Tóth A. − Tóth Cs. 2003: Kunhalmok állapotfelmérése a Hortobágy déli pusztáin és a szomszédos hajdúsági területeken In: (szerk.: Tóth A.) Tisza-völgyi tájváltozások. Kisújszállás. pp. 95-111. Bevezetés Tájföldrajzi szempontból az egységes Kárpát-medence és ezen belül az Alföld számtalan egyedi érték ırzıje. Ezek közé tartoznak az emberi kéz alkotta kunhalmok is. A történelmi idık számtalan népcsoportjának kultúrájáról, életmódjáról, az egykori ısföldrajzi viszonyokról regélnek nekünk ezek a kiemelkedések. A Kárpát-medencében elıforduló kunhalmok számát Kozma Béla 1200 darabra teszi (KOZMA, 1910), azonban a késıbbi kutatások szerint ennek többszöröse (kb. 40 000 db) lehetett. A jelenleg is folyó állapotfelmérés elızetes adataiból azonban kitőnik, hogy ennek sajnos csak töredéke, 2-3 ezer darab halom maradt fenn napjainkban (TÓTH A., 1998). A számuk drasztikus megfogyatkozása a XX. századra tehetı, hisz a nagyüzemi mezıgazdasági mővelés térnyerése, a közlekedés fellendülése stb. egyaránt elısegítette pusztulásukat (elhordás, megcsonkítás). Megmentésük céljából az utóbbi évtizedekben több helyi kezdeményezés hatására elindult a védelmük kidolgozása és szerencsére ma már az 1996. évi LIII. törvény 23.§ (2) bekezdése kimondja országos védettségüket. Országos védettségük indokolt, hiszen ezek a kiemelkedések komplex értékeknek minısülnek: geomorfológiai, régészeti, kultúrtörténeti, néprajzi, irodalomtörténeti, tájképi, növénytani, állattani, szempontból egyaránt értékesek lehetnek. Sokszor azonban mit sem ér a jogi védelem, ha a társadalmi hozzáállás ezzel merıben ellentétes. Szomorú példa erre 1999 tavaszán a hajdúböszörményi Széchenyi-halom teljes széthordása. Célkitőzés Kutatásaink célja az volt, hogy a Püspökladány-Farkasszigeten több éven keresztül megrendezett kutatótáborunk közelében fellelhetı összes kunhalmot felkeressük állapotfelmérés céljából. Ezzel a munkával kapcsolódtunk az országos kunhalom felmérési programhoz. Az állapotleírás mellett célul tőztük ki néhány halom morfometriai paraméterének és rétegtani vizsgálatának elvégzését is. Ezekkel a kutatásokkal reményünk szerint pontosabb képet szerezhetünk a kunhalmok földrajzi elhelyezkedésének törvényszerőségeirıl, ugyanakkor a halmok méret és funkcióbeli különbözıségeit megérthetjük. A vizsgálati területünk nyugati határát a Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyék határa jelöli ki, délrıl a 4. sz. fıút, míg keletrıl a Keleti-fıcsatorna képezi a határt. Északon Borzas, Felsı-Szelencés, Angyalháza és a Kösely-sziget nevő határrész jelenti a kutatási területünk határát (1. ábra). Ez a kb. 500 km2 -es terület beleesik a Püspökladány Balmazújváros - Tiszafüred - Fegyvernek által bezárt négyzetbe, ami az Alföld egyik leggazdagabb területe prehisztorikus halmokban (KOZMA, 1910). A vizsgált területet ábrázoló topográfiai térképlapokon 76 db halom számolható össze, melyek közel kétharmada a nemzeti park területére esik. A vizsgálatsorozat további célja az volt, hogy összehasonlítsuk a védett területeken lévı és az azon kívül rekedt halmok állapotát.
1
1. ábra A vizsgált terület kunhalmai
2
A kunhalom elnevezés problematikája, a kunhalmok típusai A mára általánossá váló kunhalom kifejezés kicsit pontatlannak tőnik, ha a régészeti adatokat tanulmányozzuk. A halmok jelentıs részét ugyanis nem csak az Ázsiából betelepülı kunok, hanem más népcsoportok építették. Így joggal beszélhetnénk rézkori, bronzkori, szarmata, germán, szkíta stb.halmokról is. Azonban a kunhalom elnevezés konzerválódása talán abból a szempontból mégis szerencsésnek mondható, hogy ez a kifejezés a kunok temetkezési szokásaira való utalás mellett hően tükrözi a halmok antropogén voltát, és egyben választóvonalat húz a természetes eredető dombszerő formák (laponyag, porong, homokbucka) közé (KOZMA, 1910; ZOLTAI, 1938). Ha geomorfológiai, rétegtani, régészeti szempontból megvizsgáljuk ezeket a halmokat, akkor választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy mikor és milyen célzattal épültek ezek a "nyomjelzı vakondtúrások", - ahogy Illyés Gyula fogalmaz. Régészeti szempontból az alábbi csoportokba sorolhatjuk a halmokat (BUKA, 1994; CSÁNYI, 1999; KOZMA, 1910; TÓTH, A. 1996, 1999) a.) Lakódombok (tell-telepek): Terebélyes, ovális vagy szabálytalan alapú dombok, melyek relatív magassága 6-8 métert is eléri. Ezeket a halmokat többnyire mindig valamelyik vízfolyás folyóhátján találjuk, melyek az emberi települések számára kedvezı feltételeket jelentettek. Az idıben egymást követı emberi kultúrák egymásra rakódott lakószintjeinek anyagából hosszú évszázadok alatt érték el mai méretüket. A késı neolitikumban (Kr.e. 4000-3500), valamint a kora és középsı bronzkorban (Kr.e. 2600-1500) létezett ez a települési forma, mely délkeleteurópai, ill. kisázsiai hatást mutat. (tell: arab szó, jelentése: domb). b.) Sírhalmok (kurgánok): Ezek a halmok köralapú kúpszerő képzıdmények, melyek egy vagy több temetkezés helyét jelölik. Fıképpen a rézkorban (Kr.e. 3500-3000) keletkeztek, de különbözı népvándorlás korabeli népcsoportok is emeltek hasonló sírhalmokat, pl. szkíták, szarmaták és különbözı kelet-európai, valamint ázsiai eredető sztyeppei nomád népek (kunok). Az Alföldön nagyszámú kurgánt találhatunk a Tisza bal partján, határainkon kívül a Keleteurópai-síkság orosz, ukrán sztyeppvidéke gazdag sírhalmokban (PÁLÓCZI, 1994; SELMECZI, 1992). c.) İrhalmok (vigyázóhalmok, strázsahalmok): Különösen az Alföldön fordulnak elı nagy számban, melyek alacsony, nem nagy alapterülető halmok. Régészeti leleteket ritkán tartalmaznak. Rendeltetésük a nagy tell-telepek közötti gyors információ továbbításában lehetett fény vagy hangjelzések formájában. Egyes halmok a fent említett rendeltetésük mellett a késıbbi idıkben más funkciót is elláthattak. Ezek alapján léteznek: d.) Határhalmok, melyek kialakulása a megyék, járások és települések határának megvonásával hozható összefüggésbe. Tipikusak a hármas határhalmok, például a Gergely-halom Karcag, Kunhegyes és Kunmadaras határainak találkozásánál. e.) Kivégzı- vagy vesztıhalmok, melyeken a bőnösök lelték halálukat, pl: a karcagi, kisújszállási Akasztó-halom; a kiskunhalasi törvényszéki kivégzı hely az Akasztóhegyen volt 1658-ig. f.) Kultikus halmok, melyeken templom, kápolna vagy kálvária állott vagy jelenleg is áll, pl. a karcagi Kálvária-halom. g.) Csaták színtereiként és emlékmőveiként is fontosak lehettek és lehetnek a halmok, pl. Nagy Sándor-halma. (BUDAYNÉ K. I., 1998) h.) Geodéziai pontként is funkcionálhatnak a halmok, pl. a nagyiváni Bürök-halom (TÓTH A., 1999). 3
