Húsvét. Paul Roth Húsvéti hittel. Uram, hadd mondjam el, hogy azon a napon nemcsak a tavaszi napfény világa töltötte el szívemet

2013. Március - XVIII. évfolyam 1. (132.) szám

TA R TA L O M In memoriam Mayer Marika néni . .2 A Nyugdíjas Klub 15 éve . . . . . . . .3 Ökumenikus imahét . . . . . . . . . . . .4 Kereskényi Sándor igehirdetése .4-5 A nagyböjt e keresztútjárás ideje .6 Böjte Csaba gondolatai a pápa lemondása kapcsán . . . . . . . . . . . . .7 „Föltekintenek arar, akit keresztülszúrtak . . . . . . . . . . . . . . .7 A konklávék története . . . . . . . . .8-9 Ferenc pápa elsõ Úrangyalaimádsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9 Lelkigyarkolat . . . . . . . . . . . . . . . .10 Hajnali futás az életért . . . . . . . . .11 Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12

Paul Roth

Húsvéti hittel Uram, hadd mondjam el, hogy azon a napon nemcsak a tavaszi napfény világa töltötte el szívemet.

Húsvét A kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus feltámadásának emléknapja latinul pascha, héberül pészah. A magyar húsvét szó egyrészt a húshagyó keddtõl tartó hústilalom végére utal, másrészt arra, hogy Krisztus feltámadása után felvette újra a testet (húst), harmadrészt utal a húsvéti szentáldozásra, mellyel a keresztény hívõ teljesíti Jézus felhívását „vegyétek ez az én testem”: Az Ószövetségi pászka a zsidók egyiptomi fogságból való szabadulásának emlékünnepe. Jézus ezért ezen a napon ülte az utolsó vacsorát tanítványaival (1 Kor 12,14), és a keresztények számára õ maga lett a húsvéti bárány (1 Kor 5,7). A keresztények húsvétját a zsidó pászkához az is köti, hogy Jézust közvetlenül a zsidó ünnep elõtt valószínûleg Kr. u. 30. április 7-én, Pontius Pilátus ítélete nyomán keresztre feszítették és meghalt. Erre emlékezünk nagypénteken. Vasárnap hajnalban feltámadt, ezt ünnepeljük húsvétvasárnap.

Uram, arra kérlek, a megszokások és unalmak sötét börtönébõl szabadítsd ki szívemet! Kísérj el engem is húsvéti vándorutamon, nyisd meg fülemet, gyújtsd lángra szívemet! Hogy elmondhassam én is, mint az Emmauszból visszatérõ tanítványaid: „Ugye, hogy lángolt a szívünk!” (Fordította: Alföldi A. Béla)

„A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyõztem a világot.” (Jn 16,33)

A keresztények húsvéti hitét, a hitvallás fejezi ki legtömörebben: „harmadnapon halottaiból feltámadt”. Ez két dolgot jelent számunkra. Egyrészt az ellenõrizhetõ húsvéti beszámolók igazságát (1 Kor 15,1-11 vö. Mk 16,1-8 Mt 28, Lk 24, Jn 20,21f), mely a tanítványok személyes tapasztalataira épült. Másrészt Krisztus feltámadása a mi feltámadásunk bizonyítéka is, mert benne megjelent az új teremtmény (2 Kor 5). A zsidók húsvétot Niszán 14-15. napján ünnepelték, mely a hét bármely napjára eshetett, a holdévre épülõ naptár szerint. A keresztények átvették ezt a szokást, bár egyébként szoláris naptárt használtak. Az ószövetségi ünnepet azonban új értelemben ünnepelték (1 Kor 5,7-8), a kovásztalan kenyér a tisztaság, a Vörös tengeren való átkelés a keresztelés szimbóluma lett, és a húsvéti bárány a keresztények számára Krisztus lett. A 2. században Alexandria, Jeruzsálem és Róma egyházai a Niszán 14. nap utáni vasárnapon ünnepelték a Húsvétot, amely gyakorlat egyre inkább elterjedt. 325-ben a niceai zsinat elõ is írta a húsvét vasárnapi ünneplését a tavaszi napéjegyenlõséget követ elsõ holdtölte utáni vasárnapra téve az ünnepet. Ez robbantotta ki a húsvét vitát, amely fájdalmasan megosztja a keresztény közösségeket, és ezért nem ünneplik egy idõben Jézus feltámadását a keleti és a nyugati keresztények. A 4. századig egyetlen liturgia fogta össze az ünnepet, amely éjszaka kezdõdött és hajnalban az ún. vigília misével zárult. A 4-6. századig az volt gyakorlat, hogy ezen az éjszakán keresztelték meg az újonnan egyházba lépõ tagokat. A 4. századtól ismeretes a fény rítus kapcsolódása a húsvéti szertartáshoz egyiptomi hatásként. A 6-16. századi korszakban megrövidült Európában a szertartás, és a feltámadás ünneplése szombat késõ este kezdõdött, de éjfél elõtt befejezték a (folytatás a következõ oldalon)

2

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

liturgiát. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) a korai vigília mise mellett még egy újabbat is elõírt. A 9. században a szertartás a déli órákban kezdõdött és a mise du. 3 körül ért véget. A 14. században már délelõtt is lehetett a vigília misét mondani. 1570-ben a Tridenti zsinat misekönyve ezt a szokást szentesítette. Az Alpoktól északra a mezõgazdasági munkák miatt lerövidítették a húsvéti hét ünneplését három napra. 1955-tõl hazánkban nagycsütörtökön a szertartásoknak 17-20 óra között kellett történnie. Nagypénteken 15-18 óra között tartották a liturgiát, nagyszombaton éjfélkor kezdték a szertartást. Elõre lehetett ugyan hozni, de semmiképpen sem lehetett este 8 elõttre tenni az ünneplést. Húsvét vigíliájának szertartása rendhagyó. A húsvéti fény szertartásával kezdõdik és az Exultet (húsvéti örömének) eléneklésével folytatódik. Ezt követõen a sötét templomban ószövetségi olvasmányok hangzanak el az üdvösségtörténet legfontosabb eseményeirõl, majd az evangélium olvasásakor gyújtanak világosságot, szólal meg az orgona és kezdõdik az ünnepélyes szentmise. Ebben a misében történik a keresztvízszentelés is, és a jelenlévõ katekumeneket ezzel keresztelik meg. A mise végén a föltámadási körmenet az Oltáriszentséggel zárja az ünnepet. A tûzszentelés, a 8. században, a Frank birodalomban jött szokásba, a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására. A húsvéti gyertya a gall liturgiából került a húsvéti szertartásba. A keresztség szentségének kiszolgáltatása õsegyházi gyakorlat volt. Aki velünk végig élte nagycsütörtök, nagypéntek, és nagyszombat szertartását, az igazi keresztény örömmel köszöntheti testvérét a húsvét üzenetével: „Krisztus feltámadt, valóban feltámadt!” B.GY.

2013. MÁRCIUS

In memoriam Mayer Marika néni Mayer Pálné Kálmán Mária (1920. október 11. Kiskundorozsma – 2013. január 6. Szeged)

Ez év elején is szomorú esemény történt egyházközségünkben. Eltávozott közülünk régi, szeretett, magas életkort megért tagja, Mayer Marika néni. Magánélete – amennyire ismertük – nem volt könnyû, de szeretetben élt családjával. A közösségi életben a reményt sugározta. Istenbe vetett erõs hite segítette a bajok, gondok leküzdésében. Még Singer Ferenc plébános atya idejében került az egyházközséghez férjével, Pali bácsival és fiukkal, Gáborral együtt. Az idõk folyamán több feladatot is ellátott az egyházközségben a mindenkori plébános atyák megelégedésére. Volt pénzbeszedõ, dolgozott az irodában, kedvesen fogadva mindazokat, akik hivatalos ügyeiket jöttek elintézni. Kezdettõl fogva a Szent Gellért Énekkar aktív, lelkes tagja volt. Ha valami probléma akadt, tanácsaival, bíztatásaival hozzájárult a megoldáshoz. Szinte mindig jelen volt a próbákon és a templomi éneklések alkalmával, valamint a közös programokon. Részt vett az énekkar belföldi fellépésein, a soltvadkerti nyaralásokon és külföldi útjain: Hollandiában, Spanyolországban és Németországban. A közösség egyik összetartó egyénisége volt. Az õ javaslatára és közremûködésével alakult meg templomunkban a rózsafüzér csoport, amelynek vezetõje (bokoranya) lett. A nyugdíjas klubnak szintén lelkes tagja volt. A templomi eseményeken is

szívesen, odaadóan vett részt. Férje halála után is megmaradt reménye, Istenre hagyatkozó hite. Közlekedési balesete miatt le kellett mondania a kerékpározásról, ezután fia hozta el idõnként autóval. Amikor elsõpénteken és vasárnapokon elmentünk hozzá megáldoztatni, mindig érdeklõdött a templomi ismerõsökrõl és az ott történt eseményekrõl. Az otthoni idejét a családjáért, ismerõseiért és a templomi közösségért való imádkozással töltötte. Súlyosbodó betegsége miatt kórházba került, ahonnan elszólította közülünk az Úr. Köszönjük Istennek, hogy ismerhettünk, köztünk voltál, együtt haladva az úton példát mutattál hitbõl, reménybõl és szeretetbõl. A viszontlátás reményében búcsúzunk, hogy Isten irgalmából és kegyelmébõl egykor majd együtt lehetünk országában. B.A.

