50. Sényi Gabriella: A Budapest XVIII. kerületi gyógytestnevelés szakszolgálat tapasztalatai alapján az óvodás korban nem javasolt károsító hatású gyakorlatok körének ismertetése. Munkánk során többször találkozunk azzal a kéréssel, hogy ismertessük azokat a főbb gyakorlatokat, amelyeket nem vagy csak bizonyos kitételekkel javasolunk gyakoroltatni! Itt szeretnénk egy csokorba gyűjteni, hogy minden óvodapedagógus könnyen hozzáférhessen, ha szükségét érzi. Először nézzük az általánosan „károsító hatású” gyakorlatokat:
Felülések nyújtott lábbal végrehajtva
Lebegőülés (bicska)
Térdkörzés
Gátülés
„Kozáktánc”
Járás lábfej külső és belső élén
Térdelőülés a lábak között a talajon
Nagy ívű törzskörzés
Fejkörzés
Fejhíd
Gyertya
Nyújtás partnerrel
Talicskázás
Hintázás hason
Gyors törzshajlítás
A felsorolt gyakorlatok vagy masszív izületi terheléshez vezetnek, ami távolról sem hasznos, vagy egyáltalán nem érik el a kitűzött célt, mivel egy észrevétlen kitérő mozdulat miatt a test kivonja magát a terhelés alól. Sok „helytelen” gyakorlat kisebb módosításokkal helyesen végrehajtható.
Minden olyan gyakorlatot kerülnünk kell,
amely lordotikus testtartást idéz elő,
amely a gerincoszlop ágyéki szakaszát erőteljesen terheli,
amelyben az erőhatás nem az anatómiai tengely mentén hat,
amely megfeszíti a térdízületek meniszkuszait,
ami egy izom hirtelen megnyúlásához vezet,
amelynél a test lendületét - mivel az izomzat nem tudja az energiát lefékezni - az izület állítja meg
Visszatérő kérdés a járás gyakorlatokkal kapcsolatban, hogy mit és hogyan ajánlunk? Tapasztalataink alapján ezen gyakorlatok akkor érik el a legkedvezőbb hatásfokot, ha a járás dinamikáját megtartva végeztetjük őket. Például a talpboltozati izmok túlnyújtása éppoly kedvezőtlen tényező, mint kórós zsugorodásuk. Mérsékelten emelt lábujj-járás, illetve sarokjárás ajánlott, odafigyelve a párhuzamos lábtartásra (ezt „kényszerítő helyzetek”, pl. felrajzolt vonalkövetés is elősegítheti). A leghatékonyabb a „karmolt lábujjtartásban” végrehajtott járás. A gyógytestnevelésben részt vevő gyermekek jelentős részénél tapasztalható úgynevezett tartási rendellenességek késztettek minket arra, hogy foglalkozzunk a guruló-átfordulások helyes oktatásának módszertanával is. Itt szeretnénk leszögezni, hogy a gyógytestnevelésben nem alkalmazzuk ezen mozgásformát, inkább a függőleges tengely mentén végeztetünk átfordulásokat (mindkét irányban), mert az kedvezőbb a mi céljaink eléréséhez. Az ok, amiért mégis kitérünk ezen mozgásforma oktatására az, hogy minden gyermek úgyis kipróbálja, játékosan gyakorolja a „bukfencet” a napi játékában, másrészről a helyesen végrehajtott „bukfencnek” nincs káros hatása egészséges esetben. A guruló-átfordulás előre oktatási javaslata: Guruló-átfordulás = Bukfenc A bukfencek helyes technikai végrehajtása a gyerekek számára nehéz feladat, ezért nem szabad felületesen kezelni az oktatásukat.
A hátrabukfencet azért oktatjuk később (kisiskolás korban), mert a gyermekek testarányai különböznek a felnőttekétől - aránylag nagy fejjel és rövid karral rendelkeznek -, ez megnehezíti az átfordulás közben a fej kiszabadítását. A gyerekek nagy többsége jobban elviseli a szélességi tengely körüli előre átfordulást. I. Az előre bukfenc technikájának rövid leírása:
a, rajz Legegyszerűbb formája a guggolótámaszból guggolótámaszba végrehajtott bukfenc. Kiindulóhelyzetben a hát domború, a térdek zártak, a két tenyér vállszélességben, előre néző ujjakkal a talajon (1). A tornász fejét előre hajtva nyújtja térdét, nyakszirtjét a talajra engedi (2), majd domború háttal gurul tovább. Ezalatt térdét maximálisan behajlítja, és két kezével az alszárát a boka fölött átkulcsolva gyorsítja az átfordulást (3-4). Végül két tenyerét a talajra helyezve guggolótámaszban fejezi be a mozgást (5). II. Az előrebukfenc oktatásának menete: 1. Az oktatás előfeltételei: Játékos, utánzó gyakorlatok révén jártasságot kell szerezni a bukfenc kivitelezéséhez szükséges zsugorhelyzet végrehajtását illetően. Például:
„palacsinta”
2. Az oktatás felépítése:
„gombóc”
A. Zsugorhelyzetben az alszárak átkulcsolásával gurulás előre-hátra domború háttal, előre hajtott fejjel („kejfeljancsi”)
b, rajz B. Mint az előző gyakorlat, de 2-3 ide-oda gurulás után gurulás előre guggolóállásba, az alszárak elengedése nélkül.
c, rajz C. Guggolótámasz (kéztámasszal alacsonyabb felületen), átfordulás előre, és az alszárak átkulcsolásával gurulás előre-hátra 2x-3x, majd gurulás előre guggolótámaszba.
d, rajz D. Mint az előző gyakorlat, de közbeiktatott előre-hátra gurulás nélkül, folyamatos átfordulás előre guggolótámaszba. E. Bukfenc előre guggolótámaszból guggolótámaszba szintkülönbség nélkül. Segítségadást a C feladattól biztosítunk, a segítségadó egyik kezével a fej előrehajtását segíti, a másik kezével a keresztcsonton vezeti végig a folyamatos gurulást a befejező helyzetig.
A befejező helyzetnél a gyermek felkarját megfogva gátoljuk a továbbgurulást, ezzel is biztosítva megérkezését guggolótámaszba. A segítségadó térdelőállásban vagy feltérdelésben helyezkedik el oldalt, a gyakorlatot végrehajtó gyermek mellett. A gyakorlás kezdeti szakaszában elengedhetetlen a felnőtt segítségadása, így tudjuk elérni, hogy a gyerekekben technikailag biztos és helyes mozgás alakuljon ki, ami egészséges esetben nem ártalmas, és gerincbarát. Ellenkező esetben a gyermek darabosan végig „zötyög” a hátán, ami csigolyái nem megfelelő terhelését okozzák, továbbá a harmonikus végrehajtás is veszélybe kerülhet. A helyes végrehajtás megtanulása után további feladatok adásával nehezíthetjük a gyakorlást. Például két bukfenc összekapcsolása vagy különböző kiinduló és befejező helyzet meghatározása (terpeszállásból terpeszállásba végzett guruló-átfordulás előre). Reméljük, segítségükre lesz mindennapi munkájukban ez a néhány ajánlás és összegzés a gyakorlatokkal kapcsolatban!