A kunhalmokat a külsı bélyegek és a jelenlegi állapotuk szerint az alábbi 7 kategóriába sorolhatjuk (TÓTH A., 1986): 1. Viszonylag háborítatlan, ép, jellegüket még jól ırzı halmok 2. Jellegüket még ırzı, ép, de jelenleg is szántott vagy korábban már megmővelt (beerdısített) halmok 3. A mővelés miatt alacsony, de még alapjaiban ép halmok 4. Roncsolt vagy nagyrészt elhordott halmok, de jelentıs botanikai értékekkel 5. Részben elhordott, erısen megbolygatott, jellegvesztett halmok 6. Halomroncsok, ma már jelentıs érték nélkül 7. Széthordott halmok (halomhelyek)
Módszerek A halmok állapotfelmérését az országos kunhalom kataszteri adatlap alapján végeztük el. Ezen az adatlapon rögzítettük a halmok nevét, esetleges szinonim nevét, földrajzi koordinátáit (GPS vagy EOV), a település és a határrész nevét, a halom alapjának oldalhosszúságát, az abszolút és a relatív magasságát. Emellett a halom test épségét, avagy megbontottságát, a halom felszínén található objektumokat, növényzeti típusokat, az esetleges gazdálkodási típust is feltüntettük. Az adatfelvételi lap továbbiakban rákérdez a halom 500 m-es környezetében lévı területek gazdálkodási típusaira, az ott található objektumokra és azok égtáji irányaira. Végül az irodalomtörténeti, kultúrtörténeti és régészeti információkra tér ki az adatlap (KOZÁK J. - TÓTH CS, 1998). A halmok terepi felkutatásához és azok abszolút magasságának megállapítása céljából 10.000-es és 25.000-es méretarányú topográfiai térképlapokat használtunk. A geomorfológiai vizsgálatokhoz lézerteodolitot használtunk. Segítségével lemértük a halmok relatív magasságát a közvetlen környezet legmélyebb pontjához viszonyítva. Ezt követıen a halom egyik oldalának hosszát (ferdetávolságát) mértük le. Abban az esetben, ha a halom láthatólag kör alapú, szimmetrikus, ép testtel rendelkezett, elegendı volt egy ferdetávolság mérés. Minimum két vagy esetleg több ferdetávolság mérésre volt szükség, ha a halom test aszimmetrikus, roncsolt volt. Ha a halmokat kúpként fogjuk fel (a kurgánokra és az ırhalmokra ez igaz, a tell-telepek inkább félgömb alakúak), akkor a relatív magasság és a lejtıhossz ismeretében Pithagorasz-tétel felhasználásával egyszerően ki lehet számítani a halom alapkörének sugarát, ebbıl pedig az alapkerületét. A sugár és a relatív magasság ismeretében a szinusz szögfüggvény alkalmazásával megkaptuk a lejtı(k) vízszintessel bezárt szögét, ami az átlagos lejtıszögnek felel meg. Végül a sugár és a relatív magasság ismeretében, kiszámítottuk a kúp térfogatát, így a halomtestbe zárt földtömeg térfogatát kaptuk meg. A halmok rétegtani vizsgálatához Borro típusú motoros spirálfúróval 10 cm-enként vettünk talajmintákat, melyek szemcseösszetételi és pH viszonyait, valamint CaCO3 és humusztartalmát a Debreceni Egyetem természetföldrajzi laboratóriumában mértük meg a vonatkozó szabványok szerint.
4
1. táblázat A Hortobágyi Nemzeti Park általunk vizsgált területére esı kunhalmok Halom neve
Település
1 2 3 4 5 6
Ágota-halom Ágotazugi-halom Boda-halom Kisboda-halom Borzas-halom Cseke-halom
Nádudvar Püspökladány Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar
7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28
Deme-félhalom Ekeszarva-halom Endre-halom Endre-halom ÉK* Eperjes-halom Hegyes-halom Kishegyes-halom* Kanászlapos-halom* Kék-halom Kerülı-halom Kerülı-halom É* Német-halom Kisnémet-halom 1* Kisnémet-halom 2* Kisnémet-halom 3* Kisnémet-halom 4* Köves-halom Lapos-halom Mérges-halom Mihály-halom Nagyág-halom Nagymakkodi Belsıhalom* Nagymakkodi Középhalom* NagymakkodiKülsıhalom* Négyes-halom K* Négyes-halom Ny* Rév-halom Sándorok-halom K Sándorok-halom Ny Sároséri Belsıhalom* Sároséri Középhalom* Sároséri Külsıhalom* Sároséri Nagyhalom* Sebeséri-halom Sebeséri-halom (Ny)* Szabolcs-halom Halasfenék-halom Sároséri-gáthalom* Tök-halom
Nádudvar Hajdúszoboszló Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Püspökladány Nádudvar Püspökladány Püspökladány Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Püspökladány Nádudvar Nádudvar Püspökladány
Német-sziget Ágota-zug Boda-zug Boda-zug Borzas Eperjeshalmi földek Alsó-Szelencés Felsı-Szelencés Alsó-Szelencés Alsó-Szelencés Eperjeshalmi f. Laposszeg Laposszeg Peres Boda-zug Négyes legelı Négyes legelı Németsziget Németsziget Németszihet Németsziget Németsziget Eperjeshalmi f. Peresi legelı Hídlábi-erdı Mihályhalma Felsı-Szelencés Nagymakkod
Püspökladány
29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45
Határrész/dőlı
Földrajzi koordináták φ (é.sz.) λ (k.h.) 47o 22’45” 21o 01’ 11” 47o 22’ 49” 21o 04’ 10” 47o 23’ 29” 21o 03’ 07” 47o 23’ 31” 21o 03’ 29” 47o 29’ 11” 21o 01’ 14” 47o 28’ 48” 21o 05’ 12”
Abszolút mag. (m) 91,5 88,5 91,7 87,7 91,4 90,1
Relatív mag. (m) 4,5 1,5 4,7 0,7 3,2 2,1
47o 27’ 04” 47o 29’ 39” 47o 27’ 01” 47o 27’ 03” 47o 28’ 11” 47o 23’ 42” 47o 23’ 46” 47o 23’ 01” 47o 23’ 28” 47o 22’ 38” 47o 22’ 46” 47o 23’ 14” 47o 23’ 03” 47o 23’ 07” 47o 23’ 13” 47o 23’ 12” 47o 29’ 13” 47o 23’ 57” 47o 21’ 03” 47o 27’ 10” 47o 27’ 39” 47o 21’ 51”
21o 08’ 49” 21o 06’ 35” 21o 06’ 32” 21o 06’ 28” 21o 04’ 53” 21o 05’ 23” 21o 05’ 31” 21o 05’ 25” 21o 04’ 37” 21o 04’ 18” 21o 04’ 12” 21o 01’ 11” 21o 01’ 29” 21o 01’ 35” 21o 01’ 44” 21o 01’ 56” 21o 03’ 56” 21o 06’ 39” 21o 02’ 42” 21o 04’ 58” 21o 07’ 15” 21o 04’ 53”
90,4 91,2 92,6 91,0 92,7 94,0 91,0 88,5 90,0 90,5 88,5 90,1 87,5 87,2 87,2 87,5 92,2 91,0 91,5 91,4 92,0 88,4
3,0 2,5 2,5 1,5 5,2 4,8 1,5 1,5 2 3,5 1,5 3,3 1,2 1,0 1,0 1,2 4,2 4,1 3,5 2,5 3,5 1,3
Nagymakkod
47o 21’ 44”
21o 05’ 06”
88,6
1,5
Püspökladány
Nagymakkod
47o 21’ 43”
21o 05’ 21”
88,3
1,2
Püspökladány Püspökladány Püspökladány Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Hortobágy Hortobágy Nádudvar Nádudvar
Négyes legelı Négyes legelı Bikalapos Sándorok Sándorok Eperjeshalmi f. Eperjeshalmi f. Sárosér dőlı Eperjeshalmi f. Nyárzug Nyárzug Zám Zám Borzas Sulymos
47o 22’ 05” 47o 22’ 04” 47o 22' 03'' 47o 23’ 56” 47o 23’55” 47o 29’ 08” 47o 29’ 03” 47o 28’ 59” 47o 28’ 54” 47o 26’ 46” 47o 26’ 42” 47o 29' 37'' 47o 29' 44'' 47o 28' 31'' 47o 25’ 20”
21o 04’ 43” 21o 04’ 40” 21o 03' 03'' 21o 03’ 24” 21o 03’ 17” 21o 04’ 11” 21o 04’ 15” 21o 03’ 36” 21o 04’ 23” 21o 08’ 05” 21o 07’ 45” 21o 03' 29'' 21o 02' 19'' 21o 02' 36'' 21o 04’ 29”
87,1 87,1 90,1 90,2 90,2 88,7 88,6 88,6 90,4 92,6 92,6 89,8 89,5 88,7 92,7
0,5 0,5 3,0 1,2 1,2 1,2 1,0 1,0 2,4 3,5 3,5 4,0 2,0 1,0 6,4
* Topográfiai térképeken név nélkül szereplı halmok, melyeket a terepi felmérések során neveztünk el.
5
2. táblázat A Hortobágyi Nemzeti Park határán kívül esı kunhalmok Halom neve
Település
46 47 48 49 50 51 52
Akácos-dőlıi-halom* Aranyszegi-halom* Bojár-halom Borsós-halom Borsós-halom É* Büte-halom Hegyes-halom
Hajdúszoboszló Hajdúszoboszló Püspökladány Hajdúszoboszló Hajdúszoboszló Nádudvar Hajdúszoboszló
53 54 55 56 57 58
Járó-halom Kelenc-halom Kéthalom D Kéthalom É Korpád-halom Kösely-sziget-halom*
Hajdúszoboszló Püspökladány Hajdúszoboszló Hajdúszoboszló Hajdúszoboszló Hajdúszoboszló
59 60 61 62 63 64 65 66 67 68
Kurta-halom Külsı-halom Makkod-halom Nyéki-halom Rab-halom Sas-halom Sitér-halom Szt. Iván-halom Vajda-halom Zsoldos-halom
Hajdúszoboszló Nádudvar Püspökladány Hajdúszoboszló Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Hajdúszoboszló
Határrész/dőlı Akác-dőlı Arany-szeg Tilalmas Angyalháza Angyalháza Makkodszél Hegyes-halomdőlı Korpád Kelenc Benedek-dőlı Korpád Kortpád Hegyes-halomdőlı Benedek-dőlı Vájózug Makkodi legelı Zsoldos-dőlı Kösély-szeg Sas-halom-dőlı Sırehát Makkodszél Lapos Zsoldos-dőlı
Földrajzi koordináták φ (é.sz.) λ (k.h.) 47o 28’ 37” 21o 20’ 50” 47o 29’ 39” 21o 18’ 47” 47o 21’ 58” 21o 08’ 49” 47o 28’ 57” 21o 12’ 01” 47o 29’ 04” 21o 12’ 04” 47o 25' 00'' 21o 07' 47'' 47o 30’ 12” 21o 17’ 07”
Abszolút mag. (m) 104,0 92,5 92,0 93,75 91,25 92,5 93,7
Relatív mag. (m) 4,5 0,7 3,7 3,7 1,25 6,1 2,5
47o 28’ 27” 47o 20’ 06” 47o 26’ 33” 47o 26’ 57” 47o 28’ 10” 47o 30' 02''
21o 16’ 24” 21o 11’ 16” 21o 17’ 51” 21o 17’ 59” 21o 16’ 45” 21o 17' 34''
94,6 96,1 99,0 99,1 97,2 93,0
2,5 3,5 9,0 9,1 3,7 2,5
47o 25’ 50” 47o 26’ 10” 47o 20’ 53” 47o 27’ 23” 47o 29' 32'' 47o 22’ 13” 47o 27’ 15” 47o 24’ 27” 47o 30' 25'' 47o 28’ 22”
21o 19’ 11” 21o 15’ 13” 21o 07’ 23” 21o 19’ 05” 21o 14' 45'' 21o 12’ 36” 21o 11’ 05” 21o 08’ 40” 21o 15' 39'' 21o 18’ 18”
92,5 97,3 93,5 98,3 91,75 90,5 90,5 92,7 95,0 96,2
3,0 4,0 3,0 5,0 1,5 1,5 3,0 3,5 9,0 2,0
* Topográfiai térképeken név nélkül szereplı halmok, melyeket a terepi felmérések során neveztünk el
3. táblázat A vizsgált területünkre esı halmok, melyek az utóbbi 40 év során tőntek el (az 1969es 25 000-es méretarányú topográfiai térképlapokon még fel vannak tüntetve, de ma már nem találhatók meg a valóságban) 69 70 71 72 73 74 75 76
Megsemmisült halmok Sulymos-halom Égett-halom Akasztó-halom Nádas-halom Belsı-halom Fás-halom Tar-halom Nyakvágó-halom
Település Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Nádudvar Püspökladány
6
Határrész/dőlı Sulymos Sóskút-telek Varrólapos Nádasszeg Virágos-zug Főzfás-zug Makkod Farkassziget
Eredmények A halmok geomorfológiai, morfometriai vizsgálatának eredményei A vizsgált területünkön összesen 68 db halmot sikerült beazonosítani (1. ábra, 1. és 2. táblázat). Ugyanakkor 8 halmot nem találtunk meg a terepen, tehát az 1969-s térképkészítés óta elhordták anyagukat (3. táblázat). A korábbi térképeket (elsı és második katonai felmérés) tanulmányozva további 5-6 halom eltőnését kellett tudomásul vennünk. A megtalált 68 halom zömmel kurgánnak vagy ırhalomnak minısíthetı, semmi esetre sem telltelepnek. A fúrások alkalmával két halom (Büte-hlm. és Tök-hlm.) belsejében találtunk épületnyomokat (patics), így ezeket mindenképpen a lakódomb kategóriájába kell sorolni. Azonban ezek a tellszerő halmok nem rendelkeznek olyan gazdag és vastag kultúréteggel, mint például a híresé vált túrkevei Terehalom, a Berettyóújfalu-Herpály, Vésztı-Mágor és a Hódmezıvásárhely-Gorzsa lelıhelyek. A tellek száma országosan kevésnek mondható, kb. 200 db fordul elı belılük (CSÁNYI, 1999), ebbıl a Hortobágyon csak néhányat találhatunk. A kijelölt területre esı halmok földrajzi elhelyezkedését tanulmányozva szembetőnik, hogy nagyjából az egykori ill. jelenlegi vízfolyások, erek mentén mint „elfüzérlı dombsorok” jelennek meg (NOVÁK, 1998). A puszta belsejében, távol a vízterektıl kevés halmot találunk (1. ábra). Lehet, hogy ezek valamikor szintén folyók mellett feküdtek, de a feltöltıdés teljesen eltüntette azok nyomait. A hortobágyi halmok településének átlagos abszolút magassága 90,7 m. Ez a térszín a mindenkor árvízmentes folyóhátak szintje a Hortobágyon, mely kedvezı megtelepedést biztosított a különbözı nomád népcsoportok számára. Az árvizek ugyanis sohasem öntötték el, ugyanakkor a víz közelsége több elınnyel járt: táplálkozás, közlekedés, védelem. Ennél a szintnél mélyebben csak ritkán találunk halmokat. A 85-86 m-es abszolút magasságú térszín már a folyók, erek, mocsarak birodalma. A megvizsgált hortobágyi halmok átlagos relatív magassága 2,4 m, tehát többnyire alacsony kiemelkedésekrıl van szó (legmagasabb halom: Tök-hlm.: 6,4 m). A Hajdúság hátas területén már 94,6 m a halmok településének átlagos tengerszintfeletti magassága, ugyanakkor itt a halmok relatív magassága is nagyobb: 3,6 m. Az általunk vizsgált legmagasabb hajdúsági halom a Kéthalom északi tagja (9,1 m). Összehasonlításként a legnagyobb hazai kunhalom a Békésszentandrás határában található több mint 12 m magas Gödény-halom. Minden egyes halom morfometriai paraméterét (az oldalak átlagos lejtıszöge, az alap sugara és kerülete, térfogat) nem állt módunkban lemérni, így 15 db, fıképpen a nemzeti park területén található, kevésbé bolygatott halom adatait közöljük az alábbiakban. A halmok alapkörének sugara átlagosan 41 m, tehát közel 80 m átmérıjő halmokról van szó. Lapos-halom esetében, melyet északi és déli irányból megcsonkítottak, nem tudtuk megállapítani a sugarat, ugyanis az alaprajzolata sokszög lett. Az átlagos lejtıszögek, vagyis a halom oldalainak vízszintessel bezárt szöge a szimmetrikus, ép halmok esetében átlagban 6,6° (4. táblázat). A kurgánok és az ırhalmok a tellekkel ellentétben nem tartoznak a meredek oldalakkal emelkedı halmok közé, éppen ezért a szántóföldi mővelésbe nagyrészüket bevonták. Ezzel a tevékenységgel a halmok mindinkább lealacsonyodnak, anyagukat az eke széthúzza, oldaluk egyre lankásabbá válik. A rossz talajadottságú hortobágyi szikes területekbıl ezek a humuszban gazdag halmok „oázisszerően” emelkednek ki, így nagyrészüket már a HNP megalakulása elıtt felszántották, tönkretéve ezzel fajgazdag vegetációjukat.
7
4. táblázat A szimmetrikus halmok morfometriai paraméterei Név Boda-halom Cseke-halom Eperjes-halom Német-halom Sitér-halom Vajda-halom Átlag
Abszolút mag. (m) 91,7 90,1 92,8 89,64 92,55 98,08
Relatív mag. (m) 3,9 2,1 5,3 3,39 3,8 8,08
Sugár (m) 34,78 38,75 35,4 37,32 41,42 39,79
Átlagos lejtıszög (°) 6,39 3,1 8,5 5,19 5,24 11,48
Alapkerület (m) 218,53 243,5 222,82 234,52 260,25 250
Térfogat (m3) 4940,29 3302,11 6955,22 4945,7 6827,04 13396,4
92,47
4,3
37,91
6,65
238,27
6727,8
Abban az esetben, ha a halom testbıl valamilyen oknál fogva hiányzik egy jelentıs darab, akkor azt már aszimmetrikusnak kell minısíteni. Ebben az esetben nem elegendı egy lejtıszög mérés, hanem a meredekebb és a lankásabb oldalon egyaránt el kell azt végezni. A terepi vizsgálatok során egyértelmően kiderül az aszimmetria oka. Ezek alapján két típusba sorolhatjuk a halmokat: - Természetes okokból aszimmetrikussá vált halmok - Antropogén hatásra aszimmetrikussá vált halmok. A természetes okok között elsısorban a folyók nyomvonalának eltolódása említhetı meg, ami a folyóhát és a halom anyagának elhordásához vezetett. A Büte, a nádudvari Hegyes, a hajdúszoboszlói Hegyes, a Rab, a Külsı és a Kék-halmok esetében a Kösely szabályozás elıtti kanyargó medre, míg a Tök-halom esetében a Hortobágy folyó egészen a halom lábához került és eróziós tevékenységük folytán megbontották azok anyagát. Az elıbb említett hét halom az egykori sodorvonal felıli, meredek parton fekszik. A folyómeder felé esı oldal emiatt több mint kétszer olyan meredek (14,35° ), mint az ellentétes oldal (6,24°) (5. táblázat). A természetes aszimmetria okai között említhetjük még a hosszan elnyúló homokbuckára települt halmokat (Rózsa-halom.), ahol szintén majdnem kétszeres a lejtıszögekben jelentkezı különbség a két oldal között. 5. táblázat Természetes okokból aszimmetrikussá vált halmok morfometriai paraméterei Név Büte-halom Hegyes-halom Rózsa-halom Kék-halom Tök-halom Átlag
Abszolút mag. (m) 92,5 94,0 95,1 89,8 93,9
Relatív mag. (m) 5,06 5,54 5,106 2,38 6,4
Sugár (m)
Átlagos lejtıszög (°) Alapkerület (m)
30,8 44,12 59,1 37,265 52,8
11,6 5,34 4,73 3,05 6,49
34,56 10,84 7,2 6,85 12,31
193,4 277,21 371,34 234,14 332
Térfogat (m3) 5026,67 11309,3 22432,4 3461,05 18684,3
93,06
4,9
44,81
6,24
14,35
281,62
12182,75
Az antropogén eredető aszimmetriát okozhat a szántóföldi mővelés és a halmok lábánál futó földutakon zajló közlekedés. Ezek általában nem okoznak jelentıs lejtıszög különbséget (1-2° eltérés lehetséges). Sokkal veszélyesebb azonban a földtömegek elhordása, amelynek következtében a halom elveszti tájképi, sokszor régészeti és növénytani értékeit. A Lapos-halom esetében sajnos ez történt, anyagának jelentıs részét töltésépítésre szállították el, aminek eredményeként 50° különbség keletkezett a lejtık meredekségében (6. táblázat).
8
6. táblázat Antropogén okokból aszimmetrikussá váló halmok morfometriai paraméterei Név SárosériNagyhalom Borzas-halom Köves-halom Lapos-halom Tök-halom Átlag
Abszolút mag. (m) 91,21
Relatív mag. (m) 2,46
Sugár (m) 31,3
Átlagos lejtıszög I. 4,49
Átlagos lejtıszög II. 5,9
Kerület (m) 196,68
Térfogat (m3) 2523,78
91,4 91,6 90,32 93,90
3,15 4,1 4,07 6,4
31,9 35,3 52,8
4,69 6,5 4,53 6,49
5,64 6,72 55,5 12,31
200,53 221,8 220 332
3356,76 5350 3765 18684,3
91,68
4,04
37,82
5,34
17,21
234,2
6735,97
A halmok térfogatának vizsgálati eredményeként látható, hogy nagy mennyiségő összehordott földtömegrıl van szó. A legkisebb halmok is 2-3 ezer m3, magas humusztartalmú talajokból állnak. Az általam vizsgált halmok átlagosan 6000 m3 térfogatúak voltak, de egyesek ezt az értéket jóval meghaladták, pl. Vajda-halom 13 396, Tök-halom 18 684, míg a Rózsa-halom 22 432 m3 térfogatúnak bizonyult. A halmok régészeti és rétegtani vizsgálatának eredményei A halmok belsı rétegtani sajátságairól és egyben a halmok funkciójáról fúrások, régészeti feltárások, illetve különféle bolygatások, elhordások során gyızıdhetünk meg. A terület halmai nagyrészt régészetileg feltáratlanok. Egyedül a 4. sz. fıút Püspökladányt kikerülı szakaszának építésekor tártak fel teljes egészében egy halmot, a Nyakvágó-halomot vagy Kincsesdombot, melynek anyaga a vasúti felüljáró készítéséhez földnyerı hely volt. Ez a halom az építkezés miatt 1969-ben megsemmisült, de a feltáró munka során régészeti kuriózumnak számító alagútrendszert és okkersíros temetkezés nyomait fedezték fel (M. NEPPER I., 1976). A terület többi halmán ilyen mérető és alapos régészeti feltáró munkát nem végeztek. A régészek kizárólag a felszíni leletek alapján vontak le valamiféle következtetés a halom funkciójára vonatkozóan. A Büte-halom D-i oldalában például 9 db ıskori cserepet találtak, tehát a Kösely folyóhátján települt halom mélyebb szintjeiben neolit település nyomait lehetett kimutatni (KRALOVÁNSZKY A., 1962). Az 1900-as évek elején kincskeresı nádudvari lakosok a Sitér vagy Sétér-halom közepén a második ásónyomban kıbıl faragott oroszlán összeomlott részeit találták, melyet széthordva otthon káposztanyomató kınek használtak. 1908-ban Zoltai Lajos debreceni régésznek sikerült két darab követ megmenteni a múzeum számára (ZOLTAI, 1938; FRANK, 1931). Ezen a halmon Zoltai szerint XIII. században épített templom állott, melynek kapuzatának oszlopaihoz tartoztak a kıoroszlánok. Szintén templom és körülötte temetı nyomait fedezték fel a Nádudvartól Ny-ra fekvı Szent Iván-halmon (ZOLTAI, 1926). Az újabb kelető halom roncsolások "jóvoltából" a Lapos-halom északi és déli oldalában felfedezhetünk patics és cserépdarabkákat, ami bizonyítja, hogy a halom hosszú ideig lakott volt. Amint láthatjuk öt halomról van mindösszesen régészeti információnk. Éppen ezért tartottuk fontosnak, hogy fúrások és a rétegtani vizsgálatok segítségével bıvítsük ki a régészetileg ismert halmok körét. Másrészt a fúrásokkal a halmokat funkciójuk szerinti csoportokba lehetett sorolni. A vizsgált területünkön öt halom (Büte-, Tök-, Kerülı-, Nagymakkodi-Belsı- és Külsı-halom) fúrását és rétegtani elemzését végeztük el. Az eddigi tapasztalataink szerint a Hortobágy és a Hajdúság területén található kunhalmok mindegyike löszös alapkızeten kialakult mezıségi vagy szikesedésre hajlamos réti talajokra települtek. A halom test anyaga ezeknek a talajoknak a
9
magas humusztartalmú "A" és a "B " szintjébıl származik (BORSY, 1967; TÓTH CS, 1999). Tehát a talaj mélyebb szintjeit már nem használták fel az építésre. A talajtani vizsgálatok ezt támasztják alá, ugyanis végig a fúrásszelvényben 1 % fölötti humusztartalmat lehet mérni. A halom test földanyagát a halom közvetlen közelébıl nyerhették, melyet bizonyít az egyes halmoknál még ma is fellelhetı körárokszerő mélyedés. Ezek a vízzel teleengedett körárkok védelmi funkciót is elláthattak. A természetes feltöltıdés és az intenzív szántóföldi mővelés miatt sok esetben már nem találkozhatunk ezekkel a mélyedésekkel, melyek anyagnyerı gödrei voltak a kunhalmoknak. Ha a felszínen nem is, de a mélyben ezek az árkok fúrások segítségével kimutathatók. Így a Polgár határában levı Nagy-Csıszhalom, Bosnyák-halom esetében többszörös (3-5) körgyőrős árokrendszer bontakozott ki a mélyben. (SÜMEGI-KOZÁK-TÓTH, 1998). Az általunk megvizsgált halmok közül a Tök-halom esetében a felszínen is jól látható ez az árok, annak ellenére, hogy mezıgazdasági mővelés folyik a területen. Ez csak is úgy lehetséges, hogy kellıen mély árkot ástak az itt élı elıdeink. Tehát a talaj "C" szintjébe is behatoltak és a kitermelt anyag alapját képezte az épülı halomnak. A rétegtanilag megvizsgált halmok anyagának terepi szemrevételezése után rögtön kiderült, hogy a halom milyen funkciót töltött be az emberek életében. Büte- és a Tök-halmot azért választottuk ki rétegtani vizsgálat céljából, mert az elızetes terepi és irodalmi adatok szerint ezek a halmok lakófunkciót töltöttek be a történelem folyamán, így a fúrómagban ennek mindenképpen meg kell mutatkoznia (patics, cserépdarabok, faszén, hamu, salak stb). A Büte-halom Nádudvartól DNy-ra, a Holt-Kösely bal partján fekszik. Jelenleg nem szántják, de a gyomos vegetáció jelzi a korábbi felszíni bolygatást. Relatív magassága 6,1 méter. A halom testbe mélyülı fúró két olyan rétegen haladt át, melyek egyértelmően bizonyítják az ember tartós megtelepedését a halmon. A felszíntıl számított 0,5 m-ig fekete, magas humusztartalmú, agyagos kızetlisztes hordott talajréteget találtunk. 0,5 - 2,5 méter mélyen szürkés-fekete, sok paticsot, csontot és faszenet tartalmazó rétegre bukkantunk. Mindez egy ismeretlen korú emberi kultúra hagyatéka. E réteg alatt, 3,4 - 4,5 méterig egy még intenzívebb régészeti réteget találtunk, ami vöröses-barna, teljesen átégett falmaradványt (patics), és sok-sok faszén darabkát jelent. Ez a réteg - az '50-es években megtalált ıskori cserepek alapján korolva - feltehetıen a neolitikumban itt élt emberek házainak leégett maradványait tartalmazza. A két régészeti réteg között fekete színő, agyagos kızetlisztes anyagot, azaz a magasításként felhordott humuszos talajréteget találtunk. Az alsó régészeti réteg alatt már a halom feküképzıdménye található, azaz sárgásbarna, magas mésztartalmú infúziós lösz (2. ábra).
2. ábra A Büte-halom szemcseösszetétel, mész-és humusztartalom vizsgálatának eredményei
10
A Tök-halom a Hortobágy folyó jobb partján, szintén közvetlenül az ártér peremén magasodik. Felszínét jelenleg is szántják, ami jelentıs talajeróziót okoz. Ennek a káros folyamatnak a mértékét jól érzékelteti a magassági jegy közelében megmaradt eredeti felszín és néhány méterrel távolabb fekvı szántott terület közötti meredek, 60-70 cm-es lépcsı megléte (5. fotó). A halom 6,5 méteres fúrásszelvénye sokban hasonlít az elızı haloméhoz, azonban itt már a felszín alatt 10 cm mélyen bolygatott humuszos talaj és paticsdarabkák keverékét találjuk, ami a szántás miatt felerısödı talajlehordás eredménye. A halom belsejében végig a feküképzıdményig humuszos töltelékanyagba ágyazott különbözı intenzitású antropogén rétegeket találtunk, melyek patics, cserép, csont, valamint faszén darabkákból állnak (6. fotó). Különösen intenzív régészeti szinteket találtunk 130-150 cm, 180-200 cm, 250-260 cm, 450-470 cm, 500-520 cm valamint 550-570 cm közötti rétegekben. Ez jól mutatja, hogy a halom az építésétıl kezdve végig a középkorig lakott volt. Sajnos az intenzív földmővelés miatt a halom fokozatosan alacsonyodik, így mind régészeti, mind tájképi értékeibıl veszít a halom. A Kerülı-halom, a Nagymakkodi Belsı- és Középsı-halom fúrásszelvénye sokkal egyhangúbb képet mutatott. Ezek a halmok már sokkal alacsonyabbak (3,5 - 1,2 m) és kisebb átmérıjőek mint az elıbbi két lakóhalom. Ebbıl is sejthetjük, hogy funkciójuk is különbözhetett az elızıekétıl. A Kerülı és a Nagymakkodi Középsı-halom rétegsora nagymértékben hasonlít egymáshoz. Végig a feküképzıdményig homogén, magas humusztartalmú, régészeti leletektıl mentes hordott talajrétegeket találtunk. A fúrásszelvények szemcseösszetételben van némi ingadozás. A szelvény alján agyagos iszap szemcsetartomány jellemzı, majd a felsıbb szintekben az iszap és a finomhomok frakciója megnı, az agyagé lecsökken (3. ábra). Mindezek a változások magyarázhatók azzal, hogy a halomépítık a Kerülı-ér árterének különbözı pontjairól, ugyanakkor a természetes talajszelvény különbözı mélységeibıl hordták össze a halom anyagát. Az is feltételezhetı, hogy nem egy népcsoport építette fel a halmot, hanem idıben elnyújtva több ütemben magasodott fel, így az építıanyag származási helye más és más lehet. Ezeket a nem túl magas, régészeti anyagot nem tartalmazó halmokat ır vagy strázsa halmoknak tekinthetjük, melyek nagy számban fordulnak elı Ágota-pusztán, Német-szigeten és a Sáros-ér mentén.
3. ábra A Kerülı-halom szemcseösszetétel, mész- és humusztartalom vizsgálatának eredményei A fúrások segítségével tisztázni lehetett néhány problematikus halomszerő kiemelkedések keletkezését. Ezek az 1 méternél alig magasabb halmok könnyen összetéveszthetık a természetes keletkezéső laponyagokkal, porongokkal. Ha azonban észrevesszük kerekded alaprajzukat, valamint egy fúrást mélyítünk a legmagasabb ponton, akkor kiderül, hogy ezek is mesterségesen 11
keletkeztek. A Nagymakkodi Belsı-halom fúrását is elsısorban ennek a problémának a tisztázása végett végeztük el. A 2 méter mély fúrásszelvényben két szintben (70-80 és 120-130 cm) emberi csontokat találtunk. A csontokat tartalmazó rétegekbıl nagy mennyiségő mész oldódott ki, ami a szomszédos talajrétegekben mészlepedék, mészhártya formájában vált ki. Egyébként végig a szelvény aljáig szürkés-fekete, magas humusztartalmú, laza szerkezető talajokat találtunk. Ezek ismeretében megállapíthatjuk, hogy a már megépült strázsa halomban késıbbi korok emberei temetkezhettek, így több funkciója is lehetett egyes halmoknak. A halmok állapotfelmérésének eredményei Az általunk megvizsgált 68 kunhalom terepi felmérését követıen, a jelenlegi állapotuk minısége szerint, hét kategóriába soroltuk (4. és 5. ábra). Általánosságban elmondható mind a nemzeti park határain belül, mind azon kívül rekedt halmok állapotáról, hogy sajnos nagyon kevés az elsı kategóriába sorolható, azaz a viszonylag háborítatlan, ép, jellegüket még jól ırzı halom. A HNP általunk vizsgált területén 7 halmot (Cseke-, Köves-, Kisnémet-3-, Kisnémet-4-, Nagymakkodi Középsı-, Nagymakkodi Külsı-halom) sorolhattunk ebbe a kategóriába. Mindegyik felszínén erıteljesen degradált löszgyepeket (Agropyro-Kochietum prostratae) találtunk, illetve jó minıségő szikes gyepeket (Achilleo-Festucetum pseud.). Ezek eredetileg sem voltak túlságosan magasak, így tájképileg nem tartoznak az értékes halmok közé. Egyedül a Köves-halom nyújt már távolról is szép látványt. A nemzeti park határain kívül sajnos csak egy halmot tudtunk ebbe a kategóriába sorolni. Ez a Kösely mentén fekvı, aszimetrikus testő Nyéki-halom, melyet Achilleo-Festucetum gyep borít. Sajnos a víztérbıl elırenyomuló nádas már teljesen ellepte a halom felszínét, ami az eredeti vegetáció visszaszorulását jelenti. A második kategóriába a jellegüket még ırzı, ép, de jelenleg is szántott, vagy korábban már megmővelt (beerdısített) halmokat soroltuk. Ebbe a kategóriába sorolhattuk a legtöbb halmot mind a nemzeti parkon belül (20 db - 44%), mind azon kívül (14 db - 49 %). Legfıbb jellemzıjük, hogy még ép, szép formájú, magas halmok, azonban a szántás/erdısítés miatt eredeti vegetációjukat teljesen elvesztették. Ennek következtében kultúrnövényzet vagy gyomtársulás borítja felszínüket. Zömüket a halom tetıig szántják. Tetejükön legtöbbször magassági jegy vagy háromszögelési pózna is található, amely néhány méter sugarú körben megvédi a tetı eredeti magassági szintjét az eke erodáló hatásától. Így kismérető tanúfelszínek alakulnak ki (pl. Boda-, Borsós-, Borzas-, Sebeséri-, Sitér-, Tök-halom). A szántóföldi mővelés folyamatosan széthúzza a halom anyagát, ezzel a legfelsı kultúrrétegük megsemmisül. Ennek ellenére tájképileg még hosszú ideig értékesek maradnak. A szántóföldi mővelés mellett a másik gyakori gazdálkodási mód az erdıgazdálkodás. Emellett a spontán beerdısülés folyamata is megfigyelhetı egyes halmoknál. Az erdı megóvja a halom felszínét az eróziótól, így a kultúrrétegek nem sérülnek meg, azonban a halom tájképi értékét veszti el azáltal, hogy nehezen vagy egyáltalán nem vehetı észre távolról (Deme-féhalom, Eperjes-, Kerülı-, Mérges-, Vajda-, Rab-halom). A harmadik csoportba a mővelés miatt alacsony, de még alapjaiban ép halmokat soroltuk, mely kategóriába mindösszesen öt halom tartozik. Ezekre jellemzı, hogy az elıbbi csoportba soroltaknál alacsonyabbak, de szabályos, ép formájú, lankás lejtıjő kiemelkedések. Feltehetıleg eredetileg sem voltak túl magasak. Általában a nagyobb halmok kísérıi, kistestvérei ezek (Borsós-, Kishegyes-, Endre-halom ÉK). Mivel ezeket a halmokat már régóta szántják, így erıteljesen lekoptak, felsı kultúrrétegük nagy területen szétszóródott (Zsoldos-, Aranyszegihalom). A negyedik kategóriába a roncsolt, vagy nagyrészt elhordott halmokat soroltuk, melyek még jelentıs botanikai értékkel bírnak. Ezek a halmok különbözı gazdasági tevékenységek áldozatai. 12
Leggyakoribb káros, roncsoló hatás a különféle célzattal való elhordás, pld. útépítés, töltésépítés, parkosítás (Sas-, Sároséri Belsı-, Kisnémet 1-halom, Kéthalom É). Káros hatásként említhetı a közlekedés is (földutak), melyek sok esetben belevágnak a halmok testébe (Hegyes-, Sároséri Nagy-, Sándorok K-halom). Emellett az amatır régészkedés, a kincskeresés is roncsolhatja különbözı mérető gödrökkel, lyukakkal, árkokkal a halom felszínét (Ágota-halom). A különbözı roncsolások ellenére ezek a halmok még néhány négyzetméteres folton ırzik degradált formában az egykor természetes löszgyepvegetációt (Agropyro-Kochietum prostratae), illetve valamilyen fajgazdag, értékesebb növénytársulást. A hajdúsági Kéthalom északi tagját itt mindenképpen meg kell említeni, melynek északi felét csaknem elhordták, ennek ellenére rendkívül értékes löszgyepvegetáció található szinte egész felszínén: taréjos búzafő (Agropyron pectinatum), macskahere ( Phlomis tuberosa,V), selymes boglárka ( Ranunculus illyricus,V), kunkorgó hajfő (Stipa capillata), magas kakukkfő (Thymus marschallianus),kis borkóró (Thalictrum minus), macskafarkú veronika (Veronica spicata), salátaboglárka (Ficaria verna), közepes utifő(? lehet, hogy hibrid elıfordulás? Plantago media-stepposa), spárga (Asparagus officinalis ) a zavarást, bolygatást jobban tőrı, de löszpusztai elterjedéső és erdıssztyepp fajok: fenyérfő ( Bothriochloa ischemium), mágocsi rozsnok (Bromus inermis), lecsepült veronika (Veronica prostrata) mezei zsálya ( Salvia pratensis), ligeti zsálya ( Salvia nemorosa), üstökös gyöngyike (Muscari comosum), érdekes flóraelem a löszfalak növényzetében és a szikeseken egyaránt elıforduló heverı seprıfő ( Kochia prostrata) (Novák Tibor szóbeli közlése nyomán). A halom ezt a fajgazdagságot
talán a meredekségének köszönheti, ugyanis az erıgépek meg sem próbálkoztak felszántásával, így ez az óriási érték büszkén emelkedhet 9 m magasra a cukorrépa föld kellıs közepén. Az ötödik kategóriát a részben elhordott, erısen megbolygatott, jellegvesztett halmok jelentik. Ebbe a csoportba sajnos 9 halmot sorolhattunk. Ezen halmok károsodása nagymérvő, tekintélyes részük hiányzik, erıs kultúrhatást mutatnak és értékes vegetációt nem ıríznek felszínükön. A károsító tényezık ugyanazok, mint az elıbbi kategóriánál, csak sokkal erısebbek. Egyes esetekben a halom felét teljesen elhordták (Deme-félhalom, Akácosdőlıi-, Járó-, Ekeszarvahalom), más esetben két oldalról estek neki a halomnak, és egy halomtorzó keletkezett (Laposhalom). A hatodik csoportba szerencsére egy halmot sem lehetett sorolni. Ez a halomroncsok kategóriája, amelybe jelenleg alig észrevehetı, egykor azonban jelentıs kiemelkedések tartoznak. Legtöbbször gazos gyomtársulás jelzi hollétüket. A vizsgált területünkön kívül sajnos erre is van példa. Végül a széthordott, megsemmisült halmok (halomhelyek) zárják a sort. A 3. táblázat foglalja össze ezek nevét, valamint egykori helyüket. Elsısorban töltések, utak építésére hordták el anyagukat. Ugyanakkor értékes humuszbányának is tekinthetık a halmok, így udvarok feltöltésére, parkosítási célból (virágföld) is sok halmot elhordtak az elmúlt néhány évtizedben.
13
6 . H a lo m r o n c so k , m a m ár je le n t ı se bb é r t é k n é lk ül 0%
7 . Sz é t h o r do t t h a lm o k ( h a lo m h e ly e k ) 7%
5 . R é sz be n e lh o r do t t , e r ı se n m e gbo ly ga t o t t h a lm o k 13%
1 .Visz o n y la g h á bo r ít a t la n , é p h a lm o k 16%
4 . R o n c so lt h a lm o k je le n t ı s bo t a n ik a i é r t é k k e l 16%
2 . Je lle gük e t m é g ı r z ı , é p , de m e gm őv e lt ( be e r dı sít e t t ) h a lm o k 44%
3 . A m őv e lé s m ia t t a la c so n y , é p h a lm o k 4%
4. ábra A Hortobágyi Nemzeti Park területére esı kunhalmok állapotfelmérése
6 . H a lo m r o n c s o k , m a m ár je le n t ı s e b b é r t é k n é lk ü l 0%
7 . Sz é t h o r d o t t h a lm o k ( h a lo m h e ly e k ) 14%
5 . R é sz be n e lh o r d o t t , e r ı s e n m e g b o ly g a t o t t h a lm o k 11% 4 . R o n c s o lt h a lm o k je le n t ı s b o t a n ik a i érték k el 11%
1 .V isz o n y la g h á b o r ít a t l a n , é p h a lm o k 4%
2 . J e lle g ü k e t m é g ı r z ı , é p , de m e g m ő v e lt ( b e e r d ı s ít e t t ) h a lm o k 49% 3 . A m ő v e lé s m ia t t a la c s o n y , é p h a lm o k 11%
5. ábra A HNP határain kívől esı, Ny-hajdúsági kunhalmok állapotfelmérése
14
Összefoglalás A vizsgálati eredményeinket összegezve megállapítható, hogy a Hortobágy illetve a Hajdúság területén elıforduló nagyszámú kunhalom bizonyos törvényszerőséget követve emelkedik ki a földfelszínébıl. Nevezetesen az árvízmentes folyóhátakon, a folyók kanyarulatait követve láncfüzér módjára helyezkednek el. Tény, hogy a folyók egykori ill. jelenlegi nyomvonalától csak kevés halom távolodik el. Ez bizonyítja, hogy a víz közeli megtelepedés sok elınnyel járt az emberek számára. Az általunk kijelölt vizsgálati területen elıforduló kunhalmok kutatása során három részterületre koncentráltunk. A halmok általános állapotfelmérése mellett geomorfológiai és rétegtani vizsgálatokat végeztünk. Az állapotfelméréssel kapcsolódtunk az országos kunhalom kataszterezési programhoz, azaz minden halomra kitöltöttünk egy egységes adatlapot. Ezek adatait felhasználva hét minıségi kategóriába soroltuk a halmokat. Általánosan elmondható a kunhalmok jelenlegi állapotáról, hogy zömmel a második érték kategóriába sorolható, ép testő, de valamilyen gazdasági tevékenység által befolyásolt halmok fordulnak elı legnagyobb számban mind a nemzeti parkon belül, mind annak határain kívül. A Hajdúság kiváló minıségő termı területeibıl kiemelkedı halmokat mára szinte teljes mértékben felszántották. Szerencsére kevesebb halom jutott erre a sorsra nemzeti park határain belül (bár számuk így is nagy). Ez részben a halmok környezetének kedvezıtlenebb talajtani adottságaival, részben a természetvédelemnek köszönhetı. Ennek ellenére az elsı kategóriába sorolható, teljesen ép, értékes vegetációval rendelkezı halmok száma csekély, ami mutatja, hogy az ember sokrétő, káros gazdasági tevékenységét csak kevés halomnak sikerült kikerülnie. A vizsgált területünkön sajnos nagy számban fordul elı roncsolt, megbontott, részben vagy teljesen elhordott halom. Az állapot felmérési adatokból megállapítható, hogy a nemzeti parki védettség nem jelent olyan mérvő elınyt a halmok számára, mint ahogy azt korábban feltételeztük. Ez magyarázható azzal, hogy a HNP megalakulása elıtt a jobb minıségő szikes területek és a rajtuk emelkedı kunhalmok már mővelés alatt álltak. Ugyanakkor a kunhalmok országos védettségét sajnos elég késın, csak 1996-ban sikerült elérni, így ennek is betudható a halmok zömének rossz állaga. Az állapotfelmérés mellett 15 kiválasztott halom morfometriai paramétereit (alapkör sugara, átlagos lejtıszög, térfogat) mértük le. Ezeket az adatokat hiányt pótló jelleggel közöltük, ugyanis erre vonatkozó szakirodalmi adatokat nem ismertünk. Átlagosan 40 m sugarú, 6-7o lejtıszögő halmokkal találkozhatunk a területen, melyek térfogata 3000-6000 m3 között ingadozott, de elıfordultak ennél háromszor nagyobb halmok is. Geomorfológiai szempontból három csoportba soroltuk a kunhalmokat: szimmetrikus, természetes és antropogén okokból aszimmetrikus halmok. Természetes aszimmetriát a folyók oldalazó eróziója okozhat, míg más esetekben az emberi beavatkozásokban (megcsonkítás, elhordás) kell az aszimmetria okát keresni. Végezetül a rétegtani vizsgálatok jelentették kutatásaink harmadik csapásirányát. Részben a terület hiányos régészeti adatai miatt, részben pedig a kiváncsiságtól főtve öt halom fúrását és rétegtani elemzését végeztük el. Ezekkel sikerült tisztázni az egyes halmok típusát (lakó, temetkezési vagy ırhalom), ugyanakkor a halmok építési módjáról is adnak némi felvilágosítást az eredmények. A régmúlt idık népei által emelt halmok fontos szerepet töltöttek be az emberek életében, így szorosan kötıdtek azokhoz. Sajnos ezzel ellentétben a modern társadalom embere már akadályként és nyersanyaglelıhelyként tekintett ezekre a sok-sok értéket ırzı halomra. Így számuk rohamos ütemben lecsökkent, állapotuk leromlott. Talán a végórában született meg az a természetvédelmi törvény, mely remélhetıleg végérvényesen véget vet esztelen pusztításuknak.
15
Irodalom BORSY Z. (1967): Die Geomorphologie der Grossen Kunság. Acta Geogr. Debrecina BUDAYNÉ K. I. (1998): Múltunk ırzıi. A Nagy Sándor-halom és a Basa-halom ismertetıje. Debrecen BUKA L. (1994): Az örökség megırzése. In: A Tócó-völgy környezeti állapota (szerk.: Orosz G. Tamás) CSÁNYI M. (1999): A kunhalmok régészeti értékei (In: Kunhalmok, Szerk: Tóth A.) Kisújszállás, p 41. FRANK J. (1931): Nádudvari krónikák. Kaba, 12. KOZÁK J.-TÓTH CS. (1998): Országos kunhalom-felmérı adatlap. Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás. KOZMA B. (1910): A kunhalmok elhelyezkedése az Alföldön. Földrajzi Közlemények XXXVIII. pp. 437-443 KRALOVÁNSZKY A. (1962): Déry Múzeum Évkönyve. Debrecen, p. 41. M. NEPPER I. (1976): Okkersíros temetkezés Püspökladány - Kincsesdombon. DMÉ. (Szerk. Dankó Imre, Debrecen, 1977) 49-65. NOVÁK T. (1998): A Hortobágy déli részén és a szomszédos területeken fellelhetı medrek, medermaradványok és medernyomok, illetve a területen álló halmok térképe. Debrecen. PÁLÓCZI H. A. (1994): Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában. Karcag, pp. 53-63. SELMECZI L. (1992): Régészeti-néprajzi tanulmányok a jászokról és a kunokról. Folklór és etnográfia 64. Debrecen, pp. 25-31. SÜMEGI P.- KOZÁK J. - TÓTH CS. (1998): Tiszapolgár Csıszhalom régészeti lelıhely geoarcheológiai vizsgálatai. I. Részjelentés a Déry Múzeum számára, Debrecen, pp. 5-6. TÓTH A. (1996): A kunhalmokról mai szemmel. természet Búvár 51. évf. 1. pp. 32-34. TÓTH A. (1998): A kunhalmok felmérése, geomorfológiai, geológiai és paleoökológiai vizsgálata. Zárójelentés (nyilvántartási szám: 278/F KTM) TÓTH A. (1988, 1989, 1990) :Szolnok-megye kunhalmai I-II-III. Különlenyomat a Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve, Szolnok. TÓTH A. (1999) Kunhalmok. Alföldkutatásért Alapítvány Kiadványa, Kisújszállás pp.13-45. TÓTH CS. (1999 a.): A kunhalmok állapotfelmérése a Büte-halom példáján. A táj változásai a Kárpát-medencében c. konferencia kiadványa, Gödöllı, p 39. TÓTH CS. (1999 b.): Kunhalmok morfometriai vizsgálata a HNP déli pusztáin. A táj és az ember geográfus szemmel. Geográfus Doktoranduszok IV. Országos Konferenciája, Szeged ZOLTAI L. (1938): Debreceni halmok, hegyek. pp. 5-8. ZOLTAI L. (1926): Eltőnt falvak és elfelejtett régi helynevek Hajdú vármegye mai területén. Debr. Képes Kal. Debrecen, 113.
16
1. Színes tábla
1. fotó Szimmetrikus, ép testő, degradálódó löszsztyepp vegetációt ırzı Köves-halom a HNP területén.
2. fotó A Holt-Kösely parján fekvı, csúcsáig mővelt Hegyes-halom "kistestvérével" a háttérben
17
2. Színes tábla
3. fotó Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyék határán fekvı roncsolt, részben beerdısült, de az északi részén értékes vegetációt ırzı Ágota-halom
4. fotó Ez a kerek erdı a megcsonkított Deme-félhalmot rejti
18
3. Színes tábla
5. fotó A Hortobágy folyó mentén elterülı impozáns mérető Tök-halom csúcsi szintjét a magassági jegy védte meg az eke pusztításától
6. fotó A Tök-halom mélyébıl származó intenzív paticsos réteg jelzi, hogy egykoron a halom emberi településeknek adott otthont
19
4. színes tábla
7. fotó Hajdúszoboszló határában, a Kösely partján fekvı, ép testő Nyéki-halom értékes vegetációját csaknem teljesen ellepte a nádas
8. fotó A Hajdúság üde színfoltja a Kéthalom, melynek északi tagját erısen megcsonkították, ennek ellenére rendkívül értékes vegetációt ıríz a felszínén. A nyárfasor mögött látható a hasonló mérető, de felszántott testvérhalom
20
21
