KIADJA A FŐISKOLAI MAGYAR IRODALMI TÁRSULAT

LIV. évfolyam

8—9—10. szám.

Debrecen, 1912 jnnius 1.

D e b r e c e n i F ő isk o la i Lapok . KIADJA A FŐISKOLAI MAGYAR IRODALMI TÁRSULAT.

S z e r k e s z tő s é g é s k ia d ó h iv a ta l : D e b r e c e n , F ő isk o la .

F elelő? s z e rk e s z tő :

PÉTERFFT LÁSZLÓ.

I. emelet IX. terem. ———

M egjelen havonta egy szám.

KOÓS ELEMÉR és HAVAS GYULA. K iad ó h iv a ta li fő n ö k :

Hitteus Uriás. Sohasem v o lt a szent v á ro sn ak szebb éjszakája. A m enny k á rp itjá n an n y i a ra n y ékesség, am ennyi elég volna a föld legnagyobb k irály ának, hogy g azd ag n ak m ondassák. A hold ú jra m egtelt s képe, m in t a gyerm eké, ki még nem tu d ja e szót kim ondani : an y a, D rága ezüst esőt szitált a király i p alo tá ra s az oszlopos to rn á c ra ezüst k o ck ák at rajzo lt, a cédrus oszlopok is rag y o g tak , m in t a v á la s z to tt ezüst. Szelíd olajfák illata fűszerezé a levegőt, m ely szerte té rje d t a tá jo n , m in t valam i kedves h ír, vagy szerelm es üzenet - a fá k így szeretik egym ást : illatk ö szö n tésö k et kü ld ik egy m ásn ak ; így v ágyódik a szelíd olajfa a büszke p álm a u tán . D ávid k irály felkelvéü nyoszolyájáról, a p alo ta te tejé re m en t s o tt sétála. Jó b fő v ezért eznap k ü ld te el az a m m o n iták ellen az egész Izráellel, hogy elveszessék azo k at. D ávid pedig Jeru zsálem b en m a ra d t. A k irály széllyel te k in te tt pom pás p a lo tá ja tetejérő l. Szép v o lt a szent város, b ű b ájo sán szép. F é n y és á rn y é k szeszélyes v á lto z a tb a n ra k ó d ta k össze a m agas p a lo tá k árk ád jain , m in th a valam ely m ester kezeinek m űvei le tte k volna. É s a lu d o tt egész Jeru zsálem , a lu d t és álm o d o tt. Mélységes csend őrizte a szent v árost, csak a föld lélegzése h a lla tsz o tt és a virágbim bók sziro m p attan ása, csókos illato k h alk zenéje. H oldfény és o lajillat sz ő tte k csodás álo m fáty o lt, hogy akire reáterü l, re tte n e te s t és szépet álm odik az, m in th a K éru b im o k szárn y a libbenése b ó d íto tta volna el. M ost apró h ab o k locscsanását h allja a k irály s arra néz. D rág a m edence közepén áll egy asszony, kihez hasonlót még nem lá to tt a k irály. L e-lehajlik, keblét, göm bölyű csípőit, fehér to m p o rá t m osogatja, a z tá n m egáll mozd u latlan u l, m in t fehér kősziklá a sírok előtt, T alán harcb a m en t u rára gondol, ak i erős és h atalm as és v ág y ó d ik u tá n a , hisz oly szép ez a jeruzsálem i éjszaka. M ost n y itn a k az olajfák, meg a piros g rá n á t és oly szép a tam a risfa , ez a hűs fény s hizelgő drága illat. D ávid sokáig Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Tóth János.

E L Ő F IZ E T É S I Á R A K : E g é s z é v re . . . . . . 5 k o ro n a . F é l é v r e ............................ . 2 k o r. 50 fill If jú s á g i e g y e s ü le te k n e k F ő is k o la i h a llg a tó k n a k

. . . . . . . .

4 3

k o ro n a . k o ro n a .

E g y e s sz á m á r a : 24 fillér.

nézte a fehér asszonyt, m ár a h o ldsugarak is kévéstől h u llta k a ragyogó, vilió fehérségű szobor-idom okra, a sö tét h a ja t sim o g atták , m elynek szálai villogtak, m in t az acélszablyák éle, a melle k ét p ó m ag ráp át s te rm e te királyi pálm a. S m ikor m egm osakodott volna, kijőve a feredőből s a fehéi gyolcsot m agára öltvén, eltű n t. A k irály b an m ár m egfogam zott a v étk es gyönyörűségű gondolat. Á gyasházába m ent, de nem lá to tt királynéasszonyai k ö zö tt ahhoz az egyhez hasonlót. N em tu d o tt nyugodni, elk ü ld ö tt h á t az asszony u tá n . K i lehet az ? V alam elyik főem bere m ondá : B ethsabé az, É liám n ak leánya, a H itte u s U riás felesége, A kkor elküldé D ávid k irály a m aga em b éréit s elhozatá B eth sab ét, a H itte u s U riás feleségét s bevivé az ő ágyasházába, Sohasem v o lt a szent városnak vétkeseob és gyönyörűségesebb éjszakája. P ró féta foganta tó ej v o lt. . . É s nem sokára m egüzené B ethsabé D ávidnak : T eherbe estem , D ávid ekkor k ö v etet k ü ld ö tt Jóábhoz, küldené haza H itte u s U riást. U riás h a z a jö tt s azonnal a k iiá ly elé sietett, D ávid p alo tá ja legszebb terhiében fogadá erős vitézét. U riás ném án á llt előtte. N em is­ m eré még a gyalázatot* am i r a jta esett. N yügodtan és b á tra n á llt ura előtt. H a ta lm a s ta g ­ ja ira oly szépen sim ult a harci öltöny. Csupa erő és izom, b áto rság és őszinteség v o lt egész alak ja. A királyok k irálya, ki v alam ik o r vénh ed t a ty já n a k , Isain ak ju h a it őrizte B ethlehem ben s igen kis te rm e tű vala, egészen éltörp ü lt a h atalm as főem ber m ellett, csak az a la ttvaló csendes alázatossága te tte U riást m érhetétlenül kisebbé a nagy királynál. U riás állt ném án, engedelm esen s lelkes te k in te te D ávid királyi a rc u la tá n n y u g o d o tt. G yönyörű erős fej v o lt az U r'ásé : mélységes fekete szem ek, sötétek, m in t a legszebb éjszaka s m int a boszszúállás, merész hajlású orr, apró fekete csig á k b a ‘borúló szakáll s az erős vállakon a szétömlő acélszálú haj, m in th a h a lo tt holló borúina te rp e sz te tt szárn y ak k al a b arn a sz ik lá k ra . . . Jelzet: 63.713

2

DEBBECENL FŐISKOLAI LAPOK.

B e th e s a b é ! B eth esab é, gyönge liliom, mi lesz, h a ez a szerelm es.óriás reájön a m eggyaláz ta tá s r a ? Mi lesz, ha egy reggel v érh arm ato s lesz a legszebb fehér lilom s h a lo tt lesz Izráeí legszebb asszonya, ak in ek látá sa is gyö n yörű­ séges s a csókja a p arázn aság édes öröm ére h a jto tta az igazságos k irá ly t. D ávid m egszólítá Ó riást s kérdező sk ödött tőle a h a d a k állása felől : hogy v an Jó áb , h á t a nép, h á t a h arc diadalm as-e ? Pedig nem ezek érdekelték ez ó ráb an D ávidot. E z u tá n elbocsátá U riást s k érte, hogy m enjen haza, legalább lá b a it m ossa meg. Ó riás k im en t, de csak a p a lo ta a jta já ig s m ikor este le tt, az aj tó elé 'fe k ü d t D ávid szolgáival e g y ü tt s fü rtö s fejét a p a lo ta küszöbére h a jtá és nem ju to tt eszébe, m íg el nem a lu d o tt, hogy kem ény az a k ő p árn a s hogy B eth esab b é kebele, m in th a ró zsap árn a volna, lágy, fehér és illatos, hogy angyalokk al álm odik, aki fejét re á h a jtja . Jo b b is v o lt így': g y alá za t és h alál p á rn á ja le tt volna m ár az Ó riás szám ára. Csak e lalu d t a kőágyon és álm o d o tt cso d álato st és m eg m ag y arázh atatla n t a fehér liliom ról, m elynek lágy, fehér kelyhe egy éjjel tele le tt vérrel. A ztu án nehéz h arcokról az am m o n iták k al, de a fehér liliom o tt is csak az ú tjá b a n vo lt, m eg se lá tta , végig ta p o s o tt r a jta s a v ér m ár a sajá t' szívéből is csörgött, m in t a p a t a k '.. . B ethesabé ! B e th ­ sabé ! Ó riás fölébrédt, az arca tele v o lt könnyel s szép göndör h a ja az éjszaka h a rm a tja iv a l D áv id n ak m egjelenték, hogy Ó riás nem m en t el az ő házához, D ávid ú jra m aga elé h iv atá s m egkérdezte Ó riást : M iért nem m entél el a_ te házadhoz ? • Ó riás a k irá ly ra em elte erős szem eit, szólt és zen g ett a h an g ja, m in t a tíz h ú rú hárfáé, m ikor az Ű r d ícséretit zengik ra jta . — Az Isten lá d ája , Izráel és J u d a nem zetsége sá to ro k b a n la k n a k és az én u ram , Jó áb , és az én u ra m n a k szolgái a n y ilt m ezőn tá b o ro z n a k : hogy m ennék én be az én házam b a, hogy egyem és igyam és feleségem m el h áljak . Ü gy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem m ivelem a z t ! E rő és b áto rsá g v o lt e h an g b a n . D ávid ú jra s z ó lt : M aradj i t t m a is és h o lnap elboesátlak. E z u tá n b e h ív ta p a lo tá já b a s jó illatú bo rral lerészegíté Ó riást. Az ita ltó l tá n to rg o tt az óriás, . szem e fénye e lb ág y ad t á d rág a nedű édes erejétől s to m p á n v ilágolt az íves szem öl­ dök a la tt , m in t k ét hom ályos d rág ak ő s fényes fekete szakállán alácso rg o tt az aran y szín ű édes bor, erős dom ború hom loka ra g y o g o tt a m á ­ m oros, szerelm es g o n d o lato k tó l, de fo g ad ását m ég sem feledé el s le tá m o ly g o tt ú jra a p alo ta elé, hol a virágos fák fűszeres illa ta m ég in k áb b ■b efáty o lo zta ö n tu d a tá t s ahogy az éjjel jö tt, úgy sö té tü lt el lelke világa is, csak a fogadása Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

8 —9— 10. szám.

világolt elm éjében, m in t egy szál g y erty a a ro p p a n t b o ltú terem közepén. Z sib b ad t tag o k ­ kal d ű lt ú jra a kőágyra s a lu d t és álm o d o tt zűrös csodákat. B e th sa b é t lá tta tán co ln i M achanajim beli k ö rtá n c b a n és m indenki B e th sa b é t nézte : a vitézek és a nép és D ávid és U riás is. S a legázolt lilom ú jra feléled és szebb le tt, m in t a n n a k e lő tte . . . de az U riás vére elap ad t, m in t a kevés vizű t ó . . . R eggelre elszállt a zűrös álom , de a szeme m egint tele v o lt könnyel és szép göndör h a ja az éjsz ak án ak h a rm a tjá v a l. D ávid ú jra h iv a tá U riást. L evelet írt Jó á b nak , a S éruja fián ak s U riásn ak n y ú jto tta , hogy vigye el a z t R a b b a városához, ahol Jó á b és v itézei a v á ro st ostro m o lták . A levél pedig így szólt : Á llassátok U riást legelői, ahol a harc leghevesebb és h á ta m ögül fu ssato k el, hogy m egölettessék és m eghaljon. U riás á tv e tte a levelet, k in y ú jto tt kezeivel földig h ajo lv a üdvözlé a k irá ly t s eltá v o z o tt a p alo táb ó l. E k k o r sem m en t s a já t háza-felé. J a jj, h a B eth sab é lá tn á , nem tu d n a elválni tő le . . . és elveszne R a b b a városa. K i tu d ja , m it ír e fontos levélben a k i r á l y . . . H a tu d ta v o ln a ,!. .. R a b b a városához közel ta lá lá J ó á b o t és á lta l­ ad é a k irály levelét. A következő ro h am n ál az első sorba állí­ to ttá k U riást. H a rc o lt az óriás, m in th a s ably á ja élén fü g g ö tt volna D ávid egész királysága. E gyszerre le h a n y a tlo tt, m in th a a D ávid palo­ tá já n a k leg h atalm asab b oszlopa dőlt volna le s a m elléből csö rg ö tt a vér, m in t a p a ta k , ragyogó fekete szakállán lefolyt a piros v ér s por szennyezd be a kem ény f ü r t ö k e t . .. A h a d a k gyors lép tű fu tá s á t h a llo tta még, a z tá n ném a le tt m inden, csak a le tö rt v itézek sóhaja v e r­ g ő d ö tt a levegőben, m int tö r ö tt h o lló sz á rn y a k ... U riás m ég gondolkozott, a z tá n halálos lá to m á ­ sok b o ríté k el szabaduló le lk é t. . . Szeme ho­ m ályos fáty o lé n keresztül lá tta a ro p p a n t csil­ lagos b o lto t m aga felett s drága o lajíllato t h a j­ t o t t felé a s z e llő .. . B é th s a b é .. . hol jársz i t t . .. fehér liliom ne jöjj' ide, m ert bekevered m ag a d a t a v é r b e .. . Ne nézd az arcom , olyan, m in t a vér s h ajam p orba kev ert. Az én uram , D áv id k irá ly k ü ld ö tt id e . . . B e th s a b é . . . E s lassan e lh aló d o tt a hangja, m in t a hárfáé, m ikor v e rt seregek g y ászát zengetik r a jta és a nagy búsúlás m ia tt e lp a tta n az ezüst h ú r. É s m ikor m eg h allo tta B ethsabé, hogy m eg­ h a lt az ő férje, m egsiratá U riást. E lküldé a zért az Ü r N á tá n p ró fé tá t D áv id ­ hoz, m e rt u tá la to s v o lt az Ű r elő tt D ávid e cselekedete. N á tá n a k irá ly ra em elte kezét s így s z ó l t : H itte u s U riást fegyverrel ölted meg és az ő feleségét m ag ad n ak v e tte d fe le sé g ü l.. . ne táv o zzék el a fegyver soha h á z a d b ó l. . . a te fiad is, ki le tt n é k e d . . . bizonnyal m eghal. Jelzet: 63.713

8 — 9 — 10. s z á m .

D EBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

D ávid k ö n y ö rg ö tt és b ő jtö lt és p a lo tá já n a k m á rv á n y -p a d la tá n fek ü v ék egész é j j e l . . . Még is h e te d n a p ra m eg h alt a g y e r m e k .. . É s B eth sabé s í r t . . . A H itte u s U riás k io n to tt vére ki­ á lto tt az é g r e .. . A szom orú liliom m ég is fel­ éled és szebb le tt, m in t a n n a k elő tte és boldog­ n ak m o n d o ttá k ő t a királyné-asszonyok k ö zö tt. De az U riás vére elap ad t, m in t a kevés vizű t ó . .. Koós Elemér.

É jfé l. Álmom : d erm ed t különös ülöm. Agyam : hideg kőravalal. Az éj : fekete gyászleritőm , M agam : holtfehér, m int a fal. Szobám : rám hajló, to m p a sírbolt. Sírköm helyén : a b á n a t áll. A sirato m , a z : senki, senki. K aszás diszőröm : a haiál.

Mese . . . Vajahol m essze, m int az álom , Á llanak mély fekete term ek. V alahol égy nagy éjszakában. E látkozott c-ö n d palo táb an Egy ködvizű óceán m ellett. Állanak m ély. fekete' term ek. T ető iü l talp ig gyászlepelben. S e to m p a term ek éjjelében O tt fekszem én is feketében, R avatalon fekszik a lelkem . T elő tü l talp ig gyászlepelben. És szem födöm az éjnek árnya, A v irrasztó m a csönd a b á n a t És ben n em a nagy éjszakának Halálos álm a, örök álm a. És alszom , alszom , mit se várva S állan ak m ély fekete term ek. Valahol egy nagy éjszakában, E látkozott C sönd-palotában, Egy ködviza óceán m ellett . . .

3

A té r s idő : a végtelenbe tűnne. E .et, álom : m egszűnne végre lenni. K öröskörül .csak éj. csak ür. a sem m i. S ülnék örökre, ném án, m egkövülve. Nem tudva többe tért, időt, világot . . . Miként az óra, mely halkan m egállóit.

Csöndben, messze . . . (Phantasm aguria.j

Az álom béli, titkos légi honban, id ő tle n , félig-van lét m esszi m élyén T eretíen. félig-nincs lét m esszi m elyén Egy égi, légi tó. S e tisztalég, e tisztáfénv világban, A légvizű, világos tó vizében, A fényvizű, világos tó vizében Az ősi, ősi csönd. Se tü k re nincs, se h ossza nincs, se mélye. A könnyű légi hullám m ozdulatlan, S ulvatlan éth er-h ab ja m ozdulatlan. És tiszta, tiszta kék. Ö rökszent béke len t a csönd tav áb an , Egy véghetetlen, h an g tala n nagy álom , Ü veg-szinetlen, m ozdulatlan á lo m : A boldog csönd-halál. A boldog csönd-halál haláli csöndje, S csak álom'szó az em lékek h arangja, Az em lékeknek elsülyedt h arangja, C sak tom pa csönd-zene. Csak tom pa, to m p a csönd a légi honban, Időtlen, felig-van lét m esszi m élyén, T eretlen, félig-nincs let m esszi m élyén : Egy égi, légi tó. És én e légi tó vizébe fúltan, N yitott szem ekkel, m ozdulatlan úszom , Sok éve, alva. úszom , egyre úszom , Én, boldog csönd-halott. \ Darvas János.

Gustave Flaubert: La légende de st. öulien l’hospitalier.

Némán, megkövülve . . . Ha m ost e csöndes óra így m egállna. A szívem halkan, félön egyet ütne. R eám b o ru ln a itt az álm ok álm a. S ülnék örökre, n ém án, m egkövülve. Az óra fönn a vén falon m egállna. A tü k ö r n ézn e hosszan elm erülve. S én búsan, m esszi mély csodát csodálva. N yitott szem em m ereszteném az űrbe. Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

A Ju lién a ty ja és a n y ja egy v á rk a sté ly t la k ta k , erdők közepén, egy m agas d o m bra építve. A négy saro k to ro n y hegyes te te je ólom ­ pikkelyekkel v o lt födve és a falak alap ja a sziklákba eresztve, m elyek egyenesen m eredtek föl a védőárok tövéből. Az u d v ar kövezete tis z ta volt, m in t egy tem plom m á tv á n y la p ja i. A hosszú csato rn ák sá rk á n y to rk á n z ú d ú lt az esővíz a cisterna felé és az ablakok p árk án y ain , m inden em eleten, Jelzet: 63.713

4

D EBRECEN I FŐISKOLAI LAPOK.

