Bibliaolvasás: János 5:14 Alapige: Lukács 15:11-24
Elhangzott: 2009. február 22-én
"Jézus mondja: Ímé, meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!"
E
zen a mai vasárnapi istentiszteletünkön a tékozló fiú példázatával foglalkozunk, annak is az elsı részével. Az elsı részben a két fiú közül a fiatalabbikról van szó, aki elmegy és aztán késıbb visszatér. Elmegy és visszatér. Egy olyan alapforma ez a kettıs mozgás, ami a hitre jutás legfontosabb mozzanatát tartalmazza: a megtérést. Ez az, ami nélkül nincsen keresztyénség. A Biblia az elsı lapjától kezdve arról szól, hogy nem születünk bele az Isten közelségébe. Lehet, hogy derék, vallásos emberek voltak a szüleink, akik megfogták a kezünket és elvittek minket a templomba. Lehet, hogy jártunk még hitoktatásra is. Lehet, hogy életünkben már sok-sok istentiszteleten vettünk részt. De ez még mind csak a vallásosság, de nem maga az istenközelség. Mert az istenközelségbıl az egész embervilág mindenestıl kiesett, éspedig a kezdetek idején. Mindnyájan úgy születünk, hogy távolodunk Istentıl. A természeti embernek, "az elsı embernek", aminek születünk, akik vagyunk újjászületés nélkül, ez a tulajdonsága, hogy távolodik Istentıl. És a megtérés azt jelenti, hogy valaki megfordul, és újra elindul ıfelé. A mai evangéliumunk, amit szeretnék minden testvérem számára hittel meghirdetni, ez a nagyon egyszerő üzenet: van megtérés. Van visszafordulás és van visszaút. Akik eddig távolodtunk Istentıl, megállhatunk és elgondolkodhatunk, és visszafordulva egészen új úton indulhatunk el, mint amilyenen eddig jártunk. Bizonyára van közöttünk, akinek egy vétekbıl kell megtérnie, megfordulnia. Van, akinek egy állapotból, mert már sokkal többrıl van szó, mint egyetlenegy vétekrıl. Van, akinek egészen hozzánıtt szokásokból, melyek már a természetévé lettek. És sorolhatnánk, mert nagyon színes a kép. De mindezekben mindig az Isten iránti engedetlenségünkbıl kell végsı soron megtérnünk, mert ez a lényege a megtérés nélküli állapotunknak: hogy magunkra figyelünk, és nem ırá. Talán tudunk Istenrıl, de nem engedünk Istennek. Jó dolognak tartjuk az ı ügyét, de annyira azért nem, hogy egészen átadjuk a fıhelyet, az elsı helyet İneki. Szívesen beleolvasunk még a Bibliába is, de azért nem rendeljük alá magunkat annak, ami onnét megszólít bennünket. Ez a kifejezés a tékozló fiú példázatában, hogy messze vidékre költözött, meg hogy tobzódva, feslett módon élt, nemcsak romlott erkölcsi életet, feslettséget jelent, hanem lepusztult, lezüllött szellemi életet is. Istentıl ugyanis nem az erkölcsi síkon szoktunk eltávolodni, hanem a lelki-szellemi, mondjuk így: a hitbeli síkon, és ennek a következménye
2009. március 1.
