ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK
1.4 6.6
Ökológiai szennyvízkezelés – a globális hulladékkezelési problémák megoldásának útja? Tárgyszavak: szaniter berendezés; szennyvízkezelés; közegészségügy; globalizáció.
Az ENSZ 1992. évi Rio de Janeiró-i Föld csúcstalálkozója óta köztéma a környezetszennyezés, a világ természeti erőforrásainak kizsákmányolása. A természeti környezet túlterhelése káros anyagokkal és szeméttel kritikus ponthoz jutott; e folyamatot erősíti a gyors urbanizáció, a népesség gyors növekedése és a városokba költözése. A hatások sokfélék, és legjobban a társadalom legszegényebbjeit érintik. A fejlődő országokban főleg a nők és a gyerekek szenvednek a vízzel kapcsolatos betegségektől és a károsodott környezettől. A nem megfelelő ivóvízforrások és a megfelelő higiéniai eszközök hiánya okozza a legtöbb egészségi és környezeti problémát, különösen pedig a vízszennyeződést. A világ lakosságának ötöde nem jut biztonságos ivóvízhez, fele pedig biztonságos és elégséges közegészségügyi ellátáshoz. A szennyezett víz okozta betegségektől szenvedő emberek többsége Ázsiában és Afrikában él. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint „a világon kb. 1,1 milliárd ember nem jut közművektől származó vízhez, és 2,5 milliárdnak nincs lehetősége közművesített vécé használatára. Kb. 2 millió ember hal meg évente hasmenéses betegségekben, a legtöbbjük 5 évesnél fiatalabb gyerek. A legveszélyeztetettebb a fejlődő országok városok körül és vidéken, szélsőségesen nyomorúságos körülmények között élő lakossága. Az elegendő biztonságos víz szolgáltatása, megfelelő eszközök biztosítása az ürülék higiénikus elvezetésére és higiénikus magatartás meghonosítása alapvető jelentőségű e kockázati tényezők okozta betegségek elleni küzdelemben.
Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljai, amelyekről a 2000. évi ENSZ csúcstalálkozón született megegyezés, bátorítást ad a világ jelenleg kedvezőtlenebb helyzetben lévő felének, hogy 2015-re biztonságos ivóvízhez juthat. Az ENSZ 2002. évi johannesburgi (Dél-Afrika) csúcstalálkozója kiegészítette ezt az alapvető közegészségügyi normák biztosításának igényével. A fekália kezelése nemcsak a fejlődő országok problémája. Az iparosított országokban más problémák merülnek fel: az évtizedek során az egészségi szempontok helyett a környezetterhelés csökkentése került előtérbe. Az elmúlt évtizedek során a sűrűn lakott területek kiszolgálására főleg központosított rendszerek épültek. E centralizált rendszerek, ezen belül a szennyvízhálózatok, különösen nagy beruházást igényelnek. Vidéken, ahol még nincs megfelelő szennyvízkezelés, decentralizált rendszerekre van szükség. E célok megvalósítása érdekében született javaslat az ökológiai szennyvíz- és hulladékkezelés szanitáció elvének megvalósítására, ami lehetővé teszi e probléma világméretű kezelését. Az ökológiai szennyvízés hulladékkezelés (ecological sanitation) – továbbiakban EcoSan – olyan rendszer, amely hasznosítja az emberi ürüléket és vizeletet, mégpedig úgy, hogy azt a környezet szennyezése nélkül, a természeti erőforrásokkal nem visszaélve, hasznosítható termékké alakítja át. A jelen öszszeállítás kitér az EcoSan alapelveire, az újrafelhasználásra és az egészségi veszélyekre. A fejlődő és iparosodott országokra vonatkozó esettanulmányok segítségével mutatja be az EcoSan elvét.
Az emberi ürülék ártalmatlanításának gondjai a világon A világ legtöbb részén két lehetőség között választanak a higiéniai problémák kezelése során; ezek az „ejtsd és tárold” és az „öblítsd le és felejtsd el” szavakkal jellemezhetők. Ezek a szennyvízkezelés hagyományos formái, amelyek azon alapulnak, hogy az ürülék visszataszító és kerülendő. A technológiák tervezése abból indul ki, hogy az ürülék szemét, és a szemét csak lerakásra alkalmas. A vízzel végzett kezelés a szennyvíz csatornahálózat segítségével való összegyűjtésén és továbbításán alapszik, ehhez (ivó)vizet használ fel vivőközegként (1. ábra). A rendszer viszonylag kevés potenciálisan ártalmas anyagot kever össze nagy mennyiségű vízzel, így a problémát megsokszorozza. Ráadásul az „öblítsd le és bocsásd ki” opció eszközrendszerének építése, működtetése és fenntartása (csatornahálózat,
szennyvíztisztítás, ivóvíz-előállítás) igen költséges. E hagyományos rendszerek még a fejlett országokban is külső támogatást kapnak működésükhöz, és csekély a valószínűsége, hogy valaha is pénzügyileg önfenntartóvá váljanak.
