7
42. ÉVFOLYAM 2013/2014. Ballagási különszám A Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola Diákönkormányzatának lapja
Kedves Végzős Diák! Köszönöm, hogy az utolsó nap bejöttél hozzám osztálytársaiddal énekelve, körbejártad a könyvtárat, elbúcsúztál tőlem. Hiányozni fogsz! Kívánom, hogy legyen az életed olyan, amilyet elképzeltél és megálmodtál! Antal Klára tanárnő
A szám tartalmából:
„Mindenki él valamiért,
Bánk Tibor igazgató úr búcsúbeszéde .................2–3
Mindenkinek jár egy élet.
Tarnóczi Beatrix 13. a o. tanuló búcsúbeszéde ....4–5
Megpróbálom megkeresni azt,
Ákos Judit tanárnő búcsúszövege ............................6
Amiért élek…”
Gara Judit tanárnő búcsúszövege ...........................7 Fülöp Judit tanárnő búcsúszövege .........................8
Deák Bill Gyula
Arról, hogy a dolgokat meg kell várni „Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.” Márai Sándor „Amikor azt mondod: »Feladom!«, gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: »Egek, micsoda lehetőség!«” H. Jackson Brown DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS KÜLÖNSZÁM
EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
PEPITA 42. ÉVF. BALLAGÁSI
2
Bánk Tibor igazgató úr búcsúbeszéde Kedves Ballagó diákok, Szülők, Hozzátartozók, Kollegák, Hölgyeim és Uraim! Nagy szeretettel köszöntöm Önöket iskolánk ballagási ünnepségén! „Nem fontos, hogy az országúton poroszkálva haladjunk, fontosabb tán, hogy magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk.” A 13. b osztály tablóján olvastam ezt az idézetet. Az itt töltött éveket értékelve tegnap a konferencián is megerősítettük, hogy mindenki hagyott maga után valamilyen nyomot mindhárom végzős osztályból. Ez azt jelenti, hogy megtaláltátok helyetek az iskolában – ki többet, ki kevesebbet, és az is előfordult, hogy többen nagyobb lábnyomot is hagytatok, mint amilyen a cipő mérete. Az a-sok ne felejtsenek el a választott idézetük szerint élni, hiszen élni az egyik legritkább dolog a világon, a c-seket pedig kísérje végig Váczi Mihály gondolata „hogy szép dolgokért élsz és érdemes élned”. Valóban itt az iskolában hagytatok sok mindent, végigjártatok a kijelölt úton és itt, most utoljára végigballagtuk várakozással, hogy hol lesz az a másik új út, amelyen nemsokára indulni kell. Vannak sokan, akik maradnak a Die-nesben: a legtöbben a 12. c-sek közül jelentkeznek a szakképzőbe. 40 fővel indultatok, és most 30-an álltok itt. Szeretettek iskolába járni, de még jobban szerettétek a szüneteket, a lyukas órákat és a külön programokat iskolaidőben. A tanulás néhány embernek nem volt az erőssége kezdetben, de most már a legtöbben tudjátok, hogy mit szeretnétek, és sikerült ráerősíteni a tanulásra is. Csínytevésből akadt bőven. Szerettétek a diáktanévnyitókat, a főzést, a versenyeket. De még jobban a diáktanévzárókat. Aktívan részt vettetek a közösségi életben (jótékonysági vásár, latinos találkozó, történelem, szakmai vetélkedők). EmlékezeteDIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS KÜLÖNSZÁM
EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
sek maradnak a budapesti kirándulások, valamint a gyulai Kalandpark. Kedves 13. a osztály! Nagyon érett gondolkodású csapatként emlegettek tanáraitok a záró konferencián. Mindig megragadtátok az alkalmat – legyen bármi a téma – logaritmikus egyenletek, citromsav-ciklus, vagy éppen lírai betétdal, hogy kifejtsétek a véleményeteket a világról. Biztos nem felejtitek Petra bográcsosát – ami mindig nagy sikert aratott a diáktanévnyitókon és diáktanévzárókon. Az idegen nyelvi Ki Mit Tud?-ok fergeteges fellépéseit még évekig mi is emlegetni fogjuk. A Hófehérke gonosz mostohája, a Hamupipőke három női, illetve férfi főszereplője mély nyomot hagyott mindannyiunkban. Biztos emlékeztek majd a józsai szerenádra, az esernyők alatti összebújós éneklés családias hangulatára, ahol még praktikus új ismeretekre is szert tehettetek az egyszerű gépek használatáról. Ne felejtsétek: „minket összeköt a múlt”. Sokszínű – és időnként soknemzetiségű – osztály volt a 13. b. Mennyi minden történt azóta, amióta elkezdtétek a gimnáziumot, mennyit változtatok az elmúlt 5 évben. Hogy milyen pillanatokra fogunk mindannyian emlékezni? Talán a jól sikerült kirándulásokra, ahol nagy nevetések közepette játszottátok a Beugrót, vagy a közös főzésekre a diáknapokon, vagy az idegen nyelvi Ki Mit Tud?-okra. A ballagáson, ezen a rövid sétán újra végigjárjuk a jól ismert helyeket: minden ablakot, ajtót, tablót, követ, tárgyat 100-szor, 1000-szer láttunk már, és most bárhova nézünk, mindenről eszünkbe jut valami, ami az iskoláról szól. Érdekes lenne megtudni, hogy kiben milyen emlékek, gondolatok jelennek meg. Az utolsó héten – különösen a tegnapi és a mai napon – összesűrűsödtek az PEPITA 42. ÉVF. BALLAGÁSI
3 események, a tennivalók körülöttetek. 4–5 éven keresztül már ide jártatok, mindig volt holnap. Holnap, majd holnapután, és az utolsó héten rájöttetek, hogy elfogytak a holnapok itt az iskolában. Diákként már nincs holnap, jön az érettségi, és most itt a búcsúzás ideje. Nekem szép emlékeket ad ez az utolsó hét: többet találkoztunk, mint egyébként szoktunk, ballagtunk együtt, beszélgettünk, közös szerenádot adott a 3 osztály. Együtt énekeltünk tegnap, többek között azt is, hogy „lehetek én is az az egy”. Igen, lehetsz! Mi megadtuk az alapokat, és ha ezzel tudtok élni, okosan bánni, akkor miért is ne? A szülők, a család pedig ott áll mögöttetek. A kezeteket továbbra is fogják, nem engedték el, azóta, mióta 7 évesen először elkísértek az iskolába. A szülőknek feltétlenül köszönjétek meg, hogy eljutottatok idáig! Sokszor erőn felül támogattak benneteket, én pedig köszönöm nekik, hogy bíztak bennünk, és ránk bízták gyermekeiket. Együtt végigballagtunk ma az iskolában. Néztük a jól ismert–ismeretlen arcokat, a virágos folyosót, a régi tablókat, a csak ilyenkor, csak erre az alkalomra, csak nekünk, értünk díszbe öltöztetett tantermeket. És rajtunk a ballagó tarisznya. Ugye emlékeztek rá, hogy a szalagtűzőtökön már említettem, azért dolgozunk, hogy legyen elég muníció a ballagó tarisznyátokban az elmegyek-elmegyek hosszú útjára. Az iskola szülőkkel együtt megpakolta ezt tudással, szeretettel, gondoskodással. Merítsetek belőle utatok során! Most mindenki itt van, aki fontos, aki számít, és akire számíthatunk. Vajon mikor lesz életünkben még egyszer ilyen pillanat, amikor ennyi szerető ember vesz körül minket? Most ti vagytok a főszereplői ennek a varázslatosan szép játéknak, amit ballagásnak hívnak Ugye jó volna egy pillanatra megállítani az időt, az órát? Jó volna még egy kicsit diáknak maradni… DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS KÜLÖNSZÁM
EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
Kedves Diákok! Ma utoljára szólalt meg a csengő, amit most sajnáltok, és egy darabig hiányozni fog, pedig hányszor elátkoztátok. Most a diákévek végét jelzi. El kell fogadnotok, hogy egy nagyon szép korszak lezárult, és egy új fejezet kezdődik életetekben. Azok a tanárok, akikre eleinte a legcsúnyábban néztetek, a legkedvesebb tanáraitokká váltak. Az iskola, ahová a 4 év során a diák fogcsikorgatva lép be, mostanra az egyik legfontosabb hellyé vált számotokra, ahol minden megmaradt percet együtt tudtatok tölteni. Hiányozni fog a csengő, Karcsi bácsi fűnyírása az óra közepén (ahogy belehasít a dolgozatírás idegesítő csendjébe), Józsi meleg teája télen és még sok minden más. Kollegáim eljuttattak benneteket oda, hogy innen már minden csak rajtatok múlik, és ezúton is köszönöm áldozatos munkájukat. Külön köszönöm Ákos Judit, Gara Judit és Fülöp Judit tanárnőknek, hogy éveken át kitartottak mellettetek, jóbanrosszban. Ők is azon voltak, hogy a munkánk során iránytűt adjunk, hogy eligazodjatok az élet dolgaiban. Az eligazodás titkát már sokan sejtitek: a titok abban is van, hogy a ti optikátok más, mint a miénk. Remélem, nem kell nagy titkokat megfejteni a hétfőn kezdődő érettségin. Feladatotok az, hogy a világból fogadjátok be mindazt, amit ad, és aztán vissza is kell adni a világnak mindent, amit vár. Az iskola két dolgot adhat útravalóul diákjainak: gyökereket és szárnyakat. A szárnyaitok megerősödtek a 4 év alatt. Próbáljátok ki őket, tanuljatok meg okosan repülni. De a szárnyak ne csak az egekig repítsenek, hanem vezessenek időnként haza benneteket. Céljaitok megvalósulásához kívánok kitartást, erőt és jó egészséget. Legyetek nagyon-nagyon boldogak. Bánk Tibor igazgató PEPITA 42. ÉVF. BALLAGÁSI
4
DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS KÜLÖNSZÁM
EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
PEPITA 42. ÉVF. BALLAGÁSI
5
Tarnóczi Beatrix 13. a osztályos tanuló búcsúbeszéde Kedves diáktársaim, tanáraim és vendégeink! Búcsúzni jöttünk most ide valamennyien, s
de csodás képességeink folytán néha a má-
mégis azt hiszem,
sodikra is csak késve mentünk.
szomorúság igazán egyikünkben sincsen.
Ilyenkor sokan sokféleképpen próbáltak
Magunkra nézek és csak annyit látok,
ránk hatni, s tesi órák alkalmával
mosolyogva néznek rám kedves ismerősök,
Zita néni alkalmazta a legkövetkezetesebb
jó barátok.
fellépést:
Legtöbbünk számára fél évtized telt el az-
Csak annyit szólt: „Beírtam a késést!”
óta, hogy elsőként
Röplabda tudásunk tökélyre fejlesztettünk,
léptük át határát iskolánknak,
legalábbis ahhoz képest, ahogy 4–5 éve el-
kicsit felnőttünk már, s emlékeink most
kezdtük.
lassanként visszaszállnak.