8 — 9 — 10. -száiu. '

fe s te tt agyagszilkéknen, bo1 egy bazsalikom , h in te tt földön. A leg ritk áb b fűszereket ették olyan kövér csirkékkel, m in t egy b á r á n y ; hol egy helio tro p n y ilad o zo tt. E gy külső karóból k észü lt k erítés övezet szó rak o ztatásu l tö rp e jö tt ki a p ástéto m b ó l és először egy gyüm ölcsfával teli k e rte t, a ztán nem v o lt m ár elég a szilke, m ert a töm eg n ő ttö n v irág -ág y ak at, hol a virágok b e tű a la k ra v o ltak n ő tt, úgy k ellett inni kalapból, sisakból. ü ltetv e, az tá n m ég egy szőlőt apró lugasokkal, Az an y a nem volt o tt az ünnepélyeken. ahol friss levegőt szív jan ak és egy te k e já té k o t F e k ü d t az ágyában, csöndesen. E gy este m eg­ az ap ródo k szó rak o ztatására. A m ásik oldalon ébredve észrevette, m in th a az ablakon beszűrő­ ta lá ló d ta k a k u ty aó l, az istállók, a sütőház, a dő holdvilágon egy árn y ék m ozogna. E gy aggas­ présház és a csűrök. K örül m in d e n ü tt nagy zöld ty á n v o lt csaláncsuklyában, olvasó *k derekán, ré t, legelőnek, te rü lt el, k ö rü lü ltetv e erős tü sk e ­ zsák a vállán, ahogy rem etéknek szo k o tt lenni. O dalépett az ágy fejéhez és így szólt, anélkül, kerítéssel. B ékén éltek m ár olyan rég, hogy le se hogy az a jk a n y ílt volna : e re sz te tté k tö b b é a csapóhíd v a s rá c s o z a tá t; az — Ö rvendezz, óh, anya, fiad szent leszen ! Az úrnő sik o lto tt, de az öreg rá sik a m lo tt a á rk o k tele v o ltak v íz z e l; a fecskék a falp ár­ k án y nyílásaib a fészkeltek ; és az őr, aki egész holdsugárra, szelíden felszállt a levegőbe, aztán n a p já r t a falon, m ikortól a n ap m ár nagyon e ltű n t. A lakom a zaja egyre m ag asab b ra h ág o tt. s ü tö tt, b e h ú z ó d o tt a faköpönyegbe és elaludt, Ö pedig az angyalok h a n g já t h a llo tta és feje m in t egy szerzetes. v issz a h a n y a tlo tt a v ánkosra. M ásnap az egész m eg k érd ezett cselédség O dabenn a v á rb a n az a jtó k vasalásai ra ­ g y o g tak m indenfelé ; a szo b ák at v a sta g szőnye­ á llíto tta , hogy nem lá tta a rem etét. Álom \a g y gek ó v tá k a h id e g tő l; a szekrények tele v o lta k valóság, de az é nek k ellett i tt nyilatkoznia ; de ru h an em ű v el, a pincékben tö m érd ek v o lt a az ú rnő gondos v o lt sem m itse m ondani, m ert boroshordó, a tö lg y fa kincses-szekrények re- félő, hogy gőggel ta lá ljá k vádolni. csegtek-ro p o g tak a pénzeszacskók súlya a la tt. A vendégek eloszlottak reggel és a Ju lién A fegyver-terem falán látn i le h e te tt a a ty ja a v á rk a p u n kivül ta lá lta m ag át, ahová zászlók és állatfejek k ö zö tt m inden idők és éppen az u tolsót kísérte, m ikor egyszerre egy m inden népek fegyvereit, elkezdve az A m alé- koldús te rm e tt elibe a ködben. E gy fo n o tt szaciták p a ritty á itó l és a G aram an tek gerelyeitől k állu cigány volt, a k a rjá n ezüst karperecek és egészen a m ór péterkésig és a n o rm an d v as­ lán g o ltak a szemei. Ü gy tö rd e lte ezt az össze­ függéstelen szav ak at, m in t egy léleklátó : ingig. A ko n y h a nagy n y ársán egy ö k rö t le h e te tt — A fiad, a f i a d . . . sok v é r . . . sok dicső­ f o r g a tn i; a k ápolna o lyan p azar volt, m in t egy s é g .. . M indig b o ld o g ... Császár c s a lá d ja ... k irály im aterm e. E gy félrébb helyen még egy L ehajolt, hogy fölszedje az alam izsnát és róm ai fürdő is volt, de a jó nagy ú r m eg fo sztotta elveszett a fűben. E ltű n t. m ag át tőle, a z t ta r tv a , hogy ez a b álv án y -im á­ A jó v á rú r n ézett jobbra, n ézett balra, h ív o tt, a k it b irt. Senki. A szél fú jt és felszálltak a dók szokása. M indig egy rókam álos köpönyegbe b u rk o ­ ködök. E z t a lá to m á n y t an n ak tu la jd o n íto tta , lózva já rk á lt a h ázb an , igazságot o sz to tt a hogy fá ra d t v o lt a feje, m ert nagyon keveset béreseinek, b é k íte tte a perlekedő szom szédait. a lu d t. H a kibeszélem , m indenki kinevet, — Téli időn nézegette, hogy h u llan ak a hópihék, m o n d o tta. v agy o lv a sg a tta a h istó riás k ö n yveket. Az első A zonban a fia szám ára re n d e lte te tt fényes szép napon m ár m én t az öszvérén a d ü lő ú tak ra , jövő e lv a k íto tta , b ár az ígéret nem v o lt világos a zöldülő gabona szélében, és b eszélgetett a és még az is kétes volt, hogy h allo tta-e. paraszto k k al, ak ik n ek jó ta n á c so k a t a d o tt. Sok A h ázastársak őrizték titk u k a t. De m ind­ kalan d u tá n feleségül v e tte egy n ag y ú r leán y át. k e ttő egyform a szeretettel becézte a g y e r m e k e t; A felesége nagyon f e .é r volt, egy kicsit és úgy nézve rá, m in t Isten tő l m eg áld o ttra. büszke és kom oly. A fej-ékének a k é t ága V égtelen te k in te tte l v o lta k irá n ta . A kis ágya sú ro lta az ajtó fele k et és d rág a szövet ru h á já n a k a legfinom abb pehellyel v o lt tö ltv e ; egy galam b az u szály át h áro m lépésre v o n ta m aga u tán . A form ájú lám pa ég ett felette folytonosan ; h árom h áziren d et úgy ta r to tta , m in t egy kolostorban. d a jk a rin g a tta és gondosan bepólyálva a b ro k á t M inden reggel k io szto tta szolgálóinak a m u n k át, ta k a ró já b a n , gyönggyel r a k o tt főkötőjében, felv ig y ázo tt a b efő tte k re és a kenőcsökre, font rózsás arcával, kék szem ével olyan volt, m in t a rokkán , v ag y o ltá rte rítő t h im zett. É s m ert a Jézu sk a. A foga anélkül jö tt, hogy sírt volna nagyon k érte Isten t, k ü ld ö tt neki egy fiút. csak egyszer is. A kkor a z tá n nagy v o lt o tt az öröm és a M ikor h é t éves volt, a n y ja énekelni ta n í­ keresztelő h áro m n ap és négy éjszaka ta r to tt, to tta , É s hogy b á to r legyen, az ap ja fö lte tte egy fáklyavilágnál, h árfa szava m ellett, virággal nagy lóra. A gyerm ek ö rv en d ezett és h am arosan Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

8— 9 — 10. szám.

D EBRECEN I FŐISKOLAI LAPOK.

m e g ta n u lta m in d ent, am it a h arci m énekről tu d n i kell. E gy nagyon tu d ó s, öreg szerzetes ta n íto tta neki a S zen tírást, az ara b szám okat, a la tin t és azt, hogy hogyan kell az író k á rty á n m in ia tű rö ­ k e t festeni. E g y ü tt d olgoztak egy to ro n y leg­ felső szobájában, m inden lárm átó l messze. A tan u lás végeztével leszálltak a k ertbe, ahol lassacskán sé tá lg a tv a v izsg á lg a tták a v irá ­ gokat. N éha lá tta k a völgy alján elhúzódni hosszú sor teh erh o rd ó öszvért, m ik et egy keletiesen felcicom ázott gyalogos v e z e te tt. A v á rú r m eg­ ism erte, hogy kereskedő és o d a k ü ld ö tt egy inast. Az idegen bizalom m al gerjedve v isszatért az ú tb ó l és m ikor b ev ezették a fogadó-terem be, feln y ito g a tta bárso n n y al, selyem m el, ékszerek­ kel, m irrh áv al, ism eretlen szokás különös t á r ­ gyaival teli lá d á já t. A végén jám b o r elm ent kövér haszonnal és hogy ak árm i kegyetlenséget tű r t volna. M áskor zarán d o k csap at zö rg e te tt a k ap u n . Á tá z o tt ru h á ju k gőzölgött a tű z m ellett és m ikor jól v o lta k lak v a, elbeszélték az u ta ­ z á su k a t ; b o ly o n g o ttak a ta jté k o s tengeren, hogy m en tek a forró honiokon gyalog, a pogányok kegyetlenségeit, Syria o dúit, a Jézu s já sz lá t és á szent sírt m ilyen. A ztán a d ta k a fiatal ú rn ak csig ah éjak at a köpönyegükről. A v á rú r g y a k ra n m egvendégelte régi fegy­ v e rtá rsa it. Ilyenkor iddogálva, ráem lékeztek a h ad ak o zásaik ra, az erősségek o stro m ára a hadi gépekkel és a m eseszerű sebesülésekre. Ju lién , aki h a llg a tta őket, közbe-közbe k i á l t o t t ; akkor az ap ja nem k é telk e d ett, hogy h ódító lesz később. De este k ijö tt az angelusról, m ikor elm ent a ha-jlongó szegények kö zö tt, annyi szerénységgel és olyan nem esen o szto g a tta az alam izsnát, hogy a n y ja m ár lá tta is, m in t eljö­ vendő érseket. A k áp o ln áb an szülei m ellett v o lt a helye és bárm i hosszú v o lt az isten itisztelet, térdepelve m a ra d t az im azsám olyon, a fövege a földön, a kezei összekulcsolva. E gyszer a mise a la tt észrev ett egy kis fehér egeret, a m in t k ijö tt a falból egy lyukon. O tt tip e g e tt az o ltá r első lépcsőjén és három , négy forduló u tá n v isszam enekült. A m ai v a sá r­ napon a gondolat, hogy m g in t lá th a tja , nyug­ ta la n íto tta . V isszajö tt és ő v alam en n y i v asárn ap v á rta és m ert a lk alm atla n volt, elfogta ellene a gyűlölet és e lh a tá ro z ta elveszíteni. E e z á rta te h á t az a jtó t, sü tem én y -m o rzsát h in te tt el a lépcsőn és o d aállt egy p álcával a ly u k elé. H osszú v árak o zás u tá n m egjelent egy rózsaszí orr, a ztán az egész egér. M egütötte, kö n nyedén és m egdöbbent, lá tv a ezt a kis te te ­ m et, am i nem m occant tö b b e t. E g y vércsöpp foltozta a m á rv án y la p o t. H irtele n feltö rö lte a Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

5

k a b á tu jiá v a l, k id o b ta az egeret és nem szólt senkinek sem m it. A k e rt m ag v ait m indenféle apró m ad ár szedegette. K ita lá lta , hogy borsó­ szem et t e t t egy nádszálba. M ikor csicseregni h a llo tt egy fán, odasom polygott, felem elte a csövet, felfú jta az a rc á t és oly bőven h u llo tta k a v állára az apró állatk ák , hogy nem tu d ta m egállani nevetés nélkül, a csinyjétől boldogan. E gy reggel visszafelé m en t a b ásty á n , lá to tt a m agas m ellvéden egy galam bot, aki p ip isk éd éit a napon. Ju lién m egállt, hogy nézze. Egy rés v o lt a falon e helyen és egy kövicset ta lá lt az u jjai a la tt. M egcsóválta a k a rjá t és a kő elta lá lta a m a d a ra t, am i h an y att-h o m lo k z u h a n t az árokba. ' Ő pedig ro h a n t a m élység felé, m egtépve m ag át a bokrokon, fürkészve m in d en ü tt, ügye­ sebben; m in t egy k ö lyök-kutya. A tö rö tt szárnyú galam b felakadva v erg ő d ö tt egy bokor ágán. Az életének a m akacssága ingerelte a g y e rm e k e t; fo jto g atn i kezdte és a m a d á r rángatódzása m eg d o b o g tatta a szívét, m eg tö ltö tte zajló, szilaj gyönyörűséggel. M ikor kim eredt a m adár, fé lá ju ltn a k érezte m agát. E ste a v acsoránál az ap ja k in y ila tk o z ta tta , hogy az ő k orában agarászni kell tan u ln i. ÉS h o zo tt egy öreg te le írt fü zetet, am iben m inden fel v o lt sorolva a vadászatról. E gy m ester m a­ g y arázta neki ta n ítv á n y á n a k a m űvészetet, hogy kell id o m ítan i a k u ty á k a t, b e ta n íta n i a sólym ot, kifeszíteni a csapdát, m egism erni a szarv ast á p árájáró l, ró k á t a nyom áról, fa rk a st csapásáról, a jó m ódot m egkülönböztetni a já rá su k a t, hogy lehet elejteni őket, hol van rendesen a fészkük, m ik a legalkalm atosabb szelek, a h an g ju k előszám lálásával és a k u ty á k zsák m án y án ak a szabályaival. M ikor Ju liá n m in d en t tu d o tt könyvnélkül, ap ja egy k u ty a fa lk á t á llíto tt neki össze. Ez állo tt először huszonnégy b erb er ag ár­ ból, sebesebbek, m in t a gazella, de m egvadul­ h a tn a k ; aztán tizen h ét p ár b reto n k u ty áb ó l, am iknek vörös szőre fehérrel ta rk a , am ikre m in d en t lehet bízni, erős a szügyük és nagy vonítók. A v a d k a n m eg tám ad ására és a veszé­ lyes k ib ú v ó k ra o tt v o lt negyven véreb, hosszú szőrűek, m in t a m edve. A ta tá r kom ondorok m ajdnem olyanok, m in t egy szam ár, égőveresek, széles derekak, akik a rra v o ltak szánva, hogy a bölényeket üldözzék. Az uszkárok fekete szőre rag y o g o tt, m in t az atlasz. A vizslák csaholása leiért a sinkoránok böm bölésével. E gy e lk e ríte tt u d v a r­ ban m o rgott, a lá n c á t ráncigálva nyolc vérben forgó szem ű dán dogg, m ik a lovas m ellére u g ra ­ nak és nem fé ln e k 'a z oroszlántól. A sólym ászat ta lá n m eg is h a la d ta a k u ty a ­ falk át. A jó v árú r, pénzerővel m egszerzett Jelzet: 63.713

6

D EBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

k aukázusi hím só ly m o k at, babyloni sóly m okat, ném et g efrau to k a t, szirti sólym okat, am ik et a jeges te n g er szikláin fogtak. E gy nagy, szal­ m ával fe d e tt d ú cb an la k ta k és nagyság szerint az ülőre kötve. E lő ttü k egy d arab gyep volt k ih asítv a, ahová időről-időre k ite tté k őket, hogy meg ne m eredjenek. É s o tt v o lta k összegyűjtve a v ad á sz tarisz­ nyák, a horgok, a tő rö k és csap d ák m indenféle f a jtá ja . G y ak ran v o n u lta k ki a m ezőre a m adarászó k u ty á k k a l, m elyek h am aro san á lltá k a v a d a t. A kkor a h a jto k , lépésről-lépésre h alad v a, szét­ te r íte tte k érzéketlen te s tü k fö lö tt egy m é rh e te t­ len hálót, vezényszóra az ebek u g atn i k ezdtek ; a fü rje k felrö p p en tek ; és a környékbeli m eg­ h ív o tt dám ák , férjeik, a gyerekek, a kom ornák, m indenki o d aszalad t és k önnyűszerrel fogdosta őket. M áskor, erdei h a jtó v a d ász ato n , do b o t v e re t­ te k ; ró k ák is h u llo tta k a verem be ; v ag y pedig a kiérkezésnél, felbomoJva a ren d fa rk a s t is csíptek el, élve. De Ju lién m eg v etette ezt a k ö n n y ű csele­ k et ; jobb sze retett vadászni messze a világtól, a p a rip á já n és a sólym ával, m ely m ajdnem m indig egy nagy k aukázusi sólyom volt, fehéi, m in t a hó. A fején a szorító kócsagforgóval volt ékes és aranycsörgők rezegtek a k arm án ; és szilárdan ü lt az u ra k arján , ha a ló v á g ta to tt is és csak úg y tű n te k el m elle ttü k a m ezők. Ju lién , k ib o n tv a a kötelékeiből, egyszerre el­ b o c sá to tta és a m erész m ad ár úgy csap ó d o tt fel a levegőbe, m in t a k ilő tt n y í l ; és látn i lehe­ t e t t o tt fenn k é t egyenlőtlen p o n to t forogni, összecsapódni, szétválni, az tá n előtűnni a kéklő m agasságban. A sólyom nem v á r a to tt a leszállással, hogy s z é tté p e tt n éh án y m a d a ra t és visszajőve rem egő szárnyakk al ü lt a v ask ezty ű re. íg y e jte tte el Ju lién a gém et, a, k á n y á t, a v a rjú t és a keselyűt. S zerette, ha szólott a v a d ászk ü rt, k ö v etn K a k u ty á it, kik ro h a n ta k a dom bok hajlásain, á tu g rá lta k a p atak o k o n , c sö rte tte k az erdőn és m ikor a szarvas bőgni k e zd e tt a h ara p áso k m ia tt, hirtelen kivégezte és g y ö n y ö rk ö d te tte a kom ondorok dühe, m íg felfalták azonm ód szét­ d arab o lv a a gőzölgő bőrön. K ödös napokon b e v e tte m ag át egy m o­ csárba, lesni a v a d lu d a t, a v id rá t és a v ad k acsát. M ár h ajn a ltó l v á rta a to rn á co n három csatlós, és az öreg szerzetes h iáb a in te g e te tt neki, hogy visszahívja, Ju lié n nem fo rd u lt vissza. M ent égető napon, esőben, z iv a ta rb an , iv o tt forrás­ vizet a kezéből, e v e tt v a d a lm á t m enésközben, h a fá ra d t volt, len y u g o d o tt egy tölgy alá ; éjfélen já r t haza, sárosán, véresen, tü sk ék k el a h a já b a n és éreztetv e a v ad á llato k szagát. Olyan lett, Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

8 - 9 — 10. szám .

m in t azok. M ikor m egcsókolta az an y ja, hidegen fo g ad ta az ölelését, m in th a m ély dolgokra gon­ d o lt volna. E gy késdöféssel ölte m eg a m edvét, b árd d al a b ik á t és a v a d k a n t lándzsával, sőt egyszer, hogy egy b o tn ál egyéb nem v o lt nála, azzal v éd te ön m ag át egy sereg farkastól, akik egy vesztőhely tö v éb en a h o lta k a t rá g tá k . E gy téli reggel n a p feljö tt elő tt m en t el, jól felszerelve egy jó íjjal a vállán és egy nagy csomó szárnyas nyillal a nyeregkápán. A rabs p arip á ja lépte a la tt d o n g o tt a föld. K ét borzeb loholt u tá n a . Az ólmos eső a köpenyére fag y o tt és a kegyetlen északi szél fú jt. Az ég alja m egvilágosodott és a h ajn alp irk ad ásb an m eg láto tt k ét n y u lat, am in t a b arázd a szélén já tsz o tta k . A k é t eb azonnal h an y ath o m lo k u tá n a és egy-kettő, m egölték őket. N em sokára az erdőbe értek. E g y ágon egy h id eg v ett fa jd k ak as a lu d t a szárnya alá d u g o tt fejjel. Ju liá n egy kardcsapással lecsapta a lá b á t és fel se szedte, fo ly ta tta az ú tjá t. H áro m óra m úlva egy oly m agas hegyen v e tte észre m ag át, hogy az ég m ár feketének látszo tt. E lő tte olyan v o lt a szikla, m in t egy fal, lefelé. A legvégén k ét zerge nézte a m élységet, M ert nem volt nyíl nála (a lova lenn m a ra d t) a z t gondolta, hogy leszáll hozzájuk. K é tré t hajolva, m ezítláb, végre elérte a zergéket és az elsőnek a szügyébe döfte a tő ré t, a m ásik halálos ijed ten leu g ro tt a m élységbe. Ju liá n felállt, hogy leüsse és lecsúszva, egyenes lábbal, a m ásik h u l­ lá já ra h u llo tt, szem be a szakadék tetejével, ki­ te rje s z te tt karokkal. V isszakerülve a síkra, egy hosszú sor fűzfatö n k ő m ellett m en t végig, m elyek egy folyót szegélyezték. Időről-időre alacsonyan repülő d a ru k h ú z ta k el feje fölött. Ju lién csak az osto­ rá v a l ü tö tte el őket és nem h ib á z o tt egyet se. A zonban a langyosabb levegő m egolvasz­ to tta a z ú zm arát, nagy ködök höm pölyögtek és elő b ú jt a nap. É s m egvillant m essziről egy m egaludt tó, m ely h a so n líto tt az ólomhoz. A tó közepén volt egy vad, am it még nem ism ert, egy fekete o rrú hód. D acára a távolságnak, egy nyíl le te ríte tte és ő sajn á lta , hogy nem v ih e tte el a b ő rét. T o v áb b m en t egy nagy fasoiban, hol az óriás fák k oronája d iadalívben b o ru lt Össze az erdő b e já ra tá n á l. É gy kecske u g ro tt elő a sűrű­ ből, egy d ám v ad tű n t fel a keresztú to n , egy borz b ú jt elő a lyukból, egy p áv a te r íte tte szép fa rk á t a pázsiton — és m ikor m ind ele jte tte őket, m ás kecskék, m ás borzok, m ás d ám v ad ak , m ás p áv ák jö tte k és rigók, szarkák, p in ty ek , rókák, vadm acskák, hiúzok, m in d en fa jta v ad , m inden lépésre tö m érd ek eb b ek . K ö rü lö tte to ­ Jelzet: 63.713

8— 9 — 10. szám .

D EBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

lo n g tak , rem egve, a te k in te tű k tele v o lt sze­ lídséggel és könyörgéssel. De Ju liá n nem fá ra d t ki az ölésben, m eg­ m egfeszítve az íjjá t, k irá n tv a k a rd já t, ütve a csák án n y al és nem gondolt sem m ire, nem em lékezett sem m ire. V ad ászato n v o lt ism eret­ len országban, végtelen idő óta, léteiének egye­ düli tén y e által, m in d en t elvégezve olyan könynyeden, a k á r az álm okban. K ülönös lá tv á n y á llíto tta meg. A szarvasok m e g tö ltö tte k egy félköralak ú völg y et és egym ás h eg y én -h átán tolongva, a \
p a tria rk a , egy bíró, m íg egy messzi h aran g csi­ lingelt, három szor ism ételte : — Á tk o zo tt, á tk o z o tt, á t k o z o t t ! E gyszer m ég m egölöd a p á d a t és a n y á d a t ! M egrogyott a térd e, lezárta szelíden a sze­ m ét és vége le tt. Ju lién m egdöbbent, a z tá n el­ fogta a h irtelen fáradság, m egszállta az un d o r és végtelen szom orúság. A kezébe h a jto tta a fejét és sírt, s ír t sokáig. A lova e lv e s z e tt; a k u ty á i elh ag y ták ; a m agány, am i k ö rü lv ette, b izo n y talan veszedel­ m ekkel fenyegette. A kkor bo rzad ály tó l űzve, a mezőn keresztül v e tte ú tjá t. T alálom ra válasz­ t o tt egy ö sv én y t és m ajd n em azonnal a k astély k ap u jáh o z érkezett. Azon az éjjelen nem a lu d t. M ikor m egingott a nagy függőlám pa, ú jra lá tta a fekete szarvast. Z a k la tta a jóslat, k ü z d ö tt ellene. ,,N em , nem , nem , nem lennék képes rá : . . “ A ztán gondolta : ,,,ha m égis ak arn ám . . . “ É s félt, hogy az ördög ne tám asszon benne kedvet. H áro m hónapig az a n y ja aggódva im ádko­ z o tt az ágya fejénél és a ty ja nyögve já rk á lt m in­ dig a folyosókon; A leghíresebb orvosokat h ív ­ tá k , akik tö m én telen orvassággal tö m ték . A Ju lién b a já t, m o n d o tták , vagy egy gyászos szél, v agy egy szerelm i vád okozza. De Ő akárm iféle kérdésre csak le h a jto tta a fejét. A ztán felépült : az öreg szerzetes és apja s é tá lta ttá k az u d v aro n a k é t k a rjá n á l fogva. É s m ikor tökéletesen felépült, elhatáro zta,-hogy nem vad ászik többé. • A ty ja meg ak a rv á n ö rv en d eztetn i, egy m ór szab ly át a ján d ék o zo tt neki. Ez egy pillér m ag aslatán v o lt a fegyvergyűjtem ényben. H ogy elérjék, létra kellett. Ju lién m en t fel. A nagy, nehéz k ard k isik lo tt a l kezéből és esésközben úgy sú ro lta a jó u ra t, hogy elvágta a köpenye1get. Ju lién azt h itte , m egölte az a ty já t és el­ á ju lt. E ttő l kezdve b o rz a d t a fegyverektől. A m eztelen vasra vajó ránézésről is sáp ad t. Ezzel a gyöngeségével kétségbe e jte tte a család ját. Végre az öreg szerzetes, Isten, a becsület és az ősök nevében in d ítv á n y o z ta , hogy kezdje ú jra nem esi g y ak o rlatait. A csatlósok n ap nap m ellett gerelyvetéssel szórakoztak. Ju lié n ugyan h a m a r k itű n t közülök. B eletalált a palack to rk á b a. S zétzúzta a szélkakasok csőrét és száz lépésről m eg ü tö tte az ajtó k ilin csek et. E gy n y ári este, m ik o r'a z alkony b izo n y ta­ lan n á teszi a tá rg y a k a t, észrev ett a k e rt végében két fehér szárn y at, am ely re p d e se tt a léckerí­ tésen. B iztosra v ette, hogy gólya és e lh a jíto tta a gerelyét. E gy szívettépő k iáltás h a g z o tt. , Ez volt az édesanyja, akinek a hosszú r u h a ­ Jelzet: 63.713

8

DEBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

u jja odaszegeződtek a falhoz. Ju lién elm enekült és nem lá ttá k tö b b et. II. E gy k a la n d o rcsa p atb a lé p e tt be, am elyet ép ú tb a n ta lá lt. Ism erte m ár az éhséget, szom jú­ ságot, a lázak at, a férgeket. H o zzászo k ott az ü tk ö z e t zajához és a haldoklók látásáh o z. A szél kicserezte a bőrét. A ta g ja it e ld u rv íto tta a fegyverviselés. É s m e rt erős volt, b áto r, okos, és fontolgató, h am aro san e ln y erte a csapat vezérletét. A csaták kezdetén nagy k ard csap áso k k al b á to rítá k a to n á it. E gy görcsös kötélen m aga k ap aszk o d o tt a v árfo k o k ra és éjjel, in g atv a a szélvihartól, m íg b ő rp án céljára görögtűzzel égő nyilak ta p a d ta k és b ár forró víz v ag y o lv a sz to tt ólom h u llo tt felülről. G y ak ran zú zta össze p ajzsát a rá g ö rg e te tt kő, g y ak ran o m lo tt össze a la tta az em berrel teli híd. B u zo g án y át fo rg atv a, m egszabad u lt tizennégy lovagtól is. A h arctéren lev ert m in d en t, am i elő ad ta m ag át. T öbb, m in t húszszor azt h itté k : m eghalt. H ála az isteni kegynek, m indig k ik e rü lte ; m ert v éd te az egyház em bereit, az á rv á k a t, az özvegyeket és különösen az a g g asty án o k at. M ikor ilyet lá to tt m enni m aga előtt, k iá lto tt neki, hogy ism ertesse meg m a g á t, m in th a félt . volna; hogy megöli elnézésből. A m enekülő rabszolgák, a lázadó p arasz­ to k , a h a zá tlan b ita n g o k és m indenféle r e tte n t­ h etetlen nép özön lö tt a zászlója alá. É s h ad ­ sereget szervezett. A sereg n ő ttö n -n ő tt. Ju lién h íresed ett. K eresték. H o l.a francia ifjab b k irá ly t seg ítette, hol az angol k irá ly t, hol a jer.uzsálemi te m p lo ­ mos ren d et, hol a p a rth u so k fejedelm ét, hol az abessyniai negust, hol a k a lik u ti császárt. Csa­ tá z o tt a pikkelyes páncélú norm anokkal, k ü z­ d ö tt a négerek ellen, aki vízilóbőrből készült kerek paizsokkal v o lta k felszerelve és vörös szam arak o n lo v agoltak, a rézb ő rű ind iánok ellen, akik a tü k ö rn é l fényesebb szab ly át for­ g a tta k . Legyőzte a tro g lo d y tá k a t és az em ber­ evőket. Oly forró v idékeken v o n u lt á t, hogy a n ap hev étő l lán g ra lo b b a n t az em berek h aja, m in t a fáklya ; és m ásszor oly hidegeken, hogy lefag y o tt az em berek k a rja és a földre h u l l o t t ; és oly országokon, ahol oly sű rű v olt a köd, m in th a mei;ő k ísé rte te k közt járn á n a k . A köztársaság ok véle ta n á c sk o z ta k a ve­ szélyben. A k ö v etek tan ácsk o zásán rem énytelen ü g y ek et, is kieszközölt. H a egy k irály rosszúl k o rm á n y z o tt, o tt te r m e tt és jó ú tra vezette. F e lsz a b a d íto tta a n ép ek et. K isz a b a d íto tta a to rn y o k b a n b e b ö rtö n z ö tt k irá ly n é k at. Ö volt, Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

8 — 9 — 10. szám .

nem m ás, aki m egölte a m ilánói sárk án y k íg y ó t és az oberbirbachi tű zo k ád ó szörnyet. Egyszer egy n y u g ati császár, legyőzve a m ó ro k at, feleségül v e tte a koid o v ai császár nővérét. E gy lán y u k szü letett, k it keresztyén vallásb an neveltek. De a kalifa úgy viselkedve, m in th a m egakarna térn i, m eg láto g atta, nagy kísérettel lem észárolta az egész h á z a t és őt m ag át egy fö ld a la tti börtö n b e v e tte tte , hol kegyetlenül b á n ta k vele, azért, hogy kifosszák kincseiből. Ju lién segítségére sietett, szétszórta a h ű t­ len sereget, elfoglalta a v áro st, m egölte a kali­ fá t, levágta a fejét és eldobta, m int egy golyót, a b ásty á k o n . A ztán kihozta a császárt a fog­ ságból, tró n já ra helyezte ú jra u d v ara jelenlé­ téb en . A császár, m integy ju ta lm á u l ekkora szol­ g álatn ak , aran n y al-ez ü sttel teli k o sara k at a k a it neki ajándékozni. Ju lien n ek nem kellett. Amaz a z t h itte , tö b b e t a k a r és fe laján lo tta kincsei felét, ki vissza ú ta sítá . A ztán, hogy osszák meg a királyságot. Ju lién köszönte. A császár sírt a bosszúságtól, hogy nem tu d ta , m im ódon h álálja meg neki. H irtelen a hom lokára c s a p o tt; eg y 'szó t sú g o tt egy u dvaronc fülébe ; az egyik oldalon szétv ált a függöny és m egjelent egy . lány. K é t nagy fekete szeme ragyogott, m in t a csillag. É des m osoly p ajz á n k o d o tt az ajkai körül. A h a ja gyűrűi e lb o ríto ttá k k iv ág o tt ru h á ja drág ak ö v eit és a ru h á ja alól á tte ts z e tt fia ta l teste. Csöpp v o lt és kerektagú, finom te rm e tű . J u lie n t egyszerre e lv a k íto tta a szerelem, an n ál jo b b an , m ert m indidáig nagyon tisz ta életet élt. É s feleségül k a p ta a császár leán y át egy kastéllyal, am it az an y já tó l örökölt. És elm úlván a lakodalom , o tth a g y tá k őket, vég­ telen udvariasságok k ö zt m in d k ét részről. A kastély egy m ór ízlés szerint épült fehér m ái vány palota volt, egy m agas hegyfokon, n aran cserd ő k között. A Virágos terrasz egész á te n g e rp a rtig n y ú lt, hol rózsaszín kagylóhéj csikorgótt a léptek a la tt. A kastély h á ta m ögött egy legyezőalakú erdő te rü lt H . Az ég örökké kék v o lt és a fák h a jlad o ztak m indig hol a te n ­ ger felőli'szellőtől, hol a hegyek szelétől, melyei^ m esszire a szem határon em elkedtek. A hom ályos szobákat a falba v á jt nyílások v ilá g íto ttá k meg. A kup o lák hajlásait, m elyeken a reliefek k a la k titg ro ttiá k a t u tá n o z ta k , fűszál­ karcsú oszlopok ta r to ttá k . A csarnokokban szökőkútak vo ltak , az u d v a r földje m ozaikból, a válaszfalak virágfűzérrel díszítve, ,ezer cso­ d ája az építészetnek és m in d e n ü tt olyan csend, hogy az uszály súrlódását, egy sóhajtás vissz­ h a n g já t le h e te tt hallani. Ju lién nem m en t .többé h áb o rú b a. P ih en t, Jelzet: 63.713

8 — 9 — 10. szám .

DEBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

környezv e egy csendes néptől. É s m indennap egész töm eg v o n u lt el elő tte m eg h ajtv a té rd é t és keletiesen kezét csókolva. E g y k o r b íb o rru h á já b a n kö n y ö k ö lt az a b la k b a n és em lék ezett egykori v a d á sz ataira. S z e re te tt volna fu tn i a p u sztán , kergetve a ga­ z ellát és a stru cco t. E lrejtezn i a n ád asb an a leo p árd tá m a d á s a elől, átk eln i rinocerosokkal teli erdőn, felm ászni a legm agasabb hegyek csúcsára, hogy jo b b an célozhassa meg a sasokat és a ten g er jéghegyein jeges m ed v ék et vadászni. N éha, álm áb an , úgy lá tta m ag át, m int Á dám a p á n k a t, ülve a P aradicsom közepén és és m indenféle v a d á lla t k ö rü lö tte. É s h a k in y ú j­ ta n á a k a rja it, v alam en n y it m egölhetné. Vagy pedig elv o n u ln án ak előtte, kettesével, nagyság szerint, kezdve az elefánton és oroszlánon, egész a m enyétig és a kacsáig, m in t aznap, m ikor belem entek a N óé b á rk á já b a . E gy b a r­ lang hom ályából k ik erü lh e te tle n d á rd á t v e tn e ráju k . V életlenül k ö z b e jö tt valam i, m áskép nem lesz vége és v ad u l forgó szem ekkel éb red t. H erceg b a rá ta i m e g h íttá k vadászni. M in­ dig v is s z a ta rtó z ta tta m ag át, m e rt a z t h itte, hogy ily ö n m e g ta rtó z ta tá s árá n e lfo rd íth atja a szerencsétlenséget. Ü gy lá tta , hogy a ttó l függ a szülei sorsa, hogy ejt-e még el tö b b á llato t, vagy nem . É s tű r t, hogy nem lá th a tja őket és a vágya m ár-m ár e ltű rh e te tle n n é v á lt. A felesége hogy felüdítse, énekeseket és tán co sn ő k et h í­ v a to tt. '• N éha a felesége k isé tá lt vele a m ezőre, n y ito tt kocsiban, m áskor heverészve a kis hajó szélén, nézeg ették a h ala k fick án d o zását a k ristá ly tisz ta vízben. G y ak ran v irág o k k al bo­ r íto tta el, v ag y a láb ai elé ülve énekelt és kísérte az énekét egy h áro m h ú rú g itáro n ; aztán össze­ kulcsolt kezét a v állára tév e k érd ezg ette félénk hangon : Mi b á n t h á t, édes u ram ? Am az nem felelt, v ag y k önnyezni k ezd ett. Végre egyszer m e g v allo tta re tte n e te s gondo­ la tá t. A feleség h arco lt ellene é s'o k o sk o d o tt így : az a ty ja , éd esan jy ja m ár m eg h a lh a tta k , ha v ala h a v isz o n tlátja is őket, m ily véletlen által, m ivégre tö rté n h e tn é k ez a b o rzad ály ? É s így : nincs oka félni és csak m enjen ú jra vadászni. Ju lié n h a llg atta, m osolygott, de nem m erte elszánni m ag át, hogy kielégíti a v ág y át. E gy au g u sztu si estén, hogy az ág y ash áz­ b an v o lta k és a felesége ép fe k ü d n i.k é sz ü lt és le té r d e lt. im ádkozni, Ju lién h a llo tta egy róka csah o lását, a z tá n k önnyed lé p te k et az ablak a la tt. É s a h o m ály b an tö m érd e k á lla tá rn y a t lá to tt. A k ísértés nagyon erős vo lt. L eakasz­ to tta a teg zét. A feleség m eglepődött. — N eked engedelm eskedem — m o n d ta —, n ap feljö ttre itth o n leszek. Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

9

H anem a feleség gyászos k alan d o t s e jte tt. M eg n y u g ta tta, aztán elm ent, m egdöbbenve a s a já t következetlensége m iatt. N em sokára rá egy apród jö tt jelenteni, hogy k ét idegen, m ivel a nagy ú r táv o l van, k éreti azonnal az ú rn ő t. É s csak h am ar b elép ett a szobába egy öreg em ber és egy öreg asszony, m eggörnyedten, porosán, v ászo n ru h áb an és m indegyik b o tra tám aszk o d v a. M ikor m eg b áto ro d tak , m o n d o tták , hogy h írek et hozának Ju lien n ek a szülőiről. Az úrnő hozzájuk hajo lt, hogy hallgassa őket. D e a k ét öreg összenézett és k érdezték, hogy v ájjo n szereti-e m ég őket, beszél-e róluk néha. H ogyne, igeh, m o n d ta a felesége. É s ők fe lk iá lto tta k : L ásd : Mi v ag y u n k ! É s leültek, m ert fá ra d ­ ta k v o lta k és összetörte őket az ú t. Még nem v o lt bizonyos a fiatal asszonynak, hogy a férje az ő fiuk legyen. De am azok b izo n y ítg a ttá k , különös jelek et írv a le, m elyek a Ju lién te sté n v an n ak . Az úrnő k ip erd ü lt az ágyból, h ív ta az a p ró d o t és lak o m át szolgálta­ t o tt nekik. É s b á r nagyon éhesek voltak, alig tu d ta k enni, ezt m ár öreg kezeik rem egésének k ellett tu la jd o n íta n i, am in t v e tté k a falato k at. É s ezer k érd ést te tte k Ju lién felől. A fele­ ség felelt m indegyikre, de gondosan elh allg atta a gyászos g o n d o lato t, am i rá ju k v o n atk o zo tt. H ogy Ju lién nem té r t vissza, elh ag y ták a k a sté ly u k a t és u ta z ta k m ár tö b b éve, bizony­ ta la n ú tm u ta tá s o k szerint, de m indig rem ény­ kedve. A nnyi pénz k e llett pedig a hídvárhokra, a vendégfogadókban, a fejedelm ek v ám jaira, a zsiványok kielégítésére, hogy elfogyott m in­ denük és hogy k o ld u ltak m ár. Nem fontos, m ert nem soká m egcsó k o lh atják fiu k a t. M agasztalta ltá k a szerencséjét, hogy ily szép neje van és nem késtek m egnézni és m egcsókolni. A lak o sztály u k gazdagsága m eglepte őket és az öreg vizsgálgatva a fa la k a t, kérdezte, hogy m iért v an o tt a k ele ti császár zászlója. É s a fiatal asszony felelt : — Az édes apám . Az öreg m egrem egett, visszaem lékezve a cigány jó sla tá ra és az ő felesége rem ete szavára gondolt. K étségkívül a fiuk dicsősége nem m ás, m in t az örök fényesség h ajn alp irk a d á sa . És m ind a k e tte n álm élkodva ü ltek a karos g y e rty a ­ ta r tó a la tt, m ely az a sz ta lt m eg v ilág íto tta. A két öregnek nagyon szépnek k ellett lenni fia ta l ko ru k b an . Az a n y á n a k meg volt még m inden h aja és a hófehér h ajtincsei egész az áliáig értek . És az ap a m agas term etév el és n a g y szakállával egy tem p lo m i szoborhoz h a so n líto tt. A Ju lién neje nem engedte őket várni. L e­ Jelzet: 63.713

10

D EBRECEN I FŐISKOLAI LAPOK.

fe k te tte őket m aga a s a já t ág y áb a, a z tá n be­ z á rta az ab lak rá c sá t és elalu d tak . A n ap m ár k ezd ett h a jn alia m az ab lak o n és a kis m a d arak énekeltek. Ju lié n keresztül m e n t a p ark o n és b efo rdult az erdőbe idegesen lépkedve és örülve, hogy a pázsit olyan p u h a és friss a levegő. A fák á rn y a te rp e sz k e d e tt a gyepen. N éha a hold v e te tt fehér fo lto k a t a tisztá so k ra és ő h ab o zo tt, hogy rám enjen-e, m ert víztócsa is lehet, v ag y pedig a tengerszem tü k ré t össze­ té v e sz te tte a fű színével. M in d en ü tt nagy v o lt a csend és nem lá to tt egyetlen v a d a t sem, m e­ ly et kicsikével azelő tt a k asté ly körül kóborol­ ta k . Az erdő sű rű jéb e é rt és m élységes le tt a hom ály. Meleg szél f u to tt néha á t, tele lan k asztó illatokkal. N agy rak ás leh u llo tt levelet láb o lt meg és n e k itám asz k o d o tt egy tö lg y fán a k , hogy k i­ fú jja m agát. H irtelen , a h á ta m ögül k iu g ro tt egy sö té t töm eg, egy v ad k an . Ju lien n ek nem ju to tt ideje hogy felrag ad ja az ijjá t és b á n k ó d o tt ra jta , m in t szerencsétlenségen. A ztán kiérve az erdő­ ből, m eg p illa n to tt egy fark ast, m ely a sövény m ellett fu to tt. Ju lién b elelő tt egy n y ilat. A fark as m eg­ á lló it, m eg fo rd íto tta a fejét, hogy lássa és ú jra n ek iin d u lt.. Ú gy fu to tt, hogy m indig m egőrizte a táv o lság o t, m egállt időről-időre, és m ihelyt rácéloztak , ú jra m enekült. Ju lién így f u to tt á t egy végtelen síkságot, a z tá n hom okhegyeket és végre egy fensíkon ta lá lta m ag át, m ely u ra lk o d o tt a vidéken. L apos kövek v o lta k i tt szétszórva beo m lott b arlan g o k k ö zö tt és b u k d ácso lta k a h a lo tta k csontjain . S zú rág ta keresztek in o g tak h elyen­ kén t. De hirtelen á rn y a k m ozogtak a sírok h a tá ­ ro za tla n h o m ály áb an és lihegő, m egrém ült hié­ n ák b u k k a n ta k ki belőle. É s p a tto g ta tv a kör­ m eik et a m árv án y lap o k o n , o d a jö tte k hozzá és szag o lg atták ásíto zv a, hogy lá tsz o tt az ínyük. K irá n to tta a k a rd já t és a h ién ák szétszalad tak m indenfelé és sá n tító h a n y a tt-h o m lo k v á g ta tásu k k a l elvesztek a m esszeségben egy por­ felhő a la tt. E g y órával a z tá n ta lá lk o z o tt egy szaka­ dékban egy dühös bik áv al, m ely sza rv a t szege­ z e tt rá és k a p á lta láb áv al a hom okot. Ju lién a szügyének célozta a d á rd á t. Az leesett, m in th a az á llat bronzból le tt volna. B ezárta a szem eit és v á rta a h a lált. M ikor ú jra k in y ito tta , a bika e ltű n t. A kk o r a lelke m eg ro sk ad t a szégyentől. E g y felsőbb h a talo m b o n to tta m eg az erejét és hogy h a z a té rje n , b elép ett az erdőbe. Ez m ost tele v o lt folyondárokkal és ép v ag d a lta a szably á já v a l, m ikor egy n y est f u to tt á t a lábai Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

8— 9— 10. szám.

kö zö tt, egy p árd u c u g ro tt a v állára és egy kígyó c sav aro d o tt egy kőrisfára. A lom bok közül egy szörnyű nagy csóka n é z e tt rá és itt is, o tt is tö m érd e k szikra tű n t elő, m in th a az égbolt ide záp o ro zta volna m in­ den csillagát. M ind-m ind állatszem volt, vadm acskáké, m ókusoké, baglyoké, papagályoké, m áj moké. Ju lién szórta rá ju k a n yilait. A nyilak pedig tollaikkal úgy ü ltek a lom bokon, m in t a fehér pillangók. K ö v ek et d o b o tt rá ju k és a kövek sem m it se érve h u llo tta k vissza. E s ő, á tk o z ta m ag át, m ag át a k a rta m egölni, á tk o k a t ü v ö ltö z ö tt és elfulladt a dühtől. És m inden vad, m elyet ü ld ö zö tt, o tt á llo tt k ö rü lö tte szűk körbe szorulva. Egyesek ültek , m ások felegyenesedtek. Ö. pedig o tt állt a középen, m eredten az ijedtségtől; képtelenül a legkisebb m o zd u latra. Az a k a ra tá n a k leg­ végső m egfeszítése á rá n lé p e tt egyet. És am ely á lla t a fákon ült, k ite rje sz te tte a sz á rn y á t és am ik a földön já rn a k , m eg in d u ltak és m ind kísérte őt. A hién ák előtte já rta k , a fark as és a v a d k a n a h á ta m ögött, a bika a jo b b já n és in g a tta a fejét és balról a kígyó sik am lo tt a füvön, m íg a p árd u c m eg g ö rb ítette a d e re k á t és m en t selyem léptekkel, ballagva. Julién^ oly lassan m ent, ahogy csak tu d o tt, hogy ne izgassa őket. É s lá tta , hogy a sű rű m élyéből kilépnek a vaddisznók, ró k ák , v iperák, sakálok, m edvék. Ju lién f u t o t t ; vele fu to tta k . A kígyó szi­ szegett és ta jté k z o tta k a tö b b i állatok. A v a d ­ k an a sarkához v erte az a g y a rá t és a fark as a tenyeréhez dörzsölte az o rrá t. A m ajm ok fin to ­ ro g v a csipkedték és a n y est a lá b á ra csavaro­ d o tt. E gy m edve a láb a egy m o rd u latáv a l le­ ü tö tte a süvegét és a p árduc, m in th a észre se venné, egy n y ila t e jte tt el, m elyet a to rk á b a n h o rd o tt. M intha gúnyos m egvetéssel já r ta k volna k ö rü lö tte. M ind őt n ézték a szem ük szögletéből, m in th a bosszúterv já rn a a fejükben. É s Ju lién elsiketülve a ro v aro k zsongásától, verve a m ad a ra k szárn y aitó l, elfo jtó d v a a lehelletektől, lépdelt k ite rje s z te tt karo k k al, lez á rt szem ekkel, m int a vak, sőt m ég a rra se volt ereje, hogy kiáltson ,,kegyelem “ . K akasszó rezg ett a levegőben. A tö b b iek fe­ leljek rá. F e ljö tt a nap. M egism erte a n aran cs­ fákon tú l a k astély a o rm át. A ztán a mező szélén, h árom lépésnyire tőle vörösbaglyokat p illa n to tt meg, kik repdeste k a gazban. L e v e te tte a p a lá s tjá t és rá ju k d o b ta, m in t egy hálót. M ikor k ita k a rta őket, nem ta lá lt csak egyet, az is régen dö g ö lh etett meg, fo d h a t. ; Ez a csalódás jo b b a n k eserítette, m in t m ind Jelzet: 63.713

8 — 9 — 10. szám .

DEBRECKNI FŐISKOLAI LAPOK.

a többi. F e ltá m a d t ú jra a v érszo m ja és állato k h iá n y á b a n em b ert a k a rt m észárolni. F e lm e n t a h áro m em elkedésen, egy ököl­ csapással b e ta s z ito tta az a jtó t, de a lépcső alján , hogy eszébe j u t o t t a felesége, m egjuhádz o tt. B izonyosan alszik. M ent, hogy m eglepje. L eh ú zta a szan d álját, csöndesen n y o m ta meg a kilincset ,és belép ett. Az ólom karikás ablakok elfogták a h ajn a l s á p a d t fényét. Ju lien n ek a láb a a földön heverő ru h á b a a k a d t, kicsit o d áb b a kredencbe ü tk ö z ö tt m elyen edények v o lta k . „R eggelizni a k a r “ , g o n d o lta és m en t az ágy felé, m ely elveszett a szoba m élyén uralk o d ó h o m ály b an . M ikor az ágy széléhez ért, hogy m egcsókolja feleségét, leh ajo lt a v án k o sra, hol k ét fej n y u g o d o tt közel egym áshoz. E k k o r úgy érezte, hogy egy szakáll ér az arcához. V isszaugrott. A zt h itte , m egbolondult. Az­ tá n visszam en t és ta p o g a tó z v a hosszú h a jfo n a­ to k a t é rz e tt. H ogy m eggyőződjön a tévedésről, lassan v ég ig h ú zta k ezét a vánkoson. Mégis ot v o lt a szakáll, m ost is és egy férfi, a feleségével. R e tte n e te s h a rag v e tt erő t r a jta és elő­ r á n tv a a tő ré t, o d aszú rt vele. É s to p o rzékolt, ta jté k o z o tt, ü v ö ltö tt, m int a v a d á lla t. Meg­ álló it. A h a lo tta k — szívüket z ú zta á t — meg se m o zd u ltak . F igyelm esen h a llg a tta m ajd n em egyenlő h ö rgésüket és úgy, ahogy ezek csönde­ s e ite k , egy m ásik k ezd ő d ö tt, egész messze. Először b izo n y talan v o lt ez a siránkozó, eln y ú j­ t o t t hang, de közeledett, k iteljesed ett, k egyet­ lenné v ált. M egism erte, m e g b o rz a d o tt: ez a n a g y fekete szarvas bőgése. A m in t m egfordult, fe ltű n t elő tte az a jtó ­ n y ílásb an a felesége árn y a, a kezében méccsel. A gyilkosság za ja h o z ta ide. E g y etlen pillan­ tással m eg é rte tt m in d en t és a borzalom tól m ene­ külve e le jte tte a világosságot. F ö lv ette. A ty ja és a n y ja fek ü d tek előtte, elterülve, h a n y a tt, egy-egy sebbel a m ellükön. Az arcukon szelíd m éltóság. M in th a örök titk o t őriznének. S zétfreccsent v érfo lto k ta r k íto ttá k fehér b ő rü ­ k et, az ágy szövetét, a pallót, az ágy fejéhez a k a s z to tt elefán tcso n t feszületet. Az ab la k v é r­ vörös ü v e g g e l.v o lt b e ra k v a és hogy rá v e te tte su g a rá t a n a p m eg v ilá g íto tta a v érfo lto k at és sz a p o ríto tta az egész szobában. Ju lién o d alép ett a h a lo ttak h o z, gondolva, a k a rv a hinni, hogy ez leh etetlen , hogy csalódott, h o g y néha csodála­ tos a hasonlatosság. Végre k ö n n y ed én lehajolt, hogy közelről lássa az a g g asty án t. És észrevette a félig lez árt szem pillák a la tt a k ia lu d t szem ­ su g a ra t, m ely égette, m in t a tű z . A ztán a m ásik o ldalra vonszolta m ag á t, am ásik testh ez, m ely­ nek az a rc á t e lta k a rta a fehér h aj. Ju lién á t­ d u g ta a kezét a n y a k a la tt, felem elte a fejét — Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

11

és nézte, o tt ta r tv a m erevülő kezén és a m ásik a fák ly át, mellyel v ilá g íto tt. A vér átn ed v esí­ te tte a d e ré k a lja t és csöpögött, egyenkint, a pallóra. E stefelé m egjelent a felesége előtt. É s egészen m ás hangon, m in t rendesen és p a ra n ­ csolta neki, hogy először is ne feleljen, ne köze­ ledjen, rá se nézzen és am it kövessen, á to k terh e a la tt, v isszav o n h atlan rendelkezéseit. A gyászpom pa legyen az ő a k a ra ta szerint, m elyet egy im akönyvbe írt volt, a h a lo tta s szo­ b áb an . É s neki h ag y ja m inden jo b b ág y át, m in­ den ja v a it, még csak a te sti ru h á já t se ta r tv a meg és a szan d áljait, m elyet a lépcső m agasán talá ln a k . A felesége engedelm eskedett Isten a k a r a tá ­ n ak és ta r to z o tt im ádkozni a férje leik éért, ki m á r nem élt to v áb b . A h a lo tta k a t n agy pom pával földelték el egy szerzetesrend tem p lo m áb an , m e l^ három n ap i já ró ra feküdt. E gy szerzetes rossz szőr­ csuhában k ö v ette a m en etet, messzi m indenki­ től, anélkül, hogy valak i meg a k a rta volna szólítani. És a mise a la tt a k a p u elő tt elterülve fe­ k ü d t, a k a rja i k eresztfalak ra n y ú jtv a , a h o m ­ loka a porban. A sírb atétel u tá n lá ttá k , hogy a hegység felé veszi ú tjá t. N éha még m egfordult, a z tá n eltű n t. III. É s elm ent koldulással ten g e tn i földi léteiét. Az országútakon a lovagok Jelé n y ú jto tta a kezét, té rd h a jlítv a közeledett az arató k h o z, vagy á llo tt m ozdulatlan a folyam g á tjá n . É s az a rca oly szom orú volt, hogy sohase ta g a d tá k m eg tőle az alam izsnát. A lázatosságból elbeszélte a tö rté n e té t és ak k o r m indenki e lfu to tt tőle, k eresztet h ányva. A falv ak b an , hol m ár já r t, m ikelyt m egism erték, b e z á rtá k a jta ik a t, fenyegetve rik o lto ztak rá, kővel d o b álták . A könyörületesebbek egy csé­ szét te tte k az ab lak h íd jára , a z tá n b e z á rtá k a zsalu t, hogy ne is lássák. M indenünnen k ita g a d v a k erü lte az em ­ bereket. G yökerekkel, növényekkel, leh u llo tt gyüm ölcsökkel, k agylókkal tá p lá lk o z o tt, m elye­ k et a te n g e rp a rt hosszában k eresett. N éha a p arto n já rtá b a n lá to tt tem érd ek össze-vissza te tő t, k ő o ro m zato k at, h id a k a t, to rn y o k a t, fe­ ketén kereszteződő u tc á k a t, honnan egészen hozzá ju t o t t a folytonos zsongás. A szükség, hogy a tö b b i élet közé vegyül­ jön, a v áro sb a v itte . D e az arcok v ad á lla ti ki­ fejezése, a m esterségek lá rm á ja , a veszekedések m eg fag y aszto tták a szívét. Ü nnepnapon, m ikor Jelzet: 63.713

12

DEBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

a székesegyház zsongása öröm be e jte tte a n épet, m ár h ajn altó l, nézte a házakból kilépő lakoso­ k a t, a z tá n a tere k en a tá n c o t, a sö rh ázak at, a dam asc k á rp ito t a hercegek p alo táin és estére kelve a földszintes ablakokon keresztül a hosszú családi asztalo k at, hol a d éd ap ák lo v a g o lta ttá k a kis u n o k á k a t a térd eik en . E lfú lt a könnyeitől és visszafo rd u lt a m ezők felé. S zeretettel szem lélte a b aro m fiak at az u d ­ varokon, a m a d a ra k a t fészkeikben, a ro v a ro k a t a virágokon és v alam en n y i a közeledtére el­ fu to tt, rém ülve re jtő z k ö d ö tt el és re p ü lt el m i­ h am arab b . K ereste a m agánosságot. De a szél halálhörgést v e rt a fülébe ; ha a h a rm a t könnye csöp­ p en t a földre, m ás, nehezebb csöppekre em lékez­ te tte . A n ap v é rt ö n tö tt el a ködben v alam ennyi este és m inden éj, álom , ú jra k ez d te a szüle­ gyilkosságot. Cilieium ot ö v ezett fel, vasszögekkel. Térden k ú sz o tt v alam ennyi dom bra, ha k ápolna állt a csúcsán. De a k érlelh etetlen go n d o lat elvakí­ to tta az o ltá r rag yo g ását, em észtette az ön­ kínzás m inden sebén keresztül. N em lázad o zo tt Isten ellen, ki e csap ást m érte rá, de m égis elkeseredett, hogy ezzel s ú jto tta . T ulajd o n szem élyét an n y ira b o rza szto tta, hogy a tőle szabadulás rem nyében a veszede­ lem m el k ísérletezett. B é n á k a t m e n te tt ki tű z ­ veszélyből, gyerm ek ek et az örvény m élyéről. A víz k iv ete tte, a lángok m egkím élték. Az idő nem g y ó g y íto tta szenvedését, m ely m ind in k áb b tű rh e te tle n lett. E l h a tá r o z ta : m eghal. E gy napon a víz p a rtjá ra ért és a m in t ki­ h a jo lt m egítélni a m élységét, szem be vele egy ag g asty án leso v án y o d o tt arca fehér szakállal tű n t elő. Oly szánalm as v o lt az arca, hogy lehe­ tetle n v o lt nem sírnia. A m ásik is sírt. A nélkül, hogy m egism erte volna sa já t képét, Ju lién za­ varo san em lékezett egy m ás arcra, m ely hason­ líto tt ehhez. F e lk iá lto tt; az a ty já é v o lt ez és nem gondolt tö b b é a halálra. így, görnyedve az em lékek terh e a la tt, sok országot b e já rt. E s elérk ezett egy folyóhoz, m elyen veszélyes v o lt az átkelés, a sebessége m ia tt és m e rt a p a rt nagyon iszapos volt. Senki és m á r rég ó ta nem m ert átk eln i ra jta . E gy öreg sajka, elrejtv e h á tu l, fú ró d o tt az o rráv al a n ád asb a. Ju lién vízsgálgatva, egy p ár evezőt is ta lá lt. É s rö g tö n arra gondolt, hogy életét a m ások szo lg álatára haszn álja. Azon kezdte, hogy egy m en etet csinált a p arto n , am elyen le le h e te tt szállni a m ederig. É s tö rd e lte a körm eit, görgetve a nagy köveket, v agy a m ellének tá m a sz tv a cipelte oda, csúsz­ Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

8— 9— 10. szám .

k á lt az iszapban, belem erült, többször m ajdnem odahalt. A ztán k ija v ítg a tta a csolnakot h ajó tö rm e­ lékekkel és csinált m agának egy k u n y h ó t v e rt földből és fatörzsekből. Az átk elést ism erték és jö tte k utasok. H ív tá k a m ásik p artró l, zászlókat lengetve. Ju lién sietve u g ro tt a csolnakba. ,E z nagyon nehéz volt és még tú lte rh e lté k m indenféle cso­ m agokkal és ládákkal, nem is szólva az álla to k ­ ról, m elyek bőgtek a félelem től és csak növelték az ak a d á ly t. De ő nem k é rt sem m it fá ra d ts á ­ gáért. Egyesek eleséget a d ta k neki, m ások ag yonhasznált ru h á k a t, am ivel m ár nem tu d ta k m it kezdeni. A gonoszabbak szidták. Ju lién szelíden v e tt m in d en t és ekkor sérteg ették . Ju lién m egelégedett, hogy m e g á ld h a tta őket. E gy kis asztal, egy zsám oly, egy falevélből való ágy és három agyagpohár : ez volt az egész b ú to rz a ta . K é t ly u k a falban szolgált ablakul. Az egyik oldalon végeszakadatlanul te rü lt el a síkság, m elyet itt- o tt sá p a d t ta v a k ta rk á z ta k . É s a nagy folyó előtte höm pölygette zöldes hu llám ait. T avasszal a nedves föld ro th ad ó s illa to t á ra sz to tt. A ztán a váltakozó szél tö l­ cséreket csinált a porból, m ely b elep ett m indent, beiszapoltá a vizet és recsegett a foga a la tt. K ésőbb a szúnyogfelhők v o ltak , m elyeknek a züm m ögése és a csipdesése nem szű n t se éjjel, se nappal. A ztán m eglepték a kegyetlen h i­ degek, m elyek k ő v éfag y aszto ttak m in d en t és a kegyetlen szükség k én y szerítette, hogy h ú st egyék. ^ H ónapok telte k el, hogy Ju lién v a la k it is lá to tt volna. G yakran le h u n y ta a szem eit, igye­ kezve em lékezetben visszaszállní az ifjúságába. És m egjelent a k astély u d v ar, az ag arak a to r ­ nácon, az inasok a fegyveres szálában és egy szőlőlugasban egy szőke ifjú egy gazdagon ö ltö zö tt ag g asty án és egy nag y fő k ö tő jű úrhölgy között, h irtelen a k é t h o ltte st te r m e tt oda. A rcra v e te tte m ag át ág y áb an és sírva m ondo­ g a tta : w — Szegény apám , szegény an y ám — és önkívületbe esett, hol a gyászos láto m án y o k fo ly ta tó d ta k . E gy éjjel alvásközben, m in th a h a llo tta volna, hogy h íjják . Fölneszeit, de nem h a llo tt m ást, csak a hullám ok locsogását. De u g y an ­ azon h an g ú jra : — Ju lié n ! - A m ásik p a rtró l jö tt, am i rendkívülinek lá tsz o tt, tu d v a a folyó szélességét. H arm ad szo r is h íttá k : — Ju lién ! É s ez a csendülő h an g m in th a egy tem plom h a ra n g ja le tt volna. M eg g y ú jto tta a lá m p á já t és k im en t a Jelzet: 63.713

8 —9— 10. szám.

D EBRECEN I FŐISKOLAI LAPOK.

