Júlia 167. kötet. Jacqueline Baird A szenvedély mestere

Júlia 167. kötet Jacqueline Baird A szenvedély mestere Patriciának nincs más választása: barátnője boldogsága érdekében bele kell egyezni a látszateljegyzésbe Lucas Di Maggival. Eközben az a legnagyobb gondja miként titkolja el, hogy már régóta szerelmes a férfiba.... „ A lány elégedetten elmosolyodott. Küldetése véget ért. Megfordult, / hogy elhagyja a szobát, amikor ' nekiütközött valakinek. —Most rajtacsíptem!" Eljegyzés, de csak színleg? Jóllehet ez nincs a csinos Patrícia kedvére, mégis elfogadja Luca di Maggi feltételét. A férfi ugyanis meglepi őt, amikor épp barátnője kompromittáló fotóit akarja visszaszerezni a házából, s arra kényszeríti a hívatlan látogatót, hogy kísérje el Olaszországbaa menyasszonyaként... Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását. A mű a Harlequin Enterprises II B. V. jóváhagyásávaljelent meg. Kiadványunk szereplői kitalált személyek. Bármely adott személlyel, akár élővel, akár elhunyttal való hasonlóság a merő véletlen műve. Ali rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition is published by arrangement with Harlequin Enterprises II B. V. All characters in this book are fictitious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is purely coincidental. ©JacquelineBaird, 1993 - Harlequin Magyarország Kft,. 1998 a Julia 167. eredeti címe: Master of Passion (Harlequin Mills & Boon, Romance) Magyarra fordította: Komáromy Rudolf Kép: RJB ISBN 963 536 432 6 ISSN 0864 9235 A •Jllllil a Harlequin Magyarország Kft. időszaki kiadványa. ■ Felelős kiadó: Tony Flynn, Ralf Klásener ■ Főszerkesztő: Dr. Téglásy Imre ■ Felelős szerkesztő: Kőszeghyné S. Viktória ■ Műszaki vezető: Mészáros Anikó ■ Hirdetésszervezés: 201-7122/395 ■ Terjesztési ügyek: 201-7122/410 ■ Szerkesztőség: 1122 Budapest. XII. Városmajor u. 12-14. ■ Levélcím: 1535 Budapest. Pf. 762. ■ Telefon: 202-2396; 213-0332 Telefax: 202-5258 A Harlequin Magyarország Kft. szerelmesregény-sorozatai: Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH. Rt., a regionális részvénytársaságok, a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft., valamint egyéb terjesztő szervek. Előfizetésben terjeszti a Harlequin Magyarország Kft. Előfizethető a Harlequin Magyarország Kft. olvasószolgálatánál közvetlenül (Budapest, XII. Városmajor u. 11.) vagy átutalással a Harlequin Magyarország Kft. MKB Rt. 10300002-20326818-70123285 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldről előfizethető a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.-nél, tel.:(36-1)206-1923. fax: (36-1)206-1921. Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken és rejtvénypályázatainkon résztvevők adatai (név. lakcím) kiadónk nyilvántartásába kerülnek. Részvételükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy a - fenti adatok felhasználásával - későbbiekben akcióinkra, kiadványainkra felhívjuk szíves figyelmüket. Előfizetési díj: negyed évre: 113 4- Ft. fél évre: 2268 - Ft. egész évre: 4536 - Ft (24 kötet). Szedés: Harlequin Magyarország Kft., Budapest Készíti az Egri Nyomda Kft. (108) Felelős vezető: Kopka László vezérigazgató

1. FEJEZET Patrícia lábbal előre benyomult a fürdőszobaablakon. - A nyavalyába! - szitkozódott fojtott hangon, amint fél lábbal a vécécsészében landolt, és a víz befolyt a tornacipőjébe. Ha ép bőrrel kerül ki ebből a kalandból , utána megfojtja Moyát! * Úgy látszik, hiányzott egy kereke, másként nem egyezett volna bele abba az őrültségbe, hogy betörjön egy harmadik emeleti lakásba Mayfairben, az egyik legdivatosabb londoni városrészben. Végtére is kit érdekel, ha a barátnőjét megzsarolják? Úgy kell neki, minek fotóztatta magát félpucéran a francia Riviérán! Es épp egy kéjsóvár olasszal! Mihelyt a Times hírül adta, hogy eljegyezte magát egy bíró fiával - mi több, egy püspök unokaöccsével! -, ez a csibész nyomban felbukkant, és pénzt követelt tőle. Patrícia megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor végre szilárd talajt érzett a talpa alatt. Egy másodpercig mozdulatlanul állt, hogy tájékozódjék. Csütörtökön, napvilágnál még egyszerűnek tűnt a terv. Moya délelőtt felkereste a fickót a lakásán, színleg azért, hogy a fényképek átadásáról tárgyaljon vele, s eközben titokban kinyitotta a fürdőszobaablakot. Szerencsére a férfi ezt nem vette észre, és elment 1 dolgozni, a saját kaszinójába. Onnan pedig - péntek este lévén - tíz előtt biztosan nem keveredik haza. Eddig minden úgy ment, mint a karikacsapás. Most már csak a nappaliba kellett behatolnia, ahol a leleplező fotók az íróasztalfiókban lapulnak. Moya ugyanis kifigyelte, hogy a zsaroló oda tette be őket, miután ő megígérte neki, hogy másnap megkapja a pénzt. Most mégis elfogta Patríciát a bizonytalanság. Amint a szeme megszokta a sötétséget, a szemközti ajtóhoz lépett. Egyszerre megdermedt, mivel a tőle jobbra félig nyitva álló másik ajtón át hirtelen világosság támadt, belülről pedig hangok hallatszottak. Kalapáló szívvel kuporodott az ajtó mögé. Átellenben, a falitükörben férfialakot látott. Neki csak a hátát látta, vele szemben azonban a törékeny, vörös hajú nőben rögtön felismerte Margót Meyt, a híres-hírhedt kabaré-énekesnőt. Ijedtében moccanni sem mert, hiszen bármelyik pillanatban felfedezhették. - Reggel okvetlenül fölhívlak, Margót, de most még el kell intéznem néhány üzleti ügyet. A külföldi származásról árulkodó, mély hang hallatán Patrícia megborzongott. Ez a „tetves kis pondró", ahogy Moya keresetlen egyszerűséggel titulálta. Hát kicsinek éppen nem mondható, állapítottameg tüstént, hiszen legalább százkilencvenöt centi. A kaszinó helyett pedig a hálószobájában tartózkodik. - Luc, mókuskám, ne izgasd föl magad! -kulcsolta át a férfi nyakát Margót. -Feltétlenül látni akartalak, annyira hiányoztál. Patrícia érezte, hogy az arcába szökik a vér. Luc.. Egyszer már hallotta ezt a nevet, de nem, ez lehetetlen. Bár nyomban elvetette a gondolatot, mégis verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán. Fekete pólójának kapucniját ugyanis egészen a fejébe húzta, hogy elrejtse platinaszőke haját. Mielőbb el kell tűnnie innét! Azok ketten épp csókolóztak, azt várta, hogy mindjárt az ágyra dőlnek. Legnagyobb megdöbbenésére azonban a férfi kiszabadította magát Margót öleléséből, és hátralépett. - Ma este nem - jelentette ki hűvösen. - Mondtam már, dolgom van. Hazaviszlek. - De... - Semmi de! Margót elpirult mérgében, ám érzéki mosollyal leplezte dühét. - A szenvedély mestere visszautasít engem? - búgta csábos hangon. - Pedig nagyon jó volt veled, kár, hogy olyan rég volt. Patrícia alig tudott uralkodni magán, hogy föl ne kacagjon. Még hogy a szenvedély mestere! Talán inkább a pornográfiáé. Hát nem tudja ez a nő, miféle üresfejű senkiházival kezd? - Szavamat adom rá, hogy holnap pótoljuk a mulasztást, de most menned kell. - Ezek szerint meggondoltad magad, és a jövő héten magaddal viszel Olaszországba az édesanyád születésnapjára? Elvégre már majd egy éve együtt járunk. És micsoda gyönyörű év volt! - tette hozzá Margót. A lány émelyegni kezdett. Hát semmi önérzet nem szorult ebbe a bárpacsirtába? - Tudod, hogy semmi szín alatt nem mutathatlak be az anyámnak. Eleget írtak a lapok a kalandjaidról. Egész Itália megcsodálhatta a képedet, amikor az egyik legelőkelőbb római étteremben meztelenül táncoltál az asztal tetején egy politikussal. - Szóval az ágyban jó vagyok neked, de feleségnek már nem? - fakadt ki keserűen a nő. - Megállapodtunk, nem? Eszedbe ne jusson követelőzni! Egyáltalán hogy találtál meg? - tessékelte a hálószoba másik ajtaja felé a férfi, mire Patrícia fellélegzett. Továbbra sem hagyta nyugodni azonban a feszélyező érzés, hogy valahol hallotta már ezt a hangot. - Az újságban olvastam, hogy megint Londonba jöttél. Egyébként is tudtam, hogy megvetted a kaszinót. Mivel a szokott helyünkön nem találtalak, ott érdeklődtem, és megadták a címedet... Patrícia nem hallotta a mondat végét, mert a pár éppen távozóban volt. Hamarosan becsapódott a lakás ajtaja. Nyirkos tenyerét a lány fekete pólójába törölte. Megvárta, míg valamelyest lecsillapodik, aztán kilopózott az előszobába. Már amikor a tűzlétrán felkapaszkodott, akkor is a torkában dobogott a szíve, most viszont páni félelem kerítette hatalmába. Teljesen meghibbantál, mondta magának, mialatt kinyitott egy ajtót az előtér másik oldalán, és tágas, szintén koromsötét helyiségbe lépett. A villanyt nem merte felkapcsolni, ezért övtáskájából elővette az elemlámpáját, és

felkattintotta. Meglátta az íróasztalt. Odasietett, megragadta a legfelső fiókot, de zárva volt. Szerencsére vitt magával zsebkést. Az íróasztal fölé hajolt, és megpróbálta kife/szíteni a fiókot. Először nem sikerült, csak amikor végül a zárat piszkálta meg a pengével, akkor engedett. A fotók valóban ott feküdtek. Kivette őket, fölegyenesedett, és megvilágította a képeket a zseblámpával.,Ahhoz képest, mennyien fürdenek ruhátlanul a tengerben, nemigen találta szeméremsértőnek a felvételeket. Ha Moya más családba házasodik be, a kutyát sem érdekelték volna. A lány elégedetten elmosolyodott. Küldetése véget ért. Megfordult, hogy elhagyja a szobát, amikor nekiütközött valakinek. Most rajtacsíptem! Mielőtt válaszolhatott volna, az illető derékon ragadta, és a földre döntötte. Sikoltani akart, de támadója teljes súlyával ránehezedett, úgyhogy egy hang sem jött ki a torkán. A férfi fél kézzel a feje fölött apadióra szorította mindkét csuklóját, a másikat pedig hátrahúzta, mintha arra készülne, hogy öklével az arcába csapjon. Másszon le rólam, maga vadállat! - kiáltotta végül a lány. - Különben hívom a rendőrséget. Haragjában át sem gondolta, milyen kevéssé helyénvaló a fenyegetése. Kétségbeesetten próbált kiszabadulni a kelepcéből. A férfi láthatóan nem óhajtotta megütni, mert lehúzta Patríciáról a kapucniját, felfedve hosszú, szőke haját. Azután megfogta az állát. Nicsak, ki van itt? Akár egy ripacs valami harmadrangú filmben, futott át a lány agyán, de a következő pillanatban világossá vált előtte, milyen szorult helyzetbe került. Magatehetetlenül vergődött, a bőrén érezte a férfi forró leheletét. A mellettük heverő zseblámpa halvány fényénél felismerte az arcát. - Te!? - szakadt ki belőle. - Gondolhattam volna! A férfi idősebb lett ugyan, de finom ívű, fekete szemöldöke, akaratos álla, sötét tekintete mit sem változott. - Atyaisten! Patrícia! A férfi megbabonázva bámulta, még közelebb hajolt hozzá. Ajkát az övére tapasztotta. Nem szenvedélyes csók volt ez, inkább büntetés. Patríciával forogni kezdett a világ. Másodpercekkel később hirtelen fényárba borult a szoba, támadója felpillantott, de nem eresztette el. A lány zavartan elfordította a fejét, és látta, hogy egy nő áll mellettük. - Nahát, Luc! Nem tudtad volna kivárni, amíg a hálószobába értek? - Tina, hát te már itt vagy? - Igen, és úgy látszik, a legrosszabbkor érkeztem - nevetett a jövevény, majd meglepetten felsikoltott. - Te jó ég, hiszen ez Patrícia Belmont! Nem is tudtam, hogy még tart a kapcsolatotok. Na, annál jobb. Mindig úgy véltem, hogy remekül összeilletek. Patrícia felismerte Tina Francot, akivel egy ideig egy intézetben tanultak. Szervusz, Tina! - köszönt gépiesen, majd lehunyta a szemét. Ez egy rémálom! A férfi azonban, aki most lovaglóülésben rajta terpeszkedett, nagyon is valóságos volt, borotvaszeszének illata az orrába csapott... Megrökönyödve érezte, hogy támadóját felajzotta a testi érintkezés. A nyomorult! - Eressz el! - sziszegte, és égett az arca zavarában. A férfi azonnal felállt, mintha csak most döbbent volna rá, milyen meghitt tartásban leledztek eddig. Felsegítette Patríciát, majd Tina felé fordult. - Bocsáss meg, de úgy volt, hogy felhívsz. Igaz, de úgy határoztunk Ginóval, hogy előbb megvacsorázunk. Lent vár a taxiban. Ma éjjel hazarepülünk Olaszországba. Tessék, a papírok, amiket kértél -nyújtott át egy fekete aktatáskát Tina. - Sietnem kell! - Sugárzó mosolyt küldött Patríciának, mielőtt folytatta: - Örülök, hogy találkoztunk. Feltétlenül gyere el kedden a születésnapra, hogy megismerd Luc édesanyját! Pá, gyerekek! Miután elhagyta a szobát, feszült csend támadt. Patrícia ki akarta szabadítani a kezét, de a férfi még jobban megszorította, és magával húzta áldozatát egy széles bőrkanapéra. Csak ott engedte el. - Ülj le! Más választása nem lévén, a lány engedelmeskedett. Ha előre sejtette volna, hogy az ismeretlen műkedvelő fotós nem más, mint Luca Di Maggi - akit a barátai csak Lucnak hívtak -, a lakása közelébe sem merészkedett volna. Először - s mostanáig azt remélte, utoljára - tizennégy éves korában találkozott vele. - Hát illik ez, Patrícia Belmont kisasszony? Megnőttél, de nem lettél tisztességtudóbb. Volnál szíves elárulni, mit keresel itt ebben a betörőfelszerelésben? csúfolódott Di Maggi. A lány ismét magatehetetlennek érezte magát, ahogy fölnézett. Luca lenyűgözően elegánsnak hatott sötét zakójában és fehér selyemingében, melynek kigombolt gallérja szabadon hagyta napbarnított nyakát. Kifejezetten férfias, erőt sugárzó jelenség, s e pillanatban majd szétvetette a harag. - Ha egy ilyen csinos teremtés pénzre vágyik, talán inkább a legősibb mestérséghez kellene folyamodnia, semhogy betörésre adja azt a szép kis fejét- mérte végig fölényeskedve a hívatlan látogatót. Patrícia idegesen nyelt egyet, és elfordította a tekintetét. Eközben pillantása a szőnyegen szétszóródott fényképekre esett. Erélyesen kihúzta magát, és felszegte a fejét. - Veled ellentétben engem nem csak a pénz érdekel. Egyébként eltévesztetted a házszámot, amikor zsarolni próbáltad

Moyát. Ő ugyanis a barátnőm - felelte leplezetlen megvetéssel, elvégre először a férfi szegte meg a törvényt, nem ő. -Ami pedig a betörést illeti... Egy percre nyitva hagytam a lakásajtót - mondta tűnődve Di Maggi, és körülnézett. - Kihasználtad az alkalmat, és besurrantál. Az íróasztalhoz lépett, és kihúzogatta a fiókokat. Amikor meglátta a fényképeket, felvette őket a földről. /■ Patrícia meghagyta a hitében, nem akarta az orrára kötni, hogy megleste a szeretőjével. Ezek miatt jöttél? - tartotta elébe a férfi a fotókat. Természetesen - állt fel a lány. - Ha azt hiszed, Moya több ezer fontot fizet értük, akkor várhatsz, amíg meg nem unod. Ki akarta tépni a férfi kezéből a képeket, de Luca elkapta a csuklóját. Egy pillanat! Jól értettem? Azt képzeled, zsarolni akarom a barátnődet, és azért hatoltál be ide, hogy elcsend a bizonyítékot? Ne játszd az ártatlant! Pénzt csalsz ki védtelen fiatal nőkből, mert nem elég, amit a kaszinód hoz a konyhára. - A kaszinóról is tudsz? Teljesen bolondnak nézi ez az ember? - Vagy azonnal ideadod a képeket, vagy hívom a rendőrséget. A férfi közelsége különös hatást gyakorolt rá. Minél előbb el kell tűnnie innét, Moya sem várja meg, ha túl sokáig időzik a lakásban. Igazán? Ennél azért okosabbnak hittelek. - A zsarolás bűncselekmény. Mire a rendőrök megérkeznek, rég elégetem a terhelő bizonyítékot. Csak egy fiatal nőt fognak találni, aki épp úgy fest, mint egy betörő - legeltette a szemét a lány telt keblén látható élvezettel Luc. Patrícia csak most eszmélt rá, hogy a vékony póló egészen a bőrére tapad. Zavartan fonta össze a mellén a karját. Ha a képeket tűzre vetik, Moya gondja megoldódik, az övé viszont csak akkor kezdődik. Bizony, kedvesem. Ha meglátják a feltört íróasztalt, és egy bankjegyköteget találnak nálad, szép hosszú börtönbüntetésnek nézel elébe - mosolygott hidegen a férfi. - Ajánlok egy üzletet. Ha elfogadod, negatívostul megkapod a barátnőd fotóit. A lány nem hitt neki, de nem volt más választása, mint hogy végighallgassa. - Miféle üzlet lenne az? Luc ráérősen egy mahagóni tálalószekrényhez ballagott, és biztonságba helyezte benne a képeket. A tetején lévő ezüsttálcáról felemelte a whiskysüveget, és töltött magának. - Egy ital mellett elmagyarázom. Azt hiszem, egy kis konyak jót tenne neked. Kissé megviseltnek látszol. - Köszönöm, nem kérek. Inkább folytasd! - Miért ez a türelmetlenség? - tért vissza Di Maggi, és a lánnyal szemben egy fotelba telepedett. Whiskyjébe kortyolt, és elgondolkozva mustrálgatta Patríciát. -Nos, egészen egyszerű a dolog. Ahogy Tina már említette, kedden Olaszországba kell repülnöm, ugyanis akkor van anyám születésnapja. - Meglep, hogy van anyád. - Hetvenéves, és sajnos nem a legjobb egészségnek örvend. Épp ezért leghőbb kívánsága, hogy megnősüljek. Nekem ugyan semmi hajlandóságom ehhez, de az ő kedvéért úgy teszek, mintha volna. Itt lépsz be a játékba te. A lány bizalmatlanul nézte a kétségkívül vonzó külsejű férfit, akinek sűrű fekete haja a homlokába hullott, sötét szemét hosszú pillák szegélyezték. Klasszikus arcvonásaitól csak érzéki szája, dacos álla és római orra ütött el. - Mennyiben? - Elkísérsz Olaszországba, hogy néhány napig a jegyesemet alakítsd, én pedig visszaadom a barátnőd képeit. Anyám el lesz ragadtatva, hogy egy főrangú angol hölgyet kaphat menyül, így aztán egy darabig békét hagy majd nekem. Tehát erről van szó! Bezzeg, amikor a szeretője kérte, hadd menjen vele, kerek perec elutasította. Patrícia sohasem szerepelt Lady Hardcourt-Belmontként, de megszokta, hogy az ismerősei előszeretettel dicsekszenek nemesi címével. Most napokig el kellene viselnie ennek a hitvány gazembernek a társaságát. De mi mást tehetne? - Pontosan mit vársz tőlem? - kérdezte, hogy időt nyerjen. Luc letette a poharat, felállt, és a kanapéhoz lépett. - Azt, hogy kedves légy hozzám, és úgy viselkedj, mintha szeretnénk egymást - válaszolta, s mire a lány észbe kapott, felemelte és magához ölelte. - Rossz színésznő vagyok. Legszívesebben lekent volna a férfinak egy pofont, de az moccanni sem engedte. - Gyakorlat kérdése az egész - gúnyolódott Di Maggi. - Arcátlan csirkefogó! - csattant fel Patrícia, de mielőtt további szitkokat vágott volna Luc fejéhez, az odahajolt hozzá, hogy megcsókolja. Először védekezett, de haragja egykettőre szertefoszlott, és heves vágy lépett a helyébe. Megrökönyödve érezte, hogy érverése felgyorsul, mellbimbója felágaskodik. Ráadásul Luc továbbra sem eresztette el, hanem perzselő csókokkal borította a nyakát, majd kissé eltartotta magától. - Kezdetnek elég ennyi - közölte hűvösen. - A csókodból ítélve mégiscsak rendelkezel némi színészi tehetséggel. Patrícia kábán nézett a férfira, aki szenvtelenül mosolygott, mintha mi sem történt volna. A lány megvetette ezért, de saját magát még inkább. Hogy engedhette, hogy egy ilyen alak ennyire felizgassa? Úgy érezte, megalázták. Semmi esetre sem kíséri el Olaszországba, Moyának magának kell kikecmeregnie a csávából. - Na ne vágj ilyen rémült képet, szépségem! Nem olyan sokat kell komédiáznod. - Hát jó - válaszolta Patrícia tőle telhető nyugalommal. Már tudta, mit kell tennie. - Mindjárt meg is beszélhetjük a

részleteket, csak szeretném előbb kicsit rendbe hozni magam. - Ez már derék. Tudtam, hogy szót értünk egymással. Elvégre mind a ketten jól járunk az egyezséggel. A lány kényszeredetten mosolygott, majd kifelé indult, de még idejében észbe kapott, és visszafordult. - Merre van a fürdőszoba? - érdeklődött ártatlan arccal. - Rögtön szemben. Megmutatom - fogta fél kézzel derékon Luc, és az előszobába vezette, ahol szabad kezével a már jól ismert ajtóra bökött. - Amíg elkészülsz, pezsgőt bontok, hogy áldomást ihassunk az üzletre. - Pompás! Leesik majd az állad, gondolta kárörömmel Patrícia. Másodpercek alatt kimenekült az ablakon, és lemászott a tűzlétrán. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor meglátta az utcán a kék FIAT-ot. Moya még várta. A kocsihoz futott, feltépte az ajtót, és beugrott az első ülésre. - Indíts! Gyorsan! - Megvannak a képek? - csapott le rá rögtön a barátnője. - Ne most, Moya! Gyerünk, igyekezz! Fél órával később már Moya kensingtoni lakásában ültek. Patrícia nagyot húzott a konyakból, és lassanként megnyugodott. - Ne csigázz tovább! - kérlelte a barátnője. - Megszerezted a fotókat? Patrícia tűnődve nézte a közepes termetű, hosszú barna hajú, barna szemű lányt, aki az alakját tekintve versenyre kelhetett volna Marilyn Monroe-val. Most azonban feszült arcával, karikás szemével meglehetősen nyúzottnak látszott. - Sajnálom, Moya, de dugába dőlt a tervünk. - Hogyhogy? Hiszen csak az ablakon kellett bemásznod, hogy kihozd a képeket! Te voltál az utolsó reménységem. - A bemászás nem is okozott gondot, de a te kis olaszod otthon volt. Különben nem is kicsi. Rögtön letepert. - Jesszusom! - Részemről kiszálltam ebből az ügyből - jelentette ki Patrícia. - Nem is kellett volna beleártanom magam. Egyáltalán honnét szedted, hogy Luiginak hívják? Luca Di Maggi a neve, és ha ezt tudom, nagy ívben elkerülöm a háza táját. Luigi vagy Luca, nem mindegy? - bosszankodott Moya. - Mit mondott? Patrícia röviden összefoglalta a történteket, csak Margót Meyről nem tett említést. - Ott feküdtem a szőnyegen - fejezte be beszámolóját -, és azt hittem, mindjárt megfojt, amikor bejött az a nő. Emlékszel még Tina Francóra? - Arra a titokzatos olasz lányra az internátusból? Hogyne. Annak idején azt képzeltük, a családja amaffiához tartozik. De mit számít ez, amikor az életemről... - Di Maggi unokatestvére - vágott barátnője szavába Patrícia. - Rögtön megismert, és nyilván szerelmespárnak nézett minket. A férfi édesanyja a jövő héten ünnepli a születésnapját, és azt ajánlotta, kísérjem el Olaszországba, mint a menyasszonya, akkor ellenszolgáltatásként visszaadja a képéket. - Meg kell tenned, Patrícia! Könyörgök! A jövőm forog kockán. Nem élném túl, ha elveszíteném Simont, pedig az vár rám, ha azok a fotók nyilvánosságra kerülnek... - Nem, Moya, sehová sem utazom Di Maggival, és a legjobb indulattal sem értem, hogy adhattad össze magad vele. Az a leghelyesebb, ha mindent bevallasz Simonnak. Szeret téged, és meg fogja bocsátani ezt a kis félrelépést. Félrelépést? - visszhangozta méltatlankodva Moya. - Luigit akkor ismertem meg, amikor a barátaimmal a kaszinóban jártunk. Aztán tavaly nyáron ugyanazzal a társasággal Nizzában nyaraltunk, és véletlenül ott is összefutottam vele. Strandolás közben kapott lencsevégre. Itt, Londonban egyetlenegy estét töltöttem vele, azt is csak azért, mert annyira erőszakoskodott. Még szűz vagyok - tette hozzá remegő hangon a lány. - Nahát, akkor végképp nincs mitől tartanod. Egyszerűen mondd el az igazságot Simonnak, és felejtsd el ezt a gazfickót! - Nem tehetem. Simon imád engem, és én is szeretem. Ha afotók megjelennek a lapokban, a családja kitagad. Segítened kell - hajolt előre Moya, és megragadta Patrícia kezét. - Úgyis vakációzol. Hívd fel a házvezetőnődet, és mondd meg neki, hogy tovább maradsz Londonban, mert még meg kell vennünk a koszorúslányruhádat! Egyedül te segíthetsz. Patrícia már-már engedett, de lelki szemei előtt megjelent a férfi képe, ahogy rajta fekszik és csókolgatja. Megborzongott, s önkéntelenül kihúzta magát. - Nem, Moya! Sajnálom. Holnap reggel az első vonattal hazautazom. Az a férfi nyilván ismeri a címedet, nem akarok kockáztatni. Beszélj Simonnal, vagy fordulj a rendőrséghez! - állt fel. - Most lefekszem. - Kérlek, Patrícia! - rimánkodott Moya. - Még sohasem hagytuk pácban egymást. Emlékszel, hogy segítettem neked, amikor titokban ellógtál az intézetből a kedvenc együttesed koncertjére? Patríciát furdalta a lelkiismeret, amiért cserbenhagyta a barátnőjét, de nem magyarázhatta meg Moyának, miért riadt me| annyira Luca Di Maggitól. Akkor ugyanis azt is el kellett volna mesélnie, mi történt azon a tíz évvel ezelőtti vasárnapon, és erre mindeddig nem tudta rászánni magát. Bizony, bolondot csinált Di Maggiból, és ő nem az a fajta férfi, aki ilyesmit megbocsát egy nőnek. Túl veszélyes bármilyen közös ügybe bonyolódnia vele. - Sajnálom - motyogta, miközben az ajtóhoz indult. - Ha nem, hát nem - legyintett bánatosan Moya. - Akkor le kell feküdnöm a pasassal. Már a gondolattól is borsózik a hátam. - Micsoda?! - perdült vissza Patrícia. - Hát igen, azt mondta: „pénzben vagy természetben", és mivel pénze egyikünknek sincs... - csuklott el Moya hangja.

Patríciát hirtelen ellentmondásos érzések rohanták meg. Nem tudta elhinni, hogy ez az alak ilyesmire vetemedett. Nézte barámojét, aki összetörten a szőnyegre rogyott. Ugyanakkor szöget ütött a fejébe, hogy LucaDi Maggi túlontúl vonzó és férfias, semhogy lasszóval kelljen az ágyába ráncigálnia a nőket. Tehát vagy belehabarodott Moyába, vagy szexmániás! - Ha nem segítesz, nem marad más választásom - rebegte Moya. - Nem tudok Simon nélkül élni. Kérlek, Patrícia! - Aludjunk rá egyet! Holnap újra átgondoljuk az egészet.

