ÍGY SZÓ LOTT ZARATHUSTRA KÖNYV MINDENKINEK ÉS SENKINEK

ÍGY SZÓ LOTT ZARATHUSTRA KÖNYV MINDENKINEK ÉS SENKINEK

ELSŐ RÉSZ

Z a r a th u str a

elö ljá r ó b eszéd e

i H arm inceszten d ő s lett Z arathustra, m id ő n elhagyta szü lőföldjét és a szülőföld tavát, és felm en t a hegyekbe.1 Saját szellem ét és m agányát élvezte ott, és tíz évig n em telt be velük. Végül a z o n b a n m egváltozott szívében, - és egy reggel, felserkenvén a v öröslő pirkadattal, k iállt a N ap elé, és így szó lo tt hozzá: „H atalm as csillag! Mivé len n e a boldogságod, h a n em volna, akinek világolj! *2 N apra nap feljöttél b a rla n g o m h o z tíz éven át: b izo n y eleged lett v o ln a ö n n ö n fényedből és az ú tb ó l is nélkülem , sasom és kígyóm n él­ kül.3 Mi az o n b a n m in d e n reggel v ártu n k reád, elfogadtuk tőled, m it b ő ­ séged adott, és m e g á ld o ttu n k érte. íme! Torkig vagyok im m ár bölcsességem m el, akár a m éh, m ely túl sok m ézet gyűjtött, szükségem v an a kézre, m ely érte nyúl.* A jándékozni és osztan i szeretnék belőle,4 h a d d örven d jen csak újra balgaságán m in d , ki bölcs az em berek között, és a szegények is h a d d örvendezzenek ú jra gazdagságukon. Le kell h á t ereszkednem a m élybe: ahogy te is cselekszel esténként, m id ő n eltűnsz a tenger m ögött, hogy bevilágítsd m ég az alvilágot is, gazdagnál is gazdagabb csillag! *5 Aid kell buknom,6 akárcsak neked, így m o n d já k az em berek, akikhez le akarok jutni.

/:.> J!i I ZARATHUSTRA ILÖLJÁRÓ BliSZÉDE

15

~>1V:2754

— 11:16

— 111:1467

Áldj meg tehát, n y u g o d t szem , akiben a túlságos boldogság láttán sem tám ad irigység! Áldd m eg a tú lcso rd u ló kelyhet, hogy aranylón árassza vizét, és m in d en ü v é elvigye visszfényét a te gyönyörűségednek! íme! A kehely ü rü ln i szeretne ism ét, és Z arathustra ism ét e m b er szeretne lenni." - Ezzel b u k o tt alá Z arathustra.

30

2

- 1:628

Z arathustra egyedül ereszkedett lefelé a hegyről, és senkivel n e m talál­ kozott. Ám ahogy az erd ő b e ért, egyszerre csak egy aggastyán7 állott előtte, aki elhagyta szen t kunyhóját, hogy gyökereket gyűjtsön a v a d o n ­ b an . Az aggastyán p ed ig így szó lo tt Z arathustrához: „Ism erem ezt a vándort: jó n éh án y esztendeje járt m á r ezen az ú to n . Z arath u strán ak hívták; de m egváltozott. Akkor h a m u d a t vitted föl a hegyre: * csak n em tüzedet akarod m o st a völgyekbe vin n i?8 N em féled-e a gyújtogató büntetését? Igen, felism erem Z arathustrát. Tekintete tiszta, és száját n em tölti u tálat. Avagy n em úgy lépdel-e, akár a táncos? Z arathustra átváltozott, Z arathustra gyerm ekké lett, Z arathustra fel­ ébredt:9 m i d o lg o d h á t az alvók között? M agányod olyan volt, akár a tenger - tengerként h o rd o z o tt. Jaj, m iért akarsz p artra szállni? Jaj, m iért akaro d újra m agad v o n szo ln i tes­ tedet?" Z arathustra pedig így felelt: „Szeretem az em bereket." „És én - szó lo tt a szen t férfiú - , én vajo n m iért jöttem a v a d o n b a és a pusztaságba? N em azért-e tán, m ert túlságosan is szerettem az e m b e­ reket? M ost Istent szeretem : az em bereket nem . N ekem az em b er tú lo n tú l tökéletlen h o lm i. Csak vesztem et o k o zn á az em berszeretet."

16

Z A R A T H U S T R A ELÖLJÁRÓ B E S Z É D E /

1 :26-54

35

40

45

50

55

60

65

70

75

H0

Z arathustra pedig így felelt: „Szeretet? M it is beszélek! A jándékot viszek az e m b erek n ek !" „Sem m it ne adj nekik - szó lo tt a szen t férfiú. - Inkább vegyél le róluk valam it, am it együtt h o rd o z h a tsz velük* - az esik nekik a legjob­ ban: csak aztán jólessen neked is! H a pedig m in d e n á ro n adni akarsz, csak alam izsn át adj, azt is csak akkor, h a eleget k o ld u ltak é rte !" „N em - felelte Z arathustra - , n em ad o k alam izsnát. N em vagyok hozzá elég szegény." * A szent férfiú nevetett Z arathustrán, és így szólott: „Akkor jól ügyeskedj, hogy elfogadják a kincseidet! N incs b iz a lm u k a rem etékben, és n e m hiszik el, hogy aján d ék o zn i jöttünk.* L éptünk zaja, h a utcáikat felveri, tú lo n tú l m agányos nekik. És akár h a éjjel felneszeinek ágyukban, m ert jár valaki od ak int, jóval napkelte előtt, b izo n y azt kérdik m agukban: ugyan hová tolvajkodik? Ne m enj az em berek közé, m aradj az erdőn! A kkor m ár in k áb b m enj az állatok közé! Legyél olyan, m in t én - m edve a m edvék, m ad ár a m ad arak k ö z ö tt."10 „És m it csinál egy szent az erdőn?" - kérdezte Z arathustra. A szen t férfiú pedig így felelt: „D alokat szerzek, és eléneklem őket, és dalolás k ö zb en nevetek, sírok, d ö rm ö g ö k is: így dicsérem az Istent. Énekszóval, dörm ögve, sírva-nevetve dicsérem az Istent, az én Iste­ nem et.* De csak h o ztál n ek ü n k aján d ék b a valam it!" E szavak h a lla tá n Z arathustra elk ö szö n t a szent férfiútól, és azt m o n ­ dotta: „Ugyan m it is ad h atn ék én nektek? Engedj inkább utam ra ham ar, nehogy m ég elvegyek tőletek v a la m it!" - így aztán elváltak egym ástól, az aggastyán m eg a férfi, nevetve gyerm eki nevetéssel. Ám a m ik o r Z arathustra m agára m aradt, így sz ó lo tt a szívéhez: „Még ilyet! Ez a szen t életű aggastyán itt a v a d o n b a n m ég n em is h allo tt róla, hogy Isten halotti"*1'

/:'>') M I Z A R A T H U S T R A l i l . Ö L J Á R Ó B E S Z É D E

17

— IV.827

— IV:9Ü6

— 1:447

— IV:72H

3

. ini'i ft

( «(• ■>i;j()72

85

M ikor Z arathustra k iju to tt az erdőből, és beért a legközelebbi városba, nagy csődületet talált a piactéren: m ert híre m ent, hogy valam i kötél­ táncost lehet látni. És Z arathustra így szó lo tt a sokasághoz: A z embert fölülmúló embert12 tanítom néktek. O lyasvalam i az em ber, am in felül kell kerekedni.* M it tettetek ti, hogy felülkerekedjetek rajta? M inden eddigi lény alk o to tt valam i ö n m ag án tú lm u tató t: épp ti vo ln áto k h á t apálya e n n ek a nagy dagálynak, és inkább visszatérnétek az állathoz, sem hogy felülkerekedjetek az em beren? Mi a m ajo m az e m b er szem ében? N evetség csupán, avagy fájdalm as szégyen. És ugyanaz lesz m ajd az em b ert fö lü lm ú ló em ber szem ében az e m b er is: nevetség, avagy fájdalm as szégyen. M egtettétek az u ta t a féregtől az em berig, és sok m in d en m eg m arad t a féregből13 bennetek. V alaha m ajm o k voltatok, és bizony az em b er m ég m a is m ajm abb, m in t bárm elyik m a jo m .14 De m ég aki a legbölcsebb közietek, az is h asa d t korcs csupán, novény és kísértet fattya. De vajon arra ösztökéllek-e én benneteket, hogy kísértetek avagy növények legyetek? ím e, én az em b ert fö lü lm ú ló em b ert ta n íto m néktek! Az em b ert fö lü lm ú ló em ber a fö ld n ek értelm e. M ondja h á t akara­ totok: az em b ert fö lü lm ú ló em b er legyen értelm e a földnek! Kérve kérlek, testvéreim , maradjatok hűek a földhöz, és ne higgyetek azoknak, akik fö ld ö n tú li reménységgel kecsegtetnek benneteket! Méregkeverők azok, akár tudják, akár nem . Az élet m egvetője m ind, h aldokló, és méreggel fertőzött m aga is, aki csak nyűg a földnek: vesszenek m in d egy szálig! Valaha az Isten ellen való vétek volt m in d e n vétkek legnagyobbika, de Isten m eghalt,* és vele h altak ezek a vétkesek is. M ost m ár a föld ellen való vétek a legiszonyatosabb, és az, h a tö b b re tartjáto k a kifürkészhetetlennek belsejét, m in t értelm ét a földnek. V alaha m egvetéssel p illa n to tt a testre a lélek: és akkoriban ez a meg-

18

Z A R A T H U S T R A ELÖLJÁRÓ B E S Z É D E /

1:85-115

90

95

100

105

no

115

vetés vo lt a legm agasztosabb - soványnak, csenevésznek, éh enkórász­ nak akarta látni. Azt hitte, így m ajd elm en ek ü lh et tő le és a földtől. O, az a lélek m aga is sovány, csenevész és éh enkórász volt még: ö n n ö n szörnyűségében g y ö n y ö rk ö d ö tt az a lélek!15 120 De m ég ti m agatok is, testvéreim , m o n d já to k csak meg: vajon m it ad tu d tu l lelketekről a testetek? Avagy n em szegénység és m ocsok és hitvány tespedtség-e lelketek? Bizony m o n d o m nektek, m ocskos folyam az em ber. Tenger legyen, aki m agába akarja fogadni ezt a m ocskos folyam ot, és nem akar bepisz125 kolódni. íme, én az em b ert fö lü lm ú ló em b ert ta n íto m néktek: ő az a tenger, ő b e n n e b u k h a t m ajd alá h atalm as m egvetéstek.16 Mi a legnagyobb, am it m egélhettek? N em m ás, m in t a hatalm as megvetés órája. Az óra, m id ő n m ég b o ld o g ság o to k is utálatra változik, >30 m iként u tá la t lesz eszességetekből és erényetekből is. Az óra, m id ő n azt m ondjátok: „M it szám ít* a boldogságom ! M ind—l:205r' ez szegénység és m ocsok és hitvány tespedtség csupán! Pedig b o ld o g sá­ gom nak m agát a létet kellene igazolnia!" Az óra, m id ő n azt m ondjátok: „M it szám ít az eszességem! Vajon éppúgy ó h ajtja-e a tudást, akár az oro szlán a táplálékot? De szegénység és m ocsok és h itv án y tespedtség csupán!" Az óra, m id ő n azt m ondjátok: „M it szám ít az erényem ! Még egyszer se szab ad íto tt rám őrjöngést. Saját jó m és g onoszom : hogy u n o m m ár őket! M indez szegénység és m ocsok és h itvány tespedtség csupán!" i'i11 A zóra, m id ő n azt m ondjátok: „M it szám ít az igazságosságom ! N em látom , hogy izzás és parázs volnék. M árpedig az igaz em ber izzás és parázs!" Az óra, m id ő n azt m ondjátok: „Mit szám ít a részvétem! Vajon nem kereszt-e a részvét, m elyre felfeszítik azt, aki szereti az em bereket? Csak11 ■ hogy az én részvétem nem m egfeszíttetés." Beszéltetek-e valaha így? K iáltoztatok-e így v alaha is? Ó, bárcsak h allo ttam v o ln a már, hogy így kiáltoztok!

1:116-147 I Z A U A T H U S T R A ELÖLJ ÁRÓ BES ZÉD E

l ‘)

Nem b ű n eitek - m érteidetességtek17 k iált az égre, fukarkodástok a b ű n n el az, am i égre kiált! I lol van hát a villám, hogy megkarcoljon benneteket nyelve hegyével? I lol a téboly, m elynek o tt kellene lakoznia bennetek, véretekbe oltva? íme, én az em b ert fö lü lm ú ló em b ert ta n íto m néktek: ő az a villám , (') az a téboly! M időn Z arathustra így szólott, felkiáltott valaki a töm egben: „Eleget h a llo ttu n k m ár a kötéltáncosról, ideje, hogy láthassuk is!" És a sokaság kinevette Zarathustrát. A kötéltáncos pedig azt hitte, őrá értik, a m it m o n ­ danak, és m u n k á h o z látott.

150

15 5

4

-111:1443 ■i 2071

I I i ,m

• I I 4I I I

Z arathustra a z o n b a n végigtekintett a sokaságon, és elcsodálkozott. Az­ u tán így szólott: Kötél az em ber, kötél az állat és az em b ert fö lülm úló em ber k ö z ö tt10 - szakadék felett feszülő kötél. Veszélyes átkelés az em ber, veszélyes úton-levés, veszélyes visszate­ kintés, veszélyes b o rzo n g ás és m egtorpanás. Attól nagy az em ber, hogy h íd ő és n e m cél:* hogy általjutás ő és alábukás* - szeretni azt leh et b e n n e csak. Szeretem, akik n e m tu d n a k élni, hacsaknem úgy, m in t alábukók, m ert ők azok, akik m in d étig általju tó k .19 Szeretem , akikben h atalm as megvetés lakozik, m ert hatalm as őbenn ü k a tisztelet is,* nyilak ők, m elyeket a tú lsó p art felé lő ki a vágy. * * Szeretem, akik n e m valahol a csillagokon túl keresik, vajon m i végre h o z n a k áldozatot, és m iért b u k n a k alá: h a n e m a földnek áldozzák m a­ gukat, hogy a föld az em b ert fö lü lm ú ló em beré lehessen egykor. Szeretem, akinek élete m egism erés, és azért akarja a m egism erést, hogy az em b ert fö lü lm ú ló em ber élhessen egykor. És saját aláb u k ását akarja így.

,»0

Z A R A T H U S T R A E L Ö L J Á R Ó B E S Z É D E / 1: 1 4 8 -1 7 6

160

¡65

no

17 5

Szeretem , aki dolgozik és kitalál, hogy h ázat építsen az em b ert fö lülm úló em bernek, és elébe készít földet, állatot, növényt: m ert saját alábukását akarja így. Szeretem , aki szereti erényét: m ert n em m ás az erény, m in t az alábukás akarása, és nyila a vágynak.20 Szeretem , aki egyetlen cseppnyi szellem et sem tart m eg m agának, h an e m teljesen erényének szellem e akar lenni: szellem ként fog ő átkelni a h íd o n .21 Szeretem , aki erényéből m eríti, hogy m ire föl van és m i végezetre: m ert erénye végett akar ő m ég élni és n e m élni többé. Szeretem, aki nem akar túl sok erényt. Erénynek több az egy, m in t a kettő, m ert egy erény inkább csom ó, am ire fölakasztja m agát a végzet.22 Szeretem , aki bőven tékozolja lelkét,*23 aki n em vár köszönetét, és so h a n e m is köszönget: m ert folyvást ajándékoz ő, és n em akarja m eg­ őrizni m ag am ag át.24 Szeretem , aki szégyelli, h a szerencsésen vetődik a kocka, és aki azt kérdi akkor: n e tá n h a m isa n játszom ?25 - m ert tö n k re akar m enni. Szeretem , aki aranyló szavakat szór tettei elé,26 és m égis tö b b e t vált be, m in t a m e n n y it ígért: m ert saját alábukását akarja ő. Szeretem , aki igazolja a jövendőket, és m egváltja az elm úlottakat: m ert a m o sta n ia k m ia tt akar tö n k re m enni. Szeretem , aki szeretetből m egfenyíti istenét: * m ert istenének harag­ ja m ia tt kell tö n k re m e n n ie .27 Szeretem, akinek lelke m ég sebet is m élyet tu d kapni, és aki egyetlen aprócska élm énytől tönkrem ehet:28 m ert szívesen m egy ő által a hídon. Szeretem , akinek lelke túlcsordul, és aki m egfeledkezik m agáról, m ert m ag áb a fogad m in d en ek et:29 így m in d e n d o log az ő alábukása lészen. Szeretem , aki szellem ében és szívében szabad: feje így szívének b e l­ seje csu p án ,30 szíve pedig alábukásba űzi. Szeretem m in d azo k at, akik súlyos cseppekhez haso n lato san , egyen-

1: 1 7 7 -207 / Z A R A T H U S T R A E L Ö L J Á R Ó B E S Z É D E

21

Iifiil h u lln ak alá az em b er felett torn y o su ló sötét fellegekből: a villám Hj1 .1 villám neve a z o n b a n em b ert fö lü lm ú ló em b er -

5 M időn Z arathustra k im o n d ta e szavakat, ism ét végigtekintett a sokasá­ gon, és elhallgatott. „Itt állnak - szó lo tt szívéhez - , és nevetnek: nem értenek, nem ilyen szájra hallg atn ak ezek a fülek.31 Avagy előbb tá n szét kell zúzni a fület, hogy a szem ta n u ljo n meg hallani? N etán vezeklésre in tő prédik áto r-b öm bölésre és dörgedelem ü std o b o k ra vágynak? Vagy a d ad o g ó n ak hisznek csupán? Van valam ijük, am ire büszkék. H ogy is hívják, am i keblüket d a­ gasztja? M űveltségnek hívják, ez az, am itő l előbbrevalók, m in t a kecs­ kepásztorok. Ezért is ó d z k o d n ak annyira, ha a »megvetés« szót hallják m agukról. A büszkeségüknél kell h á t m egfognom őket. Arról fogok beszélni nekik, am i a legm egvetendőbb: az pedig n em m ás, m in t az utolsó ember."32 így szó lo tt te h á t Z arathustra a sokasághoz: Ideje, hogy az em b er célt tű zzö n m aga elé. Ideje, hogy az em ber elvesse legm agasztosabb rem énységének m agvát. Talaja m ég elég gazdag hozzá. De n em sokára szegényes és agyon­ b arázd ált lesz ez a talaj, és m agas fa n e m sarjadhat belőle többé. Ó, jaj! Eljön az idő, m id ő n az em b er tö b b é nem lövi túl vágyának nyilait az em beren, és íján ak idege elfeledi a pendülést! Bizony m o n d o m néktek: m ég káosz kell legyen abban, aki táncoló csillagnak akar életet adni. Bizony m o n d o m néktek: b ennetek m ég m eg­ van a káosz.33 Ó, jaj! Eljön az idő, m id ő n az em b er nem a d h at tö b b é tán co ló

Z A R A T H U S T R A E L Ö L J Á R Ó B E S Z É D E / 1: 2 0 8 -2 3 6

240

245

25o

255

260

és

csillagnak életet.34 Ó, jaj! Eljön a legm egvetendőbb e m b er ideje, azé, aki n em bírja tö b b é m egvetni ö n n ö n m ag át. ím e! M eg m u tato m néktek az utolsó embert.35 „Mi az, hogy szerelem ? Mi az, hogy terem tés? Mi az, hogy vágy? Mi az, hogy csillag?" - így kérdezősködik az u to lsó em ber, és vaksin pislog. A föld összezsugorodik akkor, és o tt ug rán d o zik rajta az uto lsó e m ­ ber, aki m ajd m in d e n t m ag áh o z zsugorít. Fajtája kiirthatatlan, akár a bolha; az u to lsó em b er él a legtovább. „Feltaláltuk a boldogságot" - m o n d já k az uto lsó em berek, és vaksin pislognak. Rég elhagytak m in d en vidéket, ahol küzdelm es volt az élet: m ert melegség kell nekik. Szeretik h á t a szom szédaikat, és ho zzáju k dörgölőznek: m ert m elegség kell nekik. A betegséget és a bizalm atlanságot egyként b ű n n ek tartják: elővigyá­ zatosan járnak. Bolond, aki m ég kövön botlik vagy em beren botránkozik! Egy kis m éreg hébe-hóba: hogy kellem esebb legyen az álom . És jó nagy adag m éreg a végén: hogy kellem es h alálu k legyen. D olg o zn ak még, m ert a m u n k a szórakoztat. D e ügyelnek, nehogy a szórakozás m egártson. N incs tö b b é se gazdag, se szegény: m in d k ettő túlságosan fáradsá­ gos. Ki akar u ra lk o d n i még? Ki akar engedelm eskedni?36 M indkettő tú l­ ságosan fáradságos. Egy a nyáj, és sehol a pásztor! *37 M ind ugyanazt akarják, m indenki egyenlő:* aki m ásképp érez, ö n k é n t a b o lo n d o k h á z á b a vonul. „Egykoron b o lo n d volt az egész világ" - m o n d já k a legkifm om ultabbak, és vaksin pislognak. M egokosodtak, tu d n a k m in d en t, am i csak történt: se vége, se hossza így a csúfolkodásnak. O lykor h ajb a k ap n ak ugyan, de h a m a r m egbékél­ n ek - nehogy elro n tsák a gyom rukat. Egy kis gyönyör n appal, egy kis gyönyör éjjel: de fő az egészség. „Feltaláltuk a b oldogságot" - m o n d já k az u to lsó em berek, és vaksin pislognak. -

1: 2 3 7 -2 6 8 / Z A R A T H U S T R A E L Ö L J Á R Ó B E S Z É D E

2.3

— 1:713 — 11:556

I s ill végződött Z arathustra első beszéde, am elyet úgy is em legetnek, „az előbeszéd": m ert ezen a helyen félbeszakította a tö m eg kiáltozása és öröm ujjongása. „Add m eg n ek ü n k azt az utolsó em bert, ó, Zarathustra - így kiáltoztak - , h a d d legyünk m i azok az utolsó em berek! Az em b ert fö lü lm ú ló em b ert pedig m eg tarth ato d m agadnak!"38 És m in ­ denki ujjongott, és csettintgette a nyelvét. Z arathustra a zo n b a n elszo­ m o ro d o tt, és így szólt a szívéhez: „N em értenek: n em ilyen szájra h allg atn ak ezek a fülek. A lighanem túl soká éltem a hegyek között, túl sokat hallgattam p atak o k at és fákat: m o st aztán úgy beszélek, m in t a kecskepásztorok. Lelkem m o zd u la tla n és tiszta, akár a délelőtti hegy. M égis azt hiszik, h ideg vagyok, és g ú n y o ló d áso m iszonyú tréfákban tö r ki. M ost pedig rám néznek, és kinevetnek: és m iközben nevetnek, m ég gyűlölnek is. Jég derm eszti a nevetésüket."

270

275

280

6

M7

Ekkor a z o n b a n tö rté n t valam i, am i m in d e n szájat elném ított, és kim e­ resztett m in d e n szem et. Id ő közben ugyanis m egkezdte m u tatványát a kötéltáncos: kilépett egy kis ajtón, és e lin d u lt a kötélen, am ely két to ­ rony k ö zö tt volt kifeszítve úgy, hogy átívelt a piac és a sokaság felett. Épp a kötél közepe táján járt, m ik o r ism ét kinyílt az ajtócska, és egy tarka fickó u g ro tt ki belőle, valam i tréfam esterféle, és gyors léptekkel u tá n a in d u lt. „Gyerünk, te b é n a - k iálto tt fel iszonyú h a n g o n - , előre, te lajhár, te zugárus, te m eszes pofájú! N ehogy fenékbe találjalak rúgni! M it keresel te itt, a to rn y o k között? A to ro n y b an a helyed, b e kellene zárni, csak elállód az u ta t a n álad jo b b e lő tt!" - És m in d en szóval egyre jo b b a n és jo b b an m egközelítette: m ik o r pedig m ár csak lépésnyire volt tőle, m eg tö rtén t az iszonyat, m ely m in d e n szájat elném ított, és kim éresztett m in d en szem et - a tréfam ester ördögi kiáltást hallatva általugrótta* a m ásikat, aki az útjában állt. Az pedig, vetélytársának győzelmét

24

Z A R A T H U S T R A ELÖLJÁRÓ B E S Z É D E /

1: 269- 297

285

290

295

300

305

3 io

315

látván, elvesztette a fejét, és lába alól a kötelet; elhajította rúdját, és gyor sabban, m in t am az, heves kar- és lábcsapkodással alázuhant a mélybe. A piac és a sokaság olyan lett, akár a vihar korbácsolta tenger: m indenki összevissza futkosott és szerteszaladt, leginkább ott, ahová a test zuhant. Z arathustra a z o n b a n m o z d u la tla n m aradt, és épp m ellette csapó­ d o tt fö ld n ek a test, vigasztalan á lla p o tb a n és összezűzódva ugyan, de m ég n em h o lta n . A szerencsétlen egy id ő u tá n eszm életére tért, és látta, hogy Z arathustra m ellette térdel. „M it keresel itt? - szólalt m eg nagy sokára - , rég tu d ta m , hogy egyszer gáncsot vet n ékem az ördög. M ost aztán visz a pok o lb a: neki akarod ú tjá t állani?" „Becsületem re m o n d o m , b a rá to m - felelte Z arathustra - , egy szó sem igaz ab b ó l, am it beszélsz: nincs se ördög, se pokol. A lelked megelőzi h a lá lá b a n a testedet: ne tarts m o st m ár se m m itő l!"39 A férfi b iz a lm a tla n u l felpillantott. „H a igazat beszélsz - m o n d o tta aztán - , se m m it sem veszítek, h a elvesztem az életet. Alig vagyok több, m in t az állat, a k it veréssel és sov án y falato k k al tá n c o ln i ta n íto tta k ."40 „N em úgy van az - szó lo tt Z arathustra - , a veszélyt tetted hivatásó d d á,41 és eb b e n aztán nincs sem m i m egvetendő. M ost pedig hivatásod tesz tö n k re téged: ezért saját kezem m el tem etlek el." M id ő n Z arath u stra k im o n d ta e szavakat, a h ald o k ló tö b b é m ár nem válaszolt; de m eg m o zd íto tta a kezét, m in th a Z arathustra kezét kereste volna, hogy k ö szö n etk ép p en m egszorítsa. -

.m

7

U'í

Közben leszállt az este, és a piacra sötétség b o rult: a sokaság szétszéledt, m ert a kíváncsiság és az ijedelem is elfárad egyszer. Z arathustra a zo n b an o tt ü lt a fö ld ö n , a h a lo tt m ellett, és g o n d o lataib a m erült: elfeledte h át az időt. Végül a z o n b a n b e á llt az éj, és hideg szél fütyült a m agányos felett. Z arath u stra ekkor felállt, és így szó lo tt a szívéhez:

1:298-325 / Z A R A T H U S T R A E L Ö L J Á R Ó B E S Z É D E

25

• 111:87!i

„Bizony m o n d o m , Z arath u strán ak m a gazdag halászata volt! E m ­ bert nem fogott ugyan, de fogott egy h u llá t.42 iszonyatos az em beri létezés, és m ég m in d ig értelem híján való: végzete lehet akár egy tréfam ester is. Létük értelm ét akarom tanítani az em bereknek: az pedig nem más, m int az em bert fölülm úló ember, az em ber sötét fellegéből kicsapó villám. De m ég m essze vagyok tőlük, érzékeik nem értik értelm em szavát. Az em berek azt hiszik még, középen vagyok b o lo n d és hu lla között. Sötét az éj, és sötétek Z arathustra útjai.43 Gyere, útitársam , * te hideg és merev! Elviszlek m ost oda, ahol saját kezem m el tem ethetlek el."

330

33 5

8

- 111:761

I III ■ • 111:1481

—11:1206

M iután Z arathustra m in d e z t e lm o n d o tta a szívének, hátára vette a h u l­ lát, és ú tn a k eredt. Ám m ég százlépésnyire sem jutott, m id ő n o d alo p ó z o tt m ellé egy em ber, és sugdosni kezdett a fülébe - és lám! A to ro n y b éli tréfam ester volt, aki beszélt. „Hagyd el a várost,* ó, Z ara th u stra - szólő tt tú l sokan gyűlölnek itt. G yűlölnek a jók és az igazak, m ert ellen ­ ségüknek tartanak, és azt m ondják, m egveted őket; gyűlölnek az igazh itűek, a töm eg m ételyének tartanak. Szerencséd volt, hogy kinevettek; és valóban: úgy beszéltél, akár egy tréfam ester. Szerencséd volt, hogy a d ö g lö tt kutya társául szegődtél; m egalázkodásoddal m a m ég m egm enth e tte d b őrödet. De m o st hagyd el a várost - vagy h o ln ap téged ugorlak át,* élő a ho ltat." És m iu tán elm o n d o tta, am it akart, az em ber eltűnt; Z arathustra a z o n b a n tovább m e n t a sötét utcákon. A városkap u b an sírásókkal* találkozott: fáklyájukkal az arcába vi­ lágítottak, felism erték Z arathustrát, és g ú n yolódni kezdtek vele. „Vigye csak Z arathustra a d ö g lö tt kutyát: nagyon helyes, hogy sírásó lett Zarathustrából! A m i k ezünk ugyanis túlságosan tiszta az ilyen pecsenyé­ hez. Csak n em az ö rd ö g tányérjáról akarja elcsenni Z arathustra a falatot? Csak rajta! És jó étvágyat! H acsak n em to lvajkodik m ég Z arathustránál

26

Z A R A T H U S T R A ELÖLJÁRÓ B E S Z É D E /

1:326-354

340

345

350

355

360

365

<70

175

WO

is ügyesebben az ördög! - elviszi m in d a kettőt, felfalja m in d a kettőt!" És nevetve összedugták a fejüket. Ám Z arathustra szótlanul folytatta útját. M ikor m ár két órája gya­ logolt erdők és m ocsarak között, és túl sok éhes farkasüvöltést hallott, m aga is m egéhezett. M egállt h á t egy m agányos h áz előtt, am elyből vi­ lágosság sz ű rő d ö tt ki. „Rám tö r az éhség - szó lo tt Z arathustra - , m in t valam i rabló. Erdők és m ocsarak k ö zö tt tö r rám az éhség, az éjszaka m élyén. Fura szeszélyei v an n ak az éhségem nek. G yakran csak akkor jön, m ikor m ár ettem , m a pedig egész n ap elm aradt: m erre járh a to tt vajon?" És Z arath u stra akkor m egzörgette a h áz kapuját. M egjelent egy v én ­ em ber; fényt h o zo tt, és azt kérdezte: „Ki tér be ho zzám , a rosszul alvó­ h o z ki jön?" „Egy élő és egy h o lt - felelte Z arathustra. - Adj en n e m és in n o m , n ap k ö zb en m egfeledkeztem róla. A bölcsesség azt m ondja: saját lelkét ü d íti fel, aki jó llakatja az éh ező t."44 A vén em b er eltűnt, de ham arosan visszatért, és kenyérrel meg borral kínálta Zarathustrát. * „G onosz vidék ez az éhezőknek - m o n d o tta -, ezért is lakom itt. Állatok és em berek jönnek hozzám , a rem etéhez. De had d egyék és igyék a társad is, fáradtabbnak látszik, m in t te." Zarathustra így felelt: „A társam halott, úgyhogy bajosan tu d n ám erre rávenni." „Ez nem az én dolgom - szólott m ogorván a vénem ber -: aki házam ajtaján kopog­ tat, fogadja is el, amivel kínálom . Egyetek, és éljetek bo ld o g u l!" Z arath u stra ezu tán ism ét vagy két ó rát gyalogolt, és az útra m eg a csillagok járására b íz ta m agát: m egszokta az éjszakai járást, és szeretett az alvók arcába nézni. De p irk ad atk o r Z arath u stra egy erdő m élyén találta m agát, a h o n n a n nem vezetett tovább sem m iféle ú t.45 Fejtől egy odvas fába fektette h á t a halo ttat, * hogy m egóvja a farkasoktól, ő m aga pedig led ő lt a m o h o s földre. És egykettőre elaludt,46 fáradt testtel, de ren d íth etetlen lélekkel.

