ÉVKÖNYV
BALMAZÚJVÁROSI VERES PÉTER GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÉPZŐ ISKOLA
JUBILEUMI ÉVKÖNYV 1954-2014 1964-2014
ELSŐ KÖTET
BALMAZÚJVÁROS 2015
2
TARTALOMJEGYZÉK Köszöntő ........................................................................................................................................................... 4 Veres Péter: Én nem mehetek el innen ......................................................................................................... 5 Névadónk ......................................................................................................................................................... 6 Iskolánk története ............................................................................................................................................ 8 Igazgatóink voltak ......................................................................................................................................... 13 Az emlékezet ad jövőt… ............................................................................................................................... 14 Alapító tanáraink ........................................................................................................................................... 16 Emlékezés neves tanárainkra ....................................................................................................................... 18 Baji Gál Ferenc (1951-2011) ....................................................................................................................... 18 Bányai István (1935-2000) ......................................................................................................................... 19 Csige István (1941-2015) ........................................................................................................................... 20 Csige József (1937-2007) ............................................................................................................................ 21 Ferenczi János (1935-1986) ........................................................................................................................ 22 Gyürky Györgyné Szarvas Katalin (1950-2001) .................................................................................... 23 Kalmár Zoltán (1923-1984) ....................................................................................................................... 24 Tatár Zsolt (1941-2009) .............................................................................................................................. 25 Tóth István (1932-2002) ............................................................................................................................. 26 Az 1954 és 2015 között iskolánkban tanító pedagógusok ........................................................................ 28 Tantestületünk a 2014/2015-ös tanévben .................................................................................................... 31 Nyugdíjas tanáraink ...................................................................................................................................... 35 Interjú Szabó Gábor nyugdíjas tanár úrral............................................................................................. 36 Tanáraink, akik iskolánk falai között töltötték középiskolás éveiket .................................................... 38 Interjú Szabó Erika tanárnővel ................................................................................................................ 38 Így kezdődött… ............................................................................................................................................. 41 Klubdélután 1964-ből ................................................................................................................................ 41 Szabadidős tevékenységek az 1960-as évek ipari iskolájában............................................................. 43 Az elsők ........................................................................................................................................................... 44 A legkorábbi tablók a szakmunkásképzés történetéből ....................................................................... 44 Az 1968-ban, elsőként érettségi vizsgát tett osztályok tablói .............................................................. 46
3
KÖSZÖNTŐ Köszöntöm a Veres Péter Gimnázium és Szakképző Iskola jubileumi évkönyvének olvasóját. Intézményünk a 2014-2015-ös tanévben ünnepelte a gimnáziumi képzés ötvenedik, a szakképzés hatvanadik évfordulóját. 2015. július 1-jétől a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Veres Péter Gimnáziuma és Szakképző Iskolája néven, a Centrum tagintézményeként működünk. Visszaemlékezni az elmúlt évtizedekre nagyon megtisztelő feladat, de felelősséggel is jár. Az iskola szellemiségét az ’50-es, ’60-as évek fiatal, lendületes tanári kara alakította ki, és ezt a lendületet továbbadta a következő generációknak is. A balmazújvárosi középiskolában mindig fontos volt - és az is marad - a hagyományok ápolása, az elődök tisztelete, a tapasztalatok átvétele. Az iskola kinevelte a következő tanár generációkat, akik átvették, illetve átveszik a helyet a katedrán, és továbbadják a legfontosabb értékeket: a tudást, az emberséget, a jóságot, az egymás iránti szeretetet és tiszteletet. Mi is fontosnak tartjuk, hogy a mai diákoknak, új kollégáknak a jubileum kapcsán minél több mindent adjunk át a régmúlt időkből. A 2014-2015-ös tanév minden rendezvényét próbáltuk valamilyen szállal az évfordulóhoz kötni. A jubileumi ünnepségek átszőtték ennek a tanévnek a programjait. Régi és jelenlegi kollégáink munkáiból rendeztünk kiállítást az ősz folyamán. Decemberben került sor a jubileumi ünnepségre, amelyen két volt diákunk méltatta egykori iskoláját, jelenlegi és korábbi tanítványaink léptek fel különböző művészeti produkciókkal. Iskolánk akkori igazgatója, Végh Attila képekkel illusztrálva áttekintést adott az 50-60 év történetéről. Ekkor nyílt meg az a fotókiállítás, amelyet az ötven, illetve hatvan év fényképgyűjteményéből állítottunk össze. A közel húszéves iskolai énekkar nagyszabású jubileumi karácsonyi koncerttel örvendeztette meg a balmazújvárosi lakosságot. A múlt megismerésére irányult az a kezdeményezésünk is, melynek során a beiskolázási programjaink keretében internetes iskolatörténeti vetélkedőt hirdettünk, illetve a Veres Péter-napok keretében hagyományosan megrendezett műveltségi vetélkedőnek is az iskolatörténet volt az egyik fő témája. A visszaemlékezés megkoronázásának szántuk a jubileumi évkönyv elkészítését. Bízunk benne, hogy sokaknak kedves emlékeket sikerül felidéznünk az évkönyv olvasása során. Köszönöm az intézmény valamennyi volt és jelenlegi dolgozójának az iskoláért végzett áldozatos munkáját. Kívánom, hogy sok jubileumi évkönyv kiadására legyen még lehetősége iskolánknak.
Hűséné Szabó Mária tagintézmény-vezető
4
VERES PÉTER ÉN NEM MEHETEK EL INNEN Én nem mehetek el innen soha-sehova, Nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pénzes barátom, millió sárbaragadt paraszt a szomszédom. Ezeknek sorsa az enyém, s az is marad örökre. Nekem csak térkép a nagyvilág, talán sohase látom Párizst, Rómát, sohase látom Amerikát, sem a déltengeri szigeteket; barnás folt marad számomra a sziklás spanyol föld, és zöld folt marad a szibériai steppe. Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs: „adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot.” Én megtaláltam azt a pontot, legalább is önmagam számára. Ez a föld, amelyen élünk: a sziksós puszta, a ragadós televény, a szaladó homok és a tízmillió magyar, aki benne él. Hogy szép e a mi hazánk, szebb-e, mint másoké, nem tudom, nem is keresem: hogy fegyverrel hódítottuk, vagy munkával szereztük, beköltöztünk-e, vagy a földből nőttünk: mindegy ma már - egyek vagyunk vele. Napunk közös a többiekkel, de a mi csíráinkat is felébreszti, a felhők elszállnak, de esőjüktől a mi füveink is nőnek: a mások szép és gazdag földjét én hát nem irigylem. Lábammal bokáig járok a magyar sárba, arcomat kicserzi az éles pusztai szél, szemeimet kicsire húzza a kemény sivatagi napfény; gondjaim lehúznak a földre, vágyaim fölemelnek a felhők fölé, nincsen más számomra, mint emésztő töprengés, forró vágyak és kemény akarat: ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és amit érdemes. 1939. május
5
NÉVADÓNK Muszáj kiáltani, muszáj megmutatni és muszáj cselekedni, mert ezáltal él az ember – vallotta Veres Péter. Vajon honnan ez az erős késztetés, ez a hihetetlen akarat, amellyel a szegényparasztnak, „cselédek cselédjének” született gyerek felküzdötte magát a legjelesebb magyar írók sorába, a politikában pedig egészen a miniszterségig vitte? Mindig is különb akart lenni, mint a többiek. Csak azért is meg akarta mutatni, hogy többet ér, mint azok, akiknek „igazi” apjuk van. Szerelemgyereknek született ugyanis 1897. január 6-án itt, Balmazújvároson, egy gazdag paraszt fiának, Nagy Posta Péternek és a náluk szolgáló Veres Juliannának szerelméből: „tavasz volt, házassági ígéret volt, s amikor a baj meglett, felmondás. Sírás, szülői átkok és ütlegek” – így ír fogantatása és születése körülményeiről Veres Péter. Bánatban és megaláztatásban a felnövekvő gyereknek is eleget volt része: a juhászok gyakran durván és lelketlenül faggatták arról, hogy miért hívják őt Veres Petinek, mikor az apja, vagyis hát a mostohaapja neve Nagy Józsi. Bántotta a mostohaapja is, ha részeg volt, és az anyjának is hamar eljárt a keze, hiszen a mindennapos nyomorúság, a kemény harc a betevő falatért a parasztasszonyok lelkét is eldurvította, gyakran saját keserűségük és tehetetlenségük csattant a gyerekeknek adott pofonokban. Vókonyáról, az Újváros határában lévő tanyáról (ahol a család szolgált) nyolcéves korában került vissza a faluba, az első elemi osztályba a többieknél valamivel idősebb, magányos tanyasi gyerekként „a vásott falusi kis fickók” közé, akik nehezen fogadták be az „idegen kutyát”. A tanulás szerencsére könnyen ment neki, s hamarosan szokatlan szellemi éhség fogta el, ahogy ő írja: „tanulni, olvasni akartam, felfogni az egész tudományt, irodalmat”. Kereste és falta az olvasnivalót, pedig gyakran kigúnyolták érte, rokonoknál a kalendáriumot, a Varga Antal tanítótól kapott irodalomtörténetet, majd 16 éves kora után beiratkozhatott az Egylet könyvtárába. Ez a szellemi éhség tette őt felnőtt korára igen művelt, az irodalomban és a politikában tájékozott emberré. Ez tette lehetővé, hogy kitörjön a „Hortobágy mellyéki” faluból, Balmazújvárosról, amely a század elején az egész élni akaró, de fulladozó Magyarország jelképe is lehetett volna. Ki akart törni, hogy aztán az itt élő emberek helyett és értük eszmélkedjen és cselekedjen: írja meg regényeiben, novelláiban azt, hogy milyen nagy nyomorban, milyen keservesen élnek, mutassa meg a világnak, hogy az Alföld parasztsága éhezik, s mint politikus próbáljon meg javítani a sorsukon, hiszen: „millió sárbaragadt paraszt a szomszédom, ezeknek a sorsa az enyém, s az is marad örökre.”
6
„Én nem mehetek el innen” – pontosan, rendíthetetlenül fogalmaz egyik leghíresebb versében. Mi nem mehetünk el innen, vallom Veres Péterrel, nekünk sincs más lehetőségünk: ide kell hoznunk a nagyvilágot, mindent, ami szép, jó, nemes, és amit érdemes, hogy öröm legyen itt élni!
Tóthné Babos Katalin középiskolánk tanára (Elhangzott 2003. január 6-án, Veres Péter születésének 106. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.)