2. FEJEZET Patrícia fáradtan vetkőzött le, a zuhany alá állt, és megeresztette a forró vizet. Micsoda este! - gondolta kimerülten. Persze tudhatta volna, hogy fiaskóval végződik az egész. Kedvelte Moyát, de egy percig sem tagadta, hogy a barátnője szörnyű élhetetlen. Tizennégy évesen ismerkedtek meg a brenlodge-i leánynevelő intézetben. Nem sokkal azelőtt veszítette el Patrícia a szüleit, akik hőlégballonnal kísérelték meg az átkelést az Atlanti-óceánon, Moya édesanyja pedig autóbalesetben hunyt el. Mivel az apja éjt nappallá téve dolgozott, leánya számára nem maradt ideje, ezért bentlakásos iskolába küldte. Ott kötöttek barátságot, s Moya legtöbbször Patrícia szülői házában, Hardcourtban töltötte a szünidőket, mivel az apja ritkán tartózkodott otthon. Patrícia később főiskolára ment, utána otthona közelében, a battle-i magániskolában vállalt tanári állást, de Moyával végig tartotta a kapcsolatot. Tavaly karácsonyra meghívta magához barátnőjét, aki ott ismerkedett meg Simonnal, és első látásra beleszeretett. A fiatalember apja akkoriban vásárolta meg a szomszéd birtokot. Felsóhajtott. Felelősséget érzett Moya iránt, de nem tudta, miként segítsen rajta. Legszívesebben agyonütném Luca Di.Maggit, gondolta törülközés közben. Mivel az esti kaland minden erejét felemésztette, ráadásul a feje is megfájdult, vonzotta az ágy. Amikor néhány perc múlva lefeküdt, mégsem tudott elaludni. Evek óta nem jutott az eszébe Luca Di Maggi, de a mostani találkozás vele és Tinával emlékezetébe idézte az egykor történteket. Tizennégy esztendősen imádott iskolába járni, különösen a sportban jeleskedett. Visszatekintve világossá vált, hogy az akkor már tizennyolc éves, érettségi előtt álló Tina valószínűleg ezért vonzódott a társaságához. Egy szombat délelőtt bekukkantott Patríciához, és szívességre kérte. A barátja aznap akarta meglátogatni, de a lány unokafivére erkölcscsőszködött volna mellettük, és Patríciára várt a feladat, hogy elvonja a figyelmét. A tapasztalatlan kislány büszkén vállalta, hogy segítsen idősebb iskolatársának. Hagyta, hogy Tina ráerőltesse miniszoknyáját, ami a jó arasznyival magasabb, százhetvenöt centis csitrin még kurtábbnak látszott. Tina még egy izgatóan szűk blúzt is ráadott, aztán úgy kifestette, hogy bárki tizennyolc évesnek nézte volna. - Ha Luc kérdezi, mondd azt, hogy az én osztályomba jársz - rágta a szájába Tina -, és a legjobb barátnőm vagy! Meregesd rá a szemed, és csüggj minden szaván, akkor a kezedből eszik majd. Bolondul a hosszú combú szőkékért. Az evezős csapat kapitányaként van kulcsod a csónakházhoz, nem igaz? Patrícia bólintására folytatta: - Megmutathatod neki a hajókat, és „véletlenül" bezárhatod egy időre. Amint azonban Patrícia meglátta a nyúlánk, sötét hajú fiatalembert, tudta, hogy nem lehet vele játszadozni. Kezdetben minden jól ment. Amikor négyesben sétáltak a folyóparton, Luc elmesélte, hogy huszonhat éves, és nincs barátnője. Patríciát egy csapásra megragadta a lélegzetelállítóan jóképű férfi, aki a megélhetését firtató kérdésre azt a titokzatos, kitérő választ adta, hogy sok mindennel foglalkozik. Nagyon érdekelhette az evezés, mert karon ragadta a lányt, és behúzta a csónakházba. Erre Tina se szó, se beszéd rájuk zárta az ajtót. Luc alig vetett egy pillantást a hajókra, máris magához rántotta Patríciát, hogy megcsókolja. A lánnyal először történt ilyesmi, boldogan engedett a mámorító érzéseknek... Az emlékek hatására most azonban nyugtalanul hánykolódott az ágyban. Bár tíz év telt el azóta, mégis minden szóra emlékezett. Elöntötte a forróság, ahogy újra átélte a jelenetet. - Atyaisten, de gyönyörű vagy! - suttogta Luc, miután kibontakoztak egymás karjából. - Ezt magam sem tudtam volna jobban kieszelni - nézett körül, és újra megcsókolta a lányt. Ahogy közben simogatni kezdte a hátát, majd fél kezével a mellét cirógatta, Patrícia átfonta a nyakát. Szíve vadul kalapált az izgalomtól és a félelemtől. A férfi felcsúsztatta a szoknyáját, és ahogy végighúzta a kezét meztelen combján, a lány remegni kezdett, s csak akkor tért észre, amikor a fiatalember indítványozta, hogy feküdjenek le. Még most is pontosan emlékezett, mennyire megalázva érezte akkor magát. Azóta megcsókolták már néhányan, de ebben a pillanatban világossá vált előtte, hogy soha még megközelítőleg sem érezte azt, amit Luckal. Védekezni próbált, de a férfi magához szorította, és a szemére vetette, hogy egész délután kihívóan kacérkodott vele. - Nézd csak meg, mit műveltél velem! - vezette egy bizonyos helyre a kezét, és Patrícia ekkor értette meg, mit jelent az, ha egy férfi „izgalomba jön". Pánikba esett, menekülni akart. Mindennek a tetejébe a könnye is eleredt. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Shipley kisasszony, az edző lépett be. Azonnal tudni akarta, mi folyik odabent. Luc megnyerő modorban magyarázta el, hogy kicsoda, és mit keres a csónakházban. A szúrós szemű edzőnő Patríciát is megkérdezte, igaz-e mindez, majd a lány bólintására folytatta: - Mindenesetre egy maga korabeli fiatalembernek nem való egy tizennégy éves leánnyal mászkálnia. Megkérhette volna az unokahúgát, hogy mutassa meg a csónakokat, ahelyett hogy Lady Patrícia Hardcourt-Belmontot háborgatja -

tette hozzá gúnyosan. Luc meghökkenve tudta meg, mennyi idős valójában Patrícia. A lány még ma sem volt bizonyos benne, hogy Shipley kisasszony azért nem jelentette az esetet, mert nem akarta zavarba hozni őt, vagy azért, mert másnap rendezték az iskolai evezősversenyt, és Patrícia volt a csapat erőssége. Mindez persze a múlté, ma már semmi jelentősége. De annál fontosabb a mostani helyzet, hiszen bajban van, és nagyon is számolnia kell ennek a gátlástalan alaknak a létezésével. A szomszéd szobából áthallatszott Moya zokogása. Rádöbbent, hogy nincs más választása: el kell kísérnie Olaszországba Di Maggit, nehogy szerencsétlenségbe sodorja a barátnőjét. De vajon tényleg olyan szörnyűségre vállalkozik? Hiszen már nem ártatlan iskolás lány, felnőtt nő, komoly állással. Luca Di Maggi pedig az anyja házában nyilván nem fog rárontani, kivált, hogy Londonban csábos szerető, egy vörös bestia várja... * Másnap reggel a konyhaasztalnál ülve barátnője kisírt arcát fürkészte. - Rendben, Moya, megteszem a kedvedért. Keresd elő a telefonszámát, felhívom. - Te tündér! - borult a nyakába Moya. - Tudtam, hogy nem hagysz elveszni. Patrícia kibontakozott az ölelésből, és felállt. - Add ide a számot! - Nincs meg, de nem tesz semmit. Mindjárt jön Simon, mert jegygyűrűt akarunk nézni. Elviszünk Mayfairbe, és felugrasz a fickóhoz. Simonnak azt mondjuk, egy barátnődet akarod meglátogatni. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet! Nem tudtam volna elviselni, ha elveszítem Simont. Egy órával később Patrícia a ház előtt állt, amelybe előző este bemászott. Idegesen nyomta meg a harmadik emeleti lakás csengőgombját, és szeretett volna e percben egész máshol lenni. - Tessék! - reccsent rá egy barátságtalan férfihang a kaputelefonból. A lány állig felhúzta homokszín bőrkabátjának cipzárját, reszkető kézzel simította el a hozzá való szoknya ráncait, majd bejelentkezett. - Á, Patrícia! - derült fel Luc. - Várj, mindjárt megyek! Vagy nem, inkább gyere fel! Miután az elektromos ajtózár zümmögve beengedte, belépett a házba, és elindult fölfelé a lépcsőn. Az első lépcsőfordulónál Luca Di Maggi jelent meg előtte. A férfias egyéniség látványa szabályszerűen fejbe kólintotta. Luc úgy festett, mintha egyenesen az ágyból kelt volna ki. Az arca borostás, begombolatlan vászoninge szabadon hagyta izmos, szőrös mellkasát. Ráadásul világosra koptatott farmerjének felső gombja is nyitva... Patrícia nyelt egyet, de mielőtt megszólalhatott volna, a férfi karon ragadta. - Mi az ördögöt képzeltél tegnap? Éjnek évadján kimászni az ablakon, és hanyatt-homlok menekülni a létrán? Kitörhetted volna a nyakadat! - ripakodott rá olyan mérgesen, hogy Patrícia beleremegett. - Talán attól félsz, hogy zsarolás helyett emberölésért tartóztattak volna le? -gúnyolódott a lány. Luc egy pillanatra megszorította, aztán elengedte. - Nem, Patrícia - mélyesztette a szemébe a tekintetét. - Nem félek semmitől és senkitől, de azt ajánlom, tegyél féket a nyelvedre, ha velem beszélsz. Tartozol nekem eggyel-mással, mert tegnap este tíz évvel visszaforgattad az idő kerekét. A lány meghökkent. Néhány másodpercig azt hitte, igazi aggodalmat olvas ki a férfi szeméből, de Luc arca most ismét kifürkészhetetlenné vált. - Ha segíteni akarsz a barátnődnek, márpedig alighanem ezért jöttél, akkor gyere velem! - parancsolt rá Di Maggi. Patrícia vonakodva követte, s közben gyilkos gondolatok rajzottak az agyában. Ugyanakkor nem tudta levenni a tekintetét Luc hosszú lábáról és formás ülepéről. Nem értette, mi megy végbe benne. Még sohasem gyújtotta így fel a fantáziáját egy férfi testi közelsége. Annyira gondolataiba merült, hogy a lakás ajtajában nekiütközött Di Magginak. - Ejnye, de sietős! Ez hízelgő rám nézve - fordult meg a férfi, felkapta, és a karjában vitte be a lakásba. - Vagy tán attól félsz, hogy meglátnak kettesben? Mihelyt ismét szilárd talajt érzett a lába alatt, Patrícia gyűlölködő pillantást vetett Lucra. - Nem feltétlenül használ egy nő jó hírének, ha veled látják, még ha két napra a menyasszonyod is. - Á,- szóval megbántad a tegnap esti köszönés nélküli távozásodat, és elfogadod az ajánlatomat? - kérdezte cinikusan Di Maggi. - Többé-kevésbé. - A pezsgőt sajnos már megittam, de egy kávé mellett megbeszélhetjük a dolgot. Gyere! Patrícia megesküdött magának, hogy nyomban elrohan, ha a férfi még egyszer parancsoló hangot üt meg vele szemben. Mégis követte a korszerű, tökéletesen felszerelt konyhába. - Ülj le! Főzök kávét. - Nem akarsz előbb felöltözni? - foglalt helyet az egyik csővázas széken a lány. Még úgy is nehezen találta a szavakat, ha nem kellett egyfolytában Luc meztelen felsőtestét bámulnia. - Bocsáss meg, elaludtam... valószínűleg azért, mert fél éjszaka álmatlanul virrasztottam, és egy bizonyos HardcourtBelmont kisasszonyon töprengtem... Arcátlan hazudozó! Nyilván máskor is délig az ágyban szokott henteregni. A lány lesütötte a szemét. Elengedte a füle mellett az epés megjegyzést. - Nyugodtan szólíthatsz Patríciának - nyögte ki. Gondolj Moyára, és légy kedves hozzá! - biztatta magát. Két nap nem a világ, és ingyen Olaszországba repülni sem

utolsó mulatság. Egyelőre nemigen engedhetett meg magának külföldi üdüléseket. A barátja, Dávid, aki szintén tanár, a szünidőt többnyire cserkésztáborokban tölti mint nevelő. Patrícia a homlokát ráncolta. Órák óta eszébe sem jutott Dávid. Arra rezzent fel, hogy Luc egy csésze kávét tesz eléje, és az állát dörzsölgetve helyet foglal vele szemben. - Elpirultál. Ez meglep - nyújtotta ki a kezét Luca, és gyengéden megsimogatta a lány arcát. - Még jól emlékszem, milyen voltál tizennyolc, akarom mondani, tizennégy évesen. Az érintése szinte perzselt. Patrícia gyanakodva figyelte a vonzó arcot. A férfi mosolygott, de a szeme hidegen villogott. - Na és? - Komédiázni már akkor is tökéletesen tudtál, méghozzá csudára szenvedélyesen. - Igazságtalan vagy! Az unokahúgod, Tina beszélt rá az egészre - vágott vissza dühösen. Méltatlannak érezte, hogy egy ilyen senki hazugsággal vádolja. A szenvedélyről pedig akkoriban azt sem tudta, eszik vagy isszák. Csakis Luc ébresztett benne olyan heves érzelmeket, amelyeket valójában ő maga sem értett. - Meglehet, de nem ő kacérkodott velem, és nem is ő simult hozzám. Épp ezért csodálom, hogy zavarba jöttél. Abból kiindulva, amilyen tüzesen viselkedtél tizennégy éves fejjel, az ember azt hinné, azóta se szeri, se száma a szeretőidnek. - Te nyomorult! - toporzékolt Patrícia, de legnagyobb megdöbbenésére a férfi szemrebbenés nélkül vigyorgott rá. - Ugyan, menj már, hiszen csak tréfáltam! - Most már ne bolygassuk a múltat! - Én nagyon is szívesen teszem, kivált, ha ilyen egyszeri élményről van szó. Az életem egyik legkínosabb pillanata volt, amikor a tanárnőd meglepett minket. Legalább megbüntetett? - Nem - rázta a fejét a lány, és míg kortyolt a kávéjából, arra gondolt, hogy számára korántsem olyan fájdalmas az a csónakházi emlék. Ellenkezőleg, inkább mulattató. - Valamit csak mondott - erősködött Luc. - Engem bosszantott ugyan, hogy egy csitri az orromnál fogva vezetett, de kicsit mindig gyötört a bűntudat, ha eszembe jutott, hogy az egészre te fizettél rá. - Tudod - mosolyodott el Patrícia -, én voltam Shipley kisasszony evezős reménysége, és rögtön az eset után rendezték az iskolai bajnokságot. Nem jelentette az ügyet az igazgatóságnak, mert nem akarta megkockáztatni, hogy szobafogságra ítéljenek. - Nem is tudtam, hogy tényleg versenyszerűen eveztél. Azt hittem, ez csak ürügy, hogy becsalj a csónakházba. - Főiskolás koromban még az olimpiai keretbe is beválogattak - büszkélkedett a lány. - Tizenkilenc évesen pedig egypárevezős országos bajnokságot nyertem. - És az olimpián milyen helyezést értél el? - Semmilyet - sóhajtotta Patrícia. Ha valamit sajnált eddigi életében, hát ezt. -Egyáltalán rajthoz sem álltam. - Hadd találjam ki! Éjnek idején titokban kiosontál az olimpiai faluból, ezért eltiltottak. - Nem egészen. Megismerkedtem egy holland rúdugróval. Mindig vonzott az a sportág, és Jan, a holland fiú kölcsönadta a rúdját, hogy kipróbálhassam. Az ugrásnál szerencsétlenül estem, és eltörtem a lábamat. Luc hátravetette a fejét, és hahotában tört ki. Patrícia megint feldühödött. Mi ezen olyan mulatságos? O összetöri magát, ez a disznó meg szórakozik rajta! - Én nem találtam annyira viccesnek - háborgott. - A sportpályafutásomnak lőttek. - Jó, jó, én sem úgy gondoltam - próbált komolyságot erőltetni magára a férfi. - A barátod legalább dobogóra került? - Nem, a legjobb rúdját is összetörtem - felelte a lány, és elhatározta, ha Luc ezen is mulat, képébe loccsantja a maradék kávét. - Ilyesmi is csak veled történhet - ingatta a fejét a férfi. - Fogtad a rúdját, és... - Hirtelen felugrott, megtapogatta az állát. - Meg kell borotválkoznom. Ezzel kiviharzott a konyhából. Ennek nincs ki mind a négy kereke, állapította meg Patrícia, amikor kisvártatva a fürdőszobában harsant fel a nevetés. Felállt, elindult a kijárat felé, de ahogy eszébe jutott a barátnője, megtorpant. Nem futamodhat meg, hiszen köti az ígérete, Moya sorsa függ tőle. A nappaliban egyenesen a tálalószekrényhez igyekezett. Sorra kihúzta a fiókokat, s kék szeme diadalmasan felcsillant, amikor a keresett fotókat meglátta. Sietve magához vette őket, és a bejárathoz rohant. Elégedetten ragadta meg a sárgaréz ajtógombot. Milyen egyszerűen ment... Alig tudta felfogni, hogy tényleg ennyire szerencsés. Csakhogy az ajtó nem akart kinyílni. - Nem felejtettél el valamit? Lassan hátrafordult. Luc tőle egy méterre, a falnak támaszkodva állt, és onnan dugta az orra alá a lakáskulcsot. A lány megborzongott, most ébredt igazán tudatára, hogy ez az alak egy gonosztevő, aki semmitől sem riad vissza, ha megszerezheti, amit akar. Gyanakodva méregette a férfit, aki közben az előbbinél kevésbé kopott farmert vett föl, az inget pedig fekete kasmírpulóverre cserélte. Ezek szerint Luc jól megtévesztette fesztelen locsogásával, s közben egy lépéssel megelőzte. Nyilván rögtön azután bezárta az ajtót és elrejtette a kulcsot, hogy beléptek a lakásba. Most úgy festett, mint egy ragadozó, amely tüstént a zsákmányára veti magát. Patrícia egészen elvörösödött, ahogy Luc hideg tekintete a szemébe mélyedt, majd pillantása a kezében szorongatott képekre siklott. - Szóval még mindig lopásban mesterkedsz - csúsztatta a kulcsot a nadrágzsebébe a férfi, és közelebb lépett. - Biztos megint kocsival vár valaki odalent. -Elvette tőle a fotókat, és az előszobai kisasztalra dobta őket. - Azt hiszem, ezek az enyémek. Vagy tán fizetni akarsz értük? - fogta meg Patrícia állát, és felemelte a fejét, hogy a szemébe kelljen néznie.

A lány igyekezett palástolni dühét és félelmét, de sajnos egyszerre túl közel került a férfihoz, szinte szikrázott közöttük a levegő. Amikor meglátta Luc szemében az érzéki fényeket, végképp elveszítette az önuralmát. - Irtózom tőled! Moya megmondta, milyen feltételt szabtál: pénzben vagy természetben. De én nem félek tőled, te rohadt kéjenc! - Nyilván az utóbbi módon akarsz kifizetni, igaz? A férfi egy darabig némán figyelte, aztán eleresztette a csuklóját, de az állát még jobban szorította, s közben ujja hegyével körberajzolta a lány száját. - Talán meg is érné. De a legtöbb nő inkább megvárja, hogy szépen megkérjék rá - felelte Luc szenvtelenül. - Te beképzelt... - Elég a sértegetésből! Vagy velem jössz hétfőn Olaszországba, vagy az összes újságnak elküldöm a képeket. Biztosíthatlak, hogy nem kell tartanod tőlem, mert a nálad alacsonyabb, teltebb és készségesebb hölgyeket kedvelem. Nem vagy az esetem - engedte el végre az állát, és hátralépett. - Megéheztem - közölte kifejezéstelen arccal. - Reggeli közben elmondhatod, hogyan döntöttél. Egy pillanat! - fordult el, fölvette a képeket, és eltűnt a hálószobában. Patrícia dühösen nézett utána. Vagy úgy, szóval nem felel meg az ízlésének. Nem tudta, megsértődjön vagy örüljön. Dundi barátnőjén, Moyán persze nem találna kivetnivalót ez a pokolfajzat. Luc ismét megjelent, és kabátot vett. - Kész vagy? - Azt hittem, reggelizni akarsz. - Akarok is. Azért megyünk el. - Nálad nem lehet? Jólesik, hogy szívesebben maradnál, de sajnos üres a hűtő - mosolygott a férfi, és Patríciának erről eszébe jutott, ahogy legelőször, a csónakházban mosolygott rá... Félórával később egy előkelő londoni szálloda éttermének gazdagon megterített asztalánál ültek. Mialatt Luc derekasan nekilátott a sonkából, tojásból, sült kolbászból, párolt gombából, paradicsomból és pirítósból álló komplett reggelinek, Patrícia a kávéját kavargatta, és megint arra a szédítő mosolyra gondolt. Milyen különös férfi! Az egyik pillanatban vadembernek hat, a következőben meg úgy mosolyog rá, mint egy bizalmas jó barát. Nos? Mit határoztál? Hogy tudsz korán reggel ennyit enni? - próbálta másra terelni a szót a lány. Egyszerű. Ekkora testet táplálni kell, és az étvágyamra sem panaszkodha-tom. Most pedig válaszolj a kérdésemre! >, Patrícia ugyan már döntött, de még tett egy kísérletet: hátha jobb belátásra bírhatja a férfit, ha fölébreszti benne a lelkiismeretét. Luc, nem tudom elhinni, hogy ilyen égetően szükséged van pénzre, és ezért képes lennél tönkretenni Moya boldogságát. Nagyon szereti Simont. Miért nem adod vissza neki szépen a képeket, és felejted el az egészet? Csak most az egyszer. Csak most az egyszer - ismételte fintorogva Di Maggi, és vonásai megkeményedtek. - Érezzem hízelgőnek, hogy erre kérsz? És mi lesz a többi áldozatommal? - A többiek nem érdekelnek, de Moyát, légy szíves, hagyd békén! Megígérem, hogy eztán egy rossz szót sem szólok az üzleteidről. - Egyetlen szót akarok hallani. Igen vagy nem? Patrícia szeme villámokat szórt. - Az ördög vigyen el, hát igen! Elkísérlek Olaszországba, és eljátszom a menyasszonyodat. Szerdán pedig kérem a fotókat - állt fel. Most már tudta, hogy Lucnak nincs lelkiismerete. - Helyes. Akkor most beszerezzük a jegygyűrűt - emelkedett fel a férfi is, és kivitte a szálloda elé Patríciát, akinek leesett az álla, amikor meglátta, hogy hatalmas fekete luxusautó vár rájuk, egyenruhás sofőrrel. Semmit sem értett, hiszen a szállodába taxival jöttek. - Jó reggelt, Di Maggi úr! Örülök, hogy újra láthatom - köszönt a gépkocsivezető, majd kinyitotta a hátsó ajtót. - Jó reggelt, Johnson! - tuszkolta be az elképedt lányt Luc, utána ő is beült mellé. - Az ékszerészhez legyen szíves! Felemelkedett az utasteret a vezetőüléstől elválasztó üvegfal, s a férfi kényelmesen hátradőlt. - Ejha! És még mondja valaki, hogy a bűnözés nem kifizetődő! - jegyezte meg Patrícia. Luc éles pillantást vetett rá. Londonban mindig limuzint szoktam bérelni. Egyet máris szeretnék leszögezni: a következő napokban nem nevezhetsz bűnözőnek. A barátaim és a családom szemében komoly üzletember vagyok. A lány bölcsebbnek látta ennyiben hagyni a dolgot. - Okvetlenül kell vennünk gyűrűt? Tulajdonképpen haza kellene mennem, hogy becsomagoljak. A férfi közelsége mindinkább idegesítette, kivált, hogy a térdét az övéhez szorította. Vajon szándékosan csinálja? Nem, természetesen nem, csak épp bekanyarodtak. - Gyűrű nélkül nem utazhatunk. Ne aggódj, utána hazaviszlek. Akkor egy füst alatt azt is megtudom, hová menjek érted hétfő reggel. Sajnos ma este és holnap rengeteg a dolgom, különben egy kicsit gyakorolhatnád a szerepedet villant meg gúnyosan Luc sötét szeme, de Patricia eleresztette a füle mellett a megjegyzést. Szinte látta, amint ez a gátlástalan zsaroló Margót Meyjel ölelkezik. Na persze, nem nehéz elképzelni, miféle ügyeket kell elintéznie ezen a hétvégén. Sejtése igazolódott, amikor a fényűző ékszerüzletbe léptek, és az eladó sugárzó mosollyal üdvözölte Lucot.

- Talán nem elégedett a karkötővel, amelyet tegnap méltóztatott vásárolni, Di Maggi úr? - De, az egyszerűen tökéletes, bizonyára a hölgynek is tetszeni fog - felelte a férfi. - Most legyen szíves, mutasson néhány gyűrűt! A kiszolgáló nyájas mosolyára Patricia is megszólalt: Csak a legnagyobb és legfeltűnőbb divatékszerek érdekelnek. Tudatosan úgy viselkedett, mint Di Maggi egyik olcsó kis szeretője, és kíváncsian várta, hogyan fogadja ezt Luc. A két férfi összenézett, s néhány szót váltottak olaszul. Luc bólintott, az ékszerész elhagyta az eladóteret, és néhány perc múlva egy dobozzal tért vissza. Patricia kiválasztotta a legvastagabb gyűrűt, amelyet hatalmas kék kő díszített - akkora, hogy nem is lehetett valódi. Amikor felpróbálta, úgy illett az ujjára, mintha ráöntötték volna. - Ez csodálatos, édesem! - küldött műmosolyt Luc felé. - Biztosan ez tetszik, Patricia? Elég nagy a választék - nézett rá dühtől szikrázó szemmel a „vőlegény". - Igen, édesem! A lány maradéktalanul kiélvezte a gengszter babájának szerepét. Amikor azonban tíz perccel később a kocsiban ültek, és Luc konokul hallgatott, azt kívánta, bárcsak ne ingerelte volna fel. Nem sokkal ezután megálltak a ház előtt, amelyben Moya lakott, és a sofőr kiszállt, hogy kinyissa a kocsi ajtaját. Patricia kérdőn pillantott Di Maggira. - Hétfőn tízre érted jövök - közölte amaz. - A gyűrűt el ne felejtsd!

3. FEJEZET Alig lépett be Patricia barátnője lakásába, máris felkapta a telefont, és taxit hívott, hogy a pályaudvarra vitesse magát. Zseniális húzás volt abban a hitben hagynia Lucot, hogy Moyával együtt lakik. így bottal ütheti a nyomát, mihelyt visszatértek Angliába. Moya ugyanis a jövő hét yégén az apjához utazik Norfolk-ba, az esküvője után pedig Sussexbe költözik. » Percek alatt összeszedte a holmiját, üzenetet firkantott barátnőjének, hogy minden a terv szerint halad, és vasárnap este jön vissza, azután elhagyta a lakást. Három órával később egy másik taxi"a hardcourti ház elé gördült vele. Kifizette a sofőrt, felszaladt a széles kőlépcsőn, és kézitáskáját a tölgyfa burkolatú előtér asztalára dobta. Didi! Megjöttem! Néhány másodperc múlva deres hajú, alacsony, kissé görnyedt nőalak jelent meg. Miért kiabálsz úgy, kicsikém? Nem vagyok süket." Patricia nevetve ölelte magához a törékenynek tetsző asszonyt. Bocsáss meg, de úgy örülök, hogy újra itthon vagyok. - Hiszen alig mentél el. Egy ilyen csinos fiatal teremtésnek nem szabad vidéken penészednie. Nyugodtan maradhattál volna tovább is Londonban. Joe-val kettesben is elboldogulunk. - Tudom, Didi - bólogatott huncut mosollyal a lány. - Mindenesetre ma este vacsorázni megyek Daviddel. Holnap pedig visszautazom Londonba, hogy még egy pár napig pihenjek. Most elégedett vagy? - Tökéletesen. Hát ez meg mi? - fogta meg a kezét Didi, hogy szemügyre vegye a gyűrűt. Patricia nyomban elpirult, és gyorsan elhúzta a kezét. - Ó, ezt csak úgy vettem. - Hm. Egy ilyen csinos lány inkább férfival vetessen ékszert magának! Úgy látom, nem lelkesedsz túlságosan ezért a Dávid Brownért. Jaj, Didi, ne kezdd már megint! - kérlelte az asszonyt. Dávid nem felelt meg Didi férjjelöltekről alkotott elképzelésének, mert túl jámbornak találta. - Légy szíves, főzz teát, jó? Patricia figyelte, ahogy az idős házvezetőnő eltűnik a lépcső mögött. Pontosan tudta, mire célzott az imént Daviddel kapcsolatban. A harmincéves, szőke tanár az anyjával élt, Battle-ben. Körülbelül egy esztendeje járt vele, ezenkívül a cserkészcsapatot is közösen vezették. Kedvelte, mint jó barátot és kellemes beszélgetőtársat. Jóéjtcsókjai gyöngédek és megnyugtatóak voltak, szöges ellentétben LucaDi Maggi riasztóan szenvedélyes ölelésével... Mialatt felsietett az emeletre, arra gondolt, mit szólna Didi, ha megtudná az igazságot. Olaszországba utazik egy férfival, aki ráadásul csirkefogó. Lerántotta ujjáról a gyűrűt, és a táskájába süllyesztette. Didi a házvezetőnője volt, de szinte az édesanyját jelentette. Miután Patrícia szülei meghaltak, a nagymamája meg a család ügyvédje lettek a gyámjai. Néhány hónapra rá a nagyanyja is elhunyt, s akkor az ügyvéd Didi gondjaira bízta. Patricia nagyon szerette az asszonyt, és sohasem bántotta volna meg szántszándékkal. Homlokráncolva pillantott körül. Ha Jarvis, az ügyvédje nem talál mihamarabb valami megoldást, összedől az ódon kastély. Mi lesz akkor Didivel és Joe-val? Patricia szerette testnevelő-tanári állását, de közel sem keresett annyit, amennyit a düledező épület fenntartása igényelt volna. Amint huszonegyedik életévét betöltötte és tanulmányait befejezte, hideg zuhanyként érte Jarvis bejelentése, miszerint gyakorlatilag a csőd szélén áll. Túl nagy terhet rótt a

vállára, hogy az utolsó élő Hardcourtként neki kell gondoskodnia az ősi családi fészekről. Később, amikor a hailshami hotel éttermében Daviddel kettesben elfogyasztott vacsora után otthon a baldachinos ágyában feküdt, már valamivel jobban érezte magát. Barátja a szokásos jóéjtcsókkal köszönt el, de különös módon neki most nem ez járt a fejében, hanem Di Maggi szenvedélyes csókja. Elképzelte, mit művelhet ebben a pillanatban Luc, és próbálta bebeszélni magának, hogy elégedett a helyzetével. így könnyebben átvészelheti az előtte álló napokat... * Patricia a ház előtt állt és várt. Hosszú szőke haját selyemkendővel lófarokba kötötte, a kendő égszínkékje éppúgy illett a pulóveréhez, mint a szeméhez. A pulóver fölött a derekánál övvel megkötött teveszőr kabátot viselt, hozzá lapos sarkú, világos csizmát. Kézitáskája a vállán, mellette a földön a bőröndje, amely immár kissé viharvertnek tűnt, de egykor bizonyára sokba kerülhetett. Előző este ismét indítványozta Moyának, hogy még egyszer beszéljen Luca Di Maggival, de barátnője gondolkodás nélkül elutasította, és megint sírva fakadt, ezért Patricia végleg elvetette az ötletet. Mivel Moya még találkozni is félt a férfival, Patricia az utcán várta a kocsit. Aranyórájára pillantva látta, hogy már öt perccel múlt tíz. Luc késett. Önkéntelenül a csillogó gyűrűre nézett. A hatalmas kő miatt nem tudott kesztyűt húzni. Úgy kell nekem, gondolta némi öngúnnyal, és elmosolyodott. - A gyűrűdet csodálod? - rezzentette össze egy mély hang. Ahogy megfordult, Luca Di Maggi megnyerő arcát látta maga előtt. A férfi megfogta a karját, és magához húzta, mert a lány el akart húzódni tőle, és különben az úttestre lépett volna. - Csak óvatosan! Nem szeretném, hogy elgázoljanak, főleg azelőtt, hogy teljesítetted volna a megállapodásunkat. - Késtél - felelte mérgesen. - Hiányoztam? - nyílt mosolyra a férfi ajka, majd megfogta a kezét, és felemelte a bőröndöt. Mialatt engedelmesen lépkedett Di Maggi mellett, Patricia lopva rásandított. Szoborszerű arcéléhez jól illett a hideg miatt felhajtott sötétkék kabátgallér. Fekete hajával, kreol bőrével és választékosan divatos öltözékével úgy hatott, mint egy vérbeli nőfaló olasz. Patricia feszélyezve emlékezett vissza az annak idején a férfi unokahúgáról, Tináról keringő szóbeszédre. Azt rebesgették, hogy a családnak maffiakapcsolatai vannak. } Üres fecsegés, intette magát, de miután helyet foglaltak a fekete luxusbatárban, már korántsem volt olyan biztos a dolgában. Egy órával később, amikor a kifutópálya betonján a lökhajtásos magánrepülőgép felé haladtak, még borúsabb kedve kerekedett. Amióta kiértek a repülőtérre, Luc egy szót sem szólt hozzá, s ahogy beléptek az utasfülkébe, a lánynak egészen nyomott hangulata támadt. Egy sötét öltönyös férfi lesegítette a kabátját, és közölte, hogy öt perc múlva indulnak. Ezután egy elegáns ülőgarnitúra mellett a gép hátsó részébe vezette, ahol néhány ülést alakítottak ki. Patricia elképedve foglalt helyet az egyiken. Ahogy felpillantott, Luc állt előtte. Miután átadta kabátját az utaskísérőnek, leült a lány mellé, és bekapcsolta a biztonsági övet. - Kié ez a gép? - érdeklődött Patricia. - Természetesen a cégé. Csatold be magad! Patricia elfordult, és kibámult az ablakon. Jézus Mária! Az a „cég" talán a maffiát akarja jelenteni? Egy mégoly jól menő kaszinó vezetője sem furikázik saját sofőrrel, különrepülőről nem is beszélve. Ez a Luc látnivalóan nem piti csibész, összeköttetésben áll a szervezett alvilággal. Mi keresnivalója van neki egy ilyen férfi mellett? Mibe keveredett? Nem boldogult a biztonsági övvel, végül Luc sietett a segítségére. Közben a férfi karja a melléhez ért, mire önkéntelenül megmerevedett, és újra elfordult. Ahogy a gép a levegőbe emelkedett, érverése felgyorsult, görcsösen kapaszkodott az ülés karfájába. - Nocsak! A vakmerő Patricia fél a repüléstől - élcelődött Di Maggi. - Nem félek - hazudta. - Csak a fel- és leszállást nem szeretem. Egyébként sem vagyok vakmerő. - Tényleg nem? - nevetett kisfiúsán Luc. - Itt ülsz ezen a gépen, eljegyezted magad egy férfival, akit alig ismersz, és fogalmad sincs, hová repülsz. Szerintem ez elég nagy vakmerőség. Patrícia magában kénytelen-kelletlen igazat adott neki, és ettől még inkább gyűlölte. Eddig büszke volt arra, hogy mindig nyugodtan és megfontoltan cselekszik, de az utóbbi napokban teljesen kizökkent a megszokott kerékvágásból. Valahogy kicsúszott a kezéből az irányítás. Kicsatolta az övét. Luc is követte a példáját, kinyújtóztatta hosszú lábát, és összekulcsolta a kezét a tarkóján. Közben felcsúszott a pulóvere, és rálátást engedett lapos hasára. Patrícia megbabonázva bámulta a barna bőrt, és zavartan pirult el, amikor az utaskísérő megszólította. - Parancsol kávét vagy reggelit? - Csak kávét kérek. Luc felállt. - Nekem hozzon reggelit, Max! Gyere - nyújtotta a kezét a lánynak -, helyezzük magunkat kényelembe! Meg kell beszélnünk egyet-mást. Patrícia ügyet sem vetett az udvarias mozdulatra, felállt, és követte az ülőgarnitúrához, ahol a férfi az egyik fotelba telepedett. - Hallgatlak - méregette bizalmatlanul a lány, majd helyet foglalt a vele szemközti kanapén. Válasz helyett Luc tetőtől talpig végigmustrálta. A kék pulóverhez Patrícia kék-drapp mintás szoknyát vett fel, amely hangsúlyozta karcsú lábát. - Remek lábad van - jelentette ki végül a férfi.

