IRATOK BOCSKAI ISTVÁN ÉS KORA TÖRTÉNETÉHEZ

IRATOK BOCSKAI ISTVÁN ÉS KORA TÖRTÉNETÉHEZ

1

2

IRATOK BOCSKAI ISTVÁN ÉS KORA TÖRTÉNETÉHEZ

Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója VI.

Debrecen, 2005

3

Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója VI. Sorozatszerkesztő NYAKAS MIKLÓS A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI LEVÉLTÁRA KIADVÁNYA

MEGJELENT: A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Évfordulók Titkársága támogatásával

A forráskiadvány bevezető tanulmányát és az adattárat készítette:

NAGY LÁSZLÓ Hely- és névmutató: VERESS ZSÓFIA Lektorálta:

NYAKAS MIKLÓS A borítót korabeli metszetek (Érsekújvár ostroma, Bocskai a hajdúk között) felhasználásával tervezte:

BURAI ISTVÁN Felelős kiadó: Dr. Juhászné Lévai Katalin a megyei közgyűlés elnöke

ISSN 1786-1446 ISBN 963 7194 19 3 Nyomda: Kaligráf 2000. Nyomdaipari BT. Debrecen Felelős vezető: Badarné Futó-Tóth Andrea

4

TARTALOMJEGYZÉK Előszó...............................................................................................7 Egy „igazán európai nagy magyar” lappangó iratai ........................9 Iratok jegyzéke...............................................................................45 Iratok Bocskai István és kora történetéhez. Okmánytár 51 A lábjegyzetek elkészítéséhez felhasznált irodalomjegyzék ........................................................217 Bocskai István nevezetesebb kortársai, alattvalói........................219 Hely- és névmutató ......................................................................247

5

6

ELŐSZÓ A Bocskai István fejedelem által vezetett szabadságharc 400. évfordulója szolgált alapul a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár számára, hogy tisztelegjen ezzel a kötettel – megyei megemlékezés sorozat keretében – a nagy fejedelem emléke előtt, aki hosszú ideig viselte a váradi főkapitányi tisztsége mellett Bihar vármegye főispáni tisztét, egyben fejedelmi tanácsos is. A kötet kiadásához segítséget nyújtott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is. A megjelentetett források, iratok, dokumentumok Bocskai István korában keletkeztek, melyek elolvasásával az olvasó képet kaphat arról, milyen feladatokkal, körülményekkel kellett a korszak emberének a tizenötéves háború alatt szembenéznie. A levelek és iratok közzétételénél a MOL Esterházy család levéltárát dolgoztuk fel, ebből – különös tekintettel a 77. repositoriumra – mutatunk be 99 levelet és iratot. A forráskiadvány célja az is, hogy ne csak a történész szakmához jusson el a kötet, hanem kezükbe vehessék azt a közoktatásban résztvevő tanárok, középiskolások, érdeklődő olvasók. A kiadásra kerülő dokumentumok egyik legfontosabb válogatási alapelve az volt, hogy igyekezzünk az olvasó elé tárni a tizenötéves éves háború mindennapjait, így nemcsak a harci cselekményekre utaló leveleket és iratokat, hanem a tárgyalásokra, békekötés folyamatára vonatkozóakat is. Ezek mellett helyet kaphattak például a végvárakban szolgálók zsoldkérelmei is. A levelek és iratok között több is található, mely tájegységünkre, Bihar vármegyére vonatkozik, itteni helységekből, településekből keltezettek. Az első irat 1594-ben keletkezett, amikor is Báthory Zsigmond fejedelem már eldöntötte, hogy az Erdélyi Fejedelemség a Habsburgok oldalán vesz részt a tizenötéves háborúban, az utolsó irat pedig Bocskai halálának évéből, 1606-ból datálható. A megbízó és hitlevelek mellett, Bocskai Istvánhoz mint váradi főkapitányhoz írott leveleket is találunk, ugyanakkor meg kell említeni, hogy az iratok zöme a Bocskai fejedelemsége idején keletkezett, melyek főként jelentések a fejedelem és tanácsosai számára. A levelek és iratok többségének nyelve magyar és latin, a latin nyelvűeket magyar nyelvű regeszta vezeti be, majd ezt követi a klasszikus latin nyelv szabályainak figyelembevételével átírt forrás. Ezenkívül két olasz 7

nyelvű levél fordítását is megtalálja az olvasó. Meg kell jegyeznünk, hogy a levelek nagyobb hányadát – mivel most kerülnek először szélesebb nyilvánosság elé – a mai korszerűnek mondott átírási módszerek szerint 1 adjuk ki. Az általunk megjelentetett levelek többsége a Benda Kálmán által kiadott kötetben megtalálható levelek íróinak esetenként több, másik levelét is tartalmazza, vagy azokra válasz, ezért is követtük a kötet által meghonosított gyakorlatot. Az átírásban napjainkban hozzánk közel állóan Kovács András járt el, aki az Erdélyi Történelmi Adatok VI. 2. kötetében pontos leírást ad, úgy véljük nekünk is az általa követett úton kell járnunk.2 Az Erdélyi Országgyűlési Emlékek, Magyar Országgyűlési Emlékek, valamint a Nagy László által közel ötven évvel ezelőtt kiadott levelek és iratok esetében, ez utóbbiak a Hadtörténelmi Közlemények 1956. évfolyamában jelentek meg, meghagytuk az eredeti betűhív közlést. A kötet az olvasó számára a feldolgozást is megkönnyíti, ugyanis Nagy László tollából tartalmaz egy összefoglaló tanulmányt Bocskai István fejedelemről, valamint a kötetben bemutatásra kerülő történelmi forrásokról. Adattár tartalmazza az iratok íróinak, valamint a bennük előforduló személyek, fontosabb szereplők életrajzi adatait. Akik az adattárban nem szerepelnek, azok adatait a címhez kapcsolódóan lábjegyzetben adjuk közre. Debrecen, 2005. nyara A SZERKESZTŐ

1

2

8

A történeti forrásközlés módszertanára, annak nehézségeire, belső ellentmondásaira lásd: A történeti források kiadásának módszertani kérdései. Fons VII. évfolyam, 2000. 1. sz. Az általunk figyelembe vett ajánlás: Bak Borbála: A XVI–XVIII. századi magyar nyelvű forrásokhoz. Fons 2000. évfolyama. 91–148. Bocskai István: Levelek. Téka. 1992. Válogatta, bevezető tanulmánnyal ellátta, szerkesztette: Benda Kálmán. Gyulafehérvár város jegyzőkönyvei. Bevezető tanulmánynyal és jegyzetekkel közzéteszi Kovács András. Kolozsvár. 1998. Erdélyi Történelmi Adatok VI. 2.

EGY „IGAZÁN EURÓPAI NAGY MAGYAR” LAPPANGÓ IRATAI Valószínűleg számos honfitársunk nem tudja, hogy Bocskai István az egyetlen olyan magyar fejedelem, akinek Európában külföldiek emeltek szobrot. Méghozzá az ugyancsak takarékos svájciak tették ezt. S nem is akárhol: a genfi Reformáció Emlékművén! Itt magasodik s tekint le a „szablyás magyar úr” szoboralakja Oliver Cromwell és Orániai Vilmos – „a hadrakelt hit zord hadnagyai” között – amint a „megölt milliók végső tisztelgését” hozó Illyés Gyula nevezte őket. Legjobb tudomásom szerint minden más magyar szabadság- és hitharcosáét vagy itthon vagy külföldön élő magyarok állíttatták és nem külföldiek. A török hódoltság és a Habsburg-ellenes harcok korával foglalkozó történészként nem egyszer eltöprengtem azon, hogy vajon miért éppen Bocskai Istvánt érte ez a megtiszteltetés? Ha vallási oldalról közelítjük a kérdést, rögtön fölmerülhet miért nem Bethlen Gábort, I. Rákóczi Györgyöt vagy Thököly Imrét érte ez a kitüntetés? Hiszen mindhárman a protestáns vallásszabadság kivívását vagy visszaállítását is zászlaikra írták Bocskaihoz hasonlóan, s mindegyikük török szövetségben harcolt a katolikus birodalom kiépítésén fáradozó osztrák és spanyol Habsburgok ellen. Az ellen a hatalom ellen, amellyel szemben a svájciak is küzdöttek az önállóságukért, szabadságukért! Ezt tette különben a katolikus II. Rákóczi Ferenc és a protestáns Kossuth Lajos is, s mindezek ellenére mégsem övezte és övezi őket ilyen megbecsülés és elismerés Európa egyik országában sem, mint Bocskait legalábbis Genfben. Talán a puszta véletlen eredménye lenne mindez? Hiszen hazánkban – a Hajdúság kivételével – Bethlen Gábornak, II. Rákóczi Ferencnek vagy Kossuth Lajosnak sokkal nagyobb és általánosabb az ismertsége és elismertsége – sőt kultusza – mint Bocskainak! Elegendő elővenni bármelyik magyar lexikont vagy különféle iskolai történelemkönyvet, hogy meggyőződhessünk ennek az igazságáról, helytállóságáról. Ennyire más, egymástól homlokegyenest eltérő lenne a magyar és az általános európai történeti értékrend? 9

Bizonyos mértékig igen. Ennek alátámasztására az elmondottakon kívül elegendő utalni például Luxemburgi Zsigmond, vagy Báthory István uralkodóinkra, Hunyadi János nándorfehérvári győzőre vagy a szigetvári vértanú Zrínyi Miklósra, akiknek a nevét Európa – sőt mondhatni világszerte – sokkal inkább ismerik, tetteiket sokkal nagyobbra értékelik, miként a nálunk „haza szentjeivé” magasztosítottakét. Bár van Budán egy „Zsigmond-terünk” és Pesten egy „Báthory-utcánk” – de ha az ott lakókat vagy az ott megfordulókat sorra-rendre megkérdezné valaki, hogy tulajdonképpen kikről is vannak elnevezve és milyen történelmi érdemei is vannak a névadóknak – akkor ugyancsak lehangoló, szomorú képet alakíthatna ki magában a kapott feleletek nyomán. Ám nem sokkal szívderítőbb a helyzet Bocskai István esetében sem. Neki ugyan van számos szobra – különösen a Hajdúságban több utca, tér, laktanya, sőt még ruhadarab is viseli a nevét, de ugyancsak keveset, kevés konkrétumot tudnak személyéről és tetteiről, történelmi nagyságáról még a magasabb iskolákat végzettek, sőt – félve merem leírni – még történelemtanáraink jelentős része is. Minderről éveken keresztül meggyőződhettem szerte az országban Bocskairól tartott előadásaim során. Pedig ő az egyetlen olyan magyar fejedelem, akinek nem csupán szobrot emeltek külföldön, de egyedül az ő Habsburg-ellenes harca végződött a magyar históriában győztesen; ő volt az egyetlen olyan erdélyi fejedelem, akit a szultán „Felséged”-nek titulált leveleiben, nyíltan kijelentve, hogy az ő „tetszésén” fog járni a háború folytatása vagy a békekötés kérdésében; s hozzá volt kénytelen igazodni e téren korábbi ura Rudolf magyar király és német-római császár; ő rendszeresítette a hajdúszabadságot és adta vissza a székelyek elorozott szabadságát; ő vetett véget a már-már amolyan „iszapbirkózássá” degradálódott törökellenes háborúnak és vált – legalábbis a magyarországi – kortársak szemében a nemzet „bölcs atyjává” vagy mások megfogalmazása szerint a „magyarok Mózesévé”. Azt már csupán mellékesen említem, hogy ő hozta létre a szó szerint szinte a semmiből, a török hódoltság korának a leghatalmasabb és legütőképesebb magyar hadseregét. Vajon miért nem látta és látja mindezt a magyar történetírás és az oktatás révén miért nem ivódott be mindez a magyar köztudatba, közgondolkodásba? Még mindig bennünk élne Károlyi Árpád akadémikus múlt század eleji megfogalmazása, aki így mutatta be és jellemezte Bocskait: „A királyhű mágnásból lázadó lett. [Kiemelés itt és a továbbiakban is tőle: N. L.] Ezen 10

a néven – folytatja – lőn mihamarabb hírhedtté nyugaton s ezzel a jelzővel bélyegezi meg őt háromszáz esztendő óta az idegen történetírás. Mert az alattvaló, aki fejedelmére fegyveres kézzel támad, lázadó.” Emellett a Habsburgok és szövetségeseik vádolták Bocskait és híveit a kereszténység ügyének elárulásával is, amiért a törökkel szövetségben hajtották végre támadásukat, erre kényszerítve a magyarok jelentős hányadát is. Ezzel összefüggésben nem csupán Erdélyt, de a török ellen immáron régóta küzdő királyi Magyarországot is kiszakították keresztény országok szövetségéből, amikor az oszmán hatalom a lepantói tengeri vereségtől, a perzsiai fronton elszenvedett katonai kudarcoktól és belső lázadásoktól meggyöngülve szinte már a „végsőket rúgta”. A Bocskai személyével és 1604–1606 közötti harcával kapcsolatos elmarasztaló vádak persze többé-kevésbé elmondhatók Szapolyai Jánostól Thököly Imréig terjedően minden Habsburg-ellenes magyar megmozdulásra. Sőt, bizonyos vonatkozásban még a II. Rákóczi Ferenc vezette küzdelemre és annak vezérére is. Hiszen a Nagyságos Fejedelem is hűbéresül ajánlkozott a Portának 1704-ben amennyiben katonailag támogatják a mozgalmat, 1717-ben pedig emigráns kuruc katonái – török-tatár harcosokkal elegy – törtek be Magyarországra, harcba akarván szólítani a Habsburg-házi uralkodó ellen az 1703–1711. között ugyancsak kivérzett, megbékült egész magyar nemzetet. S végig kiséri ezen Habsburg-ellenes küzdelmeink történetét – a Bocskai szabadságharc kivételével – a francia „szövetség” is, amely Habsburg-ellenes hatalom nem tekintette másnak a fegyvertfogókat, mint Franciaország amolyan „ötödik hadoszlopának”, amelynek áldozataival egyáltalán nem törődött. Igaz, a nyugat-európai országok többsége – természetesen a franciák és szövetségeseinek kivételével – gyakran minősített minden Habsburg-ellenes küzdelmet és azok vezetőit a Bocskaiéhoz hasonló jelzőkkel. Hazai történetírásunk a legtöbb esetben ezeket megalapozatlan rágalmakként kezelte és különösen Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc személyét és harcait a legmagasabb fokú magasztalásokkal látta és látja ma is el. Így viszont még kevésbé érthető, hogy Bocskai személye és küzdelme miért kapott és kap sokkal kevesebb figyelmet és méltatást, mint például Bethlen vagy Rákóczi és az általuk vezetett, ugyancsak tetemes véráldozatokkal, az anyagi erők nagymérvű pusztulásával járó mozgalmai? Mielőtt foglalkoznék ezzel a legalábbis számomra homályos okoktól vezérelt sorrendiséggel, vagy különbségtétellel, szeretném elemezni, hogy 11

mennyiben tekinthetők helytállóknak a minden e korban lezajló Habsburg-ellenes küzdelmünkkel szemben felhozott vádak? Kezdjük mindjárt a „lázadó” vagy a „lázadás” fogalmával, amit minden alattvaló akkor követ el, ha szembefordul az uralkodói hatalommal, amelyet a hatalom meg is torol minden esetben ha módja, alkalma nyílik rá. Vajon miként látta ezt maga a mozgalom vezére Bocskai István és annak második embere Illésházy István? Bocskai 1605 tavaszán így írt erről a megnyerendő, királyhű Thurzó Györgynek: „Erre az indulatra [t. i. az uralkodóval való szembefordulásra] soha nem vitt engem az én felfuvalkodásom, sem penig valami ok nélküli böcsület keresésem, de hazánk romlásán és egész nemzetségünknek [t. i. nemzetünknek] veszedelmén való nagy szánakozásom.” Hasonlóan szólt egy erdélyi ismerősének küldött levelében: „Mi lött légyen ennek az indulatnak főbb oka? ... Magunk és az egész magyar nemzetségnek életének és annak religiójának [t. i. a protestantizmusnak] szabadságának és javainak megtartása.” Illésházy Bocskai biztatására hivatkozott az Aranybulla ellenállási cikkelyére, amely az uralkodói hatalom zsarnoki megnyilvánulásai ellen biztosítja a büntetlen ellenállás jogát, a „ius resistendi”-t: „az mi törvényünk az királyra támadást in tali casu megengedi”. Éppen azért „magát az fegyver ellen omni iure szabad volt oltalmazni.” S ezt a nemességének biztosított büntetlen ellenállás jogát magukra szólóan is érvényesnek tartották mind az úgynevezett „köztes rétegek” tagjai – hajdúk, végváriak, székely szabadok – mind a szabad királyi városok polgárai. Utóbbiak 1604 szeptemberében Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány tudomására hozták: „élni fognak a büntetlen ellenállás jogával.” A különben királyhű Illésházy István is azt írta 1605 augusztusában az Udvar 15 éves háború alatti politikájáról: „azon munkálkodnak, hogy az magyar nemzetet kivágják, országunkat eltöröljők, semmivé tegyék, hogy Magyarországot provinciává tegyék és Austriae hereditariam faciant.” A magyarországi főurak, nemesek, polgárok és katonák jelentős része tehát egy már-már megsemmisítésükre törő idegen hatalom elleni jogos küzdelemnek és nem lázadásnak tekintette azt a harcot, amelyik Bocskai István vezetésével indult és ért véget. Meg voltak győződve igazukról, tettük jogszerűségéről, amit különben osztott az a Bocskai István is, aki Erdélyben egészen más válaszokat tapasztalhatott a fejedelmek részéről minden ellenállással, megmozdulással szemben. Akár Báthory István, akár Báthory Zsigmond fejedelmek részéről, akik tömegesen „felmészárlották” a „zsarnokinak” mondott uralmukkal szembeszegülő12

ket, de még az azt ellenzőket is, s amely megtorlásokban maga is részt vett mind 1594-ben mind 1596-ban. Ezeket a véres intézkedéselet az államrend érdekében állóknak tekintette, s elítélte Báthory Zsigmond 15991602 közötti és Székely Mózes 1603-as Rudolf elleni fegyveres harcát is. Igaz, ebben az időben az uralkodó tanácsosa volt, s ilyen minőségben egészen más politikai nézeteket vallott és követett mint felkelő fejedelemként. Mi hát az igazság? Mi volt a Bocskai vezette Habsburg-ellenes küzdelem: elítélendő lázadás, felkelés vagy szabadságharc? Annyi bizonyos, hogy a kortársak élesen eltérően ítélték meg a történteket, de ezt tette és teszi a történetírás is, amely kettős vagy még többes mércét alkalmaz a múlt megítélésénél. Híven bizonyítva azt, hogy a történelem nem más, mint a múltba fordított politika, s ezt tükrözi a történetírás is mindenkoron. Így például a 18. századi magyar történetírásban a Habsburg-ellenes küzdelmeink csupán „rebelliókként” vagyis „lázadásokként” szerepelhettek. Még a háború elnevezést sem kaphatták abból kiindulva, hogy a Habsburg-házi magyar királyok mind törvényes választások útján kerültek trónra, akiknek nyílt vagy titkos hűbéresei voltak az erdélyi fejedelmek is, s azok így nem viselhettek „háborút” uruk ellen, hanem föllázadtak, amikor ellenük támadtak. (Ennek persze legalábbis részben rögtön ellentmond az a körülmény, hogy a Habsburg-házi királyok békéket kötöttek velük, már pedig „lázadók” esetében ilyesmiről nem lehet szó!) Habsburg-ellenes harcaink közül csupán az 1848/49-es nem zárult ilyennel, hanem feltétel nélküli kapitulációval, amit megtorlások is követtek - ha nem is olyan mérvűek mint például 1620 után a Cseh Királyság országaiban, vagy 1849-et követően Ausztriában – s a résztvevők nagyobb többsége amnesztiában részesült. A Bocskai vezette felkelést vagy szabadságharcot – akárcsak a Bethlen Gábor vagy az I. Rákóczi György által vezetteket – már csak azért sem lehetne joggal „lázadások”nak tekinteni még Habsburg-oldalról sem, mert azok magyarországi résztvevői – bármely magas polcokon is voltak a mozgalmakban – nádorokká lettek vagy más kedvezményekben, adományokban részesültek az uralkodók hűségére való visszatérésükkért. (Mellékesen megjegyezve, például a Bethlen Gábor harcai alatt évekig koronás urukra „arczul támadó” magyar királyi végváriak csak azután engedték be a békekötéseket követően a királyi megbízottakat és kapitányokat az erősségekbe, miután megkapták az uralkodótól az elmaradt zsoldjukat arra az időre is, mialatt 13

ellene harcoltak!) Mindezeket egybevetve úgy vélem nem vétünk az igazság ellen, ha Bocskait és követőit mentesítjük a „lázadó” elítélő jelző alól. Következő vizsgálandó szempont: vajon mi a helyzet a „kereszténység ügyének elárulásával”, illetve a törökellenes „keresztény egység megbontásával?” Azt előre bocsáthatjuk, hogy a keresztény világ egységét semmiképpen sem Bocskai mozgalma törte meg, mert az így soha nem is létezett. Ezt már a kortársak közül többen kétségbe vonták – többek között Eszterházy Miklós is az 1619-es köriratában –, de a tények objektív vizsgálata is azt támasztja alá, hogy Európa – különösen a 17. század elején – vallási és politikai ellentétektől volt terhes, ekkor már érlelődött a bő egy évtizeddel később kirobbant nagy háború. Ez a történelmi helyzet egyértelműen a kétségtelenül meggyöngült oszmán hatalom malmára hajtotta a vizet, s az általános európai problémák jelentkezése természetesen kihatott a magyarországi társadalom magatartására is. Egyedül ilyen körülmények között történhetett meg az, hogy a „partiumi liber báró” alapjában véve önérdektől vezérelt „motusa” országos méretű Habsburg-ellenes harccá nőhette ki magát. Enélkül az menthetetlenül a korábbi erdélyi Habsburgellenes küzdelmek sorsára jutott volna szinte törvényszerűen, hiszen – a különben egy „beugratás” nyomán, készületlenül fegyvert fogó – Bocskai a mozgalom kezdetén csupán a töredékével rendelkezett annak a katonai erőnek, ami Báthory Zsigmond, vagy Székely Mózes birtokában volt az előző esztendőkben! A török hódítók elleni keresztény egységes fellépés első és fő meghiúsítója a legnépesebb nyugat-európai állam Franciaország volt már egy évszázaddal korábban. Ennek az államnak az úgynevezett „legkeresztényibb királyai”, egészen a 18. századig Habsburg-ellenességtől motiváltan, a „pogány török” nyílt szövetségeseiként segítették, támogatták annak a keresztény Európa elleni harcát számos eszközzel és segítették elő ezzel az elért hadisikereit. Tették ezt annak ellenére, hogy olykor francia önkéntes egységek is harcoltak Magyarországon az oszmánok ellen. Sajátos módon mindezek ellenére Franciaországot – a Habsburgokon és szövetségeseiken kívül – nem tartották és ma sem tartják a „kereszténység ellenségének” vagy a „keresztény világ elárulójának”. Ellentétben a magyarsággal, amely máig ható vérveszteséget és fejlődésében való visszavettetést szenvedett el a több mint másfél évszázados török uralom pusztításai miatt! 14

Ám sok tekintetben a franciákéhoz hasonló szerepet játszottak ezen a téren más nyugat- és dél-európai országok is. A 16. század végén még oly hatalmas Spanyol Birodalom – amelynek a trónján szintén Habsburg-házi uralkodók ültek – ugyan adott időnként segélyt a törökellenes háború fő terhét viselő Dunai Monarchiának, de ennél sokkal nagyobb összegeket költött a németalföldiek szabadságtörekvéseinek az elfojtására, vagy a francia protestánsok ellen vívott harcok támogatására. Különben a spanyol-németalföldi küzdelembe avatkozott be a gazdaságilag feltörő, s a törökkel szemben „pozitív semlegességet” tartó Anglia is, s mért vereséget 1588-ban arra a spanyol hajóhadra, amelyiknek ugyancsak jelentős szerepe lehetett volna a több kontinensre is kiterjeszkedő Oszmán Birodalom erejének végső megtörésében. S ha már itt tartunk, joggal felvethetjük, hogy Angliát és a függetlenedő Németalföldet – ezt a két protestáns hatalmat – a törökellenes harc helyett sokkal inkább érdekelte saját gyarmatbirodalmának a kiépítése, majd az egymás elleni küzdelem. Az ezekre fordított anyagi erőknek csak egy része is elegendő lett volna hozzá, hogy nem csupán az egykori Magyar Királyság területén, de az egész Balkánon megdőljön a fejlődést gátló, sőt az egyes népeket fejlődésükben máig hatóan visszavető török uralom és elnyomás. (Az e téren felróható mulasztások ódiumát nem eliminálhatja az sem, hogy nem csupán az erdélyiek és magyarországi szövetségeseik küzdöttek olykor-olykor török szövetségben a Habsburg-hatalom ellen, de a balkáni népek fiaiból tevődött ki például a Magyarországot megszállva tartó és az időnként idevonuló török hadak mondhatni túlnyomó része.) Az itáliai városállamok – mindenekelőtt még a 17. század folyamán is jelentős katonai erővel rendelkező Velencei Köztársaság és a Pápai Állam – Spanyolországgal együtt időnként vitathatatlanul jelentős pénzügyi segélyt és konkrét katonai támogatást nyújtottak a Dunai Monarchiának. Ám a 16. század végén és a 17. elején valami hihetetlenül rossz helyzetfelmérésből adódóan azt kívánták meg ennek fejében Rudolf császártól és magyar királytól, hogy a törökével együtt, egyszerre törje meg a magyarországi protestantizmus erejét is. Az ilyen kívánság egy olyan országban, amelyikben a lakosságnak több mint nyolcvan százalék ekkor valamelyik protestáns felekezethez tartozott – a török ellen küzdő katonák többsége is – felmérhetetlen károkat okozott s nagy mértékben elősegítette Bocskai harcának tömeges támogatását is. S ezt nem csupán a protestáns magyarok látták így. Ez olvasható abban az 1606-os memorandumban is, amelyet Verancsics Faustus katolikus püspök, polihisztor, ez a jeles horvát15

magyar férfiú küldött a pápának, annak felkérésére írt tájékoztatóban. S ha nem is gátolta, de lényegesen nem is segített a törökellenes harcot – egészen a 17. század végi felszabadító háborúig – az a lengyel királyság sem, amelynek az oroszellenes védelmi harcát nem csupán vezette Báthory István királyuk, de magyarok tízezrei is küzdöttek annak zászlai alatt, s védték az országot még a 17. század első harmadában is. Ez az európai közép-hatalom a 16. század elején kiegyezett a törökkel, s a magyarországi felszabadító háborúig legfeljebb amúgy „suba alatt” nyújtott némi segítséget a Habsburg-házi magyar királyoknak. A vallási és rendi ellentétektől is terhelt Dunai Monarchia urai pedig ugyancsak rászorultak volna a kapottnál sokkal nagyobb, jelentősebb külső segítségre! Amiről nem egy magyar történetíró hajlott és hajlik még ma is elfeledkezni és emiatt a magyar közgondolkodásba sem ivódott be megfelelő módon: a Habsburg-házi királyaink viselték másfél évszázadon át a magyarországi végvárvonal fenntartásának fő terhét, s ez fölemésztette azok erejét, anyagi pénzügyi lehetőségeit. Még ma is olvashatók olyan nézetek, hogy a Habsburg-házi királyaink nem is akarták komolyan a török kiűzését, csupán a „status quo” fenntartására ügyeltek, s nem csak eltűrték, de még akarták is a magyarság minél nagyobb mérvű meggyöngülését. (E vonatkozásban még a protestáns-kuruc magyar történetírói irányzat is készpénznek tekintette Illésházy idézett megállapítását – akit különben a Bocskai-szabadságharc ügye elárulójának tekintettek – figyelmen kívül hagyva, hogy az csupán amolyan „politikai lózung volt.” Szívesen idézték, sőt idézik még ma is az 1542-es és az 1566-os nagy hadjáratok eredménytelenségét bizonyságul, figyelmen kívül hagyva azt a már 1576-ban nyomtatásban is megjelent tényt, hogy mindkét alkalommal a magyarországi járványok tették harcképtelenné a birodalmi seregeket és nem valamiféle „Habsburg praktika.”) A hosszú hadakozás költségei mellett belső társadalmi és politikai ellentétek is gyöngítették a Habsburg-házat. Az ekkor még többségében protestáns cseh, morva, sziléziai és osztrák rendek ugyan komoly áldozatokat hoztak a törökellenes harc oltárán, ám a 17. század elejére egyre inkább az élesedő vallási ellentétek hatása alá kerültek. Hasonló helyzet alakult ki a 17. század elejére az osztrák Habsburgok által inkább csak névlegesen uralt, valójában önálló részekre szakadozott Német-Római Birodalomban is, amelynek protestáns fejedelmei és rendjei egyre kevesebb áldozathozatalra voltak hajlandók a török ellen. Különösen amikor tapasztalták, hogy a magyarországi Habsburg politikában a törökellenes 16

harc mellé, azzal párhuzamosan, protestáns ellenes lépések, intézkedések is társulnak. Talán ez a vázlatos áttekintés is bizonyíthatja, hogy mily csekély s egyre csökkenő mértékben volt meg az inkább csak szavakban hangoztatott törökellenes „keresztény egység” már a Bocskai vezette küzdelem kirobbanása előtt. A török elleni harcot élete túlnyomó részében mindenek fölé helyező felkelővezér ennek ellenére szükségesnek érezte, hogy már 1605 elején kezdje magát mentegetni a nyugati keresztény hatalmak előtt, amiért az „ősi ellenség” szövetségét igénybe véve küzd a Habsburghatalom ellen. Elsősorban a nyugati protestáns fejedelmeket és rendeket kívánta megnyerni a mozgalom igazának, de megkísérelte legalább semlegesíteni a katolikus hatalmasságokat is. Ez utóbbi szándék feltehetően közre játszott már akkor is, amikor egy protestáns vallási sérelmek orvoslását zászlajára író mozgalomban vezető polcra emelt egy katolikus személyt, Káthay Mihály kancellárt. S az sem tekinthető véletlennek, hogy vele és nem valamelyik protestáns bizalmasával, udvari emberével készíttette el 1604. november 10. és 1605. április 7. között az Európa vezetőihez és népeihez intézett „véd-és vádiratot”. Ebben a diplomáciai körlevélben – amelynek azért Bocskai legalábbis társszerzője volt – azt igyekezett minél nyomósabb érvekkel alátámasztani, hogy a „pogány” elleni harcokban annyi vért és anyagi eszközt áldozó magyarság csupán a végső kényszertől űzve állt ki a csatasorból és vállalt szövetséget az „ősi ellenséggel”. Az érvelés lényege az volt, hogy a Habsburg-kormányzat emberei – kihasználva a nemzet meggyöngülését ezekben a harcokban – „hátba támadták a magyarságot.” Ennek keretében számos törvénytelenséget és igazságtalanságot kellett elszenvedni főuraknak, nemeseknek, polgároknak, parasztoknak. Ám még a katolikus püspököknek is annak ellenére, hogy ez a „hátbatámadás” a protestánsellenesség, az ellenreformáció jegyében fogant. A kiáltvány részletesen taglalja a császári katonaság rablásait és egyéb erőszaktételeit a királyi Magyarországon és Erdélyben, de arról hallgat, hogy ezekben sok helyen – különösen Erdélyben – azok a hajdúk jártak az élen, akik most immáron a protestáns eszme „hitharcosaiként” az ő zászlai alatt küzdenek. S arról sincs szó, hogy ezekből az erőszaktételekből, rablásokból mennyi történt 1604 októbere előtt, illetve után? Az vitathatatlan tény, hogy a magyarságot sújtó szenvedések mérhetetlenek voltak, de az is tény, hogy ilyenek és ehhez hasonlók együtt jártak a korszak valamennyi háborújával. Nem a katonák valamiféle eredendő „go17

noszságából” adódóan, hanem mert a megnövekedett létszámú állandó zsoldos hadseregek tartására és ellátására szinte valamennyi európai hatalom elégtelen volt. Így a fizetetlen, éhes, de fegyverrel rendelkező katonákat még azok sem tudták visszatartani az ilyen „kilengésektől”, akik törekedtek rá. Ezek közé sorolt nem is utolsó helyen az a Basta tábornagy, akit – nem utolsó sorban a törökföldi erdélyi emigránsok sokszor ugyancsak megalapozatlan vádjai nyomán – ma is valami kiemelkedően gonosz, magyarellenes – sőt a magyarság kiirtásán fáradozó – szörnyként tart számon a magyar történetírás és tanítják róla a rágalmakat az iskoláinkban is. A kiáltvány valójában nem mentes a féligazságoktól, s a tendenciózusan csoportosított tényektől, s ezért nem is tekinthető egyébnek szokásos propagandairatnál, ügyes retorikai fordulatokkal, amilyeneket általában szinte minden hadviselő fél használ tettei magyarázataként. Az igazság valahol ott van, amiket Verancsics Faustus katolikus püspök írt az 1606-os memorandumában a pápának a magyarok tényleges sérelmeiről, és az ausztriai Kamara erősen kifogásolható tevékenységéről. Ennek tisztségviselői ugyanis – amint írta – az ország vagyonát a magyarok tudta és beleegyezése nélkül használták és magyarázat nélkül kivitték az országból, hasztalan tiltakoztak e gyakorlat ellen a magyar rendek szinte minden diétán. Panaszaik pusztába kiáltott szavakká lettek, mert a magyar katolikus püspök-kötelességükkel ellentétben – nem csatlakoztak hozzájuk és ezzel maguk ellen hangolták a magyar rendeket. Szerinte a Bocskai vezette felkelést közvetlenül az robbantotta ki, hogy ezek a püspökök „tekintélyüket felhasználva fegyverrel és vérontással próbáltak visszaszerezni néhány templomot és kényszeríteni akarták a született eretnekeket [t. i. a protestánsokat], hogy katolikus prédikációkat hallgassanak.” Püspök társainak ez a cselekedete annál is érthetetlenebb neki, mert a Magyar-Horvát Királyságban „egy katolikusra ezer eretnek jut” és a török ellen küzdő magyar katonák jelentős hányada is „eretnek”. Érthetetlen intézkedéseikkel csupán annyit értek el, hogy „az eretnekek akik ez ideig békésen meghunnyászkodtak, most felemelték a szarvukat, s a zendülő magyarok törökkel és tatárral egyesülve mélyen benyomultak a katolikus vidékekre, ahol kegyetlenül gyilkoltak, raboltak.” Ennek az lett a következménye 1606-ra, hogy „mindazt amit körülbelül tizenkét év alatt visszaszereztek [a töröktől] majdnem tizenkét hónap alatt elvesztették.” Ennek a „hivatalból” is másik oldalon álló kiváló polihisztornak a Bocskai-mozgalomról alkotott véleménye mindenképpen elgondolkodtató és figyelembe veendő. Verancsicsnak nem lehettek olyan indítékai, mint 18

Bocskainak, Illésházynak, Káthaynak vagy a mozgalom más vezetőinek, hiszen ő mindvégig kitartott a király hűségén s ilyen minőségben valójában szemben állt Bocskaival és követőivel. Azon ugyan lehet meditálni, hogy a Kamara magatartása, cselekedetei mennyiben voltak háborús kényszerszülte intézkedések, de az semmiképpen sem vitatható, hogy az ellenreformációs lépések, egy döntő mértékben protestáns lakosságú frontországban, súlyosan elhibázottak voltak és szinte kiprovokáltak egy Habsburg-ellenes fegyveres megmozdulást, és ezzel a harcolók két táborra szakítását, ami akarva-akaratlanul is a török malmára hajtotta a vizet. Így a törökellenes egység felbomlásáért a felelősség ódiuma mintegy felerészben legalábbis a Habsburg-udvart terhelte mindenképpen. Nehezebb talán annak megállapítása, hogy a Bocskai vezette mozgalom kirobbanása nélkül bekövetkezhetett volna-e a török kiűzése Magyarország területéről, vagy legalábbis a Hódoltság nagyobb részéről? Nem pusztán azért, mert a „mi lett volna ha?” kérdés tudománytalannak minősül általában, hanem mert a kortársak – beleértve magyarokat, nyugatiakat és törököket is – egymásnak homlokegyenest ellenkezően vélekedtek erről a kérdésről. A dolgokat csak tovább bonyolítja, hogy az egykorú magyarságon belül erősen ellentétes álláspontot vallott már a kezdetektől fogva az erdélyi és a magyarországi vezetőrétegek nagyobb hányada. Előbbiek kezdetektől fogva reménytelen vérontásnak ítélték a török elleni háborúba való belépést. Báthory Zsigmond valamint Bocskai István 1594-es véres erőszaktétele nélkül magukra hagyták volna „magyarországi véreiket” még azon az áron is, hogy segélycsapatokkal támogatják a „pogányt”, míg a magyarországiaknak nem is volt választásuk mint a harc, vagy a teljes behódolás és a balkáni népek szomorú sorsára való jutás. S ebben az esetben megszűnt volna Erdélynek az Oszmán Birodalmon belüli „különleges státusa” is, mert az csupán azért jött létre és maradt fönn – ha nem is azonos formában – a 17. század végéig, mert ez az állapot a magyarság megosztására született. Csupán addig volt létjogosultsága, ameddig létezett egy erős, ellenállásra képes Magyar Királyság, trónján az osztrák örökös tartományok, a Cseh Királyság országai, a Pápaság és Spanyolország támogatását is biztosító Habsburg-házi uralkodóval. S miután Bocskai István meghatározó történelmi szerepet játszott mind Erdély 1594-es törökkel való szembefordításában s a törökellenes táborban való megtartásában, mind a homlokegyenes ellenkező fordulatban, elkerülhetetlenül szükséges közelebbről szemügyre venni egyéni sorsának 19

alakulását, s az abban bekövetkező változások kiváltó okait s e változások következményeit is. Bocskai István életműve rendkívül sajátos és ellentmondásokban bővelkedő. A 16. század végi erdélyi Habsburg-uralom létrehozásában igen jelentős szerepet betöltő, valójában élete végéig alapvetően törökellenes politikai beállítottságú főúr egy török szövetségben vívott Habsburgellenes harc vezéreként fejezte be az életét. Az egykoron minden erdélyi ellenvéleményt és szabadságtörekvést a legkeményebb eszközökkel letörő, a nemesi rendi jogokat is lábbal tipró „fejedelmi fő tanácsúr”, aki vallási téren már-már a közömbösségig toleráns volt, a rendi-és a protestáns vallásszabadság jogaiért küzdő szabadságharcos fejedelemként vált örökre halhatatlanná a magyar históriában. A közszékelyek szabadságtörekvéseinek 1596-os vérbefojtó erdélyi kormányzóját a székelyszabadság viszszaadójaként és a századokon át fennálló hajdúszabadság megteremtőjeként tartja joggal számon napjainkig a történetírás. S az a Bocskai István, aki éveken át betöltött váradi főkapitányi tiszte és az 1595-ös gyurgyevói hadisikere ellenére jóval kevesebbet tevékenykedett hadvezérként mint politikusként, a 17. század legnagyobb magyar katonai sikerét vívta ki, érte el s került be ezzel a legnagyobb magyar vezérek és hadszervezők pantheonjánba is. Három nap híján ötven esztendőt élt, töltött el a „földi siralomvölgy”ben, de élete utolsó huszonhét hónapjának történései nélkül neve minden bizonnyal rég a feledés homályába merült volna, s nem állna sehol egyetlen szobra sem, s nem viselné egyetlen utca, tér, középület sem a nevét. Legfeljebb Báthory Zsigmond fejedelem amolyan „rossz szellemeként” említené olykor a magyar történetírás, különösen annak transzilvánikus elfogultságtól terhes része. Így viszont nem lehet csodálkozni rajta, hogy a Bocskai István életét és tetteit tárgyaló korántsem nagy számú történelmi munka többnyire az utolsó hónapok diadalmas politikusának és hadvezérének a képét vetítette vissza a sikeres Habsburg-ellenes harcot megelőző életszakaszára is. Ebben az akaratlanul is torzító ábrázolásban bölcs politikusként jelenik meg olyankor is, amikor tervei, elképzelései sorrarendre megbuknak; nemzete sorsán töprengő hazafiként, amikor alapvetően az egyéni érdekek, önös szempontok a cselekedete mozgatórugói, Európa-szerte ismert és magasztalt hadvezérként akkor is, amikor a katonai sikernek csupán egyik „kovácsolója” volt, s inkább mások tettek szert európai hírnévre. 20

Az ilyen és ehhez hasonló, akarva-akaratlanul is torzító ábrázolásmód a történelmi hiteltelenség – de legalábbis megkérdőjelezhetőség – mellett nem adhat kielégítő feleletet több hallatlanul izgalmas kérdésre. Így például arra, hogy miként lett – lehetett – a Habsburg-pártisága miatt Erdélyből éveken át kitiltott „liber báró”-ból néhány hónap lefogása alatt nem csupán „egy szüvvel lélekkel” megválasztott erdélyi fejedelem, de Magyarország két koronával is rendelkező ura? S emellett a „magyarok Mózese”, nemzetének „bölcs atyja” – ahogyan őt az 1605 tavaszi szerencsi „megdicsőülése” óta egyre többen nevezték. Ám arra sem, hogy a katonai dolgokban meglehetősen járatlan, életében talán egyetlen párviadalt sem vívó, csupán egyetlen csatában alvezérkedő nemesúrból – akit az általa vezetett Habsburg-ellenes harcba is csupán „beugrattak” teljesen felkészületlenül – a magyar hadtörténelem egyik legeredményesebb hadszervezője – pontosabban „hadszerzője” – és hadvezére? Erre szeretnék választ keresni és találni a következőkben. * *

*

Bocskai Istvánt a Bihar-megyei Kismarja település – ahol is a halhatatlanságba távozott fejedelem szüleinek haló porai nyugszanak – ma is a saját szülöttének tekinti. Nem törődve azzal az immáron századok óta ismert ténnyel, hogy annak szülőháza Kolozsvárott van. Az ezt vitató kismarjaiak igazuk alátámasztására hivatkoznak a kortárs prédikátor költő Debreczeni Szappanyos János egy 1606 elején született versére, amelyben „Bihar vármegyéből származottnak” nevezi a haza oltalmazóját; Habokai Márton „nótárius uram” 1795-ös kiskátéjára, miszerint az itteni egykori várban született; Varga Gyulára, Kismarja monográfusára, aki Bocskai adománylevelével kívánta alátámasztani mindezt, amelyben maga a fejedelem nevezte e helységet „igen kedves szülőföldjének”. A kortárs költőnek igaza volt abban, hogy Bocskai Bihar-vármegyei birtokosként bontotta ki a Habsburg-ellenes harc zászlóját, s az adománylevélben is az idézett mondás szerepel, az utókor történetírása mégsem fogadta – fogadja el – mindezt. Az egykorú adatok egybecsengő állítása szerint a fejedelmi, majd a királyi tanácsos Kolozsvárott látta meg a napvilágot 1557. január 1-jén, abban a házban, ahol szülei Izabella királyné tisztes fogságában voltak. A születési hely és év körüli bizonytalanság különben egyáltalán 21

nem ritka ebből az időből még a legnagyobbaknál sem. Elegendő talán utalni a „munkácsi Heroinára” Zrínyi Ilonára, akit századokon át kilenc évvel megöregített a történetírás egy tévesen olvasott sirkőfelirat nyomán; vagy a költő és hadtudós Zrínyi Miklósra és öccsére Péterre, akiket számos egykorú adat ellenére máig két esztendővel megfiatalítanak, így tartva számon őket manapság is; Báthory Zsigmond fejedelmet ki 1572-ben, ki 1573-ban születettnek írja, de a legnagyobb zűrzavar az oly nagyra értékelt Bethlen Gábor fejedelem születési ideje körül mutatkozik! Leveleit olvasva úgy tűnik, hogy maga sem tudta, mikor született, bár egynémely adat szemmel láthatólag tendenciózu-san került néhány levelébe ezzel kapcsolatban. Érdekes módon a nála sokkal jelentéktelenebb István öccséről tudjuk, hogy 1584-ben született, de elhíresült bátyjáról csak anynyi mondható el, hogy valamikor 1578 és 1583 között látta meg a napvilágot. Bocskainál legalább a születés ideje biztos napra pontosan. Akárcsak fejedelmi utódjáé Báthory Gáboré, akiről fönnmaradt a boldog apa följegyzése. Apja Bocskai György I. Ferdinánd király híveként lett a trónjára visszatért Izabella királyné foglya, s vele együtt várandós hitvese lekcsei Sulyok Krisztina, a királyi főkomornyik leánya, az ország egyik híres nagyasszonya. Házasságuk ugyancsak gyümölcsözőnek bizonyult. A későbbi felkelő fejedelemnek Szamosközy István följegyzése szerint hat leány és négy olyan fiú testvére volt, akik vele együtt megérték a felnőtt kort, öt testvére viszont még kiskorában elhalálozott. Ez az arány mondhatni „jónak” számított abban az időben, amikor fölöttébb nagy volt a gyermekhalandóság, tartott a „halál uralma” és az asszonyok átlagéletkora egyes becslések szerint nem haladta meg a harminc esztendőt. Igaz, a férfiak közül is aki túlélte az ötven esztendős kort – mint például I. Rákóczi György fejedelem – már „öreg”-nek számította magát. A hat Bocskaifiú közül egyetlenről sem tudunk, akinek olyan gyermeke lett volna, aki tovább viszi a családnevet. Igaz, ketten közülük papi pályára léptek, bár az nem ismert, hogy milyen felekezetben. A leánytestvérei révén Bocskai István közeli rokonságba került a Báthory-, a Bagdi-, a Kendeffy-, a Bánffy-, a Palocsai Horváth familiákkal, anyai ágon viszont rokona volt – első unokatestvéreként – Balassi Bálint, a hányatott sorsú halhatatlan „végvári trubadur”, aki járt is nála nem sokkal az esztergomi katonahalála előtt, Bocskai váradi főkapitányi kinevezése után. Bocskai István gyermek- és ifjú koráról ugyancsak kevés konkrét adatot ismerünk mindmáig. Még azt sem tudjuk pontosan, hogy atyja mikor 22

és milyen körülmények között szabadult ki Izabella királyné fogságából? Csupán annyit árulnak el az egykorú adatok, hogy szabadulása után családjával Bécsbe ment, ahol is I. Ferdinánd király a Magyar Kancellária titkárává nevezte ki őt, mint a köznemesi réteg átlagát meghaladó képzettséggel és értelmi képességekkel megáldott személyt. E tisztséget töltötte be ura halálát követően I. Miksa uralkodása idején is. Bocskai György házában „fogadott tanulószobát” 1567-ben az Istvánnál jó egy évvel idősebb fiának Ferencnek – a későbbi híres „fekete bég”-nek – a dúsgazdag és művelt Kanizsay Orsolya, Nádasdy Tamás nádor özvegye. A fiúknak szabad bejárásuk volt a királyfiakhoz, ami nagy kitüntetésnek számított akkor. Néhány későbbi adat arra enged következtetni, hogy Istvánnak ifjú korában nem volt valami erősebb humán érdeklődése, s talán nem is tartozott a szorgalmasabb „nebulók” közé. Ez persze nem jelent semmit, mert hasonlók tapasztalhatók néhány évtizeddel később a két Zrínyi-fiúnál Miklósnál és Péternél is, mégis mindkettőjükből koruk szellemi kiválósága vált. Így az a valószínű, hogy az ifjú Bocskai érdeklődése is főként a politikai és a katonai ismeretek elsajátítása felé irányult, amire a császári udvarban ugyancsak tág lehetősége nyílt; főként az 1564-ben trónra lépő Miksa apródjaként, majd „testőrző nemes ifja”-ként. Utóbbi tisztségében már több lovas tartására kapott fizetést és a „magnificus” – nagyságos – cím illette meg őt is, társaival együtt. Arról, hogy milyen emlékei maradhattak az uralkodói udvarokból csak ritkán szólt leveleiben. Legalábbis az eddig előkerültekben. Ezekben nem csupán arra utalt, hogy „sokat koptatta Bécs és Prága köveit”, de arra is, hogy közelről megismerte a Habsburgokat és azok „szokásait”. Erre persze később is akadt még módja immáron unokaöccse, Báthory Zsigmond fejedelem „fő követe”-ként, majd Rudolf tanácsosaként. Miksa mellett elsajátított bizonyos „hedonistá”-nak tartott életvitelt is, ami különben dívott Zsigmond fejedelem gyulafehérvári udvarában is, ahová későbben került. A legfogékonyabb korban Bécsben és Prágában eltöltött évek arra alkalmat adhattak, hogy az – Ady Endre későbbi jellemzése szerint – ízigvérig „igazi magyar úr” szélesebb európai látókört sajátítson el a csak otthon élő magyarországi és erdélyi nemesi kortársainál, s a provincializmus-mentesség mellett vallási toleranciát. Nem tudjuk, hogy mély törökellenessége – ami valójában haláláig megmaradt – Bécsben és Prágában, vagy hazatérte után a Partiumban és Erdélyben alakult-e ki benne? Legvalószínűbb hogy itt is ott is, hiszen ez az érzés, politikai beállítottság fel23

lelhető volt csaknem minden magyarországi és erdélyi kortársánál, még a később „törökösségük” miatt kivégzettekben is. A „török szövetséget” vagy pontosabban a vazallusi állapot elfogadását szinte mindegyikük olyan átmeneti állapotnak tekintette, amit az első kedvező alkalommal meg kell szakítani. Az eltérés legfeljebb abban mutatható ki köztük, hogy ki mikor látta elkövetkezni a „kedvező pillanatot.” Az első rejtély Bocskai életében az 1569-es évhez kapcsolódik, amikor atyja a királyi titkár – valamikor augusztus táján – „átpártolt” Miksa ellenlábasához János Zsigmond „ellenkirályhoz”, s ő mégis megmaradhatott a török által „bécsi király”-nak nevezett uralkodó melletti bizalmas beosztásban. Egészen 1575 végéig 1576 elejéig, amikor is hazaengedte őt az uralkodó betegeskedő öreg szülei meglátogatására. Miksa lehetett bármily nagyvonalú és toleráns, ezt nem tette volna meg, ha mind a királyi titkár, mind annak a fia nem az ő engedélyével, valamiféle titkos megbízatással, küldetéssel megy az ellentábor fejéhez. Bár mindmáig nem ismerünk erre vonatkozó bizonyítékokat, de az valószínűsíthető, hogy a királyi titkár a speyeri egyezmény elősegítése, fia pedig Báthory István lengyel trónról való lebeszélése végett ment Erdélybe. Ha ez így volt, az egyik küldetés sikerrel járt, a második viszont kudarccal, ami talán hozzájárult a lengyel trón elfoglalására készülő Miksa nem várt halálához is. Igaz, ő is 49 évesen távozott el a „földi siralomvölgyből” akárcsak Bocskai, de a Habsburg-ház tagjai többségükben hosszú életűek voltak már abban a korszakban is. Lehetséges, hogy a küldetés kudarca – párosulva az új király trónra lépésével, valamint sógorának Báthory Kristófnak valójában erdélyi fejedelemmé való előlépésével – is hozzájárult ahhoz, hogy Bocskai István véglegesen otthon maradjon, s már csupán unokaöccse követeként keresse föl a Habsburg-udvart. Az viszont már kissé furcsa, hogy Báthory Kristóf sógora és Báthory Zsigmond unokabátyja tizenhat esztendőn keresztül minden tisztség és hatalom nélküli magánemberként, egyszerű birtokosként élt az erdélyi fejedelemségben, hogy azután 1592-ben egy csapásra a második vagy harmadik helyre lépjen a hatalmi hierarchiában váradi főkapitányként! Bár sógorának a testvére a lengyel király ismerte őt, s 1583-ban jóváhagyta a házasságkötését is Varkocs Tamás ifjú özvegyével Hagymássy Katával – Bocskai mégsem időzött az udvarában annyit sem, mint unokabátyja Balassi Bálint, sőt kitért a király által felajánlott gyulafehérvári tisztség elfogadása alól is. Igaz, ezen tizenhat esztendő alatt gyarapodott vagyonban részben előnyös házasságkötése, részben unoka24

öccse Zsigmond adományai révén, s „liber báró” is lett Erdélyben, ami azt jelentett, hogy a birtokai adómentesek voltak, de még így is inkább amolyan „szegénylegény”-nek számított a hatalmon marakodó fejedelmi unokatestvérekhez viszonyítva. Ezt az ugyancsak hosszú háttérben maradást diktálhatta neki pusztán az óvatosság is, hogy ne keveredjen bele az ugyancsak veszélyes belső hatalmi marakodásokba, de van, fennmaradt egy fél mondata 1605 január végéről – amikor pedig már ugyancsak nyeregben érezhette magát Rudolffal szemben – ami arra utal, hogy ő lélekben mindig az uralkodó elkötelezett hívének érezte magát, s „nem hagyta hátra az ü vele jót tött kegyelmes urát, fejedelmét a római császárt!” Ez sugallhat olyan feltételezést is, hogy ezt a tizenhat esztendőt nem csupán önön megfontolásából töltötte amolyan „mélyvizbe merülten”, hanem kapott titkon ilyen megbízatást, biztatást Rudolf király és császártól, illetve az udvari tisztségviselőktől is. Mindez persze lehet pusztán hipotézis is, de ismerve 1592 utáni tetteit, többszöri karnyújtását a fejedelmi trónért – nem lehet kizárni ezt a lehetőséget sem a hosszú háttérben maradás okai közül. Egyszer talán a jelen munkában kiadott iratokhoz hasonló titkos dokumentumok előbukkanása fényt deríthet erre a homályos, rejtélyes titokra is. Az 1592-es váradi főkapitányi kinevezése gyökeres fordulatot hozott az életében! Méghozzá nem is akárkit váltott fel ebben a tisztségben: a királlyal azonos nevű Báthory Istvánt, aki pedig először a lengyel trónra szántak, s csupán a király akarata ellenére kötött szerelmi házassága miatt lett kegyvesztett, de még így is „nagyúr” Erdélyben! Bocskai a kinevezéssel olyan hatalmi tényezővé vált, akit sorra-rendre kerestek fel a Habsburg uralkodó küldöttei, akik azt szorgalmazták nála, hogy Erdély mielőbb lépjen ki a török vazallusi állapotból és katonaságával támadjon „arczul” a szultánra, a két román uralkodóval együtt. Bocskaihoz személyesen rokonait küldte az Udvar: Balassi Bálintot és Wathay Ferencet. Mindkettő katona volt és költő, s bár ez utóbbi területen nem egy „súlycsoportba” tartoztak, de Bocskai és felesége legközelebbi rokonaiként rájuk lehetett bízni olyan titkos üzeneteket is, amiket akkor a még „törökösök” által uralt Erdélyben bajos lett volna titkon Zsigmond fejedelemhez közvetlenül eljuttatni. Erdélynek nem a hadipotenciálja volt elsősorban fontos a valójában már 1591-ben elkezdődött törökellenes háborúban, hanem a földrajzi fekvése adott neki különös jelentőséget. Hozzá igazodott a két román állam is, ami azt jelentette, hogy a törökkel szakító fejedelemségen keresztül 25

egyenes, közvetlen út vezetett a Porta balkáni „hátországába”, felvonulási és hadtáp területére. Jól tudták ezt „Sztambulban” is, s a szultán ezért szorgalmazta már 1592-től kezdve, hogy az erdélyi csapatok törjenek be a királyi Magyarország területére, elvágva ezzel a hozzájuk csatlakozás lehetőségét. Zsigmondnak és Bocskainak nagy üggyel-bajjal sikerült kibújni e szultáni parancsok teljesítése alól, s még ez is amolyan polgárháborús hangulatot idézett elő a fejedelemségen belül a háború-párti „nímetesek” és a török mellett minél tovább kitartani akaró „törökösök” között. Utóbbiak közé soroltak a legtekintélyesebb „törzsökös” erdélyi urak között a Báthory-unokatestvérek: Boldizsár, István és András is. A buzgó katolikus Zsigmond fejedelmet természetesen nem csupán a különben református nagybátyja befolyásolta abba az irányba, hogy szakítva a több évtizedes erdélyi politikával szembeforduljon a Portával és szövetségre lépjen a Habsburg-házi magyar királlyal, aki a törökellenes háború vezére volt. Alfonso Carillo jezsuita atya, a gyóntatópapja, élen járt a rábeszélésben, s a pápa is megtalálta hozzá az utat Jósika István kancelláron keresztül. A szándék és a sikeres tett között azonban komoly rés tátongott, amit be kellett tölteni, át kellett hidalni csak a fejedelemre hallgató katonai erővel. Ezt pedig mindenekelőtt a váradi főkapitány biztosította és a hozzá igazodó más partiumi kapitányok és katonák. Zsigmond 1594 nyarán először lemondani kényszerült és Gyulafehérvárról Kővárra menekült Bocskai és az őt követő kapitányok és katonák közé, a csupán az ő erejükre támaszkodva térhetett vissza ismét a hatalomba és kezdhetett hozzá az ellenzék véres felszámolásához. Ha azt kutatjuk, hogy mi vagy mik tették Bocskait Zsigmond törhetetlen és tántoríthatatlan hívévé, támogatójává, több tényezőt is figyelembe kell vennünk. Már csupán azért is, mert mind a kortársak, mind az utókor emberei közül sokan föltették a kérdést, hogy a haláláig kálvinista, s ízigvérig magyar gondolkodású Bocskai hogyan válhatott a támogatójává annak az ellenreformációval összefonódó politikai vonalnak, amelyet Magyarországon Rudolf, Erdélyben Zsigmond képviselt? A választ keresők közül volt aki abban látta a fő indítékot, hogy a Bécsben és Prágában eltöltött tanulóévek akkora hatással voltak rá, amely alól élete végéig sem tudott szabadulni és valóban „Ő Felsége álgyúival és éles kardjával” kellett a szó szoros értelmében elkergetni őt „Rudolf hűségéről”. Benda Kálmán, az első átfogó Bocskai-életrajz szerzője úgy ítélte meg, hogy váradi főkapitányként a török hódítókkal közvetlenül is szembeke26

rülve nap mint nap alakult ki benne a meggyőződés, ami viszont csakis Habsburg-vezetés alatt volt kivitelezhető. Márki Sándor úgy vélte, hogy Bocskai politikáját és így az 1594-es állásfoglalását is alapvetően önző anyagi érdekek vezérelték. Újabb birtokadományokat remélt magától a törökellenes háborútól, valamint a „törökpárti” erdélyi urak fizikai megsemmisítésétől. A mintegy negyedszázaddal ezelőtt megjelent Bocskairól szóló írásaimban arra utaltam az indítékok között, hogy Kendi Sándor fejedelmi tanácsurat követő „törökös” hatalmi csoportosulás győzelme egzisztenciálisan is kedvezőtlen helyzetet teremtett volna neki Erdélyben, ami arra kellett, hogy sarkallja őt, hogy még a „törökpárti” vezetők fizikai megsemmisítése árán is trónon tartsa Zsigmondot, aki mögött biztosított volt az ő második helye az erdélyi hatalmi hierarchiában. Mindent összevetve az a legvalószínűbb, hogy az egyéni gazdasági és hatalmi érdekek összefonódva a nemzet sorsán való aggódással együttesen alakították és határozták meg Bocskai politikai magatartását 1594-ben a „törökös urak felmészárlásakor”, s ezt követően is. Nem zártam ki tetteinek mozgatórugói közül azt a titkos reménységét sem, hogy mint unokaöccsénél alkalmasabb személy idővel a második helyről az elsőre léphet Erdélyben. Ezt támasztja alá különben az 1599-es karnyújtása a fejedelmi hatalom felé, de az 1604 tavaszi felajánlkozása is a Portán. Mindezt a Bocskait személyesen is jól ismerő Nagy Szabó Ferenc marosvásárhelyi polgár úgy magyarázta: „az emberi állat a fejedelemséget szereti, ha módja vagyon a dologban, Bocskai nem esztelen ember vala.” A sors furcsa játékaként ezt a törekvését annak a politikának a keretében tudta megvalósítani, amelynek a képviselői ellen 1594-ben a legkíméletlenebbül fellépett, „árulóknak” bélyegezve azokat. A Bocskai személyét és 1604-1606 közötti mozgalmát elítélők szívesen hivatkoznak meghatározó szerepére mind az erdélyi ellenzék tagjainak 1594-es „felmészárlásában” mind az 1596-os „véres székely farsang” eseményeiben, mely utóbbi – valóban szörnyű és igazságtalan tetteket – Erdély Zsigmond által megbízott kormányzójaként „vezényelte le.” Az első tett minden ódiumát Bocskai úgy a magyarországi főúri és nemesi közvélemény előtt, miként 1605-ben a rákosmezei tanácskozáson egyértelműen Zsigmondra hárította. A másodikkal kapcsolatban viszont nem is kellett ilyesmihez folyamodnia, hiszen 1596-ban „csak” közemberekről volt szó, azok estek áldozatul, akikért nemigen emelt szót senki. 27

Maga Bocskai eképpen számolt be a történtekről 1597. február 17-én a felelősség elől Prágába futó Zsigmondnak: „Az székelyeknek mód nélkül való felkelésők is mindenütt és minden végibe lecsendesödött és mostan mind Fölségednek mind földesuruknak engedelmesen szolgálnak az előbbi állapatba … Ennyi zűrzavarnak leszállítása halál nélkül nem lehetett, hanem az támadásoknak autorit [szerzőit] és azokat, az kik az Fölséged méltósága ellen temerarie opponálták magokat [vakmerően szembeszegültek] alkalmason [t. i. méltóképpen] megbüntettem, s fogva [t. i. börtönben] is sokat tartok bennök most is, de az mi az derék székelységnek, az községnek lecsendesítését illeti, ugyan nem hallatik mostan engedetlenség és szófogadatlanság közöttök.” Jóllehet a megtorlást elszenvedettek között sokan voltak olyanok, akik Bocskai parancsnoksága alatt tüntették ki magukat a török ellen 1595 végén Gyurgyevónál, levelének tanúsága szerint semmi együttérzéssel nem volt irántuk. Sőt, meg volt győződve róla, hogy nemcsak az emberi, de az isteni törvényeknek is megfelelően cselekedett a megtorlásnál! Hiszen azzal megóvta – legalábbis megóvni vélte – az államot egy még nagyobb rossztól: a belháborútól és az anarchiától. Akik merő könyörületességből szabad folyást engednek a rendetlenségnek – írta Macchiavelli – ezzel pedig öldöklésre és rablásra adnak alkalmat. „A rendetlenség ugyanis általában az egész közösséget veszélyezteti, az uralkodó által elrendelt kivégzések pedig egy-egy személy ellen irányulnak.” Nem tudjuk, hogy a 16–17. századi magyar politikai és katonai vezetők közül ki milyen mértékben forgatta a nagy olasz gondolkodó műveit, de hogy döntő többségük azok szellemében gondolkodott és cselekedett, azt számtalan egykorú tény bizonyítja. Kiemelkedetek ezen a téren a török hódoltság-kori erdélyi uralkodók Izabella királynétól Apafi Mihály fejedelemig bezárólag, akik annak ellenére, hogy papíron Erdélyben is érvényben volt a „ius resistendi”, kényük-kedvük szerint ölették – ha kellett halomra akár főúri, nemesi, akár egyéb társadalmi rétegbe tartozó alattvalóikat. A szó szoros értelmében élet-halál urai voltak bármily rendű-rangú alattvalóikon, s önkényüknek legfeljebb a Porta, vagy a saját lelkiismeretük, racionális megfontolásuk szabott gátat. A „kegyetlen zsarnokság”alatt élő erdélyi főurakat és nemeseket – írta a múlt század negyvenes éveinek elején a különben transzilvánikus elfogultságától sem mentes Cs. Szabó László – még az a hit sem tüzelhette, mint a protestáns francia főurakat vagy az angol katolikus hitvallókat, hiszen az erdélyi fejedelmek vallási türelmi politikája a legerősebb lelki fegyvert, a „vérta28

nú hitvallását” csavarta ki a kezükből.” A vallási türelmi politikát csupán azért emeltem ki, mert ez valójában a tények szépítése, hiszen ilyent legfeljebb a katolikus Báthoryak folytattak a többségében protestáns fejedelemségben. A 17. században Bocskaitól Apafiig csakis kálvinista fejedelmeket választottak, s a katolikusok az oly nagy vallásszabadságot hangoztató Erdélyben inkább csak amolyan „megtűrteknek” számítottak, s állandó gyanakvás, rágalom és háttérbe szorítottság volt az osztályrészük. A protestáns rendek még az ifjú Báthory Zsigmond szabad vallásgyakorlatát is korlátozták mindaddig, ameddig az – nem utolsó sorban kálvinista nagybátyjára Bocskaira támaszkodva – fölébük nem kerekedett. A magyarországi protestánsok – a 17. század néhány esztendejét leszámítva – összehasonlíthatatlanul szabadabb vallásgyakorlatot folytathattak a katolikus Habsburg-uralkodók alatt, mint például az erdélyi katolikus honfitársaik. Az elmondottak persze korántsem azt bizonyítják vagy akarják alátámasztani –, hogy az erdélyi fejedelmek mindegyike valamiféle elvakult intoleráns lett volna akár a vallási – akár a rendi szabadságjogok biztosítása illetve meggátlása terén. Szemben a Habsburg-házi magyar királyokkal, akik mind e szabadságjogok bajnokaiként tündököltek! Egyszerűen arról volt szó, hogy amíg e királyok végletesen rá voltak szorulva a protestáns magyar főurakra, nemesekre és az úgynevezett „köztes rétegek” katonáskodó tagjaira a törökellenes harcban, a török-vazallus erdélyi uralkodók hatalmát – sőt korlátlan hatalmát – biztosította a Porta a saját alattvalóikkal szemben is. Nem véletlen, hogy az erdélyi rendek csupán akkor mertek szembeszegülni fejedelmeik önkényével, amikor azok elvesztették a Porta támogatását és kénytelenek voltak kedvüket keresni, s emiatt a fejedelmi esküjükben foglaltakat komolyan venni. Az erdélyi belviszonyokkal – s azoknak a magyarországiakéval történő összehasonlításával azért kellett kicsit részletesebben foglalkozni, mert azok tisztán látása nélkül érthetetlennek tűnne Bocskai több cselekedete is. Az Erdélyben uralkodó normáknak, szokásoknak megfelelően cselekedett a „törökös urak” 1594-es „felmészárlásánál” ugyanúgy, mint kormányzóként az 1596-os „véres farsang” idején. Alapvetően törökellenes meggyőződését követve vett részt alvezérként az 1595-ös havasalföldi hadjáratban, s e politika szellemében „rótta” ismét Prága és Bécs köveit 1595 és 1599 között Zsigmond követeként. Igaz, egy alkalommal 1598 nyarán megingott egy időre, amikor szembefordulva az Erdély átvételére érkezett királyi biztosokkal – köztük Istvánffy Miklóssal a jeles histori29

kussal aki ezért haláláig gyűlölte és igyekezett munkájában a legsötétebb színekben föltüntetni őt – s visszahozta az erdélyi trónra az azt nem sokkal előbb Rudolfnak átengedő, de sorsával elégedetlen unokaöccsét, Zsigmondot. Ez az első szembefordulása a királyi udvarral önös érdekekből történt – a kapott ígéretek ellenére leváltották őt az erdélyi főparancsnoki tisztségről s mást ültettek a helyébe –, de ez a „rebelliója” csak nagyon rövid ideig tartott. Részben azért, mert a protestáns hitében és vitézi méltóságában megsértett Király György váradi vicekapitány nem fogadta el urának Zsigmondot, s így az egész Partium – ahol Bocskai birtokainak nagyobb része feküdt – továbbra is, egészen 1606-ig Rudolfot uralta. Másfelől unokaöccse – nagybátyját kijátszva – az 1594-ben „notázott” unokatestvérének Báthory András bíborosnak játszotta át a fejedelmi széket, s Bocskai méltán tartott – és tarthatott is – annak a véres bosszújátékától. Ez utóbbit megelőzendő – és minden bizonnyal vágyainak is megfelelően – 1599 végén a Partiumban gyűjtött „nagy hajdú és magyar hadakkal megindulván béjött Erdélybe ágyúkkal és egyéb lövőszerszámokat is hozván magával” – írja a kortárs Nagy Szabó Ferenc, majd így folytatja – „ha Bocskai Mihály vajdánál előbb érte volna el a Cardinált [t. i. Báthory András bíboros fejedelmet] ő bele kapott volna a fejedelemségbe.” Ám amikor tapasztalta, hogy a havasalföldi uralkodó megelőzte, „Kolozsvártól megtére Bocskai István az ő angyalaival, mert azok az hajdúk úgy nevezték magokat, hogy ők angyalok, oly jámborak, így azért nagy kóborlással visszatérének Magyarországba azok az Bocskai angyalai”. Máig rejtély, hogy mi fordította vissza és tántorította el a tervétől Bocskait? Azt a személyt , akit ugyanúgy biztatott a királyi Udvar Báthory András uralmának megdöntésére, miként riválisát – 1595-ös gyurgyevói alvezértársát – Mihai Viteazult! Minden bizonnyal első sorban az a körülmény, hogy Mihai nagyobb és ütőképesebb sereggel rendelkezett mint ő, s méltán számíthatott azoknak a székelyeknek a támogatására is, akik nem csupán András fejedelemre „fenekedtek” akit meg is öltek – , de nem zárták jobban „szívük csücskébe” Bocskait sem, aki csak nem régen vágott széles rendet a megígért szabadságjogaikért fellépő székelyek soraiban! S valójában Mihai ugyanúgy a törökellenes harc folytatását képviselte, mint ő maga valamint Basta tábornagy, ekkor felső-magyarországi főkapitány –, aki ekkor a Partium fölött is dirigált. Bocskai mindezt megfontolva visszavonult partiumi birtokaira és várta a dolgok alakulását. Akárcsak 1576 és 1592 között. 30

Erdélyben közben drámai gyorsasággal peregtek az események. A rendek látva a katonai erőt Mihai oldalán és tapasztalva a szolgaságba vetett székely szabadok vonzódását hozzá, szokás szerint fejet hajtottak neki, s minden ma is elhangzó ellenkező állítással szemben „fejedelmüknek” választották, ismerték el őt! Mindezt persze csupán színlelésből tették, mert szívükben inkább ahhoz a Lengyelországban „bolyongó” Zsigmond fejedelemhez húztak aki már a törökkel való kiegyezést, s a „régi békés állapotok” visszahozását képviselte. Miután Mihait semmiféle ígérettel nem tudták erre az útra hajlítani, titkon szervezkedni kezdtek ellene. Hamis rágalmakkal a maguk oldalára vonták Basta tábornagyot is, aki „bedőlve” nekik 1600 szeptemberében Miriszlónál döntő vereséget mért Mihai hadára, akinek közel kétezer székely katonáját az erdélyi nemesek, becsületüket megszegve, a harc után lemészárolták. Az erdélyi nemesek, élükön – a jó Ég tudja miért „nagy”-nak nevezett – Csáky Istvánnal, hamarosan kimutatták a foguk fehérjét. A kevés katonával rendelkező tábornagyot Erdély elhagyására kényszerítették – miután őt sem tudták az oldalukra vonni Mihaihoz hasonlóan – majd keményen „leszámoltak” Bocskai Istvánnal. Az 1600 novemberében megtartott léczfalvi gyűlésen arra hivatkozva tiltották ki őt Erdélyből és kobozták el minden itteni jószágát, hogy „az egész austriai háznak gyalázatjára sokat vétett, de az országnak nagy kárt és rontást szerzett ez országba Zsigmond fejedelmet az ország híre nélkül Opoliából behíván” [t. i. 1598-ban]. Mondták ezt azok a rendek, akinek a követei akkor már Zsigmondnál voltak, hogy őt a Porta híveként és „az ausztriai ház ellenségeként” Erdély trónjára visszaültessék! Csáky Bocskai-ellenes praktikáit kétségtelenül megkönnyítette, hogy az erdélyi urak és nemesek többsége sohasem kedvelte a váradi főkapitányt és „liber bárót”, mint a törökellenes harc elszánt hívét és sokan részesülni akartak az ő elkobzott erdélyi vagyonából is. (Azért csak ebből, mert a Partium továbbra is szilárdan Rudolfot uralta.) A magyar történetírók többsége egyértelműen pozitívan értékelte és értékeli mind az 1594-ben kivégzett „törökösök”, mind az 1598-tól az erdélyi török vazallusság visszaállításán fáradozók tevékenységét. Ebben a valójában az összmagyar nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyó felfogásban Bocskai 1594-es tevékenységét negatívnak, míg az 1598 nyarán történtet – a háborúból való kilépést akaratlanul is segítőt – pozitívnak tekintik. Az indoklás alapja: miután a tizenötéves háború sikeres befejezése eleve kilátástalan volt, az az erdélyi politizált helyesen, aki ki akart 31

maradni a törökellenes küzdelemből, vagy annak mielőbbi és minden ároni befejezésén munkálkodott. Az e szemléletet vallók – s már-már amolyan „dogmává” merevítők – azonban nézetem szerint nagyon ingoványos talajra tévedtek és tévednek több okból adódóan is. A fejedelemség népeinek a sorsa azonban az átmeneti, viszonylag kedvező „status-quo” és külpolitikailag megnyirbált „külön államiság” ellenére szorosan összefonódott a megmaradt Magyar Királyságéval. Számos balkáni állam példája bizonyítja, hogy amennyiben a török akarata szerint elfoglalta volna a maradék Magyarországot, azonnal megszüntette volna Erdély „különleges státusát” is a birodalmon belül és az egész középkori magyar állam a balkáni országok szomorú sorsára jut! Azok a naiv, kalandos elképzelések, amiket némely történészkedő amatőrök melengettek vagy melengetnek a keblükben az úgynevezett „szulejmáni ajánlat” nyújtotta védettségről, véleményem szerint nem tekinthetők komoly érvrendszer alapjának. Mindezeket figyelembe véve továbbra is fenntartom azt a – korántsem csalhatatlan – véleményemet, hogy 1593/94-ben a törökösök ellen fellépők – köztük Bocskai – képviselték inkább a helyes vonalat, és Bocskai akkor cselekedett helytelenül, amikor 1598-ban hazahívta és trónra juttatta az ekkor már éppen ellenkező politikát képviselő Zsigmondot. S ennek szellemében alapvetően helyes volt a törökellenes harc ügyét képviselő, segítő, támogató 1599–1604 közti politikája is. A tizenötéves háború története máig nincsen részletesen, átfogóan feldolgozva. Éppen ezért végleges értékelést mondani kimenetele lehetőségeiről – különösen 1594–1595-ben de később is – rendkívül kockázatos. Néhány egykorú részadat, valamint a számok logikája azonban különösen elgondolkodtató. Borsos Tamás erdélyi követ följegyzésében például olyan nagyvezéri vélemény olvasható, miszerint ha 1604-ben nem tör ki a Bocskai vezette felkelés, a török vezetés a következő esztendőben kénytelen lett volna kiüríteni magyarországi hódításai tekintélyes részét. Ez persze csupán egyetlen – s ráadásul későbbi – oszmán vélemény. Ám átolvasván azokat az 1603–1606 közötti nagyvezéri jelentéseket a szultánhoz, amelyek a múlt század nyolcvanas éveiben kerültek kiadásra a Hadtörténelmi Közleményekben, azt tapasztalhatjuk, hogy azok írói mintegy a birodalom „megszabadítójaként” üdvözlik Bocskait. Azt a férfiút, aki példátlan megbecsülést biztosított magának a Portán nem csupán élete utolsó két évében, de a halála utáni évtizedekben is. 32

Ezek a mérvadó körökből származó tények önmagukban is figyelemre méltó intő jelek a háború befejezésével kapcsolatos vélemények helyességének felülvizsgálatához. Az egykorú török vezetők többsége úgy értékelte, hogy Bocskai mozgalma nélkül rájuk nézve rendkívül kedvezőtlenül végződött volna a tizenötéves háború. Erre utal különben Pecsevi török történetíró művének több megállapítása, de ezt jelentette Lello angol portai ügyvivő követ is 1604-ben Konstantinápolyból. A szemben álló félnél Basta tábornagy egészen az 1607-ben bekövetkezett haláláig szorgalmazta a törökellenes harc folytatását, arra hivatkozva, hogy a Porta az összeomlás szélén áll! Érvelésére támaszkodva Rudolf még 1608-ban is folytatni kívánta a harcot, amihez 20.000 gyalogost és 2.000 lovast kért a német birodalmi gyűléstől. Petthő Gergely dunántúli királyhű birtokos azt jegyezte föl naplójában 1604-ről szólva: „igen szép és kévánt alkalmatosság és mód jelentette volna magát szerelmes [t. i. szeretett] hazánknak és nyomorult országunk jó részének való megszabadulásában török ellenségtül”. Ám nem csak az uralkodó vagy az ő oldalán állók vélekedtek így. Rákóczi Zsigmond – Bocskai erdélyi kormányzója majd fejedelmi utóda – azt írta 1608 májusában: „ha egy szívvel akaraton volnánk noha csonka, béna vagyok [t. i. ízületi bántalmaktól gyötört] az szekeremben ágyat vettetnék, de mégis meglátnám szabadulását Magyarországnak Szent Demeter napjáig.” Lényegében ekként vélekedett Bethlen Gábor is az 1627 nyarán Borsos Tamás portai követének írt levelében. Méltán fölmerülhet a kérdés: vajon Bocskai István, ez a már szintén meglett korú, tapasztalt politikus – aki különben csaknem az egész életét a törökellenes harc ügyének szentelte – ne vette volna észre mindezt a kortársak közül? Többek között azt a tényt, hogy a háború nyolcvanhárom jelentősebb harci cselekményéből a török csupán húsz esetben mondhatta magát győztesnek és a többiben a törökellenes erők könyvelhették el a sikert maguknak. Ez az arány egyértelműen azt sugallta és sugallja ma is, hogy a szövetséges keresztény erők – az egyáltalán nem törvényszerű mezőkeresztesi csatavesztés ellenére – többnyire jelentős harcászati fölényben voltak. A Habsburg-hadvezetés az úgynevezett „céhes”, vagyis időszakos zsoldosságról az állandó zsoldos hadseregre való áttérésből adódó nehézségéket a különben mindenütt Európában megmutatkozó pénzhiányon kívül át tudta hidalni, s a számok tükrözte taktikai előny Erdély és az azt követő két román vajdaság birtokában stratégiai fölénnyé 33

fejlődött volna, ha nem következik be 1604-ben a szakadás a törökellenes táborban. Történetírásunk – úgy tűnik máig hatóan – elsiklott e probléma fölött. A Bocskai vezette Habsburg-ellenes harc históriájával foglalkozó munkák – köztük több korábbi saját írásom is – Bocskainak inkább azokat a megnyilvánulásait idézte, amelyek a Porta melletti eltökéltségét, s a vallási és nemzeti sérelmek mindenekfölöttiségét hangsúlyozták, emelték előtérbe. (1945 után évtizedeken át ez még jól bele is illett az „ősi ellenségünk a német/Habsburg hódító” vagy az „igazi veszély” mindig nyugatról fenyegetett és fenyeget bennünket – hamis aktuálpolitikai jelszavaktól vezérelt szemléletbe.) Ugyanakkor elsiklottunk több ugyan csak lényeges momentum fölött. Így például azon is, hogy Bocskai még 1605 januárjában is azt bizonygatta Csáky Istvánnak és Rákóczi Zsigmondnak – az uralkodó két, hozzá küldött követének -, hogy kész visszatérni Rudolf hűségére és folytatni korábbi tevékenységét,– t. i. a törökellenes küzdelmet –, ha az uralkodó elismeri őt erdélyi fejedelemnek ugyanúgy, miként Báthory Zsigmondot. Talán nem megalapozatlan hipotézis – állapítja meg Gyulaffy Lestár – ha ebben az ajánlatban benne foglaltnak látjuk a törökellenes harc folytatására való készséget is. Ebben a koncepcióban gondolkodva nem tűnhet véletlennek az sem, hogy a hajdúk úgy esküdtek föl Bocskainak – amit ő minden további nélkül elfogadott – hogy török csapatokkal együtt nem harcolnak. Ez a törökellenes harcokban kovácsolódott hajdúés végvári sereg minden zökkenő nélkül át tudott volna állni a törökellenes küzdelemre, ha úgy alakul a politikai helyzet. S miután Bocskai 1605 nyarán több mint hatvanezer „szablya” fölött rendelkezett, seregével talán más befejezést tudott volna szabni a tizenötéves küzdelemnek. Vajon miért nem következett be ez a fordulat? Kit terhel mindezért első sorban a felelősség? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre elfogadható választ kapjunk azt kellene tisztázni, hogy az élete túlnyomó részét törökellenes érzelmek és alapjában véve király iránti hűségben eltöltő Bocskai miért kezdett tapogatózni 1604 elején a Porta felé; ez év nyarán miért szakította meg a tárgyalásokat a török vezetéssel; majd három hónap eltelte után mi késztette őt mégis fegyverfogásra a királyi hatalmat képviselő Belgiojoso felsőmagyarországi főkapitány hada ellen? Akárcsak azt, hogy Zsigmond valamint Székely Mózes Habsburg-ellenes harcainak a kudarca után vajon milyen okok következtében sikerült győzedelmeskednie azon a Basta tábornagyon, aki fölényesen legyőzte mindkettőjüket, noha a már Báthory 34

István háborúiban kitűnt Székely Mózes sokkal tapasztaltabb hadvezér volt Bocskainál? Az itt közölt okmányok 1956-os – szinte véletlenszerű – előkerüléséig meglehetős sötétségben tapogatózott a magyar történeti és hadtörténeti irodalom e kérdésekkel kapcsolatban. A történetírók Szamosközy történeti maradványaira, Gyulafy Lestárra és Hidvégi Mikó Ferenc írásaira voltak utalva, akik általában csupán részlegesen ismerték ezen időszak történetét, sőt, némely kisebb momentumok még Bocskai előtt is titokban maradtak egészen haláláig. Nem csekély mértékben akadályozta a dolgok pontos megismerését Bethlen Gábor is, aki saját érdemeit öregbítendő a Portán több levelében nem pontosan a valóságnak megfelelően írta le a történteket, s így íratta le azokat nem csupán a saját „creaturáival” ahogyan nevezte udvari történetíróit, de Báthory Gábor főkapitányaként félretájékoztatta a hozzá igazodni kénytelen szomszédját Szamosközyt is. Azt akinek több hiteles leírását önhatalmúan „korrigálta”, ugyancsak megzavarva ezzel az utókor történetíróit is. Perdöntő forrásként kezelt 1627-es követutasításában például azt olvashatjuk: „Bocskay fejedelmet Isten által egyedül én inducáltam [vezéreltem] vala császár [t. i. a szultán] hűségére”, s mozgalmából semmi sem lett volna „ha én Bocskait ide nem hajtom.” Hiszen – olvasható egy másik írásában – vezér Ali pasa intéséből nem más, hanem mi kezdénk Bocskay fejedelemnek izengetni, írogatni, ki mivel nekünk atyánkfia volt és igen hitt nekünk, az mi sok intésünkre, biztatásunkra igéré magát a császár hűsége alá.” Az idézett soroknak ugyancsak csekély az igazság magja – s az sem úgy, ahogyan Bethlen írta – egészében véve a bihari nagyúr török oldalra vonása egészen másként történt, amint az az itt közölt írásokból is egyértelműen kitűnik! A bihari nagyúr – aki úgy tűnik leveleiből és más adatokból, hogy nemhogy rokona lett volna Bethlennek de nem is ismerte őt – saját elhatározásából tette meg a kezdő lépéseket a Porta felé 1604 tavaszán, egy Murat nevű török rabján keresztül. Ez azt követően történt, hogy az Erdélyt kormányzó Basta különböző indokokkal a császári rendelkezés ellenére nem adta vissza az elkobzott erdélyi birtokait, várait, „gyanós” személynek tartván őt. Valójában ekkor döbbent rá, hogy „igen vékonyan vagyon ű az nímetnél” ami olyan elkeseredést és dacot váltott ki belőle, akárcsak 1598-ban erdélyi főparancsnoki leváltása. Nyílván úgy gondolkodott, hogy megteszi majd ezt Rudolf kormánya helyett a Porta, amely hatalom ugyancsak rászorult arra, hogy Székely Mózes bukása után posszibilis erdélyi fejedelemjelöltje legyen, hiszen 1603-ban hatalmas 35

veszteségeket szenvedett el a perzsa hadszíntéren. Bethlen nem kellett 1603 végén még az erdélyi bujdosóknak sem, Nyáry Pál váradi főkapitány viszont visszautasította a felkérést. Így Bocskai fejedelmi felajánlkozását – ami valószínűleg 1604 március elején történt – nagy örömmel fogadták és készek voltak fátylat borítani korábbi törökellenes múltjára is. A partiumi nagyúr azonban nem előkészületek nélkül tette meg még ezt a valójában semmire sem kötelező kezdeti lépést sem. A jól értesült – előbb törökföldi bujdosó majd Basta kormányzótól kegyelemben részesült – Hidvégi Mikó Ferenctől tudjuk, hogy számba vette az erdélyi várak őrségének lecsappant létszámát, Magyarországon pedig „nagy uraknak elméjeket megnézvén kik az némettől való rettenetes inséget megunván” készek voltak szembeszegülni az Udvarral – ezek után cselekedett. Bocskainak ezt a tettét – vagyis egy magánsérelem miatt az „ellenségnél” való felajánlkozást az akkori erdélyi normák alapján nem lehet joggal elítélni. Hiszen a fejedelemség lakosai immáron több mint egy fél évszázada hol a szultánok, hogy a Habsburg-házi magyar királyok alattvalói voltak – úgyis mondhatjuk „két úr szolgái” – s így Bocskai csupán azt tette 1604 tavaszán, amit előtte a nagy Báthory István is megtett 1556-ban, akárcsak Báthory Zsigmond vagy Székely Mózes fejedelmek is. Pedig mindnyájan legalább olyan törökgyűlölők voltak, miként Bocskai. Rudolf császár és magyar király azonban a szokott kiszámíthatatlanságával 1604. július 2-án, Basta kormányzó döntését megmásítva, azonnali hatállyal visszaadatta Bocskai elkobzott erdélyi birtokait s törölte az ellene hozott 1600-as proscribálást is. Ez a váratlan fordulat bizony ugyancsak összezavarta az immáron „öreg idejű”-nek számító bihari nagyurat. Hiszen így minden fegyveres konfliktus vállalása nélkül is vissszakapta az erdélyi birtokait, s így újra a leggazdagabbak és legtekintélyesebbek közé emelkedett Erdélyben is, ahol Basta tábornagy Magyarországra távozása és fővezéri kinevezése után még a hatalmi ranglétrán is emelkedhet az uralkodó kegyeit visszanyerve. Mindez nagy kísértés volt arra, hogy a tavaszi szóbeli puhatolózását a Portán elfelejtse és folytassa a törökellenes harc segítését. 1604 nyarán ebben a szellemben járta végig rég nem látott erdélyi birtokait és újította fel a kapcsolatokat régi, királyhű – nagyrészt katolikus – erdélyi barátaival, köztük mindenekelőtt Sennyey Pongráccal. Ekkor avatkozott bele Bocskai sorsába Bethlen Gábor, de korántsem oly módon, ahogyan az az idézett írásaiban szerepel! Hamis hírek kiszivárogtatásával és terjesztésével – amiről különben II. Rákóczi Ferenc is tu36

domással bírt egy évszázaddal később – a szó szoros értelmében Habsburg-ellenes felkelésbe kergette az ilyen tervekkel már régen fölhagyott bihari nagyurat. Ennek részletei olvashatók az itt kiadott egykorú iratokban, az 1981-ben és 2000-ben megjelent Bocskai-biográfiáimban. Mindezzel Bethlen elérte, hogy részben maga Bocskai, részben a dologról őtőle értesült szentjobbi tisztségviselői Concini váradi vicekapitány illetve Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány tudomására hozták az ő tavaszi „nagy árultatását”. Így indult meg azok támadás ellene, amelyet előbb Nagykereki várának a védői, majd ő személyesen, az ellenfél seregéből ígéretekkel oldalára vont hajdúkkal sikeresen meghiúsított. Ez azonban még csupán egy nagyúr önvédelmi harca volt, s ahhoz hogy abból országos méretű mozgalom nőjjön ki mindenekelőtt a Királyi Magyarországon majd Erdélyben is, Bocskai zseniális politikai és katonai döntéseire volt szükség. Az általa vezetett Habsburg-ellenes küzdelem katonai történetét részletesen megírtam már az 1961-ben kiadásra került hadtörténeti monográfiámban. Ebben, valamint a későbbi munkáimban azzal kapcsolatban is állást foglaltam, hogy az osgyáni és az edelényi kudarcok ellenére háborút nyert Bocskai szándéka ellenére miért nem fordult seregével az „ősi ellenség” a török ellen, s miért csupán azt tudta megakadályozni, hogy a török fősereg 1606-ban az ugyancsak gyönge védelmi lehetőségekkel rendelkező Bécs elfoglalására induljon. Abba a kérdésben is egyértelműen állást foglaltam, hogy Bocskai kezdeményezését a török felé 1604 kora tavaszán alapvetően önös érdekek is motiválták, s lényegében ennek a folyamánya volt az októberi fegyverfogása, még ha az az erdélyi törökföldi bujdosók „besegítésével” történt is. Ám azt is világosan látni kell, hogy az ő sértődöttsége vagy hatalmi ambiciója még nem eredményezett volna Magyarországon egy nemzeti összefogás keretében vívott küzdelmet – egy „háborút a háborúban”–, ha nem lettek volna meg annak az előzményei és a szükséges előfeltételei. Ez utóbbiakat viszont a Habsburg-kormányzat – annak egyes tisztségviselői – teremtették meg már jóval azelőtt, hogy Bocskai fölvette a kapcsolatokat az oszmán vezetéssel. Alapvetően azzal, hogy a harcoló – és a harcolókat ellátó – magyarság lekötöttségét kihasználva, a háborús terhek nyomán támadt elkeseredést semmibe véve erőszakot is igénybe vevő ellenreformációba kezdtek – amint azt Verancsics Faustus püspök is írta – egy túlnyomó többségében protestáns országban. Ez a politika – ha volumenében nem is haladta meg egy-egy protestáns főúr, így például Nádasdy Ferenc vagy ecsedi Báthory 37

István hasonló jellegű intézkedéseit – nem utolsó sorban az egzisztenciájukban is fenyegetett protestáns papok buzdítása nyomán – elemi erejű fölháborodást váltott ki a kormányzat ellen egy háborútól immáron tizenhárom esztendeje sújtott országban. Miután a protestánsok jogainak a korlátozása egyaránt érintette a kastélyok, a városok és a jobbágyfalvak lakóit, valamint a végváriakat és a hajdúkat, megteremtődött egy közös plattform létrejöttének a fundamentuma a különben egymással is ellentétben álló rétegek között. Ez kiviláglik a Bocskaihoz 1604. október 14–15. éjszakáján átálló királyi hajdúk itt közölt hitleveléből is, amelyik bátran tekinthető a mozgalom első és alapvető fontosságú okiratának. Ha az nem is felel meg az igazságnak, amit – Bocskai több írása alapján – századokon át hittünk és hirdettünk – t. i. hogy a „hajdúk magok jövének” érte, s ha ő nem vállalja a vezérséget, akkor nélküle is „arczul támadtak volna az nimetre”, – az tény hogy az első szóra tömegesen mellé álltak, ami a sikerek elengedhetetlen előfeltétele volt. Mi mozgatta a hajdúkat? Pusztán Bocskai hajdúkapitányoknak adott kincsei, zsoldigéretei és sorsuk végleges rendezésének ígéretei, vagy ecsedi Báthory István országbíró és más protestáns nagyurak „tanácsi”, illetve a soraik közt bujdokló protestáns lelkészek buzdításai? Ugyancsak nehéz lenne ebben a kérdésben akárcsak sorrendiséget is megállapítani az okok között. Azt hiszem nem tévedek nagyot ha azt mondom, hogy mindezek együttesen. Volt kit ez, kit az jobban, s akadtak szép számmal olyanok is, akiket elsősorban a kaland- és szabad prédavágy, amit minden egyes belháborúban korlátlanabbul ki lehet élni. S még valamit nem szabad elfeledni! Azt, hogy az ellenreformáció felbukkanása más színben tüntette föl a protestáns többség előtt az „őselleneséget” a török hatalmat is, hiszen az köztudottan alapvetően közömbös volt a „gyaurok” vallási kérdéseiben. Vétenénk az igazság és a méltányosság ellen, ha figyelmen kívül hagynánk, hogy a törökellenes tábor egységét alapvetően megbontó ellenreformációs politika erőszakolása egyáltalán nem – de semmiképpen sem elsősorban – Rudolfnak és környezetének szűklátókörű hitbuzgóságából fakadt. A kezdeményező szerepet abban a pápaság és a spanyol udvar játszotta, amely hatalmak ilyen előfeltételekhez kötötték a háború eredményes folytatásához szükséges pénz-és egyéb hadisegélyek folyósítását. Ugyanakkor a törökellenes harcokhoz szintén jelentős segélyt nyújtó német birodalmi protestáns fejedelmeknél és rendeknél mindez visszatetszést szült, ami azt eredményezte, hogy ők viszont éppen ellenkező felté38

telekhez kötötték a küzdelem további támogatását. Így ezek a hatalmak legalább oly mértékben segítették a mélypontra jutott török birodalom európai pozícióinak a megtartását és meghosszabbítását több mint fél évszázadra, miként ennek ódiumát egyes nyugati történetírók hajlamosak kizárólag Bocskaira és Habsburg-ellenes harcára hárítani. Jelenlegi – és korántsem teljes – ismereteink azt látszanak valószínűsíteni, hogy a 17. század elején az adott nemzetközi helyzet nem kedvezett a török Magyarország egész területéről való kiűzésének. Ez persze nem zárja ki, hogy ne lehetett volna a zsitvatorokinál jóval kedvezőbb békét kötni, ha például Erdély nem áll ki a csatasorból lényegében már 1598ban, vagy ha Rudolf és vezető tisztségviselői határozottabban szembeszegülnek a pápai és a spanyol kívánság teljesítésének. Ez utóbbi esetben ugyanis minden valószínűség szerint nem kerül sor Magyarországon egy török szövetségben vívott Habsburg-ellenes felkelésre, enélkül viszont Bocskai bármilyen próbálkozása – már ha egyáltalán sor került volna ilyenre – menthetetlenül Zsigmond és Székely Mózes korábbi próbálkozásainak a sorsára jut. Hiszen a magyar rendek még 1603-ban is a törökellenes harc folytatását sürgették, s azért kárhoztatták az Udvart, hogy kész előnytelen békét kötni a törökkel! Tették ezt annak ellenére, hogy a lakosság – elsősorban a jobbágyok és a mezővárosok polgárai – ugyancsak sok „iniuriákat” viseltek el a többinyire fizetetlen zsoldosoktól – lett légyenek azok idegenek vagy magyar hajdúk és végváriak. Ehhez jöttek amolyan „utolsó cseppként a pohárban” az 1604-es vallási sérelmek, amelyek még a legjámborabb – zömében nem is magyar etnikumú, hanem német – városi polgárokat is a nyílt szembeszállás útjára sodorták szeptember elején Gálszécsen! Akkor, amikor Bocskai még a Rudolf kegyeit élvező tanácsosként a frissen visszakapott erdélyi birtokait látogatta, de azért tudott róla, hogy milyen hangulat lett úrrá a Királyi Magyarországon, legalább is annak a keleti részén. Arról, hogy miként is lett hetek-napok leforgása alatt ebből a királyhű, törökellenes beállítottságú „magyar úrból” az királyára támadó felkelővezér, hiteles képet adnak a most megjelenő, századokon át „lappangó” források. S arról is, hogy miként történt a királyi korona szó szerinti „kikövetelése” a Portán a szerencsi országgyűlést követően (amely felségjelvény tulajdonképpen az utolsó bizánci császár megreparált koronája volt). Az, amit azután Bocskai Rákosmezőn nem fogadott el királyi felségjelvényként a nagyvezértől arra hivatkozva: él még a magyarok törvényesen megválasztott királya, akinek nem akarja csorbítani a jogait! (Annak a 39

jogait, aki ellen harcolt és akinek az országait fizetetlen katonái – sokszor törökkel-tatárral elegy – „kóborlottak”, pusztították és rabolták.) Igaz viszont már Rákosmezőn kitért a nagyvezér azon kérése elől, hogy 1606ban együttesen támadjanak Bécs elfoglalására, mely tervet azután hazatérve „biztonságosabb” körülmények közé, meg is hiúsított. Pedig a Habsburg felső-vezetés ugyancsak tartott egy közös támadástól, ami végveszélyt hozhat rájuk. Ezt tanúsítja a magyarországi ügyek vitelével megbízott Mátyás főherceg azon levele is, amit 1606. május 23-án írt az alsóausztriai rendeknek: A török „szerdár” elindult Korotból, Bocskai hajdúi pedig a határon vannak. Ő maga – t. i. Bocskai – is jön, külszín szerint hogy a diétán részt vegyen, valójában, hogy a még meg nem hódolt földet három oldaltól támadják meg. Alsó-Ausztriába Némethy Gergelyt rendelték, Rhédey tízezer emberrel Szilézia felé nyomul, a budai és az egri pasák tengelyen vontatják az ágyúkat. Segítség sehonnan sem várható, magunknak kell cselekednünk. Az itt közölt iratok természetesen nem ölelik fel sem Bocskai egész életének, sem az általa vezetett Habsburg-ellenes harcnak a teljes históriáját. Akit ez érdekel, annak át kell böngésznie mindenekelőtt a három e tárgyban megjelent monográfiám – [(A Bocskai szabadságharc katonai története. Bp., 1961, Bocskai István a hadak élén. Bp., 1981.; és Egy szablyás magyar úr Genfben (A sok arcú Bocskai István) Hajdúböszörmény, 2000. )] – lábjegyzeteiben található forráshivatkozásokat, s azok nyomán kutatni a már kiadott és még kiadatlan iratokat és egyéb munkákat. S miután még – legalább is véleményem szerint – jócskán vannak lappangó vagy általam nem felhasznált iratok különböző hazai és külföldi levéltárak mélyén, egyáltalán nem szükségtelen, fölösleges, hogy a nyomdokaimba lépő kutatók kiegészítsék – esetleg meg is változtassák – az általam rajzolt képet mind Bocskai személyéről, mind az általa vezetett küzdelem történetéről. Ha Isten akaratából még megérem ilyen munka vagy munkák megjelenését – még ha azok cáfolják is az általam írtakat vagy különböző helyeken előadottakat – őszintén kijelenthetem, hogy örülni fogok annak vagy azoknak … * * * Nem csupán a könyveknek van meg a maguk sorsuk – amint tanultuk a „skolákban”, de olykor megsárgult leveleknek és levélgyűjteményeknek is – ötlött fel bennem fél évszázaddal ezelőtt, s jut eszembe mostanság is. 40

Az idő tájt, nem sokkal az októberi lázas napok előtt, váratlanul a sok iratolvasástól már-már káprázó – de mindenesetre romló – szemeim elé bukkant olyan iratköteg az Országos Levéltár „protekciósoknak” fenntartott kutató szobájában, amelyet előttem utoljára talán csak az 1612-ben elhalálozott Szamosközy István olvasta Bocskai histórikusaként, aki feladatul kapta urától a küzdelem történetének megírását. Az, hogy a kezében megfordultak ezek az iratok azzal is valószínűsíthető, hogy a „Történeti maradványi” címen kiadott följegyzéseinek egy része szóról szóra megegyezik az itt közölt levelekben foglaltakkal. Így elmondhatjuk, hogy a histórikusnak a szabadságharc koráról írt sorai hiteleseknek tekinthetők. Még azok is, amelyeknek a levéltári anyaga elveszett, vagy mindezideig lappang valamelyik levéltári állag mélyén. Az itt közölt levelek megtalálása alkalmával felmerült két kérdés. Az egyik, hogy miként kerülhetett az Eszterházy-család birtokjogi iratai közé ez a Bocskai és Báthory Zsigmond leveleit, illetve a szabadságharcra vonatkozó iratokat tartalmazó, nagyrészt bizalmas és titkos iratanyag? A másik kérdés, hogy a haláláig királyhű Eszterházy Miklós – a későbbi nádor – vajon miért nem tárta a nyilvánosság elé legalább azokat az iratokat, amelyek – főként a török kapcsolatokat kezdeményezők – amelyek alkalmasak lehettek volna Bocskai személyének a diszkreditálására? Hiszen Eszterházy keményen szemben állt a Habsburg-ellenes harcok vezetőivel és résztvevőivel; mindenekelőtt Bethlen Gáborral, akinek személyét és harcát körlevelekben igyekezett elhitelteleníteni. Az első kérdésre adandó válasszal kapcsolatban azt tudtam, hogy 1606 nyarán Bocskai – az akkor még teljes bizalmát élvező Káthay Mihály kancellárral – Nagykerekibe vitette a fejedelemi levéltárának bizalmas iratait, amelyek – a Szamosközyről mondottak alapján – valószínűleg számosabbak voltak az 1956-ban általam véletlenül megtaláltaknál. A fejedelem halála után ezt a várát előbb Báthory Gábor fejedelem, majd annak meggyilkolása után Anna húga örökölte. A Bethlen Gábortól birtokai megszerzése végett üldözött szépasszony, amikor 1621-ben kénytelen volt minden értékétől megfosztva Lengyelországba távozni, valamilyen indítéktól vezérelve magával vitte a most kiadott iratokat is. Másfél évtizedes bolyongás után került el az asszony Eszterházy Miklós nádor udvarába; oda ahol korábban második házasságából származó fia, Jósika Gábor is nevelkedett. Eszterházy megkönyörült az üldözöttön, s a felsőmagyarországi Helmecen egy kis birtokot, szőlővel és nyolc jobbággyal rendelt az asszony tartására, tőle talán kissé szokatlanul érzelmes utasítás41

sal. Feltételezésem szerint Báthory Anna ekkor – vagy esetleg már korábban, fia neveltetésekor – juttatta el a nádornak Bocskai bizalmas iratait. A másik kérdéssel kapcsolatban, hogy vajon miért nem tárta a nádor a világ elé ezeket az iratokat – amelyek különben diszkreditálhatták volna nagy ellenfelét Bethlen Gábort is – szintén találgatásokra vagyunk utalva. Lehetséges, hogy fölül kerekedett benne régi énje, azé az egykori „kis hadnagyé”, aki 1605-ben a nemzeti önérzet ébredezésének mámoros hónapjaiban maga is „Bécs alját nyargalta” marcona hajdúvitézek élén. Ám lehetséges az is, hogy a Kemény János által megörökített „igazi jó magyarsága” nem engedte nemzete kompromittálását a nyugati világ előtt. Ha ez utóbbi érzés kerekedett fölül benne, ez is követendő példaként szolgálhat nem egy mai magyar politikusunknak. Főként olyanoknak, akikre „hajaznak” Ady Endre száza esztendővel ezelőtt írt sorai: „… ma Belgiojosok a magyar vezérek is … Ha Bocskai föltámadna, nagyon megvetne bennünket.” Az, hogy ezek az iratok annyi hányattatás után megmaradtak századokon át, szinte a csodával határos! „Csuda e világ sora.!” – írta Eszterházy Miklós többek között a Báthory Annának adományt rendelő papírra, s ez a jelenség, a „csuda” folytatódott 1956-ban is. Az itt közölt iratok ugyanis az „októberi vihart” az akkori dolgozó szobámban vészelték át a Várbeli Hadtörténeti Intézetben, ahová is november 6-án szovjet katonákat szállásoltak be. A szobákban akkor még kis vaskályhák voltak fűtésre, amelyek „étetésére” szinte kínálták magukat ezek az évszázados papírok is. A napokon át tartó harcok miatt november 4. és 10. között nem tudtam a munkahelyemre eljutni, s szinte biztosra vettem, hogy a katonák eltüzelték e páratlan értékű dokumentumokat. Nem így történt. Épségben találtam azokat a szobámban, míg ha eredeti helyükön maradtak volna, elégnek más, felbecsülhetetlen értékű iratokkal együtt, miután az Országos Levéltár belövést kapott november 4. után, a Várért folyó harcok részeként. Aki a kezébe veszi az ilyen kalandok során megmenekült régi dokumentumokat, ne feledkezzék el erről sem … * * * 1956-ban, amikor is publikáltam 23 iratot a felleltek közül a Hadtörténelmi Közlemények Okmánytárában, a bevezetőben feltettem a kérdést: Vajon a modern kor emberei kaphatnak útmutatást, tanulhatnak-e valamit e rég letűnt időszak embereitől azok fennmaradt írásain keresztül? Ezt a kérdést – immáron fél évszázaddal később – ismét feltehetem és felte42

szem, akárcsak tette ezt a publicista Ady Endre 1906-ban, Bocskai halálának háromszázadik évfordulójára emlékezve. „Várad kapitánya, Stephanus Bocskai nagy ember és magyar úr volt” – írta – „Félünk hogy palántája kipusztult már ennek a szép fajtának. Mert micsoda gyönyörű ember volna egy mai Bocskai István. Az Európától megihletett erdélyi kultúrában felnőtt … bátor és bölcs magyar. Hiba és beteg csoda történhetett a magyar lélek evolúciójában. Iszonyúan pici magyarok a mai magyarok … Hogy Belgiojosonak is köszönhetjük egy kicsit Bocskait, nem baj. Csak a nebulók kötelesek elhinni, hogy a messiások és hősök úgy nőnek mint a krumpli, vagy úgy érkeznek, mint a meteor. Kicsinyes csirákból szökkennek elő a legnagyobb dolgok is, s a nagy emberek egyebet is cselekednek, mint hogy nagy cselekedeteikkel tractálják a históriát. Féltette a várait és birtokait Belgiojosotól, s erre fölkelt … Megnövelte a magyarság harcos dicsőségét … Fáklyát gyújtott a magyar géniusznak. Okos formáját formálta meg a nemzeti szabadságnak … e nagy ember nemcsak a protestánsoké és a hajdúké … Korába helyezve ő igazán nagy elődje az igazán európai nagy magyarnak … Bocskai István ma oly bátor vezére volna az európaian magyaros radikalizmusnak amilyent nagyon sokára kapunk talán …” Egy évszázad múltán – több mint fél évszázados Bocskai-kutatás nyomán – ma is csak ámulok azon, hogy ez a minden valószínűség szerint meglehetősen kevés Bocskairól szóló dokumentumot látó költő és publicista ösztönösen hogy ráérzett Bocskai István nem csupán magyar, de európai történeti nagyságára is! S ami talán legalább ilyen érdekes: a protestáns, kurucos elfogultságoktól sem mentes Adyhoz rendkívül hasonlóan látta, ítélte meg Bocskai nagyságát a huszadik század minden bizonynyal legnagyobb formátumú magyar történésze Szekfű Gyula is, akit nemcsak 1949 után, de előtte is a katolikus, labanc, habsburgiánus történetszemlélet és történetírás nesztoraként tartottak számon ellenfelei, akik közül nem egy szívesen nevezte őt akár „nemzetgyalázó”-nak is. S ez az ilyen és ezekhez hasonló jelzőkkel „orczázott” férfiú az először a múlt század harmincas éveiben megjelent nagy magyar történeti szintézisben így látta és igyekezett láttatni a Habsburg uralkodóra támadó Bocskait: „…egyénisége úgy, mint politikai múltja egyképpen felkészítették arra, hogy a kétszáz éves törökellenes tradíciókat megtörve, a tizenhárom éve húzódó török háborút megszakítva, a hozzája álló nemzet erejét belső feladata megoldására irányítsa. Azon kevés magyarok közé tartozott, akiknek megadatott, hogy belső kormányban [t. i. belpolitikában] és had43

vezetésben idegen gyámkodástól függetlenül vezető, rendelkező szerepet játszanak.” Ezzel egy sorba került a nyugati német francia, angol, holland történelem nagyjaival – írta, minden bizonnyal az 1910-ben felállított genfi Reformáció Emlékművén betöltött helyére utalva. A magyar történelem nagy alakjai közül Deák Ferenccel állítja őt egy sorba, mert mindkettőjüknek az volt a vezérlő eszméje: „az adott viszonyok között kompromisszumot kötni s ahhoz hátsó gondolatok nélkül ragaszkodni.” Szekfű Adyval egybecsengően helyteleníti, ha a történetírás Bocskai támadásának az indítékát „tisztán Barbiano támadásában látnók.” A személyével foglalkozók nem kísérték nyomon belső emberi fejlődését Báthory Zsigmond végső – 1602-es – bukása óta. Pedig utóbbi éveinek királyhűsége alatt bizonyára ott volt már a „forrongó-tartalom” a HabsburgMagyarország „első nagy realistájában”. „Négyfalas és sarokbástyás egyszerű kastélyaiban” figyelve meglátta, hogy a Habsburg-kormányzat nem képes a török kiűzésére és Erdély megvédésére, s a régi éles politikai érzékével figyel azokra a politikai jelenségekre, amelyek az újnak, az eljövendőnek a hirdetői voltak. Szekfű a múlt század nyolcvanas éveiben publikált nagyvezéri jelentések ismerete nélkül is meglátta, hogy 1604ben valójában „nem Bocskai állt a törökhöz, hanem ez csatlakozott a győzelmes tiszántúli úrhoz, akit sietett jóakarata és tisztelet jelével elhalmozni.” A Habsburg-kormányzat viszont 1605 elején elvetette annak a lehetőségét, hogy gyorsan fenntartások nélkül kibéküljön a magyarsággal és vele együtt küzdjön a török ellen, „mielőtt a török kihasználja azt, hogy a magyar védelmi vonal őrzői egymás ellen fordítják fegyverüket.” A magyarok viszont az elutasítás után sem szívesen küzdöttek együtt a törökkel, „az ősi ellenséggel” annak ellenére, hogy először a történelem folyamán „egyenrangú szövetségesnek számítottak.” Szekfű végső értékelése szerint Bocskai a vele ellenkező kortársaival ellentétben az egyetlen volt, aki „a valóság talajára állva lemondott az akkor elérhetetlenről és megalkotta azt, ami az adott helyzetben és sokáig utána egyedül volt elérhető.” E két különböző nagyság értékelő sorait olvasva a témával immáron félévszázada foglalkozó történész nem tehet egyebet, minthogy fejet hajt az idézett zseniális meglátások előtt … 2005. nyara Nagy László

44

IRATOK JEGYZÉKE KÖZREMŰKÖDŐK MAGYAR NYELVŰ LEVELEK Fábián Edit: 1, 4, 5, 6, 8, 16, 39–40, 43, 46, 48–49, 56–57, 61, 63–70, 72–73, 84 Varjasi Imre: 64 Ölveti Gábor: 9 LATIN NYELVŰ SZÖVEGRÉSZEK Az eredeti latin nyelvű szövegeket fordította, a latin nyelvű szövegeket sajtó alá rendezte, regesztákat készítette, a latin nyelvű szövegrészek átírását ellenőrízte, szerkesztésben közreműködött: Veress Zsófia 1. Rákóczi Zsigmond levele Jósika Istvánhoz fejedelmi komornyikhoz. Szerencs, 1594. augusztus 24. 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem megbízólevelei Bocskai István váradi főkapitány küldetését illetően. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/a. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Johannes de Medici tüzérségi főkapitányhoz. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/b. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Virgilius Visinus Braccianói herceghez Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/c. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Antonius de Medicinek. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/d. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Caesare Spetiano cremonai püspökhöz, pápai követhez. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/e. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Guilielmo de Sancto Clemente spanyol királyi szóvivőhöz. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/f. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Franciscus Lenzoni, szóvivőhöz. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/g. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele báró Wolffgang Rumpff a Szent Jakab lovagrend parancsnokához. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/h. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele báró Paulus Sixtus Trautson tiroli őrgrófhoz, Etsh várgrófjához, a udvari belső tanácsoshoz. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/i Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele a gimesi Forgách Ferenc veszprémi püspökhöz. Gyulafehérvár, 1594. november 2.

45

2/j Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Kutassy János győri püspökhöz, magyar kancellárhoz. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/k Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Alfonzo Carillo atyához. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/l. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Giovanni Battista Gengának. Gyulafehérvár, 1594. november 3. 2/m Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele a császárhoz Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/n Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele főtisztelendő Ernestus kölni érsekhez, a Német-Római Birodalom választófejedelméhez, Bajorország hercegéhez. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/o Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Mátyás ausztriai főhercegnek. Gyulafehérvár, 1594. november 2. 2/p. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem Ferdinando de' Medici toszkán nagyhercegnek. Gyulafehérvár, 1594. november 6. 3. Megbízólevél a Prágába menő követség tagjai számára. Gyulafehérvár, 1594. november 3. 4. Giczy Péter levele Bocskai Istvánhoz, erdélyi fejedelmi tanácsoshoz és váradi főkapitányhoz török ügyekről. Sarkad, 1594. 5. Báthory Zsigmond Erdélyi fejedelem levele Bocskai Istvánhoz. Gyulafehérvár, 1594. november 17. 6. Örvendi Pál udvarbíró levele Bocskai Istvánhoz, az erdélyi fejedelem tanácsosához, váradi főkapitányhoz. Várad, 1594. november 22. 7. Báthory Zsigmond fejedelem udvari lovasságának és udvartartásának jegyzéke. 1596. január 19. 8. Borbély György levele Jósika Istvánhoz, erdélyi fejedelmi kancellárhoz. Lippa, 1596. május 2. 9. A fejedelmi udvar béketerve Hasszán nagyvezírhez. Gyulafehérvár, 1596. július 7. 10. Báthory Zsigmond fejedelem utasítása Fabio Gengának, titkárának. Gyulafehérvár, 1596. július 14. 11. Jelentés Szuhay István, Istvánffy Miklós és Bartolomeo Pezzen, I. Rudolf császár követeinek gyulafehérvári tárgyalásairól. Gyulafehérvár, 1598. április 8. 12. Rudolf császár salvus conductusa Bocskai István és kísérete számára. Podjebrad, 1598. november 24. 13. Erdélyi három nemzetének Kolozsváron tartott gyűléséről. Kolozsvár, 1599. június 7. 14. Báthory Zsigmond visszafogadása ügyében tartott vallatás. 1599. december 8.

46

15. Bocskai Istvánnak I. Rudolf császártól, hogy írásban tisztázza magát az erdélyi követek által ellene felhozott vádak alól. 1601. május. 7. 16. Thököly Sebestyén levele Rákóczi Zsigmondhoz, Borsod és Torna vármegye főispánjához, császári tanácsoshoz. Szikszó, 1601. november 15. 17. II. Rudolf császár salvus conductusa Bocskai Istvánnak a prágai császári udvarból, Erdélybe való visszatérése alkalmából. 1602. február 22. 18. Mehmeth nándorfehérvári pasa levele Bocskai Istvánhoz a török csapatok megindulásáról Erdély felé. 1604. április 1. 19. Bethlen Gábor Bocskai Istvánnak szóló fogalmazványa portai helyzetről. 1604. június 23. 20. Török földre menekült nemesek levele Bocskai Istvánhoz. 1604. szeptember 14. 21. Bocskai István levele Giovanni Giacomo Barbiano Di Belgiojoso kassai főkapitányhoz. Sólyomkő, 1604. október 4. 22. Giovanni Giacomo Barbiano Di Belgiojoso kassai főkapitány levele Bocskai Istvánnak. 1604. október 5. 23. Temesvári Hasszán pasa levele Bocskai Istvánhoz. 1604. 24. Giovanni Giacomo Barbiano Di Belgiojoso levele Bocskai Istvánhoz. 1604. október 7. 25. Amhát szilisztrei pasa levele Bocskai Istvánhoz. Temesvár, 1604. október 9. 26. Giovanni Giacomo Barbiano Di Barbiano Belgiojoso levele Bocskai Istvánhoz, Pethe Lászlót megbízólevéllel ellátta. Adorján, 1604. október 10. 27. Bocskai István ellen való vallomástétel, hogy Bocskai a törökökhöz pártolt. Adorján, 1604. október 11. 28. Lippai Balázs, Ibrányi Ferenc, Dengeleghy Mihály, Szénássy Mátyás és Németh Balázs hűséglevele Bocskai Istvánhoz. 1604. október 14. 29. Giovanni Giacomo Barbiano di Belgiojoso kassai főkapitány levele ecsedi Báthory Istvánnak, Bocskai árulásáról. Várad, 1604. október 17. 30. Bocskai István levele a török fennhatóság alá menekült erdélyiek bujdosók közösségéhez. Debrecen, 1604. október 18. 31. Memhet pasának [Łala Mohamed], a török hadak fővezérének levele, melyben Bocskait fejedelemmé választása esetén támogatásáról biztosítja. Dátum nélküli 32. Remete mezőváros hitlevele Bocskai Istvánhoz, védelmezőjükhöz. 1604. november 7. 33. Szomolnok város hitlevele Bocskai Istvánhoz, védelmezőjükhöz. 1604. november 7. 34. Stósz mezőváros hitlevele Bocskai Istvánhoz. 1604. november 7. 35. Schwedler város hitlevele Bocskai Istvánnak. 1604. november 7. 36. Késmárk város hitlevele Bocskai István számára. 1604. november 9. 37. Bártfa város hitlevele Bocskai István számára. 1604. november 10.

47

38. Mátyás főherceg levele Giorgio Basta generálishoz. 1604. november 15. 39. Asztalos György váradi bíró oltalomkérő levele Bocskai Istvánhoz az elűzött váradi polgárok nevében. Kereki, 1604. november 15. 40. Georgius Hoffmann és Carolus Imhoff, császári biztosok levele Pathó Menyhérthez, Marosszék királybírájához. Szeben, 1604. november 28. 41. Harttenberg kővári kapitány bizonyító levele Span György kővári tiszttartó részére. 1604. december 10. 42. Lőcse város panaszlevele Bocskai István fejedelemhez. Lőcse, 1604. vége 43. Georgius Hoffmann, Carolus Imhoff, Albert Huet, Joannes Rhener, császári biztosok levele Pathó Menyhérthez, Marosszék királybírájához Szamosújvár védelmezése ügyében. Szeben, 1605. január 25. 44. Simeon Movilă havasalföldi vajda levele Bocskai Istvánhoz. 1605. február 2. 45. Giorgio Basta tábornok Radu Şerban havasalföldi vajdának. Tokaj, 1605. február 8. 46. Kornis Zsigmond levele Sarmasághi Zsigmondnak. 1605. február 12. 47. Jastiska lengyel város vezetése kéri Bocskai István fejedelmet Nicolaus Wengorzowski lengyel lovas katona ügyében. Jastiska, 1605. február 24. 48. Kendi István levele Bocskai István fejedelemhez Gyalu elfoglalását követően. Gyalu, 1605. február 27. 49. Sennyey Pongrác és Kornis Boldizsár levele Bocskai Istvánhoz, hogy álljon vissza a császár hűségére. Eperjes, 1605. február 27. 50. Bocskaira felesküdött Lippa városbeliek névsora 51. Bocskai előterjesztése a szerencsi országgyűlésen. Szerencs, 1605. ápr. 17. 52. Azon beszéd, melyben a fejedelemmé választott Bocskait a szerencsi rendek eskütételre szólítják föl. 1605. április 20. 53. Bocskai Istvánnak, Magyarország fejedelmének a szerencsi országgyűlésen tett esküje. [A rendek válaszbeszéde a fejedelemmé választott Bocskai Istvánhoz] Szerencs, 1605. április 20. 54. Ecsedi Báthory István országbíró levele Bocskai Istvánhoz, melyben bejelenti, hogy átáll a császár hűségéről. Ecsed, 1605. május 11. 55. Mátyás főherceg levele Nyáry Pálhoz, Bihar és Kraszna vármegyék főispánjához, a Bocskai Istvánnal való tárgyalásról. 1605. május 18. 56. Keresztessi Pál levele Bocskai István fejedelemhez a lugasi rácok ügyében. Lugos, 1605. május 18. 57. Rákóczi Lajos levele Pethneházy István jenői kapitányhoz. Lippa, 1605. május 18. 58. Korláth István, Kékedy György és Memhet tihaja levele Bocskai Istvánnak a koronakérés ügyében. Konstantinápoly, 1605. május 24. 59. Tanúvallomások Bossányi Imre Trencsén vármegyei birtokairól. Trencsén vármegye, 1605. június 6.

48

60. Tanúvallomások a hajdúk által Hornyán helységben okozott károkról. Trencsén vármegye, 1605. június 6. 61. Szinán egri pasa levele Bocskai Istvánhoz a gyöngyösiek adója ügyében. Eger, 1605. június 22. 62. Mehmeth tihaja szolgálataiért anyagi elismerését kéri Bocskai Istvántól. Kolozsvár, dátum nélkül. [1605. nyarán] 63. Imreffy János levele Bocskai István fejedelemhez Lugos és Lippa helyzetéről. Borosjenő, 1605. június 24. 64. A jenői végvári katonák hópénzüket kérik Bocskai Istvántól. Borosjenő, 1605. június 26. 65. Gyulaffy László erdélyi főkapitány tájékoztatja Bocskai István fejedelmet Radu Şerban havasalföldi vajda ellene tett lépéseiről. Köpec melletti tábor, 1605. június 26. 66. Petneházy István levele Bocskai István fejedelemhez a borosjenőiek elmaradt hópénzéről. Borosjenő, 1605. június 26. 67. Rákóczi Lajos levele Rákóczi Zsigmondhoz, a lippai rácok és a temesvári pasa közötti egyességről, a vár visszafoglalásáról. Borosjenő, 1605. június 27. 68. Imreffy János levele Bocskai István fejedelemhez a lippai rácokról és a borosjenőiek elmaradt hópénzéről. Borosjenő, 1605. június 28. 69. Bocskai István fejedelem levele Pernyeszi Gábor kővári kapitányhoz, Span György szabadonbocsátása ügyében. Kassa, 1605. július 8. 70. Ecsedi Báthory István országbíró válaszlevele Bocskai Istvánhoz, véleménye a Mátyás főherceggel való tárgyalásról. Ecsed, 1605. július 12. 71. III. Wasa Zsigmond lengyel király levele Bocskai Istvánhoz. 1605. július 15. 72. Bornemissza Miklós levele Dersffy Miklós, Hont vármegye főispánjához, az Eperjes alá gyűlt csapatokról és a város ostromáról. Nagysáros, 1605. augusztus 1. 73. A kolozsvári bíró és tanács levele Bocskai István fejedelemnek, levelek továbbításáról, a Segesvár alatti táborról, Rácz Györgyről. Kolozsvár, 1605. augusztus 2. 74. Eperjesi Schibel Jakab levele egy bécsi mesterembernek. Bécs, 1605. szeptember 11. 75. Hasszán temesvári pasához írt levél, a lippai rácok hópénze ügyében. Dátum nélkül 76. Mátyás főherceg és Bocskai István követei közötti tárgyalásokon született békeszerződés-tervezet másolata. Bécs, Ausztria, 1606. február 9. 77. Mátyás Ausztria főhercege és Bocskai István magyar hívei között kötött békeszerződés, megerősítve Rudolf német-római császár és magyar király által. Prága, 1606. augusztus 6.

49

78. Rudolf császár és magyar király kegyelmi levele Bocskai Istvánnak és magyar követőinek. 1606. szeptember 24. 79. Felső-Ausztria rendjei szavatolják a júniusi bécsi béke megtartását. Bécs, Ausztria, 1606. szeptember 25. 80. Alsó-Ausztria rendjei biztosítják a júniusi bécsi béke megtartását. Bécs, Ausztria, 1606. szeptember 25. 81. Mátyás ausztriai főherceg biztosítólevele Bocskai István követőinek, melyben megígéri, hogy a béke ügyében kívánt változtatásokat a következő országgyűlésen felülvizsgálják. Bécs, 1606. szeptember 25. 82. Stíria hercegség küldöttei kezeskednek a júniusi bécsi béke megtartásáért. Bécs, Ausztria, 1606. szeptember 25. 83. Alsó-Lausitz rendjei biztosítják a júniusi bécsi béke megtartását. Bécs, Ausztria, 1606. szeptember 26. 84. Székely kapitányok és királybírák, lovas- és gyalogos hadnagyok és száznagyok összeírása. 1604. márciusát követően

50

IRATOK BOCSKAI ISTVÁN ÉS KORA TÖRTÉNETÉHEZ OKMÁNYTÁR 1 RÁKÓCZI ZSIGMOND LEVELE JÓSIKA ISTVÁNHOZ FEJEDELMI KOMORNYIKHOZ Szerencs, 1594. augusztus 24. Rep. 77., Fasc. E. No 192. Eredeti Generose domine amice observandissime salutem et servitii commendationem. [Nemzetes uram, igen tisztelt barátom, üdvözletemet és szolgálatomat ajánlom] Az Úristentől kegyelmednek, kívánom minden javáth, jó egésséget, minden jóknak meghadásáth. Uram kegyelmed énnekem meghbocsásson, hogy az mi esmeretlenségünkben, noha az kegyelmed jó hírét, nevét hallottuk, illyen bízvást találtuk megh kegyelmedet. Ez mi levelünk mellett, az mi szolgánk, az vitézlő Gergoch István által, kinek szavát, te kegyelmed elhívén, nemis kételkedünk. Mihozzánk is válaszul bocsáttja, az mi bizodalmas urunk, apánk Gerendÿ János uram szabadulásában, ki ha vétett is őnagyságának törvénéből, avagy más embereknek gonosz tanácsából, az kegyelem penigh az vétkeseknek való, kivel az keresztyén fejedelmek szoktanak élni. Ezek után ajánljuk kegyelmednek az mi szolgálatunkat. Tarcsa megh az Úristen kegyelmedet. Datum in Zerench 24. Augustii 1594. [Kelt Szerencsen, 1594. augusztus 24-én ] Generosae vestrae dominationis. Servitor et amicus. [Nemzetes uraságod szolgája és barátja] Sigismundis Rákóczi3 mpa. P. S. Fellete igen kérük kegyelmedetth, az kegyelmed ereje szerint az mi jó urunkatt szabadicsa ki, ki mellé mindenkor jóságunk fejenként kettük az Uristen alkalmatoságott adh.

3

nehezen olvasható

51

Címzés: Anno 1594 Generoso domino Stephano Josica illustrissimi principis Transÿlvaniae cubicular etc. domino et amico nobis observandissimo. [1594. Jósika István nemzetes úrnak, a méltóságos erdélyi fejedelem tanácsosának stb., igen tisztelt urunknak és barátunknak.] Hátlap: 1594 24. Augusti Litterae Sigismundi Rákóczi ad dominum Stephanum Jósika circa eliberationem Joannis Gerendj. 2 BÁTHORY ZSIGMOND ERDÉLYI FEJEDELEM MEGBÍZÓLEVELEI BOCSKAI ISTVÁN VÁRADI FŐKAPITÁNY KÜLDETÉSÉT ILLETŐEN Gyulafehérvár, 1594. november 2. Rep. 77., Fasc. A. No 1. Eredeti másolat, latin nyelvű Somlyói Báthory Zsigmond, Erdély fejedelmének megbízó levele Rudolf császárhoz, Mátyás ausztriai főherceghez, Ernestus kölni püspökhöz, bajor herceghez, a Birodalom küldöttjéhez, Johannes de Medicihez a tüzérség főkapitányához, Virgilius Visinus Braccianói herceghez, Antonio de Medicihez, Caesare Spetiano cremonai püspökhöz, pápai követhez, Guilielmus de Sancto Clemente spanyol királyi szóvivőhöz, Franciscus Lenzoni szóvivőhöz, Woffgang Rumpff lovassági parancsnokhoz, Paulus Sixtus Trautson tiroli grófhoz, Etsh várgrófjához, a gimesi Forgách Ferenc veszprémi püspökhöz, Kutassy János győri püspökhöz, VIII. Kelemen pápához, Giovanni Battista Genga atyához, Alfonzo Carillo atyához, teológus doktorhoz, a toszkán nagyherceghez. Hátlap: 1594. in mensis Novembri 17m. Litterae credentionales Sigismundi Bathory de Somlyo Principis Transylvaniae ad Rudolphum Imperatorem; Mathiam Archiducem Austriae; Ernestum confirmatum eppiscopum Coloniensem et electorem Imperii ac Ducem Bavariae; Ioannem de Medices generalem tormentorum capitaneum; Virgilium Visino Ducem de Bracciana; Antonium de Medices; Caesarem Specianum eppiscopum Cremonensem et nuncium Apostolicum; Gulielmum de Sancto Clemente Regis Hispaniarum oratorem; Franciscum Lensoni serenissimi Ducis Hetruriae oratorem, Wolfgangum Rumpff equitem ordinis Sancti Jacobi et commendatorem in Paracuelles, Sacrae Caesareae Majestatis Aulae praefectum; Paulum Sixtum a Trautson haereditariaum Marechallum Comitatus Tyrolensis, Burggrafium in Etsh et Sacrae Caesareae Majestatis Marechallum; Franciscum Forgacz de

52

Ghymes, eppiscopum Veszpremiensem; Ioannem Kutassy eppiscopum Iauriensem et Regni cancellarium; Patrem Alphonsum Carilium theologum; serenissimum Ducem de Toscana; beatissimum Patrem Clementem octavam Pontificem Maximum; reverendissimum dominum Ioannem Baptistam Doria, penes Stephanum Bochkay et ejus adjunctos exaratae. 2/a Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Johannes de Medici tüzérségi főkapitányhoz, melyben tájékoztatja, hogy elküldte Bocskai István váradi főkapitányt, fejedelmi tanácsost az ország jelenlegi nehéz helyzetében a császárhoz, hogy számoljon be az ügyeik állásáról és ha szükségesnek ítéli, mozdítsa elő dolgaikat. Illustrissimo et excellentissimo domino Ioanni de Medices, Generali Capitaneo Tormentorum Sacrae Caesareae Majestatis domino amico nobis observandissimo. Illustrissime et excellentissime domine amice observandissime. Expedivimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in gravissimis hujus regni et nostris negotiis spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneum, consiliarium et fratrem nostrum, cui in mandatis dedimus, ut illustrissimam et excellentissimam quoque dominationem vestram invisat, salutet eique nomine nostro quaedam referat, certo nobis persuadentis, eam verbis dicti oratoris nostri fidem habituram, et ubi opus erit negotia nostra libenter promoturam, de nobis hoc sibi certo persuadeat, nos rerum omnium nominisque sui amplissimi ita cupidos addictosque esse, ut nihil nobis gratias venire, quam ut ei significationem aliquam praeclari nostri erga eam animi dari possemus, unquam cupiamus. Caeteram et si in hac difficultate temporum et belli tumultibus generosorum equorum copiam habere non possimus, attamen ex iis, quos in promptu habuimus unum illustrissima et excellentissima dominatio vestra mittere voluimus, petentes ab ea, ut animum potius nostrum a quo proficiscitur, quam minusculum, quod perexigum est spectet bonique consulat. Cui omnia felicia [?] cupientes nos studiose commendamus. Datae Albae Iuliae 2a die Novembris anno 1594. Illustrissimae et excellentissimae dominationis vestrae studiosissimus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps

53

2/b Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Virgilius Visinus Braccianói herceghez, melyben tájékoztatja, hogy elküldte Bocskai István váradi főkapitányt, fejedelmi tanácsost, a ország mostani nehéz helyzetében a császárhoz, hogy számoljon be az ügyeikről, mozdítsa elő azok megoldását. Tájékoztatja a herceget: jelenleg török lovas csapat egy sincs az országban. Illustrissimi et excellentissimo domino Virgilio Visino Duce de Bracciara domino amico observandissimo Illustrissime et excellentissime domini amice nobis observandissime Expedivimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in gravissimus hujus regni et nostris negotiis spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay arcis nostre Varadiensis capitaneum, consiliarium et fratrem nostrum, per quem illustrissimae et excellentissimae dominationi vestrae nonnula verbis referenda nunciavimus. A qua amanter petimus, ut ei dicenti fidem habeat et negotia nostra ubi fuerit promovere studeat. Quod nobis ita gratum erit, ut omnibus in rebus commodo aliquo suo nostram ei benevolentiam omnemque gratutudinem declarare parati simus futuri. Porro quantumvis hoc tempore turciorum eqorum nullam copiam haberi possimus, nihilominus ex iis qualis habemus, unum illustrissimae et excellentissimae dominationi vestrae mittendum duximus, certo nobis persuadentes eam animum potius nostrum a quo proficiscitur, quam munus, quod liniusculum est, spectaturam. Cui felicia omnia precamur. Datae Albae Iuliae 2a die mensis Novembris anno 1594. Illustrissimae et excellentissimae dominationis vestrae studiosissimus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps 2/c Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Antonius de Medicinek, melyben tájékoztatja, hogy elküldte Bocskai István váradi főkapitányt, tanácsost a császárhoz, hogy az ország súlyos állapotát ismertesse. Kérte tőle, hogy tanúsítson hűséget a császár felé. Nehézséget okoz a török lovasok jelenléte.

54

Illustrissimo domino Antonio de Medices, observandissimo Illustrissime domine amice nobis obsevandissime

domino

nostro

Expedivimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majesatetem in gravissimis hujus regni et nostris negotiis spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneum, consiliarium et fratrem nostrum, per quem illustrissimae dominationi vestrae nonnula verbis referenda nunciavimus. A qua amanter petimus, ut ejus verbis fidem habeat suumque studium in negotiis nostris nobis ita testatum faciat, ut de referenda ei gratia nos etiam in omni occasione merito cogitare possimus. Quod reliquum est, qualem in hac temporum difficultate ex turcicis equis haberi potuimus, unum illustrissimase dominationi vestrae misimus, persuasum nobis habentes, quod boni consulet, et non tam munusculum, quam animum nostrum consideranda, ei gratum erit. Cui omnia prospera et optata a Deo precamur. Datae Albae Iuliae 2a die Novembris anno 1594. Illustrissimae dominationis vestrae studiosissimus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps

2/d Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Caesare Spetiano cremonai püspökhöz, pápai követhez, melyben tájékoztatja, hogy elküldte Bocskai István váradi főkapitányt, tanácsost az ország mostani nehéz helyzetében a császárhoz, hogy adja elő a dolgokat. Először a püspök a pápát keresi fel, beszámol a tervekről és kéri, hogy a császár előtt vállalja fel az ügyet. Illustrissimo ac reverendissimo domino Caesare Spotiano episcopo Cremonensi, sancti domini nostri apud Sacram Caesaream Majestatem nuncio etc. Domino amico nobis observandissimo Illustrissime et reverendissime domine amice nobis observandissime Expedivimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in gravissimis hujus regni nostrisque negotiis spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneum, consiliarium et fratrem nostrum, cui plenam et omnimodam apud Sacram Caesaream Regiamque Majestatem de

55

omnibus rebus nostris tractandi et concludendi dedimus facultatem. Cum autem perspectum exploratumque habeamus illustrissimae et excellentissimae dominationi vestrae erga nos animum suumque promovendi commode hujus regni desiderium, dicto oratori nostro in mandatis dedimus, ut in primis illustrissimam et excellentissimam dominum vestram requirat et ex ejus consilio et arbitrio quacunque tractaturus est, et suspiciat et gerat, certo nobis persuadentes, authoritate Sanctis Suae qua nostra negotia et susceptura et tractatura est, juxta nostra postulata resolutionem etiam sit impetratum. Ab ea itaque amanter petimus, et ut audiat dictum dominum Stephanum Bochkay libenter, et cognitis ab eo iis, qua ad nos pertinebunt et consilium et opera in eis suam nobis impertiatur. Quod nobis ita gratum erit, ut omnibus in rebus commodo aliquo suo nostram et benevolentiam omnemque gratitudinem declarare parati semper simus futuri. Cuius amori nos commendantes ei felicia omnia a Deo precamur. Datae Albae Iuliae 2a die Novembris anno MDXCIIII. Illustrissimae et excellentissimae dominationis vestrae studiosissimus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps 2/e Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Guilielmo de Sancto Clemente spanyol királyi szóvivőhöz, melyben tájékoztatja, hogy elküldte Bocskai István váradi főkapitányt, fejedelmi tanácsost az ország jelenlegi nehéz helyzetében a császárhoz, hogy számoljon be a körülményekről, majd pedig keresse fel a szóvivőt, hallgassa meg ügyeiket. Illustri domino Giulhelmo de Sancto Clemente serenissimi Regis Hispaniarum apud Sacram Caesaream Majestatem oratori etc. Domino amico nobis honorando Illustris domine amice nobis honorande Expedivimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in arduis et gravissimus hujus regni et nostris negotiis spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneum, consiliarium, et fratrem nostrum, cui in mandatis dedimus, ut dominationem vestram illustrem invisat, salutet eique nomine nostro quaedam referat. Cum autem magnam spem de propensa et optima in nos voluntate conceptam habeamus, certo nobis peresuademus dominationem vestrum illustrem dictum dominum oratorem

56

nostrum et amanter audituram, et nostra quoque negotia sedulo procuratum est. De nobis hoc sibi polliceatur, nos omnibus in rebus suo aliquo commodo nostram ei benevolentiam omnemque gratitudinem declarare paratos semper fore. Cui prospera quaque et optata a Deo precamur. Datae Albae Iuliae 2a die Novembris anno 1594. Illustris dominationis vestrae studiosissimus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps 2/f Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Franciscus Lenzoni szóvivőhöz, melyben tájékoztatja, hogy elküldte Bocskai István váradi főkapitányt, tanácsosát az ország jelenlegi nehéz helyzetében a császárhoz; aki aztán felkeresi a szóvivőt, hogy kérje nyilvánítsa ki hűségét, és legyen jóakarattal irántuk. Illustri domino Francisco Lensoni serenissimi magni Ducis Austriae apud Sacram Caesaream Majestatem oratori etc. Amico nobis honorando Illustris domine amice nobis honorande Expedivimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in gravissimus hujus regni et nostris negotiis spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneum, consiliarium et fratrem nostrum, cui in mandatis dedimus, ut dominationem quoque vestram illustrem invisat, salutet eique nomine nostro nonnula referat. A qua amanter petimus, ut et verbis ejus fidem habeat, et suam erga nos benevolentiam, de qua praeclaram spem conceptam habeamus, ubi opus fuerit ita ei declaret, ut de referenda ei gratia nos etiam in omni occasione merito cogitare possimus. Quam felicissime valere optumus. Datae Albae Iuliae 2a die Novembris anno 1594. Illustris dominationis vestrae studiosissimus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps

57

2/g Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele báró Wolffgang Rumpff a Szent Jakab lovagrend parancsnokához, melyben tájékoztatja, hogy elküldte Bocskai István váradi főkapitányt, tanácsosát az ország jelenlegi nehéz helyzetében a császárhoz. Mivel jóindulattal van irántuk a parancsnok, a szóvivő által kéri, hogy hallgassa meg és adjon tanácsot. Illustri et magnifico domino Wolfgango Rumpff libero baroni in Wielroβ et Weittrah equiti ordinis Sancti Jacobi et commendatori in Paracuellos Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis consiliarii intimo et supremo aulae praefecto etc. Amico nobis honorando Illustris domine amice nobis honorande Expedivimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in gravissimis regni hujus negotiis spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneum, consiliarium et fratrem nostrum. Cum autem praeclara quaque de sua erga nos propensione pro ea, quae est apud Sacram Caesaream Regiamque Majestatem et gratia et authoritate polliceamur, confidenter illustrem dominationem vestram per oratorem nostrum regni non duximus, amanter ab ea petentes, ut eundem audiat, et cognitis ab eo iis, quae ad nos pertinebunt, et consilium et operam in eis suam nobis impertiatur. Quod nobis ita gratum erit, ut omnibus in rebus commodo aliquo suo, nostram ei benevolentiam omnemque gratitudinem declarare parati simus futuri. Cui prospera omnia et optata a Deo precamur. Datae Albae Iuliae 2a die Novembris anno 1594. Illustris dominationis vestrae studiosissimus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps 2/h Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele báró Paulus Sixtus Trautson tiroli őrgrófhoz, Etsh várgrófjához, a udvari belső tanácsoshoz, melyben tájékoztatja, hogy elküldte Bocskai István váradi főkapitányt, a fejedemi tanács tagját a csá-

58

szárhoz az ország jelenlegi nehéz helyzetében. Aki majd felkeresi az őrgrófot és beszámol dolgaikról. A körülmények ismeretében adjon tanácsot. Illustri domino Paulo Sixto a Trautson libero baroni in Sprechenstein et Schronenstein, haereditario Marschalio comitatus Tyroliensis, Burggravis in Etsch, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis consiliario intimo et spremo aulae Marschalio etc. Amico nobis honorando. Illustris domine amice nobis honorande Expedivimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in gravissimis hujus regni et nostris negotiis spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneum, consiliarium et fratrem nostrum, cui in mandatis dedimus, ut illustrem quoque dominationem vestram invisat, ac de certis quibusdam rebus cum ea conferat. Itaque dominationem vestram illustrem rogatam volumus, ut non solum dicto domino Stephano Bochkay dicenti fidem habeat, sed etiam cognitis ab eo iis, quae ad nos pertinebunt, ut consilium et operam in eis suam nobis impertiatur. Quod nobis ita gratum erit, ut in omnibus rebus commodo aliquo suo nostram ei benevolentiam omnemque gratitudinem declarare parati simus futuri. Cui felicia omnia a Deo precamur. Datae Albae Iuliae 2a Novembris anno 1594. Illustris dominationis vestrae studiosissimus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps 2/i Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele a gimesi Forgách Ferenc veszprémi püspökhöz, melyben tájékoztatja, hogy elküldte Bocskai István váradi főkapitányt, fejedelmi tanácsost az ország jelenlegi nehéz helyzetében a császárhoz, aki majd felkeresi a püspököt és vázolja a körülményeket. Kéri, hogy tanúsítson iránta baráti jóakaratot. Reverendissimo domino Francisco Forgach de Gymes episcopo Vespremiensi etc., fratri nobis honorando Reverendissime domine frater nobis honorande salutem et fraternam benevolentiam commendamus

59

Expedivimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in gravissimis hujus regni et nostris negotiis spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneum, consiliarium et fratrem nostrum, cui in mandatis dedimus, ut dominationem vestram reverendissimam quoque invisat ac de quibusdam rebus cum ea conferat. A qua petimus, ut et verbis ejus fidem habeat, et suum erga nos amorem et fraternam benevolentiam, ubi opus fuerit, ita ei declaret, ut de referenda ei gratia nos etiam in omni occasione merito cogitare possimus. Cui prospera et optata a Deo precamur. Datae Albae Iuliae 2a die mensis Novembris anno 1594. Reverendissimae dominationis vestrae frater amantus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps 2/j Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Kutassy János győri püspökhöz, magyar kancellárhoz, melyben tájékoztatja, hogy Bocskai István váradi főkapitányt, tanácsost elküldte az ország jelenlegi nehéz helyzetében a császárhoz. A püspöktől azt kéri, hogy nyilvánítsa ki hűségét vele szemben és biztosítsa őt jóindulatáról. Reverendissimo domino Joanni Kutassy episcopo Iaurensi et cancellario Regni Hungariae etc. Amico nobis honorando Reverendissime domine amice nobis honorande Ablegavimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in gravissimis hujus regni et nostris negotiis spectabilem ac magnificum Stephanum Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneum, consiliarium et fratrem nostrum, per quem dominationi vestrae quoque reverendissimae nonnula verbis ei referenda nunciavimus. A qua petimus, ut et dictis ejus fidem habeat et suam erga nos benevolentiam ubi opus fiuerit ita ei declaret, ut de referenda ei gratia nos etiam in omni occasione merito cogitari possimus. Quam feliciter valere ex animo optamus. Datae Albae Iuliae 2a Novembris 1594. Reverendissimae dominationis vestrae studiosissimus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps

60

2/k Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Alfonzo Carillo atyához, teológus doktorhoz, melyben tájékoztatja, hogy elküldte Bocskai István váradi főkapitányt, tanácsost a császárhoz, hogy tárgyaljon vele az ország nehéz helyzetéről. Először felkeresi az atyát és tanácsot kér tőle. Tudja, hogy milyen igyekezettel, mekkora szorgalommal és küzdelmek árán próbálja segíteni az ügyet. Reverendo domino patri Alphonso Carillio doctori theologo nostro etc. Amico honorando. Reverende domine nobis honorande Iam tandem expedivimus deputatos ad Sacratissimam Caesaream Regiamque Majestatem dum plena et omnimoda facultate tractandi et concludendi de omnibus iisque gravissimis regni hujus et nostris negotiis, quibus in mandatis dedimus, ut omnia communicate prius cum reverenda dominatione vestra consilio agenda et tractanda suscipiant. Cum autem iam abunde compertum et exploratum habeamus, quo studio, quanta diligentia et fide, quo ardore animi et contentione in nostris rebus commodiisque hujus regni promovendis semper usa sit, nobis certo persuademus, eam nunc quoque nihil a solita sua industria remissuram esse, sed huic cura totam se plane daturam, hoc cogitaturam, in hoc omnes suos nervos intensos habituram, ut omnia nostra regnique negotia, non solum dextre et accurate tractentur, sed etiam primo quoque tempore pro voto nostro conficiantur et explicentur, idque ut pro sua in tractandis rebus prudentia et experientia officiat, ab ea petimus. Caeterea ex dictis dominis deputatis copiose cognoscet, eos pluribus reverendae dominationi vestrae commendare nolumus ac ejus in nos amori et pictati dissidere videamur, quam feliciter valere optamus. Date Albae Iuliae 2a Novembris 1594. Ad omnia scripta qua quidem a reverendo vestri habui cum tantum non fuerit temporis, quo in scripto etiam respondere potuerim magnifico domino fratri verbis referenda curavi, cui ut fidem in omnibus adhibeat obsecro. Reverendae dominationis vestrae amantissimus Sigismundus Bathory 2/l Gyulafehérvár, 1594. november 3. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Giovanni Battista Gengának, melyben tájékozatja, hogy az ország jelenlegi nehéz helyzetében elküldte Bocs-

61

kai István váradi főkapitányt, fejedelmi tanácsost a császárhoz. Hallgassa meg a szóvivőt, és ha tud, adjon tanácsot. Reverendissimo domino Joanni Baptista Doria Reverendissime domine amice nobis observandissime Expedivimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in gravissimis hujus regni et nostris negotiis spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneum, consiliarium et fratrem nostrum. Cum autem perspectam exploratamque habeamus, praeclaram excellentissimam dominationem vestram erga nos voluntatem singulari et promptissimum innandi res nostras studium, confidenter eam per dictum dominum oratorem nostrum requirere duximus; petentes ab ea, ut non solum ejus verbis fidem habeat, sed ubi opus fuerit consilium etiam et operam suam iis in rebus quae ab eo cognoscit conficiente impartiri nostraque negotia, tam apud illustrissimam dominationem vestram, quam Sacram Caesaream Majestatem promovere ne gravetur certo sibi persuadens, id ita nobis gratum fore, ut ejus causa, si quando ab ea appettati fuerimus omnia praestare parati simus. Cui prospera omnia et optata a Deo precamur. Datae etc. Reverendissimae dominationis vestrae studiosissimus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps 2/m Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele a császárhoz Értesíti a császárt, hogy elküldte hozzá Bocskai Istvánt, váradi főkapitányt, fejedelmi tanácsost, akinek az a feladata, hogy tárgyalásokat folytasson a császárral az ország jelenlegi nehéz helyzetéről. Arra kéri a császárt, hogy mindenképpen adjon választ. Sacratissimae Caesareae Regiaeque Majestati domino domino clementissimo Sacratissima Caesarea Regiaque Majestatus domine domine mihi clementissime Mitto ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem Vestram spectabilem et magnificum dominum Stephani Bochkay capitaneum Varadiensem et

62

consiliarum meum, cui de gravissimis hujus regni et meis negotiis plenam et omnimodam apud Sacram Caesaream Regiamque Majestatem Vestram tractandi et concludendi dedi facultatem. Itaque Sacram Caesaream Regiamque Majestatem Vestram obnixe oro, ut non solum facilem ei ad se aditum, et dicenti benignas aures praebeat fidemque habeat, sed clementiam etiam resolutionem tribuat. Caeterum me gratia Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis Vestrae commendans. Deum precor, ut ean diu salvam, ac universo orbi christiano superstitem esse velit. Datae Albae Iuliae 2a Novembris anno 1594. Sacratissimae Caesareae Regiaeque Majestatis Vestra servitor humillimus Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps 2/n Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele főtisztelendő Ernestus kölni érsekhez, a Német-Római Birodalom választófejedelméhez, Bajorország hercegéhez. Az ország mostani nehéz helyzetében megbízta a tekintetes Bocskai Istvánt, váradi főkapitányt, tanácsost, hogy a császárnál segítséget kérjen; keresse fel az érseket számoljon be a dolgok állapotáról. Kéri, hogy az érsek mozdítsa elő az ügyet a császárnál. Illustrissimo ac reverendissimo Principi domino Ernesto Dei gratia confirmato Archiepiscopo Coloniensi, Sacri Romani Imperii electori, Duci Bavariae etc. Domino et amico observandissimo. Illustrissime ac reverendissime domine et amice observandissime Cum superioribus diebus celsitudo vestra illustrissima ac reverendissima litens suis ad nos elatis haud obscuris argumentis nobis significassit, quam praeclaro ea in nos esset animo et quanto iungendae nobiscum amicitiae desideris teneretur, minime nobis negligendum esse putavimus, ut tantae ejus erga nos benevolentiae pari animi voluntate responderemus, et quam grata ea res nobis accidisset, primo quoque tempore ei testatum faceremus. Itaque commisimus spectabili et magnifico domino Stephano Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneo, consiliario et fratri nostro, quem ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in gravissimis regni hujus et nostris negotiis

63

expedivimus, ut celsitudinem quoque vestram illustrimam et reverendissimam invisat, salutet, et quo animo in eam simus, et quam charam illustrissima et excellentissima Coloniensis vestra tanti Principis amicitiam benevolentiamque habeamus plenius fusiusque verbis ei declaret, ac de aliis nonnulis rebus nostris cum ea conferat. A qua amanter petimus, et ut verbis dicti […] Stephano Bochkay fidem habeat nostraque negotia apud Sacram Caesaream Regiamque Majestatem promoveat, et quo amore eam antea sua sponte nos resequi coepit, eodem in posterum quoque semper complectatur atque a sibi persuadeat, nos rerum omnium nominisque sui amplissimi ita cupidos addictosque esse, ut nihil nobis gratius evenire unquam cupiamus, quam ut initam hanc cum ea coniunctionem mutuique [?] significationem novis semper accessionibus, ac omnibus […]4 animi notis omnia atque prospera a Deo precantes, nos amice atque studiose etiam atque etiam commendamus. Datae Albae Iuliae 2a die Novembris anno 1594. Illustrissimae ac reverendissimae celsitudinis vestrae addictissimus servitor Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps 2/o Gyulafehérvár, 1594. november 2. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele Mátyás ausztriai főhercegnek Tájékoztatja a főherceget arról, hogy elküldte Bocskai Istvánt, váradi főkapitányt, fejedelmi tanácsost, az ország mostani nehéz helyzetében a császárhoz, akinek azt a feladatot adta, hogy számoljon be a feladatokról. Arra kéri a császárt, hogy a szóvivőnek ne csak szavakkal nyilvánítsa együttműködését, hanem vállaljon részt a feladatokból. Serenissimo Principi domino Mathiae Archiduci Austriae etc. Domino vicino nobis observandissimo Serenissime Princeps domine vicine observandissime Expedivimus ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in gravissimis hujus regni et nostris negotiis spectabilam ac magnificum dominum Stephanum Bochkay arcis nostrae Varadiensis capitaneum, consiliarium et fratrem nostrum, cui in mandatis dedimus, ut Serenitatem Vestram invisat, eique studia et officia nostra deferenda nomine nostro quaedam referat. Itaque Serenitatem Vestram rogatam volumus, ut non solum verbis dicti oratoris nostri fidem habeat, sed 4

a lapszél rongálódása miatt olvashatatlan.

64

etiam negotia nostra sibi commendata habere, eaque apud Sacram Caesaream Regiamque Majestatem promovere velit. Nos quidem certe cum primo occasio tulerit, vel etiam quotiscunque se dederit, bene grati erga Serenitatem Vestram animi praeclari sumus, signa atque indicia [ostensur’]5 Cui fausta omnia atque prospera a Deo precantes nos amice atque studiose etiam atque etiam commendamus. Datae Albae Iuliae 2a die mensis Novembris anno Domini 1594. Serenitatis vestrae servitor Sigismundus Bathory Transsylvanorum Princeps 2/p Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem Ferdinando de' Medici toszkán nagyhercegnek6 Gyulafehérvár, 1594. november 6. Al Serenissimo Gran Duca di Toscana Signor mio osservandissimo Serenissimo Gran Duca, Se bene mi prometto che l'Ambasciatore di Vostra Altezza Serenissima alla corte sia per aiutare et favorire tutte le cose mie in ogni occasione per l'osservanza che sa ch'io porto all' Altezza Vostra Serenissima, tuttavia mandando io hora i mei legati per trattare et terminare quanto m'occorre alla Maestà Cesarea, ho voluto tra gl'altri amorevoli scrivere di ciò ancho a detto suo Ambasciatore, sapendo quant'egli vagli con la propria virtù, et quanto possi con l'autorità di Vostra Altezza Serenissima giovarmi, et perché s'habbia impiegare in ciò tanto più volentieri, m'è parso necessario avvisarne Vostra Altezza Serenissima, pregandola con ogni confidenza a scrivergliene un verso, della maniera che gli detterà la molta bontà sua et amorevolezze particulare verso di me, et offerendomi di nuovo paratissimo per ogni suo commodo e servitio, le bacio le mani et pregole da Dio ogni contento e grandezza. Di Alba Julia alli 6 di Novembre 1594. Di Vostra Altezza Serenissima servitor Sigismundo Bathory Principe di Transilvania mp. Toszkána nagyhercegének, az én tiszteletre méltó uramnak Felséges Nagyherceg! 5 6

a lapszéli szakadás miatt olvashatatlan V.ö. a Veress Endre hagyatékában található másolattal, MTA Kézirattára, Ms 423. 116.

65

Habár bízom abban, hogy felségednek az udvarnál lévő követe7 minden alkalommal segíti és pártfogolja dolgaimat, ismerve felséged iránti hódolatomat, mindazonáltal, most, ahogy megbízottaimat8 a császári felséghez küldöm, hogy érdekemben tárgyaljanak és megállapodást kössenek, szeretetteljes üzenetem mellett az Ön fent említett követének is írni kívántam erről, tudván, milyen sokra képes személyes erényei folytán, és mily hasznomra lehet felséged tekintélyének köszönhetően; és hogy még szívesebben foglalkozzék ezzel, szükségesnek láttam értesíteni felségedet, s arra kérni, írjon neki a legnagyobb bizalommal néhány sort arról, hogy milyen magatartást kíván tőle az Ön nagy jósága és különleges szívélyessége irántam, és ismét készségesen ajánlom magamat mindenben az Ön javára és szolgálatára, csókolom kezét és kérem Istent, adjon Önnek sok boldogságot és nagyságot. Gyulafehérváron, 1594. november 6-án. Felséged szolgája, Báthory Zsigmond, Erdély fejedelme. 3 MEGBÍZÓLEVÉL A PRÁGÁBA MENŐ KÖVETSÉG TAGJAI SZÁMÁRA9 Gyulafehérvár, 1594. november 3. Eredeti, latin nyelvű Rep. 77., Fasc. B. No 26. Báthory Zsigmond Erdély fejedelme, a székelyek ispánja, országa minden alattvalóját (nemesek, hercegek, elöljárók, kapitányok, hercegek, tábornagyok, bárók, kapitányok, hivatalnokok, lovagok, harmincad szedők, vámszedők stb.) arra kéri, hogy a császárhoz küldött követeket – a kismarjai Bocskai Istvánt, tanácsosát, Várad főkapitányát, Bihar megye ispánját, és még körösszegi Csáky Gergelyt, fehedelmi tanácsost, szentlászlói Siger Jánost, kincstartót, Tratai Jánost és Albert Huet [Süvegh Albert] szebeni királybírót – útjuk során ne háborgassák, jóindulatot és vendégszeretet tanúsítsanak irányukban. Sigismundus Bathory de Somlio Princeps Transylvaniae, Siculorum Comes ac universis et singulis reverendissimis, illustrissimis, reverendis, illustribus, spectabilibus, magnificis, generosis, egregiis, nobilibus, ducibus, praelatis, 7

Az említett udvar Rudolf császár prágai udvara. A firenzei követ a prágai udvarban ekkor Francesco Lenzoni. 8 Báthory Zsigmond küldöttsége, élén Bocskai Istvánnal, a törökellenes háborúban a Rudolffal kötendő szövetség ügyében indult tárgyalni. 9 Ld. Erdélyi Országgyűlési Emlékek (továbbiakban EOE) III. 342.

66

comitibus, palatinis, baronibus, marschalus, capitaneis, belliductoribus, praefectis, provisoribus, officialibus ac quibusvis nobilibus et equitibus, nec non tricesimatoribus, telomatoribus, viarum vadorum pontiumque custodibus, item famatis et prudentis circumspectisque praetoribus, consulibus, magistris civium senatoribus, iudicibus, rectoribus ac iuratis caeterisque civibus, quarumlibet urbium, civitatum, oppidorum villarum eorumque vices gerentum, cunctis etiam aliis quacunque dignitate officio, et praefectura fungente, extra quidem ditionem nostram constitutis et commorantis praesentis, salutem et quibus interest benevolae amicitiae nostrae commendamus subditis autem nostris favoris. Quoniam spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay de Kys Maria, consiliarem nostrum, capuitaneum arcis Varadiensis, ac Comitem Comitatus Bihariensis, cui ex singulis nationibus etiam Regni nostri Transylvaniae etb Partium Regni Hungariae ditioni nostrae subiectarum, singulos viros non minus nobilitate, qua usu rerum insignes magnificum nimirum Gregorium Chaky de Keres Zegh, item generosum Joannem Sugher de Zent Lazlo, ac alterum Joannem de Tratha, nec non Albertum Syvegh iudicem regium civitatis nostrae Cibiniensis adiungentum eosdemque ex omnium regni nostri ordinum unanimi consensu et delegatione ad Sacram Caesaream Regiamque Majestatem in arduis et gravissimis regni nostri negotiis expedientis duximus. Quare dominum vestrum rogamus benevole, ut dum et quandocunque dicti oratori nostri ad earundem terras, tenuita, dominia, honores, officiolatus, seu in medio domini vestri pervenere, eosdem una cum comitiva, servitoribus rebusque, ipsorum universis, non minus proficiscentis, quam ad nos redeuntis librum, totum et securum transitum praebere velint, quin amicitiae nostrae ob respectum, favore suo, benevolentia, ac hospitalitate quoque ipsos prosequi ne graventur, facturae in eo nobis rem gratissimam, et pari benevolentiam recompensandam, subditi autem nostri, illis ipsis legatis nostris ubique euntibus et reverentis, de curribus et equis ad iter sufficientis, victu aliisque rebus necessariis, et tuta comitive prospicere et procurare modis omnibus debeant et teneantur nec secus faciant. Praesentes autem post earum lecturum semper et ubique volumus exhibentis. Datum Albae Iuliae die tertia mensis Novembris anno Domini millesimo quingentesimo nonagesimo quarto. Sigismundus Bathory mp Stephanus Josica Hátlap: Salvus conductus pro Stephano Bocskay et ejusdem adjunctis magnifico Georgio Csaky de Keresszegh, Joanne Sigher de St. Lazlo, Ioanne item de Tratha, nec non Alberto Suvegh iudice Regio Civitatis Cibiniensis ad Rudolphum Romanorum Imperatorem ablegatis, Datus.

67

4 GICZY PÉTER LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ, ERDÉLYI FEJEDELMI TANÁCSOSHOZ ÉS VÁRADI FŐKAPITÁNYHOZ TÖRÖK ÜGYEKRŐL Sarkad, 159410 Rep. 77., Fasc. E. No 193. Eredeti Szolgálatom írom nagyságodnak, mint uramnak, az Úr Isten kívánsága szerint való sok jókat adgyon, minden idejében nagyságodnak. Nagyságodnak ezt akarám értésire adnom, hogy mostan jött meg egyik emberem Giuláról, kinek egy török attyafia főrenden való vagyon, ott Giulán. Az nagy bizonyossan mondotta meg neki, minthogy mostan Giulán sok szekereket gyűjtöttek és most is gyűjtnek, azokat az szekerekett arra gyűjtöttük volna, hogy Váradnak az hóstáttira menjenek és ha az várasnak nem árthatnak is, az sarampokigh az hóstátit mind ellrabollják és vissza jöttökben, utokban Várad környül való falukat is, ahova elérkezhettnek mind elvigyék. Kérte is az török azt az emberemet, ha attyafiai vadnak ott valahol, nagy titkon állassa fel, avagy penig vitesse magához addig őket. Azt is mondotta az török neki, illyen szándékok is vagyon, ha az sok feli való segítség küldöz is, miatt olly felessen nem gyülekezhetninek innetis mostan, hogy azt az szándokokat megpróbálhassák, hajókat is mostan azért gyűjtnek, hogy Sarkadot megpróbállják. Ajánlotta arra is magát az török neki, kire ugyan kezit is beatta, minthogy igen meghitt embere az, mikor megindullnak, azt is értéssire adgya, ha bizonyos embert kaphatt. Én azt az emberemet mindgyárt ma vissza bocsátottam és meghattam neki, hogy ha addig meg nem indultak, az mígh ide járt avagy maga legyen jó módgyával addig az Giulán, avagy penig bizonyos emberit tartcsa benn, hogy ha indulássok lenne, mindgyárt siecséggel értissemre adgya, melly mihelt híremmel essik, nagyságodnak siecsiggel értissire adom. Ehhez képest, immáron nagyságod viseltessen gondot jó rendtartással és nagy vigyázással az városra, mert az bizonyos dolog, ha módgyok lehet benne, megpróbállják Sarkadot is. Legyen gondgya nagyságodnak, mert azon emberemtől [?], hogy igen kevessen vadnak benne. Jó volna nagyságodnak azt a helt gyaloggal megtöbbíteni, mert ha mi történik, talán nem csak én vallok kárt. Nagyságodnak efelől is kelletik írnom, itt az uraimnak és az gyalogoknak mégh tegnap mint ell [?] nagyságod avagy emberit külgye az melly megmustráltasson bennünk és pénzt adgyon, avagy penig ezen szolgámtól küldgye meg nagyságod. Én nyolcvan lovasnál többell ülhetek fell, tudgya nagy10

hónap, nap hiányzik

68

ságod, hogy főképpen az gyalog csak egy napot is nehezen vár ell. Isten éltesse jó egissigben nagyságodat. Itt írtam Sarkadon ma szerdán 12 órakor 1594. Nagyságod szolgája Gÿczÿ Péter mpria Címzés: Spectabili et magnifico domino Stephano Botskay illustrissimi principis mihi consiliario suppremo capitaneo Varadiensis, et comiti comittatusque Bihoriensis etc. Domino mihi semper observandissimo. Cito cito cito cito [Tekintetes és nagyságos Bocskai István úrnak, a méltóságos fejedelem tanácsosának, váradi főkapitánynak, Bihar vármegye főispánjának, mindig igen tisztelt uramnak. Gyorsan, gyorsan, gyorsan, gyorsan ] Hátlap: 1594 Missiles Petri Gycze, quibus dominum Botskay de intentione turcarum informat. 5 BÁTHORY ZSIGMOND ERDÉLYI FEJEDELEM LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ Gyulafehérvár, 1594. november 17. Rep. 77., Fasc: E. No 194 Eredeti Spectabilis magnifice domine, frater nobis honorandi, salutem et fraternam benevolentiam commendationem. [Tekintetes és nagyságos uram, tisztelt bátyám, üdvözletemet és testvéri jóindulatomat ajánlom.] Mivelhogy az florentiai herczegh követet immár elbocsáttuk, akaránk kegyelmednek írni felőle, hogy aminth szóval is meghmontuk kegyelmednek, ameddig kívántatik, legyen jó gondviselése rá, azonképpen prosperusa. Tarcsa megh Isten kegelmedet jó egésségben. Datae Albae Juliae 17 die mensis Novembris, anno domini 1594. [Kelt Gyulafehérváron, az Úr 1594. esztendejében, november hónap 17. napján.] Frater Sigismundus Bathory mp. Stephanus Josica cancelarius mp. Címzés: Spectabili et magnifico domino Stephano Bochkay consiliario nostro, capitaneo arcis nostra Varadiensis et comiti comitatus Bihoriensis, fratri nobis honorandi. [Tekintetes és nagyságos Bocskai István úrnak, tanácsosunk-

69

nak, Várad várunk kapitányának, Bihar vármegye főispánjának, tisztelt bátyánknak.] Hátlap: Anno 1594 17a Novembris. Insinuatorium mandatum Sigismundi regis ad Stephanum Botskai datum in eo quodquia ablegatum florentinum dimitteret eiusdem curam habere velit. 6 ÖRVENDI PÁL UDVARBÍRÓ LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ, AZ ERDÉLYI FEJEDELEM TANÁCSOSÁHOZ, VÁRADI FŐKAPITÁNYHOZ Várad, 1594. november 22. Rep. 77., Fasc. E. No 191. Eredeti Szolgálathomath ajánlom nagyságodnak, minth uramnak, adgyon az ÚrIsten nagyságodnak jó, egésségös, hoszzú életöth. Thovábbá parancsollja nagyságod, hogy ha leheth, ma esthvére kimennek. Bizonnyal hüheti nagyságod, ugyan örömöm volna rajtha, hogy ha én mosthan nagyságod környöl otth kinn forgodhathnám, ha semmiérth egyébérth nem, csak magamérth is, de szintén mosthan veszteném az dolgoth rajtha. Bizonnyal meghhidgye nagyságod, nem kicsin nyavalya volth énrajtham, könnyen egy nap, kettőn, csak megh sem indulhath az helyére való állássa. Had velőzzem vagy kéth nap talám, ha jobban megh nem bomlok, kimehetök nagyságodhoz, merth mihelyön csak az ajthón kiléptem is, ez kedigh mindgyárásth rajtha vesztöttem az dolgoth az hidegh mia. Az szeghény Lőrinc mesthör megyön ki nagyságodhoz, könyörögh nagyságodnak, én is mellette. Nagyságod ne hadgya, az mivtöl adgyon nagyságod valamivel többeth neki három kocsith, csinálth éppen eggyeth is mégh elbonthotth, az ugyan rajtha maradotth. Erre egyször attunk fr. 6, hogy nagyságod Erdélyben vala ez úttal is meghattam fr. 15 d –, két böcsö búzáth, biztattam nyavalyásth, hogy nagyságod nem haggya, segéthséggel leszön neki, immár valami az nagyságod jó akarattja, ne hadgya nagyságod szegínyth. Az ezösth felöl nagyságod énnéköm semmith nem íra, nem tudgyuk magunkath mihöz tartani. Az alikumoth11 én nem tudom micsoda, de az quotiummoth12 meghszolgálom nagyságodnak. Tarcsa megh Isten nagyságodath jó egésségben. Datum ex Varad 22. die Novembris 1594. [Kelt Váradról, 1594. november 22-én.] 11 12

tönkölypálinka fejadag

70

Spectabilis magnificae vestrae servitor13 Paulus literatus Eöruenÿdÿ mp. Címzés: Spectabili et magnifico domino Stephano Botsÿkaÿ de Kismarÿa, consiliario illustrissimi domini principis Transsilvaniae suppremoque capitaneo arcis Varadiensis necnon comiti comittatusque Bihorÿensis [et] domino mihi semper clementissimo [Tekintetes és nagyságos kismarjai Bocskai István úrnak, a méltóságos erdélyi fejedelem úr tanácsosának, Várad vára főkapitányának, Bihar vármegye főispánjának és mindig igen kegyelmes uramnak.] Hátlap: Anno 1594 22a Novembris. Missiles Pauli Literati in quibus se ob infirmitatem venire haud posse significat eidemque una certum quendam Lörincz mester dictum commendat. 7 BÁTHORY ZSIGMOND FEJEDELEM UDVARI LOVASSÁGÁNAK ÉS UDVARTARTÁSÁNAK JEGYZÉKE Rep. 77., Fasc. G, No 255. Eredeti másolat, latin nyelvű 1596. január 19. A.) Számadás az udvari lovag urak 1596. január 19-iki fizetéséről I. Nagyságos Jósika István urnak személye fizetésén kívül 100 lovasra 300 frt. Nagys. Kornis Gáspár urnak személye fizetésén kívül 100 lovasra 300 frt. Nagys. Apafy Miklós urnak személye fizetésével együtt 100 lovasra 354 frt 54. Nagys. Thörök István urnak személye fizetésével együtt 100 lovasra 390 frt 90. Nagys. Gyulafy László urnak személye fizetésével együtt 100 lovasra 345 frt 45. Nagys. Csáky István urnak személye fizetésével együtt 100 lovasra 354 frt 54. Bes György urnak, személye fizetésével 100 lovasra 354 frt 54. Sennyey Miklós urnak, személye fizetésével 80 lovasra 276 frt 36. Király Albert urnak, személye fizetésével 50 lovasra 200 frt. Sibrik Gáspár urnak, szem. fizetésével 50 lovasra 204 frt 54. Szelestey János urnak, személye fizetésével 50 lovasra 204 frt 54. Palatics György urnak, személye fizetésével 40 lovasra 147 frt 27. Székely Moizes urnak, személye fizetésével együtt 40 lovasra 138 frt 18. Havasaly Balázs urnak, személye fizetésével együtt 32 lo-

13

Tekintetes és nagyságos uraságod szolgája

71

vasra 123 frt 27, Sennyey Pongrácz urnak, személye fizetésével együtt 25 lovasra 75 frt. Összesen: 1067 lovasra 3769 frt 13. II. Huszár Péter 25 lovasra 102 frt 27. Bogáty Menyhért 25 lovasra 93 frt 18. Keglewith Péter 25 lovasra 102 frt 27. Csomortányi Tamás 25 lovasra 97 frt 72. Nagy Ferencz 20 lovasra 82 frt 27. Barbély György 16 lovasra 75 frt. Tholdy István 16 lovasra 75 frt 22. Bodonyi István 16 lovasra 75 frt 22. Hallér Gábor 16 lovasra 75 frt 22. Géczy Ferencz 16 lovasra 66 frt 18. Kátay György 16 lovasra 66 frt 18. Vitéz Ferencz 16 lovasra 66 frt 18. Farkas György 16 lovasra 66 frt 18. Balogh Ferencz 16 lovasra 66 frt 18. Erdélyi Miklós 16 lovasra 66 frt 18. Szemere Mihály 16 lovasra 48 frt. Kowachóczy János 12 lovasra 54 frt 18. Vitéz Miklós 12 lovasra 54 frt 18. Machkássy Ferencz 12 lovasra 54. frt 18. Vkutiwit István 12 lovasra 54 frt 18. Aykay Péter 12 lovasra 54 frt 18. Vyrakassy Márton 12 lovasra 54 frt. 18. Folty Gábor 12 lovasra 54 frt 18. Bessenyey István 12 lovasra 49 frt 63. Nagy Léway János 12 lovasra 49 frt 63. Összesen 404 lovasra 1701 frt 98. III. Bornemisza István 12 lovasra 54 frt 18. Postelnyk Radul (In Moldavia periit.)14 Isoo András 12 lovasra 36 frt. Albert deák 10 lovasra 52 frt 68. Palásty György 10 lovasra 48 frt 18. Perusith Máté 10 lovasra 48 frt 18. Erdélyi Bálint 10 lovasra 48 18. Matius Tamás 10 lovasra 43 frt 63. Petky István 10 lovasra 43 frt 63. Báthory Zsigmond 10 lovasra 39 frt 9. Ribiczey Albert 10 lovasra 39 frt 9. Feöldessy Gáspár 10 lovasra 36 frt 81. Zawor Fridrik (Circa 14 jan. mortuus est)15 Bakó Dániel 8 lovasra 37 frt 63. Thury Márton 8 lovasra 37 frt 9. Kamuthy Farkas 8 lovasra 35 frt 36. Gyulay Balázs 8 lovasra 33 frt 9. Radák András 8 lovasra 33 frt 9. Nagy Zádory Ferencz 8 lovasra 31 frt 27. Keresztessy Pál 8 lovasra 29 frt 45. Nagy László 8 lovasra 27 frt 63. Becz Tamás 8 lovasra 33 frt 9. Egry György 8 frt 29 frt 45. Horváth Kristóf (In mense decembr. mortuus est.)16 Tomboth István 7 lovasra 21 frt. Rákóczy János 7 lovasra 21 frt. Összesen 208 lovasra 857 frt 80. IV. Topay Gábor (In Moldavia periit)1. Teke György 6 lovasra 27 frt 9. Dely Ferencz 6 lovasra 18 frt. Horwáth János 6 lovasra 18 frt. Nyakazó János 6 lovasra 27 frt 9. Bornemisza Gáspár 6 lovasra 27 frt 9. Bornemisza István 6 lovasra 27 frt 9. Butkay Péter 6 lovasra 22 frt 54. Kerekes Balázs 6 lovasra 22 frt 54. Baladfy István 6 lovasra 27 frt 9. Petky Farkas 6 lovasra 27 frt 9. Galaczy István 6 lovasra 22 frt 54. Cseh Péter 6 lovasra 22 frt 54. Cseity Izsák 6 lovasra 22 frt 54. Berendy János 6 lovasra 18 frt. Lipóth János 6 lo14

Moldvában elveszett. Január 14-ike körül meghalt. 16 Deczemberben meghalt. 15

72

vasra 18 frt. Sitkey György 6 lovasra 18 frt. Báthory Gáspár 6 lovasra 18 frt. Gáspár deák 6 lovasra 18 frt. Hoggyay András 6 lovasra 18 frt. Iklódy Ferencz 6 lovasra 23 frt 45. Szalazdy Dániel 6 lovasra 27 frt 9. Komlóssy Sebestyén 6 lovasra 11 frt 54. Balogh Máté 6 lovasra 22 frt 54. Bálint deák 6 lovasra 18 frt. Összesen 144 lovasra 533 frt 86. V. Fejérwáry Miklós 5 lovasra 15 frt. Horwáth György 5 lovasra 17 frt 27. Deszpoth Márk 5 lovasra 17 frt 27. Keöwér Ferencz 5 lovasra 17 frt 63. Nagy Máté 5 lovasra 18 frt 63. Thamásfalwy Boldizsár 5 lovasra 18 frt. Király Pál 5 lovasra 15 frt. Fánchy Ferencz (mense isto dimissus est)17 Dobek Tóbiás 5 lovasra 15 frt. Galiczky Szaniszló 5 lovasra 20 frt. Simay Gáspár 5 lovasra 20 frt. Komoróczky Lukács 4 lovasra 20 frt. Rácz Mihály zászlótartó 4 lovasra 16 frt. Rátonyi Ferencz zászlótartó 4 lovasra 16 frt. Szálláspataky László 4 lovasra 16 frt. Dewecsery Péter 4 lovasra 16 frt. Somogyi Tamás 4 lovasra 15 frt 33. Rácz István 4 lovasra 15 frt 63. Palosy Gáspár 4 lovasra 15 frt 63. Moré János 4 lovasra 15 frt 63. Iwankuith János 4 lovasra 12 frt. Ambrus deák 4 lovasra 12 frt. Kozma Mátyás 4 lovasra 12 frt. Morgonday Lukács 4 lovasra 12 frt. Bogáty Imre 4 lovasra 12 frt. Összesen 106 lovasra 381 frt 41. VI. Székely Péter 4 lovasra 12 frt. Kowách György 4 lovasra 12 frt. Rácz János 4 lovasra 12 frt. Peterdy Ferencz 4 lovasra 12 frt. Csanády András 4 lovasra 12 frt. Ivankuith Lázár 4 lovasra 12 frt. Feketeh György 4 lovasra 12 frt. Muszqua Gergely 4 lovasra 12 frt. Szombatfalvi Benedek 4 lovasra 12 frt. Félegyházy Mihály 4 lovasra (In mense Xbr. Mortuus est.18). Tamás deák 4 lovasra 12 frt. Sarmaságy Elek 3 lovasra 12 frt. Árokháty Gáspár 3 lovasra 12 frt. Erdőhegyi András 3 lovasra 12 frt. Makay János 3 lovasra 12 frt. Nagy János 3 lovasra 12 frt. Horváth Márton 3 lovasra 9 frt. Rácz Zsigmond 3 lovasra 9 frt. Mezey Mihály 3 lovasra 9 frt. Donáth Gergely 3 lovasra 9 frt. Cicero István 3 lovasra 9 frt. Rácz Pál 3 lovasra 9 frt. Apáthy Pál 3 lovasra 9 frt. Nagy Ferencz 3 lovasra 9 frt. Összesen 83 lovasra 252 frt. VII. Szabó Mihály 3 lovasra 9 frt. Szirmay Miklós 3 lovasra 9 frt. Veres Péter 3 lovasra 9 frt. Szépp István 3 lovasra 9 frt. Gálfy István 3 lovasra 9 frt. Karáchon Mihály - lovasra - frt. Bánk István 2 lovasra 8 frt. Ciugalliu Scipio 2 lovasra 8 frt. Borházy György 2 lovasra 8 frt. Barbély Demeter 2 lovasra 8 frt. Apaffy István 2 lovasra 6 frt. Illyey Miklós 2 lovasra 6 frt. Kowáchy János 2 lovasra 6 frt. Huszár Gáspár 2 lovasra 6 frt. Gallin Márton 2 lovasra 6 frt. Becsky István 2 lovasra 6 frt. Thömördy István 2 lovasra 6 frt. Bagotay Miklós 2 lovasra 6 frt. Rheödy Miklós 1 lovasra 6 frt. Mihály trombitás 3 lo17 18

Ebben a hónapban elbocsáttatott. Deczemberben meghalt.

73

vasra 12 frt. Ferencz trombitás 2 lovasra 10 frt 54. Demeter trombitás 2 lovasra 9 frt. János lengyel trombitás 2 lovasra 9 frt. György trombitás 2 lovasra 8 frt. Gergely trombitás 1 lovasra 6 frt. Összesen 52 lovasra 185 frt 54. VIII. Tóth János trombitás 1 lovasra 6 frt. Gergely trombitás 1 lovasra 4 frt. András trombitás 1 lovasra 4 frt. Mihály dobos 5 frt. György dobos 5 frt. Tamás dobos 5 frt. Jakab fullajtár 5 frt. Márton fullajtár 3 frt. János fullajtár 3 frt. Radul fullajtár 3 frt. Összesen 3 lovas 43 frt. Vadászok: Polyák Márton 3 frt 30. Vinczy Márton 2 frt. Item: Perneszy István úrnak 50 frt. Összes létszáma az udvari lovasságnak: 2067. Fizetésök, Perneszy István úrnak és a vadászoknak fizetésével együtt 7807 frt 2. B.) Számadás a fejedelem állandó udvari személyzete felől. Lovászmester:19 Bellő György úr 12 lovasra 54 frt 18. Pohárnok:20 Homonnay László úr 16 lovasra 66 frt 18. Főasztalnokok:21 Hanway György 10 lovasra 43 frt 63. Lázár Ferencz 10 lovasra 43 frt 63. Asztalnokok:22 Pernyeszy Gábor 6 lovasra 23 frt 45. More Mihály 6 lovasra 13 frt 45. Makray Lőrincz 6 lovasra 23 frt 45. Peteő Ferencz 6 lovasra 23 frt 45. Kálnaky János 6 lovasra 23 frt 45. Sarmaságy István 6 lovasra 23 frt 45. Petky János 6 lovasra 23 frt 45. Kabos István 6 lovasra 23 frt 45. Somogyi János 6 lovasra 23 frt 45. Domonyi Pál 6 lovasra 23 frt 45. Makay Márton 6 lovasra 23 frt. 45. Összesen 114 lovasra 465 frt 57. A fejedelmi asztal étekfogói:23 Ravazdy János 5 lovasra 17 frt 27. Zichy Ráfáel 5 lovasra 17 frt 27. Barbély András 5 lovasra 17 frt 27. Kemény István 5 lovasra 17 frt 27. Kis János 5 lovasra 17 frt 27. Sarmaságy Zsigmond 5 lovasra 17 frt 27. Kerey Balázs 5 lovasra 17 frt 17. Hathalmy György 5 lovasra 17 frt 27. Joó Pál 5 lovasra 17 frt 27. Torma András 5 lovasra 17 frt 27. Deseöffy János 5 lovasra 17 frt 27. Főbb étekfogók:24 Alya Farkas 2 lovasra 6 frt. Kasztrucz István. Vice pohárnok:25 Romany Miklós 5 lovasra 20 frt 45. Pohárnok Ferencz 3 frt 63. Geörgey Illés 2 frt 27. Összesen 62 lovasra 236 frt 32. 19

az eredeti jegyzékben: magister agazonum. az eredeti jegyzékben: pocillator . 21 az eredeti jegyzékben: magistri dapiferorum. 22 az eredeti jegyzékben:. 23 az eredeti jegyzékben: apparitores mesae serenissimae domini Principis inservientes 24 az eredeti jegyzékben: apparitores preacipui. 20

74

Futárok:26 Egerwáry János 4 lovasra 16 frt. Hajóssy Pál 4 lovasra 16 frt. Szilágyi Mihály 4 lovasra 16 frt. Kedey Tamás 4 lovasra 16 frt. Vkesnith János 4 lovasra 16 frt. Tassy Miklós 4 lovasra 16 frt. Csakor Péter 4 lovasra 16 frt. Szilvásy István 4 lovasra 16 frt. Horwáth György 4 lovasra 16 frt. Asztalnokok és apródok szolgái:27 More János, asztalnokok szolgája 3 frt. Horwáth György, apródok szolgája 2 frt. Összesen 36 lovasra 149 frt. Az állandó udvari lovasság létszáma: 212. Fizetésök teszen 850 frt 89. Főösszege a fejedelem udvari lovasságának: 2279. Fizetésök teszen 8, 667 frt 91. Hátlap: Regestum equitum aulicorum Principis Transylvaniae pro XIX Januarii anno 1596. Megjelent: DR. MERÉNYI LAJOS: Báthory Zsigmond fejedelem udvari lovassága. Hadtörténeti Közlemények 1894. 108–113. 8 BORBÉLY GYÖRGY LEVELE JÓSIKA ISTVÁNHOZ, ERDÉLYI FEJEDELMI KANCELLÁRHOZ Lippa, 1596. május 2. Rep. 77., Fasc. E. No 197. Eredeti Magnifice domine, mihi observandissime, servitiorum meorum paratam semper commendationem. [Igen tisztelt nagyságos uram, mindig készséges szolgálatomat ajánlom.] Kívánom az Úr Istentől kegyelmednek hoszszú életet és minden javaitt. Az töröknek, tatárnak reánk való jövetelét tegnap meghírtam vala urunknak, őfelségének. Azért úgy vagyon, hogy tegnap jó hajnalban érkeztek vala és valami szegény embereket is vágának le az mezőben, itt az város körüll. De, mivelhogy nagy köd vala és sokáig is tarta az köd, nem bocsáték reájok, hogy harcolljanak véllek. Miérthogy ezeket is felette az mi keményen vagyunk, mert ha köd nem lészen vala, hogy láthattjuk vala jövésseket, mégis reájok bocsátom vala őket, talám valami nyelvet is foghatnak vala, de vennők eszünkbe csalárdságokatt. Mind az által mégh ezideigh, mikor ez levelet írtam, ma, csötörtökön 10 órakorban reánk nem jöttek vala, de az mint paraszt emberek hozzák, ki mely földön vadnak tőllűnk, szándékok ugyanaz, hogy reánk jöjjenek. Immár nem tudom micsoda csalárdságott akarnak cselekedni, de az is bizonyos dolog, hogy az 25

az eredeti jegyzékben: vicepocillatores. az eredeti jegyzékben: cursores. 27 az eredeti jegyzékben: servitores dapiferorum et iuvenum. 26

75

giulaiak is oda mentek közzéjek. Azért, ha volna mostan kinek rá menni, Guilának az várossát csak ezerenn is könnyen meghvehetnék most, az vára is hamar kézben lenne azután. Azértt kegyelmed aggya eleibe őfelségének urunknak, hogy őfelsége az segítséget bocsáttana el, hogy most mehetnénk reájok, ne várnok ránk ha meghvárnak, hogy mezőben vívhatnánk megh véllek, igen könynyen meghverhetnék28 ezeket, Isten segétségével. Mihelt penigh ezeket Isten meghverné, mind Giula, Tömöswár, az több várak és az egész Dunáigh őfelsége kezében lenne, azután ha valahonnét valami jőne is, tartozva jőne reánk. Azért kegyelmetek gondolkogyék rólla, bizonnyal tudom, hogy az Úr Isten meghverné őket, csak most segíttené kegyelmeteket hozzája. Az mely segítséget kegyelmetek bocsátott ezideig, azokban csak egy lélek is ide nem jött maga. Ha szinte ránk szállottak volna is, oly hely ez, hogy szabadon bejöhetnének közünkbe. Továbbá az lovagnak, gyalognak való fizetést is penigh küldené megh kegyelmed, mert az moldvai gyalog 300 vala mikor ide jönnének, de most 228 vadnak. Énmagam penigh, hütlevelemre töttem szerit, hol 100 forintnak, hol többnek. Ím, mostan adattam megh egy hó pénzeket, mivelhogy mind felrohantak vala, az több is, azonképpen fizetetlenek, ők penig nem tűrnek, mert az tisztességet nem tuggyák mire való. Jó volna penig őfelségének valami biztató levelet is közikbe küldeni. Lovagnak, gyalognak többet használna az én biztatásomnál, mert én immár, az mi kevés lélek bennem volt, azt közikbe osztottam, de semmit nem fog rajtok. Az többinek is, az mi kevés költség volt odaattam, de nem akarnak tűrni. Az lovag uraim is penigh, bizony igen fizetetlenek, főképpen az ország fizetéssén valók. Az őfelsége udvara népe penigh igen szűkön vagyon köztünk, nem igen sietnek ki az kopjatörésre. Azt hallottam régen, hogy az vigh szű[v] töri az kopjátt, de én azt hiszem, hogy igen savanyo ott benn az bor, nem vehetnek jó kedvet tőlle, hogy vígan, jó kedvvel törnék az kopjátt. Az kik penig itt lakának bennek, fáj vala az fejek az Makra borától, nem szereték. Tarcsa megh Isten kegyelmedet és éltesse sok jó szerencséköt kegyelmedhez tartozókkal egyben. Datae ex Lippa die 12. Maii anno 1596 [Kelt Lippáról, 1596. május 12-én.] Magnificae vestrae servitor paratissimus29 Georgius Barbely Címzés: Magnifico domino Stephano Jósika cancellario et consiliario intimo serenissimi principis regni Transylvaniae etc. domino, domino mihi semper

28 29

tintafoltos Nagyságos uraságod készséges szolgája

76

observandissimo. Anno 1596 [Tekintetes Jósika István kancellár úrnak, a méltóságos erdélyi fejedelem tanácsosának, mindig igen tisztelt uramnak. 1596] Hátlap: 1596. 2da Maii. Litterae Georgii Barbely ad dominum Stephanum Jósika principis Transylvaniae cancellarium de incussionibus turcarum et tartarorum, de occasione ad expugnationem Gyulæ praesente deque mittendis pro exsolutione militum stipendiorum pecuniis exaratae. 9 A FEJEDELMI UDVAR BÉKETERVE HASSZÁN NAGYVEZÍRHEZ Gyulafehérvár, 1596. július 7. Rep. 77., Fasc. A. No 3. Eredeti fogalmazvány Illustrissime et magnifice domine nobis honorandissime salutem et felicium quorumvis prosperum successum. [Igen tisztelt tekintetes és nagyságos urunk. Üdvözletünket és utódainak virágzását ]Meghértöttük30 mi módon kivána az hatalmas császár az velönk az békességet, mely felöl31, hogy Nagyságod jól meghércse és az az hatalmas császárnak is tudtára adhassa az mi akaratunkath, ugyan fundamentumból akaránk Nagyságodnak írni felőle. Az bódog emlékezethű szulthán Szulimán császár, kinek Isten irgalmazzon, és az ő eleivel az ő lelke nyugalomba legyen, a minemű jó, és csendess állapatra való végezést tött volt az keresztyénekkel, azt éltébe athnámé levele szerint mindenekkel megtartatta, semmi országhot törvényébe, szabadságába megh nem bántott, kinek igassághát mind az világ dicsiri, álgya, magasztallya, mert úgy ragaszkodtak volt hozzálya, minth kedves vérszerinti édesattyokhoz. Az ő halála uthán osztán az véghbeli passák, béghek, agák, vajdák, egyéb rendbeliek az athnámé levél ellen semmi végezéssel, friggyel nem gondoltak, hanem etszer is, másszor is, hol várakat, hol kastélyokat,32várossokat, falukat az keresztyénektől elragadozván, földöket rablották, égették és pusztították, kiért annyira elkeseredtek az keresztyénök, hogy ugyan elszánták magokba, hogy immár az békességre33 az ottomán nemzetséggel igen nehezen mehetnek, holott láttyák azt, hogy akármit34 végezenek is, semmit az törökök megh nem állanak, sőt azt mongyák az keresz30

áthúzva: Érttyük mind az Ibrahim bassa nagyságod leveléből áhúzva: Mihály vajda által, de 32 Előtte áthúzva: várossokat 33 Áthúzva: semmiképpen 34 Áthúzva: valamit 31

77

tyének, hogy azólta az igasság és az hit az török között megalvott, miólta Szulimán császár meghólth, merth mindent az mit végeznek35 fellbontnak, és azért lött attúl fogva minden veszedelme, kára, romlása és pusztulása az hatalmas császárok birodalmának.36 Ha pedigh az hatalmas császárnak az akarattya, és Nagyságodnak jó kedve vagyon hozzá, hogy az békesség meghlegyön közöttünk, mi az szerint kévánjuk azt, amith az nagy szulthán Szulimán császár atta volt az országott Magyarországh részeivel egyetembe, az megholt János király fiának, mikor űtet Budáról kikülthe, azaz hogy a Tÿzáig és az Dunáig való darab földet Giwláwal, Themeswárral, és egyéb apró kastélyokkal, városokkal egyetembe neki engette, és atta volt. Az adó is akkor csak öt ezer arany forint volt, mely földet osztán mind a császárok athnáméja ellen és hírek nélkül foglaltak el az bassák és béghek, az adótt is37 azok nevelték feljebb. Azért mi azt kívánjuk, hogy mind az határ az Dunáigh és Tÿzáig legyen, s mind pedig az adó az38 réghi mód szerint legyen. Annak felette az két oláh országot is, Moldowát és Hawaselföeldét, mivel hogy mindenkor innen Erdélyből oltalmazták, mostan is az hatalmas császár engedgye nekünk azokat Erdélyhöz, hogy azokba mi tegyünk vajdákat, és az több keresztyénektől39 oltalmazzuk, és mindeniktűl esztendenkint tíz-tíz ezer tallért40 agyonk az hatalmasságának. Mert ha úgy nem lészen, az több keresztyének minduntalan belé kapnak, és teljességgöl pusztulássa következik annak az két országnak, úgy annyira, hogy sem az hatalmas császárnak, sem egyebeknek semmi haszna nem lészen belőlök, az mi kár pedigh mind egy felől, mind más felől ekedig lött, azt mind az hatalmas császár, s mind mi elszenvedgyük. Az tatárokkal is pedig, minth szinthe állandó békességünk legyen. Nagyságod immár értvén az mi kívánságunkat így törekeggyek az hatalmas császárnál felőle, mert ez az hatalmas császárnak nem valami gyalázattyára, hanem ő hatalmasságának nagy dicsiretire, birodalmának csendességére, épületire, és nevelkedésére leszen, hogy az ő bódogh emlékezetű eleinek dícsiretes végezésit az réghi athnámé szerint hellyére állattya. Az több keresztyén országhok is ezt láttván úgy bízhatnak és ragaszgothatnak hozzája, ha41 meghtapasztalják és eszökbe veszik azt, hogy az mely keresztyin fejedelmek és nemzetséghek ő hatalmasságához ragaszkodnak, azokat nem ronttya, hanem helyekre állatván épithi és neveli, minth szinte az jó szulthán Szuliman császár, ki az nagy János királyt Magyarországba kéczer ültette székibe, és annak fiával 35

Áthúzva: hitök ellen Áthúzva: kitt, hogy nagyságod jobban elhihessen, értekezzék megh az hodzaktul, ők sem mondanak ennél külömbet, hogy minden veszedelemnek ez az oka. 37 Áthúzva: ugyan az szerint neveltek 38 Áthúzva: elébbi 39 Áthúzva: ellen 40 Áthúzva: készek vagyunk adni 41 Áthúzva: láttyák azt 36

78

is atyai szeretettel minden jót cselekedett, és mindenök ellen ótalmazza, kiért mindörökre meghmarad az ő jó emlékezethi, dícsiretes cselekedeti, és híre, neve sőt, ha mi velünk úgy lészen az végezés, és arra az fundamentumra tértök, az mellyeth Szulimán császár vetött,42 úgy, hogy az több keresztyén fejedelmekkel is az békesség mi általonk43 meghlehet, és mi nekeünk is44 jobb módunk leszön azokkal való tractálásba. Az németh császár is pedig, ha így kivánnya az békességet, hogy ami kár mind onnan őtőlök, s mid az hatalmas császár vitézitöl esett, azokat mind az két féll elszenvedgye. Ők is az előbbi szokott adót meghadgyák, annak felette Gÿeortt, Pápátt, Palotátt, Tatát, Bezprémöt az több kastélyokkal az hatalmas császár visszaadassa. Evvel ha mi akaratta lesz az hatalmas császárnak adja értésére nagyságod, az én terekeszem az dologban. Ezt a békeség dolgátt, ha nagyságod véghöz viheti, nem csak az hatalmas császárnak leszen hasznos, hanem nagyságodnak, az hírének, nevének nagy dicsirésire és jó emlékezetire leszen, hogy nagyságod idöjébe ment ez véghöz, kiért az sok nyomorodott, keseredetth szeginségh is álgya nagyságodat, és Istenth imád nagyságodért. Ezekről nagyságodnak Ali csausztól bővebben izentönk, kitől nagyságod meghérthet mindön dolgokath, az hatalmas császár akarattya, és az nagyságod tetszése mi legyen ezökbe, nagyságod adgya értésönkre. Tarcsa megh Isten nagyságodat egésségben. Költt GyulaFejérwárratt Szent Jakab havának 7 napján. 1596. Címzés: Illustri et magnifico domino Hazon Bassa wezirio, et Zerdarum Imperatoris Turcharum etc. Nobis honorandissimo. [Tekintetes és nagyságos Hasszán nagyvezérnek, a Török Birodalom helytartójának, igen tisztelt urunknak.] Hátlap: Anno 1596. 7a Julii minuta projecti ineundae pacis ex parte Ditionis Transylvaniae cum Imperatore Turcarum ad Hazzon Bassam vezirium. Dati, in quo fines Transylvaniae usque Tibiscum et Danubium ac Temesvarinum, atque itam, uti magnus ille Solimanus Turcarum Imperator Joanni Hungariae Regi dederat, praetenduntur

42

Áthúzva: és ha akarattya lészen hozzá, hogy Áthúzva: meghlegyen 44 Áthúzva: osztán 43

79

10 BÁTHORY ZSIGMOND FEJEDELEM UTASÍTÁSA FABIO GENGÁNAK, TITKÁRÁNAK45 Gyulafehérvár, 1596. július 14. Rep. 77., Fasc. B. No 47. Eredeti, pecséttel megerősített, olasz nyelvű [Regeszta] Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem utasítása Fabio Gengának, a Mária főhercegnővel, folytatott megbeszélésről, Temesvárról való visszatéréséről, a lengyelek rossz szándékairól való értesítés, a pápa részéről a fejedelemnek nyújtott felelős segítség tekintetében az előbb említett Fabio Genga követként való küldéséről a pápához, a lengyelekkel éppen zajló bizonytalan dolgokról, és hogy nincs remény arra, hogy a törökökkel szemben bármit tudnak tenni. Hátlap: Anno 1596. Instructio Sigismundi Principis Fabio Genga italico ideomate cum Archiducissa Maria agendi, eandemque de redditu suo Temesvarino certiorem reddendi, de pravissimo pessimoque Polonorum praeposito edocendi, intuitu etiam sibi Principis quippe ex parte Pontificis praestandi auxilii antelatu Fabium Genga ad Suam Sanctitatem exmissum esse declarandi, resque cum Polonis prorsus incertas neque spem superesse ut ei contra Turcas aliquid tentent, remonstrandi, Data. 11 JELENTÉS SZUHAY ISTVÁN, ISTVÁNFFY MIKLÓS ÉS BARTOLOMEO PEZZEN, II. RUDOLF CSÁSZÁR KÖVETEINEK GYULAFEHÉRVÁRI TÁRGYALÁSAIRÓL Gyulafehérvár, 1598. április 8. Rep. 77., Fasc. A No 4. Eredeti, pecséttel megerősítve, latin nyelvű. [Szeben város iratában a vonatkozó dokumentumok bemásolva] Szeben város tanácsának jelentése arról, hogy 1598. január 9-én II. Rudolf német-római császár és magyar király követei átadták a megbizóleveleiket a gyulafehérvári országgyűlésen.46 45

A fejedelemnek több utasítása ismeretes, melyet titkárának küldött, Kruppa Tamás által sajtó alá rendezett Erdély és a Szentszék a Báthory korszakban c. kötetben. 139– 141.

80

Gyulafehérvár, 1597. április 24-én, György vértanú ünnepén, II. Rudolf császár megbízólevelét adják Szuhay István váci püspök és a Magyar Kamara preafectusának, Istvánffy Miklósnak és ulrichskircheni Bartolomeo Pezzennek.Ők hárman, II. Rudolf császár nevében folytattak tárgyalásokat Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemmel. Az erdélyi fejedelem lemondott vagyonáról, és átadta azokat bizonyos feltételekkel az Erdély rendjeinek, akik minden kiváltságukat, jogaikat, adómentességüket, szabadságukat, helyzetüket, adományaikat megőrizhetik. A hivatalok az országban maradnak; a vallás ügye a régi állapotban marad. Nos magister civium iudices caeterique senatores civitatis Cibiniensis etc. Memoriae commendamus praesentes significantes quibus expedit universis. Quod cum anno proxime praeterito circa festum beati Georgii martyris, die nimirum infrascripto mensis Aprilis in comitiis generalibus Albae Iuliae celebratis binae nobis [prae], videlicet Sacrae Romae Regiaeque Majestatis Rudolphi secundi Credentionales et reverendissimus, illustrissimus spectatores ac magnificorum doctorumque Stephani Szuhay episcopi Vacziensis, Cameraeque Hungariae, Sacrae Romae Imperii Regiaeque Majestatis praefecti etc., Nicolai Isthvanffy ac Bartholomei Pezzen illustrissimae vestrae. doctoris, ejusdem Sacrae Romae Imperii Regiaeque Majestatis consiliariorum, destinatorumque in Transilvaniam legatorum iuramentales tutoris conservationis gratia exhibitae, ac in domum nostram senatoriam per nos tralate sint. Nunc vero serenissimus princeps ac dominus dominus Sigismundus, dei gratia Transilvaniae, Moldvae, Valachiae, Transalpinae ac Sacrum Romanum Imperium princeps Partium Regni Hungariae dominus Aurei Velleris, eques et siculorum comes etc. datis ad nostris serio mandet, ut dictarum litterarum Paria ac reverendissimum illustrissimum dominum cancellarium sub sigillo civitatis nostrae transmittamus et extrademus. Quarum primarium ultimum credentionalium in scripto haec est reverendis spectabilibus, magnificis, strenuis, honorabilibus, egregiis, prudentibus et circumspectis nostris statibus atque ordinibus Transilvaniae fidelibus nobis dilectis etc. Tenore vero interior, ut sequitur Rudolphus secundus divina favente clementia electus romanorum imperator semper augustus, reverendi, spectabiles his annis fuerit, ut ditionis istius nostrae salutem iniunctam interpretabamur defendere innaremus, ipsi novistis. In praesenti cum ea inter nos et illustrissimum principem vestram affimen nostram, charissimum consilia pro praesenti rerum statu capta sint, quibus patriae vestrae magis magisque consulatur, ejusdemque securitatur, confirmetur ac stabiliatur, nobis de pietate vestra pollicemur futu46

EOE IV. 113–123. Az országgyűlést 1597. április 27. és május 12. között tartották meg Gyulafehérváron.

81

rum, ut quantum fide ac studio possitis, libenter et scripti, in iis quae a nobis requirentur praestetis. Nos sane benignissimum erga nos et quemlibet universorum animi nostri affectum quocunque gratiae documento stari parati sumus, quemadmodum nostri nobis legati, reverendus devotus, spectabilis, magnificus ac honorabilis doctus, fideles nobis dilecti Stephani Zuhay episcopus Vacziensis camerae nostrae Hungariae praefectus, Franciscus comes de Nadasd, comitatuum castriferre et Soproniensis comes Agazonum nostrorum regalium in Hungaria magister, et Bartholomeus Pezzen ab Ulrichskirchen illustrissimus vestris doctor, consiliariis nostri pluribus exponent, quibus plenam nobis ipsis haberi fidem cupimus. Datum in arcae nostrae regiae Pragae, die vigesima primo mensis Januarii anno Domino millesimo quingentesimo nonagesimo octavo. Regnorum nostrorum […]nam47 vigesimo tertio, Hungariae vigesimo sexto et Bohemiae itidemque vigesimo tertio. Rudolphus mpa. Ad mandatum. Sacrae Caesareae Majestatis proprium Joannes Barvitius mpa. Alterarum vero nimirum […]talium48 contentum hoc est. Nos Stephanus Szuhai Nicolaus Isthvanffy Bartholomeus Pezzen sacratissimae romanorum imperatorum, ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae etc. regiae majestatis et Rudolphi secundi et domini nostri clementissimi ad praesentem tractatum cum serenissimo principe ac domino Sigismundo Bathory Treansilvaniae et Sacrae Romae Imperii principe, et siculorum comite, ac partium Regni Hungariae domino etc., atque universis proceribus, statibus et ordinibus Transilvaniae, cum plenaria facultate destinati legati etc. Iuramus per illud vinculum sacratissimi domini imperatorum et Regis nostri, quo est Regno Hungariae et ejus coronae obligatoriae49 Sacrae Caesareae et Regiae Majestatis tanquam coronati Regis hungarorum alienumque successorum ejus Regum Hungariae legitime intrantium nomine. Quod postquam dictus serenissimus princeps Transilvaniae et addictarum ei partium dominus forte e vivis excedens, quod deus avertat, aut alia aliqua ratione hac ipsa Transilvania et ditionibus ad eam de facto pertinentibus, se abdicaverit plenarie cesserit et omnimode per se atque omnes et singulos praelatos, proceres, status atque ordines ejuscunque conditionis existant, eas in manus dictae sacratissimae romanorum imperatori ac Hungariae etc. regiae majestatis omnimode et totaliter assignaverit, seu eas nobis legatis de facto resignaverit et remiserit, ad idque status quoque ipsi universi Transilvaniae et ditionum ejus, spontaneum, liberum et benevolum assensum praebuerint, prout iam juramento se obstinxerunt. Sacratissima quoque ejus majestas, dominus omnium nostrum clementissimus in gubernatione hujus Provinciae Transilvaniae iisdem consiliariis utetur. Privilegia omnia, jura, ordines, immunitates, libertates, sta47

tintafolt miatt olvashatatlan tintafolt miatt olvashatatlan 49 a lap gyűrődése miatt nehezen olvasható 48

82

tus, donationes et reliqua obvservabit, rata ac firma habebit, officiale praecipuos in Provincia hungaros habebit. Religionis negotium in praesentis statu juxta articulos Provinciae, eo tempore, quo rebelles sunt condemnati, et sequentibus comitiis usque ad hoc tempus editos relinquet. Quodque nos etiam omnibus viribus nostris id suae majestati consulemus. Hic nos deus adiuvet, beatissima virgo Maria et omnes sancti atque electi dei Amen etc. Actum Albae Iuliae octava die mensis aprilis anno Domini millesimo quingentesimo nonagesimo octavo. Stephanus Szuhay Nicolaus Isthvanffy Bartholomeus Pezzen Nos itaque tali mandato suae serenitatis accepto praefatas litteras utrasque sine diminutione aut augmento aliquali transsumi et transscribi praesentibusque litteris nostris de verbo ad verbum inseri faciente sub sigillo nostro civitatis usuali extradandas duximus et transmittendas. Datum Cibiniensis die nona mensis januarii anno Domini millesimo quingentesimo nonagesimo nono. Hátlap: 1598. In transumpto Civitatis Cibiniensis Plenipotentiales Rudolphi Romanorum Imperatorum et Regis Hungariae Stephano Zuhay eppiscopo Vacziensi et Camerae Hungariae praefecto, Francisco item de Nadasd, Agazonum Regalium in Hungaria magistro, et Bartholomeo Pezzen ab Ulrichskirchen ad tractandum cum Sigismundo Bathory Principe Transylvaniae ablegatis consiliariis datae eorundem. Iuramentales super eo, quod postquam idem praefatus Princeps Transylvaniae post suum e vita decessum Ditionem Transylvanicam, memorato Rudolpho Romanorum Imperatori, et per Sacram Majestatem Regni Hungariae statibus et ordinibus cessisset et assignasset, Sacra Majestas quoque consiliarii Transylvanici utetur, privilegia omnia, iures, ordines, immunitates, libertas, status et donationes et reliqua observabit, rataque ac firma habebit, officiales praecipuos in Provincia Hungaros habebit, denique negotia religionis in statu praesenti relinquet. 12 RUDOLF CSÁSZÁR SALVUS CONDUCTUSA BOCSKAI ISTVÁN ÉS KÍSÉRETE SZÁMÁRA Podjebrad, 1598. november 24. Rep. 77., Fasc. B. No 51. Eredeti, latin nyelvű

83

II. Rudolf megengedi a Báthory Zsigmond által küldött követeknek, hogy országain belül bárhová szabadon utazhassanak lovaikkal, kocsiikkal, csomagjaikkal és egyéb holmijaikkal; megkéri minden általa kormányzott ország, tartomány, város stb. összes alattvalóját (helytartók, elöljárók, bárók, katonák, nemesek, kísérők, kapitányok, ispánok, alispánok, bírók, jogászok, városlakók stb.), hogy a küldötteket az útjuk során ne háborítsák, se személyükben, se egyéb dolgaikban ne essen kár. Rudolphus secundus divina favente clementia electus Romanorum Imperator, semper Augustus ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae etc. Rex, Archidux Austriae, Dux Burgundiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae et Wirttembergae, Comes Tirolis. Universis et singulis fidelibus nostris, locumtenentibus, praelatis, baronibus, militibus, nobilibus, clientibus, capitaneis, praesidibus, castellanis, comitibus, vicecomitibus, iudicibus, iuratis, consulibus, magistris, civium et quorumvis locarum ac communitatum rectoribus passium et portuum quoruncunque custodibus caeterisque officialibus et quibuscunque, aliis regnorum et dominorum nostrorum subditis in Regno nostro Hungariae et alias ubilibet constitutis, salutem ac gratiam nostram caesaream et regiam cum omne bono. Cum illustrissimus Sigismundus Bathory de Somlio, Dux Oppoliae et Ratiborii, Affinis ac Princeps noster charissimus, legatos ad nos suos mittere decreverit, quibus ultro citroque libere proficiscendi facultatem ac salutem conductum concessimus ac promisimus iis tutum ubique ac securum obtingere iter cupimus. Nos itaque a devotionibus vestris et vobis benigne requirimus nostris vero et Sacri Romani Imperii Regnorumque et Dominiorum Nostrorum haereditarium subditis serio mandamus, ut praedictos legatos una cum personis, equis, turribus rebusque omnibus ac sarcinis ubicunque locorum libere, tuto et expedite ire, proficisci, commorari ac pro arbitrio recedere atque redire sinant, nec ulla ipsos molestia sive in personis sive in rebus afficiant, aut a quoquam id fieri permittant, quin potius omnibus ad conficiendum iter necessariis et opportunis rebus haud gravatim invent atque ab aliis quantum in ipsis fuerit, fieri sedulo curent. Facturae in eo devotiones vestrae et vos rem nobis gratam, pro occasione benevolentia ac gratia nostra Caesarea Regiaque recognoscenda. Nostri vero et Sacri Romani Imperii Regnorumque et Dominiorum nostrorum haereditariorum subditi exenquentiae hac in parte benignam ac omnimodam voluntatem nostram. Datum in arce nostra Podiebradii, die vigesima quarta mensis Novembris anno Domini millesimo quingentesimo nonagesimo octavo. Regnorum nostrorum Romani vigesimo quarto, Hungariae vigesima septimo et Bohemiae itidem vigesimo quarto. Rudolphus

84

Hátlap: Anno 1598. 24. Septembris. Salvus conductus Rudolphi Romanorum Imperatoris Stephano Bocskay, dum is Sigismundo Bathory, de Somlyo ad plebatum Imperatorem qui ablegatus mitteretur, datus. Megjegyzés: Császár levele ki [?] bátorságoson felmehettünk az követségre Zsigmondtul. 13 ERDÉLYI HÁROM NEMZETÉNEK KOLOZSVÁRON TARTOTT GYŰLÉSÉRŐL. Kolozsvár, 1599. június 7. Rep. 77., Fasc. A. No 5. 30.

Nos Andreas diuina miseratione Romanae Ecclesiae Cardinalis Bathoraeus, Transylvaniae, Moldaviae, Valachiae Transalpinae princeps, partium regni Hungariae dominus Siculorum (Comes) et episcopatus Varmiensis perpetuus administrator etc. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit uniuersis. Quod fideles nostri spectabiles et magnifici domini ac egregii nobiles, uniuersi status et ordines trium nationum regni nostri Transylvaniae, in castrensi eorum congregacione feria secunda proxima post dominicam Trinitatis, id est ad 7 diem Junii. Anno Domini 1599. in civitate nostra Colosvariensi ex edicto nostro habita, una existentes exhibuerunt et praesentaverunt nobis quosdam infrascriptos articulos in eadem congregatione paribus ipsorum votis, et unanimi consensu conclusos: supplicantes nobis humilime, ut nos eosdem articulos ac omnia et singula in eisdem contenta ratos gratos et accepta habentes, nostrumque illis consensum praebentes clementer acceptare, approbare, ratificare et confirmare, et tam nos ipsi observare, quam per alios quospiam, ubique in ditione nostra firmiter observari fecere dignaremur. Quorum quidem articulorum tenor talis est: Articuli d o m i n o r u m r e g n i c o l a r u m t r i u m n a t i o n u m r e g n i T r a n s i l v a n i a e in c a s t r e n s i earum c o n g r e g a t i o n e , f e r i a s e c u n d a p r o x i m a post d o m i n i c a m T r i n i t a t i s hoc est s e p t i m o die J u n i i A n n o MDXCIX. in c i v i t a t e C o l o s v a r i e n s i h a b i t a conclusi: (1) Az országnak mostani állapotja mivel hogy oly motusokban forog, kikhez képest szükség és kivántatik hogy rationes cogendae pecuniae, mely tam belli quam pacis tempore nervus est rerum gerendarum, oly intentusok legyünk hogy az miatt se felségednek se az hazának meg ne fogyatkozzunk: végeztük országúl

85

hogy minden öt ember két két forintot fizessen; ebben peniglen exemptusok ezek legyenek: az kiknek az urok erszényekből fizetnek. Azon kivűl akármi rendbeli szabados legyen, mind biráikkal egyetemben egyenlőképen fizessenek, az falus birón kivűl, miérthogy annak legyen gondviselése az pénz felszedésére, és az exactor kezében vigye, és az ispánok szorgalmatos jó gondviseléssel felrendeljék, ugy hogy ez jelen való juniusnak 27 napjára, az az szent János nap után való vasárnapra beszolgáltassák, melyet ha akkorra be nem szolgáltatnak, az ispánok tartozzanak kimenni és megdúlni. Ebben peniglen igírík magokat egyenlő tereh viselésére az mi székely uraink és atyánkfiai, azonképpen a szászság. Noha az magyarországi uraink és atyánkfiai köztünk nincsenek, de azt kévánjuk hogy azokkal is felséged egyenlő terhet viseltessen velünk. De könyörgünk felségednek mint kegyelmes urunknak, hogy ennek utána te felséged efféle szokatlan terehviselésre ne erőltessen bennünket. Azaz hogy ezt ugy kell érteni: hogy az viceispán főszolgabirákkal minden falut eljárván, egy faluban mennyi ember vagyon és akár mennyi része legyen számlálja fel, és az ötöd szám szerént czédulát adván az falusbirónak, de csak két pénzzel tartozzék az czédulátúl, mind az egész ne légyen különözés, hanem részre legyen. Az falusbiró igazán felvétvén és kiki az ő értéke szerént fizessen. Ha peniglen valamely faluban az ötöden alól maradnak valami emberek, tehát azokon negyven negyven pénzt vegyenek, de azt is az falusbiró intézése szerént vegye fel. Könyörgünk azon felségednek hogy ezt az felvetett pénzt te felséged forditsa gyalogok megfogadására az ötödnép helyett. (2) Végeztük azt is, hogy az fő embereknek relictájok [özvegyük] zsoldosok felett, jószágok quantitása szerént, személyekről tartozzanak elegendő szolgát tartani, minden száz-száz jobbágyokról két két lovagot tartani és az vármegye zászlója alá allatni, két száz forint tereh büntetés alatt, tizenötöd napra. (3) Végeztük azt is kegyelmes uram, hogy valamely főember vagy közrend nemes ember gyermekét vagy felséged udvarában avagy valamely főember háta megé szerzi, a végre hogy ő maga otthon maradhasson az hadból, jószága vesztése alatt tartozzék maga személyében eljőni az vármegye zászló alá. Azonképen director, assessorok, procatorok, kamaraispánok, harminczadosok, keritett mező városban is az kik jószágok bírnak, jószágok vesztése alatt. Azonképpen dézmások is az vármegye zászlója alá tartozzanak. Azonképpen levéllel vagy ő felsége avagy azelőtt való fejedelmünk valakinek hadban ménéstől való szabadságot adott volna, azoknak ereje ne legyen, hanem ez mostani szükségnek idején velünk egyenlő terhet viseljenek. (4) Könyörgünk ezen is felségednek, hogy az felséged jószága is, ugymint Fogarasfölde és egyéb, akármely helyen valók is, ebben az fizetésben s mind az felülésben immunisok ne lehessenek. Azonképpen minthogy az felséged jószága egyenlő terhet visel az fizetésben, az urak jószága is, senki

86

ebből szabados ne lehessen. (5) Végeztük ezt is országúl, hogy mind nemes rendnek és az paraszt rendnek, azonképen az veres darabontoknak az ispánok meghirdettessék hogy oly készen legyenek, hogy ha mikor az utolsó szükségre kelletnek, fegyverekkel készen lehessenek vagy rész szerént avagy mindenestől fogva, amint az idő kivánja hazánk oltalmára. Ez az mod penig (a Haner által vett másolatban: és ez mod szerént) mind a székely atyánkfiai és szász uraimmal együtt. Minthogy penig az Aranyosföldi nemes népnek értjük, hogy az faluban sok lakójok vadnak, hogy azok is az terehviseléstől immunisok ne legyenek: tetszett hogy azokat is az felül megirt mód szerént az két forint fizetésre reá kényszeritsék és exigálják rajtok az királybirák. Nos igitur praemissa supplicatione praefatorum fidelium nostrorum regnicolarum trium nationum Regni hujus Transylvaniae clementer exaudita et admissa, praescriptos universos articulos modo praemisso Serenitati nostrae praesentatos, praesentibus literis nostris de verbo ad verbum inseri et inscribi facientes, eosdem ac omnia singula in eisdem contenta ratos gratos et accepta habentes nostrumque illis consensum praebentes, acceptavimus approbavimus, ratificavimus et confirmavimus, offerentes nos benevole quod praemissa omnia in omnibus punctis, clausulis, et articulis tam nos ipsi observabimus, quam per alios quospiam ubique per ditionem nostram firmiter observari faciemus. Imo acceptamus approbamus ratificamus et confirmamus harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante. Datum in Civitate nostra Colosvariensi septima die Junij Anno Dominj 1599. Andreas Bathoraeus cardinalis princeps Transylvaniae mp. Megjelent: Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Szerk: SZILÁGYI SÁNDOR Bp. 1878. IV. köt. 298–301.

14 BÁTHORY ZSIGMOND VISSZAFOGADÁSA ÜGYÉBEN TARTOTT VALLATÁS. 1599. december 8. Rep. 77., Fasc. B. No 53. A gyula-fehérvári káptalan Mihály vajda parancsára a következő, Kornis Gáspárt mentő, s Bocskay ellen irányúló tanuvallomásokat adja ki saját pecsétje alatt.

87

Illustrissimo principi domino domino Michaeli Valachiae transalpinae vaivodae, sacrae caes. regiaeque Maiestatis consiliario, per Transylvaniam locumtenenti, eiusdemque cis Transylvaniam partiumque ei subiectarum fines exercitus generali capitaneo etc. domino ipsorum clementissimo, requisitores litterarum et litteralium instrumentorum in sacristia sive conservatorio capituli ecclesiae Albensis Transylvaniae repositorum et locatorum ac quarumlibet iudiciarum deliberationum legitimorumque mandatorum Celsitudinis suae executores servitiorum suorum debitam, paratamque commendationem cum fidelitatis obsequio. Vestra noverit Celsitudo quod nos litteras eiusdem attestatorias pro parte et in personis magnificorum dominum Casparis Kornis de Ruzka et Pancratii Senniei consiliariorum Celsitudinis vestrae confectas et emanatas nobisque preceptorie sonantes et directas, honore et obedientia, quibus decuit, recepimus in haec verba: Michael Valachiae Transalpinae vajvoda etc. universis et singulis egregiis, nobilibus pariter et ignobilibus ac alterius cuiusvis status bonae tamen honestaeque famae et conditionis utriusque sexus hominibus, ubivis in hoc regno Transylvaniae constitutis et commorantibus praesentes nostras visuris salutem et favorem. Exponitur nobis in personis magnificorum dominorum Casparis Kornis de Ruszka et Pancratii Senniey consiliariorum nostrorum qualiter ijdem exponentes medio vestri, ratione et praetextu certorum quorundam negociorum coram declarandorum in praesentia egregiorum nobilium requisitorum capituli ecclesie Albensis pro iurium suorum tuitione et defensione, quandam fassionem et attentationem celebrari facere vellent, iure admittente. Cum autem veritatis fassio, iusticiaeque recognitio nemini sit abneganda, proinde fidelitatibus vestris harum serie commitimus et mandamus firmiter, ut acceptis praesentibus, statim simul vel duo vertrum sub oneribus singularum sedecim marcarum gravis ponderis, per eos quorum interest seu intererit irremissibiliter exigendarum, ad diem et locum per ipsos exponentes vel homines ipsorum ad id transmittendos, vobisque praefigendos in praesentiam dictorum requisitorum personaliter accedere ibique ad fidem vestram deo debitam, qualiscunque vobis super coram interrogandis constiterit certitudo veritatis suo modo dicere, fateri et attestari modis omnibus debeatis et teneamini. Super qua quidem fassione et attestatione vestra litteras tandem per praefatos requisitores conscientiose conscribendas exponentibus iurium suorum uberiorem ad cautelam necessarias sub sigillo caputulari extradari volumus stb. Datum Albae Julie die 20. mensis Novembris Anno domini 1599. Unde nos eiusmodi mandato Celsitudinis vestrae in omnibus ut par est obedire et satisfacere satagentes in anno domini millesimo quingentesimo nonagesimo nono praesenti die vigesima tertia mensis Novembris et aliis subsequentibus dibus ad id aptis et sufficientibus testes infrascriptas vigore

88

prae inserti mandati Celsitudinis vestrae nostri in praesentiam citatos et productos, seorsim et singillatim examinavimus, a quibus talem super coram interrogatis certitudinis rescivimus veritatem: Primus testis, generosus Stephanus Tholdy de Zalonta consiliarius Celsitudinis vestrae, annorum circiter quadraginta quinque, citatus, iuratus et examinatus fassus est. Én semmit ezelőtt Zsigmond fejedelem megjövése felől nem hallottam, sem érthettem, hanem miérthogy az commissarius urak mellett renddel kellett az tanácsuraknak lenni, akkor az tájban én voltam az commissarius urak mellett. Egykor azért hivata Szuhay uram engemet szállására, Istvánffi uram is ott vala: mondá Szuhay uram, vagyon-e hireddel hogy megjött Zsigmond fejedelem; mondám, hogy nekem nincs hiremmel, hogy lehetne az, az istenért, mondának mind ketten, elhidd bizonynyal, mert megjött és Kolosváratt vagyon. Kérdék azután tőlem, mit kellenék cselekedni ez dologban, és mondának hogy én elmenjek és az kapukat felvonassam; én mondám, hogy nem én hivatalom volna az, mert félek is vala hogy levágnak; mindazáltal elmenék és az urak szavával Lázáry Istvánt [akarom elkeresni] , hát ihol jő sokad magával, Kálmándy Mihály is vele vala, volt talán kétszáz puskás drabant vele, én mondék neki: meczczez ennyi sok drabanttal; ő monda: ugyan úgy akartam jönni; azután megmondám az urak akaratját neki, Kálmándy Mihály mindjárást mondó: meglátom, mely bestye lélek kurva fia teszi be, oda szakad az keze, az ki beakarja tenni; ezek igy lévén, én oda beszélem őket az commissarius urakhoz; azután menék én is oda és mondá Szuhay uram: ám esmét megesketők őket az császár hivségére. Ez közben hát Bocskay uram és Kornis Gáspár uram az táborból bejöttenek és hivata engemet szállására Bocskay uram, hát együtt vannak ketten Kornis urammal és kérde Bocskay uram nagy riogatással, ha egyetértenék-e vélek; én mondám, hogy ha mi jót végeztenek volna az ország megmaradására, én csak egy ember vagyok, ki nem vonszom magamat közűlök; ugy mondá aztán Bocskay uram, nohát ülj fel, jer ki velünk az táborba, én mondám, hogy nekem sem lovam sem szekerem itt benn nincsen; úgy, monda, adok én paripát alád; és úgy mentem aztán együtt velek az Bocskay uram lován az táborba. Ott az Bocskay uram sátorához gyülének és úgy kezde szólni Bocskay uram, hogy az török igen közel vagyon, az tatár azonképen kertünk alatt vagyon, talám eddig is belépett országunkba, Maximilian herczeg ő felsége késedelmes, nem tudják mikor jő be, Zsigmond fejedelem itt benn vagyon, lássátok, mit kellessék cselekednünk, befogadjuk-e Zsigmond fejedelmet vagy ne. Szentpály János ez szók után mindjárt felkiálta, fogadjuk be, mert vitéz fejedelem, jó gondviselő és vigyázó; azután Radák András és többen felkiálták, ugyan behozzuk s behozzuk; úgy választának aztán követeket hozzája. En egyebet ennél semmit nem tudok.

89

Secundus testis. Egregius Petrus Huszár de Brenhida, annorum 53, citatus iuratus et examinatus, fassus est. Egykor Zsigmond fejedelem kimenetele után ez országból mentem vala Görgénybe Bocskay uramhoz, behiván az ő maga házába, kérdé tőlem, Fejérváratt mi hirt hallottam, mondám hogy nem hallottam egyebet, hanem Kornis Gáspár uramnak adták az ország kapitányságát; arra azt mondá: megbocsásson kegyelmed, de nem hiszem, mert nekem mást irnak az commissárius urak; ugyan elboszankodott vala rajta és háromszor is kérdé ha ugyan úgy vagyon; én nem tudom, de én így hallottam. Azt mondá, hogy im alámegyek Fejérvárra és megértem, de ha az dolog így leszen, az elvégezett gondolatomat véghez akarom vinni. Akkor Macsédi Görgénbe volt nála, de én szembe nem voltam vele. Azután ő nagysága alájött Fejérvárra, engemet is alá hivatának; itt Fejérvárratt meg hozzá menék, ilyen szóval szóla: lám az kegyelmed szava igaz volt, az római császár nekem nem erre felelt vala, hanem másra, de meglátod, hogy énnekem sem Kornis sem az commissarius urak sokaig nem parancsolnak, oly módot keresek benne; azon közbe más emberek jövének és én kijövék az ajtón. Az ispánok jövének hozzá, az fiam ott marada Alia Farkassal. Jöve hozzám az fiam az táborba és monda: uram viselj gondot magadra, mert ott állottam, hogy elvégezék. magokba, hogy kegyelmedet, Kornis Gáspárt és az commissariusokat levágják; én nem hivék az gyermeknek; azon közbe jöve hozzám Bercsényi László, mondá: kelj fel, hadd el az betegeskedést, most nem jól vagyon az dolog, jelentsd meg Kornis uramnak, lám jól vagy vele, hogy az commissariusokat, Kornis uramat és tégedet meg akarnak ölni, ott voltam az végezésbe. Farkas Györgyöt küldtem Kornis uramért, kihivatám, megbeszélém neki, mit mondott Bercsényi László. Hogy hallá, elfakada sirva s mondá énnekem, nincs mit tennem, ha levágnak bennünk is, az római császár hűsége mellett szenvedjük. Az római császárnak én hitös vagyok, megesküdtem, ha itt megótalmazhatom magamat, haza megyek csak egy szablyával, feleségemnek kezét fogom, mindenemet elhagyom és az császár hűsége alá megyek; ezeket mind sirva mondta. Én mondám, uram bocsáss engemet haza, talán valamit vehetek eszembe és értésére adom kegyelmednek; mondá: menj el édes bátyám és vigyáztass. Ugyan az útból Kolosvárra küldém egy szolgámat; az szolgám semmit sem késék, megjöve és mondá, hogy Zsigmond fejedelem bejött Kolosvárra, Macsédit mindjárást Bocskay uramhoz küldte ide az táborba. Kolosvárrúl aztán hogy elindult Zsigmond fejedelem és Tordára jött, én nem tudom mit végeztek, mert ott nem voltam; hivatott az fejedelem, Kornis uram is, de én nem akartam menni; hogy ide Fejérvárra jövék, hívatott urunk hogy Dévára menjek hozzá. Először Kornis urammal levék szembe, elfakada sirva és mondá: édes bátyám, im mint vesztenek bennünket, megrontanak mind hitünkbe, tisztességünkbe és életünkbe, mind pedig a római császárnak való hivségünkbe; nincs mit tennem, mert az fegyver fejem felett vagyon, elárultak Zsigmond fejede-

90

lemnek, mind tégedet, mind engemet, azt költötték reád hogy igen szidogattad Zsigmond fejedelmet. Aranyhoz menének, ott táborba szállának, urunk is elérkezzék és ő maga személye szerint meghagyta hogy az főemberek fejenként Dévára begyűljenek. Kornis uram hajnalba hivata engemet, együtt menénk be, monda akkor: ma szerencse az én életem; nincs mit tennem, én az keresztyénektől elszakadok, ha életemet elfogyatják is, azért akartam megjelenteni, hogy értsed és én velem egyet érts. Az vezér basa levelet irt urunknak, hogy egyik tanácsot és az királybírákat, az ispánok közül föfő embereket kéván, kikkel tractalhassák az békességet. Déván begyüjtének bennünket és minden embertűl voxot kérdének, az kiket reákérdének, mindeniknek úgy tetszék, hogy az törökökkel való békességre menjenek, el is küldették vala. De Kornis Gáspár uram, Sennyey uram, Tholdy István és én négyen reá nem menénk, de az mi voxunknak helyet nem adának, hanem ugyan elküldének. Azok heába jövének meg. Innen fordulának az Körösre Sebesvárhoz az táborral, gyűlést hirdete urunk azon táborba, az gyűlésbe beküldé püspök uramat és Bocskay uramat az fejedelem. Az fejedelem az ő akaratját az két úr által bőségesen megizente az gyűlésbe; Bocskay uram és az püspök kimenének az gyűlésből, az ország semmiképpen nem engedé, hanem azt kéváná hogy benn legyenek és először ők mondjanak voxot az gyűlésbe. Az ő voxok is az lőn, hogy az római császár hivségétűl el ne szakadjanak , tartsák szép szóval az törököt egy ideig. Egynehányan mi az tanácsokkal egy voxon voltunk, úgy mint Török István, Tahy István, Tholdy István és én. Én hogy az én voxomot megmondám, az ispánok és Csáky István reám haragvának és felkelének az Kornis uram sátorából az ország és menének az fejedelem sátorába külön tanácskozni. Megjövének egy kevés vártatva és egy articulust hozának az ország nevével, országúl ugy végezték, hogy az törökökkel békeljenek meg és az keresztyénekkel való egyességeket hátra vessék. Elolvasák az articulusokat, Kornis Gáspár uram ezen megbusula és monda: tudom hogy el kell esni az fejemnek, de nem gondolok vele, istenemet, lelkemet és az keresztyénséget meg nem tagadom, el sem állok mellőlek, mert hazám szerető ember vagyok, megbocsássan ő felsége azonképen Bocskay és cancellárius uram, mert ő nekik ez országban nincsen annyi részek, mind az kettőnek is, mennyi énnekem, mért énnekem fiam és leányim vannak és azoknak gyermeki, tősgyökeres vagyok ez országba; mert az mit végeztetek nem országul végeztétek, sem az szászok, sem az országnak jobb része itt nincsen, hanem csak tü az ispánokkal egynihányan végeztétek és nem akarok abba magállani ha fejem elesik is, a keresztyénség mellett szenvedem. Im mi is az kik egy voxon vagyunk, megírjuk az mi feleletünket, az követek vigyék be ő felségének. Ezen megbúsúlt urunk, mindjárást felkölt és Kolosvárra ment, Kornis uramnak megizené az fejedelem, hogy engemet mindjárást utána küldjön Kolosvárra. Engemet beküldének. Urunk mind az két félnek voxát előttem

91

megolvasá, előtte leültete, monda: Huszár Péter az te lelkiesméretedre kérdlek, mi tetszik ez dologba teneked, az keresztyénekhöz való egyességhöz fogjunk-e avagy az törökkel való békességhez. Én azt mondám: kegyelmes uram az istennek szeretetiért kérlek, ne szakadj el az keresztyénektől, nám felségednek szeretettel ir az herczeg, hogy Váradat egyenlő akaratból megsegitsétek; ha személyed szerint nem mégy is, hadadnak jobb reszét bocsásd el. Erre az fejedelem azt felelé: bizony felette igen busulok rajta hogy nem vagytok egyesek, hanem kétfelé szakadtatok; jól tudom mindenitek mit beszéllett, és mindent értésemre adtak, nem mondhatom azt hogy nem vétettem az római császár ellen, mert nagyot vétettem. Énnekem is ugy tetszenék, ha én magam nem mehetnék is, mert beteges vagyok, de egy rész hadamat elbocsássam; menj el, szólj Kornis urammal, az ő tetszését mindjárt késedelem nélkül irja meg; teljességgel elkeseredtem rajta, hogy nem egyesülhettek meg, irja meg azt is kit kellessék elbocsátanom egy rész hadammal és kit hagyjak itt hadam előtt. Én Kornis uramnak mindeneket megmondám bőségesen és Kornis uram póstán megirá az fejedelemnek és ő maga kéredzék el. Innét, hogy Várad alól megtére az török, minden embert haza bocsátának. Görgénybe menék Bocskay uramhoz; behivata házába és monda: emlékezel-e reá mit mondék ez minap? Az kard az oldalán vala, megüté kezével az kardot és mondá: ha egyébképen Zsigmond bátyánkat avagy öcsénket székbe nem ütethettem volna is, ezzel is székibe ültettem volna; de lám könynyebben is székibe ültettem ez egyszer. Ezt is hallottam közönségesképen, hogy mondották: az tarisznya-szakálu bestyelélek-kurvát Sennyey Pongráczot Kornis Gáspárral és az több pártosival egyetembe le kellene vágni, mert különben az törökkel meg nem békélhetünk. Tertius testis egregius Nicolaus Vitéz de Bükal, comes commitatus Tordensis annorum circiter 34 (54?) citatus iuratus et examinatus fassus est. Én senkinek ebbeli tanácsában sem practicájában nem voltam, ha kinek mi practicája volt is. Tudom azt hogy mikor Maximilian herczeg ő felsége Kassára érkezék, akkor találám meg Kornis uramat ő nagyságát, miérthogy akkor generalisunk vala, hogy több uraimmal egyetembe énis mehessek ő felsége eleibe, és excipiálhassuk ő felségét az ő felsége méltósága szerint. Ezen közbe hertelen török hir érkezék nagy gyorsasággal, Szász-Sebeshöz hivának táborba. Én megbetegesedém és az doctorok kedvéért itt benn Fejérváratt laktam és minden nap az commissarius urakhoz mentem udvarhoz. Egykor az Szuhay uram udvarló házába valék, hozák elő, hogy az Báthory urak akarnának haddal az országra jönni és erővel subjugálni ez országot; akkor fegyver vala az oldalomon és mondék, hogy ha az Báthoriak erővel subjugálnának minket az egy libertásunk ellen, kardot vonnék ellenek, mely szóért sokan megtorkolának érette. Ezenközbe hópénzemért menék Bodoni Istvánhoz, ki akkor komornik vala és felfelé szólita és monda: az istenért kérlek, vajdát avagy fejedelmet, mondá, ne

92

válaszszak; mondám, hiszen vagyon fejedelmünk az római császár és az kit ő felsége akar utána; mondá Bodoni uram: nó én csak ezt mondom; megszolgálom kegyelmednek, mondék, hogy hírré tötte kegyelmed, bizony megoltalmazom magamat tőle, mert semmi nemzetem nem volt áruló én is nem akarok afféle lenni. Ezzel én az táborba kimenék; másodnap Kornis Gáspár uram ebédre hivata több urammal, ott addig mulatánk, hogy azon estve megbetegedém és sátoromba feküdtem. Azon éjjel, hajnalára, egy szolgám hozzám jöve és mondá, kelj fel uram, mert az éjjel sok lovag jára keresztül-kosul az táborba, most is sokan vannak lovok hátán az táborba, nem tudom mit akarnak; felkelék, lóra ülék, indulék az generalis uram sátora felé, hogy megértsem mi a dolog. Azonközbe Toroczkay Lászlót találám, és mondá: szállj le, lám mind leszállnak immár az uraim; leszállék az lórúl, de ugyan Kornis uram sátora felé indulék, elől találám Cseffey Istvánt; kérdém: mi dolog, mondá, hogy Báthory Zsigmond bejött az országba, Kolosváratt vagyon és asszonyunk ő felsége befogadta és vigan laknak egymással; azt is mondá, hogy a gyalogság hadnagyostúl, kapitányostúl és egyéb rendek melléje állottak és készülnek, hogy eleibe menjenek Kolosvárra. Én nem hivém, hanem ugyan az generalis sátora felé indulék, hogy megértsem az dolog mint vagyon. Látám, hogy az Bocskay uram sátora körül sok kanótos puskás áll vala készen, és egyébféle rendek is, Bocskay uram szolgái sokan valának gyalog ott. Ez közben kiszólitá Kornis Gáspár uramat Bocskay uram sátorából és félen menének (félre mentek); ott mit beszéllettek egymással én nem tudom. Azon közbe gyűlének sokan Bocskay uram sátora alá. Monda Bocskay uram: akarjátok-e Báthory Zsigmondot uralni és fejedelmetekké bevenni? Monda Radák András: akarjuk, bevesszük, ugyan úgy kell annak lenni; azomba oda ki az sátor körűl való sok gyalogság felkiálta egyszersmind: akarjuk, akarjuk. Mondá Bocskay uram: ládd-e generalis uram, hogy nem csak én akarom egyedül, üttessen dobot kegyelmed, menjünk ő felsége eleibe. Monda Kornis uram: hadd szóljak vagy kettőt, nagy dolog ez, nem jó volna evvel igy hertelenkedni. Mondá Bocskay uram: no, üssék meg az dobot, most ennek az ideje. Dobot ütének, mindjárást felülének; alig meheténk egy puskalövésnyire, monda énnekem Bocskay uram: jöszte Vitéz Miklós, Petkey Istvánt is szólitá s mondá: ihol ő felségök Kolosvárról Rácz Istvánt küldék az commissarius urakhoz, ő fölségök hívatják ő kegyelmeket, kegyelmetek mindenütt az uton velek legyen és gondját viselje mind gazdálkodásból, mind egyéb dologból, valamit ő kegyelmek parancsolnak, senkinek legkisebb szolgájoknak is ne vétsen, csak jöjjenek el az ő felségek hivataljára. Én mentem vala magamat és mondom vala hogy az dologba semmit nem tudok és csak két szolgám ragadott paripára, az vagyon utánam, mondó Bocskay uram, ha fejedet életedet szereted, ahoz tartsd magadat az mit mondok, mert abban egyéb nem lehet. Mi elmenénk Petky Istvánnal és hivók ő nagyságokat, elindulának és másnak Tordára jutánk ő nagyságokkal együtt, hát ezalatt Bocskay uram ment Kolosvárra Zsigmond

93

fejedelemhöz és asszonyunkhoz ő felségekhez. Kornis Gáspár uram penig ott maradott volt Tordán, az országnak nagyobb részével. Ez alatt szólának nekem az commissarius urak hogy kérném Kornis uramat, hogy jönne ő nagyságokhoz. Elmenék és kérém az commissarius urak szavával. Kornis uram mindjárt elfakada sirva s mondá, bezzeg rútúl veszté az szép orságot egynihány áruló felséges isten, az egész keresztyénségbe mind jó hirünk, nevünk, mind jámborságunk mint romla miattok; ez egész világon majd mind áruló nevünk leszen; ha elmehetnék, feleségemnek kezét fognám és egy szablyával ez országból kimennék. Esmét mondá: örömest elmennék édes Vitéz uram ha négykézlábbal kellene másznom is az commissarius urakhoz, mondd szolgálatomot én szómmal ő kegyelmeknek, de nem merem fejemet reá vetni az sok utánam circálóktól. Én megmondám az commissarius uraknak ízenetit Kornis uramnak. Mondának az commissarius urak, im az egész országot Bocskay uram egyedűl veszti el. Azon közbe megjöve Kolosvárról Bocskay uram, hivata engemet, kérdé mit beszélnek az commissarius urak; én mondám: bizony mind nagyságodra vetnek ez mostani változásért. Monda Bocskay uram: bizony meghigyék hogy általmegyek ezen valamint járok; ugyan azt mondja volt Szuhay hogy tizennégy esztendős korában is volt olyan eszes mint az erdélyi tanács; úgy tetszik, hogy most kellett volna az ész. Az én betegségem naprólnapra kezde öregbedni, könyörgék mind Kornis uramnak, mind Bocskay uramnak, engedjék hogy menjek házamhoz feküdni. Kornis uram szóla Bocskay uramnak, úgy engedék meg. Én oztán mindaddig feküdtem, még Várad alól elmene az török. Tudom azt is, hogy Sennyey Pongrácz uram is postán érkezék Tordára, mihelt látám, ottan hozzá menék, kérdé mint vagyon a dolog, én megmondám neki s mondá Sennyey uram: hogy ha csak az kevés székelység volna egy értelmen velem is, bizony egyet nem értenék vélek, de azok közül is egynihánynak tudja ördög hol jár elméje, én egyedül immár ellenek nem állhatok. Tudom azt is hogy követeket bocsátanak Tordáról Maximilián herczeghez, de én akkor mikor elbocsáták, szállásomon voltam. Bocskay uram hivata szolgáival szállására és elmenék ugyan betegen, egy levelet ada elő, hogy annak subscribáljak és pecsétemet reá vessem, látám hogy többeket is arra kénszerit hogy pöcséteket reá vessék, nem lőn mit tennem, reá vetém pöcsétemet és subscribálék, de mi volt irva az levélbe és micsoda követséggel bocsáták el az követeket, én abban semmit nem tudok. Quartus testis egregius Franciscus Nagy de Léva, annorum circiter 60, citatus, iuratus et examinatus fassus est. Én semmit nem tudok abba, Zsigmond fejedelmet ki hozta és ki hitta vissza, hanem ezt tudom hogy SzászSebesnél az táborba egykor kijövének Kornis uram és Bocskay uram az több sok főemberekkel és az Bocskay uram sátorához gyűlének, ott felkiálták fejenkint, hogy Báthory Zsigmond az fejedelem és Kolosvárra menjenek utána; először is az gyalogság és az székelység rohana fel, ha ki ellene mondana,

94

feje essék. Azt is tudom hogy mikor immár itt benn Fejérváratt volna az fejedelem, Lázáry István egy levelet mutata és azt mondá, hogy ezt az én régi uram küldte volt énnekem; de én nem tudom mi volt benne irva. Ezt is hallottam hogy Macsédy Benedeket Somlyórúl küldte volt el Zsigmond fejedelem, de nem tudom, kinek küldött levelet kinek nem. Quintus testis egregius Stephanus Petky de Veczke, annorum circiter 43, citatus, iuratus et examiniatus fassus est. Tudom ezt, hogy Szász-Sebesnél valánk táborba, egy éjszaka futosni, járni kezdének csoportoson, én nem tudám mire vélni, lefekvém sátoromba. Igen reggel felkelék, indulék az piacz felé az táborba, kezdék mondani, ha hallottam-e hogy Zsigmond fejedelem Kolosváratt vagyon: mondám hogy én nem hallottam különben; mondának: bizony ez igy vagyon, az kolosváriak béfogadták, ezt is mondák: hiszen nagy dolog, hogy ez ujabban megvötte harmad vagy negyed magával az országot. Azt is mondák hallottad-e hogy ez éjjel itt volt Macsédy Benedek táborba; mondám: én nem hallottam s mondák: bizony itt volt és itt járt az táborba ez éjjel, azért még ma az egész had népe befogadja; mondám: hogy lehetséges az istenért hogy ily hertelenséggel lehessen? Énnekem azt mondák: igy lehet hogy Bocskay uram ez éjszaka itt az táborba volt, még ma esmég kijő; éjjel az Kornis uram sátorához ment volt, szolgáival, úgy küldett be az táborba: költsétek fel és híjjatok ki ha aluszik is Kornis uramat; és igy hallottam hogy Bocskay uram ezt mondta volna Kornis uramnak az sátornál: lássad, mert most mind az élet s mind az halál előtted vagyon, mert megjött Zsigmond fejedelem, Kolosváratt vagyon most. Kornis uramnak azt is mondta volna Bocskay uram: im én bemegyek Fejérvárra, de igen jó reggel az főfő uraimat gyüjtsd öszve az hadba, én is kijövek Fejérvárról, add értésekre hogy Zsigmond fejedelem bejött, Kolosváratt vagyon és az fejedelemségre be kell fogadnunk. Tudom, hogy az táborba összvegyűlének az Bocskay uram sátoránál, ott nagy hertelenséggel felkiálták Bocskay uram szava után fejenként az fejedelemségre; ma késő, holnap üssenek dobot és indulunk eleibe Kolosvárra. Hogy az had felűle, immár onnan megindulánk. Szólíta engem ott Bocskay uram és Vítéz Miklóst, erősen megparancsolá nekünk hogy ügessünk el mindjárást elől Fejérvárra, az két commissarius úr szállására menjünk, mindjárást befogassuk az lovakat az szekerek eleibe és vitten vigyük Torda felé. Akkor semmiképen el nem indithatók az két urat, igen es[ik] vala az eső; ez közbe Bocskay uram is betére Fejérvárra, megmondók neki hogy el nem indithatjuk az nap az commissariusokat, mert nem vehetjük rá őket; úgy hagyá oztán hogy reggel induljunk vélek, ott tartottuk őrizet alatt őket. Kolosvárrúl Zsigmond fejedelem Tordára jöve. Mind Szakmárig velek voltam az commissarius urakkal, azt bizony sok szókkal és súhajtásokkal mondták, hogy Zsigmond fejedelem behozása mind Bocskay uram dolga és ő az fő oka. Azt is hallottam tőlek hogy mondották: vagyon még egy vagy kettő ki egyaránt

95

értette az dolgot Bocskay urammal, de nevet nem adtak nekik. Sextus testis egregius Joannes Literatus Coloswariensis, annorum circiter 50, citatus, iuratus et examinatus fassus est. Én Zsigmond fejedelem bejövetele felől, ki lött légyen authora és promotora semmit nem tudok, hanem hallottam ő magátúl Bocskay uramtúl, hogy sokak előtt beszéllette ezt: immár Zsigmond fejedelmet háromszor állattam talpára. Ez penig akkor vala mikor Kolosváratt vala Zsigmond fejedelem és utána megyünk vala. Septimus testis egregius Joannes Petky de Ders annorum circiter 29. citatus, iuratus et examinatus fassus est. Tudom azt hogy mikor az commissarius urak itt Fejérváratt valának, ott künn az táborban egy hajnalban kezdék beszélleni, hogy Báthori Zsigmond fejedelem bejött és Kolosváratt vagyon. Én menék Kornis Farkas sátorához, kérdém tőle, ha értett valamit abban az hírben, mondá, hogy igaz az az hir, ő is nem régen értötte. Azonba hivata Székely Mojzes uram, külde be Fejérvárra, hogy legyék ott benn ha mit mond Bocskay uram, vagy ha valamely felé küld, tartsam ahoz magamat. Én bejövek Fejérvárra, tehát mind Bocskay uram, mind Kornis Gáspár uram itt benn vannak, menek Bocskay uramhoz, kérdezkedék az táborbeli állapotról, mint vagyunk oda ki, mondám neki az ott való hírt és állapotot, mondá hogy ő elküldött Zsigmond fejedelemhöz: én mondám csak lenne országunknak javára és megmaradására bejövetele, azután értenének egyet Kornis urammal ez dologba: s felelé, hogy ma ezen asztalnál adta be nekem kezét, hogy semmiben tőlem nem dissentiál. Azután csakhamar mondá, hogy menjünk ki az táborba, mert az idő elmúlik, úgy indulánk el mind Kornis Gáspár urammal együtt; hogy az táborba jutánk, izenék tőlem, hogy az uraimat hiiam oda az generális sátorához; hogy öszvegyülének, menének az Bocskay uram sátorába, ott mindenik úr igen kezdé excusálni magát, hogy az Zsigmond fejedelem dolgába az előtt semmit nem tudtak, de főképen Kornis uram esküvék erősen, hogy ő semmit nem hallott, sem értett azelőtt abban, lássák azért az uraim mi tetszik benne, ha meg kell-e hozni vagy nem; Bocskay uram mindjárást kétszer is nagy felszóval megkiáltá: no meghozzuk-e vagy nem az mi előbbi kegyelmes urunkat? Mindnyájan felkiáltának, legelőször is Radák András kiálta, és az többi is utána hogy meghozzuk. Octavus testis generosus Benedictus Mindszenty consiliarius Celsitudinis vestrae et arendator decimarum Transsylvanensium citatus, iuratus et examinatus fassionem suam exhibuit in scriptis tale sub tenore. Én Mindszenty Benedek, hogy elvégezék azt hogy Sibrik Gáspár és Kornis Farkas menjen az herczeg ő felsége eleiben, kimenék az táborba; másod nap reggel jöve hozzám sátoromban Sámbokréthy Mihály, mondá hogy ez éjjel mind nyeregben tartották az székely uraim lovokat; mondám hogy vajjon mi az oka; úgy mondá, hogy azt beszélik hogy Zsigmond fejedelem bejött ez országban, nem hihetém, azonban Bogáthy Menyhárt uram jöve hozzám, úgy értém oztán, hogy

96

Kolosváratt vagyon. Azután kimenék sátorombúl, látám hogy az székely drabant hadnagyok elállottak mellőlem, hallám hogy azon éjjel Zsigmond fejedelemnek esküdtek. Csáky István uramhoz menék az sátorában, mondá ő kegyelme hogy: kegyelmed énnekem régi jó barátom, most is jódat kévánom, én azt mondom hogy Zsigmond fejedelem ellen egyet se szólj, mert bizony elkelsz. En oztán csak hallgattam. Azonban az Bocskay uram sátorához hirdetének [gyülekezést] én is arra menék és leülék, azonban Bocskay István uram kezdé előszámlálni hogy Zsigmond fejedelem Kolosváratt vagyon és asszonyunkkal ő felségével megegyezett. Azért ő felségeket befogadjuk; úgy kezde egynihányátúl voxot kérdeni, de mi reánk nem juta az vox, mert kívől az sátor ajtaján kezdék kiáltani az drabantok és egyéb rendek is, hogy behozzuk behozzuk ő felségét. Úgy kelék fel. Bemene Bocskay uram az belső sátorában, úgy küldék el Bogáthy Menyhért uramat és Perusitt Mátét Kolosvárra; másnap mi es elindúlánk Kolosvárre ott oztán választák; de sok héa vala az országnak. Kornis Gáspár uramnak és egynihánynak igen tetszik vala hogy várakoznának, hadd gyűljenek, de nem engedék, hanem ugyan választák. Tordán megesketék. Én ezeket fide mediante irtam. Nonus testis generosus Melchior Bogathy de eadem Bogati citatus, iuratus et examinatus fassionem suam similiter in scriptis exhibuit, cuius tenor sequitur in hunc modum. Én Bogáthy Menyhárt egyebet ebben az dologban nem tudok, hanem én akkor voltam házamnál Kűküllőváratt, éjjel menék Szász-Sebeshöz az táborban; kérdém az szolgáimtól mi hirrel vannak az táborban; mondák, hogy tegnap végezték az urak s az ország, hogy Sibrik uramat s Kornis Farkas uramat Maximilian herczeg eleibe küldjék Kassára. Én, volt másodnap nyolcz óra, az mikor felkelék; hát az főuraimban egynihányan lovok hátán vannak s az utszán sétálnak, én is lóra űlek, menek hozzájok, mondám Sibrik uramnak hogy bánom hogy elküldik; mondá Sibrik uram, hogy elmúlt az út s nem mennek el; kezde reám nézni s kérdé, hogy ha tudok(-e) új hírt; én isten látja csak gondolkodni sem tudtam róla s mondám neki hogy én nem tudok; mondá: jöszte s ím én mondok. Úgy mondá hogy megjött Zsigmond fejedelem s immár megegyezett asszonyunkkal, Kolosvár is melléje állott, sőt azt is mondá hogy: nézhetsze (sic), az gyalogság is kanótos puskával készen vagyon az Bocskay uram sátora körül; ha ki mit szólna ellenek, ezek bizon mind levágnának bennünket, mert Macsédy Benedek az éjjel Bocskay urammal volt s ezek mind megesküdtek immár az fejedelemnek. Akkor mikor ez az dolog vala, Bocskay uram Fejérvárra ment volt bé az commissariusokhoz; mi lött ott, azt én nem tudom. Az mikor estve felé kijöve Bocskay uram Fejérvárról, gyűjtének be bennünket az Bocskay uram sátorában; proponálá Bocskay uram bőbeszéddel az dolgot, beszélé hogy: az török, tatár szomszédságunkban vagyon, az német az mi ótalmunkra nem elég; azt is hogy Zsigmond fejedelem megjött, Kolosváratt vagyon, asszonyunkkal megegyezett s jól vannak egymással; mit kell

97

műelnünk, kell-e visszafogadnunk Zsigmond fejedelmet vagy nem? én bizony nem tudom kik lőnek elsők, nem szintén az főemberek löttek mindnyájan, sokan kiáltani kezdének, hogy Zsigmond fejedelmet kell visszahozni. Kornis uram nagy esküvéssel esküvék ugyanott, hogy isten őtet úgy segélje, hogy sem nem hitta, sem nem hívatta, semmi része megjöveteliben nincsen, azért kegyelmetek mit cselekesztek, én nekem úgy tetszenék, hogy ne sietnénk egy kevéssé véle, mert látja kegyelmetek, sem az szászság itt nincsen, sem az egész székely-ség, sem az magyarországiak; Kornis uram ilyeneket szóla. Oztán felkelének, menének az Bocskay uram belső sátorában, magok az főuraim engemet hivatának Perusit Mátéval, küldének Kolosvárra Zsigmond fejedelemhöz, hogy megmondjuk hogy visszafogadták; mi elmenénk s megmondók Zsigmond fejedelemnek s igen köszöné. Mi ismét megtérénk Kolosvárrúl, Bocskay uramat találók az letumban hogy szekeren jő vala, Kornis uram hátrább az sereggel volt: az Zsigmond izenetit megmondók Bocskay uramnak, több szavaim között mondám, hogy Zsigmond fejedelem az mint eszemben vészem haragszik Kornis uramra (mert vöttem vala eszembe). Bocskay uram énnekem meghagyá, hogy Kornis uramat valami szép szókkal salutáliam Zsigmond fejedelem szavával s igen ajánliam jó akaratját. Én azképen cselekedtem, szép szókkal salutálám Kornis uramat, Zsigmond fejedelem szavával. Én nem tudom, hivé-e Kornis uram vagy nem; ebben csak enynyit tudok. Decimus testis egregius Nicolaus Farkas de Harinna annorum 41, citatus, juratus et examinatus fassus est: tudom azt, hogy egykor Zsigmond fejedelem visszajövetele előtt küldtem szolgámat Kolosvárra Gelyén Imréhöz. Azt irá nekem hogy Macsédy Benedek postán visszajött Bocskay uramhoz és az ezüst művet és egyéb marháját Zsigmond fejedelemnek megtartóztatta. Hallottam mástúl azt hogy Bocskay uram itt Fejérváratt hívatta volna Kornis uramat éjjel szállására és azt mondta volna neki: lássad, mit akarsz; az halált szereted-e inkább vagy az életet, egyikbe válaszsz, mert megjött Zsigmond fejedelem, Kolosváratt vagyon. Azt is hallottam, tegnapelőtt Vitéz Miklóstúl, hogy Bocskay uram most mikor az táborba volt, Monostor mellett, azt mondotta, hogy ő hozta volt bé Zsigmond fejedelmet, mert én vérem és tagom és nem akartam hogy más idegen fejedelmet válaszszanak. Én egyebet sem tudok sem hallottam ez dologban. Undecimus testis egregius Michael Lencsés de Varadino, annorum circiter 28 citatus, iuratus et examinatus fassus est. Macsédy Benedek énnekem ugyan titkon mondotta, akkor mikor immár Zsigmond fejedelem az országba volt, hogy igen visszát vonzon vala Kornis Gáspár az Zsigmond fejedelemségébe, de bizony meglátja azt, hogy csak rövid idő mulva elütik rajta. Más az mikor Kornis Gáspárt Bocskay az táborba felköltette éjszaka és reá ment, mikor immár az gyaloggal elvégezte Bocskay az Zsigmond fejedelem dolgát, akkor egy imegbe

98

csak egy mentét vött reá Kornis, és az sátorból kiszóllíttatta Bocskay, az gyaloggal mind körülvötte, égett az kanótjok éjszaka. Hallottam hogy mondotta volna Kornis Bocskainak, mikor megjelentette az dolgot Kornisnak Bocskay, hogy Zsigmond az fejedelem; azt mondotta Kornis: az istenért kérlek Bocskay uram ne siess, jól meggondolkodjál mit cselekszel, mert ha ez az Maros az hátadon által folyna is, bizony soha az (csúf)nevet rólad el nem mossa. Bockay azt mondotta: vagy imígy, vagy amúgy de immár ezen általesem; azért válaszsz benne, előtted vagyon mind az élet s mind az halál. Ezt penig ő maga szájából Bocskaynak egynihányszor hallottam Zsigmond fejedelem bejövetele után hogy mondotta, hogy: én hoztam be Zsigmondot, én nem tagadom. Azt is mondotta nekem Macsédy hogy mikor először őtet visszaküldte volt Zsigmond Erdélybe, akkor szerzötte meg Bocskayval, hogy Zsigmond visszajőjjön, mert különben nem mert volna visszajönni Erdélybe. Quorum quidem testium fassiones et attestationes, prout modo praedeclarato per nos sunt receptae, memoratis exponentibus iurium suorum uberiorem ad cautelam necessariam fideliter et conscientiose conscriptas, sub sigillo nostri capitulari dandas duximus et concedendas, communi iusticia et aequitate suadentibus. Datum octavo die attestationis praenotatae anno domini millesimo quingentessimo nonagesimo nono. (Sign. Impr.) Hátlap: Anno 1599 mense Decembri. Inquisitio pro parte Gasparis Kornis contra Stephanum Bochkay tanquam Sigismundo Bathory adhaerentem tunc quando in Principem Transsylvaniae semet erexit peracta. Közölve: Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Szerk.: SZILÁGYI SÁNDOR Bp. 1878., IV. k. 225–240.

15 BOCSKAI ISTVÁNT A KIRÁLY NEVÉBEN FELSZÓLÍTJÁK, HOGY ÍRÁSBAN TISZTÁZZA MAGÁT AZ ERDÉLYI KÖVETEK ÁLTAL ELLENE FELHOZOTT VÁDAK ALÓL 1601. május. 7. Rep. 77., Fasc. C. No 97. Eredeti másolat, latin nyelvű A császár, kegyelmes urunk nevében a kismarjai Bocskai Istvánnak, hogy az eddig beadott kérvények alapján válaszoljon. Kérte, hogy közöljék vele, minek alapján vádolják; kegyesen felhatalmazta a császárt arra, hogy feleljen.

99

Sacrae Caesarea ac Regiae Majestatis domini nostri clementissimi nomine domino Stephano Bocskay de Kismaria ad ea, quae antehac exhibito libello supplici rogavit, respondendum. Postqam ipse sibi communicari quorum insimulatus esset petit, Sacram Caesaream Majestatem suam clementer id permississe, ut nimirum ad ea respondeat quaeque ad se purgandum necessaria iudicaverit, scripto complectatur. Hátlap: 1601. 7a Maii. Intimatum nomine Suae Majestatis ad Stephanum Bocskay, ut se quoad ea, quorum in simulatus est, scripto purget 16 THÖKÖLY SEBESTYÉN LEVELE RÁKÓCZI ZSIGMONDHOZ, BORSOD ÉS TORNA VÁRMEGYE FŐISPÁNJÁHOZ, CSÁSZÁRI TANÁCSOSHOZ Szikszó, 1601. november 15. Rep: 77., Fasc. E. No 198. Eredeti Generose et magnifice domine et frater observandissime servitiorum meorum paratissimam commendationem. [Nemzetes és nagyságos uram, igen tisztelt bátyám, mindig készséges szolgálataimat ajánlom.] Adgyon az ÚrIsten jó egésséget és minden jókat kegyelmednek, minden kegyelmedhez tartozókkal eggyetembe. Tegnapelőtt estve írtam vala kegyelmednek az itth való hitván állapot felől és arról is, hogy mi teczenék kegyelmednek, hogy kellene cselekednünk e kevés néppel, de nem jőve kegyelmedtől semmi válaszom reá. Immár mostan bizonyossan meghértettem, hogy az thörök felessen jött Egerhez. Az, ki az janicsárokath és az új kincstartót bekésérte, azt mondgya, aki szemével látta, hogy [szakadás] váras rakva velek és annak fölötte sűrő sátorakot mondgya, hogy vagyon itt künn az portörő malomhoz közel és terhes tevéjek is vagyon. Kik nem csak rablást, hanem az közel való váraknak is, valamellyke is megh akarnák próbálni. Az Rákóczi Lajos uram tömlöctartója az, ki beszökött, azt beszélli, volth az törököknek, hogy oly helyre viszi őket, ahol minden bántás nékül azt cselekedhetik és annyit rabolhatnak, az mennyit akarnak. Azt is beszélli az ember, hogy ez elmúlt vasárnap vitték be Egre Miskolcról az híréth, hogy héthezer magyar had jő alá, három faálgyú50 is vagyon velek. Immár gondolom, hogy talánd eh50

Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár III. k. Bukarest, 1982. faagyú cu patul de lemn; mit hölzerne Kolben. 1714: Egj Par fekete fa agju imitt amott meg aranjozva (!) csüe kerekes, és tetejébe elephant tsont fl. Hung. 10 [Nsz/Fog.; REkLt II. Apafi Mihály hagy. 14.].

100

hez képest meghtartoznak valami részére, előbbi szándékokban, ha generális uram el nem szakasztya vala az hadath és az vármegyék is eszve jönnek vala. Az ÚrIsten segétségéből soha nem halasztottam volna, hanem reájok ütöttem volna azokra éjjel az, kik kívöl vadnak. De így az, mint vagyok, semmihez módom nincsen, három vármegyénél több sem vala itth és annak is, mégh az más éjjel elszökött az eggik, az Gömör vármegye mindenestől fogva. Az Abaújvár megyének is írtam, hogy alá jöjjön és közel szálljon ide. Azonképpen, az Homonnai uram szolgáinak is, kegyelmedet is kérem, hogy kegyelmed is, mind lovagját, gyalogját szállécha közel ide, hogy illyen szükségnek idején az, mi oltalommal lehetünk, legyünk illyen kevesenn is. Kegyelmed is írjon, mindgyárást felőle az, mi az kegyelmed tetczése. Perneszi uramat tegnap estve bocsáttam vala el, az kikkel lehete, de félek rajta, hogy ez esső meghkezdi tartóztatni őket. Hogyha nyelveth nem hozhatna is, hozna bizonyos hírét, mely felé való indolattja lészen az thöröknek, mert csak közel vigyázni én előttem ighen kitsin dolognak teczik. Isten tartsa megh kegyelmedet jó egésségben. Datum Szikszoniae 15. Novembris 1601. [Kelt Szikszón, 1601. november 15-én.] Generosae ac magnificae dominationis vestrae servitor et frater51 Sebastianus Theökeölÿ mp. Címzés: Generoso ac magnifico domino Sigismundo Rákóczi comiti comitatuum Borsodiensis et Thornensis, ac Sacrae Caesarae Regiaeque Maiestatis consiliario et domino et fratri semper observandissimo. [Tekintetes és nagyságos Rákóczi Zsigmond úrnak, Borsod és Torna vármegyék főispánjának, a szent császári királyi fenség tanácsosának, mindig igen tisztelt urunknak és bátyánknak.] Hátlap: 1601 15a Novembris Missiles Sebastiani Tököly Sigismundo Rákóczy super occupatione per turcas Agrias castrisque ibidem positis praedandique et ex arcibus unam oppugnandi intentione et de certo Ludovico Rákóczy ad turcas profugo, eosdemque, dirigente, adeosque, proditore; denique de paucitate militum ex comitatibus convenire debentium, concomitanter insufficienti resistentia exaratae.

51

Nemzetes és nagyságos uraságod szolgája és bátyja

101

17 II. RUDOLF CSÁSZÁR SALVUS CONDUCTUSA BOCSKAI ISTVÁNNAK A PRÁGAI CSÁSZÁRI UDVARBÓL, ERDÉLYBE VALÓ VISSZATÉRÉSE ALKALMÁBÓL. 1602. február 22. Rep. 77., Fasc. B. No 54 Eredeti II. Rudolf német-római császár és magyar király oltalomlevelet ad a kismarjai Bocskai István és kísérete számára, hogy országain belül bárhová szabadon utazhassanak lovaikkal, kocsiikkal, csomagjaikkal és egyéb holmijaikkal; megkéri minden általa kormányzott ország, tartomány, város stb. összes alattvalóját (helytartók, elöljárók, bárók, katonák, nemesek, kísérők, kapitányok, ispánok, alispánok, bírók, jogászok, városlakók stb.), hogy a küldötteket az útjuk során ne háborítsák, se személyükben, se egyéb dolgaikban ne essen kár. Rudolphus secundus divina favente clementia Electus Romanorum Imperator, semper augustus, ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Croatiae, Sclavoniae etc, Rex, Archidux Austriae, Dux Burgundiae, Stiriae, Carinthiae et Wirtttembergae etc., Comes Tirolis etc. Universis et singulis fidelibus nostris, locumtenentibus, praelatis, baronibus, militibus, nobilibus, clientibus, capitaneis, praesidibus, castellanis, comitibus, vicecomitibus, iudicibus, iuratis, consulibus, magistris, civium et quorumvis oppidorum ac communitatum rectoribus ac passium et pretium quorumcunque, custodibus caeterisque, officialibus et quibuscunque aliis Regnorum et Dominiorum nostrorum subditis in Regno nostro Hungariae et aliis ubilibet constitutis, salutem ac gratiam nostram Caesaream et Regiam suum omni bono. Cum spectabilis et magnificus fidelis nobis dilectus Stephanus Bochkay de Kysmaria, aliquam diu in Aula nostra Caesarea quiete ne sese motibus ac turbis Transylvanicis […]52 benigno potius initu nostra humiliter et obsequenter penderet substiteret, iam vero nobis clementer permittentibus, hinc descedat […]53 magis magisque iniis, quae sese offerent occasionibus probet has ei publici fidei litteras dandas duximus. Domines vestras aliosque benevo[…]54 atque requiremus nostris vero et ditioni nostrae subiectis serio et expresse mandantes et praedictum Stephanum Bochkay […]55 curribus, sarcinis ac rebus suis omnibus quascunque secum habiturus est etiam suis, quam suorum ubique 52

tintafolt miatt olvashatatlan tintafolt miatt olvashatatlan 54 tintafolt miatt olvashatatlan 55 tintafolt miatt olvashatatlan 53

102

locorum et terrarum libere […]56 proficisci, commorari ac pro arbitrio suo recedere sineant, nec villa ipsum successe impedimento vel iniuria afficiunt aut a quoquam ullatenus […]57 in persona suae in rebus affici permittat, quin potius ubi necessitus postulaverit, vel ipse in alias petierit eundem salvo conducto fideque et securitate publica viarum ducibus, equis, curribus aliisque omnibus prosequendo itineri suo necessariis opportunissimo [?] nostra causa haud gravatim […]58 ac omnem illi praeterea gratiam favorem benevolentiam et humanitatem exhibeant idemque ab aliis pariter fieri sedulo curent. Facturae in eo domines vestrae aliique nobis non subiecti rem gratam observantia sua, erga nos dignam benigne clementerque agnoscendam. Nostri vero subditi executori sunt, hac in parte expressam et omnimodam voluntatem nostram. Datum in arce nostra Regia Pragae die vigesima secunda mensis Februarii anno Domini millesimo sexcentesimo secundo. Regnorum nostrorum Romani vigesimo septimo, Hungarii trigesimo et Bohemici itidem vigesimo septimo. Rudolphus Hátlap: 1602. 22a. Februarii Copia salvus conductus Rudolphi Romanorum Imperatoris Stephano Bocskay ab aulae suae majestatis in Transylvaniam redeuntis, datus. 18 MEHMET NÁNDORFEHÉRVÁRI PASA LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ A TÖRÖK CSAPATOK MEGINDULÁSÁRÓL ERDÉLY FELÉ 1604. április 1. Rep. 77., Fasc. E. No 200. Thugra és pecsét. My Mehemeth Passa istenek kegyelmességéből az Hatalmas Giőzhetetlen török Chászárnak itkün való országinak fő Vezére minden ... illendő dolgokban ajánliuk kegyelmednek barátságos igaz io akaratunkath. Mivel hogy isten akarattiából az Hatalmas Chászárnak imár ... rendelteteth hadai megh indulnak és főképen Erdélre fő gondviselésünk leszen, minth hogy az Erdéli fő emberek közül sokan az Hatalmas Chászárhoz hüségeketh megh mutatván ide az ő Hatalmassága szárnia és gondviselése alá iöttenek szép haddal, s ith vadnak, mely hüségekérth az Hatalmas Chászár ... nem akar háládatlan lenni, hanem 56

tintafolt miatt olvashatatlan tintafolt miatt olvashatatlan 58 tintafolt miatt olvashatatlan 57

103

gondoth akar reáiuk viselni. Találának megh azérth engemeth az fő Emberek közül, ielentik hogy kegyelmed enek előte való üdőkbenis az Hatalmas Chászár Országának egyik fő gondviselőie volth, és ő hatalmasságának io akaroia. Kérének ezen, hogy kegyelmednek én is egy leveleth iratnék, melyből vehetné eszében kegyelmed az ő hatalmassága io akaratjáth azokhoz, kik őhatalmasságának feieth haytanak és hivek ... hogy migh Erdél az Hatalmas Chászártól el nem szakada, minenü szép csendes békeségben éltek, senkitől semi bántásokh nem volth, hogy elszakada pedigh tőllünk, minemü hasznok avagy romlások nagy veszedelmekel követék mind ez ideigh kegyelmed iol tudhattia. Székel Mojzes töb fő népekel az Hatalmas Chászár köntöséhez ragaszkodván, minemü hitelek és böcsületes állapattiok volth itban, egiebektől kegyelmed meg értheti, mely hűségekérth ő Hatalmassága az Erdéli Vajdaságra bebocsiátván, magáth mód nélkül ha el nem vesztette volna, s az ő hatalmassága ereiéth megh várta volna, most is Erdéli Vajda volna. De hogy kegyelmednek ió akaratunkath megh ielenczük, kegyelmed gondolkodgiék minden mostani ... beli állapottiáról s megh maradásáról. Az németh közth minemü böczülettel vagion iól tudgiuk, szabadságtokban törvényetekben minth akar rontani mindeneketh tudunk. Most azérth az ideie, hogy kegyelmed igaz ió akarattiáth, ő hatalmasságához megh mutassa és Erdélnek igaz ió akaróia legyen, és ha my ... szándéka kegyelmednek mingiarást megh hüth Embere által s levele által megh talallyon, érthessük kegyelmed ió akarattiáth, mellyeth ha megh értettünk kegyelmednek mi is igériük magunkath, hogy valamith ő hatalmasságától kiván kegyelmed, mindenek kegyelmed, kedve szerént lesznek, minth hogy főképen az itben levő magyar fő embereknek kegyelmedhez való io akarattiath lattiuk ezeknek az hatalmas chaszár minden reghi szokoth szabadságokath ... megh atta s engette minden czikelekben. Hogy ha pedigh kegyelmed valakith idebe akar hozánk küldeni bizvásth félelem nélkül be külgiön merth az my hitünkre tisztességünkre senkitől semmi bantasok nem leszen valamikor visza akar meni békeségesen visza bochiatthiuk. Kegyelmed azérth lássa gondolkodgiék mindezekről im my kegyelmednek mindenekéth értésére attuk. Mosth mindenek az ideie mikor az Hatalmas Chaszár hadai Erdélre mennek és onnan kegyelmetek felé. Akor ha my romlasok kegyelmetekre következnek késő ... minden dologh. Isten kegyelmedeth tarchya megh io egéségben sokáigh. Irtuk Nándor Feiervároth Szen Giörgy havának első napian. 1604. Esztendőben. Külcím: Vitéz Urnak Boczykai Istvának adassék ez levél Nekünk Vitéz Ur barátunknak kezében. Hátlap: Anno 1604 1a Aprilis. Litterae Mehemet Bassae ad Stephanum Bochkay, datae continentes in se quod copiae Turcicae versus Transsylvaniam

104

iam moverit ideoque perpendere dare imperatorum Turcarum aut Germanarum adhaerere et in hoc casu Regni ruinam ac sui etiam amotionem et persecutionem experiri velit. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. I. évf. 299–300. 19 BETHLEN GÁBOR BOCSKAI ISTVÁNNAK SZÓLÓ FOGALMAZVÁNYA PORTAI HELYZETRŐL 1604. június 23. Rep. 77., Fasc. E. No 201. Spectabilis et magnifice domine mihi confidentissime servitiorum meorum paratam semper commendationem. [Tekintetes és nagyságos uram, mindig készséges szolgálataimat bátran ajánlom.] Isten Nagyságodnak minden yo akaróyval edgüth hosszu életet io egésséget zerenchies előmenetellel adgion. Mivelhogi Nagyságod nekem giermekségemtől fogva igaz yo akarattiát mutatta, és megis tapaztaltam volt, énis ha miben tudtam volna, Nagyságodnak zeretettel zolgáltam volna, de az sok zerenchietlen változások és sok budosásink nem engették hogi Nagyságodnak zolgálhassunk. Mostan penig Isten Nagyságodnak zivét erre fel inditván, hogi hazájának .és meg romlot nemzetségének szolgálion, bizony igen dichiretes dolog és Nagyságodnak nagi előmenetelére tendál. Az Tavazzal Nagyságod amelj Murat neű rabiát sanczaért be bochiátotta volt, aval mikoron én bezéllettem volna és Nagyságod felől zorgalmatoson kérdezkedvén, és az Nagyságod állapattiát valami részéből megértettem volna, sokat magamba gondolkodván az Nagyságodhoz való yo akaratom fel inditván, nem türhetem hogy az el inditott tractatus el ne kezgiem az Vezér Passával ő Nagyságával Nagyságod felől, és mikoron Nagyságodnak minden elébbeni állapattiát megh declaráltam volna előtte, Nagságodhoz mingiárt sok yo akarattiát vöttem ezemben az maga aiánlásából és mingiárt ugi irtam magam akarattiából Nagyságodnak az el küldött levelet meli levélre minemü yo akarattal igirte magát Nagyságod az hatalmas Chiazarhoz és meg romlott orzágához, mindeneket az Nagyságod rabia az Passának és nekünkis meg ielentett, meli Nagyságod hozzánk való io akarattiát, engedgie az felséges Isten, hogi mys haladóképpen zolgalhassuk meg Nagyságodnak és Nagyságadis el kezdet io indulattiába procedálhasson haznoson és yo zerenchiesen. Minemü dolgokat kévánnion penig Nagyságod az hatalmas Chiazartól, mikoron nekünk Murat meg beszéllette volna, mingiárt zépen minden kévánságit Nagyságodnak Articulusokban chináltuk és ugi vittük be az Vezér Passának ő Nagyságának, mely

105

Articulusokat Török nielven meg forditván, mingiárt postán az mostani fő Vezér eleiben küldé, és onnan mingiárt az hatalmas Chiazarhoz be viszik és Nagyságodnak minden kévánságiról ő hatalmasságától bizonios io kévánsági zerént való kedves válasza iő felette igen hamar. Ebben Nagyságod bizonios legien hogi mind az hatalmas Chiazartól, fő Muftitól, fő Vezértől és Janichiár Agától hit levele megien Nagyságodnak, és feiedelemségről bottia zazlóia azokkal az circumstantiákkal megien az haddal egiüth, valamint szintén Zultán Zulimán atta volt János Király fiának az feiedelemséget mind az Tiszán innen való földel edgiüth, mert valamennél iobban tudgiuk itt az Nagyságod dolgát ágálni Rédey Ferencz Urammal edgiüth, ki Nagyságodnak yo akaróia, azon igiekezünk, az fő Vezér, fő Janichiár Aga, az hatalmas Chiaszár derekas hadával edgiüth tized napra ide érkezik, az Tatár Hán fia Zemelie zerént iő. Ezekkel az emberekkel meg gondolhattia Nagyságod minemü hadak lesznek, bizonios legien Nagyságád ebben, hogi Isten segitsége vellek lévén, Erdelinek meg zabaditását ez esztendőről semmiképpen el nem halasztiák. Nagyságodnak mostan minden böciülletes dolgaynak előmeneteliben felette io módgia vagion, mert az Vezér Passa és Bektes Passa ő Nagyságok Nagyságodnak igen io akarói. Nagyságod bizoni semmi dolgayban meg nem fogiatkozik chiakhogi Nagyságodat én kérem ezen mint io akaró Uramat hogi Nagyságod el kezdet yo indulatinak véghez vitelében meg ne szünniék hanem zorgalmatoson visellien gondot immár el kezdet dolgayra Nagyságod ugi, hogi senki ne érchie se tudgia hogi mikor Isten segítsége által Nagyságodhoz közelb leszünk, Nagyságodnak minden késedelem nélkül az el indulásban lehessen mingiárt módgia. Mert ebben bizonios legien Nagyságod és telliességgel el hidgie hogi ugi igiekezzük ágálni az el kezdet dolgot hogi minden kévánságokról való hit levelek, Athname levél bot és zazló azokhoz illendő aiandékokkal velünk edgiüt legienek az Passánál, és mikor Nagyságodhoz akarunk küldeni akkor chiak ugi mennek fő fő zemeliek az levelekkel edgiüth és segitséggel, hogi Nagyságodat mindenekről certificálván, és el hivén Nagyságodis hogy ninchien semmi chialardság az dologban, minden félelem nélkül indulhasson Nagyságodis akor, Nagyságodnak ennél. töb levelet immár senki nem küld mindaddig valamig Nagyságodhoz közel nem lezünk. Nagyságodnak itt azmi kevesen vagiunk ugimint egieneháni száz magiar, i g a z io akaróy Nagyságod emlékezzék meg Erdéliben el vöt sok iavayról, zegény meg niomorodot yo akaróyról, mostan vagion Nagyságodnak módgia ebben hogi yo hirét nevét terieszsze és io akaróyvalis iol tegien, de főképpen az zegény megromlott orzágnak ez nagi inségből az hatalmas Chiazar segétsége által való meg szabadításában zolgallion, melliet ha Nagyságod meg chielekedzik és meg telliesit az Istenis Nagyságodnak sok iot ad érette. Isten Nagyságodat sokáig tarchia meg io zerenchiesen. Datum Nandor Albe die 23 Juny, 1604. [Kelt Nándorfehérváron, 1604. június 23-án.] Gábriel Bethlen mp.

106

Eredeti sk. Fogalmazvány. Hátlap: 1604 23a Junii. Litterae Gabrielis Bethlen, quibus Stephanum Bochkay, ut in intentione ad capessenda Regni Transsylvaniae gubernaculae perseveraret hortatae simul assidat, quod ut primum ad Turcicum exercitum venerit omnem opem et auxilium sit habituros. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. I. évf. 301–303. 20 TÖRÖK FÖLDRE MENEKÜLT NEMESEK LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ 1604. szeptember 14. Rep. 77., Fasc. E. No 202. Négy pecsét. Illustris domine nobis summa semper observantia colende. [Tekintetes urunk, mindig legnagyobb tiszteletünket ajánljuk.] Isten Nagyságodat ez mostani io ügyeközetiben tegye szerencséssé. Az Nagyságod rabiátul Muráttul megh értöttük Nagyságodnak az mi szegény megh nyomorodott hazánkhoz való io akarattyát és ez nagy inségből megh szabaditásában való io ügyeközetit, melyben hogy Nagyságod feliciter procedálhasson és io successust adgyon Isten ő szent fölségétül szüvünk szerént kévánnyuk, mely Nagyságodnak io akarattyáért mi minemü Commendátiókal éltünk az itt való fő szerdárnál és fő Janczár Aghánál, Nagyságod az ő magok levelekből megh értheti. Minemü kévánságok legyen pedigh ő Nagyságoknak, aztis megh értvén Nagyságod mys feienként kériük Nagyságodat, ne difficultállya, hanem Nagyságod iöyön közünkben mely Nagyságod iöveteliben sok iott látunk. Egy noha annélkülis fölötte szorgalmatosok az Erdélynek megh szabadításában, de az Nagyságod iöveteli sokal gyorsabbá teszi őket mindenben. Másik ha Nagyságod közünkben iő, az hatalmas Czászárhoz való hűségét praesenciaiaval [jelenlétével] megh mutatván, az hatalmas Czászárnak Nagyságodhoz való io akarattyát erősbé teszi és inkább el hitetheti magához. Mys pedigh megh tapasztalván Nagyságodnak szegény megh romlott hazánkhoz való io akarattyát, noha az hatalmas Császár mi nekünk Ahtname levelében töb kévánságunkal egyetemben az libera electiot megh engedte, kinek pariaiat oda kültük Nagyságodnak és az mellett elegedendő segítséget igirt, a kivel nem chak be visszen Erdélyben hanem meghis oltalmaz. Tudván aztis hogy Nagyságod eleitül fogva minemű io akarattyát mutatta az szegény hazához, és szabadságá-

107

ban minden rendbelieket mint igyeközöt megh tartani és oltalmazni, aztis előttünk viselvén hogy mi kiczintül fogva nagigh Nagyságodnak esmeretiben levén, reménségünk az hogy ennek utánnais mind törvényünkben szabadságunkban kitkit relligioiában és privilégiumában Donatioiaban ., fassioiában, Consensusiban és assecuratioiban megh tart, és mindenekben io akaró Urunk leszen. Ez okokért senkit idegent, hanem illyen io akaró ismert Urunkat előnkben nem czak válaztyuk hanem feiedelmünké is akariuk tenne és mikor Nagyságodat Isten közünkben hozza, az hatalmas Czászártul meg nyert libera Elektioról való Ahtname levelünket Nagyságod kezében adgyuk eo fine hogy senkit egyebet nem hanem Nagyságodat Conditionibus sub prae scriptis pro principe agnoscemus et Colemus, kire nizve az hatalmas Czászárnak mellénk rendelt segítségének elől iáróival és egy részével ide Tömösvár mellé iutvan legh főb és elsőb gondunk volt hogy Nagyságodat bizonyos fő Attyánkfia által megh találtatnók, kire válaztottuk egy akaratból és kültük Nagyságodhoz Bethlen Farkas Uramat országh tagiát, kitől ez levelünk kivül minden szükséges dolgokról szóval bővebben izentünk Nagyságodnak. Az mely szerenczétlenségh ide iutván véletlenül talála bennünket talán Nagyságodnak egyebek különben referállyák, de ahoz képöst hogy véletlenül és annyi számú ellenségtül eset Isten kegyelmeségéből kevés szándékokat vihették véghez, az mint Nagyságod az mi Attyánkfiátul igazán és bővebben megh értheti. Nagyságod pedigh abban semmit ne kételkedgyék, hogy hada elégh nem lenne mert mi Velünk annyt rendeltek a kiben meg nem fogyatkozunk, noha pedigh ezt a kit most Nagyságodnak irunk difficultálák, de sok törekedésünkel reá vevén aztis megh nyertük, hogy Gyuláigh valameny hadatt Nagyságod kiván annyt küldenek a menyt Nagyságod itil hogy szükséges az Nagyságod bátorságos közünkben való iövésére. Hogy pedigh mind Tatárt és Lengyelt olvas Nagyságod az Vezér passa levelében, mi magunk szabad akaratunk szerént annak az levélnek megh iratása után mindeniket hátra hadtuk, az szegény megh romlott hazának könnyebségére. Az Tatárt hogy annális inkább ne rabollya puszticza mint tavalys czelekedet. Az Lengyelt pedigh hogy az ő kévánságok szerént való nagy fizetésekre eléghtelennek itilők magunkat s mind az szegény hazát inkáb akarván azok helyen bővebben oly török haddal indulni a ki fizetést sem kéván és az haza puztitásátulis inkább zabolán tarthattyák őket. Kériük azért Nagyságodat méghis mind feienként illyen io akarattyát látván Nagyságod hozzá mind az fő Vezérnek s mind pedigh minnyaian mi nekünk, ne rázza el magáról hanem előtte viselvén az szegény hazának mind az mostani és következendő nagy romlását, azonképpen megh szabadulásátis a mellett, hogy minekünkis nagyobb hitelünk lehessen, Nagyságodnakis minden dolgaiban nagyob hitele lehessen, a mint Nagyságodat az Vezér passais inti iöyön közünkben mert igy láttyuk mind Nagyságodnak nagyob böczülletit és hitelit mind az szegény megh romlott hazánknak hogy töb io követközik

108

belőlle, ne kellessék kedvünk ellen Nagyságodon kívül, kit immár mi szeretettel válaztottunk (reménségünkis az hogy Nagyságodban megh nem fogyatkozunk) más gyámolt keresnünk, mint hogy az üdü és szegény hazánknak megh romlott állapattia és országunkon kívül való létünkis haladékot ez dologban nem szenved. Az Nagyságod bátorságosb közünkben való iöveteliert pedigh az itt való Tömösvári Hászon passánakis, ky mi nekünk szerdárul rendeltetet előnkben Erdélyre hütt levelét oda küldöttük Nagyságodnak, hogy semmi akadály az Nagyságod iöveteliben ne találtathassék. Hogy pedigh ez mi levelünknek nagyob ereie és hitele legyen Nagyságodnál ha Naggyságod ide az hatalmas Czászár birodalmában közünkben iő et in Conditionibus praescriptis megh tart, senkit egyebet Nagyságodon kivül nem válaztunk. Az szent Isten minket ugy segillyen és ez mellet hoszu bodogh io szerenczés életet kévánunk tizta szüből Nagyságodnak mint Urunknak. Datum ex Castris ad Tömösvár positis 14 die mensis Septembris Anno domini 1604. [Kelt Temesvár várából, az Úr 1604. esztendejében, szeptember 14-én.] Universitas nobilium Transylvaniensium in ditione potentissimi Imperatorum Turcarum constituta. [Az erdélyi nemesek közössége a hatalmas török szultán birodalmából.] Külcím: Illustri domino domino Stephano Bochkay de KisMaria domino nobis summa semper observantia colendissimo. [Tekintetes kismarjai Bocskai István úrnak, mindig igen tisztelt urunknak.] Hátlap: Anno 1604 14a Septembris. Litterae universitatis nobilium sub ditione potentissimi imperatoris Turcarum constitutae, quibus Stephano Bochkay significat se a memorato Turcarum imperatore liberum facturi Principis sui electionem obtinuisse, et hinc supplicat, cum neminem alium praeter ipsum in Transsylvaniae Principem eligere velit quo citius ad se venire, et per adventum quoque amicitiam suam erga Caesarem Turcicum contestari, desolataeque et derelictae patriae succurrere velit, omnem opem et auxilium habituros. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK 1956. I. évf. 306–308. 21 BOCSKAI ISTVÁN LEVELE GIOVANNI GIACOMO BARBIANO DI BELGIOJOSO KASSAI FŐKAPITÁNYHOZ Sólyomkő, 1604. október 4. Rep. 77., Fasc. E. No 203.

109

Másolat Illustrissime domine, domine observandissime. [Méltóságos uram, igen tisztelt uram] Nagyságodat kelleték ez dologh felől megh találnom. Ez el mult héten Septembernek huszon niolczadik napyán hozák meg az Nagyságod nekem irt levelét Zatthmárról, úgy mint dél után négy óra táyban, kiben paranchiolta vala Nagyságod, hogy én Nagyságodhoz mennyek és ugian Septembernek huszon niolczadik napján ott az táborban legiek Nagyságodnál Rakomaznál. Azért Nagyságodnak akkor ugian azon Zathmari Capitán uram emberétül választ irék, megh irám Nagyságodnak hogy beteges állapotom vagyon, kit mind Krauznek uram s mind a Zatthmari Capitan uram látták, hogy aligh iártam a közvény miath Zatthmárth létembenis. De mind azon által minthogy annak előtteis szándékom volth, hogy ha egésséghem Nagyságodhoz el mennyek kit meghis tökéllék vala s Nagyságodhoz elis megyek vala, ezokért penighlen hogy mégh Zatthmárt létemben értettem hogy Nagyságod kezében én felőlem valami levél vagyon, ki az én hűséghem ellen volna. Hogy penigh Nagyságod azt ne itéllye felőlem hogy chiak fogás és én Zatthmárt a dolgot nem értettem volna, Senniei Pongrácztul értekezzék Nagyságod felőle, mert ü neky megh mondottam, azonképpen Dengeleghy Miklós uramnak Dengheleghen megh montam, az dologhról akartam Nagyságoddal tractálny, mert én ü felségének az én kegyelmes uramnak Romai Chiászárnak hive voltam s hiveis vagyok. Ez közben értem fül heggiell az Nagyságod el menetelith a táborbul szinte akkor hogy indulny akarok vala Nagyságodhoz, nagiob bizonságért Váradon Concin uramtól értekeztem a Nagyságod táborban léte felől, vagy hol találom megh Nagyságodath. Ez közben ió karó emberim adák értésemre Nagyságodnak michyoda szándéka legien felőlem, arra való tekintetben iámbor szolgáimnak a kiket tartottam hivatám ide hozzám Soliomkőben velek szólván tractálván a Nagyságod felőlem való szándéka felől, ugian azon zolgháim a kik engemeth uiobban el árultak s házamath kézbe atták. Hivom az nagy Istent bizonságul hogy igazat irok Nagyságodnak, az a kéth zolghám erőltetet arra s tanachylottak hogy mingyárást minden hallaztás nélkül be mennyek Tömösvárra, mert lehetetlen dologh hogy a Chiázár kegyelmét vehessem a mint a practika körülem vagyon, ijeztettek, de hogy semmi kezdet practikának oka nem voltam senkinekis ió akarattiáth, elméjének szivének gondolattiáth megh nem foghattam felőlem, sem én akarathomból senki nem tractált semmit, mit tehetek én róla? ha én akaratom nélkül valaki valamit tractál én felőlem mi vétkem énnekem abban? Salva conscientiaval voltam s vagiok mostis, azoknak az én lator lelketlen zolghaimnak tanachyoikat nem fogattam, hanem házamban veztegh ültem, it voltam s vagiok mostis, biztam az én Istenemben, az én igaz voltomban és az én kegyelmes uramnak Rómay Chiászárnak ü felségének Istenes és igasságos

110

itéletében s kegielmes voltában. Ez közben az én áruló szolgháim ZentJobi házamath kézben atták mostan az ü felsége Zolghái vannak benne, vagion Nagyságod akarattiából ninchy e nem tudom. Másik házamath penigh Kerekith Concin uram megh szállotta s az ü felsége álgiuival lüteti, vetteye ekkediglen [ s i c ! ] megh, neme, nem tudom, mert én chyak itth vagyok házamban, vesztegh ülök, senkivel semmi tractám, várom Istennek kegyelmességét hozzám, és az mi kegyelmes urunk ü felsége ió akarattiáth s kegyelmességét. Errül penigh Nagyságod ugy gondolkodgyék, hogy bizony inkáb akarom (ha egeib nem lehet benne) Soliomkü váráth véremmel megh festenem, hogy nem mint Törökké lennem és mind az irást s mind az én áruló Zolghaimnak szavokat azzal akarom megh hamisitany. Ez mégh soha nem hallatoth Magiar orzágban, hogy egy uron ez essék törvéntelen, egy lator szolghayanak szavára, vagy török közül hozoth ál levélre való tekintetben, hogy mingyárást házáth iószágáth törvéntelen el vegyék, más házáth reá vitassák, mert a Nagyságod itélethi vagy hiszi Nagyságod vagy nem de olly embernek hidgyen Nagyságod, ha Nagyságod énnekem megh irta volna hogy iüy hozzám mert valami practika levél vagyon kezemben felőled, bizonyos legyen Nagyságod benne hogy el mentem volna, mert tuttam ártatlanságomath, soha ü felségének annyit nem vétettem kinil többeth nem szolgáltam mind én s mind az én atiám. Kérem azérth Nagyságodat, Nagyságod paranchiollion Conczin uramnak, mennyen el Kereky alól, ne lütesse, haggyon békét nekik, és paranchiollion Nagyságod az ü felsége Zolgainak hogy iüienek ky ZentJobrólis bochássák kezemben, nem megyek én sehova mert én ü felsége hive vagyok, neis vegye Nagyságod el tülem az én házamath iószágomath illyen hatalmasson és mód nélkül, ky mégh magyar országban nem történt. Nagyságodtul választ várok. Kéremis Nagyságodath hogy Nagyságod mutassa megh ió akarattiáth hozzám, ne késlellye a válazth mert tuggya Nagyságod hogy embernek drágáb marháya ninchiyen az életénél. Örömest irtam volna ü f elségének az mi kegyelmes Urunknak s emberemetis bochiáttam volna fel de tudom hogy Nagyságod az én emberemet fel nem bochyátaná hanem érthy Nagyságod az én irásomath s akaratomath értésére adhattya Nagyságod ü felségének. Ha penigh Nagyságod énnekem megh engedy azt hogy emberemet bochyássam fel ü felségéhez, mingyárást fel bochyátok s megh találom ü felségét az én ártatlansághom felől. De azonközben kérem Nagyságodath minth io akaró uramath, Nagyságod énnekem iryon valami bizoniost akarattya felől, a kihez támaszkodhassam. Tarchya megh Isten Nagyságodat. In Soliomkü 4. Octobris 1604. [Sólyomkőn, 1604. október 4-én.] Stephanus Bochkay Tudom hogy Nagyságod körül magyar Deákokis vannak, Nagyságod énnekem Magyaról tegyen választh merth énnekem Deákom ninchiyen, ki el árult bennek, ky penigh Kerekiben a szállot várban vagyon, magham penigh Deákól

111

nem értek, ha választ kell tennem a Nagyságod levelére hogy vétek abba ne essék azérth kyvánom Nagyságodtul. Kívül: Anno 1604. 4 Octobris. Hátlap: 1604 7a Octobris. Missiles Stephani Bocskai ad aliquem supremum uti conjecturat in Hungaria capitaneum, quibus se excusat nunquam in animo ipsius fuisse ad Turcas transeundi, et si aliquis tractatus de persona ipsius inter venisset id non facto ipsius, sed aliquorum malevolorum servitorum suorum accedisse, sed nec cogitasset unquam a fidelitate Suae Majestatis desciscere, ideo propter falsum in simili contra se factum rumorem occupata bona suo sibi restitur, et obsidione solvi postulat. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből HK. 1956. I. évf. 308–310. 22 GIOVANNI GIACOMO BARBIANO DI BELGIOJOSO KASSAI FŐKAPITÁNY LEVELE BOCSKAI ISTVÁNNAK Rep. 77., Fasc. E. No 204. Eredeti másolat, latin nyelvű 1604. október 5. Giovanni Giacomo Barbiano di Belgiojoso arra kéri Bocskai Istvánt, hogy tisztázza a szóbeszédet, amely miatt Cyprian Concini lefoglalta a birtokait, és küldjön kezeseket az ügy rendezéséig. Spectabilis ac magnifice domine amice nobis observandissime Salutem, servitiorumque nostrorum Certiores facti sumus, aliqua magnifice domini vestrae loca, per magnificum dominum Cyprianum a Conzin, ob rumores sibi quosdam de magnifico domino vestrae sinistros allatos occupata esse. Quia vero rumoribus hujusmodi locum nullo modo, aut fidem dare possumus, imo plurimum de sinceritate magnifici domini vestrae polliciti nobis semper sumus atque ob id nos in persona ad cognoscendum rei statum, ad illas partes conferre statuimus. Ideo ad significandam benevolentiam et qua complectimur magnificum dominum vestram amicitiam, praesentium exhibitores. Praecipuos viros et Suae Majestatis Serenitatis ad magnificum dominum vestram expedire voluimus, qui eandem certiorem reddant, nos sibi ut hujusque semper, ita adhuc amrium esse, et vel nunc maxime, licet errore aliquid fortassis peccatum esset, tamen ubi ad nos securrere maiore (mature) vellet, paterne sibi affectum manere

112

et declaraturum. Id donec coram facere possimus, paenes se, exhibitores magnifice domine vestra recipebit. Quam de reliquo diutissime valere optamus. Datae ex Kallo 5a Octobris anno 1604. Spectabilis et magnifice domine vestra amicus paratissimus et servitor Giovanni Iacomo Barbiano Conte de Belgiojoso Hátlap: Anno 1605. 5. Octobris. Litterae Joannis Jacobi Barb[ian]o comitis de Belgi[ojos]o insinuantis Stephano Bocskay, intellexisse, quod per D. Cyprianum a Conzin aliqua loca ipsus Bocskay propter sinistros rumores occupata sint, et quasdam obsides mittat penes se retinendos, donec error ille, qui forte comissus est, emendetur. Címzés: Spectabili ac magnifico domino Stephano Bocskay de Kismaria, libero baroni, domino et amico nobis observandissimo. 23 TEMESVÁRI HASSZÁN PASA LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ 160459 Rep. 77., Fasc. B. No 55. Thugra és körpecsét. Én Czylaly Haszon Passa az Hatalmas és győzhetetlen Török Császárnak Tömösvári fő Beglerbekie és az Erdély országára rendeltetet hadaknak fő szerdára minden tisztességes dolgokban való zolgalatomat irom Nagyságodnak mint vitéz szomszéd ur barátomnak. Isten sokáigh éltesse kegyelmedett és sok io szerenczekkel megh álgya. Muráttul először az kegyelmed rabiátul értöttük vala kegyelmednek az hatalmas Csaszárhoz való io akarattyát, annak utánna ide iutván az Erdély országának megh szabadítására rendeltetett hadnak elől iáróival, az Erdély magyar fő emberek mutatták mind az fő Vezér Passának és fő Janchár Agának kegyelmednek szóló hütt leveleket, mellyekben kegyelmedet intik arra hogy ide az hatalmas Czaszár birodalmában iöyön, ielentvén az mellett hogy kegyelmedett Istennek rendelése ugy lévén, ő feiedelmekké és Erdély országának feiedelmévé akarnák választani. Mely dolgokat énis szeretettel halván itilek szükségesnek, hogy mys kegyelmednek hütt levelünket küldenők, mint 59

pontos dátum nélkül

113

hogy az Erdély segítségére rendeltetett hadaknak szerdársága az hatalmas Czaszár kegyelmességéből mostan mi reánk bizattatott, kire nizve bátorságosban iöhessen kegyelmed ide az hatalmas Czaszár birodalmában minden velle lévőkkel egyetemben. Én azért esköszöm kegyelmednek az egy teremtő Istenre, az Mahomet Szent Prophetára és az mi igaz töröky hütünkre, hogy kegyelmednek sem iövő utában, sem ide iutása után, az hatalmas Czaszár birodalmában, sem magának, sem az utánna valóknak, valakik azon hüségh alá akarván magokat adni vagy eggyütt iönének kegyelmeddel vagy annak utánna, senkitől semmi bántása nem leszen, sőt az kegyelmed böczülletes uri állapattya szerént azmint az Vezér ő nagyságais minden ioval igiri kegyelmednek magát mindenben illendő böczülletes állapattya és feiedelmi tekinteti leszen, azonképpen az kegyelmed után valóknak-is kinek-kinek az ő tekinteti és állapattya szerént leszen. És az mi reánk bizatott tiztünk szerént az hatalmas Czaszárnak rendeltetett segítséggel azon leszünk minden tehetségünkkel, hogy kegyelmedet ezekkel az itt való magyar fő emberekkel nem czak be vigyük Erdélyben, hanem minden ellenségi ellen meghis oltalmazzuk, az hatalmas Czaszárnak ezeknek kezekben levő Ahtname levélnek tartása szerént. Kinek bizonságára kültük kegyelmednek ez pöczétes hütt levelünket, intvén sőt kérvén kegyelmedet azon, hogy kegyelmed ez mi levelünk látván az hatalmas Czaszárhoz megh mutatott io akarattyát ne halogassa, hanem minden kétségh és késedelem nélkül mindgyárást iötön iöyön az hatalmas Czaszár birodalmában, mint hogy ebben kegyelmednek most vagyon io módgya és ideie, az hova pedigh kegyelmed szükségesnek itili ... kegyelmed eleiben elegedendő hadat boczátunk kikkel kegyelmed bátorságosan iöhessen közünkben, Isten sokáigh éltesse kegyelmedett. Hátlap: 1604. Assecuratoriae, sive salvus conductus Czylali Hasson Bassae pro transitu Stephani Bochkay ad Turcicum exercitum et nobiles Transsylvaniae sub ditione Turcica existentes, ut in Principem Regni Transsylvaniae eligeret. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. Hadtörténelmi Közlemények 1956. I. évf. 304–305. 24 GIOVANNI GIACOMO BARBIANO DI BELGIOJOSO LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ 1604. október 7. Rep. 77., Fasc. E. No 206.

114

Spectabilis et magnifice domine amice observandissime. [Tekintetes és nagyságos uram, igen tisztelt barátom.] Az kegyelmed leveléth es Imreffy urammal lőtt tractalasat is meg értettem bőségesen, kiknek fundamentumáth kiváltképpen ez kéth dologban itéllyük lenni, tudni illik, előzzör miképpen lehessen assecuratus kegyelmed élete felől, és annak uthánna ez ioszágh helyett oda felliebb holott és minth adassék más kegyelmednek. Kyre kegyelmednek azth irhatom hogi mivel én kegyelmed felől mindenkoron böcsölletes itélethbe voltham, es soha romlásáth nem, hanem nevekedéséth kyvántham, mostanis egieb igiekezethbe nem vagiok érthvén az kegyelmed leveléth és maga mentségitis. Erre nézve az kegyelmed első kyvánsága felől igy gondolkodtam, hogi az kegyelmed felől támadott suspitionak mindenek elméiekből leendő ki vételérth, Kereki házáth adgia kezembe ő felsége Chaszár urunk számára kegyelmed, és maga legien Soliomkőbe el bochatván az kéth Capitantis, kyk kegyelmednél vadnak. Én viszonth kegyelmednek zálogul Rothficz uramot adom illy Conditioval, hogi huszadnapig Chaszár urunktul ő felsége keze irása alatt eggi charta biankáth hozatok, és valaminth ez felől megh irth dolgok felől végezünk arra iriuk. Ha penigh kegyelmednek ez dologhoz illendő iobb gondolkodásy vadnak azokoth kegyelmed adgia értésünkre, bizonios levén kegyelmed benne, hogi valami tysztemhez illik. sincere tractalok és végezek kegyelmeddel. A haiduk állapattiáth ami illethy kyk kegyelmed mellett vadnak és egieb szolgayth s hozzá tartozóyth azoknak my tőlünk sem személiekben sem ioszágokba sem marháiokba bántasok nem leszen, mindenekbe assecuratusok lehethnek. Ha peniglen mind ezekről kegyelmed sincere nem akarna tractálni velem, kegyelmed az kéth Capitant minth követimet bochassa vizza, az uthán énis tovább gondolkodom dolgaimrul. Tarcha megh Isten io egésségben kegyelmedeth. Datum in Adorian 7 octobris anno 1604. [Kelt Adorjánban, 1604. október 4-én.] Giovanni Jacomo Barbiano conte di Belgiojoso sk. Külcím: Spectabili ac magnifico domino Stephano Bochkay de KysMaria domino amico nobis observandissimo. Kereky. [Tekintetes és nagyságos kismarjai Bocskai István úrnak, igen tisztelt barátunknak. Kereki.] Hátlap: 1604. 7a Octobris. Missiles Georgii Barb[ian]o comitis de Belg[iojos] o ad Stephanum Bocskay de Kismaria, ut domum Kerekianam ad rationem Suae Majestatis reliquet, et duos capitaneos dimittat, cum

115

assecuratione: quod hajdones ejusdem Bocskai nec quoad personas, nec quoad appertinentias suas damnificabuntur. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. I. évf. 311. 25 AMHÁT SZILISZTREI PASA LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ Temesvár, 1604. október 9. Rep. 77., Fasc. E. No 209. Tekintetes es Nagiságos Vitéz Ur, minden tiztességes dolgokban való barátságos zolgálatomat aianlom Nagyságodnak. Isten Nagyságodat éltesse zerenchieltesse es egy napiát tegie ezerre. Értettem hogi Nagyságod az hatalmas Chiazarhoz hüséget, s az maga Nemzetségéhez való io akarattiat meg akaria mutatni. Isten Nagyságodat sokáig éltesse es adgia hogi az ő Hatalmassága köntöse alatt hazaiaban Nemzetsége között sok eztendőkig yo zerenchiesen meg maradhasson, es ő Hatalmasságának hiven zolgalhasson. Mierthogy penig az fő Vezér Passától ő Nagyságtól nekemis tanuságom vagion hogi Nagyságodra vigiazzak, Nagyságodat yo akarattal kérem hogy az Nagyságod zandeka s yo akarattia mi legien, adgia értesemre, mihelt Nagyságod hozzánk közleb érkezik, es valamiben nekem paranchiol, az Hatalmas Chiazarnak, Nagisagodnak, es Erdély Orzágának valamire elégséges lezek zolgálni akarok, én bennem Nagyságod semmiben meg nem fogiatkozik. Tarchia meg Isten Nagyságodat. Költ Temesvár mellett való Táborból, die 9, Octobris 1604. Amhat Ziliztrey Passa, yo akarattal zolgál Nagságodnak Külcím: Tekintetes és Nagiságos Vitéz Urnak az Nagiságos Kis Mariay Bochkay Istvánnak adassék ez levél. Hátlap: Anno 1604 9a Octobris. Missiles Amhat Bassae Ziliztriensis ex castris ad Temesvar positis, ad Stephanum Bochkay, ut nolificet, an revera partes Turcicas amplectivelit, ut, prout in mandatis habet, eundem secundare posset. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. I. évf. 312.

116

26 GIOVANNI GIACOMO BARBIANO DI BARBIANO BELGIOJOSO LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ, PETHE LÁSZLÓT MEGBÍZÓLEVÉLLEL ELLÁTTA Adorján, 1604. október 10. Rep. 77., Fasc. E. No 205. Spectabilis ac magnifice domine: amice observandissime. [Tekintetes és nagyságos uram, igen tisztelt barátom.] Meg értettük az kegyelmed leveléből hogy az Vallon Capitanokat a kedh [?] Nimetet és Balog Imrehet s, Kapronczait el boczátotta kegyelmed, kit io néven vöttünk kegyelmedtől. Aztis értiük, hogy kegyelmed remilvin azt, mivel az kegyelmed szolgaianak nem lehetne elegedendő hitele nálunk, az okon nem boczatana emberét ide, hanem mi tőlünk kivánná azt hogy egy meg hit bizonios emberünket boczatanók oda, ki által sincere tractalhasson velünk minden dolgokrul. Ebbennis azért az kegyelmed io indulattiát értvén, nem akariuk hogy kegyelmed meg fogiatkozzék, hanem szándékunk az, mivel Pethe Lazlo Uramat által boczassuk kegyelmedhez credentia levelünk mellett, kinek az mi rizünkről tellies tanusága lezen mindenekről, kegyelmedis rendellie ugy dolgait két vagy három óráig ligien vige az tractatusnak, mert ha az Erdéli Vallonok, Pecz uram [ti. Johann Battista Pezzen ezredes] hada és az Haidusagis elérkezik, ili ailkalmatosságunk nem lizen az kegyelmeddel való tractalasra. Nem boczatván ugyanakkor tiztünk arra, az mint mostan magunk livin: Minek előtte penig Pethe Lazló uramot oda boczatanók kegyelmedtül azt kivániuk, kegyelmed mingiárást kisedelem nékül kölgiön mind maga s, mind körölötte való zolga és haidu rend kipekbe s, Nevekkel, hit alat egy Salvus conductust hogy kegyelmed minden bántásnélkül vele leendőkkel vizza boczattia és ez tractatusba semmi zin és fogás nem lizen. Mikor peniglen vizza iő ő kegyelme, kegyelmedis boczassa ő kegyelmével egy meghit emberét, kit miis bona fide bikivel vizza boczatunk. Ez levél küldissel kegyelmed ne kissik semmit. Éltesse Isten kegyelmedet. Datae in Castris ad Adorian positis hora secunda diei 10. oktobris. Anno 1604. [Kelt Adorján várában, 1604. október 10-én, két órakor.] Giovanni Jacomo Barbiano sk Külcím: Spectabili ac magnifico domino Stephano Boczkai de KisMaria domino et amico nobis observandissimo. Kereki. [Tekintetes és nagyságos kismarjai Bocskai István úrnak, igen tisztelt barátunknak. Kereki]

117

Hátlap: 1604 10 Octobris. Missiles Jacobi Barb[ian]o comitis de Belgi[ojos]o ad Stephanum Bocskay, quod Ladislaum Pethe cum credentionalibus corsum expediat, ut intecedens inter ipsos negotium assumatur, et intra duas vel tres horas te eminetur, idemque Pethe in demnis remittatur. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. I. évf. 312–313. 27 BOCSKAI ISTVÁN ELLEN VALÓ VALLOMÁSTÉTEL, HOGY BOCSKAI A TÖRÖKÖKHÖZ PÁRTOL Adorján, 1604. október 11. Rep. 77., Fasc. B. No 56. Mi az kik alól meg vagiunk irattatván, noha az mi urunknak Boczkai Istvánnak mindenkoron hivek voltunk és engedelmessek oly dolgokban melliek haznára és beczölletire néztek. De mivelhogy az következendő mód zerint vettük volna ezünkben hogy Czazár ő Felsige ellen az kereztienségnek ellenségivel az Törökel practicát inditot volna, meli mint ő Felségének mint penig az mi édes hazánknak romlására volna. Azért semmiképpen el nem halgathatók, hogy az mellieket mi ebben értettünk, az mi hitünk és hüsigünk zerint, melliel mi élünk Istenünknek Fejedelmünknek és hazánknak tartozunk meg ne ielentenők. Azért mivelhogy még annak előtte kezdettik vala hirdetni hogy mikor az Haiduk Groff Urammal Chatára mentek vala Temesvár felé, ackor találtak volna egy levelet melliet Boczkai Uramnak Bethlen Gábor irt volna, és kit Generális uramnak vittek volna, és ezenközben egy Haidu találta volt el hozni az Bethlen Gábor dolmániát kinek az sebében tanálták meg az Bethlen Gábor levelinek az mássát, melliet Boczkai Uramnak költek. Melliek hogy meg értet Boczkai Uram, azon közben találta Generális Uram ő Nagysága az Rokomazi Táborban levél által hivatni Boczkai uramat. Meliből mingiárást azt colligalta, hogy meg akaria fogatni, és azért hivattia. Azért hivata minketis Soliomkőben, és proponálá az dolgot mit kellesék czelekedni, mert Generális Uramnál nálla az Bethlen Gábor levele, és bizoniosson reminli s tudgia hogy azért [egy szó törlés] hivattia hogy hogy meg fogia. Meli dologról eléggé disputáltunk, ha kellesséke az felsége kegyelmessigihez foliamodni vagy nem, de az dolgot iobban aperiálván és ő magais nem bizhatván az ő felsége kegyelmességéhez, mondván hogy soha neki nem hinnének, meliről példánkis volna úgy mint Josika, Sarmassági és többek, kiket miképpen kinzottak vagy öltek volna meg. Ugy lőn az vigezés hogy Törökhöz foliamodnék és Giulára bemennink, mivel hogy az Bethlen Farkas

118

levelétis megmutatá, kit Giuláról ackor irt volt, kiben kivánnia vala hogy Boczkai Uram módot adna benne mikippen löhetne Kerekiben, mert oly bezide volna velle, ki az ő Nagysága iavára volna. Azért Boczkai uram haza bocziátván az Kerekieket, meg hagia hogy mingiárást Törökért köldenének Giulára, és ha lehetne iönének zinte Somliokőbe [sic!] hogy marhaiatis vihetné el, ha penig annin nem iöhetnének, iönének czak Kerekihez. Minketis penig reá feleltetet vala és reáis feleltetet vala hogy el menniünk velle, de mi haza iövén Soliomkőből Zentiobra sokat gondolkodtunk az dologról, és az kik othon voltunk ackor meg ielentők az dolgot egymásnak és az Papnakis ugy végezők köz akaratból hogy mi hitünket Istenünket s az ő felsige hüsigét el nem hadnók, hanem az dolgot Concin Uramnak az Váradi Capitánnak, mivelhogy Generális Uram [ ti. Belgiojoso] mezze volt értisire adnók. Melliet Zekel Ferencz Uram ki Capitán volt Zentiobban, értisireis adot minden képpen. Monta vala aztis Boczkai Uram hogy az Bassa hit leveleis nálla volna, melliet mi nem láttunk s itiltükis, hogy csak azért mongia hogy inkáb el menniünk velle. Ackor penig nem akartunk várakozni hanem hamar el menni, mivelhogy azt halliuk vala, hogy Generális Uram hamar el érkezik az haddal, de lenek olliak kik Proponálák hogy zigen lizen ha el hadgia házait hanem ha annira való Török iőne, hadna praesidiomot az házaiban, ha penig czak ezer Török iőneis Kerekiben azokkal addig meg maradhatnának, míg segítség iőne az Töröktül. Ugian ackor aiandikotis külde Kerekiben, hogy az hova kivántatik Haidu hadnagioknak vinnék, és az kit Giulára küldenének meg aiandikoznák. Veres Mártont akarták el küldeni de ugy értiük hogy azt nem vehették reá hanem úgy halottuk, hogy Pribék Mihályt külték volna el. Ez dolgot ennél tovább sem ez előb nem értettük. Actum in Arce Adorian 11 Octobris Anno 1604. [Kiadatott Adorján várában, 1604. október 11-én.] Franciscus Zekeli Ego Ladizlaus Pethe fateor et Lazarus Pozsgai recognosco coram me oretenus etiam ab Stephanus Fráter ipsis esse confirmatus et pro ipsorumque vera fassione hoc scriptum agnitum mp. Ego Franciscus Daróczi fateor similiter hos omnes pro vera ipsorum fassione hac scriptorum produxisse contra Boczkay idem mp. Johannes Imreffi idem fateor. Ego Johannes Loniai similiter fateor mp. Ego Johannes Lugosi similiter

119

fateor idem mp.60 Hátlap: Anno 1604 11a Octobris. Fassio introscriptorum honestorum virorum super eo: quod hactenus Stephani Bocskai fideles adhaerentes fuerint, sed postquam advertissent, quod idem Bocskai Turcis adhaerere, ipsosque eortum pertrahere velit, ab eodem desciverint. Közölve: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. Hadtörténelmi Közlemények, I. évf. 1956. 313–315.

28 LIPPAI BALÁZS, IBRÁNYI FERENC, DENGELEGHY MIHÁLY, SZÉNÁSSY MÁTYÁS ÉS NÉMETH BALÁZS HŰSÉGLEVELE BOCSKAI ISTVÁNNAK 1604. október 14. Rep. 77., Fasc. B. No 57. Középen pecsét. Anno. 1604. Mindszent havának 14. napián. Attuk az mi hit levelünket erős peczétnek Alatta az mi fogadásunknak urai s meg tartóia lehessönk. Ezokayrt Az mi hit levelünket attuk az nagyságos Vytézlő Bocskay Istvánnak ez körösztinsignek s az ami Orzagunknak s ides Hazánknak legh fő képpen az egi Igaz Hitnek megh oltalmazására kötöttünk hitvel erre magunkat s hogi edgüt ilnink halnánk az egi Igaz hit mellet megh. Igi Attuk az mi levelünket illen hit Alat Én Ligpai Balás, Ibrány Ferench, Dengelegi Miháli, Zénási Mattias, Nimet Balás minket Isten ugi segillen az telles Zent Lilek, Zent Háromság Attia fiu Isten minket ugi segillen hogi hivek s Igazak lezönk az Nagyságos Boczkai István urnak minden vitézlő Dologiban s mi Ides hazánknak megh maradásájér.

60

Én, Pethe László esküszöm; én, Pozsgay Lázár elismerem saját szavaimmal – Fráter István által megesküdtek; helyettük ez igaz vallomás leíratott. Én, Daróczi Ferenc mindezekről hasonlóképpen esküszöm Bocskai ellen. Én, Imreffy János, ugyanezeket vallom. Én, Lónyai János hasonlóan vallok. Én, Lugassi János ugyanúgy teszek vallomást.

120

Hátlap: Anno 1604 14a Octobris. Iuramentales Blasii Lippay, Francisci Ibrany, Michaelis Dengelegi, Mathiae Zenasi et Blasii Nemeth, quod Stephano Bocskay fideliter adhaesuri sunt. Közölve: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. I. évf. 315. 29 GIOVANNI GIACOMO BARBIANO DI BELGIOJOSO KASSAI FŐKAPITÁNY LEVELE ECSEDI BÁTHORY ISTVÁNNAK, BOCSKAI ÁRULÁSÁRÓL Várad, 1604. október 17. Rep. 77., Fasc. E. No 207. Spectabilis ac Magnifice etc. ... [ Tekintetes és nagyságos uram stb.] Nagyságodnak akaránk tudtára adnunk Bochkai árultatását. Miképen ő Fölsége és az Provinciánk ellen, meg nem gondolván sem az Istent, sem hityt, hanem az földet uiobban akarván veszteni és elárulni török kézben eiteni és adni várait. Ebben peniglen kegyelemed hogy igy nem volna semmit ne kételkedgyék, mert ez nylván vagyon és igen bizonyos. Az mely zolgaival árultatását közlötte, és az kiket Gyulára akart vele vinni, azzok ielentették megh, nem akarván feleségeket gyermekeket el hadni, hanem ugy adták tudtára Conczin Uramnak az váradi vicecapitánynak és Conczin minekünk, mellyet értvén nagy sietséggel hátrahagyván az ő Fölsége vitéz gyalogit és Artelláriát az Slesiai fegyveressek egy részével lévén oly reminségben hogy ez le chendesitvén inkáb az ő Fölsége akarattia szerint hamaréb az alsó táborba segítségére mehessek, iöttünk Adoriánban, hogy eleyt vehessük ez illyen véletlen árultatásnak. Mindgiárást Bochkay megh hitt zolgáit, kik közzül Fráter István eggiket ki ugyan sógora is gyermekségtül fogva fel tartotta, hozzánk hivattuk és megh esküttettük erős hittel őket, Pethe Lazló és Daróczi Ferencz előtt és így megh értvén az árultatást bizonyosson minden chircumstantiával egyetemben leveleinkkel és bizonyos embereink által sokzor io akaratunkbul találtuk megh Bochkai Istvánt, intvén arra, hogy follammodgyék az ő Fölsége gratiához. Ez idő alatt és pro assecuratione sufficiens zaloggal kináltunk hogy adunk neki és 25. nap alatt az ő Fölsége gratiáiát meg hozzatunk neki. De ő ezt nem acceptálta, hanem az előbbeli Istentelen zandékiában előb akarván menni, költötte azt (látván, hogy egyébképen az Haiduságot melléie nem haithattya) hogy az Relligióért akarnánk kergetni, és zyn alat vonta hozaia az Haidukot, kik ő Fölsége fizetésén nem voltanak, más felől penig futotta az Török Tatárt segitségért, és igy kinzeritették Pezz Uramnak [helyesen Pezzen] irnunk, hogy az Rakomazt való vitézlő néppel

121

és Algyukkal iőne hozzánk, hogy minek előtte Töröket zallitanna Váraiban, megh haitanánk őket. Es ez idő alat az Haidukat is hivattuk kik az ő fölsége fizetésén voltanak, azok is közöl lévén fizetést attunk nekik és Pethe Lazló által requiráltunk őket és az Bochkai zolgai vallását előttök el olvasta kibül megh érche, hogy nem az Relligioért hanem az rebellioért jöttünk Bochkai ellen, mellyet meg értvén hittek zerint fogadták, hogy ő fölsége hivek leznek. Hó pénzeket még egy nap előt meg attuk, másnap oztán hogy Pethe Lazlo velek zollot, virradón ugy mint 15. proximé praeteriti hainal előt Álmosdrul Pezz uram hadával el indulván, hogy Diozegre iőyön és onnét hozzánk. Bochkai ezeket is az Haidukat az Religionak zyne alat melleie vonván, zemmelye zerint az Haiduk között levén, megh ütötte őket. Amazzok semmi ellenségtül nem tartván, vélvén hogy az Haiduság ő fölsége hivei, ugy ölték vágták őket. Pezz Uramot magát, ugy értyük hogy elevenen vitték el de igen sebes. Illyen nagy árultatást ezzen ez földön ember nem hallot mellyet megh értvén reiok mentünk, de az Harcznak nem álván el futtanak előttünk. Azért Nagyságodat akaránk certificálni, hogy voltaképpen érche igy Nagyságod az dolognak essetnek állapattyát, és akik különben adnak eleibe Nagyságodnak, ne adgion helt nekik, sőt paranchollyuk nagyságodnak ő Fölsége nevével, magunk peniglen intyük és kéryük, hogy Nagyságod illyen nagy véletlen árultatást látván, fel üllyön és mindgiárást Rakomazra gyüllyön, és alatta való Jobbbagiokra visellyen gondot hogy tumultuose Nagyságod ellen az haidusághoz kapcholván magokat fel ne támadgion, kegyelemed ezt bizonyosson el hidgie, hogi ez haiduság az Nobilitást akarná deleálni a mint köztök bezellettenek. Azért Nagyságod mint penig az Nagyságodhoz tartozó valahol afféle Haiduságot tud és hall mindenüt kergesse s, le vágassa őket, és valamiképen lehet Nagod magára gondod visellyen. Im my is az ő Fölsége hadával készen vagyunk, és azzon igyekezünk, hogy az árulóknak akarattyoknak mennél hamaréb ellene állhassunk. Isten tartchon megh Nagyságadat io egésségben. Datum Váradini 17. Octobris. 1604 [Kelt Váradon 1604. október 17-én.] Spectabilis etc. [Tekintetes stb.] Giovanni Jacomo Barbiano conte di Belgiojoso. sk. Külcim: Spectabili ac magnifico domino comiti Stephano de Bathor, comiti comittatum Zathmarienzis Simigiensis et de Zabolcz, Sacrae Caesarae Regiae et Maestatis consiliaro domino et amico nobis observandissimo. [Tekintetes és nagyságos Báthory István úrnak, Szatmár, Somogy és Szabolcs vármegyék főis-

122

pánjának, a szent császári és királyi fenség tanácsosának, igen tisztelt barátunknak.] Hátlap: Anno 1604 17 Octobris. Missiles Georgii Jacomi Barb[ian]o comitis de Belgi[ojos]o ad comitem Stephanum de Bathori, venditionem et proditionem patriae per Stephanum Bocskay attentatam detegentis et explicantis, scriptae. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. 1. évf. 315–317. 30 BOCSKAI ISTVÁN LEVELE A TÖRÖK FENNHATÓSÁG ALÁ, TEMESVÁRRA MENEKÜLT ERDÉLYI BUJDOSÓK KÖZÖSSÉGÉHEZ Debrecen, 1604. október 18. Rep. 77., Fasc. E. No 208. Az egész levél Bocskai sajátkezű írása Magnifici Generosi etc. [Nagyságos, nemzetes urak stb.] Az Ur Isten sok iokal látogassa kegyelmeteket. Az kegyelmetek levelét Kun István Uram nekem meg adá, meliből az thi kegielmetek én hozzám való io akarattiát és reám való gondviselését meg értöttem, kiért az io Isten ha halálomat halaszttia igiekezem thi kegielmeteknek feienként hálaadóképpen róla meg emlékeznöm. Mosthani állapatomat Zylvassi Boldisar Uramnak irt levelemből bőségesen megértheti kegyelmetek. Kévánom chiak azt hogi kegyelmetek az maga iováért az Vezért zőntelen fussa és Zilvassi Uramat és Balassi Ferencz Uramat, thi kegyelmetek én hozzám halasztás nélkől ki köldgie, hogi az thi kegyelmetek dolgáról ő kegielmével ugi tractalhassak, ki thi kegyelmetek én tőlem ió néven vehessen iövendőben. Kegyelmeteknek ne kiczin gongia legien az pénznek meg szerzésére, mert ha az lezen meg lattia kegyelmetek, hogi én bennem fogiatkozást kegyelmetek nem talál. Az Istennek legien hála mostis oly állapattal vagiok, hogi bátorságoson öelöek [ülök] szinte is most de azért Gyulán és Zolnokban had tarthassék, hogi mihelien kévántatik, mingiárást indulhassanak kegyelmetekkel eggiüt. Tarcia meg Isten kegyelmeteket io egésségben. Datum ex Debreczen 18 die octobris. Anno 1604. [Kelt Debrecenből, 1604. október 18án.] Attiafia Baratia Bochkay István sk.

123

Külcim: Magnificis generosis et egregiis dominis universis hungaris in Thömösvár existentibus dominis amicis observandissimis. [A Temesváron tartózkodó nagyságos, nemzetes és tekintetes magyar urak közösségének, igen tisztelt barátainknak.] Hátlap: Anno 1604 18a Octobris. Missiles Stephani Bocskay ad quosdam factionis suae complices in Temesvar constitutos Hungaros, ut quandocunque vocabuntur, ad bellum proficisci parati sint. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. I. évf. 317. 31 MEMHET PASÁNAK [ŁALLA MOHAMED], A TÖRÖK HADAK FŐVEZÉRÉNEK LEVELE, MELYBEN BOCSKAIT FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA ESETÉN TÁMOGATÁSÁRÓL BIZTOSÍTJA Dátum nélküli (1604. aug.?) Rep. 77., Fasc. E. No 195. Thugra és körpecsét. Eredeti, magyar. Mü Memhett Passa Istennek keglmességéből az Hatalmas és győzhetetlen Császárnak itt kün való hadainak fő gondviselőie és szerdára minden, hozzánk illendő és tisztességes dolgokban barátságos magunk aianlását irjuk kegyelmednek, mint barátunknak és Istentül hoszu életet sok io szerencséket kévánunk kegyelmednek. Az kegyelmed minket megh talált dolgairól, hogy m i n d eddig i s bizonyos és derék választ nem tehettünk, oka ez volt, hagy az hatalmas Császárnak fő vezérnek Aly Passának iövetelit értvén, minden dolgokat akartunk halasztani az ő Nagysága ielen lételére, hogy akkor ke,gyelmednek bizonyosb választ adhassunk minden dolgokról, ki ide iutván az hatalmas Császárnak derék erejével és nagy készülettel, az szent Istennek ugy levén el végezett akarattia itt halála történék ő Nagyságának. Mostan immár mi reánk szállván az dologh kegyelmednek mindenekről bizonyosb választ adunk. Értyük azért mi az itt való Erdély magyar fő embereknek, kik ide az h a t a l m a s Császár szárnya alá iöttenek kegyelmedhez oly io akarattiokat, hogy az m i n t hatalmas Császártul Ahtmame levéllel nyertek és szerzettek azt magoknak, hogy szabad választásból való feiedelmet valakit ők akarnak azt választhassanak, és az ő választásokat az hatal-

124

mas Császár is ereieben hagyván, Erdély országot feidelmével e g y ü t t tartozék megh oltalmazni, kegyelmedeth egy akaratból feiekké és feiedelmekké akariák választani, mint illyen böcsülletes Urat kinek mind Erdélyben s mind Magyar országban sok öröksége legyen. Csak hogy kegyelmed is mutassa az mint illyen dolgokban illik az hatalmas Császárhoz oly hűségét és az szegény megh romlott Erdély országának megh szabaditásában oly gondviselését kivel mind az magyar nemzetnek hasznoson szolgálhasson, mind pedigh az hatalmas Császár előtt az mi kegyelmed felől való felelésünk és az itt való magyaroknak törekedése és felelése szerén nagyob és bizonyosb hitelt szerezzen magának. Illyenképpen hogy az mint az hatalmas Császár immár megh igirte ezeknek és mi nekünk is megh parancsolta, hogy ő melléiek elegedendő hadatt adgyunk mind törököt tatárt, mellyel bátorságoson őkett hazáiokban nem csak be vitessük, hanem minden ellenségek ellen meghis oltalmazzuk. Ezek az melléiek adatott és rendelt haddal Isten segítségéből Tömösvár felé megh indulnak, és ha kegyelmed ez ő kegyelmedhez való io akarattiokat az mint immár kegyelmedet egyszer feiedelmekké igirték választani, megh nem akarja vetni: nem messze az kegyelmed lakó helyéhez Gyula, tanulságok leszen mi tőllünk hogy ha kévánnya kegyelmed oda Gyulához elegedendő hadatt mind törököt, tatárt, magyart, lengyelt, valamint szinte kéván annyt küldnek és az mint ezeknek, kegyelmednek is fogadgyuk hogy az hatalmas Császár hüti és parancsolattia tartása szerén Erdélyben ezekkel az itt való magyarokkal együtt bevitettyük és mindenek ellen megh oltalmazzuk. Sőtt ez ittvaló magyaroknak törekedésekre igirünk kegyelmednek bizonyos suma pénzt, kivel kegyelmed mind azoknak kik keglmeddel együtt iőnek s mind pedigh az után iönnének megh fizethessen. Megh találván pedigh ez üdő alatt az hatalmas Császárt, biztattyuk kegyelmedet avval, hogy megh látván mind az kegyelmed ő hatalmasságához való hüségét, s mind pedigh az mi törekedésünket kegyelmedhez sokkal töb ioval leszen sőtt az ő hatalmassága kegyelmességében kegyelmed semmiben megh nem fogyatkozék. Mint hogy pedigh immár kegyelmednek az hatalmas Császárhoz ilyen io akarattiát értettük és ez itt való magyar fő emberek is ilyen io szüvel törekednek kegyelmedért: Intyük k e gyelmedet szeretettel, hogy ebbeli ió akarattiát imár megh nem vonnya, hanem ide az hatalmas Császár birodalmában el iöyön, és az megh mondott suma pénzt kegyelmednek valahova kévánnya az hatalmas Császár birodalmában oda külgyük. Mind ezekben pedigh az megh irt dolgokban és ehez illendőkben minden álnokságh tétovázás és fogyatkozás nélkül el járunk, esküszünk az egy Istenre az Mahumet szent prófétára és az mi igaz töröki hitünkre, keglmedtülis pedigh azon igaz és hüttel való maga megh kötelező hüséget és igasságot kévánunk. Isten sokáigh éltesse keglmedet. Irattok az hatalmas Császárnak győzhetetlen hadainak Landorfeiervár mellett való táborában

125

Külcim: nincs. Hátlap: Littera Memhet bassae quibus significat Stephano Bocskaj potentissimum Turcarum imperatorem nobilibus Transylvaniae sub ditione sua existentibus liberam futuri principis sui electionem concessisse eorundemque vota unicem personam ipsius directa esse; Deo veniat opem, omneque auxilium, ac pecuniam quoque habiturus prout eatenus praefatus bassa iam etiam commissionem haberet Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. I. évf. 303–304. 32 REMETE61 MEZŐVÁROS HITLEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ, VÉDELMEZŐJÜKHÖZ Szepesi Káptalan, 1604. november 7. Rep. 77., Fasc. B. No 58 Eredeti, latin nyelvű, a város hiteles pecsétjével Remete város hitlevele, melyben esküt tesz a lutheránus vallás megtartása és annak oltalmazója, Bocskai István mellett, akinek nemcsak a vallást érintő ügyekben, de bármilyen szükségben engedelmeskedni készek. Nos judex et jurati viri ordinis senatorii oppidi Remethe, in finibus Hungariae superioris Deo Trinino[sic!] sancte et pollicemur et juramus, atque jus jurandum nostrum specifice Patri Aeterno Filioque ipsius consentiali Jesu Christo ac Spiritui Sancto testatum facimus. Nos in simul agnita veritate verbi divini, quae fundamentes prophaetarum et apostolorum nititur, perseverare et in articulis augustanae confessionis, simpliciter et juxta formam sanorum verborum intellectis aquescere velle. Contra vero pollicemur nos adversus omnes supradicti fidei contradicentes cuiuscunque, tandem vel conditionis vel eminentiae esse queant arma summire rege, lege et grege, quod dicitur, una cum aliis strenue dimicare velle. Praeterea pro Hungaria et Transsylvania nos non corpus tantum aut fortunas, sed vitam et. ipsam adeoque nostra omnia floccipendere et amittere velle; quem diu nobis Deus lucis insuram concesseri. Et tandem etiam magnifico domino domino Stephano Bochkay, sit pote religionis reformatae et orthodoxae propugnatori acerrimo homagium et juramentum fidelitatis nos praestare eidemque in omnibus, non modo religioni 61

Remete Szepes vármegyében.

126

concernentibus, utrum et in aliis necessitate postulantibus obsequi velle, omnes et ore et animo ad maximines protestamur. In maiorem rei certitudine consuetum nostrum sigillorum apposuimus. Acta in Capitolio 7 die Novembris anno 1604. Hátlap: 1604. 7a Novembris Iuramentales oppidi Remethe, quod Augustanam confessionem et Stephano Bocskay ejusdem propugnatori constantissime adhaesuri sint. 33 SZOMOLNOK62 VÁROS HITLEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ, VÉDELMEZŐJÜKHÖZ Szepesi Káptalan, 1604. november 7. Rep. 77., Fasc. B. No 59. Eredeti, latin nyelvű, a város pecsétjével Szomolnok város hitlevele, melyben esküt tesz a lutheránus vallás megtartása és annak oltalmazója, a református (ortodox) hitű Bocskai István mellett, akinek nemcsak a vallást érintő ügyekben, de bármilyen szükségben engedelmeskedni készek. Nos judex et jurati cives civitatis montanae Somolnok. Juramus aeterno patri filio ac spiritui sancto. Nos in semel agnita veritate verbi divini et articulis augustanae confessione, juxta formam sanorum verborum intellectis perseveraturos. Et adversus omnes fidei nostrae contradicentes et adversantes, cuiuscunque tandem nationis esse queant bellaturos. Praeterea pro salute Ungaria et Transsylvania, non corpus tantum aut fortunus in omnia alea, sed vitam tantum ipsam amissuros. Et tandem etiam spectabili et magnifico domino domino Stephano Bochkay religionis reformatae et orthodoxae propognatori acerrimo, omnia fidelitatis officia. In omnibus non modo religionis concernentibus, utrum etiam in aliis obsequine praestaturos, animum ad maximum pollicemur. Ita nos Deus adiuvet. In hujus rei firmius testimonium consuetum nostrum sigillum […]63 appensimus. Actum in capitulo Scepusiensis 7. die Novembris anno 1604.

62 63

Bányaváros Szepes vármegyében. Ac bappressimus

127

Hátlap: 1604. 7a Novembris Iuramentales civitatis montanae Somolnok, quod augustanam confessionem et Stephano Bocskay ejusdem propugnatori constantissime adhaesuri sint. 34 STÓSZ64 MEZŐVÁROS HITLEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ Rep. 77., Fasc. B. No 60. Szepesi Káptalan, 1604. november 7. Eredeti, latin nyelvű, a város pecsétjével Stósz város hitlevele, melyben esküt tesz a lutheránus vallás megtartása és annak oltalmazója, Bocskai István mellett, akinek nemcsak a vallást érintő ügyekben, de bármilyen szükségben engedelmeskedni készek. Nos judex et consiliorum formatores oppidi Stoos. Juramus aeterno patrique filio ac spiritui sancto. Nos in simul agnita veritate verbi divini ac articulis augustanae confessionis perseveraturos. Et adversus omnes fidei nostrae adversantes cuiuscunque nationes esse queant bellaturos. Praeterea pro salute Ungariae et Transsylvaniae, non corpus tantum aut fortunae, sed vitam etiam amissuros. Et tandem etiam spectabili ac magnifico domino domino Stephano Bochkay religionis reformatae et orthodoxae propugnatori acerrimo, omnia fidelitatis officia, in omnibus non modo religionis concernentibus, utrum etiam in aliis obediente praestaturos, pollicemur. Ita nos Deus adiuvet. In maius testimonium sigillo nostro confirmavimus. Actum in Capitulo Scepuiensis die 7. Novembris anno 1604. Hátlap: 1604. 7a Novembris. Iuramentales oppidi Stoos, quod augustanam confessionem et Stephano Bocskay ejusdem propugnatori adhaesuri sint. 35 SCHWEDLER65 VÁROS HITLEVELE BOCSKAI ISTVÁNNAK Schwedler, 1604. november 7. Rep. 77., Fasc. B. No 61 Eredeti, latin nyelvű, a város hiteles pecsétjével 64 65

Sztósz bányaváros Szepes vármegyében. Bányaváros Szepes vármegyében.

128

Schwedler város hitlevele, melyben esküt tesz a lutheránus vallás megtartása és annak oltalmazója, Bocskai István mellett, akinek nemcsak a vallást érintő ügyekben, de bármilyen szükségben engedelmeskedni készek. Nos judex totumque senatorum collegium montanae oppidi Schwedler Deo Trinino [sic!] Sancte juramus, atque jus jurandum nostrum specifice Patri Aeterno Filioque ipsius consentiali Jesu Christo ac Spiritui Sancto testatum facimus. Nos in simul agnita veritate verbi divini, quae fundamentes apostolarum et prophetarum nititur, perseveraturos et in articulis augustanae confessionis, simpliciter et juxta formam sanorum verborum intellectis acqueturos. Adversusque omnes supra dictae fidei contradicentes aliosque nobis adversantibus, cuiuscunque tandem nationis esse arma sumpturos, pro Rege, Lege et Grege, quod dicitur, una cum aliis strenue dimicaturos. Praeterea pro Hungaria et Transsylvania in provincias fere ineptiae redactis, nos non corpus tantum, aut fortunes: sed vitam etiam ipsam amissuros, et tandem etiam magnifico domino domino Stephano Bochkay, utpote religionis reformatae et orthodoxae propugnatori acerrimo, omnia fidelitatis officia nos praestare eidemque in omnibus non modo relogionum concernentibus, verum etiam in aliis necessitate postulantibus et ore et animo pollicemur. In maiorem rei certitudinem consuetum nostrum sigillum apposuimus. Acta in Schwedler 7 die Novembris anno 1604. Hátlap: 1604. 7a Novembris. Iuramentales oppidi Schwedler, quod augustanam confessionem et Stephano Bocskay ejusdem propugnatori adhaesuri sint. 36 KÉSMÁRK VÁROS HITLEVELE BOCSKAI ISTVÁN SZÁMÁRA Késmárk, 1604. november 9. Rep. 77., Fasc. B. No 62. Eredeti, a város hiteles pecsétjével latin nyelvű Késmárk város hitlevele, melyben feljegyzi, hogy Lippay Balázs kapitány a maga és katonái nevében megígéri, hogy megőrzi a várost és annak lakóit kiváltságaikban és sértetlenségükben és nem akarja őket háborgatni. A város lakói pedig esküt tesznek a lutheránus vallás, a haza szabadságának védelme mellett, és támogatják Bocskai Istvánnak a keresztyén hit terjesztésére irányuló törekvéseit.

129

Nos iudex et iurati cives totaque communitas et universi inhabitatores civitatis Kässmarcensis memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis. Quod generosus atque egregius dominus Blasius Lippay, spectabilis et magnifici domini domini Stephani Boczkay verae et orthodoxae religionis defensoris militum capitaneus suo universorumque imperio et iurisdictioni suae subiectorum militum nomines, hanc civitatem universosque inhabitatores, datis superinde reversionalibus in suis privilegis immutatibus et antiquis consuetudinibus, cum uxoribus et liberis suis conservare, nec ullo modo, per milites suos, eosdem molestari facere velit. Cui e converso nos suprafati iudex, iurati et tota universitas civium sancte promittimus et iuramus, quod in propaganda vera et orthodoxa et religione christiana, inque defensione libertatis incliti Regni Hungariae, spectabili ac magnifico domino domino Stephano Boczkay praenominatoque domino Blasio Lippay totique exercitus huic, eiusdemque pii et salutaris, in propaganda christiana fide propositi consentiamus, et contra quosvis impetitores turbatoresque, conscientiarum nostrarum nec non eversores orthodoxae religionis nostrae Germanos rebus sic ferentibus, una cum coeteris regnicolis, quibus vera religio cordi patriaeque nostrae dulcissimae salus permansio et libertas chara est, arma intrepide sumere, parati sumus. In cuius rei testimonium praesentes litteras nostras sigillo civitatis nostrae munitas, eidem generoso domino Blasio Lippay dandas esse duximus. Datum in Kässmarck nono die Novembris anno millesimo sexcentesimo et quarto. Hátlap: 1604. 9na Novembris. Iuramentales communitatis civitatis Kesmark, quod Stephano Bocskay firmiter adhaerere, augustanam confessionem proficere et propagare velit. Latinul közölve: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. I. évf. 303–304. 37 BÁRTFA VÁROS HITLEVELE BOCSKAI ISTVÁN SZÁMÁRA Bártfa, 1604. november 10. Rep. 77., Fasc. B. No 63. Eredeti, a város hiteles pecsétjével latin nyelvű

130

Bártfa város vezetői és polgárai követeik révén esküt tesznek az ágostai hitvallás (evangélikus), a haza szabadságának védelme mellett, és támogatják Bocskai Istvánnak a keresztény hit terjesztésére irányuló törekvéseit. Emellett feljegyzik, hogy Lippay Balázs kapitány esküvel fogadta, hogy megőrzi a várost és annak lakóit kiváltságaikban és nem engedi őket háborgatni. Nos judex et jurati cives necnon universi inhabitatores civitatis Bartpphae. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis, nos rerum Regnique, hoc praesenti statu, summe meti non tantum in negotio propaganda vera et orthodoxae religionis christianae atque in defensioni libertatum dulcissimae patriae spectabili ac magnifico domino Stephano Bochkay ex nec non generoso dominino Blasio Lippay militum eidem capitaneos consessisse, ac cum iisdem arma sum re promisisse fidemque dedisse medio legatorum nostrarum Georgii Bemberg, Valentini Berger et Michaelis Schidko civium ac inhabitatorum civitatis nostrae in hanc finem ad dictum dominum Blasium Lippay a nobis expeditorum. Verum etiam praesentium litterarum nostrarum vigore consentire promittere fidemque per dominum verum, vivum, trinum et unum jurantes dari nolasse. Prout ipse dominus Blasius Lippay nobis econverso solenni juramento se obstrinxit ac obligavit, quod et magnificus suus dominus spectabilis dominus Stephanus Bochkay et ipsemet generosus dominus Lippay et militer eidem, nos totamque civitatem nostram una cum uxoribus, liberis et tota nostra familia universibus inhabitatoribus cuiuscunque nationis sint ac pastoribus nostris in vera et orthodoxae religione, quam libera civitatis hactenus professa sunt ceremoniisque templi hactenus consuetis, nec non in privilegiis nostris eorumque punctis et clausulis inviolabiliter conservare conservatique facere, neque per milites ullo modo molestare, quoque claves portarum et custodiam civitatis apud judicem et eique successores relinquere velint. In cuique rei testimonium reversionales sigillo et manu roborato proprio nobis dedit, prout ipsi hasce dedimus. Datum Bartpha in vigilia Sancti Martini anni 1604. Hátlap: 1604. 10a Novembris. Iuramentales reversales incolarum civitatis Barttpha, quod confessionem augustanam tenere, propagare et Stephano Bocskay constanter adhaerere velint. 38 MÁTYÁS FŐHERCEG LEVELE GIORGIO BASTA GENERÁLISHOZ 1604. november 15. Rep. 77., Fasc C. No 98.

131

eredeti, német nyelvű [Regeszta] Mátyás, Ausztria főhercegének levele gróf Giorgio Basta generálishoz, a magyarországi hadak főparancsnokához, melyben közli, hogy 20 ezer forintot küldenek a katonáknak szétosztásra (zsoldfizetésre). Megjegyzi, hogy 4 nap múlva egy nagyobb összeg érkezik. Hátlap: Anno 1604 15 Novembrius. Missiles Mathiae Archiducis Austriae ad Comitem Georgium Basta generalem commendantem in Hungaria, quod praesenti occasione 20 millia floreni transmittantur militibus distribuendi, cum assidatione post 4 dies majorem summam secutura. 39 ASZTALOS GYÖRGY VÁRADI FŐBÍRÓ OLTALOMKÉRŐ LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ AZ ELŰZÖTT VÁRADI POLGÁROK NEVÉBEN66 Kereki, 1604. november 15. Rep. 77., Fasc. E. No 210. Eredeti Illustrissime domine domine nobis gratiosissime. Humilium servitiorum nostrorum in gratiam illustrissimam perpetuam subjectionis. [Méltóságos uram, kegyelmes urunk. Alázatos szolgálatunkat méltóságod örökös jóakaratába ajánljuk.] Álgya megh az Úristen nagyságodat minden dolgaiban való szerencsés bodogh előmenetellel és egésséges hoszszú élettel. Mivelhogy, mi az nagyságod levelét látván, minden marhánknak elvesztésével, sőtt életönknek s fejönknek veszedelmével nem gondolván, nagyságodnak fejet hajtunk és örökös hívi löttünk, mellyet az német meghértvén, városunkat telljességesön meghégette, és így mi házunk-népünk egyetemben illyen téli időn búdosásra jutottunk, minden marhánktul és élésönktűl meghfosztatván, az környöl való falukban és kastélyak mellett való várasoknak uccáin s udvarin nyomorgunk. Az hajdúk penigh az mi nyomorúságunkat nem tekintvén, fölötte igen fosztnak-dúlnak bennönket, kiváltképpen az pápista religión levő attyánkfiait, kik velönk consentiálván az Nagyságod hűséghe alá és otalma alá atták magokat, nevezett szerint penigh egy Móricz Mihályné nevő főaszszonyakat ugyan házánál67 minden javaitul meghfoszták, azonkívől soka66 67

pecsét nélküli Sor szélén: Czapszeghi Tamás fosztatta megh.

132

kat, többeket is sőt ugyan halálra kergettek és keresik őket, kik ők is szinte ollyan hívei nagyságodnak, mint mi vagyunk. Könyörgünk nagyságodnak az jó Istenért, hogy ha immár mi az nagyságod hűséghe mellett illyen nyomorult teli sorsra és nyumorúságra jutottunk, nagyságod parancsolljon Varkócz György uramnak őnagyságának, hogy őnagysága oltalmazzon megh bennönket az hajdúknak fosztásoktul és háborgatásoktul, az más relligión lévő nagyságod híveit is oltalmazza azoknak nyomorgatásoktull és kergetésektűl, mely nagyságod kegyelmességét örökké való szolgálatunkkal igyekezönk meghálálni. Eandem illustritatem vestram Dei optimi maximi ad vota quam felicissime conservationem dignitur. Datum ex Kereki 15. die Novembris anno Domini millesimo sexcentesimo quarto. [Nagyméltóságodat az Úristen őrizze meg szerencsésen. Kelt Kerekiből, 1604. november 15-én.] Eiusdem illustrissimae vestrae servitores subjectissimi Georgius Aztalos judex primarius caeterique judices jurati olim civitatis desolatis Varad mp. [Méltóságod alázatos szolgái: Asztalos György váradi főbíró, a feldúlt Várad városának más bírói, esküdtek.] Címzés: Illustrissimo domino, domino Stephano Bocskaj de Kismaria Principi Transylvaniae, Partium Regni Hungariae domino, et siculorum comiti etc., domino. Domino nobis gratiosissimo. [Méltóságos úrnak, kismarjai Bocskai István úrnak, erdélyi fejedelemnek, a magyarországi Részek urának, a székelyek ispánjának stb., kegyelmes urunknak.] Kivül: Wáradi polgárok oltalmat kérnek ne foszszák ki is Hátlap: Anno 1604 15. Novembris Missiles hoc supplicatio civium Varadiensium ad Stephanum Bocskai direct rogantium, ne per hajdones eiusdem Bocskai penitus devastentur

40 GEORGIUS HOFFMANN ÉS CAROLUS IMHOFF, CSÁSZÁRI BIZTOSOK LEVELE PATHÓ MENYHÉRTHEZ, MAROSSZÉK KIRÁLYBÍRÁJÁHOZ Szeben, 1604. november 28. Rep. 77., Fasc. C. No 99 Eredeti

133

Generose domine amice nobis honorande salutem et benevolentiam nostri commendationem. [Nemzetes uram, tisztelt barátunk, üdvözletünket és jóakaratunkat ajánlom.] Minthogy, szüksígesnek ítiltök, holott MarosSzéknek az kapitánnya sincs hon-hon, hogy kigyelmed MarosSzékben hon levin, azt minthogy Haller uramnak68 is írtunk felőle vagy ötszáz lovast, avagy ha több nem lehetne, akár csak háromszázat is, Haller urammal eggyütt fölvenné is. Aminth Haller uram őkegyelme Huszár Istvánnal elejiben adgya kegyelmetek az Udvarhelyszékiekkel együtt, akik hasonló számúak lesznek, ez mostan támadott gyölevész, kóborló latroknak persecutiójára menne. Intjük, sőtt ez felséged nevével parancsoljuk is, hogy Haller urammal egyetértvén, kölömbet ne cselekedjék. Hanem ez levelönk látván, az székelségh közöl, amint meghírtuk, annyi számút mingyárást felvegyen és azoknak a latroknak reprimására, meghfogására, az meghböntetésére69 siössen. Secus non facturus. Datum Cibinii die 28. mensis Novembris anno 1604. [Másként ne cselekedjél. Kelt Szebenben, 1604. november 28-án. ] Sacratissimae Caesareae Regiaeque Maiestatis commissarii et excelsi regiminis provintiae Transilvaniae consiliarii. [A Szent Császári és Királyi Fenség biztosai és Erdély nagyméltóságú kormányzatának tanácsosai.] Georgius Hoffman mp. Carolus ImHoff mpa. Címzés: Generoso domino Melchiori Patho regio judici sedis siculicalis Marus etc. domino amico nobis honorandi. [ Nemzetes Pathó Menyhért úrnak, Marosszék királybírájának, tisztelt barátunknak] Hátlap: Anno 1604 28a Novembris Intimatum consilii caesareo regio in Transylvania, ad iudicem regium sedis siculicalis Marus, ut capitaneus Haller cum 500, aut ad minus 300 equitibus ad compescendos latrones quocitur eorsum expediatur.

68

Utalás Haller Gáborra, aki 1605-ben vicegenerális Gyulaffi László mellett, 1605–1607 között kincstartó. 69 A szó közepén tintafolt

134

41 HARTTENBERG KŐVÁRI KAPITÁNY BIZONYÍTÓ LEVELE SPAN GYÖRGY KŐVÁRI TISZTTARTÓ RÉSZÉRE 1604. december 10. Rep. 77. Fasc. B. No 64. Eredeti, német nyelvű [Regeszta] Gáspár Harttenberg kővári kapitány bizonyító levele, hogy Span György70 tiszttartó Bocskai ellenében a császári katonasághoz volt hűséges, az ő szokásaikat követte. Hátlap: Anno 1604 10a Decembris. Attestatio Gasparis Harttenberg capitanei Kovariensis super eo, quod Georgius Span provisor tempore obsidionis tempore Bottskaianae, militiae caesarianae fideliter adhaeserit, eidemque ritualia administraverit, data. 42 LŐCSE VÁROS PANASZLEVELE BOCSKAI ISTVÁN FEJEDELEMHEZ Lőcse, 1604. vége? Rep. 77., Fasc. B. No 68. Eredeti másolat, latin nyelvű71 Lőcse város postulátumában öt pontban megindokolja, hogy miért nem tud és akar beleegyezni Bocskai István fejedelem kívánságaiba: I. a királynak tett esküjük köti őket II. a hajdúk – Lippay Balázs és más kapitányaik ígérete ellenére – Szepesvár ostrománál rútul meglopták és cserbenhagyták őket III. a hajdúk fegyverszünet idején a város tulajdonát fosztogatták és az embereket elhurcolták IV. a hajdúk templomokat és sírokat fosztogattak a környéken 70 71

Ld. Span György említése még a 69. számú iratban. Lőcsével kapcsolatban lásd Hain Gáspár (összeállította): Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. Bp. 1988. 125–140. November 9-én a város Lippay Balázsnak behódolt, de Basta ellentámadásakor megingott. A Szepes vára körüli események 1604 dec. 14-e táján történhettek, Lippay Balázst Bocskai 1605 január elején kivégeztette.

135

V. a törökökkel és a tatárokkal való szövetségtől irtóznak. Causa motiva, ob quas in postulatus in serenissimi ac illustrissimi Principis domini Stephani Bochkay etc. acquescere civitas Leucsoviensis non potest. I.

II.

III.

IV.

V.

136

Quod antea juramento obstricti sumus firmissimo, indictissimo Imperatori Rudolpho secundo Regi Hungariae, in vivis adhuc existenti, domino nostro clementissimo, ab eadem deficere et juramento Suae Majestatis contrario alio nos obligare Principi, non est conscientiarum nostrarum, non pictatis christianae, nisi quis forte a priori juramento nos liberaverit. Movent nos praeteriti anni promissa Blasii Lippay et aliorum capitaneorum, non servata. Tempore enim obsidionis arcis Scepusiensis, non tantum machinas aliquid nostras bellicas easque praecipuas, munitiones item et alia necessaria intempestivis et imposterum postulationibus nobis extorserunt, sed et equos quadraginta duos, quos pro restitutione et reductione machinarum mittendos Tarianus Demeter volunt, ab obsidione desistentes secura abduxerunt, et ita vel tribus militibus florenorum damno nobis fuerunt. Et ita obsidio illa, nos non tantum in rerum ac fortunarum, sed et conscientiarum ac ipsius vitae discrimen conjecit, tempore summa necessitatis turpiter destictos. Nuper item, cum inter generosum et egregium dominum Johannem Dösöffy [Dessewffy], vicinum nostrum observandissimum et inter nos pacifice conclusum esse de pace servanda ab utraque parte, donec legati Cassoviensis redierint, haydones aliquo statim sequenti die a conclusione, molendinas nostras ingressi, frumenta et equos abstulerunt, sequentibus diebus apiaria devastavunt, homines partim spoliarunt, partim captivos abduxerunt, unam ex nostralibus trajecerint, enecarunt, pecorum in super circiter trecenta capita, in nostro conspectu abegerunt aliaque plura latrocinium exercuerunt, nobis nihilo minus in pacis illa conclusione firmiter persistentibus. Facinora in vicinibus locis perpetrarent detestanda adeoque hominibus christianis indigna, in temptis videlicet homines demortuos, et iam multos annos in Deo quiescenses effodiendo et despoliando: lapides item sacrosancti Baptismatis, ubi thesauros reconditos querebant fundatus emendo et evertendo. A Tartarorum et Turcarum, hostium videlicet christiani nominis intentissimorum confoederatione omnino abhorremus. Persistimus autem in priori nostra resolutione magnificus generosus et egregiis dominus Nicolao Senney et dominus Johanni Dösöfy

nuper oblata, et sancte ad huc promittimus, nos serenissimi atque illustrissimi Principis Stephani Bochkay totiusque exercitus hungarici proposito in defendendes religione orthodoxa, privilegii et immunitatibus Regni, nullis modis existere velle, modo nos in pace et tranquillitate relinquant, futuros in potestate ejus, qui totum Regnam possidebit. Hátlap: Motiva et rationes civitatis Leucsoviensis cum Stephano Bocskay jurare, eique adhaerere non posset, nec velit. 43 GEORGIUS HOFFMANN, CAROLUS IMHOFF, ALBERT HUET, JOANNES RHENER, CSÁSZÁRI BIZTOSOK LEVELE PATHÓ MENYHÉRTHEZ, MAROSSZÉK KIRÁLYBÍRÁJÁHOZ SZAMOSÚJVÁR VÉDELMEZÉSE ÜGYÉBEN Szeben, 1605. január 25. Rep: 77. Fasc. C. No 100. Eredeti Generose et egregie domine amice nobis observandi salutem et nostri benevolentiam commendationem. [Nemzetes és tekintetes uram, tisztelt barátunk, üdvözletünket és jóakaratunkat ajánlom.] Elvettök az kegyelmed levelét, melyben írja kegyelmed, hogy az marosszékbeli székely attyafiakkal kegyelmed kész vagyon és elindul. Mely ezelőtt is régen kívántatott volna, hogy ezt cselekette volna kegyelmetek mind fejenként. Kegyelmetek azért semmit ne késsék és […]72 szorgalmatosok legyenek, hogy Zamosvyvárnak megholtalmazásában és meghtartásában semmi fogyotkozás ne essék. Ahol penigh őkegyelmed, hogy valami dézsma búzával segítségöl leszünk kegyelmednek. Kegyelmed ott közel, ahol őfelsége számára dézsma vagyon, vegyen szebeni 70 köblet, quietantiát adván az ott való bírónak vagy dézsmásnak. In reliquo benevaleat. Datum Cibinii 25. die Januarii anno domini 1605. [Kelt Szebenben, 1605. január 25-én.] Sacratissimae Caesareae Regiaeque Maiestatis commissarii et excelsi regiminis provintiae Transilvaniae consiliarii. [A Szent Császári és Királyi Fenség biztosai és Erdély nagyméltóságú kormányzatának tanácsosai.]

72

tintafoltos

137

Georgius Hoffman mp. Carolus ImHoff mpa. Albertus Huet, I.R. mpa. Joannes Rhener mpa. Címzés: Generoso et egregio domino Melchiori Patho substituto capitaneo et judici regio sedis siculicalis Marus et amico nobis honorandi. [Nemzetes és tekintetes Pathó Menyhért kapitány úrnak, Marosszék királybírájának, tisztelt barátunknak.] Hátlap: 1605 25a Januarii. Missiles caesareorum regiorum commissariorum ad Melchiorem Patho, ut Zamosujvar in Marmatia retinere conetur et sibi de 20 majoribus metretis tritici ex proxima regia decima provideat.

44 SIMEON MOGILA [MOVILĂ] HAVASALFÖLDI VAJDA LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ 1605. február 2. Rep. 77., Fasc. E. No 211. Ilustrissimo domino Stephano Bochykai de Kismaria divina miseratione Principi’ Tranislvaniae Partium Regni Hungariae domino et Siculorum Comiti et domino et vicino nobis observandissimo. [Méltóságos kismarjai Bocskai István úrnak, Isten kegyelméből Erdély fejedelmének, a magyarországi Részek urának és a székelyek ispánjának, igen tisztelt szomszédunknak.] Illustrissime domine etc. [Méltóságos uram stb.] Minthogy az mi szerelmes Atiánkfiának Jeremia Waidának irt Nagyságod bizonios követe által, azonképen Nagyságod irt minekünkis azon iambor fő emberétől szóvalis üzent minekünk Nagyságod. Nem irhattiuk megh Nagyságodnak mint akariuk azértis főképpen hogy Nagyságod végez provocatus előb irni akart minekünk, holot mi semmi occasiot nem attunk volna az irásra Nagyságodnak. Az Nagyságod penigh hozzánk megh mutatot mostani io akarattiát és egieb módon való io aiánlását, mind az Nagyságod leveléből s minden iámbor embere üzenetiből bősigesen meg értettük, mellieket mi közönettel és szeretettel vöttünk nagyságodtól, mint io akaró Urunktól. Továbbá az iria minekünk Nagyságod minthogy az mostani Állapatok és az Nagyságod elkezdett dolgai azt kévánniák, hogy mi ő Nagyságát Jeremiás Vaidát szorgalmaztatnók, és mi es ő Nagyságával eggöt hadainkat köldenők Tatrosra, és oly hellien lennink az több hadunkkal,

138

hogy személiönk szeréntis indulhatnánk oda az hova kévántatnék. Nagyságod emlékezhetik reá hogy mi semmi üdőben akármi tölőnk való lehetséges dologban annak az Országnak nem akartunk megh fogiatkozni, mert tuggia aztis Nagyságod, hogy mi szintin chiak az Erdélynek oltalmáért el veztettök az mi orzágunkat, mostis azonképpen Nagyságod ugi persualealion magának felőllönk, valamire elégségesek leszönk az három orzágnak békés megh maradásának niereseirt, mindenre kézek vagiunk, és ahoz az orzághoz való elebi io indulatunkat mostis szeretettel akariuk megh mutatni, mely dologról az mi Atiánkfia Jeremiás Vajda bőbben irt Nagyságodnak. Utolra Nagyságodat felette igen kériök, Nagyságodnak io aiánlása szerin ha Nagyságodnak törtinik bizonios emberit bochiátani az vagy irni, az hatalmas Vezér Passához, vagy az finies portára Nagyságod az mi dolgunkatis ne feleichie el, irion mi felőlönkis ő fölségéknek, megh láttia és megh ismeri Nagyságod mies semmi üdöben az Nagyságod hozzánk mutatot mind ebben s mind egieb hozzánk való io akarattiáról nem akarunk el feledkezni, hanem minden illendő haladásunkat vezi el Nagyságod. Ide való Allapatokat Nagyságod bőségesen megh érthet ezen megh hit iambor zolgaiától kitől mies szóval üzentönk Nagyságodnak. Tarchia megh Isten Nagyságodat io egésségben és szerenchiesen sok ideigh. Datae ex Civittate Szuchyaniensis 2 die februaris Anno domini 1605. [Kelt Szucsava városából, az Úr 1605. esztendejében, február 2-án.] Simeon Mogila Vaivoda Transalpineae. [Havasalföldi vajda] sk. aláírás. Hátlap: Anno 1605, 2a febr. Missiles Simeonis Mogilae Wajwoda Transalpinii, respondentis Stephano Bocskay, quod in defensionem trium Regnorum cum suis semper ad obseqia compromptissimus esse velis. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. 1. évf. 318–319. 45 GIORGIO BASTA TÁBORNOK RADU ŞERBAN HAVASALFÖLDI VAJDÁNAK Tokaj, 1605. február 8. Rep. 77., Fasc. M. No 630. Eredeti, olasz nyelvű Eccellentissimo et Illustrissimo Signore osservandissimo Per una mia scrittale sono del mese di ottobre prossimo passato, detti avviso a Vostra Eccellenza Illustrissima di quanto era successo nell'assedio di

139

Strigonia, e della partenza del Turco, e di poi sendo nati questi romori, e sollevazioni in Ungheria superiore, me ne son venuto per ordine di Sua Maestà Cesarea nella Provincia con questo esercito, col quale per la Dio grazia, ho rotto questi rebelli in due battaglie, et ultimamente sono arrivato a salvamento a Tockay, havendolo liberato dallo assedio nel quale lo tenevano gli Aiduchi, e provvistolo di quanto era necessario. Ma perché dappoi che io mi ritrovo in queste parti, non ho giammai havuto nuova certa in qual parte si ritrovi Vostra Eccellenza Illustrissima, se ben presento da alcuni ch'ella sia venuta in Transilvania o, verso Varadino; ho perciò voluto scrivere queste due righe, sì per darle nuova di me, come per salutarla affettuosamente, et ricordarle gl'obblighi, ch'ella deve tenere a Sua Maestà, pregandola, che non manchi in modo alcuno, in qualsivoglia di questi due luoghi ella si trovi di presente, di soccorrere in queste turbulenze alle cose di Sua Maestà, levando aiuti dai Siculi, o, d'altra parte, com'essa giudicherà che sia necessario per servizio della Maestà Cesarea, perché questo è il tempo non solo di mostrarsi grato di benefici ricevuti; ma di rendersi ancora maggiormente degno di ricevere per l'avvenire ogni giorno grazie maggiori; et io con il solito amore, e benevolenza, ch'io porto a V. Eccellenza Illustrissima, come a proprio figliuolo, subbito che havrò accomodate le cose di questo Regno, o, per via di trattazioni o, in altro modo, volterò le forze verso cotesta parte per soccorrere, e provvedere alle cose di Transilvania; che sarà il fine di questa mia, con pregare Iddio che doni a Vostra Eccellenza Illustrissima ogni maggior contento. Da Tockay Li 8. di febbraio 1605. Di Vostra Eccellenza Illustrissima Affettionatissimo come Padre, e Servitore G. Basta Méltóságos és nagyságos, tiszteletre méltó uram! Abban a levelemben, amit az elmúlt október havában írtam Önnek, arról értesítettem méltóságodat, ami Esztergom ostrománál történt, illetve a török elindulásáról, azután pedig, mikor ezek a forrongások és lázongások FelsőMagyarországon elkezdődtek, a császári felség parancsára az országba jöttem ezzel a hadsereggel, amellyel, Istennek hála, két csatában megvertem e lázadókat, és végül épségben Tokajba értem, felmentettem a hajdúk ostroma alól, és elláttam, amivel kellett. De mivel, amióta ezen a vidéken vagyok, egyszer sem kaptam biztos hírt arról, merre található méltóságod, habár egyesektől azt hallom, hogy Erdélybe, vagy Várad felé jött, azért akartam ezt a pár sort megírni, hogy így egyrészt hírt adjak Önnek magamról, másrészt szívből üdvözöljem, és emlékeztessem kötelességeire, melyekkel a császári felségnek tartozik, arra kérvén, semmiképp el ne mulassza, e két hely közül bármelyiken is legyen jelenleg, a császári felség dolgaiban nyújtandó támogatást eme zavargások közepette,

140

hozzon segítséget a székelyektől vagy máshonnan, aszerint, ahogy megítélése szerint a császári felség érdeke kívánja, mert nemcsak annak van most az ideje, hogy hálásnak mutatkozzék a korábbi jótéteményeiért; hanem annak is, hogy még érdemesebbé váljék arra, hogy a jövőben még nagyobb kegyeket kapjon, én pedig a szokásos szeretettel és jóindulattal, amit, mintha a saját fiam lenne, méltóságod iránt érzek, amint lecsendesítem a dolgokat ebben az országban, akár tárgyalás útján, akár másképp, nyomban ama részek felé fordítom erőimet, hogy az erdélyi dolgokban segítsek és gondoskodjak; ezzel zárom levelemet, és kérem az Urat, adjon méltóságodnak sok boldogságot. Tokajból, 1605. február 8-án. Méltóságos és nagyságos uraságodat atyaként szerető szolgája, G. Basta Címzés: All' Illustrissimo et eccellentissimo Signore osservandissimo Il Sig[nor] Radul Vaivoda di Valacchia Hátlap: Anno 1605. octava Februarii Missilis Generalis Basta ad Radulium Wajvodam Walachiae lingua Italica exarata. 46 KORNIS ZSIGMOND LEVELE SARMASÁGHI ZSIGMONDNAK 1605. február 12. Rep. 77., Fasc. M. No 631. Eredeti Generose ac magnifice domine ac frater observandissime servitiorum meorum paratam perpetuorum commendamus. [Nemzetes és nagyságos uram, igen tisztelt bátyám, mindig készséges örökös szolgálataimat ajánlom.] Az Úristen te kegyelmednek ez új esztendéth tegye szerencséssé az következendőket bódoggá, minden kedvessivel egyettemben. Állapatom miben legyen és mely korban ha [?] min akarnám is, de meghjöva nem tudnám, kegyelmednek az mi egéssegemet illeti, legyen az jó Istennek hála egésségben igen jóban vagyok, az hírek ide felénk számtalanok, de míly hamar támadth, szintén oly hamar el olvadnak, mert nem igazak, ki egy felé, ki másfelé mongya megh gözettönk lenni, de mígh mind két fél derekas állapattjokban meghmarattak. Mégh eddigh azérth az szerencse Boczkay uramnak szolgált jobban, reméllem ez után is minth török segétségeth, sokat mongyák, hogy érke-

141

zett legyen, őnagyságának, felette nyavalyás állapatunk vagyon Darócj urammal. Minthogy hirtelen és nem örömest lehetnénk felette nagy szorgalmatossággal, hívat őnagysága Boczkay uram bennönketh, ha oda megyönk elébbi hitönk ellen, megheskettenek, ha nem megyönk életönk marchánkal eggyet el nem szánnja, környöl vagyonk pedig vetetvén, hogy ez helyből csak kapun is kimenvén, egy hajtásnira sem lehet, ha nem megyek viszenek, ha visznek vagy rabság vagy halál az végén. Bizony szerelmes atjámfia akarnám, ha Istentől engettetett volna, bátor állapatom felől csak egy óráigh beszélhetnék kegyelmeddel, Basta uram Tokajt meghsegétette lessel, néppel. Bátjom Senney urammal és több magyor urakkal vele vagyon és felette kedves ember, úgy hiszik nekem egy szolgám Kis Ferenc, Nagy Demeter, Káwássi Balogh Miklós ezek vadnak vele, bátyámmal, Cháky István uram az öreg Rákóczj Zsigmond urammal jöttek volt követséghbe az fejedelemhez Boczkay uramhoz. Én is akkor köröl vala Daróczi urammal eggyött szolgánkat, őnagyságához könyörgém, de semmi válaszunk egyéb nem lött, ha oda nem megyönk, viszünk. Röviden, de ezt is izente őnagysága, hogy az nyársra vonta az pecsenyéth, az ki szít alája, ha meghsöttheti közli vele, de az ki nem szít, bizony nem eszik benne, és hogy az fegyver az nyakonkra tettetett, ha életönk meghmaradhatna is táskát ad az nyakonkba. Mit mívellek nem tudom. Inter domino mala minus malo [?] kell kételen elegálnom magamnak, bátyám egésséghben vagyon, az mint meghírta az egyetemre Bastával meghmondhattja az keserves ember, kinek kegyelmed, interim uram addigh harami csavargó gonosz emberek. Az mint értem, hogy gyölést izennek, ott széllel akarná Radnótnak ártani, kegyelmed oltalmazza megh, valami jobb állapattja nem leszen Radnóthnak, én is ha lehet gondot viselek reájok. [?] reverendus dominus … huius memores etc. etc. siquid fiat, de reliquis eandem generoso et illustrissimo dominationi vestrae feliciterque valere desidere. [?] die 12 Februarii 1605. [Tisztelendő úr ennek emlékezetéül stb. ha valami történik, nemzetes és méltóságos uraságodnak kívánok szerencsés életet. Kelt 1605. február 12-én. ] Sigismundus Kornis mpa Őfelsége császár megígérte Boczkay uramnak őnagyságának az Erdély fejedelemségeth, csak componáll is őfelsiginél, immár az mi hittel való kötelességönk is nem el annyira súllyos mint azeletth. Daróczhi uram mind itt volt nálam, tegnap bocsáttam [?] Zékeljhídra őkegyelmét. Én magam sem késsem, hanem miest megyek őkegyelme uttán Hátlap: 1605 12 Februarii. Missiles Sigismundi Kornis de dubiis rerum circumstantis Sigismundo Sarmasaghi scriptae, in quibus id etiam scribit, quod

142

propter dubios rerum eventus qui cum Bocskay agitantur, cuinam adhaerere debeat penitus ignoret. 47 JASTISKA LENGYEL VÁROS VEZETÉSE KÉRI BOCSKAI ISTVÁN FEJEDELMET NICOLAI WENGORZOWSKI LENGYEL LOVAS KATONA ÜGYÉBEN Jastiska, 1605. február 24. Rep. 77. Fasc. E. No 212. Eredeti másolat, latin nyelvű Jastiska város lakói a fejedelemhez fordulnak Nicolai Wengorzowski lengyel lovas katona ügyében. Jelenleg Franciscus de Zoffy [Dessewffy János] uraságnál raboskodik, aki váltságdíjat (hatvan forintot vagy leválasztott lovakat) kér elengedése fejében. Arra kérik a fejedelmet, hogy gyakoroljon keresztényi könyörületet és gondoskodjon a fogoly szabadulásáról. Serenissimis Princeps domine domine observandissime Servitiorum ac officiorum nostrorum paratissime commendatione praemissa, secundissima, quaeque a Deo praepotenta Serenitas Vestra precamur et superioribus litteris petieramus Serenitatem Vestram ex parte Nicolai Wengorzowski, equitis Poloni, qui cum operam suam in exercitu Germanorum navasset tandem per milites exercitus Serenitatis Vestrae utpote per dominum Dengreli captus, ac domino Francisco de Zoffy traditus, apud quem hujusque detinetur, a quo ratione manumissionis atque ishinc eliberationis sexingentos florenos, vel equos sejuges cupit. Verum is captivus, in eo praesenti rerum statu constitutus minime per se solven esse potest. Rogandam itaque serenitatem vestram duximus, specimen charitatis christianae, hinc captivo nostro, praestare haud dedignatur, tribuet id. Serenitas Vestra amori, amicitiaque in Regni incolas Poloniae atque ejusdem Regni militum erga se favore propensitatique tribuet, parentum ac propinquorum consolationi, tribuet postremo ipsius praesenti detestanda conditioni, facturam Serenitatem Vestram respectum sartatectae73 cum Regno Poloniae amicitiae et vicinitatis, nostraeque intercessionis ergo non dubitamus, imo confidimus ea in re, uti iustitiae consonae petitionem nostram, apud Serenitatem Vestram pondus habituram. Si vero ha cin re proposito nostro non consentit. Quod minime dubitamus et rogamus captivum nostrum Homonnam remitti, pecunia quae fieri poterit, per nos, ut in integrum restituatur, quibus pro eodem competierit numerabitur, cum 73

tintafolt miatt nehezen olvasható

143

ipsemet ea prout supra retulimus hoc tempores careat. Quod restat Serenitatem Vestram Deo ope maximo diutissime superstitem. Nos autem ejusdem gratia perquam innocenter commendamus. Datae in Jastiska, die 24 Februarii, anno 1605. Serenitatis Vestrae addictissimi vicini service parati Martinus Stadniczler de Emigro et in Rimanow Andreas Stidniczkyde Emigro Albertus Herburch de Felstin Janusiks Dalmata Georgius Jordan Címzés: Illustrissimo Principi et domino domino Stephano Boczkay de KisMaria. Dei gratia Duci Transylvaniae Partium Regni Ungariae et domino syculorumque comiti etc domino, domino observandissimo. [Méltóságos fejedelem úrnak, kismarjai Bocskai István úrnak, Isten kegyelméből Erdély és a magyarországi Részek urának, a székelyek ispánjának, igen tisztelt uramnak.] Hátlap: Anno 1605. 24a Februarii. Missiles quinque introscriptorum Polonorum ad Stephanum Bocskay principem Transylvaniae in eo: ut Nicolaum Tsengorzowski74 equitem polonum a militibus Bocskaianis captum, qui litrum, quod petitur solvere nequit, bonae vicinitatis gratiam remittere velit, exaratae.

48 KENDI ISTVÁN LEVELE BOCSKAI ISTVÁN FEJEDELEMHEZ GYALU ELFOGLALÁSÁT KÖVETŐEN Gyalu, 1605. február 27. Rep. 77., Fasc. E. No 213. Eredeti, pecséttel Illustrissime princeps et domine, domine mihi gratiosissime. Fidelium perpetuorumque servitiorum meorum in gratiam celsitudinis vestrae humillimam oblationem. [Méltóságos fejedelem uram, kegyelmes uram. Örök hűségemet és szolgálatomat alázattal fenségednek ajánlom.] 74

Wengorzowski név hibás olvasata

144

Aggyon az ÚrIsten nagyságodnak jó egésséget, kévánsága szerint való jókath és minden dolgaiban szerencsés bodogh előmenetelith. Az mint nagyságodnak csak ezelőtth küldötth levelembe meghírtam, bizonyos vitézlő népeth hattam Éless75 táján, az kik Zamosúywárra mind éjjel-nappal vigyázzanak, én magam az velem való haddal meghindultam Gyalu alá szállék, mellyet 26 die Februarii Istennek kegyes gondvisselésséből egy ember halál nélköl az nagyságod hűsége alá hajtottam. Avval biztattam Senneyné76 aszonyomath, csak hogy legyen engedelmes, nagyságod ez jószágh dolgábóll is minden illendő kegyelmességgel leszen hozzája, kiről nagyságodat rövid nap jámbor szolgája által meg is találtattja elhittem. Volt valami marhája Cassán is, az kiről assecuráltam, hogyha ez ideigh nagyságod kivetette volna is, annak viszszaadatássára is illendő gondvisselése leszen nagyságodnak. Azért nagyságodnak, minth kegyes uramnak könyergök, hogy nagyságod ez szegény árva aszszonyhoz mutassa minden kegyelmességét, hogy így egyéb erősségekben levők is példát vévén az nagyságod kegyelmességéről, inkább felindultatván lehessenek ideibek Nagyságodhoz való téréssekben. Én is pedig, ami kegyelmességet hozzá mutattja az én tekéntetemeth hősségessen meghigyekezem nagyságodnak telljes életemben szolgálni. Az várba porkoláb és hadnaggyal eggyöth 33 fizetett drabant volt, az kiket erős hüttel az nagyságod hűségére meghesküttettem, és capitánnak az nagyságod kegyelmességéigh Kapronczay Márton deákoth rendeltem, az ki immár jó időtűl fogván vellem volt, és ez hazánknak igaz szolgája, immár nagyságod ez helt miben haggya ezután, az nagyságod kegyelmess jó akarattya. Az benne való drabantoknak s mind az mely drabantokath Thwry Ferenc uram Fejérwáratth egybegyűjtetett, fizetéssekre legyen nagyságodnak kegyes gondvisselésse. Az colosuáriak ez ideigh főképpen az köztök való szászok erőssen tartják magokath, de talán Gyalunak dolgáth megérthvén megszeligyülnek, kikre ha az közönséges magok jováérth idegenek kezdenek lenni, én is úgy viselem magamath hozzájuk, mint ők nagyságodhoz, amint értésekre adom minden szándokomath. Ha látom, hogy semmit nem szeligyülnek, itth Gyaluba annyi vitézlő népet rendelek, az kik az colosuáry kaputh betegyék, talán úgy meghunják magokat és különben gondolkodnak az magok állapattjok felől. Nagyságodnak ezt is akarám értésére adni, ez mellettem való fizetetlen had miatth való sok panaszszokath telljességessen eluntam, az föld puszta, soha nem lehet, hogy az nemességnek, és jobbágyoknak is valami kárt ne inferálljanak, láttja az ÚrIsten, minthogy én is Erdélyben Istennek kegyelmességéből eggyik nemes ember vagyok, nem akarnék az leghküssebbiknek is véteni, thudom, hogy nagyságodra is panasz megyen felőllünk, mert ha meghcselekesznek én rajtam 75 76

Élesd Valószínűleg a császár oldalán álló Sennyey Pongrác feleségére való utalás.

145

az névvel, bizony örömesth az nagyságod kedvetlenségébe nem akarnék esni, azonképpen szegény hazámbelieknek is gyűlölségeket magamra nem venném, sőth inkább az legh-leghküssebiknek is örömest szolgálnék és mindennel szerettetni magamath, kiről nagyságodnak könyergök minth kegyelmes uramnak, nagyságod rendellje más jámbor szolgáját eleikben, merth semmiképpen általon fogva gongyokat nem viselhettem. Üress is akarok töllök lenni, mert ha fizetett had volna, úgy tarthtatná őket zabolán, aminth akarná, kiről az nagyságod parancsolattjáth várom. Mindennémű itth benn való dolgokat bősségessen referálhat az nagyságod hű szolgája Keőreőssy István uram. Tarcsa meg az ÚrIsten nagyságodat jó egésségben. Datum in castro Gyalu die 27 Februarii 1605. Eiusdem celsitudinis vestrae fidelis propsitusque servitor et subditus [Kelt Gyalu várában 1605. február 27-én. Fenséged hűséges és feltétlen szolgája és alattvalója.] Stephanus Kendi de Lona Címzés: Illustrissimo principi, et domino domino Stephano Bochkay de Kysmaria, divina miseratione principi Transylvaniae, partium regni Hungariae domino, et siculorum comiti etc. Domino et domino mihi gratia. [Méltóságos fejedelem úrnak, a kismarjai Bocskai István úrnak, Isten kegyelméből Erdély fejedelmének, a magyarországi Részek urának, a székelyek ispánjának, kegyelmes uramnak.] Hátlap: Anno 1605. 27a Februarii. Missiles Stephani dispositionibus suis bellicis Stephanum Bocskay informantis.

Kendi

de

49 SENNYEY PONGRÁC ÉS KORNIS BOLDIZSÁR77 LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ, HOGY ÁLLJON VISSZA A CSÁSZÁR HŰSÉGÉRE78 Eperjes, 1605. február 27. Rep. 77., Fasc. E. No 214. Eredeti, pecsétekkel Spectabilis ac magnifice domine, domine nobis semper colendissime. [Tekintetes és nagyságos uram, mindig igen tisztelt uram.] 77

erdélyi főnemes, a Habsburgok híve, 1607–1610 között fejedelmi tanácsos, elfogatásáig a székelyek főkapitánya is. 78 eredeti

146

Az Szent Istentől kegyelmednek kívánunk minden jókat. Írtunk vala kegyelmednek azelőtt is Váradrul, melyre kegyelmed semmi választ nem tött vala, noha bizony kegyelmedhez való jó akaratunkból cselekettük vala. Most is azért nem tűrhettük, szemünkkel jól látván szegény nemzetöknek szűrnyö romlássát és szép hazánknak az két fél had miatt iszonyú pusztulássát. Nem tűrhettök azért, hogy mégis kegyelmedhez és nemzetönkhöz való szeretetönkből kegyelmednek nem írnánk, könyörögvén az Szent élő Istenért, hogy egész nemzetönknek szürnyőséges romlássán kegyelmed szíve esnék megh és kegyelmed videálná az mi kegyelmes fejedelmönkkel való eggyességre hátrahagyván az kegyelmed magha commodiumát, nézne kegyelmed inkább az közönséghes jónkra és meghmaradásunkra. Kegyelmed jól tudgya, hogy kegyelmednek oly kegyelmes fejedelemmel vagyon dolga, kit engedelmességgel és submissióval kedvönk szerént való kegyelmességre hozhatunk, mert az mely úton kegyelmed elindult az török segítséggel, ha szintén elegendő lenne is, mellyet kegyelmed jól tud, hogy nem várhat, de azzal kegyelmed hazánknak nem épüléssére, hanem úgyis romlássára lenne. Ne hozzon kegyelmed maradékonktul magára és idegen országokba eloszlandó nemzetönktől szidalmat, átkot és gyalázatot, hanem mondhassunk és mondhassanak maradékink az kegyelmed becsületes koporsójára is örvendetes áldásokat és szép dicséreteket, mert mindezekből kikkel kegyelmed, az mint értjük, hazánkat szabadítani akarja, nem szabadítja, hanem szürnyőséges fegyver alá és romlás alá veti. Mit kívánhat vagy kegyelmed maga, vagy szegény hazánk Magyarországh egyebet, minthogy ha kegyelmednek magának elébbeli méltóságát és becsületit mind éléteről, jószágárul és hitirűl elegendőképpen assecurálván helyére hozza császár urunk őfelséghe, s mind peniglen hazánkban minden renden való attyánkfiait őfelséghe jószágokban, marhájokban, szabadságokban, relligiójokban és mindennemű praerogativájokban bántás nélkül meghtart. Hiszem, ha száz esztendeigh mindenkor győzödelmesen hadakoznak kegyelmetek is, mindannyi hadakozás, vérontás és fáratságh utánn is többet kegyelmetek nem nyerhetne, mint ezt az mit most őfelséghétűl vérontás nélkül impetrálhat kegyelmetek. Alázatosságokkal gondolkodgyék kegyelmed az Szent Istenért és ne legyen kegyelmed szegény kevés meghmaratt nemzetönknek elfogyatója, sőt inkább építője és meghtartója. Kegyelmed penigh se senki abba ne kételkedgyék, hogy valamit őfelséghe ígér kegyelmeteknek, abban valami hátramaradás lenne, mert igaz hitönkkel merjük confirmálni és affirmáljuk is, hogy mindenek örökké meghlesznek tartva, és soha senkinek semmi császár ellen való cselekedeti vagy vétséghe elő nem hozattatik. Erre penigh, hogy írjonk, és kegyelmedet szeretettel incsük az Szent Isten bizonságunk, hogy semmi egyéb ok, se tekintet nem viszen, hanem csak az kegyelmedhez és hazánkhoz való szeretetönk, mely felől kegyelmed, ha

147

keresztyény indulattjából nem gondolkodik, mi jól láttjuk, hogy ezennel semmié leszen. Kegyelmed penigh mifelöllönk bizonyosson elhidgye, hogy az mire eléghségessek vagyunk, szeretettel szolgálonk. Tarcsa megh Isten kegyelmedet sokáigh egésségben. Datae ex civitate Eperies ultima Februarii anni 1605. [Kelt Eperjesről, 1605. február végén.] Spectabilis ac magnificae dominationis vestrae servitores et amici [Tekintetes és nagyságos uraságod szolgái és barátai] Pancratius Sennyey mpa. Balthasar Cornis de Ruska mpa. Címzés: Spectabili et magnifico domino Staphano Boczkay de Kismaria, etc. domino nobis observandissimo. [Tekintetes és nagyságos kismarjai Bocskai István úrnak stb., igen tisztelt urunknak.] Hátlap: Anno 1605 28 Februarii Missiles Pancratii Sennyey et Balthasaris Kornis, Stephanum Bocykaj requirentium quatenus posthabito commodo proprio et considerato patriae et omnium bono ad saniora redire consilia et vero suo domino romano caesari semet submittere velit. 50 A BOCSKAIRA FELESKÜDÖTT LIPPA VÁROSBELIEK NÉVSORA Rep. 77., Fasc. B. No 67. 1605. március 6. Eredeti, pecséttel megerősítve 1605 die 15 Martii [1605. március 15.] Az lyppai várasbeliek, kik Urunk számára, az hívségre megesküttenek: Bÿró János judex primarius [főbíró] Jakab Mihály Thot Péter Thot Márton Chianady Sebestyén Halász Gáspár Borbély Gergely Byró Gergely

148

Rékassy Pál Kouas Albert Gyurkó Jakab Sárkeözy György Thoth Tamás Vaga Lukács Gergely Deák

Kérdeő István Hayas Márton Zywech Péter Protych János Ráczh Zubota Rácz Miklós Lakatos Gergely Borbélÿ Péter Zewch János Zigiártó Bálint Zigiártó István

Mészáros Pál Vargha János Kis György Zakálÿ Mihály Borbély István Borbély Boldizsár Boronkowych Demeter Lugassi Demeter Radnaÿ Chychio Zeoch Péter Zeoch Ferenc

Hátlap: 1605. 6a Martii. Specificatio eorum Lippaiensium, qui fidem domino suo jurarent. 51 BOCSKAI ELŐTERJESZTÉSE A SZERENCSI ORSZÁGGYŰLÉSEN. Szerencs, 1605. április 17. Rep. 77., Fasc. A. No 6. Miérthogy az szent Istennél így volt elvégezve, hogy az német nemzetségnek az mi rajtunk uralkodását [melyet] sok esztendőtől fogván kedvönk ellen viseltönk, nyakunkrul fegyverünkkel elvessük, az minemő progressusokot az ellenség ellen ez ideig az úr Isten adott, az kegyelmeteknél nyilván vagyon; ki népének nagy kárával fogyatkozásával volt eddig is előttünk; mi magunk személyében peniglen sem fáradtságinknak, sem életünknek, sem gyermekségünktül fogván jámbor szolgálatunkkal talált keresetönknek nem kedveztönk, hanem minden megmaradásunkért ki erogálván az vitézlő népre, mindent az mi illett cselekedtünk. Ebben noha sokan országunkban (uti omnes mutationes periculosae esse solent) hol egy féltül, hol más féltül, nem kevéssé megbánttattak (sic); de ezt az jövendő jó reménségért, mint szintén zűrzavar időben menő útonjárók, hogy minden órában az meleg napot várják reájok az eső után, így mi es nem sokára aurea tempora exoptatamque pacis tranquilitatem nyervén, mindeneket ideig el kell felejtenönk. 1. Annak okáért, miérthogy Basta Eperjesről (mely váras fondamentoma oka országunknak nagy része romlásának) az Római császár hadával hátrábbszállott, ki hogy ha Eperjesben megmaradott volna, minden elvégezett akaratunk szándékunk az volt (kinek okáért kiváltképpen ez mostani napra convocáltuk volt kegyelmeteket) hogy de modo, via

149

et circumstantiis kegyelmetekkel szólván beszélvén reája mennénk az ellenségre, és vagy helyben vagy mezőben találjuk, Isten segítségéből extrema quaeque tentemus. 2. De hogy immár hátrább szállott és az mint nálunk tudván vagyon népét nem tarthatja, akarom ti kegyelmeteknek jó tanácsát ebben értenem, ki az ellenségnek ártalmára, és nekönk jónkra lehetne. 3. Mert bizonyoson tudjuk mind az győzhetetlen török császár az én kegyelmes uram irásábul, azonképpen az fővezér és több basák levelébűl, hogy ő hatalmasságának segétségűl mellénk rendelte hadai egynehány nap alatt bizonyosan felérkeznek, kinek egy része immár is jelen vagyon. Azonképpen az felséges Gazy Ghiray Tachtamis sultánnak tatár császárnak fia, szép nagy haddal Szolnoknál vagyon, kik várják, hogy szolgáltassunk velek. Annak okáért ezeknek jó alkalmatossága által szikség, hogy szolgálatot adjunk eleikben, ki nekönk jövendő hasznunkra légyen. 4. Kivánjuk azért tudnia kegyelmetektül ilyen nagy szükségönkben, holott még az idegenek is jó akaratra indultattak mi hozzánk, hogy az országbeliek micsoda jó akarattal és segétséggel akarnak hazunknak (sic, pro: hazánknak) ilyen jovának véghez vitelére lenni. 5. Mert azt tudom dolog, hogy ha egyaránt nem fogjuk, elől az dologban jó módjával nem mehetönk; az én értékem is penig az hadakozásra szolgáló népnek interteneálásá(ra), ti kegyelmetek segétsége nélkül nem elégséges; találják fel azért az módját, hogy mind most, mind penig ez után is (si maior ingrueret necessitas) mennyire való segétséget tudjak ti kegyelmetektől várni. 6. Azt is tudjuk, hogy sokan post habito bono publico, partibus Germanicis adhaeserunt, kik kezett vadnak etiam liberae Civitates, kik mint egy fomites malorum mind minekönk, mind penig felebarátjoknak sok károkot, akadályokot, zűr-zavarokot szerzettenek az országban. Annak okáért azok felől serio animadvertálni akarjuk, et bona illorum confiscari faciemus. 7. Továbbá, miérthogy az idő fordulván, az mint az dologtok (sic, pro: dolgok) kévánják, lövő szerszámunkat mikor mezőre kellettik vinni, ahoz barom és szekerek kivántatnak, az szabad várasokban penig kiknek azfélit kellene hordozni, sokan rebelláltanak; míg azért vagy sponte vagy armis viszont az mi hívségünk alá jőnek, kivánjuk azt ti kegyelmetektül, hogy itt elrendelné magok kezett: az álgyukhoz vonó barmot, szekeret azt olyképen tartsák, hogy ad primam nostram admonitionem az hova kivántatik oda küldhessönk. 8. Noha némely vármegyék az hadak miá megsanyarottak, mindazáltal ugyan ad extremam inopiam nem redigáltattak. Annak okáért kivánjuk azt, hogy ti kegyelmetek minden vármegyében bizonyos emberek kezében

150

mindenféle élést contribuáljon, kiknek mi neveket tudván és őket levelönkkel admoneálván, hordathassuk táborunkban az élést fogyatkozás nélkül. 9. Ez elmult déli (téli) congregatióban az minemő contributiót ti kegyelmetek offerált volt segétségönkre, abban értjük, hogy némely vármegyében készétének; kivánjuk azért, hogy az mi ti kegyelmeteknél a félibe készen volna, mindgyárást hozzák ide, sőt még az régi restantiákban is az mi volna. 10. Ti kegyelmeteknek egyéb gondolatokat ki privatumra néz, pro praesenti hátra kell hadnia. Tulajdon azért csak ezen kell instálnunk, pedibus manibusque, miképpen az elkezdett dolgot jómóddal végezhessük. Jacta enim est alea. Azt is tudjuk, hogy concordia magnae res crescunt, viszont discordia maximae res dilabuntur. Nem kell most néznönk kárunkat, se szép házainknak, jószágunknak pusztulására (kiért mi is revid nap taliót adjunk), hanem oltalmaz(n)unk kell életönket, régi jó hírönket, nevönket, melyet az német nemzetség keservesen szidalommal lába alá tapodott vala. Ezennel az úr Isten mint régi Scitiából jütt magyaroknak, kik ló farán hozták ki feleségeket, gyermekeket, nekönk is, csak értsük egymást, fogjuk egyaránt, posthabeamus privata, házunk helyiben házat, jószágunk helyiben jószágot és elveszett marhánk helyiben fegyverönk által elegendő marhát ad. Utolszor: miérthogy gyaku(r)latossággal, mikor ingyen sem reméllenénk, találkoznak oly akadékink az ellenségtől az ő hadakozásoknak fortélyi és módja szerint, hogy mikor szintén nagy hadainknak tágulását vagy eloszulását érti, akkor erőlkedik ő is valamit próbálni, mint szintén minap az Tokaj segétségével megcselekedék; törtínik az is néha, jámbor kapitányink valami végházakot megszállván, sánczokban megfogyatkoznak, ki miá az várvételek haladnak. Hogy azért mind egy dolog mind az másik ennek utánra hasznosban procedálhassanak, gondolkodtam így felőle, mennyi sok egyéb hasznára is lehetne az nemes országnak, kit ti kegyelmetek magok okosságok szerint is meggondolhatnak. Kérem azért és intem ti kegyelmetek(et), tartsanak udvaromban ezer kék gyalogokat egy színő ruhában, annak szokása és módja szerint. Ennek mennyi sok hasznai lesznek, elő nem számlálom, de az többi kezett csak azt gondolják ti kegyelmetek meg, mennyi sok gravamen találtaték az nemes vármegyékről. Ezzel mely szívek nyugodalmára, szegénségnek igájának elvítelire és rajtok való hatalmasoknak hatalmaskodásoknak megcompescálásokra leszen ez az dolog. Kihez ti kegyelmetek is velem egyetemben ragaszkodhattok. Valamikor penig az hadakozást az úr Isten köztönk megcsendeséti, az nemes ország is szabad legyen ennek megtartására.

151

Hátlap: Postulata illustrissimi domini domini Stephani Bochkay de Kys Maria, divina miseratione Transylvaniae Principis, Partium Regni Hungariae domini, et Siculorum Comitis a dominis regnicolis pro 17. die mensis Aprilis anno 1605 in Szerench constitutis. Megjelent: Magyar Országgyűlési Emlékek Szerk: DR. KÁROLYI ÁRPÁD, Bp. 1899. XIV. köt. 148–152.79

52 AZON BESZÉD, MELYBEN A FEJEDELEMMÉ VÁLASZTOTT BOCSKAIT A SZERENCSI RENDEK ESKÜTÉTELRE SZÓLÍTJÁK FÖL. 1605. április 20. Rep. 77., Fasc. B. No 69/b. Oratiuncula ante solenne juramentum Sermi DD. Stephani Bochkay de Kys-Maria, Dei gratia Hungariae et Transylvaniae Principis Siculorumqe Comitis etc. nomine Universitatis dominorum regnicolarumque dicenda. Miképen ez nagy látható világban az sz. Isten kegyelmes urunk fejedelmünk magát egyedől uralkodtatni mindenkor akarta: azonképpen bölcs rendeléséből akarta, hogy az emberi társaság kezett is jó rendtartásnak okáért minden országok, tartományok és nemzetségek előtte járó fejedelemségek alá legyenek vetettvén. Mely dolognak véghetetlen bölcsesége szerint való rendelését ő szent felsége senkinek másnak nem engedte, hanem csak egyedül maga hatalmában tartotta. Ő szent felségének tulajdonítjuk azért mi es az mi elfogyott szegín nemzetönk felől való kegyes rendelését, melyet mostan hozzánk megmutatott és kit mi es mind fejenként igen nyilván tapasztaltunk sok okokból. Mert ez az Nagod által indultatott dolog minnyájunknak nyilván vagyon, hogy Nagodnak nem felfualkodásából, sem nem emberi telhetetlenségéből, hanem egy kételenségből, kiben akkor semmi egyéb nem lehete, maga íletének megtartásáért úgy indíttatott. Azolta penig minden rendekhez oly szelígységgel és engedelmességgel viselte magát Nagod, hogy az is elég bizonyság, hogy erőszakkal semmit magának venni és tulajdonítani Nagod nem akart. Ilyen nagy progressus és szerencse pedig, kikkel az nagy Isten az Nagod dolgát ez kevés időben megáldotta, minden emberi elmíket megfognak és megmutatják, hogy csak egyedől az nagy Istennek vezérlése volt Nagdal, az ki ezt cselekedhette. Mely dolognak 79

Jegyzet. Jelen irat egy részét, de nem az egészet, közölte Demkó Kálmán: Történelmi Tár 1889. évf. 618.

152

mi kegyelmes urunk mind kezdetit és eddig való progressussát meggondolván, azt is penig mi végre, tudni illik hazánk és nemzetőnk szabadsága mellett az Isten nevének tisztességének előmenetelire viszen.) Legelsőben nagy hálákat adunk ő szent fölségének az ki minket erre az gyűlekezetre egyben győjtött és egy szívvel lélekkel erre egyessé tött, hogy Nagodat mint a mi Magyar nemzetönkből és atyánkfiai kezől vérönket, tagunkot nagy szeretetből, szép egyességből, szabad akaratunkból urunkká, fejönkké és fejedelmönkké az mai napon választottunk. Elhivén azt bizonynyal, az mely Isten Dávidot az juhok akalából, Mojzest az pásztorságból, Sault az pórságból nagy királyokká választotta, szentelte és nevelte, ugyan azon Isten velőnk egyetemben Nagodat is az mikezettünk való fejedelemségre ez mai napon szenteli, választja és confirmálja. De nem titkoljuk el kegyelmes urunk, sőt ez egész világnak akarjuk hogy nyilván legyen, hogy az mely fejedelmönk, királyunk Római császár urunk ő fölsége ennek előtte volt minekőnk, fegyvert fogván hadai ellen, Nagodat választjuk helyette fejedelmönknek. Hanem az mint hogy hüti tartása ellen ő fölségének, melylyel Magyarországnak köteles volt, hitönkben és szabadságunkban megháborítottanak az ő fölsége után való generálisok, mi is Gál-Szécsben tavaly tett protestatiónk szerint az ő felségétől reánk vetett súlyos sententia ellen, kihez képest mindnyájan halálnak lettünk volna fiai, magunk oltalmában, generale Decretomunk tartása szerint, életünkért, szabadságunkért fogtunk fegyvert ő fölsége ellen, Nagoddal kegyelmes fejedelmönkkel eggyött, minthogy kéváltképpen minden törvény ellen az ő fölsége hatalmas és tisztin kivől való cselekedeti akkorban Nagodon nyilvábban grassált, kit ennek utánna is Nagoddal egy értelemből régi szabadságunknak oltalmáért, nem offensive, hanem defensive fejőnk fenállásáig készek vagyunk és löszünk is continuálni. Melyről magunk mentségére egész országbul nem sokára az egész keresztyénség kezében scriptomot akarunk bocsátani, kivel világoson minden dolgainknak igaz és elegendő okait adjuk. Azért kegyelmes urunk, minthogy az nagy Istennek ebből hozzánk ilyen jó kedvét és szép áldását tapasztaljuk, hogy igaz igyőnkben Nagodot előnkben tűkerűl és finyes napúl adván az császár ő fölsége hadai ellen ilyen szép progressust adott legyen magunk szabadságának megkeresésére; hogy abban mind Nagodhoz eddig való serényől és dicséretesen való forgolódásáért megmutassuk háladatosságunkot s mind penig hogy ennek utánna Nagod jó vezérléséből és igazgatásábúl, ugyan ezen elkezdett szándékunkban elől mehessönk, az mint mondám fejedelmönkké nagy szeretettel és egy szívvel választottuk ez mai napon, melyben hogy minynyájunknak szíve nyugalmos lehessen és tiszti szerint Nagod is mindenekben legitime procedálhasson, kérjük és kévánjuk egész országúl azt Nagodtúl kicsintől fogva nagyig, nagy alázatosson, hogy Nagod minnyájunknak hallattára tegnapi napon való igérete szerint solenniter az Magyarországi fejedelemségre az juramentomot deponálja, mely meglevén, mi es annak utána mind az mostani

153

győlésőnkben elönkben adott kevánságárúl Nagodnak és mind penig hazánknak több szükséges dolgairól mindent végezhessönk az nagy Istennek segétségéből, kirűl kegyelmes Ressolutiót is várunk Nagodtúl mint kegyelmes urunktúl. Külcím: nincs Közölve: Magyar Országgyűlési Emlékek XI. kötet. Szerk.: DR. KÁROLYI ÁRPÁD. Budapest, 1899. 152–154. 53 BOCSKAI ISTVÁNNAK, MAGYARORSZÁG FEJEDELMÉNEK A SZERENCSI ORSZÁGGYŰLÉSEN TETT ESKÜJE Szerencs, 1605. április 20. Rep. 77., Fasc. B. No 69/a. Én Bocskay István Kys Mariay, ki ez mai napon Istennek kegyelmességéből és az nemess böcsülletes Magyarországban levő öszvegyűlt uraktól, nemessektul az vármegyéknek nagyobb részétől és szabad várasoktól, ingyen való szabados jó akarattyokból, szeretetekből és régi szabadságoknak módgya szerint való szabad választásokból, választattam az magyarországhi fejedelemséghre. Esküszöm az élő Istenre az ki Atya, fiú és Szent Lélek teljes Szent Háromságh egy bizony igaz Isten, hogy én az én magyarországi híveimeth, kik az én birodalmom alá atták és adgyák ennek utána is őmagokath, urakat, nemeseketh, szabad várasokat, minden rendeketh, boldogokat és szegényeket, hütükben, szabadságokban és törvényeknek minden cikkelyében megtartom, az országhnak közönséges velünk való végezése és akarattya szerinth és az én alattam való híveimmel erőm és tehetségem szerint megtartatom és ugyanezen magyar országbeli híveimmel holtom napjáigh eggyeth akarok értenem, el sem hagyom őkegyelmeket sem jó, sem gonosz szerencséjekben hírek és akarattyok ellen, kikre Isten engem úgy segéllyen. [A RENDEK VÁLASZBESZÉDE A FEJEDELEMÉ VÁLASZTOTT BOCSKAI ISTVÁNHOZ] Alia post prestitum iuramentu dicenda. Fölséges urunk nekünk természet szerinth való kegyelmes fejedelmünk, legelőször mi fölségedeth egész országul minden rendek nagy szeretettel és alázatoson az boldog fejedelemségben üdvözölljük, szerencséltetjük és áldgyuk, hogy az

154

mely erőss és mindenható Isten ezt az mi nyomorulth nemzetünknek nagy igyéth felvötte, kezdette és eddigh szerencséltette, Ő Szent Fölsége nagy kegyelmességéből ez utánn is fölségednek jó gondviselése által hatalmasson az ő szent nevének dicséretire vigye elő, hogy az fölséged vigyázása és kegyelmes szárnyai alatth örökös, csendes, boldogh megmaradása lehessen elfogyott nemzetünknek mind az nemes országhnak eleitől fogván való böcsülletiérth, smind hogy az felséged birodalma alatt immár egynéhány tekintetes és nagyságos urak vadnak tecchett egész országul, hogy ezt az titulust ma fölségednek adgyuk fejedelemségével eggyütt. Tisztére nem szükségh, hogy fölségedet emlékeztessük minnyájunknak egyedöl abból felséged lehet mestere és jó vezére s minémű helyen legyen situsa és állapottya romlott hazánknak fölségednél nyilván vagyon, kívül nagy ellensége az szomszéd országokban vagy nem tiszta szívből való jóakarójuk vagy igen gyenge még barátságok, belőll penig fogyatkozott állapottyát minden résziből jól látja fölséged. Az nagy szerencsének pedigh ez alatt ki tudgya nagy irigy s támadhatnak elő és hátra, jobbra smind balra mennyi vigyázásának kell lenni fölségednek, az fölséged kegyelmes ítéletire támasztjuk. Az egyenes törvénnek és az szép igasságnak kegyelmeséggel elegyeslegh köztünk való kiszolgáltatása fölségednek második célja, melyben hogy az hatalmasoknak meghzabolázója az nyomorultaknak gyámola, árváknak, özvegyeknek, jövevényeknek édesattya legyen fölséged az kegyes és igaz fejedelemségnek tiszti kívánnya. Könyörgünk azérth te felségednek, mint kegyelmes fejedelmünknek nagy alázatoson, hogy édes nemzetünkhöz való szerelméből az romlott hazának ennyi habok és háborúk közötth hányattató hajójáth, kinek kormánnya Isten után immáron te felségedre bízattatott, igyekezzék úgy hordozni és viselni, hogy az felséged jó és kegyelmes gondviselése alatt az éppek conserváltassanak az romlottak és pusztultak épüléssének és letapottatott jó hírünk nevünk nagy résziből helyére állattassék, melyből az Istennek nevének tisztessége először követközhessék, annakutána fölségednek ez egész világon kiterjedet jó híre-neve örök emlékezetben maradgyon és az boldogh emlékezetű fejedelmek közziben számláltatván egyedül fölségedet mondhassák az mi időnkben patrem patriae, patrem patriae, azaz egész hazánknak édes attyának. Mi fölségednek nagy alázatoson fejenként kicsintől fogván nagyig ajánljuk fejünk főn állásáigh való hűséges szolgálatunkat, mint kegyelmes fejedelmünknek ígérvén magunkat, hogy valamire az Szent Isten bennönket elégségessé teszen, sem magunk fáratságáth, vérünk hullását, sem pénzünk és jószágunk fogyását nem szánnyuk az magunk megmaradása és az te felséged hűsége mellet. Melly ígéretünkben cselekedetünkkel és engedelmes szolgálatunkkal mind most, smind ennekutána készek vagyunk minden időben felségedhez megbizonyítani.

155

És ezzel az fölséged kegyelmes gondviselését várván fejünkre minnyájan egy szívvel kívánnyuk, hogy az nagy Isten az ki Dávidot minden ellenségén győzedelmessé tötte és Salamon királynak birodalmát békeségessé, az adgyon te fölségednek ennek utána is minden ellenségén győzedelmeth és az jó idejében az fölséged birodalmában örökös, és boldogh békeséget Ammen. Az nagy Isten sokáigh éltesse és áldgya megh fölségedet minden jókkal. Az iraton: Iuramentum Stephani Bocskai et formulae orationum ante et post iuramentum ejusdem Stephani Bocskay Transylvaniae principis per regnicolas dictorum. [Bocskai István esküje; Bocskai István erdélyi fejedelem esküje előtt és után az országlakosokhoz intézett beszéde] Hátul: Ezek az Szilvási levelei közt talált levelek. Megjelent a Magyar Országgyűlési Emlékek 11. kötetében a 155 - 157. oldalán, az esküszöveg pedig a Történelmi Tár 1889. évf. 620. oldalán is. 54 ECSEDI BÁTHORY ISTVÁN ORSZÁGBÍRÓ LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ, MELYBEN BEJELENTI, HOGY ÁTÁLL A CSÁSZÁR HŰSÉGÉRŐL Ecsed, 1605. május 11. Rep. 77., Fasc. E. No 215. Eredeti, pecséttel Serenissime princeps domine, domine clementissime, servitiorum meorum devinctissimam commendationem. [Fenséges fejedelem uram, kegyelmes uram, örökös, legyőzhetetlen szolgálataimat ajánlom.] Az ÚrIstentől felségednek bodog előmenetelt, jó egésséget, hoszszú életet kévánok. Mikor felségedhez az praedicátoromat Lukács uramot, és jámbor szolgámat Vetésy Lászlót ez ellmúlt napokba bocsáttam vala, akkor is megizentem felségednek, hogy tisztemet le kell tennem, és az pecsétemet, mellyekkel az uramot szolgáltam, neki resignálnom kell. Ha resignálhatom, resignálom is. Kérettem vala felségedet, hogy az fellküldésibe felséged is lenne segítséggel, felséged ajánlotta vala magát, hogy felséged az ellküldéséhez hozzá segít. Immár tovább nálam tartani nem akarom, eddig sem tartottam volna, ha az fellküldésibe módot leltem vollna. Őfelségit nem is akarom tovább szolgálni, nem is szolgálom. Az fellküldése elég nehéz, mert immár ezt értvén (nincsen is eddig titokba valók) vagy haragudnak valakire, vagy nem, én reám tudom, hogy valóba haragusznak. Az szolga rend is nehezen veszi magát az ellvitelire, rettegvén az

156

halált. Annakokáért kérem felségedet, felséged aggyon egy levelet az szolgámnak, ki mellett az felséged birodalmába és hadai között járhasson bátorsággal, kísértesse el is felséghed Déwénig. Ha penigh az felséged hadai annál fellebb forganak, annál fellebb is kísértesse el felséged. Én beteg ember lévén, kévánnám igeny, ha meg mentethetném. Immár az én életemet Istenemnek ajánlottam, csak ő Szent Felségétől várom mind életemet, meghmaradásomat. Quod super est serenitatem vestram in annos multos salvam et incolumem esse desidero. Datae in arce mea Eched die 11 Maii anno 1605. [Kívánok felségednek sok éven át tartó egészséget és jólétet. Kelt ecsedi váramban, 1605. május 11én.] Serenitatis vestrae servitor humillimus80 comes Stephanus de Bathor mp. Cimzés: Serenissimo principe et domino, domino Stephano Dei gratia principi Hungariae, Transilvaniae et siculorum comiti et domino mihi clementissimo etc. [Méltóságos fejedelem úrnak, Bocskai István úrnak, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelmének, a székelyek ispánjának, kegyelmes uramnak stb.] Feljegyzés: Báthori István uram levele, mellyet hoztak Cassára 17 die Maii anno Domini 1605, arról hogy nem szolgállja császárt tovább. Hátlap: Anno 1605 17a Maii Missiles Stephani Bathori, ad Stephanum Bocskay Principem Transilvaniae significantis, quod suae maestati amplius servire nolit.

55 MÁTYÁS FŐHERCEG LEVELE NYÁRY PÁLHOZ, BIHAR ÉS KRASZNA VÁRMEGYÉK FŐISPÁNJÁHOZ, A BOCSKAI ISTVÁNNAL VALÓ TÁRGYALÁSRÓL 1605. május 18. Rep. 77., Fasc. C. No 101. Eredeti másolat, latin nyelvű

80

Fenséged alázatos szolgája

157

Mátyás főherceg sürgeti Nyáry Pált, hogy a rábízott megbeszélést Bocskai Istvánnal mielőbb ejtse meg és erről haladéktalanul tegyen jelentést. Mathias Maximilianus Ferdinandus Maximilianus Ernestus dei gratia archiduces Austriae, duces Burgundiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae, Wirtembergae, magni magistratus ordinis Teutonii in Prussia administrator eiusdemque per Germaniam et Italiam magister, comites Habspurgi, Tyrolis et Goritiae. Magnificus nobis fidelis dilecte. Non dubitavimus, te ea quae tibi cum magnifico Stephano Bochkay nostro nomine tractanda hic unanimiter iniunximus accurate percepisse atque probe memoriae mandasse. Cum itaque illa ipsa non minus ipsius commodum honorem ac securitatem, quam publicam totius regni ac Christianitatis salutem concernant, pro eaquam in ipso semper agnovimus prudentia nostraque erga illum singulari affectione speramus, cum non solum tibi aures placide prabiturum verum etiam se fidelibus monitis atque patriae emolumento accomodaturum. Quare tibi benigne praecipimus út in hoc negotio, sicuti necessitas postulat, nec moram ullam nectas, nec studio aut labori parcas. Et quid effectum dederis, nos quam citatissime certiores reddas. Functurus in eo, pro gratia nostra qua tibi bene propensi sumus, officio viri honesti patriaque amantis. Datae Pragi 18. Maii anno 1605. Hátlap: 1605. 18. Maii. Mandatum Mathiae Maximiliani, Ferdinandi et Ernesti archiducum Austriae ad Paulum Nyary, ut commissum sibi negotium cum Stephano Bocskay tractet quam citissime, et de super referat, directum. 56 KERESZTESSI PÁL LEVELE BOCSKAI ISTVÁN FEJEDELEMHEZ A LUGASI RÁCOK ÜGYÉBEN Lugos, 1605. május 18. Rep. 77., Fasc. E. No 216. Eredeti, pecséttel Kegyelmes uram természett szerént való fejedelem. Iltemigh való hűséges szolgálathomatt alázatoson ajánlom felségednek, mintt kegyelmes uramnak. Lelki és testi áldásival látogassa megh az ÚrIsten felségedetth és aggyon diadalmott minden ellenségi ellen. Az felséged kegyelmes parancsolattjából szüntelen teljes erőm szeréntt igyekeztem azon, hogy kedve szerént szolgálhassak felségednek. Ennek előtt is felségednek kegyelmes uram alázatoson értésére attam voltt, minémű álhatatlanságban viseltek az lugasi rácok magokatt, kik hitekett hátrahagyván, nem az felsé-

158

ged hűségéhez tartották magokatt, hanem sok külömb-külömb féle álnokságos cselekedetekkel felségednek ellene jártak, és ez helt, mint szintén Miháldott81 török kézbe akarták adni, mellyekre úgy igyekeztem gondot viselni az én erőm szeréntt, hogy ez hely az felséged kegyelmes birodalma alól el ne veszszen, hanem meghmaradhasson. Most penigh utolszor mind fejenkéntt az lugasiak, kik az felséged hűségéhez tartották magokat, értésemre adák utolszori veszedelmek miatt következzék legyen az rácok miatt, és mint akarják török kézbe ejteni az helt. Én sietséggel Lugasban menvén az városbeliekkel eggyüttértvén Isten segítsége által őkett kirekesztettük az várból, jobb része mind Lippára mentt az több rácokhoz. Az kapitányok ki volt Rácz László és egy Ilia Triczkj nevő rác hadnagy velem együtt, vagyon az felséged bölcs ítélete mitt kellessék vele cselekedni. Három zászlótt, az kit az vezér küldött volt nekik, az eggyikett az kapitánnak, ketteit az kétt hadnagyinak, azokat én felségednek küldöttem, melyből felséged kegyelmesen eszébe vehetti álnokságokatt, kéttszázhatvannégy lóra vőttek fizetést felségedtől, nem voltak penigh hatvan lóval. Miérthogy Rákóczi uram [ Rákóczi Lajos] fogta párttjokat eddigh. Könyörgök felségednek mint kegyelmes uramnak, kegyelmességéből parancsolja megh felséged Rákóczi uramnak, hogy az felséged hívei illeték keresésére járhassanak, az ott való rácok miatt igen féltem kegyelmes uram Lippát is csalárdságuktul az rácoknak, mert egy tömösvári töröktűl értegettem ki, felségednek nem gonosz akarója. Én értésére attam Rákócj uramnak azt is, az felséged kegyelmes gondviselése mitt kellessék cselekedni. Felségednek könyörgők, mintt kegyelmes uramnak, felséged kegyelmességéből ne felejcsön el ide minket is, hogy lehessönk elégségesek ez helynek otalmazására. Az hatalmas Isten minden együtt szerencséltesse hasznos diadalommal felségednek. Datum ex Lugas 18 Maii 1605. [Kelt Lugosról, 1605. május 18-án.] Alázatos szolgája Kerszszj [Keresztesi] Pál mp. Címzés: Serenissimo domino domino Stephano Dei gratia Hungariae Transilvaniaeque et principi et siculorum comitati etc. domino et domino mihi naturali gratiosissimo. [Méltóságos úrnak, (Bocskai) István úrnak, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelmének, a székelyek ispánjának, természettől kegyelmes uramnak.] Megjegyzés: Felségednek szóval is izentem: felségednek követségök felséged vigye kegyelmes szemei eleibe

81

Valószínű Mihalyesd (Hunyad vm.) megyei településről van szó Benkő József: Transsilvania specialis II. (Bukarest–Kolozsvár, 1999.) 801.

159

Hátlap: Anno 1605 18 Maii Missiles Pauli Kerszeszy varios rascianorum lugasiensumi excessus ad turcas declinantium Stephanos Principi Transilvaniae perscribentis 57 RÁKÓCZI LAJOS LEVELE PETHNEHÁZY ISTVÁN JENŐI KAPITÁNYHOZ Lippa, 1605. május 18. Rep. 77., Fasc. E. No 217. Eredeti, pecséttel Szolgálotomat ajánlom kögyelmeteknek, mint bizodalmas uraimnak barátimnak, Istentől kegyelmeteknek sok jót, egésséget kívánok. Akarom kögyelmeteknek értésére adnom, az kögyelmetek levelét meghozák énnekem, miben légyen az lugassi állapat, bizonyos emberimet bocsátottam oda, még ma megjőnek mi hírt hozzanak, tudomására adom kegyelmeteknek. Jóllehet ez estve is érkezének valami gyalogh jevenyek,82 azt beszéllik, ott Lugasban részegeskedtek ez karánsebessi nemessek, Rácz Lászlót és több főrenden valókat nem vágták le, hanem tartóztatva vadnak, az színe ki volna az lugassi rácoknak, mind itt vagyon, mert kinn rekettenek volt. Keresztessi Pál sebesben törököt vitt be Lugasban is, az mint beszéllik azt viszen, mi akarattja, szándéka, ki-ki tudgya, netalán ő akar ezen az darab földön másik fejedelem lenni, s mindazonáltal az kegyelmetek külte levelet én megkültem neki. Tarcsa meg Isten jó egészségben sokáig kegyelmeteket. Datum in Lippa 18 Maii anni 1605. [Kelt Lippán, 1605. május 18-án.] Kögyelmetek attyafia s baráttja Rákóczy Lajos mp. P. S. Istennek [ne tette ?] volna azt az hitetlen ebet Keresztesi Pált s azokat az karánsebesieket oly dologban foglalták magokkal, félő, hogy mindezek ez végbeliek török kézben ne akadjanak, kiváltképpen, ha én felmegyek az itt való vitézek s mind az lugasiak, jó szívvel szeretettel eljőnek vala velem, ha az hitetlen eb ily gyalázatot ne cselekezék nála rajtok. Címzés: Az vitézlő Petneházi Istvánnak jenei főkapitánnak, Zeruz Ferencnek, Zázfalusi Demeternek, nekem jó uraimnak atyámfiainak adassék ez levél.

82

jövevények

160

Hátlap: Missiles Ludovici Rákóczy ad Stephanum Petnjeházy capitaneum Jeneoiensem, quod in Lugos Ladislaus Rácz et plures primores non plexi sed captivi ad Sebes translati sunt et videatur quasi tractus senae illius alteri Principii appropriari velit. 58 KORLÁTH ISTVÁN, KÉKEDY GYÖRGY ÉS MEMHET TIHAJA LEVELE BOCSKAI ISTVÁNNAK A KORONAKÉRÉS ÜGYÉBEN Rep. 46., Fasc. G. 1605. május 24. Serenissimi Rex Domine Domini nobis Clementissime fidelium servitiorum nostrarum Commendationis. [Fenséges király urunk, kegyelmes urunk, hűséges szolgálatainkat ajánljuk] Kivánunk Az Ur Istentől felségednek ez mi méltatlan Alázatos szegeni szolgainak követsége alath Az Nagy Irgalmu Istentől adattatot és Az Hatalmas Sultán Ahmet Cziasártul engettetet magiar nemzetségnek örömeri való magiar orsagi királiságáth mindeneknek előtte Istenönknek Szenth nevének diczieretire felségednek lelki idvösségére az magiari kiraliság alá tartozó orságoknak nemzetségeknek szerencziesen való birodalmára és jövendőben ezeknek niogadalmukra épöletökre el viselni s véghez vinni tegie az Ur Isten ez séles világon töndöklövé és minden ellenségi ellen giözedelmessé s engedje a szent Isten hogi mys egés magiar nemzetségtől lehessög kiczintől fogva nagink igaz hála adó hivei felségednek ez Istentől fel indittatot enni szok munkáiáért gondviseléséért és az magiar nemzetből áló királiságnak talpára való Alatásáért. Felségedet mindeneknek előtte kériök megh bochiássa hogi ha felségednek it az hatalmas Cziasár fénies Portáián Aló dolgainak hirtételében láttattunk megh késődni kiben ha fogiatkozás vagion ne az mi restségünknek tulajdoniczia hanem Isten Akarattiának az kitől minden előttünk levő dolgaink végez vitelére segitséget vártunk. Iol lehet irtunk vala Landorfehérvárrul bizonios ember által felségednek kit hisönk hogi megis attak ot Murat Basa előt levő dolgai felségednek miben marattanak azokrul onnat irtunk és ittis az után ugian azon dolgokatis mind az Hatalmas Cziasár előt fő Vezér előt az föb Basák Mufti és Hocziák előtt ágáltuk az meniere lehetet semmit hátra benne nem hattunk. Lándorfehérvárrul 11 Aprily indultunk jutottunk ide Konstanczinapoliban 5 May és nagy böcziöletesen fogattak bennünket előnkben iöttek és minden fő népei sálásunkig kisirtenek az hatalmas Cziasarnak, Más nap Pénteken az fő Vezérrel semben lettönk felséged-

161

nek levelét és sóval izent követségét megh mondottuk, kit nagi kedvesen vett és minden dolgokban megh halgatot felségednek, io egéssége és állapattia felől megh tudakozoth. Aiándokot noha igen kevés volt felségedtől io néven vette. Hasonlatos képpen az föb Vezérekkel janicziár Agával Muftival Hocziával Kencztartóval [kincstartóval] ugi mint sombaton semben lettönk kinek kinek solo leveleit aiándokát be attuk és felségednek mindeniknek barátságát aiánlottuk s kértök hogi io törekedők legienek az Hatalmas Cziasárnál ő Nagiságok az felséged dolgaiba. Felséged állapattiát és io egésségét azokis megh tudakozván minden io akarattiokat igérték. Negied napon Vasárnap az Hatalmas Cziasár szok fő Cziaust kölde salasunkra kik előttünk menvén szok samtalan egéb nép közöt az felséged költe aiándokkal egiöt az záslókat megh erestvén az németeket fel öltöstetvén [t.i. az ajándékba küldött német foglyokat] kit sép ruhában kit fegiverben. Mentönk az Hatalmas Cziasár fenies Portáiára az Divánban az Vezér Basák Muftiak eleiben. Ot az Divánban az Hatalmas Cziasár meg vendégeltetet bennönket mi ketten Kékedi Urammal az fő két Vezérrel Memhet Basával és Sofi Sinan Basával négien ettök az föb Vezérek és az Mufti kencztarto az föb urakkal kölön ettek azon házban ot uiobban mindenek halattára megh kérdesték az felséged állapattiát és egésségét. Az után kaftaniokat attanak reánk mint egi tizen hatod magunkal az velönk levő ifiu legéniekel egietemben az öt Vezér Basa elöttönk menvén az Hatalmas Cziasár eleiben vittek ruháiához békélvén mindenikönk rend szerint az ifiakot ki vitték mingiárt előle hanem minket hárman Memhet Tiaiával és az öt Vezérel egietemben hattak otben ezen kivel cziak az Herélt és Néma basák voltanak otben Mindeneknek előtte felséged nevével üdvözölvén hossu élettel és io szerencziékkel, levelét be attuk felségednek aiándokát hasonlatosképpen rend szerént be mondottuk és ez felséged költe követségnek megh besilésire audentiát kértönk meli aiándokát felségednek és idvözlését io néven vette és az felséged izenet által való kivánságinak megh halgatására időt és hetet ada holot és mikor legien. Ezen Vasárnap után következő Kedden ugi mint 10 May az Tenger sélin levő Mulató házában uiobban semben lönk vele mi hárman Memhet Tihaiával az fő Vezér ielen létében felségednek minden követségét megh halgatta kiket mys az meniere Isten engette elégi bátorságosan és értelmesen red szerint mindeneket elő sámláltunk és igéről igére megh tolmácziáltattuk Memhet Tihaiával megh követvén elsőbben arrul hogi ha mi az követségben ő Hatalmasságának nehéznek teteönnek [sic!] megh bocziássa mert az meli nagi bizadalommal felséged az eges magiar nemzettel ő hatalmasságának oltalmához ragaskodot igi az követségi felségedtől az magiar Nemzetséggel egietemben bátorságos besédeket adatot előnkben. Látván hogi semmi méltatlan kivánság ninczien benne és ő hatalmasságátul mindeneket megh nierhetönk. Hiséges szolgálatunkhoz képest meli követséget mikor mind megh halgatot volna mikor arra

162

iutánk hogi ugion ezen dolgokrul az fő Vezértől Jancziár agátul és fő Muftitul keze irása és Pecziétik alat való Athnamet kiván felséged s orságh minden utánnok következendő tistviselő képébenis az Vezéris el iede raita és nehesteli mondván elégh az Hatalmas Cziasár Athnaméia felségednek mert az Hatalmas Cziasár nem kintelenségből hanem io akarattiából czélekedik mindent. Az Cziasáris megh pirosodék belé az válasadásra uiobban az Cziasár napot kér (?) és maga fel ölvén egi galiára az tengeren által mene kertében mulatni madarakkal. Az fő Vezérel mi ot maradván az Cziasár házaiban megh hordozott és szok ékességeket mutogatot ugian azon házban levő …. innunk adot magias [ivot]. Onnan az Vezért házához késértök és mys salasunkra mentönk. 15 May Vasárnap atták ki az válast mellyet mys megh olvastatván az kiket nem serettönk és az mit kihattak volt az Athnameből uiobban irva attuk be és az Athnamet vissa vittök. Az Sultán Zulimán János királinak adot Athnamenak formáiát ugianaz köniből [könyvből] eleikben attuk kire azt monták az Basák hogi io tugiák mert nálukis irva vagion. Ez alat ugimint 16 May Hétfőn az Hatalmas Cziasár ki sólita mezőre az fő vezért. Kinek mikor köniörgöttünk volna hogi ki ne sállion adig migh felséged kivánságára akaratunk szerént való válast nem vehetönk kire azt mondá edigis cziak minket várt az felséged kedvéért nézvén hogi ez dologh ő ideieben történt de edigis ki salot volna mert az Hatalmas Cziasár az edig való késedelemértis felette igen nehestelt reám (ki ugian hidgie felséged volt az nehésségh az Cziasártul reá) de ugi mond az Hatalmas Cziasár ő felségének minden kivánságára reá ment kettőn kivel, egiőn ez lőn az hol azt kivántuk felséged nevével hogi valameli várak várasok tartomániok az magiar orsági koronához tartozandók voltanak azokat ne raboltassa ő Hatalmasága se ne vitassa hanem azoknak határin által menvén az ellenség orságát raboltassa és azonak várait vitassa kiváltképpen olliokot az kik ősitől marattanak az Német királinak. Másik az hogy kivántuk az felséged és az orságh nevével hogi az adó fizetésre ne erőltessen ő Hatalmassága látván az orságnak illien nagi hallhatatlan romlását pusulását minden rendbeli hadak miatt. Hanem elégediék meg hiséges szolgálaunkal meli két dolognak ki hagiásáért az Athnameból uiobban reá mentönk az Táborban az Vezérre köniörgöttünk és az Athnamet orczial vittök reá disputálván az dolgot hogi ha az ki hagiattatik az Athnameból az magiarság ezen megh busulván félő hogy az Hatalmas Cziasárnak mind felségednek nagi kára ne következzék, mivel ez egik fő kivánsági az magiar nemzetségnek, kin mikor eI busult volna az Vezér ira az Cziasárnak s Athnametis vissa küldé. Az után ugi mint más nap hivata az Vezér mondá hogi nem lehet semmiképpen azt oda irnia mert nekik hitik ellen volna hogy az hol meczitiek volt azt másnak engednék kiváltképpen az hol olliak találtatnának kik mégh felségednek kezénél nem volnának hanem az ellenség kezében. Meli mondásából az Basának esőnkben vévén sandokokat noha nilván semmit nem neveze kiért ugian feddetönk

163

vele de ugian cziak az lőn vige eznek hogi az Hatalmas Cziasár ő reá bizta azt és telies hatalmat adot az Athnameban Felségeddel az várak dolgárul való tractálásra miben maradgionak s mind penig az adó fizetésről cziak lássák ennélis iobban hüségönket kit ha mit végez felségeddel az Vezér köteleste az Cziasár az Athnameban aznak minden czikkelében való megh állását sőt ezzelis biztata soha oliat nem kérhettek az Hatalmas Cziasártól kit megh nem ad cziak lássa igas voltunkat. S mind hogi láttuk az Athnameban az felségeddel való végezésre minden dologról való autoritás adását az Hatalmas Cziasárnak hisök kiváltképpen ha oli mód találtathatnéiok benne hogy semben lehessen felséged vele. Minden kivánsága szerént végezhet vele kiről valamint felséged el végez mindeneket kés confermálni az Hatalmas Cziasáris. Mi ennél tovább az dologban nem meheténk mert az Vezér mingiárt megindula az haddal és minketes az Divánban hivata az Cziasár bucziut kelleték ugian erősak alat tölle vennönk mondván az Hatalmas Cziasár által megyen az tengeren nem lesen itthon hanem békellietek köntöséhez iol lehet az bucziuzáskoris ugian ezen dolgokrul köniörgöttünk az Hatalmas Cziasárnak s kértök hogy ő Hatalmassága vegye felségeddel egyetemben hüséges szolgálatunkat s el ne tasiczia tölle de az Vezérrel való végezésére halasta felségednek mint ezben mintha mellek ennek utánna következénekis. Elis hittök hogi semmi kivánságában felséged meg nem fogiatkozik az mi most hátra maradotnak látatnék lenniis ez után mégh iobban véghez megien, cziak hadd tapasztallia megh az Hatalmas Cziasáris ennélis iobban hiségünket Frigyet penig hogy tegien az némettel felséged hire és akarattia ellen arról senki ne gondolkodgiék hanem ha fölségednek io akarattia iárul hozzá erről az Hatalmas Cziasár sáiából hallot fogadását megh az követségről magunk halottuk. Igi nem lévén semmi utunk az továbbá való disputálásra az Basa parancziolattia szerént akarván az had után indulnunk. Iuta az Egri Sinán Basa szolgáia az feléged nekönk irt leveléivel kit mikoron láttunk volna és utunk nilék az Cziasárra való menésönkben az levél mellett mingiárt haiókra öltönk az Cziasár után mentönk. Az tengeren tul egi kertében találtuk fel az felséged levelét beattuk és sóvalis az Bostanczi Basa által eléggé köniörgöttünk és minden dolgait felségednek az mint iobban tudtuk eleiben attuk hogi az felséged hadainak késedelmesen való fizetése meli nagi káros és félelmes kik ezkorig cziak reménség alat hadakoztanak, ki nem sokkal kisebb az ellenségtől való félelménéi, hanem megis irion ő Hatalmassága az Vezér után hogi az pénz küldés hamarsággal legien elegendő képpen. Az Lengiel orságból menő segétségekről eleget köniörgöttünk eleitől fogva. Az Starniczki Geörgi dolgaitis hogi Basta mellé akar menni eleiben attuk az Cziasárnak s az Vezérnak hogi ha oda megien minemő nagi káros leszen mert egi az igen vitéz ember más az hogi az töb lengiel hadakis mind titkon nilván utánna mennek az ő sokások szerént de ha pénz volna felséged magához vonhatná az fizetéssel s az töb lengiel hadai mint felséged mellé iőne hanem ő Ha-

164

talmassága kölgion hamarsággal pénzt és lengiel orságban Cziauzokat parancziollion ő felségének az lengiel királinak hogi hadat ne bocziásson az Német mellé. Az felséged mellé rendeltetet török hadnak menetelitis eleitől fogva eleget urgeáltuk elis ment az mostani paranczialattia szerintis az négi gialog ezer puskással való meg iobbitását az hadnak mindgiárt sollicitáltuk de az Vezérnél kell arról szólani az utban el érvén mind ezekre igiri az hatalmas Cziasár m a g á t és az többireis hogi felségednek minden kivánsága szerént való kegielmességgel akar lenni. Az Raduly Vaida dolgára ez válaszom. Az Hatalmas Cziasár akarattiából az Vezér által minth hogi az Hatalmas Cziasárnak megh esköth adoiát be atta és az Hatalmas Cziasáris botot zászlót köldöt neki meddig tapastalható vétekben nem találtatik az Vaidaságból ki nem vetheti merth hiti ellen lenne az Hatalmas Cziasárnak moston ok nélkül azt czelekedni vele más feiedelmeknekis gonos példáiára lenne kik az ő Hatalmassága oltalma alat vadnak az mikkel penig vádoltuk hogi mostis hadat bocziátot Erdeliben azból azzal menti az Basa hogi nem ellenséghképpen. mentek azok hanem söksége nem lévén Raduly Vaidának reáiok bocziátta el őket és sökségére képest török hadat fogadott helébe. Azok igiekeznek felséged mellé menni, hogi penig ot az orságban mulatoztanak ez telelés kedvéért 1et értvén hogi az felséged körül lévő tartomániokis megh pustultanak az hadak mia az hol azzal vádoltok hogi török ruhában öltöstetvén követit Dobronikon [Dubrovnik] iártattia által követit az német királhoz arra azt mondá az Vezér hogy mégh azokban egiet sem fogtak megh nemis tapasztaltatot semmi vétek kezében s nem bonthatni semmi uton sőt másoknak bontani sem hadgiák hanem ezt találá az Basa raita hogy Kékedi uram mennien innét Havas Alföldében az Cziaussal vagy penig én az mint ennek előtteis megh parancziolta volt neki hogi hadat bocziásson felséged mellé ha mingiárt el nem köldi az hadat velönk az mellikönk oda megien az elégh ok leszen az megh böntetésre s az után kés az felséged kivánsága szerint vele czielekedni. Igi látván mind mi mind az Moldvai követek hogi nem vihettiök véghez az Portán az dolgot egienlő tanácziból találtuk az raita hogi iriunk mind mi mind ők Jeremia és Simeon Vaidának ő nagiságoknak eleikben adván az dolgot hogi Istentől az üdőtől várakozzanak mert migh vétekben nem tapastaltatik nem bántiák Radulyt az Vaidaságban sőt megh oltalmazzák. Az szerint czielekedtönk irtunk mind mi mind az moldvai követek s kértük s hogi mind magokat mind felségedet oltalmazzák haragiától az Hatalmas Cziaszárnak. Azért felségedis rendelie ugi dolgát hogi nehézségét az Hatalmas Cziasárnak ne vegye magára. Mi penig az Basa parancziolattia szerint holnap egyikünk ugi mint Kékedi uram egik követével Raduly vaidának ki cziak most iött volt és egi Cziaussal Havas Alföldében indul mint hogi penig felséged ez czielekedetünkel ellenkezőt

165

parancziol az Istenre kériök felséged megh bocziássa véteknek ne tulaidoniczia mert ninchien kivel felőle tanaczikoznunk. Az mennire mi érthettiük az dolgot mint felségednek igaz szolgái ezt találván raita hogi felségednek mostis elég ellensége vagion és nem io mód nélkül kiváltképpen az Hatalmas Cziaszár ellen több ellenséget szerezni találtuk igi ezt raita hogi egikönk az Basa parancziolattia szerént el mennien kivált képpen mint hogi az Havas Alföldi követek is arra kérének és felelének urok képében hogi ne kéteskedgiék felséged az ő urokhoz cziak menien be egikönk kés Raduly megh eskönni és az országis hogi felségeddel akarnak egi szerenczién élni halni. Az Sebin és Brasso felséged kezéhez való iutásábanis módot talál Raduly Vaida kezében keriti felségednek. Annak felette az minemü lövő serzamok Erdeliben el niert volt Sekel Moizestől [t.i. 1603-ban] azokatis megh adgia felségednek látván hogi felségednek vagion nagiob söksége reá. Énis holnap után Memhet Tihaiával el indulok innen az Vezér után mostis mingiárt indulnók de az felséged paranhcziolattia szerént az Egri Sinán Basa dolgainak véghez viteliért kell elmaradnom. Mint lesen nem tudom ha az Vezér it érte volna az levél ha megh atták az Vezérséget tudom az leveletis ki atták volna. Mind azok által is reminség vagion felöle ez nem magiban [nagyban] áll egi hatalmas Cziasárnak tudom penig felséged kedvéért nagiob dolgokatis meg nierhetne. Az felséged parancziolattia szerén mihent el érem az Vezért semmit nem késem hanem kezönkhez vévén mindeneket és mit felségednek akarnak köldeni sietséggel mentek megiek Memhet Tihaiával és mindaz hátra maradott hadat kit felséged mellé rendeltettenek mind az pénzt botot záslót elvisem talán az Ur Isten egi sép koronátis ad felségednek kit bizonioson hidgien felséged hogy az Tárházból elvittek az Görögh Cziasar koronáiát s az végre vitte el az Vezér s nála vagion hogi felséged koronástassék megh vele de egyik ága el tört az Vezér basa ő maga mondta nekünk hogyha azte iobb megh czináltani vagi uiat czinálionak mi azt adák tanácziul hogi iob azt megh czinálni iol lehet formáiátis kivánták tőlünk hogy uiat czinálionak de ilyen hamar az véghez nem mehetett volna hanem az Görögh Cziasár koronáiát vitte el az Vezér véle ugi vagion hogi tikoliák közönségesen de ninczien kölönben az dologh az mint iriuk felségednek kin felette nagi tanácziok volt kelle czielekedni neme mint hogi soha senkinek az fénies Portárul koronát nem attak hanem cziak botot zaslót sőt ugian tanácziotis kérdették tanulról tőlönk kire mi igi feleltőnk mint hogi felséged az magiari királisággal nevestetik az Athnameban az Cziasartul királiá ugi lehet akárki ha megh koranástatik más az az töb magiar orsághoz tartozó orságokis igi hailanak hamaréb meg az magiar nemzetségnekis igi ninsik inkáb sive megh az hatalmas Cziasarhoz való bizodalomban. Az pénz felől se gondolkodgiék felséged mert elég pénzt köld az Hatalmas Cziasár kivel bőségesen fizethet hadainak minden felé.

166

Hogi pedig azt meli koronát felségednek vihessön az Athnaméval és töb iokkal egietemben és felséged feiében Véhessen mindenek előtte Istenönknek szent nevének dicziretire felségednek lelki idvösségére az szegéni romlot el pusztult orsagnak épöletire és az magiar nemzetnek iövendő niugodalmára engedgie az Attia fiu és Szent lélek Isten meli io téteméniért Istenönknek szent neve dicziertessék minden nemzetségünk által s legyen áldott az ő szent neve örökké Amen. Engedgie az szent Isten hogi ez mellé az mi Istenben el niugott szent királinktul maradot Német kezénél levő koronáiátis felséged vehesse vissa az romlot orsag mellé kiért hogi mys felségednek enni sok munkáiáért hálaadó hivei lehessünk adgion erőt ő szent felsége hozzá. Engedgie az nagy Isten felségedet io egésségben látnánk minden te felséged igaz hiveivel egietemben. Datum in Konstantinapolytaneo 24 Aprily Anno 1605. [Kelt Konstantinápolyban, 1605. április 24-én. – Téves dátum május helyett] Az meli ló felől kétseris irt felséged még fel nem találhattuk ha fel találiuk azon lesönk felségedének kell lenni igen törekesik Memhet Tihaia hogi io lovakat vihessönk felségednek. Felségednek alázatos szegén szolgái Korláth István mp. Kékedy Görgy sk. mp. Memhet Tihaia sk. mp. Az egész levél Korláth István kezeírása. Külcím: Serenissimo domino domino Stephano Bochkay Regni Hungáriae principi Transilvaniae, sicolorum comiti et domino domino nobis semper clementissimo. [Méltóságos úrnak, Bocskai István úrnak, a Magyar Királyság és Erdély fejedelmének, a székelyek ispánjának, kegyelmes urunknak.] Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből HK. I. évf. 1956. 324–330. 59 TANÚVALLOMÁSOK BOSSÁNYI IMRE TRENCSÉN VÁRMEGYEI BIRTOKAIRÓL Trencsén vármegye, 1605. június 6. Rep. 77., Fasc. B. No 66/a. Eredeti másolat, latin, szlovák nyelvű [Regeszta]

167

Kerek Flórián szolgabíró és Rudnanszky Ferenc megyei hites assesor (ülnök) által, Trencsén vármegye alispánjának megbízásából felvett tanúvallomások Bocskai Sebestyén [sic!] és a hajdúk által okozott károk ügyében. A tanúvallomástévők Emericus Bossányi, Joannes Ordody, Joannes Vyspalusy és Majtheny de Novak birtokáról: Joannes Paszternak, Laczko Krizan, Georgius Machdowicz, Joannes Hornik, Nicolaus Gezigh, Andreas Paszternak, Georgius Krizan, Nicolaus Gadornik, Gasparus Waljto, Andreas Betowich, Martinus Betowich, Benedictus Paszternak, Adamus Holus, Michael Hlawacz, Joannes Walko, Michael Matho, Andreas Satura, Laczko Tazar. Hátlap: 1605. 6a Junii. Fassiones introserorum testium ex comissione domini comitis comitatus Trenchiniensis contra Sebastianum Bocskay et caeterus ipsios socios, intuitu illatorum quorundam damnorum.

60 TANÚVALLOMÁSOK A HAJDÚK ÁLTAL HORNYÁN83 HELYSÉGBEN OKOZOTT KÁROKRÓL Trencsén vármegye, 1605. június 6. Rep. 77. Fasc. B. No 66/b. Eredeti másolat, latin, szlovák nyelvű [Regeszta] András bíró vezetésével tesznek tanúvallomást a helység lakói Trencsén vármegye alispánjának megbízásából eljáró Kerek Flórián szolgabíró előtt, eszerint a hajdúk (Bocskai Sebestyén84 [sic!] és társai) számukra 92 forint értékben okoztak kárt. Megjegyzés: Testimonia ex acta ex comissione domini vice comitis contra Sebastianum Bocskay et ipsius socios.

83 84

Hornyán akkor Trencsény, 1851-ben Nyitra vármegyében fekvő szlovák falu. „Bocskai” Sebestyénről közelebbi adataink nincsenek, az kizárt, hogy a fejedelemhez vérségileg valami köze lett volna. A névrokonság mellett a jelentéktelen hajdútiszt kaphatta a Trencsén vármegyei tót jobbágyoktól nevét úgy is, hogy Bocskai hadában szolgált.

168

61 SZINÁN EGRI PASA LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ A GYÖNGYÖSIEK ADÓJA ÜGYÉBEN Eger, 1605. június 22. Rep. 77., Fasc. E. No 229. Eredeti, pecséttel Minden lelki, testi jókívánságinknak utána, Isten egy napját felségednek tegye sok ezerré, és adgyon sok jókat. Felségedet, mint attyámfiát kelleték ez mostani levelemmel meghtalálnom, az szegin gyöngyösieket hívattam vala hozzám holmi dolgod felől. Jelenték szegények azt is, hogy felséged számára kévánnánnak minden háztul másfél-fél forintot, azért tudgya felséged, vagy más emberektűl is megértheted, minemű nagy szegínségben és sok kárvallással, sok szolgálattal vadnak mindenfelé, úgymint Budára, Hatvanra, Eg[er]re, Szolnokra. Ezenképpen magyar váraktól is ezt is följül haladgya, midőn jó akarattjábul szultán Mehmet Egret megvevé, odét rendeltem az egyik egri jancsárságnak eledellel való táplálására, és az elébbi időkben minémű állapatban voltak várasok s 56, száz ház volt, de most százat is alig tellik, ha telik is. Felségednek ez nem sok jókat teszen, jóllehet akartam felségedtől kinyerni se adót, az egész Egerhez tartozó szegénységet, de látom felségednek is szükségét, az mi továbbá való attyafiúságunkért engedd meg nekik, ha mind nem lehetne is, csak felét is kit vehessünk, mi is ismét felségedtől, s sok is magának jut fejenként érettünk. Én is hasonló attyfiúsággal ajánlom magamat. Ezzel Isten élheték [?]. Költ Egren ma csütörtökön die 22 Junii 1605. felséged jóakaró attyafia Vezér Szinán Passa Címzés: Erdély és Magyarország fejedelmének, uram királynak őfelségének adassék kezébe Hátlap: Anno 1606 22 Junii Missiles Sinnán bassa ut Gyöngyössienses ob paupertatem, aliaque, quae praestare debent servitita et solutione illa, quod a singula domo per 1½ florenum praetendit Stephanus Bocskay supersedere velit. 62 MEHMETH TIHAJA SZOLGÁLATAIÉRT ANYAGI ELISMERÉSÉT KÉRI BOCSKAI ISTVÁNTÓL Kolozsvár, dátum nélkül. [1605. nyarán] Rep: 77. Fasc: E. No 196.

169

Mehmeth Thyhayának Supplicatioya és kévánsága ez Felségedtől. Nylván vagion felségednéll, hogy minden dolgayban felségednek ez mostany elő menetelyben nem utólsó voltam, hanem az én tehetségem szerint fogadásom szerint felségednek igazán szolgáltam. Az Hatalmas Chyazartólis az portáról felségednek kévánsága szerint mindenek megh löttenek, Korona, pénz, Bott, zazló mindenek ielen vadnak, az Vezérnél ő Nagyságánáll ugy igiekeztem felségednek zolgálny hogy semmi dolgomban fogiatkozás nem eset, mellyet soha senky kiülöttem [sic!] soha véghez nem vit volna, de én azt nem néztem, hanem feleségemet házam népét el hattam és az felséged iavát követtem, ugy hogy ez mostany utambanis Constantinapolyban menvén töbeth költöttem három ezer forintnáll, imostannis penigh négyfeleys kell költenem, mert táborban zolgaim vadnak, Debreczenben töb helyeken azonképpen, magam penigh éyell nappal az felséged zolgalattyában vagiok foglalatos, házamnáll és házam népe közt ez egy eztendőben mégh huzon három napnáll továb nem voltam az felséged zolgalattya myiath. Felges Uram azért iól iuthat felségednek ezében, Cancellárius Uram [Káthay Mihály] ő Nagysága előtt myvel ayánlotta énnekem magát mikor Constantinápolyban bochyáta, emlékezzék meg mostan arróll és minden kegielmességét mutassa meg hozzám (kiben ugyan nemis kételkedem), ha az Coronát megh hozom, azért mindenek megh vadnak, az Ahnamet levél, pénz, Bot, Zázló és uraknak való sok ayándék, ha penigh valamely magyar ur vitte volna ezt véghez, felgedtőll várat, várost kévánna sőt egiéb adományátis felgednek, de én azokat hattam az felged ió akarattyára. Kévánom azért felségedtőll hogy az én iámbor zolgálatomrais felségednek méltó tekintety legyen, Haczok [Hátszeg?] vagy Déva táyán adgion én nekem egy ió várast vagy ió falut, nem egyebért hanem mégis Lyppáigh sóót és egyéb egyetmást hordatnék velek, ezt peniglen fiurul fiura kévánom felségedtőll. Ezenkiül az mynemü fizetésről való levelet adot vala énnekem Lökön léttében85 felséged az kichin pechét alat öt záz arany forintróll, aztis felged öregh pechétivel megh erősítche és fizetésemetis megh iobbichya, ha az én jámbor zolgálatom azt felségedtőll megh érdemly: De mind azon általl mint hogy zolgalatom nagy és sok, költségem azonképpen, mert az odabe való fő tanách uraknak sok ayándékot kell adnom Orát, puskát és egyébféle ayándékot, felséged ahoz képest megh itélhety ha méltó kévánságom. Ha peniglen felségednél az én zolgálatom nem kedves felgd kegyelmes ió akarattya, akár mellyket válazza felséged, én az zolgálatra is kéz vagiok magamra is penigh 85

Bocskai 1604 okt. végén Tiszalökről indult Kassára

170

gondot viselny akarok. Valamit felséged paranchyoll, az felséged akarattyán áll és kegyelmességén. Töb kévánságimis volnának felségedtől, de most felségedet töb dologall nem bántom mindeneket hattam az felséged kegyelmes ió akarattyára, mostan tudván felségednek nem szintén sok foglalatosságit, felségedtől ezekre mindgiárást kegyelmes választ várok és adgya értésemre mihez tarchyam magamat. Muratnak is penigh, ky felségednek sokat zolgált, őtetis felséged ne hadgya, mert én felségedért lóvall és egyéb egyetmással többet attam öt záz forintnáll, ky mostannis it ielen vagion, mostanis mind zolgástóll én tartom őtet. Felséged kegyelmességét várom mindenekrőll. Kívül: Memheth Tyhayának Supplicatióya és kévansága felségedtől. Hátlap: Instantia turcae Mehmeth Thyhaya dicti principi Transylvaniae exhibita in quia enumeratis gestis et benemeritis suis in eorum recompensam oppidum vel pagum aliquem sibi et posteritatibus suis dari petit. Megjelent: NAGY LÁSZLÓ: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK. 1956. I. évf. 331–332. 63 IMREFFY JÁNOS LEVELE BOCSKAI ISTVÁN FEJEDELEMHEZ LUGOS ÉS LIPPA HELYZETÉRŐL Borosjenő, 1605. június 24. Rep. 77., Fasc. E. No 218/a. Eredeti, pecséttel Szolgálatomat ajánlom felségednek, mint kegyelmes uramnak, kévánok az Úristentől felségednek hoszszú életet, sok jó szerencsékkel egyetemben megadatni. Az mely nap kegyelmes uram ide Jenőben jutottam, megértvén itth, hogy Lyppán igen megzavarodván vadnak az rác uraim. Ugyanitth, hogy capitán uramtól sem függenek mindenben, sőt az várat is telljeséggel magoknak occupálták, és az magyarokat belőlle kirekesztették, mely dolog főképpen indult az lugassi cselekedet után, ehhez képest elsőben úgy tetcék, hogy az rác hadnagyokban által hívassunk és lássuk, hol jár az elméjek, elsőbben mit írtam nekik, ím az inassát felségednek küldöttem.

171

Az vladichát el nem bocsátták, hanem vagy két hadnagyot, azokkal beszélvén látok, hogy kétséges lehet dolgok. Ismét úgy tetcék, hogy Lugassi uramat bocsássuk közikben, lássa ha bizonyoson végezhet vellek, hogy az várban őkegyelmét befogadgyák, és felséged kezében bízzák, úgy osztán innen mind az pénzzel eggyütt, jó móddal menjek, én magam és az várban szálljak és onnan oszszak pénzt nekik. Elsőbenn is az kikkel Rákóczi uram fel akar jőni, azt elbocsátván azután, az kik ott maradnak azoknak is úgy fizessek. Elmenvén Lugassi uram, Rákóczy uram beakarván vinni Lugassi uramath az várban, nemhogy az kulcsot adtak volna kezében, de sem Rákóczy uramat, sem Lwgassi uramat be nem bocsátták az várban, hanem ollyan választ töttek, hogy az várat meghtartják, és felségednek hívek lesznek, de kézhez nem adgyák, sőt Bossnát is az rác porkolábot belőlle ki nem viszik, hanem az tartják benne, az kire ők közönségesen bízták. Azt mondotta Bozna is, hogy ő az kulcsot nem adgya senkinek, mert az többé nem engedi. Az válaszszal bocsátták Lugassy uramat, csak sőt azt is mondták, hogy bár viszsza vigyük az pénzt, de ők az várat nem aggyák, hanem megtartják. Rákóczy Lajos uram is mit írt, megérti felséged az maga leveléből, kit Lugassi uramtól írt. Lugassi uramtól penigh, mind az felséged szovával, s mind Rákóczy Zsigmond uram nevével, azmint meg kellet izennem eléggé megizentem, és meg is mondta, de csak heában fáradott. Mindazáltal, minthogy az levelébenn is kéretett, kit felséged meglát, az személyére való pénzt, háromszáz forintot megküldtem magának, és az melyet valóban izentem és írtam is, és az mint írtam ím az másiklyát felségednek küldtem, mindezekből felséged megérti az lyppai állapotot. De ők azt akarnák, hogy Lyppánál telljességgel ők bírjanak, úgy az mint akarnák, és felséged hóról hóra megfizetni nekik, így az mégh akarnák az hűséget felségednek tartanák. Ím én mindazáltal Petneházy urammal, s mind Lwgassi János urammal, az mennél jobban hadgyuk, tehetségünk szerint mindenképpen érte legyünk, ha az felséged capitánya és porkolábja kezében adgyák az házat, hogy felséged keze és hatalma legyen benne, az pénzt közikben osztom, de ha nem adgyák, mi haszna közikben osztani az pénzt, mert felségednek ezer szablyára fizetni, és csak egygyel sem szolgálni, sőt az házat is, felségednek nem adni. Ítéllje meg felséged, hanemha csak azért fizeth felséged nekik, hogy egy ideigh mígh módgyok nincs benne addigh, hogy kardot ne vonnjanak felséged ellen, avagy hogy töröknek ne adgyák. Azért kegyelmes uram, felséged írjon telljes tanulságot felőlle, hogyha az várat kézhez nem adgyák, és az felséged porkolábját bele nem bocsáttják, és ha fel sem akarnak menni felségedhez, ha úgy is közikben oszszuk az pénzt, avagy mit cselekeggyünk.

172

Az itt való állapat felőll is akarék felségednek írnom, itt kegyelmes uram az várhoz egy falunal több nincs. Az deszny86 jószágot szolgáltattják hozzá, nyolc eke lehet onnét, ami marha vagyon közte egynehány hólnapja vagyon, hogy az várműven vadnak, de akármint erőltessék őket, de az lehetetlen, hogy azok véghez vihessék, hanem az jő ki belőlle, hogy az török földére megyön, mind azaz kevés is. Hanem kegyelmes uram, ím az felséged akaratyából az vármegyében gyűlést hírdetettem, és mivel hogy főispán nincs most is az vármegyében, hogy az capitánnak jobb módgya legyen az vár éppítésében, és ha mi közönséges jóra kévántatik, hogy az vármegye inkább segítséggel legyen, minthogy Váradonn is úgy volt, hogy az váradi főcapitán legyen Bihar vármegyében főispánn is, azt is nem ok nélköl rendelték volt, hanem efféle közönséges szükségnek és jóval véghezviteliért. Minthogy ez vármegyében ez az fő személy, és az felségednek itt vagyon praesidiuma, tetcett, hogy sok okokért, méltó hogy itt is úgy legyen, mint Váradon, hogy ez helynek főcapitánya legyen főispánn is ez vármegyében. Azért, hogy az váréppités és egyéb szükséges dolgok, inkább véghez mehessenek, az felséged kedves akarattyáigh, az vármegyével elvégezem, azután ha felségednek teccik jó, ha nem is úgy lehet, valamint felséged akarja, csak hogy most az váréppítése és egyéb dolgok ne maraggyanak telljességgel hátra. Mindenekről felségedtől kegyelmes és telljes választ várok, az üdőt is ne mulassuk heában, mivel hamarébb lehet felséged parancsolljon mihez tarcsuk magunkat. Tarcsa megh Isten és szerencséltesse felségedet jó egésségben. Datum ex arce BorosJenő die 24 Junii anno 1603 [!][Kelt Borosjenő várából, 1603 [helyesen 1605] június 24-én.] Serenitatis vestrae servitor humillimus [Fenséged alázatos szolgája.] Joannis Imreffy mp. Címzés: Serenissimo principi domino, domino Stephano Dei gratia Hungariae, Transilvaniaeque principi siculorum comiti etc. Domino mihi semper clementissimo. [Méltóságos fejedelem úrnak, (Bocskai) István úrnak, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelmének, mindig kegyelmes uramnak.] Feljegyzés: 1. Imreffynek, Lugassinak meghírni, hogy mentest menjenek Lippába. 2. Végezzék úgy az dolgot, ha lehet, amint tanulságok vagyon. 3. Ha az nem lehet, fele jöjjön el, avval jöjjön el Rákóczy uram vagy amennyiel több lehet és Lugassi uram az felével maragyon ott, de 86

Deszni, Zaránd vármegye.

173

megheskettesenek mindeneket, az felett az ki-ki jő az urunk hívséges szolgálattyára, az felett az kinek marad, hogy az váratt urunknak őfelségének meghtartják. Az hópénzt eképpen adgyák megh. Lajos [Rákóczi] úrnak írni, hogy eljöjjön, az mind több ráccal lehett. Hátlap: Anno 1605 24 Junii Missiles Joannis Imreffy ad Stephanum Principem Transylvaniae de insolentis rascianorum in praesidiis Lippa et Lugas constitutorum 64 A JENŐI VÉGVÁRI KATONÁK HÓPÉNZÜKET KÉRIK BOCSKAI ISTVÁNTÓL Borosjenő, 1605. június 26. Rep. 77., Fasc. G, No 257. Eredeti, pecséttel Serenissime princeps, domine domine nobis naturalis clementissime post perpetuam serenitatis nostrae humillissimam debitamque semper oblationem. [Fenséges fejedelem urunk, kegyelmes urunk, fenségednek mindig alázatos szolgálatunkat ajánljuk.] Az hatalmas Isten minden lelki testi dolgaiban adjon jó szerencsét, boldogh állapotot felsígednek. Kigyelmes urunk, sok számlálhatatlan fogyatkozásink felől immár egynéhányszor kínszerítettünk felséghedet meghtalálni bizonyos emberink által, mert Isten után minden bizodalmunk, remínysígünk csak felsígedben vagyon és csak felsígedhez felfolyamodunk minden szükségünkben. Kérjük is felségedet, minth természet szerint való kegyelmes urunkatt, fejedelmünket, felséged minekünk megbocsásson, hogy ennyiszer kelletik felségedet sollicitálnunk supplicátiónk által, mert az mint szokták mondani, az néma embernek mégh az anyja sem érti a szavátt. Felségednek azírt könyörgünk, mint kegyelmes urunknak, felséged ennyi sok fogyatkozásinkat, kárvallásinkat meghtekintvén, kit az commissárius [Rákóczi Lajos] uram őkegyelme is szemivel meghlátott és felségednek értésére adott, felséged szolgáltasson hópénzt, mert annyira elfogyatkoztunk, hogy ezennel semmiféle szolgálatra elegedendők nem leszünk. Azbeli nagy vigyázást és szolgálatot meghkívánja, magunk pedigh kevessen és felette fogyatkozott állapottal vagyunk, az szomszéd várakban is minden felől nem barátink laknak. Az szeghény, fogyatkozott legényeknek kételen ki kell menniek életek keresére, mert éhel megh nem halhatnak, az hely igen meghpusztul. Ezalatt, ki tudja mi következhetik, az sok ellenkező főkapitány uram mellé és sok főlegényt rendel-

174

tünk Lugosra, ki imide, ki amoda sok szükséges dolgainak víghezvitelére kimegyen, mert az szükség, fogyatkozott állapot kínszeríti. Azírt felséged el ne feledkezzék rólunk, az Istenre is könyörgünk, hanem mi hűséges szolgálatunkról meghemlékezvén, mentől hamarabb szolgálhasson hópénzt, hogy így alkalmatosbak lehessünk az felséged véghházának őrzésére. Felségedhez Rácz János uramot bocsátottuk, valamit felségednek mi szónkkal mond, higgye el szóra azt. Tandem serenitatem vestram [?] valere ad annos longissimos de animo cupiemus. Datum de BorosJenő die 26 mensis Junii anno Christi 1605. [Fenségednek szívünkből kívánunk sok éven át tartó egészséget. Kelt Borosjenőről, az Úr 1605. esztendejében, június hónap 26. napján.] Eiusdem serenitatis vestrae humillis servitoris universii, tam egrestis quam etiam pedestris ordinis strenui milites arcis Jenöiensis [Fenséged alázatos szolgái, a jenői vár gyalogos és lovas katonáinak közössége.] P.S. Az rácok Lippán az magyaroknak minden marhájokban zsákmánt vettettének, kikett közzölök levághtanak, kikett foghva az várba vittenek. Rákóczy őmaga minden marhájával eljött, itt Jenőben vagyon. Mely dolgott az comissárius Imreffy uram felségednek bőségesen meghírt, felséged gondolkodjék olyan jeles helynek kezéhez vétele felől. Címzés: Serenissimo domino, domino Stephano Dei gratia Hungariae Transilvanieque principi et siculorum comiti etc. domino. Domino mihi naturaliter nobis semper clementissimo.[Méltóságos úrnak, (Bocskai) István úrnak, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelmének, természeténél fogva mindig kegyelmes uramnak.] Hátlap: Anno 1605. 26. Junii Litterae militum praesidii Jenöiensis pecunias et annonam a Stephano Principe Transylvaniae poscentium. 65 GYULAFFY LÁSZLÓ ERDÉLYI FŐKAPITÁNY TÁJÉKOZTATJA BOCSKAI ISTVÁN FEJEDELMET RADU ŞERBAN HAVASALFÖLDI VAJDA ELLENE TETT LÉPÉSEIRŐL Köpec melletti tábor, 1605. június 26. Rep. 77., Fasc. E. No 219. Eredeti, pecséttel

175

Serenissime Princeps, et domine domine mihi observandissime, fidelissime, perpetuorumque servitiorum meorum paratissimam commendationem. [Fenséges fejedelem uram, igen tisztelt uram, mindig készséges szolgálataimat ajánlom.] Az ÚrIstentől felségednek minden dolgaiban jó szerencsés előmenetelit kívánom. Felségednek akarom értésére adnom, az mikor az felséged követe, Kékedy György uram az Portán volt, akkor Raduly vajdának is követe ott volt és az Portán arra felelt, hogy Raduly vajda azokath az álgyúkath és lövő szerszámot, mellyet Székely Mózestől elvett [?] volt, felségednek kiaggya. Azok mellett felséged segítségére kétezer embert adván, kiben semmit be nem teljesített, hanem Rácz Györgyöt, mind pénzével és segítségével úgy segítette, az szászságot is mind ő oktatta, hogy ez ideigg megh nem hajlottanak és felségednek fejet nem hajtottanak. Felséged az vezérnek is ezt aggya értésére, hogy sem az hatalmas császárnak, sem pedig felségednek nem hű, felséged kegyelmessen gondolkodhatik rólla. Tarcsa meg Isten felségedet jó szerencsés egésségben. Datum ex castris ad possesionem Keopecz positis, die 26. Julii anno Domino 1605. [Kelt a Köpec melletti várból, az Úr 1605. esztendejében, július 26-án.] Serenitatis vestrae servitor humilis87 Ladislaus Gyulafi mp. Címzés: Serenissimo domino, et domino Stephano Dei gratia Hungariae, et Transylvaniae principi, ac siculorum comiti. Serenissimo domino mihi semper clementissimo. [Méltóságos úrnak, (Bocskai) István úrnak, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelmének, a székelyek ispánjának, mindig kegyelmes méltóságos uramnak.] Hátlap: Anno 1605. 26 Junii Missiles Ladislais Gyulaffy Stephano Principi significantis Portam decrevisse, ut Radul wajvoda tormenta Moysi Zekely ablata, restituata, idemque Radul neque Portae neque ipsi princeps fidelis sit. 66 PETNEHÁZY ISTVÁN LEVELE BOCSKAI ISTVÁN FEJEDELEMHEZ A BOROSJENŐIEK ELMARADT HÓPÉNZÉRŐL Borosjenő, 1605. június 26. Rep. 77., Fasc. E. No 220. Eredeti, pecséttel 87

Fenséged alázatos szolgája

176

Serenissime princeps domine, domine mihi naturaliter clementissime, post fidelium ac perpetuorum servitiorum meorum humilissimam semper commendationem. [Méltóságos fejedelem uram, természettől fogva kegyelmes uram, hűséges, örökös és mindig alázatos szolgálatomat ajánlom.] Az ÚrIsten hoszszú ideiglen való jó, egésséges élettel és bódogh, szerencsés előmenetellel látogassa és álgya megh felségedett. Kegyelmes uram, kelleték felségedett levelem által megtalálnom, az jenői vitézek állapattja felől, mert felette igen panaszolkodnak és kiáltnak reám, hogy felségedett gyakorta s kellene sollicitálnom hópénzek felől s elhallgatom. Annak okáért, kérem felségedet, mint természet szerint való kegyelmes uramott, felséged ezeknek az szép vitézeknek jámbor és hűséges szolgálattjokat megtekintvén, mentől hamarébb értesse hópénzzel, mert annyira elfogyatkoztanak, hogy immár teljességgel nem tudnak hova lenni. Az takarás és aratás is, Istennek segetségéből immár szintén az ajtónk előtt vagyon és az szegény fizetetlen legény, ki kezét nem tudgya mire vetni, imide-amoda kioszoll. Az hely penigh felette nagy és vigyázást kíván, az szomszéd várakban is nem barátink laknak, ezalatt ellenünk mit forraljanak, csak Isten tudós benne, kit hogy Isten tőlünk eltávoztasson szívünk szerint kérnék felségedet. Az lippay hitötlen rácok is, mit eszelettenek legyen, Imreffi János uram értésére atta felségednek, mely romlássnak, ha felséged eleit vehetné, az országhnak felette igen nagy meghmaradására lenne. Mert ha Lippa thörök kézben akad, bátor, egynehány várakbul búcsúnkat vegyük. Egy lovaghhadnagyott Rácz Jánost postán ím felbocsátottuk felségedhez, felségednek az én szómmal valamit, mondom felséged higgye megh szavát és bocsássa mingyárást kegyelmes válaszszal. Tandem serenitatem vestram [?] valere ad aures [?] plurimos ex omnino cupi. Datum ex BorosJeneo die 26 mensis Junii anno Domini 1605. [Fenségednek hosszú évekre jó egészséget, mindenből a legjobbat kívánok. Kelt Borosjenőről, az Úr 1605. évében, június hó 26. napján.] Eiusdem serenitatis vestrae humilissimus ac paratissimus fidelis servitor [Fenséged alázatos és mindig készséges hű szolgája.] Pethneházi István mp. Címzés: Serenissimo domino, domino Stephano Dei gratia Hungariae, Transilvaniae et principi et siculorum comiti etc. domino, domino mihi naturaliter clementissimo. [Méltóságos úrnak, (Bocskai) István úrnak, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelmének, természeténél fogva kegyelmes uramnak.

177

Hátlap: Anno 1605. 26. Junii Missiles Stephani Petnehazy pecunias petentes a principe Stephano pro militibus Jenőiensibus 67 RÁKÓCZI LAJOS LEVELE RÁKÓCZI ZSIGMONDHOZ, A LIPPAI RÁCOK ÉS A TEMESVÁRI PASA KÖZÖTTI EGYESSÉGRŐL, A VÁR VISSZAFOGLALÁSÁRÓL Borosjenő, 1605. június 27. Rep. 77., Fasc. E. No 227. Eredeti, pecséttel Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, mint bizodalmas uramnak, atyámfiának. Istentől kegyelmednek egésséget, jó szerencsiket kívánok. Akarám kegyelmednek értésére adnom, az hitetlen ebek, az rácok Lippa várát török kézbe adák, magamat is az Isten otalmazza, hogy be nem veszik, csoda nagy hirtelenségnek történnek mind is az tractatus, csak két nap volt közöttök, most itt várjok Jenőben, kegyelmed, urunknak őfelségének adja értésére. Tudom, őfelsége vétkemnek tulajdonítja, Istennek – embereknek bizonyítok, oka semminek nem vagyok – az őfelségének egynehányszor megírtam, sőt az vezér levelét is felküldtem őfelségének, hogy az titkon való tractatus vagyon közöttük, az vezérrel és az teömeösuári passával. Én, őfelsége eleiben viszem fejemet, lássa mit cselekeszik vélem, még az várat visza tudná[m] tölök vennem, csak kétezer emberem vona is jó, az kit én szeretnék. Ezen ez földön nem ítélek annyi embert, kivel árthatnánk nekik, mert vadnak másfélezeren, ennek ez veszedelemnek nem csak az oka, hanem amaz hűtlen Kereztessi Pál, ki Lugasott az háborúságot indítá, s az rácokat levágatá. Őfelsége is későn küldé emberét ide alá, hogy ez dolgot eligazíttja vala, s az rácok marháját Keresztessi Pál kezéből kiveszi, s megadatja vala. Ez levélvivő vitéz barátomtul Rácz Jánostul kegyelmed mindeneket bűvebben megérthet. Éltesse Isten jó egésségben sokáig kegyelemedet. Datum in BorosJeneo 27 Junii anni 1605. [Kelt Borosjenőn, 1605. június 27-én.] Kegyelmed jóakaró attyafia szogál: Rákóczy Lajos mpa. P. S. Kegyelmednek megszolgálom, ha vagyon kegyelmed környül Ónodbul Debreczenig tehénbőr vagy hús, könn se, külgyön előmben ugyan igen fáradt és beteges állapattal vagyok, az mi kevés szolgáim vadnak is azoknak nincsen lovok, magok igen hogy haggyatnak [?].

178

Címzés: Spectabili ac magnifice domino Sigismundo Rakoczy serenissimi Principis regni Hungariae Transylvaniaeque consiliario et hic non comiti comitatus Borsodiensis et domino favorem [Tekintetes és nagyságos Rákóczi Zsigmond úrnak, Magyarország és Erdély méltóságos fejedelme tanácsosának, nemkülönben Borsod vármegye főispánjának, az úrnak kedvezést.] Hátlap: Missiles Ludovici Rakoczy, in quibus Sigismundo similiter Rakóczy scribit, quod infideles rasciani Liappaienses arcem eandem turcis tradiderintur. 68 IMREFFY JÁNOS LEVELE BOCSKAI ISTVÁN FEJEDELEMHEZ A LIPPAI RÁCOKRÓL ÉS A BOROSJENŐIEK ELMARADT HÓPÉNZÉRŐL Borosjenő, 1605. június 28. Rep. 77., Fasc. E. No 221. Eredeti, pecséttel Szolgálatomat ajánlom felségednek, mint kegyelmes uramnak, kévánok Istentől felségednek jó egésséget szerencsésen meghadatni etc. Kegyelmes uram, tegnapelőtt az rácok utolsó levelek által való válaszadását felségednek felküldém és minthogy abban írták vala, hogy az felségednek tött hitek szerint ez hívséget megtartják, amíg felségedtől válaszunk jő, arra azt találtuk vala rajta, hogy magunk is Lwgassy János urammal által menjünk hozzájok, és Chyókássy uramat is bevigyük az Bánságban, azalatt felségedtől is válaszunk jő és talám szólván magunk is vellek, valamivel jobbra inthettjük őket. Ezenközben érkezék Rákóczy Lajos uram, tegnap éjjel hajnalban az rácok reá támadtak az magyarokra és némellyeket levágtak, némellyeket penig megfogdostak, és ő magát, Rákóczy uramat kibocsáták belőlle és immár Lyppát ugyan valóban nekik hadta, főképpen az lwgassi rácok, azok vagdalták és cselekedték, az mint mongyák. Akarám azért felségednek megírnom ez dolgot, szóval is penig Rácz János uramtól felséged mindeneket megért. Az teömeösuáry passának is ez dolog felől írtunk, kinek az mássát ím felségednek küldte[m]. Immár ez levelet íratom vala, hogy Lyppáról követek jövének az rácoktól, az magyar praedicátort küldtek vala és egy magyar főlegényt, hitlevelet kéretnek vala, kit mingyárást megküldtem vala nekik, hogy semmit ne félljenek, mert ez cselekedetért, soha felségedtől sem egyebektől büntetések nem leszen, csak tarcsák felségednek az házát, és valamint magok rendelik és végezik, minden az szerint legyen, csak töröknek ne adgyák, és Lwgassy János uramat is elbocsáttjuk vala ismét közikben. Magunk is Világos várához mennénk, hogyha

179

valamit végezhetünk vala véllek, mingyárást az szerint cselekedgyünk és mindeneket végben haggyunk, de mind haszontalan lőn, mert az mondták, hogy ők végére mentek, hogy ővellek is úgy akarnak cselekedni, mint az lwgassi rácokkal. De az ő dolgok és ide való követségjárások és tractájok csak az fejében volt, bizonyosson által láttjuk, hogy módot vártanak neki, mely nap legyen jobb alkalmatosságok az véghezvitelében, és hogy innét is az pénzt mint csalhassák, de régen volt ez az tracta az törökkel, még Rákóczy Lajos uram kezdte volt, most immár ő maga sem tagadgya, azután soha meg nem szűnt ennek az futásától, hanem mint futottak, az törökben mintegy tizenötöt be is híttak és azt is mit írjanak immár, ím felségednek küldtem. Mi azért erre is az levélre, az törököknek választ írunk, és megírjuk, hogy felségedé volt az ház régen, és tudták jól ők is, ha az felséged hites és fizetett rác szolgái hitek ellen és felséged ellen adták is, el sem kell, kellett volna menni, mert nem illik, hogy felségeddel frigyek lévén, az felséged házát practica által megvegyék, és az kik benne felséged hívei voltanak, azokat levagdalhassák, kiért felséged is mind az fő vezért, s mind az hatalmas császárt és az fényes portát megtalállja, mégpenig sokat elevenen megfogdostak, azokat rabul tartják. Jól meglássák, minden dolognak ők lesznek okai. Ezelőtt is, az végbeliek és Zynán passa, az frigyet felbonták, kiből oztán mi jött vala ki, az megöletteknek penig feleségeket, gyermekeket rabul tartják. Megírom nekik, hogy felséged hatvanezer szablyánál többel szolgállja az hatalmas császárt, ám megláttják, ha egynehány rácnak kedveznek inkább és egy vagy két rossz castélyonkának inkább, hogy sem mint őfelségének és az egész magyar nemzetségnek barátságán. Az magyarok, kik Lyppán feleségestől, gyermekestől fogva vadnak és az kik megölettek, azoknak is feleségek, gyermekek az élő Istenért könyörögnek felségednek, hogy felséged sietséggel elértesse az vezért, Lyppa és az ő állapatjok felől, sőt nemcsak az vezért, hanem az hatalmas császárt is és az Portát. Három hópénzt ígértek az törökök az rácoknak és ma bocsátnak az rácok is az vezérhez és az janicsár agához, hogy minden dolgokat elvégezzék. Ha szinte az lenne, az vezért felséged találja meg, talán jobban leszen az Lyppa dolga. De ha felséged oda bocsát, Egreol [!] mennem, és onnan legyenek levelek velle, mind Nándorfeyérwárig, az Tiszántúl mennjenek alá, mert az teömeösuári török és ahhoz való békségekből félő az még az, kiket oda bocsátunk is, nem járhatnak békével talám. Az lyppay rácok, az törököknek arra felelték, hogy Lugast és Karánsebest is kezekben adgyák, minthogy Lyppa felől oda nem mehetünk Chyókássi urammal. Ím immár Erdély felől, Keöreösbánya és Hunyad felől megyünk oda. Az mely pénzt, felséged Lyppára küldött volt tőllem, azt én oda be nem hordozhatom vélem, hanem itt hagytam Jeneőben. De ez előtt is, azt mint írtam vala felségednek, és az Rákóczi uram maga levelét is felküldtem felségednek, kiben pénzt kérette, nem teheténk egyebet benne, még Lyppán lévén, az személyére valót,

180

háromszáz forintot küldtem vala neki belőlle. Egy Rácz Máténak is titkon, ha mit efficiálhat, valami tíz aranyat adtunk. Ismét az, kik Lyppáról kijöttek azután, hogy ez dolog esett, magyarok és kik mindeneket odahadtak, és felségedhez ragaszkodtak, azoknak adtunk belőlle huszonnyolcad fél forintot, ezeket ha felséged is Jeneőben akarja megtartani, azt is az pénzt úgy adtam nekik, hogy hópénzekben tuggyák, kik huszonhárom vadnak. Az itt való vitézlő rend kéri, hogy felségednek írjak fizetések és állapatuk felől, úgy vagyon hogy egynehányoknak vagyon jószágocskája és vetése, de az csak egynehány. Az szegénye, az ki volna, az felette igen megfogyatkozott, az gyalogja penig úgy annyira megfogyatkozott, hogy ezentől az aratás rajtok lévén, mind kioszoll, és ha fizetésök nem leszen, azután szolgálatra sem vehetni, ha külömben életet talál. Én eleget szóltam nekik, hogy az üdő állapatját meggondollják és az mostani nagy igyet, várjanak egy kevéssé, de ugyan hitek szerint mondgyák, hogy nem várakozhatnak, mert nincs mi mellett. Azért kegyelmes uram jó ezeket is felségednek provideálni, minthogy Lyppa is így vagyon immár, tudgya felséged, ha ki kezdnek oszlani, még fizetésért sem kezdünk találni hertelen, ezek készek is szolgálni, minthogy helybenn is vadnak és én is bíztatom őket, míg felségedtől válaszom jő, addég azon leszek, hogy még küll is az mi leszen, s még bízlalattjuk. Petneházy uram arra felel, hogy ez pénzt, kiből két hópénzek kitelik, ha felséged ide az jeneyieknek deputállja, reá bírná őket, hogy Zent Mihály napig felségedet hópénzekért meg nem búsítják. Immár Jeneő valóban végház, felséged ahhoz képest gondolkogyék. De felette sopánkodnak, hogy az személyekre való fizetéseket felséged leszállította. Chyókássy uram is igen emlegeti, hogy Lwgasban és Karánsebesben, az kik vadnak mind lovag, gyalog, azoknak is honnan leszen fizetések. Mert immár Lyppa így lévén, azok is végházak valóban. Mindezekből az felséged kegyelmes jó akaratja. Ím Rákóczy Lajos uram is őkegyelme felmegyen felségedhez. Bwza János kéri, hogy írnék felségednek, az ő dolga felőll is, hogy az, mely búzát adott volt felséged szükségére és falut kötöttek volt neki érte, felséged kezében bocsátaná, felségednek jó volna kezében bocsátani, egyebeknek jó példájáért is, mert most is, ha kelletik vala az lugasi rácoknak fizetnünk, ha így nem cselekednénk vala, soha pénznek szerét nem tehetjünk vala efféle akadály miatt. Ha felséged az jeneyeknek nem deputállja az lyppaiaknak való pénzt, felséged írjon felőlle, míg Lugasból, Karánsebesből megtérek, mit kellessék cselekednünk, és hova is vigyem az pénzt. Az Úr Isten éltesse és tarcsa meg felségedet. Datum ex arce BorosJeneo die 28. Junii 1605. [Kelt Borosjenő várából, 1605. június 28-án.] Serenitatis vestrae servitor humilimus [Fenséged alázatos szolgája.]

181

Joannes Imreffi mp. P.S. Solymosban bocsáttunk vala postát ez estve, hogyha azokat elszakaszthatnok az lyppaiaktól, ím megjőne az emberünk, hívának, fizetést, élést, segítséget kérnek. Ím mingyárást ő magát, Lwgasi uramat bocsátom bele, éléssel, pénzzel és elegendő emberrel, míg oda érkeznek, immár nem tudgyuk az Isten mire aggya. Az pénzből kell bele küldenem pénzt, és az kiket bele küldök is azoknak is hópénzt kell adnom belőlle, és az mely élést bele küldök is, azt is azon pénzből kell megvennem, mert itt semmi nincs felséged számára való. Címzés: Serenissimo principi domino, domino Stephano Dei gratia regni Hungariae Transilvaniaeque principi et siculorum comiti, domino mihi clementissimo. [Méltóságos fejedelem úrnak, (Bocskai) István úrnak, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelmének, a székelyek ispánjának, kegyelmes uramnak.] Hátlap: Anno 1605 28a. Junii Missiles Johannes Imreffy de perfidia et novis molimmibus rascianorum, de quibus verendum est, ne tradito iam Turcis praesidio Lippa, etiam Lugas et Karansebes, eisdem verdant ad Stephanum Principem Transilvaniae exaratae. 69 BOCSKAI ISTVÁN FEJEDELEM LEVELE PERNYESZI GÁBOR KŐVÁRI KAPITÁNYHOZ, SPAN GYÖRGY SZABADON BOCSÁTÁSA ÜGYÉBEN88 Kassa, 1605. július 8. Rep. 77., Fasc. E. No 222. pecsét Generose fidelis sincere nobis dilecte. Salutem et gratiam nostram. [Nemzetes uram, őszintén kedvelt hívünk. Üdvözletünket és kegyünket.] Span György talála megh minkett könyörgése által, hogy az mint kegyelmed mikor Basta Tokay segétségére jött volt, mondottuk vala az kegyelmed felőle való informatiójához képest, hogy reá vigyáztasson és ha mitt érthetne tisztességes tartóztatása legyen. Azólta kegyelmed öt egész hólnapigh tartotta légyen fogságba, midőn arra való érdeme nélkül, de az mi nagyobb, minthogy arra nem emlékezünk, hogy tőlünk tanúsága lett volna kegyelmednek. Minden marháját és pénzét ellvette, az mely jószágot penigh az várnak kezünkben adásáért, mind az 88

Az ügy előzményeit lásd a 41. számú iratnál

182

mi levelünk, s mind az kegyelmed hüti szerint adatott volt kezében, mind azokat, s mind az kiket azelőtt bírt elfoglalta volna tőle, sőtt az kegyelmed neki atta hütlevelét is, tőle viszavette volna, mellyeknek semmiképpen nem kellett volna lenni. Hadgyuk azért, hogy kegyelmed minden tőle elvett javait, pénzét, marháját és mindenét mingyárást fogyatkozás nélkül adgya vissza, azonképpen az leveleket is, kitt tőle ellvett, jószágát is, az mellyet az vár meghadása előtt békességesen bírt restituállja. Az kiket penigh mi abbéli szolhálattjáért attunk neki, minthogy Keővártól jószágot nem akarunk ellszakasztani, prima occassione hasonló jószágot adunk neki érette, másutt. Az Pana Pagyl [?] marhájában és pénzében, ha mitt azelőtt császár szükségére elköltött hiti szerént mongyon róla, és azokat nem tartozik meghfizetni, az többiről azt mondgya, hogy mindeneket meghadott kegyelmednek. Secus non facturi. [Másként ne cselekedjetek.] Datum in libera civitate Cassoviensi die 8 Julii anno Domini 1605. [Kelt Kassa szabad királyi városban, az Úr 1605. évében, július 8-án.]

Stephanus mpa. Címzés: Generoso Gabrieli Pernezy de Oztopan, arcis et praesidii nostri Keővár capitaneo etc. Fideli sincere nobis dilecto. Stephanus Dei gratia Hungariae Transilvaniaeque Princeps et Siculorum comes etc. [Nemzetes osztopányi Pernyeszi Gábornak, Kővár várunk kapitányának stb., őszintén kedvelt hívünknek (Bocskai) István, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelme, a székelyek ispánja stb.] Hátlap: Littera Stephani principis Transilvaniae, quatenus Georgius Span innocenter in carceribus detentus, rebusque spoliatus suis, eas omnes recipiat, pristinumque in statum libertatis restituatur 70 ECSEDI BÁTHORY ISTVÁN ORSZÁGBÍRÓ VÁLASZLEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ, VÉLEMÉNYE A MÁTYÁS FŐHERCEGGEL VALÓ TÁRGYALÁSRÓL Ecsed, 1605. július 12. Rep. 77., Fasc. E. No 223. Eredeti

183

Serenissime princeps domine, domine mihi clementissime. Servitiorum meorum dediti summam commendationem. [Méltóságos fejedelem uram, kegyelmes uram. Szolgálataimat ajánlom.] Az ÚrIsten álgya meg felségedet minden idvességes jókkal, jó egésséggel, hosszú élettel. Kegyelmes uram, az felséged levelét nekem tegnap hozá meg az én szolgám, Petheo István.89 Belekötve küldette felséged énnékem, az császár őfelsége kévánságit. Felséged kívánja éntőlem, hogy felségednek ezek felől az én tetszésemet articulatim megírván felségednek, mint kegyelmes uramnak megszolgálom, hogy felséged, engemet is részeltetett ez dologban, kirűl kívánnám, hogy felségednek ollyat írhatnék, ki legelősszer az ÚrIstennek esvék tisztességére, az ő Anyaszentegyházának jovára és felségeddel egyetembe hazánknak s minyájunknak megmaradására. De miérthhogy ez az beadott scriptum igen rövid, rövidsége miatt nekem homályosnak tetszik, más az penigh, hogy én kegyelmes uram igen vékony elméjő ember vagyok, s nemhogy illyen nagy dologba, ki igen nagy elméket kívánna, de kisebb dologba is. Mindazonáltal az felséged kévánsága szerint, az én vékony tetszésemet, felségednek megírtam, nem úgy mint tanácsadásképpen, kire én elégtelen vagyok, hanem mint felségednek jóakaró szolgája és hazámnak, szabadságomnak szeretője. Ím látom kegyelmes uram, felségedhez követeket müvel küldett császár őfelsége, melyhez szólni igen nehéz, mert én az törökkel való végezését és értelmit felségednek semmi részibe nem értem. Ki nélkül ez dolgot mazdítani nem tudom, ha lehetséges és Isten uthán az törökhöz való bizodalom, ha bátorságos-é? Más az pedig kegyelmes uram, hogy ország nélkül ez az dologh nem lehet, hanem országul végezhetnénk erről. Holott láttja felséged, hogy az országnak nem csak az Dunán innét való része, hanem az tulsó részinn is sokak mivelünk egy hajóba eveznek és egy szerencsén s egy szabadságba vadnak, és felségednek hűsége alá atták magokat. Én kegyelmes uram az békességet jovallanám, mert még az pogányok is azt tartották, hogy nulla salus bello, pacem te poscimus omnes. Christus Urunk penig azt mongya: Beati pacifici, qui filii Dei vocabuntur. Énnekem penig ok nélkül való vérontáshoz, tugyák az emberek, hogy kedvem nem igen volt soha, s mostan is nincsen. De az dolog immár az mennyibe vagyon késő felségednek Posonba küldeni, ha szintén lehetséges volna is, hogy felséged követeket küldene, Mátyás herceg követivel nem látom, micsoda állandót tudnának végezni, holott felséged között és császár őfelsége között vagyon az dolog. Ezt bizony jovallám kegyelmes uram, s kérem is felségedet, hogy az hadnak kegyetlen, s mód nélkül való vérontásokat felséged interdicállja s lelljen módot felséged benne, hogy az igaz hadakozásban való módot tarcsa az felséged hada, 89

Ecsedi Báthory István országbíró titkára

184

kiért az ÚrIstennek szennti legyenek felségeddel egyetembe rajtunk, s hadunkon és áldomása szálljon reánk. Bizonyos dolog az is, hogy mind az két hadnak méltó volna csendesnek lenni, mikor az főig tractáltatik az két fél között. De az jó módot, s alkallmatosságot ellhalasztani békességnek színeje alatt, gyakorta veszedelmes és káros. Kivel az Basta uram gyakorta szokott élni, s még most is lehetséges, hogy az ő ingeniumia fürög-forog illyes helyen. Láthom, hogy az őfelségi legátosi azt is kévánják felségedtől, hogy felséged adgya értésekre, mi legyen felségednek és az országnak kévánsága szabadsága felől. Micsoda szabadságot kévánjonak és micsoda rendtartást ez országban, az országnak régi szabadsága szerint. Erről az, mint felljebb is írtam felségednek, nem ítélem, hogy választ tehessen felséged az ország nélkül, mert ez az országnak derekas szabadságát veszi. Reméllem mindazáltal, hogy netalán felséged, és az ország ezen megnyughatnék, hogy császár őfelsége bocsássa ki keziből éppen Magyarországot cum partibus et subiectis, agya meg őfelsége koronánkot is. Emez nem új dolog, mert Fridericus császár is megatta volt az koronát, az szegény Mátyás királynak. Elégegyék meg őfelsége, ennyi sok esztendőkig jámbor hűvségünkkel és rabságunkkal való szolgálatunkkal, mellyel őfelségét sok időktül fogva szolgáltuk vérünk hullásával, halálunkkal, nemzetünknek, jószágunknak, marhánknak ellfogyásával, és országunk pusztulásával. Emlékezzik meg őfelsége ennyi sok időktűl fogva, Isten után az magyar nemzetsíg az egész keresztyénsígnek paissa volt. Ezt az jót Isten után őfelsége megcselekedvén, háládatossággal veszszük őfelségétől, Istent imágyuk érette, és az keresztyénsígnek is szolgálunk. Országunknak is régi szabadságát és rendtartását felségeddel együtt országostul az Istennek, kegyelmessiginek általa meghtaláljuk és restaurálhattjuk jó móggyával, és így felségedet is reméllem, hogy megcontentálhattja császár őfelsége. Az utolsót kegyelmes uram, noha utol hattak, de nem tetszik, hogy mind az a csomója az dolognak, mert az egész tractátus, ha mind végbe volna is felsígtek között, micsoda bizonyos assecuratio lehetne az, kihez felséged és az ország bátron megtanácskodhatnék. Hoc opus hic labor est. Példákot kegyelmes uram nem számlálok, mert szegin deák vagyok, s nem tudok hozzá, de az naponként való experientia megtaníttja az embereket, az több régi lött példákot, az felséged bölcs elméjére hagyom. Nehéz kegyelmes uram az nagy madarat megvárnija a kis madárnak, kinek egyszer körme közül az ÚrIsten kimentette. Felségedet meg is követem, mint kegyelmes uramot, hogy felséged nekem megbocsássa, hogyha az én vékony tetszésem felségednek elégsígesnek nem láttatik. Felséges uram talán jó volna, ha felsígednek tetszik az követeket felsígednek tartóztatni, míg felsígednek az basatúl curirja érkeznék. Mikor felséged velem közölhetné, örömest érteném, micsoda értelme és végezése vagyon

185

felségednek, az törökkel és az lengyelektől micsoda szomszédsága és bizodalma vagyon felségednek. Ha felségedet meg nem bántanám vele, az szegin árva húgomnak90 írtam oda fel egy levelet, ha felsíged fellküldené neki az követektől, vagy más bizonyos emberitől, megszolgálnám felségednek, mint kegyelmes uramnak. Ha egyébben nem szolgálhatok is nekik az apró atyafiakkal egyetembe, akarnám mégis, ha mit érthetnek állapatjok felől és vigasztalhatnám őket, az mivel tudnám. Bay Mihálynak is írtam egy levelet, ha felséged azt is hasonlóképpen megküldené neki, felségednek megszolgálnám. Az felséged küldette scriptumot is, ezen levelembe kötve megküldettem felségednek. Az ÚrIsten felségedet sokáig jó egésségbe éltesse, megtarcsa, bódogicsa és minden jóra vezérellje. Datum ex arce mea Eched die 12 Julii, anno 1605. [Kelt ecsedi váramból, 1605. július 12-én.] Serenitatis vestrae humilimus servitor [Fenséged alázatos szolgája.] comes Stephanus de Bathor mpa P.S.91 Kegyelmes uram, felségedett felette igen kérém, felséged parancsolná oda fel való kapitányinak, ha miben szolgám Dévénből őket meglelné, Isten után lenninek minden oltalommal és segítségell, noha minden jószágom ott is elpusztult, ez régi vén jámbor szolgám nyughatnik és tarthatná nekem az házátt, sőt ha Homonnai [Drugeth Bálint] uramat felbocsátja felséged őkegyelmének is lenne ez felől tanolsága, kit felségednek, mint kegyelmes uramnak meg igyekezem szolgálni. Hátlap: Responsoriae Stephani Bathory ad principem Transilvaniae Stephanum excusantis se, quod homo exigui ingenii in tanti momenti negotiis consilium dare non possit, suadet tamen, ut oblatam a Romano Imperatori pacem, consideratis et bene ponderatis rationibus ab intus, expressis eligeret. 71 III. WASA ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLY LEVELE BOCSKAI ISTVÁNHOZ 1605. július 15. Rep. 77., Fasc. C. No 102. Eredeti másolat, latin nyelvű

90 91

Báthory Erzsébet, Nádasdy Tamás özvegye Báthory István saját keze írása

186

Zsigmond lengyel király levelében értesíti Bocskai Istvánt, hogy követeinek választ adott, és arra kéri, hogy hozzá küldött titkárához, Joannes Wilzinskihez legyen bizalommal és az általa felvetettekről, mondja el neki, mit gondol. Sigismundus tertius dei gratia Rex Poloniae, magnus Dux Lithvaniae, Russiae, Prussiae, Masoviae, Samogitiae, Lovoniae etc., nec non Suecorum Gottorum vandalorumque hujus Rex. Illustris et magnifice grate nobis dilecte. Quale responsum legatis illustris vestrae dederimus ex iisdem uberius cognoscet. Cum autem nonnula nomine nostro illustti vestrae referenda illis commiserimus cupiamusque quam primum fieri certiores quid de toto hoc negotio nobis polliceri debeamus, mittimus ad illustrem vestram generosum Ioannem Wilzinski, secretarium nostrum, cui etiam et in omnibus quae nostro nomine illustri vestrae proponet, fidem habeat atque per eundem animu sui sensum nobis declaret diligenter postulamus. Bene valere illustrem vestram cupimus. Datum Cracoviae XV die mensis Julii, anno Domini MDCV, Regnorum nostrorum Poloniae XVIII Sueciae quinto anno XII. Sigismundus Rex Címzés: Illustri et magnifico domino Stephano Bochkay de Kismaria grate nobis dilecto. [Tekintetes és nagyságos kismarjai Bocskai István úrnak, kedvelt hívünknek.] Hátlap: Anno 1605. 15. Julii. Litteri Sigismundi tertiis Regis Poloniae ad Stephanum Bocskay ut Joannis Wilzinski secretario suo in omnibus proponendis fidem habeat, per eundemque animi sui sensum ipsi Sigismundo regi declareto, exaratae. 72 BORNEMISSZA MIKLÓS HAJDÚKAPITÁNY LEVELE DERSFFY MIKLÓSHOZ, HONT VÁRMEGYE FŐISPÁNJÁHOZ, AZ EPERJES ALÁ GYŰLT CSAPATOKRÓL ÉS A VÁROS OSTROMÁRÓL Nagysáros, 1605. augusztus 1. Rep. 77., Fasc. M. No 632. Eredeti, pecséttel Szolgálatomat írom nagyságodnak, mint énnékem mindenkoron jóakaró uramnak. Áldásátt Istennek kévánom nagyságodon lenni, minden nagyságodhoz tartozókkal egyetemben. Nagyságos uram, meghadták nagyságodnak immár

187

énnékem kétt levelétt. Nagyságod megbocsásson illyen későn, hogy teszek választ reá, mert előbb nem lehetett, mivel én is éjjel-nappal futok magam személlyében és mind írásom által az vármegyéket, együték szerint mivel praestálnák az gyalogokatt Eperies alá, hol nagyságod kéványa számát az gyalogságnak, kik itt Nagysárost vadnak. Bizonyosan írható nagyságodnak, hogy több nincs, hanem Rákóczy Zsigmond uramnak vagyon hetven gyalogja, most fogadonk ismét Czyákj uram számára, száz gyalogott az [eotizre]92 meg vagyon immár: S mind ezekkel vagyok még csak nagyságos uram, Eperjesnek még ezekkel kevesett árthatonk. Nagyságod írjon az vármegyiknek, úgymint Sárosnak, [S]Zepesnek, [Aba]Úywármegyének, Tornának és Borsodnak, fogadások szerint praestálják az gyalogokat és mingyárást jöjjenek ide mellém, megmustrálnám őket, tudom én hova kelletik szállatnom és szolgáltatnom nekik. Lám fejedelmönk, őfelsége Turzó Kristóf uramot is és Petto Ferenc uramott azért hatta itthon, hogy magok is ide jöjjenek Eperjes alá lovasokkal, gyalogokkal és itt szolgálljanak. Őnagyságának nem ártana nagyságoknak oda is írnia és parancsolni, hogy jöjjenek ide bátor őnagyságának igazgatnak ez féletett népét én meg engedem. Nagyságodnak ezekett akarám tudására adnom, én tiszta szívből szolgálok nagyságos uram, csak legyen kivel az […] Isten tudgya most nem keresem, csak szolgálhatnék hazámnak. Isten adgyon jó egisségett nagyságodnak. Datum ex NagjSaaros 1 Augusti anno 1605. [Kelt Nagysárosról, 1605. augusztus 1-én.] Nagyságod szolgája Bornemizza Miklós mp. Címzés: Ez levél adassék nagyságos Dersffy Miklósnak Zerdahelynek etc. Hontt vármegyének főispányának és urunk őfelsége tanácsossának, nekem mindenkoron jóakarómnak. Bornemissza Miklós uram levele Hátlap: 1-a Augustus 1605 Litterae domini Nicolai Bornemissza, quibus magnifico Nicolao Dersffy quantitatem militiae in NagySaros extentis perscribis, in quoque magnificentium Horsatz ut comitatibus pro statuendis ad obsidionem civitatis Eperiesiensis appromissis militibus pedestribus scribere vellet.

92

ötezre

188

73 A KOLOZSVÁRI BÍRÓ ÉS TANÁCS LEVELE BOCSKAI ISTVÁN FEJEDELEMNEK, LEVELEK TOVÁBBÍTÁSÁRÓL, A SEGESVÁR ALATTI TÁBORRÓL, RÁCZ GYÖRGYRŐL Kolozsvár, 1605. augusztus 2. Rep. 77., Fasc. E. No 224. Eredeti, pecséttel Serenissime princeps domine, domine nobis semper gratiosissime, fidelium ac perpetuorum servitiorum nostrorum promptissimam oblationem. [Méltóságos fejedelem urunk, mindig kegyelmes urunk, hűséges és örökös szolgálatunkat ajánljuk.] Az ÚrIsten felségedett minden jókkal áldgya megh és hozza közinkben jó egésségben, kinek mind fejenként, Istenünknek adván hálát örvendezhessünk etc. Az felséged nekünk küldött levelétt, mind az passa, Symeon vajda és Gyulaffy uramnak szólló levelekkel egyetemben, tegnap estve meghadák. Mely levelekett mi, az felséged parancsolattja szerint, bizonyos emberinktől mindgyárást az táborra elküldöttük, az tábor penigh mostan minémű állapotban és hol legyen, azt felséged Darabos Jánostól meghértheti, ő is az estve késsen érkezék onnét hozzánk és felségedhez megyen. Gyulaffi uramat jelenti, hogy az elmúlt csötörtekön holt megh, testét oda kiviszik. Az felséged tábora, mind az passával és Simeon vajdával együtt Segeswár alatt vagyon, jó állapatban. Rácz György, az mint értjük örömest békességet keresne nállok, de miérthogy igen meghkesserítette őket, hamis hüthi után sok külömb-külömb féle cselekedetivel, nem igen hihetnek neki. Az hadából mindennap szöktön szöknek az felséged táborában. Úgy hiszszük, hogy tegnap az vagy ma általanképpen Segeswáratt lőtettni keszte. Az szászságh, az mennyiben érttjük, semmi segítséggel nincsen neki. Mind ezekrűl felséged bővebben érthet, az mint mondok Darabos Jánostól. etc. Ac eandem serenitatem vestram protectioni divinae commendamus. Datum ex Coloswar 2 die Augusti 1605. Eiusdem serenitatis vestrae fideles paratissimique servitores primarius regius judices93

93

Fenségedet Isten kegyelmébe ajánljuk. Kelt Kolozsvárról, 1605. augusztus 2-án. Fenséged hű és mindig készséges szolgái: királyi főbíró és Kolozsvár városának más esküdt polgárai. Bírói tisztséget Boghner alias Gelyén Imre viselte 1605-ben. Kolozsvár város iratai, Közgyűlési jegyzőkönyvek (KmOL = Román Országos levéltár

189

caeterique jurati cives civitatis Coloswariensis Címzés: Serenissimo principi domino, domino Stephano Dei gartia Hungariae, Transilvaniaeque principi et siculorum comiti etc. domino, domino nobis semper gratiosissimo atque clementissimo. [Méltóságos fejedelem úrnak, (Bocskai) István úrnak, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelmének, a székelyek ispánjának stb., mindig igen kegyelmes urunknak] Hátlap: Anno 1605 2-a Augusti Missiles civitatis Colosvariensis de statu castrorum Transylvanicorum morte Gyulaffiana, et quod Georgius Racz pacem quaerat, principem Stephanum Bocskai, certiorem facientis. 74 EPERJESI SCHIBEL JAKAB LEVELE EGY BÉCSI MESTEREMBERNEK Bécs, 1605. szeptember 11. Rep. 77., Fasc M. No 633. eredeti, német nyelvű [Regeszta] Az eperjesi Schibel Jakab azt írja egy bécsi fémműves94 mesternek, hogy a rebellis magyarok naponta háborgatják. Hátlap: Quidam Jacobus Schibel Eperiesino scribit Vienna alicui mechanico, quod a rebellibus Hungaris quotidie infestentur. 75 HASSZÁN TEMESVÁRI PASÁHOZ ÍRT LEVÉL, A LIPPAI RÁCOK HÓPÉNZE ÜGYÉBEN Dátum nélkül Rep. 77., Fasc. M. No 629. Másolat Szolgálatomat ajánlom nagyságodnak, mint jóakaró uramnak, kévánok Istentől sok jókat nagyságodnak megadatni.

Kolozs megyei Igazgatósága, Kolozsvár Archivele Naţionale, Direcţia judeţeana Cluj) I/5. 246v. 1604 december 26-án választották meg. 94 mechanico

190

Akarám nagyságodnak értésére adni, nyílván lehet nagyságodnál, hogy az lippay rácok az én kegyelmes uramnak két hópénzét vötték fel és meg is eskettek az én kegyelmes uramnak, úgy hogy az én kegyelmes uram után halálig az hatalmas győzhetetlen császárnak az én kegyelmes urammal együtt fejek fennállásáig igazán szolgálnak. Mostan is penig újobban mitőllünk harmadik hópénzeket is megküldte őfelsége és itt vagyon Jeneőben, kívánván tőllünk, az mi kegyelmes urunk, hogy eggyik részi őfelsége mellé menjen az hadban, az másik részi ott az helyben maragyon. Nem tugyuk kitől legyen biztatások, mi úgy értjük, hogy Teömeösuárról vagyon biztatásuk, ráctól-e vagy töröktől, mert ma az capitányokat eleresztvén, ő magok mind otthon maradtak, nem jöttek el az mi kegyelmes urunk parancsolatja szerint, holott azoknak is adtunk volna pénzt, valakik eljöttek volna mellé. Azért jól tudgya azt kegyelmed, hogy az hatalmas győzhetetlen császár közt és az mi kegyelmes urunk közt minémő erős kötés és örökös békességről való hitlevelek legyenek, kiben mind Lyppa, s mind az többi benn vadnak írva és foglalva. Azért akarok nagyságodat megtalálni, az mi kegyelmes urunk képében nagyságodtól tudakozni, hogyha nagyságodnak vagyoné hírével és akaratyával, mert ha onnét volna biztatások és ha nagyságod akaratyából volna efféle akadály, tehát ez ellene volna az mi kegyelmes urunk, az magyar nemzetség közt és az hatalmas győzhetetlen császár közt való erős és felbonthatatlan békességről való végezésnek. Nagyságod azért mint eszes úr, eszessen gondolkodhatik felőlle az végi mint kezd menni, ha onnét kezdetik vagy titkon vagy nyílván, az békességnek és erős kötéseknek felbontásokot, valami gonosz és álhatatlan emberek hazudozó nyelvek után szokott efféle történni, mint ezelőtt is, de hisszük, hogy nagyságod olyan eszes úr, hogy illyen nagy dologban akadált nem igyekeszik cselekedni, sőt más valamit afelett kezdene is indítani, nagyságod ellene áll és mindeneket az mi kegyelmes urunknak és nekönk is értésünkre ad. Kérjük is nagyságodat, hogy nagyságod semmiben az békességnek felbontásában az legkissebbik cikkelybenn is akadályt ne igyekezzék lenni, mellyet mind az hatalmas győzhetetlen császár nagyságodtól jó nem mehessen, s mind az mi kegyelmes urunk jó atyafiúiképpen megszolgálhasson nagyságodnak, nagyságodnak szóval is izentönk, nagyságodtól választ is várunk. Címzés: Ez levél adassék az vitézlő és nagyságos úrnak Hasszán passának, az hatalmas győzhetetlen császár fő gondviselőjének Teömeösvárban. Nekem jóakaró uramnak. Hátlap: Missiles per communitatem aut distrcictum aliquem Haszan Bassae Temesvariensi scriptae, quod eidem per Lippaienes rascianos pecunias miserint.

191

76 MÁTYÁS FŐHERCEG ÉS BOCSKAI ISTVÁN KÖVETEI KÖZÖTTI TÁRGYALÁSOKON SZÜLETETT BÉKESZERZŐDÉS-TERVEZET Rep. 77., Fasc. A. No 7. Bécs, Ausztria, 1606. február 9. Eredeti másolat, latin nyelvű Mátyás, Ausztria főhercege a Magyar Királyság területén lezajlott események miatt teljhatalmat és teljes jogú megbízást adott a következő személyeknek és Korponára küldte őket követként: a gimesi Forgách Ferenc nyitrai püspöknek, Paulus Sixtus Trautson falkensteini grófnak, sprecheni és scrofensteini szabad bárónak, Kaya és Laa urának, Tirol grófság örökös marsalljának, Preiner Sigfried Kristóf stübingi, fladniczi és rabensteini szabad bárónak, az alsóausztriai kamara elnökének, a betlenfalvi Thurzó Györgynek, Árva megye főispánjának, és főasztalnokmesternek, Bernhardus Leo Gall kapitánynak, a gimesi Forgách Zsigmondnak, Nógrád megye ispánjának, királyi főpohárnok mesternek, a balassi Horn Jánosnak, Alsó-Ausztria tartomány küldöttének, Révay Péternek, Túróc megye ispánjának, neyvolaki Ulrich Krenperghnek, a zombori Lippay Jánosnak, a személyes jelenlét bíróság bírájának és a császár belső helytartójának, ezenkívül tanácsadóknak és kiválasztott kincstárnokoknak. A kismarjai Bocskai István és magyar követői is Korponára mennek. Illésházy István és Mladossevith-Hováth Péter gyűjtötte össze és írta le a követeléseket és a következő részeket. Először. A vallás ügye maradjon meg a Ferdinánd király idejében megszokott formában. A rendelet ezen cikkelye nem a lakosok hozzájárulásával és egyetértésével lett megalkotva, a császár a megmaradt részeket eltörölte. Másodszor. Mindkét részről nyilvánvaló, hogy sem a törökök a magyarokkal, sem fordítva nem hajlandók megbékélni. Harmadszor. A nádorválasztás a régi szokás szerint történjen. Ami a királyi személyviselő választást illeti: a tanácsadók és a bírótársak szavazata alapján a császár Lippay Jánost választotta, az 1604. évi általános és törvényes országgyűlésen átadta neki a pecsétet, esküt tett és elfogadták. Negyedszer. Mivel a Magyar Királyságban nem tudják biztonságosan őrizni a koronát, ezért azt Ausztriába viszik. Ötödször. A kincstartóságról. A kincstartó a korona jövedelmeit gondozza annak minden tartozékéval együtt. A lakosság közadóinak beszedésében adóvagy rovásszedők vegyenek részt. Hatodszor. Semmi se csökkentse a császár tekintélyét és hatalmát. Püspököket csak az egyházi tanácsok választhassanak és csak ott tárgyalhassanak az

192

egyháziak birtokjogáról. A nemességüket – ahogy korábban – a jövőben is őrizzék meg. Az egyházi személyek ne birtokolhassanak világi javakat. A cikkely függeléke említést tesz Szentgyörgy és Bazin mezővárosokról, hogy a császár és a Királyság karainak és rendjeinek döntése alapján a következő országgyűlésen visszakapják kiváltságaikat. Hetedszer. Továbbra is álljon fenn a Szentszéki Törvényszék. A következő országgyűlésen mondhatják el a lakosok panaszaikat a tizedről és más jogtalanságokról. Nyolcadszor. Az ajándékozások-adományozások a Királyság határozata mellett történjenek, a régi szokás szerint. Kilencedszer. A Magyar Királyságba befogadottakról. Tizedszer. A nagyobb, valamint a kisebb országos tisztségeket is a császár az arra alkalmas magyaroknak adományozza Tizenegyedszer. Mivel a császár nem tud Magyarországon élni, ezért feladatait a kormányzó által végzi el. Ezért Mátyás Ausztria főhercege és a császár elhatározta, hogy a Magyar Királyság kormányzóját teljes hatalommal ruházza fel, a következő ügyekre: meghallgatás, javaslat, rendelet kihirdetése, letétbe helyezés, valaki ellen való fellépés stb. A kormányzó a panaszoknak nem szabhat határt, a panaszosok sérelmeiket jog szerint előadhatják. A különböző országgyűléseken között hozott határozatok között sok helyen ellentét van. Iránymutatóak az 1550. évi cikkelyek. Tizenkettedszer. A panaszokat a következő országgyűlésen elintézik. Tizenharmadszor. Az ingóságokról. Tizennegyedszer. A Bocskai és mások által elfoglalt és elajándékozott javakról. Mivel ezek az adományozások és elfoglalások érvénytelenek, a korábbi tulajdonosaiknak és törvényes örököseiknek minden tartozékukkal együtt vissza kell adni a legközelebbi országgyűlésen. Az elzálogosított javakat és a zálogbirtokokat is vissza kell adni a tulajdonosaiknak; erről a következő országgyűlésen határoznak. Tizenötödször. A külföldi javakat és szérűket a császár beleegyezésével viszsza lehet vásárolni. A szabad királyi városok panaszait a nyilvános országgyűlésen meghallgatják, melyek privilégiumaikra és helyhatósági jogukra vonatkoznak. Ami Bocskai Istvánt és az ő kielégítését illeti. Az Erdélyi Fejedelemséghez a kijelölt tartományok és a Magyar Királyság részei mellett, melyeket Báthory Zsigmond birtokolt, hozzájön még Tokaj vára, összes tartozékaival, a Tiszán túl fekvő megyékkel együtt – Ugocsa és Bereg – melyeket szintén Báthory Zsigmond bírt. Hasonlóképpen Szatmár vára és a vármegye. Várad váltságát azonban a császár az országgyűlésig fenntartja. Első. Erdély a Magyar Királyság része maradjon. Második. Bocskai ismerje el a császár fenségét.

193

Harmadik. Küldjenek követeket az országgyűlésre. Negyedik. Erdély a Részekkel a Magyar Királyság része; vonakodás és akadály nélkül köteles alávetni magát a császárnak. Ötödik. Bocskai – rokonaihoz hasonlóan – lemond, és semmilyen követelést nem támaszt. Hatodik. Erdély karai és rendjei a Magyar Királyság részeivel együtt a Bocskaival kapcsolatban érintett fellegvárakat és erődítéseket a közös országgyűlésen visszaveszik, a császár tanácsadóinak jelenlétében kötelezik magukat, hogy Bocskai magvaszakadtával visszaszáll a Magyar Királyságra. Hetedik. Bocskai ígérje meg, és Erdély közös gyűlésén erősítse meg, hogy ha valaki valamilyen gonosztettet követ el akár a császár valamely hivatala, akár valamelyik lakos kárára és el akar szökni, úgy mind a császár felszólítására, mind a lakosok panaszára törvény elé kell állítani. Nyolcadik. A Magyar Királyság részein semmilyen jogot és joghatóságot ne adjanak nekik, bárhol letartóztathatják őket. Kilencedik. A pénzverésről. Miként az más fejedelmeknél is szokásban volt, a pénzek egyik oldalán a császár nevét és képét ábrázolják. Tizedik. Határozat született, hogy a következő országgyűlésen a meghozott békeszerződés és megerősítés értelmében a várakat, erődöket, városokat, mezővárosokat, falvakat és más vagyontárgyakat, melyeket a jelenlegi megbékélés szerint a császár által Bocskainak átadtak, most vissza kell adni korábbi tulajdonosaiknak, az elzálogosított javakat visszavásárolhatják. Tizenegyedik. Azokat az Erdélyben élőket – szabad királyi városokkal együtt – akik mindezidáig a császár hű alattvalói voltak, ne károsítsák birtokaikban, kiváltságaikban. Se szavakkal, se tettekkel ne álljanak rajtuk bosszút. Tizenkettedik. Ha Erdély tartomány bármilyen területen megerősödne, akkor a Magyar Királyság csökkentheti ezt a veszélyt. Tizenharmadik. Moldva és Havasalföld fejedelme tartományával együtt hűséggel és engedelmességgel tartozik a császárnak. Tizennegyedik. Bocskai a Szent Korona sérelmére a törököktől kapott koronát, ezzel nem fogadta el a Magyar Király megválasztását. Tizenötödik. Sem a császár, sem a Királyság nem tárgyalt a törökökkel sem titokban, sem nyíltan a meghódolásról, és más ellenséggel sem fogott össze. Ha valaki a Török Birodalommal kötendő béke ügyében a császárral tárgyalni akar, szóljon. Addig érvényben marad a korábbi határozat. Tizenhatodik. A császár Szent. György ünnepe előtt elküldte Bocskai a saját pecsétjével és kézírásával, hogy tárgyaljon. A császár kijelentette, hogy megszabadítja az erdélyieket a hozzá való hűség korábbi kötelékeitől. Megmarad az a lehetőség, hogy azok akik csatlakoztak Bocskaihoz, és hűséggel tartoztak neki, elhagyják és visszatérhetnek a császár hűségére. A császár megengedi, hogy megbékéljenek velük a következő országgyűlésen, április 24-

194

én, Szent. György napon, és feledésbe merüljenek azok a dolgok, amelyek 1604. október 15-én történtek. A gyilkosságokat, rablásokat, zsákmányszerzéseket, kastélyok elkobzását, mezővárosok, birtokok, villák bekebelezését, és minden sérelmet, ami ezen időszak alatt történt elfelejtik, és soha, semmilyen módon – sem a császár, sem a törvényes Magyar Király alattvalói által – sem titokban, sem nyíltan bíróságon kívül nem marasztalják el. Ne akármilyen bíró ítélkezzen fölöttük, mint pl. Balassa Zsigmond, aki Isten ellen, a természetes jog szerint fogta el és fosztotta meg minden ingó és ingatlan vagyonától saját testvérét Balassa Imrét és édesanyját Mérey Zsófiát. Bocskai és magyar hívei várakat, erődöket akarattal átadtak magyarok kezébe, és a törökök és tatárok segítségével kárt okoztak a császárnak, a Magyar Királyságnak és a szomszédos tartományoknak; szabad királyi városok, bányák, mezővárosok, villák, birtokok adóit és jövedelmeit beszedték, a pénzverést is megszerezték; legyenek felmentve. Határozat született, hogy Bocskai azon híveit, akik az országgyűlésen hozott határozatot esküvel megerősítik, és tőle eljönnek, felmentik. Bocskai pedig ne tartsa őket bűnösnek. Hogy a Bocskai-hívek minden kétségét és bizalmatlanságát eloszlassa, és stabilabb legyen a megbékélés, a császár megígérte, hogy oklevélbe, szerződésbe foglalja. A Cseh Királyság, Ausztria főhercegség, a Morva őrgrófság, a Sziléziai hercegség, és Ausztria főhercege Ferdinánd biztosítják azt, hogy a császár megtartja és sérthetetlenül megőrzi a megbékélést. A császár alattvalói számára biztosító levéllel erősítette ezt meg, hogy ép jogokat és a királyságban élőknek állandó szabadságot ad, és nem tűr semmiféle lázadást, felkelést, a nyugalom nyilvános megzavarását, a szomszédos tartományok elzálogosítását, a törökökkel, tatárokkal és más ellenséggel való összeesküvést, titkos gyűléseket a császár ellen. Nos Matthias Dei gratia archidux Austriae, Dux Burgundiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae et Wirttembergae et comes Habspurgi, Tyrolis et Goritiae etc. 95 Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis, quod cum Sacra Caesarea Regia Majestas dominus et frater noster observandissimus ad exortos nuper in inclyto Regno Hungariae ejusque partibus intestinos motus et tumultus sopiendos tandem nobis, totalem superinde plenipotentiam concesserit, nos mediantibus reverendis, illustribus, spectabilibus et magnificis atque egregiis Francisco Forgacz de Gymes episcopo

95

A MOE vonatkozó helyéhez képest az általunk használt levéltári anyagban lévő variánsokat az alábbiakban lábjegyzetben következetesen jelöljük.

195

Nittriensi locique ejusdem comite perpetuo, et per regnum hungariae96 cancellario, Paulo Sixto Trautson comite in Falkenstein, libero barone in Sprechen et Schrowenstein, domino in Kaya et Laa, haereditario marschallo comitatus Tyroliensis, Sigefrido Chistophoro Prainer, libero barone in Stubingh, Fladnicz et Rabenstein, inferioris Austriae camerae praesidente, Georgio Thurzone97 de Bettlehemfflawa98 comite comitatus Arvensis, dapiferorum regalium in Hungaria magistro, Bernhardo Leone Gall in Löschdorff libero barone supremo capitaneo, Sigismundo Forgacz de Gymes comite comitatus Neugradiensis, pincernarum regalium in Hungariae magistro, Joanne Eusebio Kuen de Belasy99 in Liechtenberg et Kondegg libero barone ad Neuenlembach, Provincialium Austriae inferioris deputato ordinario, Petro Reway comite comitatus Thurocziensis, Udalrico a Krenberg in Neuwaldegg, Joanne Lippay de Zombor personalis praesentiae regiae in judicis locumtenente, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis intimo, aliisque consiliariis et nostris camerariis sincere nobis dilectis, ad id singulariter a nobis Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis atque etiam nostro nomine deputatis commissariis cum spectabilis et magnifici Stephani Bochkay de Kysmaria, necnon eidem adhaerentium Hungarorum cum pleno et sufficienti mandato ad nos Corpona ablegatis magnifico nempe Stephano Illieshazy de eadem etc. etc. egregio Petro Horvath Mladosowith ad eorum ex dicta Corpona transmissa postulata, juxta sequentes articulos conclusisse. Ad primum. Religionis negotium ubique in Hungaria in eo statu relinquatur, quo tempore divorum quondam Ferdinandi et Maximiliani aliorumque piissimorum Regum Hungariae felicissime recordationis fuit. Articulus vero postremus constitutionibus anni 1604 extra diaetam et non accedente consensu regnicolarum adiectus, per Suam Majestatem Caesaream Regiamque a reliquis articulis tollitur et separatur. Ad secundum. Visum est utrique parti ob varias evidentes et graves causas cum Turcis et Ungaris simul pacem fieri, praesertim cum neque Turcae sine Ungaris, neque hi sine Turcis reconciliari et pacificari velint. Interim vero maneant induciae quemadmodum promulgatae sunt. Ad tertium. Palatinus eligatur more antiquo consueto, et juxta antiquas Regni constitutiones, cum hac tamen limitatione, si hoc status et ordines in diaeta publica congregati voluerint et ut is subsit non solum Suae Majestati Caesareae Regiae verum etiam pro tempore ejusdem supremo gubernatori. et sine scitu eorum nulla maioris momenti negotia tractet. 96

A MOL Esterházy-család. levéltárában található iratban Rep. 77., Fasc. A No 7. per hungariam szerepel. 97 Uo.: Thurzo szerepel 98 Uo.: Betlenfalva szerepel 99 Uo.: Huen és Balasy szerepel

196

Quod vero personalis praesentiae electionem spectat, cum juxta articulum allegatum Ioannes Lippay ex voto dominorum assessorum et consiliariorum a Sua Majestate Caesarea Regiaque sit electus, et deinde in generali anni 1604 diaeta legitime sigillo ei tradito solenniterque juramento ab ipso exacto, publicatus et acceptatus fuerit, ideo persona ipsius merito non immutatur, sicut etiam imposterum personalis, secundum articulum praedictum semper eligetur. Ad quartum. Quandoquidem corona Hungariae moderno hoc turbulentissimo regni statu secure in Hungaria conservari non potest. Ideo conclusum est, ut eam Sua Majestas Caesarea100 in Austriam ad locum aliquem tutiorem et vicinorem Hungariae deferri curare dignetur. Ad quintum. Thesaurarius, sive perceptor proventuum regiorum, sive praefectus, aut quovis tandem alio nomine appelletur, cum aliis sibi adiunctis, in nullam partem gubernationis regni sese immisceant, sed regios et coronae proventus solum curent, quinimo ut deinceps Hungari semper, et saeculares eligantur conclusum est, sicut etiam ad contributiones publicas regnicolae ad modum antea consuetum praeceptores seu dicatores, quos volunt habere et eligere poterunt. Quod autem reverendissimum episcopum Agriensem in dicta causa in exilium mitti postulant, id juris ratio non dictat cum nemo inauditus, et non convictus condemnari, multominus plecti debeat. Sed si qui sunt, qui contra eum criminaliter procedere existimant, id in futura diaeta liceat illis juris ordine servato et citationem praevia coram statibus et ordinibus regni facere, et prosequi, si ante diaetam componi non possent: ita tamen, ut et illi defensiones suae quae juris naturalis sunt, aliaque adminicula juris minime denegentur. De eliberatione autem reverendi episcopi Micatii nuncii se propterea apud Bochkay diligentem operam navaturos obtulerunt. Ad sextum. Ne Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis authoritati et potestati quidpiam derogetur, in suis arbitrio relinquitur, Episcopos, quos voluerit eligere, ne tamen in consilium alii quam qui episcopales suas ecclesias, vel alia jura possessionaria habent, admittantur, et inter hos quidem, ut eorum qui ex nobili prosapia oriundi habiles sunt, condigna ratio prae caeteris sicut antea ita etiam imposterum observetur, Sua Majestas101 benigne curabit. Quae vero de episcopis comitibus comitatuum in particulari recensentur, et quod hujusmodi personae ecclesiasticae saeculares dignitates habere non possint, id eo restringitur, nisi privilegia sua propterea habeant, et illa in proxima diaeta statibus et ordinibus regni produxerint et docuerint, aut ab immemorabili tempore is usu horum fuerint.

100 101

Uo: Sua Majestas szerepel Uo. Sacra Caesarea Regiaque Majestas szerepel

197

Et quia cum appendice in hoc oppidorum articulo Modor, S. Georgii et Bozin mentio fit, pro ulteriori deliberatione et resolutione Suae Majestatis Caesareae Regiaeque, ac statuum et ordinum regni, ad proximam futuram diaetam horum totum negotium reicitur. Ad septimum. Maneant sedes spirituales, si tamen in iisdem aliqui abusus inolevissent, poterunt illi in proxima futura publica diaeta coram Suam Majestatem Caesaream Regiamque et statibus regni proponi limitari et emendari. Ubi similiter querelas de decimis et earum abusibus rex et regnicolae componant. Ad octavum. Sicuti ablegati huic suo articulo Corponensi inhaerent, ita Sua Majestas Caesarea Regiaque suis quoque juribus insistit. Quo ad clausulas donationales, de quibus hic articulus mentionem facit, fiant donationes juxta decreta regni et antiquitus more solito. Ad nonum. Hi, qui in hungaros recepti sunt, pro receptis habeantur. In collatione vero officiorum, nativorum hungarorum absque ullo religionis discrimine potissima ratio habeatur, sicut etiam in aliis suis regnis Sua Majestas Caesarea Regiaque facit. Ad decimum. Hungariam Sua Casarea Regiaque Majestas per hungaros possidebit, item tam minora, quam maiora officia ex consilio hungarico conferet Ungaris idoneis. Ad undecimum. Quandoquidem Sua Majestas Caesarea Regiaque propter varia reipublicae christianae molumenta in Hungaria habere non potest necessariaque eam per gubernatorem regere debeat; ne is qui gubernatoris officio fungetur saltim nomine tenus sed re ipsa officio suo praeesse et regnicolis subvenire queat, conclusum est, ut serenissimus archiduce Matthias tanquam supremus Suae Majestatis102 gubernator Regni Hungariae constituatur, cum omnimoda plenipotentia non secus, ac si Sua Caesarea Regiaque Majestas ipsa adesset audiendi, videlicet proponendi, iudicandi, dipponendi et agendi ea omnia, quae ad conservandum regnum videbuntur necessaria, ne propter quasvis causas regnicolis Pragam ire ibique longa mora sumptibus exhaustis sine responso redire necessum sit. Quia vero totius rei fundamentum in observatione legum regni constitutum est, dominus gubernator ad nullas querelas quantumvis enormes neminem impediat, sed querulantes ipsi iniurias suas juris ordini prosequantur, et nemo nisi legitime citatque et juris ordine convictus puniatur. Nec hoc praetermisso, quod decreta regni, quae per varias regni in diversis diaetis constitutiones multis in locis contraria sibi esse videntur; juxta articulos annorum 1550, articulus 11 annorum 1553 articulus 15 et annorum 1563 articulus 30 reformentur. 102

Uo: Suae Majestatis Caesareae Regiaeque szerepel

198

Ad duodecimum. Querelae in hoc articulo propositae ante proxime futuram diaetam componantur. Si qui autem componi non possent in futura diaeta complanentur salvis iuribus uniuscuiusque permanentibus. Ad decimum tertium. Cum ea quae ad hunc articulum concludendum spectant in conclusione hujus tractatus comprehensa sint, idcirco eo etiam articulus iste reicitur. hoc adiecto quod bona mobilia omnia quae apud aliquos sub tumultu ablata in specie reperirentur suis dominis restituantur, et contra eos quo restituere nollent ad restitutionem faciendam iure procedatur. Ad decimum quartum. Bona quae per Bochkaium vel alios quosvis occupata, vel quibusvis donata fuissent, cum ejusmodi donationes et occupationes invigorosae sint, veris ac legitimis haeredibus et prioribusque dominis et possessoribus restituantur in proxima futura diaeta cum suis pertinentiis ac tormentis bellicis. Bona autem impignorata et titulo pignoris possessa, de quibus in articulo fit mentio, qualiter redimenda, et prioribus possessoribus et dominis restituantur in proxime futura diaeta deliberabitur. Ad decimum quintum. Bona et arces extraneis inscripta per Hungaros, restituta eis pecunia eorum cum consensu Suae Majestatis Casareae Regiaeque redimere liceat. Querelae vero contra liberas civitates in publica diaeta audiantur, quae sua privilegia et jura municipialia producere teneantur et in quorum usu fuerunt conserventur. Q u o d p e r s o n am B o c h k a y e j u s q u e c o n t e n t a t i o n e m c o n c e r n i t. Nomine Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis eidem Transylvaniae Principatus una cum titulo et insignis Provinciae et suis propriis gentilicis cum partibus Regni Hungariae, quas Sigismundus Bathory habuit sequentibusque conditionis conceditur. Hoc addito: quod comitatus attinet, quos Bochkay ultra illas partes Hungariae, quas Sigismundus Bathory possedit ultra Tibiscum postulat, cum Sua Majestas Casarea Regiaque, neque dominos praelatos magnates vel nobiles et comitatus regni contra ipsorum voluntatem, et etiam juramentum Regis, tempore coronationis, de non abalienandis limitibus regni factum, a regno avellere, cuiquam donare vel dare de legibus regni possit et valeat, ideo horum negotium ad proximam futuram generalem diaetam tractandum reicitur. Castrum autem Zathmar, Bochkay usque ad festum divi Joannis Baptistae terminum scilicet induciarum teneat et possideat quo tempore Sua Serenitas nomini Suae Majestatis Casareae Regiaeque cum Bochkay concordabit. Quod si autem inter ipsos hac in parte conveniri non poterit, extunc per aliquem vel aliquos in quem aut quos utraque pars consenserit, negotium hoc quiete

199

componatur. Interim vero, etiam Sua Majestas Caesarea Regiaque Varadinum usque ad dictam compositionem retineat. Primo. Ut ipsa Transylvania Hungariae Regno incorporata maneat. Secundo. Ut Bochkay in recognitionem superioritatis quotannis munera quaedam Suae Majestati Caesareae Regiaeque et ejusdem successoribus legitimis Regibus Hungariae per certum hominem offerat. Tertio. Ut nuncios semper ad diaetas quando eae celebrabuntur, mittat. Quarto. Ut ipso ex humanis decedente Transylvania cum partibus ad Hungariam spectantibus et ipsi assignandis rursum cum omnibus suis proventibus et pertinentiis integer et sine omni tergiversatione nec impedimento ad regnum et regem devolvatur, et liberum sit regi pro suo arbitrio de iisdem disponere. Quinto. Ut in hunc finem et casum Bochkay similiter ejus consanguinei et affines, scipto sigillato et subscripto renuncient, si nihil juris in perpetuum ratione hujus concessionis, vel ad Principatum vel ad Transylvaniam vel ad supradictas Hungariae partes illi concedendas sub quovis praetextu, nullo unquam tempore praetendere velle. Sexto. Quod una etiam status et ordines Transylvaniae et partium Regni Hungariae Bochkaio tradendarum, item etiam arcium et fortalitiorum ibidem capitanei et castellani sese in diaeta publica primitus in Transylvania celebranda ante omnes alios tractatus in praesentia Suae Majestatis Caesareae Regiaeque commissariorum obligent et juramento obstringant, quod decedente et in semine masculino deficiente Bochkaio, nemini alii quam legitimo Hungariae Regi et Regno, et qui a rege ipsis praeficietur, fidelitatem et obedientiam sint praestituri. Septimo. Quod Bochkay promittat publico etiam Transylvanorum decreto confirmet, quod si qui malefactores, officiales et factores Suae Caesareae Regiaeque Majestatis vel aliquorum regnicolarum damna vel maleficia perpetrantes in Transylvaniam vel partes sibi adhaerentes transfugerint, extunc tales, tam ad requisitionem Suae Majestatis Caesareae Regiaeque103 quam quorumvis regnicolarum querelas, ibidem juri sistatur. Et tam de iniuriis quam damnis juxta decreta Regni Hungariae puniantur. Idem etiam Sacra Caesarea Regiaque Majestas facit. Octavo. Quod ex his partibus Hungariae sibi attribuendis nullum jus, nullamque jurisdictionem in alias partes ei non concessas, quocumque colore usurpaturus et detenturus sit. Nono. Quod in cussione monetarum in recognitionem superioritatis, sicut ab aliis Principibus fieri consuevit ex una parte Suae Majestatis Caesareae Regiaeque nomen et insignia exprimantur. 103

Uo.: Suae Majestatis Caesareae szerepel

200

Decimo. Ut statim conclusa et finita transactione pacis et confirmationie illius in futura diaeta peracta universa castra, fortalitia, civitates, oppida, pagos, possessiones et alias quasvis ditiones exceptis illis, quae vigore praesentis et reconciliationis Bochkaio concessa et tradita per Suam Sacram Caesaream Regiamque Majestatem sunt, in manus ejusdem Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis et regnicolis prioribus, dominis et possessoribus eorum cedat et resignet omnia damptis bonis impignoratis de quibus ad articulos Carpensis104 in articulo 14 conclusum est. Undecimo. Ut in Transylvania atque in aliis attribuendis bonis omnes illi qui hactenus in fidelitate Suae Sacrae Caesareae Majestatis permanserunt, sicut etiam liberae civitatis, in omnibus suis possessionibus, privilegiis ac libertatibus non turbentur, nec ullo unqam tempore verbis vel facto vindicta contra eos summatur. Bona autem ab eis adempta restituantur aut cum eis condigne concorditur et satisfiat. Duodecimo. Ut Provincia Transylvanica ubique locorum ita firmetur, ne per eam Regno Hungariae aliquod periculum imminere possit. Decimo tertio. Diligentem etiam operam adhibeat, ut Wallachiae Princeps, una cum Provincia sua in fide et obsequio Suae Majestatis Caesareae Regiaeque permaneat, aut si ab ea recessisset, ut ad eandem in rursum revertatur curet. Decimo quarto. Quod Bochkay coronam a Turcis in praeiudicium sacrae antiquae coronae Regni, et Regis Hungariae, et liberae eius electionis non acceperit, sed tantum nomine doni, neque illa corona, ullo unquam tempore nec ipso nec haeredes sui, aut quivis alius in praeiudicium Regni et Regis Hungariae utentur, solenniter protestetur, sicut etiam coram Vezirio protestatus fuit. Decimo quinto. Ut sine praescitu et assensu Sacrae Caeasareae Regiaeque Majestatis, Suae Serenitatis et Regni, vel publice aut privatim nihil cum Turca tractet, concludat, aut se in homagio vel deditione eidem aut aliis hostibus Suae Majestatis Caesareae Regiaeque obstringat. Sicut etiam si quid ratione pacis Turcicae cum Sua Majestate Caesarea Regiaque et Sua Serenitate ineundae tractaverit id omne Suae Majestati Caesareae Regiaeque aut ejus Serenitati tempestivi referat, atque omnino curet, ut ad minus ante finem mensis Martii, aut Aprilis declarationem ipsius Turcae obtineat, quo aliquid de pace cum eo concludenda certi haberi possit, prout similiter etiam Sua Caesarea Regiaqe Majestas de Turcica pace cum Bochkay conferet. Decimo sexto. Ut tractatum hunc ablegatorum Bochkay, sub sigillo et cyrographo suo ante festum Sancti Georgii proxime affuturum reversalibus, et fide mediante firmat et Suae serenitati transmittat, sicut etiam Sua Majestas Caesarea Regiaque Transylvanos a priori vinculo fidei liberos pronunciabit.

104

Uo.: Corponensis szerepel

201

QUIBUS OMNIBUS ITA TRACTATIS et compositis, superest, ut omnes illi, qui Bochkay adhaeserunt, fide quam illi dederunt, renunciata, rursum in gratiam et fidelitatem Suae Sacrae Caesareae Regiaeque Majestati tanquam Regis ipsorum legitimi redeant et recipiantur et a modo imposterum ipsi ut successores eorum nullo unquam tempore a fidelitate Suae Sacrae Caesareae Regiae et ejusdem successorum legitimorum Regni Hungariae regum salvis juribus et libertatibus Regni permanentibus desciscant. Quod ut commodus fiat, pepetuaque firmitate roboretur, ipsique Hungari Bochkaio adhaerentes, assecurato, quieto et tranquillo superinde sint animo, Sua Serenitas ad humillimam illorum petitionem, ex plenipotentia sibi a Sacra Caesarea Regiaque Majestate concessa omnibus et singulis qui hoc modo Suae Majestati Caesareae Regiaeque in diaeta proxime subsequente, quae ad festum divi Georgii nempe vigesimam quartam diem mensis Aprilis anni praesentis instituta est, reconciliati fuerint, oblivionem omnium eorum, quae a decima quinta die mensis Octobris anni millesimi sexcentesimi quarti usque modo hinc inde gesta, commissaque fuerint benigne concedit, ita quod omnes caedes, rapinae, spolia, castrorum interceptiones, civitatum, oppidorum, possessionum et villarum occupationes, generaliter vero universae violentiae, sub hoc tempore facta et patrata105 omnium cuiusvis status et conditionis ordinis et praeeminentiae hominibus demptis superius exceptis imputentur, sed de plano et simplici obliterentur et annihilentur, et nullo unquam tempore quovis exquisito modo et colore neque Sua Majestas Caesarea et Regia, aut successores sui legitimi Reges Hungariae, nec ipsi damnificati regnicolae ad invicem palam vel occulte, in vel extra iudicium per se vel per alios possint propterea vel impediri aut aliqualiter aggravari, quin imo hi omnes et universi super suis factis, intra praemissum106 tempus commissis a quibusvis actoribus, causidicis et litigantibus, tam in quam extra iudicium liberi penitusque absoluti sint et habeantur, nec eos quivis judex ordinibus judicare valeat, aut praesumat quovis modo praeterquam Sigismundum Balassa, qui contra deum et ipsum jus naturae fratrem suum carnalem Emericum Balassa et matris suae sororem carnalem Sophiam Merey violenter captivavit et omnibus suis bonis tam mobilibus quam immobilibusque spoliavit, cujus causa, ut in proxime futura diaeta per regnicolas cognoscatur et dijudicetur, conclusum est. Sicut etiam servitores Suae Majestatis Caesariae et Regiae aliorumque dominorum et nobilium ad dandas rationes obligati, hinc excepti sint, qui ad eas dandas omnino cogantur. Quod si tamen compertum fuerit ejusmodi proventus tam Suae Casareae Regiaeque Majestatis, quam regnicolarum armis, aut violenter ab illis ablatos fuisse, in eo casu ad talium proventum restitutionem non teneantur. 105 106

Uo.: facta et patrata szerepel Uo.: praefatum szerepel

202

Si qui etiam ex praedictis Bochkaio adhaerentibus hungaris, quaevis castra, fortalitia, munitiones sponte vel invite manibus hungarorum tradidissent aut assumpto sibi exterorum turcarum et tartarorum auxilio Sacrae Caesareae Regiaeque Majestati aut hungaris, aut etiam vicinis provinciis damna intulissent, nec non liberas civitates, fodinas, oppida, villas, possessiones, census, taxas, vel proventus quovis nomini vocabulo nuncupatos percepissent, et pro se usurpassent, aut cussionem aliquam monetae feccissent, sint sicut supradicti superinde quoque absoluti, ita tamen, ut de caetero ab omnibus hujusmodi penitus abstineatur. Ad cuius uberiorem effectum consequendum denique conclusum est, quod omnes hungari, qui Boczkajo adhaeserunt post horum omnium hic factam conclusionem ipsius juramento nexui ac vinculo, quam primum et cum effectu renuncient, ab eo recedant et liberentur. Atque hoc ipsum in proxime futura diaeta supradicta ante omnes alios tractatus fidelitate Suae Sacrae Caesareae Regiaeque Majestati praestita publice contestentur. Ipse autem Bochkay nullo unquam tempore eos sibi obnoxios habeat aut praetendeat. Ut vero hic omnia maiore robore firmentur, omnisque scrupulus diffidentiae ex cordibus Bochkaianorum radicitus evellatur, hicque tractatus et reconciliatio stabilior sit. Sacra Caesarea Regiaque Majestas diplomate suo superinde confecto et emanato firmiter promittet, et penes eandem regnum Bohemiae, Archiducatus Austriae, Marchionatus Moraviae107, et serenissimus Archidux Austriae Ferdinandus cum Ducatu Styriae etc. assecurabunt, quod Sua Sacra Caesarea Regiaque Majestas hanc reconciliationem cum hungaris factam inviolabiliter in omni parte conservabit, et vicina quoque Regna et Provinciae nihil quod vicinitatis jus posset laedare attentabunt. Sicut etiam vicissim Regni Hungariae regnicolae et ad illud pertinentes Provinciae et comitatus Suae Caesareae Regiaeque Majestati et successoribus ejusdem legitimis Hungariae regibus ad perpetuam fidem, fidelitatem et obedientiam se obligabunt et litteris suis assecuratorialibus similiter firmabunt, quod salvis semper juribus et libertatibus regni permanentibus, nunquam defectionem, rebellionem, insurrectionem, publicae quietis turbationem, vicinarum provinciarum invasionem, depopulationem, internam et externam conspirationem, turcarum, tartarorum, et aliorum hostium quoruncumque in Regnum Hungariae et vicinas provincias introductionem, privata conventicula contra Suam Sacram Caesaream Regiamque Majestatem, contraque bonum regni in aeternum molientur vel attentabunt, quovis exquisito colore vel praetextu, quin imo quod secunda antiqua pacta et foedera bonam vicinitatem et mutuum amorem, tam Hungari, quam vicinae Provinciae colent, et ultro citroque commertium christianorum liberum omnibus relinquent. Et si cum turca pax honesta concludi 107

Ducatus Silesiae is szerepel

203

non posset, et ipsi turcae condicionibus inhaererent et talia postularent quae Regno Hungariae damnosa, periculosa et perniciosa essent, extunc coniunctis viribus cum milite Suae Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis contra eum, ut communem christiani nominis et patriae hostem secundum decreta et constitutionis regni pari alacritate et promptitudine, absque ulla tergiversatione ad contestandam eorum fidelitatem procedant. Quod si vero secus fieret, extunc omnes illi contrarium facientes, eo ipso notam perpetuae infidelitatis incurrant. Acta et conclusa sunt haec Viennae Austriae, die nona mensis Februarii, anno Domini millesimo sexcentesimo sexto. Matthias mp. Franciscus Forgacz mp. Episcopus Nittriensis Georgius Thurzo etc. mp. S. Ch. Breiner mp. Sigismundus Forgacz mp.

Petrus Reway mp J. Lippay mp.

Paulus Sixt mp. Trautsohn Gr. u. Frh. mp. Sthepanus Illieshazi mp. Bernh. Leo Gall mp. Petrus Horwath Mladosewyth mp. Johan Eusebius Khuen mp. W. a Krenberg mp.108

Hátlap: 1606. 9. Februarii. Copia articulorum tempore inter Mathiam Archiducem Austriae nomine fratris sui ut plenipotentiarium, ac complures ab intimis deputatos commissarios ab una: parte vero ab altera Stephanum Bochkay de Kis Maria eique adhaerentes Hungaros Korponae congregatos conclusorum, adeoque per pacificationem tunc assumpta conditorum. 77 MÁTYÁS, AUSZTRIA FŐHERCEGE ÉS BOCSKAI ISTVÁN KÖZÖTT KÖTÖTT BÉKESZERZŐDÉS, MEGERŐSÍTVE RUDOLF NÉMETRÓMAI CSÁSZÁR ÉS MAGYAR KIRÁLY ÁLTAL Prága, 1606. augusztus 6. Rep. 77., Fasc. A. No 9. Eredeti másolat, latin nyelvű

108

Szerepel még Demetrius Napragi episcopus Iauriensis; nem szerepel Georgius Thurzo, Bernh. Leo Gall, S. Ch. Breiner és W. a Krenberg neve.

204

II. Rudolf császár, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia királya, Ausztria főhercege, Burgundia hercege, Morvaország őrgrófja, Tirol stb. grófja. Mivel a Magyar Királyságban lázadás zajlott le, békés megegyezésre törekszik, teljhatalmat ad fivérének Mátyásnak, Ausztria főhercegének, hogy szerződést kössön egyrészről a császár, másrészről kismarjai Bocskai István és magyar követői között. A szerződést folyó év június 23-án a császár és küldöttei aláírták és pecsétjükkel megerősítették. Ez visszahozta a korábbi nyugalmat. Hátlap: Anno 1606. 6. Aug. Copia confirmationalium Rudolphi Romanorum Imperatoris et Regis Hungariae tractatuus pacis inter Mathiam Archi ducem Austriae fratrem suum, et Stephanum Bochkay eique adhaerentes Hungaros initae. Latinul közölve: Magyar Országgyűlési Emlékek (továbbiakban MOE) XII. 106–233. 78 RUDOLF CSÁSZÁR ÉS MAGYAR KIRÁLY KEGYELMI LEVELE BOCSKAI ISTVÁNNAK ÉS MAGYAR KÖVETŐINEK 1606. szeptember 24. Rep. 77., Fasc. A. No 10. Eredeti másolat, latin nyelvű II. Rudolf császár Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia hercege, Morvaország őrgrófja, Tirol grófja, stb. A Magyar Királyság hűséges alattvalóinak – főpapok, bárók, főrendek, nemesek – kitartó könyörgésére elhatározta a császár, hogy a Magyar Királyság és Erdély minden lázadójával és ellenszegülőjével szemben fenn kívánja tartani a békét. Ezért kegyelemből és atyai jóindulatból a Magyar Királysághoz és Erdélyhez alattvalói kötelékkel tartozó és itt élő minden egyes bárónak, mágnásnak, nemesnek, katonának és hajdúnak kegyelmet ad. Jóindulatúan elfelejt mindent azoknak, akik részt vettek a lázadásban. A császár, illetve alárendeltjei, a magyar királyok a vesztes lakosokat sem nyíltan, sem titokban a bíróságon kívül nem gátolja vagy nehezíti meg a helyzetüket, nem ítélheti el őket akármilyen rendes bíró. Ha valaki Bocskainak és követőinek, vagy magyarok csoportjának bármilyen kastélyt, erődöt önként vagy akaratlanul átadott, vagy a törököknek és

205

tatároknak segítséget nyújtott, amivel a császárnak, vagy a magyaroknak, vagy a szomszédos tartományoknak kárt okozott; a szabad királyi városokat, bányákat, mezővárosokat, villákat, birtokokat, adókat, béreket vagy jövedelmeket bármilyen néven átvették és birtokba vették – legyenek felmentve. Ezt a határozatot vissza kell vonni, ha valaki a jövőben a császár ellen részt vesz, vagy részt akar venni bármilyen lázadásban. Akkor a régi jogok és szokások szerint fognak ítélkezni. Hátlap: Anno 1606. 24. Septembris. grationales Rudolphi Romanorum Imperatoris et Regis Hungariae Hungaris Stephano Bochkay adhaerentibus, et ad fidelitatem redeuntibus post initum Korponensem pacificationem elargitae.

Latinul közölve: MOE XII. 688–690. 79 FELSŐ-AUSZTRIAI RENDEK SZAVATOLJÁK A JÚNIUSI BÉCSI BÉKE MEGTARTÁSÁT Bécs, Ausztria, 1606. szeptember 25. Rep. 77., Fasc. A. No 11/a. Eredeti másolat, függőpecséttel megerősített, latin nyelvű Liber báró Wolfgangus Sigismundus, a császári udvar és Felső-Ausztria tartományi tanácsosa, vadászmester, Mátyás és Maximilianus osztrák főhercegek tanácsosa és kápolna felügyelő; Georgius Erasmus báró, Carniola, Marchia és Szlavónia tartományok örököse, Felső-Ausztria és a császári udvar tanácsosa; Sigismundus Jager a császári udvar katonai parancsnoka; Ludovicus Hohenfelder Felső-Ausztria tartományainak grófja – Felső-Ausztria karainak és rendjeinek küldöttei. A korábbi időkben a Magyar Királyságban lezajlott felkelés, amely egyrészről a császár, másrészről a kismarjai Bocskai István és követői között történt. Mátyás ausztriai főherceg a császártól kapott teljhatalmával a megbékélést biztos formába hozta, melyet június 23-án mindkét részről aláírtak a küldöttek és pecsétjükkel megerősítették, ezt őfensége folyó év augusztus 6-án szentesítette. Ők Felső-Ausztria karainak és rendjeinek nevében és teljhatalmából egyetértéssel vették a kiadott oklevelet, szabadon és nem kényszerűségből egyeztek bele. Biztosítják Bocskai Istvánt és a Magyar Királyság és Erdély karait és rendjeit, hogy a békét sérthetetlenül megőrzik, a jelenlévők megújítják a régi szövetséget is, visszaállítják a szomszéd javakat, meghagyják a keresztények szabad gyülekezését. Felső-Ausztria főhercegség közös ülésein megtárgyalták és határozatot hoztak róla.

206

Nos Wolfgangus Sigismundus Baro in Losenstein et Schwend, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis aulae imperialis, et in Austria Superiori provincialis et consiliarius ejusdemque ibidem supremus venationum magister, necnon Archiducum Austriae Matthiae et Maximiliani consiliarius et cubicalarius; Georgius Erasmus de Tschernembe liber baro in Windteg et Schwertberg supremus provinciarum Carniolae, marchiaeque Sclavonicae, haereditarius Pintczna, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis in Austria Superiori consiliarius, provincialis; Sigismundus Hager in Altensteig et S. Vito, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis supremus militum praefectus, et in Austria Superiori ordinarius; Ludovicus Hohenfelder in Histerscheim, Almegg et Purbach, omnes ordinum provincialium, Archiducatus Austriae Superioris legati etc. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes, quibus expedit universis. Quod cum ad sopiendos motus intestinos superioribus temporibus in Regno Ungariae exortos inter Sacratissimam Caesaream Regiemque Majestatem dominum nostrum clementissimum ex una, et spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay de Kis Maria eique adhaerentes ungaros ex altera partibus, per serenissimum Principem ac dominum dominum Mathiam Archiducem Austriae etc. Dominum nostrum clementissimum ad plenipotentiam sibi ad eadem Sua Majestate concessam res tandem in certam reconciliationis firmam reducta est, quae quidem sub dato vigesima tertio Junii proxime elapsi, tam a Sua Serenitate et commissariis, ad illud utrinque deputatis subscripta et sigillis corroborata, quam a Sua Majestate sub dato sexta die mensis Augusti hujus Anni confirmata fuit. Nos itaque nomine et ex plenipotentia nobis a nostris Principalibus, statibus et ordinibus Archiducatus Austriae Superioris attributa, accedente consensu, et authoritate bene praefatae Suae Majetatis libere et non coacte spondemus, et praedictum dominum Bochkay universusque status et ordines Regni Ungariae et Transylvaniae assecuramus, quod Sua Majestas hanc reconciliationem cum ungaris factam, non solum inviolabiliter in omni parte observabit, sed etiam status et ordines supradicti Archiducatus Austriae Superioris nihil contra ungaros, quod bonae vicinitatis jus laedere possit attentabunt, quin imo secundum antiqua pacta et foedera, quae praesentibus hisce renovamus, et in integrum, ac si nunquam violata fuissent restituimus, bonam vicinitatem et mutuum amorem sincere colent, et ultro citroque commercium christianorum liberum omnibus relinquent, non secus ac si ista omnia in publicis comittis supradicti Archiducatus Austriae Superioris acta conclusa fuissent, modo id ipsum quoque ab ungarica natione secundum ipsorum litteras nobis propterea specialiter assignatas praestetur. In cuius corroborationem, et fidem hanc obligationem propriae manus subscriptione, et sigillorum nostrorum appensione communivimus. Acta sunt

207

haec Viennae Austriae die vigesima quinta mensis Septembris anno Domini millesimo sextentesimo sexto. Wolfgangus Sigismundus Georgius Erasmus Baro Baro de Losenstein, et de Tschernom[?] Dominus in Gschent Sigismundus Jager Ludovicus Hohenfelder in Altensteig Hátlap: Anno 1606. 25. Septembris. Copia assecuratoriarum legatorum ordinum Provincialium Archiducatus Superioris Austriae super eo, quod Sua Majestas reconciliationem cum universis statibus et ordinibus Regni Hungariae ac Transylvaniae inviolabiliter obsevabit, sed et status et ordines supradicti Archiducatus Austriae, nihil quod bonam vicinitatem cum Hungaris fovendam laedere posset, attentabunt, immo antiqua pacta et foedera observabunt. Inclusum est hunc simile statuum et ordinum inferioris Austriae. 80 ALSÓ-AUSZTRIAI RENDEK BIZTOSÍTJÁK A JÚNIUSI BÉCSI BÉKE MEGTARTÁSÁT Bécs, Ausztria, 1606. szeptember 25. Rep. 77., Fasc. A. No 11/b. Eredeti másolat, függőpecséttel megerősítve, latin nyelvű Georgius Bernardus báró, Stíria hercegség tárnokmestereinek örököse, a császár, Alsó-Ausztria főhercegség udvari tanácsosa, és Maximilianus Ausztria főhercegének tanácsosa; Ioannes Eusebius báró, császári tanácsos, Mátyás Ausztria főhercegének biztosa és Alsó-Ausztria főhercegség követe; Maximilianus Massigh császári tanácsos; Sebastian Preissen Alsó-Ausztria tanácsosa, Alsó-Ausztria főhercegség karainak és rendjeinek küldöttei stb. A korábbi időkben a Magyar Királyságban lezajlott felkelés, amely egyrészről a császár, másrészről a kismarjai Bocskai István és követői között történt. Mátyás ausztriai főherceg a császártól kapott teljhatalmával a megbékélést biztos formába hozta, melyet június 23-án mindkét részről aláírtak a küldöttek és pecsétjükkel megerősítették, ezt őfensége folyó év augusztus 6-án szentesítette. Ők Alsó-Ausztria karainak és rendjeinek nevében és teljhatalmából egyetértéssel vették a kiadott oklevelet, szabadon és nem kényszerűségből egyeztek bele. Biztosítják Bocskai Istvánt és a Magyar Királyság és Erdély karait és rendjeit, hogy a békét sérthetetlenül megőrzik, a jelenlévők megújítják a régi szövetséget is, visszaállítják a szomszéd javakat, meghagyják a keresztények szabad gyülekezé-

208

sét. Alsó-Ausztria főhercegség közös ülésein megtárgyalták és határozatot hoztak róla. Latinul közölve MOE XII. 701–702. 81 MÁTYÁS AUSZTRIAI FŐHERCEG BIZTOSÍTÓLEVELE BOCSKAI ISTVÁN KÖVETŐINEK, MELYBEN MEGÍGÉRI, HOGY A BÉKE ÜGYÉBEN KÍVÁNT VÁLTOZTATÁSOKAT A KÖVETKEZŐ ORSZÁGGYŰLÉSEN FELÜLVIZSGÁLJÁK. Bécs, 1606. szeptember 25. Rep. 77., Fasc. A. No 12. Eredeti, pecséttel megerősített, latin nyelvű Mátyás Ausztria főhercege, Burgundia hercege, Tirol, Goritia stb. grófja. A követek és hírnökök azt kérték, hogy a tekintetes kismarjai Bocskai Istvánnal és magyar követőivel megkötött utolsó szerződéshez javítást, toldalékot és magyarázatot tegyenek. A biztos helyzet miatt a kiadás után változtatást, javítást vagy toldalékot kell tenni a megkötött szerződéshez. Ezért az első cikkely utolsó paragrafusát elvitték az utolsó országgyűlésre, hogy felülvizsgálják. Megállapodtak abban, hogy egyik felet sem zavarják többé vallásában, hitvallásában, szokásaiban és gyakorlatában. Tanúságtétel ebben az ügyben ez az oklevél. Hátlap: Assecuratoriae Mathiae archiducis Austriae Hungaris Stephano Bocskai adhaerentibus datae, in eo quod quia articuli pacis correctionem quam desiderarent, amplius haud paterentur, ideo ea omnia quae in medium adduxerunt ad futuram diaetam revidenda et explicanda remittant illud vero quod in ultimo paragrapho articuli primi in verbis «absque Tamen» ne utiquam mala fide adjectum esse habeatur. Latinul Közölve MOE XII. 699–700. 82 STÍRIA HERCEGSÉG KÜLDÖTTEI KEZESKEDNEK A JÚNIUSI BÉCSI BÉKE MEGTARTÁSÁÉRT Bécs, Ausztria, 1606. szeptember 25. Rep. 77., Fasc. A. No 13. Eredeti másolat, pecséttel megerősített, latin nyelvű Ioannes Sigismundus Wagen báró, a császár és mindkét ausztriai főherceg – Ferdinánd és Lipót – és a pataviai püspök tanácsadója, Stíria hercegség küldötte; Erasmus a Dietrichstein Karintia hercegség pohárnoka; Stíria hercegség grófja,

209

Ferdinánd Ausztria főhercege, Burgundia, Karintia, Stíria, Carniolae, Wittemberg hercege, Tirol, Goritia stb. grófja és Stíria hercegség karai, küldöttek. Elismerik a korábban a Magyar Királyság területén lezajlott felkelést – amely a császár, valamint kismarjai Bocskai István és követői között volt – lezáró békeszerződést, amelyet Mátyás Ausztria főhercege a császártól és tanácsadóitól kapott teljhatalmával június 23-án kötött, és amelyet a császár augusztus 6-án aláírt és pecsétjével megerősített. A Ferdinánd nevében és teljhatalmából kiadott levéllel egyetértettek, kijelentették, hogy nem kényszerítette őket senki, sérthetetlenül megőrzik és biztosítják a Magyar Királyság és Erdély karainak és rendjeinek, hogy a békét megőrzik, meghagyják a keresztények szabad gyülekezését. Nos Joannes Sigismundus Wagen a Wagensperg, liber baro in Schönstein, Sannegh et Pragwald, Sacrae Caesareae Majestatis, ac amborum serenissimum Ferdinandi et Leopoldi Archiducum Austriae, episcopi Pataviensis consiliarii comissarii, et Ducatus Styriae indiciorum Provincialium praeles; et Erasmus a Dietrichstein in Rabenstein, pincerna haereditarius Ducatus Carinthiae et ordinarius Ducatus Styriae, serenissimi Principis ac domini domini Ferdinandi Archiducis Austriae, Ducis Burgundiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae et Wirtembergae, comitatis Tyrolis et Goritiae etc. Domini nostri clementissimi et statuum inclyti Ducatus Styriae, legati. Memoriae commendemus tenore praesentium significantes quibus expedit universis. Quod cum ad sopiendos motus intestinos superioribus temporibus in Regno Hungariae exortos, inter Sacram Caesaream Regiamque Majestatem dominum nostrum clementissimum ex una, et spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay de Kis Maria ejusque assectas hungaros ex altera partibus, per serenissimum Principem ac dominum dominum Mathiam Archiducem Austriae, Ducem Burgundiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae et Wirtembergae etc., Comitem Habspurgi et Tyrolis etc., dominum nostrum clementissimum ad plenipotentiam sibi ab eadem majestate concessam res tandem incertam reconciliationis formam reducta est, quae quidem sub dato 23 mensis Junii proxime elapsi, tam a Sua Serenitate et commissariis ad illud utrinque deputatis subscipta et sigillis corroborata, quam a Sua Majestate sub dato 6. die mensis Augusti hujus anni confirmata fuit. Nos itaque nomine et ex plenipotentia nobis a nostris Principalibus serenissimo Archiduce Ferdinando et statibus Ducatus Styriae attributa, accedente consensu et authoritate bene praefatae Suae Majestatis, libere et non coacte spondemus et perdictum dominum Bochkay nostrosque status et ordines Regni Hungariae et Transylvaniae assecuramus, quod Sua Majestas hanc reconciliationem cum hungaris factam, non solum inviolabiliter in omni parte observabit, sed etiam serenissimo Archiduce Ferdinando et status Ducatus Styriae nihil contra

210

hungaros, quod bonae vicinitatis jus laedere possit, attentabunt, quin imo secundum antiqua pacta et foedera, quae praesentibus hisce renovamus, et in integrum, ac si nunquam violata fuissent restituimus, bonam vicinitatem et mutuum amorem sincere colent, et ultro citroque commercium christianorum liberum omnibusque relinquent, non secus ac si ista omnia, ac eodem serenissimo Archiduci Ferdinando et in publiciis comitiis Ducatus Styriae acta et conclusa fuissent, modo id ipsum ab hungarica natione secundum ipsorum litteras nobis propterea specialiter assignatas praestetur. In cuius corroborationem et fidem, hanc obligationem propriae manus subsciptione et sigillorum nostrorum appensione communivimus. Acta sunt haec Viennae Austriae die 25 mensis Septembris anno Domini 1606. Ioannes Sigismundus Wagen Erasmus a Dietrichstein Liber baro Hátlap: Anno. 1606. 25. Septembris. Copia assecuratoriarum consiliariorum et legatorum Ducatus Styriae super eo quod Sua Majestas Serenitas archidux Ferdinandus reconciliationem per Mathiam archiducem cum Stephano Bocskay et ejus adhaerentibus factam inviolabiliter observabit, sed et status ac ordines supradicti Ducatus Styriae, nihil quod bonam vicinitatem cum Hungaris fovendam laedere posset attentabunt, immo antiqua pacta et foedera observabunt. 83 ALSÓ-LAUSITZ RENDJEI BIZTOSÍTJÁK A JÚNIUSI BÉCSI BÉKE MEGTARTÁSÁT Bécs, Ausztria, 1606. szeptember 26. Rep. 77., Fasc. A. No 14. Eredeti másolat, függőpecséttel megerősített, latin nyelvű Adamus de Sternberg báró, császári tanácsos; Matthias Leopoldus báró, császári tanácsos; Ioannes de Klenowko et Panowicz császári tanácsos és Csehország jegyzője; Georgius Gersdorff császári tanácsos; Ioannes Wosstrowicz császári étekfogó; Carolus Liechtenstein császári belső tanácsos és Morva őrgrófság kapitánya, Georgius Hodiczky császári tanácsos, Guilielmus Zanbete a Morva őrgrófság jegyzője; Wenceslaus Zahradiczky; Gunstberg Golcz; Ioachimus Ilatizan báró, császári tanácsos; Fredericus a Ratzbor et Przibor brandenburgi tanácsos, Carnovia hercegség kapitánya; Christophorus Henscher jogi doktor, Wratislaw hercegség és környékének szószólója, Alsó- és Felső Szilézia alkancellárja; Ioannes Fabian; Sigismundus Hindler Zittan város szószólója;

211

Maximilianus Loeben a királyi udvar tartományi előljárója, Abraham Gasto Gubin város szószólója, Alsó-Lausitz tartományi ítélőbírája. Elismerik a korábban a Magyar Királyság területén lezajlott felkelést – amely a császár és a kismarjai Bocskai István és követői között volt – lezáró békeszerződést, amelyet Mátyás, Ausztria főhercege a császártól és tanácsadóitól kapott teljhatalmával június 23-án kötött, és amelyet augusztus 6-án a császár aláírt és pecsétjével megerősített, és biztosítják Bocskait, Magyarország és Erdély karait és rendjeit, hogy a békét sérthetetlenül megőrzik, egyetértenek vele, kijelentik, hogy nem kényszerből ígérték ezt meg; meghagyják a keresztények szabad gyülekezését. Így cselekszenek Csehország nyilvános ülésein, a Morva Őrgrófság, a Sziléziai Hercegség, Alsó- és Felső-Lausitz hercegség is. Nos Adamus de Sternberg Baro, dominus in Dechinje et Sedlecz, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis consiliarius et supremus Regni Bohemiae commissarius; Adamus Iunior Baro in Waldstein in Hradek, supra Sazavam et Lovolicz, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis consiliarius commissarius et Regiae Bohemiae Majestatis Aulae Marschalcus; Matthae Leopoldus Puppelius Baro de Lobkowics in Strackovicz, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis consiliarius et Prioritatus Regni Bohemiae supremus magister; Ioannes de Klenowko et Janovicz in Zymkowa et Zitina, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis consiliarius et supremus Regni Bohemiae notarius; Georgius Gerszdorffius de Gertzdorff in Cholticz, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis consiliarius; Ioanne Wosztrovicz de Kralovicz in Wassin et Domassin, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis Dapifer statuum et ordinum inclyti Regni Bohemiae; Carolus a Liechtenstein et Nikolspurgh, dominus in Velsperich, Hernpaumgarten, Eyszgrueb, Plumblau, Prosznicz, Ausow et Chernahor, Sacrae Caesarae Regiaeque majestatuis intimus consiliarius et supremusque Marechionatus Moraviae capitaneus; Weykardus Comes a Salm in Neupurg supra denum in Towaczaw, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis consiliarius; Georgius Hodiczky de Hodicz, in Plavecz et Rudoczy; Guilielmus Zaubek de Zdietin, in Zdaunkach et Habrovanicz supremus Marchionatus Moraviae notarius; Wenceslaus Zahradeczky de Zahradecz in Budiskovicz; Gunstberg Golcz de Golczian in Klabersdorff Marchionatus Moraviae; Ioachimus Matczan liber baro a Warttemberg et Pentzlin in Militzch Ronaw et Drumb, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis consiliarius; Fridericus a Ratzbor et Przibor, illustrissimi electoris Brandeburgici consiliarius et Ducatus Carnoviensis capitaneus superior; Christophorus Henscher, iuris utriusque doctor, syndicus Wratislaviensium eorumque per ducatum Wrastislaviensem eidemque coniunctos districtus Procancellarius, Ducatum Inferioris et Superioris Silitiae; Ioannes Fabianus a Ponnikau in Elstra, Provincialium Superioris Lusatiae senior; Sigismundus Hindlerus civitatis Zittanentis, syndicus

212

Marchionatus Superioris; Maximilianus in Loeben in Ambticz regii judicii provincialis praeses; Abraham Gasto civitatis Gubinentis syndicus ac judicii provincialis assessor, Inferioris Lusatiae Legati. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis. Quod cum ad sopiendos motus intestinos superioribus temporibus in Regno Hungariae exortos, inter Sacram Caesaream Regiamque Majestatem dominum dominum nostrum clementissimum ex una, et spectabilem ac magnificum dominum Stephanum Bochkay de Kys Maris ejusdemque assectas hungaros ex altera partibus, per serenissimum Principem ac dominum dominum Matthiam Archiducem Austriae dominum dominum nostrum gratiosissimum ad plenipotentiam sibi ad eadem Sua Majestate concessam, res tandem in certam reconciliationis formam reducta est, quae quidem sub dato 23 die mensis Junii per proxime elapsi tam a Sua Serenitate et commissariis ad illud negotium utrinque deputatis subscripta et sigillis corroborata, quam a Sua Majestate sub dato sexto mensis Augusti hujus anni confirmata sunt. Nos itaque nomine et ex plenipotentia nobis a nostris principalibus statibus Regni Bohemiae eidemque incorporatarum provinciarum attributa, accedente consensu et authoritate bene praefatae Majestatis libere et non coacte spondemus et praedictum dominum Bochkay universosque status et ordines Regni Hungariae et Transylvaniae assecuramus, quod Sua Majestas hanc reconciliationem cum hungaris factam non solum inviolabiliter in omni parte observabit, sed etiam status et ordines inclyti Regni Hungariae eidemque incorporatarum provinciarium nihil contra hungaros, quod vicinitatis jus laedere possit attentabunt, quin imo secundum antiqua pacta et foedera – quae praesentibus hisce renovamus et in integrum, ac si unquam violata fuissent restituimus – bonam vicinitatem et mutuum amorem sincere colent, et ultro citroque commercium christianorum liberum omnibus relinquent, non secus ac si ista omnia in publicis comitiis Regni Bohemiae, Marchionatus Moraviae, Ducatum Silesiae, nec non Marchionatuum Superioris et Inferioris Lusatiae acta et conclusa fuissent, modo id ipsum quoque ab hungarica natione secundum ipsorum litteras nobis propterea specialiter assignatas praestetur. In cuius corroborationem praesentes nostras sigillorum nostrorum appensione communivi fecimus. Acta Viennae Austriae 26. mensis Septembris anno a Christinato 1606. Abraham Gazto syndicus Gub. mp. Maximilianus a Löben mp. Sigismundus Kindlerus Ioannes Fabianus a Pommikau Christophorus Henscher iuris doctor mp. Fridericus a Ratzbor mp. Ioachim Malczan Gunther und Golczen

213

Georgius L. B. ab Hodicz Weikhardus Comes a Salmis Et Nicolsburg ad Neoburg Carolus a Liechtenstein Ian Woszhovecz et Kralowicz Georgius a Gersdorff Ioannes a Klenova et Ganovicz Matthaeus Leopoldus Puppelius Baro a Lobkovicz dominus In Sztrakovicz Adamus a Sternberg Hátlap: Anno 1606. 26. Septembris. Copia assecuratoriarum statuum et ordinum inferioris Lusatiae super eo qua etiam Plenipotentiariorum, Regni Bohemiae super eo quod pacificationem et reconciliationem inter Suam Majestatem ac Stephanum Bocskay ejusdemque assectas medio Mathiae Archi Ducis Austriae factam Sua Majestas inviolabiliter observabit, immo et praeattacti status ac ordines, nihil quod eandem, aut bonam vicinitatem cum Hungaris fovendam laedere posset, attentabunt, sed antiqua potiis pacta et foedera observabunt. 84 SZÉKELY KAPITÁNYOK ÉS KIRÁLYBÍRÁK, LOVAS - ÉS GYALOGOS HADNAGYOK ÉS SZÁZNAGYOK ÖSSZEÍRÁSA 1604. márciusát követően109 Rep 77., Fasc. G, No 254. Catalogus ductorum equitum et peditum in sedibus siculicalibus Capitannei Siculorum In Sede Udvarhely Joannes Petki Capitaneus et Judex Regius Franciuscus Balassi Judex Regius In Sede Maros Joannes Tsetsi Capitaneus Joannes Gaspar Judex Regius 109

Az udvarhelyi és háromszéki nevek megegyeztek az 1604. március 15-i „Az udvarhelyszéki, csíki, kézdi, orbai lovasok és gyalogok (nemesek, lófők és szabadosok) összeírása a társadalmi rétegek s ezeken belűl a százak falvanként sorrendjében” c. lustrával, mely a Székely Oklevéltár IV. kötetében található. 154–196.

214

In sede Czik Geigio et Kazon Joannes Matius Capitaneus In sedibus Sepsy Kezdi et Orbai Stephanus Bedeo Capitaneus Catalogus Ductorum et Centuriorum is Sedibus Siculicalibus existentium UDVARHELY Equitum ductores Ibidem Nagy Menyhárt Dersi Péter Lippai András110 Nagy Máté

HÁROMSZÉK SEPSI szék első Eguit Equitum ductores Beöyte Bálint 111 Hala Péter Siluester Mihály Babosy Vitálius112 Sebestién János113

Peditum ductores Karátionfalui Ferenc Kolumbán Ferenc Vas Peter Nagy Ferenc Nagy Bálint Balassi István Demeter Ferenc Miklósi Ferenc Bancza János

Peditum duces Kováczj Máté114 Pwnkeösti Mihály Danczy János115 Vaija Márton116 Bedeo Bálint Balogh Mátyás Cáspár Deák Szép Antal 117 Kozma Máté Sebestién Péter

MAROSSZÉK Equitum ductores Barrabási Ferenc Bakó István Peditum ductores Mengecz István Teokesz András Ádámosi Mihály Szeoke Tamás Szeoke Péter Istuánházy Mihály 110

áthúzva

KÉZDISZ[ÉK] Equitum ductores Kanio Antal 111

áthúzva áthúzva 113 áthúzva 114 áthúzva 115 áthúzva 116 áthúzva 117 áthúzva 112

215

Sanislo János Nagy István Matis János Cziwreös Miklós

Sas Benedek Kováczy Máté Péter Kálmán124 Szabó Tamás Warga János Hozo Ferenc Leörincz Bálint

Peditum duces Szorkos György Balogh György, Gajdó Tamás118 Cziok Benedek Matis Tamás Kis Gergely

GIRGIO Equitum dux Bott Pál125 Peditum ductores Lázló István Pál István

ORBAISZ[ÉK] Equitum ductores Kozák Balázs119 Székely István120

KÁSZON Equitum dux Bartha István

Peditum ductores Gál János121 Orros Imreh122 Matis Bálint123 Cziutak Márton Tárczy István Székely Mihály

Peditum dux Szabó Máté

CZIKSZÉK Equitum ductores Leörincz János Teöreök Mihály Gergely Imreh János Tamás Barrabas Ferenc Peditum ductores 118

áthúzva áthúzva 120 áthúzva 121 áthúzva 122 áthúzva 123 áthúzva 119

216

124 125

áthúzva áthúzva

A LÁBJEGYZETEK KÉSZÍTÉSÉHEZ FELHASZNÁLT IRODALOMJEGYZÉK ÁGOSTON GÁBOR–OBORNI TERÉZ: A tizenhetedik század története. Budapest, 2000. BENKŐ JÓZSEF: Transsilvania specialis I–II. Bukarest-Kolozsvár, 1999. BETHLEN FARKAS: Erdély története III. Báthory István trónralépésétől Báthory Zsigmond uralkodásáig (1571–1594). Fordította: Bodor András, a jegyzeteket írta: Kruppa Tamás. Budapest-Kolozsvár. 2004. BOCSKAI ISTVÁN: Levelek. Válogatta, a bevezető tanulmányt írta, és a jegyzeteket össeállította: Benda Kálmán. Budapest–Bukarest, 1992. Erdély és a Szentszék a Báthory korszakban. Sajtó alá rendezte KRUPPA TAMÁS. Szeged, 2004. (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 37. Szerkeszti: Balázs Mihály, Keserű Bálint. ) Erdélyi Országgyűlési Emlékek III–V. Szerk. SZILÁGYI SÁNDOR. Budapest, 1876–1879. ERDÉLYI MAGYAR SZÓTÖRTÉNETI TÁR III. K. BUKAREST, 1982. FÉNYES ELEK: Magyarország geográphiai szótára. I–IV. Pest, 1851. HAIN GÁSPÁR (összeállította): Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. Bp. 1988. NAGY LÁSZLÓ–NYAKAS MIKLÓS: Hajdútisztesség tüköre. Hajdúböszörmény 2001. Székely Oklevéltár IV. Székely népességösszeírások 1575–1627. /Új sorozat/ (Bevezetéssel, jegyzetekkel közzéteszi: DEMÉNY LAJOS). Kolozsvár, 1998. TRÓCSÁNYI ZSOLT: Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest, 1980.

217

218

BOCSKAI ISTVÁN NEVEZETESEBB KORTÁRSAI, ALATTVALÓI

AHMED (I.) szultán (1603–1613), – aki egyedüliként az erdélyi fejedelmek közül „Felséged”-nek titulálta Bocskait, s 1606-ban hozzá igazodott a háború folytatása vagy a békekötés kérdésében. ALVINCZY PÉTER (1570.k.–1634) nagykereki majd kassai ref. prédikátor, Bocskai István majd Bethlen Gábor fejedelmek udvar lelkésze. APAFI MIKLÓS – erdélyi nemes, az 1596-os „veres székely farsang” egyik vezetője a gyagyóiak és csíkikak ellen BABA NOAK (NOVAK) (†1601) – Mihai Viteazul közkatonából előléptetett hajdú vezére, akit ellenfelei megégettek. BAKÓ GERGELY – A Bocskai-szabadságharcban kitűnt hajdúkapitány, a dunántúli hadszíntéren tevékenykedett, majd Báthory Gábor és Bethlen Gábor csapatparancsnokaként. BALÁSSY FERENC – székely lófő, 1605. februárban Bocskai teljhatalmú megbízottként küldi Erdélybe tárgyalni, jelentős szerepe volt a székelyek Bocskai mellé állításában. BÁRSONY JÁNOS – 1602-ben erdélyi végvári tiszt, majd Bocskai kapitánya, szerepe van Trencsén vára 1605-ös elfoglalásában. BASTA, GIORGO di (1544–1607) – a korszak igen híres hadvezére és hadtudósa, 1597-től küzd Magyarországon és Erdélyben, előbb a török, majd Bocskai csapatai ellen. A magyar történetírásban sok igaztalan vád olvasható személyéről és tetteiről, amik nagy részét a törökföldi erdélyi nemesek találták ki és terjesztették. BÁTHORY ANDRÁS (1559–1599) – átlagon felüli műveltségű egyházfejedelem Lengyelországban, Zsigmond fejedelem unokatestvére, akit 1594-ben „notáztatott”, majd 1599-ben erdélyi fejedelemmé tett. Ilyen minőségében Bocskain akart bosszút állni Zsigmond tetteiért, sikertelenül. Bukása után székelyek megölték. BÁTHORY BOLDIZSÁR (†1594) – András bátyja, kitűnt nagybátyja a lengyel király orosz háborújában; nem sikerült az utódlása a lengyel trónon, erdélyi országos főkapitányként rivalizált Zsigmonddal, amiért az kivégeztette. BÁTHORY GÁBOR (1589–1613) – a lengyel király unokaöccsének a fia, apja halála után ecsedi Báthory István országbíró gyámfia és örököse, 1605 elejétől Bocskai fejedelem kassai udvarában „politikai zálog”, kijelölt fejedelmi utód, trónját azonban csak 1608-ban foglalhatta el erőszakos úton. Több haj-

219

dút kiváltságolt és telepített le birtokain mint Bocskai, mégis felbérelt hajdúkapitányok gyilkolták meg orvul, sokak szerint az őt trónjáról ledöntő Bethlen Gábor fölbujtására. BÁTHORY ISTVÁN, ecsedi (1555–1605) – országbíró, királyi tanácsos, bátor katona, az egyik leggazdagabb főúr, aki protestáns hite miatt kerül összeütközésbe a Habsburg-udvarral, előbb a hajdúkat bíztatja a Bocskai mellé állásra, majd 1605 nyarán, nem sokkal halála előtt, maga is csatlakozik a felkeléshez. Buzgó református, birtokairól kitiltja mind a katolikus, mind az evangélikus lelkészeket. BÁTHORY ISTVÁN, somlyai (1557–1601) – a király unokaöccse s egy ideig királyjelölt utód, ami szerelmi házassága miatt hiúsult meg. Gábor és Anna atyja, 1592-ig váradi főkapitány, aki az 1594-es megtorlásokat meneküléssel kerülte el. BÁTHORY ISTVÁN, somlyói (1533–1586) – váradi főkapitány, erdélyi fejedelem majd lengyel király, korának talán leghíresebb és legsikeresebb hadvezére és politikusa, aki az orosz birodalmi terjeszkedést nyugat felé kétszáz esztendőre visszavetette. Halála a török kiűzésére szőtt terveit vágta ketté. A magyar történetírásban és ennek nyomán a közgondolkodásban neve méltatlanul háttérbe szorult és szorul ma is, míg Lengyelországban napjainkban is ápolják emlékét. Több erdélyi fejedelmet – köztük Bocskait is – rá emlékezve vettek számba lengyel király-jelöltként. BÁTHORY KRISTÓF (1530-1581) – váradi főkapitány majd 1576-tól erdélyi vajda fejedelmi jogkörrel, felesége – Bocskai Erzsébet – révén Bocskai István sógora; világot járt, több nyelven beszélő főúr, a háttérbe szorított erdélyi katolicizmus pártfogója. BÁTHORY ZSIGMOND (1573–1613) – erdélyi fejdelem, Bocskai unokaöccse, korának igen művelt tagja, a törökellenes harc híve, ami mellett kiegyensúlyozatlansága miatt nem tartott ki szilárdan. 1602-ben hagyja el végérvényesen Erdélyt, ettől kezdve a Habsburg-uralkodó kiszolgáltatottja. Erdélyi kortársai „démonizálták” a személyét, amit azonban nem osztott sem Bocskai, sem Bethlen Gábor. Nyugat- és Dél-Európában nagyra értékelték őt, nem csupán a török elleni kaonai sikere, de művészi sokoldalúsága miatt is. BATTHYÁNY FERENC (1560 k.–1625) – a „németújvári hérosz”-nak is nevezett dúsgazdag dunántúli főúr, korának talán legsokoldalúbban művelt, tudománypártoló férfija, a törökverő Batthyány Boldizsár fia, protestáns volta ellenére nem csatlakozott Bocskaihoz, de Bethlen mellett kiállt. Ennek ellenére királyi főlovászmester lett, Dunántúl főkapitánya, majd grófi rangot nyert. BAXI MÁTÉ – hajdúkapitány 1605-ben a felső-magyarországi főseregben, 600 katonájával megakadályozza Nógrád várának török kézbe kerülését. BAY MIHÁLY (Baji Mihály) – régi tősgyökeres, középbirtokos Bihar-vármegyei nemesi család tagja.

220

BEDŐ ISTVÁN – háromszéki székely főkapitány 1605-ben, katonáival Bocskai oldalán harcol eredményesen. BEKÉNY ANDRÁS – hajdúkapitány 1605-ben a főseregben, Homonnai Drugeth Bálint hadában. BELGIOJOSO, GIOVANNI GIACOMO BARBIANO gróf – elszegényedett olasz főúri családból származó zsoldostiszt, 1603-tól az erdélyi kormányzóvá kinevezett Basta utáni felső-magyarországi főkapitány, akinek a neve a kassai protestáns templom foglalással híresült el, majd az 1604 októberében Bocskai István ellen vezetett, kudarcba fulladt támadással. Ezt követően 1606-ban a császári fogságba került Bocatius kassai főbíró kegyetlen vallatójaként „tűnt ki”, egyes források szerint a 17. század húszas éveiben halt meg, (1628) spanyol tartományi kormányzóként. BELLAVICS MÁTYÁS – Bocskai hajdúkapitányaként 1605-ben a Dunántúlon harcolt, egy időre Körmend kapitánya volt. BETHLEN FARKAS – törökföldi erdélyi emigráns nemes, a szabadságharc alatt. 1605 elején Bocskai teljhatalmú erdélyi megbízottja, a szászok megnyerésén fáradozott. BETHLEN GÁBOR (1584 előtt–1629) – törökföldi erdélyi emigránsként 1604 októberében hamis hírekkel „beugratta” Bocskait a fegyveres felkelésbe. A mozgalom alatt jelentős szerepet nem játszott, Báthory Gábor szolgálatában komoly előmenetelre tett szert mind gazdaságilag mind társadalmilag. Ennek ellenére „jót tött urát” többször cserbenhagyta, majd trónjáról török segítséggel letaszítva, maga ült a helyébe. Uralkodás alatt több Habsburg-ellenes hadjáratot vezetett török szövetségben nagy áldozatok árán, vitatható eredményekkel. Az utókor magyar történetírása egy elfogultan idealizált képet őriz róla. BIELI STECZ – a Bocskai vezette küzdelem szlovák származású hajdúkapitánya, 1605-ben előbb Basta ellen harcolt Eperjesnél majd Alsó-Magyarországon; részt vett Bitse fölgyújtásában ezt követően Trencsén vára elfoglalásában. Ez év augusztusába Illésházy István elfogatta és kivégeztette kilengéseiért. BOCATIUS JÁNOS (1549-1621) – humanista költő, emlékíró, tanár, városi tisztségek viselője, Bocskai diplomatája a nyugati udvaroknál. 1604 októberében csatlakozott a felkeléshez, többnyire Bocskai közvetlen környezetében tartózkodott, jelen volt a rákosmezei találkozáson, 1606 elején egészen a letartóztatásáig eredményesen tevékenykedett Bocskai érdekében a nyugati udvarokban. A börtönből való kiszabadulását és hazatérését követően Illésházy nádor Magyarország történetírójává nevezte ki őt. BOGATHY BOLDIZSÁR – az 1596-os székelyföldi megtorlás egyik vezetője. BOGÁTHY MENYHÉRT – az erdélyi Görgény várának birtokosa, 1603-ban Basta kormányzó fogságra veti, Gyulaffy László halála után 1605-ben ő lett Bocskai erdélyi seregének a főparancsnoka.

221

BORBÉLY GYÖRGY (†1603) – Báthory István lengyelországi, majd Báthory Zsigmond erdélyi, sikeres hadvezére, kitűnt Pszkov ostrománál, majd 1595ben visszafoglalta a töröktől a stratégiailag kiemelkedő fontosságú Lippát és Borosjenőt, s még tizenegy másik várat és erősséget, küzdött Székely Mózes oldalán, majd a vesztes csata utáni menekülés közben hatvanhárom évesen halt katonahalált. BORNEMISZA JÁNOS – jeles hajdúvezér, Báthory István híres, 1594-ben kivégeztetett hadvezérének a fia, 1604 októberében királyi strázsamesterként csatlakozott Bocskaihoz, részt vett több vár elfoglalásában, s az osgyáni és az edelényi csatákban is; 1605-ben Érsekújvárt és Tokajt ostromolta. Bethlen Gábor háborúiban már csapatvezér, nagy sikereket ér el, 1627-től ismét királyi szolgálatban áll, Szendrő kapitányaként hal meg 1634 után. BORNEMISZA MIKLÓS – 1605 áprilisában Eperjes körülzárását vezeti, augusztusban haditanácsosként tevékenykedik, későbbi sorsa ismeretlen. BOSNYÁK TAMÁS (1580–1634) – a 17. század híres katonája és hadvezére, Surány, Érsekújvár és Fülek kapitánya. Bocskai pártján 1605 tavaszától Sziléziát, Morvaországot és Ausztriát hajdúcsapatok élén többször „megrablotta”, a szabadságharc után királyi várkapitányként tevékenykedett haláláig. BUCSI BENEDEK – ismert hajdúkapitányként csatlakozott Bocskaihoz, 1605 májusában már 6.500 katona parancsnoka Alsó-Magyarországon, több várost elfoglal Pozsony körül, de a koronázó várossal nem boldogul. Báthory Gábor és Bethlen Gábor hadakozásaiban is részt vett. CAVRIOLI (CAPREOLO), THOMAS – ezredes, Basta alvezére, Erdély katonai parancsnoka 1604–1605 között. CONCINI, CYPRIANO – alezredes, Várad vicekapitánya 1604-ben, a távollévő Nyáry Pál teljes jogú helyettese, aki értesülve Bocskai sólyomkői tanácskozásáról, október 2-án birtokba vette annak egyik várát Szentjobbot, de két nap múlva Nagykereki alatt kudarcot vallott, a harcban maga is megsebesült. CSABAY IMRE – Bocskai hajdúkapitánya Rhédey hadoszlopában 1605-ben. CSÁKY ISTVÁN (1570–1605) – Csáky Dénes „testamentumos úr” fia, maga is Báthory-rokon, Zsigmond fejedelem szűkebb udvari környezetéhez tartozott, Bocskaival rivalizált, tevékenyen részt vett annak „proscribálásában”, kiszolgálta Mihály vajdát majd Bastát is, utóbbi uralma idején Erdély főkapitánya lett. Előbb szembenállt Bocskaival, majd 1605 nyarán meghódolt neki, de nem sokkal ezután hirtelen elhalálozott. CSATÁRI JÁNOS – a tizenötéves háború, továbbá Bocskai és Bethlen harcainak híres hajdúkapitánya, 1601-ben Basta, 1603-ban Dampierre parancsnoksága alatt küzdött Erdélyben. CSOMAKÖZI ANDRÁS (†1635) – középnemesi származású hajdútiszt, akit némely kortársai „fajtalankodásai” miatt „orczáztak”. Fontos szerepet játszott

222

Homonnai felső-magyarországi hadában 1605 nyarán. A küzdelem után váradi vicekapitány lett, Bethlen Gábor fejedelem egyik bizalmasa, s jelentős szolgálatokat tett I. Rákóczi Györgynek is, amiért a Báródság kapitánya lett. CSUKAT PÉTER – bajomi kapitány, Báthory Zsigmond szilárd híve, aki Gálfi János tanácsost elfogta és 1594-ben közreműködött a „törökös urak” letartóztatásában és kivégzésében, Bocskai mozgalma idején neve már nem fordul elő. CSUTAK LÉNÁRD – Bocskai hajdúkapitánya, 1605-ben Tokaj ostromának vezetője. CSUTI GÁSPÁR – hajdúkapitány Rhédey hadoszlopában, 1605 májusában Nagyszombat parancsnoka, később Bethlen híve. DAMPIERRE, HEINRICH DU VAL gróf (1580-1620) – francia származású hadvezér, aki előbb spanyol szolgálatban küzdött a hollandok ellen, majd 1600-tól Magyarországon a török ellen. 1601–1603 között Basta alatt szolgált, s tevékenyen kivette a részét a király szolgálatában álló magyar hajdúk „lovasításában” kiképzésében, majd 1604-ben Belgiojoso alatt tevékenykedett, ő vezette a rajtaütést – hajdúk élén – a Temesvár melletti erdélyi bujdosók ellen. 1605-ben Esztergom parancsnokaként feladta a fontos erősséget a töröknek, de tetteiért nem vonták felelősségre, miután önkéntesként harcolt s így nem vonatkoztak rá a hadiszabályzatok, akárcsak a saját költségükön harcoló magyar főurakra sem. Éveken át így is „kegyvesztett”, de a 30 éves háború kirobbanásakor a Habsburg-ház ismét a szolgálataira szorult. 1618–1619-ben Buquoi tábornaggyal együtt Csehországban tevékenykedett, 1620-ban viszont a Bethlen ellen támadó hadat vezette és katonahalált halt Pozsony ostrománál, Rákóczi György egyik hajdúja lőtte át a fejét. DARÓCZY FERENC – 1604. a Szepesi Kamara tanácsosa, októberben Belgiojoso mellett tartózkodik Adorjánban. DELI SZÁVA – hajdúkapitány, előbb királyi szolgálatban küzd a török ellen, majd 1604 októberében Bocskaihoz csatlakozik. 1616-ban a dési csatában Bethlen Gábor egyik hadoszlopát vezeti. A későbbi harcok folyamán neve nem fordul elő. DENGELEGHY MIHÁLY (†1612) – a török hódítás miatt elszegényedett előkelő nemesi család sarjaként lett hajdúkapitány. Kitűnt a török elleni hadakozásban, 1604-ben elsők között csatlakozott Bocskaihoz, részt vett szinte minden összecsapásban, 1605 májusban 8.000 hajdú élén Morvaországban portyázott, részt vett Érsekújvár megvételében. Feleségén, az igaztalanul megvádolt Török Katán keresztül Báthory Gábor rokona volt, akit hűségesen és eredményesen szolgált haláláig. DENGELEGHY MIKLÓS – Dengeleghy Mihály testvére, katonai tevékenysége annyi, hogy 1605-ben megkísérli Szatmárt királyi oldalon megtartani.

223

DERSFFY FERENC – 1605 májusában Némethy Gergely kapitánya Sopron alatt, később visszatért a király hűségére. DERSFFY MIKLÓS – HONT VÁRMEGYE FŐISPÁNJA 1605-BEN BOCSKAI OLDALÁN ÁLL. DESSEWFFY (DESŐFI) JÁNOS – hajdúfőkapitány Bocskai hadában, a család hírének és gazdagságának megalapítója, 1596-ban Zsigmond fejdelem udvarnoka. 1605 áprilisban 5.000 hajdú élén üldözte a visszavonuló Bastát, miután átvette Bártfát és Kisszebent. Részt vett Érsekújvár ostromában, amelynek főkapitánya lett. 1606-ban tokaji főkapitány, amely tisztségét megőrizte királyi szolgálatban is. DULÓ GERGELY – 1604-ig ecsedi Báthory István tisztje, aki – minden bizonynyal ura tudtával – Bocskai szolgálatába állt, s főkapitányként 3.000 hajdú élén 1605-ben Sziléziában portyázott. ECSEDI BENEDEK – 1605 januárjában Bocskai kapitányaként részt vett Korpona megvételében. EGRY ISTVÁN (†1640 után) – a tizenötéves háború, Bocskai majd Báthory és Bethlen híres katonája, hadvezére. 1604 október elején 300 szabadhajdúja élén megvédi Nagykerekit, jutalmul katonáival Bocskai testőrségébe kerül. 1623-ban katonai sikerei miatt Bethlen mezei hadainak főgenerálisa lesz. ELEK JÁNOS (†1611) – Bocskai majd Báthory híres kapitánya, 1605 végén 1500 hajdút vezet, az első kiváltságoltak egyike. ERDÉLYI ISTVÁN (†1631 után) – Bocskai hajdúkapitányaként tűnt ki 1605-ben, sikeresen részt vett Bethlen hadjárataiban, I. Rákóczi György idején Szamosújvár főkapitánya és Torda vármegye főispánja. ESZTERHÁZY MIKLÓS (1582–1645) – a korszak híres politikusa, családja hírnevének megalapítója, aki Magyarország nádoraként fejezte be életét grófi rangban. Köznemesi család fiaként 1605-ben Bocskai hadnagyaként portyázott a Habsburg-tartományokban. Később királyi szolgálatban tevékenykedett és jutott egyre feljebb a társadalmi ranglétrán. Bethlennek és I. Rákóczi Györgynek ellenfele volt, harcaikat a magyarságra nézve károsnak ítélte, amelyek török érdekeket szolgáltak. Nevéhez fűződik az itt közreadott Bocskai-levelek megőrzése, amelyeket minden bizonnyal Báthory Annától kapott a 30-as évek közepén. FÁNCSY GYÖRGY – 1605 nyarán Bocskai egyik hadgyűjtő kapitánya, később bozóki majd korponai kapitány. FARKAS MIHÁLY – 1604-es köleséri hajdútisztként az elsők közt kapott kiváltságot az osgyáni ütközetben tanúsított nem éppen dicséretes magatartása ellenére, 1605 októberében Bosnyák Tamás helyettese Érsekújvár átvételénél. FEKETE PÉTER (halasi) (†1633 után) – a szabadságharc idején föltűnt, félelmetes hírű hajdútiszt, akitől annyira rettegtek a túloldalon lévők, hogy Várad helyőrsége 1606-ban csak azzal a feltétellel adta át az erősséget, ha a hajdú-

224

kapitány embereit Bocskai elparancsolja a környékről. Báthory Gábor is adományokkal halmozta el, s 1612-ben Szoboszló kapitánya lett, de később kegyvesztetté vált a fejedelemnél, így a király szolgálatába állt. 1619 után Bethlen hűségére tért, jelentős haditettek fűződnek a nevéhez. FERDINÁND (I.)– 1526-tól magyar király, majd német-római császár, Bocskai apja az ő titkára, s fia is az ő udvarában kezdte apródi, majd nemes ifjúi szolgálatát. A tisztségek betöltésénél a szakértelmet tekintette elsőnek, s bár buzgó katolikus volt, a protestantizmus az ő uralkodása alatt kezdte meg viharos gyorsaságú terjedését Magyarországon. FORGÁCH FERENC (1566–1615) – előbb veszprémi, majd 1596-tól nyitrai püspök, majd esztergomi érsek, bíboros. 1605-ben Nyitra védelmét vezette Bocskai hajdúi ellen. FORGÁCH ZSIGMOND (1565–1621) – mindvégig királyhű magyar főúr, aki különböző udvari tisztségei után Magyarország nádoraként fejezte be akkor hosszúnak számító életét. (Ifjan Bocskai unokabátyjának Balassi Bálintnak a múzsáját, Losonczy Annát vette nőül.) Bocskai mozgalmával mindvégig szemben állott, harcolt Báthory Gábor, majd Bethlen Gábor ellen is, jóllehet 1619-ben utóbbinak - udvari engedéllyel – színleg meghódolt. FORRÓ JÁNOS (†1594) – erdélyi nemes, Fejér vármegye főispánja, az egykorú ének tanúsága szerint nemcsak gazdag, de alattvalóival rendkívül kegyetlen ember is volt. A „törökösök” tagjaként ő formulázta meg a Zsigmond jogait csorbító végzést, majd a fejedelem Kővárra futása után ő próbálta Bocskai váradi főkapitányt az oldalukra vonni. Váratlan letartóztatását követően a börtönpincében kegyetlenül „megcsigázták”, aminek következtében mindent bevallott, amit csak kívántak tőle, de ezzel még annyit sem ért el, hogy kivégzéshez élesebb szablyát kapjon. FRÁTER ISTVÁN – Bocskai István királyi tanácsos rokona és titkára, aki egyik elárulója volt a sólyomkői tanácskozáson elhangzottaknak és ezzel kiváltója a Bocskai elleni támadának. FÜZY ISTVÁN – Bocskai elsők közt kiváltságolt hajdúkapitánya, akit kortársai hazug embernek tartottak. 1616-tól Bethlen híve, 1.000 hajdú élén eredményesen harcol. GÁLFY JÁNOS (†1592) – erdélyi főúr, 1592-ig Zsigmond fejedelem főudvarmestere, aki az ura és Báthory Boldizsár hatalmi küzdelmének áldozatává válik; orvul meggyilkolják. GÉCZY ANDRÁS (†1614) – a 17. század elejének többszörösen elhíresült személye, 1604 végén szécsényi kapitányként kaput nyitott Bocskai hajdúi előtt, s hozzájuk csatlakozott. 1605 augusztusában Zólyomot ostromolta, majd Szécsény és Hollókő kapitánya, 1608-ban Mágóchy Ferenc kassai főkapitány helyettese, de köztörvényes gyilkosságért Erdélybe menekül, Báthory Gábor bizalmába férkőzik, de őt elárulja, majd visszatérve hűségére részt vesz a fe-

225

jedelemgyilkosság megszervezésében, ám Bethlen jutalmazás helyett szégyenletes halállal kivégezteti. GERENDI JÁNOS – erdélyi főúr, Rákóczi Zsigmond apósa, 1577–1594 Torda vármegye főispánja, a „törökösök” tagjaként 1594-ben letartóztatják, veje közbelépése az életét megmenti, de száműzik, a vagyonát elkobozzák. GESZTHY FERENC (†1595) – fejedelmi tanácsúr, Déva várának kapitánya és ura. Borsod vármegyéből származott Erdélybe, a Báthoryak rokona volt anyai ágon, katonai és polgári tisztségeit Báthory István alatt szerezte, aki nagyra becsülte a török elleni kémszervezet létrehozásáért. Keményen gyűlölte a Pádovában tanultakat – mindenek előtt Kovacsóczy kancellárt-, a „háborús párt” tagjaként ösztönzője volt a törökösök kivégzésének, de a kirobbant törökellenes harcban nem tűnt ki hadvezéri ténykedésével. GICZY PÉTER – a 16. század kilencvenes éveiben sarkadi kapitány, egyes források szerint Giczy János váradi főkapitány – egy ideig erdélyi kormányzó – fia. GYULAFFI LÁSZLÓ (rátóti) (†1597) – híres törökverő hős a Dunántúlon, aki átjött Erdélybe Báthory István szolgálatába és ő volt az 1675-ös kerelőszentpáli csata hadvezére. Bethlen Farkas történetíró „mind a közéletben, mind a hadakozásban kiváló férfiúnak” nevezte. GYULAFFY LÁSZLÓ (rátóti) (†1605) – a híres törökverő hős fia, akit a történészek többször összetévesztettek atyjával. 1594-ben Bocskaival együtt Zsigmond mellett volt Kővárban, majd a fejedelmi udvarban „lovag úr”. 1602-ig kitart a fejedelem mellett, de 1605 legelején már Bocskai hűségén van, Szatmárt ostromolja, s nem sokkal ezután ő lesz a felkelő fejedelem erdélyi fővezére amely tisztségét haláláig tölti be. Közepes képességű hadvezérnek bizonyult, amihez hozzájárult talán betegeskedése is. GYÜRKI BENEDEK – hadjúkapitány a Homonnai vezette főseregben, 1607 májusában Korpona kapitánya, majd Bethlen mellett harcol. HAGYMÁSSY KATA (1563 k.–1604) – előbb Varkocs Tamás, majd Bocskai István felesége, aki György fiát hozta az első házasságából és tekintélyes hozománnyal gazdagította második férjét az 1583-as házasság nyomán. HAGYMÁSSY KRISTÓF – Hagymássy Kata révén Bocskai rokona, Zalaszentgrót kapitánya, 1605-ben Némethy Gergely mellett harcolt a Dunántúlon, visszatért a király hűségére, majd 1620-ban Bethlen mellé állt. HAJDA GERGELY – Bocskai hajdúkapitánya, 1605 májusában. Árva vármegyét hódoltatja, Likava várát elfoglalja, novemberben a „korponai tizenkettő” kiváltságoltak egyike. HARDENBERG GÁSPÁR – Kővár királyi kapitánya, aki 1605-ben januárjában kaput nyitott Bocskai katonáinak.

226

HASSZÁN pasa (†1604) – török nagyvezér Szinán pasa utóda, akivel Bocskai 1604 tavaszán a tárgyalásokat megkezdte, s amiket később utóda Lalla Mohamed ekkori másodvezér folytatott. HOFFMANN GYÖRGY – a Szepesi Kamara tanácsosa 1605 első felében még Rudolf erdélyi biztosa, majd Bocskai bizalmas tanácsosa Kassán. HOMMONAI DRUGETH GYÖRGY (1583–1620) – nagybirtokos, fiatalon Bocskaihoz csatlakozott, 1610-ben Pázmány Péter hatására katolizált. Báthory Erzsébet vejeként részese volt az asszony elleni koholt vádakon alapuló törvénysértő eljárásban, 1611-ben Báthory Gábort igyekezett megbuktatni, majd ezt a politikát folytatta Bethlennel szemben is. 1616-ban csapatokkal Erdélybe tört, 1619-ben egyházi lovagrend tagjává avatták, még ez évben lengyel csapatokkal Bethlent hátba támadta, a következő évben mérgezés gyanújával elhalálozott. HOMONNAI DRUGETH BÁLINT (1577–1609) – a híres törökverő Homonnai Drugeth István fia, Zemplén megyei nagybirtokos, protestáns főúr, közel egymillió hold birtokosa több várral együtt. Atyja nyomdokain kívánt haladni, de protestáns volta úrrá lett törökgyűlöletén. 1604 őszén elsőként csatlakozott a már régebben ismert Bocskaihoz, aki 1605-ben kinevezte magyarországi országos főkapitánnyá. Nevéhez fűződik Érsekújvár birtokbavétele, ahova még csak „látóul” sem engedett az ostromban résztvevő törökök közül senkit. Neve máig homályos módon került Bocskai vérrendeletébe erdélyi fejedelmi utódként, amit az ottaniak nem is akceptáltak, s helyette apósát, Rákóczi Zsigmondot választották urukká. 1609-ben halt meg mérgezés gyanújával, amely elkövetésével öccsét Györgyöt gyanúsították. HOMONNAI DRUGETH ISTVÁN – Bocskai fővezérének az apja, közel egymillió hold várbirtok ura, szép haditetteket hajt végre a török ellen, fia az ő példáját kívánta követni „jó hírrel névvel, szép tisztességgel”. HORVÁTH ISTVÁN (†1626 után) – rendkívüli hírnévre szert tett hajdúfőkapitány, Bocskai, Báthory majd Bethlen szolgálatában. 1605 májusában Dengeleghy Mihály főkapitány alatt Morvaországban portyázott, elfoglalta Szakolczát és annak a parancsnoka lett. Egyik meghatározó hadvezére az 1619–1626 közti Habsburg-ellenes harcoknak. HORVÁTH TAMÁS – tekintélyes dunántúli nemesi család tagja, 1605 elején ifjú Bocskai szolgálatába állt, aki 1605. márciusában sikertelen kisérletet tett a Dunántúl csatlakoztatására, s ez év második felében a fejedelem kinevezte őt Dél-Dunántúl parancsnokának. Csatlakozása inkább politikai mint katonai téren volt jelentős. több dunántuli főurat ő vont Bocskai oldalára. HUET, ALBERT (Süvek Albert) – szebeni szász királybíró a szabadságharc idején. HUSZÁR PÉTER (berenhidai) (1546–1603) – előbb híres magyarországi végvári kapitány a Dunántúlon, innen Erdélybe megy, s itt harcol a török ellen. A

227

Székely Mózessel Erdélybe törő tatárok kultikus módon megölik, hogy vitézsége rájuk szálljon. 1594-ben Bocskait követte a „háborús párt” szilárd oszlopaként. 1599-ben is igyekszik a törökellenes táborban maradni, s később ő is a „törökök” közé sodródik. IBRÁNYI FERENC (†1604) – királyi szolgálatból csatlakozott Bocskaihoz hajdúkapitányként 1604. október 14-én, részt vett a kezdeti hadműveletekben, de betegségben elhalálozott. IFFJÚ JÁNOS (†1594) – Szigetvár eleste előtt ott katonáskodott, s azt követően ment Erdélybe, ahol Báthory István fejedelem kinevezte őt fejedelmi tanácsossá és Fejér vármegye egyik főispánjává. Házassága Báthory András özvegyével Majláth Margittal tovább növelte gazdagságát és zászlósúr lett. Mostohafiai – főként Boldizsár – hatására lett a „törökös párt” részese, szerepe volt Zsigmond lemondatásában, amiért rendkívül kínos halállal fizetett. Leánya Kata – Báthory Gábor nagynénje – Imreffy felesége lett, Bethlen 1614-es „boszorkánypereinek” egyik áldozata. ILLÉSHÁZY ISTVÁN (1540–1609) – kezdetben főispán Alsó-Magyarországon, majd udvari tisztségeket visel. 1603-ban koholt vádak alapján halálra ítélik, de elmenekül Lengyelországba. Nagy tudású, tapasztalt politikus, akinek 1605-ös csatlakozását Bocskai örömmel fogadta, s magas tisztséggel látta el. 1605 végétől a béketárgyalásokat vezette, nem mindenben Bocskai kívánságainak megfelelően, amiért időnként összeütközésbe is került nem csupán a fejedelemmel, de a „túlzók” táborát vezető Káthay Mihály kancellárral is, akit a fejedelem halála után meggyilkoltatott, nehogy zavarja nádori aspirációját, amely tisztséget 1608-ban el is nyerte a bécsi békében foglaltak eredményeként. IMHOFF, KARL – 1604. január 25-tól erdélyi királyi biztos. IMREFFI JÁNOS (†1610) – az utókor által hamisan vádolt középbirtokos nemes, Báthory-rokon, s a család fejedelmi abszolutizmusának támogatója, jeles humanista műveltségű politikus és költő, aki jelentős szerepet töltött be mind Bocskai fejedelem, mind Báthory Gábor mellett. A szabadságharc idején a hadak fő fizetőmestere, fejedelmi tanácsos, Káthay kancellár és Báthory Gábor utódlásának támogatója. ISTVÁNFFY MIKLÓS (1538–1615) – történetíró és magas tisztségek viselője, Bocskai és az általa vezetett mozgalom ellensége volt. Iskoláit Bolognában és Páduában végezte, 1572-ben királyi kancellári titkár, 1581. kir. tanácsos és nádorhelyettes, 1598-ban az uralkodó biztosa Erdélyben, s ekkor kerül összeütközésbe Bocskaival s ettől kezdve elfogultan és ellenszenvvel nézte őt. JÓSIKA ISTVÁN (†1598) – kivételes szellemi képességű, humanista műveltségű személyiség. A Báthory támogatásával szerezte tudását és vált román paraszti szülők gyermekéből Erdély kancellárjává, Zsigmond fejedelem bizalmasává, politikája támogatójává, akit a király elrettentő szándékkal kivégeztetett. Fia

228

Báthory Anna második férje, leszármazottai közé sorolják báró Jósika Istvánt az ismert írót is. JÓTAY BENEDEK – Bocskai fejedelem bizalmasa, akit a szerencsi gyűlés 1605ben a tatár segélyhadak fékentartására rendelt ki. KAMUTHY BALÁZS (†1628) – erdélyi birtokos, 1603-ban részt vett Székely Mózes felkelésében, fogságba esett ahonnan csak nagy sarccal tudta kiváltani magát. Csatlakozott Bocskaihoz, annak egyik erdélyi biztosa lett, jelen volt a fontos Szamosújvár átvételénél. 1616-ban az erdélyi tábor főstrázsamestere, 1621-tól a fejedelemség kincstartója. KAPTÁRY GYÖRGY – Bocskai hajdúkapitányaként 1605-ben a felsőmagyarországi seregben tevékenykedett. KARUSENECK, PAUL VON – udvari kamarai tanácsos, a Rudolf által 1604. január 25-én kinevezett erdélyi biztosok egyike. KASZÁS BÁLINT – Bocskai fejedelem bizalmasa, akit 1605 januárjában a meghódolt fontos Szatmár vára főporkolábjának nevezett ki (Fennmaradt eskülevele fontos kortörténeti dokumentum). KÁTHAY MIHÁLY – (†1607) - kállói királyi kapirány, 1604. novemberétől Bocskai kanecellárja , a kassai udvarban a „háborús párt” vezére, Illséházy hamis gyanúba keveri, majd Bocskai halála után megöleti. KATONA TAMÁS – hajdúkapitány Bocskai seregében, 1605-ben fontos szerepet játszott Korpona megvételében. KÉKEDY GYÖRGY – felső-magyarországi nemes, 1605-ben Bocskai követe a Portán, aki kierőszakolja, hogy urának koronát küldjenek. KENDI FERENC (†1594) – Kendi Sándornak, a törökösök fejének öccse – már 1581-ben szembekerült Zsigmonddal, ellenezve annak megválasztását. 1584. Báthory István főkövete a Portán, 1594-es letartóztatása után a saját házában fojtották meg, véres dulakodás közben. KENDI GÁBOR (†1594) – szintén „zászlósúr”, Kendi Sándor unokatestvére, 1575-ben Báthory István ellen támadt, s csak véletlenül menekült meg a kerelőszentpáli csatából. Később kegyelmet kapott, de részt vett a rendi ellenállásban, pénzügyi téren s támogatta unokatestvére politikáját, amiért kivégezték. KENDI ISTVÁN (†1629) – a kivégzett Kendi Sándor fia, 1603-ban Székely Mózes katonájaként Basta fogságába esik, de az megkegyelmez neki. 1605 elején Erdélyből az elsők közt csatlakozik Bocskaihoz, annak csapatvezéreként vesz részt a fejedelemség harcaiban. Később Doboka vármegye főispánja és fejedelmi tanácsos, részt vesz a Báthory Gábor elleni sikertelen merényletben, Magyarországra menekül, szembefordul Bethlen Gáborral is, 1618-ban nőül veszi Báthory Gábor özvegyét s haláláig Magyarországon él. KENDI SÁNDOR (1535 k.–1594) – a „törökösök” vezére, 1563-ban már János Zsigmond követe Bécsben, majd annak titkára, ilyen minőségében tölt két

229

évet Bécsben fogságban, 1571-től Báthory István bizalmasa, portai követe, 1581-től a belügyeket irányítja Erdélyben, 1583-ban a Hármas Tanács egyik tagja, Zsigmond nagykorúsítása után is a legtekintélyesebb fejedelmi tanácsos. A belpolitikában a „kemény kéz”, a külpolitikában a középút híve. Irtóhadjáratot kíván az „oláh tolvajok” ellen, 1591 elején javasolja Zsigmondnak későbbi veje Báthory Boldizsár fizikai megsemmisítését; a fejedelmi szék elnyerésére tör s innen egyenes út vezet a vérpadig, kivégzése előtt „hangosan kiáltozott.” KENESSEY JÁNOS – hajdúkapitány Bocskai alatt, részt vett Trencsén várának elfoglalásában és igazolást adott a védőknek, hogy azok bátran helyt álltak a harcban. KERESZTESSI PÁL – 1605-ben lugosi kapitány, gyanús viselkedését a törökökkel való paktálásával kapcsolatban többen is jelentik Bocskainak. Báthory Gábor bizalmába férkőzik, de annak halála után részes a Bethlen részéről a Báthory-birtokok megszerzésére irányuló „boszorkányperek”-nek álcázott processzusokban. KERESZTESSY TAMÁS – az átlagosnál is többet féktelenkedő hajdúkapitány, aki számtalan „latorságot” is elkövetett. Később Bethlen ellen harcolt. KERESZTURI KRISTÓF – a kisnemesi származású férfiú Báthory István szolgálatában lett Kővár kapitánya, ahová Zsigmond 1594 nyarán menekült az ellentábor elől, s itt szerveződött a hatalom visszahódítása. Kolozs vármegye főispánja is volt, s Zsigmond fejedelmi „tanácsura”, aki készségesen elismerte Bocskai tekintélyét az erdélyi hatalmi hierarchiában. KERESZTURY ISTVÁN – hajdúkapitány, aki különösen kitűnt bátorságával Érsekújvár 1605. szeptember 21-i ostromakor. KÉRY MIKLÓS – hajdúfőkapitány, aki 1605 nyarán az alsó-magyarországi harcokban tüntette ki magát; 1619-ben Bethlen parancsnok Sáros vármegyében. KICSINDY PÁL – hajdúkapitány Rhédey Ferenc seregében, aki „különleges hajdúfortélyt” alkalmazva foglalta el az erős Nyitra várát. KIRÁLY GYÖRGY (†1598) – közrendű származású férfiú, aki katonai érdemeiért lett váradi vicekapitány. Buzgó protestánsként ellenszegült Zsigmond fejedelem vallásügyi rendelkezésének, s amikor az megsértette őt, 1598-ban elszakította Váradot az egész Partiummal együtt Erdélytől. Szaturdzsi Mohamed másodvezér 1598-as Várad elleni támadásának elhárításában oroszlánrésze volt, maga is a védelmi harcban szerzett sebében halt katonahalált. KOCSIS ZSIGMOND – hajdúkapitány Bocskai 1605-ben Felső-Magyarországon küzdő hadában, majd Bethlen seregében főkapitányként 2.000 hajdút vezetett. KOLLONITS SIEGFRIED (1572–1610. után) – Sziléziából Magyarországra származott és elmagyarosodott katonatiszt, Bocskai mozgalma idején alsómagyarországi főkapitány, aki egyes források szerint „a magyar végbeliek

230

bálványa” lett. Ennek ellenére nem követte katonái többségét, akik Bocskaihoz csatlakoztak, hanem mindvégig kitartott a király hűségén. Ennek ellenére 1610-ben leváltották tisztségéből, sőt fogságra is vetették. Ezt követően neve nem bukkan föl a magyar históriában. KORLÁTH ISTVÁN – FELSŐ MAGYARORSZÁGI TEKINTÉLYES NEMES, BOCSKAI PORTAI KÖVETE 1606-BEN. KORNIS BOLDOIZSÁR – ERDÉLYI KATOLIKUS FŐÚR, A SZÉKELYEK GENERÁLISA. KORNIS GÁSPÁR (†1601) – huszti főkapitány, Máramaros megyei főispán, 1575-ben Báthory István fejedelem táborába készülve emberei útközben fogságba ejtik sebesülten Balassi Bálintot – az ekkor még Bécsben tartózkodó Bocskai unokabátyját –, aki a fejedelem a Porta többszöri követelése ellenére sem adott ki a töröknek. 1594-ben kiállt Zsigmond mellett, a következő évben a fejedelem prágai követe volt, 1598-ban az Erdélybe jött királyi biztosok követe Mihai Viteazulnél, majd a következő évben Báthory András fejedelem követe ugyanannál. Átáll Erdély új urához, kormányzása alatt vezető szerepet tölt be, 1601-ben a „törökösök” fogságba ejtik, s amikor innen kiszabadul, útközben Basta magyar hajdúi megölik őt. KORNIS ZSIGMOND (göncruszkai) (1578–1648) erdélyi katolikus főúr, Kornis Gáspár fia. Basta kormányzása alatt a királyt szolgálta, nem állt Bocskai mellé, viszont Bethlen és Rákóczi György Habsburg-ellenes hadjárataiban a fejedelmek generálisaként küzdött, vallása miatt mindvégig gyanakodástól övezve. Bihari főispánként és fejedelmi tanácsosként halt meg. KOVÁCS ALBERT – hajdúkapitány Bocskai majd Bethlen hadában. 1605 augusztusában Homonnai Bálint mellett küzdött Szakolcánál. KOVACSÓCZY FARKAS (†1594) – Pádovában tanult művelt politikus. 1576-os hazatérése után Báthory István szolgálatába áll, Krakkóban a király titkára, később 1594-ig erdélyi fejedelmi kancellár. Szemben állt a rendi anarchiával – amiről könyvet is írt – Zsigmondot „absolutus princepsként” tisztelte. Kendi Sándor vejeként került a „törökösök” közé, ahová anyagi érdekei is kötötték. Haláláig bízott a fejedelmi kegyelemben, de a kancellári posztjára törő Jósika István mesterkedése nyomán kivégezték; „kegyelemből” álmában fojtották meg. KÖVY MIKLÓS – Bocskai elsők között kitüntetett és kiváltságolt hajdúkapitánya, 1608 elején 1.200 hajdújával segítette Báthory Gábor trónfoglalását. KUN ISTVÁN (†1621 után) – a törökellenes harcokban föltűnt nemesi származású katona, aki 1604 szeptember végén október elején vitte el Bocskainak a Temesvár mellett táborozó erdélyi bujdosók szeptember 14-én kelt levelét. Október 28-án már ismét Bocskai mellett volt társai futáraként. Szamosközy szerint – aki előttem utolsóként használta föl az itt közölt leveleket – ő volt az első hajdúkapitány, aki Bocskaihoz csatlakozott. 1605-ben az Erdélybe kül-

231

dött hajdúk egyik alparancsnoka volt Gyulaffy László alatt. Feltehetően azok egyike, akik 1603-ban ellentmondtak Bethlen Gábor fejedelemségének, mert 1620-ig Bethlen ellenfelét Homonnai Drugeth Györgyöt szolgálta, s csupán annak halála után lett Bethlen hajdúkapitánya. 1620-ban Ausztriában vezetett portyákat, a következő évben pedig a Buquoi tábornaggyal szembenállók egyik parancsnoka volt. (Egyes, nem bizonyított források szerint az ő fia lett az elhíresült Széchy Mária második férje). LAKY ANDRÁS – Bocskai hajdúkapitánya Rhédey Ferenc főkapitány seregébe, akit így jellemzett Rimay János: „Hallgatással gyakorlom a fortélyt” LALLA MOHAMED – Bocskai mozgalma elején török másodvezér, majd Haszszán után 1604. augusztusától nagyvezér, ő hozta a koronát a fejedelemnek Bocskai iránt nagy respektust tanúsított, őt nem egy levelében az oszmán birodalom „megmentőjének” nevezte, s a hozzá való igazodást tanácsolta I. Ahmed szultánnak is. LAZARI ISTVÁN – testőrparancsnok, részt vesz többek között Zsigmond 1598-as erőszakos trónraültetésében. LIPPAI BALÁZS (†1605) – Bocskai cigány származású hajdúfőkapitánya a mozgalom első hónapjaiban. Egyszerű katonaként kezdte hadi pályáját Lippa várában (ahonnan a vezetéknevét is kapta), de 1604 október közepén már tekintélyes hajdúkapitányként állt át Belgiojoso főkapitány hadából Bocskai oldalára. Oroszlánrésze volt az első hadisikerekben, de ugyanakkor „kitűnt” a lakossággal szembeni kilengésekben és zsákmányolásokban is. Ezért, s mert személye gátja volt a nemesség tömeges csatlakozásának, 1605 első napjaiban Bocskai Kassán minden ítélkezés nélkül megölette őt. LÓNYAI ALBERT – 1579-ben 8 lovasával részt vesz a lengyel király hadjáratában, a Báthoryak szolgálatában emelkedik vagyonban és hatalomban, 1594ben mégis a „törökösök” közé keveredik, letartóztatják, de kegyelmet kap, vagyonát viszont elkobozzák. LÓNYAI ANDRÁS (†1620) – előbb hajdú-, majd kállói kapitány, részt vett mind Bocskai, mind Bethlen Habsburg-ellenes harcaiban. LUGOSY JÁNOS – 1604. októberében Belgiojoso mellett van Adorjánban, 1605. nyarán. Bocskai megbízottja Lippánál. MÁGÓCZHY FERENC (1580–1611) – Zemplén vármegyei nagybirtokos, Tornaés Bereg megyék főispánja. Homonnai Drugeth Bálint sógora, Rákóczy Zsigmond mostohafia. A protestáns főúr 1604 végén csatlakozott Bocskaihoz, nagyban növelve ezzel a mozgalom súlyát. Személyesen részt vett a sorsdöntő fontosságú edelényi csatában magánbandériumával együtt, későbbi katonai szerepéről nincs adat. 1611-ben halt meg Homonnaihoz hasonlóan mérgezés gyanújával. Neje Dersffy Orsolya röviddel férje halála után „fabuláns mennyegzőt” tartott annak hadnagyával Eszterházy Miklóssal, aki az így szerzett vagyonnal alapozta meg családja hatalmát.

232

MAKI GYÖGY – 1605-ben Bocskai hajdúkapitánya a Csallóközben, május 10-én kitüntette magát a Pozsonyért folyó harcokban. MÁRIA KRISZTIERNA – Habsburg főhercegnő, aki 1595-ben Bocskai feleségül hozott Zsigmond fejedelemnek, a rosszul sikerült házasságot a Szentszék megsemmisítette, az elvált asszonyt Bocskai 1606-ban feleségül kérte, de nem adták hozzá. MÁTYÁS főherceg (1557–1619) – 1608-tól II. Mátyás néven magyar király, 1612-től német-római császár, Bocskai személyes gyermekkori ismerőse, atyja királyi titkársága idején gyermekkori játszótársa is. A főherceg a mozgalom idején már irányító szerepet töltött be a magyarországi politikai életben, a közügyektől idegenkedő bátyja helyett, Ernő főherceg halála után, ő intézte a magyar ügyeket, a politikaiak mellett a katonaiakat is. Mind Bocskai, mind Bethlen személyével szemben tisztségéből adódóan ellenségesen viselkedett, de bátyjánál nagyobb érzéke volt a realitások iránt, s így jelentékeny érdeme volt a bécsi és a zsitvatoroki békék létrejöttében. Az utolsó években nagy hatással volt rá Khlesel bíboros. Vallási téren atyjához és bátyjához hasonlóan valójában toleranciát tanúsított, s nem rajta múlott az ellenreformáció hatalmas térhódítása a bécsi béke után a nagyhatalmú protestáns nádorok, - amolyan „prorexek”-országlása ellenére. MÁTYUS JÁNOS – csíki és gyergyói kapitány, 1605 márciusától Bocskai oldalán részt vett az erdélyi hadműveletekben, jó képességű, leleményes csapatvezérnek bizonyult. MÉDY ISTVÁN – Bocskai hajdúkapitánya, akit a fejedelem Szoboszlóra telepített le. 1.000 hajdújával részt vett Báthory Gábor trónrasegítésében, akitől újabb adományokat kapott. MELITH PÁL (BREBIRI) – (†1605) Bihar megyei nagybirtokoos főúr. MEMHET tihaja – Bocskai portai ügyvivője és tolmácsa, aki sokat tett a fejedelemnek küldött királyi korona megszerzése érdekében. Többször megfordult Kassán is, ahol sörhab alatt itta a jó tokaji bort, hogy így „becsapja” a prófétát. Jelen volt a híres rákosmezei találkozáson is. MIHAI VITEAZUL (†1601) – akinek személyét és magyar történeti szerepét eltérően ítéli meg a magyar és a román történetírás. Nem csupán Bocskai vele egyidős kortársa, de a török elleni küzdelemben vezértársa, majd 1599-től rivális volt. A havasalföldi vajdafi, akinek atyja jól felismerte a román és az erdélyi sorsközösséget, Zsigmond fejedelem segítségével került a havasalföldi vajdai posztra, s kitűnt a törökellenes harcokban. 1599 végén Rudolf császár és király biztatására megdöntötte Báthory András fejedelemségét és maga ült a helyére, megelőzve Bocskait, aki szintén a király biztatására kísérelte meg ugyanezt. Az erdélyi rendek fejet hajtottak Mihainak, de miután az a törökellenes harcot szorgalmazta minden áron, maguk mellé állítva Basta tábornagyot megdöntötték uralmát. Bocskai Rudolf tanácsosaként messziről fi-

233

gyelte az eseményeket, unokaöccse Zsigmond próbálkozásait önként elhagyott trónja megszerzésére, ami ugyan vereséggel végződött, de a Mihaival rivalizáló Basta a győztes csata után megölette vezértársát Mihai Viteazult. MIKSA Habsburg-főherceg, szintén gyermekkori ismerőse Bocskainak, aki a kortársak egyöntetű véleménye szerint rendkívül rossz politikus és ha lehet még rosszabb hadvezér volt. Az 1596-os mezőkeresztesi csatavesztés ódiuma első sorban reá hárul, ahol is rangjából adódóan ő volt a fővezér. MIKSA I. – 1564–1576 között magyar király, német-római császár, akinek Bocskai „testőrző ifja” volt. Az uralkodó „kacérkodott” a protestantizmus felvételével, de katolikusnak maradva is nagy vallási toleranciáról tett tanúságot. „Hedonista” életvitelével már atyjának sok gondot okozott. 1566-ban a „morbus hungaricus” felőrölte a Magyarországra jött birodalmi sereg erejét, s ebből tanulva nem vezetett több háborút a török ellen. 1575–76-ban alul maradt egykori foglyával, Báthory Istvánnal szemben a lengyel trónért folytatott küzdelemben. MOGILA, SIMEON – 1600–1601 havasalföldi, majd 1606–1607-ben moldvai vajda. MONAKI FERENC – Bocskai hajdúkapitánya, aki 1607-ben a király hűségére visszatért Magóchy Ferenc tisztje lett. MONAKY MIKLÓS – 1605-ben hajdúkapitány Rhédey Ferenc hadoszlopában, aki részt vett a korponai országgyűlésen is. Később Bethlen hadvezéreként tevékenykedett, nem sok sikerrel. MURAT – török tiszt, Bocskai rabja, akit 1604 tavaszán a Portára küldött, s aki 1605-ben is naki szolgált Mehmet tihaja mellett. NADÁNYI (LADÁNYI) GERGELY (†1614) – előkelő nemesi származású hajdúkapitány, aki az álmosdi ütközetben foglyul ejtette a hadoszlop parancsnokát Pezzen ezredest, az uralkodó tanácsosának unokaöccsét. Novemberben előtte nyitott kaput az erős Sárospatak, ami nagyban hozzájárult a felsőmagyarországi helyzet alakulásához. Bocskai halála után Báthory Gábor híve, majd elárulója s végül a gyilkosa lett több társával együtt. NÁDASDY FERENC gróf (1555–1604) – a híres törökvető „fekete bég”, ecsedi Báthory István országbíró sógora, így Bocskai rokona is, a dunántúli lutheránusok „defensora”. 1594-ben kérdőre vonta a fejedelmi „fő tanácsurat” az úgynevezett „törökös urak” törvénytelen „felmészárlása” miatt, ugyanis az először kérdőre vont Zsigmond reá hárította a felelősséget. 1604 januárjában tüdőgyulladásban elhalálozván nem érte meg Bocskai protestáns vallásszabadságot is zászlajára író fegyverfogását, s így nem kerülhetett válaszút elé a hovaállását illetően. NÁDASDY TAMÁS – dunántúli nagybirtokos, a „fekete bég” unokatestvére, öcscsével Lászlóval együtt 1605 májusában csatlakozott Bocskaihoz, s annak it-

234

teni alvezérével Némethy Gergellyel együtt küzdött, majd a Dunántúl feladása után a fejedelemhez ment. NAGY ALBERT (keszi) – a 15 éves háborúban föltűnt híres hajdúvezér, aki katonái élén harcolt a Bastával szembefordult Zsigmond fejedelem, és Székely Mózes oldalán, majd Rhédeyvel együtt török földre emigrált. Az elsők közt sietett Bocskaihoz, 1604 decemberében Kassa bátor, sorsfordító védelme a nevéhez fűződik, ezt követően Erdélyben harcolt Dévánál, majd Szamosújvár kapitányaként a Bocskai ellen zendülőket őriztette itt. NAGY ANDRÁS (miskolczi) (†1612) – hajdúfőkapitány, aki a hajdúkkal szemben nem éppen elfogulatlan Rimay János szavai szerint a juhok pásztorából lett a „farkasok” – t. i. a hajdúk – pásztora. 1604 novemberében az osgyáni kastélyt védők parancsnoka volt, akinek Németi Balázzsal ellentétben sikerült elmenekülnie Basta megtorlása elől. 1607-től élete a Báthory Gáboréhoz kapcsolódott, akit hol segített, hol elárult, míg végül a fejedelem megölte, vagy megölette őt. (Alakja Móricz Zsigmondot is megihlette a „Tündérkert” írásakor) NAGY GYÖRGY (GERGELY) – hajdúkapitány, 1605 tavaszán már neves csapatvezér Bocskai seregében, aki csatlakozásra szólítja föl Thurzó Györgyöt a későbbi nádort. (Ez színleg hűséget fogad Bocskainak, akihez el is látogat Kassára, de valójában megmarad az uralkodó oldalán.) A hajdúkapitány 1610-től Báthory Gábor testőrgyalogjainak a parancsnoka, majd nánási kapitány. NAGY MIHÁLY – Bocskai hajdúkapitányaként 1605-ben a Léva körüli harcokban jeleskedik. NAGY SZABÓ FERENC (1581 –1658) – marosvásárhelyi nemes polgár, akinek emlékirataiból Mikó Imre szavai szerint a nép hangja hallatszik ki. Hiteles forrás mind Bocskai, Báthory Gábor és Bethlen Gábor korára vonatkozóan, akinek értékítéleteit a transzilvánikus elfogultságtól terhes magyar történetírás többnyire elhallgatja vagy félremagyarázza. NÁPRÁDY DEMETER – erdélyi, majd veszprémi püspök, kalocsai érsek, Bocskai személyes ismerőse. A sokszor ugyancsak kétbalkezes udvari politika még őt is gyanakvással figyelte és mellőzte, Bocskai mozgalmát és annak sikereit 1605 végén a magyar nemzet „meggyalázódásának” az Isten és a király elleni nagy véteknek minősítette, de úgy tűnik ezzel sem segített a helyzetén egyes udvari körökben. NÉMETHY GERGELY (nemeskuti) (†1612) – neve 1603-ban bukkan föl először, amikor is 400 hajdú élén részt vett a Marosvásárhely elleni támadásban. 1604 novemberében már Bocskai oldalán harcolt lovas hajdú-kapitányként, majd 1605-ben főkapitányként ő vezette a dunántúli hadműveleteket. Ezek során ugyan több taktikai sikert is elért, de az év végére Basta kiszorította őt erről a területről. Több zsákmányszerző portyát is vezetett Ausztriába, többnyire tö-

235

rök-tatár csapatokkal elegy, amelyek nem javítottak a mozgalom nyugateurópai megítélésén, de szinte elkerülhetetlennek bizonyultak a fizetetlen katonák valamilyen mértékű kielégítéséhez. 1607-ben már nagyságosi címmel szerepel, Báthory Gábor uralkodása alatt fejedelmi tanácsos, székely főkapitány, főispán és lugosi bán. 1610-ben a fejedelem megbízásából titkon Báthory hűségére esketett föl számos királyi végvári tisztet és katonát, s emberei eljutottak a több várral rendelkező Báthory Erzsébethez is, aki hajlandóságot mutatott a rokonához való csatlakozásra annak támadása esetén. 1612-ben a székelyek generálisaként Brassónál harcolt, majd megsebesülve belehalt sebeibe. NÉMETI BALÁZS (†1604) – a tizenötéves háború folyamán királyi szolgálatban tevékenykedő, jó katonai képességekkel megáldott hajdúfőkapitány. A magyar hajdúkat különösen kedvelő Dampierre ezredes seregében harcolt a török ellen, de Bocskai első hívó szavára, az álmosdi ütközet előestéjén, átállt hozzá és aktív részese lett a kivívott győzelemnek. Ezt követően Lippaival együtt Felső-Magyarország városait – mindenekelőtt Kassát – állította a mozgalom oldalára, majd a november közepi osgyáni ütközetben önfeláldozóan harcolva napokra föltartóztatta Basta seregét, lehetővé téve ezzel Bocskainak a felkészülést a támadás fogadására. Bátor harcban sebesülten esett fogságba, a tábornagy miután nem tudta őt átállásra bírni, kivégeztette. Az ostyáni ütközetvállalását mind a kortársai krónikások, mind az utókor történetírói félreértették és elítélték, nem mérve föl annak hadászati jelentőségét. NYÁRY PÁL (bedeghi) – előkelő tiszántúli család tagja, aki komoly tisztségeket töltött be a törökellenes 15 éves háborúban. 1594-ben Fülek, 1596-ban Eger főkapitánya. A szultáni had támadásakor a külső vár elvesztése után a föllázadt katonák a vár feladására kényszerítették és kiszolgáltatták őt a töröknek. A mezőkeresztesi csatában leleményesen kiszabadult Ibrahim nagyvezér sátrából, ahol mint értékes rabot fogva tartották. 1598-ban váradi kapitányként a vár sikeres védelmének egyik irányítója Király György és Melchior Rhedern kapitányok mellett. Királyhűsége ellenére a törökföldi erdélyi bujdosók 1603 végén vagy 1604 elején őt környékezték meg az erdélyi fejedelemség felajánlásával, amit ő visszautasított. Lehetséges, hogy ez adta meg a végső lökést Bocskainak 1604 tavaszán a Portán való puhatolózó tárgyalásokhoz. 1605 elején a király Bocskaihoz küldte követként és azzal a titkos megbízatással, hogy férkőzzön a fejedelem bizalmába. Bocskai örömmel fogadta régi ismerősét, tanácsosának nevezte ki őt, 1605 júliusában pedig a királyi kézen lévő Várad körülzárásának a vezetését bízta rá, mialatt ő Erdélybe vonult fejedelmi beiktatására. 1606-ban részt vett a béketárgyalások menetében Illésházy támogatójaként, s tárgyalt a törökkel is. A fejedelem halála után Káthay kancellárt az ő hallgatólagos engedélyével koncolták föl a felbiztatott és leitatott testőrök.

236

OMÁN JÁNOS – Bocskai hajdúkapitánya, aki 1605-ben Érsekújvár megvételében játszott említendő szerepet augusztusban. ÓVÁRY ISTVÁN – kapitány, Zsigmond fejedelem 1594-es döntésének egyik végrehajtója a „törökösök” ellen, 1598 nyarán Bocskai parancsára részt vesz az országgyűlés megfélemlítésében és Zsigmond újraválasztásának kierőszakolásában. ÖRVÉNDY PÁL – Nagykereki bátor védője, majd később Kassán Bocskai kincstartója. PALLAI PÁL – Bocskai hajdúkapitánya, aki az elsők között kapott kiváltságot; a „nagyhajdú adománylevélben” említett kapitányok egyike, 1607/1608 telén 700 hajdú élén a Bodrogközben volt téliszálláson, további sorsa ismeretlen. PATHÓ MENYHÉRT – 1604-ben Maros-szék királybírája, 1605 elején a Bocskait Kassán fölkereső bizottság egyik tagja a székelyek részéről, aki elősegítette a nem sokkal előbb még Bocskaival szemben álló székelyek csatlakozását a mozgalomhoz. PÁZMÁNY PÉTER (1570–1637) – előbb kálvinista diák, majd esztergomi érsek, hitvitázó, a bécsi békét követő békés ellenreformáció sikereinek egyik kovácsolója. A még ma is protestáns-centrikus jegyektől terhes magyar történetírás nem értékeli méltó helyén történelmi szerepét. Jóllehet mindvégig a Habsburg-udvar híve volt Bocskaival, Bethlennel szemben, de ha kellett, nemzet és hazaszeretet háttérbe szorította nála a vallási szempontokat, mint például 1636-ban I. Rákóczi György törökellenes harca idején is. Pap létére érdeklődött a hadi dolgok iránt is, amiért nem egy kortársa „veres vitéz”-nek gúnyolta őt utalással reverendájára. A különben Bethlent bálványozó Kemény János a korszak három legnagyobb magyar egyénisége egyikének nevezte őt, aki megérti Erdély sajátos helyzetét is. Egy alkalommal kifejtette Keménynek, hogy a királyhű magyaroknak is csak addig lesz kellő megbecsültségük a bécsi udvarban „míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni, azontúl mindjárt contemptusban jutván, gallérink alá pökik a német akár pap, barát, vagy akárki légyen.” Így gondolta-e valójában is, vagy csupán politikai megfontolásból mondta Keménynek? – nehéz lenne megmondani. PÉCHY SIMON (†1642) – Bocskai erdélyi ügyekkel foglalkozó fejedelmi titkára, korának egyik legműveltebb férfija volt. Bár egyszerű sorból származott, de pártfogója Eössy András kitaníttatta és még külföldön is iskoláztatta őt. Anyanyelvén kívül beszélt görögül, latinul, héberül, arabul, törökül, németül és románul. A rákosmezei találkozón ő ellenőrizte és javította ki többször is a nagyvezér tolmácsát. 1604 végén már Bocskai kassai udvarában van, ahol később szorosabb kapcsolatot alakít ki Rimay Jánossal, a magyarországi ügyek fejedelmi titkárával, Illésházy Istvánnal és Nyáry Pállal. Részese volt Káthay kancellár meggyilkoltatásának. Talán emiatt is volt háttérbe Báthory

237

Gábor fejedelemsége idején, Bethlen Gábort viszont az első pillanatoktól szolgálta, eszmei tanácsadó volt a „boszorkányperek”-nek álcázott birtokszerző perekben, Bethlen kancellárjaként azonban gyanúba esvén fogságra vettetett. Szombatossága miatt I. Rákóczi György uralkodása alatt is üldöztetésben volt része. PERNESZI GÁBOR – 1605. januárjától kővári kapitány, Lónyay András kállói kapitány apósa. PETHE LÁSZLÓ (hetési) – 1600-ban Basta magyar hajdúlovasainak a parancsnoka, 1604-ben Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány alatt a felsőmagyarországi magyar hadak parancsnoka, 1604 október elején személyesen részt vett a Bocskai és Belgiojoso közt folyó, időhúzó tárgyalásokban, 1612ben a Magyar Kamara elnöke, Torna megye főispánja, 1608-tól bárói rangot kapott. PETHE MÁRTON (hetési) – 1598-tól kalocsai érsek, 1602-től királyi helytartó, az 1605-ös dunántúli harcok idején Batthyány Ferenc szalónaki várába húzódott be, s itt tartózkodott Némethy csapatainak eltávozásáig. PETKY JÁNOS (dersi) (1572–1612) – külföldi iskoláztatása után Báthory Boldizsár fogarasi udvarában szolgált annak 1594-es kivégzéséig. 1598-ban Mária Krisztierna fejedelemasszony, Habsburg főhercegnő „aulae familiaris”-a volt, s ilyen minőségben kerül közelebbi kapcsolatba Bocskaival. Báthory András oldalán részt vett az 1599-es sellemberki ütközetben, majd 1601 elején Zsigmond fejedelem hazahozatalában. 1602-ben Prágában járt annak követeként, 1603-ban pedig az erdélyi rendek hódolatát vitte a királynak. Udvarhelyszék királybírája lett. Székely Mózes felkelésétől távol tartotta magát, viszont 1605 legelején Bocskai hűségére állt, tevékeny szerepe volt fejedelemmé választásában. Márciusban a fejedelem kinevezte a székelyek generálisává, a poétai tehetséggel megáldott férfiú azonban az erdélyi harcokban nem katonához méltón viselkedett. 1606-ban fejedelemi tanácsos, egy ideig kancellár is. PETNEHÁZY ISTVÁN (†1634) – a korszak kiemelkedő képességű katonája, hadvezére; a 17. század elején három évtizeden át a fontos Boros-Jenő várának főkapitánya. A 15 éves háborúban hajdúvezérként tűnik föl, Bocskai régi ismerőse, így az elsők között csatlakozik hozzá már 1604 decemberében. 1605ben a fejdelem utasításai szerint közreműködik az erdélyi végvárak megszerzésénél. Hadvezéri fénykora Bethlen háborúinak idejére esett, 1626-ban Drégelypalánknál a fejdelem átengedte neki a főparancsnoki tisztséget is. Katonai tehetségét I. Rákóczi György is hiányolta az 1644/45-ös hadjáratában. PEZZEN, BARTHOLOMEUS – az ezredes nagybátyja, császári és királyi tanácsos, aki a századforduló éveiben többször megfordult Erdélyben – a polgári ügyek biztosa Basta mellett 1602-ben – és szociális érzékenységről tanúskodva írt az ottani szörnyű állapotokról. Bocskai személyes ismerőse volt.

238

PEZZEN, JOHANN BATTISTA – császári és királyi ezredes, aki 1602-ben Basta parancsnoksága alatt jött Erdélybe az itt működő magyar lovashajdúk parancsnokaként, s elfoglalta Gyalut, Zsigmond erdélyi és török-tatár katonáitól. 1604-ben az álmosdi ütközetben került szembe a harcot személyesen irányító Bocskaival, s bár személyesen is bátran küzdött az előző nap még őt szolgáló hajdúkatonák ellen, alul maradt a küzdelemben és sebesülten fogságba került, s ilyen állapotban küldték be őt a Portára mintegy „győzelmi jelvény”-ként. POGRÁNYI BENEDEK kapitány – 1593–94 között korponai, majd 1598–1602 nógrád várkapitány, 1608-ban Dunán-inneni főkapitány helyettes, aki mindvégig Bocskai katonái ellen küzdött, s a bányavárosokat igyekezett megvédeni a felkelőktől. POZSGAY LÁZÁR – Bocskai udvarbírója Szentjobbon, aki részese volt ura török kapcsolatainak felfedésében. PÜSPÖKY FERENC – Bocskai hajdúkapitánya, aki 1605-ben kitüntette magát Léva ostrománál. RÁCZ GYÖRGY – Bocskai korának híres-hírhedt alakja, akit a kortársak általában „igen obscurus” embernek tartottak. Az 1594-ben kivégzett Iffjú János lovászaként kezdte pályafutását. Ura halálát követően a fejedelmi udvarba jött. Az erdélyi belső harcok idején egyre emelkedett a társadalmi ranglétrán, s nagyravágyó emberként előbb a havasalföldi, majd az erdélyi uralkodói szék elnyerésére tört. Ez utóbbi reményében 1605-ben ő volt a Bocskaival szembeszegülő erdélyiek vezéralakja, aki az ebesfalvi rajtaütésben ugyancsak nagy károkat okozott Gyulaffy László vigyázatlan hadainak. Szeptemberben meghódolt Bocskainak, de 1606-ban részt vett az ellene szőtt szervezkedésben, amiért fogságra vetették. RÁCZ JÁNOS – Pethneházy jenői lovas hadnagya. RADU, SERBAN – havasalföldi vajda, a Habsburg-politika híveként szemben állt Bocskai mozgalmával, de harcolt 1610-ben Báthory Gábor ellen is. RÁKÓCZI GYÖRGY (1593–1648) – a későbbi erdélyi fejedelem, 1605 elején – Báthory Gáborhoz hasonlóan – amolyan „politikai zálogként” került Bocskai kassai fejedelmi udvarába, apródként. Az ott tapasztaltak haláláig tartó élményt jelentettek neki. Bocskait mindig a legnagyobb magyarok közé sorolta, s még végrendeletében is azt kívánta, hogy temetési zászlója lejjebb legyen mint egykori uráé, annak ellenére, hogy ő a linzi békében a királyi Magyarország protestánsainak szabad vallásgyakorlata biztosításával e téren nagyobb eredményt ért el mint Bocskai a bécsi békében. RÁKÓCZY LAJOS (1570–1612) – Rákóczi Zsigmond fejedelem unokatestvére, aki ifjan hadipályára lépett, részt vett a törökellenes „kis és nagyháborúban”, 1600–1603 között Basta tábornagy parancsnoksága alatt harcolt. 1604-ben nevezték ki a töröktől visszafoglalt Lippa parancsnokának, főkapitányi cím-

239

mel. Ebben a minőségében szemben állott a környékükön időző törökföldi erdélyi bujdosókkal, viszont 1605 elején – gyaníthatólag unokatestvére hatására – csatlakozott Bocskaihoz. Ez év közepéig Lippán tartózkodott, majd amikor a fizetetlen rác katonái török kézre játszották az erősséget, Bocskaihoz ment a kassai udvarba. A fejedelem 1606 elején a felső-magyarországi mezei hadak generálisává nevezte ki és egyúttal kállói főkapitánnyá. A némileg „condottierre lelkületű” férfiú e tisztségek elnyerése ellenére még 1606ban fölajánlkozott az udvarnak, hogy fölszámolja a küzdelmet, de ajánlkozása főként Mátyás főhercegnél nem lelt támogatásra. Minden esetre 1608-ben bárói rangot nyert, s 1610-ben a királyi területen élő hajdúk főkapitányává nevezték ki. Halála előtt 1611-ben még részt vette a Báthory Gábor elleni hadjáratban. RÁKÓCZY ZSIGMOND (1544. k.–1608) – felső-magyarországi főúr, 1605-től Erdély kormányzója, 1607-től fejedelme, a család gazdagságának és hatalmának megalapozója. Vagyona egy részét katonai érdemei jutalmaként kapta a királytól, másik részét a kor szokásainak megfelelően előnyös házasságaival szerezte. Az 1588-as törökön aratott győzelmét hosszú költemény örökítette meg, s Bocskaihoz hasonlóan ő is élete végéig a török kiűzésének a híve volt amit még 1607–1608-ban is lehetségesnek tartott. Buzgó reformátusként nemcsak támogatta anyagilag is egyházát, de fájóan sérelmezte az udvar 1604-es szerencsétlen protestáns-ellenes lépéseit. Ennek ellenére 1605 tavaszáig kitartott az uralkodó hűségén, akinek követeként járt Bocskainál, hogy rábeszélje őt a fegyverletételre. Basta seregének visszavonulása után ő is Bocskai mellett nyilatkozott, s vele ment Erdélybe a beiktatásra, ahol is a fejdelem kormányzóként hagyta vissza őt. Az erdélyi rendek, akik csak kényszerből hajtottak fejet az általuk sohasem kedvelt Bocskainak, a fejedelem végrendeletével ellentétben nem Homonnai Bálintot – különben Rákóczi vejét – hanem az idős főurat választották fejükké, akit viszont Báthory Gábor „ugrasztott ki” méltóságából hajdúi segítségével. RAVAZDI GYÖRGY – erdélyi fejedelmi tanácsos, aki 1594-ben a kapott parancs szerint megfojtatta a börtönében Báthory Boldizsárt és Kovacsóczy Farkast, majd 1596-ban a véres „székely farsang” megtorló akcióit irányította a Székely földön. RÉVAY PÉTER (1568–1622) – Túróc vármegye főispánja, 1608-tól koronaőr, 1619-be ő adta át a koronát Bethlen Gábornak. RHÉDEY FERENC (1570 k.–1621) – a korszak kiemelkedő képességű hadvezére, a török miatt elszegényedett birtokos család sarjaként, mint „jószág nélkül szűkölködő szegénylegény” kezdte katonai pályafutását, egyszerű végvári közkatonaként. Érdemei elismeréseként 1596-ban a király kinevezte Fülek kapitánnyá. Itt máig tisztázatlan zavaros ügyekbe keveredett, amelyek miatt Erdélybe kellett menekülnie, ahol is a Rudolf kormányzatával szembefordult

240

erők oldalán küzdött, s 1603 végén a későbbi sógorával Bethlen Gáborral együtt török fennhatóság alá húzódott. Minden valószínűség szerint az edelényi vesztes csata után került Bocskai környezetébe, aki éles szemmel fölismerve katonai értékeit és figyelembe véve felső-magyarországi végvári összeköttetéseit, decemberben kinevezte őt a nyugati főirányba indított támadás fővezérévé, ahol sorra aratta a hadisikereket. Érdemei jutalmául 1606-ban Bocskai bárói rangra emelte őt. Bánfy Dénes halála után Báthory Gábor váradi főkapitánnyá tette, amely tisztséget haláláig megtartotta. A politikától távol tartva magát az 1619-es támadásig katonai tisztsége ellátása mellett birtokgyarapítással foglalkozott, viszont Bethlen hadbalépése után haláláig a 30 éves háború elismert hadvezéreként tevékenykedett. RHENER [RENNER], JOHANNES – 16055. az erdélyi jövedelmek igazgatója és felügyelője. RIMAY JÁNOS (1569/73?–1631) – költő, író, politikus, diplomata, alsómagyarországi evangélikus középnemesi családból származott, gyermekkora óta közeli kapcsolatba került Bocskai egyik unokabátyjával Balassi Bálinttal; katonahalálának szemtanúja volt 1594-ben, ahol Nógrád vármegye nemesi felkelésének tagjaként volt jelen. A török ellenes háború több epizódját megverselte, amely költeményeket később tévesen a Bocskai-szabadságharc alatt keletkezetteknek tulajdonítottak. A Báthory András fejedelem udvarában is megfordult Rimay csupán 1605 tavaszán csatlakozott Bocskaihoz, aki bizalmas titkárának nevezte ki. A kassai udvarban hamarosan Illésházy pártjához csatlakozott, aki nádorként politikai megbízatásokkal látta el őt, akárcsak később Bethlen Gábor a Habsburg-ellenes harcai folyamán. Rimay a gazdagodó, jómódú nemesség tipikus képviselője volt, igyekezett mindenkihez alkalmazkodni, cselekedetei főként az óvatosság jellemezte. Megnyilvánulásai arra engednek következtetni, hogy Bocskai történelmi nagyságát nem ismerte föl, s az őt bizalmába fogadó urát igaztalan vádakkal illette. ROTTWICZ, MELCHIOR – ezredes, a Belgiojoso alatt Bocskai ellen küldött sziléziai lovasság parancsnoka. RUDOLF. I. (1555–1612) – 1576-tól magyar király, német-római császár, 16011604 között Bocskai ura, majd riválisa, aki végül is meghajolni kényszerült korábbi alattvalója akaratával szemben. Sokkal bonyolultabb, összetettebb jellem volt, mint amilyennek a magyar történetírók többsége látja és láttatja őt. Kényszerpályára került személyiség volt mint uralkodó, a politikát és a katonákat nem szerette, inkább a tudományok és a művészetek érdekelték. Valójában vallásilag közömbös volt akárcsak édesapja. Ellenreformációs lépésekre a török háborút támogató spanyol uralkodó és a pápa szorította rá őt s lett ezzel akaratlanul is a Bocskai vezette felkelés kiváltója. A törökkel való békekötésre környezete – mindenekelőtt Mátyás főherceg – kényszerítette, de

241

ő még ezután is folytatni akarta a háborút, mire testvére 1608-ban megfosztotta a magyar tróntól. RUEBER, HANS – Tokaj várának parancsnoka, 1604-ben Basta alatt Esztegom védelmében harcol a török ellen. SARMASÁGHY ZSIGMOND – Torda vármegye főispánja, Báthory Zsigmond híve volt, kancelláriai titkárként, Torda vármegye főispánjaként, 1604 elején Basta elfogatta, de a jezsuiták kiváltották őt a fogságból. 1610-ben részt vett a Báthory Gábor elleni összeesküvésben, de elmenekült s 1616-ban Bethlen ellen támadt, aki azonban megkegyelmezett neki. SEGNYEY MIKLÓS (†1611) – a 15 éves háborúban kitűnt, nemesi származású hajdúvezér. Kiemelkedő katonai szerepet játszott mind Bocskai, mind Báthory harcai alatt, amikért jutalmakban részesült, de kitüntette őt a király is. 1592-ben török fogságba került, de onnan kiszabadult, 1596-ban Zsigmond fejedelem udvari lovagja. 1600-ban a miriszlói csatában 1500 lovas hajdút vezetett, 1601-ben Basta a királyi magyar hajdúk főparancsnokává nevezte ki, 1603-ban Rákóczy Lajossal a török ellen harcolt. 1604-ben az elsők közt csatlakozik Bocskaihoz, az edelényi csata után Kassát védi sikeresen, majd az északi, Eperjes ellen támadó hadoszlopot vezérli igen eredményesen egykori fővezére Basta ellen. 1606-ban Bocskai bárói rangra emeli, 1608-ban viszont II. Mátyás király aranysarkantyús lovaggá ütötte. 1610-ben közvetítő volt Báthory Gábor fejedelem és Thurzó György nádor között, 1611-ben Nagy András hajdúfőkapitány a fejét vétette. SENNYEY PONGRÁC (†1613) – erdélyi katolikus főúr, Zsigmond fejedelemsége alatt tanácsos, követ, várkapitány, főipán majd főudvarmester. 1601-ben a király hűségére esküdött, s itt kitartott haláláig. Bocskaival jó személyes kapcsolatot tartott, de Habsburg-ellenes harcával szemben ellenséges álláspontot foglalt el, amiért megfosztották vagyonától. Rudolf Zemplénben adott neki birtokot, s 1606-ban bárói rangra emelte. 1607-ben Rákóczi Zsigmond követe a császárnál. Részt vett a Báthory Gábor elleni merényletben, de sikerült elmenekülnie. SIBRIK OSZVALD (szarvaskendi) – Vas vármegyei előkelő nemesi család sarja, apja királyi kamarai tanácsos is volt. 1599-ben fiát az országgyűlés elmarasztalta az alispán megsebesítése miatt. Talán ez is hozzájárult, hogy 1605 nyarán Bocskai oldalára állt és Némethy Gergely főkapitány seregében működött a Dunántúlon. SOMODI (SOMOGYI) GYÖRGY – Bocskai hajdúkapitánya, aki kitüntette magát 1605 nyarán az Érsekújvárért folyó harcokban. Ez év októberében 800 hajdúlovas élén Nógrádot védte meg a törökkel szemben. Novemberben az elsők közt kiváltságolták őt, a bécsi béke után a királyi Magyarországon maradt. SOMOGYI MÁTYÁS (†1624) – hajdúfőkapitány, aki kitűnt a törökellenes harcokban s 1605 májusában csatlakozott Bocskaihoz, harcolt Pozsony ostromá-

242

nál, de júliusban visszacsábították őt királyi szolgálatba katonáival együtt. Ezredesi rangot kapott és csallóközi főkapitány lett, 1607-től Balassagyarmat kapitánya, 1619–1621 között Dampierre és Buquoi generálisok alatt harcol, s csapatokat toboroz az uralkodónak. SPAN GYÖGY – Kővár királyi provizora, aki 1605. januárbán került Bocskai hatalmába bátor harc után. SZAMOSKÖZY ISTVÁN (1565–1612) – kortárs történetíró, a gyulafehérvári fejedelmi levéltár gondozója, aki Európa városaiban tanult. Fiatal kora óta készült kora történetének megírására. Valószínűleg 1605 végén került Bocskai kassai fejedelmi udvarába, aki kinevezte őt Erdély történetírójának és nagyobb összeget rendelt munkája kiadására. SZÉCHY GYÖRGY (†1625) – Nógrád és Gömör megyei nagybirtokos, korának egyik legmohóbb vagyonszerzője, az elhíresült „Murányi Vénusz” atyja. 1604 október végén csatlakozott Bocskaihoz, részt vett az edelényi csatában, s 1605-ben az udvari hadak parancsnoka lett. Ilyen minőségében elsőrendű felelősség terheli Káthay kancellár meggyilkoltatása miatt. 1607-ben Erdélybe kíséri Bocskai holttestét. Bethlen támadását is vagyonszerzésre használja föl, mindkét oldalról beszedve a jutalmat. 1625-ben saját szolgái ölték meg kegyetlenkedéseiért. SZÉKELY FERENC – Bocskai szentjobbi várkapitánya, aki elárulta Concininak 1604. október elején Bocskai korábbi török kapcsolatait és átadta katonáinak a várat. SZÉNÁSSY MÁTYÁS (†1626 után) – a 15 éves háborúban kitűnt híres hajdúkapitány, aki már az álmosdi ütközetben Bocskai mellett harcolt. 1605 januárjában Szatmár várának ostromát vezette sikerrel, de a magát megadó őrség felkoncolásáért a fejedelem fogságra vetette. Ennek ellenére 1605 novemberében az elsők közt kapott kiváltságot. Báthory Gábor hűséges támogatója volt, Bethlennel szemben állt. SZILASSY JÁNOS (†1614) – egykori „kóborló” molnárlegényből hajdúvezérré emelkedett, jelentős tényezővé vált hajdúkapitány. A 15 éves háború törökellenes harcaiban tűnt ki királyi szolgálatban. 1600-ban Mihai Viteazul hajdúinak a parancsnoka. Nem tudni pontosan, hogy mikor állt Bocskai zászlója alá, de 1605 augusztusában már Homonnai alvezéreként vert szét egy ellenséges tábort. 1605 végén az elsők között kap kiváltságot 1608 áprilisában a Báthory Gáborral kötött hajdúegyezmény egy aláírója, akitől is Hencida várát és Kölest kapta adományba, majd újabb juttatások részese. Mindezek ellenére a fejedelem egyik gyilkosa, de nem sokkal később őt is fölkoncolják Báthory volt testőrkatonái. SZILVÁSSY BOLDIZSÁR (†1629) – 1594-ben „törökösként” halálra ítélték, de kegyelmet kapott, erdélyi jószágait viszont elkobozták. 1604-ben „törökföldön” bujdosó, csatlakozik Bocskaihoz, de a fejedelem 1605-ben Kassán elfo-

243

gatja. Kiszabadulása után 1607-ben országos tanácsos Erdélyben, a fiskális uradalmak bérlője, majd Torda vármegye főispánja. 1616-ban az Erdélybe törő Homonnai Drugeth Györggyel tart, de bűnbocsánatban részesül. SZŐLLŐSSY MIHÁLY – hajdúkapitány 1605-ben Rhédey felső-magyarországi hadoszlopában. A békekötés után 1200 hajdújával Szabolcsban van téliszálláson. SZUHAI ISTVÁN – alacsony sorból származó váci püspök, a Magyar Királyi Kamara vezetője, s ilyen minőségében szemben áll Bocskai mozgalmával, amelynek egyik kiváltójaként tartották számon. TANNHAUSEN, HONORIUS, 1602–1604 között Rhédey örökébe lépő várkapitány Füleken, decemberben Bocskai oldalára állt és hajdú vezérként tevékenykedett még Báthory Gábor idején is. TARJÁNI DEMETER – hajdúkapitány Bocskai hadában, 1604 novemberében Szepesvárt ostromolta ágyú nélkül eredménytelenül. Bár további harci szerepére nincs adat, de az a körülmény, hogy a solymosi jószágot kapta adományul, bátor helytállásra utal. 1607 végén 800 hajdúval volt téliszálláson, majd Szikszón telepedett meg és békés termelőmunkába fogott. 1616 elején zászlót kapott Homonnaitól Bethlen elleni hadtoborzásra, de nem vonult a fejedelem ellen. TELEGDY FERENC – Bocskai hajdúkapitánya 1605-ben, Rhédey hadoszlopában küzdött és részt vett a korponai gyűlésen. THOLDY ISTVÉN (SZALONTAI) – fejedelmi tanácsos 1598–1599-ben, 1596-ban a székelyföldi megtorlás egyik vezetője Bocskai parancsára. THÖKÖLY SEBESTYÉN (†1607) – a család gazdasági és politikai hatalmának megalapozója, aki 1572-ben kapott nemességet, 1598-ban viszont Győr bravúros visszafoglalása után bárósították. 1605-ben csatlakozott Bocskaihoz. Fia István volt a „kuruc király” apja. THURY FERENC – hadnagy Erdély végvidékén, 1605 legelején Gyulafehérvárott összegyűjtötte a megmaradt fejedelmi „kék gyalog” testőröket és csatlakozott velük Kendi István hadoszlopához. THURZÓ GYÖRGY (bethlenfalvi) gróf (1567–1616) – alsó-magyarországi nagybirtokos, fiatal korában részt vett a török elleni „kis-és nagy háborúkban”, 1598-ra királyi tanácsos lett, majd főpohárnok és főudvarmester. A századforduló éveiben alsó-magyarországi főkapitány, 1609-ben pedig Magyarország nádorává választották. (E minőségében folytatott törvénysértő eljárást a politikai és vagyoni okok miatt képtelen hamis vádakkal illetett Báthory Erzsébet, Nádasdy Ferenc özvegye ellen.) A Bocskai vezette mozgalommal királyhű főúrként szembenállott, bár mint maga is protestáns főúr a vallási engedmények kiharcolásával egyetértett. Ugyanakkor rivalizált a mozgalom második emberével Illésházy Istvánnal a nádori szék elnyerése ügyében, amit csak annak halálát követően tölthetett be. Nádorként feszült viszonyban volt

244

Báthory Gábor erdélyi fejedelemmel, akinek meggyilkolásában egyik közeli híve Abafy Miklós tokaji kapitány is részt vett. A Bethlen elleni támadásokra viszont mérséklően hatott. THURZÓ KRISTÓF (†1614) – Szepes és Sáros vármegyék főispánja, 1604. novemberében még menedéket adott Szepesvárott a menekülő Belgiojosonak, de amikor látta a hajdúk ellenállhatatlan sikerét, csatlakozott a mozgalomhoz. Bocskai csípős szavakkal fogadta jelentkezésekor: „miután az esőn sokat ázott, a köpenyt felölté”. THURZÓ MIKLÓS – alsó-magyarországi nagybirtokos, külföldön tanult, s hazatérte után a bajmóczi uradalom gazdája lett. 1605 nyarán, miután a hajdúk birtokát elfoglalták, Bocskai mellett nyilatkozott. Meghalt 1609-ben. THURZÓ SZANISZLÓ (1576–1625) – korának nagyműveltségű földbirtokosa 1605 nyarán csatlakozott Bocskai mozgalmához, aki némi csípős gúnyolódással fogadta ennek lépését is. 1614-től Szepes vármegye főispánja, majd 1619 után Bethlen híve lett, akinek magyarországi generálisaként 1621-ben is kitartott mellette. Ennek ellenére 1622-ben ő lett az ország udvar által is támogatott nádora, Forgácz Zsigmond utódaként. TILLY, JOHANN gróf (1559–1632) – a korszak kiemelkedő képességű hadvezére. Katonai pályáját előbb a spanyol hadseregben kezdte, majd 1598-ban – több spanyol hadbéli tiszttársával együtt a török ellenes harc szolgálatába állt Magyarországon. 1600-ban alezredesként küzdött az oszmánok ellen. 1605ben ő lett a fontos Óvár parancsnoka, s ilyen minőségében eredményesen segítette Basta harcait. 1610-ben ő szervezete újjá a bajor hadsereget. 1618-ban a Katolikus Liga seregeinek a fővezére, 1620 után a császári csapatok az ő parancsnoksága alá kerültek. Sok győzelmet aratott az akkori időben hosszúnak számító élete folyamán. TÖRÖK ISTVÁN – a Bocskai szabadságharcban kitűnt hajdúkapitány, akinek az „ezerét” a fejedelem 1606 decemberében az elsők között fizette ki és szállította le. 1608-ban a Báthory Gáborral kötött egyezmény egyik aláírója, részt vett Szeben megvételében és a havasalföldi hadjáratban. Sokáig Bethlen ellen volt, de azután a szolgálatába állt és kitűnt a köpcsényi csatában, ahol 1621ben életét vesztette. TÖRÖK ISTVÁN (enyingi) – a híres Török Bálint unokája, pápai kapitány, aki Bocskai ellenében mindvégig kitartott az uralkodó hűségén. TRAUTMANNSDORF ÁDÁM ezredes – az 1598-ban bárósított család tagja, 1605ben Érsekújvár parancsnoka, akit Sopron védelmére rendeltek katonáival. TRAUTMANNSDORF FRIGYES ZSIGMOND – tábornok, horvátországi generális, aki 1605 július-augusztus hónapokban irányította az ellentámadást Némethy Gergely dunántúli hadai ellen. ÚJVÁRI MIKLÓS – híres „mezei kapitány” volt a Bocskai szabadságharc idején Rhédey hadoszlopában, aki főként Alsó-Magyarországon tevékenykedett

245

Korponánál és Trencsén váránál. Többször fellépett katonái érdekében is. A bécsi béke után a királyi Magyarországon marad és 1607-ben Báthory Erzsébet szolgálatában Buják várának kapitánya. VERANCSICS FAUSTUS (1551–1617) – Dalmáciában született, horvát magyar identitású polihisztor, Verancsics Antal királyi helytartó és történetíró unokaöccse. Húsz esztendős korában telepedett meg Magyarországon és élete nagy részét itt, valamint Ausztriában élte le. Püspöki adminisztrátorként kezdte, s Veszprémben várkapitányi tisztet is viselt, majd kalocsai érseki címet kapott. 1606-os memorandumában hosszan értékelte a Bocskai mozgalmat, annak kiváltó okait, rendkívül tárgyilagosan, a tényeknek megfelelően. Az általa rajzolt kép fölöttébb hasonlít az 1605 elején Káthay kancellár által írt kiáltványban megrajzolthoz. WASA ZSIGMON, III. – lengyel király 1587–1632 között, Báthory István utóda, akinek már Bocskai fejedelemsége idején várták a halálát, s emiatt felkínálták a lengyel trónt neki, majd Báthory Gábornak és Bethlen Gábornak is, de Zsigmond mindannyiukat túl élte. Külpolitikájában lavirozott a Habsburgok és a török között, el nem kötelezve magát szilárdan egyik oldalra sem. WEISS MIHÁLY (1569–1612) – az erdélyi szász nemesített polgár ifjú korában Szatmár akkori parancsnokának, Hardeck Ferdinándnak a szolgálatában állt, majd az Udvari Kancelláriában hivatalnokoskodott. 1598-ban nyert magyar nemességet, 1600-ban városi tanácsos lett Brassóban, majd annak nagyhatalmú bírája. Tehetséges diplomata volt, érdekes krónikában örökítette meg kora, különösen Brassó történetét. Az erdélyi szászok többségéhez hasonlóan csupán a kényszernek engedelmeskedve fogadta el Bocskai fejedelemségét 1605 nyarán, de szembe került Báthory Gáborral is, s az ellene vívott harcban halt katonahalált. ZÁDORI ANDRÁS – 1605-ben ezer hajdúlovas főkapitánya volt Rhédey seregében, 1619-ben vicekapitány Vácott, 1626-ban várnagy Dabason. ZÁMBÓ BALÁZS – hajdúkapitány a Bocskai vezette küzdelemben 800 hajdú élén. Igazán híressé a harmadik hajdúfelkelés idején vált, egyik aláírója a Báthory Gáborral kötött egyezménynek, akitől sok adományban részesült, mégis részt vett ura meggyilkolásában 1613-ban.

246

HELY- ÉS NÉVMUTATÓ Készítette: Veress Zsófia Abafy Miklós, 245 Abaúj vármegye, 101, 188 Ádámosi Mihály, 215 Adorján, 47, 115, 117, 118, 119, 121 Ady Endre, 23, 42, 43 Ágoston Gábor, 217 Ahmed, I., 161, 219, 232 Albert deák, 72 Ali csausz, 79 Ali pasa, 35, 124 Alia Farkas, 74, 90 Álmosd, 122 Alsó-Ausztria, 40, 50, 192, 208, 209 Alsó-Lausitz, 50, 211 Alsó-Magyarország, 221, 222, 228, 245 Alvinczy Péter, 219 Ambrus deák, 73 Amhát, szilisztrei pasa, 47, 116 András bíró, hornyáni, 168 András trombitás, 74 Anglia, 15 Apaffy István, 73 Apafi Mihály, 28 Apafy Miklós, 71 Apáthy Pál, 73 Árokháty Gáspár, 73 Árva vármegye, 226 Asztalos György, váradi főbíró, 48, 132, 133 Ausztria, 13, 49, 50, 132, 192, 193, 195, 205, 206, 208, 209, 210, 211, 212, 222, 232, 235, 246 Aykay Péter, 72 Baba Noak, 219 Babosy Vitálius, 215 Bagdi család, 22 Bagotay Miklós, 73 Bak Borbála, 8 Bakó Dániel, 72 Bakó Gergely, 219 Bakó István, 215 Baladfy István, 72 Balassa Imre, 195 Balassa Zsigmond, 195

Balassi Bálint, 22, 24, 25, 225, 231, 241 Balassi Ferenc, 123, 214 Balassi István, 215 Balássy Ferenc, 219 Balázs Mihály, 217 Bálint deák, 73 Balkán, 15 Balog Imre, 117 Balogh Ferenc, 72 Balogh György, 216 Balogh Máté, 73 Balogh Mátyás, 215 Bancza János, 215 Bánffy család, 22 Bánfy Dénes, 241 Bánk István, 73 Bánság, 179 Barbély András, 74 Barbély Demeter, 73 Báródság, 223 Barrabas Ferenc, 215, 216 Bársony János, 219 Bártfa, 47, 130, 131, 224 Bartha István, 216 Basta, Giorgio, 18, 30, 31, 33, 34, 35, 36, 48, 131, 132, 139, 140, 141, 142, 149, 182, 185, 219, 221, 222, 223, 224, 229, 231, 233, 235, 236, 238, 239, 240, 242, 245 Báthory András, 26, 30, 85, 87, 219, 228, 231, 233, 238, 241 Báthory Anna, 41, 42, 220, 224, 229 Báthory Boldizsár, 26, 219, 225, 228, 230, 238, 240 Báthory család, 22 Báthory Erzsébet, 227, 236, 244, 246 Báthory Gábor, 22, 35, 41, 219, 220, 221, 222, 223, 225, 227, 228, 229, 230, 231, 233, 234, 235, 236, 238, 239, 240, 241, 242, 243, 244, 245 Báthory Gáspár, 73 Báthory István, 10, 12, 16, 24, 25, 26, 35, 36, 219, 220, 222, 224, 226, 228, 229, 230, 231

247

Báthory István, ecsedi, 38, 47, 48, 49, 121, 122, 156, 157, 183, 184, 186, 220, 234 Báthory István, somlyai, 220 Báthory Kristóf, 24, 220 Báthory Zsigmond, 7, 12, 13, 14, 19, 20, 22, 23, 24, 29, 34, 36, 41, 44, 45, 46, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 69, 71, 72, 75, 80, 81, 82, 84, 85, 93, 94, 96, 99, 193, 199, 217, 220, 222, 223, 228, 230, 242 Batthyány Ferenc, 220, 238 Baxi Máté, 220 Bay Mihály, 186, 220 Bazin, 193 Becz Tamás, 72 Bécs, 23, 26, 29, 37, 40, 42, 49, 50, 190, 192, 206, 208, 209, 211, 229, 231 Becsky István, 73 Bedeo Bálint, 215 Bedő István, 215, 221 Bekény András, 221 Bektes pasa, 106 Belgiojoso, Giovanni Giacomo Barbiano di, 12, 34, 37, 43, 47, 109, 112, 113, 114, 115, 117, 121, 122, 221, 223, 232, 238, 245 Bellavics Mátyás, 221 Bellő György, 74 Benda Kálmán, 8, 26, 217 Benkő József, 159, 217 Beöyte Bálint, 215 Bercsényi László, 90 Bereg vármegye, 193, 232 Berendy János, 72 Bernhardus, Georgius, 208 Bes György, 71 Bessenyey István, 72 Bethlen Farkas, 108, 118, 217, 221, 226 Bethlen Gábor, 9, 11, 13, 22, 33, 35, 36, 41, 42, 47, 105, 106, 118, 219, 220, 221, 222, 223, 225, 226, 232, 235, 237, 238, 241 Betowich, Andreas, 168 Betowich, Martinus, 168 Bicse, 221 Bieli Stecz, 221 Bihar vármegye, 7, 21, 48, 66, 69, 70, 71, 157, 173, 220 Bocatius János, 221 Bocskai Erzsébet, 220 Bocskai György, 22, 23

248

Bocskai Sebestyén, 168 Bodoni István, 72, 92 Bodor András, 217 Bodrogköz, 237 Bogáthy Menyhért, 72, 96, 97, 221 Bogáty Imre, 73 Bologna, 228 Borbélÿ Péter, 149 Borbély Boldizsár, 149 Borbély Gergely, 148 Borbély György, 46, 72, 75, 76, 77, 222 Borbély István, 149 Borházy György, 73 Bornemisza Gáspár, 72 Bornemisza István, 72 Bornemisza János, 222 Bornemissza Miklós, 49, 187, 188, 222 Boronkowych Demeter, 149 Borosjenő, 49, 171, 173, 174, 175, 176, 177, 178, 179, 180, 181, 191, 222, 238 Borsod vármegye, 47, 100, 101, 188, 226 Borsos Tamás, 32, 33 Bosnyák Tamás, 222, 224 Bossányi Imre, 48, 167, 168 Bossna, porkoláb, 172 Bott Pál, 216 Brassó, 166, 236, 246 Bucsi Benedek, 222 Buda, 78, 169 Buják vára, 246 Buquoi, 223, 232, 243 Burgundia, 205, 209 Butkay Péter, 72 Bwza János, 181 Byró Gergely, 148 Bÿró János, lippai főbíró, 148 Carillo, Alfonso, 26, 46, 52, 61 Cáspár Deák, 215 Chianady Sebestyén, 148 Chyókássy Balázs, 179, 180, 181 Cicero István, 73 Concini, Cyprian, 37, 110, 111, 112, 113, 119, 121, 222, 243 Cromwell, Oliver, 9 Cziok Benedek, 216 Cziutak Márton, 216 Cziwreös Miklós, 216 Cs. Szabó László, 28 Csabay Imre, 222 Csakor Péter, 75 Csáky Dénes, 222

Csáky Gergely, 66 Csáky György, 67 Csáky István, 31, 34, 71, 91, 97, 142, 222 Csallóköz, 233 Csanády András, 73 Csatári János, 222 Cseffey István, 93 Cseh Királyság, 13, 19, 195 Cseh Péter, 72 Csehország, 205, 212, 223 Cseity Izsák, 72 Csíkszék, 215, 216 Csomaközi András, 222 Csomortányi Tamás, 72 Csukat Péter, 223 Csutak Lénárd, 223 Csuti Gáspár, 223 Dabas, 246 Dalmácia, 205, 246 Dalmata, Janusiks, 144 Dampierre, Heinrich, 222, 223, 236, 243 Danczy János, 215 Darabos János, 189 Daróczi Ferenc, 119, 120, 121, 142 Dávid, Izrael királya, 153, 156 Deák Ferenc, 44 Debrecen, 8, 47, 123, 170, 178 Debreczeni Szappanyos János, 21 Dél-Dunántúl, 227 Deli Száva, 223 Dely Ferenc, 72 Demény Lajos, 217 Demeter Ferenc, 215 Demeter trombitás, 74 Demkó Kálmán, 152 Dengeleg, 110 Dengeleghy Mihály, 47, 120, 223, 227 Dengeleghy Miklós, 110, 223 Dersffy Ferenc, 224 Dersffy Miklós, 49, 187, 188 Dersffy Orsolya, 232 Dersi Péter, 215 Dessewffy János, 74, 136, 143, 224 Deszni, 173 Deszpoth Márk, 73 Déva, 90, 91, 170, 235 Déva vára, 226 Dévény, 157, 186 Dewecsery Péter, 73 Dietrichstein, Erasmus, 209, 211 Diószeg, 122

Dobek Tóbiás, 73 Doboka vármegye, 229 Domonyi Pál, 74 Donáth Gergely, 73 Drégelypalánk, 238 Duló Gergely, 224 Duna, 76, 78, 79, 184 Dunántúl, 221, 226, 227, 235, 242 Ecsed, 48, 49, 156, 157, 183, 186 Ecsedi Benedek, 224 Edelény, 37 Eger, 49, 100, 169, 180, 236 Egerwáry János, 75 Egry György, 72 Egry István, 224 Elek János, 224 Élesd, 145 Eössy András, 237 Eperjes, 48, 49, 146, 148, 149, 187, 188, 221, 222, 242 Erasmus, Georgius, 206, 208 Erdély, 11, 12, 17, 19, 21, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 35, 36, 37, 39, 44, 47, 52, 66, 70, 78, 80, 81, 99, 103, 104, 106, 107, 109, 113, 114, 116, 124, 125, 139, 140, 142, 145, 157, 166, 173, 175, 177, 179, 180, 182, 183, 190, 193, 194, 205, 206, 208, 210, 212, 217, 219, 220, 222, 225, 226, 227, 228, 229, 230, 231, 235, 236, 237, 238, 239, 240, 243, 244 Erdélyi Bálint, 72 Erdélyi István, 224 Erdélyi Miklós, 72 Erdőhegyi András, 73 Ernestus, kölni érsek, 46, 52, 63, 158 Érsekújvár, 222, 223, 224, 227, 230, 237, 242, 245 Esterházy Miklós, 14, 41, 42, 224, 232 Esterházy-család, 41, 196 Esztergom, 140, 223 Európa, 14, 17, 20, 33, 43 Fabianus, Joannes, 211, 213 Fánchy Ferencz, 73 Fáncsy György, 224 Farkas György, 72, 90 Farkas Mihály, 224 Farkas Miklós, 98 Fejér vármegye, 225, 228 Fejérwáry Miklós, 73 Fekete Péter, 224

249

Feketeh György, 73 Félegyházy Mihály, 73 Felső-Ausztria, 50, 206 Felső-Lausitz, 212 Felső-Magyarország, 140, 230, 236 Fényes Elek, 217 Ferdinánd, főherceg, 195, 209, 210 Ferdinánd, I., 22, 23, 192, 225 Ferenc trombitás, 74 Fogarasföld, 86 Folty Gábor, 72 Forgách Ferenc, 45, 52, 59, 192, 204, 225 Forgách Zsigmond, 192, 204, 225, 245 Forró János, 225 Földessy Gáspár, 72 Franciaország, 11, 14 Fráter István, 119, 120, 121, 225 Frigyes, Habsburg, Német-Római császár, 185 Fülek, 222, 236, 240, 244 Füzy István, 225 Gadornik, Nicolaus, 168 Gajdó Tamás, 216 Gál János, 216 Galaczy István, 72 Gálfi János, 223, 225 Gálfy István, 73 Galiczky Szaniszló, 73 Gall, Bernhardus Leo, 192, 204 Gallin Márton, 73 Gálszécs, 39, 153 Gáspár deák, 73 Gaspar János, 214 Gasto, Abraham, 212, 213 Géczy András, 225 Géczy Ferenc, 72 Gelyén Imre, 98, 189 Genga, Fabio, 46, 80 Genga, Giovanni Battista, 46, 52, 61 Geörgey Illés, 74 Gerendi János, 51, 226 Gergely Deák, 148 Gergely Imreh, 216 Gergely trombitás, 74 Gergoch István, 51 Gersdorff, Georgius, 211, 214 Geszthy Ferenc, 226 Gezigh, Nicolaus, 168 Giczy János, 226 Giczy Péter, 46, 68, 69, 226 Giurgiu, 28

250

Golcz, Gunstberg, 211 Goritia, 209 Gömör vármegye, 101, 243 Görgény, 90, 92, 221 Gyalu, 48, 144, 145, 146, 239 Gyergyószék, 215, 216 Gyöngyös, 169 Győr, 79, 244 György dobos, 74 György trombitás, 74 Gyula, 68, 76, 78, 108, 118, 119, 121, 123, 125 Gyulafehérvár, 8, 26, 45, 46, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 69, 77, 79, 80, 81, 88, 90, 92, 95, 96, 97, 98, 145, 244 Gyulaffi László, 134 Gyulaffy László, 49, 71, 175, 176, 189, 221, 226, 232, 239 Gyulaffy Lestár, 34, 35 Gyulay Balázs, 72 Gyurkó Jakab, 148 Gyürki Benedek, 226 Habsburg, 12, 13, 16, 21, 25, 29, 34, 43 Habsburgok, 9, 11, 14, 16, 23 Hagymássy Kata, 24, 226 Hagymássy Kristóf, 226 Hain Gáspár, 217 Hajda Gergely, 226 Hajdúság, 9, 10 Hajóssy Pál, 75 Hala Péter, 215 Halász Gáspár, 148 Haller Gábor, 72, 134 Hanway György, 74 Hardeck, Ferdinánd, 246 Háromszék, 215 Harttenberg, 48, 135 Hasszán, nagyvezér, 46, 77, 79, 227, 232 Hasszán, temesvári pasa, 47, 49, 109, 113, 190, 191 Hathalmy György, 74 Hátszeg, 170 Hatvan, 169 Havasalföld, 78, 81, 165, 194 Havasaly Balázs, 71 Hayas Márton, 149 Helmec, 41 Hencida, 243 Henscher, Christophorus, 211, 213 Herburch, Albertus, 144

Hidvégi Mikó Ferenc, 35, 36 Hindler, Sigismundus, 211, 213 Hlawacz, Michael, 168 Hobokai Márton, 21 Hodiczky, Georgius, 211, 214 Hoffmann, Georgius, 48, 133, 134, 137, 138, 227 Hoggyay András, 73 Hohenfelder, Ludovicus, 206, 208 Hollókő, 225 Holus, Adamus, 168 Homonnai Drugeth Bálint, 221, 227, 232 Homonnai Drugeth György, 227, 232, 244 Homonnai Drugeth István, 227 Homonnay László, 74 Hont vármegye, 49, 187, 188 Horn János, 192 Hornik, Joannes, 168 Hornyán, 49, 168 Horváth István, 227 Horváth Kristóf, 72 Horváth Márton, 73 Horváth Tamás, 227 Horvátország, 205 Horwáth György, 73, 75 Horwáth János, 72 Hozo Ferenc, 216 Huet, Albert, 48, 66, 67, 137, 138, 227 Hunyad, 180 Hunyad vármegye, 159 Hunyadi János, 10 Huszár Gáspár, 73 Huszár István, 134 Huszár Péter, 72, 90, 92, 227 Ibrahim, nagyvezér, 236 Ibrányi Ferenc, 47, 120, 228 Iffjú János, 228, 239 Iklódy Ferenc, 73 Ilatizan, Ioachimus, 211 Illésházy István, 12, 192, 204, 221, 228, 237, 244 Illyés Gyula, 9 Illyey Miklós, 73 Imhoff, Carolus, 48, 133, 134, 137, 138 Imreffy János, 49, 119, 120, 171, 173, 175, 177, 179, 182, 228 Isoo András, 72 Istuánházy Mihály, 215 Istvánffy Miklós, 29, 46, 80, 81, 83, 89, 228 Ivankuith Lázár, 73 Iwankuith János, 73

Izabella királyné, 21, 22, 23, 28 Jager, Sigismundus, 206, 208 Jakab fullajtár, 74 Jakab Mihály, 148 János fullajtár, 74 János lengyel trombitás, 74 János Tamás, 216 János Zsigmond, 24, 229 Jastiska, 48, 143, 144 Joó Pál, 74 Jordan, Georgius, 144 Jósika Gábor, 41 Jósika István, 26, 46, 51, 52, 67, 69, 71, 75, 76, 77, 228, 231 Jótay Benedek, 229 Kabos István, 74 Kálmándy Mihály, 89 Kálnaky János, 74 Kamuthy Balázs, 229 Kamuthy Farkas, 72 Kanio Antal, 215 Kanizsay Orsolya, 23 Kapronczay Márton, 145 Kaptáry György, 229 Karáchon Mihály, 73 Karánsebes, 180, 181, 182 Karátionfalui Ferenc, 215 Károlyi Árpád, 10, 152, 154 Kassa, 49, 92, 97, 145, 157, 182, 183, 227, 232, 233, 235, 236, 237, 243 Kaszás Bálint, 229 Kászonszék, 215, 216 Kasztrucz István, 74 Kátay György, 72 Káthay Mihály, 17, 41, 228, 236, 237 Katona Tamás, 229 Káwássi Balogh Miklós, 142 Kedey Tamás, 75 Keglewith Péter, 72 Kékedy György, 48, 161, 162, 165, 167, 176, 229 Kelemen, VIII., pápa, 52 Kemény István, 74 Kemény János, 42, 237 Kendeffy család, 22 Kendi Ferenc, 229 Kendi Gábor, 229 Kendi István, 48, 144, 146, 229, 244 Kendi Sándor, 27, 229, 231 Kenessey János, 230 Keőreőssy István, 146

251

Keöwér Ferenc, 73 Kérdeő István, 149 Kerek Flórián, 168 Kerekes Balázs, 72 Kereki, 37, 41, 48, 111, 115, 117, 119, 132, 133, 222, 224, 237 Keresztessi Pál, 48, 158, 159, 160, 178, 230 Keresztessy Pál, 72 Keresztessy Tamás, 230 Kereszturi Kristóf, 230 Keresztury István, 230 Kerey Balázs, 74 Kéry Miklós, 230 Keserű Bálint, 217 Késmárk, 47, 129, 130 Kézdiszék, 215 Khlesel bíboros, 233 Khuen, Eusebius Joannes, 204, 208 Kicsindy Pál, 230 Király Albert, 71 Király György, 230, 236 Király Pál, 73 Kis Ferenc, 142 Kis Gergely, 216 Kis György, 149 Kis János, 74 Kismarja, 21 Kisszeben, 224 Klenowko, Joannes de, 211 Kocsis Zsigmond, 230 Kollonits, Siegfried, 230 Kolozs vármegye, 230 Kolozsvár, 8, 21, 30, 46, 49, 85, 87, 89, 90, 91, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 159, 169, 189, 217 Kolozsvári János, 96 Kolumbán Ferenc, 215 Komlóssy Sebestyén, 73 Komoróczky Lukács, 73 Konstantinápoly, 26, 33, 48, 161, 167, 170 Korláth István, 48, 161, 167 Kornis Boldizsár, 48, 146, 148 Kornis Farkas, 96, 97 Kornis Gáspár, 71, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 231 Kornis Zsigmond, 48, 141, 142, 231 Korot, 40 Korpona, 192, 224, 226, 229, 246 Kossuth Lajos, 9 Kouás Albert, 148 Kováczj Máté, 215

252

Kováczy Máté, 216 Kovács Albert, 231 Kovács András, 8 Kovacsóczy Farkas, 231, 240 Kowách György, 73 Kowachóczy János, 72 Kowáchy János, 73 Kozák Balázs, 216 Kozma Máté, 215 Kozma Mátyás, 73 Köles, 243 Köpec, 49, 175, 176 Körmend, 221 Körös, 91 Körösbánya, 180 Kővár, 26, 183, 225, 226, 230 Kövy Miklós, 231 Krakkó, 231 Kraszna vármegye, 48, 157 Krausenegg, Paul von, 110 Krenpergh, Ulrich, 192 Krizan, Georgius, 168 Krizan, Laczko, 168 Kruppa Tamás, 80, 217 Kun István, 123, 231 Kutassy János, 46, 52, 60 Kűküllővár, 97 Lakatos Gergely, 149 Laky András, 232 Lalla Mohamed, 227, 232 Lázár Ferenc, 74 Lázáry István, 89, 95 Lázló István, 216 Lello, angol portai ügyvivő, 33 Lencsés Mihály, váradi, 98 Lengyelország, 31, 41, 164, 219, 220, 228 Lenzoni, Franciscus, 45, 52, 57 Leopoldus, Matthias, 211, 214 Leörincz Bálint, 216 Leörincz János, 216 Léva, 235, 239 Lévai Nagy Ferenc, 94 Liechtenstein, Carolus, 211, 214 Likava vára, 226 Lipót, főherceg, 209 Lipóth János, 72 Lippa, 46, 48, 49, 75, 76, 148, 159, 160, 170, 171, 172, 174, 175, 177, 178, 179, 180, 181, 182, 191, 222, 232, 239, 240 Lippai András, 215 Lippai Balázs, 47, 120, 232

Lippai Gergely, 236 Lippay Balázs, 129, 131, 135, 136 Lippay János, 192, 204 Loeben, Maximilianus, 212, 213 Lónyai Albert, 232 Lónyai András, 232, 238 Lónyai János, 119, 120 Losonczy Anna, 225 Lőcse, 48, 135 Lök, 170 Lőrinc mester, 70 Lugassi Demeter, 149 Lugassi János, 119, 120, 172, 173, 179, 232 Lugos, 48, 49, 158, 159, 160, 161, 171, 174, 175, 178, 180, 181, 182 Luxemburgi Zsigmond, 10 Macchiavelli, 28 Machdowicz, Georgius, 168 Machkássy Ferenc, 72 Macsédy Benedek, 90, 95, 97, 98 Mágóchy Ferenc, 225, 232, 234 Magyar Királyság, 15, 19, 32 Magyarország, 11, 12, 14, 15, 17, 19, 21, 26, 32, 33, 36, 37, 39, 48, 78, 111, 125, 132, 147, 154, 157, 173, 175, 177, 179, 182, 183, 185, 190, 205, 212, 221, 223, 224, 225, 229, 239, 242, 244, 245, 246 Majláth Margit, 228 Makay János, 73 Makay Márton, 74 Maki Gyögy, 233 Makray Lőrinc, 74 Máramaros vármegye, 231 Mária Krisztierna főhercegnő, 80, 238 Márki Sándor, 27 Maros, 99 Marosvásárhely, 235 Marosszék, 48, 133, 134, 137, 138, 214, 215, 237 Márton fullajtár, 74 Massigh, Maximilianus, 208 Matho, Michael, 168 Matis Bálint, 216 Matis János, 216 Matis Tamás, 216 Matius János, 215 Matius Tamás, 72 Mátyás, 73 Mátyás, Habsburg főherceg, 40, 46, 48, 49, 50, 52, 64, 131, 132, 157, 158, 183, 184,

192, 193, 204, 205, 206, 208, 209, 210, 212, 233, 242 Mátyás, Hunyadi, 185 Mátyus János, 233 Medici, Antonio, de, 45, 52, 54 Medici, Ferdinando, 46, 65 Medici, Johannes, de, 45, 52, 53 Médy István, 233 Mehmet, nándorfehérvári pasa, 47, 103 Mehmet, szultán, 169 Memhet tihaja, 48, 49, 161, 162, 166, 167, 169, 233 Memhet, fővezér, 47, 124, 126, 162 Mengecz István, 215 Merényi Lajos, 75 Mérey Zsófia, 195 Mészáros Pál, 149 Mezey Mihály, 73 Miháld, 159 Mihály dobos, 74 Mihály trombitás, 73 Miklósi Ferenc, 215 Mikó Imre, 235 Miksa, főherceg, 89, 92, 94, 97, 158, 206, 208, 234 Miksa, I., 23, 24, 234 Mindszenty Benedek, 96 Miriszló, 31 Miskolc, 100 Mladossevith-Hováth Péter, 192, 204 Moldva, 78, 194 Monaki Ferenc, 234 Monaky Miklós, 234 Monostor, 98 Moré János, 73, 75 More Mihály, 74 Morgonday Lukács, 73 Móricz Mihályné, 132 Móricz Zsigmond, 235 Morvaország, 205, 222, 223, 227 Movila, Jeremia, 138 Movila, Simeon, 48, 138, 139, 189 Mózes, bibliai, 153 Murat, 35, 105, 107, 113, 171 Murát pasa, 161 Muszqua Gergely, 73 Nadányi Gergely, 234 Nádasdy Ferenc, gróf, 37, 234 Nádasdy Tamás, 23, 234 Nagy Albert, 235 Nagy András, 235, 242

253

Nagy Bálint, 215 Nagy Demeter, 142 Nagy Ferenc, 72, 73, 215 Nagy Gergely, 235 Nagy István, 216 Nagy János, 73 Nagy László, 8, 72, 105, 107, 109, 112, 114, 116, 118, 120, 121, 123, 124, 126, 130, 139, 167, 171, 217 Nagy Léway János, 72 Nagy Máté, 73, 215 Nagy Menyhárt, 215 Nagy Mihály, 235 Nagy Szabó Ferenc, 27, 30, 235 Nagy Zádory Ferenc, 72 Nagysáros, 49, 187, 188 Nagyszombat, 223 Nándorfehérvár, 104, 106, 125, 161, 180 Náprády Demeter, 235 Németalföld, 15 Németh Balázs, 47, 120 Némethy Gergely, 40, 224, 226, 235, 242, 245 Németi Balázs, 235, 236 Németország, 205 Nógrád, 220, 242 Nógrád vármegye, 241, 243 Nyakas Miklós, 217 Nyakazó János, 72 Nyáry Pál, 36, 48, 157, 158, 236, 237 Nyitra, 225 Nyitra vára, 230 Nyitra vármegye, 168 Oborni Teréz, 217 Omán János, 237 Ónod, 178 Opolia, 31 Orániai Vilmos, 9 Orbaiszék, 215, 216 Ordody János, 168 Orros Imreh, 216 Osgyán, 37 Oszmán Birodalom, 15, 19 Óvár, 245 Óváry István, 237 Örvendi Pál, 46, 70, 71, 237 Padova, 226, 228, 231 Pagyl, Pana, 183 Pál István, 216 Palásty György, 72 Palatics György, 71

254

Pallai Pál, 237 Palocsai Horváth család, 22 Palosy Gáspár, 73 Palota, 79 Pápa, 79 Pápaság, 19 Partium, 23, 30, 31 Paszternak, Andreas, 168 Paszternak, Benedictus, 168 Paszternak, Joannes, 168 Pathó Menyhért, 48, 133, 134, 137, 138, 237 Pázmány Péter, 227, 237 Péchy Simon, 237 Pecsevi, 33 Perneszy István, 74 Pernyeszi Gábor, 49, 74, 182, 183, 238 Perusith Máté, 72, 97, 98 Peteő Ferenc, 74 Péter Kálmán, 216 Peterdy Ferencz, 73 Pethe László, 47, 117, 119, 120, 121, 122, 238 Pethe Márton, 238 Pethneházy István, 48, 160, 177 Pethő Ferenc, 188 Pethő István, 184 Petkey István, 93 Petki János, 214 Petky Farkas, 72 Petky István, 72, 93 Petky István, vecki, 95 Petky János, 74, 238 Petky János, derzsi, 96 Petneházy István, 49, 172, 176, 181, 238 Petthő Gergely, 33 Pezzen, Bartholomeus, 46, 80, 81, 82, 83, 238 Pezzen, Johann Battista, 117, 121, 122, 234, 239 Podjebrad, 46, 83 Pogrányi Benedek, 239 Pohárnok Ferenc, 74 Polyák Márton, 74 Porta, 11, 26, 29, 34, 35, 176, 229, 236, 239 Postelnyk Radul, 72 Pozsgay Lázár, 119, 120, 239 Pozsony, 184, 222, 223, 233, 242 Prága, 23, 26, 28, 29, 46, 49, 204 Preiner, Sigfried Cristoph, 192 Preissen, Sebastian, 208

Pribék Mihály, 119 Protych János, 149 Pszkov, 222 Püspöky Ferenc, 239 Pwnkeösti Mihály, 215 Rácz György, 49, 176, 189, 239 Rácz István, 73, 93 Rácz János, 73, 175, 177, 178, 179 Rácz László, 159, 160 Rácz Máté, 181 Rácz Mihály, 73 Rácz Miklós, 149 Rácz Pál, 73 Rácz Zsigmond, 73 Ráczh Zubota, 149 Radák András, 72, 89, 93, 96 Radnaÿ Chychio, 149 Radnót, 142 Radul fullajtár, 74 Rakamaz, 110, 118, 121, 122 Rákóczi Ferenc, II., 9, 11, 36 Rákóczi György, I., 9, 13, 22, 223, 224, 231, 237, 238, 239 Rákóczi Lajos, 48, 49, 100, 160, 172, 174, 178, 179, 180, 181, 239, 242 Rákóczi Zsigmond, 33, 34, 45, 47, 49, 51, 100, 142, 172, 178, 188, 226, 227, 232, 239, 240 Rákóczy János, 72 Rákosmező, 39 Rátonyi Ferencz, 73 Ratzbor, Fredericus, 211, 213 Ravazdi György, 240 Ravazdy János, 74 Rédey Ferenc, 106 Rékassy Pál, 148 Remete, 47, 126 Révay Péter, 192, 204 Rhedern, Melchior, 236 Rhédey Ferenc, 230, 232, 234, 235, 240, 244 Rhener, Johannes, 48, 137, 138 Rheödy Miklós, 73 Ribiczey Albert, 72 Rimay János, 232, 235, 237, 241 Romany Miklós, 74 Rudnanszky Ferenc, 168 Rudolf, I., 10, 13, 15, 23, 25, 26, 30, 31, 33, 34, 35, 36, 38, 39, 46, 47, 49, 50, 52, 66, 80, 81, 83, 84, 102, 204, 205, 227, 233, 240, 241, 242

Rumpff, Wolffgang, 45, 52, 58 Salamon, Izrael királya, 156 Sámbokréthy Mihály, 96 Sancto Clemente, Guilielmo, de, 45, 52, 56 Sanislo János, 216 Sarkad, 46, 68, 69 Sárkeözy György, 148 Sarmasághy Zsigmond, 48, 74, 118, 141, 242 Sarmaságy Elek, 73 Sarmaságy István, 74 Sáros vármegye, 188, 230, 245 Sárospatak, 234 Sas Benedek, 216 Satura, Andreas, 168 Saul, Izrael királya, 153 Schibel Jakab, eperjesi, 49, 190 Schwedler, 47, 128, 129 Scipio, Ciugalliu, 73 Sebestién János, 215 Sebestién Péter, 215 Sebesvár, 91 Segesvár, 49, 189 Segnyey Miklós, 71, 136, 242 Sennyey Pongrác, 36, 48, 72, 88, 92, 94, 110, 145, 146, 148, 242 Sennyey Pongrácné, 145 Sepsiszék, 215 Serban, Radu, 48, 49, 139, 165, 166, 175, 239 Sibrik Gáspár, 71, 96 Sibrik Oszvald, 242 Siger János, 66, 67 Sigismundus, Wolfgangus, 206, 208 Siluester Mihály, 215 Simay Gáspár, 73 Sitkey György, 73 Solymos, 182 Sólyomkő, 47, 109, 110, 111, 115, 118, 119 Somlyó, 95 Somogy vármegye, 122 Somogyi György, 242 Somogyi János, 74 Somogyi Mátyás, 242 Somogyi Tamás, 73 Sopron, 224, 245 Span György, 48, 49, 135, 182, 183 Spanyolország, 15, 19 Spetiano, Caesare, 45, 52, 55 Stadniczler, Martinus, 144 Starniczki György, 164

255

Sternberg, Adamus, de, 211, 214 Stidniczky, Andreas, 144 Stíria, 50, 208, 209 Stósz, 47, 128 Sulyok Krisztina, 22 Surány, 222 Süvegh Albert, ld. Huet, Albert, 66 Szabó Máté, 216 Szabó Mihály, 73 Szabó Tamás, 216 Szabolcs vármegye, 122, 244 Szakolca, 227, 231 Szalazdy Dániel, 73 Szálláspataky László, 73 Szamosközy István, 22, 41, 231, 243 Szamosújvár, 48, 137, 145, 224, 229, 235 Szapolyai János, 11, 78, 106, 163 Szászsebes, 92, 94, 95, 97 Szatmár, 95, 110, 193, 223, 226 Szatmár vára, 229, 243, 246 Szatmár vármegye, 122 Szaturdzsi Mohamed, 230 Szeben, 48, 80, 133, 134, 137, 245 Széchy György, 243 Széchy Mária, 232 Szécsény, 225 Székely Ferenc, 119, 243 Székely István, 216 Székely Mihály, 216 Székely Mózes, 13, 14, 34, 35, 36, 39, 71, 96, 104, 166, 176, 222, 228, 229, 235, 238 Székely Péter, 73 Székelyhíd, 142 Szekfű Gyula, 43 Szelestey János, 71 Szemere Mihály, 72 Szénássy Mátyás, 47, 120, 243 Szendrő, 222 Szentgyörgy, 193 Szentjobb, 111, 119, 222, 239 Szentpály János, 89 Szeoke Péter, 215 Szeoke Tamás, 215 Szép Antal, 215 Szepes vármegye, 188, 245 Szepesi Káptalan, 126, 127, 128 Szepesvár, 135, 244, 245 Szépp István, 73 Szerdahely, 188 Szerencs, 45, 48, 51, 149, 154

256

Szigetvár, 228 Szikszó, 47, 100, 101, 244 Szilágyi Mihály, 75 Szilágyi Sándor, 87, 99, 217 Szilassy János, 243 Szilézia, 40, 195, 222, 224, 230 Szilvássi Boldizsár, 123, 243 Szilvásy István, 75 Szinán pasa, 162, 180 Szinán pasa, egri, 49, 166, 169 Szirmay Miklós, 73 Szlavónia, 205 Szoboszló, 225, 233 Szolimán, I., 77, 78, 79, 106, 163 Szolnok, 123, 150, 169 Szombatfalvi Benedek, 73 Szomolnok, 47, 127 Szorkos György, 216 Szőllőssy Mihály, 244 Szucsava, 139 Szuhay István, 46, 80, 81, 83, 89, 92, 244 Tahy István, 91 Tamás deák, 73 Tamás dobos, 74 Tannhausen, Honorius, 244 Tárczy István, 216 Tarjáni Demeter, 244 Tassy Miklós, 75 Tata, 79 Tatros, 138 Tazar, Laczko, 168 Teke György, 72 Telegdy Ferenc, 244 Temesvár, 47, 76, 78, 79, 80, 108, 109, 110, 116, 118, 124, 125, 191, 223, 231 Teokesz András, 215 Teöreök Mihály, 216 Thamásfalwy Boldizsár, 73 Tholdy István, 72, 89, 91 Thot Márton, 148 Thot Péter, 148 Thoth Tamás, 148 Thököly Imre, 9, 11 Thököly Sebestyén, 47, 100, 101, 244 Thömördy István, 73 Thúry Ferenc, 145, 244 Thury Márton, 72 Thurzó György, 12, 192, 204, 235, 242, 244 Thurzó Kristóf, 188, 245 Thurzó Miklós, 245 Thurzó Szaniszló, 245

Tilly, Johann, 245 Tirol, 205, 209 Tisza, 78, 79, 106, 193 Tiszántúl, 180 Tokaj, 48, 139, 140, 141, 142, 151, 182, 193, 222, 223 Tomboth István, 72 Topay Gábor, 72 Torda, 90, 93, 94, 95, 97 Torda vármegye, 224, 226, 242, 244 Torma András, 74 Torna vármegye, 47, 100, 101, 188, 232 Toroczkay Lászlót, 93 Tóth János trombitás, 74 Török Bálint, 245 Török István, 71, 91, 245 Török István, enyingi, 245 Török Kata, 223 Tratai János, 66, 67 Trautmannsdorf Ádám, 245 Trautmannsdorf, Frigyes Zsigmond, 245 Trautson, Paulus Sixtus, 45, 52, 58, 192, 204 Trencsén vára, 219, 221, 230, 246 Trencsén vármegye, 48, 167, 168 Trencsény vármegye, 168 Triczkj, Ilia, 159 Trócsányi Zsolt, 217 Tsetsi János, 214 Udvarhelyszék, 214, 215, 238 Ugocsa vármegye, 193 Újvári Miklós, 245 Vác, 246 Vaija Márton, 215 Várad, 46, 47, 66, 68, 70, 71, 92, 94, 110, 121, 122, 133, 140, 147, 173, 193, 222, 224, 230, 236 Varga Gyula, 21 Varga Lukács, 148 Vargha János, 149 Varkócz György, 133, 226 Varkocs Tamás, 24, 226 Vas Peter, 215 Vas vármegye, 242 Velencei Köztársaság, 15 Verancsics Antal, 246 Verancsics Faustus, 15, 18, 37, 246

Veres Márton, 119 Veres Péter, 73 Veress Endre, 65 Veszprém, 79, 246 Vetésy László, 156 Világos, 179 Vinczy Márton, 74 Visinus, Virgilius, 45, 52, 54 Viteazul, Mihai ld. Vitéz Mihály, 77 Vitéz Ferenc, 72 Vitéz Mihály, 30, 31, 77, 87, 219, 222, 231, 233, 243 Vitéz Miklós, 72, 92, 93, 95, 98 Vkesnith János, 75 Vkutiwit István, 72 Vyrakassy Márton, 72 Vyspalusy, Joannes, 168 Wagen, Joannes Sigismundus, 209, 211 Waljto, Gasparus, 168 Walko, Joannes, 168 Warga János, 216 Wasa Zsigmond, III., 49, 186 Wathay Ferenc, 25 Weiss Mihály, 246 Wengorzowski, Nicolaus, 48, 143, 144 Wilzinski, Joannes, 187 Wosstrowicz, Joannes, 211 Wratislaw, 211 Zádori András, 246 Zahradiczky, Wenceslaus, 211 Zakálÿ Mihály, 149 Zalaszentgrót, 226 Zámbó Balázs, 246 Zanbete, Guilielmus, 211 Zaránd vármegye, 173 Zawor Fridrik, 72 Zemplén vármegye, 227, 232 Zeoch Ferenc, 149 Zeoch Péter, 149 Zewch János, 149 Zichy Ráfáel, 74 Zigiártó Bálint, 149 Zigiártó István, 149 Zólyom, 225 Zrínyi Ilona, 22 Zrínyi Miklós, 10, 22 Zywech Péter, 149

257