/ : I V,

184 / Z A R A T H U S T R A E L Ö L J Á R Ó B E S Z É D E

27

— IV :l5 t2

3

385

Sokáig alu d t Z arathustra, és nem csak a hajnalpír, de a délelőtti fény is m egvilágította arcát. Végül a z o n b a n kinyílt a szem e: csodálkozva p il­ la n to tt Z arathustra az erd ő b e és a csendbe, csodálkozva tek in tett ö n m a ­ gába. M ajd talp ra szökkent, akár egy hajós, aki m eg pillantotta a földet, és felujjongott: m ert új igazságot p illa n to tt meg. És így szó lo tt akkor a szívéhez: „M egvilágosíttattam : társak kellenek, m égpedig élők - n e m h a lo tt társak, n em h u llák ,47 akiket m ag am m al cipelhetek, ahová akarom .

390

Élő társak kellenek nekem , akik azért követnek, mert m agukat akar­ ják követni - éspedig oda, ahová én akarom . — IV : 15 CM

-1 1 1 :1 9 06

395

M egvilágosíttattam : ne a n ép h ez szó ljo n Z arathustra, h a n e m a tá r­ sakhoz! * Z arathustra n em lesz pásztora, se kutyája sem m iféle nyájnak. Azért jö ttem , hogy sokakat elcsábítsak a nyájtól. Csak h a d d gyűlöl­ jö n a nép, h a d d g y űlöljön a nyáj: nevezzenek csak rablónak a pásztorok. P ásztort m o n d o k , de ő k azt állítják: ő k a jók és az igazak. Pásztort m o n d o k : de ő k ig azhitűeknek nevezik m agukat. Lám csak: ezek a jó k és igazak! Kit gyűlölnek vajon a legjobban? Azt, aki széttöri értéktábláikat, aki tör, aki b ű n re tö r* 48 - csakhogy az n em más, m in t a terem tő maga. Lám csak: ezek a hívők, hívői m in d e n hiteknek! Kit gyűlölnek v ajo n a legjobban? Azt, aki széttöri értéktábláikat, aki tör, aki b ű n re tö r csakhogy az n em más, m in t a terem tő m aga. Társakat keres a terem tő és n em hullákat, nem nyájat, és n em híve­ ket. T ársterem tőket keres a terem tő, azokat, akik új értékeket akarnak új táb lák ra írni. Társakat keres a terem tő, és társaratókat: * m ert m in d e n m egérett n ála az aratásra. De nincs száz sarlója: d ü h ö se n szaggatja h á t a kalá­ szokat.49 Társakat keres a terem tő, olyanokat, akik m etsző élűvé fenik sarlói-

28

ZA R A T H U S T R A ELÖLJ ÁRÓ BES Z É D E /

1:385-414

400

405

410

4i5

420

425

430

kát. R om b o ló k n ak nevezik m ajd őket, jóság és gonoszság m egvetőinek. Pedig aratók lesznek, és ü n n e p lő k lesznek azok. T ársterem tőket és társarató k at keres Z arathustra, Z arathustra ü n ­ nep lő társakat keres: m it neki nyájak és pásztorok, m it neki hullák! Te pedig, első társam , élj m o st m ár boldogul! Jól eltem ettelek az odvas fádban, jól elrejtettelek a farkasok elől. M ost a z o n b a n el kell válnunk, eljö tt az idő. H ajn alp ír m últán, h a j­ n a lp ír jö ttén - új igazság lelt reám . N em leszek pásztor, nem leszek sírásó. N em akarok tö b b é a n ép h ez szólni; u to ljá ra szó lo n g attam halo ttat. A terem tőket, aratókat, ü n n e p lő k e t akarom társaim ul fogadni: m eg akarom m u ta tn i nekik a szivárványt és az em b e rt fö lü lm ú ló em ber összes grádicsait. * Az egym agukra és m áso d m ag u k ra m arad t rem etékhez szól m ajd dalom ; és akinek van m ég füle a hallatlanra, an n a k szívét akarja boldogságom elnehezíteni. Á tugrok a tétovák és h a b o z o k feje fö lö tt - ak aratom a célom é, járom a m agam útját; s h a ez az ő alábukásuk, ám legyen!"

— 1:1234

10

'i'iii

M időn Z arath u stra így szó lo tt a szívéhez, épp dél élőn állt a Nap: kérdőn felp illan to tt h á t a m agasba - m ert egy m a d á r éles vijjogását h a llo tta a feje felett. És lám ! Egy sas h ú z o tt széles körö k et a levegőégen, és vele együtt egy kígyó, n em zsákm ány, h a n e m b arátn ő gyanánt: a sas nyakára gyűrűződve. „ím e, az állataim ! - m o n d o tta Z arathustra, és ö rvendezett szívében. „A legbüszkébb és a legokosabb állat a N ap alatt50 - kém lelő portyára indultak. Ki akarták kém lelni, vajon él-e m ég Z arathustra. * Igaz is, élek-e m ég valóban?

1:415-443 / Z A R A T H U S T R A ELÖLJÁRÓ BES ZÉDE

29

—IIUM

Több veszélyre leltem az em berek, m in t az állatok között; veszélye­ sek Z arathustra útjai. Á llataim vezetésére b ízo m h á t m agam !" M időn Z arathustra k im o n d o tta e szavakat, eszébe ju to tt a szent fér­ fiú beszéde az erdőn,* felsó h ajto tt ezért, és így szólott a szívéhez: „Bárcsak ok o sab b volnék! Bárcsak kígyóm éra ü tn e és az alapokig liatolna b e n n e m az okosság! C sakhogy leh etetlen t kérek így: büszkeségem et kérem tehát, hogy okosságom örökös kísérője legyen! H a pedig okosságom m egválik tőlem egyszer - ó, hisz oly könnyen tovaszáll! - , balgaságom rö p té t kísérje m ajd büszkeségem to v áb b !"51 - így k ezd ő d ö tt Z arath u stra alábukása.

30

Z A R A T H U S T R A ELÖLJ ÁRÓ BES Z É D E /

1:444-454

445

450

ZARATHUSTRA BESZÉDEI A három átváltozásról A szellem h á ro m átváltozását beszélem el néktelc m ik én t lesz a szel­ lem ből teve, és a tevéből oroszlán, és m ik én t lesz az oroszlán gyerm ekké végül.52 Sok van, am i a szellem nek súlyos, am i súlyos az erős, teherbíró szellem nek, m elyben tisztelet lakozik: arra vágyik az ő ereje, am i súlyos és a legsúlyosabb.53 Súly? Mi az? - kérdi a teh erb író szellem , és letérdel, akár a teve, hogy jól m egrakodják.* A legnagyobb súly? Mi az, ti hősök? - kérdi a teh erb író szellem -, m ár h áta m ra is veszem , hogy örvendjek erőm nek. Ugyan n e m ez-e a legsúlyosabb: m egalázkodni, h o gy fájdalm at okozzu n k ö n n ö n fennhéj ázásunknak? K igúnyolni bölcsességünket, hogy fennen ragyoghasson balgaságunk? Vagy talá n ez: odahagyni m in d e n dolgainkat, m id ő n győzelm i ü n ­ nepet ülnek? M agas hegyekre m ászni, hogy m egkísértsük a kísértőt?54 Vagy talá n ez: a m egism erés m akkján és füvén élni csak, hogy lel­ künk éhezze az igazságot? Vagy ta lá n ez: betegen is h azak ü ld en i a vigasztalókat, és süketek barátjául szegődni, akik so h a n em hallják meg, hogy m it akarsz? Vagy ta lá n ez: piszkos vízbe m erülni, h a az igazság vize az, és nem u tasítani el sem a h id eg békákat, sem a forró varangyokat?

I:4 ri!í-'I7 7 / A H Á R O M Á T V Á L T O Z Á S R Ó L

Vagy talán ez: szeretni, akik m egvetnek b en n ü n k et, és kezet nyújtani kísértetnek, aki riogatni jött? A teherbíró szellem magára veszi m in d ezt a súlyt:55 akár a teve, m ikor megrakodva nekivág a sivatagnak, sivatagának éppúgy vág neki ő is. Á m de a legkietlenebb sivatagban m egtörténik a m ásodik átváltozás: oroszlán lesz a szellem ből ott, és szabadságot rabol m agának, hogy ő legyen ura ö n n ö n sivatagának. U tolsó u rá t keresi ott: neki akar ellensége lenni, neki és utolsó iste­ nének, győzelm et akar a h atalm as sárkánnyal küzdve. U gyan ki az a h atalm as sárkány, aki a szellem nek tö b b é nem ú r és n em isten? A hatalm as sárkány neve: „K ötelm ed". Az oroszlán szellem e a z o n b a n így szól: „Akarom."* Ú tjáb an hever a „K ötelm ed", az aranyban csillogó pikkelyes állat, és m in d e n pikkelyén o tt csillog aranylón: „K ötelm ed!" Ezredéves érték ek csillo g n ak m in d e n pikkelyén, és így szól m in ­ d en sárkányok leghatalm asabbika: „M inden dolgok értéke - énrajtam csillog." „M inden érték m egterem tetett imm ár, és m inden terem tett érték - én vagyok. Bizony m o n d o m , nincs többé »Akarom«!" így szól a sárkány. Testvéreim, m i végre kell hát, hogy oroszlánná változzék a szellem? M iért n em elég a teherhordó állat, m ely csupa lem ondás és tisztelet? Új értékeket terem ten i - erre m ég az oroszlán sem képes: de m eg­ terem ten i az új terem tés szabadságát - erre jó az oroszlán h atalm a. H ogy szabadságot terem tsen, és szent ne m et m o n d jo n a kötelesség­ re: erre kell, testvéreim , az oroszlán. Új értékek jogát b irto k b a venni - a legiszonyúbb elbirtoklás ez a teh erb író és tiszteletteljes szellem szám ára. Bizony m o n d o m néktek, b ito rlásn ak tartja azt, és ragadozó állatok cselekedetének. „K ötelm ed": egykoron nem volt, m it szentebbül szeretett v o ln a n á ­ la, m o st pedig ő rületre és önkényre lel im m á r a legszentebb szentségben is, hogy szabadságot rab o ljo n m ag án ak szeretetétől: ez a rablás b izony o ro szlán t kíván. .1

.32

A H ÁR O M ÁTVÁLTOZÁSRÓL /

1:478-509

De m o n d já to k csak, testvéreim , m ire képes m ég a gyermek, am ire az oroszlán sem képes? Mi végre kell a ragadozó o ro sz lán n a k m ég gyer­ m ekké is lennie?56 Á rtatlanság a gyerm ek és feledés, újrakezdés, játék, m agából pördülő kerék, első m o zd u lat, * szent igenlés.57 Bizony m o n d o m , testvéreim , a terem tés játék áh oz kell a szent igen­ lés: saját a k a ra tá t akarja h á t a szellem , saját v ilá g á t nyeri el a világavesztett. A szellem h á ro m átváltozását beszéltem el néktek: m ik én t lett a szellem ből teve, és a tevéből oroszlán, és m ik én t lett az oroszlán gyer­ m ekké végül. így szó lo tt Z arath u stra.58 És ab b a n a v áro sb an id ő z ö tt akkoron, am ely­ nek neve: tark a te h é n .* 59

m

A z erény katedráiról

■111 i m

Egy bölcset dicsértek Z arathustra színe előtt, akiről híre járt, hogy jól beszél az alvásról m eg az erényről: nagy tiszteletnek és m egbecsülésnek örvend ezért, és az ifjúság o tt to lo n g k atedrája körül. Z arathustra is elm en t h á t hozzá, és az ifjak közé vegyülve m aga is o tt to lo n g o tt kated ­ rájánál. A bölcs p ed ig így szólott: T iszteljétek az alvást, és ne legyetek véle szem érm etlenek!00 Ez az első! És térjetek ki ú tjáb ó l m ind azo k n ak , akik rossz alvók, és fen n en v irrasztanak éjjel! Lám, az alvással m ég a tolvaj sem szem érm etlenkedik: m in d ig csen­ desen lo p ak o d ik által az éjen. Á m de gyalázatos az éjjeliőr, m e rt gyalá­ zato sán harsogtatja kürtjét. N em kis m ű v észet az alvás: egész álló n a p fe n n e n kell v irra sz ta n i érte. Tízszer kerülj n a p o n ta ö n m ag ad fölébe, hogy elfáradj egészen, m ert az a lélek m ákonya. Tízszer engeszteld ki önm agad: m ert keserűség a fölülkerekedés, de jól csak a kiengesztelt alhatik. Tíz igazságra lelj n ap ra nap; m á sk ü lö n b e n igazság u tán kutatsz m ég éjjel is, és lelked éh en m arad. T ízszer nevess n ap o n ta, hogy derűs legyél: m ásk ü lö n b en h áb o ro g n i fog éjjel a gyom rod, m in d e n búsongás atyja. * C sak kevesek tudják: de legyen m eg b e n n e d m in d en erény, hogy jó

A Z ERÉNY KATEDRÁI RÓL /

1 :523-545

525

530

535

540

545

alvásod essék. H am is tan ú ság o t ten n ék -e vajon? H ázasságtörésre vete­ m ednék-e? M egkívánnám -e felebarátom asszonyát? A jó alvással hogyan is fér­ hetne össze m in d ez?61 Ám m ég h o gyha m eg is volna b e n n e d m in d e n erény, tu d n o d kell azt az egyet: id ő b e n zavard el a lu d n i az erényeket is.62 N ehogy a végén m ég összevesszenek ezek a jó tét vászoncselédek! M égpedig rajtad, te bold o g talan ! Tarts békességet isteneddel és szom szédaiddal: így akarja a jó alvás. És tarts békességet szo m széd o d ördögével is! M ásk ülönben n álad fog kísérteni éjszaka. Tisztelet és engedelm esség a fensőbbségnek; h a kell, a görbe fensőbbségnek is! így akarja a jó alvás. Ki te h e t róla, hogy a h ata lo m szíve­ sen járkál görbe utakon? * M indig is az lesz legjobb p ászto ro m , akivel a legzöldebb legelőre lel m egannyi juh: jól kijön ezzel, hogy - a lu d n i jó .63 Dicsőségre n e m á h íto zo m , és n e m á h íto z o m túlságos kincsekre sem: m ég b eg y u llad n a az epém . De jó név és n ém i kin csecske h íjá n nem eshetik jó alvás. A kis társaságnak jo b b a n örülök, m in t a gonosznak: de g o n d o m van rá, hogy idejéb en jö jjö n és m enjen. Jól kijön ezzel a jó alvás. Szeretem a lelki szegényeket is:64 elősegítik alvásom at. M ert b o ld o ­ gok azok, kiváltképp, h a so h a ellen t n e m m o n d a sz nekik. így tölti napját az erényes. H a pedig leszáll az éj, a világért sem hívom az alvást! M ert az alvás, m in d en erények ura, n em szenvedheti, h a hívják! V égiggondolom inkább, m it tettem és m i m in d e n t g o n d o lta m az­ nap. V isszakérődzve m egkérdem m agam , akár a türelm es tehén: felül­ kerekedtél-e tízszer ö n m ag ad o n ? Lám, m ib en is? F,s m i volt az a tíz m egengesztelődés, tíz igazság, tíz nevetés, a m ik ­ ben ö rö m é t lelte a szívem? M iközben em így tű n ő d ö m , és negyven g o n d o lat ringat, egyszerre i sak m eglep az alvás, az erények hívatlan ura.

/

' . / / / AZ I KI NY K A T E D R Á I R Ó L

i5

-

11:1049

■in i !9r>

-iii:i405

M egérinti szem h éjam at az alvás: legott elnehezül. M egérinti ajka­ m at az alvás: m áris tátva m arad. Bizony m o n d o m néktek, m acskatalpakon oson be ho zzám a tolvajol< legkedvesebbike, hogy ellopja g o n d o lataim at: akár e katedra, oly osto b án állok olyankor. De soká álln o m sem lehet: m ár fekszem is. M időn Z arathustra végighallgatta a bölcs szavait, nevetésre fakadt szivében: m ert világosság tá m a d t benne. És így szólott ő a szívéhez: B olond b izony ez a bölcs az ő negyven gondolatával együtt: ám de úgy hiszem , az alváshoz igencsak ért. * Boldog m ind, aki csak a közelében élhet! M ert ragályos az ilyen alvás, ragályos akár vastag falakon keresztül is. Varázslatos b iz o n y m ég a katedrája is. N em h iáb a sereglett h á t az ifjúság az erény p réd ik áto ra köré. Bölcsessége ennyi: virrassz, hogy jól aludj. És b izony m o n d o m , ha értelm etlen v o ln a az élet, és értelm etlenségre kellene fanyalodnom , szá­ m o m ra is ez az értelm etlenség volna leginkább választásra m é ltó .6S Jól értem im m ár, m it kerestek egykor m in d en e k fö lö tt az erény tan ító ib a n . Jó alvást kerestek bizony, és h o z z á m ákonyos erényeket! Á lom nélküli alvás: e b b en lá to tt csak bölcsességet a katedrák megannyi dics-övezte bölcse;* az élet kü lö n b értelm éről fogalm uk se v o lt.66 A kadnak m ég n éh án y an m a is ilyen erény-prédikátorok, és nem is m in d ilyen őszinték: de az idejük im m ár lejárt. És n em állh atn ak im m á r sokáig: m ár fekszenek is. Boldogok az ilyen álom ittasok: m ert egykettőre elszenderülnek.67 így szó lo tt Z arathustra.

W>

A Z ER ÉNY KATEDRÁI RÓL /

1:578-603

sso

585

550

595

600

A más-világolókról Egykoron Z arath u strát is az em b eren tú lra vetette tébolya, m ik é n t az összes m ás-világolót. *68 Valamely szenvedő és k ín o k kö zt vergődő isten m űvének tű n t nékem akkor a világ. Á lom nak láttam akkor és valam ely isten költem ényének véltem a vi­ lágot; m intha színes füstfelleg volna valaki isten-m ód békéden szemében. Jó és gonosz, gyönyör és szenvedés, Én és Te - színes füstfellegnek látszott m in d e z a terem tő szem ek előtt. A terem tő el akart tekinteni m agától - m eg terem tette h á t a világot. Részeg gyönyört ád az a szenvedőnek, h a eltek in th et szenvedéseitől és elveszítheti m agam agát. Részeg gyönyörnek és önveszejtésnek tű n t szám om ra egykoron a világ. Ez az ö rökké tö kéletlen világ, len y o m ata egy ö rö k e lle n tm o n d á s­ nak, de tök életlen m ég len y o m atn ak is - tök életlen terem tő jén ek 69 ré­ szeg gyönyöre - ilyen szín b en tű n t fel n ékem egykoron a világ. így vetettem egykoron m ag am is az em beren tú lra tébolyom at, m i­ ként az összes m ás-világoló. Az em b eren tú lra valóban? Ó, testvéreim , akit terem tettem , az az isten, em beri m ű és em beri agyrém v o lt csupán, m in t m in d az istenek! Em ber volt, de em b ern ek és É nnek szegényes töredéke csak: saját parazsam h am v aib ó l életre tá m a d t kísértet, és b izo n y m o n d o m néktek! nem a túlvilág h o z ta elém! Mi tö rtén t, testvéreim ? F elülkerekedtem ö n m a g am o n , felülkere-

I (il)4-62(< / A M Á S - V I L Á G O L Ó K R Ó L

.37

i uh •/ ló w

k ed tem m a g a m b a n a szen v ed ő n , saját h a m v a im a t vittem föl a hegyre,* h o g y lá n g o m fény eseb b legyen. És ím e! A k ísértet eltávozott tő le m akkor! Szenvedés és k ín volna nékem im m ár, hogy gyógyulásom ban ilyen kísértetekben higgyek: szenvedés v o ln a im m ár és m egaláztatás. így hát a m ás-világolókhoz intézem szavam. Szenvedés és tehetetlen ség v o lt csupán - ez terem tette az összes m ás-világot; és a bo ldogság am a röpke őrülete, m elyet csak a szenvedés legm élye ismer. Fáradtság, m ely egyetlen ugrással akar a végsőkig h a to ln i, egyetlen halálugrással; szegényes, tu d a tla n fáradtság, m ely nem akar m ár akarni sem: ez terem tett m in d e n isten t és m in d e n m ás-világot. Higgyetek nékem , testvéreim ! A test v o lt az, m elyet kétségbe ejtett a test - az tap o g atta az e lb o ru lt szellem ujjaival a végső falakat. Higgyetek nékem , testvéreim ! A test v o lt az, m elyet kétségbe ejtett a fö ld - az h a llo tta m eg a neki korgó lét-gyom ort.70 És fejjel akarta áttö rn i a végső falakat, hogy ne csupán fejét dughassa át - oda, a „túlvilágba". C sakhogy a „túlvilág" jól elrejtetett az em ber elől; jól elrejtetett előle az az e m b er h íjá n való, em bertelen világ,71 m ely égi sem m iség csupán; az em b erh ez pedig n em szól korogva sem m iféle lét-gyom or, hacsak n em em b er gyanánt. Bizony m o n d o m néktek, bajos vo ln a b eb izonyítani bárm i létezést, és bajos volna szóra b írn i is. M ondjátok, testvéreim , vajon n em az bizo nyított-e m ég leginkább, am i a legcsodásabb m in d en dolgok között? Igen, ez az Én és ellen tm o n d ása és tévelygése en nek az É nnek - m ég ez m o n d ja ki a leg szó k im o n d ó b b an ö n n ö n létéről szavát; ez a terem tő, akaró, értékelő Én, m ely a dolgok értéke és m értéke egyben. És ez a leg szó k im o n d ó b b létezés, ez az Én - a testről szól, és a testet akarja m ég akkor is, m id ő n ihlet és rajongás szállja meg, és úgy vergődik tö rö tt szárnyaival. M ind sz ó k im o n d ó b b a n tanul m eg szólni ez az Én: és m inél tanu-

IM

A MÁS-V1 L Á G O L Ó K R Ó L /

1:627-658

630

635

640

645

650

655

M II

lékonyabb, an n ál jo b b és d icsőbb szavakkal illeti m ajd a testet és a földet. Újfajta büszkeségre ta n íto tt engem Énem , m agam ezt ta n íto m im ­ m ár az em bereknek: m ennyei d o lg o k h o m o k já b a ne dugják tö b b é fe­ jüket, h a n e m felvetett fővel járjan ak ,72 felvetett földi fővel, m ely értel­ m et terem t a földnek! Újfajta ak arato t ta n íto k im m á r az em bereknek: akarják azt az utat, m elyet v ak o n járt be az em ber, m o n d ja n a k igent reá, és nagybeteg h a l­ d oklók m ó d já ra tö b b é lopva el ne hagyják! N agybeteg h ald o k ló k voltak bizony, a test és a föld m egvetői, akik feltalálták a m ennybéliséget és a m egváltó vércseppeket:73 de a testtől és a föld tő l o ro zták m ég ezt a sö tét és édes m érget is! M enekvést kerestek n y o m o ru k b ó l, de távol voltak tő lü k a csillagok. F elsóhajtottak tehát: „Bárcsak v o ln á n a k m ennybéli utak, hogy átfond o rk o d h a ssu n k egy m ásik, b o ld o g a b b lé tb e !" - így eszelték ki a m aguk fo n d o rlatát és kortynyi vérivászatát!74 B olondságukban azt g o n d o ltá k ezek a h álád atlan o k , hogy m egsza­ b a d u ltak im m á r testüktől és e földtől. De ugyan kinek k ö szö n h ették szabadu lásu k görcsét és jótétem ényeit? T estüknek és e földnek. Elnéző Z arath u stra a betegekkel. Bizony m o n d o m , nem rója fel nékik háládatlan ság u k at, és n em h á b o ro g csekélyke vigaszukon. Csak gyógyuljanak fel, hogy ö n m a g u k fölébe jutv án m agasabb re n d ű testet lerem thessenek m aguknak! N em h á b o ro g Z arathustra a lá b a d o z ó n sem , ki gyengéden tekintget tébolya u tán , és éjféltájt o tt fo n d o rk o d ik istene sírja körül:* m égis be(cgséget és beteg testet láto k m ég k ö nnycseppjében is. M indig is sok beteges népség akadt azok között, kik költenek és iste­ nekre vágynak; gyűlölködve nézik a m egism erés em berét, és nincs előttük gyűlöletesebb, m in t az erények legifjabbika, kinek neve: Szókim ondás.75 M indig h átrafelé tekingetnek, sötét időkbe: ak koriban persze m ás volt a téboly, és m egint m ás a hit; az ám o k fu tó ész volt istenhez h a s o n ­ latos, és b ű n volt a kételkedés.

I;

/ A MÁ S VI I , ÁGO LÓKRÓL

V)

—niJW'i


- 1:17H7

Ám de jól ism erem én ezeket az istenhez h asonlatosakat: azt akarják, hogy b e n n ü k higgyenek, és b ű n legyen a kételkedés. És jól tu d o m azt is, m ib en hiszn ek leginkább ők m aguk. Bizony m o n d o m , n em m ás-világokban és n em m egváltó vércseppekben: h an em a testben hisznek legjobban ők m aguk is, a m aguk m agában-valója p ed ig n e m m ás nekik, m in t a testük maga. D e m ég az is beteges d o lo g az ő szín ü k előtt: szívesen k ib ú jn án ak h á t a b ő rü k b ő l. Ezért hallgatják a halál p rédikátorait, és h ird etn ek m a ­ guk is m ás-világokat. Kérlek, testvéreim , hallgassatok in k áb b az egészséges test szavára: b eszédesebb és tisztáb b h a n g o n szól h o zzáto k az. S z ó k im o n d ó b b a n beszél és tisztáb b an az egészséges test a m aga h ib á tla n ö sszh an g jáb an :* 76 és a föld értelm éről beszél. így szó lo tt Z arathustra.

A M Á S - V I L Á G O L Ó K R Ó L / 1: 6 9 1 -7 0 4

ess

700

A test becsmérlőiről

705

7ii)

715

?Jn

A test becsm érlő in ek azt m o n d o m : Ne ta n u lja n a k és ne tanítsanak, h a n e m m o n d ja n a k b ú csú t a testü k n ek - és m áris n é m u ljan ak el. „Test vagyok és lélek" - így szól a gyermek. És vajon m iért ne szó l­ h a tn á n k úgy, m in t a gyermekek? De azt m o n d ja, aki m agára éb red t és im m á r tu dva tud: Test vagyok egészen, sem m i m ás; a lélek szó pedig azt m o n d ja csupán: valam i testi. H atalm as ész a test, e^yérzékű sokaság, egy h á b o rú és egy béke, egy pásztor és egy n y á j.* Tested szerszám a csekélyke eszed is, testvérem , am elyet úgy nevezel: „szellem "; h a ta lm a s eszed aprócska szerszám a avagy játékszere.77 Azt m o n d o d : „Én" - és büszke vagy szavadra. Mégis nagyobb, a m i­ ben h in n i n e m akarsz - a tested a m aga h atalm as eszével: ő n em m o n d ­ ja, h a n e m cselekszi az Ént. A m it az érzék m egérez, am it m egism er a szellem , sohasem ö n n ö n m agában ér véget. A szellem és az érzék m égis elh itetn é véled, hogy m aga v o ln a m in d e n dolgok vége: ilyen hívságosak. Szerszám avagy játékszer az érzék és a szellem : m ö g ö ttü k o tt rejtezik még az Ö n m a g a .78 Az Ö n m ag a fürkész az érzékek szemével, és ő fülel a szellem fülével is. M indig fülel és fürkész az Ö nm aga: h aso n lít, legyűr, h ó d ít és ro m ­ bol egyre. U ralkodik, és u ra m ég az É nnek is. H atalm as parancsoló, ism eretlen bölcs áll, testvérem , go n d o lataid

1:705-727 / A TES T B E C S M É R L Ő I R Ő L

41

és érzéseid m ögött - ő t nevezik úgy: Ö nm aga. Testedben lakozik, ő m aga a tested. T estedben tö b b az ész, m in t legjava bölcsességeidben. Csak azt nem tudni, testednek m i szüksége van épp en bölcsességed legjavára. Az Ö nm ag a kikacagja Éned büszke bakugrásait. „Mi is nékem a go n d o lat m in d ilyes ugrása, röpte? - m orfondírozik. - Kerülő út, m ely végül mégis célo m h o z vezet. Z ablája vagyok az Énnek, én olto m belé titk o n fogalm ait." így szól az Ö n m ag a az Énhez: „Itt a fájdalom - érezd!" Az Én pedig szenved, és azon tépelődik, m ik én t szab ad u lh atn a a szenvedéstől - és épp ezért kell g o n d o lk o d n ia. így szól az Ö n m ag a az Énhez: „Itt a gyönyör - érezd!" Az Én pedig örül, és azon tépelődik, m ik én t ö rü lh e tn e ekképp m áskor is - és épp ezért kell g o n d o lk o d n ia. Azt m o n d o m a test becsm érlőinek: becsm érlésük n em más, m in t m egbecsülés.79 M ert m i is terem tette v ajo n a m egbecsülést és a m egve­ tést, az értéket és az akaratot? A terem tő Ö n m ag a terem tett m agának becsm érlést és m egbecsülést, fájd alm at és gyönyört. A terem tő test terem tett m agának szellem et, hogy keze legyen akaratának. Ti, akik a test becsm érlői vagytok, az Ö nm agát, ten m agatokét szol­ gáljátok b izo n y m ég balgaságtokban és becsm érléseitekben is. Azt m o n ­ d o m néktek: m aga az Ö nm aga, ten m ag atoké akar halni bennetek, és ő fordul el b en n etek az élettől. M ert n em képes tö b b é beteljesíteni leghatalm asabb akaratát - hogy terem tve ö n m a g a fö léb e n ő jö n . Pedig legfőbb akarata és le g h ő b b vágya ez. D e m o st m ár késő - ezért akar aláb u k n i az Ö nm aga, tenm agatoké, ti becsm érlői a testnek. Az Ö n m ag a akar alábukni, tenm agatoké, ezért lettetek becsm érlői a testnek! M ert m ár nem vagytok képesek, hogy terem téstek ön m ag a to k fölébe nőjön.

42

A TEST BECSMÉRLŐIRŐL / 1: 7 2 8 -7 5 9

76«

Ezért v o n ta m agára h arag o to k at az élet és a föld. Becsm érlő sandftásotok az ö n tu d a tla n irigység tükre. llta to k n em az én utam , ti becsm érlői a testnek! Előttem nem ti vagytok a h íd az em b ert fö lü lm ú ló e m b er felé! így szó lo tt Z arathustra.

1,761) 764 / A TUST B E C S M É R L Ő I R Ő L

43

A z örvendezésekről és a szenvedélyekrőV 0

ni:i322

Testvérem, h a van egy erényed, és az a tied, bizony m o n d o m , nem osztozol rajta senkivel. Jóllehet nev én nevezve becézgetni akarod; fülét cibálva játszadozni akarsz véle. És lám! N evét m egosztottad a sokasággal, sokaság és csorda lettél h á t m agad is erényeddel együtt! Jobb lett v o ln a pedig így szólanod: „K im o n d hatatlan és névtelen az én lelkem kínja és édessége; k im o n d h a ta tla n és névtelen az is, am ire b en ső m éhe vágyik." A nevek b izalm ask o d ása föl n e érje erényedet: h a pedig m égis b e ­ szélned kell róla, ne szégyelld az ak adozó nyelvet. így beszélj akadozva: „Ez az én jóm ,* ezt szeretem , így tetszik n e­ kem, csakis így akarom én a jót. N em valam ely isten törvényeként akarom , és nem is em beri önkény vagy szükség gyanánt: n em kell, hogy u ta t m u tasson nekem h o lm i föl­ d ö n tú li földek és parad icso m o k felé. Csakis a földi erényt szeretem : kevés b e n n e az okosság, és a közke­ letű eszességből van b e n n e a legkevesebb. Ez a m a d á r a z o n b an n álam rak o tt fészket: ezért szeretem és óvom ő t - n álam fogja kikölteni aranytojásait."