A Nyugdíjas Klub 15 éve Ettõl az évtõl Székely Lõrincné Klárika átadta a Nyugdíjas Klub vezetését Lakóné Varga Marikának. A képviselõtestület elõtt január 29-én tett bejelentés után ünnepélyesen február 24-én a templomban búcsúztattuk Klárikát, aki az alábbiakban olvasható visszatekintést küldte el újságunknak. Magam is meglepõdtem, hogy mi minden történt 15 év alatt a nyugdíjas klubunkban, annak ellenére, hogy havonta csak egy alkalommal találkoztunk. Igaz, naplót csak 2001 óta vezettem, tehát az elõzõ három évrõl nem tudok beszámolni. Klubunkban az évek alatt 62 nyugdíjas fordult meg, 19-en haltak meg. Találkozóink témáját általában egy évre elõre meghatároztuk és ezekre az alkalmakra elõadót kértünk fel Örömünkre szolgált, hogy a felkérést általában készségesen elfogadták. Két évre szóló téma volt a rózsafüzér 20 titkáról való elmélkedés. Azután szinte kimeríthetetlen kincsesbánya a Szentírásunk, ebbõl vett témák: Nõk a Bibliában, növények a Bibliában, Szent Pál évében a páli levelek, a család évében a család szerepe a különbözõ korokban, hol foglal helyet az idõs ember a családban és a társadalomban, megbecsültsége, egészsége, anyagi helyzete stb. Papság éve: hivatásokról nagyon szép vallomásokat hallottunk. Most pedig a hit éve kínál számunkra témát. Elõadóink között volt orvos, kutató, református lelkész, zsidó rabbi, néprajzkutató, a Hittudományi Fõiskola több tanára és Szeged néhány plébánosa is. Gyulay Endre püspök úr két alkalommal, 2001-ben és 2005-ben látogatott el hozzánk, amikor még az egyházmegye fõpásztora volt. Az évek során 95 elõadás, elmélkedés hangzott el 56 meghívott vendégtõl. Minden adventben közös ebéd volt valamelyik közeli kis vendéglõben, karácsony elõtt pedig a Lumen ének- és zenekar koncertjével bensõséges karácsonyi ünnepet tartottunk. Az önkormányzati képviselõ támogatásából karácsonyi csomagokat tudtunk készíteni. A 2000-es évek elején még részt vettünk a plébániai farsangon. Minden évben elmentünk valamelyik közeli fürdõbe (pl. Mórahalom), amit egybekötöttünk egyéb kulturális programmal. Múzeumi látogatáson is voltunk: 2006-ban a Munkácsy-kiállítást, 2012ben a Ferences Látogató Központot néztük meg. 2011 tavaszán megszer-

3

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2013. MÁRCIUS

veztük dr. Vangelné Béres Edit ikonkiállítását szép sikerrel. Jó kapcsolatot ápoltunk a Kálvintéri és Honvéd téri Református Nõszö-

vetséggel. 2012. március 2-án plébániánk adott otthont a Nõk Ökumenikus Imanapjának: nagyon szép közös alkalom volt a találkozásra, mintegy százan jöttünk össze. Az önkormányzattól pályázat útján szinte minden évben kaptunk támogatást, így tudtuk megvalósítani a kirándulásokat, közös ebédeket. KLÁRIKA

2012. december 31-én, az év végi hálaadó szentmise végén közösségünk négy tagja kapott pápai áldást. T. KISS LÁSZLÓ egyházközségi elnök több évtizedes szolgálatáért, a templom és a közösségi ház építésében való részvételéért. BABICZKI ANDRÁS több évtizedes kitartó és csendes akolitusi szolgálatáért. PAPP ILONA a közösségi ház gondozásáért és a karitatív munka szervezéséért. SCHULTER KATALIN a karitászban végzett hosszú és áldozatos szolgálatáért. Gratulálunk nekik a legfelsõbb helyrõl érkezett kitüntetéshez.

4

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Ökumenikus imahét 2013. január 20-27. Az idén az ökumenikus imahét imáit az indiai kisebbségben élõ és hitükért nagyon küzdelmes életet élõ keresztény fiatalok állították össze. Az imahét mottója: „Mivel állhatok az Úr elé?” Szegeden estérõl estére más templom és imaház adott otthont a közös együttlétnek. Néhány gondolat a tanításokból: DR. GYULAI ENDRE püspök (Kálvin téri Református templom): „Milyen jó lett volna, ha annak idején a római pápa és Luther János leültek volna dialogizálni. És milyen jó lenne, ha a családban is a problémák megoldására párbeszédet folytatnának egymással.” JUHÁSZ ANDRÁS református lelkész (Tátra tér Szent Gellért templom). „Úton Krisztus megtöretett Testével”, azt jelenti: csak a Lélek által vagyunk képesek a szenvedés elviselésére. Wass Albert szobra a református templom mellett nincs megrongálva, a letöredezett rész az író, aki megállt magyarságában és hitében, megtöretését fejezi ki az alkotó szándéka szerint. Csak akkor tört meg, amikor hazatérési kérelmét elutasították. Reménytelenségében maga ellen fordította vadászfegyverét. A reménytelenség rossz tanácsadó. A Don kanyar túlélõi mesélik, hogy a hazatérés reménye tartotta életben õket. Aki feladta, az ott veszett. A Lélek megelevenítõ munkája által a reménytelenségben, megfáradásban képesek vagyunk újjá éledni. Csak merjük Õt kérni! Remény költözik szívünkbe, megerõsödik hitünk, támaszai lehetünk a szenvedõknek.” KERESKÉNYI SÁNDOR református lelkész (Evangélikus templom): „Az állhatatos várakozás a kitartó és türelmes magatartás, az új égre és az új földre való várakozás. Felülemelkedve, túllátva a remény segítségével azon, amiben élünk. Az igazi ökumené az egymás meghallgatása, elfogadása.” DR. BÖLCSKEI GUSZTÁV református püspök (Dóm): „Jézus mondja: Úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket! Úton vagyunk, közös úton, ahol egymásnak elmondhatjuk köszöneteinket, bocsánatkéréseinket. Jézussal vagyunk az úton, az Õ barátai vagyunk, meg kell Õt mutatnunk a világnak. Jézus barátai a vámosok és a bûnösök voltak, akiket Jézus az Atya házába vezetett. Nekünk is az Atya házába kell vezetnünk felebarátainkat, hogy testvéreink legyenek Jézus Krisztusban.”

GAZDAG ZSUZSA evangélikus lelkipásztor (Baptista imaház): „Mit kíván tõlünk az Isten? Az úton lét az idei imahét mottója. A lelki éhség ment meg bennünket, mint ahogy a kánaáni asszony példája mutatja, aki vágyakozott az isteni kegyelem morzsáira. Megvan-e bennünk az a bizalom, hogy higgyük: a legkisebb kegyelmi morzsa is megváltoztathat bennünket? Merjünk Jézushoz fordulni! Õ az élet kenyere.” DR. BALOGH JÓZSEF római katolikus pap, teológiai tanár (Honvéd téri Református templom): „Magasztalja lelkem az Urat! Kérdés: szabad-e örülnünk? Mária választ ad: Igen. Örüljetek az Úrban! Mivel állhatok az Úr elé? Isten a kicsinyek mellett van. Az alázat azt jelenti: a valóság elfogadása. Ne csak 1 év múlva, de minden nap könyörögjünk az egységért!” KOVÁCS ZSUZSANNA

Juhász András református lelkész igét hirdet templomunkban (2013. január 21.)

Kereskényi Sándor igehirdetése (Róm 8,18-25) Ökumenikus Imahét Evangélikus templom Szeretett Testvérek! Ennyi maradt! A sóvárgás. A kicsit reszketõs, reményteli várakozás. Ennyi maradt abból, ami tökéletes volt. Isten ugyanis minden tekintetben tökéletes világot teremtett. Nekünk. Az embereknek. Legkedvesebb teremtményeinek. Addig az átkozott, tiltott gyümölcs leszakításáig harmónia volt Isten és ember között. A férfi és a nõ nem azt bizonygatta, ki a hibás, hanem összefûzögetett ágyékkötõk nélkül csodálták és tisztelték egymást. A tiltott fán kívül minden a rendelkezésükre állt.

2013. MÁRCIUS A természet kiszolgálta õket. Nekik pedig eszükbe sem jutott tönkretenni azt, ami az övék volt. De megtörtént! A mindennél többre vágytak. Beugrottak a Kísértõnek, ezért Isten megátkozta a földet. Alávetette a hiábavalóságnak. Tövis és bogáncs került bele, amelybõl csak fáradsággal nyeri kenyerét az ember, amit aztán arca verejtékével öntözve ehet meg. Hát ezt jól megcsináltuk! A teremtett világgal együtt, mi, akik most élünk, sóvárgunk és „sóhajtozunk magunkban... testünk megváltására”. És ez áldás! Áldás az, hogy van reménységünk. Reménységünk arra, hogy az Úr egyszer kiszólít bennünket a romlandóság alá vetett teremtett világból, és helyünk, békességünk, Istennel, egymással és a teremtettséggel megélt harmóniánk lesz az új földön! Milyen új földön? Azon, amit Isten ígért. Ézsaiás prófétát bízta meg az ígéret átadásával; õ hagyta ránk az Úr szavát: „Mert én új eget és új földet teremtek” (Ézs 65,17). Ebben az ígéretben bízhatott a római keresztyéneknek levelet író, zsidó Pál apostol is, tekintve, hogy a számunkra már ismert, Jelenések könyvébe foglalt „részletesebben” leírt új teremtésrõl õ még nem olvashatott. (Annak keletkezése elõtt kb. 30 évvel halt meg.) Tudjátok, mit jelent ez az ígéret: „Mert én új eget és új földet teremtek”? Azt, hogy újra úgy élhetünk majd, mint ahogyan abban a romlatlan, tökéletes világban élt az elsõ emberpár! Erre van reménységünk. Nem látásunk; reménységünk! Egyikünknek sem vetíti le Isten, hogy milyen is lesz az az új teremtés. Lehet, hogy el sem hinnénk, ha látnánk. És jobb így. Jobb, mert (az apostol így írja): „Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, állhatatossággal várjuk.” Tudsz-e állhatatossággal várni? Állhatatossággal várni? Mi lehet az? A bibliai görög nyelv tudósai is küszködnek a fordítással. Állhatatossággal várni valami olyasmit jelent: türelmes, és folyamatos, szent lelkesedéssel hiszem, hogy így lesz! Édesanyám mesélte, kin látta ezt az állhatatos várakozást. Az õ édesanyján, nagymamámon. Rajta, aki, ha mosogatott, két tányér között, ha varrt, két öltés között, ha evett, két falat között, ha esti mesét olvasott, akkor lapozás közben nézett ki az ablakon. Három éven keresztül. És egy reggel beteljesedett a reménység, az állhatatos várakozás véget ért. Nagyapám hazajött a hadifogságból. Várunk-e így az új teremtésre? Ilyen állhatatosan: hiszem, hogy így lesz, mert Isten megígérte!

