Az „elfelejtett” születésnap Interaktív bábjáték
Szereplők Tüske (süni) Zsömle (őzike) Hebrencs (vadkacsa) Szamóca (mókus) Uzsgyi (teknős)
Megjelenik Tüske, leül a fa tövébe, és furulyázni kezd. TÜSKE: Sziasztok gyerekek! Ugye milyen szépen furulyáztam? Tudjátok az erdei iskolában tanultam. Jaj, az erdei iskola nagyon jó hely, mindenféle hasznos és érdekes dolgot lehet ott tanulni a természetről és az állatokról. Ma például mondókákkal ismerkedtünk, amit én roppantul élveztem. Kíváncsi lennék, hogy ti mennyire ismeritek az állatokat! Gyerünk, találjátok ki, hogy mire gondolok! Állatos találós kérdéseket tesz föl. Az utolsó így hangzik: „Vadon élő, hápogó, Tóba belecsobbanó, Lubickolni nagyon szeret, Szárnyával szeli az eget.” >>vadkacsa<< Minden helyes válasz alkalmával Tüske megdicséri a gyerekeket. „Nagyon ügyesek vagytok”; „Hogy ti milyen okosak vagytok”; stb. Mikor az utolsó feladványt megfejtik és kimondják, hogy kacsa (vadkacsa), feltűnik Hebrencs. HEBRENCS: Kacsa? Jól hallom, hogy valaki kacsát emlegetett? Sziasztok gyerekek! Ha kacsa kell, hát itt vagyok! Én vagyok a kacsák kacsája, akit úgy hívnak, hogy Hebrencs, bár nem tudom, hogy miért neveznek így. Talán azért mert egyesek szerint túl sokat beszélek, pedig valójában alig szoktam fecsegni, csak elmondom, amit gondolok, mert hát azt ugye csak elmondhatja a kacsa, amit gondol… TÜSKE: Szia Hebrencs, téged meg mi szél hozott? HEBRENCS: Tüske, hát itt vagy! Na végre, hogy megtaláltalak, már ezer éve kutatok utánad! Bejártam minden nádast, sötét susnyást és bogáncsos burgyingost, lejártam a lábam és szétrepültem a szárnyam… Tessék nézd meg, látod, itt, itt a tollam is kihullott a nagy sietségben, a végén elhagyom az összest, aztán majd leshetek! Mondd meg, hát hogy fogok kinézni kopasz kacsaként? Egyébként meg mi az ördögöt heverészel itt a fa tövében? TÜSKE: (kinéz a közönségre, hozzájuk beszél) Na gyerekek, most már tudjátok, hogy miért hívják ezt a kelekótya kacsát Hebrencsnek. Be sem áll a csőre! TÜSKE: (visszafordul Hebrencshez) Vegyél levegőt, Hebrencs! Ha tudni akarod, éppenséggel furulyáztam, utána pedig találós kérdéseket tettem fel a gyerekeknek. És képzeld, nagyon ügyesek voltak, mindent sikerült kitalálniuk. HEBRENCS: (teljesen kikelve magából mászkál fel-alá, úgy mondja az „áldomást”) Ó, hogy az a szomorú szemű széncinege szappanozza ki a szádat! Tüske, hát te elfelejtetted, hogy milyen nap van ma? TÜSKE: Szombat, ha jól tudom.
