Húsvéti rejtvény Vízszintes: 1. A megfejtés 5. része 13. Fôzelékféle 14. Zerubbábelnek, Júda helytartójának apja 15. Esô után van 17. Errôl a helyrôl származott Náhum próféta 19. Ábrahám apja 20. A hét vezér egyikének neve betûi keverve 22. Tele! 23. Spanyol és osztrák autók 24. Doktor 26. Mértani forma 27. Talál 28. Repülôgéptípus 29. Német igen 31. Tova 33. Kopasz – fordítva 35. Fa része 36. Jóel próféciájában ez ette meg, amit a szöcske meghagyott 39. Morzejel 40. Viseléssel koptat 42. Mikeás próféta származási helye – névelôvel 43. Számítógép memóriája 44. Füge betûi keverve 46. Becézett férfinév 47. Német, luxemburgi és máltai autók 48. Mózes öt könyvét tartalmazó pergamentekercs 49. A platina vegyjele 50. Egymást követô betûk az abc-ben 52. R-rel a végén: Saul hadseregparancsnoka 53. Római kettô 54. Utód egynemû betûi 55. Aranysújtásos zubbony 57. N-nel az elején: az elsô ismert hajó kapitánya 58. Itt vett szántóföldet Jeremiás 60. Római 1002 61. Hollandia fôvárosa 63. Összerág! 64. Ázsiai ország – angol írásmóddal 66. Japán viselet 68. Betakarít 70. Arrafelé 71. Rostjáért és magjáért termesztett növény 72. Ittrium és radon vegyjele 74. K-val a végén: Kain fia, akirôl várost is nevezett el 75. Szlovákia 76. Itáliai százados, aki Cézáreában élt 80. Téka egynemû betûi 81. A megfejtés 4. része
Függôleges: 1. A megfejtés 1. része 2. Vevôje akad 3. ... esô ess 4. Személyes névmás 5. Váráról és taváról híres dunántúli kisváros 6. Hál betûi keverve 7. Olasz és török autók 8. A te tulajdonod 9. Máté egynemû betûi 10. Elek! 11. Abban az országban volt Ninive 12. Zakariás egyik látomásának tárgya 13. Kicsinyítôképzô 16. A tetejére 18. Távirati ô 21. Indíték 23. Régi iskolatípus 25. ... – Melek, a bételiek egyik küldötte, ôk kérdezték, „sírjunk-e az ötödik hónapban ...?” 27. Az Édent ôrizte az ember kiûzetése után 28. A halotti beszéd egyik szava, azt jelenti: íme 29. Izráel királya Ámósz és Hóseás idején 30. Dániel egyik társa, babiloni nevén (Károli-fordítás szerinti írásmóddal) 32. Valamilyennek tart, vél 34. A megfejtés 3. része 37. Pál két évig volt fogságban ebben a városban 38. Moslékban van! 41. Dûne egynemû betûi 43. A görög abc egyik betûje 45. A megfejtés 2. része 48. Fejdísz 51. Az ô felügyelete alatt szolgált Sámuel 53. Ruhadarab 56. Becézett Tamás: fordítva 59. Lót nagyapja 61. Valóságosnak elfogadna 62. Oroszországban gyakori fafajta – névelôvel 65. Növényeket károsító rovar 66. Zöldségek, gyümölcsök termesztésére alkalmas hely 67. Európa pénze – fordítva 69. D-vel az elején: az Isteni színjáték szerzôje 71. ... Angeles 73. NSJ 76. A szabadba 77. Az egyes szám elsô személy 78. A mélybe 79. Kiejtett betû A rejtvényt készítette: Dr. Sajben Klára Beküldési határidô: április 30.
A JÓ PÁSZTOR megtalálható az interneten is: www.jopasztor.baptist.hu 16
A januári rejtvény helyes megfejtése: Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt, és íme új jött létre. (2 Kor 5:17) Helyes megfejtést küldtek be: Gáncse Mihályné (Kétegyháza), Bácsi Lajosné (Karcag), Tóthné Szûcs Csilla (Békés), Molnár Nóra (Monor), Nagy Vilmosné (Miskolc), Mayer Imre (Dunaújváros), Veszelovszki Ágnes (Monor), Polányi István (Budapest), Dan János (Békés), Radványi József (Sajóecseg), Surányi Pál Istvánné (Dunaharaszti), Vadász Ágnes és Anna (Budapest), Kalmár Gyula (Békés), Dan Imre (Komló), Lukács Péterné (Tét), Körömi Károlyné (Monor), Virág István (Ilk), Krizsanyik Józsefné (Nógrádmegyer), Pálmai Zoltánné (Szokolya), Polányi Károlyné (Budapest), Debreczeni Istvánné (Budapest), Szûcs Gábor (Budapest), Mátyus Imre (Karcag), Bárdos Ferenc (Arló), Atkári Pálné (Orgovány), Káldi Istvánné (Fót), Vasas Margit (Tatabánya), Vinkler György (Szigetszentmiklós), Kovács Bálint (Újkígyós), Pásztor Józsefné (Miskolc), Barta Gyuláné (Mezôkövesd), Andrásik Márk (Szôd), Kustán Jánosné (Dunaújváros), Varga Nándorné (Rácalmás), Pálfi Józsefné (Szalkszentmárton), Baka Sándor (Budapest), Weller József (Várpalota), Lisztes András (Albertirsa), ifj. Tarcsi Tiborné (Berettyóújfalu), Ábrahám Antalné (Göd), Andrásik Andrásné (Felsôpetény), Nagy Lászlóné (Felsôpetény), Ugrai Nagy Sándorné (Berettyóújfalu), Deszk Mihályné (Acsa), özv. Szabó Jánosné (Nagykôrös), Nagy Vilmosné (Komárom), Spangenberger Rudolf (Komló), Szarka Tiborné (Budapest), Petô Gézáné (Miskolc), Serestyén Gyula (Debrecen), Majosi Sándor (Bakonszeg), Neuheizer Jánosné (Borjád), Gaál Miklósné (Tard), Csercsa Sándor (Cigánd), Murányi Tiborné (Tiszaroff), Mikó Andrásné (Budapest), Ficsor Gyôzôné (Dunaharaszti), Madarász Dezsô (Pécs-Somogy), Perjési Ferencné (Budapest), Révész Barnáné (Tuzsér), Sóvágó Antal (Hajdúböszörmény), Csörsz Mihályné (Bükkzsérc), Gyügyei László (Fót), Majnár Ágnes (Dunavecse), Kovács Imréné (Ráckeresztúr), Bathó Erzsébet (Komarno /Szlovákia/), ifj. Kalla Sándorné (Fót), Nagy Mihályné (Baja), Barát Imréné (Nyíregyháza), Szabó Anikó (Sarkadkeresztúr), Bárány Bertalanné (Ôrhalom), Csufor Gyuláné (Noszvaj), Dr. Varga Lászlóné (Pécel), Papp Józsefné (Szomolya). Gratulálunk! A jutalmukat postán küldtük el.
Kiadja: JÓ PÁSZTOR KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY PMB 12. PK 60.255/2002/4. Számlaszám: 11742252-20061533 OTP Bank Rt. Adószám: 18696619-1-13 Tel.: 06-30/9787-331 Fax: 06-1/283-1413 Levelezési cím: 1751 Budapest, Pf. 279 Internet: www.jopasztor.baptist.hu E-mail:
[email protected] Felelôs szerkesztô és kiadó: Dr. Almási Mihály Irodalmi szerkesztô: Gerzsenyi Sándor Zenei szerkesztô: Tóka Szabolcs Tördelés: rePROCOLOR Kft. Nyomás: Mátyus Bt. HU ISSN 1786-268X
A JÓ PÁSZTOR ALAPÍTVÁNY LAPJA • 2. ÉVFOLYAM 3–4. SZÁM • 2005. MÁRCIUS–ÁPRILIS
“KI HENGERÍTI EL NEKÜNK A KÖVET?” Az Úr Jézus föltámadásának híre futótûzként terjedt. Mielôtt azonban gyôzedelmeskedett volna az igazi evangélium: JÉZUS ÉL! – a tanítványok épp úgy, mint az Urat gyászoló asszonyok, cselekvésképtelenül, gyászba merülten várakoztak. Az asszonyok tették meg az elsô lépéseket. A szombat elmúltával, azaz szombat este – miután a csillagok megjelentek az égen – indultak (Márk szerint a magdalai Mária, Mária, a Jakab anyja és Salómé) illatos keneteket vásárolni. Aki töltött már szombat estét Izráelben, az tapasztalhatta, hogy a teljesen elnéptelenedett utcák hogy élednek – mintegy varázsszóra – a szombat múltán, amit annak idején Jeruzsálemben, késôbb más városokban is, messze hangzó kürtszó jelzett, átélhették, hogy hogyan nyitnak ki az üzletek és népesülnek be a teraszok… Az asszonyok megvásárolták a drága keneteket, és várták a hajnalhasadtát. Nem a szombat miatt, hisz az már elmúlt, hanem azért, mert nem akartak éjszaka a sírhoz menni. Várták a hajnalt, a fényt, mert féltek. Az elsô akadály a Jézus felé vezetô úton az éjszaka volt. A sötéttôl való félelmet nem tudták legyôzni, ezért kivárták a reggelt, a napfelkeltét. Praktikusan gondolkodtak. A fény kivárható. A Nap minden reggel fölkel. Ez tapasztalati tény. Vártak hát hajnalig. Nem gondolták, hogy az Igazi Nap, a Megváltó már „fölkelt”, föltámadt. A második akadály a sírt lezáró hatalmas kô volt. Tudták, arra hiába várnak, hogy a kô csak úgy magától elhengeredjék, mégis indultak. A hajnalt lehetett várni, el is érkezett, de mi lesz a kôvel? A kô nem mozdul „magától”, mint a Nap. Nem volt megoldásuk, de indultak. Hittel. Aztán – maguk se gondolták –, hogy kételyekkel teljes hitük mûködik: a kô el volt hengerítve! Az Úr angyala elôttük érkezett. A kô neki nem volt probléma. A harmadik „akadály” a Jézushoz vezetô úton – akár hittel is – legyôzhetetlennek tûnt. Ez maga a halál. A halál azonban az asszonyoknak nem akadályt jelentett. A halált – szomorúan bár, de elfo-
gadták. Tudták, ez ellen nem lehet tenni semmit. Eszükbe sem jutott, hogy Jézus élhet, hisz a saját szemükkel látták, hogy meghalt és sírba tették. Nekik elég lett volna a halott Krisztus is. Ezen a csodás reggelen azonban nemcsak a Nap járt elôttük és nem is csak az angyal, hanem maga Isten, aki nem hagyta egyszülött Fiát a seolban, a holtak hazájában, és azt sem engedte, hogy a szent „rothadást lásson” – Isten is megelôzte ôket, és föltámasztotta az önmagát áldozó Megváltót. A negyedik akadály újra a félelem. A föltámadott Úr félelmetesebb, mint a halott. Angyali bátorításra van szükségük ahhoz, hogy elinduljanak vinni a jó hírt a férfiaknak, akik racionálisan gondolkodva „otthon ülnek”, mert ôk tudják: halál ellen nincs orvosság! Lázár föltámadhatott, mert Jézus szólt neki, de ki szólna a halott Úrnak?! Istent kifelejtik kusza gondolataikból. Arra nem emlékeznek, hogy Jézus többször is beszélt haláláról és föltámadásáról… Az asszonyok már tudják, hogy Jézus él, de ez a tudás is kevés ahhoz, hogy legyôzzék félelmüket. Márk szerint „elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el ôket; és senkinek se mondtak el semmit, mert féltek” (16:8). Az akadályokon túl azonban az élô Jézus várta ôket. Szembejött velük és rájuk köszönt: „Legyetek üdvözölve!”… – Az asszonyok pedig elé borultak, imádva Ôt… Ezen az idei húsvéton vizsgáld meg magadat, hogy hol tartasz?! Melyik akadálynál? Vagy túljutottál már mindegyiken? Megtaláltad a föltámadottat? Nincs olyan ôrség (politikai vagy katonai erô), nincs olyan mozdíthatatlannak tûnô kô, nincs az a hatalom, a halált is beleértve, és nincs az a félelem, amely ne lenne legyôzhetô, ha hittel keresed a Föltámadott Urat. És nincs nagyobb öröm, mintha szembetalálkozol Vele, és leborulsz elôtte, hogy aztán indulj boldogan és feltartóztathatatlanul a húsvéti hírrel: JÉZUS ÉL! Dr. Almási Mihály
Horváth László szobrászmûvész „régi keresztje’” az 5 évvel ezelôtt átadott Benczúr utcai Missziói Központ elôcsarnokában
A sír üres Hajnaltájban felkerekedtek, És bár féltek, futva siettek. Péter bátrabb. János azonban Ifjú ember, ô szalad jobban. Nincs már kô a sírnak a száján. Jézus sincs ott. Sírnak is árván. Megtört szívvel keres Mária. Zokogása gyászos ária. Jézus hangja békét ad neki. Feltámadott! – Csak ezt hirdeti. Irodalmi szerkesztônk, Gerzsenyi Sándor, lapunk kérésére jelen számunkba húsvéti új gyermekverseket írt. Kísérje Isten áldása az írót és az olvasókat, meg a verselô gyerekeket!
