Kaméleon MusicalSzínház és Gyermekszínpad Garabonciás Művészeti Iskola Dráma tagozat 2012. nyár
„ Lehet, hogy nem lesz egy Munkácsy belőled, de fess ha örömet szerez, lehet,hogy nem leszel Pablo Neruda, de írj, ha örömmel tölt el, s lehet, hogy nem leszel egy Pavarotti, de énekelj, ha felvidít. Ez is kreativitás. Mert friss és új, és a tied. S majd meglátod mily megnyugtató a lelkednek." Lehet, sőt biztos, hogy a Garabonciás Művészeti Iskola növendékeinek nem mindegyikéből lesz színész, énekes. Ez nem is célunk. De az biztos, hogy a gyerekek egymásra odafigyelő, empátiával bíró, önmaguk képességeivel tisztában lévő, önmagukat építő, gyors helyzetfelismerő, gondolkodó, cselekvő emberekké válnak majd a közösségben végzett alkotó, játékos tevékenység közben. Az elmúlt nyár is sok lehetőséget adott a közös munkálkodásra, hiszen három hetet töltöttünk együtt Hernádnémetiben, drámatáborban. A három hét alatt a délelőttökön a kisebbekkel a McVedel, a kalózkísértet c. zenés mesejátékot, a nagyobbakkal pedig a Katonadolog c. musical részleteit dolgoztuk fel és állítottuk színpadra. A színpadi munkálatok között dráma foglalkozásokon ügyesedtek, okosodtak, szereztek újabb tapasztalatokat a táborozók.
"A legnagyobb öröm az alkotásban a felszabadult, vég nélküli játék, új utak nyitása, a harmónia és az örömszerzés a másik számára. " Galánfi András
A délutánokon érdekes és vidám szabadidős foglalkozásokon vettek részt a gyerekek (lovaglás, mézeskalács készítés, népitánc-lépések tanulása, tanyalátogatás, lovaskocsis idegenvezetés, szerenád, fagyizás, stb.) . A nagyobb drámások önkéntes munkát is végeztek.
Az elkészült jeleneteket július 29-én, a hernádnémeti falunapon is bemutattuk. (A kép még egy próbán készült.)
Sok olyan gyerek is csatlakozott hozzánk, akik nem a drámatáborban, hanem úsztak, kézműveskedtek, angol nyelvvel foglalkoztak, sportjátékot játszottak, de egy-egy tánc, jelenet erejéig vendégeskedtek nálunk is, és természetesen a közös produkciónak is részesei voltak.
Júliusban a csoport két tagja – Zalán Martin és Varga Lajos – a Házibuli Attilával c. műsor meghívására tv-felvételen vettek részt. Az őket kísérni szándékozó családtagok sajnos lemaradtak az útról, mert nem volt olyan jármű, ami az ő utazásukat is lehetővé tette volna. Ez úton is köszönjük szépen Spisák Zoltán tiszalúci lakosnak, hogy szabadidejét áldozva az utolsó pillanatban elvállalta, hogy elvisz minket a felvétel helyszínére, Áporkára, ahová tömegközlekedéssel csak két nap alatt jutottunk volna oda-vissza. Martinnal és Lalival együtt ez idő óta már öt tiszalúci énekesre lehetünk büszkék, akik szerepelnek a Prizma, a Muzsika és a Hálózat Tv műsorán is. Egy hernádnémeti csoport kérésére augusztus elején ismét műsorra tűztük az Eger kis csillagai c. darabunkat. Az előadásra rajtuk kívül sok olyan tiszalúci felnőtt és gyerek is ellátogatott, aki a nyár eleji előadásokat elmulasztotta, mivel egyszerűen nem tudott róla. Tréfás szemrehányásként hangzott el, hogy nem igazán jó a PR-tevékenységünk. Ebben talán valamennyire igaza volt, hiszen színes nyomtató híján nem tudunk plakátot készíteni, meghívókat nyomtatni, eszközként csupán az internet maradt, és a szájról-szájra történő információátadás. Ez tényleg kevés. Szívesen vennénk e területen bármiféle segítséget, akár használható ötletek formájában is. Köszönjük!
Augusztus 25-én a Magic of Music együttes koncertjére látogattunk el együtt Sajóládra. A helyszínen örömmel vettük tudomásul, hogy a busszal utazókon kívül rengeteg tiszalúci lakos jött át autóval, hogy együtt szórakozhassunk és tapsolhassunk többek között a tiszalúci Perduk Szandinak, Görcsös Szabolcsnak és Turóczi Csabának, valamint producerüknek, Tilinger Attilának. Augusztus 29-én, Tiszalúc nagyközség napján tartottuk meg a Maratoni Nyárzáró Gála rendezvényünket, mely tényleg maratoninak bizonyult: három órán keresztül szólt a dal a Petőfi Sándor Művelődési Ház előtti Dísz téren. A műsorban közreműködtek a csoport régi növendékei is: Batári Éva, Görcsös Anikó, és az előbbiekben már név szerint említett MofM-tagok is. Köszönet nekik, hogy a nyarat megszakítva, a munkahelyről szaladva, Budapestről, Taktaharkányból érkezve, de ott voltak velünk.
A közönségben most sem csalódtunk, tele volt a tér emberekkel, akik láthatólag jól érezték magukat, örültek a daloknak-táncoknak, és örültek egymásnak is. Hiszen ez a délután arról is szólt, hogy egy közösségi tér jött létre, ahol az emberek azon kívül, hogy megnézték és végigtapsolták a műsort, jóízűeket beszélgettek rég nem látott ismerősökkel. Meg-megálltak az egyébként munkából hazasiető emberek, a vásárlásaikat bonyolító háziasszonyok, az ATM-hez igyekvők, részesei voltak kicsit az eseményeknek, majd elmondottan jobb érzésekkel hazaindultak. Számunkra munka volt ez a délután, hiszen a figyelem nem lankadhatott, a szóló dalok és a közös dalok, táncok között öltözködniük kellett a gyerekeknek, akik között sok hétéves is akadt, nekem is figyelnem kellett a műsorszámok egymásutániságára, a gyerekekre, a műsor zavartalan lebonyolítására, mégis elmondhatatlanul jól éreztük magunkat.
A műsor technikai hátterét Batári Csaba és Fink Tamás biztosították, köszönet nekik ezért. Mivel nem állt rendelkezésünkre elegendő vezeték nélküli mikrofon, a Tiszalúci Környezetvédelmi és Kulturális Közhasznú Alapítványtól kaptunk kölcsön, amit ez úton is szeretnénk megköszönni.
“Mert az ember – ezt egyre inkább hiszem – csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.” (Márai Sándor: A bűvész)