2013. MÁRCIUS Hiszed, akkor is, ha elhagyott a férjed? Hiszed akkor is, ha a feleséged inkább az anyjára hallgat, mint rád? Hiszed akkor is, ha apósod, a fõnököd, a gyermeked miatt nyeled a könnyeidet? Hiszed akkor is, ha az orvos azt mondta: „legfeljebb egy év”? Az állhatatos várakozás, Isten ígéreteibe vetett reménységünk azzal egyenlõ, hogy túllátunk azon, ami van. Nem beletörõdünk, hanem túllátunk rajta! Reménységgel tekintünk arra, ami lesz! És bûnbánattal, majd hálaadással tekintünk arra, ami volt. Az idei imahetet a száz éves, Indiai Keresztyén Diákmozgalom tagjai állították össze. Készülõdésük közben a legreménytelenebb körülmények között élõkön akadt meg tekintetük. A dalitokon, az Indiában, kaszton kívüli, sajátjaik által megvetett 200 millió emberen. Rajtuk, akik bizonyára értetlenül tekintenek a nyugati országok nyavalygásaira. Õk olyan megaláztatásokat, szenvedéseket élnek át, mint például az a hetvenéves sorstársuk, akit rokkant lányával együtt élve elégettek a magasabb kaszthoz tartozó szomszédok. Tudjátok miért? Mert a kutyájuk megugatta õket... Egy példa a több tízezer közül. Milyen reménysége lehet az indiai dalitnak, a kaszton kívüli, megvetett, tisztátalannak bélyegzett embernek? El tudjátok képzelni mekkora örömet jelent számukra Jézus örömhíre? Mert az ottani, indiai keresztyének missziójának köszönhetõen, már vannak közöttük Krisztust követõ hívek. De jó lenne hallani egyet közülük! Ha õ, a Jézust megismert, Isten ígéreteiben reménykedõ, számkivetett ember mondaná el nekünk, mit jelent állhatatossággal várni! Ránk férne! Lelkésztársaim nevében nem beszélhetek, de nálam biztosan hitelesebben tudna szólni arról, hogyan lehet állhatatosan várni! Vagy... Várjunk csak! Tapasztalataim, ismeretségeim szerint, közöttünk is akadnak szép számmal olyan testvérek, akik bizonyságot tehetnek arról, hogyan lehet állhatatosan várakozni. Pontosabban: kivel lehet állhatatosan várakozni! Mert sokkal jobb, ha a várakozó ember nincs egyedül. Jobb együtt várni, mint egyedül várakozni! Jobb, sõt csak úgy jó várni, ha olyasvalaki van velünk, aki erõsíti állhatatosságunkat. A feleségem három alkalommal mondta el, milyen jó volt velem együtt várni a percet, amikor megszületett a fiunk. Aztán a másik. Aztán a harmadik...

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t Nem egyszerre! Négy-, illetve tíz év különbséggel!... Na, igen, az nevezhetõ még állhatatos várakozásnak! Az, amikor az édesanya kilenc hónapig készül arra a semmi mással össze nem hasonlítható pillanatra, amikor életet ad gyermekének. Felejtsük most el az ultrahangos képeket (melyeket, legtöbben azt sem tudjuk, melyik irányból nézzünk)! Az édesanya, az édesapával együtt várja azt, akit nem lát, de tudja, hogy megérkezik. Egy egyfajta, állhatatos várakozás!

Bõven vannak tehát közöttünk olyanok, akik tudják, mit jelent várni¸ együtt várni az ígéret, a bizonyosság beteljesülésére. Együtt. Együtt az apával, és együtt az Úrral. Vele, aki mindvégig jelen van. Mert az apuka elmegy dolgozni, az apuka alszik, az apuka eleget tesz azoknak a kötelességeinek is, melyeket a kismama helyett kell elvégezni. Jézus azonban az ígéret elsõ pillanatától ott van a várandós édesanyával. Kedves testvérek! Jézus mindenkivel együtt van, aki kéri az Õ társaságát. Aki a romlandó világ megmaradt szépségei, és rejtett vagy ünnepelt csúfságai között vele akarja végigjárni a reménység útját. Jézus ott van az õt megismerõ indiai dalitokkal. Jézus állhatatos várakozásra hívja azokat, akik bárhol e világon úgy érzik, hogy kilátástalanná vált az élet. Szentlelke segítségével újra meg újra emlékeztet minket e romlandó élet végességére és az új teremtés ígéretére. Túlmutat azon, amiben vagyunk. Túlmutat a pillanaton, az útról a célra emeli a tekintetünket. A múlandóról – a romolhatatlanra. Ja, – azt mondod –, hogy valahogy ezt az életet is végig kellene élni? Kicsit konkrétabb útmutatással is elláthatna Jézus, addig, amíg magához nem vesz minket? Igazatok van! És... õ meg is teszi! Hallgassátok meg egymás történeteit! Figyeljetek arra, amikor a Jézussal

5 járó testvéretek elmondja, hogy õt hogyan segítette meg az Úr! Itt kezdõdik az ökumené! Itt kezdõdik a hívõk egysége! Abban a pillanatban, amikor elfelejtjük, hogyan áldozik, úrvacsorázik a másik; miképpen meríti be, önti le, szórja meg vízzel a keresztelendõt. Abban a pillanatban megvalósul az egység, ahogy a bizalmába fogad a testvéred, és elmondja, vele mit tett Isten, amikor azt élte át, amit most te. Kiderül, hogy neki is együtt kell élnie azzal a betegséggel, amivel te születtél. Õ azonban elfogadta, hogy másképpen kell berendeznie a hétköznapjait, mint egészséges felebarátainak. Elmondja, miképpen nyert ebbõl a felismerésbõl áldást és hogyan kíséri Jézus ezen az úton. Oda, arra a romolhatatlan új ég és új föld felé. Meghallgatod õt, aki másik templomba jár és... nocsak, az õ gyerekének sem úgy alakult az élete, ahogyan azt a szülõk elképzelték! Mégis, megtanulta elfogadni azt, amit a fia, lánya választott. Elfogadta, mert Jézus megtanította neki elfogadni, ott, azon az úton, amelyen együtt haladnak az új ég és föld felé. Soha nem tudtad megérteni, annak a felekezetnek a tagjai miért ünneplik kiemelten azt, amit te nem tartasz szentségnek. De most, ahogy beszélgetsz egyikõjükkel, és rájössz, hogy már másfél évtizede õ is ápolja a szüleit, azonnal sorstársat látsz benne. És ahogy kérdezed, elmondja, miképpen van békessége a betegágy mellett... Igen; együtt Jézussal, akivel a romolhatatlan, új ég és új föld felé tart. Aztán megtalálod a hozzád hasonló fájdalmat hordozó, úgy mint te, aggodalmait levetkõzni nem tudó, munkát nem találó, vagy túlóráktól kimerült testvéredet is. Folytassam? Ugye, nem szükséges? Neked és neked és neked is megvan a saját történeted, amit elmondhatsz, és neki és neki és neki is megvan a saját története, amit megoszthat veled. Mirõl? Az állhatatos várakozásról, a reménységrõl, a megcsiszolt, már mások által is látható szeretetrõl, amely Jézust magadba zárva, aztán szétosztva hirdeti ennek az életnek, az üdvösség felé vezetõ útját. Erre hívott el minket az Úr. Felekezettõl függetlenül mindannyiunkat, akik Õt, egyedül Õt tartjuk testünket megváltó Mesterünknek. A teremtõ Atyával és az utunkon igazgató Szentlélekkel együtt. Ámen.

6

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

A nagyböjt a keresztútjárás ideje „Aki követni akar, vegye fel keresztjét!” (Mk 8,34; Lk 9,23) Jézussal és evangéliumával való találkozás számos emberbõl valódi megütközést vált ki, elsõsorban a keresztre, a szenvedésre vonatkozó kijelentések. Jézus tudatában van, milyen nagy követelménnyel áll tanítványai elé, ezért is mondja: „Boldog, aki nem botránkozik rajtam”(Mt 11,6). Hogyan lehetséges, hogy az Isten Fia szenvedjen? Vajon Istennek nincs más választása, minthogy a szenvedés által üdvözítsen bennünket? Honnan az annyira értelmetlen szenvedés életünkben? Ha Isten jó, akkor miért szenvedünk annyit ezen a földön? A hívõ ember (és fontos kihangsúlyozni, hogy hívõ emberrõl van szó!) egészen más oldalról közelíti meg ezeket a szinte megválaszolhatatlan kérdéseket. Jézus Krisztus, az Isten Fia és minden ember testvére, saját magára vállalta a teremtményének minden szenvedését. Õ maga választotta az emberi sorsot. Bár szabadon dönthetett volna valamilyen sokkal kényelmesebb megoldás mellett, mégis vállalta a kereszthalált (vö. Zsid 12,2). Ezek szerint mind a kereszt, mind a szenvedés méltó az Isten Fiához, tehát Jézus Krisztus tanítványaihoz is. Pál apostol nemegyszer hangsúlyozza: Jézus keresztje és szenvedése által üdvözülünk. Ugyanakkor el kell fogadnunk a saját keresztünket is, hogy ezáltal minél hasonlóbbá váljunk Mesterünkhöz. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen” (Mk 8,34; Lk 9,23). Ezzel ugyan még nem oldottuk meg a kereszt titkát, de megtaláltuk a választ a kereszt és a szenvedés értelmére, mely a krisztusi élet törvénye. Isten, az Atya majd az örökkévalóság küszöbén megmutatja, miért vezetett bennünket a kereszt és a szenvedés útján. Egyelõre elég, ha tudjuk: Krisztus is ezen az úton járt, ez a mi üdvözítésünk, Krisztushoz hasonlóvá válásunk útja. Ez a szenvedés az örökkévalóság felé mutat. Pál apostol ezt így fejezi ki: „szenvednünk kell vele (Krisztussal) együtt, hogy vele együtt meg is dicsõüljünk” (Róm 8,17).

A hívõ keresztény a fenti gondolatok tudatosítására és átélésére – különösen nagyböjt idején – keresztúti ájtatosságot végez. Krisztus szenvedéstörténetének állomásai eszünkbe juttatják haláltusájának legfõbb mozzanatait. A keresztútjárás tulajdonképpen elmélkedõ imádság is. Közben figyelmünk – a szenvedõ Megváltón túl – azokra a személyekre irányul, akik részt vettek a keresztúton, legyenek azok együtt érzõk, hallgatag szemlélõk, kegyetlen kínzók vagy ellenséges érzületet szítók. Ájtatosságunk különösen akkor lesz gyümölcsözõ, ha felébreszti bennünk az együttérzést Krisztussal és bûntudatot (mert a mi bûneink okozták szenvedését), bûnbánatot vált ki lelkünkbõl. Különös lelki „haszon” származik számunkra abból, ha megtanuljuk alávetni magunkat Isten akaratának az élet minden bajában, s ha felébreszti bennünk a küzdelmet a jóért és a kitartást a jóban.

A keresztút rövid történelme Keresztútnak nevezzük azt az ájtatosságot, amelynek keretében imádságos lelkülettel járjuk Jézus szenvedésének szobrok vagy képek által ábrázolt állomásait, stációit. A keresztút tartalmilag részben az evangéliumokra, részben pedig a hagyományra támaszkodik. Az ájtatosság közös végzése fõként nagyböjt folyamán honosodott meg templomainkban, de év közben, pénteki napokon is kedvelt elmélkedõ imádsága a buzgó híveknek.

2013. MÁRCIUS

Ez a népi ájtatosság a középkorban honosodott meg a nyugati kereszténységben, bár kezdete Jeruzsálembe nyúlik vissza. A Megváltó által megszentelt helyek õsidõk óta vonzották a keresztényeket. Jézus jeruzsálemi kereszthordozásának nevezetesebb állomáshelyein Pilátus ítélõszékétõl a Golgotáig templomok és kápolnák épültek, hogy emlékeztessék a zarándokokat a történtek színhelyére. A zarándokok ezrei, meg a keresztes hadjáratok résztvevõi hazatérésük után, hazájukban is kialakítottak olyan emlékhelyeket, melyek a Megváltó szenvedésére emlékeztettek. Assisi Szent Ferenc is arra ösztönözte testvéreit, hogy ápolják Jézus szenvedése ájtatosságát. Mivel a ferences szerzetesek voltak a szent helyek õrei Palesztinában, így õk váltak a keresztúti ájtatosság terjesztõivé is. Természetesen a keresztútnak kezdetben nem ennyi állomása volt, mint manapság. Az elsõ századokban a zarándokok csak az Antónia-várat és a Golgotát látogatták. A stációk száma késõbb 7 és 43 között mozgott. A 14 stációs keresztút meghonosodása Leonardo da Portomaurizio (1676-1751) ferences misszionáriusnak köszönhetõ. Prédikációi különösen fogékonnyá tették hallgatóit Krisztus kínszenvedésére. Jézus megváltó szenvedésének emlékére eleinte emlékkereszteket állítottak az utak mellett, templomok elõtt és a temetõkben. Késõbb keresztutakat alakítottak ki a templom közelében levõ magaslaton, melyeket „kálváriáknak” hívták. Jézus szenvedésének útját a 17. századtól jelenítették meg a templomok falán elhelyezett képek, festmények vagy dombormûvek. Ma sokan vélik úgy, hogy a keresztút 14 állomásához feltétlenül állítani kellene még egyet: a föltámadás stációját. Újabban „kézi kálváriákat” is megáld az egyház, hogy az ágyhoz kötött betegek is elvégezhessék a keresztúti ájtatosságot. Ez olyan feszület, amelyet az Úr szenvedésének mozzanatait ábrázoló képecskék borítják. Ha elmélkedõ lélekkel végigjárjuk Krisztus keresztútját, elsõsorban arra döbbenünk rá, hogy irántunk való szeretetbõl, a mi személyes üdvössé-

A Szõlõfürt melléklete 2013. Március

A B Ö J T VA J O N M I ? A népszerû keresztény blogszerzõ, Jennifer Fulwiler – felnõttként megtért, ötgyermekes édesanya – az imádságban kapott különös indítás hatására férjével együtt elhatározta, hogy nagyböjtben hetenként egyszer sem lámpát, sem más világító elektronikus készüléket – tévét, számítógép-képernyõt – nem használnak. A heti egyszeri „villanyböjt” hatása mélyrehatóbb volt, mint gondolták volna. Jennifer így összegzi tapasztalatait: A villanymentes napokon sötétedés után gyertyafénynél jóval kevesebb házimunkát tudtunk végezni, a számítógépes munkát pedig kiiktattuk, így a napi munka emberi mennyiségûre csökkent. Visszatért az élet természetes egyensúlya: világosban dolgoztunk, az esti órákban kénytelenek voltunk pihenni. A gyertyaláng természetes, élõ fénye nagy nyugalmat adott. A korai lefekvéstõl másnap kipihentebben ébredtünk. Alázatra tanított, amikor felborult a napi tevékenységek megszokott rendje. Eleinte idegtépõ volt esténként nem mosni, nem mosogatni, nem e-mailezni. Aztán rájöttem: nem dõlt össze a világ attól, hogy aznap nem dolgoztam tizenhat órát, sõt egy-két „nagyon fontos” teendõ is lemaradt. A villanytalanság céltudatosabbá tett: amikor lámpafénynél késõ éjjelig dolgozhatom, napközben hol ebbe, hol abba kapok bele. Így viszont, hogy tudtam, amit sötétedésig nem végzek el, másnapra marad, sokkal jobban szerveztem a napi teendõket. Azzal, hogy sötétedés után nem tudtunk dolgozni és nem tapadtunk a képernyõre, idõt kaptunk arra, ami igazán fontos: az imádságra és a családra. Függetlenebbé váltunk a tévétõl és az Internettõl. A képernyõ nélküli estéken volt idõnk átgondolni, hol is van ezeknek a helye az életünkben. Ugyanakkor kénytelenek voltunk a kikapcsolódás más formáit keresni. Rájöttünk, mennyire Isten kezében vagyunk. Régen az emberek valóban félelembõl zárták be sötétedéskor a zsalukat, és éjjel fohászkodtak legbuzgóbban Isten oltalmáért. Ezt a kiszolgáltatottságot tapasztaltuk meg, amikor lement a nap, és tudtuk, hogy nem ûzhetjük el mesterséges fénnyel a sötétséget. A villanyvilágítás azt sugallja, hogy uraljuk az életünket; amikor lemondtunk róla, rádöbbentünk, mennyire kicsik és kiszolgáltatottak vagyunk mindenben. Életformánk annyira a villanyvilágításhoz kötõdik, hogy nem könnyû csak gyertyafény mellett tölteni egy estét, még hetente egyszer sem. Ám ha valaki szeretné megújítani a nagyböjtjét és új perspektívából szemlélni az életét, szívbõl ajánlom: oltsa el a lámpát! A böjt a test imádsága. „Utánad szomjúhozik az én lelkem, szintúgy vágyódik utánad az én testem is a puszta és járatlan és vizetlen földön” (Zsolt 63,2). A test is vágyik a Teremtõjére, szeretne bekapcsolódni Isten dicsõítésébe. A komolyan böjtölõ embernek minden porcikája tudja, hogy jeles idõ van, ha akarna, sem tudna megfeledkezni róla. Aki jócselekedettel akarná „kiváltani’, az akár meg is feledkezhetne róla, de a korgó gyomor ezt nem engedi. Szamár testvér mindig csak az elején követelõzik, de ha látja, hogy ki az úr, akkor megadja magát, és engedelmesen bekapcsolódik az imába. Ima nélkül nem sokat ér a böjt. Azt hívjuk inkább fogyókúrának. Nem sok köze van a kettõnek egymáshoz. Összekeverni sem szabad õket. Mintha egy nemes italba kis saras vizet is vegyítenénk. Épp benne van mindkettõ, de hát mégis a hitványabb gyõz a másik fölött. Ha nem Istenre figyelve végzem a böjtöt, ha nem válik tudatos fölajánlássá a lelkemben, ha nem Isten szerelméért teszem, akkor bármilyen cudarul gyötröm is magam, csak „zengõ érc vagyok vagy pengõ cimbalom”. Nincs benne érték, nincs benne tartalom. Akinek fölajánlom, Õ teszi értékessé a böjtöm. Én magam arra képtelen vagyok. A lemondással csak a helyet tudom biztosítani önmagamban. Ha a böjttel alkotott hiányt és ûrt nem a Lélek tölti meg, melyet imával hívok le, akkor megjelenik benne más: az ítélkezés, a gõg és egyéb hitványságok. Sok olyan fajta van; ami „csak imádsággal és böjttel ûzhetõ ki, aki tehát e kettõvel él, sokra juthat a lelki küzdelemben. KOCSIS FÜLÖP görögkatolikus püspök

A Szõlõfürt Családi Melléklete

2013. Március

Böjt alatt mi rendszerint az étel-ital megvonását értjük. Szájunk megregulázását. Valóban. Jézus korában, sõt vagy másfélezer éven keresztül különös szükség is volt erre, mert gyakran a gyomor bûnei, az ételfalak zárták el tõlünk Isten halk és szelíd szavát.