2
aztán minden egyéb. Ennek a következménye az elromlott élet, ennek a következménye az erkölcsi botlás. Ennek a következménye az elesés és a mélység, hogy elszakadunk tıle, hogy függetlenítjük magunkat tıle, messze vidékre költözünk. Éspedig ott bent a szívünkben, a legrejtettebb helyen, ott költözünk messze vidékre tıle. A szívünk legfontosabb pontján, ahol a szabadság mőködik. Ahol dönthetünk arról, merre fordul a figyelmünk. És ha szívünknek ez a legérzékenyebb, legélıbb, leginkább Isten számára rendelt pontja, elszakad İtıle, akkor jön a tékozlás, jön a rossz beosztás, a felelıtlenség, az értékek szétszórása, jön a nemesedés helyett a hanyatlás. És mindaz, ami annak a jele, hogy távolodunk İtıle. Mert azért azt mondjuk meg, testvérek, hogy csak két út van, stagnáló élet nincs. Az ember vagy közeledik az Úrhoz, mert İfelé fordul, vagy pedig távolodik tıle, mert nem felé fordul. És még egyszer hadd mondjam, hogy Jézus azért mondta ezt a példázatot, hogy lássuk, nemcsak távolodni lehet az Úrtól. Lehet visszafordulni, és van megtérés, és van visszafordulás. Hogy közülünk kinek mibıl kell megtérnie, azt ı saját maga tudja a legjobban. Én itt most csak egyetlen szóra hadd hívjam föl a figyelmet, és ez a szó így hangzik, ezen a vasárnapon gondolkodjunk errıl: tekintély. Tekintélyi rendszernek nevezzük azt az emberi kapcsolatrendszert, ahol a felüllévınek mindig igaza van. Mert ı van fölül. İ van hatalmi helyzetben, talán azért, mert ı a férfi, vagy ı az idısebb, vagy ı a gazdagabb, vagy ıneki van magasabb pozíciója, ki tudja, miért. Mindig igaza van, mert ı van felül. Ez a tekintélyi rendszer. Mindnyájan tudjuk, hogy elég kényelmetlen dolog ez, akár a családban, akár az iskolában, akár az életben bárhol találkoztunk vele. Nagyon kényelmetlen dolog elviselni. Annak, aki gyakorolja, sokszor fel sem tőnik ez. És bizony az egyházat is sokszor megkísértette az, hogy hatékonysága érdekében erısnek és magabiztosnak akart látszani, és aztán összetévesztette magát a kinyilatkoztató Istennel, és tekintélyi rendszerré lett. Ahol nincsen párbeszéd, nincsen apelláta, nincsen dialógus, legfeljebb látszatból, talán liturgikus keretek között. És nagyon sok családi otthonban is így lesz elviselhetetlenné a légkör. Emberek kinyilatkoztatnak, állítanak, de beszélgetni már régen nem tudnak egymással. Ki-ki fent akarja tartani a maga tekintélyét . A hiúságán esett sérelmek miatt egyre érzékenyebben és egyre sértıdékenyebben. És aztán a dolog így folyva tovább oda vezet, hogy az emberek megszőnnek beszélgetni egymással. Mert mindenki tekintély akar lenni a másikkal szemben. Azért kell most ezt elmondani, testvérek, mert bizonyára sokan szenvedtünk már tekintélyi rendszertıl talán úgy, hogy észre sem vettük, hogy mi magunk is benne vagyunk, mi magunk is gyakoroljuk, és a másik ember életét rongáljuk általa. Egy bizonyos: beszélgetni olykor veszedelmes dolog, mert sebeket lehet kapni. Ha meghallgatjuk egymást, hogy mi is van a másik szívében, akkor kiderül, hogy ı milyennek lát minket, és ettıl aztán nagyon félünk. Tehát, jó lenne, testvérek, megtérnünk a magunkra és másokra erıltetett tekintélyi rendszereinkbıl, mert ezekkel nagyon sokat ártunk egymásnak. Nem arról van szó, hogy a szülı ne tudja, hogy mit akar, hogy milyen értékeket akar továbbadni gyermekeinek. Egészen másról van szó. Arról van szó, hogy az ember, ha életének az értékét összesen ebben látja, hogy vagyok valaki, akkor az élete egyre értéktelenebbé válik. És nemcsak ebbıl a fajta tekintélyi rendszerbıl kell megtérnünk, hanem abból a téves hitünkbıl is, abból a téves istenképünkbıl is, hogy maga Isten is csak tekintély , semmi más. Ha ı ilyen lenne, akkor valóban minden okunk meglenne arra, hogy igyekezzünk szabadulni tıle. De ı nem ilyen. Hát milyen az Isten? Aki a Bibliát figyelmesen olvassa, rátalál azokra a pontokra, ahol megfogalmazódik, hogy Isten nem egy a lények közül, Isten nem a teremtett világ egy darabja,
3
XII. évfolyam 8. szám