HEBRENCS: Szombat, szombat! Látom, neked fogalmad sincs arról, hogy miről beszélek! Tüske, ma van Uzsgyinak, a teknősnek a születésnapja! TÜSKE: (felpattan) Hűű, a mindenit, erről tényleg elfeledkeztem! Most mit csináljunk? HEBRENCS: Ne aggódj, te satnya sün, én már mindent elintéztem! Zsömle és Szamóca elkészítik a tortát, és nekem is van egy meglepetésem. Várj, megmutatom! (Arrébb megy, miközben a csőre alatt zsörtölődik.) Mihez is kezdenél nélkülem, sünöcske… Furulyázgatunk, meg találós kérdéseket mondogatunk, közben meg Hebrencsre marad minden. Még szerencse, hogy én vagyok a kacsák kacsája, és mindent elintézek! Hebrencs egy lufit vesz elő. TÜSKE: Áááá, egy lufi! Biztosan tetszeni fog Uzsgyinak! Ez nagyon jó ötlet, Hebrencs! HEBRENCS: Nekem mondod? A tüdőmet majd kiköptem, mire felfújtam, de meg érte, mert szép nagy lett! TÜSKE: De még mekkora! Megfoghatom én is? HEBRENCS: Jajj, Tüske, meg ne próbáld! Ahogy Tüske megfogja a lufit, az kidurran. HEBRENCS: (fejét veri a földbe, úgy mondja vontatottan) Ezt…nem…hiszem…el! Tüske, mit csináltál? TÜSKE: Upsz! Valahonnan a háttérből Uzsgyi szólal meg álmatagon, lassan, vontatottan. UZSGYI: Hát, ez meg mi a csuda lehetett? Megyek és megnézem! TÜSKE: Hűűű, ez Uzsgyi! El kell tüntetnünk a lufi nyomait, nehogy rájöjjön, hogy meg akarjuk lepni! HEBRENCS: Bizony! Most az egyszer igazad van Tüske! Ha Uzsgyi meglát minket, akkor vége a meglepetésnek. El kell bújnunk! (A közönség felé fordul.) Gyerekek, segítenetek kell nekünk! Bármit is kérdez a teknőc, ne mondjatok neki semmit! Nem szabad elárulnotok, hogy a születésnapjára készülünk! Ugye titokban tartjátok? Tüske és Hebrencs elbújnak a fa tövében. Tüske feje kilátszik a fatörzs mögül. A ház ajtajában megjelenik Uzsgyi. Körülnéz minden irányba. UZSGYI: Mintha valami zajt hallottam volna. Eltűnik a házban, majd előbukkan a házon kívül. UZSGYI: Jé, mennyi gyerek. Tisztán emlékszem, hogy mikor lefeküdtem, nem volt itt senki.
Improvizációs rész, reagálás a gyerekek válaszaira. Kérdések: Ti meg mit kerestek itt? Ti is hallottátok előbb azt a durranást? Mi lehetett az? Hirtelen Tüske hapcizik egyet a fa mögött. UZSGYI: Aha! Tudtam én, hogy van itt valaki… Megnézem… Tüske feje eltűnik a fa mögött. Uzsgyi odasétál a fához és nézelődik, közben a háta mögött (a híd környékén) kidugja a fejét Hebrencs és Tüske. HEBRENCS: (párszor rákoppint Tüske fejére, és halkan, de rosszallóan mondja neki) Tüske, majdnem lebuktunk miattad! TÜSKE: Úgy sajnálom! Ne haraaaaa….haaaaa….HAPCI! Tüske és Hebrencs feje eltűnik, Uzsgyi megfordul. UZSGYI: Már megint hallottam valamit. Gyerekek, ti is hallottátok? Improvizációs rész, reagálás a gyerekek válaszaira. UZSGYI: Vajon hol lehetnek a többiek? Ma még nem találkoztam velük. Pedig ma van a születésnapom. Pontosan ma vagyok 55 éves. Ez nem olyan sok, az apukám 172 éves. Én még nagyon soká leszek annyi. Elgondolkodik. UZSGYI: Vajon a barátaim elfelejtették a születésnapomat? Hmmm… Tudtok ti erről valamit? Improvizációs rész, reagálás a gyerekek válaszaira. UZSGYI: Na jól van, szerintem én megyek és szundítok egy kicsit, mert eléggé elfáradtam ebben a nagy keresgélésben. Uzsgyi eltűnik a ház mögött. Kisvártatva megjelenik Szamóca és Zsömle. Szamóca egy tálat hoz magával, Zsömle kezében kosárka van. SZAMÓCA: Tojás, cukor, liszt, mandula. Tojás, cukor, liszt, mandula. Tojás, cukor, liszt, mandula. ZSÖMLE: Jaj, Szamóca, ne ismételgesd már annyit ezt a receptet. Egész úton ezt szajkóztad, most már biztos, hogy nem fogod elfelejteni.