- A lábam nem tartozik az üzlethez - próbálta zavartan lejjebb igazítani a szoknyáját a lány. - Megállapodtunk. Két napot töltök veled az anyádnál, cserébe megkapom a képeket és a negatívokat. Ebben a pillanatban tálcával a kezében visszatért az utaskísérő, egy csésze kávét és sonkás tojást tett a kettejük közötti asztalra. Luc farkasszemet nézett Patríciával. - Igaz, de mégiscsak úgy kell tennünk, mintha jól ismernénk egymást. Anyámat nem ejtették a fejére. Természetesen arra számít, hogy mindent tudok rólad és a családodról. Talán mesélhetne ladységed egy kicsit magáról, amíg eszem vette kezébe az evőeszközt, és falatozni kezdett. Közben Patrícia valamennyire összeszedte magát. Végül is felnőtt nő, nem szédült bakfis, hogy erotikus ábrándokba merüljön. - Először is nem vagyok lady. Luc hahotára fakadt. - Ha ezt egy férfi mondta volna, nyilván lekensz neki egyet. - Nem úgy értettem - felelte ingerülten. - Apám valóban lord volt, de a címe nem öröklődik-magyarázta nem egészen az igazsághoz híven. - Miután a szüleim meghaltak, és néhány hónappal később a nagyanyám is, egyesek nyilván úgy gondolták, a „Lady Hardcourt-Belmont" megszólítás dukál nekem. - Hány éves voltál, amikor elveszítetted a szüléidet? - Tizennégy. - Ez akkor történt, mielőtt megismerkedtünk? - Igen. - Miben hunytak el? Apám minden elképzelhető sportot végigpróbált, míg ki nem kötött a léghajózásnál. Anyámmal kettesben hőlégballonon akarta átszelni az Atlanti-óceánt, és útközben nyomtalanul eltűntek. Nem szívesen beszélt szülei haláláról, mivel mindmostanáig nem tudta feldolgozni a veszteséget. Nagyanyja élete utolsó hónapjait azzal töltötte, hogy megértesse a lánnyal: a családi birtok egyetlen örököseként nagy felelősség nyugszik a vállán, ezért változtatnia kell robbanékony jellemén. Didi meg Joe azóta is megható gondoskodással vették körül, de az igazi családot nélkülözte, és sokszor nyomasztotta a magány. , Gyermekként Patrícia nagyon kötődött a szüleihez, de a haláluk után igyekezett megfogadni nagyanyja tanácsait. - Később ki törődött veled? - Az ügyvédünk. Leérettségiztem, továbbtanultam, most testnevelőtanár vagyok egy sussexi magániskolában. - Hogy Sussexben is lakik, arról bölcsen hallgatott. - És veled mi a helyzet? Annyit tudok, hogy olasz vagy, édesanyád még él, és Tina az unokatestvéred. Zsarolással keresed a kenyeredet, és az életviteledből ítélve kétes kapcsolataid lehetnek. Tudnom kell még valamit? Egy pillanatra úgy érezte, túl messzire ment. Luc arca eltorzult a dühtől, tekintete jéghidegen villogott. Valahogy mégis megőrizte az önuralmát, és hátradőlt a fotelban. - Nem, semmit. Egész jól leírtál. De most egy kicsit az üzlettel is kell foglalkoznom. A mellette lévő fotelból aktatáskát emelt fel, félretolta az edényt, iratokat vett elő, és olvasni kezdett. Patrícia a háttámlára hajtotta a fejét, és lehunyta a szemét. Alvást akart színlelni, minthogy azonban az elmúlt három napban állandó feszültség alatt állt, tényleg elaludt. Utolsó világos gondolata az volt, hogy nem árt résen lennie, mert ez a Di Maggi talán most is valami rosszban sántikál. Kitelik tőle... Amikor ismét felébredt, a feje valami puhán nyugodott, tenyere meleget tapintott. Ásított, először azt sem tudta, hol van. - Mindjárt megérkezünk, Patrícia. Megütközve eszmélt rá, hogy Luc vállára borulva aludt, baljával a férfi izmos hasára támaszkodva, amelyet az előbb olyan alaposan szemügyre vett. Elkapta onnét a kezét, és Di Maggira sandított. A férfi őt figyelte, és tekintetében a derültségen kívül valami más is tükröződött, amit azonban Patrícia nem akart tudomásul venni. - Elnézést. Nyugodtan felébreszthettél volna... Zavartan elhallgatott. - Nem kell mentegetőznöd. Különben is jólesett - válaszolta gyengéden a férfi. - Sajnos perceken belül leszállunk. A lány felugrott, és az üléséhez sietett, hogy becsatolja magát. Egyáltalán minek kért bocsánatot? Ez az ember szexőrült, annyi nőt csábított már el, mint égen a csillag. Amikor Luc helyet foglalt mellette, lehunyta a szemét, és összekulcsolt kezét az ölébe ejtette. A következő pillanatban azonban újra felpattant a szemhéja. - Jesszusom, a tenger! Egy másodperc alatt sutba dobott minden józan megfontolást, és két kézzel a férfi karjába kapaszkodott. - Semmi pánik, mindjárt földet érünk Genovában - csitítgatta Luc, és mielőtt a lány még egy szót szólhatott volna, odahajolt hozzá, hogy vágyakozva megcsókolja. Patríciának elakadt a lélegzete, a szíve vadul dobolt, testét a legriasztóbb érzelmek kerítették hatalmukba. Csak Di Maggi izgatott zihálását hallva ébredt tudatára, mit művel, és elszakította magát tőle. A férfi hátradőlt, és kioldotta a biztonsági övet. - Ehhez nem volt jogod! - sziszegte Patrícia. Hogy tud Luc ilyen fesztelenül viselkedni, miközben ő úgy érzi, mintha egy teherautó gázolt volna át rajta? - A megállapodásunk tisztán üzleti jellegű. - Az igaz, de te sem tagadhatod, hogy hatott a módszer. Észre sem vetted, hogy közben leszálltunk. A lány kipillantott az ablakon. Na tessék, már megint Di Magginak van igaza! Sietve kicsatolta magát, felkapta a

táskáját, és felállt. Amikor az utaskísérő felsegítette a kabátját, még mindig egész testében remegett, Luc szenvedélyes csókja teljesen felborította a nyugalmát. Még egyszer nem hagyom lerohanni magam, határozta el, miközben a lépcsőn követte „vőlegényét". Igyekezett Davidre gondolni. A vámtiszt ismerhette Di Maggit, mert élénk beszélgetésbe elegyedtek. Patrícia az útlevelével a kezében állt mellettük, és a „fidanzata" szón kívül egyebet nem tudott kihámozni a hallottakból. Sejtette, hogy ez rá vonatkozhat, annál is inkább, mert a vámos most hozzá fordult, és lelkesen magyarázott valamit, alighanem gratulált. Bágyadt mosollyal és a kevés általa ismert szó egyikével mondott köszönetet: - Grazié! - Hiszen te beszéled a nyelvünket, kedvesem - bólintott elismerően, de némi gúnyos felhanggal Luc, majd karon fogva kivezette a fogadócsarnok előtt álló áramvonalas sportkocsihoz. Patrícia gyanakodva méregette a piros csodamasinát. Nem sokat konyított az autókhoz, de annyit azért tudott, hogy Ferrari lehet, az pedig nem tartozik az olcsó járművek közé. Ez még inkább meggyőzte, hogy Luc nagystílű bűnöző. Az a néhány ezer font, amit a barátnőjétől követelt jelentéktelen összeg az életmódjához képest. Egyáltalán minek zsarolta Moyát? Talán nem is kellett neki a pénz, csak így akarta az ágyába csalogatni? Idegesen figyelte, ahogy a férfi kinyitotta előtte a kocsiajtót. Szállj be! Ne félj, kitűnően vezetek. Ebben a lány egy pillanatig sem kételkedett. Di Maggi azzal a hátborzongató tulajdonsággal bírt, hogy mindent meg tudott csinálni, amihez kedve támadt. Miután beültek a kocsiba, Patrícia ráébredt, hogy tökéletesen kiszolgáltatottá vált. Édesanyád Genovában lakik? - érdeklődött jól nevelten, miután becsatolták magukat, s titokban elhatározta, hogy a következő negyvennyolc órában minden bosszantó gondolatot elhessent magától. N-inél kevesebbet tud Lucról, annál jobb... Időnként, de van egy tengerparti villám Portó Finóban. Ott lesz az ünnepség. Már hallottam arról a helyről. Nem ott élt valamikor Rex Harrison, a filmszínész is? De, azt hiszem - vetett rá egy röpke oldalpillantást a férfi. - Egyébként nem szükséges udvariassági társalgással fárasztanod magad. Tartalékold későbbre az energiádat! Azt fogom tenni, te bitang! - dühöngött magában a lány, és az út hátralévő részében tüntetően kibámult az ablakon. Közben maguk mögött hagyták a kikötővárost, és a part mentén kanyargó úton száguldottak. Jobbról magányosan álló, festői lakóházak suhantak el mellettük, a másik oldalon azúrkéken csillogott a tenger. A kocsiban olyan meleg volt, hogy azt hihette volna az ember, nyár derekán járnak. A ragyogó kék égbolton szikrázón sütött a nap, csak az alig rügyező fák árulták el, hogy a tavasz még várat magára. Luc két oroszlánfejjel szegélyezett kapubejáraton kanyarodott be, majd píneák között haladt végig. Az örökzöld fasorból kiérve Patrícia visszafojtotta a lélegzetét. Előtte egy sziklán a legérdekesebb villa magasodott, amelyet valaha látott: élénk rózsaszín, háromemeletes, kör alakú épület, magas, boltíves ablakokkal, az első emeleten körbefutó erkéllyel. A legfeltűnőbb a tornyos, meredek tető volt rajta, amelyben még egy szobát alakítottak ki, s az egészet vörösréz kupola koronázta. Az épület szokatlanul tömzsire sikeredett világítótoronyra emlékeztetett. Miután Luc leállította a motort, a lány felé fordult: Hogy tetszik az otthonom? Kisfiúsán elmosolyodott, sötét szeme vidáman felcsillant. Patrícia önkéntelenül viszonozta mosolyát. - Káprázatos! - felelte a látványtól lenyűgözve. - Olyan, akár egy túlméretezett születésnapi torta. Ilyen ház nincs is! - Amikor először láttam, én is így éreztem - vallotta be a férfi. - Valami rockcsillag terveztette magának a hatvanas években. A tetőtérben csillagvizsgálót rendezett be. Le akartam bontatni, hogy másikat építtessek a helyére, aztán szabályszerűen beleszerettem. Egyáltalán nem illik hozzám, de hát... Vállat vont, majd kisegítette a kocsiból a lányt, és a széles márványlépcsőn a bejárathoz vezette. Még föl sem értek, amikor nyílt a kapu, és tiszteletet parancsoló külsejű, talpig feketébe öltözött, ősz hajú asszony repült kitárt karokkal feléjük. Luc elengedte Patrícia könyökét, és átölelte az anyját. Patrícia hitetlenkedve nézte az asszonyt. Di Maggi idős édesanyja, aki állítólag nem a legjobb egészségnek örvend, majd egy méter nyolcvan centire nőtt, és bárminek inkább lehetett nevezni, mint törékenynek. Anya és fia feltűnően hasonlítottak egymásra. - Hadd mutassalak be édesanyámnak, szépségem! A lány igyekezett leplezni, mennyire ingerli ez a becézés. Fellépett az utolsó lépcsőfokra, és kezét nyújtotta az idős hölgynek. - Jó napot, asszonyom! - köszönt tartózkodóan, de Luc édesanyja már el is kapta, és jól megszorongatta. - Csak semmi formaság, nemsokára úgyis egy család leszünk - csókolta meg mindkét oldalról, mielőtt elengedte. Patrícia megindultan állapította meg, hogy a szeme könnybe lábadt. - Kerüljön beljebb! Lesegítették a kabátját, és néhány perc múlva már Luc mellett ült a kényelmes pamlagon, egy pazarul berendezett szobában, amelynek íves külső falán magas ablakok sorakoztak. A bársonyfüggönyök éjkékje elütött a világos bútoroktól. A számos festmény és más műtárgy nemcsak kiváló ízlésről, hanem gazdagságról is tanúskodott. - Talán bontsunk pezsgőt! - indítványozta Luc anyja. Patrícia a fejét rázta, mert ital nélkül is szédült. - Jusson eszedbe, minek jöttél! - súgta a fülébe a férfi. - Ha felbosszantod anyámat, megfizetsz! Vajon mit akar jelenteni ez a fenyegetés? Pedig egy pillanatig már el is felejtette, hogy Di Maggi voltaképpen az ellensége. A férfi ugyanis átfogta a vállát, és ettől valahogy dédelgetett biztonságban érezte magát. - Koccintani és mosolyogni fogsz! - parancsolt rá Luc.

Nyilván félreértette a visszautasítását, de a pillanat nem látszott alkalmasnak a kérdés megvitatására. Igen, egy pohár pezsgőt szívesen meginnék - bólintott tehát kedvesen. Az asszony intésére sötét öltönyös fiatalember jelent meg, a kezében tartott tálcán pezsgő és kristálypoharak. Töltött. Ahogy Luc Patríciának nyújtotta az egyik metszett kristálykelyhet, és a kezük egymáshoz ért, a lány összerázkódott. - Patríciára, a menyasszonyomra! A lány igyekezett a lehető legméltóságteljesebben fogadni az anya olaszul és angolul elzengett, túláradó szerencsekívánatait, és elpirult mérgében, amikor a csodálatos jegygyűrűt is észrevételezte. Tudta, hogy Luc közben egyfolytában figyeli, nem hibázik-e. - Bizonyára elfáradt - fejezte be az asszony. - Luc megmutatja a szobáját. -Még beszélünk ma este, mielőtt a klán megjön. Mihelyt az előtérben magukra maradtak, Patrícia dühtől szikrázó szemmel fordult Luchoz. - A te szegény beteg mamád! - gúnyolódott. - Hogy nem folyik ki a szemed, te hazudozó! Ez az asszony úgy fest, mint egy amazon, és úgy bírja magát, mint egy vadonatúj edzőcipő! Magának sem akarta beismerni, hogy a haragja szorongást rejt. A „klán" vajon a rokonságra utal, vagy újabb megnevezés a maffiára? - Tartsd a szád, és gyere! - indult fölfelé a márványlépcsőn Luc. Már megint parancsolgat! Bár forrt a méreg a lányban, nem tehetett mást, ment utána. Hogy is bonyolódhatott ebbe a kutyakomédiába? A gondolat, hogy talán örökölt valamit a Hardcourtok vakmerőségéből, nem volt ínyére. - Ez a szobád - nyitott ki egy ajtót az első emeleten Luc. - Ha szükséged van valamire, az ágy mellett találod a csengőt. Én a szomszéd szobában alszom. Patrícia körülnézett a szobában, amely határozottan nőies hangulatot árasztott. Csupa fehér és rózsaszín, a legnagyobb bútordarab egy fehér csipketerítővel letakart, hatalmas ágy volt. A márványpárkányos kandalló közelében oldaltámlás kis kerevet állt, míg az egyik belső falon tükörajtós beépített szekrény, mellette fésül-ködőasztal. Azután egy másik ajtó következett. Megrezzent, ahogy Luc a vállára tette a kezét. Észre sem vette, hogy ilyen szorosan mellette áll. - Az ott a fürdőszoba ajtaja - mondta a házigazda. - Köszönöm! - felelte illedelmesen Patrícia, de szeretett volna végre egyedül maradni. - Mi ez a jól nevelt hang? Öt perce még hazudozónak neveztél - emlékeztette fenyegetően kedves hangon Luc. - Már mondtam ugyan, de úgy látszik, még mindig nem fogtad fel, hogyan kell viselkedned a menyasszonyomként. Átölelte, mire a lány szabadulni próbált. - Nem gondolod, hogy éppen te viselkedsz ostobán? Eressz el! Di Maggi ehelyett közelebb hajolt, Patrícia elfordította a fejét, s mikor így Luc szája a nyakához ért, megremegett. A férfi ajka az arcára siklott, közben egészen magához szorította. Patrícia érezte a szívdobbanását, és hallotta a zihálását, mielőtt vadul csókolózni kezdtek. Cseppet sem számított már, kicsoda-micsoda ez az ember. Csak meg kellett érintenie, s a lánynak máris lángra lobbant a teste. Dávid soha nem gyakorolt rá ilyen megsemmisítő hatást, pedig kedvelte őt. - Milyen érdekes - vélte rekedten Luc, miután engedte lélegzethez jutni. Megfogta a lány állát, és felemelte a fejét, hogy szemügyre vehesse égő arcát. - Te akarsz engem. - Akar a hóhér! - próbálta összeszedni magát Patrícia, mert érezte, mennyire felajzotta a férfit. Bár az azt állította, hogy nem az esete, a teste mégis rácáfolt a szavaira. Ahogy megkísérelte kiszabadítani magát Luc öleléséből, érezte, hogy az még inkább izgalomba jön. - Ez vicces, Patrícia. - Te megőrültél! - próbálta eltaszítani magától a lány. - Ne hadakozz velem, kedvesem! Te is pont úgy akarod, mint én - kapta a karjába Luc, és ahogy az ajka Patrícia nyakára csúszott, a lány átkulcsolta a tarkóját. A férfi erre a mellbimbóját kezdte cirógatni, mire az megmerevedett. Te jó ég, mi történik? Patrícia ráébredt, hogy egyszer már átélte ezt - kamasz lányként ugyanezzel a férfival. - Felnőtt emberek vagyunk, Patrícia. Minek berzenkedsz ellene? - lehelte Luc, majd olyan mohón kezdte csókolni a száját, hogy hőhullám öntötte el a lány testét. Az ágyon fekve tért magához. Rémülten hemperedett a másik oldalra, és talpra ugrott. - Ne nyúlj hozzám! - rikoltotta. - Azt mondtad, nem vagyok az eseted, és megígérted, hogy békén hagysz. - Megváltozott a véleményem. Egyébként neked is tetszett. Annak idején li-liomtiprás lett volna, de most... Semmi sem tarthat vissza minket. Patrícia elképedt. Ez teljesen komolyan gondolja! Luc számára magától értetődő, hogy bármelyik nőt ágyba döntheti, akit megkíván. - Na gyere! - nyújtotta a kezét a férfi. - ígérem, élvezni fogod. Ekkora arcátlanságot! Még van képe vigyorogni! - A világ minden kincséért sem fekszem le veled! - tajtékzott Patrícia. - Közönséges zsaroló vagy, és ráadásul valószínűleg maffiózó is. Miből lenne magánrepülőgéped, Ferrarid meg ilyen villád? Luc a hasát fogta nevettében. - Maffiózó? Hát ez nagyon aranyos! Patricia korántsem találta ilyen mulatságosnak a dolgot. - Még anyád is „klán"-ról beszélt az imént. Mit képzelsz, most jöttem a falvédőről? A lány nem is sejtette, milyen elragadó, amikor dühös. Selyemkendője kibomlott, hosszú szőke haja a vállára omlott.

Mellbimbója kidomborodott a pulóver alatt, ajka még duzzadt volt a csókolózástól, kék szeme úgy csillogott, mint a zafír. Luc elkomolyodott, és összehunyorította a szemét. Lassan felült, tetőtől talpig végigmérte a lányt, mintha most látná először. Végül félreseperte sötét tincseit a homlokából. És mit szólnál, ha azt mondanám, hogy nem is vagyok zsaroló? Kérdésére megvető kacaj válaszolt. - Akkor most nem lennék itt. - Igaz - állt fel a férfi, az ajtóhoz ment, de a küszöbön még egyszer visszafordult. - Hibát követtem el, amikor megígértem, hogy nem nyúlok hozzád. Egyébként anyám csak azért használta a „klán" szót, mert nem jól tud angolul. Ezzel behúzta maga mögött az ajtót. Patricia egyre kevésbé bírt ellenállni Luca Di Maggi csábítási kísérleteinek. El sem tudta képzelni, miből él valójában ez a harminchat éves, nagyvilági férfi. Talán az anyja tényleg nem szándékosan említett klánt, de ettől még Luc nem tagadta, hogy kapcsolatban áll a maffiával. Megborzongott. Ez az egész ügy kezd a fejére nőni. Eddig nyugodtan éldegélt vidéken, csak alkalmanként ruccant be Londonba, egy_egy színházi estére. Anyagilag nem volt túl jól eleresztve. Hozzátartozói halála óta ráadásul nemigen akadt társasága - feltehetőleg azért, mert a helybeliek azt hitték, ad a rangjára, és inkább a hasonszőrűek körében tölti az időt, például vadászattal. A sportot kedvelte, de az efféle elfoglaltság sohasem érdekelte, mert kegyetlennek tartotta. Azért persze barátokra is számíthatott, így Moyára és Didire. Aztán ott volt Dávid is. Az ő csókja ugyan nem hozta lázba, egyáltalán nem táplált mélyebb érzéseket iránta, de magához illőnek érezte, mert rendes volt és olyan, mint a nyitott könyv. Luc ezzel szemben titokzatos és veszélyes. Erőt sugárzott magából, ami nem jól megtermett alakjából fakadt, hanem lénye legmélyéből. Patricia már bánta, hogy vele jött Olaszországba. Rá kellett volna beszélnie Moyát, hogy forduljon a rendőrséghez, jelentse fel a zsarolót. Ha arra gondolt, mennyire rettegett a barátnője, szikrányi kétely sem maradt benne, hogy Di Maggi gonosztevő. Annál kevésbé értette, miért vonzódik hozzá annyira. Felsóhajtott. De szeretett volna ebben a pillanatban odahaza, Dávid mellett lenni! Aző jelenlétében legalább nem veszítette el az önuralmát. Olyan nő viszont még nem jött a világra, aki Luca Di Maggin el tudna igazodni.

4. FEJEZET Patrícia igyekezett Moyára gondolni, de ez nem ment olyan egyszerűen. Az ágyra vetette magát, állát a tenyerébe támasztotta. Egyszerre minden összezavarodott. Moya „tetves kis pondrónak" nevezte zsarolóját, de Luca Di Maggi korántsem felelt meg ennek a képnek. Patrícia csókolt már néhány férfit, de egyik sem izgatta fel ennyire - Dávid végképp nem. Hirtelen bűntudatot érzett Daviddel szemben, mert tudta, hogy a fiú komolyabban veszi a kapcsolatukat, mint ő. Dávid azt remélte, előbb-utóbb összeházasodnak, és eddig meghagyta ebben a hitében, mert nagyra becsülte mint megbízható barátot. Szombat este nem beszélt neki olaszországi utazásáról, pedig nem szolgált rá, hogy titkolózzék előtte. Felállt, és a fürdőszobába ment. Talán egy hideg zuhany segít rendezni a gondolatait. Még egyszer lepergeti az elmúlt három nap eseményeit, hátha sikerül közelebb kerülnie Luc igazi jelleméhez. A fürdőbe lépve nem akart hinni a szemének. Körös-körül tükörfalak, a külső oldalt majdnem teljesen elfoglalta a délszaki növényekkel körbeültetett pezsgőfürdő-medence. Megpróbált nem a falakra nézni, mialatt levetkőzött, és óvatosan belépett a zuhany fülkébe, amelyben szintén táncolni lehetett volna, de neki eszébe sem jutott ilyesmi, inkább igyekezett kifelé, mert az aranyozott csap meg az üvegajtóba maratott kép - egy stilizált meztelen pár - zavarba ejtette. Miután a zuhany melletti rúdról, amelyet két aranyozott, pucér angyal tartott, leemelte a frottírlepedőt, szorosan maga köré tekerte, és sietett vissza a hálószobába. A berendezés nőies lágysága feltűnően elütött a fürdőszoba erotikus légkörétől. Ekkor eszmélt rá Patrícia, hogy nem azt a fürdőszobát használta, amelyiknek az ajtaját Luc mutatta neki, hanem az átellenben lévőt. A gondolat, hogy a férfi szobájától karnyújtásnyira zuhanyozott, nem segített megnyugtatni zilált idegeit. Észrevette, hogy valaki kicsomagolta a bőröndjét. Amint az egyik szekrényajtót kinyitotta, látta, hogy a holmiját szépen beakasztgatták. Csak két ruhát hozott magával - több elegáns öltözékkel nem is dicsekedhetett. Leemelte a vállfáról az egyszerűbbet, egy testhezálló, hosszú ujjú, sötétkék bársonyruhát, megtörülközött, kék csipke fehérneműt és ugyanolyan harisnyát vett fel, belebújt a ruhába, majd elégedetten nézegette az eredményt az ajtó tükrében. Ezek után a fésülködőasztalhoz ült, hogy kifesse magát. Épp csak egy leheletnyi szemhéj- és szempillafestéket, arcpirosítót, szájfényt tett fel. Haját elegáns kontyba tűzte. Végül a csuklójára permetezett kedvenc parfümjéből, amelyet Moyától kapott karácsonyra. Lemondóan sóhajtott. Még soha életében nem érezte magát ennyire elhagyatottnak, s abban sem volt biztos, hogy egyáltalán felkészült-e a rá váró feladatra. Mintha nem is a saját arcát látta volna a tükörben. A szeme kékebbnek hatott a szokottnál, ajka kissé megduzzadt. Mindeddig szilárdan kézben tartotta az életét, pedig talán mégsem egészen megalapozatlan az a mélyen gyökerező szorongása, hogy belé is szorult valami sok-sok ősének meggondolatlanul vállalkozó szépeméből. Végül is tagadhatatlan, hogy itt ül egy idegen országban, menyasszonyosdit játszik egy férfi oldalán, akit alig ismer, és

akiben, még csak nem is bízik. Hát józan viselkedés ez? Nagy nehezen összeszedte magát, és felállt. Emlékezetébe idézte, hogy kizárólag Moya miatt jött ide. Ha így boldogsághoz segítheti a barátnőjét, akkor ki kell bírnia ezt a két-három napot. Belebújt sötétkék, magas sarkú cipőjébe, és az ajtó felé menet még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe. Úgy tervezte, hogy lelopakodik a földszintre, ott egy kicsit körülnéz legalább, és ami a legfontosabb, így nem nyithatja rá Luc a szobája ajtaját. A folyosóra lépve azonban rögtön megdermedt. A férfi egyenesen feléje tartott, és bizony lélegzetelállítóan festett a fekete szmokingban és fehér selyemingben. - Már el is készültél? Épp hozzád indultam - állt meg közvetlenül előtte, és az állánál fogva felemelte a fejét. Fantasztikusan nézel ki. Micsoda előkelő megjelenés! A lady címre vitathatatlanul rászolgáltál. - Köszönöm - hebegte a lány, miközben delejes erővel vonzotta Luc tekintete. Tudta, hogy mindjárt meg fogja csókolni, és minden akaraterejét össze kellett szednie, hogy hátralépjen, és felülemelkedjen a kettejük között támadt feszültségen. - Nem megyünk le? Édesanyád már bizonyára vár bennünket. - Gyáva! - mosolygott Di Maggi, mint aki átlát a szitán, de előreengedte a lányt. A vacsora mintha sohasem akart volna véget érni. Patrícia kétségbeesve nézegette a desszertjét. Egy falatot sem tudott már legyűrni a nagy tányér spagetti és a szicíliai borjúfiié után. A társalgás az asztal mellett vontatottan haladt, mert bármennyire igyekezett, mégsem tudott természetesen viselkedni. Próbálta meggyőzni magát, hogy csupán azért, mert megveti ezt a hitvány zsarolót és mindazt, amit megtestesít, de valami azt súgta neki, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Azt sem tudta, hányadán áll magával, mert Luc addig ismeretlen érzéseket gerjesztett benne. - A húsvéti esküvő a legszebb, Patrícia. - Gondolja? Nem volt szíve kurtán nemet mondani Luc anyjának. Az asszony szemlátomást örült fia eljegyzésének, és más körülmények között Patrícia is szívesen elfogadta volna őt anyósának. Érezte, nem túl meggyőzően alakítja a boldog arát, mert egyfolytában arra kellett gondolnia, hogy a színleléssel önmagát is lealacsonyítja. A kedves mama nyilván pontosan tudja, mivel keresi a kenyerét a fia, mégis úgy tűnik, nagyon büszke rá. Micsoda álságos helyzet! A népes személyzet, a drága ételek, válogatott borok - minderre sötét úton szerzett pénzből telik. Dühös pillantást vetett Lucra, s újfent elmerengett a már-már gyötrő kérdésen, hogy egyáltalán miért vonzódik ehhez az alakhoz. A férfi figyelmesen és előzékenyen bánt vele, miután azonban Patrícia megengedett magának egy különösen vitriolos megjegyzést, ő sem fáradozott tovább, hogy a szerelmes vőlegényt mímelje. Néhány rövid szót váltott édesanyjával olaszul, majd konok hallgatás következett, amely pattanásig feszítette a lány idegeit. Végül is Luc találta ki az egész komédiát, gondolta keserűen. Pedig ha valaki, hát ő sejthette volna, hogy az anyját nem olyan könnyű átejteni. Legszívesebben otthagyta volna az asztalt, hogy a szobájába meneküljön. A férfi egyszerre feltekintett, és az anyjához fordult: - Bocsáss meg, anya, szeretnék valamit négyszemközt megbeszélni Patríciával. - Felállt, megkerülte az asztalt, és megfogta a lány karját. - Menjünk a dolgozószobámba! Valósággal kitaszigálta az ajtón, Patríciának alig maradt ideje egy kényszeredett mosolyra. - Mi ez már megint? - csattant fel a lány, ahogy kiértek az előtérbe. - Beszélnem kell veled. - Luc bevezette a könyvespolcokkal kibélelt dolgozószobába. - Ülj le! - mutatott a bőrrel bevont, gombos kanapéra a kandalló mellett. Felszította a tüzet, majd átment a helyiség másik oldalára, hogy felkapcsolja a terebélyes tölgyfa íróasztalon álló lámpát. A lángok kísérteties árnyakat vetítettek a falakra, a lámpa ernyője pedig úgy lefogta a fényt, hogy Patrícia nem tudta kivenni a férfi arckifejezését. Figyelte, ahogy az íróasztalhoz telepedik, egy-két pillanatig a papírvágó késsel játszadozik, majd leteszi. Ha eddig nem szerzett volna ellenkező tapasztalatokat, megesküdött volna rá, hogy Luc most ideges. - Mégis mi olyan fontos, hogy el kellett rángatnod a desszerttől? - lendült támadásba. Valójában cseppet sem érdekelte az édesség, de valamit mondania kellett, hogy megtörje a feszült hallgatást. - Még sohasem volt dolgod férfival, igaz? - kérdezte fölényesen Di Maggi. Micsoda? - háborodott fel a lány. - Teljesen megzavarodtál? Nem kaptam választ a kérdésemre. Mi a nyavalyát vársz? Mégis mit képzel magáról ez a fickó? Először is szokj le róla, hogy a jelenlétemben közönségesen beszélsz - állt fel Luc, és a lány mellé ült a kanapéra. Komor vonásai megijesztették Patríciát. -Nem kell felelned - folytatta. - Igaza van anyámnak - cirógatta meg gyengéden a lány arcát, mire Patrícia összerezzent. Fel akart állni, de a férfi elkapta a csuklóját. - Maradj itt! Feszélyezve húzódott kissé távolabb tőle, de Luc továbbra sem engedte el a kezét, másik karját pedig a háttámlára vetette. - Anyádnak? - visszhangozta zavartan a lány. Neki - fogta meg a jobbját is Luc, és megsimogatta a gyűrű kövét. - Megállapodást kötöttünk, és eddig csapnivalóan játszottad a szerepedet. A vacsoránál anyám azt mondta, kellemesen meglepte, hogy ennyire tisztelem a jegyesemet, hiszen még nem feküdtem le vele. Ő ugyanis úgy vette észre, hogy még szűz vagy. Ezek után jobban megnéztelek magamnak, és néhány dolog világossá vált. Ugye nem tévedett?

Nem, bár semmi közöd hozzá. - Patrícia nem restellte beismerni az igazságot. - Bizonyára csodálkozol, de manapság elég sok felnőtt ember óvatosabbá vált, mert felmérték a nemi élet kockázatait. És mit szólnál, ha azt mondanám, nem is vagyok olyan szexmániás, mint hiszed? Csak azt, hogy akkor én vagyok az angol királynő - epéskedett Patrícia. Ennyire naivnak nézi ez a bitang? Hiszen látta édes kettesben Margót Meyjel. Moyát is megzsarolta, hogy lefeküdjön vele, őt magát pedig alig néhány órája próbálta elcsábítani. Mindenre elszánt, aljas gazember, bár ezt nehéz észben tartani, amikor ennyire közel ül hozzá. Semmi kedvem vitatkozni veled, de néhány dolgot ideje tisztáznunk. - Tisztáznunk? - biggyesztette le az ajkát a lány. - Te tréfálsz. Azt sem tudod, mit jelent ez a szó. Most már elég! Eressz! - kiáltotta Patrícia, mert ahogy fel akart állni, a férfi visszarántotta a kanapéra. Kettejük arcát alig néhány centiméter választotta el. Ha vissza akarod kapni a képeket, kicsit meg kell erőltetned magad. Példának okáért abbahagyhatnád a piszkálódást. Csak tőled függ: eljátszod a menyasszonyt, vagy felrúgod az egyezséget, ami persze kellemetlen következményeket von maga után a barátnődre nézve. - Akarom a képeket - engedett végül a lány. - Mit kell tennem? Csüngjek minden szavadon? A férfi szeme villámokat szórt, ahogy hozzá hajolt, hogy mohón megcsókolja. Patrícia először védekezett, de hirtelen olyan izgalom fogta el, hogy szenvedélyesen viszonozta az érzékei elleni lehengerlő támadást. Egy idő múlva Luc elengedte, majd némán bámulták egymást. Patriciát megrémítette saját heves reagálása, szíve a torkában dobogott. Elsőnek Luc szedte össze magát. - Ne nézz olyan ijedten! Megígérem, hogy semmit sem teszek az akaratod ellenére, de ez után a csók után az az érzésem, holnap este nem esik majd túlságosan nehezünkre úgy viselkedni, mintha egy pár volnánk. Patrícia megigézve meredt a férfi szájára, ami hiba volt. Idegességében a nyelve hegyével megnedvesítette az ajkát. Mielőtt tiltakozhatott volna, Luc ismét birtokba vette a száját. A lány agyát elborította a köd, karját készségesen a férfi nyaka köré fonta. Érezni akarta a testét, tenyere Luc izmos mellkasára siklott. A férfi azonnal felnyögött. - Most már tudom a választ - szólalt meg érdes hangon. A vak is láthatta, hogy alig képes fékezni a vágyát. - Éppen úgy nézel rám, ahogy egy menyasszonynak kell, kedvesem. Patrícia tudta, hogy ebben a pillanatban a tekintete ugyanolyan vágyról tanúskodik, mint Lucé. Néhány másodpercre lesütötte a szemét. Ismét a férfi győzött. - Igyuk meg itt a kávét! - egyenesedett fel Di Maggi. - Anyámat nem kell győzködnünk. Luc le akarta fektetni, futott át a lány agyán, de vele ellentétben gyorsan visszanyerte az önuralmát. Patrícia egyszerre elszégyellte magát. Hogy követhetett el ekkora ostobaságot? Reszkető kézzel igazította meg a ruháját, és felült. Nem lett volna szabad elfelejtenie, hogy Luc erőszakos, érzéketlen tuskó. Hiszen a saját szemével láthatta, hogyan utasította vissza a szeretőjét. Örülhet, hogy ezúttal még megúszta. - Tulajdonképpen azért hoztalak ide, hogy megmondjam... - kezdte a férfi, de ebben a pillanatban félbeszakította anyja hangja: - Na, így mindjárt más! Most már szent a béke? Patrícia meglepetten kapta fel a fejét, és elpirult. - Semmi baj - folytatta az asszony. - Ismerem én a fiatalokat. Az én Lucám boldoggá fogja tenni magát. - Mama, kérlek! - nézett rá Luc úgy, mint egy kamasz, akit rajtakaptak. Ahogy Patrícia feléje fordult, önkéntelenül elmosolyodott. Első ízben látta, hogy valami kimondottan feszélyezi. * Amikor a lány kinyitotta a szemét, sütött a nap, és hallotta, hogy kopognak az ajtón. - Tessék! - kiáltotta abban a hiszemben, hogy valamelyik alkalmazott hozza a reggelit. A küszöbön azonban tálcával a kezében Luc jelent meg. - Vidám a hangod. Ezek szerint a reggel a te napszakod. Patrícia riadtan húzta fel az álláig a takarót. - Te vagy az? Azt hittem, a szobalány. - Van szerencsém feltálalni ladységed reggelijét - lépett az ágyhoz a férfi, és az éjjeliszekrényre helyezte a tálcát, kávét töltött, és a lánynak nyújtotta. - Elragadóan festesz, amikor elpirulsz - mondta szelíden, mire szabályszerűen lángolni kezdett Patrícia arca. - Idd csak meg, és egy félóra múlva gyere le! Kocsiba vágjuk magunkat, hogy megússzuk a felfordulást. - Felfordulást? - ismételte elképedve a lány. - Megjöttek a rendezvényszolgálat emberei,/a vendégszobákat is most takarítják. Jobb, ha ebből kimaradunk - fordult meg választ sem várva Luc, és kiment. Távozása után a lány még jó ideig maga előtt látta - kényelmes farmerban és borvörös pulóverben, szemében azzal a sokat sejtető csillogással, amelyet Patrícia mégsem tudott mire vélni. Felhajtotta a kávét, bekapott egy rongyoskiflit, majd kinyújtóztatta hosszú lábait, és talpra szökkent. Emlékeztette magát, hogy résen kell lennie Luckal. Még egy napot kell kibírnia, aztán élheti a maga életét. Nem sokkal később teljesen felöltözve állt meg a szekrény előtt. Tengerészkék nadrágot és hozzá illő matrózcsíkos pulóvert vett fel. Hosszú haját a tarkóján egyszerű kék kendővel kötötte össze. Az elmúlt este további részében Luc a legelőnyösebb oldaláról mutatkozott be. Mihelyt az anyja csatlakozott hozzájuk, feloldódott az elviselhetetlen feszültség, hármasban kávéztak, aprósüteményt eszegettek. Miután az idős asszony jó

éjszakát kívánt, és mindkettőjüket kedvesen megpuszilta, Luc és Patrícia még jó ideig élénk eszmecserét folytatott Luciano Pavarottiról meg Placido Domingóról, mivel a férfi - legtöbb honfitársához hasonlóan - operarajongónak bizonyult. Megittak egy pohárkával, hogy jobban essék az alvás, aztán a férfi felkísérte a lányt, és a szobája előtt csókkal búcsúzott el tőle. Patrícia a homlokát ráncolta. Vigyáznia kell Luckal, mert ilyenkor a legveszélyesebb. Mégis örült, hogy vele töltheti a napot, és nem kell azon rágódnia, mit keres itt. Felvette a kabátját, megszemlélte magát a tükörben, majd elégedetten csukta be maga mögött az ajtót. Valóban csodálatos nap várt rá. A felhőtlen ég alatt, a verőfényben még színesebbnek hatott a táj. Luc elvitte néhány kilátóhelyre, dél körül pedig leereszkedtek Portó Finóba. - Szerintem ez a legszebb évszak - mondta a mostanra előzékeny vendéglátóvá szelídült zsaroló, és kisegítette a Ferrariből Patriciát. - Nem a nyár? . - Nem, olyankor mindenütt turisták nyüzsögnek. Ebben a pillanatban tíz év körüli kislegény rohant oda hozzájuk, integetve kiabált, hogy „Padrone, padrone!" Luc felkapta, kacagva megpörgette, aztán letette. Patrícia elszörnyedve vette észre, hogy a fiúcskának hiányzik a fél karja. Luc olaszul tárgyalt vele, amiből a lány egy szót sem értett. Miután a gyerkőc kapott némi pénzt az ép kezébe, szélvészként rohant el a móló irányába. - Paolo a barátom - fogta meg Patrícia kezét Di Maggi. - Azért fizetek neki, hogy rendben tartsa a hajómat. Később szívesen megmutatom, de most éhes vagyok. - Márpedig az evéstől semmi sem tarthat vissza. - Te bármikor visszatarthatsz - súgta a férfi. Félreérthetetlen arckifejezésétől a lány elpirult. - Menjünk, együnk valamit! - Még mindig félsz - emelte ajkához Patrícia kezét Luc. Hirtelen megszorította. - Hol a gyűrűd? - A szobámban hagytam. Végtére is csak az esti maszkabál kelléke. - Ha úgy gondolod - felelte rejtélyesen a férfi, és a távolba nézett. Patrícia egy pillanatig azon tűnődött, vajon megbántotta-e, de Luc ismét elmosolyodott. - A kedvenc éttermem - jelentette ki, amikor egy jellegzetesen olaszos kisvendéglőhöz értek, amelynek tulajdonosa nagy ovációval üdvözölte őket. Patrícia nem emlékezett, hogy valaha is ilyen finomat evett volna, bár nem tudta, mi az, amíg Luc fel nem világosította, hogy máj. - De hát én utálom a májat! - rökönyödött meg. Ahogy azonban a férfi a majdnem üres tányérra meredt, neki is nevetnie kellett. - Látom, kedvesem - töltött még egy kis bort. Az ebéd végéig Patrícia négy pohár bort fogyasztott el. - Le akartál itatni? - kérdezte, miközben Luc visszavitte a kocsihoz. - Komolyan képesnek tartasz ilyesmire? - húzta fel az orrát játékosan a férfi. - Minden további nélkül. De megbocsátok. Az autóhoz érve Luc komoly arccal fordult a lány felé: - Tudod, mi tetszik rajtad a legjobban? - Mi? - Az, hogy bármi történik is, nem vagy ünneprontó. Kényszerítettelek erre az útra, és gondoskodhattál volna róla, hogy megkeserítsd ezt a napot. Ehelyett minden veled töltött percet élveztem. Nem ismerek olyan nőt, aki így viselkedett volna. Patriciának nehezére esett fesztelenül válaszolnia. - Akkor nyilván nem megfelelő az ismeretségi köröd - jegyezte meg köny-nyedén, hogy a hirtelen támadt feszültséget leküzdje, majd elfordult, és a biztonsági övvel kezdett matatni. - Meglehet, kedvesem. Ma este magad is képet alkothatsz róla. - Luc elindította a kocsit. - Majdnem az egész családom és sok barátom eljön az ünnepségre. A lány nem válaszolt. Az utolsó mondat ismét emlékezetébe idézte, miért érkezett Itáliába, pedig az együtt töltött gyönyörű nap egészen elfeledtette vele, miféle ember Di Maggi. Az előtte álló este kilátása tüstént kijózanította.

5. FEJEZET Patrícia már majdnem elkészült a sminkeléssel, épp a száját festette, amikor kopogtak. Megremegett a keze, papír zsebkendővel letörölte az ajkát, és újra-rúzsozta. Azután ajtót nyitott. Luc állt előtte, egyik karjával az ajtófélfának támaszkodott. Vakító fehér selyeminge kivillant a begombolatlan szmokingkabát alól. Izmos felsőteste láttán Patríciának elakadt a lélegzete. - Káprázatosan festesz, Patrícia. Illik hozzád ez a ruha, bár kissé merész. A férfi elismerő pillantása pirulásra késztette. Tekintetéből derültséget vélt kiolvasni, és még valamit, amit nem egészen értett, de felgyorsult tőle az érverése. Hibát követett el, hogy ezt a ruhát vette fel. A múlt évben egy kis brightoni divatárubolt végkiárusításán vásárolta, potom pénzért jutott hozzá. Fűzőszerű, fekete bársony felsőrészből és fodros, vörös taftszoknyából állt, amely elöl pont térd fölött végződött, hátul valamivel hosszabbra szabták. Ahogy Luc lehajolt és homlokon csókolta, rögtön remegni kezdett a lába. Baráti csók volt csak, de a férfias illat valósággal megrészegítette a lányt. - Készen állsz a nagy megmérettetésre, édes mátkám? - suttogta igézően a fülébe Di Maggi. Patrícia megborzongott, aztán összeszedte magát, és pajkos mosollyal előretartotta a jobbját, amelyen ott szikrázott a kék köves gyűrű. - Készen, ó, uram és parancsolóm. Még a kellékről sem felejtkeztem el. Egy félórával később Luc kijelentette: - Minthogy a vendégsereget már üdvözöltük, átadhatjuk magunkat a szórakozásnak. Nehogy becsípj a pezsgőtől, mama! -kacsintott, majd kamaszos hévvel elragadta Patríciát, és meg sem állt vele a táncparkettig. Ahogy a fülbemászó zenére ringatóztak, átvillant a lány agyán, hogy sohasem látott még ilyen jóképű férfit. Ma este ráadásul egészen az övé... Elhatározta, hogy ez egyszer fittyet hány minden józanságra, és kimulatja magát. Elandalodva mosolygott „vőlegényére", amikor az elégedetten körülpillantott a teremben. - Eddig minden tökéletesen ment, kedvesem. Anyám láthatólag élvezi a születésnapját, mert még soha nem sugárzott ennyire. Végre elújságolhatja a barát-nőineki hogy hamarosan valóra válik az álma, pátyolgathatja az unokáit. A barátaimat pedig eszi a sárga irigység, hogy ilyen szépséget sikerült meghódítanom. - Nincs bűntudatod anyáddal szemben? Patrícia azon tanakodott, miként ad majd magyarázatot Luc az asszonynak, ha majd ukmukfukk „felbontja" az eljegyzését. A férfi még szorosabban magához vonta. - Te aztán tudod, hogyan okozz lelkifurdalást az embernek. Pedig néhány napja még esküdni mertem volna, hogy nincs is lelkiismeretem. - Akkor legalább jó vagyok valamire - élcelődött a lány, hogy leplezze, milyen érzések dúlnak benne. Amikor Luc a szemébe nézett, megszűnt körülötte a világ - a csillárok fénye, a terem túlfelén, az emelvényen játszó zenekar, a többi táncos... Hunyorgott egyet-kettőt, hogy megtörje a varázst. f- Nem jó vagy, hanem tökéletes, Patrícia. És mindjárt megmutatom, milyen tökéletes párt alkotunk mi ketten. Tulajdonképpen ellenkeznie kellett volna, de a lány egy szót sem bírt kinyögni. A szíve a torkában dobogott, ahogy Luc még jobban átölelte. Lazíts, Patrícia! Rengeteg időnk van. Nem akarlak sürgetni, kedvesem. Mivel Luc karjában biztonságban érezte magát, valóban feloldódott. Hozzásimult, mialatt a férfi jobbja a hátát simogatta, majd a hajával kezdett játszani. - Tudtam, hogy ugyanolyan selymes a tapintása, mint a fénye - súgta a fülébe Di Maggi. - Mindig kibontva kellene hordanod. - Az nem valami kényelmes - magyarázta a lány, mégis örült, hogy nem tűzte fel. - Ha eszedbejut levágatni, megöllek - jelentette ki Luc olyan szigorúan, hogy Patrícia riadtan kapta fel a fejét. Mielőtt válaszolhatott volna, harsány férfihang hallatszott a háta mögül. - Most már én jövök, öregem. Nem sajátíthatod ki egész estére ezt az elbűvölő hölgyet. - Dehogynem - felelte elszántan Di Maggi. A másik férfiról kiderült, hogy Aldo Gennetti, Luc jobbkeze. Körülbelül olyan magas volt, mint Patrícia, és göndör fekete fürtjeivel, barna szemével nagyon kellemes benyomást tett a lányra. Mellette állt a felesége, Anna, hosszú hollófekete hajú, tojásdad arcú asszony, a szeme barna, az ajka telt. Mélyen kivágott, fekete ruhájához vagyont érő briliáns karkötőt viselt. Kétségkívül párját ritkító szépség, de a tekintete hideg, s a szája sarkában keserű ránc húzódott. Anna valamit mondott olaszul Lucnak, közben szorosan mellényomult, s megfogta a karját. A férfi szeme viszont résnyire szűkült. - Hogy is mondhatnék nemet? - felelte szenvtelen arccal angolul. - Szabad, Patrícia? - kérdezte Aldo, mire a lány feléje fordult. A zenekar épp valami tüzes ritmusú számba kezdett. Miért is ne? - gondolta a lány, kivált, hogy imádott táncolni. Nyomban bebizonyosodott, hogy partnere ráadásul nagyon ügyesen ropja. Egyre több pár húzódott félre, hogy őket nézze. Amikor az utolsó taktusoknál Aldo még egyszer istenigazából megforgatta, s közben bókokkal halmozta el, Patrícia önfeledten felnevetett. Hirtelen észrevette Lucot, aki nem messze állt, és szemlátomást dúlt-fúlt mérgében. - Köszönöm, Patrícia! Maga fantasztikusan táncol - dicsérte elfúló hangon Aldo. - Nem vitás, kedvesem - erősítette meg Di Maggi is, aki közben odalépett. Derékon fogta a lányt, és követelőén

magához ölelte. - A jövőben jobban szeretném, ha nem tennéd ennyire közszemlére a... tehetségedet. Nincs ínyemre, ha a vendégeim a menyasszonyom formás lábán legeltetik a szemüket. Hogy merészeli rendreutasítani? Mintha az imént nem összebújva lejtett volna Annával. Különben sem a menyasszonya. - Nem feledkeztél meg valami apróságról? - felelte dacosan. - Vigyázz, vagy azt akarod, hogy mindenki meghallja? - villant meg haragosan a férfi tekintete, és a következő másodpercben csókkal tapasztotta be a lány száját. Patrícia megilletődve vette észre, hogy a vendégkoszorú üdvrivalgásban tör ki. Mire azonban Luc egy idő múlva elengedte, már semmi nem számított. A férfinak csak hozzá kellett érnie, s tüstént felmorzsolta minden ellenállását. - Legalább ma este az enyém vagy, és nem tűröm, hogy más férfi közénk tolakodjék. Világos? Patríciának szinte hízelgett Di Maggi parancsoló fellépése. Netán féltékeny az úr? Ahogy felváltva táncoltak és pezsgőztek, a lány úgy érezte magát, mint Hamupipőke az udvari bálon. Luc nem tágított mellőle, s olyan meggyőzően adta a szerelmes vőlegényt, hogy Patrícia nem tudta, meddig tart a játék, és hol kezdődik a komolyság. Voltaképpen nem is érdekelte. Miután Di Maggi asszony éjfél körül mindenkitől elbúcsúzott, lassanként a vendégek is szedelőzködtek, míg végül csak az a négy pár maradt, akik a házban éjszakáztak. Kettőkor Luc és Patrícia egyedül találták magukat a földszinten. - Még egy utolsó pohárral? - kérdezte a férfi, átfogva Patrícia derekát. - Köszönöm, nem kérek - simult hozzá a lány. - Csodálatos este volt. Kár, hogy véget ért, de... - Semmi de! Még nincs vége - oldotta ki csokornyakkendőjét, majd az inge felső két gombját Luc, és Patrícia megrezzent. Mit akar ezzel mondani? - Amikor itt vagyok, esténként általában fölmegyek a csillagvizsgálóba. Nincs kedved velem tartani? A lány elrestellte magát, mivel egészen másra gondolt. - De, szívesen. Halkan osontak fel a lépcsőn, nehogy megzavarják a többiek nyugalmát. A körfolyosó falburkolatába rejtett ajtó keskeny csigalépcsőre nyílt. Patrícia izgatottan haladt a férfi nyomában. Vigyázz, lépcső! - figyelmeztette Luc, mielőtt kinyitotta előtte a fenti ajtót, és a kezét nyújtotta, hogy lesegítse a magas küszöbről. A lány kíváncsian nézett körül a helyiségben, amelyben félhomály derengett, s középen állványra állított távcső emelkedett. A bútorzatot egy szál íróasztal, egy szék meg a túloldalon egy heverő képezte. Kicsit kísérteties - jegyezte meg Patrícia. A szűk térben bezárva érezte magát. Na várj csak! - intette le Luc, valamit babrált az ajtó melletti kapcsolótáblán, s néhány másodperc múlva szétnyílt a tető. Üvegkupola tűnt elő, melyen át megjelent az éjszakai égbolt. A férfi eloltotta az amúgy sem túl erős lámpát, s a helyiséget most már csak a holdfény világította meg. Fantasztikus! - ámuldozott a lány, s lenyűgözve fürkészte a csillagokkal telehintett végtelent. Szerencsénk, hogy ilyen derült az éjszaka - karolta át a vállát a férfi, és középre vezette. Beállította a teleszkópot, végül leült a székre, és az ölébe húzta Patríciát. A lány elbűvölve tapasztotta szemét a távcsőhöz, és hallgatta, amint Di Maggi a különböző csillagképeket magyarázta. A férfi szemlátomást alaposan elmélyedt a témában, meglepően sokat tudott az asztronómiáról. Különleges ember, gondolta Patrícia, fejét Luc vállára hajtotta, s egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy kiélvezze a helyzetet. Mintha csak ők ketten léteztek volna az egész vi 1 ágon. Örökre emlékezetébe akarta vésni ezt az estét. Szegénykém, elfáradtál - szólalt meg váratlanul Luc, felemelte, és a heve-rőhöz vitte. Mielőtt a lány tiltakozhatott volna, így folytatta: - Mindjárt jövök, csak még valamit szeretnék megnézni. - Ezzel megcsókolta az orra hegyét. -Pihenj csak! Patrícia félig lehunyt szemmel figyelte, ahogy visszatér a távcsőhöz. Széles vállával, keskeny csípőjével, izmos lábával rendkívül férfias látványt nyújtott. A lány önkéntelenül elmosolyodott, ahogy arra gondolt, milyen tisztelettel vették körül Lucot a barátai. Anyja iránti körültekintő viselkedése, meg az a jóindulat, ahogy a rokkant kisfiúval bánt, szintén mellette szólt. De miért választotta a bűnözést? - töprengett Patrícia. Talán mások térítették rossz útra. Hirtelen ráeszmélt, hogy igazolni igyekszik a férfi cselekedeteit. Jóllehet egyfolytában emlékeztette magát, hogy ez egy gonosztevő, mégis remegni kezdett a lába, valahányszor Luc csak ránézett. Bizonyára túl sok volt a pezsgő... Álmosan nyitotta ki a szemét, ahogy Luc ujja hegyével körülrajzolta az ajkát. Mire gondolsz most, Patrícia? A férfi a heverő sarkára telepedett, a lány fölé hajolt, s a nyakát simogatta gyengéden. Patrícia Luc szájára tette az ujját. - Úriember nem kérdez ilyesmit, mert egy hölgynek mindig vannak titkai. A férfi ajka szétnyílt, majd összezárult a lány ujjbegye körül. Patrícia azonnal megrezzent, és visszahúzta a kezét. - Hiszen te dideregsz - vélte a férfi. Nem talált, gondolta a lány, mert egyszerre elöntötte a forróság. - Szeretnélek megmelegíteni - folytatta Luc. A lány átfonta a nyakát, és magához húzta. Erre a férfi csókokkal borította az arcát. Amikor végre felemelte a fejét, Patrícia kérdőn nézett rá. Luc finoman odébb tolta, hogy egymás mellett fekhessenek. Szemében a vágy tüze égett, miközben a keze lassan a lány

mellére kúszott. - Még sohasem találkoztam hozzád hasonlóval, aki minden kisportoltságával együtt ennyire nőies lett volna - suttogta zihálva a férfi. - A bőröd hamvas és halvány, akár a holdfény. Holdistennőm! Alig merlek megérinteni, félek, hogy párává válsz. - Ha ez álom, sohasem akarok felébredni - felelte Patrícia, és ujjait a selyeming gallérja alá csúsztatta. Érezte, amint a férfi megborzong, majd mohó ajka az övére tapad, hogy gyengéden és mégis csábítóan csókolja. Izgalmában teste a férfiénak feszült. Ez még inkább felkorbácsolta a másikban a vágyat, csókja mind követelőbb lett. Patrícia is sóvárgott a férfi után, olyan hirtelen történt minden, hogy egészen beleszédült. Luc ajka felfedezőútra indult a lány nyakán, mellén. Közben lehúzta a ruha cipzárját. - Egész este erre vártam. Ahogy lecsupaszította a lány mellét, Patrícia zavarba jött, legszívesebben újra felöltözött volna, de a férfi két keze közé fogta a keblét, és gyengéden masszírozni kezdte. Meghitt érintésétől egy csapásra felforrt Patrícia vére. - Gyönyörű vagy - duruzsolta a „szenvedély mestere", és hüvelykujjával izgatta a rózsás mellbimbókat, míg fel nem ágaskodtak. Patrícia hangosan felnyögött. - Akarlak! - hörögte Luc, majd ismét megcsókolta, ezúttal nem gyengéden, hanem oly vadul, hogy a lány egész testén forróság ömlött el. Fél kézzel lesegítette róla a ruhát, és ráfeküdt. Patrícia meghökkenve érezte kemény férfiasságát. Még soha nem élt át hasonló szenvedélyt. Készségesen simult hozzá, és minden érintésre a testével válaszolt. Végül nem bírta türtőztetni magát, és kigombolta Luc ingét, hogy végigtapinthassa izmos hátát. Gyötrő vágy fogta el, hogy végre egyesülhessen vele. - Patrícia! - suttogta a férfi, majd felemelte a fejét, hogy a lány szemébe nézzen. Szembogara kitágult, ajka félig szétnyílt. -Ha azt akarod, hogy abbahagyjam, csak szólj! - Nem! Ne hagyd abba! Luc teste másodpercekre megfeszült, végül feltámaszkodott. Aztán vetkőzni kezdett, s ahogy ott ült anyaszült meztelenül, Patríciának elakadt a lélegzete. Luc izmos tagjai vibrálni látszottak a holdfényben, s mivel a lány még sohasem látott ruhátlan, felgerjedt férfit, először egy picjt riasztotta a kép. Aztán izgatottan figyelte, mint emelkedik és süllyed Luc domború, szőrös mellkasa. Egy pillanatra behunyta a szemét. A férfi is szemügyre vette. - Hát ez meg mi? Tűzpiros csipke fehérnemű? Meg akarsz őrjíteni? Miután megszabadította a lányt a harisnyájától, majd a harisnyatartó és a bugyi is a földre került, simogatni kezdte hosszú combja, lapos hasát, aztán újra a mellét. Amikor ráfeküdt, és testük egymáshoz tapadt, az izgalom forró hullámai öntötték el a lányt. Halk sikoly hagyta el az ajkát, Luc tarkójába kapaszkodott, miközben a férfi simogatásai egyre szenvedélyesebbé váltak. Amikor széles tenyere ismét a combjához ért, Patrícia feltárta előtte az ölét. - Most te - suttogta kicsivel később Luc. - Tudnom kell, hogy akarsz. Erre hosszú ujjait végigcsúsztatta a férfi izmos combján, kőkemény hasán, míg célba nem jutott. Ezalatt Luc is tovább gerjesztette a vágyát, szakadatlanul folytatva a becéző mozdulatokat. - Várj! - tolta félre a kezét a férfi, és a lány szétterpesztett combjai közé nyomult. Mielőtt belehatolt volna, egy pillanatra habozva felkönyökölt. Szemmel láthatóan alig bírta fékezni magát. - Nem szeretnék fájdalmat okozni, de azt hiszem, ez elkerülhetetlen. Nem tudnám elviselni, ha most nem tehetnélek a magamévá. Attól a perctől fogva kívánlak, hogy a lakásban rajtakaptalak. Nadrágja zsebéből apró műanyag tasakot húzott elő, de Patrícia ebből alig vett észre valamit, mert tekintete elrévedve a férfi érzéki szájára tapadt. - Gyere! - tárta szét még jobban a combját, Luc pedig mindkét tenyerével a feneke alá nyúlt, és felemelte. Amikor a férfi belehatolt, és a testében érezte, újból felkiáltott. Egy pillanatra fájt, de mire felfogta volna a fájdalmat, Luc lassan le-föl kezdett mozogni. A lány lábával átfonta a csípőjét, karjával a vállát. - Úristen, nem bírom! - hörögte a férfi. Ahogy mozgása felgyorsult, Patrícia ösztönösen átvette a ritmusát. Egy idő múlva felérkezett a megváltó csúcspontra, s másodpercekkel később a férfi is eljutott a beteljesüléshez. Hangosan felnyögött, majd a lány testére rogyott, fejét gömbölyű vállára fektette. Már csak ziháló lélegzése hallatszott. Patríciának úgy tűnt, testük egy egész két fele. Sohasem hitte volna, hogy létezik ilyen maradéktalan gyönyör. Mivel teljesen tapasztalatlan volt, nem tudta, Luc is ugyanígy élvezte-e. - Bocsáss meg, Patrícia. Nem tudtam tovább visszatartani. Minden rendben? - mentegetőzött a férfi. - Nem akartam fájdalmat okozni. - Nem fájt - nyújtóztatta ki jólesően a tagjait a lány. - És neked milyen volt? -kérdezte félszegen. Luc feltámaszkodott, és elképedve nézett rá. - Egek! Hát nem tudod? Megvan mindened, amit csak férfi kívánhat - csókolta meg gyengéden a homlokát, és félresöpört egy hajtincset az arcából. - Sejtettem, hogy jó lesz veled, de azt nem, hogy ilyen észvesztőén. Még sohasem fordult elő velem, hogy elhagyott volna az önuralmam, és még sohasem volt ennyire csodálatos. Remélem, nem ez az utolsó alkalom. A lány kék szeme felszikrázott, ahogy Luc megcirógatta az arcát. - Én meg sem tudom fogalmazni... - Hogy mit éreztél - fejezte be helyette a mondatot a férfi.

Patrícia ismét behunyta a szemét, hogy utolsó cseppig kiélvezze a kéjt, amely birtokba vette a testét. Egyszerre egészen természetesnek tűnt, hogy meztelenül fekszik Luc alatt. - Nem bántad meg, kincsem? - kérdezte fátyolos hangon a férfi. Válasz helyett végigpásztázta két kezével a széles vállát, majd a hátán, feszes fenekén és combján át eljutott a férfiasságához, mire Luc torkából vágyakozó hang tört elő. A férfi végtelenül gyengéden megcsókolta, miközben ingerkedve simogatta az egyik mellét. Ezúttal még szebb volt az egyesülésük. Miután Luc első szenvedélye lecsillapodott, módszeresen kényeztetni kezdte Patríciát, nyelvével és kezével egyszerre becézte itt is, ott is, mindenütt. Gyötrő lassúsággal korbácsolta fel a vágyát, anyanyelvén csábító szavakat suttogott a fülébe, de egyre halogatta a végső mozzanatot, mígnem Patrícia tébolyultan sikoltotta a nevét, teste megfeszített íjként ívvé hajolt, így sürgetve, hogy belehatoljon. Megint szinte egyszerre zuhantak az önkívület örvényébe, a lány úgy érezte, eszét veszi a gyönyör. Kimerülve feküdt a férfi alatt, élvezte a verítékben úszó test melegét. Nagy sokára Luc felemelkedett, oldalra hemperedett, és gyapjúplédet terített kettejükre. - Tulajdonképpen mennem kellene, de nem tudok - mondta rekedtes hangon. Patrícia mosolyogva hozzábújt, és perceken belül elaludt.

