I. évfolyam.
12. szám.
1903 deczember.
HITBUZGALMI HAVI FOLYÓIRAT assisi Sz.-Ferencz tiszteleté n ek é s Hl. rendjének terjesztébf: a katholikus vallás-erkölcsi ólet ápolására. MEGJELENIK
MINOKN
lhi\AP
F. LSÓ
N A I M A 11; A W
Főszerkesztő: Tréfán Xeonard, sz.-fer.-rendi AMozár M-Vi^^árhelvt TársszerkesztÖk: X is s Jirisztid, sz.-fer. rendi aidoz&r Budapr-ston, U nghváry jín fa l, sz.-fer.-rcndt áldozár Baján.
XIII. Leó Pápa Ö Szentsége 1903. J uq !us 17-én Zlcty Gjola g rif p L kaoiari ez. apát flr Öm éltósága által apostoli á ld á sit kaidöUe folyólratuaknak.
BETLEHEMBEN. Négy ezer év várakozása, sóhajtva imád kozó pátriárkák, próféták szent reménysége tel jesült be itt. örvendetes hir kelt szárnyra a bet lehemi pusztán: Megszületett a Messiás! S azóta milliók hálája, imádságos áhítata fordul Betlehem felé. Karácsony éjjelén a hivő lelkek benső buzgalmában, keresztény templo maink komor boltivei alatt évről-évre megismét lődik e kedves je le n e t... Karácsony napja a keresz tény világnak legkedvesebb, legvonzóbb ünnepe. Akarva, nem akaiva érzi az ember, hogy arra a betlehemi éjjelre gondolni, felemelő, boldogító. Kép ez, melynek vigasztaló vonásait soha el nem mossák a századok. És nekünk jól esik e kép szemlélete: Isten
az em berek között, m ennyország a földön, boldogság a nyom or hazájában, béke a békétlenség földén . . . Jöjjetek ide s szem léljétek! N em azért, hogy annál élénkebb legyen a föld sivársága, rikítóbb a m úló élet kietlensége, nyom ora. Ez az éjjel vigasztalást, békét hozott az em bereknek, angyalszárnyak suhogása, égi lelkek hozannája hirdette ezt, s a ragyogó csillagok milliárdjai visszam osolyogták . . . Béke . . . béke . . . az em bereknek. A betlehem i jászolból ez sugárzik szét. B éke, m elyet az örök szeretet m egpecsételt a szegénységgel. S zövetséget kötött Isten az em berrel, szerződésre lépett véle, hogy feloldja a bűn rabságának bilincseit, békét ad szivébe, boldoggá teszi őt s végezetül az egyezségre m egerősí tésül rányom ta a szegénység bélyegét . . . B éke csak akkor honol az em b er szivében, boldog csak úgy lehet, h a szereti a szeg énységet . . . T e h á t nincs béke a szegénység szeretete nélkül! N agy szó, de igaz. Isten m ondja ezt. K ételyben és nyugtalanságban, nyom orban és nélkülözés ben élt az em ber. Szive össze volt száradva, szem ei el vol tak hom ályosodva az inség csikarta könnyektől. Földhöz volt ragadva a szegénységtől, elgém beredve tapogatózott világosság után, s érezte, hogy vigasztalásban, boldogságban neki még soha sem volt része, m ióta a paradicsom ajtói becsukódtak. Kiáltó szükség, hangosan beszélő nyom or . . . m elynek k étségbe esése fölhatott az égig. É s az Isten m eghallotta e hangot. Szive m egesett a kínban vergődő em beren, elhatározta, hogy m egkönyörül rajta. Leszáll az égből, hogy legyen m ennyország a földön, hogy széttörje a bűn rabbilincseit, hogy m eg szü n tesse a sötétséget világossággal, eloszlassa az elégedetlenséget szegénységgel. S zegén y ség et ho zott m a g á v a l: koldus istállót, didergő tagokat. C sodálatos eszköz, rendkívüli fegyver, m ert az em b er irtó zik a szegénységtől . . . s a szegény Jézus m égis m eghódította a világot. Millió léleknek vált szent e v a n g é liu m á v á : lehet üdvözülni, boldogulni, m egelégedni a szegénységben is. A szeg én y
ségben is lehet nyugalom. Kibékülés sorsunkkal, helyzetünkkel m egnyugvás az Isten szent akaratában, nem irtózni a nélkülözéstől ’ Jöjjetek menjünk B etlehem be! Oh milyen szükségünk van rá éppen napjainkban, hogy a szegény Jézus szemléletébe merüljünk. Sohasem volt oly nagy az irigység, féltékenység, gyűlölet, mmt napjainkban. Nagyravágyás, fényűzés, kényelemhajhászás és a meggazdagodás utáni rendetlen törekvés egyesülve a kincs után lihegő szom júsággal: ezek űzik, hajtják ma az embert s teszik békétlenné éjjelét-nappalát. Mert nincs most békesség a földön. K em ény a harcz, ádáz a tusa, melyet az emberek ön m agukban és egym ás ellen folytatnak. Mintha csak a Messiás előtti pogány világ rettenetes képe akarna szemeink előtt megismétlődni. Jöjjetek m enjünk Betlehem be! .Próbáljuk meg úgy kará csony éjjelén, mikor lelkűnknek szárnyakat kölcsönöznek az angyalok, elröpülni oda. hová leszállott a szeretet, s nyomban megcsókolta, megölelte a szegénységet. Elválaszthatatlan társak lettek e perczben, s e szent szövetségből rendkívüli, uj t’7í’/csirája fakadt. A türelem , lemondás, megnyugvás és lelki békesség ckte. Ez az élet kell nekünk, mely nagygyá növeli az embert. Kiemeli a törpe anyagiasság sarából. Megszűnik a torzsalkodás, a kenyéririgység, a más vagyonára való féltékenység. Oh ha a mai társadalom odajárulna Betlehem jászolához I ? Ott kiegyenlíthetné a kényes ellentéteket. A szegény Jézus szem lélete a valódi békességnek vetné meg az alapját, annak a bé kességnek. melyet az ég angyalai karácsony éjjelén hirdettek. É s am elyet a kis Jézus el is hozott a júakaratu embereknek. Az olyanoknak, kik a magukéval megelégedettek, az egyszerű ségben, szegénységben is nyugodtak. Nem vágynak a máséra, nem zaklatják m agukat irigységgel. Szeretet és béke lakik szivükben . . . Jöjjetek, menjünk B etlehem be! A kis Jézus jászolánál tanuljuk meg szeretni a szegénységet, hogy a karácsonyéj boldogsága,' békessége áraszsza el a sziveket. Akkor beteljese dik az isteni kisded álm a s az angyalok é n e k e : „Glóriáin excelsis Deo et in terra pax hom inibus.“ Dicsőség a magasságban Istennek, s béke a jóakaratu em bereknek! -rrf.
' karácsonykor. /.
Zúgnak a harangok, K anksouyrst van ma, A m i i'dcs kis Jczuskánk Születése napja. Szeretettől égve Jött hozzánk a földre. Gyöngéd kiesi kezeivel Könnyünk letörölve. Örvendezzünk m i is fé lre minden bánat! l zzük el hát arczainkról A z t a sötét árnyat. H isz' ezen a napon A ká rm it is kérjünk : Nem fo g ja azt jó l tudom én Megtagadni nékünk. II. Nem kérek én tőled fö ld i boldogságot Édes kis Jézusom ! Oh, hi.szcn a lelkem erre soh’se vágyott — Neked se volt tudom. Te is olyan voltál, m int az út szélére Vetett kicsiny virág. Melyet lát, de azért érintetlenül hagv .1 rossz, gonosz világ. Nem kérlek én másra születésed napján C.sak arra az egvre. Hogy halálom után vigyél el uuigadhoz Oda fö l a mennybe. / la üt m ajd végérám, oh ne hagyj elveszni; Kérlek légy mellettem Te sokat szenvedett édes kis Jézusom Iíntalmas Istenem 1
D obay M ariska.
KARÁCSONY.
A HAR.MADRENDI TESTVÉREK ÉLETE. z előző sz á m b a n ism ertellein ii sz ín h á z láto g atásán ak káros voltát. De van m ég egy hely, m elynek láto g atása testet és lelket öl egyaránt. És e hely a korcsm a. M ondanom sem kell, hogy a h a rm a d re n d i te stv é rn e k kerülni kell ezt a helyet, m ég ab b a n az esetb e n is, h a a szab ály azt h atáro zo ttan m eg n em tiltaná. H a tá rsa d alm i életü n k ö n végig tek in tü n k, a bajo k at m érlegeljük, e bajok fo rrásá t m in d en túlzás nélkül legyen m o n d v a, le g tö b b szö r a k o rcsm á zá sb an találjuk meg. H ány tö n k reju to tt család átk a já r a k o rcsm ázás n y o m á b a n !? H ány n y o m ja a b e te g á g y a t? h á n y a t visz a sir felé élte legszebb v irá g á b a n ? H ány e m b e rt kerget az öngyil k o sság b a? - tu d ju k az újságok h ireib ö l; h isz ’ a bold o g talan odam egy először „erőt, b á to rsá g o t“ m eríten i a rra , hogy expressvonattal, azaz öngyilkosság u tjá n ro h a n jo n az örök k árh o za tb a ! Ott az őrültek szo m o rú h áza. Mi b o ríto tta hom ály b a e lm é jü k e t? A korcsm a. No de előljárói)a n em ak aro m rész le tezni, úgyis reá térü n k a k o rcsm ázás lelket-testet ölő vo ltára. L ássu k csak rom boló h atásá t.
A
A korcsm ázás fö elömozditója a vallástalanságnak. Nem nagyitok vele, hiszen a k o rcsn u az ördög iskolája. Már pedig sohasem hallottuk azt, hogy az ördög vallásosságra tanítaná az em bereket. Oh, ez pom pásan, a kor igényeinek, a pokol ízlésének megfelelő iskola, ahol rendszeresen szedi be az ember az ördög leczkéit. Ezen leczkék hangja eleinte nagyon ártatlan m ert az ördög sehová se tör be ajtóstul. Csakhogy drága az isk o lap é n z; se több, se kevesebb, m int a lélek, az Isten pénze. Ezt kell odaadni, ha nem is egyszerre, de legalább részletekben. M enjünk be csak képzeletben az ördög iskolájába. Mily zsibongás, mily z a j: tanulják a leczkét, forduljunk az egyik asztalhoz, m ert hát itt asztal van és nem iskolapad, kinőttek m ár abból, hallgassuk a beszédet, az előadást, amit az ördög egyik praeceptora, valamelyik korcsmatöltelék tart. Iit károm kodnak. Minden harm adik, vagy negyedik szó Istenkáromlás, m intha bizony az is a beszédhez tartoznék. A szesz már kipirositotta arczát, hevüllen beszél. Tanulékony hallgatósága van, hasonló hangon felelnek neki vissza. A legbékésebb em b er is szilajjá lesz, férfiasságot, virtust lát abban, ha mindazt, am i szent a sárba rántja. Otthon azután nem győznek cso dálkozni az uj beszédm odor felett, botrány-botrányra jő, a család egyik-másik tagja meg is tanulja a pokol nyelvét. A m ásik asztalnál az érzék csiklandoztató, szemérm etlen adomák, tréfák, beszédek járják. Akiből még nem veszett ki egészen a szem érem érzet, az először körülnéz, vájjon nem hallja-e meg az asztaltársaságon kívül más is? Mintha bizony Isten nem is volna jelen, m intha a szent őrzőangyal, ki az embert m indenüvé elkíséri, nem pirulna védeneze sz a v a in ! A s z í v és a lélektisztaság egym ásután kapja a tördöféseket, végre meghal. Ne mondják, hogy ez tréfa dolog: „a szív bőségéből beszél a s z á j" ; a mi a szívben, az az ajkon. De itt nem állnak meg, itt a pokol nem végez fél m unkát. A bor tüze, az érzéket izgató beszéd tovább viszi öket,oda, ahol az őrangyal eltakarja arczát, ahol Isten, kinek legtisztább szemei Iliig
u n d o rral nézn ek a legkisebb b ű n re is, h a ra g ra gerjedve tekint a förtelm ekre ! A korcsm a a m elegágya, a forrása, a p ará zn aság és h á zasság törés b ű n é n e k ! A harm ad ik asztalnál a vallásról b e szélnek. Ugy-e m ilyen já m b o ro k ? iVlég a p o h a ra k között sem feledkeznek m eg ró la ! No, csak la ssan a dicsérettel! H át első so rb an is a vallás ügye n em a k o rcstn áb a, nem a p o h arak közé való. A zután nem is olyan já m b o r beszédek ám azok, hogy a tem plom ban is m eg le h etn e hallgatni. D ehogy. Mást beszél ám a hor, és m á st a vallás. Ez a kettő ö ssz e k ü lö n b ö z ik ; az m eg m agától értetődik, hogy a bor, illetve a bo r állal fel tü zelt szenvedély győz a vallás fölött. M ennyi gúny, piszkolódás, gyalázkodás a vallás ellen ! A sz ab ad k ő m iv es páholyok után a korc.'^niák azok a helyek, ahol az egyház elleni h ad a t m egizenik. az a k n á k a t elökészilik, a fegyvereket élesítik. E bben az iskolában fejlődnek a katholikusok k ö n y n y ü v érü e k k é, kö zö n y ö tö k k é, végre egyházüldözőkké. N em nagyítom a dolgot, úgy v an ez, sz o m o rú ta p asz talato k győzték m eg erről a tá r sadalm at. H át beszéljek-e m ég a rágalm ak, g y alázkodások főfészkéről, a k o rcsm á ró '. A bo r felnyitja a bosszúvágy szenvedélyét. L assan k in t b elém elegednek m ások m eg szó lásáb a, m egítélésébe végül kikészítik a m ások b ecsületét. M ennyi átok ta p ad a k o rc sm á h o z ! A gyilkosokat, rab ló k at, fosztogatókat hol k eres sü k ? Hol akarják elaltatni a b ű n ellen tiltakozó Inlkiisinerelet, m int a k o rc sm á b a n ? H a a törvényszéki tárgyaláso k at v é gighallgatjuk, úgy találjuk, hogy a leg n ag y o b b gonosztettek fészke a korcsm a. A fogházba egyszer egy új ra b került. A lelkész kérdezte, mi vitte őt a gyilkosságra ? K önnyek re fakadt a szerencsétlen. „Oh lelkíatyám ! az én életem m e g ro n tó ja a ko rcsm a volt. Egyizben elbeszéltem családi körülm ényeim éi, külö n ö sen pedig a gyakori ö sszetű zést köztem és a feleségetu között. A pajtások eg y szerű en azt ta n ác so ltá k , hogy üssem agyon feleségem et. A bor m in dinkább izgato ttá tett és erő se n
sarkalt, hogy a pajtások tanácsára hallgassak. Hazamentem Ittasan, családom ellen egószen elkeseredve. Otthon az asszony szokás szerint szem rehányásokkal fogadott. Mire 6n dühömben öklömm el fejére ütöttem. Szegény feleségem hangtalanul öszszeesctt és rögtön meghalt. Isten e m ! Istenem ! mit nem tennék én, h a öt leltáinaszlhatnám !•“ így kesergett a szegény rab keserű könnyek között. A korcsm a még a mai felvllágosodottság iskolája. Persze, a bor felvilágositja az elmét! Igen. a pokol tüzét gyújtja meg, az világit olyan nagyon! Ezalatt a íelvilágosodottság alatt értsd a vallástól, minden erkölcsi fele lősségtől való függetlenséget A modern eszmék apostolai ott hintik el a m aszlagot, melytől megbódiil az elme é.s szív. Egyik korcsm ában azzal dicsekedett egy fölvilágosult, hogy bizony ő nem törődik vele, hogyan lial meg. A vallás neki bliklri, b án ja is ő, ha kutya m ódra végzi is életét. Nos hát az Isten teljesítette ezt a kívánságát, még pedig előbb, mint kívánta volna. I\i kellett menni a száj hősnek néhány perezre. ü e hiába várta a m ulató kom pánia. Utána néznek, s íme a a k o nyhában a cseléd ágy alatt találják összezsugorodva, mint az ebet, a lélek pedig m ár akkor végzett is az Isten rettenetes itélőszéke előtt. ( r n l y t ; j t í \ s a k ö v e t k e z i k .)
K i s s A ris:ifU l
A S Z E P L Ő T E L E N S Z Ú Z JUBILEUM A. it jelent e nagy n ép árad at az örök városban? E m ber em b er hátán iparkodik ü n nepiesen öltözve túl a T iberisen a V atikánba. Az ősi szt. P é te r bazilika tere és hatalm as oszlopcsarnoka egy nyüzsgő hangyaboly, m ár kora reggeltől tele e m berekkel, akik eljöttek, hogy részt vegyenek a lélekem elő ü n n e pen, am elyet a nagy P á p a IX. P iu s fog tartani a szeplőtelen S zű z tiszteletére. Egyik fényes fogat a m ásikat éri, drága, csil logó ruháju urak, bíborba öltözött egyháznagyok szállnak ki azokból, körülvéve a szolgák seregétől és sietnek a V atikánba. Püspökök, papok jönnek egyházi díszben, m ajd m egérkeznek a keleti E gyház főpásztoraí is tiszteletrem éltó ősz szakálukkal és fejükön koronával. Mind a V atikánba tartanak, és e h atal m as épület, mint valam i feneketlen örvény nyeli el a beláthatlan em beráradatot. V égre m egkondul a sz. P é te r tem plom legnagyobb harangja is zúgva, dörögve jelenti, hogy jön K risztus h elytar tója IX. P iu s pápa. A téren ácsorgó em berek egy akarattal tolongnak az óriási tem plom ba, am ely m inden nag y ság a m e l lett is a mai napon szűknek m utatkozik. A hatalm as bazilika fényes gyertyadiszben áll, fölékesitve koszorúkkal és a bold. S zű z képeivel. De senki sem nézi m ost a fényt és a pom pát, am ely az óriási boltíveken és oszlopokon elömlik: a V atikánba vezető kapun csüng m indenkinek a szem e, a m elynek szárnyai
^ ^°"""3en a m o raj: .Jön a pápa. Felzug az orgona és megcsendül az ének: ,T u es P etrus, et super hanc petram aedificabo Ecclesiam meam.( e vagy P éter és e kőszálon építem anyaszentegyházam at) ‘estőrök nyitják meg a menetet, akiket a papok püs pökök és bíborosok sorai követnek, mig végre föltűnik a hor dozható trón, am elyen Krisztus helytartója IX. Pius pápa ül. A nép nem tudja öröm ét m agába fojtani, egy éljenben tör ki,.Eviva Pio IX .!“ (Éljen IX. P iu s) És a pápa atyai mosollyal int áldást az ujjongó tömegnek. Megkezdődik az ünnepélyes pápai Mise, az egyházfejedelmek méltóságteljes sorai veszik körül az oltárt, am elynél m aga a pápa áll, körülrajozva csillogó aranyruhás papok seregétől. Minden oly megható, oly szivetlelket elrag ad ó : az ének, a sz. szertartás, a hatalmas templom, a pápa szem élye. Felhangzik az Evangélium és pedig ma nem csak latinul, hanem görögül is, mert a görög egyház fők is jelen vannak. Az Evangélium után a pápa helyet foglal a trónon és ime egy követség járul hozzá. A biborosi testület dékánja a két legidősebb érsekkel a pápai trón elé térdel és fölemeli kérő szavát: kegyeskedjék a sz. Atya csalhatatlan igéivel kijelenteni, hogy a bold. Szúz Mária, az Isten Anyja csakugyan eredeti bűn nélkül fogantatott. A pápa megindulva laborul, hogy a Szentlelket segítségül hívja, majd felegyenese dik és a meghatottságtól remegő, de mégis erélyes hangon szól: „A m egoszthatlan sz. Háromság tiszteletére, a bold. szűz A nya díszére és ékességére, a kath. hit fölmagasztalására és a kér. religio tőkélyesbitésére. Jézus Krisztus, sz. Péter és Pál apostolok és a mi tekintélyünkkel kijelentjük és megállapítjuk, hogy az Istentől kinyilatkoztatott tan az, amely azt tanítja, hogy a bold. szűz Mária a mindenható Isten különös kegyelméből, tekintettel Jézus Krisztus érdemeire fogantatásának első pilla natától kezdve az eredeti bűn minden szennyétől megőriztetett, ugyanazért ezt minden hívőnek erősen és állhatatosan hinnie kell.‘‘ A nagy tömeg visszafojtott lélekzettel hallgatja Krisztus
12
helytartójának szavait, de a m éla csend, m iután a p áp a szavai elhangzottak, c sak h a m ar harsogó „T e D e u m “-ba, öröm énekbe m ent át. Belső öröm rezgette m eg a sziveket, a szem ek b e könnyek gyűltek és egy szivvel-lélekkel szálltak az ég felé az ajkakon fakadó öröm hangok. H ogy is ne, hisz’ az E gy ház legfőbb tanítója jelentette ki sz. P é te r székéről, hogy a bold. S zűz. Isten A nyja soh asem volt az eredeti b űnben . M ennyit kellett küzdeni a M áriát szerető lelkeknek századokon át e tanért, de m inthogy m ég m indig voltak, kik ebben kételkedtek, az egyház fejének kellett a vitát eldönteni csalhatatlan igéivel. E zért van a mai ü n n ep . M ost m ár teh át senki sem m o ndhatja károm lás nélkül, hogy M ária a többi em b erek m ódjára az e r e deti bűnben született, m ert im e a p áp a szólott. És ez oly nagy öröm re hangolja a M áriát m indig o d aadóan szerető népet, hogy az öröm nem fér el az ős V atikán E gyház falai között, han em kitör és az egész R óm át e lö z ö n li; de R óm a sem elég tág as neki, azért szét fut a világ m ind a négy tája felé. M inden o r szágban, m inden tem plom ban ü n n ep e ln e k és örö m én ek et ze n genek M áriának, kinek tisztaságát és sz en tség ét im e m ár egy hivő lélek sem vonhatja többé kétségbe. így ülte m eg a világ 1854. decz 8-án a szeplőtelen S z ű z diadalát. A zóta teltek-m ultak az évek és im e m ost kezdődik épp en az ötvenedik éve, hogy ezek történtek. Ö tven éve tehát, hogy az apostoli sz. szék a bold. S zű z ezen nagy kiváltságát t. i. szeplőtelen fogantatását kijelentette. É s valam int akkor az eg ész Egyház ünnepelt, úgy fog ezen évben is ünnepelni. A m ostani szent A tyánk X. P iu s sem m arad el dicső elődje IX. Piustól. hanem nagy öröm m el hirdet a jövő évre jubileum ot. Azt akaja ugyanis a szent Atya. hogy m ost is. m int ezelőtt ötven évvel, m inden hivő örvendezzen és az egész világ dicsőítse a sz ep lő telenül fogantatott szűz Anyát. De kérdem kinek van le g n a gyobb oka örülni, és kinek van legtöbb joga a szeplőtelen S zü ze t dicsőíteni? S enkinek m ásnak, m int sz. F e re n c z A tyánk gyerm ekeinek. É s vájjon m ié rt? Azért, m ert ők voltak sz á z a
13
dokon át a bold. Szűz szeplőtelen fogantatásának védői. UgyanisJóllehet a bold. S züzet az apostolok ideje óta minden igaz hivő szívből szerette és mélyen tisztelte és mindenki hitte róla, hogy O szent, szűz, tiszta és ártatlan, ki egész életében sohasem vétkezett, mégis voltak, kik ennek daczára is úgy vélekedtek, hogy a bold. Szűz, ha Isten Anyja volt is, mégis a többi em berek módjára eredeti bűnben született. Mert hisz' azért - úgy gondolták - - az eredeti bűn mellett is lehet szent, szűz, tiszta stb. mint a többi szentek, kik mind abban születtek. Ámde az apostolok és a régi sz. Atyák mást tanítottak, ők hitték, hogy a bold. S zűz sohasem volt az eredeti bűnben. És ezt nem ok nélkül tették. Mert ha az Isten már anyjuk méhében megtisztította az eredeti bűntől Jeremiás prófétát, ki az Üdvözitőről csak jövendőit és kér. sz Jánost, ki csak az Ó útját készítette elő, ha ezeknek — mondom — már nem volt szabad bűnben szűletniök, vájjon lehetett-e pár perczig is a bűn átka alatt az a tiszta sz. Szűz, aki az Űdvözitő édes anyja volt. Ót e világra szülte? Hogyan teljesedett volna be akkor az a jövendölés, melyet hajdan az Úr maga tett a bold. Szűzről a paradicsom ban, midőn Így szólott a kígyóhoz: .E l lenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te és az ő ivadékai között, te sarka után leselkedel és ő összetöri fejedet.-' Vájjon lett volna-e örökös ellenségeskedés az ördög és a bold. Szűz között, ki valóban összetörte a pokoli kigyó fejét, ha ó csak egy pillanatig is az eredeti bűnben lett v o ln a? Bizonyára nem. Mert hisz’ aki bűnben van, az nem ellensége az ördögnek, hanem barátja. És akkor a ravasz ki gyó azt felelhette volna az Ú rnak: „De én majd azt az aszszonyt előbb barátom m á és szolgámmá teszem az eredeti bűn által és csak azután lehet majd ellenségem .“ Nem! nem lehe tett a sz. Szűz sohasem a bűnben, mert hisz’ akkor az an gyal sem üdvözölhette volna Ót „malaszttal teljes“-nek. Ezt nagyon jól fölfogták sz. Ferencz Atyánk fiai és mihelyt észrevették, hogy ném elyek ebben kételkednek, rögtön a bold.
