Nyugat-magyarországi Egyetem Erdımérnöki Kar
Kari Tudományos Konferencia
* a konferencia elıadásainak és posztereinek kivonata *
Szerkesztette: Lakatos Ferenc és Szabó Zilia
2011. október 5. Sopron
Lıvér-Print Kft.
Tartalomjegyzék
*
Tartalomjegyzék PLENÁRIS ELİADÁSOK .................................................................................................7 1. FARAGÓ S., DITTRICH G., HORVÁTHNÉ HANGYA K. & WINKLER D.: A Lajta project fogolyállományának 20 éve ......................................................................... 8 2. PÁJER J.: A környezetterhelés minısítése ....................................................................... 9 3. LAKATOS F., TUBA K., TÓTH V. & MÉSZÁROS B..: Jönnek az idegenek – inváziós rovarok a hazai fás növényeken ........................................................................ 10 4. MARKÓ G., PÉTERFALVI J., PRIMUSZ P. & KOSZTKA M.: Pályaszerkezetgazdálkodás az erdészeti úthálózatokon .......................................................................... 11 5. KERÉNYI-NAGY V.: Selmecbánya vadrózsái .............................................................. 12 VADBIOLÓGIAI ÉS VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ ...........................................14 Elıadások .................................................................................................................................... 15 1. DREMMEL L., TARI T., SÁNDOR G. & NÁHLIK A.: Adatok a muflon táplálkozásáról .................................................................................................................... 15 2. GÁSPÁR L.: A vadelütések a vasútvonalakon .............................................................. 16 3. HELTAI M., SZABÓ L., TÓTH T. & LANSZKI J.: Az aranysakál inváziószerő terjedésének lehetséges okai és következményei ........................................................... 17 4. LANSZKI J. & HELTAI M.: Hazai menyétfélék táplálkozási szokásainak és állományhelyzetének értékelése ....................................................................................... 18 5. TARI T., SÁNDOR Gy., DREMMEL L. & NÁHLIK A.: Szabad területen és zárttéren élı vaddisznók táplálkozásának összehasonlítása ................................................ 19 Poszterek ..................................................................................................................................... 20 1. DREMMEL L., HEFFENTRÄGER G., SZALAY B. & NÁHLIK A.: A muflon élıhely-preferenciájának vizsgálata hullatékcsoportok számbavételével ................... 20 2. FARAGÓ S., DITTRICH G. & HORVÁTHNÉ HANGYA K.: Az élıhely-diverzitás változása a Lajta projectben .............................................................................................. 21 3. FARAGÓ S., DITTRICH G. & HORVÁTHNÉ HANGYA K.: Tartamos táplálékforrás vizsgálatok Barber csapdázással a Lajta projektben ............................. 22 4. FARAGÓ S., LÁSZLÓ R., FLUCK D. & BENDE A.: Erdei szalonka monitoring mintavételi programjának eredményei 2010-ben ........................................................... 23 5. HORVÁTHNÉ HANGYA K.: Gyır-Moson-Sopron megye apróvad állományának vizsgálata a gazdálkodási területek újraosztását megelızı idıszakban ...................... 24 6. LÁSZLÓ R. & GOSZTOLA I.: A vadorzás okozta vadgazdálkodási károk vizsgálata 1998-2007 közötti idıszakban Magyarországon............................................................. 25
2
Tartalomjegyzék
*
ERDÉSZETI MŐSZAKI SZEKCIÓ ............................................................................... 26 Elıadások .....................................................................................................................................27 1. BALÁZS L., BUDAI M., PALOCZ-ANDRESEN M. & SZALAY D.: A LED és a hagyományos fényforrások növényházi alkalmazásának összehasonlítása ................27 2. BROLLY G., CZIMBER K. & KIRÁLY G.: Fiatalkorú faállományok Voxel alapú törzstérképezése földi lézeres letapogatás adatai alapján ..............................................28 3. GYŐRŐ N., HORVÁTH-SZOVÁTI E. & CZUPY I.: Vasúti zajhatások vizsgálata és értékelése ..............................................................................................................................29 4. HORVÁTH B. & CZUPY I.: Erdészeti vágástakarító gép fejlesztése ........................30 5. MARKÓ G., PRIMUSZ P. & PÉTERFALVI J.: Hajlékony útburkolatok
élettartamának meghatározása a továbbfejlesztett kézi behajlásmérés alkalmazásával ................................................................................................................................................31 6. PÉTERFALVI J., MARKÓ G., PRIMUSZ P. & KISFALUDI B.: Feltáróhálózat tervezése szálaló erdıkben .................................................................................................32 Poszterek ..........................................................................................................................................33 1. BROLLY G. & KIRÁLY G.: Supporting the survey of ecosystem services by means of geomorphologic analysis of digital terrain model from airborne laser scanning ...33 2. MAJOR T. & TÓTH B. Á.: Informatikai eszközök a fahasználatban .........................34
TERMÉSZETVÉDELMI SZEKCIÓ .............................................................................. 35 Elıadások .....................................................................................................................................36 1. KERÉNYI-NAGY V.: A Masaryk Egyetem, Természettudományi Kar, Növénytani és Állattani Tanszék Herbárium Crataegus-anyagának (Brnu) revíziója .....................36 2. KERÉNYI-NAGY V.: Ritka erdélyi rózsa és galagonya taxonok ...............................37 3. KUI B.: A Nagy Murgó (Hargita-hegység) erdeinek flórája .........................................38 4. NÓTÁRI K., JAKAB G., CSÖRGEI B. & CSENGERI E.: A Szarvas-1 energiafő
(Elymus Elongatus subsp. Ponticus ’Szarvasi-1’ energiafő) inváziója Szarvas környékén .............................................................................................................................39 5. ÓDOR P., KIRÁLY I., MAG Zs., MÁRIALIGETI S., JURI N., TINYA F. &
BIDLÓ A.: A faállomány hatása különbözı élılénycsoportok fajgazdagságára és faji összetételére az ırségi erdıkben .......................................................................................40 Poszterek ..........................................................................................................................................41 1. BÁTKY G.: A Ferencmajori-halastavak vízimadár-monitoringja a 2000-2009 idıszakban ............................................................................................................................41 2. FARAGÓ S., CSEH P., LUKÁCS Z., KANCSAL B. & MOGYORÓSI T.: A
nyugat-magyarországi fészkelı madárállomány felmérésének kutatási módszerei és elızetes eredményei ............................................................................................................42
3
Tartalomjegyzék
*
3. SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI M. & SCHMIDT G.: Nagyvárosi inváziv növények a Budai Arborétumban és környezetében ...................................................................................... 43 4. TÓTH V. & LAKATOS F.: A platánlevél-sátorosmoly (Phyllonorycter platani Stgr. 1870) populáció genetikai vizsgálata ............................................................................... 44 5. VELEKEI B.: A sárgahasú unka (Bombina variegata LINNEAUS, 1758) kutatása a Soproni-hegységben ........................................................................................................... 45
ERDİGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ ..............................................................................46 Elıadások .................................................................................................................................... 47 1. BERKI I, & MÓRICZ N.: Adatok az egészségi állapot és fatömeg változásához nedves és száraz tájaink kocsánytalan tölgyeseiben ...................................................... 47 2. GÁLOS B., JACOB D. & MÁTYÁS Cs.: Az erdıtelepítés lehetséges éghajlatmódosító hatásának vizsgálata Európában ........................................................ 48 3. JOBB S., CSEKE K., KOLTAY A. & BOROVICS A.: A tölgypusztulás genetikai hátterének vizsgálata mikroszatellit (SSR) markerekkel .............................................. 49 4. MÉSZÁROS B., STAUFFER, C. & LAKATOS F.: Cserebogarak összehasonlító genetikai vizsgálata ............................................................................................................ 50 5. NAGY L. & SZABÓ I.: A kıris hajtáspusztulását okozó Chalara fraxinea járványdinamikai és patogenitási vizsgálata ................................................................... 51 6. SCHMIDT G. & SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI M.: Városfásítási lehetıségek a Budai Arborétum melegigényes egzótáival ............................................................................... 52 7. TUBA K., CSEKE K. & LAKATOS F.: Különbözı rokonsági fokú nyárak rovarasszociációinak összehasonlítása ............................................................................ 53 Poszterek ......................................................................................................................................... 54 1. BIDLÓ A., ELMER T. & SZŐCS P.: Termıhelyfeltárás szálaló erdıkben .............. 54 2. FOLCZ Á. & FRANK N.: Nagygomba megfigyelések a Soproni-hegyvidéken ...... 55 3. FORRAI M., SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI M. & HROTKÓ K.: Városi útsorfák
transpirációjának elızetes értékelése a fotoszintetikusan aktív besugárzás függvényében ...................................................................................................................... 56 4. HOFMANN T., NÉMETH Zs. I., BADÁCZY D. Zs. & KOCSIS R.: Városi fák
fiziológiás állapotának felmérésének lehetısége a levélbıl mérhetı antioxidáns kapacitás és totálfenol tartalom alapján ........................................................................... 57 5. HORVÁTH A.: Növényi kivonatok, mint herbicidek ................................................... 58 6. HORVÁTH T.: A MASSER TWC digitális átlaló a gyakorlatban ............................. 59 7. KONDORNÉ SZENKOVITS M.: A fafajmegválasztás jelentısége a fafajok fatermési osztályba sorolásának vizsgálata alapján ....................................................... 60 8. KOVÁCS J., LAKATOS F. & SZABÓ I.: Phytophthora fajok szerepe a feketedió pusztulásában ...................................................................................................................... 61
4
Tartalomjegyzék
*
9. MÓGYORÓSINÉ KESERŐ L.& FRANK N.: A korán és késın fakadó bükk (Fagus sylvatica) változat aránya a Roth-féle szálaló erdıtömbben .........................................62 10. NAGY G. M. & LÁSZLÓ R.: A soproni parkerdı turisztikai terheltségének vizsgálata ..............................................................................................................................63 11. NAGY G. M. & PUSKÁS L.: Az ország elsı közkertje: a soproni Erzsébet-kert szerepének változása a város szövetében .........................................................................64 12. SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K., VÁGVÖLGYI A. & HORVÁTH A. L. Energetikai célú fatermesztés mezıgazdasági hasznosításra nem alkalmas földterületeken .........65 13. TAKÁCS V. & FRANK N.: Hó- és szélfogó erdısávok minısítése a szélsebesség csökkentı hatásuk alapján ..................................................................................................66 14. TUBA K. & MOLNÁR M.: Nyár-energiaültetvények növény-egészségügyi minısítése, és javaslat a növényvédelmi technológiára .................................................67
KÖRNYEZETTUDOMÁNYI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI SZEKCIÓ ................... 68 Elıadások .....................................................................................................................................69 1. BADÁCZY D. Zs., NÉMETH K. E., KOCSIS R. & NÉMETH Zs. I.: Növény és
környezete közötti kölcsönhatások érzékelése biokémiai változók korrelációival ....69 2. BALÁZS P., KONKOLY-GYURÓ É., BACSÁRDI V. & KIRÁLY G.: Tájváltozási
folyamatok feltárása történeti térképelemzés és az érintettek megítélése alapján Nyugat-Magyarország északi és déli határ menti vidékein ...........................................70 3. BIDLÓ A., SZŐCS P., HORVÁTH A. & KÁMÁN O.: Városi talajok állapotának vizsgálata ..............................................................................................................................71 4. DRÜSZLER Á., VIG P., CSIRMAZ K. & EREDICS A.: A XX. századi
felszínborítás-változás hatása a csapadék területi eloszlására Magyarországon ........72 5. ELEKNÉ FODOR V.: Utak hatásvizsgálatához szükséges környezeti adatok vizsgálata ..............................................................................................................................73 6. GOMBÁS K. & VÉGSİ F.: Rendszerszemlélet megvalósítása mintaterületeken ....74 7. GRIBOVSZKI Z., CSÁFORDI P., HERCZEG A. & KALICZ P.: A városiasodás vízminıségi hatásai a soproni Rák-patak vízrendszerén ................................................75 8. HERKE Z., NÉMETH Zs. I., CSERNY T. & MAGYAR B.: Inhibíciós
mechanizmusok indikálása szennyezı komponensek enzimkinetikai adatsorainak korreláltatásával ...................................................................................................................76 9. KALICZ P., ERİS M., GRIBOVSZKI Z., MARKÓ G. & PRIMUSZ P.: A soproni Rák-patak egy városi szakaszának hidrodinamikai modellezése ..................................77 10. NÉMETH Zs. I.: Állapotfüggı korreláció koncepció ....................................................78 11. PINTÉRNÉ NAGY E.: A környezeti nevelés és tudatformálás felmérése Sopron város közoktatási intézményeiben ....................................................................................79 12. POLGÁR A.: A vállalati környezeti teljesítmény önértékelésen alapuló fejlesztési lehetıségei (tekintettel a környezeti tényezıkre és hatásokra) ......................................80 5
Tartalomjegyzék
*
13. RÉTFALVI T., POZSONYINÉ ORAVECZ B., SZABÓ P. & TUKACS-HÁJOS A.: A krezol okozta inhibíció vizsgálata az anaerob fermentációs folyamatokban ........ 81 Poszterek ......................................................................................................................................... 82 1. BALÁZS P., KONKOLY-GYURÓ É., BACSÁRDI V. & KIRÁLY G.: Tájváltozási
folyamatok feltárása történeti térképelemzés és az érintettek megítélése alapján Nyugat-Magyarország északi és déli határ menti vidékein .......................................... 82 2. BIDLÓ A., SZŐCS P., HORVÁTH A. & KÁMÁN O.: Székesfehérvár város talajainak állapota ............................................................................................................... 83 3. BIDLÓ A., SZŐCS P., HORVÁTH A. & KÁMÁN O.: Szombathely város talajainak állapota ................................................................................................................................. 84 4. FARAGÓ S. & HORVÁTHNÉ HANGYA K.: Idıjárási anomáliák 2006-2010 között a Lajta-projectben ................................................................................................... 85 5. HORVÁTH A., BIDLÓ A., SZŐCS P. & KÁMÁN O.: Sopron város talajainak állapota ................................................................................................................................. 86 6. POLGÁR A.: Teljesítmény fejlesztési modell kialakítása a hazai környezetirányítási rendszerek vizsgálata alapján ............................................................................................ 87 7. RÁKOSA R., SZILASI I., VISINÉ RAJCZI E. & ALBERT L.: Városökológiai
kutatások. Dunántúli nagyvárosok levegıminıségének összehasonlító vizsgálata .. 88
6
Plenáris elıadások
*
PLENÁRIS ELŐADÁSOK
1. FARAGÓ S., DITTRICH G., HORVÁTHNÉ HANGYA K. & WINKLER D.: A Lajta project fogolyállományának 20 éve
2. PÁJER J.: A környezetterhelés minısítése
3. LAKATOS F., TUBA K., TÓTH V. & MÉSZÁROS B..: Jönnek az idegenek – inváziós rovarok a hazai fás növényeken
4. MARKÓ G., PÉTERFALVI J., PRIMUSZ P. & KOSZTKA M.: Pályaszerkezetgazdálkodás az erdészeti úthálózatokon
5. KERÉNYI-NAGY V.: Selmecbánya vadrózsái
7
Plenáris elıadások
*
A LAJTA PROJECT FOGOLYÁLLOMÁNYÁNAK 20 ÉVE FARAGÓ Sándor, DITTRICH Gábor, HORVÁTHNÉ HANGYA Katalin & WINKLER Dániel Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected]
A LAJTA Projectet az 1991-es elıkészítés után 1992-ben indítottuk az agrárterületeken élı apróvad fajok és környezetük komplex monitorozására Nyugat-Magyarországon, a Kisalföldön. A Project területe 3084 ha. E Project zászlóshajó faja a fogoly, amelynek állományváltozását és a változások ok-okozati összefüggéseit igyekszünk bemutatni jelen munkában. A vizsgált két évtizedben az állomány a kezdeti 1,75 pld/km2 értékrıl az élıhelyfejlesztések hatására 4 év alatt 10,1 pld/km2 sőrőségre emelkedett. Ebben az idıszakban az augusztusi állománysőrőség 27-38 pld között alakult. Ezt követıen az 1995ben megvalósult kárpótlás következtében a terület mintegy 50%-a kisbirtokosok kezébe került, így az élıhelyfejlesztési munkát csak a terület felén lehetett folytatni. 1997-ben ismét csupán 1,43 pld/km2 volt az állománysőrőség, ami 4,5 pld/km2-es augusztusi állománynövekedéssel járt együtt. Az ezt követı idıszakban bevezetett új gazdálkodási stratégia a faj újbóli lassú állománynövekedését eredményezte 5 pld/km2 tavaszi sőrőséggel, s 13-17 pld/km2 augusztusi sőrőséggel. A vizsgálat idıszakában a tojás és csibe, valamint a téli veszteségek különösen magasak voltak. Elıbbi értékei 44-90%, utóbbié 30-81% között változott. A felnıtt madarak nyári veszteségei alacsonyabbak, 7-51% voltak. Az elıbbieket tekinthetjük kulcsfaktoroknak. A tojás és csibe veszteségekkel fordított arányban változott a csibe felnevelési ráta. A fogolypopuláció különbözı paraméterei és a környezeti faktorok korrelációiból az alábbiakat emelhetjük ki. A tavaszi állománysőrőség erıs pozitív korrelációt mutatott az élıhely diverzitással, valamint a kóbor kutya terítékkel. Az augusztusi fogolysőrőség eıs pozitív korrelációt mutatott ugyancsak az élıhely diverzitással és a lakott róka kotorék sőrőséggel, míg a felnıtt madarak nyári halandósága pozitívan korrelált a barna rétihéja észlelt mennyiségével. A téli fogoly halandóság negatívan korrelált a kóbor kutya és a kóbor macska teríték nagyságával. A róka kotorékok számának és a nyári hımérséklet növekedésének a csibék mortalitásával való pozitív korrelációja a statisztikai hibahatáron mozgott. A vizsgálatok megerısítették az élıhely diverzitásának a tavaszi és az ıszi állománysőrőségre gyakorolt kedvezı hatását, a rókának, mint kulcs predátornak az ıszi állománysőrőségre gyakorolt negatív hatását, ugyanígy a többi predátornak a különbözı idıszakokban mortalitást okozó jelentıségét. Mindezek a tények a gyakorlatunkban is alkalmazott bölcs hasznosítás (wise use) további kiterjesztését, hatékonyabb alkalmazását kívánják a jövıben, a LAJTA Projectben.
8
Plenáris elıadások
* A KÖRNYEZETTERHELÉS MINİSÍTÉSE1 PÁJER József
Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Környezetvédelmi Tanszék, Sopron
[email protected]
A környezetterhelés minısítésének célja a környezetvédelmi követelményeknek (kritériumoknak) való megfelelés ellenırzése, a tevékenységek, tervek, létesítmények megvalósításáról, további folytatásáról, üzemeltetésérıl szóló döntések megalapozása. A hagyományos környezetvédelemben a kritériumot a (kibocsátási) határérték jelenti, a minısítés ezért jellemzıen az igen/nem típusú döntések két alternatívája (határérték alatti környezetterhelés esetén megfelelı, más esetekben nem) közti választást alapozza meg. A 90’-es évektıl azonban a döntésekben lényegesen nagyobb hangsúlyt kaptak olyan tényezık, amelyek a fizikai, kémiai paraméterekre épülı határértékekkel nem minısíthetık. Lényeges új elem, hogy a környezet védelmével kapcsolatos döntésekben a nyilvánosság szerepe, a vállalati döntéshozatalban az önkéntes vállalások eszközrendszere kiszélesedett, a korábban hatósági eljárások részét képezı egyes döntéshozatali elemek beépültek a tervezési folyamatba (pl. a környezeti szempontból legjobb alternatívák kiválasztása), továbbá a környezettudatos fogyasztói magatartás terjedése, a kiterjesztett ALARA elv gyakorlati alkalmazása a környezetterhelés lehetı legkisebb mértékő megvalósulását preferálja. E tendenciákat a politika is felkarolta, és a jogszabályalkotás biztosítja is e folyamatok érvényesítését (pl. a szakértıi tanulmányokban a környezetterhelés minısítésének elıírásával). A kutatás elsıdleges célja annak feltárása volt, hogy a környezetterhelés minısítése lépést tartott-e a változó igényekkel, rendelkezésre állnak-e tudományosan megalapozott, közérthetı, a jogszabályi elıírásokkal összhangban álló kritériumokkal definiált minısítı eljárások. További célunk volt a környezeti hatásvizsgálat, a környezeti teljesítményértékelés illetve a környezeti kármentesítés tervezése során alkalmazható egységes minısítı technika és követelményrendszer rendezı elveinek kidolgozása. A kutatás alapvetı módszere a tartalomelemzés volt. A jogszabályi követelmények vizsgálata az EU és a magyar nemzeti szabályozás elemzésére terjedt ki. A minısítés gyakorlatát a szabványok és (szlovákiai, ausztriai, romániai és hazai) szakértıi tanulmányok vizsgálatával, a feltárt követelményekkel való összevetésével, a legjobb gyakorlat (Best Practice) azonosításával végeztük. A kutatás lényeges eredménye az a megállapítás, hogy a hazai szabályozás néhány, de lényeges elemében nem felel meg közösségi szabályozásnak. Kiemelt jelentıségő eltérés, hogy a hazai jogalkotás a feladatkörébe utalt, a közösségi jelentıségő fajokat és élıhelyeket érintı hatások minısítéséhez alkalmazandó –mérhetı jellemzıkre alapozott– eljárást nem vezetett be. A gyakorlati projektekben az egyedi szakértıi, illetve egy-egy tervezı vállalkozás által kifejlesztett specifikus minısítések az elterjedtek, Ausztriában viszont az eljárást jogszabály alapján tipizálták. A kutatás eredményeként változás-érték minısítı mátrix technikát (MMT-VÉ) fejlesztettünk ki, amely szabványosítható keretként alkalmas lehet a határértékkel nem kifejezhetı környezetterhelés szakterületi minısítéséhez. A standard minısítı rendszerben 9 változási és 4 értékkategóriát definiáltunk, a 36 következmény-típust megfeleltettük a legjobb gyakorlat nyomán kialakított egységes 6 minısítı kategóriának (károsító, terhelı, elviselhetı, indifferens, kedvezı, javító). Az MMT-VÉ technika alkalmazhatóságát a természeti értékek és a természetvédelmi jelentıségő területek terhelésének minısítésére vonatkozóan igazoltuk. 1
A kutatás a LINDEGÁZ Magyarország Zrt megbízásában, a GOP ill. az Új Széchenyi Terv támogatásával valósult meg. A vizsgálatok kivitelezésében az NYME KFI Környezetvédelmi Tanszéke és az NYME-KKK Nonprofit Kft szakértıi vettek részt.
9
Plenáris elıadások
*
JÖNNEK AZ IDEGENEK – INVÁZIÓS ROVAROK A HAZAI FÁS NÖVÉNYEKEN LAKATOS Ferenc, TUBA Katalin, TÓTH Viktória & MÉSZÁROS Bálint Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Sopron
[email protected]
Ökológiai értelemben inváziós fajnak tekintünk minden olyan élılényt, melynek terjedési sebessége nagy, és képes megtelepedni a számára idegen területeken, függetlenül attól, hogy természeti, gazdasági vagy közegészségügyi gondot okoz-e. A behurcolt szárazföldi élılények között a legtöbb faj az ízeltlábúak, elsısorban a rovarok közül kerül ki. Az invázív faj fogalma adott földrajzi helyhez kötött. Az Egyesült Államokban a gyapjaslepke (Lymantria dispar) invázív, míg hazánkban honos (tömegszaporodásra azonban hajlamos) faj. Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) Európában invázív, Amerikában honos faj. A kaliforniai pajzstető (Quadraspidiotus perniciosus) a Távol-Keleten honos, azonban behurcolták Amerikába és Európába is. Az inváziós élılények által okozott természetvédelmi, gazdasági, illetve közegészség- ügyi kár mértéke világszerte folyamatosan nı. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatbázisának vizsgálata során kimutatták, hogy 170 olyan állatfajból, melynek kihalási oka valószínősíthetı, 91 faj (54 %) eltőnése összefüggésbe hozható valamilyen idegen faj inváziójával. A behurcolt fajok képesek átalakítani az ökoszisztéma szerkezetét és mintázatát azáltal, hogy a versengés során kiszorítanak, illetve kizárnak belıle egyes fajokat. A behurcolt kártevık elleni védekezés a növény- és erdıvédelem egyik legnagyobb problémája. Általános tapasztalat, hogy a faunaidegen kártevık új élıhelyükön lényegesen nagyobb egyedszámú populációkat hoznak létre, így nagyobb károkat okoznak, mint óhazájukban. 1492 óta Európában exponenciálisan nı a behurcolt fajok száma. 1492 és 1799 között a behurcolt fajok számának éves átlaga 0,03 db/ év, míg 2000-2007 között 21, 86 db/év volt. A DAISIE (Delivering Alien Invasive Species Inventories Europe) 2008-as adatbázis szerint napjainkban Magyarországon mintegy 173 invázív rovarfaj él, jelentıs részük fás növényekhez kötıdik. Napjainkra a fejlett világban általánossá vált, hogy a nem ıshonos fajok behurcolását, elterjedését többféle módon és eszközzel igyekeznek megakadályozni, vagy akár mentesítési programokat is kidolgoznak egy-egy faj visszaszorítása érdekében. A globalizációs tendenciák, különösen a kereskedelem kisbıvülése, az utazási lehetıségek kiszélesedése, a klímaváltozás mind olyan tényezık, melyek az idegen fajok behurcolását és megtelepedését tovább gyorsítják. A folyamatot nem lehet megállítani. Azonban reális célnak tőnik, hogy következetes ellenırzésekkel legalább lassítsuk a behurcolás ütemét, illetve a behurcolás tényét minél elıbb felismerjük, a megtelepedést és a terjedést lassítsuk, esetleg bizonyos esetben meg is akadályozzuk. Munkánkat a TÁMOP - 4.2.1.B-09/1/KONV ‘Szellemi, szervezeti és K+F infrastruktúra fejlesztés a Nyugat-magyarországi Egyetemen’ program támogatta.
10
Plenáris elıadások
*
PÁLYASZERKEZET-GAZDÁLKODÁS AZ ERDÉSZETI ÚTHÁLÓZATOKON MARKÓ Gergely, PÉTERFALVI József, PRIMUSZ Péter & KOSZTKA Miklós Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdıfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron
Az erdıgazdaságok jelentıs (egyes kimutatások szerint az állóeszköz-érték 30–40 %-át is elérı) útvagyonnal rendelkeznek. Az úthálózatok megfelelı szolgáltatási színvonalának megırzése érdekében azok fenntartására évrıl-évre jelentıs költségeket kell fordítani. Az erdészeti úthálózatok spontán végzett beavatkozásokkal nem tarthatóak fenn hatékonyan. Az 1980-as évektıl kezdıdıen az Erdıfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszék kutatói kidolgozták az útfenntartási rendszerek elkészítésének módszertanát, amelynek alapján 1983–1989 között hat erdıgazdaság mintegy 1000 km hosszú úthálózatának fenntartási rendszere készült el. A Tanszéken elért korábbi eredményekre és tapasztalatokra támaszkodva, a geoinformatika és a korszerő méréstechnika lehetıségeivel élve az elmúlt években az útfenntartási tervek módszertanát továbbfejlesztettük. Az erdıgazdaságok által megrendelt kutatás-fejlesztési megbízások eredményeképpen a kifejlesztett újszerő eljárásokkal több erdészeti útügyi információs rendszert is összeállítottunk. Az elıadásban legfrissebb kutatás-fejlesztési eredményeinket mutatjuk be, különös tekintettel a pályaszerkezetek hátralévı élettartamának meghatározására, a felújítási technológia kiválasztására és a méretezett erısítı réteg tervezésének folyamatára. A korszerő elvek szerint kialakított pályaszerkezet-gazdálkodási rendszerek a szőkös anyagi források optimális felhasználását segítik elı.