7
ISKOLÁNK TÖRTÉNETE Iskolánk a Balmazújvárosi Veres Péter Gimnázium és Szakképző Iskola nevet viseli. De ez nem volt mindig így, a gimnázium és a szakképző iskola élete csak 1999-ben forrt össze, addig külön utakon jártak. Mindkettőnek megvan a maga gondokkal, megpróbáltatásokkal teli múltja, története. A szakképző iskola alapításának hatvanéves jubileumát ünnepeljük. Az induló iskola küzdelmeit foglalja össze Baji Gál Ferenc, a szakiskola egykori igazgatója a Szakképzés Balmazújvároson című írásában: „A szervezett szakmai oktatás 1954. szeptember 22-én indult meg, akkor tizenhárom fővel, mint az az irattári levélből kiderült. Azok a diákok ma már felnőttek, sőt nagyszülők. Néhányukat én is ismerem (Pinczés Gyula 1939. X. 4., Béke Ferenc 1938. IX. 10., Kulcsár Endre 1939. IX. 8.) «Ma már ezen időszak csupán oktatási történelem, kevesen emlékeznek az akkori időkre és tanítókra»írtam beszámolómban is, melyet a t. képviselő-testület fog megtárgyalni. Most mégis tennék egy emlékeztetést azok számára, akik az „inasiskolába”, az „ipari iskolába” jártak az elmúlt harmincnyolc év alatt, és sikerrel vizsgáztak. Ők itt élnek – remélem, dolgoznak – közöttünk, egy részük Balmazújvároson túl gyakorolja szakmáját, mert szakmát, becsületet, emberséget tanultak és kaptak. Fogadjuk el, hogy az itt folyó szakmai képzés a kor színvonalának és követelményének nagyon jól megfelelt. Az, hogy az idő eljárt volna felette? Talán így nem is igaz! Mindenesetre csak a diákok mesterei lettek szakmájuknak. Javították cipőinket, kovácsolták a sok ácskapcsot és patkoltak, készült az öltöny, és épültek a házak a kezük nyomán. Ezt én csak érdemként tudom leírni. De kiktől is tanultak ezek a „nagyszülők, szülők” azokban az ötvenes években? Az első igazgató Túri Bernát volt, rajta kívül Túri Aranka, Grozdits Antal tanították az akkori „tizenhármakat”. Körülményeik sajnos messze elmaradtak a korszerű tanteremtől, sőt néha gond volt a téli tüzelőellátás is. 1955. január 6-án kelt levél a következőket tartalmazza: «… Miszerint tüzelőhiány miatt az elméleti oktatást szüneteltetni kell.» Figyelemre méltó azonban, hogy a gyakorlati oktatás zavartalanul folyt, és mindegyik tanuló kisiparosnál dolgozott. A fejlődés az első öt-hat évben a balmazújvárosi állami ipar megjelenéséig váratott magára. De ez nem jelentette azt, hogy az addig kikerülő szakemberek nem tanulták meg jól mesterségüket. Néha lámpafény mellett, „változatos körülmények között” tanultak (tűzoltószertár, szigetkerti iskola, németfalusi iskola). Az 1957-ben induló harmincfős vegyes osztály tablóját nézem. Ismerős arcok, ismerős nevek, közülünk eltávozott tanárok, megbecsült tanítók. Tiszteletem kifejezéseként nevük leírásával emlékezem róluk: Kiss József, Ferenczi János, Tallódi Sándor, Molnár István, Lázár Martinka – ahogy Berci bácsi nevezte -, Holb Gyula, Bányai István, Harangi János, Harangi Péter, Horváth Imre, Fekete Antal, Tóth József,
8
Kiss Péter. Ők, az élő és már eltávozott oktatók sok jó szakembert adtak Balmazújvárosnak. Közülük nemcsak mesterek kerültek ki, hanem diplomát szerző felnőttek is.” A Böszörményi út 2. szám alatt egyetlen tanteremben meginduló oktatás 1957-től a szigetkerti iskolában folytatódott, majd a németfalusi iskola lett az otthona a szakmunkásképzésnek. Az akkori szakmák: lakatos, villanyszerelő, műszerész, kovács és órás. 1958-ban már építőipari jellegű szakmák – ács, kőműves, burkoló és tetőfedő – oktatására is volt igény. A szakképzés ugrásszerű létszámbeli növekedésére 1960-ban került sor, amikor az Épgép (Épületgépgyártó és Karbantartó Vállalat) debreceni gyára üzemet telepített Balmazújvárosra, és egy egész osztálynyi tanuló tudott az iskolába beiratkozni ugyanarra a vasipari szakmára. Az 1960as évek közepére az iskolának már saját neve volt: 129. sz. Iparitanuló Iskola, melynek irányítását 1971-ben Turi Bernáttól Dobi Ferenc vette át. Az iskola azonban hamar elveszítette önállóságát, mert 1972-ben a debreceni 109. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézethez csatolták. 1975-ben már nyolc osztály és kb. 200 tanuló jelentette az újvárosi szakképzést. Sajnos az iskola főleg fiúknak adott továbbtanulási lehetőséget. A változást az 1976-ban induló nőiruha-készítő szakma beindítása jelentette. A Kossuth utcai iskola, ahol két műszakban egész nap folyt az oktató-nevelő munka, ezért már szűknek bizonyult. Megszületett a döntés: önálló épületet kell biztosítani az elméleti képzésnek. Tehát a következő lépés az volt, hogy 1978-ban a Petőfi Népkör épületét a Veres Péter u. 11. szám alatt ipari iskolává alakította át a 109. számú intézet a saját költségén. 1978 őszére a tantestületnek – mely két műszakban napi 8-11 órát dolgozott – kezdett kialakulni a magja: Pál János, Szabolcs István, Dobi Sándor, Czellár Gáborné, Molnár János, Fekete Antal, Gém Ferenc, Posta Sándor, Szabó Gábor. A mostoha körülmények ellenére több tanulót készítettek fel sikeresen megyei versenyekre, sőt eljutottak az országos döntőbe is. A népkörből kialakított iskolaépület azonban nem felelt meg a követelményeknek, életveszélyessé vált. 1980-ban a Debreceni utcára költözött a szakképzés, ahol a 6. Sz. Általános Iskolával osztozkodott az épületen. Ekkor felmerült a kérdés: új iskola épüljön, vagy megszűnjön a képzés? A józan észnek és a segítő akaratnak köszönhetően 1987. november 5-én új épületet adtak át a Batthyány u. 1-7. szám alatt. 1988. január 1-jétől az intézmény 124. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet néven önálló iskolaként működött tovább. Dobi Ferenc nyugdíjazása után Baji Gál Ferenc töltötte be az igazgatói tisztet. 1991-ben a szakmunkásképzés mellett megindult a szakközépiskolai oktatás is fémforgácsoló szakmában, a felnőttek átképzésének céljából pedig 1990-ben két szakmában is indítottak egyéves szakmai képzést. 1992-től vette kezdetét a kereskedelmi gazdasszonyképzés, amelyet az tett lehetővé, hogy dr. Budai Lajos volt magánházát a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány átalakítatta az oktatás számára. A helyzet jónak ígérkezett, az elméleti oktatás mellett biztos volt a tanműhelyi képzés is. 1995. január 20-án új tanműhely-komplexumot vehetett át az iskolavezetés az ACEX területén. A komplexumban kapott helyet a lakatos, a hegesztő, az autószerelő, a gépszerelő és a
9
forgácsoló szakma. Szintén az ACEX területén oldották meg a nőiruha-készítő szakma gyakorlati képzését. Az iskola helyzetének stabilitását, elismerését a szakképzésben és a középfokú oktatásban a névadó ünnepség fejezte ki a legméltóbban. 1992. szeptember 20-án az iskola Széchenyi István nevét vette fel. Az intézmény megnevezése ezután: Széchenyi István Szakmunkásképző és Szakközépiskola. A névadó nagysága és sokoldalúsága lett példaképe az iskolának. A gimnáziumi képzés kerek ötven éve, 1964. szeptember 1-jén indult meg városunkban. A gimnázium alapítására Csige József, volt igazgatónk a következőképpen emlékszik vissza Negyven év múltán… című írásában: „Az 1960-as években országszerte, így megyénkben is sorra létesültek új gimnáziumok. Az akkori célok között szerepelt a középiskoláztatás általánossá tétele, jóllehet ennek egyelőre sem személyi, sem tárgyi feltételei nem voltak biztosítottak. A nagy lendülettel létrehozott kisgimnáziumok egy része nem bizonyult életképesnek, de a megmaradottak azóta is hasznos szerepet töltenek be a 14-18 éves ifjúság nevelésében. Balmazújvároson is ebben az időszakban - 1963-64-ben - került sor a gimnázium megszervezésére, de nem önálló iskolaként, hanem az egyik általános iskolával közös igazgatásban, hogy megindulhasson a középiskolai oktatás. Akkor úgy tervezték, hogy néhány éven belül felépül a gimnázium épülete, s önálló iskolaként fog működni. Ez azonban csak terv maradt, s a megvalósulásra, akár csak az önállósulásra is közel két évtizedet kellett várni. A községben 1964. október 22-én adtak át egy új, 8 tantermes általános iskolát (Kossuth tér 15. sz.), amelynek földszintjén kapott helyet az induló gimnázium is, melynek szervezése már az előző tanévben megkezdődött. A megyei vezetés a kiváló pedagógust és igazgatót, Kalmár Zoltánt bízta meg a feladattal, aki 1982 végéig látta el a gimnázium igazgatói tisztét. A szervezés eredményességét mutatja, hogy 115 nyolcadikos tanuló jelentkezett az új, az induló gimnáziumba. Ez azt mutatta, hogy Balmazújváros öt általános iskolájának igazgatói és tanárai is magukénak érezték a középiskola létesítésének ügyét. Munkájuk, meggyőző pályairányításuk nélkül nem lett volna ennyire eredményes a beiskolázás, hiszen ez a létszám bő két és félszerese a megelőző évben a debreceni gimnáziumokba jelentkezők számának, s több mint ötszöröse a felvettekének. Balmazújváros pedagógusainak tekintélye és befolyása tehát legyőzte az első akadályt, s 1964. szeptember l-jén megkezdődött a gimnáziumi oktatás. Igaz, egyelőre a Daruban, de rövidesen az új iskolában folytatódott a nevelőmunka, pedig többen a régi és alkalmatlan polgári iskolába (Debreceni u. 9.) akarták "dugni” a gimnáziumot. A falu vezetői azonban jól látták, hogy ha azt akarja a község, hogy eredményes oktatás legyen a középiskolában, a lehetőségek közül a legmegfelelőbbet kell választani. A megyei művelődésügyi osztály javaslatára a helyi igazgatók Kalmár Zoltán vezetésével választották ki a helyi nevelők közül az egyetemet végzett, megfelelő szakmai és pedagógiai felkészültséggel rendelkező tanárokat, akik a gimnázium első tanárai lettek: Ferenczi János, Tóth István, Balogh Erzsébet, Koós Lajos és Bányai István, akikhez óraadó tanárok is csatlakoztak, s egy év múlva Tatár Zsolt is. A közös és távirányítású gimnáziumban a nehézségek ellenére nagy lelkesedéssel és jó eredménnyel
10
folyt a munka. Eléggé egyedülálló volt, hogy a Kossuth tér 15. sz. épületben működött a gimnázium és a Debreceni úti Általános Iskola, a közös igazgatású általános iskola pedig a vasúton túl, a Bánlakon, ahol Kalmár Zoltán igazgató is dolgozott. A kezdeti években jelentős szakmai és szervezési segítséget kapott az iskola a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tantestületétől és Mihály János igazgatótól.” A nappali tagozattal egyidejűleg esti tagozat is indult a felnőtt dolgozók részére. A tagozatot először Ferenczi János, majd évtizedeken át Tatár Zsolt, később Pozsonyiné Ferenczi Irén vezette. A szűkös körülmények és a jórészt hiányzó tárgyi feltételek ellenére lelkesen folyt a munka, az intézmény jó eredményeket produkált. Kalmár Zoltán igazgatónak mégis rengeteget kellett küzdenie a gimnázium megmaradása érdekében. Bizonyítania kellett, hogy a kisgimnázium életképes, és hogy az iskolát megtarthassák, még Veres Pétertől is segítséget kért. Végül annyit sikerült elérni, hogy 1968. szeptember 1-jétől Ferenczi János személyében igazgatóhelyettest neveztek ki. 1968-ban volt az első érettségi vizsga Balmazújvároson. A hatvanöt, érettségi bizonyítványt szerzett tanuló közül többen is főiskolán, illetve egyetemen folytatták tanulmányaikat. Az 1970-es évek közepétől csatlakozott az alapító tanárokhoz Csige József, Gyürky Györgyné, Kovács Ildikó, Budainé Kálóczi Ildikó, Tóth Györgyné, Németi István, Szűcsné Faludy Edit, Nagy Géza, Pozsonyiné Ferenczi Irén, Kegyes Lászlóné, Tóthné Kis Margit, Felföldi János és még sokan mások. Az 1978/79-es tanév fordulatot jelentett a gimnázium történetében, hiszen 15 évi fennállása után véglegesen megkapta a Kossuth tér 15. szám alatti épületet. Ennek következtében elegendő tanteremmel, kielégítő tanári szobával, irodával és szertárakkal, könyvtárral rendelkezett az iskola. 1983. január 1. újabb jelentős dátum: a gimnázium önálló intézmény lett. Ezzel lezárult egy gondokkal terhes, mégis eredményes, szép korszak. Kalmár Zoltán 19 évig vezette sikeresen a középiskolát, neve összeforrt a gimnáziummal. Utódja 1982-től Csige József lett. 1984. január 6-án az újvárosiak gimnáziuma felvette Veres Péter nevét, 1989-ben pedig Veres Péter-emlékérmet alapítottak, mellyel a kiváló tanárok és diákok munkáját ismerték el. Az 1980-as években a középiskola a nevelőtestület áldozatos munkájának köszönhetően a megye elfogadott intézményévé vált, mely eredményesség tekintetében az ország gimnáziumainak jobbik feléhez-harmadához tartozott. A rendszerváltás évében már az ország 176 középiskolájából a 70. helyen állt a rangsorban, megyei viszonylatban pedig a harmadik helyre került, s csak a Kossuth Lajos és a Tóth Árpád Gimnázium előzte meg a felsőfokú felvételik sikeressége tekintetében. 1991-ben a tantestület saját anyagi hozzájárulásával létrehozta a Tálentum Alapítványt, mellyel a hátrányos helyzetű tanulók képzését segíti folyamatosan. 1990-ben az új tantermek megépítésével lehetővé vált a hatosztályos gimnázium megszervezése, s 1992. szeptember 1-jén megkezdődött a hatosztályos oktatási forma, amely azóta sajnos már megszűnt. Mivel Csige Józsefet 1994-ben országgyűlési képviselőnek választották, új
11
igazgatója lett az iskolának Németi István személyében. 1997-ben az önkormányzat pénzügyi és gazdálkodási okokra hivatkozva az Arany János és a Kossuth Lajos Általános Iskolával vonta össze a gimnáziumot. A két tagintézmény történetének áttekintése után elérkeztünk az 1999-es esztendőhöz, amikor a két iskola sorsa összekapcsolódott. Az önkormányzat úgy döntött, hogy városunk két középfokú oktatási intézményét egyesíti Balmazújvárosi Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkásképző néven. Igazgatónak Szendrei Györgyöt nevezték ki. A gimnázium ezzel elvesztette a város híres szülöttének nevét, de a tanárok, tanulók és a szülőföldjüket szerető hű polgárok óhajának megfelelően a középiskola hamarosan ismét a Veres Péter nevet viselte, mely név megtiszteltetés és egyben felelősség is, hiszen az alapítók küzdelmei megmutatták, hogy eredményeket elérni, sőt pusztán megmaradni is mekkora erőfeszítést igényel, mert a kicsi iskolák közül csak az maradt meg, amelyik akart is megmaradni.