hanem ı maga a valóság, a valóság igazi forrása. Az igazán létezı! İ az a valóság, aki szó nélkül kiadja a vagyont, hogyha valaki hátat akar neki fordítani, mert ilyen nagy úr. İ az a valóság is, aki ugyanakkor "elébe szalad" a hazatérınek, átöleli és megcsókolgatja, mert ı nemcsak nagyon nagy úr, hanem nagyon nagy szeretet is. Azt látjuk, hogy Isten sokkal több annál, mint puszta tekintély, mint aki fölül van. Hát mit kényszerít ı rá a példázat szerint az emberekre? Olvassuk csak el ebbıl a szempontból a tékozló fiú példázatát! És azt a választ kell adjuk, hogy semmit. Asztalt terít nekik, ünnepi örömöt készít a számukra. Hát ilyen az igazi Isten, Jézusnak ilyen istenképe volt. Olyan Atya, aki semmit, de semmit nem kényszerít rá a gyermekeire. Nem fenyeget, nem kényszerít, nem követel, nem erıszakoskodik, hanem lehetıségre lehetıséget nyit. El akarod vinni a vagyont? Vigyed. Haza akarsz térni? Átölellek. Hát nem megszégyenítı ez a nagy szeretet? Testvérek, megtérnünk nem rettegésbıl és félelembıl kell, hanem belátásból. Hogy ostobaság a magunk sértett elfordulása, mert mi történik ilyenkor? Magunkat zárjuk ki az ı közelébıl. Az a megtéréstörténet, ami a tékozló fiú példázatában elıttünk áll, azt mondja ki, hogy Isten nem az, aki mindig fölül van, míg mi, bőnös emberek, mindig lent vagyunk. Hanem az a valaki, aki a lent lévınek, a mélységben vergıdınek megjelenik. Amikor az elköltözött fiú semmi nélkül marad, és ez mindig csak idı kérdése, hogy bekövetkezzen, akkor egyszerre csak eszébe jut egy emlék, és meg is fogalmazza: Otthon a béresnek is jobban megy, mint nekem, a magam rosszul felhasznált szabadságában. És abban a pillanatban, amikor lélekben elismeri a maga vétkét, és kész arra, hogy ezt az Atyának is szépen elmondja, abban a pillanatban már túl van az életveszélyen. Megjelenik számára az Atya közelsége, elıször csak a szívében, elıször csak emlékképként, vágyként, reményként. És aztán megközelíthetıvé válik, és fölragyog az igazság, hogy érdemes közeledni İhozzá. Testvérek, ilyen beismerésre minket az élet zsákutcái, a teljes lerongyolódások, vagy pedig a hirdetett, olvasott, megértett ige vezethet el. Nem tudom, meg kell-e várnunk, hogy az élet terelgessen minket a disznók vályújához. Hogy aztán még abból se együnk egy jót, hanem következzék az éhenhalás. Vagy pedig készen vagyunk az ige alapján mindezt elıvételezni, hinni az igének. Hogy az nem pusztába kiáltott szó, hanem életnek beszéde. Hogy van megtérés, és az istenközelség kereshetı és megtalálható. Aki keres, az talál, aki kér, az kap, a zörgetınek megnyittatik - nem én mondom ezt, hanem az Úr Jézus Krisztus. Aki a vétkét elismeri, az már valójában félig meggyógyult. Azért félig, mert még haza is kell ám menni, és el is kell mondani ezt az Atyának. Azt hiszem, hogy emberi kapcsolatokban is mindig ez a gyógyulás útja. Amíg az emberek listákat állítanak egymás vétkeirıl, és dátumokkal szépen fel tudják sorolni, hogy ki mikor vétett, addig az élet csak mérgezıdik tovább és tovább. Nagyon nehéz elismerni, még emberek elıtt is, hogy vétettem! Nagyon nehéz kimondani, hogy "Igen, igazad van, ha haragszol, vétettem ellened." Mit szoktunk e helyett tenni? Bagatellizáljuk annak jelentıségét, amit magunk tettünk, és élesítjük azt, amit a másik tett. És így aztán távolodóban vagyunk egymástól is, de az Örökkévalótól is. Mert hát a vallás lényege, testvérek, ha nem gondoltunk volna még erre, a "vallás" maga, Vallani tudás! Bevallani legalább az Örökkévaló elıtt. És igen, bevallani egymás elıtt is: Vétkeztem az ég ellen, és vétkeztem te ellened. Hát szabadítson most fel minket ez az evangélium, tudjuk végre kimondani, hogyha valami a szívünkben megromlott és ne féltsük a tekintélyünket. Nem bánom, hogy vesztes vagyok, mert akkor vagyok gyıztes igazán. Ugye ismerjük a híres hadvezér mondását: "Még egy ilyen gyızelem, és nem marad egyetlen katonám sem." Hát ilyen gyızelmeket szoktunk aratni. Ott a gyızelem, igen, csak éppen nem marad katona a végén, egy sem. Nem marad a másik emberben semmi önbecsülés, nem marad
2009. március 1.
4
a kapcsolatban semmi tartalom, nem marad abban az otthonban semmi béke, nem marad a szívünkben semmi szelídség, semmi nyugalom, semmi jóakarat. Hát megéri az ilyen gyızelem? Nem lenne jobb képesnek lenni egy-egy vereségre, végre? Hát legalább a valóságos Isten elıtt nem kellene zászlót hajtanunk? Más a valóság, mint amilyennek eddig ismertem, és szégyen nélkül bevallom, hogy nem ismerem a valóságot, és ezért vétek ellene. Vétkeztem az ég ellen, és vétkeztem te ellened. Vagy, ahogy egy másik helyen mondja az ige: "Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erıs", és "Elég néked az én kegyelmem, mert az én erım erıtlenség által végeztetik el". (II. Kor. 12: 9-10 ) Emlékezzünk csak arra, hogy a Római Birodalomban a pogány isteneket nem egy másik, még erısebb birodalom "jobb istenei" gyızték le, hanem a kiszolgáltatott mártírok vére, a vereséget szenvedett emberek! És Pilátus és Heródes birodalmát sem valami nagyobb katonai hatalom, hanem a keresztre szögezett, Názáreti Jézus gyızte le. Mert a szeretet valóban a legnagyobb hatalom. Ma is az ı szeretete a legnagyobb erı. Annál, hogy nem tudok a magam akaratából, a magam gyızni akarásából valamit is leadni, mindig nagyobb az, amikor önmagamból leadok valamit. Ez az a szeretet, ami átöleli ott a rongyokban hazatérı ifjabbik fiút, és ad neki egy új lehetıséget, új életet. Hát ilyen az Isten szeretete, testvérek. Átölel minket, hogy újat kezdjen bennünk. Úgy hiszem, az élı ige ezeket bízta rám, és ezeket mondtam most tovább: Higgyük, hogy van visszatérés, hogy valóság a megtérés. Nekünk is valóság, akik már talán nagyon védettnek, nagyon beoltottnak érezzük magunkat az efféle egyházi beszéd ellen. Nem egyházi beszéd ez, hanem Istennek élı igéje. És ehhez ki kell tudni mondani a legnehezebbet: Vétettem. Vétettem az ég ellen, és igen, ha embertársam ellen vétettem, neki is megvallhatom. Mert aki ezt ki tudja mondani, azt a megújító, nagy-nagy szeretet átöleli és újat kezd ıbenne. Ezt hallottuk: "Ímé, meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod". Így legyen. Ámen. (Szabó Gábor)
Heti rendünk:
Vasárnap (március 1.) Böjtfı 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Szőcs András 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor ágendázik: Pap Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.30 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.30 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Szőcs András 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 15.00 Szeretetvendégség [Kálvin terem], Pap Ferenc 18.00 Templom Fekete Zoltán
5
XII. évfolyam 8. szám
Hétfı: 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Kedd 10.00 Idısek otthona [Arany J. u. 35.], Fekete Zoltán Szerda 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila Csütörtök 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin terem], Szabó Katalin 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Gábor 17.30 Bibliaóra [Kálvin terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Szombat: 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Pap Ferenc Vasárnap (március 8.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Templom Fekete Zoltán Eltemettük: Németh János (Tamasoczky Ilona özvegye) élt 86 évet, Nyársapát, József A. u. 44. Halottunk: Torma Pálné (született: Petı Ilona) élt 77 évet, Október 23. tér 9. Urnájának elhelyezése: 2009. március 6. (péntek) 14 óra a református temetıben.
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 19.000,– forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 32.865,- Forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! Meghívó Gyülekezeti szeretetvendégségre hívjuk a kedves testvéreket 2009. március 1-én du. 3 órára a Kálvin-terembe.
2009. március 1.
6
Kálvin János születésének 500 éves évfordulóját ünnepeljük ebben az esztendőben. A szeretetvendégségen Pap Ferenc lelkipásztor szolgál. Előadásában bemutatja a nagy reformátor életútjának fontos állomásait és Kálvin istentiszteletről alkotott felfogását. Szeretettel várja családjával, szeretteivel, barátaival együtt a Református Gyülekezet
Szeretettel hívjuk és várjuk a gyülekezet tagjait a hagyományos március 15-i ebédre a Kálvin terembe (Szolnoki út 5.). Az ebédjegy ára: 800,- Ft/fı. Jelentkezni a Lelkészi Hivatalban lehet március 10-ig.
Iskoláink hí r e i ÁLTALÁNOS ISKOLA: Február 22-én Tormáné Zöldi Szilvia tanárnı vezetésével a budapesti Sziklakórházat láthatták az érdeklıdı tanulók. A kórház megtekintése után a csoport ketté vált. Az egyik fele megmászta a János-hegyet, libegızött, hócsatát vívott. A csoport másik fele elment a Pálvölgyi barlanghoz. Február 23-án az óvódások nyílt órán vehettek részt az 1.a, 1.c és a 2.a osztályban. A bemutató órákat Bartáné Járó Anita, Hegedős Mihályné és Kovácsné Fehér Rozália tanítónık tartották. A szülık nagy számban kísérték figyelemmel a foglalkozásokat. Február 25-én 17 órától szülıi értekezletet tartottunk az óvodások szülei számára. Az elsısök vidám mősorával kezdıdött a rendezvény. A szereplı gyerekeket Kovácsné Fehér Rozália tanította be. A mősor után Dr. Fodor Ferenc nagytisztelető úr köszöntötte a mővészeti termünket teljesen megtöltı hallgatóságot, majd tájékoztatta a jelenlévıket a református iskola nevelési alapelveirıl. Magyarné Bogár Ildikó igazgató asszony érdekes képsorozat segítségével mutatta be iskolánk életét , szemléletes módon ismertette pedagógiai programunkat . A tanítónık a szeptemberben induló három elsı osztályról beszéltek. Elmondták, milyen lehetıségeket kínál az emelt szintő magyar-idegennyelv, matematika és a megfelelı érdeklıdés esetén induló emelt szintő mővészeti oktatás. Február 26-án Tormáné Zöldi Szilvia és Tızsér Márta tanárnık a városi könyvtárba vitték a nyolcadikosokat. Sohonyai Edit írónı a tizenévesek problémáit elemezte , majd szerepjátékok révén mélyítette a kamaszok önismeretét. Február 27-én hónapzáró istentiszteleten vettünk részt.
7
XII. évfolyam 8. szám
GIMNÁZIUM: A Református Gimnáziumok Floorball Tornájának Országos Döntıjében iskolánk csapata III. helyezést ért el. A csapat tagjai Varga Renátó 12. C, Józsa Zoltán 12. C, Csapó György 12. C, Papa Cintia 12. C, Balogh Zoltán 10. B és Pap Norman 9. C osztályos tanulók. Felkészítı tanáruk dr. Fülöp Tiborné. Iskolánk 7 tanulója Szlovákiában sítáborban vett részt, mindenki sikeresen megtanult síelni. Kísérıtanáruk Dr. Fülöp Tiborné. A Mezı Ferenc Szellemi Diákolimpia Országos Elıdöntıjén az V. - VI.korcsoportban III. helyezést ért el iskolánk csapata. A csapat tagjai Kecskeméti Nóra 11.B, Vincze Alexandra 11. B, Lencse Györgyi 11. C, Nagy Szilvia 11. C osztályos tanulók. Felkészítıtanáruk Dr. Fülöp Tiborné. Szombatra a szülıi munkaközösség szervezett vacsorát, a ceglédi Patkós Irma Mővészeti Iskola fiatal növendékei léptek fel. Majd az iskolánk diákjaiból összeállt NOPIE e gyüttes zenélt. Hétfın értekezletet tartottunk, megbeszéltük az elıttünk álló feladatokat. Gimnáziumunkban csütörtökön a hatosztályos, pénteken a négy- és ötosztályos évfolyamok beiratkozása történt meg.
Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok Eberhard Busch: „Isten számára lehetetlen, hogy ne legyen irgalmas hozzánk…” Töredékek Kálvin etikájáról
MI VOLT AZ ÚJ KÁLVIN GENFJÉBEN? Kálvinról alkotott képünket jól kiegészíti az a kérdésfeltevés, ami Robert Kingdon nevéhez főzıdik, aki egy sor észak-amerikai kutatót indított érdekes vizsgálódásra. Kérdése így hangzott: Mi volt Kálvin Genfjében az igazán új, másként: miben különbözött kora és a középkor más városaitól? Ez a kérdés valójában a szociális és gazdasági területeket járja körül. Kingdon szerint Genfben már mőködött a szegény-segélyezés. Kálvin korában annyi változás állt be, hogy ezt a tevékenységet még racionálisabbá tették és laikusok/világiak végezték. De mi volt ebben Kálvin szerepe? SZEMÉLYES FELELİSSÉG ÉS SZOCIÁLIS SZOLIDARITÁS Harc az uzsorások ellen Mark Valeri szerint Kálvin szemléletében a gazdaság és az etika a közjólét érdekében összhangban kell legyen egymással. Viszont azzal, hogy Kálvin a konkurencia kivédése érdekében munkatársat állított be, ezzel valójában kora gazdasági tendenciája ellen fordult.
8
2009. március 1.
Kiváltképpen az uzsorások ellen küzdött, s mivel az uzsorás mindig új és új, tetszetıs reklámok mögé bújt, s próbálta szépen megejteni és átejteni a rászorulókat, ezért Kálvin a nyelvezettel, fogalmazással való visszaélések ellen is fordult a megbízható fogalmazás érdekében. De nem vak radikalitással tette ezt, hanem teológusként, akinek meg van a gyakorlatias érzéke és esze ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni a hitelkihelyezés és az uzsora között. Mindebben elkötelezett harcosa volt a szociális szolidaritás gyakorlatának, s ennek kiépítésére törekedett Genfben is. Valeri úgy jellemzi Kálvin szándékát, hogy felsorolja, mi ellen is irányult ez a szolidaritás: „A kommunikáció kötelékeinek az elszakítása elszigetelte az egyes embereket egymástól a közösségi együttélésben, és visszaélésekhez vezetett a felebaráttal szemben, mivel ıt az egyéni profit puszta eszközévé degradálta”. Jane Demsey Douglass pedig ezt írta: Kálvin szerint „a meggyógyult, helyreállított humanitás nem individualista, egyénieskedı, hanem mindig szociális, közösségi”. Minden ember egyenlınek teremtetett és egymás számára teremtette ıket Isten. És ha ezzel szembeszállunk, akkor az a bőn jele, és Isten haragját vonja maga után. Kálvint ebben a tekintetben is a személyes, egyéni felelısség, foglalkoztatta de ezzel együtt természetesen a vele összefüggı szociális szolidaritás is. És az is nyilvánvaló, gy párhuzamot látott ezzel a kölcsönösséggel Krisztus testében, amennyiben az is nagyon érdekelte, hogy milyen kölcsönösség és párhuzamosság vonható a politikai magisztrátus, a városi tanács és az egyházi presbitérium között munkájuk azon jellege miatt, hogy mindkét területen a közfelelısség valósuljon meg szabályszerő módon. (A tanulmány folytatódik.)
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. március 1-e és március 8-a között) Febr. 15. Febr. 16. Febr. 17. Febr. 18. Febr. 19. Febr. 20. Febr. 21. Febr. 22.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
Józs 9; Józs 10; Józs 11; Józs 12; Józs 13; Józs 14; Józs 15,1-19; Józs 15,20-63;
Zsolt 30;
Zsolt 41;
Jn 13,31-35; Jn 13,36-38; Jn 14,1-11; Jn 14,12-31; Jn 15,1-8; Jn 15,9-17; Jn 15,18-27; Jn 16,1-4a;
RÉ 30 RÉ 445 RÉ 469 RÉ 373 RÉ 231 RÉ 395 RÉ 489 RÉ 41
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