44

A Z Ö R V E N D E Z É S E K R Ő L ÉS A S Z E N V E D É L Y E K R Ő L / 1: 7 6 5 -7 8 6

765

770

775

780

785

B otladozó nyelved így dicsérje erényedet. Valaha szenvedélyeid voltak, és g o n o szn ak m o n d ta d őket. Im m ár erényeid v an n ak csupán: szenvedélyeidből szökkentek szárba ők. 7'M) Legm agasabb célodat o lto tta d szenvedélyeid szívébe: így hajto ttak ki erényeid és örvendezéseid. És m ég hog y h a a h irtelen haragvók avagy a gyönyörvágyók avagy a hitekben d ü h ö n g ö k avagy a b o sszú álló k közül való volnál is:81 Végül m in d e n szenvedélyedből erény lett, és angyallá vált m in d en 795 ördögöd. Egykoron veszett kutyákat tarto ttál p incédben:* de végül kedves hangú én ekesm adarakká lettek. Im m ár gyógyírt főztél m ag ad n ak m érgeidből; m egfejted b o ro n g á­ sod te h e n é t - m o st tőgyének édes tejét iszod te h á t.82 Ezután p ed ig sem m iféle g onosz n em fakad b elő led im m ár, hacsak az nem , am i erényeid h arcából fakad. Testvérem, a szerencsésnek egy erénye van csupán, és nem több: így könnyebb lesz átkelned a h íd o n . Sok erényt b irto k o ln i kitüntetés, ám n eh éz sors is egyben; és hán y w*'1 erényes e lb u jd o k o lt m á r a pusztaságba, és véget v etett életének, m ert belefáradt abba, hogy csatatér legyen erényeinek szü ntelen csatáihoz.83 Testvérem, gonosz dolog-e v ajo n a harc és a h áb orú? Csakhogy ez a gonosz szükségszerű, szükségszerűen tá m a d az irigységből, a b iz a l­ m atlanságból és az acsarkodásból erényeid között. Lásd, m ik é n t vágyik m in d e n egyes erényed a legnagyobbra: egész szellem ed et akarja m ag án ak m in d eg y ik , h o g y az ő h írvivője legyen, teljes e rő d e t akarja m ag án ak harag, g y ű lö let és szeretet k özepette. M inden egyes erény féltékeny a m ásikra, m árp edig a féltékenység iszonyú dolog. A féltékenység tö n k reteh eti erényeidet is. Akit a féltékenység lángja em észt, olyan, akár a skorpió: végül ö n ­ maga ellen fordítja m érgezett fu llánkját.84

Im

m r, I A/ , Ö R V E N D E Z É S E K R Ő L ÉS A S Z E N V E D É L Y E KR ŐL

- 1.1004

Ó, testvérem, láttál-e m ár önm ag a ellen acsarkodó, saját m agába m ardosó erényt? Az em ber olyasvalam i, am in ek fölébe kell kerekedni: * ezért szeresd hát erényeidet - m ert ők h o zzák b u k áso d egykoron. így szó lo tt Z arathustra.

AZ Ö R V E N D E Z É S Ü K R Ő L ÉS A S Z E N V E D É L Y E K R Ő L / 1:817-821

A sápadt vétkesről Nem akartok ölni, ti bírák és áldozok, m íg fejet n em h a jto tt az állat? íme, a sáp ad t vétkes85 fejet h a jto tt im m ár: tek in tetéb ő l a hatalm as meg«.”> vetés beszél. „O lyasvalam i az Énem, a m in ek fölébe kell kerekedni:* Énem az

11 in

«''•

nin

em ber h atalm as megvetése": erről beszél tekintete. Legm agasztosabb p illan ata volt, m id ő n m aga ítélte m eg önm agát: ne engedjétek hát, hogy em elkedettségéből ism ét lealacsonyodjon! N incs an n a k m egváltás, aki így szenved m agam agától, hacsak nem a gyors halál. Ölésetek, ti bírák, részvét, és ne b o sszú legyen. És hogyha öltök, azon legyetek, hogy m agát az életet igazoljátok általa. N em elég m egbékélnetek azzal, akit m egöltök. Az em b ert fölülm úló em ber szeretete legyen szom orúságotok: csakis így igazolhatjátok további életeteket! Úgy nevezzétek: „ellenség", n e úgy, hogy „gonosztevő"; m o n d já to k azt: „beteg", ne azt, hogy „sem m irekellő"; m o n d ja to k „balgát" „bűnös" helyett.86 Te pedig, vörös bíró, hog y h a h an g o san k im o n d a n á d m indazt, am it g o n d o latb an m egtettél im m ár: m in d en k i így kiáltana: „Vesszen az ocsinány féreg!"87 I )e m ás a g o n d o lat, és m ás a tett, és m eg in t m ás képe a tettnek. Az alap kereke nem forog közöttük.

III.',' H l’l I A S Á P A D T VÉTKES RŐL

47

/.sií> —/.1/44

E sápad tat egy kép sápaszto tta el. Tettével egyívású volt, m ik o r m eg­ tette azt: de n em viselte el képét, am id ő n m egtétetett.88 Egyetlen tett tettesek én t látta m agát egyre csak. Én ő rü letn ek m o n ­ d o m ezt: lényeggé v álto zo tt szem ében a kivétel. A kim ért k ö r m eg b ab o n ázza a tyúkot; a m aga által m ért csapás szegény eszét b a b o n á z ta m eg - úgy h ív om ezt, hogy tett utáni ő rü let.89 H alljátok szavam, ti, bírák! Van m ásik őrület is: éspedig a te tt előtt. Bizony m o n d o m , n e m h a to lta to k e lélek m élyére még! A vörös bíró így beszél: „M iért is gyilkolt vajon ez a bűnös? Rabolni akart." Én pedig azt m o n d o m néktek: vért, nem zsákm ányt akart a lelke: a kés gyönyörére szom jazott! Szegény esze a z o n b a n n e m értette ezt az őrületet, és győzködni kezdte. „Mit szám ít a vér! - szólott -; nem akarsz legalább ra b o ln i is valam it? Vagy b o sszú t állni?"90 Ez pedig h allg ato tt szegény eszére: ó lo m súlyként nyom ta beszéde - ra b o lt is hát, a m id ő n gyilkolt. N em akarta, hogy szégyellnie kelljen őrületét. M ost pedig ó lo m sú ly k én t nyom ja a vétke, szegény esze pedig újra csak merev, b é n a és nehéz. H a legalább m egcsóválhatná fejét, m áris leh u lln a róla a teher: de ki tu d n á m egcsóválni e fejet? Mi ez az em ber? Betegségek falkája, m elyek a szellem által kiraga­ d o z n a k a világba: o tt akarnak zsákm ányt ejteni. Mi ez az em ber? M érges kígyók tekergőző csom ója, m elyek nem lelik nyugtukat egym ás közelében - elin d u ln ak hát, hogy egyenként ejtsenek zsákm ányt a világban.91 N ézzétek e szegény testet! Szenvedését és vágyait értelm ezte ez a szegény lélek - az ölés gyönyörének értelm ezte, és sóvárgásnak a kés okozta kéjre. Aki m o st m egbetegszik, azt a g onosz szállja meg, a m o stani gonosz: kínt akar okozni azzal, am i kínozza őt. De voltak m ás idők, volt m ás jó és m ás gonosz.

A S Á P A D T VÉTKES R ŐL /

1:845-876

«fl«

hw

Egykor a kételkedést m o n d o ttá k gonosznak, és az Ö nm aga iránti akaratot. A betegből eretnek m eg b o szorkány lett akkor: eretnekként m eg bo szorkányként k ín ló d o tt, és úgy akart k ín t okozni. Ti a z o n b a n b ezárjátok fületeket: azt m o n d játo k , m egszenvednék a jóságaitok. D e b á n o m is én a ti jóságaitokat! U tálattal tö lt el sok jóságotok, és b izo n y m o n d o m : nem az, am i gonosz b en n ü k . Azt kívánom , bárcsak elragadná ő k et az őrület, hogy rom lást h o zzo n rájuk, akár e sá p a d t vétkesre! Bizony azt kívánom , bárcsak igazság vagy h ű ség vagy m éltányosság volna a neve őrületüknek: ám az ő erényeik csak arra valók, hogy nyo­ m o ru lt életük h o sszú és lakályos legyen. K apaszkodó vagyok a folyam m ellett: ragadjon m eg engem , aki tud! De m a n k ó to k n e m vagyok. fgy szó lo tt Z arathustra.

I H'r/ H'KI / A S Á P A D T VIÍTKHSRŐL

49

Az írásról és az olvasásról Az olyan írásokat szeretem csak, m elyeket vérével írt valaki. írj vérrel, és m egtudod, hogy szellem a vér. N em k ö n n y ű az idegen vért m egérteni: gyűlölöm a n a p lo p ó könyv­ m olyokat. Aki ism eri az olvasót, m it sem tesz érte tö b b é .92 Még egy évszázadnyi olvasó - és b űzlik m aga a szellem is. H ogy m in d en k i olvasni tanul: m egrontja idővel nem csak az írást, de a g o n d o lk o d ást is. Valaha isten v o lt a szellem , azu tán em berré lett - és íme, m ég csőcselék is lészen. Aki vérével írja m o n d ásait, az n em olvasm ány akar lenni, h a n e m arra való, hogy betéve tudják. A hegyekben a csúcstól csúcsig vezető ú t a legrövidebb: m á r akinek elég hosszú a lába. Ilyen hegycsúcsok legyenek m ondásaid: nagy legyen és term etes, akihez intézed szavad. Ritka és tiszta a lég, a veszély közel, vid ám gonoszkodással telve a szellem: így illik m in d a m ásikához. K oboldok vegyenek körül, m ert én b á to r vagyok. A bátorság elri­ asztja a kísérteteket, és m ag án ak te re m t k o b o ld o k a t - a b á to rsá g n evetni akar.

AZ Í RÁ S RÓL ÉS AZ O L V A S Á S R Ó L /

1:891-911

895

voo

905

910

N em érzek tö b b é veletek: felleget láto k m agam alatt, súlyos fekete­ séget, és kinevetem - pedig épp a ti v ih arfelh ő tö k az. Ti a m agasba tekintgettek, em elkedettségre vágyva. Én pedig lenézek, m ert em elk ed ett vagyok. Ki tud közületek em elkedetten nevetni?53 Aki a legm agasabb hegyeken jár, a n n ak nevetség m in d e n sz o m o rú ­ játék, m in d en szo m o rú -k o m o ly k o d ás.* 94 Bátor, gondtalan, gúnyos, erőszakos - a bölcsességbennünket ilyennek 11'ti akar: asszony a bölcsesség, és n em szeret mást, csakis a harcosokat. Azt m ondjátok: „Az élet oly nehéz." De m i végre délelőtti b ü sz­ keségiek, és estéli m egadásotok? Az élet nehéz: de azért csak ne kényeskedjetek! D erék te h e rh o rd ó szam arak m eg szam árkancák vagyunk mi, m in d an nyian. Mi k ö zü n k a ró zsab im b ó h o z, m ely megrem eg, h a testét h arm ath u llás teríti be?95 Való igaz: n e m az élet, de a szeretet m egszokása késztet, hogy szeicssük az életet. A szeretetben m in d ig van valam ennyi őrület. De az őrü letb en is " 111 m indig van valam en n y i ész.96 És elő ttem is, aki kedvelem az életet, b izo n y előttem is feltűnnek pillangók és szap p an b u b o rék o k , m eg a velük ro k o n em berek is, akik a legtöbbet tudják a boldogságról. Látván, e balga kön n y elm ű kecses reb b en ő lelkecskék m iként szál1n longanak - Z arath u strát könnyekre és d alokra in d ítja ez.97 Csakis olyan isten b en h innék, aki tán co ln i tu d n a .98 M időn pedig m eg p illan to ttam ö rdögöm et, úgy találtam : kom oly, .«lapos, m ély és ünnepélyes; a nehézkedés szellem e volt - általa esnek m inden ek .99 Nem a d ü h gyilkol, h an em a nevetés.* Rajta, gyilkoljuk h á t m eg vr|',ir a neliézkedés szellem ét!

I 'i/J 'KI / A/. Í RÁ S RÓ L í,S AZ OL V A S Á S RÓL

—Ill:(i

— IV M H J

M egtanultam járni: azóta szaladok. M egtanultam repülni:* azóta n em kell taszításra várn o m , hogy kim o zd ítso n helyem ről.100 Im m ár k önnyű vagyok, im m á r repülök, im m ár láto m m agam o d a ­ lent, im m ár keresztültáncol rajtam egy isten. így szó lo tt Z arathustra.

52

AZ Í RÁ S RÓL ÉS AZ OLV A S Á S RÓ L /

J:9 4 2 - 9 4 6

A hegyen álló fáról

un

‘It.'i

Z arathustra látta valam ikor, hogy kitért előle egy ifjú.101 Egy este pedig, m időn egyedül járt a „tarka tehén"* nevű várost környező hegyekben: íme, útk ö zb en m eg p illan to tta am az ifjút, am in t egy fatörzsnek tám asz­ kodva üldögélt, és fáradt tekintettel b á m u lt alá a völgybe. Z arathustra m egm arkolta a tám asztékul szolgáló törzset, és így szólott: H iába a k a rn á m m e g rá z n i k e z e m m e l e z t a fát, b iz o n y n e m b ír ­ nék vele. A szél a zo n b an , a láth atatlan szél, kedvére tép ázza és hajlítgatja m indenfelé.102 L áthatatlan kezek tép ázn ak a legjobban, tő lü k erednek legnagyobb kínjaink. Az ifjú m egrökönyödve felem elkedett, és azt m o n d o tta: „Zarallm strát hallo m , és őreá is g o n d o lta m éppen." Z arathustra pedig így felelt: „Ettől m ég n e m kell így m egijedni. - Az em ber az o n b a n olyan, akár a fa.* Minél m agasabbra tö r fel, a fénybe, ann ál erősebb gyökereket ereszt •\ földbe is, lefelé, a sötét m élységbe - a gonoszba." „Igen, a gonoszba! - k iálto tt az ifjú. - M iként tu d tál rátalálni lel­ kim re?" Zarathustra pedig így szó lo tt nevetve: „Vannak lelkek, m elyekre so­ ll. i i .i nem találnak, hacsak ki n em találják őket előbb." „Igen, a gonoszba! - kiálto tt ú jfen t az ifjú. -

I '* I * 'ii,'I / A III C Y I . N Al . l . Ó l ' A R Ó L

J.S2 2 *—/./y.w

—*/V:í384

- iv:i645

Igazat szólottál, Z arathustra. N em b ízo m m ag am b an többé, m ió ta a m agasba török, és n em bízik b e n n e m senki sem - de hogy leh et ez? Túl gyorsan változom : a m a rácáfol tegnapom ra. Fölfelé m enet gyakran átugrom a grádicsokat - ezt egyetlen lépcső sem bocsátja m eg.103 Mire felérek, m in d ig m agam ra m aradok. Nincs, aki szólna hozzám , és kiráz a m agány hidege. M iért akarom m égis a m agasságot? A vággyal együtt növekszik b en n em a megvetés; m inél m agasabbra hágok, a felfelé törekvőt ann ál jo b b a n m egvetem . M iért akarja m égis a m agasságot? H ogy szégyellem feltörekvésem et, b o tlad ozásom at! Mily kegyetle­ nül kigúnyolom a heves fújtatást! Hogy gyűlölöm a szám yalót! H ogy kifáraszt a m agasság!" Az ifjú itt elhallgatott. Z arathustra pedig szem ügyre vette a fát, am ely m ellett álltak, és így szólott: M agányosan áll itt a hegyen ez a fa; m essze tú ln ő tt e m b eren és állaton. H a p ed ig szólni akarna, senki sem értené szavát: oly m agasra nőtt. Csak vár, csak v ár - de m ire vár vajon? Túl közel lakik a fellegek h o n áh o z: csak n e m az első villám ra vár?*104 Z arathustra szavai h allatán az ifjú heves m ozdulatokkal felkiáltott: „Igen, igazat beszélsz, Z arathustra. A lábukásom at kívántam én a m a ­ gasba törve, és te vagy a villám , akire vártam ! Lásd, m i m a ra d t belőlem , m ió ta m egjelentél nekünk! Az irigység te tt tönkre, az irántad való irigy­ ség!" - így szólt az ifjú, és keserves sírásra fak adt.105Z arathustra a z o n b an átölelte, és m agával vonta. M iután pedig együtt m en tek egy d arab o n , Z arathustra beszélni kez­ dett: Elszorul a szívem. V eszedelm eidről szavaidnál is világosabban b e ­ szél a szem ed. Még n em vagy szabad, a szabadságot m ég csak keresed. K im erült lettél a virrasztó kereséstől, és túl éber.

54

A H E GYE N ÁLLÓ F ÁRÓL /

1:970-1001

97 5

9 80

985

99 0

99 5

1000

Szabad m agasságokba törekszel, lelked csillagokra szom jazik. Csak­ hogy szabadságra szom jaznak h itv án y ö sztö n eid is. Veszett kutyáid ki akarnak törni; b o ld o g an csah o ln ak p in cédben, * Ilii)'' látván, hogy szellem ed im m á r m in d e n b ö rtö n t m egnyitogatna. Még szabadságát latolgató fogoly vagy nékem : ó, az ilyen foglyok­ ban b izo n y m egokosodik, de fo n d o rlato ssá és h itv ánnyá is válik a lélek. Meg kell m ég tisztulnia annak, ki szellem ében szabad. Sok m ég b enne a b ö rtö n és a doh: szem ének ki kell m ég tisztulnia. lom Igen, ism erem veszedelm edet. D e szeretetem re és rem ényem re kér­ lek: ne vesd el szeretetedet és rem ényedet! Még n em esn ek érzed m agad, és n em esn ek éreznek m ég a tö b b ie k is, akik harag ju k b an gon o sz p illan táso k at vetnek reád. T udd meg, hogy .t nem es m in d e n k in e k ú tjáb an áll. A n em es ú tjá b a n áll b izony m ég a jó k n ak is: h a pedig jó n ak m o n d ­ ják, csakis azért, hogy k önnyebb legyen félreállítaniuk. Újat akar terem ten i a nem es, és új erényt. A régit akarja a jó, és hogy .1 régi m egm aradjon. Ám a n em es veszedelm e m égsem az, hogy jó lesz, h an em hogy 1 , 1 arcátlan lesz belőle, leszól m in d e n t és m egsem m isít. Ó, ism ertem én nem eseket, akikből kiveszett a legm agasztosabb ii'inény. És gúnyt is űztek m in d e n m agasztos rem ényből. Arcátlanul éltek, rövid gyönyörök közepette, és im m ár alig ism ertek i clt túl az azn ap o n . „I lisz kéj a szellem is" - ezt m o n d o g atták . De szellem ük szárnyai összetörtek akkor: m o st csúszik-m ászik, és m arása m ocskot hagy m in ­ denütt. I logy h ő sö k lesznek - g o n d o ltá k egykoron: m o st pedig kéjenc v a­ lam ennyi. S zom orúság és iszonyat im m ár nékik a hős. I)e szeretetem re és rem ényem re kérlek: ne vesd el lelkedben a hőst! i )il/(l m eg szentségében legm agasztosabb rem ényedet! Í^V szólott Z arathustra.

I

I MI I . '

IIII.'

/ A H I'C Y I. N Á L L Ó I'Á IÍÓ I.

- 1,.7%

A halálnak prédikátorairól

- 11:1670

V annak prédikátorai a h a lá ln a k :100 azokkal pedig, akiknek az élettől való elfordulást kell prédikálni, teli van a föld. Fölöslegesekkel van teli a föld, az életet m egrontotta im m ár a fölös­ sokaság. Bár ak ad n a valaki, aki ebből az életből az „örök élettel" elcsa­ logatja őket! „Sárgák" avagy „feketék": így nevezik a halál prédikátorait. De én m ás színekben is m eg m u tato m őket néktek. Itt v an n a k a félelm esek, akik m ag u k b an h o rd ják a ragadozó állatot, és választásuk nincsen, hacsaknem a kéj m eg az önm arcangolás között. D e kéjük se más, m in t önm arcangolás. Még csak em berré se váltak ezek a félelmesek; prédikálják is csak az elfordulást az élettől - és váljanak tőle m eg m aguk! Itt v an n ak a lélek sápkórosai: alighogy m egszülettek, m áris halni kezdenek, úgy vágynak a fáradtság és a lem o n d ás tanaira. H o ltak ak arn án ak len n i m ielőbb, teljesítsük hát akaratukat! Óvak o d ju n k életre kelteni a holtakat; az élő k oporsókat senki fel ne nyissa! * H a beteget, v én t vagy h u llá t látnak, azt vágják rá: „Az élet m egcáfolta to tt!"107 Pedig ők cáfoltattak m eg csupán, az ő látásuk - hogy a lét egyazon látom ására van csupán szem ük.

A HALÁLNAK P R É D I K Á T O R A I R Ó L /

1:1033-1053

i

mi'"

iii"1'

I0W

liin

Sűrű b o ro n g ásb a b urkolóznak, összeszorított foggal v árn ak ezek, és betölti őket a h a lá lt hozó, apró véletlenek u tá n i vágy. Vagy pedig: cukros sütem ények u tá n ácsingóznak, csúfolódva ö n ­ nön gyerm ekségükön: belek ap aszk o d n ak szalm aszálnyi életükbe, m i­ közben azo n csúfolódnak, hogy egy szalm aszálon csüggenek. Bölcsességük jelszava ez: „B olond, ki életben m arad, de h á t ilyen b o lo n d o k vagyunk! S az élet legbalgább balgasága ép pen ez!" „C supa szenvedés az élet" - m o n d já k m á so k ,108 és n em hazudnak: legyen h á t g o n d o to k reá, hogy a tietek m iélő b b véget érjen! Legyen g o n ­ d o tok reá, hogy véget érjen az élet, m ely csupa szenvedés! Erényetek jelszava így szóljon tehát: „Ö ld m eg m agad! Lopd ki magad in n ét!" „Bűn a gyönyör - m on d ják egyesek a h aláln ak prédikátorai közül - , álljunk félre hát, és n e n em zzü n k tö b b é gyerm eket!" „Fáradságos a szülés - m o n d já k a tö b b ie k - , m i végre is szülnénk? I Igyis csak b o ld o g ta la n o k n a k a d n á n k életet!" És bizo n y a halál prédikátorai ők is. „Részvét kell ide - m o n d já k m eg in t m ások. - A m im van, vegyétek! Vegyétek, am i vagyok! A nnál kevésbé k ö t m ag áh o z az élet!" Ám h a részvétük az alapokig h ato ln a, ink áb b m egkeserítenék fele­ barátaik életét. Igaz jóságuk a gonoszság volna csak. C sakhogy ő k szab ad u ln i akarn ak az élettől: m it érdekli h á t őket, m iként von ják szo ro sab b ra m áso k kötelékét láncaik és ajándékaik! És ti is, kiknek ro h a m m u n k a és n y u ghatatlanság az élet: nem de, bennetek is nagyok im m á r az élet fáradalm ai? N em de, ti is nagyon m egértetek im m ár a halál-prédikációkra? Ti m ind, kik a ro h a m m u n k á b a n lelitek kedvetek, kiknek kedves a f,y
I IH'II

Illír, / A HALÁLNAK P R É D I K Á T O R A I R Ó L

57

M in d en ü tt azo k n ak h an g ja hallatik, akik a halált prédikálják: azok­ kal pedig, akiknek kell, hogy h alált prédikáljanak, teli van a föld. Avagy az „örök életet": n ékem egyre m egy - csak tű n je n ek el m ih a ­ m arább!

így szólott Zarathustra.

1090

A háborúról és a hadinépről

hiti

Ilim

I li n

Nem akarjuk, hogy legjobb ellenségeink kím éljenek, és ne kím éljenek azok sem , akiket m élységesen szeretünk. H ad d m o n d o m h á t m eg néktek az igazat! H áborúzó testvéreim ! M élységesen szeretlek ben neteket, közületek való vagyok és voltam . És én vagyok legjobb ellenségtek is. H add m o n ­ dom h át m eg n éktek az igazat! Ism erem szívetek irigységét és gyűlöletét. N em vagytok elég nagyok, hogy ne ism ernétek irigységet és gyűlöletet. De legyetek h á t elég nagyok legalább ah h o z, hogy ne szégyenkezzetek érte! 1la pedig n em lehettek szentjei a m egism erésnek, legyetek harcosai legalább. M ert ő k az eljövendő szentség* bajtársai és hírnökei. Sok k a to n á t láto k : lá tn é k b á r in k á b b h arco so k at! „U n ifo rm isn ak " 11ívják, m it te stü k ö n viselnek: b árcsak ne eg y fo rm aság u k at rejtegetné! O lyanok legyetek nékem , kiknek szem e ellenség u tán fürkész sz ü n ­ idei! - saját ellensége u tán. Van közietek, kiben m ár első látásra is fel­ tám ad a gyűlölet. Keressétek a m agatok ellenségét, vívjátok a m agatok h á b o rú ját N .i j á l g o n d o lato k nevében! H a pedig alul m arad b en n etek a gondolat, egyenességtek légyen az, am i m ég efö lö tt is d ia d a lt arat! Szeressétek a békességet, m ert az az új h á b o rú k eszköze. A hosszú Iékességnél pedig becsüljétek tö b b re a rövidet. * Nem m unkára, de harcra szólítlak benneteket. N em m egbékélni

I Ill'll III I / A 11ÁSOK!.!UÓL ÉS A HADINÉI’RŐL

j . - í o s 77,1

-iv :u y

-IV: U'l

— 1:1388 - ¡1:1022 — 1:489

I I I J l i ■ * I h l Ilit

hívok,109 h an em győzelem re. H arc legyen m unkátok, és békétek győ­ zelem ! I Iallgatni és nyugton ü ln i csak az tud, kinek íja és nyila van: a többi fecseg és h u zak o d ik csupán. Békétek győzelem legyen! Azt m o n d játo k , az igaz ügy szentesíti a háborút? Én pedig azt m o n ­ d o m néktek: az igaz h á b o rú az, am i bárm ely ügyet szentesít. H áb o rú és vitézség tö b b nagy d o lg o t vitt végbe, m in t a felebaráti szeretet. N em szánalm atok, de m in d ig is eltökéltségetek segítette meg a b ajb a jutottat. „Mi a jó?" - kérditek. V itéznek len ni jó.* M ondják csak a csitri lánykák: „Jó csak az lehet, am i tetszést is arat, és m egindultságra készt." Szívtelennek m o n d a n a k benneteket: ám szívetek igaz, és én szere­ tem szívbéli szem érm ességteket.110 Titeket saját dagályotok in d ít szé­ gyenkezésre, m íg ö n n ö n apályuk m ásokat. Rútak volnátok? No, rajta csak, testvéreim ! B urkoljon h á t a fensé­ gesség benneteket, a rútak palástja! H a pedig m egnő b en n etek a lélek, szertelen is lészen egyben, és fenségességtek gonoszság h atja át. Ism erlek benneteket. A gonoszságban találkozik a szertelen és a gyönge. D e félreértik egym ást. Ism erlek benneteket. Csak olyan ellenségtek legyen, aki gyűlöletes, nem pedig m egveten­ dő. Legyetek büszkék ellenségetekre:* úgy sikerei a ti sikereitek is. A lázadás - rabszolgák előkelősége.111 A ti előkelőségtek az engedel­ m esség legyen! Engedelm esség legyen m ég parancsolástok is! * A jó harcos fülének kedvesebb a „kötelm ed", m in t az „akarom ".* Előbb adassátok h á t parancsba m ag ato k nak m indazt, am ire vágytok. L egm agasztosabb rem ényetek szeretete legyen ben n etek az életsze­ retet: és legm agasztosabb rem ényetek legyen éltetek legm agasztosabb gondolata! De legm agasztosabb g o n d o lato to k at én parancsolom néktek - az pedig így szól: olyasvalam i az em ber, am in felül kell kerekedni.*

(>()

A H Á B O R Ú R Ó L , ÉS A H A D I N É P R Ő L / 1:1114-1144

Engedelm esség és h áb o rú legyen h á t életetek! M it szám ít a hosszú élet! Melyik harcos esdekel kím életet! Én n em kím éllek b enneteket, b e n n e m m élységes a szeretet irán ta­ tok, h áb o rú zó testvéreim ! -

így szólott Zarathustra.

Az új bálványról N éhol v an n ak m ég ta lá n n épek és hordák, testvéreim , n á lu n k azo n b an nincsenek: itt állam o k vannak. Állam? Mi az? N os tehát! M ost hegyezzétek fületeket szavam ra, m ert ím e a n épek haláláró l szólok m o st néktek. Az állam a leghidegebb szörnyeteg m in d en hideg szörnyetegek kö­ z ü l.112 H ideg m ég a hazugsága is; és szájából ez a hazugság kígyózik elő: „Én, az állam vagyok a nép." S zem en szed ett hazugság! A lk o tó k v o ltak azok, akik m e g a lk o t­ tá k a nép ek et, és h ite t m eg szeretetet ró tta k rájuk: az é le tn ek szo lg ál­ tak így. M egrontók azok, akik csapdájukba csalva állam n ak m o n d já k a so­ kaságot: p allo st és száz sóvárgást ró n ak reá. A hol van m ég nép, o tt senki sem érti az állam ot; gyűlöletes, akár a szem m el verés vagy a szokás és jog elleni bűn. Ezt a jelet ad o m néktek:113 m in d en nép nyelvén m ás a jó és m egint m ás a gonosz: a szom széd egyiket sem érti. Szokásra-jogra m in d saját nyelvet alkotott. Á m de a jó és gon o sz összes nyelvén h azu d ik az állam ; hazudik, b á rm it m o n d jo n is - és lo p ta m indenét, bárm ije van. H am isság m indene;* ragadozó, lo p o tt fogakkal m ardos. H am isak m ég a belei is. A jó és gon o sz nyelvét összezavarni: ezt a tanúbizonyságot teszem

W1

AZ Ú] BÁ L VÁ N YR ÓL /

1:1150-1172

Il i m

n'in

II

l 1mi

az állam ról nektek. És bizo n y m o n d o m , tanúságom a h alálnak akará­ sáról tanúskodik! Bizony m o n d o m , a halál-p réd ik átorokra in t! " 4 Fölös-sokasággá lettek a m egszületők: a fölöslegeseknek találták ki az állam ot! N ézzétek csak, hogy édesgeti m ag áh o z őket, ezt a fölös-sokaságot! I logy nyeli el, rágja meg, kérődzi vissza őket! „Nincs h atalm asab b n á la m n á l e földön: Isten parancsoló ujja va­ gyok" - ekképp b ö m b ö l a szörnyeteg. És n e m csupán a hosszúra nyúlt fülűek m eg a kurta tek in tetű ek h u lln a k előtte térdre! Ó, m ég tiben n etek , nagy lelkekben is o tt m o rm o g ja sötét hazugsá­ gait. Ó, kilesi ám a gazdag szíveket, kik ö rö m est ték ozolják m agukat! Igen, ti, akik legyőzői vagytok a régi istennek - m egtalál benn etek et is! Elfáradtatok a harcban, végtére pedig az új b álványt szolgálja fárad t­ ságotok! 1 Iősökkel és erényesekkel igyekszik körbevenni m agát az új b á l­ vány! Szereti, h a a jó lelkiism eret napfényén sütkérezhet - a hideg ször­ nyeteg! M indent m eg akar adni néktek, csak hogy őt im ádjátok, az új b á l­ ványt: így vásárolja m eg m ag án ak erényeitek csillogását és szem etek büszke tek in tetét.115 Á ltalatok akarja m ag áh o z édesgetni a fölös-sokaságot! Úgy bizony! Pokoli m űvet agyait ki, lovát a haláln ak , m ely isteni dicsőséggel kicsutakoltan csörtet itt! Igen, h a lá lt eszelt ki sokaknak, m ely m égis életnek dicséri m agát: bizony m o n d o m , szívbéli szolgálat ez a halál összes prédikálójának! Á llam nak azt nevezem , ahol m in d en k i m éregivó, jók és hitványak egyként: állam az, ahol m in d en k i elveszejti m agát, jó k és hitványak egyként: állam az, ah o l a lassú, közös öngyilkosság neve - „élet". Nézzétek csak ezt a fölös-sokaságot! E lo ro zzák m a g u k n a k a felta ­ lálok m ű v eit és a b ö lcsek m in d e n kincsét: aztán m ű v eltség n ek hív ják to lv ,íjk o d ásu k at - de betegség és b a lsik e r lesz m in d e n b ő l kezük alatt! N ézzétek csak ezt a fölös-sokaságot! Folyton betegeskednek, epét

I I I : I IJIbi / AZ ÚJ BÁ L VÁ N YR ÓL

63

— 11:1295

- I V : 1530

hánynak, és h án y ad ék u k at újságnak nevezik. Felfalják egym ást, de nem bírják m egem észteni. N ézzétek csak ezt a fölös-sokaságot! Csak szegénységbe d ö n ti őket még gazdagságuk is. H a ta lm a t akarnak, és legelsőbben is a h atalo m feszítővasát, pénzt, sokat - ezek a tehetetlenek. N ézzétek csak, hogy kapaszk o d n ak fölfelé, ezek a fürge m ajm ok! M ígnem egym ás hegyén-hátán csim paszkodva m in d en estü l elsüllyed­ nek a m o csárban és a m élyben. M ind a tró n u s felé törekszik té b o ly áb an - m in th a a boldogság tró ­ nusa volna! G yakorta a m ocsár tró n o l o tt - és gyakorta m ocsáro n áll

1205

m ég a tró n u s is. T ébolyultak n ékem ezek egytől egyig és csim paszkodó m a jm o k és forrófejűek. Bűzlik nékem a bálványuk, a hideg szörnyeteg: b ű zlenek nékem m in d en estő l ezek a bálványim ádók. Testvéreim, ta lá n b izo n y m eg akartok fulladni pofájuk és sóvárgá­ saik b ű zö s leheletében? Törjétek ki in k áb b az ablakot, és aztán ugrás, ki a szabadba!* Kerüljétek a bűzt! El innen, a fölös-sokaság bálványim ádásától! Kerüljétek a bűzt! El innen, em b eráld o zataik füstjéből! A nagy lelkek elő tt m indétig nyitva áll a föld. Sok üres hely várja m ég az egym agukra és m áso d m ag u k ra m aradottakat, h o l csöndes te n ­ gerek fuvallata ing. A nagy lelkek elő tt nyitva áll m ég a szabad élet. Bizony m o n d o m , kevesebbnek lesz m egszállottja, akire kevés szállott:110 áldassék a kicsiny szegénység!* A nem felesleges em ber ott kezdődik csupán, ahol véget ér az állam: ott kezdődik a szükségszerű em ber dala, az egyszeri és p ó to lh atatlan ének.117 Ott, ahol az állam véget ér - nézzétek hát, testvéreim ! Avagy nem látjátok-e a szivárványt118 és az em b ert fö lü lm ú ló em berhez vezető h i­ dakat?* -

1215

így szó lo tt Z arathustra.

1210

1220

1225

12 W

12 II

A Z ÚJ B Á L V Á N Y R ÓL /

1:1205 -1 2 3 5

A piaci legyekről1,9

mu

1 1Hl

•

M agányodba m enekülj, b aráto m ! Látom , m ik én t b ó d ít el a nagy e m b e­ rek lárm ája, és m ik én t sebzik m eg a tö rp ék fullánkjai bőrödet. Az erdő, a sziklaszirt m éltó k ép p osztja m eg véled hallgatásodat. I«egyél ism ét, akár a terebélyes fa, m elyet olyannyira kedvelsz: csöndben és m ind en re fölneszelve hajlik ő a ten g er fölé.* Ahol a m ag án y véget ér, o tt k ezd ő d ik a piac; ah o l pedig a piac kezdődik, o tt nagy színészek lárm ája és m érges legyek zü m m ö g ése kez­ dődik vele. A világ legjobb dolgai is értéktelenek, h a nincs, aki színre vigye őket; ,1/, ilyen színrevivő fajtát hívják úgy: nagy em berek. A sokaság érzéketlen a nagyság iránt, am i - a terem tő. A nagy dolgok összes színrevivőjéhez és színészéhez v iszo n t érzéke van. llj értékek kitalálói körül forog a világ - forog láth atatlan u l. A sokaság és a h írn év p ed ig a színészek körül forog: ez a világ sora. A színész, h a szellem es is, szellem e lelkiism eretlen. M indig abba veti hitét, am i leginkább h ite t ébreszt - csak hogy benne higgyenek! I Iolnap m ás h ite t kerít m agának, h o ln a p u tá n ism ét m ásikat. Érzé­ k ib e n é p p o ly h irte le n , akár a sokaság; jó sz im a ta van a változó időkhöz. I így m o n d ja, bizonyít, m id ő n lebír valakit. Úgy m ondja, m eggyőz­ ír, akiből b o lo n d o t csinált. A lapot lelni - erre nincs, m it jo b b n a k látna, m int .1 vért.

1 1 1 1<.

I25B / a p i a c i i . i; c : y i; k r ó l

-

111.1137

Az olyan igazságot, m ely csak fin o m fülekhez talál utat, hazugság­ nak m ondja, és sem m inek. Bizony m o n d o m , nem hisz, csak olyan istenekben, kik telek ü rtö lik a világot! Tele van ünn epélyeskedő tréfam esterekkel a piac - és m ilyen büszke a sokaság az ő nagy em bereire! Ő k a p illan at urai néki. Csakhogy szorítja ő ket a p illanat: ezért szorongatnak h á t téged is: ezért akarják, hogy a te szavad is igen vagy n em legyen.120 H a pedig azt akarod, hogy széked o tt álljon pro és contra közt, úgy jaj neked! Ne féltékenykedj te h á t e feltétlenkedőkre és szorongatókra, te, igaz­ ság szerelm ese! Az igazság so h a nem sim u lt még senki feltétlenkedőnek o ldalához. Ö n n ö n b izto n sá g o d b a térj m eg in k áb b e h irtelenkedők m iatt: csak a p iaco n követelnek tő led is folyton igent vagy nem et. M inden m ély k ú tb a n lassan gyűlik a tapasztalat: sokáig kell várniuk, hogy m egtudják, mi az, m i m élyükbe hullt. M inden nagyság távol tartja m ag át a h írnévtől és a piactól: az új értékek k italálói m in d ig is távol lako ztak a hírnévtől és a piactól. M agányodba m enekülj, barátom : látom , m iként sebzik m eg b ő rö ­ d e t a m érges legyek fullánkjai. A csípős, erős szélbe m enekülj! M enekülj m agányodba! Ne lakozz tovább a tö rp ék és hitványak közelében! M enekülj láth atatlan b osszújuk elől! Hisz bosszúvágy fűti ő ket ellened. T öbbé kezet se em elj reájuk! Sokaságuk m egszám lálhatatlan, a te sorsod pedig n e m az, hogy légycsapó legyél. M egszám lálhatatlan e törpék és hitványak sokasága; és hán y büszke épületet ro m b a d ö n tö tt m ár a csepegő eső m eg a gyom. Te ugyan n e m vagy kő, m égis üreget vájt im m ár beléd a sok csepegés. A sok csepegéstől végtére m ég összetörsz és szétm állasz nekem . Látom, m ik én t fáraszt el, hogy h a d a k o zn o d kell e m érges legyek ellen; látom , száz fullánkcsípéstől vérzel im m ár; büszkeséged pedig m ég azt sem engedi, hogy haragra gerjedj.

(>(>

A PIACI LE GYEKRŐL /

1:125 9 -1 2 8 9

1200

1265

12/0

12 7 5

12 «)

12M

A véredet akarják ártatlanságukban, vértelen lelkűk áhítozik a vérre ezért d ö fköd ik b eléd ártatlan ság u k b an fullánkjukat. N éked azo n b an , m élység em bere, mélységes szenvedést o k oznak még az apró sebek is; és újra m eg újra ugyanaz a m érges féreg m ászik kezedre, id ő d sincs a felgyógyulásra. Túlságosan büszkének ism erlek, sem hogy m egöld e torkosokat. De ,\zt m o n d o m , jól vigyázz, neh o g y végzetedre viseld tétlenül m in d en mé rgező j o g tip rásu k at! K örülzüm m ögnek dicséretükkel is: csupa to lak o d ás a dicséretük. Közelségedet akarják, b ő rö d é t és véredét. 11 ízelkednek néked, akárha isten volnál vagy ördög; szűkölnek előtled, akárha isten volnál vagy ördög. Mi végre! H ízelkedő és szűkölő m ind, sem m i más! Gyakran b ú jn a k álcájába an n a k is, m i néked szeretetre m éltó. Csak­ hogy ez m ind ig is a gyávák okossága volt. Bizony m o n d o m , a gyávák o k o sak !'21 Szűkös lelk ű k b en sok g o n d o la tu k tá m a d rólad - lám , m indig csak Komijuk van veled! M itől so k akban tá m a d gond o lat, g o n d lesz az, egy­ től egyig!122 M egbüntetnek m in d e n erényedért. A m ikért p ed ig mélységes bocsáii.itot nyersz elő ttü k - csupán m elléfogásaid.123 Szelídséged és m éltányosságod azt m o n d atja véled: „N em őket ter­ heli a bű n kicsinyes létükért."* Az ő szűkös lelkűk a z o n b a n azt g o n d o l­ ta „Iliin m in d e n nagyszerű lét." Ámde m ég hogyha szelíd is vagy vélük, úgy érzik, m egveted őket; r*i alattom os gaztettekkel v iszonozzák a jót. Nem szenvedhetik szó d an büszkeségedet; örvendeznek, h a szerény­ séged olykor hiúságra készt. Amit az em b erb en m egism erünk, lángra is lo b b a n tju k benne. Óvakoilj tehát a törpéktől! I
I I " ’II I V I / A P I A C I L K C Y K K R Ő l

67

N em vetted-e észre talán, m iként hallg attak el rendre, m id ő n h o z ­ zájuk léptél, és m ik é n t hagyta el őket rögvest az erő, m in t füst a kialvó tüzet? Igen, b aráto m , felebarátaid rossz lelkiism erete vagy: m e rt m éltatla­ n o k hozzád. G yűlölnek tehát, és véredet szívják, hacsak szerét ejthetik. Mérges legyek a te felebarátaid, és azok is m aradnak; am i nagy benned - épp az növeli mérgüket, attól lesznek m indegyre legyeskedőbbek. M agányodba m enekülj, baráto m , oda, hol csípős és erős a szél. Sorsod n em az, h o g y légycsapó legyél. így szó lo tt Z arathustra.

68

A PIACI LEGYEKRŐL /

1:1322-1331

A szüzességről Szeretem az erdőt. N em jó a v áro so k b an élni: tú l sok o tt az üzekedni vágyó nőszem ély. Nem jobb-e vajon gyilkosok kezére jutni, m in t egy üzekedni vágyó ilószem ély álm aiba? De nézzétek csak ezeket a férfiakat: tek in tetü k elárulja őket - n em Ismernek jo b b d o lg o t a világon, m in t egy n őszem ély karjai kö zt heverni. Ixílkük m élyét m ocsár borítja; és jaj m indenkinek, h a iszapjukban I «4)1 még szellem is lakozik! legaláb b állatn ak len n étek tökéletesek!124 C sakhogy az állat ártat­ lan ám! U'gyetek érzékeitek gyilkosai: talán b iz o n y erre intlek én benneteUct? Intésem ennyi néktek: az érzékek ártatlanok. i 11 Talán b izo n y szüzességre in tlek én b en n etek et?125 A szüzesség n é ­ melyeknél erény, sokaknál a z o n b a n szinte b ű n . I|>,,i/., m egtartóztatják m agukat: m égis m in d e n tettü k b ő l irigykedőn i liis.indít az érzékiség tü zelő szukája. Még erényük m agaslatára és szellem ük hidegébe is békétlenséggel I
1111.' I is i / A S Z Ü Z E SS É G .H Ó I,

69

Túl kegyetlen nékem pillantásotok: kéjsóváran lestek a szenvedőre. Amit pedig részvétnek hívtok, vajon n e m gyönyörötök álcája csak? És legyen tiétek ez a p éld ázat is: sokan akarták kiűzni ördögüket, s Iám, k özben m ag u k is d iszn ó k lettek.126 A kinek nehezére esik a szüzesség, inkább m o n d jo n le róla: nehogy ez legyen néki a p o k lo k ú tja - nehogy m ocsárba és üzekedésbe fúljon b e n n e a lélek. M ocskos d olgokról beszélek? N em ez a legrosszabb nékem . A m egism erés em bere n em akkor irtózik m egm erítkezni az igazság vizében, h a m ocskos az a víz, h an em ha csak pocsolya. B izony m o n d o m néktek, vannak, akikben mélységes a szüzesség: gyöngédebbek ők szívükben, többet és szívesebben nevetnek ők nálatok. N evetnek m ég a szüzességen is, és azt kérdik: „Szüzesség? Mi az? N em balgaság-e v ajo n a szüzesség?127 De a balgaság jö tt el hozzánk, és nem m i kerestük őt. Szállást a d tu n k h á t a vendégnek szívünkben: m o st velünk lakik m arad jo n , am eddig csak akar!"128 így szó lo tt Z arathustra.

70

A SZÜZESSÉGRŐL /

1:1355 -1 3 7 2

1355

1360

1365

1370

A barátról129 „llárki legyen is vélem , túl sok az egy is - g o n d o lja m in d étig a rem ete. Kettőre ju t végtére az örökös egyszer egy, ahogy telik-m úlik az idő!" Az Én m eg az Engem m in d ig oly tú lb u z g ó n beszél: hogy lehetne kibírni barát nélkül ezt? A rem ete szám ára m in d ig h a rm a d ik a barát: a h a rm a d ik az a parafa, mely nem engedi, hogy a kettő beszélgetése alám erü ljö n a mélybe. Ó, bizony tú l sok m élység fenyeget m in d e n rem etét. Ezért is vágya­ koznak ők olyannyira b arát és baráti m agaslatok u tán. j I logy m iféle h itet v o ln a jó m ag u n k b a vetni, azt m ásokba vetett Ilit link árulja el.130 Á rulónk a b a rá t u tá n i vágy. < A szeretet pedig gyakran arra való csupán, hogy az irigységet átugor|ul< vele. És nem egyszer azért tá m a d u n k csupán és szerzünk ellenséget, li(>Hy elleplezzük, m ily tá m a d h a tó k vagyunk.131 „ k ’gyél legalább ellenségem !" - szól az igazi tisztelet, m ely nem mer barátságot kérni.* Aki b aráto t akar, legyen kész h á b o rú t viselni érte: aki pedig h á b o rú t visel, a n n ak tudnia kell ellenségnek lenni. H alálodban tisztelj ellenséget is. Tudsz-e vajon p ártjára állani úgy, l i o ) ( y á t ne p árto ln ál h o zzá egyben? Hal álod legyen legjobb ellenséged.132 Akkor legyél legközelebb hozi ‘¡/ ivedben, m ik o r ellenállsz neki.

I I I i I l'l’l I A I I AKÁTKÓI

71

i:ii.ir>*- m im}

—ii:i <>v) 1 isii~*I:ihw

111'14'—ii: iiMtí

Pőrén m u tatk o zn ál b a rá to d előtt? M egtisztelnéd azzal, hogy úgy ad o d m agad néki, am ilyen vagy? Csakhogy ő a p o k o lb a kíván érte! B otránkozást kelt, aki n em kendőzi el magát: jó o k o to k van teh át félni a pőreséget! Talán h a istenek volnátok, bizony, csak akkor tölthetne el titeket rongyaitok szégyene. * Barátod elő tt viselni nincs elég díszes öltözék: hogy nyíl legyél neki és vágy az em b ert fö lü lm ú ló em b er után.* Láttad-e m ár alvás k ö zb en b a rá to d a t - hogy m egtudd, m ilyen is akkor? M ert m i m ás is v o ln a b a rá to d arca? Saját arcod csupán, durva és tök életlen tü k ö rb e n .133 Láttad-e m ár alvás közben barátodat? N em szöm yedtél el barátod ábrázatán? Ó, barátom , olyasvalami az ember, am inek fölébe kell jutni. * A hallgatás és ráérzés m estere legyen a barát: ne akarj m in d e n t látni. Á lm od legyen, m i b a rá to d éber tetteit elárulja néked. Ráérzés legyen részvéted is: tu d d m eg előbb, baráto d vajon részvétet akar-e. Talán tö retlen fényű szem edet és az öröklét tekin tetét szereti b en n ed . Fedje kem ény héj b a rá to d iránti részvétedet - olyan kemény, hogy n ek ed m ag ad n ak is b e letö rjö n a fogad. ízét és édességét csakis így nyer­ h eti el. B arátod tisz ta lege és m agánya és kenyere és orvossága vagy-e? Van, aki n em v á lh a t m eg saját lán caitó l, b a rá tjá t m égis m eg tu d ja v áltan i. Rabszolga vagy? Úgy n em lehetsz barát. Zsarnok vagy? Úgy nem lehetn ek barátaid. Túl soká rejtekezett a rabszolga és a zsarnok a nő b en . Ezért nem képes m ég barátságra a nő: csak a szerelm et ismeri. A n ő szerelm e igazságtalan és vak m in d en iránt, am it nem szeret. És m ég a n ő tu d v án tu d ó szerelm e fényén is m indig éj ü t át és vakon lecsapó villám . N em képes m ég barátságra a nő: m ég m in d ig m acska a n ő és m adár. Avagy legjobb esetben is tehén.

7;

A B A RÁ TR ÓL / ( . 1 3 9 5 - 1 4 2 6

1395

m oo

1405

1410

¡415

142<

Mii

'i

Nem képes m ég barátságra a nő. D e m o n d já to k csak, ti, férfiak, vajon ki képes a barátságra közületek? Szégyen a szegénységtek, ti, férfiak, és szégyen lelketek kapzsisága! Amit ti b a ráto to k n ak adtok, azt én m eg ad o m ellenségem nek is, és m ég csak szegényebb se leszek vele. Van bajtársiasság: b ár vo ln a b arátság !134 így szólott Z arathustra.

Ii n; mii / a h a rA tk ó i

73

Az ezer és egy célról35 Sok országot lá to tt Z arathustra és sok népet: így fedezte fel, hogy sok n ép n ek m i jó s m i gonosz. A jónál és gon o sznál nagyobb h a ta lm a t nem lelt Z arathustra e földön. Egy nép sem élhet, h a m it sem becsül; ám h a életben akar m aradni, nem b ecsülhet úgy, m in t a szom széd. Sok m in d en van, am i az egyik n ép n él jó t jelent, a m ásiknál m eg g únyt kelt és m egvetést: így találtam én. Sok m in d en re akadtam , am it em itt g o n o szn ak m o n d an ak , pedig b íb o ro s becs övezi am ott. Az egyik szom széd so h a nem érti a m ásikát: lelke m in d ig is a m a n ­ n ak agyrém ein és gonoszságán csodálkozik. A javak táblája kifüggesztve áll m in d en nép fölött. És íme, felülkerekedéseinek táb lája az; íme, h atalo m ra tö rő akaratának hangja. A m it n eh ézn ek tart, az néki a dicséretes; am it szükségesnek, ám egyszersm ind nehéznek, azt m o n d ja jónak; azt pedig, am i m ég a legsú­ lyosabb szükségből is m egszabadít, azt, am i ritka és am i a legnehezebb - azt szentnek m agasztalja. A m in h atalm a és győzelm e és dicsősége alapul, am iért szom szédja rettegi és irigyli: az néki a m agasrendű, az első, a m érték, az néki értelm e m in d en dolognak. Bizony m o n d o m , testvérem , ha m egism erted egy nép szükségét és földjét és egét és szom szédait: akkor kifürkészted felülkerekedéseinek törvényét is egyben, s hogy reményének m iért épp e létrán hágva vág neki.

7A

AZ EZER ÉS EGY CÉLRÓL /

1:1 4 3 4 -1 4 5 6

1435

1440

1445

1450

„M indig te légy az első, hogy m egelőzd a többieket: senkit ne fogadj féltékeny lelked szeretetébe, hacsak n em b aráto d at" - ez volt, am itől m egrem egett a görögök lelke, ezzel járták nagyságuk ösvényeit. „Szólj igazat, és tudj b á n n i az íjjal m eg a nyíllal" - édes teh ern ek vélte ezt a nép, m elyből nevem szárm azik 136 - nevem , m elyet viselnem édes teher. „Tiszteld a p á d a t és anyádat, és légy akaratuk szerint való lelked gyökeréig": a felülkerekedésnek ez a táb lája állt kifüggesztve egy m ásik nép felett,137 és h atalm as lett általa és örök. „Légy hű, és hogy h ű lehess, akár g onosz és veszélyes ügyekért is tedd kockára b ecsületedet és véredet": ilyen tanokkal vett erőt m agán egy m ásik nép, és áld o ttá lett ö n m ag án vett erejével.138 Bizony m o n d o m , az em berek m in d ig is m ag u k n ak szabtak ki jó t és gonoszt. Bizony m o n d o m , n em vették seh o n n an , n e m találták, és nem is égi hang g y an án t érte őket. Csak az e m b er ru h ázta föl értékkel a dolgokat, hogy életben tartsa m agam agát - a d o lg o k értelm ét is csak ő alkotta meg, így h á t em ber-érIflcth az! Ezért m o n d ja „em ber"-nek m agát, am i an n y it tesz: az értékelő. /A z értékelés alkotás: ti alkotók, h alljáto k h á t szavam! A m itől m in ­ den értékelt d o lo g értékes és becses, az az értékelés m aga. Érték nem jö n létre, csakis értékelés által: értékelés h íján a létezés m agvasságából ü res d ió h éj* v o ln a csak.139 Ti alk o tó k , h a lljáto k h á t szavam! Az értékek v áltozása n em más, m in t az alkotók változása. M indig m egsem m isít előbb, aki alkotni rendeltetett. Az alkotók n ép ek voltak előbb, csak azu tán egyének; bizony m o n ­ dom , nem m ás a legújabb alkotás, m in t m aga az egyén. ügykor nép ek em elték m aguk fölé táb láit a jónak. Az u ralkodni vágyó szeretet és az engedelm eskedni vágyó szeretet közös alkotásai v
I III UH/ / AZ. I-./.ISR fis EGY CfiLRÓL

75

-/.-is«

am íg a jó lelkiism eretet úgy hívják: csorda, csak a rossz lelkiism eret ejtheti ki, hogy Én. Bizony m o n d o m , a ravasz Én, a szeretet h íján való, m ely a sokaság h aszn áb an keresi hasznát: n e m a csorda eredete, h a n em alábukása az.140 Szeretők voltak m in d ig is, és alkotók, a jó és gonosz m egalkotói. A szeretet tüze izzik m in d e n erény nevében, és a d ü h tüze. Sok országot lá to tt Z arathustra, és sok népet: a szeretők m űveinél nagyobb h a ta lm a t n em lelt Z arathustra e földön: nevük pedig ez - „jó" és „gonosz".141 Bizony m o n d o m , szörnyű fenevadé e m agasztalás és rosszallás h a ­ talm a. M o n d játo k csak, ki vesz erőt rajta nékem , testvéreim ? M o ndjátok csak, ki zab o lázza m eg nékem ezt az ezerfejű vadállatot? Ezer cél volt eddig, m ert ezer a nép. Im m ár a zabla hiányzik csupán az ezer fejhez, im m ár az egyetlen cél hiányzik csupán. N incs m ég célja az em beriségnek. De m o n d játo k , testvéreim : ha nincs m ég célja az em beriségnek, ő m aga - ugyan van-e már? így szó lo tt Z arathustra.

7(>

1490

1495

1500

1505

AZ EZER ÉS EGY C É L R Ó L /

1:1488 -1 5 0 5

A felebaráti szeretetről

iII1

1

O tt to lo n g to k feleb aráto to k körül, szép szavaitok v an n a k erre. Én a z o n ­ ban azt m o n d o m néktek: feleb aráti szeretetetek h itv á n y ö n sz eretet csupán. Ö n m ag ato k elől m en ek ü ltö k feleb aráto to k h o z,142 és m ég erényt is szeretnétek csinálni belőle: csakhogy én átláto k „önzetlenségteken". A Te régebbi, m in t az Én; a Te szentté avattatott, az Én a z o n b a n m ég nem: ezért törekszik felebarátja felé az ember. 1 Talán felebaráti szeretetre intlek én benneteket? Arra intlek inkább, liógy m eneküljetek a felebaráti közelségtől, és szeressétek az idegenbéli m essziséget!143 M agasabb re n d ű a felebarát-közelség szereteténél a legtávolabbiak c s eljövendők irán ti szeretet; az em berszeretetnél pedig m agasabb ren ­ di! még a d o lg o k és kísértetek iránti szeretet is. Az elő tted szaladó kísértet szebb nálad, testvérem ; m iért n e m a d o d liát néki h ú so d és csontjaid? Te a z o n b a n félelm edben feleb aráto d h o z m enekülsz. Nem bírjátok elviselni m agatokat, és n em szeretitek m agatokat 11* KKC': ezért akarjátok szeretetre csábítani felebarátotokat, hogy tévedéü be,irányozzon benneteket. Azt kívánom , bárcsak ne b írn á to k elviselni h o lm i felebarátot és ■i/omszédait; akkor saját m ag ato k b ó l kellene m ag atoknak tú lárad ó szí­ vd barátot faragnotok.

i Imii, rjH I a n 11 hahAii szi.RETUTRŐL

77

i7oi

T anút hívtok, h a jó t akartok m o n d a n i m agatokról; és h a sikerült elcsábítanotok, hogy jó t g o n d o ljo n rólatok, akkor g o n d o lto k jó t m aga­ tokról ti m agatok is.144 N em csak az hazudik, aki legjobb tu d o m ása ellenére szól, de nem kevésbé az is, aki n em tu d á sa ellenére szól. M árpedig ti így beszéltek m agatokról egym ás között, és k ö rb eh azu d o zzáto k m agatokkal szo m ­ széd aito k at.145 így szól a b o lo n d : „Az em beri társaság m egrontja a jellem et, legfő­ képp azét, akinek sohase volt." Egyikőtök azért szalad felebarátjához, m ert m eg akarja találn i m a ­ gát; a m ásik m eg azért, hogy elveszítse.146 Az ö n m ag ato k iránti hitvány szeretet fogsággá teszi néktek a m agányt. A távolabb lévők fizetik m eg felebaráti szeretetetek árát;147 és h a m ár öten együtt vannak közületek, m indig m eg kell egy hatodiknak halnia. Ü nnep eitek et sem szeretem :148 túl sok színészt láttam m á r sürgö­ lő d n i arrafelé, a n éző k pedig nem egyszer tú ltettek m ég a színészeken is. N em a felebarátot ta n íto m h á t néktek, h a n em a barátot. B arátotok legyen n éktek ü n n e p e a föld n ek és az em b ert fö lülm úló em b er előérzete. A b a rá to t ta n íto m néktek, és túlcso rd u ló szívét. De aztán tu d jo n is szivacs lenni, aki tú lcso rd u ló szívek szeretetét akarja. A b a rá to t ta n íto m néktek, akiben készen áll a világ, * a jó kelyhét a terem tő b arátot, aki b á rm ik o r kész világot aján d ék o zh at el. És ahogy k igö n g y ö lő d ö tt előtte a világ, úgy csavarodik gyűrűkké elő tte újra: a jó létrejötte a gonosz révén, s a célok létrejötte a véletlen által.149 A jövő és a legtávolabbi legyen oka m ai n apodnak: b a rá to d b a n az em b ert fölü lm ú ló em b ert saját okod gyan án t szeresd. Testvéreim, n em intlek h á t titeket a felebaráti közelség szeretetére: a legidegenebb m esszeség szeretetére intlek benneteket. így szólott Z arathustra.

78

A FELEBARÁTI S ZERETETRŐL /

1 :1 5 2 9 -1 5 5 9

1530

1535

1540

1545

1550

A teremtő útjáról

M agányba akarsz vonu ln i, testvérem ? U tat akarsz találn i önm agadhoz? Várj még egy keveset, és hallgass reám előbb. „Aki keres, k ö nnyen elvész m aga is. Bűn m in d e n m agány": így b e ­ szél a csorda.150 És sokáig a csord áh o z tartoztál te m agad is. A lighanem o tt zúg m ég b e n n e d is a c so rd a h a n g .151 H a pedig k im o n ­ dod: „lelkiism eretetek im m á r n em az enyém ", úgy pan asz és fájdalom lészen szavad. ] Lásd, az egy közös lelkiism eret szülem énye m ég m aga e fájdalom is: i s b o ro n g áso d b a n is o tt reszket m ég u to lsó visszfénye a n n ak a lelkiis11 méretnek. Te mégis b o ro n g áso d ú tját akarod járni, hogy eljuthass ö n m ag ad ­ hoz? Akkor h á t m u tasd m eg nékem , hogy van h o zzá jo god és erőd! llj erő vagy-e és új jog-e vajon? Első m o z d u la t vagy-e? M agából pördülő kerék?* Bírod-e kényszeríteni a csillagokat, hogy kö rü lö tted forogjanak? Ú, m ennyien sóvárognak m agasság után! M ily szám osak a becsvá­ gy >l
I I .1.11

/ A I IJ II M T Ó

IIT IÁ K Ó I.

7 ‘)

/:524•—/.-/7‘>/

7(>— iv:26 o

Avagy azok közé tarto zo l tán, akiket fu tn i hagyott a járom ? Van, aki szolgaságát elvetvén u to lsó értékét vetette el. Hogy m itől vagy szabad? M it tö rő d ik azzal Zarathustra. Fénylő sze­ m ed árulja el inkább: mi végre vagy szabad? Meg tu d o d -e szabni m agadnak, hogy m i jó néked és m i gonosz, és vajon tu d o d -e törvényként állítani m agad fölé saját akaratodat? Tudsz-e vajon ö n m ag ad bírája és saját törvényed bosszuló őre lenni? Iszonyú sors ju t annak, ki saját törvénye bírájával és b o sszuló őrével m agára m arad. O lyan az, akár a p u szta térbe és a m agány jeges lehele­ téb e taszíto tt csillag. Ma m ég szenvedsz a sokaságtól, te, aki Egy vagy: b átorságod és rem ényeid m a m ég töretlenek. Á m de eljö n m ajd az idő, m id ő n belefáradsz a m agányba, m id ő n m egtöretik büszkeséged, és b áto rság o d b ó l fogcsikorgatás m arad csu­ pán. A kkor m ajd azt kiáltozod: „Egyedül vagyok!" Eljön m ajd az idő, m id ő n n em láto d tö b b é, am i egykor m agasrendű vo lt néked, az alacsonyrendű pedig túlságosan m egközelít; kísérteiként fogod rettegni akk o r saját em elkedettségedet. A kkor m ajd azt kiáltozod: „M inden h a m is !" * V annak érzések, m elyek a m agányos vesztére törnek; h a pedig nem sikerül nekik, saját m aguknak kell veszniük! De vajon rá tu d o d -e szánni m agad, hogy gyilkossá legyél? Ism ered-e már, testvérem , azt a szót, hogy: „megvetés"? És a m éltá­ nyosság kínját, h a olyanokkal szem ben kell gyakorolnod, akik m egvet­ n ek téged? Sokakat kényszerítesz, hogy m egtanuljanak másként gondolkodni ró­ lad; csakhogy ezt nem egykönnyen bocsátják m eg neked. Közel kerültél hozzájuk, és továbbálltál mégis: ezt pedig n em bocsátják m eg neked soha. F ölébük kerültél: de m inél m agasabbra hágsz, annál k isebbnek lát­ szol az irigység szem ében. A legjobban pedig a szárnyalót gyűlölik. „M éltányosak ak artatok lenni v é le m ! - így kell szó lan o d - , én a z o n ­ ban m éltánytalanságtokat választom in k áb b osztályrészem ül."

80

A T E R E MT Ő Ú T J ÁR ÓL /

1:1583-1614

1585

1590

1595

1600

160'

1610

Ilii hl

Ifié­

in in

MNíf

I»»t *

M éltánytalanságot és m ocsk o t vetnek a m agányos felé: de testvé­ rem, ha csillag akarsz lenni, világolj nekik azért to v áb b ra is ép p o ly fényességesen! A jóktól és igazaktól pedig óvakodj! Szeretik m egfeszíteni azt, aki maga szab m ag án ak erényt - a m agányost pedig gyűlölik. Ó vakodj a szen t együgyűségtől is!153 M inden, am i n em együgyű, szentségtelen neki; és szeret a tűzzel játszani - a m áglyák tüzével. És óvakodj saját szeretetro h am aid tó l is! Túl gyorsan nyújt kezet a magányos bárkinek, aki ú tjáb a téved. Vannak em berek, akiknek n e m n yújthatsz kezet, csak m ancsot: és azt akarom , hogy k arm o k is legyenek m an cso d o n . A legrosszabb ellenség azo n b an , akivel összeakadhatsz, m in d ig is m agad leszel tenm agadnak; erd ő k ö n és b arlan g o k o n á tfo g o d ü ld ö zn i magad. Utat akarsz találn i ö n m ag ad h o z, m agányos b arátom ! U tad pedig saját m agad és tu la jd o n h é t ö rd ö g ö d m ellett visz el! Eretnek leszel saját m ag ad n ak és boszo rk án y és jö v e n d ő m o n d ó és bo lo n d és kétkedő és szentségtelen és go n o sztev ő .154 A karnod kell, hogy elégj saját lángjaid között: hogy is akarhatnál m egújulni, m íg h a m u v á n em leszel e lé b b !* 155 A terem tő ú tjá t járod, m agány em bere: tu la jd o n h é t ö rd ö g ö d b ő l akarsz m ag adnak istent terem teni! A szeretők ú tjá t járod, m agány em bere: szereted és épp ezért m eg is veted m agad, ahogy m egvetni csak a szeretők tu d n a k .* A szerető terem teni akar, m ert megvet! Ugyan m it tu d a szeretetről, aki nem kényszerült épp szeretete okán megvetni még, am it szeretett! Szereteted és terem tő kedved kísérjen el m agányodba, testvérem ; és a m éltányosság csak távolról biceg m ajd u tá n a d .156 Könnyeim kísérjenek m agányodba, testvérem . Szeretem , aki m agán liilm ntató t akar alkotni, és ezért m egy tö n k re.157 Ikv szólott Z arathustra.

I I n i'.

IM I / A TiaU 'M TŐ IÍTJÁRÓI

81

i:628 — ii:ir>65

i:i70~nn&w

*r

Az ifjú és vén asszonyokról „M ért lo p ak o d o l ilyen óvatosan a derengésben, Zarathustra? És m it rej­ tegetsz oly féltő n köpönyeged alatt? Talán b iz o n y k in cset k ap tál a ján d ék b a? N etán gyerm eked sz ü le ­ tett? Vagy a to lv a jo k ú tjá t já ro d ez ú tta l m ag ad is, te, g o n o szság b a ­ rátja?" Bizony m o n d o m , testvérem ! szó lo tt Z arathustra, kincset kaptam ajándékba: egy parányi igazságot h o rd o z o k m agam m al. Á m de szertelen, akár a kicsiny gyermek; és rögvest éktelen kiálto­ zásb a kezd, ha b e n e m fogom a száját. M időn m agányos u ta m a t jártam , m a, napszállta felé, egy v é n ­ asszonnyal ak ad tam össze. A vénasszony pedig ilyen szavakkal szó líto t­ ta m eg lelkemet: „Sokszor szó lo tt Z arathustra hozzánk, asszonyokhoz is, de soha n em szó lo tt n e k ü n k az asszonyról." Én pedig így feleltem : „Beszélni az asszonyról? Szóljon csak ez a férfiaknak." „Beszélj az asszonyról nékem is - szó lo tt am az -; elég vén vagyok, hogy rögtön elfelejtsem , am it m o n d tál." Én pedig szolgálatára voltam a vénasszonynak, és így szólottam hozzá: C supa talány az asszony, és m in d en asszonyi talánynak m egoldása egy: az pedig a terhesség.158

82

AZ IFJÚ ÉS VÉ N A S S Z O N Y O K R Ó L / 1: 1646-1668

Eszköz az asszonynak a férfi: az asszony célja m in d ig a gyermek. De akkor m i az asszony a férfinak? Az igazi férfi két d o lg o t akar: játék o t és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt, legveszélyesebb játékszer gyanánt. Harcra neveltessék a férfi, az asszony pedig arra, hogy m eg pihenjen nála a harcos: a tö b b i csak balgaság.159 A harcos n e m kedveli a tú l édes gyüm ölcsöt. Ezért szereti h á t az asszonyt; keserű m ég a legédesebb asszony is. Az asszony jo b b a n érti a gyerm eket, m in t a férfi; ám d e a férfi gyer­ m ekebb, m in t az asszony. G yerm ek rejlik az igazi férfiban: játszani akar. Rajta, asszonyok, feIMl) dezzétek fel n ék em a férfiban a gyerm eket!150 Játékszer legyen az asszony, tiszta és finom , akár egy eljövendő világ erényeinek su g araib an tü n d ö k lő d rágakő.161 Csillagok fénysugara tü n d ö k ö ljö n szerelm etekben! Rem ényetek szava így szóljon: „Bárcsak én szü lh etn ém m eg az em b ert fö lü lm ú ló im 'i em bert!" Vitézség legyen szerelm etekben! Szerelm etekkel csapjatok le arra, aki rettegésbe taszít benneteket. Szerelm etek legyen becsületetek! A becsületből m á sk ü lö n b en keve­ set ért az asszony.162 Becsületetek az legyen tehát, hogy m in d ig tö b b I w szerelm et adtok, m in t am en n y it kaptok, és so h a ne legyetek ti a m áso ­ dikak. Rettegje a férfi a szerelm es asszonyt: m eghoz az bárm i áldozatot, meit őneki m in d e n m ás d o lo g értéktelen. Rettegje a férfi az asszony gyűlöletét: m ert lelke m élyén a férfi csak *<" 1 (',(mosz, ám d e az asszonyban o tt a ro m lo ttság h o n o l. Kit gyűlöl leghevesebben az asszony? - így szó lo tt a m ágneshez a vas: „Téged gyűlöllek a leghevesebben, m ert vonzol ugyan, de m agadIm/, vonni nem vagy elég erős." A léi fi boldogsága így szól: én akarom . Az asszony boldogsága így JWO nzi'iI 6 akarja. 1“ »

I

I IIII'I

1/11(1

/ AZ l l ' ' | t i ÉS V É N A S S Z O N Y O K R Ó L

I

1111h • I V

IM

I

m

—111:2325

„Lásd, épp m o st lett kerek a világ!"* - g o ndolja m in d e n asszony, m id ő n szerelm e teljességéből engedelm eskedik. M árpedig az asszonynak engedelm eskednie kell, hogy felszínéhez m élységet találjon. Az asszony kedélye felszín, nyughatatlan, viharos hártya a sekély vízen. Ám a férfi kedélye mély, föld alatti b arlangokban z u b o g folyam a: az asszony sejti csupán, de nem érti erejét. A vénasszony p ed ig így felelt nékem akkor: „Sok ille n d ő t m o n d o tt Z arathustra, kiváltképp azoknak, akik elég fiatalok hozzá. M ily különös, alig ism eri Z arathustra az asszonyokat, aztán m eg hogy' fején találta a szöget. Csak n em azért, m ert az asszonynál sem m i sem lehetetlen?163 M ost pedig fogadj el kö szö n etk ép p en egy kisded igazságot! Elégvén vagyok, hogy k im o n d jam ! Bugyoláld be jól, és fogd be a száját: k ü lö n b en fene m ó d o rd ít ez a kisded igazság." „Add h á t nékem , te asszony, kisded igazságodat!" - m o n d ta m . A vénasszony pedig így szólott: „N őkhöz indulsz? A korbácsot* el n e feledd!" így sz ó lo tt Zarathustra.

>

1

'

1

AZ IFJÚ ÉS V É N A S S Z O N Y O K R Ó L / 1:1701-1720

A mérgeskígyó-marásról Zarathustra egy n ap o n elaludt egy fügefa alatt, m ert nagy volt a forróság, és karjával takarta el arcát. O dakúszott h ozzá akkor egy mérgeskígyó, és nyakába mart,* úgyhogy Zarathustra felkiáltott fájdalm ában. Levette h á t karját az arcáról, és a kígyóra nézett: a kígyó pedig, felismervén Zarathustra szemét, ügyetlen tekergőzéssel igyekezett m en ek ü ln i tőle. „Nem úgy van .1 /. szólottZ arathustra-, nem m ondtam még köszönetét néked! Épp időben ébresztettél fel, hosszú ú t vár m ég reám ." „Igencsak rövid m ár a te utad m ondotta szo m o rú an a kígyó halálos a m érgem ." Zarathustra elm oso­ lyodott. „Ugyan m ikor halt bele sárkány holm i kígyómarásba? - szólott. Ámde vedd csak vissza a mérged! N em vagy elég gazdag, hogy ajándékot >ii Ihass n ék em ." A kígyó erre újra nyaka köré tekeredett, és kinyalta sebét. M időn Z arathustra egy ízben elm esélte ezt, tanítványai m egkérdez­ lek tőle: „És m i a m orális tanulsága tö rtén eted n ek, ó, Z arathustra?" /.n a th u stra pedig így felelt nékik: A m orál m egsem m isítő jén ek m o n d a n a k engem a jó k és igazak:164 mor.1l h íján való az én történ etem . Am hogyha ellenségetek van, ne v iszo n o zzáto k néki jóval a rosszat: mell az csak megszégyenít. H an em b izonyítsátok be inkább, hogy jó t len vél etek. I s gerjedjetek haragra inkább, sem hogy m egszégyenüljetek!165 És nem tetszene nékem , ha áldással ak arn áto k v iszonozni, h a átk o zó d n ak veletek. Á tkozódjatok ink áb b egy keveset m agatok is!166

ll.'.'l

/. Ml / A M U R G I S K Í G Y Ó - M A R Á S R Ó L

És hogyha egy nagy jogtalanság esik m eg vél etek, ti m agatok legye­ tek, akik azt rögvest m egtetézik ö t kicsivel! Iszonyú látni azt, akit egye­ dül nyom aszt a jogtalanság. Tudtátok-e? A m eg o szto tt jogtalanság fél jog. A jogtalanságot pedig csak az vegye m agára, aki el is bírja! A kis bosszú m ég m in d ig em beribb, m in t a sem m ilyen. És hogyha a b ü n tetés n em jog és tisztesség egyben a törvényszegőnek, úgy h á t bün tetéstek b ő l sem kérek. A m ag u n k b elátta jogtiprás előkelőbb, m in t holm i jogosságot b i­ zonygatni, kiváltképp, h a az részünkről nagyon is jogos. Épp csak elég gazdagnak kell len n i eh h ez is. N em kérek abból, am ilyen hidegen ti jogot szolgáltattok; bíráitok szem éből m in d ig a h ó h é r és hideg vasa villan reám. M ondjátok csak, hol van, ahol látó szem ű szeretet szolgáltat jogot? Találjátok h á t fel nékem azt a szeretetet, m ely nem csak a b ü n tetést veszi m agára, de m agára veszi a b ű n t is! Találjátok h á t fel nékem azt a jogszolgáltatást, m ely m in d e n k it fel­ m en t, csak a b írák at n e m !167 H át h allan i akarjátok m ég ezt is? E m berbarátivá lesz m ég a hazug­ ság is abban, aki m éltányosságát m élyrehatóvá akarja te n n i.168 Á m de m ik én t is akarhatnám , hogy m éltányosságom m élyreható legyen! H ogy a d h a tn á m m eg a m agáét m indenkinek! Beérem ennyivel: m in d en k in ek a m agam ét adom . Végül pedig, testvéreim , őrizkedjetek attól, hogy jogtalanságot cse­ lekedjetek bárm ely rem etével! H ogyan is feledhetne egy rem ete! És h o ­ gyan is tu d h a tn a b o sszú t állani! Mélységes kút m in d en rem ete. K önnyű belévetni a követ; ám h a az a m élyére ért, m o n d játo k , ugyan ki tu d n á felhozni újra? Ő rizkedjetek attól, hogy m egsértsétek a rem etét! H a pedig m égis m egtettétek, jobb, h a m eg is ölitek nyom ban! így szó lo tt Zarathustra.

A MB R C E S K Í C . Y Ó - MA R Á S R Ó L /

1:1744 -1 7 7 4

1745

1750

1755

1760

1765

1770

A gyermekről és a házasságról lígyedül tenéked szóló kérdésem van, testvérem : m e rü lő ó n gyanánt ve­ tem lelkedbe e kérdést, hogy m élységét kitudjam . Ifjú lévén gyerm ekre és házasságra vágyói. Á m de én azt kérdem tőled: olyan e m b er vagy-e, akinek szabad gyerm ekre vágynia? Győzedelm es, ö n m eg tartó ztató , érzékeid ura, erényeid parancsolój.i vagy-e? Ezt kérdem tőled. Vagy talán az állat és a szükség beszél vágyakozásodból? Avagy a magány? N etán a békétlenség m agaddal? Azt akarom , hogy győzelm ed és szabadságod legyen, am i gyermekre vágyik. G yőzelm ednek és szab ad u láso d n ak emelj élő em lékm űveket.163 M utasson tú l rajtad, am it építesz. Előbb a z o n b a n építsd fel nékem lrn m agadat, hogy h ib á tla n összhangra* leljen b e n n e d a test és a lélek. Ne csak to v áb b tenyéssz, de m agasodj!* E bben segítsen téged a házasság kertje!170 M agasabb testet terem ts, első m o zd u lato t, m agából p ö rd ü lő kere­ ket * - terem tő t terem ts. I lázasság: így h ívom én a kettős akaratot, m ely m egterem ti az Egyet; i i, am i tö b b te re m tő in é l.171 Az egym ás iránti tiszteletet hívom házas­ aidnak, mely az ilyen akarat akaróit illeti. H ázasságod értelm e és igazsága ez legyen tehát. Á m de azt, am it házasságnak m o n d a fölös-sokaság, ezek a fölöslegesek - ó, azt hogy is in vi'znn vajon?

II

l

/ A CYI IIMI. KUÓI. i,S A H Á Z A S S Á G R Ó L

H7

Ó, lelkeknek e kettős szegénysége! Ó, lelkeknek e kettős mocska! Ó, a m egelégedés e kettős nyom orultsága! Ezt m o n d já k házasságnak azok; és állítják, hogy m in d ő jü k házassága a m en n y b en köttetik. N os hát, én n em kérek a fölöslegesek ilyen m ennyországából! N em és nem ; sem m i k ö zö m ezekhez a m ennyei h áló k b a g ab alyodott v adál­ latokhoz! És m a ra d jo n csak m ag án ak az isten ü k is, aki lesántikál, hogy megáldja azt, am it n em ő k ö tö tt egybe!172 Ki ne nevessétek nékem az ilyen házasságokat! M elyik gyerm eknek ne v o ln a oka vajon, hogy sírva fakadjon szüleitől? M éltónak tetszett nékem ez a férfi és érettnek a föld értelm ére: ám m id ő n m egláttam asszonyát, b o lo n d o k lakhelyének tű n t nékem a föld. Bizony, azt kívántam , bárcsak rá n d u ln a görcsbe a föld, m id ő n lib á­ val párzik egy szent. Igazságok o stro m ára in d u lt em ez, m ik é n t a hősök; és m iféle zsák­ m ánnyal té rt m eg vajon? Egy kicsiny, felcicom ázott hazugsággal. Az lett az ő házassága. Amaz; p o k ró c v o lt m indenkivel, és v álogatósán válogatott. Á m de egyszerre csak egyszer s m in d en k o rra m egkeserítette társaságát: az lett az ő házassága. A m ásik angyali erényű fehércselédet keresett. Á m de egyszerre csak egy nő cselédje lett, és m ás sem hiányzik im m ár, m in t hogy a végén m ég angyallá is legyen. M inden vevő g o n d o san válogat, és ravasz szem m el m ustrál. Á m de feleségével zsákbam acskát vesz m ég a legravaszabb is. Sok kurta balgaság - ez a ti szerelem etek. Sok kurta balgaságtoknak pedig egy véget szab házasságotok: egy hosszú ostobaságot. Szerelm etek az asszony és az asszony szerelm e a férfi iránt: ó, b á r a szenvedő és az elfátyolozott istenek iránti részvét v o ln a az! Á m de két állat ren d szerin t m egszim atolja egym ást.173 Csakhogy m ég legjobb szerelm etek is gyönyörteli h a so n la t és fáj­

88

A GY E R ME KR ŐL ÉS A H Á Z A S S Á G R Ó L /

1 :1 7 9 8 -1 8 2 9

i&oo

isos

ísio

¡813

1820

im I

dalm as izzás c su p án .174 Fáklya a szerelm etek, hogy m agasabb utakat világítson m eg előttetek. M utasson végre túl ö n m a g a to k o n szerelm etek! Tanuljatok meg végre így sz e re tn i! E zért kellett e lő b b sze re lm e tek k eserű k e ly h ét kiin n o to k . Keserűséggel teljes a legjobb szerelem kelyhe is: az em b ert fö lü lm ú ­ ló em ber u tán i vágy, a terem tő szo m jú h o zása tö lti m eg néked keserű­ séggel! A terem tő keserűsége; nyíl, m elyet az em b ert fö lü lm ú ló e m b er irá n t lő ki a vágy:* m o n d d , testvérem , így akarod-e v ajo n a házasságot? Szent én elő ttem az ilyen házasság és az ilyen akarat. így szólott Z arathustra.

I III III IH41I I A CYI i KMKKKÓL ÉS A H Á Z A S S Á G R Ó L

8 ')

MF

Az önkéntes halálról'75 N ém elyek túl későn h a ln a k meg, ném elyek pedig túl korán. Idegen m ég a tanítás: „Halj m eg idejében!" Halj m eg idejében; így tan ítja Z arathustra. Jóllehet, aki n em tu d idejében élni, hogy is tu d h a tn a m eghalni ide­ jében? Jobb v o ln a az ilyennek, h a m eg sem születik soha! - ím e, ezt tan ácso lo m h á t a fölöslegeseknek.176 Persze a fölöslegesek halála is csupa fontoskodás, és a legüresebb i m /#~ ii:i34odió is alig győzi kivárni, hogy végre feltörje* valaki. A h alált m in d en k i fo n to sn ak tartja: ám de a halál m égsem ü n n e p m a még. Még n em ta n u ltá k m eg az em berek, m iként is szentelhetnék m eg a legszebb ü n n ep et. A beteljesítő h a lá lt hird etem néktek, m ely az élőknek ösztönzője és ünnepélyes fogadalm a lészen. Saját h alá lá t halja a beteljesítő, győzedelm esen, rem énykedők és fo gadalom tevők gyűrűjében. így kell h aln i ta n u ln o to k , hogy ne legyen tö b b é olyan ü n n ep , ahol n em szenteli m eg ilyen h ald o k ló az élők esküvéseit!177 így h aln i a legjobb; a m ásodik pedig ez: harc közben h a ln i,178 nagy i.iuv lelket tékozolva el.* Á m de egyként gyűlöli vigyorgó h a lá lo to k a t a harcos és a győző; tolvaj m ód jára lo p ak o d ik az - és m égis ú rk én t érkezik.

•)()

A Z Ö N K É N T E S HALÁLRÓL /

1:1841-1862

(Hfli

i“ »

||M

Saját h a lá lo m a t m agasztalom néktek, az ö n k én tes halált, m ely azért ér el hozzám , m ert én akarom . M ikor fogom h á t akarni? - Akinek célja és örököse van, az idejében akarja a h a lá lt céljának és örökösének. Mivel p ed ig tiszteletben tartja célját és örökösét, az élet szentélyét im m ár n em ékesíti tö b b é h ervadt k o szorúkkal.179 Bizony m o n d o m néktek, n em akarok hasonlatos lenni a kötélverőhoz: fonala hosszan nyúlik kezétől, csakhogy ő m aga folyton hátrál.180 Némelyek tú lélik saját igazságaikat és győzelm eiket is; n em m in d e n igazság tűri, hogy fogatlan szájra vegyék. Aki pedig hírnévre vágyik, az id ejekorán m o n d jo n b ú csú t a köztiszteletnek, és ta n u lja meg, m ilyen n eh éz m esterség is az: idejében m enni. Csak addig táplálj h ú so d d al m ásokat, m íg ízlesz nékik: en nek tu d ó i azok, kik azt akarják, hogy sokáig szeressék őket. Van persze savanyú alm a is, m ely arra ítéltetett, hogy kivárja leg­ utolsó n a p já t az ősznek: hogy ak k o ro n egyszerre érjen, sárguljon, aszaIrtdjon össze. N ém elyekben a szív öregszik elébb, m áso k b an a szellem . M egint m ások elaggnak m ár ifjúságukban: ám d e a hosszú ifjúság záloga a kései H iúság .181

iwi

N ém elyek szám ára b alu l ü t ki az élet: m érges féreg rág szívükön, I ¡nyeljenek h á t reá, hogy h alálu k jól ü ssö n ki legalább. N ém elyek so h a n e m lesznek édesek, elro th a d n a k m ár a nyáron. <.supán gyávaságuk tartja m eg őket az ágon. Túl sok az élő, és túl sokan csüngnek ágaikon. Jöjjön h á t a vihar, és 1 .1 / /,i le a fáról m in d , am i ro th a d t és férges! löjjenek h á t a gyors halál prédikátorai! Ő k nékem az igazi vihar, mely m egrázza az életnek fáját! Á m de m in d e n ü tt csak a lassú h alált |>inlikálják, és türelem re in ten ek m in d e n „földi dolgok" iránt.

I Ilin l IH'IJ i

az ön k i'n its

h a lá lr ó l

<)l

-ív: 1764

Ó, tü relm et p réd ik álto k a földi d olgok iránt? Pedig épp a földi d o l­ gok türelm e tú l hosszú, ti károm lók, irántatok! Bizony m o n d o m néktek, olyan zsid ó t dicsőítettek m eg a lassú halál prédikátorai, akinek halála túl korai volt; és túl korai halála sokaknak végzete lett azó ta is. N em ism ert m ást, csak könnyeket és zsidó m élabút, m eg a jók és igazak gyűlöletét - Jézus, a zsidó: és m áris halálvágy ragadta el. M aradt v o ln a a pusztaság b an inkább, am a jóktól és igazaktól távol! Egyszer ta lá n m ég m eg ta n u lt volna élni, és m egszerette vo ln a a fö ld et és m eg tan u lt v o ln a nevetni! *182 Higgyetek nékem , testvéreim ! Túl k o rán h a lt meg; ön szán táb ó l visszavonta v o ln a tan ításait, h a m egérhette volna az én korom at! Elég nem es v o lt a visszavonáshoz! Á m de n em v o lt m ég eléggé érett. Éretlen az ifjú szeretete, és éppúgy éretlen gyűlölete is az em b er és a föld iránt. Kötelékek között, nehézke­ sen vergődik m ég kedélye és szellem ének szárnya. Á m de a férfiban tö b b a gyermekség, m in t az ifjúban, és kevesebb b e n n e a m élabú: jo b b a n érti, m i a halál, és m i az élet. S zabadon a halálra és a h alálb an , szen t n em et-m o n d ó , h a nincs tö b b é idő igent m o n d an i: így lesz értője annak, m i a halál, és m i az élet. H ogy h a lá lo to k ne károm olja az em b ert és a földet, barátaim : a lelketek adta m ézzel en n ek á ld o z o m .183 H alálo to k b an is ragyogjon fel m ég szellem etek és erényetek, m ik én t az alkonyi derengés is belengi a földet: m ásk ü lö n b en b alu l ü tn e ki h a ­ lálotok. Úgy akarok m eg h aln i én m agam is, hogy ti, barátaim , jo b b a n sze­ ressétek érettem a földet; és földdé akarok len n i újra, hogy ab b a n leljek nyugalm at, am ib ő l születtem . Bizony m o n d o m néktek, Z arath u strán ak célja volt, la b d á t hajított;

>)2

A Z Ö N K É N T E S HALÁLRÓL /

1:1893-1921

1895

1900

1905

1910

191J

I9.'l

m ost pedig ti legyetek, b arátaim , örökösei célom nak, tin ék tek hajíto m h á t az aranylabdát. * M inden látványnál kedvesebb nékem ez, barátaim : látni, ahogy továbbhajítjáto k az aranylabdát! Bocsássátok h á t m eg nékem , h a kissé még elidőzö m közö ttetek a földön! így szólott Z arathustra.

I I

I W

/ A / Ö N K l ' N T K S HAI.ÁI.RÓI

—/v U')n

Az adakozó erényről,S4 i

ui:970

—ii:7

M időn Z arathustra b ú csú t vett a szívének oly kedves várostól, m elynek neve „a tarka tehén"* - sokan követték ő t az o tt lakozók közül, akik tanítványainak m o n d o ttá k m agukat, hogy elkísérjék az ú to n . Egyszer aztán egy keresztúthoz értek: o tt pedig Z arathustra azt m o n d o tta nékik, hogy im m ár egyedül m en n e tovább; m ert szívesen járt egyedül. Tanít­ ványai pedig b úcsúzóul egy b o to t185 nyú jto ttak át néki, m elynek arany­ fogantyúján egy kígyó tekergőzött a N ap k ö rü l.186 Z arathustra m egörült a b o tn ak , és rátám aszkodva így szó lo tt tanítványaihoz: M o n d játo k m eg nékem : m i okból lett vajon legfőbb érték az arany? Azért, m ert ritka és h aszo n talan és ragyogó és szelíden fénylő; és szü n ­ telen adakozik m agából. Bizony, az arany csak azért lett a legfőbb érték, m ert a legfőbb erény­ n ek képm ása ő. A rany gyanánt ragyog tekintete az adakozónak. Az aranyfény békíti össze a H o ld at és a N apot. Ritka a legm agasabb erény és h aszo n talan , ragyogó és szelíden fénylő: az ad akozó erény* a legm agasabb erény. Bizony m o n d o m , b en ső tö k b e látok, tanítványaim , az adakozó erényre törekedtek ti m agatok is, akárcsak én. Ugyan m i k ö zö tö k volna m acskákhoz és farkasokhoz?187 Arra szom jú h o zto k , hogy áld o zat legyetek és ajándék: ezért is szom jú h o z to k arra, hogy m in d e n kincset lelketekbe gyűjtsetek.

()4

AZ A D A K O Z Ó E R É N Y R Ő L /

1 :1 9 2 8 -1 9 5 0

C sillap íth atatlan a ti lelketek, m id ő n kincsekre és drágaságokra vá­ gyik, m ert m id ő n ajándékozni akartok, csillapíthatatlan a ti erényetek. M agatokhoz és m agatokba kényszerítetek m in d eneket, hogy szeretetetek ad o m án y ai gyanánt a ti forrásotokból árad janak ki újra. Bizony m o n d o m néktek, az ilyen ad akozó szeretetnek m in d e n érték m egrablójává kell lennie; m égis áldást h o z ó szentségnek m o n d o m én az ilyen ö n z é st.* Van m ás önzés is, tú lo n tú l szegényes, farkaséhes önzés, m ely foly­ vást csak to lv ajk o d n i akar; a betegek önzése az, a beteg önzés. A tolvaj tekintetével szem lél az m in d en t, am i csillog; az éhség m o ­ hóságával m éregeti azt, aki gazdagon terített asztalhoz ül; és m indétig ott ólálk o d ik az adak o zó k asztalánál. Betegség szól az ilyen kívánásból és észrevétlen korcsosulás; az ilyen önzés tolv ajk o d ó vágya fertő zö tt testre vall. M ondjátok; testvéreim : m i az, am i rossz, és m i az, am i a legrosszabb előttünk? Vajon n e m a korcsosulás-e az? - És korcsosulásra gyanakszunk mindig, ah o l h iá b a keressük az ad akozó lelket. A mi u tu n k fölfelé vezet, a fajtól a faját fölülm úló fajig. Ám de iszonyat nekünk a korcsosuló értelem, m ely így szól: „Ide m in d en t nekem !" A m i é rtelm ü n k a m agasba száll: testü n k h a so n la ta ezért, fölem el­ tetésünk h aso n lata. M inden erény neve egy-egy h a so n lata az ilyen fölem eltetésnek. így járja ú tját a tö rtén elem b en a test, létesítőn és harcolón. H át a nzel lem - az m eg m icsoda néki? Hírvivője, társa és visszhangozója győ­ zedelm es harcainak. Ilyen h a so n la t a jó és rossz m in d e n neve: n em m o n d a n a k ki sem ­ mit, jeleznek c su p á n .188 Bolond, ki tő lü k tu d ást akar. )ól figyeljetek, testvéreim , m in d e n órán, m id ő n ha so n la to k b a n akar szólni szellem etek: o tt van eredete erényeteknek. lestetek felem eltetése és feltám adása az; így örvendezteti m eg gyö­ nyörévé! a szellem et, hogy terem tő legyen belőle, és tan u ljo n m eg jó te­ vő gyanánt becsülni és szeretni m indeneket.

/ !•>'»/ i- i n :

i

az adakozó i;iü:nyről

95

- / liivu

I la heves h u llá m o k a t vet tú lcso rd u ló szívetek, akár a folyam , m ely áldás és veszély a közelb en lak o zó k n ak : o tt van ered ete erényeteknek. H a n em ér fel h o zzáto k dicséret és szitok, és m in d en dolgok parancsolójává akar len n i akaratotok, ez a szerető akarat: o tt van eredete erényeteknek. H a m egvetitek, am i kellem es, n e m vágytok p u h a ágyba, és a pu h ányoktól m inél táv o lab b vettek m ag ato k n ak ágyat: o tt van eredete eré­ nyeteknek. H a egyazon akarat akarói vagytok, és szükségszerűséggé lett előtte­ tek, hogy m in d e n szükség visszájára fordul így: *189 ott van eredete eré­ nyeteknek. B izony m o n d o m , új a ti erényetekben a jó, és új a gonosz! Bizony m o n d o m , új forrás h an g ja ez, m élység h allatta zúgás! H atalo m a ti új erényetek; u ralk o d ó gondolat, okos lélekkel környe­ zett: arany fényű N ap, m ely körül a m egism erés kígyója tekereg.

2 Itt Z arath u stra kis időre elhallgatott, és szeretettel végigtekintett ta n ít­ ványain. M ajd így folytatta beszédét - és h angja m egváltozott. Erényetek hatalm áv al m aradjatok, testvéreim , hűségesek a földhöz! A föld értelm ét szolgálja b en n etek az ad ak o zó szeretet és a m egism erés! Erre kérlek, erre esketlek én titeket. N e engedjétek elrö p ü ln i őket a földről, hogy örök falakhoz csapód­ va szegjék szárnyukat! Ó, m in d ig is túl sok volt a csapongó erény! Vezessétek vissza inkább, akárcsak én, a csapongó erényt a földre igen, vissza az élethez m eg a testhez: hogy ő adja értelm ét, em ber-értel­ m ét a földnek! Százszorosán elcsapongott és m elléfogott im m ár a szellem és az erény is. Ó, testü n k b en lakozik egyre m ég m in d e hagym áz és m elléfo­ gás: test lett b elő lü k itt és akarat.

AZ A D A K O Z Ó E R É N Y R Ő L /

1:1983-2011

Százszorosán m egkísértetett és tévútra ju to tt im m á r a szellem és az erény is. Igen, kísértés v o lt az em ber. Ó, m ennyi tu d atlan ság és tévedés öltö tt testet itt! N em csak évezredes ész ü tk ö zik ki rajtunk, de évezredek tébolya is. Ö rökölni veszélyes. Ma is m eg k ü zd ü n k m ég m in d e n talpalatnyi fö ldért a V életlen-óriással, és eleddig az értelm etlenség, az értelem -nélküliség uralta az egész emberiséget. Szolgálja a fö ld értelm ét b en n etek a szellem és az erény, testvéreim : és m in d en dolgok értékét vessétek latra újra! Ezért kell, hogy harcosok legyetek! Ezért kell, hogy legyetek terem tők! Tudás által tisztul m eg a test; tu d á stó l m egkísértve em eli föl m agamagát; a m egism erő szentté avat m in d e n ö sztönt; az em elkedettben B w 1 felvidul a lélek.190 Ma orvos vagy, m a g ad o n segíts,191 úgy leszel beteged javára. Legjob­ ban az segít neki, h a saját szem ével látja, ö n n ö n üdvére m in t lesz valaki. Ezerszám akad járatlan ösvény, ezer egészséggel és rejtett szigettel szolgál n e k ü n k az élet. K im eríthetetlen m ég m in d ig az em ber és az tu em beri föld, csak felfedezésre vár. Virrasszatok éberen, ti m agányosok! Szelek k élnek im m á r a jövő lelől titkos szárnycsapással; és jó h írt hallhat, ki jól hegyezi fülét. Ti m ai m agányosok, ti kiváltak, n ép lészen b elő letek egykoron: akik m agatok v álasztották ki m agatokat, belőletek tá m a d egykoron a kiváim lasztottak n ép e192 - ab b ó l pedig az em b ert fö lü lm ú ló em ber. Bizony m o n d o m , gyógyulás helye lészen m ég egykoron a föld! És m aiis új illat lengi körül, üdvös illat - és új rem ény!

I Jl HJ J ÓI / / AZ A D A K O Z Ó ERÉ NY R ŐL

97

3

m

I I il ~ 11:1998

—*11:6

M időn Z arathustra k im o n d o tta e szavakat, elhallgatott, de úgy, m in t akinek m ég m o n d a n d ó ja van; soká m éregette kezében a b o to t kétke- 20401 dőn. Végtére a z o n b a n így szólott: - és h angja m egváltozott. Im m ár egyedül m egyek tovább, tanítványaim ! És egyedül m entek el in n é t ti m ag ato k is! így akarom . Bizony, óva in tlek benneteket: táv ozzatok tőlem , és óvakodjatok Z arath u strátó l!193 Vagy m ég inkább: szégyenkezzetek m iatta! Ki tudja, 2043 n e m csapott-e be benneteket. N em elég, h a csupán ellenségeit szereti a m egism erés em bere, de tan u lja m eg gyűlölni b arátait is.194 Rossz fizetség a tan ító n ak , h a tanítványa m indétig csak tanítvány m arad. M iért n em akarjátok h á t m egtépázni koszorúm at? 2050 N agy becsben tartotok; de m i lesz vajon, h a egy n a p o n m ajd össze­ om lik m egbecsüléstek? Jól vigyázzatok, nehogy egy k ő szo b o r tem essen b en n etek et m aga a lá !195 Azt m o n d játo k , hisztek Z arathustrában? D e m it szám ít Z arath u st­ ra?* H íveim vagytok: de m it szám ítan ak a hívek! 205, N em kerestétek m ég m agatokat: h á t m egtaláltatok engem . A hívek m in d így cselekszenek; ezért n em ér egy fabatkát sem a hit. Azt m o n d o m h á t néktek, veszítsetek el m o st m ár engem , és találjá­ to k m eg végre ö n m a g a to k a t;196 és csakis akkor térek vissza közétek, m i­ k o r m ár m in d m egtagadtatok. Mit, Bizony m o n d o m , testvéreim , m ás szem m el keresem m ajd akkor, akiket elveszítettem ; m ás szeretettel foglak szeretni benneteket. * Bízvást m o n d o m , hogy b arátaim lesztek m ég egykoron, és gyerm e­ kei lesztek egyazon rem énynek: én p ed ig h a rm ad íz b en is eljövök közétek akkor, hogy együtt üljem m eg veletek a h atalm as d élid ő n ek ü n n e p é t.197 10S A hatalm as d élid ő pedig az, m id ő n az em ber pályáját félig befutván megáll középütt, az állat és az em b ert fö lü lm ú ló em ber között, és leg-

'III

AZ A D A K O Z Ó E R É N Y R Ő L /

1 :2 0 3 8 -2 0 6 7

iti/n

m agasztosabb rem énye gyan án t ü n n e p li az estbe hajló utat: m ert egy új reggel felé visz az az út. Maga áldja m eg m agam agát akkor az alábukó,* hogy m in d étig ál­ lal jutó legyen;* és delelő n áll felette akkor m egism erése N apja. „Minden isten halott:* azt akarjuk immár, hogy az embert fölülmúló ember éljen"* - ez legyen m a jd a n u to lsó ak aratu n k a h atalm as délidőn. így szólott Z arathustra.

/

I ,'llnrt ,'0/1 / AZ A D A K O Z Ó ERÉNYRŐL

99

—

111:2176

1:166— 111 /M1 1:112 ■ ■ li

— IV: 1581

13 2

Jegyzetek az első részhez

1 Az életkorra nézve vö. L uk3,23: „Maga Jézus pedig m integy h arm in cz esztendős volt, m ik o r ta n íta n i k e z d e tt..." Az „Elöljáró beszéd" első fejezetének szövege m egegyezik A vidám tudomány 342., „Incipit tragoedia" cím et viselő szakaszával (K) - kivéve az első m o n d a to t, am i o tt így hangzik: „A m ikor Z arath u sztra h arm incéves lett, elhagyta hazáját, U rm i tavát és a hegyekbe v o n u lt." (A vidám tudomány, ford. R om hányi T örök G ábor, H o ln ap , B udapest, 1997, 249.) M egjegy­ zendő, hogy a nietzschei m ű n y itó m o n d a tá n a k forrása Friedrich von H ellw ald k u ltú rtö rté n e te {Culturgeschickte in ihrer natürlichen Ent­ wicklung bis zur Gegenwart, Augsburg, 1875, 128.), a belő le k iv o n a­ to lt m o n d a t m ég a következő folytatással szerepel N ietzsche tö re d é ­ kei k ö z ö tt (lásd KGW V, 2, 11 [195])*: „és hegyi m agányának tíz éve

* A továbbiakban a hivatkozott N ietzsche-fragm entum oknál és szövegváltozatoknál i s.ik jelzetszám ukat adjuk meg, mivel - ha m ásként nem jelezzük - valam enn yit a Kritische Gesamtausgabe Werke (KGW, szerk. G Colli és M. Montinari, Berlin, W. de Gruyter, \')(i7 skk.) VII. 1 - 3 . kötete alapján idézzük. A levélrészletek forrása a Kritische skk.). Az Also sprach Zarathustra előm unkálataiból és tisztázatából citált szövegvál­ tozatoknál a Kritische Studienausgabe 1 4 . kötetére (KSA 1 4 , 2 . kiad., Berlin, W. de Gruyter, I ‘)H8) hivatkozunk a (KSA) jelzet és az oldalszám feltüntetésével. M inden más jegyzet­ ül I .imclyet még a kritikai kiadás alapján adunk meg, egy (K) jel szerepel. A biblikus |p.ttliuz.imokal Károli Gáspár BibÜa-fordításában idézzük.

393

JEGYZETEK

alatt m egalkotta a Zend-Avesztát". - A Z arathustra név legkorábban A tragédia születéséh ez készített jegyzetek k ö zö tt b u kkan fel N ietzschénél 1870 telén, ah o l M. M üller Beiträge zur vergleichenden Reli­ gionswissenschaft cím ű m u n k áját idézi (in Essays 1, Leipzig, 1869, 152.): „H a D areioszt n em győzik le, Z oroaszter vallása vált volna uralkodóvá G örögországban." Ironikus összefüggésben em líti m ég egy 1873-as m unkája: „C sodálatos színjáték v o lt persze, valahány­ szor a feltételezett keleti m estereket és lehetséges görög tanítványai­ kat összehozták, s így Z oroasztert H érakleitosz, a h in d u k a t az eleaiak, az egyiptom iakat E m pedoklész m ellett, vagy ráadásul A naxagoraszt a zsidók és P ü thagoraszt a kínaiak k ö rében m u ta tták be." (A filozófia a görögök tragikus korszakában, in Ifjúkori görög tárgyú írások, ford. M olnár A nna, E urópa Könyvkiadó, B udapest, 1988, 57.) - A Za­ rathu stra név jelentésével kapcsolatban érdem es kitérni egy Peter G astnak szóló N ietzsche-levél k ü lö n ö s részletére, am ely levél m ár az első rész m egírása u tá n született (1883. április 23.): „Ma véletlenül m egtu d tam , m it jelen t az, hogy »Zarathustra«; tudniillik: »Arany-csil­ lag« [G old-Stern]. Boldoggá tett ez a véletlen. Bárki a z th ih e tn é , hogy könyvecském egész koncepciója eb b en az etim o ló giában gyökerezik: pedig m áig m it sem tu d ta m róla." E bben az a különös, hogy N ietzschének két koráb bi olvasm ányából is ism ernie kellett volna a Za­ rathu stra névnek ezt az egyébként n em helytálló etim ológiáját. Egy­ részt tu d h a tta v o ln a Friedrich Speigel Eranische Alterthumskunde cím ű m űvéből, am elyet m ár az 1870-es évek legvégén két alk alo m m al is kikölcsönzött a bázeli egyetem i könyvtárból (és am ely W indischm a n n t jelöli m eg e névfejtés szerzőjéül). M ásrészt ism ernie kellett volna a fentebb em lített H ellw ald-m űből. O tt ugyanazon az oldalon, a h o n n a n 1881-es jegyzetei egyikében kiv o n ato lta a későbbi Zarathustra-könyvének ny itó m o n d atát, az egyik lábjegyzet két lehetsé­ ges névetim ológiáról beszél: „G oldstern" (aranycsillag) és „m uthige Kameele besitzend" (akinek b á to r tevéi van n ak ). N oha a G asthoz írt

394

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

levél egyfajta revelációról beszél, a m ű id ő b en ezu tán készült részei­ b en sem ta lá lu n k „aranycsillagra" u taló szövegrészt. - Az egész m ű legelső (zenei k o m p o zíció t tü k rö ző ) tervét lásd a Függelék b e n [ 1 ]. 2 Az isten(ek) és az em b er közötti viszony teljes kölcsönösségének és viszonosságának képzete m ár A tragédia születésében foglalkoztatta N ietzschét (a görög héroszvallás kapcsán) - „Kivált a görög m űvész­ b en derengett fel em b er és isten kölcsönös függőségének sejtelm e: s ép pen A iszkhülosz Prométheusza lett a sz im b ó lu m a en n e k az érzés­ nek." (A tragédia születése, ford. Kertész Imre, E urópa K önyvkiadó, Budapest, 1986, 8 1 -8 2 .) -, később pedig ez a m o tív u m is szerepet játszik az in d iai és perzsa vallás iránti érd eklődésében (lásd m ég a 27. jegyzetet). 3 N ietzschénél a korai görög tárgyú írások (előadások) a sast főként Z eusz-szim bólum ként, a kígyót pedig a szakrális helyek védőjeként, m egóvójaként em lítik. A nyaka körül kígyóval rep ü lő sas - am elynél a kígyó egyszersm ind a N a p o t fogja körül - valószínűleg asszír ere­ detű istenségszim bólum , a perzsa m ito ló g iáb an A hura-m azdának, a zoroasztrián u s vallás legfőbb istenének jelképe. E kép értelm ezéséhez lásd m ég N ietzsche egyik 1881-es frag m en tu m át (KGW V, 2, 11 [196]): „Ism ét d elelő n áll a m egism erés Napja: és fényén o tt hever az öröklét tekergőző k íg y ó ja ------ a ti id ő tö k ez, ti d élid ő testvérei!" 4 N ietzsche m ár a hetvenes évek k ö zepén az áld o zati rítusok két, élesen szem beállíto tt form áját k ü lö n b ö zteti m eg az istenséggel szem beni viszonyra nézve (lásd Dér Gottesdienst dér Griechen. Alterthümer des religiösen Cultus dér Griechen, in Nietzsche's Werke, XIX. kötet, Philologica III., szerk. O ttó C rusius és W ilhelm Nestle, Leipzig, 1913). Az első (V ernichtungsopfer, az „eltörlő áldozat") egyfajta ínségből fa­ kad, és a b ű n -b ü n te té s istenség általi eltörlésétől e n n ek az ínségnek a m egszűnését rem éli - ezzel ro k o n a N ietzsche által később explicit m ó d o n is elu tasíto tt keresztény áldozatform a, az engesztelő áldozat (piaculum ) - , a m ásik (Speiseopfer, az „ételáldozat") ellenben b ő ­

395

JEGYZETEK

ségtudatból ered, az istenek és em berek „közös lakom ájának" o rie n ­ tá ld áldozatfelfogását tükrözi. Ez u tó b b i célja nem a kiengesztelés elnyerése, h a n e m az oszto zk o d ó -aján d ék o zó gesztus, alapja pedig a kölcsönös erőnövelés és az istenséggel való egyenrangúság képzete. (Gottesdienst, 123. sk.) A nietzschei fejtegetésekből egyébként nyil­ vánvalóan k itű n ik a zsidó áldozati szertartásnak a 3M óz 1-6 -b a n olvasható form áira te tt utalás: a „b ű n ért való áldozat", illetőleg az „ételáldozat" és „hálaáldozat". 5 Az aláb u k ó N appal tö rté n ő önazonosítással kapcsolatban figyelm et érdem el, hogy ez a m o tív u m N ietzsche egyik legkorábbi m ű v éb en is felbukkan. H o m éro sz szem élyiségének kérdése kapcsán ezt írja: „Hogy a két eposz [ti. az Iliász és az Odüsszeia] eltérő összhatását egy k ö ltő t feltételezve m egm agyarázzák, az életkorokat hívták segítségül, s az Odüsszeia szerzőjét a lem en ő N ap h o z h aso n lították." (H om érosz és a klasszika-filológia, in Ifjúkori, 18.) Am i az „Elöljáró beszéd" első részének „napkelte-napszállat" szim b o lik áját illeti, m egjegyzendő m ég N ietzsche észrevétele a N ap felkelését és lenyugvását övező „val­ lásos tiszteletről", am i m eg m u tatk o zo tt ab b a n is, hogy n ap ju k kez­ detét „a b ab ilo n iak a N ap felkelésétől szám ították, az athéniek pedig a lenyugvásától". (Gottesdienst, 31.) 6 Az „U ntergehen/U ntergang" term in u sérték ű kifejezés N ietzschénél, egyszerre jelent kon k rét értelem ben alászállást, alám erülést és átvitt értelem b en hanyatlást, bukást, tönkrem en etelt. 7 Lásd 4 [167]: „U tolsó beszélgetés a rem etével. / - dicséretedre válik, hogy n em szegődtél tanítványom ul. / Remete: túlságosan m egvetem az em bereket, túlságosan szeretem ő ket - n em b íro m őket elviselni - m in d k ettő b en túl sokat kell színlelnem: / új szeretetet és új megve tést h o zo k nekik - az em b ert fö lü lm ú ló em b ert meg a legutolsó em bért. / N em értelek - n em fogadják el, am it h o zo l nekik. H a d d kö nyörögjenek alam izsnáért elébb. / Z a ra th u s tra :-------/ D e csak al.i m izsnára van szükségük, n em elég gazdagok, hogy hasznukra lehes

396

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

senek kincseid. / D alokat költők, és eléneklem őket, sírok és nevetek, m ikor d a la im a t költőm . / E nnek az em b ern ek nincs m ár m it ta n íta ­ n o m ." (K) 8 Lásd Z arathustra álm át és an n a k jegyzetét „A jö v e n d ő m o n d ó " cím ű beszédb en (344. jegyzet). (K) 3 A „felébredt" kifejezés (Erwachter) N ietzsche B uddháról szóló olvas­ m ányára utal, lásd H O ldenberg: Buddha. Sein Leben, seine Lehre, seine Gemeinde, 113. (K) 10 V áltozat az elő m u n k álato k b an : „Ne m enj az em berek közé, m enj inkább az állato k közé. T anítsd m eg az állatoknak, hogy a term észet kegyetlenebb, m in t az em ber." (KSA 283.) 11 A kifejezés u talást jelent a P lutark h o sz által lejegyzett híres tö rténetre (De defectu oracidorum, XVII. fejezet), m ely arról szól, m ik ép p en ad a ­ to tt tu d tá ra a világnak, hogy „a nagy Pán h alott". Ez a frázis N ietzsche korábbi m ű v eib en tö b b v álto zatb an is előfordul - „a nagy Pán h a ­ lott" (A tragédia születése), „a tragédia h alo tt" (Sokrates und die grie­ chische Tragoedie), „a törvény h alo tt" (Hajnalpír, 68. szakasz) - , m ég­ pedig nagyjából h aso n ló jelentéssel: egy v ilágtörténelm i korszak le­ zárulásának „bejelentéseként", kinyilvánításaként. (Vö. A tragédia szü­ letése, id. kiad., 91.: „A görög tragédia h aláláv al... m indenfelé jól érezhető, ro p p a n t ű r keletkezett; m ik én tT ib eriu s császár idején görög hajósok m egrázó kiáltást h allo tta k egy m agányos szigeten: »A nagy Pán m eghalt!« - úgy csen d ü lt fel a h ellén világban a fájdalm as p a ­ nasz: »A tragédia m eghalt! S vele p u sz tu lt a költészet is!«") M int H Cancik megjegyzi, N ietzsche E m p edoklész-drám ájának tervezetében 1870-ben szin tén előkerül Pán h alálán ak m otívum a: itt Em pedoklész kérdést intéz Pánhoz, és m ik o r n em kap választ, m egöli az isten­ séget. - Az „isten h alo tt" kifejezés legközelebbi előzm ényeként lásd A vidám tudomány 125. szakaszát [Az őrült), am elynek elő m u n k ála­ taiban egyébként az ő rü lt m ég a Z arathustra nevet viseli. 1 ’ Az eredetileg sokkal gyakoribb „überm enschlich" m elléknévből kép­ zett „Ü berm ensch" tö rtén etéh ez a G rim m -féle szótár megjegyzi,

397

) EGYZETEK

h< >}>y első előfordulásai a XVI-XVII. század teológiai-hitvitázó irodalm ából ism eretesek. O tt olyan em b ert jelöltek vele, „aki m orális ké­ pességeiben tú ln ő az em beri átlagon, avagy egyenesen em berfölötti lény". A szó később, elsősorban H erder közvetítésével, a „hérosz" szinonim ájává vált, és m in t ilyen úgyszólván kapóra jö tt a XVIII. század n ém et zsen ik u ltu szán ak (Sturm u n d D rang). Az Ü berm ensch m ás form áb an (jelzői, illetve töb b es szám ú alakban) N ietzsche k o ­ rábbi m űveiben is előfordul (pl. A történelem hasznáról és káráról 6. részében, a G oítesdiem t-előadásnak a papságról szóló fejezetében, a preszokratikus filozófiáról szóló korai ta n u lm á n y aib a n - P üthagorasz, H é rak leito sz és E m p ed o k lész m a g a ta rtá sá n a k jelző jek én t -, illetve A vidám tudomány 143. aforizm ájában), de term in u sérték ű ki­ fejezésként csak az így szólott Zarathustra h aszn álja először. A kifejezés ism ert iro d alm i előzm énye G oethe Faustja. „SZELLEM: Esdettél, hogy a Szellem m egjelenjék! / Akartál engem látni, hallani; / H ozzád h aj­ líto ttak a kérés hangjai: / Itt vagyok! - Mi ez a hitvány ijedség, / Te Ü berm ensch?! H ol a lélek szava? / H ol a kebel, am ely egész világ m aga, / M ert m ag áb an terem , és örvend, hogy rem ek lesz, / S készül fölszállni h ozzánk, szellem ekhez? / H ol vagy, te Faust, kinek szólít a hangja, / Ki jö ttö m e t m in d e n á ro n akarja?" (M árton László fordítása.) - Az Ü berm ensch-fogalom lehetséges an tik forrása Lukianosz „hüp eran th ro p o sza", de a görög atyák is h a so n ló szóhasználattal élnek Jézusról szólva, p éld áu l Euszébiosz (Generális elementaria introductio: Eclogae propheticae, szerk. T. Gaisford, O xford, 1842, 101, 1 7 -1 9 .): „N yilvánvaló tehát, hogy sem m ik ép p en n em em beri bölcsesség voll a férfiúban, akiről az im én t beszéltünk, h a n e m isteni és em berfeletti (h ü p e ra n th ro p o sz)Ehhez kapcsolódva m eg em lítendő m ég N icolaus C usanus De docta ignorantia cím ű m ű v én ek egyik g o n d o lata (A tudós tudatlanság, ford. Erdő Péter, Paulus H ungarus - Kairosz Kiadó, é. n., III. könyv, 4. szakasz, 155.): „M ert an n a k alapján, am it [Jézus) em berfeletti em berként, isteni m ó d o n végbevitt [F. A. Scharpff ném et fordításában: „in überm enschlicher, g ö tü ich er Weise", in N icolaus

398

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

vo n Cusa: Wichtigste Schriften, Freiburg, 1862, 81.], és an n ak alapján, am it ő, aki m in d e n b e n ig azm o n d ó n ak bizonyult, saját m agáról állí­ tott, am it vérükkel tan ú síto ttak azok, akik együtt jártak vele, és am it m á r régóta m eg m ásíth atatlan szilárdsággal csalh atatlan érvek igazol­ nak, joggal állítjuk, hogy ő az, akire az id ő b en m in d e n terem tm én y m in t eljövendőre várt, és aki a próféták által előre közölte, hogy m eg fog jelen n i a világban." 13 Szövegvariáns, lásd 4 [139]: „... és u ta to k em lékezetéből." (K) 14 A m ajo m /féreg - em b er - em b ert fö lü lm ú ló em b er analogikus vi­ szonya em lék eztet a m ajo m - e m b e r - isten viszonyra H érakleitosz B 82 és B 83 töredékében (a D iels-K ranz-féle szám ozás szerint, a to v áb b iak b an DK): „A legszebb m ajo m is csúnya az em berhez ké­ pest." „A legbölcsebb em b er is m ajo m az istenhez képest bölcsesség­ ben, szépségben !és m in d e n m ásb an is." (In Görög gondolkodók 1. Tha­ lésztől Anaxagóraszig, ford. Steiger Kornél, K ossuth, B udapest, 1993, 37.) 15 Lásd 5 [30]: „E lkendőzitek lelketeket: a m ezítelenség b ű n volna lelketeknek. Ó, bárcsak m eg tan u ln áto k , m iért m ezítelen egy isten! Nincs oka szégyenkezésre. M ezítelenül hatalm asab b! / A test gonosz valam i, ö rd ö n g ö s dolo g a szépség; sovány, u n d o rító , kiéhezett, feke­ te, m ocskos: ilyen legyen a test. / A test ellen való vétek: a föld és a föld értelm e ellen való vétek ez énnekem . Jaj a b o ld o g talannak, aki g o noszn ak véli a testet és a szépséget ö rd ö g in ek !" A „m ezítelen isten" m otívu m a feltűnik m ár egy 18 81-es frag m en tu m b an , lásd KGW V, 2, 11 [95]: „D eus n u d u s est, m o n d ja Seneca. Én v iszont attól tartok, tetőtől talp ig föl v an öltözve. Sőt: a ru h a nem csak az em b ert teszi, hanem az isteneket is." A Seneca-citátum ot - XXXI. levél - N ietzsche egyébként W. E. H. Lecky: Geschichte des Ursprungs und Einflusses der Aufklärung in Europa (Leipzig, 1873) Jolowicz-féle n é m et fordítását jegyzetelve idézi. (K) Lásd 4 [208]: „Én az em b ert fö lü lm ú ló em b ert ta n íto m néktelc a hatalm as m egvetést m agatoknak kell m eg tan u ln o to k ." 4 [154): „So­

399

JEGYZETEK

ha nem ci ték m eg a pillanatot, m ely azt m o n d ja nékik: »szánalom ra m éltóak vagyunk«." (K) 1 A m niékletesség (G enügsam keit) helyett az egyik szövegvariánsban lásd 5 (1 ] 125 - józanság (N ü ch tern h eit) szerepel. Vö. még: „M ón­ ii. i pedig az Úr: M it cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről." lM ó z 4,10. (K) IKAz, hogy az em b er középhelyzetet foglal el, az antik iro d a lo m b an topo szn ak szám ít (lásd például Sallustius: Catilina összeesküvése, 1. fejezet) - a két szélső p ó lu st a z o n b an az isten és az állat jelenti. 19 Lásd 5 [1] 66: „Van olyan term észet, m ely nem lel m ás eszközt, hogy elviselje m agát, m in t hogy ö n n ö n vesztére tör." (K) 20 Lásd 5 [17]: „Azt szeretem én, aki erényétől n em fizetséget, h an e m b ü n tetést vár és pusztulást." (K) 21 A kép em lékeztet az in d o irán i és ezen b elü l a zo roasztriánus vallás eszkhatologikus képzetére: a C sinvat-hídra, am elyen a léleknek át kell kelnie és m eg kell ítéltetnie a halál után. 22 Az u tó b b i két bekezdés tö b b szö rö s szójátékkal él a hajlam , h a jla n ­ dóság (H ang), a végzet (Verhängnis) és a ráaggatni, felakasztani (anh án g en ) kifejezésekkel. Lásd 5 [18]: „Ne akarjatok túl sok erényt. Erényből sok m á r az egy is: és gazdagnak kell lenni m á r egyetlen erényhez is. El kell pusztu ln o to k , hogy élhessen erényetek." (K) 23 U talás H oratius egyik fordulatára: animae magnae prodigus („drága életétn em kím élő", H oratius: Ódák, 1 ,12.). A kifejezés ism ertes N ietz­ sche koráb b i m űv éb ő l is (A történelem hasznáról és káráról, ford. Tatár György, A kadém iai Kiadó, Budapest, 1989, 8 6 -8 7 .): „Kíséreld m eg egyszer létezésed értelm ét m integy a posteriori igazolni azzal, hogy m agad tű zö l m agad elé egy célt, egy végcélt, egy »ezért«-et, egy ma gasztos és nem es »ezért«-et. S m ég h a tönkrem égy is - és n e m tu dok jo b b életcélt, m in t valam i nagy és leh etetlen dologért, animae magnae prodigus m en n i tö n k re ." 24 Vö. „Valaki igyekszik az ő életét m egtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, m egeleveníti azt." Luk 17,33. (K)

400

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

25 Lásd 3 [ 1 ] 309: „»M inden cselekedet elő tt kínoz, hogy csupán kocka­ vető v a g y o k - m it sem tu d o k m ár az akarat szabadságáról. És m in d en cselekedet u tá n kínoz, hogy javam ra v e tő d ö tt a kocka: ta lán bizony ham isan játszom ?« - Egy m egism erő kétségei." (K) A kockavetés és a h am is játék képzetének összekapcsolásával k apcsolatban em lítést érdem el az a T erentius-citátum , am elyet S ch o p en h au er idéz a Parergaban (Schopenhauer válogatott munkái. Parerga és paralipomena, I-IV, V ilágirodalom K önyvkiadó, é. n.): „O lyan az em b er élete, m in t­ h a koczkán játszanál: h a n em az jö n ki, a m ire legnagyobb szükséged volna, úgy m esterkedjél, hogy m égis te nyerj." (Id. kiad., II, Aforizmák az életbölcsességhez, ford. Kecskeméti Pál, 5. fejezet, „Parainezisek és életszabályok", 416.) 26 Lásd 3 [1] 15: „Vesd ki szavaidat tetteid elé: kötelezd el m agad a szószegés felett érzett szégyen által." (K) 27 Lásd 2 [28]: „Aki szereti istent, az m egfenyíti." A frázis bibliai helye­ ket parafrazeál: „M ert a kit szeret az úr, m egdorgálja, m egostoroz pedig m in d e n t, a kit fiává fogad." Zsid 12,6. „A kiket én szeretek, m egfeddem és m egfenyítem ." Jel 3,19. (K) - Az istenség „megfenyítésével" összefüggésben em lítést érdem el a Hajnalpír 130. szakaszá­ nak egy részlete, ahol N ietzsche utal az indiai vallásra és azon belül kiváltképp a b rám án izm u sra; en n ek papja, a b rá m á n éhezésre, kiéheztetésre is ítélheti az isteneket. „A görögök m o irá n ak nevezték a kiszám íth atatlan ság n ak és a fennkölt, örökös born írtságnak em e b i­ rodalm át, és ezt állíto tták isteneik köré olyan h o riz o n t gyanánt, m e ­ lyen túl azo k n ak sem látása, sem h atása nem érhetett: m égpedig azzal az istenekkel szem b en táp lált titkos daccal, am ely tö b b népnél is m egtalálható, úgyhogy im ádják ugyan őket, m égis m egtartanak egy utolsó ü tő k árty át velük szem ben, h a péld áu l az in d iaiak vagy a p er­ zsák a h a la n d ó k áldozatától függőknek g o n d o lják el őket, úgyhogy a h alan d ó k legrosszabb esetben éheztethetik vagy akár halálra éheztethetik az isteneket; vagy hogyha, m in t a kem ény, m elankolikus skan­ dináviaiak, egy valahai isten-alkony elképzelésével szerzik m eg m a­

401

JEGYZETEK

guknak a csöndes bosszú élvezetét, m integy m egfizetve az istenek által o k o z o tt á llan d ó félelem ért." 28 Lásd 5 [1] 253: „T úlontúl durvák vagytok nékem : nem b írto k tö n k ­ rem en n i kis élm ényeken." (K) 29 Lásd 5 [1] 238: „Teli vagyok túlságosan: elfeledem h á t m agam , és b e n n e m v a n n a k m in d a dolgok, és rajtu k kívül nincs is sem m i más. H ová lettem én?" (K) 30 Lásd 3 [ 1 ] 130: „»A szív a belsőségek közé tartozik« - m o n d o tta N a­ p ó leo n . A fej belsőségei a szívben találh ató k ." (K) 31 Vö. „Azért szólok velők p éld ázato k b an , m ert látván n em látnak, és hallván n em hallanak, sem nem értenek." M t 13,13. (K) 32 Lásd a következő fragm entum okat: 4 [162]: „Az utolsó em ber - köhécsel és b o ld o g ság át élvezi." - 4 [204]: „(a legutolsó em ber: valam i kínaiféle)" - 4 [163]: „Az em b er arra ítéltetett, hogy m egálljon, m aj­ m o t fö lü lm ú ló m ajo m gyanánt, k épm ása a legutolsó em bernek, aki örök." (K) 33 Lásd 5 [1] 128: „Ő rizzétek m eg m ag ato k b an a káoszt: szüksége van anyagra m in d e n eljövendőnek, hogy m egform álhassa m agát." (K) 34 Barbara Á llason szerint a frázis utalás Shakespeare: Sok hűhó semmiért cím ű m űvének egyik részletére (II. felv. 1. szín, ford. M észöly Dezső): „...egy csillag táncra perdült, s az alatt születtem én." Lehetséges azo n b an , hogy az utalás a p a m p h ü lia i Ér láto m ásának egyik m o zza ­ natára vonatkozik: „M ikor lefeküdtek [ti. az új sorsukat im m ár m eg­ választo tt lelkek], s éjfél lett, m en n y d ö rö g n i s a föld rengeni kezdeti, s ekkor h irtelen az egyik erre, a m ásik am arra fölfelé so d ró d o tt, szó kellve, m in t a csillagok, hogy m egszülessék." (Platón: Állam, 6211), ford. Szabó M iklós.) 35 Lásd 4 [171]: „Az embert fölülmúló ember ellentéte a legutolsó embct; együtt terem tettem ezt és am azt." (K) 36 Vö. Livius: Ab űrbe condita, XXI, IV, 3: „Soha n em volt m ég alkalm a sabb [ti. H an n ib áln ál] ugyanaz az egyéniség a legellentétesebb lel adatokra: a parancsolásra és az engedelm ességre." (A római nép törli'

402

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

nete a város alapításától, ford. M uraközy Gyula, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982, II. kötet, 172.) 37 Vö. „Más ju h a im is v an n a k nékem , a m elyek n e m ebből az akolból valók: azokat is elő kell h o z n o m , és h allg atn ak m ajd az én szóm ra; és lészen egy akol és egy pásztor." Ján 10,16. (K) 38 A jelenetet, am elyben a tö m eg az em b ert fö lü lm ú ló em ber helyett az u to lsó em b ert választja, H ans W eichelt p á rh u z a m b a állítja az evan­ gélium o k a zo n esem ényével, am ik o r Pilátus felaján lotta a választást Jézus és B arabbás között, a sokaság pedig az u tó b b it választotta. 39 N ietzsche a lélek h alh atatlan ság án ak tag ad ásáb an a görög atom ista h ag yom án y h o z kapcsolódik, am elyre - m in t H. C ancik m egjegyzi F. A. Lange Geschichte des Materialismus (1866) cím ű m űve hívta fel a figyelmét. A lélek h alan d ó sá g á n a k tan ításán alap u ló érvek a h alálfé­ lelem ellen k ü lö n ö sen hangsúlyosak az epik u reizm usban, de m aga a hipotézis, hogy a lélek elő b b pusztul el a testnél, m ár P latón Phaidón cím ű dialó g u sáb an felm erül, Szókratésszel szem b eni ellenérvként, aki a lélek h alh a ta tla n sá g át igyekszik igazolni (8 6 b -d ). 40 V áltozat a tisztázatban: „nem vagyok m éltó a részvétre". (KSA 284.) 41 V áltozat a tisztázatban: „Kár érte, a veszélyt tette hivatásává, ezt ta ­ nu ltam egy em b eren ." (KSA 285.) 42 Vö. „És m o n d a nékik: Kövessetek engem , és azt m ívelem , hogy em ­ bereket halásszatok." M t 13,19. (K) 43 Vö. „Az istentelenek ú tja pedig olyan, m in t a hom ály, nem tudják, m iben ü tk ö z n e k m eg." Péld 4,19. (K) 44 Vö. „Boldog, a kinek segítsége a Jákob Istene, és rem énysége van az l Irban, az ő Istenében; / A ki terem tette az eget és földet, a tengert és m inden t, a m i b e n n ö k van. A ki m egtartja hűségét örökké; / Igazságot szolgáltat az elnyom ottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Ú r m eg­ szabadítja az elfogottakat." Z solt 1 4 6 ,5 -7 . (K) 1' Nem elképzelhetetlen (b ár kétséget kizáróan n em is igazolható), Imgy az „Elöljáró beszéd" jelen (8.) részének egyes m ozzanatai parafrazeálják a zo ro asztrián u s vallás h alo tti szertartására v o n atkozó (az

403

JEGYZETEK

Aveszta „törvénykönyv" részében, a V endidadban szabályozott) elő­ írásait. H árom m o z z a n a t a d h a t alap o t erre a feltételezésre. Ezen e lő ­ írások szerint az e m b er egyedül n em lehet halottvivő (3. fargard), v alam in t a h a lo tta t n em szabad elrejteni, ellenkezőleg, valam ilyen magas helyre kell k iten n i a ragadozók szám ára (6. fargard) - N ietz­ sche Z arathustrája m in d k é t szabállyal ellentétesen jár el. Az avesztai előírások továbbá tö b b n y ire állan d ó fo rd u latk én t vonják össze a „h a­ lo tt em ber" és a „d ö g lö tt kutya" kifejezéseket (Spiegel Aveszta-fordításában: „todte H u n d e u n d to d te M enschen", pl. 8. fargard) - akár­ csak a sírásók és a to ro n y b éli tréfam ester, akik ugyancsak ez u tó b b i kifejezést („döglött kutya") használják a halottra. 45 V áltozat a tisztázatban: „Akkor lefeküdt egy fa alá, és elaludt: a h alo tt pedig m ellette hevert." (KSA 285.) 47 Vö. „Egy m ásik pedig az ő tanítványai közül m o n d a néki: U ram , engedd m eg nékem , hogy előbb elm enjek és eltem essem az én atyá­ m at. / Jézus pedig m o n d a néki: Kövess engem , és hagyd, hogy a h alo ttak tem essék el az ő halottaikat." M t 8 ,2 1 -2 2 . (K) 48 Szójáték a tö rő (Brecher) és a vétkes (Verbrecher) kifejezésekkel. Vö. még: „És am ik o r közeledett volna a táb o rh o z, látá a b o rjú t és a tánczolást, és felgerjede M ózesnek haragja, és elveté kezéből a tá b lá ­ kat, és összetöré azok at a hegy alatt." 2M óz 32,19. (K) 49 Vö. „Akkor m o n d a az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a m u n k ás kevés." M t 9,37. (K) 50 V áltozat az elő m u n k álato k b an : „Kígyó, sz ó lo tt Z arathustra, te vagy a legokosabb állat a N ap alatt - tu d n o d kell, m i az, am i erősíti a szívet, okos szívem et, én nem tu d o m . Te pedig, sas, aki a legbüszkébl > állat vagy a N ap alatt, fogd szívem et, és v id d oda, ahová kívánkozik, a büszke szív - én n e m tu d o m ." (KSA 285.) 51 Lásd 4 [234]: „O lykor azt akarom tőled: hogy az alapokig h ato ljo n okosságod és büszkeséged is: akkor m in d étig büszkeség kíséri okos ságodat. A balgaság ösvényeit járo d m ajdan: ám d e arra intem balj',.i

404

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

Ságodat is, hogy oldaláról el ne engedje a büszkeséget. H ogyha vi­ sz o n t o sto b a akarsz l e n n i -------* (K) 52 A szellem h á ro m útjáról egy későbbi, 1884 őszéről szárm azó jegyzet ezt írja, lásd 26 [47]: „A bölcsességhez vezető út / Ú tm u tatáso k a m orál fö lü lm ú lásáh o z / A z első menet. Jobban tisztelni (és engedelm eskedni és tanulni), m in t bárki más. M agunkba gyűjteni m in d e n tiszteletre­ m éltót, és hagyni, hogy m egküzdjenek egym ással. H o rd o zn i m in d en súlyosat. A szellem aszketizm usa - bátorság a közösség ideje. / A második menet. Ö sszetörni a tisztelethez szo k o tt szívet (am ik o r a leg­ szorosabban van kötve az ember). A szab ad szellem . Függetlenség. A sivatag ideje. Bírálata m in d en n ek , a m it tiszteltü n k (a n em tisztelt idealizálása), próbálkozások, hogy visszájukra ford ítsuk az értékelé­ seket. / A harmadik menet. N agy döntés, hogy alkalm asak vagyunk-e a pozitív b eállítódásra, az igenlésre. Se isten, se em ber nincs tö b b é fölöttem! A terem tő ösztöne, aki tudja, hol kell kezdeni. A hatalm as felelősség és az ártatlanság. (H ogy ö rö m ö t lelhess b árm iben, minden­ re igent kell m o n d a n o d .) Jogot form álni a cselekvésre." 53 Lásd 4 [237]: „Igen, nehéz dolgokkal m egrakodva siettem sivatagom ­ ba: ám d e csak o tt leltem m eg azt, am i nékem a legnehezebb. / Saját erényének kovácsa és üllője, saját m űvének és akaratának próbaköve. / Sok van, am i nehéz, és am ik o r ifjú v oltam , so k at k utattam a legne­ hezebb u tán . / Igen, a sivatagba v o n u lta m - és csak ott, a legm agá­ nyosabb sivatagban leltem m eg azt, am i nékem a legnehezebb. / Ez a legnehezebb - ez lett a legkedvesebb nékem , akár egy isten, m eg­ tan u ltam tiszteln i azt, am i nékem a legnehezebb. / M élyen fölsóhaj­ to tt és n e m szó lt tö b b et." Lásd m ég 4 [246]: ,,(Fej[ezet]) Mi volt a legnehezebb Z arathustrának? Hogy elszakadjon a régi moráltól." (K) V1 Vö. „Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől." - „Ism ét vivé ő t az ördög egy igen magas hegyre, és megm utatá néki a világ m in d en országát és azok dicsőségét" M t 4,1.8. (K) ' ' Lásd 5 [1 1 162: „Mi az, am it em b erk én t m eg ten n ü n k a legnehezebb? Szeretni azokat, akik m egvetnek b en n ü n k et: feladni ügyünket, m i­

405

JEGYZETEK

dől) győzelm i ü n n e p e t ül: az igazság kedvéért e lle n tm o n d an i a tisz­ teletnek; betegen elutasítani a vigasztalót; m egm erítkezni hideg és m ocskos vízben; barátság o t kötni a süketekkel; kezet nyújtani a kí­ sértetnek, m ely riogat b en n ü n k et: - m indezt, m o n d o tta Zarathustra, m egtettem , és v á lla m o n h o rd o zo m : és m in d e z t o d a ad o m m a egy csekélységért - egy gyerm ek m osolyáért." (K) 1,6 A gyerm ek és az u ralo m m o tív u m o k kapcso latán ak filozófiai előz­ m ényeként lásd m in d en ek elő tt H érakleitosz nevezetes fra g m en tu ­ m át (B 52): „Idő gyermek, aki játszik, ostáblát: gyerm ekkirályé az uralom ." (Ford. Kerényi Károly.) M arco Brusotti em lékeztet rá, hogy az oroszlán és a gyerm ek m o tív u m án ak kapcsolatára nézve igen el­ térő variációk születtek, például 4 [218]: „Ő pedig n em tu d o tt felül­ kerekedni erényén. / A b e n n e lakozó oro szlán széttépte a b e n n e la­ kozó gyermeket: végtére pedig az o ro szlán m agam agát falta föl. / Iszonyú v o lt ez a h ő s és v a d -------" 57 Lásd 5 [1] 178: „Ez az em ber: új erő, első m ozdulat: saját m agából k ip ö rd ü lő kerék; m egpörgetné m aga körül a csillagokat, h a volna elegendő ereje." Vö. A ngelus Silesius: Kerúbi Vándor, 1, 37: „N em m ozgat sem m i, a kerék, m ely ten m ag ad vagy, / M agától fordul és tö b b é n em lel nyugalm at." (Ford. Kurdi Im re.) A „pö rd ü lő kerék" és a „játék" m o tív u m á n a k összekapcsolása m egjelenik m ár a Jómadár herceg dalaiban (Goethéhez) is: „Pörgő világ-kerék / céltól új célra ront: / G o n d - szól a derék, / m íg játszik a b o lo n d ... / / Egyként játék-világ / a látszat, s lényege: - / Ö rö k ö s balgaság / minket kever bele." (Ford. Kurdi Im re.). - A k épnek a görög filozófiai h ag y o m á­ nyon tú lm e n ő eszm etörténeti hátterével k apcsolatban lásd m in d é nekelőtt S ch o p en h au er Parargáját (Id. kiad., IV. Különálló, de rendsze­ resen összeállított gondolatok sokféle tárgyról, XVI. fejezet: Egy-más ,i szankszrit irod alo m ró l, ford. Varró István, 9 3 -9 4 .): „Jakab levelében (3,6) a »keletkezés kereke« kifejezés m in d e n k o r b ö k k en ő volt a [bib lia-] m agyarázóknak. A b u d d h iz m u sb a n pedig a lélekvándorlás ke reke igen gyakori fogalom . Ábel Remusat Foe-kue-ki-fordításában .1 /

406

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

á ll...: »A kerék a lelkek k ö ltözésének jelvénye, olyan, m in t a kör, se eleje, se vége.« [...] B uddha m aga m ondja: »A ki föl n e m ism eri az igazságot, a kerék forgandóságával bele h u llik életbe-halálba.« [...] Az egym ást követő világok folytonos keletkezéséről-m úlásáról azt m o n d ja Buchanan..., a m id ő n a b u d d h iz m u st b irm ai szövegek alap ­ ján m u tatja be: »A világ egym ásra következő elpusztulásai és újjáterem tődései nagy kerékhez hason lato sak , a m elyen n em lá tu n k sem kezdetet, sem véget.« M anu ren d eleteib en az áll: » 0 [Bráma] az, a ki általm enve m in d e n lényen ö t elem i fo rm áb an , a születés, gyarapo­ dás, feloszlás fo kozatain keresztül, kocsikerekekként forgattatja őket, m íg ki n em érd em lik ü d v ö z ü lé sü k e t...«" 58 Az „így szó lo tt Z arathustra" frázis korábbi előfordulására lásd A vi­ dám tudomány 381. szakaszát: „N em tu d o m , van-e v id ám ab b dolog a földö n , m in t lelkendező vén szam arakat és vénkisasszonyokat lát­ ni, akiket az erény édes érzem ényei fölizgatnak; és »én ezt láttam « így sz ó lo tt Z arathustra." (Id. kiad., 313. - M ó d o síto tt fordítás.) Günter W olfart - H e rm a n n Diels n y o m án - úgy tartja, hogy az „Alsó sp rac h ..." (így sz ó lo tt...) an n a k a frázisnak a fordítása (hódé legei), am ellyel egyes preszokratikus gondolkodók vezették be írásaikat. M eg­ jegyzendő ugyanakkor, hogy a korabeli Aveszta-fordításokban is tö b b ­ ször feltűnik ez a fordulat, így például Spiegel fordításában visszatérőrecitatív m ó d o n szerepel az „Alsó sprach A hura-m azda" (Vendidad, 18. fargard), de M artin H aug g átafordításaiban is előfordul - ugyanúgy az istenségre vonatkoztatva - az „Alsó sprach n u n dér lebendige Weise" frázis (29. gáta; H aug etim ologizáló fordítása „A hura-m azdá"-t re n d ­ re „lebendiger W eiser"-ként adja vissza, azaz „eleven bölcs"-ként). v) A „tarka teh én " elnevezés eredete n e m ism eretes. Laurence Lam pert em lékeztet rá, hogy ez a város n em azo n o s az „Elöljáró beszéd"-ben em lített várossal, am ely Z arathustra barlangjától csak félnapi járóföldre van, m íg ez kétnapi járóföldre. Vö. „Békességben fekszem le és legott elaluszom ; m ert te U ram egye­ dül adsz nékem bátorságos lakozást." Z solt 4,9. „M ikor lefekszel,

407

JEGYZETEK

nem rettegsz; h a n e m lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álm o d ." I’éld 3,24. Az egész beszédre vonatk o zó megjegyzés az elő m u n k á la­ tokban: „Egykoron »kereszténységnek« neveztem ezt - m a pedig úgy nevezem : »jó altató«." (KSA 286.) Vö. „Ne kívánd a te feleb aráto d n ak házát. N e kívánd a te felebará­ to d n ak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szam a­ rát, és sem m it, a m i a te felebarátodé." 2M óz 20,17. (K) 62 Lásd 3 [1] 33: „Úgy kell, hogy időről idő re alu dni küldje erényeit az em ber." (K) 63 Az eredetiben szójáték a juh (Schaf) és az alvás (Schlaf) szavakkal. Vö. még: „Az Ú r az én p ásztorom ; n e m szűkölködöm . / Füves lege­ lő k ö n nyugtat engem és csendes vizekhez terelget engem ." Zsolt 23,1.2. „Én vagyok a jó pásztor: a jó p á sz to r életét adja a juhokért." Ján 10,11. (K) 64 Vö. „B oldogok a lelki szegények: m ert övék a m ennyeknek országa." M t 5,3. V áltozat az elő m u n k álato k b an : „Igen kedvelem a lelki szegé­ nyeket (ezek társaságát), m ár hogyha b o ld o g o k (nem pedig elvisel­ h etetlen k áro m ló p ofák és civakodó ö rdögök), és m indig nékem a d ­ nak igazat." (KSA 286.) 65 V áltozat az elő m u n k álato k b an : „H ogyha pedig értelm etlen volna a z élet, úgy v aló b an a legszebb értelm etlenség vo lna a jó (és álom nél­ küli) alvás / Szívesen dicsérgetném az erényeket is, m in t vörös p ip a ­ csokat." (KSA 286.) 66 V áltozat az elő m u n k álato k b an : „M ondjátok hát, hová lettek vajon ezek a drága bölcsek? Avagy a szem ük leragad tán? / Előfordul, hogy csupa ilyenek vesznek körül: a Jóról és a G onoszról p rédikálnak e z e k szelíd h a n g o n / b o ld o g o k az ilyen álom ittasok." (KSA 286.) 67 A b ibliai hegyi beszéd ism ert fo rd u latán ak parafrázisa. (K) 68 M int azt H ans W eichelt hangsúlyozza, a H interw eltler a görög „me tafizikus" kifejezés n é m e t m egfelelője. Szintén az ő m e g j e g y z é s e , hogy a H interw eltler neologizm usa fonetikailag rájátszik az isméi i H interw áldler szóra, és így közvetett m ó d o n an nak m indkét jelente

408

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

sere alludál: a „pionírra, telepesre" éppúgy, m in t a „bárdolatlan, fa­ ragatlan em berre". A kifejezés első nietzschei előfordulására lásd a Vermischte M einungen und Sprüche 17. szakaszát: „A történész boldog­ sága - »Az o k o sk o d ó m etafizikusokat és m ás-világolókat hallgatván persze úgy érezzük mi, többiek: hogy m i vagyunk a 'szellem i szegé­ nyek', ám d e egyúttal m iénk a változás m ennyországa, tavaszával és őszével, telével és nyarával, am azoké pedig a m ás világ - a m aga vigasztalan, fagyos és véghetetlen ködgom olyagaival m eg árnyaival.« - így szó lo tt m ag áh o z valaki, föl s alá sétálgatván a reggeli nap sü tés­ ben: olyasvalaki, akinek a tö rtén elem tő l újra m eg újra átváltozik nem csak szellem e, h a n e m szíve is, és akit a m etafizikusokkal ellen ­ tétb e n bold o g g á tesz, hogy n e m »egyetlen h a lh a ta tla n lelket«, h an em sok halandó lelket rejt m agában." 69 A világ „tökéletlen terem tőjére" való u talás gnosztikus gondolat. 70 V áltozat az e lő m u n k álato k b an : „Szokjatok m ár le erről a kancsalító csillagbám ulásról! A lét (a dolgok) gyom ra soha n e m fog m egszólí­ tani ben n etek et!" (KSA 286.) 71 Szójáték az em b ertő l m egfosztott (en tm en sch te) és az em bertelen (unm en sch lich e) kifejezésekkel. 72 Lásd4 [274]: „ N ém elyik struccm adár a legkisebb h o m o k b a is bed u g ­ ta a fejét." (K) - A fölvetett fejű em b er an tik to p o sz (lásd például Sallustius: Catilina összeesküvése, 1. fejezet; Boethius: A Filozófia vigasz­ talása, V, 5. m etr., 10-15.). N ietzsche azonban itt kifordítja ezt a to ­ poszt: az antik változat szerint ugyanis az em bert az különbözteti m eg az állatoktól, hogy n em a földre tekint, m in t azok, h an e m az égre. 71 Vö. „Tudván, hogy n em veszendő h o lm in , ezü stön vagy aranyon váltattatok m eg a ti atyáitoktól ö rö k ö lt hiábavaló életetekből; / H a­ nem drága véren, m in t h ib á tla n és szeplőtlen bárányén, a Krisztu­ sén." Pét 1,18.19. (K) 74 Vö. „...ig y ato k eb b ő l m indnyájan: / M ert ez az én vérem , az új szö­ vetségnek vére, a m ely sokakért k io n tatik b ű n ö k n e k bocsánatára." Mt 2 6 ,2 7 -2 8 . (K)

409

) EGYZETEK

75 Lásd a Hajnalpír 456. szakaszát: „Egy keletkezőben lévő erény. - Az olyasféle állításokat és ígérgetéseket, m in t az antik filozófusoké az erény m eg a b o ld o g ság egységéről, avagy a kereszténységé, hogy »Tö­ rekedjetek m in d e n e k e lő tt Isten országába, és a tiétek lészen m in ­ den!« - soha nem teljesen őszintén tették, mégis m indig rossz lelki­ ism eret nélkül: nagy hetykén a látszat ellenére való igazságként állí­ to tták az ilyen m o n d ato k at, am elyeknek igazát m ód felett k ív ánatos­ n ak tartották, és m in d ek ö zb en n em v o lt sem vallásos, sem m orális lelkiism eret-furdalásuk - m ert az erény avagy Isten honorem majorem ének jegyében tették tú l m agukat a valóságon, m égpedig m in d e n ­ féle önö s érdek nélkül! Sok derék em b er az igazlelkűség ugyanezen fokán áll m ég m indig: hogyha ö n zetlen n ek érzik m agukat, m egenged­ h ető n e k vélik, hogy ne vegyék oly igen szigorúan az igazság dolgát. Figyeljük csak meg, hogy az őszinteség n e m szerepel sem a szokratikus, sem a keresztény erények között: az őszinteség a legifjabb erények egyike, m ég nem egészen érett, gyakran összetévesztik valam ivel vagy félreism erik, s m ag a sincs m ég teljesen tisztában saját m agával, ke­ letkezőben lévő valam i, am it felfogásunktól függően segíthetünk és h átráltath atu n k ." (K) 76 A ndrea Orsucci em lékeztet rá, hogy a „rechtw inklig" (a jelen fo rd í­ tásban: „h ib átlan összhangú") a görög „tetragonosz" szó fordítása, m ely kifejezés - m in t azt Leopold S chm idt egyik (N ietzsche által is forgatott) m űvében, a Die Ethik dér altén Griechenhen kifejti (Berlin, 1882, I, 309.) - eredetileg a tökéletes k onstrukciójú tem p lo m ra vo­ natkozo tt, később a z o n b a n ezt az értelm et átvitték (ahogyan ez Szí m o n id ész híres, P lató n Prótagorasza, illetve A risztotelész Retorikája, valam in t Nikomakhoszi etikája által is id ézett verséből ism ert) a m in d szellem ileg-testileg, m in d erkölcsileg tökéletes, h ib átlan összhangul m u tató em b er képzetére. 77 Vö. Arisztotelész: A lélek, 432a, 1. skk.: „Ennélfogva a lélek olyan, m in t a kéz. A kéz ugyanis a szerszám ok szerszám a, az ész pedig a form ák form ája, az érzékelés m eg az érzékelhető dolgok form ája "

410

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

(In Lélekfilozófiai írások, ford. Steiger Kornél, E urópa Könyvkiadó, Bu­ dapest, é. n., 1 3 7 -1 3 8 .) M ásutt (A lélek, 407b, 2 5 -2 6 ) A risztotelész a testtel kapcso latb an veti fel, hogy a lélek szerszám a. 78 Lásd 5 [31]: „G o n d o lataid és érzéseid m ö g ö tt o tt áll a tested m eg tested ö n n ö n m ag ája: a terra incognita. Mi végre tá m a d n a k épp ezek a g o n d o la ta id és érzéseid? Tested ö n m ag ája akar velük valam it." (K) 79 Az ered etib en szójáték a tisztelni, m egbecsülni (achten) és a m egvet­ ni (verachten) szavakkal. 80 Az ered etib en (Von d en Freuden- u n d Leidenschaften) szójáték az ö rö m (Freude) és a bánat, szenvedés, elszenvedés (Leiden) szavakkal. 81 Lásd 5 [1] 116: „Ki h in n é - sz ó lo tt Z arathustra - , hogy a hirtelen haragúak fajtájából való vagyok, m eg a kéj sóvárakéból, a h it m egszál­ lottjaiéból, a bosszúállókéból? Ám de m egszentelt engem a háború." (K) 82 E képpel kapcso latban lásd az Emberi, túlontúl emberi 292. szakaszá­ nak egy részletét: „H ogyha elég erős m ár tekinteted, hogy m eglássa lényed és m egism eréseid kú tjáb an a sötét alapot, a k k o rta lá n eljöven­ dő ku ltú rák m esszi csillagképeit is m eg p illa n th a to d ott, a k ú t tü k ré ­ ben. Azt hiszed, tú lo n tú l fáradságos és m in d e n kényelm et nélkülöző az ily célnak szen telt élet? Úgy h á t m ég n em ta n u lta d meg, hogy nincs édesebb m éz, m in t a m egism erés méze, és hogy a m é lab ú alacsonyan járó fellegei egykor m ég em lő k én t kell, hogy szolgáljanak néked, hogy tejet fejj b előlük, gyógyulásodra. H ogyha eljő az öregség, akkor fogod csak eszedbe venni igazán, m ily igen hallgattál a term észet szavára, a m a term észetére, m ely az egész világot uralja a gyönyör által: az az élet, am ely az öregségben ju t el a csúcsra, csúcsra ju t a bölcsességben is, a m a állan d ó szellem i derű lágy napm elegében; m indkettő, az öregség m eg a bölcsesség, az élet egyazon hegygerincén vár reád: így akarta a term észet." (K) Lásd 4 [207]: „Az em b erb en oly sok szellem lakozik, m in t állat a tengerben - egym ással h arco ln ak ezek az »Én« szellem éért: m in d őt szeretik, azt akarják, hogy h átu k ra üljön, gyűlölködnek egym ás kö­ zött e szeretet m iatt." (K)

411

J E G Y Z E T E K

l.ascl 1 | 11 345: „A féltékenység a legszellem dúsabb szenvedély, és mégis .1 legnagyobb balgaság." - 3 [1] 346: „A féltékenység lángjában égve, m ik én t a skorpió, saját m aga ellen fordítja m érgezett fullánkját a / em b er - ám d e n e m oly sikerrel, m ik én t a skorpió." (K) H'’ Lásd 3 [I] 183: „N em elég m eg b ü n tetn i a vétkest, ki is kellene m ég engesztelnünk m ag u n k irán t és m egáldanunk: avagy nem szerettük-e tán, m id ő n fájd alm at o k o ztu n k néki? N em szenvedtünk-e attól, hogy riogató eszközként kellett ő t fölhasználnunk?" - 4 [75]: „A sápadt vétkes a tö m lö cb en , vele szem ben pedig Prom étheusz! / Elkorcsosulás!" (K) 80 Lásd 3 [1] 330: „»Ellenségnek« akarom m o n d a n i, nem pedig »go­ nosztevőnek«; »féregnek« akarom m o n d a n i, n em pedig »sem m ire­ kellőnek«; »betegnek« akarom m o n d a n i, n em pedig »szörnyeteg­ nek«; »bolondnak« akarom m o n d an i, n em pedig »bűnösnek«." (K) 87 Lásd 3 [1] 381: „H ogyha h an g o san k im o n d a n á d m indazt, am it g o n ­ d o la tb a n m egtettél im m ár, m in d en k i így kiáltana: »Vesszen az ocsm ány féreg! A föld szégyene« - és m in d en k i elfeledné, hogy g o n d o ­ latb an m aga is m egtette m ár épp ugyanazt. - Ily m orálissá tesz b e n ­ n ü n k e t a nyíltszívűség." (K) ss Lásd 3 [1] 111: „Gyakran előfordul, hogy az em b er fölnő ugyan te t­ téhez, m égsem bírja elviselni a m egtett tett képét." (K) 89 Lásd 3 [1] 96: „A m orális em berek egyetlen tett tartozékaiként kezelik a bű n ö sö k e t - és ők is így kezelik saját m agukat, m inél in k áb b lényük kivétele v o lt az az egyetlen tett: úgy hat, m in t a kim ért kör a tyúkra, - Igen sok a h ip n o tiz m u s a m orális világban." (K) 90 Lásd 5 [1] 6: „Érthetetlen ö sztö n eit szándékaival racionalizálja m a ­ gának az em ber: így tesz például a gyilkos is, aki voltaképpeni kész tetését - nevezetesen, hogy gyilkoljon - azzal igazolja értelm e előtt, hogy elhatározza: rab o ln i fog vagy b o sszú t fog állani közben." (I<) 91 Lásd 5 [1] 185: „Mi az em ber? Szenvedélyek falkája, m elyek az érze kék m eg a szellem által kiragadoznak a világba: mérges kígyók te kei gőző csom ója, m elyek olykor belefáradnak az egymás elleni harcba

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

olyankor a z tá n k ite k in te n e k a világba, h o g y o tt ejtsenek zsák­ m ányt." (K) 92 Lásd 3 [1] 162: „Al
413

1E G Y Z ET C K

go.s.in hiszünk az örd ö g b en , nevezetesen a nehézkedés szellemében, aki Ilii gyakran, túl kem ényen és túl alap o san telepszik reánk. N em , van Ilennünk valam i pesszim isztikus, am i elárulja magát m ég derű n k b en is, értü n k ehhez a látszathoz, m in d en látszato k h oz - m ert szeretjük .1 tün d ö k lő látszatot, ső t im ádjuk; ám de csak azért, m ert gyanúval illetjük m agát a »létet«..." (KSA 232.) Lásd m ég a 268. jegyzetet. Lásd 3 [1] 43: ,,»Láttad-e ördögödet?« - »Igen, súlyosan kom olyan mélységesen alap o san patetikusan: így állo tt előttem , m in t valóságos genius gravitationis, m ely m in d en lényt és d olgot - zu h a n ásra készt.«" Lásd m ég „A nehézkedés szellem éről" cím ű beszédet. (K) 100 Lásd 3 [1] 297: „Járás és menés. M egtanultam járni: azóta eleresztettem a gyeplőt." 3 [1] 298: „A szabad szellem. Aki m eg tan u lt rö p ü ln i, tudja: nem kell néki lökés a tovaszárnyaláshoz; m in t tinéktek m ind, ti fö ld ­ hö zrag ad t szellem ek, hogy egyáltalán »jussatok valam ire«." Vö. m ég egy későbbi fragm en tu m m al, 15 [60]: „R öpülök álm o m b a n , tu d o m , hogy előjogom ez, egyetlen olyan álo m b éli állapotra sem em lék­ szem , am ik o r ne tu d ta m v o ln a rö p ü ln i. K önnyed m ozd u lato k k al ki­ vitelezni m in d en féle íveket és kanyarokat, rö p ü lő m atem atik a - oly sajátos boldogság ez, hogy szám o m ra m in d e n bizonnyal hosszú id ő ­ re átitatta a b o ldogság alapérzetét. M ikor teljesen jól érzem m agam , m in d ig ilyesfajta szab ad lebegésben vagyok, szab ad o n föl és alá, fe ­ szültség nélkül az egyik és leereszkedés, megaláztatás nélkül a másik. »Nekirugaszkodás« - ahogy tö b b e k leírják ezt, az nékem túlságosan izm o sk o d ó és izzadságszagú. - A k o rib an th u szo k at m eg a d ionüszosziságot is úgy tu d o m a legjobban m egérteni, m in t szárnyatlan álla tok p róbálkozásait, hogy szárnyakat képzeljenek m aguknak, és föl em elkedjenek a földről. A h atalm as szárnycsapásokhoz h a so n ló he vés m o z d u la to k zaja - végtére is csaknem úgy h a t ez, m in th a a ma gasba em elkedtek volna." (K) 101 Lásd Jézus találk o zásán ak jelenetét a „gazdag ifjúval": „És ím é hozza jővén egy em ber, m o n d a néki: Jó mester, m i jó t cselekedjem , hogy ö rö k életet nyerjek?" M t 19,16 és a továbbiak. (K)

414

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

102 Vö. „A szél fú, a hová akar, és a n n ak zúgását h allo d , de nem tu d o d , h o n n a n jő és h ová megy: így v an m in d en k i, a ki Lélektől született." Ján 3,8. (K) 103 Lásd KGW V, 2, 12 [130]: „Kem ény vagy koráb b i id eálo d d al m eg az em berekkel, akikkel összekötött. - F ölébük hág tam valóban, hogy m agasabb ideál u tá n nézzek. Lépcső v o lt ez n ék em - ők viszo n t azt gondolták, üldögélve akarok m eg p ih en n i rajta." - KGWV, 2, 16 [10]: „H ogyha fölébe h ág u n k valakinek, aligha lehet, hogy kem énynek ne tű n jü n k előtte. Senki sem ism eri el jogodat, ho g y grádicsot láss b en n e csupán. - Mégis föl kell h á g n o d egész végig a lépcsőn!" (K) 104 Az utó b b i h á ro m bekezdés szövegéhez lásd az ez idő tájt született Pínia és villám cím ű verset (ford. H ajnal G ábor): „T úlnőttem állat s em beren; / szó lo k - s n e m felel senki sem . / / Túl nagyra n ő ttem s m agasan: / v áro k - de m ire egym agam ? / / F elhőkhöz közel van ta ­ nyám - / a v illám m ik o r csap le rám ?" (K) 105 Vö. „És m egem lékezik Péter a Jézus beszédéről, ki ezt m o n d o tta vala néki: M ielőtt a kakas szólana, h áro m szo r m egtagadsz engem ; és kim envén o n n a n , keservesen síra." M t 26,75. (K) 106 Lásd 4 [272]: „Állam, egyház m eg az összes tö b b i, am in ek alapja hazugság, m in d a halál p réd ik áto rain ak szolgálatában áll." (K) 107 A h á ro m „látványra" (a betegnek, a v én n ek és a h o ltte stn e k a látására) tett utalás feltehetőleg a B ud d h át ért h á ro m nevezetes m egrázkódtató élm ényre céloz, am elynek hatására Sziddártha herceg feladta korábbi életét, és elhagyta a királyi udvart. IIIBLásd 4 [52]: „Vannak prédikátorok: ők azok, akik a szenvedést ta n ít­ ják. Szolgálnak titeket, m ég h a gyűlölettel telve is irántatok." (K) 11111Vö. „G ondoljátok-é, hogy azért jö ttem , hogy békességet adjak e föl­ dön? N em , m o n d o m néktek; sőt ink áb b m eghasonlást." Luk 12,51. „Ne go n d o ljáto k , hogy azért jö ttem , hogy békességet bocsássák e földre; n em azért jö ttem , hogy békességet bocsássák, h a n e m hogy fegyvert." Mt 10,34. (K)

415

JEGYZETEK

110 Lásd 3 [1] 259: „A lapjában k ü lö n b ö z ő em berek: ezek, akiket elfog a szégyen érzelm eik a p a d tá n (a b arátság b an vagy a szeretetben), és azok, akik a dagálytól szégyenkeznek." (K) 111 Lásd 3 [1] 364: „A lázongás a rabszolga legelőkelőbb attitűdje." (I<) 112 Jegyzetek az elő m u n k álato k b an : „H ogyha övék a hatalo m , h az u d n a k jó lelkiism erettel, hogyha nincs h atalm u k , m ég jo b b a n h az u d n a k rossz lelkiism erettel is." „Barátaim, g yűlölöm az állam ot: azt m o n d ­ ja, »én vagyok az értelem«, m ely m eggyalázza [?] az életbe vetett hitet." (K SA 289.) 113 Biblikus frázis, például: „És teszek köztü k jelt, és kü ld ö k közülük m egszab ad u ltak at a n é p e k h e z ..." Ésa 66,19. (K) 114 Lásd 4 [272]: „Az állam m eg az egyház, és m indaz, am i hazugságon alapul, a halál p réd ik áto rait szolgálja." (K) 115 Vö. „Ism ét vivé ő t az ö rd ö g egy igen m agas hegyre, és m e g m u ta tá néki a világ m in d e n o rszág át és a z o k dicsőségét, / És m o n d a néki: M in d ezeket n é k ed ad o m , h a le b o ru lv a im ád sz en g em ." Ml 4 ,8 9. (K) 116 Szójáték a b irto k (Besitz) és a m egszállott (besessen) kifejezésekkel. 117 Lásd Richard W agner Művészet és forradalom cím ű m űvének (1849) m ottó ját: „Ahol csődöt m o n d az állam bölcs m eg a fdozófus, o tt kez­ d ő d ik a m űvészet újra." (K) 118 Kérdéses, hogy az eredeti szövegben m iért lett m ásodjára kurziválva az „ahol az állam véget ér" frázis (D órt, wo dér Staat aufhört). Elkép­ zelhető, hogy azért, m ert az nem csak szim b o lik u san érten d ő , han em em b lem atik u san is, am en n y ib en u talást jelen th et P lató n Állam ának végére, a m ű v et lezáró, bevégző látom ásra, a p a m p h ü liai Ér elbeszélé­ sére. E m ellett az utalás m ellett szól az o tt is m eglévő szivárványhíd m otívum , am elynek „az égboltozat egész terü letét átfogó" fénykötc lékébe az új sorsválasztásra igyekvő lelkek hosszú ván d o rlás után „beleérkeznek", hogy azu tán rajta keresztül érjenek el a sorsválaszi.is helyéhez, o n n a n pedig A nanké tró n u sá h o z járuljanak: „A negyedik nap elérkeztek egy helyre, a h o n n a n a m agasban az egész égen és

416

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

fö ld ö n át feszülő egyenes, oszlopszem fényt láttak, am ely szivárvány­ h o z h a so n líto tt.'' (Platón: Állam, 6 16b-c.) 119 Lásd 4 [250]: „A kicsinyek (cím ű fej[ezet]). Keressétek a m agányt, nem b írjáto k elviselni a kis csöpögést." - 5 [1] 260: „H ogyha túl érzékenyek vagytok, és tú l k ö nnyen fölfordul a gyom rotok, sem hogy m egöljétek a legyeket m eg a szúnyogokat, akkor h á t keressétek a m agányt, és m enjetek a friss levegőre, ahol nincsenek legyek m eg szúnyogok: hogy m ag án y és friss levegő legyetek ti m ag ato k is!" (K) 120 Vö. „H an em legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; n e m nem ; a m i pedig ezeken felül vagyon, a g o n o sztó l vagyon." M t 5,37. 121 Lásd 3 [1] 85: „Aki alap jáb an véve gyáva, az ren d szerint elég okos ahhoz, h o g y elsajátítsa az úgynevezett szeretetrem éltóságot." (K) 122 Szójáték a n é m e t g o n d o lk o d ás (d en k en ) szóval és szárm azékaival (bedacht, bedenklich). 123 Lásd 3 [ 1 ] 84: „M it szám ít, hogy valam ely isten vagy ördög talpnyalói vagytok-e, hogy valam ely isten vagy ördög elő tt szűköltök-e? Talpnyalók és szűk ö lő k vagytok így is, úgy is!" (K) 124 Lásd 4 [94]: „Úgy kell, hogy tökéletes legyen állatn ak is, aki tökéletes em ber akar len n i." (K) 125 Laurence L am pert szerint ez az utalás W agner Parsifal) ára vonatkozik. 126 A gadarai ö rd ö n g ö sö k rő l szóló b ib liai p é ld á z a t parafrázisa, vö. M t 8 ,2 8 -3 2 . 127 V áltozat az elő m u n k álato k b an : „N em balgaság-e m ásnak lenni, m in t m in d a többiek?" (KSA 290.) 128 Vö. „De h a m agukat m eg n em tartó ztath atják , házasságban éljenek: m ert jo b b h ázasságban élni, m in t égni. / A zoknak pedig, a kik h áz as­ ságban vannak, hagyom n em én, h a n e m az Úr, hogy az asszony fér­ jétől el ne váljék." lK o r 7 ,9 -1 0 . Lásd m ég „A gyerm ekről és a h áz as­ ságról" cím ű beszédet. (K) ' Lásd 4 [211 [: „A barát m in t legjobb m egvető és ellenség. / Mily keve­ sek m éltók! / B arátod lelkiism erete légy. Végy észre m in d en lealacsonyodást. Lelkiism eret - nem csupán m orális értelem ben: ízlés is, m eg

417

[ EGYZETEK

az, liogy m egm aradjon határai közt. / A b arát m in t d ém o n és angyal. M indkettő m agánál h o rd ja a m ásik láncain ak kulcsát. Egy-egy lánc lehull róluk egym ás közelében. K ölcsönösen fölem elik egym ást. És m in t valam i két részből álló Én, úgy k özelítenek az em b ert fö lü lm ú ló em b er felé, lelkendezőn, hogy van barátjuk, aki m ásik szárnyat ad nékik, m ely nélkül a m eglévő egy m it sem ér." (K) 1111 Változat az elő m u n k álato k b an : „Szám old össze az em bereket, akik­ ben hittél valaha! Az összeg elárulja m ag ad b a vetett hitedet." (KSA 290.) 131 Szójáték a tá m a d n i (angreifen) és a tá m a d h a tó (angreifbar) kifejezé­ sekkel. 132 Vö. „H allottátok, hogy m eg m o n d ato tt: Szeresd feleb aráto d at és gyű­ löld ellenségedet. / Én pedig azt m o n d o m néktek: Szeressétek ellen ­ ségeiteket." Mt 5 ,4 3 -4 4 . 133 Vö. Arisztotelész: Nagy etika, 1213a, 20. skk. „M int m id ő n h a a saját arcu n k at akarjuk látni, tü k ö rb e tek in tü n k , hogy lássuk, ugyanúgy, m id ő n m egism erni kívánjuk ö n m ag u n k at, a b a rátu n k ra tekintve is­ m erjük meg." A folytatással k apcsolatban Gustav N a u m a n n utal Richard W agner visszaem lékezésére, m ely szerint W agner egy alka­ lo m m a l m eg d ö b b e n t az alvó Liszt Ferenc láttán, m ert arcvonásairól valam i szörnyűségeset olvasott le. 134 Lásd 3 [1] 91: „Van bajtársiasság, ám de hogy van barátság is, az m ár hit, szeretet és rem énység dolga." Vö. még: „M ost azért m eg m arad a hit, remény, szeretet, e három ; ezek k ö zö tt pedig a legnagyobb .i szeretet." lK o r 13,13. (K) 135 A cím az Ezeregyéjszaka meséire utal, de kiem eli az ezertől k ü lö n b ö z ő egyetlen célt. 135 Ti. a perzsák. (K) A két em lített v o n ást (igazm ondás, ügyes nyílhas/, nálat) m ár az ókori görög szerzők (így péld áu l H om érosz és I léro doto sz) a perzsák legfőbb jellem ző ik én t em lítik, és ezt teszi később N ietzsche is az Ecce homóbán.

418

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

137

RÉSZHEZ

Ti. a zsidók felett, m ik én t az a T ízparancsolatra te tt utalásból kivilág­ lik. (K) 138 A kritikai kiadás jegyzete szerint: a ném etek. Laurence Lam pert ugyan­ akkor feltételezi, hogy akárcsak az előző h á ro m esetben (görög, p e r­ zsa, zsidó n é p ), itt is egy kereszténység előtti n épre u tal Nietzsche, m égpedig a róm aira. 139 Az eredeti frázis (o h n e das Schätzen w äre die N uss des D aseins h o h l) kiaknázza a n é m e t „Nuss" (d ió ) és a görög „núsz" (ész) h o m o n ím iá ját. Am i ez u tó b b i te rm in u st illeti, an n ak filozófiai elő történetéről és szerepéről első so rb an A naxagorasz g o n d o lk o d ása kapcsán ejt szót N ietzsche (A filozófia a görögök tragikus korszakában, in Ifjúkori, 137. skk.). 140 V áltozat az elő m u n k álato k b an : „Szeretni és a szeretetben engedel­ m eskedni akar az Én: u ralk o d n i és a szeretetben uralk o d n i akar az Én: ezért ak arja az Én a h o rd á b a n a h o rd a k ed v éért csakis saját m a­ gát. / Á m de az a m ásik Én, az a ravasz, (beteg) hideg Én, m ely sokak­ n ak h aszn ára van, hogy leg tö b b et h aszn áljo n m agam agának - m o ­ csok és legvégső hanyatlás az, és betegség." (KSA 291.) 141 Lásd 4 [18]: „A p á sz to r és a nyáj szeretete volt, am i m egalkotta a jó és szen t h aszn o t: / A gyerm ek és a nem zetség szeretete volt: vétek volt ez a szeretet a m in d en k i szeretete ellen. / Szeretetből terem tették a Jót m eg a G onoszt: n e m pedig okosságból, m ert ősibb a szeretet, m in t az okosság. / H asznos volt egykor, a m it a m in d en k i szeretete p a ra n ­ csolt: és ak ib en leghatalm asab b v o lt a szeretet, azt tette m eg pászto ­ rának a nyáj. / Kicsiny volt m ég a felebaráti szeretet, m egvetett volt az Én: és a nyáj v o lt m in d en ek fö lö tt való." (K) 142 lá s d 4 [234]: „M enekültök ö n m ag ato k elől: és az önm egvetés csöb­ réből folyton a felebaráti szeretet vö drébe csöppentek." (K) 141Az ered etib en a szójáték (N ächsten-Flucht, Fernsten-Liebe) a feleba­ rát (N ächste) és a legközelebbi (nächste) szavak h o m o n ím iá já n ala­ pul.

419

JEGYZETEK

144 Lásd 3 [1] 207: „Az e m b er szívesen h ív ta n ú t, hogyha saját m agáról akar beszélni: ezt nevezik úgy: »em beri érintkezés«." (K) 14r’ Lásd 3 [1] 187: „N em csak az hazudik, aki legjobb tu d o m ása ellenére szól, de n em kevésbé az is, aki n em tu d ása ellenére szól. - A hazugság m áso d ik fajtája oly m egszokott, hogy m ár m eg sem ütközik rajta az em ber: ezen alap u l az em beri érintkezés." (K) 146 Lásd 3 [1] 157: „Az egyik azért utazik, m ert keresi m agát, a m ásik pedig azért, m ert szeretné m agát elveszíteni." (K) 147 Lásd 3 [1] 325: „A felebaráti közelség szeretete m in d étig a távoli szám lájára megy." (K) 148 Lásd 3 [1] 434: „A hazafias ü n n ep ek en a színészek közé tarto zn ak m ég a néző k is." Vö. még: „G yűlölöm , m egvetem a ti ünnepeiteket, és n e m gyöny ö rk ö d ö m a ti összejöveteleitekben." Ám 5,21. (K) 149 Lásd 5 [ 1 ] 266: „Készen áll a világ - a Jó aranykelyhe. Á m de a terem tő szellem m eg akarja terem ten i m ég a készet is: föltalálta h á t az id ő t kigördült így m agából a világ, m o st pedig h atalm as gyűrűkben újra visszagördül m agam agába, m in t a Jó és G onosz keletkezése, m in t az okok m egszülője a véletlenből." (K) 150 Lásd 3 [1] 426: „M inden társad alo m m orálja azt tanítja, hogy b ű n az elkülönülés." (K) 151 Lásd 4 [38]: „Tarts m in d ig a csordával, h o gyha k önnyű életet akarsz. Feledd el m agad a csorda kedvéért! Szeresd a pásztort, és tiszteld kutyája fogsorát!" (K) 152 Lásd 3 [1] 97: „»Magas érzések«, »em elkedett felfogás« - ti így neve­ zitek: én n em láto k m ást, csak sóvárgást a m agasság u tá n m eg a nu> rális becsvágy görcseit." (K) 153 U talás H úsz János m áglyán m o n d o tt szavaira. Lásd m ég az Embcn, túlontúl emberi 67. aforizm áját: „Az erény sanda simplicitasa. - M inden erénynek m egvannak a m aga előjogai: p éldául, hogy az elítéli mag lyájához hozzátegye a m aga kis rőzsenyalábját." (K) 154 Lásd 3 [1] 222: „A m egism erés h ero ik u s em bere isteníti a m aga öl dögét: és a h o zzá vezető ú t során átm egy az eretnek, a boszoik.i, a

420

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

jö v en d ő m o n d ó , a szkeptikus, a bölcs, az ih letett és a legyőzött álla­ potán, végtére pedig belefullad ö n n ö n tengerébe." (K) 155 A főnix-utalás tágabb értelem ben a tű z b e n elh am v ad ó és újjászülető világ képzetét idézi, am elyet - „a tű zn ek m in t világalkotó erőnek a bevezetését" - m in d en ek elő tt az anaxim an d ro szi és a hérakleitoszi filozófia kapcsán tárgyalnak N ietzsche korai írásai (lásd k ü lö n ö sen A filozófia a görögök tragikus korszakában, in Ifjúkori, 87. skk.). 156 Lásd 4 [239]: „Talán b izo n y azt hiszed, hogy az igazságosság m ajd n y o m o d b a n biceg?" (K) 157 Lásd 4 [110]: ,,(Fej[ezet]) A m agányba v o n u ltam , m ert szeretni akar­ tam az em bert, ám d e kénytelen v o ltam gyűlölni egyre. Végtére az em bert fö lü lm ú ló em b ert szerettem - azóta elviselem az em bereket. Új rem énységet akarok h o z n i nékik! És új rettegést - m o n d o tta Z arathustra." „Féltem az em b erek között: vágyakoztam az em berek közé, és sem m i sem csillapította vágyam at." - 5 [1] 204: „Elvonultam h á t a m agányba, és m eg terem tettem az em b ert fö lü lm ú ló em bert. És am ik o r m egterem tettem , elren d eztem rajta a keletkezés hatalm as fátyolát, és fölragyogtattam k ö rü lö tte a délidőt." 158 Lásd 3 [ 1 ] 128: „Az »asszony« nevű talán y m egfejtése ne m a szerelem , h a n e m a terhesség." (K) 159 Lásd 4 [67]: „A férfi, a m ió ta csak léteznek férfiak, a h á b o rú b a n m eg a vadászatb an gyakorolta m agát: ezért szereti m o st a m egism erést m in t a legátfogóbb alkalm at a h á b o rú ra m eg a vadászatra. A m it az asszony egyáltalán szeretni b írn a a m egism erésben, an n a k valam i m ásnak k e lle n e -------" (K) Lásd 3 [ 1 ] 441: „Az asszony feladata az, hogy fölfedezze és m egőrizze a férfiban a gyerm eket." (K) 11.1 Lásd 5 [1] 146: „így akarok élni, erényeiben sütkérezve egy olyan világnak, am ely m ég nem érkezett el." (K) 1.1’ I.ásd 4 [58]: „Az asszony becsületének egyetlen p o n tja van; azt kell hinnie, hogy jo b b a n szeret, m in t szerettetik. Ezen a p o n to n túl rögtön elkezdődik a prostitúció." (K)

421

JEGYZETEK

IM Lásd 4 (161]: „N ehéz az asszonyról b árm i h am isat m o n d an i: az asszonynál sem m i sem lehetetlen - felelte Z arathustra." Vő. még: „M ert az istennél sem m i sem lehetetlen." Luk 1,37. (K) IM Lásd 4 [94]: „Erre föl azt m o n d ta a töm eg: m eg kell sem m isítenünk, aki m egsem m isíti a m o rá lt (K) 165 Lásd 5 [1] 151: „Ne m utassáto k ki igaz valótokat! H ogyha pedig mégis rákényszerültök, h á t gyúljatok haragra, ám de ne okozzatok szégyent!" (K) 186 Lásd 3 [1] 272: „E m bertelen dolog áld ást osztani ott, ahol átkoznak b en n ü n k et. Jobb, h a ilyenkor m agunk is átk o zó d u n k egy keveset!" Ellentétben a hegyi beszéddel: „Én pedig m o n d o m néktek: Szeressé­ tek ellenségeiteket, áld játo k azokat, a kik titeket á tk o z n ak ..." Mt 5,44. (K) 167 Lásd 3 [1] 1: „A: M it jelen t az igazságosság? B: Az én igazságosságom látó szem ű szeretet. A: N o de g o n d o ld meg, m it beszélsz: ez az igaz­ ságosság m in d e n k it fölm ent, épp csak a b írá t n e m ! N em csak m in d en b üntetést, de m in d e n b ű n t is ez a szeretet v isel! B: Úgy legyen!" (K) 168 Lásd 3 [1] 179: „A hazugság alk alm asin t a m egism erő em berbarátisága." (K) 169 Lásd 5 [1] 53: „A gyerm ek m in t két szem ély szenvedélyének em lék­ m űve; k ettő b en egységre tö rő akarat." (K) 170 Egy h o sszab b szövegvariáns az elő m u n k álato k b ól: „»Erkölcsös p a ­ ráználkodás« - így nevezem én a ti házasságaitokat, m ég hogyha azt állítjátok is, hogy m in d m egannyi a m en n y b en köttetett. / Azt aka rom , hogy házasságaitok term éketlenek legyenek, jó lleh et azt m im d o tta valam i isten: sokasodjatok. / Két állat kereste egymást, és m eg lelte egyik a m ásikát: és kötelékekkel és láth atatlan láncokkal (m
422

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

vást odabicegett a jóisten is. / / Egyedül tenéked szóló kérdésem van, k ardkén t fú ró d jo n lelkedbe ez a kérdés. / Ifjú lévén gyerm ekre és házasságra vágyói. Á m de én azt kérdem tőled: olyan em ber vagy-e, akinek szabad gyerm ekre vágynia? / M it nékem szerelm ed az asszony iránt, hogyha az nem valam ely szenvedő és rejtőzködő isten iránti rész­ vét? / / Az istent sem szenvedhetem , aki odabiceg, hogy m egáldja a m eg­ kötözött állatokat. / Magasabb rendű testet kell terem tenetek, első m o z­ dulatot, m agából kipördülő kereket - terem tőt kell terem tenetek. / Nem szenvedhetem szégyenlős paráznaságtokat, m ely házasságnak m ondja magát. / / Házasságtok törvényét sem állhatom , a gyom rom forog, hogy­ ha látom durva ujját, am ely a férfi jogára m utogat. / (Van jog a házas­ ságra - ritka jog) (és hogyha van jog) Jobb volna inkább a házassághoz való jogról beszélnetek: ám de a házasságban csak kötelességek vannak, jogok nincsenek. / Ne csak tovább tenyésszetek, de m agasodjatok! Eb­ ben segítsen néktek a házasság kertje!" (KSA 2 9 3 -2 9 4 .) A „házasság törvényével" kapcsolatban lásd még: lK or 7. (K) 171 Lásd 4 [232]: „A házasság értelm e: a gyermek, m ely magasabb rendű típ u st képvisel, m in t szülei." (K) 172 A kritikai kiadás jegyzete a „sántító" istenség képzete kapcsán em lé­ keztet H ephaisztoszra (aki, m in t az H om érosztól jól ism ert, úgy b ü n ­ tette m eg az ő t felszarvazó A phroditét, hogy szeretőjével, Árésszel együtt e ltép h etetlen h áló csap d áb a ejtette - az istenek nagy derültsé­ gére). A szöveghely to v áb b i részével vö. még: „A m it azért az Isten egybeszerkesztett, em b er el ne válassza." M t 19,6. (K) 173 Lásd 3 [1] 53: „Szerelem az asszony iránt! H ogyha az n em valam ely szenvedő isten iránti részvét, úgy h á t ösztön, m ely az asszonyban rejtőző állat u tá n kutat." - 5 [17]: „Szeretem, aki felebarátjában a b enne rejtő zk ö d ő szenvedő isten t látja, és szégyelli m agát az állat m iatt, m ely e lő tű n t belőle." (K) 1 1Változat az elő m u n k álato k b an : „Ő rültség a szeretet m ég a legbölcsebb em b erb en is: csak hog y h a barátság o to k aranyharang m ódjára

423

1EGYZETEK

csendül, tiszta h a n g o n ------- / A szeretet elrag ad tatott h aso n la ta a iilkán láthatónak; ab ar[átság ] h aso n lata." (K SA294.) n l.ásd 5 [ 1 ] 137: „M ah o ln ap o d a jutunk, hogy a nem zés m eg a halál lesz az em b er legfőbb ü n n e p e !" (K) V áltozat az elő m u n k álato k b an : „Sokan tú l későn haln a k meg, n é m e ­ lyek pedig túl korán. Á m de aki so h a n em élt idejében, soha n e m is hal m eg idejében - így van m in d a fölös sokaság. / A kadt, aki túl korán h a lt m eg - és sokak végzete lett, hogy túl korán érte a halál am azt az egyet." (KSA 294.) A „halj m eg idejében!" sztoikusoktól ism ert g ondolat, lásd péld áu l Seneca Marcia vigasztalása cím ű m űvét: „G ondolj arra, hogy idejében m eghalni m ekkora jótétem ény, s h á ­ nyán m egadták m ár az árát, hogy a kelleténél hosszabbra n y últ az életük." (Seneca: Vigasztalások, ford. Révay József, Kossuth, Budapest, 1996, 35.) A zarath u strai „tanács" kifejezésm ódja parafrazeál egy m ásik tanácsot, am it Szilénosz a d o tt M idász királynak arra a kérdés­ re, hogy m i volna az e m b er szám ára a legjobb és legelőnyösebb: „N yom orúságos egy napig élő, a g o n d és véletlen gyermeke, m inek kényszerítesz arra, hogy m egm ondj am nek ed azt, am it n em h allan o d volna a legüdvösebb? A leg jo b b at te el n e m érheted: a legjobb neked m eg n e m születni, n e m lenni, semminek lenni. A m áso d so rb an leg­ jobb neked a z o n b a n - m ielő b b m eghalni." (A tragédia születése, 38.) 77 A szövegrészt in sp irálh atta H éro d o to sz elbeszélése K leobiszról és Bi tónról: „Argosziak voltak, elég vagyonnal és akkora testi erővel ren delkeztek, hogy m in d k e tte n győztek a versenyeken, s a következő tö rté n e te t m esélik róluk. A m ikor az argosziak H éra ü n n e p é t ülték, nekik m in d e n k é p p e n kocsin kellett anyjukat a szentélybe vinni. Az ökrök azo n b an n em érkeztek m eg idejében a legelőről, az idő pedig sürgetett, úgyhogy az ifjak m agukat fogták igába és hú zták el a sze keret, am elyen anyjuk ült. N egyvenöt sztad io n n yi u ta t tettek meg, m ire elérkeztek a szentélyhez. M iután ezt az egybegyűlt töm eg sze me láttára m egcselekedték, a legszebb vég ju to tt nekik osztályrészül. S ,r/ isten az ő szem élyes példájukkal m u ta tta meg, hogy az em bernek

424

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

jobb m eghalni, m in t élni. M ert a köréjük sereglett argoszi férfiak az ifjak erejét m agasztalták, az argoszi n ő k pedig az anyát, akinek ilyen gyermekei vannak, ekkor az anya, akit boldogsággal tö ltö tt el a tett és a dicsőség, az isten n ő szobra elé járult, és azt kérte, hogy fiainak, K leobisznak és B itónnak, akik ilyen nagy tisztességben részesítették, a lehető legjobb so rso t juttassa, am it e m b er csak kívánhat. A lighogy im ája elhangzott, s befejezték az áld o zati lakom át, az ifjak a te m p ­ lo m b an elszenderedtek, és tö b b é nem is ébredtek fel, h a n e m így fejezték b e életüket. Az argosziak elkészítették és felajánlották szo b ­ rukat D elp h o ib an , m in t a legkiválóbb férfiakét." (A görög-pezsa há­ ború, ford. M uraközi Gyula, Osiris, Budapest, 1997, 2 1 -2 2 .) 178 Lásd m ég H érakleitosz töredékeit, B 136 (DK): „A csatában m egölt lelkek tisztábbak, m in t a betegségben (elhaltak)." B 24 (DK): „A csa­ táb an m egölteket az istenek és em berek tisztelettel övezik." B 25 (DK): „N agyszerűbb h alálo k nagyszerűbb osztályrészeket nyernek." (In K irk-R aven-Schofield: A preszókratikus filozófusok, ford. Cziszter K álm án és Steiger Kornél, Atlantisz, Budapest, 1998, 3 0 8 -3 0 9 .) 17,) V áltozat az e lő m u n k álato k b an : „H ogyha szeretnétek a földet és jó szívvel v o ln á to k a test iránt, h á t n em (?) len n étek ö n n ö n fogatlan pofáitok. / (Az élet) (az) ifjúság iránti tiszteletből elfu tn áto k (élete­ tek) öregségetek elől: és az élet (oltárát) szentélyét ékesítenétek még kiszáradt ágaitokkal is." (KSA 294.) lmi Lásd 5 [1] 28: „A tudom ányos em ber sorsa, m iként a kötélverőé: fonala hosszan nyúlik kezétől, csakhogy ő m aga folyton - hátrál." (K) 11,1 Lásd 3 [1] 2: „A h o sszú ifjúság záloga a kései ifjúság. Az ifjúságot ne az ifjak k ö zö tt keresd." (K) Lásd 4 [154]: „Ez a vén isten em b er nem b írt nevetni. / Egy Jézus nevű zsidó v o lt ed d ig a legjobb szerető." - Vö. még: „Jaj néktek, kik b e te l­ tetek: m ert éh ezn i fogtok. Jaj néktek, kik m o st nevettek: m ert sírni és jajgatni fogtok." Luk 6,25. (K) " ' A m ézzel tö rtén ő áld o zatra nézve lásd m ég a negyedik rész első besy/cdét („A m éz-áldozat"). M egjegyzendő, hogy a m ézáldozat bizo

425

JEGYZETEK

nyos görög területeken a D ionüszosz-kultusz szerves része volt; sőt O vidius szerint egyenesen D ionüszosz v o lt az, aki feltalálta a m ézet: „Édességnek örül Bacchus, s m ézes sü tem én y t kap, / m ert m ondják, hogy a m éz felfedezője is - ő." (Római naptár. Fasti, ford. Gaál László, H elikon, Budapest, é. n„ 66.) 184 V áltozat az elő m un k álato k b an : „Van m ás erény is, fizetségre vágyó, am ely jó fizetséget akar, itt, avagy valam ely nem -ittben, és »igazsá­ gosságnak« m o n d ja ezt. / 0 , ti, barátai az ad ak o zó erénynek, gúnyolja ki tá n c u n k m in d az ilyes fizetségre vágyó erényt. / Á m de azt m ég nem tan u ltá to k m eg tőlem : m ik én t perdül táncra a gúny." (KSA 295.) 185 A kép Aszklépioszra, a gyógyítás istenére em lékeztet, aki kígyófejes b o tjá t apjától, A p o lló n tó l kapta, m in t a gyógyítás m űvészetének szim b ó lu m át. M iután Zeusz A szklépioszt villám ával h alálra sújtotta, A po lló n a b o to t H erm észnek, az istenek híivivőjének, a lelkek veze­ tő jén ek ajándékozta. A kígyós b o t így lett egyszerre a h írn ö k (hírvivő) és a gyógyító attrib ú tu m a. 186 Lásd 4 [260]: „N ap, m ely körül ott gyűrűzik a m egism erés kígyója." A „m egism erés kígyója" frázis utal a b ibliai terem téstörténetre: „A m ely n a p o n ejéndetek abból [a tu d ás fájának gyüm ölcséből], m eg­ nyilatkoznak a ti szem eitek, és olyanok lésztek m in t az Isten: jónak és g o n o szn ak tu d ó i." 1M ó z 3,5. (K) 187 Lásd 4 [100]: „Mi k ö zö tö k tinéktek a farkasokhoz meg a m acskákhoz? am elyek folyton-folyvást csak vesznek, és m it nem adnak, és még lo p n a k inkább, m in tsem hogy vegyenek. / Ti m indétig adakozók vagytok." (K) 18S U talás a H érakleitosztól fen n m arad t híres töredékre, B 93 (D K ): „A/, Úr, akié a jóshely D elp h o ib an , nem m o n d ki sem m it és n em rejt el sem m it, h a n e m jelez." (Ford. Kerényi Károly.) 189 Az eredetiben etim ologizáló szójáték: „diese W ende aller N oth euch N othw endigkeit heißt". 190 Lásd 5 [27]: „A p u sz tá b a n voltam , csakis m egism erőként éltem . Meg tisztult lelke a m egism erőnek, és a h a ta lo m szom ja és m in d en sóv.ii

426

JEGYZETEK

AZ

ELSŐ

RÉSZHEZ

gás szentté lett előtte. M egism erőként m esszi tú lem elk ed tem m aga­ m on a szentségbe m eg az erénybe." (K) 191 Vő. „És m o n d a nékik [ti. Jézus a názáreti zsinag ó g ában lévő zsidók­ nak]: B izonyára azt a példabeszédet m o n d já to k nékem : Oivos, gyó­ gyítsd m eg m a g a d a t!" Luk 4,23. (K) 192 A „választott n ép n ek " a zsidóságra v o n atk o zó u talásán túl vö. még: „Ti pedig választo tt nem zetség, királyi papság, szent nem zet, m egtar­ tásra való nép vagytok, hogy hirdessétek A nnak h atalm as dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára h ív ott el titeket." lP é t 2,9. (K) 193 E llentétben Jézus szavaival: „Ekkor m o n d a Jézus az ő tanítványainak: H a valaki jő n i akar én u tán am , tagadja m eg m agát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem ." M t 16,24. (I<) 194 Vö. „H allottátok, hogy m eg m o n d ato tt: Szeresd felebarátodat és gyű­ löld ellenségedet. / Én pedig azt m o n d o m néktek: Szeressétek ellen ­ ségeiteket, áld játo k azokat, a kik titeket á tk o z n a k ..." M t 5,4 3 -4 4 . (K) 195 Lásd 4 [112]: „Én vagyok az való b an , akit tiszteltek? M árpedig hogyha én vagyok az - h á t jól vigyázzatok, nehogy egy k ő szo b o r tem essen benn etek et m aga alá." A kép A risztotelész Poétikájának egyik p é ld á­ jára utal (52a, ford. R itoók Z sigm ond): „A véletlen dolgok közül is azok tű n n e k a legcsodálatosabbaknak, m elyek azt a b en yom ást kel­ tik, hogy m integy valam ilyen szándék szerint történtek, m in t például hogy M itüsz szo b ra A rgoszban m egölte M itüsz h alálán ak okozóját, am en n y ib en rád ű lt, m ik o r ez a szo b ro t szem lélte." (K) Biblikus parafrázis, vö. „A ki m egtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem , m egtalálja azt." M t 10,39. (K) w A „hatalm as d é l(id ő )" (der große M ittag) a m ű egyik kulcskifejezése, a m űre vonatk o zó legkorábbi (1881-es) vázlato k ban is m egjelenik, sőt az ezt követő évek egyik leggyakrabban feltűnő cím tervében is benne foglaltatott: Délidő és örökkévalóság (M ittag u n d Ewigkeit - a mii n y itó m o n d a tá n a k első p ap írra vetése fö lö tt is m ég ez a cím állt, l.isil 9, II [195] és az 1. jegyzetet). Vö. m ég az Ecce homo egyik passzu-

427

JEGYZETEK

s.iv.il (ford. H orváth Géza, Budapest, G öncöl Kiadó, é. n., 93): „Föl.ul.ilom, hogy előkészítsem az em beriség legm agasabb ren d ű önesziítélésének p illanatát, a Nagy Delelőt, a m ik o r az em beriség visszapil­ lant és előretekint, am ik o r m egszabadul a véletlenek és a p a p o k u ral­ m ától, s a m iért? m i végett? kérdését elsőként teszi föl egészként - e föladatom szükségszerűen következik ab b ó l a fölism erésből, hogy az em beriség nem m agától lép a helyes útra, s egyáltalán nem isteni korm ányzás igazgatja, h a n e m épp en ellenkezőleg: legszentebb érték­ fogalm ait csak a tagadás, a rom lás ösztöne, a décadence ö sztöne irá­ nyítja."