Lós Mária középiskolánk tanára
Felhasznált művek, források:
1. Baji Gál Ferenc: Szakképzés Balmazújvároson = Balmazújváros című újság, 1992. VI. évfolyam, 10-11. szám 2. Csige József: A balmazújvárosi gimnázium útja az önállóságig, In.: Csige József emlékezete, Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, Debrecen, 2008., 58-65 p. 3. Csige József: Negyven év múltán… (A Veres Péter Gimnázium történetéből), In.: i. m. 72-77. p. 4. Király István: Iskolák és oktatásügy Balmazújvároson 1473-2000, Balmazújváros Város Önkormányzata, Balmazújváros, 2000., 119-121. p., 123-129. p. 5. Molnár István: A balmazújvárosi Széchenyi István Szakmunkásképző és Szakközépiskola története (Szakdolgozat), Balmazújváros, 1996.
12
IGAZGATÓINK VOLTAK
Túri Bernát 1954-1970 129. Sz. Balmazújvárosi Iparitanuló Iskola
Csige József 1982-1994 Veres Péter Gimnázium
Kalmár Zoltán
Dobi Ferenc
1964-1982
1970-1988
1. Sz. Általános Iskola és Gim-
129. Sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola
názium
Baji Gál Ferenc 1988-1999 124. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Széchenyi István Szakmunkásképző és Szakközépiskola
Szendrei György 1999-2001 Balmazújvárosi Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkásképző
13
Németi István 1994-1999 Veres Péter Gimnázium
Szűcsné Faludy Edit 2001-2008 Veres Péter Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkásképző
AZ EMLÉKEZET AD JÖVŐT… Szinte egy emberként állunk fel, és hajtunk fejet némán előtte. Kicsit oldalra pillantva látom, hogy a kivetítőn közben egy fekete-fehér képről, cigarettával kezében, a sokat emlegetett fanyar mosolyával néz bennünket. Egy ember a kapcsolatainak összessége, valódi képet úgy kaphatunk tehát róla, ha különféle „szerepeiben” próbáljuk megismerni. A visszaemlékezések alapján kiderül, hogyan látják őt a kollégák, a tanítványok, a vele azonos és ellentétes politikai nézeteket valló közéleti személyiségek, a kortársak és a barátok. „Csige József tisztességét soha senki nem kérdőjelezheti meg, mint ahogy azt sem, hogy megértő és segítőkész ember lévén bárki fordulhatott hozzá származástól, képességtől, anyagi helyzettől, elért pozíciótól függetlenül. A legfontosabb szempont számára mindig a becsület volt, a becsületes embert kereste és segítette”. Tisztesség és becsület… Tanárként is ezt vallotta, és hittel küzdött a jobb jövőért, melynek egyik kulcsa az, hogy mindenki élhessen a tanulás adta lehetőséggel. Kodály Zoltán gondolatát gyakran idézte: „… olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak.” Talán nem véletlen, hogy éppen Veres Péter volt számára az egyik mintaértékű előd. És talán nem véletlen az sem, hogy miközben az „Én nem mehetek el innen” című verset hallgatjuk, arra gondolunk: igen, ez Róla szól, a szülőföldje iránt elkötelezett, paraszti sorból felemelkedett, a közösségért tenni akaró, sok gonddal küszködő, de vágyaiért keményen küzdő emberről, aki ide szerette volna hozni a nagyvilágot, a szépre, a jóra és nemesre tanítva a felnövekvő nemzedéket is. Hűség… És Hitelesség. Mert ha lehet a csend még csendesebb, az az a pillanat, amikor felcsendül az Apám hitte című dal, és Jóska bácsi beszélni kezd. Egy 2000-ben készült rádióinterjúról van szó, de mintha tényleg itt lenne, a maga higgadtságával és bölcsességével tovább csitítva és egyszerre buzdítva bennünket. Mindenkinek mást jelentenek ezek a mondatok, ám egy dolog közös: kellemesen, de fáj. Főképp akkor, amikor József Attila versét idézve a rá annyira jellemző szelíd hangon hozzáteszi: „… az ember addig van, addig lesz, amíg dolga, feladata marad.” A családja mellett azok láthatták legközelebbről azt, hogy mennyit munkálkodott és hogyan végezte a vállalt feladatait, akik maguk is együtt dolgozhattak vele. A kollégák emlékeztek az együtt töltött évekre, kellemes emlékekre. Bepillantást nyerhettünk a tanári szoba igazgató úr által megteremtett bensőséges hangulatába, a Közösségi életbe, megismerhettük vezetői stílusát, hallhattunk Lelkesedéséről, a szakmai iránt tanúsított Alázatáról, Lelkiismeretességéről. Felidéztük pályájának fontos állomásait, a gimnázium általa formált történetének lényeges momentumait, az iskola és a város életében betöltött szerepeit is.
14
Politikus társai szemében a valóságos Embert testesíti meg, akinek felszólalásaira évek múltán is emlékeznek, hiszen sajátos és választékos nyelvezete, gondolkodásmódja, érvelései és a választói iránt érzett kötelességtudata kivívta (nem csak) a frakció tiszteletét. Az emlékülés legfiatalabb résztvevői a hátsó sorokban foglalnak helyet. Diákok, akik személyesen már nem ismerhették tanár urat. Éppen ezért örülünk annak, hogy részesei lehetnek ennek az eseménynek, hallhatják, hogy az őket nevelők kit tartanak követendő példaképnek. A gimnázium tanulói kedves költője, József Attila verseiből nyújtottak át egy csokornyit a nagy elődnek, „akit e táj nem engedett”, „akinek vezére bensőjéből vezérelte”, aki ha itt lenne, „jó szóval oktatna, játszani is engedne”, de ma már őt „nézik a csillagok”. A költő sora mintha Jóska bácsi üzenete lenne: „Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem – és ebbe más is belehalt már.” Az ünnepi műsor végén a család nevében Csige József özvegye, Ibolya asszony kér szót. Nehéz dolga van, érezhető szomorúság, meghatódottság, ugyanakkor hála és öröm is vegyül hangjába, miközben köszönetet mond a megemlékezőknek. A mai nap a család számára is bizonyosság arra, hogy mint felesége említette, bár „Ő elment, mi itt maradtunk”, emlékét egy nagyobb közösség ápolja osztatlan tisztelettel. Tisztesség, becsület, hűség, hitelesség, közösség, lelkesedés, alázat, lelkiismeretesség, bölcsesség, kötelességtudat. Értékek, melyek manapság üres frázisok csupán, de Csige József személye a példa arra, hogy igenis, lehet ezen értékeket követve élni. Nehéz, de megéri. Amikor Rá emlékezünk, ezeket az értékeket is felidézzük. Életútja példakép és maradandó üzenet. Adjuk tovább…
Tarcsai Ilona középiskolánk tanára (Megjelent: Balmazújváros című újság, 2008. november)
(A Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, Balmazújváros Önkormányzata és a Veres Péter Gimnázium, Szakközépiskola és Szakképző 2008. november 10-én emlékülést rendezett Csige József, iskolánk volt címzetes igazgatója tiszteletére, amellyel az intézmény tanárai és diákjai is emlékezhettek a tanárra, közéleti emberre.)
15
ALAPÍTÓ TANÁRAINK A SZAKKÉPZŐ ISKOLA ALAPÍTÓ TANÁRAI
Fekete Antal
Grozdits Antal
Harangi János
Harangi Péter
Holb Gyula
Horváth Imre
Kiss József
Kiss Péter
Lázár Mária
Molnár István
Tallódi Sándor
16
Tóth József
A GIMNÁZIUM ALAPÍTÓ TANÁRAI
Balogh Erzsébet
Bányai István
Bartha Józsefné
Bordás József
Czifra Sándor
Dániel Péterné
Ferenczi János
Király István
Kónya Lajos
Koós Lajos
Nagy Gyula
Schmidt Lajosné
Selmeczi Kovács
Dr. Szabó Já-
Tatár Zsolt
Attiláné
nosné
Tóth István
17
EMLÉKEZÉS NEVES TANÁRAINKRA BAJI GÁL FERENC (1951-2011) 1951. július 23-án született Balmazújvároson. Anyai ás apai ágon egyaránt földműves parasztcsaládok leszármazottja. Míg az édesanya nevelte fiait és vezette a háztartást, addig az édesapa nehéz fizikai munkát végzett. Az erőt próbáló munkát a fiúknak is hamar meg kellett szokniuk. A szülők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a gyerekek továbbtanuljanak. „Aki többet tud, az értékesebb ember” – mondta az édesapja. Német nyelvből még különórára is járatták a fiúkat, ami abban az időben a szegény emberek világában különlegesnek számított. „A tudás – az hatalom. Ez a kiút, ez szolgálhatja a felemelkedést a szegény ember gyereke számára” – vallották. Innen eredtek a gyökerek, az otthoni indíttatásnál már erős volt a bizonyítási vágy, hogy a szegény ember gyereke is többre viheti, bármire képes, ha tanul. Feri szinte egész életét végigtanulta, képezte magát, hajtotta a megismerés vágya. Általános iskolai tanulmányait a szülőházhoz közeli szigetkerti általános iskolában végezte. Szorgalmával, éles eszével, elevenségével hamar kitűnt kortársai közül. A középiskolát Debrecenben végezte a Landler Jenő Ipari Szakközépiskolában. 1969-ben érettségit és elektroműszerész szakmát szerzett. Főiskolai tanulmányait a debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karán végezte Mezőtúron, ahol üzemmérnöki diplomát szerzett 1973-ban. Pedagógiai pályáját 1975. október 16-án kezdte Balmazújvároson. A szakmunkásképző iskola igazgatója, Dobi Ferenc kérésére műszaki tanári állást vállalt a 109. Sz. Ipari Szakmunkásképzőben. Az új kihívásnak való megfeleléstől indítatva a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán 1978-ban megszerezte a tanításhoz szükséges gépész műszaki tanári szakképzettséget. Szakmai fejlődése érdekében – tízéves pedagógiai gyakorlat után – 1986-ban jelentkezett a gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának mérnöki kiegészítő szakára. Szeretett tanítani, de érezte magában, hogy többre lenne képes. 1988-ban – a tanügyileg és gazdaságilag is önállóvá vált intézmény igazgatójának nyugdíjba vonulása után – megpályázta s elnyerte az igazgóti állást. Feladata: a képzés profiljának bővítése, szoros együttműködés a képzővállalatokkal, közös érdekeltség megteremtése az oktatásban és a jó gazdálkodás. Vezetése alatt az elméleti oktatás mellett biztosított volt a tanműhelyi képzés, nőtt az iskola tanulóinak létszáma, nőtt a pályázatokon nyert pénzből az iskola szemléltető eszközállománya, amely eredményesebbé tette a szakképzést, 1991-ben a szakmunkásképzés mellett megindult a szakközépiskolai oktatás, az iskola felvette a Széchényi István nevet, kereskedelmi és gazdasszonyképzés indult, a képzési profil bővült, a munkanélküliek számára is biztosítottak tanulási lehetőséget. Farkas Jánosnénak, a tiszacsegei Általános Iskola és Szakiskola egykori igazgatójának viszszaemlékezése Baji Gál Ferenc igazgató úrra: „Elévülhetetlen érdemei vannak a balmazújvárosi
18
szakképzés fejlesztésében, a helyi és vidéki fiatalok szakmához juttatásában és a szocializációjuk érdekében kifejtett munkában. Szakmai felkészültsége, tudása, segítőkészsége példaértékű volt.” Hosszú, súlyos betegség után 2011. június 11-én örökre megpihent. Szabó Lászlóné nyugalmazott oktatási és egészségügyi főtanácsos Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2012) című kiadványból
BÁNYAI ISTVÁN (1935-2000) 1935-ben Diósgyőrben született munkáscsalád gyermekeként. Másfél éves volt, amikor édesanyja meghalt. Nevelőanyja papnak szánta, ezért az egri minoriták fiúkollégiumába íratta, de végül nem lett belőle pap. Egerben a Kereskedelmi Technikumban érettségizett, képesített könyvelő és statisztikus vizsgát tett. Agrármérnök szeretett volna lenni, mégis a tanári pályát választotta. Az egri Pedagógia Főiskola hallgatója lett, ott szerzett tanári képesítést 1955-ben. A főiskola kiváló sportolója volt. 1954-ben birkózásban országos főiskolai bajnokságot nyert. Több sportágban is jeleskedett. A testnevelési diploma mellé versenybírói és edzői képesítéseket is szerzett (kézilabda, labdarúgás, röplabda). Tanított Múcsonyban és Bódvaszilason. 1957ben házasságot kötött Papp Margit Balmazújvároson tanító tanárnővel. Ettől az évtől kezdve Balmazújvároson a Debreceni Úti Általános Iskolában, majd 1964-tõl a gimnáziumban tanított. Kulcsszerepe volt az újvárosi sportélet fellendítésében. Megszervezte a sportklub kézilabda-szakosztályát, ahol kitűnő kézilabdásokat nevelt. Tanítványai közül többen választották a testnevelő tanári pályát. A Magyar Néphadsereg tartalékos századosa volt. Gyakran behívták szolgálatra, tartalékosok kiképzésére. 1995-ben ment nyugdíjba, ekkor kezdett aktívan politizálni. 1998-ban megválasztották önkormányzati képviselőnek, 1999-ben pedig Balmazújváros alpolgármestere lett. A város kulturális és sportéletének zászlóvivője volt. Többször kapott elismerést: Honvédelmi Érdemrend (1965), Hajdú-Bihar megye Diáksportjáért (1988), Pedagógus Szolgálati Érdemérem (1995). Váratlanul érte a halál 2000-ben Balmazújvároson. 2010. április 26-án a Veres Péter-napok keretében megrendezésre kerülő névadó ünnepség során a gimnázium épületében található tornaterem Bányai István nevét vette fel.
Király István nyugalmazott általános iskolai igazgató
19
Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2003) című kiadványból
CSIGE ISTVÁN (1941-2015) 1941-ben született Balmazújvároson parasztcsalád gyermekeként. 1955-ben végezte el az általános iskola 8. osztályát, majd kereskedő tanuló lett a helyi FMSZ-nél. 1957-ben tett szakmunkásvizsgát, ezután volt cipőbolti eladó és pincér is. 1961-től a balmazújvárosi Alkotmány TSZ-nél értékkönyvelőként dolgozott. 1966-ban érettségizett a debreceni Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum levelező tagozatán. 1968 júniusától a helyi Építő Szövetkezetben anyaggazdálkodási előadó volt. Aktív közszereplőként a város sportéletébe fiatalon kapcsolódott be, különösen a kézilabda vonzotta. Segédedzői képesítést is szerzett. A Városi Sportegyesületben Komáromi Ákossal együtt komoly sikereket ért el a bajnokságokon, diákolimpiákon. Munkáját a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója kitüntetéssel ismerték el. Egyre jobban foglalkozott az utánpótlás-neveléssel, így érlelődött meg benne a gondolat, hogy a tanári pályán folytassa tevékenységét. 1975-ben kezdett tanítani a Darutelepi Általános Iskolában, ahol Erdei József, akkori igazgató segítette a pályakezdésben. Közben a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán tanári diplomát szerzett történelem tantárgyból. 1989-ben hívták a helyi szakmunkásképző intézetbe igazgatóhelyettesnek, ahol 2001-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. Történelmet és testnevelést tanított. Neveltetéséből adódóan megkövetelte a fegyelmet, rendszerességet, amelyet ő maga is betartott. Tisztelte a pedagógus munkát, tisztelte munkatársait. Tanári pályája során különösen figyelt a hátrányos helyzetű tehetséges gyerekekre. Rendszeresen szervezett nyári táborokat, nyári munkavégzést. Gyakran kirándult tanítványaival, kollégáival. Szabadidejében kertészkedett, olvasott. kedvelte városunk írójának, iskolánk névadójának műveit. Büszke volt arra, hogy személyesen ismerhette Veres Pétert. Több kollégánk emléke szerint lelkesedésére, maximalizmusára jellemző, hogy kézilabdacsapata tetemes előnnyel vezetett, de a játék végéig úgy biztatta őket, mintha vesztésre állnának. Szabó Lászlóné Gál Margit szerint saját kollégáival is hajlandó volt konfrontálódni, hogy a diákok érdekeit képviselhesse. Takács Péter, egykori tanítványa így emlékszik rá: „A tanár úr becsületes, egyszerűen, tisztán gondolkodó ember volt, aki igyekezett jó példával elöl járni, és az általa jónak ítélt dolgok felé terelni a diákokat. A történelem tanítása során egyszerűen, érthetően fogalmazott, ügyelt rá, hogy felkeltse az érdeklődést. Általában a hétköznapi életből vett példákat (pl. a honfoglalással kapcsolatban az otthoni kertben lévő szőlőlevéltől jutottunk el a honfoglaló magyarok tarsolylemezéig). Nem használt nagy szavakat, nem is igazán szerette azokat, inkább a kisebb, de megvalósítható dolgok irányába terelte a diákokat (például többször visszatérő elem volt az „álmodás” és az „álmodozás” közötti nagy különbségre való felhívás). Próbált becsempészni a tanításba aktuális gazdasági, társadalmi helyzeteket, eseményeket. Nyilván ezek szubjektív vélemények voltak, de így is nagy segítséget nyújtottak ezek a rövid elemezgetések, hogy a világ dolgaiban egy kicsit eligazodjunk. Kisugárzásából és módszereiből adódóan csírájában el tudta fojtani a fegyelmezetlenséget. Úgy gondolom,
20
hogy tanárként, emberként hasznos ismereteket tudott átadni, sok-sok embernek formálta pozitív irányba a jellemét. Tóth Lászlóné középiskolánk tanára
CSIGE JÓZSEF (1937-2007) „… Hangot kell adnom a nevelés lehetőségei iránti optimizmusomnak is, hiszen az elmúlt évek alatt a korábbiakhoz képest jelentősen megnőtt a pedagógus szabadsága, s ezzel esély teremtődött hatékonyságának növekedésére is. Idő kell mindehhez. Egyet nem szabad elfelejteni. Az iskolában nem minden tanár minden gyereknek a tanára, de minden gyereknek szüksége van arra, hogy legyen egy tanára, olyan valaki, akire 30 év múlva úgy emlékezik, hogy «ő volt az én tanárom, ő tanított és ő nevelt engem.»” (Csige József-emlékkötet 2009.) Csige József a paraszti világ mélységéből indult el, mint oly sokan Balmazújvároson. Itt született 1937. november 10-én, itt töltötte gyermekéveit. Édesapja végigjárta a paraszti élet állomásait, édesanyja a mai Tiszavasváriból került Újvárosra. A szegénységben élő hatgyermekes család sorsa 1945 után fordult jobbra. A szülők gondoskodtak gyermekeik taníttatásáról, az általános iskola elvégzése után középiskolában tanulhattak. Debrecenben a Közgazdasági Technikumban érettségizett 1956-ban, mégsem választotta a közgazdász pályát. Elhatározta, hogy pedagógus lesz, mert gyerekeket akart tanítani szépre, jóra, az életre, hogy felkészült ifjúként léphessenek tovább, kezdhessék felnőtt életüket. Egy ideig képesítés nélkül tanított, majd 1962-ben jelentkezett az Egri Tanárképző Főiskola levelező tagozatára. 1966-ban magyar-történelem szakos általános iskolai tanári diplomát szerzett. Felsőfokú tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta, ahol történelem szakos középiskolai tanárként végzett. Tanított általános iskolában és szakmunkásképzőben is 1976-ig, ezután a Veres Péter Gimnázium tanára, igazgatóhelyettese, majd 1983. január 1-tõl igazgatója lett. Neves elődjének pedagógiai elveit követte. A legdemokratikusabb igazgatók közé tartozott. Vezetői tevékenysége mintaszerű volt, egyenlőnek tartotta magát kollégáival, de mindig ő volt az első az egyenlők között. Színvonalas középiskolai oktatásra, a tehetséges tanulók kiemelt képzésére törekedett. Vezetői munkájának eredménye az is, hogy négy új tanteremmel bővült a gimnázium épülete, javult a tantermek felszereltsége. 1991-ben a tantestülettel – saját anyagi hozzájárulásukkal – létrehozta a Tálentum Alapítványt, amellyel a hátrányos anyagi helyzetű tehetséges tanulók felsőfokú továbbtanulását kívánta segíteni. Kiváló iskolavezetőként írással is foglalkozott, például megírta a város országos hírű termelőszövetkezeteinek történetét, és számos írása jelent meg különféle szaklapokban. A Tekintet című folyóirat 1996-ban megjelent számában Veres Péterről tűnődve Balmazújvároson című munkájában ezt írta: „Ne csak emlékezzünk Veres Péterre, de tanuljunk is tőle,
21
merítsünk eszmét, erőt és hitet küzdelmeiből, személyiségéből és műveiből, hogy jövőnk is lehessen.” Kimagasló volt közéleti tevékenysége. 1957-tõl megszakítás nélkül vett részt a községi, később a városi tanács munkájában. A rendszerváltás után önkormányzati képviselőnek és alpolgármesternek választották. 1994-tõl 2002-ig Balmazújváros és a 8. sz. választókerület országgyűlési képviselője volt. A Munka Érdemrend, a Kiváló Tanár kitüntetések tulajdonosa, és 2002-ben a „Balmazújváros Városért" kitüntetést is megkapta. 2007-ben hunyt el. Csige József élete tiszta humánumát hagyta ránk örökségül. Élete követendő példa. Ő sohasem a dicsőségért dolgozott, a dicsőséget és a maradandóságot tőlünk kapja meg. 2010. április 26-án, a Veres Péter-Napok keretében megrendezésre kerülő névadó ünnepség során a gimnázium épületében található emeleti első terem (magyar szaktanterem) Csige József nevét vette fel. Király István nyugalmazott általános iskolai igazgató Részletek Király István Egy gazdag életpálya című írásából (2008)
FERENCZI JÁNOS (1935-1986) „Közel három évtizedes tanári pályáján tanítója, nevelője volt a fél Újvárosnak, a gimnáziumban felnövekvő több mint húsz nemzedéknek. Tanított kicsiket és nagyokat, gyerekeket és felnőtteket, s tanított bennünket, munkatársait is bölcs nyugalmával, mélységes humanizmusával, derűs harmóniájával. Kiváló tanár volt, akitől mindenki tanulhatott valami fontosat, igazat és szépet. Hűséggel és elkötelezetten tanított és vezetett. Elkötelezettje volt magyar hazájának, szülőföldjének és iskolájának, de leginkább tanítványainak. Mégis embernek volt a legkiválóbb, aki tisztességgel és szerénységgel élt és dolgozott, s győzni csak egy ellenféllel akart és tudott: ez az ellenfél önmaga volt. Mert ez a tökéletes győzelem: önmagunk felett diadalmaskodni. Ferenczi János egész ember volt, teljes, igazi, emberi életet élt egészségesen és betegségében is, még akkor is, ha ez az élet keservesen rövid, kegyetlenül megcsonkított lett is.” (Csige József igazgató) Sokgyermekes parasztcsalád második gyermekeként született 1935. február 24-én, Balmazújvároson. Gyermekéveinek jelentős részét a községtől távol levő tanyavilágban töltötte. Görögtanyán járt általános iskolába. Érdeklődő, sokat olvasó szülei és tanítója gondos, lelkiismeretes irányítása érlelte benne az elhatározást, hogy továbbtanul. A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium diákja lett, ezt követően a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen történelem-földrajz
22
szakos tanári oklevelet szerzett. Egy évig Tiszafüreden tanított, 1958-ban kinevezték szülőfaluja központi általános iskolájába. Rendkívüli szerénységével, széleskörű műveltségével, szaktudásával a fiatal tanár kivívta pedagógustársaitól, tanítványai szüleitől a megérdemelt megbecsülést. Egy álom vált valósággá számára, amikor az 1964-ben alapított balmazújvárosi gimnáziumnak a tanára lett. Megszervezte a gimnáziumban a felnőttoktatást, melynek több évig a vezetője volt. Fáradhatatlanul dolgozott. Bőven adta át kollégáinak és tanítványainak mindazt, ami sajátja volt: az emberséget, a műveltséget. Nevelőmunkája őszinte, világos, szabad, küldetésszerű volt. 1968-tól váratlanul bekövetkezett haláláig a gimnázium igazgatóhelyettesi feladatait látta el. Mindig tisztán, világosan fogalmazta meg mondanivalóját. Az alapvető erkölcsi kérdésekben kérlelhetetlen volt. A tanyasi kisfiúból igazi pedagógusi nagyság lett, olyan ember, aki a tanári pályát szolgálatnak tekintette. Az 1985/ 86-os tanév befejezése után, 1986. július 22-én Debrecenben a kórházi ágyon érte a halál. A város által adományozott díszsírhelyben helyezték örök nyugalomba. 2010. április 26-án, a Veres Péter-napok keretében megrendezésre kerülő névadó ünnepség során a gimnázium épületében található emeleti harmadik terem (földrajz szaktanterem) Ferenczi János nevét vette fel. Király István nyugalmazott általános iskolai igazgató Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2003) című kiadványból
GYÜRKY GYÖRGYNÉ SZARVAS KATALIN (1950-2001) Balmazújvároson születet 1950. szeptember 21-én. Mint sokan mások, ő is a kétkéziek családjából jött. Szülei fizikai munkával keresték a kenyerüket, s nevelték tisztességre és becsületre három gyermeküket. Általános és középiskolai tanulmányait szülőhelyén végezte jó eredménynyel. Szívesen tanult. Szerette a diákközösséget, szeretett a közösségért dolgozni. 1969-ben érettségizett (a második érettségiző osztály volt a Veres Péter Gimnázium történetében), s még abban az évben felvételt nyert a nyíregyházi tanárképző főiskola magyar-történelem szakára. A diploma megszerzése után egy évig Tiszabercelen tanított, majd hazakerült szeretett falujába, Balmazújvárosra. Az 1. Sz. Általános Iskola és Gimnázium tanára lett. Néhány évvel később a gimnázium önállósult, és felvette Veres Péter nevét, Gyürkyné Katika a középiskola alapító tanárainak közösségét erősítette. A családalapítás és a gyermeknevelés közben beiratkozott az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, ahol 1976-ban történelemből egyetemi diplomát szerzett. Néhány évvel később jelentkezett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, ahol részt vett a középiskolai tanárok egyetemi továbbképző tanfolyamán magyar nyelv és irodalomból. Szakdolgozatában Veres Péter Az Alföld parasztsága és a Falusi krónika című műveket elemezte. A tanfolyamot kiváló minősítéssel fejezte
23
be. Debrecen után a szegedi egyetem következett, ahol magyar nyelv és irodalomból is megszerezte az egyetemi diplomát. Tehetséggel, ám sok küzdelemmel lett a szellem embere, a gyerekek által kedvelt irodalomtanár. Tanított kicsiket és nagyokat, gyerekeket és felnőtteket az esti és a nappali tagozaton egyaránt. Fáradtságot nem ismerve dolgozott. Igazi közösségi ember volt. Felsorolni is nehéz, hányféle feladatot látott el. A mindennapi oktató- és nevelőmunka mellett vezette az iskolai könyvtárat, patronálta a diákújság szerkesztését, irányította a magyartanárok munkaközösségét, évtizedeken keresztül a pedagógus szakszervezet egyik meghatározó embere volt. Neve ismerősen csengett a megyei versés prózamondó, a Kazinczy szépkiejtési versenyeken. Nem versenyző volt, hanem edző, olyan szakember, akinek tanítványai sorra nyerték a versenyeket. Szívesen vállalt osztályfőnökséget, nemritkán egyszerre koordinálta a nappali és az esti tagozatos osztályok ügyes-bajos dolgait. Munkájának elismeréseként 1984-ben Miniszteri Dicséretben részesült. Irodalomórákon együtt elemezte diákjaival a drámákat, a konfliktusokat és a megoldást, a néha optimista, máskor tragikus végkifejletet. Emberi sorsokat tanított és élt. Egyik kedves tanítványa, Földesiné Tóth Erika így emlékezett vissza szeretett osztályfőnökére: „Olyan gyertyaláng volt ő, aki sohasem veszített a fényéből, mert általa mindig fellobbant egy újabb. Mindig adott magából egy darabot anélkül, hogy észrevettük volna. Egyszerű szavai, gesztusai ösztönzőleg hatottak. Ő volt az első ember, aki megtanított rá, hogy higgyek magamban. A szeretet nem hal meg, csak az ember. Úgy gondolom, ő tovább él elmémben, cselekedeteimben, velem marad emlékeimben.” 2001. június 7-én hunyt el váratlanul Nagylócon. Kegyes Lászlóné középiskolánk tanára Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2005) című kiadványból
KALMÁR ZOLTÁN (1923-1984) „Sokat köszönhetünk kitartásának, erős hitének. A legtöbbet: létünket. Iskolánk alapítása az õ nevéhez fűződik. Az 1964. év szeptemberi tanévnyitója az õ egyik legboldogabb napja lehetett. Húsz év múlva pedig egy új iskolaépület felépíttetésén kellett fáradoznia. Így kapcsolódik össze múlt és jelen, régmúlt és közelmúlt. Munkája folytatható, személyiségének varázsa, egyedisége pótolhatatlan.” (Panta Rhei iskolaújság, 1984/2.) Balmazújvároson született 1925. július 25-én. Apja Kalmár József tanító, anyja Balásházy Izabella, akinek révén rokoni szálak fűzték Balásházy Jánoshoz, Széchenyi István küzdőtársához, a reformkori Magyarországon az agrártudományi ismeretek széleskörű terjesztőjéhez.
