2012–2013
Fejgép Spot
INTERFERENCIÁK 2012: hallás- és látásgyakorlatok INTERFERENŢE 2012: exerciţii auditive şi vizuale Amikor a 45. Bitef Fesztiválon beültem Heiner Goebbels I went to the house and did not enter (Elmentem a házig és nem léptem be) címû elôadására, amelyet a Jugoslovensko Dramsko Pozorište Ljuba Tadic´-ról elnevezett színpadán adott elô a Théâtre Vidy-Lausanne, a színpadi cselekvésekkel „megmozgatott“, kifinomult látványelemekkel földobott, hûvös és elvont performanszra készültem fel. Az elôadást nem színészekké alakuló zenészek, vagy hang-performerek játszották, mint az általam ismert korábbi Goebbels-produkciókban, hanem a Hilliard Ensemble nevet viselô brit férfi-kvartett, akiket a Jan Garbarekkel közösen készített, gregoriánokat szaxofon-improvizációkkal átszôtt Officium címû lemezük miatt hallgatok újra meg újra. Jan Garbarek szaxofon-improvizációi és David James kontratenorja, valamint a kvartett másik két tenorja és a bariton olyan elképesztô találkozásokat hoznak létre az idôben, hogy a gregorián egészen váratlanul válik mai hangzású énekké, a szaxofon meg, ez a nagyon fiatal, filharmóniák koncertermeiben ritkán megszólaló hangszer mintha eleve az angyalok karának többezer éve legkedvesebb fúvóshangszere volna. Minden arra mutatott, hogy a koncert és a színház sajátos, Heiner
A kortárs színházművészet egyik törekvése, hogy a műfajok közötti viszonyokat újraértelmezi. Ugyanakkor a drámai formában is tetten érhető a zenei struktúra: az a fajta színházi struktúra, amit én szeretek, nagyon hasonlít egy zenei mű szerkezetéhez, amennyiben nem a „mese“ a fontos, hanem a partitúra és az előadás módja, mikéntje. Így a szín ház, mint szintetikus és totális művészet mutatkozik meg, és ezt a jelenkori színházi törekvésekben nagyon jól nyomon lehet követni. Amikor összeállítottuk az idei fesztivál műsorát, szem előtt tartottuk, hogy melyek azok a világszerte is kiemelkedő előadások, amelyek olyan al kotók keze nyomán születtek, akik nem kizárólag színházi emberek, hanem zenei téren is jelentős alkotók. Vagy melyek azok a produkciók, amelyek megkísérlik újrafogalmazni e két, tulajdonképpen mindig is összetartozó művészeti ág viszonyát. Tompa Gábor
În pragul Festivalului Internaflional de Teatru Interferenfle 2012 de la Cluj, mi-am dorit sæ trec în revistæ acele momente oferite de spectacole de teatru, care m-au împins într-adevær la o limitæ a propriei mele cunoaøteri, moment în care m-am regæsit pe mine însumi într-o ipostazæ ineditæ, experimentând timpul ca øi duratæ, ori simultaneitate, ori irepetabilitate. Lista nu este prea bogatæ. Øi teatrul te vrea, vrea sæ consumi spectacolul, øi vrea sæ te consumæ, vrea entuziasmul øi prefluirea ta, iar apoi te lasæ sæ dispari færæ urmæ, dupæ cum dispare øi el. Vrea însæ, cât persistæ el, sæ fii pofticios, nesætul de nou øi de nemaipomenit, dornic de formidabil øi extraordinar. Numai cæ tocmai obiønuitul øi cotidianul, aspectele de rând îmi scapæ øi ræmân sub acoperire, øi, la urma urmei, eu mæ scap pe mine însumi. Contractul teatrului cu sine însuøi nu este acesta. La cea de a 45-a ediflie a festivalului Bitef din Belgrad am væzut spectacolul I went to the house and did not enter al lui Heiner Goebbels. Se anunfla un spectacol rafinat, în care nu muzicienii orchestrei pusæ pe scenæ, ci cântæreflii cvartetului Hilliard Ensemble sunt performerii, în timp ce vor cânta compozifliile acapela, scrise pe patru voci bærbæteøti ale regizorului compozitor. Partitura muzicalæ preexistentæ spectacolului s-a næscut pe baza a patru texte clasice ai autorilor de canon al literaturii universale: T. S. Eliot, Maurice Blanchot, Franz Kafka øi Samuel Beckett. Previzibil, totul: cine are curajul sæ nu se supunæ unei partituri muzicale, în care structura, ritmul, timpul spectacolului este prestabilit, cele mai multe spectacole de operæ se pot urmæri cu ochii închiøi, pur auditiv, nu pierzi nimic, ba din contræ, ai øansa sæ te scapi de ilustrafliile dramatice, gestuale øi imaginare care acompaniazæ obedient o muzicæ oricum plin de imagini, de momente dramatice puternice øi gesturi muzicale curate. Cvartetul Hilliard Ensemble îmi era cunoscut de dinainte, graflie discului Officium, o selecflie de cântece gregoriane puse într-un dialog remarcabil cu saxofonistul Jan Garbarek. Prima parte a spectacolului lui Goebbels combinæ versurile cântate de cvartet cu miøcæri scenice minimaliste ale cæntæreflilor, previzibile pentru spectator, decizie regizoralæ ostentativæ, interesantæ øi nu prea provocatoare. La pauzæ au øi plecat câfliva din salæ, nu prea mulfli, dar totuøi vizibil pentru cei care au ræmas. Partea a doua însæ începe cu momentul Kafka, mai mult un presau interludium, o prevestire angelicæ înaintea „actului“ cu Beckett. Urcam pe neobservate un munte, iar sus, spune Kafka, gâtlejul
Goebbels zeneszerzô és rendezô kézjegyét viselô, intellektuális élményben lesz részem, amit én a magam részérôl nem vetek meg, fôként ha az elôadás számít rám és valóságosnak tekinti ott-létemet, és nem pusztán a megadó, áhítatos befogadást várja el tôlem. Van ebben a számító nézôi magatartásban valamiféle álságos „fölkészültség“, amit persze a tudás is megelôlegez, hogy tudniillik a színház sokkal inkább a tisztátalan zenei kifejezést, a pontatlanságot szereti, a hibátlan forma ugyanis olyannyira lezárt tárggyá változtatja az elôadást, hogy nem érint meg és meg sem érinthetô, mint a múzeumban elzárt remekmûvek, amelyek az áhítat „kemény“ darabjaivá váltak már, és egészen különleges szerencse kell ahhoz, hogy jelenlétünkben valóban életre keljenek. Nem jó elôre tudni a nem tudhatót. Az elôadást négy kompozíció alkotja, az elsôt T. S. Eliot J. Alfred Prufrock szerelmes éneke címû versére írta Goebbels, a második egy Maurice Blanchot-szövegre született, az interludium formára írt harmadik egy Kafka-rövidprózát „mond el“ énekben, míg a negyedik, utolsó darab Samuel Beckett Worstward Ho (Elôre vaknyugatnak) címû, a nyelvet majdhogynem a tiszta hangzásba átemelô töredék-prózája ihlette. Minden ment tulajdonképpen a maga Heiner Goebbels-i útján, a Hilliard-kvartett pontos, szikár, sôt egy idô után elôrelátható cselekvéseket hajtott végre, látszott a rendezôi kéz, a megtalált közvetlen, önmagára mutató, a szimbólum-alkotást vagy a metaforikus értelmezést mindegyre lebontó szándék, a szünetben el is ment néhány nézô. Nem sokan, de annyian mindenképpen, hogy hiányukat a nézôtéren érzékelni lehessen. Így ment ez, mígnem a Beckett-mû az addigi távolságtartóbb fogalmazást egy mindenkit elsodró színházzal váltotta fel. A négy énekest egy szobában látjuk amint fényképeket és fekete-fehér, hatvanas évekbeli videókat vetítenek, azokat szemlélik közösen, miközben olyan Beckett-mondatokat énekelnek, amelyeket Beckett zenének, de nem zene számára írt meg, a két zenei anyag tehát, a Heiner Goebbels-i és a Samuel Beckett-i olyan finom feszültséget teremtett, hogy egyszerre ráirányította a figyelmet az üresen maradt szobára és egy éppen eltûnt emberi élet nyomaira: a vetített képek, a berendezés emberi melegsége, a talán még ki sem hûlt ágy, az emberi érintés nyomait viselô fotel és asztal. „Derengés, fényforrás ismeretlen. Tudás-minimum. Nem semmi-tudás. A reményhez túl sok. De csak a puszta minimum. A legpusztább minimum“ – valami (emberi) léten túli, ami a legváratlanabbul szólít meg, nem lehet felkészülni rá, nem is kell. A „mondhatatlan mondásának eseménye“ (Alain Badiou), amely az énekeseket a túlnanból visszatérô lényekké változtatta át, akik finom tapintattal összeraknak nekünk egy ismeretlen, valahogyan pedig minden részletében mégis ismerôs életet. Amikor befejezôdött az elôadás, fölrobbant a nézôtér, én magam, ügyetlenül és zavartan, a mellettem ülô ismeretlen nô felé fordultam és annyit mondtam neki: „Ez bizony borzalmas. Attól tartok, remekmû“. Kivételes színházi tapasztalat, az ember csak szégyenkezik, hogy kifutott a száján a nem túl sokat jelentô és egy kicsit ódivatú, hatalmilag mindenesetre gondosan megtámogatott szó, vissza is vonná, ha tehetné, de hát már késô, mindhiába kérsz bocsánatot a kékruhás nôtôl, hogy ismeretlenül megszólítottad. Vissza-visszatérek a belgrádi tapasztalathoz, és azon gondol-
se elibereazæ într-atât încât te miri cæ nu izbucneøti în cântec. Acest ultim tablou beckettian este plasat într-o cameræ abia pæræsitæ, definitiv, de cineva. Totul este la locul lui: patul conjugal, fotoliul øi masa, cele douæ noptiere cu læmpile obiønuite, împræøtiind o luminæ roøie, indecisæ prin abajurului de hârtie. În acest spafliu intræ cei patru cântærefli øi încep sæ reconstruiascæ viafla celui care a dispærut de curând. Totul pare a fi „cald“ încæ, cu câteva secunde înainte aceste obiecte au fost atinse de cineva, o fiinflæ umanæ, care øi-a petrecut ultima parte a vieflii singur în aceastæ cameræ, a dormit singur în patul destinat pentru doi. Cei patru bærbafli, în lumina scæzutæ a scenei, ca niøte fiinfle færæ identite øi biografie, venite din partea cealaltæ a timpului, încep sæ proiecteze fotografii øi filme alb-negre din anii øaizeci-øaptezeci, se uitæ cu priviri neutre, aproape animalice, la snapshot-urile unei viefli dispærute în invizibil. Când spectacolul s-a terminat, sala, ajunsæ inocent sus pe munte, de fapt pe un podiø arid øi seducætor, a izbucnit imediat, implinind vorba lui Kafka despre gâtlejul eliberat øi incontrolabil. O expresie scenicæ curatæ, imediatæ, elementaræ te invitæ sæ acflionez curat, imediat øi elementar. Sæ nu uitæm cæ urechea este organului echilibrului...! András Visky Una dintre aspiraţiile artei teatrale moderne este redefinirea relaţiilor dintre genuri. În acelaşi timp, structura muzicală se regăseşte şi în forma dramatică, iar structura teatrală, pe care şi personal o îndrăgesc, seamănă foarte mult cu structura unei opere muzicale, presupunând, că nu „povestea“ este importantă, ci însăşi partitura, precum şi modul şi maniera reprezentaţiei în sine. Teatrul arătându-se astfel, ca o artă sintetică şi totală, această năzuinţă putând fi desăvârşit identificată printre aspiraţiile teatrului contemporan. Atunci, când am alcătuit programul acestei ediţii a festivalului, am avut în vedere producţii re marcabile, ale căror creatori însă nu sunt exclusiv oameni de teatru, aceştia numărându-se şi printre creatorii muzicali de excelenţă. În acelaşi timp, am ţinut cont şi de producţiile, care caută să redefinească relaţia acestor două forme de arta – de fapt, dintotdeauna unite. Gábor Tompa
kozom, hogy vajon állítható-e, Badiou nyomán szabadon, hogy a remekmû olyan esemény, amely kivétel nélkül mindenkihez szól? Remekmû: milyen reménytelen szó...! Mindegyre a múltba veti a mûalkotást, „nagy korokra“ kell emlékezni és „nagy emberekre“, akik/amelyek megbabonáznak, és élni nem, hanem csak felejteni tanítanak. Holott a jelenidôben végbemenô történés bennünket tesz abszolút valóságossá, ami pedig a lehetô legritkább tapasztalata az embernek: önmagunkat mint tiszta eseményt ugyan mikor érzékelhetjük? De volna egy másik példa is, ami megvilágítja, mire gondolok. Olykor megesik, hogy a tisztátalan hangok terében, a színházban bekövetkezik a csend, ez a rettentôen bonyolult képzôdmény, amely legkevésbé sem a hangok hiányát jelenti, hanem valami esszenciálisan mást: a térnek valamiféle rettenetes és nagyszabású megmutatkozását, amelyen mi magunk nem kívül vagyunk, hanem mindenestôl benne, mégis valami másként érzékeljük. Valami olyasmi ez, amire mindig emlékezünk, és akkor is, amikor elhagy a memóriánk, visszük tovább a csendnek ezt az iszonyatát és fenségességét, amelyben annak a félelme is megjelenik talán, hogy a csenden kívül nem hallunk semmit. „Nincs benne jövô. Jaj, van mégis“ (Beckett) – valami ilyesmi. A kortárs színházi kísérletezôk, a bármikor bukni tudók mûhelyében zene és színház olyan közelségbe kerülnek egymással, hogy különálló nyelvként már nem áll módunkban szemlélni ôket. Önálló struktúra, amely a lehetô legtágasabb teret kínálja a nézônek. Opera, performansz és színház ismét együtt van, és „mindenkihez szól“, a lehetô legnagyvonalúbban törölve el a jólértesültség, bennfentesség, kokett önszeretet és az üres bonmot-k építményeit. Erre való, ha szerencsénk van, az Interferenciák 2012, amely most a zene felôl közelíti a színházi eseményt: nem is fesztivál voltaképpen, jóllehet persze, ne legyünk kishitûek, a színház ünnepe azért. Ennél sokkal élet-közelibbnek, köznapibbnak és emberibbnek kellene lennie mégis. Hang- és fénypróba, amire mindannyiunknak múlhatatlanul szükségünk van. Visky András
Portré Portret
Kimozdulni emberi kereteinkből
A ieşi din cadrele noastre umane
Részlet Myriam Blœdé: Nagy József síremlékei címû könyvébôl, Koinónia kiadó, 2009
Fragment din cartea lui Myriam Blœdé: Mormintele lui Josef Nadj, Editura Koinónia, 2009
Elôfordul, hogy egy legendabeli majom pofája, egy szépiaszínû vadállat, vagy egy természetrajzi táblára gravírozott bagoly rányomtatódik egy arcra; hogy egy ló, egy farkas, egy griffmadár anatómiája beférkôzik az emberi testbe; hogy egy féllábon álló ember gémmé változik; hogy erre jár egy kaméleon, és mi nem látjuk – ez a szerencséje és ez a tragédiája, ezért panaszkodik. Az ilyenképpen végbemenô mimetikus átváltozás, amelyet Nagy eszközként használ, hogy „kimozdítson em beri kereteinkbôl“ – ez az eszköz nem kötôdik sem választáshoz, sem külsô utasításhoz, hanem tudattalanul hat, és hatása táncostól függôen nagyon különbözô –, az ô esetében kétségtelenül a legfelkavaróbb megnyilvánulása az ember és az állat között létrejöhetô bizalmasságnak, mi több „folytonosságnak“. Az állatoknak azonban, a maguk egyediségében – vagyis elkülönülve az emberektôl, akikkel együtt élnek (általában elég harmonikusan) –, ugyancsak megvan a helyük, szerepük Nagy mûveiben. Ilyenformán az ember és a madár közti egyetértés témája jól láthatón jelzi a fajok közti különbséget, sôt, antagonizmust, mivel az emberi viszonyokat végzetes módon uraló félreértéssel ellentétes módon mûködik. Sasok és hollók, lovak, medvék és farkasok, bárányok és vaddisznók, puhatestûek és végtagokkal ellátott halak, betegesen nagyra nôtt bogarak, (pekingi) kacsák, (hétbôrû) rinocéroszok, (panaszkodó) kaméleonok, (anatómiai) vadállat és Tractatus bestial... Nagy impozáns állattára magába foglal kimúlt (és kitömött) „alanyokat“, élô állatokat (néha ketrecbe zárva), egészben és részben, azaz felépítésük egyik részletére leegyszerûsítve, vagy pedig többé-kevésbé kidolgozott maszkok, bábuk vagy képek formájában ábrázolva. És ahogyan egy bábu keresztezheti néha az ember útját, ugyanúgy egy élô állat is találkozhat egy másik állat képmásával. És emellett ne feledkezzünk meg a teljes vagy részleges, „a mozgáshoz vagy a látáshoz kötôdô“ átalakulásokról, melyeknek a színházát benépesítô valamennyi teremtmény alá van vetve. Kell-e mondanunk, hogy az állat a gyerekkorához kötôdô motívumok kategóriájába tartozik? Ugyanis, eltekintve a mesebeli állatoktól (vagy attól amelyik Az átváltozásban, kamaszkorának egyik olvasmányában szerepel), és a Pannónia egét benépesítô madaraktól – amelyek nagyon is valódiak, még akkor is, ha megindítják a képzeletet –, Nagy lovak, tehenek, disznók, csirkék és
