köszöntő
Kedves Mindenki! Igen, szó szerint mindenki. Ugyanis már a Nagy Lajos király útján, az Egressy úton és a Rózsa utcában is olvashatjátok a komm’ októberi számát. Hogy ez miért jó hír? Minket nem érdekel, hogy melyik épületben vannak az óráid. Hidegen hagy az is, hogy nem voltál még a Körépületben, de akkor sem szeretünk kevésbé, ha nem ismered ki magad a Rózsa utcai könyvtárban. Nem fogunk rád ferde szemmel nézni abban az esetben sem, ha esetleg felsőfokú szakképzésre jársz. Szerintem jófej vagy. Szerinted? Legyen szó bármelyik épületről, itt nem lehet unatkozni. Már az elsőévesek sem pislognak félénken, mikor át kell lépni az iskola küszöbét, hiszen számos ismerőst és barátot szerezhettek az elmúlt néhány hét alatt is. Ez egy olyan hely, ahol bármikor szembe
jöhet veled valaki, aki a filmes szakmában képzeli el a jövőjét, vagy egy másik hallgató, akinek mindene a zene, de az ebédlőben melléd ülhet egy úszóbajnok, vagy egy fiatal színésznő is. Az is lehet, hogy éppen mögötted áll valaki, akinek érdekes az élete, vagy neked megy valaki az udvaron, akivel közösek a céljaitok. Talán csak egy karnyújtásnyira van tőled valami olyan, amire már régóta vágysz. Ki tudja? A lehetőség egészen kis dolog. A mi feladatunk, hogy belekapaszkodjunk és nag�gyá tegyük. Talán pont ez lesz az élet „nagy dobása.” De ha nem, az sem baj. Kitartás és akarat kell hozzá, nem több. Most pedig figyelj jól, mert ez itt a komm’ lehetőségekkel teli világa. Árgyellán Edina – főszerkesztő
3
ittésmost „Valamire” felesleges várni
Nem pottyan ölünkbe a sült galamb A lehetőség kissé megfoghatatlan téma, de számomra azt jelenti, hogy bármi megtörténhet… „Rágugliztam” a szóra, és láss csodát, az első tíz találatból nyolc álláskereséssel kapcsolatos. Ez elég szörnyű, hiszen annyi más lehetőség van a világon, erről a szóról mégis mindenkinek a munka ugrik be elsőre. Amikor BKF-es lettem, kezdetben sandán néztem azokat, akik rögtön jelentkeztek ide-oda, tevékenykedtek mindenütt, és lótottak-futottak. „A sok hiperaktív” – gondoltam magamban… Nincsen jobb dolguk? Nem mindegy, mivel kell töltened majd a munkának nevezett nem kevés időt, hogy szeretni fogod, vagy csak azért csinálod, mert nincs más. Utólag bölcsen és a saját hibáimból tanulva megállapíthatom: nekik volt igazuk. Minél több dologban veszel ugyanis részt, minél több emberrel ismerkedsz meg, annál könnyebben boldogulsz később. Nem tagadom, gólyaként én lusta voltam, bár ez annak is betudható, hogy némileg a kulturális sokk állapotába kerültem (ezt a fogalmat minden4
ki megtanulja, jó esetben a 3. félévben). Új város, új emberek… Ez egy elhivatott – nem budapesti – lokálpatriótának már önmagában is igen nagy kihívást jelent. Jó, jó, ebből előbb-utóbb mindenki kilábal, így én is, azóta pedig a hiperaktívak népes táborát gyarapítom. Csak arra szeretnék mindenkit buzdítani, hogy ne hagyjátok a lehetőségeket elsuhanni, mert ha így tesztek, mások fognak lecsapni rájuk! Ez azért is fontos, mert különben hogyan jönnél rá, miben vagy jó, miben kevésbé, és mikor érzed magad komfortosan? Nem mindegy, mivel kell töltened majd a munkának nevezett nem kevés időt, hogy szeretni fogod, vagy csak azért csinálod, mert nincs más. A BKF ebből a szempontból remek, mert itt annyi mindenből lehet válogatni! Ha nem akarsz olyan melót, ahova minden nap be kell menni, biztosan akad olyan, hogy csak beküldöd az irományaidat, de ha inkább pörögnél, akkor olyat
keress, ahol kiélheted magad! Ez nem a reklám helye, nem fényezni szeretném iskolánkat, de ha már itt vagytok, éljetek minden elétek sodródó alkalommal, hogy később előnyösebb helyzetbe kerüljetek a veletek egyszerre diplomázó több száz másikkal szemben. Na, de elég a nagybetűs életből, jöjjön egy kis móka! Sokan vagyunk vidékiek – bár nagyon utálom ezt a szót, de a nempestiek sem jobb, szóval inkább maradok ennél. Nekünk minden még érdekesebb, mert míg fővárosi társaink már tisztában vannak e város előnyeivel, mi még csak ismerkedünk azokkal. Ezernyi szórakozási, kulturális, sportolási lehetőség, rengeteg ingyenes rendezvény teszi izgalmasabbá életünket, de persze csak akkor, ha ki is használjuk ezeket. Remélem, a Moziünnepen megnéztetek legalább egy filmet, és a jó kis nyárzáró bulikat sem hagytátok ki! Mindenkinek más az érdeklődési köre, uzsgyi, vessétek bele magatokat a saját területetek kiaknázásába. Hajrá! Birta Brigitta
házon belül Nézz körül a világban
Külföldi lehetőségek mindenki számára Mindig is szerettem utazni, szerettem a kihívásokat, a megmérettetéseket. Általános iskolás koromtól kezdve több kéthetes diákcserén voltam, egy évig éltem cserediákként Amerikában, dolgoztam Bangkokban pár hónapig. Sok tréningen vettem részt, s többször vezettem én magam is tréningeket. Májusban jártam Hollandiában egy nemzetközi marketingkommunikációs versenyen, a főiskolát képviselve. Nyáron egy önkéntestalálkozón voltam Isztambulban, ahol még inkább felnyitották a szemem a lehetőségekre, amelyek adottak, csak éppen oly kevesen tudnak róluk. Az ott hallottakon felbuzdulva jelentkeztem egy macedóniai szemináriumra, ahová két hét múlva indulok. Múlt hétvégén pedig részt vettem egy négynapos workshopon, ahol csehekkel és osztrákokkal dolgoztunk együtt. És nem, sajnos nem gyártom otthon a pénzt. Hogy miért is volt jó az Unióba belépni? Mert annyi lehetőséget támogat, hogy el sem tudjátok képzelni! Kezdjük az elején. Tudtad, hogy évente több nemzetközi versenyen lehet részt venni a főiskolán keresztül? Minden évben küldünk csapatot Franciaországba, Hollandiába. És ez folyamatosan
bővül. Jelentkezz, és mérettesd meg magad nemzetközi terepen! Szeretnél nyelvet tanulni, nyitott vagy egy új kultúra befogadására, de nincs sok pénzed, hogy finanszírozd magadnak a pár hónapos külföldi kiruccanást? Akkor pont neked való az Európai Önkéntes Szolgálat programja. Ennek a szervezetnek célja a fiatal önkéntes társadalmi tevékenységekben való részvételének támogatása Európában és azon kívül. Az önkéntes szolgálat ideje alatt a fiatalok intenzív tanulási folyamatnak lesznek részesei, lehetőségük nyílik egy másik ország és kultúra megismerésére, és ezáltal önmaguk, személyiségük fejlesztésére. Utazz! Tanulj! Szórakozz! – csendül fel az AEGEE, vagyis az Európai Hallgatók Hálózata Egyesületének szlogen-
je. Ez jelenleg az egyik legnagyobb európai diákszervezet, közel 15 000 tagja mintegy 240 helyi szervezetbe tömörül, 45 európai országban Portugáliától Azerbajdzsánig, Finnországtól Máltáig. Az AEGEE céljai közé tartozik egy egységes, előítéletektől mentes Európa létrehozása, az emberi jogok és a demokrácia védelme, a határokon átívelő mobilitás növelése, valamint az európai kapcsolatok építése. Az AEGEE Budapest egyik fő feladatának tekinti, hogy minél több fiatal élhessen azon lehetőségével, amelyre a korábbi generációk annyira vágytak, és szabadon beutazhassa Európát. Célja, hogy tagjai minél jobban megismerjenek más kultúrákat, embereket, és ezáltal is bővüljön és színesedjen a világról alkotott képük. Számos lehetőség van, lehetetlen lenne az összeset felsorolni. Ha érdekelnek a különböző kultúrák, nyelvek, külföldi lehetőségek, keressetek engem bátran, szívesen segítek felkutatni a számotokra megfelelő ösztöndíjat, programot, szervezetet. És böngésszetek az interneten, mert olyan lehetőségekre lehet bukkanni, amelyek az életeteket változtathatják meg! Az enyémet megváltoztatták. Popper Eliza
5
házon belül Interjú Hézser Benedekkel
Hagyományőrzéstől a filmezésig – Mivel foglalkozol szabadidődben?
– Két dologgal is, hiszen filmezek és több középkori hagyományőrző csoportnak a tagja vagyok. Az utóbbit már hat-hét éve csinálom. A középiskolában kezdtem a dolog iránt érdeklődni, ahol történelem tagozatra jártam. Az egyik barátom benne volt egy viking hagyományőrző egyesületben, ahol vívni és harcolni tanultak. Mindezt persze korhű környezetben. Volt egy előadásuk az Aquincumnál, amelyre elmentem. Ott határoztam el, hogy ezt én is megpróbálom. Ez a barátom később megalapított egy új csoportot, a neve Iloncsuk Szabadcsapat, és a XII–XIII. századi kun hagyományőrzéssel foglalkozik. Korabeli ruhákban, korabeli fegyverekkel, páncélokban tanulunk harcolni. Korhű a táborhelyünk, van jurtánk is. Ezen kívül tagja vagyok egy viking hagyományőrzéssel foglalkozó csapatnak, a Norde Gardnak. Sok fellépést tartunk, ahol párbajokat mutatunk be, és az érdeklődők megismerhetik az akkori életmódot és fegyvereket. Ez az egyesület nemzetközileg is elismert, amit jól mu6
tat a 2011-re Gotlandba, Svédországba szóló felkérésünk. – Hányan vagytok ezekben a csoportokban?
– A Norde Gardban 5060-an. Egyes tagok edzéseket tartanak, oda az megy el, aki épen ráér.
– Van valaki, aki irányítja az edzéseket?
– Minden kis csoportnak van egy koordinátora, ő szervezi meg a fellépést. Rendszeresen előadjuk a 907-es pozsonyi csatát, ahol lovas íjászok támadtak ránk, mi meg védekeztünk. Van benne egy koreográfia, hogy ki mikor támad, és ki mikor véd, különben nagy kavarodás lenne az egész, és komoly balesetek történhetnek. Így is történtek enyhébb sérülések. De hát ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.
is tartottuk be az előre leosztott szerepeket. Ha valakinek ez mégsem tetszik, az a vezérrel megbeszél, mert az ő szava a döntő. –Kik indították el ezt a fajta hagyományőrzést Magyarországon?
– Ketten kezdték el, a Visegrádi Palotajátékok szervezője, Cseke László és a Corona Hungarica vezetője, György István. De akkor még nagyon gyerekcipőben járt az egész, színházi jelmezekben, minden korhű jelleg nélkül léptek fel. A cél csak az volt, hogy jól nézzenek ki. Ma is csinálják még, de megrekedt ebben a kezdeti fázisban. Mégis ők nevelték ki a mi vezetőinket.
– Van feltétele annak, hogy valaki csatlakozzon hozzátok?
– Szokott vita lenni abból, – Fontos, hogy az illehogy ki vesz részt a győztes, tő szeresse a történelmet, és és ki a vesztes csapatban? igényes legyen a történelmi
–Nem nagyon. Megbeszéljük, és ha egyikünk nagyon szeretne nyerni, helyet cserélhet valakivel, akinek ez nem olyan fontos. De a győztes csapatnak nincs annyi feladata, hiszen a vesztesek rohangálnak össze-vissza. Különben is a harc a lényeg, nem a győzelem. Volt, hogy nem
hűségre.
– Van ennek számodra bármilyen anyagi vonzata?
– Nem annyira, mert aki elég lelkes, meg tudja varrni magának a ruháit, és az jóval olcsóbb. Mi is segítünk minden újnak, akár el is készítjük egy jelképes összegért, amire szüksége van.
– Hogyan kapcsolódik ehhez a filmezés?
– Ez is a gimnáziumból ered. Médiaórán a tanár sok fontos alapfilmet megmutatott nekünk, amelyet szerinte ismernünk kell. Luis Bunuelt, Chaplint, Jancsó Miklóst. Az volt az év végi feladatunk, hogy készítenünk kellett egy kisfilmet. A keresztapámnak volt egy kamerája, azzal lassan összehoztuk. Onnantól én videóztam a szalagavatókat, és a barátaimnak is csináltam filmeket. Végül azért is jelentkeztem a BKF-re, mert ezzel akarok foglalkozni. Azóta az iskolának készítek reklámfilmeket, és a diplomaosztón meg a sulinapon is én filmezek.
– Milyenek a lehetőségek a filmes szakmában?
– Először mindenképpen reklámfilmesnek kell elmenni, mert ott lehet megszerezni a kapcsolatokat és a támogatókat. A rendezési fortélyokat szintén nagyon jól el lehet ott sajátítatni. Fontos, hogy valaki ambiciózus legyen, és észrevegye a lehetőségeit. Ez egy nagyon túltelített szakma, ma már mindenki tudja kezelni a videós vágóprogramokat és a kamerát, az internet tele van a saját videóinkkal. Ez a jövő, az internetes film, és lassan a tévé is online lesz nézhető.
– Hogy fér meg egymás mellett a modern filmezés és a hagyományőrzés?
– Két része ez az életemnek, egyikről se tudnék lemondani. A hagyományőrzés azért fontos, mert manapság az országban rengetegen gondolják magukról, hogy ők nagyon magyarok, de nem tudnak semmit sem a történelemről, sem a
nép eredetéről. Olyan könyvek jelennek meg, hogy a magyarok a Sirius bolygóról származnak, és mi alapítottuk Kínát. A filmekben pedig szeretnék majd olyat alkotni, ami túlmutat önmagán, és van valami mondandója. Szeretnék olyan történelmi filmet rendezni, amelyik valóban korhű. Bor Teréz
7
házon belül Gyurta Dani, a HFF hallgatója
Leúszta a világot Nem éli a főiskolások tipikus életét, viszont így is nagyon boldog, hiszen júliusban, Rómában világbajnok lett 200 méteres mellúszásban. Gyurta Dániel, a Heller Farkas Főiskola hallgatója idén kezdte meg harmadik félévét gazdálkodásmenedzsment szakon. Dani elmondása szerint azért kezdett az edzések mellett főiskolára járni, mert nem szeretett volna abba a hibába esni, hogy visszavonulása után ne tudjon mit kezdeni az életével. „A sport mindenképpen ideiglenes dolog, utána kikerülök az életbe, és nem szeretném a nulláról kezdeni.” A tanárok nagyon megértők vele, hiszen a nappali tagozatos sportoló egy év-
8
ben többször is megy edzőtáborokba, s ezek akár hetekig is eltarthatnak. „Az iskola mindenben támogat, ezért is örülök neki, hogy ide jelentkeztem. A számonkéréseken tőlem ugyanannyit várnak el, mint a többiektől, de ha esetleg nem tudok bejárni órára, akkor egy-egy kérvénnyel meg tudom oldani a problémát.” A fiatal sportoló egyébként pont félévvel a követke-
ző olimpia előtt fog államvizsgázni, így évfolyamtársaival együtt veheti majd át a diplomáját, ami ilyen időbeosztás mellett igazán nem könnyű. Minden nap reggel hat órától kilencig az uszodában van, majd délután fél öttől hétig folytatja az edzést. Dani már hozzászokhatott a sűrű napirendhez. „Négyéves koromban vittek el először a szüleim az uszodába. Komolyan 9 éves koromban kezdtem el sportolni, akkor kerültem át a mostani edzőmhöz, Széles Sándorhoz.” A felkészülés olykor nem egyszerű a számára, viszont a motiváció és a kitűzött célok nagyon sokban segítik. „Arra senki sem képes, hogy minden edzésen a maximumot hozza ki magából, de én céltudatos sportoló vagyok, megpróbálom mindig a lehető legtöbbet nyújtani. Persze van olyan, hogy ez nem megy, de ettől még nem akarom kevésbé a győzelmet.” Az ifjú élsportoló ezt nagyrészt a szüleinek köszönheti, akik már a kezdetektől mindenben támogatták. Elmondása szerint korábban nehezebb volt összeegyeztetni a sportot és a szülei munkabeosztását, hiszen ők hozták-
házon belül vitték az edzésekre. „Próbálták minél inkább megkön�nyíteni az életünket, hogy én, aztán később az öcsém is minden energiánkat az úszásra tudjuk fordítani.” Öccse, Gergő ugyancsak figyelemre méltó eredményeket ért el az úszásban. „Együtt készülünk, ugyanannál az edzőnél vagyunk. Ez jó mindkettőnknek.” A fiatal tehetség az ifjúsági úszó Európa-bajnokságon első lett. Ez közvetlenül a római megmérettetés előtt történt. „A testvérem eredménye számomra is bíztató volt, hiszen bejöttek neki azok a dolgok, amelyekre előtte hónapokig közösen készültünk.” A kemény felkészülési időszak az idősebb testvér számára is gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen Olaszországban új Európa-csúcsot úszott. Bár nem úgy tűnt, de végig teljesen egyenletesen tartotta a tempóját, nem gyorsított vagy lassított. A többiek azonban, akik az elején belehúztak, folyamatosan fáradtak, így elsőként Dani csaphatott be a célba. „Ránéztem a táblára, és láttam, hogy első vagyok. Remek érzés volt.” Az ismertség azonban sok hátulütővel is jár. Ezeket próbálja minél jobban kezelni. Saját magáról sohasem olvas, nem érdekli, hogy mit írnak róla a bulvárlapok. Nemrégiben például felröppent a
pletyka, hogy Dani megcsalta a barátnőjét, ám ő ezen is csak mosolygott. „Én tudom, és a baráti körömbe tartozó emberek is tudják, hogy mi az igazság. Akkor meg miért húzzam fel rajta magam?” A jövőre nézve Daninak nagy tervei vannak, tudatosan készül a következő két olimpiára. „Ezekben az években még biztos, hogy a sport lesz az első az életemben. Ezen kívül nyilván sze-
retném befejezni ezt az iskolát, illetve később szereznék egy másik diplomát is.” Előfordult már, hogy besokallt a sok elvárástól, de az olyan ember, aki már évek óta sportol, és ezzel céljai is vannak, hamar összeszedi magát. „Nehéz időszakok mindenki életében akadnak. A különbség csak an�nyi, hogy ki milyen könnyen tudja magát ezeken túltenni.” Árgyellán Edina
9
házon belül „Igénylem, hogy le legyek terhelve”
Színésznő a BKF-en Ki ne álmodozott volna gyermekkorában arról, hogy ha felnő, tűzoltó, tévébemondó, énekes, vagy akár színésznő lesz? És hányan mondhatják el magukról, hogy ezek az álmok meg is valósultak? Nos, garantáltan ők vannak kevesebben. Közéjük tartozik Páder Petra, a BKF elsőéves hallgatója, aki már kislányként is a színpadon találta meg a boldogságot. – Hogy kerültél kapcsolatba a színházzal?
– Anyukám hatéves koromban elvitt egy előadásra, és azt hiszem, ott ragadtam. Ráadásul az ő legjobb barátnője volt ott a szervező, így benézhettem a kulisszák mögé. Nem sokkal később már a kellékesnek segítettem. – Mióta színészkedsz?
– 14 éves korom óta. Akkor kerültem be a soproni Petőfi Színház színi tanodájába, ahol gimnázium végéig maradtam. Tanulmányaim végén jöttek Pestről színészek a tanodába, akik elhívtak a fővárosba játszani. Már korábban is a terveim között szerepelt, hogy feljövök Pestre, hiszen itt sokkal több a lehetőség. Két évig dolgoztam az Operett Színházban, mivel az éneklés is érdekel. Később átkerültem a Nemzeti Színházba, ahol tanulhattam, és kisebb szerepekhez is jutottam. – Említetted az éneklést.
10
Ezek szerint énekelni is tanulsz?
– Igen, azt is 14 éves korom óta. De igazából a próza sokkal jobban érdekel.
– Elsőéves főiskolás lettél. Ez már eleve nagyobb meg terheléssel jár. Ho gyan tudod összeegyeztetni a munkát az iskolával?
– Próbáltam úgy összerendezni az óráimat, hogy ne legyen ebből probléma. Próbaidőszakban – ami egy, másfél hónap – ez nehezebb, mivel akkor naponta nyolcórás próbák vannak. Ha nincs próbaidőszak, akkor hétvégenként tartják az úgynevezett felújító próbákat. Emellett még szinkronizálok is. Tehát egy zsúfolt napom így néz ki: próba, szinkron, iskola, majd előadás. De számomra ez nem probléma. Igénylem, hogy folyamatosan le legyek terhelve. – Számíthatsz a szüleid támogatására?
– Szerencsére az első perc-
től kezdve maradéktalanul mellettem álltak. Azt mondják, ha ezt szeretném csinálni, akkor csináljam. – Komolyabb terveid is vannak?
– Inkább azt mondanám, hogy megy minden a maga útján, aztán majd lesz valahogy. Az biztos, hogy szeretnék továbbra is a színészkedéssel foglalkozni. Tavaly forgattam Sas Tamással, és az M1-en futó Tűzvonalban című sorozatban is szerepeltem, ahol nagyon megtetszett a filmezés, így az a továbbiakban is mindenképpen érdekelne. Illetve most elkezdtem a főiskolát, mivel úgy vélem, ez az önkifejezés egy másik formája, amelyet szintén szeretnék kipróbálni. – Milyen darabokban szerepeltél már?
– A Nemzeti Színházban Csiky Gergely Buborékok című előadásában, valamint Szomory Dezső Hermelin című darabjában. De a Mester és Margaritában, a Holdbéli csónakosban és a Vesztegzár a Grand Hotelben című darabokban is játszom. A Budaörsi Játékszínben is dolgozom, ahol az Anconai szerelmesekben veszek részt, a Mi-
házon belül cimackóban pedig én játszom Malackát. Október közepétől A Hétfejű tündér című előadásban is kaptam szerepet. – Melyik volt a legkedvesebb szereped?
– Igazából nincs olyan, hogy legkedvesebb, mindegyiket szeretem. Most az Anconai szerelmesek című musicalben én játszom dadogós Luciát. Ezt a szerepet nagyon élvezem.
– Tudnál mondani pár híres színészt, színésznőt, akikkel volt már szerencséd együtt fellépni?
– Rengeteg tehetséges és ismert színész és színésznő mellett dolgozhattam már. Többek között Molnár Piroskával, Hollósi Frigyessel, Benedek Miklóssal, Bodrogi Gyulával, Törőcsik Marival és Udvaros Dorottyával. Hirtelen ők jutottak most eszembe, de persze rajtuk kívül voltak még sokan mások.
– A munka és az iskola szinte az egész életedet kitölti. Ennek ellenére szabadidődben nézőként is látogatod a színházakat?
– Valóban így van, de természetesen színházba is járok, mert nagyon szeretem.
– Ennyi tehetség mellett biztosan rengeteg dolgot el tudsz lesni, meg tudsz tanulni. Van példaképed, valaki, akire nagyon felnézel?
– Kifejezett példaképem nincs. Szeretem megfigyelni az embereket. Például nagyon tanulságos végignézni egy próbát, és így mindenkitől ellesni azt, ami számodra megfelelő. Nagyon sok színész van, akire felnézek.
– Sokan azt mondják, hogy a színészetből a mai világban már nem lehet megélni. Te mit gondolsz erről?
– Szerencsésnek mondhatom magam. Bár a Színművészeti Egyetemre nem kerültem be, sokaknak akik elvégezték, még most sincs munkájuk. Ezért úgy gondolom, hálás lehetek, mert van lehetőségem színházban játszani, szinkronizálni és forgatni is. Persze ez sok munkámba és időmbe került, de megérte. Bredák Alexandra
11
házon belül Határon innen és túl
Határon túli magyarok a főiskolán Az Európai Unió sok mindenben volt már a segítségünkre. Például akármikor úgy döntöttünk, hogy tanulmányainkat külföldön folytatjuk. Ráadásul nekünk, határon túli magyaroknak ez kitűnő lehetőség arra, hogy anyanyelvükön tanulhassunk. Felvidékiként egy erdélyi társammal beszélgettem lehetőségeinkről, Magyarországról és az otthonról, legalábbis arról, ahogy ezeket két határon túli ember látja. Ahogy elkezdtünk beszélgetni, egyből adódott az első téma: miért is jöttünk mi Magyarországra? A válasz mind a kettőnknek egyértelmű volt. Nagyon szeretjük ezt az országot, ráadásul több helyen is jártunk már itt. Az erdélyi lány, aki most elsős a BKF-en, ehhez egy gyönyörű gondolatot is hozzátett: „Nem volt a legjobb eljönni otthonról, de valahol haza is jöttem.” Nem is értettem ezt teljesen, mert én nem igazán kötődöm a szülőhaza-motívumhoz, mindig is kicsit világpolgárnak tartottam magam, amolyan utazónak. Haza bármikor hazamehetek, de ez számomra nem kötődést, inkább csak egy lehetőséget jelent. Persze hiányzik a családom, a barátaim, de velük a mai világban már bárhogyan tarthatom a kapcsolatot, és ez nagyban 12
kárpótol. Ez a gondolat viszont magába foglalja az egész határon túli létet, és főleg azt, hogy miért is szeretjük mi, határon túli magyarok annyira ezt az országot. De nemcsak azért áll ennyire közel hozzánk, mert magyar az anyanyelvünk, hanem azért is, mert ez az ország pár dologban a segítségünkre tud lenni, új lehetőségeket kínál fel, amelyek jobbak, mint a régiek. Mindketten úgy látjuk, hogy javultak az esélyeink azáltal, hogy Magyarországra jöttünk. Őszerinte elsősorban a jövője, valamint a későbbi pályaválasztása szempontjából, míg én magára az oktatásra fektettem a hangsúlyt, mivel nálunk nincs akkreditálva a kommunikáció szak, és az oktatás színvonala sem an�nyira magas. Viszont mindketten észrevettünk amolyan
kisebb hátrányokat is, amelyek bizony abból adódnak, hogy nem itt születtünk. Nem olyan vészesek ezek, inkább a kulturális eltérésekből, semmint az emberek hozzáállásából fakadnak. A nagyváradi lány nagyvárosi származása ellenére elsősorban az itteni szlenget emelte ki, amelyet bevallása szerint nem mindig ért, sőt: itt azt mondják, hogy régiesen, hagyományosabban beszél. Holott többnyire modern környezetben nevelkedett, mégis teljes szavakkal beszél ahelyett, hogy a szlenget használná. Én másra fektettem a hangsúlyt, bár bevallom, a nyelvvel nekem is akadnak problémáim. Elég nagy gondot okoz például a magyar hivatali szöveg megértése. Nálunk sokkal egyszerűbben fogalmaznak. A másik problémám pedig a tegeződéssel és a magázással van. Otthon általában az idegenek kortól függetlenül magázzák egymást, itt viszont, ahogy észrevettem, szinte mindenki tegez mindenkit. Ezzel nem mindig tudok mit kezdeni, még szoknom kell. Ha már Magyar-
házon belül
ország vs. szülő ország, gondoltam rákérdezek az anyanyelv szabad használatára is, és az ő válasza a vártnál jóval pozitívabb lett: „A szabad nyelvhasználatom eddig is megvolt. Minden iskolámat magyarul végeztem. Viszont az országom által egy nyelvvel többet ismertem meg.” Ezzel valahogy én is így voltam, bár azért mégis más érzés, hogy mindenki magyarul beszél a környezetemben. Apropó környezet, ami itt ugyebár a suli: hogyan is reagáltak társaink, amikor kiderült, hogy beszéljük a nyelvet, mégsem egy országból vagyunk? „Először is meglepettséget vettem észre, mert sokkal nagyobb pontszámmal jutottam be, mint sokan mások, a különböző nyelvvizsgáim miatt. Pozi-
tívum volt az, hogy aki rákérdezett, hogy honnan is jöttem, nem ennek alapján ítélt meg” – állította erdélyi beszélgetőtársam. Én sem tapasztaltam negatív változást a viselkedésben, inkább azt mondanám, hogy ez a közlésem érdeklődést váltott ki a többiekből. Kíváncsiak voltak a mostani politikai helyzetre, a nyelvtörvényre és a mindennapi életre. Az ottani élet kapcsán aztán szóba került az elnyomás, a többségi nemzet által való megkülönböztetés is. Ebben a témában is egyetértettünk, hiszen sehol sem annyira vészes a helyzet, mint ahogy azt a média állítja. A megkülönböztetést a partnerem sem tapasztalta igazán, azt mondta, hogy az ottani nemzetnek erre soha nem volt oka, hisz ugyanúgy beszélte a nyelvü-
ket, mint ők maguk, sőt számukra a magyar volt egy új nyelv, amivel ő volt gazdagabb. Ez a fajta negatív megkülönböztetés nálunk, a Felvidéken sem jellemző. Persze egyszer-kétszer előfordult, de általában olyan körökben mozogtam, ahol a nemzetiség nem jelentett problémát, intelligens emberek ebből soha nem csinálnak gondot. És a vége mi más is lehetne egy ilyen beszélgetésnek, mint a jövő boncolgatása, amelyhez mind a ketten nagy reményeket fűzünk. Erdélyi társam egy ideig biztosan maradni akar, de „aztán elválik, hogy hova kerülök, de mindenképp világot szeretnék látni!” Én is szeretnék világot látni, az biztos, de egyelőre nagyon szeretek itt lenni, és pillanatnyilag ez a fontos. Makó Szabolcs
13
házon belül Zene, zene, zene
„Minek hordanál a sivatagba homokot?” Így kérdezett vissza Hujber Áron arra a kérdésemre, hogy érdemes-e egy magyar zenekarnak külföldön próbálkoznia. Ám ne ítéljünk elsőre, az ironizáló hangnem optimista életszemléletet takar. R iportalanyom napközben nem a BKF formatervezett székeit koptatja, hanem a Heller gazdálkodás-
14
menedzsment szakának elsőéves hallgatója. Ám a tanulás csak egy részét tölti ki az idejének. Van egy másik
élete is, amelyben az Eron Mezza nevet használja. Ez a zeneiparban elterjedt művésznév őt takarja, bár a 20 éves srácot a beavatottakon kívül nem sokan ismerik. Már a kezdet kezdetén elsajátította a hegedű és a zongora alapjait, majd később gi-
házon belül tározni tanult. Ezt a hangszert azóta is töretlen lelkesedéssel nyúzza, és saját szavai szerint elsősorban gitárosnak tartja magát. Gimisként alapított bandája, az emberkerülő jelentésű Mizantrop eklektikus hangzásával 2007-ben kezdte borzolni a kedélyeket Dunaújvárosban. Egy-egy dalon belül is rengeteg irányzatot kevertek össze arra törekedve, hogy felkavarják az otthoni állóvizet. Az újfajta felfogás viszont inkább a budapesti szervezőket érdekelte. A csapat rengeteg esélyt kapott tehetségkutatókon, a székesfehérvári Helyi Lokálon, valamint egy veszprémi menedzser–zenei képességeket felmérő versenyen elsöprő győzelmet arattak. Készült egy kislemezük, a Neon Sheriff, amelyen két szám szerepel, valamint azok remix változatai. Két albumuk is megjelent, a második – Loud címmel – az idén. Áron a közelmúltban alapított egy másik formációt is, a Lo-Fi Stereót. Ezt gitáros-énekesként ő alkotja a Mizantrop dobosával. A duót jelenleg a szíve csücskeként tartja számon, hiszen egymásra utalva ők ketten sokkal jobban alakíthatják egymást, mint egy öttagú banda. Néhány számuk már felkerült a myspace.com-ra. Az angol nyelven felcsendülő ze-
nék felvételén Varga Zsuzsa és Hódosi Enikő (Neo zenekar) vendégénekel. A Neóval még Mizantropos korszakukból ismerik egymást: sokszor voltak a főfellépő mellett friss zenekarként jegyzett előadók. Sokirányú érdeklődése miatt Áron nemcsak „bandákban” utazik. Kérésemre mesélt más, de a zenével kapcsolatos tevékenységeiről is: a Kollektiva néven ma már híressé vált DJhármas 2007-ben robbant be a köztudatba, és az elektronikus zenét, egész pontosan az electrót kedvelők körében azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Nos, immár Áron is beletartozik azok körébe, akik barátaiknak tudhatják a Kollektiva tagjait. Hogy hogyan került kapcsolatba velük? Egyikük az időközben a válság miatt sajnos megszűnt multikulturális és posztmodern Pep! magazin számára készített egy cikket a Mizantropról. A találkozás alkalmával nemcsak a zenekarról esett szó, hanem személyes törekvésekről és célokról is. Áron a zenélésen kívül a Lángoló gitárok című blogoldal egyik szerkesztője, és májusban DJ-nek is meghívták a 2ManyBlogass nevű eseményre. A Merlinben ebből az alkalomból híres és közkedvelt zenei blogok írói
keverhették kedvenc számaikat a Kunk és Kollektiva DJ-i mellett. „Az Index zenei mellékletéhez írok, ennek kapcsán hívtak a 2ManyBloggas nevű partisorozat májusi eseményére. Mivel nemcsak internetes újságot szerkesztek, hanem mellette zenész is vagyok, így rendes DJ-szettet játszhattam a nagyteremben. Nagy élmény volt.” A kérdésemre, hogy miért költözött fel a fővárosba, széles mosoly kíséretében egyszerű választ kapok: „Szeretem Budapestet.” Nehéz lett volna Dunaújvárosból ilyen profin irányítania a zenei karrierjét, és mindenhol ott lenni, ahova csak a barátai, vagy akár a rendezvényszervező menedzserek hívják. Ahogy kezdeti Mizantropos próbálkozásairól beszámolt, kiderült, mennyi kihagyhatatlannak látszó és méltán fontos eseményt kellett elszalasztania csupán azért, mert iskolába járt. Ezek után érthető a döntés, hogy felköltözött a fővárosba, és hagyja, hogy megtalálják és elérjék a lehetőségek. Hogy őt idézzük: „A legizgalmasabb dolog a világon az elszalasztott lehetőség. Ha elkapsz egyet, azzal elesel egy csomó másiktól. Pont ezért fontos, hogy a lehető legjobb döntést hozd meg.” Bécsi Orsolya
15
házon belül Beszélgetés Szekula Istvánnal
Határ a csillagos ég Egy volt BKF-es diák, aki teljes mértékben elmondhatja magáról, hogy sikerült elérnie mindazt, amit akart. Le akarták beszélni kommunikációs tanulmányairól, de ő mégis bebizonyította, hogy megállja a helyét ezen a területen, s most Fodor Gábor mellett dolgozik a Parlamentben. – Hogyan emlékszel vis�sza a főiskolás éveidre?
– Amikor elkezdtem a főiskolát, 2002-ben még nagyon családias volt a légkör, hisz a két évfolyammal együtt, ös�szesen körülbelül 250-en voltunk, így szinte mindenki ismert mindenkit. A körépületet akkor építették, de annyira azért már elkészült, hogy a könyvtárba bejárhattunk. Néhány órát is tartottak már ott, de nekem sajnos maradt a jó öreg főépület. A főiskolán szerencsére mind a tanárokkal, mind a csoporttársaimmal sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítanom. A közösségnek aktív résztvevője voltam. Az a gyakorlatorientált oktatás, amelyet a BKFen kaptam, a jelenlegi munkámat is nagyban elősegítette. Elmondhatom, hogy meglett az eredménye annak a 3 évnek, amit a főiskolán töltöttem. –Tulajdonképpen hogyan indult el a karriered?
– Gyakorlatilag én már akkor is dolgoztam, amikor el16
kezdtem a főiskolát. A második szemeszterben indult be intenzívebben az életem. Az RTL-nél akkoriban indult a Balázs-show. Voltak ismerőseim a szerkesztőségben, így sikerült ott munkát kapnom. Szükségük volt emberekre, és amikor megkérdezték, van-e kedvem odamenni, természetesen igent mondtam. Ez indította el az egész karrieremet, mert rengeteg embert sikerült megismernem, akikkel a mai napig is tartom a kapcsolatot. Munkám során sokszor találkozom ismerősökkel és barátokkal. – Ezek után hogyan alakult az életed?
– Hát, ez érdekes történet. Mindig is azt gondoltam, hogy újságírással akarok foglalkozni, azon belül is elsősorban televíziós újságírással. Ebbe volt lehetőségem kicsit komolyabban is belekóstolni az ATV híradójánál. A műsor 2006 tavaszán frissült mind struktúrájában, mind díszleteiben.
Ide az egyik ismerősöm révén jutottam be. Az itt töltött néhány hónap sok szempontból meghatározó volt. Gyakorlatilag ekkor találkoztam először politikusokkal az életem során. Olyan helyekre jutottam be, mint például a Parlament, ami akkor nagy újdonság volt számomra. Egy idő után a híradótól sok kollégám kezdett átigazolni másik tévékhez, és ez számomra is jó kiugrási lehetőség volt. Egy üzleti kommunikációs tanácsadó céghez kerültem, ahol rögtön találkoztam volt BKF-es hallgatótársaimmal. – Hogyan kerültél a Parlamentbe?
– 2007 őszén csatlakoztam a környezetvédelmi minisztérium sajtóosztályhoz. Ekkor már Fodor Gábor volt a környezetvédelmi miniszter. Ez számomra egy újabb ciklus kezdete volt, aminek köszönhetően új világlátás alakult ki bennem. A minisztériumban körülbelül két hónap után – a szerencsének is köszönhetően – rám hárultak Fodor Gábor miniszter sajtótevékenységei. Akkor volt egy nagy klímacsúcs Balin, s ez után indított a minisztériumnak egy klímakampányt. Ez gyakorlatilag arról szólt, hogy ho-
házon belül sa. Miután elnöknek jelölték, hívott magával a pártba, ahol sajtófőnökként tevékenykedtem mellette. Onnantól kezdve nagyon sok munkám volt, televíziós és rádiós szereplések, vidékre utazás, s persze a parlamenti ciklus alatt minden héten meg kellett jelennem a gyűléseken. Jó érzés ebben mind a mai napig részt venni. Érdekes volt egy úgymond elérhetetlen politikus oldalán dolgozni, akivel egyébként mind a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk.
–Milyen hatással volt a pozíciódra az, hogy Fodor Gábor lemondott a parlamenti mandátumáról?
gyan tudjuk az átlaglakosság figyelmét felhívni a CO2kibocsátásra és a klímavédelemre, valamint az egyéb ehhez tartozó, fontos teendőkre. Ennek a projektnek én lettem a „gazdája”, és ennek révén az egész országot bejártam. Akkor jöttem rá, hogy
mennyire más egy íróasztal mellett dolgozni, mint mikor az ember ott van, csinálja, köze van hozzá. Ebben az időszakban sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítanom Fodor Gáborral, s amikor indult az elnökválasztási kampánya, hívott, legyek a sajtó-
– Jelenleg is Fodor Gábor mellett tevékenykedem, hisz vannak újabb ötletei, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább. Így vagy úgy, de biztosan ezen a területen fogok maradni. Sokan azt gondolták, hogy Fodor Gábor lemondása után szabad lettem, többen megkerestek ajánlatokkal, ami nagyon jól esett. Annak ellenére, hogy sokan le akartak beszélni erről a pályáról, örülök, hogy nem hallgattam rájuk. Kitartásommal sikerült elérnem azt, amit akartam, és amit mind a mai napig szeretek. De az is elképzelhető, hogy mindehhez a csillagok állása is hozzásegített egy kicsit. Kónya Lilla
17
könyvtipp Élj vele! Válaszd a legjobbat!
Variációk, avagy mikor, milyen könyvet olvass Vékony, vastag, régi, új, kedvenc vagy kötelező. Sokszor olvasott, megviselt, ami már-már részünkké vált, vagy épp ellenkezőleg, sosem forgatott, utált. Ezek mind lehetnek egy könyv tulajdonságai, és mennyi minden van még… Könyvet olvasni jó. Nem kérdés, nem vitatható – van, aki mégis az ellenkezőjét gondolja. Minek alapján választunk? Ritkán fordul elő, hogy a véletlennek köszönhető, miért éppen azt a könyvet olvassuk, amelyet a kezünkben tartunk. Korántsem mindegy, milyen olvasmányokkal töltjük az időnket. Hosszú percek, órák, de néha napok telnek el úgy, hogy senki és semmi más nem létezik, csak az olvasó és az általa választott mű. Sok szempont szerint kereshetjük a leendő élményforrást, alapvetően mégis két meghatározó kategória létezik. Klasszikus, kortárs. De mit jelent az, hogy klasszikus? Mi az, hogy kortárs? Nem létezik szabvány. Talán nem is fontos a részletes magyarázat, nem kell definíció. Csak a „magas művészetnek” számító irodalom az értékes? Ki dönti el, mi a jó? Legyünk intuitívak! Bízzunk a választásunkban! Próbáljunk ki minél 18
több műfajt, irányzatot! Kóstoljunk bele mindenbe, hogy tudjuk, miből csemegézhetünk! Íme, néhány javaslat, a teljesség igénye nélkül: Tolsztoj 1877-es Anna Karenina című nagyregényének mindig van aktualitása, de minden olvasónak mást sugall. Alapvető dilemmát fogalmazott meg az orosz írófejedelem. Merjünk változtatni, boldogok lenni? Egyáltalán, mi az, hogy boldogság? 120 évvel később egészen más helyzetben, stílusban, más céllal Závada Pál is megfogalmazta Jadviga párnája című művében, milyen lehetőségeket rejt magában az élet. Egy öntörvényű, szenvedélyes, kiszámíthatatlan asszony sorstörténetét ismerhetjük meg, aki valódi szerelem után vágyakozik, ám élete nem úgy alakul, ahogy az a tündérmesékben szokott. Vajon mi mindent áldozhatunk fel a boldogság megszerzéséért? Honnan tudjuk, mi a helyes?
Dosztojevszkij 1866-os Bűn és bűnhődés című regényében az alaptézis a jó és rossz megkülönböztetése. A cselekmény valamen�nyi meghatározó eseménye magában foglalja a választás lehetőségét. Alakíthatjuk életünk momentumait, vagy hátradőlve sodródhatunk az árral. Lehetünk tucatemberek, szereplői a létnek ahelyett, hogy részesei lennénk. De létezik bűntelen élet? És bűn bűnhődés nélkül? Bartis Attila 2001ben íródott A nyugalom című sajátos, különleges alkotása meghatározó. Sajátos hangulata, nyelve, szerkesztése felerősíti a történet által kiváltott érzelmeket. Elementáris erővel hat. Fontos, mindennapi kérdéseket fogalmaz meg szokatlan módon. Mi értelme az életnek, és mi az, ami igazán boldoggá tesz? Meddig áldozható fel mások élete, vagy akár a sajátunk? Megmagyarázhatatlan a varázsa, mégis valódi. Könyvet venni, választani könnyű. Jó, élményt adó, katarzist nyújtó olvasmányt találni kihívás. Czenkli Dorka
fantázia Edevis tükre
Lehetőségeid, legnagyobb álmod, és ami ebből megvalósult Mindannyian szembesülünk olykor-olykor azzal a ténnyel, hogy valamit nem jól csinálunk az életben. Mégis mindenkinek van egy dédelgetett álma, amelyet mindennél jobban szeretne megvalósítani. Mi is tulajdonképpen Edevis tükre? Milyen lehetőségekkel áldott meg a sors, és mit valósítasz meg ezekből? Képzelj magad elé egy díszes, aranykeretbe foglalt, pompás, kicsit homályos, faltól falig érő tükröt. Benne látod a valódinál vonzóbb és fényesebb önmagad és körülményeid. Körülötted dédelgetett álmod részletes, színes mozgóképe. Beleborzongsz, mert abban a pillanatban az maga a valóság. Olyan, mint amikor alvás közben álomképeket látsz, és teljesen valóságosnak érzékeled azokat. Ez Edevis tükre, a mágikus tükör a Harry Potterből. Ez a tükör megmutatja, mit szeretnél az életben a legjobban. Megjeleníti szíved legigazabb kívánságát, a legrejtettebb álmodat. Nem valamely pillanatnyi szükségleted kielégítését jelenti, hanem úgy látod magad, mint sikeres PR-szakembert, példás családanyát, menő DJ-t, megbízható pszichológust – attól függően, ki mi akar lenni. A tükör azt is megmutat
ja, milyen remek lehetőségeid vannak valójában; milyen rejtett tulajdonság és erő lakozik benned. A mágikus tükör tehát azt vetíti eléd, akivé csak teheted magad. Minél kevésbé áll közel egymáshoz a tükör mutatta kép és a valóság, annál inkább megalkudott magával az illető: rosszabb élettel, pillanatnyi jó helyzettel. Ugyanakkor a tükör függővé is tehet, mivel az egyén teljesen annak világába vágyik, és közben elhanyagolja a környezetét és önmagát. Ezért hangzik el ez a mondat a Harry Potter első kötetében: „Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.” Jó és szép, hogy nap mint nap cselekszünk célunkért, de emellett „élni” is kell. Élni, vagyis cselekedni, nem pedig beszélni az életünkről. A középkori és a reneszánsz művészetben a négy fő erény (bölcsesség, mértékle-
tesség, állhatatosság, igazságosság) egyikét, a bölcsességet jelképezte a tükör. Edevis tükre kizárólag azt mutatja meg, amit az élettől szeretnénk, de ez nem feltétlenül tesz bölcsebbé vagy tapasztaltabbá, jobb vagy rosszabb jelleművé. Azt mondod, lehetetlen, hogy megvalósuljon a mágikus tükörben látott álmod? Lehet emellett is dönteni, ezzel azonban megfosztod magad attól, hogy az ott látott mozgókép valaha is valóra váljon. Pusztán kíváncsiságból: Neked mit mutatna Edevis tükre? Pál Veronika
19
kommolyan Interjú Péterfy Borival
Színésznő, aki hangjával megtörte a csendet Hajolj bele a hajamba, Amorf Ördögök, nőies extremitás, vörös körmök és ajkak, izgalmas, füstös kocsma-hangszín – és még sorolhatnám az asszociációkat, amelyek Péterfy Bori nevét hallva hirtelen eszünkbe jutnak. Sokan kívánnának maguknak olyan sikereket, amilyeneket ez a sokoldalú, kreatív énekesés színésznő elért az elmúlt pár év során. Vajon a hangján kívül még mi kellett ahhoz, hogy kiérdemelje a művésznő megszólítást? – Mennyire befolyásolt a család művészi légköre?
– Pont amennyire bárki mást befolyásol az, hogy milyen közegben nő fel. Igazából teljesen szabadon voltunk hagyva. De biztos a gének is közrejátszottak.
– Volt-e olyan gyermekkori álomfoglalkozásod, aminek nem volt köze a színészi, énekesi pályához?
– Igazából nem. Nagyon sok minden érdekelt gyermekkoromban, nem volt konkrét célom. A sportot komolyan vettem, nagyon
20
élveztem. Ritmikus sportgimnasztikával versenyszerűen foglalkoztam, illetve a balett és a kortárs táncok érdekeltek, amiket a színházban tudtam hasznosítani.
lelmeimmel kellett megküzdenem. Fontos, hogy az ember megtanulja, hogy összeroppanás és menekülés nélkül kezelje a kudarcokat és az őt ért hatásokat.
– Ha az ember valamit megszállottan csinál, akkor az nagyon sok lemondással jár. De ezen nem is érdemes gondolkodni. Nekem a legnagyobb akadály önmagam voltam, inkább mindig a saját fé-
– Sok nyomasztó dolog volt, de a Krétakörrel elég különleges utat jártunk be. Ki tudtunk szakadni a magyar állóvízből azáltal, hogy 10 éven keresztül utaztunk, és rengeteget játszottunk külföldön. Ez egy egész másfajta szabadság volt. Egész más volt a mérce is, amivel minket mértek, mert nem ugyanaz az öt kritikus írta ugyanazt a kritikát. Megismertük azt, hogyan is dolgozik egy igazi társulat. Aztán Schilling Árpád (a Krétakör alapítója – a szerk.) megunta azt, amiben voltunk, és ki akart ebből szabadulni.
– Mennyire kellett megküzdened céljaid eléréséért? Sok dologról mondtál le a karrieredért?
– Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy nem érdemes küzdeni, és legszívesebben feladnád az egészet?
kommolyan vú terveim vannak. Mindig az adott nap és a legközelebbi feladatok, ami most a legújabb klip és a várhatóan novemberben megjelenő második lemez befejezése, illetve a színházban is játszom folyamatosan. – Hogy élted meg, hogy vége lett a Krétakörös pályafutásodnak?
– Tulajdonképpen szerencsés pillanat volt, mert mi már rég terveztük ezt a szólólemezt Tövisházi Ambrussal. És pillanatnyilag jobban érdekel az énekesi pálya, mint a színészet.
– Előbb voltál színésznő, és ebből egyenesen következett az énekesi pálya?
– Egyáltalán nem. Szerencsés véletlen volt, hogy megismerkedtem Ambrussal és Tariska Szabolccsal, akik akkor még saját szórakoztatásukra csinálták az Amorf Ördögöket. Amikor én csatlakoztam, akkor figyelt fel rá egy kiadó, és nem én erőltettem, hanem a sors hozta így.
– Anyagi és önkifejezési téren a színészetben vagy a zenében látsz több lehetősége?
– Anyagi téren ebben az országban semmi sem jó, ami ilyen underground-ügy, úgyhogy ezeket a pénzügyi dolgokat hagyjuk. A lényeg, hogy jelenleg sok energiát fekte
tünk abba, hogy a közönség is, és mi is jól érezzük magunkat. Tele vagyunk ötletekkel, élvezzük a koncerteket, de azzal nem foglalkozunk, hogy ez később hova vezet. – Az együttes stílusa főleg téged tükröz, vagy mindenkit egyformán képvisel?
– Nem. A piramis csúcsán Tövisházy Ambrus áll. Ő a producer és zeneszerző, a csapatmunka mellett elengedhetetlen lenne az ő zsenialitása a sikereinkhez. A zenék persze tükrözik az egyéniségemet, és azonosulni tudok velük.
– Mennyire vonz a külföld, illetve kihasználnád-e az alkalmat, hogy külföldre költözz a munkalehetőség miatt?
– Talán most már, ennyi idősen, nem. De egyébként abszolút. Ha újra kezdhetném, akkor elmentem volna. Félig itt, félig ott…
– Húsz év múlva, hogyan és hol képzeled el magad?
– Én egyáltalán nem tervezek. Szerintem nem is lehet, és nem is érdemes. Főleg egy nőnek, akinek bárhogy alakulhat az élete. Rövid tá-
– A rengeteg munka mellett hogyan tudsz kikacsolódni? Elégedett vagy a budapesti szórakozási lehetőségekkel?
– Hát, ahogy látom, amikor nem rontják el a csendrendelettel, akkor elég biztató, ahogy alakul a város. Sok jó véleményt lehet hallani a külföldiektől is, akik imádnak idejárni – pont az éjszakai élet miatt. De én nem nagyon járok el, nekem a szórakozás összefonódik a munkámmal, a koncertezésekkel.
– Kifejtenéd a csendrendelettel kapcsolatos véleményedet?
– Ez egy nehéz helyzet, mert vannak normálisabban működő városok, ahol az emberek megtehetik, hogy olyan helyre költözzenek, amelyik megfelel az életvitelüknek. Vannak olyan negyedek, ahol buli van és pörgés, és oda azok költöznek, akik ezt igénylik. Jelen élethelyzetemben azt mondom, hogy ezek a rendeletek még azt is meggyilkolják, ami a városban jó lehetne. Tálos Zsófi – Kaszab Eszti
21
körkép Lehetőségek a budapesti éjszakában.
Buli este…? A lehetőségek tárháza szinte végtelen. Legyél alter, pörögj latinra, csápolj egy kis r’n’b-re, vagy őrülj meg az indie zenétől, azt hiszem, egy minden emberben közös: az est lényege, hogy minél jobban szórakozzunk. Márpedig bármennyire is büdös, koszos, szemetes néhol a mi kedves fővárosunk, egy biztos: itt mindenki megtalálhatja a maga kedvenc szórakozóhelyét. Mitől is indul be manapság a legtöbb ember? Ezt nehéz megmondani. A zenei stílusok végeláthatatlan ösvényén hosszú és fárasztó végigmenni. Vannak, akik a monoton progressive vagy a még monotonabb techno zenére esküsznek. Sokuknak közülük elengedhetetlen kellék egy-egy esti partihoz a zselével átitatott, extrém frizura, a világítós műanyagpálcika és a sötét napszemüveg. Igaz, a buli nem napközben kezdődik, de azért a kellékek korántsem elhanyagolható tényezők a szórakozás
22
betetőzéséhez. A monoton zene ugyanis nem is olyan monoton. Ha hagyod előtörni az őseinktől ránk hagyományozott ritmusérzékedet, hamar magával ragad a földöntúlinak tűnő dübörgés. Ilyenkor aztán kezünk akarva akaratlanul is kívánja a rikító fényben pompázó pálcákat, amelyeket azután mazsorett-táncosokat megszégyenítő módon forgathatunk a zene ütemére. Ha egyszer mélyebben elmerülsz a progressive világában, garantáltan később sem akarsz majd lemondani róla.
Erre az egyik legjobb hely a Hajógyári szigeten található Coronita, ahol csütörtöktől vasárnapig riszálhatsz John Digweed, Lee Burridge, Steve Lawler, vagy éppen Paul Oakenfold slágereire. De ha ennél is durvábban szereted, a régről ismert Kashmir, új nevén K2 a te otthonod, ahol hajnalig tekergetik a lemezeket jobbnál-jobb techno és hard techno DJ-k. Kicsit lágyabb hangzásokat keresve az elektronikus zene régi-új üdvöskéje, a breakbeat és a drum and bass nyerte el sokunk szívecskéjét. Miután elsajátítottad a tánclépéseket és felkészítetted szervezetedet az egy éjszaka alatt minimum 2 kilós súlyveszteségre, szerda esténként irányba veheted a Corvintetőt egy kis Palotai által levezényelt őrültködésre, jobb napokon esetleg a Merlin Clubot, vagy esetleg a Citadellát. Az indie rock kedvelői a Sziget fergeteges koncertkínálatát valószínűleg hetekig nem tudták kiheverni, és mire újra észbe kaptak, már le is maradtak jó pár Amber Smith- vagy The Moog-koncertről. Semmi probléma, a műfaj kedvelői meg se álljanak a legközelebbi Tesco Disco-, Gumipop-, vagy Hangmás-buliig, legyen az akár a Corvintetőn, vagy az A38 hajón.
körkép Elszakadva végre a Petőfihíd budai hídfőjétől, illetve a Blaha Lujza tértől, kedvenc villamosunkkal elszáguldhatunk a közkedvelt Mammut bevásárlóközpontig, ahol egy egyszerű, de nagyszerű kávéházban szintén megtalálhatjuk esténként szórakozásunkat. A Dokk Cafe – avagy ahogyan ők hívják magukat nagy szerényen: „Budapest egyik legszebb, fekete zenés klubja” – az r’n’b, hip-hop és funky zene kedvelőinek nyújt lehetőséget egy kis rongyrázásra csütörtök estétől vasárnap hajnalig. Aki nagyobb területet szeretne körberiszálni a legújabb modern tánczenei slágerekre, azt majdnem minden nap várják a Romkert, vagy éppenséggel a Rio (többnyire) ingyen bulijai. Hogy a csekélyebb létszámmal bíró szubkultúrák képviselőiről se feledkezzünk meg, reggae zenés lazulás vár mindenkit a Filter Clubban, vagy punkos, metálos ereszdelahajam a Dürer kertben (ha úgy hozza a szerencsénk). Persze előfordulhat, hogy az este közeledvén gőzünk sincs, éppen miféle zenei műfajt akarunk előnyben részesíteni. Hát erre is megszületett a (majdnem) tökéletes megoldás: a folyamatosan csordultig teli Morrison’s 2.
Jó hír a törzsvendégeknek, hogy még egy csomó teremmel kibővítették, így most már a soknál is több stílus képviselteti magát. Ettől függetlenül még mindig nem érdemes hevesebb táncmozdulatokkal elkápráztatni a többieket, mert félő, hogy az ártalmatlan karlendítést a közvetlenül hozzánk tapadó húsz ember fenyegetésnek veszi. Ezt elkerülendő, a csekélyebb méretekkel rendelkező Morrison’s Opera ugyanazon italkedvezményekkel és karaokés fílinggel várja azokat, akik nem szeretik, ha fél óránál tovább kell sorba állniuk az áhított koktélokért.
Természetesen az imént felsorolt helyszíneken kívül még rengeteg színvonalas fővárosi szórakozóhely áll esténként a rendelkezésünkre. Hála az egyes területekre előírt csendrendeletnek, kissé megszűrhetjük a lehetőségeinket, de még így is előfordulhat, hogy minden program ismeretében sem tudjuk eldönteni, hova húz a szívünk. Ilyenkor a legjobb, ha magunkhoz veszünk egy üveg bort és pár jó barátot, lecsüccsenünk a Gödör Klub elé (jó zenekar fellépése esetén „-ban”), és máris megvan a garantáltan jó szórakozás receptje. Bognár Anna
23
koktél Voice Masters
Heten vannak, de nem gonoszok A Voice Masters beharangozása számomra az volt, mikor a gólyatáborban a csapatunk házfelelősi megbeszélése közben felcsendült egy női hang, mire az egyik barátom felugrott, bocsánatot kért és elrohant a színpad felé. Egyből megértettem, hogy miért, amikor elkezdtek beállni a srácok. Mondhatni összeállt a kép. Beatbox és hegedű, az énekes egyedi hangja, plusz ezt még megfejelték bőgővel és gitárral: eszméletlen! A fergeteges buli után, a GT-ből hazaérve már kattantam is a honlapjukra, amit őszintén szólva nem találtam elégnek, mert akartam még zenéket. Még még és még! A banda tagjai a DUE táborban találkoztak, ami egy tíz napos kommunikációs és média szaktábor a Balaton partján. Először csak Hugee, az énekes és a három beatboxos fiú, Kupi, Karel és Joe mondhatni acapella módon próbáltak. Ez sem volt egyszerű az elején. „Valamelyikünk lakásában, az utcán, vagy épp a Mammut
lépcsőházában, ahol sikerült.” – mondják a banda tagjai. Később került a zenekarba Benyó, a gitáros, és Dóri a hegedűs a maga több éves népzenei tapasztalatával. A csapatba még egy szaxofonos is került, de tőle sajnos meg kellett válniuk. Ezután a csapat DJ Revolution jótanácsát megfogadva még tovább bővítette az instru-
mentális szekciót egy bőgőssel, azaz Pereccel. Persze a hangszeresek bekerülésével a próbaterem szerzése is elkerülhetetlenné vált, úgyhogy a csapat most a belvárosban egy erre a célra kialakított épületben gyakorol. Így most ők heten a Voice Masters, akik saját bevallásuk szerint még keresgélik stílusukat. „Szeretnénk összegyúrni ezt a hét személyiséget, ezt a hét zenei ízlést egy nagy egésszé.”- teszi hozzá Karel. A próbákat nem egyszerű összeszervezni ennyi embernél, mivel a zenélés mellett mindenki dolgozik vagy tanul, de ha összejön, akkor nincs megállás. A régi dalok próbálása mellett, sokszor hoznak „otthonról” dallamokat. „Az is előfordult már, hogy az üresjáratokban valamelyikünk szórakoztatja magát egy hangsorral, amibe a többiek azonnal beleszeretnek. Márpedig, ha valaki elkapja a fonalat, a sok kreatív elme egymást indukálja.” Következő fellépés 2009. november 6. a budaörsi művelődési központban (Budaörs Szabadság út 26.). További részletek a weboldalunkon: www.voicemasters.hu
24
koktél Újabban Hugee komolyabban foglalkozik a zongorával és Karel vokáljaival, míg Joe a szájharmonikát próbálja ráilleszteni a Voice Masters zenei palettájára. A zenekar egy ideje már nem próbatermi banda, hiszen nem egy koncerten vannak túl. Nagyobb fellépéseik az EFOTT-on , az AVF-en és most a BKF és a HFF közös gólyatáborában voltak, de játszottak már az Olof Palmeban és kisebb bornapokon is. Hosszútávra terveznek, hiszen amikor a jövőbeli vá-
gyakról kérdeztem őket, csak annyit válaszoltak: „Nagyszínpad!” Persze kiderült, hogy szeretnének külföldön is turnézni, de egyelőre az ősztől tavaszig tartó időszakban budapesti klubokban terveznek fellépéseket. A Voice Masters egy koncerten tíz-tizenöt számot játszik, és ebben három vagy négy saját alkotás is van. Minden koncertbe próbálnak valami kis extrát csempészni, ami még jobban feldobja a bulit – ilyen volt a gólyatáborban a beatboxos vadnyugatos rész-, illetve legújabb öt-
letük, hogy állandó vendéggé teszik a színpadon és környékén a vízipipát, amit valószínűleg a rajongók nagy örömére a hallgatósággal is megosztanak! Az ennél is nagyszerűbb hír az, hogy a közeljövőben hanganyagot szeretnének felvenni, amiről azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a közönég nagy szeretettel fogadja majd. Amennyiben ez sikerül irány a Rádió Café vagy a Petőfi Rádió és onnan már csak egy kis lépés a Nagyszínpad. Kőhalmi Anett Nap
25
trendelő Beszélgetés Orosz Réka divattervezővel
Nemzetközi ruhásszekrény Nincs egyetlen fekete ruhája sem. Nem tudom, hány ember mondhatja el ezt magáról (az én szekrényem egyes részei néha jobban hasonlítanak egy temetkezési vállalkozóéra mint egy vidám huszonévesére), de Orosz Réka divattervező valóban így él, és nem meglepő módon roppantul élvezi. A színkavalkádba a Tátra utcai boltjában futottam bele; a kis kuckóban olyan exkluzív ruhák lógnak a szekrényekben, amelyeket bármely erdei tündér is szívesen magára öltene. Amíg a bolt előtt várakozva a kirakatból próbáltam felmérni, hogy kire is számítsak, egyszer csak egy meglepően színes folt tűnt fel a távolban. Azonnal tudtam, hogy ő lesz az. A harsány kanárisárga félvállas ruhához rózsaszín harisnya és egy pár ugyanolyan cipő tartozott, a hajában orchideák, a karján toll, a derekán díszes lila öv. Rajzolni sem lehet ilyet. Talán hatévesen tudtunk volna még hozzá hasonlót álmodni, de a papírra vetésig szétfújták volna a gyerekgondok a fantazmagóriát. Mint minden rendes „felhők közt járót”, néha Rékát is lerángatják a lábánál fogva a kemény realitásba. Ilyenkor például mindenféle tanárokkal kell küzdenie, például hogy miért nem a megszokott metodikával szabja magára a ruhát. Miért, miért? Hát mert Orosz Réka csak Orosz Réka módszerrel tud magára szabni. Az álmodott-raj26
zolt főhősnő a maga rózsaszín sminkjében megint elrugaszkodott a földtől, és a modell- és divatiskolában, no meg egy kicsit autodidakta módon, a nagyitól ezt azt elellesve tanulta meg a technikákat. Szorgos munkával megint a fellegekben járunk: a saját magára készített ruhák után a barátnők is ácsingóztak, innen már csak egy kicsinyke ugrás volt az első igazi megrendelő. Mindez szerencsére oda vezetett (sok- sok új megrendelő után), hogy nemrég megnyílhatott a már említett bolt, azaz Orosz Réka Ruhásszekrénye. A hely olyan, mint egy külön univerzum, ahol textilek és színek szabadon házasodhatnak. A szekrények és akasztók olyanok, akár a szi-
várvány. A sarokban krémszínű táska szalagokkal, a fogasra hanyagul feldobva egy vidám kalap, az egyik falon fülbevalók csüngnek, újra és újra megakad valamin a tekintetünk. Míg beszélgettünk, két hölgy tévedt be, Réka csupamosoly arccal nyitotta ki előttük az öblös szekrények ajtaját, felajánlva a nyúlkálás, próbálgatás, fogdosás lehetőségét. Ez is felfogásának lényege: emberekre készít ruhát. Kényelmes legyen, hordható, ott kerekítsen, ahol kell, ott karcsúsítson, ahol illik. Esztétikus, komfortos és legfőképpen vidám ruhaköltemények kerülnek ki a keze közül. Persze nem marad ebbe a kis mesevilágba bezárkózva. Nemrég járt Dubajban a Fashion Fiestán, illetve évente háromszor-négyszer kifutókon is szokott ruhákat szerepeltetni. Amikor azt mondom, szerepeltetni, akkor azt szó szerint is értem, hiszen nem egészen a megszokott ’catwalkot’ kapjuk, hanem mindig egy kisebb show keretein belül láthatjuk élni, mozogni a ruhákat. Az alkotások élettérbe helyezése más módon is megtörténik, hiszen néha ilyen divatshow-
trendelő kat olyan szórakozóhelyeken tart, mint a Tűzraktér és az Apacuka, de volt már kifutón a Millenáris Parkban is. Amellett, hogy divattervező, jelmeztervezésre is fel szokták kérni, mert olyan ötletes megoldásokat alkalmaz, amelyekben a karaktert, a színészt, a rendezőt és a saját személyiségét is egyetlen ruhába gyúrja össze, így ezekben az előadó mindig könnyedén tud mozogni, hogy egészen a megjelenítendő szereplőre koncentrálhasson. Jelenleg Tzafetás Rolanddal dolgozik együtt egy rövidfilmen, amelynek címe Bastards. Ez nem kis munka: Réka néha csak 16 órát alszik egy héten, de ez persze csak annak a jele, hogy jól megy a bolt. Persze a rajzolt lányhoz rajzolt vágyak is tartoznak, szinte én is látom magam előtt azt a divatházat, amelyet majd a jövőben a saját nevével fémjelez. Ezek nagy tervek: egy olyan, geotermikus hővel fűtött épületet, amely csupa öko- és bioparfümöt, púdert, rúzst és szemhéjfestéket, gyermek-, női és férfiruházatot, fitneszt, wellnesst, gasztronómiai élményeket nyújtó diétás konyhát és még sok százféle dolgot foglal magában, nem könnyű ös�szehozni. Így hát Réka is két lábon áll; a ruhatervezés és készítés mellett még van egy
két üzlet, amelyben perspektívát lát. De ahogyan pályája kezdetén, a családja ma is támogatja. Ekkora vállalkozásba fogni nem lehet másként, csak ahogy eddig is csinálta: kitar-
tással, türelemmel és szorgalommal. Ezeket a tulajdonságokat a legszínesebb meselányoknak is el kell sajátítaniuk ahhoz, hogy utána a rózsaszín felhőik között lebeghessenek. Kőhalmi Anett Nap
27
önökvélték Te mi leszel 20 év múlva?
„Mindenkinek van egy álma…” … csak az a kérdés, miként sikerül azt megvalósítania. Bizonyára te is gondolkodtál már azon, hogyan képzeled el az életedet évek múlva, talán már konkrétan is megtervezted a jövődet. Még így is előfordulhat azonban, hogy ha neked szegeznék a kérdést, nem tudnád pár mondatban összefoglalni a választ. Többen mindennek ellenére vállalkoztak e lehetetlennek tűnő feladatra. Lássunk hát néhányat a jövőre vonatkozó elképzelésekből! És hogy ezekből mi válik valóra, azt a komm’ majd húsz év múlva megírja! „20 év múlva remélhetőleg Párizsban vagy Brüsszelben fogok élni. PR-osként és/vagy újságíróként dolgozom majd, és tök jó, bohém körökben fogok mozogni, ahol imádnak élni, enni, inni az emberek.” (Kata, kommunikáció- és médiatudomány szak) „Úgy képzelem el, hogy a Parlamentben dolgozom majd, mivel közgazdász leszek. Remélem, meg tudom változtatni a világot, és nem olyan lesz, mint most, ez a borzasztó gazdasági helyzet.” (Mónika, nemzetközi gazdálkodás szak) „Most két főiskolára is járok, pénzügy-számvitelt és nemzetközi gazdálkodást tanulok, és ezzel a kettővel szeretnék elhelyezkedni a gazdaságban, de multinacioná28
lis vállalatokban is gondolkozom. Leginkább adószakértő szeretnék lenni. Nagyon sok elképzelésem van, és remélem, hogy ezek a diplomák hozzásegítenek ahhoz, hogy egy jó állást kapjak. Addigra azonban már szeretnék családot is, mivel nagyon szeretem a gyerekeket.” (Viki, nemzetközi gazdálkodás szak) „Nagyon sikeres leszek az életemben. Üzletasszonyként külföldre fogok járni üzleti utakra. Lesz egy szép házam, egy szerető férjem, két gyerekem. A fiú fog előbb születni, hogy tudjon majd vigyázni a lányra. Ez nálunk is így van a tesómmal. A gyerekeim nagyon jól fognak tanulni, megpróbálok majd nekik mindent megadni, de nem fogom őket elkényeztetni. Arra
nevelem őket, hogy céltudatosak legyenek, s azért, hogy valamit megkapjanak, előbb le kelljen tenniük valamit az asztalra.” (Erika, kommunikáció- és médiatudomány szak) „20 év múlva valószínűleg már megnyugszom, levágatom a hajamat, nem fogok kommersz italokat inni, csak jó bort. Sört is csak ritkán. A cigiről is le fogok szokni, és csak szivarozom majd a jó borok mellé. Valószínűleg egy óriási multinacionális cég elnökhelyettese leszek, esetleg politikus, a környezetvédelmi tárca vezetője. Lesz 3 gyerekem, bár egy focicsapatnyi jobb lenne, természetesen ugyanattól a nőtől, hiszen monogám típus vagyok.” (Ádám, gazdálkodási és menedzsment szak) Kárpáti Judit
hökinfó Rámozdulni a lehetőségekre
Sportolj a főiskolán! Bár még nem indultak be a sportolási lehetőségek a főiskolán, de elméletben már foglalkoznak az egészségünkkel, és szervezik számunkra a jobbnál jobb programokat. Mind a BKF, mind a HFF a közeljövőben meghirdet néhány sportolási lehetőséget, amelyekre a BKF a nemrégiben felújított Egressy úti épületben biztosít helyet. Felmerült a kézilabda, a röplabda, a foci, a kosár, sőt még egy sítábor gondolata is. De a lista még bővülhet – és valószínűleg bővülni is fog –, mivel a Hallgatói Önkormányzat sportfelelősei a közeljövőben konzultálnak az iskola vezetőségével, s ennek alapján kiderül majd, hogy mire lesz lehetősgünk és mire nem. Az említett sportokat bizonyára mindenki ismeri, mégis engedjétek meg, hogy néhány szót szóljak róluk. A kézilabda olyan gyors, dinamikus játék, amelyben a játékosok sokszor akaratuk ellenére fájdalmat okoznak egymásnak, de ez hamar elfelejtődik, mert a játék he-
ve mindenkit magával ragad. A meccseket hét fős csapatok játsszák, akik kétszer 30 percig vannak a pályán. A röplabdánál a hivatalos szabályok szerint hatfős csapatok állnak a pálya közepére kifeszített háló két oldalán, és ütik egymásnak a labdát. A cél az, hogy az ellenfél ne tudja visszaröpíteni a labdát a másik csapat térfelére. Mindeközben pedig be lehet vetni bravúros átadásokat, leütéseket, ugrásokat. A fociról, gondolom, mindenki mindent tud. Itt az a cél, hogy a másik csapat kapujába rúgd a labdát. Minden testrészeddel érintheted a „bogyót”, kivéve a két karodat. Azt csak a kapusnak szabad, ám neki sem minden esetben. Ennél a sportágnál a játékosok nagyszerűen együtt tudnak működni – néha még az ellenféllel is.
A kosárlabda szinte a foci ellentettje. Semmivel sem érhetsz a labdához, csak a két kezeddel. Egy viszonylag magasra függesztett palánk áll mindazok rendelkezésére, akik jól tudnak célozni, illetve egy egész pálya mindazokéra, akik szeretnek futni, és energiájukat szívesen vezetik le abban, hogy a labda megvédése érdekében „félresöprik” az útból az ellenfelet. A játék története egyébként 1891-re nyúlik vissza, amikor egy amerikai egyetemen dinamikus teremsportot kerestek télire. Mint már említettem, ezeken a sportágakon kívül más meglepetésekre is számíthatunk a jövőben, hiszen HÖKöseink mindent megtesznek azért, hogy mi jól érezzük magunkat a bőrünkben, és hogy új ismerősökre, barátokra tegyünk szert. Ha bármelyik sport felkeltette az érdeklődéseteket, a HÖK-irodában, a kisházban szeretettel várnak benneteket. Bálint Zsófia Rita
KOMM’ A BKF HALLGATÓI LAPJA 1144 BUDAPEST, NAGY LAJOS KIRÁLY ÚTJA 1-9 (
[email protected]) (+361)2733090/1080 • FŐSZERKESZTŐ: ÁRGYELLÁN EDINA (
[email protected]) • LAPIGAZGATÓ: HALÁSZ PÉTER (
[email protected]) • TERVEZŐSZERKESZTŐ: KŐHALMI ANETT • KÉPSZERKESZTŐ: MIHÁLYI BARBARA • SEGÉDSZERKESZTŐ: POPPER ELIZA • NYOMDAI ELŐKÉSZÍTÉS: PAPP VIKTÓRIA • CÍMLAPfotó: MIHÁLYI BARBARA • Címlapterv: Csengeri Róbert • Hátlap: mihályi barbara • E HAVI SZERZŐK: ÁRGYELLÁN EDINA, BÁLINT ZSÓFIA RITA, BÉCSI ORSOLYA, BIRTA BRIGITTA, BOGNÁR ANNA, BOR TERÉZ, BREDÁK ALEXANDRA, CZENKLI DORKA, HÉRA DÁNIEL, KASZAB ESZTER, KÁRPÁTI JUDIT, KŐHALMI ANETT, KÓNYA LILLA, MAKÓ SZABOLCS, PÁL VERONIKA, POPPER ELIZA, SUSZTRIK ZSÓFIA, SZŰCS GERGELY, TÁLOS ZSÓFIA • FOTÓK: ÁDÁM GYŐZŐ, MERÉNYI DÁVID, MIHÁLYI BARBARA, PAKÓ PETRA, PETRÁNY MÁTÉ, SHEFFY, STRÓMANN PÉTER • OLVASÓSZERKESZTŐ: FENYVES KATALIN • NYOMDA: Kapitális Nyomdaipari és Kereskedelmi Kft. 4002 Debrecen, Balmazújvárosi út. 14.
29
BKF-HFF Főiskolák összeolvadása
Egységben az erő! Idén jelentkezhettek utoljára a hallgatók a Heller Farkas Főiskola szakjaira, mivel a jövő tanévtől a HFF integrálódik a BKF intézményrendszerébe. Miért? Hogyan? Mikor? Ezek a kérdések villantak sokak fejében, amikor először lehetett hallani az elejtett félmondatokat a két főiskola egyesüléséről. Aztán jött a közös születésnap, és az együtt szervezett gólyatábor is. Sok pletyka és téves információ kering a főiskolások között, ezért kérdéseinkkel dr. Vass László rektort és dr. Solti Péter főtitkárt kerestük meg. Az egyesüléssel az ország legnagyobb magán felsőoktatási intézménye lesz a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola. A folyamat hosszú, a végső országgyűlési döntés még hátra van. Tekintettel arra, hogy az államilag elismert felsőoktatási intézmények felsorolása a felsőoktatási törvény mellékletét képezi, az új helyzet rögzítése törvénymódosítást igényel. Az Országgyűlés várhatóan 2010. január elsejei hatállyal lépteti életbe a jogutódlást. Azt viszont fontos tudni, hogy az idén bekerült hallgatók a jelentkezésük időpontjában ismert feltételek szerint fogják tanulmányaikat folytatni. Ebben a folyamatban pedig fontos és felelősségteljes szerep jutott Solti Péternek: „2006 óta vagyok a BKF főtitkára, és azzal tiszteltek meg a Heller Farkas Főiskolán, hogy vezérigazgatónak neveztek ki. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyrészt az integrációs folyamatot kezelem ott a főiskolán, másrészt pedig biztosítom azt, hogy a hallgatók, akik a főiskolán vannak – lehetőség szerint – az ok30
tatás folyamatában, és a további szolgáltatások igénybevétele során ezt ne érezzék meg, legalább ugyanazokat a szolgáltatásokat kapják, és lehetőleg minél jobb színvonalon, mint eddig is. Nem egyszerű két ilyen méretű Főiskola valamennyi folyamatának és munkaszervezetének az összehangolása; az oktatás szervezésében a különböző gyakorlatok, eljárások közös mederbe terelése járhat kisebbnagyobb döccenőkkel, de mindenképpen arra törekszünk, hogy a hallgatók komfort érzete növekedjen. Ennek érdekében komoly felújításokba kezdtünk a Rózsa utcában a nyáron, új számítógépparkot állítottunk üzembe, a büfében biztosítottuk a meleg étkezés lehetőségét, és sok egyéb változás is történt, amelyek kényelmesebbé tehetik a hallgatók számára a főiskolai életet.”
Olyan magánintézmények között, mint a BKF és Heller Farkas Főiskola, ilyen még nem fordult elő. Az okok viszont egyszerűek. „Röviden úgy foglalnám össze, hogy a helleresek kínálata megegyezett a mi keresletünkkel. A jelenlegi piaci helyzetben ugyanis még egy 3000 hallgatót számláló tanintézménynek is kockázatos lehet a fennmaradása, és akkor a fejlesztésekről, a tanítás minőségének javításáról nem is beszéltünk. Ráadásul a HFF profiljában vannak olyan szakok, amik a mi üzleti kommunikációs perspektíváinkat erősítik, és a helleres diákok is jelezték érdeklődésüket indított tárgyainkra, szakirányainkra.”- mondta főiskolánk rektora egy korábbi nyilatkozatában. Dr. Vass László egy szeptember elején tartott sajtótájékoztatón azt is elmondta, hogy az egyesülés után azonnal egységes, közös és hatékony gazdasági és tanulmányi apparátust hoz létre az iskola vezetősége. A hallgatók szempontjából a legnagyobb kérdés az, hogy mennyire befolyásolja az integrálódás az ő életüket. A BKF eddig karok nélküli intézmény volt, viszont a továbbiakban két karral fog működni: az egyik a Heller Farkas Turisztikai és Gazdasági Kar lesz, a másik pedig a Kommunikációs és Művészeti Kar. Az a tervünk, hogy a következő felvételi tájékoztatóban a főiskola már két önálló karral jelenik meg. Itt lesz megtalálható a jó márkának számító Heller név, és a kar a turizmus mellet az üzleti képzések sorát fogja kínálni: a gazdálkodás és menedzsment, a kereskedelem és marketing és a nemzetközi gazdálkodás alapszakokat. „A hallgatók létszámán kívül nyilván a HÖK felépítésében is lesznek változások. Ezen kívül az összevont szakokon tanuló hallgatókkal előfordulhat, hogy lesz olyan nap, amikor a Rózsa utcai épületben lesznek az óráik, illetve a jelenlegi helleres diákoknak a Nagy
Lajos király útján.” – foglalta össze röviden a komm’-nak adott interjújában Vass László. „Amire büszke vagyok, az az a tény, hogy főiskolánk meg tudta és meg tudja őrizni helyét a piacon, mint erős gazdasági háttérrel rendelkező intézmény. Nagyon kíváncsian várom, hogy hogyan tudjuk még jobbá tenni az oktatás színvonalát a helleres kollégák bevonásával. Örülök annak is, hogy a karokkal tovább tudjuk erősíteni eddigi szakmai irányainkat, a Heller kiváló turizmus képzését és a BKF üzleti kommunikációs orientációját. Most nagy türelemre és elszántságra van szükségünk, hiszen sok átmeneti kényelmetlenséggel jár a változás. Emlékszem, hogy a Közgázos diákok annak idején mennyire aggódtak, hogy az egyetemük Corvinusra cserélte a nevét. ost meg ki elmékszik már a régi elnevezésre? Az a feladatunk, hogy mostani diákjainkkal és munkatársainkkal együtt megkeressük, hogyan lehet az új helyzetből a legjobbat kihozni. Ehhez kitűnő adottságokkal rendelkezünk.” Héra Dániel – Susztrik Ófi
31
BKF-HFF Beszélgetés Perőcsényi Zsolttal és Ferzsigán A. Gergővel
„Kölcsönös integrálódás” A januárban jogilag is egyesülő két intézmény hallgatói önkormányzati elnökei válaszolnak intézmén�nyel, gólyatáborral és jövőbeni terveikkel kapcsolatos kérdésekre. Kíváncsiak voltunk, milyen esetleges különbségek vannak a két iskola között abban, ami az elmúlt hónapok megítélését és többek között a HÖK-öt illeti. Ferzsigán A. Gergő, a HFF önkormányzatának elnöke úgy gondolja, hogy intézményi szinten nagyon komoly változások történtek náluk. Elmondása szerint a kezdeti meglepődött elégedetlen-
ség az első közös szórakozás alkalmával megváltozott. Arról is beszél, hogy a korábban tapasztalt furcsálló tekinteteket és átfogó pesszimizmust folyamatosan váltja fel az optimizmus. Hosszú távon gon-
dolkodik, és az olyan nagyszerű, az integrálásnak köszönhető változásokat említi, mint a szóba jöhető Erasmusországok meghétszereződése. Arra biztat mindenkit, hogy az esetleges kezdeti zökkenők esetén legyen türelemmel. Perőcsényi Zsolt – akárcsak a BKF-es hallgatók többsége – még nem élt meg hasonlóan drasztikus változtatásokat. Tény és való, hogy a nagyobb méreteket öltő, kétszer annyi résztvevőt magában foglaló gólyatáborban tapasztaltuk először az egyesülést. Ez volt az első közös megmérettetés. „Fontos üzenetet hordoz magában a puszta tény, hogy a két iskola azonnal közös tábort szervezett” – állítja Zsolt, aki nem volt tökéletesen megelégedve a tábor megszervezésével, annak ellenére, hogy látja az intézményi szinten hozott döntés lényegét. Gyorsan és magaNév: Ferzsigán A. Gergő Kor: 25 év Szak: turizmus-vendéglátás Amire büszke: egy egységesen működő önkormányzatot koordinálhat Célja: felmérni és megismerni a fiatalabb generációt
32
BKF-HFF biztosan kellett mindenkinek alkalmazkodnia az új körülményekhez. Gergő a tábor témájában is lényegre törően fogalmaz: „Hatszáz ember egyszerűen túl sok.” Véleménye szerint ekkora tömeg nehezen tartható kordában, de egyúttal óva int minket az elhamarkodott véleményalkotástól. Szerinte a tény, hogy a két suli közös rendezvényt csinált, és a hallgatók több napot végigszórakoztak és dolgoztak együtt fontosabb, mint a szervezés minősége. Az ott megélt kalandok egy később kiteljesedő, közös szellem megalapozására adnak lehetőséget. Beszélgetésünk során körvonalazódik az integráció fogalma. Legmélyebb egyetértés kíséri az elméletet, amely szerint „sokat tanulhatunk egymástól”. Zsolt érdeklődéssel hallgatja végig, amint Gergő felfedi a HFF-en lezajló HÖK választás menetét. A diákok öt embert juttatnak be az onnantól egységesen, precízen működő HÖK-be. A képviselők egymást közt osztják ki a posztokat, amelyekre egy évre szól a mandátumuk. „A HÖK nálunk, mindenki elégedettségére, családias hangulatban működik” – mondja Gergő. „Öt embernél nem nehéz elkerülni a klikkesedést” – te
szi hozzá. Zsolt másképp mesél a BKF-es önkormányzat működéséről. „Nálunk a képviselők nagy száma miatt a HÖK túl széttöredezetté, egységét vesztetté válik. Nehezebb változásokat elérni, ahogyan azt is, hogy a legtöbben egy irányba nézzenek és haladjanak.” Mindkét elnök úgy véli, hogy a jövőben változtatni kellene a HÖK struktúráján. Mindketten tudják, hogy a kezdeti hónapokban sokszor bizalmatlanul fogadták a diákok az egyesüléssel kapcsolatos híreket. Na-
gyon fontosnak tartják, hogy a dolgokba jobban belelátó hallgatók – a későbbi félreértések elkerülése végett – felelősségteljesen tájékoztassák társaikat. Hiszen adott a lehetőség, hogy minden jót, minden értéket eltanuljanak egymástól a januárban jogilag is egyesülő iskolák. Szűcs Gergely
Név: Perőcsényi Zsolt Kor: 21 év Szak: közszolgálati Amit fontosnak tart: a hos�szú távú gondolkodás és a fiatalok bevonása a munkába
33
Karrier Centrum Global Management Challenge
Csatlakozz te is a kihíváshoz! Idén ősszel második alkalommal rendezik meg Magyarországon a világszerte népszerű Global Management Challenge (GMC) programot, amelyet hazánkban a piac egyik vezető személyzeti tanácsadó cége, a Recruitment International indított útjára. A GMC-t világszerte a legnagyobb és leginkább valósághű online stratégiai management-versenyként ismerik. Ez 1980 óta, eddig már több mint 390 000 résztvevővel, 31 országban működik. A verseny több hónapon és fordulón át angol nyelven zajlik, és mindenütt egy döntő követi. Onnan kerül ki az a csapat, amely az adott országot a világdöntőn képviselheti. A résztvevők lehetnek végzős egyetemisták, főiskolások, már alkalmazottak és céges vezetők. Minden országban neves vállalatok, felsőoktatási intézmények adják a nevüket a versenyhez, amelynek kiemelkedő összdíjazását további partnerek biztosítják. Az indulás diákok számára ingyenes. A verseny rende-
34
zői országos szinten együttműködnek a legtöbb egyetemmel és főiskolával, valamint a legnagyobb diákszervezetekkel. Hogyan működik a verseny? Az angol nyelven zajló menedzsmentszimuláció során 3–5 fős csapatok irányítják a saját virtuális cégüket. A versenyzők október 31.-ig regisztrálhatnak, majd novembertől kezdetét veszi az első kör, amelyben minden csapat megkapja ugyanannak a cégnek az elmúlt 5 negyedéves eredményét. Ebből kiindulva kell 5 héten át különböző döntéseket meghozniuk, amelyek egyaránt felölelik a pénzügy, a termelés, a HR, a logisztika, a sales és a marketing területét. Nincs egyetlen jó megoldás, a csapatok saját maguk alakítják a piacot. A második körben már csak a legjobb 64 csapat folytathatja a versenyt, majd 2010. március 17én az országos döntő következik, a legjobb 8 csapat sze-
mélyes „szemtől szembeni” részvételével. Ennek nyertese a nemzetközi döntőn mérheti tudását össze a többi ország első helyzettjeivel. Az utolsó kör minden évben a világ valamely nagyvárosában kerül megrendezésre, jövőre az „orosz Dubaiként ” is emlegetett Hanti-Manszijszkban tartják meg május közepén. Mik a hosszabb távú célok? Szeretnénk, ha minél többen jelentkeznének, akik hajlandók összemérni tudásukat más nemzetek versenyzőivel. Szeretnénk kiváló tehetségeket felfedezni, és olyan vállalatokat bevonni a programba, amelyek ezeket a tehetségeket kiemelik. Bízunk abban, hogy a diákok nyitottak olyan új lehetőségekre, amelyek közelebb hozhatják őket jövőbeli munkaadójukhoz, és élnek a lehetőséggel, hogy megmutassák nekik kitartásukat, üzleti képességeiket, de a leginkább azzal az eséllyel, hogy növeljék versenyképességüket a munkaerőpiacon. További információ: www.gmchungary.hu, illetve a program nemzetközi weboldalán: www.worldgmc.com
Karrier Centrum
Indulj te is a világ legnagyobb stratégiai menedzsment-versenyén! Idén, immár másodszorra újra részt vesz Magyarország is! Légy részese a világ legismertebb és legelismertebb megmérettetésének, és utazzon a te csapatod velünk a világdöntőre, hogy összemérje tudását a többi 30 ország nyertes csapatával! A résztvétel ingyenes. Nem kell mást tenned, mint regisztrálni csapatodat a www. gmchungary.hu oldalon. Jelentkezési határidő: 2009. október 31. Díjak I. helyezett csapat: • részvétel (kiutazás, teljes ellátással) a nemzetközi döntőn, Hanti Manszijszk, 2010. május • part scholarship – „Transnational Leadership” MA-képzés (CEU Business School) • féléves Figyelő-előfizetés minden csapattagnak (Figyelő) • féléves National Geographic-előfizetés (NG) • GMC-ajándékcsomag (Recruitment International) További különleges díjak is várnak még rád a versenyünket támogató cégek jóvoltából, plusz meglepetésként!
Jelentkezz te is, teszteld képességeidet, mutasd meg hozzáadott értékeidet a Global Management Challenge-en, és nyerj értékes díjakat több mint 3 millió forint értékben! Ha bármilyen kérdésed lenne, keress minket bátran a 06-1-474-8720 telefonszámon, vagy írj nekünk az
[email protected] –ra!
35