Lovas Márton DR. FÖLDI JÁNOS, AZ ELFELEJTETT TERMÉSZETTUDÓS
A XVIII. század a természettudományos kutatások fellendülését hozta. A botanika, az oológia, a földtudományok egyként megújultak, gazdagodtak, az egyre intenzívebb és rendszeres kutatások eredményeként. Hazánkban is így van ez. Sorra alakulnak az egyetemeken a természet rajzi tanszékek, s rendkívül nagyjelentőségű Mária Terézia császár és királynő 1777. évi au gusztus 22-ik napján kibocsátott rendelete: a Ratio Educationis, mely a középfokú oktatásban is nagy szerepet juttat a természetrajznak. Ez a század Kari Linné tevékenységének százada, aki munkásságával óriási hatást gyakorolt a természettudományos kutatásokra. Magyarországon Kitaibel Pál (1757-1817) munkássága rendkívüli és olyan nagy volumenű, hogy kétségkívül elhomályosítja a kevésbé ismert tudósok tevékenységét. Gaude Hungária quae talem tulisti - írták sírkövére.Munkáit német és latin nyelven publikálta, Waldstein gróf segítsé gével. Ez a század a nyelvújítás százada, melynek céljai közé a tudományos nyelv megújítása, ma gyarítása is tartozik, s ezen a téren, Földi János, Diószegi Sámuel (1763-1813) és Fazekas Mihály (1766-1828) kétségkívül máig ható eredményeket értek el. Földi János (1755. dec. 21.-1801. ápr. 6.) munkásságát Nagy Sándor 1976-ban a Déri Múze um Évkönyvében publikált forrás értékű, levéltári kutatásokon alapuló tanulmánya mutatja be először a lehető legteljesebben. Kitűnik ebből a tanulmányból és eredeti adatközlésből, hogy Föl di János munkásságának jelentősége sokkalta nagyobb annál, mint ahogyan a tudománytörténet a halála óta eltelt 200 évben megítélte. A 25 éve megtalált és publikált Földi dokumentumok remél hetőleg lendületet adnak a további kutatásoknak s a magyar tudomány e kiemelkedő jelentőségű alakját végre méltó helyére állítják.
I.
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVIII. SZÁZADIG
1. Az első rendszerezők A természetben élő ősi népek létérdeke volt, hogy az őket körülvevő és közelükben élő növé nyeket és állatokat mennél jobban megismerjék. Ezeknek az ismereteknek tehát a gyakorlati vo natkozásai voltak a fontosak. Tudniuk kellett, hogy milyen növényeket, állatokat használhatnak táplálékként, ruházatként „lakás" építésre, vagy gyógyításra. Ilyen ismeretek birtokában az ősi mítoszokban, kultuszokban számos növény és állat nyert pozitív vagy negatív szerepet. (PL: a
49
táltosok „utazása" növényi főzetek segítségével, vagy az égigérő fa, hogy csak a magyar hagyo mányra utaljak.) A növények termesztése, és az egyre több növény ismerete szükségessé tette ezek rendszere zését. Az első rendszerezők Aristoteles (Kr. e. 384-322) és tanítványa Teophrastos (Kr.e. 371— 286) voltak. Felosztásuk, „rendszerük" szerint megkülönböztetünk: fák, cserjék, lágyszárú évelők, és lágyszárú növények csoportjait. Ezeken a csoportokon belül megkülönböztettek: vadon élő, termesztett, vízi, szárazföldi, tüskés és tüskétlen növényeket. Ily módon rendszerezve 480 nö vényt írtak le. Felosztásuk főbb vonásaiban az újkor elejéig használatos volt. A rómaiaknál és a Shellenisztikus időkben a termesztett és a gyógyhatású növényekről való ismeretek fejlődtek tovább. Dioscorides (Kr.u. 30-80) 579 gyógynövényt írt le és gyógyászati felhasználásuk szerint csoportosítja őket. Idősebb Plinius (Kr.u. 27-79) 1000 termesztett gyógy növényt ismertet. A kései római, majd az arab és a kora középkori botanikai munkák Dioscoridest és Pliniust tekintik zsinórmértéknek.így például 1544-ben Mathioli (Mathiolus 1501-1577) fa metszetekkel illusztrálva adja ki Dioscorides munkáját. A híres enciklopedista orvos Avicenna tádzsik nevén Ibn Szina (952-1010) ismeri fel, hogy a növények élő szervezetek: táplálkoznak, növekednek, szaporodnak. Orvosi jelentőségük megis merését is továbbviszi. 2. Skolasztikusok A középkorban és még az újkor elején is az európai növényismeret abban merült ki, hogy az Európa különböző részeiből előkerült növényeket a régi görög és római szerzők által leírt növé nyekkel hosszas - skolasztikus - viták kíséretében próbálták azonosítani. Ezek a viták nem vitték előbbre a rendszerezés tudományát. 3. Kräuterbuchok - a rendszerezés és rendszertani kategóriák kialakulása A könyvnyomtatás elterjedése és a nyomtatott illusztrációk mutatták meg, hogy hiábavaló próbálkozás a görögök és a rómaiak növényeivel azonosítani az Európa más vidékeiről előkerült növényeket. 1530-1560 között több füveskönyv - kräuterbuch jelenik meg. Valójában ezekkel a könyvek kel kezdődik az önálló európai botanika! A fejlődésre jellemző, hogy Clusius németalföldi tudós, aki hazánkban is járt és a Dunántúl gombáit és virágos növényeit leírta 1576-1583 között megje lent munkájában 1440 növény fajt ír le. Bauhinus 1623-ban kiadott könyvében már 6000 fajt ír le és rendszert állít fel. Ekkoriban jelenik meg a „természetes rokonság" alapján történő osztályozás igénye. Lobelius rendszerében már több olyan csoportot állít fel, amelyek az első természetes csoportok: pázsitfüvek, szittyó-félék, ajakosak, hüvelyesek, fészkesek. Caesalpinus (Cesalpino) a növényeket termésük alapján osztályozza, s ugyancsak több természetes csoportot alkot. A kortárs botanikusok azonban nem követik őket.
