Laki Mária
LOSONCZI ÁGNES: AZ ÉLETMÓD AZ IDŐBEN, A TÁRGYAKBAN ÉS AZ ÉRTÉKEKBEN
Losonczi Ágnes könyve"' törtnetszociológiai elemzése az életmódnak. A n n a k a ténynek a kifejezésével foglalkozik, hogyan m u t a t k o z i k meg az ember az életmódban. K u t a t á s o k sora v a n a k ö n y v mögött, s t ö b b ezer ember többszörösen ezer a d a t a szolgált alapul az elemzéshez. A szerzőt elsősorban az emberi erőfeszítések és viszonyok, az életvitel mindennapi módja, a társadalmi kötöttség és a társadalmi lehetőség érdekli. Losonczi Ágnes az életmódot szemléli, vizsgálja és elemzi, több szem pontból. Bemutatja az életmódot emberközelből a m i n d e n n a p o k o n , élet nagyságban, az idő t á g a b b folyamatában, a társadalmi feltételek szint jén, v a l a m i n t a t á r s a d a l m a k és k u l t ú r á k mindennapi kifejeződésében. A szerző a szürke h é t k ö z n a p o k a t ábrázolva, s ezen keresztül „emberi mé r e t ű " életnagyságot a következőképpen m u t a t be: „ A z ember felkel és e l i n d u l . . . m á r ezekben az első percekben ott v a n a társadalom: az em ber felkel, de nem mindegy, hogy h á n y k o r , elindul, de nem mindég)', hogy hová. Eljut, de nem mindegy hogy h o g y a n . " (13. old.) Kutatásait a mikroszemlélettel kezdi, de az emberi „kisvilág" különb ségeinek rendszereiből, az emberközelség legegyszerűbb tényeiből is a makrovilág elemei tűnnek ki, ugyanis a nagy társadalmi különbségek feltételeinek rendszere ott van m á r abban, hogy az egyén h á n y ó r a k o r kel fel, h o v á megy, mit eszik, hol dolgozik, milyen m u n k á t végez, mi lyen körülmények között, hogyan dolgozik és mit k a p érte; pénzt, meg becsülést, a n y a g i a k a t , kultúrát, tájékoztatást vagy megértést? És főleg, hogy mindezekkel hogyan rendelkezik; hogy kiszolgált, vagy kiszolgál t a t o t t , van-e h a t a l m a , tud-e dönteni, s van-e rendelkezési joga, legalább is önmaga felett, a saját életében. Kutatásai során a szerző azt akarja megismerni, hogyan teljesíti az ember a társadalmi n o r m á k a t , s eközben hogyan alakítja, formálja és éli * Gondolat Kiadó, Budapest, 1977
éietét. E n n e k érdekében olyan alapvető tényekből indul ki, hogy mi iyenek az a d o t t tárgyi és társadalmi feltételek, hogy az a d o t t feltételek között mit Jelent a mindennapi létfenntartás gondja. Mint a szerző maga mondja, az elemzések során „ a r r a törekedtünk, hogy ne csak egyik oldalról, az anyagi világról beszéljünk, vagy a tár sadalmi struktúráról, v a g y az emberi viszonyokról, hanem úgy próbáljuk meg megismerni a társadalom és az ember kapcsolatát, hogy az anyagi világ kezelésében ismerjük meg a t u d a t i t és az eszmeit, a tudati ténye zőkben ismerjük fel az anyagit, a társadalmi viszonyokban az érdekkö röket, az érdekekben az eszmerendszereket, az értékviszonyokban a m ö göttes tárgyi világot. E z az összefonódás volt egyik legfontosabb szem léleti elvünk a kutatás végigvitelében és elemzésében is". ( 5 1 . old.) A k ö n y v t a r t a l m a h á r o m nagy egységre b o n t h a t ó . A z első rész a tör téneti életmódmodellek; a második rész az anyagi lét életszervező értel méről, az élet anyagi feltételeiről; a h a r m a d i k rész viszont az érték orientációk és követelmények az életvitelben elnevezést k a p t á k . Az első fejezetben a szerző a történelmi előzményekkel ismertet meg bennünket, majd szemlélteti a történeti életmód m u t a t ó i t az utóbbi fél évszázadban. Érdekes és újszerű szemléltetési mód segítségével ismerked hetünk meg a nemességgel, társadalmi képével, életével, felfogásával, társadalmi helyzetével és rétegeivel. Külön figyelmet szentel a szerző a polgárság és kispolgárság t ö r t é nelmi kialakulásának és szerepének a t á r s a d a l o m b a n , valamint ezen tár sadalmi rétegek kulturális szerepvállalásának. A polgárság fogalmának meghatározása nehéz és összetett feladat. A szerző úgy érzi, jó módszer, ha megfelelő társadalmi távlatból szemléli a problémát, úgynevezett „alulnézetből". E szemléleti mód segítségével a következőképpen h a t á r o z z a meg a polgárság fogalmát: „ A polgárok lentről nézve u r a k , fentről nézve felkapaszkodottak. Lentről nézve nem dolgoznak, fentről nézve minden olyannal foglalkoznak, amivel tisz tességes ember nem piszkolja be a kezét. Lentről nézve nincs nagy kü lönbség köztük, legfeljebb az egyik »finomabb úr«, és távolabb van, a másik uraskodik és rátelepszik a szegény emberre, a h a r m a d i k kizsige reli és a vérét is kiszívja. Lentről nézve: elérhetetlenül gazdagok és v a gyonosok — fentről nézve »van v a l a m i j ü k « . " (161. old.) A szerző megállapítja, hogy a kispolgárról, mint társadalmi kategóriá ról az utóbbi harminc-negyven évben sok szó esett és sokszor használták negatív értelemben a legfőbb társadalmi rossz jelzőjeként. Pedig ha a klasszikus osztálymeghatározást vesszük alapul, a k k o r a lakosság Jelen tős része a kispolgár kategóriába esik, h a viszont az életmód szerint h a t á r o z z u k meg a fogalmat, a k k o r a kispolgári törekvések a társadalom nagyobb többségének életelveit jellemzik. A szerző szerint a kispolgár tehát nem más, m i n t : „kistulajdonos, akinek a létezése valahol a tulaj don és a birtoklás h a t á r á n van a kialakuló polgári társadalom és az ipa rosodás kezdeti körülményei között. Tehát van »valamije«, bír valami-
vei, rendelkezik valamivel, s ez lehet föld, szerszám, szaktudás stb., lé nyeges, hogy ezeknek kistulajdont fenntartó szerepük van, pénzt és »vagyont« .teremtő erejük." (166. old.) K ü l ö n fejezetben foglalkozik a szerző a parasztság társadalmi hely zetével, szokásaival, életmódjával és a parasztság között jelentkező belső ellentmondásokkal. A parasztság megjelenésével kezdi az elemzést s vé gigvezeti a folyamatot, amíg a parasztból munkás lesz. U g y a n a k k o r megállapítja, hogy ez a folyamat mind a mai napig tart, persze más-más körülmények között. Érdekes m ó d o n szemléli a paraszt-munkás és a munkás-paraszt viszo nyát. Megállapítja, hogy a parasztból lett m u n k á s n a k számos ún. „belső" (amely a munkássá válás folyamatát kíséri) és „ k ü l s ő " (amely a két osz tály különböző érdekeinek összeütközéséből ered) nehézséggel kell meg küzdenie. T o v á b b vezetve a történelem fejlődési fonalát a szerző eljut „a tár sadalmi p i r a m i s " alapvető osztályához, a munkásosztályhoz, a proleta riátushoz. A r r a törekszik, hogy élethű képet fessen a munkásosztályról, hogy ne tévessze össze az idealizák képet a valósággal. A proletariátust elemezve a szerző nem az osztályanalízist tűzi ki fel adatul. A r r a törekszik, hogy a z o k a t a történelmi múltból örökölt élet mód és kulturális minták együttesét tárja elénk, amelyek hatása, mint kitűzött életút vagy magatartási forma még a mai napig is él. Részletes képet k a p u n k a proletariátus belső tagoltságáról, az eltérésekről a tár sadalomban betöltött funkciók szerint, v a l a m i n t a társadalom termelési rendszerében való elhelyezkedési m ó d o k r ó l . A második fejezetben Losonczi Ágnes az élet anyagi feltételeinek sokoldalú kérdését boncolgatja. Kifejti nézetét, kutatásaik eredményét az életmód alapvető tényezőivel kapcsolatosan. Így megtárgyalja a pénz, a jövedelem, a lakás, az autó szerepét az életmódban. Beszél a szükségle tekről általában és elméletileg, v a l a m i n t az egyes anyagi szükségletek sorrendiségéről. A z anyagi életvitelt t a n u l m á n y o z v a megállapítja, hogy az anyagiak biztosításáért állandó harc folyik, hisz az emberek a r r a törekszenek, hogy minél könnyebben és jobban éljenek. „ M a jobban, mint tegnap, és holnap jobban, mint m a . " (273.. old.) így a szükséges anyagiak megte remtéséért küszködve v á l n a k anyagiassá az emberek. Á m az emberek anyagiassága — állapítja meg a szerző — nem az ő hibájuk, m e r t az élet minden terén, a létezés minden m o z z a n a t á b a n ezt sugallja a társa dalom. A z országok-világok közötti összehasonlításban, és az emberek egymás közti elhelyezkedésében nem csupán szerepet játszik az anyagi megítélés, de a köznapi, gazdasági-ideológiai élet is csaknem elemében hordozza. „ A z anyagi létfeltételek megteremtése, a napi szükségletek biztosítása n a p mint n a p szembesíti az embereket a társadalom elosztási viszonyai val. Ezen keresztül érzékelik saját létük gondjait és könnyebbségét, ke-
nyerük, ruhájuk cipőjük, lakásuk, közlekedésük, betegellátásuk stb. mi nőségét, a társadalom termelési viszonyainál közvetlenebbül a társada lom elosztási rendszerét, ez az a terület, ahol m i n d e n n a p i v á válik a tár sadalmi struktúra és hierarchia valósága, ahol az egyes emberek, ember csoportok világosan látják és tapasztalják, hogy milyen »helyezest« k a p n a k ebben a rendszerben." (277. old.) Figyelemre méltó fejtegetéssel találkozunk a Magatartástípusok az anyagi j a v a k kezelésében c. fejezetben. A szerző megállapítja, hogy az anyagi j a v a k kezelését illetően három alapvető magatartástípust lehet megkülönböztetni. Ezek a következők: 1. kevesebbet fogyaszt a lehető ségeinél, illetve keretein alul fogyaszt; 2. jövedelmét racionálisan hasz nálja; 3. többet fogyaszt lehetőségeinél, illetve keretein felül költ. A szerző r á m u t a t a motivációkra is, amelyek kialakítják ezeket a m a gatartástípusokat, s felsorolja az egy-egy csoporton belül jelentkező tí pusokat és részletesen foglalkozik azok jellegzetességeivel. Losonczi Ágnes az életmód vizsgálatakor külön jelentőséget tulajdo nít a település szerepének. Szerinte ugyanis, az alapvető életmódkülönb ségeket elsősorban az ember tárgyi, anyagi környezetének különböző fel tételeiből vezetjük le. Ezért olyan fontos az a tény, hogy milyen anyagi, termelési, műszaki és kulturális szinten áll az a környezet, amelyben az ember él, kifejti tevékenységét és megteremti életfeltételeit. S o k a t m o n d ó statisztikai a d a t o k k a l és összehasonlításokkal találkozunk a táplálkozással, mint az életmód egyik mércéjével kapcsolatosan. A szerző ugyanis arra a megállapításra jut, hogy az étkezés mindenki szá m á r a a létezést biztosító feltétel, mégis nagyon eltérő helyet foglal el az emberek életmódjában, szükségleteinek struktúrájában. Ez nemcsak az adott anyagi és gazdasági feltételektől függ, hanem az átélt történelmi tapasztalattól is., A mindennapi élet második igen fontos tényezője a lakás, mely első rendű szerepet játszik az alapvető létfeltételek megteremtésében és ki alakításában. Ebben a fejezetben elemzi a szerző a lakások nagysága és felszereltsége közötti összefüggést, valamint a lakásmobilitás kérdését. Vizsgálja a lakásmobilitás településtípusok közötti a r á n y á t , valamint azt, hogy az emberek mennyi ideig laknak egy-egy lakásban. A k a p o t t ada t o k a t csoportosítja és hozzájuk kapcsolja a személyi jövedelmek nagy ságát, s így végzi el a végleges elemzést. Kétségtelen, h o g y az utóbbi években az életszínvonal egyik igen fon tos tényezője és mércéje az autó — állapítja meg a szerző. Sokoldalúan megvilágítva, érvekkel és ellenérvekkel átszőve tárja elénk a szerző az autóval kapcsolatos problémákat, véleményeket. Fejtegetését az autó megjelenésével kezdi, s az autózás történetére viszszapillantva megállapítja, hogy „az autó szimbólumrendszerében társa dalmi változást hozott az, amikor az autó m á r nem státussal, hanem pénzzel vált megszerezhetővé". (433. old.) Elemzései során azt a kérdést vizsgálja és t a n u l m á n y o z z a , hogy az
egyes társadalmi osztályok milyen módon j u t n a k autóhoz, illetve milyen erőfeszítések á r á n szerzik meg. Megismerhetjük az autó használóinak típusait és azok jellegzetes viselkedési módját. Ezzel kapcsolatosan érde kes a d a t o k k a l t a l á l k o z u n k arra v o n a t k o z ó a n , hogy az egyes „autóhaszn á l ó k " mikor engedhetik meg m a g u k n a k , hogy autót vásároljanak, illetve mikor kifizetődő számukra az autózás. A sokoldalú fejtegetést összegezve a szerző megállapítja, hogy az autó megváltoztatja az emberek életét, aktivitását, emberi viszonyait, életvi telük átrendezésének irányát, igényeiket és nem utolsó sorban életfel fogásukat. A h a r m a d i k fejezetben a szerző az életvitelben jelentkező értékorientá ciókkal és követelményekkel foglalkozik. Részletesen és körültekintően elemzi az élet legfontosabb értékek, a m u n k á t és az emberi kapcsolato kat. Elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, hogy mi vezérli az embert, amikor „ t e r e m t " , alkot? A kérdés kidolgozása érdekében az emberi ak tivitás két területét vizsgálja, azt ahogyan az ember dolgozik, s azt a h o gyan emberi viszonyokat teremt. A k ö n y v e t t a n u l m á n y o z v a világossá válik előttünk a m u n k a m o z d í t ó értéktartalma, a n n a k eredete és társadalmi t a r t a l m a . A szerző felmérést végez a konkrét m u n k a megítélésére, az elégedettség fokának megállapí tására. Ebben az esetben a m u n k a fontosságának legelemibb gondjait vizs gálja. A z o k a t az i n d o k o k a t , amelyek a jelenleg végzett m u n k á v a l k a p csolatosan az elégedettség vagy elégedetlenség fokát fejezik ki. A vizsgá lat eredményeként azt a k a r t a megtudni, hogy milyenek és meddig ter jednek az emberek lehetőségei (ebből az elégedettséget a k a r t a megismerni) és meddig terjednek az igényeik lehetőségeiken túl (ebből az elégedet lenségre derül fény). A vizsgálati anyag h á r o m kérdéscsoportot ölel fel. A z első a m u n k a tartalmára, körülményeire, feltételeire és eredményeire v o n a t k o z i k ; a .násodik a m u n k a tárgyi-emberi feltételeit vizsgálja; a h a r m a d i k pedig az elvégzett m u n k a ellenértékének minősítését foglalja magában. A vizs gálat eredményeit áttekinthető táblázatok, grafikonok segítségével mu tatja be a szerző, és persze részletes m a g y a r á z a t o t találunk minden egyes összefüggésre. Kutatásai során a szerző nem elégszik meg az első pillanatra világos nak, érthetőnek t ű n ő összefüggések vizsgálatával. A bonyolultabb k a p csolatok is érdeklik. Mint maga mondja „érdekes lenne egyszer megvizs gálni, hogy a társadalmilag hasznosnak ítélt m u n k á k — természetesen a társadalom változó értékrendje szerint — milyen szubjektív fontosság t u d a t t a k élnek az emberek, és milyen tényleges belső i n d o k o k k a l társul nak. H o g y a n függ össze a m u n k a e t á r s a d a l m i fontossága és a m u n k a fontosságának t u d a t a a »tarsadalom« megbecsülésével; a társadalmi szük ség hogyan él a m u n k a és az ember felismerte belső szükségszerűséggel kapcsolatban? S a késztetés vagy kényszerítés milyen »valaszt« vált ki az emberekből, milyen a viszonyuk ehhez a késztetéshez? A társadalmi
ideológiák, az erkölcsi rendek, kapcsolódva a társadalom fennmaradásá n a k és g y a r a p o d á s á n a k gazdasági érdekéhez és valóságos működési me chanizmusához, megteremtik a gazdasági érdeknek megfelelő ideológiát, bár bizonytalan hogy képesek-e vagy nem képesek érzelmi vonzással telített belső késztetéssé változtatni a külső k é n y s z e r t ? " ( 5 9 4 — 5 . old.) A feltett kérdésekre kimerítő választ ad a szerző, sok, számunkra ed dig ismeretlen összefüggést tesz érthetővé. A z emberi kapcsolatok fontosságáról a következőképpen nyilatkozik: „ A tevékeny ember alkotó világa az emberi kapcsolatokban legalább oly mértékben megvalósul, ahogyan a világ megformálásában v a g y a k á r a létrehozásában. N e m c s a k azért, mert valahol az emberi kapcsolatban kellene kiteljesednie, h a n e m azért is, mert a való élet megteremtésének állandó eleme, alapja és kísérője az a számtalan emberi viszony, amely mindenkit, jóformán minden lépésében, minden cselekvésében — vagy nem cselekvésében — körülvesz, amelynek indulati t a r t a l m a , erőssége vagy gyengesége úgy alkotja meg az ember körüli világot, mint a le vegő, az élő szervezet alapeleme." (616. old.) Losonczi Ágnes több módszerrel vizsgálja az együttélésnek az emberi társadalmi igény-érték rendszerét, a társadalmi kapcsolatok körét és szín vonalát, a szolidaritási szinteket, a függőségi rendszerben k i a l a k u l ó el v á r á s o k a t stb. K ö z t u d o m á s ú , hogy minden embernek szüksége v a n humánus emberi kapcsolatokra. Érdekes a d a t o k k a l és m a g y a r á z a t t a l t a l á l k o z u n k a k ö n y v ben arra v o n a t k o z ó a n , hogy az embereknek milyen elvárásaik v a n n a k azokkal szemben, akiktől valamilyen v o n a t k o z á s b a n függnek. Milyen kvalitásokat v á r n a k tőlük, milyen magatartásértékeket becsülnek bennük a legjobban? A problémát egyszerűen oldja meg. K ő n k é r t kérdéseket és válaszokat közöl arra v o n a t k o z ó a n , hogy milyen az ideális orvos, t a n í t ó és tanácsi vezető. A k a p o t t eredmények összegezésekor és elemzésekor a következőket állapítja meg a szerző: „ A válaszokból olyan igényrendszer rajzolódott ki, amely túl az ideálképen, alapvetően tükrözi az emberéket h u m a n i zációs elvárásait és hiányérzetét is ezekben a függőségi rendszerekben." (630. old.) A szolidaritás szintjeit és követelményeit vizsgálva a szerző valójában a szolidaritás t a r t a l m á t és kereteit t a n u l m á n y o z t a , tulajdonképpen azt, hogy kikkel azonosul egy-egy embercsoport, kikkel vállal közösséget. K i i n d u l ó p o n t k é n t a legbiztonságosabb szolidaritási alapot, az egyént választja, majd fokozatosan halad a család, osztályréteg, nemzet, tár sadalom és emberiség vonalon. A z t vizsgálja, hogy az egyes iskolai vég zettséggel rendelkező csoportok kikkel vállalnak közösséget (szolidari tást), s hogy ez a korreláció milyen fokot ér el. A szerzőt e k ö n y v megírásakor — amint azt maga is vallja — három cél vezette. Elsősorban arra törekedett, hogy a társadalmi tények fel sorakoztatása mindenki számára egyértelműen, objektívan bizonyító ere-
jű legyen. A második törekvés az emberek életének „belső" megismeré sére irányul, valójában arra, hogyan élnek az emberek és hogyan élhet nének még jobban, anyagi, társadalmi és humánus értelemben is. E n n e k a kérdésnek a megoldása tulajdonképpen a h a r m a d i k cél. A z e l m o n d o t t a k alapján megállapítható, hogy egy ilyen rövid mél tatásban közelről sem lehet elmondani m i n d a z o k a t az értékes megálla pításokat és következtetéseket, amelyek a könyvben megtalálhatók. Bár a k ö n y v k o n k r é t k u t a t á s o k o n alapuló t a n u l m á n y , mégis b á t r a n állítható, hogy érdekes olvasmány m i n d a z o k n a k , akiket az életmóddal kapcsolatos társadalmi visznyok érdekelnek. Tekintet nélkül arra, hogy az a d a t o k a m a g y a r társadalomra v o n a t k o z n a k , érzésünk szerint az alapmegállapí tásokat és jó n é h á n y végkövetkeztetést általánosíthatunk más társadal m a k r a (s így talán a miénkre) is. A k ö n y v nyelvezetét és előadásmódját tekintve olvasmányos, nemcsak a t u d o m á n y o s dolgozók, de minden ol vasó figyelmét felkelti. Egy m o n d a t b a n : Losonczi Ágnes majd 800 oldalas könyve r e n d k í v ü l érdekes és hasznos a d a t - és vélemény gyűjteménye egy napjainkban még igen keveset k u t a t o t t témakörnek.