Gyökössy Endre: Hogyan böjtöljünk ebben a modern világban? Úgy érzem, manapság sokkal inkább a szemünket és a fülünket kell megböjtöltetni, hogy Isten halk és szelíd hangját meghalljuk, amely felülrõl és mégis belülrõl akar, hozzánk szólni. Mi a feladat, a „leckénk” a halk és szelíd szó meghallása érdekében? Mondjuk egy héten legalább egy nap ne nyissuk ki a rádiót, televíziót, ne olvassuk el az újságok szomorú, riasztó, keserves, rossz híreit – az antievangéliumot, az ellenörömhírt –, amelyek bajokról, háborúkról, gyilkosságokról, sikkasztásokról, gazdasági és hatalmi küzdelmekrõl szólnak; ehelyett csöndesedjünk el. Tudom, nem kevesen vannak, akik azt mondanák erre, hogy ez szinte képtelenség. Ennél sokkal egyszerûbb egy héten egyszer a gyomrot megböjtöltetni – és ez így is van. Nekünk azonban fontos ezt a fajta böjtöt gyakorolnunk. Csak így, szemünket-fülünket böjtöltetve tudunk olykor-olykor lényünk alaphangjára hangolódni, hogy így megtudjuk, mi rejlik bennünk. Mit mond a csönd; Mirõl, kirõl beszél lényünk mélye? Békés, tiszta hangok, képek jönnek-e elõ, vagy zavaros, nyugtalanító, elintézésre váróak? Vagy éppenséggel a nagy semmi?... Azért is szükségünk van hang-böjtre, hogy rezonáló-képesek legyünk a belsõfelsõ hangra, a Lélek szavára. Csak elcsöndesedve, szemünket, fülünket böjtöltetve tudunk kapcsolatba kerülni Isten Lelkével.

C

9. Árvízi Emléknap 2013. március 9-én ismét összegyûltek az V. kerület és az ország más pontjairól érkezõ cserkészek, hogy a 9. Árvízi Emléknap keretében megemlékezzenek az 1879es szegedi Nagyárvízrõl, és változatos programokon vegyenek részt a Dóm téren. Idén közel nyolcszáz cserkész regisztrált a Napra, és (a szép idõnek is köszönhetõen) rengeteg városi polgár is ellátogatott a Dóm térre. A keretmesés bevezetés után, melyen Caesar felvonult és szabadnapot adott gyõztes seregének a meghódított provinciában, Misi atya vezetésével megemlékeztünk a Nagyárvíz áldozatairól és azokról is, akik kitartó munkájukkal segítették az újjáépítést. A nap során rengeteg különféle programban lehetett részt venni. Voltak kézmûves állomások, ahol fát faraghattak, gyertyát készíthettek, rongylabdát varrhattak, bõrözhettek az érdeklõdõk, de lehetõség volt az íjászat vagy a kovácsolás kipróbálására is. A legkisebbek megnézhették a Délibáb bábcsoport bemutatóját, vagy meghallgathatták Ragó Ákos meséit. A fõzõversenyen résztvevõk szorgosan sürgölõdtek a bográcsok körül, és fõzték a palóclevest. Megemlékeztünk a Magyar Cserkészszövetség 100. születésnapjáról is: a kiállító sátor sokszínû anyaggal készült a Városból érkezõ és a cserkész látogatók számára egyaránt. A játéksátorban lehetõség nyílt különféle bajnokságokon részt venni, a Teddy Maci Kórház pedig szeretettel várta a gyógyítás fortélyaira kíváncsi kiscserkészeket. A TITOK klub is kitett magáért: ötletes programokkal népszerûsítették a természetvédelmet. Nem maradt el a nagy népszerûségnek örvendõ élõcsocsó kupa és a meseerdõ sem: utóbbiban a gall alvilágba szálltak alá a bátor harcosok, ahol hosszú küzdelmek során kellett bizonyságot tenni rátermettségükrõl. Délután a szentmise keretében hálát adtunk Szeged újjáépüléséért és az együtt töltött tartalmas napért, majd este közös tábortûzzel ért véget a program. BIBI 550.

S A L Á D I

Bereznai András és Lack Éva esküvõje (2012. december 29.)

F

O T Ó I N K

Kokavecz Dóra keresztelõje (2013. március 17.)

A Szõlõfürt melléklete 2013. Március

Kedves Gyerekek! Nagyböjtben, közeledve egyházunk legfontosabb ünnepe, a Húsvét felé, arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztus sokat szenvedett és meghalt értünk, hogy elvegye bűneinket. Mindezt azért tette, hogy nekünk jobb legyen. Harmadnap feltámadt s ezzel bebizonyította, hogy van élet a halál után. Vagyis legyőzte a kárhozatot és nekünk adta a mennyországot, az örök boldogságot!

Ha megfejted a keresztrejtvényt, melyben a szentmisén használt eszközök rejtőznek, megtudod kiknek ígérte a mennyek országát Jézus.

›››

Színezd ki a képet!

A Szõlõfürt melléklete

Mesesarok Alig jelentek meg a meleg márciusi nap elsõ sugarai, a tél csomagolni kezdett. Gorelowska erdejében elõbb leszedte a fehér csipkecsíkokat a faágakról, azután kiürítette a földeket és mezõket, hogy a délrõl hazatérõ vándormadaraknak legyen hova telepedniük. Majd sietõsen távozott. Egyetlen kis hókupac maradt csupán utána. A hókupac egy fiatal, aprócska nyírfa alatt keresett menedéket, és igen remegett. A nyírfa nézte, hogyan húzódik egyre összébb, és folydogál belõle egy kicsiny erecske. A kupac minden nap kisebb lett, az erecske pedig egyre gyorsabb. A nyírfa nem értette, miért fogy a fehér hó, és többször is kérdezgette: – Mi bajod? Itt soványodsz a szemem elõtt. Talán beteg vagy? A hó megrázkódott, mert a nap melegítette, és azt suttogta: – Nem soványodok, hanem egyszerûen elfogyok. Az idõs, felnõtt fáktól azt hallotta a kis nyírfa, hogy az ember a szerelemtõl szokott elepedni. Ezért azt hitte, hogy a hókupac az iránta való szerelemtõl epekedik, és ettõl nagyon boldognak érezte magát. Teljes erejével a nap felé nyújtózkodott, hogy ágai gyorsabban átmelegedjenek, és leveleket hajtsanak. Hadd lássa a hókupac, milyen szép zöld fácska lesz belõle! Az viszont egyre inkább remegett. Felnézett az égre, és azt suttogta: – Hamarosan eljön az ideje, érzem. Hallod-e, nyírfácska, már csak néhány nap. Többet nem volt hajlandó elárulni. A nyírfa azonban azt remélte, hogy hamarosan eljön az ideje, amikor a hó majd szerelmet vall neki. A nap felé nyújtotta ágacskáit, és könyörgött: – Még erõsebben süss, ó, napocska, hogy még gyorsabban kizöldüljek! Azt azonban nem árulta el, hogy a hókupac miatt akar zöld lombot ölteni magára. Azt hitte, hogy a nap ezt úgyis tudja. A nap

2013. Március

A hócsoda pedig egyre ontotta sugarait. Olyan erõsen, hogy az összes fa csillogott a fényben. Szinte hallani lehetett, ahogyan ágaikon nyújtózkodnak és pattognak a rügyek. Majd beesteledett. Ekkor megszólalt a hókupac: – Az éjszaka igen meleg lesz. Ma fog megtörténni... Hallasz, kis nyírfám? Ma éjjel... Ne aludj el, csodát fogsz látni. – Úgy örülök már elõre – válaszolta a nyírfa, és megborzongott izgalmában. Amikor azonban leszállt az éj, valahonnan köd ereszkedett le, és beborította az egész erdõt. Fakókék kendõbe burkolta a világot, hogy semmit sem lehetett látni. A nyírfa hallotta, hogy a ködben mozdul, történik valami, és felkiáltott: – Hó, kedves havacska! – De senki sem válaszolt. Hajnal lett, mire elnyomta az álom. Amikor pedig felébredt, majdnem megállt a szíve a rettenettõl. Ott, ahol tegnap még a hókupac világított, hegyes csírák álltak ki a fekete földbõl. Óráról órára erõsödtek, és észrevehetõen emelkedtek fel a talajtól. Két nap múlva az erdõ összes fája azt suttogta, hogy megérkeztek a hóvirágok. Fehéren és ragyogón pompáztak a napsütésben. – Most már megértettem, kedves havacskám, milyen csodára gondoltál! – sóhajtott fel a nyírfa, és

sokáig elnézte a hóvirágokat. Zöld lombja érzékenyen remegett. Tudta, hogy a virágok abból a hóból keltek életre, amely az iránta való szerelemtõl fogyott el. És biztos volt abban, hogy az erdõben az összes virág önzetlen, odaadó szerelembõl fakadt. Átszellemülten fordult a többi fához: – Tudjátok-e, mi a szerelem? A szerelem olyan, mint az óriási, jóságos nap. A fényében minden újjászületik, még a hó is elolvad, és virággá válik. BONDARENKO FIVÉREK Kedves Gyerekek! Hamarosan itt a tavasz, megszólalnak az énekesmadarak, vidám csicsergésükkel újra éled a természet. Ilyenkor minden az új élet kezdetét hirdeti: a kinyíló hóvirágok, a fák kipattanó rügyei, a napfény. Színezzétek ki a kismadarat szürkésbarnára, de a begye (hasa) vörös legyen!

Kozma László: Vörösbegy A legenda így szól: egymásra talált a Krisztus és a legkisebb madárka. Mert a madár azon a fán lakott Melybõl készítették a kereszt-ácsolatot. És akik az õ fészkét leverték A keresztet egy megtört vállra tették. A szikla-úton keringett felette S a nehéz fát a szárnyával emelte. Erejénél nagyobb volt a szándék – Megérzi a Krisztus, és tovább lép. S hogy megfeszítve ajkai sebesedtek A madárka csõrében hozott egy vízcseppet. A Krisztus ekkor a madárra tekintett Bólintott, s torkára egy vércseppet hintett. Vércseppet, mely lecsordult a töviskoronáról S a szürke tollú apró verebecske A Feltámadást dalolta attól kezdve.

7

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2013. MÁRCIUS

günkért vállalta a szenvedést. A keresztútjárás alkalmul szolgálhat, hogy lelkünk mélyébõl elõhívjuk a hála és viszontszeretet érzését. A kereszt és a fény Húsvét felé közeledve, a nagyböjtben, a kereszt és a szenvedés gondolatköre van jelen a mindennapi miseolvasmányokban. Amint az apostolok és a Jézust kísérõ asszonyok, a hívek is elzarándokolnak a Kálváriára. A gyermekek, a felnõttek, a családok, a közösségek és a nemzetek mind hordozzák saját keresztjüket. Nem maguk választották – a keresztet ajándékba kapták. Vannak, akik sorscsapásként fogják fel a megpróbáltatásokat, vannak, akik kegyelmi forrásnak tekintik. Ez utóbbiak már a húsvét, az isteni elgondolás, az örök cél fényében hordozzák terhüket. Akik jól megértették Krisztust, hiszik, hogy a föltámadott Úr minden emberrel együtt járja földi keresztútját. A nagyböjti idõ üzenete tehát arra ösztönöz, hogy Krisztus világossága mellett hordozzuk keresztünket.

Böjte Csaba gondolatai a pápa lemondása kapcsán

a holnap, de hogy õszinte legyek, a magam kisebb testvéri egyszerûségében nem is erõst érdekelnek ezek a kérdések. Persze, hogy imádkozom szaporán, kérem az Istent, hogy ne legyünk sokáig pásztor nélküli nyáj, de lelkem mélyén tudom, hogy ez nem az én dolgom és tudjátok a jelszót: Jobb ha az ember a saját dolgát, amit Isten rábízott még ha rosszul is, de végzi, mint hogy a mások dolgát nagyon jól végezné. A gonosz lélek azt szeretné, hogy idõnket, energiánkat arra pocsékoljuk, hogy tanulmányozzuk az események mögötti feszültségeket, meg a lehetséges forgatókönyveket, de mi ferences kisebb testvérek vagyunk és a mi dolgunk az, hogy szeressük a legkisebbeket, a bajban lévõ egyszerû embereket. Persze, hogy tudom, hogy sok buta ember van a földön, és sunyin szervezkednek, aljas terveket szövögetnek, de azt is tudom, hogy Isten nem kéri azt tõlünk, hogy beálljunk közéjük harcolni és gyûlölködve mások becsületét aláássuk! Higgyétek el, annyira leegyszerûsödik minden, ha az ember élete vezérfonalának a szeretet parancsát teszi. A mi dolgunk, hogy szeressük egymást, a gyerekeinket, munkánkat és a többit – mint a Jézus Krisztus által elénk állított gyermek – Isten irgalmas gondviselésére bízzuk. Látjátok, ezért nem politizált soha a Szent Ferenc Alapítvány. Hiszem, hogy Isten a maga mérhetetlen bölcsességével gondját viseli az õ gyermekeinek, ha azok ott, ahova a szeretet állította, alázattal, a legjobb tudásuk szerint végzik a maguk munkájukat! Lassan jön a szép tavasz, buta, ellenõrizhetetlen írások olvasgatása helyett menjünk ki a szabadba és gondozzuk, ápoljuk növényeinket, tegyük szebbé szülõföldünket. Isten Irgalmas szeretetében bízva, sok szeretettel: CSABA TESTVÉR

Csaba testvér írását a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által mûködtetett honlap tette közzé (magnificat.ro). Többen kérdezik, hogy miért mondott le a pápa? Hogy most mi lesz? Szeretnélek megnyugtatni benneteket! A kérdésekre nem tudom a választ, azt sem tudom, hogy mit hoz

Munkácsy Mihály: Golgota (részlet)

„Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak” Ezekkel a szavakkal zárja János evangélista Jézus szenvedésének elbeszélését. És majdnem ugyanezekkel a szavakkal kezdi el a Krisztus látomást az újszövetség utolsó könyvében, melyet titkos jelenéseknek szoktunk nevezni. A prófétikus szavak kétszeri idézése között ott feszül az egész történelem a keresztre feszítéstõl az Úr eljöveteléig. Ezekben a szavakban egyaránt benne van annak megalázottsága, aki mint gonosztevõ a bitófán halt meg. És annak a hatalma, aki eljön, hogy megítélje a világot. Aki a mi bíránk is. „Feltekintenek arra...”Az egész jánosi evangélium nem más, mint ezeknek a szavaknak a beteljesülése. Törekvés arra, hogy szemünket és szívünket hozzá emeljük. Az egyház egész liturgiája sem más, mint föltekintés arra, akit keresztülszúrtak; akinek arcát a pap az egyházi év csúcspontján, a nagypénteki istentiszteleten az egyház és az egész világ elé tárja: „Nézzétek: a keresztfája, melyen a világ üdvössége függött...” „Föltekintünk arra...” Urunk, add, hogy föltekintsünk Rád ebben az órában. Elrejtettségednek abban az órájában, amikor a világ megalázott. Az a világ, amely épp ki akarja kerülni a kereszt borzasztó szerencsétlenségét... JOSEPH RATZINGER

8

A konklávék története A konklávé szó a latin „cum clave” (olaszul con clave) kifejezésbõl származik. Egyrészt azt a zárt helyiséget jelöli, ahol a pápaválasztás zajlik, másrészt a bíborosok közösségének megnevezése, akik részt vesznek a választáson. A pápaválasztás egyik fõ szabályozója II. Miklós volt 1059-ben, õ a pápa tanácsadó testületére bízta a római püspök utódjának megválasztását In nomine domini címû rendelkezésével. A császárnak megerõsítési, a római klérusnak és a népnek utólagos hozzájárulási jogot biztosított. Rendelkezése szerint a pápaválasztáskor elég az egyszerû (50 százalék + 1) többség. Eddig többféle módon választották meg a pápát: az elsõ évezredben leginkább a római nép és a római papság választott. A 10. században azonban a római fõúri családok kezére került a kérdés eldöntése, ez a század így a pápaság egyik mélypontjának nevezhetõ. A kereszténység történetének elsõ ezer évében egyébként tulajdonképpen szóba sem került, hogy nem más város püspökét hívják meg a római fõpapi tisztségre, mivel úgy tartották, hogy a püspök haláláig el van jegyezve székhelyével. Végérvényesen III. Sándor pápa 1179-es konstitúciója utalta a bíborosok hatáskörébe a pápaválasztást. Bár sok korábbi történelmi kellemetlenséget orvosolt, mégis szinte azonnal egy másik súlyos nehézséget hozott magával: a széküresedés és az új pápa megválasztása idõszaka túl hosszúra nyúlt. Ehhez még hozzájárult a bíborosok korlátozott száma és ennek negatív következményei is. Ugyanebben az évben a III. Lateráni zsinat kétharmadra módosította a szükséges szavazatok arányát. III. Sándor halála után a bíborosi kollégium tagjainak száma hosszú ideig a 10 és 20 között ingadozott. A széküresedés idõszakai elhúzódtak hónapokig, nem ritkán egy évig is. Bár nem vehetett részt a pápaválasztáson, mégis a keresztény nép volt az elsõ, akit aggodalommal töltött el a kár, amit az egyház emiatt elszenvedett. Négy egymást követõ alkalommal kellett a bíborosokat a választás mielõbbi befejezésére kényszeríteni azzal, hogy bezárták õket. 1216-ban Perugia lakói a bíborosokat a városnak abba a palotájába zárták be, ahol a választásra összegyûltek. Hasonlóképpen viselkedtek a róma-

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t iak IX. Gergely pápa halála után 1241ben, bezárván a bíborosokat Septimius Severus római császár palatinus-dombi palotájába. Ugyanígy tettek Anagni lakói is 1243-ban, hogy véget vessenek a hosszúra nyúló széküresedés idõszakának, amely 1241-ben IV. Celesztin pár hónapos uralkodása utáni halálával következett be. A bíborosok utolsó és egyben leghíresebb bezárására Viterbóban került sor. IV. Kelemen pápa 1268-as halálakor a bíborosi kollégium tagjai itt gyûltek össze, hogy megválasszák a következõ pápát, de nem jutottak egyezségre. A viterbóiak úgy döntöttek, hogy bezárják a palotában összegyûlt bíborosokat, befalazva az ajtókat. Azonban a befalazás ellenére sem találtak megoldást. A türelmetlen viterbóiak lebontották a palota tetõzetét, és csak kenyeret és vizet adtak a bíborosoknak. Végülis megválasztották X. Gergely pápát. A széküresedés idõszaka 2 évig és 9 hónapig tartott.

Ebbõl a kellemetlen tapasztalatból tanulva X. Gergely intézményesítette a „konklávét” (cum clave = kulccsal, vagyis bezárva) 1274-ben, és meghatározta annak mûködési feltételeit Ubi periculum címû rendelkezésével. Elõírta, hogy 10 nappal a pápa halála után a bíborosoknak össze kell ülniük, hogy a pápaválasztásnak egy szigorúan zárt helyen kell történnie, egyetlen teremben, falak és elválasztó függönyök nélkül, hogy egy közösségben éljenek. Tilos a kijárás és mindenféle külsõ kapcsolat, a bíborosok egymás között folytatott titkos beszélgetését elkerülve, szerény körülmények

2013. MÁRCIUS között kell élniük ezeken a napokon. A konklávé kulcsait õrizet alatt kell tartani: a belsõ kulcsokat a camerlengo bíboros, a külsõket pedig a konklávét kívülrõl felügyelõ õr vigyázta. Az ételeket körforgós ablakon keresztül kell bejuttatni a bíborosoknak, alapos ellenõrzés után, hogy ne tartalmazzanak semmilyen jellegû üzenetet. Amennyiben 3 nap után nem hoztak döntést, a következõ 5 napon csak egy fogást szolgálhatnak fel nekik délben és este. Az 5 nap elteltével pedig csak kenyeret, bort és vizet kaphatnak. Mint minden merész reform, boldog X. Gergelyé is akadályokba ütközött a megvalósítás terén. Két évvel életbelépése után V. Adorján és XXI. János eltörölték, és visszatért a hosszú széküresedések ideje. V. Celesztin pápa öt hónapos pápasága alatt, mielõtt lemondott volna, visszaállította a konklávé szabályait, amelyeket az õt követõ, egy nap alatt megválasztott VIII. Bonifác pápa szilárdan megerõsített. Azóta megszakítás nélkül tiszteletben tartják a konklávéra vonatkozó törvényeket, amelyeket azonban a körülmények és a tapasztalatok fényében többször módosítottak. IV. Piusz az 1562-ben kiadott In eligendis bullával szabályozta a szavazás és a szavazatszámlálás módját. Más pápák a bíborosok és a kongregációk a széküresedés idõszaka alatti hatáskörének és a választás lefolyása módjának meghatározásával foglalkoztak. Szent X. Piusz pápa az 1904. december 25-én kiadott Vacante sede apostolica kezdetû konstitúcióban foglalta össze a korábbi pápák határozatait, tovább pontosítva azokat. Különös figyelmet szentelt annak, hogy véglegesen megszüntesse a világi hatalom bármiféle beavatkozását a konklávéba – erre okot az adott, hogy éppen az õ megválasztásakor, az 1903-as konklávén a krakkói bíboros-érseken keresztül I. Ferenc József császár vétót nyújtott be a fõ esélyes Rampolla bíboros államtitkár ellen. VI. Pál pápa 1975-ben tette közzé a Romano Pontifici eligendo kezdetû konstitúciót. Ez a dokumentum az, ami 80 éves korban határozza meg a konklávén részt vevõ bíborosok felsõ korhatárát, amely azonban nem a konklávé kezdetétõl számítódik, hanem a széküresedéstõl, azaz akik a széküresedéskor még nem múltak egy nyolcvan évesek, a konklávé kezdetekor viszont igen, azok részt vehetnek a választáson. VI. Pálét II. János Pál pápa 1996-os Universi Dominici gregis apostoli