Se întâmplæ ca botul unei maimufle legendare, imaginea unei bestii în nuanfle sepia sau o bufniflæ gravatæ dintr-un tabel al øtiinflelor naturii sæ se imprime peste un obraz; ca anatomia unui cal, lup sau grifon sæ se strecoare în trupul uman; ca un om stând într-un picior sæ se transforme într-un bâtlan; se întâmplæ ca un cameleon sæ se plimbe printre noi iar noi sæ nu-l observæm – este norocul øi tragedia lui, motivul pentru care se plânge. Aceastæ trasformare mimeticæ folositæ de cætre Nadj pentru „a ne scoate din cadrele noastre umane“ – acest mijloc nu fline de alegeri, nu fline de instrucflii date, el funcflioneazæ în subconøtient, cu un efect diferit pentru fiecare dansator în parte –, iar în cazul dânsului este færæ îndoialæ cea mai intrigantæ formæ de manifestare a intimitæflii posibile, a „continuitæflii“ chiar între om øi bestie. Numai cæ animalele, în unicitatea lor, adicæ privite separat de omul cu care conviefluiesc, de obicei în mod destul de armonios, au locul øi rolul lor aparte în creafliile semnate Nadj. Astfel tematica acordului om-pasære semnaleazæ întocmai diferenfla, antagonismul dintre specii pentru cæ funcflioneazæ contrar neînflelegerii care îøi pune amprenta fatalæ pe relafliile noastre umane. „Doresc în primul rând sæ adâncesc perspectivele relafliei cu natura“, explicæ Nadj. Similar acelui Kafka, care „nu se plictiseøte în observarea træsæturilor uitate ale animalelor“, øi la care dintre toate creaturile, acestea „gândesc cel mai mult“ (Walter Benjamin), Nadj cautæ aspecte prin care omul poate profita din relaflia sa cu lumea animalæ, aceastæ sursæ de inspiraflie øi posibil model. Dânsul vorbeøte despre prezenfla uluitoare a animalelor în desenele rupestre, reprezentærile lor fiind mærturia unei înflelepciuni preistorice încæ prezente în arta acelor vremuri øi povesteøte de apariflia neaøteptatæ a calului pe scena Ultimului peisaj (Utolsó tájkép) øi pe câmp sau în fotografiile ciclice Asobu. Pentru cæ în pofida reflinerilor faflæ de træsæturile animalice prezente în om, animalul, caracterizat prin lipsa totalæ a intenflionalitæflii (un alt nume pentru hazard), apare cel mai des ca un ”mediu de contrast” la polul opus iraflionalitæøii umane cæreia eventual îi va pune capæt într-o bunæ zi. „Mæ folosesc de prezenfla animalelor pe scenæ pentru cæ simt instinctiv prin ele ceva alarmant øi adeværat în acelaøi timp. Animalul este întotdeauna o prezenflæ autenticæ, habar nu are de semnificafliile reprezentærii sau ale simulærii. Puterea animalului puncteazæ autenticitatea sau falsitatea interpretærii. Prezenfla lui ilumineazæ, subliniazæ sau umbreøte prezenfla umanæ – o influenfleazæ clar, în orice caz.“
kacsák közelében nôtt fel, melyeket a nagyapja nevelgetett a házuk udvarán családi fogyasztásra, miközben búzát és paprikát is termesztett. „Elsôsorban az élô állatok érdekelnek, mondja, de persze a festészetbeli ábrázolásuk is, nevezetesen a barlangrajzokon, amelyek mostanában foglalkoztatnak.“ A madár – pingvinféle, baromfi, hártyáslábú, gázlómadár, verébféle vagy ragadozó – „az egyiptomi holtak királyságának ôrzôje“, amellyel Nagy a Tájkép vihar utánban azonosul. „A madarak a fölöttünk lévô térben laknak, mondja. A levegôhöz kötôdnek, úgy, ahogy mi a földhöz.“ Talán ez az oka annak, hogy – A rinocérosz hét bôre sólymától, a Woyzeck feketerigóján át az Asobu pávájáig – a mûveiben a színpadon megjelenô valamennyi élô állat közül ôk vannak elôtérbe helyezve? Talán azért, mert könnyedségük, röpképességük, számtalan lehetôségük arra, hogy eljátsszanak a gravitációval, a táncos életcélját jelentik? „Fôképp a természettel való kapcsolatot szeretném elmélyíteni“, magyarázza Nagy. Kafka példájára, aki „sosem unja meg az állatok elfelejtett vonásainak megfigyelését“, és akinél minden teremtmény közül ôk azok, „akik a legtöbbet gondolkodnak“ (Walter Benjamin), leginkább azt kell szem elôtt tartani, hogy milyen hasznot húzhat az ember az állatokkal való kapcsolatból, hogyan nyerhet ihletet tôlük, hogyan tekintse mintának ôket. Elmondja azt is, megdöbbenti, hogy az állati figurák uralják a barlangrajzokat – amelyeken talán a mûvészet születésekor, az ôskorban még élô bölcsességet véli felfedezni –, és elmeséli a ló váratlan megjelenését az Utolsó tájkép színpadán és a mezôn, vagy az Asobu ciklus fényképein. Mert annak ellenére, hogy az emberben meglévô állatiasságot olykor megbélyegzik, az állat, amelyet a szándékosság hiány (a véletlen másik elnevezése) jellemez, legtöbbször „kontrasztanyagként“ szerepel, ellentétként az emberi esztelenséggel szemben, amelynek egyszer talán véget vethet. „Azért használom fel újra meg újra az állatok jelenlétét a színpadon, mivel ösztönösen érzem, hogy van itt valami ami egyszerre nyugtalanító és igaz. Az állat mindig hiteles, nem tudja, mit jelent az ábrázolás, a megjátszás. Hatalma kihangsúlyozza az emberi játék hitelességét vagy hamisságát. Jelenléte megvilágítja, kiemeli vagy beárnyékolja, de mindenképpen befolyásolja az emberi jelenlétet.“
Interjú Interviu
Fontosnak tartottam, hogy tudjunk nevetni magunkon és a halálon Este important să putem râde de noi înşine şi de moarte Az Anamnesis című előadásról Bodó Viktorral beszélget Visky András
Dialogul lui András Visky cu Viktor Bodó despre spectacolul Anamnesis
Visky András: Hogyan született az Anamnesis? Improvizációk sora hozta létre a szöveget és a jeleneteket, vagy kész szöveg- és cselekményvázzal kezdted el a próbákat? Bodó Viktor: Egy igen izgalmas és sokrétû kutatómunka elôzte meg a próbákat. Meghírdettük, hogy a nézôk küldjenek be igaz történeteket, közben találkozókat szerveztünk egészségügyi dolgozókkal kórházigazgatótól, mentôsökön át patológussal, citológussal, és a Hospis munkatársaival is készítettünk interjúkat. Közben Róbert Julival, aki a darab dramaturgja, és a színészekkel közösen jeleneteket kezdtünk írni. Nagyon sok anyag született, körülbelül 80 nézô írt be történeteket és 25 óra riportanyagunk van. Végül a próbákon szerkesztettük össze a végleges formát. V. A.: Az anamnézis eredeti értelme szerint nemcsak a múltra, hanem a jövôre való emlékezést is jelenti, te magad ráadásul a görög, és nem a magyar nyelvben meghonosodott formát választottad elôadásod címéül. Mi a társadalomra, illetve politikára közvetlenül reflektáló színház tulajdonképpeni funkciója szerinted? Szeretnéd, ha a nézôk az elôadás hatására tudatosabb, cselekvésre kész polgárokká válnának? B. V.: Az Anamnesisnek több célja is van. Persze fontos az is, hogy pontos információkat közöljünk a témáról, amivel foglalkozunk, de nagyon fontos volt, hogy a lehetô legtöbb szempontból tudjunk viszonylag elfogulatlanul nyilatkozni az egészségügyrôl és a benne dolgozó emberekrôl, valamint a betegségrôl és a halálról, amelynek az elfogadása és feldolgozása a legnehezebb dolog az életben. Nagyon fontosnak tartottam, hogy tudjunk nevetni magunkon és a halálon, hogy ne tabu legyen, hanem kész tény: az ismeretlensége miatti rettegést humorral oldani. A politikai része szerintem világos. Nem örülünk annak, ahogy az országban a dolgokat intézik, és igyekeztünk
András Visky: Cum s-a næscut spectacolul Anamnesis? Textul øi scenele s-au format din niøte improvizaflii, sau ai început repetifliile cu un text øi o structuræ deja pregætitæ? Viktor Bodó: Repetifliile au fost precedate de o cercetare vastæ øi interesantæ. Am anunflat cæ aøteptæm de la spectatori întâmplæri adeværate, am organizat întâlniri cu lucrætori din domeniul sænætæflii, cu directori de spitaluri, cu ambulanfli, patologi, citologi øi cu colabaratori de la Hospis. Iar între timp am început sæ scriem scene împreunæ cu Juli Róbert, dramaturgul spectacolului øi împreunæ cu actorii. S-au næscut o græmadæ de materiale, am primit scrisori de la cca 80 de spectatori øi avem reportaje de 25 de ore. Iar forma finalæ al spectacolului l-am alcætuit la repetiflii. A. V.: Pe pagina de web al trupei Sputnik putem citi cæ obiectivul tæu nu a fost sæ formulezi sau sæ formulafli o opinie judecætoare. Este un obiectiv uøor de atins? Oare analiza situafliilor care sunt atât de aproape de realitate nu este deja o judecatæ? De ce ar trebui ca teatrul sæ evite o opinie criticæ? V. B.: Nu trebuie sæ o evite, însæ este un teritoriu periculos. Poate sæ judece numai cel care træieøte o situaflie. Însæ meritæ cæutat în fiecare parte, fiindcæ astfel vei afla cæ de fapt lucrurile sunt mult mai nuanflate decât ne-am gândii la prima vedere. De data aceasta am considerat cæ cercetarea în sine este mai importantæ, însæ cred cæ politicienii au øi încasat unele lucruri într-un mod destult de direct. Desigur nu a fost important sæ accentuæm ca guvernul de azi, sau cel precedent ar fi cel vinovat pentru situafliile existente, ci cæ s-au întâmplat multe lucruri pentru care sunt øi ei responsabili. Eu nu am o opinie politicæ. Uræsc nivelul la care politicul a ajuns øi care apasæ întreaga flaræ. A. V.: Anamnesis este o coproducflie a unei trupe main stream øi a unei companii independente sau numite alternativ. Cum a fost munca comunæ a actorilor de la Teatrul Katona øi a celor de la compania Sputnik? V. B.: Ca øi cum ar fi lucrat împreunæ din totdeauna. Au existat øi înainte unele colaboræri, de fapt avem actori, de pildæ Károly Hajduk, care înainte lucra la Katona. Nu conteazæ cum numim grupul nostru. Ceea ce conteazæ este sæ facem teatru de calitate øi sæ fim capabili sæ ræmânem împreunæ. Noi continuæm cu mare drag colaborarea cu Katona, ceea ce, în afaræ de faptul cæ con-
(fragment)
ezt is éles és pontos szúrásokkal groteszk helyzetbe hozni. V. A.: Az elôadásban a fikció keveredik a dokumentummal, egyik a másikra tekint, fölerôsítik vagy kétségbevonják egymás létét. A felkészülés idején a nézôk történeteire is kiváncsi voltál. Mennyire voltak a nézôk aktívak? Kaptatok tôlük személyes történeteket? Hogyan használtad fel ôket? B. V.: A nézôk aktívak voltak, volt aki egy teljes életrajzot küldött be, volt aki kis jeleneteket, volt aki egy fél oldalt, de az is megrázó volt. Viszont nagyon keveset tudtunk használni az anyagokból, hiszen ezek nem színházi anyagok voltak. Rettenetesen szórakztató és sok tragikus vallomás, amely komoly zavart okozott bennünk. Egyrészt persze inspiráló volt a sok ôszinte beszámoló, másrészt nagyon aggódtunk hogy ha színpadra állítunk egy egy ilyen helyzetet, nem fog-e visszásan elsülni a dolog. Nem akartunk viccet csinálni olyan történetekbôl, amelyeket ha esetleg megnéz az, aki írta, megbántódik, vagy azt mondja hogy nem is így történt. Így apró motívumok, figurák, jellegzetességek lettek felhasználva. Helyenként inkább megerôsítve a darab egész világát. V. A.: Az elôadásnak van egy finom, rettentôen szemérmes, autobiografikusnak mondható rétege, amelyet az éppen folyó elôadást rendezô szereplô sejtet. Valóban saját történetet, egészen pontosan a halállal való szembesülésed primér tapasztalatát is elrejtetted az elôadásban? B. V.: Valóban igyekeztem önmagammal is ironizálni, egyszer tényleg rohangáltam egy sötét kietlen kórházban a bátyámmal és az anyámat kerestük. A 3. emeletre kellett felmenni valamelyik szobába, ahol már csak üres ágy volt, rajta egy fekete zsákkal. Aztán kiderült hogy rossz szobaszámot adtak meg. V. A.: A vetítések az orvosok, ápolók, mentôsök szemszögébôl mutatják be az egészségügy hétköznapjait. Mi volt a szándékod ezzel? Felhívás a közös, szolidáris cselekvésre a mindenestôl rossz (egészségügyi stb.) rendszer ellen? B. V.: A legfontosabb a több szempont felôl való vizsgálódás volt. Igenis iszonyatosan nehéz egész nap beteg emberekkel lenni, óriási a nyomás, nehezen lehet megélni, közben olyan körülmények között kell dolgozni, ami szomorú. De nemes harc, csak hát szinte lehetetlen helyzetekre kell azt mondani, hogy mindent megteszünk. V. A.: A Szputnyik honlapján az olvasható, hogy az Anamnesisszel nem ítéletalkotás volt a célod/célotok. Teljesíthetô ez a cél? Vajon a valósághoz olyannyira közel álló helyzet átvilágítása nem ítéletalkotás? Tulajdonképpen miért is kellene a színháznak elkerülnie az ítéletalkotást? B. V.: Nem kell elkerülnie, de veszélyes dolog. Az tud ítélkezni, aki közevtlenül ott van a helyzetben. De minden oldalt érdemes megkaparni, és mindenhol kiderül hogy árnyaltabb a dolog, mint ahogy azt elsôre gondolnánk. Én a vizsgálódást és kutatást most fontosabbnak tartottam, de a politikusok szerintem elég nyíltan kaptak egyet s mást. Persze itt sem az volt a fontos, hogy a mostani
sideræm munca celuilalt foarte interesant, se datoreazæ øi faptului cæ a existat o finanflare dedicatæ unei coproducflii. Ar fi bine dacæ ar exista mai multe oportunitæfli de coloborare, dar pentru asta este necesar sæ înflelegem cæ nu poate sæ supraviefluiascæ o trupæ independentæ doar din coproducflii. A. V.: Nu træiesc în Ungaria de aceea te întreb tocmai pe tine: ce înseamnæ de fapt termenul de „teatru alternativ“ sau „teatru independent“ în afaræ de aspectele financiare? Observând de afaræ – nu neapærat de la Cluj, ci de mai departe – putem avea impresia cæ de fapt aøa numitele teatre independente produc cele mai interesante spectacole cu niøte artiøti deosebifli, la care sunt atenfli øi cele mai importante festivaluri europene din main stream, în timp ce teatrele main stream sau de stat sunt de fapt total indepenfli de tot ceea ce înseamnæ limbajul de teatru contemporan... V. B.: Este o nofliune care trebuie læmuritæ din ce în ce mai mult aici în Ungaria, mulfli au impresia cæ dacæ ceva este independent sau alternativ, adicæ experimental – asta se referæ la o categorizare calificativæ. Ceea ce nu este adeværat, øi asta se vede øi din rezultatele obflinute la festivaluri. Noi nu vrem sæ lucræm în instituflii aøa de mare cum sunt teatrele de stat. Nu vrem sæ producem în cantitæfli industriale, fiindcæ nu funcflionæm astfel øi avem o atitudine artisticæ difertæ. Avem un program la fel de încærcat ca øi teatrele de stat, însæ noi trebuie sæ obflinem finanflæri pentru fiecare proiect în parte, øi nu este deloc sigur cæ putem facem øase producflii într-o stagiune. Suntem o trupæ mai micæ, putem cælætorii uøor, træim din subvenflii semnificativ mai mici øi organizæm deseori coproducflii, cursuri de pedagogie dramaticæ, trupa cælætoreøte prin flaræ cu spectacole dedicate copiilor øi purtæm numeroase discuflii cu publicul. Este un lucru ce ar putea sæ facæ øi un teatru mare, însæ n-o face. Nu este profilul sæu. Acoperim o nevoie culturalæ existentæ. Colaboræm cu teatre de stat atât acasæ cât øi în stræinætate. Cele douæ forme de teatru diferite pot sæ facæ artæ colaborând unul cu celælalt øi inspirându-se reciproc.
