I. modul Civil szervezeteket szabályozó hatályos joganyag

CIVIL SZERVEZETEK MEGÚJULÓ MŰKÖDÉSI KÖRNYEZETE TANANYAG kézirat

I. modul Civil szervezeteket szabályozó hatályos joganyag

Írta: Dr. Homolya Szilvia Dr. Gyarmathy Judit

Készült az Emberi Erőforrások Minisztériuma Társadalmi Konzultáció Főosztálya megbízásából a „Civil szervezetek működési környezetének javítása” kiemelt projekt keretében.

2013. december 31.

Emberi Erőforrások Minisztériuma 1055 Budapest, Báthory utca 10. Telefon: +36 (1) 795-6186 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.kormany.hu

I. modul: Civil szervezeteket szabályozó hatályos joganyag

Tartalom I.

BEVEZETÉS.......................................................................................................................................... 3 I/1. Civil szervezetek a magyar jogi szabályozásban ................................................................................................. 3 I/2. A civil szervezet fogalma .................................................................................................................................... 8

II.

AZ ALAPÍTVÁNY .............................................................................................................................. 10 II/1. Az alapítvány fogalma, típusai, létesítése ....................................................................................................... 10 II/2. Az alapítvány vagyona .................................................................................................................................... 14 II/3. Az alapító okirat tartalma – az alapító okirat módosítása .............................................................................. 17 II/4. Az alapítvány kezelő szerv/szervezete – a kuratórium .................................................................................... 23 II/5. Az alapítói jogok gyakorlására való kijelölés ................................................................................................... 26 II/6. Az alapítvány megszűnése, megszüntetése .................................................................................................... 28 II/7. Az alapítványokkal kapcsolatos gyakorlati problémák, a kérelmek tipikus hibái: ........................................... 31

III.

AZ EGYESÜLET ................................................................................................................................ 32 III/1. Az egyesület fogalma, létesítése .................................................................................................................... 32 III/2. Az alapítás folyamata ..................................................................................................................................... 34 III/3. Az egyesület létesítő okirata .......................................................................................................................... 35 III/4. Az egyesület vagyona ..................................................................................................................................... 40 III/5. Az egyesület megszűnése .............................................................................................................................. 41 III/6. Az egyesület működésére vonatkozó gyakorlati problémák – tipikus hibák: ................................................. 43

IV.

A CIVIL SZERVEZETEK VÉGELSZÁMOLÁSA – CSŐD- ÉS FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSA .. 47

V.

A CIVIL SZERVEZETEK NYILVÁNTARTÁSA .............................................................................. 55 V/1. A nyilvántartásba vétel iránti eljárás .............................................................................................................. 55 V/2. A változásbejegyzési eljárás ............................................................................................................................ 61 V/3. Kivonat- Iratbetekintés ................................................................................................................................... 63 V/4. A civil szervezetek nyilvántartási eljárásával kapcsolatos gyakorlati problémák – tipikus hibák: ................... 64

VI.

A KÖZHASZNÚSÁG ......................................................................................................................... 65 VI/1. A közhasznú jogállás megszerzésének feltételei ............................................................................................ 65 VI/2. A közhasznú működés ellenőrzése ................................................................................................................ 72

VII. AZ ÁLLAM ÉS A CIVIL SZERVEZETEK KÖZÖTTI JOGI KAPCSOLATOK ........................... 74 VII/1. Civil szervezetek támogatása ........................................................................................................................ 74 VII/2. Konzultatív és partnerségi kapcsolatok ........................................................................................................ 86

VIII. A CIVIL SZERVEZETEK FELETTI ELLENŐRZÉS ..................................................................... 90 IX.

JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE .......................................................................................................... 98

X.

FELHASZNÁLT IRODALOM .......................................................................................................... 99

Copyright © 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ● Minden jog fenntartva

2


I.

Bevezetés

Jelen tananyag a civil szféra alapintézményeinek hatályos jogi szabályozását kísérli meg áttekinteni azzal a céllal, hogy gyakorlati ismereteket nyújtson a civil szervezetek alapításáról és működésének főbb szabályairól, ezáltal hozzájáruljon a civil szervezetek működési környezetének jobb megismeréséhez és javulásához. A bemutatott ismeretanyag gerincét tehát a hatályos joganyag képezi azzal, hogy a tanulmány megpróbál a főbb pontokon betekinteni a 2014. március 15. napján hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv rendelkezéseibe. A civil szférával foglalkozó tanulmányok a gyakran említik e szervezetekkel összefüggésben a „harmadik szektor” kifejezést. A non profit szervezeteket felölelő gyűjtőfogalom elnevezése az Egyesült Államokból ered, jelentését arra vezetik vissza, hogy a két nagy szektor, a piaci és az állami szektor mellett létezik egy „harmadik”, a nem profit érdekeltségű szektor, mely az előbbi kettő működését részben kiegészíti, részben korrigálja, ugyanakkor a két másik szektortól szervezetileg és működésében is elkülönült, független. A harmadik szektor szervezeteit jellemzi a szervezettség formaisága és intézményesültség egy meghatározott foka. 1 A szektor két alapvető intézmény típusa az alapítvány és az egyesület, jelen tanulmány is e két szervezet típust helyezi középpontjába.

I/1. Civil szervezetek a magyar jogi szabályozásban A magyar jogi szabályozásban a civil önszerveződés és kezdeményezés eredményeképpen 1987-ben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) módosításával nyílott újra lehetőség alapítvány létrehozatalára, míg az egyesülési jogról szól 1989. évi II. törvény (a továbbiakban Etv.) elfogadásával megnyílt az út az egyesületek alapítása előtt is. Ezen két jogalkotási mérföldkő indította tehát útjára a civil szervezetek jogának újjászületését. A civil szervezetek létrejövetele körében ismert olyan álláspont is, mely szerint mivel az alapítványok és egyesületek jogi státusának rendezése tehát megelőzte a politikai rendszerváltást, a civil szféra fejlődése nem annyira következménye, mint inkább előkészítője volt a bekövetkezett változásoknak.2

1

Kuti Éva-Marshall Miklós: A nonprofit szektor fogalma. Egy definíciós vita és ami mögötte van. (Magyar

Valóság) 2

Kuti Éva: Civil Európa-Civil Magyarország c. tanulmánya 12. oldal


3


A civil szervezetekre vonatkozó joganyag alakulása tehát jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Az államszocializmus idején érvényesült teljes tiltásból a ’80-as évek végére kialakultak a szervezetalakítás főbb szabályai. Alkotmányos alapjoggá vált a rendszerváltással a szervezetek létesítésének, az ahhoz való csatlakozás joga és az egyesülési jog. A meglévő normarendszer mellett kiemelt jelentőséget kapott a bírósági gyakorlat is, mely további tartalommal töltötte ki a civil szektor szabályai. Legfelsőbb Bírósági kollégiumi állásfoglalások és Jogegységi Határozatok születettek az egységes jogalkalmazás elérése érdekében, melyek évtizedekig meghatározták a civil szervezeti jog alapjait és értelmezésének főbb vonalait. A 2011-ben lezajlott kodifikációs törekvések eredményeképpen 2011. végére lezajlott a szektort érintő joganyag teljes újraszabályozása, egységesítése. Alapelvi szinten az egyesülési jog és a szervezetalakításhoz való jog Alaptörvényi szabályozást nyert. Amellett, hogy az alapvető, egyesületekre és alapítványokra vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseket változatlanul a Ptk. rendezi, elfogadásra került az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásáról és a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban Civil tv.), mely átfogóan szabályozza a civil szervezetekre vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseket és a közhasznúságra vonatkozó normákat. Ezzel egy időben hatályba lépett a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (a továbbiakban Cnytv.), mely a civil szervezetekre vonatkozó eljárási szabályokat fogja össze egy nagy szabályrendszerbe. A kodifikációs fejlődés azonban újabb jelentős szakaszhoz érkezett, hamarosan (2014. március 15. napján) hatályba lép a teljes magyar polgári anyagi jogot összefoglaló új kódex, a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban a megkülönböztetés végett új Ptk.), mely érinti a civil szervezetekre vonatkozó rendelkezéseket is. Jogi személyek az új Ptk-ban Az új Ptk. teljesen új szemléletben közelít a jogi személyek szabályaihoz, amikor külön könyvben kerül szabályozásra a valamennyi jogi személyre vonatkozó általános rész, majd az egyes jogi személyekre vonatkozó részletszabályok. A jogi személyekre vonatkozó általános szabályok között találhatók a valamennyi jogi személy típusra alkalmazandó szabályok. Az értelmezés tekintetében az új kódex kimondja: Új Ptk. 3:3. § [A jogi személyek általános szabályainak alkalmazása] (1) A jogi személy általános szabályait kell alkalmazni, ha e törvény az egyes jogi személy


4


típusokkal kapcsolatban eltérően nem rendelkezik. (2) A jogi személy általános szabályait megfelelően alkalmazni kell az e törvényben nem szabályozott típusú jogi személyre. (3) Ha jogszabály nem jogi személy szervezeteket polgári jogi jogalanyisággal ruház fel, e jogalanyokra a jogi személyek általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az új Ptk. szabályozza a jogi személy létesítésének szabadságát. 3:4. § [A jogi személy létrehozásának szabadsága] (1) A jogi személy létrehozásáról a személyek szerződésben, alapító okiratban vagy alapszabályban (a továbbiakban együtt: létesítő okirat) szabadon rendelkezhetnek, a jogi személy szervezetét és működési szabályait maguk állapíthatják meg. (2) A jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - eltérhetnek e törvénynek a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól. (3) A jogi személy tagjai, illetve alapítói nem térhetnek el az e törvényben foglaltaktól, ha a) az eltérést e törvény tiltja; vagy b) az eltérés a jogi személy hitelezőinek, munkavállalóinak vagy a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti, vagy a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza. Az új Ptk. a jogi személyek létrehozására irányuló létesítő okirat rendelkezéseinek megállapításakor viszonylag nagy szabadságot ad a jogi személy alapító tagjainak. A törvény tehát alapvetően diszpozitív jellegű. Egyértelmű tiltó korlát, ha a Ptk. maga korlátozza az eltérést, a hitelezők, kisebbség és munkavállalók érdekvédelme céljából rögzített tiltás azonban már jóval bizonytalanabb határokat szab, e körben várhatóan nagy szerep jut a bírósági jogalkalmazásnak. 3 Az előbbinél is jelentősebb újítása az új kódexnek a felelősségi szabályok valamennyi szervezettípusra, így a civil szervezetekre is kiterjedő bevezetése. Ezek: 3

Dr. Sárközy Tamás professzor szerint ez a szabály csak kvázi diszpozitív rendelkezés, alapvetően helytelen, valójában nem diszpoztivitást jelent, és jelentős jogbizonytalanságra fog vezetni. Ugyanakkor az új Ptk. jogi személyek általános szabályai jelentős mértékben átviszik a társasági jog tipikus szabályait – típuskényszer, az érvénytelenség szabályozása, társasági belső szervi struktúra, átalakulás – valamennyi jogi személyre, sok esetben kisebbségi megoldást típusszabállyá téve. Ez a szerző álláspontja szerint zavart okoz a gazdasági társaságok jogán kívül (pl. a vezető tisztségviselők fokozott felelősségének átvitele a zömmel ingyenesen tevékenykedő egyesületi elnökségi tagokra, illetve alapítványi kuratóriumokra), (prof. dr. Sárközy Tamás egyetemi tanár, társasági jog az új polgári törvénykönyvben; forrás: www.kozszov.org.hu). Copyright © 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ● Minden jog fenntartva

5


3:9. § [A vagyoni hozzájárulás kötelezettsége] (2) Ha a jogi személy alapítója vagy tagja nem köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni, a jogi személy tartozásaiért a jogi személy tagja, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlója köteles helytállni. Ha a helytállási kötelezettség több személyt terhel, kötelezettségük egyetemleges. A vagyoni hozzájárulás nem kötelező teljesítése a civil szervezetek közül praktikusan az egyesületek esetében jöhet szóba. Célszerű tehát az egyesület alapításakor mindenképpen rendelkezni az egyesületi tagdíj befizetésének kötelezettségéről és azt megfelelő módon érvényesíteni is. Ellenkező esetben felmerülhet a tagok korlátlan felelőssége. 3:2. § [Helytállás a jogi személy tartozásaiért] (2) Ha a jogi személy tagja vagy alapítója korlátolt felelősségével visszaélt, és emiatt a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradtak fenn, e tartozásokért a tag vagy az alapító korlátlanul köteles helytállni. „Ez a társasági jogból eredő szabály arra az esetre mondja ki a tag vagy az alapító korlátlan és mögöttes felelősségét, ha a jogi személlyel szemben felszámolási eljárást folytattak le, és azt követően kielégítetlen hitelezői követelések maradtak. A tag felelősségét kiváltó magatartás a visszaélés. Ebben az esetben tehát a korlátozottan felelős tag nem egyszerűen csak tőkéjével járult hozzá a társaság működéséhez, hanem tagsági jogait felhasználva úgy befolyásolta a társaság működését, hogy ez hátrányosan hatott a társaság hitelezőinek az érdekeire. Ezen feltételek teljesülése esetén a hitelezők pert indíthatnak azzal a taggal vagy alapítóval szemben, aki korlátolt felelősségével visszaélt. Ezt a lehetőséget biztosítja az új Ptk. 3:2. § (2) bekezdése is a hitelezők számára. Ebben a perben tehát a hitelezőknek azt kell bizonyítaniuk, hogy a tag vagy az alapító a korlátolt felelősségével visszaélt, illetve, hogy emiatt maradtak fenn kielégítetlen hitelezői követelések a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor. Főként ez utóbbi feltételnek a bizonyítása tűnik meglehetősen nehéznek a hitelező számára.” 4 A vezető tisztségviselők felelősségi szabályai 3:24. § [A vezető tisztségviselő felelőssége] A vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a 4

Bodzási Balázs: A jogi személyek körében felmerülő felelősségi kérdésekről, különös tekintettel a vezető tisztségviselőkre (GJ, 2013/6., 8-14.o.) Copyright © 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ● Minden jog fenntartva

6


szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben.

3:28. § [A felügyelőbizottság tagjainak felelőssége] A felügyelőbizottsági tagok az ellenőrzési kötelezettségük elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felelnek a jogi személlyel szemben. Ezt a felelősségi szabályt az új Ptk. 6:142. § -a szabályozza. E szerint: Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. A felelősség alóli sikeres kimentéshez tehát három feltétel együttes fennállása szükséges: 1. A károkozó körülmény nem tartozhat a szerződésszegő fél ellenőrzési körébe, attól objektíve elkülönülő körülménynek kell tehát lennie (tipikusan a vis major) 2. A károkozó körülmény a szerződéskötéskor nem lehet előre látható 3.A körülménynek ezen felül olyan jellegűnek kell lennie, amellyel összefüggésben általánosságban sem várható el az elkerülés vagy az elhárítás lehetősége. 6:541. § [Felelősség a vezető tisztségviselő károkozásáért] Ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel. A 6:541. § a vezető tisztségviselő által harmadik személynek okozott kárért való felelősséget szabályozza és egyetemleges marasztalásra ad lehetőséget. Ez a jogi személy külső kapcsolataiban megnyilvánuló felelősséget teszi teljessé és egyúttal szigorítja a vezető tisztségviselő helytállási kötelezettségét. Kiemelést érdemel még a vezető tisztségviselőnek az egyesület jogutód nélküli megszűnése esetén fennálló felelősségére vonatkozó új szabályozás. Erről az új Ptk. 3:86. §-a rendelkezik. E szerint az egyesület jogutód nélküli megszűnése után a vezető tisztségviselőkkel szemben e minőségükben az egyesületnek okozott károk miatti kártérítési igényt – a jogerős bírósági törléstől számított egy éven belül – az egyesület törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álló tag vagy az érvényesítheti, akinek a részére a megszűnéskor fennmaradó egyesületi vagyont át kellett adni, vagy ha lett volna vagyon, át kellett volna adni.


7


A felelősség ezen szabálya a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek felelősségi szabályaihoz igazodóan rendezi a helytállási kötelezettséget azzal, hogy az igényérvényesítést szigorú határidőhöz köti.

I/2. A civil szervezet fogalma A fenti rövid történeti áttekintést követően szükséges tisztázni a jelen tananyag tárgyát szűkebben képező civil szervezet fogalmát. A civil szervezet fogalmát a Civil tv. 2.§ 6. pontja rendezi. E szerint civil szervezet: a civil társaság, illetve a Magyarországon nyilvántartásba vett egyesület – a párt kivételével –, valamint az alapítvány. A Civil tv. további megkötést tesz, amikor kimondja, hogy civil szervezet alatt a Civil tv. II–VI. és VIII–X. fejezetében a civil társaságot, továbbá a VII–X. fejezetében a kölcsönös biztosító egyesületet és a szakszervezetet nem kell érteni. E szerint tehát tágabb értelemben civil szervezetnek kell tekinteni a civil társaságot, az egyesületet és az alapítványt. A civil szervezetekre vonatkozó működési, gazdálkodási, törvényességi ellenőrzési, közhasznúsági, állami támogatással és pályázatokkal kapcsolatos szabályok vonatkozásában azonban kizárólag az alapítványt és az egyesületet (kivéve a kölcsönös biztosító egyesületet és a szakszervezetet) kell érteni. A civil szervezet fogalma kapcsán szükséges azonban kitérni a civil társaság meghatározására is különös tekintettel arra, hogy jelen tananyag az alapítvány és az egyesület szabályait helyezi középpontjába. A civil társaság a Civil tv. szerint tehát bizonyos szűk esetkörre ugyan, de civil szervezetnek minősített szervezet típus. A civil társaság definícióját a Ptk. 578/J.§ rendezi. E szerint természetes személyek társaságot nem gazdasági érdekű közös céljaik előmozdítására és közösségi célú tevékenységük összehangolására vagyoni hozzájárulás nélkül is létrehozhatnak (civil társaság). A civil társaságra a polgári jogi társaságra vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társaságot a társasági szerződésben ügyvitelre kijelölt tag kivételével bármely tag azonnali hatállyal indokolás nélkül felmondhatja, a tag halála, illetve felmondása esetén a társaság pedig csak akkor szűnik meg, ha ezáltal a tagok száma egy főre csökken.


8


A civil társaság tehát természetes személyek együttműködése alapján, valamely közösségi tevékenységre - de hangsúlyozottan nem gazdasági célra – társasági szerződés elfogadásával létrejövő szervezet, amely azonban szervezettségét, jellegét tekintve nem éri el azt a szintet, hogy bírósági nyilvántartásba vétele szükséges volna. E szervezet létrehozásához vagyoni hozzájárulás a tagok részéről nem kell. A civil társaság jogi személyiséggel nem rendelkezik. Már 2 tag ilyen jellegű együttműködéséből is létrejöhet civil társaság. A szervezet működésére a Ptk. polgári jogi társaságra vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni a jogalkotó, a fent jelzett néhány kivétellel. A civil társaságra jellemző, hogy a tagjai személyes tevékenységre kötelesek, az ügyek vitelére minden tag jogosult, a tagok a társaság tevékenységéből eredő tarozásokért egyetemleges felelősséggel tartoznak.


9


II. Az alapítvány II/1. Az alapítvány fogalma, típusai, létesítése Az alapítvány a Ptk. által szabályozott jogi személy típus, a non profit szektor egyik fontos alapintézménye. Jellegét tekintve a Civil törvény fogalom meghatározásában civil szervezet. A civil szféra rendszerváltás körüli újraszerveződésével került újra a köztudatba és a jogi szabályozás középpontjába. A Ptk. rendelkezései közé a 1987. évi 11. tvr. vezette be újra, mára igen elterjedt szervezettípus lett, a bejegyzett és működő 81.088 civil szervezet közül 28.259 alapítványt tartanak nyilván a bíróságok.5 Ptk. 74/A. § (1) Magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: alapító) - tartós közérdekű célra - alapító okiratban alapítványt hozhat létre. Alapítvány elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható. Az alapítvány javára a célja megvalósításához szükséges vagyont kell rendelni. Az alapítvány jogi személy. (2) Az alapítvány a bírósági nyilvántartásba vételével jön létre. A nyilvántartásba vétel nem tagadható meg, ha az alapító okirat az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. Az alapítvány tevékenységét a nyilvántartásba vételről szóló határozat jogerőre emelkedése napján kezdheti meg. (3) A nyilvántartásba vétel után az alapító az alapítványt nem vonhatja vissza. (4)Az alapítványt annak székhelye szerint illetékes törvényszék (a továbbiakban: bíróság) veszi nyilvántartásba. A nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet a bírósághoz az alapító nyújtja be. A kérelemhez csatolni kell a szervezetek és más, civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról, valamint e szervezetekkel összefüggő egyes polgári peres és nemperes eljárásokról szóló törvényben meghatározott okiratokat. (5)A bíróság a nyilvántartásba vételről nemperes eljárásban határoz. A bíróság a nyilvántartásba vételről szóló határozatát az ügyészségnek is kézbesíti. (6) Az alapítvány a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg. A törlésre megfelelően alkalmazni kell az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat. A jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint az alapítvány a non profit típusú szervezetek közé sorolható, valamely tartós közérdekű célra történő vagyonrendeléssel létesített jogi személy, melyet

5

Adat: OBH Országos Névjegyzék 2013. december 12-i adatközlése


10


az alapító hoz létre az alapító okirattal. Az alapítvány a nyilvántartásba vétellel jön létre. A jogi személy létrehozatalánál az egyik legfontosabb kérdés, hogy ki lehet alapító: a hatályos Ptk. értelmében magánszemély jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság is lehet alapító. Tiltó rendelkezést szabályoz a 2006. évi LXV. törvény 1.§ (2) bekezdésének b) pontja, mely szerint közalapítvány nem lehet alapító. Az alapítóra ezen túlmenően a Ptk. egyéb szűkítő szabályt nem tartalmaz, erre figyelemmel a polgári jog jog- és cselekvőképességre vonatkozó szabályai döntik el, hogy ki lehet alapító. Az alapítványt létrehozhatja több személy együtt is, lényeges, hogy minden egyes alapító megfeleljen a törvényi feltételeknek. Amennyiben jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet az alapító, a nyilvántartó bíróság vizsgálni köteles a szervezeti alapító jogi státuszát és a képviseletében eljáró személy jogosultságát. E körben szükséges lehet a működést igazoló okiratok (pl. cégkivonat, bejegyző határozat ..stb) benyújtása és az aláírásra jogosult személy azonosításához szükséges okiratok csatolása.

(pl.

aláírási címpéldány, meghatalmazás, ha nem a törvényes képviselő jár el). Az új Ptk. fogalom rendszerében az „alapítvány főszabályként a bírósági nyilvántartásba való felvételével a jövőre nézve jön létre. Ez alól kivétel a végrendelettel, illetve öröklési szerződéssel rendelt alapítvány (ahol az alapítvány alapító okiratát a végintézkedés tartalmazza), mert ez esetben a nyilvántartásba vétellel az alapítvány az alapító halálára visszamenő hatállyal jön létre. Alapítvány létesítését a jövőben az örökhagyó meghagyásban is elrendelheti (3:385–3:386. §).”6 Az új Ptk által bevezetendő szabályozás részletesen szabályozza a többes alapítást, illetve az alapítói jogok gyakorlását többes alapítás esetén. Az új szabályozás révén lehetőség nyílik, hogy az alapítók az alapítói jogokat testületben gyakorolják, amennyiben ezt az alapító okirat megengedi. (alapítók gyűlése) „Ugyancsak az eddigi gyakorlattól eltérően a csatlakozói jogállást az új Ptk. erősen közelíti az alapítói jogálláshoz.”7 3:380. § [Alapítvány létesítése több alapító által] (1) Több személy együttesen is létesíthet alapítványt. (2) Ha több alapító létesít alapítványt, az alapítói jogokat az alapítók együttesen gyakorolják

6

Dr. Sárközy Tamás: Az új Ptk. egyesületekre és alapítványokra vonatkozó rendelkezéseiről; Gazdaság és Jog 2013. évi 2. lapszámában (12-15. o.) 7 Dr. Sárközy Tamás: Az új Ptk. egyesületekre és alapítványokra vonatkozó rendelkezéseiről; Gazdaság és Jog 2013. évi 2. lapszámában (12-15. o.) Copyright © 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ● Minden jog fenntartva

11


3:395. § [Az alapítók gyűlése] (1) Ha több személy együttesen úgy létesít alapítványt, hogy az alapítói jogokat testületben látják el, az alapítók gyűlésére az alapító okiratban nem rendezett kérdésekben az egyesület közgyűlésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. (2) Az alapítói jogoknak az alapítók gyűlése általi gyakorlása során figyelmen kívül kell hagyni azt az alapítót, aki ismeretlen helyen tartózkodik és alapítói jogai gyakorlásának az erre irányuló felhívás hirdetményi kézbesítése alapján sem tesz eleget. (3) A (2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az alapítói jogokat az alapítvány kijelölt szerve testületként gyakorolja. A fenti rendelkezések értelmében tehát a többes alapítású alapítvány esetében 2014. március 15. napjától (feltéve, hogy az alapító okirat így rendelkezik) lehetőség nyílik az ún. alapítók gyűlésének felállítására, mely tekintetében háttérszabályként a jogalkotó az egyesület közgyűlése működésének szabályaira utal. Ebben az esetben azt is lehetővé teszi a jogalkotó, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó alapító esetén – sikertelen hirdetményi kézbesítés feltételével – abban az esetben is döntést hozhasson az alapítók gyűlése, ha valamely alapító passzivitása miatt a működés problémás. Ezzel a lehetőséggel megoldás nyílik tehát azoknak az alapítványoknak is, amelyek működése azért lehetetlenül el, mert a több alapító valamelyike elérhetetlen, külföldre, vagy ismeretlen helyre távozik. (A jelenleg még hatályos jogi szabályozás értelmében ugyanis, ha több alapítója van az alapítványnak, kötelező az együttes eljárás.) Az alapítók gyűlésének intézménye merőben új és talán rendszeridegen megoldás, a jogirodalomban kritikák is érik. A többes alapítású alapítványok esetében azonban hatékony megoldást kínálhat a működőképesség fenntartására. Korábban a Ptk. megkülönböztette az alapítványt a közalapítványtól. A közalapítványt az alapító személye különböztette meg az alapítványtól. A 2006. augusztus 24. napján hatályba lépett 2006. évi LXV. törvény 1. § (1) bekezdése azzal, hogy azok a szervezetek, amelyek közalapítvány létrehozására 2006. augusztus 24. napja előtt a Ptk. 74/G. §-a alapján jogosultak voltak, alapítványt a fenti időpontot követően sem alapíthatnak, ahhoz nem csatlakozhatnak. A 2006. augusztus 24. napja előtt nyilvántartásba vett közalapítvány működésére vonatkozóan pedig a továbbiakban a Ptk. alapítványokra vonatkozó rendelkezéseit a 2006.évi LXV. törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A közalapítvány olyan alapítvány, amelyet az Országgyűlés, a Kormány, valamint a helyi önkormányzat vagy kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása céljából hoz létre. Közfeladatnak az állami, helyi önkormányzati vagy


12


kisebbségi önkormányzati feladat minősül, amelynek ellátásáról - törvény vagy önkormányzati rendelet alapján az államnak vagy az önkormányzatnak kell gondoskodnia. A közalapítvány létrehozása nem érinti az államnak, illetve az önkormányzatnak a feladat ellátására vonatkozó kötelezettségét.8 Az alapítvány létrehozatalához az szükséges, hogy az alapító kiválassza azt a tartós közérdekű célt, amelynek elérésére az alapítvány vagyonát rendelkezésre bocsátja. A cél a kialakult bírói gyakorlat szerint valamely a társadalmi köztudat szerint viszonylagosan hosszabb távra kitűzött, vagy rövidebb távú, de hatását tekintve tartós, a köz érdekét valamilyen szempontból támogató, a közjót, a társadalmilag hasznosnak ítélt célkitűzéseket tartalmazhatja. A Legfelsőbb Bíróság KK 2. számú állásfoglalása szerint akkor minősül közérdekűnek a cél: „ha a társadalom vagy egy szélesebb közösség érdekét szolgálja. A közérdekűség azonban nem ítélhető meg a kedvezményezettek száma alapján”. A közérdek nem feltétlenül jelenti a társadalom egészét, az alapítvány céljai igazodhatnak egy kisebb közösség (pl. egy város, egy iskola tanulói, egy azonos betegségben szenvedő emberek csoportja, vagy azonos foglalkozási csoport) érdekeihez is. Lényeges viszont, hogy az alapítvány elsődlegesen gazdasági, haszonszerzési céllal nem hozható létre, de céljainak elérése érdekében korlátozott mértékben folytathat gazdálkodó tevékenységet. (Legfelsőbb Bíróság KK.2. Sz. állásfoglalása)

Érdekes esetek: „A hazai és nemzetközi műkörömépítés eredményeinek népszerűsítése, ezek dokumentálása, szakirodalom összegyűjtése, műkörmös alkotóműhelyek létrehozása, elismertségének növelése” az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem tekinthető közérdekű célnak. A másodfokú bíróság ettől eltérő jogi állásponton volt, kifejtette, hogy a célok vizsgálatánál bár a Legfelsőbb Bíróság KK.2. számú állásfoglalása alapján kell vizsgálni a feltételeket, az időközben hatályba lépett 11/2012. (II.29.) KIM rendelet melléklete meghatározza az alapítvány célja szerinti besorolását, ami lehet ”foglalkozási csoportokat összefogó tevékenység”, ezért ez már önmagában megalapítja közérdekűség fennállását (Fővárosi Ítélőtábla (a továbbiakban FÍT) 4.Pkf.26.311/2012/4.)” „Az alapító okirat szerint az alapítvány célja: 1. adományok gyűjtésével a hátrányos helyzetű, létminimum alatt élő családok és hajléktalan emberek, valamint beteg és veszélyeztetett gyermekeket nevelő családok támogatása; 2. célja továbbá állatmenhely létrehozása, ahol a veszélyeztetett kóbor állatokat befogadnák; 3. terápiás lovas tanya létrehozása ahol elsődlegesen lovat, macskát, madarakat, halakat vagy bármilyen szelíd emlőst tartanának különböző testi lelki 8

Wolters Kluwer Complex Kiadó Ptk-Kommentár


13


problémák megoldására, mint például tanulási probléma, magatartászavarok, alkoholizmus, drogfüggőség, házassági válság. Az alapítvány három, egymástól alapvetően eltérő, egymással kapcsolatba nem hozható célt jelöl meg, amelyek teljesen eltérő támogatotti kört feltételeznek, ezért ilyen célra alapítvány nem hozható létre. Annak nincs akadálya, hogy több alapítvány útján valósítsa meg az alapító az elgondolásait.” (FÍT 4.Pkf.26.110/2012/3.)” Az új Ptk. szakít a korábbi közérdekű célra alapított hagyománnyal, már csak tartós célt követel meg. Ugyanakkor bevezeti a magánalapítvány fogalmát is, mely az alapító tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozására tekintettel hozható létre. Az új kódex tiltja, hogy alapítvány további alapítványt hozhasson létre.