24
Felesége Virág Ilona tanítónő, gyermekei: Ilona műszaki rajzoló, Zoltán építész-üzemmérnök. Debrecenben a Református Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet 1944-ben. Tanulmányait a Testnevelési Főiskolán folytatta. A főváros ostromakor, 1945. február 8-án a szovjetek hadifogságába esett, másnap főiskolás társaival bevetették a németek ellen. A budai harcokban mint a Budai Önkéntes Ezred tagja vett részt. Ezután a főiskola helyett a tanítást választotta. Egy évig Andrásházán tanított. 1946-ban megválasztották a községi elemi iskola tanítójának. Itt az országban az elsők között hozta létre az úttörőcsapatot. Számos tanítványát indította el sikerekben gazdag pályák felé. A járás úttörőtitkára lett. 1952-ben az egri Pedagógiai Főiskolán magyar-történelem szakos általános iskolai tanári oklevelet szerzett. 1954. január 1-jén kinevezték igazgatónak a bánlaki iskolába. Megszervezte a dolgozók esti iskoláját, a bánlaki óvodát. Elévülhetetlen érdeme a gimnázium alapítása és a felnőttek középiskolai oktatásának létrehozása. 1964-től 1982. december 31-éig volt a gimnázium igazgatója is. A középiskola önálló igazgatásúvá válását ő kérte, s kérte azt is, hogy az általános iskola vezetője maradjon. Szülővárosának és Hajdú-Bihar megye pedagógiai életének õ volt az egyik spiritusz rektora. Másfél évtizedig volt a megyei igazgatói munkaközösség vezetője. Balmazújváros tanácsának 1959-től volt tagja, 1962-től 18 éven át a vb-nek is. Többször kapott kitüntetést (Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Szocialista Munkáért Érdemérem, Munka Érdemrend ezüst fokozata, Úttörővezetői Érdemérem, Maróthy György-díj). 1984. február 22-én halt meg. 1994. február 22-étől nevét viseli a bánlaki általános iskola. 2010. április 26-án, a Veres Péter-napok keretében megrendezésre kerülő névadó ünnepség során a gimnázium épületében található földszinti első terem (történelem szaktanterem) Kalmár Zoltán nevét vette fel. Király István nyugalmazott általános iskolai igazgató Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2002) című kiadványból
TATÁR ZSOLT (1941-2009) Debrecenben született 1941. július 5-én egy középosztálybeli polgári család második gyermekeként. Apja postafőtiszt, anyja nemesi származású – rendkívül művelt emberek voltak. A békés, rendezett családban nagyon boldog gyermekkora volt. Általános és középiskoláit Debrecenben végezte. A Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban érettségizett 1959-ben. A gimnázium után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán szerezett diplomát 1965-ben kémia-fizika szakon. Végzősként a Csokonai Gimnáziumban tanított fél évet, majd Kalmár Zoltán hívására került Balmazújvárosra, az akkor még épp megalakult gimnáziumba. Nagyon megszerette ezt az iskolát, hiszen összetartó, remek közösségű, nagy
25
felkészültségű tanárok alkották akkor a testületet. Szinte az első évtől aktívan bekapcsolódott az esti (később levelező) gimnázium szervezésébe, amelynek nyugdíjazásáig vezetője volt. Szívén viselte a felnőttoktatás ügyét. Megszerette a várost, az itt élő embereket. Olyannyira, hogy hiába hívták máshová (főiskolára, egyetemre), ő nem hagyta Balmazújvárost, ahol szolgálati lakást kapott 1969-ben, amelyben haláláig élt. Úgy érezte, itt szeretik, tisztelik az emberek. Felesége, Orbán Anna tanítónő balmazújvárosi származású. Egy fiuk született, Szabolcs, aki a helyi gimnáziumban érettségizett. Ő is itt alapított családot, ma is itt élnek. Nyugdíjas éveit megszépítette unokája, Anikó. Nyugodt, kiegyensúlyozott családi életet éltek 44 éven át. Családjával sokat kirándult, bejárták egész Magyarországot és a környező országokat. A tanításon kívül rajongott az autó-motor sportért, főleg a salakmotor és a Forma-1 érdekelte. Szakmai tudása híresen kiemelkedő volt. Rendszeresen tartott bemutató órákat kollégáknak, egyetemistáknak. Órái maradandó élményt jelentettek tanítványai számára. Minden évben bemutató órákra hívta meg a 8. osztályos tanulókat és tanáraikat. Különösen szerette a kísérletező fizikaórákat. Nagyon gyakran hívták érettségi elnöknek más városokba, illetve többször felvételiztetett az orvosi egyetemen is. Mérhetetlen tudásvágyát mi sem bizonyította jobban, minthogy 50 évesen szerzett új diplomát a budapesti egyetemen, a magfizika szakon. Többször részesült szakmai kitüntetésben. Nyugdíjba vonulásakor Magyar Bálint oktatási miniszter Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel tüntette ki. Kimagasló szakmai munkája elismeréseként Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt kitüntetését adományozta Tatár Zsoltnak, a balmazújvárosi Veres Péter Gimnázium nyugalmazott tanárának 2004. március 15-én. Tatár Zsoltné Orbán Anna Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2011) című kiadványból
TÓTH ISTVÁN (1932-2002) Tóth István Balmazújvároson született 1932. október 20-án. Szegényparaszt származású szülei négy gyermeket neveltek fel. A két idősebb fiú, József és István kitűnő tanulók voltak az elemi iskolában, de a család szűkös anyagi helyzete miatt csak később tanulhattak tovább. Tóth István Kecskeméten végezte el a szakérettségis tanfolyamot. Kitűnő eredménnyel vizsgázott 1952. augusztus 5-én. Ezután a Kossuth Lajos Tudományegyetem orosz szakos hallgatója lett. 1956. július 13-án államvizsgázott. Az orosz szakos középiskolai tanár 1956-ban Balmazújvároson a Darutelepi Általános Iskolában kezdte a tanári pályáját. 1964-ben a balmazújvárosi gimnázium alapításakor Kalmár Zoltán igazgató kezde-
26
ményezte a középfokú intézménybe történő áthelyezését. A megyei művelődésügyi osztály kinevezte Tóth Istvánt a gimnáziumba. Ő és Balogh Erzsébet, valamint Bányai István, Ferenczi János, Koós Lajos voltak a kis gimnázium alapító tanárai. A három első osztállyal induló gimnázium tanulóinak az orosz nyelvet és az egyik osztályban a magyar nyelv és irodalom tantárgyat Tóth István tanította. Az 1964/65-ös iskolai évben esti tagozatot is létesítettek. A felnőttek magyartanára Tóth István lett. Oktató-nevelő munkáját lelkiismeretesen, pontosan végezte. A szakfelügyelők a tanítási óráiról dicsérő szavakkal szóltak. A megyei művelődésügyi osztály pozitívan méltatta, hogy a gimnázium sokat tett Balmazújvároson a pedagógushiány megszüntetésére. Ebben jelentős szerepe volt Tóth Istvánnak, hiszen a város mindegyik általános iskolájában a rendszerváltásig az orosz nyelvet szinte valamennyien az ő volt tanítványai tanítottak. Ő biztatta őket a főiskolán vagy az egyetemen az idegen nyelv tanulásának vállalására. Tanítványai szerették, tisztelték. Egymás közt „Pityor tanár úr”-nak nevezték. Ám részükről nem rosszalló ítélet, nevetségessé tevő kifejezés volt ez, hanem a rokonszenves ember iránt érzett kedvességet, szeretetet, ragaszkodást jelentette. Mihalik Istvánné, a Kalmár Zoltán Általános Iskola volt tanára elmondta, hogy orosz nyelvből erős alapokkal érkezett a gimnáziumba, melyet Tóth István jó pedagógiai érzékkel továbbfejlesztett. „Most is hallom felszabadult, kissé döcögős nevetését vagy éppen biztató szavait a felvételim előtt: «Ne legyen már ilyen kishitű! Fel a fejjel, hinni kell, sikerülni fog! Leszünk mi még kollégák!» – mondta, és igaza volt.” Kitüntetései: Kiváló Munkáért (1981. Minisztertanács), Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1992) Király István nyugalmazott általános iskolai igazgató Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2005) című kiadványból
27
AZ 1954 ÉS 2015 KÖZÖTT ISKOLÁNKBAN TANÍTÓ PEDAGÓGUSOK
28
Agócs Anna
Ácsné Kovács Ildikó
Bádonyi Márta
Balázs Éva
Balogh Lászlóné
Balogh Zoltán
Baloghné Radócz Éva
Bánfalvi Zoltán
Bánó Istvánné dr.
Bányai Istvánné
Barnáné Bagi Hajnalka
Barr Mihály
Bata Istvánné
Batáné Zsuzsanna
Báthori Lajos
Báthory István
Bekker Gyula
Benke Krisztina
Benke Zoltánné
Benkő Krisztina
Béres Margit
Berettyán Sándor
Berettyán Sándorné
Bertalan István
Bigus Angéla
Birinyiné Zagyva Ildikó
Birkás Józsefné
Bíró Júlia
Blága Csaba
Bodnár Margit
Bojtor Orsolya
Bollók Csaba
Bonczásné Egri Gabriella
Borza János
Braunné Veres Éva
Dr. Budainé dr. Kálóczi Ildikó
Buglyó Éva
Buglyó László
Bujdosó Margit
Burai Erzsébet
Csákné Kincses Éva
Csige István
Csiha Gábor
Csiki András
Csintalan Judit
Csonka Kis Pál
Cs. Tóth Csilla
Dandéné Varga Mária
Dankó Ferencné
Debreceniné Koroknai Erika
Derzsiné Vida Margit
Dobi Ferencné
Dobi János
Ifj. Dobi Sándor
Dobrai Miklós
Dovala Tamás
Dózsa Györgyné
Dvorzsik József
Egyed Dániel
Eperjessy Mária
Fedora Péter
Fegyverneki Ágnes
Fekete Ildikó
Fekete János
Fekete Jánosné
Felföldi János
Felfödi Jánosné
Ferenczi András
Ferenczy Gyuláné
Ferenczi László
Ferge András
Fodor Péter
Fülöp Erzsébet
Gál Gyuláné
Gazdag Péter
Gém Ferenc
Gém János
Golinka Alexandra
Gurmai Éva
Gyuricza Antalné
Gyükér István
29
Gyürky György
Gyürky Györgyné
Hajdú Lajos
Hajdú Miklós
Hajtó Katalin
Halasi Nóra
Harcsa Tünde
Hegedűs Melinda
Holesné Csige Ilona
Horváth Angéla
Horváth Vinczéné
Jenes Imre
John Britschgi
Jónász Ernő
Juhász Edit
Juhász Ferenc
Kákos Orsolya
Kaltenecker Csilla
Kerekes Péter
Kígyós Lászlóné
Kistót Emőke
Kocsár István
Kocsis Béla
Kolozsi Ilona
Kolozsvári József
Koroknai Éva
Koroknai János
Koroknai Tibor
Koroknai Zoltán
Kovács Ildikó
Kováts Lajosné
Kovács László
Kovács Regina
Kovisánszky József
Kozár István
Kun Sándor
Kunkli Attila
Kunkli József
Kutasy Zsanna
Lakatos Zoltánné
Leiter Jánosné
Dr. Lenkey Béláné
Leslie Ann Redick
Madar Gabriella
Magi Béla
Dr. Makai Erzsébet
Mándoki Ferenc
Medgyesi Magdolna
Melkó Károlyné
Mészáros Csabáné
Mezei Sándor
Mihalik Ferenc
Miskolczi Hajnalka
Molnár Gyula
Molnár Imréné
Molnár János
Molnár Sándor
Molnár Sándorné
Molnárné Budai Margit
Nádasdi Sándor
Nagy Csaba
Nagy Sándorné
Nemes Benjámin
Nyírcsák Eleonóra
Oláh Margit
Orosz Ferenc
Pál Anna
Pál Edit
Pál Ilona
Pál János
Pásztor Melinda
Pásztorné Almási Zsuzsanna
Pataki Magdolna
Dr. Patonainé Takács Edit
Pénzes Imre
Pete József
Petőné Horváth Mária
Pintér Zoltán
Pósa Zoltán
Posta János
Posta Sándor
Pozsár Vilmos
Pozsár Vilmosné
Pozsonyi József
Prém Lászlóné
Puskás Imola
Rabóczki Norbert
Rácz J. István
Radócz István
Radóczné Bálint Ildikó
Rehocsin Mária
Répási Ákos
Robin Becker
Rózsáné Ócsai Edit
Sándor Ferenc
Sarkadi László
Sápy Cecília
Schneiderné Szarvas Ilona
Seprényi Kinga
Sikolyáné Eschwig Hajts Mercédes
Sira József
Somogyi Antal
Somogyi Tibor
Soróczki Pintér Tibor
Subicz István
Szabados Gáborné
Szabados István
Szabó Mihály
Szabolcs István
Szalai Csaba
Szalontai János
Szántó Gábor
Szarka József
Szarvas Jolán
Szarvas József
Ifj. Szilágyi Gyula
Szilágyiné Béke Edit
Szilágyiné Kinczel Hajnalka
Sztaroveczki Csaba
Szűcs Mihály
Szűcs Pálné
Szűcs Sándor
Dr. Szűcs Tamásné
Szűk Tamás
Takács Erika
Takács Imre
Tar János
Tar Sára
Torma Antalné
Tóth Csaba
Tóth Erik
Tóth Ferenc
Tóth Györgyné
Tóth Lajos
Tóth László
Tóthné Kiss Margit
Tóthné Vas Emese
Tusza Pál
Vágner Lászlóné
Vajda Mária
Varga Gyula
Varga Mária
Varga Sándor
Vargáné Kállai Éva
Vas Kinga Krisztina
Vasókné Petőfi Erzsébet
Végh István
Végh Istvánné
Végvári Edit
Verbáné Szegedi Erika
Vezendi Imre
Vígvári Edit
Virágos Emese
Will Csaba
Wolfinau Paula
Zolnai Lajos
Zsupos Imréné
30
TANTESTÜLETÜNK A 2014/2015-ÖS TANÉVBEN AZ ISKOLAVEZETÉS TAGJAI
Végh Attila igazgató matematika, informatika (1997-) igazgató 2008-tól
Hűséné Szabó Mária általános igazgatóhelyettes matematika, kémia (1992-) igazgatóhelyettes 2001-től
Szarvas Endre szakképzési igazgatóhelyettes szaktanár (gépészet szakmacsoport) (1983-) igazgatóhelyettes 2006-tól
MUNKAKÖZÖSSÉG-VEZETŐK
Dobi Julianna osztályfőnöki munkaközösség történelem, orosz nyelv, etika ember és társadalom műveltségterület (1995-)
Rabóczki István szakmai munkaközösség közgazdaság-vendéglátás ágazat szaktanár (2005-)
Tóthné Babos Katalin humán munkaközösség magyar, orosz nyelv, mozgóképkultúra és médiaismeret (1991-)
31
Soróczki-Pintér Ágnes idegen nyelvi munkaközösség angol nyelv (2000-)
Vámy Izabella reál munkaközösség matematika, informatika (2007-)
TANÁROK
32
Budai Attila angol nyelv, orosz nyelv, testnevelés (1996-)
Csákó László szerkezetlakatos szakoktató (1995-)
Dobi Erzsébet közgazdaság-kereskedelem ágazat szaktanár (2004-)
Gál Judit matematika, kémia (2001-)
Györfiné Kunkli Jánószky Judit Edit élelmiszer ágazat angol nyelv szaktanár (1997-) (2010-)
Kegyes Lászlóné biológia, földrajz (1980-)
Kertész Attila festő szakoktató (2012-)
Király Teréz fizika (2004-)
Felhősi Márta magyar (2007-)
Fenyves Gabriella matematika, ábrázoló geometria (2009-)
Kálmán László építészet ágazat szaktanár (1990-)
Kaszás Tibor gépészet ágazat szaktanár (2011-)
Kiss István matematika (2010-)
Lós Mária informatikus könyvtáros, magyar (2000-)
33
Lugosi Zoltán testnevelés, biológia (1995-)
Molnár István építészet ágazat szaktanár (1991-)
Nádasdi László gépészet ágazat szaktanár (1989-)
Nagy Anita német nyelv (1998-)
Nagy Éva német nyelv (1994-)
Nagy Zoltán történelem, ének-zene (1996-)
Nagy Zoltán hegesztő szakoktató (2008-)
Nagyné Károlyi Zsuzsanna biológia, matematika (2014-)
Nagyné Posta Márta magyar, német nyelv (1999-)
Opre Györgyné kereskedelem ágazat szaktanár (2000-)
Orbán Róbert informatika, kémia, fizika (2010-)
Pap Sándor kőműves szakoktató (2011-)
Pinczés László szerkezetlakatos szakoktató (1990-)
Posta Gábor biológia, testnevelés (1998-)
Remenyik Renáta magyar, történelem (2013-)
Rőthné Szabados Ibolya testnevelés (2014-)
Sári Tiborné kereskedelem ágazat szaktanár (2002-)
Schneider Attila kereskedelem ágazat szaktanár (2014-)
Siroki-Molnár Rita vendéglátás ágazat szaktanár (2015-)
Szabó Erika történelem, orosz nyelv (2002-)
Szabó Ilona Éva angol nyelv (2001-)
Szabó Lászlóné fejlesztő pedagógus, ifjúságvédelmi felelős (2001-)
Szaday Edith német nyelv (1990-)
Szebeni László szakács szakoktató (1992-)
Szilágyi Mariann történelem, fejlesztő pedagógus (2005-)
Tarcsai Ilona angol nyelv, orosz nyelv (2004-)
Tóth Lászlóné magyar, történelem (1990-)
Vad Levente informatika, matematika (2014-)
Varsányi Edit biológia, kémia (2000-)
Veresné Vancsó Tünde angol nyelv, orosz nyelv történelem (1993-)
RÉSZMUNKAIDŐS ÉS ÓRAADÓ TANÁROK
Kerekes Zsuzsanna biológia, földrajz
34
Király Zoltán történelem, filozófia, társadalomismeret, etika
Nagy Marianna dráma és tánc
Rácz József rajz és vizuális kultúra
Tarné Estók Kornélia rajz és vizuális kultúra
ISKOLAPSZICHOLÓGUS
Elekné Szarvas Anett
NYUGDÍJAS TANÁRAINK
Czellár Gáborné nőiruha-készítő szaktanár
Szabó Erzsébet matematika
35
Dobi Sándor gépi forgácsoló szakoktató, volt gyakorlati oktatásvezető
Kis Jánosné nőiruha-készítő szakoktató
Szabó Gábor matematika, fizika, kémia
Nagy Géza orosz nyelv
Szilágyi Gyula fémipari szakoktató
Pozsonyiné Ferenczi Irén matematika, fizika
Tóth Józsefné matematika, fizika
INTERJÚ SZABÓ GÁBOR NYUGDÍJAS TANÁR ÚRRAL Idén ünnepeltük iskolánk fennállásának 50., illetve 60. évfordulóját. Ennek a jeles eseménynek méltó megünneplésére többféle programot szervezett az intézmény. Többek között ilyen volt a nyugdíjas pedagógusok számára rendezett összejövetel is, amelyen volt szerencsém részt venni. Roppant érdekes volt végighallgatni a nagyszüleink korabeli emberek történeteit, nézeteit, gondolatait. Interjúalanyom egy nagyon rokonszenves tanár úr volt, Szabó Gábor. Kedvesen kezelte a kezdeti ügyetlenkedésemet, és mindenben próbált nekem segíteni. Annak ellenére, hogy elég szűkszavú volt, kellemes beszélgetés kerekedett. Mikor kezdett el tanítani tanár úr? 1966-ban kezdtem a pályát, 38 évig tanítottam. Milyen tantárgyakat tanított? Matematika – kémia – fizika szakos tanár voltam. Legjobban a matematikát szerettem tanítani, hiszen az nem járt annyi felkészüléssel, mint a fizika vagy a kémia. Kémia- és fizikaórát csak úgy szerettem tartani, ha kísérletet tudtam bemutatni a diákoknak, mert így jobban meg tudták érteni az anyagot. Volt-e kedvenc diákja? Vannak olyan diákjaim, akikkel még most is tartom a kapcsolatot. Kimondott kedvencem nem volt, persze voltak olyanok, akiknek a gondolatmenete közel állt hozzám. Volt legrosszabb diák? Volt néhány, akikkel nehezen tudtam boldogulni, és semmivel nem lehetett rájuk hatni. Nem engedtek magukhoz közel. De kevés ilyen volt. Bár úgy látszott, hogy nem éri meg rájuk sok energiát fordítani, de az ember mégis több figyelmet fordított a gyengébbekre, mint a jobbakra. Az osztályozó értekezleten is többet beszéltünk a rosszabbakról, mint a jobb képességűekről. Mi volt a legemlékezetesebb esemény az iskolai évek alatt? Nagyon sok volt. Egyik nagyon kedves élményem volt, mikor a nőiruha-készítők osztályfőnöke voltam és vizsgáztattunk. Én akkor a vizsgabizottság tagja voltam. Egy nagyon jó képességű kislány jött vizsgázni történelemből. Akkoriban nagyon nagy súlya volt a történelemnek, nagyobb, mint az összes szaktárgynak. Kihúzta a tételt – Szent István királyt húzta – ő viszont a Rákóczi-féle szabadságharcot dolgozta ki. Nekünk nem volt szabad félbeszakítani a feleletet, amit a lány gyönyörűen végigmondott. Mikor a végére ért, mondtam neki, hogy nézze csak meg, milyen tétel húzott. A lány ránézett, és elsírta magát. Új tételt kellett húznia, de előírás volt, hogy már kettesnél jobb
36
akkor nem lehet. Sajnáltam, mert a Rákóczi-szabadságharcot oda-vissza tudta. A kislány másodiknak a Rákóczi-szabadságharcot húzta, de még egyszer nem mondhatta el, így kettest adtunk rá. Volt-e diákcsíny áldozata? Ha volt is részem benne, nem volt olyan, ami túlzás lett volna, sőt én még szerettem is, mert színesebbé tette az egészet. Az se zavart, ha puskáztak abban az esetben, ha nem vettem észre. Ha észrevettem, akkor se adtam egyest, csak elvettem a puskát. Melyik kollégájával jött ki a legjobban, esetleg tartják-e még ma is a kapcsolatot? Azokkal is állandóan tartom a kapcsolatot, akik ma itt vannak. Van egy nagyon jó barátom, de ő sajnos nem itt él, hanem Kisvárdán, mert ott is tanítottam 10 évig. Másik kedves barátom pedig Nézsán lakik, de Pesten élő kolleganőm is van, akivel nem szakadt meg a kapcsolatunk, ő már 78 éves. De lehetne még sorolni. Hiányzik-e a tanítás? Nem, elfáradtam. Mit hozna vissza a régi iskolából? A családias légkört. Ha visszajöhetne tanítani, hogyan viszonyulna a digitális eszközökhöz? Van számítógépem, de már vagy másfél éve be sem kapcsoltam. Internetem nincs, de ha tanítanék, akkor használnám, mert nagyon jó dolognak tartom. Mit gondol a mai fiatalokról? Mindig is szerettem a fiatalokat. A gyerek egy drágakő. Nagyon fontos, hogy csiszolják. Minden gyerekben van érték! Hajdú Bella 10.A
37
TANÁRAINK, AKIK ISKOLÁNK FALAI KÖZÖTT TÖLTÖTTÉK KÖZÉPISKOLÁS ÉVEIKET Budai Attila
Dobi Erzsébet
Dobi Julianna
Felhősi Márta
Gál Judit
Hűséné Szabó Mária
Kerekes Zsuzsanna
Kertész Attila
Király Zoltán
Kiss István
Lós Mária
Nádasdi László
Nagy Anita
Nagy Éva
Nagy Marianna
Nagyné Posta Márta
Pap Sándor
Posta Gábor
Remenyik Renáta
Sári Tiborné
Sorócki-Pintér Ágnes
Szabó Erika
Szabó Lászlóné
Szilágyi Mariann
Tóth Lászlóné
Végh Attila
INTERJÚ SZABÓ ERIKA TANÁRNŐVEL Diákként miért ezt az iskolát választotta, tanárnő? A történelem iránti érdeklődésem az általános iskolában kezdődött, már akkor is történelemtanár szerettem volna lenni. Ahhoz nyilván először érettségiznem kellett. Még élénken él bennem, amikor Csige József, a gimnázium akkori igazgatója eljött hozzánk, nyolcadikosokhoz, hogy tájékoztasson bennünket a gimnáziummal kapcsolatban. Bennem és a szüleimben fel sem merült, hogy esetleg nem a helyi középiskolába jelentkezzek. Elég jó tanuló voltam, de nagyon féltem: mi lesz, ha nem vesznek fel? Izgatottan vártam a felvételi értesítőt, ami végül meg is érkezett, és én nagyon boldog voltam, hogy gimnazista leszek! Miért volt jó ide járni? Nagyon szerettem ide járni! Pedig voltak fenntartásaim a leendő osztálytársakat illetően, ami az általános iskolai előzmények miatt alakult ki bennem, de egy szuper osztályközösségünk lett. Én tényleg mindennap örömmel jöttem, és ha otthon maradtam betegen, akkor többen is meglátogattak, vagy üzenetet (levelet) küldtek nekem. Épp a minap volt a huszadik (te jó ég!) érettségi találkozónk, és akik ott voltunk, mind nagyon örültünk egymásnak. Sok iskolai rendezvény volt akkoriban, amiken nagy számban vettek részt a diákok. Akkor is működött az iskolaújság. A tanáraimat is szerettem, jó néhányan elég meghatározóak voltak az életemben, illetve hatással voltak a gondolkodásmódomra, szemléletemre. Rengeteg szép emlékem van tizenéves koromból, ami ide köt: vetélkedők, kirándulások, egy-egy farsang, diszkók, de még a szerenádunkra is élénken emlékszem.
38
Melyik órát szerette és miért? Szívügyem a magyar és a történelem volt. Erre a két szakra készültem sokáig. Aztán másképp alakult, végül történelem-orosz szakon végeztem. Szerettem verseket vagy éppen prózai művet elemezni, fogalmazást írni, a történelemórákat pedig egyenesen vártam, ha nem volt egy-egy napon, azt nehezményeztem. Nagyon jó tanáraim voltak: Gyürky Györgyné tanárnő tanította a magyart, Németi István pedig a történelmet. Úgy alakult, hogy amikor tanár úr elment a gimiből, én akkor végeztem az egyetemen, és épp az ő helyére kerültem. Melyik pedagógusra emlékszik vissza szívesen? Az előbb említetteken túl szinte minden egykori tanáromra jó szívvel gondolok vissza, és ez nem afféle udvariaskodás részemről. Csak hogy néhányukat kiemeljem: Szabó Erzsébet, Kegyes Lászlóné, a volt osztályfőnököm, Benke Krisztina, Nagy Géza tanár úr a maga sajátos humorával, Braunné Veres Éva kémia szakos tanárnő, Pozsonyiné Ferenczi Irén, Tatár tanár úr: mind – mind olyan pedagógusok, akiket nem lehet elfelejteni! Akiért úgymond odavoltunk, az Németi tanár úr (vagy ahogyan mindenki hívja: Cliff), s szerintem ez nem maradt titok előtte már akkor sem. Szeretett-e tanárnő tanulni? Szerencsére nem kellett sokat görnyednem a könyvek, füzetek fölött, viszonylag könnyen tanultam. Nem vagyok az a szorgalmas típus. Volt egy-két reálos tárgy, amiből csak négyest kaptam év végén, de talán több szorgalommal lehetett volna abból ötös is. Viszont történelemből emlékszem, hogy még az apró betűs részt is megtanultam. Miért választotta a tanári pályát tanárnő? Arra emlékszem, hogy már általános iskolában is történelemtanár szerettem volna lenni. Ez az elképzelésem a középiskolában sem változott, annyi eltéréssel, hogy már nem általános iskolában, hanem gimnáziumban. Miért éppen tanár? Én tiszteltem a pedagógusokat, akik tanítottak, felnéztem rájuk! Szerintem ez tényleg egy hivatás! A középiskolai évek alatt sokat változtam, „kupálódtam” én is, ezt leginkább egykori tanáraimnak köszönhetem. Én a mai nehézségek ellenére is hiszem azt, hogy érdemes tanárnak lenni. Nem feltétlenül a tárgyi tudás átadása a legfőbb cél, hanem a tárgy iránti érdeklődés felkeltése, illetve fenntartása, valamint fontosnak tartom, hogy a diákok érezzék, törődnek velük, ne csak - csúnyán kifejezve – „leadja” az anyagot a tanár. Szerintem ez a mi családiasnak mondható iskolánkban működik is. Én nagyon szeretek tanítani, nem is igazán tudnám magamat más pályán elképzelni. Nem volt-e furcsa, amikor a volt tanárai lettek a kollégái? De igen, nagyon furcsa volt! Az egyetemi vidéki gyakorlatot is itt töltöttem, akkor kerültem először ilyen helyzetbe. Többen rögtön felajánlották, hogy tegeződjünk, ami nem ment olyan könynyen. Emlékszem arra például, hogy már mindenkivel tegeződtem, mikor Szabó Erzsébetet még mindig magáztam… De azóta már eltelt tizenhárom év, és most már elsősorban mint kollégák élnek bennem, mindamellett, hogy nagyon tisztelem őket, mint ahogyan diákként is tettem. Tanári pályájának melyik időszakára emlékszik vissza szívesen? Olyan időszak nincs, amire ne emlékeznék szívesen! A kollégák szokták emlegetni, hogy milyen nehéz volt, amikor felújították az épületet, és két műszakban tanítottak, délelőtt és délután is. Ebből én azonban kimaradtam, mert akkor voltam várandós az első kislányommal. Amire legszívesebben emlékszem az elmúlt időszakból, az, amikor osztályfőnöke lettem annak az osztálynak, akiket aztán négy éven át gardíroztam. Az az időszak sok szempontból más volt, nem voltak ilyen nagy
39
átalakítások az oktatásban. Miben különbözik a mai iskola a 20 évvel ezelőttitől? Elsősorban másfélék a diákok, mint mi voltunk. Ezalatt értek pozitív és negatív dolgot is: sokkal nagyobb a látószögük, mint nekünk volt, több területen tájékozottabbak, mint a 20 évvel ezelőtti diákok, ugyanakkor sajnos sokkal több a motiválatlan tanuló. Ez természetesen a társadalmi változásokból fakad. A tanulás már nem köti le úgy a figyelmüket, hiszen megannyi más érdekes tevékenységet folytathatnak. De nem csak a diákok lettek másabbak, hiszen hozzájuk próbálunk alkalmazkodni. Tesszük ezt sok-sok módon: azóta számtalan új módszertani ismeretet sajátítottak el a tanárok, amiket fel is használnak az órákon, illetve a kor előrehaladtával, a technika fejlődésével korszerűsödött az iskola is. Épp az érettségi találkozón csodálkoztak rá a volt osztálytársaim és azok a volt tanáraim, akik már nem itt dolgoznak, hogy milyen jól felszerelt és szép lett egykori iskolájuk. Hogyan látja a jövő iskoláját? Jelenleg az átalakítások időszakát éljük, így elég nehéz bármit is mondani. Abban biztos vagyok, hogy a technikának egyre fontosabb szerepe lesz az oktatásban. A porosz utas módszerrel, ahogyan még én is tanultam, sokan nem értenek (értettek) egyet, s azt gondolom, attól már jócskán el is távolodtunk. Az oktatásban számtalan kérdés megoldatlan még. Olvastam például a finn iskolarendszerről, ami elsőre kicsit meghökkentett, de ha haladni szeretnénk a korral, és valóban hatékonyan szeretnénk oktatni, akkor meggondolandó lenne átvenni néhány ötletet. Mit üzen az iskola mai diákjainak? Szoktuk mondani, hogy higgyék el, addig jó, amíg hozzánk járnak, hiszen utána vagy hamarosan a munka világába csöppennek, vagy felsőoktatási intézményben tanulnak tovább, ahol már nem fogják őket így pátyolgatni, mint mi itt. Ezt akkor ők nem így gondolják, de nagy örömünkre minden évfolyamról szoktak visszajönni egykori diákjaink, akik ezt meg tudják erősíteni! Azt üzenem a diákoknak, hogy érezzék magukat legalább olyan jól az iskolában, mint én annak idején diákként! Mit tart a legnehezebb feladatnak tanárként? Azt gondolom, hogy tanárnak lenni nagy felelősség. Mind szakmailag, mind emberileg. A legnehezebb feladat szerintem megtalálni azokat a módszereket, amelyek hatékonyak lehetnek az oktatásban, illetve motiválttá tenni a diákokat. Ez alatt nem feltétlenül azt értem, hogy mindent meg kell tanulniuk, amennyire képességük engedi, hanem hogy legyenek céljaik, elképzeléseik a jövőre nézve. Mik a jövőbeli tervei tanárnőnek? Nekem most az a célom, hogy elvégezzem a földrajz szakot az egyetemen. Ebben a tanévben vágtam a fejszét egy igen keményfába: kétéves képzésen veszek részt, amiből most az első évet végzem. Ennek az a pikantériája, hogy nappali tagozaton tanulok, tizennyolc-húsz évesek a csoporttársaim. A másodév már levelezős lesz. Bízom benne, hogy sikerül elvégeznem, s majd pár év múlva egy másik csodás tárgyat is oktathatok az én alma materemben. Köszönjük az interjút, és sok sikert kívánunk tanárnőnek a további évekre is! Bak Adrienn - Nagy Evelin 11. B
40
ÍGY KEZDŐDÖTT… KLUBDÉLUTÁN 1964-BŐL
41
42
SZABADIDŐS TEVÉKENYSÉGEK AZ 1960-AS ÉVEK IPARI ISKOLÁJÁBAN Fekete Antal – Anti bácsi – ízes elbeszélései alapján tudtam összegyűjteni azokat az eseményeket, történeteket, amelyek jellemzőek voltak a gyerekek, a tanulók szabadidejének eltöltésére. Ezek nemcsak szabadon választott, hanem irányított események is voltak. (…) A diákvezetőt KISZnevelőnek hívták. A balmazújvárosi ipari iskolában ezt a szerepet hosszú éveken át Anti bácsi töltötte be. (…) Elmondása alapján ketten látták el ezt a feladatot: előbb néhány évig Nádasdi Sándor kollégája, majd utána egy hegesztő szakoktató, Gém Ferenc segítette ebben a munkában. Már 1963-ban pályaválasztási kiállítást rendeztek az Épgép emeleti társalgójában. Minden kiállításra kerülő tárgyat, munkadarabot a gyerekek készítettek, és minden tárgyra rá volt írva a készítőjének a neve. A tanuló büszke volt rá, ha a rokonai láthatták, hogy ez az ő munkája. Külön volt kiállítva az első-, másod-, harmadévesek munkája. Ezekre a kiállításokra készülve olyan munkadarabokat sikerült készíteni, melyeket a kiállítás után versenyre is elküldtek. Egyik évben egy rugós kalapáccsal Posta József nevű tanuló egy fél évvel hamarabb szabadult fel, mint a társai. Ezt a megyei versenyen elért első helyezésének köszönhette. Másik ilyen sikert elért tanuló Kordás Imre. Megalakultak osztályszinten a KISZ-alapszervezetek, és jól működtek. A gimnázium alapítása után az ipari tanulók alapszervezetei leányosztály testvérszervezetet választottak. Különböző klubestéket szerveztek egymással. Vetélkedőket rendeztek érdekes címekkel: Ki tud többet a Szovjetunióról? Ki tud többet Bulgáriáról? (…) Tanulmányi kirándulásokra vitte el az iskola a tanulóit, évente többször is, amit a megyei igazgatóság finanszírozott. A két-három napos kirándulásokon a budapesti gyárakba, Csepelre a gépgyárba, az Épgép telephelyeire, az Ikarushoz, a dorogi tanbányához látogathattak el a tanulók. (…) (Részletek Molnár István A balmazújvárosi Széchenyi István Szakmunkásképző és Szakközépiskola története című szakdolgozatából)
43
AZ ELSŐK A LEGKORÁBBI TABLÓK A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS TÖRTÉNETÉBŐL
44
45
AZ 1968-BAN, ELSŐKÉNT ÉRETTSÉGI VIZSGÁT TETT OSZTÁLYOK TABLÓI
IV. A Osztályfőnök: Koós Lajos Árva Ernő
Borza Erzsébet
Berecz Erzsébet
Budai Imre
Fige Emma
Gulácsi Irén
Horváth Mária
Juhász Julianna
Kecskés Ilona
Király Imre
Kovács Margit
Lámfalusi Erzsébet
Nagy József
Németi Katalin
Pokrócz Ernő
Pozsonyi Ildikó
Rózsa Irén
Sipos József
Soós Erzsébet
Székely Eszter
Wéniger Éva
46
IV. B Osztályfőnök: Tóth István Balog Gábor
Ferenczi Róza
Fiatal Júlia
Hűse Margit
Karasz Mária
Katona Mária
Kerezsi László
Kiss Margit
Kiss Mária
Koroknai Margit
Kunkli Julianna
Németi Mária
Pénzes Erzsébet
Pinczés Endre
Rácz Margit
Réti Nagy Erzsébet
Szabó Éva
Tar Erzsébet
Tardi Béla
Tóth András
Tóth Róza
47
Zsupos Mária
IV. C Osztályfőnök: Balogh Erzsébet Barna András
Bodnár Piroska
Bordás Júlia
Buglyó Erzsébet
Csige Margit
Cs. Nagy Julianna
Dobi Róza
Karádi Erzsébet
Kecskés Margit
Király Margit
Kurunczi János
Németi Erzsébet
Németi Sándor
Pál Zsuzsanna
Radácsi József Ferenc
Soós Julianna
Szabó Erzsébet Ibolya
Való Margit Erzsébet
Varga Erzsébet
Varga János
Vértesi Eszter
48
Vincze Margit
IV. E Osztályfőnök: Bányai Istvánné, Holb Gyula, Tatár Zsolt Buglyó Ilona
Felföldi Imréné
Halász Jánosné
Kecskés László
Kerekes Károlyné
Kerekes Róza
Kiss János
Király István
Király Istvánné
Koroknai Margit
Kónya István
Mihalik Lászlóné
Páll Imre
Páll Lajos
Pincés Sándorné
Pinczés Margit
Prém Imre
Réti Anna
Sereg Imréné
Szabó József
Szabó Lajosné
Szenczi Ferenc
Tóth Róza
Vígh Sándorné
Vincze László
49