2013. MÁRCIUS konstitúciója váltotta fel. Ez többek közt meghatározta, hogy ha 12 szavazási kör után sincs kétharmados gyõztes, akkor egyszerû többséggel (50 százalék +1) is lehet pápát választani. XVI. Benedek azonban visszaállította a régi kétharmados szabályt 2007. június 11-i rendelkezésével, azzal, hogy a 12. forduló után csak a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehet szavazni, és maguk a jelöltek nem szavazhatnak. Legutóbb XVI. Benedek 2013. február 25-én megjelent Normas nonnulas kezdetû motu propriojával engedélyezte, hogy a bíborosok testülete elõre hozza a konklávé idõpontját, amennyiben jelen van minden választó bíboros, és ne kelljen 15 napot várniuk. 1831 óta, amikor a bíborosok 54 napig tanácskoztak XVI. Gergely megválasztása elõtt, még egyetlen konklávé sem tartott öt napnál tovább. Az utolsó öt pápaválasztás 2-3 napon belül zajlott le. Néhány adat a XX. századi konklávék történetébõl: 1903: X. Piuszt a 7. szavazás alkalmával választották meg, a konklávé 5. napján (a mai, naponta 4 szavazást elõíró szabály ekkor még nem létezett). 1913: XV. Benedek a 10. szavazás után lett pápa, a 4. napon. 1922: XI. Piuszt a 14. szavazás után választották meg az 5. napon. 1939: XII. Piusz 3 forduló után nyerte el a szavazatok többségét, a 2. napon. (XII. Piusz valójában már a második szavazás alkalmával többséget szerzett, de az õ kérésére egy harmadik fordulóra is sor került. Ez volt egyébként a történelem legrövidebb konklávéja, kevesebb mint 26 óráig tartott.) 1958: XXIII. János a 11. szavazást követõen nyert, a konklávé 3. napján. 1963: VI. Pált a 6. forduló után választották meg, szintén a 3. napon. 1978: I. János Pál a 4. szavazás után lett pápa, a 2. napon. 1978: II. János Pál a 8. forduló után, a 3. napon szerezte meg a szavazatok többségét.

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Ha Isten nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne Ferenc pápa elsõ Úrangyala-imádsága Részletek a 2013. március 17-én elhangzott beszédbõl. „Kedves Testvérek! Jó napot kívánok! A szerdai elsõ találkozás után most ismét köszönthetlek mindnyájatokat. Örülök, hogy vasárnap van, az Úr napja! Ez szép és fontos nekünk, keresztényeknek: vasárnap találkozunk, köszöntjük egymást, beszélgetünk, mint most itt, a téren. Ez a tér a médiának köszönhetõen a világ méreteit ölti magára. Kedves Testvérek, Isten arca egy irgalmas Atyáé, aki mindig türelmes. Gondoltatok-e már Isten türelmére, amellyel mindannyiunk iránt van? Ez az õ irgalmassága. Mindig türelmes: türelmes velünk, megért minket, vár ránk, és soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, ha képesek vagyunk arra, hogy visszatérjünk hozzá bûnbánó szívvel. „Nagy az Úr irgalma”. Kasper bíboros azt írta, hogy az irgalmasság mindent megváltoztat. A legjobb, amit hallhatunk: megváltoztatja a világot. Egy kis irgalmasság kevésbé hideggé és igazságosabbá teszi a világot. Szükség van rá, hogy jól megértsük Istennek ezt az irgalmasságát, ezt az irgalmas atyát, akinek olyan nagy a türelme. Nem sokkal azután, hogy kineveztek püspökké, 1992-ben Buenos Airesbe érkezett a Fatimai Szûzanya, és ünnepélyes szentmisét mutattunk be a betegek számára. Én gyóntattam azon a szentmisén. A szertartás vége felé felálltam, mert ki kellett szolgáltatnom a bérmálás szentségét. Egy nagyon egyszerû, idõs asszony odajött hozzám, már 80 év felett volt. Ránéztem és így szóltam: – Nagymama – mert nálunk így hívják az idõs

9 asszonyokat – meg akar gyónni? És õ igennel válaszolt. – De hátha nem vétkezett – mondtam. – Mindnyájan vétkeztünk – felelte az idõs asszony. – De talán az Úr nem bocsátja meg bûneinket – tettem hozzá. Nagy biztonsággal így válaszolt: – Az Úr mindent megbocsát. – Honnan tudja? – kérdeztem tõle. Az idõs asszony válasza így hangzott: – Ha az Úr nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne. Kedvem támadt megkérdezni tõle: – Mondja, hölgyem, Ön a (Pápai) Gergely Egyetemen tanult? Mert ez az a bölcsesség, amit a Szentlélek ad: a belsõ bölcsesség az isteni irgalmasságról. Ne feledjük el: Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, soha! – Hát akkor hol van a probléma? – kérdezte az idõs asszony. – Az a probléma, hogy mi fáradunk el, hogy bocsánatot kérjünk. Soha ne fáradjunk el! Isten a szeretõ Atya, aki mindig megbocsát, akinek irgalmas a szíve mindnyájunk irányában. Mi is tanuljunk meg irgalmasak lenni mindenkivel. Fohászkodjunk a Szûzanya közbenjárásáért, aki karjai között tartotta az emberré lett isteni Irgalmasságot.” Az Úrangyala elimádkozása után a pápa rövid köszöntést intézett minden zarándokhoz: „Köszönöm fogadtatásotokat és imáitokat. Kérem, hogy imádkozzatok értem. Ismét átölelem a római híveket és mindenkit, akik Olaszország és a világ különbözõ részeibõl jöttök, valamint mindazokat, akik a kommunikációs eszközök révén csatlakoztak hozzánk. Olaszország védõszentje, Assisi Szent Ferenc nevét választottam, és ez megerõsíti spirituális kapcsolatomat azzal a földdel, ahonnan, mint tudjátok, családom származik. Jézus azonban arra hívott meg bennünket, hogy egy új család tagjai legyünk, egyházáé, Isten családjáé, és haladjunk együtt az evangélium útján. Az Úr áldjon meg benneteket, a Szûzanya õrködjön felettetek, és ne feledjétek: az Úr soha nem fárad el abban, hogy megbocsásson! Mi vagyunk azok, akik elfáradunk, hogy bocsánatot kérjünk. Jó vasárnapot és jó ebédet kívánok!” Ezek voltak a Szentatya utolsó szavai, amelyeket március 17-én, vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor a Szent Péter téren és környékén összegyûlt hatalmas tömeghez intézett.

10

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Lelkigyakorlat Tarjánban Barsi Balázs ferences atya március 15-17. között tartotta lelkigyakorlatát egyházközségünkben, melyre két résztvevõ így emlékezik. Balázs atya. Jólesik kimondani, jólesik leírni ebben a formában, hisz közhelyesség, külsõdlegesség veszélye ez esetben föl sem merül. Az egyik legnépszerûbb magyar lelkivezetõ, BARSI BALÁZS nagyböjti beszédeire Szeged szívévé vált a Tátra téri templom. Az elmélkedés alapszövege Jézus és a szamáriai asszony találkozásának jelenete János evangéliumából. A jelenvoltak magukon észlelték a történet lelki olvasatát: szomjat az élõ vizekre, az õsforrásra, Istenre. Az irgalom víztiszta egyszerûségét. Ami annyira hiányzik túlprogramozott, agyonanalizált, gyökerében sebzett létünkbõl. Barsi Balázs elmélkedéseinek hatása szív és intellektus ritka egyensúlyából fakad. A szemlélõdõ élet mélységeibõl, amely a legapróbb tényeken is a megváltás egyetemes jeleit pillantja meg. Magas szintû teológiát olvas ki elemi jelenségekbõl, majd bíz a lehetõ legegyszerûbb szavakra, hogy az együgyû formulák életre szóló tanulságok hordozóivá alakulnak. Igazságokká, a szó legmélyebb értelmében. Cseppben a tenger, kút tükrében az égbolt. Gyöngyben a vízmélyi századok ragyogása. Balázs atya pásztor, akit a nyájjal egyazon orkán cibál, de õ a szeretet tépázását érzi. Hogy – túl jón és rosszon – át meg átviharzik rajtunk az Isten. Igazságai verejtékkel, imádságban lepárolt tanúságok. Igehirdetése a tetszeni vágyással leszámolt, kíméletlen õszinteség. Isteni távlatban látja az embert. Így lehetséges, hogy a földi szomjúság képeivel az ég utáni sóvárgást tapintja ki hallgatói szívében, hisz míg a kútból húzott vízzel eltelik a vándor, a lélek szomjára enyhet adó igék csak még nagyobb, húsvéti vágyakozás élesztõi. MARTON ÁRPÁD (A lelkigyakorlatos beszédek képben és hangban megtalálhatók a laudetur.hu honlapon.)

