KALANDOZÁS A HORGÁSZAT VILÁGÁBAN 40 OLDALON VIDEÓ MELLÉKLETEKKEL
HorgászKalandok 2017. III. Évfolyam/Február
AZ INGYENES HORGÁSZMAGAZIN
A PICKERBOTOS TECHNIKA
feketesügér horgászat
4. oldal
GYÁRTSUNK POP-UP BOJLIT 8. oldal
PERGESSÜNK CSUKÁRA 2. RÉSZ 12. oldal
A HORGÁSZKALANDOK INGYENES HORGÁSZÚJSÁG APPLIKÁCIÓJA LETÖLTHETŐ A GOOGLE PLAY ÁRUHÁZBÓL! 1
DOVITSHOP KLIKK IDE
DOVIT 2017-es CSALI ÚJDONSÁGAI VIDEÓ
TALÁKOZUNK A FEHOVA KIÁLLÍTÁSON!
HorgászKalandok
Tartalom
AZ INGYENES HORGÁSZMAGAZIN
KALANDOZÁS A HORGÁSZAT VILÁGÁBAN 40 OLDALON VIDEÓ MELLÉKLETEKKEL
HorgászKalandok 2017. III. Évfolyam/Február
AZ INGYENES HORGÁSZMAGAZIN
A PICKERBOTOS TECHNIKA
feketesügér horgászat
4. oldal
GYÁRTSUNK POP-UP BOJLIT 8. oldal
PERGESSÜNK CSUKÁRA 2. RÉSZ
Téli napokon 16. oldal
12. oldal
A HORGÁSZKALANDOK INGYENES HORGÁSZÚJSÁG APPLIKÁCIÓJA LETÖLTHETŐ A GOOGLE PLAY ÁRUHÁZBÓL! 1
Kiadó: MÉDIA GALAXY KFT. www.horgaszkalandok.hu
[email protected] Tel: 06-70/413-4444 Főszerkesztő: László Attila Felelős Kiadó: Bús Julianna
Pontyos tanulmányaim 1. rész 20. oldal
Főmunkatárs: Papp Gergő
feketesügér horgászat
Megjelenik havonta digitális formában
Hirdetésfelvétel: Tel: 06-70/413-4444
[email protected] Előkészítés – Tördelés: ALFA PRESS DESIGN KFT. Felelős vezető: Ibos Ferenc ügyvezető
A Pinka pisztrángjai 24. oldal
Meg nem rendelt kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! A fizetett hirdetések tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget! A kiadványban megjelent írások elsősorban a szerzők, de nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
„Ékszer” pontyok 28. oldal 3
A pickerbotos technika módszerek és praktikák
Sok olvasónk kérdezte levélben, hogyan kell ös�szeállítani a pickerbotos szereléket, hogyan és miként kell vele horgászni. A következő sorokban, nekik nyújtunk némi támaszpontot. Ha meggyőztük magunkat, hogy pickert vásárolunk, néhány szempontot érdemes szem előtt tartani. Gondoljuk végig, hol akarjuk használni, – csak állóvízen vagy néha nap magunkkal akarjuk vinni a folyópartra is –, mekkora halakra akarunk horgászni, milyen végszerelékkel stb. Ha mindezt tisztáztuk magunkkal, választhatunk könnyű, kis dobósúlyú, rendkívül érzékeny botot, 15 gramm körüli dobósúllyal vagy éppen 30-40 gramm körülit, ami a pickerek felső határa is egyben.
Jól gondoljuk át, hol akarjuk a pickerbotot használni 4
Ez utóbbiak allroundnak is tekinthetőek, nagyobb testű pontyok vagy márnák fogására is tökéletesen alkalmasak és még kellően érzékenyek is, míg az előbbiek inkább a partközeli keszeghorgászat eszközei, könnyű végszerelékkel. A másik lényeges dolog, amit meg kell néznünk még a vásárlás előtt, hogy hajlás közben milyen a bot íve. Nem szabad az ívben terhelés alatt törésnek lennie, ha mégis van, ne vegyük meg a botot, csak azt, amelyik szép egyenletes ívben hajlik. Sok kellemetlenségtől megkíméljük magunkat. Az orsó tekintetében négy nagy csoportból válogathatunk: nyeletőfékes, harcifékes, match és normál. Pickerezéshez alapvetően a kisebb méretek jöhetnek
számításba 20-tól a 35-ig, könnyű grafit házzal, letapadásmentes fékkel, precíz zárt golyós csapágyakkal. Ne csak azt nézzük, hány csapágy van az orsóban, és még olcsó is, nem ez mutatja annak minőségét, sőt a sok rossz minőségű csapágy még csökkenti is annak élettartamát! Nem ezen kell spórolnunk. Lényeges, hogy az orsó súlya harmonizáljon a bot súlyával. Kiváló darabokat találunk a nagy gyártók, mint a Shimano, Spro, Dam, Balzer, Okuma kínálatában elfogadható áron. Ha semmiképpen nem boldogulunk, kérdezzük meg az eladót, biztosan segíteni fog. Ma már a nyeletőfékes orsókból is sok gyártó készít kis méretűeket, melyeket kiválóan tudunk használni pickerezéshez is. A nyeletőféknek elsősorban akkor vesszük igazán hasznát, ha több bottal horgászunk, és még az egyik bottal éppen fárasztunk, a másikat tudja húzni a hal és nem kell attól tartanunk, hogy botunkat berántja a vízbe, vagy ha nem tudjuk egyfolytában a spiccet figyelni. Fontos, hogy az orsó finommechanikával és fékrendszerrel rendelkezzen, hiszen a vékony damil szakítószilárdságához kell a nyeletőféket is beállítani. A harcifékes orsók elsősorban a pergető és match horgászat eszköztárát gyarapítják, ott is váltak a horgászok körében népszerűvé. A harcifék előnyeit a pickerezés során ugyanúgy élvezhetjük, hiszen a fékerőn egy mozdulattal könnyedén változtathatunk, ez pedig
Könnyű etetőkosarat használjunk még pontosabbá, finomabbá, alkalmazhatóbbá teszi a fékerőt a fárasztás közben. A match orsókat a normál orsóktól a dob kialakítása, és áttétele különbözteti meg, hiszen ezek dobja szűkebb. Kisebb a zsinór kapacitásuk is, 15-20-as damilból 100150 méter, áttételük 1:6-1:7 körüli, – a normál 1:5 körülihez képest –, ezáltal lényegesen gyorsabb a zsinórcsévélésük. A jó match orsóban a tűgörgő és legalább három csapágy, továbbá a csapágyazott nagyméretű zsinórvezető szerintem alapkövetelmény, mint ahogy a legalább két pótdob, egy match és egy normál. Ezáltal többméretű damillal fel tudjuk tölteni a dobokat, nagyobb a variációs lehetőségünk. A normál orsók a tecnikai újítások révén legalább an�nyira professzionális eszközökké váltak, mint a fent említett kategóriák. Itt is alapkövetelmény a letapadásmentes, finoman állítható fék, tűgörgő, távdobó dob, precíz zárt csapágyazás, legalább egy tartalék dob. A zsinór is a szerelék fontos eleme, ezen szintén nem érdemes spórolni. Ne csak azt nézzük, mennyibe kerül és mennyi a szakítószilárdsága. A rossz damil miatt kár lenne elveszíteni egy szebb halat. Alapvetően a sül�lyedő, kellően lágy, jó csomótűrő képességű damilok jöhetnek számításba, melyek nedvesen is megtartják szakítószilárdságukat. Mindenképp sötétebb színűeket vegyünk, semmi kép se rikítót, ami esetleg zavarná a halakat. A fonott zsinórokat kerüljük pickerezéshez, azokat nem ehhez találták ki és a bot sem biztos, hogy
módszerek és praktikák
Általában két spiccel árulják, egy lágyabbal és egy erősebbel
5
módszerek és praktikák
Érdemes előbb etetni a kiszemelt helyre
Ha pontyra horgászunk, a kukoricaszemeket fűzhetjük a kisméretű horog öblébe is 6
