Kosztolányi Dezső A Nyugat első nemzedékének kiemelkedő alakja: író, költő, műfordító, publicista, esszéíró, nyelvvédő írások szerzője és kritikus. A humanizmus szószólója, a modern polgári műveltség sokoldalú képviselője. Nyilatkozata szerint az ő nemzedéke vívta meg „a művészet szabadságharcát” az elavult, régi kultúrával szemben. A vátesz szerepét nem vállalta, az egyoldalú elkötelezettségeket elutasította, az erőszak minden formáját ellenezte. Ábrázolta a polgári élet sivárságát, a világ kiismerhetetlenségét, a nihilizmust és az individualizmust, de egyúttal el is utasította. Műveiben a „felismerés öröme és az elviselés heroizmusa” váltja ki az esztétikai hatást (KISS FERENC). Kereste a titkot, a csodát, a fantázia és a misztikum megnyilvánulásait. Művészete a kaotikus világban a szépség felkutatására, felmutatására összpontosult. Rácsodálkozott a természet jelenségeire, az emberi lélek rezdüléseit a keletkezés pillanatában ragadta meg. Gyakran ábrázolta a kisemberek világát, részvétet érzett a szenvedőkkel. Hősei szűk látókörűek, ütköznek a láthatatlan világrenddel, amely hálószerűen veszi őket körül, és minél hevesebben tiltakoznak, annál szorosabban köti az őket gúzsba. Más hősei – szélesebb látókörrel – a sztoikus bölcsesség képviselői. Értékrendjének csúcsán a részvét, a megértés, a szeretet áll. Érett művészetében az alkotás ezoterikus jelenség, „titkát ki-nem-beszélő” jel-együttes, rejtvény. Kifejezésmódjának alapját az impresszionizmus adja, nem csupán lírájában. Jellemző eljárása a benyomások lefestése, a sejtetés és a játék a nyelv végtelen lehetőségeivel. Ihletett formaművész, a magyar rím egyik úttörője. Stílusán erősen érződik VERLAINE hatása: „a költészet szín és zene”. Kivételes műgonddal alkotott, epikájában is előszeretettel alkalmazott poétikai eszközöket. Költői hangját, nézőpontját és kifejezésmódját A szegény kisgyermek panaszai c. versciklussal találja meg. Témakörében idővel a hanyatlásérzet, a szorongás, a magány kerül a középpontba. A tízes évek második felében már rendkívül termékeny újságíró, a közéletben is keresi a helyét, de 1920 után határozottan elfordul a politikától. Nagyepikájának virágkora a következő fél évtized. Ezután a kisepika és a költészet területén alakít ki új stílust és látásmódot: sűrített, sejtető, képgazdag nyelv, a költészetben a szabad vers, a kisepikában is a tömörség és a jelentés sokrétűsége jellemző. A nyelvet a tudat létformájának tekintette. A műfordításban is a legnagyobbak közé emelkedett. Kitüntetett területe a modern francia és angol költészet (elsősorban BAUDELAIRE), emellett fordított SHAKESPEARE (Romeo és Júlia; Téli rege) GOETHE és BYRON műveiből, valamint kínai és japán verseket is. Unokatestvére CSÁTH GÉZA. Pályája elején ADY a riválisa. Pályatársa első-sorban BABITS, távolabbról MÁRAI, egy időben SZABÓ DEZSő. Barátság, szellemi rokonság fűzte KARINTHYhoz és SOMLYÓ ZOLTÁNhoz, később JÓZSEF ATTILÁhoz. Követője és örökségének továbbfolytatója OTTLIK GÉZA. Pszichikai folyamatok egy regényben (Édes Anna) Egy „tökéletes cseléd”, Édes Anna általános megelégedésre végzi munkáját, már-már legendává válik, amikor mindenki számára teljesen váratlanul brutális kettős gyilkosságot követ el: megöli gazdáit. Mi vezetett el idáig? A könyvben fölmerül a tett esetleges politikai indítéka is (a sikeres karrierista Druma hangoztatja), a vulgáris átpolitizálás bárgyúságait azonban maga a szerző is a mű több pontján ironikusan cáfolja. (Az első fejezetben Kun Béla elrepülésének legendájával, majd a zárójelenetben az önmagát ért primitív közmegítélés idézésével.) A másik fantazmagóriát, az „előre megfontolt szándék” vádját szintén képviseli néhány butuska alak, de bizonyíték nem lévén ezt a vizsgálóbíró határozottan elveti. A lényeget az egyik mellékszereplő pontosan megjelöli: Moviszter szerint „ridegen bántak vele”, „ember-
telenül”. Az igazi emberi kapcsolat hiányzott tehát Anna számára, helyette azonban egyre súlyosbodó sérelmek sorozatát szenvedte el. Konkrétumokat Moviszter nem tudott mondani a tárgyaláson – helyette mi, olvasók szedhetjük össze a mozaikdarabokat. Milyen tartalmú emberi kapcsolatokba került Anna? Jelentős szerepet játszik az a környezet, az a család, amely Édes Annát elsődlegesen körülveszi. Vizy Kornél és felesége évek óta látszatházasságban élnek. Kislányuk tragikus körülmények között meghalt, Vizyné ebbe lelkileg belerokkant, gyomorbajban szenved, a spiritizmusba és a babonák világába menekül, barátnői nincsenek. A férje elhidegült tőle, csalja, csak a karrierjét építi. Csupán a háziorvos (Moviszter) előtt mímeli a szerető férjet. Minthogy a cseléd közvetlen munkaadója Vizyné, aki a cselédek fölötti basáskodásban éli ki magát, az ő jellemtorzulása közvetlenül lecsapódik Anna sorsán. A leglényegesebb: az Annát érő hatások sora. Idővel megtudjuk: saját családja kivetette magából, az édesanyja meghalt, az édesapja a második feleségével élt, Anna útban volt nekik, ők küldték fel Pestre szolgálni. (KOSZTOLÁNYI nem hibáztatja az apát: alázatosságát és ravaszságát bemutatja, de megjegyzi: „A parasztot semmi sem lepi meg ") Az édesapa a tárgyaláson a lányát „gonosz"-nak nevezi, a mostohaanya átlátszóan vádaskodik. Annának tehát nem volt otthona, nem volt a szülőfalujában maradása. A pesti rokona, Ficsor jellemtelen köpönyegforgató haszonember, csak abban áll Anna mellett, hogy helyet szerez neki. („A szegény emberek kedélytelen atyafisága fűzte őket egybe, kiknek a vérségi kapcsolat vajmi keveset jelent, mert nincsenek kedves, közös emlékeik, csak egymás mellett élnek, folyton dolgozva, önmagukba zárva, egymásnak áthatolhatatlanul, nagy távolságban.”) Ha a sorsa úgy fordul, a saját unokahúgát (Anna édesanyja a sógornője volt) is bármire felhasználja. Annának 16 éves korában első pesti gazdája Wildné volt: amikor hősünk megpillantja őt a tárgyaláson, „zakatolt a szíve”. Minden bizonnyal szívvel-lélekkel dolgozott ott másfél évig, de amikor távozott, a cselédkönyvbe Wildné kritikus megjegyzéseket írt be; a méltánytalanság mélyen bánthatta Annát. A második helyén, az özvegy Bartosnál Anna életét boldogsággal telítette a négyéves Bandikával kialakuló, az anyaságot megéreztető kapcsolata. Ficsor,--saját érdekéből, átgázolva Annán – innen szakítja ki, marad a cselédlány számára emlékül a kisfiútól kapott réztrombita, majd amikor hónapok múltán Bandikában már kihűlnek az emlékek, meghal ez a kapcsolat is. Az egyetlen érzelem-gazdag kapcsolat Anna múltjából... Vizyék lakásában az első és meghatározó élménye a viszolyogtató „büdösség” (a zongorából kiáradó kámforszag). A balatonkajári parasztlány számára ismeretlen szag a fővárosi polgármiliő fizikai jelképeként is értelmezhető. Anna bódult állapotban van, igyekszik túltenni magát az elviselhetetlen élményeken, belemenekül a munkába. (Anna rendkívüli szagérzékenysége szerepet kap majd még pl. Patikárius Jancsi parfümje kapcsán.) Vizyné magatartása kemény, vallatásszerű, megleckéztető. Megmotozza a cselédet (KOSZTOLÁNYI gyakran jellemez a zsebek, fiókok, batyuk tartalmával jellemeket és életminőségeket; „szerette a tárgyakat” [NEMES NAGY ÁGNES]), megsérti a poloska behozatalának vádjával, elzárja a cukrot, zsírt, lisztet; később csalétket helyez ki; egy darab kenyeret vet neki, máskor cselből kínálgatja. (Moviszter: „A cselédek, kérem, nem is merik szeretni azt, amit szeretnek.”) Pénzt, zsebkendőt is kihelyez Annának. A tér szűkös: Anna a konyhában él, az ablakból csak „egy bérház irdatlan tűzfalát látta”. Bartoséknál díványon aludt Bandika ágya mellett, itt egy tábori ágyon alhat, egyedül. Újdonság a lakásban az „elektromosság”, nehezen ismeri meg a villanykapcsoló kezelését. A bútorok és a kályha furcsa formájúak, nem természetes színűek. A modern festmény a falon idegesítő. A padló recseg, a lakásban huzat van. A gazda keresztneve Kornél. A tükör véletlen leejtésére Vizyné hisztérikusan reagál. (A sorsfordulat előtti pillanatban vagyunk; Anna számára kicsordult a pohár, fel akar mondani.) Patikárius Jancsi feltűnése, zavartan rámenős viselkedése, bumfordi udvarlása megzavarja Annát: felébreszti benne a szeretetvágyat. (Mi tudjuk, látjuk: „Nem volt ennél megbízhatatlanabb fráter az egész földgolyón” - a szerencsétlen és naiv Anna ezt nem láthatja.) Jancsi közeledésére megmozdul a lány alatt a föld: „őt most valami kezdődő, kellemes melegség járta át: a szerelem.” Szemérmesen szabódik, de aztán az ügyetlen fiút megszánva (!) hirtelen ő szorítja magához a társát; valóban szerelmes lett. Ez a pillanat
Anna életének csúcspontja. Az „úrfi” ezutáni elfordulását sosem tudja majd feldolgozni, „minden éjszaka várta”, „nappal is folyton várta”, és amikor majd mégis megjelenik ő, de rá se néz elhagyott és már lenézett kedvesére, sőt felelőtlenül belecsókol a szép Moviszterné nyakába, Anna többé nem ura magának. Szembekerült a világgal, és az ő világát Vizyné személyesíti meg. A terhességet bűntudattal („szégyen"-ként) élte meg, annak megszakítását elszenvedte, csak az orvosság keserű íze miatt panaszkodott Jancsinak, „halvány lábadozó mosollyal”. Gondolatairól az író ezután már nem szól. Életét még - pótmegoldásként - talán sínre tenné Báthory úrnak, az özvegy kéményseprőnek a házassági ajánlata, de ezt a lehetőséget Vizyné kegyetlenül önző hadműveletekkel felszámolja. Anna marad, mert a döntő mozzanat: meg-szánja (!) a távozásába belebetegedő Vizynét. Reagálásai az asszony hosszú beszédére: „válasz helyett lehajtotta a fejét”, „kicsit előrelépett”, „suttogott valamit, mosolyogva'', majd „végigsimította a haját”, és végül kimondja: „Maradok.” Sorsa ezzel megpecsételődött. A mű egyik fő tanulsága: az egyetlen tiszta embert, Annát mindenki félreismeri, szinte kéjes módon rágalmazza, még az édesapja és a cselédtársai is ellene fordulnak. Egyedül a mélyen és igaz módon vallásos Moviszter doktor érez vele együtt - aki halálos betegségét még hosszú éveken át magában hurcolja, feleségétől csalatva -, és ez a pislákoló együttérzés, részvét és irgalom ad némi vigasztalást és reményt a mű megoldásában. AJÁNLOTT TÉTELEK Kosztolányi írta: a költő „egy milliárdnyi részét mondja ki annak, ami benne él, s szavai épp azért olyan varázslatosak, mert mögöttük egy egész világ áll mint aranyfedezet. Árnyalatok rémlenek föl versében, révület, sejtelem, harag, szeretet, de sohase gondolatok. A gondolat egyszerűen nem oldódik föl a költészet anyagában, ott marad nyersen, mint egy darab kő. A legrosszabb művészi alkotások telis-tele vannak úgynevezett »gondolatokkal«.” Mutassa be e vélemény érvényességét (vagy cáfolható voltát) néhány Kosztolányi-vers elemzésével! Mutassa be a magyarországi társadalom rétegződését az Édes Anna c. regény alapján! Hasonlítsa össze Kosztolányi és Márai egy-egy regényének világát néhány választott szempont alapján! IDŐRENDI VÁZLAT 1885:
születése Szabadkán
1903-ig:
szülővárosában (1903-ban rövid ideig Szegeden) tanul és érettségizik
1903-1904:
egyetem Pesten
1904-1905:
egyetem Bécsben
1905-től:
egyetem újra Pesten (nem fejezi be) és újságírás
1907:
Négy fal között c. verseskötet
1910:
A szegény kisgyermek panaszai
1922:
Néró, a véres költő c. regény
1924:
Pacsirta c. regény; A bús férfi panaszai c. verseskötet
1925:
Aranysárkány c. regény
1926:
Édes Anna
1928:
Meztelenül c. verseskötet
1929:
Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről c. pamflet
1930-1932:
a Magyar PEN Club elnöke
1933:
Esti Kornél
1935:
Összegyűjtött költeményei c. kötet, benne a Számadás-ciklus
1936:
Tengerszem; halála Budapesten
Témakör: ÉLETMŰVEK Tétel:
Kosztolányi Dezső: Édes Anna– a lélektani regény jellemzői
Feladat: Anna a szemébe tekintett: se megtörtnek nem mutatkozott, se zavartnak. Semmit se tagadott. Sőt, néha ágy rémlett, hogy vádolja magát. A vizsgálóbíró kiegészítette a nyomozati adatokat... a vádlott előtte se vallott egyebet, mint a rendőrségen. Csak arra a kérdésre nem tudott felelni, hogy miért követte el tettét." (Édes Anna) Mutassa be Kosztolányi Dezső Édes Anna című művének értelmezésén keresztül a lélektani regény jellemzőit! LEHETSÉGES MEGKÖZELÍTÉS I. A prózaíró Kosztolányi nagy korszaka a húszas években: Pacsirta, Aranysárkány, Édes Anna •
megismerkedik Freud tanaival, Ferenczi Sándor munkásságával, a lélek-elemzéssel
•
unokatestvére, Csáth Géza orvosként is a lélekelemző módszerek híve és terjesztője
II. A regény műfaja a 20. században – kitekintés és műfajtörténet •
a 19. századi regény és a 20. századi regény különbségei: befelé fordulás, a lélektaniság erősödése, a tudat megjelenítése, a hagyományos cselekménymondás visszaszorítása
•
a 19. századi regény ábrázoló funkciója erős, kívülről láttat, bemutat, jellemez, az író ítélkezik, szereplőit tudatosan mozgatja, míg a 20. században a lélektaniság erősödése az egyént úgy helyezi központba, hogy ne kívülről láttasson
•
különösen erős ez a törekvés Freud tanainak megjelenését követően, a tudattalan fogalmának megismerésévei, hiszen a tettek ezáltal nem mindig okolhatók, a hagyományos logika nem működik
• Az Édes Anna elemzése – a megadott szempont alapján elsősorban az írói megoldások érdekesek: •
a cselekmény, az indokok, az ábrázolás módszerei, a gyilkosság megjelenítése, a tárgyalás --. ehhez legkönnyebben Anna jellemzésével lehet eljutni
•
Anna cselédként él és dolgozik
•
látszólag beleszokik új helyzetébe
•
az elbeszélő azonban fokozatosan építi tudatalattijába azokat az elemeket, amikből a „robbanás” következhet: pl. a rossz szagok, a neki nem tetsző nevek, a megalázó szerelmi történet, az alamizsnának tűnő piskóta a gyilkosságot nem tudatosan követi cl, a bírósági tárgyalás pontos képet ad ösztönös viselkedéséről
•
Moviszterjellemzése és megértő magatartása az egyetlen közeledés a mű főhőséhez
III. A mű üzenete: az emberi közömbösség romboló hatása, a részvét és szánalom hiánya ___________ (Forrás: Mohácsy Károly: Irodalom 11.
Szecsődi Tamás
Édes Anna Kosztolányi Dezső regényének és Fábri Zoltan filmadaptációjának összehasonlítása
1. Film és irodalom „Egy irodalmi alkotás megfilmesítésekor a nyelvi és a filmes kifejezés alapvető különbségével szembesülünk. Ezek közül talán a legfontosabb, azonnal érzékelhető különbség, hogy a nyelv megnevez, azaz fogalmakkal dolgozik, a film pedig megmutatja a dolgokat a maguk konkrét, egyszeri valóságában.\Az adaptáció, illetve a regényből készült film és az eredeti mű összehasonlító elemzése lehetőséget ad annak vizsgálatára, hogyan tudnak kiváltani az alkotók hasonló hatásokat egy filmben és egy irodalmi műben.” (1) A regénynek és a belőle készült filmnek ez az összehasonlítása elsősorban mégse a nyelvi és képi kód különbözőségét tárgyalja, hanem inkább tartami jellegű és alapvetően kritikus szemléletű egybevetés. Elsősorban arra szeretnék rámutatni, hogy az Édes Anna filmváltozata a regényhez képest két területen is olyan alapvető változásokat tartalmaz, melyek az eredeti mű összetettségét egyszólamúvá torzítják, illetve annak elrejtett összefüggéseit láthatóbbá téve a kommersz irányába igénytelenítik el.
2. Keletkezési körülmények Kosztolányi regénye 1926-ban_jelentmeg; a húszas évek elejének perifériára kerülése után az író ezért a művéért kap elsőként olyan elismerést, ami visszahelyezi őt a kortársai között őt megillető helyre. Ez a siker azonban kétarcú, hiszen témaválasztásából és a megírás módjából fakadóan az Édes Anna elkerülhetetlenül provokatív mű, ani dicséreték és támadások kereszttüzébe kerül. Fábri Zoltán filmadaptácója 1958-ban készült. A rendező (ebben az időben szokatlan módon) nincs önkéntes vagy kényszerű hallgatásra ítélve, mint sokan az akkori művészek legnagyobbjai közül. 1953-ban és 55-ben Kossuth-díjat kapott, mögötte áll két kiemelkedő filmje: a Körhinta és a Hannibál tanár úr. Az Édes Anna filmváltozata viszont az akkor alkotni engedett művészektől ellenszolgáltatásként megkívánt vértelen „tanmese”. Miként vált azzá? --Ezt próbálom bemutatni az alábbiakban.
3. Összetett regény — egyszólamú film A regény összetettségének nevezem azt, amire minden fontosabb elemzés fölhívja a figyelmet: Anna kettős gyilkosságának okait keresve a szociális és lélektani terület vizsgálata egyaránt fontos. A szociális síkon kimutathatók az úr-szolga viszonyból fakadó feszültségek, melyek messze túlmutatnak Vizyék és Anna kapcsolatán; olyan örök emberi problémák, amik a XIX., XX. században különösen kegyetlen elméleti és gyakorlati összeütközésekbe torkolltak. A lélektani síkon pedig feltárulnak a Vizyné és Anna kapcsolatiban megjelenő eltorzultan megélt szereptípusok, valamint Anna esetében a feszültségek elfojtásának-és későbbi váratlan felszínre törésének mechanizmusa. Míg a regény a két területről nagyjából egyenlő mértékben szól, a filmadaptáció jóval nagyobb szerepet szán a társadalmi osztályok közötti konfliktus bemutatásának, s a lélektani problematika bemutatását háttérbe szorítja. Sajnálatos, bár elkészültének idejét ismerve (1958) érthető jelenség, hogy a film nem csupán aránytalanul túlhangsúlyozza a szociális tematikát, hanem a kommunista diktatúrát kiszolgálva ideologikussá silányítja Kosztolányi eredetileg árnyaltabb társadalomkritikáját. Az egyszólamúsítás első megnyilatkozása, hogy a filmben nem esik szó Vizyék meghalt gyermekéről. Ezáltal Vizyné ábrázolása sematikusabbá válik. Személyisé-gének megsebzett területe rejtve marad: Anna iránti mind betegesebbé váló görcsös ragaszkodása, az elnyomott anyai szerep egészségtelen kiélése nem kap szerepet; az asszony ezáltal lefokozódik egy érzéketlen, rideg, gyakran kegyetlen „burzsujjá”. Hasonló célt szolgál Moviszter alakjának eljelentéktelenítése is. Bár arról megoszlanak a vélemények, hogy a doktor milyen mértékben tekinthető Kosztolányi „szó-csövének”, annyi azonban tagadhatatlan, hogy a regényben megkerülhetetlen szerepet tölt be. Három alkalommal fogalmaz meg fontos üzenetet: a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről folytatott vitában, Vizyné „hisztériás” betegsége idején az
orvosi vizit alkalmával, és a bírósági tárgyaláson. Először az irgalomról beszél, mint a társadalmi rétegek közti feszültség általa legeredményesebbnek vélt enyhítési módjáról. Ebben a gondolatmenetben a „kommunista problémamegoldás” kritikája is elhangzik – természetesen csak a regényben és nem a filmadaptációban. Második alkalommal így beszél Vizynének „Higgye el: nem is olyan jó az a nagyon jó cseléd. Legyen olyan, mint a többi: jó is meg rossz is.” (2) A cselekmény további alakulásának ismeretében ez a mondat értelmezhető az elfojtási mechanizmusra való rejtett utalásként. A film azonban, ami a lélektani síkra kisebb hangsúlyt fektet, Moviszternek ezt a megszólalását kihagyja. A doktor harmadik jelentős felszólalása a tárgyaláson hangzik el, ahol a regényíró Oly mértékben hangsúlyozza szereplője iránti rokonszenvét, hagy egy bevezető monológban megszólítja és szinte meghatottan jellemzi őt. Később Moviszter szájába adva fölbukkannak egy halottakért mondott imádság sorai, melynek jelentőségét mutatja, hogy Kosztolányi mottóként a regény elejére is beilleszti e sorokat. A filmadaptáció minderről említést sem tesz, s az orvos utolsó fölbukkanását is néhány mondatnyi indulatos kifakadássá redukálja. Az eredetileg „többszólamú” műalkotásnak egy tehetséges rendező általi Viszonylag intelligens módon történő megcsonkítása bizonyos, szempontból érdekes témává teszi a filmadaptációt. Nagyon jó illusztrációként szolgálhat arra, hogy egy diktatórikus államformán belül miként fonódik össze szorosan a politika a művészettel; valamint arra, hogy a XX. századot alapvetően meghatározó kommunista eszmerendszernek milyen világnézete volt, s hogyan próbálta ennek megfelelő arculatúvá formálni maga körül a világot.
4. Hiátusos regény hiátuskitöltő film Az összehasonlítás másik területe izgalmasabb problémákat vet föl, hiszen nem egy elmúlt korszak jellegzetes, de már letűnt gondolkodási jegyeire hívja fel a figyelmet, hanem aktuális nézetkülönbségeket érint. A regény nem csupán összetettebbnek mutatja be a cselekményt, mint a filmadaptáció, hanem az okokozati összefüggések terén sokkal több hiátust hagy az elbeszélésben! Ezt a jellegzetességét fogalmazza meg Németh László ily módon: ,,... de szabad-e ennyire elhallgatni az összeadást, s egyszerre az összeggel robbanni ki?'5 (3) Valószínű, a filmrendező is úgy érezte, hogy Kosztolányi „nem készítette elő eléggé” a gyilkosságot, mert több helyen is olyan előjeleket iktat be, melyek után kevésbé éri váratlanul a befogadót a végkifejlet. Ezek az előjelek a Vizy államtitkári kinevezését ünneplő vacsora elbeszélésében a legkézzelfoghatóbbak. Kosztolányi az Annában be-következett rejtett, de annál drámaibb belső változást mindössze néhány mondattal sejteti: „Egyszer, mikor a fürdőszobába értek, az úrfi magához szorította a párját, belecsókolt a nyakába. A szép doktorné felkacagott búgva. Anna, aki az előszobában ácsorgott a tűzhely lángjától piros füllel, meghallotta ezt. Odatekintett. Vissza akart futni a konyhába, de nekiment a falnak. A lámpák valami kancsal fénnyel föllobogtak.” (4) A filmadaptáció sokkal nyomatékosabban jelzi a befogadónak, hogy Anna számára ezen az estén „telik be a pohár”. A cselédtársak itt sokkal bőbeszédűbbek, mint a regényben. A vacsora kisebb szüneteiben arról beszélnek, hogy az államtitkárrá lett Vizy ezután biztosan lecseréli majd a személyzetet, Annának felmondanak, így igen rosszul tette, hogy kikosarazta a kéményseprőt. Miután Anna meglátta Jancsit Movíszternével és visszahúzódik a konyhába, zaklatottan, szinte eszelősen kapkodja a tekintetét, ami mindenütt „borzalmas látványba” ütközik: levágott csirkefejek, csirkelábak egy kupacban; majd végül a kamera közvetlen közelről láttatja a kést, a majdani gyilkosság eszközét. Vizyné a vacsora alatt és a vendégek távozását követően többször is megalázóan bánik Annával: visszazavarja a konyhába, ingerülten rácsap a kezére, amikor a cseléd a fűzőjét próbálja kibontani, s közvetlen ezután többször is rákiabál, hogy oltsa már el a villanyt és feküdjön le. Az utolsó szidalom után a kamera ismét a kést láttatja a nézővel. Ezek a beiktatott előjelek a gyilkosság kapcsán a leglátványosabbak, ám van a történetnek egy másik epi-
zódja is, ahol a regény homályban hagyja Anna tettének indítékát, a filmadaptáció pedig magyarázni próbálja azt, ezáltal leszűkítve a lehetséges értelmezések körét. A Vad éjszaka c. fejezetben, amikor Jancsi első próbálkozásait Anna határozottan visszautasítja, a párnahuzatot rágva sírni kezd. A regény ezután csupán arról tudósít, hogy: „Akkor azonban hirtelenül egy kar kulcsolódott a nyakára, magához szorította, oly erősen, hogy szinte fájt. Nem kapott lélegzetet. Lassan merült el a gyönyörűségbe, hagyta, hogy belenyomják ebbe a Langyos, bágyasztó folyadékba, és megfulladjon lenn, a mélyén, mint egy kád cukrozott tejben.” (5) A filmadaptációban Anna értelmezi is saját megváltozott viselkedését: „Úrfi... hát igazán szerelemből... ne tessék rám haragudni, úrfi... én nem akartam...” s csak e szavak elhangzása után következik az ölelés. Ez a változtatás Annát, mint valami naiv hiszékeny és tudatlan parasztlányt mutatja be, aki egyszerűen áldozatául esik az úrfi hisztériájának vagy komédiájának. Mindezek alapján gondolom azt, hogy a film a hiátusok kitöltésével a kommersz irányába mozdítja el a regény kihagyásokra jobban építő elbeszélésmódját; az a kérdés azonban nyitva maradt, hogy ezzel használt inkább vagy ártott? beiktatott előjelek mellett szólhat, hogy ezáltal a diákok számára könnyebben érthetővé válnak a cselekmény rejtettebb mozgatórugói. A bevezetésben én ezt a változtatást azért neveztem eligénytelenítésnek, mert az emberi tudatalatti elfojtási mechanizmusa a valóságban is nehezen észrevehetően működik; és szerintem Kosztolányi ezzel a módszerrel arra is fölhívhatja a figyelmet, hogy amelyik olvasója váratlannak és indokolatlannak találja az előzmények után a gyilkosságot, az elgondolkozhat azon, hogy a környezetében élő, Anna típusú emberekben, vagy éppen őbenne magában működő talán kevésbé tragikus következményű – elfojtási mechanizmusok mellett nem halad-e el ugyanilyen észrevétlenül. Az általam bemutatott területeken kívül bizonyára akad még jó néhány, amely alapján a regény és a belőle készült filmadaptáció összehasonlítható, s ezek között szép számmal akadhat, ami Fábri Zoltán munkájának erősségeire mutat rá. A bevezetéstrén említett nyelvi és képi kód különbözősége mutatható ki például azon a területen, hogy a rendező miként mutatja be Anna idegenségérzetét Vizyék lakásában. Kosztolányinál a lány számára émelyítő és irritáló szagok jelentik ennek az idegenségérzetnek az egyik forrását. Ennek a jelenségnek a bemutatása a képi kódolás számára nem könnyű feladat. Ezért kap hangsúlyosabb szerepet a kitömött bagoly, ami a filmben Annából hasonló érzéseket vált ki, mint a regényben leírt kámforszag. Bár ez az egybevetés elsősorban nem a nyelvi és a képi kód különbözőségének bemutatását célozta meg, remélem. hogy ennek ellenére sem bizonyult haszontalannak.
Jegyzetek (1) Hartai László—Muhi Klára: Mozgóképkultúra és médiaismeret; 91—92. o. (2) Kosztolányi Dezső: Édes Anna; matúra klasszikusok; 140. o. (3) Középiskolai kötelező olvasmányok elemzése; Corvina; 130. o. (4) Kosztolányi Dezső: Édes Anna; matúra klasszikusok; 159. o. (5) uo.; 114. o.