Minden kedves olvasónknak a föltámadott Jézus Krisztus békéjét kívánjuk a húsvéti ünnepkör alkalmából! 1
N a p l ó r é s z l e t a Baptista Szeretetszolgálat egyik munkatársának naplójából idézünk Január 16. Banda Aceh, Szumátra szigete, Indonézia. Otthon, édes otthon... A tábor talán lehetne rosszabb, igaz, jobb is. Sikerül találkoznunk a portugál egészségügyi csoporttal még a kijárási tilalom elôtt. Sátorkórházat üzemeltetnének, ha nem állnának bokáig az esôvízben a vizit idején is. A magyarok így szakadó esôben, kissé elfáradtan beesnek a táborhelyre. Én a két logisztikussal együtt szélmalomharcot vívok fél éjszaka a sátorban álló víz kiterelése érdekében. Már éppen diadalmaskodunk a természet felett, amikor kiderül: elromlott a szivattyú, ami a kórház köré ásott árkokból emelné át a mennyei áldást a szomszéd kertjébe (ami jelen esetben nem is zöldebb… de mindenféleképpen hasonlít egy rizsföldre). Ezzel tehát Monszun: Magyar virtus 1:0. Január 17. Kiderült, hogy a portugál kórházon kívül még 2 “külsô helyszínen lesz rendelônk. A “mecsetet” és a „szingapúrit” is az elôzô magyar csapat virágoztatta fel. Azt mondja az egyetlen életben maradt ápolónô, hogy se gyógyszerük, se emberük nem maradt a cunami után. Az orvosok és nôvérek nagy része meghalt vagy elköltözött. A helyiek persze nagyon hálálkodnak az ellátásért, hiszen ingyen kapnak ellátást, sôt gyógyszert is, amikért korábban fizetniük kellett volna. Így aztán jönnek mindenféle betegséggel. A gyerekek hamar megtanulják azt a két mondatot, amit a messzirôl jött fehérek is megértenek: “Hello Mister! Welcome to Tsunami!” A nép nagy része nem beszél angolul, ezért a “nyelvet fogni” fontos része lesz a napi munkának. Gyorsan csoportokra osztjuk a csapatot: 9 orvos, 3 ápoló, 2 logisztikus és 2 szervezô, ebbôl kell gazdálkodni a különbözô helyszíneken és feladatokban. Január 18. Regisztráltuk magunkat a nemzetközi központban és a helyi rendôrségen is. Jó, ha tudják, hogy itt vagyunk, így délután arra eszmélek – turkálva a kamrában a konzerv töltött paprika után –, hogy gépfegyveres katona fürkészi ténykedésemet az ajtóból. Kérdezne, de nem beszélek ache nyelven, ô meg az angollal – és a lázadókkal – áll hadilábon, így egyszavas nyelvtudásom csillogta2
Január 21. Az iszlám vallás egy számomra kevéssé ismert, ám jelentôs ünnepe tétlenségre készteti az egész csapatot, mert ilyenkor még orvoshoz sem megy tisztességes muzulmán. Az üzletek is zárva vannak, a biztonság kedvéért még másnap is. Ezt a váratlan pihenôt kihasználjuk arra, hogy két csoportban lemerészkedünk a tengerpartra, ahol a legnagyobb volt a cunami pusztítása, és szinte senki nem maradt életben. Illetve azért néhányan mégis. A mintegy 240 milliós mu-
kori útra, hatalmas kiszakadt gyökerek fekszenek a homokon. Gyerekjátékok, kanapé, bukósisak, szandál, egy csomó törmelék hever mindenfelé. Az öböl másik felén egy partra vetett hajó fekszik az oldalán. Az egyetlen, viszonylag épen maradt objektum felé vesszük az irányt, egy úszómedence a tengertôl talán harminc méterre. Benne homok, kis halak, és néhány többmázsás szikla. Csak a vasbeton miatt maradhatott ennyire egyben. Visszaérve a tutajon vesszük észre, hogy autónkat az idôközben megérkezô katonák jó kétszáz méterrel hátrébb vitték, kulcsok nélkül. Nem feltétlen véletlenül feszítették fel a hátsó ajtót.
zulmán többségû ország ebben a felében nem nézték jó szemmel a keresztények karácsony ünneplését, ezért megtiltották a megemlékezéseket. A többnapos ünnepre ezért a többség felment a hegyekbe. Ôk is földönfutók lettek, de legalább túlélték. Kifelé a városból egyre több összeroncsolt autóval találkozunk, és mintha több lenne a halottszállító teherautókból is. Ittott látni néhány házat, amit még a földrengés döntött le. Az igazi sokk a városon kívül jött. Ugyan Hirosimát csak fotón láttam, de valami hasonló lehetett. Mintha valami hatalmas gép legyalulta volna a földet több négyzetkilométerre. Elôbb egy játszótér maradványai mellett hajtunk el, majd egy nagy csomó törmelék következik. Itt már feltesszük a szánk elé a maszkot, mert elég áthatoló az édeskés bûz. A tengerpartra nem jutunk le egykönnyen, a híd szerkezete vagy harminc méterrel feljebb fekszik a folyómederben. Végül nekibátorodunk egy kézi hajtású kompon. Többnyire az én kezem hajtja… Végül is átjutunk, a nagy semmibe. Felszakadozott aszfaltcsík emlékeztet egy valami-
Az autóban mindig hangos, viccelôdô társaság most síri csendben ül. Egyszer csak megállunk az úton, szinte az egészet elfoglalja egy ház. Az ár itt tette le az út közepén, de egy kicsit már arrébb tolták a dózerek, hogy elférjenek mellette az autók. A falán: 2004. 12. 26. 8.15 Tsunami. Késôbb elhajtunk a mecsetig, aminek a fotója bejárta az egész világot. Egyetlen épen maradt épület az elpusztult terület közepén. In sa Allah – Allah akarata – mondják a mellette ácsorgó helyiek. Vasbeton – motyogom magamnak. A mecset falát mindenhol kitörte a víz, sok oszlopa is kidôlt, de viszonylag stabilan áll, így felmegyünk a tetejébe körülnézni. Mindenhol házalapokat látni, törmelék szinte sehol, azt a hegyek lábainál rakta le az ár. Néhány helyi ember bóklászik csak a házak helyén, valami használható után kutatva. A lent ácsorgók még elmondják, hogy a kókuszdiókat mind leverte a víz, olyan magas volt a hullám. Esélytelenek voltak, akik itt laktak. Eddig ezt tûnt a leghosszabb napnak, este sincs kedvünk beszélgetni, inkább csak visszanézzük a videót. Szilágyi Attila
tom: Terimakasi – köszönöm – bököm oda, mire megértôen biccent puskájával. Talán rossz a kiejtésem…
A hegyre menekülj… Gondolataiba mélyedve kaptatott fel a hegyre. Fejében kavarogtak a gondolatok, különösen az 1Mózes 19:17 zakatolt benne: „…a hegyre menekülj, különben elpusztulsz!” Megpróbálta elhessegetni a gondolatot, de minduntalan ez az ige jött elé. Elôzô nap a halászat közben is csak erre tudott gondolni, míg naptól cserzett bôrét simogatta a szél, s a csónakjába fröccsenô hullámok cseppjei permetezték egész testét. Nem is érdekelte igazából a zsákmány, folyton az igazságtalan hatósági rendeletre gondolt. A régóta rosszat sejtetô, de most december 20-ra bizonyossá vált kegyetlen szigor, hogy Aceh tartományban ebben az évben nem ünnepelhetnek karácsonyt a keresztyének hagyománya szerint, még erôteljesebb gondo-
latokat, már-már indulatokat váltott ki belôle. Nagyot sóhajtott. Úgy szeretett volna a karácsonyi igékre koncentrálni, de most nem ment. Talán a szent családnak kellett így menekülnie – gondolta magában. És megint, eszébe jutott Lót és családja menekülése… De most karácsony van! Inkább bátorítani szeretné hittestvéreit… Mint a helyi gyülekezet egyik aktív tagja, eleinte nagyon is lázadt az igazságtalan rendelet ellen. Nem tudta jó keresztyénhez méltó béketûréssel fogadni ezt. Mert ha jól belegondolt, már eddig is sok nehézséget átéltek ÉszakSzumátrán. Itt Banda Acehben, a tartomány székhelyén, a 26 éve tartó polgárháború alatt rengeteg bántás, üldöztetés érte a hívôket, ôk mégis vállalták a hitükért való szenvedést. De meddig tart ez még? A muzulmánok lakta Aceh vallási fanatikusai – akik a földgázban gazdag tartomány függetlenségéért fegyveresen harcolnak – gyakran bántalmazták, ütlegelték, és
némelyüket meg is ölték Krisztusba vetett hitükért, vagy egyáltalán azért, mert Bibliájuk volt, amit olvastak. Most pedig itt ez az értelmetlen, kemény tiltás, ugyan mire jó? Miért ne jöhetnének össze a keresztyén hívôk a karácsonyi ünnepen egy istentiszteletre?!... Az üldözésnek milyen fokozatai jöhetnek még?! Pedig igazából már számítottak rá, mégis nagyon rosszul esett nekik. Ezért is kezdték el a szervezkedést: „Menjünk fel a hegyekbe karácsonyt ünnepelni!” Meggyorsította lépteit. Már tényleg menekülés volt ez inkább, mint baktatás. Ahogy utolért néhány ismerôst, nyöszörgô-nyafogósíró gyermekhangok vegyültek az élénk beszédbe. A fehér homok selyméhez szokott pici talpacskáknak túl kemény volt a hegyi ösvény. Persze sokhelyütt még ösvény sem volt. A trópusi erdôben néhol maguknak kellett utat vágniuk. Az anyák kitartásra biztatták gyermekeiket. Ám a síró nyafogás nem csillapult. Semmit nem élveztek a gyönyörû trópusi tájból, a szélben hajladozó pálmafák szépségébôl, a dús aljnövényzetbôl, csak mentek, mentek, egyre magasabbra, fel a hegyre… Ahogy a keresztutak összefutottak, egyre többen lettek. Úgy néztek ki, mint egy nagy turistacsoport. Pedig évek óta nem jártak erre turisták, a nyár végén is csak a közeli Pulau Weh korallzátonyokkal körülvett dombos kis szigetére vetôdött el néhány külföldi búvárkodni. Itt most fölöttük a tiszta, kék ég, alattuk a szigetet körülölelô csillogó, hullámzó tenger, és a trópusokon jellemzô 40 fok. Egyébként minden a megszokott. Ahogy távolodtak a nagyvárostól, úgy halkult el minden zaj. A Szabad Aceh Mozgalom megszokott fegyverropogásai sem hatoltak fel már idáig. Azon kapta magát, hogy már kezd örülni a karácsonyi ünnepet betiltó rendeletnek. Különösen, amikor fent a hegyen összetalálkoztak a többiekkel. Milyen régen volt már így együtt az egész gyülekezet! Mindenkinek örült, aki eljött. Itt legalább békességben ünnepelhetnek, és emlékezhetnek Isten világot átölelô, az emberért lehajló nagy szeretetére… Az ünnep várakozáson felüli volt, szép, és bensôséges. Amikor a nap végén valamenynyien nyugovóra tértek a csillagos ég alatt, há-
lát adtak Istennek az oltalomért, az ôket körülvevô békességért. Elcsendesült minden. Másnap – karácsony másnapján reggel – „korán ébresztette a hajnalt”. Úgy, mint ahogy a zsoltáros. Meglepôdött, hogy rajta kívül sokan tették ugyanezt. Ez az ünnep most valahogy különleges volt. Szinte mindannyian így érezték. Énekeltek, vidámak voltak, dicsôítették az Urat. A menny elôcsarnokában érezték magukat… Aztán egyszer csak döbbent csend lett, hullámzani kezdett velük a hegy. A tenger szokatlan, vad zúgását hallották lentrôl mindannyian, de semmit sem láttak, csak a föléjük magasodó, szélben hajladozó fákat. Érezték, hogy nem mindennapi dolog történik velük és körülöttük, de legmerészebb rémálmukon is túltett az a rettenetes látvány, ami a parton és a városban fogadta ôket, amikor lementek a hegyrôl… Nem is volt az már város, csak egy óriási romhalmaz… A világtörténelem legnagyobb természeti katasztrófája… óriási szökôár… A pusztulás mérhetetlen szörnyûségében a halálos csönd és sikoly keveredtek. Szerteszét a földön, a romok alatt és faágak közé beszorult holttestek… Gyerekek és felnôttek élettelenül hevertek mindenütt, akiknek a helyenként közel 40 méter magas hullámfallal szemben esélyük sem volt a menekülésre. A part, a kikötô egyszerûen eltûnt, elmosta az áradat. Örökre kitörölhetetlen emlék a rombolás szörnyû látványa, a trópusi hôségben oszlásnak indult holttestek… A döbbenettôl szólni sem tudtak. Elmosta a szökôár az életüket, házaikat, városukat, mindenüket… S ami a legborzasztóbb, a gyermekek hiánya! Gyerekek, egészen kicsi gyerekek sehol a városban! Nem is sejtették, hogy a hatalmas hullámok milyen könyörtelenül ragadták el a kicsiket, több esetben a túlélôk karjaiból szakította ki ôket a víz. Az egész tartományban sehol, sehol kisgyermek… Csak az övéik, akik a hegyen voltak velük… A hegyen, a menekülés, a megtartatás helyén, ahová „Isten küldte elôre ôket”, hogy el ne pusztuljanak… Asztalos Éva
„A hétévesnél fiatalabb gyerekek nagy része odaveszett a szökôárban az indonéziai Acehban”– közölte az UNICEF. – A polgárháború sújtotta országban egy idôre letették a fegyvereket a függetlenségre törekvô lázadók.
Ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak segítségét, akik a délkelet-ázsiai szökôár áldozatainak megsegítésére adományt küldtek. Eddig 118 000 forint érkezett 20 adakozó testvértôl. Az adományok jelenleg is folyamatosan érkeznek. 3
Frittmann Lászlóné
Bemutatjuk Magdi nénit, a „Hajnalcsillag” gyermekrovat szerkesztôjét
Régi GYMT-s hallgatók jól emlékeznek a mindig barátságos, mosolygós arcú Magdi nénire. Ô az a fajta tanító néni, akit elsô pillanatban bizalmukba fogadnak még azok a kis diákok is, akik elôtte félszegen és bátortalanul lépték volna át az iskola kapuját. De valójában ki is Frittmann Lászlóné? 1938-ban Budapesten született. A háborús évek alatt élte kisgyermekkorát. A háború után tele volt az ország az óvóhelyrôl lassan elômerészkedô lesoványodott, gyakran beteg, családtagjaikat, otthonukat vesztett emberekkel. Ô ekkor kezdte az elsô osztályt, majd 13 évesen megtért és bemerítkezett. 1952–1956-ig a Budapesti Tanítóképzôbe járt, ahol vallásos tanárok csiszolták tovább az Istentôl kapott hivatástudatot, a kisgyermekek tanítását. A diploma megszerzése után a szabolcsi cigánygyermekek tanítására adta be pályázati kérelmét, de a Tanítóképzô Intézet nem engedte el, a végzôsök között ô volt az egyetlen, akihez ragaszkodtak. Ezért 1956-tól az ELTE Radnóti Gyakorló Iskola tanítójaként kezdte pályáját. 1956ban kötött házasságot férjével, Frittmann Lászlóval, egy fiuk (1958, Zsombor) és egy lányuk (1961, Estilla) született. Legnagyobb hivatásának tartotta az elsô osztályos kis emberpalánták tanítását, s ezt sohasem adta fel semmiféle, esetleg jól jövedelmezô, kényelmes, “magasabb” beosztásért, mindvégig megma4
radt a kisdiákok tanító nénije, egészen 1994-ben történt nyugdíjazásáig. Személyes feladatának és felelôsségének tartotta, hogy a különbözô képességre való tekintet nélkül minden tanítványát megtanítsa a betûvetés tudományára, az írás-olvasás szeretetére. Ezért saját tanítványait ô maga korrepetálta, így azok a szülôk nem ismerték a gyerekeikkel együtt tanulás fáradalmát. Pedagógus kollégái egymás között versenyeztek a Magdi nénitôl továbbmenô, alapos, biztos ismerettel bíró osztályért. Frittmann Lászlóné hivatástudatból fakadó, lelkiismeretes, önfeláldozó munkájára az Anyanyelvi Konferencia is fölfigyelt, ezért 1970-ben Lôrincze Lajos professzor név szerint ôt kérte fel annak a programnak a kidolgozására és vezetésére, amely a külföldre szakadt magyarok gyermekeinek Balatonparti nyelvi táborozását alapozta meg. “A játsszunk magyarul!” címû blikkfangos nevû program azonnal megnyerte a professzor úr tetszését. Ezt követték az “Olvassunk magyarul!”, és a “Tanuljunk magyarul!” c. füzetek. Kányádi Sándor verset írt hozzá, annyira tetszett neki a gyerek-program. A Világszövetség kéthetente megjelenô, mind az öt földrészre eljutó lapja a Magyar Hírek, három éven át egész oldalas cikkekben írt nagy elismeréssel az ötletgazdag, színes, vidám, népdalokat, néphagyományokat, magyarságszeretetet továbbadó programról. A siker óriási volt. Már olyan harmadik, negyedik generációs gyerekeket is küldtek a magyar tengerpartra Magdi nénihez a programba “nyaralni” Nyugat-Európából, Amerikából és Ausztráliából, akik nemcsak hogy egyetlen szót sem tudtak magyarul, de a nyugati színvonalhoz, szabadsághoz szokott gyerekek arra is képtelenek voltak, hogy az úttörôtáborok nyakkendôs, kerítéssel körül zárt, szigorú, katonás fegyelméhez alkalmazkodjanak. Magdi néni találékonyságának köszönhetôen a program nem szenvedett kudarcot. A lázadó és tanácstalan svéd gyerekek legnagyobb csodálatára az anyanyelvükön imádkozott velük és értük, aztán megszervezte az egész napos kirándulásokat, a sok kilométeres sétákat (amolyan tanulmányutakat) a Balaton-parton és hegyekben, hajóutakat a tavon, amelyek végül még nagyobb kötôdést eredményeztek egy igazi pedagóguson keresztül a gyökereikhez, Ma-
gyarországhoz. Így született a “Vízre nézôk” c. könyvecske, amelyet Pásztor András költô versidézetei és Egri József festômûvész képei gazdagítottak. A programot 1970-tôl 1983-ig vezette. Ezután felkérést kapott arra, hogy a nyelvtanításban az általa bevezetett legújabb és igen hatékonynak bizonyult módszert dolgozza fel. A táboroztatásokon szerzett tapasztalatok alapján megírta a “Tarka lepke” c. módszertan könyvet a magyar nyelv tanítására, amely 1974-ben nívódíjat kapott. Burgenland megvásárolta ezt a szellemi terméket, ott ma is ebbôl a népi tankönyvbôl tanulnak a magyar anyanyelvû gyerekek. Az ausztráloknak is felkeltette érdeklôdését, olyannyira, hogy meg akarták filmesíteni a könyvet. A szerzôi jogvédelmi hiányosságok miatt azonban nem készült el a film. A sajtó jóvoltából a magyar nyelvet tanítók körében, szerte a nagyvilágban közismert volt Frittmann Lászlóné neve és munkája. Így történt, hogy az 1977 augusztusában Debrecenben megtartott nyári egyetem utolsó elôadójaként – a korábban megszokott konferencia lecsengô hangulata helyett – felállva, a legnagyobb tisztelettel és érdeklôdéssel várta mind a 120 hallgató a híres tanítónôt. Az elôadás végén azonnal meghívást kapott Amerikába a harmadik-negyedik generációs magyar gyerekek tanítására. Mivel név szerint kizárólag ôt kérték, az amerikai–magyar kapcsolatok erôsítése érdekében – sok-sok vonakodás után – végül is még az év októberében kiutazott, és a Parlamenttôl búcsúztatták az elindulás elôtt. Két tanévet töltött az Árpádhon (Hungarian Settlement) nevû dzsungel faluban a legprimitívebb körülmények között. Ezen lakosok ôsei az 1903-ban kivándorolt magyarok, akiket Pittshburgbe telepítettek volna, de a szabolcsi parasztok – nem bírva a bányamunkát, s felbuzdulva az “1 acre föld 1 USD délen, erdôirtás fejében” hirdetésre – nekiindultak 4000 km-t megtéve ekhós szeréken. A viszontagságos és rengeteg áldozatot követelô út végén derült ki számukra, hogy a Mississippi árterületén fekvô erdô valójában egy víz alatt lévô dzsungel, amely mélyebben fekszik a Mexikói öbölnél… Ezen ôsök harmadik generációs gyerekeit tanította Magdi néni úgy, mint egy misszionárius – fehéreket, feketéket – az írás-olvasás szeretetére, a karácsonyi csoportjelenetre, stb. S
mindezt 82%-os páratartalomban, 42 fok hôségben az ôserdô mélyén. A második tanév végén óriási elismerésben részesítették a nép felemelkedéséért végzett munkájáért, s a 2400 oldalon megírt módszertani könyvéért Luisianna-i díjat kapott. 1980-ban a Nyelvtudományi Intézetnek adományozta a személyes munkája és tapasztalatai alapján kidolgozott, 180 leckét tartalmazó “Arany Ablak” c. magyar nyelvtanítás módszertani könyvét, és befejezte a külföldi gyerekek magyarországi táboroztatását. Mindvégig szakmailag elismert, köztiszteletben álló, megbecsült személy volt. Testvérnônk ezeket a feladatokat nem kereste, de Isten kezébôl fogadta és végezte. Ezek a munkák jó szolgálatot tettek a Magyar Államnak a hidegháborús idôben, de testvérnônk ebbôl nem tudott földi kincseket gyûjteni, a jutalmat a mennyben kapja majd az Úrnál. 1989-ben a rendszerváltás után tanítványai szülei az iskolavezetésnél kiharcolták, hogy gyermekeiknek szeretett tanító nénijük tanítsa a hittant. Ô a kérésnek engedve ahhoz ragaszkodott, hogy hitet fog tanítani a gyerekeknek, Bibliát adva kezükbe. Az új rendben negyedikig vitte az osztályt. Negyedik év végére minden gyermek megtért az osztályában, és szívükbe hívták az Úr Jézust. 1994-ben nyugdíjba vonulásakor Karácsony Sándor-díjat kapott az államtól (ez a Kossuth-díjnak megfelelô kitüntetés), munkájának legmagasabb fokú elismeréseként. Milyen területen kapott lehetôséget Frittmann Lászlóné a Baptista Egyházban? 1964-tôl 2004-ig – negyven éven át – vasárnapi iskolai tanító volt Újpesten. 1975-tôl 2003-ig tagja volt a Vasárnapi Iskolai Bizottságnak. 1990-tôl 1995-ig vezette, írta, szerkesztette a “Jó reggelt adj, Istenem!” címû baptista gyermekmûsort a tv-ben. 1995-tôl jelenleg is a MERA Rádió gyermekmûsorának vezetôje. Három földrész valamikori – és Burgenland mai – kisdiákjai bízvást állítják, hogy Magdi néni a világ legnagyszerûbb, legtalálékonyabb tanító nénije. Hat unokája a legaranyosabb nagymamának tudhatja. A valamikori újpesti vasárnapi iskolás gyerekek is a legjobbakat mondják róla. Mégis, neki igazán az számít, hogy az Úr Jézus mit mond róla. HCsné
„Készek legyetek megfelelni!...” (1Péter 3:15)