14
S zű z v édelm ére keltek. Az első, aki a bold. S zű z szeplőtelen fogantatását nagy tu dom ányával és ékes szólásával védeni kezdte, az ren d ü n k kiváló egyh áztu d ó sa D uns S co t János volt, ki h a talm as érvekkel bizonyította be állítását. Ót követte az egész F eren cz-ren d , m ely a bold. S zű z ügyét teljesen m ag áév á tette és öt századon át folytonos tanítással, predikálással, iratokkal és vitatkozásokkal egyre m á sra szégyenitette m eg azokat, kik nem szűntek m eg a bold. S zűzről azt állítani, hogy az eredeti b ű n b en született. E h osszantartó küzdelem ered m én y e az volt, hogy a szeplőtelen fogantatás ellenei egyre fogytak, úgy, hogy e sz. vélem ény lassankint egészen elfoglalta a hívők sziveit és általánossá vált az óhaj; vajha az E gyh áz legfőbb tanítója a p áp a csalhatatlan igéi által, m elyeknek ellenm ondani nem szabad, jelen ten é ki a bold. S z ű z szeplőtelen fogantatását, hogy igy ann ak senki többé ellentm ondani ne m erészeljen. E nnek az óhajnak tett eleget a bold. em lékű IX. P iu s pápa, aki a föntebb leirt ü n n ep é ly e s m ódon sz. P é te r székéről nyil vánította ki, hogy a bold. S z ű z eredeti bűn nélkül fogantatott. É s ekkor ren d ü n k P á tro n á já n a k választotta a szeplőtelenül fo gantatott szűz A nyát. T eh á t nagy okunk van nekünk sz. F e re n c z gyerm ekeinek örvendeni, hogy ennek m ár ötvenedik évét m egértük, ö tv e n év óta őriz b en n ü n k e t a szeplőtelen P á tro n a , kell tehát, hogy szív ből adjunk neki hálát, a többi hívőnél szeb b en , jobban és n a gyobb lelki öröm m el ü n n ep elv én az Ö ötven év es jubileum át. P. IJ ud ltváríj A utal.
15
S Z E N T F E R E N C Z ATYÁNKNAK IST E N IRÁNTI S Z E R E T E T É R Ó L . (F o ly ta tá s .!
v é rta n u k hSsi sz ere te té t illetőleg köztudom ású t é n y : S zt. F e re n c z Isten iránti forró szerete^ tetői űzve szintén . feláldozni. Ö is
b árm ik o r
kész
vágyva-vágyott
volt
életét
a v értan u ság
m ag aszto s, dicső pálm ájáért. Ezt azo n b an az Isten k ülönös a k a ra ta folytán többszöri k ísér lete u tán sem sik erü lt eln y ern ie. T a tá n csak azért, hogy m ég alk alm a nyiljéklsten s a felebaráti sz eretetn ek , — m ely nek szintén m ézesajk u szószólója volt — gy ak o rlására. Ő u g yanis teljese n m eg n y u g o d v a Isten sz en t a k a ra tá n — a m iért t. i. az á lta la a n n y ira óhajtott v érta n u sá g p á l m áját tőle m eg v o n ta — k étszere sen iparkodott Isten iránt lelk éb en érzett lángoló sz e re te té t k im u tatn i. M agát teljesen Isten n ek
szentelte,
az
Ő
te tsz é sé t
k e re ste
m in d en b en .
E gyedüli ó haja, legfőbb v ág y a volt m inél többet szenvedni, nem ugyan a bűn és b ü n te té stő l való félelem
m iatt, h a
nem tiszta önzetlen sz ere te tb ő l az irán t, ki m a g a a leg főbb szeretet, ki az egész e m b e risé g e t vég telen ü l sz ereti, ki neki m in d en e volt,
kiről ajkai
sz ü n telen ü l
,,Istenem és m in d e n e m ". S zeráfi A tyánk e jelsz av a v ilág o sa n teszi előttünk
lelkivilágát.
M ég
az
isteni
szól,
is m é te lté k : érth ető v é
v isz o n tszeretet
m egkapó p éld áján ak , a stigm atizatió fönséges, — de k ih a tá sá b a n n eh éz vértan u ság h o z h aso n ló — k iv áltság á n ak jogos e ln y erésé rő l n ünket, Egy h alan d ó em b er, kinek keb lét c su p á n
az
is
m eggyőz b e n
isteni szeretet érzel
mei dag asztják , k inek m in den sz av a, szivének ö sszes d o b b a n á s a csak Jé zu sért hév ü l, kinek ajkai egyre hajto g atják : ,,Isten em és m in d e n e m “ s ki e m éltó
forró érzelm ét életének ö sszes tettév el is b iz o n y ítja : az valóban az isteni viszo n tszeretetre, jogosan nyerte, m éltán viseli K risztus
17 drága sebhelyeit, m ert bám ulatos szeretettel bir, melyet követni ugyan le het és kell is, de a m elyet megközelíteni csak kevésnek sikerül. Legkivált korunk anyagias érzelm ű, Istentől elrugaszkodott társadalm a részéről. Mi dőn a hitközöny a fásult szivű elm éken homályként borong, midőn még min dig (agy derm eszti a sziveket Midőri a társadalom szine-java csak a jelen m ám orába m erül, egyedül a múlandó földi örömök élvezete után indul, m egfeledkezve a szeretet Istene iránti köteles viszontszeretetről. A sok hiábavaló földi gondokba m erült keresztények közül csak kevesen számol nak a jövendővel s igy nem csoda, ha a legtöbb kebel megszün dobogni, kihűl érezni jóságos Istenünk, Megváltónk iránt, ki örök üdvösségünk czéljából, irántunk való h atártalan szeretete m iatt vérével váltott meg m in k et: kiszabadítván igy az örökös szolgaság nehéz jármából, egyúttal módot nyújtott, m integy lekötelezett bennünket a viszontszeretetre. Ennek daczára mily csekély, elenyésző a szám a, kik Istenünk jóságát, végtelen szeretetet kellően méltányol,ák. Találkoznak ugyan m ost önfeláldozó lelkek, kik az Isten iránti szeretetét lehető legjobban gyakorolják, az Ő parancsait, törvényeit m indenben betartják. De sajnos a nagy többség attól még mindig távol van. Szivét még mindig kötve tartják az anyagiak rendetlen szeretete s élvezete, m elyek vaskapocsként tartják őket vissza a jótól. Olyanok is találkoznak — m eglehetős szám m al — kik a szeretetet bizonyos határok közzé szorítják s azontúl nem is mozdulnak. Kik eleget vélnek tenni kötelességüknek, ha olykor-olykor a sivár földi dolgok (ölé em elkedve szivükben-keblükben az isteni szeretet édes húrjait pengetik, vagyis, ha n éh a a szeretet sugallata szerint Isten kedvében törekszenek járni. Őt dicsőítik, m agasztalják, szeretetűket, belső érzelmüket külsőleg tet tekben is nyilvánítják. C sak n é h a ------ akkor is csak bizonyos h a tá rig -------- I Mily furcsán hangzanak e szav ak : Isién szeretetében középszerűséget, ha tárt akarni, k e re s n i! A tenger, a pokol soh'sem m ondják e szót: „eleg“ ! Mit m ondjon hát a szent szeretet . : . . ? Nem. annak sincs határa. Vagy egészen s m indenben szeretni Istenünket, vagy a sátán kedvében járni. E gyszerre két úrnak hódolni, igaz szeretettel elhalmozni, nem lehet. A kik íqy vélnek cselekedni, azok helytelen utón járnak, nem teljesitik köteles ségüket, Istent nem szeretik igazán. O kulásunkra már sz. Ágoston vallotta m eg a jóságos Isten e lő tt: „Az kevésbé szeret téged U r a m ! k, veled meg m ás valam it is szeret, anélkül, hogy ezt Teéretted sz y e tn é I Egyedu Is ten t szeretni m indenekfelett -
osztatlan szívvel -
kell legyen tehat leg-
életünk, szivünk egyedüli vágya, összes cselek ed .ein k rugója, legfőbb irányadója. Ily nagy szeretethez azonban Jom oly akarat, erős elhatározás nélkülözhetetlen követelm ény. Ennek h,anyában ,gaz, sze-
18 retetre so h a szert nem teszünk. N em elég csak n é h a és félig-m eddig Is te n ü n k e t szeretni. A világ öröm eit hajh ásző , Istent c sak félelem ből szerető m egosztott sziv nem talál v iszo n tszeretetre. „Isten t szeretetből kell félnünk és nem félelem ből s z e re tn ü n k .“ A v ég telen sz ere te tn e k nem kell m egosz tott s z í v : vagy egész kell, vagy se m m i. A djunk azért sz ere te té rt igazi szeretetet és el ne feledjük so h a Azt. kit irán tu n k való nagy szeretete a rra birt, hogy em b erré lett, m eg sem m isíten d ő — é re ttü n k való sz en v ed ése és h alála által — a távolságot, m ely közte és a b ű n ö s em beriség között tátongott. E nnek m eg fo n tolása m inden keresztény szívét igazi szeretettel kell eltö ltsö n ; m ég in k áb b a m iénket, kik sz. F e re n c z buzgó tisztelőinek, hü követőinek v alljuk m ag u n k at. S zeráfi A tyánk szíve Isten iránti sz e re tettől c su p a tűz volt, m ely et eloltani, leh ű ten i sem m i sem les e világon. A m a sz ere te t m e le n g e sse a szeráfi P a tríá rk a szívét
oly
te h á t igen
szívünket,
h ev ité.
Ha
m ely ez
volt k ép es szé
dicső p éldaképünk
képezi
legfőbb tö rek
v ésü n k et, h a m in d en ig y ek ezetü n k ide irányul, h a sz. F e re n c z p éld ájára Istent m ín d en ek felett sz ere tjü k s e sz e re te tü n k e t tettek b en is m eg m u tatju k a jónak g yakorlása, a ro sszn ak k e rü lé se á l t a l ; úgy m in d en k o r tap asztaln i fogjuk Isten v ísz o n tszeretetén ek á ld á so s gyüm ölcsét, n e m csak itt, e siralom völgyében, h an em ott, a felhőkön túl is, a szép a dicső m en y o rszág b an .
P. L oucsár Lukács.
19
N Á Z Á R E T I FIUK. Názáreti fiú k Hej hová siettek ? Talán a mezőre Rózsát szedni mentek ? Á mezőre megyünk. De nem rózsát szedni; Magunknak kis királyt Keresni, szerezni.
Es hódolnak néki Mint királynak sorhn. Aztán rendezkednek Ahogyan ö mondja. O szabja meg szépen A játékimk rendjét. Nincs ki ellenére Bármit cselekedjék.
Táborhegy tövében Zúg a gyermeksereg: Ki legyen a király. Ezen vetekszenek. Egvik azt szeretné Ez más tanácsot ád. De legtöbb kiáltja: „ Válasszuk Jéznskát
Nincs ? íme kit hoznak Jézuska elébe ? Egy dacos fiucskat, Rá büntetést k é m . „Büntesd meg királyunk, O csúfolt tégedet. A zt mondta, hogy .toha Nem játszik teveled!"
S felhangzik nz öröm :
. . . Jézuska, a király Leszáll trunusaröl, A dacos fiúhoz Szép szelíden igy szól : „Csúfoltál engemet? Megbocsátok néked; Ha haragszol is ram. Én szeretlek téged!
„Király vagv Jézuska!" Ültetik is mindjárt Zsenge gyeptrónnsra. Piros rozsafiiaér Lesz a koronája Hófehér liliom A konnánypáleaja.
Megdöbben a fiú S egyszerre szelid lesz. Szégyenében pirul, Banatában könnyez. Á m Jézus nyájasan A keblére vonta, — így' büntette ime. Ki öt megbántotta . G i/iirsá iisx k ij M a r i s k u .
VIRG ÁCSO K A K A R Á CSO N Y FÁ N . irány a m últ, sz o rg alm as m éh a hű em lék ezet" — m ondja a költő. Szállj te h á t v issza lelkem az é d e s em lék ezet h im es szárn y ain a b b a a boldog korba, am időn m ég a szívnek nagyobb köze volt az szállj v issza
gyerm ekkorom
h o zh at v issza
egy
hosszú
élethez,
m int az é s z n e k ;
tü n d érv ilá g áb a, élet
szülői kezek v irágokat szó rtak
m elyet nem
s ir a lm a ; ahol
az éd es
életu taim ra, hogy gyenge
lá b a im a t a kiálló göröngyök, az elszórt tövisek m eg ne sé rtsék . Az élet siv a ta g á n pihenj m eg rajta, m int egy rn iu tán a jelen oly v ig asztalan , rideg,
m elegedjél fel leg
aláb b a m últ em lék ein ! M iért nem leh et a z o k a t bekötve tartan i é s átvinni a rra a ko rra,
am id ő n az élet
terh ei közt
azo k ra
legnagyobb
szükségünk
volna ? Ez a gondolat fo glalkoztat engem szo b ám m ag án y á b a n , m időn lelki szem eim előtt elvonul egy kép, m elyet látva, lehetetlen , hogy könnyeim ki ne cso rd u ljan ak . O tt vagyok a kis család i fészekben, leg aláb b
oda k ép ze
lem m ag a m a t azok tá rs a s á g á b a , ak ik engem úgy sz ere ttek s m egosztották öröm öm et,
m elyet a k arácso n y fa
fénye,
sz ép ség e
okozott.
Ők
m á r nem
élnek . . . n em ö rü lh etn ek, nem sz o m o rk o d h a tn a k velem . . . de m ert e szívnek tárg y ra van szü k ség e, úgy teszek , m int a költő által m egénekelt árv a m a d á r ; kép zelettel táplálkozom . K örüljártam a k arácsonyfát, a sok
szép a já n d é k között felfüggesztve
találtam a v irgácsot i s : a büntető igazság jelk ép ét . . . ezt is, m eg a szép a ján d ék o k at is az én jó éd es aty ám agg aszto tta rája . . . szerető kéz tette rája. Akkor
m osolyogtam rajta,
m ert a v irg ácsn ak
tréfás
szín ezetet adott
a k arácso n y öröm e. M ost ? . . . elgondolkodom . . . hiszen nek ü n k felnőt tek n ek is kijut a virgács az Isten atyai kezéből, s lehet, hogy épen szent k arácso n y ü n n ep én su h o g ta tja rajtunk, arra a lá th a ta tla n k arácso n y fára rá teszi ő is
h arag ján ak
a já n d é k u n k !
b üntető
eszközét . . . n ek ü n k
sokszor
nm cs
m ás
21 De ez a virgács, mily Itegyelem, mily becses ajándék égi Atyánktól, lássuk a következő életképekben.
Nyom orult padlásszobában vagyunk. Nincsenek benne örömtől ábrán dozó gyerm ekek, csak egy szegény asszony tiz éves fiacskájával. Ha szét nézünk, ott látjuk igazán a legnagyobb szegénység, ínség költészetét; a szobából m ár hiányoznak a legszükségesebb bútordarabok, a falakat vas tagon bevonta a penész s egy szál fagygyugyertya világánál oly kép tárul elénk, m elyet nem festhetne le a festő ecsetje másképen, ha csak emberiesen érző szivét fel nem cserélné kődarabbal A fiucska haldoklik a hideg szobában . . . édes anyjának egy viseltes kopott kendőjével letakarva fekszik a szalm án. Az egész városban, az egész házban örvendeznek, hiszen karácsony este v a n ! Mindenütt vigasság van. m ert eljött Az, ki eltörölte árvaságunkat. Megszületett a szeretet Istene . . . azért dobognak a m ai estén az em berek szivei se b eseb b e n !! — Ide még az öröm zaj sem hallatszik föl . . . m agasan vannak, s a fiucska még m a g asab b ra készül m enni . . . föl . . . Isten ig ! — Édes a n y á m ! nyöszörög a kis fiú, te mindig azzal vigasztaltál, hogy odafönt a jó Istenkénéi nem fázunk, nem éhezünk . . . majd ott ad nak kenyeret . . . én m ár úgy szeretnék ott lenni, mert fázom : . . . éhes vagyok. — Úgy van kis fiam, ott főn nem éhezel, csak légy türelem m el . . . m ajd a jó Istenkénéi kapsz m indent, ami csak kell. A haldokló fiucskának felcsillannak sz e m e \ s örvendve m ondja: — Óh de jó volna,
ha m a este m ár ott lehetnék, először is kará
csonyfát kérnék a kis Jé zu sk átó l! Az anyának szivét kinosan érintették e szavak; egyetlen gyermeke, szegény szivének egyedüli vigasza e földön, megválni óhajt tőle. De nem csoda . . . napok óta éheznek, a gyerm ek m ár nem bírta tovább, s az an y a is az éhségtől elcsigázva odarogyik fiacskájának fekhelyehez. Ammt ott lesi a kis haldoklónak m ozdulatait, felidézi em lékezetében a múltat, összehasonlítja a mai szom orú karácsonyestét azokkal a boldog estekkel am ikor m ég férje oldala mellett jólétben, boldogságban várta a k.s Jézus ' ' “ '^ ’Í ó t a
. . férje eltűnt . . . nyomtalanul. Becsületbeli adósságokba és
uzsorások körmei közé k e rü lt; sem V, ^ !„■ elm en t s a hű odaadó
egyiktől, sem ^ ^ feleséget csak egy rövid tartalm ú le
értesKette, hogy ő elmegy . . . meghalni, mert becstelenül élni nem
22 ak ar. T u d a tta
v ele,
hogy a jólétnek
egyszer s
m ind en k o rra
vége,
anyai
sz eretetéb e, g o n d jaib a ajá n lja sz ere lm ü k zálogát, a kis Jenőt. A feleség e levél v étele óta özvegynek érezte m agát. S ira tta a holt férjet, s m ég az a szom orú v ig asztalása sem volt m eg neki, hogy a te m e tőben. férje sird o m b ján ál k iö n th ette volna szivének k eserv é t. Szive, lelke vérzett, s az am ú g y is g y enge te s ta lk a tú nő a ho sszú b án attó l m egtörve beteg esk ed n i k ezd ett , , . de a b ecstelen em b e r nejével és gyerm ekével nem tö rő d ö tt senki ! H ét év m últ el azóta, k e se rű sé g b e n , gyötrelem ben, az özvegy
gyerm ekével a
é h e z ik ; m in d ak ettő
legnagyobb
n y om orban,
közel v an ahhoz,
hogy a
p ad lásszo b áb a n
halál m eg v áltsa
fázik
és
őket sz en
vedéseiktől. E gyszer csak a kis fiú félrebeszél. — M egyek m ár , . , szivesen . . . játszo m v eletek . . , éd es m am ám fulladok . . . s e g íts ! E szav ak u tán szem ei
m eg ü v eg esed n ek ,
ö sszeaszo tt
m erevedik. A közel levő tem p lo m b an épen éjfélt hivek egy
sz iw e l-sz á jja l
é n e k lik :
„D icsőség
kis te ste m e g
h a ran g o zn ak , s m időn a
m en n y b en
az Iste n n e k “ —
odafönn egy á rtatlan lelket fogad n ak ö rö m h o zsan n áv a l az angyalok, s az a kis lélek v elük zengi a kisded Jé zu s dicséretét. Már n em fázik, n em é h e z ik ! A fagygyugyertya u to lsó t lobban, s az a n y a sziv szag g ató borul kis fiának holt tetem ére. — F i a m ! d rá g a g y e r m e k e m ! itt h ag y tad I s t e n ! . . . oh I s t e n ! . . . vedd
hozzád
az én
zokogással
szegény a n y á d a t . . . lelk em et is . , .
oh
h isz ’ m ár
n incs kiért é l n i ! . . . V égy el engem is . . . h a az a te sz en t v é g z é s e d ! . . . oh lelkem . . . g y erm ek em ! ! Így siratja a haldokló a h alo ttat . . . nem látu n k se m m it, az éj eg é szen rábo ríto tta a sz o b ára sö tét sz árn y á t, hogy a halál re tte n e te s
m u n k á já t
m eg n e lá th a s s u k ! E zalatt felé.
az
Izgatottan
éjjeli v o naton
egy h alv án y arczu férfi közeleg a főváros
sz ám lálja a perczeket,
m elyek
közelebb
család jáh o z. G azdagon tér vissza . . . n evét, b e c sü le té t
viszik
létet, fényt, boldogságot visz szerettei közé. M egérkezik a p ály au d v arb a, rohan egy bérkocsihoz, m aráb b ölelhese nejét, fiacskáját.
elhagyott
tisztázni fogja, jó hogy m inél h a
O d a h a jta t a régi lak ásh o z.
T u d ja , hogy
csa lá d ja nem lakik ott, de onnét v árt u tb aig azitást, hogy hol h ú zta m eg m ag át. A jószivü k ap u s m eg m o n d o tta, kinek k ezéb e b u sá s borravalót nyom va a b érk o csira ült és h ajtato tt se b e se n . Ú tközben elgondolkodott, hogy m it c s in álh at n eje s kis fiacskája.
23 — É des Margitom, drága kis fiam, nem szenvedtek tovább, megvál talak titeket a nyomortól, boldogság lesz ezentúl a ti osztályrészetek! Végre odaér. Sietve száll le, a kocsist kifizetve becsönget. A kapus beereszti s m egkérdezi kit k e re s? Megmondja. Az 5sz portás részvéttel tekint a jövevényre s igy s z ó l: — Ugyan jókor jön ám uraságod, mert a szegény asszonyt egy nap óta nem is láttam . El is határoztam , hogy ma karácsony reggelén felküldöm nőm et, hogy hivja le őket hozzánk ebédre, legalább ne koplaljanak ezen a szent ü n n e p e n ! A jövevény m egtántorodott, m ajd elesett volna, ha a kapus meg nem fogja . . . vezeti föl a m agasba, arra a tanyára, melyet néhány órával előbb itt hagytunk. Z örgetnek. Sem m i hang, sem m i nesz nem árulja el, hogy abban a padlásszobában valaki lakik. Belépnek, a kapus feltartja a gyertyát, hogy jobban lássanak. Ott feküdt az édes anya holt gyermeke fölé borulva . . , mereven, m ozdulatlanul. N em kell neki, sem gyerm ekének fény, boldogság, jólét, m egtalálták m ár odafent, ahol m egszűnik m inden szenvedés, fájdalom, a hol az Isten m inden könnyet letö rö l! Az, aki eljött az embereket megvál tani a bűn rabságából m egváltotta őket a szenvedéstől. Ma már ott esznek a kis Jézuskával, „hol angyalok terítenek“. A férfi szem eiben nem jelenik meg egy könny sem, csak odatérdei azokhoz, akiket ö m aga adott át a nyom ornak s most boldogítani akarta őket. Nevükön szólítja . . . beczézgető szavakkal keltegetí ő k e t. . . késő . . . hiába m in d e n !! A holt feleség és a gyerm ek arczán, szemei körül a kék, zöld foltok, mint az éhhalálnak jelei, a penészes szalma, a hideg, piszkos szoba láttára lelkiísm erete könyörtelenül kiáltja: Te ölted meg őket! Ez a vád egészen leroskasztja őt, leborul, öleli, csókolja őket; a kap u s pedig egyre törölgetí előtörő könnyeit. Egyszerre csak azt veszi észre, hogy a férj térdelő helyzetében szivéhez kap és hátra hanyatlik. Odaugrik, hogy felfogja . . . de m ár csak halottat szorongat karjai között. Megkondul a hajnali harangszó. A hívő nép megy a pásztorok mise iére, üdvözölni a szent Szüzet, ki e világra szülte “ élet küzdelm eiben elfáradtakat s boszuló bírája azoknak, akik m iatt más sírnak és szenvednek. Két fohász tör az é g b e : .D icsőség
„ m agasságban
az Istennek,
es
„Adj Uram örök nyugodalm at n ek ik !“ . Tábori kórházban vagyunk: a karácsony előnapja van. Itt sincs öröm^ ről szó . . . a háborúban m egsebesült katonák nyögnek, jajgatnak. Odakunn
24 puskaro p o g áso k , ág y u d ö rd ü lések hirdetik, hogy n incs bék esség az ennberek k ö z ö tt: az ország lán g b an á l l ! S zo m o rú k a r á c s o n y ! A kórház egyik elrek esztett fü lkéjében fiatal pap fekszik súlyos b ete gen ; a táb o rn ak egyik lelkésze. H iv atásán ak áld o zata ő, m ert a m eg seb esü ltek ö sszeszed éséb en erő sen m eg h ü tö tte m ag át, s m ost élet halál közt lebeg. Az orvos v e szed elm esn e k , v álság o sn ak m o ndo tta b a já t s hozzátette m ég azt a m eg jeg yzést, hogy egy erő seb b izgalom m egölheti a fiatal papot. F öltétlen n y u g alm at p aran cso lt a beteg n ek , s távol tartan i tőle m inden hirt, am i a harcztérről, vagy család járó l jö h e tn e ! A beteg pedig gyak ran fan táziái s egy n ev et em leg et. M intha kinos em lék ek fűznék e n évhez, m in th a ag g ó d n ék valak in ek so rsa felől, oly nyug talan u l forgolódik ág y áb an . Hogy m eg tu d ju k n y u g talan ság án ak okát, tek in t sü n k vissza a b eteg n ek m ú ltjá b a ! N agy-gyim óthi G yim óthy
M argit
sz o rg a lm a sa n
him ez
egy
kellem es
illatú szo b ácsk áb an , előtte k is asz ta lk á n a him ző se ly m e k nagy v álaszték a tarkállik. A k ézim u n k a
n e m so k á ra
gyakran kipirul, h isz’ úgy sz e re tn é
befejeződik, csa k
n éh án y öltés.
szivét is b eleh im ezn i
A rcza
eb b e a kis k ézi
m un k áb a, m ert an n a k késziti, aki a sz en t e sté re m egérkezik : u n o k a b á ty já nak, v ő le g é n y é n e k ! K ünn esik a hó.
k itekint
néha néha
a szállingózó
h ó p ely h ek re és
boldog á b rá n d o zásb a m erül. Milyen is lesz m ajd az együttlét, h a a jövő karácso n y t az uj o tth o n b an fogják tölteni ? S ok m in d e n t összegondolt, am it egy boldog m en y asszo n y ö sszegondolhat. Á b rán d o zásáb an an y ja b elép te za v a rta m eg. A rcza ny u g o d tn ak látszott, pedig éleseb b m egfigyelés nagy lelki v ih art olv ash ato tt v olna ki belőle. — N os, M arg it? - m eddig vagy m u n k á d d a l? — N em so k ára k észen leszek , a n y á m , c sak n e h á n y öltés van hátra. Ah, úgy várom azt az e s t é t ! — É s h a n em jö h etn e el Im re, nézte leán y a arczát. — Az leh etetlen , hiszen ez az nem te h e te m
fel
róla,
m it
este
szólnál
v o ln a ?
fürkészve
h iv atalo s eljeg y zésü n k esté je , azt
hogy ez alkalom ból
m int rólam le m o n d a n i! É s h a m égis úgy
hozzá — s
e lm arad jo n , ím e
lev elet
annyi
volna ez,
k ap tál
vőlegényedtől.
Isten adjon erőt éd e s leán y om , a n n a k e lo lv a s á s á h o z ! Margit h alo tth alv án y an , egész te sté b e n reszk e tv e v e tte á t a le v e le t: egyik kezével az asztalb a logódzott, hogy el ne e s sé k , a m ásik k a l fogta a lev elet, m ely földi b o ld ogságát tö rte össze.
25 A levél tartalm a ez v o lt: Édes Margit! É rzem , tudom , hogy jelen levelemm el a te szivedre nagy csapást m érek. Mi nem lehetünk eg y m á sé i! Régóta küzdők ezen gondolattal, de nem tudtam elhatározni m ag am at; tiltotta irántam való igaz hűséged, a hála érzete nevelőszülőim — a te szülőid iránt, kiknek hő vágya volt a mi egybekelésünk. Hogy mi vitt erre - elmondom röviden. Egyik vasár nap beverődtem a tem plom ba és kíváncsiságból meghallgattam a szónok latot ; ez a beszéd m a is fülem ben és szivemben van. oly hatalmasan ösztönöz arra, m iszerint szakítsak a világgal, s Isten szerelmében keressem boldogságom at. E lhatároztam , hogy papszerzetes le sz e k ! Szinte hallom szived jajkiáltását, midőn levelemet olvasod, hogy tőled való elpártolásom at nem éled t ú l ! Ne h id d !! Az a szomorúság, amit Isten reánk bocsát, nem öl, hanem gyógyit . . . ezt hallottam és mélyen szi v em be v é s te m : a világ fájdalm a öl, melynek semmi esetre se’ add át m agadat. H a igazán szerettél, úgy nem fogsz meghalni, ha megfogadod tanácsom at. A mai naptól kezdve m eghalunk egymásnak, csak lélekben élünk, s azért m egérted-e azt, am it tőled kérek, én, a haldokló, kinek utolsó kívánsága szent az ő környezete előtt? Válaszd te is azt az ideált, akit én választottam , annak im ádásában, szezetetében egyesüljenek lelk e ín k ! Nem írok határozottabb alakban, hisz' te ideális gondolkodású voltál, rem ényiem m eg értettél? Azért ne sírj . . . ha m egértettél köszönet érte. Majd találkozunk oda fenn. annak országában, kinek bírása az egyedüli boldogság, kinek szere tetéb en együtt völtunk. Isten veled! Holnap, a szent karácsony ünnepén öltöm fel a szerze tesi ruhát, s midőn a te szived leginkább sajog, én m ár élvezem a békét, m elyet a világ nem a d h a t ! A viszontlátásra odafenn! üdvözöl szerető unokabátyád, Kardy Imre. Az utolsó szavaknál Margit mint egy őrült em elte az ég felé vőle génye levelét, s fuldokolva k iá ltá : Isten! Isten ! m iért raboltad el tőlem vőlegényem et??! nekem
Oh jaj
oda az én boldogságom !! Istenem ! miért tetted ezt ? M argit! lányom , csillapulj! szól az anya. - Ne gyotojj
bá
natoddal engem is, hisz’ az én rem ényem is oda van, "em foglak boldog nak látni azzal,
akivel én
óhajtottam ; vége van . . . az
Isten, ak.
elvette ad talán helyette hívebbet . . . De m ár ő sem tudta megállni, egym ásra borultak, sírtak keservesen.
26 A faluból pedig vid ám kürtölés,
o sto rp atto g ás h allatszik be.
sek gyerm ekei v ág y ak o zv a te k in te n e k a k astély
A b é re
ab lak aira, ahol oly boldo
gan, u rasan élnek, a k arácso n y nagyobb öröm öket hoz s nem fáradnak, nem szen v ed n ek úgy, m int az 6 viskóikban . . . Az egész este, az egész éjjel tép elő d ésb en , siralo m b an telt el. F ö lvirad t k arácso n y n ap ja,
M argit a b án attó l és az éjszakai virrasz
tástó l egészen m egtörve, b ág y ad tan m egy an y ja oldalán a tem p lo m b a, m ely a m agaslatról fén y es to rnyával, te tsz e tő s kü lsejév el úgy h ív o g atja a falu belieket. Oly nagy
sz ü k ség ét érzi,
hogy
ezen a k ed v es
ü n n ep en valam it
k érjen a kis Jézustól, k érje a békét, a sziv n y u g a lm á t! A szen tély b en hely et foglalva, egy k ép ötlik s z e m é b e : Jézus szentség es S ziv én ek képe. a la tta ezen f e lírá s s a l: Add nek em fiam a te szivedet és szem eid őrizzék m eg u ta im a t! A k ép oly k ed v es, oly igéző volt, m inél tovább nézte, az isteni k egyelem an n á l jo b b an m u n k álk o d o tt U r Jézus eszm ényi szép ala k ja eg észen
szivében. Az
lebilincselte, egy b enső hang foly
ton ism é te lte : ad d n ek em sz iv ed et! M ost m ár nem csodálkozott vőle génye m eg tán to ro d ása fölött, h isz ’ en n ek az id eáln ak n em leh et ellenállani . . . Mire az istenitiszteletről h a z a m e n te k , ő is h atáro zo tt . . . A beteg jobb o ld alára fordul s egy
eg észen ism eretlen
irg alm a s nő
v ért lát feléje k ö zeledni, fehér fejdisze úgy leb eg ett, m int egy szeráf szárnya. — N agyon k ed v es fiatal ala k volt. — L áb u jjh e g y en közeledik az ágy felé, m egtu d an d ó , van
e a b eteg n ek
v a lam ire
szü ksége?
E gészen
ism eretlen
m ég itt, a tarto m án y fő n ö k nő c sak a n ap o k b an k ü ld ö tte a vész színhelyére, hogy kötözzön, gyógyítson,
m ert n é h á n y a n m á r kidőltek a beteg
k ato n ák
áp o lásáb an . — K iván-e v alam it főtísztelendő u r ? — kérdi szelid h an g ján . E h an g ra a pap figyelm essé lesz, m erev en néz a nővérre s rekedt hangon így felel n e k i : — N incs szü k ség em
se m m i egyébre
k ed v e s nővér,
időre k érem , legyen m ellettem , en y h ítse m eg utolsó perczeit. A nővér k észség e sen ült ágya
csak egy rövid
jelen létév el egy haldoklónak
m ellé, ró zsafü zérét kioldotta övéből s
im ádkozni k ezd ett rajta. — E lfelejtettem n ev ét kérdezni nővér — sz a k itá
félbe az im ád ság o t
a beteg. — N evem B eata, s hét éve viselem a szerz etes-ru h á t. — S ily ifjan, ily h ő sie ssé g re sz á n ta el m a g á t? ez szép áld o zat öntől! — Óh, ez n em áld ozat részem ről,
m ert sz ere te m
értettem hivó szó zatát s m ost boldog vagyok.
Istent, m ert m eg
27 — Óh, boldog nővér, m ert talán nem hagyott a világban senkit, a kiért aggódnia kellene, akinek lelkijdvét belefoglalja mindennapi im áiba? — Ism étlem , boldog vagyok, - válaszolá ragyogó szemekkel a nő vér — m ert Isten és az em berek szeretete tölti be egészen lelkemet. Min den betegben egy kedves rokonomat, testvérem et látom és úgy ápolom őket, m intha családom hoz tartoznának. Különben pedig meghaltam a vi lágnak, melyben nem jó az élet, mely tele van nyugtalansággal. Hogy mily ham ar jutottam erre a meggyőződésre, m utatja az a körülmény, hogy egy kedves halottam at csak egy éjjel gyászoltam ! — Hogyan, hát oly kevéssé szerette őt? — Ellenkezőleg, éppen azért mert szerettem, nem gyászoltam oly soká. Egy végrendeletet hagyott hátra nekem, melyben maga helyett egy szebb, kedvesebb, boldogitóbb ideált ajánl, akinek szeretetében találkozza nak leikeink. És én napról-napra érzem , hogy azt az eszményt. Istent lán golóbban szeretem , im ádom . Érzem, hogy aki szám om ra és a világnak m eghalt, biztosan találkozik velem odafönn. Biztosíthatom, hogy a világból, annak bajaiból szom orúságából sem m i sincs b e n n e m ! A beteg arczán e szavakra kinyíltak azok a veszedelm es piros ró zsák : a halálnak előhírnökei. Az apácza aggódva nézett rá, egészen gya nútlanul, hisz’ még nem is tudta nevét, nem ism erte őt! De a fiatal pap tisztában volt az ápolója k ilétév el: az arcz, a hang oly ismerős, szavai pedig kétségtelenül igazolják, hogy a nővér az ő unokahuga, volt meny asszonya ! Küzdött önm agával, vájjon
felfedezze-e a nővérnek, kicsoda 6? —
de egy belső hang azt m ondta neki, hogy ne tegye. Ki tudja, hogy a gyönge nőnek szíve igazán oly erősen van-e felvértezve a hit erejével, hogy ezt a lelki m egrázkódtatást kiállja? — Nem . . . haljak meg ism eretlenül . . . holtom után megtudhatja — így suttog a beteg. Oh, édes kis Jézus, — sóhajtja tovább — köszönöm
neked, hogy
egy boldog tudattal halhatok meg . . . ő m egértett . . . ennél szebb kará csonyt nem adhattál volna nekem Istenem ! . . . Nyugodtan távozom . . . B eata nővér Isten vele . . . d ! Mindezt úgy susogta m ár a haldokló, kezeit mellén
összekulcsolva,
szem eit az ég felé irányítva. Egyszer csak elcsendesedik s a búcsúzó nap dicsfényt von a kiszen v ed ett fiatal szerzetes pap fejére, B eata nővér pedig am int ezt észreveszi, térd re hull a halott mellett, im ádkozik buzgón, m eghatott szívvel az isme retlenért, éppen csak úgy, m intha testvére vagy rokona volna . . .
28
C sillagos, hideg karácsonyi éjszak a v an , a fagyos hó erő sen csikorog egy őrség en levő k ato n án ak léptei alatt. M ásképpen csen d van, csak nagy ritkán zav arja
m eg a
táb o r
ny u g alm át az őrváltók
rövid,
szaggatott v e
zényszava. A k ato n a sz o m o rú an járk ál, m ert a holnapi napon, sz en t karácso n y ün n ep én k em én y ü tk ö zetre v an k ilátás. Ö zvegy é d e s a n y jára gondol, akit egyedül h agyott otthon, aki otthon aggódik fiáért, öreg ség én ek egyetlen tám aszáért. Mi lesz vele, ha elesik az ü tk ö zetb en , azzal a szegény öreg asszo n y n y al? T alálkozik-e résztvevő sziv, m ely hőn sz ere te tt szülőjét p á rt fo g ásáb a veszi ? E gondolatnál
n eh éz
könnyek
p ereg tek a lá a k em én y
szak állára s a tél h id eg éb en ezek m ind m egannyi fén y es nak, m in th a
jelezni a k a rn á k
é rté k ü k e t Isten
k a to n a
sürü
g y é m á n ttá fagy
előtt, ki sz á m b a
veszi, gyé
m án tn ál is d rág áb b ra ta rtja az é d e s a n y á é rt hullatott k ö n n y e k e t? E gyszer csak n eh é z sé g e t érez
láb aib an s a zt gondolja,
hogy n éh án y
perez m úlva elm úlik, h a a fagyos h ó ra leül é s kipiheni m ag át. A m int leül, egész testéb en fára d ság o t érez, szem ei — d a c z á ra m in d en erő lk ö d ésén e k — álo m ra csu k ó d n ak . . . Oly éd esen szu n n y ad . . . nem tu d v a, hogy h alál v á r reá. H a az őr járat ébreszti föl, úgy holnap főbe lövik, h a n em ébreszti fel, úgy a fagy veszi ki belőle az életet. M indezt nem tu d ja ! Milyen m eg b ecsü lh etetlen ad o m án y a Isten n ek az álom ; az árv a, az üldözött, a nyom orék
nem érzi
b aját s az élet, h a egyébkor nem is, de á lm á b a n igazságot szolgáltat n e k i ! H a az észak fenyője
p á lm á n a k
á lm o d ta m ag át, a m időn a
hó re á
rakódott ág aira, m iért éb resszü k fel azt, akit az élet te rh e nyom ? Szivtelenség fölébreszteni a k oldust, aki éhségtől k iaszo tt k ezéb e k en y e re t á lm o d ik ! A hadfi álm a szép . . , hazam eg y
érd e m k e re sz tte l a m ellén,
m ég a
lép ések et is szám lálja, m elyek közelebb viszik sz e re te tt faluja felé. A völgy k atlan b an feltűnik az éd es szülőföld . . . ép p en d elet h a ra n g o z n a k . . .
le
veszi sap k áját . . , m eg ittasu lt lélekkel szívja m a g á b a a rég nem hallott h angokat. Már m essziről látja a szülői h ajlék o t . . . siet . . . sz á rn y a k a t ád neki a fiúi szeretet, m ár-m á r benyitja az u tczaajtő t . . . ro h an n i a k a r a szo b áb a . . . de v alam i v isszatartja, s az alvó k a to n á t valaki v állán ál fogva fölrázza. Ijedten kap fegyveréhez . , . de azonnal elejti . . . k á p rá z a t ez vagy v alóság ? É d es an y ja állott előtte . . .
29 O h édes. oh szent
H a s z á m k iü z n e k
A nyai s z e r e te t!
A v ilá g v é g é ra
H o v a irjann é n (e l
H íre m e t s e m h a llo d :
F o rró sz e re lm e m n e k
A ra n y (e ln o g y a n á n t
P ir o s b e tű jé v e l
L e b e g o tt s ó h a jo d ,
A te s z é p n e v e d e l ?
L é p te m e t k ís é rv e .
A k ik e le tn e k
C s a t á k tü z é b e n
V i r á g m e z e jé b e .
E m b e r r o h a n a tb a n .
H a jn a li c s i l l a g b a
A te im á d s á g o d
P ir o s k e l ö n a p b a .
K i'.iallik a za jb ó l
H o v a ille n é l b e ?
N e v e m e t k iá lto d ,
—
S ír ó le lk e d o tt v a n .
-
-
—
IKEMENES.)
— Édes anyám — rebegi m egindultan a katona, s megfeledkezve a szigorú törvényről, fiúi szive érzelm einek árjában át akarja ölelni édes anyját. Az pedig hátrahuzódik. ujjával egy bizonyos irányba mutat és eltűnik. Alig tér m agához bám ulatából, egy gyanús alakot lát közeledni. — Állj, ki vagy? Sem m i válasz, az alak a helyett, hogy megállna, a m agasra hányt hósánczok mögé igyekszik elbújni. Még kétszer szólitja hiába . . . egy dur ranás . . . felriad az egész tábor . . . dobok peregnek . . . vezényszavak harsognak. Mi történt ? — Elfogták az ellenfél legveszedelmesebb spionját, akire oly régóta lestek. Két hét után győzelmi ünnepet ül a tábor, leverte az ellenséget. Hő sünk tiszti rangra em elve, a katonai érdem kereszttel lett kitüntetve, s az egész hadsereg előtt legfelsőbb parancsban megdicsérve. Ugyanazon a na pon kapott egy m ásik keresztet is . . . nem ugyan a mellére, hanem a sz iv é re : az árvaság keresztjét. A tábori postáról levelet kap onnan hazul ról. m elyben röviden tudatják vele, hogy édes anyja rövid betegség után karácsony éjjelén m eghalt . . . * Ím e a virgácsok a karácsonyfán, melyeket az Isten áldott keze rak föl szám unkra. Ugyanazon szerető kéz, mely elhalmoz bennünket jóságának szám talan ajándékaival, érezteti velünk az igazi atyai szeretet szigorát is. Bármily alakban küldje is tehát nekünk felnőtteknek Isten a kará csonyfát ■ öröm teljes, vagy könnyező szem ekkel, ujongva vagy sirva néz zünk reá, ism erjük el, hogy szeretetteljes kéz küldötte. Mondjuk hálás gyerm eki szívvel: Dicsőség a m agasságban Istennek!
^
30
5 Z . F E R E N C D IC S Ő S É G E .
M á riá n n k a n g ya l tem plom áhan H a lv a n y u g szik U m hria szegénye . . . Le/ke fö n t cl égi szebb hónában : Ide hívta reg örök rem énye! Szőrcsn iid ja m ost k irá ly i köntös. A z a lá za t koronás lakot nyert: S melyet Isten kéj fo ly ó ja öntöz: Ü dv-virágot n y ú jt a csillagos k e r t! Innen osztja s z e r á fi hevével Szerzctenek szent, szegény keresztet. S k i ju’vcvel a z t híven vévé f e l Földi jó k n a k beken tíirve vesztét: A z t m agához h ívja m a jd a z égbe S ott m egosztja vele koronáját . . . H á t ne csüggedj! bús könyekben égi'c: T ű rd Ferenced a tya-hozom ányát! K önveid m á r m ennyben átbfívöUe . . . K oronádon gyöngyökül ragyognak, S rá d örök kéj fé n y n u 'zc t felöltve H o rd d ¡igetjén tünde c silla g o k n a k !
J^osfy JCálmán S. J.
31
A JÉZUSKA MADARAI. L egenda.
nyhe tavaszi szellő gyöngyvirág ilattal töltötte be a tornácot, a nap sugaraiból glóriát font a legszentebb anya feje köré, ki a kertben gondtalanul játszó gyerme kekben gyönyörködött. — milyen vidám an játszol . . . ha elgondo lom, hogy milyen nagy és szent feladat vár reád, m ennyi szenvedés, m egaláztatás előtt á l la s z ........... A kis Jézuska m intha tudta volna, hogy szent anyja gondolatai vele foglal koznak, arra nézett, rám osolygott M áriára . . . . azután újra játékhoz fogott. Egy darab agyag volt a kezében, azt gyúrta, form álgatta, mig egy kis madár lett belőle. Mikor a többi gyerm ekek m eglátták a csinos kis m adarat, ők is kedvet kaptak olyanakat készíteni. Hoztak a bányából agyagot és való ságos m űvészettel utánozták a Jézuska m adarát. Mennyire örültek, mikor m ár egész hosszú sor volt a napra állítva, száradni. Úgy elmerültek a m unkában, hogy észre sem vették a tanítót, a ki haragosan jött feléjük, csak a nagy k iabálásra hagyták félbe a játékot — Menjetek a szobátokba azonnal; ti rossz gyermekek, mert külön ben m eglássátok, rosszul jártok. Meg is verlek benneteket, ha még egyszer kezeteket, ruhátokat sározzátok, sárral já tsz to k ! Mennyire m egijedtek a szegény gyerm ekek, de azért nem hagyták ám cserben a m adaraikat. Könnyes szem m el kérték a mérges tanítót : — Mindjárt m együnk be tanulni, csak azt engedd, hogy ezeket össze szedjük. Úgy sajnálnánk, ha valaki összetörné, e lta p o s n á ------ olyan szé pek
. . . bizony még meg is siratnánk , . . , m _ Igen hát, m eg síratnátok? Hát ti még szót sem fogadtok? No,
m ajd m indjárt összeszedem
m agam
nektek, ezeket a göröngyöket...........
Nem lenne rossz bevinni a szobátokba . . . .
32 H iába k érték a g y erm ekek, rájuk sem hallgatott,
m indig jobban
ha
ragudott, m ár felk ap ta a botját is, hogy azzal ö sszetörje a m a d a ra k a t . . . . A g y erm ek ek elkezdtek sirni és m in d en ik a k ezéb e vett egy m a d a ra t, hogy legalább azt m eg m en tse. C sak a kis Jé zu sk a nem sirt, sz em reh á n y ó an n é zett az irigy tan itó ra és ép p ' az utolsó p illan atb an felem elte kövér k e z e c s kéit . . . . egyet tap so lt . . . . m essze h allott . . . . C so d a tö r té n t! N agyott ütött a tan itó botjával a — p uszta földre, m ert az agyag m ad arak a földről és a kis m ű v észek kezéből, a Jé zu sk a ta p s á ra felrepül tek, csicsereg v e m essze szálltak . . . . Így lettek az első fecskék. C so d a-e hát, h a azo k at m inden em b er m inden g y erm ek m eg b ecsüli, sz en tn ek ta r tja ? Hisz őket a Jézu sk a küldte nekünk, ők a tav asz h irnökei. Ők hirdetik,
hogy
tél
u tán
jön
a
tav asz.
H alál u tán feltám ad ás.
* * * S ok év m úlva, m ikor Jézus a k e re sz tre volt feszitve, a fecsk ék m ind,
az egész világról, nagy c sa p a tb a n szálltak a K álv áriára,
A feje körül rö p
ködtek és sz árn y aik k al szelet h a jtv a h ű síte tté k a M egváltót. M inden fecske igyekezett v alam iv el enyhitni a k in jait. C sőreikkel k icsip e g etté k a tü sk é k et a sebhelyekből, h ű s csep p ek et h o ztak a közeli p atak b ó l é s azzal nedvesitették a h alán ték át. Akkor sem h ag y ták szállt. E gész
éjjel
a
el a M egváltót, m ikor] sz en t lelke m ár A tyjához
k eresz t körül
p anaszkodva. E zért Jézu s egy u jab b csodával
rep k ed tek m u ta tta
csü g g ed ten ki sz e re te té t
és
sz om orúan,
a fecsk é k n ek .
E ddig színtelen ru h á ju k ra reggelre g y ászp alást borult, feh ér m ellénykéjukon pedig ap ró ro zsd av ö rö s foltok voltak. E zek a rra em lé k e z te tn e k m m k et, hogy az Isten fia vérével v álto tta m eg a világot.
K. W . u tán n é m e tb ő l;
It. M
E r s s é b e t.
LEVÉL A JÉZUSKÁNAK.
indenkit szeret a Jézuska a ki jó . . . — Téged is szeret a p a ? Erre a kérdésre m ár nem volt mit feleljen Sörényi Gábor, kit gyermekei m ost sarokba szorítottak. Téged is szeret apa . . .? Eltépelődött m agában, s a kicsikék figyelmét m ás tárgyra akarta elterelni. Érezte, hogy erre nem tud felelni. Szivét, azt az erős férfi szivet mintha zúzó kalapácsokkal szorítottak volna össze, tagjai remegtek, hideg borzongás futott végig tagjain . . . Gyerm ekei élénk csevegés közt állták körül a karácsonyfát, melyet m ost ő készített nekik. Föl volt szépen ékesítve, volt rajta minden, csak úgy csillogtak gallyai, s rajtuk az aranyos csecsebecsék a lobogó gyertyácskák fényében . . . De m égis hiányzott valam i. Mintha a karácsonyest édes melegsége nem árad t volna szét m ost köztük, lakásuk, melyet különben a jólét, gaz dagság töltött be, sivárnak, kietlennek tűnt fel előtte H iá b a ! Most egy éve m áskép volt. Egészen m áskép. Az erős term etű, szigorú em ber győzedelmeskedni akart önmagán. Szabadulni akart valam i gondolattól, de hiába! Sem m ikép sem tudta ki kergetni agyából az ő kínzóját. — T éged is szeret apa . . . a Jézuska . . . ? Váljon szereti-e ? . . . őt . . . ? Az ártatlan gyermeki hangok nyomán egym ásután rajzottak a gondolatok agyában Hiszen őm aga mondta előbb a kicsinyeknek, hogy m indenkit szeret, a ki jó. De ő nem jó, ő az apa nem lehet jó, ki édes anyjuktól fosztotta meg gyermekeit. Készakarva tette őket árvákká.
^
34 Hogy is volt csak ? H iszen em lék ezetéb en van m ég a jelen et, szen v ed ésteljes arcú nő o d ah ag y ta m ert nem b irta m á r tovább. C sa k
jól em lékszik rá Sörényi G ábor, élénk m ikor felesége, az a sá p ad t, türelm es, a házat. O d ah ag y ta, s v isszatért szülőihez, annyit m ondott utoljára, m ikor visszaszólt
a v e r a n d á r ó l: - - Isten á ld ja m eg G ábor, vigyázzon a g y e rm e k e im re ! B orongós hideg őszi este volt, a m ikor ez történt, s azóta a Sörényi G ábor gyerm ek ei árv ák voltak, m ert nem volt éd es anyjuk, neki m eg nem volt felesége. P ed ig sz ere tte azt az asszonyt, m ost érezte igazán, három hónapi távoliét u tán . D e ez a sz ere te t m ost v ád ló ja és birája is volt egy szerre. M ert ő volt az o k a m in d en n ek . Az ő szeszélyes, türhetlen, erőszakos term észete. Az és se m m i m ás. H án y szo r ta lá lta
azt
a
szegény
sirva és im ád k o zv a, m ikor h azajö tt a hivatalból . . . ? É s ő olyan k em én y tu d o tt lenni hozzá . . . __ Ej r n i t ! — c sak nem fogok m o st
asszonyt
m égis . . . m égis
é rz é k e n y k e d n i! ? — dorgálta
m ag át S örényi G ábor, az erős férfi. — H a elm e n t jól te tte , csak azt v árja a mig én m eg k érlelem ! N o m ég csa k az k e lle n e ! Ú gyis rátartó s az aszszonynép. h á th a m ég m eg alázzuk m a g u n k a t e lő tte ! N em . . . nem ! se m m i
esetre sem , én azt ten n i nem fogom . . . soha, s o h a ! S ezzel id eg esen sim itott végig ho m lo k án , hol m á r jelen tk eztek azo a bizonyos redők. m elyek a g o n d teljes élet tan ú b izo n y ság ai. Aztán m en t g y erm ek eihez. Ilyenkor a k a rácso n y estén érzik leginkább a család o k ö sszetarto zan d ó ság u k at. A b etleh em i
istáló b a leszállott S zeretet
u ralm at kiván m a g á n a k . B e a k a r tölteni m in d en t, hogy legyen b é k e ssé g a szivekben, a család o k b an . É rezzék az em b erek , hogy m in d n y ájan a K risztus gyerm ekei, a n n a k a K risztusnak, ki m eleg ség et hozott a rideg istálóba. sz ere te te t a h arag , a k ietlen ség
földére.
Ki
föloldotta
ra b sá g u n k láncait,
m elyekkel úgy o d a v o ltunk fűzve a földhöz. S éppen azért a k arácso n y estén m indenki m ag a sra száll a tö rp eség k orlátai közül, lelkünk fölem elkedik. Egy m á s világban k épzeljük m a g u n k a t: ott, hol c sak sz ere te t van. E bben a légkörben m ozogni boldogság, m ert Jézus v an ott, a b etleh em i kisded Jézus . . . A Sörényi G áb o r gyerm ekei is itt érezték tav aly éppen ilyenkor ezen a sz en t
m ag u k at.
estén b eszélte el
É d es
nekik,
anyjuk a
hogy
m ikép
késziti Jézu sk a a k arácso n yfát. O tt van Ő m in d en ü tt, hol szeretik. R óla m eg em lék ezn ek . Az olyan em b erek et, kik h a ra g u sz n a k , k em én y szivüek, azo k at nem szereti. E lm egy m ég abból a házból is . . . P edig nagy baj . . . bizony nagy baj az n agyon, ha nincs ott a szegény Jézu sk a. L ehet, hogy náluk sincs ott. — Apa olyan szom orú, olykor nagyon
igy
h arag o s
gondolkoztak is . , . különösen
a
gyerm ekek. m ikor úgy a
m a m a nev ét em lítik neki . . . ilyenkor bosszús, nagyon b osszús. Ma este is n^íTVon ked v etlen , oh n em igy volt a tav aly ilyenkor . . .
35 6
^ >«9iobban, hiszen három testvérkéje között hogy imi fog a Jezuskanak m ert az nem lehet, hogy ilyenkor a karácsonyestén ne legyen az 6 hazukban. Mikor a m am a itthon volt a tavaly, akkor máskép volt Apa nem haragudott, jókedvű v o lt. . . mindenki örült, boldogságot érzett nem hiányzott sem m i. De m ost hiányzik, nagyon hiányzik. Nincs i t t köztük a Jézuska, hiszen ő hallotta, hogy édes apjuk hogy haragszik a mamára A hol pedig harag van, ott nem lehet a Jézuska . . . Aztán a m am a sincs I t t . . . a tavaly pedig itt volt. Ha ő itt volna, bizonyosan a Jézuska is itt volna. így tépelődött a gyerm ek, együgyű ártatlanságában Aztán leült az asztalhoz, papirt, tintát és tollat vett elő. s irta úgy am int tudta, jókora nagy b e tű k k e l: „K edves Jézu sk a! Mi nagyon szom orúak vagyunk, apának sincs jó kedve, jöjj el hozzánk, s hozd haza m agaddal a m am át is. Nagyon kérlek Jézuska, te jó v ag y “. És alá volt Írva nagy betűkkel, hogy: .L acik a-. Aztán összefogta szépen, s elhatározta, hogy fölteszi a karácsonyfára, hátha majd éjjel jönnek az angyalkák, s elviszik az ö levelét a Jézuskának . . . Éppen ebben a percben lépett be az ajtón, komoly arccal, bánatos tekintettel az édes apa. Mikor gyerm ekét az asztal mellett látta, hozzá közeledett. — Mit Írtál gyerm ekem ? — volt a kérdés. - - Levelet a Jézuskának édes apa, — szólt a ' gyermek megijedve, m int akit tetten értek. És azzal Sörényi Gábor utána nyúlt az összegöngyölt íratkának, s ki v ette a gyerm ek kezéből. Majd olvasni kezdte h a lk a n : „K edves Jézuska ! . . . apának nincs jó kedve . . . jöjj el hozzánk . . . s hozd h aza m agaddal a m am át i s . . . " Nincs több. Nehány sor gyermeki ártatlansággal, őszinteséggel m egírva és mégis mennyit mond ! ? Sörényi Gábor összerázkódott, s mint a ki iszonyú változáson megy keresztül, szája szélén vonaglás, ideges rángatózás vonult végig . . . Majd két súlyos könycsepp koppant nagyot a Jézuska levélkéjén . . . Aztán leült ő is az asztal mellé, s a dobozból előhúzott névjegyen gyorsan sercegett a toll. Nem lehetett tudni, hogy mit ír, pedig Lacika is nagyon kiváncsi lett volna r á : de csak annyit látott, hogy az édes apa az övével együtt borítékba tette, s gyorsan, am int csak a Rózsi leány lábai bírták a futást — tőle elküldötte. Azt sem hallhatta meg, hogy kinek, csak látta, hogy Rózsi nagyon örül, mikor az édes apa halkan m ondott neki valam it. Bizonyosan a Jézuskának vitte a levelet, nem is vihette m ásnak, hiszen 6 Neki irta, s az apa is odalkűdötte . . .
36 És a
Jézu sk a
h a m a r válaszolt a levélre.
m ag ára, m ikor igy k arácso n y estén
kérn ek
T őle
Oh
3
nem
v alam it.
v á ra t sokáig
S a m ikor m ég
olyan szép et k érn e k m in t L acika . . . H alk k o p o g ás h allatszo tt az ajtón, s a m in t kinyílt, egyszerre a m a m a a la k ja tű n t fel ab b an . Az a p a és gy erm ek ek m eglepődve sie ttek felé, s az előbb m ég kom oly, m ogorva
em b e r
ajkáról
é d e se n ,
az
igazi tőrődöttség
h an g ján h allatszo tt a felesége neve: - „L au ra !“ — G á b o r ! én m in d en t m eg b o csáto k , a felelet. Ki tu d n á leírni a további
e s e m é n y e k e t?
m in d e n t A pa,
an y a
elfeledek, és
— volt rá
gyerm ekek
összefortak, egy szen t, igazi sz e re te tb e n , a Jé z u sk a sz ere te té b en . A viszont lá tá s öröm eitől alig ju th a tta k szóhoz. M egölelték, m eg csó k o lták egym ást. Az öröm könnyektől egy szem sem m a ra d t sz ára zo n . . . k özöttük volt m ár a Jézu sk a is, s b oldogságuk k im o n d h atlan volt. S m in th a m eg áld o tta volna őket, hogy a b é k e ssé g é s sz ere te t legyen közöttük állandó, m arad an d ó . M ert n em azért szállott le az örök sz e re te t a b etleh em i istálóba, hogy az em b erek közt a c sa lá d o k b a n b ék étlen ség , sz e re te tle n sé g uralkodjék. „D icsőség m en n y b en Isten n ek , b é k e ssé g földön a jó a k a ra tu em bee k n e k ! „E zt én ek elték az angyalok k a rá c so n y
éjjelén ,
ezt k eresi m o st is
Jézu sk a a család o k b an , m időn kígyulnak ott a k arácso n y fa öröm lángjai. É s a Sörényi G áb o r c s a lá d já b a n m o st m á r m eg is ta lá lta . N em h iáb a irt neki levelet azokkal a nagy betűkkel L acik a . . .
F rá ter M in itm is.
G L O R IA — P A X . . I k/s Ji'ciis m ikor n földre jött, Vidám dal kelt a z emberek között . . A szellő vitte szárnyain tova, S a földkerekség zúgta : Glória ! Utána meg a Béke já r t körül A fö ld i léten át szövétnekül. . . Világa szerte szórta a iiomálvl: A Gloria s P a x ajkröl-ajkra szállt . F.zerkilenczszáz év visszhangjaként Betölti most is a karáesonyéjt !•'. dallam - és a békés emberek A z i >■ dicsőségéről zengenek . . . horto b á g yi J ó z s e f.
K ARÁCSO NY I K ÉPE K .
irkadó h ajn al fénylő csillaga veti előre fényét a karácso n y i időben. A b etleh em i csillag ez, m elynek rejtelm e s a d eren g ése. A titkok ilyenkor csak úgy röp k ö d n ek a levegőben. M indenkinek van v alam i rejtegetni valója, m indenki te r vez v alam i
k ed v es
m e g le p e té s t: a
g y erm ek ek szülőiknek, testv é reik n ek ; a szülők g y erm ekeiknek. E stén k én t, m ikor a gy erm ek ek m á r lefeküdtek, a szülök h alk an b eszélg etn ek . Ja n ik a
k orcsolyára vágyik,
Ilonka egy szép alvó b a b á t kap, a m iért
a n n y ira sz e
reti a testv é rk éjét, úgy elb eszélg et v e le .
M arg itk án ak ?
Mi is k ellen e M argitkának ? Ő olyan hiú
kis terem tés,
a m últkor egész n ap a tü k ö r előtt állott az uj k a la p já b a n ! Egy szép kis csip k és ru h a biztosan a legnagyobb öröm öt szerzi m eg neki. B a n d ik á n ak egy csörgőt és egy g u m ib ab át hoz a Je zu sk a. R eggel, mig az A pa isk o láb a kiséri Ilonkát, k iv al latja, hogy vájjon m ilyen a já n d é k n a k
örülne legjobban
a jó m am a. V égre m eg eg y ezn ek va*am iben. Ilonka örül : — Jaj, de szép lesz, de jó lesL ! M ennyire fog örülni A nyuska. Az is Ilonkára lesz bizva, hogy r ' éd e s A pa k ív á n sá g á t k ipuhatolja. Mikor a gyerm ekek m ag u k b an m a ra d n rk , ö sszed u g ják göndör fejecskéiket, úgy tan ak o d n ak . — De aztán h allg assato k ám ! El ne m on d játo k se n k in ek , — figyel m ezteti Ilonka m ég egyszer a testv éreit. — N em , nem , se n k in ek, nem m ondom m eg se n k in ek , — igéri M argitka, de azért m ikor bejön a M am a, tán co lv a m egy eléb e, úgy é n e k e li: — Én tu d o k valam it, Ilonka is tu d ja. Ja n ik a is tu d ja, de nem m ondjuk m eg se n k in ek , A nyuskának sem , éd es A pának se m , pedig azt tudom , hogy . . ■
39 ^ ~ ® nagyobbak, Ígérnek tieki csokoládét alm át, d.ót, csak ne beszéljen, ő meg is ígérí, hogy hallgatni fog. de azért Dizony egy csöppet sincs biztos helyen az a titok *
Szegény napszám os em ber fázósan, felhúzott vállakkal megy, egy-eqv pillantást vet az üzletek fényes kirakataira. Ő onnan nem vehet semmit, az draga. Tovább siet, meg sem áll a m ézeskalácsos sátorig. Mennyi pénze is van csak ? Bizony nagyon kevés. Mit is vegyen ? Pistának egy olyan lovat, a melyiken huszár is ül, Sanyinak egy óriás szivart, Juliskának pedig egy m ézesbabát. Már ki is választotta, még egy pár szál gyertyát vesz és egy fenyőgalyat. Öröm m el siet haza. Milyen boldogok lesznek ma este, kalácsot sütött az anyjuk, m azsola is van benne. Téli ruhát, cipőt adtak a jó em berek, még egy sonkát és alm át is a gyermekeknek. Milyen hálás szívvel, buzgón fognak im ádkozni a Jézuskához, jótevőikért is. Áldja meg az Isten őket, mind a két kezével.
Jó meleg téli bun d ába burkolva siet haza a gazdag bankár. Hat órakor gyújtják m eg a karácsonyfán a gyertyákat és már mindjárt hat óra lesz. Mosolyogva gondol rá, hogy mennyire fog örülni a leánya az értékes arany nyakláncznak, hát még a gyém ántköves gyűrűnek, olyan biztosan nem lesz egy barátnőjének sem . A fiának aranyórát vett, csak nem fog a gazdag bankár fia ezüst órát hordani a zsebében, mint akármelyik közön séges fiú ! ? A feleségének szánt ajándékot a kezében szorongatja, milyen rem ek brílíántok vannak foglalva abba a karkötőbe, szinte szikrázik a vil lanyfényben . . . Ez aztán igazán fel fogja kelteni a barátnők irigységét. . . — Uram , könyörüljön, két kis gyerm ekem éhezik, feleségem be . . . — Tudom , tudom , m inden ilyen csavargónak van otthon beteg felesége és egy csom ó éhes gyerm eke . . . — Uram , csak pár fillérrel segítsen, hogy kenyeret vehessek gyer m ekeim nek. Én is voltam gazdag em ber és most karácsony estéjén éhezünk . . . __ Takarodjék innen, ne jöj;ön utánnam , m indjárt rendőrt hívok I Most éppen hazaérkezett. Fényesen berendezett nagy teremben volt felállítva a karácsonyfa, de ezen az estén nem tudott örülni a gazdagsá gának, még a gyerm ekei öröm e, vidám sága sem tudta vele elfelejtetni a szegény koldust. H átha igazat m ondott? H átha igazán beteg a felesége, éhesek a gyerm ekei? 6 is volt gazdag! Ha az én gyermekeim is éhez nének, alacsony, nedves pínczelakásban ülnének az anyjuk betegágya m e lle tt. . . Ő is volt g a z d a g ! És még talán én is lehetek szegény. - Miért is nem adott annak a szegény em bernek pár fillért? De hiszen ő meg
40 soh a sem ad o tt a szeg én y ek nek se m m it — se m m it. Im ádkozni ak art, hogy az ő gyerm ekei ne ju ssa n a k olyan so rsra, m int tudott im ádkozni . . . Szegény, szegény g azd ag e m b e r! * *
azé
a
kolduséi . . . Nem
*
Jó ságos a rc ú , (eh ér hajú öreg asszo n y gyújtogatja a h a ta lm a s k a rá csonyfán a gyertyákat. V iruló arcú , (iatal leán y segit neki. — S iessü n k n ag y m am a, m ert n álu n k nem gyújtják m eg addig a gyertyákat, mig mi is ott n em leszünk, pedig m ilyen tü relm etlen ü l várn ak a kicsinyek ! Mikor m eggyujtották a g y erty ák at, a c se n g e té sre egész se reg gyerm ek jött be. A m int m eg látták a ragyogó k arácso n y fát, úgy elb ám u ltak , hogy m ég köszönni is elfelejtettek. D e úgy is tö rté n t m inden, m int a tü n d é r m eséb en . B ev ezették őket egy gyönyörű szép szo b áb a, ott
uj kalapot, k a
b átot, cipőt, ken d ő t k ap tak és m o st rá a d á s u l m ég ez a gyönyörű k a rá csonyfa is az övék. — K iosztották az aján d é k o k a t, m in d en t, m in d en t le szedtek a fáról, azu tán én ek eltek és végül m in d n y ájan letérd eltek im ádkozni. — H álát ad ta k a jó Isten n ek
jó tétem én y eiért, im ádkoztak
sz ü léik ért is és
m in th a ö sszeb eszéltek volna, m ind eg y szerre m o n d ta : — Áld m eg Istenem a jó n én it is é s a jó k isasszonyt, a kik n ekünk m a ilyen n ag y ö rö m et szereztek. É s annyi á rtatlan g y erm ek im á já t hogyne h allg a tn á m eg a jó Isten ! ? M indenkinek ö rö m k ö n y ragyogott a sz em eib en , a boldogság könnye, m ikor az a szép k isasszo n y o d a m e n t é s a sz eg én y koldus g y erm ek ek et sorban m eg csó k o lta : — É n n em tudok m á s t adni n ektek, m in t sz e re te te t . . . Az aján d ék o k at m ind n ag y an y ám a d ta . . . M ilyen boldogok voltak a szeg én y g y e r m e k e k !
H iszen
olyan is volt
köztük, a ki so h a egy jó szót sem hallott, a kit m ég a szülei is csak te h e rn e k tek in tettek , ü tötték, verték, h á th a h a m a rá b b e lp u sztu ln a . . . D e ez m ost m ind el volt felejtve . . . A n ag y m am a is sietett u n o k ájáv al a gyerm ek eih ez, hogy együtt töltsék el a sz en t estét.
S zegén y es sz o b ácsk á b an v an felállítva egy kis rav atal. M ellette kisirt
szem ekkel, kön n y es arccal térd el egy férfi és egy nő. — Istenem , m iért v etted el tőlünk ? L egszebb ü n n e p e d e n öröm helyett szo m o rú ság o t m értél reánk. H ányszor p ró b ára tettél m á r b en n ü n k et, so h 'se zúgolódtunk . . .
azt hittük, h a
békével tű rü n k , m egkönyörülsz rajtu n k . . .
41 De ezt a csap ást m ár nem birom ki . . . nem birom elviselni . . . Rózsikám gyerm ekem , te is elm últál, . . , te is itt hagytál . . . Istenem, hogy bocsáthat: tad ránk eppen m a este ezt a nagy b á n a to t. . , Borzasztó Ajultan esett a földre. Férje hideg vizzel locsolgatja a halántékát. A kis gyokat lobbanva ég a két szál gyertya
halott
fejénél na
K eresztények! A mi vallásunk főtörvénye a szeretet. Szeressük a szegényeket, segítsünk rajtuk. Ne felejtkezzünk el róluk ezen a szép ünnepen, a Megváltó születésének ünnepén. — Van em ber a ki sir, mig én örülök h ányan éheznek, mig nekem sok van mindenből, több mint a mennyi kellene . . . Ez a gondolat nem hagy nyugtot egy pillanatra sem. — Segít sünk a szegényeken! M indnyájan adhatunk valamit, ha nem vagyunk is gazdagok. Adjunk nekik tehetségünkhöz képest. Százszorosán, ezerszeresen adja azt vissza nekünk a Jézuska, ha nem is anyagi, de lelki javakban Ti pedig, a kiknek öröm helyett bánatot, szenvedést hozott a Jézuska, ne zúgolódjatok, m ert Ő nagyon szeret titeket. Ő mennyit szenvedett, mennyi m egaláztatást tűrt el ártatlanul. Gondolkozzatok csak, olyan ár;atlanok vagytok-e ti, m int Ő v o lt? Ugy-e, hogy nem. És ti mégis zúgolódtak, mikor örülnötök kellene, hiszen az csak szeretetének a jele, ha szenvedést bocsát ránk, m ert ezzel m agához tesz hasonlóvá. És érhet a nagyobb öröm egy keresztény em bert, m intha Jézushoz hasonlít? L a u ra .
C A M A L D O L I. ó m a m ellett,
F rascatitó l
félórányira,
az
A lbánok d ú sa n
zöld lejtőjén, c s e n d e s erdők ölén fekszik C am aldoli, sz en t R o m u á ld u s sz e rz e te se in e k egyik ren d h áza. R endkívüli volt R o m u á ld u s élete, m eglepő az az élet is, m elyet fiai köv etn ek . R o m u á ld u s R a v e n n a egy herczegi c s a lá d já n a k sa rja volt. Mint egykoron Á goston, ő is tele
tüdővel
szív ta
ifjú ság a
v irág áb an
élvezetek m érgét, m in t férfiú pedig a red elm esség ú tjára térv e p éld ak ép év é lön. A pja bosszúból p árv iad alb an m egölte
a
szigorú
egyik
a kábító
b ü n b á n a t és tövezek lés m egható
rokonát.
Ez k erg ette őt
M onté C asin o m ag án y aib a, hol szive m ély sé g eib en k in cset fedezett fel, m elyért m in d en t ott ak a rt h a g y n i: felism erte h iv a tá sá t, m ely nyugtot neki nem h agyott c sak akkor, m időn V elencze m ellett M ária rem ete lábaihoz borulva m eg k ap ta a rem eték vezeklő ru h áját. S zen t életén ek híre c s a k h a m a r te n g e re k e n tú lra is te rje d t. A m in d en ü n n en köréje csoportosuló ifjaknak T o sc a n a földjén. C a m a ld o lib an re m e te la k áso k at épit. B e n ed ek m egszigorított szab ály ait a d ja nekik és ő m a g a is, a 6 0 éves m egtört férfiú a v ezek lésn ek p áratlan n em év el já r elől. A to scan ai C am ald o li m in tá já ra rövid pár évtized a la tt egész E u ró p áb an ép ü ln ek fel R o m u áld u s rem ete-tele p ei, m elyek m ind az a n y a h á z .C a m a ld o li“ nev ét v ették fel és tarto tták m eg. F ra scati . C am aldoli “-jét V. P á l p á p a a la p íto tta és v irág k o rát akkor érte el, m időn a nagy cam aldoli p á p a XVI. G ergely lép ett S zt. P é te r örökébe. Ezt látogattuk m eg egy szép októberi n ap reggelén. A nagy p o rtánál feh ércsu h ás sz erz etes
fogadott.
R öviden köszönt és
szótlanul k ísért a kerten á t a tem plom elé. M egnéztem közelebbről.
43
fekete bőrovere kötötte, a rozsafüzérhez
nyúlt és azt
tartotta ujjal között
tu lv T "Saastyán volt, szemében túlvilág, csend es nyugalom honolt, arczának derűje annak a léleknek volt kepe, m elyet földi zivatarok m ár nem szántottak fel. A faczipőben ügyetlenül csoszogott, de azért fellépésében ott volt az az energia, melyet semmi vas nem tud békába verni, csak Krisztus kegyelm e! Apró kis szökőkút m ellett elhalaladva a kertbe értünk, ha ugyan kertnek lehet nevezni. Inkább gondosan ápolt, rendezett, tiszta kis falunSk illenék be. A kolostort őrző m agas kőfaltól a nagy templomig három utcza szeli át a telket. Az utczákra kis házak nyilnak. E házikókban laknak a szerzetesek, kűlön-kűlön. C sak a templom és utczák közösek, különben m agával viszi lak ásáb a a m agányt a szerzetes, hol csak Istenének és lel kének él. Mintha valóban a 3-ik század T hebaisában állanánk és látnók rem ete szent Antalt és társait barlangjaikban és kunyhóikban kemény kézi m unka k ö z e p e tte ! Kopogtattunk az első házikó ajtaján. Bámulva néztünk körül Hiszen olyan puszta, ném a, élettelen, fagyos kivűlről minden és benm minő kedves kép köszönt b e n n ü n k e t! A házikót körülvevő kertecskéjében dolgozott a szerzetes, volt ott m indenféle szebbnél-szebb virág, mely a csevegő kis kutacskával valóságos kis paradicsom m á alakította át a 6 méternyi területet. A kőfalba kereszt volt vésve, annak alján elm élkedhetik m agára hagyatottan, sem társaitól, sem a gyönyörű tájképtől nem zavarva Csak a fürge aranyhalacskák kutjában, no m eg a dorom boló czirmos alkotják élő környezetét. M adárhangra sem ügyelhet — m adár a C am pagnában nincsen. Csak a délutáni csen d es órákban hozza fel néha-néha a szellő a közeli Frascati üdülőhelyeinek vig zenéjét, de az sem bánthatja. A hegynek ormáról haragos cziprusok közül le-letekint m agányába az a nagy kereszt, mely eleget tud neki regélni földi nagyságok és örömök m úlandóságáról. A kereszt azt a helyet jelzi, hol egykoron Cicero pihent, hol G rattas a szónok, Pompeius, Lucullus, a császár Tiberius kerestek élvezetet, hol az Amphitheatrum pad jain a fényes R óm a kéjelgő nagyjai úsztak késő éjjelen át mámorban . .. A hires T usculum és annak félelm etes vára elomlott. a hegy tetején elszórt falomladékok köveit gondos kezek összegyűjtötték, halom m á rakták, annak tetejére pedig felfűzték a vas keresztet Bátran ráírhatták v o ln a : Sic transit glória m u n d i! így pusztul m inden földi dicsőség . . . Szólhat hát F rascati zenéje, elrévedezhetnek az ének hangjai Camaldoli szerzetesének lakásáig, az hálát ad az urnák, hogy a legjobb részt válasz totta a világon. B eléptünk a házikóba.
44 Két részre o sztja azt a szűk folyosó. Négy szo b ája
van.
Az
első a
kápolna. H o m lokzatán e szó : P n n iiíis o — p arad icso m . Itt o lv assa a szer zetes készséggel egyedül és m a g á ra h ag y ato ttan a sz en t m isét. M inistránsa nincs. P á p a i engedélylyel m isézés közben végezhetik el elm élk ed ésü k et. Azért sokszor ó rah o sszat állan ak elm erü lv e az Ú r te s te fölött az oltárnál, kápolnájuk p arad icso m áb a n . A sz erz etes b u zg alm a csin o síth at, ék íth et k áp o ln áján __ az an yagot hozzá m eg ad ja kis kertje. M áshol úgysem teheti. — A k áp o l nával sz em b en a dolgozó sz o b áb a nyílik a folyosó. Az ajtó fölött e szót ol vastu k : G iuííiciu — Ítélet. A szoba közepén a földbe karót vertek, a k a róra n eh án y összeták o lt d eszk át szögeztek é s m egvolt az ,,író asztal". A falba vájt v ak ab lak a ,,k ö n y v tartó ". Itt dolgozik é s tölti el napjait, a rra az Ítéletre gondolva, m ely szám o n kéri eg y szer m ajd tőle élte m inden perczeít. A kézi m u n k a m ellett m a m á r kom oly ta n u lm á n y n y a l is foglalkozik a rem ete, így rendelte XIII. Leó. A ren d alap itó R o m u ald sz á n d é k a csak kézi m u n k a volt. A dolgozó szobából a h áló szo b áb a vezet az ajtó. Az
ajtó
felirata : m orfé
— h alál A csu p asz négy fal csak az ág y at őrzi. A kárcsak koporsó volna. A negyedik szo b a a rak tár vagy lom tár, a p o k o l: in fc n io . Itt végzi a szer zetes a d u rv a fam u n k ák at, ide rakja a k ert m ű v e lé sé h e z sz ü k ség es sz ere k et; kis fara k tá ra is van , a főnök en g ed ély év e l a tél leg k em én y eb b tűzet is rak h at m ag án ak , A k a m rá b a n e b é d e l,
itt
tisztítja
és rak ja a b b a a kis szek rén y b e, m ely h á z a előtt áll az
étk et
teszi.
M ert
v an
ugyan közös étkezőjük,
s de
m elybe oda
n apjain itt
m eg evőszereit a szak ács
csak
sátoros
ü n n ep ek k o r térn ek , akkor sem hangzik fel a c sen g ő jókedv, vidám szó. N em b eszéln ek so h a , c sak a leg v égsőbb sz ü k sé g b e n , kizárólag a főnökkel érin t keznek, eg y m ás h ázát m eg nem látogatják. C sü tö rtö k ö n ta lálk o zh atn án ak és társa lo g h a tn á n a k eg y m ással egy félórát, IX. P iu s a d ta m eg az engedélyt, de eddig m ég sen k isem élt ez engedélylyel. C sak a zso lo zsm a-im a közös.
l) r . /íir.s v/iler Jtixnef. (Folytatjuk.)
» it -
45
SZEN T ERZSÉBET. (G róf M o n talem b ert u tán francziából.) ( F o l y ta t á s .)
Midőn Erzsébet visszatért Bottensteinba, Egbert püspölí őt Bambergbe hívta, mert a haza térő keresztes vitézek itt utaz tak át Lajos grófnak földi ma radványaival. Megindító volt ez a hazatérés I A püspök, papságának élén ment a keresztes vitézek elébe : a helybeli szerzetesrendek, a ta nuló ifjúság, számos vidéki gróf és főnemes és nagy néptömeg csatlakozott a menethez. Gyász ének és harangok zúgása kísé retében érkezett vissza a ko porsó, melyet ideiglenesen a székesegyházban helyeztek e l ; a papság egész éjjel halotti zsolozsmát mondott mellette. E rzsébetet másnap vezették kedves hallottjához; a koporsót is felnyitották és ő zokogva bo rult rá, hévvel csókolta meg a hófehér cso n tm arad v án y o k at: szivének fájdalm a az első pillanat keserűsé gével ujult fel. D e nem sokára erőt vett m a g á n ; Istenre gondolt és e gon dolat m egerősítette. ..Hálát adok neked Istenem ,“ — m ondá — .hogy kedves férjemnek m aradványait láthatom . . . ő szent földednek védelm ére ajanlotta fel éle tét és én m egosztom vele az áldozatot, melyet nem akarnék visszavonni _ bárm ennyire is szerettem férjemet, ki Téged oly nagyon szeretett. Szí vesen m egváltottam volna életét a legnagyobb nyomor árán is: koldultam volna, csakhogy vele m aradhassak, ha ezt Te is úgy akartad volna. De m ost alávetem m agam akaratodnak . . . sem m it sem kívánok amit Te nem a k a r s z ! “ , . a l - »i Erre letörülte könnyeit és csendesen elhagyta a templomot. A közel ben levő kis zárdának kertjébe m ent és ide hivatta azon thűringiai nem e
46 seket, kik férjének kopo rsó ját h azah o zták volt. H o sszasan beszélgetett velük és Isten n ev ére k érte őket. hogy gyerm ekeit véd elm ezzék m eg. E lbeszélte üldöztetését, k ü zd elm eit és a n e m esek őszinte felindulással h allgatták m ind ezeket : V arilla, E rzséb et
p ártfo g ó ján ak
fia, m egem lék eze tt atyja Ígéretéről
és m ost ő ak a rta teljesíteni a z t ; elh atáro zta, hogy L ajos grófnak m a ra d ványaival együtt E rzséb etet is v isszah o zza T h ü rín g íáb a és társaiv al együtt felfogadta, hogy az ig azság o t kivívják m in d en áron. M iután a p ü sp ö k sz á n d é k u k n a k ő szin teség érő l m eggyőződött, elb o csá totta velük E rzséb etet. A szo m o rú m e n e t
ism ét
m egindult,
folytatta
ú tját
R ey n h artsb ru n n
felé. m ert L ajo sn ak k ív án ság a szerint itt a k a rtá k eltem etn i őt. T h ü ríng íáb an
csakham ar
elterjed t
a tö rté n te k n e k
híre
és
n em csak
Zsófia h erczegasszony. H enrik és K onrád sie ttek R e y n h artsb ru n n b a. hanem követte őket az ö sszes fő n em esség és u ra sá g , és főként a szegény, h á lá s nép. M e g szám lálh atatlan so k a ság nagy p om pával és sok
gyűlt R e y n h a rtsb ru n n b a ,
im ád sá g g al
vitték
véghez. A
hol a te m etést
h aran g o k
zú g ásáb a
belevegyük a gyászd al és a d alt g y ak ran sírás, zokogás fojtotta el. E rzsébet B őkezűen
só g o rain ak
szívét a közös
b á n a t jobb
m eg aján d ék o ztá k a sz erz etet é s a sz eg én y ek
in d u la tra között
hajlította. alam izsn át
osztottak ki. Ez volt az első lé p é s ig az sá g ta la n sá g u k n a k h ely reh o zására. A g y ászsze rtartás u tán V arílla em lé k e z te tte tá rsa it fo g a d a lm u k ra : „M ost be kell v áltsu k ad o tt s z a v u n k a t,“ — m o n d á „m ert külö n b en a pokol örök kínjait vonjuk m a g u n k ra .“ É s ta n á c s k o z á s ra hívta össze őket. E zután élükre állott, H enrik elé v ezette ők et és igy s z ó lt: ..K egyelm es u ra m ! tá rsa im n a k és alattv aló id n ak n ev éb en
szólok hozzád.
M eghallottuk, hogy
m ódon v iselkedtél és piru ltu n k korm ányzónk
mily vétkes
m iatt. Ifjú h e r c z e g ! ugyan ki
tan ácso lt ily rosszul n e k e d ? T e elűzted fivérednek feleség ét, pedig te k e l lett volna, hogy őt m eg v éd jed. E z-e a testvéri k e g y e le t? m ialatt ő Isten szerelm éért halt m eg,
te
igy bánsz
n e jé v e l?
-
H ogyan
bízzunk
ezután
b e c sü le te d b e n ? Lovag vagy é s ezen á llásb an az á rv á k n a k é s özvegyeknek gyám ola kellene hogy légy ; d e te fivérednek özvegyét és árv áit b án talm azo d ! Nyíltan m ondom n ek ed , ez Isten előtt boszut é r d e m e l! “ Z sófia h erczeg asszo n y e szav ak h a lla tá ra sírva fakadt, az ífju berczeg pedig zav artan , m eg szég y en ü lten
sü tö tte le sz em eit és m it sem
Varilla fo ly ta tá : .U r a m ! m it ártott volna asszo n y , e jólelkü úrnő.
m ég ha ö sszes
n ek ed e szegén y,
válaszolt. b án ato s
k a s tély aid at is bírta v o ln a ?
M ár
m o st m it m o n d an ak a szo m széd o rsz á g o k ? H iszen m eg aláztad T h ű rin g iá t! N evednek fényét
elh o m ály o sítottad
és félek,
hogy Isten n ek
h arag ja fogja
47 sújtani e tartom ányt, ha bünbánatot nem tartasz és félő sőgornőddel és ha testvéred fiának A jelenlevők
örökölt részét v is s z a 'T e T a d ó "
csodálkoztak e szavaknak
merészsége fölött de lst»n
iz T m o n Ír^ „Őszintén bánom te tte m e t; sohasem hallgatok többé eddigi tanács adóim ra. Adjatok vissza bizalm atokat és barátságotokat; szivesen megtefeT j a X a
ajánlom
.E z az egyetlen ut. m elyen Isten haragja elől menekülsz.- _ Varilla, de Henrink nem állta meg, hogy ne mondja halk hangon :
szólt
„H a E rzsébet egész Ném etországot bírná is, semmi sem maradna neki, m ert m indent Isten iránti szeretetből elajándékozna.Varílla E rzsébethez sietett és tudatta vele, hogy Henrik minden áron békülní akar. „Nem kellenek nekem sem kastélyai, sem városai, sem földjei, de nagyon hálás lennék sógorom iránt, ha hozományomnak egy részét kiadná nekem , hogy m egfizethessem azon költségeket, melyeket szeretett férjem nek lelkiüdvéért és saját lelkemért adni szeretnék.Henrik, Konrád és anyjának kíséretében felkereste Erzsébetet és kérvekérte őt bocsásson m eg n ek i; Erzsébet sírva borult vállára. — ő nem is m ert bosszút és engesztelhetetlenséget. Ezután a gyerm ekeknek jogát b iito sito tták ; elhatározták, hogy a k is korú H erm ann helyett ideiglenesen nagybátyja, Henrik fog kormányozni. Erre a keresztes vitézek elbúcsúztak és kiki hazafelé indult. Erzsébet is W artburgba tért vissza rokonaival.
( i r ó f IjeilochDU'.skd B eth len E vu.
XIII. L E Ó P Á P A É S S Z . F E R E N C Z H A R M A D R E N D JE . ( F o ly t a tá s .) .M i s e m le h e t e lő ttü n k lo g , m in t a
III. r e n d
k e d v eseb b d o
e m e sz.
s e re g é n e k
a l e g s z é le s e b b k ö rö k b e n v a ló e lte rje s z té s e , a m e ly v e z é r e
é s sz . m e s te ré n e k
k ö v e té
s é b e n a lk a lm a z z a s z á z a d u n k b a ja i e lle n a nagy a
o r v o s s á g o k a t,
le g k itű n ő b b
és a m agán
ja v a k a t
ig é r i.“
é le tb e n
X lll.
Leó
1 8 8 2 . o k t. 2 8 .
1877. d e c z . 2 0 -á n is m é t íő p á s z to ri le v e lé b e n tu d a tta h ív eiv el, h o gy a h a rm a d re n d n e k b u z g ó ta g ja , s a m ely b u z g a lo m h e v e m elen g eti keblét, h ív eib en is lá n g ra k ív á n ja g y ú jta n i. A körlevél e g é sz te rje d e lm é b e n igy h a n g z ik :
^Joachiiu püspök'^ stb. „Ö tödik é v e m á r, h o g y sz. F e r e n c z h a rm a d re n d jé rő l
k ö r
lev elet b o c sá to ttu n k ki é s a n n a k e re d e té t, s z e r v e z e té t é s h a s z nos
voltát
é r i n te t tü k ;
ugyanekkor
b u z d ítá st
in té z tü n k ,
hogy
p ü sp ö k i m e g y é n k h a tá rá n b elü l a b ű n b á n ó re n d m e g h o n o su ljo n é s elte rje d je n .
M in d azáltal
a lk a lm a s n a k
v é ltü k
ez
évben
is
n e h á n y so rt in tézn i e re n d rő l, m e ly a m a v á ls á g o s b a jo k ellen, m ely ek az e m b e ri tá rs a d a lm a t m á r a z ö rv é n y sz é lé re ju tta ttá k , a le g h a th a tó s a b b g y ó g y sz e rt sz o lg á lta tja . K é tsé g e t n e m s z e n v e d , h o gy Isten, ki a n é p e k ü d v é t a k a rja , v a la m in t h a jd a n sz. F e re n c z által a z é rt alap íto tta e re n d e t,
h o g y a tisz ta
rolja, a h itn ek
szo lg áljo n ,
v éd ő b á sty á u l
s z e re te tb e n eg y esítse, úgy m o st is e sz k ö z ü l kér. h itélet fe jle sz té sé re a hívők közt.
e rk ö lc sö k e t
a le lk ek et
felka
k ö lc sö n ö s
a k a rja h a sz n á ln i a
E z n e m c s a k a m i v é le
49
m ényünk , han em igen soic teicintélyes em beré is. A szentséq h .reb en élt V ianney M. János arsi (Francziaország) plébános m ondotta, hogy sz. F e re n c z III. rendjének visszaállítását és ter jesztésé t isteni bölcseség terve rendelte a világi és vallási tár sadalom javára. A jeles De Segur^) a 111. rend megszentelő erejét bizonyítván, n em habozik kim ondani, hogy a kér. világ nagy rem én y t helyez bele. Az utóbbi időben O laszhonunkban a kath. gyülekezetek feladatukul tekintik a bűnbánó rend szé lesebb körben való elterjesztését, m ert hatalm as erélyt fejt ki, m elylyel K risztus eg y h á z á n a k ellenein fényes diadalt arat. De am i több, szents. atyán k IX. P iu s pápa az Anunles Franciscales szerkesztőih ez intézet brevéjében megvallja, miszerint ő is azt a rem én y t táplálja, hogy m inél több hívőt nyer, (e rend) an n ál h ath ató sb b ó v szert nyújt am a rom lottság ellen, mely a m ai társad alm at m e g m é te ly e z i.“ „E z okból mi, a III. rendi társulatok iránt mindig különös sz e retetet m utatván, és pápai m egbízás folytán e rend kongregáczio-védnöke lévén, sze rete tü n k et fokozódni érezzük irántuk: püspöki m egyénk m inden v áros és egyház fejének ismételten ajánljuk, hogy ezt a n e m e s és oly kitűnő gyüm ölcsöket termelő fát eg y h ázterü letü k ö n m eghonosítsák és szorgalom m al ápolják. M ert m időn
püspöki
körutat
téve,
m egyénket bejártuk,
igen
nagy lelki öröm m el tapasztaltu k , hogy azon helyeken, melyeken elültetve virit, m eg h o zta bő gyüm ölcseit ; a bűnök kiirtva, a tiszta erkölcsök virágoznak, a hit élénkebb, a szeretet gyarapszik, a jó cselekedetek gyakorlása lendületet nyer, könnyebben és bizto sab b an kikerülik az istentelenek cselszövényeit, kiknek minden tö rek v ésü k oda irányul, hogy K risztus hiveit az egyház kebléről é s a róm ai p áp a iránti engedelm ességtől eltántorítsák.“ „U gyanezért m inden lelkipásztort a lehető legnagyobb erélylyel és teljbuzgaiom m al intünk, 1)
Ir a ta i
hogy főgondjukat és tevé-
p é ld á ja é s s z a v a á l t a l a (III.) r e n d e t a le g s z é le s e b b k ö rö k b e n is m e re te s s e
t e t t e . T ő le’ v a n a g o n d o la t, h o g y a III. r e n d v o ln a l e g in k á b b h iv a tv a e lle n s ú ly o z n i a s z a b a d k í m l v e s e k v a k o n d m u n k á lt .-
--
H n ln „ k a m f György
K a th . t h e o l. f o ly ó ir a t I. é v f. IV . fü z e t 5 6 4 . I.
.S z . F e r e n c z h a r m a d re n d jé ro l. ^
50
k e n y sé g ü k e t
a rr a irán y ítsá k ,
iiogy e sz e rá fi
re n d a g o n d ju k ra
bízott nyáj közt elte rje d je n é s ú g y m a g á n , m in t k ö z o k ta tá s foly tá n a n é p p e l m e g is m e rte s s é k e re n d fe n s é g é t, sz a b á ly a in a k k ö n n y e n m e g ta rth a tó s á g á t é s h a s z n o s b efo ly ását. Fö/iscgű m o n d om , m e rt
a lap ító ja
sz e lle m e k so rá b a b e re
és
a
d icső
a ss isi
sz. F e re n c z , kit a szeráfi
h e ly e z h e tn i, aki K ris z tu sn a k oly
hasonm ása
v o lt;
to v á b b á
m ú ltján ak tö rté n e té b e n oly
kedves em
m e rt (a III. r.)
d ic ső sé g e s
so k sz . élet*) é s tu d o m á n y b a n -) ki
tű n ő férfiakat sz á m lá l s m e ly n e k m in d ig oly so k é s tekintélyes'*) e m b e r volt m a g a s z ta ló ja é s
p á rtfo g ó ja ,
pák"*) közül, kik m indig a leg k iv á ló b b ré sz e síte tté k .
néhézség
búcsúkban
könnyén m egtarthatóságát h a n g o z
S z a b á ly a in a k
ta s sá k , n e h o g y
k ü lö n ö s e n a ró m a i páe lő n y b e n é s
ű rű g y e
a la tt v a g y
elő ítéletek folytán
v is sz a ria d ja n a k s a III. re n d ta g ja iv á le n n i v o n a k o d ja n a k ; tö r e k e d je n e k e llen b en m e g é rte tn i, m á ra alap íto tta, kik a világ
h o g y sz. F e r e n c z e zt z a já b a n k é n y te le n e k
a zo k s z á
é l n i ; to v á b b á
hogy se m m i k ö te lm e t n e m ró ta g ja ira , h a n e m c s a k Isten é s az e g y h á z p a ra n c s a i m e g ta rtá s á ra s
a jó c s e le k e d e te k g y a k o rlá sá ra
v ezeti. V ég re tű n te s s é k fel haszn o s befolyását,
m e rt b é k é t é s
n y u g a lm a t s m in d e n e ré n y t h o z a h á z i é le t é s a p o lg ári tá r s a d a lo m ra a 111. r e n d .“ „A v á ro s elö ljá ró sá g á v a l
p e d ig tu d a tju k , h o g y a
III. ren d i
tá rsu la t itt tö rv é n y s z e rű le g m á r ré g e n m e g a la k u lt é s g y ű lé sh e ly e a sz. F ű lö p te m p lo m á b a n
van
(in o ra tio
s. P h ilip p i).
te h á t tu d o m á su l azt, m isz e rin t a k a ra tu n k tá rsu la t n a p ró l-n a p ra g y a ra p o d jé k ,
az, h o g y
a k á r ta g ja i
k ed ése, a k á r a férfi é s n ő i g y ü le k e z e te k k e n
V eg y ék
a III. ren d i
szám ának növe ta rta n d ó
h a v i sz.
b esz é d e k , a k á r m in d a z o k p o n to s b e ta r tá s a által, m ik et a s z a b á lyok előírnak. pl-
M a gyar sZ- Erzsébet,
a b ű n b á n ó K o rto n a i s tb . —
’) D a n te a n a g y k ö ltő ,
b u rg) R u d o lf
é s n e je
sz . L a jo s (IX .) fra n c z ia k irá ly , sz . E l z e á r é s fe le s é g e ,
sz . M a rg it, n e rii sz . F ü lö p . O s z trá k
R a f a e l.
A n n a , V . K á ro ly
^ é !a m agyar király Incze, IX. Pius, Xill. Xeo.
le n g y e l k irá ly , IV,
b o rro m e i sz . K á ro ly , p á li s z . V in c e stb .
M ich el A n g e lo a re m e k s tb .
császár
— «) IX.
és és
n e je
fe s tő k s tb Iz a b e lla ,
— IV.
H abs K ázm ér
X . G e r g e ly . V . M á rto n , XII-
51
a hogy mindazok, kiknek a leikipásztorkodas jutott osztályrészül, lankadatlanul segédkezet n y ú jtsan ak n e k ü n k ; akik ezt teszik, legyenek erősen meggyőerkölcsök felkarolására h ath ató san k özrem űködnek.“ „K elt P e ru siá b a n , 1 8 77 . d eczem b er 20-án."
Eusebiu.s,
.^ \
' I, I
lll//y
S IR V IR Á G O K .
eh an y atlik a nap, s m ég csak egy tá s t v e t az elh ag y o tt tá jra , m elyre
utolsó
b úcsú pillan
ráborul
az alkony,
hogy a z u tá n lassan , c sö n d e se n terüljön el fölötte a sötét fátyol, az éj fátyola, M inden n ap m eg ism étli e m u n k á já t a term észet, m ert az alkotó Isten igy ren d e z te be az ő h á z ta rtá sá t. R e n d szer,
eg y fo rm aság ,
sem tű nik n ek ü n k .
m ely
T u d ju k ,
m eg szo k o ttá
hogy
éjjeln ek
vált,
föl
kell lenni,
m ert n ap p al is v an . Így van ez m in d en nap. D e m égis v an k ü lö n b ség. V an egy éjjel, m ely nagyon különbözik a tö b b itő l: a k arácso n y éjjele. Ez nem olyan m in t a többi. É d eseb b a le vegője, v igasztaló a sö tétje, m elegítő a hidegje, n em visszataszító
a köde.
É n ek es g y erm ek ek h a n g ja h allatszik a lev eg ő b en , s m in th a angyalok röpk ö d n én ek házró l-h ázra, itt is öröm , ott is vigalom v an .
T él ap ó ifjúvá,
gyerm ekké lesz ezen az éjjelen, s a kom oly d e c e m b e r zo rd ság á v al, ijeszt getésével senki sem törődik. M inek is tö rő d n ék , hiszen olyan hideg, olyan zord idő so h a sem lesz tö bbé, m int volt a leg első k a rá c so n y éjjelen B e tle hem b en . Jézu sk a fázott, n agyon fázott sz eg én y . . . É jfélkor m egkondul a h aran g . M intha en n e k is m á s volna Nem is csoda. A ngyalok húzzák m a m in d en ü tt, s a m in t
a
a h an g ja.
kom oly hang
szétrezeg m inden irányban a h áz a k fölött, a k á rc s a k m ennyei h a rso n a v o ln a : — E m b e re k ! sie sse tek a tem p lo m b a, m o st sz ü letett a világ M e g v áltó ja!
Jé zu s
K risztus
N incs is a faluban ép kéz-láb em b er, ki el ne sie tn e az Isten h ázáb a. M egünnepelni a leg szen teb b titk o t: a M egváltó sz ü le té sé t. A halovány gyertyafény világa olyan éd esen , olyan hivogatólag integet. A kicsiny tem plom ab lak ai m indm egannyi hívogató, csalo g ató sz e m e k , m elyeknek pislogása m essze látszik az éj sö tétjéb en .
53
■ ..« íZ r .tc r p L t: a«™ ; m egváltója, az élők es halottak uralkodó Istene'
s
M egnépesedik a templom környéke, s az emberek lábai alatt a hó n yk o rg asáv al szép egyveleget alkot a fel-fel hangzó örömének áriáia a gyerm ekek, férfiak, asszonyok olykor kedélyes b e s L g e té s e Mindenki siet befelé, hogy elfoglalja helyét, mert most sokan lesznek a tem plom ban, kim aradni pedig senki sem akar. De mégis valaki igen egy kom or, sö tét alak nem a templom ajtójának tart, mintha nem tetszenék neki a hívogató, csalogató fény, kifelé megy az éjszakának. Mi az^ hát ő nem ak arja m eghallani m a a pap ajkáról elhangzó kenetteljes ,G loriá“-t az angyalok én ek én ek m eg ism é tlé sé t. . . ? ■ . . Nyikorog a tem ető rácsos kapuja, s belép azon. Váljon mit ke reshet ilyenkor, ép p en karácsony éjjelén az enyészet, a szom orúság helyén ? Bogár Rózsi az, kit végzete hoz m ost ide a temetőbe. Azt beszélik róla, hogy a szent éjjelen so h a sem m er bemenni a nagy misére, hajtja, űzi őt a lelkiism erete, s m eg nem áll addig, mig a temetőbe nem ér. Most is itt van , s a nagy hóban nehézkes, de biztos léptekkel találja meg a keresett sirt. Az éd es anyja sírját. Aztán ráborul, bemélyed a vastag hórétegbe, zokogni, sirni kezd keservesen. Zokogó jajveszéklését némán, tom pán hallgatják m eg a fagyos göröngyök, oh mert azok is ilyenkor ér zéketlenek . . . És ez azért van, m ert ő is valam ikor érzéketlen volt. Kemény mint a kő. Máskép hogy is lehetett volna olyan kegyetlen a szülő édes any jával . . . Oh akkor nem gondolta meg. Ezelőtt öt-hat évvel volt. mikor a szegény öreget tél-viz idején, éppen karácsony estéjén kikergette a házból. Durván, kegyetlenül, bánt véle. S m ásnap reggel a járó-kelők úgy találták meg a szegényt, összefagyva az utca egyik sarkában. Kegyetlen, hálátlan gyerm ek volt biz’ ő. Azért gyötri most a lelkiis merete. Kínjában, ássa , k aparja a fagyos havat, eléri a fekete földet, sze retné talán életre kelteni a m egbántott szülőt, hogy jóvátegye hibáját. Most nem lenne olyan kegyetlen, az édes anya karácsonyi örömét nem zavarná meg, most kedvében járna, nem szom oritaná meg többé. Oh bárcsak még egy karácsonyestét tö lthetnének együtt, azzal a szegény öreggel, kinek a legnagyobb fájdalom ban, a gyerm eki könyörtelenség miatt kellett meghalnia. De nem lehet, nem lehet. Most m ár késő. Ujjai megdermednek, arcán m egcsaposodnak a párák, könnyei kiapadnak, Sirni sem tud. Didergő tagjait elzsibbasztja a hideg, s élettelenül hanyatlik le a könyörtelen hantra. Most az is kemény, kegyetlen, m int ő volt valam ikor . . .
54 . . . A tem p lo m b an elh allgat az orgona h an g ja, s m ég egyszer és utoljára v isszaad ják a kom oly oszlopos falak a p ásztorok énekét. A ztán el hallgat m inden. C sö n d es lesz a lelkes buzgalom háza. M indenki siet haza a tem plom ból, s a m ikor elv álnak a k ap u b an egym ástól, áld ják az Ur Jézust, hogy m ég egyszer m eg érh ették az Ő sz ü letését . . . B ogár R ózsi nem áldja. Jó em b erek n ek eszéb e jut. hogy ilyenkor m indig az éd es an y ját szokta költögetni a tem ető b en . E lm en n e k u tán a, s fölveszik az élettelen teste t a sirról. elviszik h aza. kü lö n b en ott fagyna m eg egészen, k isz ak ad n a belőle a lélek, s akkor k arácso n y éjje lé n ki láto g a tn á m eg a t e m e t ő t. . . ? S zeg én y B ogár Rózsi . . . ő ilyenkor keresi a virág o k at . . . az enyhülés és v ig asztalás virágait. D e n em talál, hogy is ta lá ln a a hóboritotta siron, fagyos az. kopogó, m in t az élettelen kő . . D e ab b a vagyok, hogy ő m ég a v irágfakasztó m áju sb a n sem találn a, m ert a h álátlan , kegyetlen gyerm ekek részére az elh u n y t szülők sirján . so h a sem
nyilnak
virágok.
A
boldogító
öntu d at, ju talm azó m eg n y u g v ás virágai. A gyerm eki h á lá tla n sá g által m egtört szülői sziv átk o t kiált v issza a földből, az ő sírjuk á tk o t terem és nem virágokat . . .
A nre us.
5b
SZKNT I-liRENCZ \ IRAG 0 S KIÍR-rjl-. K a iiis z tr á u
mx.
,/iinos.
(O k t. 23.1 ---------------
J5 2 _ _ T L _ e r-.
’
sten nem csak az Egyháznak és a Ferenczrendnek, hanem magyar hazánk nak is kiváló alakot adott Kapisztrán sz. Jánosban, aki egy személyben szent és hős, alázatos szerzetes és rettenthetetlen ke resztes vitéz volt. Ez az Isten szive szerinti szerzetes pap, a férfias bátorság példányképe, az igaz hit lángbuzgó terjesztője és az eretnekségek kérlelhetetlen üldözője 1386-ban látott először napvilágot Apulia Kapisztrán nevű városkájában, a honnan Kapisztrán sz. Jánosnak is neveztetik. Születésnapja junius 24-re kér. sz. János ünnepére esett, am iért is a keresztségben János nevet nyert. Atyja, kit vezeték nevén Eisenarm . vagyis vaskarunak hívtak, nem zetiségre ném et, hivatalra nézve pedig Lajos franczia király udvari em bere volt. Ez egy alkalom m al Kapisztrán városába jővén, itt egyaránt jám bor és nem es úrnőt jegyzett el m agának, amely házasságának Kap.sztrán sz. János volt a boldog gyümölcse. S zentünk anyja, mint Jámbor és istenfélő
nő. ezt az Istentől reábi-
zott kincset, a kisded Jánost az Úr félelmében fölnevelni törekedett, hogy igy akit a világnak nem zett, azt az ég szám ára is szülje. Nem is volt ez nehéz a példás és erényes élet iránt oly fogékony kis Jánosnál, ak, edes anyja és tanítója vezetése alatt rövid időn át mindazon erényeket és tudo m ányokat elsajátította, am elyek a gyermekkort ékesítik és kedvessé teszik.
56
K ülönösen ki kell itt em eln ü n k a tu d o m án y o k b an való elS h alad ását, am ely m éltán jogosította a boldog szülőket a legszebb rem ényekre. A nagyon korán és idő előtt atyjától m egfosztott ifjú, jóllehet m ár nem élte g y erm ekéveit, m ég sem követte azok példáját, akik m e g sz a b a dulva a szigorúbb atyai felügyelettől, m egvetik an y ju k p a r a n c s a it; sőt el lenkezőleg a kiváló erk ö lcsü ifjú erén y rő l-erén y re h alad v a előre, m ag án ak éd es an y ján ak v ált tan itó m este rév é. Já n o s ugyanis nyom atékkai intette éd es an y ját, hogy m e g m a ra d v a az özvegyi életb en , ne lépjen uj h ázassá g ra. É s ezt oly kiváló ék esszó lássa l tette, hogy an y ja, — ki m ég elég fiatal és szép volt — elcsodálkozva fia m ennyei b ő lcseség én és o k o sk o d á sán , m egindultan h atáro zta el m ag át az özvegyi életre. S z e n t v isszav o n u ltsá g b an élt és úgy is h alt m eg. A m ost m ár m ag a sa b b tu d o m án y o k e ls a já títá sá ra alk a lm a s János, an y ja ta n á c s á ra , hogy özv eg y ségében vigasza, tá m a s z a legyen, az akkoriban oly híres perugiai eg y etem re m en t b ö lcsészetet és jogot tan u ln i. Tiz éven át tan u lt szo rg alm asan P e ru g iá b a n és úgy a bölcsészeti, v alam in t a jogi tud o m án y o k b an oly szép elő h alad ást tett, hogy m ag u k az ezen já rta s
tu d ósok is n em
egyszer
k értek
tőle n e h e z e b b
tiz év letelte u tán az egész egyetem elism erő házi és világi jog dok to ráv á. Ján o s, kit oly nagy k itü n te té s m inthogy a czélt, am ely re
ért.
giai
polgár,
kit csak
n em rég ib en
tap sai közt
a v a ttá k az egy
m o st m á r a h a z a té ré s re
tö re k e d e tt elérte.
gondviselése folytán m égis P e ru g iá b a n
sz ak m áb an
e s etb en tan ácso t. A
A zonban az Isten
gondolt,
csodálatos
m a ra d t. U gyanis egy n e m e s
v á la sz to tta k a v á ro s
p eru
k o rm án y zó jáv á és
legfőbb bírájáv á és aki előtt ism e re te s volt Já n o s nem m in d en n ap i m ű v e lt sége és erén y es élete,
hogy fontos h iv atalát m inél jo b b an
betö lth esse, J á
nost h iv ataltársáv á v álaszto tta . K ap isztrán , ki ebben az időben k issé világias volt és a k itü n tetések e t n em v e tette h iv a ta lt; m in d azo n által
m eg. ö rö m m e l
Isten t szem ei elől
fo g ad ta a m egtisztelő
m ég sem té v e sz te tte el, m ert el
határozta, hogy n eh éz h iv ataláb an sz ep lő telen ü l fogja lelke tisz ta s á g á t m eg őrizni és m indig csak az igazságot fogja v é d e lm e z n i. E zen hiv ataláb an első so rb an
is m eg v etett
m inden
a já n d é k o t,
am ely ek R e n d esen az egyik
oldalra szokták hajlítani az igazság m érleg ét és
h a jth a ta tla n erélylyel szol
g áltatta ki m ind en k in ek
tisztelete t
az
igazságot.
Ez nagy
sz erz ett neki a
köznépnél, a gazd ag o k at pedig Já n o s ezen szikla-szilárd je lle m e félelem m el töltötte el. A zonban ezek d aczá ra is nagy p róbát kellett az ő bírói igazságsz ere te té n ek kiállania.
Volt ugyanis
egy
előkelő perugiai
nagy ellensége, kit Ján o s bizonyos okból b eb ö rtö n ö ztetett.
polg árn ak
egy
Az előkelő pol
g á r m inden követ m egm ozgatott, hogy Já n o s ellen ség ét h a lá lra Ítélje. Kért, könyörgött, nagy összeg pénzt aján lo tt föl, m időn pedig m indez nem hasz-
58 nált, fenyegetőzött. H alállal fenyegette Já n o st, h a csak ellen ség ét ki nem végezteti. Já n o s m eg b o rzad t, nem an n y ira a halál félelm étől, m int inkább ily nagy g o noszságtól É s m iután az ügyet m egvizsgálta, m egvetve m inden Ígéretet és fenyegetést, csak az ig azság o t tartv a szem előtt, azt az em bert felm en tette és á rta tla n n a k nyilvánította. M e gharagudott erre szörnyen az előkelő polgár, h a ra g já b a n súlyos rá g a lm a k a t k ezd ett terjeszten i Jánosról és elh atáro zta, hogy őt m egöli. A m it Já n o s m eg tu d v a b arátaitó l, félelem nélkül m en t az előkelő polgárhoz é s bölcs érveivel an n y ira m eggyőzte őt k ö v etelése ig azság talan ság á ró l é s g o n o szság áró l, hogy az Já n o s lábaihoz borulva b o c sá n a té rt esd ett, am it te rm é sz e te s e n könnyű szerrel m egnyert a jám b o r és b é k é s bírótól, kinek főczélja volt a g o n o sz ság o k at és g o noszokat ig azak k á tenni. E zen n e m e s te ttn e k a
hire eljutott
L ászló
m egszüntetni
nápolyi, és egyszersm ind
szicziliai király fülébe is, ki o rszág a k o rm á n y z á sá b a n nagyon ó h ajto tta ilyen férfiak seg ítség ét. P eru g íáb ó l te h á t, m ely szin tén az ő h a ta lm a alá tartozott, Ján o st h irtelen a nápolyi u d v a rb a h iv atta m a g a s a b b m éltóságok b etö ltésére. Ján o s öröm m el
jött a királyi
u d v a rb a
és
elein te
v áro so k
k o rm án y zásá ra
kap o tt m eg b ízást, m ajd n e m s o k á ra a nagy nápolyi kúria birája lett, am ely hivatal bölcs és ta p a sz ta lt férfiút kivánt, k ü lö n ö se n oly hires és nev eze te s király alatt, am ily en L ászló volt. A reábizott h iv atalt Já n o s oly nagy bölcseséggel és sz ak av ato ttság g al
töltötte be, bogy
m indenhol jó hire volt és
n a p ró l-n ap ra jo b b an m eg n y erte a király kegyét. Jóllehet zott is a k itü n tetések
után és a király n ak
nagyon
azo n b an v ág y ak o
a k a rt
tetszen i,
m égis
sem m it sem en g ed ett m eg m a g á n a k , am iv el az Isten t m eg b á n ta n á , vagy a felebaráti sz ere te te t m eg sé rte n é és sem a já n d é k k a l, sem könyörgésekkel nem
hagjrta
m agát
m eggyőzni,
hogy
az
igazságból
egy
köröm nyit
is
engedjen. Ig azsá g o ssá g án ak em lé k e z e te s p é ld á já t
h ag y ta h á tra sz. A gatha gróf
já n a k ügyében is. Ez a felség áru lás vétkéről volt b ev ád o lv a,
am ely v é te k
nek g y an ú ja
H ercu lesre is
m in t kön n y en
m egtörténni
szokott, az ő fiára
esett. A k iküldött bírák között volt K ap isztrán is, akik m iu tán az ügyet m egvizsgálták, a grófot, kit b ű n ö sn e k ta láltak fejv esztésre ítélték ; fiát p e dig, ki ártatlan volt, fö m entették. L ászló király ezen ítélettel m eg nem elégedve m áso k elre tte n té sé re szigorúbb ítéletet hozott, m eg p aran cso lta, hogy
szinleg
a
fiút is h alálra
v ezessék , ahol az aty a
ítéljék
é s aty jáv al
k ív égeztessék, a fiú
eg y ü tt
pedig sz a b a d o n
a
v esztőhelyre bo csáttassák .
E llen v etette m ag át K apisztrán szerén y en a királyi felség n ek és a király ezen ítéletét aláírni vo n ak odott, m ondván : „H a a gróf fia b ű n ö s lenne, ak k o r a király jo g o san Ítélhetné őt h a lálra és m iután elítélte, a m eg g o n d o latlan fiatal kor m iatt neki
m eg k eg y elm ezh e tn e ; de m inthogy 6 egész á r
59
h a l á lf é l e lm e t á l l j L T " " ' ' i f n i r o n á l t a T a
^ y ^ e n ^ e k ^
ott a kim ondott Ítélettől és m indjárt kitűnt, m ily bölc v o r K ? - T léte, m ert a fiú m eghallván a halálos Ítéletet a Í e l e m l f p illanatban szörnyet halt . ’ '^'elemtől lesújtva azon ő ugyan
leg k ev élÍb é
em
^
amelynek
mit m m djart ki is eszközölt a királynál « 0 . . . „ H h iv a ta lá tó l v é g r e f ö lm e n te tte .
Lá^í/ln
k
s '^aayozve
(F o ly ta tju k .)
V. V
'
érv éitő l.
G Y A K O R L A T I K KR E SZT É NY . V u lu n ti a z e tfi/h á z i é rr ő l.
P
ünkösd u tán utolsó v a sá rn a p p a l az 1903-iki egyházi év zárókövéhez érve, az újév k ü szö bén, m ely A dvent I-ső v a sá rn a p já v a l virrad t ránk. üdvözlöm k ed v es o lv a s ó im a t!
N ekünk kér. k ath o lik u so k n ak igen n e v e z e te s t u d n i : m iért is van az
egyházban Ú jév n a p ja ép en m o s t? Mi is az az egyházi év ? H ogyan oszlik fe l? M iképen v an b ev ezetv e a szép k a rá c s o n y ? — Egyházi év n ek á lta lá b a n azon időt
nev ezzü k ,
alatt az an y aszen teg y h áz m in d en
jó té te m é n y e k re ,
isteni
titk o k ra,
nyekre, szent v a llásu n k at illető m á s dolgokra é s tárg y a k ra
m elynek
leforgása
esem é
em lék ezteti hí
veit, hogy az eseten k in t kifejtett ájtato sság i g y ak o rlato k által ő k et sz en teb b é, já m b o ra b b á tegye. Ü dv ö sség ü n k h a jn a la M áriában tű n t fel. ki az igazság örök nap ját — Jézu st szülte, kire az em b eriség négyezer éven á t v árak o zo tt. S zépen rendezi b e az egyház az ő évét akkor, m időn a n ég y ezer
év
élén k jelzé
sére a M egváltót hívogató, váró, könyörgő ad v en ti n ég y h etet teszi a k ezdő helyre. K risztussal uj élet, uj világrend, a k egyelem örök u je sz te n d e je k ez dődött ; Őt a váró, siránkozó Ó -szövetség előzi m eg, m ely közönségesen n ég y ezer év et s z á m lá l: egyházi évünk az ad v en ti négy heti b ű n b án ó , peniten cziális lépcsözeten v ezet fel az u j-szövetség sz en tély éb e, hol
K risztus a
61
b
X
'
S
f
'
°
=
‘
“ «
^ ^ 'í v r n r ^ szó latinból vétetett s magyarul ,./y,yzW,V/ jelent. Nagyszerű jelentőseget rejt m agában a hajnali szent misék v ég zése: az Úr Jézus el Jöyetelevel. m elyrál adventben megemlékezünk, a tudatlanság és gonoszság sotetsegeben elm erült világnak hajnala kezdődött és mint fenebb mondám • leltunt az .gazság napja. Maga a nép is nevezi e szent miséket es igen helyesen, m ert azok .R orate coeli d e s u p e r ..." (Harmatozzátok egek onnan felülről az igazat!) szavakkal kezdődnek. E szavakkal fejezték ki az Ó -szövetségben a régi pátriárkák és próféták sóvárgásukat a m egváltó eljövetele iránt. Egész adventi idő alatt bünbánatra int minket az eg y h áz: violaszinü m iseruhát használ: tiltja a menyegzőket, tánczot és a zajos m u la tsá g o k a t; szerdára és péntekre böjtöt rendel, mert azt akarja, hogy a mi szivünk m éltóan várja a Megváltót s lelkűnkben megszülessék az Üdvözítő . . . . Most lássuk tehát, m iként oszlik fel az egyházi év? Az egyházi év vasárnapokra,
ünnepekre és böjti napokra oszlik. A
v n snnidpoknt K risztus föltám adásának emlékeül különösen az Isten szol g álatára szenteljük. Ünnepeken hitünk titkairól. Isten jótéteményeiről, vagy a szentek példáiról elm élkedünk, liö jtö kk fl pedig töredelmezésűl, vagy a tiltott kívánságok fékezéséül sanyargatjuk testűnket, mondja röviden a szer tartások könyve.
a! A vasárn ap o k at ugyszólva m aga a Teremtő .rendelte, midőn he tedik nap pihenni v á g y o tt: a kereszténység, a zsidó szombat helyett (nálunk ez volt s m a is ez a hetedik nap) a vasárnapokat tartja meg egyszersmind Krisztus föltám adásának em lékére is. S zom bat em léke volt a befejezett terem tésnek az ó szövetségben, m ost a v asárnap em léke a befejezett m egváltásnak az új szövetségben. Mózesnél II. K. 20. sz. azt m ondja az Ú r: „Hat nap munkálkodjál és tedd m eg m inden dolgaidat", ezzel nem új intézm ényt rendel, csak a törvényt hozza em lékükbe. És to v á b b : „A hetedik napon pedig a te urad. Istened szom bata vagyon, ne tégy akkor sem m i dolgot, se te, se fiad és leányod, se szolgád és szolgálód, se a Jövevény, ki kapudon belül vagyon . . . stb .“ A szom bat napon való dolgozás halál büntetés terhe alatt volt is tiltv a: Móz. II. 31. 15. „A ki dolgot tesz az napon, haljon m eg !“ Szom baton nem hullatott Isten a pusztában m annát, hanem előtte való nap kétannyit hullatott s habár m áskor a m anna éjjel megposhadt, élvezhetlenné vált, szom batra virradóra teljesen élvezhető maradt. Egy em bert, ki fát szedegetett szom baton, a zsidók Isten parancsából m egkövezték. A későbbi zsidó tanítók többféle túlzó szabványokat írtak elő
62 s m á r K risztus idejéb en m ég a betegek gyógyitását s gyógyszerek vételét is tiltott dolgoknak ta rto ttá k szo m b ato n . M egem lékeznek errSl irataikban m aguk az apostolok.
V asnrnait a k eresz té n y ség ősk o rátó l
ü n n ep eltetik .
S zen t
Ignácz az
Úr n a p já n a k nevezi, ő és m áso k a többi nap o k k irály án ak , fejedelm ének m ondják. N agy K o n stan tin . I. V alen tin ián . N agy T heodozius. N agy Károly. Ina S ü sse k királya, sz. István, sz. L ászló s m ég sz ám talan o n törvényekben in tézk ed n ek a v asárn a p o k m eg szen telésérő l.
b. .I c ü n m p c k 1. U runk ün n ep eire. 2. a szen tek ü n n ep eire o sz tatn ak fel. M inden nép n él sz o k ásb an volt m in d en k o r ü n n e p e k e t t a r t a n i : mi an n a k a jele. — jegyzi m eg a róm ai katek izm u s, hogy m a g a a te rm é sz e t ö sz tönzi az em b ert, m iszerin t bizonyos n a p o k a t te s te n y u g a lm á ra s az Úr szo lg álatára szán jo n . D e én azt m ondom m ég. hogy m in d en nép és n em zet m in d en k o r m eg ü n n ep elte az ö n ag y jain ak em lék ét. A nnálin k áb b igazságos és kötelező a k eresz té n y ség életéb en az Ú rn ak ü n n ep eit m eg tartan u n k , m int azt az egyház elrendeli. Még a pogányok is sz e n te lte k
különféle
ünnepeket
és
helyes és S zentelnek
isteneik tisz te le
tére. A görögöknek p éldául négy lő ü n n ep ü k v o l t : az olym piai játék o k Ju piter. a p ythiaiak Apolló tiszteleté re, az isthm iai és nem ei já té k o k pedig különféle n ev ezetes esem én y ek em lék ezeté re. A ró m aiak a luperkáliák. satu rn áliák . term in á liá k at stb. ü n n ep elték . A zsidók a kisz ab ad u lás
h á lá s
e m lé k e z e té re :
a
h u sv é to t
sá to ro s -ü n n e p e k e t
az egyptom i
annak
em lékére,
hogy negyven évi v á n d o rlásu k a la tt a p u sz tá b a n sá to ro k a latt l a k ta k : p ü n kösd ü n n ep ét a tiz p a ran cso la t k ih ird e té sé n e k e m lé k é re
ta rto ttá k stb. m ég
szám o s ü n n ep eik voltak s v a n n a k m ost is. A k ath . eg y h ázb a n a k arácso n y -, husvét-. pün k ö sd é s m e n y b em en etel ü n n e p e az apostoloktól szárm azik, úgyszintén a nagy p én tek is. A többi ü n n e p e k későbbi ered etű ek . Az Ur ün n ep ei s az ö sszes ü n n e p e k közt legfőbb a knracsony, a husvét és a píinkösd. A többi ü n n ep m in d ezen három körül csoportosul s épen ezért az egyházi évet h árom főünnep körre szo k ták osztani, ú g y m in t:
1 . a k arácsonyi, 2 . a hú sv éti és } . a pünkösdi ü n n ep k ö rre . (E zekről m ajd külön-külön is m egfogunk em lékezni.) A karácso n y , m int sz. Á goston
m egjegyzi
m indig
d e c z e m b e r 25-én
tartato tt m eg. Mikor p én tek re esik. a h u se v é s m egvan en g ed v e je lé ü l azon öröm nek, m elyet az Isten em b er
sz ü letése
az
egész
v ilág n ak
hozott. De
előn ap ján . (vigiliáján) böjt v an , kivéve, h a az elő n ap v a s á rn a p v o ln a : ily esetb en ugyanis, m ivel v a sárn a p o k o n szoros böjtnek nincs helye, a vigiliai böjt a m egelőző szom baton tartatik . K arácso n y
ünnepének
m ég
azon k ü
lönös k iv áltság a is van, hogy ezen napon m inden fölszentelt p ap n a k három m isét szab ad szolgálni, m iáltal h á rm a s sz ü letése jeleztetik ; t. i. a m ennyei
63 Atyától öröktől fogva született, mint Isten örök Igéje - Mária szŰ7 testté lett és Bethlehem ben világra jött • véqre a \ . T . lelkében születik s ezeket Isten'fiaivá iesli '(L o n o v ics E a v Í J ^ 30.) Az elsó m ,se éjfélkor tartatik. mivel Üdvözitőnk éjfélkor szüIe'íetT sö' tetseg b en , hogy m inket megvilágositson. A második m iié pedig h albán m ondá ik, m.vel a kisded Jézus, akkor üdvözölték a pásztorok A harmadik m ise fényes nappal van. m ert az igazság napja Jézus Krisztus az egész vilagra fényt árasztott. ^ A keresztények Betlehem ben karácsony éjjel évenkint fényes körme netben vonulnak a születési helyre, mely barlang felett most nagyszerű tem plom all. Legelői megy a ferenczrendiek zárdafőnöke, egy Jézuskaalakkal karjain, u tán n a a többi papok és hivek égő fáklyákkal. A születési helyen a karácsonyi evangélium énekeltetik és azon szavakra: .é s betakará őt pólyákba és jászolba fekteté“. a főnök a Jézuska alakot pólyákba ta karja s ugyanazon helyen, hol a jászoly állott márvány-jászoly-bölcsőbe helyezi, m ire arczra borulva a jelenlevőkkel együtt buzgó im ába merül, A bethleheni jászoly készítés különben szent Ferencitől származik. E szent férfiú különös tisztelője volt a kisded Jézus szegénységének. Karácsony ünnepén nem gondolhatott a bethlehem i nagy és sz. eseményre anélkül, hogy forró könyeket ne hullasson. Három évvel halála előtt azon gondo lata tám ad t, hogy az isteni kisded születésének szemléltetésére úgynevezett „B eth le h em et“ állítson össze. E célra Castrum Greciitől nem messze, az erdő egy szép pontján, istállót épített benne jászolylyal és oltárral. A jászolyban a kis Jézus, m ellette pedig Mária és József, az angyalok és pász torok alakjai valának szem lélhetők. E helyet karácsony éjjel nagyszerűen kivilágította s itt tölté sz. Ferencz rendtársaival a szent éjét, közeli és távoli vidékekről a hívek nagyszám ban sereglettek össze. A szent beszédet (pré dikációt) sz. Ferencz m aga szokta tartani, elragadóan ecsetelvén az isteni kisded szegénységét és irántunk való határtalan szeretetét, együtt sirt hallga tóival. E kedves ünnepély évenkint m egtartatott, minek folytán annyira m egkedvelé azt a nép. hogy a Bethlehem készítés, különféle módozatokban, lassankint általánosan elterjedt a hívek között. (S. Bonav. C. 10. Vitae S. Franc.) A k a rá c s o n y fá i g y ü m ö lc sö k k e l és gyertyácslcáiilial szokták K risz tu s k e re sz tjé t, g o s s á g á t jele n tik ;
va g y a tilto tt
felékesitetii. M aga a fa
fát is jelk é p e zi ; a g y e rty á c sk á k
a különböző a já n d é k o k Isten leg n ag y o b b
Jézust;
a já n d é k á ra
a világ vilá -
a m egvál
tá s r a é s a p á szto ro k a já n d é k á ra em lé k e zte tn e k . (F o n y ó . Szert.l
La IIIbért. A.
A
RENDI ÉLET. S z e n t Ferencz a Külföldön. N ie d e r k o r n . A ugu sztus 29-én kisérték a n ied erk o rn iak (Luxem burg) Isten szive szive szerinti lelk ip ászto ru k at te m e tő b e . L elk es tagja, buzgó te r jesztője volt sz. F eren cz h a rm a d re n d jé n e k . Az éj c se n d jé b e n észrevétlenül a tem p lo m b a sietett, hogy híveiért im ádkozzék, hogy k ed v es ny áját az isteni Sziv o ltalm áb a aján lja. Ezt tu d ták hívei s ez elő ttü k k ed v eseb b mily szónoklatnál. M athias
W eiler,
a
k ed v es
h a rm a d re n d i
testv ér,
volt akár-
B ran d en b u rg b an ,
D iekirchnél szü letett szeg én y szülőktől. Atyja egyszerű ta k á c s volt, ves öreg jó
p léb án o sán ak
b iz ta tá sá ra
szép
rem én y ű
fiát
A ked
iskoláztatta,
ki
gyönyörűen m egfelelt a v árak o zásn ak . Iskoláit k itűnő sikerrel végezte. P ap óhajtott p ap p á
lenni, hogy a lelkek is
szen telte
N ikolaus
Schrondw eileri k á p lá n n á ,
m ajd
üdv én
m u n k álk o d h assék .
A dam es
püspök
ugyanazon
s
ki
is
1874. aug. 24-én n ev ezte
á llá sb a n 3 év u tán
azonnal
N iederfeu-
ien d b e. 1884-ben a K eundorfi p léb án iát bízták rá s négy évvel később N ied erk o rn b a helyeztetett, hogy e sokkal n eh eze b b állá s t töltse be. Már m int fiatal pap ság a által.
k itű n t
m ély
buzgalm a,
H álad ato s volt. Ö reg atyjának kodva róla. Jó p léb án o sa
M ullendorf
lelk iism eretesség e
utolsó
n ap jait
és
sz en t vig-
m eg éd esítette, go n d o s
V ictor irán t is, ki neki
egész
d eák
életéb en pártfogója volt, h á lá já t hol te h e tte k im u ta tta B e te g ség éb en so k szor m eg láto g atta, vig asztalta, feledtette vele a sz en v e d é s neh ézség eit. N em félt a gyóntató széktől: betegeit gyakran felk ere ste s v ig asztalta őket. Mikor h o sszas
sz en v ed és u tán
a
halál
befogta sz em eit,
hivel sűrű
könyeket hullattak fölMte. T e m e té se d ia d a lm e n e t volt , . . E m léke élni fog lelki gyerm ekei közt.
65 Istenem ! mily szép egy jó pap halála! R. J. p,
re g in e k A if K ® terjesztője és barátja a harmadend n ek A m últ evben, mint velenczei patriarcha, egyházmegyéjében kSrlevelet bocsátott ki, m elyben a harm adrend pártolását, terjesztését a leg m elegebben ajánlja. H abár _ irja a III. rend egyházmegyénkben m indenütt ism eretes es el van terjedve, mégis akarjuk, hogy minden tem plom ban es nagyobb kápolnában e rendről előadás tartassék, hogy a hívők ezt an n ál jobban m egism erhessék s igy minél nagyobb számban lépjenek be. K érjük a lelkipásztorokat, híveiket hivják föl, hogy hallgassák m eg beszédeiket e rendről s törekedjenek rábimi, hogy miként XIII. Leó szentséges atyánk is töbször ajánlotta a szt. rendbe lépjenek , . . Ha a szoczializm us az em beri társad alm at akarja mételyezni, ott van a 111. rend, m int h atalm as ellenszer, mely hivatva van ujjáalkotni az emberi sziveket s igy m egm enteni a veszélyeztetett társadalm i jólétet.- Kedves szavak nem kell m agyarázat ezekhez.
Róm a. P. Cyprián, a .S zeraphi szeretet" müvének vezetője boldog em lék ű szent atyánknál, XIII. Leónál volt m ájus 17-én kihallgatáson. A déli órákban történt. Ott térdelt a jó P áter Ő Szentsége előtt s átnyújtotta Neki a „S zeraphi S zeretet“ szerény ajándékát. A Pápa, az erkölcsi hata lom királya, m egköszönte a szegény barátnak ajándékát. Üdvözletét küldte azoknak és h árm as áldását, kik adományaikkal hozzájárultak az Ő segé lyezéséhez . . . Hogy m ennyire szerette a szent Ferencz harmadrendjét, bizonyítja az a körülm ény, hogy Ő m aga is harm adrendű v o lt; az utolsó nagyobb szabású au d en cziáját a római harm adrendi papoknak a d ta : az utolsó gene rális absolutiot a harm adrend protektorától Vives y Tuto Gardinalistól kérte, s azután az egész világon levő harm adrendet még egyszer megáldotta. Szegény öreg főpap ! sokat szenvedett hosszú életének lefolyása alatt. R. J. P. R ó m a . Hogy a világi papok, kik a szt. Ferencz harmadrendjének tagjai, mily nagy fokban vannak ezen Alapitó első Rendjének tagjaival egyesítve, m utatja azon nem megvetendő, érdekes körülmény is, hogy a harm adrendi világi papok a római Pápák engedélye folytán az első rendű (I. Ordinis) szerzetesek B reviárium át és misekönyvét használják (úti Breviario Ordinis Minorum et illius Calendario. 28. sept. 1602. cf. S. R. C. 7. Aug. 1697.) XIV. B enedek 1742 febr. 16., VI. Pius 1785. szept. 6. meg erősítették ezen privilégium ot. XIII. Leó maga is 1883. juiius 7-én azt m o n d ta : „Sem per vígét haec facultas, quae tamen nemini ímponitur. (cf. Acta Min. II. pag. 23.)
M egjegyzendő azonban, hogy aki a Breviáriumot
66 h aszn álja, a m isekönyvet is kell h aszn álja s a „C o n fiteo r"-b a n kell m o n d jaB eato P atri N ostro F ran cisco — B eatu m P a tre m nostrum F ran ciscu m — szem előtt tartv a term é sz e te se n az 1895. decz, conform itatem M issae in ecclesia aliena.
9-iki
D ecretum ot quoad
i M ü n c h e n . A k eresztén y C h a rita s nagy m érv ek et ölt a ném et h ar m ad ren d i testv érek n él. Mint régebben is m egirtuk, dr. HeigI József orvos 12 elő ad ást tarto tt a betegek gyógykezeleséről M ünhcenben a n y ár folya m án. Az elő ad ást m integy 70 h a rm a d re n d i nővér h allgatta, kik a betegek gyógykezeléséhez m ár tö b b é-k ev ésb b é értettek . Egy félév alatt 32 ápolónő és 142
látogató s látog ató nő
ápolt
195
b eteg et.
n apok s z á m a : 2 0 5 7 , az éjszak ák sz '.m a : 1088.
A
g o n d o zásra
forditott
A szegények g o n d o zására
fizettek a h arm ad re n d pénzéből 6 4 9 M arkot. T e rm é sz e te s, csak olyan h a r m ad ren d i tagok nyern ek ilynem ü m eg b ízást, kik p é ld á s életű ek és m ár h iv atásszerű en foglalkoznak
betegek
á p o lá sá v a l. S e bizony
nem
csekély
fárad ság o t s g o n d o zást igénylő m u n k át n ev eze ttek a leg szerén y eb b igények m ellett végzik, A szeg én y ek fizetnek, h a teh etik , 1— 2 M arkot, de a g az d a goknál sem ta rth a tn a k igényt 2 — 4 M arknál tö b b re. — Isten em ! áldd m eg az ö nzetlen sziveket . . .
S z e n t Ferencz H azán kban. B u d a p est p. Xiss Jfriszlid a pesti harm adrendiek igazgatója és folyó iratunk társszerkcsztője és />. Jínfa/ — mint a beküldölt tiidósitás jelenti — f. év nov. 15-töl 19-ig a harm adrendi testvéreknek lelki gyakorlatot tartottak. .Hála Jézus szentséges Szivének és sz. Ferencz atyánknak, hogy a mi rendi atyánk fáradozása folytán ily nagy kegyelemben részesültünk. Igazán meghaló volt látni, mint hallgat ták rend- és rangkülönbség nélkül a főt. atyák lángszónoklatait. A templom mindig zsúfolásig volt tele, a gyónók és áldozok sorege megszámlálhatatlan volt. Rendi atyánknak igen nag\’ voU az öröme, hogy a harmadrendi testvéreket majdnem mind egvütt láthatta.- Így szól a jó testvérek tudósítása, melyhez mi csak annyit csato lunk, hogy egy ilyen lelki gyakorlat éppen a mi fővárosunkban oázis a megmérhe tetlen pusztán, mely az utast örömre hangolja, megvigasztalja. Valóságos jótétemény, melynek jutalm a legyen maga az Ür Jézus és a nemesen végbevitt mimka boldogító öntudata. P é c s . Kötelességemnek tartom ez utón is hálámnak kifejezést adni az édes Jézus sz. Szivének, a bold. Szűz Máriának éz a sz. Ferencz atyánknak több kérésem meghallgatásáért. nővér. S e p sl-S z t.-G y ö r g y . Nyilvánosan mondok hálát a jó Istennek, hogy meg adta nekem azt a régen várt kegyelmet, hogy sz. Ferencz harm adrendjének tagja lehettem. Törekedni fogok, hogy mindenben nagy rendalapitóm példáját kövessem. Úgyszintén hálát mondok Szűz anyánknak, sz. Józsefnek és sz. Antalnak, hogy egy kérésemet meghallgatták. j/ona III. r. tag. B u d ap est. Főtisztelcndő Szerkesztő Úr ! Amint olvasom a Szent Ferencz Hírnökében a sok hálanyilatkozatot, igazán cirUlök rajtuk, s eszembe ju t a sok ke-
67
k J “m eJn n “y i
.0 1
vagyok. El nem
j* irta láhlta m "“" ^
m o n d h a to m ,
»•'•
ö r iim e t
v ilá g m in d e n ö r ö m é t fe lü lm ú lja . K é re m
■ '''ndjeiiek m é lta tla n ta g ja
T i
te h á t t e s t v ó r ^
a h ,v ó s z ó r a , m e r t e ttő l fü g g földi bél<énk é s ö rö k ü d v u l k lo m e g y ü tt a j(', I s t e n t ' lavunK .
"''■‘Y a iir“ “ r Á ldjak e s d ic s é rjé k ve-
Brutschy JYiáría tanitónO . S ie te k le g n a g y o b b h i l i m a t k ifejezn i sz Knrenc^ a t y á n k n a k e s sz . A n ta ln a k k ö z b e n já r á .s ü é rt, m ely ly el e g y h a lá lo s betc=.nek „ v e rté k v i s s z a e g é s z s é g é t. L e g y e n ö r .ik d i c s é r e t é s h á la é r e t t e ! m ." -n j
^
S zék ely -U d v a rh ely .
m éri
Budapest. H á lá t a d o k J é z u s le g s z e n te b b S z iv é n e k a z é r t a n a ^ y k e^^ ele h o g y sz . l e ro n o z a ly a n k h a rm a d r e n d jé n e k f o g a d a lm á t le te h e tte m é s hogV oiv
o le lk ia ty á
re n d e lt
s z á m o m ra . H á la é s d ic s é r e t a le z a jlo tt é v b e n ta p a s z ta lt so k i6-
J^ohár Juliska Xoléta nővér.
■
E szteln ek .
F o g adásom nak
h e ly e n is f o r r ó k ö s z ö n e t é t m o n d o k e s sz. F e r e n c z a ty á n k n a k , m e g h a llg a tta k ,
s
hogy
hogy
a
le g h á lá s a b h
e g y rá m
a z u tó b b i
sz iv v e l
a s z e n ts é g i J é z u s n a k , id ő b e n
n é z v e ig en oly so k
te s z e k
e le g e i n.i,l,ln e
s z e p lő te le n S z íiz a n y já n a k
f o n to s
ügyben
k eg y e le m b en
o ly k e " y c se n
r é s z e s ü l t e m . 'n i l í s
k ö s z ö n e t é t m o n d o k sz. J ó z s e f v é d ö s z e u te m n e k is, h o g y é d e s a n v á m m e g g v ú -y u lá s á t
€nsébet->(atalin °nöwér.
k ie s z k ö z ö lte a z é d e s J é z u s t ó l.
B udapest.
S ie te k h á lá m a t
le ró n i J é z u s le g s z e n te b b
S z iv én e k , h o g v sz. F e
r e n c z k ö z b e n já r á s a fo ly tá n e g é s z s é g e m ú jb ó l h e ly re á llo tt. S z ü lő im m á r-m á r a g g ó d tak é le t e m m ia tf, m id ő n k ó r h á z b a k e rü lte m , s o tt a z i r g a lm a s n ő v é re k g o n d ja ira b iztak . Az ö n f e lá ld o z ó s z e r e te t ,
m e ly a z á p o lá s b a n
m o s t m in t M á ria g y e rm e k e g y e lm e iv e l e lh a lm o z o tt.
m e g u ju lt
n y ilv á n u lt, ú jb ó l
e rő v e l
E g y s z e rs m in d
é le te t ö n tö tt belém , s
a d h a to k h á lá t a sz. S z iv n ek , h o g y k e
k ö s z ö n e t a jó irg a lm a s
te s tv é re k n e k , kik oly
J^olnár Zerusl^a.
k o r e s z lé n y i m e g a d á s s a l v is e lté k g o n d o m a t.
P écs.
A ren d i
te s tv é re k
biizgi'» im á já t
k é re m
fiv é re m
m e g té ré s é é rt,
kinek
v a ll ú s ta l a n s á g a m á r s o k s z o m o r ú s á g o t o k o z o tt c s a lá d u n k n a k . E g y sz e rsm in d é le th iv a t á s o m m e g i s m e r é s é é r t is k é re m im á ju k a t. M e g h a llg a tá s o m e s e t é n n y ilv á n o s a n fogok
Jvíargit nővér.
k ö s z ö n e t é t m o n d a n i.
A rendi tag:Ok
s e g itö im á it
k é ri e g y b iz o n y o s
t á s é r t , S z .-L 'd v a rlie ly e n
H álás k ö szö n et sz Antalnak. h ú g o m is k o l a n ő v é r n e k n a jip a l
unokahugom
v a ló
b e ö ltö z te té s e .
v e s z é ly e s e n
ü g y b e n v aló m eg h a llg a tla -
yV. K. é. a u g . Itl-á ra v o lt te rv e z v e u n o k a -
Az e lő ir t s z e n tg y a k o rla to k
m e g b e te g e d e tt.
M in d en k i
azon
e lő tt n e h á n y
m eg g y ő z ő d é sé n ek
a d o t t k ife je z é s t, h o g y a z o n e s e t b e n s e m le h e t b e ö ltö z to tv o , h a m eg g y ó g y u l is, m ivel tú ls á g o s e lg y ftn g U lése m ia tt k é p te le n
lesz a
le lk ig y a k o rla to k a t
m e g ta rta n i.
Illeték es
h e ly r ő l n y e r t e n g e d e le m m e l a u g . 2 -á n T e .n e s v á r r a u ta z ta m . E s te é r k e z v é n m eg, nem k e r e s h e tt e m föl a b e te g e t, c s a k a n n y it tu d ta m m eg , h o g y é p e n s ú ly o s lá z a v an . R e g g e l sz . A n ta l
tis z te l e té r e
m e g m is é z te m
é s f e la já n lo tta m
m is é t. R ö v id d e l u tá iia m e g lá to g a tta m a b e te g e t, ki a k k o r
b e te g
fö lg y ó g y u lá sá é rt a
e g é sz e n m a g á n á l v o lt. El
m o n d ta m n e k i, h o g y sz. A n ta l t is z te le té r e é s a z ő f ö lg y ó g y u lá sá é rt
a já n lo tta m föl a
s z . m is é t. R ö v id b e s z é lg e té s u t á n a z z a l v ig a s z ta lta m a b e te g e t, h o g y n e t a r ts o n s e m
68 mitől, mert hamarosan föl fog épülni és be is lesz öltöztetve. — És úgy lö n ! Unokahugom aiig. 16. óta boldog és egészséges iskolanővér. Sokat-sokat könyörögtem sz. Antalhoz közbenjárásáért . . . és meghallgatta. Ezer hála és köszönet a közbenjárásért páduai sz. A ntalnak! p Ágoston M Arla-Radna. Boldog Asszony fogantatását a püspöki körlevél értelmében szokatlan fénybeu ültük meg decz. 8-án. Az intézet növendékei nagy félkörben, égő gyertyákkal a kezükben, és mögöttük fehérbe öltözött Mária leányU k állták kürti szűz Mária szép kegyoltárát, mely valóságos fényben úszott a sok égő gyertyától. A tömérdek fenyőfa ágakí kellemes illata és a jó ízléssel alkalmazott sok élővirág! leírhatatlan hatással volt a zsúfolásig megtelt templom ájtatos közönségére. így róttuk le mennyei jó Szüzanyánk iránti mély hálánk és tiszteletünk adóját, magasztos
P. Ágoston.
T lsz te le U e l k é r jü k a r en d i Ig a z g a tó u r a k a t é s a r e n d ta g o k at, k e g y e s k e d j e n e k e r o v a to t tu d ó s ítá s a ik k a l fö lk e r e s n i. S z í v e s e n te s z tln k k ö z z é m lndennem O k é r ő v a g y h á la n y lla tk o z a to t, ha a z t k ü lö n p ap írra le ír v a , a r e n d e s Időben, a h ón ap i5 - é ig k e z ü n k h ö z ju t ta tjá k . Czim : ,S zen ! feren c z J{irnSke' szerkesztősége jyíarosvávásárfiely.
KÜLÖNFÉLÉK. M élyen tisztelt olvasóinknak, ke,íves rendi testvéreinknek örömteljes, boldog karácsonyi ünnepeket kivnnnnk. Hozzon az Úr Jézus békességet, m egnyugvást a családokba s minden zaklatott szívbe. Őszinte szívből kívánunk folyóiratunk m inden olvasójának a szent ünnepeken minél több lelki öröm et és v ig asztalást!
Szent Ferencz H írnöke az 1903-lk évben most utolsó számával köszönt be olvasóihoz. Novemberi szám unkban jeleztük volt, hogy az ünne pekre való tekintettel nem a deczem ber hónap első napjaiban fog meg jelenni folyóiratunk, s m égis igen sokan kérdezősködtek már 6 — 10-lke után, hogy hol k ésü n k ? No de most m ár megérkeztünk, s hisszük, hogy igy a kétkedőknek m inden aggodalm a eloszlik. Különben pedig a várako zásn ak legyen jutalm a ez a vaskos füzet, mely az ünnepeken üdvösen szórakoztató olvasm ánnyal fog szolgálni.
X. P iu s Pápa h a rm a iirendi tag Igen. igen kedves olvasóm. És erre mi büszkék lehetünk, s öröm ünkre szolgálhat a tudat, hogy b. em lékű X lll. Leó után szent Ferencz gyermekei megtalálták uj szentséges Atyánkban az apostoli méltó utódot, ki rendünk iránt melegen érez. sőt an n ak tagja is. — A R óm ában megjelenő „Aeta Ordinis Fratrnm Minoriim“ Írja le novem beri szám ában, hogy az uj P ápa megválasztásának napján többen, gondoltak, kutattak utána, hogy váljon X. Pius fla-e sz. F eren czn ek ? És Milanóban az 1887-ben kiadott harm adrendi évkönyv lap jain a tertiarlus püspökök között ott találták Sarto József mantual püspök nevét is. A leghitelesabb adatok nyomán bizonyos az, hogy X. Pius Pápa
70 m ég 1870-ben beállott sz. F eren cz h a rm a d re n d jé b e , S alzanoi pléb án o s ko ráb an . B eöltözése T arvizióban volt a nagybőjti időben, m időn a sz ék ese g y h ázb an szen t b eszéd et tartott. E kkor v ette föl a rend tagjai közé B 'm doni
íío n o r a t székesegyházi p ra e b e n d a riu s.
M antuai püspök
k o ráb an gyakran
jelen m eg a h arm ad re n d ie k g y ű iek ezetéb en , hol b eszéd ek et tartott örö m est gyóntatott, apostoli b uzgósággal m űködött. S m ikor az egyház bibornokává nev eztetett ki, a k k o r is h ű sé g e s fia m a ra d t sz. F eren czn ek • bizonyltja ezt az a pásztorlevél, m elyet m int velenczei p átriárk a 1901. máj'. 15-én a h arm ad re n d
terjed ése,
föllendülése ü gyében
kiadott.
M ihelyest a
hely és k örülm ények engedik, e m in k et közelről érdeklő főpásztori szózatot szószerint közölni fogjuk. ren d ű n k n ek buzgó tagja.
Addig is im ád k o zzu n k
sz e n tsé g e s
A tyánkért, ki
„ I n n iiacu lata C o n c eplio B. M ariae V irg in is.“ A S z ű z a n y a sz ep lő telen fo g an tatásán a k
ü n n ep e
decz.
8 -án volt.
É s se n k in ek
sem volt
oly
nagy jo g a e nap o n ü n n ep eln i, m int sz. F e re n c z fiai- és leán y ain ak , A mi ren d ű n k ősidőktől fogva h itte, vallotta, h ird e tte és v é d te a t a n t : hogy Mária fo g an tatásán a k első p illan atátó l m en t volt az ered eti b ű n n ek legkisebb szeplőjétől is.
Be is m u tatju k
folyóiratunk
je le n
sz á m á b a n a
szeplőtelen
S zűz d iad alm en etét, am in t D u n s S cot Já n o s, re n d ü n k nagy tu d ó sá n a k lobo gója alatt legyőzi, letiporja a régi ellen ség et, a s á tá n t és czin k o stársait . . . A jövő 1904-ik év ju b ileu m i tatlan
em lékű
IX.
P iu s
kim ondotta. D eczem b er
év leend,
Pápa
8 -áv al
a
m ert 5 0 éve m ár,
„S zep lő telen
te h á t ö rö m te ljes
hogy a h a lh a
f o g a n ta tá s “ év b e lép ett
h itág azatát
K risztus igaz
egyháza. R ó m áb a n m ég X lll. L eó a latt biboros bizottság alak u lt az ü n n e p ségek ren d ezésére és X. P iu s
m eg értv e nagy elő d je m a g a s
Az Im m acu lata ez évi ü n n ep én olasz nyelven m egirt ad ta áld á sá t e b izottságra.
Az ü n n ep ek
so rá t a „ S a n ta
tem p lo m b an tarto tt fényes istenitisztelet nyitotta m eg.
e s z m e já rá sá t.
k eg y teljes kéziratban M aria
M aggiore“
M ost a bizottság az
egész világról d rág ak ö v ek et gyűjt, m ely ek et a hivők a rra a já n la n a k föl, hogy belőlük gazdag k o ro n a készüljön a P é te rte m p lo m k an o n o k k á p o ln á já ban levő Im m a k u la ta -k ép feje fölé.
A j u b i l á n s e s z te n d ő r e való tek in tettel életrev aló esz m é t p en d ített m eg D obosy J á n o s p léb án o s, tertia riu s és a h a rm a d re n d ie k h. igazgatója. A szerk esztő ség ü n k n ek küldött érd e k e s
levélben m ély reh ató an
indokolja m eg
indítványát, m ely M agyarország ö sszes te rtia riu sa in a k , sz. F e re n c z h a rm a d rendű fiainak leán y ain ak sz ó l: köv essü k a külföldiek p éld áját, s m e n J i i u U e l US i m u é v b e n l i ó m á b u , h o t ji j u .sxe /> lö te /eii f o ( / u i i t u t ú x J u h i l á r i s e s z te n d e jé b e n m i m u i j y u r / t ú r m ű d r e n d i e k u h a r m u d r e n d i n u f ,, / J V i p ú u u k X P i u s u u k b e m u t u s s u k { / .i / e r m e k i h o d o l a t u n k u t ! Ez az eszm e m egérdem li, hogy foglalkozzunk véle, s
71
fölötte kom olyan gondolkozzunk. Jöv6 szám unkban err61 a kérdésről bSveb ben fogunk írni. uuvcu
N o vem ber S -á t. volt évfordulója boldog Duns Skót János halálá nak, mely ünnepet a földkerekség minden részén, hol sz. Ferencznek gyerm e k e iv a n ria k , kegyelettel ülték meg. Elég sajnos, hogy mig a külföldön levő hasonlo irányú folyóiratok telve vannak tudósításokkal, addig nálunk olyan fukarok nehány sor m egírására. P o zso n y b a n a bold. Szűz Máriáról nevezett rendtartomány hittan hallgató növendékei kegyelettel, a szerafl szív igaz melegével adóztak ren dünk e nagy alakjának, fénylő csillag án ak ; Duns Skót János emlékének. Az „Acta Ordinis Fratrum M lnorum “-ban olvassuk az ünnepély méltatását és tervszerű lefolyását, mely m indenben díszére válik úgy az Ifjúság lelkes, tap in tato s vezető atyáinak, m int m agának a nemesért, szépért rajongó Ifjúságnak.
R ó m á b a n a rendűnk általános Főnökének elnöklete alatt tartott D uns Skot ünnepélyen m ajd m inden nyelven dicsőítették a subtllis Dok tort. É des hazank nyelvén P. Pesti Mnnú Irt és adott elő ez ünnepélyen egy sikerült költem ényt, m elyet folyóiratunk legközelebbi szám ában hozni fogunk. E szteln c k en az erdélyi rendtartom ány bölcsész növendékei deczem ber 8-án tarto tták meg sikerült ünnepélyüket a Szeplőtelen Fogantatás em lékezetére. A szerkesztőségünkbe m egküldött műsor minden pontja tanús kodik arról, hogy rendünk egyik legnagyobb ünnepét méltó kegyelettel ülték m eg. E lism erés a lelkes buzgalom ért! Fölmentés. Róm ából érkezett hir szerint Ő Szentsége X. Pius Pápa. m inthogy az 1904. év első napja, vagyis az „újév" péntekre esik. az ön m eg tartó ztatás kötelezettsége alul e napon a kath. világi hívőket fölmentette. V eszély mindenfelől. Vésztjósló szózatok hallatszanak és sokan m ég a legjobbak Is csüggedő félelem m el nézik korunk eseményeinek fej lődését. Mi lesz v elü n k ? A hitetlenség, vallástalanság. s ezekkel együtt az isteni és em beri törvények lábbal tlprása. a fensőbb tekintély kevésbe vé tele. a lelkiism ereti szabadság elvének elfajulása, az erkölcsi élet tilalom fáinak le ro m b o lá sa : a züllés útjára viszik az em beriséget. A hazug próféták kora elérkezett, s a pokol eszközei tele marékkai szórják a szennyet, hogy akit csak lehet, beplszkoljanak, lelkileg megöljenek. És ez a m unka sike rül, ijesztő m ódon szedi áldozatait . . . Keresztény katholikusok vigyázzatok ! Ne engedjetek be saját pénzetek árán olyan iratokat, melyek ha leplezve is, gúnyt űznek egyházunk elveiből, sz. hitünkből, szertartásainkból. Csak k atholikus lapokat, folyóiratokat, naptárakat olvassatok! Erre jogotok van ! Ezt tenni a saját javatokért is kötelességtek!
IR O D A ^ L O M . M agyarok N a g y a ssz o n y a . K öltem ények S zűz M ária tiszteletére. Z en g te és ötven év es szerzetesi ju b ileu m án k ia d ta : R o sty K á lm á n S. ]. Mikor ezt a n ev et olv assuk, akkor n ézetü n k s z e rin t' m inden aján lás fölöslegessé vált. N em hiszem volna irni-olvasni tudó, kath. m ag y ar em ber, ki a R osty K álm án n ev ét n em ism erné. Ö tvep éves m u n k ásság a, szelle m ének cso d álato s élén k ség e, ifjúsága, am e lle tt to llán ak te rm ék en y ség e eléggé ism ertté tették őt a k ath . közönség előtt. F enti czim a la tt kiad o tt könyv két kö tetből áll. Á ra egy-egy k ö te tn e k : díszpéldány 2 kor., k em én y vászonkötésben 1-80 kor., fűzve 1 kor. K ülönösen kath. Intézeteknek, irodalm i és tá r s a s köröknek nyújt alk alm as sz av alásí tá r g y a k a t; vég én egy m e lo d rá m a Szűz Máriáról. A k ötetek külön is m eg ren d elh ető k é s k ap h ató k K alocsán, a jézu stársasá g i koWe^mm g o n d n o k sá g á n á l. K arácsonyi a já n d é k n a k Is alk alm as. Ú t m u t a t á s a z e l m é l k e d é s h e z . R o o th aa n n y o m án m agyarul á td o l gozta : Tóth ilik c , S. J. III. k iad ás, a kalocsai érsek i h ató ság jó v á h a g y á sáv al. Ára 2 4 fillér. M egrendelhető szerzőnél. — M elegen aján lju k ezt a kis könyvet, m ely a sz en tek tu d o m án y ára, az egyik leg n eh ezeb b m e s te r ségre, az elm élk ed ésre tan ít m eg m inket. A s p a n y o l h ő s n ő , v a g y i s s z e r a f l s z e n t T e r é z i a é l e t e , m agyarosítá S e m m e r Im r e sa ru tlan k arm elita -ren d i áldozár. M egrendelhető fordí tónál Győrött. Á ra csin o s k ö tésb en 2 kor., sa cerd . etiam erg a sa c ra . E rre a kis m u n k ára szü k ség volt, m ert szeráfi sz. T e ré z ia tisztelete a m agyar nép közt nagyon el v an terjed v e. H isszük, hogy az életrajz n e m c s a k egy két k iad ást fog m egérni, s kedvelt, k e re se tt d a ra b lesz könyvpiaczunkon. K edves, oktató, élv ezetes o lv asm á n y — aján lju k o lv asó in k figyelm ébe. J é z u s K risztus, Isten i M e g v áltó n k é le t e czlm ü m u n k á ra újból felhívjuk olvasóink figyelm ét. M egrendelhető e czim en : D r . B a lits A n ta l, kanonok. Győr. — C s a k o l y a n i n i i i i k á k a t i s m e r t e t ü n k , m e l y e k
n e k e g y p é ld á n y a it s z e r k e s x tö s é g ü n k h ö s b e k ü ld ik .
S z e n t Ferencz Hirnöl<e postája. í^ajai JAária
JV. Xászló. Szabálykönyvecskéket kaphat Baján, vagy Buda pesten (IV. Belváros, Ferencziek) a sz. Kerenezrendi házfönök atyánál. — l). Vilma. EmlOkversek közlésére — még ha olyan nagyon jól sikerültek is — nem vállalko zunk. Próbáljon valami mást. — Tamás J ó z s e f Cs-'-S^-’-^yörgy. Mindkét levelét megkaptuk, de oly terjedelmesek, hog\’ Ilyen formában kinyomalni nem tudjuk. Az elolvasásra is sok idő kellett. — )(ubik J ó z s e f Vasárut. iSz, P'erencz atyánk meg fizet fáradozásáért, s megerősíti, hogy Istennek és a sz. ügy érdekében sokat szol gálhasson. Üdvözlet! — J/íráz Szilveszter ^ács--petrovoszello. Az 1903. évfolyam első félévi példányai nem kaphatók már teljesen. A 2. és 4. szám elfogyott. -Tlonka 'Duqaföldvár. Eredeti-e ez a költemény? Egy pár versszaka jól sikerült, öszszecseng, más része gyönge. — Xoléta qovér Budapest. Azért nem közöltük, m ert nem sikerült. Értem ez: .Názáretbe vonnak* stb. — ^iringer l{ezso Jíyitra. Most kettő is van a kezünk között, felhasználjuk. Köszönjük a fáradozást. — J ó z s e f yen től testvér. A mint láthatja, a decz^^mberi számban nem volt hely. — V. 6 s. J. Azok a szárnyak még látom birják a rö p ü lé st. . . hadd szeljék csak a levegőt to vább is! A küldeményekért hálás köszönet, szerét ejtjük. — ,€sdeklés s^- J^ererjcz-' /jez ez. költeményt azért nem közöltük, mert nem sikerült. Kérünk jobbat. — f r . Xeo a ^ 0. €merico- 0. C. t). Most nagyon sok dolgunk van, de a hiányzó számokat mindenesetre fogjuk küldeni. — zárdák és ellenségeik.” Ilyen alakban nem közlésre való. — (^. /■, Szabadka. Lurdi vizért tessék erre a czimre irni: Johann Heidl. Bécs, I. Stephanplatz, No. 7. Hogy mennyi az ára nem tudjuk, de üvegenként p t hiszem nem lesz drága. - ^ js k á s Xászló, //ándor. Háthogy a kalh. lapok és fülvüiratok ^.oknak az uraknak „vörös posztó** az bizonyos. Elsöpörnének minket ha lehetne, tompos Jáqos X.-Vásárhely. A küldemény jó, föl is használjuk, de most nem volt helyünk. — Több kéziratot iárgyhahttas m ia tt es alkalom m al mellősnünk kellett. De remire vesassuk a liulgot, s lassankint m indem e riikeríil a sor.