Barsi Balázs atyát már több ízben hallottam szenvedélyesen szónokolni, így különösen megörültem, mikor megtudtam, hogy közösségünkbe érkezik. Minden lelkigyakorlat célja az, hogy felébressze és megerõsítse Isten utáni vágyunkat. Úgy érzem, hogy ez most is megtörtént. Balázs atya elmélkedései fellebbentik a fátylat az isteni igazságok elõl és betekintést nyerhetünk a lelki mélységekbe. A mostani lelkigyakorlat során a szamáriai asszony történetén (Jn 4,134) keresztül reflektálhattunk saját életünkre és Isten-kapcsolatunkra. Balázs atya rávilágított a szamáriai asszony megsebzettségére és széttöredezett életére, amit tovább gondolva mi is kivetíthetünk saját életünkre.

2013. MÁRCIUS

Azt hiszem, senki sem akar felületes és szétszaggatott félemberként élni. Nem elégedhetünk meg a látszat jóval. Talán mondhatjuk azt, hogy mindenkiben rejlik egy vágy a teljességre, a tökéletessé és szentté válásra. Jézussal együtt mi is kijelenthetjük, hogy: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn 4,34) Természetesen ehhez nekünk is bele kell merülnünk saját mélységeinkbe és imádságban elcsendesülve, át kell engednünk a terepet Istennek, aki egyedül képes arra, hogy gyógyítson és felemeljen. Mert Õ úgy szeret minket, ahogy vagyunk és ennél nagyobb kincs nem létezik. TARJÁNYI ANITA

2013. MÁRCIUS

Hajnali futás az életért Az út az emberi élet jelképe. Életünk nem más, mint téren és idõn át történõ haladás az örök cél, vagyis Krisztus felé. Az út azonban nemcsak célra irányuló elõkészület, az élet maga az út! Nem mindegy, hogyan haladunk rajta végig. Rohanó világban élünk. Van, aki azért fut, mert kergetik; van, aki azért, mert õ kerget másokat; van, aki önmaga elõl menekül, mert nem akar szembenézni magával; van, aki azért szalad, nehogy meg kelljen állnia, ne kelljen elgondolkodnia életén, mert akkor meg kellene változnia; és olyan is akad, aki Isten elõl menekül. Ezek a futások értelmetlenek, és gyümölcstelenek, aki így fut, az lemond arról, hogy valóban értelmesen élje az életét, lemond a jövõjérõl, és lemond arról is, hogy válaszoljon az Isten hívására. Ezzel szemben, a húsvéti evangéliumok is beszélnek futásról, ám ez mennyire más! Ezeket érdemes követni, mert már most igazi életre vezetnek, és eljuttatnak az örök életre is. 1. Mária Magdolna futása. A szeretet nem tudja elfogadni, hogy a szeretett személy ne létezzen: „Ha valakit igazán szeretsz, ezzel azt mondod neki, hogy te nem halhatsz meg” (Gabriel Marcel). Mária Magdolna még halálában sem tud elszakadni attól, aki meggyógyította. Jézus a mélységek mélységeibõl emelte õt fel, tisztogatta meg, végül szinte nõi tanítványává fogadta. Magdolna szívében hatalmas vágy él, osztatlan szívvel keresi Jézusát. Sír, mert elvesztette Õt! (Vajon én sírtam-e már legalább egyszer Jézusért?) Érdekes, hogy amikor Magdolna elveszíti Jézust, akkor saját nevét is elveszíti. „Asszony, miért sírsz... kit keresel?” Mária Magdolna csak akkor ismeri fel az Urat, amikor Jézus a nevén szólítja „Mária!” Mindez azt mutatja, mi is személytelenné, névtelenné válunk, és elembertelenedünk, ha Jézust elveszítjük, vagy kizárjuk életünkbõl. A Szentírás szava nekünk is szól. „Ne félj! Mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy!” (vö. Iz 43,1) Magdolna futásának a története arra is felszólít minket, hogy akkor is tartsunk ki töretlen hûséggel, amikor emberileg úgy tûnik, nincs remény. A pilóták tapasztalata szerint, felülrõl nézve a legsötétebb viharfelhõ is hófehér. Mindannyian be vagyunk íratva a szenvedés iskolájába. Ebbõl az iskolából nem lehet kiiratkozni, lemorzsolódni; csak összemorzsolódni, vagy Krisztussal fölé kerekedni. Ha a sas példáját követjük, aki a

11

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t szél felhajtó erejét kihasználva emelkedik a vihar fölé, Krisztus erejével mi is szenvedéseink reménytelenségei fölé tudunk emelkedni, megtapasztalva azt, hogy a felhõk fölött mindig kék az ég. Magdolna futásának története még egy dologra figyelmeztet minket: a Jézussal való találkozás mindig küldetéssel jár. Magdolna nem tarthatja meg magának Krisztust, tanúságot kell tennie Róla. Ezért is nevezi az egyházi hagyomány Magdolnát az apostolok apostolának, mert õ viszi meg az örömhír beteljesülését nekik.

2. A két tanítvány, Péter és János futása. Sokszor nem látunk a szemünktõl, tartja a közmondás, és amit látunk, gyakran az is torz és hamis. Jézust nem az érzékszerveinkkel vagy értelmünkkel, hanem szeretetünkkel ismerjük fel. Tulajdonképpen a szeretet ismeri fel a Szeretetet. Ez nem más, mint a Jézusra való hangolódás misztériuma. Ha valaki szeretettel keresi Jézust, az elõtt testet ölt a szeretet. Érdekes, hogy az Evangélium eredeti szövege szerint a három ember (Magdolna, Péter, János) Jézus sírjánál mást és másképp lát: Magdolna – nézett, de nem látott semmit (blepein) Péter – volt valami elképzelése (teóriája) arról, amit látott (theorein) János – túl látott a dolgokon (horao). János, a szeretett tanítvány, aki az utolsó vacsorán Jézus szívén nyugodott, átvette az Úr szívverését, ezért õ ismeri fel és éli át elõször a húsvét jelentését. Rádöbben arra, hogy a szeretet gyõzedelmeskedik a halálon. A három futás arra is tanít minket, hogy Isten nagylelkû, mindig többet ad, mint amit kérünk. Magdolna, Péter és János halottat keresnek, és üres sírt találnak. Halottal akarnak találkozni, és az Élettel találkoznak. A három futás egyetlen célja az egyetlen Szeretet. „Az utak mindig folytatódnak” – írta Tolkien. Húsvét közeledtével kérdezzük meg magunktól: a mi utunk merre fut? Beérjük a tárgyak szeretetével, vagy csupán emberi szeretetek után futkosunk, vagy valami többre is vágyunk?

De nemcsak mi futunk Isten után, hanem az Isten is fut Krisztusban mi utánunk, valahogy úgy, ahogy Füle Lajos írja versében: Fut a gyermek a labda után leszegett fejjel, tûzpirosan, se lát, se hall, csak egyre rohan. Guruló labda lett a világ, szüntelen ûzi, hajtja a vágy, száz utcán, téren, ezer veszélyen, millió anyai kétségen át, gyönyörû szépen s balga-bután fut a gyermek a labda után... Fut az ember az élet után ... Leszegett fejjel gyötri magát kincseit egyszer csakhogy elérje, kergeti álma, hajtja a vére. Kenyér gurul a lába elõtt, vagyon gurul a vágya elõtt, hírnév, dicsõség álma elõtt. Rohan utánuk éveken át, a fogyó úton, életen át, száz utcán, téren, ezer veszélyen, millió isteni bánaton át, gyönyörû szépen s balga-bután fut az ember az élet után... Fut az ISTEN az ember után, mert mindent lát és szánja nagyon, guruló szívét csakhogy elérje, hogy fut utána, hull bele vére! Ott fut az utcán, ott fut a téren, egész világon, sok ezer éven, sok mérhetetlen, megérthetetlen, keresztre írott szenvedésen át, hulló Igével, kiontott vérrel, viszonozatlan, mély szerelmével fut az ISTEN az ember után... Ha az ember az Isten után fut, az Isten pedig az ember után, akkor valahol, valamikor az utak összefutnak, és Krisztus karjaiba szaladunk. Boldog húsvéti futást és áldott húsvéti találkozást kívánunk minden kedves olvasónknak! BOKOR ZOLTÁN (Átvéve a Harangszó XIX. évf. 3. számából)

H Í R E K Kérjük a kedves Híveket, hogy adójuk kétszer 1%-ának felajánlásával ez évben is támogassák Egyházunkat és a Közösségi Ház fenntartását segítõ TÉKA Alapítványt. Ez Önöknek új kiadást nem jelent, számunkra viszont a mûködést nagy mértékben elõsegíti. A rendelkezõ nyilatkozatok elvihetõk az újságos asztalról.

Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

*** Húsvéti élelemiszergyûjtés A Katolikus Karitász ebben az évben is meghirdette a templomokban az élelmiszergyûjtést. Hála az adományozó lelkületû híveknek az egy hét alatt mintegy 110 kg tartós élelmiszer gyûlt össze. Karitász csoportunk a Húsvét elõtti idõszakban juttatja el az adományt 25 család részére. Õk azok, akik a környezetünkben élnek és anyagi gondokkal küzdenek. Fõleg többgyermekes családokról van szó. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik segítettek szebbé tenni embertársaink húsvéti ünnepét! MAJA

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

† Fodor Sándorné Kalmár Margit † Hegedûs Mihályné Tóth Eszter † Kodrán László Tiborné Csikesz Veronika † Kopasz Györgyné Szögi Anna † Lippainé Dr. Fekete Ilona † Magyar József † Mayer Pálné Kálmán Mária † Péter Antalné Csernyi Mária † Stachó János Károly † Szeraffin Gusztáv Árpád † Tóth Szeles Istvánné Sárkány Ilona

Kegyelemteljes és örömteli feltámadási ünnepet kívánunk minden Kedves Olvasónknak!

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Igeliturgia: 18 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

A Szõlõfürt Szerkesztõsége

Sok boldogságot kívánunk az új házasoknak!

Bereznai András és Lack Éva

Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek:

• Frank N. László András • Kokavecz Dóra • Udvardi Kinga • Várhelyi Gábor Róbert

Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért Plébánia kiadványa. Megjelenik évente négy alkalommal. Lapzárta: 2013. március 18. Szerkesztõség tagjai: Dr. Benyik György felelõs szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu