Lélek: a harmadik dimenzió

Természetgyógyász Magazin 2015. október

Hét oktávon keresztül nyilvánulhat meg az ember  Az egó futtatja az elme túlélőprogramját  Önmagunk szeretete és tisztelete teszi lehetővé, hogy másokat szeressünk és tiszteljünk.

Lélek: a harmadik dimenzió „Én már nem a régi Sághy Enikő vagyok. Bár az vagyok az ő összes életein át megszerzett tapasztalatával és tudásával, de ma már a küldetésemért, a Teremtő Önismeret átadásáért, az emberek spirituális felébresztéséért élek. Sághy Enikő egy személy, én pedig a Lélek vagyok, aki életről életre fejlődik és beteljesíti, amiért a Földre született” - mondja magáról a médium, aki az elmúlt közel két évtizedben több ezer embernek segített. Parkolóhelyet keresek, amikor megszólal a telefonom. Miért hív Sághy Enikő? Hiszen csak néhány percet kések a megbeszélt találkozónkról! Nem, nem számon kér, hanem azt kérdi, hol járok, majd szépen benavigál a megadott cím elé, ahol éppen rám vár egy parkolóhely. - Éreztem, hogy most kell hívjalak – mosolyog az Egy s Ég Központ Egyesület bejáratánál fogadva. Már az interjú megbeszélésekor tegezésre váltott, mondván: könnyebb így a megértés. Odabent lelassul az idő, elsimulnak az idegek. - Kicsit izgulok, pedig nem ez az első interjúm – oldja a feszültségemet és hoz helyzetbe, hogy én érezhessem magam otthon. Csodálkozom: kora nem titok, 62 esztendős, de kék szeme egy húszévesé, tekintete egy bölcs öregé, mosolya egy önfeledt kislányé, alakja egy táncosnőé. Most már igazán kíváncsi vagyok rá és arra a módszerre, amit úgy nevez: Teremtő Önismeret. - Kiolvastam a honlapod, de azt hiszem, nem könnyű megérteni és megfogalmazni, mit nevezel Teremtő Önismeretnek. - Igen, mert ennek megértése nem az elme zárt világában történik, csak a lélek megnyitásával a megérzésen keresztül lehetséges. Fantasztikus élmény volt, amikor 19 évvel ezelőtt megnyílt a spirituális csatornám, az üzeneteket nem mindig szavakban és képekben kaptam, hanem zenei hangokban, illatban és gyönyörű formákban. Ezen 1

üzenetek szavakra fordítása csakis a lélek rezgésein való megértéssel és megérzéssel volt lehetséges. Így tanultam a lelkemből a valós érzelem minőségén közvetíteni, majd Élni. A Teremtő Önismeret voltaképp arról szól, hogy ismerd fel ki vagy valójában, emlékezz arra, mit ígértél magadnak, nyisd meg magadban a Teremtő Erőt, lásd meg magadban a Teremtőt, s azt, hogy egyedi, egyszeri és megismételhetetlen Isteni Lény vagy, Aki szerethető. A legtöbben folyamatosan attól szenvednek, hogy nem hiszik el szerethetőségüket, teremtői mivoltukat. Pörögnek egójuk mókuskerekében, futtatják az elme túlélőprogramját, és valaminek történnie kell velük, hogy kizökkenjenek, hogy feleszméljenek, és feltegyék az élet egyik legfontosabb kérdését: ki vagyok én, mi a célom és a feladatom itt a Földön? - Valami ezek szerint történt veled 19 évvel ezelőtt. Mi volt az? - Negyven éves koromban véget ért az addigi életem, legalábbis bizonyos értelemben. Az élet minden olyan szála, ami az ittlétet biztosítja, megszűnt, elszakadt, elveszett, véget ért: halálesetek, komoly betegség, válás, munkahely és otthon elvesztése, anyagi csőd, stb. Ma már tudom, nemcsak a saját megtapasztalásomra kértem és kaptam ezeket az élethelyzeteket, hanem azért is, hogy amikor majd a hivatásom végzem és érkeznek hozzám az emberek, képessé váljak a velük való mély együttérzésre. Valójában ezen megtapasztalásoknak köszönhetem a hitelességem. De akkor ezt úgy éltem meg: „én mindenkit meghallgattam, mindig jó voltam, adtam, segítettem, én nem voltam ilyen rossz, hogy ezt érdemeltem!” Később persze megkaptam a magyarázatot: „Küldetésed alapja, hogy minden fájdalmat megismerj, amivel majd találkozol.” - Engem azért érdekelne az első negyven év is: hogyan nevelkedtél, mikor mentél férjhez, születtek-e gyermekeid... - Bár az életem nyitott könyv, de inkább azokat az élethelyzeteket szoktam példaként magamról elmondani, amikkel tudok segíteni az embereknek... - Árulj el annyit erről az időszakról, amennyit jónak látsz! - Nem titok... szüleim egyetlen gyermeke voltam, szemük fénye, mély szeretettel, gondoskodással és hittel neveltek. Én is mindent megtettem, hogy szeretetüket viszonozzam, elsősorban Édesanyámnak. Ha engedtem volna Édesanyám belém vetett hitét magamban kiteljesedni, másként alakul a sorsom, talán sokkal korábban rájövök az életküldetésemre. Szoktam mondani, hogy azt a végtelen szeretetet és hitet adom tovább az embereknek, amit a szüleimtől én is kaptam, viszonzással tartozom az egész világnak érte. - Hit és szeretet alatt mit értesz? - Sajnos pont ez a két szó az, amit a legtöbben félreértelmeznek, valós jelentésüket elferdítve használják az emberek. Én a hit szó alatt nem vallási irányzatokat, dogmákat értek, hanem azt a hitet, ami az ember saját hite a teremtő erejében és szerethetőségében, amit hoz magával eredendően. Ha nem vagyunk tudatában annak, hogy szerethetőek vagyunk, elkezdődik egy komoly energia játszma, mondhatnám, „eladjuk” magunkat, azaz az életünket, bármi árat megfizetünk azért, csak hogy szeressenek. Ez vezet a megfelelési kényszerekhez, a függőségekhez, a kényszerképzetekhez. A hit alatt a Teremtő Erőnkbe vetett hitet értem: azt, hogy 2

alkotni, teremteni születtünk, és az egyetemes szeretet teremtő erejénél fogva csodákra vagyunk képesek. Minden ember lelkének a magjában ott van az ígéret, amivel leszületett a Földre, és ezt az ígéretet tudja beteljesíteni, ehhez mindenkinek megvan a képessége. A szeretet szó többeknek nem a valódi szeretetet jelenti, ami egyetemes: elfogadó, számítás és szándék mentes, feltétel nélküli. Az a szeretet, ami zsarol, birtokol, önző, elváró, manipuláló, az asztrál, ösztön síkján működik. Abban az időben, amikor az egóm irányított, mit se tudtam minderről. - Ezek szerint húsz éves korodig voltál gyermek. És azután? - Amikor férjhez mentem, megkezdődött az egó megtapasztalásának húsz éves korszaka, a játszmák, a félreértések, az elme mókuskerekének időszaka, miközben még mindig szüleimmel együtt éltem. Ebben az időszakban az életem legnagyobb ajándéka, a fiam és a lányom megszületése volt. A házasságomat egész életre szólónak gondoltam, így nagy tragédiaként éltem meg, amikor 35 éves koromban elváltam. Újrakezdtem, férjhez mentem ismét, de mint már említettem, ez a házasságom sem sikerült. Ma visszagondolva ezekre az időkre, már értem és tudatosult bennem, hogy mik voltak az eredők, az okok. Sajnos „pokolra” kellett mennem, hogy azokhoz a felismerésekhez jussak, amelyek a valós irányba állították az életemet. - A gyermekeid mit szólnak ahhoz, amit az életről gondolsz, s amit hivatásodul választottál: hogy spirituális értelemben felébreszd az embereket? - A fiam most 37 éves, tudatos felnőtt férfi, Aki a saját útját járja. Tudatában van Teremtő Erejének. A lányom 30 esztendős. Amikor a médiumi képességem megnyílt, ő 9 éves volt, és még nagyon nyitott a szellemvilágra. Amikor látta én milyen elszántan lépek a hivatásom útjára, megijedt, mert azt gondolta, hogy neki is így kell esetleg élnie. Megkért: „anyu, engedd meg nekem, hogy gyerek maradjak még!”, és én engedtem. Nekünk szülőknek fel kell nőnünk ahhoz, hogy elfogadjuk gyermekeink döntéseit, még akkor is, ha úgy látjuk, hogy jobbakat is hozhatnának, vagy élhetnének könnyebben, de tudomásul kell vennünk, nem menthetjük meg őket a saját tapasztalásaiktól, joguk van az úgynevezett hibás döntéseikből tanulni. Gyakran foglalkozom olyan fiatalokkal, akiket a szüleik küldenek hozzám, hogy megtanítsam nekik felismerni belső valóságukat a Teremtő Önismeret technikáival. A segítséget bár megadom, de utána rajtuk áll, hogy szabad döntésük jogán alkalmazzák-e az élethelyzeteikben, vagy sem. A lényeg, hogy a gyermekeink megtalálják magukban azt az Erőt, amiből hitet merítve minden élethelyzetből fel tudnak állni, újra tudnak kezdeni, és tudatában vannak, hogy szerethetők, és ez a legfontosabb. - A lélek szót is sokan, sokféleképpen használják. De mi a lélek? - A lélek az örökélet, az örök létezés hona, ahonnan merítjük Teremtő Erőnket. A harmadik dimenzió. Az elme kettősségének a bűvöletében élünk: jó-rossz, hidegmeleg, jin-jang, és közben elfelejtjük, hogy a világunk három dimenziós: a mérleg nyelve a lélek, a lélekmag, az ősvaló, mely őrzi több ezer előző élet képlenyomatát, az energia törvényeket, a karma miértjeit, életünk okát, a magunknak tett ígéretet, az egyén egyedi kódját, tehetségét, tudását. Itt egyenlítődik ki a két szélsőség, itt ér véget a kétség, a kettősség, a megfélemlítettség, itt van a középpont ereje, a „minden egy” érzése, a harmónia. Ahhoz, hogy magunkban ezt az Erőt, mint tudást fel tudjuk ismerni és meg tudjuk nyitni, más szemlélet módra van szükségünk. Az elme zárt 3

világának rendszerén tovább kell tudnunk lépni, ehhez rezgésszintet kell emelni, a tudat magasabb oktávjára jutni. Ezen tudás megnyitásának lehetőségét lezártuk magunkban, és egy tudatos önismereti út szükséges ahhoz, hogy felébredjünk, emlékezzünk, saját valóságunkra leljünk. Nyelvünk fantasztikus kincsünk, hiszen képekben beszélünk, és jelzi a szavak használatával, pontosan mi is történik velünk. Azt mondjuk, hogy „kétségbeestünk”, s a szó valós jelentésével máris jelzi, hogy rezgésszintünk leesett, elvesztettük az egység állapotát. Innentől kezdve bármilyen döntést is hozunk a kétség állapotából, csak a kétségeinket, félelmeinket fogjuk a fizikai sík anyagán manifesztálva látni, érezni, megélni, megtapasztalni. A lélek minden információt magában hordoz. Ha emelkedett rezgésszinten lelkünkben megnyílik az egyetemes tudás, ami a jobb agyfélteke végtelen vetítővásznára vetül képben, érzésben, intuícióban, sugallatban, akkor a racionális elme készen áll kimondani: „Felsőbb Énem, legyen meg a Te akaratod!” –, és megvalósítja, amit az isteni véna mutatott, súgott, információt adott. Ekkor tud az elme, a lélek-szellem szolgálatába állni, ekkor szűnik meg kettőssége, kétsége, a félelem érzése. Ebből az állapotból az egység, a minden egy, a „veled egy vagyok” valósul meg, nem tudok olyan döntést hozni, ami rossz lenne a másiknak. Harmóniában vagyok a világgal, megvalósul a Teremtő „akarata”. A spirituális út azért is olyan rögös, mert az egó nehezen adja fel a hatalmát, amin futtatja az elme túlélőprogramját. Mihelyt érzi, hogy elveszíti a hatalmat, semmi nem szent neki, bármilyen eszközzel mindent megtesz, csak visszaszerezhesse az irányítást, uralást, stb. - De mi a baj az egó uralmával, ha közben boldogok vagyunk, és nem bántunk másokat? - Az egó nem más, mint erő. Nem a Teremtő Erő, hanem a kétségek, a félelem által működtetett energia, ezzel az erővel is teremtünk, csak más az iránya, minősége, eredménye. Egónk által is tapasztalatokat szerzünk. Pont ez a szabad döntésünk, hogy megelégszünk-e az egó által nyújtott pillanatnyi boldogsággal, az elme kettőssége által nyújtott hatalmi drámákkal, energia-játszmákkal, vagy ha tapasztalatainkat megszereztük mindezekből, kilépünk-e a mókuskerekéből?! Ha az egónk van hatalmon, akkor sajnos csak pillanatokra élhetjük meg a boldogságot, és gyakran bántunk másokat, csak azon a tudatszinten nem látjuk, nem tudatosul bennünk. (Erre való a lélek, ahonnan kapjuk a lelkiismeret hangján, hogy mit tehetünk, mit engedhetünk meg magunknak ebben az életünkben, amit sokszor lezárunk, ezért nem hallunk.) Az elme a kétség, a kettősség megteremtésével használja az egó eszközeit, hogy életben tartson, túléljünk. Választhatjuk ezt is, mint élet, lehet ez is az élet a számunkra, de ekkor valójában nem élünk, csak félünk, hiszen csupán csak túlélünk és tudatunk alacsony sávján, oktávján a játszmák világán működtetjük erőnket, pedig fejlődni jöttünk és a lehetőségünk végtelen. Mindenki képes arra, hogy beteljesítse teremtői mivoltát, ehhez lépheti meg a tudat 7 oktávját. A földi lények a tudatuk hét oktávján teljesíthetik be sorsukat és valósíthatják meg a magukkal hozott ígéretet, tehetségüket, egyedi kódjukat. Az első oktáv az anyag, amit tökéletesen beteljesít az ásvány: valamennyiünk teste anyagból épül fel. A második oktáv a növények világa, ami bennünk a vegetatív működés. A harmadik az asztrál, ösztön síkja, ezt képviselik az állatok tulajdonságai. 4

Ezen az oktávon jelenik meg az érzés, mint akár a szeretet, de ennek minősége az, amit már említettem, zsarol, birtokol, stb., mindig az anyaghoz kapcsolódó. Tehát az a szeretet, ami a másikat bántja, irányítja, vagy éppen aki „szerelemféltésből” megöli a kedvesét, ezen a szinten működik, ez az ösztönök szintje. A negyedik szinttel már csak az ember rendelkezik: ez a gondolat, a mentálsík, ahol az eszmék, a nézetek, a tanok, a vallások működnek. Ha csupán ezen a négy oktávon élünk, akkor csak az egó túlélőprogramja tart életben, aminek az a feladata, hogy az alatta lévő szintek energia minőségén biztosítsa a túlélésünket. Valójában az egóról feltett kérdésedre adott válaszomat itt ismét elmondhatnám. Az egó, a megszokásaink, rögzüléseink, begyakorlott viselkedésmintáink mókuskerekébe kényszerít bennünket, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, ezzel viszont a múltunknak a hamis illúzióin, vagy a téveszméken, a fájdalmas eseményeken, történéseken, gondolatokon megtapadt képzetek és blokkok fogják az életünket meghatározni. Ekkor életünk gyökere és mozgatórúgója a félelem: félelem az anyagi bizonytalanságtól, mások bántásától, megcsalástól, felnőtté válástól, felelősség felvállalástól, magánytól, a szeretet hiányától, stb. Az árnyékvilág anyagán játsszuk a szerepeinket, csináljuk, amit elvárnak tőlünk, gyűjtjük a tapasztalatokat, és egyszer csak feltesszük magunknak a kérdést, többnyire úgy 35-40 éves korunkban: „ki vagyok én? Mi végre vagyok ezen a világon?” Ezen kérdések feltevésének pillanata jöhet spontán, az elrendeltetett időben, vagy valamilyen katarzis megélésekor, vagy annak megoldása után. Ha a kérdések mögött elszánt erő van, akkor bevonzunk olyan embereket, könyveket, akik, amik rámutatnak eszközökre, módszerekre, technikákra, amik valóban elindíthatnak önmagunkba. Ekkor megváltozik a szemlélet módunk és képessé válunk az ötödik oktáv, az ok sáv megnyitására. Ezen az oktávon, tudatsávon élnek a lángelmék, a feltalálok, a művészek, stb. Az ötödik oktávon hallatja magát a belső hang. Ha átléptük elménk zárt világának negyedik oktávját, máris kilépünk a megszokásból, a mókuskerékből, mindabból, amiről addig azt hittük, hogy az a valóságunk. Sokan ettől megriadnak, és visszazárnak, visszamenekülnek a mókuskerékbe, az egó uralma alá, míg az elszántak elkezdenek kutatni, keresni. Most már csak a kitartásuktól függ, hogy tovább lépik-e fejlődésük újabb szintjét, hogy valóban komolyan gondolták-e a kérdést: ki vagyok én? Mert az igaz, tiszta válasz a hatodik oktáv tudatán érkezik, a lelküknek magján, ősvalójuk birodalmán. A hatodik oktáv maga a Forrás: ahol az ígéret, amivel leszülettünk a Földre, a Teremtő Erő, az ősvalóba való visszatérés. E belső önismereti út rámutat arra, hogy nem kell minden tapasztaláson minden életünkben újra végigmennünk, magunkban hordozzuk az előző életek megtapasztalásait, mintegy eszenciaként. Ezen a szinten nyílik a valós értékrend, a hitvallás, a szerethetőségem hite. Élem át és érzem át, hogy az egyetemes szeretet Teremtő Erejének a fénye és tudata vagyok eredendően. Soha nem kellett volna és nem kell küzdenem azért, hogy szeressenek, hogy bizonyságot nyerjen, szerethető vagyok, mert ez az elemi létem, nincs szükség több önigazolásra. Itt van az egyetemes szeretet Teremtő Erejének azon fényrezgése, ami a „mi” állapota, hogy nincs te meg én. Itt van maga a megtapasztalás, a megérzés, a megértés, hogy mind egyek vagyunk, ez a feltétel nélküli szeretet, ami nem kapcsolódik semmilyen nézethet, elvhez, anyaghoz, személyhez, önnön maga valóságának ereje, az élet szentsége. Ez a rezgés nyitja meg a hetedik oktáv tudatán létező Figyelőt, a Felsőbb Ént, a Szellemet, Aki bennem az Istennő, a Teremtő. Jön annak felismerése, hogy az ittlétem egyedi, egyszeri és 5

megismételhetetlen, s hogy innentől kezdve a sakktáblán lévő bábumat végre nem csak az egóm irányíthatja, hanem – szabad döntésem jogán - Felsőbb Énem, a bennem élő Teremtő. Már nem azonosítom magam a sakkbábuval, mert már tudom, hogy teremteni jöttem, hogy Teremtő vagyok. Élhetek végre azzal a Teremtő Erőmmel, ami szunnyadva várt a kibontakoztatására. - Ki vagy mi dönti el, milyen tudatszinten vagyok? Nem nagyképűség azt gondolni: lám, én fejlettebb gondolkodású vagyok, mint mások? - Ez nem érdem, ez állapot. Az ember akkor válik szabaddá, amikor kiszabadul az elme zártságának fogságából, kényszereinek kerekei már nem tudnak fogást találni benne, mert az egó hatalma alul maradt, s az a hatalom, amivel él, az a benne élő Figyelő, a Teremtő irányítása alatt áll és van. Az ember, amikor tudatosítja teremtői mivoltát, valójában átadja a döntés jogát, a gondolatát, akaratát a Szellemnek, a benne élő Teremtőnek, hogy „Az” a lelkének erejével, a lélekben lévő Teremtő Erővel éljen, s irányítsa őt, a teremtett lényt, s tartsa egységben. Ezen a szinten az elménk kettőssége véget ért, megteremtettük az egységet, az egó mintegy „rákényszerül” szolgálni az isteni vénát, ez az ő alázata, fejet hajtott, véget ért önálló uralma, hatalma, a túlélő programja, már nem az egó az „úr a házban”. Tehát mindaddig, amíg a tudat magas rezgésszintjén nem vagyunk nyitva, elménk kettőségén, kétségén az egónak nagyon fontos szerepe van. Életben kell tartania bármilyen áron. Ez az ő ígérete, az ő felelőssége. Nem tehet mást, mint az alacsony oktávokon működő információkat használja fel a túlélés, életben maradás biztosítására. A spirituális fejlődés csapdája éppen az, hogy az egó a belé kódolt programot mindaddig működteti, amíg az ember – szabad döntésével - nem adja át a felelősséget, az irányítást a felsőbb Erőnek, a Figyelőnek, a benne élő Teremtőnek. Folytatja kisded játszmáit, előítéletekkel mérgez, érdeklődésünket az anyagi világban tartja, hiszen az a feladata, hogy folyvást önigazolást keressen, és bizonyítékot arra, hogy szerethető. Aki emlékszik, ki ő valójában, hogy szerethető, annak nincs szüksége többé önigazolásra és játszmákra. Azt, hogy ki, milyen szinten van, kinek-kinek magának kell felismernie. Ha emberként születtünk a földre, akkor a felelősségünk, hogy mindenki önmagát megvalósítsa, nyissa mind a hét oktávján tudatát, s ne azonosítsa magát az alacsony oktávok valamelyikével, mert akkor hiába kérte és kapta isten-emberként a lehetőséget, hogy az alkotó vénát, isteni mivoltát az anyagba hozza át, amivel ittlétét beteljesítve valósíthatja meg önmagát. Aki pedig előbb jár, mert tudata már nyitva, annak felelőssége, hogy életével példát mutasson és a többieket, ha kérik, segítése a fejlődésükben. - Neked ki segített? Kit tartasz Mesterednek? - Nincs földi Mesterem, minden, amit tudok, azt a Teremtőtől kaptam. Már tizenhét éves koromban megnyílhattam volna, többször volt annak jele, hogy nyitva vagyok a szellemvilágra, de nem volt még akkor ott az ideje. Amikor a rendszerváltáskor megjelent az Agykontroll, rohantam egyből, felvértezve rengeteg kérdéssel. Az ott szerzett élménnyel feltöltődtem, de a kérdéseimre a válaszok nem jöttek, pedig már akkor is utaztam dimenziókon át, csak azt gondoltam, ezt mindenki tudja, valami másra számítottam, valami nagyobb bummra. Majd tovább kerestem, ahol ismét felismertem, hogy különleges adottságaim vannak, de a válaszok még mindig nem jöttek. 6

Feladtam, nem mentem sehova, mert láttam, hogy egy-egy módszer, technika, mesterekhez, különféle szándékokkal működő emberekhez van kapcsolva, nem működik önállóan, vagy csak az egónak egy újabb menekülési útját erősíti, egy újabb csont, amit rághat, egy új hatalmi eszköz számára, így nem leszek soha spirituálisan felnőtt. Több évig vártam, éreztem, hogy a sors többet szán nekem, mint amennyit eddig az élet jelentett számomra. A kérdés, amit feltettem magamnak még pár éve, hogy ki vagyok én, nagyon mélyről szakadt fel bennem, szinte fanatikusan kerestem magamban az életem okát, a miértek válaszait. Persze kaptam válaszokat, de sokkal többre vágytam, éreztem, hogy a „mindenre” van szükségem. Végül eljött az élethelyzet, az elrendeltetett pillanat, és megnyílt a spirituális csatornám. 1997. április 1-jétől médiumként végzem a szolgálatom. Ahhoz, hogy végezhessem a küldetésem, először magamat kellett megismernem, oldanom árnyékaim sokaságát. A több évig tartó munkát rengeteg beavatással gyorsította a szellemvilág. A Teremtő Önismeret egy olyan egyetemes tudás, amit a magam életének javítása során fedeztem fel, mondhatnám, hogy rajtam keresztül „tesztelte a Teremtő”. Bármit kaptam, teljes bizalommal magamba fogadtam, s ahogy változtam, átminősültem, máris tovább adtam a felismerésem, a tudásom, majd láttam, hogyan változnak az emberek: gyógyulnak, tisztulnak, átalakulnak, átminősülnek, életük más irányt vesz, vergődéseik véget érnek, stb. Fejlődésemben 2000-ben érkeztem el ahhoz a pillanathoz, hogy megnyithattam 12 segítővel a Föld mélyén lévő magma energiát, a magentát, ami a lelkünkben megtapadt árnyékainkat, a félelmeinket oldja. Valójában a magenta, a félelmet megváltó energia a Teremtő Önismeret eszköze. A már áthozott egyetemes tudáshoz eszközként adatott, és a Teremtő Önismeretet teljessé tette. Így küldetésem is kiteljesedhetett, minden megadatott, a teljesség érzésével végezhettem a feladatot. Küldetésem és feladatom: ébreszteni és emlékeztetni az embereket, hogy felismerjék kik ők valójában, s hogy megtudják mi a lélekmagban lévő ígéret, hogy megvalósíthassák tehetségüket. Megmutatni, hogy a Teremtő Önismeret technikáival, hogyan emelhetik önállóan, bármikor a rezgésszintjüket, a félelmet megváltó energiát, a magentát, hogyan tudják eszközként felhasználni életük jobbá tételében, hogy a valós öröm állapotán élhessenek, stb. Ennek a szolgálatnak végzésével kaptak értelmet a fájdalmas küzdelmeim, megtapasztalásaim, hiszen akik jöttek és jönnek hozzám, életem egy-egy régi fájdalmas szálát élik éppen akkor át. Nemcsak a spirituális csatornámon lehozott üzenetekkel tudok velük „egy lenni”, hanem a már megélt élethelyzetek is adják azt a mély átélést, és együttérzést, amivel rájuk tudok hangolódni. Az eltelt évek alatt többen bizonyították a Teremtő Önismeret működésének egyszerűségét és nagyszerűségét, azaz valós értékét. Hiszen ez nem más, mint minden ember saját Teremtő Erejének felismerése, megnyitása, tudatos működtetése, az élet minden pillanatában. Ez a tudatos önismeret maga a tudatosság, a bölcsesség, az egyetemes szeretet Teremtő Erejének, a Fénynek a működtetése. A Teremtő Önismeret technikái között a szembesülés nem kerülhető el, amihez különleges erő kell. Azok, akiknek küldetésük van, vagy ezzel az életükkel beteljesülten számolhatnak el, vagy az önmegismerés életük különleges feladata, a szembesülést nem kerülhetik el. Küldetésem egyik feladata volt az is, hogy létrehozzak egy olyan közösséget, akik valóban komolyan gondolják a szolgálatot, 7

akik képesek egójuk játszmáinak hatalmáról a szembesüléseik alkalmával lemondani, önmegismerésük útját járva fokozatosan változni, nemesedni, csiszolódni. Az évek során összeállt egy lelkes kis csapat, Akik óriási hittel kapcsolódnak egymáshoz és az önmegismerés életük célja, alapja. S ahogy hitelessé válnak, ők is készen állnak a szolgálatra, az emberek fogadására. E tevékenység folytatásához kerestem objektumot, s hogy az anyagban is formát bontson tudásunk, 2012-ben megalapítottuk az Egy s Ég Központ Egyesületet, melynek vezetését átadtam a jövő nemzedékének. - De azóta is foglalkozol a hozzád fordulókkal egyénileg és csoportosan is. - Természetesen. Fogadom a jelentkezőket egyénileg, csoportosan, beavatásokkal, előadásokkal, beszélgetéssel, meditációval, mindig azzal, amire éppen ott és akkor szükség van. Az emberek rádöbbenhetnek arra az egyszerű tényre: bármikor elindulhatnak lelkük magjába befelé, és a lelki-szellemi képességeik megnyitásával, spirituális felnőttként az összhangot megteremtve élhetik le életük hátralévő éveit. Segítek, hogy meglássák és megértsék, milyen ígérettel születtek le a Földre, de utána ők jönnek, hogy ezt az ígéretet beteljesítsék e földi létükben. Akinek sikerül ezt megtalálnia, az többé nem azért dolgozik, mert kell, a szónak a szokásos értelmében, hiszen az isteni vénájának tehetsége, a boldogság forrásává válik a tevékenységének végzésében. E lelki-szellemi munkával, amit teszek, minden pillanatban el kell a lelkemben számoljak, nem adhatok se többet, se kevesebbet, mint amire szüksége van annak, akivel éppen dolgozom. Sokan számolnak be arról, hogy testi-lelki gyógyulással járnak a felismeréseik, hiszen e belső úton gyógyerejük is megnyílik. Felismerik, hogy a rákbetegség néha az ébredés eszköze is lehet. Minél kevésbé tesszük azt, amiért leszülettünk, annál komolyabb figyelmeztetéseket, „rugdosást” adatunk magunknak. Persze lehet a rák egy élet végi tisztítási folyamat is, vagy egy feladat: gyógyítsd meg magad! Mindenkinek magának kell rájönnie, mit üzen a betegsége vagy a küzdelmes élethelyzete. - Tényként mondom, nem bókként: sokkal fiatalabbnak látszol a korodnál, és hihetetlenül csinos vagy. Hogyan őrzöd meg a fiatalságod és a szépséged? - Az önismeret az életem, a Teremtő Önismeret a létem, s ezzel együtt jár az örök szembesülés, kioldás, azaz alkímia. A magasabb rezgésszinten történő oldás, alkímia, a régi megfáradt energiákat átalakítja új Teremtő Erőre. Így lesz a fáradt, megnyúzott, ítélettel, utálattal, félelemmel teli gondolatok energiáiból, a rossz kedvből, a fiatalos lendület, újrakezdés lehetősége, elrugaszkodás új dolgok felé, tisztulás, gyógyulás, nemesedés, kegyelem, megbocsátás, stb. Olyan ez, mint amikor a kocsinkban kicseréljük a régi alkatrészeket, felújítjuk és jobban megy. Csak itt én magam vagyok, aki az alkímiával energia cserét hozok létre, oldok, mert én vagyok a sorsom irányítója. Ennek a belső utazásnak az eredményét mutatja a fizikai síkon a testem, az arcom, a megjelenésem. Amit látsz, az csak a látszat, amit belül érzek, az vagyok én valójában. Vannak jobb és kevésbé jobb időszakaim, mint mindenkinek. Negyven évesen kilencvennek láttam és éreztem magamat. A spirituális úton akár egy-két óra alatt képes vagyok több évtizedet változni, ahogy aktivizálom erőimet. Egyébként több évtizede fiatalokkal vagyok együtt, nem is tudok köztük „megöregedni”, a fiatalos lendületükkel együtt kell tudjak szárnyalni, talán néha még túl is teszek rajtuk, mert a belső hitem ereje nem ismeri a lehetetlent, a tehetetlent, ezért mindig mindennek keresem és megtalálom a megoldását. Ehhez éberségre, éber létre, állandó 8

lélekjelenlétre van szükség, amit nevezhetünk tudatosságnak is. Visszatérve az alkímiára, volt, hogy egy-egy blokkoldás során előfordult, két kilót fogytam egy ültő helyemben. De ennek ellenkezője is igaz, hiszen amikor például sokat ülök egy ügyön, rögtön a popsimra és a combomra rakódik a felesleg. Ha nem kellő tudatossággal étkezem, akkor a hasamra hízok. Ahogy felismerem az okot, és helyére teszem az energiákat, automatikusan vissza áll a rend is. Gyógyító energiáimmal gyógyultam ki rákból, szüntettem meg az epekövem, cisztám, a polipom, a miómám, hiszen ezeket én magam teremtettem, tehát meg is tudom szüntetni őket. Egy időben egy barátommal túl sokszor néztem olyan filmeket, amikben kegyetlenségek történtek, ezek fájdalmas érzéseket keltettek bennem, ennek eredménye lett a hét hónap alatt két vesekő, ilyen gyorsan manifesztálódott. Az emberek többnyire nem is tudják, milyen tulajdonságokkal, gondolatokkal, szokásokkal betegítik meg magukat. Érdekes látni, amikor nagyobb beavatás, blokkoldás után, a bennünk végbemenő változás a fizikai sík anyagát hogyan változtatja, milyen tárgyakon, milyen módon mutatkozik meg. Legutóbb valakinek a kocsijában az óra, perc mutató a múlt kioldásának és új jövője nyitásának az időpontját mutatta, amikor tőlem elment és beszállt az autójába, a kilométerórája pedig 0-ra állt: tiszta lappal indult. - Megtaláltad végül a társad az életben? - Jelenleg egy hatéves kapcsolatban vagyok. 21 éves koromtól majdnem mindig volt társ mellettem. Amikor pár évig egyedül voltam, tudtam, feladatom az egyedül lét megtapasztalása is. Van olyan időszak az ember életében, amikor jobb, ha egyedül van, mert lelkének mély rétegeit rendezi, ami egy magányos út, nincs szükség arra, hogy esetleg másokat ilyenkor megsebezzen. Fiatal koromban úgy gondoltam, én a tiéd, te az enyém, holtodiglan-holtomiglan. Kiderült, hogy ebben az életemben nem egy társsal ígértem leélni az életem. Már tudom, társaink tükreink, ahogy fejlődöm és a másik is fejlődik, akkor tud egymás mellé rendelődni a két ember, és a kapcsolat működik. Hol az egyik, hol a másik adja a hitét, szeretetét, bizalmát, ami előreviszi a kapcsolatuk minőségét, mindkettőjük lelki fejlődését. Ez lehet, hogy egy életen át tart, de az is lehet, hogy csak néhány hónapig vagy évig. - Hogyan dolgozod fel azt a sok lelki problémát, gondot és bajt, amit eléd hoznak a hozzád fordulók? - Az első évek abban teltek, hogy a hozzám érkező emberek minden fájdalmában osztoztam, átvettem tőlük a különféle bajaikat. Sokáig éreztem sajnálatot, majd eljutottam fejlődésem azon szintjére, hogy hitem ereje megerősödött, felismertem, hogy a sajnálat bizony a hit hiánya, ha hiszek a másik ember isteni mivoltában, valójában nincs miért sajnálnom. Az energia törvények ismeretében pedig megtanultam, hogy minden ember olyan élethelyzeteket teremt magának, amik feldolgozásához mindig van ereje. Azt is meg kellett tanulnom, hogy az emberek hiába Fénylények, ha még árnyékaikkal befedték fényüket, nem látják igazi minőségüket, nem engedhetem a vakhitemmel túl közel magamhoz őket. Bölcsességem hiányában, árnyékaikkal mit sem törődve nyitottam magam feléjük, túl közel engedtem magamhoz őket, amivel nagyon gyakran visszaéltek. Sok-sok év, mire eljutottam jelen készségemhez, ahhoz az együttérzéshez, tisztelethez, amivel tartom a megfelelő távolságot, és a Teremtő által rám ruházott tudással, tudatosan, bölcsen élek. 9

- Visszakanyarodnék egy kérdés erejéig ahhoz, hogyan őrzöd meg az egészséged. Arra gondolok, mit eszel-iszol, sportolsz-e, mennyire élsz tudatosan egészséges életet. - Mivel már ismerem magam, így könnyűvé vált megteremteni magamban a külső belső harmóniát. Viszont hosszú és nehéz volt az út idáig, sokat kellett szenvednem, ha nem a belső hangomra figyeltem. Mindig nagyon érzékeny voltam, most is az vagyok, ezért mindent mértékkel tehetek, ehetek, csinálok, és hallgatok az intuíciómra. Sajnos egy párszor másokra hallgattam, különféle felkapott dologgal próbálkoztam, látva, hogy másoknak bejött, előtte nem néztem meg lelkemnek magjában, hogy jó-e, kell-e, szükséges-e a testemnek, lelkemnek, a Szellemnek, majd jó nagy csapásokat mértem ezzel magamra. Addig, amíg mások megengedhetik maguknak, hogy akár kávét vagy bármit nagyobb mennyiségben fogyaszthatnak, nekem néha még az egy korty is sok belőle. Figyelembe kell azt is vennem, hogy nem követhetem a saját szokásaimat sem, mert az állandó belső átégés, az alkímia miatt a test-lélek-szellem mindig más minőségű és mennyiségű ételt, folyadékot igényel, illetve a médiumi munka, a beavatások nagy mértékben befolyásolják az életem minden területét. Igényes vagyok az engem körülvevő környezet harmonikus kialakítására, nemcsak a fizikai, de a lelki-szellemi tisztaságára is. Felelősséggel tartozom a testemért, ennek megfelelően igyekszem gondoskodni róla, de nem helyezek túlzott figyelmet rá. Szeretek jógázni, sétálni, kirándulni, a jó levegőt, de sokkal többre lenne igényem, mint amennyi időt szakítok mindezekre. S ha azt kérded, hogy mennyire élek tudatosan egészséges életet, akkor az a válaszom erre, hogy az önismerettel valójában csakis így élhetek. Tudatosan, őszintén, egyértelműen, tisztán, az egyetemes szeretet minőségének nyitottságával, egységet és egész-séget teremtve az életem minden területén. Sajnos csak pár éve tudatosult bennem az élet szentségének érzése, az élet valós értéke. Azóta végtelen hálát érzek, hogy élhetek, hogy jó lehetek, hogy jót tehetek, alkothatok, teremthetek. Mély hálával hajtom meg a fejem az óriási Intelligencia, a Teremtő előtt, aki egy harmatcseppbe is olyan energiát tud helyezni, amivel az emberi lélek fel tud töltődni, amiből hitet tud meríteni. Nincs semmi, ami fölösleges, vagy hiábavaló lenne, e teremtett világban minden okkal teremtődik. Tudom, hogy az energia minden megnyilvánulása és minden teremtett lény az adott helyén és állapotában tökéletes. - Boldog vagy? - Megtaláltam, akit kerestem, Önmagam! A boldogság maga a létezés. Létezem! Z. Sz.

Sághy Enikő 1953-ban született egyetlen gyermekként, szülei nagy szeretetben nevelték fel. 21 éves korában ment férjhez, született egy fia és egy lánya. 1988-ban elvált, később újra férjhez ment. Negyven évesen: a szülők halála, válás, állás elvesztése, anyagi csőd, stb. „Szükségem volt az egó játszmáinak a megtapasztalására és az önmegismerés adott szintjére ahhoz, hogy azt a feladatot, mint szolgálatot, amit vállaltam, megfelelő alázattal végezhessem. 44 éves koromban 'hazaérkeztem' - írja útkereséséről és ébredéséről. 1997 április 1-jén kapta a felismerést, hogy médiumként 10

feladata az önismeret hirdetése, az emberek segítése spirituális útjukon. Azóta csak ennek szenteli életét. 2005-ben jelent meg A teremtő önismeret című könyve, ami ötezer példányban kelt el, ma már nem kapható. Szintén nagy siker volt Egy s Ég című kötete, valamint a 2012 óta évente kiadott Kalendárium. Nemrég jelent meg A teremtő önismeret kézikönyve 1. része. Hat CD-t készített, több előadása és filmje a YouTube-on is fellelhető. 2012 januárjában alapította meg tanítványaival az Egy s Ég Központ Egyesületet. Az Egyesület célja és hitvallása az önismeret, amely kapcsolódik az egyetemes értékrendhez és az egyén spirituális képességéhez. Az Egyesület a Teremtő Önismeret mellett más technikákkal és módszerekkel is szolgálja az önmegismerést, a tudatosságot.

A Teremtő önismereti módszer elsajátításának módja A Teremtő önismeret lényege: a rezgésszintünk emelése, melyet a Nap és a Föld energiáinak ősvalónkban való összekapcsolásával érhetünk el. A Nap aranyszála, ami a feltétel nélküli szeretet energiája és a Föld magenergiája, ami a félelmet megváltó erő, a magenta, összekapcsolódik az ősvalóban, a lélekmagban, így az ember rezgésszintje megemelkedik. A magenta neonosan rezgő, indigólila színű erő: a spirituális érzelmi intelligencia eszköze, kulcs a dimenzióváltáshoz, erő a szembesüléshez, az önmegismeréshez. Segít kioldani az ember megszégyenüléstől való félelmét. Ha a magenta energiával és a Nap aranyszálával megnyitjuk a lélekmagot (ősvalót), ahol a magunkba vetett hit teremtő ereje van, akkor kioldhatjuk a megszégyenüléstől való félelmet, a régi blokkokat, szerepeket, árnyék-én tulajdonságokat, egó-eszközöket, begyakorlott viselkedésmintákat, rögzüléseket, kényszerképzeteket a szembesülés révén. A Teremtő Önismeret módszer technikáihoz tartozik: a rezgésszint emelése, az ősvaló megnyitása, a szerepeinkkel való szembesülés, az adott élethelyzet történéseinek valós okaira való rálátás, a lélek alkímiája, a testi tünetek lelki eredőinek felnyitása, a blokkok kioldása, a gyógyenergiák aktivizálása, a csakrák tisztítása, a Felsőbb Énnel való találkozás, a karma feloldása, a meditáció, az újjászületés vagy újra leszületés, az átkok, kötések, mágiák kioldása, fogantatástól a mélytudatban rejlő blokkok átírása, a halálfélelem és a bűntudat kioldása, kapcsolatfelvétel a létközben lévőkkel, az energiapályák megtisztítása a gyermekáldás érdekében, kapcsolatfelvétel a leszületendő gyermekkel, szellemi mesterekkel és segítőkkel való találkozás, a génkódon hozott több generációs program átírása, egyéni és csoportos beavatások, mindez minden egyes ember egyediségének, a pillanat egyszeriségének, és a lehetőség megismételhetetlenségének figyelembevételével. Lehetőség van egyéni konzultációra, egyszemélyes beavatásokra, csoportos önismereti foglalkozásokra és blokkoldásra, női illetve férfi csoportban való tematikus munkára is. www.spiritualisonismeret.hu

11