4. A rendszertani kategóriák A füveskönyvek egyre több növény leírását adják. Bauhinus megkísérli azonosítani a füves könyvekben különböző nevek alatt leírt növényeket. A társneveket egybevetve megközelíti a faj fogalmát. Leírásai pedig a mai értelemben vett fajdiagnózist. 50
A nemzetség fogalmát, már Clusius is használja, de mai értelemben először Tournefort (1656— 1708) határolja körül. Ő igyekszik az egész növényvilágot, a virág és a termés alapján 1700-ban megjelent könyvében osztályokba, rendekbe, nemzetségekbe és fajokba sorolni.
5. Linné munkássága Az eddigiek alapján kitűnik, hogy a XVIII. század elejére viszonylag nagyszámú növényfaj vált ismeretessé. Nagy problémát jelentett, hogy ezeknek a fajoknak nem volt egységes nemzet közileg elterjedt és elfogadott elnevezésük, és nem alakult ki áttekinthető szélesebb körben elter jedt rendszerük sem. Ebben a helyzetben teremtett rendet a nagy svéd természettudós Karl von Linné (1707-1778). Úgy gondolta, hogy fel lehetne állítani természetes rendszert,de ennek szabályai egyenlőre nem ismeretesek, ezért mesterséges, de könnyen áttekinthető rendszert alkotott. A rendszerezés alapja Linnénél a virág szerkezete és a porzók száma, azok virágon belüli helyzete. Rendszerének első áttekintése az 1735-ben megjelent Systema Naturae._ Az 1753-ban megjelent Species Plantarum című müvében pedig fajokig bontotta ki rendszerét. Linné másik nagy újítása a fajok elnevezésé ben a kettős latin név, a binominalis nomenklatura bevezetése. Rendszerének felépítése: Classis (osztály), ordo (rend), genus (nemzetség), species (faj), varietas (válfaj). Rendszeré ben 24 osztályt különböztet meg, ebből 23 a virágos növények osztálya. Nézzünk néhány példát: Diandria = kettős híműek osztálya = Salvia Austriaca = dongó zsálya = ma osztrák zsálya. Triandria = hármas híműek = vidékünkön él az Iris pumila =törpe szivárvánka = apró nőszi rom. Polyandria = sokhíműek = Papaver dubium = kertséges mák = bujdosó mák. A fajok leírásában rövid, de gondos, mintaszerű diagnózisokat adott. A rendszerezési elv alapjának választott virágszerkezet a növény viszonylag igen konzervatív része, ugyanakkor könnyen megfigyelhető. így aztán Linné módszere igen széles körben elterjedt és jó 100 éven ke resztül szinte egyeduralkodóvá vált. Nagyban segítette a rendszerezés tudományát, a botanika fejlődését. A Linné által leírt növényfajok száma 7000 felett van, nagyon sok latin elnevezése mind a nö vény-, mind az állatrendszerben a mai napig használatos. (HARASZTY 1953.)
II. A XVIII. SZÁZAD URALKODÓ POLITIKAI ÁRAMLATAI A XX. századi ember hajlamos feltételezni, hogy ez a kor adta az emberiség számára a leg többet a civilizáció, a technikai fejlődés terén. Végigtekintve azonban a XVIII. század történetén megállapíthatjuk, hogy ez a század is rendkívül mozgalmas korszak volt, s a tudomány és a tech nika fejlődésében bővelkedett mai napig ható eredményekben.
51
Europa: 1701-1713 - spanyol örökösödési háború. Csatái nagyobb részben Itáliában, német- és holland területeken zajlanak. 1755-1763 -A hétéves háború Ausztria ellen. 1721- (VIII. 30.-IX. 10) Eröss Ágost megkezdi a nagy északi háborút. 1789-1799 - A francia forradalom. 1792-1815 - Napóleon meghódítja Európát. (CSORBA 1990.) Magyarország: 1703-1711 - Rákóczi szabadságharc A XVIII. században jönnek létre mindezek közben a polgári állam alapjai. Ekkor válik Anglia a „világ műhelyévé", ahol James Watt tökéletesíti a gőzgépet, s azt szövő-, fonógépek meghajtá sára használják. Tökéletesítik a vasgyártást. Kialakulnak az első ipari városok. 1. Európában ez a korszak az abszolút állam virágkora; a minta Franciaország, ahol a királyi abszolutizmus a rendiséget szolgálja. A régi rend nem engedi a hatalomba az újat - a polgárságot - ez vezet a francia forradalomhoz. 2. Kelet-Európában az uralkodók: II. Frigyes, Nagy Katalin, Mária Terézia, majd II. József a rendiség lazítására modernizációra törekszenek, uralkodásuk a felvilágosult abszolutizmus. Ezek az uralkodók az állam szerepét az adóalanyok védelmében jelölik meg. Különösen Mária Terézia (1740-1780) rendeletei jó példái ennek: 1770-ben kiadja a Ratio Educationist, melyben elrendeli minden 7-13 éves korú gyermek iskoláztatását. Politikusként a magyar rendeket is maga mellé állítja. Ezt a Magyar Testőrség, a Theresianum létrehozásán kívül a Mária Terézia rend, a Szent István rend alapításával és a rendi gyűléseken személyes megjele néseivel éri el. Fiával Józseffel beutaztatja egész birodalmát, hogy megismerkedhessen annak né peivel. Ezzel is az uralkodásra igyekszik felkészíteni. 1780-ban József trónra kerül. Felvilágosult uralkodó. Népszámlálást rendel el, rendeletet hoz a cigányok integrálása érdekében, amit csak tessék-lássék hajtanak végre. Elrendeli 1786-ban az állami főorvos kinevezését, akinek feladata a bábák és felcserek, és a képzett physicusok - orvo sok ellenőrzése. A nemesi kiváltságok megnyirbálását célzó rendeleteit, a megye rendszert és az állam-egyház viszonyát érintőeket halálos ágyán visszavonja, visszavonatják vele, nem utolsósor ban azért, mert nem koronáztatja meg magát, ő a „kalapos király", s ez a rendek ellenállását re form törekvéseivel szemben fokozta. Utóda a rövid ideig uralkodó I. Lipót (1790-1792) kiegye zik a nagyar rendekkel, akik ezután lelkesen támogatják a franciákkal vívott háborút. A korszak I. Ferenc trónra kerülésével, illetve a Martinovics-összeesküvéssel (1794) ér véget. (GLATZ 1995.) 3. A felvilágosodás. Az Osztrák-Magyar Monarchia népeinél Mária Terézia uralkodása idejé ben indul meg az anyanyelvek fejlesztésének, irodalmi szintre emelésének mozgalma. Ez a mozgalom a magyarok körében a legerősebb. A testőr írók munkássága mindenekelőtt Bessenyei György, majd később Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Ráday Gedeon, Csokonai Vi téz Mihály munkássága mind ezt a célt szolgálják.
III. FÖLDI JÁNOS RÖVID ÉLETRAJZA Földi János a XVIII. század közepén 1755-ben született Szalontán. Apja Földi Mihály, Deb recenből költözött ide. Anyját születésekor, apját 4 évesen veszíti el. Az árva Földi szalontai
52
éveiről semmit sem tudunk. A Földi család nemességét I. Lipót királytól 1665. július 6-án kelt, armalisával Feöldi Márton - Földi János dédapja kapta, s ezt még abban az évben november 27én Szabolcs vármegyében ki is hirdették. Feltételezhetjük, hogy a gyermek Földit valamelyik közeli rokon nevelte 18 éves koráig. Ek kor 1773. április 24. - Csokonai születésének évében - kerül a Debreceni Kollégiumba. Itt 4 évet tölt, majd Bárándon vállal tanítói állást 1777-ben. 1778. március 25-én tér vissza a kollégiumba. Tanulmányait 1781-ben fejezi itt be. Kiskunhalason vállal rektori állást és három és fél évig gyűjti a pénzt további tanulmányaihoz, melyhez a Debreceni Kollégium, korának egyik legjobb iskolája jó alapot adott. Ekkor él itt Hat vani István az „ördöngös professzor", akit 1749. január 17-én választottak meg és egészen 1786ban bekövetkezett haláláig itt tanít. A Bázelben végzett theológiai és orvos-doktor a kor összes tudományos eredményével tisztába van. (Ebben a században élt és alkotott: Anders Celsius +1742, Antoine van Leeuwenhock +1723, M.V. Lomonoszov +1765, C.U. Linné +1778, Edward Halley +1742, Luigi Galvani +1798) (CSORBA 1990.) A Kollégium akkori oktatási rendszerében 1700-1800 diák oktatásának szervezése és vezetése mindössze négy professzorra hárult. Az is kola két tagozatból állt. Az úgynevezett ábécédáriusok, nevezzük alsó tagozatnak az idejáró 1400 diáknak hat osztályon át az alapismeretek megszerzését biztosította. A felső tagozat - 7 évből állt (1 év előkészítés + 3 év filozófia + 3 év theológia). Ide 360 diák járt. Közülük választották ki az alsó osztályokat tanítókat. A professzorok filozófiát, theológiát, történelmet, bibliai nyelvet, ma tematikát, fizikát oktattak az idősebb diákoknak. Megjegyzendő, hogy a természettudományos tárgyak oktatására mindig nagy gondot fordítottak. Végzős diákként Földi bizonyára megfordult Weszprémi István, a híres orvos szalonjában, ahol bizonyosan megbeszélték Domokos Lajos főbíró az „úri párt" vezére és a református konzer vatív papi hatalom között folyó pert a magyar nyelv ügyében. Ne csodáljuk hát, hogy Földi nagy áldozatot vállalva tovább akar tanulni. 1784-ben beiratkozik az orvosi karra Pesten. Már 29 éves. Ebben az évben helyezték át a kart Budáról Pestre a pálos kolostorba, majd a jezsuita házba (a mai Kossuth-Semmelweis u. sarka/. A professzorok jeles szaktekintélyek. Kiemelkedik közülük Rácz Sámuel, akit szakmáján kívül a felvilágosodás és a magyarnyelv ügye is érdekel. Földi ezért az ő hatására kapcsolatot keres a pesti irodalmi élettel. Id. Ráday Gedeon megkedveli és beajánlja Kazinczyhoz az induló Magyar Múzeumhoz korrektornak. Kazinczy ismeri Földi nevét, mert „Egy Pasit nevű szép leányról" című versét öccse Kazinczy László elküldte neki. Földi sokat tar tózkodik Ráday könyvtárában, ahol minden felvilágosodással kapcsolatos fontos művet elolvas hat, mivel a tulajdonos igyekszik azokat megszerezni. 33 éves mikor leteszi utolsó orvosi szigor latait, oklevelét 1788. november 21-én kapta meg. Szatmáron vállal physicusi állást. Fizetése nagyon alacsony. Ekkor gondolja át további életé nek tervét. „A Grammatikában, a Poesisben, az egész magyar nyelvben talán még zaboláznom kellene igyekezetemet. Még a História Naturálisban, a Magyar Botanikában és az egész Orvosi Tudományban különös elkezdett Gyűjteményeim vágynak. Adnák a kegyelmes végzések, hogy mindezeket valaha feltakart csűriben láthatnám". Orvosi munkája mellett verseket ír, fordít, verselméleti kérdésekkel foglalkozik nézeteit Ka zinczyhoz írt leveleiben fejti ki. 1790. április 14-én tartja esküvőjét Weszprémi Juliannával, a híres orvos 16 éves lányával. Megpályázza a Hajdúkerület physicusi állását és Hajdúhadházra kerül. A Hadi és más nevezetes történetek című Bécsben megjelenő folyóirat pályázatára még ebben az évben elkészíti Magyar Nyelvtanát - és győz. Ez a műve az alapja a Debreceni Grammatikának 1795-ben, mely Domokos Lajos, Szikszay György, Hunyadi Ferenc és Benedek Mihály munkája.
53
1793-ban megjelenik - Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról c. röpirata Bécsben. Ebben a botanika korszerű művelését szorgalmazza. Földi a Hajdúkerület egyetlen or vosa, feladata a lakosság ellátása, a seborvosok, a bábák oktatása, munkájuk ellenőrzése. A tiszti orvosi és a halottkémi feladatokat is ellátja. Negyedévente ellenőrző körutakat kell tegyen a hat hajdúvárosban. A sok munka, a méltatlan lakáskörülmények kikezdték egészségét, s 1801. április 6-án Hajdúhadházon száraz betegségben (tüdővész) elhunyt. (NAGY 1976.) IV. FÖLDI JÁNOS NÖVÉNYTANI MEGFIGYELÉSEI, MUNKÁI 1. 1793. Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról - Bécs. Megjelent a Magyar Hírmondó íróinak költségével. „Egy Falu, egy Város, egy Vármegye ma így, vagy amúgy nevez magyarul egy Plántát, más másképpen, harmadik, negyedik ismét másképpen. Vagy még azon egy Vármegye egy Város, egy Falu, sőt majd minden közember is mind annyi különb különbféleképpen, s leggyakrabban egyik sem illendő néven. Ez a bizonytalanság és zavarodás hasznavehetetlenné teszi többnyire eddig való mind orvosi, mind gazdasági könyveinket. Ez által a tanulni kívánkozók fáradtsága terhelte tik..., a tudatlanok örökös tévelygésben, s bizonytalanságban maradnak". Földi ezzel a röpiratával, s a benne előadott „panaszával" - s mint korábban már kifejtettem a Linnét is inspiráló helyzet felismerésével szorgalmazza a növények rendszerezését, sőt megindítja a nyelvújítást a növényelnevezések terén is. „Nemzeti irodalmunk felújulásának korszakában, mely a költészet, a nyelvtudomány, a törté netírás tehát főként a nemzeti érzést megerősítő szellemi áramlatok kifejlesztésében látta fő célját, természettudományos magyar nyelvű irodalmunk csak gyermekkorát élhette. A botanika, latin szaknyelvével, a német tudományos irodalomra támaszkodó elzárkózott szellemével, nem tudta útját a magyar közönség szélesebb rétegeihez megtalálni...., a lelkéhez közelebb álló magyar ne vek után vágyott. A magyar elnevezésekkel pedig baj volt". - (GOMBOCZ 1936.) Földi a magyar nyelv rajongója. Kazinczyhoz írt levelében ezt így fejti ki: „Engemet ami illet, nekem hazám nyelve bálványom". Igazán komolyan Földi foglalkozik először a füvészettudomány nyelvújítási feladataival. A „Növényeknek Rendbeszedések és Elnevezések, két fundamentomi a Füvésztudománynak". A haszon, a Tudománynak valósága, a gyönyörűség, és Nemzeti Nyelvünknek ditsősége kívánja ezt.... Úgy gondolja, hogy: Melly nagy ditsőségre fog ez szolgál ni nemzetünknek, s nemzeti Nyelvünknek, ha a Deák megjobbított Füvésztudomány után, a mi enk lészen a kritikán fundált és tévedés nélkül való második Füelnevezés". A röpiratában kifejtettek szellemében munkához lát: „A végre olvasok minden ó és új magyar könyveket, hogy mindezekben, ami szép nevezet, szép kitétel, szép magyarság előfordul, azokat jövendőbeli hasznomra szorgalmatosan egybeszedjem, földieimmel közölvén, őket a rendesebb hez és a jobbhoz szoktassam" - írja Kazinczynak. Bejelenti, hogy szándékában van „Nemzeti Nyelvünkön elsősorban egy Bevezetést a Magyar Füvesztudomanyra, melyben a Természeti Históriának az a része, melly Növények Országának neveztetik, egészen benne légyen. Azután pedig a Linné egész Systema Vegetabilumját is magya rul kiadni". „Regulái", melyeket kritikájában megadott alapjai lettek Diószegi Sámuel - Fazekas Mihály: Magyar Füvészkönyvének (Debrecen, 1807.)
54
2. 1795-1796-1798. évi jelentéseiről Földi János hadházi évei alatt nem csupán „olvasott minden ó és újmagyar könyvet", hanem növénytani gyűjtéseket is végzett. Növénytani összeállításaiban Linné mesterséges rendszerét kö vette. A korabeli viszonyok között Hajdúhadházra nem juthatott el Bemard de Jussieu modernebb természetes rendszere (B. de Jussieu 1699-1777., XIV. Lajos udvari kertésze volt. A trianoni bo tanikus kertet természetes rendszere alapján tervezte meg.) A rendszer irodalmi publikációját unokaöccse Antoine Laurent de Jussieau - 1748-1836 tette közzé 1789-ben). B. Jussieu ismerte fel a sziklevél jelentőségét a rendszerezésben, ami a mai napig a rendszerezés alapja, és bevezette a család-família fogalmát. (HARASZTY 1953.) Három nagy csoportot különböztet meg: 1. Sziklevél nélküliek 2. Egyszikűek 3. Kétszikűek. A helytartótanács 6323. számú rendeletével (1795) kötelezte a fizikusokat, hogy megyéjükben a „természet három országából" található „mindenféle ritkább természeti növéseknek a catalógusát" a pesti egyetem részére évenként kétszer, tavasszal és ősszel állítsák össze. Földi 1795. június elején kapta meg a rendeletet és „őszi jelentését" már október 28-án megírta. A jelentés terjedel méből arra következtethetünk, hogy ez alatt a 4 hónap alatt, terhes orvosi kötelességei mellett csak úgy készíthette el jelentését, hogy már meglévő jegyzeteit használta fel. (Hasonló felhívást már 1786-ban is kibocsátott a budai királyi Helytartótanács - Magyarország természettudomá nyos feltárásának előmozdítására, de csekély eredménnyel járt - ezért 1795., 1796., 1798. és 1800. években újabbakat küldtek ki.) A Nagy Sándor levéltári kutatásai során megtalált és közölt jelentések: 1795 őszi, 1796 tava szi, 1798 májusi közül különösen értékes botanikai szempontból az 1795 őszi, melyben 3 ásványt, 215 növényt és 120 állatfajt sorol fel. Az 1796 tavaszi jelentése már szegényesebb: 6 növényfajt és 14 állatfajt sorol fel. Ennek a jelentésnek érdekessége, hogy az ásványvizekről is kértek adatokat. I. Aquarum Mineralium aut Soteriarum Species nullae in Districtu hoc reperiuntur. II. Ex Regno Minerali acque nihil paeter relata et adscripta jam alia occasione. 7795. évi május S.-i jelentésében ásványokról és növényekről már nem számol be, de 32 állat fajt leír, illetve pontosítja korábbi jelentéseinek meghatározásait. Botanikai szempontból Priszter Szaniszló Földi 1795-ös őszi és 1796-os tavaszi jelentését igen értékesnek ítéli, s csodálkozik, hogy a botanikus szakma annak 1976-os publikációja óta, több mint két évtizede nem vett róla tudomást. A két kéziratos jegyzék együttesen 221 sorszámo zott növényfajt említ. Ezekből mindössze 15 virágtalan (5 haraszt, 2 zuzmó, 8 gomba) Linné: Species Plantarum-ának rendszerében követik egymást. Minthogy a Helytartótanács kifejezetten a megyében előforduló ritkább, illetve jellegzetesebb fajok jegyzékét kérte, ezért Földi mellőzte a közönséges, vagy az országosan ismert (pl. gyomok) felemlítését. Priszter tanulmányában bebizonyítja, hogy a kor legnagyobb botanikusa Kitaibel Pál és Földi ismerték egymást és valószínű szakmai kapcsolatuk is. Mivel ugyanazt az egyetemet végezték, mintegy 2 éven keresztül járhattak együtt. Kitaibel Pál horvátországi útinaplójában (1802) a most előkerült másolatban szerepel egy feljegyzés: „Samuel Diószegi Prediger in Böszörmény, Mitar beiter des Földi, besitzt die Ungarische botanische Terminologie oder weiss sie doch zu Ver-
55
schaffen". „Diószegi Sámuel böszörményi prédikátor, Földi munkatársa, birtokában van a bota nika magyar terminológiájának, vagy azt meg fogja tudni alkotni." Ez a feljegyzés valóban fontos bizonyítéka Földi szakmai elismertségének is! (PRISZTER 1997.) 3. Földi a rendkívüli jó megfigyelő Földi János nemcsak a természetes, vagy spontán flóra iránt érdeklődött, hanem talán elsőként hazánkban, a mezőgazdasági művelésbe vont fajok, a kertekben termesztett dísznövények, sőt még egyes adventivek megjelenése is érdekelte. Néhány példa: - Helianthus annuus = Napraforgó. Ekkoriban még csak ritkább dísznövény. Csak 1812-től kezdték termését olajütésre használni. (Kitaibel sem említi). - Opuntia vulgaris = pogácsa levelű kaktusz. Kaktuszokról Lippay „Posoni Kert"-je emlé kezik meg 1664-ben. - Az Opuntia legkorábbi említése Szenei Molnár Albert: Dictionáriumában (1604) olvas ható: „nemismeremfű". - Cucurbita pepo = Linka tök. Ismerteti még, a lopótök, a bibircsókos tök, a lábastök alfa jokat is. - Onobrychis arenaria = kakasfejü baltavirág - homoki baltacin. A homokpusztai növény nek ez az első (1795) említése. Kitaibel csak 1796 óta figyelte meg Pest, Kerepes, Vác, Cegléd határában. - Eranthis hyemalis = téli hunyor. Földi Szatmárból kapta ezt a dísznövényt, de kertjében kipusztult. Ez az első leírás! - Bulbocodium vernum (Melanthium indicum) - Egyhajú virág. Földi igen értékes adata ez. Leírja, hogy még a tavaszi nap-éj egyenlőség előtt, homokos, száraz domboldalon virít. Egyhajú setétke néven említi. A mai ismert név tehát már itt szerepel, a setétke pedig a Melanthium fordítása. Földié az első hazai adat. - Pholiurus Pannonicus (Rottboelia) = kígyófark-fű. Első magyar leírása, a szikes rétek társulásalkotó fajának. (PRISZTER 1997.)
4. Földi János néprajzi megfigyelései. A „ Csomorika ügy ". Földi a vérbeli botanikus és orvos nem elégedett meg a növény rövid leírásával, hanem tudo mányos alapossággal tisztázta azok előfordulási körülményeit, orvosi hatását és népies felhasz nálásukat, népi neveiket. Egy jellemző példa erre az úgynevezett Csomorika-ügy. A Helytartótanács 1796. szeptember ben közölte a megyékkel, hogy a pesti határban három gyermek Cicuta virosaval jóllakott és meghalt. Ezért elrendelte, hogy a physicusok derítsék ki, hogy terem-e ilyen vagy más mérges növény megyéjükben és ezekre a helyekre állítsanak figyelmeztető táblákat. A Cicuta virosat a korabeli botanikusok így Csapó József is német neve Wasserschierling alapján vízi büröknek fordították. Csapó József ugyanakkor a teljesen hasonló termőhelyen élő (mocsaras rét) és ugyancsak mérgező Ranunculus sceleratusra - torzsika boglárka - ruházta. Földi ezért részletesen tisztázta, hogy a Cicuta virosa a csomorika, melynek gyökerei „tavasszal és nyárba csomós, hasonlít a zeller gyökérre. Ősszel és télen valamennyire megnyúlik, ha meg nem
56
metszi az ember, mint a vereshagyma, mellesleg gyűrűkre oszlik, és sárga szagos nedvessége van. Szára vagy kórója csíkos, alól piros, mely 3-4 lábnyira felnő". Földi csomónkat két helyen talált, a téglási réten és a Poroszlai tóban, de ezek kiszáradtak, s „bennek a csomorika is elveszett". Úgy vélte, hogy készítenének ebből manapság is sokan „gyilkos mérget" éppen ezért nem lenne helyes termelőhelyeit megjelölni. Megtoldotta véleményét egy saját tapasztalatán alapuló történettel is. „Egy nyáj juhot téli időben szénával éppen olyan rétaljon étettek, ahol az ilyen csomorikának torzsás gyökerei bőven találtattnak. Ezt a juhok méginkább rágták, mint a szénát. (Minthogy ezt édességének okáért különben is szeretik). De csakhamar kezdettenek is tőle számosan ledobbanni és megdögleni. A juhász és a gazdák keresik ezen történetnek okát, és a legszembetűnőbb környűlállás szerént a szénára vetnek. Egy oláh asszony oda megyén, és azt mondja, hogy a juhok megették a Métely torzsát és attól döglenek. Volt olyan gondos ember, aki kitudakozta és megmutatta melyik az a Métely torzsa? Egy döglött juhot azonnal felbon tatván, a gyomrában azon kimutatott Métely torzsa megtaláltatott. Ebből többeket is ásván, énnekem is hoztak belőle tudakozásnak okáért, hogy micsoda gyökér lehet az? - és én azon nal megismertem, hogy az a csomorika". Igen figyelemre méltóak, mind orvosi, mind néprajzi szempontból az egyes növények gyógyhatásairól, és népi nevéről összegyűjtött adatai. Néhány példa: - Verbena officinalis - szapora galambóc - közönséges vasfű. Fejfájás ellen hasznos. - Gentiana pneumonanthe - kornis encián - kornis tárnics. Epilepsziában, vagy ízületi gyulladásos lázra. - Euphorbia lathyris - ebtejfü - görög kutyatej. Hashajtásra hasznos. - Nigella sativa - kerti kandilla. Magját bors helyett használták. - Lepidium sativumum - sáska resuka - kerti zsázsa. Hús mellé savanyúságnak. A Festuca fluitans - szálkafűvel kapcsolatban megjegyzi, hogy Keresztelő János ünnepétől késő őszig gyűjtik a jóízű magjait Szatmár megyében. Ő Hajdúnánáson megtalálta, de a hajdúvá rosokban nem ismerik. Ugyancsak érdekes megfigyelése, hogy az élesmosófű - Andropogon gryllus narancs színű fás gyökereit faedények súrolására használják és csomókba kötve árulják a debreceni vásárban. Az erdőkben, erdő széleken bőven termő féntő - Equisetum arvense - mezei zsurló - viszont a fémedények súrolására való. A Bondor baliáról - Salsola tragus - ballagófű megírja, hogy 1794-ben annyira ellepték a szike seket, hogy kazlakba gyűjtötték és télen azzal fűtöttek. ínséges időkben takarmánynak is használták. A leírt növényekről feljegyezte a lelőhelyeket is, sőt felajánlotta, hogy bármelyiket, vagy a magvait felküldi Pestre. Tehát ez alapján gondolhatjuk, hogy volt növénygyűjteménye. Megemlí tette továbbá, hogy néhány év alatt feldolgozza az egész hajdúkerület flóráját - erre azonban nem kapott bíztatást. (NAGY 1976.)
V. IDŐ JÁRÁS JELENTÉSEI A XVIII. században az orvostudomány összefüggést gyanított a légköri viszonyok és a járvá nyos betegségek között, ezért 1786-ban a Helytartótanács elrendelte, hogy a physicusok félévi jelentéseikben az időjárásról is adjanak számot.
57
Földi jelentéseiben az egyes hónapok általánosan jellemző adatait foglalta össze. Ennek oka az állandó utazási kötelezettsége a hajdúvárosok között, másrészt semmilyen műszere, (hőmérő, barométer) nem volt. Ennek ellenére a jelentéseit összevetve Auer János debreceni vaskereskedő 1760-ban megkezdett, majd fia által folytatott megfigyeléseivel, kiderül, hogy Földi jelentései nagyban-egészében megegyeznek. így azokat a hajdú városokra érvényesnek tekinthetjük. 1792. januárjától - 1795. július-december kivételével - 1800. december végéig havonta írta feljegyzé seit - így összefüggő képét adják az időjárási eseményeknek. (NAGY 1976.)
VI. AZ ÁLLATOK ORSZÁGA Földi János jelentéseiben Hajdú megye állatvilágával is foglalkozik. Jó okunk van feltételez ni, hogy készülő könyve: Az állatok országa = Természeti História A Linné Systémája szerént kéziratából állította össze. A jelentés és a könyv összevetéséből kiderül, hogy a könyv kéziratát folyamatosan javítgatta és az újabb adatokkal kiegészítette. (NAGY 1976.) 1798 októberében Az állatok országa „már csak a nyomtatás szerencsésebb sorsát várta". De csak két év múlva 1800. augusztus elején kapta meg Wéber Simon Pétertől „az ő sajtója alatt sínylődő Historica Naturalis tíz árkusait" - írta 1800. augusztus 13-án Sárvári Pál debreceni kol légiumi professzornak, akit mai szóval lektorálására kért. Sárvári már augusztus 19-én válaszolt. „Nagy megelégedésem van az egész munkában, de nem is tudom eléggé becsülni az Úrnak fáradhatatlan igyekezetét és az állatok neveiben rész sze rént gazdag gyűjteményét, rész szerént magától csinált rövid, jól hangzó precis neveit, ahol nyel vünkben kész nevek is voltak". A mü 1801 őszén hagyta el a nyomdát; sajnos Földi János ezt már nem érte meg. Fejezetei I. rész: Nemzetem, földiéim! „A szomszéd Nemzetségek minémü nagy igyekezettel, és melly hasznos előmenetellel gya korolják, kivált ez utolsó félszázadtól fogva a Természeti Históriát, ezt a Tudományt, mellynek olly nagy befolyása vagyon, mind az egész Status javára, mind magánoson kinek kinek esméretére és hasznára, a ki erre veti figyelmetességét, minden jól látja: a midőn mi nálunk, ki vévén a Királyi Oskolákat ez még közönségesen nem is taníttatik, a midőn mi nálunk sok Osko lákban óh fájdalom! ez még a Tudományok közé valónak sem esmértetik, a midőn kivált született Nyelvünkön, ennek még Embryója is alig termett meg!"- írja 1799. június utolsó napján. Ez az idézet, mintegy összefoglalja Földi nézeteit, a természettudomány oktatása, müvelése kapcsán, és a magyar nyelv szükséges megújítása okán. II. rész: Az Állatok Országa. 1. Első rész: A természeti dolgokról közönségesen, azoknak három Országokra való osztások. 1-5 pont 2. Második rész: Az organizált testekről közönségesen: 6-21 pontban Mi az organizált test? Az organizált test Műszerei és az Éltető erő. Származás; A kifejlődésnek ellene mondó OKOK. A természeti törekedő Ösztön. Formálóerő. Haszna ezen Hypotesisnek. Ebből az éktelen, vagy Tsudaszülések magyarázatja. A Haszonfajok, vagy Különbségek. Ennek Kútfejei. Az elfajulásnak más okai és módjai. Tápláltatás; Nevekedés, Visszaszerző erő. Tenyésztés. Halál.
58
III. rész: Az Állatokról közönségesen 22-40 részben Az állatoknak szájok, s eledelek. Az Eledelnek szüksége. Azokból a tápláltatás. Meleg, hideg, vér. A mozgásoknak eszközei. A Szív, Szívverés. Tüdő, Lehellés, Szó. Érzőinak és Agyvelő. Az Érzékenységek. Álom. A Téli Álom. Az Elme tehetségei. A Természeti ösztön. Mesterségi Ösz tön. Az Emberi okosság. Ennek méltósága. Tehetsége és Haszna. Az Állatokon való uralkodás. Az Állatoknak sokasága és Seregekre osztása: I. Sereg: Emlősök - Mammalia IV. Sereg: Halak - Pisces II. Sereg: Madarak - Aves V. Sereg: Bogarak -Insecta III. Sereg: Kétéltűek - Amphibia VI. Sereg: Férgek -Vermes IV. Rész: Az Emlősállatokról. A 41-52-ig bemutatja az anatómiai jellegzetességeket. Az 54-től Az Emlős sereg Rendéi: A. Száraziak I. Rend: Kétkezük - Bimannus - Ember II. Rend: Négykezük. Quadrimania = Majom III. Rend: Lassúlábúak = Brachypoda = Lajhár, hangyász IV. Rend: Fedeles Bőrük = Sclerodermata V. Rend: Egér Nemük - Glires VI. Rend: Vérszopó vad Állatok - Ferae - Medvék, Ebek, Matskák VII. Rend: Merőkörmük - Solidungula = Ló. VIII. Rend: Hasadtkörmüek - Bisulca = kérőt rágok - Szarvasok, Barmok, Marhák, Ökör, Júh. IX. Rend: Izmoslábúak = Colossipeda - Elefánt. B. Vízi és Száraziak X. Rend: Tenyértalpúak - Palmata XI. Rend:
a. Tóbeliek - Hód, Vidra b. Tengeriek - Fóka, Rozmár Halszárnylábúk - Pinnipeda - Cetacea
C. Levegőbeliek XII. Rend: Szárnyelsőlábúak - Pteropeda
V. Rész:
VI. Rész: VII. Rész. VIII. Rész: IX. Rész:
A Madarakról. 55—78-ig anatómiájuk, szaporodásuk 79 - rendek: I-VII. Száraziak VIII-IX. Vízimadarak A Kétéltükről A Halakról A Bogarakról A Férgek
A 428 oldalas könyvet „Az Állati tulajdon Nevek Lajstroma". Az Állatok német nevei, s „Az Állatok Deák Nevei", tehát mutatói egészítik ki. Földi valószínűleg kifogásolta a nyomdai hibá kat, ezért a könyv végén a kiadó: Wéber Simon Péter hibajegyzéket állított össze. Igen figyelemre méltó ennek indoklása: „A körömtöve felszálkásodásait kiki letsipheti: az aprólék Orthographiai,
59
az Accentus, a betű kevesítés vagy többítés, néha a Comma és Punctum hibákat is, a másszor job ban előforduló Analógia, és a jobb értelem eligazíthatja: de némellyeken, mint egész értelem el forgatásán, Neveken ée. jobbítást tenni szoros kötelességünk". A mü szerkezetét tekintve Földi az első három részben a kor tudományos ismereteinek meg felelően összefoglalja az állatok származásával, szaporodásukkal, testi felépítésükkel, szervezetük működésével kapcsolatos ismereteket. Ismerteti az ember és az állat közötti hasonlatosságot és különbözőséget. A további részekben kerül sor a Linné rendszer szerinti rendszertan ismertetésére, de oly mó don, hogy a fejezet (Rész) bevezetésében részletesen bemutatja az összes oda tartozó faj általános tulajdonságait, s ezek után tér rá az egyes rendek és fajok bemutatására. Nézzünk egy példát: „3. Nem: Bagoly - Strix Orra rövid, horgas, tsupasz, viasztalan. Orrlyukai bajusszasok. Feje nagy. Nyelve kétágú. Lábai vetélő ujjúk, némely evezőtollai fürészesek". Ezután bemutatja a baglyok életmódját, sőt „igen helyes a Magyar Példabeszéd: a Bagoly is azt gondolja, hogy a Sólyom az ő fija". - utal a népi mondásra. 3. Faj: Apró füles Bagoly - Strix Scops Fejes füles tsupán egy tollal. Legkisebb füles Bagoly, eggy Galamb nagyságú, tollai verhenyősök, szürkék, barnák, fe keték és fejérek elegyesen mindazonáltal sok különbségei vágynak. Ez az egy Bagoly Euró pában, melly a Tél előtt melegebb vidékre megyén, a többiek ott maradnak télre, ahol a Nya rat töltik" Érdekessége a könyvnek, hogy nem csupán a hazai állatfajokat írja le, hanem a világ más tájain élőket is, így például a majmokat, a zebrát, zsiráfot, tevét, elefántot, tapírt, vízilovat, különféle papagály fajokat, vagy exotikus tengeri halakat, mint a cápákat, a csillagos tokot, a ráját és így tovább. Ismerteti a tengeri csigákat, mint például a gályacsigákat, a kúpcsigákat, porceláncsigákat. A koraitokról is olvashatunk a könyvben. A legutolsóként ismertetett állat a „89. Nem. Parány. 2-. Faj: Termő Parány. Kotsonyás. Az Állatokra vagy Növényekre öntött vízben hamar megjelenik, még büzködése előtt, minden állatok között, legeggyügyübb, legkissebb! és utolsó!!". Ebből a rövid és nagyon vázlatos ismertetésből is kitetszik, hogy Földi úttörő munkát végzett, mind a természettudományok művelésében, mind a magyar nyelv megújításában. A dolgozat elkészítéséhez nyújtott segítségéért köszönetet mondok dr. Nagy Sándor tudomá nyos kutatónak.
60
IRODALOM CSORBA 1990 Csorba, Cs. (szerk.): Az emberiség krónikája. Budapest, Officina Nova FÖLDI 1801 Természeti História A Linné Systémája szerént. Első Tsomó. Az Állatok Országa, p. 2-312. Pozsonban, Wéber Simon Péter költségével, és betűivel. írta: Földi János. Az Orvosi Tudomány nak Doctora, Vs. Szabad Hajdú Városok Kerületének rendes Orvosa, és a Jénai Physica, és Minerális Tudós Társaságoknak Tagja GLATZ 1995 Glatz, F. (szerk.): A magyarok krónikája. Officina Nova, Budapest GOMBOCZ 1936 Gombocz, E.: A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói. MTA Budapest, p. 370-373., Kitaibelről- 249-370. HARASZTY 1953 Haraszty, Á.: (szerk.): Növénytan. Budapest, Tankönyv kiadó, p. 313-323. NAGY 1976 Nagy S.: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerület: orvosi működéséhez) in: A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975. Debrecen, 1976. p. 647-775 (Dokumentumok: 738750) PRISZTER 1986 Priszter, Sz.: Növényneveink. - Magyar-latin szógyűjtemény. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. PRISZTER 1996 Priszter Sz.: Földi János, a hajdúsági flóra első kutatója. Kitaibelia, II. évf., 2. füzet p. 233-239.
61
Márton Lovas DR. JÁNOS FÖLDI, DER VERGESSENE NATURWISSENSCHAFTLER
Der Verfasser möchte mit seiner Arbeit das Augenmerk auf einen ohne Zweifel bedeutenden, mit Debrecen eng verbundenen Wissenschaftler des 18. Jahrhunderts, auf das Werk von Dr. János Földi lenken. Das 18. Jahrhundert brachte das Aufleben der Naturwissenschaften, der naturwissenschaftlichen Forschungen. Der Reihe nach entstanden Universitäten, naturgeschichtliche Lehrstühle und mit dem Erlass der Ratio Educationis am 22. August 1777 gestand Kaiserin und Königin Maria Theresia der Naturgeschichte auch eine große Rolle in der Lehre auf Mittel Stufenniveau zu. Dieses Jahrhundert ist auch das Jahrhundert Karl Linnés, sein Werk hatte riesigen Einfluss auf die naturwissenschaftlichen Forschungen. All das zeigte auch in Ungarn seine Wirkung. Das beweisen die Arbeiten von Pál Kitaibel (1757-1817), Sámuel Diószegi (1763-1813) und Mihály Fazekas (1755-1813). Zu diesem Forscher- und Wissenschaftlerkreis gehörte auch János Földi (1755-1813), ehemaliger Debrecener Student und auch Physikus des Bezirks Hajdú. Der Verfasser skizziert in der ersten Hälfte seiner Arbeit die Entstehung und Entwicklung der Naturwissenschaften, in erster Linie der Systematik und der Wissenschaft der Systematisierung. Er informiert über die botanischen Kenntnisse der Naturvölker, der Griechen, der Römer, der hellenistischen Welt, der Araber und des Frühmittelalters. Er stellt die Bedeutung der Scholastiker und der sog. Kräuterbücher dar und zeigt die Herausbildung der Kategorien der Systematik. Unter den immer reicher werdenden Kenntnissen hilft die Arbeit, die Systematik von Karl von Linné (1707-1778) bei der Aufarbeitung der naturwissenschaftlichen Ergebnisse. Im zweiten Teil seiner Arbeit skizziert der Verfasser die politischen Strömungen, die europäischen und ungarischen Kriege im 18. Jahrhundert. Der aufgeklärte Absolutismus initiiert einen außergewöhnlichen Entwicklungsschub der Volkssprachen und der Naturwissenschaften, besonders in Ungarn. Die Arbeiten von Bessenyei, Batsányi, Ferenc Kazinczy, Gedeon Ráday, Mihály Csokonai Vitéz dienen der „Verfeinerung der Sprache", die der berühmten Professoren István Hatvani, Sámuel Rácz und Pál Kitaibel der Entwicklung der Natruwissenschaften. Im dritten Teil der Arbeit macht der Verfasser mit dem Lebenslauf eng mit dem oben erwähnten geistigen Kreis verbundenen Dr. János Földi (1775-1802) bekannt. Der vierte Teil behandelt János Földis botanische Beobachtungen und Arbeiten, so die Flugschrift von 1793 „Kurze Kritik und Darstellung der ungarischen botanischen Wissenschaft" und die Physikus-Berichte der Jahre 1795, 1796 und 1798. In Földis botanischen Schriften zeigen sich seine außergewöhnliche Beobachtungsfähigkeit und sein breites Interessensgebiet, da ihn nicht nur die natürliche Flora, sondern auch die gezüchteten und Zierpflanzen interessierten, ja sogar die Beobachtungen des Volkes zu einzelnen Pflanzen. Der fünfte Teil der Arbeit beschäftigt sich mit Földis Wetterberichten. Im sechsten Kapitel stellt der Verfasser Földis umfangreichste Arbeit, „Das Land der Tiere História der Natur nach dem System von Linné" (1801) vor. Das 428 Seiten starke Buch ist nicht 62
nur eine treue Übersetzung von Linnés Zoologie, sondern Földi fasst in den ersten drei Kapiteln des Buches den wissenschaftlichen Kenntnissen der Zeit entsprechend die Kenntnisse in Zusammenhang mit Abstammung, Vermehrung, Körperbau und Physiologie der Tiere zusammen. Zu beachten ist auch, dass er auf Ähnlichkeiten und Unterschiede zwischen Mensch und Tier eingeht. Im systematischen Teil stellt er am Anfang der Kapitel die allgemeinen Eigenschaften der zugehörigen Arten vor und kommt dann zur Vorstellung der einzelnen Arten und Ordnungen. Interessant ist, dass er nicht nur einheimische, sondern auch exotische Arten vorstellt. Es ist ein großer Verlust für die ungarische Wissenschaft, dass János Földi nur 47 Jahre alt wurde und sich seine auf Grund seiner Fähigkeiten und seines außerordentlichen Fleißes erhoffte wissenschaftliche Laufbahn nicht vollenden konnte.
63
