KÁLOZ-KÚT, TÓ ÉS PATAK A Káloz-kút száraz gödre a peremartoni erdőben, az északi szélesség 47 fok 07' és a keleti hosszúság 18 fok 5' közelében található. A vilonyai dombokon felszínen lévő dolomit karszt itt, - a kút gödrétől 100 méterrel nyugatra, - még mindig a felszínen, vagy egy vékony talajréteg alatt található. Ennek a karsztnak bizonyára egy törésvonala van a kút közelében, mert innen keletre üledékes a talaj: kavicsos homok, humusz és agyag van a felszínen. Néhány kilométerrel keletre, a péti országút környékén már a Sárrét nyugati csücske található. Ezen a törésvonalon fakadt fel az alighanem bővizű Káloz-kút forrása. A strand mellett a gyárkerítésen belül is volt egy kis karszt-tó. Ma már ennek is csak száraz,bozótos medre látható. A kezdetekben ebből a kis tóból folyt át a víz a peremartoni strandra, de ez a víz hamar kevés lett, és a strandot rákötötték a gyári vízhálózatra. A Káloz-patak mentén új-kőkori, kora bronz-kori, valamint római kori maradványok is kerültek elő. Ebből arra lehet következtetni, hogy évezredeken át lakott volt a környék, vagyis a Káloz kút nagyon tartósan „üzemelt”.
Vilonya honlapján olvastam, hogy ezen a környéken volt egy Káloz nevű település, amely a török kor után nem települt újra, és innen lehet a kút és a patak neve Káloz. Más forrás szerint ( „Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza” c. könyv 26. o.) a Káloz település a páskomon (legelőn) volt. (A település szó itt inkább prédiumot, vagy mai szóval talán pusztát jelent.) Északról a Pét-Berhida határát alkotó dűlőút, nyugatról a peremartoni(péti) erdő határolta. A kút ma látható gödre azt mutatja, hogy nem lehetett mélyebb egy méternél és vize túlfolyással jutott egy kis árkon át ( az e fölött átmenő gyalogút híd-köve ma is a helyén van, és jól látható a további képeken) a 3-4 méterre kezdődő tóba, amelynek a mederben mért kerülete 170 méter körüli. Területét 800 - 1000 négyzetméterre teszem. Alakja a térképen jól látható. A visszaemlékezők szerint a kút belseje kővel volt kifalazva (egy-két kő még talán a helyén van ma is), és ez a fal hengerkén emelkedett ki mintegy másfél métert, majd szépen faragott kövek kupolájában végződött. A falon volt egy nyílás és vele szemben a hátsó falon egy kis szűzanya szobor (de ez lehetett akár kép, vagy feszület is).
A kúttól öt-hat méterrel délre egy hatalmas tölgyfa állt, amely 1962-ben még élt. Talán 20-30 éve száradt ki, majd egy vihar derékba törte. Torzója ma is ott áll és fekszik. A tó kifolyásához egészen közel még él egy hatalmas tölgy, melynek ágai messze benyúlnak a meder fölé. A már levágott alacsonyabb ágairól a harmincas években még gyerekek ugráltak a tóba és fürödtek. A kiszáradt tölgyön túl egy tágas tisztás nyílott, ahová a háború előtt a Peremarton-gyártelepen és Berhidán, valamint Vilonyán lakó emberek közül többen is kijártak piknikezni. Az iskolások a madarak és fák napján szinte mindig, de máskor is jöttek kirándulni. Egyes adatközlők szerint búcsújáró hely is volt itt. A tó egy ma is látható 60 centi széles kőfallal és földdel volt duzzasztva. A tómeder 2010 január 4-től gyalog bejárható, bozótmentes, fás terület. Talán 120-130 galagonya és varjútövis kis fa továbbá 10-20 egyéb lombos fa található benne. A 80 év feletti ösküi emberek közül többen is szent-kútnak hívják a Káloz-kutat és úgy emlékeznek, hogy ott valami csoda történt. Szerintük erről valamelyik egyházi levéltárban lehetnek írott emlékek.
Ennek legendáját a Peremarton-gyártelepen ma is élő 88 éves Horváth Rózsika elmondása alapján iktatom ide. Az ő édesapja 1929-1965 között vigyázott a peremartoni erdőre és elődei , kollégái elbeszéléséből hallotta ezt a történetet. Íme: Valamikor, talán a 19. században történt, - amikor a kút még csak egyszerű gödör volt, amelyből túlfolyt a víz, - hogy az ösküi asszonyok hazafelé tartottak a káptalan földjein végzett munkából és megálltak a Káloz-kútnál szomjukat oltani, felfrissülni. Eközben egyikük arra figyelt föl, hogy a víz tükrében megjelent a szűzanya képe. Ez bizonyára nagy hatással volt az asszonyokra, és hazatérve sietve terjesztették a csoda történetét. Talán ezt követően falazták ki a kutat, de az is lehet, hogy sokkal előbb. Azt sem tudjuk, hogy ki falaztatta ki. Egy biztos: a terület nagyon alkalmas lehetett a kikapcsolódásra, csendes áhítatra, regenerálódásra, energiával feltöltődésre. Szerintem még így, víz nélkül is legalább annyira alkalmas ez a hely energiával való feltöltődésre, mint a jásdi szentkút környéke, csak nincs úgy kiépítve.
A tómederből indult Káloz patakon 100-150 méteren belül még két gátnak láthatók a maradványai, ahol szintén duzzasztás volt, és ezek után kanyarogva folytatódott a patakmeder a völgyfenéken, a ma sem nagyon járható bozótban a gyárkerítés északi csücskéig, a strandot 80-100 méterre közelítve. Innen egyenesen folyt tovább a víz a kelet-nyugat irányú földút menti árokban a mai hídig. Ennek az ároknak a partján, - de lehet hogy a patak felső szakaszán is, gyönyörű kőrisfa sor állott, melynek évszázados példányai ma is láthatók mutatóban. A mai hídtól mintegy 200 méterre a folyás mentén lefelé gát zárta el a patakot és a feltorlasztott vízre tekintettel a helyet itatóhelynek hívták évszázadokon át, hiszen ettől keletre terült el Peremarton legelője. Az idősebb ösküi emberek a tőlük Berhidára vezető földutat ma is az itatóhelyre menő útnak hívják, bár nem tudják, hogy miért ez a neve. A gyári szennyvíz a mostani híd megépüléséig (kb 1970-ig) földalatti csatornában folyt az itató tó medrétől néhány méterre és csak az egykori gát után torkollott a patakmederbe. A térképen is jól látható, hogy a földút 10-20 méterrel nyugatra keresztezte a patakot a mostani híd feletti első kanyarnál. Szerintem itt egy boltíves kő-híd lehetett, amelynek egyik pillére még romokban látható volt 1962-ben.
A Káloz-kút az ötvenes évek elején még vizet adott és a patak is létezett. A gyár termelésének bővülésével növekedett annak vízigénye, ezért újabb kutakat mélyítettek a karsztba 100 méter, majd ennél is nagyobb talpmélységig. Természetesen a kutak víztermelése is nőtt, így a karsztvízben kialakult egy depressziós tölcsér, melynek a száraz oldalára került a Káloz kút-forrás, és vize elapadt. Szerintem ez így is marad, amíg le nem áll a vízkitermelés a gyárban. Bárcsak tévednék ebben! A Káloz kút maradványai ma is láthatók a Peremartoni erdőben. Két kilométerre vannak Peremarton-gyárteleptől. Száraz, sármentes időben a volt gyárkerítés menti földúton menjünk a volt strand irányába. A strand után keresztezzük az egykori patakmedret egy nagy kőrisfa mellett és folytatjuk utunkat a ritkás fákkal, kisebb erdőkkel tarkított réten át az első kelet-nyugat irányú nyiladékig. Itt balra (nyugatra) megyünk tovább a völgy irányába csaknem a völgy-fenéken lévő patakmederig.
Még a meder előtt feltűnik egy, a bozótba vágott ösvény bejárata, ahol öreg vadkörte fa áll és mellette egy vörös-kőből faragott határkő. Ezen bemegyünk és a száraz patakmedret többször keresztezve és követve 250 méter után eljutunk a Káloz tóhoz, majd a kúthoz. A kút gödörtől északra az ösvény megy tovább és a Káloz parcellából kisétálva a következő nyiladékra jutunk, majd kedvünkre barangolhatunk az erdőben és a Vilonyai dombokon. Sáros időben a Szegfű utca végén felmegyünk a füves dombocskára a taposott ösvényen végig a bozótig, majd az abban vágott ösvényen tovább és a hídhoz vezető út erős lejtőjének a kezdetéig, ahol már kimehetünk az útra vagy a padkájára és a volt diósnál balra ferdén menő füves úton le egészen a hídig, majd azon túl a füves úton balra, a strand irányában, amíg el nem érjük a strand felől jövő földutat, amelyen a fent leírt módon megyünk tovább. Minden további információt vagy helyesbítést,- és régi fényképet, amelyen a víz is látható, - köszönettel fogadok: Maloveczky Gyula Telefon: 06213804598 Peremartongyártelep, 2010.01.26.
A kút és a tó képe egy 1928-as térképen - Veszprém Megyei Levéltár
A Káloz patak első szakasza a gyárkerítés ÉK-i sarkáig
A mostani híd környéke 1928-ban az itatóhellyel és a duzzasztott tó
A kúthoz vezető ösvény bejárata az öreg Vadkörtefával 2009.11.15-én
A kútgödör, előterében a kis hidacskával 2008.02.20-án
A kútgödör és előtere 2008.02.20-án
A kút száraz gödre a tó medréből nézve 2009. 03.28-án
A kiszáradt és derékban tört tölgy torzója 2009.03.28-án
A kiszáradt öreg tölgy egy méteres bottal és Jobbra a kútgödör 2009.11.15-én
A tómeder fölé behajló élő tölgy. Az előtérben balra a gát maradványa és a kifolyás nyílása 2009.10.27-én
A tómeder északi partja, jobb szélen a kifolyó hídköve, 2010.01.11
A tómeder középső része: elől galagonya fák, hátul a keleti part
A tómeder déli partja zöld meténggel és borostyánnal
A tómeder észak-keleti része 2010.01.11-én
A tómederből a déli part és a kút gödre 2010.01.11-én
A tó egykori kifolyása a zárógáttal a mederből 2010.01.23