SZAMÓCA: Tudom, tudom, én csak azt akarom, hogy jól sikerüljön Uzsgyinak a tortája. Tojás, cukor, liszt, mandula. Tojás, cukor, liszt, mandula. ZSÖMLE: És mondd csak, Szamóca, milyen torta lesz ebből? SZAMÓCA: Egy nagyon finom mandulás torta, a receptet még az anyukám mutatta meg nekem. Uzsgyi megnyalja utána, minden ujját, abban biztos vagyok. Tojás, cukor, liszt, mandula… ZSÖMLE: Rendben kezdjük el a hozzávalók összekeverését. Te mondod, hogy mit adjak a kezedbe, én meg előkeresem azt a kosárkából. Kezdhetjük? SZAMÓCA: Persze, hogy kezdhetjük! Az első hozzávaló a….öööö….aaaaa….. Ez nem lehet igaz, elfelejtettem! Annyit beszéltél, hogy kiment a fejemből! ZSÖMLE: Jajj ne, most akkor mi lesz? SZAMÓCA: Nem tudom! (Odafordul a közönség felé.) Nézd, mennyi sok okos gyerek! Talán ők tudnak segíteni! Mondjátok gyerekek, ti emlékeztek a torta receptjére? Mi kell hozzá? Reméljük figyeltek… Ha megszületik a recept, és a hozzávalók egybe kerültek, Szamóca és Zsömle beleszimatol a tálba. ZSÖMLE: Hmmm, ennek már most nagyon finom illata van. SZAMÓCA: Csak várd ki a végét! Most elvisszük, formába rakjuk és kisütjük. Akkor lesz csak igazán finom! Hirtelen Uzsgyi tűnik fel a ház ajtajában. UZSGYI: Hmmm, micsoda mandulaillat! Vajon honnan jöhet? SZAMÓCA: Jajj, ez Uzsgyi! Gyorsan rejtsük el a tortát, nem szabad, hogy észrevegye! Elrejtik a kosárkát és a tálat a fa tövében, majd visszamennek a hídig. Közben Uzsgyi előkászálódik a házból. UZSGYI: Ááááá, Zsömle és Szamóca! Sziasztok! ZSÖMLE és SZAMÓCA: Szia, Uzsgyi! UZSGYI: Ti meg mit kerestek itt? ZSÖMLE: Hogy mi? Háát….mi csak…szóval, öööö…Szamóca majd elmondja! (Azzal a mókus mögé áll.)
SZAMÓCA: Hogy én?! (Szamóca megfordul, és csápolni kezdi az őzikét: „mi az hogy én, elment az eszed!”, majd visszafordul a teknőchöz.) Háááát, mi csak….öööö…(lenéz a hídról), mi csak a halacskákat figyeltük a folyóban. Aranyosak, nem? UZSGYI: De, nagyon aranyosak. Amúgy mondjátok, ti is érzitek ezt a finom mandulaillatot? Éppen szunyókáltam, mikor megcsapta az orromat. Jajj, úgy imádom a mandulát! Vajon honnan jöhet? ZSÖMLE: Mandulaillat? Hát te meg miféle mandulaillatról beszélsz? Nincs itt semmiféle mandulaillat! SZAMÓCA: Zsömlének igaza van, én sem érzek semmit! Lehet, hogy csak álmodtad Uzsgyi, nem gondolod? UZSGYI: De, az meglehet. Elég sokat álmodom finomságokról, mert nagyon szeretem a hasamat. A mandulát is imádom, és csuda jó lett volna hamikázni egy kicsit. Kár hogy csak álmodtam… Egyébként tudjátok, hogy milyen nap van ma? ZSÖMLE és SZAMÓCA: Nem, miért kérdezed? UZSGYI: Hát, csak azért, mert ma van a… mindegy, nem érdekes! Nem láttátok a többieket? SZAMÓCA: Nem, de most már mennünk kell, mert fontos dolgunk van! Szia, Uzsgyi! ZSÖMLE: Szia, teknőc! UZSGYI: Ne menjetek még! (Bánatosan néz utánuk.) Hát akkor sziasztok! Szamóca és Zsömle távoznak. A fa felé mennek, felveszik a tálat és a kosárkát, úgy tűnnek el. UZSGYI: Ez nagyon furcsa! Úgy tűnik, minden barátom elfelejtette, hogy ma van a születésnapom. Ettől egy kicsit szomorú lettem. Még sosem fordult elő, hogy ne köszöntsenek fel. Biztos nem is szeretnek annyira… Talán nem is vagyok olyan jó barátjuk…(Ásít egy nagyot.) Mindegy. Teljesen kimerültem ebbe a nagy gondolkodásba, úgyhogy lefekszek egy kicsit… Uzsgyi eltűnik a ház mögött. Megjelenik Hebrencs és ide oda szaladgál a paraván teljes hosszában, láthatóan tiszta ideg. HEBRENCS: Ez nem lehet igaz, az eszem megáll! Már ennyi az idő, és még sehol sem tartunk. Se lufi, se torta, se semmi! A tollam bezzeg kihullik a sok idegességtől, mert itt sosem úgy történik semmi, mint ahogy eltervezem! Hol lehetnek már a többiek? Megérkezik Tüske, kezében lufi. HEBRENCS Na végre, te susnyásban sündörgő sietni nem képes sünöcske! Látod, milyen sápadt vagyok? Ez mind az idegességtől van! Hogy állunk?