11
Plenáris elıadások
* SELMECBÁNYA VADRÓZSÁI KERÉNYI-NAGY Viktor
Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron
[email protected]
Egyetemünk Selmecbányán született: tudásunk, identitásunk és hagyományaink gyökeredznek ebben a hegyektıl övezett városban. Selmec csodáit kiegészíthetjük páratlan rózsa-diverzitásával: a területérıl 23 különbözı rózsataxont publikált 4 botanikus – KITAIBEL PÁL (1757–1817), HEINRIK BRAUN (1851–1920), BORBÁS VINCE (1844–1905), ANDRZEJ KMEŤ (KMET, 1841–1908): Rosa albida KMEŤ ex H. BRAUN, Sched. fl. exs. Austro-Hung. 5: 16, № 1651. (1888) – Selmec városa. Rosa alpina L. for. ditrichoneura BORBÁS, Prim. monogr. ros. Imp. Hung.: 528. (1880) – Selmec: Szitnya-hegy. Rosa alpina L. for. stenodonta BORBÁS, Prim. monogr. ros. Hung.: 529. (1880) – Kisiblye; Büdös, Bükkszád. Rosa canina L. for. semibiserrata BORBÁS, Prim. monogr. ros. Imp. Hung.: 414. (1880) – Kormosó: Szászky-hegy, Selmec: Szitnya, Tatár-rét, Szentháromsághegy, Terbegec, Herkulesfürdı. Rosa cimelium KMEŤ in Oswald’s Almanach „Tovaryšstvo” p. 167. extr. p. 98. (1893) – Selmec: Koládka. Rosa coccialba KMEŤ in Oswald’s Almanach „Tovaryšstvo” p. 167. sep. p. 98. (1893) – Selmec: Kis-Szitnya-hegy. Rosa dimorphocarpa BORBÁS et H. BRAUN, Sched. fl. exs. Austro-Hung. 5: 14, № 1646. (1888) – Selmec hegyei. Rosa frivaldskyi H. BRAUN, Sched. fl. exs. Austro-Hung. 5: 10, № 1637. (1888) – Selmec: Szitnya-hegy. Rosa gizellae BORBÁS var. ditrichopoda BORBÁS, Prim. monogr. ros. Imp. Hung.: 487. (1880) – Kormosó: Rasky-hegy; Devicse: Bachnov-patak; Selmec: Szitnya-lehotka (Orlice). Rosa gizellae BORBÁS, Prim. monogr. ros. Hung.: 486. (1880) – Kormosó: Szásztetı; Szentantal; Selmec: Helá; Somoskıújfalu. Rosa hirtifolia H. BRAUN for. hontiensis H. BRAUN, Verh. K. K. Zool.-Bot. Ges. Wien 35(1): 109 (1885) – Brencsfalu (Prencsfalu): Koladka-hegy; Selmec: Trojcsin-hegy, Valovska, Neuschact. Rosa holikensis KMEŤ, Oesterr. Bot. Z. 34(1): 18 et 19. (1884) – Selmec: Szitnya-hegy– Holik-hegy Rosa incana KIT. ex SCHULT. for. pycnacantha BORBÁS, Prim. monogr. ros. Imp. Hung.: 448. (1880) Syn.: R. kmetiana BORBÁS in sched.! non est R. kmetiana BORBÁS, Prim. monogr. ros. Imp. Hung.: 454. (1880) – Selmec: Tatárrét, Kálvária-hegy, Szentháromsághegy, Vöröskút; Berencsfalu (Prencsfalu); Szentantal, Svarin: Fekete-Vág-völgye, Szilézia. Rosa incana KIT. ex SCHULT., Oester. Fl., ed.2, 2: 70. (1814) – Selmec és Teplicske között; Kassa és Ránk között. Rosa kmetiana BORBÁS, Prim. monogr. ros. Imp. Hung.: 454. (1880) – Selmec: Szentháromság-hegy. Rosa patens KMEŤ ex H. BRAUN, Sched. fl. exs. austro-hung. 5: 17, № 1653. (1888) – Selmec hegyei.
12
Plenáris elıadások
*
Rosa reversa WALDST. et KIT. a.) genuina H. BRAUN, Verh. K. K. Zool.-Bot. Ges. Wien 35(1): 117 (1885) – Selmec, Mátra. Rosa schemnitzensis KMEŤ ex H. BRAUN, Sched. fl. exs. Austro-Hung. 5: 17, № 1652. (1888) – Selmec városa. Rosa simkovicsii KMEŤ a.) genuina H. BRAUN, Verh. K. K. Zool.-Bot. Ges. Wien 35(1): 117 (1885) – Selmec. Rosa simkovicsii KMEŤ b.) brachycarpa H. BRAUN, Verh. K. K. Zool.-Bot. Ges. Wien 35(1): 117 (1885) – Selmec. Rosa simkovicsii KMEŤ, Oesterr. Bot. Z. 34(1): 15 et 18. (1884) – Selmec: Kis-Sitnya (Sytience), Sitnya (Tepla stran). Rosa slawodolica KMEŤ ex H. BRAUN, Sched. fl. exs. Austro-Hung. 7: 8, № 2423. (1896) – Selmec: Windschachte (Sláwodol) Badzgow. Rosa sytnensis KMET ex A. KERNER, Sched. fl. exs. Austro-Hung. 2: 28, № 458. (1882) – Selmec: Szitnya hegy. A taxonok leírásának helye mellett közlöm a locus classicus(oka)t is. A közölt taxonok tipizálása (lektotípus kijelölése) és nevezéktani revíziója folyamatban van. A kutatást támogatta a TÁMOP–4.2.1/B-09/1/KONV–2010–0006 „Szellemi, szervezeti és K+F infrastruktúra fejlesztés a Nyugat-magyarországi Egyetemen” pályázat.
13
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
*
VADBIOLÓGIAI ÉS VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ Elıadások
1. DREMMEL L., TARI T., SÁNDOR G. & NÁHLIK A.: Adatok a muflon táplálkozásáról 2. GÁSPÁR L.: A vadelütések a vasútvonalakon 3. HELTAI M., SZABÓ L., TÓTH T. & LANSZKI J.: Az aranysakál inváziószerő terjedésének lehetséges okai és következményei 4. LANSZKI J. & HELTAI M.: Hazai menyétfélék táplálkozási szokásainak és állományhelyzetének értékelése 5. TARI T., SÁNDOR Gy., DREMMEL L. & NÁHLIK A.: Szabad területen és zárttéren élı vaddisznók táplálkozásának összehasonlítása
Poszterek: 1. DREMMEL L., HEFFENTRÄGER G., SZALAY B. & NÁHLIK A.: A muflon élıhely-preferenciájának vizsgálata hullatékcsoportok számbavételével 2. FARAGÓ S., DITTRICH G. & HORVÁTHNÉ HANGYA K.: Az élıhely-diverzitás változása a Lajta projectben 3. FARAGÓ S., DITTRICH G. & HORVÁTHNÉ HANGYA K.: Tartamos táplálékforrás vizsgálatok Barber csapdázással a Lajta projektben 4. FARAGÓ S., LÁSZLÓ R., FLUCK D. & BENDE A.: Erdei szalonka monitoring mintavételi programjának eredményei 2010-ben 5. HORVÁTHNÉ HANGYA K.: Gyır-Moson-Sopron megye apróvad állományának vizsgálata a gazdálkodási területek újraosztását megelızı idıszakban 6. LÁSZLÓ R. & GOSZTOLA I.: A vadorzás okozta vadgazdálkodási károk vizsgálata 1998-2007 közötti idıszakban Magyarországon
14
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
* elıadások
ADATOK A MUFLON TÁPLÁLKOZÁSÁRÓL DREMMEL László, TARI Tamás, SÁNDOR Gyula & NÁHLIK András Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected]
Magyarországon, és a szomszédos országokban is vizsgálták a muflon táplálékának összetételét (Náhlik, 1992; Mátrai, 1994; Szabados, 1976). Ezen vizsgálatok eredményei között kisebb-nagyobb különbségek mutatkoznak. Az adatok nagyban befolyásolják a muflon vadgazdálkodási, erdıgazdálkodási és természetvédelmi megítélését, attól függıen, hogy mikor melyik eredményeket veszik alapul. A vizsgálatban ezen eltéréseknek a lehetséges hátterérıl győjtöttünk információkat. A bendıtartalom-mintákat (összesen 24 egyedtıl) az Ipolyerdı ZRt. Kemencei Erdészetének területén három vadászati idényben (2006, 2007, 2008) győjtöttük, amiket fagyasztva tároltunk a feldolgozásig. A munkafolyamat elején meghatároztuk az egyes minták szárazanyag-tartalmát, a bendıtartalmakat különbözı lyukbıségő sziták sorozatán átmostuk, és az így kapott fragmenteket külön-külön tárolóedényekbe helyeztük. A 3,15mm lyukbıségő szitán fennmaradó részeket szárítás után makroszkópikusan vizsgáltuk, a kapott adatokat adatbázisban rögzítettük, majd kiértékeltük. Összesen 16 kategóriába tudtuk sorolni a táplálék-alkotókat, melyeknek száma az egyes idényekben eltérı volt. Táplálék-összetétel tekintetében a bárányok és a kosok táplálkozása között szignifikáns különbség mutatkozott. A három idénybıl győjtött bendıtartalomminták között is szignifikáns különbséget tudtunk kimutatni az összetétel alapján. A különbségek a diverzitás, az egyenletesség és a szárazanyag-tartalom tekintetében is megmutatkoznak. Eredményeink megmutatták, hogy a muflon, illetve a kérıdzık táplálkozásáról az egyes területeken csak több éves, monitoring jellegő vizsgálatokkal lehet pontos képet kapni. A mintagyőjtés során ügyelni kell arra, hogy az egyes korcsoportok és ivarok közel egyenlı arányban szerepeljenek a győjtött anyagban.
15
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
* elıadások
VADELÜTÉSEK A VASÚTVONALAKON GÁSPÁR Lóránt Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected]
Nagyvadállományunk zömmel az erdıhöz kötött, melyek kevés kivételével kisebb nagyobb foltokban helyezkednek el az ország területén. Ezeket az erdıfoltokat óhatatlanul is keresztezik az ember alkotta mesterséges építmények, úgymint közút- és vasúthálózat, csatornák, hidak. A természeti környezetben bekövetkezett ilyen jellegő változásokra az élıvilág, köztük a vadállomány valamilyen formában reagál, megváltoztatja életmódját, elvándorol vagy éppen alkalmazkodik hozzá. A hazai vadelütések leggyakrabban az 1980-as évek végén és az ezredfordulón következtek be. Ennek okai a vadlétszám rohamos emelkedésébıl fakadnak. Legveszélyesebb az ıszi idıszak, amikor a gímszarvasnál megkezdıdik a bıgés. Hajnalban 330 - 630 és késı délután 1730 - 2330 között történik a legtöbb vadgázolás, ekkor még nem vagy már kevésbé hatnak az emberi zavarások. Vadelütések fıleg erdıállományokkal borított területeken fordulnak elı, míg a haszonállat gázolások nagyobb települések síkvidéki területeire jellemzıek. A magas állomány nagysága és mozgáskörzete miatt is leggyakrabban gímszarvas esik áldozatul. A haszonállat elütések 1993-ig rendszeresen elıfordultak, majd a visszaszoruló háztáji gazdálkodás miatt fokozatosan lecsökkent. Háziállat elütések kivétel nélkül emberi mulasztásból, hanyagságból adódnak. A kár évente GYSEV Zrt.-nél 1 000 000 Ft-ig, a MÁV Zrt.-nél 10 000 000 Ft-ig elviselhetı, de mivel a károk megtérülésére nincs esély, és a vadban okozott károk több tíz millióra rúgtak az elmúlt években, ezért az ütközések számának csökkentésére megoldást kell alkalmazni. Megoldás van! Vadriasztó prizmákat kell alkalmazni azokon a pályaszakaszokon, ahol a statisztika alapján számítani lehet a fokozottabb vad-vonat ütközésekre. Az elıadásban a vadállomány mozgásának vasúti közlekedést befolyásoló hatásait tekintjük át, gyakorlati megoldást keresve a jelenleg nagyszámú vasúti vadelütés minimalizálására, az élıvilág lehetı legkisebb zavarásával. Kitérünk továbbá a magyarországi haszonállat elütések alakulására, változására, keresve annak okait az elmúlt évtizedekben.
16
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
* elıadások
AZ ARANYSAKÁL INVÁZIÓSZERŐ TERJEDÉSÉNEK LEHETSÉGES OKAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI HELTAI Miklós1, SZABÓ László1, TÓTH Tamás1 & LANSZKI József2 1: Szent István Egyetem, Vadvilág Megırzési Intézet, Gödöllı
[email protected] 2: Kaposvári Egyetem, Természetvédelmi Tanszék, Kaposvár
Az aranysakál alig másfél évtizeddel ezelıtti újbóli megtelepedése óta az ország minden egyes régiójában megjelent, egyes helyeken közönségessé vált, állománysőrősége akár a rókáét is elérheti. Megjelenését szinte mindenhol komoly viták - háziállatokban és vadfajaink közül elsısorban ızben okozott jelentıs kártételek feltételezése – kisérték. Az 1997-óta folyó vizsgálataink eredményeinek összegzésével arra kerestük a választ, hogy mi áll a faj terjedésének hátterében és, hogy milyen valós alapja lehet az aranysakál feltételezett kártételének. Eredményeink szerint az aranysakálnak 1800 és 1945 között összesen négy bizonyítható elıfordulása volt Magyarországon, de 1945 és 1995 is csak 12 elıfordulása bizonyítható. 1997-ben négy vadászterület jelezte a faj elıfordulását, míg 2006-ban már 68. A terítékre került egyedek száma pedig 11-rıl (1997) 786 darabra (2010) növekedett. Akusztikus állományfelmérés segítségével becsült sőrősége egyes helyeken meghaladta a 10 egyed / 1000 ha-os sőrőséget, ugyanakkor azt is bizonyítani lehetett, hogy a faj állománya stabil jelenlét mellett is jelentıs sőrőségváltozásokat – hirtelen növekedéseket és csökkenéseket – mutat. Szintén az akusztikus állományfelmérés eredményei mutatják meg a faj generalista élıhelyhasználatát. Szaporodó állományait egyaránt megtaláltuk homokhátakra telepített akácosokban és fenyvesekben; ártéri galériaerdıkben, többlet vízhatásnak kitett lombos erdıkben, és tóparti nádasokban is. A faj egyértelmően csak a teljesen nyílt, tartós takarás nélküli mezıgazdasági területeken nem volt megtalálható. Terjedését az élıhelyválasztás mellett elısegítette, hogy a rókánál nagyobb testő (sakál kan: 11,7±1,5 kg; sakál nıstény: 10,2±1,4 kg; róka kan: 6,3±0,9 kg; róka nıstény: 5,4±0,7 kg) és a szaporodási rendszerének köszönhetıen kölykeit is sikeresebben neveli fel. Táplálkozása a rókáéhoz nagyon hasonló, de annál jobban specializálódik egy-egy táplálékforrás kihasználására és egyes idıszakokban a nagyvad, valamint házi állat fogyasztása jelentısebb. Összességében a faj országos elterjedését segíti elı generalista élıhely és táplálékválasztása, valamint, hogy egyetlen lehetséges hazai konkurensénél, a rókánál erısebb és kedvezıbb szaporodási stratégiával is rendelkezik. Az aranysakál gyakorlatilag bármely vadászterületen megjelenhet, de huzamos jelenlétére csak ott számíthatunk, ahol megfelelı búvóhelyet talál. Táplálkozásbiológiai vizsgálataink ugyanakkor nem támasztják alá jelentıs kártételét, különösen nem ott és nem akkor, amikor a kisrágcsáló populációk jelentıs mennyiségben vannak jelen.
17
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
* elıadások
HAZAI MENYÉTFÉLÉK TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAINAK ÉS ÁLLOMÁNYHELYZETÉNEK ÉRTÉKELÉSE LANSZKI József1 & HELTAI Miklós2 1: Kaposvári Egyetem, Természetvédelmi Tanszék, Kaposvár
[email protected] 2: Szent István Egyetem, Vadvilág Megırzési Intézet, Gödöllı
A hazánkban elıforduló menyétféle ragadozók megítélése, védettsége, vadászhatósága, esetleges kártétele körül rendszeresen alakulnak ki viták. Ha ezeket a, hol szakmai, hol inkább csak érzelmi alapokon nyugvó vitákat áttekintjük, akkor a következıket állapíthatjuk meg: (i) az érvek többsége nem tudományos adatokon, hanem jobb esetben egyedi megfigyeléseken, rosszabb esetben feltételezéseken alapulnak; (ii) az egyes fajok pillanatnyi jogi védelme (vadászható, védett, fokozottan védett) nincs kapcsolatban a faj állományhelyzetével, a faj kezelése, vagy a vele való gazdálkodás pedig nincs kapcsolatban lehetséges hatásával; (iii) a hazai menyétféle ragadozók közül különösen a hermelin és a menyét esetében nagyon kevés információval rendelkezünk, de valójában egyik fajt sem tekinthetjük ismertnek. A hazánkban elıforduló nyolc menyétféle ragadozóból a vidra fokozottan védett – és a hazai hivatalos és nem hivatalos természetvédelem egyik legfontosabb zászlós faja - , a nyuszt, a molnárgörény, a hermelin védett, a borz, a nyest, a közönséges görény idényben vadászható, míg a menyét jelenleg egyik listában sem szerepel. Ehhez képest (i) a borz, a nyest, a közönséges görény és a menyét országszerte elterjedt közönséges fajunk; (ii) a nyuszt és a vidra minden lehetséges élıhelyén elıfordul stabil állományokkal (a nyuszt esetében az elterjedési terület növekedése is bizonyítható, a vidra állománynövekedése pedig vélelmezhetı); (iii) nagyon kevés az értékelhetı adat a hermelin és a molnárgörény hazai állományhelyzetérıl. Az elıbbi esetében jelenlétét minden lehetséges élıhelyén feltételezzük, az utóbbi faj jelentıs Kisalföldi jelenlétére, pedig éppen a Nyugatmagyarországi Egyetem munkái hívták fel a figyelmet. A táplálkozásbiológiai, és az ezeket kiegészítı fészekpredációs vizsgálatok eredményei a vizsgálatba vont fajok esetében azt mutatják, hogy e fajok táplálkozása általában nem mutat olyan jegyeket, amely igazolhatná a nekik tulajdonított kártételeket. Ugyanakkor a részletes elemzések rámutatnak arra, hogy: (i) a generalista táplálékválasztás mellett, gyakran van jelen a specializáció. Azaz az adott élıhelyen elıforduló, könnyen hozzáférhetı táplálékforrás fogyasztása. (ii) egyes természetvédelmi, vagy gazdálkodási célokból értékes élıhelyeken, helyszíneken a táplálékforrások jelentıs értéke miatt az ember szempontjából komoly kártételek is kialakulhatnak. (iii) a tojásfogyasztással, fészekrablással jelentkezı predációs hatás elsısorban csak közvetett úton bizonyítható. A fenti eredmények alapján a menyétféle ragadozók esetében az (i) eddigieknél lényegesen rugalmasabb; (ii) az elterjedési és állományadatokat jobban figyelembevevı; (iii) akár regionálisan eltérı; (iv) az eddigi kezelési alapon nyugvó megoldások helyett; (v) a gazdálkodás alapú jogi és gyakorlati megoldásokat javasoljuk.
18
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
* elıadások
SZABAD TERÜLETEN ÉS ZÁRT-TÉREN ÉLİ VADDISZNÓK TÁPLÁLKOZÁSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA TARI Tamás, SÁNDOR Gyula, DREMMEL László & NÁHLIK András Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected]
Magyarország vadgazdálkodásában jelentıs szerepet játszik a vadászati célú zárttéri vaddisznótartás. A kertek üzemeltetése során az egyik legjelentısebb költséget a takarmányozás jelenti. Ezért szükséges ismereteket szerezni arról, hogy a zártéren tartott vaddisznók táplálkozásuk során milyen mértékben támaszkodnak a kijutatott takarmányokra a természetes táplálék mellett. A kérdés tisztázása érdekében összehasonlítottuk zárttéren- és szabadterületen élı vaddisznók táplálkozási szokásait. A vizsgálat során 24 zártéren tartott és 16 szabadterületi vaddisznó gyomortartalmát dolgoztuk fel, amelyek 2011 január 5-7. között kerültek begyőjtésre. A gyomrok tartalmának nedves és száraz tömegét (105°C-on 24 órás szárítás) egyaránt meghatároztuk, valamint kiszámoltuk a szárazanyag tartalmakat. A mintákat szitasorozaton mostuk át, majd szárítást követıen különbözı táplálék csoportok szerint különítettük el azokat. Az eredmények statisztikai értékeléséhez Mann-Whitney U-tesztet és kétmintás T-próbát alkalmaztunk. A vaddisznók által elfogyasztott táplálék mennyiségét felvettszárazanyagban (g) fejeztük ki (gyomortartalom nedves tömege * gyomortartalom szárazanyag tartalma). Ez alapján a következıket tapasztaltuk: fiatal korosztályban a két terület között nem volt szignifikáns különbség a felvett szárazanyag mennyiségben (kert: 423±289 g., szabad terület: 344±187g, p=0.55), ezzel szemben a felnıttek esetében a zárt területen élı egyedek által felvett-szárazanyag mennyisége (939±487g) szignifikánsan magasabb volt (p=0.03) a szabadterületen élıkétıl (485±422g). A zárttéren élı egyedek táplálék összetétele a következıképpen alakult: tölgymakk 2,8% (0-67,1); kukorica 54% (0-93,4); zöld növényi rész 41,2% (3,8-99,4); gyökér 0,8% (0-4,1); állati táplálék 1,1% (0,14,4). A szabadterületen a makk 44,8% (0-77,4); kukorica 5,6% (0-51,5); zöld növényi rész 29,8% (0-97,8); gyökér 0,3% (0-2,8); állati táplálék 19,5% (0-62,5). A táplálék komponensek fogyasztását vizsgálva a két terület között statisztikailag igazolható volt az eltérés a makk (p=0.000), a kukorica (p=0.000) és az állati eredető táplálék (p=0.002) esetén, míg a zöld növényi részek (p=0.219) és a gyökerek (p=0.139) vizsgálatánál nem volt statisztikailag kimutatható különbség. A felvett-szárazanyag vizsgálata eredményei alapján elmondható, hogy a fiatal egyedek esetében nincs különbség a felvett táplálék mennyiségi igénye között. Ezzel szemben zárt téren a felnıtt egyedek táplálék igénye megközelítıleg kétszeres a szabadterületen élıkéhez képest, ez feltételezhetıen az idıben és mennyiségben állandó kiegészítı takarmányozásnak köszönhetı. Zárt téren élı vaddisznók táplálkozásában a természetes táplálék komponensek közül a zöld növényi részek játszották a legnagyobb szerepet, fogyasztásuk nem különbözött a szabadterületen tapasztaltaktól. Ezzel szemben, a szabadterületen magas arányt képviselı makk és állati eredető táplálék szerepe elenyészı volt. Ennek feltételezhetı oka, hogy a magasabb állománysőrőség következtében az egy egyedre jutó természetes táplálék mennyisége alacsonyabb a szükségesnél, ezért a kijuttatott takarmányokkal kompenzálja a kiesı táplálékot, ezt támasztja alá a kukorica fogyasztásának magas aránya.
19
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
* poszterek
A MUFLON ÉLİHELY-PREFERENCIÁJÁNAK VIZSGÁLATA HULLATÉKCSOPORTOK SZÁMBAVÉTELÉVEL DREMMEL László, HEFFENTRÄGER Gábor, SZALAY Bence & NÁHLIK András Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected]
A muflon (Ovis aries, Linnaeus, 1758), mint Magyarország hegy- és egyes dombvidékein elıforduló betelepített nagyvad, sok kérdést vet fel a természetvédelem és az erdıgazdálkodás szempontjából. Számos támadás érte a fajt, elsısorban a sziklagyepeken okozott károsításai miatt. A kutatási terület az Ipoly Erdı ZRt. Kemencei Erdészetének 7027ha-os területén található. Sávos hullatékszámlálás módszerével becsültük a muflon élıhely-használatát. A mintaterületen az egyes élıhely-típusok arányát figyelembe véve határoztuk meg a rájuk esı 10m széles és 150m hosszú mintavételi egységek számát, amelyeket bejárva feljegyeztük a talált hullatékok mennyiségét. Az élıhely-preferenciát Ivlev-index (IVLEV, 1961) és Jacobs-index (JACOBS, 1974) segítségével számítottuk. A hullatékszámlálás esetében az 50 évnél idısebb tölgyesek használatának aránya volt a legmagasabb (37,9%), de tavasszal már nem a klimatikus viszonyok miatt, hanem mert itt a gyengébb záródás következtében friss zöld növényi táplálékot kínáló dús gyepszint jelent meg. A gyepek 12,4%-os és a tarvágások 6,2%-os használata valószínőleg ebben az esetben is a gyepszint nyújtotta tápláléknak volt köszönhetı. A preferencia-számításoknál az Ivlev-index értékeit vettük figyelembe, ahol szintén ezekre az élıhely-típusokra kaptunk pozitív értékeket Az eredmények alapján megállapítható, hogy a muflon a tavaszi hónapokban legnagyobb arányban az 50 év feletti tölgyeseket használta, amire az Ivlev-index is pozitív értéket mutatott.
20
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
* poszterek
AZ ÉLİHELY-DIVERZITÁS VÁLTOZÁSA A LAJTA PROJECTBEN FARAGÓ Sándor, DITTRICH Gábor & HORVÁTHNÉ HANGYA Katalin Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected]
A mezei területeknek sajátossága – szemben például az erdıterületekkel – hogy azokon a termesztett növények rövid (egy vagy néhány éves) tenyészideje okán gyorsan változik a szerkezet, amelyet a mezıgazdaság vetésszerkezetnek hív. A LAJTA Project 19 évében, a 2810 szántó mővelési ágú területen 36 növényfaj, vagy növénykeverék termesztését jegyeztük fel. Közülük 4 volt több éves (gyep, lucerna, vörös here, évelı hagyma), 7 ıszi vetéső (búza, árpa, triticale, rozs, repce, ıszi borsó, Legány-keverék), a többi 25 pedig tavaszi vetéső volt. A 36 növénybıl 12 (vörös here, rozs, Legány-keverék, ıszi borsó, köles, mohar, zabos bükköny, cirok zeller, cékla, bab, egynyári szálas) volt olyan, amelyet 5, vagy annál kevesebb évben alkalmaztak. Minden évben termesztették a lucernát (min. 2max. 309 ha), az ıszi búzát (91-1027 ha), az ıszi árpát (55-908 ha), kukoricát (336-1042 ha), 18-18 évben tavaszi árpát (0-290 ha) és burgonyát (0-0-58 ha). Ugyancsak minden évben volt parlag (2-133 ha) és vadföld (9-25 ha) is. A májusi idıszakban – amire a vetésszerkezet éves állapotát számítottuk – alkalmasint elıfordult tarló (1 évben 31 ha), szántás (5 évben 0-92 ha), sıt max. 10 ha-ig egy területet hígtrágya szikkasztónak is használtak. Az apróvadfajok szaporodása szempontjából kulcsfontosságú májusi idıszak vetésszerkezetének fajszáma, továbbá a többlet élıhelyként számításba vett parlag, tarló, szántás és szikkasztó (azaz további 4 típus), mint élıhely az egyes években 15-23 között változott, azaz ekkora volt gazdagsága. Az élıhely Shannon-Wiener diverzitása májusi állapot szerint 1,802-2,395 között változott. Érdekes módon magas volt a privatizáció (1995) elıtti idıszakban (1,994-2,363), amely 1997-re lecsökkent 1,872-re. Ezen idıszak után viszonylag stabil (1,929-2,054 között) volt az érték a 2002 évi tulajdonosváltásig. Ezt követıen 3 átmenetileg alacsony (1,802-1,893) diverzitású év (2003-2005), majd az agrár környezetgazdálkodási program alkalmazásának 5 évében (2006-2010) ezt magas szintre emelkedett, s ott stabilizálódott (2,007-2,395). Érdekes jelenségnek vagyunk ugyanakkor tanúi, ha az egyes növények termesztési ciklusainak eltérı hossza, vetés és betakarítási ideje okán megvizsgáljuk az egyes hónapok élıhely diverzitását. Mivel a legtöbb növény (többéves, ıszi és tavaszi vetéső) együtt áprilisban, májusban, júniusban van jelen, ezért ekkor a legmagasabb az éven belül a diverzitás. Ezt követıen az aratások után mintegy felére csökken a diverzitás értéke, hiszen eltőnnek a színrıl az ıszi vetésőek és a betakarított tavasziak is. A tarló és szántás, majd a korai és késıbbi ıszi vetésekkel ez az érték újra megemelkedik valamelyest, de az emelkedésnek gátat szab az ıszi éréső növények betakarítás utáni térvesztése. Így a növekedés megreked, s stagnál a tél folyamán. Csak az áprilisi-májusi vetésekkel ér el újra magas értékeket a diverzitás. Tehát egy újabb különlegessége vált bizonyítottá a mezei élıhelyeknek, a diverzitás permanens változása. Ez a tény az élıhelygazdálkodás feladatait gyökeresen más – dinamikus – dimenzióba helyezi, az eddigi, a tavaszi vetésszerkezetre alapozott statikus adatsorokon messze túlmutató módon.
21
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
* poszterek
TARTAMOS TÁPLÁLÉKFORRÁS VIZSGÁLATOK BARBER CSAPDÁZÁSSAL A LAJTA PROJEKTBEN FARAGÓ Sándor, DITTRICH Gábor & HORVÁTHNÉ HANGYA Katalin Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected]
A Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézete 1984 óta végez Barber csapdázással táplálékforrás vizsgálatot a Lajta projekt keretein belül, amelynek célja a szárnyas apróvad szempontjából fontos állati eredető táplálékelemek minıségi és mennyiségi változásának nyomon követése. A szárnyas apróvad állati eredető táplálékbázisát más faktorok mellett az agro-antropogén hatások is alapvetıen befolyásolják. Ezen táplálékforrások azokban az agroökoszisztémákban vannak jelen, amelyek táplálkozóhabitatként mőködnek. A szárnyas apróvad állati eredető táplálékelemei az Arthropoda táplálékkínálatára épül. Ezért ha a környezeti feltételek (és antropogén hatások) nem megfelelıek, akkor az a táplálék kínálaton keresztül érvényesül a szárnyas apróvad állományok egyedszám változásában. Ezen környezeti feltételek közé tartozik többek között a habitatban jelenlevı kultúrnövény faja. A táplálékbázis vizsgálata a különbözı mezıgazdasági kultúrákban talajcsapdákkal minden évben májustól augusztusig, rendszeres monitoringgal történik. Az éves csapdázási adatokat a különbözı kultúrnövényeknek megfelelıen dolgoztuk fel. Így hosszabb távon képet kapunk arról, hogy az egyes mezıgazdasági kultúrákban a vizsgált táplálékelemek miként változnak. A Barber csapdák által győjtött taxonokat egyedszámra és tömegre vonatkoztatva elvégeztük a diverzitás- és kiegyenlítettség-számításokat. A gyomirtó szerek illetve a rovarirtó szerek alkalmazása a kultúrnövény szempontjából elınyös, azonban közvetve illetve közvetlenül a táplálékbázisok elszegényedéséhez vezet. A tartamos táplálékforrás vizsgálatok segítségével olyan környezetkímélı mezıgazdaságot célozhatunk meg, amelyben szerepet kap a vadvédelem is. A tudatosság ilyen formában a szárnyas apróvad állományok szaporulatában és áttételesen a sikeres vadgazdálkodásban testesül meg. A hosszú távú, komplex vizsgálatok a késıbbiekben lehetıséget nyújtanak a tudatos táplálékhabitatok kialakításához, összhangot teremtve a mezıgazdaság illetve a vadgazdálkodás között.
22
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
* poszterek
ERDEI SZALONKA MONITORING MINTAVÉTELI PROGRAMJÁNAK EREDMÉNYEI 2010-BEN FARAGÓ Sándor1, LÁSZLÓ Richárd1, FLUCK Dénes2 & BENDE Attila3 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected] 2: Magyar Szalonka Klub 3: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdamérnök hallgató
A 2009-ben indult az Országos Magyar Vadászkamara által támogatott Erdei Szalonka Monitoring programja 2010-ben bıvült mintavételezéssel. E tevékenységet a Nyugatmagyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézete koordinálja és értékeli ki a beérkezı adatokat. 2010-ben az Erdei Szalonka Monitoring keretében közel két és félezer mintát vizsgáltunk meg. Az adatfelvételezés kiterjedt a legfontosabb biometriai adatokra, valamint az ivar és kormeghatározásokra. A biometriai adatok felvétele és a boncolásos ivar-meghatározás a közel négyszáz adatszolgáltatónál történt, a kormeghatározást a mintegy ezer beküldött szárnyminta segítségével az Intézetünkben végeztük el. A vizsgált mintákban mintegy 16,6% volt a tyúkok aránya, a fiatal és az idıs korosztály aránya közel azonos volt. A nagyszámú mintavételi hely és mintavételi idıpont feldolgozása lehetıséget teremtett arra, hogy ezen adatokat térinformatikai eszközök segítségével megjelenítsük. A program folytatásával lehetıségünk lesz nagy elemszámú évek adataival kiegészíteni a közel két évtizede folyó hosszú távú Erdei Szalonka Teríték Monitoring program eredményeit.
23
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
* poszterek
GYİR-MOSON-SOPRON MEGYE APRÓVAD ÁLLOMÁNYÁNAK VIZSGÁLATA A GAZDÁLKODÁSI TERÜLETEK ÚJRAOSZTÁSÁT MEGELİZİ IDİSZAKBAN HORVÁTHNÉ HANGYA Katalin Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected]
Magyarország jelentıs területe alföldi jelleget mutat, amely az apróvad gazdálkodásnak kedvez – a sikeres apróvad gazdálkodás fundamentuma az élıhely fejlesztés, valamint a szırmés és szárnyas predátorok apasztása, illetve ezek megfelelı szinten tartása. A rendelkezésre álló adatok segítségünkre vannak abban, hogy hipotéziseinket vizsgálva valós összefüggéseket találjunk préda-predátor viszonyokban, illetve egyéb interspecifikus kompetícióban. A vadgazdálkodás alapja, hogy ismerjük a rendelkezésünkre álló haszonvad mennyiségét (minıségét), mennyiségének változását és a változást befolyásoló tényezıket, valamint ezek befolyásának mértékét. Ezen változások leírására rendszeres adatgyőjtés ad megfelelı eszközt (adattár, különbözı monitoring rendszerek), az adatok feldolgozásával pedig a befolyásoló tényezık kapcsolatrendszerére adhatunk leírást. Ha ismerjük az ok-okozati összefüggéseket, akkor nem pusztán tényszerő adataink vannak, hanem minısíthetjük, vagy adott esetben javíthatunk gazdálkodási módszereinken, mintegy visszacsatolásként felhasználva a monitoring vizsgálatok eredményeit. Gyır-Moson-Sopron megye 4088 km2 területén 54 gazdálkodási egység adatai kerültek feldolgozásra. A gazdálkodási egységek adatait kétféle klaszteranalízis módszerrel hasonlítottam össze (Jaccard-féle összehasonlítás, Bray-Curtis-féle vizsgálat). A BrayCurtis-féle eljárás a fontosabb 23 fajra terjedt ki. Az összehasonlítási eljárással csoportba foglalhatók azok a területek, amelyek a további vizsgálatok során együtt kezelhetık. Az adatfeldolgozás során a táplálkozási kapcsolatokra vonatkozóan standard statisztikai eljárásokat használtam. A hipotézisnek megfelelıen kimutatható a fácán és fogoly közötti kompetitív kapcsolat. A ragadozó és ezen fajok közötti préda-predátor viszony szintén igazolható a felépített adatbázis adatai alapján.
24
Vadbiológiai és vadgazdálkodási szekció
* poszterek
A VADORZÁS OKOZTA VADGAZDÁLKODÁSI KÁROK VIZSGÁLATA 19982007 KÖZÖTTI IDİSZAKBAN MAGYARORSZÁGON LÁSZLÓ Richárd1 & GOSZTOLA István2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected] 2: Vadgazda mérnök
A vadorzások okozta károk nagyságát meghatározni nagyon nehéz, hiszen e tevékenységet illegálisan végzik az elkövetık. Az általuk hagyott nyomokból, a megsérült, elpusztult állatok mennyiségébıl lehet következtetni a kár minimális nagyságára, hiszen sok esetben semmilyen nyom nem marad utánuk, különösen az apróvadat érintı vadorzás esetében. Ezen tények ismeretében a Magyar Vadelhullás Monitoring adatai alapján vizsgáltuk a vadorzásokkal okozott károk nagyságát 1998-2007 közötti idıintervallumban. A vizsgált idıszakban a nagyvad esetében a 2003/2004-es és a 2004/2005-ös vadászati idény, míg apróvad esetében a 2003/2004-es szezon volt kiemelkedı nagyságú vadorzási tevékenységgel jellemezhetı. Nagyvadfajok közül az ız volt a legkedveltebb vadorzási célpont, a jelentett maximum meghaladta az évi 800 példányt, az apróvadfajok közül pedig a fácán volt a legérintettebb, közel 250 egyedes évi maximummal. Az ismerté vált vadorzási esetek okozta kárnagyság a nagyvad esetében elérte az évi 300 millió, míg az apróvadnál meghaladta a 80 millió forintot. A teljes idıszakot tekintve a vadorzás a vadgazdálkodási ágazatnak legalább 2,5 milliárd forint kárt okozott.
25
Erdészeti mőszaki szekció
*
ERDÉSZETI MŰSZAKI SZEKCIÓ Elıadások
1. BALÁZS L., BUDAI M., PALOCZ-ANDRESEN M. & SZALAY D.: A LED és a hagyományos fényforrások növényházi alkalmazásának összehasonlítása 2. BROLLY G., CZIMBER K. & KIRÁLY G.: Fiatalkorú faállományok Voxel alapú törzstérképezése földi lézeres letapogatás adatai alapján 3. GYŐRŐ N., HORVÁTH-SZOVÁTI E. & CZUPY I.: Vasúti zajhatások vizsgálata és értékelése 4. HORVÁTH B. & CZUPY I.: Erdészeti vágástakarító gép fejlesztése 5. MARKÓ G., PRIMUSZ P. & PÉTERFALVI J.: Hajlékony útburkolatok élettartamának meghatározása a továbbfejlesztett kézi behajlásmérés alkalmazásával 6. PÉTERFALVI J., MARKÓ G., PRIMUSZ P. & KISFALUDI B.: Feltáróhálózat tervezése szálaló erdıkben
Poszterek:
1. BROLLY G. & KIRÁLY G.: Supporting the survey of ecosystem services by means of geomorphologic analysis of digital terrain model from airborne laser scanning 2. MAJOR T. & TÓTH B. Á.: Informatikai eszközök a fahasználatban
26
Erdészeti mőszaki szekció
* elıadások
A LED ÉS A HAGYOMÁNYOS FÉNYFORRÁSOK NÖVÉNYHÁZI ALKALMAZÁSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA BALÁZS László1, BUDAI Miklós1, PALOCZ-ANDRESEN Mihály2 & SZALAY Dóra2 1: General Electric Hungary Kft., Lighting Technology
[email protected] 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti- mőszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron
A dísznövények és a zöldségnövények szempontjából az ıszi, téli és kora tavaszi idıszak alatt nagyon fontos a megvilágítás mennyisége, mivel a növények belsı felépítését a megvilágítás erıssége nagymértékben befolyásolja. Gyenge megvilágítás mellett a sejtek fala vékonyabb és csökken a szilárdító elemek száma, vékonyabb és kevesebb rétegő a levelek oszlopos parenchimája, és csökken az erek mennyisége is. Ezeket az átmeneti idıszakokat igyekeznek az üvegházi termelık mesterséges fényforrások alkalmazásával minél kedvezıbbé tenni a növények életfunkcióinak megfelelıen. A különbözı fényforrások azonban különbözıképpen befolyásolják a növények növekedését. Kísérleteink során standard fénycsövet, direkt növényházi alkalmazásra kifejlesztett fénycsövet és mélyvörös LED fényforrásokat alkalmaztunk. A növények válaszreakciói alapján egyértelmő következtetéseket tudtunk levonni az alkalmazhatóság szempontjából. A LED lámpák üvegházban történı felszerelése nemcsak a növények növekedése szempontjából elınyös, hanem a termesztı számára is komoly költségmegtakarítást eredményez az alacsonyabb villamos áram fogyasztás miatt. Emellett segít megvalósítani az energiatakarékos környezettudatos termesztést is. A jövı üvegházi fényforrások alkalmazása során érdekes lehet az egyes LEDek elhelyezésének módja a növények helyzetéhez képest. A növények számára a fototropizmus jelensége miatt fontos a nap helyzete, ezáltal érdemes lesz egy napkövetı rendszerő LED-panel kidolgozása is.
27
Erdészeti mőszaki szekció
* elıadások
FIATALKORÚ FAÁLLOMÁNYOK VOXEL ALAPÚ TÖRZSTÉRKÉPEZÉSE FÖLDI LÉZERES LETAPOGATÁS ADATAI ALAPJÁN BROLLY Gábor, CZIMBER Kornél & KIRÁLY Géza Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdıfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron
[email protected]
Földi lézeres letapogatással a faállományok szerkezetérıl igen részletes térbeli pontfelhıt nyerhetünk, ami magában hordozza a lehetıségét annak, hogy a felmérés adataiból akár többkorú, többszintő faállományok egységes térképét vezessük le. A ponthalmaz feldolgozása során a faegyedek helyének kimutatása rendszerint a törzs keresztmetszeteinek alaki vizsgálatán alapul. Korábbi munkánkban mi is ezt a megközelítést alkalmaztuk, és azt találtuk, hogy az alakfelismerés megbízhatósága a fák átmérıcsökkenésével arányosan romlik. Feltehetıen általános jelenségrıl van szó, mert a lézeres mérések véletlen hibái a kisebb átmérıjő fáknál az alak nagyobb torzulását okozzák. Feldolgozási oldalról nézve, a kis törzsátmérı (10–15 cm alatt) a kétdimenziós törzstérképezési eljárások jelentıs korlátozó tényezıje lehet. Másrészrıl azonban, a földi lézeres letapogatás a rendkívül nagy adatsőrősége folytán lehetıvé teszi az akár néhány centiméter vastagságú egyedek és ágak leképezıdését a ponthalmazban. Ahhoz, hogy a technika adta lehetıségeket kihasználva, a fiatalabb korú, vagy felújítás alatt álló faállományokra is kiterjeszthessük a törzstérképezés lehetıségét, egy automatizált feldolgozási eljárást fejlesztettünk ki, mely kimondottan a kisebb átmérıjő fák kimutatását célozza. Az eljárás szabályos térbeli rácshálóba rendezi a nyers mérési koordinátákat. A rácshálót kocka alakú elemek - voxelek - építik fel. A voxelek a digitális képek pixeleinek térbeli kiterjesztése, használatukkal a szomszédsági viszonyok háromdimenziós térben írhatók le. A felmért testek tematikus jellegére és méreteire a voxelekbıl összeállt térbeli alakzatok alapján következtethetünk. A szomszédos voxeleket ezért objektumokba szervezzük, melyeken az alaki jellemzık már értelmezhetık és számíthatók. A legfontosabb feladat az egyes törzsek automatikus elkülönítése az aljnövényzettıl és a szomszédos egyedektıl. Az eljárás a voxelekbıl létrehozott objektumok alakjának vizsgálatával végzi az osztályozást, majd a faegyedek helyének meghatározását.
28
Erdészeti mőszaki szekció
* elıadások
VASÚTI ZAJHATÁSOK VIZSGÁLATA ÉS ÉRTÉKELÉSE GYŐRŐ Nikolett1, HORVÁTH-SZOVÁTI Erika2 & CZUPY Imre1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-mőszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron
[email protected] 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Matematikai Intézet, Sopron
A környezeti zaj egyre inkább meghatározó szennyezıdése környezetünknek, mára Európa szerte a második legsúlyosabb környezeti problémaként emlegetik. Az oly környezetbarátnak gondolt vasúti közlekedés is tényleges zajforrás, ezáltal potenciális környezet szennyezı közlekedési módnak tekinthetı, noha kötött pályás mivoltából adódóan, az általa okozott zaj idıszakos, mégis településeket, ezáltal pedig embereket és állatokat érint. Számos környezeti tényezı képes a vasúti zaj csökkentésére, mint például a domborzat, a levegı, a növényzet, a szél és a hımérséklet, azonban a zaj- és rezgéscsillapítás eszköztárában további aktív (forrásoldali) és passzív (észlelıoldali) megoldások egyaránt fellelhetık. A növénnyel borított területeknek gazdasági és esztétikai jelentıségük mellett kiemelkedı a környezetvédelmi hatásuk is. A települések belterületén és külterületen is hozzájárulnak a növények a zaj és a szálló por elleni védelemhez, téli idıszakban pedig hófogó tulajdonságuk révén javítják az üzembiztonságot. A feldolgozott szakirodalom és korábbi kutatások alapján megállapítható, hogy a vasúti zaj összetételét és nagyságát több tényezı együttes hatása befolyásolja. A zajvédı erdısávok nem a zaj teljes kiszőrését eredményezik, hanem túllépés esetén a zajterhelést az elıírt határérték alá csökkenthetik. A zajcsillapítás nagysága elsısorban a növényzet összetételétıl és sőrőségétıl, a növénysáv szélességétıl és a zaj frekvenciájától függ. A jelenleg érvényben lévı zajvédelmi szabályozás a zajcsökkentés számításakor egy egyszerő képlet alkalmazását írja elı a növényzet csillapító hatásának meghatározására. Ez a formula nem tesz különbséget különbözı növénytársulások, illetve az eltérı vegetációs idıszak között. Vizsgálataink célja a vasúti zajterhelés mértékének meghatározása a GYSEV Zrt. vonalai mentén, valamint a zajvédı erdısávok hatékonyságának vizsgálata. Különbözı faji összetételő növénytársulások esetén, két vegetációs idıszakban, a pályatesttıl különbözı távolságra elvégzett mérési eredmények elemzése alapján meghatározzuk, hogy van-e szignifikáns eltérés hangcsillapítás tekintetében a vasúti közlekedés által kibocsátott frekvenciatartományban. Kutatásaink eredményeképpen ajánlásokat tehetünk a zajvédı erdısávok szélességére, illetve fafaj összetételére vasúti zaj esetén. Információt kapunk arról, hogy a vonatok által keltett zajt a növénysávok milyen mértékben képesek csillapítani. Ezek a mérıszámok összehasonlíthatóvá válnak más csillapítási módszerek hatékonyságával, mint például zajvédı fallal vagy zajvédelmi töltésekkel.
29
Erdészeti mőszaki szekció
* elıadások
ERDÉSZETI VÁGÁSTAKARÍTÓ GÉP FEJLESZTÉSE HORVÁTH Béla & CZUPY Imre Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-mőszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron
[email protected]
Erdısítéskor ahhoz, hogy a kiültetett szaporítóanyag megeredjen és megmaradjon, a fás növényzet számára a kezdeti növekedéshez és fejlıdéshez a lehetı legkedvezıbb feltételeket kell biztosítani. A vetés, ültetés, dugványozás elıtt végzett talajmővelést talajelıkészítésnek nevezzük. Ennek során a területet alkalmassá tesszük a mag elvetésére, a csemete, suháng sorfa ültetésére, vagy a dugványozásra. Azért, hogy ez a mővelet elvégezhetı legyen, a vágásterületet megfelelıen elı kell készíteni. El kell távolítani a fakitermelés során keletkezett hulladék anyagot (vékony gallyak, ágfa, fadarabok, kéreg, forgács), a talajban maradt tuskókat, valamint a bozótot és a sarjakat. Ezt a munkamőveletet terület-elıkészítésnek nevezzük. A vágástakarítás célja olyanfajta területrendezés, amely lehetıvé teszi a további munkák akadály nélküli elvégzését. Általánosan elterjedt módszer az, amikor a vágástéri mellékterméket (ágakat, tuskókat stb.) tovább feldolgozás vagy megsemmisítés (elégetés) céljából összetoljuk, vagy összehúzzuk. Területnagyság függvényében a vágásterület szélére, vagy adott távolságú és meghatározott szélességő sávokba történik az összegyőjtés. Hazánkban a Kiskunsági Erdészeti és Faipari (KEFAG) Zrt. tarvágást követıen évente átlagosan 700÷800 hektárnyi területen végez tuskókiemelést, elsısorban a természetesen nem felújítható célállományú (EF, FF) véghasználati területeken. A mővelet költséghatékony elvégzéséhez a helyi adottságok között jól használható munkagépekre van szükség. Fejlesztési munkánk célja egy tuskós területeken alkalmazható vágástéri vékonyfa (áganyag) és tuskó összegyőjtı berendezés tervezése, kialakítása és tesztelése. Kutatásaink során elvégeztük a vágástéren visszamaradt áganyagot összegyőjtı jelenlegi gépek, berendezések elvi megoldásainak áttekintését, az erdıtechnikai követelmények megfogalmazását, a fejlesztési súlypontok kijelölését, valamint a tervezési alapadatok meghatározását. Konstrukciós változatokon keresztül elkészült a megvalósítandó berendezés tervdokumentációja. Olyan gépet terveztünk, amely a vágástéren visszamaradt vágástéri melléktermék (áganyag) és a kiemelt tuskók összegyőjtésére és rakodására szolgál, a tolási, zárási és emelési mozzanatok együttes alkalmazásával. Tuskózott és tuskózatlan erdısítési területen egyaránt alkalmazható, mivel a fogrendszer az akadályokon (tuskó, kı stb.) károsodás nélkül képes áthaladni. Jelenleg a prototípus gép legyártása van folyamatban. Cikkünkben kutatásaink eredményeirıl számolunk be.
30
Erdészeti mőszaki szekció
* elıadások
HAJLÉKONY ÚTBURKOLATOK ÉLETTARTAMÁNAK MEGHATÁROZÁSA A TOVÁBBFEJLESZTETT KÉZI BEHAJLÁSMÉRÉS ALKALMAZÁSÁVAL MARKÓ Gergely, PRIMUSZ Péter & PÉTERFALVI József Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdıfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron
[email protected]
Az aszfalt burkolatú utak az erdıgazdaságok nagy állóeszköz-értéket képviselı létesítményei, amelyek megfelelı mőszaki állapotának fenntartása jelentıs költségekkel jár. A rendszerváltozást követıen az erdıgazdálkodók jellemzıen nem rendeltek megfelelı forrásokat feltáróhálózataik fenntartására. Az erdészeti szállításban mértékadónak tekinthetı tehergépjármő állomány az elmúlt évtizedekben lecserélıdött, amely a szállítópályák leromlását felgyorsította. Mindezek miatt az erdıfeltárás témakörében a hangsúly a feltáróhálózatok bıvítésérıl áthelyezıdött a meglévı utak fenntartására és fejlesztésére. Az Erdıfeltárási Tanszéken folyó kutatások – az erdıgazdaságok által megrendelt kutatásfejlesztési megbízásokkal párhuzamosan – követik ezt a trendet; az elıadásban az aszfalt kopóréteggel rendelkezı pályaszerkezetek teherbírásának roncsolásmentes meghatározása területén végzett legújabb eredményeinket mutatjuk be. Az erdészeti gyakorlatban a közelmúltig a Benkelman-féle kézi behajlásmérı eszközzel történtek a teherbírásmérések. A hajlékony útburkolatok terhelés hatására bekövetkezı alakváltozását – a behajlási teknıt – a jelenlegi közúti gyakorlat nehéz ejtısúlyos behajlásmérıkkel (falling weight deflectometer – FWD) méri. Az FWD berendezések erdészeti körülmények közötti alkalmazhatóságáról a közelmúltban többször meggyızıdtünk, a Magyarországon alkalmazott két típussal több sikeres mérést is végeztünk. Az FWD berendezés legnagyobb elınye abban rejlik, hogy a behajlási teknı alakját több ponton is rögzíti, szemben a hagyományos behajlásméréssel, ami csak a központi lehajlást méri. A nehéz ejtısúlyos eszközök beszerzési ára és fenntartási költsége magas, ezért az erdészeti utakon végzett teherbírásméréseket FWD készülékkel rendelkezı külsı vállalkozó bevonásával tudjuk csak megoldani. Célszerőnek tőnt tehát egy olyan eljárás kidolgozása, amely az erdészeti utakkal foglalkozók számára is lehetıvé teszi a behajlási teknı önálló mérését. Az Erdıfeltárási Tanszéken kidolgozott eljárást a kézi behajlásmérés továbbfejlesztésével alakítottuk ki. A fejlesztés kiterjedt a mérési eljárás megtervezésére, a szükséges kiegészítı eszközök kiválasztására, a központi adatgyőjtı egység tervezésére és építésére, az adatgyőjtı hardveren futó firmware, valamint a PC-ken futó adatgyőjtı és elemzı szoftverek kifejlesztésére. Az eszközfejlesztés mellett ismertetjük a teherbírásmérések feldolgozására javasolt módszerünket, amelynek segítségével számítható a vizsgált burkolat hátralévı élettartama. Kutatási eredményeinket a Kisalföldi Erdıgazdaság Zrt. Hármastarjáni feltáróútján végzett méréseinken keresztül mutatjuk be.
31
Erdészeti mőszaki szekció
* elıadások
FELTÁRÓHÁLÓZAT TERVEZÉSE SZÁLALÓ ERDİKBEN PÉTERFALVI József, MARKÓ Gergely, PRIMUSZ Péter & KISFALUDI Balázs Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdıfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron
[email protected]
A szálaló erdıgazdálkodás legfıbb jellemzıje a folyamatos borítást adó, csoportos szerkezető állomány kialakulása. Az ezt biztosító belenyúlásokat megelızı kitermelendı faegyedek kijelölése, a közelítınyomok hálózatának gondos kialakítása, valamint a kíméletes fakitermelés végrehajtása képezik az elvégzendı feladatok legnagyobb részét. Mivel a szálalásnál fokozottan igaz, hogy az erdı talaját a lehetı legnagyobb mértékben meg kell kímélni a jármőforgalomtól, ezért az eredményes munkához magas feltártság szükséges. Ez nem jelenti feltétlenül sok új út építését, mert a megfelelı feltártság a közelítınyomok tudatos kijelölésével, járható nyomok használatával elérhetı. A kialakításhoz szükséges beavatkozások mélységétıl függıen beszélhetünk közelítınyomról és épített közelítı nyomról. Míg az elsı esetben a közlekedés biztosításához zömében csak a fák eltávolítása szükséges a közelítést végzı jármővek által megkívánt szélességben, addig a második esetben a nagy keresztdıléső (25-45%) hegyoldalakat a közelítı eszköz méreteihez igazodó szélességben (3-4 m) gépi földmunkával tesszük járhatóvá. Az erdıfeltárás alapelvei a szálaló üzemmódban kezelt erdıterületen is alkalmazhatók, de fokozottan igaz a nagytól a kicsi felé haladás elve. Ez azt jelenti, hogy még nagyobb hangsúlyt kap a feltárandó területen már meglévı feltáró hálózatot, a terület adottságait és lehetıségeit figyelembe vevı állományfeltárás (durva feltárás), majd a termeléstechnikától függı termıterületi feltárás (finom feltárás) összehangolása. Az informatika, mint segédeszköz a domborzat, a faállomány és a tájképi megjelenés modellezésével, valamint a meglévı feltáróhálózat, az erdımővelési, a védelmi és közjóléti feladatok és igények geoinformatikai bemutatásával hatékonyan járulhat hozzá egy átgondolt feltáróhálózat kialakításához. A kidolgozott feltárási alapelvekre építve összeállítottuk a szálaló üzemmódban kezelt erdıterületek feltáró-hálózata tervezésének folyamatát, amelyet a Pilisi Parkerdı Zrt. Pilisszentkereszti Erdészetének területén lévı pilisszentléleki szálaló erdıtömbben (Pro Silva terület) teszteltük is. A kitőzött célok maradéktalan teljesítéséhez az eddig alkalmazott DigiTerra Map általános geoinformatikai szoftver nem alkalmas, mert elsısorban a síkrajzi tervezést támogatja, a 3D megjelenítés csak kiegészítı funkcióként szerepel. Ma már elérhetı áron beszerezhetık olyan grafikus munkaállomások, amelyek megfelelı program alkalmazásával nagy területek esetén is alkalmasak a domborzat valós idejő 3 dimenziós megjelenítésére és azon kijelölési, szerkesztési mőveletek támogatására. Az Pilisi Parkerdı Zrt. támogatásával egy ilyen szoftver fejlesztése Intézetünkben is elindult és annak koncepcionális verziója már elkészült. A tervezési folyamat teljessé tételéhez a finomfeltáró hálózat (közelítınyomok, épített közelítınyomok) digitális térképen megtervezett nyomvonalainak hatékony kitőzési módszerének kidolgozása is szükséges. A szóba jöhetı módszerek tesztelése után kidolgoztuk a finomfeltáró hálózat GPS technikával történı kitőzési módszerét.
32
Erdészeti mőszaki szekció
* poszterek
SUPPORTING THE SURVEY OF ECOSYSTEM SERVICES BY MEANS OF GEOMORPHOLOGIC ANALYSIS OF DIGITAL TERRAIN MODEL FROM AIRBORNE LASER SCANNING BROLLY Gábor & KIRÁLY Géza University of West Hungary, Institute of Geomatics and Civil Engineering, Department of Surveying and Remote Sensing, Sopron
[email protected]
Ecosystem functions are defined as “the capacity of natural processes and components to provide goods and services that satisfy human needs, directly or indirectly” (de Groot 1992). Landscape elements are spatially and “functionally” definable entities within the landscape, therefore serving as mapable units for ecosystem functions in the target area. The delineation of landscape elements and the recording of actual ecosystem functions are based on the interpretation of large-scale orthophotos and field survey according to the protocol developed at University of Vienna. They are the work package coordinator of ‘WP5: Ecologies – ecosystem services and biodiversity’ of a Central European TransEcoNet project. Landscape elements should be described by the main force of development (such as resources of water, disturbance, regeneration, etc.) which is not always visible in the orthophoto. In these cases the delineation should be done manually on the field which may be time consuming and inaccurate. Airborne laser scanning - also referred to as LiDAR - has the advantages of canopy penetration and acquisition of data directly from the terrain. The geomorphologic analysis of the terrain elevation regarding to the water runoff has the possibility to detect beds of periodic streams and pools, hence it has the potential of detecting local water resources as dominant ecosystem value. The aim of this research is to support the survey of ecosystem functions through the analysis of high-resolution digital terrain model from airborne laser scanner data with respect to water supplies in the cross-border region of İrség. The presence of the rivers Streme and Pinka, additionally the fine variation of the elevation in the study area justify the need of accurate delineation of potential water resources and the corresponding boundaries of landscape elements. The digital terrain model is created on the basis of a high-density airborne laser scanning by the active contour method. Local depressions of the terrain were extracted using standard morphological operations (such as bottom-hat transform) with various types of structuring elements. Additionally, a new approach of integrating patch-wise depressions on different levels to ensure feature continuity is introduced.
33
Erdészeti mőszaki szekció
* poszterek
INFORMATIKAI ESZKÖZÖK A FAHASZNÁLATBAN MAJOR Tamás1 & TÓTH Béla Ákos2 1: Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-mőszaki és Környezettechnikai Intézet, Géptani Tanszék, Sopron
[email protected] 2: CGP Instruments Kft.
A közeljövıben Magyarországon is számítani kell a terepi digitális adatrögzítı eszközök elterjedésére, általánossá válására. Ma még a fahasználati munkák során a választékolás, készletezés, a faanyagmozgatás nyilvántartása hagyományosan papíralapon történik. A terepi adatrögzítı eszközök (digitális átlaló, digitális mérıszalag, PDA terepi készletkezelési és fatérfogat-becslési szoftverrel), melyek Bluetooth-on keresztül kommunikálnak egymással a készletkezelı erdész terepi munkáját támogatják. Lehetıvé teszik a gyors egyszerő munkát, biztosítják a naprakész fakészletkezelést, a fahasználati munkák erdırészlet szintő rögzítését és támogatják a munkaszervezést. A kézi számítógépeken megjelenı adatok igény szerint kint a terepen GSM-adatátvitel segítségével, vagy a napi munka végén az irodában szinkronizálhatók az erdészet vagy az erdıgazdaság termelésirányító szoftverével. A termelésirányítási rendszer lehetıvé teszi az erdıhasználati tevékenység erdırészlet szintő éves tervezését, nyilvántartását és elemzését. Támogatja az üzemtervi fakitermelési lehetıségek optimális kihasználását, segíti az éves fakitermelési feladatok tervezését, vezeti a fakitermelési munkákat, anyagfelhasználást és költségeket és a fakitermelések mőszaki átvételét. A terepi adatrögzítéshez használt munkaállomás digitális átlalóból, PDA-ból és mobil nyomtatóból áll. Az utóbbi években megjelentek a terepi munkát segítı, mobiltelefonra telepíthetı alkalmazások is. Kerületvezetı erdészeinknek nagy mennyiségő manuális adatfeldolgozási és kiértékelési munkát kell (nagy részben a tı mellett) elvégezni. Az elmúlt 8-10 év alatt jelentısen megváltozott az erdık tulajdonosi és ehhez kapcsolódóan kezelési szerkezete is. A tulajdonosok számára a hatékonyság, és költségtakarékosság vált elsıdleges szemponttá. Ezeknek az elvárásoknak a terepi munka során csak úgy lehet megfelelni, hogy az ésszerő korlátokon belül, a lehetı legkorszerőbb megoldásokat alkalmazzuk.
34
Természetvédelmi szekció
*
TERMÉSZETVÉDELMI SZEKCIÓ Elıadások
1. KERÉNYI-NAGY V.: A Masaryk Egyetem, Természettudományi Kar, Növénytani és Állattani Tanszék Herbárium Crataegus-anyagának (Brnu) revíziója 2. KERÉNYI-NAGY V.: Ritka erdélyi rózsa és galagonya taxonok 3. KUI B.: A Nagy Murgó (Hargita-hegység) erdeinek flórája 4. NÓTÁRI K., JAKAB G., CSÖRGEI B. & CSENGERI E.: A Szarvasi-1 energiafő (Elymus Elongatus subsp. Ponticus ’Szarvasi-1’ energiafő) inváziója Szarvas környékén 5. ÓDOR P., KIRÁLY I., MAG Zs., MÁRIALIGETI S., JURI N., TINYA F. & BIDLÓ A.: A faállomány hatása különbözı élılénycsoportok fajgazdagságára és faji összetételére az ırségi erdıkben
Poszterek: 1. BÁTKY G.: A Ferencmajori-halastavak vízimadár-monitoringja a 2000-2009 idıszakban 2. FARAGÓ S., CSEH P., LUKÁCS Z., KANCSAL B. & MOGYORÓSI T.: A nyugatmagyarországi fészkelı madárállomány felmérésének kutatási módszerei és elızetes eredményei 3. SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI M. & SCHMIDT G.: Nagyvárosi inváziv növények a Budai Arborétumban és környezetében 4. TÓTH V. & LAKATOS F.: A platánlevél-sátorosmoly (Phyllonorycter platani Stgr. 1870) populáció genetikai vizsgálata 5. VELEKEI B.: A sárgahasú unka (Bombina variegata Linneaus, 1758) kutatása a Soproni-hegységben
35
Természetvédelmi szekció
* elıadások
A MASARYK EGYETEM, TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR,NÖVÉNYTANI ÉS ÁLLATTANI TANSZÉK HERBÁRIUM CRATAEGUS-ANYAGÁNAK (BRNU) REVÍZIÓJA KERÉNYI-NAGY Viktor Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron
[email protected]
Doktori munkám fundamentuma a Kárpát-medencét érintı valamennyi herbárium felkeresése, tanulmányozása és revíziója: a félreértelmezett, pontatlanul használt taxonok nevezéktani és taxonómiai problémái csak az eredeti diagnózisokhoz és típusanyagokhoz való visszatérés és igazodás útján orvosolható. Ennek egyik stációja a morva kratológus, Anežka HRABĚTOVÁ-UHROVÁ eredeti anyagainak tipizálása: az általa leírt taxon közül 31 eredeti herbáriumi lapját tanulmányozhattam. Ezek közül a taxonok közül a Botanika Kódnak teljes mértékig megfelel 16 taxon [C. austromoravica HRAB.-UHR., C. bohemica HRAB.-UHR., C. calciphila HRAB.-UHR., C. curvisepala LINDM. var. aceriformis, C. curvisepala LINDM. subsp. carstica HRAB.-UHR., C. curvisepala LINDM. subsp. carpatica HRAB.-UHR. var. rigidula HRAB.-UHR., C. curvisepala LINDM. subsp. cremnicensis HRAB.UHR., C. domicensis HRAB.-UHR., C. denticulata HRAB.-UHR., C. lepida HRAB.-UHR., C. macrocarpa HEGETSCHW. var. belanensis HRAB.-UHR., C. macrocarpa HEGETSCHW. nm. curvisepaloides HRAB.-UHR., C. macrocarpa HEGETSCHW. var. cebinensis HRAB.-UHR., C. macrocarpa HEGETSCHW. var. hercynica HRAB.-UHR., C. × walokochiana (HRAB.-UHR.) P. A. SCHMIDT, C. × walokochiana (HRAB.-UHR.) P. A. SCHMIDT nm. joachymi (HRAB.UHR.) KERÉNYI-NAGY]; 12 taxon rendszertanilag pontosítandó [C. curvisepala LINDM. subsp. colorata HRAB.-UHR., C. curvisepala LINDM. subsp. carpatica HRAB.-UHR., C. monogyna JACQ. var. plesivecensis (HRAB.-UHR.) T. BARANEC, C. monogyna JACQ. subsp. latiloba HRAB.-UHR., C. monogyna JACQ. var. contracta HRAB.-UHR., C. mikulcicensis HRAB.-UHR., C. oxyacantha subsp. palmstruchii var. globosa HRAB.-UHR., C. silesiaca HRAB.-UHR., C. silicensis HRAB.-UHR. C. laevigata DC. subsp. nemorensis (HRAB.-UHR.) DOSTÁL, C. macrocarpa HEGETSCHW. subsp. sudetica HRAB.-UHR., C. calciphila HRAB.UHR. var. hadensis HRAB.-UHR.]; 1 taxon illegitim [C. curvisepala LINDM. forma submontana HRAB.-UHR.]; 2 taxonnak nem került elı a típusanyaga [C. laevigata DC. subsp. carnoviensis (HRAB.-UHR.) DOSTÁL, C. laevigata DC. var. carnoviensis (HRAB.UHR.) HRAB.-UHR.]. A nemzetközi szerzıségő ’Atlas Florae Europaeae’ szerkesztésébe bekapcsolódva készítem a Kárpát-medence és kapcsolódó területein tenyészı galagonyák elterjedési térképeit, így a tipizálás mellett több mint 900 herbáriumi lapot revideáltam: a revideált anyag legnagyobb tömegét a C. curvisepala LINDM. faj adta, de mellette sok egyéb taxon (pl. C. rosaeformis JANKA, C. brevispina KUNZE, C. ovalis KIT.) lelıhelye lett azonosítva. A részletes eredmények nemzetközi folyóiratban fognak megjenni. A kutatást támogatta a Erdészeti és Faipari Képzést Támogató Közhasznú Alapítvány és a TÁMOP–4.2.1/B-09/1/KONV–2010–0006 „Szellemi, szervezeti és K+F infrastruktúra fejlesztés a Nyugat-magyarországi Egyetemen” pályázat.
36
Természetvédelmi szekció
* elıadások
RITKA ERDÉLYI RÓZSA ÉS GALAGONYA TAXONOK KERÉNYI-NAGY Viktor Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron
[email protected]
Erdély (ideértve a Partium, a Bánság, és Belsı-Erdély kies területeit is) híresen gazdag növénytanilag is – elég, ha csak bennszülött Józsika-orgonára (Syringa josikaea J. JACQ.), erdélyi májvirágra (Hepatica transsilvanica FUSS), Borbás- és dák-berkenyékre (Sorbus borbasii JÁVORKA, S. dacica BORBÁS); illetve a reliktum Herkules-kötırıfőre (Saxifraga hirculus L.), vagy a törpe nyírre (Betula nana L.) gondolunk. Rhodológiai szempontból ki kell emelni SCHUR FERDINÁNDot (1799–1878), BORBÁS VINCÉt (1844–1905), SIMONKAI (SIMKOVICS) LAJOSt (1851–1910), HEINRICH BRAUNt (1851-1920), DEGEN ÁRPÁDot (1866– 1934), NYÁRÁDY ERAZMUS GYULÁt (1881–1966), PRODÁN GYULÁt (1875–1959); míg kratológiai kutatásokban SCHUR FERDINÁND (1799–1878), CSATÓ JÁNOS (1833–1913) és JANKA VIKTOR (1837–1890) szerzett elévülhetetlen érdemeket. SCHUR (1866) erdélyi flóramővében 23 rózsa [új taxonjai: a rozsdás rózsának (R. rubiginosa L.) négy infraspecifikus taxonja (a.) laevipes SCHUR; b.) microphylla SCHUR; d.) macrophylla SCHUR; illetve vélhetıleg hibridogén eredető a d.) eglandulosa SCHUR); az erdélyi rózsa (R. transsylvanica SCHUR), és a R. subumbellata SCHUR] és 6 galagonya [új taxonjai: C. intermedia SCHUR = C. monogyna JACQ. × C. laevigata (POIR.) DC., C. hirsuta SCHUR = C. rosaeformis JANKA – a prioritás tisztázásra szorul] taxont közöl. CSATÓ (1868) Alsó-Fehér vármegyébıl, Nyírmezı mellıl közli a rövidtöviső galagonya egy változatát (Crataegus brevispina KUNZE var. microphylla (CSATÓ) KERÉNYI-NAGY). JANKA (1870) C. rosaeformis néven közöl egy „hosszúcsészés” galagonyafajt Herkulesfürdı mellıl. BORBÁS (1880) Magyarországot felölelı monográfiájában több taxont közöl Erdélybıl: R. herculis BORBÁS, R. tomentosa SM. for. dacica BORBÁS; R. andegavensis BAST. for. bihariensis BORBÁS = R. canina L. var. andegavensis (BAST.) DESP.. SIMONKAI (1885, 1886) új fajként a hibridogén Maros-rózsát (R. marisensis SIMK. et H. BRAUN = R. canina L. var. dumalis BAKER non BECHST.), a mészkıi rózsát (R. mészkıensis SIMK. = Rosa canina var. blondaeana (RIPART ex DÉSÉGL.) CRÉP.), a Zámi rózsát (R. zámensis SIMK. et H. BRAUN) és a Barcasági rózsát (R. barcensis Simk. = R. tomentosa SM. forma dacica BORBÁS) publikálja. DEGEN (1924) szintén leír új erdélyi formákat: Kolozsvárról a R. canina L. aa.) marisensis SIMK. et H. BRAUN felekensis DEG., Szinicérıl (Szvinicáról) R. agrestis SAVI t.) Gizellae BORBÁS banatica H. BRAUN ex DEG., a Görgényi-havasokból a R. canina jj) Waitziana TRATT. Nyárádyana DEG.. NYÁRÁDY (1955) a dél-erdélyi Cozia-hegyrıl közlöl több endemikus taxont: R. coziae NYÁR., R. coziae NYÁR. for. pomiformis NYÁR., R. × argesana NYÁR. (= R. pendulina L. × R. coziae). KELLER (1931) monográfiájában új alakokat közöl: Bonchidáról a R. caryophyllacea BESSER var. bonchidae R. KELL., Kolozsvárról a R. canina L. for. submeszkoeensis R. KELL. Erdély kincsei kimeríthetetlenek (SDG!): három új rózsa microspeciest találtam (leírásuk folyamatban): Ágnes-rózsa (nevezve Dr. RÁCZ ISTVÁNNÉ ÁGNESrıl, Bihari-havasok), Veronika-rózsa (nevezve NAGY VERONIKA ANNÁról, Néra-völgye) és Pócs-rózsa (nevezve Dr. Pócs Tamás akadémikus úrról, Szarvasd). Irodalom CSATÓ J. (1868): A Retyezát helyviszonyi és természetrajzi tekintetben. – Erdélyi Muzeum-Egylet Évkönyvei IV./2., Kolozsvár, p. 80. DEGEN Á. (1924): Rosa L. in JÁVORKA S.: Magyar Flóra. — Studium Kiadó, Budapest, pp. 538–590. JANKA V. (1870): Correspondenz. – Österreichische Botanische Zeitschrift 20: 250. KELLER, R. (1931): Keller R. (1931) Synopsis Rosarum spontanearum Europae Mediae – Zürich, 796 pp. NYÁRÁDY E. GY. (1955): VegetaŃia muntelui Cozia şi cîteva plante noi pentru flora Olteniei, Moldovei şi Transilvaniei — Bul. ŞtiinŃific SecŃiunea Biologice, Agronomice, Geologice şi Geografice, tomus VII., nr. 2., pp. 209-246. SCHUR, F. (1866): Enumeratio Plantarum Transilvaniae. — Vindobonae, G. Braumüller, p. 1-984. SIMONKAI L. – BRAUN, H. (1885): Arad város és megyéje flórájának fıbb vonásai – Természetrajzi Füzetek 9 (1): 41. SIMONKAI L. (1886): Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata – Enumeratio florae Transsilvanicae vesculosae critica. – Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, pp. 1-201.
37
Természetvédelmi szekció
* elıadások
A NAGY MURGÓ (HARGITA HEGYSÉG) ERDEINEK FLÓRÁJA KUI Biborka Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet; Egyetemi Élı Növénygyőjtemény, Sopron
[email protected]
A Hargita hegység egy intenzív vulkáni tevékenység eredménye, mely a Keleti-Kárpátok nyugati oldalán ment végbe a paleogén korszaktól kezdıdıen a kvarterig, így a Kárpátmedence legfiatalabb vulkáni hegységének tekinthetı. Fı gerincvonalát 10 különbözı magasságú és átmérıjő vulkáni kúp alkotja. Ezek közül a leg délibb és egyben legfiatalabb vulkáni kúp a Nagy Murgó, mely a Hargita déli csücske és a Baróti-hegység között található és 1015 m magas. Elhelyezkedés szempontjából inkább a Baróti-hegységhez, földtörténeti szempontból azonban a Hargitához tartozik, és ez utóbbi szempont a döntı. Annak ellenére, hogy a Hargita az egyik leggyakrabban kutatott hegységek közé tartozik Romániában, szakirodalmazásaim során nem bukkantam egyetlen nagy murgói adatra sem. Ennek oka valószínőleg abban rejlik, hogy egyrészt sokáig nem volt egyértelmő, hogy melyik hegységhez tartozik, másrészt helyzete, kis területe (320ha), és viszonylag alacsony tengerszintfeletti magassága miatt nem volt vonzó a kutatók számára. Terepi bejárásaim során én elsısorban a Nagy Murgó erdeinek (220ha) flóráját tanulmányoztam. Elıadásom tartalmazza ezen bejárások és győjtések eredményeinek bemutatását: rögzítem a növényzet (erdık) jelenlegi állapotát, elkészítem a Nagy Murgó elsı flóralistáját, megadom annak rövid elemzését valamint feltárom a védett és értékes növényfajok elterjedését ponttérképek formájában.
38
Természetvédelmi szekció
* elıadások
A SZARVASI-1 ENERGIAFŐ (ELYMUS ELONGATUS SUBSP. PONTICUS ’SZARVASI-1’ ENERGIAFŐ) INVÁZIÓJA SZARVAS KÖRNYÉKÉN NÓTÁRI Krisztina1, JAKAB Gusztáv2, CSÖRGEI Benedek2 & CSENGERI Erzsébet2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron
[email protected] 2: Szent István Egyetem, Víz- és Környezetgazdálkodási Kar, Szarvas
Az inváziós növények terjedése Magyarország egyik legjelentısebb természetvédelmi problémája. Munkánk során egy inváziós kultúrszökevény természetben tett elsı lépését igyekeztünk dokumentálni. A Szarvasi-1 energiafő (Elymus elongatus subsp. ponticus cv. „Szarvasi-1” energiafő) a biomassza energia elıállítás céljából kinemesített, nagyon szívós, ellenálló fajta, ami gyengébb minıségő talajokon és aszályos vidékeken is kitőnı hozammal bír, így potenciálisan ideális energianövénynek tekinthetjük. Munkánk során célul tőztük ki a kivadulások pontos dokumentálását és elırejelzést próbáltunk tenni a növény jövıbeni viselkedésére is. Az energiafő virágzási idejére idızített terepbejárások során feltérképeztük a Szarvas környéki kivadulások térbeli kiterjedését; ezen kívül a Bihari-síkról, a Nagykunságból, a Hajdúságból és fıként a Tiszántúl déli részrıl más botanikusoktól is kaptunk elıfordulási adatokat. Az állományok szinte minden esetben utak mezsgyéjében találhatóak, ami azt jelzi, hogy a növény elsısorban a szállítás során elszóródó termés segítségével terjed, de már természetes élıhelyre történı kivadulásról is van információnk. A Szarvasi-1 energiafő legtöbb kivadult állománya jelenleg Szarvas környékén ismert, Szarvas és Gyomaendrıd között pedig már kifejezetten tömegesnek mondható a növény, ezen kívül megfigyeltük a fenti városok belterületén is. A Szarvas környéki energiafő invázióval érintett területek ökológiai jellemzéséhez klasszikus növénytársulástani felvételeket és elemzéseket végeztünk. A társulás kiterjedése miatt 1m x 1m-es felvételeket készítettünk a Szarvas és Gyomaendrıd közötti mőút mentén 2009. május közepén. A termıhely értékeléséhez a Borhidi-féle szociális magatartás típusokat és relatív ökológiai indikátor számokat használtuk fel. A hét kvadrátból összesen 37 edényes növényfaj került elı. A felvételek alapján a Szarvasi-1 energiafő itteni termıhelyét száraz, napos, közepes tápanyag-ellátottságú, degradált, gyomos löszgyepnek (Salvio-Festucetum rupicolae) értékeltük, ami jelentısen különbözik a magas tarackbúza természetes élıhelyétıl. Az energiafő inváziós képességeinek elırejelzését a faj illetve fajta biológiai paramétereinek figyelembe vételével végeztük el BOTTA-DUKÁT et al. (2004) szempontrendszere alapján. Kimutattuk, hogy a Szarvasi-1 energiafő potenciális inváziós faj, és további terjedése várható a jövıben. Ezt leginkább a növény antropochor magterjesztése, magas termete, a szélbeporzás és a nagyfokú szárazságtőrése segíti elı. Tapasztalataink alapján a növény nagy termete ellenére nagyon jól tőri az utak szélének karbantartását, ezért visszaszorítására a kaszálás kevésbé hatékony. Szükség esetén a vegyszeres gyomirtást tudjuk javasolni, a természetvédelmi szempontok figyelembevételével. Legfontosabb a további kivadulások megelızése, ami leggyakrabban a növény magjának elszóródásával történik a közúti szállítás közben. 39
Természetvédelmi szekció
* elıadások
A FAÁLLOMÁNY HATÁSA KÜLÖNBÖZİ ÉLİLÉNYCSOPORTOK FAJGAZDAGSÁGÁRA ÉS FAJI ÖSSZETÉTELÉRE AZ İRSÉGI ERDİKBEN ÓDOR Péter1, KIRÁLY Ildikó2, MAG Zsuzsa2, MÁRIALIGETI Sára2, JURI Nascimbene3, TINYA Flóra4 & BIDLÓ András5 1: MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót
[email protected] 2: ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest 3: University of Trieste, Department of Life Sciences, Trieste, Italy 4: Szent Mauríciusz Monostor, Bakonybél 5: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron
Európában az erdık nagy részében gazdálkodás folyik, amelyekben a természetvédelmi célokat a gazdálkodással harmonizálva kell megvalósítani. Kérdés, hogy a különbözı erdei élılénycsoportok közösségi jellemzıi a faállomány és a táj mely sajátságaira a legérzékenyebbek. Ilyen irányú vizsgálatainkat egy dombvidéki tájban végeztük Nyugat-Magyarországon (İrség), eltérı fafaj összetételő és szerkezető erdıkben. Az erdei madárközösség, az újulat, a lágyszárúak, a mohák és a zuzmók fajgazdagságát és faji összetételét meghatározó legfontosabb magyarázó változókat próbáltuk feltárni az alábbiak közül: faállomány összetétel és szerkezete, holtfa, aljzatviszonyok, fényviszonyok, talaj és avarviszonyok, táji környezet, múltbéli használat. A növények fajszámát tekintve az elegyesség az egyik legfontosabb faktor. A madarak fajszámát és faji összetételét elsısorban a fák mérete határozza meg, az odúk és fészkelıhelyek nagyobb kínálata miatt. A cserjeszint denzitása nagymértékben növeli a kéreglakó zuzmók és mohák diverzitását, elsısorban a párásabb mikroklíma biztosítása miatt. Emellett e közösségek jelentıs fafaj preferenciát mutatnak, különösen a tölgyön jelennek meg nagy fajgazdagsággal. A talajlakó mohák faji összetételét és fajszámát elsısorban a lombavar mennyisége (annak gátló hatása) határozza meg. A fény mennyisége alapvetıen határozza meg az erdei lágyszárúak és magoncok fajszámát, faji összetételét, de a zuzmó közösség esetében is fontos. E közösségek diverzitását növelik a változatos fényviszonyok, de a túlzott bontás a nem erdei elemek tömegességének növekedését okozza. A legtöbb élılénycsoport esetében a gazdálkodó által viszonylag könnyen befolyásolható háttérváltozók (elegyesség, cserjeszint) bizonyultak a legfontosabbnak, vagyis az erdei biodiverzitás fenntartható a gazdasági szempontok figyelembe vétele mellett.
40
Természetvédelmi szekció
* poszterek
A FERENCMAJORI-HALASTAVAK VÍZIMADÁR-MONITORINGJA A 20002009 IDİSZAKBAN BÁTKY Gellért Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected]
A Ferencmajori-halastavak kevésbé kutatott terület. A térségre vonatkozó szakirodalom ismeretében látható, hogy csak alkalomszerően, egy-egy rendszertani csoportra vonatkozó írás született, pedig a 2 évtizede kialakított 370 ha-os mesterséges körtöltéses tórendszer jelentıs vízi élıhelyet ad a madárvilág számára. Vizsgálatomat a terület vízimadárvilágának megismerésére összpontosítottam. A vizsgálódás során átfogó képet kaptam a terület madárvilágáról fajok, illetve egyedszám tekintetében. A 2000-2009-es idıintervallumban összesen 98 faj 388 318 egyedét figyeltem meg. A területen 26 vízimadárfaj fészkelését regisztráltam, melybıl a rendszeresen vagy alkalomszerően fészkelı fokozottan védett fajok száma 9. A 2000. februárjától 2010. márciusáig feldolgozott adatok szerint a Ferencmajorihalastavak domináns fajai a tıkés réce, a szárcsa, a nagy lilik, a dankasirály, a nyári lúd és a sárgalábú sirály. Nagy számban fordult még elı a vetési lúd, fıként a téli idıszakban. A 100% konstanciát egy faj sem érte el, 90% felettiek a szürke gém, tıkés réce, szárcsa, dankasirály és a bütykös hattyú. A terület átlagos denzitása 875 pld/km2, diverzitása 2,6, egyenlítettsége 0,56 és a közösségi dominancia indexe 35,78%. Egyes években a tavaszi csapolás után félvízre visszatöltött tavakon költıszigetek alakulnak ki, amely növeli a fészkelı fajok számát és diverzebb madárvilágot alakít ki. Mivel ez az ideális állapot csak alakalomszerően fordul elı, ezért a feldolgozás során azt az eredményt kaptam, hogy a terület a vizsgált idıszakban elsısorban az ıszi vonulás és telelés szempontjából jelentıs. Ekkor jelennek meg olyan tömegben az egyes fajok, ami már korábban is indokolta, hogy a Ferencmajori-halastavak a tatai Öreg-tó Ramsari terület része legyen.
41
Természetvédelmi szekció
* poszterek
A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI FÉSZKELİ MADÁRÁLLOMÁNY FELMÉRÉSÉNEK KUTATÁSI MÓDSZEREI ÉS ELİZETES EREDMÉNYEI FARAGÓ Sándor1, CSEH Patrícia1, LUKÁCS Zoltán2, KANCSAL Béla3 & MOGYORÓSI Tamás4 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected] 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Állattani Intézet, Szombathely 3: Domberdı Természetvédelmi Egyesület, Zalaegerszeg 4: Nyugat-magyarországi Egyetem, Mőszaki, Informatikai és Gazdaságtudományi Intézet, Szombathely
A Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézete a TÁMOP 4.2.1.B. Projekt keretében lehetıséget kapott arra, hogy megvalósítsa a „NyugatMagyarország fészkelı madarainak elterjedési atlasza” címő programot. Vizsgálataink helyszíne 3 megye egész területe (Gyır-Moson-Sopron megye, Vas megye és Zala megye). A ponttérképezést 51 önkéntes felmérı végezte 3 koordinátor irányításával, a március 1-tıl augusztus 22-ig terjedı idıszakban. A vizsgálat alapegységeit a 10 × 10 km-es (azaz 100 km2-es = 10.000 hektáros) ún. UTM négyzetek (kvadrátok) jelentették, amelyeket két betővel és két számmal jelöltünk (pl. XN 08). A vizsgálat alapvetı célja a fészkelési hiány vagy jelenlét kimutatása az adott UTM négyzetben. Ennek megfelelıen a fajok fészkelésére utaló viselkedés mintákat tekintettük a fészkelésre utaló információ egységének. Ezen információkat 4 csoportra osztottuk, úgymint: (A) Nincs költési adat – ez esetben semmi pozitív információval nem rendelkezünk (B) A költés lehetséges – ebben az esetben kis értékő, de fészkelésre utaló, feltételes adataink vannak (C) A költés valószínő – a költést nagyon valószínősítı közvetett adataink vannak (D) A költés igazolt – a költés kétséget kizáróan igazoló, közvetlen adataink vannak A felmérık a terepi munkához térképes segítséget és a papír alapú adatbevitelhez szükséges füzeteket is kaptak. Közel 8 alkalommal látogattak ki egy adott kvadrátba és végeztek megfigyeléseket. A felmérés eredményeit papíron és elektronikus formában is rögzítették. A számítógépes adatbevitelhez a GOOGLE MAPS programot alkalmaztuk. A projekt honlapjának elektronikus felületén történı adatbevitelkor a program – a hely kijelölése alapján – automatikusan rögzítette a koordinátákat, melyeket a papír alapú felmérı füzetbe is feljegyeztek. A program továbbá lehetıvé tette, hogy a megfigyelés dátumát, a megfigyelt fajt, a viselkedésmintázatot és az élıhelyet is betápláljuk a rendszerbe. Az elektronikus rendszerbe megközelítıleg 15 000 adat került rögzítésre. Ezek között fészkelés szempontjából voltak kiemelkedı jelentıségőek, úgymint a vörös gém, parlagi sas, uhu, parlagi pityer, gyurgyalag, gyöngybagoly, fekete gólya, kerecsensólyom, darázsölyv, hamvas rétihéja, barna kánya és vándorsólyom bizonyított fészkelése. A felmérés során egyes fajok elterjedésérıl pontosabb képet kaptunk. Bebizonyosodott többek között a búbos cinege és a tüzesfejő királyka eddigi adatokhoz képest nagyobb területő elterjedése is.
42
Természetvédelmi szekció
* poszterek
NAGYVÁROSI INVÁZÍV NÖVÉNYEK A BUDAI ARBORÉTUMBAN ÉS KÖRNYEZETÉBEN SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI Magdolna & SCHMIDT Gábor Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék, Budapest
[email protected]
A Budapesti Corvinus Egyetem Budai Arborétuma a fıváros szívében, a város középnyugati részén fekszik. Levegıje közepesen szennyezett. A városi mezo- és mikroklíma, valamint a védett fekvés kedvezı életfeltételeket nyújtanak a melegkedvelı, sıt szubtrópusi növények számára is, amelyek közül jó néhány nemcsak életben marad, hanem kiválóan fejlıdik, virágzik, terem, sıt az arra alkalmas helyeken magról is terjed. E fajok részben felhívják a figyelmet azokra a növényalkalmazási lehetıségekre, amelyeket a városi klíma nyújt a városi zöldfelületek kialakítása terén, ugyanakkor azonban figyelmeztetésként is szolgálnak több mint 110 fajjal kapcsolatban, amelyek a kertekbıl kivadulhatnak, sıt már most vagy a jövıben invázív módon gyomosíthatnak is. A Budai Arborétum és környezetének fenntartási munkálatai során azt tapasztaltuk, hogy a legagresszívebben a következı egzóta fajok terjednek, s gyomosítanak: Acer negundo, Ailanthus altissima, Cotoneaster multiflorus, Cotoneaster nitens, Diospyros lotus, Hedera hibernica, Lonicera tatarica, Mahonia aquifolium, Parthenocissus quinquefolia, Parthenocissus tricuspidata, Prunus cerasifera, Prunus laurocerasus, Smilax excelsa. Közepesen agresszív fajok a következık: Celtis occidentalis, Cotoneaster bullatus, Cotoneaster dielsianus, Cotoneaster divaricatus, Cotoneaster hebephyllus, Cotoneaster insignis, Cotoneaster racemiflorus, Fraxinus pennsylvanica, Ligustrum quihui, Ligustrum lucidum, Ligustrum japonicum, Lonicera tatarica, Malus × purpurea, Morus alba, Pyracantha coccinea, Pyracantha hibridek. Magról nem, viszont gyökérsarjaikkal agresszíven terjeszkednek a Rhus typhina, a Rhus michauxii, a Securinega suffruticosa és a Toona sinensis. Az ıshonos fajok közül különös gondot okoznak a Clematis vitalba és a Sambucus nigra, kisebb mértékben az Acer, Fraxinus és Ulmus nemzetségek hazai képviselıi.
Köszönetnyilvánítás: A kutatás a TÁMOP-4-2.1.B-09/1/KMR- 2010-0005 EU-projekt keretében valósult meg.
43
Természetvédelmi szekció
* poszterek
A PLATÁNLEVÉL-SÁTOROSMOLY (Phyllonorycter platani Stgr. 1870) POPULÁCIÓ GENETIKAI VISZGÁLATA TÓTH Viktória & LAKATOS Ferenc Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Sopron
[email protected]
Az európai inváziós levélaknázók egyik jelentısebb képviselıje a platánlevél-sátorosmoly (Phyllonorycter platani STAUDINGER 1870). Gazdanövényei a platán (Platanus) nemzetségbıl kerülnek ki. A platánok Európa egyik legjelentısebb dísz, illetve sor fái, ezért a platánlevél-sátorosmoly a fák esztétikai károsodása és esetleges korai lombvesztése miatt problémát okoz. Irodalmi adatok elemzése alapján a platánlevél-sátorosmoly az Európában is ıshonos keleti platánon (Platanus orientalis) fordul elı leggyakrabban, így feltételezhetıen természetes elterjedési területe is ezzel a tápnövénnyel esik egybe. Kérdéseink: A különbözı haplotípusok elıfordulási gyakorisága alapján modellezhetı inváziós folyamat megegyezik-e a faunisztikai adatok alapján feltételezet inváziós lépésekkel? Hol van a faj ıshonos elterjedési területe? Azokon a helyeken, ahol a faj ıshonos, milyen a genetikai változatossága? Érvényesül-e palack-nyak hatás? A kérdések megválaszolására a mitokondriális DNS citokróm-oxidáz I-es génjét (COI) elemeztük a faj több európai, ázsiai illetve amerikai populációjában.
44
Természetvédelmi szekció
* poszterek
A SÁRGAHASÚ UNKA (Bombina variegata LINNEAUS, 1758) KUTATÁSA A SOPRONI-HEGYSÉGBEN VELEKEI Balázs Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Sopron
[email protected]
A sárgahasú vagy más néven hegyi unka (Bombina variegata LINNEAUS, 1758) európai faj, amely Franciaországtól Görögországig, 100 és 2100 méter tengerszint feletti magasság között erdei vagy erdıhöz közeli élıhelyeken található. A faj Magyarországon kizárólag domb- és hegyvidékeken fordul elı, az İrségbıl, a Kıszegi- és a Soproni-hegységbıl, a Somogyi-dombvidékrıl, a Mecsekbıl, a Dunántúli- és az Északi-középhegységbıl írták le. A sárgahasú unka Magyarországon fıként kis erdei tavakban, tócsákban, keréknyomokban létrejött pocsolyában, út ment vizesárkokban és patakokban fordul elı. A határt védı mőszaki zár fennállása idején meglehetısen ritkán lehetett találkozni a fajjal a Soproni-hegység területén, mivel a populáció nagy része a határ mentén fordul elı, amely évtizedekig szinte teljesen elszigetelt volt. A 2009-ben kezdıdött vizsgálat célja az élı- és szaporodóhelyek felmérése, a nyugat felıl agresszíven terjeszkedı kétéltő gombabetegség, a kitridiomikózis esetleges kimutatása a sárgahasú unka Sopron környéki populációiban. További célom fejlıdési rendellenességek nyomon követése, valamint a sárgahasú unka egyedi mintázatára alapozva egy visszafogási eljárás kidolgozása annak érdekében, hogy vizsgálni lehessen a meglehetısen speciális élıhelyet elfoglaló faj területhőségét.
45
Erdıgazdálkodási szekció
*
ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ Elıadások
1. BERKI I, & MÓRICZ N.: Adatok az egészségi állapot és fatömeg változásához nedves és száraz tájaink kocsánytalan tölgyeseiben 2. GÁLOS B., JACOB D. & MÁTYÁS Cs.: Az erdıtelepítés lehetséges éghajlatmódosító hatásának vizsgálata Európában 3. JOBB S., CSEKE K., KOLTAY A. & BOROVICS A.: A tölgypusztulás genetikai hátterének vizsgálata mikroszatellit (SSR) markerekkel 4. MÉSZÁROS B., STAUFFER, C. & LAKATOS F.: Cserebogarak összehasonlító genetikai vizsgálata 5. NAGY L. & SZABÓ I.: A kıris hajtáspusztulását okozó Chalara fraxinea járványdinamikai és patogenitási viszgálata 6. SCHMIDT G. & SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI M.: Városfásítási lehetıségek a Budai Arborétum melegigényes egzótáival 7. TUBA K., CSEKE K. & LAKATOS F.: Különbözı rokonsági fokú nyárak rovarasszociációinak összehasonlítása
Poszterek: 1. BIDLÓ A., ELMER T. & SZŐCS P.: Termıhelyfeltárás szálaló erdıkben 2. FOLCZ Á. & FRANK N.: Nagygomba megfigyelések a Soproni-hegyvidéken 3. FORRAI M., SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI M. & HROTKÓ K.: Városi útsorfák transpirációjának elızetes értékelése a fotoszintetikusan aktív besugárzás függvényében 4. HOFMANN T., NÉMETH Zs. I., BADÁCZY D. Zs. & KOCSIS R.: Városi fák fiziológiás állapotának felmérésének lehetısége a levélbıl mérhetı antioxidáns kapacitás és totálfenol tartalom alapján 5. HORVÁTH A.: Növényi kivonatok, mint herbicidek 6. HORVÁTH T.: A MASSER TWC digitális átlaló a gyakorlatban 7. KONDORNÉ SZENKOVITS M.: A fafajmegválasztás jelentısége a fafajok fatermési osztályba sorolásának vizsgálata alapján 8. KOVÁCS J., LAKATOS F. & SZABÓ I.: Phytophthora fajok szerepe a feketedió pusztulásában 9. MÓGYORÓSINÉ KESERŐ L.& FRANK N.: A korán és késın fakadó bükk (Fagus sylvatica) változat aránya a Roth-féle szálaló erdıtömbben 10. NAGY G. M. & LÁSZLÓ R.: A soproni parkerdı turisztikai terheltségének vizsgálata 11. NAGY G. M. & PUSKÁS L.: Az ország elsı közkertje: a soproni Erzsébet-kert szerepének változása a város szövetében 12. SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K., VÁGVÖLGYI A. & HORVÁTH A. L. Energetikai célú fatermesztés mezıgazdasági hasznosításra nem alkalmas földterületeken 13. TAKÁCS V. & FRANK N.: Hó- és szélfogó erdısávok minısítése a szélsebesség csökkentı hatásuk alapján 14. TUBA K. & MOLNÁR M.: Nyár-energiaültetvények növény-egészségügyi minısítése, és javaslat a növényvédelmi technológiára
46
Erdıgazdálkodási szekció
* elıadások
ADATOK AZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT ÉS FATÖMEG VÁLTOZÁSÁHOZ NEDVES ÉS SZÁRAZ TÁJAINK KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEIBEN BERKI Imre & MÓRICZ Norbert Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron
[email protected]
A klímaváltozás hatásai kapcsán világszerte kutatják, hogy a hımérséklet és a csapadékmennyiség változása, valamint a légkör növekvı szén-dioxid koncentrációja milyen irányban és mértékben módosítja a különbözı fafajok egészségi állapotát és növekedését. A bıséges csapadékellátottságú kontinensrészeken a hımérséklet növekedése és a több szén-dioxid egyértelmően nagyobb produkciót eredményez. E témakört hazánkban is többen kutatták (pl. Somogyi 2007, Szabados 2007, Kolozs és munkatársai 2009) Az intézetünkben hosszú évek óta folyó „Erdı és Klíma” kutatás keretében olyan módszerekkel is vizsgáljuk a kiválasztott erdıállományok egészségi állapotát, ami nem mintafák hosszútávú megfigyelésére és mérésére koncentrál, hanem területi alapú és a különbözı klímájú állományok összevetésével (hamis idısor) von le következtetéseket az elmúlt évtizedek száraz idıszakainak hatásairól. Összehasonlító vizsgálatainkhoz a humid, illetve a száraz tájakon zonális fekvéső állományokat választottunk ki, hogy az illetı állomány klímáját a digitális klímatérképrıl megfelelı pontossággal meghatározhassuk. Vizsgált fafajul azért a kocsánytalan tölgyet választottuk, mivel e fontos fafajunk hazánk humid és száraz tájain is megtalálható és az elmúlt évtizedek szárazodó klímájában nagymértékő károsodás érte. Elıadásunkban összehasonlítjuk a kiválasztott állományok néhány jellemzıjét (egészségi állapot, átmérı, körlapösszeg, hektáronkénti egyedszám). A vizsgált állományok néhány fatömeg adatát összevetjük az évtizedekkel ezelıtt (a tömeges kocsánytalan tölgy pusztulás elıtt) készült fatermési táblák adataival, így egyfajta közelítı jellegő idıbeli összehasonlítást is teszünk. Az elmúlt három évtized száraz idıszakainak az adott erdıállomány egészségi állapotára gyakorolt hatását úgy tudjuk valójában meghatározni, ha nem csak egy adott évben értékeljük a fák egészségi állapotát, hanem ha meghatározzuk a szárazságok miatt idıközben kipusztult faegyedek számát is.
47
Erdıgazdálkodási szekció
* elıadások
AZ ERDİTELEPÍTÉS LEHETSÉGES ÉGHAJLATMÓDOSÍTÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA EURÓPÁBAN GÁLOS Borbála1,2, JACOB Daniela2 & MÁTYÁS Csaba1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron
[email protected] 2: Max-Planck-Institut für Meteorologie, Hamburg
A klímamodellek elırejelzései alapján Magyarországon, a 21. században jelentıs felmelegedés és nyári csapadékcsökkenés várható. A szélsıségesen száraz idıszakok gyakoriságának és hosszának növekedése a humidabb klímát kedvelı állományalkotó fafajaink elterjedési területének drasztikus csökkenését okozhatják. A vegetáció nem csupán klímaindikátor, hanem a klímarendszer biotikus, dinamikus komponenseként az idıjárás és a klíma alakításában is kulcsszerepet játszik, azonban ennek konkrét mértékérıl hiányoznak a megfelelı adatok. Kutatásaink során feltételezett erdıterület-változási forgatókönyvek lehetséges klímamódosító hatását vizsgáltuk, a hamburgi fejlesztéső REMO regionális klímamodell segítségével, 21. század végi éghajlati feltételek között, regionális léptékben, az alábbi célkitőzések szerint: Van-e a Magyarországon potenciálisan megvalósítható erdısítésnek jelentıs hatása a klímára?
Fékezhetı-e az erdıterület növelésével a melegedı-szárazodó tendencia?
Milyen irányban és mértékben befolyásolható erdıtelepítéssel a várható klímaváltozás Európa egyes régióiban? Eredményeink igazolták, hogy a mérsékelt övben az erdıtelepítés nedvesebb és hővösebb éghajlati viszonyokat eredményez. Az aszályok gyakorisága és szélsıségessége azonban csak nagyobb, összefüggı területek erdısítésével csökkenthetı. A maximális erdıtelepítés klímamódosító hatásának térbeli elemzésével meghatározhatók azok a területek, ahol az erdıtelepítés éghajlatra gyakorolt kedvezı hatása a legnagyobb, valamint ahol az erdık hatása jelentéktelen. Hasonlóképpen azonosíthatók azok a térségek is, ahol az erdısültség csökkenése a klímaváltozás hatásait tovább erısíti. Itt az erdıborítottság fenntartása javasolt a melegedı-szárazodó tendencia fokozódásának elkerülése érdekében. Az erdı – klíma kölcsönhatások számszerősítése nem csak az erdık klímavédelmi szerepérıl ad információt, hanem az éghajlatváltozás következményeinek megelızését, enyhítését célzó stratégiák alapja is lehet.
48
Erdıgazdálkodási szekció
* elıadások
A TÖLGYPUSZTULÁS GENETIKAI HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA MIKROSZATELLIT (SSR) MARKEREKKEL JOBB Szilvia1, CSEKE Klára2, KOLTAY András3 & BOROVICS Attila2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Biológiai Intézet, Szombathely
[email protected] 2: Erdészeti Tudományos Intézet, Nemesítési Osztály 3: Erdészeti Tudományos Intézet, Erdıvédelmi Osztály
A kutatás során a tölgypusztulás következtében megbetegedett illetve egészséges tölgyek genomjának vizsgálatát végezzük. A kutatás célja feltárni, hogy a tölgypusztulással szemben vannak ellenálló és érzékeny genotípusok, illetve az ellenálló egyedek képezte részpopuláció genetikai szerkezete eltér az érzékeny részpopulációétól. Az elemzések alapja egészséges és beteg tölgy egyedpárok genetikai struktúrájának összehasonlítása. Az egyedpárok kijelölése Magyarország különbözı, tölgypusztulással érintett területein történt: Bajánsenye, Bejcgyertyános, Buják, Dunaszentmiklós, Gyöngyössolymos, Kaszó, Nyergesújfalu, Szentendre, Szenta települések körzeteiben, kocsányos- és kocsánytalan tölgy állományokban. Összesen 226 egyed, azaz 113 beteg és egészséges fáról történt rügyek győjtése, melyek levélkezdeményeibıl zajlott a DNS minták kivonása. A DNS minták genetikai vizsgálatát mikroszatellit (SSR) markerezési technika módszerével végeztük, 6 lokusz (ZAG1/5, ZAG96, ZAG110, ZAG9, ZAG11, ZAG112) PCR alapú felszaporításával. A részpopulációk genetikai diverzitását a lokuszonkénti allélszám, az effektív allélszám és a heterozigócia alapján értékeltük.
49
Erdıgazdálkodási szekció
* elıadások
CSEREBOGARAK ÖSSZEHASONLÍTÓ GENETIKAI VIZSGÁLATA MÉSZÁROS Bálint1, STAUFFER, Christian2 & LAKATOS Ferenc1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Sopron
[email protected] 2: Universität für Bodenkultur, Institut für Forstentomologie, Forstpathologie und Forstschutz, Wien
A cserebogarak erdészeti vonatkozásban a XIX. század közepétıl komoly érdeklıdésre adnak számot. Csemetekertekben és erdıfelújításokban a legjelentısebb kártevık közé tartoznak Közép-Európában. Legfontosabb fajaik a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), az erdei cserebogár (M. hippocastani) és a hosszúszırő májusi cserebogár (Melolontha pectoralis). Munkám célja e három faj és a májusi cserebogár Magyarországon elıforduló három törzse közt fennálló rokonsági kapcsolatok genetikai módszerekkel való feltárása volt. A vizsgálatok során 111 M. melolontha, 15 M. hippocastani és 16 M. pectoralis egyed került összehasonlításra. A minták Közép-Európa különbözı pontjairól származnak, így a törzsek és fajok összehasonlítása mellett a földrajzi különbségek felderítése is lehetıvé vált. A vizsgálatot a rovarok mitochondrialis DNS-ének (mtDNS) citokróm oxidáz gént kódoló szakaszán (COI) végezetük. Az 1188bp hosszú DNS-szakaszon 12,3% különbséget találtunk M. melolontha és M. hippocastani között; 13,0%-ot M. hippocastani és M. pectoralis között és 5,1%-ot M. melolontha és M. pectoralis között. A M. melolontha fajon belüli változatossága csak 0,5% volt (Tamura-Nei). A különbözı törzseket jelenlegi módszereinkkel genetikai különbségek alapján nem lehet elkülöníteni. A földrajzi változatosság nagy, ám mintázatot itt sem sikerült találnunk.
50
Erdıgazdálkodási szekció
* elıadások
A KİRIS HAJTÁSPUSZTULÁSÁT OKOZÓ CHALARA FRAXINEA JÁRVÁNYDINAMIKAI ÉS PATOGENITÁSI VIZSGÁLATA NAGY László1-2 & SZABÓ Ilona1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Sopron
[email protected] 2: Szombathelyi Erdészeti Zrt., Szombathely
A szinte egész Európában elterjedt magas kırist (Fraxinus excelsior) az 1990-es években egy addig ismeretlen kórokozó támadta meg. Magyarországon elsı alkalommal 2008. májusában Dél-hansági és a Sárvári Erdészetek területén azonosítottuk a magas kıris hajtáspusztulását. A betegség jellegzetes tünetei mutatkoztak: levelek, fiatal hajtások hervadása, barna színő kéregelváltozások, kéregsüppedések, szürkés-barnás elszínezıdések a farészben. A hajtáspusztulás fellépett mesterségesen ültetett magas kıris csemetéken, természetes újulaton, valamint tuskósarjakon egyaránt. Azóta bebizonyosodott, hogy a betegség széles körben elterjedt, és komolyan veszélyezteti a különbözı korú kıris állományok egészségi állapotát. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézetének növénykórtani laboratóriumában a 2008. májusában a magas kıris fákból vett szövetmintából a Chalara fraxinea konídiumos gombát sikeresen kitenyésztettük. Célunk a magas kıris új betegségének okozója, a Chalara fraxinea kórokozó biológiájának megismerése, ennek ismeretében az ellene való hatékony védekezés kidolgozása. A mesterséges fertızést magas kıris (F. excelsior), magyar kıris (F. angustifolia sp. pannonica), virágos kıris (F. ornus), amerikai kıris (F. pennsylvanica) csemetéken végeztük el 2010. májusában a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Bejcgyertyánosi csemetekertjében. Több száz, egy éves csemetét fertıztünk a kórokozó micéliumának a hajtásokon ejtett sebbe való helyezésével. A mesterséges fertızések során figyelembe vettük a fertızött növényi részek életkorát, fenológiai állapotát, így a fertızés folyamatát részletesen is megérthetjük. Terepi kísérletek tervezése és beállítása történt a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Sárvári Erdészeti Igazgatósága területén található magas kıris faállományú erdırészletben: Sárvár 5 I (5 éves mesterséges erdısítés). Három darab, egyenként 0,1 ha területő mintaterület került kijelölésre. Ezekben megtörtént a faegyedek fertızöttségének felmérése és feldolgozása. A betegség mintaterületeken belüli terjedésének dinamikáját az elpusztult hajtások évjárata és a kéregelváltozások kora alapján értékeltük. A védekezés módszereinek vizsgálata során az elsı mintaterületen visszavágást és vegyszeres védekezést, a második mintaterületen csak vegyszeres védekezési módszer kísérletezését végezzük. A harmadik terület a kontroll parcella, itt beavatkozás nélkül figyeljük a megfertızıdött egyedeket és a betegség esetleges további terjedését. A betegség tüneteit mutató magas kıris fákról győjtött szaporítóanyag szövetmintájából is végezzük a gomba kitenyésztését, valamint vizsgáljuk a betegség szaporítóanyaggal történı terjedésének lehetıségét.
51
Erdıgazdálkodási szekció
* elıadások
VÁROSFÁSÍTÁSI LEHETİSÉGEK A BUDAI ARBORÉTUM MELEGIGÉNYES EGZÓTÁIVAL SCHMIDT Gábor & SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI Magdolna Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék, Budapest
[email protected]
A Budapesti Corvinus Egyetem Budai Arborétuma a fıváros közepén, az irodalom szerint a 7-es télállósági zónában található. 7,5 ha-os területén mintegy 1640 fásszárú fajnak és fajtának ad otthont. A védett fekvés és városi klíma lehetıséget nyújt a szubtrópusi eredető növények nevelésére és tesztelésére, amelyek nemcsak sikeresen áttelelnek a szabadban, hanem virágoznak, majd termést és életképes magokat is hoznak. Ilyen fajok az arborétumban például a következık: Cistus laurifolius, Cupressus sempervirens, Cupressus arizonica, Cupressus goweniana, Cotoneaster glaucophyllus, Melia azedarach, Magnolia grandiflora, Nandina domestica, Paliurus spina-christi, Punica granatum, Quercus ilex, Quercus coccifera, Spartium junceum, Ziziphus jujuba, és Sarcococca confusa. A rendszeres virágzás és életképes maghozatal mellett a következıkben felsorolt taxonok spontán szaporodnak és terjednek is az arborétumban: Buddleja davidii, Cercis siliquastrum, Cedrus atlantica, Corylus colurna, Cotonester salicifolius, Diospyros lotus, Euodia hupehensis, Euodia velutina, Prunus laurocerasus, Lavandula angustifolia, Ligustrum japonicum, Ligustrum lucidum, Parthenocissus tricuspidata, Pyracantha coccinea és Pyracantha hibridek, Smilax excelsa, Trachycarpus fortunei. A fent felsorolt fajok és fajták többségükben a 8-as, részben pedig a 9-es télállósági zóna növényei. Újabb fásszárú egzóták vagy máshol nem találhatók, illetve kifagynak, a következık: Viburnum tinus, Viburnum davidii, Ligustrum japonicum, Ligustrum lucidum, Arbutus unedo, Eriobotrya japonica. Meghonosodásuk valódi szubtrópusi elemek jelenlétét mutatja a helyi klímában, ezzel mintegy elıre vetítve, hogy a globális felmelegedés következtében megváltozó viszonyok között milyen növényhasználati tendenciák várhatók. A Budai Arborétum területén folyamatban van további szubtrópusi taxonok, például az Eucalyptus gunnii bevezetése és tesztelése. Köszönetnyilvánítás: A kutatás a TÁMOP-4-2.1.B-09/1/KMR- 2010-0005 EU-projekt keretében valósult meg.
52
Erdıgazdálkodási szekció
* elıadások
KÜLÖNBÖZİ ROKONSÁGI FOKÚ NYÁRAK ROVARASSZOCIÁCIÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA TUBA Katalin1, CSEKE Klára2 & LAKATOS Ferenc1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Sopron
[email protected] 2: Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár
Az inter- és intraspecifikus hibridek rovar-asszociációinak vizsgálatai különleges lehetıséget nyújtanak a rovarok specializációs és adaptációs folyamatainak megismeréséhez. Számos hipotézis ismert, mely a szülıfajok és hibridjeik fitofág rovarokhoz kapcsolódó viszonyát írja le, mint az ’additív’, a ’dominancia’, a ’hibridérzékenység’ és a ’hibrid-rezisztencia’ hipotézis. Vizsgálataink során nyár szülıfajokon és hibridjeiken, illetve féltestvér-fajtákon kialakult rovar-asszociációkat hasonlítottunk össze csemetekerti körülmények között. Elsıdleges célunk az volt, hogy megállapítsuk, milyen típusú kölcsönhatás alakul ki a különbözı rokon-sági kapcsolatot mutató nyárak és rovarközösségeik között. Az összevetések során a rovarokat monofág és polifág jellegük alapján, funkcionális csoportba tartozás szerint, valamint rend-szertani besorolásuk alapján is értékeltük. Külön figyelmet szenteltünk a nyárakon tojásrakás céljából sodratot készítı fajoknak. Vizsgáltuk továbbá, hogy van-e, illetve vannak-e olyan fajok, melyek egy adott genotípushoz kötıdnek. A polifág és monofág fajok rovarközösségeinek kapcsolata a szülı és hibrid fajokon eltérıen alakult, mind a táplálkozási célú, mind a tojásrakási célú károsításokat illetıen. A féltestvér fajtákon a monofág rovarokat tekintve határozottabb, akár szignifikáns különbségek is adódtak, míg a hibrid – szülı kapcsolatban a polifág fajok esetében alakultak ki jelentısebb eltérések. Különbségek mutatkoztak a funkcionális csoportokat és a rendszertani hovatartozást illetıen is. A funkcionális csoportok között egységesebb képet az aknázók mutattak, míg a nagyobb eltérések a gubacsképzık és a tetvek között alakultak ki. Számos olyan rovarfajt figyeltünk meg, mely csak egy meghatározott nyár fajon illetve hibriden fordult elı. A nyárak hibrid – szülı, illetve féltestvéri kapcsolatában nem találtunk egy általános sémát, mely magyarázhatná a mono- és polifág fajok, a különbözı funkcionális csoportok, sıt akár a rend-szertanilag közel álló rovarfajok károsítását. A vizsgálat eredményei a nemesítési gyakorlatban segítséget nyújthatnak a szelekciós tevékenység hatékonyabb elvégzéséhez, a specializációs és adaptációs folyamatok megértésé-ben, és az erdei ökoszisztémák biodiverzitásának megırzésében.
53
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
TERMİHELYFELTÁRÁS SZÁLALÓ ERDİKBEN BIDLÓ András, ELMER Tamás & SZŐCS Péter Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Termıhelyismerettani Intézeti Tanszék, Sopron
[email protected]
Az utóbbi évtizedekben hazánkban elıtérbe kerültek a természet közeli erdıfelújítási módok. Ezek közül kiemelendı a szálaló üzemmód, amely a folyamatos erdıborítást biztosító erdıgazdálkodás leginkább jellemzı eljárása. A Pilisi Parkerdı Zrt. területén több erdırészletben kezdték meg a szálalóerdık kialakítását. Ezek közül kiemelendı a Pilisi Örökerdı, amely a Pilis-hegyen található, ahol az elsı szálalóvágást még 1998-ban, a szálalóvágások üzemi mérető alkalmazásának bevezetését pedig 2002-ben az új üzemterv idıszak kezdetekor kezdték meg. Az elképzelések szerint a Pilis-hegyen, mintegy 2000 haos területet kezelnek úgy, hogy biztosítva legyen a folyamatos erdıborítás. Egy másik terület a Mexikó-pusztai Pro Silva bemutató terület, amelyet 1999-ben választottak ki. Ez a terület a fafajösszetételénél és állományszerkezeténél fogva alkalmasnak látszott a Pro Silva elveken alapuló, folyamatos erdıborítású gazdálkodás bemutatására. A területen hosszútávú üzemi kísérlet folyik, ahol a kutatások célja a gazdálkodás ökonómiai elemzése, illetve olyan gyakorlati erdımővelési módszerek bemutatása, amelyek a hazai viszonyoknak mind erdımővelési, mind természetvédelmi és közjóléti (társadalmi) szempontból is megfelelnek. Bár a szálaló üzemmód elıtérbe kerül a hazai erdıgazdálkodásban, jelenleg ennek termıhelyi elıfeltételeit és talajra gyakorolt hatását még nem vizsgálták. Munkánk célja volt ezen vizsgálatok megkezdése. A termıhelyi viszonyok megismerése érdekében a fenti két területen talajszelvényeket nyitottunk, amelyben leírtuk a termıhelyi tényezıket, illetve mintákat vettünk. A terepi leírások és a talajminták laboratóriumi vizsgálat alapján meghatároztuk a termıhelytípus változatot. Mivel az erdıgazdálkodás hatása elsısorban a talaj legfelsı szintjeiben jelentkezik a területen két kiválasztott lékben és mellettük fekvı állományban vizsgáltuk a talaj legfelsı szintjeinek tulajdonságát, illetve a szerves anyag felhalmozódás menetét. A laboratóriumi vizsgálatok és az eredményeink kiértékelése jelenleg is tart, így csak az elsı eredményekrıl kívánunk beszámolni. A dolomiton alap, illetve részben ágyazati kızeten rendzina, illetve barna erdıtalajok alakultak ki igen mozaikos elterjedésben. Már viszonylag kis távolságon belül jelentıs eltérés lehet a termıréteg vastagságában és így a talaj víz- és tápanyagszolgáltató képességében. A kedvezı klimatikus adottságoknak megfelelıen a termıhelyi különbség nem a fafaj összetételben, hanem elsısorban a növedékben jelentkezik. A lékek mérete alapvetıen meghatározza a lékek növényzetét és a talajban lejátszódó folyamatokat. „Túl nagy” lék esetén a terület elszedresedik és az újulat nehezen jelenik meg. Kis lék esetén az újulat nem kap elegendı fényt. Vizsgálataink során megpróbáljuk meghatározni, hogy a lék mérete miként befolyásolja a talaj nedvesség- és tápelem-tartalmát. Munkánkat a TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KONV-2010-0006 számú projekt és a Pilisi Parkerdı Zrt. támogatta.
54
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
NAGYGOMBA MEGFIGYELÉSEK A SOPRONI-HEGYVIDÉKEN FOLCZ Ádám & FRANK Norbert Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Erdımővelés Tanszék, Sopron
[email protected]
A kalapos gombák vizsgálata általában egy kevésbé preferált téma az erdészeti kutatások terén. A Soproni-hegyvidék a mikológusok körében is egy kevésbé kutatott terület. Az ötvenes években Lenky Jenı tanár volt az, aki feljegyzéseket készített Sopron környékének nagygomba világáról, egyeztetve a kor neves mikológusával Kalmár Zoltánnal. Az ezt követı évtizedekben nem volt nagyobb mértékő adatgyőjtés a hegyvidék területén. A 2000-es évek elején egy diploma dolgozat készült a hegyvidék nagygomba világáról. A „Nagygombák elıfordulásának vizsgálata a Soproni-hegyvidék erdıtársulásaiban” címő munka melyben a szerzı hagyományos módon, mintaterületen vizsgálta a nagygombák megjelenését. A nagygomba vizsgálatainkat 2010 augusztusában kezdtük el a Soproni-hegyvidéken. Kutatásainkat Lenky munkássága nyomán, a hagyományosan elfogadott mintaterületes módszertıl eltérıen, spontán terepi bejárásokkal végeztük. Terepi munkáinkat 2010. augusztus 20-tól kezdtük meg és az elsı fagyok beálltáig rendszeresen átlagosan két napos rendszerességgel végeztük. A csapadékos, kiegyensúlyozott hımérséklető nyár kedvezett a gombáknak. Egy adott év idıjárása az egyik legfontosabb befolyásoló tényezıje a gomba termıtestek megjelenésének. Az adatgyőjtések során feljegyeztük, hogy hol, és mikor, milyen fajokat találtunk. Az ismeretlen fajokat természetesen begyőjtöttük és meghatároztuk. A terepi jegyzıkönyvek feldolgozása során figyelmet szenteltünk a hegyvidék jellegzetes mikológiailag egységesnek kezelhetı erdıtípusainak fungisztikai értékelésére. Kiemelten kutattuk a hegyvidék védett gombáit. A fajlista a kizárólag általunk megtalált, teljes biztonsággal beazonosított fajokat tartalmazza. E fajlista alapján próbáltuk meg bemutatni egyes jellegzetes erdei életközösségek fıbb mikológiai vonatkozásait. Mindenekelıtt vizsgáltuk a hegyvidék mikológiai jellegzetességeit, sajátosságait. A téli „holt szezonban” az adatok feldolgozása mellett, igyekeztünk más győjtık által megtalált gombafajokkal kibıvíteni az általunk készített fajlistát. Az adatgyőjtés 2010-ben nem fejezıdött be, 2011 tavaszán, továbbfejlesztve a terepi adatgyőjtési rendszerünket folytattam a hegyvidék nagygombáinak vizsgálatát. A „gombaszezon” eddig nem kecsegtet olyan eredményekkel, mint a tavalyi év, melynek idıjárási viszonyai kimagaslóan sok gomba megjelenését tették lehetıvé. A 2010-es évben 307 fajt sikerült feljegyeznünk, ezen adatokat kibıvítve a más győjtık által leírt fajokkal a teljes fajlista 405-re emelkedett. A kedvezıtlenebb idıjárási viszonyok dacára, az idei évben is elıkerült már néhány eddig még le nem írt faj: Amanita caesarea, Agrocibe praecox, Volvariella speciosa. További céljaink között szerepel a fajlista teljessé tétele, illetve a nagygombák megjelenési, elıfordulási feltételeinek vizsgálata.
55
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
VÁROSI ÚTSORFÁK TRANSPIRÁCIÓJÁNAK ELİZETES ÉRTÉKELÉSE A FOTOSZINTETIKUSAN AKTÍV BESUGÁRZÁS FÜGGVÉNYÉBEN FORRAI Mihály, SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI Magdolna & HROTKÓ Károly Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék, Budapest
[email protected]
A városi fák nemcsak esztétikai értéket jelentenek környezetünkben, hiszen jelentıs mértékben hozzájárulnak környezetünk fenntartásához, a CO2 megkötése és oxigénkibocsátása mellett többek között például pormegkötéssel. Kevés azonban a tudásunk a városban telepített fafajok és –fajták levélzetének fiziológiai aktivitásáról és az alkalmazási környezet hatásáról. A Budai Arborétum területén jó várostőréső Platanus, Fraxinus, Celtis, Acer, Tilia fajok, fajták körében végeztünk elızetes mőszeres méréseket, melyek során a levelek fotoszintetikusan aktív sugárzását, a sztóma-konduktivitás, a transzspiráció és a nettó CO2 asszimiláció lehetséges összefüggéseit vizsgáltuk. Megfigyeléseink elıterében a fák leveleinek fotoszintetikus aktivitása áll. Elsı vizsgálataink növényfiziológiai adatokat szolgáltattak az aktív besugárzás függvényében. Közülük cikkünkben a transpiráció mértékét emeljük ki, melynek nagy jelentısége van a biológiailag aktív zöldfelületek és hozzájuk kapcsolódóan az élhetı városi környezet vonatkozásában, mivel a városi környezetben a víz mozgása a növényekben, illetıleg annak hiánya nagymértékben meghatározhatja egy növény várostőrésének mértékét. A mérésekhez az ADC Bioscientific Ltd. LCi készülékét használtuk, mely egy infravörös gáz analizátor (IRGA) rendszerő mőszer. A már említett nemzetségek mellett az összehasonlítás céljából a vizsgálatokba néhány rossz várostőréső növényt (pl. Quercus farnetto-t) is bevontunk. Elsı vizsgálati eredményeink azt mutatták, hogy a Tilia nemzetség egyedei alacsonyabb besugárzási értékek esetén is nagyobb mértékben párologtatnak, mint például a Fraxinus egyedek, melyek magas fotoszintetikusan aktív besugárzás esetén is nagyon alacsony párologtatást folytattak. Emellett viszont a Fraxinus nemzetség képviselıi nagyobb nyári szárazság esetén is kevesebb fotoszintetikusan aktív lombtömeget veszítenek a hársakhoz képest, jobb a szárazságtőrésük is. Köszönetnyilvánítás: A kutatás a TÁMOP-4-2.1.B-09/1/KMR- 2010-0005 EU-projekt keretében valósult meg.
56
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
VÁROSI FÁK FIZIOLÓGIÁS ÁLLAPOTÁNAK FELMÉRÉSÉNEK LEHETİSÉGE A LEVÉLBİL MÉRHETİ ANTIOXIDÁNS KAPACITÁS ÉS TOTÁLFENOL TARTALOM ALAPJÁN HOFMANN Tamás, NÉMETH Zsolt István, BADÁCZY Dorottya Zsófia & KOCSIS Ramóna Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron
[email protected]
Jelen kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy egy adott, városi környezetben élı fafaj esetében (korai juhar) a levelekbıl mérhetı specifikus kémiai paraméterek mennyire tükrözik vissza a faegyedek élettani, fiziológiai, egészségi állapotát. A vizsgálataink során két faegyedrıl győjtöttünk leveleket melyek Sopron város nemcsak különbözı részein találhatók, hanem környezetterhelés szempontjából is jelentısen eltérı környezetben élnek. A kontrol fa a NymE botanikus kertjében található, míg a mintatörzs a Csengery utcában, mely mintavételi helyet intenzív közlekedés és ehhez kapcsolódó környezetterhelés jellemez. A faegyedekrıl a levélmintákat a vegetációs idıszak nyári szakaszában (májusszeptember) vettük összesen kilenc alkalommal. Egy mintavételi alkalommal egy faegyedrıl 7 levelet győjtöttünk a lombozat eltérı részeirıl. A minden egyes levélmintából mértük a totálfenol tartalmat, mely a szövetek összes fenolos anyag tartalmára ad információt. A növényi fenolok jelentıs szerepet töltenek be a szövetek mind biotikus, mind abiotikus stresszre adott válaszreakciókban, védekezésében. Az antioxidáns kapacitást a DPPH-módszerrel mértük a levelekben. Az antioxidáns szint a növényi szövetek specifikus gyökfogó képességgel rendelkezı extrakanyagainak fajlagos mennyiségét tükrözi vissza számszerőleg, így közvetlenül kapcsolatban áll a szövetek védekezı képességével, segítségével a fiziológiai állapot is jellemezhetı. Mivel a növényi fenolok is jelentıs antioxidánsok, az elızetes kísérletek és megfontolások alapján összefüggést lehet sejteni a totálfenol tartalom és az antioxidáns kapacitás között. A különbözı környezeti hatások eltérı jellegő és intenzitású biokémiai folyamatokat indukálnak a szövetekben, melyek azt eredményezik, hogy a két vizsgált paraméter illetve azok közötti kapcsolat (lineáris korreláció) szintén a környezeti tényezık, illetve a növény állapotának a függvénye. A két paraméter összehasonlításával, illetve a köztük tapasztalható korreláció környezeti-hatás érzékenységének vizsgálatával lehetıség nyílhat az egész növény fiziológiás állapotának jellemzésére, a kontrol és a minta közti eltérések kimutatására és számszerősítésére. A növény állapotát meghatározó környezeti paraméterek (napfénytartam, hımérséklet, páratartalom, stb.) késıbbi felhasználásával a mért biokémiai paraméterek közti összefüggések (állapotfüggı regresszió) és modellszerő leképezések tovább finomíthatók, így ezek az összefüggések a növény és környezete közötti kapcsolatok indikátorai is lehetnek.
57
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
NÖVÉNYI KIVONATOK, MINT HERBICIDEK HORVÁTH Anikó Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Sopron
[email protected]
A herbicid használat ma már a növénytermesztés elválaszthatatlan részét képezi. Magyarországon az összes felhasznált növényvédı szer 60%-át gyomirtók teszik ki. Hátrányuk a jelentıs környezetterhelés mellett, a herbicidrezisztens biotípusok kialakulása. A világon - az élet minden területén - egyre nagyobb az érdeklıdés a természetes eredető anyagok, vegyületek iránt, melyek nem terhelik tartósan a környezetet és olcsón elıállíthatók. Mindezek mellett több olyan terület létezik (védett természeti területek, városok belterületei…stb.), ahol a vegyszerek használata tilos vagy nem kívánatos dolog. Számos növénybıl mutattak ki fitotoxikus hatású szekunder metabolitokat, melyeket más néven allelopatikus vegyületeknek is nevezhetünk. Szabó (1997) szerint az allelopátiáért felelıs anyagok többségére jellemzı, hogy vízben jól oldódnak, továbbá, hogy hatásmechanizmusuk inhibitor jellegő. Allelopátiás hatás szempontjából fıként a következı vegyülettípusokat emeli ki: fenoloidok (polifenolok, fenolsavak), terpenoidok (monoterpének, szekszviterpén-laktonok, diterpének, triterpenoid szaponinok), poliinek, azotoidok (alkaloidok, kromoalkaloidok, cianogén glikozidok), glikozinolátok. A legtöbb példa a természetes anyagok gombaölı, rovarölı és növényvédı szerként való felhasználására van, ennél jóval kevesebb a herbicidként való hasznosítás (Pachlatko 1998). Jelen közlemény célja, hogy - a teljesség igénye nélkül - összefoglalja az allelopátiás tulajdonságot mutató növényi kivonatokkal végzett kutatások eredményeit.
58
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
A MASSER TWC DIGITÁLIS ÁTLALÓ A GYAKORLATBAN HORVÁTH Tamás Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdıvagyon–gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron
[email protected]
Hazánkban a természetközeli, folyamatos erdıborítást biztosító erdıgazdálkodási módok elterjedése mellett szükségessé vált ez idáig kevéssé alkalmazott erdıbecslési módok bevezetése a gyakorlatban. Azokban az elegyes, vegyes korú erdıkben, amely erdık szerkezetének kialakítása napjainkban kezdıdik, az egykorú erdık átmérı- és magasság eloszlásoktól eltérı erdıszerkezet alakul ki. Ezekben az erdıkben, ahol az erdıbecslés feladata az élıfakészlet meghatározása mellett fokozott figyelmet fordít a növedék megbecslésére, elıtérbe kerül az egyváltozós fatérfogat függvények alkalmazása. Az egyváltozós fatérfogat becslés során a felvételezı az állományban elıre meghatározott mintavételi helyeken az egyes törzseken mellmagassági átmérıt mér. Ezen mérés gyorsítása, az adatrögzítés elısegítése, a hibák kiküszöbölése ezen erdıbecslési eljárásnál különösen fontos, így az új, digitális mérımőszerek vizsgálata – különösen azon mérıeszközök, amelyek Magyarországon kevésbé ismertek – a hazai körülmények között szükséges mindamellett, hogy lehetıséget ad a modern mérımőszerek megismertetésére az oktatásban is. A Savcor Group Oy által gyártott erdészeti mérımőszerek közé tartozik a MASSER TWC ollós digitális átlaló. A finn tulajdonban álló cég ezen átlaló tervezésekor a könnyő kezelhetıséget, a rugalmas programozhatóságot, és a széleskörő alkalmazhatóságot célozta meg. Jelen munka során az átlaló pontosságát vizsgálom a hagyományos egyvonós átlaló és π-szalag kontrollmérései mellett. A mérések során minden egyes törzs esetében méréssorozatot végeztem a kontrolleszköz illetve a hagyományos átlaló és a digitális átlalóval egyaránt. A nem hengeres törzsek esetében a többirányú méréssorozat az összehasonlító mérésekkel együtt lehetıséget ad az átlaló használata során fellépı mérési hibák feltárására, számszerősítésére. A Masser TWC digitális ollós átlaló sajátja, hogy a különbözı átmérı osztályok esetében kétféle mérési mód közül választ: közvetlen átmérı mérése illetve körív alapján számított átmérı mérése. Ezen utóbbi eljárást a mőszer 31,6 cm átmérı felett automatikusan alkalmazza. Az ívbıl számolt átmérı hibája a nem hengeres fák esetében nehezen modellezhetı, ezért nagyobb számú minta - különbözı átmérıosztályok és fafajok esetében – szükséges ennek vizsgálatára.
59
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
A FAFAJMEGVÁLASZTÁS JELENTİSÉGE A FAFAJOK FATERMÉSI OSZTÁLYBA SOROLÁSÁNAK VIZSGÁLATA ALAPJÁN KONDORNÉ SZENKOVITS Mariann Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Sopron
[email protected]
A fafaj megválasztása az egyik legfontosabb és döntı jelentıségő erdımővelési tevékenység, amely a termıhelyi adottságoknak és az erdészeti politikai irányelveknek megfelelı célállomány kiválasztására irányul. Ettıl függ a faállomány stabilitása és az a képessége, hogy az erdı az adott elsıdleges célnak és a többcélú rendeltetésnek megfeleljen. A fafajmegválasztást meghatározzák – a döntés sorrendjében is – az ökológiai adottságok, az ökonómiai kérdések és a technikai-mőszaki lehetıségek. Két kísérleti terület faállományainak (ahol fı állományalkotó fafajok és elegyfafajok egyaránt megtalálhatók) fatermési osztályba sorolását végeztem el és hasonlítottam össze a kísérleti területek községhatáraihoz tartozó erdık fatermési osztály eloszlásával. Az egyik kísérleti terület faállományai Ágfalva községhatárban, gyertyános-tölgyes, többletvízhatástól független, agyagbemosódásos barna erdıtalajú, közép-mély, vályog és üde termıhely-típus változatú területen, a másik kísérleti terület faállományai Nagylózs községhatárban zárt tölgyes, többletvízhatástól független, cseri talajú, közép-mély, vályog és félszáraz termıhely-típus változatú területen található. Az ágfalvi kísérleti terület fafajainak fatermési osztályok szerinti megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy a kísérleti területen lévı állományok magasabb fatermési osztályba tartoznak, mint az Ágfalva községhatárban levı erdık állományai. Az elsı három termıhelyi osztályba (I., II, III.), azaz a gazdasági erdık kategóriájába sorolható erdık aránya lényegesen eltér egymástól. A kísérleti terület faállományainak 75 %-a tartozik oda, szemben Ágfalva községhatár erdeinek 29 %-ával. Az adatok azt is mutatják, hogy a kísérleti területen V. és VI. fatermési osztályba tartozó faállomány nincsen. Ágfalva községhatárban viszont jóval kedvezıtlenebb az állományok fatermési osztályok szerinti eloszlása, magas, 42 %, a leggyengébb (V. és VI.) fatermési osztályokba tartozó állományok aránya. A nagylózsi kísérleti terület fafajainak fatermési osztályok szerinti eloszlásának vizsgálatánál is megállapítható, hogy a kísérleti területen lévı állományok magasabb fatermési osztályba tartoznak, mint a Nagylózs községhatárban levı erdık állományai. A különbség nem olyan nagy, mint amilyen az ágfalvi kísérleti terület és Ágfalva községhatár faállományainak összehasonlításakor látható. A gazdasági erdık kategóriájába sorolható erdık aránya itt is magasabb, ugyanis a nagylózsi kísérleti terület faállományainak 63 %-a tartozik oda, szemben Nagylózs községhatár erdeinek 23 %-ával. A leggyengébb (V. és VI.) fatermési osztályokba tartozó állományok aránya a kísérleti területen 6 %, Nagylózs községhatár erdeiben ez az arány 34 %. Megállapítható tehát, hogy a vizsgált kísérleti területeken magasabb fatermési osztályokhoz tartozó faállományok találhatók, mint a kísérleti területek községhatáraiban levı erdık fatermési osztályai. Különösen a gazdasági erdık kategóriájába sorolható erdık aránya magasabb, tehát a termıhely ismeretében helyesen megválasztott fafajokkal értékesebb állományok létesíthetık.
60
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
PHYTOPHTHORA FAJOK SZEREPE A FEKETEDIÓ PUSZTULÁSÁBAN KOVÁCS Judit, LAKATOS Ferenc & SZABÓ Ilona Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Sopron
[email protected]
A feketedió (Juglans nigra L.) kórokozói között elıfordul több Phytophthora faj is, melyek megfelelı termıhelyi viszonyok mellett képesek idısebb állományok pusztulását is okozni. Az Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet korábbi vizsgálatai alapján, Magyarországon a feketedió állományok pusztulását leggyakrabban a Phytophthora cactorum (LEBERT & COHN) SCHRÖT. 1886 és a Phytophthora plurivora (JUNG & BURGESS 2009) okozta. 2011 júniusában két nyugat-dunántúli feketedió állományban végeztünk egészségi állapot felmérést. A Kisalföldi Erdıgazdaság Zrt. Kapuvári Erdészetének területén fekvı Kapuvár 10 A erdırészletben már korábban is folytak hasonló felmérések, melyek során Phytophthora plurivora-t izoláltak a pusztuló fák talajából. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. a Sárvári Erdészetének területén fekvı mintaterületen hasonló célú mintavétel még nem történt. Az egyes fák, facsoportok mindkét erdırészletben jellegzetes kórképet mutattak: Koronájuk kiritkult, ágak haltak el, a levelek a szokásosnál kisebb méretőek és gyakran sárgák voltak. A kapuvári mintaterületen egyes fák törzsén kéregsebeket is találtunk. A felmérés során különbözı egészségi állapotú fák koronáját és törzsét vizsgáltuk, valamint a fák gyökérzónájából talajmintát vettünk (Kapuvár: 20 db, Sárvár: 10 db). A talajminták laboratóriumi vizsgálata során Rhododendron és babérmeggy (Prunus laurocerasus L.) levelekkel történı csapdázással, szelektív táptalajon Phytophthora fajokat izoláltunk. A tenyészeteket a riboszomális DNS ITS 1 és ITS 2 szakaszainak szekvenciái alapján azonosítottuk. A sárvári terület fáinak gyökérzónájából vett valamennyi talajminta fertızöttnek bizonyult, függetlenül a fák egészségi állapotától. A kapuvári mintaterület vizsgált fáinak gyökérzónájából vett talajmintákból 16 esetében sikerült Phytophthora-t kitenyészteni. A sárvári mintaterületrıl származó tenyészetek változatos képet mutattak: 10 vizsgált tenyészetbıl 7 esetben Phytophthora plurivora-t, 2 esetben P. polonica-t (BELBAHRI et al. 2006), 1 esetben P. cryptogea-t (PETHYBR. & LAFF. 1919) azonosítottunk, míg a kapuvári mintaterület 13 vizsgált tenyészetébıl 4 esetben P. plurivora-t, 9 esetben P. cactorumot. A továbbiakban célunk a fertızött állományok állapotának figyelemmel kísérése, az elpusztult egyedek eltávolítása – lehetıség szerint a téli idıszakban – illetve a szükséges higiéniai és megelızı intézkedések betartása annak érekében, hogy a kórokozó a környezı, még egészségesnek tőnı állományokba ne jusson át.
61
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
A KORÁN ÉS KÉSİN FAKADÓ BÜKK (Fagus sylvatica) VÁLTOZAT ARÁNYA A ROTH-FÉLE SZÁLALÓ ERDİTÖMBBEN MÓGYORÓSINÉ KESERŐ Lídia & FRANK Norbert Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Sopron
[email protected]
A hazai fafajaink közül az európai bükk (Fagus sylvatica L.) a mértékadó szakmai körök szerint a legalkalmasabb a 2009-ben elfogadott erdıtörvényben bevezetett szálaló és átalakító üzemmódokra. Ennél fogva e faj két változat – korán és késın fakadó – állománynagyságának meghatározásán, genetikai azonosításán, megjelenésük százalékos eloszlásával és morfológiai módszerekkel történı elkülönítésével foglalkozom. Vizsgálataimat a saját ötfokozatú (1 – téli állapot, 2 – duzzadt rügy, 3 – rügyek kipattantak, 4 – ráncos levél, 5 – teljesen kisimult levél) és MÁRKUS LÁSZLÓ (1965) által használt osztályozási skála alapján folytattam az anyaállomány teljes felvételezésével. A 2011. áprilisi a Roth-féle szálaló erdıtömbben végzett felvételezések adatai alapján megvizsgáltam a területen elıforduló bükkök fakadási milyenségének különbözı idıpontokban a százalékos eloszlását illetve szórását. Az adatok feldolgozása során a legnagyobb szórást a Roth-féle erdıtömbben az április 12én végzett felvételezésen tapasztaltunk, a fakadási milyenség meghatározása ezért ennek a felvételezésnek adatiból történt. A fakadási milyenség átlagának változása az április 5. és 8.-i felvételezések között volt a legnagyobb, és onnan kezdve folyamatosan csökkent a felvételezések között. Korán fakadónak a 3, 4 és 5 fakadási állapotú, míg késın fakadónak az 1 és 2 fakadású egyedeket tekintettem. Ezek alapján a vizsgált egyedek 66%-a korán, míg 33%-a késın fakadó. Evvel párhuzamosan a Tómalmi Csemetekertben 2011. április 22-én végeztem felvételezéseket egyéves bükk csemetékkel, ahol szintén a két változat százalékos arányát vizsgáltam. Az 1624 felvételezett csemete 66%-a késın, és 38%-a korán fakadó volt. A felvételezések alatt általánosságban megfigyelhetı volt, hogy a fiatalabb egyedek inkább késıbb fakadóak.
62
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
A SOPRONI PARKERDİ TURISZTIKAI TERHELTSÉGÉNEK VIZSGÁLATA NAGY Gabriella Mária1 & LÁSZLÓ Richárd2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdıvagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron
[email protected] 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
A soproni parkerdık turisztikai terheltségének vizsgálata több évtizedre nyúlik vissza. Felmérésünk során a terület idıszakos maximális leterheltségét vizsgáltuk, ennek érdekében a legfrekventáltabb területrészen, kiemelkedıen nagy érdeklıdésre számot tartó esemény kapcsán jelentkezı terhelést, és egy átlagos hétvégi napot hasonlítottunk össze. A megfelelı helyszín kiválasztása érdekében elkészítettük a parkerdıben található közösségi terek turisztikai vonzerıleltárát. A helyszínek értékeléséhez kifejlesztett faktor rendszerbe olyan értékeket vettünk bele, mint a megközelíthetıség, a közvetlen környezet attraktivitása, a marketing minısége, helytörténeti értéke, a fenntartás minısége, a vonzerı hatókör szerinti értéke, a nyitva tartás idıtartama, a terhelhetıség mértéke a jelenlegi állapothoz viszonyítva és az attrakció illeszkedése a környezethez, a kohézió mértéke. Az átlagos terheltségő nap haranggörbét mutat, míg a fokozott terheléső napon jól megfigyelhetı a fokozott terheléső idıszak utáni depresszió, majd egy fokozott igénybevételi érték.
63
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
AZ ORSZÁG ELSİ KÖZKERTJE: A SOPRONI ERZSÉBET-KERT SZEREPÉNEK VÁLTOZÁSA A VÁROS SZÖVETÉBEN NAGY Gabriella Mária & PUSKÁS Lajos Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdıvagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron
[email protected]
Az Erzsébet-kert történetét és a településszerkezetben elfoglalt helyét vizsgáltuk a katonai térképek, a levéltári adatok és a városról készült képeslapok alapján. A kert Magyarország elsı közkertjeként magán viseli a mai közkertekre is jellemzı hektikus fejlesztési kedvet. A politikai, pénzügyi változások és a közösség igényei formálták, formálják mind a mai napig. A kert 1766-os városi tulajdonba vétele után 4 nagy korszakot különítettünk el. Az elsı jellegzetes idıszak a kialakítás kora, ekkor történtek meg az alapvetı növénytelepítések és területe is többször bıvült, ebben az idıszakban fıként sörkertként funkcionált. Egységes stílus még nem jellemezte, alapvetı struktúráját a Rák-patak menti eredeti ligetek és az épületek körül kialakított architektonikus burkolatok adták. Ekkor a város és az egész ország, egyetlen közkertje volt. A kert második idıszakában egyre jellemzıbbé váltak a korszakra jellemzı kertépítészeti irányvonalak, a tájképi kertalakítás jelentısen megkésve és a hely léptékéhez igazítva került adaptálásra. A mulatókerti funkció mellett megjelentek a pusztán szépészeti célú beavatkozások, aminek következtében lassan elıtérbe helyezıdött a sétatéri funkció. Ebben az idıszakban változott meg a város alapvetı struktúrája, köztereket nyitottak, fasorokat ültettek, egyszersmind a kertet elkezdte bekeríteni a terjeszkedı település. A kert harmadik jelentıs átalakításokkal járó korszaka már teljes egészében a kor környezetalakítási divatját követve szecessziós stílusjegyekkel egészítették ki területet. Ekkor már Sopron összenıtt Bánfalvával, a Lıverek beépülésével és a vasút megépítésével az Erzsébet-kert bekerült a város központjába. A kert negyedik korszaka mind a mai napig tart, amelyet a fenntartó és gyakorta a kert területi egységét veszélyeztetı, szétdaraboló beavatkozások jellemzik.
64
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
ENERGETIKAI CÉLÚ FATERMESZTÉS MEZİGAZDASÁGI HASZNOSÍTÁSRA NEM ALKALMAS FÖLDTERÜLETEKEN SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS Katalin, VÁGVÖLGYI Andrea & HORVÁTH Attila László Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-mőszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron
[email protected]
Az elmúlt idıszakban a haváriával sújtott területek aránya megnövekedett hazánkban (pl.: vörösiszap katasztrófa, árvíz, belvíz, stb.). Ezen területek hasznosítása a vészhelyzet elhárítása után, nehézségekbe ütközhet. Egyik lehetséges mód az energetikai faültetvények telepítése az adott területen, melynek eredményeképpen a terület hasznosítása megoldódik és a rajta megtermelt faanyag energetikai célra felhasználható. Elengedhetetlen fontosságú az ültetvény telepítése elıtt a szakszerő termıhely-feltárás, amely eredményei alapján a termeszteni kívánt fafaj kiválasztható, a termesztéstechnológia kidolgozható. Az energetikai célú erdık, többnyire telepített, gyors növekedéső, rövid vágásfordulójú ültetvények, ezért már a létesítés megtervezésekor szükséges a fakitermelési (betakarítási) rendszer meghatározása, és a megfelelı géprendszer kiválasztása. Az energetikai célú ültetvények faanyagát a betakarítást követıen, lehetıség szerint minél rövidebb idın belül el kell szállítani, azért is, hogy a következı állomány fejlıdését ne akadályozza. Az aprítékszállítás során nagy mennyiségő biomasszát kell megmozgatni hosszabb-rövidebb távolságokra. Az aprítéktermelési logisztikának rendkívül nagy szerepe van abban, hogy a meg- és kitermelt faanyagra alapozott mőködése a főtımőveknek, erımőveknek illetve „nagyfogyasztóknak” gazdaságos legyen.
65
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
HÓ- ÉS SZÉLFOGÓ ERDİSÁVOK MINİSÍTÉSE A SZÉLSEBESSÉG CSÖKKENTİ HATÁSUK ALAPJÁN TAKÁCS Viktor & FRANK Norbert Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési- és Erdıvédelmi Intézet, Erdımővelés Tanszék, Sopron
[email protected]
Az erdısávok megırzése és fenntartása azok hatásainak elemzése nélkül nem lehetséges. Többcélúságuknak a környezetre, az életközösségekre és tájra is kedvezı hatása van. Az áttörtségi tényezı számszerősítése az erdısávok osztályozásának alapeleme. Ezen információ, valamint a megfelelı tájolás, és a hatékony szerkezet kialakításával jól mőködı erdısávrendszereket létesíthetünk. Az elmúlt évtizedek kísérleti tapasztalatai azt mutatják, hogy a széles (akár 15-20 soros) erdısávok nem hoznak nagyobb hasznot, mint a 3-5 sorból állók, mivel már pár fasor után – szerkezettıl függıen – a szél ereje az állomány belsejébe rövid távolságon belül felırlıdik. Fontos kihangsúlyozni, hogy erdısávok célja nem az, hogy falszerően útját állják a szélnek, hanem annak erejét annyira mérsékelje, hogy az ne legyen veszélyes védendı területre nézve. A sorok számának, a kívánt fa- és cserjefajok függvényében olyan porozitást kell kialakítani, hogy az hosszútávon is betölthesse szerepét. Az eredeti szerkezet a változó környezeti feltételek miatt módosítást is igényelhet a kívánt szélsebesség csökkentı hatás, illetve a hófogó lerakási zóna megfelelı távolságban való kialakulása miatt. Modellezéssel részleteket ragadunk ki egy mérnökbiológiai áramlási rendszerbıl, amelyre számos tényezı – felszíni adottságok és/vagy a meteorológiai viszonyok – legkisebb módosulása is azonnal hatást gyakorol. Mindezek ellenére egzakt, klasszikus és digitális, méréseket alkalmazva mélyebben megismerhetı és jellemezhetı az erdısávok mőködése. A szélnek kitett, valamint a szélvédett oldal hézagfelületének mérésével meghatározható a sáv adott nyílt területi szélsebesség melletti klasszikus áttörtségi tényezıje, hézagszázalékai, az erdısávot és annak közvetlen környezetét jellemzı sebességcsökkenés, a veszteségtényezı. A szélirány néhány fokos eltérése is relatív szerkezetváltozást és szélsebesség változást okoz, hasonlóan mint a felszín tagoltságának alakulása. Kutatásunk célja egy olyan egyszerően használható és digitálisan kiértékelhetı vizsgálati módszer és jellemzı mérıszámok kialakítása, amelyek objektíven segíti az erdısávok minısítését, hosszú távú fenntartását és a védelmi szerepek fejlesztését.
66
Erdıgazdálkodási szekció
* poszterek
NYÁR-ENERGIAÜLTETVÉNYEK NÖVÉNY-EGÉSZSÉGÜGYI MINİSÍTÉSE, ÉS JAVASLAT A NÖVÉNYVÉDELMI TECHNOLÓGIÁRA TUBA Katalin & MOLNÁR Miklós Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet, Sopron
[email protected]
A Jedlik Ányos projekt (SOSKLÍMA), valamint a GOP-1.1.1-08/1-2008-0064 azonosítójú, „Fás szárú megújuló növényi energiaforrások üzemi termelésbe vonása kedvezıtlen adottságú termıhelyeken” megnevezéső projekt keretében vizsgálatokat végeztünk az ország különbözı helyein létesített nyár energetikai ültetvényeken. Az erdıvédelmi vizsgálatok alapvetıen négy probléma megoldását célozzák 1. Az ültetvényben várhatóan megjelenı kórokozók és kártevık felmérése, jelentıségük értékelése, 2. Az ültetvények fenntartási technológiájának értékelése a növényegészségre gyakorolt hatása alapján (okozott sebzések, fertızési kapuk) 3. Az ültetvény hatása a környezetre A rendszeres visszatéréssel végzett vizsgálatok eredménye egyrészt egy ökológiai és ökonómiai szempontok figyelembevételével összeállított konkrét technológiai javaslatsor, melynek része 1. A lombrágó rovarok és a törzs/levélkórokozók elleni kémiai eljárások javaslata 2. A fenntartási technológia növényegészségre gyakorolt hatásának értékelése, javaslatok a szükséges beavatkozásra A védelem gerincét a rovartani károsítók szempontjából a levélbogár fajok képzik. A védekezést megnehezíti, hogy többnemzedékes, magas szaporodási rátával rendelkezı és elhúzódó rajzású fajokról van szó. Kórtani szempontból a rozsdafertızés a meghatározó, melynek kialakulását elsısorban az idıjárási körülmények, ill. a fajták érzékenysége határozza meg.
67
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
*
KÖRNYEZETTUDOMÁNYI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI SZEKCIÓ Elıadások: 1. BADÁCZY D. Zs., NÉMETH K. E., KOCSIS R. & NÉMETH Zs. I.: Növény és környezete közötti kölcsönhatások érzékelése biokémiai változók korrelációival 2. BALÁZS P., KONKOLY-GYURÓ É., BACSÁRDI V. & KIRÁLY G.: Tájváltozási folyamatok feltárása történeti térképelemzés és az érintettek megítélése alapján NyugatMagyarország északi és déli határ menti vidékein 3. BIDLÓ A., SZŐCS P., HORVÁTH A. & KÁMÁN O.: Városi talajok állapotának vizsgálata 4. DRÜSZLER Á., VIG P., CSIRMAZ K. & EREDICS A.: A XX. századi felszínborításváltozás hatása a csapadék területi eloszlására Magyarországon 5. ELEKNÉ FODOR V.: Utak hatásvizsgálatához szükséges környezeti adatok vizsgálata 6. GOMBÁS K. & VÉGSİ F.: Rendszerszemlélet megvalósítása mintaterületeken 7. GRIBOVSZKI Z., CSÁFORDI P., HERCZEG A. & KALICZ P.: A városiasodás vízminıségi hatásai a soproni Rák-patak vízrendszerén 8. HERKE Z., NÉMETH Zs. I., CSERNY T. & MAGYAR B.: Inhibíciós mechanizmusok indikálása szennyezı komponensek enzimkinetikai adatsorainak korreláltatásával 9. KALICZ P., ERİS M., GRIBOVSZKI Z., MARKÓ G. & PRIMUSZ P.: A soproni Rákpatak egy városi szakaszának hidrodinamikai modellezése 10. NÉMETH Zs. I.: Állapotfüggı korreláció koncepció 11. PINTÉRNÉ NAGY E.: A környezeti nevelés és tudatformálás felmérése Sopron város közoktatási intézményeiben 12. POLGÁR A.: A vállalati környezeti teljesítmény önértékelésen alapuló fejlesztési lehetıségei (tekintettel a környezeti tényezıkre és hatásokra) 13. RÉTFALVI T., POZSONYINÉ ORAVECZ B., SZABÓ P. & TUKACS-HÁJOS A.: A krezol okozta inhibíció vizsgálata az anaerob fermentációs folyamatokban
Poszterek:
1. BALÁZS P., KONKOLY-GYURÓ É., BACSÁRDI V. & KIRÁLY G.: Tájváltozási folyamatok feltárása történeti térképelemzés és az érintettek megítélése alapján NyugatMagyarország északi és déli határ menti vidékein 2. BIDLÓ A., SZŐCS P., HORVÁTH A. & KÁMÁN O.: Székesfehérvár város talajainak állapota 3. BIDLÓ A., SZŐCS P., HORVÁTH A. & KÁMÁN O.: Szombathely város talajainak állapota 4. FARAGÓ S. & HORVÁTHNÉ HANGYA K.: Idıjárási anomáliák 2006-2010 között a Lajta-projectben 5. HORVÁTH A., BIDLÓ A., SZŐCS P. & KÁMÁN O.: Sopron város talajainak állapota 6. POLGÁR A.: Teljesítmény fejlesztési modell kialakítása a hazai környezetirányítási rendszerek vizsgálata alapján 7. RÁKOSA R., SZILASI I., VISINÉ RAJCZI E. & ALBERT L.: Városökológiai kutatások. Dunántúli nagyvárosok levegıminıségének összehasonlító vizsgálata
68
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
NÖVÉNY ÉS KÖRNYEZETE KÖZÖTTI KÖLCSÖNHATÁSOK ÉRZÉKELÉSE BIOKÉMIAI VÁLTOZÓK KORRELÁCIÓIVAL BADÁCZY Dorottya Zsófia1, NÉMETH Katalin Emma2, KOCSIS Ramóna1 & NÉMETH Zsolt István1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron
[email protected] 2: Pannon Egyetem, Veszprém
A növények környezetükkel való folyamatos kölcsönhatása közismert. Gyökereiken keresztül különbözı tápanyagokat és vizet vesznek fel. Lombozatuk a levegıvel gázcserét folytat. A növényi levél pigment tartalma napsugárzás intenzitás által befolyásolt. Többek között a leveleket érı eltérı fényintenzitás miatt a lombozat leveleiben a fotoszintézis eltérı sebességgel zajlik, amelynek eredményeként növényi anyagcsere biokémiai változói (metabolit koncentrációk, enzimaktivitások) a lombozaton belül kb. egy nagyságrendi tartományt felölelı eloszlásokat mutatnak. A biokémiai változók eloszlásaiból származó szórásértékek sok esetben nem teszik lehetıvé a környezeti körülmény lombozatra gyakorolt hatásának kimutatását. Biokémiai változók, környezeti körülmény függı átlagértékeinek megkülönböztethetıségét a relatíve nagy szórásértékek jelentısen lerontják. Az anyagcsere szabályozott volta miatt biokémiai változók értékei nem függetlenek egymástól. Továbbá, ha két biokémiai változó lombozaton belüli eloszlása azonos típusú, akkor értékeik szükségszerően, lineárisan korrelálnak egymással. Lineárisan korreláló biokémiai változó függvénykapcsolata környezeti körülmény érzékeny. A környezeti állapot megváltozása elıidézi a biokémiai változók regressziós paramétereinek, meredekségének, tengelymetszetének és határozottsági fokának módosulását. Ez a megállapítás az állapot függı korreláció koncepció alaptézise. Biokémiai változók lineáris regressziói állapotfüggı regressziók. Azonos típusú eloszlás kritérium esetén két biokémiai változó standardizálási formulájából származtatott az állapotfüggı korreláció koncepció alapegyenlete. (1) összefüggés alapján a biokémiai változók regresszióihoz fizikai jelenéstartalom rendelhetı. (1) , y1, y2: korreláló biokémiai változók, σ1, σ2, µ1, µ2: a változók szórásai és várhatóértékei. Monitoringszerő meghatározásaikkal a fiziológiás állapotnak az aktuális környezeti körülményhez való igazítása nyomon követhetı. Az állapotfüggı korreláció koncepció korrelációs monitoringját sikeresen alkalmaztuk erdei fafajok és mezıgazdasági haszon növények vegetációs periódusainak jellemzésére illetve abiotikus stressz szindrómáiknak a nyomon követésére. Különbözı növények (kocsányos tölgy, korai juhar és kukorica) monitoring eredményei az állapotfüggı korrelációk környezeti tényezıkkel szembeni érzékenységével szembesítenek. Lineárisan korreláló biokémiai változók (peroxidáz polifenol-oxidáz aktivitások; a növényi levél UV-VIS-NIR reflexiós intenzitásai; és glükóz – fruktóz tartalmak) regressziós egyenesei környezeti hatás (napfénytartam, hımérséklet, páratartalom, stb.) érzékenyek. A környezeti körülmények az állapotfüggı regressziókra gyakorolt hatását korrelációs analízise és többváltozós összefüggés vizsgálata alátámasztja. Az állapotfüggı regressziók meredekségének és tengelymetszetének változásain keresztül pl. kimutatatható a hımérsékletnek és a páratartalomnak a növényi anyagcserére gyakorolt hatása, olyan esetekben is, amikor biokémiai változók egyedi összehasonlítása kudarcot vall. Állapotfüggı regresszió sorozata alkalmasnak bizonyult a növény és környezet közötti kölcsönhatások finomszerkezetének feltárására. A biokémiai változók állapotfüggı regressziói a növény és környezete közötti kapcsolatok indikátorainak tekinthetık illetve tekintendık.
69
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
TÁJVÁLTOZÁSI FOLYAMATOK FELTÁRÁSA TÖRTÉNETI TÉRKÉPELEMZÉS ÉS AZ ÉRINTETTEK MEGÍTÉLÉSE ALAPJÁN NYUGATMAGYARORSZÁG ÉSZAKI ÉS DÉLI HATÁR MENTI VIDÉKEIN BALÁZS Pál1, KONKOLY-GYURÓ Éva1, BACSÁRDI Valéria1 & KIRÁLY Géza2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdıvagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron
[email protected] 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdıfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron
Az ember és a természet közötti kölcsönhatás révén a táj folyamatosan változik, formálódik. Ennek a változási folyamatnak az ismerete nélkülözhetetlen a tájak természeti és kulturális örökségének megırzéséhez, a megfelelı döntések meghozatalához, a térségi stratégiák felállításához. Kutatásainkat két magyarországi határ menti területen, az İrségben és a Fertı-Hanság medencében folytattuk a 2009-ben indult, országhatárokon átnyúló ökológiai hálózatok vizsgálatával foglalkozó nemzetközi projekt (Transnational Ecological Network in Central Europe - TransEcoNet) keretein belül. A táj változásainak megismeréséhez történeti térképelemzést és helyiek körében végzett kérdıíves felmérést végeztünk. A térképelemzés során az 1784 és 1999 közötti idıszakból származó térképállományokat dolgoztuk fel, amelyekbıl a terület korabeli felszínborítását és tájszerkezetét ismerhettük meg. Az 1784 és 1879 közötti idıszakra vonatkozóan a katonai felmérések térképszelvényei, a jelenlegi állapotról pedig a CORINE 1:50 000-es felszínborítási térképek szolgáltak információkkal. Ezek összehasonlítása, majd elemzése révén megállapítottuk az elmúlt 200 évben zajlott változási folyamatok tendenciáit. Az egzakt térinformatikai módszerekkel végzett térképelemzésbıl származó adatokat kérdıíves felmérésekbıl nyert információkkal egészítettük ki. A társadalomtudományi kutatásban használatos interjúkészítés az utóbbi 50-60 évre visszamenıleg adott a térképi adatbázisoknál részletesebb tájékoztatást a táj átalakulásáról és annak hátterérıl, a változások okairól. A két eltérı módszer alkalmazásával reális és részletes képet kaphattunk a táj változásairól, amely felhasználható a mintaterületekkel kapcsolatos tervezési feladatok megoldásában, többek között a TransEcoNet projektben a határon átnyúló ökológiai hálózatok megırzéséhez és rehabilitációs tervezéséhez.
70
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
VÁROSI TALAJOK ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA BIDLÓ András, SZŐCS Péter, HORVÁTH Adrienn & KÁMÁN Orsolya Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Termıhelyismerettani Intézeti Tanszék
[email protected]
A városi talajokkal foglalkozó tudományág nagyon fiatal, összehasonlítva a klasszikus talajtani tudományokkal, melyek tradicionálisan a mezıgazdasági környezettel foglalkoztak. Alapvetıen a városi talajok témája az 1970-es évek közepe táján indult útjára, különösen az USA-ban, Németországban és Oroszországban. Például, az ISSS konferencián 1986-ban mutatták be (Nyugat) Berlin és környékének talajait részletesen (BLUME 1986). Az elsı komoly könyvek ebben a témában az 1990-es évek korai szakaszából származnak, ide tartozik BULLOCK és GREGORY (1991) munkája, ami az antropogén eredető bolygatott talajokkal foglalkozik az Egyesült Királyság területén. CRAUL (1992) cikke pedig USA városainak talajait taglalja. A hazai szakirodalomban kisszámú a tudományterületnek megfelelı munka, városaink közül Budapestrıl (KOVÁCS – NYÁRI 1984), Debrecenrıl (SZEGEDI 1999) és Szegedrıl születtek írások (PUSKÁS – FARSANG 2007; PUSKÁS et al. 2008). Kutatásunk keretében végzett talajvizsgálatok egy nagyobb városökológiai kutatás részét képezik. Három dunántúli város, Sopron, Szombathely és Székesfehérvár területén és környékén térinformatikai módszerekkel elkülönített egyes felszínborítási típusok kiválasztott pontjaiban és további; folytonos alapsokaságon értelmezett random bolyongásos módszer által felvett pontokban vizsgáltuk a talajok állapotát. Az egyes pontokban mintát vettünk a talajok különbözı rétegeibıl (0-10 és 10-20 cm) és laboratóriumi mérésekkel meghatároztuk a legfontosabb talajkémiai és –fizikai sajátságaikat. Vizsgálni kívánjuk a mintákban található szervetlen (nehézfémek) és szerves (peszticidek) minıségét és mennyiségét. A mérési eredmények alapján kimutatható lesz, hogy az egyes pontokban a talajok tulajdonságait milyen mértékben határozza meg a természeti környezet (földtani adottságok, klíma, hidrológia, természetes vegetáció). Vizsgálati eredményeinket összevethetjük a növények jellemzésére végzett kutatási eredményekkel, a levegı állapotával és a korábbi gazdálkodási módszerekkel, így következtetéseket vonhatunk le a talajszennyezés eredetére vonatkozóan. Az egyes pontokban kapott eredmények alapján feltérképezzük a talajok állapotát, a szennyezések áramlási irányát, a talaj puffer-képességét, a területi differenciákat és azok lehetséges okait. Eredményeink alapján javaslatot teszünk a talaj állapot megırzésének lehetıségére, illetve javítási módjaira. Adataink alapján lehetıség nyílik a térinformatikai módszerekkel történı kategorizálás pontosítására, illetve ellenırzésére. Az egyes monitoring pontokban nyert adatok térinformatikai rendszer segítségével történı kiterjesztése segítséget ad a döntés elıkészítık számára a település rendezéséhez és tervezéséhez. Kutatásunkat a TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KONV-2010-0006 számú projekt keretében valósítottuk meg.
71
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
A XX. SZÁZADI FELSZÍNBORÍTÁS-VÁLTOZÁS HATÁSA A CSAPADÉK TERÜLETI ELOSZLÁSÁRA MAGYARORSZÁGON DRÜSZLER Áron1, VIG Péter1, CSIRMAZ Kálmán2 & EREDICS Attila1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron
[email protected] 2: OMSZ Viharjelzı Obszervatóriuma, Siófok, Vitorlás u. 2.
Kutatásunk során térinformatikai eszközökkel két vektoros formátumú, Magyarországra vonatkozó felszínborítási térképet hoztunk létre. A századfordulóra (1900) vonatkozó térképet a 3. katonai felmérés származtatott térképszelvényei alapján, a Bedı-féle erdıtérképrıl, valamint a KSH földhasználati adatsoraiból nyerhetı információkkal kiegészítve készítettük el. Az ezredfordulóra (2000) vonatkozó térképet, az MM5 meteorológiai modell felszínborítási kategóriáinak megfelelıen, a CORINE 2000-es felszínborítási adatbázisából vezettük le. A maitól eltérı felszínborítás meteorológiai hatásainak vizsgálatához az NCAR (National Center for Atmospheric Research) és a Pennsylvania Egyetem által kifejlesztett MM5 mezoskálájú numerikus modelljét alkalmaztuk. A létrehozott két felszínborítási térkép alapján elkészítettük a századfordulói, illetve ezredfordulói felszínborítást reprezentáló két különbözı alsó határfeltételt, a modell rácshálójának megfelelıen. Ezek után az MM5-öt olyan kiválasztott napok bemenı adataival futtattuk a két különbözı alsó határfeltétellel, amelyek együttesen reprezentálták a hazai, Péczely-féle cirkulációs típusokat. A felszínborítás-változás meteorológiai hatásainak vizsgálatához összesen 2×26 „elırejelzést” hajtottunk végre 48 órás idıintervallumra. Ezeket, az idıjárási helyzettıl is függı eredményeket azután úgy általánosítottuk, hogy azokat minden cirkulációs típusra megszoroztuk az adott típus relatív gyakoriságával. Eredményeink alapján megállapíthattuk, hogy bár az országos átlagban lehullott csapadékmennyiségre a felszínborítás-változásnak nem volt számottevı hatása, azonban a „trigger” hatás révén a területi eloszlásban, illetve a lokális intenzitásban minden egyes csapadékos idıjárási helyzetben markáns (akár 40 mm-t meghaladó) különbségek adódtak. Bebizonyosodott, hogy a hazai veszélyes idıjárási események elırejelzésére adaptált felszín-hidrológiai modell(ek) esetén az elırejelzések javítása, valamint a felszínhatásvizsgálati eredmények bizonytalanságának csökkentése érdekében, a felszín-légkör kölcsönhatását leíró almodellek további pontosítása szükséges.
72
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
UTAK HATÁSVIZSGÁLATÁHOZ SZÜKSÉGES KÖRNYEZETI ADATOK VIZSGÁLATA ELEKNÉ FODOR Veronika Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron
[email protected]
A környezeti hatásvizsgálat célja a létesítmények várható hatásainak felmérése, leírása, értékelése a környezeti elemekre illetve rendszerekre vonatkozóan. A várható hatások pontos leírása érdekében környezeti adatokra van szükség. Ahhoz, hogy minél hasznosabb információhoz jussunk – a vizsgálatok pedig reprezentatívak legyenek – megbízható adatokra van szükség. A kutatás során arra kerestük a választ, hogy az utak környezeti hatásvizsgálatainak elkészítéséhez milyen környezeti adattípusok szükségesek és elégségesek. A kutatás során a hatástanulmányok általános adatigényét vizsgáltuk, nem tértünk ki a speciális esetekre, egyedi adatigényekre. Tanulmányoztuk továbbá, hogy a kutatás szempontjából lényegesnek tekinthetı hazai információs rendszerek és adatbázisok adattartalma mennyire felel meg a környezeti hatásvizsgálatok adatigényének, illetve azok mennyire átemelhetıek konkrét vizsgálatok számára. Megállapítottuk, hogy a hatásvizsgálat elkészítése idıigényes, aminek okaként elsısorban a hatásterületek környezeti állapotát, értékeit mutató aktuális adatok információs rendszerekbıl való átvételi lehetıségének hiányát lehet megemlíteni. Megállapítottuk továbbá, hogy az adatbázisok az egyedi vizsgálatok igényeire nem nyitottak, azok a vizsgált rendszerekbe nem, vagy csak nehezen építhetıek be. Ezen problémákra megoldást jelentene, egy helyi adatbázis kialakítása, mely folyamatosan bıvíthetı, és a nyilvánosság számára is hozzáférhetı lenne.
73
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
RENDSZERSZEMLÉLET MEGVALÓSÍTÁSA MINTATERÜLETEKEN GOMBÁS Katalin & VÉGSİ Ferenc Nyugat-magyarországi Egyetem, Geoinformatikai Kar, Székesfehérvár
[email protected]
A rendszerszemlélet megvalósíthatóságát vizsgáljuk tanulmányunkban a földhasználati reform keretében, mintaterületi adatokkal. Elhelyezzük a témát az Európai Unió szabályozási és támogatáspolitikai környezetébe. Bemutatjuk, hogy a kiválasztott területeken miként érvényesülnek a természeti törvényszerőségek, valamint a gazdálkodók érdekei. Foglalkozunk olyan kérdésekkel is, mint a tájékoztatás, a nyilvánosság, a partnerség és az engedélyezési eljárás bonyolult rendszere. Megvizsgáljuk azt is, hogy az európai uniós tagállami kötelesség nem okoz- e versenyhátrányt a gazdálkodók számára, valamint hogy a gazdálkodók felkészültsége mennyire elegendı a feltételrendszer teljesítéséhez. Témaválasztásunkat befolyásolta, hogy a Velencei tó vízgyőjtı területe a Területfejlesztési Intézet számos kutatásának helyszíne volt és jelenleg is az. Három konkrét földhasználat változtatás tervezését és környezetvédelmi eljárás lefolytatását végeztük el. Munkák során fogalmazódtak meg bennünk a kérdések, milyen hivatalos térképeket tudunk felhasználni a környezetvédelmi engedélyeztetésben, illetve melyek alapján adja ki az engedélyt a környezetvédelmi hatóság a földhasználat változtatásra. Kialakult bennünk a szándék, hogy egy olyan szakmai térinformatikai adatbázist alakítsunk ki, ami a magyar hivatalos térkép állományokkal összhangban van, és EU (Európai Unió) kompatibilis. A térinformatikai adatbázis kialakítását követıen arra összpontosítottuk vizsgálatunkat, hogy a kialakított rendszert a hatóságok és természetesen a földtulajdonosok miként tudják használni, hogy a piaci és környezeti érdekek, a rendszerszemlélet érvényre juthasson.
74
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
A VÁROSIASODÁS VÍZMINİSÉGI HATÁSAI A SOPRONI RÁK-PATAK VÍZRENDSZERÉN GRIBOVSZKI Zoltán, CSÁFORDI Péter, HERCZEG András & KALICZ Péter Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdıfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron
[email protected]
A városokban az eredetileg természetes vízgyőjtı jellemzıinek olyan mértékő a módosulása, hogy ez jelentıs minıségi és mennyiségi változásokat eredményez a hidrológiai körfolyamatban. A vízminıség romlása, a vízjárás szélsıségesebbé válása hatást gyakorol a tágabb környezetre, ökoszisztémára, valamint maga után vonja a biodiverzitás csökkenését. Ezen hatások értékelése azonban nemcsak a vízfolyások ökológiai állapotának oldaláról, de a városban lakó ember közérzete, biztonsága, sıt egészsége szempontjából is rendkívül fontos. A kisvízfolyások állapotának a városi környezetben bekövetkezı változását vizsgáltuk a soproni Rák-patak vízrendszerén a hidrológiai és vízminıségi monitorozást ésszerően összekapcsolva. A kutatás során hét mérési helyet jelöltünk ki a forrásvidéktıl a torkolatig – részben a természetközeli (emberi hatásoktól jórészt zavartalan), részben az eltérı jellegő városi területekhez kapcsolódó részvízgyőjtıkön. Célunk, hogy a rendszeres terepi mérésekkel megalapozzuk egy olyan összetett modell jövıbeli kifejlesztését, amely alkalmas a vízgyőjtın lezajló szennyezési folyamatok eredményeképp kialakuló vízminıség elırejelzésére. Az eltelt idıszakban kialakítottuk a rendszeres megfigyelések metodikáját. A vizsgálati helyeken folyamatosan regisztráljuk a vízállást, kéthetente mérjük a vízhozammeghatározáshoz kapcsolódóan az átlagos vízmélységet és vízsebességet, illetve keresztszelvény paramétereket, továbbá vízkémiai jellemzıket és a vízhımérsékletet. A monitorozás kezdete óta összegyőlt adatokból modell még nem építhetı, de bizonyos változások és hatótényezık a mintavételi hely városon belüli elhelyezkedése függvényében már kimutathatók.
75
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
INHIBICIÓS MECHANIZMUSOK INDIKÁLÁSA SZENNYEZİ KOMPONENSEK ENZIMKINETIKAI ADATSORAINAK KORRELÁLTATÁSÁVAL HERKE Zoltán1, NÉMETH Zsolt István1, CSERNY Tibor2 & MAGYAR Balázs3 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron
[email protected] 2: Magyar Tudományos Akadémia, Földtudományok Osztálya 3: Elgoscar-2000 Kft.
Az elmúlt két évtizedben a környezeti kármentesítésben elıtérbe került a környezetszennyezık enzim katalízissel való lebontása. Bioremediációs kutatások áthatóan foglalkoznak a talajvíz szénhidrogén-szennyezıinek mikrobák, illetve enzimkészítmények felhasználásával megvalósítható lebontásával. Ennek magyarázata a szennyezıanyagok és az enzimek természetes szubsztrátjainak térkémiai hasonlóságán alapul, így bár kisebb sebességekkel, de a biokémiai reakciók katalízisét biztosítják. Az enzim készítményeken alapuló kármentesítési módszerfejlesztések közös alkalmazási problémája a szennyezések anyagminıségi és mennyiségi változatosságából fakadó inhibíciós hatások jelenléte. Éppen ezért a bioremediációs technológiák tervezhetısége, lebontási idıtartam behatárolása a konkrét biokémiai lebontás inhibíciós mechanizmusának feltérképezését igényli. Michaelis-Menten lebontási kinetikát feltételezve az inhibitorok a lebontási kinetika monotonitását a maximálisan elérhetı reakciósebesség és/vagy a látens Michaelis konstans érték megváltoztatásával módosítják. A szennyezı komponensek által kifejtett inhibíciós hatások befolyásolják a lebontás kinetikai görbéinek monotonitását, továbbá a gátlás tetten érhetı a kinetikai görbék korrelációjának, illetve a korreláltatott adatok regressziójának változásában is. A különbözı, párhuzamos biokémiai lebontásokban résztvevı szubsztrátok kinetikai görbéinek korrelációi és regressziói is potenciális, inhibíciós információforrások. Ugyanannak a szubsztrátnak inhibíciómentes és inhibíciót is magában rejtı kinetikai görbéinek korrelációja, az inhibíciómentes autókorrelációtól szignifikánsan eltérı regressziós koefficienst szolgáltat. Regressziója pedig az autókorrelációs adatsorokétól eltérı meredekségő és tengelymetszető egyeneseket szolgáltatnak. Az inhibícióérzékelés korrelációs lehetıségeit modell adatsorokra és kísérleti eredményekre ellenıriztük. A modellvizsgálat a dehalogénezés reakciólépéseire és kinetikai adataira fokuszál. A biodegradáció kinetikai eredményeibıl a szubsztrátok egymás lebontásaira gyakorolt kereszt inhibíciói igazolhatók vissza.
76
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
A SOPRONI RÁK-PATAK EGY VÁROSI SZAKASZÁNAK HIDRODINAMIKAI MODELLEZÉSE KALICZ Péter, ERİS Mihály, GRIBOVSZKI Zoltán, MARKÓ Gergely & PRIMUSZ Péter Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdıfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron
[email protected]
A patakok vagy folyók mellett alapított települések esetén egy fontos feladatot ellátnak a vízfolyások; elvégzik a városi területen összegyülekezı a csapadékvíz elvezetését. A növekvı burkolt- és tetıfelületekkel a városi területeken a csapadék talajba szivárgó hányada egyre kisebb, így egy kiadósabb zápor esetén a bekapcsolt területekrıl jelentıs mennyiségő elvezetendı többletvíz érkezik a városi területet átszelı medrekbe. A klíma változásával az elırejelzések a nyári félévben az esık egyenlıtlenebb eloszlását, nagyobb csapadékeseményekbe koncentrálódását jósolják. Ezek alapján egyre nagyobb a csapadékelvezetı-rendszerekre nehezedı terhelés. A vízfolyás és a csatorna-hálózat kölcsönhatásában nem csak a fent vázolt irányt kell figyelembe venni. A csatornában mozgó víztömeg a befogadón levonuló árvizektıl alulról is befolyásolt lehet, ami tovább csökkentheti az elvezethetı vízmennyiséget. A kölcsönhatás tanulmányozásához mintaterületként Sopron belterületén a Rák-patak egy szakaszát választottuk ki, amelyen egydimenziós hidrodinamikai modell segítségével végeztünk számításokat. A modell adatigényét a TÁMOP (4.2.1.B-09/1/KONV) keretein belül a patakon telepített automata vízszint-írók adatainak felhasználásával elégítettük ki. A meder geometriáját az összegyőjtött tervek földi geodéziai mérésekkel történt kiegészítésével hoztuk létre a modellben. A kiegészítı mérések közül a legnagyobb feladatot a Deák tér alatti beboltozott, mintegy 1,5 km hosszú szakasz helyszínrajzának és hossz-szelvényének elkészítése jelentette, amelyhez egy saját fejlesztéső digitális busszolán alapuló terepi adatgyőjtıt használtunk fel. A Rák-patakot a fentiek alapján felépített modell segítségével különbözı nagyvízi helyzetben vizsgáltuk permanens állapotokban. A modell segítségével a vízfolyás tetszıleges pontjában meghatározható egy adott vízhozamhoz tartozó vízszint, így a betorkolló csatorna befolyásoltsága eldönthetı.
77
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
ÁLLAPOTFÜGGİ KORRELÁCIÓ KONCEPCIÓ NÉMETH Zsolt István Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron
[email protected]
A környezeti hatások a biológiai szabályozás funkciója által meghatározottan befolyásolják az anyagcsere biokémiai változóit, a metabolit koncentrációkat és enzimaktivitásokat. A növények a környezeti tényezık széles skáláján érvényesítik adaptációs mechanizmusaikat. Anyagcsere-szabályozási rendszerük irrigációs és szárazság hatásokhoz, tápanyagszegény és – gazdag termıhelyhez, fényhiányos és napfényes élıhelyekhez, stb. teszi képessé ıket az alkalmazkodásra. A növények anyagcseréjét a fotoszintézis uralja. A levél sejtjeinek fı biológiai funkciója a napfény energiájának kémiai kötésenergiává való átalakítása. Az elnyelt energia felhasználásával széndioxidból és vízbıl szénhidrátokat, s azokból a sejtmőködés fenntartásához szükséges más metabolitokat és makromolekulákat (fehérjék, cellulóz, lignin) szintetizálnak. Rendszerelméleti szempontból a növényi levélsejt egy olyan szabályozott rendszer, amelynek prímér bemeneteit a leveleket érı napsugárzás, a légköri szén-dioxid koncentráció, a gyökéren keresztül szállított víz fluxusa, tápanyag és ásványi só tartalmai képezik. Állapotváltozói a metabolit koncentrációk, a makromolekulák tartalmai és az enzimek aktivitásai. Kimeneti változói, pedig az elpárologtatott víz tömegárama, a kibocsátott oxigén mennyisége, stb. A prímér bemenetek és az állapotváltozók közötti kapcsolatot a rendszerfunkció, a szabályozott növényi anyagcsere teremti meg, amelynek adott fiziológiás állapothoz tartozó paramétereit (reakciókinetikai állandókat, gének ki-be kapcsolási gyakoriságait) a környezeti tényezık, mint pl. a hımérséklet és a páratartalom befolyásolhatják. A sejtanyagcsere nagyszámú állapotváltozóval – biokémiai változókkal – rendelkezik. Az anyagcsere szabályozott volta következtében nyilvánvaló, hogy az anyagcserét alkotó metabolitok és makromolekulák mennyiségei, valamint enzimek aktivitásai nem lehetnek függetlenek egymástól, bár értékeik közötti függvénykapcsolat a legtöbb esetben ismeretlen. Azonban az anyagcsere nagyszámú, lehetséges kombinációs párjai között találni olyanokat, amelyek lineáris korrelációkat mutatnak. Az állapotfüggı korreláció koncepció kidolgozását az a kíváncsiság szülte, hogy magyarázatot találjunk a biológiai rendszerek által produkált lineáris korrelációs kapcsolatok eredetére és környezeti tényezıkkel szembeni érzékenységeikre. A növényi levél lineáris korrelációinak modellezéséhez elképzelhetı egy olyan rendszer, amely egyik bemenetébıl típus azonos rendszerfunkcióval két különbözı állapotváltozót, vagy kimeneti változót állít el, amelyek szükségszerően lineárisan korrelálnak egymással. Ez a rendszer, a heterogén bemenető-lineárisan korreláló kimenető (HB-LKK) rendszer, a bemeneti változó eloszlását a rendszerfunkciónak megfelelıen egymással lineárisan korreláló kimeneti változók azonos típusú eloszlásaivá fogja transzformálni. A modellre ható azon tényezıkrıl, amelyek a rendszerparaméterekre gyakorolnak hatást, pedig bizonyítható, hogy változók közötti lineáris kapcsolatot és a változók eloszlásainak típusait nem változtatják meg. Hatásaik a lineáris kapcsolatot kifejezı elméleti egyenes meredekségét és tengelymetszetét, valamint a kimeneti változók eloszlásainak várhatóértékeit és szórásait módosítják. Rendszerünk a paramétereket befolyásoló hatásokra érzékeny. A rendszer aktuális állapotát, s azt kifejezı korrelációs kapcsolatokat a rendszer környezete befolyásolja. A korrelációs kapcsolatok regressziói rendszerparaméter függıek. Ezen a felismerésen alapul a biológiai rendszerek állapotfüggı korreláció koncepciója.
78
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
A KÖRNYEZETI NEVELÉS ÉS TUDATFORMÁLÁS FELMÉRÉSE SOPRON VÁROS KÖZOKTATÁSI INTÉZMÉNYEIBEN PINTÉRNÉ NAGY Edit Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron
[email protected]
A környezeti oktatás-nevelés átfogó célja, a tanulók környezettudatos magatartásának, életvitelének elısegítése. Ezt már egészen kicsi korban el kell kezdeni annak érdekében, hogy a felnövekvı nemzedék képes legyen a környezeti válság elmélyülésének megakadályozására és környezettudatos magatartásával az élı természet fennmaradását és a társadalmak fenntartható fejlıdését szolgálja. Felméréseimet a bevezetıben leírtak szellemében végeztem Sopron közoktatási intézményeiben, kibıvítve a civil szervezetekkel és az önkormányzattal. Kutatásom célja az volt, hogy feltárjam, Sopronban milyen lehetıségük van az alap-és középfokú oktatási intézményeknek, a civil szervezeteknek és az önkormányzatnak a környezeti nevelés, környezeti tudatformálás céljainak megfelelni. Vizsgálataim elsı lépéseként kérdıívet állítottam össze eltérı korosztály és szervezeti típus szerint. A kérdések összeállításánál arra kerestem a választ, hogy milyen lehetıségek adottak és milyen problémák, nehézségek merülnek fel az említett színtereken. A kérdésekre adott válaszok alapján kiértékelést végeztem, amely során elıször megkerestem a lehetséges okokat, amelyek a környezeti nevelés, tudatformálás esetében hiányokat okozhatnak, majd az okok súlyosságának sorrendjét határoztam meg. Az okok ismeretében célokat tőztem ki és végül intézkedéseket javasoltam a problémák megoldása érdekében.
79
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
A VÁLLALATI KÖRNYEZETI TELJESÍTMÉNY ÖNÉRTÉKELÉSEN ALAPULÓ FEJLESZTÉSI LEHETİSÉGEI (TEKINTETTEL A KÖRNYEZETI TÉNYEZİKRE ÉS HATÁSOKRA) POLGÁR András Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron
[email protected]
A környezeti tényezıkre és hatásokra vonatkozó és velük összefüggésben álló rendszerjellemzık, ill. befolyásuk ismerete a környezetirányítási rendszerre (röviden: KIRre) kulcsfontosságú a környezeti teljesítmény fejlesztésében. E paraméterek alakulásának feltárására elsı lépésben a környezeti tényezık és hatások azonosítására, valamint értékelésére vonatkozó vállalati eljárásokat vizsgáltam. A folyamat lépéseit befolyásoló változók elemzésével és összekapcsolásával árnyaltabb képet kaptam a hazai vállalatok gyakorlatáról, létrehozva a környezettudatos vállalatirányítás vizsgált aspektusának adatbázisát is. Az elemzés során az eljárást befolyásoló fı változók azonosítása is megvalósult. Az adatbázist többváltozós statisztikai elemzésnek vetettem alá. Olyan vállalati környezeti teljesítményt befolyásoló dimenziók feltárását mutatom be, amelyek a környezeti tényezıhatás párokra vonatkozó információt tömörítik. A kutatás során kialakított teljesítményindexeken keresztül és a KIR hatékonyságát meghatározó dimenziók fejlesztésével fokozható a „KIR hatásfoka” a fizikai környezeti teljesítményt érintı eljárások mentén. Ezáltal a környezeti elemek állapotának mind pozitívabb befolyásolása érhetı el a rendszert alkalmazó szervezeteknél.
80
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* elıadások
A KREZOL OKOZTA INHIBICIÓ VIZSGÁLATA AZ ANAEROB FERMENTÁCIÓS FOLYAMATOKBAN RÉTFALVI Tamás, POZSONYINÉ ORAVECZ Bettina, SZABÓ Piroska & TUKACSHÁJOS Annamária Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron
[email protected]
Az ipari mérető anaerob fermentáció során az alapanyagok monoszubsztrátként történı alkalmazása a hatékonyság növelése mellett számos új problémával szembesítette a felhasználókat. A legjelentısebb eltérés a hagyományos eljárásokkal szemben a fermentációs folyamatok sérülékenységének fokozódása lett, amit csak a fermentlé kémiai komponenseinek, makro- és mikroelem összetételének folyamatos kontrollja mellett lehet kézben tartani. A lebontási folyamatokat különbözı vegyületek zavarhatják meg, amelyek származhatnak az alapanyagból, de képzıdhetnek intermedier molekulaként is. A fenolszármazékok az egyik legjelentısebb képviselıi az anaerob fermentációs inhibitoroknak. Vizsgálatainkban a mesterségesen bevitt p-krezol hatását tanulmányoztuk laboratóriumi körülmények között a cukorrépa anaerob fermentációja során. Három párhuzamos kísérlet során a vizsgált paraméterek (naponta termelıdött gázmennyiség, az iszap kémiai paraméterei: pH-érték, sav-, illózsírsav tartalom, valamint egyéb metabolitok jelenléte) segítségével meghatározhatóvá vált a tolerálható krezol mennyisége, továbbá részben értelmezhetıvé vált a lebontási folyamatok egy szakasza. A krezol hatására további tíz vegyület megjelenését és koncentráció növekedését tudtuk a fermentlébıl kimutatni. Megállapítást nyert továbbá, hogy a metanogének a legérzékenyebbek a krezol koncentráció növekedésére, amit az iszap illózsírsav koncentrációjának növekedése jelez és ez a pH-érték csökkenésével további gátló hatást eredményez. Ez utóbbi NaHCO3 adagolásával ellensúlyozható, ezáltal a krezol adagolás megszüntetése után a lebontási folyamatok közötti egyensúly gyorsabb helyreállítása válik lehetıvé.
81
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* poszterek
TÁJVÁLTOZÁSI FOLYAMATOK FELTÁRÁSA TÖRTÉNETI TÉRKÉPELEMZÉS ÉS AZ ÉRINTETTEK MEGÍTÉLÉSE ALAPJÁN NYUGATMAGYARORSZÁG ÉSZAKI ÉS DÉLI HATÁR MENTI VIDÉKEIN BALÁZS Pál1, KONKOLY-GYURÓ Éva1, BACSÁRDI Valéria1 & KIRÁLY Géza2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdıvagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron
[email protected] 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdıfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron
Az ember és a természet közötti kölcsönhatás révén a táj folyamatosan változik, formálódik. Ennek a változási folyamatnak az ismerete nélkülözhetetlen a tájak természeti és kulturális örökségének megırzéséhez, a megfelelı döntések meghozatalához, a térségi stratégiák felállításához. Kutatásainkat két magyarországi határ menti területen, az İrségben és a Fertı-Hanság medencében folytattuk a 2009-ben indult, országhatárokon átnyúló ökológiai hálózatok vizsgálatával foglalkozó nemzetközi projekt (Transnational Ecological Network in Central Europe - TransEcoNet) keretein belül. A táj változásainak megismeréséhez történeti térképelemzést és helyiek körében végzett kérdıíves felmérést végeztünk. A térképelemzés során az 1784 és 1999 közötti idıszakból származó térképállományokat dolgoztuk fel, amelyekbıl a terület korabeli felszínborítását és tájszerkezetét ismerhettük meg. Az 1784 és 1879 közötti idıszakra vonatkozóan a katonai felmérések térképszelvényei, a jelenlegi állapotról pedig a CORINE 1:50 000-es felszínborítási térképek szolgáltak információkkal. Ezek összehasonlítása, majd elemzése révén megállapítottuk az elmúlt 200 évben zajlott változási folyamatok tendenciáit. Az egzakt térinformatikai módszerekkel végzett térképelemzésbıl származó adatokat kérdıíves felmérésekbıl nyert információkkal egészítettük ki. A társadalomtudományi kutatásban használatos interjúkészítés az utóbbi 50-60 évre visszamenıleg adott a térképi adatbázisoknál részletesebb tájékoztatást a táj átalakulásáról és annak hátterérıl, a változások okairól. A két eltérı módszer alkalmazásával reális és részletes képet kaphattunk a táj változásairól, amely felhasználható a mintaterületekkel kapcsolatos tervezési feladatok megoldásában, többek között a TransEcoNet projektben a határon átnyúló ökológiai hálózatok megırzéséhez és rehabilitációs tervezéséhez.
82
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* poszterek
SZÉKESFEHÉRVÁR VÁROS TALAJAINAK ÁLLAPOTA BIDLÓ András, SZŐCS Péter, HORVÁTH Adrienn & KÁMÁN Orsolya Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Termıhelyismerettani Intézeti Tanszék
[email protected]
Kutatásunk során Székesfehérvár város és közigazgatásilag hozzá tartozó mezıgazdasági és erdıterületek talajainak fizikai és kémiai paramétereit vizsgáltuk, majd ezek alapján vizsgáljuk a város és környezete kapcsolatát, illetve egymásra hatását. Kutatásunk keretében véletlenszerő mintavétel alapján 2011 elsı félévében összesen 152 ponton győjtöttünk talajmintát. Az egyes pontokat a helyszínen jellemeztük, illetve leírtuk a talajszintek tulajdonságait. A begyőjtött mintákat laboratóriumban vizsgáltuk, ahol meghatároztuk a legfontosabb kémiai és fizikai tulajdonságaikat, illetve tápelemtartalmukat. A jövıben a nehézfém-tartalmat és egyéb szerves szennyezık mennyiségét kívánjuk vizsgálni. A vizes pH vizsgálatok alapján a felsı (0-10 cm) réteg talajmintáinak 85%-a gyengén lúgos, 7%-a közömbös, 7%-a lúgos és 1%-a gyengén savanyú kémhatású. Az alsó (10-20 cm) rétegben a pH-értékek 79%-a gyengén lúgos, 13%-a lúgos, 6%-a közömbös, 1-1%-a gyengén savanyú és savanyú kémhatású. A 0-10 cm mélységbıl győjtött talajminták az Arany-féle kötöttség alapján döntıen agyagos vályog (27%), vályog (27%) és homokos vályog (23%), kisebb arányban agyag (15%) illetve nehéz agyag (5%) és homok (3%) fizikai féleségőnek bizonyultak. A 10-20 cm mélységbıl győjtött mintáknál nagyobb arányban vályog (34%) agyagos vályog (27%) és homokos vályog (25%), kisebb arányban homok (12%), illetve agyag (1%) és durva homok (1%) fizikai féleségőek. A humusztartalmi vizsgálatok alapján a felsı réteg talajmintáinak több mint a fele gyengén humuszos, egyharmada humuszos. Az alsó réteg talajmintáinak közel kétharmada gyengén humuszos, egyötöde humuszos és közel egynyolcada humuszban szegény. A nitrogéntartalmi vizsgálatok alapján az alsó és a felsı réteg mintáinak döntı része nitrogénben jól ellátott, kisebb hányada pedig közepesen ellátott. Mindkét réteg EDTA/DTPA-oldható vastartalma 4,0 és 422,7 mg Fe/kg talaj között, az EDTA/DTPA-oldható mangántartalom pedig 3,9 és 253,3 mg Mn/kg talaj között alakult. A mérési adatok jelenlegi feldolgozottsága alapján a legmagasabb vas- és mangán-értékeket a várostól ÉK-re elterülı Csalai-erdıben mértük. Az EDTA/DTPA-oldható réztartalom a talajmintákban 0,5 és 177,6 mg Cu/kg talaj között alakult, a legnagyobb réztartalmat a város D-i részén fekvı vállalkozói központban találtuk. A talajminták EDTA/DTPAoldható cinktartalma 0,5 és 311,2 mg Zn/kg talaj közötti. Mindkét szintben kiugró cinkértékeket a város Ny-i felében Szárazrétnél, ipari terület szélén, egykori vasöntöde közelében mértük. Mérési adataink feldolgozásával lehetıség nyílik azok kiértékelésére, összefüggések keresésére, valamint feltérképezhetjük a talajok állapotát, a szennyezések területi megoszlását, áramlási irányát, a talaj puffer-képességét, a területi differenciákat és azok lehetséges okait. Munkánkat a TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KONV-2010-0006 valósítottuk meg.
83
számú
projekt
keretében
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* poszterek
SZOMBATHELY VÁROS TALAJAINAK ÁLLAPOTA BIDLÓ András, SZŐCS Péter, HORVÁTH Adrienn & KÁMÁN Orsolya Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Termıhelyismerettani Intézeti Tanszék
[email protected]
Munkánk során Szombathely város és közigazgatásilag hozzá tartozó mezıgazdasági és erdıterületek talajainak fizikai és kémiai paramétereit kutattuk. Kutatásunk keretében véletlenszerő mintavétel alapján 2011 tavasz-nyári idıszakában összesen 89 ponton 178 db talajmintát győjtöttünk. Az egyes pontokat a helyszínen jellemeztük, illetve leírtuk a talajszintek tulajdonságait. A begyőjtött mintákat laboratóriumban vizsgáltuk, ahol meghatároztuk a legfontosabb kémiai és fizikai tulajdonságaikat, illetve tápelem-tartalmukat. A vizes pH vizsgálatok alapján a felsı (0-10 cm) réteg talajmintáinak 3%-a erısen savanyú, 2%-a savanyú, 25%-a gyengén savanyú, 53%-a közömbös és 17%-a gyengén lúgos kémhatású volt. Az alsó (10-20 cm) réteg talajmintáinak 41%-a közömbös és 27%-a gyengén lúgos pH-értékő volt. A szénsavas mésztartalmú minták felében a mésztartalom sok, egyharmadában pedig közepes értékő. A vizsgált szintekben (0-10 és 10-20 cm) a talajminták döntıen agyagos vályog és agyag fizikai féleségőnek bizonyultak. A humusztartalmi vizsgálatok alapján a felsı réteg mintáinak egytizede humuszban szegény, egynegyede gyengén humuszos, egyharmada humuszos, az alsó rétegnek pedig négyötöde gyengén humuszos. A nitrogéntartalmi vizsgálatok alapján a talajminták mintáinak közel egyharmada nitrogénben közepesen ellátott, kétharmada pedig jól ellátott. Az AL-oldható foszfor esetében a felsı réteg mintáinak kétharmadában igen magas foszfor értékeket mértünk, melybıl 10 érték különösen magasnak bizonyult. Az alsó réteg mintáinak fele igen magas foszfor-tartalmú. A legmagasabb értékeket városi utak mentén, parkokban és vízfolyások mentén (Gyöngyös- és Arany-patak) mértük. Az AL-oldható kálium-tartalom a felsı réteg mintáinak egyharmadában igen kevés, egynegyedében pedig kevés, az alsó réteg mintáinak négyötödében igen kevés. Legnagyobb kálium-értékeket vízfolyásoknál, lakóövezetben, városi utak mentén és mezıgazdasági területen mértünk. A talajminták KCl-oldható kálciumtartalma 0,06 és 2,80 mg Ca/kg talaj között alakult. Legmagasabb értékét a Vajdahunyad tér parkjában mértük. A KCl-oldható magnéziumtartalom a feltalajban 0,03 és 0,61 mg Mg /kg talaj közötti. Kimagasló értéke a Szent István-parkból származik, ahol a kálciumtartalom szintén igen magas értéket mutat. A minták EDTA/DTPA-oldható vastartalma 14,3 és 1732,9 mg Fe/kg talaj között alakult. A legnagyobb vas értékeket a Gyöngyös-patakpartjának talajában mértük. Az EDTA/DTPA-oldható mangántartalma a mintáknak 9,2 és 641,9 mg Mn/kg talaj közötti. Mindkét szintben a legmagasabb értékeket az Emlékmő parkjának talajában találtuk. A talajminták EDTA/DTPA-oldható réztartalma 0,7 és 321,6 mg Cu/kg talaj között alakult. Mindkét szintben a legmagasabb értéket a várostól ÉK-re, kukoricatábla talajában mértük. Az EDTA/DTPA-oldható cinktartalom a mintákban 0,5 és 127,7 mg Zn/kg talaj közötti. A legmagasabb érték a Gyöngyös-patak partján győjtött talajból származik. További vizsgálatot igényel, hogy a kimagasló értékek szennyezés, vagy a vízfolyással ide hordott üledékre vezethetık-e vissza. Adataink kiértékelésével lehetıségünk lesz további összefüggések keresésére, valamint feltérképezhetjük a város talajainak állapotát, a szennyezések területi megoszlását, áramlási irányát, a talaj puffer-képességét, a területi differenciákat és azok lehetséges okait. Kutatásunkat a TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KONV-2010-0006 számú projekt keretében valósítottuk meg. 84
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* poszterek
IDİJÁRÁSI ANOMÁLIÁK 2006-2010 KÖZÖTT A LAJTA-PROJECTBEN FARAGÓ Sándor & HORVÁTHNÉ HANGYA Katalin Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron
[email protected]
A Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézete közel 20 éve végez munkát a Lajta Projekt keretein belül. A különbözı vizsgálatokat és monitoring rendszereket magába foglaló projekt az elmúlt idıszak egy jelentıs részében külsı meteorológiai állomások adatait használta fel, azonban 2005. évben a projekt Mosonszolnok-Irénmajorban – a kutatóház kertjében – a BOREAS Kft. által kifejlesztett Fix agrometeorológiai állomást helyezett ki. Az új mérıállomás így lehetıséget ad a korábbi, mosonmagyaróvári adatok pontosítására. Az automata mérıállomás 20 percenként végzi a méréseket, amelynek során 18 eredeti, illetve származtatott adathoz jutunk. Ez a gyakoriság azt is jelenti, hogy napi 72 észlelés alkalmával, napi 1296 adathoz jutunk. A mérıállomás léghımérsékleti értékeket (minimum és maximum), talajhımérsékleti értékeket, szélsebességet, szélirányt, csapadékadatokat valamint páratartalmat regisztrál. A meteorológiai állomás telepítésének célja a pontosabb, helyi meteorológiai paraméterek meghatározása mellett az elmúlt években egyre gyakoribb idıjárási szélsıségek helyi vizsgálata. A két mérıállomáson (a korábbi mosonmagyaróvárival együtt) kimutathatóak a két helyszín közötti különbségek is, így az egyes adatsorok kontrolálhatók, az esetleges nem észlelhetı meghibásodások kiszőrhetık. A lehetséges idıjárási szélsıségek több paraméterrel való leírása, mérése a terület apróvad állományainak vizsgálata során is szolgáltat adatokat. Az idıjárási szélsıségek hatásai alapvetıen az apróvad táplálékbázisát biztosító növényi és állati (rovarok) táplálékelemek mennyiségi és minıségi változásában mutatkoznak meg. A projekt keretén belül mőködı rovarcsapdázás adatai így pontos, helyi meteorológiai paraméterekkel egészülnek ki.
85
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* poszterek
SOPRON VÁROS TALAJAINAK ÁLLAPOTA HORVÁTH Adrienn, BIDLÓ András, SZŐCS Péter & KÁMÁN Orsolya Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Termıhelyismerettani Intézeti Tanszék
[email protected]
A városi környezetben elıforduló antropogén hatások visszahatnak az élı szervezetekre, mivel folyamatos és kölcsönös az anyag- és az energiaáramlás. Véletlenszerően kialakított mintavételiponthálózattal fedtük le Sopron város közigazgatási területét, ahol 2011 elsı félévében összesen 104 ponton talajmintákat győjtöttünk 0-10 és 10-20 cm mélységbıl, majd a kapott eredményekbıl következtettünk a talajok állapotára, szennyezettségére és annak okaira. A talajminták vizes pH értékének meghatározása után mindkét mintavételi szintben több mint 50% bizonyult gyengén lúgos, illetve 15-25% között semleges kémhatásúnak. Az elıbbi visszavezethetı a városi területeken lerakott építési törmelékek környezetalakító hatásaira. A KCl-os pH értékek jól követik a vizes pH-értékeket. A minták mintegy felében kis mennyiségő (1-15%), 25%-ában jelentıs, néhány mintánál igen jelentıs (60% feletti) volt a mésztartalom. A belvárosi minták nagy részében kimutatható volt szénsavas mész, ugyanez mondható el a Soproni-dombvidékrıl származó mintákról is, de a belterületen tapasztalt értékek egyértelmően a közlekedésnek és egyéb antropogén hatásoknak köszönhetıek. Az Arany-féle kötöttség vizsgálat eredménye szerint a 0-10 cm-es szintben 30%-ban agyag, 24%ban agyagos vályog, 22%-ban nehéz agyag fizikai talajféleségrıl beszélhetünk. Az alsó réteget vizsgálva 31%-ban agyagos vályog, 23%-ban agyag, 16%-ban vályog, valamint 12%-ban homokos vályog talajokról van szó. Mivel a talajok felsı 40 cm-ében jelentısek a szerves anyag felhalmozódási folyamatok, ezért nem meglepı, hogy a vizsgált talajminták felsı rétegei erısen humuszosak (46%-ban), míg az alsó réteg gyengén humuszos vagy humuszmentes. A vizsgált talajok mindkét rétege nitrogénnel közepesen vagy jól ellátott. Az AL-oldható foszfor vizsgálatok mindkettı talajszintben döntıen jó közepes vagy kevés foszfortartalmat mutattak ki. Az AL-oldható káliumtartalom szórt eloszlást mutat a felsı és az alsóbb rétegekben is. Míg az elıbb említett szintben az igen soktól a kevés mennyiségig nagyjából 26% és 17% között ingadozik a mért érték, addig 28% és 18% között váltakozik az alsó szint káliumtartalma az igen kevés és a jó közepes kategóriákban, ami a káliumtartalmú mőtrágyák folyamatos használatára vezethetı vissza. A felsı rétegek KCl-oldható kálciumtartalma a vizsgált minták döntı többségében magasabb, mint a 10-20 cm-es rétegben és elsısorban a szántóföldi vagy gyepes területek esetében jelentıs. A 0-10 cm-es szint legmagasabb értékét az Amfiteátrumnál, a 10-20 cm-es réteg legmagasabb értékét pedig a Sopron-Gyır vasúti vonaltól délre mértük. A KCloldható magnéziumtartalom értékei egyenletesnek mondhatóak, kiugró értékkel csak a 84-es fıút közelében fekvı szántóföldön és a balfi palackozó üzem mögött vett minták esetében találkoztunk. A felsı és az alsó réteg EDTA/DTPA-oldható vastartalma és mangántartalma együttes mozgást mutat, a szakirodalomnak megfelelıen a magasabb vastartalmú mintavételi pontoknál magasabb a mangántartalom is. Az EDTA/DTPA-oldható réztartalma a talajban az átlagosan 2-10 mg/kg között határozható meg. Az EDTA/DTPA-oldható cinktartalom a talajokban az 1-20 mg/kg értéket csak néhány mintavételi pont esetében haladja meg, az átlagosnál magasabb értéket mutattak ki a buszpályaudvar közelében végzett vizsgálatok. Méréseink legfontosabb célja, hogy adataink alapján lehetıség nyíljon térinformatikai módszerek bevonásával az egyes monitoring pontok adatainak vizuális rendszerben történı megjelenítésére, mely segítséget nyújthat a településrendezéshez, tervezéshez, vagy a továbbfejlesztéshez. Kutatásunkat a TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KONV-2010-0006 számú projekt keretében valósítottuk meg.
86
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* poszterek
TELJESÍTMÉNY FEJLESZTÉSI MODELL KIALAKÍTÁSA A HAZAI KÖRNYEZETIRÁNYÍTÁSI RENDSZEREK VIZSGÁLATA ALAPJÁN POLGÁR András Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron
[email protected]
A kutatás alapjául a hazai környezetirányítási rendszert (röviden: KIR) alkalmazó vállalatok körében végzett felmérés adatbázisa szolgál. Az eredmények alapján láthatóvá váltak azok a kritikus pontok és változók, melyek a KIR optimalizálásában kiemelt jelentıséggel bírnak. Felmerül a kérdés, hogy a feltárt összefüggések alapján, az egyes rendszerjellemzık fejlesztése milyen mértékben járulhat hozzá a KIR hatékonyságának növeléséhez és ez a befolyás hogyan igazolható számszerősíthetıen. Szintén relatív, számszerősíthetı eredményre van szükség a vállalati fejlesztések értékelésére is. Ennek megválaszolására további vizsgálatokat végeztem kettıs céllal. Egyrészt azért, hogy az egyes változók környezetirányítási rendszerre vonatkozó befolyását megállapítsam. Másrészt azért, hogy kifejezhessem a vállalati felmérés - mint egyfajta önértékelés – számszerősíthetı eredményét és azt egy relatív értékhez viszonyíthassam, mely tükrözi a válaszadók pillanatnyi teljesítményét. A tapasztalatok alapján kialakítottam a KIR teljesítményének fejlesztésére szolgáló modellt, mely alkalmazása lehetıvé teszi kifejezetten a fizikai környezeti teljesítmény vállalati fejlesztését. A kialakított teljesítményindexeken keresztül relatív, számszerősíthetı módon elvégezhetı a vállalati teljesítmény pillanatnyi és a fejlesztések utáni értékelése.
87
Környezettudományi és környezetvédelmi szekció
* poszterek
VÁROSÖKOLÓGIAI KUTATÁSOK. DUNÁNTÚLI NAGYVÁROSOK LEVEGİMINİSÉGÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA RÁKOSA Rita, SZILASI Imre, VISINÉ RAJCZI Eszter & ALBERT Levente Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron
[email protected]
Kutatásunk célja Sopron, Szombathely és Székesfehérvár városok és levegı- környezetük kölcsönhatásainak elemzése és a városi környezetminıség integrált monitoring rendszerének kialakítása a városfejlesztési döntések és a településrendezés stratégiájának megalapozása érdekében. A különbözı természeti tájtípusokban kialakult, eltérı természeti feltételek között mőködı városokban végzett mérések lehetıvé teszik a kölcsönhatások különbözı formáinak vizsgálatát, az ezek eredıjeként kialakult környezeti állapotok minısítését és a városok közötti összehasonlításokat is. A levegıminıséget mobil laboratóriumi rendszerrel vizsgáltuk, szakaszos (48 órás) mintavételt alkalmazva. Olyan mérıpontokat választottunk, amelyek mind a három városban alkalmasak a legfontosabb városszerkezeti típusok (területhasznosítási kategóriák) jellemzésére és jól reprezentálják a környezet anyagáramlási folyamatait. A méréseket 2011 márciusától mind a három városban három hónaponként, ciklikus ismétlésben végeztük és a következı hat hónapban is folytatni fogjuk. A levegı szennyezettségét az immissziómérési eredmények alapján minısítettük. Eredményeink alapján a minısítendı területekrıl szennyezettség-eloszlási térképeket szerkesztünk és ezeket a helyi önkormányzatok rendelkezésére bocsátjuk a település fejlesztési tervek és a környezetvédelmi programok tudományos megalapozása érdekében. A dunántúli nagyvárosok levegıminıségének összehasonlító vizsgálata komplex, integrált városökológiai kutatások része, amelyet a TÁMOP 4.2.1/B támogatásával végeztünk.
88