vagy az elôzô kormány tehet mindenrôl, hanem sok olyan dolog történt, amiben sokan felelôsek. Én pedig politikailag független vagyok. Úgy ahogy van utálom azt a politikai színvonalat, amely egy jó ideje nyomasztja az egész országot. V. A.: Egy main stream társulat és egy alternatívnak vagy függetlennek kanonizált csoportosulás közös produkciója az Anamnesis. Milyen volt a Katona és a Szputnyik színészeinek közös munkája? B. V.: Olyan volt, mintha mindig is együtt dolgoznánk. Különbözô összefonódások eddig is voltak, sôt van olyan színész, Hajduk Károly, aki elôtte katonás volt. Mindegy minek nevezzük a csoportunkat. A lényeg hogy színvonalas színházat csináljunk és együtt tudjunk maradni. Mi szívesen folytatjuk az együttmûködést a Katonával, amelyet azért tudtunk most összehozni, azon kívül hogy izgalmasnak tartjuk egymás munkáját, hogy volt erre egy pályázat. Jó lenne, ha több lehetôség lenne ilyen együttmûködésre, de ahhoz meg kell érteni, hogy pusztán közös produkciókból nem tud egy független csapat megmaradni. V. A.: Nem Magyarországon élek, azért kérdezem meg, és éppen tôled: mit is jelent tulajdonképpen az „alternatív színház“ vagy „független színház“ szókapcsolat a financiális vonatkozásokon túl? Kívülrôl – nem feltétlenül Kolozsvárról, hanem messzebbrôl – nézve az látszik, hogy napjainkban az ún. alternatívok felôl érkeznek a legizgalmasabb alkotók és produkciók, amire az európai main stream vagy a legfontosabb fesztiválok figyelnek, miközben több main stream iletve kôszínház teljességgel független magától a korszerû színházi nyelvtôl... B. V.: Ez az a fogalom amit mostanában egyre inkább pontosítani kell itthon, mert sokan azt gondolják hogy attól, hogy független valami vagy alternatív, tehát kísérletezô szellemû, az minôségi meghatározás. Ez pedig a fesztiválokon elért eredményekbôl is látszik, hogy egyszerûen nem igaz. Nem akarunk akkora intézményben dolgozni, amekkora egy nagyszínház. Nem akarunk üzemszerûen dolgozni, mert nem ilyen jellegû a mûködésünk és az alkotói hozzáállásunk. Ugyanolyan szoros programunk van, mint egy nagyszínháznak, azonban mi minden projektért külön pályázunk, nem evidens, hogy minden évben meg tudunk csinálni hat elôadást. Kisebb létszámú, könnyen utazó csapat vagyunk, lényegesen kissebb támogatásból gazdálkodunk, és közös produkciókat, drámapedagógiai programokat csinálunk, a csapat gyerekeknek szóló elôadással és hozzá tartozó beszélgetéssel járja az országot. Ezt például egy nagyszínház is megtehetné, de nem teszi meg. Nem ez a profilja. Tehát kulturális hi ánypótlást is végzünk. Nagyszínázakkal mûködünk együtt külföldön és itthon is. Tehát ezek a formák egymással együttmûködve egymást inspirálva alkotnak.
Interjú Interviu
Kontinenseken és nemzedékeken átívelő kéztörténetek Poveşti transcontinentale cu păpuşi de mână pentru toţi Fülöp Noémi interjúja Yeung Faī kesztyűbáb-művésszel
Interviu cu maestrul păpuşar Yeung Faī de Fülöp Noémi
1989-ben, a romániai kommunista diktatúra bukásának évében, egy Yeung Faï nevû bábos elmenekült Kínából, egy másik kommunista rendszer elôl, családi örökségét – a kesztyûbáb-mûvészetet – és az életét féltve. Bolíviában, utcai bábosként kezdte el azt a több országon, kontinensen átívelô utat, amely a nélkülözésektôl a sikerekig vezetett, és amelynek jelenlegi (de valószínûleg nem utolsó) állomása Franciaország. Yeung Faï családjában öt nemzedék óta apáról fiúra száll a kesztyûbábozás öröksége. A kulturális forradalom a hagyomány és a család létezését is veszélybe sodorta: Yeung Faï édesapja börtönben halt meg, fiát pedig szintén bebörtönözték – egyszerûen csak azért, mert kesztyûbáb-elôadásokat tartott. A svájci Théâtre Vidy-Lausanne színház Hand Stories címû elôadása, amely az Interferenciák 2012 fesztivál programjában is szerepel, a bábmûvész édesapjának és a kesztyûbábozás mûvészetének történetét meséli el.
În 1989, anul præbuøirii dictaturii comuniste în România, în încercarea sa de a-fli salva viafla, arta øi tradiflia pæpuøilor de mânæ, maestrul pæpuøar Yeung Faï a pæræsit China, un alt regim comunist. Drumul sæu cætre succes a început pe stræzile Boliviei, ca pæpuøar ambulant, iar dupæ opriri în nenumærate flæri, maestrul træieøte, momentan, în Franfla. Familia maestrului Yeung Faï transmite arta mânuirii pæpuøilor de mânæ de cinci generaflii din tatæ în fiu. Revoluflia culturalæ a pus în pericol atât tradiflia cât øi viafla familiei: tatæl maestrului a decedat la închisoare, Yeung Faï a fost de asemenea închis, pur øi simplu pentru cæ a organizat spectacole cu pæpuøi de mânæ. Spectacolul Hand Stories al teatrului elveflian Théâtre Vidy-Lausanne, inclus în programul festivalului Interferenfle 2012, ne destæinuie povestea tatælui maestrului pæpuøar øi istoria artei mânuirii pæpuøilor mænuøæ.
Fülöp Noémi: Mi jut elôször eszébe, ha az édesapjára gondol? Yeung Faï: Az elsô emlékem apámról, hogy kiváló bábos volt. F. N.: Egy interjúban azt mondta, Kínában mindenki el akarja felejteni a kulturális forradalmat. A kormányról beszélt, vagy a lakosságról is? Y. F.: Nem csak a kormányról – nagyon sok ember él Kínában, aki maga is felejteni szeretne. F. N.: Azt is mondta: soha nem akar felejteni. Vajon lehetséges megbocsájtani? Mi segít a szomorú emlékekkel való együttélésben? Y. F.: Megbocsájtani nem lehet... csak a szeretet segít. És az öröm, hogy megszületett a fiam.
Fülöp Noémi: Gândidu-væ la tatæl dumneavoastræ, de ce væ amintifli? Yeung Faï: De faptul cæ a fost un pæpuøar minunat. F. N.: Afli declarat într-un interviu cæ în China toatæ lumea doreøte sæ uite revoluflia culturalæ. V-afli referit doar la membrii guvernului sau la toatæ populaflia flærii? Y. F.: Nu doar la cei de la guvernare, foarte mulfli oameni în China doresc sæ uite acele vremuri. F. N.: Afli declarat de asemenea cæ nu dorifli sæ uitafli nimic. Este oare iertarea posibilæ? Ce væ ajutæ sæ træifli cu amintirile triste? Y. F.: Iertarea nu este posibilæ... însæ dragostea ajutæ mult. Øi bu curia legatæ de naøterea fiului meu. F. N.: Afli cælætorit øi afli træit în multe locuri dupæ ce afli pæræsit China – unde væ simflifli într-adevær acasæ? Y. F.: Nu existæ loc, unde sæ mæ simt „acasæ“, acasæ pentru mine înseamnæ sæ fiu alæturi de prietenea mea øi de fiul nostru. F. N.: Au existat momente în viafla dumneavoastræ când afli fi ales o altæ profesie în locul celei de pæpuøar? Y. F.: N-ar fi ræu sæ fiu maestru chitarist... dar nimeni nu îøi poate schimba destinul! F. N.: Afli fi devenit oare altæ persoanæ dacæ væ alegeafli o altæ vocaflie?
F. N.: Miután elhagyta Kínát, számos helyre utazott el, számos országban élt – hol érzi magát a leginkább otthon? Y. F.: Nem létezik olyan hely, ahol „otthon“ érezném magam, csak akkor, amikor a barátnôm és a fiam közelében lehetek. F. N.: Volt olyan pillanat az életében, amikor más hivatást szeretett volna választani a bábmûvészet helyett? Y. F.: Szeretnék gitármûvész lenni... de senki nem változtathatja meg a sorsát! F. N.: Más ember lett volna önbôl, ha más hivatást választ? Y. F.: Nem vagyok biztos abban, hogy az ember munkája megváltoztatja a gondolkodását. F. N.: A Hand Stories leírásában szó esik arról, hogy min den nemzedék hozzáad valamit a kesztyûbábozás hagyományához – mi az ön hozzájárulása? Y. F.: Egybeolvasztottam a modern és a hagyományos, a kínai és az európai bábmûvészetet. És továbbra is keresem a saját hozzájárulásomat. F. N.: Megtanítja a gyerekeit a kesztyûbábozás mûvésze tére? Y. F.: Ami a lányomat illeti, ôt nem érdekli a bábmû vészet, a fiam pedig túl fiatal, elôször járni kell megtanulnia... De ha érdeklôdést mutat a bábozás iránt, természetesen megtanítom majd neki... Egyébként a Hand Stories címû elôadás alapmotívuma az átadás.
Y. F.: Nu cred cæ profesia pe care o avem ne poate schimba gândirea. F. N.: În descrierea spectacolului Hand Stories se scrie cæ fiecare generaflie adaugæ ceva la tradiflia mânuirii pæpuøilor-mænuøæ – care este contribuflia dumneavoastræ? Y. F.: Am fuzionat arta pæpuøarilor moderni cu cea tradiflionalæ, arta chinezæ cu cea europeanæ. Dar continui sæ caut contribuflia mea. N.: Vefli transmite arta pæpuøarului copiilor dumneavoastræ? Y. F.: Fiica mea nu aratæ interes faflæ de arta pæpuøarului iar fiul meu este încæ de-o schioapæ, trebuie mai întâi sæ învefle sæ meargæ... Dar îl voi învæfla, fireøte, arta pæpuøarului, dacæ va fi interesat... În orice caz, motivul principal al spectacolului Hand Stories este transferul.
Interjú Interviu
„Nem vagyok semminek a megtestesítője, én egy hangszóró vagyok“ „Nu întrupez nimic, sunt un simplu difuzor“ André Wilms színész, a Lausanne-i Beau-Rivage teraszán. Egy pillanatig arra gondolok: ô Jónás, aki elôjött a nagy vízbôl. Tengerre szállt, mivel mindenkire megsértôdött. Vízbe esett, majd helyrehozta magát egy cethal gyomrában, amely végül kiköpte magából. Amióta újra partot ért, horgászgat, és közben hajdani haragján rágódik magában. A valóság az, hogy Tirol egyik távoli sarkából érkezett, ahol filmet forgat. Nemsokára Genfben lesz, a Théâtre de Carouge színpadán, ahol péntek este óta az Eraritjaritjaka címû darabban játszik, egy zenés thrillerben, amelyet Heiner Goebbels rendezett. Az idei La Bâtie fesztivál ôelôtte tiszteleg: tíz napon át egymást követik fellépései. Egyelôre sügérfilét falatozunk a luxusszállóban. Le Temps: Mit jelent önnek a fényûzés? André Wilms: Nem vetem meg. De ha az ember egy fényûzésmentes világból jön, tévesen ítéli meg a dolgokat. Az én egyetlen fényûzésem az volna, hogy úgy tegyek, mint Samuel Beckett, akinek volt érzéke a luxushoz. Egyszer gondolt egyet, és többet nem öltözködött. Vásárolt magának tizenöt egyforma, méretre szabott öltönyt, és tizenöt egyforma pár cipôt. Számomra ez jelenti a luxust. Mindennap ugyanaz, de remekbe szabottan. Luxus-csavargónak lenni, mint Beckett, a méregdrá ga viszkijével. – Találkozott vele? – Egyszer. Annyira rettegtem, hogy nem mertem megszólítani. Egy darabban játszottam, amelyet meg akart nézni. Amikor belépett, a nôk mind felsóhajtottak: „aahh!“. 70 éves volt. Egy koldushoz illô nagykabát volt rajta, de az aztán kifogástalan, és az a fej! Egy csoda volt.
