Iskolai sí táborok szervezése, mint szakmai felelősség
Tumbász Gergő, Magyar és Osztrák állami diplomás sí-, snowboard- és telemark oktató vagyok és jelen mondanivalómmal a magyar Snowsports Academy-t képviselném, bár azt hiszem most ez a mai konferencia legkevésbé a hovatartozásról szól. Úgyhogy maradnék ÉN, mint szakember. Kapcsolódásom a gyermeksíelés témához meglehetősen sokrétű. Dolgozó síoktatóként, aktív kiképző oktatóként, valamint gyermekoktatási szakemberként igen sokat foglalkozom e téma minden kapcsolódó oldalával. Bár ma már nem minden nap gyermekek oktatásával foglalkozom, az év legnagyobb részét a sípályákon töltöm. És látok. Jót is – rosszat is. Utazási irodák csoportjait, síklubok szervezett síoktatását, családi síeléseket, és nem utolsó sorban iskolai sítáborokat. Részemről nem is az általános problémákról beszélnék (felszerelés, bukó, családi síelés, síiskolai oktatás…) azokról hallottunk már előadásokat, hanem azokról a táborokról, melyekben a gyermekek szüleik óvó tekintete nélkül elmennek: az iskolai táborokról. Mondanivalóm nem adathalmazra és számokra, vagy statisztikákra épül, hanem hús-vér sztorikra. Néhány apró sztorira, melyek olyan gyerekektől származnak, akik az iskolai sítáboron kívül családdal is eljutnak síelni, és nálam töltenek néhány napot privát síoktatás keretében. Mielőtt azonban a táborok lebonyolítását vennénk nagyító alá, érdemes megvizsgálni, milyen előzetes képet alakíthat ma ki egy 8-15 éves gyerek a síelésről, snowboardozásról, mi is befolyásolja az ő előzetes képét, információit a téli spotok élményéről. Természetesen, előtérbe kerül a média szerepe, valamint a közösségi oldalak szerepe, mely csatornákon keresztül elsősorban az élmény kerül előtérbe. Freeride és freestyle filmek sokasága található meg a video megosztókon, melyek természetesen a sport image-t és a vele társuló életstílust is közvetítik. Bő, laza ruházat, buli, és sokak számára hihetetlen ugrások, terepek, sziklák… A mai fiatalok már ezt tartják teljesítménynek! Ugrás, pörgés, terep… Ennek megfelelően alakul saját referenciakörükben is megítélésük. Ők ezt az élményt keresik a síelésben. Nem a hóekét, vagy a helyesen kivitelezett ívelési technikákat – természetesen az oktatónak ettől még kötelessége megtanítani a gyereknek mind azt, ami a biztonságos síeléshez szükséges, legyen az hóeke, vagy párhuzamos síelés. Természetesen erre a síterepek fel is vannak készülve. Szinte már mindenhol megtalálhatóak a kialakított freestyle parkok, ugratókkal, korlátokkal, boxokkal. Bárki számára elérhető és kipróbálható módon. Erre a kihívásra nincs felkészülve a pedagógus és oktató társadalom. Nem boncolgatnám az oktatók képzettségét és jogosultságát, mert hiszem, hogy a képzések – legyen az az Iskolai Síoktatók Egyesületének képzése, vagy a Síoktatók Magyarországi Szövetségének a képzése – tartalmukban jók és felkészítenek a feladatra. Elméletben. Kísérni és oktatni egy csoportot a kezelt pályán. De ez itt gyakorlat. Az a fajta sokéves tapasztalat, amit a képzés önmagában nem pumpál az oktató jelöltekbe. És a képzettség önmagában még a valós teljesítményt, oktatási minőséget sem garantálja. Tudom, hogy az ISE képzése jó, az SMSZ képzését – ugyan rég, de magam is végigcsináltam. Persze lehet fejleszteni, bővíteni… A gond nem ebben keresendő, hanem inkább abban, hogy ki mit és miért vállal el? És azt vajon felelősségének teljes tudatában teszi-e?
A gyermekcsapatok oktatása szakmai felelősség. Az oktatók munkát végeznek. Nem kedvtelésből mennek 10 gyerekkel ki a hegyre. (Persze ettől még szeretik a munkájukat.) Az oktatói munka szolgáltatás. Van célja, annak elérésére irányuló tartalma, valamint szervezett kerete. A szervezett keret iskolai csoport esetében a teljes – pályán töltött idő / nap, nem 2X2 óra. Ezzel szemben a gyakorlat igencsak mást mutat.
Élő példák: 1. Iskolai síoktatás délelőtt, majd teljes-korlátlan szabad sízés… Megtörténik, hogy egy iskolai sítábor keretében a gyerekek csak délelőtt kapnak oktatást, majd szabadon eresztik őket a sípályán, felügyelet nélküli, korlátlan szabadsíelésre/snowboardozásra… 8 – 15 év közötti gyerekek egyedül egy hegyen, csapatban! (Mi mindent is lehet kipróbálni: park, terep, sebesség…) 2. Snowboardoktatás a szervező tanár barátja által: Megtörtént eset, hogy egy pedagógus a saját barátját vitte ki egy táborba oktatni, aki 2 nap snowboardoktatás után, 4 egész napra egyedül hagyta csoportját a hegyen, mert ő maga is snowboardozni szeretett volna… 3. Egyetlen síoktató 40 gyerekkel… ISE- végzett síoktató kolléga története, aki egy tábor keretében arra lett figyelmes egy délután, hogy csak az ő csoportja síel az ő felügyeletével, míg a többi gyerek szabadon száguldozik a hegyen „bandázva”. Később kiderült, a másik 3 pedagógus egy könnyebben sérült gyermeket kísért kórházba. (1 kísérő nem volt elég? Információ az oktatóknak/felügyelőknek?) 4. Kezdőoktatás, mint totális katasztrófa: Saját sztori, még St.Corona am Wechsel síterepéről: 8 osztályos gimnázium sítábora, 60 kezdő, 3 csoportba felosztva – 20 gyerek egy csoport!! A kezdeti lépésekhez azt a terepelosztást választották, hogy az egyik csoport a pálya aljában csatolt fel (a szerencsések), a másik csoport a pálya(lejtő) közepén, míg a harmadik csoport a pálya tetején!!! Itt kezdődtek a „fogjuk meg egymás kezét…” jellegű feladatok, majd jött az egyenes siklás, kaput formáló, élükkel a diákok felé letűzött sílécek alatti átbújással. Mind ezt pont a legfelső csoportnál sikerült végül megakadályozni… A második napon már - e szerzett tudással – a nagypályákon síeltek és ütöttek el embereket az előző napi kezdő tanulók… 5. Síoktatás helytelen terepválasztással Az idén egy olyan iskolai síoktatást volt szerencsétlenségem végignézni, ahol a terepválasztás a gyakorlatok sorrendjével ellentétes irányba haladt. A csoport a pálya tetején lévő lapos területen indult, ahol a léchez szoktató gyakorlatokkal kezdték. Az egyenes siklás gyakorlatait – ekkor még fogalmuk sincs a fékezésről. – a lejtő legfelső szakaszán végezték, ahol az „oktató” rendszerint elkapta a diákokat, majd lejjebb folytatódott a hóeke gyakorlataival, ahol sok esetben szintén az oktató volt a fék… Amikor ezeket a sztorikat végiggondolom, nem azon döbbenek meg, hogy hogyan történhet meg egy tragédia, hanem azon csodálkozom, hogy ez nem mindennapos. Egy biztos: az én gyermekem akkor megy iskolai sítáborba, ha azt én szervezem.
A fenti példák nem ezt tükrözik, de természetesen vannak nagyon jól megszervezett és példásan lebonyolított iskolai sítáborok! Jómagam is dolgoztam néhányban, mint egyszerű vendégoktató. Ő róluk sajnos keveset hallani, mert az sosem kavar nagy vihart, ha valaki tökéletes tábort szervez. Pedig jobb lenne.
Felmerülő kérdések: • Ki szervezi az iskola sítáborát és miért teszi? Síelni szeretne eljutni ingyen? Egy kis többletbevételre tud szert tenni? Valóban a gyermekek élményét és biztonságos sportolását tartja szem előtt? (A táborszervezés néhány iskolában státuszharccá nőtte már ki magát) • Ki a sítáborban az oktató? Végzett szakember részt vesz az oktatási program szervezésében? Az oktatóknak, csoportvezetőknek van valamilyen szakmai képesítésük? • Ki felügyeli a tábor lebonyolítását és a gyerekek szabad programját? Ki kíséri, felügyeli a gyerekeket szabad program ideje alatt és ez hogyan valósul meg fizikailag? • Kié a felelősség az adott program keretében? A pályán? A felügyelt szabadsízés ideje alatt? Az esti programok keretében? Ki felel a tábor tökéletes és zökkenőmentes lebonyolításáért? • Kinek a hírneve Ez már egy idealista nézet, de nem minden valóságalapot mellőző kérdés. Milyen képet alakít ki a közönség az iskola sítáborának szervezettségén keresztül? (A legaranyosabb élmény az volt, amikor a St.Corona-i pályán – a már fentebbről ismert gimnázium - egy tanárnő kiabált a pálya közepéről egy bokron fennakadt diákkal, hogy „Hogyan képviseled te az XY-Gimnáziumot az Európai Unióban?”) Idealista lennék, de el kéne jutni oda, hogy az iskolai sítábor valóban az iskola jó hírét keltse! Formájában, szervezettségében, tartalmában, élményben. Mindenekfelett biztonságban.
Különbség síoktató és pedagógus között Előre bocsátom, az alábbi tézis nem vonatkozik azokra, akik már egy ISE végzettséggel – vagy hasonló képesítéssel rendelkeznek, és annak megfelelően, lelkiismeretesen is járnak el. A sí- ill. snowboardoktató hivatása, hogy a munkanapjai keretében a sípályán oktat. Saját síelésére a szabadidejében fordít időt. Egy évből akár 100 napot tölt havon oktatással. A pedagógust munkája a terembe köti. A síoktatás számára is kikapcsolódás. Ő ezt keresi/valósítja meg benne (tisztelet a kivételnek). Egy évben max. 2-3 hetet van havon. Sok esetben a pedagógus is szabad síeléshez akar jutni, tehát szabad sízést hirdet. Ez az a korlátlan forma, ahol a gyerekek csapatostul szelik a havat, felügyelet nélkül. És mit keresnek? Park, erdő, terep, gyorsasági verseny… vagy egyszerűen csak társait akarja utolérni, nem akar lemaradni, ami így számára túlterhelő, így fárad és hibázik. Az iskolai sítáborok szervezésének kérdése személyi kérdés és szakmai felelősség kérdése. Olaszországban mindenért a síoktató felel, ezért is oly drága felelősségbiztosításuk. Mindig őket veszik elő. Ausztriában a síiskoláé a felelősség. Ott a síiskola, mint cég felel a tanulókért és az oktatóiért. Magyarországon még arra sincs lehetőség, hogy az oktatókat kötelezzék a szakmai felelősségbiztosítás befizetésére. Aki ismeri a vállalt feladattal járó felelősséget, az befizeti. Az iskola sítáborában ki felel? A SÍBALESETEK ESÉLYE SOSEM ZÁRHATÓ KI 100%-ban. De egy képzett oktató – aki nap, mint nap a pályán mozog tanítványaival –, már sokkal automatikusabban, ösztönösebben ismeri fel a lehetséges veszélyforrásokat, mint az a kolléga, aki épp a 2. hetét kezdi a sípályán az adott szezonban. Ráadásul épp főszezonban.
Megoldás: 1. Csak olyan pedagógus szervezzen tábort, akinek erre végzettsége van. 2. Csak olyan oktató végezzen ott oktatói munkát, aki a kihívásnak maximálisan eleget tud tenni, képes a saját síszabadságától teljes mértékben elvonatkoztatni. Ő 100%-ban a gyerekekért van ott. 3. A szervező / oktató szervezze meg saját szabadsízésének mindenkire nézve biztonságos lehetőségét (több oktató, vagy felügyelő tanár kiutaztatása)! 4. A tisztelt pedagógus kollégák szervezzék meg a tábort és vállaljanak belőle annyit, amennyit el is tudnak maradéktalanul végezni! Szervezhetik a közös esti programokat és felügyelhetik a tábor makulátlan lefolyását. A pályán viszont élvezzék a kilátást, a havat, a szabad síelés élményét, amíg a szakképzett oktatók ellátják feladatukat a saját szakterületükön!
A sí-, snowboardoktatás egy szakma. Több, mint technikák csiszolgatása. A komplett sportkultúra átadásáról szól. Az oktató felelősséggel áll csoportja előtt, ahol felel a tanítványok felszereléséért, annak helyes beállításáért és állapotáért, sőt még azért is, hogy a tanítvány megfelelően be van-e kenve UV-védő krémekkel. Felel a csoport ideális felosztásáért, a gyakorlatokhoz szükséges terep helyes megválasztásáért, a gyakorlatok helyes sorrendjéért, a liftezés minden kapcsolatos teendőjének megtanításáért…stb. Rendelkeznie kell az adott síterep előzetes helyismeretével, hogy a tanítványt már általa bejárt és ismert pályára / terepre tudja vezetni. Rendelkeznie kell a veszélyes helyek és helyzetek gyors felismerésének, kezelésének és megelőzésének rutinjával! Azzal a rutinnal, melyet egy oktató nap, mint nap gyakorol. Minden olyan „oktató”, aki képzettség hiányában vállal oktatást egy iskolai sítáborban, minden olyan „oktató”, aki nem a végzettségének megfelelő és elvárható módon, felelőtlenül végzi munkáját, nem csak a szakmát teszi tönkre, hanem a sí- illetve snowboardoktatók külső megítélését is. De ami a legfontosabb: eljátssza azt a bizalmat, mellyel egy szülő gyermekének oktatóját, a sítábor szervezőjét, a szervező iskolát megtiszteli.
Tisztelt iskolaigazgatók, tisztelt szülők! Nyitott szemmel járjanak az iskolai sítáborok szervezése ügyében! Végül is a mi felelősségünk és érdekünk is a balesetek megelőzése és a gyerekek felhőtlen, jó hangulatú sportolása. Az Önök feladata felügyelni, hogy az iskola keretein belül, vagy akár csak az iskola közvetett segítségével szervezett tábor hogyan, milyen minőségben valósul meg! Nem az iskolai sítáborok eltörlése a megoldás. Az csak a legegyszerűbb és legprimitívebb megoldás lenne. Inkább a táborok szervezettségére kell valódi hangsúlyt fektetni! Felelősséggel! Mert síelni jó!
Tumbász Gergő