Azt is megtanultuk, hogy a szavak el so-
Idézzük fel újra, mi mindennel találkoz-
sem szállnak,
tunk utunk során,
inkább témazáró formátumban reánk várnak,
s hány tanárunk tűrte bolondozásainkat némán;
legyen az magyar, angol, német vagy latin,
vagy ha nem is némán, de nagy türelemmel,
túljutottunk egy halom dolgozat izgalmain.
mit utólag most hadd díjazzak egy hatal-
Történelemből mindig úgy véltük, hogy a
mas köszönettel!
jó munkához idő kell,
Kilencedikben még roppant távolinak tűnt,
a témazárókat halogatni próbáltuk minden
hogy egyszer majd mi állunk itt ezen a he-
erőnkkel.
lyen,
S kérem, lássuk be, hogy azért mindnyájan
s hogy megint új gazdákat keres majd há-
jó hívők módjára viselkedtünk,
rom osztályterem.
ha valamilyen idegen erő a tanulásban aka-
Sosem tűnnek feledésbe a hétfő reggelek,
dályozott, összetettük a két kezünk.
az álmos szemek,
Bár megesett, hogy felelések alkalmával vé-
a Józsi bácsi büféjéből áradó illatfelhő,
gül csak álltunk némán, s kissé csalódottan;
a folyton felhangzó csengő,
mert – mint tudjuk – a Sors keze, amint
hogy aztán a félig megrágott hot-dog, meg
naplót érint, kiszámíthatatlan.
csokis csiga 45 percig
Hitünk alapelvei elsőszámú „Bibliánkban”,
várjon ránk padjainkban.
a négyjegyű függvénytáblázatban vannak
Ha előző nap megtudtuk, hogy másnap el-
megfogalmazva,
ső óránk elmarad,
s a kedvező esetekben még eszünkbe is jut
rendre nagyon boldogok lettünk,
eme becses ereklye használata.
DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS KÜLÖNSZÁM
EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
PEPITA 42. ÉVF. BALLAGÁSI
6 Ha pedig félelem emésztene bármelyikő-
Nap mint nap hallhattuk tanáraink biztató
töket afelől, mivé lesztek, ha nagyon lesztek,
szavait, bátorításukat, zenélni őket, mert ők
egyvalamit biztosra vehettek:
azt is tudnak, s láttuk, ahogy velünk együtt
Ha annyit mondok, vagy inkább kérdezek,
voltak boldogok,
hogy „Wie ist das Wetter Momentan?”
de láthattuk azt is, amint – bolondozásain-
Akkor tudjátok, hogy német időjósként
kat elnézve – szemöldökük egészen haju-
mindig lesz esélyünk feljebb jutni a rang-
kig ugrott.
létrán.
Jó volt bemenni reggel, még akkor is, ha a
Angolórákat tekintve pedig hangyákat meg-
füzetek hamarabb kinyíltak a szemeinknél,
szégyenítő szorgosságot mutattunk be,
jó volt a sok nevetést hallani, év végén ki-
hiszen annyi jegyünk gyűlt össze, hogy elég
rándulni, s egymás történetét megismerni.
lett volna még egy harmadik félévre.
Búcsút veszek tőletek kedves diáktársaim
Mondhatni második otthonunkba tértünk
ezennel;
be napról napra, s egy kicsit második csa-
nincs eszemben bölcs gondolat, de ha lehet
ládunkra is leltünk talán,
élni, sose felejtsetek el!
akiktől sok mindent tanultunk és kaptunk
És biztos nehéz lehet most itt állni és elfo-
az évek során.
gadni osztályfőnökeinknek,
Megtanultuk, hogy nincs lehetetlen; olyan
hogy nálunk csodásabb osztályokkal az ég
nincs, hogy nem tudunk megtanulni egy
már sosem áldja majd meg őket,
órai anyagot egy szünetben!
hadd mondjak hát nekik mindenki nevében
Koncentráltunk is sokat, izzadtunk, hogy
köszönetet!
figyelmünket ne vonja el semmi,
Hálás volt a temérdek anyagegység, ahogy
de volt, hogy a madarak csicseregtek, no meg
most mi is azok vagyunk,
villamost is építettek, így nem volt mit ten-
Kedves diákok, tanárok, mi könnyek he-
ni.
lyett mosollyal az arcunkon búcsúzunk!
Jó néhány feledhetetlen eseménnyel gazdagodtunk, köszönhetően iskolánknak, s tudjuk, ide mindig szívesen visszavárnak.
DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS KÜLÖNSZÁM
EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
Tarnóczi Beatrix 13. a osztályos tanuló
PEPITA 42. ÉVF. BALLAGÁSI
7
Ákos Judit tanárnő búcsúszövege Kedves 13. a osztályosok! Olyan régen kezdődött, hogy nem is emlékszem rá pontosan. Az biztos, hogy egy év pihenőt kértem az előző osztályom után. Milyen jó lesz egy kicsit nem osztályfőnöknek lenni, csak úgy, „szimplán” tanítani. Nem kell hiányzás után járni, igazolatlan órát adni, veszekedni, ha nem érkeznek meg időben, ha kimennek az iskolából bagózni, és így tovább. De aztán az élet máshogy alakította, és megkaptalak titeket. Az öt év nagyon hosszú idő volt. Emlékeztek? Az első osztályfőnöki órák egyikén a seprűnyelet az ujjatokkal kellett egyszerre letenni. Olyan szervezetten csináltátok, hogy akkor már tudtam, jó kis csapat lesztek. Aztán az első osztály-mikulás. Alig telt el pár hónap, és már annyi mindent tudtatok egymásról, és ezt szuper kis versikékbe is foglaltátok. Kicsit féltem is, ha már ilyen hamar ilyen közel kerültök egymáshoz, mi lesz később? Rengeteg közös élményünk volt. Szerettem, hogy minden feladatnak akadt gazdája, és mindig számíthattam a segítségetekre. Szerettem,
DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS KÜLÖNSZÁM
EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
hogy olyan jókat lehetett beszélgetni veletek, hiszen mindenről véleményetek volt, és ezt meg is osztottátok velem. Az osztályfőnök–diák kapcsolat egy kicsit olyan, mint a szülő–gyerek kapcsolat, vagy legalábbis én sokszor úgy éreztem. Néha megbántjuk egymást, néha elérzékenyülünk a büszkeségtől, van, hogy kiborulunk, odamondogatunk, de tudjuk, hogy a másik mindig megbocsájt. Örülök, hogy együtt tölthettük ezt az öt évet, számomra nagy élmény volt. És ha néha elbizonytalanodok, hogy miért is ezt a pályát választottam, megnézem a DVD-t, amit nekem készítettetek, és rápillantok a gyönyörűen faragott vonalzóra. Tudjátok, hogy az érettségivel egy dolog lezárul az életetekben, de most jön a java. Gyertek majd vissza és meséljétek el, mi történt veletek! Szívesen látlak benneteket! Jövőre viszont kértem egy év pihenőt, hogy milyen jó is lesz egy kicsit nem osztályfőnöknek lenni…
PEPITA 42. ÉVF. BALLAGÁSI
8
Gara Judit tanárnő búcsúszövege Kedves 13. b osztályosok! Ez az osztály volt a második két tanítású nyelvű az iskolában. 29-en indultunk, a végzésre 24 diák maradt. Az öt év alatt néhányan más iskolába távoztak, mások pedig megérkeztek, ennek köszönhetően nemzetközivé vált az osztály bizonyos tanévekben: volt, aki Svédországból, volt, aki Oroszországból érkezett hozzánk. És volt olyan, aki Sopronba, más pedig egyenesen Londonba költözött. A barátságok azonban nem szakadtak meg, és jó érzés volt látni, hogy a szalagavatóra mindenki eljött, aki valaha az osztály tagja volt. Rengeteg élmény kapcsolódik ehhez az öt évhez, amit közösen éltünk át: az év végi vizsgák izgalmai, az osztálykirándulások jó hangulata, a különböző iskolán kívüli versenyek angolból, magyarból, Ádámék videója kémiából, majd fizikából, amit mindannyian sokszor megnéztünk, mert olyan jól sikerültek, a szalagavatói táncpróbák, az osztálytabló, amit Ádám tervezett meg. És persze a rengeteg vita, amelyekbe belefáradva születtek meg a közös döntések. Ezekben a napokban természetesen mindenkinek a jelen és a jövő tölti be a gondolatait a múlt
DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS KÜLÖNSZÁM
EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
emlékei helyett: az érettségi vizsgák, az emelt szintű angol, ahol váratlanul nehéz feladatokkal kellett szembesülni, a továbbtanulási esélyek latolgatása. Az ötödik év végén ti magatok csodálkoztatok el azon, milyen kicsik voltatok, mikor idejöttetek, mennyit változtatok az öt év alatt: sokan kiválóan megtanultak angolul, volt, aki közepes tanulóból az osztály egyik legjobbja lett, sok barátság született, mások eltávolodtak egymástól, és új emberekhez kerültek közelebb; és persze csodás átváltozások is akadtak, amikor néhány osztálytársnak a testnevelés órák lettek a kedvencei. Mi, tanárok úgy láttuk, az utolsó évben sokaknak már szűkké vált az iskolapad, és mindenki kíváncsian várja az új életét új helyen és új társak között. Kedves Gyerekek! Én, mint az osztályfőnökötök úgy fogok Rátok visszagondolni, mint jó hangulatú, jó humorú csapatra, akikkel jókat lehetett beszélgetni, akik közt jó volt elvegyülni. A legjobbakat kívánva búcsúzom Tőletek!
PEPITA 42. ÉVF. BALLAGÁSI
9
Fülöp Judit tanárnő búcsúszövege Kedves 12. c osztályosok! Izgalmas évek voltak, különösen az első és az utolsó. Amikor idejöttetek, azt hittétek, sosem lesz vége. Nehezen rázódtatok bele az iskolai munkába, de végül csak sikerült. Kedves, színes, jó hangulatú egyéniségeket ismertem meg bennetek: kiforrott és még alakulóban lévő, időnként következetlen, megfejthetetlen, sőt „orvosolhatatlan” problémákkal. Sokan vallották közületek – Horatiust követve – a „Carpe Diem!” filozófiáját, de nem mindenki fedezte fel igazi tartalmát: „Használd ki jól és tartalmasan a napot!” Sok szép, érdekes, izgalmas (és néha túl izgalmas) élmény köt össze bennünket. A hangulatos diáktanévnyitók és -zárók, a finom ételek. A latinos találkozók, a budapesti kirándulások és főleg a gyulai kirándulás. A szalagavató, ahol csinosak és ügyesek voltatok. A „szerenád” pedig nagyon emlékezetes lesz nekem és a környék lakóinak is. Egy nehéz és gyorsan elröpülő korszak zárult le az életetekben, és most jön majd igazán a nagybetűs élet (de előtte még az érettségi).
DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS KÜLÖNSZÁM
EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
„A munka áldásai az ember akarata ellenére is érvényesülnek” – írta Thomas Mann. Sokan maradtok itt az iskolában. Mindenkinek kívánom, hogy elégedett és boldog legyen választott pályáján és a magánéletben is. Szeretném, ha néha meglátogatnátok és beszámolnátok életetek alakulásáról. Remélem, szerettetek ide járni, és sok szép emléket őriztek az iskoláról. Ne feledd: „A boldogság abból fakad, ahogy az élet Eseményeiről gondolkozol: A dolgok pozitív szemléletéből; Annak megértéséből, hogy mi a jó, Vagy miből lehet tanulni; abból, hogy Mindenkiről a legjobbat feltételezed; Lelkesítő és magukkal ragadó Célok megfogalmazásából; Alkotókészséged állandó fejlesztéséből; Az élettel való törődésből. A boldogságnak nincs fontosabb forrása, Mint a szeretet gyakorlása.” (Stephanie Dowrick)
PEPITA 42. ÉVF. BALLAGÁSI