II/2. Az alapítvány vagyona Az alapítvány vagyona központi eleme ezen jogi személynek, hiszen ez az egyetlen olyan szervezet, amely nem személyek együttműködésére, vagy tevékenységére, hanem elsődlegesen az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyontömeg működtetésére, gyarapítására, a vagyon felhasználására jön létre. A Ptk. rendelkezései értelmében a működés megkezdéséhez szükséges vagyont kell az alapítónak rendelkezésre bocsátania. Az, hogy mekkora vagyon tekinthető a működés megkezdéséhez elegendőnek alapvetően függ az alapítvány nyílt, vagy zárt jellégtől (t.i. az alapítvány vagyona a csatlakozók hozzájárulásaival bővülhet -e) aktuális ár- és értékviszonyoktól, az alapító által kitűzött célok jellegétől. A konkrét összeget a jogszabály nem tartalmazza, minden esetben az adott alapítvány speciális körülményeit mérlegelve határoz a nyilvántartó bíróság a vagyon mértékéről. Az alapítványi vagyon állhat készpénzből, ingóságból, ingatlanból, tárgyi jellegű apportból, de nem kizárt szellemi alkotások alapítványnak való juttatása sem. A nyilvántartásba vételi eljárásban a bíróság vizsgálja, hogy az alapító(k) rendelkezésre bocsátotta –e az alapítvány induló vagyonát. Ezt megfelelő módon igazolni szükséges. Az igazolás történhet pénzintézet által a letétről kiadott okirattal, vagy ügyvédi letéti szerződés másolatával, vagy más megfelelő módon. Amennyiben több alapítója van az alapítványnak, az alapító okiratnak tartalmaznia kell, hogy mely alapító, pontosan milyen arányban járult hozzá az alapítvány vagyonához. (Ez azért is fontos, mert az alapítvány megszűnése esetén az alapító legfeljebb erre az összegre igényt tarthat, hacsak az alapító okiratban ezt korábban eltérően nem rendezte.) Az alapítvány alapítási vagyonát teljes egészében az alapítvány rendelkezésére kell bocsátani.


14


Ettől eltérő jogi megoldást enged az új Ptk. Új Ptk. 3:382. § [A vagyoni juttatás teljesítése] (1) Az alapító köteles az alapítványi cél megvalósításához szükséges, az alapító okiratban vállalt vagyoni juttatást teljesíteni. (2) Az alapítónak legalább az alapítvány működésének megkezdéséhez szükséges vagyont a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtásáig át kell ruháznia az alapítványra. (3) Az alapítónak a teljes juttatott vagyont legkésőbb az alapítvány nyilvántartásba vételétől számított egy éven belül kell átruháznia az alapítványra. (4) Ha az alapító az alapító okiratban meghatározott határidőn belül a teljes juttatott vagyont nem ruházza át az alapítványra, a kuratórium az alapítót megfelelő határidő tűzésével felszólítja kötelezettségének teljesítésére. A határidő eredménytelen elteltét követően a nyilvántartó bíróság - a kuratórium bejelentése alapján - az alapítói jogok gyakorlását felfüggeszti. A felfüggesztés időtartama alatt az alapítói jogokat a nyilvántartó bíróság gyakorolja. (5) Az alapítói jogok felfüggesztése nem mentesíti az alapítót az alapító okiratban vállalt kötelezettségei alól. Az új Kódex tehát különbséget tesz a működés megkezdéséhez szükséges vagyon és a teljes juttatott vagyon között, lehetőséget biztosítva az alapítónak arra, hogy a teljes vagyont csak a bejegyzést követő 1 éven belül teljesítse. Az alapító vállalt kötelezettségének elmulasztására az új Ptk. bevezeti az alapítói jogok gyakorlásának felfüggesztése jogintézményét és egyúttal lehetőséget biztosít az alapítványnak a teljes vagyon polgári peres úton történő követelésére. Ugyanakkor érdekes jogi kérdésként merül fel azon rendelkezés értelmezése, mely szerint az alapító a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig köteles az induló vagyont átruházni az alapítványra. Az átruházás a klasszikus jogdogmatikai fogalomrendszer szerint tulajdonba adást jelent, ami a még létre sem jött jogi személy esetén nehezen értelmezhető. Az alapítványi vagyon felhasználására közvetetten, a civil szervezetek gazdálkodására vonatkozó szabályokon keresztül a Civil tv. is tartalmaz rendelkezéseket. Civil tv. 2.§ 7. elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységű szervezet: azon szervezet, amelynek éves összes bevétele hatvan százalékát eléri vagy meghaladja a gazdasági-vállalkozási tevékenységéből származó éves összes bevétele; Civil tv. 17. § (1) A civil szervezet a létesítő okiratában meghatározott cél megvalósítása érdekében


15


vagyonával önállóan gazdálkodik, civil szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység folytatására nem alapítható. (2) A civil szervezet tartozásaiért saját vagyonával felel. A civil szervezet alapítója, tagja – a vagyoni hozzájárulásának megfizetésén túl – a szervezet tartozásaiért saját vagyonával nem felel. (3) A civil szervezet a létesítő okiratban meghatározott cél szerinti tevékenységet (a továbbiakban: alapcél szerinti tevékenység) – ideértve a közhasznú tevékenységet is – folytathat és – célja megvalósítása gazdasági feltételeinek biztosítása érdekében – gazdasági-vállalkozási tevékenységet is végezhet, amennyiben ez az alapcél szerinti tevékenységét nem veszélyezteti. Az alapítványi vagyon felhasználásának kérdésével ez a tanulmány csak jogi aspektusból foglalkozik, a gazdasági, pénzügyi kérdések megválaszolására a civil szervezetek gazdálkodásával foglalkozó modul vállalkozott.

Érdekes eset: FÍT 4.Pkf. 265.169/2012/5. „Egészséges mozgásformákra és táplálkozásra nevelés, főzési tanácsadás életminőség javítás. Betegség megelőzés és rehabilitációs a betegségek után a „.....” rendszerének alkalmazásával. Oktatás, a tanfolyamokon részt venni kívánók ismereteinek elsajátításához szükséges eszközök biztosítása. Alapítványi beszerzéssel táborok, programok rendezvények szervezése. A „....” rendszer működésének támogatása adományokon keresztül. Nem lehet elsődlegesen gazdasági tevékenység, a céloknak a tevékenységgel összhangban kell állniuk, a 100.000,- forint induló vagyon nem elegendő. Az alapítványi vagyon kapcsán felmerülő kérdés, hogy a miként alakul az alapítványt támogató ún. csatlakozók jogi helyzete az alapítvány vagyonához való hozzájárulás esetén. A jelenleg hatályos Ptk. az alapítványhoz való csatlakozás (azaz külső vagyoni támogatás elfogadásának lehetősége alapján) különbözteti meg a nyílt és a zárt alapítványt. Az alapítvány adománnyal történő támogatására a nyilvántartásba vételt követően kerülhet sor. Az adományozással juttatott vagyonrendelés történhet készpénzben, ingó vagy ingatlan vagyon juttatásával, egyéb jog, vagy kedvezmény biztosításával. „Az adománygyűjtés részletes szabályait a civil szervezetek gazdálkodása, az adománygyűjtés és a közhasznúság egyes kérdéseiről szóló 350/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet (továbbiakban: Rendelet) részletesen szabályozza. Adománygyűjtés esetén az adományozott köteles tájékoztatni az adományozót az adománygyűjtés céljáról és felhasználásáról. Az adomány nyújtása önkéntes.


16


Amennyiben az adományozás megtörténik, a juttatás az alapítvány vagyonává válik, és mint ilyen, az adományozó rendelkezési joga is megszűnik az adott pénzösszeg felhasználása felett. Az alapítvány vagyona felett rendelkezési joga a kezelő szervnek van, így az adomány felhasználását meghatározni az adományozó nem jogosult. Az adomány felhasználása és az erről szóló beszámoló során a Rendelet szerint érvényesülnie kell a nyilvánosság és átláthatóság feltételeinek.”9 Gyakran felmerülő kérdés, hogy a csatlakozó (legyen szó bármilyen jelentős juttatásról) szerezhet – e bármilyen jogot az átadott vagyon felhasználására, lehet –e körben bármilyen igénye, gyakorolhat-e alapítói jogokat. Az alapítók köre a jelenleg hatályos Ptk. értelmében a nyilvántartásba vételt követően nem bővülhet, csatlakozók tehát nem válnak alapítókká. Ezzel teljesen eltérő szabályozási rendszert vezet be az új Ptk. az alábbiak szerint: 3:383. § [Csatlakozás az alapítványhoz] (1) Nyilvántartásba vett alapítványhoz csatlakozni vagyoni juttatás teljesítésével, az alapító okiratban meghatározott feltételekkel lehet. (2) Ha a csatlakozó az alapító okirat alapján alapítói jogok gyakorlására jogosult, a csatlakozást követően az alapítói jogokat az azok gyakorlására jogosult más személyekkel együttesen gyakorolhatja. Az új rendelkezések értelmében tehát az alapító okiratban az alapító lehetővé teheti a későbbi csatlakozók alapítóvá válását. Ebben az esetben a csatlakozó a többi alapítóval együttesen jogosult az alapítói jogok gyakorlására. A több alapítóval rendelkező alapítvány esetében az új Ptk. – szakítva a korábbi hagyományokkal – már nem feltétlenül követeli meg az egyhangú döntést és az együttes fellépést.

II/3. Az alapító okirat tartalma – az alapító okirat módosítása Az alapító okirat az alapítvány létesítő okirata, az az alapokmány, amely tartalmazza a jogszabály által előírt kötelező elemeket, az alapítvány nyilvántartási adatait, működési kereteit, szervezetét és esetlegesen a megszűnésének a feltételeit is. Az alapító okirat megfelelő megszövegezése az alapítvány esetében kiemelten fontos, a jogi személy jellegére figyelemmel. Az alapítvány létrehozatalával ugyanis az alapító és az alapítvány teljes egészében elkülönül egymástól, az alapító 9

Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla: Alapítványi támogatás, avagy mennyiben befolyásolható – hozzájárulás fejében – egy alapítvány működése. (www.mabie.hu) Copyright © 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ● Minden jog fenntartva

17


az alapítvány bejegyzésétől fogva az alapítvány működésére, az alapítvány vagyonára meghatározó befolyással nem lehet, az alapító utoljára az alapító okirat megalkotásakor szabhatja meg az alapítvány működésének korlátait a törvény adta kereteken belül. Ennek fő oka, a már előbbiekben említett jogi jelleg, nevezetesen az alapítványi vagyon alapítói vagyontól való elkülönülése, az önálló jogi személyiség léte, mely a vagyontömeghez és az azt kezelő kuratóriumhoz kötődik. Erre tekintettel nagyon fontos, hogy az alapító okirat szövege egyértelmű, az alapítvány szervezete átlátható, az alapítótól elkülönült és független legyen. Ugyanakkor az is lényeges, hogy az alapító rálátása az alapítvány működésére ne szűnjön meg, figyelemmel kísérhesse az alapítvány vagyonának felhasználását, célszerű működését. Ptk. 74/B. §1 (1) Az alapító okiratban meg kell jelölni az alapítvány a) nevét; b) célját; c) céljára rendelt vagyont és annak felhasználási módját; d) székhelyét. (2) Az alapító okiratban az alapító rendelkezhet az alapítványhoz való csatlakozás lehetőségéről és egyéb feltételekről is. (3)2 Az alapító az alapító okiratban az alapítvány szervezeti egységét jogi személynek nyilváníthatja, ha a szervezeti egységnek önálló ügyintéző és képviseleti szerve van, valamint, ha rendelkezik a működéséhez szükséges, az alapítvány céljára rendelt vagyonból elkülönített vagyonnal. (4)3 Ha az alapító az alapítványhoz való csatlakozást megengedi (nyílt alapítvány), az alapítványhoz - az alapító okiratban meghatározott feltételek mellett - bárki csatlakozhat. Nyílt alapítvány alapításakor az alapítvány rendelkezésére legalább olyan mértékű vagyont kell bocsátani, amely a működése megkezdéséhez feltétlenül szükséges. (5)1 Az alapító az alapító okiratot indokolt esetben - az alapítvány nevének, céljának és vagyonának sérelme nélkül - módosíthatja. A módosításra egyebekben az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. (6)2 Az alapítvány gazdálkodására az egyesület gazdálkodására vonatkozó szabályok [62. § (3) bek.] az irányadók. Az alapító okirat kötelező tartalmi eleme tehát: a név, a székhely, a cél és a vagyon, valamint a vagyon felhasználási módja. Ezen elemek egyike sem hiányozhat az alapító okiratból, ellenkező esetben a bejegyzésnek nincs helye.


18


Az alapítvány nevét illetően, a Ptk. 77.§-ában szabályozott névviseléshez fűződő jog körültekintő vizsgálata a nyilvántartási eljárásban elvárás. A névkizárólagosság elvének megfelelően vizsgálni kell, hogy a választott elnevezés különbözzön a hasonló működési körben, azonos területen tevékenykedő jogi személyek nevétől. Ebben a körben nyilvánvalóan a már nyilvántartásba vett alapítványok nevével kell összevetni az alapítvány választott elnevezését. A hasonló működési kör tekintetében pedig azt vizsgálja a bíróság, hogy az alapítvány tevékenysége, céljai alapján milyen hatókörben, milyen jellegű tevékenységet végez, s ez alapján az összetéveszthetőség lehetősége fennáll –e. A névviseléshez fűződő jog és a névkizárólagosság vizsgálata tekintetében az új Ptk. némileg eltérően rendelkezik. Ezek a szabályok a valamennyi jogi személyre kötelező általános szabályok között kerültek elhelyezésre. 3:6. § [A jogi személy neve] (1) A jogi személy nevének olyan mértékben kell különböznie a korábban nyilvántartásba vett más jogi személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen összetéveszthető. Ha több jogi személy nyilvántartásba vételét kérik azonos vagy összetéveszthető név alatt, a név viselésének joga azt illeti meg, aki kérelmét elsőként nyújtotta be. (2) A jogi személy neve nem kelthet a valósággal ellentétes látszatot. A jogi személy típusára vagy formájára vonatkozó elnevezést a jogi személy nevében fel kell tüntetni. (3) A jogi személy nevében a jogi személy típusát, ha a név a jogi személy tevékenységét is tartalmazza, akkor a tevékenységet is magyar nyelven, a magyar helyesírás követelményeinek megfelelően kell feltüntetni. A névkizárólagosság, a névvalódiság és névazonosság alapelve tehát törvényi szinten került szabályozásra, többletelemként jelenik meg továbbá a „névfoglalás” gyakorlati lehetősége, mivel a jogalkotó a név használatához fűződő jogokat a kérelem beadásának időpontjához köti. Kötelező lesz a jogi személy nevében a személy típusának feltüntetése is, ami az alapítványok esetében egyet jelent azzal, hogy a névben kifejezetten szerepeltetni kell az „alapítvány” szót. Az alapító okirat kötelező elemeként is szólni kell az alapítvány vagyonáról és a vagyonfelhasználás módjáról. A vagyon összetételéről a korábbiakban már esett szó. A vagyon felhasználásának módja azért jelentős okirati elem, mert az alapító ezen rendelkezéssel szabhat korlátokat a vagyon mikénti felhasználása tekintetében, egyéb módon a későbbiekben a vagyon felhasználására befolyással nem lehet. A vagyon felhasználási módja egyfelől jelenti azt a


19


követelményt, hogy az alapító okiratban meg kell határozni, hogy a rendelkezésre bocsátott vagyon teljes egésze felhasználható-e a célokra, vagy csak meghatározott hányada. A vagyon részbeni felhasználhatósága esetén a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az ily módon lekötött vagyonfelhasználással vajon a célok elérhetőek –e. Az alapító dönthet arról is, hogy megszabja, mely pénzügyi lehetőségekkel, gazdálkodási módokkal gyarapítható, vagy éppen csökkenthető a vagyon mértéke. (befektetés, banki lekötés, pályázatokon való részvétel, adománygyűjtés, pályázatkiírás, stb.) Az alapító okiratban rendelkezhet az alapító arról, ha az alapítvány valamely szervét jogi személyiséggel kívánja felruházni. Ennek további feltétele, hogy ezen szervezeti egység önálló vagyonnal és elkülönült ügyintéző és képviseleti szervvel rendelkezzen. A bíróságtól az alapítónak kérnie kell a jogi személyiségű szervezeti egység nyilvántartásba vételét. Az alapító okirat módosítása tekintetében a jelenleg hatályos Ptk. igen szigorú állásponton van. A Ptk. 74/B.§ (5) bekezdés ugyanis, csak indokolt esetben az alapítvány nevének, céljának és vagyonának sérelme nélkül ad lehetőséget az okirat módosítására. Az alapító okirat módosítása esetén ezen túlmenően a nyilvántartásba vétel szabályai alkalmazandók. E szerint az alapító tehát az alapítvány működésének stabilitása és függetlensége biztosítása végett, csak indokolt esetben módosíthatja az alapítvány alapító okiratát. Hogy mit értünk indokolt eseten, mindig az adott helyzet dönti el, indokolt a módosítás, ha az alapítvány további törvényes és célszerű működése a módosítás nélkül nem képzelhető el, vagy elnehezül. De vannak olyan esetek, amikor nem szorul különösebb indokolásra az „indokoltság”, nevezetesen, ha pl. a székhelymódosításra, vagy képviselő változtatására külső objektív ok miatt kerül sor. Egyik eset sem eredményezheti azonban az alapítvány nevének módosítását, vagyonának csökkentését, vagy céljainak sérelmét. Leggyakoribb vitára okot adó módosítás az alapítvány céljainak bővítése. Ebben az esetben a bíróság bizonyos korlátokkal lehetőséget biztosít a célok kis fokú bővítésének abban az esetben, ha ezzel egyidejűleg az alapítvány vagyona nem csökken. Ennek technikai megoldása az alapítványi vagyon pótlólagos, alapító okirat módosítással egyidejű kibővítése.


20


Az új Ptk. alapító okirattal kapcsolatos rendelkezései Az új Ptk. számos újítást vezet be az alapító okirat vonatkozásában is. Az alapító okirat tartalmi elemeit részben a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok részben pedig az alapítványra vonatkozó speciális szabályok adják. Az általános szabályokon túl vannak kötelező speciális és eshetőleges speciális szabályok is. Az alapító okirattal szembeni követelmények kibővülnek, az eddigieken túlmenően további kötelező elem a határozott/határozatlan időtartam, a kuratóriummal kapcsolatosan a jogviszony megszűnésének és keletkezésének szabályozása, a kuratóriumi tagok díjazása, stb. 3:391. § [Az alapító okirat tartalmi elemei] (1) A jogi személy létesítő okiratának általános kötelező tartalmi elemein kívül az alapítvány alapító okiratában meg kell határozni a) az alapítvány határozott vagy határozatlan időre történő létesítését, határozott időre történő létesítésnél a határozott időtartamot; b) az alapítványi vagyon kezelésének és felhasználásának szabályait; c) a kuratóriumi tagság keletkezésére és megszűnésére vonatkozó szabályokat, a kuratóriumi tagság határozott vagy határozatlan időre szóló voltát, határozott idejű kuratóriumi tagság esetén a határozott időtartamot, továbbá a kuratórium tagjaira vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi szabályokat; és d) a kuratóriumi tagsági díjazás megállapításának szabályait. (2) Az alapító okirat szükség szerint rendelkezik a) az alapító jogainak meghatározott alapítványi szerv hatáskörébe utalásáról; b) az alapítói jogok átruházásának szabályairól; c) az alapítványhoz való csatlakozásnak vagyoni juttatás fejében történő megengedéséről, annak feltételeiről és a csatlakozót megillető alapítói vagy egyéb jogokról; d) gazdasági tevékenység folytatásáról és ennek kereteiről; e) az alapítványi szervek hatásköréről és eljárási szabályairól; f) az alapítók gyűlésének létesítéséről és e gyűlés működési szabályairól; g) az e törvényben nem nevesített alapítványi szervek létesítéséről, eljárási szabályainak meghatározásáról, tagjainak kinevezéséről, visszahívásáról és javadalmazásáról; h) az alapítvány képviseletének részletes szabályairól, ideértve az alapítvány munkavállalóival szemben a munkáltatói jogok gyakorlójának a meghatározását;


21


i) a kedvezményezettek körének meghatározásáról, illetve a kedvezményezett személyek megjelöléséről, továbbá a kedvezményezetteket megillető szolgáltatásról és jogokról; j) az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére az alapítvány fennmaradó vagyona jogosultjának megnevezésről. Az alapító okirat értelmezése az új Ptk. szabályai szerint 3:392. § [Az alapító okirat értelmezése] Az alapító okiratot az alapító akarata szerint kell értelmezni, úgy, hogy az alapítvány célja megvalósuljon. Az alapítvány céljának megvalósulását az új kódex is alapvető szempontként kezeli, ennek rendeli alá az alapító okirat értelmezésének problematikáját. Az alapító akaratának fürkészése ugyanakkor feltehetően csak a végintézkedéssel létrehozott alapítvány, vagy az olyan alapítvány esetében merül majd fel, amelynek az alapítója az alapítást követően elhalálozik. Egyéb esetben az alapító nyilvánvalóan nyilatkozni tud szándékáról, sőt adott esetben az alapító okiratot megfelelően módosítani is tudja. 3:393. § [Az alapító okirat módosítása] (1) Semmis az alapító okiratban az alapítvány céljának módosítása, kivéve, ha az alapítvány a célját megvalósította, vagy a cél elérése lehetetlenné vált, és az új cél megvalósítására az alapítvány elegendő vagyonnal rendelkezik. (2) Semmis az alapító okirat olyan módosítása, amely az alapítvány vagyonának csökkentésére irányul, vagy - ha az alapítványhoz csatlakozás történt - az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére kijelölt kedvezményezett személyét megváltoztatja. Jelentős újdonság az alapító okirat módosítása esetére, az okirat semmiségének bevezetése. A korábbi szabályokkal hasonló módon a vagyon és a célok védelmét kívánja a jogalkotó biztosítani az érvénytelenség új okának nevesítésével. Ugyanakkor kikerült a kódexből a név módosításának tilalma, ami lehetőséget biztosít a jövőben az alapítványok nevének eddig tilalmazott megváltoztatására.


22


II/4. Az alapítvány kezelő szerv/szervezete – a kuratórium Ptk.74/C. § (1) Az alapító – az alapító okiratban – kijelölheti a kezelő szervet, illetőleg ilyen célra külön szervezetet is létrehozhat. A kezelő szerv (szervezet) az alapítvány képviselője. Az alapító az alapító okiratban úgy is rendelkezhet – a (3) bekezdésben foglalt követelmény keretei között –, hogy a kezelő szerv (szervezet) vagy annak tagja kijelölése meghatározott időtartamra vagy feltétel bekövetkezéséig áll fenn. E rendelkezés azonban az időtartam lejárta, illetve a feltétel bekövetkezése esetén is csak az új kezelő szerv (szervezet), illetve az új tag kijelölésének bírósági nyilvántartásba vételével egyidejűleg válik hatályossá. (2)123 A bíróság köteles kezelő szerv (szervezet) kijelöléséről gondoskodni, ha erről az alapító nem rendelkezett, illetőleg a kezelő szerv (szervezet) a feladat ellátását nem vállalja. A kezelő szerv (szervezet), vagy más néven kuratórium az alapítvány vagyonának kezelésére jogosult ügyintéző és egyben képviseleti szerv. A kezelő szerv/szervezet megkülönböztetés pontos meghatározását a Ptk. ugyan nem rögzíti, a szabályozás logikájából és a Cnytv. 54-57.§-aiból azonban az vezethető le, hogy kezelő szerv esetén az alapító az alapítványi vagyon kezelésére valamely személyt (jogalanyt) jogosít fel („kezelő szerv”), míg kezelő szervezet esetén

az

alapítvány kezelésére az alapító okiratban hoz létre ilyen (az alapítványétól elkülönülő anyagi jogi jogalanyisággal nem rendelkező) testületet. Lényegében ez utóbbinak minősül az új Ptk. szóhasználata szerint a „kuratórium” felállítása (új Ptk. 3:397. § (1) bek.), az előbbinek pedig a „kurátor” kijelölése (új Ptk. 3:397. § (5) bek.). Az alapítvány vagyonának kezelőjéül az alapító az alapító okiratban köteles tehát egy kuratóriumot jelölni. Tagjainak számát a törvény nem határozza meg, nem kizárt az egy tagú kezelő szerv sem. A kezelő szerv mandátumát illetően a törvényalkotó nem köti meg az alapító kezét, azt azonban lényeges rögzíteni, hogy amennyiben az alapító határozatlan időre jelöli ki a kezelő szerv tagjait, visszahívásuk jóval bonyolultabban történhet csak. A kezelő szerv tagjait a bíróság nyilvántartásba veszi, ez azért is fontos, mert az új kezelő szerv jogerős bejegyzéséig a korábbi kezelő szerv jogosult eljárni, a kijelölés hatálya tehát a nyilvántartásba vételhez igazodik. Az alapítvány kezelő szervének státusza kiemelt jelentőségű az alapítvány szempontjából, e nélkül az alapítvány céljainak megvalósítására nem alkalmas. Erre tekintettel amennyiben az alapító nem él a kezelő szerv kijelölésének jogával, vagy a kijelölt kezelő szerv tagjai a megbízatást nem vállalják a bíróság köteles a hiányról kijelölő határozatával gondoskodni.


