JANUÁR – BOLDOGASSZONY HAVA
Január 6. VÍZKERESZT Vízkereszt vagy háromkirályok napjával zárul a karácsonyi ünnepkör és kezdődik a farsangi időszak. Az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ez utóbbi emlékére kezdetben a keleti egyház – a középkortól a nyugati egyház is –, e napon szenteli a vizet. A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján végezték a templomban. A legtöbb helyen a szentelt víz dézsákban, kádakban állt a sekrestyében. A hívek üvegekben és nagyobb edényekben is hordták haza. Meghintették vele a ház földjét, a gazdasági épületeket és a szoba belsejét, hogy a gonosz szellem ne ártson és Isten áldása legyen a házon. Bélapátfalván a kútba és az állatok vizébe is öntöttek belőle. A szenteltvíznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. Az ezzel kapcsolatos hiedelmeket az egyház is erősítette. Az egyik legrégebbi hazai alkalmazását a 15. század elején jegyezték fel: a pap a mise végén meglocsolja azoknak a szemét, akik fájlalják, és gyógyulásukért könyörög. Az 1499. évi boroszlói szertartáskönyv szerint a szenteltvíz használt a dögvész, a méreg, sőt a béka és a mérges férgek ellen is. Háromkirályok vizeként is emlegetik. A szentelt víz végigkísérte az emberi élet fontos eseményeit, pl. megszentelték vele a gyermekágyas asszony ágyát, öntöttek az újszülött fürdővizébe. A növénytermesztésben és állattartásban is fontos szerepe volt: behintették vele vetéskor a magot, elléskor a borjút, csikót, kikeléskor a kiskacsát, tyúkültetéskor a tyúkot. Göcsejben a mezőre kihajtott marhákat azért locsolják meg vele, hogy a boszorkányok ne árthassanak nekik. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. A házszentelésre, vagy koledára már Mátyás idejéből van emlékünk és feltehetőleg a 19. század előtt országszerte liturgikus szokás volt. Napjainkra visszaszorult, csak szigetszerűen, főleg a ferences kolostorok szellemi környezetében (Zala, Szeged, Csíksomlyó környéke, Gyimes) és a görög katolikusoknál él.
Házszentelés (Gyergyószentmiklós, 1999) Karácsony-Molnár Erika felvétele A protestáns vidékeken a házszentelés tiltásával is találkozunk. Az evangélikus gömöri esperes az 1604. évi vizitáció alkalmával meghagyta: Epiphania napján ne járjon a lelkész
feszülettel az utcán, mert ez botrányos, hanem egyezkedjék inkább híveivel, hogy ezen szertartás nélkül is adják meg, amit ilyenkor adni szoktak! A ház szentelésének sokféle változata alakult ki. A római katolikus falvakban a pap, a kántor, két ministráns és az egyházfi kíséretében járta végig a falut. Megáldotta a házakat és a bennük lakókat. Legtöbbször elbeszélgetett a házban élő családdal. A megszentelt krétával az ajtóra felírták az évszámot és a három királyok nevének kezdőbetűit. Úgy vélték, a felirat megvédi a házat villámcsapás, a boszorkányok rontása ellen.
A házszenteléskor felírt kezdőbetűk és az adott évszám (Gyergyóalfalu,1999), Karácsony-Molnár Erika felvétele Házszenteléskor a hívek élelemmel, pénzzel adakoztak. 1783-ban ezt írták: Vízkereszt napján bemennek minden házhoz a papok kereszttel, imádsággal és egyetemben koledálnak” vagyis adományokat gyűjtenek. Göcsejben a pap és a kántor sonkát, szalonnát, tojást, gabonafélét, babot, és lélekpénzt kapott a fáradságáért. Termékenységvarázsló praktikák is kapcsolódhattak a házszenteléshez. Székelyföldön a házszentelés után a papot égő gyertyával kísérték ki, hogy nagyobb legyen a kender. A háromkirályok, napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért, Boldizsár: Jézus gyermekségtörténetében szereplő személyek, akik a betlehemi csillagot követve Keletről érkeztek Jeruzsálembe, hogy hódoljanak a zsidók született királya előtt (Mt 2,1-16).
A háromkirályok imádása egy római szarkofágon (4. század)
A háromkirályok imádása a ravennai Sant'Apollinare Nuovo bazilika mozaikján (6–7. század)
A háromkirály-járás a bibliai napkeleti bölcseket megszemélyesítő alakoskodók köszöntő szokása, illetve dramatikus játéka. Gáspár, Menyhárt Boldizsár egyfelől az utasok, útonjárók, vándorok, zarándokok, másfelől pedig a vendégfogadósok patrónusa lett. Több évszázados epikus énekük középpontjában a napkeleti királyok Jézusnál tett látogatása áll, amely Máté evangéliumából ismert bibliai történet. Általában vízkeresztkor, de karácsonykor, újév és vízkereszt között is jártak. A betlehemi csillagot követő Gáspár, Menyhért, Boldizsár egykori cselekedeteinek színjátékszerű megjelenítése Nyugat–Európa– szerte hozzátartozik a közép–európai egyházi gyakorlathoz. A 11. században már a győri székesegyházban is előadták a csillagjátékot latinul, amely Hartwick győri püspök szertartáskönyvében maradt ránk. A fiatal magyar kereszténységet főleg Franciaország és a Rajna–vidék liturgikus közösségébe kapcsolja ez a “Tractus Stellae”, azaz csillagjáték. A játék négy jelenetből áll: a csillag föltűnése, Heródes cselvetése, a csillag újabb feljövetele, hódolat a jászolban fekvő kisded előtt. A csillagjáték később kiszorult a templomból és az egyházi liturgiából. A népszokásként, ünnepi játékként élő háromkirály-járás első hazai, anyanyelvi említése a 16. századból származik, Héderváry Lőrinc egyik levelében (1540) ezt írja: Osztán az csillagéneket, ha meg vagyon kegyelmednek, küldd alá. Ha több énekeket is szerezhetsz, azért is légy érte, mert jó gyermekem vagyon itt egy. Jó szava vagyon, kit ha meg nem oltalmazhatok, felküldöm kegyelmednek. A 17–18. századi betlehemes szövegekben a pásztorjáték (betlehemezés), a háromkirályok látogatása és a Heródes–jelenet együtt szerepelnek, erre több történeti adat is utal, pl. a Három Szent Királyok utazása (1767), amelyet Székesfehérvárott és Győrött valószínű diákok adtak elő. A háromkirály–jelenet újkori népszokásainkban a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott, egyes betlehemes játékokban továbbra is megmaradt. A háromkirály-járásnak, csillagozásnak, csillagjárásnak több formája volt ismeretes. Az egyházias gyakorlatból szakadt ki a színjátékszerű Heródes-játék, mely a római katolikus országok már középkori misztériumjátékaiban éppúgy kedvelt volt, mint később a barokk iskoladrámákban is. A 19-20. század fordulója körül hazánkban bányásztársulatok
adták elő. Magyar paraszti formái főként vízkeresztkor kerültek előadásra, máskor azonban a karácsonyi pásztorjátékkal együtt a betlehemes játék részét képezték. A Heródes-játék jelenetei lehetnek: – a napkeleti bölcsek találkozása Heródessel, majd az angyallal, aki figyelmezteti a bölcseket, hogy kerüljék el Heródest; – a napkeleti bölcsek látogatása Jézusnál; – Heródes dühöngése; – betlehemi gyermekgyilkosság. Magyarország legtöbb helységében férfiak vagy fiúk háromkirályoztak. Néhány helyen pl. Mogyoródon, Mezőkövesden és a kalocsai szállásokon lányok jártak. A legfontosabb kellékük a kiugratható, rugós szerkezetű csillag volt. A csillagnak hat ága volt, közepét általában szitából készítették. Hátul hagytak egy kis nyílást, hogy a belül elhelyezett gyertyát meggyújthassák. Fejükön koronaszerű papírsisak, vállukon királyi palástot jelképező fehér lepedő vagy alsószoknya, oldalukon kard volt. Bementek a házba és megkérdezték: “Be szabad–e jönni a csillagokkal háromkirályt köszönteni?” A játék cselekménye egykori teljes alakjában a engedélykérés után a következőképpen épült fel: a főszereplők, Gáspár, Menyhárt, Boldizsár (a három király), Heródes, valamint (ha volt) a katona és az angyal, hírnök bemutatkozása; Heródes viadala az egyik királlyal; a csillag kiugratása; az ajándék kérése és átvétele.
Háromkirály-járó lányok (Mogyoród, 1929, Gönyey Sándor felvétele)
Keszthelyen karácsony másnapjától vízkeresztig jártak a háromkirályok. Serdületlenebb fiúkból álló 4–5 banda kóborolja be esténkint a várost. Az egyik fiú a csillagot viszi... A csillagvivőt némelyik banda angyalnak nevezi... Az angyal a kabátján kívül inget vesz föl. A második fiú a szerecseny király. Ez bekormozza az arczát. Orrára, sokszor fülére rézkarikákat erősít. A harmadik fiú a Heródes. Utóbbiak fakardot hordanak. Mindhármójuknak cukorsüveg alakú, czifrázott papírsüvege van. Észak–Bánát községeiben a háromkirály-járás eléggé egyöntetűen történt: a bibliai Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt megszemélyesítő 10–14 éves fiúgyermekek öltözéke
királyi palástot jelentő fehér lepedő volt, fejükön papírkorona vagy süveg, mely elsősorban piros, sárga, vagy más színével különbözött. Egyikük csillagot vitt, melynek közepe szitakéregből volt és ollórács segítségével ki lehetett ugratni egy hat ágú, piros papírral bevont csillagot. Mindig a ‘Szép jel és szép csillag...’ kezdetű refrénnél ugratták ki. A háromkirály-járás példáit közli a Magyar Népzene Tára Baranya, Somogy, BácsBodrog, Zala, Pest, Szatmár, Csanád és Bihar megyéből. A Pest megyei változatokban lányok a szereplők: fehér ruhában, fejükön papírsüveggel (MNT II. 41–56. sz.). A vízkereszti háromkirály-járás dunántúli változatai hosszú, dramatikus játékok, ahol Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyenként bemutatkozik, esetleg több jellegzetes karácsonyi éneket elénekelnek, adománykérő rigmust is mondanak. (MNT II. 37–45. sz.)
Háromkirály-járás (Boldog, 1931., Gönyei Sándor felvétele
Dunántúlon Marcaliban (Somogy vm.) három fiú járt házról házra, az egyik Menyhárt a másik Boldizsár, a harmadik Heródes, néhol Gáspárt is megszemélyesítették. Másutt katona, csillageresztő és Heródes szerepelt. A hétköznapi ruhában mentek, csak a fejükön viseltek cukorsüveg alakú föveget. Kettőnek a kezében fakard, a harmadik kezében pedig kiugratható csillag volt. A háromkirályok házról házra mentek, ahova betérnek, megkérdezték: “Szabad–e behozni a háromkirályok csillagát?” Ha engedélyezték, néhol először Heródes, másutt a katona lépett be a szobába. Heródes: Én Heródes vagyok, keményen fel vagyok fegyverkezve Isten ellen, háromszázhatvanöt kisdedet kardra verettetvén, mégsem találtam köztük a kis Jézust. Menyhárt: Én mint Menyhárt jöttem, hogy Isten Fiát imádjam. Hoztam neki aranyat. Boldizsár: Én, mint Boldizsár, azért jöttem, hogy Isten Fiát imádjam. Hoztam neki aranyat, tömjént és mirhát, hogy vígan énekeljünk. Eléneklik a “Háromkirályok napja...”(MNT II. 54.sz.) kezdetű éneket: Három királyok napján, országunk egy istápján
Dicsérjük énekeket, vigadozó verseket. Szép jelén, szép csillag, szép napon támad. Berzence, Somogy vm. 1932. Gyűjtötte: Seemayer Vilmos MNT II. 50. sz.
Utána az alábbi énekkel folytatják: Egy istálló fölött megállapodott egy csillag úgy örüljünk, úgy vígadjunk a mi Urunknak, új királynak hálát adjunk, Jézus Krisztusnak! Marcali (Somogy vm.) MNT II. 44.sz.
A háromkirályok kiugratható csillaga (Dömötör Tekla, 1983)
Az egykori játékhagyomány a 20. sz. elejére inkább köszöntő formájában élt, a viadal is többnyire a kardok kihúzására, keresztezésére egyszerűsödött. Turán a háromkirályok öltözete a következő volt: térdig érő fehér ing, fejükön kemény papírból hegyes csákó, amelyet színes papírral díszítettek. A szerecsen király az arcát bekormozták. Menyhért vitte a csillagot, amit ezüst papírral vontak be. Gáspár és Boldizsár a kezében fakardot tartott. Bemenetkor engedélyt kértek: “El szabad-e a háromkirályokat járni?” Igenlő válasz esetén elénekelték a “Háromkirályok napján...” kezdetű éneket. A “Szép jel...”c. refrénnél a csillagot előre ugratták és a kardokat keresztezték. Háromkirályok napján, országunk egy istápját dicsérjük énekekkel, vigadozó versekkel: Refrén: Szép jel és szép csillag,szép napunk támad, szép napunk támad!
Hol van zsidók királya mert megjelent csillaga. Betlehembe találják, kis Jézust körülállják. Refr. Királyok ajándékát, aranyt, tömjént, mirhát viszünk mi is Urunknak ártatlan Jézusunknak. Refr. Kérjük a szép Szűzanyát kérje értünk Szent Fiát, békességben megtartson, ellenség, hogy ne ártson. Refr. Tura (Pest–Pilis–Solt–Kiskun vm.), 1934. Gyűjtötte: Volly István MNT II. 47.sz.
Vízkereszt napjához is kapcsolódnak időjárásjóslások, Berettyóújfalun a következő: Ha vízkereszt vizet ereszt, ízikedet padra rekeszd! (ízik=takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár, amelyet fűtésre is használnak, pad=padlás)
dr. Karácsony-Molnár Erika Források:
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium I-II. Budapest, 1977.
Bihari Anna-Pócs Éva Képes magyar néprajz. Budapest, 1985. Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás. (Budapest, 1964). Dömötör Tekla:Magyar népszokások. (Budapest, 1983). Gönczi Ferenc Somogyi gyermek. Kaposvár, 1937.) Katona Imre Jeles napok és ünnepi szokások maradványai Észak-Bánátban. In: Jugoszláviai magyar folklór. Értekezések, monográfiák 3. (szerk. Jung Károly, Újvidék) Magyar Népzene Tára II. Jeles napok 1953 Manga János Palócföld. Budapest, 1979. Sági János Keszthelyi és keszthelyvidéki regősök, betlehemesek, háromkirályjárás és apró szentek. Néprajzi Értesítő 5: 117-132 Solymossy Sándor Népköltészet. (A magyarság néprajza, III. Bp., 1941–43) Tátrai Zsuzsanna – Karácsony-Molnár Erika Jeles napok, ünnepi szokások Budapest , 1997.
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony-Molnár Erika
http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok