Tóth Csaba 2000: Kunhalmok morfometriai vizsgálata a HNP déli pusztáin In: A táj és az ember - geográfus szemmel. (CD-ROM) Geográfus Doktoranduszok IV. Országos Konferenciája. Szeged.
I. Bevezetés Tájföldrajzi szempontból az egységes Kárpát-medence és ezen belül az Alföld számtalan egyedi érték ırzıje. Ezek közé tartoznak az emberi kéz alkotta kunhalmok is. A történelmi idık számtalan népcsoportjának kultúrájáról, életmódjáról, az egykori ısföldrajzi viszonyokról regélnek nekünk ezek a kiemelkedések. A Kárpát-medencében elıforduló kunhalmok számát Kozma Béla 1200 darabra teszi (Kozma, 1910), azonban a késıbbi kutatások szerint ennek többszöröse (kb. 40 000 db) lehetett. A jelenleg is folyó állapotfelmérés elızetes adataiból azonban kitőnik, hogy ennek sajnos csak töredéke, 2-3 ezer darab halom maradt fenn napjainkban (Tóth A., 1998). A számuk drasztikus megfogyatkozása a XX. századra tehetı, hisz a nagyüzemi mezıgazdasági mővelés térnyerése, a közlekedés fellendülése stb. egyaránt elısegítette pusztulásukat (elhordás, megcsonkítás). Megmentésük céljából az utóbbi évtizedekben több helyi kezdeményezés hatására elindult a védelmük kidolgozása és szerencsére ma már az 1996. évi LIII. törvény 23.§ (2) bekezdése kimondja országos védettségüket. Országos védettségük indokolt, hiszen ezek a kiemelkedések komplex értékeknek minısülnek: geomorfológiai, régészeti, kultúrtörténeti, néprajzi, irodalomtörténeti, tájképi, növénytani, állattani, szempontból egyaránt értékesek lehetnek. Sokszor azonban mit sem ér a jogi védelem, ha a társadalmi hozzáállás ezzel merıben ellentétes. Szomorú példa erre 1999 tavaszán a hajdúböszörményi Széchenyi-halom teljes széthordása. II. Célkitőzés A kutatásaim célja a HNP déli pusztáin (Ágota, Borzas, Szelencés) fellelhetı kunhalmok geomorfológiai szempontból történı vizsgálata volt (1. ábra). Ez a terület beleesik, a Püspökladány - Balmazújváros - Tiszafüred - Fegyvernek által bezárt négyzetbe, ami az Alföld egyik leggazdagabb területe prehisztorikus halmokban (Kozma, 1910). Mivel a halmok morfometriai paramétereirıl a vonatkozó szakirodalom csak általánosságban értekezik, ezért mindenképpen elsıdleges célom volt a területen található halmok pontos paramétereinek lemérése és az adatokban rejlı törvényszerőségek megállapítása. III. A kunhalom elnevezés problematikája, a kunhalmok típusai A mára általánossá váló kunhalom kifejezés kicsit pontatlannak tőnik, ha a régészeti adatokat tanulmányozzuk. A halmok jelentıs részét ugyanis nem csak az Ázsiából betelepülı kunok, hanem más népcsoportok építették. Így joggal beszélhetnénk rézkori, bronzkori, szarmata, germán, szkíta stb... halmokról is. Azonban a kunhalom elnevezés konzerválódása talán abból a szempontból mégis szerencsésnek mondható, hogy ez a kifejezés a kunok temetkezési szokásaira való utalás mellett hően tükrözi a halmok antropogén voltát, és egyben választóvonalat húz a természetes eredető dombszerő formák (laponyag, porong, homokbucka) közé (Kozma, 1910; Zoltai, 1938).