bírná és jó eséllyel előbb, utóbb szó szerint derékba törne botunk karrierje. Sok gyártó készít jó minőségű, kifejezetten feeder (picker) horgászathoz damilokat, pl.: Tubertini, Spro, Maver. Pickerezéshez való kosarakból elég nagy a választék. Vannak műanyag vagy drótból készült kerek kosarak, rakétakosarak, csonti kosarak, ólmos műanyaghálók szintén csontihoz. A kisebbek jöhetnek szóba, maximum 10-15 gramm plusz ólmozással, ezek még etetőanyaggal is igazodnak a bot dobósúlyához. Jó, ha több típussal és mérettel is rendelkezünk, így könnyen válthatunk menet közben. A gubancgátlók terén is több hosszúságú, anyagú és színű közül van módunk válogatni. Lehetnek egyenesek, vagy hajlítottak. Fekete, vagy átlátszó darabokat részesítsük előnyben, mert ezek igazodnak leginkább a mederfenék színéhez, 15-20 cm hosszban. Vizsgáljuk meg, hogy a végei nem sorjásak-e, nincs-e éle, ami a damilt elvághatja. A rajta lévő gyöngyös karabiner megfelelően tart-e, rögzül-e a csőhöz, ha nem tartjuk kellően stabilnak, rögzítsük, mert a kosár könnyen elszállhat. A horgok szintén fontos részét képezik a szereléknek. Jó minőségű, megfelelő hegyű és méretű horgot válasszunk. Alapvetően kisebb méreteket használjunk, gilisztás, kukoricás, vagy más magvas, illetve vegyes tűzethez öblösebbet, csontihoz, szúnyoghoz keskenyebb, vékonyhúsú, hosszúszárú típust. Jobb márkák pl.: Mustad, Gamakatsu, Owner, Drennan és még sorolhatnám. Egyéb kiegészítőkre is szükségünk van, mint a különféle méretű gyöngyök, gumiütközők, forgók, kapcsok, melyek a szerelék pontos és megfelelő összeállításához szükségesek. Jó, ha mindegyikből van több méretű és színű. Fontos a jó bottartó villa, ezekből szintén elég nagy a választék. Olyat válasszunk, aminek legalább a magassága és a fej dőlésszöge változtatható, stabilan rögzíthető, leszúrható, könnyű, viszonylag kis helyen elfér. Ízlés és pénztárca kérdése, ki milyet választ. Merítőből a finomszerelékes horgászathoz használatos hosszú nyelű versenyen szintén használatos típust válasszunk, kellően erős fejjel, mert ha nagyobb hal jönne azt is bírja, legalább 4-5 mm-es lyukátmérőjű hálóval, mert könnyebb kiemelni a vízből. Zsinór jelölő filc is jó ha van nálunk, mert nagyban megkönnyíti a pontos horgászatot, ami az eredményesség szempontjából nagyon fontos. A pontos etetéshez pedig segítségünkre lehet az etető csúzli, igaz ennek a szakszerű használata megkíván némi gyakorlatot. A haltartó tekintetében a „karikás” típusokat részesítsük előnyben. Ezekben sokkal kíméletesebben, és hosszabb ideig életben tarthatjuk a kifogott halakat. Törőszita a megfelelő állagú, minőségű etetőanyag előállításához, és végül horogkiszedő a horog kíméletes és gyors eltávolításához szükséges. A szerelék összeállításánál az érzékenységre és az összhangra kell törekedni. A bot érzékenysége és a célhalaknak megfelelően, a főzsinór 14-es -18-as átmérő közötti legyen,. 18-nál vastagabbat ne használjunk, mert ez már valahol az érzékenység és a bot
terhelhetőségének határa, és csak nagytestű halak horgászatához, vagy folyóvízen érdemes használni. Az előke átlag két tizeddel vékonyabb legyen, pl.: 14-hez 12-es előke. Hossza általában a gubancgátló hosszával azonos, így szinte száz százalékig elkerülhető, hogy a szerelék dobás közben összegubancolódik, de az előke hossza elérheti akár 60-80 centit is, ha a halak különösen érzékenyen kapnának. Az előkét a főzsinórra kötött forgón rögzítjük, a forgó csökkenti a damil csavarodását, ezáltal növeljük élettartamát. A forgó és a főzsinór közti csomóra, annak védelme érdekében húzzunk gumigyöngyöt, gumiütközőt, e fölé egy csúszó gyöngyöt, a gubancgátló ütéseinek tompítása érdekében. A gubancgátló nélküli szerelékek lényegesen egyszerűbbek. Kötünk egy körülbelül egy méteres fület, amit úgy vágunk el, hogy legyen egy 20 cm-es és egy 80 cmes zsinórdarab. A rövidebbikbe kötjük az ólmot, vagy az etetőkosarat, még a hosszabbra a horgot. Ezt a szereléket én jobbára folyón alkalmazom. Egy másik eredményes szerelék ehhez nagyon hasonló: Az ólmot közvetlenül a főzsinórra kötjük, az ólom fölött 20 cm-re kötünk egy fület, és ebbe hurkoljuk a 60-80 cm közötti vékonyabb előkét. Folyón szintén nagyon fogós, de állóvízen is jól használható.