(ivó)víz
áruk, anyagok
élelem
folyékony szemét (szennyvíz)
szilárd hulladék
1. ábra Lineáris áramlások a hagyományos köztisztasági rendszerben A hagyományos higiéniai rendszereknek ennél alapvetőbb hátrányai is vannak: a korlátolt mennyiségű megújuló vízforrások túlzott igénybevétele, a talaj és a talajvíz szennyezése, a szennyvíz hasznos összetevőinek elpocséklása, a szennyező anyagok hatásos kivonásának nehézsége. A 2004. májusi bővítés előtt az Európai Unió 150 000 lakosnál nagyobb 527 városa közül 37 – köztük Brüsszel – a szennyvizét megfelelő tisztítás nélkül bocsátotta ki. A hagyományos „ejtsd és tárold” elvet használó szennyvízkibocsátó rendszerek közül a fejlődő országokban még mindig a gödör-árnyékszék a legelterjedtebb. A nyilvánvaló hátrányok: a talaj és a talajvíz kórokozókkal való szennyezése, a bűz, a legyek és szúnyogok táplálása, a gödör beomlása, a lakóháztól való megfelelő távolság biztosítása – világossá teszik, hogy ez nem életképes alternatíva. Sűrűn lakott területeken ez különösen nyilvánvaló. A további problémák a mezőgazdasági szektort érintik. A farmokon termelt élelmiszerek a nagyvárosokba jutnak és ott a szennyvízbe és a szemétbe kerülnek. A tápanyagok állandó vesztességét ásványi eredetű műtrágyával biztosítják. Az ENSZ is felismerte a hagyományos rendszerek korlátait, felhívta a figyelmet, hogy a köztisztaság biztosításának nincs olcsó, a környezetvédelem szempontjából biztonságos útja.
EcoSan – ökológiai szennyvízkezelés Az EcoSan kiküszöböli a hagyományos szennyvízkezelő rendszerek hátrányait. Az EcoSan paradigmája az ökorendszerből indul ki, és feltételezi, hogy az anyagáramok zárt kört alkotnak (2. ábra). Az emberi ürüléket és a háztartásokból származó szennyvizet erőforrásnak tekinti (nem pedig szemétnek), amelynek újrahasznosításáról gondoskodni kell. Az EcoSan: – csökkenti a szennyezett víz és a hulladék okozta egészségkárosodás kockázatát; – gátolja a talaj- és a felszíni vizek szennyeződését; – gátolja a talaj termőképességének csökkenését; – optimálja a tápanyagok és a víz felhasználását. vízforrás
ivóvíz
víz termelés más anyag
áruk és más anyagok
élelem, táplálék
talajvíz felszíni víz
– esővíz – szürkevíz – ürülék – vizelet – szilárd hulladék
tápanyagok
mezőgazdaság
2. ábra Anyag-köráramok az EcoSan rendszerben
Az EcoSan a szennyvízkezelés ökológiailag és gazdaságilag megbízható holisztikus megközelítése. Az alkalmazott technológiák a szennyvíz természetes kezelésétől a komposztálásig, az egyszerű házi berendezésektől a bonyolult, főleg decentralizált rendszerekig terjedhet. Így az EcoScan nem a szegények alacsony színvonalú megoldása, hanem a helyi körülményektől függő megfelelő megoldás. Az EcoSan rendszerekkel szemben támasztott követelmények Az EcoSan alapelvei nem újak. A különböző kultúrákban évszázadok óta a hulladékkezelési rendszer ökológiai alapelvekre épül. Az EcoSan rendszereket széles körben alkalmazzák Kelet- és DélkeletÁzsiában. A nyugati országokban e lehetőség használata abbamaradt, amikor az „öblítsd le és bocsásd ki” gyakorlat normává vált. Csak az utóbbi években növekedett meg az érdeklődés az EcoScan iránt. A változtatás szükségességének okait az ENSZ 1992. évi – vízgazdálkodásra és szennyvízkezelés irányítására vonatkozó – Agenda 21. c. kiadványa foglalja össze: – A véges természeti erőforrások kivonását minimalizálni kell. – A biológiailag nem lebomló anyagok környezetbe való kibocsátását meg kell szüntetni. – Az anyagok cirkuláris áramlásának fizikai feltételeit fenn kell tartani. – A megújuló erőforrások kivonásának mértéke nem haladhatja meg a regeneráció mértékét. Az EcoSan elvének sikeres megvalósításához elengedhetetlen a rendszer részeinek megértése. Az egész rendszert kell áttekinteni, amely társadalmi és természeti összetevőkből áll. Tekintetbe kell venni a meglévő és az időleges anyagáramokat. Az érdekeltek közreműködésével meg kell becsülni a helyi körülményekre jellemző paramétereket. A tervezésbe és a döntéshozatalba be kell vonni a felhasználókat, úgy hogy választásukat megfelelő tájékozottságra alapozhassák. A nagyobb tudatosság jobb eredményekkel jár. Mind a férfiakat, mind a nőket be kell vonni, mert eltérő módon részesülnek a jobb szanitáció előnyeiből. Igényeik és prioritásaik is eltérőek lehetnek. Így nem elegendő az érdekelteket mint homogén csoportot bevonni. Az alkalmazott technológiáknak kell igazodniuk a helyi körülményekhez és a felhasználókhoz. Az eltérő külső feltételek, a projektbe bevont érdekeltek és a motivációs tényezők különbözősége miatt nincs két
egyforma EcoSan projekt. A tervezet kritikus pontja a vécé fajtájának a megválasztása, a vízöblítéses vécét szokták a legjobbnak tekinteni. Ezért ahhoz, hogy bármely más választás sikeres, elfogadott legyen, legalább olyan kényelmesnek és könnyen karbantarthatónak kell lennie, mint a vízöblítéses vécé. Számos ésszerű, világos érv van az EcoSan elv alkalmazása mellett. A racionális érvek azonban önmagukban nem győzik meg a felhasználókat. A döntésben szerepet játszik a személyes életszínvonal emelésének az igénye (a belső vécé, az egyéni elkülönülés lehetősége és a kényelem). A szennyvíz mint erőforrás A szennyvizet hosszú ideig a közegészséget fenyegető veszélyforrásnak tekintették, amely szerves anyagokat, nitrogén- és foszfortartalmú tápanyagokat tartalmaz. Ezek az anyagok problémát okoznak a tengerekben, tavakban, folyókban, ugyanakkor hasznosak a mezőgazdaság számára. Az ürülékben lévő nitrogén (N), foszfor (P) és kálium (K) felhasználható a főleg ásványi eredetű műtrágya helyett, amelyre hosszú távon biztonságosan nem számíthatunk. A műtrágyák helyettesítése ürülékkel komoly energiamegtakarítást eredményez. A szerves anyag növeli a talaj humusztartalmát, víztároló képességét és gátolja a talaj termőképességének csökkenését. Az EcoSan rendszer segít a korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló erőforrások megőrzésében. Ez különösen sürgető az édesvíz és az ásványi anyagok esetében; egy friss becslés szerint a gazdaságosan kitermelhető foszforkészletek az elkövetkező 100 év során kimerülnek. Több kutató szerint a jelen évszázad folyamán a foszforválság következtében az élelmiszerárak növekedni fognak, élelmiszerhiány lép fel és geopolitikai konfliktusok bontakoznak ki. A kén- és olajkészletek még ennél is rövidebb ideig – 30, illetve 40 évig – elegendőek; a kén és az olaj a nitrogéntartalmú műtrágyák alapanyaga. Az EcoSan projektek során a különböző típusú szennyvizeket az optimális újrahasznosítás érdekében elkülönítve gyűjtik össze: – A feketevíz (a vécékből eredő szennyvíz, a vizelet és az ürülék keveréke). – A szürkevíz (szennyvíz, amely emberi ürüléket nem tartalmaz, a konyhából, a fürdőszobából és a mosókonyhából). – A sárgavíz (a külön gyűjtött vizelet). – A külön gyűjtött ürülék, barnavíz vagy ürülék attól függően, hogy van, vagy nincs vízöblítés.
Az esővíz összegyűjtése, a szerves házi, kerti hulladék és az állati trágya felhasználása gyakran része az EcoSan rendszernek. A 3. ábra bemutatja az elkülönített szennyvíz- és szeméttípusok kezelésének és hasznosításának lehetőségeit.
vizelet (sárgavíz)
ürülék (barnavíz)
szürkevíz (mosdóvíz, mosóvíz stb.)
esővíz
szerves hulladék
kezelés
fertőtlenítés tárolással vagy kiszárítással
anaerob rothasztás, kiszárítás, komposztálás
szennyvízmedencék, biológiai kezelés, membránszűrés
szűrés, biológiai kezelés
komposztálás, anaerob rothasztás
hasznosítás
folyékony vagy száraz trágya
biogáz, talajjavítás
öntözés, talajvíz utánpótlás, közvetlen újrafelhasználás
vízellátás, talajvízutánpótlás
talajjavítás, biogáz
anyag
3. ábra Az elkülönített szennyvíz- és hulladékáramok kezelése és hasznosítása Egy személy évente kb. 500 l vizeletet és 25–50 kg száraz ürüléket választ ki. Ugyanaz a személy 100 000 l szürkevizet termel. Ha nincs vezetékes vízszolgáltatás, a szürkevíz mennyisége sokkal kisebb. A feketevíz és a szürkevíz teljesen eltérő jellegű (1. táblázat, amely a fejlett országokra érvényes); a mezőgazdaság számára fontos tápanyagok (N, P, K) a vizeletben megtalálhatók. Az ürülék kisebb mértékben tartalmaz tápanyagokat, a szürkevíz tápanyagtartalma elhanyagolható. Azonban ez függ a mosási szokásoktól és attól, hogy foszfortartalmú mosóport használnak-e. A külön gyűjtött feketevíz tartalmazza a szennyvízben lévő összes nitrogén mennyiségének több mint 95%-át, és a teljes foszfor mennyiségének kb. 90%-át. Így a feketevíz csekély hígításban való gyűjtése lehetőséget ad biztonságos trágyává való átalakítására, amely helyettesíti a szintetikus termékeket, és megelőzi a kórokozók és más káros szennyező anyagok szétszóródását a befogadó vizekben. A szennyvíz tápanyagtartalma függ a lakosság táplálkozási szokásaitól, eltérő lehet egy országon belül a különböző rétegeknél, férfiaknál és nőknél, gyerekeknél és felnőtteknél. A 2. táblázat a kiválasztott tápanyagok mennyiségét adja meg egyes országokra; az adatokat az elfo-
gyasztott élelmiszer alapján számolták. A fejlődő országokban, pl. Haitiben, az egy főre jutó kiválasztott tápanyag mennyisége sokkal kisebb, mint az iparosodott országokban. 1. táblázat A háztartási szennyvíz főbb összetevőinek jellemzői
Térfogat (l/(ő·év)
Szürkevíz
Vizelet
Ürülék
25 000–100 000
~500
~5
Évi mennyiség (kg/fő·év) N
~4–5
~3%
~87%
~10%
P
~0,75
~10%
~50%
~40%
(P-mentes mosószer) K
~1,8
~34%
~54%
~12%
KOI
~30
~41%
~12%
~47%
2. táblázat A különböző országokban az egy fő által kiválasztott egyes tápanyagok évi mennyisége Ország
Tápanyag Nitrogén (kg/fő·év)
Foszfor (kg/fő·év)
Összesen Vizelet Ürülék Összesen Vizelet
Kálium (kg/fő·év)
Ürülék Összesen Vizelet
Ürülék
Kína
4,0
3,5
0,5
0,6
0,4
0,2
1,8
1,3
0,5
Haiti
2,1
1,9
0,2
0,3
0,2
0,1
1,2
0,9
0,3
India
2,7
2,3
0,3
0,4
0,3
0,1
1,5
1,1
0,4
Dél-Afrika
3,4
3,0
0,4
0,5
0,3
0,2
1,6
1,2
0,4
Uganda
2,5
2,2
0,3
0,4
0,3
0,1
1,4
1,0
0.4
Többféle kivitelben rendelkezésre állnak a vizeletet és az ürüléket elválasztó vécék. A gyakorlat igazolta, hogy az ilyen vécék működőképesek (pl. Svédországban több mint 3000 ilyen vécét már felszereltek). Egy másik lehetőség a vízöblítés nélküli csak vizelésre szolgáló vécék használata, ezek környezetvédelmi szempontból előnyösek: megtakarítják az öblítővizet, nem juttatnak kórokozókat a környezetbe, lehetővé teszik a tápanyagok újrafelhasználását.