1
Ha geomorfológiai, rétegtani, régészeti szempontból megvizsgáljuk ezeket a halmokat, akkor választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy mikor és milyen célzattal épültek ezek a "nyomjelzı vakondtúrások", - ahogy Illyés Gyula fogalmaz. Régészeti szempontból az alábbi csoportokba sorolhatjuk a halmokat ( Buka, 1994; Csányi, 1999; Kozma, 1910; Tóth, A. 1996, 1999) a.) Lakódombok (tell-telepek): Terebélyes, ovális vagy szabálytalan alapú dombok, melyek relatív magassága 6-8 métert is eléri. Ezek a halmok egykori települések voltak, így az egymásra rakódott lakószintek anyagából hosszú évszázadok alatt érték el mai méretüket. A késı neolitikumban (Kr.e. 4000-3500), valamint a kora és középsı bronzkorban (Kr.e. 2600-1500) létezett ez a települési forma, mely délkelet-európai, ill. kisázsiai hatást mutat. (tell: arab szó, jelentése: domb) b.) Sírhalmok (kurgánok): Ezek a halmok köralapú kúpszerő képzıdmények, melyek egy vagy több temetkezés helyét jelölik. Fıképpen a rézkorban (Kr.e. 3500-3000) keletkeztek, de különbözı népvándorlás korabeli népcsoportok is emeltek hasonló sírhalmokat, pl. szkíták, szarmaták és különbözı kelet-európai, valamint ázsiai eredető sztyeppei nomád népek (kunok). Az Alföldön nagyszámú kurgánt találhatunk a Tisza bal partján, határainkon kívül a Keleteurópai-síkság orosz, ukrán sztyeppvidéke gazdag sírhalmokban (Pálóczi, 1994; Selmeczi, 1992). c.) İrhalmok (vigyázóhalmok, strázsahalmok): Különösen az Alföldön fordulnak elı nagy számban, melyek alacsony, nem nagy alapterülető halmok. Régészeti leleteket ritkán tartalmaznak. Rendeltetésük a nagy tell-telepek közötti gyors információ továbbításban lehetett fény vagy hangjelzések formájában. Egyes halmok a fent említett rendeltetésük mellett a késıbbi idıkben más funkciót is elláthattak. Ezek alapján léteznek: d.) Határhalmok, melyek kialakulása a megyék, járások és települések határának megvonásával hozható összefüggésbe. Tipikusak a hármas határhalmok, például a Gergely-halom Karcag, Kunhegyes és Kunmadaras határainak találkozásánál. e.) Kivégzı- vagy vesztıhalmok, melyeken a bőnösök lelték halálukat, pl: a karcagi, kisújszállási Akasztó-halom; a kiskunhalasi törvényszéki kivégzı hely az Akasztóhegyen volt 1658-ig. f.) Kultikus halmok, melyeken templom, kápolna vagy kálvária állott vagy jelenleg is áll, pl. a karcagi Kálvária-halom. g.) Csaták színtereiként és emlékmőveiként is fontosak lehettek és lehetnek a halmok, pl. Nagy Sándor-halma.(Budayné K. I., 1998) h.) Geodéziai pontként is funkcionálhatnak a halmok, pl. a nagyiváni Bürök-halom (Tóth A., 1999). A kunhalmokat a külsı bélyegek és a jelenlegi állapotuk szerint az alábbi 7 kategóriába sorolhatjuk (Tóth A., 1986): 1. Viszonylag háborítatlan, ép, jellegüket még jól ırzı halmok 2. Jellegüket még ırzı, ép, de jelenleg is szántott vagy korábban már megmővelt (beerdısített) halmok 3. A mővelés miatt alacsony, de még alapjaiban ép halmok 4. Roncsolt vagy nagyrészt elhordott halmok, de jelentıs botanikai értékekkel 5. Részben elhordott, erısen megbolygatott, jellegvesztett halmok 6. Halomroncsok, ma már jelentıs érték nélkül 7. Széthordott halmok (halomhelyek)
2
IV. Módszerek A halmok földrajzi elhelyezkedésének és abszolút magasságának megállapítása céljából 25 000es méretarányú katonai térképlapokat használtam. A terepi vizsgálatok során lézerteodolittal lemértem a halmok relatív magasságát a közvetlen környezet legmélyebb pontjához viszonyítva. Ezt követıen a halom egyik oldalának hosszát (ferdetávolságát) mértem le. Abban az esetben, ha a halom láthatólag kör alapú, szimmetrikus, ép testtel rendelkezett, elegendı volt egy ferdetávolság mérés. Minimum két vagy esetleg több ferdetávolság mérésre volt szükség, ha a halom test aszimmetrikus, roncsolt volt. Ha a halmokat kúpként fogjuk fel (a kurgánokra és az ırhalmokra ez igaz, a tell-telepek inkább félgömb alakúak), akkor a relatív magasság és a lejtıhossz ismeretében Pithagorasz-tétel felhasználásával egyszerően ki lehet számítani a halom alapkörének sugarát, ebbıl pedig az alapkerületét. A sugár és a relatív magasság ismeretében a szinusz szögfüggvény alkalmazásával megkaptam a lejtı(k) vízszintessel bezárt szögét, ami az átlagos lejtıszögnek felel meg. Végül a sugár és a relatív magasság ismeretében, kiszámítottam a kúp térfogatát, így a halomtestbe zárt földtömeg térfogatához jutottam.
N Borzas-hlm. Sá
ro
s
r -é
holtág, vizenyıs hely
Cseke-hlm. Eperjes hlm. gy
erdı
Ho
rto
bá
Kö s e l y
szántó füves terület
Tök-hlm.
NÁDUDVAR
folyó Büte-hlm. Lapos-hlm. Hegyes-hlm. Boda-hlm.Kék-hlm.
kunhalom
Hortobág
y- Be
ret
tyó
Német-hlm.
mőút
1 km 1. ábra Borzas, Szelencés és Ágota-puszta kunhalmai
V. Eredmények A megvizsgált közel 180 km2 -es területen összesen 38 db halmot találtam, sajnos ebbıl egy, a Sulymos-halom már csak a halomhely kategóriába sorolható, teljes egészében elhordták anyagát. A többi halom kurgánnak vagy ırhalomnak minısíthetı, semmi esetre sem tell-telepnek. A tellek
3
száma országosan kevés, kb. 200 db fordul elı (Csányi, 1999), ebbıl a Hortobágyon csak néhányat találunk, fıképp a Tisza mentén (tiszafüredi Ásott-halom). A 37 kurgán ill. ırhalom földrajzi elhelyezkedését tanulmányozva szembetőnik, hogy nagyjából az egykori ill. jelenlegi vízfolyások, erek mentén mint „elfüzérlı dombsorok” jelennek meg. A puszta belsejében távol a vízterektıl, kevés halmot találunk (1. ábra). Lehet, hogy ezek valamikor szintén folyók mellett feküdtek, de a feltöltıdés teljesen eltüntette azok nyomait. A halmok településének átlagos abszolút magassága 91-92 m. Ez a térszín a mindenkor árvízmentes folyóhátak szintje a Hortobágyon, mely kedvezı megtelepedést biztosított a különbözı nomád népcsoportok számára. Az árvizek ugyanis sohasem öntötték el, ugyanakkor a víz közelsége több elınnyel járt: táplálkozás, közlekedés, védelem. Ennél a szintnél mélyebben csak ritkán találunk halmokat. A 85-86 m-es abszolút magasságú térszín már a folyók, erek, mocsarak birodalma. A vizsgált halmok átlagos relatív magassága 4,6 m, ami közepesnek mondható, az országban elıforduló 10 méter körüli tellekhez és egyes kurgánokhoz képest. (A legnagyobb hazai kunhalom a békésszentandrási Gödény-halom több mint 12 m magas.) Az alapkör sugara átlagosan 41 m, tehát közel 80 m átmérıjő halmokról van szó. Lapos-halom esetében, melyet északi és déli irányból megcsonkítottak, nem tudtam megállapítani a sugarat, ugyanis az alaprajzolata egy sokszög lett. Az átlagos lejtıszögek, vagyis a halom oldalainak vízszintessel bezárt szöge a szimmetrikus, ép halmok esetében átlagban 6,6°. A kurgánok és az ırhalmok a tellekkel ellentétben nem tartoznak a meredek oldalakkal emelkedı halmok közé, éppen ezért a szántóföldi mővelésbe nagyrészüket bevonták. Ezzel a tevékenységgel a halom mindinkább lealacsonyodik, anyagát az eke széthúzza, oldala egyre lankásabbá válik. A rossz talajadottságú hortobágyi szikes területekbıl ezek a humuszban gazdag halmok „oázisszerően” emelkednek ki, így nagyrészüket már a HNP megalakulása elıtt felszántottak, tönkretéve ezzel fajgazdag vegetációjukat. 1. táblázat A szimmetrikus halmok morfometriai paraméterei Név Boda-halom Cseke-halom Eperjes-halom Német-halom Sitér-halom Vajda-halom Átlag
Abszolút mag. (m) 91,7 90,1 92,8 89,64 92,55 98,08
Relatív mag. (m) 3,9 2,1 5,3 3,39 3,8 8,08
Sugár (m) 34,78 38,75 35,4 37,32 41,42 39,79
Átlagos lejtıszög (°) 6,39 3,1 8,5 5,19 5,24 11,48
Alapkerület (m) 218,53 243,5 222,82 234,52 260,25 250
Térfogat (m3) 4940,29 3302,11 6955,22 4945,7 6827,04 13396,4
92,47
4,3
37,91
6,65
238,27
6727,8
Abban az esetben, ha a halomtestbıl valamilyen oknál fogva hiányzik egy jelentıs darab, akkor azt már aszimmetrikusnak kell minısíteni. Ebben az esetben nem elegendı egy lejtıszög mérés, hanem a meredekebb és a lankásabb oldalon egyaránt el kell azt végezni. A terepi vizsgálatok során egyértelmően kiderül az aszimmetria oka. Ezek alapján két típusba sorolhatjuk a halmokat: - Természetes okokból aszimmetrikussá vált halmok - Antropogén hatásra aszimmetrikussá vált halmok. A természetes okok között elsısorban a folyók nyomvonalának eltolódása említhetı meg, ami a folyóhát és a halom anyagának elhordásához vezetett. Három halom (a Büte, a Hegyes és a Kékhalom) esetében a Kösely szabályozás elıtti kanyargó medre, míg a Tök-halom esetében a Hortobágy folyó egészen a halom lábához került és a folyó eróziós tevékenysége folytán megbontotta azok anyagát. Mind a négy halom az egykori sodorvonal felıli parton fekszik. A
4
folyómeder felé esı oldal emiatt több mint kétszer olyan meredek (14,35° ), mint az ellentétes oldal (6,24°). A természetes aszimmetria okai között említhetjük még a hosszan elnyúló homokbuckára települt halmokat (Rózsa-halom.), ahol szintén majdnem kétszeres a lejtıszögekben jelentkezı különbség a két oldal között.
2. táblázat Természetes okokból aszimmetrikussá vált halmok morfometriai paraméterei Név Büte-halom Hegyes-halom Rózsa-halom Kék-halom Tök-halom Átlag
Abszolút mag. (m) 92,5 94,0 95,1 89,8 93,9
Relatív mag. (m) 5,06 5,54 5,106 2,38 6,4
Sugár (m)
Átlagos lejtıszög (°) Alapkerület (m)
30,8 44,12 59,1 37,265 52,8
11,6 5,34 4,73 3,05 6,49
34,56 10,84 7,2 6,85 12,31
193,4 277,21 371,34 234,14 332
Térfogat (m3) 5026,67 11309,3 22432,4 3461,05 18684,3
93,06
4,9
44,81
6,24
14,35
281,62
12182,75
Az antropogén eredető aszimmetriát okozhat a szántóföldi mővelés és a halmok lábánál futó földutakon zajló közlekedés. Ezek általában nem okoznak jelentıs lejtıszög különbséget (1-2° eltérés lehetséges). Sokkal veszélyesebb azonban a földtömegek elhordása, amelynek következtében a halom elveszti tájképi, sokszor régészeti és növénytani értékeit. A Lapos-halom esetében sajnos ez történt, anyagának jelentıs részét töltésépítésre szállították el, aminek eredményeként 50° különbség keletkezett a lejtık meredekségében. 3. táblázat Antropogén okokból aszimmetrikussá váló halmok morfometriai paraméterei Név Anonym-halom Borzas-halom Köves-halom Lapos-halom Tök-halom Átlag
Abszolút mag. (m) 91,21 91,4 91,6 90,32 93,90
Relatív mag. (m) 2,46 3,15 4,1 4,07 6,4
Sugár (m) 31,3 31,9 35,3 52,8
Átlagos lejtıszög I. 4,49 4,69 6,5 4,53 6,49
Átlagos lejtıszög II. 5,9 5,64 6,72 55,5 12,31
Kerület (m) 196,68 200,53 221,8 220 332
Térfogat (m3) 2523,78 3356,76 5350 3765 18684,3
91,68
4,04
37,82
5,34
17,21
234,2
6735,97
A halmok térfogatának vizsgálati eredményeként látható, hogy nagy mennyiségő összehordott földtömegrıl van szó. A legkisebb halmok is 2-3 ezer m3, magas humusztartalmú talajokból állnak. Az általam vizsgált halmok átlagosan 6000 m3 térfogatúak voltak, de egyesek ezt az értéket jóval meghaladták, pl. Vajda-halom 13 396, Tök-halom 18 684, míg a Rózsa-halom 22 432 m3 térfogatúnak bizonyult. A halmok belsı rétegtani sajátságairól fúrásokkal gyızıdhetünk meg. A szakirodalmi adatok és az általam eddig végzett ilyen irányú kutatások alapján megállapítható, hogy a hortobágyi kunhalmok szinte teljes egészében jó minıségő mezıségi talajokból állnak, tehát anyagukat a környezı térszín talajának "A", esetleg "B" szintjébıl szerezték az építık (Borsy, 1967; Tóth Cs, 1999).
5
V. Összefoglalás A vizsgálati eredményeket összegezve megállapítható, hogy a Hortobágy területén elıforduló nagyszámú kunhalom bizonyos törvényszerőséget követve emelkedett ki a földfelszínébıl. Nevezetesen az árvízmentes folyóhátakon, a folyók kanyarulatait követve láncfüzér módjára helyezkednek el. Tény, hogy a folyók egykori ill. jelenlegi nyomvonalától csak kevés halom távolodik el. Ez bizonyítja, hogy a víz közeli megtelepedés sok elınnyel járt az emberek számára. A halmokat geomorfológiailag három csoportba sorolom: szimmetrikus, természetes és antropogén okokból aszimmetrikussá vált halmok. Ezen halom csoportok morfometriai paramétereit tanulmányozva megállapítható, hogy a HNP déli területein átlag 4,6 m relatív magasságú, 80 m átmérıjő, 6000 m3 térfogatú halmok fordulnak elı, melyek oldalainak átlagos lejtıszöge 6,5°, aszimmetrikus halmok esetében a lankás és meredek oldal lejtıszöge között több mint kétszeres különbség van. A rétegtani, valamint térfogat számítási eredményeket tanulmányozva megállapítható, hogy nagy mennyiségő, jó minıségő földtömeg könnyen kitermelhetı módon koncentrálódik egy adott helyen. Ezek a tények érthetıvé teszik számunkra, miért pusztították, hordták el nagyrészüket oly elıszeretettel az elmúlt évszázadok, de fıképp a XX. század folyamán.
Irodalom BORSY Z. (1967): Die Geomorphologie der Grossen Kunság. Acta Geogr. Debrecina BUDAYINÉ K. I. (1998): Múltunk ırzıi. A Nagy Sándor-halom és a Basa-halom ismertetıje. Debrecen BUKA L. (1994): Az örökség megırzése. In: A Tócó-völgy környezeti állapota (szerk.: Orosz G. Tamás) KOZMA B. (1910): A kunhalmok elhelyezkedése az Alföldön. Földrajzi Közlemények XXXVIII. pp. 437-443 PÁLÓCZI H.A. (1994): Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában. Karcag, pp. 53-63. SELMECZI L. (1992): Régészeti-néprajzi tanulmányok a jászokról és a kunokról. Folklór és etnográfia 64. Debrecen, pp. 25-31. TÓTH A. (1996): A kunhalmokról mai szemmel. természet Búvár 51. évf. 1. pp. 32-34. TÓTH A. (1998): A kunhalmok felmérése, geomorfológiai, geológiai és paleoökológiai vizsgálata. Zárójelentés (nyilvántartási szám: 278/F KTM) TÓTH A. :Szolnok-megye kunhalmai I-II-III. Különlenyomat a Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve, Szolnok, 1988, 1989, 1990. TÓTH A. (1999) Kunhalmok. Alföldkutatásért Alapítvány Kiadványa, Kisújszállás pp.13-45. TÓTH Cs. (1999): A kunhalmok állapotfelmérése a Büte-halom példáján. A táj változásai a Kárpát-medencében c. konferencia kiadványa, Gödöllı, p 39. ZOLTAI L. (1938): Debreceni halmok, hegyek. pp. 5-8.
6