Pickerbotos horgászatkor a már annyiszor hangsúlyozott pontosságot emelném ki, ami mind az etetésre, mind pedig a horgászatra érvényes. Válasszunk ki egy fix pontot, amihez az etetést és a horgászatot igazítjuk. Végezzünk alapozó etetést, és az első sikeres bedobás után a távolságot jelöljük meg a zsinóron, hogy a későbbiekben is ugyanoda horgásszunk. Halban gazdagabb vízen az alapozó etetés után legtöbbször elegendő csak az etetőkosárral behordott etetőanyag, de ahol szükséges még csúzlival, vagy kézzel utána etethetünk. Fontos, hogy az etetőanyag megfelelő állagú és kellően homogén legyen, jól tapadjon, de vízbeérés után gyorsan oldódjon ki a kosárból. Sok kiváló kimondottan feederes etetőt lehet kapni, de mi magunk is kísérletezhetünk. Konkrét recepteket most nem írnék, mindenkinek meg van a magáé. Fogósságát növelhetjük élő anyag, aromák, adalékanyagok, pl.: angolmorzsa, kukorica pogácsa, szemestakarmányok hozzáadásával. Folyóvízen sóder vagy föld hozzáadása a nehezítés érdekében elengedhetetlen. De etethetünk pusztán csontkukaccal, vagy épp szemestakarmán�nyal is. Mindenkinek eredményes horgászatot kívánok! B.K.
módszerek és praktikák
Íme az eredmény, egy szép kis ponty pickerre
7
Gyártsunk pop-up bojlit pontyhorgászat
Sokáig azt hittem, hogy a lebegő (pop-up) bojli a tökéletes pontycsali. Közel tíz éven keresztül majdnem minden helyzetben használtam ezeket a csalikat. Jóllehet igencsak sok pontyot fogtam ezzel a csalival, mégis a tapasztalataim azt mutatták, hogy egyes esetekben többet fogtam volna, ha mellőzöm a használatukat. Aztán egy nap, teljesen véletlenül (otthon felejtettem a lebegő golyócskákat), kénytelen voltam a hagyományos, merülő bojlikat alkalmazni. És ettől a naptól kezdődően elkezdtem pontyot ponty után fogni, még azokon az iszapos aljzatú tavakon is, ahol eddig úgy gondoltam, hogy feltétlenül lebegnie kell a csalinak. Az utóbbi években halaim 80 százalékát süllyedő bojlival fogtam, függetlenül attól, hogy milyen volt a tó meder. A lebegő bojlik Nagy- Britanniában, 1982- ben váltak széles körben elterjedté. Nem tudni pontosan, hogy ki fedezte fel, ellenben Rod Hutchinson az első könyvében említ egy módszert, amellyel lebegővé tehetőek a bojlik. Egy polistirén golyóra gyúrta a bojlitésztát és így
Így is lehet lebegtetni 8
Napjainkban több neves cég is gyárt minőségi lebegő bojlikat. Ezeket főként akkor használom, amikor külföldi vizeken horgászom, de itthoni horgászataim során is mindig tartok magamnál egy csomaggal. Ezek a csalik nagyon kemények, viszont könnyedén kifúrhatóak a bojlifúróval, lebegő tulajdonságukat sokáig megőrzik. Illatuk már önmagukban is igen erős, ám ez még fokozható is, ha valamilyen aromába áztatjuk őket főzte meg. A hajszálelőkés szerelék felfedezése után, a lebegő bojli volt a legnagyobb újítás. Ez határozottan megnövelte a fogások számát, éppen abban az időben, amikor a hagyományos golyócskák fogóssága kezdett alább hagyni. A lebegő bojlik egy olyan nagyszerű újítás volt, amelynek a ponty egyelőre nem tudott ellenállni. Mint utólag kiderült ez csak már idő kérdése volt. Ma egy egyszerű felkínálási technika, éppen olyan, mint az összes többi. Egyes helyzetekben eredményesek, ellenben azokon a tavakon, amelyeken jómagam is horgászom, a pontyok gyanakodva tekintenek rá. Amennyiben logikusan gondolkodunk, könnyedén rájövünk, hogy az egyetlen csali, amelyet a ponty gyanakvás nélkül hörpinthet fel, az a hagyományos, süllyedő bojli. Egy az etetésnél használt bojlik között elkeveredett süllyedő csalit, sokkal nagyobb valószínűséggel eszi meg a ponty, mint egy olyat, amelyik az etetés fölött lebeg néhány centiméterrel. Az ilyen lebegő csalikkal megfogott pontyok hamarosan párosítani fogják a veszély fogalmát és a pop-up bojlit. De, amint mondottam, ezek a csalik igenis lehetnek fogósak, de csak bizonyos körülmények között.
Gyönyörű ponty lebegőre legyenek, mint amekkorának kész állapotukban szánjuk. A mikrohullámok hatására a bojlik ugyanis megnövekednek. Amennyiben 18 milliméteres lebegő bojlikat szeretnénk gyártani, akkor 14 millimétereseket vagy még kisebbeket formázzunk. 2. Tegyünk öt, hat bojlit a sütőbe. Süssük őket három egyperces szakaszban maximális fokozaton. Figyeljünk arra, hogy ha túl gyorsan sülnek elhasadhatnak. Érdemes néhányszor kísérletezni, hogy rájöjjünk, milyen fokozaton és mennyi ideig kell a sütőben tartanunk csalinkat. 3. A mikrohullámú sütőben elkészített pop-up bojlik nagyon szárazak. Ez azt jelenti, hogy nagyon sokáig megőrzik a szavatosságukat és igencsak jól szívják fel a különböző aromákat. Mivel nagyon kemények nehéz őket fúróval kilyukasztani, sokkal könnyebb a horoghoz kötni egy darab selyemcérnával.
pontyhorgászat
A lebegő bojlikat főként a hideg hónapokban alkalmazom előszeretettel, novembertől március közepéig. Télen, amikor az aljzatot egy bomló növényekből álló réteg borítja, a halak könnyebben találják meg a lebegő csalikat. Ebben a periódusban a halak keveset táplálkoznak és hajlamosak a legkönnyebben elérhető táplálékot fogyasztani. Abban az esetben, ha nagyon messzire kell dobnunk, ahova etetni már szinte lehetetlen (mondjuk 120 méterre a parttól), egyetlen szem lebegő bojli használata a legcélszerűbb. Ennek több oka is van. A halak kön�nyebben találják meg a lebegő bojlikat, egyrészt az intenzívebb illatuk miatt, másrészt pedig az élénkebb színezetük miatt. Másik pozitívum, hogy a ponty ebben az esetben, csak egyetlen egy lebegő csalit lát, nincs mellette egy veder másfajta csali, amelyekkel összehasonlíthatná. Nem fogja többször egymásután felszippantani és kiköpni, mint ahogyan a fenéken heverő csalikkal teszi, mielőtt rászánná magát, hogy mégiscsak megeszi. Éppen ezért a módszer majdnem mindig eredményes. Gyakran csalizom horgaimat két szem bojlival, ugyanis azt vettem észre, hogy a halak sokkal nehezebben köpik ki ezeket, mint az egyetlen golyócskából álló társait. Főként akkor, ha a csali körüli etetést egyenként szedegetik. Használok hagyományos bojlikat is duplán szerelve, viszont ezek kombinációja egy lebegő bojlival nagyon hatékonynak tűnik. A szerelék úgy készül, hogy a süllyedő golyócskát fűzzük a horoghoz közelebb és ezt követően fölé a lebegőt. A süllyedő csali kiegyensúlyozza lebegő társát és az egész szerelék egy hóemberhez lesz hasonlatos. Igencsak nehéz feladat elé állítja a pontyokat ez a szerelék, hiszen majdhogynem lehetetlen kiköpni a hóembert anélkül, hogy a horog meg ne akadjon a hal szájának valamely részében. A pop-up bojlik nagyszerű felszíni csalik is lehetnek, továbbá megvan az a tulajdonságuk is, hogy majdnem a végtelenségig megőrzik eredeti alakjukat, illatukat. Gyakran, amikor a felszínen horgászunk és állateledellel etetünk, a halak előnyben részesítik a lebegő bojlikat. A lebegő szerelékhez nagyon rövid zsinórt használjunk, amennyiben monofilt szeretnénk alkalmazni, de mindenképpen a lehető legvékonyabbat válasszuk. Azokon a vizeken, ahol a pontyok kerülik a felszíni táplálkozást és az elszórtan előforduló táplálékot keresik, egyetlen lebegő csali átütő sikert hozhat.
A LEBEGŐ BOJLIK GYÁRTÁSA A MIKROHULLÁMÚ SÜTŐBEN
Létezik egy módszer, amellyel igencsak kemény állagú, lebegő képességét sokáig megőrző bojlikat gyárthatunk. 1. Mint ahogy azt általában szoktuk, formáljuk meg a bojlikat, majd főzzük meg őket (hagyományos süllyedő bojlikat gyártsunk). Figyeljünk arra, hogy azok a golyócskák, amelyeket majd a sütőbe helyezve lebegővé varázsolunk kisebbek
A hideg időben van értelme alkalmazni a pop-up bojlikat. 19,80-as novemberi ponty 9
pontyhorgászat
3. Időnként mozgassuk meg őket, hogy nehogy leragadjanak vagy elégjenek. 4. Hagyjuk abba a sütést még mielőtt barnássá válnak. Szintén nagyon kemény bojlikat kapunk, amelyeket nehezen tudunk majd kifúrni, viszont selyem cérnával a horoghoz köthetjük. A hazai tavakon a parafabetétek felhasználásával készült lebegő bojlikat szeretem használni. Amennyiben 18 milliméteres bojlikat szeretnék készíteni, 12 milliméteres parafagolyócskára lesz szükségem. Ezek a parafabogyók biztosítják, hogy a lebegő bojlik mérete teljesem megegyező legyen az etetéshez használt hagyományosakéval. Az így készült bojlik mentesítenek a Gyakran, amikor a felszínen horgászunk és állatelelebegésük próbálgatásának izzasztó percei alól, mivel a dellel etetünk, a halak előnyben részesítik a lebegő parafabetétes bojlik mindig lebegnek. bojlikat Azt, hogy polisztirén vagy parafagolyócskákat ültetünk-e a bojlik belsejébe, a bojlikeverék milyenséA SERPENYŐBEN Ez a módszer Alan Taylor, a híres pontyhorgász révén ge dönti el. A vékony, könnyebb keverékekhez povált ismerté. Egyes cégek két speciális alapanyagot lisztirént, míg a vastag, nehezebb keverékhez parafát gyártanak az e módszerrel készülő lebegő bojlik készí- javaslok. Jómagam már a gyártás idején egy kis ólmot is teszek a bojlijaim közepébe, ezáltal teszem őket ketéséhez, pop- up keveréket és pop-up olajat. 