„Ügynöklisták” jönnek-mennek. Ügynökök is. „Az Ige kôszálként megáll, akárki vesse-hányja!” Péter apostol igéje is. Az az ige is, amelyet most a régi Károli szövegbôl idézek: „Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ô fülei azoknak könyörgésein; az Úr orcája pedig a gonoszt cselekvôkön. És kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követôi lesztek? De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelembôl pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek; Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tôletek a bennetek levô reménységrôl, szelídséggel és félelemmel. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevôket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.” (1Péter 3:12–16). Ne csodálkozzunk azon, ha a nagy rágalmazó, a sátán, aki elôször magát Istent is megrágalmazta, bennünket is célba vesz, szolgái által. Négy-öt évvel ezelôtt találkoztam ilyen jellegû legkoncentráltabb támadásával, legutóbb pedig 2004 elején. Nem kívánom részletezni azokat a gyanúsítgatásokat és rágalmakat, amelyeket rólam terjesztettek, csupán egyet említek meg. Suttogó propagandával terjesztették – különösen a 2000-es és 2004-es választó közgyûlés elôtt: „Almási az elôzô rendszer embere, besúgó volt, de az is lehet, hogy III/3-as.” Ezt a vádat az egyházakban éppúgy, mint a társadalomban leginkább azok szokták mondogatni, akik valóban ilyen tevékenységet folytattak. Szívesen kötelezôvé tenném minden választás elôtt a jelöltek átvilágítását az egyházban – nem véletlen, hogy például a Református Egyház egyik egyházkerülete, a Duna-melléki ezt meg is tette. – Akkor végre kiderülne, hogy vajon mindazok, akik természetesen szentek és mártírok, valóban azok-é. Én 2003-ban mindenesetre úgy döntöttem, hogy kérem az átvilágítást. A hosszú nevû átvilágító bizottság (Egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltô személyeket ellenôrzô I. sz. bizottság) az 1992. évi LXIII. tv. 19. § (5) bek., valamint a többször módosított 1994. évi XXIII. törvény alapján elvégezte az átvilágítást, és zárt ülésen határozatban mondta ki, hogy a nevezett törvény 1. §-ában meghatározott tevékenységet soha nem végeztem, és az ott megjelölt szervezeteknek tagja soha nem voltam. A vizsgálat alaposságára jellemzô, hogy a döntés a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter, valamint a Történeti Hivatal által szolgáltatott adatok alapján történik, s nevezett személyek, illetve szervezetek jelezték, hogy az irányításuk alá tartozó szervek által kezelt nyilvántartásokban a törvényben meghatározott tevékenység vonatkozásában nem szerepelek, s az eljárás során erre utaló egyéb adat sem merült fel. A határozat száma: 1. B/E-332/2003-10. Engem viszont megfigyeltek. A rám vonatkozó „szigorúan titkos” minôsítésû iratokat 2003. november 21-én vettem át személyesen az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Csak megjegyzem, hogy az átvett iratokban szerepelnek más nevek és fedônevek, ezeket azonban egyelôre nem kívánom nyilvánosságra hozni. „Végezetre mindnyájan legyetek egyértelmûek, rokonérzelmûek, atyafiszeretôk, irgalmasak, kegyesek: Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sôt ellenkezôleg, áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek, Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.” (1Péter 3:8–11). Dr. Almási Mihály 5
Gyümölcsözô egység a Szentlélek által* BVSZ vasárnap Pesterzsébeten – 2005. február 6. Általában ötévente nagyobb hangsúlyt kap a Baptista Világszövetség megünneplése, azokban az években, amelyekre a kongresszusok esnek. Ilyen ez a mi mostani esztendônk is, és most még inkább hangsúlyos, hisz a 100. jubileumi kongresszus megrendezésére kerül sor. Ugyanúgy Angliában, mint ahogy az elsôre sor került 1905-ben. Ha egy szervezet – egy világszervezet – százéves, akkor akár azt is lehetne mondani, hogy jó öreg már. Bizonyos tekintetben az öregség jelei látszanak is a BVSZ-en. Vannak olyan egyháztestek, amelyek úgy gondolják, hogy túl öreg, mások úgy gondolják, hogy nem jó irányba megy, megint mások úgy gondolják, hogy nem is biztos, hogy szükség van rá. Én azt hiszem, hogy szembe kell néznünk azokkal a tényekkel, melyekrôl gyakorta olvashattunk az utóbbi egy–másfél esztendô-
ha nem érzékeljük, hogy mibôl mi lehet, nos, akkor nagy baj van. A legnagyobb baptista egyháztest, az Amerikai Déli Baptista Szövetség – amint tudjuk – kilépett a Baptista Világszövetségbôl. Azt is tudjuk, hogy a romániai testvérek is így döntöttek. Azt is tudjuk, hogy Európában néhány másik szövetség is ezen gondolkodik. Vajon jó-e az, hogyha teológiai kérdések miatt, szövetségek – amelyek egyébként tisztes kort megértek, hitszövetségek – bomlani kezdenek. Azt hiszem, hogy a kérdésre egyértelmûen az az elsô válaszunk, hogy nem jó. További válaszok akkor adhatók, hogyha föltesszük a kérdést, hogy vajon miért van így? És erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Száz év alatt a körülöttünk lévô világ hatalmasat változott. Azok a testvérek, akik száz évvel ezelôtt Londonban összegyûltek, egé-
Az összevont kórus egy része ben – sajnos! – akár a Békehírnökben, akár azoknak a testvérlapokban a hasábjain, amelyek Angliában vagy Amerikában jelennek meg. Fölvetôdnek olyan problémák, olyan kérdések – alkalmasint teológiai vagy liturgikus kérdések –, amelyek megoszthatnak bennünket. Megoszthatnak bennünket akkor is, ha százéves világszövetség vagyunk, akkor is, ha 150–160 éves magyar baptisták vagyunk. A sátán rendkívül ügyesen dolgozik, és egészen kicsi gondokból is óriási problémákat tud alakítani, és mi emberek, különösen vezetôk – világszövetségi vezetôk és mások –, 6
szen más világban éltek – Udvarnoki testvér és a többiek – egyszerû hittel alapították ezt a világszövetséget, és a világszövetségnek más célja alapvetôen nem is volt, mint a világevangélizáció. Nos, hogyha a hangsúlyok eltolódnak és esetleg bizonyos szervezetek jobban csinálják a világmissziót, mint az a szervezet, amelyiknek ez lenne a dolga, akkor nagy problémák adódnak. A világszövetség segélyszervezete kiválóan dolgozik, és ennek egyik erôssége a Magyar Baptista Szeretetszolgálat. És nemcsak Európában, hanem a világ más pontjain is. Azonban a segítségnyújtás a déli baptista
testvérek részérôl az evangélizáció és a karitáció vonalán is sokkal erôsebb. A déli baptista testvéreknek több mint négyezer misszionáriusa dolgozik a világban. Hatalmas apparátus. Ha mi a magyar baptista misszióra gondolunk, és arra, hogy nincs egyetlen olyan egyházi középületünk, amit ne déli baptista segítségbôl vagy segítséggel vásároltunk volna, akkor azt hiszem, hogy furcsa helyzetben érezzük magunkat, és talán el is kell gondolkodnunk azon, hogy most mi is a helyzet. Van egy világszövetség olyan kedves testvérekkel, akik a világ minden pontján igyekeznek segíteni, beleértve a Magyar Baptista Szeretetszolgálatot is, van egy másik, amelyik ugyanezt teszi, és mégis akkora feszültség keletkezett a kettô között, hogy egyik kilépett a másikból. Nem véletlenül választottam ma estére ezt a témát: „Gyümölcsözô egység a Szentlélek által”. Sokféle egység lehet: kényszeregység, szükségegység, összezártság, akár börtöncellában is. Azonban a hívô embereknek nem akármilyen egységre kell törekedniük – ebben az országban éppúgy, mint mindenütt a világban –, nekünk gyümölcsözô egységre kell törekednünk, és ez kizárólag a Szentlélek által képzelhetô el. Azok a szakadások, amelyek tapasztalhatók a baptista világban – mert nemcsak egységtörekvések vannak, hanem szakítási törekvések is – nos, azok mögött az esetek nagyon nagy százalékában nem hitbeli differenciák állnak, sokkal inkább személyi konfliktusok. Amikor a Lélek gyümölcse ilyen gazdagon elénk kerül, és beszélünk sorban a szeretetrôl, az örömrôl, és sorolhatnám – és most magunk elé képzeljük a nem látható fát – akkor azt hiszem, mindnyájan megállapíthatjuk: igen, Isten azt szeretné, hogy egy gyümölcsöskertben, egy gyümölcsözô fa legyen a miénk, a baptizmus fája. Azt hiszem, hogy így a világszövetségi kongresszus elôtt nagyon komolyan kellene azért imádkoznunk, hogy ne ez legyen az utolsó kongresszus. S nagyon komolyan kellene azért imádkoznunk, hogy azok a testvérek, akik úgy látják, hogy a világszövetség nem jó irányba halad, próbáljanak megtenni minden annak érdekében, hogy valami módon korrekció történjék. Mind a két oldalon talán szükség lenne annak a belátásra is, hogy félre kellene tenni bizonyos ellentéteket, olykor személyi ellentéteket annak érdekében, hogy a Szentlélek által gyümölcsözô egység kialakulhasson.
Azt hiszem, mindnyájunknak feladata az egység munkálása. Mégis meg kell említeni, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben a hívô, egy hithez tartozó testvériségnek komolyan meg kell gondolnia, hogy lehet-e együtt tovább menetelni. Ha a bûnt nem nevezzük bûnnek, akkor baj van. Szenczy testvér azt mondta itt nekem a szószéken az elôbb: „Amit leírtál a »Jó Pásztor«-ban, az nagyon úgy van”. A svédek – mindnyájan ismerjük a laza erkölcsüket – arról beszéltek, hogy a homoszexualitást föl kell szabadítani, jogszabályok biztosítják ezt, és ha valaki ez ellen szól, akkor természetesen bíróság elé állítható. S azt kérdezte tôlem, „Ugye tudod, hogy melyik nemzet fiai pusztultak el legnagyobb számban a cunamiban?” A bûn az bûn. És a hívô embernek a bûnnel szemben határozottan állást kell foglalnia. És hogyha akárki, akármilyen szervezet, akármilyen közösség elkezd megalkudni a bûnnel, akkor a hívô embernek az a feladata, a kötelessége, hogy azt leleplezze. Nem szeretnék itt nevesíteni dolgokat, de ezt az általános igazságot szeretném nagyon aláhúzni. A mi közösségünknek ebben az országban addig van jövôje, ameddig nem alkuszunk meg a bûnnel. Ameddig az Ige alapján, ameddig a hitvallásunk alapján, ameddig a mi atyáink hûséges példája nyomán haladunk. Egyébként nincs ránk szüksége a világnak. Sorsunk az lesz – ez alkalmasint a gyülekezetek létszámának a csökkenésébôl is látszik – a sorsunk az lesz, az lehet – mondjuk inkább feltételes módban –, amit az Úr Jézus a sóval kapcsolatosan mond: „Ha a só megízetlenül, nem való akkor már semmire, kidobják és megtapossák az emberek.”– Palesztinában úgy készítették a kenyérsütô kemencéket, hogy magas sótartalmú köveket kivéstek, félgömb alakú véseteket csináltak, aztán a kenyértésztát belevágták ebbe a vésetbe, ahol a lángosszerû tészta kisült. Az asszonyok a tésztába sót soha nem tettek, mert annyi sót vett magához a tészta, amennyire szüksége volt. Aztán amikor a kemencék kiégtek és a sótartalmuk is elveszett, akkor – úgy, ahogy Jézus mondja – kidobták ôket, és nem volt ez már másra jó, csak töltésnek. A hívô gyülekezetek ilyen kemencének számítanak – az Úr Jézus ebben a példázatban errôl beszél. Milyen jó lenne, ha a 150 éves magyar baptizmus nem öregedne el úgy, hogy ez lenne a sorsa. Reformációra van szükségünk, mert deformálódunk folyamatosan. A reformáció nem azt jelenti, hogy újat találunk ki. A reformáció azt jelenti, hogy visszatérünk az eredeti nyomokra. Visszatérünk az Igéhez,
Krisztushoz, visszatérünk a biztos útra a bizonytalan helyett. Rendkívül sok kihívás, nagyon sokféle csábítás vesz körül minket ebben a világban. Ilyen csábítás a liberalizmus, amelynek egyenes következménye a hitetlenség. Óriási kísértés. Mi magunk és gyerekeink ebben az országban ötven éven át mást se tanultunk, csak evolúciót, mást se tanulnak, csak hitetlenséget. Merjük-e mondani az ellenkezôjét? Merjük-e gyermekeinket, merjük-e a gyülekezetet, az ifjúságot a biblikus irányba nevelni? Óriási kérdés. A másik rendkívül nagy kísértés az eredményorientált gondolkodás. Az Úr Jézus természetesen azért küld ki bennünket, hogy eredményeket érjünk el, és azért küld ki bennünket, hogy ha lehet, mindenkit megtérítsünk. De ezzel a térítési szándékkal nem társulhat egyfajta olyan gondolkodás, aminek a lényege az, hogy mindegy, hogy mi a hited, a lényeg az, hogy valamilyen módon kapcsolódj a közösségünkhöz, és ettôl kezdve te meg vagy mentve. Nem kapcsolódhat olyan gondolkodás, amelyet akár valami pszeudo karizmatikus „teológiának” is nevezhetünk, miszerint „az a lényeg, hogy legyen valami élményed, és kész”, meg „legyél boldog”. Ez a happy gondolkodás nem keresztyén gondolkodás. A Lélek gyümölcse az öröm. A keresztyén embernek természetesen boldog embernek kell lennie. A próbák, a kísértések után is. Gyôzelmes embernek kell lennie. És mégis, amikor ezt a két szélsôséget említem, meg kell említenünk a harmadikat is, ez pedig azoknak a hívô testvéreknek a gondolkodása, akik félve a másik kettôtôl, egy rendkívül befele forduló – nem helyes a kifejezés, ha azt mondom, hogy konzervatív, de mégis valami ilyesmit kell alatta érteni – közösségeket próbálnak ôrizni. Alkalmasint bûnökkel terhelve, alkalmasint nem igazán tiszta élettel, de valamit ôrizni, ami nem értékes. Meg kellene szabadulni az értéktelen kacatjainktól. Közben nem kellene beszereznünk újabb kacatokat. Errôl szól, azt hiszem, a 100 éves Baptista Világszövetség problémaköre. Mi az, amit tennünk kell? Nem divatkövetô keresztyénségre, hanem Krisztus-követô keresztyénségre van szükségünk. És én azt hiszem, hogy lassan e tekintetben a magyar a baptizmus kezd világosabban látni. Persze óriási veszély az, hogy a fiataljaink a réteggyülekezeteket – ahol csak fiatalok jönnek össze – jobban kedvelik, mint azokat a gyülekezeteket, ahol ott vannak a szülôk is, szóval szülôi kontroll is van, meg ott vannak a nagyszülôk is. El kellene érnünk – és a „Gyümöl-
csözô egység a Szentlélek által” cím ide szeretne vezetni, és ide szeretne vezetni bennünket Pál apostol a Galáciai levéllel – el kellene érnünk, hogy olyan mértékû legyen a szeretet köztünk, hogy az áthidalja azokat a különbözôségeket, amelyek nem hitbeli, hanem kulturális, liturgikus gyakorlatból adódó és egyéb problémák. Adja meg nekünk a mi Urunk, hogy magunkba tekintsünk, és ha úgy érezzük, hogy nekünk is tennünk kell valamit, a Lélek gyümölcse jobb, hatékonyabb termése érdekében, akár a szeretet, akár az öröm, akár a békesség, akár a türelem, akár a szívesség, akár a jóság, akár a hûség, akár a szelídség vonatkozásában, vagy netán az önmegtartóztatás vonatkozásában, akkor forduljunk Hozzá. És ahogy az a szerencsétlen leprás annak az ismeretlen városnak az utcáján, essünk a porba. Úgy, arcra, ahogy ô tette. S mondjuk el Jézusnak: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem”. Jézus az ilyen fölvetésekre mindig egyféleképp válaszol, és az a válasz mindig így kezdôdik:
„Akarom.” Akarom, tisztulj meg. Akarom, változtasd meg az életedet! És akarom, hogy kövess engem! A papoknak már csak annyi dolga van, hogy megállapítsák, hogy meggyógyult ez az ember. Jézusra van szükségünk! Nekünk, a Világszövetségnek, a déli baptista testvéreknek, és egyáltalán a világon élô minden keresztyénnek. Adja meg nekünk a mi Urunk azt a Lélek által gyümölcsözô egységet, amelyre mindnyájan vágyakozunk! Dr. Almási Mihály * A cikk az elhangzott elôadás szerkesztett változata.
7
HIT ÉS KULTÚRA Köszöntjük a 110 éves Békehírnököt Kinevezés TÓKA SZABOLCS testvér, lapunk zenei szerkesztôje, pályázattal elnyert kinevezéssel 2005-tôl a Székesfehérvári Hermann László Zeneiskola és Zenemûvészeti Szakközépiskola igazgatója. Gratulálunk! Az új igazgató szinte elsô tevékenységeként február 14-én megszervezte és vezette azt a jótékonysági hangversenyt, amely a Baptista Szeretetszolgálat Délkelet-Ázsiában létesülô árvaházának költségeihez járult hozzá. A nagy sikerû koncerten részt vettek a város polgári, társadalmi és egyházi vezetôi, valamint Szenczy Sándor, a Szeretetszolgálat elnöke és Almási Mihály, lapunk felelôs szerkesztôje.
TÓKA ÁGOSTON, Tóka Szabolcs testvér fia, aki a pesterzsébeti gyülekezethez tartozik, a Zenemûvészeti Szakközépiskolák orgona szakos hallgatóinak II. Országos Versenyén (2005. 03. 04–05.) Budapesten, az 1. korcsoportban elsô díjat nyert (megosztva), emellett elnyerte a „mezôny legjobbja” díjat is. Gratulálunk, és Isten gazdag áldását kívánjuk fiatal orgonistánk életére és további tanulmányaira! SZAMOSSZEGI BODÓ SÁNDOR festômûvész testvérünk 2005. február 13-án ünnepelte 85. születésnapját. A Pesterzsébeti Gyülekezetben február 20-án köszöntöttük Bodó testvért, aki annak idején rajzos evangélizációval járta az országot, majd – miután 1956-ban kiszabadult a börtönbôl – 42 évet Amerikában élt és dolgozott kedves feleségével, Fábián Ilonával. Képei a Hadtörténeti Múzeumtól kezdve a Debreceni Református Nagytemplomig, a Benczúr utcai missziós központtól a budapesti amerikai nagykövet rezidenciájáig számos helyen láthatók. Számos kitüntetése közül a legutóbbit 2005. március 11-én (március 15-e alkalmából) a Honvédelmi Minisztériumtól kapta ünnepélyes keretek között a Stefánia úti palotában. Bodó Sándor testvérnek a honvédelmi miniszter az „Elsô osztályú honvédelemért” kitüntetô címet adományozta, az arany keretbe foglalt magyar címert. Ez a legmagasabb kitüntetés, amit civil kaphat. Gratulálunk és további munkás éveket kívánunk Isten áldásával! Megjegyezzük még, hogy az American Hungarian Panorama 2005. január–februári száma, valamint a Magyar Demokrata 2005. jan. 27-i száma képes interjúkban ismerteti Bodó Sándor és Ilona mûvészetét. BÁNYAI-EST – 2005. február 12-én Pesterzsébeten, a Központi Énekkar, a Budapesti Baptista Vonósok, Kiss Rózsa (ének) és Pátkai Imre (orgona) közremûködésével, Oláh Gábor és Oláh Miklós vezetésével Bányai-emlékestet tartottunk, amelyen egyházunk zenei életének jeles személyiségei is jelen voltak. – Bányai Jenô életmûvét Kovács Arthur testvér ismertette. A szebbnél szebb zenemûvek sorát megszakítva többek között fölszólalt dr. Meláth Ferenc és Gerzsenyi Sándor, az igehirdetés szolgálatát dr. Almási Mihály végezte. Nagy örömünkre jelen volt Bányai Jenôné, Ilonka néni, aki mindig biztos támasza volt férjének. M. GUBÁN GYÖRGY tûzzománcozó – baptista hittestvérünk – életérôl, mûveirôl, kitüntetéseirôl, alapítványáról számol be a fönt már idézett Panorama Worldwide Magazine, bemutatva egy válogatást a magyar királyok sorozatból, mely a Baptista Teológiai Akadémia éttermében van kiállítva, valamint számos más színes remekmûvet, emblémát, címert, nem utolsósorban a magyar királyi koronát. Gratulálunk! – a szerk. – 8
1895. március15-én jelent meg a Békehírnök elsô száma. Közöljük az eredeti lap fejlécének fotóját:
Csak megemlítjük, hogy a Békehírnök az egyik legidôsebb egyházi lap. A lutheránus testvérlap, az Evangélikus Élet pl. mindössze 70 esztendôs. A születésnapi megemlékezés során fontos dolgokat mondott az Evangélikus Élet fôszerkesztôje. Többek között azt, hogy az ökumenizmus oltárán nem kell föláldozni a lutheranizmust. A “felekezetköziség”, a szünkretizmus mákonya valóságos veszély. Kívánjuk, hogy 110 éves szeretett lapunk vezérelvei között is elsô helyen álljon a biblicitás. Semmilyen oltáron sem kell feláldozni sem a biblicitást, sem a baptizmust, a hamis “egységtörekvések” oltárán sem. A másként gondolkodók másutt gondolkodjanak másként. A biblikus tanítás és az igaz hit ne legyen soha alku tárgya.
100 éves A HIT HANGJAI Elôdeink missziós buzgósága elôtt fejet hajtva emlékezünk arra az énekeskönyvre, amely 2003-ig 16 kiadást megérve, több mint 100 000 példányban szolgálta az evangélium ügyét és számos gyülekezetben a mai napig használatban van. Ugyanezzel a tisztelettel közöljük az 1905-ös elsô kiadás egy példányának belsô címoldalát. A Hit Hangjai elsô kiadásának belsô címoldala 1905-ben
KÖNYVISMERTETÔ Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy Zágoni Jenô: Válogatott írások c. új, nagyszerû könyve – számos dokumentumértékû cikkel, színes képmelléklettel, több mint 500 oldalon – még kapható. Ára: 2500 Ft Gerzsenyi Sándor: Bibliai fejtörô Költô lelkipásztor testvérünk ezúttal nem verseket, hanem bibliai kérdéseket tartalmazó gyûjteményt ad kezünkbe, mely nagyon alkalmas gyermekek és fiatalok bibliaismeretének megerôsítésére. Ára: 900 Ft Gerzsenyi Sándor: Meditáció c. verseket és prózát tartalmazó kötete még kapható, amelynek megvásárlására ezúton is bátorítjuk Olvasóinkat. Ára: 1500 Ft Mindhárom könyv megrendelhetô a Jópásztor alapítvány címén: 1751 Budapest, Pf. 179
E m l é k e z z ü n k ! 425 éve született • 475 éve Csetneken (Gömör vm.) Fischer András és követôi zsinatot tartottak. • 475 éve Lôcsén bemerítkezett Mild Gergely városbíró. • 475 éve a svájci kantonok megállapodtak, hogy az anabaptistákat a legkeményebb eszközökkel megsemmisítik. • 425 éve született Bethlen Gábor. • 400 éve, 1605-ben választották fejedelemmé Bocskai Istvánt (1557–1606) Erdélyben és Magyarországon is. • 150 éve, 1855-ben született Bretz Gusztáv, Meyer Henrikné. • 150 éve, 1855. május 31-én Gyantán (Bihar vm.) született Boros Imre, a magyar baptista misszió egyik fáradhatatlan munkása, a nagyváradi gyülekezet vezetôje, majd a Clevelandi elsô Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora. Nagyváradi katonai szolgálatának letelte után egész életét a misszió ügyének szentelte: Váradon, a Körös-völgyében, a történelmi Magyarország különbözô településein és Amerikában hirdette az evangéliumot, munkássága révén gyülekezetek alakultak. Az általa adományozott telken épült fel a váradiak elsô imaháza is.
Bethlen Gábor
A Benczúr utcai Missziói Központban 2000. március 19-én adtuk át – az új épületkomplexum mellett – a Millenniumi Emlékparkot. 12+2 bronz dombormû emlékezteti a látogatót a baptista múltra, Bánkúti István szobrászmûvész alkotásai. A sorban második Bethlen Gábor (1580–1529) erdélyi fejedelem, Magyarország választott királya, az anabaptisták védelmezôje. (A teljes szoborsor színes képeken látható 2000 karácsonyán megjelent “Ezredfordulók” c. könyvemben.) “Bethlen Gábor és a baptisták” címmel a Baptista Levéltár kiadásában jelent meg 2003-ban egy különösen értékes tanulmány, valamint az Alvinci kéziratok (1623–1644) Zágoni Jenô gondozásában. Mindkét könyv megrendelhetô szerkesztôségünk címén.
• 150 éve halt meg Walter Jákob anabaptista igehirdetô, aki 30 éven keresztül volt a Kárpát-medencébôl Oroszországba (Hutter-völgy, Berdjánszk kerület) menekült hittestvéreink vezetôje. • 125 éve, 1880-ban született Alexovics György, Bertalan István. • 125 évvel ezelôtt 1880-tól kezdve Újpesten, Késmárkon és Lipótszentmiklóson fellendült a missziómunka. Ebben az évben jelent meg a Mezôbaji „kéziratos” énekeskönyv, valamint az Énekek a keresztényi vasárnapi iskolák számára c. könyv második, bôvített kiadása. Az istentiszteleteken, evangélizációs alkalmakon és más vallásos összejöveteleken fokozottan alkalmazni kezdték az éneklés különbözô formáit. • 125 éves az Újpesti Baptista Gyülekezet. • 100 éve, 1905-ben miniszteri rendelet jelent meg a magyarországi baptista vallásfelekezet törvényes elismerésérôl. • 100 éve Londonban tartották a Baptista Világszövetség alakuló ülését, melynek tagjai sorába hazánkat is felvették. • 100 éve megnyitották Kiskôrösön az idôskorúak elsô baptista szeretetotthonát. • 100 éve jelent meg A hit hangai címû gyülekezeti énekeskönyvünk, 768 énekkel, 10 000 példányban. • 100 éves Baptista Gyülekezetek Magyarországon: Angyalföld, Orgovány, Rákoshegy, Tabdi, Újfehértó Erdélyben: Brassó, Kraszna, Nagybacon • 100 éve, 1905-ben született Dobner Béla Jenô, Hetényi Pál, Kontz Emil, Szabadi Gusztáv. • 100 éve halt meg J. G. Oncken. • 50 éve, 1955-ben halt meg Tresánszky Vilmos. • 25 éve, 1980-ban halt meg Baranyay Mihály. • 5 éve adtuk át a Benczúr utcai Missziós Központot, a Millenniumi Emlékparkot és az átépített Teológiai Akadémia épületét. Zágoni Jenô közlései alapján
A Bethlen bronzportré a Millenniumi Emlékparkban
100 éves az Ócsai Hitvallás 1905. szeptember 14–15-én országos gyûlést tartottak elismerésre törekvô elôdeink Ócsán, ahol elfogadták a hitvallást, amelynek teljes címe: „Hitvallomása és szerkezete a keresztelt keresztyén gyülekezeteknek, melyeket közönségesen baptistáknak neveznek”. A hitvallás 15 cikkbôl áll. 100 éve nyertek törvényes elismerést a baptisták. Évtizedekig tartott az a folyamat, amelynek elsô gyümölcse az 1895. évi XLIII. számú törvény a vallás szabad gyakorlásáról. A 110 évvel ezelôtt – általánosságban fogalmazó törvény – megjelenése után további 10 esztendôvel, 1905-ben – miután a vallás- és közoktatási miniszter jóváhagyta az ún. Ócsai Hitvallást, kiadta a 77092-es számú közrendeletét, amely már a baptisták konkrét elismerését jelenti, vallásfelekezetként. –am– 9
Könyvajánló Áprilisban hagyja el a nyomdát dr. Almási Mihály „Kegyelem minden” c. legújabb könyve, amelyben egyfelôl önéletrajzi írások, magyarság- és családtörténeti jegyzetek, egyház- és missziótörténeti tanulmányok találhatók. Másfelôl különös, kalandos utazásra hívja a szerzô az olvasót Budapesttôl New Yorkig, Kijevtôl San Franciscóig, Jeruzsálemtôl Miamiig, Torontótól Vancouverig, Salt Lake Citytôl Las Vegasig, Clevelandtôl Los Angelesig, Thessalonikitôl Párizsig, Genftôl Amsterdamig, Londontól Brightonig, a Genezáret-tótól a Holt-tengerig, a Grand Canyontól a Niagaráig… élmények, tapasztalatok, tanulságok, nagy találkozások. Több mint 500 kép, színes album, a világ legszebb tájai. Angol nyelvû összefoglaló. A nagy alakú 700 oldalas, kemény kötésû, színes borítójú kiadvány mind tartalmában, mind küllemében példás. A bevezetô sorokból idézünk: „…2005ben, miután betöltöttem 60. életévemet, közreadom ezt az írást, ami »mûfajilag« leginkább hálaáldozat kíván lenni…” A szerzô lelkipásztor, tanszékvezetô teológiai tanár, a Napsugár Gyermekmentô Alapítvány elnöke, a Jó Pásztor Alapítvány alapítója. Tanulmányait Magyarországon, Svájcban és az Egyesült Államokban végezte, ahol vendég kutatóként is dolgozott. Tevékeny részt vállalt a Korona hazahozatalának elôkészítésében Haraszti
A JÓ PÁSZTOR Alapítvány és a Budapesti Egyházkerület Karácsonyi Jótékonysági hangversenye a Baptista Központi Énekkar elôadása meghallgatható az Interneten is: www.jopasztor.baptist.hu A karácsonyi jótékonysági hangverseny zenei anyaga kapható kazettán és DVD-n is. Kazetta ára: 1600 Ft, DVD ára: 2000 Ft + postaköltség. Megrendelhetô: „Jó Pásztor” 1751 Budapest, Pf. 279
10
Sándor, Billy Graham és Jimmy Carter mellett. „Ez a könyv üzenet lehet fiataloknak és idôseknek, érkezôknek és távozóknak, hívôknek és hitetleneknek, azoknak, akik megtalálták Krisztust, és azoknak, akik keresik.” A könyv egyik lektora a következôket írta: „Volt egyszer egy elnökünk, akit nem ismertünk… Pedig a miénk volt, baptistáké… Mindig tudta, merre van az egyenes, amire az Úrtól kapta a látást, ám olykor ezt sajátos módon adta tudtul. Ki volt ô? Az egyházkormányzás lelki ajándéka mellett sokféle kegyelmi ajándékkal megáldott, jól képzett, erôs kezû vezetô. Az Úrtól kapott lehetôségeket igyekezett maximálisan jól kihasználni, sokat tett egyházunkért. De ki is ô? Milyen gondolatok foglalkoztatták akkor, és melyek ma? Hogyan látja a Baptista Egyház jelenét és jövôjét? Milyen megoldási lehetôségeket tart célravezetônek az egyházban? Milyen tervei vannak a jövôre nézve? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ dr. Almási Mihály a „Kegyelem minden” c. legújabb könyvében. A fegyelmezett, nagyító alatt élô, de mindig zárkózott elnök most betekintést enged – kegyelemmel teli – életébe… Bepillantást nyerhetünk gyermek- és ifjúkorába, a teológus évekbe, a szûkebb és tágabb, népes családi körbe. Ugyanakkor végigkísérhetjük szolgálati állomásait, és beavat fiatalkori közegyházi feladatainak kulisszatitkaiba is. A tanulásra mindig kész, és a tudományt közérthetôen továbbadni képes teológiai és filozófiai doktor beszámol a négyéves amerikai külszol-
gálat örömeirôl, de nem titkolja el annak terheit sem. A lelkészházaspár kocsijában érezhetjük magunkat, amint eljutnak Amerika és Kanada földrajzi nevezetességeihez, szépségeihez. Dr. Almási Mihály 1996–2000 között a Magyarországi Baptista Egyház elnöke, a történelmi kisegyház fogalmát eredményesen vitte be a társadalmi köztudatba, miközben hatalmas építkezésekbe kezdett és be is fejezte azokat… és mégis… és mégse… Egy »különös választás« folytán a nagy ívû pálya megszakadni látszott… Mi történt tulajdonképpen? Hogyan is élte meg mindezt a társadalmunkban, a nemzetközi baptista világban is elismert, s a hazai és nemzetközi ökumenikus egyházi kapcsolatokban is jól forgolódó vezetô? A most nyilvánosság elé tárt naplórészleteiben erre is választ ad. A könyvet szeretettel ajánlom mindazoknak, akik szeretik a szerzôt, hogy jobban megismerjék, és azoknak is, akik kevésbé kedvelik ôt, hogy egyáltalán megismerjék. És ajánlom minden magyar baptista gyülekezetnek határon innen és túl, hiszen a szerzô az Úr kegyelmébôl mindnyájunkért dolgozott.” –a–é * A könyv elôrendelési ára 3900 Ft + postaköltség. A megjelenéstôl kezdve folyamatosan szállítjuk, illetve postázzuk. Befizetéseket lehet eszközölni a mellékelt csekken. A jobb sarokba az „Egyéb” rovatba kérjük beírni: Könyv! A kiadó
1% A JÓ PÁSZTOR Közhasznú Alapítvány adószáma: 18696619-1-13 A szintén közhasznú Napsugár Gyermekmentô Alapítvány adószáma: 19175955-1-13 Mindkét alapítvány jogosult arra, hogy fogadja a befizetett adó 1%-át. Elôzô számunkhoz mellékeltünk 2 db rendelkezô nyilatkozatot. Szeretettel kérjük olvasóinkat – ha támogatni szándékoznák valamelyik alapítvány misszióját – hogy vagy az egyik, vagy a másik rendelkezô nyilatkozatot minden változtatás nélkül csatolják adóbevallásukhoz. A mellékelt csekk fölhasználható mindkét alapítvány támogatására, valamint a meghirdetett célgyûjtésekre is. (A csekk jobb felsô sarkán jelezhetjük az adomány célját!) Ezúton is köszönjük – ahogy azt levélben már megtettük – az adományokat. Kívánjuk, hogy az Úr gazdagon pótolja vissza mindazok szeretetét, akik nemes áldozatot hoznak nemes célokért.