6. FEJEZET Másnap reggel hangos telefoncsörgésre riadt. Ahogy kinyitotta a szemét, szinte elvakította a fény, az eget látta maga fölött. Először nem tudta, hol van, de aztán érezte Luc izmos, forró testét maga mellett. - Ne haragudj, de föl kell vennem - cirógatta meg gyengéden az arcát Di Maggi, majd talpra szökkent. - Biztosan sürgős, különben nem mernének háborgatni. - Lehajolt, kezébe kapta a nadrágját, aztán az íróasztalhoz ment, és bejelentkezett a telefonba. - Tessék! Patrícia gyámoltalanul érezte magát egyedül a széles heverőn. A férfi köny-nyedén odavetett megjegyzése, miszerint senki sem merné zavarni, ráébresztette megalázó helyzetére. A huszonnégy órája tartó álom kiszúrt léggömbként pukkant szét. Kedvetlenül figyelte, amint éjszakai hálótársa a kagylót a füléhez szorítva nadrágba bújt, úgy hallgatta a vonal túlsó végén beszélőt. A hatalmas, robbanékony jelenség még pucéran is tiszteletet ébresztett a szemlélőben. Most felvonta a szemöldökét. Patrícia nem értette, mit mond, de azt látta rajta, hogy már rá sem hederít a jelenlétére. A lány lassan felült, hátratámaszkodott. Másodpercekre lehunyta a szemét. A tudat, hogy mit művelt, arcába kergette a vért. Magára tekerte a takarót, és ösz-szeszedte szanaszét hányt holmiját, hogy felöltözzék. A harisnyatartót azonban a földön hagyta. Közben nem mert Lucra nézni. Részeg, őrült vagy elvarázsolt lehettem, esetleg mindhárom egyszerre, morfondírozott, miközben reszkető kézzel felhúzta ruhája cipzárját. - Ünneprontó! Ahogy felpillantott, és meglátta a gúnyos fényt Luc szemében, összerezzent. A férfi azonban rögtön újra elkomolyodott, még néhány szót szólt olaszul, és letette a kagylót. Visszament hozzá, és magához ölelte. - Tudom, mit gondolsz, de tévedsz. Csodálatos volt az éjszaka, és nem szeretném, hogy szégyelld, ami történt. Most legszívesebben a tenyeremen hordoználak, de sajnos balesetről értesítettek. Az éjjel tűz ütött ki a nápolyi gyáramban, hárman megsérültek. Azonnal oda kell utaznom, de előbb megcsókollak - hajolt le a lányhoz, és száját az ajkára tapasztotta. - Csak eszedbe ne jusson megbánni! Patrícia kényszeredetten mosolygott. Feszélyezte, hogy a férfi ilyen könnyen átlát rajta. - Biztosan nem fogom - rázta a fejét. Történjék bármi, Luc viharos és mégis gyengéd ölelése tette felnőtt nővé. Ezek után elképzelni sem tudta, hogy valaha is ugyanígy érezzen egy másik férfi iránt. Hiába igyekezett meggyőzni magát, hogy ilyen rövid idő alatt nem szerethetett belé Lucba, nagyon is jól tudta, mi az igazság... A perc viszont semmi esetre sem tűnt alkalmasnak, hogy ezt bevallja a férfinak. Talán sohasem jön el az a pillanat. Mégis rámosolygott Di Maggira, s kék szeme boldogan felragyogott. - Ne nézz így rám! - komorult el Luc tekintete. - Fél órán belül indulnom kell. Te itt maradsz, amíg nem végzek. Beszélnünk kell. - De mikor jössz vissza? - Legkésőbb holnapután. Patrícia önkéntelenül megmerevedett a férfi karjában. - De nekem haza kell mennem... És a képek? Hogy is felejthette el, amiért az egész útra vállalkozott?! Egy zsarolóval töltötte az éjszakát! Nem, szó sem lehet róla, hogy itt maradjon és megvárja Lucot. A józan ész azt diktálta, hogy minél előbb eltűnjön innét. - Most nincs időm magyarázkodni, inkább legyen, ahogy akarod. Hozom a képeket, és foglaltatok neked helyet a mai gépre. De jól vésd eszedbe, hogy hozzám tartozol! Este felhívlak. Add meg a számodat! Mivel Patrícia továbbra sem bízott a férfiban, Moya telefonszámát írta le neki. Végül Luc lekísérte a szobájába.

Egy félórával később a hátsó kertben állt Di Maggi mellett. Időközben átöltözött, megint a tengerészkék nadrágot és a kék-fehér pulóvert vette fel. Az áhított képeket és a negatívot a kezében tartotta. Luc fél karjával átfogta a vállát, alig hasonlított arra a férfira, akivel az éjszakát töltötte. Sötétkék hajszálcsíkos szövetből készült mellényes öltönyében maga volt a sikeres üzletember. A helikopter, amely fülsiketítőén kereplő rotorokkal a pázsiton állt, még inkább erősítette ezt a benyomást. - Nehezemre esik így itt hagynom téged, de nincs mit tenni. Sietek vissza. - Semmi gond, megértelek. Persze egyáltalán nem értette meg. Minden porcikája arra vágyott, hogy Luckal maradjon, míg az esze arra intette, hogy meneküljön tőle, hiszen bárminek álcázza magát, valójában közönséges bűnöző. - Rendes lány vagy. Épp ez ragadott meg benned: hogy annyira kiálltai a barátnőd mellett. Remélem, velem is hasonlóan bánsz. Viseld a gyűrűmet, és várj rám Londonban! - Várni fogok - bólintott Patrícia, és megigézve nézett a férfi komolyan csillogó, sötét szemébe. Nem szerelmi vallomás hangzott el, mégis a szívéig hatolt minden szó. Luc gyengéden megcsókolta. - Szavamra mondom, pótoljuk a mulasztást - ölelte át még egyszer, majd futólépésben átvágott a gyepen, a helikopterhez. Patrícia sóbálvánnyá dermedt, mert hirtelen olyan érzése támadt, hogy egyszer már átélte ezt a helyzetet. Aztán eszébe jutott, mikor hallotta ezeket a szavakat. Margót Meynek mondta ugyanezt Luc. Egészen elfelejtette az énekesnőt... Szinte révületben keveredett vissza a szobájába. A kandallóban pattogott a tűz. Vajon a szobalánynak nem szúrt szemet, hogy az ágya érintetlen? És ha igen, mit számít? Vállat vont, a s tűzhöz lépett, hogy elégesse a fényképeket. Teljesítette a küldetését, de milyen áron? Bement a fürdőszobába - abba a másikba, az ő és Luc szobája közöttibe. A férfi nem sokkal azelőtt szintén zuhanyozott, arcszeszének illata még ott érződött a levegőben. Előző nap fülledten bujának érezte a berendezést, az elmúlt éjszaka után azonban más szemmel nézett rá. Vizet engedett a hatalmas kádba, levetkőzött, aztán megszemlélte a testét, mely körös-körül megsokszorozva tükröződött a falakon. Ahogy meglátta a vörös foltokat, Luc mohó ajkának nyomait, féktelen vágy fogta el. Elfordította a fejét, beleereszkedett a fürdőbe, és jólesően kinyújtózott a kádban. Nem kell úgy felfújni a dolgokat! Kit érdekel, hogy Luc az elmúlt hétvégét Margót Meyjel töltötte? Az már a múlt. Elvégre ő is azonnal beleszeretett Di Maggiba. Miért ne történhetett volna ugyanígy a férfi esetében is? Hiszen bevallotta, mennyire kívánja őt, és be is bizonyította... Lassan megsimogatta a mellét, és belésajdult a férfi érintésének emléke. Nem akarta elhinni, hogy Luc csak hazudta vonzalmát. A kád széléről elvett egy fürdősós üveget, egy keveset a vízbe szórt a tartalmából. Tetőtől talpig megmosakodott, aztán bolyhos törülközővel szárazra dörgölte a testét, mielőtt visszatért a szobába. Felöltözött, mértéktartóan kifestette magát, és elhatározta, hogy nem ítél elhamarkodottan, megvárja az ígért telefonhívást. Tudta, hogy egy szalmaszálba kapaszkodik, de hátha Moya az egyetlen nő, akit Di Maggi megzsarolt, s talán még erre is van magyarázat. Ugyan, ezt te sem gondolod komolyan, korholta magát. Micsoda fintora a sorsnak, hogy épp ő szeret bele olyan férfiba, aki túltesz legszilajabb ősein is! Bár azok legalább többé-kevésbé köztiszteletben álltak... Nem akart tovább tépelődni ezen. Kirakodott a szekrényből, hogy becsomagolja a holmiját. Miután elkészült, vette a bőröndjét meg a kabátját, és még egyszer körülnézett a szobában. A gyűrű még ott csillogott a fésülködőasztalon. Luc arra kérte, viselje, és amint az ujjára húzta, mindjárt jobban is érezte magát. Ez azonban nem sokáig tartott. A tágas ebédlő büféasztalánál állva épp azon tűnődött, mit is egyék, amikor Tina lépett be. - Patrícia, miért nem mondtad pénteken, hogy eljegyeztétek egymást Luckal? Olyan romantikus! Persze mindig is sejtettem, hogy bolondul érted. Annak idején tombolt dühében, bosszút esküdött, pedig egyébként fel se vett volna ilyen apró bosszúságot. Annyira örülök, hogy egymásra találtatok! Előző este Patrícia alig jutott hozzá, hogy szót váltson Tinával. Most pedig semmi kedve sem volt az áradozását hallgatni, hiszen tudta, az egész eljegyzés csupán komédia. - Köszönöm - felelte halkan. Tina sugárzó arccal csacsogott tovább. - Megígértem Ginónak, hogy viszek neki valami harapnivalót. Még fel sem kelt - rakott meg egy tányért, majd újra eltűnt. Patrícia egy kiflit vett magának. Kávét akart tölteni, ekkor viszont Anna zavarta meg. - Hallottam magának. Ismeri Lucot régen - kezdte tört angolsággal, és megállt a lány előtt. - Gyűrűt vásárol, és el akarja venni - méregette gyűlölködő tekintettel. - Az anyja miatt. Anyja nagyon örül. Igazi angol lady. Mindig akart ez a státusszimbólum. Patrícia elsápadt, de az asszony nem zavartatta magát. - Most lenni boldog, mert Luc nem hű. Mindjárt veszi magának is karkötőt, mint mindenkinek - mutatta a csuklóján villogó drága ékszert. - Én eztet kap. Ugye, szép? Mielőtt a lány válaszolhatott volna, Di Maggi asszony jelent meg, és valamit mondott Annának, mire amaz elpirult, és távozott. A délelőtt hátralévő részét Patrícia az idős hölggyel töltötte, aki megállás nélkül magyarázott neki, hol olaszul, hol meg angolul. Mivel nem sokat értett az egészből, megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor végre előállt a taxi, hogy a reptérre

vigye. * - Megszerezted a képeket? Mesélj már, mi történt! - sürgette Moya. - Talán előbb beengednél, mielőtt lerohansz a kérdéseiddel - tette le morcosan a bőröndjét Patrícia, de barátnője szorongó arckifejezése emlékeztette, hogy Luc csúnyán elbánt a szerencsétlennel. Hogy szerethet mégis ilyen férfit? Pedig epekedett utána, és ölelő karjában minden fenntartása egyszeriben semmivé vált. - Kész, vége - tájékoztatta Moyát. - Elégettem a fotókat. Ha főzöl egy kávét, leülünk, és elmesélek mindent. Tíz perc múlva a nappaliban ültek, és töviről hegyire beszámolt a történtekről, csak a kényesebb részletekről hallgatott. A gyűrűt még a repülőgépen levette és a táskájába rejtette. - El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked, Patrícia. Egész idő alatt attól rettegtem, hogy Simon megtud valamit a felvételekről. Amikor ezzel a nyomorulttal Olaszországba utaztál, őszintén szólva már a legrosszabbtól tartottam. Köszönöm, köszönöm! Patrícia legszívesebben harapós választ adott volna, de átgondolta, hogy a barátnője nem minden alap nélkül nyilatkozik így Lucról. A továbbiakban egész este a küszöbön álló esküvőről beszélgettek-pontosabban inkább Moya beszélt. Pénteken dolgozott utoljára, azt tervezték, hogy Simon vasárnap érte jön, elviszi az apjához Norfolkba, s ott fog lakni a házasságkötésig. Patrícia szórakozottan hallgatta, csak arra várt, hogy végre megszólaljon a telefon. Végül indítványozta, hogy a hétvégére Moyánál rnarad. A ruhavásárlást használta fel ürügyül, de valójában abban reménykedett, hogy Luc telefonál vagy személyesenjelentkezik. Már két óra felé járt, amikor ágybakerült, deaférfi még nem adott hírt magáról. A sötétben fekve Patrícia újra felidézett minden apró mozzanatot, amely az elmúlt napokban lejátszódott kettejük között. Egész biztosan telefonálni fog. Talán a vártnál is nagyobb a kár, és egyszerűen nem jutott hozzá, hogy felhívja. Hirtelen ráeszmélt, hogy azt sem tudja, miféle gyárról van szó. Talán kábítószert állítanak elő. Semmi esetre sem akarta egy drogbáróhoz kötni az életét. Nyugtalanul forgolódott az ágyban, zúgott a feje. Sohasem értette azokat a nőket, akik akkor is kitartanak a párjuk mellett, ha gonosztevő az illető. Most más szemmel nézte a dolgokat. Próbálta elhinni, hogy a szerelem a legelvetemültebb férfit is megváltoztathatja. Egyre újabb mentségeket eszelt ki, amiért Luc nem jelentkezett, s közben egyszer csak elaludt. * Eljött a vasárnap, és még mindig nem hallott Lucról. Moya előtt titkolta lelkiállapotát, de egyfolytában a sírás környékezte, s meg kellett barátkoznia a ténnyel, hogy a férfi nem telefonál, és nem is fog eljönni. Vissza kell térnie Hardcourtba, meg kell próbálnia elfelejteni ezt az egész gyászos históriát. Végül is van otthona, munkája, és ott van neki Dávid. Hiába hajtogatta magában, hogy Luc csak kihasználta, legbelül kínzó ürességet érzett. Már összepakolta a holmiját, és elgyötört arccal gubbasztott a reggelizőasztalnál. - Ide nézz] - kiáltotta Moya, és odatolta elé a vasárnapi újságot. - Nyakon csípték a csirkefogót! Patrícia elsápadt, amikor meglátta a Lucot ábrázoló fényképet, Moya azonban a mellette lévőre mutatott, amelyen egy másik férfi látszott. Dobogó szívvel kezdte olvasni a szöveget. Nem hitt a szemének! A cikkben az állt, hogy Luca Di Maggi, Európa egyik legvagyonosabb üzletembere átvette egy londoni kaszinó irányítását. Az új tulajdonos legelső intézkedésként elbocsátotta Luigi Reno igazgatót, és több ezer font elsikkasztása miatt feljelentést tett ellene a rendőrségen. Renót csütörtökön vették őrizetbe. - Csak nem ez az a férfi, aki... - csuklott el Patrícia hangja, miközben a második képre meredt. - De, pontosan ő az. Nyilván a beutazáskor tartóztatták le. Patrícia kis híján hisztérikusan felnevetett. Ezek szerint nem is a zsarolóval utazott Olaszországba! A következő pillanatban befutott Simon, s mielőtt a lány végiggondolhatta volna, mit jelent ez a felfedezés, Moya vőlegénye kiterelte őket a lakásból, és be a kocsiba. Patríciát kitette a pályaudvaron, aztán robogott tovább a menyasszonyával Norfolkba. Egy óra múlva Patrícia a vonaton zötyögött. Magával vitte az újságot, s ahogy még egyszer elolvasta a cikket, könnyek szöktek a szemébe. A tudósító szerint Luc egy falusi pék fiaként jött a világra, s apja halála után a kisvállalkozást sütödelánccá fejlesztette. Egyre terjeszkedett, pizzériahálózatot alapított, amellyel négy kontinensen megvetette a lábát. Újabban a tengeri szállításban és az ingatlanpiacon is érdekeltségeket szerzett, egész vállalatbirodalom egyeduralkodójává vált. Patricia először megkönnyebbült, hogy Luc nem gonosztevő, aztán mégis elfogta a kétségbeesés. Ha továbbra is bűnözőnek tarthatta volna a férfit, akkor valószínűleg túlteszi magát az ügyön, mivel megveti az egész életvitele miatt. A felismerés azonban, miszerint egy multimilliomos csábította el tudatosan, túlontúl fájdalmasnak bizonyult. Hogyan hihette egy pillanatig js, hogy egy ilyen világfi belészerethet? A villája, a repülőgépe, a baráti köre - mind-mind a megalapozott jólét ordító bizonyítéka. Észre kellett volna vennie. Másfelől nem szokott hozzá, hogy a felső tízezer köreiben forgolódjék, a szíve mélyén vidéki lány maradt. Egyáltalán nem illik Luchoz. A férfi csak játékszernek tekintette. A felvételeket nyilván Luigi Reno készítette, de Di Maggi eszközül használta az anyagot, hogy őt Olaszországba kény-szeríthesse. Nevetett a markába, hogy ő meg Moya sorsa miatt aggódik. Csakugyan a szenvedély mestere, ahogy Margót Mey nevezte. Bizonyára remekül szórakozott a szőke lányon, akit egy szempillantás alatt levett a lábáról a férfiasságával. Lefeküdt vele, pedig jól tudta, hogy nem látja többet az életben. Talán így akart bosszút állni, amiért sok évvel azelőtt a csónakházba csalta... Lassanként érthetővé vált az is, amit akkor mondott, amikor a lakásán tetten érte. „Tehát azt képzeled, zsarolni akarom a

barátnődet..." Luc azonnal felismerte a kínálkozó lehetőséget, és a céljai érdekében alaposan kihasználta. Egyrészt kifogástalan családfával rendelkező menyasszonyt talált, akivel nyugodtan eldicsekedhetett az anyjának, másrészt megfizetett az egykori csitrinek az önérzetén esett sérelemért. Hiszen Tina mesélte, hogy annak idején bosszút esküdött. Felfordult a gyomra, ahogy felidézte,'milyen szenvedélyesen viszonozta Luc gyöngédségét, miközben a férfi végig kiszámítottan cselekedett. Óvszert sem azért használt, hogy őrá vigyázzon, csak saját magát akarta bebiztosítani. Nem csoda, hogy nem gördített akadályt a hazautazása útjába. Vélhetőleg alig várta, hogy megszabaduljon tőle. Fanyarul elmosolyodott. „Viseld a gyűrűmet!", ezzel búcsúzott tőle. Milyen kegyetlen is a sors! Ő akart rikító bizsut, és tessék: most filléres hamis ékszert kapott cserébe egy futó kalandért... Nem, ez még annak is alig nevezhető. Luc számára csupán egy-két gyors menetet jelentett. Elcsigázva dörgölte meg könnybe lábadt szemét, mialatt azon tipródott, vajon Luc valaha is igazat mondott-e neki. Most már azt sem hitte, hogy egyáltalán tűz ütött ki Nápolyban. Elvégre egyetlen szót sem hallott abból, ami a telefonban elhangzott. A férfi kitalálhatta az egészet. Mire Hardcourtba ért, csüggedtsége engesztelhetetlen dühvé változott. Másnap indul az új tanév, és fel akarta keresni az ügyvédjét, hogy tanácsot kérjen, miként menthetné meg a szülői házat az elárverezéstől. Ismét kezdődtek a munkás hétköznapok, és elhatározta, hogy mostantól csak az eszére fog hallgatni.

7. FEJEZET Patricia óvatosan kormányozta özönvíz előtti bogárhátúját a zsúfolt brightoni forgalomban, míg az országútra nem ért. Először Hailshamen, majd egy Magúm Down nevű falucskán hajtott át. Olaszországból való hazautazása óta még csak két hónap telt el, de neki úgy tűnt, mintha tíz évet öregedett volna. Ma mindenesetre jó hangulatban volt. Nem csoda, hiszen egyenesen a bankból jött, ahol hatvanezer fontra szóló csekket váltott be. Legfőbb ideje, hogy kikecmeregjen a hullámvölgyből, mivel az utóbbi hetekben egyre csak rosszabbodott a helyzet. Kényszerítette magát, hogy úgy éljen tovább, mintha mi sem történt volna. Néhányszor Daviddel is randevúzott. Mivel azonban nem akart tisztességtelenül eljárni, végül megmondta a fiúnak, hogy maradjanak jó barátok, de semmi több. Amióta visszatért Londonból, egyetlen kedvező fejleményt könyvelhetett el. Mr. Jarvis, az ügyvéd mégis kifundálta, hogyan segítheti pénzhez. Tudomására jutott ugyanis, hogy áruba bocsáthatja Hardcourt lordjának címét, mivel egy 1922-ben hatályba lépett törvény értelmében a titulus elválasztható a birtoktól. Az ügyvéd rögtön kapcsolatba is lépett a Sotheby's aukciós ház egyik munkatársával, aki összehozta egy londoni közvetítővel. Annak segítségével aztán találtakegy érdeklődőt, aki nem sajnált némi anyagi áldozatot a jól csengő címért. Patríciának így nem kellett személyesen bajlódnia az ügylettel, és a birtokot is megtarthatta. Négy héttel az itáliai epizód után Norfolkba utazott, hogy részt vegyen Moya esküvőjén. Barátnője kedvéért eljátszotta a vidám nyoszolyólányt. Különös módon tényleg jobb hangulatra derült, talán azért, mert Moyát boldognak látta. Rádöbbent, hogy az élet megy tovább, s nem használ magának, ha önsajnálatba temetkezik. Mihelyt ismét hazaért, ráadásul megtudta Jarvistól, hogy talált vevőt a nemesi címre. Didi ugyan kezdettől fogva ellenezte és igyekezett lebeszélni róla, hogy pénzzé tegye ősei nevét, de Patricia nem hagyta eltántorítani magát. Szinte nevetséges, milyen egyszerűen ment az egész. Több külföldi is késznek mutatkozott, hogy csillagászati összeget fizessen a lordságért. így most a lány olyan helyzetbe került, hogy elvégeztethette a legszükségesebb karbantartási munkálatokat, emellett -legalábbis azt remélte - gondoskodhatott Didi és Joe öregkoráról. A húsvéti szünidő első napján, hétfő délben felkereste az ügyvédet, hogy aláírja a papírokat. Mivel anyagi gondoktól már nem kellett tartania, hosszú idő után először érezte úgy, hogy kezébe vette az élete irányítását. Nem sokkal később csikorgó fékkel állt meg az ódon kúria előtt, és lelkendezve rohant be. Nagy újság van, Didi! - kiabálta, miközben lekapta magáról rövid kabátját, és táskájával együtt a legközelebbi székre dobta. A házvezetőnő előcsoszogott a nappaliból. Erről még ráérünk beszélni, Patrícia. Előbb... Nem, Didi. Ide hallgass! Az imént jártam Jarvisnál. Mindent elintézett, már a csekket is beváltottam - tartott pillanatnyi szünetet a lány, mert nem volt biztos benne, hogyan fogadja a hírt Didi. O, az a vén bolond! De miért... Patrícia azonban belefojtotta a szót. /* Hatvanezer fontot kaptam, Didi. Képzeld csak el, végre megcsináltathatjuk a tetőt! Csupa tűz vagy, kedvesem, mint mindig - szólalt meg ebben a pillanatban egy érces hang. A lány zavarodottan kapta fel a fejét, és ahogy Didi feje fölött a nappali felé nézett, kővé dermedt. A küszöbön egy magas férfi állt, vonásait az ellenfényben nem tudta kivenni. Egész idő alatt el akartam mondani, de nem hagytad - méltatlankodott a házvezetőnő. - A vőlegényed néhány órája érkezett, én meg semmiről sem tudtam. Csak amikor beszámolt az utazásotokról, és visszaemlékeztem arra a szép gyűrűre, akkor hittem neki. Ezenkívül egész nap csengett a telefon. - Azt állította, hogy jegyesek vagyunk? Patrícia nem akart hinni a fülének.

- Azt hát. Eljegyezted magad, és a dajkádnak egy kukkot sem szóltál. Persze én csak egy cseléd vagyok - vont vállat Didi. - Kit érdekel a véleményem? Tényleg megütköztem, amikor hallottam, hogy el akarod adni a címet, de ha tudtam volna, ki veszi meg, sok nehéz órától megkíméltél volna. Szerencsére a vőlegényed nem olyan titokzatoskodó, mint te. Megyek, főzök teát. Most már magad is fölveheted a telefont - fordult meg az idős asszony, és elmenőben még tovább motyogott magában. A lány alig fogta fel szavai jelentését. Fél kézzel az asztalba kapaszkodott, mert ki akart csúszni a lába alól a talaj. Luc odalépett hozzá. Sportos öltözéket viselt: fekete bőrdzsekit, drapp garbót és bő szabású fekete nadrágot. Egy pillanatig némán egymás szemébe néztek. A férfi egész másként festett, mint ahogy Patrícia emlékeiben élt. Lefogyott, és napbarnítottsága ellenére sápadtnak tűnt. Gyönyörű, dús fekete haját egészen rövidre nyíratta. - Mit csináltál a hajaddal? - bukott ki a lányból a kérdés. - Levágattam - felelte kifejezéstelen arccal Di Maggi. - De ezt magadtól is gondolhattad volna. - Micsodát? Patríciának fogalma sem volt, miről beszél a férfi. Lehorgasztotta a fejét. Teljesen letaglózta a helyzet. Luc itt van, az ő házában, és Didi a vőlegényének nevezte. Ez az alávaló tényleg azt mesélte Didinek, hogy eljegyezték egymást?! - Hogy merészelsz idetolakodni, és összevissza hazudozni a házvezetőnőmnek? - csattant fel. - Nem vagyunk jegyesek. Légy szíves, távozz! - mutatott színpadias mozdulattal a kijáratra, és maga is meglepődött, mennyire hűvösen cseng a hangja. - Hát ez nagyszerű! - mosolygott gúnyosan a férfi. - így viselkedik egy vérbeli lady. Kár, hogy a cím már nem a tiéd. Ezek szerint Didi az ügyletről is beszélt neki! - A magánügyeim nem tartoznak rád - jelentette ki fölényesen. - Teljes joggal érdeklődöm irántuk. Elvégre úgyszólván én voltam az első igazi magánügyed. A lány elvörösödött, s legszívesebben saját kezűleg penderítette volna ki az arcátlant. - Egyetlen éjszakai szórakozás még semmire sem jogosít fel. Ha úriember volnál... - Te persze sohasem tartottál annak, igaz? Inkább gonosztevőnek - emlékeztette dühösen a férfi. - Nem érted be a saját köreidből való fickókkal, hát a változatosság kedvéért megpróbálkoztál egy bűnözővel is. Vagy talán a gyűrűre fájt a fogad? Mert látnivalóan kellett a pénz. Patríciának nehezére esett türtőztetnie magát. Londonban négy napon át hiába várta a férfi hívását, most meg csak úgy felbukkan az életében, és még van képe azt állítani, hogy holmi csecsebecséért feküdt le vele. - Kész a tea! - tolt ki a hallba egy antik zsúrkocsit Didi, rajta ezüst teáskészlettel meg egy tányér saját készítésű aprósüteménnyel. -Ahogy megszólalt az asztalon álló telefon, Patrícia összerezzent, és gépiesen fölemelte a kagylót. Először elvörösödött, majd elsápadt, mert a vonal végén Dávid őrjöngött. Most olvasta a lány eljegyzési értesítését a Timesban. - Nekem miért nem szóltál róla? így már világos, miért mondtad, hogy maradjunk csak barátok, amikor meg akartam kérni a kezedet. Hogy tehettél ilyet? Na persze, az a pali dúsgazdag... - El akartál venni? - hebegte döbbenten, de a fiú csak valami becsmérlő kifejezést vágott a fejéhez, majd lecsapta a kagylót. Patrícia sarkon fordult, de haragjának tárgya épp eltűnt a hall másik oldalán, a szalonba vezető ajtóban. Dühösen eredt a nyomába. - Mi az ördög... - némult el, mert a férfi egy hintaszékbe telepedett, és mosolyogva nézett a házvezetőnőre, aki épp a kannával foglalatoskodott. Ülj csak le, Patrícia, és idd meg a teádat! - unszolta a lányt Didi. - Nyilván rengeteg megbeszélnivalótok van. Köszönjük, Didi - bólintott Di Maggi. Patrícia elképedt. Rajta kívül senki sem hívta Didinek a jó öreg házvezetőnőt, és alig akarta elhinni, hogy Luc ilyen gyorsan az asszony bizalmába férkőzött. Didi nyájas arca azonban elárulta, hogy a férfi lehengerlő fellépése őt is teljesen elvarázsolta. Szívesen, uram - nyújtott egy csészét előbb Lucnak, majd Patríciának az asszony. - Tea után körbevezethetnéd Di Maggi urat a házban, és megmutathatnád neki a családi emlékeket. Mint Hardcourt új lordja, nyilván érdeklődik irántuk. Dávid telefonált, és azt... - A lány csak most fogta fel, mit mondott Didi. -Az új lord? Te jó ég... - rogyott a kanapéra, és nagyot kortyolt a teából, amivel majdnem összeégette a száját. Alig egy félórája még ujjongott, hogy végre kezdi elfelejteni a férfit, újra saját kezébe veszi az életét, most meg... A címet egy cégre ruházta át. Hogy is mondta Jarvis? A cég azért vásárolta meg, mert a családi címer jól mutat a levélpapírjukon. Talán Lucé a vállalkozás? Pontosan, Patrícia. A férfi már megint a veséjébe látott. - A címet megkaparinthattad, de az ügyvéded felvilágosíthatott volna,- hogy semmi jogod ebbe a házba lépni. Micsoda modor ez, Patricia? - szólt közbe szemrehányóan Didi. Bár forrt benne a méreg, a lány nyugalmat erőltetett magára, miközben a teáját iszogatta. Gondolni sem bírt arra, hogy a csekk, amelynek az imént még annyira örült, Luctól ered. Ámbár mit számít, ki vásárolta meg a címet? Hiszen az ő számára semmit sem jelent. Pusztán egy darab papír, amely lehetővé teszi, hogy a házat még egy darabig fönntartsa. Országszerte számtalan hasonló akad, amelyet tulajdonosaik csak akkor őrizhetnek meg, ha vagy eléggé vagyonosak, vagy szállodává, öregek otthonává alakítják. Patricia előtt nem állt nyitva ez az utóbbi lehetőség, mivel a végrendelet kizárta az épület kereskedelmi hasznosítását.

Luc hirtelen felbukkanása rejtélynek tűnt. Éppoly kevéssé értette, miért állította nyilvánosan a férfi, hogy a vőlegénye a tetejében mindjárt a Times hasábjain. Miben mesterkedik már megint? Lopva Di Maggira sandított, aki hanyagul elterpeszkedett, és mosolyogva vett el Diditől egy szem süteményt. Valamikor ugyanígy mosolygott őrá is... Mit számít, mire készül? Csak az a fontos, hogy eltűnjön a házából és az életéből. Gyűlöli... Összeszedte magát, és házvezetőnőjéhez fordult. Nem olyan érdekes ez a ház, és Lucnak nyilván sietnie kell vissza Londonba. Kedves tőled, hogy beugrottal - nézett farkasszemet a férfival -, de a világért sem tartóztatlak. Di Magginak azonban egyáltalán nem akaródzott elmennie, és Didiben készséges segítőtársra talált. - így nem beszél az ember a jövendőbelijével - szögezte le erélyesen az asszony. - Vacsorára a Vén Pörölyben foglaltam asztalt kettőtöknek. Tudod, hogy ma tómbolaestre vagyok hivatalos. Ha nem haragszol, még rendbe kell hoznom magamat. - Tulajdonképpen mit képzelsz magadról? - tört ki Patrícia, mihelyt becsukódott az ajtó Didi mögött. Egész testében remegve ugrott fel. - Miféle mesével traktáltad a házvezetőnőmet? - Nem mese - ellenkezett Luc. - A mai Timesban jelent meg az eljegyzési értesítésünk, a Savion Holdings pedig az én vállalatom. Az ügynök, akit a cím értékesítésével megbíztál, történetesen a céghez tartozik, amelyet nemrégiben vásároltam fel. A Hardcourt név olvastán nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és megvettem a címet. A sötét szempár diadalittas csillogása elárulta, hogy a férfi igazat beszél. Ebben a pillanatban vált világossá, mi történt, és hogy most majd ezen fog csámcsogni az egész grófság. Luc pillantása a lány halovány arcára siklott, majd piros kötött ruhájára, melyben formás alakja jól érvényesült. -"Atyaisten, micsoda összeállítás! Angyalarc, észbontó idomok és kőszív. Patrícia elpirult, majd tüstént újra elsápadt. Ha itt valaki kőszívű, akkor csakis Di Maggi, gondolta keserűen, de mielőtt csattanós választ talált volna, a férfi felállt, és odalépett hozzá. Ahogy megfogta a vállát, a lány megmerevedett, s villámló tekintettel nézett fel rá. Luc tenyérbemászó vigyorral mustrálgatta. - Annak a nyamvadt barátodnak most annyi. Meggyóntad neki, hogy lefeküdtél velem? Nyilván nem - biggyesztette le az ajkát. - Ideje, hogy leszámolj az önző viselkedéseddel! Patrícia fenyegetve érezte magát a férfi közelségétől, ugyanakkor olyan mérhetetlen düh fogta el, hogy előrelendítette a jobbját. Pofon akarta ütni Lucot, ám a férfi villámgyorsan elkapta a csuklóját, s magához rántotta. A lány tiltakozni próbált, de Luc a hajába túrt, ajkát az övére tapasztotta, és vadul megcsókolta. Patrícia megrökönyödve ébredt rá, hogy már nem is védekezik, egészen elgyengült a férfi karjában. Ám Luc olyan hirtelen eresztette el, hogy hajszál híján elvesztette az egyensúlyát. - Többé ne emelj kezet rám, Patrícia! Nem azért jöttem, hogy fájdalmat okozzak neked. Az ajka még mindig sajgott a férfi csókjától. Ahogy Luc elfordult, megigézve meredt széles vállára. Áz előbbi szenvedélykitörés szinte megbénította. - Hát akkor miért? Képtelen volt világosan gondolkozni. A kanapéra rogyott, s egy pillanatra lehunyta a szemét. Ez az egész csak lidércnyomás. Ám amikor ismét felemelte a fejét, Luc még mindig ott volt. A kandalló előtt állt, körülnézett a helyiségben, végül tekintete ismét a lányon pihent meg; - Érthető, hogy sürgősen pénzre volt szükséged - bólogatott. - Szép ez a régi ház, de erősen felújításra szorul. Csak azt csodálom, hogy mégis telik mellelte londoni lakásra. Mindenesetre kényelmes megoldás a nemkívánatos barátok lerázására, ha az ottani címedet adod meg nekik. - Valóban. Kár, hogy ezúttal nem jött be ez a csel. - Hazudsz! A lakás a barátnődé. ». - Hát aztán? Patríciának hirtelen eszébe jutott a nap, amelyen a gyűrűt vásárolták. Az igazi zsaroló tudta, hol lakik Moya, Luc viszont ragaszkodott hozzá, hogy hazavigye, mert nem ismerte a címét. Ha ezt akkor átlátja, sok kellemetlenségtől megkímélhette volna magát. - Ha nincs ez az adásvétel, most nem lennél itt - mondta ki, amit gondolt. - Ezzel akarod magyarázni a viselkedésedet? - vonta fel derűsen a szemöldökét a férfi. Nem tartozom neked magyarázattal - vágott vissza Patrícia. Halyány reménysugárcsillant fel előtte. Honnan tudhatta meg Luc, hogy nem az övé a lakás, ha nem próbált érintkezésbe lépni vele? De aztán eszébe jutott, hogy a csillagfényes éjszaka óta két hónap telt el. - Sokkal inkább neked kell megmagyaráznod - folytatta -, mit keresel itt, és mi ez a nevetséges állítás, hogy eljegyeztük egymást. - Nem puszta állítás, hanem tény, amelyet egy meglehetősen drága gyűrű is bizonyít. - Az az olcsó bizsu betöltötte a hivatását. - Nem neveznék olcsó bizsunak egy kékesfehér briliánst. Kétségtelenül jó voltál az ágyban, de azért annyira nem. Részemről semmi esetre sem szoktam egy egész vagyont kidobni egyetlen éjszakáért. Patrícia nem jutott szóhoz. El sem tudta hinni, hogy a kő valódi, hiszen a kékesfehér briliáns a legértékesebbek közé tartozik. - Meglep, hogy még nem adtad el - folytatta Luc kíméletlenül. - Vagy már megtörtént? - Nem! - kiáltott fel. Miért fáj annyira, hogy a férfi nem élvezte ugyanúgy az együtt töltött éjszakát, mint ő? Számára

élete legszebb élménye ez volt, a férfinak puszta nemi élvezet. Ahogy most szemügyre vette Di Maggit, egészen idegennek hatott. Amint azonban zsebre tette a kezét, és a nadrágszövet az izmos combjára feszült, Patrícia hiába próbálta tagadni, hogy még mindig vonzódik hozzá. Luc viszont nem szereti a nőket, a „szerelem" hiányzik a szókincséből. Csak azért kellett neki, hogy bosszút álljon rajta, amiért annak idején a bolondját járatta vele. Csak rontott a helyzeten, hogy Luc úgy tett, mintha ez a kapcsolat jelentene valamit a számára. A kijelentéssel pedig, miszerint túl sokat fizetett az éjszakáért, porig alázta. - Visszakéred a gyűrűt? - állt fel, és emelt fővel az ajtóhoz indult. - Máris hozom, aztán mehetsz. - Ne! Maradj! A lány visszafordult, kezével a kilincsen. - A ház nem eladó, ha ez érdekel. Anyád meg te be kell érjétek egy darab papírral és a címerrel. Jól mondta Anna Gennetti. A Di Maggikat lényegében csak a státusszimbólumok érdeklik, Patricia pedig ki nem állhatta az ilyesmit. Amikor Luc végigfuttatta tekintetét a testén, majd a szemébe nézett, görcsösen igyekezett tartani magát, nehogy elpiruljon. Dühkitörésre számított, így különösen meglepte, hogy a férfi egykedvű arcot öltött. - Anyám egy londoni magánklinikán fekszik - felelte hűvösen. - Úgy tudja, hogy eljegyeztük egymást. Megígértem neki, hogy együtt meglátogatjuk. A Timesban a közleményt csak arra az esetre jelentettem meg, hanem talállak itthon. A mama ugyanis súlyos beteg, és nem akartam fölöslegesen nyugtalanítani. Szóval ez a helyzet. Patricia azonnal elhitte, amit hallott. Máskülönben minek vesződött volna azzal Luc, hogy kinyomozza a tartózkodási helyét? Hiszen az előbb világosan értésére adta, hogy semmit sem érez iránta. - Ami édesanyádat illeti, őszintén sajnálom. Mi baja? - érdeklődött udvariasan. - Néhány napja enyhe szívinfarktust kapott. Csütörtökön műtik, kiiktatják az elzáródott koszorúérszakaszt. - Értem. - Bejössz velem holnap a kórházba? Bár Patricia valóban sajnálta az idős hölgyet, a továbbiakban semmi közösséget sem akart vállalni Luckal meg a családjával. - Sajnos nem megy. - Pedig tartozol nekem ennyivel. A lány már azon volt, hogy feltépi az ajtót, és kirohan, amikor Didi lépett be. - Visszajött a sofőrje, a konyhában várakozik - közölte mosolyogva a férfival. - Hét órára foglaltattam asztalt folytatta a lányhoz fordulva -, úgyhogy még van időd megmutatni a házat Di Maggi úrnak. Holnap, amikor meglátogatod az édesanyját a kórházban... - Nézd, Didi, nem megyek se vacsorázni, se Londonba... - Badarság! Nem hagyhatod cserben a vőlegényedet meg a leendő anyósodat. Patricia tudta, hogy Didi nem tűr ellentmondást. Tíz perccel később már az ősök képeit mutogatta Lucnak, ahogy fölfelé haladtak az emeletre vezető széles lépcsőn. Odafönn megállt egy hatalmas olajfestmény előtt, és a férfi felé fordult. - Ez a ház a tizenkettedik század óta aHardcourtok tulajdona, de az idők során számtalanszor átépítették, legutóbb 1850-ben. Ez itt Lady Pénelopé egy korai portréja. A XVII. században készült műalkotás fiatal hölgyet ábrázolt, aki igen hasonlított Patríciára. - A férje hajóskapitány volt, állítólag kalóz, és a tengerbe veszett. Mindenesetre nem hagyott hátra fiú utódot, s mivel az egyetlen szóba jöhető férfi örökös távoli rokona, egy gróf volt, úgy rendelkezett, r/ogy a ház mindig az elsőszülött gyermekre szálljon, még ha az netán lány is. Azóta hol fiú-, hol leányágon öröklődik a birtok, ezért az őseim különféle kettős neveket viseltek, melyeknek azonban az előtagja mindig Hardcourt./ - Érdekes. Már épp kérdezni akartam, miért más és más családnevek olvashatók a képek alatt. - Igen, ez tényleg elég szokatlan. - Ritka szép asszony, és fölöttébb hasonlít rád - mélyesztette tekintetét a lányéba Luc. Patricia érezte, hogy elpirul, de azzal győzködte magát, hogy ez a férfi minden nővel kikezd. - Szerencse, hogy így határozták meg az öröklésrendet. Az erősebb nemhez tartozó Hardcourtok ugyanis egymás után kockázatos kalandokban vesztették életüket. Például Hubert Hardcourt - mutatott a legközelebbi portréra, amelyen elegáns úriember állt XVIII. század eleji viseletben. - Szerencsétlenül járt Indiában, egy tigris vadászaton. Legközelebbi utódja Afrikában tűnt el. A nők meg csupa imposztorhoz vagy kalandorhoz mentek férjhez - lépett tovább, és egy 1920 körül keltezett képnél állt meg. - Akik a nőrokonaim közül nem házasodtak meg, azok is mintha készakarva keresték volna a bajt. Parisa például a női egyenjogúság élharcosaként fogházba került. Annyi mindenesetre a javára írható, hogy fivére és sógornője halála után az unokaöccse meg az unokahúga gyámja lett. Mielőtt a fiatal Hardcourt átvette volna az örökségét, a nagynéni alapítványt hozott létre, a birtok fenntartását biztosítandó. Sajnos végrendeletileg meghagyta, hogy a ház kereskedelmi célra nem vehető igénybe. - Hát ez sok mindent megmagyaráz - vigyorgott Luc. Patricia nem találta mulatságosnak a dolgot, mert gyűlölte, amikor arra emlékeztették, hogy őseihez hasonlóan forrófejű. - Szerintem csöppet sem vicces. Ha az elődeimbe szemernyi üzleti érzék szorult volna, nem rostokolnak ebben a böhöm nagy épületben, hanem eladják, vagy valami vállalkozásba fognak vele. - Mi lett az alapítvánnyal?

- A húszas években sokat ért, de ma épp csak Didi meg Joe fizetésére futja belőle, arra is csak azért elég, mert hajlandók éhbérért dolgozni. - Nem lehet valahogy megkerülni a kikötést? - Én megpróbáltam, mert a ház a tizenkét hálószobával alkalmas lenne például panziónak. Jarvis, az ügyvédem azonban nyomatékosan figyelmeztetett, hogy ez nem megy. Most viszont, hála a te státusszimbólumok iránti vonzalmadnak, legalább a tetőt, esetleg a fűtést is megjavíttathatom. Luc elengedte a füle mellett az epés megjegyzést. Ez csak átmeneti megoldás. Legalább a duplája kellene annak, mint amit fizettem, hogy csak a legégetőbb munkálatokat elvégeztethesd - fogta meg a lány karját. Patrícia megrázkódott, de a férfi újra elengedte. - Ahhoz semmi közöd - durcáskodott, de be kellett látnia, hogy Lucnak igaza van. - Az nem olyan biztos. Mint újdonsült lord... - Csak a cím a tiéd, de sohasem leszel uram és parancsolóm, akármivel beszélted is tele Didi fejét! - Ki mondta, hogy arra pályázom? Didinek egyébként csak azt az izgató kis csipkecsodát kellett megmutatnom, hogy elhiggye, van valami köztünk - vetett egy pillantást az órájára Luc. - Mindjárt hat. Nem akarod felfrissíteni magadat? Patrícia újra elpirult. - De. Gondolom, egyedül is letalálsz - vonult be emelt fővel a szobájába. Egészen elfelejtkezett arról az átkozott harisnyatartóról, amelyet a csillagvizsgálóban hagyott. Nem lesz egyszerű kimagyarázkodnia, mivel Didi meglehetősen régimódi nézeteket vall. Nem csoda, hogy azonnal hitelt adott Lucnak! Nyilvánvalóan azt várta, hogy Patrícia férjhez megy az idegenhez, ha már a fehérneműjét is az ágyában felejtette. Az ajtónak támaszkodott, és mélyeket lélegzett, mielőtt leült az ágyára. Természetesen nem volt olyan naiv, hogy azt higgye, miatta vásárolta meg a címet Luc. Kizárólag az anyja miatt tette. Di Maggi asszony miatt tulajdonképpen furdalta a lelkiismeret, amiért összejátszott a fiával. Emellett alig tudta elviselni a gondolatot, hogy a számláján lévő pénz Luctól származik. A férfi nyilván nem menne bele, hogy visszacsinálják az üzletet. Miért is? Az ő millióihoz képest semmiség ez az összeg, az édesanyja állapota sokkal fontosabb neki. Ő, Patrícia viszont a pénzzel és a gyűrűvel elkötelezve érezte magát, hogy meglátogassa az asszonyt a kórházban. Újra felállt, hogy átöltözzék. A kék bársonyruhát választotta-nem mintha első közös olaszországi estéjükre akarta volna emlékeztetni Lucot, igyekezett meggyőzni magát, hanem azért, mert elegánsnak akart mutatkozni. Mivel elhatározta, hogy legalább a gyűrűt visszaszolgáltatja, magához vette a kicsiny tokot, és lesietett. Először a konyhába ment, hogy beszéljen Didivel. Meg akarta neki magyarázni, hogy félreértés történt, hiszen ő éppen azért hallgatott, mert attól félt, elszomorítja. A házvezetőnő azonban közölte, hogy nincs ideje locsogni, és kiterelte a szalonba, ahol Luc már várta. Patrícia dühösen nyomta a férfi kezébe a dobozkát. - Ez a tiéd. Nyilván könnyűszerrel találsz olyat, aki szívesen hordja. - Nem is tudtam, kedvesem, hogy ilyen romantikus lélek vagy - pattintotta fel a doboz fedelét Di Maggi, kivette belőle a gyűrűt, és a lány ujjára húzta. - Azért hozzám jössz, nem igaz? - simogatta meg felgyűrűzött kezét. - Nem! - felelte eltökélten Patrícia. - Hát az úr aztán megéri a pénzét! - kiáltottafcgyanabban a pillanatban Didi. -Szólok a sofőrnek, hogy mindjárt jönnek. A lány ökölbe szorította a kezét, idegei pattanásig feszültek. Mihelyt Didi elhagyta a helyiséget, szikrázó szemmel Luchoz fordult: Viselem a gyűrűt, de csak holnap estig. Reggel elkísérlek a kórházba. Egyet azonban szeretnék tisztázni: édesanyádért és Didiért teszem, nem teérted. Cserébe helyreigazítást jelentetsz meg az újságban, aztán többé nem tolod ide a képedet. Megegyeztünk? Luc vállat vont. - Felőlem, ha mindenáron azt akarod. De a részleteket vacsora közben is megbeszélhetjük. Patrícia azt kívánta, bár sohase találkoztak volna. Sajnos azonban a múltat nem lehetett meg nem történtté tenni.

8. FEJEZET A Vén Pöröly a XVI. század óta kovácsműhelyként szolgálta Magúm Down lakóit, majd a festői szépségű épületet mintegy hatvan évvel ezelőtt kisebb szállodává alakították át. A hozzá tartozó éttermet az egész környéken elsőrangú konyhájáról ismerték. Patrícia figyelte, ahogy Luc letör egy darabkát a tányérján lévő zsemléből, és a szájához emeli. Hogy tud ennyire érzékien végrehajtani egy ilyen prózai cselekedetet is? Ahogy pillantásuk találkozott, a férfi szája körül mosoly játszott. - Egyél, mielőtt kihűl! A lány keze reszketett, miközben újra az evésre összpontosított, és egy falat borjúhúst tűzött a villájára. Számtalanszor feltette magában a kérdést, mit keres itt, miért vonzódik annyira testileg Luchoz, aki olyan lekezelően bánik vele.

- Még egy kis burgonyát? - kérdezte, hogy semleges vizekre terelje a társalgást, de nem járt sikerrel. - Hízelgő, hogy emlékszel a farkasétvágyamra. Vajon mindenre ilyen élénken emlékszel? - dőlt hátra a széken Luc. Például arra, amikor rajtad feküdtem, és belém kapaszkodtál. Neked azonban annyira nem számítottam, hogy még az igazi címedet sem tartottad szükségesnek megadni. - Az ég szerelmére, ne üvölts! - kérlelte Patrícia, de a kihívó megjegyzésre nem válaszolt. - Ezer bocsánat! Álmomban sem hittem, hogy zavarba tudlak hozni. A legszívesebben sikított volna, de a férfi arckifejezése láttán lesütötte a szemét. Miért dühös rá ennyire Luc? Tulajdonképpen fordítva kellene lennie. Kezébe vette a poharát, ivott egy korty pezsgőt. Az étterem törzsvendége lévén, a tulajdonos és felesége a nap tiszteletére lepték meg a pezsgővel, mivel olvasták a közleményt a Timesban. Nem sejtették, hogy jóindulatú lépésükkel tovább erősítik Patrícia lelkiismeret-furdalását. - Nem azért ülünk itt, hogy civakodjunk egymással - jelentette ki Luc. - Feleségül jössz hozzám? A lány úgy meglepődött, hogy félrenyelt, és fuldokolni kezdett. Könnyek szöktek a szemébe, szalvétát kapott a szája elé. Egyenes kérdést tettem fel, nem gondoltam, hogy így reagálsz - gúnyolódott a férfi. - Ha majd újra szóhoz jutsz, szeretném hallani a választ. Nem - nyögte ki végre Patrícia. Rövid idő alatt másodszor ajánlottak neki házasságot. Ha Luc két hónappal ezelőtt kéri feleségül, azonnal igent mond. Közben azonban kiokosodott... Micsoda lobbanékonyság! - nyújtotta nevetve ki a kezét a férfi, hogy letörölje arcáról a könnyeket. - Jobb lenne, ha^zép nyugodtan átgondolnád a választ. Egy csapásra megoldódnának a gondjaid. Jómódú üzletember vagyok, nem zsivány, mint szemlátomást hitted. Ha két hétig látogatod velem az anyámat, mint a feleségem, méltó módon kárpótollak. Hát ez mindennek a teteje! Te sem világosítottál fel, hogy mi az igazság, és közben jót mulattál rajtam -ment át ellentámadásba a lány. Véletlenül, az íjságból tudtam meg, hogy nem vagy bűnöző. - Még mindig elfutotta a méreg, ha erre gondolt. Feljelentetted Luigi Renót, de a mocskos fotóit nem átallottad a magad aljas kis céljaira fölhasználni. Egy fikarcnyival sem vagy különb nála. Mégis lefeküdtél velem, és még élvezted is. Fölösleges emlékeztetned, milyen ostoba liba voltam. - Azt sem tudod, mi kell neked - mondta szelíden a férfi, és folytatta az evést. Patrícia elhúzta a száját. Több mint két hónap telt el a kettesben töltött éjszaka óta, és ennek az alaknak még van bőr a képén... Hogy felháborodását palástolja, egy hajtásra kiitta a pezsgőjét. Kérsz még? - töltött neki Luc választ sem várva, aztán szótlanul ettek tovább. - Igaza volt Didinek - jegyezte meg a férfi, miután befejezte. - Tényleg isteni a konyha. Igen - helyeselt gépiesen a lány. Annyira el volt foglalva a saját bajával, hogy nem is érezte az ízeket. Szereztem különengedélyt. Csütörtökön tizenegykor összeházasodunk, aztán meglátogatjuk anyámat, mielőtt megoperálják. Ugy értettem: igen, isteni a konyha - méltatlankodott Patrícia. Ma délután panaszkodtál, hogy az őseid a legcsekélyebb üzleti érzékkel sem rendelkeztek, most meg gondolkodás nélkül elutasítod az ajánlatomat? - nézett rá olyan kihívóan a férfi, hogy egészen megijedt. - Úgy látszik, sok mindenben rájuk ütöttél. Nem is... - kezdte a lány, de elhallgatott, mert belátta, hogy helytálló az észrevétel. Talán ideje, hogy összeszedje magát, és végre józanul viselkedjék. Amióta újra találkoztak, egyre csak kapkod, pedig nem szokása elhamarkodottan cselekedni. - Tulajdonképpen mi az ajánlat? - tudakolta bizalmatlanul, miközben a gyertyafényben a vonzó férfiarcot kémlelte. Anyámnak még a műtét előtt meg kell tudnia, hogy megnősültem. Neked pedig sürgősen pénz kell, különben romba dől a családi fészek. Amennyiben hajlandónak mutatkozol feleségül jönni hozzám, életed végéig tartásdíjat fizetek, továbbá magamra vállalom a ház tatarozásának költségeit. Ellenszolgáltatásként mindössze azt kívánom, hogy legfeljebb két hétig a nejemet játszd. Tisztán üzleti' ügyPatrícia egyfolytában figyelte, miközben beszélt. Szívdöglesztő külsejével a hanyag öltözéke ellenére is elegánsabbnak hatott, mint az étterem bármelyik férfivendége, pedig azok jobban kicsípték magukat. Hiába tudta Patrícia, hogy nem akarja igazán feleségül venni, vonzó megjelenése még inkább megigézte. - Ennyi az egész? Két hetet áldozok az életemből, és egy vagyont kapok cserébe? - fintorgott, és elszántan állta a rászegeződő tekintetet. - Igen, ennyi. Diditől hallottam, hogy három hétig tart a húsvéti szünidő. Mielőtt újra megkezdődik a tanítás, magad mögött tudhatod az egészet. Gondolkodj el ezen! Megszabadulsz minden anyagi nehézségtől, Didi és Joe öregkorára sincs több gondod. Nekem épp elég a pénzem, és kész vagyok busásan megfizetni anyám lelki békéjéért. Luc hűvös tárgyilagossága elárulta, hogy tényleg komolyan beszél. - Nem is támasztasz feltételeket? - firtatta a lány. - Nem. Erre szavamat adom. A polgári házasságkötés után körülbelül tíz napra a szállodai lakosztályomba költözöl, és mindennap meglátogatjuk anyámat a kórházban, míg eléggé fel nem erősödik ahhoz, hogy Olaszországba hazatérhessen.

- Nem fog csodálkozni, hogy aztán eltűnök? - Egyáltalán nem. Elmeséljük neki, hogy személyesen felügyeled a tatarozási munkálatokat. Mivel üzleti ügyben gyakran utazom Angliába, nem fog gyanakodni. - Látom, mindenre gondoltál - kortyintott még egyet a pezsgőből a lány. -De valamikor csak újra látni akar engem. - Az orvosok szerint legfeljebb két évvel élheti túl a műtétet. Azután elválhatunk. - Istenem - komorult el Patrícia. - Nem tudtam, hogy ennyire beteg. - Honnét tudhattad volna? Hiszen alig ismered. Most mindenesetre rajtad áll, hogy megszépítsd a hátralévő napjait. Miért pont rám esett a választásod? Rengeteg nőt ismersz, akik habozás nélkül rohannának veled az anyakönyvvezetőhöz, és még csak fizetned sem kellene érte. - Ne felejtsd el, hogy az anyám szemében már jegyesek vagyunk. Ha holnap egy vadidegennel állítok be, biztosan gyanakodni kezdene. Patrícia elhatározta, hogy nem hoz elhamarkodott döntést. Kiürítette a poharát. - Nincs mit vesztened - erősködött a férfi. - Nem kerülte el a figyelmemet, hogy mindenki a régi címeden szólít. Hogyan magyarázod majd meg nekik, hogy már nem használhatod? Jog szerint a cím azt a nőt illeti, akit feleségül veszek. - Nem érdekel a cím, különben nem adtam volna el. Sokkal inkább nyugtalanította a lányt az, hogy valaki más megy férjhez Luchoz. Oldalra hajtotta a fejét, hosszú haja a vállát seperte. Ma este kibontva viselte, nem azért, hogy a férfinak tessék, csak nem maradt ideje, hogy a frizurájával vacakoljon... Az asztalra könyökölt, és egy hajtincsét csavargatta. - Nos, jó - bólintott végül, és a jobbját nyújtotta. - Áll az alku. - Megegyeztünk - viszonozta a mozdulatot Luc, majd a lány legnagyobb megdöbbenésére lassan az ajkához emelte a kezét, és megcsókolta. - Köszönöm, Patrícia! Nem tudott mit válaszolni. A férfi érintésétől mindene bizsergett, s azon töprengett, vajon nem élete legnagyobb tévedését követte-e el. Luc nem adott rá lehetőséget, hogy megmásítsa elhatározását, mert megállás nélkül ömlött belőle a szó, mialatt elfogyasztották a desszertet, majd a kávét. Amikor felálltak, hogy elhagyják az éttermet, szinte kábultnak érezte magát. Hirtelen azonban a férfi felordított. Riadtan fordult hátra, és látta, hogy Luc a homlokához kap, és hátratántorodik. Önkéntelenül elnevette magát. - Az ilyen régi házakban az alacsony mennyezet meg a tölgyfa gerendák olykor megtréfálják az embert. Jobban ügyelhettél volna. A bejáratnál ott függ a tábla, hogy a magasabbak húzzák be a fejüket. - Nagyon vicces! - nyöszörgött a férfi. - Nincs semmi baj? - kezdett aggódni Patrícia, mert Luc egészen elsápadt. -Megsérültél? - Nem, minden rendben - fogta karon a férfi, és kivezette a kocsihoz. Miután beszálltak, a lány igyekezett minél távolabb húzódni tőle. - Ne izgulj, nem fogom rád vetni magamat. A házasságunk merőben üzleti jellegű lesz. - Különben nem is egyeztem volna bele - mondta erre Patrícia, nem egészen az igazságnak megfelelően. Amikor a kastélyhoz értek, a férfi felé fordult, aki behunyt szemmel pihentette a fejét a háttámlán. Talán jobban megviselte az ütés, mint mutatni akarta? Végül kinyitotta a szemét - Né vedd zokon, ha a kocsiban maradok. A sofőr majd bekísér a házba. Holnap délelőtt tízkor érted jön. A kórházban találkozunk. - Rendben - bólintott tétován a lány, mert Luc közelsége elbizonytalanította. Patrícia! - fogta meg a kezét a férfi, ahogy ki akart szállni. - Eszedbe ne jusson meggondolni magad! Megegyeztünk. - Hogyne, meg. Di Maggi szórakozottnak látszott, még mormolt valamit a bajusza alatt. Patrícia még egyszer visszafordult, miután kiszállt. - Menj be a házba! - utasította a férfi.

Amikor néhány perccel később az előtérben az évszázados festményekre nézett, ősei mintha mulattak volna rajta. Erélyesen megrázta a fejét, és fölszaladt a lépcsőn. Gyorsan lefürdött a kecskelábú öntöttvas kádban, majd ágyba bújt. Már csak el kellett volna aludnia, ez azonban nem ment olyan könnyen. Vajon kibír-e két hetet Luc mellett anélkül, hogy a férfi olyan mély sebeket ütne rajta, mint az előző alkalommal? Elegendő lelkierővel és színészi képességgel bír-e, hogy eljátssza a kívánt szerepet? Számtalan kérdés rajzott az agyában, és egyikre sem lelt választ. Már-már azt remélte, Luc másnap felhívja, és elmagyarázza, hogy az egész csak rossz tréfa volt. A férfi az üzleti érzékére alapozott, és az persze világos, miféle anyagi előnyökkel jár számára ez a házasság... Fanyarul elmosolyodott, de aztán emlékezetébe idézte, hogy családja története bővelkedik érdekházasságokban, amelyeket teljesen nyilvánvalóan kizárólag anyagi megfontolásból kötöttek. Akkor ő miért riadna vissza ettől? Luca Di Maggi megtanította, hogy a szerelem csak a legmegrögzöttebb álmodozóknak való. Amikor Olaszországba

hívta, nyomatékosan kijelentette, hogy semmi hajlandósága megnősülni. Mégis eljegyezte magát, hogy az anyjának örömet szerezzen. Gátlástalan üzletember, aki megszerzi magának, amit akar. Ki tudja, hány embert használt ki eddig, miközben felfelé törekedett? Patrícia azt hitte, Luc viszonozni fogja az érzelmeit, s mihelyt rádöbbent, milyen gyerekesen naiv volt, megesküdött, hogy soha többé nem hagyja bolonddá tenni magát. Miért ne lehetne ő is ugyanolyan érzéketlen és szenvtelen, mint Di Maggi? Elfogadja a pénzét, mert még mindig nem tudta megemészteni, hogy épp ez az ember vásárolta meg a nemesi címét. Különben is kell a pénz, mert a szívéhez nőtt ez a ház, és el sem tudja képzelni, hogy másutt éljen. Abba majdcsak beletörődik, hogy mostantól Luca Di Maggi lesz Lord Hardcourt. A házasságkötés sem változtat semmin, barátai és ismerősei előtt elhallgatja majd, hogy áruba bocsátotta ősei címét. Lehet, hogy ez gyávaság, de senki sem szívesen teregeti ország-világ elé az anyagi nehézségeit. Sokáig feküdt még ébren, s amikor végre elszenderedett, Lucról álmodott. * Ahogy másnap reggel felserkent, még mindig úgy érezte, hogy rémálom volt az egész. Luc ismét felbukkant az életében, és világgá kürtölte, hogy jegyesek. Mindazonáltal nem voltak illúziói a férfi iránta táplált érzelmeit illetően, mert Di Maggi egyetlen megjegyzése elárulta, milyen keveset jelentett neki az a szerelmes éjszaka. Miért hajlandó hát mégis férjhez menni hozzá? Ismét tépelődni kezdett. Egyfelől kínozta a lelkiismeret, elsősorban Didi miatt, másfelől a józan paraszti ész azt mondatta vele, hogy lényegében mindössze két hetet kell eltöltenie Luckal -egy vagyonért. Még egyre rágódott, amikor a házvezetőnő harsány jóreggelttel toppant be a szobájába, és egy csésze kávéval kínálta. - Kapd össze magad, Patrícia! Odalent vár egy illető, aki meg akarja nézni a házat. - Micsoda? Kicsoda? - tápászkodott fel a lány, és takarót tekert magára. Elvette a csészét Diditől, és egy hajtásra felhörpintette a kávét. Előző este túl sok pezsgőt ivott, amihez természetesen nem volt hozzászokva. - A neve Smythe, építész. Di Maggi úr küldte, hogy mérje fel a tennivalókat. Hát nem nagyszerű? - De, az - hagyta rá a lány az öreg hölgyre. Mire adta a fejét? Luc szemlátomást nem vesztegeti az időt, nem kockáztatja, hogy ő visszalépjen az üzlettől. Egyébként is sietnie kell, hiszen hamarosan jön á sofőr, hogy Londonba vigye.

9. FEJEZET Ahogy a kocsi megállt a zöldövezetben épült kórház főbejárata előtt, és Patrícia kiszállt, Luc már várta. - Jó, hogy megjöttél. Anyám örülni fog - ragadta karon jóformán köszönés nélkül, és már húzta is befelé. - Jó reggelt! - üdvözölte nyomatékosan a lány, mialatt oldalról szemügyre vette. A férfi még mindig sápadtnak látszott. Talán az anyja miatti aggodalomtól? Meglehet, hogy a közeli nősülés gondolata is nyomasztotta. Elegáns, kétsoros kék öltönyt viselt, hozzá állógalléros kék inget. Bármely angolon keresettnek hatott volna ez az öltözék, ő azonban lélegzetelállítóan mutatott benne. Két ápolónővel együtt szálltak be a liftbe, akik megigézve bámulták Lucot. Patrícia borús képet vágott. íme, egy férfi, aki után bomlanak a nők. Amikor benyitottak a második emeleti különszobába, Patrícia megrökönyödve látta, hogy Di Maggi asszony csupán árnyéka korábbi önmagának. Mosolyt erőltetett az arcára, és az ágyhoz lépett. - Üdvözlöm, asszonyom! Hogy van? - hajolt le hozzá, hogy arcon csókolja. A bőre olyan volt, akár a pergamen. Az idős hölgy mosolygott, szemében könnyek csillogtak. - Patrícia! Úgy örülök, hogy eljött, és feleségül megy a fiamhoz. Olyan boldog vagyok... A férfi az ágy túlfeléről szeretettel mosolygott az anyjára. - Az orvos azt mondta, nem szabad túl sokat beszélned, mama, és kerülnöd kell minden izgalmat. Lehajolt, megcsókolta az asszony homlokát, és megfogta fonnyadt kezét, aztán az ágy szélére telepedett, s egy darabig szótlanul nézte. Patrícia egyszerre betolakodónak érezte magát. Helyet foglalt az ágy melletti ülőkén, és a körmét nézegette. Pillantása a szikrázó kék köves gyűrűre esett, amitől azonnal bűntudata támadt. Nem kételkedett abban, hogy Luc igazat mondott. A gyűrű egy vagyont ér, vaknak kellett lennie, hogy nem látta. Már a születésnap előtt rájöhetett volna: Luc nem olyan tökkelütött, hogy valami bazári vacakot vegyen állítólagos menyasszonyának, hiszen a rokonság rögtön gyanút fogott volna. Hát a látszatházasság? Nem való így bánnia az anyjával. Az asszony megérdemli, hogy megtudja az igazságot. Amikor egy félóra múltán felálltak, Di Maggi asszony lényegesen jobban érezte magát. Mosolygott, és elégedettnek látszott. Luc megkerülte az ágyat, és átkarolta „jövendőbelije" vállát. A lány önkéntelenül megmerevedett, de tartotta magát, nehogy megbántsa a beteg hölgyet. Az ezután következő gyengéd csóktól Patríciának szinte olyan benyomása támadt, hogy ez az ember tényleg érez valamit iránta. Teljesen összezavarodott, egyedül ki sem talált volna az épületből. *■ Odalenn Luc kinyitotta előtte a kocsiajtót. - Sajnos nem mehetek veled, de a sofőröm hazavisz. Csütörtök reggel ismét érted megy. Előtte fölhívlak, hogy megbeszéljük a részleteket. - Luc, én nem is tudom... - kezdte volna. Kételyei egyre erősödtek, de a férfi nem adott módot, hogy ellenvetéseket

tegyen. be sem fejezhette a mondatot, betuszkolta a kocsiba. *' - Késő. Már nem léphetsz vissza. * A kifogástalanul szabott, halványszürke öltöny, vakító fehér ing és apró mintás nyakkendő pontosan olyan nagyvonalú üzletembernek mutatta Lucot, amilyen volt. Patrícia ezzel szemben ártatlan lánykának tűnt az oldalán. Ne csacsiskodj! - intette magát. Elvégre jelentéktelen formaság az egész. Akkor meg miért remeg a térde? A legutolsó olasz divat szerinti, dohányszínű kosztümöt viselt, alatta barackszínű csipkebodyt, és ahhoz illő, magas sarkú körömcipőt. Hóna alatt borítéktáskát szorongatott, kezében lazacszínű rózsabimbókból kötött csokrot. Hallgatta az anyakönyvvezető szavait, de fel sem fogta az értelmüket. Csak amikor Didi oldalba bökte, akkor szedte össze magát, és bólintott: - Igen! Ugyanilyen szórakozottan figyelte, ahogy Luc az ujjára húzza a gyűrűt. Amikor azonban a férfi megölelte, feleszmélt révületéből. - Kicsi asszonykám! - suttogta Luc, mielőtt ajka az ajkához ért. - Káprázatosan festesz, Patrícia! - állapította meg Didi. A dicséret az egyik elegáns londoni szálloda női mosdójában hangzott el, miután villásreggelivel ünnepelték meg az esküvőt. - Engedd meg, hogy öreg dajkád sok boldogságot kívánjon! Tegnap hosszasan elbeszélgettem Luckal telefonon, és tudom, hogy imád téged. Odaadta nekem a harisnyatartót, amit Olaszországban hagytál. Jó, jó - kacsintott, ahogy Patrícia elpirult. - Tudom, hogy a mai fiataloknak sietős. Magamtól is észrevettem, hogy két hónapja egy férfi után epekedsz. Amint megismertem Lucot, megértettem, miért. Most már minden rendben. Nem csoda, hogy Didi olyan megszállottan igyekezett férjhez adni, gondolta Patrícia. Nyilván azt hiszi, terhes vagyok. Luc betartotta az ígéretét, mindent elintézett. Szerdán felhívta a lányt, és néhány szót váltott vele, majd hosszasan értekezett Didivel. Azután a házvezetőnő Brightonba utazott a lánnyal, és bevásároltak. Didi meg Joe vállalták, hogy tanúskodnak, többen nem is voltak jelen a szertartáson. Patrícia elsősorban miattuk fogadta el Luc ajánlatát. Ha más haszna nem származik is az egészből, legalább az a két ember, aki a legtöbbet jelenti neki, nyugodt öregség elé nézhet. Kart karba öltve lépett ki Didivel a mosdóból. - Azt hiszem, igazán remekül ment minden - fogta meg a vállát Luc. - Te mit gondolsz, kedvesem? Megborzongott a férfi diadalittas tekintetétől. - Ugyanazt - felelte kurtán. Mialatt az öregek követték őket az odakint várakozó kocsikhoz, idegesen az ajkába harapott. Mit jelent ez a pillantás? A hűséges házvezetőnő és férje integetve szálltak be ataxiba, amely visszavitte őket Hardcourtba, Luc pedig besegítette őt a limuzinba, majd ő is beült mellé. - Végre egyedül! - fogta meg a bal kezét, és megforgatta az aranykarikát az ujján. - Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet húzok egy nő kezére. Gyémántgyűrűt még csak-csak, de karikagyűrűt... Patrícia szíve majd kiugrott a helyéből, és amikor tekintete találkozott a férfiéval, mindene zsibongani kezdett. Visszarántotta a kezét, és elfordult. Végül kinyitotta a táskáját, kivette belőle az eljegyzésre kapott kék köves gyűrűt, és azt is felhúzta. A briliáns emlékeztette házasságkötésük valódi okára, amelyről semmiképp sem akart elfelejtkezni. - Mondtam már, milyen csodálatosan mutatsz ma? - nyújtotta ki a lábát Luc, s közben véletlenül felesége combjához ért. - Hálát adhatok a sorsnak, hogy ilyen tökéletes asszonyhoz juttatott. Hm. Ahhoz képest, hogy sohasem akart megnősülni... - Üzlettárshoz - javította ki Patrícia, kissé távolabb húzódott, és a menyasszonyi csokrot védőpajzsként kettejük közé tette. - A virág biztosan tetszeni fog édesanyádnak. Hamarosan a kórházhoz értek, s abetegszobába lépve Patrícia észrevette, hogy az anyósa még törődöttebb, mint két napja. Amikor átnyújtotta neki a rózsákat, és felszabadult mosolyát látta, az villant az eszébe, hogy már csak ezért is megérte vállalnia az egész hercehurcát. - Olyan boldog vagyok, gyermekeim! - Könnyek gyűltek az idős asszony szemébe. - Most, hogy Luc feleséget talált magának, nyugodtan hunyhatom le a szemem. - Ne mondj ilyet, mama! - korholta a fia. - Mihelyt felépülsz, otthon óriási mulatságot rendezünk a tiszteletedre. A következő öt percben egyfolytában azon igyekezett, hogy az anyját felvidítsa. Amikor azonban belépett a nővér, hogy előkészítse a beteget a műtétre, s a látogatóknak el kellett hagyniuk a szobát, Luc elkomorodott. Helyet foglaltak egymással szemben a barátságtalan váróhelyiségben, a férfi hosszúkás borítékot húzott elő zakója belső zsebéből, és az alacsony asztalra dobta. - Olvasd el, és írd alá! - Most? - képedt el Patrícia. Az anyósa mindjárt kés alá kerül! A részvét, amely csak az imént töltötte el, máris nyomtalanul eltűnt. - A kocsiban az üzlettársamnak nevezted magad. Ez a szerződésünk. Szíveskedj elolvasni és aláírni! Patrícia kivette az iratot a borítékból, és áttanulmányozta. Amikor látta, milyen magas összeget szán neki havonta a férje, meglepődött, mégsem tudott örülni a nagyvonalúságának. Inkább megvetette saját magát, amiért eladta a lelkét. - Nincs egy tollad? - kérdezte tőle telhetőén nyeglén. Aranyhegyű töltőtollat kapott azon nyomban, aláírta a papírt, és a tollal együtt visszaadta. Nem is volt olyan nehéz

ridegnek és szenvtelennek lenni, mint gondolta. Estig ültek a váróteremben, ezalatt alig néhány szót váltottak egymással, mígnem nyolc óra tájban megjelent az orvos, és közölte velük, hogy a műtét sikeresen lezajlott. Amíg a nővér az intenzív osztályra kísérte őket, Luc megfogta Patrícia kezét. Az anyja békésen szuszogott, és bár különféle csövek lógtak ki belőle, lényegesen jobb színben volt, mint annak előtte. - Meg fog gyógyulni - suttogta Patrícia. - Én is azt hiszem - sóhajtotta a férfi. - Köszönöm, Patrícia! Aztán elengedte a kezét. Nem sokkal később a sofőr a szállodába fuvarozta őket, amelyben ezután együtt fognak lakni. Mialatt Luc a recepciós kisasszonnyal tárgyalt, és átvette a kulcsot, Patrícia szétnézett az elegáns előcsarnokban. - A csomagodat már idehozattam - fordult végül hozzá a férfi. - Az étteremben vacsorázunk, vagy odafönt? - Nem vagyok éhes - felelte gondolkodás nélkül, de tüstént megbánta, ahogy Luc karon fogta, és a lifthez vezette. A lakosztályban először a hatalmas, négyzet alakú nappaliba léptek, amelynek padlóját süppedős szőnyeg borította. Az egyik falat kandalló uralta, benne valódi lángokat utánzó fények villogtak. A helyiség közepén két kényelmes pamlag, köztük alacsony társalgóasztal. Televízió, minibár, néhány lerakóasztalka, valamint finom mívű szekreter egészítette ki a berendezést, utóbbin telefon. - A hálószobák arra hátul vannak - intett Luc a keskeny közlekedő felé. -Később megnézheted őket. Most először is szeretnék lezuhanyozni, aztán innék egy italt. Légy szíves, készíts egy whiskyt szódával, és rendelj néhány szendvicset! - adta ki az utasítást, majd választ sem várva eltűnt a fürdőszobában. Patrícia megkönnyebbülten lélegzett fel. Miután a férfi hálószobákról beszélt, nincs mitől tartania. Egyébként sem fog nehézséget okozni, hogy a következő két hétben kitérjen az útjából - eltekintve a kórházlátogatástól. Italt kevert Lucnak, egyet magának is, majd a telefonhoz ment, hogy szendvicset és kávét rendeljen. Ezután elhevert az egyik pamlagon, lerúgta körömcipőjét, kigombolta kosztümkabátját, úgyhogy egészen előtűnt az alatta viselt csipke fehérnemű. A whiskyt iszogatva körülnézett az elegánsan berendezett szobában. Meg tudnám szokni ezt az életet, állapította meg. Tulajdonképpen meg is engedheti magának, hogy így éljen, mihelyt a két hetet átvészelte. De addig... Mivel mostanáig elégedett volt a sorsával, a pénz sohasem izgatta különösebben, megint azt kérdezte magától, miért kellett elfogadnia Luc ajánlatát. Be kellett vallania, hogy nemcsak a pénz miatt, hiszen szerepe volt ebben keserűségének is. Amikor Luc hirtelen előtte termett, úgy megriadt, hogy kilöttyentett egy keveset az italából. - Gondolom, ez az enyém - emelte fel a másik poharat az asztalról a férfi. Megjelenése teljesen összezilálta Patrícia gondolatait. Fehér fürdőköntöst viselt, amely elöl kissé szétnyílt, rálátást engedve izmos, szőrös mellkasára. Patrícia csak most eszmélt rá, milyen kevéssé elkerülhetők az efféle intim helyzetek még egy érdekházasságban is. Idegesen nyelt egyet, és megszorította a poharat. Ha nem vigyázok, egykettőre alkoholista leszek, futott át az agyán, amikor aztán egy hajtásra ledöntötte az italt. Szerencsére ebben a pillanatban kopogtak. A szobapincér hozta a vacsorát. Bár egész nap alig evett valamit, Patricia-még most is visszafogta magát. Csak azt várta meg, míg Luc jóllakott. - Elfáradtam. Hosszú volt a nap, megyek lefeküdni - állt fel, de kerülte Luc tekintetét. Minden további nélkül a közlekedő felé indult, majd benyitott az első ajtón. Legnagyobb meglepetésére hálószoba helyet irodafélét talált, benne jókora íróasztal, számítógép, telefon és fax. A következő ajtó valóban hálószobába vezetett. A helyiség közepét hatalmas, mennyezetes ágy foglalta el. Bőröndje a faragott, antik fésülködőasztal mellett állt. Megkönnyebbülten lélegzett fel. Tehát ez az ő szobája. Ahogy hozzáfogott a kicsomagoláshoz, elsőként fehér hálóing akadt a kezébe, a mellékelt kártya tanúsága szerint Didi nászajándéka. A derék házvezetőnő titokban kiemelhette a bőröndből a bekészített pizsamát is, mert Patrícia hiába kereste. Miután beakasztgatta holmiját a szobának is beillő gardróbfülkébe, fogta az ajándékot meg a piperetáskáját, és átvonult a szomszédos fürdőszobába. Ott gyorsan lezuhanyozott, majd felvette a hálóinget, végül megszemlélte magát a tükörben. A keskeny vállpántos felsőrész pókhálószerű csipkéből állt, amely csak úgyahogy fedte el Patrícia keblét. Alább leheletfinom és tökéletesen áttetsző selyemben folytatódott. Szegény Didi! Javíthatatlanul romantikus lélek, vont vállat sorsába beletörődve Patrícia. Ebben az öltözékben senki emberfia nem fogja látni. Amikor azonban visszatért a hálószobába, kővé dermedt. Az ágyon Luc feküdt, egy szál tenyérnyi alsóneműben. Sötét szeme felszikrázott, ahogy fejét Patrícia felé fordította, és arcpirítóan szemérmetlenül bámulni kezdte. - Nagyon buja! - jegyezte meg nem minden gunyoros felhang nélkül. - Mit keresel itt? - fortyant fel Patrícia. - Ez az én szobám. - A férfi félreérthetetlen arckifejezése láttán elszorult a torka. - Tévedsz. A miénk - pattant fel az ágyról Luc, és odalépett hozzá. Patríciát szinte megbénította a rémület. Ösztpnösen maga elé kapta a karját, és hátraugrott. / - Ezt felejtsd el! Hálószobákról volt szó, és megígérted, hogy nem támasztasz feltételeket. Megállapodtunk: két hét, édesanyád kedvéért... - hebegte akadozva. - Hazudtál nekem. - Nem hazudtam. A lakosztályhoz két hálószoba jár, de az egyiket irodának használom, mivel állandóan itt lakom. Ami pedig a másikat illeti, késznek mutatkoztál, hogy meghatározott időre a feleségem leszel, s vállaltad mindazt, ami azzal együtt jár - állt meg közvetlenül előtte a férfi, és villámgyorsan magához ölelte.

- Ne! - igyekezett sikoltva kiszabadítani magát Patrícia, de hasztalan. - Komolyan azt gondoltad, hogy kidobok az ablakon egy vagyont, és nem várok semmi ellenszolgáltatást? Egyetlen nő sem került még nekem ennyibe, mint te. Valamit mégiscsak akarok a pénzemért. - Ezt nem teheted - könyörgött Patrícia. - Szexre nem szerződtem - próbált a férfi értelmére hatni, mert látta, hogy már alig bírja fékezni magát. - Ó, nem, szexről soha nem esett szó. Ez csak természetes, hiszen a jólnevelt-séged egyébként is tiltja, hogy ilyesmit a szádra vegyél. Erre nem tudott mit válaszolni. A következő pillanatban Luc lehajolt hozzá, ajka az övére tapadt, olyan követelőén és szenvedélyesen csókolta, hogy Patrícia felnyögött, amikor végre elengedte. Akkor a férfi egyik keze lesiklott a gerincén, és magához rántotta, hogy a lány érezte, mennyire felgerjedt. - Látod, mit művelsz velem? Most mindjárt kielégítem a vágyamat, magamévá teszem a testedet, te gyönyörű, szívtelen nő. Aztán nem bánok semmit sem. Amióta ismét találkoztak, Patrícia sejtette, hogy Luc haragszik rá. Eddig nem törődött vele, mert a maga részéről nem érzett mást, csak keserű kiábrándultságot. Bárcsak előbb tisztázta volna vele, miért olyan dühös! - Eressz! - zihálta, miközben a férfi ajka mezítelen vállához ért. Öklével ütlegelte Luc mellkasát, de az elkapta mindkét csuklóját, hátracsavarta, és fél kézzel ott tartotta. Hidegen végigmérte, majd másik kezével lecsúsztatta a vállpántot, felfedve a keblét. - Nem kényszeríthetsz, hogy... - némult el a tiltakozása, mivel Luc ajka gyötrő lassúsággal vándorolt a nyakától a melle felé. Egyszerre egészen elkábult. Felnyögött, ahogy a férfi erős keze megfogta egyik mellét, ujjai óvatosan izgatták a bimbóját, míg a másikra rátapasztotta az ajkát. Az izgalomtól gyorsabban lélegzett, sóvárgott a beteljesülés után. Már tudta, hogy azt csakis Lucnál találhatja meg. Mégis megpróbálta kiszakítani magát az öleléséből. - Nem, nem akarom! - kiáltotta. - Mégis ki hazudik kettőnk közül? Hiszen pontosan annyira akarod, mint én -lihegte kiszáradt torokkal a férfi, és felegyenesedett. - Nem lett volna szabad feleségül mennem hozzád. Gyűlöllek! - Tudod, mit tartanak szerelemről és gyűlöletről, kedvesem - kapta fel Luc, mint a pelyhet, hogy az ágyhoz vigye. Ott ráfeküdt. - Mindegy, mit érzel, amíg ennyire vágysz az együttlétre. A férfi ajka ismét mohón az övére tapadt. El akarta lökni, de ahogy az izmos mellkashoz ért, ellenállása semmivé foszlott. Védekezés helyett most már ujjai élvezettel szántottak a sűrű szőrzetbe. - Úgy, érintsd csak meg a testemet, hisz te is kívánod - biztatta Luc, miközben egyik keze Patrícia keblére, majd a derekára csúszott. Aztán lehemperedett róla, hogy levegye a hálóingét, magáról pedig az alsónadrágot. Ez lett volna a kedvező pillanat a menekülésre, de Patrícia józan esze felmondta a szolgálatot. Felajzva figyelte a férfi meztelen testét, és önkéntelenül kinyújtotta a kezét, hogy megérintse. Luc izgatottan felhördült, félretolta a kezét, majd ismét ráfeküdt, két kezébe fogta Patrícia arcát, és hosszan a szemébe nézett. - Mondd, hogy akarod! - kérlelte. Patrícia egy másodpercre lehunyta a szemét, lázasan igyekezett összeszedni a gondolatait. A férfi azonban olyan izgatóan mozgolódott rajta, hogy felhagyott ezzel, és két kezével végigsimított izmos hátán. - Igen - tört fel belőle végül a vágy. Többé nem volt visszaút. Luc kezével és ajkával becézte, míg Patrícia szinte eszét vesztette, és alig várta, hogy végre egyesülhessen vele. Mohón átfogta a férfi ülepét, s magához szorította, hogy még jobban érezze, mennyire felgerjedt. - Akarlak! Luc fél térdével szétfeszítette a lábát, hogy lassú, érzéki mozdulatokkal kifürkéssze legrejtettebb pontjait, s még több élvezetben részesítse. Patrícia észrevette, hogy a férfi már csak emberfeletti erőfeszítések árán tudja visszafogni magát, mert zihálva lélegzett, és egész teste megfeszült. Amikor a már-már gyötrelmes kéj forró hullámai árasztották el Patrícia ölét, a férfiba kapaszkodva könyörgött: - Luc! Mintha amaz csak erre várt volna, magához szorította, és belehatolt, azután felkönyökölt, és a lány felhevült arcát figyelte. - Szeretnélek nézni, hogy lássam, mit érzel közben. Lassan, egészen lassan le-föl kezdte mozgatni a csípőjét, tekintetét szakadatlanul Patríciára függesztve. Egyre mélyebbre nyomult belé, annyira kitöltötte, hogy a lánynak szinte már kibírhatatlannak tetszett. Mégis kibírta. Egyszer csak felgyorsult a ritmus, melyhez ösztönösen, alkalmazkodott. Lábával átkulcsolta és még inkább magához szorította a férfit. Abban a pillanatban, amikor úgy érezte, belehal, az önkívület sikolyával ért fel a tetőpontra. Szinte ugyanekkor Luc teste megvonaglott, és ő is eljutott a mindent feloldó, gyönyörteli csúcsra. Kimerülten hevertek ott, míg a kéj hullámai el nem csitultak. Patrícia karja ernyedten lehanyatlott, ahogy fokról fokra visszatért a való világba. Vakította a fény, ezért nem nyitotta ki a szemét. Hirtelen elöntötte a szégyen, arcán egy könnycsepp futott alá. Luc nem vette észre ezt, kielégülten hemperedett le róla. Patrícia oldalra fordult, mert nem tudott a férfi szemébe nézni. Megpróbálta felhúzni a takarót, hogy elfödje meztelenségét. Luc azonban megakadályozta ebben, félresímította a haját, és csókot lehelt a tarkójára, majd visszafordította magához. Leküzdhetetlen, de saját józan esze előtt is restelkedve rejtegetett érzései béklyójában vergődve emelte tekintetét a férfi felhevült arcára. Luc könyékre támaszkodott.

- Bevallód végre, Patrícia? Csak hozzád kell érnem, és szikrák pattognak közöttünk. Csodálatosan szenvedélyes vagy az ágyban. Férfi nem álmodhat különbet - mosolygott kihívóan. Ebben a pillanatban Patrícia őszintén gyűlölte. - Testileg talán vágyom utánad, de a szívemmel megvetlek. - A szíved nem érdekel. Az asszony ingatag. Nekem elég, ha a testedet birtokolhatom. Bár mindig is tudta, hogy érzéketlen gazemberrel van dolga, ez a szenvtelen kijelentés tőrdöfésként érte. Büszkesége azonban nem engedte, hogy kimutassa ezt. - Ez meglep. Ha emlékezetem nem csal, a legutóbb nem is voltam olyan jó -idézte fel a férfi korábban elejtett megjegyzését. - Tévedtem. Egyébként talán te is egyre érlelődsz, mint a nemes bor - élcelődött Luc. - Meg is ízlelek még egy kortyot, hogy megbizonyosodjam - hajtotta le a fejét. - Ne! - próbálta ellökni Patrícia, de a férfi olyan csábítóan kóstolgatta az ajkát, hogy ellenállás nélkül tűrte, amikor a hátára fordította. Luc a combjai közé fektette fél lábát, így érezhette, hogy a férfi ismét teljesen fel van ajzva. Megremegett a vágytól, de partnere mintha észrevette volna, hogy ő még nem áll készen, mert egyre odaadóbban kezdte csókolni. Végül megadta magát, keze a férfi széles vállára siklott. Luc ekkor felemelte a fejét, előbb csak nézte a mellét, majd gyengéden cirógatni kezdte, azután keze mind lejjebb csúszott, míg Patrícián újból erőt nem vett az izgalom. - Ilyen egy igazi szőke démon. Kívül hűvös, de belül csupa szenvedély. Amikor belehatolt, Patricia úgy érezte, egymásnak teremtették őket. Teljes összhangban mozogtak egyre gyorsuló ütemben, és majdnem tökéletesen egyszerre fejezték be. Ezután erejüket vesztve, összefonódva feküdtek ott. - Azt hiszem, nem bírok ki két hetet - nyögte, ki tudja, mennyi idő múlva Luc, majd oldalra húzódott, magához ölelte Patríciát, és mindkettőjüket betakarta. A behunyt szemmel pihegő Patricia alig hallotta szavait, csak azt érezte, amint átfogja a derekát. Azután elaludt... Arról sem tudott, hogy Luc még sokáig nézte, végül megcsókolta az arcát, mielőtt eloltotta a lámpát, s arcát a sötétben a szőke hajsátorba rejtve suttogta: - Holdistennőm! * Amikor Patricia felébredt, először nem tudta, hol van, csak azt érezte, hogy csodálatos, dédelgető biztonságban. Aztán megrohanta emlékezetét mindaz, ami az éjszaka történt. Luc fél karjával fogta a derekát. Amikor óvatosan eltolta magától, álmában felnyögött, és elfordult. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy megtette. A hajnali fény belopózott az ablakon, ő pedig hanyatt fekve bámulta a mennyezetet. Hogy csinálhatott ekkora ostobaságot? Egy pillanatig fontolgatta, elmeneküljön-e, de tüstént elvetette az ötletet. Megállapodást kötött, és ahhoz fogja tartani magát. Csak saját magát okolhatja, hogy lefeküdt a férfival. A csöndben egyenletes szuszogás hallatszott. Luc valóban nem hazudott neki, de vitathatatlanul tudta, hogyő tisztán plátói kapcsolatot feltételezve egyezett bele az érdekházasságba. Elfogta a düh. Luc fantasztikus szerető, ezt az éjjel bebizonyította. Szégyellte magát, hogy ilyen könnyen a csábítás martalékává vált, ennyire nem tudott parancsolni a testének. Zúgott a feje. Hogyan viselje el az előtte álló tizennégy napot -és éjszakát? Ám még sokkal inkább nyugtalanította az a kérdés, hogyan éljen majd azután Luc nélkül. Eddig bebeszélte magának, hogy nem is szerelmes, de most, az ágyban fekve, érezte teste melegét, férfias illatát, és el kellett ismernie, hogy nem volt őszinte magához. Talán az ajánlat elfogadásakor tudat alatt azt remélte, hogy újra Luc karjában köt ki? Mivel az olaszországi kaland után Di Maggi nem jelentkezett, elkeseredés és kétségbeesés lett úrrá rajta, mégis szerette. Miképpen lehetséges ez? Luc lényegében véve kielégülése eszközéül használja a nőket. Ámbár tagadhatatlan, hogy az ő vágyát éppúgy csillapította, és a gyönyörök gyönyörével ajándékozta meg. Megfordult, hogy szemügyre vegye a szenvedélyek mesterét, aki most már a férje. Mint megállapította, kurtára nyírt haja máris nőtt valamicskét. Egyszerre lélegzet-visszafojtva fedezett fel a tarkóján egy hosszú, félhold alakú, szemlátomást egészen friss heget. Óvatosan megérintette az ujjával. A következő pillanatban Luc elkapta a csuklóját. Vagyis ébren volt. - Mi baj, Patricia? Zavar a forradásnyom? - kérdezte. - Nem, dehogy - vágta rá a lány, és zavarában elpirult. - Csak eddig nem tűnt fel. Hol szerezted? - Igazán érdekel? - Igen. Luc elengedte a csuklóját, és a hátára fordult. - A tűzesetet követő napon a biztosítótársaság kárbecslőjével megtekintettük az üzemcsarnokot. Közben lezuhant egy tetőgerenda, és fejen talált. ' - Úristen! - rökönyödött meg Patricia. Luc megsérült, és ő nem is tudott róla! - Egy hétig feküdtem eszméletlenül. Hetekig tartott, míg valamennyire összeszedtem magam. Hát ezért nem jelentkezett! így minden egészen más megvilágításba került. Patricia ismét reményt merített, és mosolyra húzta a száját. Ezek szerint szó sincs arról, hogy Luc kihasználta őt. - Felhívhattál volna. - Igaz. Korábban is előkerülhettem volna, de az adott körülmények között örülök, hogy nem tettem. Nyilván nem nagyon bánkódtál utánam, úgyhogy ne áltassuk egymást!

Patricia méltatlankodva hallgatta. Ha értesült volna a balesetéről, azon nyomban Olaszországba utazott volna. Kinyújtotta a kezét, és megsimogatta a fekete sörtéket a férfi fején. - A hajad... szóval ezért nyírattad le - nézett rá szeretettel. - Mi másért? Gondolhatod, hogy nem jókedvemből szaladgálok így - kelt fel Luc, fölemelte a szőnyegről a köntöst, magára kapta, és visszafordult. - Rendelek kávét, aztán letusolok. Te még maradj! Fáradtnak látszol. Tis2ta holmit vett ki a szekrényből, majd elhagyta a szobát. Patricia válaszolni akart, de nem jött ki hang a torkán. Mit is mondhatott volna? Hogy öt napig várta a hívását, s mivel hiába, végül arra jutott, hogy Di Maggi utolsó gazember? Hiszen kereken megmondta, hogy megveti, s látszólag csak a pénzért ment bele a házasságba. Most hogy győzze meg arról, hogy igenis szereti? Visszadőlt az ágyra, s kétségbeesetten próbálta megemészteni a fejleményeket. Kimondhatatlanul szerencsétlennek érezte magát, és dühöngött, hogy újabb hibát követettel. Nem azon kellett volna rágódnia, kicsoda, micsoda ez az ember, sokkal több bizalommal kellett volna lennie iránta. Legalább akkor kísérelt volna meg érintkezésbe lépni vele, miután tudomására jutott, hogy valójában kivel van dolga. Ehelyett saját lelki sebeit nyalogatta, miközben a férfi betegen feküdt. Vajon miért is nem vette észre hamarabb azt a forradást? Igaz, amikor Luc Hardcourtban megjelent, garbót viselt, másnap pedig állógalléros inget. Bizonyára ezzel akarta álcázni a sebhelyet. Ahogy arra gondolt, mennyit szenvedhetett a férfi, elfutotta szemét a könny. Ráadásul beteg édesanyjáért is aggódnia kellett. Nem csoda, hogy lefogyott. De hogy nem tűnt fel neki semmi? Érthetetlen. Annyira saját magával volt elfoglalva, hogy eszébe sem jutott: talán Luckal is történhetett valami. lylit lehet ezek után tenni? A férfi az imént mondta, hogy ne áltassák egymást. Rendben van, gondolta, most már tudok a balesetről, de mit változtat ez a helyzeten? Ebből egyáltalán nem következik, hogy Luc szerelemmel szereti őt. ' A férfinak az elmúlt napokban bőven nyílt volna alkalma, hogy beszámoljon, a történtekről - például amikor a Vén Pörölyben beverte a fejét. Hiszen még kérdezte is tőle, hogy minden rendben van-e. Hirtelen lendülettel felült az ágyon. Össze kell szednie magát, a sopánkodással senkinek sem használ. Luc félreérthetetlenül tudomására hozta, hogy tulajdonképpen csak a teste érdekli. Ezen talán lehet még változtatni. Újra felcsillant egy reménysugár. Felállt, és fürödni indult. A zuhany alatt állva elhatározásra jutott. Őszintén feltárja érzéseit a férfi előtt, hadd döntsön ezek után, ahogy jónak látja. Talán az érdekházasság életfogytiglani kötéssé változhat, ha két hétig mellette marad, és az ágyban minden kívánságát teljesíti. Tíz perccel később a lakosztály nappalijába lépett. Egyenes szabású, rövid kék szoknyát és ahhoz illő pulóvert viselt. Hosszú haját hátul selyemkendővel kötötte össze, arcfestéket csak módjával használt. Luc a kis étkezőasztalnál ült, iratok között böngészett. Háromrészes sötét öltönyéhez fehér selyeminget és kék nyakkendőt vett. Előtte kávéskanna állt két csészével. Patrícia jöttére felpillantott. - Semmi komplett reggeli? - tudakolta vidáman a lány, hogy idegességét leküzdje. - Ma van nagypéntek, az év egyetlen napja, amikor böjtöt tartok, amíg a templomból ki nem jövök - nézett végig rajta különösebb érdeklődés nélkül a férfi, majd ismét a papírjaiba mélyedt. - Elkísérhetsz, ha akarsz. Az istentisztelet után megebédelünk, aztán meglátogatjuk anyámat. Patrícia leült az asztalhoz, és kávét töltött magának. Egy-két korty után némileg oldódott benne a feszültség. Ahogy Luc fejét nézte, legszívesebben megsimogatta volna. Ehelyett a csészéjét szorongatta, és lesütötte a szemét. - Semmit sem tudtam a balesetedről - kezdte halkan. - Különben kerestelek volna. Bocsáss meg! - Persze, persze. A barátnőddel, Moyával még tartod a kapcsolatot? Patrícia fel sem tudta fogni, hogy Luc ilyen közömbösen fogadja közeledését. Ahelyett, hogy elfogadná a bocsánatkérést, Moya felől érdeklődik! Tehát semmit sem érez iránta... Elhatározta, hogy még egyszer próbálkozik. - Természetesen tartom, de a balesetedre visszatérve, én... - Hagyjuk ezt! - állt fel Luc, homlokon csókolta, aztán felemelte magához. Egy pillanatig egymás szemébe néztek. Luc... - szólalt meg Patrícia, de nem folytathatta, mert ölelő karok fonódtak rá, és szokatlanul gyengéd csók némította el. Ne bolygassuk a múltat! A feleségem vagy, és éppúgy élvezted a tegnap éjszakát, mint én. így hát aggodalom nélkül nézhetünk a következő két hét elébe. Rendben - bólintott Patrícia, és megfogadta, hogy ezt a két hetet felejthetetlenné teszi a férfi számára. Luc egy ujjával fölemelte az állát, és sebtében csókot nyomott a szájára. Hozd a kabátodat! - fordította meg, és Birtokló mozdulattal megpaskolta a fenekét. - Igyekezz, mert éhes vagyok, és nem sokáig tudom fékezni az étvágyamat! Izgató nevetése a lány fülébe csengett, miközben a hálószobába indult.