13

kunyhóból. R e tte n e te s v ih a r to m b o lt. M élysé­ A ztán szólt : — F ázom . ges v o lt a sö tét, m ely et itt- o tt a ta jté k z ó h u l­ Ju lié n m e g g y u jto tt egy k öteg p á frá n y t, a lám ok fehérsége s z a k íto tt meg. k u nyhó közepén. A leprás o d am en t m elegedni. E gy perc habozás u tá n Ju lién elo ld o tta a És a sark ára guggolva re sz k e te tt m inden ta g ­ h ajó k ö telet. A víz azonnal lecsendesedett, a já b a n , elgyengült. A szemei nem rag y o g tak b árk a sik lo tt r a jta és é rin te tte a m ás k ik ö tő t, to v á b b , a fekélyei fo ly tak és haldokló hangon hol egy em ber v á rt. m orm ogta : — Az á g y ad at. E gy foszlott lepel ta k a r ta és a ta g ja m in th a Ju lién seg ítette szelíden lefeküdni és még gipszből le tte k volna, a szemei vörösebb v o lt a h a jó v ito rlá t is rá te ríte tte , hogy b e ta k a rja . az izzó szénnél. K özeledve a lám p áv al hozzá, A leprás nyö g ö tt. A száj szögletei felhúzód­ Ju lié n lá tta , hogy u tá la to s lepra fedi te sté t. ta k a fogairól. G yorsuló hörgés rá z ta m ellét és A zonban m a g a ta rtá sa olyan m éltóságos volt, a gyom ra m inden kileheíléskor a gerincéig m in t egy királyé. m élyedt. H ogy b e lé p ett a b árk á b a, cso d álato san leL e zárta a szem pilláit. sü ly esztette, letip o rv a a súlya által. E gy erős — O lyan a testem , m in t a jég. Jö jj hoz­ evezőcsapás ú jra felem elte és Ju lién evezni kez­ zám közel ! _ d e tt. Ju lién félre h a jtv a a ta k a ró t, lefek ü d t a M inden evezőcsapásra a h u llám to rló d ás levelekre, közel hozzá, az oldala melle. c sa p o tt keresztü l ra jta . A tin tá n á l fek etéb b víz A leprás felé fo rd íto tta a fejét. . d ü h ö d ten szág u ld o tt a k é t p a r t k ö zö tt. M ély­ — V etkezz, hogy h a d d érezzem a te ste d ségeket v á jt, hegynek to rn y o su lt, a sa jk a fel­ m elegét ! em elk ed ett és ú jra a m élységbe m erü lt, hol a Ju lié n le ra k ta a ru h á it. A ztán, an y aszü lt szélverte víz fo rg a tta . . m esztelen, v isszafek ü d t az ágyra. É rezte a Ju lién g ö rb íte tte a te sté t, fa csarta a k a r­ com bja m ellett a leprás bőrét, m ely hidegebb ja it, ívbe h a jlíto tta a lá b á t, feszítette a de­ volt, m in t a kígyó és érdes, m in t a ráspoly. re k á t, hogy tö b b legyen az ereje. Z ápor v erte Ig y ek ezett b á to ríta n i és a m ásik felelt a k a rjá t, fo ly t a víz a h á tá n , a Sebes szél el- lihegve. fu la sz to tta , m egállóét s a h a jó t h á n y ta -v e te tte — M eghalok . . . közelebb . . . m elegíts . . . a szél. De eszébe ju to tt, hogy fontos dologról Ne kézzel, nem , egész te stte l. v an szó, paran csró l, m ellyel szem ben nem sza­ É s Ju lién e lte rü lt felette egészen. A jka az bad engedetlenkednie, ú jra felv ette az evezőt a jk á n , melle a mellén.* és az ev ező tartó csatto g ása k ih a lla tsz o tt a E k k o r a leprás m agához sz o ríto tta . A viharból. szemei égi világosságra g y ú la d ta k , a- haj a ki­ A kis lám p a a m ásik e lő tt égett. A röpdeső n ő tt, m in t a n ap su g ár és a lehellete ró zsaillatú v á m a d a ra k e lta k a rtá k néh a-n éh a. De m indig v á lto z o tt. T öm jén illat em elk ed ett fel a p arázs­ lá tta a leprás égő szem ét, o tt, elő tte állva, m oz­ ból, a folyam hullám ai énekeltek. É s ek k o r a d u la tla n , m in t egy oszlop. gyönyörök végtelensége, em berfeletti öröm szál­ Sokáig t a r to t t , nagyon sokáig. lo tt, m in t h ata lm a s ár az ájuló Ju lién leikébe. M ikor m egérkeztek a k u n y hóhoz, Ju lién b ezárta az a jtó t és lá tta , hogy am az ül a zsá­ És az, k in e k 'a k a rja i sz o ríto ttá k , n ő ttö n -n ő tt, v m olyon. A leple le b o m lo tt ró la a derekáig és a é rin te tte a feje és a láb a a k u n y h ó falait. A te tő lefoszlott és k ifeslett az égboltozat. válla, melle, v ék o n y k a rja e ltű n te k a gennyedő Ju lié n pedig em elk ed ett a kék tere k felé, arccal sebek a la tt. M élységes b ará z d á k h ú z ó d ta k a hom lokán. O lyan vo lt, m in t egy csontváz és az Mi U runk, Jézussal szem ben, ki felv itte ő t a orra helyén egy ly u k volt. K ékes a jk ai közül m ennyekbe. Ez a szent Ju lié n 1‘H o sp italier tö rtén e te , oly sűrű lehellet jö tt ki, m in t a gyilkos köd. m ajd n em úgy, ahogy olvasandó egy tem plom ­ V isszataszító volt. ablakon, arra, m ifelénk. — É hes vagyok, — szólt. F o rd . : Molnár Ernő. Ju lié n neki a d ta , a m it b irt. E gy régi sza­ lo n n a d a ra b o t és fekete k en y ér h a já t. M ikor felfalta őket, az asztal, a tá n y é r, a kés nyele Idegen vagyok. ugyanazo n gennyel v o lt b o rítv a , m in t az ő teste. H a visszagondolok r á : mi voltam , m it akartam , A ztán így s z ó lt : — Szom jas vagyok. Hogy’ szóltam , küzdtem , éltem : oly furcsa az nekem . Ju lié n h o z ta a k o rsó ját. És a m in t elővette, Gőgös, gúnyos m osollyal nézek re á, ki voltam , az illat, am i felszállt belőle, k ite rje s z te tte a M intha idegen volnék, új em b er idegen. a szívét és o rrly u k ait. B or v o l t ; m ilyen lelet, de a leprás n y ú jto tta a k ezét é rte és egy h a j­ N incs m últam é n n e k e m ; a p erc-aran y h alak Kisiklanak le lk e m b ő l; egy pillanat vagyok. tá s ra k iü ríte tte . Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

D EBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

14

S hogy m ost e v erset írom : m ár látom itt egy em b er V ergődik n a g y h iú n ; m ár idegen vagyok. S hogy a tü k ö rlap o n az arcom rám ragyog, B ám úlok : n i, egy em b er, mily vastag ajk, sö tét szem . Ez em b er én vagyok ? — fagyos — idegenül, Mint körben e sok em b ert, úgy nézem m ár a képem . Mint k ö rb en e sok em b ert, akik elő tt ezüstlö T álcán, m árv án y lap o n fagylalt hül édesen, Kik itt élnek körültem s kiket nem értek én m eg, — Ó jaj, m agani vagyok, egy árv a idegen ! Ö ja j, m agam vagyok, egy árv a id e g e n ! Jaj, oly kevés vagyok, rövid, kicsiny v ag y o k ! N incs m ú ltam , nin cs jövőm ; egy pillan at vagyok, Egy árv a pillanat, m ely m agányosan ragyog . . . Komlós Aladár.

Gvaddnyi: Peleskei nótárius. (Folyt, és vége.)

,

A nótárius budai tetteinek leírásában m eg változik a költő célja; az eddig mulattató Gva dányi itt szatiralizáló lesz, akinek kezében i korbács Arany Ján o s szerint gyakran valódi kor bács. A nem zeti viseletért izgató erő a nótárius szájáb a adja saját eszméit. Célját az ajánló le­ vélben m o n d ja e l ; tükröt akar tartani a m agyar dám ák és gavallérok elé, amelybe kívánja, hogy gyakran beletekintsenek „hogy így meglátván ínagukat, m indazokal, amelyek rendkívül valók és az eg észség esy elméi felülmúlják, nehogy m a g u k o n . viseljék, sőt mintegy bálványozást ki­ irtsák és szám kivessék". .Ugyan e célját fejtegeti az Elöljáró beszédben is, csakhogy élesebb hangon. Hogy e tárgy m ennyire érdekelte az akkori közönséget, m utatja' egyfelől á közkedveltség, amellyel e darabot fogadták, mesfeiől pedig az is, hogy nem csak Gvadánvi foglalkozott vele iro­ dalmi m űben, h a n em többen is; igy pl. K árm án József ;s, aki a Módiban ép oly erősen, de fino­ m a b b a n ostorozza az idegen s z o k á s o k a t; jel­ lemző, hogy. ott is van „egy jó igaz régi m a ­ gyar úr, akinek a te h én h ú sra több gondja van, m int az egész'v ilág p olitik ájára és a tekintetes ' asszony pántlikájára, öltözetjére és az egész m ódi m inden bolondságaira1'. E m ü is a régi m agyar egyszerűséget hirdeti. ; A nem zeti eszm e hirdetése mellett e rész­ nek m űvelődéstörténeti fontossága is v a n ; sőt mivel a régi és új viseletnek m ajdnem teljes képét nyújtja, azt m on dh atjuk , hogy épen ez egyik legnagyobb jelentősége. Belőle összeállíthatjuk a régi m agyar vise­ letét. Gvadánvi szerint a régi magyar öltözet a következő v o l t : A fején kerecsen vagy kócsag tollas kalpag, mely alól az a vállra om lott; a Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

8 — 9 — 10. szám .

vállat bogiáros lengő pantallér ékesítette, míg a mellet m ente vagy dolm ány takarta bíborból, skárlátból, bársonyból, hátul tigris vagy párduc­ bőrrel, a derékon pedig skófiummal kivarrott öv­ vel; azután hosszú n a d rá g következett, meg kordován vagy karm azsin csizma, az oldalon kard és tarsoly csüngött, a kézben pedig b u ­ zogány vagy csákány. Olykor m ég a páncéling is meg volt. Ilyen ru h á b a n gondolta a nótárius a budai m agyar ' nemességet, h a n em helyette egészen m ást talált. Bőven leírja a korabeli viseletét. Egyik ifjú fordított kápájú sarut hord, két szárán csattal bokáján széles sarkantyúval. P lu n d ráján elől hasadék van gombbal. Alúl hacukája kurta és körül rp jto s; mellén az ing taréja kifityeg, ángluscsattal átszorítva. Felső ru h á ja hosszabb egy arasszal, ráncos is, tarka is, m int a hiuz málja. Posztója marseillesi vert dragon (vörös sötét zöld) vörös pöttyökkel, két sor acé lg o m b b a l; kalapja m alom kő nagyságú és rajta tarka toll bokréta van. Karimája szinte iiátra kényül. Haja csigásán bodorítva, vastagon beporozva, pántlikával leszorítva, inge gallérja négy újnyira kim ered, mint a ju h á sz kutya örve. Jö n egy m ásik ifjú; h a m u sz ín ü frakk és fehér kalap, Négy zsebében négy óra, kebelében piros papirosba foglalt könyv. Egyik kezében pálca, benn e spádé, felül vad kecske szarva arany-foglalással, m ásik kezében papir-masépixis. Ez a viselet á la Papé. Egy meglett férfi süvege kaskét, zöld felső ruhája kurta, n y a k áb a n mint pun tallér csö ng a a korbács, mely arra való, hogy az uccán, ha tetszik, pattintson vele. Markában vékony csoko­ ládé rúd, m int valam i pálca, hogy egyet is, ha hivánja, harap hasson . A nyalka huszártiszt fején m agas veres kalpag, melynek nyusztja kerületében egy bokor kócsag-toll le n g ; vitézkötésének rojtja mellén fekszik, melyet zöld dolmány borít : gazdag arany sujtással, valam int testszín nad rágja is. Mellét öt sor pikkely és gomb díszíti, de skófium gom bháza el van csúfítva láncolással. Csizmája sárga. Oldalán csüng kard és tarsoly, e két szó­ val Josep hu s secundus, de ami rettenetes, e h u sz á rru h á ra kaput borúi, vagy igazi nevén Schmiesz, melyet polgár és katona kényelm es­ sége miatt felkapott. Még nagyobb változatosságot m utat az asszonyok öltözéke. Leírja előzőleg a régi m agyar hői viseletét is. A fejre a konty fölé fökötő borúit, melynek kerületére aranyláncot, gy ön ­ gyöt tűzdeltek, am ennyi ráfért, — vagy pedig a fejet fátyollal kötötték le, melynek tetejét ékkö­ ves tűkkel rakták ki s csipkés vége lefutott a sarkig és összeomlott a szoknya récéjével. Az alabástrom nyakat keleti gyöngy, klárís, aranyJelzet: 63.713

8 — 9 — 10. szám .

D EBRECENI FŐISKOLAI LAPOK

lánc és zom áncos ékszer fedte,, a kart ezüst vagy aranvfonalú bíbor borította, rán cb a szedve b o d ro san és fodrosán pántlikával átkötve m ó d o ­ s á n ; az ujjon arany gyűrű, a fülben arany függő gyémántrózsával. A felső testet feszes derék váll szorította össze, m indenféle színű pántliká­ val fűzve, két sor gyönggyel s balra olászbokrétával díszítve. Ehhez símúlt a ru h a k a m u k á ­ ból. bársonyból, olykor kötény, gyöngyös vagy gyéinántos öv, végül csizm a vagy saru. E régi öltözet helyett a lagtarkább viseletét találja a nótárius. Az egyik nőnek haja felső része bodrosan áll fel, zöld pornódéval vasta­ gon kenve és lennel kitoldva. Tupéja arasznyi villatükkel fel van halm ozva erősen beporozva, hátúi görögdinnye m ódjára kikerekedik. Ez a fésülés m ód á la Parisienne. Nyakában kláris, mellén kis arany spádé. R uh ája csudás szinü, hét oly szárnya van, mint a s z ú n ta lp a ; hasonló szoknyája is, kék etőruhája pedig m int fűrész ki van vágva. ■ A m ásiknak fején m agas és nagy kék kalap forgácsból, melyről egy vékony szalag ereszkedik le, a négy végén négy c s a tta l; az egész olyan forma, m int a vasasok rézdobja. Képe ki van cinóberrel festve, haja hátúi három ágra fonva, ru h á ja ráncos és pántlikák kötik össze. A ru h á ja , á l’anglaise. A harm adik karakóban jár. Lát egy lányt, akinek karján egy fekete bolognai kutya van Bizsu nevű. A lány felső ru h á ja rózsaszínű tafota, mely hátúi, m int a Mózes táblája, úgy áll. A két karján rá n c b a van szedve, alatta viola színű szoknya. Mellén a bodrok m egszám lálha­ tatlan szám ban vannak. így járnak a legelőkelőbb családok sarjai. Amint láthatjuk, a korabeli viselet gazdag képét nyújtja itt Gvadányi. Midőn a nótárius e viselet ellen szónokol, a nem zeti eszm e kifejezője. Felvethetjük azt a kérdést, hogy m ennyire sikerült (Gvadányinak a nótáriust a nem zeti eszm e megtestesítőjévé te n n i? A 18. sz. a felvilágosodás, százada. Gvadányi e mozgalomról való vélem ényét a nótárius elmél­ kedéseiben m ondja el. Itt elítéli’ a deizmust, a naturálizmust, R ousseaut, Voitairet, kik szerinte a régi erkölcsöket megrontották. De nem csak az idegeneket, h an em a Martinovics-féíe összeeskü­ vést is az kárhoztatja, és örül bukásán. Szóval ő konzervatív gondolkozású volt. A, nótárius is a régi erkölcsöket és régi szokásokat h ird e ti; szerinte ami régi, az m á r jó is. Kétségtelen, hogy mivel ép a nem zeti viselet mellett izgat, igazat a d un k n e k i; a z o n b a n m inden elismerés mellett a m aga falusias gondolkozás módjával, kissé elm arad tnak tűnik fel és bizonyos komikus vonás mindig feltalálható b enne. Ez az oka, hogy nem tudjuk úgy elképzelni m int az elnemzetietlenítő Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

15

eszmékkel szem ben a m agyarság erőteljes kép­ viselőjét, aki fel van fegyverezve m indennel a veszély ellen; ö lelkesedik m indenért, ami m a ­ gyar, de hiányzik belőle egy vonás, ami által pedig a nem zeti eszm e tökéletes kifejezője, lett volna az erős m agyar érzéssel egyesült európai műveltség. Ez azo n b an Gvadányi eszm éjének nem ességéből nem von le sem m it és így is a nemzeti eszmék egyik leglélkesebb harcosa. Az előadás m ód itt szónokias. A nótárius jellemfestése n é h a következetlen, m ert b á r nyíl­ tan kimondja, amit gondol, de azért nem m in­ denkivel szem b en viselkedik egyformán. A grófnéval szem ben bátorsága mellett is alázatos, az ítélőmester lánya iránt udvarias, míg a bárónét egyenesen durván tám adja meg. Stílusa bar m ű ­ vészi nem lesz, de mindvégig érdekes és n éh a elég emelkedett pl. ahol a m agyar öltözetet di­ cséri : \

„A m agyar ö ltö zet legszebb, legnem esebb. N incs nem zet, am elynek1 ru h á ja ékesebb, Nincs- így felöltözött dám áknál díszesebb Kitérj* sz te tt farkú p áv a sem k é n y e s e b b /'

A nótárius falusi utazása után hat évvel később jelent meg a második rész, a következő cím m el: ,,A falusi nótáriu snak elmélkedései, b e­ tegsége, halála és testam en tu m a, melyeket két soros versekkel kiadott és új esztendőbéli a já n ­ dékba. h azán k dám áinak és gavalléréinak nagy szívességei nyújtja gróf Gvadányi József m agyar lovas generális ezen beállott 1796. esztendőnek első napján/* Az ajánló levélben elm ondja, hogy az utazás nagy kedveltsége sarkalta a m un kára, mivel sokan kérték. E rész terjedelme jóval nagyobb, m ipt az utazásé, de - értékre nézve sokkal kissebb. Hiányzik belőle a utazás légfőbb alakja a nó­ tárius ; illetőleg nem hiányzik, csak n e m tud oly központi alak lenni, m int amott. Kérdés, hogy tulajdonképen m inek tartsuk e részt, mílv m ű ­ fajba soroljuk. Cselekmény nincs b e n n e jófor­ m án semmi. Főhős szintén nincs, hacsak a n ó ­ táriust n e m tartjuk a n n a k ; de ez is csak anynyiban, am ennyiben az ő házánál történik m in ­ den, m ert ö hívja össze a vitatkozókat. Azt m ondhatjuk, hogy az egész nem egyébb, m int népies, sokszor erőszakolt okoskodások g y ű jte m é n y e ; közbeszőve, ami tulajdonképen legnagyobb érdem ét teszi, a népies b ab on ák egész csoportja. Legfőbb értékét a b b a n találjuk, hogy egy csom ó népi szokást, kuruzslás és gyó­ gyítás és a nép között m ég a 18. szá z ad b a n is divatos boszorkány hitnek emlékét ta rto tta fenn. De emellett jellemző még m agára Gvadányira is. Az ö gondolkozás- módja, a felvilágo­ sodással szem ben a konzervatív meggyőződése ju t itt kifejezésre. Legtöbb szellemesség és ele­ venség van a testám en tu m b an , bár gyakran Jelzet: 63.713

16

DEBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

durva. Itt végrendelkezik vagyonáról; utoljára kifejti nézeteit; gondolva m agyar gavallérokra és d ám ákra és reméli, hogy „fogják ők szeretni s tisztelni a királyt. Megvetik m int pestist a francia dagályt. “ Költői értékéről nem igen lehet s z ó ln i; egyhangú kevésbbé érdekes okoskodásokkal van telve; jellemzés b e n n e sem m i; szerkezeti b e ­ osztás vagy rend szer nincs. Értékben, sokkal alatta m arad a budai utazásnak. Van m ég egy harm adik része. A peleskei nótárius pokolba menetele. Megjelent 1792-ben. P ró záb an van írva. Sokáig Gvadányi m üvének tartották. Toldy és Arany J á n o s is ebben a véle­ m ény b en van. Újabban azonban e véleményt Kovács Dénes a Gvadányi A lbum ban m eg cá fo lta ; amit azóta el is fogadott- az irodalom történet. Azonban mégis fontos Gvadányi, hogy m utatja a tárgy közkedveltségét. Végül megemlítem, hogy nagy valószínűség szerint Gvadányi a nó táriusb an tulajdonképen élő alakot léptet fel; a nótárius tulajdonképen egy jó b arátja a Nagy Peleskén lakó Becsky György. Talán ez útazott valam ikor f e l. B u dára lóháton ; természetes, hogy az itt történt dolgok a zu tá n ki van nak színezve. Széchy Károly említi erre vonatkozólag a Magyar Történelmi életrajzok­ b a n megjelent Gvadányi életrajzában, hogy a Becsky-család Szatm áron sohase m e n t el a szinnázba, valahányszor Gál József Peleskei nótáriu­ sát adták. B efejezésképen arról akarok szólni, hogy m iként gondolkoztak a kortársak és az utódok Gvadányiról m int költőről. Négyesy László a P e ­ leskei nótárius budai utazásának bevezetésében (Remekírók) közli egyik n e k ro ló g já t: ,,Nagy; ked­ velője volt a m agyar litteraturának s itt a n a ­ gyoknak igen gyönyörű példával m ent elő, de nem csak, hanem elő is mozdította ■azt szép te ­ hetségei szerént. Szerencsés volt kivált a m ulat­ tató versek szerzésében s azoknak az igazságok­ nak oktatólag való előadásában, melyeket a köz­ nép érteiméhez igen jelesen tudott alkalmazni, de belőlük azért bármely re n d ű olvasók is ta­ núihattak. Ilyen a Peleskei n ó tárius és több m u n k á i.“ - ■ ■ Hogy mily kedvvel olvasták m utatja az a körülm ény is, hogy müvei, különösen a' Falusi nótárius budai útazása gyorsan elfogyott. Először; m int tudjuk 1790-ben jelent m e g ; azu tán 1807 Pozsony, 1822 szintén P o z s o n y b a n ; azóta többször is 1878, 1895. Olcsó könyvtár és leg­ újab b an a R em ek írókban. Négyesy szerint korának legolvasottabb írója volt. Legjobban kétségtelenül azok kedveltek, akik közül vette legkedveltebb alakját a nótáriust, vagyis a köz­ nem esség, a nemesség, amelyik szérint leg­ nagyobb poéta Gyöngyösi, kiről Gvadányi a Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

8 — 9— 10. szám .

nótárius , előszavában azt m ondja, hogy nála m ag y ar anya nagyobb poétát n e m szült. A költők közül Berzsenyiről is tudjuk, hogy Gvadányit nagyra becsülte. Ezt először Négyesy László vette észre, aki azt fejtegeti, hogy tulaj­ donképen a Magyarokhoz cím ű ódája ugyan azokat az eszm éket fejtegeti, m int Gvadányi a falusi n ó tá riu s b a n ; sőt egy később kihagyott versszak végén egyenesen kifakad „Fessen le hív Gvadányi tolla, N em zetem et csúfoló bolond korcs. “ Mutatja a nagy tiszteletet, amellyel iránta viselkedtek az a körülm ény, hogy Révai az 1790-iki országgyűléshez benyújtott akadémiai tervezeLén tiszteletbeli tagokúi Ráday Gedeont és Gvadányit ajánlotta. A nyugateurópai minták után indúló írók m á r n em tudták é rté k e ln i; Kazinczy és Kölcsey az elm aradottság képviselőjének tüntetik fel. Kazinczy leveleiből tudjuk, hogy m int gondolkozott róla. így pl. a F ö ld i' Ján o sh o z 1791 jú n u á r 11-én írt levelében Horváth Ádámot, Kovásznait és Gvadá­ nyit olyanoknak m o n d 'a , akik a poézis term észe­ tét nem tanulták és akik Gyöngyösinél nagyobb poétát nem ismernek. Még erősebben ítéli el egy másik ugyanaz év augusztus 17-iki Édes Gergely­ hez írt levelében, ahol az országgyűlésről írt szatírájáról emlékszik meg és azt m ondja, hogy „tele setét gondolkozással, intolerantiát prédikál rossz hazafisággal, alacsony lelküséggel és e r­ kölcstelen szem telenséggeP . Később m intha meg­ változott volna véleménye, m ert egy 1805 máj. 28-án Cseky Józsefhez írt levelében azt m ondja, hogy Gvadányi buzgó szava szám talanoknak lel­ ket adott. Azonban 1810-ben irt egyik epigram in­ já b a n (Tövisek és Virágok. B. Szabó D.) gúnyo­ san emlékszik meg róla, mint a m agyar költészet és történetírás fejéről. E meggyőződésen nem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy mily óriás a különbség Gvadányi és Kazinczy költői iránya közt. Amennyire megvetette Gvadányi az idegent, Kazinczy annyira lenézte a népiest. Végeredményül azt m o n d h atju k Gvadányiról, m int költőről, hogy be n n e m eg volt az éles meg­ figyelő tehetség, párosulva a szatirai hajlam m al, ami egyik legjobb szatíra írónkká tehette volna, de hiányzott belőle á költészet alapja a képzelő erő, n em tudott eszm ényíteni és ezért a valót, n e m a n n a k égi m ását adta és hiányzott belőle a kellő irodalmi tanultság. Ezért költészetének érdem e n em az;esztétikai szépségben van, hanem a tanítói célzatban és ami ezt eredm ényezte, a hazafi érzésben. Ez m a ra d Gvadánvinak örök érdeme. Sarkadi Nagy János.

Jelzet: 63.713

8 — 9 — 10. szám .

DEBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

Szobában. — Haas Reisiger —

Kezem — m ely csak rem egve érin tett, Szem em világát szűkre takarja, Szűkre, sö té tre és titk o n m egejt A hom ály fájó, nyűgös hatalm a. A lám pa fénynek szűk a világa. Nem láto m , m ég azt sem tudom , hol van Csak búg felém , m int tű ztő l bo m laszto tt H asábok egy m esszi kandallóban. S zertefo szlo tt fényhuliajtó öve A dús fénytől világos világnak. A hom állyal g y orsan egyesülnek A m in d en ü n n en feltörekvő árnyak. Most énekelnek gyerm ek-kórusok, Most hallgatózik m inden szerelem . H allom , am in t a halálorgona T om pán, p an aszlón, b ú san búg nekem . (Óh élsz-e m ég ? O h hol keresselek ? É lélek ü rb en rá d találok-e ? . . . Á lom ból rezzen álm odó fejem S a lét tek in t rám n ém án, hidegen. Peterffy László.

írói arcképek. ■ I I I . Tóth Árpád. M ikor az em ber elolvassa a T ó th Á rpád verseit, am elyek a m a írt v ersek legszebbjei közül valók és átö m lik belé e versek sajáto s finom szom orúsága : m eg h atv a és m egigézve kezdi keresni e h a tá s eszközeit, bűvös fogásait. A kik W ildedal e g y ü tt azt ta r tjá k , hogy jobb élvezni a rózsa illa tá t, m in t vizsgálni a gyöke­ re it : az ne olvassa e sorokat. Az olvassa csak, a k it szintén izg at a rejtély , fölkeresni e v ersek­ nek ^azon o b je k tív m o m en tu m ait, am elyekkel a rá n k g y ak o ro lt h a tá s m eg m ag y arázh ató , á k it szintén izgat m eg találn i azo k at a jegyeket, am elyekből e versek 'é d e s és enyhe z am atja, különös és elbűvölő h a n g u la ta adódik. Nehéz k ö v etn i ő t a költői eljárásáb an ; nem h a g y o tt h á tra n y o m o k at a verseiben, am erre já r t, ahol fáradságosan fú rt-fa ra g o tt. Az első p illa n a tb a n csak a n n y it lá tu n k : k itű ­ nően versel és r ím e l; de ez m ég egészen felületes m egállapítás, hiszen v a n n a k m ások is k itű n ő tec h n ik á jú k ö ltő k s ezeknek költészete, egészen m ás színezetű ; te h á t ez eg y általáb an nem lényeges jegye a T ó th Á rpád te ch n ik á ján ak . A zonban a sorok hosszú és a rím ek messzeeeső v o lta m ár m egm agyarázza a z t az im presszión­ k at, hogy e sorok m in th a fá ra d ta n vonszolnák fá ra d t te stü k e t. Az ö n tu d ato s szám ítással sűrűn Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

17

h aszn ált alliterác ió k a t K a rin th y is észrevette nála. É rdekes és fontos tu lajd o n ság a, hogy az élettelen tá rg y a k n a k is tu la jd o n ít érzést és v iszo n t a m aga lelki jelenségeit látja. Pl. : S m é g s z u n n y a d t a r k a ín yem , p e ty h ü d te n és re d ő s e n . Ó, v a n - e még d o lo g ily bús, m in t f á r a d t törzsem, A m in t e lfe rd ü lt á r n y a a h ú s p a d l a t r a d ű l ? . . . V én, r o b o to s r u h á m a s z é k e n íe k e tű l É s v á r j a alázattal s t g y k e d v ü n , h o g y f e lö lts e m . . . (R eg g e l).

„E vokáció egy csillaghoz11 cím ű kö ltem é­ nyében pedig a z t írja, hogy a fá ra d t u ta k csüg­ g ed t csavarodással bús h u ro k b a görbülnek. I t t érdekes különben, hogy h a tu la jd o n ít is a tá r ­ g y a k n a k belső életet, de m indig csak a m aga állandó érzéseit érzi beléjök. V iszont a m aga lelki é letét is realizálja, m egérzékíti, átérezh ető v é teszi azáltal, hogy különböző m ódokon össze­ k ö ti a te sti érz é sse l.: „ E m lé k e m p e t y h ü d t , m in t a h o lta k a j k a “ ,

m á su tt : „ E m lé k e d m á r oly ó d o n a n a r a n y l i k “ .

U gyané célra szolgál az ily gondos te s ti festés : „Ó é j . . . c s u k ló m la n k a d és b é n u lt u jja im h o z P u f f a d t h á t t a l fe s z ü ln e k a csú f, s e té t e r e k “ .

Egyszóval, h a szabad költőről így beszélni, ha nem tű n ik fel nagyképűségnek és stílszerű tlenségnek: legrövidebben a „pszühofizikai p a ra l­ lelizm us11 kifejezéssel jelem ezném a T ó th A. lá tá sa m ó d ját. F inom d etail-látása is a rra való, hogy h ű ­ séget, életet ^s bensőséget adjon a versnek. M inden versére jellem ző a k ép zettársu lás gyorsasága ; egy-egy észrevétel sereg m ás kép et j u t t a t eszébe (többnyire szelíden ero tik u s ké­ peket) ; pl : h a „szájon csókolja11 a szél (s hozzáteszi : „M ely m ost testh ez feszíti az aszszonyok r u h á já t14),, eszébe ju t, hogy „ . . . i l l a t o s , m in t d u z z a d t d o m b u p á r n á d S sze líd , m in t n ő i v á llh o z s im ú lt b ú s fé rfi a r c é l“ .

Ez az oka, hogy m ajd m indenik versében előfor­ dul ilyes kifejezés : „eszem be j u t 11, v agy „ b ú songva eltű n ő d ö m 11 stb. ; s ezeken a kifejezé­ seken gördülnek to v á b b a versei, m ert ilyenkor ki-ki té r egy em lék felé, valam ely m ás tá rg y ra ; ez látszólag á r t a vers egységének, tu la jd o n ­ képpen azonban erősíti a h a n g u la to t ;,ez okozza, hogy a versei té m á tla n o k , nem h alad egyszerű, szikár, egyenes v o n alb an egy k ih eg y ezett pointe felé, ezért érezzük oly szavahihető, élő és meleg v erseknek a T ó th A. írá sa it. É s ta lá n azért is, m ert az érzéseit nem m in t m ú lta t, han em m in t jelen t a d ja elő, p illa n a tró l-p illa n a tra elmesélve, mi m egy benne végbe ; így eleven és szinte a szem ünk elő tt végbem enő jele n e te t k ap u n k . K a rin th y is észrevette, hogy csak egy h ú rja , Jelzet: 63.713

8— 9— 10. szám.

D EBRECEN I FŐISKOLAI LAPOK.

18

egy h an g ja v an : a finom és in tim szom orúság. V alóban, b árm irő l ír, u g y a n az t érezzük. Az oka ennek egyfelől az, hogy m indezen tu la jd o n ­ sága m inden versében m eg találh ató , m ásfelől bizonyos jelzőinek állandósága. E zen jelzői „E v o k áció egy csillaghoz44 c. költem ényének első v ersszak áb an csaknem teljes szám b an o tt v a n n a k : csüggedt, reszketeg, szédülő, szegény, fá ra d t, lom ha, alázv a, éji. V életlenül h iá n y za­ n a k ezen kedvenc jelzői : setét, bús, halk . M ind e szav ak fe la d ata nyilvánvaló; a z t a k a rja velük, hogy elérzékenyedjünk, meghatódjunk. A rész­ v é tü n k re vad ászik . N ekem úgy látszik , szám í­ tással helyezi el e szom orkás jelzőket az ő lassú lép tű verseiben. Ü gy hiszem , a T ó th Á. írói eljárásáb an az intuíció és a véletlen m ellett a logikán ak és a m a th e m a tik á n a k is nagy sze­ repe van . Összekeres és kom binál oly képze te k e t, am elyek az olvasóban oly képzetekkel tá rs u ln a k és így oly h a n g u la to t kelten ek fel, am ely m egegyezik az övével. Ezzel a m ester­ kedéssel nem es b á n a to t tu d kicsalni a szívből. K öltői tehetsége egyrészt ab b a n áll, hogy tö k é ­ letes finom sággal érzi (és tu d ja felhasználni) a szavak sú ly át, h an g u la tk e ltő h a tá s á t. K edves k ö ltő m .. : Komlós Aladár

, Dánosnak írom Debrecenből. Jdnb s, oly súlyos itt az éj s m ár . k ettő re já r az ó ra K om or koporsó re jt m o s t: a d eb recen i éjjel És gyászdalom dobogva a szívem veri vérrel, Te pesti kis szo b ád b an rég alszol m á r azóta. Jáno s, m ost kérlek, ébredj. Kelj, n ém án gyújts világot És reszk ető kezekkel vedd legrosszabb r u h á d a t; Menj, hagyj árv án szobát, hagyj J á r t a jtó t u tán ad , Dalolva m enj az éjbe, n e félj. no úgy — ki lát o t t ? Menj b án a to s B udára, bolyongj bús zeg-zugokban S hol b ab o ú ás titokkal köt, állít m eg alázat,

.

Most egy nyolcadikos búcsúzik az iskola­ padtól és a tanártól úgy, ahogy illik hexa­ meterben. Mint m ikor A ntigonét, hős L abdakos isteni sarjá t, S zirtsírján ak tá to tt öble fogadta m agába, Sírva-zokogván b ú csú za tőled h ajn ali napfény, H űsvizű dirkei forrás s tőled T h eb a ligetje ; Úgy v ár hen n iin k et bús befo g ad ásra az élet, Úgy rebegünk végbúcsút nektek gyerm eki évek. S zárnyal a. szárnyas idő. T o vatűntek az évek. Zöld iüzérünk, m it m ég boldog, gyerm eki kézzel Já tsz v a kötöttünk sim a fejüűkre zörögve lehullott. H ervadt lom b fedi m ellettünk szan a-széjjel a földet. Óh mily boldog érzés e m lé k ű it k o szo rú ját ' ' Ú jraüdítni. m időn főnk tö b b é nem* fedi im m á r , ................................. É jzü h atag ja a h a r n a k ! ....................... , Mily föld fénylik e lő tte m ? M ily'ég néz le reám ? Álmom sem festh ete szebbet., B íborfélhök úszva-gom olygnak a végtelen égen M essze m orajlik a tenger szélverdeste habokkal. N apsugaras b árk ák tűnnek fel az alkonvi tájo n , R a jta vitézeik v érlb o rito tlan . hosszú sorokban. Bál vány kardjuk h o sszáb an ékítve arannyal, T ündöklő pajzsukról v isszav e rő d ik .a napfény ^ . . lm m ás képe m erül fel a rég letű n t c so d a tá jn ak : Ott h o l.k ristá ly fo rrá s .csobban sziklarepesztőn S- illan m esszi berekbe, virágtól illatos éren T ünde leányok labdával já tsz n a k deli beccsel, Isteni arcaik at jókedvük p írja b o rítja . . . H osszan nézem , m íg szem eim ből köhnvü szivárog És m egkönnyezem á rég elm últ boldog időket, Majd bám nlva kiált fel szájam m eg k ap ato ttan S zende sugáridtól fenséges visszaidézés — Költők ap ja, világtalan H óm ér, ím e v ilá g o d ! v Mint ám ít b ennünket, m int keresünk hiú vigaszt T o rz rajzá b an a m esszi jövőnek, m in th a bizony nem B úcsúszókat m ondani gyűltünk voln’ ide össze. B úcsút m ondani néked h ű n kedvelte tanárun k . Ki szíveinket e szép, csoda-földdel gazdagítottad... . . Most pedig ifjú b arátim ra jta te h á t ajak u n k a t N yissuk m eg „Ejfpo“-ra ta n á ru n k tiszteletére. Péterffy László.

Csókold m eg o tt az u tc á t és csókold m eg a h áz at Es m ond nevem nevetve, ki éltem koldus o ttan . És fordulj meg, jó Ján o s, és kullogj á t a hídon És kérdezd m eg nev em ben egy kósza lány nevét És csókold m eg h elyettem halk, haíavánv kezét, Mfg m essze i t rózsáim rem egve ráhajíl.om . És hidd, hogy m ár m eghaltam , hogy sír m ár sír felettem És m enj fel m ég az éjjel én leghúsabb kom ám hoz É j ülj le egv fotelbe. Ö m ajd m eleg te á t hoz És kérd, hogy hegedüljön s hallgasd és sírj helyettem ' Havas Gyula.

;

*

.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

.

Péter, a félszemű. . >’ ,

— Jákob Schaffner. —

S cháublin P é te r az asztalossegéd a bázelvidéki Sissachból való volt. M ár terv ezg ette, m in t m egy Z ürichbe s m in t képezi ki ip ag át d e ré k ,,alapos b ú to rk észítő v é. E g y nap o n m es­ te re m egbízásából a városba kellett m ennie ér e v e te te k é rt. Mivel a m u n k a sürgős volt, v isszajövet is villam osra szállt. Az állom ás felé vezető u tón, am in t a villam os egy m egálló­ helyről gyorsan to v á b b ira m lo tt, a h irtelen lökéstől az a jtó felé siető csinos hölgy megJelzet: 63.713

8 — 9 — 10. szám .

D EBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

tá n to ro d o tt, rézsű t a kis m esterlegény m ellének esve, véletlen ü l kiálló k a lap tű jév e l m egsebezte egyik szem ét. P é te r h alk fájd alo m k iáltása s u titá rs a i rém ü lete m eggyőzte őt a n ó l hogy az eset nagyon is kom oly. G yorsan h a tá ro z o tt. M eg rán to tta a csengőszíjat s az éppen o tt száguldó au tom obil u tá n k iá lto tt. H áro m perc m úlva a hölgy, ak i a zürichi városi színház általán o san ism ert és ü n n ep elt ném et v endég­ m űvésznője volt, u titá rs á v a l m ár a legköze­ lebbi szem észeti k linika m árv án y lép cső jén h a ­ la d t fölfelé. I tt tá g ra n y ílt szem ekkel fo g ad ták a nagy d iv á t s a kis svájci fiú t. De a sebesült szem en a legnagyobb jó in d u la tta l sem lehe­ t e t t tö b b é segíteni. Az orvos rövid vizsgálat u tá n k o n s ta tá lta a szom orú té n y t : örökre elveszett. A m űvésznő nem tö r t ki p an aszban, nem illette m a g á t szem rehányással. P u h a , áp o lt kezével v ég ig sim íto tt a kis m esterlegény könyá z ta to tt arcán , egy p ár b á to rító szót in té z e tt hozzá, le k ö tö tte szám ára a h áro m vendégsze­ repléséért járó g ázsiját s jó k o ra összeget h a g y o tt h á tra , hogy a klin ik án to v á b b ra is gondos ápo­ lásb an részesítsék. E ste oly győzelm esen éne­ kelt s oly m á m o rító an já ts z o tt, m in t m indig. A kis a szta lo st pedig oly körü lrajo n g ó figye­ lem m el v e tte körül, hogy b á tra n b eillett volna h ó d o la tn a k is, . H áro m h é t m ú lva ,elh ag y ta Scháublin P é te r a k ó rh ázat. F élszem ét örökre elv esztette, de g azdagab b le tt egy p á r ezer fran k k al. M áskü­ lönben b eleszeretett a szép énekesnőbe és úgy érezte, hogy a világ összes asztalos-segédeinél tö b b e t ér é‘s m agasan fe le ttü k áll. Első ú tja nem a m esteréhez v itte , h an em a rra a m egálló­ helyre, ahol az a szerencsés szerencsétlenség tö rté n t. A zon a helyen a z tá n sókáig állo tt, a ném et szépségre gondolt, m egkísérelte lelki szemei elé állítan i, m ia la tt épen m a ra d t b arn a szem e álm odozóan k ísérte a tovasik ló villam oskocsikat. H an em csak nagy, b ü szkehajlású stru cto llal é k e síte tt fekete k a la p já t lá tta m in­ dig és hosszú, fekete, b arn a prém m el p rém zett b árso n y kö p en y ét, de ennek a p o m p án ak a ke­ retéb ő l — v alah o g y úgy tű n t fel neki, — m in th a k ilo p ták volna az arco t. S zom orúan fo rd u lt meg s m ost először érezte m agát, v alóban megk á ro síto ttn a k . A zt gondolta, hogy a ráem lékezést szem ével e g y ü tt elv esztette. D e m ikor meg a rra gondolt, hogy k á rp ó tlá su l m űvészi üvegszem e v an , m ely et senki sem tu d a v alódi­ tó l m egkü lö n b ö ztetn i, v alam i furcsa büszkeség tö ltö tte el. Ilyen k ö rü lm én y ek k ö z ö tt term észetesen nem m e h e te tt vissza m estere m űhelyébe félbe­ s z a k íto tt m esterségét fo ly ta tn i és m ivel a rra m ég gondolni sem a k a rt, hogy valam i m ást, valam i ú ja t kezdjen, elh a tá ro z ta,’ hogy egy­ Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

19

előre n y ak áb a veszi a világot s a z tá n m ajd csak ak ad szám ára valam i. Előbb azonban elm ent egy jósnőhöz, h ad d tu d ja meg, mi lesz élte. sora. A nőies asszony olyan bódéfélében fo ly ta tta m esterségét. Az előadásnak első része a szokásos volt. A h uszadik század phaenom enja : fá ra d t, sá p a d t asszony b e k ö tö tt szem­ mel, a jelenlevő em berek nevét, g o n d o latát, szokását s a n álu k levő tá rg y a k a t ta lá lg a tta . A szo k o tt te le p a th ik u s eljárás volt, de P é te r e lő tt v arázslato sn ak tű n t fel. É s végűi, m ikor rá ja k erü lt a sor s a b ó d étu lajd o n o sn ak egy v astag , in d u lato s vén fickónak, üvegszem ét m osolyogva, pipacsvörös arccal m e g m u ta tta , boldognak érezte m ag át és elfeledte profán k ö rn y ezetét. A sá p a d t asszony ezt a szokatlan tá rg y a t is m egnevezte, nem kis fáradsággal ugyan, de végre mégis jól. Alig v á rta m ár az előadás v é g é t,1hogy a pódium on á t a különk am ráb a léphessen. Végre b em eh etett. A sze­ gény, csukló asszony jósolt neki úgy,* ahogy ilyenkor jósolni szoktak. M indez P é te r elő tt m ég különösebbnek, csáb ító b b n ak , m egfoghata tla n a b b n a k , tű n t fel. A m ikor a z t kérdezte, m i fog azzal a hölggyel tö rté n n i, aki az üveg­ szem hez ju tta tta , azt k a p ta feleletül, hogy m ég igen szerencsétlen lesz. Az asszony erre érdek­ lődni k e z d e tt a szerencsétlenség irá n t és P éter elbeszélte az egész esetet büszkén, élvezettel. „R em élem , hogy az operaénekesnő nem so­ káig lesz b o ld o g talan “, — m o n d ta végűi. „L elkem re, ig azságtalanság lenne ; nem esen . visel­ k e d e tt s ezt az újságok is m eg em lítették 41. Az asszony felelte : „N em tu d ja , hogy a szerencse csupán a gonoszoké. H a az a hölgy tényleg nem esen v iselk ed ett önnel szem ben, ak k o r m eg­ lá to g a tja a szerencsétlenség. Ez olyan biztos, m in t a h a lá l“ . E b b en a p illan atb an felhang­ z o tt a v astag , vén fickó k iáltása : „K asszan d ra, dolgozni, a sáto r tele v an 1“ K asszan d ra h ir­ telen le h u n y ta szem ét. Ü gy te ts z e tt S cháublinnak, hogy fá ra d t és legjobban szeretne m ég egy k icsit ülni és fecsegni. A rra is gondolt, hogy v alam i bú em észtheti, csak titk o lja , m e rt az asszonynak a fiatalem b erek k el szem ben büsz­ kének kell lennie. Végre felem elte szem ét, P é­ terh ez fordulva így s z ó lt : „ H a úgy tetszik,' m arad jo n még. M in d járt visszajövök. „Szí-i v esen “ , felelte S cháublin nagylelkűen. ,>£s ha ism ét hoz v alak it, aki jó so lta tn i a k a r ?“ F el­ állo tt. „Az csak ritk á n tö rté n ik 44, m o n d ta és e ltű n t a függöny inogott, m ia la tt a vén sem m i­ házi a folyosón döröm bölt és ism ét kiabálni, k ezd ett. S cháublin P é te r huszonnégy éves volt. N y ílt szívű, a rc á t him lőhelyek b o ríto ttá k s a z t a kissé fá ra d t, értelm es kifejezést kölcsönöztté k neki, m ely a him lőhelyesek örök tu lajd o n a. Jelzet: 63.713

20

D EBRECEN I FŐISKOLAI LAPOK.

É p szem ével a k a m rá t k u ta tta á t fürgén és kereste ben ne a szom orú, sá p a d t asszony valódi k épét. A k a m rá b a n sűrű, re k e d t levegő volt. Sehol egy nyílás ; be- és kivezető ú tu l a pódium szol­ g ált. A b ú to rz a t egy kis n ád asztalb ó l és k ét vas k e rti székből állo tt. Az asztalon egy játszm a francia k á rty a te rp e sz k e d e tt. A falba v e rt ho r­ gon függ tek a j ósnő utcai ru h ái, egy fej kendő és egy kem ény férfikalap. B e h a lla tsz o tt az öreg kiab álása : „M édium , h á n y a t p illa n to tt ez a hölgy ? Siess ; az uraság o k lá tn i és hallani a k a r n a k ; nincs veszíteni való idejük. Ma éjjel ism ét a lu d h a ts z '1. P é te rt b o ssz a n to tta a m érges, szürke fickó, szívből szerette volna egy ki­ csit m egtréfálni. N em sokára ta p s h a llatszo tt. K é t perc m úlva a jósnő ism ét a k a m rá b a lép ett. Szinte téb o ly u ltan h a n y a tlo tt a m ásik k ertiszékbe. T e k in te te üres volt, feje gondolatok nélküli. Á llát kezére tá m a s z to tta s zilált, félig csodálkozó arckifejezéssel b ám ú lta a fekete kem é'nykalapot a horgon. A ztán vonásai fá j­ dalm asán k étség b eesett m osolyra to rz u lta k , m elyről szeme m itsem tu d o tt. Végre — m in t m inden előadás u tá n — csuklani k ezd ett. A bázelvidéki nem szen v ed h ette to v á b b a szív­ facsaró lá tv á n y t. „ K a ssz a n d ra asszony —m o n d ta ta szelíden — nekem m in d en t elm ondhat. É n is e tte m keserű k en y eret. É s h a olyan vagyok, m in t egy o sto b a fia ta l k u ty a , az onn an van, hogy a him lő szertezilálta szak állam at. M ért já r a vén zsim bfészeknek a kedvébe ? T a lá n felesége ? “ K asszan d ra csendesen feléje for­ d íto tta fejét és eszm élni k e zd e tt. „ L e á n y a v ag y o k 11, v álaszo lta gépiesen és kíváncsian n é z e tt rá, „A k k o r egyszerűen h ag y ja a fa­ kép n él11, fo ly ta tta to v áb b . „B izo n y á ra m ár n a g y k o r ú ; nincs joga v iss z a ta rta n i11. F igyel­ m essé le tt. „A z nem olyan k ö nnyű, válaszolta. A m estersége v ag y o k 11. „M icsoda ? “ k érdezte az asztalos. „A z üzlete. Idegbajos vag y o k és o p eráltatn o m kellene m ag am at, m ert szörnyű fá jd a lm a k a t állok ki. D e ta lá n h a t h é t is bele­ telne, m íg ism ét dolgozni tu d n é k és ő csak p én zt a k a r szerezni velem . H a tö n k re te tt, ak k o r az u tc á ra dob. Sokkal tö b b e t tu d o k , m in t ahogy ő sejti, de tito k b a n ta rto m , m ás' különben egy h ó n ap a la tt kész vagyok. A m it önnek az előbb jósoltam , — szam árság. A leg­ közelebbi előadás alk alm áv al egész életefolyásá t elm ondom , de igazán, úgy, hogy csodál­ kozni fog. N ekem m egjövendölték, hogy bol­ dogtalanság o m m á r nem sokáig t a r t ; valószí­ nűleg m eghalok. N éha, m ia la tt az em bereknek •jövendőt m ondok, szinte őröl a fájdalom . A k­ kor akadozom és ő szitkozódik a p ublikum e lő tt11. P é te r szom orúan h u n y o rg a to tt. '„M ost is szenved ?“ k érdezte és kerek, him lőhelyes arca részv éttel n éz e tt rá. „ Ig e n 11, v a llo tta be Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

8— 9— 10. szám.

z a v a rta n . „M iért kérdezi ? „E g y szerű en azért, m ert az öreget károm kodni hallottam .11, felelte. „ J a ú g y 11, m o n d o tta felv íd u ltan s h alk an neve­ te tt. „M ár a z t gondoltam , hogy az arcom ról o lv asta le “ . „M ost nem fogják hívni sokáig11, je le n te tte ki P é te r szilárdan. „Ig en , m ár nem esik, felelte ; ez a v á ra tla n u l jö tt eső k e rg e te tt an n y i em b ert a b ó d é b a 11. De nem sokára m ár ism ét d öröm bölt az öreg és k iá lto tta : „ K a s ­ szandra, dolgozni. A sáto r tele v a n 11. K asszan d ra b ic c e n te tt a fejével és kim ent. M ikor ism ét v isszatért, P é te r egy p ár h ü ­ velykkel m agasabö le tt. M ialatt o tt b e n t az öreg szak ad atlan ú l k ia b á lt és a szegény n ő t h a n g já v a l kínozta, egyszerűen eszébe ö tlö tt, hog y an seg íth et ra jta . E z ú tta l könyes szem m el té r t m eg az előadásról K asszan d ra. De P é te r sem volt a régi. É p szem e m in th a m eg n ő tt volna s úgy csillogott, hogy m ellette az üveg­ szem csillogása h itv á n y kavics-csillogás volt. Alig v árta, hogy a lom pos függönyök k ö z ö tt feltű n jö n . Elibe állt. „ V alam it a k a ro k önnek m ondani, K asszan d ra asszony11. M ikor m eg­ lá tta szem ében a csillogó könycseppeket, még jo b b a n neki d ü h o d ö tt. „S v ájcb an v ag y u n k , K asszan d ra asszony, nem Poroszországban, sem pedig O roszországban. I tt m indenki sza­ b ad. Ön N ém etországból jö tt, azért nem tu d ja . D obja le m agáról ezt a m ask a rá t, öltse fel az u tc a i ru h á já t, am i azon a szegen lóg. Ne gon­ dolkozzék sokáig. Az operaénekesnő bőkezűen g o n d o sk o d o tt rólam , így ta lá n tu d o k egy jós­ nőn egy k icsit segíteni. M ost m egfordulok és százig szám olok. A k k o rra készeíi kell lennie. E g y —- k e ttő — “ . A m eglepett asszony kifogásokkal a k a rt előállani, de' P é te r nem h a llg a to tt rá, szám olt re tte n th e te tle n ű l : „H á ro m — négy — ö t 11. K a ssz a n d rá t széd íte tte a csodálkozás. Ez az egyszerű svájci fiú úgy viselkedik, m in t a m esebeli tü n d é r királyfi s az ő szerencséje sem kisebb a tündér-k irály k isasszo n y én ál. Pejéhez k a p o tt. C sakugyan K asszan d ra ő, K asszan d ra, a h uszadik század ’p haenom enja, aki m ind­ ezeket m egérte ? S m ikor erre a kérdésre igen­ nél k ellett felelnie, feln ev etett. H a P é te r lá tta volna, hogy m ilyen fiatal, m ilyen üde így, b izto san eltév esztette volna a szám olást. De P é te r befogta szem ét, csupa m egszokásból még az üveget is s re n d íth e te tle n ü l szám olt to v á b b : „K ilenc — tíz — tizen eg y 11. A jósnő ekkor le sz a k íto tta derekáról a zászlócskát, gyorsan m ag ára ö ltö tte u tcai ru h á já t, befűzte bőrci­ p ő jét s m ielő tt m ég P é te r százig szám olt volna, m ár elő tte á llo tt készen, sovány, szinte á t ­ tetsző kezét a bal vállára te tte s a fekete kendő alól rá n é z e tt ham iskásan, v örösregyúlt arccal, P é te r a csodálkozástól elfelejte tt to v á b b szá­ Jelzet: 63.713

8 — 9 — 10. szám .

DEBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

m olni. M ajd u jjo n g v a v e tte k a la p já t az asztal­ ról s nevetve k iá lto tta : „M ost m ár vége a szom o rú ság n ak “ . Ü gy tö rté n t, ahogy Scháublin előre m eg­ m o n d ta. A vén ra b szo lg ata rtó sem m it sem te h e te tt. A bódé elő tt n ag y csődület tá m a d t. P é te r a ren d ő rö k n ek és a közönségnek elm ondta a valódi té n y á llá st. A ren d ő rö k helyeselték P é te r e ljá rá sá t s k ijele n te tték , hogy S vájcban m inden em ber szabad. A cseh v ag y lengyel sem m iházi élénk p ro te stá lá sa csak d erü ltség et k e lte tt a közönség körében. A bázelvidéki a sá p a d t asszony m ö g ö tt büszkén lé p e tt a sza­ bad b a. E n n y i e m b e rt még soha sem lá to tt e g y ü tt és m ind m ellette v o ltak . Soha nem ta p a s z ta lt érzelm ek d a g a s z to ttá k egészséges k eb lét és olyan ren d k ív ü li m ódon jól estek neki. É p szeme b elev illám lo tt a zürichi n ap b a, de a m ásik, az üveg, szom orúan fén y lett. M ihelyt k iértek a tolongásból, au to m o b ilt a k a rt elő­ k iáltan i úgy, aho g y az énekesnőtől lá tta . Az autom obil h e ly e tt egy egyfogatú á llo tt elő, de ez is jó volt. B üszkén v ezette fel az idegen nőt a szem észeti klinika m á rv án y lépcsőjén. O tt k in e v e tté k s egy m ás cím et n y o m tak a m ark áb a. De nem tö rő d ö tt vele. Az operáció sikerült. A láb ad o zás sem j á r t azokkal a félős m eglepetésekkel. H áro m h é t m úlva K asszandra elh ag y ta a k ó rh ázat. H ogy egészen felgyógyul­ jon, orvosai ta n á c s á ra v a la m e ly ik .n y á ri üdülő­ helyre k e llett m ennie. Scháublin boldogan egyen líte tte ki a szám lát és im á d o ttjá v a l C hurw aldenbe u ta z o tt. O tt a K orona szállóban v e tt szállást. D acosan, kicsinylően já rt-k e lt az a n ­ golok, fran ciák és n ém etek kö zö tt, s é tá lta tta gyönge, tö ré k e n y S ib y lláját, ő rk ö d ö tt álm a fe­ le tt és fülig b eleszeretett újraéledő asszonyiságába, m ely m ár rózsaszínűre festette a rc á t és szem éből derűsen világolt felé. Á ltaláb an m indig vele volt, csak ritk á n in d u lt nélküle kisebb k irá n d u lá so k ra. Ilyenkor oly v ad u l szá­ g u ld o tt hegynek fel és hegynek le, hogy k é: n ap m úlva is n y ilallo tt a szíve s fá jl a lába. E gy d élu tán , m időn éppen egy ilyen gyil­ koló kirán d u lásró l jö tt haza, szinte lángolóan és a szom júságtól elepedve, K assz a n d rá t nem ta lá lta egyedül. E gy elegáns ú r á llt m ellette. F ek ete h a ja fé n y lett, m in t az olaj. N ehéz szem ­ héja volt, sá p a d t asszonyias vonásai és c s a tta ­ nópiros arca. K asszan d ra félénk m osollyal m u ta tta be P é te rn e k „C arlo Bom elli Olasz­ országból4‘ és h o zz átette ,1hogy m estersége irá n t érdeklődik s m aga is t e t t m ár v alam it e téren . „ Ü g y “ , válaszo lta P é te r s m ást nem tu d o tt szólani. M egnövekedett szénié kihívólag vil­ lo g o tt az olasz felé. M ár m eg p illan tásak o r v a ­ lam i m egnevezhetetlen gyan ú s zsibbasztó fáj­ dalom e tte be m a g á t testéb e, be, m élyen egész a Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

21

csontig. V igasztalni p ró b á lta m ag át : „ H á t érdekli ez az előkelő szélhám osság, mi van ab b an ?“ S ehhez a gondolathoz m akacsul r a ­ g aszk o d o tt. E lh a tá ro z ta , hogy nem lesz h a ra ­ gos, de m inden esetre résen lesz. M egtette. K evés öröm e te lt benne. L á tta , m ily különös fényben tü n d ö k lik K asszan d ra szeme, ha az olasszal beszél s ha a szellem ek v a n n a k szóban. É sz re v e tte ugyan, hogy ez a fény nem földi, in k áb b földöntúli, de azért nem kevésbbé g y ű ­ lölte a fén y esh ajú fecsegőt, m in t a szellem eket. Végül tisz tá n á llo tt előtte, hogy a h elyzet csak úgy ja v u lh a t, ha vagy az előkelő ellenség t á ­ vozik, v ag y pedig K asszan d rán ak keres m ás tartó z k o d ásih ely et. É s hogy egycsapásra m inden elintézzen, m ia la tt az olasz tiroli k alap b an s nagy h eg y ­ m ász ó b o ttal vaz a lp o k a t m ászta, m egm agya­ rá z ta K asszan d rán ak , hogy vélem énye szerint i t t az ideje felszedni C húrw aldenből a sáto rfá t és am in t az oivosok elő írták , száz m éterrel feljebb verni ta n y á t. O tt szép hely et k eresett ki szám ára, de m ég nem á ru lh a tja el, m ert meg a k a rja vele lepni. Tetszenék-e neki, ha három n ap m úlva h urcolkodnának. A zt v á rta , hogy K asszan d ra kifogásokkal fog előállani, de nem te tte . E lfogadta az in d ítv á n y t, felvidult hal­ la tá ra , sőt m in th a ö rü lt is volna neki. K iérezte féltékenységét s ta lá n m ég in k áb b szerelm ét s ez m e g in d íto tta . íg y a z tá n P é te r felm ondta a szobákat, em lékeket v ásáro lt és az utolsó n a­ pon, m int, aki m ár biztos a m aga dolgában, k irá n d u lt a p arp an i R o th o rn ra . P om pás ki­ látás tá r u lt fel előtte. A hegyekről csak annyi köd szállo tt fel, am ennyi elég v o lt ahhoz, hogy a hegy v id ék et vonzóan tisz tá v á tegye. K ü lö n ­ ben is elragadó v o lt m inden s a sugaras tá jé k vidám , könnyű leikével h arm ó n iáb a olvadt. B ár csak szegény senki volt, szíve m élyéből m o n d o tt h á lá t Isten n ek e z é rt a szép világért. Amikor v isszatért a hotelbe, é rte síte tté k , hogy K asszan d ra az olasszal elu ta z o tt. A p o rtá s egy kis levélkét n y ú jto tt á t neki. K asszan d ra írta m erev, kissé légies betűivel. „K ed v es Ba­ ráto m , bocsásson m eg nekem , szegény ördög­ nek, hogy így : búcsú nélkül k ellett öntől el­ válnom . M ást érdem elt volna tőlem . De hogyan búcsúzzam el öntől ? M inden, am it a m űvészet és a szellem ek m eg h ag y tak belőlem , kizárólag az öné. Szeretem , m e rt jó. De a z t p aran cso lták nekem , hogy h ag y jam el önt. M iért nem m a­ ra d h a tta m to v á b b oldala m ellett. O tt oly bol­ dog v o ltam . É letem nek legszebb idejével a já n ­ d ék o zo tt meg. F o g ad ja érte ezerszeres köszönetem . É s ha ön olyan á rta tla n , m in t am ilyen­ nek én hiszem , ak k o r (és ez alá v o lt húzva) em elni és vigasztalni fogja az a tu d a t, hogy én m indig ú g y gondolok önre, m in t a föld legnem e­ Jelzet: 63.713

22

DEBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

sebb s legkedvesebb em berére. Jó l tu d o m , hogy gyűlöli a z t az u ra t, akivel n y ak u n k b a vesszük a világot. T alán rosszul b án ik m ajd velem , m in t ahogy rosszul b á n t velem az az em ber, aki nem apám vo lt, (ezt ö rö k k é ta rtó b a rá ts á ­ gom jeléül fedem fel^ de nekem k ö v etn em kell. É r ti ? K ö v etn em kell. Im preszárióm lesz. T e­ hetségem teljesen k ifejlő d ö tt. M ost tisz ta és szabad. V agyok és m arad o k az ön örökké hálás K asszan d rája. N. B. N a d rá g ta rtó ja révén v e­ szély fenyegeti. V igyázzon. G yakran p arán y i okossággal elk erü lh e tjü k a v ég zetet. M inden­ esetre ne viseljen tö b b é n a d rá g ta rtó t, h anem övét. Mi lennék ön nélkül ? K “ . A levél nem k ö n n y en szülem lett meg. K asszan d ra sokar sírt m ellette. P é te r e z t'm in d ­ já r t észrevette. É s azt is h itte , v ag y legalább szerette volna hinni, hogy egy p ár szava fel­ s z á n to tta volna a k ö n n y et a K asszan d ra sze­ m éből. De az olasz ezegyszer felü lk erek edett. M iután ezeket szép sorban m ind elgondolta, fogta m ag át, ö sszepakkolta có k m ó k ját és el­ tű n t a vidékről. Az em berek közé a k a rt vegyülni ism ét. N y a k áb a venni a v ilágot s m enni messze, m e s s z e ... Először B aselbe u ta z o tt. M egnézte a R a jn á t, a székesegyházat és a zoológiái k e rte t. I tt tizennégy napig m a ra d t, b ár állan d ó an az unalom g y ö tö rte, V alam i n évtelen v ág y m a r­ k o lt bele a szívébe és h ú z ta , h ú z ta visszafelé. N em sokára m égis K ölnben lá ttá k , ahol m eg­ n ö v e k e d e tt szem ét gyönyörrel leg eltette a szép dóm on. M egelégedetten v e tte tu d o m ásu l, hogy m in d e n ü tt b arátság o san fo g ad ják s ez növelte önérzetét. K ésőbb A achenben, H am b u rg b an , B erlinben, M ünchenben, B ecsben, m ajd B u d a­ pesten t ű n t fel. M in d en ü tt csak szem lélődött s valam i belső n y u g tala n sá g rá g ó d o tt ra jta . Belg rád b a n a d ta ki utolsó k o ro n á já t anélkül, hogy egy percig is g o n d o lt volna a rra, hogy v isszatér m esterségéhez. In k áb b a k a r t csavargó lenni, m in t valahol egykedvű m estere szám ára d eszkát ^ y alu ln L M in d am ellett a csavargóéletben sem te lt kedve. A K asszan d ra irá n ti szerelm e még m indig kín o zta. S ha a k ira k a to k v isszatü k rö zték ro g g y an t, zü llö tt a la k já t és visszaem lékezett •korábbi éveire, m ik o r szívesen elnézte m ag át a k ira k a to k tü k ö ra b la k ja ib a n s m ég a him lő­ helyek is illettek neki, valam i a la p ta la n sz o ­ m orúság és d ü h szállo ttá meg. Mivel k ö n n y ű volt belátn ia, hogy szerencsétlenségének a né­ m et énekesnő v o lt a k iin d u ló p o n tja, elkezdte szidni, átk o zn i s szíve m élyéből k ív á n ta , hogy K asszan d ra jó sla ta b eteljesedjék ra jta . De ak k o r hirtelen m egjelent szeme e lő tt az az arc, m elyet előbb sem m i m ódon sem tu d o tt felidézni, büsz­ kén, n y u g o d tan . D ühe m in teg y v arázsü tésre szétfoszlott, nem m a ra d t m ás h á tra , csak a szégyen és a b á n a t, hogy gyarlóságára em lékeztesse. Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

8 — 9 — 10. szára.

E gy ilyen k étség b eesett ó ráb an eszébe ju to tt K asszan d ra sajátságos figyelm eztetése. E gyszerre világossá le tt előtte. A n a d rá g ta rtó és az ő vége összefüggésben v an n ak . „M ert n a d rá g ta rtó já v a l fe la k a sz th a tja m ag át az em ­ b e r", gondolta és sokáig nagyon csendes és szom orú m a ra d t. K asszan d ra előre lá to tt m in­ d en t s jó slata m ost úgy tű n t fel neki, m in t v a ­ lam i súlyos, k ik erü lh e te tlen végzet-m egnyilat­ kozás. „ H a eljő az ideje, felakasztom m agam a n a d rá g ta rtó m m a l” . É s egy téli napon, m ikor m ár betevő fa la tja sem .volt és a hideg h ú sáb a e tte m agát, elh a tá ro z ta , hogy b etö lti a jós­ la to t. K iv á la sz to tt a közeli erdőben egy fát, in g ú jjra v etk ő zö tt, n a d rá g ta rtó já t n y a k á ra h u r­ kolta s ekkor egy em ber té v e d t az ú tjá b a , s ezzel élete ism ét új irá n y b a zökkent. H arm incéves, k ö zép term etű úr le h e te tt. Á polt, vörös arcán úgy c sü n g ö tt a göndör b a rn a szakáll, m in th a Odacsirizelték volna. M áskülönben m eglepően h a s o n líto tt azokhoz a tű zérk ato n am aszk o k h o z, am elyekre k a szárn y áb a n céltlőni szoktak. E l­ fo g u latlan u l á llo tt P é te r ihellé, n ag y lelki n y u ­ galom m al szem lélte az előkészületeket, azu tán m ag át az öngyilkosjelöltet v e tte szem ügyre, végre m e g sz ó la lt: „ H a szom orú szán d ék án ak csak a hideg és az éhség az oka, ak k o r élete a m ai n ap tó l kezdve jo b b ra fo rd u lt. Egészséges ön m áskülönben ? ,,K ényeskedve és fontoskodva beszélt, de P éter az egész a la k o t m agátólértető d ő n ek ta lá lta . K issé csodálkozva b o c sá to tta le kezét s m ivel v aló jáb an az élet még m indig becsesebb v o lt reánézve, m in t a halál, így v á ­ laszolt : „Ig en , U ram , egészséges vagyok. Mivel szolgálhatnék ?“ H av azn i k ezd ett. Az idegen frln y ito tta ern y ő jét. A fák kopaszon és téliesre vetkőzve á llta k k ö rü lö tte. „Lesz szíves ism ét felöltem a k a b á tjá t,“ m o n d ta n y ájasan . „ H a velem a k a r dolgozni, ak k o r k é t órán belül új ru h á b a b ú jta to m . E n m űvész vagyok. R éz­ késeket dobok halálbiztonsággal. Idejéből csak öt percet kell áldoznia nekem . E z t az id ő t egy fal m ellett tö lti, am elyre én tő reim et hajigálom . M áskülönben szabad, és szép jövedelm e lesz. E lőbbi tá rsa m m e g ta k a ríto tt pénzével gyüm ölcs­ kereskedést n y ito tt. E lfogadja-e a já n la to m a t ? “ íg y le tt P é te r a kések céltáblája. É letk ed v e lassan k én t visszatért. A jó in d u la tú kések m indig elkerülték. Az új életh iv atás, a közönség bám ész te k in te te m egacélozta lelkét. A rca m egtelt v ér­ rel és nekigöm bölyödött. Minél in k áb b , m eg­ szokta a szívdobogást, 'm elyet a repülő kések ok o ztak s m inél ritk á b b a n rezzent össze, ha a kések az arcán ál fú ró d ta k a falba, an n ál érde­ kesebb le tt szám ára az élet. M ár m egtréfálta a ch an so n ette-ek et, arconcsípte a cselédlányo­ k a t, ha ugyan fiatalo k v o ltak . K ülönben egész kö rn y ezetét valam i szeretetrem éltó ro m lo ttság Jelzet: 63.713

8 — 9 — 1 0 . szám .

DEBRECEN I FŐISKOLAI LAPOK.

jellem ezte. A ro m lo ttság m ár előbb, n y o m o rú 1-, sága idejében sziv á rg o tt leikébe, m in t a víz .a kövek közé ; a szeretetrem éltósággal pedig it t ta lá lk o z o tt, hiszen csak úgy rep ü lt felé a k u ­ lisszák s az öltözők felől. Ez a Schaublin P é te r nem az v o lt tö b b é, kinek félszem e a n ém et énekesnő áld o zata le tt, nem is az, aki szívét a jósnőnél fe lejte tte T u d ta, — az igaz, nem a m aga jó v o ltáb ó l — m ilyen a fényes n ap s m ilyen a sö tét éjszaka, s m ost olyan á tm e n eti h o m ály ­ ban ta lá lta m ag át, m ely m in t b u k o tt e m b ert leginkább m egillette. P é te r.o ly régen elb ú csú zo tt m ár a fo n to l­ gatásoktól, hogy a z t a ta la jt, am elyen állt, elég szilárdnak h itte arra , hogy csöndes polgári bol­ dogságát m egbirja. M egism erkedett egy bécsi lánnyal, k inek m indene göm bölyű v o lt s m in t a golyó a b áb o k közé, úgy g u ru lt be szívének rom jai közé. E z a lán y egy híres táncosnőnek volt a szobalánya. Vele m egism erkedni, bele­ szeretni, elcsábítani, m indössze' k é t h étn ek a m űve volt. C sínjének ren d k ív ü l ö rü lt és büszke volt r*á. A m űvészt lá tta ebben a te tté b e n , pedig csak úgy sze re te tt, m in t egy érzelgős1 hörcsög. T ipegett, te rp e szk e d ett, m in t az Ura, a k it k ülön­ ben m indenben u t á n z o t t ; sőt öblös svájci to r ­ k áv al még a kényeskedő feln ém etet is m eg­ p ró b álta u tá n a selypíteni. N éha elő tö rt ö rö költ, ny íltszív ű term észete és m esterem b er lelki­ ism eretességét teljesen alap n élk ü k és h aszo n talan életm egny ilv án u lásö k b an v ez etté le. De olyan k ö n nyű v érrel ig y ek ezett ezeket legyőzni, m in t am ilyen k ö n n y ű vérrel a h arm a d ik asszonyt v á la sz to tta meg. E zek et á lta lá b a n apró állo­ m ásoknak te k in te tte , am elyeken puccos bécsi d ám ájáv al fen n ak ad ás nélkül á tg u ru lh a t. É s ha mégis elfogta a szégyen, m eg tag a d ta ő k et és n e v e te tt ra jtu k . A legtöbbször abból a rem ény­ ségből ű ztek g ú n y t, am ellyel a z t h itté k , hogy a term észetet c sa ltá k meg. A kis asszony j á t ­ sz o tta a nagy k o m éd iát. F őszem élynek a gyer­ m eket te tte meg, a k it k ö n n y eb b boldogulás k ed v éért ő m aga k iz árt életéből, de aki u tá n P é te r tu lajd o n k ép en v á g y ó d o tt. S P é te r elég rom ­ lo tt v o lt ahhoz, hogy ebben a já té k b a n a p a rtn e r szerepét tö ltse be. Ilyenkor h a n y a tt k e llett fek ü d ­ nie a díván y o n és a csecsem őt k e llett adnia. Az asszony m elléje ült, fejét ölébe v e tte s ciró g atta, v erte felv áltv a. A zu tán rendesen rosszkedvűek le tte k , elm en tek a közeli k áv éh ázb a, illu sz trá lt la p o k a t o lv a sta k és ism ét m űvészeknek érezték m ag u k at. E közben m e g tö rté n t az az érdekes dolog, hogy a kis bécsi nő h ű m a ra d t, m ég csák nem is k acé rk o d o tt senkivel. P é te r m ár csak ritk á n gondolt K asszand­ rára. Az asszony elő tt csak fu tó lag em lítette k a la n d já t. Lipcsében- azo n b an ism ét fölm erült előtte a sá p a d t jósnő képe, éles k o n tra sz tk é n t Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

28

a régi sugaras s a m ostani sivár, z ü llö tt élete k ö zö tt. Az u ra szerződése m ár vége felé já r t s ekkor egy d élu tán , m ikor a jövő hónapi m űvész-program m ot olvasta, m elynek nagyrésze m ár ism erős v o lt előtte, egyszerre csak m eg­ a k a d t szeme sá p a d t b a rá tn ő je nevén. Ez • a véletlen életének új fo rd u la to t a d o tt. Jelenlegi élete egy csapásra úgy tű n t fel előtte, m int sivár, végtelenbe nyúló s utolsó állom ása süly'edésének. Szűkszavú, fan y a r és rosszkedvű lett. H áro m nap m úlva, m időn az In serat káv éh áz­ b an a kedves m évvel ism ét ta lá lk o z o tt, a ven­ dégek szem eláttá ra hangosan sírni k ezd ett az e lh a g y a to ttsá g és az unalom m ia tt. 'M inden ellentálló képessége elveszett. F e lte tte m agá­ ban , hogy m eg láto g atja K a ssz a n d rá t, tö rté n jé k a z tá n , am inek tö rté n n ie kell. É rezte, hogy be - kell p illan tan ia jobb* éjijébe, m elyre a jósnő r á m u ta to tt és, m ég egyszer u g y an azt a levegőt kell szívnia,, m elyet ő szív. A zu tán nyelje el a föld, v agy omolj őri rá az ég. A legvalószínűbb­ nek azonban az lá tsz o tt előtte, hogy m égis a n a d rá g ta rtó lesz a vége. A kis bécsi nőnek azt m o n d ta : ,,'Ne sírj Toneli, á r t a szépségednek. Rossz a gyom rom , de m ajd m eggyógyul.- Meg­ lásd csak,, holnap szőröstől-bőröstől felfallak “ . Tóni könnyei közül elő tö rt a m osoly szivár­ v á n y a 'é s m egvígasztaíódva m o n d ta : „V áljak egészségedre, P é te rk é m “ . E ste, midőn" P é te r a fal m ellett á llt és a késdobó m űvész fra k k b a n és cilinderben réz­ késeivel já tsz o tt, tö rté n t, hogy egy k ést el­ h ib á z o tt s az nagy csöröm pöléssel a földre esett. P é te r g yorsan leh a jo lt érte s ekkor észrevette, hogy n a d rá g ta rtó ja a h irtelen guggolástól el­ szak ad t. Ez a véletlen n y u g ta la n n á és idegessé te tte . Á szo k o tt m erev, m ajd n em élettelen ta r ­ tá s t m ár nem tu d ta tö b b é m egőrizni. É s m ivel élete m indig hajszálon fü g g ö tt s teljesen ki v o lt szo lg áltatv a a m űvésznek, így tö rté n t, hogy egy célt té v e s z te tt rézkés a n y a k á n megsebezte^ P é te rn e k egy arcizm a s e m 'rá n d u jt meg, de az a rtis ta h a lá lsá p a d t le tt. A függöny legördülése u tá n társáh o z ro h a n t s csak ak k o r n y u g o d o tt meg eg 3^ kissé, m ikor m eggyőződött róla, hogy a seb jelen ték telen . De m ég ak k o r is reszk etett, m időn P é te r Tonelivel rég o tth o n volt. Toneli cso d álatram éltó an nem érd ek lő d ö tt a baleset irá n t. Ú tközben v alah án y szo r a kötelékre nézett, m ely a sebet ta k a rta , m indig összerezzent s az örökös m osoly elhalt a jak án . „ P é te r ié in , P é te r­ ként “ —h a jto g a tta néha s nedves szem ével arcáb a te k in te tt s szorosan hozzásim ult. Az éjszaka folyam án P étern ek feld ag ad t a n y ak a. M ásnap m ár a kórházban feküdt. U gyanaz n ap este m u ta tk o z o tt be K asszandra. A késdobó m űvész nem lé p e tt fel tö b b é. M int m inden hiú em b ert, könnyen ki le h e te tt Jelzet: 63.713

24

8— 9—10. szám.

DEBRECENI FŐISKOLAI LAPOK.

hozni sodrából. Az első nap három szor lá to g a tta m eg P é te rt. K ülö n b en céltalan u l b o ly ongott a v árosban . Toneli nem m ozdult a P é te r b eteg ­ ágyától. Szom orú, ném án szenvedő gyöngéd­ séggel áp o lta az ő b ázelvidékijét. A d év aj, bohó vonások örökre le tű n te k arcáról. Egy egész sereg apró kis kom oly go n d o lat ra jz o tt fejében. E zen a nap o n kétszer o p e ráltá k P é te rt. Szemelá ttá ra v itté k ki s h o ztá k ism ét vissza ö n tu d a t­ lan állap o tb an . A rá következő éjszakán még egyszer k iv itté k s m ikor az orvosok lá ttá k , hogy m ár nem lehet r a jta segíteni, a zt k érd ezték tőle, nincsen v alam i kívánsága. P éter m ár ta lá n nagyon is tisz ta , tá g ra n y ilt szem ével egyideig n ézett, a z tá n eszébe ju to tt valam i, am itől n a ­ gyon melege le tt. M osolygott az ő öreges, n y ílt­ szívű svájci m o so ly g ásá v á és a k ö telék barrikád o k alól felh an g zo tt h a n g ja szelíden, rem élve : „ K a s sz a n d rá t szeretném lá tn i“ . L e h u n y ta sze­ m ét és v árn i k ezd ett. Tóni fe lsírt; az a rtis ta K a ssz a n d rá é rt m ent. P é te r egy óra m úlva h a llo tta , hogy az is­ m erős libegő asszonyléptek az ágya felé köze­ lednek s o tt m egállnak. Még egy ideig csukva ta r to tta szem ét, hogy' az im á d o tt asszony só­ v á rg o tt jelen létét z a v a rta la n u l élvezze ; de b arn a arca elá ru lta m ag át s m időn végre fe ln y ito tta szem ét, az utolsó évek szerencsétlensége, köznapisága letö rlő d ö tt vonásairól és a z egyszerű, becsületes, a bázelvidéki Sissach-ból való S cháublin P é te r n éz ett szem be a híres „szaloniki jó sn ő “ -vel. Ő sem v o lt új jelenség, bgr v állára értékes prém boa sim ult, s hajlós k alap to llai lágyan s im íto ttá k P é te r a rcát, ha felé h ajo lt. Az ism ert, v álto z a tla n és v á ltb z h a ta tla n világ­ csoda tele fájdalom m al, sóvárgással, te tte a P é te r hom lokára hűvös kezét s szólt hozzá h alk an , to m ­ p íto tt hangon : „M iért o k o zo tt nekem fá jd alm a t P é te r ? N incs m ód, hogy ebből a b ajból ki­ láb aljo n ? Persze, nem szívelte meg azt, am it akkor írta m vigasztalásul és épűlésül“ . P é te r to v á b b m osolygott, de m osolyába m ár árn y ék v egyült. A halál ú tb a n volt. R ázni a k a rta fejét, de szeme összehúzódott a fájd alo m tó l s gyorsan az a jk á b a h a ra p o tt, hogy fel ne kiáltso n . F élt, hogy boldogsága utolsó perceit m egrövidíti. U ralkodni p ró b á lt m agán. A jósnő sovány keze u tá n n y ú lt s görcsösen b elek ap aszk o d o tt. „O h, m ondja még egyszer“ , kérte vékony, gyerm ek hangon és ism ét m osolyogni k ezd ett. A jósnő m egindulva h a jo lt a beteg arcához, m ely gyer­ m eki bizalom m al te k in te tt fel rá, az tá n lassan, n y o m aték o san m o n d ta : „Ö n a világ legnem e­ sebb és legjobb em b ere“ . E rre m eg in d u ltak a könnyei. E l a k a r t fordulni, de P é te r görcsösen ta r to tta . „K ö szö n ö m 14, válaszo lta és a m eg­ n ö v ek ed ett szeme h álásan fén y lett felé. „M ost m ár különben vége m in d en n ek 44.

N em sokára b eá llo tt a halálküzdelem . Egész estig ta r to tt. K asszan d ra seg ített b a rá tjá n a k , úgy, ahogy az élő segíthet a halódónak. Tóni alázatosan, félig ö n tu d a tla n u l té n fe rg e tt ideoda s se g íte tt az idegen nőnek. P é te r élete ki­ lo b b a n t a napvilággal. Tóni sirt, úgy h u llo tta k a könnyei, m int az élő forrásnak. N agyon, nagyon e lh a g y a to ttn a k és á rv á n a k érezte m a­ g át. Az a rtis ta arca olyan fehér le tt, m in t a mész. Szakálla még jobban, csüngött, m in t m áskoi. A jka rem egett. Csak K asszan d ra b irk ó z o tt m a­ gával s m ikor győzelm es m arad t, a b á m u la t­ n ak egész v ih a rá t k e lte tte fel. M ásnap, az egész város v isszh an g zo tt zsenijétől. Péterffy László.

Kezdetén a hullásnak. Dalos szerelm em nek, P iros szerelm em nek .Cifra rongyát őrzi még, Nyári alkonyaikor, B ibor alkonyaikor, C sitítja zengő szívét. Én tűnődve járo k , Ja j, egykedvűn járo k , Szédelgek m int őszi légy.

*

Ü zenem m o st néki, Engesztelve néki K ezdetén a h u llá s n a k : S zerelm em bocsássa, C sókom m ind b o csássa Mosolyogva m úlásnak, M ert boldog, ki vígan, Bölcsek, kik nagy vigan. S zerelm eken túliálnak. Ellököm a parttól, V érvirágos p arttó l, G yászviloriás sajkám at, Szellő csókol ajkon Szellő, vidd el, ajkom C sókot küld az ajkának. E lúszom dalolva, S zívének dalolva Új vitéze m ajd tám ad. Havas Gyula.

Hír. KÉRELEM. T isztelettel kérem nagytiszteletű lel­ kész testv ére im e t s m inoazokat, akikhez az O rosházán felállítandó S zékács-szobor intéző-bizotsága gyűjtő-ívet k üldött s azt ezideig m ég vissza nem ju tta ttá k , hogy úgy a gyűjtő-ívet, m int a gyűjtött összeget K ovácsik Ján o s N épbanki vezérigazgató, szobor-bizottsági p én z tá ro s u r cím ére, O rosházára, m inélelőbb m egküldeni kegyesked­ jen ek . O rosháza, 1912 m ájus hó 1. Kovács A ndor, ev. lelkész, szobor-bizottsági elnök.________________________

D ebrecen sz. k ir. város k ö n y v n y o m d á já n á l 1911—481.

I w*— *: Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

" r ; ŐÍ f í M

i Jelzet: 63.713