A Szerkesztô üzenete Kedves Gyerekek!
Több, mint betû János apostol mondja: Írtam néktek gyermekek (1Jn 2:12) Sok kisgyermeknek nagyon nehezen megy az írás kezdetben. Ennek több oka is van. A jó tanító néni segít a vonalak képzésében, megfogja a gyermek remegô kezét, de a nehézséget végül mindenkinek egyedül kell leküzdenie. Kitaláltam néhány mesét, hogy biztassam kedves tanítványaimat a szabályos írásra. Az egyik mese a saját küzdelmeimet mondja el. Rossz idôben voltam elsôs – kezdtem a történetemet – háború után voltunk, romba dôlt minden. Nem volt ép iskola, se tanszer. A bevásárlótáskát neveztük ki iskolatáskának, és megesett, hogy tojást vittem tankönyv helyett. Sátoriskolában kezdtük a tanulást, de hamar rendes iskolában folytattuk. A tanítónk osztott tankönyvet, talán hatodikos magyar könyv volt, vagy más. Mégis megtanított minket olvasni, sikerrel. A füzeteket, a ceruzát és a tollszárat Dremmer bácsi gyorsan megnyitott üzletében vettük. Szegény füzeteim! Sokat radíroztam, ujjammal elkentem, a tintát elcseppentettem. A betûim egyike keskeny volt, a másik túl kövér. A hurokvonalak sem si-
Szeretet Csattog a korbács. Tort ül a sátán. Vérzik a Krisztus, csordul a hátán. Vallat a bíró. Hallgat a Mester. Nem mondja többé. Mondta ezerszer. Pilátus kérdez: Mi az igazság? – Készül a kereszt, e szörnyû gazság. Fölveszi némán. Viszi helyettünk. Szíve szeret, hogy mi is szeressünk. Gerzsenyi Sándor
kerültek jól. Egyik lap a radírozástól volt csúnya, a másikon a betûk kuszálódtak össze. A tintaceruza is kifogott rajtam. Halványan írt, de ha nedvesség érte, kifényesedett és nagyon erôsen látszott. A kezem izzadt, sokszor sírtam és ez mind látszott a füzetemen. Nagyon szerettem volna szépen írni, de az csak késôbb sikerült. Hamar kezdtünk tollal írni. Vastag tollszárban vágott hegyû tollszem volt, mennyi pacát és könnyet okozott nekem! A tinta kifolyt az üvegbôl, a tollszem eltörött és anyuka kétségbe esve kérdezte: „Honnan vegyek megint két fillért tollszemre?” Nehéz idôk voltak így is, úgy is. Mégis szeretettel gondolok az én macskakaparós írásomra, mert örömet is tudtam vele szerezni. Az édesanyám biztatására kezdtem hozzá. Az elsô levelet az édesapámnak írtam a hadifogságba. Késôbb elmondta, milyen reményvesztett helyzetben volt, mikor megérkezett hozzá a levelem. Visszakapta a viszontlátás reményébe vetett hitét. Újra tudott küzdeni az életért. A másik levelet egy svéd családnak írtam. Megköszöntem az élelmet, amely nagyon nagy segítség volt a számunkra és a kis kabátot, ami jól állt rajtam. Ez a család a levél hatására – amit nem is értettek, hiszen magyar nyelvû volt – örökbe akartak fogadni. Mi itthon egymásba kapaszkodva vártuk aput, nem mentünk sehová, de a barátság megmaradt. Már 50 éve szólítanak kishúguknak, és nagyon szeretjük egymást. Nem számított tehát, hogy lila tintával írtam, hogy kapart a tollszem, hogy az alsó hurokvonal görbén sikerült. A lélek számított és az üzenet, ami nem zárható ó-ba és a-ba, de mégis az írásunk viszi. Örömet, biztatást, reményt küldhetünk vele, elviszi jókívánságainkat és közvetíti a szeretetet. Írás nélkül ez lehetetlen volna. Ezért ne bánd a küszködést, ne félj a betûk alakjától, majd azok is kigömbölyödnek – csak szerezz minél több örömet írásaiddal másoknak! Magdi néni
Beszéltem Magdi nénivel. Azt mondta, hogy szívesen olvasná leveleiteket, akármilyen „ákombákom” betûkkel írtok is. Mindenre kíváncsi. Arra is, hogy hány évesek vagytok, szerettek-e imaházba járni, mi a kedvenc játékotok, van-e testvéretek, stb? Sôt: Rajzokat is szívesen nézegetne. Kérlek benneteket, szerezzetek neki örömöt egy levéllel vagy egy rajzzal! Biztosan fog válaszolni. Én pedig ígérem, hogy a legszebb rajzok és legérdekesebb levelek közül néhány bekerül a „Jó Pásztor”-ba. Kérjétek meg aput, anyut vagy a nagyit, hogy segítsen nektek. A címünk: „Jó Pásztor” 1751 Budapest, Pf. 279. Várjuk írásaitokat. Szeretettel: Almási Mihály
Rejtvény gyerekeknek
Ki volt ...? Az alábbi kérdések mindegyike egy személyre vonatkozik. Válaszoljátok meg a kérdéseket. Ha helyesen válaszoltok, és a nevek kezdôbetûit helyes sorrendbe rakjátok, egy bibliai hely nevét kapjátok megfejtésül. Küldjétek be a megfejtésül kapott hely nevét, és azt, hogy mirôl híres. 1. Ki adta el elsôszülöttségi jogát egy tál lencséért? 2. Ki volt a kétkedô tanítvány? 3. Ki volt a legidôsebb ember a világon? 4. Ki volt Mózes felesége? 5. Ki volt Elizeus próféta szolgája? 6. Ki volt a tekoai pásztor? 7. Ki volt József anyja? 8. Ki volt az, aki Jézust éjszaka, titokban kereste fel? 9. Ki volt a fôpap, amikor Jézust elítélték? 10. Ki volt az a király, akinek életét 15 évvel meghosszabbította az Úr? 11. Ki volt az az ifjú, aki elaludt Pál prédikációja alatt? 12. Ki volt Keresztelô János anyja? 13. Ki volt az a király, aki az elsô jeruzsálemi templomot felépítette? Beküldési határidô: április 30. A helyes megfejtôk jutalmat kapnak. 11
Olvasóink írják Ezúton szeretnénk megköszönni az olvasói jókívánságokat, amelyekre egyenként nem tudunk reagálni. Mindig nagy öröm számunkra a sok-sok bátorítás. Köszönjük azoknak az idôsebb testvéreknek a gondolatait, amelyekkel erôsítnek bennünket, de a középgenerációét is. Jelen rovatunkban elôször két szlovákiai levélre reagálunk. Pozsonyból érdeklôdnek testvéreink, hogy lefordíthatják-e a jó Pásztor egyes cikkeit szlovákra? Természetesen igen! Egy részlet a levélbôl: “Valahogy úgy tûnik, egyformák a bajok Közép-Európában baptistáéknál – sajnos. De ti legalább tesztek valamit annak érdekében, hogy ne legyen mindenki »fertôzött«. Nálunk sokkal kevesebb létszámú a kis baptista csoport és a »deformációnak« nagy az ereje (a túlbuzgó dicsôítés a laza keresztyénség, stb.).” Sok erôt kívánunk a pozsonyi és szlovákiai testvéreknek a hitharchoz!
Rév-Komáromból érkezett a következô levél: „Nagy örömmel olvassuk a Jó Pásztor Alapítvány lapját… Nagyon hálásak vagyunk a jó Atyának, hogy végre vannak komoly hívô lelkipásztor testvérek, akik szintén szívügyüknek tekintik a mi baptista közösségünk jövôjét. Fáj a mi szívünk is a fiatalokért, akiket hatalmába kerített a nyugatról jövô zenei irányzat. Sajnos erre mifelénk is ez a nagy probléma… Fájó szívvel látjuk, hogyan sorvadnak el az eddig szép, virágzó gyülekezeteink. Évek óta azért imádkozunk, hogy a jó Atya adjon tisztánlátást, bölcsességet, különösen az ifjúsági vezetôknek, lelkipásztoroknak, hogy helyes irányba tudják vezetni a lelkeket.
Hiszek!
Szeretettel köszöntöm a lap szerkesztôit, munkatársait. Ezután is örömmel várom az egyre színesebbé váló, tartalmában is gazdagodó lapot. Urunk áldását kívánom a lap szerkesztôinek és munkatársainak. A további munkához az ige adjon biztatást, bátorítást: “A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban!” – Egy gyülekezetvezetô.
Kedves Almási Testvér! Családommal együtt eddig is sokra értékeltük Almási testvér munkáját, fáradozását, amit baptista közösségünkért tett. Életére, családjára, munkatársaira Isten gazdag áldását kívánom! – Egy lelkipásztor édesapja
“Tisztelt Szerkesztôség! Hogyan lehet hozzájutni a Jó Pásztor c. újsághoz? Köszönettel venném, ha megtudhatnám, ugyanis nagyon tetszik az újság, szeretjük olvasni. Internetrôl tudtam eddig kinyomtatni, de a munkahelyemen megszüntetik az internetes hozzáférést. Ezért szeretném megtudni, hogy lehet megrendelni! Köszönjük a sok építô cikket. G.” Érdeklôdô testvérünket levélben kerestük meg.
Hogyha fel nem támadt volna, Hitünk mit sem érne, Élnénk nyugtalan lélekkel, Rettegve és félve. De Isten feltámasztotta Krisztust a halálból. Mi is örök éltet nyertünk Mennyei Atyánktól! Gerzsenyi Sándor
12
A Jó Pásztor 2005. 1–2. számában: »Kalandozások pro és kontra«, ez az írás teljesen tükrözi a mi véleményüket is. Itt mifelénk is sajnos így van, hogy csak a nagy csinnadratta, dobverés, és ezáltal már sajnos teljesen kirekesztik a vágyakozókat, mert azt mondják a kívülvalók, hogy »mi lett az imaházból, diszkó?« Hát még a közelében sem lehet megmaradni, nem bemenni. Amikor ezt pár évvel ezelôtt a közösségben szóvá tettük, mi lettünk elmarasztalva. Most már sajnos a szépen fejlôdô gyülekezetbôl alig vannak páran, már a tagok sem járnak.” A problémák hasonlók mindenütt, hisz a sátán ugyanaz. Imádkozunk szlovákiai magyar testvérekért éppúgy, mint önmagunkért.
Tisztelt Szerkesztôség és Almási Testvér! Elsôsorban szeretnék gratulálni és köszönetet mondani azért a munkájukért, amit a Jó Pásztor címû újság elkészítésében végeznek. Kell ez a színvonalas lap, hogy visszafogja, legalábbis megpróbálja egyensúlyozni a már-már elszabaduló új divatos irányzatokat közösségeinkben. Sajnos hozzánk nemigen jut el az újság… ismerôsök útján azért hozzá tudtam jutni az ed-
digi lapszámokhoz. A továbbiakban szeretném, ha postai úton hozzájuthatnék az újsághoz… Természetesen kérem mellékelni a befizetési csekket, hogy támogatni tudjam a költségeket. Testvéri üdvözlettel kívánom az Úrnak gazdag áldását, békéjét, szeretetét munkájukra a továbbiakban is! – Egy baptista gyülekezeti tag
Kedves Testvérek! Mindig nagy elánnal kezdek neki a rejtvény megfejtésének: mi az nekem? Aztán Isten mindig megszégyenít. Most nem a szöveg megfejtése okozott gondot, hanem az igehely megtalálása. Végül többórás lapozgatás után ez is sikerült. Úgy látom, kezdi megtalálni az igazi arculatát a folyóirat. Az idei elsô szám határozottan ezt mutatja. Az külön nagy érdeme, hogy nem átall visszanézni, és emlegetni vagy bemutatni az arra érdemes testvéreket. Külön örömet jelentett az ugrai (biharugarai) Kovács Imre volt egyházelnök megemlítése az egyik írásban. Említett írás Petrik Teofil tollából egyéb miatt is szenzációs. Ezt jó értelemben tessék érteni. Az írásban megemlített Szabó Pál nevû egyén egyébként a Biharugrán született Kossuth-díjas író, aki egyik regényében is megemlíti a “motozást”. Ettôl függetlenül valóban érdemes volt a Kossuth-díjra. Külön öröm számomra, hogy Wass Albert verseibôl közöltek. Számomra eddig csak az Üzenet haza c. vers volt ismert. Sajó Sándor is a méltatlanul elfeledett költôk közé tartozik… akit 1945 után nem volt tanácsos említeni. Bûne mindössze annyi volt, hogy nem átallott hazafias verseket írni… Örülnék, ha hasonló versek továbbra is olvashatók lennének a Jó Pásztorban. Testvéri szeretettel – egy dunántúli olvasó
„Minden cikk öröm számunkra. Legalább 10 db 1%-os rendelkezô nyilatkozatot sikerült szétosztanom külsôsöknek. Most nagyon sok jó ruhanemût küldök, remélem, sikerül eljuttatni Kárpátaljára! Isten áldását kívánva.” – Egyik segítônk.
Szeretettel üdvözlöm a Jó Pásztor Szerkesztôséget. Véletlenül olvastam a lapot, én ugyanis evangélikus vagyok, de mindent, amit jónak találok, elolvasok. Ismerôstôl kaptuk az újságot. Anyósom, apósom baptisták voltak, míg éltek. Tíztagú család volt, már csak mi ketten élünk a férjemmel. A közölt éneket “Siessetek.” régóta ismerjük, nagyon szép és sürgetô. Tisztelettel – egy evangélikus olvasó
Segítsünk Siont építni!...
ben lehetôségük, indíttatásuk van az Úrtól, támogassák törekvésünket! Hisszük, hogy Urunk szükségét látja e nagyon kietlen terület ugarszántását. Ha Testvér, te is így látod, akkor a megadott bankszámlánkra átutalhatod közvetlenül a nekünk szánt adományodat! Urunknál mindnyájunk cselekedeteiért meg lesz a mennyei jutalom. Hidd el Testvér, a te jutalmad is készen áll! Minden olyan adományt, amely számlánkra érkezik, visszaigazolunk és testvéri szeretettel megköszönünk. Bankszámlaszámunk: OTP Dunaújváros: 11736037–20564902–00000000 Dunaújváros, 2005. január 21.” Eddig az idézet. Ha valakit Sion építésének segítésére buzdítanak e sorok, ne legyen engedetlen! – am –
MÁRCIUSI BALLADA Fenyôk fekete lombján már gyantaillat árad. Az alkonyat lilája övezi lent a fákat. Egy kispatak dalolgat… rég nem dalolt már senki. Dalát a fenyves-erdô kacagva visszacsengi. Az új dunaújvárosi imaház
2005. január 30-án meglátogattam a Dunaújvárosi Baptista Gyülekezetet. Vasárnap délután volt. Hideg, havas téli nap. Az Idôsek Napközi Otthonában, ahol ideiglenesen tartják összejöveteleiket a testvérek, barátságos meleg és ragaszkodó szeretet fogadott. Lehettünk vagy húszan. Mosolygó, kedves idôsek, bottal, járókerettel, középkorúak, néhány fiatal és gyerek. Az élet kenyerérôl prédikáltam. Meghallgattunk néhány verset, bizonyságtételt, éneket. Aztán vettük az élet kenyerét, úrvacsoráztunk… Braun Ervin testvér, aki a gyülekezet vezetôje és mindenese, megmutatta az új imaházat, ami inkább templom. A lehetô legjobb helyen épült föl. Ezt már múlt idôben mondhatjuk, hisz kívülrôl teljesen kész, toronnyal, nyílászárókkal, színezve. Igazán impozáns épület. Máris dicséri a kis gyülekezet hitét, buzgóságát, áldozatkészségét, leginkább pedig Istent, aki adta testvéreinknek a bátorságot. Belül még csak a nyers falak. Sok pénz és sok munka kell még, de mindenki bizakodó. Az új imaház új missziós lehetôség, és testvéreinknek erre is kész terveik vannak. Braun testvér elmondta, hogy országos gyûjtés még nem volt, de vannak segítôkész testvérek, gyülekeztek. Idézek levelébôl:
“Azért vannak segítô szándékú testvéreink is az Úrban, akik az önzetlen segítségüket már kinyilvánították irányunkban. Néhány gyülekezettôl érkezett kisebb-nagyobb összegû támogatás, melyet ezúton is szeretnék megköszönni. A “Jó Pásztor” hasábjain keresztül egy olyan nagy jelentôségû segítséget is szeretnénk megköszönni, melyre még gondolni sem mertünk. Az alap ásását, az alap vasalását, betonozását, pincefödém fedését és az összes nyílászáró elkészítését, leszállítását és beépítését önzetlenül ajándékozták részünkre, Kánai András és családja. A Kánai család Ócsán lakik, és az Úrtól kapták e nagylelkû indíttatást, melyért mennyei jutalmukat az Úrtól kapják majd meg. Kívánjuk, hogy Atyánk pótolja mindazt, amit nekünk adományoztak. Hitünk szerint reméljük, hogy vannak még segítô szándék testvéreink. Dunaújváros 50 km sugarú környezetében nincs baptista templom, sem összejöveteli hely. A helyi gyülekezetünk 20 taggal állt neki az építkezésnek, és teszi is szívvel-lélekkel. Az épület kívülrôl már be van színezve, de belülrôl még a falak vakolatlanok, a vizesblokkok is hátra vannak még, és a burkolás, fûtés, víz, villanyszerelés is várat magára. Mindezek ismeretének jegyében szeretnénk a “Jó Pásztor” olvasóinak segítségét kérni, hogy amennyi-
A nyirkos erdô mélyén ébredni kezd az élet. Az éledô rügyek közt széncinke-had mesélget. Rigók halk füttye szólít a csöndes esti lesre, s halk nyár-illúzióval köszönt a szürke este: …Lágy csendû lombok alján pásztortûz fénye éget… A tölgy-erdôk susognak csodálatos meséket… Leszáll a tarka álom… s míg csöndesen elalszol: fejed felett a fákon csengô poszáta-dal szól… Fenyôk fekete lombján már gyanta-illat árad. Az alkonyat lilája övezi lent a fákat. Egy kispatak dalolgat… Rég nem dalolt már senki… dalát a fenyves-erdô kacagva visszacsengi. Wass Albert 13
„Élek többé nem én, hanem élsz bennem Te…”
én és Te Sokáig számomra az volt a kérdés, hogy Én vagy te. Pontosabban Én, vagy ô. Így sem teljesen pontos, mert miután ô Te-vé lett számomra, attól kezdve vagyok Én, igazából én. Azóta “ismerem” magam. “Én igazából nincsen, csak Én-Te alapszó Én-je és az Én-Az alapszó Én-je van. Az ember a Te által lesz Én-né. Az átellenben álló jön és tovatûnik, viszonytörténések összesûrûsödnek és szétporladnak, s e vállalkozásban, minden fordulatnál növekedve tisztul a mindig azonos partner tudata, az Én-tudat. Bár ez még mindig csak a viszonyba szôve, a Te-hez való relációjában jelenik meg, mint a megismerhetôsége annak, ami a Te után nyúlik, és nem azonos vele, de egyre erôteljesebben tör a felszín felé, míg egyszerre elpattan a kötelék, s az én egy pillanatra szembekerül önmagával, a különválttal, mint Te-vel, hogy rögtön birtokba vegye önmagát, és ettôl fogva önmaga tudatában lépjen a viszonyokba.” (Martin Buber) Tehát viszonyba léptem az Ô-vel, az egyetlen Ô-vel, így Te lett(él) számomra,
Porba tiporta Elhallgattak a harangok, De most újra zengnek: Öröme van e világnak, Öröme a mennynek.
“Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek a tagjaim.” (József Attila) Mielôtt a nagy Én-bôl kis én lehettem – a Te által – azelôtt komoly harcban álltam magammal, (az egyedüliséggel). “Vad. Habzó nyálú tengerek falatjaként forgok, ha fekszem, s egyedül. Már mindent merek, de nincs értelme semminek sem. Meghalni lélegzetemet Fojtom vissza, ha nem versz bottal És úgy nézek farkasszemet Emberarcú, a hiányoddal.” (József Attila) Halálosan hiányzott az Ô, ezért Én meghaltam, hogy én lehessek és az Ô Te, lehessen. Hogy Ô számomra Te lehessen, fel kellett adnia én-ét, s meg kellett magát üresítenie, hogy Én, én lehessek. Vállalta. Többé nem vagyok a Magam foglya, hanem az Övé. Édes én-Te (vagy én+Te?) szabadság!
(Babits Mihály: Elbocsátott vad c. költeménye) Rátaláltam, pontosabban Ô talált Rám. Elfogadott Én-ként, és Ô tett igazi én-né, formált, formál én-né. Kemény munka. Neki köszönhetem, hogy az én-Te szópárból, Mi lehetünk. Ehhez az Én-emet meg kell feszítenem folyamatosan. : “éltem – és ebbe más is belehalt már” (József Attila)
Az Én-be, csak belehalni lehet és kell is. Ô meghalt, hogy Te legyen nekem, és Én, én lehessek. Élek többé nem Én, hanem Te élsz bennem! Köszönöm Neked, Ôt, hogy Atyád, Atyám lehet! A vágyam, hogy az Én, egyre inkább Te-vé legyen. Kérlek segíts, és Te élj bennem! Floch Gábor
Megjegyzés: Jelen írás egy negyedik éves teológiai hallgató elmélkedése, dolgozata az “én és Te” megadott címre az antropológia és a teológia határmesgyéjén. Az érdemjegy: jeles.
Spurgeon-gondolatok A bizonyságtétel olyan étel, amit forrón kell tálalni, ha langyos, undort kelt. Istennek nincs szüksége a mi tudásunkra, de még kevésbé a mi tudatlanságunkra.
A sátán is feketébe Öltözik ma reggel. Kudarc érte. Meghátrál a Fekete sereggel.
A hangtalan imák nem maradnak némák.
A kígyót az asszony magva A porba tiporta. Jézus feltámadt a sírból. Ez az élet napja!
Némely ima megfullad a szavak takarója alatt.
Húsvét napjának gyôzelme Örök gyôzedelmünk: Jézus él és mi is élünk, Van már üdvösségünk!
ami árnyékot vet.
Gerzsenyi Sándor
14
(a Te-alakú ûr betöltetett) és Én végre énné lehettem, hogy Ô legyen minden mindenekben-bennem.
A rövid imák éppen elég hosszúak. Az imák a súlyuk, nem pedig hosszúságuk szerint méretnek meg.
A legsüketebb az, aki nem akar hallani. Nem akadályozhatjuk, hogy a nap süssön, viszont távoltarthatjuk magunkat attól,
Semmi új nincs a teológiában, kivéve a tévtanításokat. A szeretet az egyetlen zsebkendô, amely felszárítja a megszomorodottak könnyeit. Közreadta: egy olvasó
Ismeretlen szerzô
5 éve történt Néhány képpel emlékezünk a 2000. március 19-i ünnepi alkalomra, amikor átadtuk az átépített Teológiai Akadémiát, az új Missziói Központot és a Millenniumi Emlékparkot.
15