23


Ptk. 74/C.§(3)Nem jelölhető ki, illetve nem hozható létre olyan kezelő szerv (szervezet), amelyben az alapító — közvetlenül vagy közvetve — az alapítvány vagyonának felhasználására meghatározó befolyást gyakorolhat. Az alapítvány kezelő szervének összeférhetetlenségére vonatkozó szabálynak a gyakorlatban kettős célja van, egyfelől az a célja, hogy az alapító az alapítvány vagyonfelhasználását ne befolyásolhassa, a kuratóriumot ne utasíthassa, vagy más egyéb módon se avatkozhasson be az alapítvány működésébe. Ennek biztosítására a nyilvántartási eljárásban csatolni kell a kezelő szerv tagjainak két okirati tanú előtt tett, vagy ellenjegyzett (Pp.196.§) előbbi kritériumokra vonatkozó nyilatkozatát. A bírói gyakorlat megkövetelheti, hogy nyilatkozat konkrétan terjedjen ki a főbb összeférhetetlenségi okokra, így például a hozzátartozói minőségre, a munkaviszonyra, vagy egyéb függőséget okozó kapcsolatra. Másrészről azt is igyekezett a jogalkotó ily módon elérni, hogy az alapítvány szolgáltatásainak, juttatásainak, vagyonának kedvezményezettje ne lehessen az alapító, vagy az alapító érdekkörébe tartozó személy. Az új Ptk. már merőben más szemléletet követ e körben. A „főszabály az, hogy alapítvány nem hozható létre az alapító, a csatlakozó, az alapítványi tisztségviselő, az alapítványi szervek tagjai és ezek hozzátartozói érdekében [3:376. § (4) bekezdés]. E szabály alól azonban a 3:383. § nem jelentéktelen kivételeket tesz. Pl. az alapító az alapítvány kedvezményezettje lehet, ha az alapítvány célja az alapító tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásának gondozása”10 A Ptk. 74/C.§ (4) bekezdése rendezi a többtagú kezelő szervezet összetételét és működésének alapvető szabályait. Fontos kiemelni, hogy az alapítónak ki kell jelölnie az alapítvány képviseltére jogosult személyt, vagy személyeket. A kijelölésnek mindig konkrétnak és korlátozástól mentesnek kell lennie, mert csak az ilyen képviseleti jogosultság nyilvántartásba vételére van mód. Az olyan alapítói rendelkezés, amely pl. bizonyos feltételek fennállása esetén (kuratórium jóváhagyása, másik személy helyettesítése) biztosítja a képviseleti jogot törvénysértő és a nyilvántartási bejegyzésre nem alkalmas. A nyilvántartásban szereplő képviselő ugyanis a külvilág felé korlátozástól mentesen jogosult képviselni a szervezetet (jóhiszemű harmadik személyekkel szemben). Annak természetesen nincs akadálya, hogy az alapító több személyt úgy jogosítson fel a képviseletre, hogy kikösse, az kijelölt képviselők csak együttesen jogosultak eljárni. Hangsúlyozni

10

Dr. Sárközy Tamás: Az új Ptk. egyesületekre és alapítványokra vonatkozó rendelkezéseiről ; Gazdaság és Jog 2013. évi 2. lapszámában (12-15. o.) Copyright © 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ● Minden jog fenntartva

24


kell azt is, hogy egy személy csak egyféleképpen jogosult az alapítványt képviselni. Az alapító az alapító okiratban úgy is rendelkezhet, hogy a kezelő szerv az alapítvány alkalmazottjának képviseleti jogot biztosíthat, megjelölve a képviseleti jog gyakorlásának módját, illetőleg terjedelmét. II/4/a. Felelősségi kérdések Az alapító személyétől és magánvagyonától is elkülönülő jogi személyiségére tekintettel az alapítvány tartozásaiért az alapító a jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint nem felel. Az alapítvány tisztségviselője által harmadik személynek okozott kárért és a kárviselés viselésének belső szabályairól a Ptk. 74/C.§ (5) bekezdése rendelkezik, e szerint: A kezelő szerv (szervezet) vagy annak tisztségviselője (tagja) által a feladatkörének ellátása során harmadik személynek okozott kárért az alapítvány felelős. A tisztségviselő (tag) az általa e minőségében az alapítványnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felel. Az új Ptk. jogi személy vezető tisztségviselőinek felelősségét rendező szabályai jelentős változásokat hoznak a kérdés szabályozása terén. Egyfelől a jogi személynek okozott károkért az ügyvezető a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai alapján tartozik felelősséggel a jogi személynek. (Új Ptk. 3:24.§) Másfelől az új Ptk. 6:541. §-a értelmében ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel. A felelősségi szabályok ily módon történő kiterjesztése egyes jogirodalmi álláspontok szerint nem kedvez a non profit szféra szervezeteinél való gyakran önkéntes és ingyenes feladatvállalási kedvnek, hiszen végső soron a civil szervezet vezető tisztségviselője magánvagyonával is helytállni tartozhat. A kezelő szerv visszahívása A Ptk. 74/C.§ (6) bekezdése rendezi a kezelő szerv visszahívásának lehetőségét és feltételeit, a jogintézmény eljárási jogi hátterét pedig a Cnytv. 55-57.§-ai teremtik meg. A hatályos Ptk. tehát abban az esetben engedi a kezelő szerv visszahívását, ha az tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti. A Cnytv. rendelkezései szerint az alapító változásbejegyzési kérelemmel kezdeményezheti az új kezelő szerv nyilvántartásba vételét, kérelméhez csatolni azokat az okiratokat, amelyek valószínűsítik, hogy az alapítvány kezelő szerve (szervezete) veszélyezteti az alapítvány célját, valamint az alapítvány új kezelő szerve, illetve kezelő szervezete tagjainak a tagság elfogadására, valamint a jogszabályban meghatározott követelményekre vonatkozó, az összeférhetetlenségre is kiterjedő nyilatkozatát és az alapító okirat módosítását. Ez tehát egy speciális változásbejegyzési eljárás, melyben a bíróság vizsgálja, hogy a kezelő szerv


25


tagjainak visszahívásának formai kritériumai megvalósultak –e. A nem peres bíróság ugyanakkor vita esetén érdemi-tartalmi vizsgálatot a tárgyban nem folytat, mert ez meghaladná a nemperes eljárás bizonyítási kereteit. A Cnytv. rendelkezései szerint a bíróság az alapítói kérelmet azzal a felhívással küldi meg a kezelő szervnek vagy a kezelő szervezet tagjainak, hogy a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül nyilatkozzanak arról, hogy a kérelemben foglaltakat vitatják-e. Amennyiben a visszahívás tényét bármely kuratóriumi tag vitatja, vagy bármely kurátor részére a felhívás kézbesíthetetlen volt, a bíróság a változásbejegyzési eljárást megszünteti, egyben felhívja az alapítót, hogy harminc napon belül keresetlevél benyújtásával kezdeményezheti az alapítvány új kezelő szerve (szervezete) kijelölésének nyilvántartásba történő bejegyzését. Amennyiben a bíróság a rendelkezésre álló okiratokból azt állapítja meg, hogy nem lehet aggálymentesen következtetni arra, hogy az alapítvány kezelő szerve (szervezete) veszélyezteti az alapítvány tevékenységét, a bíróság a kérelmet elutasítja, egyben felhívja az alapítót, hogy harminc napon belül keresetlevél benyújtásával kezdeményezheti az alapítvány új kezelő szerve (szervezete) kijelölésének nyilvántartásba történő bejegyzését. Ezek szerint tehát abban az esetben, ha az érintettek vitatják, vagy ha a bíróság álláspontja szerint a visszahívás indokoltsága vitatható, a kérdés csak peres eljárásban dőlhet el. A polgári per felperese az alapító, alperese az alapítvány és a kezelő szervezet, vagy annak tagjai lesznek. A kezelő szervezet tehát ebben a kérdésben önállóan perelhető. Az eljárást a nyilvántartást vezető bíróságon kell megindítani. A peres eljárásban a bíróság már kibővült bizonyítási eszközökkel tárhatja fel a tényállást és bírálhatja el az elé vitt jogkérdést.

II/5. Az alapítói jogok gyakorlására való kijelölés A jogirodalomban már hosszú idő óta felvetődő igény az alapítói jogok gyakorlása körében az alapító mozgásterének kibővítése, mely 2001-ben került be a Ptk. rendelkezései közé. (A Ptk. 74/C. § (7) bekezdését a 2001. évi CVI. törvény 3. § (3) bekezdése iktatta a szövegbe) Ez igen komoly segítséget és reális megoldási lehetőséget nyújtott az alapítók számára arra az esetre, ha az alapítói jogaik gyakorlása tekintetében más személy bevonása vált szükségessé. A Ptk. 74/C.§ (7) bekezdése szerint az alapító az alapító okiratban az e törvényben biztosított jogainak gyakorlására – különösen halála, megszűnése esetére – maga helyett más személyt is kijelölhet. E személyre az alapítóra vonatkozó rendelkezések az irányadók. A kijelölést a nyilvántartásba vétel után az alapító nem vonhatja vissza. Alapító vagy a jogainak gyakorlására kijelölt más személy hiányában – a kezelő szerv (szervezet) vagy az ügyészség erre vonatkozó bejelentése alapján – az alapítói jogosultságok a bíróságot illetik meg. A törvény az alapítói jogok gyakorlására való kijelölést teszi tehát lehetővé, egy meghatározott


26


személy vonatkozásában. A kijelölés feltételeit a törvény taxatíve nem sorolja fel, példálózó jelleggel említi a megszűnés és az elhalálozás esetét. A bírói gyakorlat és a civil leleményesség az évek folyamán ezt a lehetőséget kibővítve arra használta fel, hogy feltétel, vagy időtűzés esetére is élt a kijelölés lehetőségével. Fontos szabályként merül fel ugyanakkor az, hogy a kijelölést utóbb visszavonni nem lehet. Az alapítói jogok gyakorlására történő kijelöléssel a kijelölt személy válik „alapítóvá”, ami elvben azt is jelenthetné, hogy mindent megtehet, amit az alapító maga is megtehetne, ennek ellenére több másodfokú döntés is arra irányult, mely szerint a kijelölt személy maga helyett más személyt a jövőben már nem jelölhet ki, tehát az alapítói jogok nem adhatók tovább. Lényeges és radikális újításokat vezet be az új Ptk. az alapítói jogok gyakorlása terén. Az új kódex bevezeti az alapítói jogok átruházásának új fogalmát és az alapítói jogok gyakorlására való kijelölést változatlanul, de szélesebb körben engedi, szabályozza továbbá az alapítói jogok más alapítványi szerv hatáskörébe utalását is. Az alapítói jogok gyakorlására kijelölést a 3:394. § szabályozza az alábbiak szerint: 3:394. § [Az alapítói jogok gyakorlása az alapító kiesése esetén] (1) Ha az alapító meghalt, jogutód nélkül megszűnt vagy más okból az alapítói jogait véglegesen nem gyakorolja, az alapítói jogokat az alapító által az alapító okiratban kijelölt személy vagy alapítványi szerv, kijelölés hiányában a kuratórium gyakorolja. (2) Ha az alapítvány alapítói jogait nem az alapító gyakorolja, e törvénynek az alapítóra vonatkozó rendelkezéseit az alapítói jogok gyakorlójára kell alkalmazni. (3) Ha az alapítvány valamely szerve jogosult az alapítói jogok gyakorlására, a feljogosított alapítványi szerv saját tagjaival és vezetőjével, valamint a szerv ellenőrzésére szolgáló személyekkel kapcsolatos alapítói jogokat nem gyakorolhat. (4) Ha nincs az alapítói jogok gyakorlására az (1)-(3) bekezdés alapján jogosult személy vagy szerv, az alapítói jogokat a nyilvántartó bíróság gyakorolja. E szerint az alapítói jogok gyakorlására való kijelölésről akkor beszélhetünk, ha az alapító véglegesen kiesik (meghal, jogutód nélkül megszűnik), azaz a jogait véglegesen nem gyakorolja tovább. A jelenleg hatályos szabályokhoz képest újdonság, hogy amennyiben az alapító elmulasztotta a jogai gyakorlására jogosult személy kijelölését, kiesését követően a kuratórium lesz a következő jogosított szerv és csak a kuratórium hiányában, vagy akadályoztatása esetén kerül képbe a nyilvántartó bíróság. Ettől eltérő jogintézményként szabályozza az új kódex az alapítói jogok (és kötelezettségek) átruházását. Az átruházás szabályait az alapító okirat szükség szerinti


27


elemei között szabályozhatja az alapító. Az átruházásra abban az esetben van lehetőség, ha az alapító a vagyoni hozzájárulását teljes egészében teljesítette. Az átruházás formai követelményeit illetően az új törvény nem ad eligazítást, ami azt feltételezi, hogy nincs különösebb formasághoz kötve. Arra nézve sincs szabály, hogy az átruházás ingyenes vagy visszterhes jogügylet lehet ebben az esetben. Mivel az átruházás a klasszikus jogfogalom szerint „tulajdonosváltást” jelent, egyúttal egy új forgalomképes jog megszületését konstatálhatjuk. Az új Ptk. 3:391.§ a) pontja szabályozza az alapító okirat eshetőleges elemei között az alapítói jogok más alapítványi szerv hatáskörébe utalását. Az, hogy ez az alapító okiratba foglalt jognyilatkozat milyen viszonyban áll az alapítói jogok gyakorlásával nem teljesen világos azért, mert a jogalkotó eltérő fogalmakat használ, ugyanakkor ez utóbbi fogalom tényleges tartalmát nem bontja ki.

II/6. Az alapítvány megszűnése, megszüntetése A Ptk.74/E. § (1) bekezdése értelmében a bíróság az alapítványt – törvényben meghatározott eljárást követően – a nyilvántartásból törli, ha az alapító okiratban meghatározott a) cél megvalósult; b) idő eltelt; c) feltétel bekövetkezett. (2)Az alapítványt az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően akkor is törölni kell a nyilvántartásból, ha a bíróság az alapítványt megszünteti vagy más alapítvánnyal való egyesítését rendeli el. (3)A bíróság az ügyész keresete alapján az alapítványt megszünteti, ha céljának megvalósítása lehetetlenné vált, illetőleg ha jogszabály-változás folytán a bejegyzést meg kellene tagadnia. A bíróság az alapító kérelme alapján az alapítványt megszünteti, ha az alapítvány céljainak megvalósítása lehetetlenné vált. (4)A bíróság az alapítványt megszüntetheti, ha a kezelő szerv (szervezet) tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti és az alapító – a bíróság felhívása ellenére – a kijelölést nem vonja vissza és kezelőként más szervet (szervezetet) nem jelöl ki. (5)A megszűnt alapítvány vagyonát – az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában – a bíróság a Nemzeti Együttműködési Alap támogatására köteles fordítani.


28


A Ptk. fent idézett rendelkezései tehát nevesítik az alapítvány megszűnésének nemperes és peres eljárás keretében lefolytatható típusait. Ezen anyagi jogi szabályokhoz szorosan kapcsolódnak a Civil tv. végelszámolásra-kényszervégelszámolásra vonatkozó kötelező rendelkezései, valamint a Cnyty. megszűnésre vezető eljárásokra vonatkozó szabályai. A Ptk. 73/E.§ (1) bekezdésében szabályozott okok fennállása esetén beszélhetünk az alapítvány megszűnéséről, ezek olyan okok, melyeket az alapító az alapítvány alapító okiratába foglaltan szabályozott. Fennállásuk esetén az alapítónak kérelmet kell előterjesztenie a nyilvántartó bíróságon. A bíróság megállapítja, hogy az alapítvány megszűnésének polgári jogi feltételei bekövetkeztek, majd a Civil tv. 9.§ (7) bekezdése alapján felhívja az alapítványt a végelszámolás lefolytatására. Amennyiben az alapítvány megszüntetésére a célok lehetetlenné válása miatt kerül sor (Ptk. 74/E.§ (3) bekezdés) a Cnytv. 59.§ (2) bekezdése alapján az alapító kérelmet terjeszthet elő a nyilvántartást vezető bíróságon. A bíróság nem peres eljárásban – a kezelő visszahívásához hasonló eljárási rendben – felhívással él az alapítvány felé annak megállapítása végett, hogy az alapítvány a kérelemben foglaltakat vitatja –e. Amennyiben az alapítvány vitatja, az eljárást a bíróság megszünteti, az alapító peres eljárásban kérheti az alapítványt fenti okból történő megszüntetését. Amennyiben az alapítvány nem vitatja ugyan a megszűnési okot, de a bíróság úgy ítéli meg, hogy a rendelkezésre álló nem peres iratok a célok lehetetlenülését nem támasztják alá, a kérelmet érdemben elutasítja és az alapító ez esetben is perrel érvényesítheti igényét. Alapítványok egyesítése A Ptk. 74/E.§ (6) bekezdése értelmében a bíróság az érdekelt alapítók közös kérelmére — új alapítvány létrehozása vagy más alapítványhoz való csatlakozás céljából — elrendelheti az alapítványok egyesítését, ha ez az érintett alapítványok céljainak megvalósításával összhangban áll. Az alapítványok egyesítésére irányuló kérelemhez az új, illetőleg a megfelelően módosított – a megszűnt alapítvány jogutódlásáról is rendelkező – alapító okiratot is csatolni kell, egyebekben a bíróság eljárására az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az alapítvány egyesítése az alapítvány jogutódlással történő megszűnésének egyik esete. Az egyesítésre kizárólag már bejegyzett alapítványok esetén van mód. Az érintett két vagy több alapítvány alapítójának közösen kell kérelmeznie a bíróságtól az egyesítés elrendelését. Az egyesítésről az a bíróság dönt, amelyik a megmaradó jogutód alapítványt tartja nyilván. Az egyesítés elrendelésekor a bíróság köteles a jogutódlásról is rendelkezni és figyelemmel arra, hogy az egyesítéssel az érintett (egy vagy több) alapítvány megszűnik a törlését is indokolt elrendelni. A


29


gyakorlatban ismert olyan jogi megoldás is, mely szerint a bíróság csak az egyesítésről határoz, majd megkeresi a megszűnő alapítványt nyilvántartó bíróságot a törlés elrendelése iránt. Hangsúlyozni kell, hogy az alapítványok egyesítésére abban az esetben van lehetőség, ha az érintett alapítványok céljának megvalósításával ez összhangban van, ami azt jelenti, hogy az alapítványi céloknak valamilyen mértékben illeszkedniük kell. Az alapítvány bíróság általi szankciós jellegű megszüntetése A Ptk. 74/F. § (2) bekezdése szabályozza az alapítvány megszüntetésének szankciós esetét. E szerint, ha az alapítvány működésének törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A bíróság határidő kitűzésével kötelezi az alapítvány kezelőjét, hogy az alapítvány jogszabálynak megfelelő működését állítsa helyre. A határidő eredménytelen eltelte után a bíróság az alapítványt megszünteti.


30


II/7. Az alapítványokkal kapcsolatos gyakorlati problémák, a kérelmek tipikus hibái: - Az alapító okirat egységes okirat, melyen alapuló valamennyi nyilvántartási adat változása egységesen bírálandó el, az alapító okirat részbeni nyilvántartásba vételének nincs helye. - Több alapító esetében az alapító okiratból egyértelműen ki kell derülnie, hogy mely alapító mekkora vagyont szolgáltatott. - Az alapító nem lehet képviselője az alapítványnak. - Az kezelő szervben nem lehetnek többségében az alapítóval függőségi (összeférhetetlenségi) viszonyban álló tagok. - Az önálló képviseleti joggal felruházott képviselő képviseleti joga nem korlátozható úgy, hogy a bankszámla feletti rendelkezéshez egy másik személy aláírása is szükséges. - Az alapító okiratban a kuratórium nem kötelezhető arra, hogy évenként beszámoljon az alapítónak, mert a kezelő szerv nem tartozik beszámolási kötelezettséggel, az alapítói befolyás kizártságát törvényi rendelkezés írja elő, a kuratórium működésébe az alapító nem avatkozhat be. - Az eredetileg határozatlan időre kijelölt kuratórium mandátuma nem alakítható határozott idejűvé (vagy csatolni kell egyúttal a visszahívásukra vonatkozó alapítói döntést) - Az alapítvány olyan jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amely fogalmilag egy „vagyontömeg”, melyet az alapító magánvagyonából különít el és élére egy kezelő szervet állít, az alapítványi vagyon gyarapítása és a céloknak megfelelő felhasználása végett. Az alapítvány egy tartós közérdekű célra kell, hogy létre jöjjön, ezért az alapítvány jellegénél fogva nem láthat el kizárólag olyan feladatokat, amelyek tipikusan személyegyesítő jellegű (egyesület) szervezethez kötődnek (pl. oktatásszervezés, konferenciák tartása, stb.). - Az alapítvány tevékenységeit lehet ugyan bővíteni, de az nem eredményezheti az alapítványi célok bújtatott módosítását. Az alapítói jog személyhez kötődő jog, az alapítói jog nem tárgya az öröklésnek, az alapítói jog körében tehát jogutódlásnak nincs helye. Kérdés: lehet-e alapítvány alapítója az iskola szülői munkaközössége? (nem) Kérdés: lehet-e alapító egy alapítvány? (igen) Kérdés: lehet-e alapító közalapítvány? (nem)


31


III. Az egyesület III/1. Az egyesület fogalma, létesítése Az egyesülési jog az Alaptörvényben rögzített alapjog, mely alapján Magyarországon mindenki számára biztosított a szervezetek létrehozásának joga, legyen szó egyesületről, pártról, vagy szakszervezetről. Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdés szerint: Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni. (3) Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. (4) A pártok működésének és gazdálkodásának részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg. (5) Szakszervezetek és más érdek-képviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. Az alapjog lényegét, gyakorlásának módját a Ptk. és a Civil törvény részletszabályai töltik ki tartalommal, a létrehozatal eljárását pedig a Cnytv. határozza meg. A Ptk. 61.§ (1) bekezdésében szabályozott fogalom meghatározása szerint az egyesület

olyan

Magyarországon önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályában meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. Az egyesület jogi személy. Az egyesület különös formáit a Civil tv. 4. § (1) bekezdése szabályozza e szerint az egyesület az egyesülési jog alapján létrehozott szervezet, amelynek különös formáira: a szövetségre, a pártra, a szakszervezetre, továbbá a külön törvény hatálya alá tartozó tevékenységet végző egyesületekre törvény az egyesületre vonatkozó rendelkezésektől eltérő szabályokat állapíthat meg. A különös formában működő egyesület elnevezésének tartalmaznia kell a különös forma megnevezését. Az egyesületi szabályokat követően rendelkezik a törvény a Ptk.65. § (1) bekezdésében a köztestületekről. A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el. A köztestület a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy. (Köztestület különösen a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia, a gazdasági, illetve a szakmai kamara.)A köztestületre — ha törvény eltérően nem rendelkezik — az egyesületre vonatkozó


32


szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az egyesület tehát olyan személyegyesítő jellegű szervezet típus melynek fő jellemzője, hogy egy közös

cél

érdekében

rendszeresen,

szervezett

keretek

között,

nyilvántartott

tagság

közreműködésével tevékenykedik. A Civil tv. negatív megközelítésben is szabályozza e kérdést, e szerint nem minősül egyesületnek a természetes személyeknek az egyesülési jog alapján létrehozott olyan közössége, amelynek működése nem rendszeres, vagy nincs nyilvántartott tagsága vagy az egyesületre vonatkozó rendelkezésekben meghatározott szervezete. (Civil tv. 5.§) A cél tekintetében a jogalkotó negatív meghatározást ad, azt rögzíti, hogy milyen célra nem lehet egyesületet létrehozni: Ezek: 

Egyesület elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység folytatása céljából nem hozható létre, ilyen tevékenységet csak a célja megvalósításának előmozdítása érdekében, kiegészítő jelleggel végezhet.



Az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alaptörvény C) cikk (2) bekezdését, nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Civil tv. 3.§ (3) bekezdés



Az egyesülési jog alapján szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alaptörvénnyel, és amelyet törvény nem tilt. Civil tv. 3.§ (4) bekezdés



Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre, valamint törvény alapján kizárólag állami szerv saját hatáskörében ellátható közfeladat megvalósítására irányuló tevékenység nem végezhető. Civil tv. 3.§ (5) bekezdés

Amennyiben a szervezet nyilvántartásba vételekor a bíróság azt állapítja meg, hogy az egyesület a fenti tiltott célok valamelyikére jön létre, a kérelem megtagadásának van helye. Amennyiben a már bejegyzett szervezet kívánja úgy módosítani a létesítő okiratát, hogy az sérti a fenti korlátozó szabályokat, a bíróságnak törvényességi felügyeleti eljárást kell kezdeményeznie az ügyészségnél. Az új Ptk. az egyesületi jog körében lényegesen kevesebb újdonságot vezet be, mint az alapítványokra vonatkozó szabályok vonatkozásában. Néhány részletszabály azonban jelentősen módosul. Új Ptk. 3:63. § [Az egyesület fogalma]


33


(1) Az egyesület a tagok közös, tartós, alapszabályban meghatározott céljának folyamatos megvalósítására létesített, nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi személy. (2) Egyesület nem alapítható gazdasági tevékenység céljára. (3) Az egyesület az egyesületi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult. (4) Az egyesület vagyonát céljának megfelelően használhatja, vagyonát nem oszthatja fel tagjai között, és a tagok részére nyereséget nem juttathat. Az egyesület fogalmi elemei közül tehát kikerült az önkéntesség, önkormányzatiság és önszerveződés eleme, változatlanul tilos gazdasági tevékenység céljára létesíteni egyesületet. Az új Ptk. egyesületi szabályai tekintetében teljes körű vagyonfelosztási tilalom érvényesül, még a jogutód nélküli megszűnés esetében is (3:63. § (4) bekezdés)

III/2. Az alapítás folyamata A Ptk. 61.§ (3) bekezdése szabályozza az egyesület megalakításának folyamatát. E szerint: Az egyesület alapításához az szükséges, hogy legalább 10 alapító tag az egyesület megalakítását kimondja, az egyesület alapszabályát elfogadja, ügyintéző és képviseleti szerveit megválassza és Magyarországon székhellyel rendelkezik. A törvényben írt sorrendiség kötelező, attól eltérni az alapítás folyamán nem lehet. Legalább 10 alapító tag határozhatja el a szervezet létrehozatalát. Az alapító tag fogalmát a Civil tv. 3.§ (2) bekezdése némileg szűkíti, amikor kimondja, hogy az egyesülési jog alapján a természetes személyek, valamint tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei szervezeteket hozhatnak létre és működtethetnek. Az alapító tagság köre a bejegyzésig nem változhat, erre tekintettel tehát, ha hiánypótlás kibocsátására kerül sor a bejegyzési eljárásban, szükséges, hogy valamennyi eredeti tag ismételten megjelenjen és határozzon a szükség szerint módosítandó létesítő okiratról. A megalakulás folyamatának és mozzanatainak meg kell felelnie a létesítő okiratban lefektetett szabályoknak. E szerint, ha a létesítő okirat kötelezően titkos szavazást ír elő a tisztségviselők megválasztására, ettől eltérni az alakuló ülésen sem lehet. Az alakuló ülés jegyzőkönyvéből ki kell derülnie annak, hogy a törvényben előírt sorrendiséget a szervezet megtartotta, az ülésen meghozott határozatai pedig megfelelnek a létesítő okiratában foglaltaknak. A jegyzőkönyvből a tisztségviselők megválasztásának módja ki kell, hogy derüljön és összhangban kell álljon a létesítő


34


okiratban írtakkal. A tiszteletbeli tagot az egyesület tagjai választják (Ptk.62.§ (4) bekezdése), nem választhatja őket az elnökség, adott esetben ez is lehet akadálya nyilvántartásba vételnek. A szervezet jogilag akkor jön létre, ha a bíróság jogerősen elrendeli a bejegyzését, ezért a Ptk. 61.§ (4) bekezdése szabályozza, hogy az egyesület megalapítását követően kérni kell annak nyilvántartásba vételét. Az egyesület nyilvántartásba vétele kapcsán a törvény ugyanakkor az alapjogi jellegre figyelemmel kimondja, hogy a bejegyzés nem tagadható meg, ha az egyesület a) alapszabályában foglalt célok és tevékenységek nem ellentétesek az Alaptörvénnyel, és b) alapítói eleget tettek a törvényben előírt követelményeknek. Egyesület alapítása az új Ptk. szabályai szerint: 3:64. § [Létesítés] Az egyesület létrehozásához alapszabály elfogadása, az alapszabály elfogadásához legalább tíz személy egybehangzó akaratnyilatkozata szükséges. A létesítés folyamata jelentősen változik, formailag már nem követeli meg a törvény az alakuló közgyűlés megtartását, a megalakulás kimondását, elegendő az alapszabály elfogadása legalább 10 személy egybehangzó nyilatkozatával.

III/3. Az egyesület létesítő okirata Az egyesület létesítő okirata az alapszabálya, de a Ptk. diszpozitív jellegéből adódóan nem tilos, hogy a szervezet bármely más megfelelő módon „nevezze el” alapokmányát. Az egyesület létesítő okirata rendezi a szervezet legfontosabb szabályait, vannak a törvényben előírt kötelező tartalmi elemei. Az alapszabállyal szemben alapvető elvárás, hogy koherens, egyértelmű, ellentmondásmentes legyen, mert jó esetben hosszú évekre határozza meg a szervezet működésének kereteit, belső viszonyrendszerét. Ennek meglétét a bíróság a Ptk. 61.§ (4) bekezdésében szabályozott korlátok mellett a nyilvántartásba vételkor vizsgálja. Ptk.62. § (1) bekezdése szerint az egyesület alapszabályában rendelkezni kell a szervezet nevéről, céljáról és székhelyéről, szervezetéről, a tagsági jogviszony keletkezésének és megszűnésének módjáról és feltételeiről. A szervezet neve kapcsán kötelező rendelkezéseket tartalmaz a Cnytv. A bíróságnak a bejegyzéskor vizsgálnia kell, hogy a szervezet elnevezése megfelel-e a névkizárólagosság, névszabatosság és névazonosság kritériumainak. A másodfokú bírósági gyakorlat szerint az egyesület nevének megválasztásakor nem lehet olyan


35


idegen nyelvű szavakat használni, melyek nem utalnak az egyesületnek sem a jellegére, sem a tevékenységére és nem felelnek meg a névszabatosság követelményének (pl. contact savate club). A szervezet székhelye, az az ingatlan, ami a szervezet központi ügyintézési helyéül szolgál, ahol az egyesület a részére küldött hivatalos küldeményeket átveszi. A törvény ugyan nem tiltja, hogy az egyesületnek telephelye is legyen, ez azonban a cégjoggal ellentétben nem minősül nyilvántartási adatnak, így annak a bejegyzéséről a bíróság nem rendelkezik. Az egyesület szervezetének szabályozása az önrendelkezés alapelvéből fakadóan az egyesület saját privilégiuma, tehát e körben az egyesület a megalakuláskor maga dönt arról, hogy céljainak megvalósítása és a tagsági kör nagysága, várható aktivitása alapján milyen szervezeti struktúrát tart megvalósíthatónak. A törvényalkotó csak néhány ponton köti meg az egyesület alapító tagjainak kezét, ezek: Legfőbb szerv Az egyesületnek szabályoznia kell az ún. legfőbb szerv működését, a törvényben írtakon túlmenően részére biztosított hatáskörét, a többi egyesületi szervhez kapcsolódó viszonyát. A Ptk. 63.§-a értelmében tehát a egyesület legfőbb szerve a tagok összessége (taggyűlés) vagy a tagok által – az alapszabályban meghatározottak szerint – közvetlenül vagy közvetett úton legfőbb szervként választott testület. A taggyűlés tehát lehet valamennyi tag részvételével működő szerv (jellemzően a nem túl sok taggal rendelkező egyesületek esetén alkalmazott technika), vagy a tagok által saját maguk közül közvetlenül választott testület (küldöttgyűlés), valamint olyan testület is, amelyet a tagok az alapszabályban meghatározott közvetett úton hoznak létre (területi szervek, szakmai vagy egyéb alapon tagozódó szervek küldöttei, stb.). Lényeges azonban hangsúlyozni, hogy a szervezeti felépítésnek meg kell felelnie a Ptk. 62.§ (2) bekezdésében foglaltaknak. A Ptk. 62.§ (2) bekezdése szabályozza az egyesület működésének alapvető sarokpontját, eszerint az egyesület alapszabálya az abban meghatározott célkitűzéseknek megfelelően biztosítja a szervezet működését, elősegíti a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülését. Ez a szabály váltotta fel az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 6.§-ában egykoron szabályozott és hosszú évtizedekig a bírói gyakorlatot is meghatározó demokratikus működés alapelvét. Bár a jelenleg hatályos Ptk. és Civil tv. a demokratikus működést nem helyezi alapelvi szintre, sőt nem is nevesíti, a gyakorlatban a tagok jogainak és kötelezettségeinek érvényesülése csak úgy biztosítható, ha a szervezet szem előtt tartja a tagegyenlőség és a demokratikus működés lényegi logikáját.