Le Temps: Ce înseamnæ luxul pentru dumneavoastræ? André Wilms: Prefluiesc timpul. Însæ atunci când vii dintr-o lume lipsitæ de lux, îfli imaginezi lucruri inexistente. Pentru mine, singurul lux ar fi sæ pot urma exemplul lui Samuel Beckett, care øtia foarte bine ce înseamnæ luxul. Într-o zi, øi-a cumpærat 15 costume identice (fæcute la comandæ) øi 15 perechi de pantofi identice. Asta înseamnæ luxul, dupæ mine. Sæ porfli în fiecare zi acelaøi costum, însæ sæ-fli vinæ perfect. Costumele øi wisky-ul scump îi confereau lui Becket un aer de hoinar bogat. – L-afli întâlnit vreodatæ? – O singuræ datæ. Eram însæ atât de stânjenit încât nu am îndræznit sæ-i vorbesc. Jucam într-o piesæ, el se afla printre spectatori. Când a intrat în salæ, toate doamnele au exclamat: „Ohhhh“! Avea 70 de ani pe atunci. Purta o hainæ jerpelitæ, dar foarte studiatæ, cu atitudinea specificæ. Era o adeværatæ apariflie. Clint Eastwood, care nu este un actor foarte talentat, are acelaøi impact asupra publicului. Când joacæ într-o piesæ, eøti terminat. Pânæ la urmæ, luxul meu ar fi sæ fiu Gary Cooper øi sæ port acelaøi costum ca Beckett. – Poate actorul sæ improvizeze, asemeni unui cântærefl de jazz? – Mi-ar plæcea sæ pot, dar nu reuøesc. Actorii nu sunt capabili sæ improvizeze. Nu avem o tehnicæ suficient de obiectivæ. Atunci când simulæm dragostea, suntem întotdeauna penibili. – Dar Actors Studio, Conservatorul din Paris ... – Robert Mitchum a dat cea mai frumoasæ definiflie pentru Actors Studio. El a fost întrebat dacæ-l cunoaøte pe Marlon Brando. A ræspuns: „Sigur, este actorul care are nevoie de un sfert de oræ pentru a te saluta.“ Mitchum rezumæ astfel întreaga tehnicæ specificæ Actors Studio. În plus, mi-am dat seama cæ nu avem putere de decizie în ceea ce facem. Societatea este cea care impune vocile øi corpurile pe care vrea sæ le vadæ. – Cum væ percepefli propriul corp? – Nu dau bine pe sticlæ. Corpurile care se cer, în filme, coincid unui moment din istorie. Jean Gabin, de exemplu, avea un fizic de proletar. Dacæ analizafli istoria cinematograficæ americanæ, vefli constata cæ s-a schimbat mult, dupæ ræzboiul din Vietnam.
Clint Eastwood, aki nem igazán nagy színész, ugyanilyen hatást kelt. Amikor bejön egy darabban, az ember beadja a kulcsot. Alapjában véve a luxus az lenne, ha az ember Gary Cooper lehetne egy Beckett öltözékében. – Négy elôadás a La Bâtie fesztiválon – sportolóhoz illô próbatétel. Hogyan fegyelmezi magát e tíz nap alatt? – Abba kell hagynom a dohányzást. És nem szabad sokat innom. Mert az alkohol egyáltalán nem válik a teljesítmény javára. – Valóban? – A filmben, ott igen. Egy ilyen érdekes, idióta kifejezést ad az embernek. A színházban ragadós lesz tôle az ember szája. Vannak színészek, akiknek sikerült megmérkôzni az alkohollal. Például Robert Mitchum – akit én a leginkább imádok a színészek közül, Buster Keatonnel együtt –, neki sikerült részegen játszani. Nekem nem megy. Igaz, hogy ô 1,90 magas volt, bokszolt, hasist szívott, de állta a sarat. – Egy színész improvizálhat-e, ahogy egy dzsessz-zenész? – Szeretnék, de nem sikerül. A színészek nem képesek improvizálni. Nincs elegendô objektív technikánk erre a célra. Ha a szeretetet improvizálják, abból mindig va lami vacakság sül ki. – Dehát az Actors Studio, a párizsi Conservatoire… – Az Actors Studio legjobb meghatározását Robert Mitchum adta. Amikor megkérdezték, ismeri-e Marlon Brandót, azt válaszolta: „Ó, igen, az a színész, aki ne gyedórán keresztül mondja el, hogy »jó napot«“. Ezzel egy mondatban összefoglalta az Actors Studio technikáját. Ezen túlmenôen meg vagyok gyôzôdve arról, hogy semmi közünk ahhoz, amit csinálunk. A társadalom
Înainte de acest ræzboi, actorii aveau 1.90, asemeni lui John Wayne sau Robert Mitchum. Dupæ ræzboi, America se detestæ. Actorii sunt mici, deloc atrægætori, drogafli, asemeni lui Al Pacino. Aceastæ schimbare reflectæ înfrângerea. În contraatac, Statele Unite sunt reprezentate de Schwarzenegger – un fizic de nazist – øi de Sylvester Stallone. Un austriac øi un italian. Axa, din nou la putere. Corpuri bine sculptate. America riposteazæ. Gata cu actorii dezgustætori øi drogafli! – Dar în Franfla? – Putem constata cæ interesul pentru actori ca Gérard Depardieu, de exemplu, este în scædere, la fel cum s-a întâmplat øi în cazul imaginii actorului – proletar. El îi întrupeazæ fidel pe susflinætorii lui Le Pen. Dépardieu, unul dintre cei mai mari actori pe care i-a avut Franfla pânæ acum, extraordinar cândva, regreseazæ. – Afirmafli uneori cæ actorul este de fapt un simplu difuzor. – Continui sæ cred acest lucru. Actorul recitæ pur øi simplu un text, este un difuzor. Eu am cam ræmas færæ voce, din cauza problemelor pulmonare. – Cine v-a trezit interesul pentru teatru? – Eu însumi. Priveam actorii øi îmi plæcea ce vedeam. Klaus Michael Grüber, Heiner Müller, Heiner Goebbels øi Aki Kaurismäki, mari maeøtri, mi-au fost mentori. – Care a fost primul lucru pe care l-afli auzit de la Klaus Michael Grüber? – „Tofli cei de extremæ stânga sunt actori execrabili.“ Øi el fæcea parte din aceastæ categorie. Însæ nu se înøela. Existæ un tip de actor „de stânga“ absolut insuportabil. Semænæm, în aceastæ privinflæ. Øi eu am tendinfla sæ dau lecflii, sunt greu de suportat. De aceea îmi plac actriflele de comedie. Îmi amintesc de Jacqueline Maillan, pe care o adoram. Ea mi-a spus: „Eu nu flin deloc seama de text. Îl turui repede, în primele cinci minute, øi apoi, dintr-o datæ, mæ opresc øi toatæ lumea începe sæ râdæ.“ Am încercat øi eu, însæ nu mi-a ieøit. – Væ place sæ repetafli? – Nu prea. Nu sunt un fanatic al acestei meserii. Uneori sunt apreciat pentru faptul cæ simt frica, asemeni altora. Scriitorul Heiner Müller mi-a spus, într-o zi: „Ceea ce mi se pare interesant, la tine, este cæ continui sæ-fli aræfli latura umanæ, pe scenæ.“ Îl ador pe Buster Keaton, pentru cæ semænæm. Nu øtie sæ abordeze femeile øi, în acelaøi timp, este genial. Mæ consoleazæ cæ nu sunt singurul care se aflæ în aceastæ situaflie. Sunt un fel de pansament, un Tricosteril. – Cât de intens træifli spectacolele? – Sunt un actor marxist. Problemele mele nu intereseazæ pe nimeni. Nu sunt un actor implicat. Nu mæ intereseazæ decât sæ-mi spun textul. Nu-mi pasæ de nimic, în rest. Încerc sæ nu o dau în baræ, însæ nu-mi træiesc rolul. – Nu væ implicafli deloc? – Apær o idee, nu un corp sau un sentiment. Nu sunt un actor prin trupul meu. Sunt asemeni unui øofer de taxi care îøi duce clienflii la destinaflie. Nu sunt niciodatæ pætruns de text, aøa cum susflin în mod aberant unii. Mæ græbesc sæ închei spectacolul, însæ nu pentru cæ este un infern, cum afirmæ anumifli actori. – Urmætorul rol? – Nu va mai exista. Nu mai am forfla fizicæ necesaræ. În plus, am mult de citit. Îmi place sæ pescuiesc øi sunt destul de talentat! Aø vrea sæ zbor cu parapanta. Øi apoi, sæ iau o lunæ întreagæ opiu. (Realizat de Alexandre Demidoff pentru cotidianul Le Temps, 1 septembrie 2012)
határozza meg a hangunkat, és ô dönti el, milyen testeket akar látni. – Az ön teste milyen? – A mozi számára szexuális szemszögbôl érdektelen. Azok a testek, amelyekre a filmnek van szüksége, mind hasonlóak a történelem egy adott pillanatában, például van proletár-test vagy van a Jean Gabin teste. Ha megnézzük az amerikai filmeket, megfigyelhetjük, hogy a vietnami háború után fordulat történt. Addig a színészek 1,90 magasak voltak, mint John Wayne vagy Robert Mitchum. A vietnami háború idején Amerika elkezdte utálni magát. Jöttek a kisebb, csenevész, kokainos testek, ilyen például Al Pacino. Ez volt Amerika veresége. Aztán Amerika ellentámadásba lendült, jött Schwarzenegger, a náci-test, és Sylvester Stallone. Egy osztrák és egy olasz. A helyreállított Tengely. Az izomból felépített testek – Amerika ellentámadása. Le a kokainos, undorító testekkel! – És a franciaországi helyzet? – Ha megnézzük az olyan srácokat, mint Gérard Depardieu, észrevehetjük, hogy ugyanúgy leépül testileg, mint ahogy leépült a proletár-test képe is. Ô tökéletesen tükrözi a Le Pen-féle társaságot. Ez a hajdan rendkívüli színész, egyik legnagyobb, rendkívül invenciózus színészünk, aki valaha élt, hagyta magát tönkremenni. – Az intelligencia mit jelent egy színész számára? – Gyakran mondogatom, hogy a túl sok intelligencia megárt. Ha az ember intelligens, valami mással foglalkozik. Könyvet ír, orvos lesz. Számomra az az újdonság, a leginkább meglepô, hogy régebben a polgárság számára színésznek lenni egyet jelentett azzal, hogy az ember vagy kurva, vagy homoszexuális – most meg mindenki szeretné, ha volna egy színész a családjában. A mozi és a színház két hatalmas vidámpark lett a kultúraéhes polgárság számára. – Na és az intelligencia? – Talán az, hogy érzékeltessük az emberi méltóságot. A színész intelligenciája abban áll, hogy felnagyítja az emberi vonásokat, még a negatívakat is. Hogy megpróbál javítani a világon. Jó, én most kegyetlenül igényes vagyok. – Erre tett kísérletet Aki Kaurismäki, a Kikötôi történet címû film rendezôje, amelyben ön is szerepelt? – Igen. Ezzel a filmmel megpróbálta elmondani, hogy vannak még igaz emberek, a történelem legrosszabb pillanataiban is. Ez talán csak egy álom. De ebben részt venni – számomra ez a színészet. – Azt szokta mondani, hogy a színész egy hangszóró. – Továbbra is így gondolom. Elmondom a szöveget és kész. Mivel tüdôproblémáim vannak, én egy kipurcant hangszóró vagyok. – Kitôl kapott kedvet a színjátszáshoz? – Magamtól jött. Nézegettem az embereket, és szépnek láttam ôket. És azok, akiktôl a színjátszást tanultam, mind nagy mesterek voltak: Klaus Michael Grüber, Heiner Müller, Heiner Goebbels és Aki Kaurismäki.
– Mit mondott önnek Klaus Michael Grüber az elsô alkalommal? – Azt mondta: „A szélsôbaloldali arcok mind gyenge színészek.“ Ô maga szélsôbalos volt. De igaza volt. Van egy bizonyos „baloldali színész“ típus, amely elviselhetetlen. Mi vagyunk a jó oldalon. Én is hajlamos vagyok erre. Ez a leckéztetô típus, ez kibírhatatlan. Éppen ezért szeretem a nagy komédiás színésznôket. Emlékszem Jacqueline Maillanra, akit imádtam. Azt mondta nekem: „Én nem törôdöm a szöveggel, az elsô öt percben ledarálom gyorsan a teljes szöveget, aztán hirtelen megállok, és mindenki nevet.“ Megpróbáltam, nem sikerült. – Ön szenvedélyesen szerette Grübert. – Igen. Ô tanított meg mindenre. Azt mondta: „Meg kell mosni a tekintetet. Túl sok mindent látunk. Meg kell mosni a nyelvet. Amikor azt mondod: „nagyszerû“, az nem ugyanolyan, mint ha azt mondod, „kés“. Faragd ki a szavakat. Találd ki ôket újra. A színház fogyókúrára kellene szorítsa a nyelvet.“ Azt is mondogatta: „André, te azt hiszed, hogy vannak saját érzéseid? Hát nem így van. Amikor szenvedsz, ugyanúgy szenvedsz, mint bárki más.“ Azt mondta: az érzelmek banálisak, valahol mélyebben kell keresgélni. Ô volt számomra az isten. Ôt utánoztam. Ahogy járt, ahogy ivott. És ez az utánzás persze bedöglött. – Szeret próbálni?
– Nemigen. Nem vagyok egy fanatikus színész. Az emberek olykor azért hálásak nekem, mert látják, hogy ugyanúgy félek, mint ôk. Heiner Müller, az író, azt mondta egyszer: „Benned az az érdekes, hogy te ezzel együtt még egy ember vagy a színpadon.“ Buster Keatont szeretem, mert ô olyan, mint én. A nôkkel nem tud bánni, és mégis zseniális. A nagy színészeknél azt szeretem, hogy megvigasztalnak, ha valami bajom van. Fenntartom magamnak a jogot, hogy egy kötszer legyek, egy ragtapasz. – Ön gyötrôdik? – Magam miatt nem. Én marxista színész vagyok. A problémáim nem érdekelnek senkit. Nem vagyok egy elkötelezett színész. A lényeg az, hogy sikerül elmondanom a szövegemet, a többi hidegen hagy. Nem érzek semmit. Igyekszem nem dadogni. A drámai hév hiányzik belôlem. – Ön nincs elkötelezve semmi iránt? – Én védek egy eszmét, de nem egy testet vagy egy érzést. Nem vagyok egy megtestesült színész. Taxisofôr vagyok. Elviszem az embereket az úticéljukhoz. Semmi esetre sem hatol át rajtam a szöveg, vagy más efféle baromságok, amiket olykor hallani. Egyetlen sürgôs dolgom van: befejezni az elôadást. Ne higgyenek azoknak a színészeknek, akik úgy tartják, hogy ez maga a pokol.
– Következô színpadi szerepe? – Nincs több. Nincs már fizikai erôm. Viszont sokat kell olvasnom. És nagyon szeretek horgászni – tudja meg, hogy ebben elég jó vagyok. És aztán szeretnék egyszer siklóernyôzni. És utána egy hónapig ópiumot szívni. (Készítette Alexandre Demidoff a Le Temps címû napilap számára, 2012 szeptember 1)
Interjú Interviu
Nem minden zene fejez ki többet, mint a szó Nu orice muzică poate exprima mai mult decât cuvântul Georges Banu beszélgetése Vasile Şirlivel (Részlet)
Georges Banu: Mi érdekli: a finom átmenet beszéd és ének között, vagy a nyílt törés? Hogyan kezeli ezt? Megkeresi a sajátos „kapcsolódást“? Mennyire foglalkoztatja a beszéd és az ének együttélése? Vasile Øirli: Azt hiszem, hogy a legtöbb elôadásban, amelyhez énekeket írtam, folyékony átmenetet kértek. Ha a capella énekrôl beszélünk, a beszéd és a dallam közötti váltást a hangfekvés határozza meg. A finom átmenethez elég, ha az elôadó természetes terjedelmében írunk, ha megôrizzük a hangszínét, ami néha emlékeztet kicsit, egészen kicsit a parlarcantandóra vagy a Sprechgesangra, de csak épp annyit, hogy átvezessen a dallamra. Ha ugyanazt a dallamot a beszédtôl eltérô fekvésben éneklik, akkor a törés hangsúlyosabb. De ez is a zenés betét dramaturgiai szerepétôl függ. A hangszeres kíséret megkönnyítheti a zene belépését. Mint mondtam, a szöveg alapvetô. A mondat értelmére, a szöveghangsúlyok betartására mindig odafigyelek, függetlenül attól, hogy milyen nyelvre írok, vagy hogy beszé-
Egy délelőtt, amikor Andrei Şerban meghallgatást tartott a bukaresti Nemzeti Színházban, találkoztam az énekről a beszédre való átváltás élményével. Azzal az érzéssel, amit a nyelvi kommunikációról a zenei kifejezésre való finom áttérés ébreszt. Később Michelle Kokosowskival együtt meghívtunk a párizsi Académie Expérimentale des Théâtres ke retében néhány történészt és művészt, hogy olyan régi hagyományokat – a görögöktől az Erzsébet-kor színházáig – és kortárs próbálkozásokat idézzenek meg, amelyek ennek a költői mozgékonyságnak adnak teret, és amelyek jeligéje Heiner Müller szállóigévé vált mondása is lehetne: „Amiről már nem lehet beszélni, azt el kell énekelni“. Híres rendezők és színészek vallanak itt arról az örömükről, hogy szüntelenül átjárhatnak beszéd és ének között. Szenvedélyükről, amely eljegyezte őket a színpaddal. Jelen kötetünk őket örökíti meg. Georges Banu: A beszédtől az énekig
George Banu în dialog cu Vasile Şirli (Fragment)
George Banu: Ce te intereseazæ: tranziflia subtilæ sau ruptura afirmatæ de la cuvânt la cântec? Cum o tratezi? Caufli o „relaflie“ particularæ? În ce mæsuræ te intereseazæ coabitarea între cuvânt øi cântec? Vasile Øirli: Cred cæ în majoritatea spectacolelor pentru care am scris cântece tranziflia s-a dorit fluidæ. Dacæ vorbim despre cântece „a cappella“, trecerea de la vorbæ la melodie este determinatæ de registrul vocal. Pentru tranziflia subtilæ este suficient de a scrie exact în ambitusul firesc al interpretului, în aøa fel încât timbrul vocii sale sæ fie acelaøi, uneori cu un mic, foarte mic moment de aluzie la „Parlarcantando“ sau „Sprechgesang“, atât doar cât sæ facæ trecerea la melodie. Dacæ aceeaøi melodie este cântatæ într-un registru vocal diferit de cel vorbit, ruptura va fi afirmatæ. Din nou, depinde de funcflia dramaticæ a momentului muzical. Acompaniamentul instrumental poate uøura intervenflia muzicalæ. Cum spuneam, textul este esenflial. Grija pentru sensul frazei, pentru respectarea accentelor tonice mæ incitæ, indiferent de limba în care scriu, chiar dacæ nu o vorbesc, aøa cum s-a întâmplat în norvegianæ, maghiaræ sau în germanæ. Este amuzant sæ scrii muzicæ pentru acelaøi text jucat øi cântat în puneri în scenæ øi în limbi diferite, ca pentru cele douæ versiuni Visul unei nopfli de varæ realizate de Silviu Purcærete în Norvegia øi în Franfla, pentru care am scris în norvegianæ nouæ, în francezæ øi în englezæ, pentru ca sæ scriu în româneøte pentru Visul unei nopfli de Shakespeare în regia lui Gavriil Pinte, la Teatrul Radu Stanca din Sibiu. Aøa se face cæ, de pildæ, pentru celebrul Lullaby de Shakespeare am scris trei melodii complet diferite. G. B.: Ai sentimentul cæ aceastæ „impuritate“ e favorabilæ comunicærii teatrale? În ce mæsuræ se distinge de operetæ sau de musical? Dar de Brecht? V. Ø.: Desigur. Dacæ ar fi fost altfel, dramaturgii nu ar fi cerut momentele muzicale. Depinde de natura spectacolului, de textul iniflial, de punerea in scenæ. Interesante sunt cazurile regizorilor cærora muzica „le vine bine“: realizeazæ spectacole cu intervenflii muzicale surprinzætoare, în care muzica este la baza rezolværii unor scene, a unor relaflii dramatice. Mæ refer mai ales la cele la care autorul nu a cerut momente cântate. Exemplele sunt multiple. Distincflia faflæ de Operetæ, de Musical sau de Cabaret este datæ (printre altele) de proporflia prezenflei muzicii în spectacol,
lem-e az adott nyelvet; dolgoztam már norvég, magyar vagy német nyelvvel is. Nagyon izgalmas zenét írni ugyanannak a darabnak a különbözô nyelven játszott és énekelt rendezéseihez, például Purcærete kétszer rendezte meg a Szentivánéji álmot, Norvégiában és Franciaországban, ehhez újnorvégül, franciául és angolul komponáltam, hogy utóbb átírjam románra is, amikor Gavriil Pinte szintén megrendezte a szebeni Radu Stanca Színházban. Így esett, hogy Shakespeare híres Lullabáj-dalához például három egészen más dallamot írtam. G. B.: Ön szerint ez a keveredés segíti a színházi kommunikációt? Mennyire különül el az operettôl vagy a musicaltôl? Vagy Brechttôl? V. Ø.: Nyilván segíti, máskülönben a drámaírók nem kértek volna zenei betéteket. Attól függ, milyen az elôadás, az eredeti szöveg, a rendezés. Érdekes azoknak a rendezôknek az esete, akiknek „jól jön“ a zene: az elôadásaikban meglepnek a zenei betétek, ezek oldanak meg egyes jeleneteket, egyes drámai összefüggéseket. Itt különösen arra gondolok, amikor a szöveg nem kér zenei közjátékot. Rengeteg ilyen példa van. Az operettôl, a musicaltôl vagy a kabarétól az (is) különbözteti meg, hogy az elôadásban milyen mértékben van jelen a zene, milyen formában, milyen stílusú, illetve milyen a drámai környezete. Akármelyik elem átbillentheti az elôadást egyik mûfajból a másikba. Ott van például a Kolozsvári Magyar Színházban Puccini Gianni Schicchije Purcærete változatában: az operapartitúrát színésziesen énekelik! Az eredmény kiváló: meglepô, kifejezô, valahol a színház és az opera határán. A színpadi kifejezés gyorsan változik. Mostanában gyakori eszköz a mûfajok közötti átjárás, a képzômûvészi utalás. Brecht örök támpont. Ha valaki használ néhány éneket, máris „brechti“, pedig ennek bóknak kellene lennie. G. B.: Az ének túlvisz a szavak határán? Mint ahogy Müller is mondta: „Amirôl már nem lehet beszélni, azt el kell énekelni“. V. Ø.: Ez annyira szép, hogy legszívesebben dalra fakadnék! Szóval, ha az „el kell énekelni“ azt jelenti, hogy idônként mindenkire rájön a dúdolhatnék, akkor a zene lehet egy gondolat, egy érzelem, egy sóhaj, egy mosoly, egy könny. Ha viszont az „el kell énekelni“ zenei alkotás, akkor már a tehetségtôl függ: nem minden zene fejez ki többet, mint a szó. A tekintet akár kifejezôbb is lehet. G. B.: Mit hoz magával az ének, saját élményt vagy örömöt? Hogy nevezné? V. Ø.: Az élmény híve vagyok, azé az élményé, amit általában a szöveg, az elôadás, a látvány nyújt. Ha énekrôl van szó, mivel az ízlések úgyis különböznek, fontos, hogy legalább nekem tetsszen, és szeretném, hogy másnak is tetsszen, a rendezônek mindenképpen. Az ének az élménybôl születik, és azt kellene közvetítenie. Különben mi haszna? (Részlet George Banu: A beszédtôl az énekig címû könyvébôl, Koinónia kiadó, 2012)
de stilul ei, de formæ, de context dramatic. Fiecare detaliu poate bascula spectacolul într-un gen sau altul. Interpretarea ræmâne esenflialæ. Luafli, de exemplu, versiunea lui Silviu Purcærete la Gianni Schicchi de Giacomo Puccini realizatæ cu trupa Teatrului Maghiar din Cluj-Napoca: partitura de operæ cântatæ actoriceøte! Rezultatul este excelent: surprinzætor, expresiv, undeva între Teatru øi Operæ. Evoluflia expresiei scenice este rapidæ. Trecerile dintr-un gen în altul, aluziile artistice fac parte din mijoacele curente de expresie. Brecht ræmâne o referinflæ permanentæ. Este suficient sæ foloseøti câteva cântece pentru a fi „brechtian“, ceea ce ar trebui sæ fie un compliment. G. B.: Cântecul e o depæøire a limitelor cuvântului? „Despre ce nu se mai poate vorbi, trebuie cântat“, spune Müller. V. Ø.: (E spus atât de frumos încât îmi vine sæ cânt!) Dacæ „trebuie cântat“ este nevoia fiecæruia de a fredona la un moment dat, muzica poate fi un gând, o simflire, un suspin, un zâmbet, o lacrimæ... Dacæ „trebuie cântat“ este o creaflie muzicalæ, atunci depinde de talent: nu orice muzicæ poate exprima mai mult decât cuvântul. Privirea poate fi mæcar la fel de expresivæ. (Din volumul George Banu: De la vorbe la cântec. Editura Koinónia, Cluj, 2012
Într-o dimineaţă, la o selecţie pentru Teatrul Naţional, organizată de Andrei Şerban, am resimţit emoţia trecerii de la cuvinte la cântece. Emoţia ivită din tranziţia subtilă de la comunicarea lingvistică la implicarea muzicală. Apoi, în cadrul Academiei Experimentale a Teatrelor din Paris, am invitat, împreună cu Michèle Kokosowski, istorici şi artişti pentru a evoca tradiţii vechi – de la greci la elisabetani – şi practici recente care se consacră acestei mobilităţi poetice plasată sub semnul unei fraze devenită celebră a lui Heiner Müller: „Ceea ce nu mai putem spune, trebuie să cântăm“. Regizori sau actori reputaţi se reunesc aici pentru a mărturisi împreună plăcerea produsă de voiajul neîntrerupt între vorbe şi cântece. Din această iubire se naşte logodna lor scenică. Cartea îi confirmă perenitatea. George Banu: De la vorbe la cântec
Interjú Interviu
Színházi fejjel csöppentem a zenébe Port un creier de teatru Ada Mileával Andreea Dumitru beszélget
Andreea Dumitru în convorbire cu Ada Milea
Andreea Dumitru: Színészi képzettsége mellett (Marosvásárhelyi Mûvészeti Egyetem) zenél is. Mégis azt állítja, hogy „amatôr zenész“. Azt is elutasítja, hogy színésznô lenne, holott más színészek is átvették az elôadásmódját. Talán a vérében van a… köztes dolgok kedvelése? Vagy „kerüli a felelôsséget“ mindkét szakmában, eltérôen az úgynevezett szakemberektôl?
Andreea Dumitru: Ai studii de actorie (la Universitatea de Artæ Teatralæ din Târgu Mureø), dar faci muzicæ. øi totuøi spui „sunt o diletantæ în muzicæ“. Refuzi statutul de actriflæ, deøi, repet, ai studii de actorie øi chiar mai mult, ai reuøit sæ transmifli unor actori felul tæu de a interpreta un text. E vorba de o preferinflæ înnæscutæ pentru zonele de... interval? De o „fugæ de ræspundere“ faflæ de ambele discipline? Faflæ de aøa-ziøii specialiøti?
(részlet)
Ada Milea: Azt hiszem, színházi fejjel csöppentem a zenébe. Jó, rossz – mit számít. Erre akkor jöttem rá, amikor zenészekkel próbáltunk, annyira másképpen „olvastuk“ ugyanazt a szöveget. Nagy részük akár észre sem vette volna, ha egészen más szavakat énekelek. Tehát azok a zeneinek tûnô elôadások, amelyeket egy idô óta összeállítok, énszerintem nem tartoznak a zenéhez. A színházhoz sem, hiszen sok színész sem érti, hogyan lehet úgy énekelni, hogy gondolunk közben valamire, vagy úgy játszani, mintha az ember egy másik bolygón volna, ahol énekelve beszélnek. A. D.: A szövegeit versnek szokás nevezni, és énekelhetôek. Többször is elutasította, hogy kötetben megjelentetve önálló életet adjon nekik. Miért ne lehetne ezeket a zenétôl függetlenül is olvasni? A. M.: Mivel egymásra vannak „szabva“. Egy gondolatot sokféleképpen el lehet énekelni, ebbôl választok egyet a szöveg, egyet meg a dallam számára (a szavak, a jelentés stb. függvényében). Ha ezt valaki nem együtt hallja, semmit sem tudok átadni neki. Olyan, mint a tánc a sötétben: csak a léptek hallatszanak. A. D.: Aglaja Veteranyi A gyermek a forró puliszkába esett címû darabjában láttam önt elôször, Radu Afrim rendezésében. Játszott is benne, meg dalokat szerzett hozzá, amelyeket az Odeon Színház színészei adtak elô. Azóta többször van jelen a színházban, akkor is, ha néha hagyja, hogy inkább hangfelvétel szóljon, vagy a színészek énekeljenek ön helyett. Gellu Naum A szigetjével viszont mintha megváltozott volna valami. Az Apolodor és a Quijote után „koncertelôadással“ rukkolt elô. A kolozsvári román
(Fragment)
Ada Milea: Cred cæ m-am nimerit în muzicæ purtând un creier de teatru. Bun, prost... nu conteazæ. Mi-am dat seama de acest lucru în timpul repetifliilor cu muzicieni. „Citeam“ atât de diferit acelaøi text... De fapt, majoritatea cred cæ nici nu øi-ar fi dat seama dacæ aø fi cântat complet alte cuvinte. Deci, spectacolele aparent muzicale pe care le construiesc de la o vreme nu cred cæ sunt în teritoriul muzicii. Nici în cel al teatrului nu cred cæ sunt, pentru cæ mulfli actori nu înfleleg cum e sæ cânfli cu un gând în cap, sau cum e sæ joci ca øi cum am fi pe o planetæ unde limba vorbitæ se cântæ. A. D.: Textele pe care le scrii tu se numesc versuri øi sunt cantabile. Ai refuzat nu o datæ sæ le dai o viaflæ de sine stætætoare publicându-le ca atare. De ce n-ar putea træi independent de muzicæ? A. M.: Pentru cæ ele sunt „construite“ împreunæ. Dintre toate posibilitæflile de a cânta o idee, eu aleg una pentru text øi una pentru melodie (în funcflie de cuvinte, gând etc...). Dacæ nu le auzifli împreunæ, nu reuøesc sæ transmit nimic. Ar fi ca un dans în beznæ: se aud doar paøii. A. D.: De ce fierbe copilul în mæmæligæ, dupæ Aglaja Veteranyi, în regia lui Radu Afrim, a fost spectacolul în care te-am descoperit. Erai acolo øi actriflæ, øi autoarea „songurilor“ interpretate de actorii Teatrului Odeon. De atunci eøti pe scenæ mai mereu, chiar dacæ uneori mai laøi în locul tæu muzica înregistratæ ori cântatæ live de actori... În Insula, dupæ Gellu Naum, totuøi ceva pare sæ se fi schimbat. Dupæ experienflele cu Apolodor øi Quijote, ai pus la cale un „spectacol-concert“. Eøti în scenæ împreunæ cu actorii Teatrului Naflional din Cluj-Napoca, dar cumva în umbra lor, cu chitara ta: deøi discretæ, tu reglezi totul øi mai ales impui atitudinea, acea distanflare ludicæ ce-øi este proprie. Actorii joacæ øi, în acelaøi timp, îfli privesc dintr-o parte personajele, parcæ bucurându-se de ele. Totuøi, de ce „concert“ dacæ e cu actori? De ce nu spectacol pur øi simplu? A. M.: Domnul Mihai Mæniufliu [regizor øi directorul Teatrului – n.m., A.D.] probabil m-a crezut mai „înfiptæ“ øi s-a aøteptat sæ cânt mai mult, dar eu iubesc personajele lui Gellu Naum øi am lucrat spre binele lor... sper. Pentru mine Insula e un concert cu personaje, dar dacæ vi se pare altfel... e bine oricum.
színház színészeivel együtt a színpadon van a gitárjával, de kissé az árnyékukban: bár szerényen, mégis mindent ön állít be, különösen a viselkedést, a jellegzetes, játékos távolságtartást. A színészek játszanak, és közben szemlélik is saját szerepüket, örömet lelve benne. A kérdés az, hogy mitôl koncert, ha színészek játsszák? Miért nem egyszerûen elôadás? A. M.: Mihai Mæniufliu direktor úr talán „keményebbnek“ gondolt, és arra számított, hogy többet fogok énekelni, de én szeretem Naum szereplôit, és az ô érdeküket néztem, legalábbis remélem. A sziget számomra koncert szereplôkkel, de aki másképp látja... úgy is rendben van. A. D.: Gyakran mondják önrôl, hogy közvetlen, játékos, szabad. E közvetlenség dacára elég sokszor említi a kételyt, a küszködést, a számtalan elvetett változatot, és hogy hányszor „bukott el titokban“. Már a kezdet kezdetén is így volt vele, vagy a tapasztalat hozta ezt a meghibásodást? A. M.: A kezdet kezdetén mindenképpen titokban bukdácsoló, szerencsétlen diák voltam, aki kínlódott a fizikával, kémiával, biológiával. Csak színjátszókörön lehettem szabad, ott énekeltem elôször. A kételyek a korral együtt szaporodnak, a „számtalan változat“ egyre fogy, az idô pedig mind kevesebb és csököttebb, felemésztik a „mellékesen fontos“ dolgok. Nem tudom, hol van már a közvetlenségem... Lám, még ezekre a kérdésekre is nehéz megfelelnem, holott néhány évvel ezelôtt egyszuszra jött volna a válasz. (Részlet George Banu: A beszédtôl az énekig címû könyvébôl, Koinónia kiadó, 2012)
A. D.: Spontanæ, jucæuøæ, liberæ se spune despre tine cel mai des. Dar pentru cineva atât de „spontan“, tu vorbeøti curios de mult despre îndoialæ, strædanie, dæflile când ai „eøuat în secret“, renunflarea la nenumærate variante... Aøa a fost de la bun început sau e un „defect“ cæpætat odatæ cu „experienfla“? A. M.: La bun început eram oricum o „eøuatæ în secret“, cæ eram o biatæ elevæ ocupatæ cu fizica, biologia øi chimia. Libertatea apærea în cercul de teatru al øcolii, unde am cântat prima oaræ. Îndoielile îmi cresc odatæ cu vârsta, „nenumæratele variante“ se împuflineazæ øi timpul e din ce mai mic øi mai pricæjit, strivit de „prioritæfli minore“. Nu øtiu ce a mai ræmas din spontaneitatea mea... Væd cæ mæ chinui sæ ræspund la întrebærile astea la care cu câfliva ani în urmæ aø fi ræspuns dintr-o respiraflie. (Din volumul George Banu: De la vorbe la cântec. Editura Koinónia, Cluj, 2012)
TURNÉK ÉS FESZTIVÁLOK TURNEE ŞI PARTICIPĂRI LA FESTIVALURI
! Pilzeni Nemzetközi Színházfesztivál, Cseh Köztársaság, 2012 szeptember Festivalul Internaflional de Teatru Plzen, Cehia, septembrie 2012
Ingmar Bergman: SUTTOGÁSOK ÉS SIKOLYOK | STRIGĂTE ŞI ŞOAPTE Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN A Suttogások és sikolyok címû, Andrei Øerban rendezte elôadás szeptember 15-én a Pilseni Nemzetközi Színházi Fesztiválon vendégszerepelt. A 20. alkalommal megszervezett fesztivál szeptember 12. és 20. között zajlott a csehországi városban.
! FNT Nemzeti Színházi Fesztivál, Bukarest, 2012. október–november Festivalul Naflional de Teatru, Bucureøti, octombrie–noiembrie 2012 Henrik Ibsen: HEDDA GABLER Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN
Spectacolul în regia lui Andrei Øerban, Strigæte øi øoapte a participat la Festivalul Internaflional de Teatru din Plzen. Festivalul Internaflional de Teatru a avut loc între 12 øi 20 septembrie în oraøul Plzen, din Cehia, øi anul aceasta a ajuns la ediflia a 20-a.
A következô elôadások minden bizonnyal a fesztivál legkiemelkedôbb produkciói voltak – mindkettôt csodáltam már korábban is. Dirk Roffthooft szólóelôadása, a Sunken Red Jeroen Brouvers japán börtönökben eltöltött évei memoárjain alapul, erejét leginkább Guy Cassiers rendezô gazdag, de visszafogottan használt látványtervének köszönheti. Hasonló visszafogottság jellemzi Andrei Øerban elôadását: Ingmar Bergman Suttogások és sikolyok címû filmjének briliáns újragondolását is, ahol egyetlen színész, Bogdán Zsolt (aki egymaga játssza a gyötrôdô filmrendezôt és a film összes férfiszerepét) és öt színésznô nemcsak a teljes filmmel, hanem annak alkotási folyamatával is megajándékoznak – két egyszerûen bútorozott elôadástérben. Lenyûgôzô. (Ian Herbert: Can You Hear Me in Pilsen? Theatre Record, Vol. XXXII Issue 21)
Giacomo Puccini: GIANNI SCHICCHI Rendezô | Regia: SILVIU PURCÆRETE
August Strindberg: JULIE KISASSZONY | DOMNIªOARA JULIE Rendezô | Regia: FELIX ALEXA
A Kolozsvári Állami Magyar Színház idén három elôadással vendégszerepelt a bukaresti Nemzeti Színházi Fesztiválon (FNT) október 27. és 31. között. A fesztiválon külön válogatást szenteltek Silviu Purcærete-nek, ennek keretében volt megtekinthetô a rendezô Gianni Schicchi címû elôadása október 29-én, a Bukaresti Nemzeti Operában. Ugyancsak külön válogatással emlékeztek meg a szervezôk August Strindberg halálának századik évfordulójáról. Ennek keretében vett részt a fesztiválon a Julie kisasszony (r.: Felix Alexa), valamint a Hedda Gabler (r. Andrei Øerban) címû elôadás. Teatrul Maghiar de Stat Cluj a participat cu trei spectacole: Hedda Gabler, Gianni Schicchi øi Domniøoara Julie la Festivalul Naflional de Teatru din Bucureøti. Organizatorii au dedicat regizorului Silviu Purcærete o întreagæ secfliune, în cadrul cæreia a fost prezentat øi spectacolul Gianni Schicchi, în 29 octombrie, la Opera Naflionalæ Bucureøti. O altæ secfliune a fost dedicat comemorærii a 100 de ani de la moartea lui August Strindberg – din aceasta au fæcut parte spectacolele Domniøoara Julie (r.: Felix Alexa) øi Hedda Gabler (r.: Andrei Øerban).
A Gianni Schicchi színpadra állításakor elôszeretettel használják a commedia dell’arte nyelvezetét, mivel a szereplôk kötött típusokban gyökereznek, mint Arlecchino, Colombina, Panatalone, Dottore vagy Zanni. Silviu Purcærete viszont ehelyett inkább vegytiszta bohózatként kezeli az operát. Egy tréfa. Akár az élet. A legrövidebb út a komédia és a groteszk között. Mindez tempo allegróban. A 2007-es bemutatót követôen, öt év elteltével felújítva, a Kolozsvári Állami Magyar Színház elôadása elsôrangú. Purcærete védjegye, de egyben a társulaté is, amely még mindig országszerte nehezen utolérhetô teljesítményekkel büszkélkedhet. (Maria Zærnescu: FNT la final. Focus: „Gianni Schicchi“, Yorik, színházi hetilap, 147 szám) Deseori se face apel la tradiflia Commediei dell’Arte în montarea lucrærii, personajele având rædæcini în tipuri fixe precum Arlecchino, Colombina, Pantalone, Il Dottore sau Zanni. Regizorul Silviu Purcærete nu o abordeazæ astfel, ci o trateazæ ca pe cea mai puræ farsæ. O glumæ. Ca øi viafla. Cel mai scurt drum între comic øi grotesc. Totul în tempo allegro. Reluat dupæ cinci ani de la premiera din 2007, spectacolul Teatrului Maghiar de Stat Cluj este, aøa cum scriam, unul de marcæ. Marca Purcærete, dar øi marca înregistratæ a acestei trupei de actori ce a ajuns la performanfle greu egalabile în flaræ. (Maria Zærnescu: FNT la final. Focus: „Gianni Schicchi“, Yorik, revistæ sæptæmânalæ de teatru, nr. 147)
Az erôs személyiségû színészek hajlamosak rá, hogy bezárkózzanak egy kényelmetlen fûzôbe, mellyel mintha testi hibáikat próbálnák álcázni. A Kolozsvári Állami Magyar Színház nagyszerû színészeire ez szerencsére nem jellemzô. Andrei Øerban rendezô mellett képesek kivétel nélkül elvarázsolni a nézôt meglepô nyitottságukkal, alakításaik kimagasló intelligenciájával. Kézdi Imola, Tesmanné – Hedda Gabler szerepében, az elôadás után is hosszan kísérti a nézôt. Csábító, de nôiességének tettleges vállalása elôl visszakozó nô, az atyai és katonai világ eszméinek leigázott rabszolgája, önmagára és környezetére is veszélyt jelentô,
gonosz irrealitásba menekül, csakhogy megtagadhassa az ôt körülvevô világ középszerûségét és kinyilváníthassa saját felsôbbrendûségét, egészen a végsô mozzanatig: az öngyilkosságig. (Valentin Dumitrescu: Hedda Gabler – a tükörben megvillanó reflexek játéka, revista22, 13.11. 2012) De obicei, actorii cu personalitate puternicæ ajung sæ se închidæ întrun corset stingheritor, fæcut parcæ sæ le ascundæ defectele fizice. Aceøti mari actori ai Teatrului Maghiar din Cluj sunt cu toflii fericita excepflie de la regulæ. Împreunæ cu Andrei Øerban, reuøesc sæ te cucereascæ færæ rest, prin disponibilitæflile aproape nebænuite øi inteligenfla interpretærii. Kézdi Imola, în rolul Hedda Tesman-Hedda Gabler, e o prezenflæ care te urmæreøte mult timp dupæ spectacol. Femeia seducætoare, dar retractilæ în fafla oricærui prilej de a-øi afirma feminitatea, sclavæ a mentalitæflii paterne øi a comandamentelor cazone, fiica generalului se refugiazæ într-o irealitate maleficæ pentru ea øi cei ce o înconjoaræ, sfidând cu toate mjloacele pe care e stæpânæ mediocritatea unei lumii deasupra cæreia se autoproclamæ pânæ la gestul final al sinuciderii. (Valentin Dumitrescu: Hedda Gabler – jocul reflexelor în oglindæ, revista22, 13.11. 2012)
! Athénée Louis-Jouvet Színház, Párizs, 2012 november Teatrul Athénée Louis-Jouvet, Paris, noiembrie 2012
Alfred Jarry: ÜBÜ KIRÁLY | UBU REGE Rendezô | Regia: ALAIN TIMAR Az Alain Timar rendezte Übü király címû elôadás 2012 november közepén a párizsi Athénée–Louis Jouvet Színházban vendégszerepelt. Az 1894-ben felavatott épületben mûködô színház 1899-ben vette fel az Athénée nevet, emellett pedig jelenleg híres igazgatója, Louis Jouvet nevét is viseli. Az elsô, telt házas elôadást véget nem érô tapssal, álló ovációval fogadta a közönség, a szakmabeliek, illetve a párizsi magyarok és Franciaországban tanuló brit diákok körében is sikert aratott. Az elôadáson jelen volt Marie Moreau-Descoings, a Francia Kulturális és Kommunikációs Minisztérium színházi bizottságának tagja, több helyi kritikus és színházigazgató, valamint Venczel Katalin, az MTI párizsi tudósítója is. Spectacolul Ubu rege în regia lui Alain Timar a fost prezentat la Paris, la teatrul Athénée Théâtre Louis-Jouvet, între 13 øi 18 noiembrie de øase ori în sala mare a teatrului. Spectacolul cu sala plinæ a fost primit cu aplauze færæ sfârøit øi ovaflie în picioare, øi a fost bine primit de oamenii de teatru, de maghiarii din Paris øi de tinerii din Marea Britanie care studiazæ la Paris. Au fost prezenfli: Marie Moreau-Descoings, membra comitetului teatral al Ministerului Culturii øi Comunicafliilor din Franfla, mai mulfli critici de teatru øi directori de teatru din Paris, precum øi Katalin Venczel, corespondentul din Paris al agenfliei de øtiri MTI din Ungaria.
FESZTIVÁLELÔADÁSOK SPECTACOLELE FESTIVALULUI
kedd, november 27 | marfli, 27 noiembrie 18.00 – HAND STORIES Rendezô | Regia: YEUNG FAÏ Théâtre Vidy-Lausanne, Svájc | Elveflia bábelôadás | spectacol cu pæpuøi (1 h szünet nélkül | færæ pauzæ) Stúdióelôadás | Spectacol studio
szerda, november 28 | miercuri, 28 noiembrie 18.00 – HAND STORIES Rendezô | Regia: YEUNG FAÏ Théâtre Vidy-Lausanne, Svájc | Elveflia bábelôadás | spectacol cu pæpuøi (1 h szünet nélkül | færæ pauzæ) Stúdióelôadás | Spectacol studio 20.00 – Giacomo Puccini: GIANNI SCHICCHI Rendezô | Regia: SILVIU PURCÆRETE Kolozsvári Állami Magyar Színház | Teatrul Maghiar de Stat Cluj It (En, Ro), (1 h 20’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Nagytermi elôadás | Sala mare
20.00 – MAX BLACK Rendezô | Regia: HEINER GOEBBELS Théâtre Vidy-Lausanne, Svájc | Elveflia Fr (Hu, Ro, En), (1 h 15’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Nagytermi elôadás | Sala mare
csütörtök, november 29 | joi, 29 noiembrie 19.00 – LES CORBEAUX Nagy József és Szelevényi Ákos elôadása | Spectacolul lui Josef Nadj øi Akosh S. Centre Chorégraphique National d’Orléans, Franciaország | Franfla táncszínházi elôadás | spectacol de teatru-dans (1 h szünet nélkül | færæ pauzæ) Nagytermi elôadás | Sala mare
21.00 – Strindberg nyomán | Dupæ Strindberg: JULIE, JEAN & KRISTIN Rendezô | Regia: MARGARITA MLADENOVA Theatre Laboratory Sfumato, Bulgária | Bulgaria Bg (Hu, Ro, En), (1 h 20’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Stúdióelôadás | Spectacol studio Csak 15 éven felülieknek!
20.00 – Alex Harding: BLUTOPIA jazzkoncert | concert jazz Nagytermi koncert | Sala mare
szombat, december 1 | sâmbætæ, 1 decembrie 20.00 – I. L. Caragiale nyomán: LEONIDA GEM SESSION Rendezô | Regia: TOMPA GÁBOR Kolozsvári Állami Magyar Színház | Teatrul Maghiar de Stat Cluj Hu, Ro (Ro, Hu, En), (1 h szünet nélkül | færæ pauzæ) Stúdióelôadás | Spectacol studio Csak 14 éven felülieknek!
péntek, november 30 | vineri, 30 noiembrie 18.00 – August Strinberg: JULIE KISASSZONY | DOMNIŞOARA JULIE Rendezô | Regia: FELIX ALEXA Kolozsvári Állami Magyar Színház | Teatrul Maghiar de Stat Cluj Hu (Ro, En), (1 h 40’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Stúdióelôadás | Spectacol studio Csak 14 éven felülieknek!
vasárnap, december 2 | duminicæ, 2 decembrie 21.00 – Eugène Ionesco: A KIRÁLY HALÓDIK | REGELE MOARE Rendezô | Regia: Silviu Purcærete Les Arts et Mouvants, Franciaország | Franfla Fr (Hu, Ro, En) (1 h 35’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Nagytermi elôadás | Sala mare Csak 14 éven felülieknek!
hétfô, december 3 | luni, 3 decembrie 20.00 – ANAMNESIS Rendezô | Regia: BODÓ VIKTOR Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös produkciója, Magyarország Teatrul Katona József în coproducflie cu Szputnyik Shipping Company, Ungaria Hu (Ro, En), (1 h 50’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Nagytermi elôadás | Sala mare
kedd, december 4 | marfli, 4 decembrie 17.00, 21.00 – Georg Büchner, Alban Berg nyomán | dupæ Georg Büchner, Alban Berg: WOZZECK Rendezô | Regia: MÁRTON DÁVID Volksbühne am Rosa-Luxemburg-Platz Berlin, Németország | Germania Ge (Ro, En), (1 h 20’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Stúdióelôadás | Spectacol studio
19.00 – Igor Štiks: ILLÉS PROFÉTA SZÉKE | SCAUNUL LUI ELIAS ´ Rendezô | Regia: BORIS LIJEŠEVIC Jugoszláv Drámai Színház, Szerbia és MESS Fesztivál, Szarajevó, Bosznia-Hercegovina, Teatrul Dramatic Iugoslav, Serbia øi Festivalul MESS, Sarajevo, Bosnia øi Herflegovina Rs (Hu, Ro, En), (1 h 40’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Nagytermi elôadás | Sala mare Csak 16 éven felülieknek!
csütörtök, december 6 | joi, 6 decembrie 18.00 – Liam Clancy, Mary Reich, Yolande Snaith, Shahrokh Yadegari, Tompa Gábor: ROMOK IGAZ MENEDÉK | RUINS TRUE REFUGE Rendezô | Regia: TOMPA GÁBOR Kolozsvári Állami Magyar Színház | Teatrul Maghiar de Stat Cluj | táncszínházi elôadás | spectacol de teatru-dans | (1 h szünet nélkül | færæ pauzæ) Stúdióelôadás | Spectacol studio Csak 12 éven felülieknek!
szerda, december 5 | miercuri, 5 decembrie 16.00, 20.00 – Henrik Ibsen: HEDDA GABLER Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN Kolozsvári Állami Magyar Színház Teatrul Maghiar de Stat Cluj Hu (Ro, En), (2 h 40’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Stúdióelôadás | Spectacol studio
19.00 – UKCSUK-GA | UKCUK-GA Rendezô | Regia: NAM INWOO Az LG Arts Center, az Uijeongbu Arts Center és a Pansori Project ZA közös produkciója, Dél-Korea LG Arts Center în coproducflie cu Uijeongbu Arts Center øi Pansori Project ZA, Coreea de Sud Kr (Hu, Ro, En), (2 h 20’ egy szünettel | cu o pauzæ) Nagytermi elôadás | Sala mare
péntek, december 7 | vineri, 7 decembrie 19.00 – GULLIVER UTAZÁSAI | CÃLÃTORIILE LUI GULLIVER Jonathan Swift mûvébôl ihletôdött színpadi gyakorlatok Exerciflii scenice inspirate din opera lui Jonathan Swift Koordinátor | Coordonator: SILVIU PURCÆRETE Radu Stanca Nemzeti Színház, Szeben, Románia Teatrul Naflional Radu Stanca Sibiu, România Ro (Hu, En), (1 h 20’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Nagytermi elôadás | Sala mare Csak 14 éven felülieknek!
21.00 – Thomas Vinterberg, Mogens Rukov, Bo Hr. Hansen: SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA Rendezô | Regia: ROBERT WOODRUFF Kolozsvári Állami Magyar Színház Teatrul Maghiar de Stat Cluj Hu (Ro, En), (1 h 30’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Stúdióelôadás | Spectacol studio Csak 16 éven felülieknek!
szombat, december 8 | sâmbætæ, 8 decembrie 19.00 – Shay Pitovski & Shahar Pinkas: AZ ÍGÉRET FÖLDJE | ŢARA FÃGÃDUINŢEI Rendezô | Regia: SHAY PITOVSKI Habima Nemzeti Színház, Izrael Teatrul Naflional Habima, Israel Heb (Hu, Ro, En) (1 h 20’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Nagytermi elôadás | Sala mare
21.00 – TURBO PARADISO Rendezô | Regia: URBÁN ANDRÁS Kosztolányi Dezsô Színház, Urbán András Társulata, Szerbia | Kosztolányi Dezsô Theatre, András Urbán Company, Serbia Hu (Ro, En), (1 h 15’ szünet nélkül | færæ pauzæ) Stúdióelôadás | Spectacol studio Csak 16 éven felülieknek!
vasárnap, december 9 | duminicæ, 9 decembrie 17.00 – dupæ Gellu Naum nyomán: A SZIGET | INSULA Spectacol concert de ADA MILEA koncertelôadása Kolozsvári Nemzeti Színház Teatrul Naflional Cluj-Napoca Ro (En), (1 h szünet nélkül | færæ pauzæ) Kolozsvári Nemzeti Színház Teatrul Naflional Cluj-Napoca
19.00 – Beaumarchais: EGY ŐRÜLT NAP AVAGY FIGARO HÁZASSÁGA O ZI NEBUNÃ SAU NUNTA LUI FIGARO Rendezô | Regia: MICHAL DOCˇEKAL Nemzeti Színház, Prága, Csehország Teatrul Naflional, Praga, Cehia Cz (Hu, Ro, En), (2 h 20’ egy szünettel | cu o pauzæ) Nagytermi elôadás | Sala mare
A fesztivál járulékos programja Programul anex al festivalului
15.00 – Casa TIFF Operaelôadás vetítése Proiecflie spectacol de operæ
23.00 – Casa TIFF TIFF PARTY | PARTY oferit de TIFF péntek, november 30 | vineri, 30 noiembrie 10.30 – Casa TIFF Kiállításmegnyitó és könyvbemutató Vernisaj expoziflie øi lansare de carte
Mihaela Marin: CEHOV, SHAKESPEARE, BERGMAN VÃZUŢI DE ANDREI ŞERBAN (Editura ICR) 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés a LES CORBEAUX és a JULIE, JEAN AND KRISTIN címû elôadások alkotóival Dialog cu creatorii spectacolelor LES CORBEAUX øi JULIE, JEAN AND KRISTIN
kedd, november 27 | marfli, 27 noiembrie 17.00 – A színház elôcsarnoka Kiállításmegnyitó – RITMUSOK: TÉR–SZÖVEG–HANG VASILE ØIRLI hanginstallációja A FESZTIVÁL HIVATALOS MEGNYITÓJA 17.00 – Teatrul Maghiar de Stat Cluj, Foaier Deschiderea expozifliei RITMURI: SPAŢIU–TEXT–SUNET Instalaflie acusticæ pornind de la compozifliile lui VASILE ØIRLI DESCHIDEREA OFICIALÆ A FESTIVALULUI
23.00 – Casa TIFF Party: DJ Goranga szerda, november 28 | miercuri, 28 noiembrie 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés a HAND STORIES és a MAX BLACK címû elôadások alkotóival
13.00 – strada Farkas (Kogælniceanu) utca, 3–5. szám Emléktábla avatás a kolozsvári színjátszás 220. évfordulója alkalmából Inaugurarea plæcii memoriale cu ocazia aniversærii a celor 220 de ani de existenflæ a teatrului maghiar la Cluj-Napoca
15.00 – Casa TIFF Operaelôadás vetítése Proiecflie spectacol de operæ
23.00 – Casa TIFF Koncert | Concert: QUARTUM JAZZ BAND szombat, december 1 | sâmbætæ, 1 decembrie 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés a JULIE KISASSZONY címû elôadás és a BLUTOPIA alkotóival Dialog cu creatorii spectacolului DOMNIŞOARA JULIE øi cu interpreflii concertului BLUTOPIA
Dialog cu creatorii spectacolelor HAND STORIES øi MAX BLACK
15.00 – Casa TIFF Operaelôadás vetítése
15.00 – Casa TIFF Operaelôadás vetítése
Proiecflie spectacol de operæ
Proiecflie spectacol de operæ
23.00 – Casa TIFF Koncert | Concert: KOSZIKA csütörtök, november 29 | joi, 29 noiembrie 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés a GIANNI SCHICCHI címû elôadás alkotóival Dialog cu creatorii spectacolului GIANNI SCHICCHI
23.00 – Casa TIFF Koncert: A.K.T. színésznô-zenekar Concert: Formaflia de actrifle A.K.T.
vasárnap, december 2 | duminicæ, 2 decembrie 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés a LEONIDA GEM SESSION címû elôadás alkotóival Dialog cu creatorii spectacolului LEONIDA GEM SESSION
12.00 – Casa TIFF Találkozás és beszélgetés a zenérôl és a színház zenei világáról – VASILE ØIRLI zeneszerzô mesterkurzusa Atelier VASILE ØIRLI – conversaflie despre muzicæ øi lumea sonoræ în teatru
15.00 – Casa TIFF Operaelôadás vetítés Proiecflie spectacol de operæ
19.00 – Emeleti elôcsarnok | Teatrul Maghiar de Stat Cluj, foaier
A Camil Petrescu Kulturális Alapítvány könyvbemutatója
csütörtök, december 6 | joi, 6 decembrie 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés a HEDDA GABLER címû elôadás alkotóival Dialog cu creatorii spectacolului HEDDA GABLER
12.00 – Casa TIFF Könyvbemutató: George Banu: A BESZÉDTÕL AZ ÉNEKIG (Koinónia kiadó) Lansare de carte: George Banu: DE LA VORBIRE LA CÂNTEC (Editura Koinónia)
16.00 – Casa TIFF UNIFERENCIA – zenészek és színészek zene-festô improvizációs mûhelyének a prezentációja
Lansarea volumelor editate de Fundaflia Culturalæ „Camil Petrescu“
Prezentare UNIFERENŢE – atelier de picturæ muzicalæ pentru muzicieni øi actori
23.00 – Casa TIFF Koncert | Concert: JAZZYBIRDS
23.00 – Casa TIFF OPEN MIKE & KARAOKE
hétfô, december 3 | luni, 3 decembrie 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés A KIRÁLY HALÓDIK címû elôadás alkotóival
péntek, december 7 | vineri, 7 decembrie 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés az UKCSUK-GA és a ROMOK IGAZ MENEDÉK címû elôadás alkotóival
Dialog cu creatorii spectacolului REGELE MOARE
18.00 – str. Farkas (Kogælniceanu) utca, 3–5. szám, sala Harag György terem TÍZEN – a BBTE Színmûvészeti szak mesteris diákjainak elôadása, osztályvezetô tanár: Biró József ZECE – spectacol scris øi regizat de studenflii Master anul I, clasa profesorului József Biró
23.00 – Casa TIFF Koncert | Concert: Trupa actorilor 2 AM Színészzenekar kedd, december 4 | marfli, 4 decembrie 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés az ANAMNESIS címû elôadás alkotóival Dialog cu creatorii spectacolului ANAMNESIS
23.00 – Casa TIFF Koncert | Concert: Trupa sZempöl Együttes szerda, december 5 | miercuri, 5 decembrie 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés a WOZZECK és az ILLÉS PRÓFÉTA SZÉKE címû elôadások alkotóival Dialog cu creatorii spectacolelor WOZZECK øi SCAUNUL LUI ELIAS
23.00 – Casa TIFF Party: DJ DZSAKKO WITH JULCSI
Dialog cu creatorii spectacolelor UKCUK-GA øi RUINS TRUE REFUGE
23.00 – Casa TIFF NUGI (CHIONGHEE) – Becherovka party szombat, december 8 | sâmbætæ, 8 decembrie 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés a GULLIVER UTAZÁSAI és a SZÜLETÉSNAP címû elôadások alkotóival Dialog cu creatorii spectacolelor CÃLÃTORIILE LUI GULLIVER øi ANIVERSAREA
14.00 Casa TIFF MUZICA SCENICÃ – Iosif Herflea fiatal színészek számára tartott workshopjának nyilvános prezentációja MUZICA SCENICÃ – workshop pentru actori condus de compozitorul Iosif Herflea, prezentare
23.00 – Casa TIFF Party: DJ DANILOV vasárnap, december 9 | duminicæ, 9 decembrie 11.00 – Casa TIFF Beszélgetés AZ ÍGÉRET FÖLDJE és a TURBO PARADISO címû elôadások alkotóival Dialog cu creatorii spectacolelor ŢARA FÃGÃDUINŢEI øi TURBO PARADISO
23.00 – Casa TIFF TIFF PARTY | PARTY oferit de TIFF
Havi programok Programe lunare
December | Decembrie: 1. szombat 20.00; 20. csütörtök 20.00
LEONIDA GEM SESSION R: TOMPA GÁBOR
Hu/Ro (Ro/Hu, En), 1 h szünet nélkül | færæ pauzæ 14!
2. vasárnap 20.00 Eugène Ionesco: A KIRÁLY HALÓDIK | REGELE MOARE
R: SILVIU PURCÆRETE Les Arts et Mouvants, Franciaország | Franfla Fr (Hu, Ro, En), 1 h 35’ szünet nélkül | færæ pauzæ
ANAMNESIS
R: BODÓ VIKTOR Katona József Színház, Szputnyik Hajózási Társaság, Magyarország | Teatrul Katona József, Szputnyik Shipping Company, Ungaria Hu (Ro, En), 1 h 50’ szünet nélkül | færæ pauzæ
4. kedd 17.00, 21.00 Georg Büchner, Alban Berg nyomán: WOZZECK
R: SILVIU PURCÆRETE Radu Stanca Nemzeti Színház, Szeben Teatrul Naflional Radu Stanca, Sibiu
12!
7. péntek 21.00 22. szombat 20.00 Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen:
SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA R.: ROBERT WOODRUFF
16!
AZ ÍGÉRET FÖLDJE | ŢARA FÃGÃDUINŢEI
R: SHAY PITOVSKI Habima Nemzeti Színház, Izrael | Teatrul Naflional Habima, Israel Heb (Hu, Ro, En), 1 h 20’ szünet nélkül | færæ pauzæ
8. szombat 21.00
ILLÉS PRÓFÉTA SZÉKE | SCAUNUL LUI ELIAS
R: BORIS LIJEŠEVI Jugoszláv Drámai Színház, Szerbia és MESS Fesztivál, Szarajevó, Bosznia-Hercegovina | Teatrul Dramatic Iugoslav, Serbia øi Festivalul MESS, Sarajevo, Bosnia øi Herflegovina
16!
TURBO PARADISO
R: URBÁN ANDRÁS Kosztolányi Dezsô Színház, Urbán András Társulat, Szerbia Kosztolányi Dezsô Theatre, Urbán András Company, Serbia
Hu (Ro, En), 1 h 15’ szünet nélkül | færæ pauzæ
9. vasárnap 17.00 Gellu Naum nyomán: A
5. szerda 16.00, 20.00; 13. csütörtök 19.00 Henrik Ibsen: HEDDA GABLER
16!
SZIGET | INSULA
Spectacol concert de ADA MILEA koncertelôadása Nagytermi elôadás a Kolozsvári Nemzeti Színházban Spectacol în sala mare a Teatrului Naflional Cluj-Napoca Kolozsvári Nemzeti Színház | Teatrul Naflional Cluj-Napoca Ro (En), 1 h szünet nélkül | færæ pauzæ
R: ANDREI ØERBAN Hu (Ro, En), 2 h 40’ szünet nélkül | færæ pauzæ
6. csütörtök 18.00; 18. kedd 20.00 Liam Clancy, Mary Reich, Yolande Snaith, Shahrokh Yadegari, Tompa Gábor:
9. vasárnap 19.00 Beaumarchais: EGY
ROMOK IGAZ MENEDÉK | RUINS TRUE REFUGE
12!/14!/15!/16!/18! – korhatár
GULLIVER UTAZÁSAI | CÃLÃTORIILE LUI GULLIVER
8. szombat 19.00 Shay Pitovski & Shahar Pinkas:
4. kedd 19.00 Igor Štiks:
Nagytermi elôadások Stúdióelôadások Elôadások a színház stúdiótermében
7. péntek 19.00 Jonathan Swift nyomán:
Hu (Ro, En), 1 h 30’ szünet nélkül | færæ pauzæ
R: MÁRTON DÁVID Volksbühne am Rosa-Luxemburg-Platz Berlin, Németország | Germania Ge (Ro, En), 1 h 20’ szünet nélkül | færæ pauzæ
R: TOMPA GÁBOR Táncszínházi elôadás / Spectacol de teatru-dans 1 h szünet nélkül / færæ pauzæ
/ UKCUK-GA
R: NAM INWOO Az LG Arts Center, az Uijeongbu Arts Center és a Pansori Project ZA közös produkciója, Dél-Korea LG Arts Center în coproducflie cu Uijeongbu Arts Center øi Pansori Project ZA, Coreea de Sud Kr (Hu, Ro, En), 2 h 20’ egy szünettel | cu o pauzæ
Ro (Hu, En), 1 h 20’ szünet nélkül | færæ pauzæ
3. hétfô 20.00
Rs (Hu, Ro, En), 1 h 40’ szünet nélkül | færæ pauzæ
6. csütörtök 20.00 20.00 – Jaram Lee: UKCSUK-GA
12!
ÕRÜLT NAP AVAGY FIGARO HÁZASSÁGA | O ZI NEBUNÃ SAU NUNTA LUI FIGARO
ˇEKAL R: MICHAL DOC Prágai Nemzeti Színház, Csehország | Teatrul Naflional din Praga, Cehia Cz (Hu, Ro, En), 2 h 20’ egy szünettel | cu o pauzæ
12. szerda 20.00 Visky András: ALKOHOLISTÁK
| ALCOOLICII
R: TOMPA GÁBOR Cu supratitrare øi traducere la cascæ în limba românæ 1 h 40’ szünet nélkül / færæ pauzæ
12!
15. szombat 19.00
10. csütörtök 19.00; 29. kedd 19.00 Henrik Ibsen: HEDDA GABLER
Marin Držic´: DUNDO MAROJE R: ROBERT RAPONJA Cu traducere în limba românæ; 2 h egy szünettel | cu o pauzæ
R: ANDREI ØERBAN Cu supratitrare în limba românæ; 2 h 40’ szünet nélkül | færæ pauzæ
16. vasárnap 20.00; 27 csütörtök 20.00 Ingmar Bergman:
SUTTOGÁSOK ÉS SIKOLYOK | STRIGÃTE ŞI ŞOAPTE R: ANDREI ØERBAN
Cu supratitrare în limba românæ 2 h 10’ szünet nélkül | færæ pauzæ
19. szerda 19.00 Friedrich Dürrenmatt: FIZIKUSOK
18!
| FIZICIENII
R: LORI PETERMANN Cu supratitrare în limba românæ; 2 h 40’ egy szünettel | cu o pauzæ
12. szombat 20.00 August Strindberg:
JULIE KISASSZONY | DOMNIŞOARA JULIE
| FIZICIENII
R: LORI PETERMANN Cu supratitrare în limba românæ; 2 h 40’ egy szünettel | cu o pauzæ
21. péntek 20.00 Georg Büchner: LEONCE
11. péntek 19.00 Friedrich Dürrenmatt: FIZIKUSOK
ÉS LÉNA | LEONCE ŞI LENA
R: FELIX ALEXA Cu supratitrare în limba românæ; 1 h 40’ szünet nélkül | færæ pauzæ
13. vasárnap 19.00; 14. hétfô 19.00 A. P. Csehov: VÁNYA BÁCSI | UNCHIUL
VANIA
R: TOMPA GÁBOR Cu supratitrare în limba românæ; 1 h 40’ szünet nélkül | færæ pauzæ
R: ANDREI ØERBAN Cu supratitrare în limba românæ; 3 h 10’ egy szünettel | cu o pauzæ
23. vasárnap 11.00 Frank L. Baum – Zalán Tibor:
15. kedd 20.00 Arthur Miller: EGY
ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ | VRÃJITORUL DIN OZ
R: PUSKÁS ZOLTÁN Cu supratitrare în limba românæ; 2 h 15’ egy szünettel | cu o pauzæ
28. péntek 19.00; 29. szombat 19.00 A. P. Csehov: VÁNYA BÁCSI | UNCHIUL
VANIA
R: ANDREI ØERBAN Cu supratitrare în limba românæ; 3 h 10’ egy szünettel | cu o pauzæ
Január | Ianuarie: 4. péntek 19.00; szombat 19.00 Marin Držic´: DUNDO MAROJE
R: ROBERT RAPONJA Cu traducere în limba românæ; 2 h egy szünettel | cu o pauzæ
LEONIDA GEM SESSION
14!
15!
17. csütörtök 20.00 Visky András: ALKOHOLISTÁK
| ALCOOLICII
R: TOMPA GÁBOR Cu supratitrare øi traducere la cascæ în limba românæ 1 h 40’ szünet nélkül | færæ pauzæ
12!
19. szombat 20.00 Liam Clancy, Mary Reich, Yolande Snaith, Shahrokh Yadegari, Tompa Gábor:
ROMOK IGAZ MENEDÉK | RUINS TRUE REFUGE 12!
24. csütörtök 20.00 Ingmar Bergman:
SUTTOGÁSOK ÉS SIKOLYOK | STRIGÃTE ŞI ŞOAPTE
6. vasárnap 11.00; 20. vasárnap 11.00 Frank L. Baum – Zalán Tibor:
ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ | VRÃJITORUL DIN OZ
R: PUSKÁS ZOLTÁN Cu supratitrare în limba românæ; 2 h 15’ egy szünettel | cu o pauzæ
7. hétfô 20.00; 8. kedd 20.00 Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen: SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA
R.: ROBERT WOODRUFF Cu supratitrare în limba românæ 1 h 30’ szünet nélkül | færæ pauzæ
R: TOM DUGDALE Cu supratitrare în limba românæ 2 h szünet nélkül | færæ pauzæ
R: TOMPA GÁBOR Táncszínházi elôadás / Spectacol de teatru-dans 1 h szünet nélkül / færæ pauzæ
5. szombat 20.00; 21. hétfô 20.00 R: TOMPA GÁBOR Cu supratitrare în limba românæ 1 h szünet nélkül | færæ pauzæ
ÜGYNÖK HALÁLA MOARTEA UNUI COMIS VOIAJOR
R: ANDREI ØERBAN Cu supratitrare în limba românæ 2 h 10’ szünet nélkül / færæ pauzæ
25. péntek 20.00 Giacomo Puccini: GIANNI R: SILVIU PURCÆRETE
SCHICCHI
It (Hu, Ro), 1 h 20’ szünet nélkül | færæ pauzæ
16!
18!
Terek, jegyek Spaţii, bilete Nagyterem | Sala mare Nagytermi elôadás földszint és erkély, 1 sor erkély (kivéve 1 sor) kedvezményes jegy ára diákoknak és nyugdíjasoknak Stúdióelôadás jegyár kedvezményes jegy ára diákoknak és nyugdíjasoknak
Stúdióterem | Sala studio 15 RON 12 RON 10 RON* 15 RON 10 RON*
A Ványa bácsi, Suttogások és sikolyok, és a Leonida Gem Session címû elôadások jegyárai: jegyár 20 RON kedvezményes jegy ára diákoknak és nyugdíjasoknak 15 RON* A Hedda Gabler és a Születésnap címû elôadások jegyárai: jegyár 25 RON kedvezményes jegy ára diákoknak és nyugdíjasoknak 15 RON* Az INTERFERENCIÁK 2012 Nemzetközi Színházi Fesztviál jegyárai: Stúdióelôadások Nagytermi elôadások Interferences Grand jegycsomag a 11 nagytermi elôadásra (50% kedvezménnyel)
Spectacole în sala mare Parter øi balcon, rândul 1 balcon (cu excepflia rândului 1) prefl redus pentru studenfli øi pensionari
10 RON*
Spectacole studio prefl bilet prefl bilet redus pentrustudenfli øi pensionari
15 RON 10 RON*
Preflul biletelor pentru spectacolele Unchiul Vania, Strigæte øi øoapteøi Leonida Gem Session: prefl bilet prefl bilet redus pentru studenfli øi pensionari Preflul biletelor pentru spectacolele Hedda Gabler øi Aniversarea prefl bilet prefl bilet redus pentru studenfli øi pensionari
15 RON 12 RON
20 RON 15 RON*
25 RON 15 RON*
Preflul biletelor pentru Festivalul Internaflional de Teatru INTERFERENŢE 2012:
25 RON 20 RON
(Max Black, Gianni Schicchi, Les Corbeaux, Blutopia, A király halódik, Anamnesis, Illés próféta széke, Ukchuk-ga, Gulliver utazásai, Az ígéret földje, Egy ôrült nap avagy Figaro házassága)
Spectacole studio 25 RON Spectacole în sala mare 20 RON Interferences Grand pachetg de bilete pentru cele 11 de spectacole în sala mare (cu 50% reducere) 110 RON (Max Black, Gianni Schicchi, Les Corbeaux, Blutopia, Regele moare, Anamnesis, Scaunul lui Elias, Ukcuk-ga, Cælætoriile lui Gulliver, fiara fægæduinflei, O zi nebunæ sau nunta lui Figaro)
A jegypénztár nyitvatartási ideje: naponta 10–13.00 és 15.00–18.30; tel: +40-264-593468.
Programul caseriei: zilnic 10–13.00 és 15.00–18.30; tel: +40-264-593468.
Online jegyvásárlás teljes árú jegyek esetén a Biletmaster.ro honlapon lehetséges.
Cumpærarea biletelor online (numai la prefl întreg) este posibil pe site-ul: Biletmaster.ro.
* Kedvezményes jegyek vásárlása esetén igazolvány felmutatása kötelezô Kedvezményes jegyeket csak a kasszánál árusítunk. Megértésüket köszönjük!
* Prezentarea legitimafliei sau a cuponului de pensii este obligatorie Biletele cu preflredus se pot cumpæra doar la caseria teatrului. Væ mulflumim pentru înflelegere.
110 RON
TOMPA GÁBOR az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál igazgatója GÁBOR TOMPA directorul Festivalului Internaflional de Teatru Interferenfle
Szervezô | Organizator:
Szerkesztôség | Redacflia: Visky András (koncepció | concept) Vajna Noémi (felelôs szerkesztô | redactor responsabil)
Fôtámogatók | Parteneri principali:
Fotók | Foto: Molnár Edvárd, Jayne Morley, Rémi Angeli, Kékes Szaffi, Mario del Curto, Nicu Cherciu, Biró István, Simon Varsano, Mino Tibrea & Cornel Lazia, Thomas Aurin, Emma Szabo, LG Arts Center, S. Marcovici, Gerard Allon, Martin Špelda
Ministerului Culturii øi Patrimoniului Naflional
Fôszponzor | Sponsor principal:
Fordították | Traduceri: Koros-Fekete Sándor, László Noémi Szponzor | Sponsor:
A borítókép A. Aron felvétele, Gulliver utazásai, Radu Stanca Nemzeti Színház, Szeben Foto copertæ de A. Aron, Cælætoriile lui Gulliver, Teatrul Naflional Radu Stanca, Sibiu
Kolozsvári Állami Magyar Színház Teatrul Maghiar de Stat Cluj
Támogatók Sprijinit de:
Partnereink | Parteneri:
Igazgató | Director general øi artistic: Tompa Gábor Str. E. Isac, nr. 26–28, 400023 – Cluj, România Tel./fax: +40-264-593469 e-mail:
[email protected] Jegypénztár | Casa de bilete: +40-264-593468 Nyitvatartás | Program: 10.00–13.00, 16.30–18.30
w w w. h u n t h e a t e r. r o
Design: Timotei Nædæøan Nyomdai elôkészítés | Pregætire tipograficæ: Janitsek Lenke Idea Design & Print, Kolozsvár | Cluj
Készült az ALUTUS nyomda támogatásával Sprijinit de Tipografia ALUTUS Csíkszereda | Miercurea Ciuc
www.alutusprint.ro
Médiapartnerek Parteneri media: