Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvő Alapiskola, Tornalja
Az Amerikai Egyesült Államok a kulcslyukon keresztül - segédanyag a mőveltségi vetélkedıhöz
Kidolgozta: Mgr Norbert Dubovský
-
Az USA földrajza és történelme
Amerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államok (röviden Egyesült Államok, angolul United States of America, röviden United States vagy USA) egy állam Észak-Amerikában, északról Kanada, keletrıl az Atlanti-óceán, délrıl Mexikó és nyugatról a Csendes-óceán határolja. Az Egyesült Államok szövetségi alkotmányos köztársaság, amelynek fıvárosa Washington, D.C.. Több mint 9,6 millió km²-es területével és 300 milliós lakosságával az USA a világ harmadik legnagyobb állama terület és lakosság alapján egyaránt.
Az Amerikai Egyesült Államok tagállamai, azok fıvárosai és röviditése: Alabama, Montgomery (AL) Alaska, Juneau (AK) Arizona, Phoenix (AZ) Arkansas, Little Rock (AR) California, Sacramento (CA) Colorado, Denver (CO) Connecticut, Hartford (CT) Delaware, Dover (DE) Florida, Tallahassee (FL) Georgia, Atlanta (GA) Hawaii, Honolulu (HI) Idaho, Boise (ID) Illinois, Springfield (IL) Indiana, Indianapolis (IN) Iowa, Des Moines (IA)
Kansas, Topeka (KS) Kentucky, Frankfort (KY) Louisiana, Baton Rouge (LA) Maine, Augusta (ME) Maryland, Annapolis (MD) Massachusetts, Boston (MA) Michigan, Lansing (MI) Minnesota, St. Paul (MN) Mississippi, Jackson (MS) Missouri, Jefferson City (MO) Montana, Helena (MT) Nebraska, Lincoln (NE) Nevada, Carson City (NV) New Hampshire, Concord (NH) New Jersey, Trenton (NJ) New Mexico, Santa Fe (NM) New York, Albany (NY) North Carolina, Raleigh (NC) North Dakota, Bismarck (ND) Ohio, Columbus (OH) Oklahoma, Oklahoma City (OK) Oregon, Salem (OR) Pennsylvania, Harrisburg (PA) Rhode Island, Providence (RI) South Carolina, Columbia (SC) South Dakota, Pierre (SD) Tennessee, Nashville (TN) Texas, Austin (TX) Utah, Salt Lake City (UT) Vermont, Montpelier (VT) Virginia, Richmond (VA) Washington, Olympia (WA) West Virginia, Charleston (WV) Wisconsin, Madison (WI) Wyoming, Cheyenne (WY) Katonai, gazdasági, kulturális és politikai befolyása leginkább a 19. és a 20. században nıtt meg. A Szovjetunió felbomlása után az USA maradt az egyetlen szuperhatalom, a világ legjelentısebb gazdasági és katonai nagyhatalma, bár Oroszország és Kína nemzetközi tekintélye és gazdasági ereje a 2000-es évek közepére-végére jelentısen megnıtt.
zászló
címer
Nemzeti mottó: (1776-tól): E (1956-tól): In God We Trust (Istenben bízunk)
pluribus
unum
Himnusz: The Star-Spangled Banner
Fıváros
Washington, D.C. é. sz. 38° 53′ ny. h. 70° 01′
Legnagyobb város
New York
Államforma
szövetségi köztársaság
- Elnök
George W. Bush
- Alelnök
Dick Cheney
Hivatalos nyelv
Szövetségi szinten nincsen, egyes tagállamoknak van. Gyakorlatban: angol, spanyol
Függetlenség
Nagy-Britanniától
- kikiáltása
1776. július 4.
- elismerése
1783. szeptember 3.
Terület - Összes
9 826 630 km² (.)
- Víz (%)
4,87%
Népesség - 2008 évi becslés
303 824 640
- 2000 évi népszámlálás
281 421 906
- Népsőrőség
31 fı/km²
GDP
2008 becslés
- Összes
14 305 702 millió USD PPP: 14 045 507 millió USD
- Egy fıre jutó
46 819 USD PPP: 45 968 USD
HDI (2005)
0,951 (.) – magas
(sokból
egy)
Pénznem
USA dollár (4217)
Idızóna
( UTC -5-tıl -10-ig)
- Nyári idıszámítás
( UTC -4-tıl -10-ig)
Internet TLD
[[..us .gov .edu .mil]]
Nemzetközi gépkocsijel
USA
Hívószám
+1 1
Csak az ötven tagállam
Földrajz Domborzat
Az USA természetföldrajz szempontjából a következı nagytájakra és nagytájcsoportokra oszlik: •
Appalache-hegység
ÉK–DNY csapásirányú hegység a kontinens keleti felén, amelyet a Hudson-folyó két részre tagol. Az északi része a Kaledóniai-, a déli része a Variszkuszi-hegységrendszer tagja. A Kaledóniai-hegységképzıdés elsı szakasza – amely az Amerikai Egyesült Államok területére esik – győrıdés során keletkezett, üledékes hegységek. Majd fıleg északon gránit benyomulások alakultak ki (Newfoundland, New-Brunswick). A Variszkuszihegységképzıdés során alakult ki a Déli-Appalache négy párhuzamos vonulata, amely nyugaton üledékes, keleten inkább kristályos kızetekbıl áll. •
Belsı- vagy Központi-síkság
Az ország középsı területét zömmel tengeri üledékkel borított síkságok jellemzik. •
Öt-Tó-vidéke vagy Nagy-tavak vidéke
Öt hatalmas tó van itt egymással kapcsolatban, valóságos kis tengert alkotva: •
Felsı-tó, Huron-tó , Michigan-tó , Erie-tó , Ontario-tó
Mindezek mellett a vidék tagjaira jellemzı az, hogy az üledékek – olykor dılt – rétegeket alkotnak, a rétegek pedig olykor réteglépcsıben szakadnak meg, ami olyan csodálatos tájak kialakulását vonta maga után, mint a Niagara lépcsıje. A jégkorszak következményeként morénavonulatok (gleccserek által kivájt anyagok lerakódása a jég elolvadásával) alakultak ki itt (pl.: Oak Ridge – Tennessee államban).
•
Mississippi-medence
Északi részén fıként morénák találhatók a felszínen, délen pedig elsısorban lösz. A pleisztocén kor jégtakarója a Missouri és Ohio (a Mississippi mellékfolyói) vonaláig húzódott a legkeményebb jégkorszak alatt. •
Préri-tábla
Nyugat felé enyhén emelkedik, de igen nagy terület lévén a két „széle” között helyenként 1000 méteres magasságkülönbség is van. Leginkább krétakori üledék borítja egyhangú felszínét. Helyenként réteglépcsık, bazaltvulkánok találhatók. A pleisztocén jege néhol marta
felszínét és az olvadás is ritkán 300 méteres vízmosásokat hozott létre. Éghajlata ma is szélsıséges, így jobbára csak főfélék lepik.Grand Canyon, az ország egyik legismertebb természeti látványossága •
Partmenti síkságok
Délnyugaton a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán határolja, tengeri (harmadidıszakból), illetve folyóvízi üledék fedi. A part folyamatosan épül, a tenger dőnéket és turzásokat rak a fenékre. Lagúnái látványosak. •
Kordillerák
A Pacifikus-hegységrendszer tagja; a part menti Nyugati-Kordillerákból, a KeletiKordillerákból és a köztük húzódó belsı medencébıl, illetve fennsíkból áll. A Nyugati-Kordillerák belsı vonulatának része a Cascade-hegység, amely vulkáni kúpokkal teljes, és a zömében kristályos Sierra Nevada. A külsı vonulata lényegében a Parti-hegység. A két vonulatot árkok választják el, mint a Kaliforniai-árok. •
Sziklás-hegység
A Keleti-Kordillerák legidısebb tagja. A középidı végén elkezdıdött győrıdése, a harmadidıszakban feldarabolódott, de tőzhányók továbbra is építették, így az üledékes kızetek tetején kristályos kızetek magasodnak az egykori vulkánok helyén. A Szikláshegységben alapították a világ elsı nemzeti parkját, Yellowstone-t. •
Belsı medencék és fennsíkok
A Kolumbia-medencén hatalmas (harmadidıszaki) „bazaltplató” terül el. A Nagy-medence száraz területén sós tavak és sósivatagok találhatóak (pl.: Nagy-Sós-tó). A Colorado-fennsík különleges látványt nyújt, mert a Colorado folyó bevágódása kanyonokat hozott létre (Pl.: Nagy-kanyon, angolul: Grand-canyon). Ennek különleges jelentısége van a földtörténeti korok vizsgálatában, hiszen itt több száz kilométer szélesen 1500 méter mélyen tanulmányozható az egymásrarakódás egyetlen kapavágás nélkül.
Az Amerikai Egyesült Államok történelme Az Amerikai Egyesült Államok, röviden Egyesült Államok, egy szövetségi alkotmányos köztársaság Észak-Amerikában, északról Kanada, keletrıl az Atlanti-óceán, délrıl Mexikó és nyugatról a Csendes-óceán határolja. Az USA kialakulása 1773-ban Nagy-Britannia és 13 amerikai gyarmata közötti feszültségek a bostoni teadélutánban csúcsosodtak ki.
Tea megsemmisítése a bostoni kikötıben. Litográfia 1846-ból. A Bostoni teadélutánnak nevezett 1773. december 16-i bostoni eseménysorozat (angolul Boston Tea Party) az amerikai függetlenségi háború kitörésének közvetlen elızménye volt. A teadélután elızményei A 18. század második felében Boston az angol gyarmati politika elleni tiltakozás helyszínévé vált. A szétszórt települések jelentıs része ugyanis a keleti part közelében volt. A fehér telepesek száma ebben az idıszakban negyedmillióról hamarosan két és félmillióra nıtt. Az angolok is hasznot akartak húzni a nagymértékő kivándorlásból és jelentısen megemelték az adókat és a behozatali vámokat. Az 1765-ös bélyegtörvény (Stamp Act) és az 1767-es, számos termékre, többek közt a teára új adókat kivetı Townshend törvények felkorbácsolták a telepesek érzelmeit (lásd Bostoni sortőz), akik sérelmezték, hogy úgy kell adókat fizetniük, hogy közben nincsen képviseletük a brit parlamentben. Az új adók kijátszására széles körben elterjedté vált a csempészet, amelyben többek közt John Hancock, a Függetlenségi Nyilatkozat késıbbi aláírója is részt vett. Hajóját, a Libertyt a brit vámhatóságok 1768-ban elkobozták, ıt magát pedig vád alá helyezték a jövedéki törvények megsértése miatt. Védıje nem volt más, mint John Adams, az Amerikai Egyesült Államok késıbbi elnöke. Az ellene emelt vádakat késıbb elejtették, ám Hancock bojkottot szervezett a Brit Kelet-indiai Társaság Kínából behozott teája ellen, így annak a eladásai a gyarmatokon az addigi 320 000-rıl mindössze 520 fontra zuhantak. 1773-ra a Kelet-indiai Társaság eladósodott, raktárai pedig tele voltak a csempészek vámmentesen behozott teája miatt eladhatatlan készletekkel. A brit kormány jóváhagyta a tea törvényt (Tea Act), amely lehetıvé tette a Brit Kelet-indiai Társaság számára, hogy a gyarmatokon a szokásos gyarmati adó megfizetése nélkül, a gyarmati kereskedık és csempészek árai alatt adhassa el az árut. A legtöbb amerikai kikötıben visszafordították a Társaság teát szállító hajóit, ám Bostonban, ahol a Kelet-indiai Társaság bírta a kormányzó támogatását, elıkészületeket tettek, hogy brit hadihajók támogatásával tegyék partra a teát. A „bostoni teadélután” 1773. december 16-án indiánnak öltözött telepesek megrohantak három angol hajót a bostoni kikötıben, és teaszállítmányukat a tengerbe szórták. Ennek közvetlen oka az volt, hogy az angol kormány a Londonba szállított tea vámját megszüntette, de változatlanul fenntartotta a tea vámját az észak-amerikai gyarmatokon.
A „teadélután” következményei Ez az úgynevezett „bostoni teadélután” volt a jel az Anglia elleni általános felkelésre az amerikai gyarmatokon. „Olyan teát fızünk György királynak, hogy abba belefullad!” – mondták. A helyzet ezután mérgesedett el, mert a Lord North által vezetett kormány a lázadást erıszakkal akarta leverni. A bostoni események is hozzájárultak az amerikai függetlenségi háború 1775. évi kitöréséhez. Az amerikai függetlenségi háború a brit fennhatóság alá tartozó tizenhárom Észak-amerikai gyarmat háborúja volt Nagy-Britannia ellen. A gyarmatok népességét megosztotta a konfliktus, és míg a patrióták a gyarmatok függetlenedését támogatták, addig a lojalisták továbbra is hőek maradtak az angol királyhoz. A gyarmatok kezdetben nem is függetlenedni kívántak, hanem a számukra kedvezıtlen rendeletek, adók visszavonását követelték. A háború kitörésének számos oka volt, a folyamat már 1763-ban megkezdıdött, 1775-ben pedig fegyveres szakaszába lépett, és 1783-ban a párizsi békekötéssel zárult[2], ahol Nagy-Britannia elismerte az Amerikai Egyesült Államok szuverenitását. Amint Nagy-Britannia megnyerte a Franciaországgal vívott hétéves háborút (1754–1763), hozzáfogott, hogy érvényt szerezzen korábban hozott, ám eddig be nem tartott törvényeinek és ahhoz, hogy a háború alatt felgyülemlett államadósság egy részét az amerikai gyarmatokra hárítsa. Nagyrészben ezen intézkedések vezettek el a háború kitöréséhez, egyes történészek szerint azonban, az amerikai függetlenségi háború okainak egy része már jóval korábbi eredetre vezethetı vissza: a társadalmi problémákra és ellentétekre[3]. A háború kezdetét a lexingtoni összecsapás jelentette 1775. április 19-én. 1776-ban a gyarmatok megalapították a kontinentális kongresszust, megalakították a kontinentális hadsereget, és július 4-én kikiáltották függetlenségüket. A konfliktus során Nagy-Britannia versenytársai támogatást nyújtottak a gyarmatoknak, kezdetben titokban, majd nyíltan is. Franciaország az 1778-as jelentıs saratogai amerikai gyızelem után kötött hivatalos szövetséget az Egyesült Államokkal. Spanyolország és Hollandia is háborúba lépett Nagy-Britannia ellen. A harcokban az angol hadsereg kihasználta tengeri fölényét, számos parti várost tudott így megszállva tartani, ám viszonylag kis szárazföldi haderejük nem volt képes nagyobb területeket uralma alá vonni. A reguláris brit haderı a nyílt csatákban erısebbnek bizonyult, ám nem volt olyan hatásos számára kedvezıtlen terepen. A nagy távolságok miatt utánpótlási problémákkal is szembe kellet nézniük. A francia segítséggel aratott gyızelem a Chesapeake-öböl fölött megteremtette a lehetıségét annak, hogy a gyarmatok hadereje döntı gyızelmet arasson Yortownnál, amely a Lord Cornwallis vezette brit hadsereg fegyverletételéhez vezetett 1781-ben. A háború 1783-as végével megszületett az Amerikai Egyesült Államok. Képviselıik ezt követıen a Philadelphiában tartott Kontinentális Kongresszuson szövetséget kötöttek, és kimondták, hogy közösen ellenállnak az angoloknak. 1776. július 4-én a philadelphiai Kongresszus elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot (amit Thomas Jefferson írt) és ezzel a 13 gyarmat végleg elszakadt Nagy-Britanniától, és megalakították az Amerikai Egyesült Államokat. Az ezt követı függetlenségi háborút a párizsi béke zárta le 1783-ban, amellyel Nagy-Britannia elismerte az Egyesült Államokat.
1776. július 2-án a Kontinentális Kongresszus elfogadta a tizenhárom gyarmatnak a Brit Birodalomtól való függetlenségét kimondó Lee-határozatot. A döntést hivatalosan bejelentı és megindokló dokumentum, az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata július 4-én került jóváhagyásra. Az eredeti dokumentum a washingtoni Nemzeti Archívumban látható. Július 4., a függetlenség napja a USA nemzeti ünnepe.
Az Egyesült Államok Alkotmányát 1787. szeptember 17-én fejezték be, és 1789-ben lépett érvénybe. Az alkotmány az Egyesült Államok alaptörvényeit tartalmazza, megírásában nagy szerepet játszott két késıbbi elnök, John Adams, illetve Thomas Jefferson. Ez a dokumentum a történelem legrégebbi alkotmánya, ami még ma is érvényben van. Ami ezt elısegítette, az az alkotmány rugalmassága, ami kiegészíthetıségébıl fakad. A mai napig 27 kiegészítés (Amendment) van érvényben. Az Únió bıvülése Miután az 1777-ben megalkotott, majd 1781-ben elfogadott Konföderációs Cikkelyek túl gyengének bizonyultak ahhoz, hogy a fiatal államszövetséget egyben tartsák, 1787-ben elfogadták az azóta is érvényben lévı, új alkotmányt. Az USA elsı elnöke a függetlenségi háború sikeres hadvezére George Washington lett.
Thomas Jefferson
George Washington
A függetlenségi háborút követıen az új állam gyors fejlıdésnek indult. A 19. század elején megvásárolták I. Napóleontól Louisiana francia gyarmatot, a spanyoloktól megszerezték Floridát, majd Mexikótól háborúban elhódították a mai Texas, Új-Mexikó, Kalifornia, Nevada, Arizona és még néhány állam területét. A jórészt indiánok lakta területeket fokozatosan európai bevándorlók foglalták el, lényegében kiirtva az ıslakosságot. Az új területeken a század folyamán egymást követıen hozták létre az új államokat, amelyek csatlakoztak az Unióhoz. Amerikai polgárháború Amerikai polgárháború
Dátum: Helyszín:
1861. április 12. - 1865. április 9.
Fıként az Egyesült Államok déli része Eredmény: Az unió gyızelme, a rabszolgaság eltörlése Harcoló felek Amerikai Egyesült Államok ("Unió")
Amerikai Konföderációs Államok ("Konföderáció")
Parancsnokok Abraham Lincoln, Ulysses S. Grant
Jefferson Davis, Robert E. Lee
Haderı 2 200 000 Veszteségek
1 064 000
360 000 halott (ebbıl 110 000 a csaták során vesztette életét), 275 200 sebesült
258 000 halott (ebbıl 93 000 a csaták során vesztette életét), 137 000+ sebesült
Az amerikai polgárháború Az amerikai polgárháború (1861–1865) Észak-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államok területén lezajlott fegyveres konfliktus, 24 többnyire északi szövetségi állam (unionisták) és az Amerikai Államok Konföderációjába (konföderációsok v. szecesszionisták) tömörült 11 déli állam között. A déli államok 1860 és 1861 között kikiáltották függetlenségüket és kinyilvánították az Uniótól való elszakadáshoz (szecesszió) való jogukat. A háború több mint 970 000 fı veszteséget követelt (a lakosság 3,09%-a), ebbıl kb. 56 300 elhalálozás (1,78%), ami magasabb veszteség, mint amit az Egyesült Államok bármely más háborújában elszenvedett. A polgárháború okai (illetve maga a háború elnevezése is) vita tárgyát képezik. (A déli államok néhány szószólója nem fogadja el a polgárháború elnevezést, mondván független államok, államszövetségek közti konfliktusról van szó). Okok Az ipari gazdálkodásban érdekelt Észak, valamint az ültetvényes, rabszolgatartó Dél között a század folyamán egyre élesebb ellentétek alakultak ki. Sértette a déliek érdekeit, hogy az amerikai iparvállalatok vámokkal védték a belsı piacot, így szabadulva meg az európai versenytıl, míg a Dél biztosította az olcsó nyersanyagot és felvevıpiacot. Északon a farmerek kis parcellák foglalásában voltak érdekeltek, ezzel szemben a déliek ültetvények kialakításában. Amikor egy új állam felvételére került sor, felmerült a kérdés, hogy engedélyezzék e ott a rabszolgatartást; hiszen ha engedélyezik, ültetvények, ha nem, farmok jönnek létre. A rabszolgatartást a lakosság nagy része ellenezte, így a század elején megjelent az abolicionista mozgalom, a feketék felszabadításáért küzdı mozgalom. Az ellentétek akkor élezıdtek ki, amikor Kansas felvételekor a 1820-ban Missouri felvételekor a megoldást kompromisszummal halogatták. A Missouri-kompromisszum nem valósult meg, nem tudtak megegyezni a terület hovatartozásáról. Elızmények - Események 1861 januárjában Abraham Lincoln köztudottan rabszolgaságellenes volt, ezért az elnökké választásában fenyegetést látó Dél-Carolina kilépett az Egyesült Államokból. Tettét hat másik állam követte, (Mississippi, Alabama, Florida, Texas, Georgia és Louisiana). A kivált államok létrehozták az Amerikai Konföderációs Államokat. Februárban a Konföderációs Államok megfogalmazták saját alkotmányukat, és elnökükké választották Jefferson Davist. Márciusban a Konföderáció elkobozta a területén található Szövetségi erıdöket, valamint visszavert egy a Sumter erıdbe tartó, utánpótlást szállító hajót, mely visszatért New Yorkba. Áprilisban Lincoln utánpótlást küldött a Charlestoni-öbölben található Sumter erıdbe. A déliek - cseltıl tartva - az erıd parancsnokát megadásra szólították fel. A visszautasítás után tüzet nyitottak az erıdre, melynek védelmét egynapos ostrom után parancsnoka, Robert Anderson ırnagy a szabad elvonulás ellenében feladott. Április 12-ével kezdetét vette a polgárháború. Májusban további négy állam csatlakozott a Konföderációhoz: (Virginia, Észak-Karolina, Tennessee és
Arkansas). Virginia székhelye, Richmond lett a Konföderáció fıvárosa. Júniusban Virginia nyugati megyéi nem támogatták a Konföderációt, megalkották Nyugat-Virginiát, mely 1863ban felvételt nyert az Egyesült Államokba. Az északi csapatok tengeri blokádot hoztak létre, hogy elvágják a déli csapatok utánpótlási vonalait.
Abraham Lincoln
Ulysses S Grant
Thomas W Sherman
Szembenálló felek Bull Run A közvélemény nyomására az északiak felkészületlen sereget vetettek be a déliek ellen. A két fél a Manassas keresztezıdésnél találkozott, 40 km-re Washingtontól. Július 21-én kezdetét vette az ütközet. Az északiak kezdetben sikereket értek el a szintén „zöldfülő” déliekkel szemben, de az erısítéssel bıvülı konföderációs csapatok ellentámadásba mentek át. Az északiak fejvesztve menekültek, Lincoln ekkor ismerte fel, hogy hosszú háborúra kell számítani. A vesztes csata után Irwin McDowellt leváltották, és helyére George B. McClellan tábornokot nevezték ki. A déli oldalon Thomas J. Jackson ekkor nyerte el a „kıfal” becenevet, mert a csapatai elıtt az északiak megtorpantak, mintha kıfalba ütköztek volna.
A szemben álló államok. Vörös: Konföderáció, kék:Unió, világoslila: Uniós államok, amelyikekben engedélyezték a rabszolgaságot 1861 novemberében északi csatahajók elhallgattatták Walker és Beauregard erıdök ágyúit, lehetıvé téve, hogy Thomas W. Sherman csapataival elfoglalja Port Royalt és a dél-carolinai szigeteket. Északi hajók elfogtak egy Angliába tartó hajót, fedélzetén két déli hivatalnokkal. Anglia háborúval fenyegette meg az USA-t, ha az nem engedte volna el a foglyokat. „Egyszerre egy háború” – válaszolt Lincoln, így a hivatalnokok decemberben szabadon távozhattak. 1862 januárjában Lincoln felszólította az USA tengeri és szárazföldi erıit egy egyesített támadásra a Konföderáció ellen. McClellan tábornok (aki ekkor már a legfıbb parancsnok) nem engedelmeskedett a felhívásnak. Lincoln leváltotta McClellant és kinevezte a Potomac hadsereg élére. Februárban Ulysses S. Grant Tennessee-ben elfoglalta a Henry, tíz nappal késıbb a Donelson erıdöt. Ekkor kapta becenevét, mely szójáték a neve kezdıbetőivel („Unconditional Surrender” Grant, azaz „Feltétel Nélküli Megadás” Grant). Lincoln 11 éves fia lázban meghalt. A halál oka, hogy valószínőleg a Fehér Ház szennyezett vizébıl ivott. Márciusban a történelem során elıször csapott össze két vaspáncélos hajó, név szerint a déli Merrimac (korábban Virginia) és az északi Monitor. Az ütközet döntetlen, de a Merrimac-nek egy nappal korábban sikerült elsüllyesztenie két északi fahajót, jelezvén, hogy a tengeri hadviselés végérvényesen megváltozott. McClellan tábornok csapatai élén megindult a dél ellen. Április 6-án az északiak Shilohnál visszaverték a déli támadást. 11-én az északiak bevették a Savannah folyó torkolatánál fekvı Pulaski erıdöt. 17-én David Farragut fıtiszt 17 hajóval elfoglalta New Orleanst, a déliek legnagyobb kikötıjét. Késıbb felfelé hajózva a Mississippin egy folyami aknamezın vezetve hajóit mondta híres mondatát, „Pokolba a torpedókkal, teljes sebességgel elıre.” McClellan tábornok megkezdi „Félsziget” hadjáratát, folyamatosan nyomul Richmond felé de a déli fıerıkkel nem sikerül megütköznie. Shiloh Déli csapatok április 6-án hajnalban meglepetésszerő támadást intéztek Grant csapatai ellen Tennessee-ben. A támadás felkészületlenül érte az északiakat, de kitartottak, a nap végére azonban majdnem teljesen fel kellett adniuk a csatamezıt. Éjszaka erısítés érkezett a szövetségiekhez, és másnap ellentámadásba mentek át. A déli csapatok visszavonultak, Grant csak kis számú és fáradt csapatokkal üldözte ıket, melyet a déli utóvéd visszavert. Grant feladta az üldözést. A halottak száma több volt, mint az USA addigi háborús vesztesége összesen. Az északiak oldalán a veszteség 13 000 halott, sebesült és eltőnt volt, a déliek vesztesége 10 000 fı. A súlyos veszteségek miatt többen követelték, hogy az elnök váltsa le Grantet de az elnök így válaszolt: „Nem nélkülözhetem ezt az embert. İ harcol”. 1862 május-június hónapokban „Kıfal” Jackson a Shenandoah-völgyben megverte az északi csapatokat, akik visszavonultak Washington védelmére. Az elırenyomuló McClellan majdnem elérte Richmondot, amikor beleütközött a város védelmére érkezı konföderációs erıkbe. Csaták sorozata alakult ki, végül McClellan kénytelen volt visszavonulni. A Konföderációs seregek irányítását Robert E. Lee tábornok vette át. Seven Pines és a 7 napos csata McClellan május 31-én Richmond közelében találkozott a déli erıkkel, melyeknek fıparancsnoka Joseph E. Johnston volt. A csata rosszul indult a déliek számára. James
Longstreet tábornok rossz irányba indult csapataival, D. H. Hill tábornok így egyedül rontott rá az ellenségre. Az északiak könnyen visszaverték, míg végre befutott Longstreet. Mindkét fél egyre több egységet vont be a csatába, a veszteségek nagyok voltak, de egyik fél sem tudott igazi eredményt elérni. (Bár egyes vélemények szerint az északi csapatok vesztésre álltak, csak az idıben érkezı erısítés mentette meg ıket.) Johnston megsebesült a csatában, helyét Robert E. Lee tábornok vette át.
A Seven Pines-i temetı
Június 25-én Lee tábornok támadásával kezdıdött meg a 7 napos csata. A terv grandiózus volt, ha sikerül valóra váltani, a déliek egy cannae-i vereséget mérhettek volna az északiakra. Az elsı nap nem hozott áttörést, az északiak tartották magukat, sıt, csekély 600 métert nyomultak elıre. Június 26-án „Kıfal” Jacksonnak a Shenandoah-völgybıl hazatérve, A. P. Hill tábornok csapataival egyesülve kellett volna megtámadnia az északi jobbszárnyat. Jackson és a serege azonban kimerült volt és nem támadott, pedig McClellan annak ellenére nem erısítette meg a szárnyat, hogy számított a támadásra. Hill türelmetlen volt, Lee parancsa ellenére megtámadta ugyan az ellenség jobbszárnyát, de visszaverték, és csapatai súlyos veszteségeket szenvedtek. Bár az északiak taktikai gyızelmet arattak és nem volt nagy a veszteségük, McClellan azt hitte, a déliek bekerítik a jobbszárnyát, ezért visszavonult. Többé nem szerezte meg a kezdeményezést. Másnap a csata folytatódott, Lee a háború legnagyobb déli támadását indította. Jackson is támadásba lendült, és bár az északiak több rohamot is visszavertek, végül vissza kellett vonulniuk. 27-én John B. Magruder megtámadta az északiakat, akik a kereszttőz elıl visszavonultak, majd 28-án a Golding Farmnál visszaverték a délieket. 29-én Magruder folytatta a támadást, de Jackson ismét pihentette csapatait, így nem arattak döntı gyızelmet. 30-án a lassan visszavonuló északiakat A.P. Hill és Longstreet tábornokok támadták, de a tervet rosszul hajtották végre. Ennek ellenére áttörték az északi vonalat, és 2 tábornokot foglyul ejtettek, további 5 megsebesült. Július 1-jén Lee utolsó esélye is elszállt, hogy teljesen tönkreverje az északiakat. A szövetségi csapatok a csata során elıször, kedvezı pozícióba kerültek. A terület mocsaras, és egy dombon fel tudták állítani az ágyúkat, innen az egész területet kontrollálhatták. Lee elkeseredetten támadt, de a többszöri próbálkozás ellenére sem járt sikerrel. A déliek nagy árat fizettek a gyızelemért. 90 000 emberbıl 20 000-et vesztettek, míg az északiak csak 16 000-et a 105 000-bıl.
2. Manassas vagy 2. Bull Run 1862. augusztus-szeptember között Lee megpróbálta északi területekre vinni a háborút, két tábornokával hadjáratot indított Maryland és Pennsylvania államokba. Hogy megállítsák, John Pope és McClellan tábornokok seregeik egyesítését. Lee megakadályozta a tervet, Augusztus 9-én Cedar Mountain-nél A. P. Hill és Jackson tábornokokkal megverte az északiakat, akik Manassas keresztezıdésnél (Bull Run) (ahol 1861 nyarán az északiak egyszer már veszítettek) vették fel új állásaikat. Pope 29-én indította meg támadásait Jackson ellen, de nem tudta kivetni egy befejezetlen vasútvonal töltése mögött húzódó állásaiból. Támadásai 30-án folytatódtak, mintha nem vette volna észre, hogy idıközben Longstreet tábornok is megérkezett seregeivel.
Pope támadást indított a nyílt mezın keresztül, de a konföderációs tüzérség hatalmas pusztítást végzett a szövetségiek soraiban, így nem sikerült elfoglalnia a töltést. (Érdekesség: amikor a déliek a töltésen kifogytak a munícióból, kövekkel dobálták az északiakat, akik hasonló módon válaszoltak, hatalmas kıcsata zajlott le két fél között.) Longstreet eközben kezdte bezárni a győrőt, végrehajtva a polgárháború legnagyobb átkaroló hadmőveletét. Az északiak fejvesztve menekültek, csak elképesztı bátorságuknak és egy ügyes ellenakciónak köszönhetı, hogy nem semmisült meg a teljes hadsereg és egy része kijutott a győrőbıl. Pope-ot leváltották, Jackson szeptember 4-én elfoglalta Harpers Ferryt, megszerezve az ott található hatalmas mennyiségő utánpótlást. Lee serege már hónapok óta nem volt, és késıbb sem lett ilyen jól felszerelve, mint ekkor. Antietam McClellan 90 000-es seregével üldözıbe vette Lee-t, és a szerencse is mellészegıdött. Kezébe kerültek Lee seregének megosztási haditervei (egyes hadtestek több tíz km-re vonulnak egymástól). Kínálkozott a lehetıség, hogy a tábornok seregét apránként semmisítse meg, teljes vereséget mérve a déliekre. McClellan azonban túl óvatos volt, és ahogy Lee, úgy ı sem tudta megszerezni a döntı gyızelmet. 14-én South Mountain-nél megverte Lee hátvédjét, ezután Lee visszavonult Sharpsburgba. Vonalait az Antietam patak mentén állította fel, itt
csatlakozott hozzá Jackson. McClellan 17-én megtámadta a balszárnyat, de nem tudott áttörni. Burnside átkelt a patak hídján és a jobbszárnyat támadta, melyet a Harpers Ferrybıl idejében érkezı A. P. Hill mentett meg. A csata tulajdonképpen döntetlen lett, de mivel Lee visszavonult, McClellan-t stratégiai gyızelmet aratott. A csata 23 000 fıs veszteségével a polgárháború egyik legvéresebb csatája lett. (11 000 fı északi és 12 000 fı féli veszteség). McClellant leváltották, mert nem üldözte Lee-t, helyére korábbi tisztjét, Ambrose E. Burnside-ot nevezték ki. 1862 decemberében Burnside üldözıbe vette Lee seregeit, és Fredricksburgnél megütközött a déli csapatokkal. Nagy nehezen átkelt a Rappahanock folyón, de a sorozatos támadások ellenére elvesztette a csatát. Az északiak ismét rendezetlenül vonultak vissza. Burnside utódja Joseph Hooker lett. Fredericksburg (1 Lee az antietami csata után kettéosztotta seregét, Jacksont ismét a Shenandoah-völgybe küldte. Longstreet Fredericksburg-öt és a város fölé magasodó dombokat foglalta el. Késıbb azonban Jackson is csatlakozott, mivel Burnside csapataival gyorsan közeledett a városhoz. Mivel nem tudták, hol akarnak az északiak átkelni a folyón, a déliek hosszasan elnyújtva helyezték el csapataikat a folyó mentén. Burnside parancsot adott három pontonhíd felverésére a folyón, de a déli mesterlövészek kilencszer hiúsították meg a próbálkozást. A tábornok ekkor parancsot adott a város lerombolására, két órán keresztül ágyúztatta Fredericksburg-öt, de a déliek továbbra is ellenırizték a várost. Burnside ekkor önkénteseket küldött át csónakokkal, akik kemény harcok árán a nap végére kiverték a városból a délieket, így a hidak végül elkészültek. December 13-án kezdıdött meg az igazi csata, az északiak 14 rohamot indítottak a jól beásott déliek ellen, de mindannyiszor visszaverték ıket. Csak Jackson vonala ingott meg egyszer, itt az északiak mélyen elıretörtek, de az utolsó pillanatban Jackson észrevette a veszélyt, és sikerült betömnie a vonalaiban ütött rést. Az északiak több mint 12 600 fıt vesztettek, Burnside-ot leváltották, és Joseph Hookert nevezték ki a helyére. 1863 januárjában Lincoln kiáltványában felszabadította a rabszolgákat. Ezentúl feketéket is felvettek a szövetségiek seregébe. Grant a Nyugati-hadsereg parancsnoka lett, parancsot kapott Vicksburg bevételére. Márciusban toborzási nehézségek miatt az északiak bevezették a sorozást a 20–45 éves férfiak körében, a gazdagoknak azonban 300 dollár fejében nem kellett bevonulniuk. New Yorkban emiatt lázadás tört ki. A déliek hasonló intézkedéseket hoztak, melyek ugyancsak hasonló reakciókhoz vezettek. Május-július hónapokban Grant a háború legjobban sikerült hadjáratában Vicksburg felé nyomult, majd a visszavonuló délieket a városnál körbezárta. Eközben Hooker átkelt a Rappahanock folyón, de Lee sokkal kisebb seregével három oldalról megtámadta. Hooker döntı vereséget szenvedett és visszavonult, azonban ez lett a déliek legnagyobb áldozatot követelı gyızelme. (Chancellorsville) Lee ismételten északi területre szerette volna vinni a háborút. Megkezdte hadjáratát, és 75 000 emberrel benyomult Pennsylvaniába. Gettysburgnél megütközött a szövetségiekkel, de elvesztette az ütközetet. Gettysburg a polgárháború talán leghíresebb, a fordulópontot jelképezı csatája. Gettysburgtıl kezdve bár a déliek még képesek voltak nyerni néhány csatát, az északiak végérvényesen átvették a kezdeményezést és irányítást. Gettysburg után egy nappal, Vicksburgnél a konföderációs csapatok megadták magukat, a város bevételével pedig a Mississippi vonalán kettészakadt a Konföderáció. Július 13-án az elsı fekete katonákból toborzott ezred (az 54. Massachusetts-i Gyalogezred) Robert G. Shaw ezredes vezetésével
támadást indított a Wagner erıd ellen Észak-Carolinában. Az ezredes és a 600 fıs ezred fele elesett. Chancellorsville (Vadon csata) Hooker, miután kinevezték a Potomac sereg élére, megosztotta csapatait. Egy részüket Fredericksburgnél hagyta, hogy Lee seregeit továbbra is város dombjain tartsa, ahol megverték Burnside-ot. Másik részükkel átkelt a Rappahanock folyón, és nyugatról tartott a város irányába. Serege 105 000 fıbıl állt, Lee serege csupán 60 000-bıl. Hooker megtámadta Lee kommunikációs vonalait, hogy elvágja Lee-t Richmondtól, emiatt a tábornok visszavonuljon, és eközben csapdába ejthesse ıket.
A chancellorsville-i csata
Lee Richard A. Anderson-t küldte ki felderítésre, aki látva az északi seregeket, lövészárkokat ásatott, Jackson pedig szintén a Vadon felé indult, hogy feltartóztassa a szövetséges csapatokat. A déliek nem hátráltak, ahogy Hooker tervezte. Ekkor azonban különös dolog történt, a Chancellorsville felé közeledı északiak egyszerően ”átcsúsztak„ Lee frontvonalán, anélkül, hogy észrevették volna ıket. A két csapat május 1-jén találkozott egymással. Hooker visszavonta csapatait egy sőrő erdıbe, melyet a helyiek Vadonnak hívtak. Itt védelmi pozíciót vettek fel, hogy a Vadonban a déliek rendezetlenül tudjanak csak nyomulni. Lee kockáztatott, tovább osztotta a seregét, és Jacksonra bízta a benyomulást az erdıs területre. Jackson meg is futamította az északiak jobbszárnyát, a csapatai azonban szürkületkor kezdtek összezavarodni és megálltak. Jackson elırelovagolt felderítésre, ekkor a saját embere véletlenül megsebesítette. Késıbb belehalt sérüléseibe. Utódja J.E.B. Stuart másnap a csata legvéresebb támadását indította, hogy egyesülni tudjon Lee-vel. Az északiak hátrálni kezdtek, ekkor Jubal Early befutott a hírrel, hogy az szövetségiek áttörtek Fredericksburgnél. Lee átcsoportosította csapatait, és visszaverte az áttörı szövetségieket. Mire visszatért Chancellorsville-be, Hooker is visszavonult. Lee legnagyobb gyızelmét aratta. Bár a veszteségek ijesztıek voltak (14 000 fı déli és 17 000 északi), Lee legnagyobb vesztesége mégis Jackson volt. Ráadásul, míg az szövetségiek könnyen pótolták az emberveszteséget, a konföderációsoknak ez egyre nagyobb problémát jelentett, és a tengeri blokád miatt a hadianyag-utánpótlás is egyre inkább akadozott.
A gettysburgi csata 1. nap Július 1. Lee benyomult Pennsylvania államba, Washington-t északról próbálta megtámadni. A déliek és az északiak egymással párhuzamosan haladtak a Kék-hegység mentén, valójában egyik fél sem ismerte a másik pontos tartózkodási helyét. Lee eredetileg Harrisburg elfoglalását tervezte, de Henry Heth tábornok június 30-án éjszaka Gettysburg mellett táborozott, és felfedezte, hogy a városkában egy csizmaraktár van. Üzenetet küldött A. P.Hill-nek, hogy ha más parancs nincs, megszerzi a csizmákat. Lee utasította, ha ellenállásba ütközik, azonnal vonuljon vissza. A Hooker tábornokot váltó George G. Meade tábornok felderítı lovasságot küldött ki, hogy kiderítse, hol vannak a déli csapatok. A két lovasdandár, élükön John Buford tábornokkal Gettysburgtıl északnyugatra felfedezte Heth hadosztályát. A tábornok felismerte a hely stratégiai fontosságát, és parancsot adott a déliek megállítására. Heth látta, hogy több mint 7400 katonájával szemben alig több, mint 2700 lovas áll, ezért a parancs ellenére megtámadta Bufordot. Buford lovasai olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy a csata hátralevı részében nem harcoltak, viszont áldozatukkal értékes idıt nyertek, és ezzel a tettükkel félig meg is nyerték a csatát. Az északi erısítés lassan, de biztosan, több hullámban futott be. (A déli erısítés szintúgy).
A gettysburgi csata
A konföderációs csapatok lassan nyomultak elıre, több oldalról támadva a Papneveldegerincen (Seminary Ridge) és Tölgyfa dombon (Oak Hill) levı szövetségieket. Az északiak kezdetben tartották a gerincet. John Reynolds, az egyik legjobb szövetségi tábornok is megérkezett a csapataival, ám egy déli mesterlövész lelıtte ıt. „Kıfal” Jackson helyébe lépett Richard Ewell tábornok megfutamította az északiakat, azonban Lee parancsa ellenére nem üldözte ıket kellı eréllyel. A megfutamodó „jenkik” Gettysburg-ön keresztül visszavonultak a Temetı dombra (Cemetery Hill), 3500-an azonban fogságba estek a városban. A megérkezı Winfield Scott Hancock tábornok végül megállította a visszavonuló csapatokat. A szövetségi csapatok kedvezı pozíciókat foglaltak el a várostól délre esı, kampó alakban elhelyezkedı dombokon. (Cemetery Hill, Cemetery Ridge, Big Round Top, Little Round Top). Lee gyızelme ellenére aggódott, hiszen látta, hogy az ellenség milyen kedvezı védelmi vonalat talált, de hiába küldte parancsait tábornokainak, hogy vessék ki pozícióikból az északiakat,
vagy nem támadtak kellı határozottsággal, vagy rohamaik sikertelenek maradtak. A konföderációs elırenyomulást megállították. 2. nap: Július 2-án megérkezett maga Meade tábornok is, és elégedetten nyugtázta a jó pozíciót, valamint látta, hogy több katonája van a csatamezın mint az ellenfélnek, és tudta, még több érkezik. A másik oldalon Longstreet tábornok megpróbálta lebeszélni Lee-t a támadásról, javaslatot tett egy átkaroló hadmőveletre. Lee nem hallgatott rá. Megparancsolta Ewellnek, hogy támadja az ellenség jobbszárnyát, de a fıcsapás a bal szárnyon indult meg Longstreet vezetésével. Az északiak balszárnyát Sickles tábornok emberei alkották, Meade itt nem számított támadásra. Sickles elhagyta pozícióját, és elırenyomult a barackos és a búzamezı irányába, hogy a déliek ne tudjanak ott ágyúkat felállítani. Ezáltal viszont sebezhetıvé vált a balszárny. Longstreet délután fél hatkor megindította támadását. Meade látta veszélyt, és a jobb szárnyól erısítést küldött. Ennek ellenére a déliek kiőzték az ellenséget a búzamezırıl és a barackosból, és kis híján elfoglalták a Round Top-ot és a Little Round Top-ot is. Az északiak csak Joshua Lawrence Chamberlain ezredesnek köszönhették gyızelmüket, aki a stratégiai fontosságú dombot megtartva, a túlerı ellenére is megállította a déli támadást.
Jefferson Davis
Robert E Lee
3. nap Július 3. Lee utolsó próbálkozásként az unionista közép ellen indított rohamot. A támadás ”Pickett rohama„ néven vonult be a történelembe, mert a támadás ékét George E. Pickett vezette. Most a déli csapatok ismételték meg John Pope 2. Manassas-nél elkövetett hibáját, mert közel másfél kilométert kellett megtenniük gyilkos ágyútőzben. A támadás elérte az ellenség vonalát, és rést ütött rajta, azonban az északiak ezt gyorsan betömték, és visszaverték a délieket, akik újra a nyílt mezıre hátráltak. Picket elvesztette embereinek csaknem 70%-át. 4000 déli katona esett fogságba, a támadás során viszont csak 1500 fı volt az északi veszteség. A háromnapos csata végeredménye több mint 50 000 elesett katona (több, mint 22 800 északi a 82 000-bıl, – ebbıl 3155 halott – és 28 000 déli a 75 000-bıl – 3903 halott.)
Amerika soha nem látott és nem is lát több ilyen pusztítást a háború folyamán. Lee a csata után visszavonult déli területre. Chickamaguai csata 1863 szeptemberében a déli csapatok döntı gyızelmet arattak a szövetségiek felett a Chikamagua pataknál, Tennessee és Georgia államok határánál. Az északiak visszavonultak Chattanoogába, ahol a konföderációs csapatok bekerítették ıket. November végén Grant megérkezett Chattanoogába, és megfutamította a várost ostromló délieket. A csata legdrámaibb pontja, amikor az északi katonák parancs nélkül, bosszúvágytól főtve „Chikamagua! Chikamagua!” ordítással szinte lesöpörték a délieket a Missionary-gerincrıl, ahol a déli vonal áttörhetetlennek tőnt.
A chickamaguai csata
1864. márciusban Grantet kinevezték az Egyesült Álaamok hadseregének élére, a nyugati seregek parancsnokságát William T. Sherman tábornok vette át helyette. Grant 120 000 katonájával azonnal nekilátott Lee 64 000 fıs serege üldözésének, és megütközött vele a Vadonban. A háromnapos csata döntetlenül végzıdött, az északi veszteségek nagyobbak, ugyanakkor könnyen pótolhatók is voltak. Grant ezt követıen folyamatosan támadta Lee csapatait, hogy felmorzsolja azt. Megütköztek Spotsylvania-nál és Cold Harbornál, ahol Grant 20 perc alatt 7 000 fıt veszített. Ez volt Lee utolsó tiszta gyızelme, a katonái száma ekkor már rohamosan fogyott. Grant júniusban megérkezett Petersburg alá, de nem tudta rögtön bevenni a várost. Az ostrom tíz hónapig tartott. Júliusban Jubal Anderson Early tábornok benyomult Maryland területére, hogy csökkentse a Lee seregeire nehezedı nyomást. 5 mérföldre megközelítette Washingtont, de visszaverték. Sherman eközben 100 000 fıvel megindult Atlanta felé, hogy megütközzön Joseph E. Johnston 60 000 fıs seregével. Augusztusban George B. McClellan demokrata színekben indult az elnökválasztáson, a republikánus Lincoln ellen. Joseph E. Johnston helyére John B. Hood tábornok kerül, aki hamarosan feladta Atlantát. Szeptemberben Sherman tábornok porig bombázta Atlantát, a város megadta magát. A városban volt a déliek egyik legnagyob lıszerraktára. A gyızelem nagyban segítette Lincoln újraválasztását. Októberben Philip Sheridan lovastábornok a Shenandoah-völgyben döntı gyızelmet aratott Jubal Anderson Early tábornok konföderációs csapatai felett. Novemberben, két hónapos pihenı után Sherman tábornok megindult a tenger felé. Elszakadt az utánpótlási vonalától, ezért engedélyezte katonáinak a fosztogatást. Georgia
államban egy 480 km hosszú és csaknem 100 km széles sávban szinte mindent elpusztítottak. Decemberbne Sherman megérkezett a tengerhez, útközben elpusztította a McAllister erıdöt. 8 nappal késıbb bevette Savannah-t, amit karácsonyi ajándékként ajánlott Lincolnnak. Hood legyengült seregével (23 000 fı) Nashville mellett támadásra kényszerült, de George H. Thomas tábornok 55 000 fıs csapatával tönkreverte, a háború legteljesebb gyızelmét aratva. A Tennessee Konföderációs Sereg ezzel mint hatékony harcoló alakulat megszőnik. 1865 januárjában az északi csapatok Észak-Carolinában bevették a Fisher erıdöt. A déli csapatok a szállítási problémák és tengeri blokád miatt éheztek, nagyszámú dezertálás vette kezdetét. Jefferson Davis megpróbálta a déli seregeket fekete katonákkal feltölteni, de erre már nem került sor. Januárban módosították az USA alkotmányát, melyben eltörölték a rabszolgaságot. Februárban Lincoln és a déli alelnök, Alexander Stephens Virginiában találkoztak, de a háború befejezésére irányuló tárgyalás eredménytelenül zárult. A háború folytatódott, bár már csak Lee serege Petersburg-nél és Johnston serege Észak-Carolinában, amelyik még képes folytatni a harcot. Az északi katonák száma meghaladta a 280 000-et. Lee megindította utolsó offenzíváját. Elıször március 25-én támadt, de a támadás alig négy óra múlva kifulladt. Április 1-jén újra támadt, ismét sikertelenül. Április 2-án Grant indította meg offenzíváját, és áttörte a déli védelmet. Ambrose P. Hill meghalt a csatában. Lee evakuálta Petersburg-öt és Richmond-ot, majd nyugatra indult, hogy más csapatokkal egyesüljön. Richmondban zavargás tört ki. Az északiak bevonultak, és felhúzták a csillagossávos lobogót. Április 7-én Lee és Grant seregei ismét találkoztak. Lee utolsó kísérletet tett, hogy kimeneküljön a szőkőlı győrőbıl, de ez nem sikerült. Az északi csapatok három oldalról körülzárták. Lee 9-én megadta magát, és Appomatoxnál letette a fegyvert. Grant megengedte, hogy a déli tisztek megtartsák oldalfegyvereiket, a katonák pedig lovaikat. Washington ünnepelt. 14-én ünnepélyesen felhúzták a USA zászlaját a Sumter erıdre.
a Sumter erıd
Még ezen az estén egy színházi elıadás alkalmával John Wilkes Booth meggyilkolja Abraham Lincoln-t. Az elnök másnap belehalt sérülésébe. A merénylıt 11 nappal késıbb egy égı pajtába szorították, és egy északi katona agyönlıtte. A merénylet további kilenc szereplıje közül négyet felakasztottak, négyet életfogytiglanra ítéltek, egyet felmentettek.
Konföderációs hadifoglyok 1865 májusában az utolsó konföderációs csapatok is megadták magukat. Május 10-én elfogták Jefferson Davis-t. A polgárháború befejeztével a két országrész ismét egyesült. Több mint 620 000 amerikai halt meg a harcokban, de a járványok miatt elhunytak száma ennek a kétszerese. 50 000 túlélı tért haza amputált végtagokkal. Lincolnt Illinois államban helyezték örök nyugalomra. Nagyhatalommá válás A 19–20. század fordulóján jelentıs volt az európai bevándorlás, ami biztosította a gyors gazdasági fejlıdés által megkívánt munkaerıt. A 20. század elejére az USA felsorakozott a világ nagy ipari hatalmai közé. Az USA területszerzı politikája az észak-amerikai kontinenst leszámítva újdonságot jelentett az európai hatalmakéhoz képest. Nem törekedtek klasszikus gyarmatosításra, hanem a gazdasági és a politikai befolyás kialakítását célozták. Ennek elsı példája, hogy az 1820-as évek elején a támogatták a dél-amerikai spanyol gyarmatok függetlenedési törekvéseit. Ekkor fogalmazta meg Monroe elnök az "Amerika az amerikaiaké" elvet, amellyel azt kívánta kifejezni, hogy az európai hatalmak tartsák magukat távol az amerikai kontinenstıl. A függetlenné vált latin-amerikai országok azonban gyorsan az USA gazdasági-politikai befolyása alá kerültek. 1898-ban a spanyolok elleni kubai felkelés idején a havannai kikötıben robbanás történt az USS Maine hadihajón. (lásd: a képen az USS Main, a robbanás után)
Azt ma sem tudni, hogy nem provokáció történt-e, mindesetre az USA hadat üzent Spanyolországnak. A gyors lefolyású háború eredményeként Kuba és a Fülöp-szigetek függetlenné vált, lényegében az USA gyámsága alatt, és megszerezték egyebek mellett Hawaii-t, Guam-ot és a Midway-szigeteket.
A 20. század elsı fele Az I. világháború idején az USA az Antant-hatalmakkal szimpatizált, az amerikai közvélemény azonban sokáig idegenkedett attól, hogy beavatkozzanak az európai hatalmak ügyeibe, amelyektıl mindazideig távol tartották magukat. Amikor azonban 1917-ben Németország meghirdette a korlátlan tengeralattjáró háborút Nagy-Britannia ellen, az USA belépett a háborúba. A közvélemény hangulatának megváltozásában jelentıs szerepet játszott, hogy egy német tengeralattjáró megtorpedózta az angol Lusitania nevő gızöst, és a támadásnak több amerikai állampolgár is áldozatul esett. 1918 közepe táján jelentek meg az elsı amerikai csapatok a franciaországi hadszíntéren. Parancsnokuk Pershing tábornok volt. Az Antant háborús gyızelmében azonban már viszonylag csekély szerepet játszottak. Noha eredetileg Woodrow Wilson elnök javaslatára jött létre, az USA kimaradt a háborút követıen megalakult Népszövetségbıl (ami az ENSZ elıdjének tekinthetı), ismét az elszigetelıdés politikáját választotta, és kimaradt az európai ügyek rendezésébıl.
Pershing tábornok
Woodrow Wilson
A 20-as évek gyors gazdasági fellendülését (ekkor épült New Yorkban a prosperitás jelképének tekintett Empire State Building) az 1929–1933 közötti nagy gazdasági világválság szakította meg. A válságból való kilábalásra az 1932-ben elnökké választott Franklin Delano Roosevelt meghirdette a New Deal-nek („új irány”) nevezett politikát. Ez John Maynard Keynes angol közgazdász által a húszas években megfogalmazott elveken alapult, mely szerint recessziós idıszakban az államnak kell beruházásokkal segíteni a gazdaságot, akár nagymértékő eladósodás árán is. Máig vitatott, hogy a harmincas években meginduló fellendülés a New Deal sikerének, vagy az újra meginduló fegyverkezésnek köszönhetı (mint Európában Bár a II. világháború kezdetére csökkentek valamelyest az USA-ban tapasztalható izolacionista törekvések, elıször az Egyesült Államok mégsem lépett be a háborúba, de a kölcsönbérleti törvény alapján utánpótlással és hadianyaggal segítette Nagy-Britanniát, Kínát és a Szovjetuniót. Az amerikai közvéleményre drámai hatást gyakorolt azonban a Pearl Harbor elleni váratlan japán támadás és a következı nap 1941. december 9-én az USA hadba lépett a tengelyhatalmak ellen.
A Pearl Harbor-i csata
A Pearl Harbor-i csatában 1941. december 7-én a Nagumo Csúicsi tengernagy vezette japán flotta megtámadta az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének Pearl Harbor-i (Hawaii-szigetek) támaszpontját. Elızmények Japán 1940-ben elkerülhetetlennek tartotta az Egyesült Államokkal szembeni háborút. Úgy vélték, hogy elegendı nyersanyaggal rendelkeznek ahhoz, hogy folytassák a Kína elleni háborút, dél felé az európai országok gyarmatait elfoglalják és közben az USA-val is megküzdjenek. Az USA nem nézte jó szemmel Japán hódító politikáját, ezért zároltata a területén lévı japán vagyont és fokozatosan megszüntette a Japánba irányuló kereskedelmet. Jamamoto Iszoroku tengernagy volt a Pearl Harbor-i támadás megtervezıje. A részleteket Genda Minoru dolgozta ki Fucsida Micuo parancsok segítségével. Támadás Az 1. japán flotta – amely hat repülıgép-hordozóból (Akagi, Hirjú, Kaga, Szórjú, Sókaku, Zuikaku), 2 csatahajóból (Hiei és Kirisima), 2 nehéz- és 1 könnyıcirkálóból, 9 rombolóból, 3 tengeralattjáróból és 8 tartályhajóból állt – 1941. november 26-án indult el a Kuril-szigetektıl. A flotta elıtt pár tengeralattjáró haladt, amelyek mini tengeralattjárókat hordoztak. Ezeknek a mini tengeralattjáróknak kellett Pearl Harbor kikötıjébe hatolniuk. A leleplezés elkerülése érdekében Jamamoto a megszokottnál északabbra fekvı útvonalat választott a flottának: a Kuril szigetekrıl induló flottának északi irányban el kellett kerülnie a Midway-szigeteket, hogy aztán észak felıl közelítse meg Hawaiit. 1941 októberében a Taiyo Maru óceánjáró kísérletképpen végigment a tervezett útvonalon és közben egyetlenegy hajóval sem találkozott.
Elıjelek Két figyelmeztetés készenlétbe helyezhette volna az amerikai erıket. December 7-én reggel a kikötı bejáratánál egy amerikai járırözı romboló egy japán tengeralattjárót észlelt, melyet elsüllyesztett. Az elsüllyesztés tényét jelentette. Az egyik radarállomás 7 órakor északról közeledı repülıgépeket észlelt. A radarkezelık jelentették az információs központnak, amely ezt úgy értelmezte, hogy ezek a Kaliforniából erısítésként jövı B-17 Flying Fortressek, amelyeknek a megérkezését erre a napra vártak. A gépek, amit észleltek valójában a támadó japán repülıgépek voltak. Meglepı a tévedés, ha figyelembe vesszük, hogy a B-17-eseknek Kaliforniából érkeztek, ami nem északra, hanem keletre van. Ennek ellenére senki sem gyanakodott egy japán támadásra. Az elsı hullám Nagumo flottája december 7-én reggel Pearl Harbor-tól 440 kilométerre északra volt. 6 órakor 183 repülıgép szállt fel a hordozókról Fucsida Micuo vezetésével. Két óra múlva megkezték a támadást. 7.55-tıl 8.30-ig támadták a kikötıt és a szigeteken lévı repülıtereket. A meglepetés teljes volt. A támadás vasárnap reggel ırségváltáskor került sor. A 202 amerikai repülıgép negyede tudott csak felszállni, de a túlerıben lévı vadászgépekkel nem sokra mentek. A támadás teljesen elsöpörte a légvédelmet. Az ekkor érkezı B-17-eseket a japán vadászgépek lelıtték. A második hullám A második hullám 170 gépe 7 óra 15-kor szállt fel. Azokat a hajókat támadták, melyek az elsı hullámban kevésbé sérültek meg. A támadás 9.45-kor fejezıdött be. A japán gépek 10.30 és 13.30 között értek vissza a hordozókra.
Az elsüllyesztett Arizona csatahajó a Pearl Harbor-i támadás után. A hajó a japán bombatalálat után két napig égett. Egyes darabjait kiemelték, ám a roncs a mai napig Pearl Harborben maradt. A harmadik hullám A japánok eredetileg terveztek egy harmadik hullámot is. Fucsida Micuo és a japán pilóták a harmadik hullámban az épen maradt hajókat és repülıket, illetve az üzemanyagtartályokat akarták támadni. De Nagumo tengernagy úgy gondolta, hogy már így is súlyos veszteségeket okoztak az ameriaiaknak, így a harmadik hullámot lefújta. Ez nem volt szerencsés döntés,
mert az üzemanyagtartályok még épségben voltak, melyekrıl a japán admirális azt gondolta, hogy csak makettek és az igaziak a föld alatt vannak. Így a flottát Japán felé irányította. A pilóták nem örültek ennek a döntésnek. Veszteségek: Japán : csak 29 repülıgépet és 4 tengeralattjárót vesztett el. USA : Négy csatahajó (USS Arizona, USS California, USS Nevada, USS West Virginia) elsüllyedt. A USS Oklahoma felborult. Három másik csatahajó (USS Pennsylvania, USS Maryland, USS Tennessee), valamint 3 cirkáló és 3 romboló súlyosan megsérült. 188 repülıgép megsemmisült. 2403-an meghaltak, 1178-an megsebesültek. A támadás idején a japánok fı céljai, a repülıgép-hordozók nem voltak a kikötıben. Következmények A támadás az amerikai csendes-óceáni flottát fél évre megbénította. Ez lehetıvé tette, hogy Japán még 1941-ben megtámadja a Fülöp-szigeteket, Hongkongot, és Malajziát. Az USA ezzel belépett a háborúba. A második világháború során a Szovjetunió szenvedte el ugyan a legtöbb áldozatot, ám az Egyesült Államok roppant gazdasági erejének is fontos szerepe volt a szövetségesek gyızelmében. A normandiai partraszállás A II. világháború egyik legfontosabb hadmővelete, a normandiai partraszállás volt.
A hadmőveletet Amerika egyik legjelentısebb katonai vezetıje irányította: Dwight "Ike" Eisenhower. Az inváziót több hónapnyi tervezımunka elızte meg, a nagyhatalmakat egy táborba kellett győjteni, Németország ellen. Az acélakaratú Eisenhowernak ebben a lehetetlen helyzetben kellett összefogásra bírni a világ leghatalmasabb szövetséges vezéreit a történelem egyik leghírhedtebb csatájában Normandiában. Az 1944 júniusában lezajlott folyamatoknak köszönhetıen Franciaország és a Benelux-államok felszabadultak. Minden bizonnyal ez volt a történelem eddigi legnagyobb hadmővelete.
Winston Churchill szavaival élve: „Ha az El-Alameinnél vívott csata volt a kezdet vége, akkor minden bizonnyal a D-Day, a partraszállás napja volt a vég kezdete.” Erwin Rommel tábornagy 1944. április 22-én mondta a segédtisztjének: „Higgye el, Lang, a partraszállás elsı huszonnégy órája döntı lesz… Németország sorsa akkor dıl el… a szövetségeseknek is, a németeknek is az lesz a leghosszabb nap.”
Hadmőveletek A hadmővelet az Overlord (hőbérúr) fedınevet kapta.A hadmővelet nagy részben azért lehetett sikeres mert a németek azt hitték hogy a partraszállás Somme-tól északra fog bekövetkezni ennek több oka volt: 1. Az átkelés itt volt a legrövidebb. 2. A légierı támogatása itt érvényesülhetett a legjobban. 3. A Ruhr-vidék Németország gazdasági szíve felé is itt vezetett a legrövidebb út. Épp ezért a németek ezt a részt erısítették meg a legjobban. Ez nem kerülte el a szövetségesek figyelmét és arra a döntésre jutottak hogy a partraszállás nem végezhetı el hatalmas veszteségek nélkül. A hadmővelet kezdetére 55 gyalogos-, 25 páncélos-, 2 hegyi- és 4 ejtıernyıs-, összesen 86 hadosztályt vontak össze. A légierı (RAF Royal Air Force) 5049 vadászrepülıgépet, 3467 nehézbombázót, 1645 közepes és könnyőbombázót, 698 egyéb harci repülıgépet, 2316 szállító repülıgépet és 2591 vitorlázó repülıgépet számlált. Az inváziós haditengerészeti erık állománya 6 csatahajót, 2 monitort, 22 cirkálót, 93 rombolót, 159 kisebb hajót, 255 aknaszedı hajót, 233 deszant-szállítóhajót és 853 deszant-naszádot számlált. Az expedíciós erık összlétszáma 1944. június 6-án 2876439 katona volt. A Montgomery által kidolgozott partraszállási terv öt helyen irányzott elı partraszállást. A Carentani-öbölben két oldalt az amerikai 1. hadsereg elsı erıinek kellett két helyen, ehhez csatlakozva keletre a normandiai parton az Orne-ig az angol 2. hadseregnek kellett három helyen hídfıt létesítenie. A hídfık – nyugatról keletre – az Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword fedınevet kapták. Célkitőzések, feladatok Az 1. amerikai hadsereg azt a feladatot kapta, hogy a hadmővelet elsı napján szálljon partra a Weyo-i öböl mindkét oldalán és az elsı nap végére vegyen birtokba egy 30 km széles, és 8-10 km mély hídfıt, és egyesüljön a ledobott légideszanttal. A VII. hadtestnek a hadmővelet 3.
napján Valognes-st Sauveur-Le Vicomte vonalat kellett birtokba vennie, és a hadmővelet 16. napjára el akarták foglalni az egész Contentin-félszigetet és Cherbourg kikötıjét. Az V. hadtest feladata az Aura folyótól északra esı körzet birtokba vétele és az ellenség ellenlökéseinek elhárítása volt. Az angol 2. hadsereg feladata az elsı napon Caentól északra való partraszállás és még ezen a napon a Beyeux-Caen-Cabourg terepszakasz elérése, majd páncélos csapatokkal a támadás kifejlesztése, és az ellenség fı erıinek lekötése, hogy az amerikai 1. hadsereg szabadon tevékenykedhessen.
A partraszállási térség kiszélesítése után után bevetésre került az amerikai szakaszon az amerikai 3. hadsereg, majd az angol szakaszon a kanadai 2. hadsereg. A két amerikai hadsereg és a 12. hadseregcsoportot Bradley tábornok és a két brit hadsereget és a 21. hadseregcsoportot Montgomery tábornagy parancsnoksága alatt egyesítették. A fıparancsnokság Eisenhowerra szállt.
Dwight Eisenhower
Franklin Delano Roosevelt
Caenban június 12-én már tizenkét hadosztály állt harcban, ezek közül négy páncélos. A légioffenzíva lehetetlenné tett minden összeköttetési útvonalat. Július 8-án egy német jelentés tudatja: "Párizstól nyugatra és délnyugatra immár minden vasúti közlekedés lehetetlen". Churchill egy beszélgetés alkalmával ezt mondta Eisenhowernek:
„Ha Ön a tél beálltáig olyan hídfıvel rendelkezik, amely a Szajna torkolattól Cherbourgig és a Bretagne-i félszigetig terjed és a 36 hadosztálya lesz odaát, akkor ezt gyızelemnek fogom tekinteni. Ha pedig Le Havre-t is beveszi addig, akkor döntı gyızelemnek.” Erre Eisenhower válasza ez volt: „Karácsonyra a Rajnánál leszünk” A háborúban meggyengült Nagy-Britannia helyébe Amerika lépett, és az vált a kapitalista világ vezetı hatalmává. A hidegháború (1945–1989)
A hidegháború szembeálló feleinek eloszlása. A vörös a szovjet szövetségeseket, a kék az amerikai szövetségeseket jelöli. A zöld területek jelzik az ún. harmadik világot.
A II. világháborúból az USA a világ legerısebb hatalmaként került ki, amellyel csak a Szovjetunió kelhetett versenyre, az is csupán katonailag, súlyos gazdasági áldozatok árán. A szövetségesek egyetértése igen hamar, már 1945 végén felbomlott, és a következı negyven évet a kölcsönös gyanakvás, a hidegháború határozta meg. Az USA politikája a szovjet, illetve a kommunista elıretörés megakadályozására irányult. 1949-ig atomfegyvert is kizárólag az USA birtokolt. A szovjet fenyegetés – és mellesleg az amerikai érdekek védelmére – katonai támaszpontokat hoztak létre az egész világon. Az amerikai csapatok Nyugat-Európában is jelen maradtak, farkasszemet nézve a Kelet-Európában szintén ottmaradó szovjetekkel (elsısorban a kettészakadt Németországban.) Szövetségi rendszerei szintén az egész világra kiterjedtek. (NATO: Nyugat-Európa és Kanada), SEATO: Dél-kelet Ázsia, CENTO: Közép- és Közel-kelet, ANZUS: Csendesóceáni térség. Közülük ma már csak a NATO létezik). Komoly támogatást nyújtottak a kínai polgárháborúban a Csang Kaj-sek-nek. Utóbbiak veresége és a Mao Ce Tung vezette kommunista erık gyızelme után, – ENSZ-felhatalmazással – amerikai csapatok szálltak partra a Koreában, hogy megakadályozzák a Kim Ir Szen vezette kommunisták gyızelmét. A Koreai háború 1953-ban fegyverszünettel és a félsziget kettéosztásával jutott nyugvópontra. Az amerikai haderı a déli országrészben továbbra is jelen maradt. 1949-ben McCarthy szenátor javaslatára és vezetésével megalakult az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság, amely a kialakuló kommunistaellenes hisztériában egymást követıen idézte maga elé, majd sok esetben lehetetlenné tette szakszervezeti vezetık,
értelmiségiek sorát, kommunistaszimpátiával vádolva ıket (Franz Oppenheimer, Charlie Chaplin stb.). A berlini blokád: 1948. május - 1949. szeptember Németország gyorsan a hidegháború közepén találta magát: a második világháború befejezése óta Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió több megszállási övezetre osztotta fel. A szovjet zóna által körülvett Nyugat-Berlinbe légi úton illetve autópályán és vasúton lehetett eljutni.
A Vasfüggöny kettéosztotta Európát
1948-ban a francia, a brit és az amerikai zónák egybeolvadtak és az elszabadult infláció megfékezésére ott bevezették az új német márkát. Sztálin a jaltai egyezmény ellenére NyugatBerlint is az irányítása alá szeretné vonni, ezért a várost 1948. június 23-ától blokád alá vonta. Az amerikaiak egy hatalmas légihidat szerveztek meg a város ellátására, és a széntıl az élelmiszerig minden szükséges anyagot repülıgéppel szállítottak Berlinbe. Több mint egy éven át óránként egy tucatnyi gép szállt le a város nyugati repülıterein. 1949. május 12-én Sztálin tudomásul vette a terv kudarcát és feloldotta a blokádot.
A blokád elsıdleges következményeként az amerikai, francia és brit zónákból megalakult a Német Szövetségi Köztársaság, fıvárosa pedig Bonn lett. A szovjet zónából lett a Német Demokratikus Köztársaság, melynek fıvárosa Berlin volt. A két országot egy vasfüggöny választotta el, és nem ismerték el egymást. Az 50-es évek második felében némileg csökkent az USA, illetve a nyugati országok és a Szovjetunió közötti feszültség. 1959-ben megkezdıdtek az elsı tárgyalások az atomkísérletek betiltásától, és szó volt egy csúcstalálkozóról Dwight D. Eisenhower elnök és Hruscsov szovjet pártfıtitkár között. 1960-ban az Urál-hegység fölött a szovjet légvédelem lelıtt egy Lockheed U-2-es típusú amerikai felderítıgépet (Powers-ügy), ami miatt ismét megromlottak a kapcsolatok, és a tervezett csúcstalálkozó is elmaradt. 1961. április 17-én – John F. Kennedy elnöksége idején – amerikai támogatással kubai emigránsok szálltak partra a kubai Disznó-öbölben a Fidel Castro vezette forradalmi kormány megdöntésére, az akció azonban három nap alatt kudarcot vallott. A szovjetek nem sokkal ezt követıen közepes hatótávolságú rakétákat telepítettek a szigetországba, ahonnan azok az amerikai szárazföldet is elérhették. Az USA válaszul 1962. október 24-én blokád alá vonta a kubai szigetet. Az atomháború kirobbanását végül az utolsó pillanatban megszületett megegyezéssel november 20-án sikerült megelızni: a szovjetek kivonták rakétáikat, az USA feloldotta a blokádot, és bár nem állította helyre a kapcsolatokat Kubával, és továbbra is támogatta az emigránsokat, megszüntette az inváziós fenyegetést. 1963-ban az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió aláírta az atomcsend egyezményt amely megtiltotta a légköri, víz alatti és a világőrben végrehajtott atomkísérleteket.
1963. november 22-én a texasi Dallasban meggyilkolták John F. Kennedy elnököt. A gyilkosság fı gyanúsítottja Lee Harvey Oswald, akit a börtönben, november 24-én Jack Ruby lelıtt. Késıbb a börtönben ı is meghalt (a hivatalos jelentés szerint rákban). A Kennedygyilkosság körülményeinek kiderítésére, Warrennek, a Legfelsıbb bíróság elnökének vezetésével bizottság alakult, amely 1964. szeptember 27-én több mint tíz kötetben tette közzé a jelentését. Megállapításait azóta is számtalanszor kétségbe vonták, a gyilkosság háttere lényegében azóta is feltáratlan maradt. Kennedyt alelnöke, Lyndon B. Johnson követi az elnöki székben, aki a demokrata párt színeiben a következı elnökválasztást meg is nyeri.
John Fitzgerald Kennedy
Lee Harvey Oswald
A 60-as években az USA fokozatosan belebonyolódott a vietnami háborúba. Az elhúzódó konfliktus egyre nagyobb elégedetlenséget váltott ki, az évtized közepétıl erısödı tömegmozgalom követelte a háború befejezését. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki a lakosság akkor mintegy 20%-át jelentı feketék polgárjogi mozgalma. A déli – jórészt az egykori Konföderációhoz tartozó – államokban ekkor még hivatalos volt a faji elkülönítés. 1964. július 3-án törvény született, a feketék és a nık diszkriminációja ellen. Az Apollo-program az elsı - és máig egyetlen - emberekkel végrehajtott őrkutatási program, melynek keretében 1969 és 1972 között az Egyesült Államok 12 őrhajóst juttatott a Hold felszínére. Egyben ez volt az USA harmadik emberes őrprogramja. A program fı célkitőzését 1961-ben jelentette be Kennedy elnök, 1961. május 25.-i kongresszusi beszédében (ezzel egyben hivatalosan is elindítva a programot): 9 éven belül embert juttatni a Holdra és biztonságosan vissza is hozni. A célt 1969. július 21.-én, az Apollo-11 őrhajósainak, Neil Armstrongnak és Buzz Aldrinnak a holdra lépésével sikerült teljesíteni. İket még további öt őrhajóspáros követte, így összesen hat sikeres holdraszállást teljesítettek a NASA őrhajósai.
Neil Armstrong
Buzz Aldrin
A közelmúlt Az USA 1989 decemberében megszállta Panamát, majd pár hónap múlva már a Perzsa-öbölbe küldtek katonákat (Öbölháború). A konfliktus 1990. augusztus 2-án kezdıdött, mikor
Szaddam Husszein elfoglalta Kuvaitot. Az elsı Öbölháború 1991 februárjának végére Kuvait felszabadításával befejezıdött.
A World Trade Center a terrortámadás után
2001. szeptember 11-én terrortámadás érte a New York-i World Trade Centert. Az USA ezután szövetségeseivel megtámadta Afganisztánt és a második Öbölháborúban Irakot. A 2008. november 4-én sorra kerülı amerikai elnökválasztás az 55. elnök- és alelnökválasztás lesz az Amerikai Egyesült Államok történetében. Az ország képviselıházának 435 és szenátusának 34 tagját is ekkor fogják megválasztani. Jelöltek: A Demokrata Párt elnökjelöltje: Barack Obama
A Republikánus Párt elnökjelöltje: John McCain
Az Amerikai Egyesült Államok zenéje
Country A countryzene az Amerikai Egyesült Államok déli részén élı, fıleg skótok, írek zenéje, akik a saját népzenéjüket az Amerikában hallott blues-zal keverték. A stílusnak ezen kívül gospel gyökerei is vannak. A country amerikai „farmerzene”, mely elsısorban a délen élı fehérek körében népszerő. Kezdetben a gyapotföldeken dolgozók zenéje volt, munkadalok formájában. Az elsı úttörık Jimmie Rodgers (a countryzene atyja) és a Carter Family voltak (ık készítették az elsı countryzenei lemezfelvételt).
Kereskedelmi verziója a szinte mérhetetlenül kedvelt és sok mai fiatal által erısen lenézett, nashville-i tömeggyártású kortárs country. Külön változata az ausztráliai country, melynek híres elıadója Slim Dusty. Ma már külön értéknek számít a „klasszikus” vagy 'outlaw"-nak is nevezett(1960-as, 70-es évekbeli) country (Johnny Cash, Willie Nelson, Kris Kristofferson, Dolly Parton). A countryzenére táncolás a linedance, azaz formatánc.
A magyar countryzene legjelentısebb képviselıi: Bojtorján; 100 Folk Celsius. Németországgal, Csehországgal ellentétben Magyarországon a countryzene nem tudott megtelepedni, szők rétegzenévé vált. A rádiók a mai napig mellızik mősoraikról.
Blues A klasszikus blues tizenkét ütembıl álló dallam, amelyet akkordváltások osztanak fel a dal szövegének tagolódása szerint. Egyszerre kötött és egyszerő forma, amelyet ihletett éneklés és improvizatív játékstílus jellemez. A szerkezeten belül akkordváltások vannak. Ezek az európai hangnemek hangközeinek módosításából, nem egészen félhangnyi szőkítéssel születnek. A természetes és a félhanggal leszállított hangok közt lebegı dallam adja a blues titokzatos jellegzetességét.
Napjaink blues zenéjének klasszikusai: Eric Clapton és B.B. King A blues legelsı darabjai igazi népdalok voltak. A korai elıadók éneküket leggyakrabban szájharmonikán, bendzsón vagy gitáron kísérték. A két legkiemelkedıbb blues-énekes két nı volt: Gertrude Ma Rainey és Bessie Smith. W.C. Handy (1873–1958) zongorista és zenekarvezetı volt a világ talán legismertebb blues-remekmővének a St. Louis Blues-nak szerzıje, amit tényleg mindenki elıadott, aki számít. A blues – dalban elbeszélt panasz – kesergı. A hőtlenség, betegség és halál témái mellett a bluesban a korabeli Amerika feketéinek hétköznapi viszontagságai szólalnak meg, a robot, a menekülés vágya, az élet kegyetlensége, nyomorúsága. A blues a jazz egyik forrása. Gospel A gospel egy zenei stílus, amelyet a keresztény vallási életben használnak egyéni vagy közösségi hitük zenei kifejezésére, és vallásos alternatívát nyújtani. Az eltérı típusú vallási közösségekben eltérıen értelmezhetik a gospel zene jelentıségét és elıadását, és így ugyanúgy elhangozhat nem vallásos jellegő rendezvényeken, esetleg hangversenyeken, mint a templomban, de összességében az összes gospel mő lényege a vallásosságban, Isten és Jézus tiszteletében rejlik. A zenében elıtérbe kerülnek a vokálok, a szövegek pedig vallásos színezettel rendelkeznek. Léteznek a gospelnek különbözı almőfajai, ezek a southern gospel, az urban contemporary gospel és a modern gospel, ezek mind más értelmezésben, egyéb zenei stílusok – mint a country vagy a blues – elegyítésével adják elı a gospel zenét.
Több fajtája tartalmazhat zongora vagy orgona, ritkábban basszus- és elektromos gitár kíséretet. A dzsessz
A King & Carter Jazzing Orchestra Houston-ban, (Texas, USA) 1921. január
A dzsessz (angolul: jazz) egy zenei stílus, amelyre jellemzı a blue note-ok (az európai hangnemek hangközeinek módosításából, a leggyakrabban a terc, ritkábban a szeptim és a kvint nem egészen félhangnyi szőkítésébıl született hangok), szinkópák, szving (szving) és párhuzamos ritmusok alkalmazása. Az elıadók sokszor válaszolgatnak egymás játékára (kérdés felelet) vagy improvizálnak az elıadások alatt. Ez az elsı olyan mővészeti stílus, amely az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki. A dzsessz gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afro-amerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime) valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az afro-amerikai közösségekbıl indult ki és az 1920-as évekre vált nemzetközileg is ismertté. Innentıl kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentıs hatással volt/van a többi zenei irányzatra is. A dzsessz ma is folyamatosan fejlıdik, új stílusok folyamatosan jelennek meg. Wynton Marsalis Pulitzer-díjas afro-amerikai zeneszerzı, klasszikus- és dzsessztrombitás a következıt mondta a dzsesszrıl:
A dzsessz olyasmi, amit a négerek találtak ki a legbensıbb gondolataik kifejezésére – nem csak rólunk és a mi szemszögünkbıl, hanem arról, hogy mirıl is szól valójában a számunkra új demokratikus élet. A fajunk méltóságát foglaltuk zenébe… megvan benne minden a rideg valóságtól a bonyolult belsıségig. Szerintem ez a legnehezebben játszható zene és ez adja leginkább vissza az egyén személyes érzelmeit a nyugati zene történetében. Maga a jazz szó, a dzsessz eredeti alakja, az amerikai szlengbıl ered és valószínőleg szexuális tartalommal bír, bár számos más magyarázata is van. A dzsessz és a rock együtt: jazz fusion
Miles Davis dzsessztrombitás
Carlos Santana
Az 1960-as években a rock and roll elıtérbe kerülésével együtt kialakult a hibrid a jazz-rock fusion. Egyik elsı képviselıje Miles Davis volt az 1968-ban kiadott In a Silent Way és a Bitches Brew albumaival. Ebben az idıben a dzsessz már nem örvendett akkora népszerőségnek, azonban megújulását nem fejezte be újabb és újabb formákat öltve fel. A 60as és a 70-es évek jazz fusion stílusának jellemzı elıadója volt Carlos Santana, Chick Corea, Herbie Hancock és zenekara a Headhunters, John McLaughin és zenekara a Mahavishnu Orchestra, Al Di Meola, Blood, Sweat & Tears, Joni Mitchell, Sun Ra, Peter Skellern, Soft Machine, Caravan, Narada Michael Walden (aki késıbb zenei producerként hatalmas karriert futott be), Wayne Shorter, Jaco Pastorius, a Pat Metheny Group és a Weather Report. Sokan közülük egészen a mai napig ebben a mőfajban maradtak segítve annak folyamatos fejlıdését. Napjaink eseményei A ’70-es évektıl kiindulóan dzsessz közönsége folyamatosan fogyatkozott. Többnyire az idısebbek voltak azok, akik a hagyományos dzsesszstílusokat kedvelték. Kisebb csoportok folyamatosan próbálkoztak új, modern dzsesszstílusok kialakításáva mint az acid jazz, amely a 70-es évek diszkóelemeire építkezik; acid szving, amely a 40-es évek nagyzenekari stílusát dolgozza át egy gyorsabb, rockosabb zenére dobot és elektromos gitárt használva; és a nu jazz, amely a dzsesszt és a modern elektronikus zenei stílusokat ötvözi. Az acid jazz Angliából indult ki, jelentısebb képviselıi a Brand New Heavies, James Taylor Quartet, Young Disciples és Courdoy. Az Atlanti óceán másik oldalán, az Egyesült
államokban a Groove Collective, Soulive és Solonics követte ezt az irányt. Az eredetitıl poposabb formában a smooth jazz is újjáéledt a 80-as években és Pigbag valamint a Curiosity Killed The Cat dalai még a slágerlistákra is felkerültek. A smooth jazz legjellemzıbb hangja azonban Sade Adu volt. A 2000-es években több dzsesszelıadó szerzett világszerte hírnevet, köztük a populáris, mainstream jazz képviselıjeként ismert, fıként jazz standerdeket feldolgozó, kanadai származású, Grammy-díjas zeneszerzı-zongorista-énekes Diana Krall, a pop, folk, soul, jazz világát követı, indiai Ravi Shankar szitáros lánya, a többszörös Grammy-díjas Norah Jones, a kétszeres Ivor Novello-díjas Amy Winehouse, valamint a popot és jazzt egyaránt képviselı Jamie Cullum.
Diana Krall
Norah Jones
Sade Adu
A rock zene A rock egy könnyőzenei mőfaj, mely a II. világháborút követı politikai feszültségek korában tört utat magának, egész kulturális forradalmat indítva. 1954. április 12-én Bill Haley Rock Around The Clock címő számával egyszerre küldte múzeumba a klasszikus zenét és a korra jellemzı énekes elıadókat, mint például Frank Sinatra.
Bill Haley
Frank Sinatra
Buddy Holly
A rockzene társadalmi hatásai közül a legkomolyabb, hogy megnövelte a szakadékot a háború után felnövekvı tinédzserek és szüleik között. Lehetıséget adott a fiatal generációnak a bennük lévı lázadó életérzés kifejezésére, hiszen ez a zene csak nekik szólt, az ı életérzésüket hirdette. A zenei megújulást követte az öltözködési stílus és a teljes viselkedéskultúra
megváltozása. A rock futótőzként terjedt az Egyesült Államokban, majd Nagy-Britannia után egész Európában, végül az 1960-as évekre meghódította az egész világot. A rockzene alapvetıen az Amerikai Egyesült Államokban született, ahol a behurcolt fekete rabszolgák zenéje a blues keveredett az európai telepesek fıleg country stílusú zenéjével. Mindez ráadásul egy technikailag és társadalmilag rohamosan változó környezetben történt. Elvis Aaron Presley amerikai énekes, zenész és színész. Mint kulturális ikon, Elvis, a Rock 'n' Roll királya, vagy a Király néven is ismerik.
Elvis Presley Tupelóban született 1935. január 8-án, Gladys Love Smith és Vernon Elvis Presley gyermekeként. Ikertesvére, Jessie Garon halva született. 1948-ban Memphisbe költöztek. Elvist gyerekkorában sokat csúfolták érdekes hajviselete miatt, melyet már akkor "belıve" hordott. 12 évesen kapta elsı gitárját édesanyjától. Elsı lemeze 1956-ban jelent meg, mellyel azonnal elsöprı sikert aratott. Az embereknek rendkívül tetszett Elvis zenéje, mellyel egy új mőfajt teremtett: a Rock and Rollt. Elvis 1977. augusztus 16-án szívroham következtében hunyt el, a mentısök már nem tudták megmenteni az életét. Milliók zarándokoltak el temetésére Memphisbe, amelyen Jimmy Carter elnök is beszédet mondott. Az USA államaiban félárbócra eresztették a lobogókat.
A ’90-es évek nagy sikerő rock zenekarai: a Guns’n’ Roses és a Metallica
Popzene leggyakrabban használt összefoglaló kifejezés a könnyőzene, illetve a szórakoztató zene modern stílusirányzataira. Nem tartozik a fogalma alá: • • • •
A dzsessz, de a határterületen a jazz-rock (pl. Herbie Hancock) igen; A népzene, de a folknak nevezett irányzat (pl. Joan Baez, Bob Dylan korai számai) igen; A blues, de bizonyos irányzatai (pl. R & B) igen; A klasszikus zene átdolgozása általában (pl. Swingle Singers), de bizonyos feldolgozások (pl. Bartók Béla Allegro barbaro címő mőve vagy Muszorgszkij Egy kiállítás képei címő ciklusa az Emerson, Lake and Palmer elıadásában (Pictures at an Exhibition), vagy akár Johann Sebastian Bach mőveinek elemei a Procol Harum vagy az Ekseption elıadásában) igen.
A popzene kialakulása Amerikában A popzene a 20. század ötvenes éveiben, a rock and roll kialakulásával az Egyesült Államokban létrejövı szórakoztatóipari ág, a popkultúra része és paradox módon annak létrehozója. Újdonság, hogy a gyártás, a terjesztés, az eladás szakaszában egyaránt minden addiginál tudatosabban számol a lehetséges célcsoport(ok) gyorsan változó igényeivel, mi több, igyekszik formálni azt. A popzene a fiatalokat is komoly szokásokkal rendelkezı, addig nem látott keresletet generáló fogyasztóknak tekintette, átalakítva ezzel az addig csak felnıttekre alapozott szórakoztatóipart. A kifejezés utal a populuxe-ra is, amely az Amerikai Egyesült Államokban az 1950-es évek elejétıl az 1960-as évek elejéig vezetı stílusirányzat volt és amely az ipari formatervezés és az ergonómia eredményeinek elterjesztésével elérhetı áron, korszerő árukhoz kívánta juttatni a kisembert is. Michael Jackson Michael Joseph Jackson (Gary, Indiana, USA, 1958. augusztus 29.) amerikai popénekes, elıadómővész, pop ikon. Három gyermeke van: Michael Joseph Jackson Jr. (Prince néven ismert), Paris Michael Katherine Jackson, és Prince Michael Joseph Jackson II (Blanket néven ismert)
Sokgyermekes családban nıtt fel, nyolc testvére közül négy fivérével pályája kezdetén Jackson Five néven lépett fel, majd késıbb a The Jacksons néven. Leánytestvérei közül a leghíresebb a húga, Janet Jackson, de két nıvére, Rebbie és LaToya is több albumot megjelentett. Az utóbbi években egészsége stabilizálódott, jó fizikai állapotban van újra. Korábban számos plasztikai mőtéten esett át. Bıre kifehéredését az énekes vitiligo nevő betegsége okozza. Hosszú ideig barátságot ápolt Liz Taylor színésznıvel. Excentrikus viselkedése közfigyelmet keltett (pl. egy videofelvétel, amelyen egy kislány nyers tojást tör össze az énekes fején). Kétszer is pedofíliával vádolták meg. Az elsı alkalommal, 1994-ben peren kívül megegyezett vádlójával, Jordan Chandlerrel, így az ügy nem került bíróság elé. A második alkalommal, 2005-ben – amikor Gavin Arvizo megrontásával vádolták – az esküdtszék felmentette az összes vádpont alól. Gavin Arvizo édesanyját azóta letartóztatták több rendbeli csalás vádjával, tehát a Michael Jackson elleni per célja is csak a pénzszerzés volt. Azóta Michael stúdióban van, legújabb Akon-al közös duettje a Hold My Hand a legkeresettebb dalok között van az internetes portálokon. Idén, 50. születésnapja alkalmából pedig sokak szerint új lemezt fog kiadni, és újra világ körüli turnéra indul legendás színpadi elıadásával!
Bad (1987)
Thriller (1982)
Dangerous (1991)
Rap A rap egy, a 20. században létrejött könnyőzenei irányzat. Jellemzıje az elektronikus, monoton zene, és a jellegzetes ének-, és beszédstílus. Korántsem igaz, hogy a rap monoton beszéd lenne, hiszen a ritmika, a rímek, a sebesség és a hangsúlyok sokat számítanak. A rap történetileg három zenei stílusból merítkezik: a jazz, a funky és a jamaicai négerek zenéjébıl fejlıdött ki. A kezdet A Hip Hop igazi atyja Robert Moses. İ volt azaz ember, akinek terve szerint egy Manhattant körülvevı autópálya épült volna érintve az elıvárosokat így Bronxot is. Ekkor Moses egy tollvonással 60.000 olasz és zsidó családot kényszerített az elıvárosokba költözéshez. Helyüket az afro-amerikai és Puerto-Rico-i családok vették át. Moses 20-25 emeletes torony parkot álmodott meg, amely akár több száz lakást is magába foglalhatott. Bár ez mind szépen hangzott, de a gond ott kezdıdött, hogy a zsidó és olasz családok nem csak vagyonaikat, hanem munkahelyüket is magukkal vitték. A '70-es évek közepére 600.000 ipari munkahelyet veszített és több mint 40% elvándorolt. A fiatalok körében a munkanélküliség a 60 néhol a 80%-ot is elérte. Ez egy sajátos iparágat szült. A ház tulajdonosok összefogtak és a lepusztult
házakat felgyújtották, így mindenki jól járt. Ez olyan méreteket öltött, hogy 1973 és 1975 között 33.000 tőz esetet jelentettek Bronxból. A kiégett épületeket tulajdonukba vették a bandák - amelyek már a '40-es években megjelentek - és a drogosok. Dél-Bronx egy háborús övezetre hasonlított, ahol házakat, háztömböket uraltak a bandák. Többek közt a Savage Skulls, Savage Nomads vagy a Ghetto Brothers uralták az utcákat. Néha elég volt egy rossz utcába fordulni vagy rosszat mondani és az illetı életébe került. A bandák kedvenc idıtöltése egymás gyepálása vagy ártatlanok kirablása volt. A három keresztapa A nehéz körülmények jó táptalaja egy új kultúrának a születéséhez. A blues a rabszolgasors miatt fejlıdött ki, a jazz a faji elnyomás miatt és a hip hop is ezen a táptalajnak köszönheti megszületését. Afrika Bambaataa szerint a hetvenes évekre az emberek, fıleg a nık belefáradtak a bandákba, a folyamatos háborúzásba, a növekvı kábítószerezésbe. Az önkifejezés új útjait próbálták felfedezni. Pár ember azt mondta: elég ebbıl az értelmetlen erıszakból, a pusztításból, és megpróbáltak valami pozitívat alkotni. Amikor a hip-hop születésérıl beszélünk, három embert szokás a „keresztapákként” emlegetni: Afrika Bambaataát, Kool Hercet és Grandmaster Flasht, és széles körben elfogadott 1973, mint az új kultúra születési éve. Az 1980-as évek A következı fontos állomás 1983. Ekkor adta ki a Run D.M.C. az "It's Like That" címő kislemezüket, ami forradalmat indított el. Ez után az 1986-os „Raising Hell” követte, amint megtalálható az Aerosmith-szel közösen felvett számuk. Ez az album hozta meg az igazi sikert a Run D.M.C.-nek és a hip hopnak. A sikerhez nagy köze volt az MTV Yo és MTV Raps! címő csak a Hip Hop zenével foglalkozó mősoroknak is, amelyek 1986-ban indultak. A csapat alapító tagját Jam Master Jayt 2002. október. 30-án meggyilkolták az Aerosmith és Kid Rock-kal közös turné befejezése után. A RUN-D.M.C., azaz Joseph "Run" Simmons, Darryl "DMC" McDaniel és Jason "Jam Master Jay" Mizell - teljesítménye példátlan:
● Az elsı rap zenekar #1 helyezéssel az R&B album charton ● Az elsı rap zenekar a Top10ben a pop album charton ● Az elsı rap zenekar RIAA arany, platina és többszörös platina
albumokkal ● Az elsı rap zenekar a Rolling Stone magazin címlapján ● Az elsı Grammy Awardra jelölt rap zenekar ● Az elsı rap videoklip az MTV-n ● Az elsı rap formáció a Saturday Night Live címő mősorban ● Az egyetlen rap elıadó az 1985-ös Live Aid-en ● Az elsı rap zenekar, amely sporttermékek gyártójával kötött szerzıdést
Beastie Boys
Public Enemy
Akiket utánuk érdemes még megemlíteni az a Beastie Boys, az elsı fehér csapat. Kezdetben gátlástalan idiótizmusukkal, késıbb kifinomultabb szövegelési és zenei technikájukkal hódítottak. A csapat 1981-ben 4 taggal alakult, de hamar 3 tagúra apadt. A hírnevet az 1986os Licensed to III volt. Ezt 1989-ben követte a Paul's Boutique, 1992-ben Check Your Head, a '94-es III Communication, a '98-as Hello Nasty és a 2004-es To the 5 Boroughs. Utánuk a '80as évek talán legextrémebb csapata – akiknek munkássága már átnyúlik a '90-es évekbe - a Public Enemy. A csapat nem csak egy szimpla RAP együttes volt, hanem szövegeik nagyon komoly mondanivalót hordoztak magukban. Általában politikai szövegeik voltak. Ezek mellett senki nem tudott szó nélkül elmenni, még ha valaki utálta is ıket, de ez leginkább Amerikára vonatkozott. Az 1990-es évek A '90-es években olyan elıadók/csapatok léptek elı a RAP árnyékából, mint Snoop Dogg, Dr. Dre, NAS, NWA, Bone Thugs-N-Harmony, 2Pac, Notorius B.I.G., Wu-Tang Clan, Cypress Hill, Ice Cube, Ice-T, Redman és még rengetegen. Többeket ki lehetne emelni, de most csak a Wu-Tangget fogom. Kezdjük a Wu-Tanggel, amely talán a Hip-Hop történetének legnagyobb családja, hisz durván 40 fıt számlál. Eredetileg 9-en alapították az együttest, név szerint: Masta Killa, Method Man, Genius / GZA, U-God, Inspectah Deck, Shallah Raekwon, Ghostface Killah, RZA / Prince Rakeem és Ol' Dirty Bastard. A Wu-Tang név eredete egy Shaolin kung-fu sorozatból ered, ugyanis mind a 9 tag ennek a harcmővészeti és filozófia elkötelezett követıi. Zenéjük elég egyszerő: csupasz, kemény ütemeket, szürreális és fenyegetı hangmintákat tartalmaz.
Tupac Shakur
Wu-Tang Clan
G-Unit A G-Unit egy amerikai hip-hop együttes, amely New York-ra "orientált". A band mixtapejeivel emelkedett ki, valamint Beg for Mercy albumával. A G-Unit-ot mondják: Gorilla-Unitnak, Guerilla-Unit-nak, valamint Gangsta-Unit-nak is. Tagjai: 50 Cent, Tony Yayo, Lloyd Banks
50 cent
G - Unit
G-Unit Records A G-Unit Records egy 2003-ban alapított amerikai lemezkiadó, amely 50 Cent és managare, Sha Money XL tulajdonában van. A cég az Universal Music Group's Interscope Records tagja. Székhelye Rochester, New York. 50 Cent, a Get Rich Or Die Tryen' lemeze után egyre nagyobb sikereket ért el, ezért Dr. Dre felajánlotta neki, hogy dolgozzon együtt és vegye be a csapatába The Game-t. A nagy sikerő lemezek sora után több nagy rapper és mővész is csatlakozott a kiadóhoz, mint Mobb Deep, a M.O.P., Spider Loc, Lil' Scrappy, Olivia, Young Hot Rod, Mazaradi Fox, Nyce vagy éppen ,Ma$e.
Amerika kedvenc sportjai
A jégkorong - National Hockey League A National Hockey League (NHL) (franciául Ligue Nationale de Hockey (LNH)) az északamerikai jégkorong ligák legfelsı osztálya, a világ legerısebb jégkorong ligája, a nagy északamerikai profi sportligák egyike. Az NHL két 15 csapatos konferenciára oszlik, ezek további három divízióra, amelyek 5-5 csapatot foglalnak magukba. A ligát 1917-ben a kanadai Montrealban alapították. Akkor még csak négy csapat alkotta, de az idık folyamán jelentıs fejlıdésen ment keresztül. Ma a ligát 30 csapat alkotja, ezek közül 24 amerikai, 6 kanadai. A 2004-05-ös lockout után a liga helyzete rendezıdött, és mind anyagilag, mind nézettség szempontjából megerısödött. A bajnokság legtöbb játékosa kanadai származású, ami annak köszönhetı hogy Kanada a hoki ıshazája, ahol a sportág nemzeti sportnak számít. Az elmúlt 25 évben az NHL nyitott az európai tehetségek felé, így egyre több európai játszik a ligában (fıleg csehek, finnek, svédek és oroszok), akik szép sikereket érnek el.
Csapatok Az NHL-t 1917-ben alapították, mindössze négy csapattal. Az idık folyamán a csapatok létszáma növekedett, de más változások is történtek, sok megszőnt vagy átköltözött más városba. Ma már 30 csapat alkotja az NHL-t, ezek közül 24 csapat található az USA-ban és hat Kanadában. A csapatok között a Montreal Canadiens a legsikeresebb a maga 24 Stanley Kupa gyızelmével. Összehasonlítva ezt a teljesítményt a többi nagy sporttal, az USA-ban csak a New York Yankees nyert több bajnoki címet (kettıvel). A második legsikeresebb csapat a Toronto Maple Leafs 13 kupával, de 1967 óta nem nyertek. Az amerikaiak közül a Detroit Red Wings a legsikeresebb 11 gyızelemmel.[14] A leghosszabb kupagyızelmi sorozatot a Canadiens érte el: 1956 és 1960 között ötször diadalmaskodtak.[15] A liga két konferenciára oszlik: egy keletire és egy nyugatira. A két konferencia további három divízióra oszlik, a divíziókban pedig öt csapat található. A jelenlegi rendszer gyökerei az 1998–99-es szezonig nyúlnak vissza, amikor újabb két divíziót alapítottak, és így lett meg a mai hat. A 2000-01-es szezonban csatlakozott a ligához a Minnesota Wild és a Columbus Blue Jackets, így lett meg a mai összesen 30 és a divíziónkénti öt csapat. Az amerikai foci - National Football League A National Football League (NFL) a legnagyobb amerikaifutball-szövetség az USA-ban. 1920-ban alakult meg American Professional Football Association néven. Mai nevét 1922. június 24-én vette fel. A világ legnézettebb bajnoksága, 2005-ben az átlagos mérkızésenkénti nézıszám 67 593 volt, ami 30 000-rel nagyobb, mint a második helyet elfoglaló Bundesligáé volt abban az évben.
A bajnokságában 32 csapat vesz részt. A bajnokság két fı konferenciából áll, az AFC-bıl (American Football Conference), és az NFC-bıl (National Football Conference). Ezeket 4 további csoportra osztják (Észak, Dél, Kelet, Nyugat), így egy csoport 4 csapatból áll. 2 fı szakaszra különíthetı el a bajnokság, a 17 fordulós alapszakaszra, illetve a 4 fordulós rájátszásra a legjobb 12 csapat között. A bajnokság döntıje a Super Bowl, amelyet az AFC, és NFC konferenciabajnokai játszanak egymás ellen. A Super Bowl után egy héttel rendezik az „All-Star gálát” (1980 óta Hawaii-on), ami a Pro Bowl névre hallgat. 1994 óta az NFL-ben ún. fizetési sapka (salary cap) van érvényben, ami azt jelenti, hogy a játékosok összfizetése egy csapaton belül nem haladhat meg bizonyos összeget. Ezt a „sapkát” egy bonyolult formula alapján számolják ki, mely az elızı évi bevételeken alapul. Ez folyamatosan növekvı tendenciát mutat, 2003-ban 75,082, 2004-ben 80,582, 2005-ben 82,5 millió dollár volt a határ. A 2006-os szezonra ez számottevı növekedést mutatott, 102 millió dollár lett az összeg.
A rendszernek természetesen megvan az elınye, és a hátránya is. A fı elıny elég nyilvánvaló: nem fordulhat elı, hogy a gazdagabb csapatok felvásárolnak rengeteg nagy sztárt (mint azt az európai labdarúgásban a Real Madrid, vagy a Chelsea teszi), mert egyszerően nem képesek annyit költeni fizetésekre. Ezáltal fennmarad az egyensúly a csapatok között, nem alakulnak ki tartós egyeduralmak. Jó példa ennek ellenkezıjére a Major League Baseball, az NFL baseball-beli megfelelıje, ahol nincs salary cap, és pár csapat, többek között a New York Yankees (198,7 millió dollár a játékosok összfizetése, 78,6 millióval több, mint a második „legköltekezıbb” csapatnál), vagy Boston Red Sox dominálja a ligát. Egy NFL játékos minimális fizetése 260 000 dollár az elsı évében, a másodikban 305 000, majd folyamatosan nı, egészen 765 ezerig 10 év tapasztalat után. Fontos kiemelni a minimális szót, mivel a minimumot a tartalékok közül is csak a leggyengébbek kapják, a többiek ennél lényegesen jobban keresnek, például Donovan McNabb, a Philadelphia Eagles quarterbackje 2002-ben 15 389 225 dollárt keresett mindenféle bónusszal együtt. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb játékos jóval többet keres szponzori pénzekbıl, reklámszerzıdésekbıl, mint a „rendes” fizetésük által. A baseball – National Baseball A baseball (ejtsd: „bézból” a.m. „bázislabda”) két csapat által játszott labdajáték. A játék során a pitcher névre hallgató labdadobó egy ökölnyi mérető labdát hajít a másik csapat
játékosa felé, akinek azt egy ütıvel kell megütnie. A játék pontozása futásból és a játékterületen található jelzések (bázisok) megérintésébıl adódik. Magát a labdát baseball labdának hívják. Az amerikai angolban a a baseball-t még hardball-nak, azaz „kemény labdának” is hívják. A játék egyik variánsát softball-nak nevezik, ami nagyjából a baseball szabályait követi, de a pl. puhább és nagyobb labdával játsszák (innen az elnevezés, ami magyarul „puha labdát” jelent), illetve a labdát is mindig alulról dobják.
A baseball ötvözi a csapat és az egyéni sportokat. Egy-egy játékos védekezésben nem számíthat társai közvetlen segítségére, egyedül kell megoldania a feladatát. A többiek ilyenkor a jó helyezkedésre figyelnek, hogy társuk a védekezés után megjátszhassa ıket a labdával. Ütésnél szintén egyedül kell teljesíteni, senki nem tud érdemben segédkezni. Ám vannak helyzetek, mikor egy ütıjátékos pl. feláldozza magát a csapatért, (buntol) ilyenkor a csapattárs következı bázisra juttatása a legfıbb cél. A kosárlabda – National Basketball Association A National Basketball Association vagy NBA (Nemzeti Kosárlabda Szövetség) a világ legjelentısebb férfi kosárlabdabajnoksága.
A ligát New Yorkban alapították 1946. június 6-án Basketball Association of America (BAA) (Amerikai Kosárlabda Szövetség) néven. Jelenlegi nevét a rivális National Basketball League-gel (Nemzeti Kosárlabda Liga) való egyesülés után kapta. A liga nemzetközi és belsı hivatalait a New York-i központból irányítják. Az NBA egy-egy idénye két részbıl áll, az alapszakaszból és a rájátszásból.
A nagyvárosok
New York New York (hivatalos nevén City of New York) az Amerikai Egyesült Államok legnépesebb és az amerikai kontinens harmadik legnépesebb városa. Az országon belül és világviszonylatban is az egyik legjelentısebb politikai, üzleti és kulturális központ. Több félszigeten és szigeten, illetve részben a szárazföldön fekszik az Atlanti-óceán nyugati partján; területe 800 km², lakossága 8 158 000 fı (a New York-i agglomeráció népessége majdnem 19 millió fı).
Az azonos nevő tagállamban található, a tıle való megkülönböztetés végett hívják még New York City-nek, illetve (az állam megjelölésével) New York, New York-nak. Közkedvelt elnevezése még a Big Apple (Nagy Alma). 2003. évi bruttó bevétele 488,8 milliárd dollár volt, amivel a városok rangsorában az elsı helyre került; az USA-tagállamok közül csak ötnek volt nagyobb bevétele, sıt a világ országai közül is csak tizenötnek. Története Az európai telepesek érkezése elıtt a mai New York körüli területeket a lenape (más néven delaware) indiánok különbözı csoportjai lakták (manahattoes, canarsies és raritan). 1524-ben Giovanni da Verrazzano volt az elsı európai, aki kikötött a majdani város helyén. İt Henry Hudson követte 1609-ben. Hudson expedíciója után, 1626-ban egy holland szırmekereskedelmi állomás jött létre Manhattan déli csücskén, Új-Amszterdam (Nieuw Amsterdam) néven (magát a gyarmatot Új-Hollandiának hívták). Ugyanebben az évben történt, hogy Peter Minuit egész Manhattant és a mai Staten Islandet megvette az algonkinoktól néhány árucikkért. A telep benépesítésében ezután nagy szerepe volt az Európából menekült hugenottáknak.
Városrészei A New York-iak a várost gyakran „az öt kerület”-ként (the Five Boroughs) emlegetik, mivel a „város” (the City) szót Manhattanre használják; a többi városrész összefoglaló neve „a külsı kerületek” (the Outer Boroughs). Ugyanakkor a New York City kifejezés az egész várost jelenti. • • • • •
Manhattan (New York County, lakossága 1 564 798 fı) Bronx (The Bronx) (Bronx County, 1 363 198 fı) Brooklyn (Kings County, 2 472 523 fı) Queens (Queens County, 2 225 486 fı) Staten Island (Richmond County, 459 737 fı)
Színházak és elıadótermek A New York-i színházi negyed a Times Square környékén található, Manhattan Midtown nevő részén. Tízezreknek ad munkát, és – mivel egy broadwayi elıadás megtekintése sok turista programjának is része – jelentıs bevételt hoz a városnak. A közismert Broadway-színház megjelölés nem csak a Broadwayen lévı intézményeket jelöli, hanem a 39 nagyobb (legalább 500 férıhelyes) színházat (melyeknek valójában csak kis hányada található a fıútvonalon). Az ún. Off-Broadway színházak 100-500 férıhelyesek, kisebb költségvetéső és kisebb érdeklıdésre számot tartó, gyakran kísérleti darabokat játszanak, de több itt bemutatott mő átkerül a nagyobb színházakba is. Az Off-Off-Broadway színházak közönsége legfeljebb száz fıs, az ezekben játszó színészek többsége amatır. A leghosszabb ideig mősoron lévı darab Andrew Lloyd Webber Macskák címő musicalje volt, amelyet 1982 és 2000 között 7485 alakalommal játszottak a Winter Garden Theaterben.
A Radio City Music Hall
A Carnegie Hall
A koncerteknek, opera-, tánc- vagy más elıadásoknak otthont adó intézmények között a legnagyobb a Lincoln Center for the Performing Arts, melynek épületegyüttesében tizenkét társulat mőködik (pl. a New York-i Filharmonikusok, a Metropolitan Opera, a New York City Opera, New York City Balett és a Jazz at Lincoln Center). Ismertebb elıadótermek még: a Carnegie Hall, a Radio City Music Hall és a Brooklyni Zeneakadémia. Múzeumok
New York legismertebb szépmővészeti múzeumai a Metropolitan Museum of Art, amely a régebbi korok és a Modern Museum of Art, valamint a Guggenheim Museum, amelyek a 20. század mővészetét mutatják be. A természettudományi múzeumok közül a legnagyobb az American Museum of Natural History, a hozzá tartozó Hayden Planetáriummal.
A New York-i Guggenheim Múzeum
Sok kisebb, egy-egy szőkebb területtel foglalkozó győjtemény is található a városban, mint az El Museo del Barrio, mely a latin-amerikai kultúrákkal, vagy a Cooper-Hewitt National Museum of Design, mely a formatervezéssel kapcsolatos kiállításoknak ad helyet. Az Ötödik sugárút egy mérföldnyi szakaszát az ott lévı számos múzeum miatt Museum Mile-nak nevezik. Televízió és film Hollywood létrejötte elıtt itt volt az amerikai filmgyártás központja; a queensi KaufmanAstoria stúdiót már a Marx testvérek és W.C. Fields is használta. Napjainkban Los Angeles után a második legmagasabb bevételt termelı filmipar a New York-i. Az USA négy legnagyobb televíziócsatornájának (ABC, CBS, Fox Network és NBC), valamint a Music Televisionnek és az HBO-nak is New Yorkban van a székhelye. A város hivatalos tévécsatornája az NYC TV, melyet az NYC Media Group mőködtet. Gazdaság New York kialakulásának és kezdeti fejlıdésének fontos tényezıje volt a Hudson folyó torkolatában kialakult öböl, mely kiváló kikötıként szolgált. Jelentısége és két vetélytársával, Bostonnal és Philadelphiával szembeni elınye tovább nıtt, amikor 1819-ben elkészült az Erie-csatorna. A régi kikötı a Manhattan déli csücskének Long Island felıli oldalán lévı South Streetnél volt, ma már nem használják. Az 1950-es évektıl a forgalom jórészt a New Jersey-i Port Newark-Elizabeth Marine Terminalra tevıdött át; a kereskedelem és a szolgáltató szektor azonban továbbra is New York gazdaságának legmeghatározóbb területei.
A New York-i tızsde (The New York Stock Exchange)
Az ipar a 19. század közepén jutott egyre fontosabb szerephez, legjelentısebb ágazata a textilgyártás volt; a 20. század végére azonban a megnövekedett telekárak miatt az ipari létesítmények száma csökkenni kezdett.
New York a világ egyik legjelentısebb és valószínőleg legismertebb pénzügyi központja, a Wall Street legalább annyira a város szimbólumának számít, mint a Szabadság-szobor. Több tızsde is itt található (NYSE – New York Stock Exchange, NASDAQ – National Association of Securities Dealers Automated Quotations, AMEX – American Stock Exchange, NYMEX – New York Mercantile Exchange, NYBOT New York Board of Trade). New York a székhelye olyan világszerte ismert cégeknek is, mint pl. Avon, Estée Lauder, Pfizer, Reuters, Sony Music Entertainment, Time Warner. (Teljesebb lista az angol Wikipédiában.) Az országban itt található a legtöbb médiacég és kiadóvállalat; a manhattani Madison sugárút az amerikai reklámipar, a Hetedik sugárút pedig a szépségipar központja. A Fortune magazin 500-as listáján szereplı amerikai cégek közül a legtöbb New York-i. Los Angeles Los Angeles (spanyolul: Los Ángeles, /los.ˈaŋ.xe.les/) (teljes formájában: El Pueblo de Nuestra Señora la Reina de los Ángeles del Río de Porciúncula, magyarul: „A mi úrnınknek, az Angyalok királynıjének faluja a Porciúncula folyón”), röviden L.A., népesség szerint az Amerikai Egyesült Államok második legnagyobb városa. Fontos gazdasági és kulturális központ, a világ szórakoztatóiparának egyik legfontosabb fellegvára.
A várost hivatalosan 1850. április 4-én alapították, lakossága ekkor mindössze 1610 fı volt, ez lett egyben Los Angeles megye székhelye is. A 2000-ben végzett utolsó teljes körő népszámlálás adatai szerint lakosainak száma 3 694 820, 2005. május elsején hivatalos becslés szerint 3 957 875. Az teljes agglomeráció (Metropolitan Area) lakossága 17 545 623. A város földrajzi értelemben is nagy, hiszen több mint 1200 km²-t foglal el, ezzel nagyobb New Yorknál és Chicagónál is. Los Angeles kétszer,
1932-ben és 1984-ben adott otthont Nyári Olimpiai Játékoknak, utóbbi „csonka olimpia” volt, a politikai feszültségek miatt a Szovjetunió kezdeményezésére a legtöbb kelet-európai ország, így Magyarország sem vett részt rajta.
Lévén az Egyesült Államok egyik legnagyobb bevándorlási központja, illetve a homoszexuálisok egyik státuszvárosa, etnikailag és kulturálisan rendkívül sokszínő. A város számos önálló kerületre oszlik. Legtöbbjének neve azokból a falvakból származik, amelyet bekebelezett a növekvı város. Számos terület neve jelöl domborzati elemeket, fıbb utcákat, néhány területet pedig a fejlesztık, építık neveztek el. Bár az elnevezések nem hivatalosak, mégis fontosak az ott lakóknak mind tájékozódási, mind kulturális és gazdasági szempontokból. A fontos útvonalakon sok tábla hivatkozik ezekre az elnevezésekre, a gyakorlat évtizedekre nyúlik vissza. 1999-ben hoztak létre helyi önkormányzatokat, ezek területe viszont sok helyen eltér a hagyományoktól. Kalifornia más részeihez hasonlóan Los Angeles is gyakran van kitéve földrengéseknek, elsısorban a Szent András-törésvonal és két kisebb dél-kaliforniai törés, a San Jacinto és a Banning közelsége miatt. A rengések többsége jelentéktelen, de a történelem során számos komoly földrengés is megrázta a térséget. Legutóbb az 1994-es Northridge-i, ennek központja a San Fernando völgy északi részén volt. A jelentıs érzelmi megpróbáltatások mellett dollármilliárdokban mérhetı károkat okozott a dél-kaliforniaiaknak. Korábban 1987-ben és 1971-ben jegyeztek fel jelentısebb rengéseket. A 2000-ben készült hivatalos népszámlálás adatai szerint 3 694 820 lakos, 1 275 412 háztartás és 798 407 család élt a városban. A népsőrőség 3041,3 fı/km² 1 337 706 lakóépület található a területen, átlagosan 1101,1 db/km² A lakosság etnikai megoszlása: 46,93% fehér, 11,24% afro-amerikai, 0,8% ıslakos (indián), 9,99% ázsiai, 0,16% csendes-óceáni, 25,7% egyéb etnikum és 5,18% két- vagy több etnikumúnak vallotta magát. 46,53% vallotta magát (bármilyen etnikumú) Hispán/Latino származásúnak. Az átlag életkor 32 év. Az egy háztartásra jutó átlagjövedelem $36 687, ugyanez egy családra számítva $39 942. 2 182 114 lakos született az Egyesült Államokban, ebbıl 1 485 576 Kalifornia államban, 663 764-en más amerikai államban és 31 792-en az ország külbirtokain (Puerto Rico, Guam, Virgin-szigetek vagy Mariana-szigetek)
Az 1 512 720 külföldi születéső lakos közül 100 252 európai, 376 767 ázsiai, 20 730 afrikai, 4104 óceániai, 996 996 latin-amerikai és 13 859 észak-amerikai. A külföldön születettek közül 569 771 fı 1990 és 2000 márciusa között érkezett az országba, 509 841-en amerikai állampolgárok, a másik 1 millió fı nem. A város lakosait "Angelenos"-nak hívják, L.A. egy igazi világváros, az egyik legnagyobb és legváltozatosabb közösség a Földön. Különösen gyorsan növekszik a latin és az ázsiai közösség, utóbbiból itt található a legnagyobb az országban. Szülıhelyétıl távol egy városon belül itt él a világon a legtöbb örmény, kambodzsai, filippínó, iráni, guatemalai, izraeli, japán, koreai, salvadori, thai, mexikói és nem utolsósorban magyar. Kb. 140 nemzet lakosai élnek Los Angelesben, összesen legalább 224 különbözı nyelvet beszélnek. Jelentıs etnikai enklávéi vannak a kínaiaknak (Chinatown) ezenkívül a koreaiaknak, indiaiaknak, van Kis-Örményország, hasonlóan a filippínó és etióp csoportokhoz. Mővészetek és szórakozás Los Angelest tartják a világ szórakoztatóipari fıvárosának, a belvárostól ÉNY-ra esı Hollywood városrész neve világszerte egyet jelent a filmgyártással. Az országon belüli kulturális fıvárosi címen New Yorkkal osztozik. A szórakoztatóipar legfontosabb ága a filmgyártás, de fontos zenei, képzımővészeti és építészeti centrum is. Hollywood
Hollywood Los Angeles városrésze, Kalifornia államban, az Amerikai Egyesült Államokban található. Kialakulásának helye egyáltalán nem véletlen. Táji háttere, épített környezete a világ minden álmának, kitalált történetének megfelelı helyszínt ad. Volt és van itt minden: a svájci Alpokra hasonlító hegyek, szaharai sivatag, angliai rét, trópusi dzsungel. Hatalmas díszletvárosában pedig felépítették az amerikai kisvárost, az angliai kiskocsmát, a bajorországi teret, a párizsi bisztrót, az olasz pizzériát – akár egy háztömbön belül. A film-, tévé,-hang- és technikai stúdiók szervezetten látogathatók is. A nyitott trolikkal érkezıket végigvezetik ezeken – és beavatják a régebbi és jelenlegi felvételek rejtelmeibe. Trükkfelvételek segítségével láthatják kedvenc sorozatuk fıszereplıit. Átélhetik az összes lavinát, vízözönt, vagy őrhajós inváziót, amit valaha is láthattak a mozikban. A filmes
helyszín azonban ma már fıleg mást jelent Hollywoodban. Például, a Titanic katasztrófáját felidézı film tomboló, pusztító, félelmetes tengeri viharát számítógépen szimulálták. Beverly Hills az Amerikai Egyesült Államokban, Kalifornia államban, Los Angeles megye északi részén található város. Beverly Hillst és a szomszédját, West Hollywoodot teljesen körülveszi Los Angeles városa. A város egyike a Bel-Air, Holmby Hills és Beverly Hills városok által alkotott "Platina Háromszög" elnevezéső területnek, amely gazdagságáról vált híressé. A 2006-os felmérések szerint a város lakossága 34 980 fıt számlál. Beverly Hillst északról Bel-Air városa és a Santa Monica-hegység határolja. Keletrıl Los Angeles (Carthay és Fairfax kerületek), délrıl pedig Los Angeles Beverlywood kerülete. Beverly Hillsben találhatóak Los Angeles megye és talán az USA legnagyobb házai. A városban híres luxus kivitelő, illetve elegáns és modern kivitelezéső otthonokon keresztül, a kisebb bérházak is elıfordulnak. A városban a családok átlagjövedelme 87 000 dollár. 2007-ben a Coldwell Banker ingatlan-tanácsadó cég szerint Beverly Hills ingatlanpiaca volt a legdrágább az Egyesült Államokban, a helybéli otthonok árának középértéke meghaladta a 2,2 millió dollárt. Beverly Hills-ben játszódik az egyik animált rajzfilmsorozat, a Totally Spies. Hollywood Walk of Fame
Egy együttes játszik a sétányon (2006. április 21.)
Tapsi Hapsi,a rajzfilmsztár csillaga
Tapsi Hapsi (Bugs Bunny) csillaga, aki minden idık egyik legismertebb rajzfilmfigurájává vált az idık során, eredetileg a Warner Brothers stúdiójából került ki A Hollywood Walk of Fame (Hollywoodi hírességek sétánya) a szórakoztatóipar hírességeinek nevét megörökítı utcaszakaszok (pontosabban az ott található, csillagdíszítéses járdák) győjtıneve Los Angeles Hollywood negyedében. A sétány központja a kelet-nyugati irányú Hollywood Boulevard és az északról délre futó Vine Street keresztezıdése. A keresztezıdéstıl kiindulva, a két utcán a négy égtáj felé húzódnak (helyenként az utca mindkét oldalán) a csillagos burkolólapokkal dekorált járdák, jelenleg (2008. május) a következı határokkal:
• •
a Vine Streeten déli irányban (375 méter hosszan) a West Sunset Boulevard-ig, északi irányban (230 méter hosszan) a Yucca Streetig; a Hollywood Boulevard-on nyugati irányban (1700 méter hosszan) a North La Brea Avenue-ig, keleti irányban (400 méter hosszan) a North Gower Streetig.
A sétányon jelenleg már több mint 2000 név szerepel, ami természetesen idırıl idıre bıvül. Ha egy sztár jelentıset tett, alkotott a szórakoztatóiparban, egy csillagot kap a sétányon. Az elsı csillag 1960. február 9-én került fel, Joanne Woodwardot illette. Pillanatnyilag az utolsó csillag Cole Porteré, ez a 2338-ik a sétányon. Az álomgyár – Hollywood filmstúdiói Metro–Goldwyn–Mayer (röviden: MGM) egy médiatársaság, fı tevékenységi köre mozi- és televíziós filmek gyártása és forgalmazása. Ma az egyik legismertebb hollywood-i filmstúdiók egyike, a big five (nagy öt) csoport egyik tagja.
A cég 1924-ben a Metro Pictures Corporation (alapította: Richard A. Rowland és Louis B. Mayer 1916-ban), a Goldwyn Pictures Corporation (alapította: Samual Goldfish, Edgar és Archibald Shelwy 1917-ben) és az 1918-ban alapított Louis B. Mayer Pictures összeolvadásából jött létre. A stúdiónak az volt a módszere, hogy leszerzıdtetett magához jelentıs színészgárdát, közöttük Greta Garbo-t. A következı évtizedben a cég Arthur Freed producer Technicolor eljárással készített musiceljeivel vált híressé. Ugyanakkor megtartotta a nagy profitot hozó, alacsony költségvetéső sorozatfilmjeit, és útnak indította a Tom és Jerry rajzfilmsorozatot. Az 1960-as évek elején komoly anyagi problémákkal küszködött a stúdió. Elvétve azonban születtek kasszasikerek, például a 11 Oscar-díjjal kitüntetett Ben Hur remake 1959-ben. 1969-ben Kirk Kerkorian felvásárolta az MGM részvényeket. 1973-ban azonban az egykori stúdióóriás felhagyott a filmgyártással. Az 1980-as években a James Bond történetek tartották el a vállalatot. Kerkorian az anyagi gondok megoldásaként az MGM-et egy idıre átadta a CNN-hírcsatorna tulajdonosának, Ted Turnernek, akitıl késıbb visszavásárolta azt. A tranzakció során azonban feláldozta az MGM filmarchívumát, annak összes szerzıi jogával együtt, ezek már a TNT számára biztosítottak forrásokat. Az MGM/UA céget egy ausztrál televíziós társaság vásárolta meg, majd az 1990-ben egy olasz befektetınek adta el. 2005-ben a Sony és a Comcast Corporation megvásárolta az MGM-et 4,8 milliárd dollárért.
Warner Bros Entertainment céget a három fivér (Harry Warner (1881-1958), Albert Warner (1883-1967) és Sam Warner (1887-1927) közül az egyik az elnöki tisztet töltötte be, a többiek a forgalmazásért és a gyártásért feleltek. 1903-ban kezdték meg mőködésüket, de csak 1925-ben kezdıdött a Warners Stúdió szárnyalása, mikor a cég hajlandó volt kockáztatni a hangosfilm technológiájával. A Don Juannal már bemutatták s saját fejlesztéső vitaphone eljárásukat, ami néma film volt, de a kísérızenét már korongról játszották le. 1918-ban nyitották meg stúdiójuk kapuját a Sunset Boulevardon, Hollywoodban.
A Dzsesszénekes és a 1928-ban bemutatott New York fényei korszakalkotó munkáik voltak. Az utóbbi volt az elsı párbeszédes hangosfilm a világon. A negyvenes években több nagy sztár szerzıdtetése garantálta a stúdió sikerét. Animációs filmjeik az élvonalba tartoztak. A Tapsi Hapsi és társai még ma is rendkívül népszerő figurák. 1956-ban két Warner fivér eladta cégbeli érdekeltségét egy televíziós társaságnak. A hatvanas évek filmjei közül kasszasikereket a Nem félünk a farkastól és a Bonnie és Clyde jelentettek. 1967-ben Jack Warner értékesítette a még meglévı tulajdonrészét a Seven Arts vállalatnak. Ekkortájt készültek számos sikerfilmjeik, többek között az Ördögőzı, majd 1989-ben bemutatták a Batman címő filmsorozat elsı darabját, ami a filmtörténet egyik legnagyobb bevételét hozta meg a stúdió részére. Ugyanebben az évben a Warner fúziónált a Time sajtóbirodalmával, és létrehozták a világ egyik legnagyobb médiavállalkozását a Time Warner Company-t. A Warner Bros. birodalomba beletartozik a Warner Studios, Warner Bros. Pictures, WB Television, Warner Home Video, Castle Rock Entertainment, Turner Entertainment, Dark Castle Entertainment, DC Comics, és a Cartoon Network Studios – ami a Hanna-Barbera rajzfilmeken keresztül ismert. A 20th Century Fox cég William Fox filmszínházbirodalmából fejlıdött ki a Fox Film Corporation (alapítva: 1914) és a Twentieth Century Pictures egyesülésével. A két cég 1935. május 31-én olvadt egybe. 1927-tıl filmhangcsíkos technológiával készítette filmhíradóit. Charles Lindbergh óceán átrepülési kísérletét a Fox mutatta be hanggal kísérve hatalmas siker közepette. Alapítói Darryl F. Zanuck és Joseph M. Schenck voltak. Zanuck a legnagyobb sikereket a negyvenes években érte el technicolor musical-jeivel. 1947-ben forgatott Elia Kazan Úriemberek megállapodásával a kritikusok elismerését is kivívta a stúdió. Az 1963-ban forgatott Kleopátra megaprodukció megbukott. Zanuck visszatért a vállalathoz és a A muzsikai hangja két évvel késıbb óriási sikert aratott.
Ezek után ismét óriási anyagi veszteség érte a céget a Doktor Dolittle és a Hello Dolly címő alkotásokkal. A hetvenes évek végére már a csıd szélén táncolt a vállalat, Zanuck ismét távozott. Dennis Stanfill ült az elnöki székbe, aki az évtized végére sikerre vitte a Foxot. A MASH, a Francia kapcsolat és a Pokoli torony produkciókkal rendbehozták fizetési mérlegüket. 1977-ben már stabil anyagi fedezettel került mozikba a Csillagok háborúja, amely minden addigi bevételi rekordot megdöntött a világ filmgyártásának történelmében. 1985-ben Rupert Murdoch vásárolta fel a vállalatot és összevonta azt televízióhálózatával. A 90-es évekre az egyik legnagyobb hatalommal bíró film- és televíziós társasággá nıtte ki magát. A Columbia Pictures vállalat mőködésének elsı három évtizedében a cég elnöke Harry Cohn volt. Neki köszönhetıen még a gazdasági világválság idején is a Columbia nyereségesen mőködött. 1924-tıl a nemzetközi filmterjesztési hálózat kiépítésére koncentráltak és a nevüket kiegészítették
Columbia Pictures Corporation-ra. 1934-ben jelent meg Frank Capra Ez történt egy éjszaka címő filmje, amely tarolt az Oscar-díj kiosztón (az öt legfontosabb díjat hozta el) és a mozipénztárakban is. Anyagi sikereiket a harmincas években a B-kategóriás filmjeik hozták a western, az akciófilm és a sorozatok mőfajaiban. Legnagyobb csillaga Fred Astaire, partnernıje Rita Hayworth volt. İt követte Kim Novak. 1951-ben létrehozták televíziós
leányvállalatukat, a Screen Gems céget. Ezekben az években készült számos sikerdarabuk, többek között a Híd a Kwai folyón és a Most és mindörökké. A hatvanas években került moziba az Arábiai Lawrance, az Olivér és a Funny Girl. 1969-ben hatalmas nyereséggel zárták az alacsony költségvetéssel készült Szelíd motorosok címő produkciójukat. A hetvenes években nagy veszteség érte a vállalatot. A Coca Cola Company 1980-ban megvásárolta a stúdiót, majd azt 1988-ban továbbadta két külsı befektetınek. Ez idı alatt készült az Aranyoskám és a Szellemirtók címő sikerfilmek. 1989-ben a Tri Star Pictures céget a Columbia megvásárolta. 1991-tıl a stúdiót hivatalosan Sony Pictures Entertaintment-nek nevezik, de filmjei a Columbia/Tri-Star logó alatt futnak. Dream Works SKG A céget 1994-ben alapította Steven Spielberg, David Geffen illetve Jeffrey Katzenberg. Az SKG rövidítés hármójuk nevébıl származik. A vállalkozás filmgyártásra és filmforgalmazásra alapult. Saját filmjeit maga forgalmazza, bevételeit megosztja az alkotókkal és az összes alkalmazottjával. Elsı produkciójukat 1997-ben mutatták be a The Peacemaker címen Nicole Kidman és George Clooney fıszereplésével, amit 40 millió dollárból forgattak.
Ezt követte Spielberg történelmi filmje az Amistad 50 millió dolláros költségvetésbıl. Fıleg közepes és nagy költségvetéső filmeket forgattak. Spielberg filmjein kívül számos filmmel értek el kasszasikereket, többek között a Gladiátor, A kör, a Shrek, az Amerikai szépség és az Apádra ütök címő munkáikkal.A Dreamworks egyik csoportja a 90-es években gyártotta az egyetlen interaktív játékát melynek neve The Neverhood. Oscar-díj Az Oscar-díj (hivatalos angol nevén Academy Award) az Egyesült Államok legrangosabb filmmővészeti díja, amelyet a Filmmővészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) ad ki több kategóriában 1929 óta. A díjakat látványos gála keretében minden év februárjában (általában a hónap utolsó vasárnapján) adják át Hollywoodban – 2002 elıtt Los Angelesben (korábban néhányszor New Yorkban is rendeztek gálát).
A számos kategória jelöltjei az elızı évben bemutatott filmek alkotói közül kerülnek ki, az Akadémia állítja fel a jelöltek listáját, a technikai kategóriákban három, a többi kategóriában öt jelöltet választanak ki. A jelöltekre az akadémia tagjai szavazhatnak. Az eredményeket rendkívüli titoktartás mellett összesítik és ırzik a díjátadás pillanatáig. A díjátadás estéjén a meghívott vendégek zene és ováció kíséretében bevonulnak a vörös szınyegen a Kodak Színházba. Az estélyen a sztárok híres divattervezık pompás ruhakölteményeit öltik magukra. Az eseményt több száz televíziós csatorna sugározza az egész világon. Az elsı díjkiosztón még senki sem tudta a szobor nevét. Oscar végsı elfogadott alakját George Stanley öntötte agyagba, azután bronzba és takarta be 24 karátos arannyal. A szoborból 12 példányt készített. Ötszáz dollárral honorálták a munkáját. 1931-ben született meg a szobor neve. Az anekdota szerint Margaret Herrick, az Amerikai Filmakadémia elsı könyvtárosa legelsı munkanapján körbejárta a házat, és közelrıl megvizsgálta a kis szobrocskát. Nézegetés közben rájött, hogy a szobor nagyon hasonlít nagybátyjára, a texasi Oscar Pierce-re. 2000-ben a díjátadó elıtt eltőntek a szobrok, egy szegény ember találta meg ıket a szemétben, három szobor kivételével. Az Oscarokat visszaszolgáltatta az Akadémiának, amit az AMPAS hálából 2 tiszteletjeggyel jutalmazott. Évente 50 szobrot készítenek 12 ember munkája segítségével. A szobor tömege 4 kg. Golden Globe-dij A Golden Globe-díj (magyaros alakjában Arany Glóbusz-díj) amerikai filmes és televíziós díj, amelyet évente egyszer az Oscar-díjhoz hasonló gála keretében osztanak ki. 1944-ben alapította a Hollywood Foreign Press Association (HFPA) (Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók szervezete). A filmes Oscar és a televíziós Emmy-díjak után a harmadik legrangosabb filmes elismerésnek számít, különösen mióta 1996-ban a HFPA új tévés közvetítési szerzıdést kötött az NBC televízióval.
A díjakat több kategóriában az év elején adják át. Mióta népszerősége megnıtt, az Oscar-díjak elırejelzéseként is tekintenek rá, bár nem törvényszerőek az egybeesések. A díj – bár erre konkrét bizonyíték nem létezik – korábban az az Oscar-ok sorsát is befolyásolhatta, hiszen az Oscar-okról szavazó Akadémiai tagoknak az Arany Glóbuszok kiosztása után pár nappal kellett beküldeni szavazataikat. 2003 óta megváltoztatták az idızítést, az AMPAS tagoknak még a Golden Globe elıtt kell szavazniuk. A Golden Globe-ról mintegy kilencven, Hollywoodban élı, külföldi médiumoknak dolgozó újságíró szavaz. Jelenleg az egyetlen magyar tag Návai Anikó. Alapítástól 1956-ig értelemszerően csak mozifilmeket, ettıl kezdve tévémősorokat is díjaztak. A Golden Globedíjakat jelenleg a következı kategóriákban ítélik oda: Amerikai filmsorozatok A Dallas (1978. április 2. – 1991. május 3.) amerikai tévésorozat, amely egy texas-i olajmágnás család hétköznapjait követi nyomon 14 különbözı hosszúságú évadon keresztül.
A Dallas fıszereplıi: A Ewing család
Otthonuk, Southfork Ranch
A sorozatot Magyarországon 1990 és 1997 között tőzte mősorára a Magyar Televízió, majd késıbb az RTL Klub és az M1 tévécsatornák sugározták a szériát, bár a teljes sorozatot egyik tévéadó sem sugározta újra végig.
2008. szeptember 1-tıl a kereskedelmi Story TV csatorna ismétli az egész szappanoperát. A Dallast máig a nemzetközi televíziózás legsikeresebb állomásaként tartják számon. 356 epizódból tevıdik össze, amelyek egyenként 47 perc hosszúságúak. A szappanopera ötletének gazdája David Jacobs producer, filmrendezı és forgatókönyvíró. Golden Globe- és Emmy-díjas tévésorozat. A sorozat sikerére jellemzı, hogy már 1979-ben útjára indult a széria spin-offja, a szintén rendkívül népszerő, hazánkban azonban mindezidáig nem sugárzott Knots Landing is, amely a harmadik Ewing-fiú, Gary és felesége, Val életét mutatja be. A Jóbarátok (eredeti címén Friends) egy hosszú ideig futó amerikai televíziós sorozat volt. A sorozat hat, a húszas (késıbb harmincas) éveiben járó fiatal (három férfi és három nı) mindennapjait követi nyomon. A sorozatot az NBC tévéadó megrendelésére a Warner Brothers készítette. Jóbarátok elsı epizódja 1994. szeptember 22-én került adásba az Egyesült Államokban, az utolsó epizód pedig 2004. május 6-án. Producerek: Kevin S. Bright, Marta Kauffman, David Crane (Bright/Kauffman/Crane Productions).
A sorozat fıcímdala, az I'll Be There for You a The Rembrandtstól hatalmas slágerré vált, miután egy nashvillei mősorvezetı a 45 másodperces fıcímzenébıl 3 perces dalt vágott össze, és többször lejátszotta a rádióban. Az együttes lemezkiadójának nyomására kibıvítette és – már teljes dal formájában – újra felvette a fıcímzenét, amely az amerikai Billboard magazin listáján a 17. helyig jutott. A Tom és Jerry (Tom and Jerry) egy sikeres és hosszúélető amerikai animációs sorozat, melyet William Hanna, valamint Joseph Barbera írt és rendezett a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió számára. A sorozat epizódjai - számos egyéb kitüntetés mellett - összesen hét Oscar-díjat nyertek [1]. William Hanna és Joseph Barbera összesen 114 epizódot készített 1940 és 1957 között, az MGM stúdió animációs részlegénél Hollywoodban, Kaliforniában. 1960-ban az MGM stúdió megbízására újabb Tom és Jerry epizódok készültek a Rembrandt Films gondozásában, Gene Deitch vezetésével. Az újabb epizódok 1963-tól ismét Hollywoodban készültek, Chuck Jones vezetésével 1967-ig..
A Tom és Jerry késıbb újra megjelent a televízió képernyıkön az 1970-es, '80-as és '90-es években új részekkel, Joseph Barbera-nak, William Hanna-nak és a Filmation Studios-nak köszönhetıen. Jelenleg a Warner Bros. rendelkezik a Tom és Jerry jogaival, és készíti a Tom and Jerry Tales-t mely az Egyesült Államokbeli The CW csatornán kerül sugárzásra. Washington, D.C. Columbia Kerület (District of Columbia) és Washington város egybeesik és egyugyanazon önkormányzat igazgatja ıket. A legtöbbször praktikus szempontból egynek tekintik ıket. A kerületben legutóbb 1871-ben volt két önkormányzat, amikor Georgetown elvesztette önállóságát. Az önkormányzat és a polgármester hatáskörei szőkebbek, mint másutt az Egyesült Államokban, mivel a város és a kerület felett a Kongresszus (Congress) rendelkezik fennhatósággal (és a kerület lakóinak teljes kongresszusi képviselete sincs).
Washington az Egyesült Államok szövetségi kormányzata mindhárom hatalmi ágának székhelye. Itt van a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, az Amerikai Államok Szervezete és más nemzeti és nemzetközi intézmények székhelye is. Washington – különösen a National
Mall park – gyakran a színhelye nagy politikai tüntetéseknek. A városban számos nemzeti történelmi emlék, emlékmő és múzeum található, ezért népszerő turistacélpont. Köznapi neve D.C. (kiejtve díszí), vagy egyszerően Washington. Korábban Federal City (Szövetségi Város) vagy Washington City (Washington Város) neveken is emlegették. A D.C. nevet azért használják gyakran, mert ez nem keverhetı össze Washington állam nevével. Columbia kerület lakossága a 2005-ös népszámlálás becslése szerint 582 049. Tısgyökeres washingtoni családot, vagy bizonyos környékeken bennszülött washingtonit nehéz találni, mivel az elmúlt száz évben erıs volt az értelmiségiek beáramlása az ország minden tájáról. A Washingtoni Nagyvárosi Övezet (Washington Metropolitan Area) népessége meghaladja az ötmillió, a Baltimore-Washingtoni Nagyvárosi Övezeté pedig a nyolcmillió fıt. Ha Washington, D.C. állam volna, terület alapján az országban a legkisebb lenne Rhode Island után, népességben az 50. Wyoming elıtt, népsőrőségben az elsı New Jersey elıtt, bruttó nemzeti össztermékben pedig a 35.
A capitolium épülete
Washington számos nemzeti emlékhellyel büszkélkedhet és az egyik legnépszerőbb turistacélpont az Egyesült Államokban. A város közepén található a National Mall nevő nagy, nyílt terület, ahol számos amerikai vezetınek állítottak emlékmővet és ez köti össze a Fehér Házat és a Capitolium épületét. Közepén található a Washington emlékmő. Itt látható még a Jefferson emlékmő, a Lincoln emlékmő, a Franklin Delano Roosevelt emlékmő, a Nemzeti második világháborús emlékmő, a koreai háborús veteránok emlékmőve, a vietnami veteránok emlékmőve, a Columbia kerület háborús emlékmőve és az Albert Einstein emlékmő.
A Jefferson-emlékmő
D.C.-ben található a híres Smithsonian Intézet, amely olyan múzeumokat fog össze, mint az Anacostia Múzeum, az Arthur M. Sackler Galéria, a Hirshhorn Múzeum, a Nemzeti Légi és Őrmúzeum, az Amerikai Történelmi Nemzeti Múzeum, az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeuma, a Természettörténet Nemzeti Múzeuma, a Nemzeti Portrégaléria, a Nemzeti Postamúzeum, a Smithsonian Amerikai Mővészeti Múzeum, a Renwick Galéria és a Nemzeti Állatkert.
A Természettörténeti Múzeum (Natural History Museum)
A Smithonian múzeumain kívül az amerikai fıváros még számos mővészeti múzeumnak ad helyet, mint a Nemzeti Mővészeti Galéria, a Nık a Mővészetben Nemzeti Múzeum, a Corcoran Mővészeti Galéria ésd a Phillips Győjtemény. A Kongresszusi Könyvtárban és a Nemzeti Levéltárban az amerikai történelem fontos dokumentumainak ezreit ırzik. A Nemzeti Levéltár ırzi a Függetlenségi Nyilatkozatot, az Alkotmányt és az alkotmánymódosításokat (Bill of Rights).
A kongresszusi könyvtár
Washingtonnak saját közkönyvtárhálózata van, amely 27 könyvtárat mőködtet. A központ az Ifj. Martin Luther King Emlékkönyvtár (Martin Luther King Jr. Memorial Library), egy többemeletes üveg- és acélépület a 9. utca és a G utca sarkán (N.W. negyed).
az Egyesült Államok Holocaust Emlékmúzeuma (United States Holocaust Memorial Museum)
Egyéb érdekes helyek Washingtonban: a Chinatown, a Szeplıtelen Fogantatás nemzeti szentély bazilika (Basilica of the National Shrine of the Immaculate Conception), a Blair House, a Szent Máté apostol katedrális (Cathedral of St. Matthew the Apostle), a Folger Shakespeare Könyvtár, a Ford Színház (Ford's Theatre), a Frederick Douglass Nemzeti Történelmi Hely (Frederick Douglass National Historic Site), a Nemzetközi Kémmúzeum (International Spy Museum), a Nemzeti Építési Múzeum (National Building Museum), a Nemzeti Földrajzi Társaság (National Geographic Society), az Egyesült Államok Holocaust
Emlékmúzeuma (United States Holocaust Memorial Museum) és a washingtoni nemzeti katedrális (Washington National Cathedral). Fehér Ház A Fehér Ház (angolul White House) az Amerikai Egyesült Államok mindenkori elnökének hivatalos lakóhelye és munkahelye Washingtonban.
A Fehér Ház déli oldala
Mivel az elnök hivatala itt található, a Fehér Ház kifejezést gyakran használják a kormányzat metonímiájaként, például „A Fehér Ház abszurdnak nevezte azt a feltételezést, hogy az amerikai katonák nyitottak tüzet.” Az amerikai húszdolláros bankjegy hátoldalán a Fehér Ház képe látható. A Fehér Ház kongresszusi határozatra épült 1790-ben, a District of Columbia létrehozása után. A telek kiválasztásában Herceg Norber, angol nyelvtanár személyesen segített a várostervezı Pierre L'Enfant-nak. Az építészt pályázat alapján választották ki kilenc jelentkezı közül. Az ír James Hobant érte a megtiszteltetés, hogy lerakhatta az épület alapkövét 1792. október 13-án. Az épület tervezésekor határozott elképzelésvolt, hogy egy olyan épületet alkossanak amely félelmet kelt az emberekben, és az oda látogató másállamfıkben. Az épület földszintjét és emeletét a dublini (Írország) ikerpalota, a Leinster House alapján tervezték és építették meg. (A Leinster House ma az ír parlamentnek ad otthont.) Az építkezést 8 hosszú év után, 1800. november 1-jén fejezték be és 232 371,83 dollárba került. Az infláció figyelembevételével ez mai áron kb. 2,4 milliárd dollárnak (kb. 450 milliárd Ft) felel meg.
Mini ízelítı az amerikai irodalomból – kedvcsinálónak
Az amerikai irodalom gyerekeknek, fiataloknak, öregeknek, mindenkinek Jack London (John Griffith Chaney), (San Francisco, Kalifornia, USA, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, USA, 1916. november 22.) amerikai író, elbeszélı
Jack London
Leghiresebb mőve: A vadon szava
Jack London az egyik elsı világirodalmi rangú amerikai író, népszerősége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplıi vakmerı kalandorok, "éneklı" és "beszélı" kutyák, legkedvesebb színterei erdı és tenger. Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek. Az újságárulástól a vagonkirakásig mindent csinált. Tizenöt éves korától csavargó (hobó) lett. Csempészekkel és matrózokkal bejárta az országot, és idegen országokba, így Japánba is eljutott. Tizennyolc éves korában harminc napig börtönben is volt. Fél évet járt egyetemre Kaliforniában, majd elkapta az aranyláz, Klondike-ba ment. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton. A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) címő novelláskötete óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is. Mőveibıl számtalan – részben ifjúsági – film és tévésorozat készült. Néhány mővét még életében filmre vitték, kettıben maga is játszott. Edgar Rice Burroughs (Chicago, 1875. szeptember 1. – Encino, Kalifornia, 1950. március 19.) amerikai novellaíró, aki elsısorban Tarzan-regényeivel lett világhírő. Mielıtt megírta volna a Tarzan elsı kötetét, Burroughs élete csıdben volt. Nyughatatlan természete miatt szinte mindenbe belefogott. Volt könyvelı, bolti eladó és beszállító is, sıt mielıtt író lett volna, rendırként dolgozott.
A fordulópontot életében az jelentette, hogy 35 éves korában elkezdett novellákat, írásokat küldeni egy populáris magazinnak. Elsı olyan írása, ami megjelent és amiért fizetséget is kapott (400 dollárt), az 1912-es Under the Moons of Mars volt, mely alapvetıen az arizonai katonai emlékeire épült, a Marsra átdolgozva. Nem sokkal ezután a történet könyv alakban is megjelent, és a késıbbiekben 10 további folytatást megérve, regénysorozattá bıvült. 1912-ben írta meg az elsı Tarzan-regényét, Tarzan, a dzsungel fia címmel, mellyel ismertséget és elismerést szerzett. A történetet barátnıje ihlette, akinek fınöke, Tom Barnett a hivatalban sokat mesélt az afrikai, ezen belül is a szenegáli vadászkirándulásáról, Afrika szépségérıl, csodás világáról, a vad tájakról és a dzsungelrıl. Barátnıje lelkesen mesélte a történeteket, így ezek Burroughs fantáziájában tovább éltek, képzeletben számtalan alkalommal járt Afrikában, a gondolatait pedig leírta. Az írásait tartalmazó füzetet Burroughs odaadta barátnıjének, aki a hivatalban is olvasva a füzetet, egyszer véletlenül fınöke asztalán felejtette, a fınöke pedig megtalálta és elolvasta. İ javasolta, hogy Burroughs adja ki a mővet. Az elsı Tarzan-írás 1912 októberében jelent meg elıször az All-Story magazinban, melyért 700 dollárt kapott. Könyv alakban 1912 karácsonyán került kiadásra. A siker után otthagyta rendıri állását és íróként kezdte keresni a kenyerét. 1916-ban Burroughs feleségével, Emmával és a gyerekekkel vakációzni indult az országon keresztül Main állam felé, de végül eljutott Dél-Kaliforniába is, amely különösen elnyerte a tetszését. Visszatérve Chicago-ba, úgy döntött, hogy farmot vásárol. 1919-ben Burroughs megvett egy ranch-ot San Fernando Valley-ben, Kaliforniában, melyet Tarzana-nak nevezett el. 1923-ban meglapította saját kiadóját, az „Edgar Rice Burroughs, Inc.”-et, és ezen keresztül kezdte megjelentetni könyveit. A Tarzan-könyvekbıl összesen további 27-et írt.
Filmes társaságok versengtek a megfilmesítés jogáért, ezért 1934-ben megalapította a „Burroughs-Tarzan Enterprises” és a „Burroughs-Tarzan Pictures” cégeket. A Tarzankönyvek közel 45 filmnek voltak az ihletıi, amelyekbıl 12-nek Johnny Weissmüller volt a fıszereplıje. (Az elsı hangos Tarzan filmet 1932-ben az MGM mutatta be.)
A Tarzan-könyveket az esztendık során hatvan nyelven, közel nyolcvanmillió példányban adták ki.
Mark Twain, eredeti nevén Samuel Langhorne Clemens (1835. november 30. – 1910. április 21.) amerikai író. Ha felismerjük végre, hogy minden ember ırült, egy csapásra világossá válik elıttünk minden rejtély.
Egyszerő családban, Jane Lampton Clemens és John Marshall Clemens ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. A család igyekezett tisztes egzisztenciát teremteni, de az idık folyamán egyre jobban elszegényedtek, 1842-ben egyetlen rabszolgájukat, Jennyt is el kellett adniuk. Amikor Samuel 13 éves volt, meghalt édesapja. A fiú a Missouri Courier-nál kezdett dolgozni, Orion nevő bátyja pedig megvette a Hannibal Journal címő lapot. Ebben jelent meg Samuel elsı rövid cikke. 18 éves koráig Samuel a családjával Hannibalban, egy Mississippiparti községben élt. Eleinte a bátyja újságjánál dolgozott, majd késıbb San Franciscoban a Morning Call-nál és a Californian-nál. 1852-tıl utazó tudósítóként több cikket írt a bátyja lapjának Philadelphiából, New Yorkból és Washingtonból.
1855-tıl Clemens St-Lousiban élt, és egy folyami gızhajón dolgozott. 1857-ben elkezdte az ezirányú képesítés megszerzését, 1859-ben sikerrel végzett. 1861-ben tagja lett a helybeli szabadkımőves páholynak. Az amerikai polgárháború kitörése 1861-ben a munkanélküliséget hozta Clemensnek. Két hetes katonáskodás után, melyet a Missouri State Guard-nál töltött,
Orion fivérével együtt Nyugatra indult és Nevadában aranyásóként dolgoztak. Mivel nem jártak sikerrel, 1862-ben visszatért az újságíráshoz, ezúttal a nevadai Virginia City Territorial Enterprise riportereként.
A Mark Twain álnevet elıször 1863. február 3-án használta. (Az álnév a hajósnyelvbıl jön és a mélységmérı rúdon a második vonást jelenti. Hajósinasként gyakran kiabálta hátra az orrban mért vízmélységet.) 1864-ben Twain San Franciscóba költözött, majd ismét Nevadába, vissza Kaliforniába, Hawaiiba és megint Nevadába. Közben rövid ideig tudósítóként dolgozott Európában és a Közel-Keleten. A szélesebb körő elismerést az 1865-ben megjelent Jim Smiley and His Jumping Frog történet hozta meg. Ezután profi elıadóként járta az országot és New York-i lapoknak kezdett írni. 1870-ben feleségül vette Olivia Langdont. 1871-ben Hartfordban (Connecticut) telepedett le, ahol tizenhét évig élt sikeres íróként. Közvetlen szomszédja Harriet Beecher Stowe volt, aki komoly hatást gyakorolt az írónak a rabszolgaságról vallott nézeteire. Ebben a korszakban jelentek meg legjobb mővei: Tom Sawyer kalandjai, Élet a Mississippin és a Huckleberry Finn kalandjai. 1874-ben Mark Twain egy Remington-írógépet vásárolt és a Tom Sawyer kalandjai volt az elsı olyan könyv a világon, amelynek a kéziratát az író írógéppel készítette. 1891-ben ismét Európába utazott, ahol kilenc évet maradt. Twain elsı üzleti próbálkozása 1869-ben történt, amikor részesedést szerzett a Buffalo Express lapban. A saját könyvei mellett anyagi sikert jelentett a Charles L. Webster & Co. könyvkiadó, amely Ulysses S. Grant tábornok (késıbb elnök) életrajzát adta ki. 1894-ben egy nyomdai vállalkozása csıdbe jutott, ezért az anyagi ügyeinek a rendbehozatalára felolvasó körútra indult. Az utazás alatt meghalt Twain Suzy nevő lánya. Twain szerencséjére a Standard Oil alelnöke, Henry Huttleston Rogers, kész volt Twaint átsegíteni az anyagi nehézségeken. Twain négy gyermeke közül három idı elıtt halt meg; feleségét is elvesztette. Mark Twain 1910-ben ünnepelt hírességként halt meg. Életmőve sok amerikai íróra hatással volt. Ernest Hemingway mondta róla: „Az egész amerikai irodalom Mark Twain egyetlen könyvébıl ered, a Huckleberry Finn-bıl … Elıtte semmi sem volt. Azóta sem írtak ilyen jót.”
James Fenimore Cooper (Burlington, 1789. szeptember 15. – Cooperstown, 1851. szeptember 14.) a korai 19. század egyik legnépszerőbb és legtermékenyebb amerikai írója.
William és Elizabeth Cooper tizenkettedik gyermekeként született, összesen tizenhárman voltak testvérek (akik közül legtöbben meghaltak gyermekkorukban). Amikor 1 éves volt, a család Otsego Lake-ben telepedett le (New York államban, ami akkoriban határvidék volt). Késıbb ebbıl lett a modern-kori Cooperstown. Apja bíró volt és a kongresszus tagja. James Albany-be és New Haven-be járt iskolába, majd a Yale College-ba 1803-1805 között, mint a legfiatalabb tanuló. Azonban kirúgták veszélyes csínytevései (ezek között robbantás is szerepelt), valamint étel eltulajdonítása miatt
James Fenimore Cooper
Három évvel késıbb csatlakozott az Egyesült Államok Flottájához (United States Navy); azonban egy-két tengeri út után, mely csak némi tapasztalatszerzésre volt jó, és arra, hogy meglegyen a hadnagyi kinevezése, elvette feleségül Susan Augusta de Lancey-t. Az esküvı Mamaroneck-ben volt (New York állam), Újév napján, 1811-ben. Ekkor lemondott tiszti rangjáról, azonban a házassággal egy igen elıkelı családba került. Apja 1809-ben halt meg, amikor James 20 éves volt. Az örökség, amit fiára hagyott, James egész életét meghatározta. Cooper regényeinek mintegy fele a határvidék életével foglalkozik. A pionírok címő mőben apját mint Marmaduke Temple bírót ábrázolja. Mindmáig tartó világhírét az indiánkönyveivel szerezte. Összefoglaló néven: Bõrharisnyatörténetek vagy A Nagy Indiánkönyv. A könyvek sorrendje: Vadölõ, Az utolsó mohikán, Nyomkeresõ, Bõrharisnya, A préri. Közel húsz évig írta a romantikus kalandsorozatot, a mindig más néven megjelenõ Nathaniel Bumppóról, akinek az egész életét és társáét, Csingacsgukét is bemutatja eme regénysorozat.A cselekmények hátterében megjelenik a kibontakozó háború az angol és a francia gyarmatosítók közt (1756), az ellenségeskedés a fehér ember és más népcsoportok, az indián törzsek között. Természetesen itt is helyet kapnak a jónak és a rossznak az örökös csatározásai is. Ernest Miller Hemingway (Oak Park, Idaho, USA, 1899. július 21. – Ketchum, Idaho, USA, 1961. július 2.) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja. „ ...az ember nem arra született, hogy legyızzék ... Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyızni. „– Az öreg halász és a tenger
A kalandos élető író jómódú polgárcsaládból származott. Oak Parkban, Chicago (Illinois) egyik külvárosában született mint második gyerek és elsı fiú. Apja Clarence Edmonds Hemingway vidéki orvos volt, anyja Grace Hall Hemingway. A család egy hathálószobás Viktória-korabeli stílusú házban lakott, melyet még Hemingway anyai nagyapja épített. A nagyapa, Ernest Miller Hall, angol emigráns volt, és az amerikai polgárháború veteránja.
Hemingway anyja, egy uralkodó természető és erısen vallásos asszony, szigorúan betartotta az Oak Park-i protestáns erkölcsöket. Hemingway késıbb Oak Parkról, ahol felnıtt, így írt: "A helyet széles gyepek és szők látókörök jellemezték." Hemingway inkább természetkedvelı apjához húzott. Együtt mentek vadászni Michigan erdıiben, táborozni, horgászni a tavak körül. A család gyakran töltötte nyári vakációit a Windemere-nek nevezett nyaralójukban, a Walloon tó partján. A természet iránti vonzódás Hemingwayben korán megalapozta élete végéig tartó szenvedélyét a szabadban őzhetı kalandok iránt, és vágyakozását a messzi, elszigetelt tájak felé.
Hemingway az Oak Park és a River Forest nevő középiskolákban (1913-1917) kiváló tanulmányi eredményeket ért el az angol és az azzal kapcsolatos tárgyakban, azonkívül kultiválta az úszást, ökölvívást, és az amerikaifutballt. A középiskola után kihagyta az egyetemet, és megkezdte írói tevékenységét mint riporter The Kansas City Star nevő újságnál. Annak ellenére, hogy csak hat hónapig dolgozott a Star-nál (1917 október-1918 április), írói pályája alatt mindvégig az újság stílusát követte mint alapvetı vezérfonalat: „Írj rövid mondatokat és paragráfusokat. Használj erıteljes angolt. Légy pozitív, ne negatív.” Hemingway születésének századik évfordulóján a Star az utolsó száz év egyik legjobb riporterének nevezte ıt. Miután úgy döntött, hogy részt vesz az elsı világháborúban, otthagyta az újságot, és apja tiltakozása ellenére katonának jelentkezett. Az orvosi vizsgálat azonban felfedezte rövidlátását, így mint önkéntes csatlakozott a Vöröskereszt Mentıszolgálatához (Red Cross Ambulance Corps). 1918-ban, útban az olasz front felé, megállt az állandó német bombázás alatt álló Párizsban – olyan közel akart kerülni a harchoz amennyire csak tudott. Az olasz fronton aztán nemsokára tanúja lehetett a háború brutalitásának. Szolgálatának elsı napján felrobbant egy lıszergyár Milánó közelében, és az emberi (fıleg nıi) maradványokat neki kellett felszednie. Ez volt elsı találkozása a halállal. Késıbb ezt az élményét „A Natural History of the Dead” címő elbeszélésében írta le. 1918 júliusában Hemingway az olasz Fossaltánál súlyosan megsérült. Mialatt utánpótlást szállított a katonáknak, osztrák tőzvonalba került, lábait repeszgránát találta el. Sebesülése végetvetett gépkocsivezetıi beosztásának. Késıbb az olasz kormány a katonai bátorság ezüst érdemrendjével jutalmazta (medaglia d'argento), amiért saját sérülései ellenére egy sebesült katonát behúzott a menedékhelyre. Sebesülése után az amerikai vöröskereszt vezetése alatt mőködı milánói kórházban dolgozott,
ahol beleszeretett egy Agnes von Kurowsky nevő amerikai ápolónıbe. Ez a viszony késıbb fı motívumként szolgált a Búcsú a fegyverektıl (A Farewell to Arms) címő regényében.
Hemingway és Agnes von Kurowsky
Agnes arcképe
1921-ben Hemingway összeházasodott Elizabeth Hadley Richardsonnal, majd Párizsba költöztek. Az író innen küldött tudósításokat a görög-török forradalomról a Toronto Star nevő kanadai lapnak. Ebben az idıben csatlakozott a "párizsi modern irodalmi mozgalom"-hoz, amely fıképpen az önkéntes számőzetésben élı, fiatal amerikai irókból és költıkbıl verıdött össze. Itt ismerkedett meg Gertrude Stein amerikai írónıvel, aki szintén Párizst választotta otthonának.
Gertrud Stein
Sylvia Beach
Mint irodalmi mentor, Stein maga köré győjtötte a fiatal amerikai írókat és költıket. Hemingway visszaemlékezései szerint (Vándorünnep--A Moveable Feast), az elveszett nemzedék elnevezés is Gertrude Steintıl származik. „Ez az, ami vagy,” mondta Stein. „Mindannyian ezek vagytok, az összes fiatal aki a háborúban szolgált. Ti vagytok az elveszett nemzedék.” Párizsban barátságot kötött többek között az amerikai Sherwood Anderson íróval, és Ezra Pound költıvel. Az amerikai írók csoportja gyakran látogatta az amerikai Sylvia Beach Shakespeare & Company nevő párizsi könyvesboltját. Sylvia Beach híres volt arról,
hogy lelkesen segítette a tehetséges, újító írókat. 1922-ben az ı támogatásával látott nyomdafestéket James Joyce Ulysses címő regénye is; a könyv kiadását az Egyesült Államokban betiltották, de Hemingway megpróbálta írótársa regényének másolatait hazájába csempészni. Hemingway elsı munkáját, "Három történet és tíz vers" (Three Stories and Ten Poems), Párizsban adták ki 1923-ban. Ugyanebben az évben feleségével visszatért Torontóba. Itt született elsı fia, John Hadley Nicanor Hemingway. Hemingway amerikai irodalmi karrierje egy novellasorozat, "A mi idınkben" (In Our Time, 1925) publikálásával kezdıdött. A novellák kiadása az író számára fontos fordulópontot jelentett; az, hogy az irodalmi körök elfogadták minimalista stílusát, nagyban megnövelte írói önbizalmát. Franciaországi baráti köre inspiráló hatással volt elsı regénye, A nap is felkel (The Sun Also Rises, 1926) megírásához. A regényt Angliában adták ki elıször Fiesta címen. Ez a félig-meddig önéletrajzi könyve a Párizsban és Spanyolországban élı amerikaiakról szól. A regényt Európában és az Egyesült Államokban egyöntető siker fogadta. 1927-ben Hemingway elvált Elizabeth Hadley Richardson-tól és feleségül vette a katolikus Pauline Pfeiffert. A házasság után a protestáns Hemingway áttért a katolikus vallásra. 1927ben megjelent "Férfiak nık nélkül" (Men Without Women) címő novellagyőjteménye. A győjtemény magába foglalta "A bérgyilkosok" ("The Killers") címő legismertebb novelláját is. 1927-ben Kansas City-ben megszületett második fia, Patrick, és két évvel késıbb a harmadik, Gregory.
Hemingway és Pauline Pfeiffer
Martha Gellhorn
1928-ban Hemingway és Pfeiffer a Key West (Florida) szigetre költöztek, azzal a céllal hogy új szakaszt nyissanak közös életükben; tervüket azonban egy tragikus esemény félbeszakította. Ugyanebben az évben Hemingway apja, Clarence, aki anyagi és egészségügyi problémákkal küszködött, egy polgárháború-korabeli pisztollyal agyonlıtte magát. Hemingwayt apja öngyilkossága mélyen megrázta. Az esemény késıbb bekerült az Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls) címő regényébe. 1933-ban Mombaszába (Nairobi) utazott, azután Kenyába, majd Tanzániába. Serengetiben vadászatnak szentelte idejét. Az 1935-ben kiadott „Green Hills of Africa”, „The Snows of Kilimanjaro” és a „The Short Happy Life of Francis Macomber” címő írásait egytıl-egyig afrikai kalandjai inspirálták. 1937-ben Hemingway Spanyolországba utazott hogy tudósításokat küldjön a spanyol polgárháborúról az Alliance nevő északamerikai újságnak. A háború komoly feszültséget okozott Hemingway házasságában. Az odaadó katolikus Pauline
Pfeiffer a katolikus-párti, fasiszta Franco kormánnyal szimpatizált, míg Hemingway a republikánusokat támogatta.
1938-ban kiadásra került The Fifth Column címő egyetlen színdarabja, és 49 novellája The Fifth Column and the First Forty-Nine Stories címen. Amikor az Egyesült Államok 1940 december 8.-án belépett a második világháborúba, Hemingway egy ideig részt vett a tengerészeti hadviselésben Kuba partjain, ahol az amerikai haditengerészetet segítette a német tengeralattjárók felkutatásában. 1944-ben Angliába telepedett át mint haditudósító. Részt vett a normandiai partraszállásban, ahol újra megsebesült. Elsıként vonult be Párizsba egy francia partizáncsapat parancsnokaként, amiért elıbb parancsmegszegés miatt haditörvényszék elé állították, majd végülis kitüntették. Miután a háború véget ért, visszatért Kubába. Az 1950-ben írt „A folyón át a fák közé” (Across the River and Into the Trees) címő regényét kedvezıtlen kritika fogadta. 1953-ban Pulitzer-díjat kapott Az öreg halász és a tenger címő kisregényéért. Egy évvel késıbb megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amit személyesen nem tudott átvenni, mert 1954-ben repülıgépével lezuhant Afrika fölött. Bár komoly sérüléseket szenvedett, a balesetet túlélte.
Az öreg halász és a tenger c. kép
Spencer Tracy mint Santiago, DVD boritó
A következı években az Idaho állambeli Ketchum városában kezeltette magas vérnyomását és mániákus depresszióját. Az egyre súlyosbodó depressziója miatt kapott elektrosokkos kezelések is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy 1961. július 2-án fıbelıtte magát. Szerinte emlékezıtehetsége romlását is az elektrosokkos kezelésnek köszönhette; erre többször hivatkozott mint életkedve elvesztésének nyomós okára. Hemingway mindvégig kalandos életet élt. Résztvett a spanyol polgárháborúban mint önkéntes katona és haditudósító, vadászott Afrika erdeiben és szavannáin, bikaviadalokra járt Spanyolországban. Volt amatır ökölvívó, és szeretett halászni. Erısen ivott, míg végül a mértéktelen ivás alkoholizmussá fajult.
Hemingway háza Key West szigetén ma múzeum. Itt írta munkái 70%-át a ház mögötti, dolgozószobává alakíttatott garázsban. 1940-ben, a Pauline Pfeiffertıl való válása következtében elvesztette szeretett Key West-i otthonát. Pár héttel a válás után feleségül vette Martha Gellhorn-t, aki négy évig riportertársa volt Spanyolországban. Ugyanebben az évben publikálták a Kubában és Key West-en megírt Akiért a harang szól címő regényét. Négyévi viszálykodó házasság után Martha Gellhorn-tól is elvált. Negyedik és egyben legutolsó felesége, Mary Wells Monks, akivel 1946-ban házasodott össze, szintén háborús riporter volt. Házasságuk alatt legtöbb idejüket Hemingway Finca Vigía nevő kubai birtokán töltötték.
A Hemingway-ház Key West-en
A Finca Vigia Kubában
A háború után írni kezdte következı regényét, az Édenkert-et (The Garden of Eden). A könyvet, melyet nem fejezett be, halála után adták ki 1986-ban, erısen rövidített formában.