TÜSKE: Ne aggódj már annyit, Hebrencs! Minden a legnagyobb rendben van. Felfújtam a lufit, Szamócáék pedig megsütötték a tortát. Idáig érződik az illata, te nem érzed? HEBRENCS: De érzem, viszont ezt a lufit elveszem tőled, mert a végén a hegyes tüskéid megint kipukkantják! Elveszi Tüskétől a lufit. Közben megérkezik Szamóca és Zsömle. Szamóca kezében torta. TÜSKE: Látod, már itt is vannak a többiek! SZAMÓCA: Sziasztok, megérkeztünk! Íme a torta! Körül állják, megszagolják és mindannyian elégedetten „hmmmm”-getnek. SZAMÓCA: Ugye, milyen csodaszép lett? HEBRENCS: Szó, ami szó, elfogadható! Már csak át kell adnunk Uzsgyinak! ZSÖMLE: Várjatok, lassan a testtel! Ha már ilyen sokat dolgoztunk azon, hogy meglepjük a barátunkat, akkor adjuk meg a módját rendesen! Ki kellene találnunk valamit, ami miatt emlékezetes marad Uzsgyinak az 55. születésnapja. HEBRENCS: Mire gondoltok? SZAMÓCA: Nézzétek, itt van ez a sok, ügyes gyermek! Mi lenne, ha megkérnénk őket, hogy közösen énekeljük el a „Boldog születésnapot” kezdetű dalt. Ilyen sokan még úgy sem énekeltek a teknőcnek, biztosan nagyon tetszene neki. TÜSKE: Nagyon jó ötlet! Én meg közben furulyázhatnék! SZAMÓCA: De jó! (Odafordul a gyerekekhez.) Mit szóltok hozzá, gyerekek, segítetek nekünk elénekelni a dalt? ZSÖMLE: Mi pedig, mialatt a gyerekek énekelnek, elbújunk a fa alá, és onnan lepjük meg Uzsgyit! A tortát meg hagyjuk a hídon, had bukkanjon rá ő maga! SZAMÓCA: Jajj, de jó lesz! Kezdjünk énekelni! A tortát lerakják a hídra, és elbújnak a fa alá (néhányuk feje kilátszik). Felharsan furulyán a „Boldog születésnapot” kezdetű dal, mindenki énekel. A dal végén Uzsgyi kijön a házból. UZSGYI: Hát, itt meg mi folyik? (Szimatolni kezd a levegőben.) Mi ez az illat? Csak nem… ez… ez… (megtalálja a tortát) ez mandulatorta! Hú de jó! Imádom a mandulát. De hát hogyan került ez ide? A többiek előbújnak a fa alól. Egyszerre mondják: „Boldog születésnapot, Uzsgyi!”
UZSGYI: Hát még sem felejtettétek el? Én meg azt hittem, hogy… hogy… ZSÖMLE: Persze, hogy nem felejtettük el, Uzsgyi! SZAMÓCA: Egész nap készültünk, hogy meglephessünk! TÜSKE: Alig tudtuk titokban tartani! HEBRENCS: A tollam is kihullott, annyit idegeskedtem! SZAMÓCA: A gyerekek is sokat segítettek nekünk, nélkülük nem sikerülhetett volna! UZSGYI: Ti vagytok a legjobb barátaim. Köszönöm nektek, köszönöm mindenkinek! Gyertek, együk meg együtt a tortát! Elkezdenek falatozni. Zene (mindegy, hogy furulya, tuba vagy magnó, csak vidám legyen). Pici örömködés, táncikálás, majd meghajlás.
Vége