36


A legfőbb szerv működését illetően a Ptk, az összehívás és az ülésezés módja tekintetében ad szabályokat, melyek kötelezőek. Ptk.63. § (2) bekezdése szerint az egyesület legfőbb szervét szükség szerint, de legalább évenként egyszer össze kell hívni. Ennek megfelelően tehát az ülésezés gyakorisága tekintetében a jogalkotó állást foglalt, az évi egyszeri taggyűlés megtartása kötelező, ennél gyakoribb ülésezés pedig elrendelhető. Az Etv.-hez hasonlóan a Ptk. is szabályozza a tagok egy bizonyos hányada által összehívható taggyűlés intézményét. Ennek oka, hogy vannak olyan helyzetek, amikor akár rendkívüli esemény miatt, akár azért, mert a tagok kisebbségének érdeke ezt megkívánja, szükséges lehet az előre eltervezettől eltérő, gyakoribb időpontra történő összehívás. A törvény egyensúlyt próbál teremteni a kisebbségi jogok védelme és a működőképesség megtartása között akkor, amikor szabályozza az összehívás minimális feltételeit, ezek: A legfőbb szervet össze kell hívni akkor is, ha azt a bíróság elrendeli, illetve ha azt a tagok legalább egytizede vagy az alapszabályban ettől eltérően meghatározott hányada – az ok és a cél megjelölésével – kéri. Hosszú évek alatt a civil szervezetek által megfogalmazott igény leképezéseként a Ptk. szabályozza a legfőbb ülés elektronikus úton történő megtartásának szabályait. E szerint a legfőbb szerv ülése személyes részvétellel elektronikus úton is lefolytatható, ha a legfőbb szerv tagjainak személyazonossága az igénybe vett elektronikus úton megfelelően igazolható, dokumentálható és ennek lehetőségét és módját a létesítő okirat rögzíti. Az egyesület legfőbb szervének hatáskörét a törvény akként rendezi, hogy meghatározza a kizárólag a legfőbb szerv által gyakorolható jogköröket és az átruházható jogkört. Kizárólagos taggyűlési hatáskörök: a) az alapszabály megállapítása és módosítása; b) az éves költségvetés, illetve az előző évről szóló számviteli beszámoló elfogadása, ha törvény eltérően nem rendelkezik; c) az ügyintéző és képviseleti szerv éves beszámolójának elfogadása; d)az egyesület más egyesülettel való egyesülésének vagy feloszlásának kimondása, e) az ügyintéző és képviseleti szerv tagjainak megválasztása és visszahívása, f) döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket az alapszabály a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe utal.


37


Kizárólagos, de átruházható hatáskör: Az egyesület éves költségvetésének megállapítását, a számviteli beszámoló elfogadását és az ügyintéző és képviseleti szerv éves beszámolójának megtárgyalását az alapszabály – a legfőbb szerv helyett – a szervezet más szervére bízhatja. A kizárólagos hatáskörök azért lényegesek, mert ezen ügycsoportokban az egyesület más szerve nem dönthet, ha pedig mégis ilyen hatáskört sértő működés következne be, az alapot adhat az ügyészség fellépésére, vagy erre irányuló tagi kereset esetén a bíróság megsemmisítő határozatára. Ügyintéző-képviseleti szerv Az egyesület ügyintéző és képviseleti szerve a tagok által ilyen célból – az alapszabályban meghatározottak szerint – közvetlenül vagy közvetett úton választott testület (elnökség) vagy személy. Az ügyintéző, vagy képviseleti szerv/személy az egyesület operatív vezető szerve, feladata a szervezet képviselete, az alapszabályban meghatározott módon, a taggyűlés döntéseihez igazodva. Lényegében bármely olyan hatáskörrel felruházható, amely nem tartozik a taggyűlés, vagy más szerv kizárólagos hatáskörébe. Az egyesülési jogot korábban szabályozó Etv. alapján sokáig vitatott volt, hogy az ügyintéző és képviseleti szerv tagjai visszahívhatóak-e. A Ptk. sem ad –e körben eligazítást, így a bírói gyakorlat azt az elvet alakította ki, hogy abban az esetben hívható vissza a vezető tisztségviselő, ha a visszahívás indokát az alapszabály megjelöli. Az egyesületi szervek hatásköreinek elhatárolásakor fontos hangsúlyozni, hogy az alapszabályban lefektetett szabályokhoz a törvényes működés érdekében a későbbi tevékenysége során az egyesületnek tartania kell magát. Az alapszabályban ugyanakkor nem lehet úgy rendelkezni, hogy az elnökség két taggyűlés között gyakorolja a taggyűlési hatásköröket, utólagos jóváhagyással. Ezzel ugyanis a taggyűlés hatáskörét vonná el, üresítené ki a legfőbb szerv primátusát. Az elnökség jogköreit úgy kell tehát az alapszabályban meghatározni, hogy az igazodjon a legfőbb szerv feladat és hatásköreihez, ugyanakkor számon kérhető legyen. Az ügyintéző és képviseleti szerv tagságával összefüggésben a Ptk. összeférhetetlenségi szabályként fogalmazza meg, hogy ki tölthet be ilyen tisztséget. Ptk. 62.§ (5) bekezdése szerint az egyesület ügyintéző és képviseleti szervének tagja az lehet, a) aki legalább korlátozottan cselekvőképes, kivéve, ha a cselekvőképességét a bíróság a képviseleti joggal érintett ügycsoportban korlátozta, és b) a közügyek gyakorlásától nincs eltiltva, és


38


c) aki ca) magyar állampolgár, vagy cb) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezik, vagy cc) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozik, és bevándorolt vagy letelepedett jogállású, illetve tartózkodási engedéllyel rendelkezik. Ezen feltételek fennállására a tisztségviselőknek a Pp. 196.§-ában foglalt okiratiságnak megfelelő formában nyilatkozniuk kell, melyet a szervezetnek csatolnia kell a bejegyzési kérelméhez. Az egyesületi szervek működése, határozatképesség, szavazati arány Az egyesületi szervek működésének lényegi elemei a határozatképesség és a szavazati arány, amelyet az alapszabályban kell rögzíteni, ennek elmaradása esetén a Ptk. szabályai alapján kell, hogy működjön az egyesület. A határozatképesség az az alapszabályban rögzített minimális tagi jelenlét, amely szükséges ahhoz, hogy az egyesület szerve érvényes határozatot hozhasson. A Ptk. a többségi döntéshozatal elvét vallja, tehát az egyesület szervei határozatképesek, ha tagjainak több mint a fele jelen van, az alapszabály ennél magasabb jelenléti arányt is megállapíthat. Az egyesület működőképességének megőrzése érdekében alakult ki először a gyakorlatban, majd emelte a jogalkotó törvényi szabályozás szintjére a megismételt taggyűlés/elnökségi ülés intézményét. E szerint, ha az egyesület szerveinek ülése nem határozatképes, megismételt ülést kell tartani. A megismételt ülés a határozatképtelen ülést követő későbbi időpontra az eredetivel azonos napirenddel hívható össze. A megismételt ülés a legfőbb szerv esetében a megjelent tagok számától függetlenül, egyéb egyesületi szerv esetén pedig a többségi jelenlét megléte esetén határozatképes. A döntéshozatal rendje A Ptk. 63.§ (6) bekezdése szerint az egyesület szervei határozataikat a jelenlévők szótöbbségével hozzák mindazon kérdésben, amely tekintetében az alapszabály a szótöbbség magasabb arányát nem írja elő. A törvény tehát az egyesületre bízza, hogy kíván –e bizonyos ügycsoportokat kiemelni az általános döntéshozatali rendből. Ennek tipikus példája az ún. minősített többség, melynek alkalmazási körét és pontos meghatározását az alapszabálynak tartalmaznia kell. A minősített többség lehet 2/3-os, vagy akár ¾-es többség is, de nem kizárt a teljesen egyhangú döntéshozatal előírása sem. Azt viszont lényeges hangsúlyozni, hogy az alapszabályban rögzített döntéshozatali rendtől utóbb eltérni nem lehet, ehhez az alapszabály módosítása szükséges. Ez akkor jelenthet problémát, ha már az alapszabály módosítását az egyesület már eleve egy magasabb, szigorúbb


39


döntéshozatali rendhez köti, mert ebben az esetben előfordulhat, hogy nehézkessé válik a működőképesség megtartása. A tagok jogai és kötelezettségei A Ptk. szabályozza a tagsággal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, különbséget téve a rendes tag és a különleges jogállású tag között. A rendes tag jogait és kötelezettségeit a Ptk. 62.§ (3) bekezdése szabályozza, eszerint az egyesület tagja a) részt vehet az egyesület tevékenységében és rendezvényein; b) választhat és választható az egyesület szerveibe; c) köteles eleget tenni az alapszabályban meghatározott kötelességeinek; d) nem veszélyeztetheti az egyesület céljának megvalósítását. A különleges jogállású tagok tekintetében a Ptk. a pártoló és a tiszteletbeli tagot említi, de elvben nem kizárt egyéb különleges jogállású tag nevesítése sem (pl. ifjúsági tag, nyugdíjas tag, alapító tag..stb.) A pártoló taggal összefüggésben a Ptk. maga mondja ki, hogy ebben a tagsági formában a tag az egyesület tevékenységében csak vagyoni hozzájárulással vesz részt, a tiszteletbeli tagot pedig az egyesület tagjai választják meg e tagságra. A különleges jogállású tagok az egyesület szerveibe nem választhatnak és az egyesületi szervek döntéshozatalában csak tanácskozási joggal vehetnek részt.

III/4. Az egyesület vagyona Az egyesület létrehozatalához szükséges legalább a működés megkezdéséhez kellő minimális vagyon rendelkezésre bocsátása, ami praktikusan a tagdíjakból tevődik össze. A Ptk. 62.§ (8) bekezdése szerint az egyesület a vagyonával önállóan gazdálkodik, tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagok – a tagdíj megfizetésén túl – az egyesület tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek. A tagdíj megfizetésének elmulasztása esetén az egyesület az általános elévülési időn belül pert indíthat a tagja/volt tagja ellen, a lejárt és meg nem fizetett tagdíj és esetleges járulékai iránt. Figyelemmel arra, hogy az egyesület alapvetően gazdasági tevékenység végzésére nem hozható létre, a tagdíjak határidőben történő megfizetése elemi érdeke minden szervezetnek. Figyelemmel arra, hogy a tagdíjfizetés, az egyesületi tagsági jogviszonyhoz tapadó polgári jogi kötelezettség, kikényszerítése polgári peres úton (meghatározott összeghatár alatt fizetési meghagyás kibocsátásnak kezdeményezésével) elérhető.


40


III/5. Az egyesület megszűnése Az egyesület megszűnése történhet jogutódlással (egyesülés más egyesülettel: beolvadás és összeolvadás), valamint jogutód nélkül is. A jogutód nélküli megszűnésnek van saját elhatározásból fakadó típusa: feloszlás kimondása, és vannak ún. szankciós esetei, amikor a bíróság határozat folytán kerül sor a megszűnésre. A jogutód nélküli megszűnést mindig követi a vagyonnal való elszámolást célzó eljárás, ami a feloszlás esetén végelszámolás, a többi, szankciós megszűnés esetén kényszer-végelszámolási eljárást jelent. Ptk.64. § (1) Az egyesület megszűnik, ha a) az egyesület egy másik egyesülettel egyesül (összeolvad, beolvad), b) a legfőbb szerve a feloszlásáról határoz, c) a bíróság feloszlatja, d) a törvényességi ellenőrzési eljárás eredményeképpen a bíróság megszűnteti vagy megállapítja megszűnését, e) a fizetésképtelensége miatt indult eljárásban a bíróság megszünteti, és az egyesületet a nyilvántartásból törlik. Egyesülés: Az egyesülés esetén az egyesület valamely másik egyesületbe beleolvad, vagy azzal összeolvad. Amennyiben az egyesülés révén új egyesület jön létre összeolvadásról, amennyiben valamely szervezet megszűnik, míg a befogadó egyesület továbbműködik beolvadásról beszélünk. Mindkét esetben jogutódlással történik a megszűnés. Feloszlás: A feloszlás az egyesület önszántából, saját elhatározásából kimondott megszűnése. Feltételezi, hogy az egyesületnek még legyen annyi tagja, ahány tag a határozatképes taggyűlés összehívásához szükséges, és ezen tagok egyetértsenek a megszűnés kérdésében. A Ptk. 64.§ (3) bekezdése egy korlátot szabályoz, e szerint a legfőbb szerv nem dönthet az egyesület feloszlásáról, ha az egyesülettel

szemben

lefolytatott

végrehajtás

eredménytelen

volt

vagy

az

egyesület

fizetésképtelenségét a bíróság megállapította. Ezen rendelkezésnek nyilvánvalóan a hitelezők védelme és a fizetésképtelen szervezet helytállásának megteremtése az alapvető célja. Feloszlatás-megszüntetés - megszűnés megállapítása:


41


A Ptk. vezeti be ezen megszűnési okokat, az eljárások tartalmi elemeit a Civil tv. 11. § (3)-(5) bekezdése rendezi. Mindhárom megszűnés a bíróság jogerős ítéletével következik be, az eljárás kezdeményezésére a törvényességi ellenőrzés keretében eljáró ügyészség jogosult. E szerint Civil tv. 11.§ (3) bekezdés c) pontja értelmében az ügyészség pert indít az egyesülettel szemben ha a szervezet törvényes működése másként nem állítható helyre vagy a törvényes működés helyreállítására engedélyezett határidő eredménytelenül telt el. Ebben az esetben a bíróság az egyesületet megszünteti. A bíróság az ügyész keresete alapján feloszlatja az egyesületet, ha annak működése vagy tevékenysége a Civil tv. 3. § (3) bekezdésébe ütközik. Erre az esetre tehát akkor kerülhet sor, ha az egyesület az általános törvényességi klauzulában írtaknak nem felel meg. A bíróság az ügyész keresete alapján megállapítja az egyesület megszűnését, ha az legalább egy éve nem működik, vagy tagjainak száma a Ptk. 61. § (3) bekezdésében meghatározott legkisebb létszám, azaz 10 fő alá csökken. (Civil tv. 11.§ (6) bekezdés) A civil szervezet – feloszlatása, megszüntetése vagy megszűnésének megállapítása esetén – a nyilvántartásból való törlésről rendelkező bírósági határozat jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a perbíróság meghozza a jogutód nélküli megszüntetést kimondó ítéletét, ezt követően azonban kényszer-végelszámolási eljárás keretében rendezni kell a szervezet megmaradt vagyonának jogi sorsát, hitelezőinek kielégítését, a szervezet csak ezt követően törölhető a nyilvántartásból. Az egyesület alapszabálya vagy törvény eltérő rendelkezése hiányában a jogutód nélkül megszűnt egyesület – hitelezői igények kielégítése után – megmaradt vagyonát az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényben meghatározott célra kell fordítani és az ott megjelölt módon kell nyilvánosságra hozni. Az egyesület nyilvántartásból való törlésére az egyesület nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.


42


III/6. Az egyesület működésére vonatkozó gyakorlati problémák – tipikus hibák: - A Ptk. 62.§ (1) és (2) bekezdése megköveteli, hogy ha az alapszabály díjazást ír elő a tisztségviselőknek, legyen tisztázott, hogy a díj megállapítása mely szerv hatáskörébe tartozik, enélkül ez a rendelkezés törvénysértő. - Ha az alapszabály jogszabályi rendelkezést idéz, azt pontosan kell tartalmaznia, a hiányos beidézése a törvényi rendelkezésnek, helytelen és törvénysértő. - Az elnökség és az ellenőrző bizottság tagjai nem állhatnak egymással hozzátartozói viszonyban. - A pártoló tag tagdíj fizetésére nem kötelezhető (Ptk. 62.§ (4) bekezdés) - „Az egyebekben a pártoló tag jogai és kötelezettségei a rendes tagokéval megegyezik...” kitétel nem fogadható el, mert a pártoló tag olyan határozatok betartására köteles, melynek meghozatalában nem vett részt. - A tag nem kötelezhető arra az alapszabályban, hogy az egyesület tevékenységében részt vegyen (a Ptk. 62.§ (3) bekezdésétől csak a tag javára lehet eltérni) - A tagdíjfizetés elmulasztása esetén megfelelő részletességgel szabályozott, demokratikus eljárást követően zárható ki a tag: írásban, felróható, mulasztás) - Minden esetben rendelkezni kell a számviteli beszámoló elfogadásának módjáról. - A jogi személy tag a tagsági jogait a képviselőjén keresztül gyakorolja, ezért csak a képviselő válaszható meg tisztségviselőnek. - A 11 taggal megalakult egyesület esetében nincs helye küldöttgyűlés létrehozásának, mert az alapításkori taglétszámmal nem képes az alapszabálynak megfelelő működésre, nem megfelelő az átmeneti rendelkezés sem, ami a jövőre nézve határozza meg a testületi szervek létrehozatalának szándékát és működésüket. - A tagok legalább egy tizede, vagy az alapszabályban meghatározott ettől eltérő hányada kezdeményezheti a taggyűlés összehívását → azt jelenti, hogy 1/10-nél kevesebb arányhoz kötni nem lehet, de nagyobb arányhoz lehet. - A Ptk. 63.§ (6) bekezdés úgy értelmezendő, hogy a 2 fő jelenléte esetén határozatképes elnökség esetén egyhangú döntés hozható csak. - Az alapszabály azon rendelkezése, amely nem a tagok jelenlétének számához, hanem a képviselt szavazatok arányához köti a határozatképességet, törvénysértő (indoka: tagegyenlőség elve alapján minden tagot azonos mértékű szavazati jog illet) - Törvénysértő a tagdíj tekintetében az a rendelkezés, hogy ha egy összegben fizeti, akkor kedvezőbb összegben jogosult - A „szövetség” szó elnevezésben való szerepeltetése esetén tisztázni szükséges, hogy valóban az


43


Civil tv.§ (3) bekezdésében írt szövetségéről, azaz az egyesület különös formájáról van -e szó, mert ha igen vizsgálni kell a névvalódiság megvalósulását is. - A tagkizárásra vonatkozó döntés ellen a jogorvoslat nem zárható ki (Ptk. 62.§ (6) bekezdésében szabályozott megtámadási keresetre figyelemmel) - A szavazás módja tekintetében törvénysértő az a rendelkezés, mely szerint addig kell a titkos szavazást ismételni, míg az nem lesz eredményes, mert ezáltal a tagok véleményük megváltoztatására kényszerülnek, ami az egyesülési jogból eredő jogaik sérelmével jár. - Az elfogadó nyilatkozatnak valóban ki kell terjednie az elfogadásra és a Ptk. 62.§ (5) bekezdésében szabályozott valamennyi körülményre - A peres eljárásban hozott megsemmisítő határozat alapján a nyilvántartó bíróságtól nem kérhető az adatváltozás elrendelése, mert a bíróság ítélete ex nunc hatállyal semmisíti meg a döntést → ennek megfelelően a szervezet köteles a törvényes működést helyreállítani, és az újonnan megválasztott képviselő kérheti majd az adatváltozás bejegyzését (FÍT 8.Pkf.26.101/2012/6.) - Az alapszabály rendelkezéseinek egymással összhangban állóknak kell lenniük, nem lehetnek ellentmondásosak. Az új Ptk. újításai e körben: 3:65. § [Az egyesületi tag jogállása] (1) Az egyesület tagja jogosult az egyesület tevékenységében részt venni. (2) Az egyesület tagjait egyenlő jogok illetik meg és egyenlő kötelezettségek terhelik, kivéve, ha az alapszabály különleges jogállású tagságot határoz meg. (3) A tag tagsági jogait személyesen gyakorolhatja. A tag tagsági jogait akkor gyakorolhatja képviselőn keresztül, ha azt az alapszabály lehetővé teszi. A tagsági jogok forgalomképtelenek és nem örökölhetők. 3:66. § [A tagok kötelezettsége] (1) Az egyesület tagja köteles az alapszabályban meghatározott tagi kötelezettségek teljesítésére. (2) Az egyesület tagja nem veszélyeztetheti az egyesület céljának megvalósítását és az egyesület tevékenységét. Az új Ptk. főszabályként a tagegyenlőség elvét fekteti le, de engedő szabályt az alapszabály eltérő rendelkezése esetén a különleges jogállású tagok vonatkozásában. Változatlanul a személyes joggyakorlási módon helyezi az új Ptk. előtérbe, azonban hosszú évek elméleti és gyakorlati vitájára tesz pontot az a szabály, amely a képviselőn keresztüli joggyakorlást is immár lehetővé teszi, ha azt


44


az alapszabály is engedi. A tagi kötelezettségek körében nem hozott változást az új törvény. Az egyesület határozatainak bíróság előtt való megtámadása A Ptk. 63.§ (6) bekezdése szabályozza az egyesületi szervek által hozott határozatokkal szembeni bírósághoz fordulás lehetőségét. Ilyen keresetet a jogviszony jellegénél fogva a szervezet tagja terjeszthet elő, a per alperese az egyesület. Rendes tag bármely esetben keresettel élhet, elegendő a határozat jogsértő jellegére utalnia, a különleges jogállású tag esetén a törvény megkívánja az érintettséget is a kereshetőségi jog érvényesítéséhez. A kereset előterjesztésére a határozatról való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül van lehetőség, a határidő anyagi jogi jellegű és jogvesztő. A késedelmes kereset előterjesztésének tehát a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása, vagy permegszüntetés az eredménye. A tudomásszerzés e körben mindig bizonytalanságra és sok esetben vitára okot adó körülmény. A bírói gyakorlat szerint akkor történik meg a tudomásszerzés, amikor a döntés lényegi tartalma az érintett számára bármilyen formában, (akár közvetetten) de teljes egészében ismertté válik. Nincs tehát szükség a tudomásszerzéshez a határozat írásbeli, indokolt formában való közlésére. Amennyiben az alperes a perben a felperes által megjelölt időpontnál korábbi tudomásszerzési időpontot állít, ennek fennállását alperes tartozik bizonyítani. A határozat megtámadási perben a bíróság azt vizsgálja, hogy a támadott döntés törvényesnek tekinthető –e. Ez kétirányú vizsgálatot takar, egyfelől a támadott döntésnek meg kell felelnie a szervezet létesítő okirata által támasztott követelményeknek, másrészről a határozat nem lehet ellentétes a hatályos jogszabályok rendelkezéseivel. Nyilvánvaló, hogy a keresethez kötöttség elvére figyelemmel a bíróság kizárólag a keresetben megjelölt kifogások és felhozott indokok mentén folytathat vizsgálatot. A bizonyítási teher az alperesi szervezeten van, hiszen ő van abban a helyzetben, hogy rendelkezésére állnak azok az okiratok melyek a döntés jogszerűségét igazolni hivatottak. Az ilyen pertípusokban az elsődleges bizonyítási mód az okirat bizonyítás, ami sokszor különösen a nagyobb taglétszámú szervezeteknél nehézkes is lehet. A leggyakoribb megtámadási ok a döntéshozatali eljárás szabályainak megsértése (pl. nem volt határozatképes a taggyűlés, nem hívtak meg minden tagot, nem tartották be az alapszabályban írt döntéshozatali szabályokat, hiányzott az időköz, nem volt pontos a meghívó, nem küldték meg a kapcsolódó anyagokat, így nem volt biztosítva a felkészülés stb.). Gyakori megtámadási ok a valamely tag személyét közvetlenül érintő döntések kifogásolása (ide sorolhatók a tagkizárással, fegyelmi eljárással kapcsolatos döntések). Amennyiben a perben az alperesi egyesület a felperesi kifogásokkal szemben nem tudja bizonyítani a támadott határozat törvényességét, a bíróság az érintett döntést megsemmisíti, ellenkező esetben a bíróság a keresetet, mint alaptalant elutasítja. A hatályos jogi szabályozás szerint ebben a pertípusban a határozat a támadott megváltoztatására, vagy új határozat


45


hozatalára való kötelezésre nem kerülhet sor. A Ptk. lehetőséget biztosít a bíróság számára – a felperes kérelmétől függően – a támadott döntés végrehajtásának felfüggesztésére. Ez történhet már az ítélet meghozatala előtt, vagy az elsőfokú ítélet meghozatalával egy időben. Felfüggesztésre kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha a felfüggesztéssel okozott beavatkozás arányban áll azzal a vélhető hátránnyal, amelyet a sérelmezett határozat végrehajtása okoz, különös tekintettel arra az esetre, ha a végrehajtás irreverzibilis változásokat hoz a szervezet életében. E körben a bíróságnak szigorúan kell mérlegelnie az érintett személyi kört, a beavatkozás mértékét és az azzal elérhető előnyöket egyaránt. A határozat megtámadási perben hozott ítélet a jogerőre emelkedésétől kezdve fejti ki joghatását, visszaható hatálya tehát nincs (ex nunc hatályú ítélet). Arra a praktikus kérdésre pedig, hogy mi történik azzal az időszakkal, amíg a megtámadott döntés hatályban volt (megkötött szerződések, meghozott döntések, vállalt kötelezettségek, stb.) a jogszabály ugyan nem ad külön választ, a megoldás az előbbiekben jelzett ex nunc hatályú döntés értelmezéséből vezethető le. Ez alapján amíg a bíróság az adott egyesületi határozatot jogerős határozatával meg nem semmisíti, vagy jogerős határozatával végrehajtását fel nem függeszti, a döntést és az az alapján bekövetkező jogkövetkezmények érvényesek.


46


IV. A civil szervezetek végelszámolása – csőd- és felszámolási eljárása A Civil tv. egyik legfontosabb újítása volt a civil szervezetekre is kötelezővé tett végelszámolásai (kényszer-végelszámolási kötelezettség) bevezetése, valamint a csőd- és felszámolási eljárások bevezetése a civil szervezetek ügyeiben is. A végelszámolási kötelezettség bevezetésére civil szervezetek átláthatóbb működése és a hitelezők védelme érdekében került sor. Az civil szervezet végelszámolása – kényszer-végelszámolása Ha a bíróság megállapítja, hogy az alapítvány nyilvántartásból való törlésének polgári jogi feltételei bekövetkeztek, vagy az alapítványt megszünteti [Ptk. 74/E. § (1) bekezdés vagy Ptk. 74/E. § (3) bekezdés], a bíróság felhívja az alapítványt a végelszámolás lefolytatására. Ha a bíróság az alapítványt a Ptk. 74/E. § (4) bekezdésében vagy 74/F. § (2) bekezdésében meghatározott okból szüntette meg, az alapítványt nyilvántartó bíróság elrendeli a kényszer-végelszámolást. Erre figyelemmel, amennyiben az alapítvány jogutód nélküli megszűnésére/megszüntetésére nem szankciós okból (törvénysértő működés, vagy törvény ellenére történt bejegyzés) kerül sor, az alapítvány végelszámolásának van helye. Egyesület esetében a Ptk 64. § (1) és (2) bekezdésében szabályozottak alapján kerül sor kényszervégelszámolás vagy végelszámolás lefolytatására. Ebben az egy esetben a törvény lehetővé tesz a menet közbeni változtatást, azaz a civil szervezet dönthet a továbbműködésről és a végelszámolás megszüntetéséről. E szerint, ha az egyesület feloszlással szűnik meg végelszámolásnak, ha a bíróság szankciós jelleggel a szervezetet feloszlatja, vagy megszünteti, vagy megszűnését állapítja meg, kényszer-végelszámolásnak van helye. A jelenlegi szabályozás szerint a Civil tv. a végelszámolási eljárás részletszabályait illetően visszautal a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) rendelkezéseire, a kényszer-végelszámolás esetén pedig a Ctv. 2012. február 29-én hatályos 116. § (3)–(6) bekezdésére, 117. § - 118. §-ára, azzal, hogy a hivatkozott szabályokat a Civil törvényben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni. A végelszámolás tárgya a szervezetnek az a vagyona, amellyel

a végelszámolás kezdő

időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően a végelszámolás folyamata


47


alatt szerez, ide nem értve a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 4. §-ának (3) bekezdésében meghatározott vagyont. A végelszámolás kezdő időpontja a jogutód nélküli megszűnésről rendelkező határozatban megállapított időpont, ami nem lehet korábbi, mint a határozat kelte. A végelszámolás elrendeléséről a szervezet legfőbb szervének kell döntenie, megjelölve a végelszámolás kezdő időpontját, kijelölve a végelszámoló személyét. A végelszámoló kijelölésével egyidejűleg a korábbi vezető tisztségviselő megbízatása megszűnik, a szervezet képviselője a végelszámoló lesz. A Civil tv. 9.§ (3) bekezdése további a Ct-ben foglaltakhoz képest speciális szabályokat is tartalmaz. E szerint: a végelszámoló feladata a bíróság részére a végelszámolás tényének és a további adatoknak a bejelentése. A kötelezően bejelentendő adatok és csatolandó iratok:  végelszámolás megindítását elrendelő határozat kelte  a végelszámolás kezdő időpontja 

a végelszámoló neve (cégneve) és lakóhelye (székhelye), ha a végelszámoló nem természetes személy, akkor a cégjegyzékszáma és a megbízásából eljáró természetes személy neve és lakóhelye

 a civil szervezet ügyintéző és képviseleti szerve jogviszonyának megszűnését.  a végelszámoló összeférhetetlenségi nyilatkozata (Ctv. 99.§, Ptk. 74/C. § (3) bekezdés) A bíróság a végelszámolás megindításáról végzést hoz, melyet közzétesz az országos névjegyzékben. A hitelezők számára az igények bejelentésére szolgáló határidő ettől az időponttól kezdődik. A bíróság a végelszámolást elrendelő végzésben rendelkezik a szervezet képviseletében bekövetkezett változásról és a névhez illesztendő toldat („v.a” = végelszámolás alatt) bejegyzéséről. A Civil tv. a végelszámoló személyét illetően elsődlegesen a korábbi vezető tisztségviselőt preferálja, melynek oka, hogy feltételezhetően a korábbi vezető tisztségviselő birtokában vannak a szervezet iratai, ismeretében van a szervezet vagyonára vonatkozó valamennyi szükséges információnak. A végelszámoló feladatai: 

El kell készítenie a korábbi tisztségviselője által készített, a tevékenységet lezáró, a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlegének adataiból a végelszámolási nyitó mérleget, majd a hitelezők igénybejelentésére nyitva álló határidő elteltét követően – legfeljebb hetvenöt napon belül – a hitelezői követelések jegyzékéből kiindulva – szükség


48


szerint – korrigálja a végelszámolási nyitó mérleget (korrigált végelszámolási nyitó mérleget készít), amelyet a szervezet legfőbb szerve elé terjeszt, 

Ha a korrigált végelszámolási nyitó mérleg alapján azt állapítja meg, hogy a szervezet vagyona a hitelezők követeléseinek fedezetére nem elegendő, és a tagok (alapító) a hiányzó összeget harminc napon belül nem fizetik meg, haladéktalanul köteles felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet benyújtani. A felszámolás iránti kérelem előterjesztéséhez a legfőbb szerv hozzájárulására nincs szükség, de a végelszámolónak a legfőbb szervet a felszámolás kezdeményezéséről haladéktalanul tájékoztatnia kell.



A szervezet vagyoni helyzetét felmérni és a végelszámolás ideje alatt megóvja és őrzi,



A végelszámolás tényéről az érintett hatóságokat/egyéb intézményeket értesíti (földhivatal, bank, környezetvédelmi hatóság, stb.)



A szervezet követeléseit behajtani,



A szervezet tartozásait kiegyenlíteni,



A szervezet jogait érvényesíteni és kötelezettségeit teljesíteni,



A szervezet vagyoni eszközeit szükség esetén értékesíteni,



A hitelezői igények bejelentésére nyitva álló 40 napos határidő lejárát követően a végelszámoló köteles korrigált mérleget készíteni, majd a végelszámolás befejezésekor elkészíteni a számviteli törvény szerinti beszámolót, az adóbevallásokat, a végelszámolásról szóló gazdasági jelentést, és amennyiben maradt vagyon a vagyonfelosztási javaslatot. Amennyiben a végelszámolás során arról szerez tudomást, hogy a szervezet vagyona a hitelezők követelésének kielégítésére nem elegendő köteles felszámolási eljárást kezdeményezni. A végelszámolás befejezésekor valamennyi iratot a bíróságnak be kell nyújtania. Amennyiben a végelszámolás az elrendelésétől számított egy éven belül nem fejeződik be, a végelszámoló köteles a legfőbb szerv és a bíróság részére tájékoztatót írni, melyben be kell mutatnia a végelszámolás alatt álló szervezet helyzetét, annak okát, hogy az eljárás befejezésére miért nem került még sor, továbbá tájékoztatást kell adnia az eljárás befejezésének várható időpontjáról is,



A hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyont amennyiben annak feltételei fennállnak az alapítónak visszajuttatni (legfeljebb az induló vagyon mértékéig)



A végelszámolás befejezését a bíróságnak bejelenteni, a törlést kérelmezni.

A vezető tisztségviselő köteles a végelszámolóval együttműködni, minden szükséges iratot részére átadni. A törvényi kötelezettségek elmulasztása esetén a bíróság a végelszámoló vagy a hitelező kérelemére pénzbírsággal sújthatja a mulasztó vezető tisztségviselőt, az esetleges károkért pedig a Copyright © 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ● Minden jog fenntartva

49


kártérítés általános szabályai szerint felel. Az a hitelező, akinek bejelentett követelését a végelszámoló vitatja, igényét a végelszámoló értesítésének kézhezvételétől számított harminc napos határidőn belül a bíróság előtt perben érvényesítheti, ennek megindítását a végelszámolónál igazolnia kell. A végelszámoló a vitatott igények fedezetére köteles lekötött tartalékot képezni. Főbb különbségek a végelszámolás és a kényszer-végelszámolás között: 

Az elrendelés feltétele (szankciós jelleg)



A szervezet nem dönthet a továbbműködésről



A bíróság nem dönthet a kényszer-végelszámolás megszüntetéséről



A bíróság által kirendelt végelszámoló a megbízását alapos okkal visszautasíthatja.



Ha a kényszer-végelszámolás során felszámolási eljárást kell kezdeményezni, a felszámolás során egyezségkötésnek nincs helye és a felszámolási eljárás az adós szervezet teljesítésére tekintettel nem szüntethető meg.



Ha a bíróság végelszámolóként a felszámolók névjegyzékében szereplő szervezetet rendel ki, a felszámoló szervezet csak a Cstv.-ben szabályozott kizárási és összeférhetetlenségi okokra való hivatkozással utasíthatja vissza a megbízatást.

Kifogás a végelszámoló intézkedés, mulasztása miatt A végelszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt a sérelmet szenvedett fél a végelszámoló eljárásának időtartama alatt a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül, de legfeljebb az intézkedéstől vagy a mulasztás bekövetkezésétől számított hatvan napon belül végelszámolási kifogással élhet. A kifogást a végelszámolást elrendelő bíróságnál lehet előterjeszteni. A bíróság a végelszámolási kifogás felől – a végelszámoló észrevételének beszerzését követően – soron kívül határoz. Ha a kifogás elbírálása során a felek meghallgatása vagy bizonyítás felvétele szükséges, a bíróság a kifogásolt intézkedés végrehajtásának felfüggesztését is elrendelheti. A bíróság a kifogás elbírálása körében az alábbi – fellebbezhető – döntéseket hozhatja: 

Ha a kifogást megalapozottnak találja, a végelszámoló intézkedését megsemmisíti és az

eredeti állapot helyreállítására kötelezi, vagy – ha ez lehetséges – az eredeti állapotot határozatával helyreállítja 

Ha a végelszámoló mulasztott, a végelszámolót intézkedés megtételére kötelezheti.



Ha a kifogás alaptalan, azt végzésével elutasítja.


50


A végelszámolás befejezése A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor elkészíti és – a szervezetnél működő felügyelőbizottság vagy más ellenőrzésre feljogosított szerv, illetve könyvvizsgáló jelentésével együtt – a legfőbb szerv elé terjeszti jóváhagyásra: 

az adóbevallásokat,



a végelszámolás utolsó üzleti évéről készült számviteli törvény szerinti beszámolót, amelynek mérlegében – a (2) bekezdésben foglaltakra tekintettel – az eszközök, illetve az esetleges kötelezettségek piaci értéken szerepelnek, a piaci értéken történő értékelésnek az eredményre gyakorolt hatását az eredménykimutatás tartalmazza,



a vagyonfelosztási javaslatot, amelyben a végelszámoló díjának mértékére is indítványt tesz,



a végelszámolási időszak gazdasági eseményeinek bemutatásáról szóló összefoglaló értékelést (zárójelentést), valamint



szervezet vagyoni részesedésével működő jogalanyok, illetve a részvételével működő egyesületek, alapítványok sorsára vonatkozó javaslatot,

A legfőbb szerv az előterjesztett kérdésekben határozatot hoz, ezt követően terjesztheti a végelszámoló a bíróság elé a szervezet törlésére irányuló kérelmet. Az egyszerűsített törlési eljárás Egyszerűsített törlési eljárásra (Civil tv. 10/A.§) abban az esetben kerülhet sor, ha az alábbi feltételek mindegyike fennáll: 

a civil szervezet megszüntetésére perben a Civil tv. 11.§ (5) bekezdése, vagy a Ptk. 74/E.§ (3) bekezdése alapján kerül sor



a szervezetet a fenti perben ügygondnok képviselte



a per során nem merült fel adat arra nézve, hogy a civil szervezetnek vagyona van (és ezt az ítélet indokolása is tartalmazza)

Ebben az esetben a nyilvántartó bíróság a jogerős ítélet kézhezvételétől számított öt napon belül a bíróságok központi internetes oldalán hirdetményt tesz közzé. A hirdetménynek tartalmaznia kell, hogy 45 napon belül bejelentési kötelezettséggel: 

felhívást a civil szervezetnek a nyilvántartásba bejegyzett képviselőinek, hogy a bíróság részére negyvenöt napon belül jelentsék be idézési címüket



felhívást a hitelezőknek, hogy akinek a civil szervezettel szemben követelése van - ideértve a számviteli törvény szerinti függő követelést is


51




felhívást bárkinek, akinek tudomása van arról, hogy a civil szervezet ellen bírósági, közjegyzői vagy más hatósági eljárás van folyamatban vagy



felhívást annak, aki a civil szervezet tulajdonában lévő eszköz van a birtokában, vagy a civil szervezet vagyontárgyára vonatkozó jog jogosultjaként van bejegyezve, valamely vagyontárgyat illetően a javára, illetve érdekében tény van feljegyezve, vagy a civil szervezet vagyontárgyára tarthatna igény azt negyvenöt napon belül jelentse be a bíróságnak.

Amennyiben a 45 nap eredménytelenül telik el, azaz a civil szervezet képviselői nem jelentik be idézési címüket, és a civil szervezet vagyonára vonatkozó adat nem merül fel, valamint a civil szervezettel szemben fennálló követelés bejelentésére nem kerül sor, a bíróság hivatalból megindítja az egyszerűsített törlési eljárást, a nyilvántartásból törli a megszűnt, vagy a megszüntetve toldatot, és bejegyzi az egyszerűsített törlési eljárás megindítására utaló törlés alatt toldatot. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak helye nincs. A bíróság az egyszerűsített törlési eljárás elrendelését követő öt munkanapon belül az egyszerűsített törlési eljárás megindításáról értesíti a) az ügyészséget, b) a civil szervezet székhelye szerint illetékes adó- és vámhatóságot, társadalombiztosítási igazgatási szervet, c) a civil szervezet székhelye szerint illetékes végrehajtót (végrehajtókat), és d) - ha a nyilvántartásában szerepel - a civil szervezet számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatókat. (2) Az értesítésnek tartalmaznia kell: a) a bíróság nevét, székhelyét, b) a civil szervezet nevét, székhelyét, nyilvántartási számát, c) felhívást arra vonatkozóan, hogy a civil szervezettel kapcsolatos rendelkezésére álló információkat a bíróságnak hatvan napon belül jelentse be. Ha a bíróság által előírt határidőben a civil szervezet képviselője az idézési címét nem jelenti be, a civil szervezettel szemben a bíróságnál követelés bejelentésére nem került sor, és ellene bírósági, közjegyzői vagy más hatósági eljárás nincs folyamatban, a civil szervezet fellelhető vagyonára vonatkozóan érdemi adat nem merül fel, és az adó- és vámhatóság, és a társadalombiztosítási igazgatási szerv a bíróságot arról tájékoztatja, hogy eljárás nincs folyamatban, valamint a civil szervezetnek nincs munkavállalója, a végrehajtó a bíróságot arról tájékoztatja, hogy tudomása szerint végrehajtási eljárás nincs folyamatban a bíróság a civil szervezetet törli a nyilvántartásból,


52


egyidejűleg rendelkezik arról, hogy a civil szervezet fellelhető iratainak elhelyezéséről a szervezet volt képviselője, illetve alapítvány esetén a korábbi kezelő szerv vagy a korábbi kezelő szervezet tagja, ennek hiányában vagy az egyesület bármely fellelhető tagja, illetve az alapítvány bármely fellelhető alapítója gondoskodjon, és ennek megtörténtét a bíróságnak igazolja, valamint az iratok őrzésének helyéről nyilatkozatot tegyen. Amennyiben a fenti megkeresések bármelyike eredménnyel jár, azaz a a szervezet fellelhető vagyonára, képviselőjére, bejelentett követelésre utaló adat merül fel, a bíróság az egyszerűsített törlési eljárást megszünteti, és kényszer-végelszámolási eljárást rendel el. A Civil tv. Az egyszerűsített törlés egyik altípusát szabályozz a 10/D. § (1) bekezdésében. Erre akkor kerülhet sor, ha a civil szervezetettel szemben végelszámolás vagy kényszer-végelszámolás van folyamatban, és a végelszámoló a szervezet korábbi képviselőjével nem tud kapcsolatba lépni, hitelezői követelés bejelentésére nem került sor, és a civil szervezetnek nincs munkavállalója, a végelszámoló haladéktalanul intézkedik az egyszerűsített törlési eljárásban a bíróság által is beszerzendő adatok és igazolások beszerzéséről, és amennyiben nem merül fel adat vagyonra, követelésre, tartozásra, stb. kezdeményezi a civil szervezet nyilvántartásból való törlését. Az egyszerűsített törlési eljárás jóval kevesebb költséggel és adminisztrációval jár, ezért minél szélesebb körű bevezetése lenne indokolt, melyre a közeljövő jogalkotói szándéka is kiterjed. A civil szervezetek csőd- és felszámolási eljárása A csőd- és felszámolási eljárások tekintetében a háttérszabály a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban Cstv.). A Cstv. rendelkezéseit a Civil tv.ben írt eltérő rendelkezésekkel kell alkalmazni. Ezek a rendelkezések részben a civil szervezet non profit jellegéből, részben a nyilvántartási ügyek intézésének sajátosságaiból erednek. A csőd- és felszámolás eljárás lefolytatására a civil szervezetet nyilvántartó bíróság illetékes. A Csődtv. vonatkozó szabályait a civil szervezet jellegére figyelemmel értelemszerűen rendeli alkalmazni a Civil tv., e szerint ahol a Cstv. a gazdálkodó szervezet vezetőjét említi, azon az egyesület ügyintéző és képviselő szervét, valamint az alapítvány kezelő szervét, ahol cégjegyzéket említ, ott a civil szervezetek vonatkozásában a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvényben meghatározott nyilvántartást, ahol pedig az adós cégjegyzékszámát említi, ott a civil szervezet nyilvántartási számát és végül ahol a végzés vagy a végzés kivonata Cégközlönyben (a Cégközlöny honlapján) történő közzétételét említi, ott a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló


53


törvényben meghatározott országos névjegyzék - Országos Bírósági Hivatal által működtetett internetes felületét kell érteni. A fizetésképtelenség megállapításának feltételei között jelentős eltérést szabályoz a Civil tv. A Cstv.-hez képest. Míg a gazdálkodó szervezeteknél a lejárt tartozás 20 napon túl már fizetésképtelenséget eredményez, addig a civil szervezet esetében a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozás a teljesítési idő lejártát követő hatvan napon túl eredményezi ugyanezt. Jelentős eltérés még az is, hogy a fizetésképtelenség nem állapítható meg, ha a civil szervezet nem vitatott vagy elismert tartozását meghaladóan állami vagy önkormányzati szerv felé nem vitatott vagy elismert követelése áll fenn költségvetési támogatási jogviszony keretében. A Cstv.-ben szabályozott fizetési moratórium tekintetében is kedvezőbb szabályok vonatkoznak a civil szervezetekre, e szerint a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetekben a bíróság a civil szervezet kérelmére a Cstv. 26. § (3) bekezdésének alkalmazása helyett legfeljebb (45 nap helyett) kilencven napos fizetési haladékot adhat, és egyben reorganizációs terv készítését rendeli el. A bíróság a fizetésképtelenséget megállapítja, ha a civil szervezet a határidő leteltekor a reorganizációs tervet nem nyújtja be, vagy ahhoz nem csatolja a hitelezőkkel kötött megállapodást az adósságok rendezéséről, továbbá a vagyonhiány és forráshiány megszüntetésére a civil szervezet legfőbb szerve által hozott döntéseket. A civil szervezet csődeljárása vagy felszámolása esetén a cs.a vagy a f.a. toldatot, a csődeljárás megindítását, a csődeljárás elrendelését, a felszámolási eljárás elrendelését és az említett eljárások jogerős befejezését a nyilvántartásban is fel kell tüntetni. A nyilvántartásba be kell jegyezni az eljárás nevét, kezdő, illetve befejező időpontját, továbbá a vagyonfelügyelőre vagy felszámolóra vonatkozó adatokat (név, székhely, lakóhely, levelezési cím).


54


V. A civil szervezetek nyilvántartása A civil szervezetek nyilvántartása a civil szervezetek működésének eljárásjogi vetülete. A nyilvántartásba vétellel szerzi meg a szervezet a jogi személyiségét, ezen jogi aktustól kezdődően kezdheti meg a szervezet a tényleges működését, köthet szerződést, vállalhat kötelezettséget, szerezhet adószámot ...stb. A szervezetnek működése befejezésekor a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg a jogalanyisága. E két végpont között történnek azok a változások, melyeket a szervezet bejelenteni tartozik a bíróságnak (nyilvántartási adatok változása), hogy a nyilvántartott adatok a tényleges állapotnak megfeleljenek. A civil szervezetek bírósági nyilvántartásának szabályait a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (a továbbiakban Cnytv) rendezi, meghatározva az eljárás alanyait, az eljárás tárgyát, főbb szabályait. A nyilvántartási eljárásra alkalmazandó mögöttes jogszabályként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban Pp.) rendelkezései is alkalmazandók, a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel, ha a Cnytv. másként nem rendelkezik. A civil szervezetek bírósági nyilvántartási eljárása nemperes eljárás, mely a szervezet első bejegyzett székhelye szerint illetékes törvényszék hatáskörébe tartozik. A Cnytv. 2.§-a szabályozza a bíróság feladatait, ezek: a nyilvántartott szervezetek bejegyzése, megváltozott adatainak bejegyzése, törlése, egyéb eljárások, a nyilvántartás adatairól tájékoztatás nyújtása. A civil szervezetek bírósági nyilvántartási eljárása az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57.§(1) bekezdés e) pontja értelmében illetékmentes.

V/1. A nyilvántartásba vétel iránti eljárás A nyilvántartásba vétel iránti kérelem és a kérelemhez csatolandó iratok. A szervezet nyilvántartásba vételére a Cnytv.-ben szabályozott eljárás keretében kerül sor. A kérelem előterjesztésére a törvény nem szab határidőt (a változásbejegyzési kérelemnél 60 napos határidőben kell a kérelmet előterjeszteni). Egyesületek esetén kérelmezőként a bejegyzési kérelmet a megválasztott képviselő (képviselők) terjeszthetik a bíróság elé, alapítvány esetében a kérelmező pozíciójában az alapító (alapítók) áll (állnak). Amennyiben a kérelmet nem az arra jogosult személy terjeszti elő, a bíróság a kérelmet a Cnytv. 29.§ (1) bekezdés f) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A kérelmező jogosultságának vizsgálata tehát alapvető fontosságú a nyilvántartási eljárásban. Hangsúlyozandó az is, hogy amennyiben a kérelem előterjesztésére több személy


55


együttesen köteles (pl. az alapítványnak több alapítója van, vagy az egyesületet együttes képviseleti joggal képviseli két személy) valamennyi kérelmező aláírása szükséges a kérelem szabályszerű előterjesztéshez. A gyakorlatban előfordult olyan eset, hogy a bíróság nem észlelte a kérelmező személyében fennálló problémát és ennek ellenére hozott változásbejegyzésről szóló jogerős végzést. A Fővárosi Ítélőtábla egy eseti döntésében rögzítette, hogy amennyiben a korábbi eljárásokban „nem arra jogosult kérelmezőtől” származó beadványok alapján rendelkezik a bíróság a változások bejegyzéséről, ez nem eredményezi, hogy a jogosulatlan kérelmező alapítóvá válna. (FÍT.4.Pkf.26.899/2012/3.) Az új Ptk. jelentős újításokat hoz - e tekintetben is. Az alapítványok esetében bevezetésre kerül az alapítók gyűlésének intézménye, az alapítói jogok kuratóriumra, vagy más alapítványi szervre való átruházásának lehetősége, mellyel az eddigi „alapítói” kör bővül.

A kérelmet a 11/2012. (II.29.) KIM rendeletben szabályozott adattartalmú, a jelenleg a www.birosag.hu oldalról letölthető nyomtatványon kell előterjeszteni. A kérelmet a kérelmezőnek és két okirati tanúnak kell aláírnia. A bíróság a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet Pp. 3.§ (2) bekezdésében szabályozott kérelemhez kötöttség alapelvének megfelelően bírálja el. A kérelemhez kötöttség elve a nemperes eljárásban azt jelenti, hogy a kérelmezőnek pontosan és teljes körűen meg kell jelölnie, hogy a kérelme mely nyilvántartási adatokra irányul, azaz mely adatok nyilvántartásba vételét, melyek törlését és melyek módosítását kéri. A Cnytv. 5.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 213.§ (1) bekezdése alapján tehát a bíróság köteles a kérelmet teljes egészében kimeríteni, azaz döntésének ki kell terjednie a kérelemben foglalt valamennyi kérdésre, ennek elmulasztása lényeges eljárási szabálysértés. A törvény a nyilvántartásba vételi kérelem vonatkozásában meghatározza azokat az adatokat, melyeket kötelezően meg kell adni, minden szervezettípus esetén. Ezek: az eljáró bíróság megnevezése, a kérelmező neve, lakóhelye, a szervezet neve (amennyiben van: rövidített neve, idegen nyelvű elnevezése), székhelye, képviselőjének neve, lakóhelye, a képviseleti jog terjedelme és gyakorlásának módja, a szervezet célja, célja szerinti besorolása, a létesítő okirat kelte és a szervezet típusa.


56


A nyilvántartásba vételi kérelemhez csatolandó iratok: A létesítő okirat A kérelemhez csatolni kell a szervezet létesítő okiratát, amely egyesület esetén az alapszabályt, alapítványnál az alapító okiratot jelenti. A létesítő okirat tartalmazza a szervezetre az anyagi jogi szabályok által meghatározott valamennyi rendelkezést. A létesítő okiratot keltezéssel, a képviselő aláírásával kell ellátni. A nyilvántartásba vételi kérelem előterjesztésekor szükséges a székhelyhasználat jogcímét igazoló okirat másolatának csatolása is. A székhelyhasználat jogcíme, az a jog amely alapján a szervezet a bejelentett székhely használatára (nyilvántartásba való bejegyzéshez bejelentésére, levelezési címként megjelölésre, a központi ügyintézési helyként való használatra) jogosult, ez lehet szívességi használat, vagy valamely visszterhes szerződéssel engedett használati jogot (bérleti, használati szerződés) igazoló okirat. Amennyiben a székhely használatát a szervezet kötelmi jogi jogosultként használja, az eredeti dologi jogosult, amennyiben annak feltételei fennállnak, székhelyhasználati engedélyét visszavonhatja. Ebben az esetben a szervezet köteles új székhely kijelölésére és a változások nyilvántartásba vételének kérelmezésére. Vannak olyan helyzetek, amikor a felek között vita alakul ki a székhely használatának feltételeivel összefüggésben. A nemperes eljárásban a nyilvántartó bíróság – a bizonyítás kereteinek korlátozottsága miatt – kizárólag a rendelkezésre álló okiratok alapján dönthet, az alap jogvita eldöntése nem tartozik a hatáskörébe. Erre tekintettel, amennyiben a szervezet a székhely használatának jogszerűségét nem tudja megfelelően alátámasztani, vagy az általa csatolt okirat tartalmát a székhely dologi jogosultja vitássá teszi, a bíróság új székhely megjelölésére kötelezheti a szervezetet. A kérelemhez csatolni kell továbbá az alapításban esetlegesen részt vett jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogi személyiségét, vagy működését igazoló okiratot és a képviselőként eljárt személy képviseleti jogosultságát igazoló okiratot. Ez praktikusan azt jelenti, hogy amennyiben tehát például az alapítványt jogi személyiségű gazdasági társaság hozza létre, vagy az egyesület megalakításában jogi személy gazdasági társaság vesz részt, a kérelmező köteles a jogi személy létére vonatkozó igazolás csatolására (pl. cégkivonat, külföldi jogi személy esetén a bejegyző határozat, vagy igazolás hitelesített fordítása ..stb), továbbá szükséges a képviselő jogosultságának igazolása is. Amennyiben a cégkivonatban megjelölt képviselő jár el, elegendő az


57


erre való utalás, amennyiben meghatalmazás alapján képviseli valamely személy a jogi személyt, szükséges a meghatalmazás Pp. 196.§ szerinti okirati formába foglalása. Természetesen egy meghatalmazott több jogi személyt is képviselhet, amennyiben a szükséges okiratok csatolása megtörténik. A Cnytv. 21.§ (3)-(7) bekezdései, valamint a 35-36.§-ai szabályozzák a szervezet elnevezésével kapcsolatos kötelezettségeket. A jogi személyek névviselésével kapcsolatos szabályokat a Ptk. 77.§a rendezi. A névazonosság, névkizárólagosság és névszabatosság alapelveinek megfelelő elnevezést a bíróság a nyilvántartásba vételkor ellenőrzi. Amennyiben a szervezet neve jogi személy, más szervezet vagy természetes személy nevét tartalmazza, a kérelemhez csatolni kell a jogosultnak, illetve örökösének vagy jogutódjának a névhasználathoz hozzájáruló nyilatkozatát. A nyilatkozatnak meg kell felelnie a Pp. 196.§-ában szabályozott okirati formának. Ha a szervezet neve olyan elnevezést tartalmaz, amelyhez másnak jogi érdeke fűződik, a kérelemhez csatolni kell a jogosult hozzájárulását tartalmazó nyilatkozatot. Ha a szervezet neve a történelem kiemelkedő személyiségének nevét tartalmazza, a kérelemhez csatolni kell a Magyar Tudományos Akadémia névviseléshez adott engedélyét. Ha a szervezet neve vagy nevének valamely része olyan elemet tartalmaz, amelynek névként való szerepeltetése külön jogszabályban meghatározottak szerint engedélyhez kötött, a kérelemhez csatolni kell az engedély megadását igazoló okiratot. Ha a kérelmező a szervezet magyar nyelvű elnevezésének megfelelő idegen nyelvű elnevezését is kéri nyilvántartásba venni, a magyar nyelvű elnevezés – a külön jogszabályban foglaltak szerint arra jogosult által készített – idegen nyelvű fordításával kell igazolnia, hogy az idegen nyelvű elnevezés a magyar nyelvű elnevezésének megfelel. Ha a bíróságnak a fordítás megfelelőségével szemben kétsége merül fel, a kérelmezőtől a magyar nyelvű elnevezés idegen nyelvű hiteles fordítást kérheti. A nyilvántartásba vételi eljárás során a bíróság mindenek előtt alaki szempontból vizsgálja a kérelmet. Ez azt jelenti, hogy a bíróság meggyőződik arról, hogy nincs-e akadálya a kérelem érdemi vizsgálatának. Ennek során a bíróság a Cnytv. 28.§ (1) bekezdése alapján megvizsgálja, hogy nincse helye a kérelem áttételének (amennyiben a kérelem elbírálására más bíróságnak van hatásköre, vagy illetékessége), a kérelem hivatalból történő elutasításának, vagy hiánypótlásának.


58


A kérelem elutasítása körében a törvény kétféle "elutasítás-típust" szabályoz. Az első a hivatalból való elutasítás, melyről a Cnytv. 29. § (1) bekezdése rendelkezik. A bíróság a nyilvántartásba vételi kérelmet hivatalból végzéssel elutasítja, ha 

az eljárásra a bíróság joghatósága törvény, európai uniós jogszabály vagy nemzetközi

egyezmény rendelkezése alapján kizárt, 

a jogi képviselő által benyújtott kérelem nem tartalmazza a 20. § (1) bekezdésében

foglaltakat vagy a kérelemhez a meghatalmazást nem csatolták vagy 

a kérelmezőnek nincs perbeli jogképessége,



a szervezet alapításában olyan alapító vesz részt, aki a szervezet alapításában törvény

alapján nem vehet részt vagy 

a kérelmet nem a jogszabályban arra feljogosított személy nyújtja be.

A kérelem hivatalból történő elutasítása esetén nincs helye a kérelem érdemi vizsgálatának. A Cnytv. 29.§ (2) bekezdése szabályozza azt az esetet, amikor a bíróság a hiánypótlási eljárást követően utasítja el a kérelmet ha a kérelmező a hiánypótlási felhívást követően a kitűzött határidő alatt a hiánytalan kérelmet (annak hiánypótlási felhívásban megjelölt részét) nem nyújtotta be, és emiatt a kérelem nem bírálható el. A kérelem érdemi vizsgálata A kérelem érdemi vizsgálatakor a bíróság megvizsgálja, hogy a becsatolt okiratok megfelelnek -e a törvényi előírásoknak, és az adott szervezettípustól függően vizsgálja a szükséges feltételek fennállását. Ezen a vizsgálatnak a kérelem beérkezését követő 30 napon belül meg kell történnie, ami zárulhat a szervezet nyilvántartásba vételével (amennyiben a bejegyzséi kérelem nem szenved sem alaki, sem anyagi jogi hibában), vagy hiánypótlást elrendelő végzés kibocsátásával. A hiánypótlás szabályai A hiánypótlási eljárás során a bíróság indokolt felhívó végzésben tájékoztatja a kérelmezőt beadványai hiányairól, meghatározva egyúttal azt is, hogy milyen tartalommal és formában lesz alkalmas a kérelem a nyilvántartásba vételre. A Cnytv. 30. § (2) bekezdése értelmében a Pp. 95. §-át és 104. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hiánypótlásra megfelelő – legfeljebb negyvenöt napos – határidőt kell biztosítani, amely határidő kérelemre, indokolt esetben, legfeljebb a kérelemben megjelölt időtartamig meghosszabbítható. Ez tehát azt jelenti, hogy a bíróság


59


mérlegelési joga a megfelelő, de legfeljebb 45 napos határidő engedélyezése, melyet utóbb a kérelmező kezdeményezésére meg is hosszabbíthat. Fontos hangsúlyozni, hogy a határidő hosszabbítása iránti kérelem elbírálásakor figyelemmel kell lenni a Pp. 104.§ (2) bekezdésében foglaltakra is, azaz a hosszabbításra irányuló kérelmet az eredetileg engedélyezett határidő letelte előtt kell előterjeszteni, az így benyújtott kérelemre pedig a bíróság indokolt esetben gyakorlatilag bármekkora időre meghosszabbíthatja a hiánypótlásra előírt határidőt. A hiánypótlást elrendelő végzés meghozatalkor a bíróság köteles nagyon körültekintően vizsgálni az iratokat, figyelemmel arra, hogy ismételt hiánypótlásra a későbbiekben nincs lehetőség olyan hibák esetében, amelyek már eredetileg benyújtott kérelemben megtalálhatóak voltak. Ugyanakkor a

törvényalkotó

a

kérelmező

részére

lehetőséget

biztosított

az

ismételt

hiánypótlás

kezdeményezésére, vagyis arra, hogy beadványa előterjesztésekor kérelmet terjeszthessen elő a bíróság felé arra nézve, hogy a hiánypótlás hibás teljesítésekor újabb hiánypótlást bocsásson ki a bíróság. Ennek oka, hogy sokszor az eredeti kérelmet követően benyújtott hiánypótlás sem alkalmas maradéktalanul a nyilvántartásba vételre, így viszont elkerülhető a kérelem azonnali elutasítása. A bíróság a hiánypótlást végzéssel rendeli el, de indokolt esetben a kérelmezőt a beadvány hiányainak pótlása végett maga elé idézheti. Erre a Pp. szabályaitól eltérően a nem helyben lakó kérelmező esetén is lehetőség van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bíróság abban az esetben, ha célszerűnek látja a beadvány hiányait személyes meghallgatás keretében is közölheti a kérelmezővel.

A Cnytv. 31.§-ában foglalt hiánypótlás elrendelését személyes meghallgatás

keretében oly módon kell dokumentálni, hogy a meghallgatás jegyzőkönyvéből egyértelműen megállapíthatónak kell lennie, hogy a hiánypótlás mire irányult, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a hiánypótló végzés főbb elemeit: a hibák és hiányok pontos felsorolását. Ennek hiányában adott esetben nem lesz megalapozott az elutasító végzés a Pp. 221.§ (3) bekezdésében szabályozott indokolási kötelezettség elmulasztása miatt. A nyilvántartásba vételi eljárásra a bíróság számára nyitva álló határidő 60 nap, melyet a kérelem beadásának napjától kell számítani. E határidőbe nem számít bele a hiánypótlási, ismételt hiánypótlási felhívás esetén a hiánypótlási, ismételt hiánypótlási felhívás kibocsátásától a hiányok pótlásáig terjedő idő, valamint a kizárás tárgyában való döntéshez szükséges idő és az igazolási kérelem tárgyában való döntéshez szükséges idő sem. Ha a bíróság döntési kötelezettségének határidőn belül nem tesz eleget, a bíróság elnöke felhívja a bírót (bírósági titkárt), hogy soron kívül, nyolc napon belül tegye meg a szükséges intézkedéseket a kérelem elbírálása érdekében. A bíró (bírósági titkár) a kérelem elbírálását követően a bíróság


60


elnökének beszámol arról, hogy mi volt az indoka annak, hogy döntési kötelezettségének határidőn belül nem tett eleget. Az ügyésznek – ha az ügyészség látja el a szervezet feletti törvényességi ellenőrzést – kézbesíteni kell a nyilvántartásba vételi, a változásbejegyzési és a nyilvántartásból való törlés iránti eljárás során a nem az ügy érdemében hozott fellebbezhető végzést és az ügy érdemében hozott végzést, az áttételt elrendelő és a nyilvántartásba vételi kérelmet elutasító végzés kivételével.

V/2. A változásbejegyzési eljárás A változásbejegyzési eljárásra a már nyilvántartásba vett szervezet adatai körében bekövetkezett változások nyilvántartásba vétele esetén kerül sor. Ez bármely már bejegyzett adat módosulása esetén merülhet fel, illetve abban az esetben, ha a szervezet olyan új adat bejegyzését kéri a nyilvántartásba, amely eddig abban nem szerepelt (pl. jogi személyiségű szervezeti egység bejegyzése, közhasznúság körében bekövetkezett változás, stb.). A változásbejegyzési kérelmet a nyilvántartó bírósághoz kell benyújtani. A szervezet bejegyzésekor a szervezetet nyilvántartó bíróság illetékessége rögzül. Ezt követően, amennyiben a szervezet székhelye esetlegesen megváltozik, akkor sincs helye a szervezet iratainak áttételére, a továbbiakban a szervezet törléséig a nyilvántartó bíróság jár el. (Ez alól a szabály alól kivételt jelent a közelmúltban az egyházak nyilvántartásával kapcsolatosan az a rendelkezés, mely a vallási tevékenységet végző szervezetek esetében a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességét és a nyilvántartási iratok áttételét írta elő.) A változásbejegyzési kérelmet is nyomtatványon kell előterjeszteni, a nyomtatvány letöltésének módja és előterjesztésének szabályai megegyeznek a nyilvántartásba vételnél elmondottakkal. (Letölhető: www.birosag.hu, iratminta:...) A változásbejegyzési kérelemnek tartalmaznia kell: az eljáró bíróság megjelölését, a kérelmező nevét, lakóhelyét (székhelyét), a kérelemmel érintett szervezet nevét és nyilvántartási számát, a változásbejegyzési kérelemmel érintett adatokat, annak megjelölésével, hogy melyek az új, a módosított vagy a törlendő adatok. A változásbejegyzési kérelemhez a nyilvántartásba vétel iránti kérelemnél már jelzett iratokat kell csatolni, ha a megváltozott adat azt érinti azzal a kivétellel, hogy nem kell csatolni azokat az okiratokat, amelyek a bíróság rendelkezésére állnak, s amelyek a változásbejegyzési kérelem adatai alapján megállapíthatóan nem módosultak. A létesítő okirat módosítása esetén a változásbejegyzési kérelemhez csatolni kell a létesítő okirat változásokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét is.


61


A Cnytv. 38. § (1) bekezdése értelmében a létesítő okirat módosítását változásbejegyzési kérelemmel kell bejelenteni a bíróságnak. A 2012. január 1-jén hatályba lépő eljárási szabályok egyik novuma volt az egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiraton elhelyezendő záradék, melyen a kérelmező – ha a kérelmező jogi képviselővel jár el, a jogi képviselő – igazolja, hogy a létesítő okirat egységes szerkezetbe foglalt szövege megfelel a létesítőokirat-módosítások alapján hatályos tartalmának. Az egységes szerkezetű okiratból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az egységes szerkezetű okirat elkészítésére a létesítő okirat mely pontjának változása adott okot. E körben vitás lehet, hogy mi a teendő akkor, ha a létesítő okirat szinte valamennyi rendelkezését komplex módon érinti a módosítás (tehát ha a változások érintik a szervezet működését, szervezetét ..stb). Ebben az esetben célszerű lehet a záradékban utalni arra, hogy a létesítő okirat teljes egészében újraszabályozásra került, ebben az esetben elkerülhető a változáskövetés bonyolult és felesleges jelölése. Ezt támasztja alá a Cnytv. 38.§ (3) bekezdésében foglalt szabály is, mely szerint a bíróság a szervezet nyilvántartásba vételi eljárás szabályai szerint vizsgálja, hogy a létesítő okirat módosítása megfelel-e a jogszabályoknak. E szerint tehát a bíróság a változásbejegyzési eljárásban benyújtott létesítő okiratot is olyan szempontok szerint tartozik vizsgálni, mint a bejegyzéskor, tehát az okiratot a maga egészében vizsgálnia kell. A változásbejegyzési eljárásra egyébként a nyilvántartásba vételi eljárás szabályait kell alkalmazni a törvényben szabályozott

kivételekkel. A változásbejegyzési

eljárást

a szervezetnek

az

adatváltozástól (közgyűlési, vagy alapítói határozat meghozatal, adatváltozás bekövetkezése) számított 60 napon belül kell kezdeményeznie. Ennek elmulasztása esetén a bíróság kezdeményezheti az ügyészségnél a szervezet törvényességi ellenőrzését, ezen eljárás megindítására a bíróságnak csak lehetősége van, nem kötelezettsége. A Cnytv. újítása volt a korábbi eljárási szabályokhoz képest a változásbejegyzési eljárás felfüggesztésének lehetősége. A Cnytv. 37.§ (3) bekezdése szerint, ha a változásbejegyzési kérelem olyan adatot érint, amelyre vonatkozóan változásbejegyzési eljárás van már folyamatban, annak jogerős befejezéséig az újabb változásbejegyzési eljárást a bíróság felfüggeszti, az eljárás felfüggesztésre egyebekben a Pp. tárgyalás felfüggesztésére vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell. Ezzel a rendelkezéssel lehetőség van arra, hogy a korábban benyújtott kérelem jogerős elbírálásáig a később benyújtott kérelemben foglaltak elbírálására csak a már végleges jogi helyzetben kerülhessen sor. Ennek különösen azoknál a szervezeteknél van jelentősége, ahol valamely érdek-összeütközés miatt rövid időn belül történik például (akár puccs-szerü)


62


vezetőváltás, vagy a létesítő okirat módosítása és ezáltal nehezen követhető az egyes kérelmek elbírálása. Az eljárási határidőbe a felfüggesztés időtartama nem számít bele.

V/3. Kivonat- Iratbetekintés A civil szervezetek nyilvántartási eljárása kapcsán szükséges említést tenni a szervezetek iratairól, az azokba való betekintés szabályairól és a szervezet hatályos adatairól kiállítandó okiratokról. A Cnytv. 87. § (1) bekezdése szabályozza az iratbetekintés rendjét. E szerint a szervezetek nyilvános – a bíróságon rendelkezésre álló – iratai a nyilvántartást vezető bíróságnál tekinthetőek meg. A nyilvántartást vezető bíróság a szervezetek nyilvános iratainak megtekintését jelenleg papír alapon biztosítja. A Cnytv. 88.§-a és 104.§ (4) bekezdése rendezi a szervezetek adatairól kiállítandó kivonat, másolat és bizonyítvány kiadásának szabályait. A jelenleg hatályos szabályok szerint a szervezet hatályos adatairól a nyilvántartást vezető törvényszéken kivonat kiállítása kérhető. Ilyen kérelmet a szervezet és a szervezet jogi személy szervezeti egységének képviselője – alapítvány esetén az alapító is – terjeszthet elő. 2015. január 1. napjától a szervezet nyilvántartásban szereplő adatairól másolat és bizonyítvány kiadása is kérhető lesz.

A másolat a nyilvántartás valamennyi fennálló és törölt adatát, a

bizonyítvány pedig – a kérelemtől függően – a nyilvántartás egyes fennálló vagy törölt adatait hitelesen tanúsítja, illetve azt, hogy valamely meghatározott bejegyzés a nyilvántartásban nem szerepel(t). A fentieken túlmenően a szervezet adatairól – kizárólag írásban – kivonatot kérhet a) az államháztartásról szóló törvény alapján az államháztartásból származó forrás felhasználásához kapcsolódó lebonyolító feladatot ellátó, illetve a támogatási forrást kezelő költségvetési szerv, b) az európai uniós forrásból finanszírozott költségvetési támogatás esetén a támogató képviseletében eljáró, jogszabályban kijelölt szervezet, továbbá c) a közigazgatási hatósági ügyben eljáró hatóság


63


V/4. A civil szervezetek nyilvántartási eljárásával kapcsolatos gyakorlati problémák – tipikus hibák: - A kérelmet a jogszabállyal rendszeresített a www.birosag.hu oldalról letöltött nyomtatványon kötelező előterjeszteni. - A kérelemben valamennyi változással érintett adatot fel kell tüntetni, a nyomtatvány hiányos kitöltése hiánypótlási felhívást eredményez. - A székhelycím megjelölésekor csak valós helységnév (közigazgatási egység) jegyezhető be. -A kérelmet és mellékleteit elegendő egy példányban benyújtani, kivéve, ha a bíróság ezzel ellentétes felhívással él. - Az eljárást befejező érdemi végzés elleni jogorvoslat elbírálásakor a fellebbezést előterjesztő fél számára az ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező. - A határidő hosszabbítására irányuló kérelmet a határidő lejárta előtt kell előterjeszteni. - A civil szervezet működését a nyilvántartásba vételéről rendelkező végzés jogerőre emelkedését követően kezdheti meg, ezért valamennyi hivatalos ügy (adószám igénylése, bankszámla igénylés, pályázaton való részvétel) csak a jogerősített végzés kézhezvételét követően kezdeményezhető.


64


VI. A közhasznúság A civil szervezetekre vonatkozó jogalkotás külön kiemelt szakaszát jelentett 1997-ben a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban Ksztv) hatályba lépése. „A jogi szabályozás pusztán a tevékenység és a vállalt működési mód alapján létrehozott két új státuszkategóriát: a közhasznú és a kiemelkedően közhasznú szervezetet. Ez a törvény paradigmaváltást jelentett a magyar nonprofit szektort érintő jogi, gazdasági szabályozások fejlődésében, ugyanis a jogi forma helyett a szervezetek tevékenysége vált a szabályozás alapjává.”11 Az állam közhasznúsághoz való viszonya és ennek vizsgálata, érzékeny területe a civil szervezetek kutatásával foglalkozó szakembereknek. Van olyan szerző, aki az adókedvezmények és a „közhasznúsági teszt” alapján vezeti le a politikai hatalom és a harmadik szektor közötti kapcsolat minőségét.12 A közel 15 évig hatályban volt Ksztv. rendelkezéseihez képest az új Civil tv. Jelentős változásokat hozott, mind a feltételrendszer, mind pedig a civil szervezeteket terhelő kötelezettségek körében.

VI/1. A közhasznú jogállás megszerzésének feltételei A Civil tv. átmeneti rendelkezései értelmében 2014. május 31. napjáig közhasznúnak tekintendő minden korábbiakban közhasznúként, vagy kiemelkedően közhasznúként nyilvántartásba vett szervezet, feltéve, hogy a beszámolóját letétbe helyezte az Országos Bírósági Hivatalnál. A vízválasztó időpont tehát a közhasznúság tekintetében 2014. május 31. napja lesz. A jogalkotó eddig az időpontig engedett lényegében türelmi időt arra, hogy a korábbiakban közhasznúvá minősített valamennyi szervezet megfeleljen az törvény által támasztott jogi és egyéb feltételeknek. A tananyag ezen fejezete kifejezetten a jogi feltételekre kíván koncentrálni, a közhasznú szervezetek

gazdálkodásával,

illetőleg

a

közhasznúság

pénzügyi-

számviteli-gazdasági

aspektusaival a II. modul foglalkozik behatóbban. A Civil tv. 75.§ (5) bekezdése tehát akként rendelkezik, hogy a törvény hatálybalépése előtt nyilvántartásba vett közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú jogállású szervezet az e törvény szerinti feltételeknek való megfelelése esetén 2014. május 31. napjáig kezdeményezheti a Civil tv.11

Dr. Bíró Endre: Hol tartunk? A civil szervezetek jogi szabályozásának problémái. 1999-2010. Jogismeret Alapítvány; nonprofit.hu 12 Kuti Éva Hívjuk talán nonprofitnak, mek.oszk.hu Copyright © 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ● Minden jog fenntartva

65


nek megfelelő közhasznúsági nyilvántartásba vételét. 2014. június 1. napjától csak az a Civil tv. szerint közhasznúsági nyilvántartásba vett szervezet jogosult a közhasznú megjelölés használatára és a közhasznú jogálláshoz kapcsolódó kedvezmények igénybevételére. 2014. június 1. napjától a szervezet nyilvántartására illetékes szerv törli az e törvény hatálybalépése előtt nyilvántartásba vett közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú jogállású szervezetek közhasznú jogállását, kivéve, ha a szervezet igazolja, hogy az e törvény szerinti közhasznúsági nyilvántartásba vétel iránt kérelmét benyújtotta, és a bíróság megállapítja, hogy a szervezet a törvényi feltételeknek megfelel. Kérdésként merülhet fel, hogy a korábban közhasznúként bejegyzett civil szervezet mely időpontig tekinthető közhasznúnak abban az esetben, ha előterjesztette ugyan az új közhasznúsági kérelmét, az azonban 2014. május 31. napjáig nem kerül elbírálására. Figyelemmel arra, hogy a jogalkotó csak a kérelem beadására ír elő véghatáridőt, a civil szervezet pusztán a kérelem benyújtásával eleget tesz formailag a kötelezettségének (érdemben nyilvánvalóan a bíróság dönti el, hogy a kérelem megfelel-e a Civil tv. által támasztott kritériumoknak). Amennyiben az eljárás a hiánypótlás(ok), vagy esetleges másodfokú eljárásra figyelemmel elhúzódik, ez a civil szervezet közhasznúságát nem érinti azzal, hogy a jogerős bírósági döntéstől függően dől el, hogy a közhasznúsági minőség megmarad-e. Ez a rendelkezés tehát valamennyi közhasznú státuszú szervezet esetében kötelező vizsgálatot eredményez. A Civil tv. rendelkezései szerint a közhasznúságot a szervezet a nyilvántartásba vétellel szerzi meg, ami a gyakorlatban a bíróság határozatának jogerőre emelkedésének napján valósul meg. A Civil tv. fogalomrendszerében a közhasznúság elnyerésének feltételei az alábbiak szerint alakulnak. Mely szervezet típus lehet közhasznú? - a civil szervezet (ide nem értve a civil társaságot), civil szervezet = Magyarországon nyilvántartásba vett egyesület – a párt kivételével –, valamint az alapítvány. - olyan egyéb szervezet, amelyre vonatkozóan a közhasznú jogállás megszerzését törvény lehetővé teszi, amennyiben megfelel a Civil tv. által rendelt valamennyi feltételnek. A közhasznú szervezetté minősítés feltételei: Kötelező ( konjunktív) feltételek, melyeknek egyszerre hiánytalanul meg kell valósulniuk: 1.) a Magyarországon nyilvántartásba vett


66


2.) közhasznú tevékenységet végző szervezet 3.) a társadalom és az egyén közös szükségleteihez hozzájárul 4.) megfelelő erőforrásokkal rendelkezik 5.) megfelelő társadalmi támogatottsága kimutatható. ad 1.) Közhasznú minősítést kizárólag a Magyarországon bejegyzett szervezetek szerezhetnek, külföldi illetőségű szervezetek számára ezen kedvezmény tehát nem biztosított. ad 2.) Közhasznú tevékenység a Civil tv. 2.§ 20. pontja szerint minden olyan tevékenység, amely a létesítő okiratban megjelölt közfeladat teljesítését közvetlenül vagy közvetve szolgálja, ezzel hozzájárulva a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez. A Civil tv. 34.§ (1) bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy a közhasznú szervezet létesítő okiratának rendelkeznie kell arról, hogy milyen közhasznú tevékenység(ek)et folytat, e közhasznú tevékenység(ek)et mely közfeladat(ok)hoz kapcsolódóan végzi, továbbá hogy e közfeladat(ok) teljesítését mely jogszabályhely(ek) írja (írják) elő. A közhasznú tevékenység fogalma tehát változott a korábbi szabályokhoz képest. Az 1997. évi CLVI. törvény taxatív felsorolást adott a közhasznú tevékenységekre nézve. A Civil tv. fogalomrendszere a közfeladat oldaláról ragadja meg a közhasznúságot. A közhasznúság kritériuma tehát olyan tevékenység végzését jelenti, amelyek közvetlenül vagy közvetve a civil szervezet által teljesített közfeladathoz kapcsolódik. A közfeladat definícióját a Civil tv. 2.§ 19. pontja rögzíti, e szerint a közfeladat jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat, amit az arra kötelezett közérdekből, haszonszerzési cél nélkül, jogszabályban meghatározott követelményeknek és feltételeknek megfelelve végez, ideértve a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását, valamint e feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra biztosítását is. A közfeladat meghatározása tehát közelít a korábbiakban a kiemelkedően közhasznú szervezetté minősítéshez megkövetelt feltételrendszerhez. A közfeladatot változatlanul a civil szervezetnek magának kell végeznie, a tevékenység ellátásához ugyanakkor nem kapcsolódhat haszonszerzési cél. A törvény közfeladat alatt érti a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátást és e feladatok infrastruktúrájának megteremtését is, amely megfogalmazás teret engedhet a közhasznúság bírói mérlegelés alapján történő bővítésének. Fontos hangsúlyozni, hogy a közfeladatnak valamely hatályos jogszabályi rendelkezéshez kell igazodnia, azaz a létesítő okiratban pontosan meg kell jelölni, hogy mely jogszabállyal nevesített mely közfeladathoz kapcsolódik a szervezet tevékenysége.


67


ad 3.) A közhasznú tevékenységet végző szervezet hozzájárul a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez, amennyiben az előző évről szóló közhasznúsági melléklet célcsoportra vonatkozó adatai alapján a szervezet szolgáltatásai a szervezet testületi tagjain, munkavállalóin, önkéntesein kívül más személyek számára is hozzáférhetőek. Itt lényegében a jogalkotó a közhasznú tevékenységből fakadó szolgáltatások széleskörű hozzáférhetőségét kéri számon a szervezeten. Ez egy lehetőség deklarálását jelenti, mely szerint a szervezet nem zárja ki, hogy a szűk érdekkörén kívüli személyek is részesülhessenek a szolgáltatásaiból. ad. 4.) A megfelelő erőforrás áll rendelkezésre állása tekintetében vagylagos feltéteket szab a törvény e szerint: ha az előző két lezárt üzleti év vonatkozásában a következő feltételek közül legalább egy teljesül: a) az átlagos éves bevétele meghaladja az egymillió forintot, vagy b) a két év egybeszámított adózott eredménye (tárgyévi eredménye) nem negatív, vagy c) a személyi jellegű ráfordításai (kiadásai) – a vezető tisztségviselők juttatásainak figyelembevétele nélkül – eléri az összes ráfordítás (kiadás) egynegyedét. ad 5.) Megfelelő társadalmi támogatottság tekintetében is vagylagos feltételeket szab a jogalkotó. Ezek: az előző két lezárt üzleti éve vonatkozásában a következő feltételek közül legalább egy teljesül: a) a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerint a szervezetnek felajánlott összegből kiutalt összeg eléri az 54. § szerinti bevétel nélkül számított összes bevétel kettő százalékát, vagy b) a közhasznú tevékenység érdekében felmerült költségek, ráfordítások elérik az összes ráfordítás felét a két év átlagában, vagy c) közhasznú tevékenységének ellátását tartósan (két év átlagában) legalább tíz közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy segíti a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvénynek megfelelően. A fenti feltételeknek a működés minden évében meg kell valósulniuk, melyet a bíróság a letétbe helyezett beszámoló adatai alapján vizsgál. A fentiek szerinti feltételek nem teljesülnek, a szervezet közhasznú jogállását a bíróság megszünteti és az erre vonatkozó adatot a nyilvántartásból törli. A közhasznú szervezet létesítő okiratával szemben támasztott törvényi követelmények. A közhasznú szervezet létesítő okiratának számos feltételnek meg kell felelnie, ezek nélkül a közhasznú nyilvántartásba vételnek nincs helye.


68


Kötelező tartalmi elemek – nyilatkozatok: 1.) Milyen közhasznú tevékenység(ek)et folytat, e közhasznú tevékenység(ek)et mely közfeladat(ok)hoz kapcsolódóan végzi, továbbá hogy e közfeladat(ok) teljesítését mely jogszabályhely(ek) írja (írják) elő. 2.) Egyesület esetében ki kell mondani, hogy nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen a közhasznú szolgáltatásaiból; 3.) Rögzíteni kell, hogy gazdasági-vállalkozási tevékenységet csak közhasznú vagy a létesítő okiratban meghatározott alapcél szerinti tevékenység megvalósítását nem veszélyeztetve végez; 4.) Ki kell mondani, hogy a gazdálkodása során elért eredményét nem osztja fel, azt a létesítő okiratában meghatározott közhasznú tevékenységére fordítja; 5.) Deklarálni kell azt is, hogy közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt. Ezeknek a rendelkezéseknek a törvény szövegét idézve lehetőleg szó szerint kell szerepelniük a létesítő okirat szövegében, figyelemmel a rendelkezések szigorúan kötelező jellegére és arra, hogy a törvényi megfogalmazás nem enged eltérést ezen szabályoktól. A létesítő okirat mellé csatolni kell (vagy utalni szükséges a letétbe helyezés tényére) az éves beszámolót, mely alapján a bíróság vizsgálja a kötelező beszámolóból megállapítható egyéb feltételek megvalósulását is. A létesítő okirat szervezet működésére vonatkozó kötelező rendelkezései: 1.) A több tagból álló legfőbb szerv, valamint az ügyintéző és képviseleti szerv ülései nyilvánosak, amely nyilvánosság jogszabályban meghatározott esetekben korlátozható. Ez azt jelenti, hogy a közgyűlés (taggyűlés, küldöttgyűlés) stb., valamint az elnökség (vezetőség, stb.) és a kuratórium ülésére is egyöntetűen ki kell mondani, hogy nyilvános. A nyilvánosság azt jelenti, hogy csak szigorúan a törvényben meghatározott okból lehet azt korlátozni (zárt ülést elrendelni). Ilyen ok lehet például: személyhez fűződő jog védelme, személyes adat védelme, stb. A korábbi bírói gyakorlat a közhasznú működés körében nem engedte az olyan jellegű rendelkezést mely szerint, ki lehet zárni a nyilvánosságot akkor is, ha az mások jogának, vagy jogos érdekében védelme miatt szükséges, figyelemmel a rendelkezés „gumiszabály” jellegére. A nyilvánosság tehát konkrét törvényben meghatározott okból korlátozható.


69


2.) A több tagból álló legfőbb szerv esetén a közhasznú szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell az ülésezés gyakoriságára – amely évi egy alkalomnál kevesebb nem lehet –, az ülések összehívásának

rendjére,

a

napirend

közlésének

módjára,

az

ülések

nyilvánosságára,

határozatképességére és a határozathozatal módjára vonatkozó szabályokat. Ez azt jelenti, hogy a közhasznú szervezet évenként egyszer ülésezni köteles, a létesítő okiratában pedig pontosan meg kell határoznia, hogy az összehívásra mely szerv (személy) jogosult, az összehívás hogyan történik (meghívó közlésének módja, az időköz meghatározása, megismételt ülés esetleges szabályai stb.) Rendelkezni kell arról is, hogy az érintett szerv ülése mikor határozatképes és hogyan alakul a döntéshozatal rendje. 3.) A közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségi szabályait a létesítő okiratba kell foglalni, lehetőleg szó szerint. Ezeket a szabályokat a Civil tv. 38. és 39. §-a szabályozza az alábbiak szerint: 38. § (1) A legfőbb szerv, valamint az ügyintéző és képviseleti szerv határozathozatalában nem vehet részt az a személy, aki vagy akinek közeli hozzátartozója a határozat alapján a) kötelezettség vagy felelősség alól mentesül, vagy b) bármilyen más előnyben részesül, illetve a megkötendő jogügyletben egyébként érdekelt. (2) Nem minősül előnynek a közhasznú szervezet cél szerinti juttatásai keretében a bárki által megkötés nélkül igénybe vehető nem pénzbeli szolgáltatás, illetve az egyesület által tagjának, a tagsági jogviszony alapján nyújtott, létesítő okiratnak megfelelő cél szerinti juttatás. (3) Nem lehet a felügyelő szerv elnöke vagy tagja, illetve könyvvizsgálója az a személy, aki a) a legfőbb szerv, illetve az ügyintéző és képviseleti szerv elnöke vagy tagja (ide nem értve az egyesület legfőbb szervének azon tagjait, akik tisztséget nem töltenek be), b) a közhasznú szervezettel e megbízatásán kívüli más tevékenység kifejtésére irányuló munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll, ha jogszabály másképp nem rendelkezik, c) a közhasznú szervezet cél szerinti juttatásából részesül – kivéve a bárki által megkötés nélkül igénybe vehető nem pénzbeli szolgáltatásokat, és az egyesület által tagjának a tagsági jogviszony alapján a létesítő okiratban foglaltaknak megfelelően nyújtott cél szerinti juttatást –, illetve d) az a)–c) pontban meghatározott személyek közeli hozzátartozója. 39. § (1) A közhasznú szervezet megszűnését követő három évig nem lehet más közhasznú szervezet vezető tisztségviselője az a személy, aki korábban olyan közhasznú szervezet vezető tisztségviselője volt – annak megszűnését megelőző két évben legalább egy évig –,


70


a) amely jogutód nélkül szűnt meg úgy, hogy az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott adó- és vámtartozását nem egyenlítette ki, b) amellyel szemben az állami adó- és vámhatóság jelentős összegű adóhiányt tárt fel, c) amellyel szemben az állami adó- és vámhatóság üzletlezárás intézkedést alkalmazott, vagy üzletlezárást helyettesítő bírságot szabott ki, d) amelynek adószámát az állami adó- és vámhatóság az adózás rendjéről szóló törvény szerint felfüggesztette vagy törölte. Emellett a közhasznú nyilvántartásba vételi kérelemhez a szervezetnek csatolnia kell az érintett tisztségviselő két okirati tanú előtt tett, vagy ellenjegyzett, fenti körülményekre vonatkozó személyes nyilatkozatát is. 4.) Amennyiben a közhasznú szervezet működését és gazdálkodását ellenőrző felügyelő szerv létrehozása vagy kijelölése kötelező, ennek létrehozására, hatáskörére és működésére vonatkozó szabályokat is rögzíteni kell. A felügyelő szerv 2013. december 20. napjáig 5 millió forint, 2013. december 20. napjától 50 millió forint éves bevétel esetén kötelező, ezen tényre a képviselőnek a kérelem beadásakor nyilatkoznia kell nemlegesen, amennyiben nincs a közhasznú szervezetnél felügyelő szerv. A felügyelő szerv hatáskörére és működésére vonatkozóan legalább az alapvető szabályokat meg kell adni. (Ellenőrzés köre, joga, határozatképesség, döntéshozatali mód, stb.). Elegendő lehet a Civil tv. 41.§-ában foglaltak megfelelő adaptálása is, a határozathozatalra vonatkozó szabályokkal együtt. 5.) A közhasznú szervezet éves beszámolója jóváhagyásának módjára vonatkozóan is rendelkezni kell a létesítő okiratban. Ez azt jelenti, hogy meg kell határozni, hogy mely szerv, hogyan (milyen döntési rendben) határoz e kérdésről. 6.) Vannak olyan kevésbé jelentős, de szintén kötelező rendelkezések, melyeket a létesítő okiratnak vagy – ennek felhatalmazása alapján – belső szabályzatának (pl. szmsz, belső ügyrend, stb.) rendelkeznie kell, ezek: a) olyan nyilvántartás vezetéséről, amelyből a döntésre jogosult szerv döntésének tartalma, időpontja és hatálya, illetve a döntést támogatók és ellenzők számaránya (ha lehetséges, személye) megállapítható, b) a döntéseknek az érintettekkel való közlési, illetve nyilvánosságra hozatali módjáról (a közlésnek mindig igazolható, visszakövethető módon kell történnie) c) a közhasznú szervezet működésével kapcsolatosan keletkezett iratokba való betekintés rendjéről (hol lehet betekinteni, ki engedélyezi, milyen feltételek mellett)


71


d) a közhasznú szervezet működésének, szolgáltatása igénybevétele módjának, beszámolói közlésének nyilvánosságáról. (Azon feltételeket kell konkrétan meghatározni, hogy a szervezet, milyen módon, tehát mely sajtóorgánumban, internetes weboldalon..stb. tesz eleget a nyilvánosságra hozatali kötelezettségének) Külön kötelező rendelkezést tartalmaz a törvény az egy tagból (személyből) álló legfőbb szerv esetére. (Egy tagú kezelő szerv az alapítványnál pl.). A döntéshozatalt megelőzően e tag (személy) köteles – a személyi kérdésekkel kapcsolatos döntéseket kivéve – a felügyelő szerv, valamint a felelős személyek véleményének megismerése érdekében ülést összehívni, vagy írásos véleményüket beszerezni. Az írásos vélemények, illetve az ülésről készült jegyzőkönyvek nyilvánosak. A létesítő okirat további kötelező tartalmi elemei az ilyen típusú szervezetnél: a) a felügyelő szerv/felelős személyek véleményezési jog gyakorlásának módjáról, b) ha a véleményezési jogot ülésen gyakorolják az ülésezés gyakorisága és a döntéshozatal rendje c) beszámoló elfogadása, összeférhetetlenség és a kevésbé jelentős, de kötelező az előbbi 6.) pontban említett kérdésekről.

VI/2. A közhasznú működés ellenőrzése A közhasznú működést ellenőrzi egyfelől a civil szervezet saját belső ellenőrző szerve (praktikusan a felügyelő bizottság pl.), külső kontrollként jelenik meg a nyilvántartó bíróság, az ügyészség és az Állami Számvevőszék és a NAV. A civil szervezet belső felügyelő szervének hatáskörét és feladatit a Civil tv. 41. §-a szabályozza, kimerítő módon. A bírósági ellenőrzés esetei: A közhasznú szervezet közhasznú jogállását az ügyészség indítványa alapján a bíróság megszünteti, ha a szervezet a megszabott határidőn belül nem, vagy nem az előírásoknak megfelelő tartalommal teljesíti a) a számviteli beszámolójának a 30. §-ban szabályozott letétbe helyezési, közzétételi kötelezettségét, illetve b)a szervezet – letétbe helyezett beszámolója, közhasznúsági melléklete – nem felel meg a 32. § szerinti feltételeknek.


72


A bíróság az ügyész indítványa alapján megvizsgálja, hogy a közhasznú szervezet a közhasznúvá minősítés követelményeinek továbbra is megfelel-e. Ha e követelmények a vizsgált időszakban – az adatokból megállapíthatóan – nem teljesültek, a bíróság a közhasznú jogállás megszüntetéséről határoz, és az erre vonatkozó adatot a nyilvántartásból törli. A Civil tv. 32.§ (6) bekezdése értelmében a beszámoló adatai alapján minden letétbe helyezés alkalmával a közhasznú jogállás nyilvántartásba vételére illetékes szerv megvizsgálja a 32.§ (1) bekezdés szerinti feltételek teljesülését. Ha az (1) bekezdés szerinti feltételek nem teljesülnek, a szervezet közhasznú jogállását a bíróság megszünteti és az erre vonatkozó adatot a nyilvántartásból törli. A közhasznú szervezet a közhasznú jogállásának megszűnésekor minden esetben köteles esedékes köztartozásait

rendezni,

illetve

közszolgáltatás

ellátására

irányuló

szerződéséből

eredő

kötelezettségeit időarányosan teljesíteni. A közhasznúsággal kapcsolatos gyakorlati problémák: Ha a kérelmező az alapszabályában pontatlanul és tévesen jelöli meg az ellátandó közhasznú tevékenységet és emiatt a közfeladat meghatározás eredménytelen, a közhasznú nyilvántartásba vételnek nincs helye. Emellett a megjelölt közfeladatnak összhangban kell állnia a szervezet céljaival is. A vezető szerv döntéseinek és az éves beszámolónak a nyilvánosságra hozatala történhet a székhelyre kifüggesztett hirdetőtáblán való megjelentetéssel, de csak abban az esetben, ha a székhely a közforgalom számára korlátlanul nyitva áll.


73


VII. Az állam és a civil szervezetek közötti jogi kapcsolatok VII/1. Civil szervezetek támogatása a.) Támogatások A társadalmi önszerveződések mint nonprofit szervezetek – pl. egészségügyi, szociális, oktatási területen végzett tevékenységük miatt - fontos szerepet töltenek be az állam életében. Nonprofit jellegükre figyelemmel a tevékenységükhöz szükséges erőforrások, anyagi eszközök fedezése érdekében – bizonyos feltételek mellett – állami támogatást vehetnek igénybe. b). A támogatások általános és specifikus szabályai A támogatásokra vonatkozó, azokról átfogóan rendelkező jogszabályokat a civil szervezetekkel kapcsolatos támogatásokra is alkalmazni kell. Ezen túlmenően vannak olyan rendelkezések, melyek speciálisak,

kifejezetten

a

civil

szervezetek

támogatásával

kapcsolatban

tartalmaznak

rendelkezéseket. A támogatások általános szabályai Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban Áht.) 2. § d) pontja értelmében állami támogatás: az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 107. cikke szerinti támogatás. Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése – mint főszabály tilalmaz minden olyan támogatást, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget. Ezen tilalom alóli kivételeket szabályoz az EUMSZ 107. cikk (2) és (3) bekezdése, melyek bizonyos esetekben, az Európai Unió kitűzött céljaival összhangban (pl. környezetvédelem, foglalkoztatás) és meghatározott feltételek fennállása mellett a belső piaccal összeegyeztethetőnek tartja, és így engedélyezi állami támogatások nyújtását. Az Áht. 2. § n) pont határozza meg a költségvetési támogatás fogalmát, eszerint költségvetési támogatás a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kivételével az államháztartás központi alrendszeréből ellenérték nélkül, pénzben nyújtott támogatás, ide nem értve az 

adományokat, segélyeket, felajánlásokat,


74




a pártok és pártalapítványok támogatását,



a tanulóknak, hallgatóknak biztosított ösztöndíjakat,



a fogyatékos és a súlyos mozgáskorlátozott személyeknek ezen élethelyzetére tekintettel nyújtott pénzbeli ellátásokat,



a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény szerinti pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekvédelmi ellátásokat,



a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény szerinti foglalkoztatást elősegítő képzési támogatásokat,



a

jogszabály

alapján

nyújtott

családtámogatásokat,

korhatár

alatti

ellátásokat,

jövedelempótló és jövedelemkiegészítő szociális támogatásokat, 

az apákat megillető munkaidő-kedvezményekkel összefüggő költségek megtérítését,



az energiafelhasználási támogatásokat,



a helyi önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok általános működésének és ágazati feladatai támogatásait,



a közfoglalkoztatási támogatásokat, valamint



a szociálpolitikai menetdíj támogatásokat.

Az Áht. VI. fejezete rendelkezik a költségvetési támogatásokról, ennek 48-51. §-ban kifejtett általános szabályait alkalmazni kell a civil szervezetek vonatkozásában is. A főbb szabályok a következők: 

költségvetési támogatás pályázat vagy egyedi elbírálás útján nyújtható,



pályázatot pályázati kiírás alapján lehet benyújtani,



a támogatási kérelem, pályázat (támogatási igény) elbírálásáról és elfogadásáról

jogszabályban, ennek hiányában a kezelő szerv belső szabályzatában megjelölt személy, testület dönt, 

a

támogatási

igény

elbírálása

és

elfogadása

(támogatási

döntés)

esetén

a

kötelezettségvállalási jogkört gyakorló személy (támogató) a költségvetési támogatásról közigazgatási hatósági határozatot hoz vagy támogatói okiratot ad ki (a továbbiakban: támogatói okirat), hatósági szerződést vagy támogatási szerződést (a továbbiakban: támogatási szerződés) köt. Az Áht. 50. § (1) bekezdése, további, olyan feltételeket rögzít, melyek minden igénylő által minden esetben kötelezően teljesítendőek. Eszerint költségvetési támogatás abban az esetben biztosítható, ha a támogatási igény benyújtója


75




megfelel a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményeinek,



a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényben

(2009. évi CXXII. törvény) foglalt közzétételi kötelezettségének eleget tett, és 

jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet esetén átlátható

szervezetnek minősül. Az Áht. 50. § (3) -(4) bekezdések szerint további kizáró okok is előírhatók a támogatás feltételeként: 

a költségvetési támogatási igény benyújtásának feltételéül - az agrártámogatások kivételével

- előírható, hogy a benyújtónak ne legyen esedékessé vált és még meg nem fizetett köztartozása (adótartozás - ide nem értve a helyi adókat -, valamint járulék-, illeték- vagy vámtartozás), 

jogszabály további kizáró okokat is megállapíthat.

Az Áht. fontos előírása, hogy az esetlegesen visszafizetendő költségvetési támogatás tekintetében biztosíték kikötését írja elő., miszerint 

a visszafizetési kötelezettséggel nyújtott költségvetési támogatás visszafizetésének

biztosítása, 

a költségvetési támogatás visszavonása,



a támogatási szerződés felmondása,



a támogatási szerződéstől történő elállás esetén visszafizetendő költségvetési támogatás

visszakövetelése céljából – bizonyos kivételekkel - a támogatói okiratban, támogatási szerződésben megfelelő biztosítékot kell kikötni. Külön szabály vonatkozik arra az esetre, ha a költségvetési támogatás részben vagy egészben az Európai Unió valamely közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában meghatározott feltételek szerint kerül nyújtásra. Ilyenkor a költségvetési támogatás – a fent írtaktól eltérően - akkor biztosítható, ha a támogatási igény benyújtója megfelel az uniós jogi aktusban foglalt feltételeknek. Ezen esetekben további feltételek megállapítására csak akkor van lehetőség, ha azt az uniós jogi aktus lehetővé teszi. Az Áht. előírja, hogy abban az esetben, ha ennek a közbeszerzésekről szóló törvény szerinti feltételei fennállnak, a költségvetési támogatások felhasználását közbeszerzés alkalmazásához kell kötni. Kimondja az Áht., hogy a költségvetési támogatás nem köthető olyan feltételhez, hogy a közbeszerzési eljárás ajánlattevőjét előzetesen válasszák ki (ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a Copyright © 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ● Minden jog fenntartva

76


támogatási igény elbírálását megelőzően közbeszerzési eljárás kerüljön megindításra, vagy a támogató annak megindítását határozza meg a költségvetési támogatás feltételeként). Fontos szabályokat tartalmaz a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvény, melynek hatálya 

az államháztartás alrendszereiből,



az Európa Uniós forrásokból,



a nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programokból

származó egyedi döntés alapján nyújtott pályázati úton, vagy pályázati rendszeren kívül az államháztartáson kívüli 

természetes személyek,



jogi személyek és



jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek

számára odaítélt természetbeni vagy pénzbeli támogatásokra terjed ki. E törvény hatálya nem terjed ki a külön jogszabályban meghatározott 

társadalombiztosítási pénzbeli és természetbeni ellátásokra,



a fogyatékos természetes személyeknek a fogyatékos élethelyzetre tekintettel nyújtott

pénzbeli és természetbeni ellátásokra, 

családtámogatásokra,



természetes személyeknek a méltánylást igénylő élethelyzetükre figyelemmel, továbbá

jövedelmük pótlása, illetve kiegészítése érdekében rászorultsági alapon nyújtott egyéb szociális pénzbeli, természetbeni és személyes jellegű ellátásokra, 

a külön jogszabályok által szabályozott azon támogatások elbírálására, folyósítására és

nyilvántartására, amelyeket az államháztartás valamely alrendszeréből határon túli magyar szervezetek vagy személyek számára nyújtanak. A jogalkotó meghatározza, hogy a támogatás nem minősül egyedi döntés alapján nyújtott támogatásnak, ha 

a támogatás nyújtásának minden feltételét jogszabály meghatározza, és



a támogatási döntés meghozatala során a döntéshozónak mérlegelési joga nincs (a törvény

értelmében nem minősül mérlegelési jognak, ha a döntéshozó a jogszabályi feltételeknek megfelelő kérelmeket beérkezési sorrendben teljesíti, a támogatási keret kimerüléséig). Az átláthatóságot szolgálja a nyilvánosság biztosítása. A törvény előírja, hogy a pályázatot befogadó Copyright © 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ● Minden jog fenntartva

77


szerv a pályázat befogadásától számított öt munkanapon belül a Kormány által kijelölt szerv által üzemeltetett honlapon közzéteszi 

a pályázat tárgyát és kiíróját,



a pályázat benyújtóját,



lehetőség szerint az igényelt összeget,



a törvényben megjelölt érintettséget (pl. a pályázó a pályázati eljárásban döntés-

előkészítőként közreműködő vagy döntést hozó szervnél munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll). A pályázat elbírálását követő 15 napon belül a pályázatot befogadó szerv közzéteszi a döntéshozó nevét, és 

törli a támogatást el nem nyert pályázat adatait, vagy



közzéteszi az elnyert támogatás összegét.

Közzé kell tenni a benyújtott és elfogadott pályázati elszámolást (a számlák és bizonylatok kivételével), akként, hogy az elszámolásban szereplő üzleti titkot olvashatatlanná kell tenni. A civil szervezettel, mint kedvezményezettel összefüggésben a honlapon közzétett adatokat a közzététellel egy időben az erre a célra szolgáló számítógépes rendszer útján megküldi a társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztéséért felelős miniszternek is. A közzétett adatokat a támogatás igényléséhez való jog megnyílása naptári évének utolsó napjától számított öt év elteltével törölni kell. A már idézett törvényeken túl az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII.31.) Korm, rendelet részletesen tartalmazza a pályázatokkal kapcsolatos szabályokat. A következőkben csak a legfontosabbak kerülnek röviden ismertetésre. Ezen szabályok vonatkoznak

minden

állami

és

költségvetési

támogatásra,

függetlenül

attól,

hogy

a

kedvezményezett milyen típusú szervezet, így e rendelkezések a civil szervezetek támogatásával kapcsolatban is alkalmazni kell. A pályázat kiírása és közzététele: A pályázati kiírást a támogató az internetes honlapján, a jogszabály által előírt, továbbá az általa szükségesnek tartott egyéb helyen teszi közzé. A pályázati kiírásnak legalább a következőket kell tartalmaznia: 

a pályázat címét és célját,



a támogató megnevezését,



a pályázat nyílt vagy meghívásos jellegét,


78




a pályázat benyújtására jogosult, és - szükség szerint - a pályázatból kizárt természetes és

jogi személyek, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek meghatározását, 

a pályázat tartalmi és formai követelményeit, a benyújtandó pályázatok példányszámát,



a támogató rendelkezésére álló forrás megnevezését és összegét,



a költségvetési támogatásból elszámolható és el nem számolható költségek körét,



szükség szerint az elnyerhető költségvetési támogatás mértékének alsó és felső határát,

valamint a támogatási intenzitást, 

a finanszírozás módját (előfinanszírozás, utófinanszírozás, több részletben történő

folyósítás, visszatérítendő vagy nem visszatérítendő költségvetési támogatás), 

a megkívánt saját forrás mértékét,



a pályázat benyújtásának határidejét, helyét és módját, az esetleges pályázati díj összegét és

megfizetésének módját, 

a pályázattal kapcsolatos hiánypótlás lehetőségét és feltételeit,



a támogatási döntés elleni jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást, a jogorvoslat

benyújtásának határidejét és módját, 

a pályázatok elbírálásának határidejét (ezt akként kell meghatározni, hogy arra a pályázati

kiírás közzétételétől számítva legalább harminc nap álljon rendelkezésre), főbb szempontjait, a pályázat eredményéről történő értesítés módját és határidejét, 

a költségvetési támogatás felhasználására vonatkozó feltételeket, ideértve a kiadandó

támogatói okirat vagy a megkötésre kerülő támogatási szerződés feltételeit, a jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetésének elvárt biztosítékait, valamint az esetleges közbeszerzési eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségre történő utalást is, 

tájékoztatást arra nézve, hogy a pályázók hol kaphatnak felvilágosítást a pályázattal

kapcsolatban, 

a pályázat elkészítése során kötelezően használandó dokumentumok mintáit, és



a támogató által szükségesnek tartott egyéb információkat.

A pályázat tartalma: A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell 

a pályázó azonosító adatait, különösen cégnevét (nevét), székhelyét (címét),



a pályázó adóazonosító számát,



szükség szerint a pályázó képviselőjének és kapcsolattartójának nevét,



a pályázó elérhetőségének megjelölését,


79




a költségvetési támogatásból megvalósítani tervezett tevékenységek, feladatok, beszerzések

ismertetését, azok tervezett hatásait, összefüggéseit a pályázati kiírásban megjelölt pályázati céllal, valamint az ezekhez kapcsolódó részletes költségtervet, szükség szerint költség-haszon elemzést, megvalósíthatósági tanulmányt, 

az igényelt költségvetési támogatás általános forgalmi adót is tartalmazó összegét és a

levonható, visszaigényelhető általános forgalmi adó összegét, 

a megvalósítás és a finanszírozás tervezett időbeni ütemezését,



a rendelkezésre álló saját és egyéb forrás összegét,



a pályázati kiírásban előírt egyéb adatokat.

Amennyiben a benyújtott pályázat hiányos, lehetőség van – meghatározott határidő alatt – a hiányok pótlására. A pályázat elnyerése: A pályázat nyerteseiről döntési listát kell készíteni, melyet a támogató aláír. A döntési lista tartalmazza a nyertes pályázók adatait, az elnyert költségvetési támogatás összegét és az ebből a költségvetési évben kifizetni tervezett összeget. A támogató vagy támogatói okiratot ad ki, vagy támogatási szerződést köt a pályázat nyertesével. A támogató a támogatási döntés meghozatalát követő tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a támogatási igény benyújtóját a támogatási döntésről. Támogatói okirat, támogatási szerződés: A támogatói okiratban, támogatási szerződésben rögzíteni kell – egyebek mellett – a következőket: 

a támogatott tevékenység konkrét meghatározását,



a költségvetési támogatás összegét, a támogatási intenzitást, az elszámolható költségeket,



a költségvetési támogatás időtartamát, felhasználásának határidejét,



a költségvetési támogatás rendelkezésre bocsátásának módját, feltételeit, ütemezését,



visszatérítendő költségvetési támogatás esetén a visszafizetés módját - egy összegben vagy

részletekben -, és határidejét, 

a beszámolással - ideértve a beszámoló tartalmi követelményeit is -, továbbá az

ellenőrzéssel kapcsolatos szabályokat, 

a jogosulatlanul igénybe vett támogatás jogkövetkezményeit, visszafizetésének rendjét, a

visszafizetés biztosítékait, 

a költségvetési támogatással kapcsolatos iratok, valamint a költségvetési támogatás

felhasználását alátámasztó bizonylatok teljes körű megőrzésének határidejét, Copyright © 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ● Minden jog fenntartva

80




a támogatott tevékenység megvalósításába közreműködők bevonásának lehetőségét, a

közreműködők által megvalósítható tevékenységeket, 

az e rendelet szerinti adatszolgáltatásokhoz szükséges adatok és az azokban bekövetkező

változások támogató felé történő bejelentésének kötelezettségét, a bejelentési kötelezettség elmulasztásának következményeit, 

az elállási, felmondási, visszavonási okokat,



szerepeltetni kell, hogy a kedvezményezett a támogatott tevékenység megvalósítása során a

költségvetésből nyújtott támogatás terhére a százezer forint értékhatárt meghaladó értékű, áru beszerzésére vagy szolgáltatás megrendelésére irányuló szerződést kizárólag írásban köthet. A költségvetési támogatás folyósítása: A folyósítás történhet: 

a kedvezményezett fizetési számlájára, vagy



a támogatott tevékenységgel kapcsolatban felmerült beszerzéseket igazoló számlák

összegének közvetlenül a szállító vagy a szállító által megjelölt engedményes fizetési számlájára történő kifizetéssel lehetséges. Beszámoló készítése: A kedvezményezett a támogatott tevékenységről és a támogatott tevékenység megvalósításával kapcsolatban felmerült valamennyi költségről köteles beszámolót készíteni, melynek segítségével a támogató meggyőződhet a költségvetési támogatás rendeltetésszerű felhasználásáról, a megítélt költségvetési támogatás kifizethetőségéről. A támogatási szerződéstől való elállás, felmondás: A támogató - jogszabályban vagy a támogatói okiratban, támogatási szerződésben meghatározott egyéb esetek mellett - jogosult a támogatási szerződéstől elállni, azt felmondani (támogatói okirat alkalmazása esetén a támogatás visszavonásáról rendelkezni), ha az alábbiakban foglalt feltételek közül legalább egy bekövetkezik: 

a jogszabályban vagy a támogatói okiratban, támogatási szerződésben meghatározott

megvalósítási időszak kezdő időpontjától számított három (jogszabályban meghatározott esetben nyolc) hónapon belül a támogatott tevékenység nem kezdődik meg, vagy a kedvezményezett a költségvetési támogatás igénybevételét neki felróható okból nem kezdeményezi, és késedelmét ezen idő alatt írásban sem menti ki, 

a kedvezményezett a támogatási döntést érdemben befolyásoló valótlan, hamis adatot


81


szolgáltatott a támogatási igény benyújtásakor, 

a támogatást kizáró körülmény a támogatási döntés meghozatalát követően következik be,

vagy jut a támogató tudomására, 

a támogatott tevékenység megvalósítása meghiúsul, tartós akadályba ütközik, vagy a

jogszabályban, támogatói okiratban, támogatási szerződésben foglalt ütemezéshez képest jelentős késedelmet szenved, 

a kedvezményezett neki felróható okból megszegi a jogszabályban vagy a támogatói

okiratban, támogatási szerződésben foglalt kötelezettségeit, így különösen nem tesz eleget ellenőrzés-tűrési kötelezettségének, és ennek következtében a költségvetési támogatás szabályszerű felhasználását nem lehet ellenőrizni, 

a kedvezményezett a támogatói okirathoz vagy támogatási szerződéshez adott nyilatkozatok

bármelyikét visszavonja, 

a kedvezményezett határidőre sem teljesítette vagy nem megfelelően teljesítette a

részbeszámolási, beszámolási kötelezettségét, vagy 

a biztosíték megszűnik, megsemmisül vagy értéke egyébként számottevően csökken, és a

kedvezményezett megfelelő új biztosíték, vagy a biztosíték értéke csökkenésének megfelelő további biztosíték nyújtásáról a támogató által megszabott ésszerű határidőn belül nem intézkedik. Támogatói okirat / támogatási szerződés módosítása: A támogatói okirat vagy a támogatási szerződés csak abban az esetben módosítható, ha a támogatott tevékenység az így módosított feltételekkel is támogatható lett volna. A módosítás nem irányulhat a támogatási döntésben meghatározott összegen felüli többlet költségvetési támogatás biztosítására. (e körben jogszabály rendelkezhet eltérően).

A támogatások különös szabályai Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) 2. § 15. pontja meghatározza a civil szervezetek vonatkozásában a költségvetési támogatás fogalmát. Eszerint költségvetési támogatásnak minősül az államháztartás alrendszerei terhére nyújtott pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatás, amelyet a támogató nem elsősorban ellenszolgáltatás ellenében, de konkrét program megvalósítása vagy meghatározott időszakban a támogatott szervezet működtetése érdekében nyújt. Költségvetési támogatás különösen:


82




a pályázat útján, valamint egyedi döntéssel kapott költségvetési támogatás,



az Európai Unió strukturális alapjaiból, illetve a Kohéziós Alapból származó, a

költségvetésből juttatott támogatás, 

az Európai Unió költségvetéséből vagy más államtól, nemzetközi szervezettől származó

támogatás, 

a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerint felajánlott

összege (úgynevezett 1 %-os támogatás). A törvény rögzíti, hogy civil szervezetnek működési támogatás a központi költségvetés terhére törvény eltérő rendelkezése hiányában - csak akkor nyújtható, ha a Nemzeti Együttműködési Alap biztosítja a költségvetési támogatás forrását. Előírja ezen támogatások vonatkozásában is szakmai monitoring rendszer működtetését (ami a szakminiszter feladata), a civil szervezetek részére nyújtott költségvetési támogatások szakmai összehangolása, az azonos feladatok párhuzamos finanszírozásának kiszűrése érdekében. Ezen szakmai monitoringrendszer tartalmazza a pályázati kiírások, támogatási döntések és támogatások alapvető adatait, mely adatok a Civil Információs Portálon is közzétételre kerülnek. A Civil tv-be 2013. december 20-i hatállyal került beiktatásra egy új fogalom, a jelentős költségvetési támogatásban részesülő civil szervezet. A jogszabály szerint jelentős költségvetési támogatásnak minősül, ha valamely szervezetnek az államháztartás központi alrendszeréből kapott költségvetési támogatásai összesen meghaladják valamely költségvetési év vonatkozásában az ötvenmillió forintot. Ezen összegbe nem kell beleszámítani azon pénzeszközöket, melyek 

rendeltetése az állam vagy valamely közigazgatási szerv felelősségébe tartozó,

jogszabályban meghatározott és részletesen szabályozott feladat, vagy a feladat egy részének ellátását célozza, vagy 

annak nyújtása normatív alapon, vagy a személyi jövedelemadó meghatározott részének az

adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Szftv.) szerint történt, vagy 

az az Európai Unió strukturális alapjaiból, illetve a Kohéziós Alapból részben vagy

egészben támogatott tevékenység fedezetét jelenti. Amennyiben a civil szervezet jelentős költségvetési támogatásban részesülő szervezetnek számít, akkor képviseletre jogosult vezető tisztségviselője köteles a miniszter felhívására 30 napon belül vagyonnyilatkozatot tenni, amelynek ténye a Civil Információs Portálon közzétételre kerül.


83


A Civil tv. 75. § (1) bekezdése értelmében 2012. január 1. napját követően csak olyan civil szervezet kaphat költségvetési támogatást, amely letétbe helyezte beszámolóját. Nem kell alkalmazni ezt az előírást (azaz a beszámoló letétbe helyezése nem feltétele a támogatásnak), ha a támogatás 

rendeltetése az állam vagy valamely közigazgatási szerv felelősségébe tartozó,

jogszabályban meghatározott és részletesen szabályozott feladat, vagy a feladat egy részének ellátását célozza, vagy 

normatív támogatás, vagy



a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti

felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Szftv.) szerint történt, vagy 

az Európai Unió strukturális alapjaiból, illetve a Kohéziós Alapból részben vagy egészben

támogatott tevékenység fedezetét jelenti.

c.) SZJA 1 % A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) 45. § kimondja, hogy a magánszemély külön törvényben (Szftv.) rögzített mértékben, megjelölt kedvezményezett(ek) javára és eljárás szerint nyilatkozatban rendelkezhet befizetett adója meghatározott részéről, amelynek átutalásáról az állami adóhatóság a külön törvényben meghatározott szabályok szerint gondoskodik. A befizetett adó 1 %-áról civil kedvezményezettek, másik 1 %-áról egyházi kedvezményezettek vagy az Országgyűlés által meghatározott kiemelt előirányzatok javára lehet rendelkezni. A rendelkezés nem kötelező, de aki élni kíván ezzel a lehetőséggel, annak rendelkező nyilatkozatot, kell kitöltenie, mely a bevallási nyomtatvány részét képezi. Így a magánszemélyek adójának egy része az általuk megjelölt civil és/vagy egyházi kedvezményezettekhez (vagy költségvetési előirányzatokhoz) kerülhet. Ha valaki nem rendelkezik ezen 1 + 1 százalékról, adójának ez a része a költségvetésben marad. A civil szervezetek számára nagyon fontos bevételt jelent az adózók rendelkezéseikből származó összeg, mely a civil szervezet közvetlen állami támogatásának minősül.


84


(Részletes szabályokat a II. modul II.6. pontja tartalmazza.) d). Közszolgáltatási szerződések A Civil tv. 2. § 21. pontja szerint e törvény alkalmazásában közszolgáltatási szerződés valamely közfeladat - vagy annak egy része - ellátására a szerv nevében történő ellátására kötött írásbeli szerződés. Nem minősül közszolgáltatási szerződésnek azon közszolgáltatással kapcsolatban kötött szerződés, amelynek nyújtása jogszabályban meghatározott feltételeken alapuló engedélyhez van kötve. A Civil tv. 35. § (1) bekezdése értelmében civil szervezettel állami, közigazgatási, költségvetési szerv közszolgáltatási szerződést kizárólag akkor köthet, ha a civil szervezet közhasznú jogállású. A (2) bekezdés alapján nem minősül közszolgáltatási szerződésnek a feladat finanszírozását szolgáló támogatás, ha a támogatás nyújtásának minden feltételét jogszabály határozza meg, és a támogatási döntés meghozatala során a döntéshozónak mérlegelési joga nincs. Nem minősül mérlegelési jognak, ha a döntéshozó a jogszabályban meghatározott támogatási keret kimerüléséig a támogatás odaítélésére vonatkozó, a jogszabályi feltételeknek megfelelő kérelmeket beérkezési sorrendben teljesíti. A közszolgáltatási szerződés a Civil tv. által bevezetett új jogintézmény, mely szerződést a civil szervezet állami, közigazgatási, költségvetési szervvel kötheti meg, e szerződések valamely közfeladat ellátását biztosítják. Ilyen szerződés megkötésére valamely közfeladat vagy annak egy része ellátása céljából van lehetőség. A törvény szerint azon közszolgáltatással kapcsolatban kötött szerződés viszont nem minősül közszolgáltatási szerződésnek amelynek nyújtása jogszabályban meghatározott feltételeken alapuló engedélyhez van kötve. Lényeges, hogy állami, közigazgatási, költségvetési szerv kizárólag akkor köthet közszolgáltatási szerződést civil szervezettel, ha a civil szervezet közhasznú jogállású. A Civil tv. 2. § 20. pontja értelmében a közhasznúság egyik feltétele valamely közfeladat teljesítésének közvetlen vagy közvetett szolgálata, mely például megvalósítható közszolgáltatási szerződés megkötése úján is. A jogalkotó meghatározza, hogy a feladat finanszírozását szolgáló támogatás nem minősül


85


közszolgáltatási szerződésnek abban az esetben, ha 

a támogatás nyújtásának minden feltételét jogszabály határozza meg, és



a támogatási döntés meghozatala során a döntéshozónak mérlegelési joga nincs (a törvény

értelmében nem minősül mérlegelési jognak, ha a döntéshozó a jogszabályi feltételeknek megfelelő kérelmeket beérkezési sorrendben teljesíti, a támogatási keret kimerüléséig). A közszolgáltatási szerződést a törvény előírása szerint írásban kell megkötni.

VII/2. Konzultatív és partnerségi kapcsolatok A konzultáció független szereplők közötti együttműködést jelent, annak célja egymás álláspontjának, véleményének megismerése, és esetleges együttes fellépés érdekében közös vélemény kialakítása. Az utóbbi években a konzultáció egyre jelentősebbé vált a nemzeti szinten és az Európai Unióban folyó civil párbeszédben is. a.) Stratégiai Partnerségi Megállapodások Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2007. október 14.-én kelt ajánlása szerint „a civil szervezetek alapjaiban járulnak hozzá a demokrácia fejlesztéséhez és az emberi jogok védelméhez, különösen a tájékoztatás, a tudatosság növelése, a közéletben való részvétel, valamint a hatóságok, közintézmények átláthatóságának, elszámoltathatóságának biztosítása terén végzett munkájukkal”. Az Európa Tanács által szervezett Nemzetközi Civil Szervezetek Konferenciáján, 2009. októberben fogadták el „A döntéshozatalban való állampolgári részvétel jó gyakorlatának kódexe” című dokumentumot, mely nem bír kötelező erővel, hanem mintegy útmutatóként szolgál a civil szervezetek és állami intézmények közötti együttműködés és párbeszéd során. A dokumentum célja a demokratikus folyamatokban való az állampolgári részvétel fokozása. Ebben rögzítették, hogy a konstruktív kapcsolat fenntartása érdekében a civil szervezeteknek és a hatóságoknak különféle alapelvek mentén együtt kell működniük. Alapvető értékként határozták meg, hogy a civil szervezetek – nyílt és hozzáférhető részvételi folyamatban - összegyűjtik és kifejezésre juttatják tagjaik, a különböző felhasználói csoportok és az érintett állampolgárok véleményét, nézeteit, aminek a politikai döntéshozatal szempontjából van jelentősége. Alapelvként hangsúlyozza a dokumentum a bizalom, az elszámoltathatóság, az átláthatóság, a függetlenség jelentőségét. A dokumentumban kifejtették, hogy a civil szervezetek részvétele a politikai


86


döntéshozási folyamat egyes fázisaiban a részvétel intenzitásának függvényében változhat, e szempontból a részvételnek négy fokozata van: információnyújtás (tájékoztatás), konzultáció, párbeszéd és partnerség. Információ: a részvételnek egy viszonylag alacsony szintje, amely abból áll, hogy a hatóságok információt szolgáltatnak, a civil szervezetek részvételére ebben nincsen szükség. Az információnyújtás alapvető fontosságú a döntéshozási folyamat minden fázisában. Konzultáció: a hatóságok kikérik a civil szervezetek véleményét egy bizonyos témában vagy fejlesztési kérdésben. Ennek során a hatóságok informálják a civil szervezeteket az aktuális kezdeményezésekről, kikérve azok véleményét, nézőpontjait. A hatóság kezdeményez és jelöli meg a témát, nem pedig a civil szervezetek. Párbeszéd: a párbeszédet bármelyik fél kezdeményezheti, és lehet általános (rendszeres kommunikáció biztosítása, nem kapcsolódik konkrét döntéshozási folyamathoz, például: közösségi meghallgatások) vagy együttműködésen alapuló (konkrét döntés kialakítását célozza). Partnerség: szoros együttműködést jelent a civil szervezetek és a hatóságok között, de a civil szervezetek függetlenségének fenntartása mellett (például állami feladat ellátása a civil szervezet által). Ez a részvétel legmagasabb szintje, a felelősség megosztását jelenti. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 19. § (2) bekezdése értelmében a jogszabály előkészítője a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényben meghatározottak szerint gondoskodik arról, hogy a jogszabály tervezete megismerhető és véleményezhető legyen. A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény (a továbbiakban: Je. tv.) a civil szféra kezdeményezésére született meg. Annak célja, hogy „a jó kormányzás keretében a társadalom legszélesebb rétegei kapcsolódhassanak be a jogszabályok előkészítésébe, elősegítve ezzel a közjó érdekében a jogi szabályozás sokoldalú megalapozását, ezzel pedig a jogszabályok minőségének és végrehajthatóságának javítását, amelyek együtt a jó állam elengedhetetlen feltételei”. A törvény hatálya: A Je. tv. hatálya a miniszterek által előkészített jogszabálytervezetek és a jogszabálytervezetek megalapozását szolgáló szabályozási koncepció természetes személyek és civil szervezetek (a Je. tv. szövegezése szerint: „nem állami és nem önkormányzati szervek, szervezetek”) általi


87


véleményezésére (társadalmi egyeztetés) terjed ki. Nem vonatkozik tehát e jogszabály az egyéni képviselői indítványokra. A Je. tv. szerint nem bocsátható társadalmi egyeztetésre a tervezet vagy koncepció, ha az egyeztetés Magyarország

különösen

fontos

honvédelmi,

nemzetbiztonsági,

pénzügyi,

külügyi,

természetvédelmi, környezetvédelmi vagy örökségvédelmi érdekeinek védelmét veszélyeztetné. Nem kell viszont társadalmi egyeztetésre bocsátani a jogszabály tervezetét, ha annak sürgős elfogadásához kiemelkedő közérdek fűződik. A civil szféra megfelelő felkészülését szolgálja a Kormány jogalkotási terve, a miniszter jogalkotási tájékoztatója elkészítésének előírása, mely utóbbit az arra kijelölt honlapon közzé kell tenni. Egyeztetési módok: A Je. tv. két egyeztetési módot szabályoz: általános és közvetlen egyeztetést. Általános egyeztetés: Lefolytatása minden esetben kötelező, ennek keretében közzé kell tenni a honlapon a tervezetet, koncepciót, az előzetes hatásvizsgálat összefoglalóját, , és az ott megadott elektronikus levélcímen bárki véleményt nyilváníthat. A beérkezett véleményekről a miniszter köteles úgynevezett tipizált összefoglalót készíteni, melyet a véleményezők listájával együtt közzé kell tenni. A névtelenül beérkezett véleményeket azok figyelembe vétele nélkül törölni kell. Utólagos véleményezés: Fontos új szabály, hogy meghatározott esetekben a honlapon legalább hatvan napon keresztül biztosítani kell, hogy a jogszabály hatályosulásával kapcsolatos észrevételeket, problémákat, valamint a jogszabály módosítására vonatkozó javaslatokat bárki jelezhesse. Közzététel:

A

jogszabály-tervezeteket

és

a

véleményekről

készült

összefoglalókat

a

www.kormany.hu oldalon, az egyes minisztériumi aloldalakon kell közzétenni, ahol ezen dokumentumokra való hivatkozást kell elhelyezni „Társadalmi egyeztetés” címmel. Közvetlen egyeztetés: Ennek keretében a jogszabály előkészítéséért felelős miniszternek stratégiai partnerségi megállapodásokat kell kialakítania, melynek révén szoros együttműködést alakíthat ki azon szervezetekkel, amelyek készek a kölcsönös együttműködésre, és amelyek az adott jogterületek szabályozásának előkészítésében széles társadalmi érdeket jelenítenek meg vagy az adott jogterületen tudományos tevékenységet végeznek. Ilyen stratégiai partnerség alakítható ki különösen a civil szervezetekkel (továbbá például egyházakkal, szakmai, tudományos szervezetekkel, köztestületekkel, felsőoktatási intézményekkel).


88


A stratégiai partner és a miniszter közötti együttműködés feltételeit és kereteit a megállapodásban kell rögzíteni, mely határozott idejű, de legkésőbb a miniszterelnök megbízatásának megszűnéséig tart. A Je. tv. szerint a megállapodásban rögzíteni kell például az együttműködés célját, azokat a tárgyköröket,

amelyekkel

kapcsolatos

jogszabályok

előkészítésében

együttműködnek,

a

kapcsolattartás módját, a véleményalkotáshoz szükséges információkhoz való hozzáférés szabályait, és a megállapodást a honlapon közzé kell tenni. A stratégiai partner - saját véleményén kívül – köteles megjeleníteni az adott jogterülettel foglalkozó, stratégiai partnerséggel nem rendelkező szervezetek álláspontját is. E közvetlen egyeztetésről összefoglalót kell készíteni, amelyet a honlapon - a stratégiai partner által képviselt indokolt állásponttal együtt - közzé kell tenni. Az egyes minisztériumok már több civil szervezettel kötöttek stratégiai partnerségi megállapodást, a jogintézmény eredményesen működik. b.) Társadalmi párbeszéd hosszabb távú stratégiája Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2014-2020 közötti költségvetési időszakra vonatkozóan megkezdte a stratégiák kidolgozását, annak érdekében, hogy a közeljövőben várható kormányzati intézkedéseknek megfelelő előkészítést és keretet biztosítsanak. Ezen stratégiák tervezeteit a minisztérium és háttérintézményeinek dolgozói, szükség esetén külső szakértőkkel együtt dolgozzák ki, a megfelelő pontokon bevonva az érintett társadalmi, gazdaági szereplőket is. A tervezés ilyen folyamata a stratégiák megfelelő megalapozását és a későbbi megvalósítás elősegítését szolgálja (forrás: www.kormany.hu). Ezen, jelenleg is megalkotás alatt álló stratégiák egyike a társadalmi párbeszéd hosszabb távú stratégiája. A program megvalósításához az Államreform Operatív Program keretei között a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által meghirdetett ÁROP-1.1.19 kódjelű, Hatásvizsgálatok és stratégiák elkészítése elnevezésű pályázati kiíráson nyert támogatás járul hozzá.


89


VIII. A civil szervezetek feletti ellenőrzés A civil szervezetekkel kapcsolatban több állami szerv is végez ellenőrzést, mind a működés törvényességére, mind a pénzügyekre kiterjedően. A működés törvényességét az ügyészség, az állami támogatások és az 1 % felhasználását az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, az adókötelezettségek teljesítését az adóhatóság ellenőrzi. a.) Ügyészség A civil szervezetek törvényességi ellenőrzése Az ügyészség civil szervezetekkel kapcsolatos törvényességi ellenőrzési feladatait az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbikban Ütv.), a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és a Civil tv. tartalmazza. A hatályos szabályozás közvetlen előzménye az Alkotmánybíróság 10/2011. (III. 9.) AB határozata, mely mulasztásos törvénysértést állapított meg az akkor hatályos ügyészségi törvény és az egyesülési

jogról

szóló

törvény

vonatkozásában

az

ügyészi

törvényességi

felügyelet

szabályozásával kapcsolatban. A határozat szerint ezen törvények nem rendelkeztek arról, hogy az ügyészség ellenőrzési jogköre pontosan mire terjed ki, a szervezet teljes működésére, vagy csak az általános érvényű, illetve egyedi döntéseire. Hiányosságként rótta fel a határozat, hogy nem rendezi törvény, hogy az ügyészség eljárhat-e hivatalból vagy csak kérelemre, és nem szabályozza azt sem, hogy az ügyész az ellenőrzés során, illetve törvénysértés észlelése esetén mit tehet. Megállapította, hogy az ügyészi kontroll lehetősége korlátozza az egyesüléshez való alapjogot, ezért a törvényhozónak pontosan meg kell határoznia, hogy mire terjed ki az ügyészség hatásköre, és e hatáskör mit foglal magában. Kifejtette a döntés, hogy az ügyészi felhívás a civil szervezetek törvénysértő döntései, törvénysértő működése ellen alkotmányos oly módon, hogy az ügyésznek csak kezdeményező és nem döntési joga van. Az AB határozat által megjelölt hiányosságokat az új ügyészségi törvény és a civil törvény pótolta. Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbikban Ütv.) 1. § (2) bekezdése kimondja, hogy az ügyészség a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket.


90


A Civil tv. 11. § alapján a civil szervezetek vonatkozásában végzett törvényességi ellenőrzés kiterjed a szervezet szabályaira és működésére. A civil szervezet belső (önkormányzati) szabályzatainak törvényessége azt jelenti, hogy azok – elsősorban a létesítő okirat - nem lehetnek ellentétesek a jogszabályokkal, az egyéb szabályok pedig nem ütközhetnek a szervezet létesítő okiratában foglaltakba sem. A létesítő okirat vizsgálatára a szervezet nyilvántartásba vételekor van lehetőség. Ugyanezt kell vizsgálni a működés tekintetében is: a szervezet működése során betartásra kerülneke a jogszabályok, a létesítő okirat rendelkezései, illetve az egyéb belső (önkormányzati) szabályzatok. Az ügyészség csak a jogszabályoknak és a belső szabályzatoknak megfelelő működést vizsgálja, nem foglalkozik azonban a döntések indokoltságával vagy a gazdálkodás helyességével. A törvényességi ellenőrzés nem terjed ki továbbá az olyan ügyekre sem, amelyekben egyébként bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásnak van helye. Az Ütv. az egyes jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel kapcsolatos ügyészi feladatok körében biztosít jogorvoslati és perindítási jogot az ügyésznek törvényben meghatározott jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetek közhiteles nyilvántartásba vételét (bejegyzését), törlését elrendelő, valamint a nyilvántartásba bejegyzett adatok változásával kapcsolatban hozott bírósági határozattal (hatósági döntéssel) szemben (ezen szabály vonatkozik – egyebek mellett - a civil szervezetekkel kapcsolatos ilyen eljárásokra). Előírja az Ütv., hogy amennyiben törvény alapján az ügyész jogi személy működésének törvényességét ellenőrizheti, a jogi személy nyilvántartásba vételéről (bejegyzéséről), illetve nyilvántartási adataiban elrendelt változásról rendelkező bírósági határozatot (hatósági döntést) az ügyésszel közölni kell. Amennyiben pedig jogi személy működésének törvényessége más jogalkalmazó szerv gyakorol törvényességi felügyeletet, az ügyész törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet. Az Ütv. az ügyészség közérdekvédelmi feladatai körében szabályozza, hogy az ügyész intézkedésének megalapozása érdekében hivatalból vizsgálatot folytat, ha a tudomására jutott adat vagy más körülmény megalapozottan súlyos törvénysértésre, mulasztásra vagy törvénysértő állapotra (a továbbiakban együtt: törvénysértés) utal. A törvénysértésnek nem minősülő hiányosságra és az olyan, csekély jelentőségű törvénysértésre,


91


amely fellépést nem tesz indokolttá, az ügyész jelzésben hívja fel az illetékes szerv vezetőjének figyelmét. Ha az ügyész ezt kéri, az illetékes szerv vezetője a jelzéssel kapcsolatos álláspontjáról az ügyészt harminc napon belül értesíti. Amennyiben a vizsgált fél e törvénysértő körülményt saját maga is orvosolni tudja, az ügyész a fellépését megelőzően önkéntes teljesítésre történő felhívással (a továbbiakban: felhívás) élhet, amelyben 60 napon belüli határidő tűzésével indítványozza a törvénysértés megszüntetését. A felhívás címzettje a megadott határidőn belül az iratok megküldésével tájékoztatja az ügyészt arról, hogy: 

a törvénysértést orvosolta,



testületi döntést igénylő esetben a testület összehívásáról intézkedett, vagy



arról, hogy a felhívásban foglaltakkal nem ért egyet, ez esetben indokait is közölnie kell.

Ha a felhívás címzettje az ügyész által megadott határidőn belül a felhívásban foglaltaknak nem tesz eleget, nem válaszol, vagy a felhívásban foglaltakkal nem ért egyet, az ügyész 30 napon belül fellép, vagy értesíti a címzettet az eljárása megszüntetéséről. A fellépés keretében az ügyészség a büntetőjogon kívüli közérdekű feladat- és hatásköreit a törvénysértés kiküszöbölése érdekében 

bírósági peres és nemperes eljárások megindításával (perindítási jog),



hatósági eljárások kezdeményezésével és



jogorvoslat előterjesztésével gyakorolja.

A Civil tv. mintegy végső eszközként szabályozza az ügyész keresetindítás jogát arra az esetre, ha a civil szervezet működésének törvényessége másképpen nem biztosítható. Az ügyész az alábbi tartalmú kereseti kérelmeket terjesztheti elő a bíróságon: 

kérheti - a határozat meghozatalától számított 1 éven belül - a civil szervezet bármely

szervének törvénysértő határozata megsemmisítését, és szükség szerint új határozat meghozatalának elrendelését, 

kérheti a működés törvényességének helyreállítása érdekében a legfőbb szerv összehívását,

vagy határidő tűzésével a legfőbb szerv kötelezését a törvényes működés helyreállítására, a civil szervezetnél választott felügyelő szerv egyidejű értesítésével, 

ha a törvényes működés nem állítható helyre vagy a b) pont szerinti határidő

eredménytelenül telt el, kérheti a civil szervezet megszüntetését, 

kérheti az egyesület feloszlatását, ha annak működése vagy tevékenysége a hatalom


92


erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására irányul, az egyesülési jog gyakorlása bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, az egyesülési jog gyakorlása mások jogainak és szabadságának sérelmével jár, 

kérheti az egyesület megszűnésének megállapítását, ha az legalább egy éve nem működik,

vagy tagjainak száma 10 fő alá csökken. A civil szervezet - feloszlatása, megszüntetése vagy megszűnésének megállapítása esetén - a nyilvántartásból való törlésről rendelkező bírósági határozat jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg.

Gyakorlat: A bíróság jogerős ítéletével a MAGYAR GÁRDA HAGYOMÁNYŐRZŐ ÉS KULTURÁLIS EGYESÜLETET feloszlatta, és elrendelte a bírósági nyilvántartásból való törlését. A bíróság kifejtette, hogy az egyesület feloszlatásának van helye, ha a tevékenysége adott személyi körnek közösségi szinten is érzékelhető és értékelendő biztonsághoz, szabadsághoz való jogát sérti, fajgyűlöletről tesz tanúságot, és ennek következtében sérül a közrend és a köznyugalom is. A közhasznú tevékenység ellenőrzése: A Civil tv. értelmében a közhasznú szervezetek közhasznú működése feletti törvényességi ellenőrzést az ügyészség látja el. Ennek külön szabályozására azért van szükség, mert közhasznú jogállású nem csak civil szervezet lehet. A szabályozás alapján az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva indítványozhatja a közhasznú jogállás megszüntetését, ha a közhasznú szervezet működése és vagyonfelhasználása a Civil tv-ben, a létesítő okiratban vagy az ennek alapján készített belső szabályzatokban foglalt rendelkezéseknek nem felel meg, és ezen a szervezet az ügyészi felhívás ellenére sem változtat. Az indítványt a nyilvántartást vezető bíróságnál kell előterjeszteni. Közhasznú szervezet közhasznú jogállását az ügyészség indítványa alapján a bíróság megszünteti, ha a szervezet a megszabott határidőn belül nem, vagy nem az előírásoknak megfelelő tartalommal teljesíti 

a számviteli beszámolójának letétbe helyezési, közzétételi kötelezettségét, illetve



a szervezet - letétbe helyezett beszámolója, közhasznúsági melléklete - nem felel meg a

törvényi feltételeknek.


93


Az ügyész fenti indítványa alapján a bíróság megvizsgálja, hogy a közhasznú szervezet a közhasznúvá minősítés követelményeinek továbbra is megfelel-e. Ha az adatokból azt állapítja meg, hogy e követelmények a vizsgált időszakban nem teljesültek, a bíróság a közhasznú jogállás megszüntetéséről határoz, és az erre vonatkozó adatot a nyilvántartásból törli. b). Állami Számvevőszék Az Állami Számvevőszék (a továbbiakban: ÁSZ) az Országgyűlés legfőbb pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve, amely az Országgyűlésnek alárendelve, minden más szervezettől függetlenül látja el feladatát. Az ÁSZ általános hatáskörrel végzi a közpénzekkel és az állami és önkormányzati vagyonnal való felelős gazdálkodás ellenőrzését. Ennek körében feladata minden költségvetési támogatás ellenőrzése, annak érdekében, hogy segítse az Országgyűlést ellenőrzési jogai gyakorlásában. Az ÁSZ stratégiájában rögzítésre került a szervezet küldetése, mely szerint szilárd szakmai alapon álló, értékteremtő ellenőrzéseivel előmozdítja a közpénzügyek átláthatóságát, rendezettségét, és hozzájárul a „jó kormányzáshoz”. (lábjegyzet: Az ÁSZ stratégiája) Mivel a civil szervezetek államháztartási forrásból is részesednek, ezen források felhasználásának ellenőrzésekor a ÁSZ a támogatásban részesült civil szervezeteknél is végez ellenőrzést. A Civil tv. 47. § tételes rendelkezést tartalmaz a közhasznú szervezetek államháztartásból származó (költségvetési) támogatásának ÁSZ általi ellenőrzése tárgyában. Az ÁSZ a jogszabályi kötelezettség alapján részére megküldött tájékoztatók, vagy a hozzá érkezett tájékoztatási célú információk, jelzések és egyéb dokumentumok alapján - ellenőrzést végezhet, - jogorvoslati eljárást kezdeményezhet (külön jogszabályban foglalt felhatalmazás esetén), - jogszabályban meghatározott esetekben értesíti a tudomására jutott adatokról, tényekről az eljárásra, intézkedésre jogosult illetékes állami szervet, - a tudomására jutott adatokat, tényeket a folyamatban lévő ellenőrzései keretében vagy ellenőrzéseinek tervezése során hasznosítja. Az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény tartalmazza az ellenőrzés részletes


94


szabályait. Az ÁSZ maga alakítja ki és nyilvánosságra hozza az általa végzett ellenőrzések szakmai szabályait, módszereit. Az ellenőrzést végző számvevő ellenőrzési feladatait a jogszabályok, az ellenőrzési szakmai szabályok, módszerek és az etikai normák szerint végzi. A számvevő az ellenőrzési tevékenységet a rendelkezésre bocsátott dokumentumok, adatok, illetve tájékoztatás alapján végzi, szükség esetén jogosult más szervezettől adatot, dokumentációt, tájékoztatást kérni, illetve az érintett szervezetnél helyszíni ellenőrzést tartani. Az ellenőrzés lefolytatása érdekében az ellenőrzött szervezet és annak munkavállalója köteles közreműködni, ennek keretében: - a szükséges adatokat és dokumentumokat köteles rendelkezésre bocsátani, - a szükséges felvilágosítást, tájékoztatást köteles megadni, - a számvevő részére a szervezet helyiségeibe való belépést köteles lehetővé tenni, - a papír alapú és informatikai eszközökkel kezelt adatnyilvántartó rendszerekbe való betekintést köteles biztosítani, - köteles lehetővé tenni az azokról való másolat - és kivonatkészítést. A helyszíni ellenőrzés megkezdésekor a számvevő köteles a megbízólevelét bemutatni, és személyazonosságát hitelt érdemlően igazolni. Az ellenőrzés lefolytatását követően az ÁSZ az ellenőrzési megállapításait megküldi az ellenőrzött szervezet vezetőjének, aki arra határidőn belül írásban észrevételt tehet. Az esetleges észrevételekre az ÁSZ írásban válaszol. Ezt követően készül el a jelentés az elvégzett ellenőrzésről. A jelentés tartalmazza a feltárt tényeket, az ezeken alapuló megállapításokat, következtetéseket, és arra is kitér, hogy az ellenőrzött szerv mely észrevételeit és milyen indok alapján nem fogadta el. A jelentés az Országgyűlés részére készül, nyilvános (az közzétételre kerül az ÁSZ honlapján). Az ÁSZ az ellenőrzési megállapításait tartalmazó jelentését megküldi az ellenőrzött szervezet vezetőjének, aki a jelentésben foglalt megállapításokhoz kapcsolódóan köteles intézkedési tervet összeállítani és megküldeni az ÁSZ részére. Az intézkedési tervben foglaltak megvalósítását az ÁSZ utóellenőrzés keretében ellenőrizheti.


95


c.) Nemzeti Adó- és Vámhivatal - Általános adóhatósági ellenőrzés Mint minden adóalany, az adóhatóság a civil szervezetek esetleges adózással kapcsolatos kötelezettségének teljesítésével kapcsolatban végezhet általános ellenőrzést. Az adóhatósági eljárásban hozott hatósági határozattal szemben jogszabály jogorvoslati (fellebbezési) lehetőséget biztosít, és a határozattal szemben közigazgatási per keretében bírósághoz is lehet fordulni. - Az Szja. 1% felhasználásának adóhatósági ellenőrzése A személyi jövedelemadó meghatározott részének (1 %) az adózó rendelkezése szerint felajánlott összege költségvetési támogatásnak minősül. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban. Szftv.) szerint az összeg igénylésével és felhasználásával kapcsolatban az adóhatóságot ellenőrzési kötelezettség terheli. 

Amennyiben az adóhatóság megállapítja az igénylés jogszabályba ütköző voltát, vagy a

közcélú tevékenységnek nem megfelelő felhasználást, erről határozatot hoz, amelyben rendelkezik az összeg visszafizetéséről és a kedvezményezett kizárásáról. Ennek következtében a szervezet elesik a kizáró határozat jogerőre emelkedését követő évben az szja 1%-os felajánlásoktól, és a szervezetet kedvezményezettként megjelölő magánszemélyek értesítést kapnak felajánlá suk érvényte lenségéről. 

Abban az esetben, ha a kedvezményezett a kedvezményezetti minőséghez a törvényben

előírt feltételek meglétét nem igazolja megfelelően, erről az adóhatóság fellebbezéssel meg nem támadható határozatot hoz, amelyet a kedvezményezett kérelmére a bíróság – meghatározott eljárási rendben és esetekben – megváltoztathat. 

Az Szftv. rendelkezik arról, hogy a kedvezményezett az átutalt összeg felhasználására

vonatkozó adatait – az Szftv. által előírt részletezésben – köteles az adóhatóság részére elektronikus úton megküldeni. Ezen kötelezettség elmulasztása vagy nem megfelelő teljesítése komoly következménnyel járhat: amennyiben ugyanis ezen kötelezettségének a kedvezményezett 

nem tett eleget,


96




teljesítése során számszakilag hibás adatot közölt, vagy nem az elszámolandó összeget

szerepeltette, és a kijavítására kitűzött határidőt elmulasztotta, vagy 

teljesítése során valótlan adatot közölt,

az adóhatóság határozatával kizárja a kedvezményezettet a határozat jogerőre emelkedését követő rendelkező évben tett felajánlásokból történő részesedésből. A kizárás nem mentesíti a kedvezményezettet az elszámolási kötelezettsége alól. 

Az Szftv. a kedvezményezettnek kiutalt összeg felhasználási idejét az Szftv. a 2008.

rendelkező évtől a kiutalt összeg első elszámolását követő 3 évre korlátozza. Ha az adóhatóság a kedvezményezett

beszámolási

kötelezettségének

teljesítése

során

megállapítja,

hogy

a

kedvezményezett a 3 éves tartalékolási időt túllépte, erről határozatot hoz, amelyben a kedvezményezettet a közhasznú tevékenység megvalósítására a 3 éves tartalékolási idő lejártáig fel nem használt összeg visszafizetésére kötelezi. A visszafizetett összeg a központi költségvetés bevétele. A kedvezményezett civil szervezet jogutódlással történő megszűnése esetén a jogutódot a jogelődre vonatkozó tartalmú és határidejű beszámolási kötelezettség terheli. A kedvezményezett civil szervezet jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnését megelőzően soron kívüli beszámolási kötelezettség terheli, és az 1 %-os támogatásokból kapott fel nem használt összeget köteles az adóhatóság részére visszautalni, mely összeg a központi költségvetés bevétele. d.) Egyéb hatóságok Említést érdemel, hogy adókötelezettség teljesítésével kapcsolatban a helyi adóhatóság is végezhet ellenőrzést, az állami támogatások – pl. az 1 %-os felajánlásokból kapott összeg - felhasználása vonatkozásában pedig ellenőrzésre a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is jogosult.


97


IX. Jogszabályok jegyzéke  Alaptörvény,  a Polgári Törvénykönyvről

szóló 1959. évi IV. törvény,

 a 2013.

évi V. törvény,

 a 2011.

évi CLXXXI. törvény,

 a 2011.

évi CLXXV. törvény és

 az

1952. évi III. törvény

 2013. a

évi CLXXVII. törvény

Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről, a civil szervezetek információs rendszeréről szóló 24/2012. (IV.25.) KIM rendelet,5/2012. (II. 16.) KIM rendelet

a

Nemzeti Együttműködési Alappal kapcsolatos egyes kérdésekről,58/2012. (XII. 28.) KIM rendelet

a

civil szervezetek nyilvántartásával összefüggésben a bírósági eljárásokban érvényesülő ügyviteli és iratkezelési szabályokról, 2006. évi LXV. törvény az államháztartásról szóló

 1992.

évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról


98


X. Felhasznált irodalom Kuti Éva-Marshall Miklós: A nonprofit szektor fogalma. Egy definíciós vita és ami mögötte van. (Magyar Valóság) Kuti Éva: Civil Európa-Civil Magyarország című tanulmánya Prof. Dr. Sárközy Tamás: Társasági jog az új polgári törvénykönyvben (www.kozszov.org.hu) Bodzási Balázs: A jogi személyek körében felmerülő felelősségi kérdésekről, különös tekintettel a vezető tisztségviselőkre (GJ, 2013/6., 8-14.o.)

OBH Országos Névjegyzék 2013. december 12-i adatközlése Dr. Sárközy Tamás: Az új Ptk. egyesületekre és alapítványokra vonatkozó rendelkezéseiről; Gazdaság és Jog 2013. évi 2. lapszámában (12-15. o.) Wolters Kluwer Complex Kiadó Ptk-Kommentár Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla: Alapítványi támogatás, avagy mennyiben befolyásolható – hozzájárulás fejében – egy alapítvány működése. (www.mabie.hu) Dr. Sárközy Tamás: Az új Ptk. egyesületekre és alapítványokra vonatkozó rendelkezéseiről ; Gazdaság és Jog 2013. évi 2. lapszámában (12-15. o.) Dr. Bíró Endre: Hol tartunk? A civil szervezetek jogi szabályozásának problémái. 1999-2010. Jogismeret Alapítvány; www.nonprofit.hu Kuti Éva Hívjuk talán nonprofitnak, mek.oszk.hu Civil szervezetek kézikönyve (szerzők: dr. Agócs Gergely, Belánszky-Demkó Zsolt, dr. Farkas Vajk, dr. Gömöri Ágnes, dr. Kardkovács Kolos, dr. Kirchner Hajnalka, dr. Latorcai Csaba, dr. Rétvári Bence, Szablics Bálint, dr. Ványai László Levente, szerkesztette: dr. Latorcai Csaba, Szablics Bálint), kiadta: Emberi Erőforrások Minisztériuma dr. Bódi György, dr. Gécziné dr. Bárdosi Eszter, Kahulits Andrea, dr. Kákai László, dr. Lakrovits Elvira, dr.. Lele Zsófia: Változó civil világ, Kézikönyv civil szervezetek számára, kiadta: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012.


99

I. modul Civil szervezeteket szabályozó hatályos joganyag

Recommend Documents