NEMZETKÖZI
SZEMLE
Lovas István AZ U N C T A D BELGRÁDI ÉRTEKEZLETÉRŐL
Belgrád lényegében azt hozta, amit ebben a helyzetben h o z h a t o t t . A z E N S Z világkereskedelmi értekezletén t ö b b államfő és k o r m á n y f ő jelent meg, m i n t eddig b á r m i k o r s a szószéken kifejtette véleményét, m a g y a r á z ta álláspontját a h a r m i n c a s évek ó t a legnagyobb gazdasági világválság k i v á l t ó okairól és lehetséges kiküszöböléséről. Egytől egyig az el n e m k ö telezettek és fejlődők államférfiáiról v a g y a hozzájuk közelállókról v a n szó. A miniszterek s z á m á t t e k i n t v e is a legsikeresebb értekezlet volt a belgrádi. Ennél is fontosabb azonban, hogy a fejlődők, v a g y ahogyan m o n d a n i szokták, a h a r m a d i k világ e z ú t t a l sokkal j o b b a n felkészült a párbeszédre, m i n t eddig b á r m i k o r . A Buenos Aires-i értekezleten o l y a n p l a t f o r m o t d o l g o z t a k k i és fogadtak el, a m e l y n e k alapján egyszerű és k ö n n y ű k i m u tatni, kifejteni- és logikus m a g y a r á z a t o t adni m i n d e n r e , a m i az utóbbi időben, főleg a legutóbbi évtizedben t ö r t é n t , s a történelem folyamán először léptek elő az egész világot átfogó, úgynevezett globális megoldási javaslattal. S éppen ez a „globális" lett (mint v á r h a t ó v o l t is) a legkomolyabb ü t közési p o n t j a a belgrádi értekezletnek. A fejlődők ugyanis azt vallják, h o g y a világgazdaság összefüggő szervezet, amelynek m i n d e n része be folyásolja az egésznek a helyzetét és alakulását. E r r e é p ü l a kölcsönös függőség elmélete, s ebből következik az, h o g y részleges megoldások n e m h o z h a t n a k semmit, m e r t úgynevezett globális m e g o l d á s o k r a v a n szükség. Ezen pedig az értendő, hogy el k e l l t á v o l í t a n i m i n d e n természetes és mesterséges a k a d á l y t a világgazdaság, főleg pedig a „ h a r m a d i k v i l á g " fejlődése elől. Meg kell t e h á t reformálni a p é n z ü g y i é valutáris r e n d szert, amely m a csak a gazdagok, m i n d e n e k e l ő t t az Egyesült Á l l a m o k érdekeit szolgálja. Lehetővé teszi, h o g y saját érdekében, különféle spe kulációkkal (a jelen esetben például a m a g a s k a m a t l á b a k k a l és a d r á g a dollár politikájával — ami összefügg egymással) irányítsa a világgazda ságot, s ez mindenki k á r á r a súlyos, válság kirobbanásához vezessen. s
A kulisszák
mögül
nézve
Egyesek, aikiknek hosszú idő óta betekintésük v a n a kulisszák mögé (például J a n e z Stanovnik, aki tizenöt éven át az E N S Z .európai fejlesz tési bizottságának végrehajtó t i t k á r a volt) azt m o n d j á k , a válság o k á t 1968-ra kell visszavezetni. A k k o r ugyanis világszerte h a t a l m a s sztrájkhullám indult, béremelési követelésekkel, az egyetemista tüntetések pedig szociális zavargások kirobbanásával fenyegettek. A z így kiharcolt bér emelések elvitték a profit egy részét s mam m a r a d t elég beruházásokra (legalábbis a korábbi séma szerint), tehát a termelés korszerűsítésére és fo kozására. Ez m á r ö n m a g á b a n is a stagnálás felé b ú z o t t . V a l a m i n t tenni kellett. A gazdagok közgazdasági tanácsadói azt sugalmazták, hogy a n t i inflációs p o l i t i k á t kell folytatni, amivel megoldódnak a szociális bajok és mérsékelhető a dolgozók n y o m á s a a p r o f i t r a . Le kell állítani a t e r m e lés növekedését — m o n d t á k , m a j d meg is t e t t é k , s e m i a t t a világon a mai napig körülbelül 32 millióra emelkedett a munkanélküliek száma (nem számítva a fejlődő országok zömét, ahol soha, semmilyen n y i l v á n tartást nem vezettek erről). A z o k a m u n k á s o k tehát, akik n e m veszítet ték el munkahelyüket, hallgattak és dolgoztaik t o v á b b . A z elégedetlenség egyszeriben megszűnt a bizonytalanság terhe alatt. M a m á r r i t k a jelenség a béremelési sztrájk, a m u n k á s o k csak elvétve n y i l v á n í t j á k ki elégedet lenségüket, attól t a r t v a , hogy a m u n k a n é l k ü l i e k listájára kerülnek. A tőke m a sokkal nagyobb biztonságban v a n , mint tíz évvel ezelőtt volt. A z antiinflációs politika másik vonalán pedig megindult a takarékos ság (ami ellen elvben természetesen senkinek sem lehet kifogása), az ener giahasználat ésszerűsítése, jelentősen c s ö k k e n t az olajkereslet (bumeráng ként v á g o t t visza az olajtermelő országok kapzsiságának irányába). A fejlettéknek ezzel sikerült •megállítani az olajárak növekedését, az utóbbi időben pedig csökkenését is k i v á l t a n i . M a a fejlett világ 25 szá zalékkal, vagyis egynegyedével kevesebb olajjal termel egy ipari egységet (mondjuk, egy kilogram árut), m i n t 1970-ben. H o g y ezt a deflációs (antiinflációs) politikájukat világviszonylatban is érvényesítsék, a fejlettek l e z á r t á k piacukat, főként a fejlődők elől, nem elsősorban azáltal, hogy olcsóbban és .jobban termelnek, hanem a hazai termelés k o r á b b a n nem tapasztalt állami t á m o g a t á s á v a l , szubvenciókkal, v é d ő v á m o k k a l és egyéb intézkedésekkel. Szubvencionálják az acél, a vegyipar, sőt az autóipar, a villamossági, a z elektronikai i p a r termelését is, vagyis szinte az egész ipari és mezőgazdasági termelést. A gazdag világ m a nemzeti jövedelmének 4—5 százalékát erre k ö l t i (csak a m e z ő g a z d a sági termelésre körülbelül 100 milliárd d o l l á r t ) . Ezzel szinte teljes egészé ben k i z á r t a piacairól a konkurrenaiát. Ehhez párosul m é g az, hogy fel fejlesztette élelmiszer- és nyersanyagtermelését, s m a m á r ezekből i n k á b b e x p o r t á l , mint i m p o r t á l . U g y a n a k k o r a minimálisra leszorították a fejlődő világban t e r m e l t nyersanyagok á r á t . A m i n t K. T . J. R a k e t l a le sottói k ü l d ö t t m o n d t a a belgrádi értekezleten, ez csak az utóbbi k á t év ben körülbelül 85 milliárd d o l l á r értékkel csökkentette a fejlődők á r u -
csere-forgalmát. Ennyivel kevesebb m a r a d t belső fejlődésük serkentésére. Arról pedig szinte szó sem lehet, ihogy az o n n a n származó ipari termék eljusson hozzájuk, b á r m i l y e n jó is a minősége, főleg pedig, h o g y ilyen feltételek mellett korikurrenclaképes legyen. E n n e k logikus k ö v e t k e z m é nye, hogy 1981-ben 1 százalékkal, t a v a l y pedig m á r 6 százalékkal csök kent a n e m z e t k ö z i árucsere-forgalom. E n n e k keretében a fejlődők, t e h á t a szegényebb országok exportja sokkal nagyobb mértékben megcsappant, mint a gazdagoké. N y i l v á n v a l ó , hogy a világkereskedelem visszaesése, a z invesztálás le szorítása a termelés h u z a m o s csökkenéséhez vezetett. A fejlett világ leszo r í t o t t a országában az inflációt, d e gazdaságát ezzel meglehetősen hosszú stagnálásra ítélte (nagyobbrészt •szándékosan).
Az
USA
járt
legjobban
Ebben a gazdasági visszaesésben, amit jórészt maga v á l t o t t ki, b i z o nyos becslések szerint, csak az U S A járt jól. Folyton n ö v e k v ő állami költségvetési h i á n y á v a l — ami t a v a l y elérte a messzemenően r e k o r d n a k számító 200 milliárd dollárt — abnormálisan kifizetődővé tette a hiány fedezésére szolgáló b a n k h i t e l t és a takarékbetéteket. A z állam (szintén megfontolásból) leállította a p é n z n y o m á s t , s ezáltal dollárínséget v á l t o t t ki, m a j d 20 százalék fölé emelte a k a m a t o t , h o g y ily m ó d o n biztosítsa a p é n z t a költségvetési deficit kiegyenlítésére. Mivel a világon sehol sem fizettek ilyen magas k a m a t o t , a pénz n e m csak az Egyesült Államok g a z daságából á r a m l o t t a b a n k o k b a — ahol a pangás imlatt a k k o r m á r a gaz daságiban mindössze 3—4 százalékos profitot érhettek el — , h a n e m az egész világból. S ebből az általános — mesterségesen t e r e m t e t t — dollár ínségből n ő t t ki a d r á g a dollár politikája. M i n t tudjuk, az utóbbi időben a dollár á r f o l y a m a a világ m i n d e n o r s z á g á n a k valutájához m é r v e n ő t t , a leggyengébbekhez képest igen drasztikusan. M i n d e n ü t t jelentősen d r á gítja tehát a bevitelt. Főleg a szegényeket a r r a készteti, hogy devizaszer zés céljából k ü l f ö l d ö n á r o n alul adjanak el mindent, amit egyáltalán el t u d n a k adni s, hogy örüljenek, ha b á r m i t is e l a d n a k . A z abnormálisan m a g a s k a m a t o k folytán hirtelen n ö v e k s z i k - a — kü lönben természetszerűleg n a g y mértékben hitelre szoruló — fejlődők adóssága. így ma m á r m e g h a l a d t a a 600 milliárd dollárt, az évi törlesz tés és a k a m a t összege pedig a 130 milliárdot. A fejlődő országokban — az olajtermelőket k i v é v e — szinte teljesen leállt az invesztálás, s termé szetesen a haladás is. A z A m e r i k á b a v á n d o r o l t drága dollár, a magas k a m a t o k lényegében a z t eredményezték, hogy az o t t a n i fegyverkezést jelen tős mértékben a N y u g a t és a fejlődők fizették meg. A z Egyesült Államok tehát mások számlájára, nagyobb gazdasági megerőltetés nélkül folytat hatja a fegyverkezési versenyt a keleti b l o k k a l , amelynek elsőszámú k é p viselője, a szovjet k ü l d ö t t Belgrádban is megismételte o r s z á g á n a k k o r á b b ról ismert, lényegében demagóg álláspontját, m e l y szerint a világ bajait
általában véve a kapitalista rendszer o k o z t a , a legszegényebbek a gyar m a t i kizsákmányolás (tehát szintén a kapitalizmus) m i a t t szegények, ennélfogva a kapitalisták erkölcsi kötelessége támogatni azokat, akiket gazdaságilag tönkretettek. E z a probléma — lényegében — nem t a r t o z i k a szocialista országok közösségére, ahol a rendszernek köszönhetőleg nincs gazdasági válság. ( M i n t h a Lengyelország és m á s o l y a n ország nem létez ne ebben a közösségben, ahol h u z a m o s a b b ideje n y i l v á n u l ó válság m u t a t kozik, élelmiszer és egyéb áru h i á n y á v a l k ü s z k ö d n e k , s ahol „fuldokol n a k " a külföldi adósságokban.) B á r hozzáfűzte, hogy a Sovjetunió ennek ellenére n a g y o b b t á m o g a t á s t n y ú j t számukra'(bilaterális kapcsolatok útján), m i n t a világ bármelyik országa. Ebben valószínűleg v a n is v a l a m i , de sajnos, zömmel nem élelmiszerek, hanem- fegyverek formájában érkezik a támogatott szegény országokhoz a segély, m i n t ahogyan ellenségeikhez a másik táborból származó. Ettől a szovjet állásponttól lényegesen eltért a m a g y a r és a lengyel, miszerint az ő gazdaságuk n y í l t s jelentős mértékben befolyásolja m i n den, ami a világgazdaságban t ö r t é n i k , ezért — a k á r c s a k az el nem k ö telezettek és fejlődők — a válság globális megoldási p r o g r a m j á n a k kidol gozását tartják szükségesnek és reálisnak, s ehhez m a g u k is hajlandók hozzájárulni. Ez pedig lényegében n e m különbözik attól, amit A n t o n Vratusa a jugoszláv küldöttség nevében (Spiljak elnök és az értekezleten elnöklő L a z a r Mojszov után) még egyszer kifejtett és n y o m a t é k k a l alá húzott. Eszerint — a m i n t a fejlődők, vagyis a 77-ek a Buenos Aires-i miniszteri ülésükön megállapították — globális jellegű válságról v a n szó, amely az egész világot, m i n d e n gazdasági rendszert és régiót érin tett, s amely a háború u t á n i világgazdaság kialakulásából k i n ő t t minden s t r u k t ú r á r a v o n a t k o z i k . A m i n t 'mondta, Jugoszlávia olyan h a t á r o z a t o k a t vár az U N C T A D - t ó l , amelyek h o z z á j á r u l n a k a világgazdaság, m i n d e nekelőtt a fejlődő országok gazdasága felélénkítéséhez s az új gazdasági világrend kialakításához. M i n t a továbbiakból kiderült, ennek számos a k a d á l y a volt ezúttal is. A fejlett országok n e m tagadják, i n k á b b h a n g s ú l y o z z á k a világgazda ság fellendülésének szükségét, de egészen m á s k é p p e n képzelik el, m i n t a fejlődők. E z t t ü k r ö z i az amerikai és az indiai k ü l d ö t t felszólalása is.
Fellendülés,
de
hogyan
N y i l v á n v a l ó a n a szovjet álláspontra célozva t a g a d t a Kenet D e m , ameriaki államtitkár-helyettes, hogy az országok közötti gazdasági haladás különbsége, kizárólag a gazdasági lehetőségek, adottságok különbségéből, hiányából ered, hogy a történelem, vagyis a k i z s á k m á n y o l á s k ö v e t k e z ménye. Szerinte i n k á b b a n n a k a p o l i t i k á n a k a t ü k r e , amelyet egyes or szágokban f o l y t a t n a k . Kenet D e m , a fejlett világ képviselője úgy ítélte meg, hogy a náluk, főleg az infláció megfékezésében és a k a m a t l á b a k csökkentésében élért eredmények, s az erre alapozódó fellendülés —
melynek első jelei m á r m u t a t k o z n a k — át kell, h o g y 'terjedjen az egész világra, hosszabb lejáratú hatással. Virshanat P r a t a p Sing indiai kereskedelmi miniszter erre azt m o n d t a , hogy a legjobb esetben is spekulációnak kell tekinteni a z t a véleményt, m e l y szerint a jelenlegi válság m e g o l d h a t ó valamiféle ciklikus „felgyógyu lással", ami m a j d a fejlettektől m i n d e n k i r e kiterjed. M á s o k is ú g y vélik, h o g y h a a v i l á g el is fogadná a fejlettek tételét, mely szerint m a g u k k a l ragadják a fellendülésiben a fejlődőket is, a jelen legi 1 százalékos és jövőre e l ő i r á n y z o t t 4 százalékos termelésnövekedés ehhez nem lenne elég. A h o g y a n egy felszólaló képletesen kifejezte, a fej lődők n e m s z á m í t h a t n a k arra, hogy utolsó v a g o n k é n t rácsatolják m a g u k a t a fejlettek szerelvényére, m e r t v a g o n u k az első k a n y a r b a n kisiklana. Bár az amerikai k ü l d ö t t s z á m o k k a l operált, m o n d v á n , hogy az e m l í t e t t fel lendülés lehetővé teszi a fejlődők e x p o r t j á n a k fokozását, a z olajtermelő ket nem számítva 2 0 — 2 5 milliárd dollárral növeli bevételüket, az u t ó b biak ezt n e m t a r t j á k k o r á n t s e m elegendőnek, hiszen icsak a világ legfej letlenebb 36 országának, a jelenlegi r e n d k í v ü l alacsony életszínvonal fenntartásához 3—4 milliárd dollár segélyre lenne szüksége. Pedig ezek ben az országokban a nemzeti jövedelem az utóbbi időben 0,6 százalék kal csökkent, n e m h o g y n ö v e k e d e t t volna. Á t l a g b a n mindössze 220 dollár volt fejenként, 760 dollárral kevesebb, m i n t a többi fejlődő országban és 7453 dollárral kevesebb a fejletteknél. Ezért k é r d e z t e kétségbeesetten Idrisa Jaja, Felső-Volta k ü l d ö t t e : H o g y a n gyógyulhat fel a fejlődő országok gazdasága, a m i k o r a pénzügyi és monetáris spekulációk elértéktelenítenek m i n d e n törekvést.
Csak az ú) gazdasági
világrend
szavatol
tartós
haladást
E z t az állítását megerősítette és országa példájával szemléltette d r . Ali W a r d h a n a indonéz gazdasági és pénzügyi miniszter is a fejletteknek a r ra az állítására válaszolva, hogy a fejlődőket nem érték v o l n a ilyen súlyos nehézségek, h a h a t é k o n y a b b a n és felelősebben irányítják gazda ságukat. A m i n t m o n d t a , Indonéziában az utóbbi ö t 'évben évenként 7 százalékkal n ö v e k e d e t t a termelés (amelyhez hasonló kevés országban v a n ) , külső tényezők miatt, amelyek alól n e m b ú j h a t t a k k i és amelyeket nincs is m ó d j u k b a n befolyásolni, mégis súlyos nehézségeket éltek át. A z általános recesszió m i a t t a nyersanyagból származó exportjövedelem óriási m é r t é k b e n csökkent, s jelentősen kisebbedett az olajból származó devizabevétel is, m i k ö z b e n az i m p o r t á r u á l l a n d ó a n drágult. E m i a t t a t e r melési eredmények ellenére is jelentős külgazdasági és fizetési mérleghiá n y a keletkezett hazájának. A gazdagok most azzal nyugtatják a fejlődőket, h o g y a t ő l ü k indult fejlődés, m i u t á n t á j u k is kiterjedt, 20—25 milliárd d o l l á r r a l növeli á r u csere-forgalmuk értékét, arról azonban h a l l g a t n a k , h o g y elsősorban pénz h a t a l m u k n a k köszönve a jelenlegi helyzetben ennek tízszeresét veszik ki
a fejlődők zsebéből. A z E N S Z megfelelő intézményei ugyanis kiszámítot ták, hogy a megnövekedett k a m a t o k évi 80 milliárd d o l l á r t , a leszorított nyersanyagárak 100 milliárdot, az olajár kikényszarített mérséklése pedig újabb 80 milliárdot vitt el tőlük. N e m is szólva arról, h o g y a D é l a nagy népszaporulat és urbanizáció n y o m á s á r a a folyton kedvezőtlenebbé vált feltételek mellett is kénytelen v o l t és kénytelen m a is importálni, h o g y ne essen vissza termelése, miért o t t ez a létminimum további süllyedését jelentené: a legszegényebb o r s z á g o k b a n éhhalált, vagy a legelemibb szük ségletek megvonását a lakosságtól. E z a helyzet lehetővé tette a politikai nyomásokat, különféle — az önállóságukat és függetlenségüket is veszé lyeztető — feltételek -diktálását. Ez f o k o z t a és f o k o z z a a feszültséget s élezi a k ü l ö n b ö z ő oldalról' jövő támogatásból s z á r m a z ó befolyások révén k i v á l t o t t ellentéteket, konfrontációt. A kényszer által d i k t á l t helyzetet szemléltetik az a l á b b i számok is: 1970-ben a fejlett Észak exportjának 20 százaléka ment a fejlődő o r s z á gokba, t í z évvel később 40 százaléka. T e h á t a nehéz feltételek ellenére is megkétszereződött a k k o r , amikor a protekcionizmus m i a t t Dél m i n d na gyobb áldozatok árán t u d o t t csak eljutni Észak piacaira, pontosabban, amikor m i n d i n k á b b kiszorult o n n a n . Kivéve az olcsó nyersanyagokat, a déligyümölcsöt stb. Vásárlásukat hitelekkel serkentették a fejlettek, m e r t a recesszió m i a t t mind nehezebb volt eladni az árut. Dél ezzel mérsékelte náluk a recessziót, lehetővé t é v e ezáltal az óriási munkanélküliség elvi selését. (Hisz az Egyesült Á l l a m o k b a n például a 12 millió m u n k a n é l k ü li nem sokkal jár rosszabbul, m i n t aki dolgozik, ment korábbi keresetének 80 százalékát m u n k a nélkül magkapja.) Ezért gondolják a fejlődők, h o g y a gazdagok kötelesek visszaszármaz t a t n i azt a pénzt, amit a jórészt á l t a l u k k i v á l t o t t nehézségek közepette kivették a zsebükből. A z o k n a k a féltételeknek a megszüntetésével, ame lyek ezt a pénzügyi m a n i p u l á c i ó t lehetővé tették. A z abnormálisan m a gas k a m a t l á b a k csökkentésével, a protekcionizmus megszüntetésével, a nyersanyagáraik n o r m a l i z á l á s á v a l és stabilizálásával. M i n t h o g y azonban m i n d e z csak jövedelemforrást, n e m pedig jövedelmet jelentene, az indulás hoz fel kellene függeszteni, illetőleg h a l a d é k o k a t jóváhagyni az esedékes hiteltörlesztésre és k a m a t o k r a . Enne a pénzre és kedvezőbb feltételek mel lett folyósított újabb hitelekre van szükség ahhoz, h o g y meginduljon ná luk is — vagyis az egész világon egyidejűleg — a fejlődés. H o g y a n le hetne ezt elérni? E z a bizonyos „ h o g y a n " volt a belgrádi értekezlet legnagyobb kérdése. Ebben ugyanis alapvetően eltér Észak és D é l véleménye és felfogása. Dél, vagyis a fejlődők nem hajlandók t o v á b b Északra, a gazdagokra bízni m a g u k a t , m e r t ebben a n a g y m é r e t ű gazdasági válságban olyan leckét k a p t a k , melyből m e g t a n u l t á k , h o g y az é r v é n y b e n levő világgazdasági és pénzügyi rendszerben ők m i n d i g a perifériára szorulnak. H a m i n d e n k i nek rossz, a k k o r nekik a legrosszabb, h a pedig viszonylag mindenkinek jó, a k k o r is nékik a legkevésbé jó. E z é r t követelik a rendszer, a világ-
gazdaság, a nemzetközi árucsere-forgalom, a pénzügyi és .monetáris elő írások strukturális, gyökeres megváltoztatását. E r r ő l viszont a g a z d a g o k , a fejlettek Belgrádban é p p o l y kevéssé b o csátkoztak vitába, mint a világkereskedelmi értekezlet korábbi ülésein. (Azzal, h o g y volt egy-két ettől elütő, a fejlődő világ nehézségeit őszintén átérző és segíteni a k a r ó p é l d a is. Ilyen volt Finnország, amely bejelen tette, h o g y hajlandó eltörölni a legszegényebb országoknak folyósított hiteleket, vagyis ajándéknak minősíteni. E z u g y a n a m o l y a n egy fecske. . . eset, mégis biztató.) Másrészt a huzamosabb ideje t a r t ó nehézségek valószínűleg .meggyőz ték a fejlődőket arról, hogy Észak k é p t e l e n befogadni Dél, illetőleg a fejlődő országok m i n d e n többletét s ezért m a g u k n a k is n ö v e l n i ü k kell befogadó képességüket, bővíteni piacúikat. Ezért szorosabb egymás k ö zötti kapcsolatokra, legfőképpen pedig együttműködésre v a n szükségük. A .'belgrádi értekezlet is m e g m u t a t t a , hogy ebben az U N C T A D nagy segítségükre lehet, ha m i n t nemzetközi világkereskedelmi ügynökség t e vékenykedik.
Az
adósságok
kényszerítő
ereje
A leszűkült kiviteli lehetőségek m i a t t a z e x p o r t b ó l szabály szerint még a k a m a t o k r a sem telik, a törlesztésre m e g főképpen n e m . Fejlődésre te hát n e m is g o n d o l h a t n á n a k , s h a a h e l y z e t n e m változna, gazdaságuk t a r t ó s a n megrekedne, s ezzel t o v á b b m é l y ü l n e a szegények és gazdagok közötti szakadék. Ezért m o n d j a Denis Hilli, volt brit laburista miniszter, hogy n e m hisz a gazdagok jóindulatában — sajnos, b o r ú l á t á s a Belgrádban jórészt b i zonyságot nyert. A megoldást abban látja, hogy a külföldi adósságok súlya alatt görnyedő országok egyszerűen és testületileg megtagadják minden adósság törlesztését, a m i n e k feltételeit a g a z d a g o k , mindenekelőtt az Egyesült Államok teljességgel lehetetlenné tették. A d d i g t e h á t n e m fizet nek, amíg a feltételek nem j a v u l n á n a k lényegesen. Szerinte — és nem csak szerinte — csakis a szóban forgó t ö b b m i n t 600 milliárd 'dolláros adósság törlesztésének megtagadása kényszerítené őket jobb belátásra. Csak ennek megmentése érdekében lennének h a j l a n d ó k m i n t egyenrangú partnerekkel tárgyalni adósaikkal. Ez u t ó b b i a k úgy gondolják, egészen a d d i g r a el kellene odázni a kölcsönök törlesztését, amíg a z új gazdasági világrend keretében n e m k a p n a k kedvező k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t ismét hitelt termelésük fejlesztésére, a nélkülözhetetlen i p a r i ''berendezések bevitelére. Eközben el kellene érni, h o g y a fejlett világ p i a c á r a e x p o r t á l t nyers anyagaikért m é l t á n y o s á r a t k a p j a n a k s i p a r i árucikkeik és termékeik előtt is megnyíljanak ezek a piacok.
Kölcsönös
függőségi
alapon
A fejlődők ezért r e n d k í v ü l lényegesnek 'tartják az úgynevezett világ gazdasági fejlődés globális p r o g r a m j á n a k kidolgozását, m e l y n e k kereté ben, az általános n e m z e t k ö z i m u n k a m e g o s z t á s n a k megfelelően látni le hetne, m i t k í v á n n a k leginkább fejleszteni a gazdagok, m i t kellene t e r melni és m i n e k a fejlesztését serkenteni a k ü l ö n b ö z ő színvonalú fejlődő országoknak, h o g y létrejöjjön a m a o l y a n nagyon- hiányzó világgazdasági egyensúly, ami megmentené a világot a mailhoz hasonló m e g r á z k ó d t a t á soktól, stabilabbá tenné a fejlődést, a itermelési feltételeket és az á r a k a t egyaránt. Ü g y tűnik — s a belgrádi .értekezleten t a n ú s í t o t t fellépésük m i n t h a megerősítette v o l n a e z t — , h o g y a fejlettek t ú l erősnek érzik m a g u k a t s e m i a t t képtelenek belátni és elfogadni a kölcsönös függőség elméletének realitását, amit- a fejlődők, főleg pedig a z el n e m kötelezettek igen h a t á r o z o t t a n hangsúlyoznak. Ehelyett i n k á b b az egyoldalú függőségről, a fejlődők t ő l ü k való függőségéről beszélnek; e r r e alapozzák a n á l u k m e g i n d u l t fellendülés pozitív áttételét, amit szerintük a fejlődőknek ki kell várniuk. Bizonyos viszont, h o g y ezek nemigen hajlanak erre. E z ú t t a l nemcsak saját szerelvényüket, h a n e m m o z d o n y u k a t is követelik, amit n e m N e w Y o r k b a n , hanem o t t h o n fűtenek, s amelynek erejében jobban hisznek, mint abban, amit a g a z d a g o k ígérnek nekik. S ehhez követelik a világ gazdasági rendszer, a pénzügyi és monetáris rendszer gyökeres megvál t o z t a t á s á t (ez u t ó b b i t egyebek k ö z ö t t Franciaország is szükségesnek tartja), új Bretton W o o d s t sürgetnek, melyben a N e m z e t k ö z i V a l u t a a l a p minden, tagjának érdekeit figyelembe véve a l a k u l n á n a k k i az egymás közötti v i szonyok. A m i kizárná, h o g y legerősebb tagja, jelen esetben az Egyesült Á l l a m o k úgy manipuláljon vele, ahogy néki megfelel.
Milyen
legyen
az új Bretton
Woodsf
Émlékeztetésképpen: Bretton W o o d s b a n 1947-ben m e g a l a k u l t a N e m zetközi V a l u t a a l a p , amely lényegében lefektette a nemzetközi m o n e t á ris rendszer alapjait, e l ő í r t a a kötelező nemzetközi n o r m á k a t és viselkedé si szabályokat, s ezzel a k o r á b b i n á l szilárdabb és t a r t ó s a b b fizetési elő írásokat h o z o t t létre. Lényege a z , h o g y a t t ó l kezdve a- d o l l á r lép a h á ború előtti font sterling helyébe, az a r a n y mellett a dollár t ö l t i b e a t a r talékvaluta funkcióját. E k k o r rögzítették a v a l u t a á r f o l y a m o k a t s igye keztek fenn is t a r t a n i . Egységesítették az a r a n y árát. a k ö z p o n t i b a n k o k ban, amit azáltal t a r t o t t a k fenn, hogy a Bank öf E n g l a n d londoni k ö z ponti b a n k kötelezte m a g á t az a r a n y vásárlására, h a á r a u n c i á n k é n t 35 dollár alá süllyed s eladására, h a fölé emelkedik. Azzal, h o g y ha e z t a funkciót egy pillanatban nem t u d j a ellátni, a k k o r a z amerikai Federal Keserves System segítségére siet' a r a n y t a r t a l é k á v a l . A r ö g z í t e t t v a l u t a á r -
folyamok, amire a. megállapodásban a tagállamok kötelezettséget vállal tak, biztonságot és tervezési lehetőséget szavatoltak. E z t m é g sikeresebbé tette a sokoldalú elszámolások lehetősége, ami t o v á b b egyszerűsítette és korszerűsítette az országok közötti árucsere-forgalom elszámolását. A V a l u t a a l a p legnemesebb /célkitűzése t a l á n az volt, hogy segíteni igye kezett a v a l u t á k (Stabilizálásában, a tagországok k ö z ö t t i egészséges valutáris kapcsolatok fenntartásában, vagyis a valutaspekulációk kizárásában, a valutáris korlátozások felszámolásában. R e n d k í v ü l jelentős tétele az alap s z a b á l y z a t á n a k az, amely szerint megfelelő pénzforrásokat kell a t a g á l l a m o k rendelkezésére bocsátania a fizetési mérlegükben jelentkező átmeneti jellegű h i á n y o k fedezésére. T a l á n legfőbb fogyatékossága kezdettől f c g v a az "volt, hogy tőkéjének körülbelül egynegyedét az Egyesült Á l l a m o k biztosította, s ennélfogva a szavazatok 22 százalékával rendelkezik. M i v e l a Szovjetunió nem érte el azt a célját, h o g y az alapban a n a g y h a t a l m a k vétójoggal rendelkezze nek, soha sem csatlakozott hozzá, átengedve ezzel az Egyesült Á l l a m o k n a k a dominanciát. M i n t h o g y m i n d e n jelentősebb döntéshez a szavazatok 80 százalékára van szükség, az Egyesült Á l l a m o k h ú s z o n felüli két szá zalékának ténylegesen vétó jellege van, hiszen az összes többi szavazat együttvéve nem adja k i a 80 százalékot. A jelentősebb döntések közé tartozik a kulcsvaluta á r a r á n y a v á l t o z tatása is. A Bretton Woods-i megállapodás értelmében a 10 százalékon fe lüli árfolyammozgáshoz a t a g á l l a m o k j ó v á h a g y á s á r a -van szükség, a jelen esetben azonban ez csak formalitás, m e r t egymagában senki sem befolyá solhatja a szavazás kimenetelét, az Egyesült Á l l a m c k dominanciája m i a t t . A z E u r ó p a i Közösség tagállamai azért p r ó b á l t á k elérni, hogy az említett nagyjelentőségű kérdésekben 85 százalékos szavazattöbbséget állapítsanak meg. Minthogy ők együttvéve a s z a v a z a t o k 16 százalékával rendelkez nek a tizenötön felüli egy százalékuk szintén vétójogot n y e r h e t n e . E z t azonban nem sikerült véghezvinniük. H a sikerül, m o s t a k k o r sem érne semmit, m e r t az Egyesült Á l l a m o k a hetvenes évek elején felrúgta a Bretton Woods-i megegyezést, s azóta k i z á r ó l a g nemzeti kérdéseinek veti alá a világ devizarendszerét, m e l y n e k kulcsvalutája a dollár, vagyis saját nemzeti valutája. A z előirányzottnál s o k k a l n a g y o b b mértékben növelte és növeli m a is valutájának, s egyben a k u k s v a l u t a á r á t is. Ezáltal p r o b lémákat, kilátástalan helyzetet v á l t o t t ki a fejlődő országok nagy .részé ben. Ezért követelik, elsősorban a fejlődők (bár a fejlettek egy része is, pél dául Franciaország) o l y a n nemzetközi devizarendszer kialakítását, amely minden t a g á l l a m á n a k , n e m pedig csak leghatalmasabb tagjának érdekeit szolgálná. E z a követelés a belgrádi értekezlet szószékéről számtalanszor elhangzott: Ujabb Bretton W o o d s r a v a n szükség, halogatás nélkül. Jelenleg ez a világgazdaság egyik legfájóbb és legérzékenyebb pontja. N e m kétséges, hogy a z á r t ajtók m ö g ö t t t a r t o t t bizottsági üléseken éles viták folytak róla, de az sem, hogy a megoldás m é g 'meglehetősen távol van.
Nagyobb
biztonság
és jobb árkilátások
a
nyersanyagtermelőknek
J ó úton indult el viszont Belgrádban a nemzetközi n y e r s a n y a g - á r p o litika kialakítása. A l a p o t ihofztak létre, amely a jövőben n a g y o b b t ö r ő dést, m é l t á n y o s a b b á r a r á n y o k a t szavatol és lehetővé teszi az á r a k b i z o nyos stabilizálását. T a r t a l é k o k létrehozását n a g y k í n á l a t esetén, majd a tartalékok piacra vetését, a kereslet növekedéseikor. A gyapottermélők hatéves h u z a v o n a u t á n megállapodást í r t a k alá a Sava K ö z p o n t b a n . Ezek a 'tények mindenképpen kézenfekvő eredményei a majdnem egy hónapos belgrádi értekezletnek. S a n n a k a kissé d u r v á n megfogalmazott követelménynek a kiteljesedése fellé m u t a t n a k , melyek szerint a Délnek (ezúton is) vissza kell j u t t a t n i a tőle „elemeit" pénzt. E n n e k következő lépése v a g y i n k á b b szakasza pedig a gyökeres strukturális változás kell hogy Jegyen. M e r t az m a m á r kétségtelen, világos és v i t a t h a t a t l a n , h o g y nem lehet jó és n e m t a r t h a t ó fenn sokáig az a világgazdasági rend szer, melyben a fontossági sorrend szabályai szerint előbb az adósságot kell törleszteni, s csak a z u t á n a gyerekeket etetni. H a v a n mivel és miből. E z e k n e k a strukturális v á l t o z t a t á s o k n a k m a m é g r e n d k í v ü l sok aka d á l y a v a n . N e m kétséges, h o g y hosszú időre lesz 'szükség, m i r e a v á l toztatási folyamat egyáltalán elindul. M e r t amint a belgrádi ülésszak befejező része, az utolsó plenáris ülés 'többszöri elhalasztása szemléltetett, jelenleg még szinte •legyőzhetetlenek az ellentétek. A gazdag világ z ö m e m é g n e m h a j l a n d ó elismerni a rendszer t a r t h a t a t l a n s á g á t , ahelyett csak azon belül h a j l a n d ó k v á l t o z t a t n i . D e csak annyit, a m e n n y i t feltét lenül szükséges, amennyire a világ többi része •rákényszeríti őket. A korikrét eredményekkel, megállapodásokkal és megegyezésekkel, az elfogadott o k m á n y o k k a l m é r v e a belgrádi értekezlet j ó v a l kevesebb újat hozott, m i n t a kevésbé l á t h a t ó és egyáltalán n e m m é r h e t ő téren. I t t t a lán a leglényegesebb az, h o g y a fejlődő világ követeléseiben egységesebb, mint eddig b á r m i k o r , s kezdi felismerni, h o g y maga is, a legfejlettebbek nélkül is jelentős tényezője a világnak, s h o g y végeredményben az idő neki dolgozik. Jelentősége szinte m i n d e n n a p p a l n ő , amit a fejlettek csak nagy erőfeszítésekkel és kizárólag átmenetileg fojthatnak némileg vissza, á m az i d ő m ú l á s á v a l e n n e k m i n d i n k á b b érezhető következményei le hetnek. A kölcsönös függőség felismerése m a sokkal közelebb van, m i n t t e g n a p volt. Függetlenül a t t ó l , hogy k i m i t m o n d o t t a belgrádi értekezleten.