Egészségi kockázatok Az emberi ürülékben található kórokozók és paraziták számos betegség okozói a fejlődő országokban. A legtöbb kórokozó megtalálható az emberi ürülékben. A legnagyobb veszély az emberek és állatok környezetének, különösképpen pedig az ivóvízforrások környezetének a megfertőzése. A fertőző betegségek terjedésének kockázata lényegesen csökkenthető, ha megakadályozzák az ürülék keveredését a vizelettel és a vízzel. Az EcoSan működtetésének lényeges lépése az anyagok visszanyerése és használatbavétel előtti fertőtlenítése. Az egészségügyi kockázatok a következők: – Az emberi ürülék lehet ártalmatlan, de nagyszámú kórokozót is tartalmazhat. A kockázat függ az adott populáció fertőzöttségétől. Az emberi ürülék a kórokozók fő forrása, így a legnagyobb egészségi kockázatot jelent. – Az emberi vizelet általában nem tartalmaz bélbetegségeket okozó kórokozókat. Csak speciális esetekben vannak kórokozók a vizeletben. – A szürkevíz általában csak kevés kórokozót tartalmaz. Mivel könynyen bomló szerves vegyületek vannak benne, a kórokozók elszaporodása előfordulhat. – Az esővíz ürülékkel erősen szennyezett lehet. Ez különösen ott fordul elő, ahol a székletet a szabadba ürítik. Az esővíz tartalmazhat állatokra veszélyes kórokozókat is. – A lakossági szennyvízben mindenféle az ürülékből származó kórokozó előfordul, a kórokozók koncentrációja a lakosság fertőzöttségének felel meg, de függ a hígítás mértékétől és a kórokozók lehetséges pusztulásától is. A nem kezelt szennyvizet mindig kórokozókkal fertőzöttnek kell tekinteni. A vizelet és az ürülék elválasztása sosem lehet teljesen kockázatmentes. A kórokozókkal, szerves és szervetlen anyagokkal való szenynyezettség nem zárható ki, de kisebb a valószínűsége, mint a hagyományos „öblítsd le és bocsásd ki” megoldás esetében. A megelőzés, az elvezetés, a megfelelő kezelés, a kockázatok ismerete biztosítja az egészségügyi kockázatok minimálissá tételét; az ürülék megfelelő kezelése a legfontosabb a kórokozók terjedésének meggátlásában. Az emberi ürülék biztonságos mezőgazdasági felhasználására az Egészségügyi Világszervezet irányelveket adott ki 1989-ben, majd 2005-ben. Az emberi ürü-
lék mezőgazdasági felhasználás előtti fertőtlenítésére vonatkozó irányelvek korszerűsítése, fejlesztése folyamatos. Keresztszennyeződés révén ürülékből a vizeletbe jutó korokozók a tárolás során elpusztulnak. A tárolás időtartama a tárolás körülményeitől (hőmérséklet, pH), a trágyázandó növénytől és a rendszer méretétől (saját vagy ipari felhasználás) függ. Saját felhasználás esetén a vizeletkeveréket minden növény esetében javasolják avval a megkötéssel, hogy a trágyázás és a begyűjtés/fogyasztás között egy hónapnak kell eltelnie. A vizelet talajba juttatását olyan növények esetében javasolják, amelyek ehető része a talaj felett nő. Ha a növény ehető része a talaj alatt van, a vizelet talajba vezetését nem javasolják, mivel a kórokozók a talaj felszínén a hő, az ultraibolya sugárzás és a kiszáradás hatására gyorsabban inaktiválódnak. Az egyéb szennyezők, így a gyógyszermaradékok, a belső elválasztású mirigyekre ható szerek eltávolítása még vita tárgyát képezi, a biztonságos felhasználáshoz további kutatások szükségesek. Az emberi ürülék biztonságos felhasználásához a kórokozók elpusztítása elengedhetetlen. Különböző kezelési módokat vizsgáltak: a tárolást, a komposztálást, az emésztést, a kémiai kezelést és az elégetést. A tárolás a legegyszerűbb, de nem megbízható módszer; az ürüléket kezelni kell, hogy ne okozzon egészségi kockázatot. A baktériumok inaktiválásához nagy pH-érték, hosszú tárolási idő, magas hőmérséklet szükséges. Abszorbens és a pH-értéket növelő anyag, pl. hamu, mész adagolása elősegíti a kórokozók pusztulását és csökkenti a rossz szag és a legyek veszélyét. A tiszta ivóvíz és az ürülék megfelelő kezelése nem elegendő a fertőző betegségek terjedésének fenntartható megakadályozásához. A kórokozók terjedését is csökkenteni vagy megakadályozni kell. A leghatásosabb eszköz, ha megakadályozzák, hogy az ürülék kapcsolatba kerüljön a vizekkel, az élelemmel és a környezettel. A második fontos eszköz a higiéniai szabályok betartása: a vécé használata után kézmosás, az étel megfelelő főzése, élelmiszerhigiénia, a víz fertőtlenítése. Összegezve a szennyvíz jellemzőit és a higiéniai veszélyforrásokat a következők állapíthatók meg: 1. A vizeletben megtalálható a vízben oldódó növényi tápanyagok többsége; a vizelet tartalmazhat gyógyszermaradékot és hormonokat, valamint az ürülék által okozott szennyeződés révén kórokozókat. Ha a vizeletet elkülönítik, a mezőgazdasági hasznosítás céljából átalakítják, ez óriási lépés lesz a tápanyagok újrahasznosítása és a vizek védelme érdekében.
2. A szennyvíz higiéniai kockázatait főleg az ürülék idézi elő. A ürülék elkülönítése lehetővé teszi fertőtlenítését és végül hasznosítását. Újrafelhasználásához azonban elengedhetetlen a kórokozók elpusztítása. 3. Az ürülékkel és vizelettel nem összekevert szennyvíz – a szürkevíz – a jó minőségű, újrahasznosítható víz forrása, abban az esetben, ha csak környezetkímélő, nem veszélyes anyagokat tartalmaz. 4. A forrásellenőrzésnek minden olyan anyagra ki kell terjednie, amely végül a vízbe jut. A minőségi újrafelhasználás sokkal könynyebb lesz, ha a háztartásban használt vegyi anyagok nemcsak elbomlanak, de ásványosíthathatók is a rendelkezésre álló technológiákkal. Szükséges továbbá, hogy a rendszer infrastruktúrája ne bocsásson ki szennyező anyagokat (pl. rezet vagy cinket). 5. Az esővíz helyileg összegyűjthető. A szennyeződésének megakadályozása azt is jelenti, hogy kerülni kell a rézből és cinkből készült esőcsatornákat – ezek nehézfémszennyeződést okoznak.
Esettanulmányok Szerte a világon – a fejlődő és az iparosodott országokban egyaránt – vidéki, városszéli és városi környezetben végzett esettanulmányok száma folyamatosan növekszik. Kisoro, Uganda 1996-ban a délnyugati városok vízügyi és közegészségügyi programja vette kezdetét az Osztrák Fejlesztési Társaság (ADC) és az Ugandai Vízfejlesztési Bizottság közreműködésével. A projekt célja biztonságos víz szolgáltatása és a szennyvízkezelés javítása a kisvárosokban és a vidéki központokban. EcoSan kísérleti projekt színhelyeként Kisoro városra esett a választás. A közegészségügyi feltételek itt rosszak, csatornarendszer nincs. A projekt indítása előtt részletes tanulmánytervet készítettek, különös tekintettel a helyi körülményekre és a felhasználók várható közreműködésére. A lakosság minél teljesebb bevonása érdekében színielőadásokat, nagygyűléseket és találkozókat rendeztek. A politikai vezetők támogatását is megnyerték.
