Köszöntô. Tisztelt Túrázók, kedves Barátaim!

Köszöntô

Tisztelt Túrázók, kedves Barátaim! Nagy szeretettel köszöntöm Önöket az ország keleti csücskének, Szatmárnak legkedvesebb folyója, a Túr nevében! Sok csodát tartogat a nyitott szemű és szívű természetjáróknak ez az ősállapotú kis folyó és a partjait kísérő ligetes, erdős táj. Csendet, békés pihenést, kikapcsolódást nyújt a túrázóknak a kanyargó, árnyas medrében lassan folydogáló Öreg-Túr, s nyugalmat ad testnek, léleknek. A kiadványunkban található ismeretekkel, a táj növény- és állatvilágának bemutatásával szeretnénk megismertetni Önökkel a tanösvény mentén található természeti csodákat. Mindez közös örökségünk, érintetlen fennmaradása pedig közös érdekünk, ezért kérjük, fokozottan vigyázzanak a természeti értékekre, tisztaságra! Felfedező útjukon kívánunk Önöknek jó időt, és ha beleszeretnek a mi kedves Túr folyónkba, szeretettel várjuk vissza Önöket! Marjai Miklós Bio-Szil Természetvédelmi és Környzezetgazdálkodási Közhasznú Társaság

„…a Túr csaknem nyílegyenes főírányt tartva, de szakadatlan csipkés kanyargással megy éjszaknyugat felé a Tiszába; s Nagyarnál szakad belé. Áradásai hajdan súlyos csapások voltak a környékre, mert rendkívül soványító iszapot hagyott hátra.” (Dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Budapest, é.n.)

Öreg-Túr

fotó: Takács József

TAKÁCS JÓZSEF, A TANÖSVÉNY NÉVADÓJA

Takács József 1955 szeptember 1-én született Kölcsében. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában fejezte be, majd az esztergomi Ferences Gimnáziumban érettségizett. Főiskolai diplomáit a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán, majd a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szerezte. Okleveles adótanácsadó és okleveles könyvvizsgáló képesítésekkel is bírt. Munkája a szatmári térség termelőszövetkezeteinél: üzemgazdász, főkönyvelő, ágazatvezető, közgazdasági elnökhelyettes. Társadalmi szervezetekben is aktívan dolgozott, a Szatmár–vidéki Önkormányzati KHT vezetőjeként is sokat tett a kistérség felzárkóztatása érdekében. Szívén viselte szülőfaluja és szűkebb pátriája, Szatmár sorsát. Képviselőként is segítette a helyi Önkormányzat, a környék lakossága, különösen a vállalkozó, tenni akaró emberek munkáját. Magánemberként és az általa vezetett szervezeteken, társaságokon keresztül is a lehető legtöbbet tette a hármas határon fekvő, elmaradott vidék felzárkóztatása érdekében. Mindeközben Szatmár (talán) utolsó polihisztora megmaradt a táj s mindenek előtt az ÖregTúr szerelmesének. Gyermekkorától a folyó partján találta meg a pihenést, nyugalmat, testi-lelki megbékélést, melyet a feszített munkatempó mellett annyira megérdemelt. Több tanulmányt készített a táj természeti értékeinek, különösen a Túr vízrendszerének megóvása, rehabilitációja érdekében. Családi vállalkozása úttörő volt a falusi vendéglátás meghonosításában, sokat tett a helyi túrizmus fejlesztéséért. Kezdeményezésére és aktív részvételével készült el a „Természeti örökségünk: a Túr folyó” című természet- és ismeretterjesztő film, amely emlékét megőrzi az utókor számára is.

1. információs pont Lat N 48°03433’

Lon E 22°75872’

ÁLTALÁNOS ISMERTETŐ: A Szatmári-síkság igen változatos vidék. Bár tájföldrajzi szempontból az ártéri síkságok közé sorolható mégsem „asztallap-simaságú”, felszínét folyóvölgyek és –hátak, holtmedrek és medermaradvány szabdalják. Nagyobb vízfolyásai a Tisza, a Szamos és a Túr. Míg az első kettő a terület peremén fut - mintegy kijelölve annak határait - a Túr-folyó végigkalandozza a tájat. Szövevényes mederrendszerét különböző nevekkel jelölik: van itt Élő- vagy Ásott- Túr és Öreg- Túr is.

Öreg-Túr

fotó: Homoki Károly

Tudta-e? 2007-2008-ban indult „A Túr vízrendszerének komplex rehabilitációja” című tervezési projekt célja az árvízi biztonság növelése ártér- revitalizációval, az Öreg- Túr vízháztartási viszonyainak javítása vízvisszatartással, turisztikai fejlesztésekkel összekapcsolva. A Takács József tanösvény a Túr-folyó Sonkád, Kölcse és Túristvándi településeket érintő szakaszán vezet, miközben 10 információs ponton bemutatja a folyót, annak élővilágát és az érintett településeket. Hossza 23 km, s jellegéből adódóan vízről tekinthető meg. A vízre szállás ajánlott helye: a sonkádi osztóműtől 200 m-re lévő műtárgy Lat N 48°03433’ Lon E 22°75872’ A partraszállás ajánlott helye: a Túristvándi vízimalom Lat N 48°04767’ Lon E 22°64376’ A 1, 3, 5, 6, 10 információs pontoknál parti pihenőhelyek érhetők el.

1 A Túr vízgyűjtője, szabályozása. A Túr a Felső-Tisza egyik baloldali mellékfolyója, a Máramarosi-havasok szomszédságában, a Gutin-hegységben ered 989 m-es magasságban. 1261 km2-es vízgyűjtő területéből ma 25% (37 km2) található az országhatárokon belül. A hajdani Túr óriási kiterjedésű erdőkön keresztül kanyargott útközben számtalan kisebbnagyobb vízfolyást véve fel, majd Kömörő községnél két ágra szakadt. Egyik ága a rövidebb utat választva Nagyarnál ömlött a Tiszába; a másik ága Panyolánál maga is kettévált, és vizeit a mocsarakon keresztül részben a Tisza, részben a Szamos fogadta be. A Túr magyarországi szakaszának szabályozásán 1927-től 1930-ig dolgoztak. Medrét Sonkád és az államhatár között 12 átmetszéssel 18,2 km-re rövidítették le („Élő- vagy Ásott- Túr”), majd árvízvédelmi célból Sonkád és Tiszakóród között egy 11,5 km hosszúságú, töltések közötti mesterséges meder épült. Ezt a folyórészt Dr. Kende Zsigmond csatornának nevezték el. A Tisza és az új Túr-torkolat közti magasságkülönbség tette szükségessé a torkolati bukó („Nagy-bukó”) építését. Az alsó, felhagyott 63 km-nyi meder („Öreg- Túr”) vízzel való ellátására Sonkádon duzzasztó („Kis-bukó”) és zsilip épült.

Naplemente a Túr- bukónál

fotó: Salai Zoltán

Tudta-e? A csatorna kiásása nem volt egyszerű, ugyanis a nehezen ásható kemény talaj és a Túr szélsőséges vízjárása keményen megdolgoztatta a kubikusokat. Korabeli írások szerint az ország majd minden földmunkása megfordult itt, s „aki egyszer itt járt, nem vágyott még egyszer vissza”. Végül Németországból rendeltek egy 160 lóerős, 160 tonnás, óránként 250m3-es teljesítményű gépezetet, mely 1928 márciusában kezdte el a kotrást.


Lon E 22°74598’

VÍZMINŐSÉG A Túr romániai vízgyűjtőjén működő ipari létesítményekből, színesfém-bányákból különböző anyagok kerülhetnek a folyó vizébe, és okozhatnak szennyezést. - A Túron 1990-2006 között 18 alkalommal észleltek rendkívüli szennyezést. - Az 1990-es években a nehézfémek jelenléte és felhalmozódása a Túr egész vízrendszerének üledékére és vízi élővilágára jellemző volt. - Az 1994. évi szennyezés hatására a vízi életközösségek sokfélesége katasztrofálisan megcsappant. - A műszaki beavatkozásoknak köszönhetően a bányákból eredő szennyezőanyag-kibocsátás mértéke és gyakorisága az utóbbi években csökkent. Tudta-e? A 2007-ben végzett ökológiai állapotfelmérés szerint az Öreg- Túrban a hazai szabványértékek alapján - a kadmium és az ólom mennyisége egyetlen alkalommal sem haladták meg a kiváló (I. osztály) vízminőségi kategória határértékeit. - a réz mennyisége néhány esetben túllépte a tűrhető vízminőségi kategória határértékét. - a higany esetében több alkalommal tűrhető vízminőségi osztályba tartozó mennyiségeket mértek. - a cink mérhető mennyiségei jellemzően IV. osztályú szennyezett vízminőségi osztályba sorolást eredményezett.

Öreg-Túr

fotó: Homoki Károly

2 BIOINDIKÁCIÓ Az élőlények - mint indikátorok - állományaik nagyságának növekedésével, illetve csökkenésével jeleznek minden olyan környezetükben bekövetkező rövid és hosszú távú változást, melyből következtethetünk a változást kiváltó tényezőkre. A vizes élőhelyek állapotváltozásának nyomon követésére a leggyakrabban használt élőlénycsoportok: a vízinövényzet, makroszkópikus (= szabad szemmel is látható) gerinctelenek, halak. Tudta-e? Környezetszennyezésre érzékeny makroszkópikus gerinctelen fajok Tányércsiga: Magyarországon gyakori vízi csiga. Álló- vagy lassú áramlású, hínárnövényzetben gazdag vizekben él. Legelő, aprító életmódot folytat, a fiatalok algaevők. Nagy mocsáricsiga: Elsősorban növényzetben folyóvizekben fordul elő.

gazdag

álló-és

Nagy tányércsiga

Lápi acsa: Hazánkban mérsékelten gyakori. Főként kisebb, dús makrovegetációjú állóvizek lakója, de lassú folyású csatornákban és erekben is előfordul. Tojásrakáshoz, ill. egész lárvális életük során előnyben részesítik a kolokán- és a mocsárinövény-állományokat. Nagy mocsárcsiga

Közönséges acsa: Tiszta vizű állóvizekben, lassú folyású vízterekben egyaránt előfordul. Áldozatára lesből – víz fölé benyúló ágról- vadászik.

Közönséges acsa

fotó: Olajos Péter


Lon E 22°74666’

ÉLETTÁJAK A VÍZBEN „Ahol víz van, ott élet is van.” A természetes vízpart szépségét, élőhelyeinek nagyfokú változatosságát elsősorban a parti növényzet sokfélesége okozza. Helyhez kötött állományaik jól jelzik a környezettanilag különböző élőhelyeket, élőviláguk, benépesedésük is jellegzetes. A vízi növények a part vonalával párhuzamos sávokban helyezkednek el (zonáció). A növényállomány fékezi a vízmozgást, árnyékolásával és tápanyagfelvételével akadályozza az algák szaporodását. Az itt élő állatvilág gazdag: „a hínár környéke általában egész sereg apróbb teremtménynek tartózkodó tanyája, ezt meg a hal fogyasztja…a hal élete a hínárral szorosan összefügg.” (Borbás V. 1900)

Füzéres süllôhinár

fotó: Lukács Balázs

Gûrûs süllôhinár


Tündérrózsa


Tudta-e? A vízszennyezésre, a növényi tápanyagok dúsulására (eutrofizáció) érzékeny vízi növények:Füzéres süllőhínár, Gyűrűs süllőhínár, Tündérrózsa Májmételyes csiga: Mindenféle víztípusban megél, de leginkább a kisvizeket, pocsolyákat, csatornákat kedveli. Képes elhagyni a vizet és ilyenkor a nedves területeken (pl. réteken) is előfordul. Elsősorban korhadó növényi részekkel táplálkozik. Víziskorpió: Lomha mozgású, ragadozó vízipoloska. A törmelékes, táplálékban gazdag víztesteket részesíti előnyben, gyakran fordul elő alföldi csatornák, kisebb állóvizek mocsári növényzete között. Májmételyes csiga

3 Víziskorpió

Enyves éger


Fehér fûz

fptó: Lukács BalázsBalázs

PARTI SÁV: LIGETERDŐK Puhafás elegyes erdők - hazai nyár-fűz ligetek. A Túr mentén sok kis facsoport őrzi emlékét ezeknek az erdőtársulásoknak. Fő fafajai a fehér nyár, a rezgő nyár, a fekete nyár, a fehér- és a törékeny fűz, enyves éger. Mellettük előfordul még a vénic szil, a mezei szil, a kocsányos tölgy, a mezei juhar és az intenzíven terjedő jövevény fafajok (ame-rikai kőris, zöldjuhar és akác). SONKÁD „…határja két fordúlóra van osztva, földgye középszerű, erdejek szép van…” (FÉNYES ELEK: Magyarország Geographiai szótára, 1851) A 700 fős település határában lép ki a Túrfolyó eredeti medréből a Túr-csatorna a Tisza irányába, míg Kölcse felé tovább kanyarog az Öreg-Túr. Az itt található osztómű („Kisbukó”) segítségével szabályozható a két mederrészbe kerülő víz mennyisége. A település műemlék református templomának legrégibb épületrészei a XV. századból származnak; később átalakították, bővítették. Az 1997-ben teljesen felújított épület 1998-ban Európa Nostra díjat kapott. A község külterületének egy része természetvédelmi oltalom alatt áll, míg a Kis-bukónál kialakított üdülőterület igen népszerű a nyaralók körében. Sonkádi református templom

fotó: Habarics Béla


Lon E 22°73234’

A VÍZ MINT ÉLETKÖZÖSSÉG A vízi életközegben változatos életkörülmények között, változatos élőhelyeken (élettájakon) változatos élővilág található. - A víz sűrűségéből adódóan a vízi élőlényeknek vázrendszere fejletlen vagy hiányzik a levegővel körülvett szervezetekhez képest, ugyanakkor aktív helyváltoztatásukhoz sokkal nagyobb erő szükséges. - A szárazföldön a növények helyhez kötöttek, az állatok pedig valamilyen felületen mozognak. A vízben a növények helyhez kötöttsége és az állatok mozgékonysága nem olyan jellegzetes, mint a szárazföldön. - A víz nagyfokú és általános oldóhatása miatt, egyes táplálékul szolgáló anyagok sok élőlény számára folyamatosan hozzáférhetőek, míg a szárazföldön legtöbbször csak a talaj közvetítésével kapcsolódnak vissza az anyagforgalomba. A vízinövények egész testfelületükön vehetnek fel táplálékot: a vízi életközeg egyúttal növényi tápoldat is. - Az élő szervezetek számára legfontosabb két gáznemű anyag, az oxigén és szén-dioxid a levegőben közvetlenül és megfelelő mennyiségben van jelen. A vízben azonban – éppen biológiai okok miatt – mennyiségük gyakran kritikussá válik. A VÍZINÖVÉNYZET Az alámerült, nem gyökerező növények a vízben oldott tápanyagkészletből élnek. A gyökerező hínárok egy részének gyökere csak rögzíti a növényt, más fajoknál azonban az üledékből is képes tápanyagokat felvenni. A hínárvegetáció az algák vetélytársa; ha a hínarast egy adott víztestből eltávolítják, erőteljesen elszaporodnak az algák. A tápanyagfelvétel mellett sok más anyag eltávolítását is végzi a növényzet. A fonalas algák mellett a hínárfajok is felhalmozzák testükben a nehézfémeket. A vízből kiemelkedő, mocsári növények nemcsak a vízben oldott anyagokból, hanem a levegő széndioxidjából és a fenéküledék tartalékaiból építik a testüket. A mérsékelt égövön a legtöbb vízinövény hajtása ősszel elpusztul, ekkor az idekötődő életközösség is szétoszlik: az egyéves rovarok kirepülnek, az áttelelők más élőhelyekre húzódnak vagy a növények víz alatti és iszapban áttelelő szerveibe menekülnek, s a következő évben innen népesül újra ez az élettér. A vízi növényzetet közvetlen táplálékként kevés állat hasznosítja. Nálunk egyes őshonos halak, pézsmapocok, vízimadarak és rovarlárvák táplálkoznak vele. Tudta-e? Tápanyagokban gazdag (eutróf) vizek vízinövényei

4 Úszó békaszôlô


Hínáros békaszôlô


Ágas békabuzogány

fotó:Lukács B.

Hínárnövények: Úszó békaszőlő - kisebb, sekély vizekben, - tág tűrésű faj, - jól tűri a bolygatást, sőt az erősebb áramlást is elviseli. Bodrosbékaszőlő - szerves tápanyagokkal erősen terhelt vizek partközeli szakaszain, - mélyen iszapos aljzaton. Mocsári növények: Békabuzogány - a közepesen mély, tápanyagban gazdag vizekben tenyészik. Széleslevelű gyékény -leginkább tápanyagban gazdag vizekben fordul elő; a vízállás és annak ingadozása tekintetében meglehetősen tág tűrőképességgel rendelkezik. Harmatkása - a tápanyagban gazdag, ingadozó vízállású területeken elterjedt, sűrű állományai a hoszszantartó elárasztást és a kiszáradást is bírják; taposásra érzékeny. Széleslevelû gyékény



Lon E 22°72027’

HALAK Tudta-e? A vizes élőhelyeken bekövetkezett változásokra a gerinceseken belül a halak reagálnak igen érzékenyen, ezért jó indikátor szervezeteknek tekinthetők. A Túr folyón Romániából sajnos elég gyakran érkeznek különböző eredetű szennyezések, melyek a halfaunát is károsíthatják. A Túr vízrendszerében kimutatott 22 fajból 8 élvezi a hazai természetvédelem oltalmát: egy faj fokozottan védett (lápi póc), 7 faj védett státuszban van (leánykoncér, sujtásos küsz, fenékjáró küllő, halványfoltú küllő, szivárványos ökle, réticsík, vágócsík)

Sujtásos küsz

fotó: Sallai Zoltán

Fenékjáró küllô


Szivárványos ökle


Halványfoltú küllô


Széles kárász – 30–40 éve még közönséges volt a Kárpát-medencében ez a színe alapján aranykárásznak is nevezett faj. Az utóbbi 25 évben azonban a hazai állomány rendkívüli mértékben megfogyatkozott életterének beszűkülése, továbbá a robbanásszerűen elszaporodó ezüstkárász konkurenciája miatt. Nagyobb állományai az öreg holtágakban és a mocsarakban alakulnak ki. Szívós, több tekintetben is tág tűrésű hal, amely elviseli az oxigénszegény viszonyokat, télen pedig – iszapba fúródva – szinte a víz teljes átfagyását is. Ezüstkárász – Délkelet-Ázsiából származó faj, amely ma már Európa túlnyomó részén megtalál-

5 ható. Hazánkban az 1954. évi importját követően terjedt el, előbb a Körösök és a Tisza vízrendszerében, majd tógazdaságaink környékén szerte az országban, beleértve a Duna–Tisza köze és a Dunántúl természetes vizeit is. Az ezüstkárász kitűnően alkalmazkodik a különböző környezeti feltételekhez. Jelentős szerepet játszik elterjedésében különleges szaporodásmódja. Réticsík – Ez az európai elterjedésű hal a XX. századot megelőzően oly gyakori volt a Kárpátmedencében, hogy a halászatnak külön ága alakult ki fogására: a csíkászat. Ám a későbbi vízrendezések eltüntették a fő élőhelyéül szolgáló mocsárvilágot és a mocsarakhoz kapcsolódó vízjárta réteket, s ezzel véget ért a réticRéti csík fotó: Sallai Zoltán sík korábbi, mai szemmel nézve szinte hihetetlennek tűnő bősége. Kifejezetten mocsári halfaj, amely kitűnően alkalmazkodott legfontosabb élőhelyének szélsőséges viszonyaihoz. Ha a vízben kevés az oldott oxigén, a felszínre emelkedve levegőt nyel, amelyből erekkel gazdagon átszőtt utóbele révén képes pótolni a hiányt. Fiatal lárvái, amelyek erre még nem képesek, külső kopoltyúbojtjaik segítségével érik el ugyanezt. Mélyen befúródva az iszapba elviseli, ha kemény teleken a mocsár fenékig átfagy, s azt is, ha forró nyarakon eltűnik fölüle a víz. Ilyenkor a csíkász ásóval gyűjtötte a felszín alatt 10-20 cm mélységben még vízzel telt üregekben vermelő halakat. (A fossilis, vagyis ásott fajnevet is ennek alapján kapta Linnétől.) Compó – A mocsaras élőhelyek egyik karakter faja. Élőhelyeinek beszűkülése miatt Magyarországon egyedszáma csökkenő. Leánykoncér – A nálunk élő alfaj kizárólag a Duna vízrendszerének nagyobb folyóiban fordul elő. A Túr hazai felső szakaszán élő kisebb állományról a tiszai populációtól teljesen elszigetelődött, ezért kiemelt természeti értéket képvisel. Lápi póc – A Duna vízgyűjtőjének bennszülött hala. Élőhelyeinek beszűkülésével, lápok, mocsarak lecsapolásával veszélyeztetetté vált, igen ritka. Amurgéb – A faj eredeti hazája a Távol-Keleten, Amur folyó vízgyűjtőjén található. Európába az 1900-as évek elején akváriumi halként hozták be. Külföldi szakirodalmak beszámoltak arról, hogy azokban a vizekben, ahol megjelent néhány éven belül egyeduralkodóvá vált, teljesen kiszorítva az őshonos faunaelemeket. A faj táplálékspektruma széles, nem válogat, igen tág toleranciájú, az oxigénhiányos vizeket is jól viseli. Lápi póc fotó: Sallai Zoltán


Lon E 22°70992’

ALJZAT NÉLKÜLI ÉLETKÖZÖSSÉGEK A plankton a vízben lebegő élőlények összessége, melyeknek saját mozgása a víz áramlásához képest elhanyagolható. A baktériumok kis méreteik miatt könnyen lebegnek (=bakterioplankton). A fitoplanktont egy- és többsejtű, esetleg telepképző algák alkotják. Tudta-e? A fitoplankton faji összetételének megállapításával a vizek jellemzésére használatos mutatószámok (algaindexek) képezhetők. A zooplanktont jellemzően véglények (pl. csillós véglények 50-800 mikrométer), kerekesférgek (70-1500 mikrométer) és a közismert kisrákok - ágas csápú, evező lábú rákok -(0,2-3mm) alkotják. Tudta-e?A csillósplankton több faja is kiválóan képes alkalmazkodni az oxigénhiányos környezethez, ezért számos indikátorfaj van köztük. A planktonikus kerekesférgek legtöbbje finomra aprózódott szerves törmelékkel táplálkozik („apróságfaló élőlények”), melyeket csillókoszorújuk mozgatásával sodornak szájüregükbe. Fontos szerepük van a vizek természetes tisztulásában, míg maguk a zsenge halivadék hasznos táplálékaként szolgálnak. Az ágas csápú rákok jellemzően szűrve táplálkozó apróságfalók, míg az evezőlábúak inkább ragadozók. Az ágas csápú rákok táplálékukat aktív szűréssel szerzik meg. Testnedveik nyomásával merevített lábaik nem mozgásszervek, hanem a vízben lebegő részecskék kiszűrésére szolgálnak. A FELÜLETI HÁRTYA ÉLETKÖZÖSSÉGEI Az aljzat nélküli és az aljzathoz kötött élőlényközösségek között átmenetet képeznek a víz felületi hártyáján élők. A víz-levegő határán kialakuló élet szempontjából döntő a víz felületi feszültsége, ami akár természetes úton (pl. baktériumhártya), akár mesterségesen (pl. mosószerek) megváltozhat. Ide sorolhatók a felületi hártyát aljzatként használó mikroszkopikus szervezetek (baktériumok, véglények, algák, gombák stb.), melyek elhelyezkedhetnek a levegő felőli oldalon,

Békatutaj


Rucaöröm


6 vagy a víz felőli oldalon függenek. A felületi hártyán szabad szemmel láthatók növények (pl. békalencse, békatutaj, rucaöröm) és felszínén szaladgáló (pl. vízimolnárka, pókok) vagy úszó állatok (pl. keringőbogár). Tavi molnárpoloska: Leginkább állóvizek növényzettel dúsan benőtt víztesteinek felszínén élő molnárpoloskafaj.

Tavi molnárpoloska

Apró békalencse


KÖLCSE „…Túr vize foly határán, melly két nyomásbéli, búzát és tavaszit is meg lehetősen terem…” (FÉNYES ELEK: Magyarország Geographiai szótára, 1851) Az 1420 lakónépességű település jellegzetes szalagtelkes, kétutcás falu. Műemlék református temploma többször is helyszíne volt Szatmár vármegye közgyűléseinek. Az egykori evangélikus iskola termeiben nyitotta meg Bihari Lajos kovácsmester az Erdőhát és a Szatmári-Tiszahát népi tárgyait bemutató tájmúzeumot. A község dél-nyugati részén hosszasan kanyarog az Öreg- Túr, külterületének egy része a SzatmárBeregi Tájvédelmi Körzet területére esik. Minden évben augusztus végén kerül megrendezésre a „Túr-Party”, ami egyben a Túr-folyó ünnepe is.

Kölcsei tájház

fotó: Sarkadi Nóra

Kölcsei harangláb



Lon E 22°68427’

ALJZATON ÉLŐ TÁRSULÁSOK A vízfenék élő világa (bentosz) A folyóvizek medrében az alsóbb szakaszokon az aljzatot finom homok, iszap vagy ezek keveréke alkotja. A víz rendesen zavaros, állatviláguk a tavakéhoz hasonló. Árvaszúnyoglárvák, melyek maguk készítette csövekben élnek, szitakötőlárvák találhatók itt. A szervesanyagban gazdag helyeken a kevéssertéjű férgek is közönségesek és gyakoriak a kagylók. Tudta-e? Éles csiga: Magyarországon általánosan elterjedt. Elsősorban állóvizekben, tavakban, árkokban, mocsarakban az iszapos aljzaton telepszik meg. Növényi részeket, algákat, baktériumokat fogyaszt. Tompa folyamkagyló: Magyarországon gyakori faj, több földrajzi variánsa létezik. A környezeti változásokra igen érzékenyen reagál. Védett Éles csiga állat. Áramló vizekben él, szűrő típusú táplálkozási módot folytat. Festőkagyló: Magyarországon gyakori kagylónak számít. Sokféle földrajzi változata, alakja létezik. Lassú áramlású szakaszok parti övére és állóvizű területekre jellemző szűrő szervezet. Folyamkagyló: Az előbbi fajhoz hasonlóan egész Európában elterjedt síkvidéki faj. A lassú áramlású folyók parti övére jellemző kagyló. Feketelábú szitakötő: A lassú folyású, iszapos és finomszemű homokos aljzatú vízfolyások tipikus faja. Mocsári szitakötő: Magyarországon ritka elterjedésű. Főleg folyóvízi faj, jellemző élőhelyei a kisvízfolyások, kisfolyók, de szórványosan előkerültek lárvái állóvizekből is. A túra során láthatunk még fémeszöld szitakötőt, szalagos szitakötőt, sávos szitakötőt és széleslábú szitakötőt is.

Festôkagyló

Folyami kagyló


7 Mocsári szitakötô


Fémeszöld szitakötô


Szalagos szitakötô


Feketelábú szitakötô


Sávos szitakötô


Széleslábú szitakötô


AZ ÉLŐBEVONAT (biotekton) A vízfenéktől eltérő anyagú szilárd felületen (cölöpökön, nádszáron, hínárnövényeken, kagylóhéjon stb.) megtelepedő szervezetek alkotják az élőbevonatot (biotekton). Az aljzat a víz alatt igen értékes, érte élénk versengés folyik. Az élőbevonat növényi tagjai a víz növényi tápanyagtartalmát építik testükbe, állatlakói vagy ezt az algagyepet legelik, vagy az odasodródó törmelékkel táplálkoznak. A nagy felületen működő élőbevonat így hozzájárul a vizek természetes tisztulásához.


Lon E 22°67066’

A környék természeti ritkasága az évszázados hagyásfákkal tarkított, védett Rókás-legelő, mely a tájra jellemző hagyományos legeltetéses állattartás emlékét őrzi. KÉTÉLTŰEK A Öreg-Túr leggyakoribb farkos kétéltűje a mindössze 10-12 cm hosszú pettyes gőte mely nevét sárgás alapszínű testének toroktáján és hasoldalán lévő fekete pöttyökről kapta. A felnőtt állat párzás után szárazföldi életmódot él, ahol gilisztákkal, rovarokkal, csigákkal táplálkozik. A zömök testű, rövid és lapos fejű vöröshasú unka a hazánkban a síkés domvidékeken általánosan elterjedt, míg a hasonPettyes gôte ló testfelépítésű sárgahasú unka a hegyvidékek jellemző faja. A T ú r - f o l y ó közelében azonban mindkét fajjal Vöröshasú unka találkozhatunk, melyek elkülönítésében a hasolSárgahasú unka daluk színe nagy segítséget nyújt. Az unkák márciusban kezdődő párzása 2-3 hónapig is elhúzódhat, melynek során a nőstények egy-egy alkalommal közel száz petét ragasztanak a vízinövényekre. Talán a legismertebb békánk a sima, fényes bőrű zöld levelibéka, mely a vizet csak párzási időszakban keresi fel. Színe környezetétől vagy hanguZöld levelibéka fotó: Habarics Béla latától függően változhat, így lehet zöld, szürke vagy barna árnyalatú is. A békák/kétéltűek többségétől eltérően bírja a napfürdőzést, tapadókorongos hosszú ujjai révén a kifejlett állat bokrokon, fákon tanyázik, és gyakran hallatja jellegzetes „krek-kerk-krek” hangját.

8 Tudta-e? A kétéltűek számára a víz elengedhetetlen a párzáshoz, a peterakáshoz, a peték és lárvák kifejlődéséhez, azonban gerincesek közül ők voltak az első élőlények – több mint 350 millió éveamelyek a szárazföldi körülményekhez is alkalmazkodtak. A kopoltyúk elvesztése, a kezdetleges tüdő kialakulása, végtagjaik megerősödése révén alkalmassá váltak arra, hogy a nászidőszak után elhagyják a vizeket és a szárazföldön éljenek. A Magyarországon élő 16 kétéltű- és 15 hüllőfaj mind védelem alatt állnak, közülük kettő fokozottan védett. HÜLLŐK A mocsári teknős a folyó napsütötte iszapos, zsombékos lassú folyású szakaszait kedveli, ahol hosszú órákon át sütkérezik egy-egy bedőlt ágon vagy növényszigeten. Hátpáncélja zöld, barna, vagy fekete színű és kifejlett korban 1520 cm hosszú. Táplálékát elsősorban vízi boga- Mocsári teknôs rak, csigák, férgek alkotják, de megeszi a legyengült halakat és a dögöt sem veti meg. A vízisikló szinte minden vizes élőhelyen megtelepszik kivéve a gyors sodrású folyókat. A Túron gyakran megfigyelhetjük a vízben, ahogy a fejét kitartva, jellegzetes kígyózó mozgással igyekszik elérni a partot. A maximum 100-120 fotó: Habarics Béla cm-es kígyó sötét tónusú fejének mindkét Zöld levelibéka oldalán egy-egy sárga félhold alakú sáv látható. Főleg békákkal és apróbb halakkal táplálkozik, melyeket nem öl meg, hanem élve kezd lenyelni. A kis termetű, erőteljes testfelépítésű elevenszülő gyík elsősorban a folyót követő nedves talajú galériaerdők lakója. Elnevezésének megfelelően a megtermékenyített tojások a Elevenszülô gyík fotó: Habarics Béla nőstény testében fejlődnek és a fiatalok „elevenen” jönnek a világra. Vörös- vagy szürkésbarna színű hátán a gerincvonalban egy barna színű csík húzódik végig. Tápláléka főleg csigákból, földigilisztákból, rovarokból áll. Tudta-e? A szarupikkellyel vagy páncéllal borított bőr, a belső megtermékenyítés valamint a lágy héjú tojással történő szaporodás – sok fajnál az elevenszülés - lehetővé tette a szárazföld teljes meghódítását, melyet az őshüllők több mint 150 millió évig uraltak. A hüllők testhőmérsékletét a környezetük nagyban meghatározza, ezért a testük melegítéséhez sok időt fordítanak napfürdőzésre.


Lon E 22°64621’

MADARAK Tudta-e? A természetes vízterek és a hozzájuk kapcsolódó őshonos növényzet nemcsak táplálkozó és fészkelőhelyet biztosít a madarak számára, hanem a vonulás során is fontos „megállóhelyet” nyújt számos madárfajnak. A Túr mentén gyakran megfigyelhető a jégmadár, ahogy a víz fölé benyúló ágon mozdulatlanul a zsákmányára less. Erős hosszú csőre, tömzsi teste és feltűnő színezetű tollruhája alapján könnyen felismerhető. Utódait a folyó menti szakadó falakba ásott üregben neveli, és főleg halakkal táplálja. Jégmadár

fotó: Kármán Balázs és Novák László

A telepesen költő zömök testfelépítésű bakcsó gyakori vendég a folyó nyílt víztükrű részein. A békákból, halakból és különböző vízirovarokból álló táplálékát az éjszakai órákban ill. alkonyatkor szerzi be, de nemritkán a nappal is megfiBakcs

fotó: Dr. Kovács Gábor

gyelhető. Megriasztva békaszerű „kvakk” károgással repül tova. A Túr folyó mellett nem fészkel a szürke gém de kóborló, táplálkozó példányai rendszeresen megjelennek. A közel gólya méretű gémféle a sekély vízben mozdulatlanul vár áldozatára, Szürke gém

fotó: Csongrádi Róbert

melyet hosszú tőr alakú csőrével ejt el. A halakon és a kisemlősökön kívül rákokkal, kígyókkal és békákkal táplálkozik. A sárgarigó hímek élénksárga tollruhájuk, píros csőrűk valamint jellegzetes hangjuk alapján könnyen felismerhetők. Gondosan font kosárszSárgarigó

fotó: Novák László

9 erű fészküket a hím és a tojó közösen építi elsősorban folyó menti ligeterdőkben. Pókokkal, rovarokkal táplálkozik, de madárfiókákat, tojásokat és apró gyíkokat is zsákmányol. Az apró termetű vörösesbarna színű függőcinege ritkán kerül szem elé, gyakran csak lágy hangzású „tszííü” füttye árulja el jelenlétét. Zacskószerű fészkét a víz fölé lecsüngő ágvillára szövi, melynek anyagául fűz-nyár barkapehely, nád vagy gyékény buzogányszösz szolgál. Pókokat, levéltetveket és hangyákat egyaránt fogyaszt. A településeken fészkelő fehér gólyától alig kisebb fekete gólya feje, háta és melltájéka fekete színű, fémeszöld csillogással. A rejtett életmódot élő madár fészkét idős erdők öreg fáira rakja, melyet akár több éven keresztül használ. Sekély vizekben táplálkozik, ahol halakat, békákat, rovarokat zsákmányol. Függôcinege

Fekete harkály

A folyó melletti ligeterdőkben gyakran hallatja „krü-krü-krü” kiáltását a varjú méretű fekete harkály, melynek koromfekete tollruhája és piros „sapkája” megkülönbözteti a többi harkályfélétől. Nagyméretű odúját több mint két hétig Fekete gólya

fotó: Kalotás Zsolt

vési, melynek belsejét forgácstörmelékkel béleli. Bogarakkal, lárvákkal, pajorokkal táplálkozik. A felsorolt fajok mellett gyakran láthatunk tőkésrécét, hallhatjuk a barátposzáta, fülemüle vagy az erdei pinty jellegzetes hangját. Tôkés réce

Erdei pinty

fotó: Vasas András

Barátcinege



Fülemüle



Lon E 22°64376’

EMLŐSÖK A fokozottan védett vidra hazánkban 1974 óta áll természetvédelmi oltalom alatt. Mint a legtöbb csúcsragadozó a vidra is érzékeny az élőhelyén bekövetkező változásokra. Jelenlétük vagy hiányuk alapján tájékoztatást kapunk a természetes vagy féltermészetes élőhelyek állapotáról. A búvóhelyét (fészkét) általában a vízhez közel természetes vagy maga készített mélyedésben, vízparti fák üregeiben, gyökérzete fotó: Bagosi Zoltán között alakítja ki, melynek környékét és ter- Vidra ritóriumának határait ürülékével jelzi. Egy vidra általában több fészket is használ, főleg az utódot nevelő nőstények, melyek egy- két hetente váltanak fészket. Tudta-e? A vidra a vizes élőhelyek csúcsragadozójaként (halfogyasztóként) különösen veszélyes helyzetben lehet a szennyező anyagok, nehézfémek felhalmozódása miatt. A rágcsálók rendjéhez tartozó mókus kis szerencsével megfigyelhető, amint a folyót övező fák ágai közt ugrál. A 2025 cm-es állat hosszú farkával egyensúlyozva keresi táplálékát, mely főleg növényi részekből, rovarokból, tojásokból áll. Mókus

A barna színű bozontos farkú nyuszt a mókushoz hasonlóan ügyesen mászik fára és akár 2-3 m-t is ugrik egyik ágról a másikra. A menyétfélékhez tartozó ragadozó emlőst közeli rokonától, az emberi településeken is megtelepedő nyesttől többek között a narancssárga árnyalatú torok- és mellfoltja különbözteti meg.

Nyuszt


10 A denevérek szempontjából fontos erdei élőhelyek a puhafás, elegyes erdőállományok, melyek gyakoriak a Túr teljes szakaszán. A fehér nyár korai, jó odvasodása révén már 40-50 éves korától kedvező búvóhelyet biztosít a számukra. Vízi denevér – A Túr mentén gyakori, vizes élőhelyekhez kötődő faj, rovartápláléka elsősorban a vízből kirepülő rovarfajokból áll. Odvakban és fahasadékokban tanyázik. Tavasztól őszig tartózkodik az Alföldön, télen barlangokban pihen. Tavi denevér - Fokozottan védett faj. Kedveli az öreg erdőket. Emberi települések közelében a vizek felett vadászó példányok jelentős része nappal valószínűleg épületekben tanyázik. Télire barlangokba vonul. Korai denevér – hazánkban gyakori, nagyméretű denevérfaj, amely elsősorban lepkékkel bogarakkal táplálkozik. Általában napnyugta előtt indul vadászni és egyenes vonalú gyors röpte közben hallható hangot is kiad. Tudta-e? A denevérek nagy energiájú hangjeleket bocsátanak ki, mely egyes fajoknál elérheti a 120 dB-t (ez egy repülőgép hangerejének felel meg). Az ultrahang kibocsátásával képesek 20-30 m –es távolságból észlelni az egyes tárgyakat, míg a rovarokat kb. 2-5 m távolságból észlelik. Korai denevér

fotó: Forrásy Csaba

TÚRISTVÁNDI „Túr vizén jó malmok vagynak, a’ hová a’ Nyírból is járnak őrölni…”, (FÉNYES ELEK: Magyarország Geographiai szótára, 1851) A 770 fős település egyedülálló ipartörténeti emléke a ma is működőképes műemlék vízimalom. Az alulcsapós, három hajtókerekes építmény a XVIII. században készült, s eközben a hajdani ácsok egyetlen vasszeget sem használtak fel. A község hagyományos rendezvénye a „Nemzetközi Halászléfőző Verseny”, melyet minden év augusztusában rendeznek meg a Túrparton. Túristvándi vízimalom


szálláshelyek

TÚR-MENTI SZÁLLÁSHELYEK A TANÖSVÉNY ÚTVONALÁN Sonkád • Kocsis Albertné – 4954 Sonkád, Petőfi u. 5. • Gyermekekért és Jövőért Alapítvány – Sonkád kisbukó • Anita Vendégház – 4954 Sonkád, Horgásztanya Kölcse • Danilló Sándorné – 4965 Kölcse, Kölcsey u. 110. • Sziget Vendégház, Gajdos László – 4965 Kölcse, Táncsics út 26. • Kónya József – 4965 Kölcse, Petőfi u. 9/a. • Medve kúria Vendégház, Máté Marika és Németh Gyula – 4965 Kölcse, Dózsa U. 20. • Takács Józsefné – 4965 Kölcse, Hunyadi u. 2/b. • Számtartó és Intéző Kft. – 4965 Kölcse, Hunyadi u. 2. • Sira Gyuláné – 4965 Kölcse, Dózsa u. 29. • Éva Vendégház – 4965 Kölcse, Kölcsey út 10. • Kistúr Vendégház és Camping – 4965 Kölcse, Túrpart • Gesztenyés ház – 4965 Kölcse Túristvándi • Erdőszéli Vendégház – 4944 Túristvándi, Bocskai u. 1/b • Király Erzsébet Éva – 4944 Túristvándi, Zrínyi u. 11. • Mércse József – 4944 Túristvándi, Rákóczi u. 63. • Mórucz Gyuláné – 4944 Túristvándi, Rákóczi u. 57. • Nagy László – 4944 Túristvándi, Bocskai u. • Pogány Károly – 4944 Túristvándi, Petőfi u. 9. • Túr party Vendégház és Camping – 4944 Túristvándi, Bocskai u. 8. • Vízimalom panzió és camping - 4944 Túristvándi, Malom u. 3.

Köszöntô. Tisztelt Túrázók, kedves Barátaim!

Recommend Documents