10. FEJEZET Patrícia anyaszült meztelenül, lovaglóülésben zihált az alatta fekvő Lucon.

- Nem bírom tovább - nyöszörgött. - Milyen szemérmetlen az én kis feleségem! - Te beszélsz? - körözött tenyerével a férfi mellkasán, és vonzó arcvonásait fürkészte. - Ki az, aki szó szerint kivonszolt a bárból, és be a liftbe, hogy aztán rám ugorjon? Az elmúlt két hét egyszerűen fantasztikus volt. A lány sohasem hitte volna, hogy a nemiség ilyen kimeríthetetlenül gazdag és változatos örömök forrása. Még egy kicsit fészkelődött, hogy a férfi meztelen bőre még inkább az övéhez súrlódjon. - Hagyd abba, kedvesem! - vette a karjába Luc, és vele együtt felállt. Mivel nem tudtak várni, az imént a nappali szőnyegén szeretkeztek. - Máris indulnunk kell anyámhoz, a kórházba - folytatta, mialatt a hálószobába vitte és a széles ágyra fektette asszonyát. - Nem én vagyok telhetetlen. - Ami az evést illeti, nem is, de az ágyban semmivel sem maradsz el tőlem -telepedett az ágy szélére a férfi. Pihentesd, kényeztesd egy kicsit ezt a gyönyörűséges testedet! - Megsimogatta Patrícia keblét, hasát. - Egyedül látogatom meg a mamát, aztán együtt elmegyünk valahová. Csinos légy! - Igenis, uram és parancsolóm! Luc hirtelen elkomolyodott. - Tulajdonképpen ma kellett volna kiengedniük anyámat, de egy kicsit tovább bent akarják tartani. Délelőtt telefonált a kezelőorvosa, aki azt mondta, holnap hazarepülhet - állt föl. - Sietek vissza. Beszélnünk kell. Legfeljebb egy-két órát maradok távol. Miután Luc eltűnt a fürdőszobában, Patrícia arra gondolt, talán úgy alakul minden, ahogy remélte. Teljes szívéből szerette a férjét, az elmúlt két hétben érzései még inkább elmélyültek, ha ez egyáltalán lehetséges. Házasságuk az első napja óta egyetlen érzéki álom volt, Luc fantasztikus és fáradhatatlan szeretőnek bizonyult, de ő sem tudott betelni az ölelésével. A férfi csak ránézett, s ő már tudta, mit akar. Napjában többször szeretkeztek - többnyire az ágyban, de sokszor el sem jutottak a hálószobáig. A meghitt együttléteken kívül azonban mintha láthatatlan fal emelkedett volna köztük. Patrícia ezt anyósának betegségével indokolta, de maga is tudta, hogy ez nem kielégítő magyarázat. Ezen a délutánon betértek egy italra a bárba, és Luc hirtelen azt kívánta, hogy jöjjenek fel a lakosztályba. A fiatalasszony sóhajtva gondolt vissza arra, ami ezután következett. Mindazonáltal tudni szerette volna, hányadán állnak, mit érez iránta a férje. Luc azt mondta, beszélniük, kell. Talán azt javasolja, tekintsék igazán érvényesnek a házasságukat. Luc lépett ki a fürdőszobából. Patrícia megbabonázva figyelte, ahogy öltözködik, mert még az ilyen hétköznapi tevékenység közben is kimondhatatlanul izgatónak találta. -, Viszlát, kedvesem! - hajolt le hozzá a férfi, miután elkészült, és sebtében megcsókolta. - Tartalékold ezt a pillantást, air/íg visszajövök! A következő órát Patrícia a kádban töltötte. Csupán az rontotta el a boldogságát, hogy Luc mindeddig egy szóval sem említette a kialkudott kéthetes határidőt. Miután befejezte a habfürdőzést, fölvette Luc köntösét, és törülközőbe csavarta hosszú haját. Épp a tükörben nézegette magát, amikor kopogtak. Már vissza is jött volna a férje? Mosolyogva húzta szorosabbra a fürdőköntös övét, és sietett ajtót nyitni. Amikor meglátta, ki áll a folyosón, elakadt a lélegzete, támaszt keresve megmarkolta a kilincset. Margót Mey! - O, elnézést, nem sejtettem, hogy magát még itt találom - dőlt a szó az énekesnőből. - Esküdni mertem volna, hogy Luc hétfőn azt mondta, maga csütörtökön elutazik. Ugye nincs kifogása ellene, hogy bemenjek? Patrícia udvarias kézmozdulattal betessékelte, közben igyekezett megőrizni a lélekjelenlétét. - Luc nincs itt? - folytatta Margót. - Nem baj, hagyok neki üzenetet az irodájában. Okvetlenül meg kell köszönnöm a gyönyörű karkötőt - dugta az asszony orra alá bizonyságképpen a csuklóját, amelyen gyémántokkal kirakott karkötő szikrázott. - Olyan nagyvonalú. De ezt már biztos maga is tudja - vihogott fülsértően. Patríciát mintha fejbe kólintották volna. - Gondolom, egyedül is kiismeri magát - felelte hűvösen. - Ha megengedi, most csomagolnom kell - vonult be a hálószobába, és behúzta maga mögött az ajtót. Hát sohasem tanul a hibáiból? Az énekesnő hétfőről beszélt. Aznap Luc azt mondta, rengeteg a dolga, és ragaszkodott hozzá, hogy néhány órára Hardcourtba vigye a feleségét, aki így személyesen ellenőrizheti a helyreállítási munkálatokat. Most már világos, mi volt a valódi ok: mindent elrendezett, hogy titokban találkozhasson a szeretőjével. Hát persze, hogy is felejtkezhetett el Margót Meyről? Ahogy tekintete a franciaágyra esett, elborzadt. Ugyanott hált vele a férfi, ahol Margót-val és ki tudja, hány másikkal hentergett... Fanyarul elmosolyodott. Nyilván keresztülhúzta a számítását, hogy az anyját egy nappal később engedik ki a kórházból. Gépiesen öltözködni kezdett. Egy egyszerű szövetruhát választott, ügyet sem vetett a szekrényben sorakozó számos különleges modellre, amelyet Luc itteni tartózkodása alatt vásárolt neki a legdrágább divatszalonokban. Csak azt csomagolta össze, amit eredetileg magával hozott, aztán elhagyta a hálószobát. A nappaliban még egyszer körülnézett. Az énekesnőnek nyomát sem látta, azaz a kandallópárkányon ott virított egy ajakrúzs, amely az övé lehetett. Patrícia a kezébe vette, hirtelen ötlettől vezérelve lecsavarta a tetejét, és jókora meggypiros betűkkel a tükörre mázolta: Az üzlet lebonyolítva. Patrícia Érkezése után pontosan két héttel távozott a szállodából. Amint taxiba vetette magát, kábultsága felengedett, és gyötrő

fájdalomnak adta át a helyét. * A lány elfintorodott, amikor a kiszolgált bogárhátúval a kúria elé ért. Mielőtt kiszállt, egy pillanatig csalódottan bámulta a felállványozott épületet. A munkavezető biztosította, hogy az új tető e hét végére elkészül. Bár most már minden mindegy. Teljesen kivette belőle az erőt az elmúlt két nap. Daviddel vadvízi túrára kísérték a cserkészcsapatot. A férfi egész idő alatt duzzogott, és világosan értésére adta, hogy méltánytalanul bánt vele. Patrícia nem is tudott mit felhozni mentségére, mert érezte, hogy hűségesen kitartó jó barátja joggal sértődött meg. A házban sok minden megváltozott. A hallban felcsiszolták és lelakkozták a parkettát, a falakat újrafestették, az ősök képei még nem kerültek vissza a helyükre. A lépcsőn kicserélték a futószőnyeget. Az elmúlt három hétben, amióta Patrícia otthagyta a szállodát, szédítő iramban folytak a felújítási munkálatok. Didi nem győzött lelkesedni az új konyháért és a korszerűsített fürdőszobákért, a nagy lakosztályban épp most építettek be új kádat. A fürdőszoba-felszereléseket Patrícia még londoni tartózkodása alatt választotta ki, úgyhogy most rájuk sem tudott nézni. Időközben odáig jutott, hogy már akkor is nagy lelkierőre volt szüksége, ha be akart lépni a saját házába. Miután a hátizsáktól megszabadult, kioldotta a nyakkendőjét. Le kellene vetnem az egyenruhát, morfondírozott. Bármit odaadott volna, ha végre egy éjszakát végigalhat. - Á, már megjöttél, Patrícia! Valami motozást hallottam - lépett ki az előtérbe Didi. - Igen, én vagyok az. Mindjárt bevetem magam a kádba, és szeretnék korán lefeküdni. Holnap kezdődik a tanítás. - Hiszen még csak öt óra - vetette ellen a házvezetőnő. - Hát a vacsorát ki fogja megenni? A kedvencedet főztem. Patrícia fél lábbal már a lépcsőn állva visszafordult, és Didire nézett. Tudta, az idős asszony nagyon zokon vette, hogy nem volt hajlandó a házasságáról beszélni vele. Nem akarta még jobban megbántani, de a megerőltető hétvége után semmi kedvet sem érzett a társalgáshoz, és attól is idegenkedett, hogy a szépen felújított ebédlőben ismét szembesüljön, új keletű jólétével. Ne haragudj, Didi, de teljesen kikészültem. És a vacsorával mi lesz? Már minden kész. Na jó, csak adj nekem egy órát! - indult az emeletre Patrícia. Odafönn undorodva elhúzta a száját. Hogy hihette egy pillanatig is képesnek magát erre az alantas üzletre? Nyilván meghibbant, más magyarázat nincs. Valahányszor az újabb és újabb változásokat látta, belésajdult a tudat, hogy ki fizetett mindezért... A hálószobájában megkönnyebbült sóhajjal csukta be maga mögött az ajtót. Ez a helyiség volt a menedéke, mert itt eddig semmi sem változott. Vágyakozva nézte az ágyat, aztán megrázta magát, levette a cserkészegyenruhát, gyorsan lezuhanyozott, köntösbe bújt, és kimerülten elnyúlt az ágyon. Ahogy lehunyta a szemét, azonnal Lucot látta maga előtt, visszaemlékezett, milyen szenvedély teli pillanatokat élt át a karjaiban, és mennyire reménykedett, hogy talán a férfi is belészeret. Újra felidézte, mi történt, amióta menekülésszerűen távozott a hotelből. Taxival a pályaudvarra vitette magát, ott meg sem állt a mosdóig, mert felfordult a gyomra. Nem tudta, meddig kuporgott ott, miután mindent kiadott magából, de végül egy vasúti tisztviselő kopogott rá, hogy mindjárt zárnak. Mivel az utolsó vonatot lekéste, egy lerobbant szállodában kényszerült tölteni az éjszakát, amelyet zokogva virrasztott át. Amikor másnap reggel beállított Hardcourtba, Didi nem tudott hová lenni aggodalmában, mert Luc már vagy százszor telefonált. Patrícia azonban egyenesen a szobájába ment, és elutasította, hogy a férjéről beszéljen Didivel, vagy felhívja Lucot. Amikor harmadnap nagy csomagot hozott a postás, benne a szállodában hagyott holmijával, végképp nem maradt semmi illúziója, hogy talán jelenthet még valamit a férjének. Luc ugyanis egy cédulát is mellékelt a ruhákhoz: Megszolgáltad a holmikat, tartsd meg őket! Emlékezés közben elbóbiskolt, és Lucról álmodott. Érezte, hogy hőhullámok futnak végig a testén, ide-oda hánykolódott az ágyban. Luc ajka megérintette az arcát, ő pedig készségesen kinyitotta a száját, hogy a férfi megcsókolhassa. Felnyögött, és legszívesebben folytatta volna az álmot, de tudatalattija figyelmeztette, hogy csak még rosszabb lesz, s végül felébredt. Kényszerítette magát, hogy kinyissa a szemét, és riadtan észlelte, hogy egyáltalán nem álmodott. Luc ült az ágy szélén, és föléje hajolt. - Te?! - szakadt ki belőle meglepetésében. - Még szép! Ki más merészelne a hálószobádban tartózkodni, mint a hites urad? - Hogy kerülsz... Ki engedett be? A férfi felállt, és az ablakhoz ment. A haja közben megnőtt, pólójának gallérja fölött látszott a sebhely csücske. Patrícia pillantása izgatottan siklott le a széles vállról egészen a barna nadrág alatt kirajzolódó izomkötegekig. Nem is olyan régen vizsgálgatta utoljára ezt a pompás férfitestet... Képzeletben meztelenül összeölelkezve látta magukat, és elöntötte a forróság. Sietve elhessentette az ábrándképet, és felült. Megkötötte köntöse övét, mielőtt fölkelt az ágyról. A szobában pattanásig feszült a légkör. - Mit keresel itt? - tudakolta hűvösen. - Nincs abban semmi rendkívüli, ha egy férfi fölkeresi a feleségét. Ahogy izmos combján megfeszült a nadrág, Patríciát mohó vágy töltötte el. Normális körülmények között valóban nincs, de a mi esetünkben ilyesmiről aligha beszélhetünk, vagy talán tévedek? - vonta fel gúnyosan a szemöldökét, és bátran állta a rászegeződő tekintetet. Bár Luc arca nem tükrözött érzelmeket, esküdni mert volna, hogy bizonytalanul, szinte gyanakodva nézi. Luca Di Maggi azonban soha életében

nem bizonytalanodott el. Mindig tudta, mit akar, és azt meg is szerezte magának, amint arról maga is meggyőződhetett. - A mi esetünkben - ismételte Luc. - Egyébként jól sikerült a hétvégéd? - Köszönöm, jól, bár eléggé kifárasztott - felelte kimért udvariassággal Patrícia, de végül felülkerekedett benne a kíváncsiság. - Honnan tudod, hogy voltam valahol? - Tegnap délelőtt telefonáltam, és Didi mindent elmesélt. Igazán megalázó, hogy az embernek a házvezetőnőtől kell megtudnia, hol kószál a saját felesége, és kivel. Ugyebár Dávid volt az? A régi barátod. Patrícia elképedve nézett rá. Mit mondott? Beszélt Didivel? - Na és jó volt a fiú? Ő is úgy fel tudott izgatni, mint én? - állt fel Luc, odalépett hozzá, és magához ölelte. -Ugyanúgy belekapaszkodtál és sikoltoztál? Te parázna asszony, hát hűtlenkedtél? - Mi közöd hozzá? - fakadt ki Patrícia, és megpróbálta eltaszítani magától. -Megállapodtunk valamiben, és túl vagyunk rajta. Hogy merészel ez a fickó így bánni vele, mintha éppen olyan erkölcstelen volna, mint ő? Hiszen kisírta miatta a szemét! - Atyaisten, Patricia - futott le Luc arcából a vér. - Ne feszítsd túl a húrt, mert megbánod! Patricia keserűen elmosolyodott. Ha valamit megbánt, hát azt, hogy egyáltalán találkozott ezzel az alakkal. - Azt ajánlom, hogy távozz szépszerével! Kétségbeesetten igyekezett legyűrni az áruló érzéseket, amelyeket Luc közelsége ébresztett benne. Senki sem fog innét kihajítani, kivált nem a saját feleségem - vágott vissza fenyegetően a férfi, majd ajkát az övére tapasztva kíméletlenül megcsókolta. Amikor végre elengedte, és haragosan fürkészte égő arcát, Patricia hozzásimult, és széles vállába kapaszkodott. Ugy látszik, ez a David nem tudta kielégíteni az igényeidet - vélte gúnyosan Luc, és a szétnyílt fürdőköntös alatt simogatni kezdte Patricia mellét. - Még mindig kívánsz engem. Lesír rólad, hiába is próbálod titkolni. Sajnos igaza volt. Patricia önkéntelenül megmerevedett, a vágy és a harag viaskodott benne. Ahogy Luc önelégült arckifejezését meglátta, végképp elveszítette az önuralmát. Pökhendi alak! - esett neki öklével. A férfi megpróbálta újra magához ölelni, de ő rá sem hederített. - Épp te merészelsz gyalázni engem? Ez túlmegy minden határon. Én legfeljebb egy szeretőt tartok egyszerre, de te... te még két hétig sem tudsz hűséges maradni egyetlen nőhöz. „Legjobb, ha most körülnézel otthon, Patricia" - utánozta Luc hanghordozását. - „Ma rengeteg a dolgom", ezt állítottad. Nagyon érdekes. No persze, neked Margót Meyjel kellett foglalkoznod. Mégis, mit képzelsz, minden dajkamesét beveszek? Te teljesen szexmániás vagy. Inkább süllyedjek a pokol fenekére, semhogy még egyszer hozzám nyúlj. Most pedig takarodj! - Te tudsz Margot-ról? Már akkor tudtam róla, mielőtt annyi év után újra találkoztunk - nevetett fel keserűen Patricia. Édes a bosszú, gondolta magából kikelve. - Nem az ajtón surrantam be a lakásodba, hanem a fürdőszobaablakon. Hallottam, amikor azt mondtad, hogy nem érsz rá. De azt is megígérted neki, hogy később pótoljátok a mulasztást. Igazán bővíthetnéd az angol szókincsedet. Olaszországban ugyanis pontosan ezt mondtad nekem is. Csak azon csodálkozom, hogy elkövettél még egy hibát. Bár, ha meggondoljuk, milyen kielégíthetetlen vagy, bizonyára szívesen feküdtél volna le egyszerre két nővel. Dühösen az ajtóhoz rohant. Margót a „szenvedély mestere" címmel ruházta fel Lucot, és Patríciának el kellett ismernie, hogy nem alaptalanul - de ez minden jó, ami erről a férfiról elmondható. Rá sem bírt nézni többé. , Utolsó együttlétük után az ágyban hagyta őt, miközben már a következő nő várt rá. Luc az első pillanattól kezdve csak fájdalmat okozott neki. - Várj, Patricia! - kapta el a derekát a férfi, mielőtt elhagyhatta volna a szobát, és a levegőbe emelte. - Azonnal eressz el, te utolsó gazember! - kiáltotta. Patricia, kérlek! Hiába rúgkapált, Luc az ágyhoz vitte, és a közepére tette. Azután szétvetett lábbal ráült, és két karját jobbra-balra lefeszítette. - Nem hányhatod a szememre mindezt anélkül, hogy jóvátehetném. - Tényleg? És miért nem? - Atyaisten, Patrícia, hát minek nézel te engem? Igazán azt hiszed, képes vagyok egyszerre két nőt szeretni? - Igazán. Most pedig eressz! Nincs több mondanivalónk egymásnak. - Nekem még van, és nem mész sehová, amíg mindent meg nem beszéltünk -ráncolta a homlokát a férfi, és elgondolkozott. - Először is mire céloztál azzal, hogy még egy hibát követtem el? Pontosan mi történt, ami elkergetett a szállodából? - Mi értelme most már ezt firtatni? - Felelj! Tudni akarom - makacskodott Luc. - Szeretkeztünk, aztán mire visszatértem a lakosztályba, csak hűlt helyedet találtam, meg valami irkafirkát a tükrön. - A rúzs színéből rájöhettél volna. - Meggypiros... Te nem használsz ilyet. Margót járt a szállodában! - Eltaláltad. - Féltékeny lettél. Nem átall még mosolyogni ezen! - Te megbolondultál - biggyesztette el az ajkát. - így van, bolond vagyok, bolondulok egy kék szemű magánlaksértőért, akit imádok. Patrícia pislogni is elfelejtett meglepetésében. Bizonyára álmodik, másként nem lehet. Luc azt állította az imént, hogy

imádja. Pedig ez nem álom. A megátalkodott szörnyeteg sóhajtva elengedte, és az ágy szélére ült. - Nincs mit mondanod, Patrícia? B ár a feszültség elviselhetetlenné fokozódott, Patrícia nem merte áttörni a véd-falat, amelyet az elmúlt hetekben épített maga köré. Félt, hogy ismét pórul jár. - Miért is hinnél nekem? Úgy bántam veled, mint egy utolsó ronggyal, és ezt csak azzal magyarázhatom, hogy tényleg bolond vagyok - nevetett kényszeredetten Luc. - Miután faképnél hagytál, első dühömben összepakoltam a holmidat. Csak forogjon a saját keserű levében, gondoltam. Előtte két hónapig kínlódtam nélküled, végül találkoznunk kellett. Most azonban túl sokáig vártam. Visszatértél Davidhez, s nekem nem jutott okosabb az eszembe, mint hogy sértegesselek. Hirtelen ismét felébredt Patríciában a remény. - A hétvégét Dávidén kívül egy egész cserkészcsapattal töltöttem. Pillanatnyilag alig áll velem szóba, mert férjhez mentem hozzád. Én a lányok sátrában aludtam, ő a fiúkéban. - A cserkészekkel kirándultál? Didi azt mondta, Daviddel mentél el, és te is ebben a hitben hagytál. - Te ezzel szemben egy másik nővel hetyegtél. Magam találkoztam Margót Meyjel. - Patrícia - fogta meg a kezét a férfi -, esküszöm, rá sem néztem más nőre azóta, hogy a cég szolgálati lakásában megleptelek. Szeretlek, és azért jöttem, hogy megkérjelek, adjunk még egy esélyt a házasságunknak. Ha kiderült volna, hogy Didi igazat állított, megfojtottalak volna - folytatta némi öniróniával. - Már a gondolat is megőrjít, hogy egy másik férfi hozzád érhet. Luc valóban féltékeny? Patrícia nem tudta elhinni. - Didi biztosan így próbált ismét összehozni minket - ült fel, és összébb húzta magán a fürdőköntöst. - Sohasem mondtad, hogy jelentek számodra valamit. - Jaj, Patrícia, valahányszor lefeküdtél velem, százszor is elmondtam, csak olaszul. - Csakhogy én nem értek olaszul! Azt hitteái, csak édesanyád miatt... - Bevallom, tudatosan felhasználtam anyámat - vonta magához Luc. - Bármennyire szeretem is, mindketten éljük a magunk külön életét. Most is csak átmenetileg lakott nálam, hogy ott ünnepeljük meg a születésnapját. A saját lakásában nem fértek volna el a vendégek. Természetesen mindig azt akarta, hogy családot alapítsak, de kizárólag az ő kedvéért sohasem áldoztam volna fel a szabadságomat. - De azt mondtad... - Hallgass rám, Patrícia! Most elmondom, amíg van bátorságom. Már akkor utolért a végzet, amikor a betörésen rajtakaptalak, vagy inkább tíz évvel azelőtt, amikor még iskolába jártál, és kikezdtél velem. Már nem is tudom, csak annyi biztos, hogy viszont akartalak látni. Amikor a zsarolásról beszéltél, üstökön ragadtam a kínálkozó alkalmat. Néhány napra ki akartalak sajátítani. Természetesen nem volt tisztességes, hogy hazudtam neked. Ez már akkor világossá vált előttem, amikor a villámban, a hálószobádban megpróbáltalak elcsábítani, és te féltél tőlem. Amikor a vacsoránál anyám célzást tett a szüzességedre, csirkefogónak éreztem magam. Beléd szerettem, és el akartam mondani az igazságot, hogy valóban eljegyezhessük egymást. Ezért hívtalak a dolgozószobámba. Sajnos összeszólalkoztunk, aztán bejött anyám. Közben késő lett. A következő nap olyan gyönyörű volt, hogy sajnáltam volna elrontani. Egyébként sem akartam siettetni a dolgokat, időt akartam hagyni neked. Csakhogy nem tudtam ellenállni a vágyamnak, és még aznap este lefeküdtem veled. Eszembe sem jutott, hogy kételkedhetsz az érzéseimben. Amikor azonban a baleset után nem jelentkeztél... - Hiszen nem is tudtam a balesetről - emlékeztette gyorsan Patrícia. - Négy napig maradtam Moyánál, mert vártam a hívásodat. Csak a tanévkezdésre utaztam haza. - Most már mindegy. - De... .- Nézd, nem vártam azt, hogy azonnal viszonozd az érzéseimet. Miután üzenetet hagytam Moya rögzítőjén, azt hittem, legalább felhívsz. - Miféle üzenetet? Én nem kaptam semmiféle... - Magad mondtad, hogy nála laktál, meg hogy tartod vele a kapcsolatot. Tíz nap múlva, amint beszélni tudtam, felhívtam a számát. Nyilván átadta az üzenetet. - Jaj, Luc! - bújt a férfihoz. - Nem kaptam meg az üzenetedet, de Moya sem. Ugyanaznap utazott el, mint én, hogy előkészüljön a házasságkötésére. Az esküvő után egyenesen nászútra mentek a férjével. A lakást végleg feladta. Ha értesültem volna a balesetedről, azonnal Olaszországba repülök. - Hogy lehettem ilyen idióta?! - jajdult fel Luc. - Tomboltam dühömben, mert azt hittem, nem érdekellek. A nápolyi kórházban feküdtem, és hallani akartam a hangodat. Később annyira dühített a hallgatásod, hogy elhatároztam, felkereslek, és magyarázatot követelek. Amikor édesanyám megbetegedett, és Londonba kellett utaznom, azonnal felmentem a lakásra. Egy szomszédtól tudtam meg, hogy csak vendégeskedtél ott. Okvetlenül meg akartalak találni, hogy bosszút álljak a rajtam esett sérelemért. Milyen kegyetlen a sors! Ó, a vakmerő Patrícia, egyetlenegyszer volt óvatos, amikor Moya telefonszámát adta meg. Valószínűleg ezért mentek át mindketten annyi megpróbáltatáson. - Csak véletlenül alakult úgy, hogy az ingatlaniroda, amely megvásárolta a címedet, az egyik cégemhez tartozik folytatta Luc. - Alig akartam elhinni, hogy ilyen szerencsés vagyok. A neved meglehetősen ritka, nem sokat kellett tudakozódnom, hogy megtaláljalak. Bevallom, abban a reményben vettem meg a lordságot, hogy eljutok hozzád.

- Nem édesanyádnak volt fontos? - Ezt meg honnan veszed? - Anna mesélte a születésnapi összejövetelen, hogy édesanyád azért szorgalmazza a házasságunkat, mert engem egyfajta státusszimbólumnak tekint. - Badarság! Gazdag vagyok, minek nekem a státusszimbólum? Nos, mihelyt viszontláttalak, tudtam, hogy csak te kellesz. Azért ravaszkodtam, mert azt reméltem, velem maradsz, ha sikerül még egyszer lefektetnem téged. - Azt mondtad, nem is voltam olyan jó az ágyban. - Hazudtam. Alig bírtam megállni, hogy rád ne rontsak. Patrícia sóhajtott. Most már tudta, hogy Luchoz tartozik. Legszívesebben megcsípte volna magát, hogy nem álmodik-e, de inkább odasimult ahhoz a széles mellkashoz. - Amikor megjelentettem az eljegyzési értesítést, azt reméltem, ezzel megnyerlek - mesélt tovább Luc. - De olyan egykedvűnek látszottál, hogy elhatároztam, elégtételt veszek rajtad. Úgy gondoltam, az a no, aki otthagyja a szeretőjét, csak mert az illetőt baleset érte, módfelett anyagias lehet. így találtam ki az üzleti ajánlatot. Bebeszéltem magamnak, hogy csak meg akarlak leckéztetni, pedig egészen más járt az eszemben. A lelkem mélyén azt reméltem, hogy soha többé nem hagysz el. - Soha nem is akartalak - vallotta be halkan Patrícia, de a férje annyira elmerült az emlékezésben, hogy nem figyelt rá. - A házasságkötéskor úgy éreztem, célhoz értem. Aznap este, amikor elmentél a szállodából, vacsorázni akartalak vinni, hogy végre szerelmet vallják. Azt hittem, most már viszonzod az érzéseimet, és egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy ilyen egyszerűen hátat fordítasz nekem. Mire másnap reggel megtudtam, hogy hazautaztál, már nem tehettem semmit. Olaszországba kellett kísérnem édesanyámat, ott pedig rengeteg munka várt rám... Patríciának könnyek buggyantak ki a szeméből. Luc megtörölgette az arcát. - Próbáljuk meg újra, Patrícia! Kérlek, bocsáss meg! Talán meg tudsz szeretni. - Már az első éjszakán beléd szerettem. Amikor később nem kaptam hírt felőled, bebeszéltem magamnak, hogy csak kihasználtál, hiszen tudtam, hogy az előző hétvégét még Margót-val töltötted. - Nem tudom, mit hallottál, mit nem, de esküszöm, hogy azon a hétvégén nem feküdtem le vele. Miután megtudtam tőled, hogy a volt igazgatóm zsaroló, egész hétvégén azzal foglalkoztam, hogy a rendőrségnek segédkezzek a kézre kerítésében. Akkor már hónapok óta nem voltam együtt Margot-val. Az csak afféle futó viszony volt, hébe-hóba lefeküdtem vele, amikor Londonban jártam. Nem vagyok büszke erre, viszont már akkor elhatároztam, hogy szakítok vele. Hiszen még azt sem tudta, hol lakom. Patrícia csakugyan emlékezett, hogy az énekesnő azt mondta, a kaszinóban érdeklődött Luc lakcíme felől. - Akkor azért érkeztem Londonba, hogy rendet teremtsek a kaszinóban. Addig az igazgatóm használta a lakást, de kihajítottam. Épp Tinára vártam, amikor Margót felbukkant. A karkötőt előző nap vettem neki. Búcsúajándéknak szántam, de nem tudtam átadni. Jóval később küldönccel juttattam el hozzá. Levelet is mellékeltem, amelyben megírtam, hogy szeretem a feleségemet, őt pedig többé látni sem akarom. - Búcsúajándéknak... - ismételte Patrícia. Anna nem arra intette, hogy egy szép napon ő is karkötőt kap, mint a többiek? - Anna is ilyesmiről beszélt. - Igen, így van. Amíg nem találkoztam veled, minden kapcsolatomat így fejeztem be. - Vigyázz - fonta át a férje nyakát -, eszedbe ne jusson karkötőt vásárolni nekem! - suttogta, majd megcsókolta: előbb gyengéden, aztán mind szenvedélyesebben. Luc egy idő múlva kibontakozott az ölelésből, és felállt. - Megesküdtem magamnak, hogy amennyiben hajlandó vagy újrakezdeni mindent, csak. akkor nyúlok, hozzád, ha annak rendje és módja szerint oltár elé vezettelek. Patrícia végigfeküdt az ágyon, nem törődve azzal, hogy a köntöse szétnyílt. - Ehhez nekem is lesz egy-két szavam. A férfi odafordult, és alaposan kigyönyörködte magát a látványban. - Azt is megtanítod talán a cserkészlányoknak, hogyan kell elcsavarni a férfiak fejét, vagy csak megint elkapott a hév? - tréfálkozott, de hangjában vágy rezgett. - Nem szoktam heveskedni. - Atyaisten! Hát még nem vetted észre? - Mit? - Hogy pont olyan heves és forrófejű vagy, mint az őseid, és épp erre számítottam. - Nincs ínyemre ez a beszéd. - Már tizennégy évesen úgy viselkedtél, mint egy felnőtt, és megpróbáltál elcsábítani. Később kijutottál az olimpiára, és mindent elrontottál, mert okvetlenül meg kellett próbálkoznod a rúdugrással. A barátnőd kedvéért belopóztál egy idegen lakásba. Aztán Olaszországba repültél velem, akit alig ismertél és gonosztevőnek tartottál. A csillagvizsgálóban hagytad, hogy elcsábítsalak, és feltétel nélkül odaadtad magad nekem, végezetül pedig pénzzé tetted őseid címét. - Hát jó, kissé talán könnyelmű vagyok - ismerte el Patrícia -, de a tetteimért vállalom a felelősséget. - Hirtelen rádöbbent, hogy nem tűnhet el egyszerűen a férfival, mivel eleget kell tennie a kötelezettségeinek. - Hardcourtban kell maradnom. A munkámat is szeretem, és... - Ne félj, én már mindent átgondoltam. Itt fogunk élni. A ház elég nagy kettőnknek, és az ügyeim nagy részét innen is intézhetem. Nem akarom, hogy miattam föladd a hivatásodat, bár nem lenne rossz, ha elkísérnél az üzleti útjaimra. Amíg szeretsz, semmi más nem számít.

Patríciát meglepte, hogy Luc ennyire tekintettel van a szempontjaira. Egy kérdést azért még föl kellett tennie. - Valóban anyagiasnak tartasz? - Nem - ült ismét az ágyra a férfi. - Tudom, hogy elsősorban azért mentél bele a házasságba, mert így kívántál gondoskodni Didiről és Joe-ról. Patrícia megfogta a kezét, és odahúzta magához úgy, hogy egymás mellett feküdtek. - Szóval heves vagyok - ingerkedett, és Luc inge alá csúsztatta a kezét, megsimogatta a mellkasát, majd a nadrágja cipzárját kezdte babrálni. - Ez az, csak így tovább! - zihálta Luc, és magához ölelte. - ígérd meg, hogy velem maradsz, és a feleségem leszel! Szeretlek, Luc - nézett gyengéden a szemébe. Többet nem mondhatott, mert a férje csókja hallgatásra kényszerítette. Amikor újra szóhoz jutott, hozzáfűzte: És te meg uram és parancsolóm leszel? ~ ,Hát még mindig nem tudod' Patrícia? Szeretlek, és bármit megteszek érted, nőfaló zsarnok pedig egyáltalán nem vagyok. - Nocsak, mit nem mond a „szenvedély mestere"! - Ebben a tekintetben szívesen maradok mester, de az urad semmi esetre sem. Egyébként kötve hiszem, hogy bárki is az lehetne - vigyorgott a férfi - Te drága kis forrófejű Patríciám!