Számos lehetőséget vizsgáltak meg. Az EcoSan alapelveinek megfelelően helyi körülményekhez alkalmazkodó megoldást fogadtak el, amely nem igényel további vízmennyiséget, védi a talajvizet az ürülék okozta szennyezéstől és a különböző maradékokat újrahasznosítja. A főbb elemek a következők: – Vizes elvezetés, csatorna, tisztítóberendezés és a kifolyó víz újrahasznosítása. – Vizes elvezetés, víztisztító tartályok, emésztőgödör ürítő és tisztítóberendezés. – Gödör-árnyékszék. – Komposztálás és száraz vécék, a komposzt, az ürülék és a vizelet trágyaként való újrahasznosítása. 1999-ben és 2000-ben több mint 250 száraz típusú magán és közvécét építettek. A háztartásokban jobban elfogadták a vécéket, mint a nyilvános illemhelyeket, amelyeket gyakran nem megfelelően használtak. Lübeck-Flintenbreite – Németország A forráselválasztást lakótelepen először a németországi LübeckFlintenbreitében valósították meg 350 lakos számára, sűrűn lakott vidéki körzetben. A felszerelt rendszer lehetővé teszi a fekete-, a szürke- és az esővíz elválasztását. Az esővizet és a szürkevizet gödrökben, majd e célból kialakított vizes élőhelyen kezelik. Tervezték, de eddig még nem valósult meg, hogy a feketevizet a szerves szeméttel együtt anaerob baktériummal kezelik, és így biogázt állítanak elő energia- és hőtermelés céljából. A fejlett technológia alkalmazása ellenére az üzemeltetési költség jóval kisebb volt, mint a hagyományos rendszerek esetében. A havi üzemeltetési költség (beleértve a villamos energia és a szilárd hulladék költségét) 1,44 €/m2, ez a költség a hagyományosan működő szomszédos házakban 2,22 €/m2. A vákuumos vécérendszer két év óta üzemel, csak apróbb műszaki problémák jelentkeztek. Az optimált öblítőrendszer csak 0,7 l vizet igényel egy-egy öblítéshez. A napi ivóvízfogyasztás személyenként 77 l, sokkal kisebb, mint a 129 literes német átlag. Csúcsfogyasztás tavasszal és nyáron jelentkezik, a kertek öntözése miatt. A megszokás után a vákuumvécék elfogadottá váltak, higiénikusabbnak tartják, mint a hagyományosakat.
Lambertsmühle – Németország Lambertsmühle régi vízimalom, amely jelenleg múzeumként működik. Az épület felújításakor korszerűsítették a szennyvízkezelést. A helyi körülmények miatt nem lehetett csatlakozni a csatornahálózathoz. Ezért önálló rendszert kellett létrehozni. Ez a forráselválasztás elvén működik. A vizeletet, az ürüléket és a szürkevizet külön gyűjtik. A működés első évében nem léptek fel problémák az elkülönítéssel kapcsolatban. Svanholm Közösség – Dánia A Svanholm Közösség ökológiai falu Dániában, amelynek saját szennyvíztisztítója van. Az elvégzett vizsgálatok fő célja az volt, hogy tanulmányozzák a vizelet trágyázásban való felhasználhatóságát, valamint a különválasztását biztosító vécéknek a szennyvíztisztító üzemelési költségeire gyakorolt hatását. Sikeres előzetes kísérletek után terv született a vizelet elkülönítésére a közösség 32 vécéjében. Az új építési tervek anyagilag lényegesen kedvezőbb megoldásokat biztosítanak, a vizelet elkülönítésére szolgáló rendszer költségtakarékosabbá tehető, a szennyvíz kisebb nitrogén- és foszfortartalma pedig egyszerűsíti a víztisztító üzemet, ami ezáltal a jelenleginél kevesebb költséggel működhet. Sund – Finnország Sund közigazgatási terület (Åland, Finnország) kis falvakból áll a sérülékeny Balti-tenger partján. A fő cél az volt, hogy a szennyvíz legszenynyezettebb részét távol tartsák a partvidéktől, megtisztítsák és a mezőgazdaságban hasznosítsák. Az eredmények szerint a nedves komposztálás kielégítően csökkenti az indikátor baktériumokat. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos kórokozók száma is megfelelő módon csökken. Végleges következtetésekhez további vizsgálatok szükségesek. Műszaki szempontból a rendszer sikeres. Åland vezető testülete fontolgatja a rendszer más helyeken való bevezetését is. Biztató, hogy a háztartásokból kikerülő foszfor és nitrogén több mint 80%-a nem szenynyezi a környezetet, hanem azt a mezőgazdaság használja fel.
Összefoglalás, következtetések Az ökológiai szennyvíztisztítás (EcoSan) alapcélja a helyi tápanyagkörforgás és vízkörforgás közelítése révén hozzájárulni a fenntartható fej-
lődéshez. Az egyes technológiák csak eszközök a cél eléréséhez. Az EcoSan technológiák a természetes szennyvíztisztítási eljárásoktól a vizeletet és székletet elválasztó vécékig, az egyes háztartásokban megvalósított eszközöktől a bonyolult, többnyire decentralizált rendszerekig számos lehetőséget foglalnak magukba. A technológiák önmagukban nem ökológiaiak, a környezettel való kölcsönhatás módja alapján válnak azzá. A szennyvíztisztító berendezések fő célja az egészségi kockázatok lehető legkisebbé tétele, és a környezet védelme. Az EcoSan rendszerek további haszna a tápanyagok visszajuttatása a termőföldbe, és az értékes víztartalékok megőrzése. Anyagilag megvalósíthatónak, elfogadhatónak, esztétikailag nem bántónak, a kulturális és társadalmi értékekkel összhangban kell lenniük; ezenfelül kell, hogy egyszerűek, tartósak és legalább olyan kényelmesek legyenek, mint a hagyományos berendezések. Ahhoz, hogy a szennyvíztisztító rendszer működjön, az egyes öszszetevőket, így a természeti környezetet, a társadalmat, a végbemenő folyamatot és a víztisztítást végző eszközt egyszerre kell számba venni. Az EcoSan előnyei a következőkben összegezhetők: – Az EcoSan csökkenti az emberi ürülékből a vízkörforgásba jutó kórokozók mennyiségét. – az EcoSan elősegíti az emberi ürülékben lévő tápanyagok biztonságos és higiénikus újrafelhasználását. – Az EcoSan a vízfelhasználás csökkentésével és az ásványi eredetű műtrágya helyettesítésével kíméli a természeti erőforrásokat, a lehető legkisebbre mérsékli a vízszennyezést. – Az EcoSan előnyben részesíti a költséghatékonyabb modulokból álló, decentralizált rendszereket. – Az EcoSan segít megőrizni a talaj termékenységét, mivel akadályozza a tápanyagok és szerves anyagok elvesztését. – Az EcoSan növeli a mezőgazdaság termelékenységét, és elősegíti az élelmiszerbiztonságot. – A EcoSan elősegíti a holisztikus, interdiszciplináris megközelítést. Az EcoSan elveinek megvalósítása érdekében 10 pontból álló akciótervre született javaslat; ez felöleli az EcoSan elvek városi területekre való kifejlesztését, a mezőgazdasági újrafelhasználást, valamint az oktatást. Számos szervezet dolgozik az EcoSan elvek megvalósulását elősegítő világháló kiépítésén. Ezek közé tartozik: az EcoSan Club (Austria; www.ecosan.at); GTZ (Németország; www.gtz.de/ecosan); EcoSanRes (Svédország; http://www.ecosanreshome.org); the Water and Sanitation Program of the World Bank (http://www.wsp.org); és a Nemzetközi Víz-
szövetség (IWA) keretében a Specialist Group on Ecological Sanitation (http://www.iwahq.org.uk/template.cfm?name=sg52). A fejlődő és iparosított országokban eltérő problémákat kell megoldani. A fejlődő országokban a fő feladat az egészségi kockázatok csökkentése a városi, a városszéli és vidéki területeken. Az EcoSan az újrahasznosítás révén kíméli a víztartalékokat, így előnyös a mezőgazdaság számára. Az iparosított országok esetében a vidéki területek szerepe kiemelkedő; itt is fontos szempont a környezet kímélése. A beruházási és működtetési költségek összehasonlítása alapján vidéken a legdrágábbak a hagyományos megoldások, főleg a szennyvízhálózat miatt. A forrást szétválasztó rendszerek működtetése sokkal olcsóbb, ökológiailag kedvezőbb, mint a hagyományos rendszereké. Megállapítható, hogy az EcoSan elv ökokógiailag egyenletesebb víztisztítást tesz lehetővé. Számos különböző olyan EcoSan alapelképzelés létezik, amely megfelelhet az eltérő társadalmi-gazdasági és földrajzi feltételeknek. Az EcoSan alapelvei, mivel a világ legszegényebbjei számára is hozzáférhetőek, összhangban vannak az ENSZ millenniumi fejlesztési céljaival. A sok technológiai lehetőség valamelyike lehetővé teszi a legtöbb társadalmi és szociális igény kielégítését. A megfelelő technológia megtalálása, megvalósítása, működtetése és finanszírozása kreativitást igényel. Összeállította: Schultz György Langergraber, G.; Muellegger, E.: Ecological sanitation – a way to solve global sanitation problems? = Environment International, 31. k. 3. sz. 2005. p. 433–444. Lechner, M.; Müllegger, E.: Wasserkonzept für ein Verwaltungsgebäude. = Erneuerbare Energie. = Zeitschrift für eine nachhaltige Energiezukunft, 2004. 2. sz. p. 33–55.