1. Egy edénybe adagoljunk egy tojáshoz 5 ml pop- vésbé lebegővé. Ez azért fontos, mert ebben az esetup olajat és kétszer annyi aromát, mint amen�- ben csak egy egészen picike ólomsörétre van szüksényit a hagyományos bojlikhoz szoktunk használ- gem a hóember szerelék kiegyensúlyozásához. Függetlenül attól, hogy a fentiek közül melyik módszert ni. 2. Kavarjuk alaposan össze ezeket az alkotóeleme- választjuk a lebegő bojlik legyártásához, fontos, hogy ket, mindaddig amíg egy homogén keveréket csalink mindaddig őrizze meg lebegő tulajdonságát, amíg erre szükségünk van. Hideg vizekben ez 12 órát nem kapunk. 3. Fokozatosan adjuk hozzá a speciális pop-up ke- jelenthet, esetenként még többet is. Ugyanakkor fontos az illatmegtartó képességük is. És lám elérkezünk veréket és újból kavarjuk össze alaposan. 4. Az így kapott masszából formázzunk golyócs- a aromatúltengésben szenvedő lebegő bojlik kérdésékákat. Ebben az esetben is kisebbeket, mint hez is. Ez viszont már egy következő írás témája lesz. László Attila amekkorának a kész csalikat szánjuk, ugyanis sütés közben a bojlik 15 százaléknyi térfogat-növekedést eredményeznek. Például a 14 milliméteres golyócskákból 16 milliméteresek lesznek. 5. Forrósítsunk fel egy teflonbevonatú serpenyőt. 6. Tegyünk kb. húsz darab bojlit a serpenyőbe és folyamatosan forgassuk őket. 7. Két- három perc elteltével a bojlik színe elkezd sötétedni és térfogatuk megnövekedik. 8. További két perc sütést követően teljesen megkeményednek, mint valami kis kavicsok. Ekkor levehetjük a tűzről. Egy száraz konyharuhára szedjük ki őket a serpenyőből és hagyjuk kihűlni. 9. Miután kihűltek beszórhatjuk őket az illatukat, ízüket fokozó porokkal.
A HAGYOMÁNYOS SÜTŐBEN
1. Megformázzuk és megfőzzük a bojlikat, ebben az esetben is figyeljünk arra, hogy kisebbre gyártsuk őket, mint amekkorán majd készen szeretnénk látni. A folyékony aromákból használjunk kétszer annyit, mint amennyit a hagyományos bojlikhoz szoktunk. 2. Tegyük a bojlikat egy tepsibe és süssük őket közepes lángon hozzávetőleg 15- 20 percig.
10
Ha messzire dobunk elég egy szem pop-up
csukahorgászat
Pergessünk csukára 2. rész
A csuka revierjét elszántan őrzi
Tavaly kora ősszel, de még igencsak nyárias időben telefonált rám László Attila, a HOROGRA AKADVA műsor producere, hogy kéne valami külső helyszíni, csukáról szóló műsort készíteni. Ez már csak nem lehet gond – gondoltam, és rögtön le is autóztam a kiszemelt csatornát letesztelni. Késő délelőttől sötétedésig fogtam több mint húsz darab csukát, természetesen mindet műcsalival. Ezek jó részét visszaengedtem, két darabot hoztam el, bár később ezeket is elajándékoztam. Mindenesetre nagyon megnyugodtam, hisz lesz itt hal a forgatáson is – gondoltam.
NAPOZÓ CSUKA Közben telt az idő, és elérkezett a forgatás napja. A helyszínre érve azt hittem, hogy rögtön, ott helyben megüt a guta: időközben kinyitották a zsilipet, folyt a víz, mint a Colorado és félszobányi területeken úszkáltak felszínén a kisebb-nagyobb, felszakadt hínárfoltok. Ráadásul, mintha ez önmagában még nem lett volna elég, a forgatás ideje bizonyos okok miatt igen rövidre volt szabva, és ez az időpont abszolút nem egyezett meg az ott élő csukák „ebédidejével”. (Ez az úgyneve12
zett menetrend, amiről a későbbiekben még ejtünk néhány szót). A pokoli körülmények ellenére nagy nehezen azért sikerült kibűvölni négy csukeszt és néhány sügért, így a műsor végül is sikerült. (Egyre inkább úgy hiszem, hogy a horgászokra, illetve a horgászatra is vonatkozik valamiféle Murphy-törvény. Ha igen, akkor valószínűleg úgy hangzik, hogy: Halat fogni megrendelésre nem lehet!). A kifogott négy csuka közül egy érte el azt a méretet, hogy kifogását, nyúzását, gyomortartalom-vizsgálatát érdemes legyen filmre venni – talán ha másfél kilós lehetett a szerencsétlen. Egy másik társa viszont, amely élve úszta meg a forgatást, a műsor egyik igazi csemegéje lett. Egy jókora hínárfolt mellett pillantottam meg őkelmét, napozás közben. Azonnal szóltam operatőrünknek, hogy ezt mindenképpen vegye filmre. Jól kikacagott, majd felvilágosított, hogy kamerája – bármilyen profi műszer is – egyszerűen nem lát le harminc-negyven centivel a víz alá. Újabb kérésemre azért megpróbálta, és láss csodát – a felvétel sikerült. Hogy ebben a csúcstechnika, az operatőr profizmusa vagy a horgászok védőszentje segített-e, azt nem tudom, lényeg, hogy sikerült! És hogy mi a fantasztikus ebben a felvételben? Az, hogy tisztán látszik rajta a napozó csuka, és a körülötte rajzó kishalak. Ezek közül némelyik nem is centiméterekre, hanem
szinte milliméterekre úszkálta körül a csuka pofáját, míg az rájuk sem hederített. Jómagam sokszor láttam már ilyet, de filmen még soha, ezért is voltam végtelenül elégedett, hogy a felvétel sikerült. Hoppá – kiálthat fel a kedves Olvasó – ebből a történetből mégiscsak az derül ki, hogy a csukát nyáron nem érdeklik a kishalak, még ha az orra előtt fickándoznak, akkor sem! Ez a felvetés teljesen jogos. Meleg vizekben a csukát az orra előtt úszkáló egészséges kishalak valóban nem nagyon érdeklik. Nem nagyon érdeklik, mert egészségesek, mert a csuka jól van lakva, vagy, mert nem egyesével, hanem csapatostól bukkannak fel előtte. Magányosan felbukkanó egészséges kishalat a csuka a lehető legritkább esetben vesz üldözőbe, ehhez valóban nagyon éhesnek kellene lennie – a jó csukás vizek pedig táplálékban, kishalban bővelkednek, tehát a csuka gyakran nem elég éhes. Ha pedig a táplálékát képező kishalak csapatostól ússzák őt körül, a csukának meg kell küzdenie a bőség zavarával. Ha jól szemügyre veszünk egy-egy kishal csapatot, a lehető legritkább esetben találunk köztük beteget, sérültet. Az egészséges kishalak pedig nagyon jól tudják, hogy a csuka mikor éhes, és mikor nem. Ha nem éhes, egyszerűen tudomást sem vesznek róla. Ha viszont éhes, ennek elég nyilvánvaló jelei vannak: száját görcsösen nyitja-zárja, tátog, uszonyai meg-megremegnek, és ezekből a jelekből a kishalak nagyon jól értenek, Félelmetes szájjal rendelkezik
csukahorgászat
A csuka szinte bárhol megél
sőt, az egyetlen értelmes módon reagálnak is rá: Azonnal szétrebbennek. A csukának tehát újra be kell állnia támadási pozícióba, ezt a kishalak megint csak érzékelik – és kezdődik minden elölről. Mennyivel más viszont a helyzet, ha a csuka egy horgon vergődő, menekülésre képtelen, erősen sérült kishallal találkozik! Hiszen ennek a szerencsétlennek semmi esélye sincs a menekülésre, a csuka ezt nagyon jól tudja, és bekapja, mint kutya a legyet. (Vagy nem kapja be. Amennyiben nem elég éhes, még ebben az esetben is gyanússá válhat neki valami – például egy túlságosan durva drótelőke – kishal-csalinkat jól szemügyre veszi, esetleg körül is ússza néhányszor, majd arrébb áll.) De, e kis kitérő után engedtessék meg nekem, hogy folytassam a történetet. Szóval, operatőrünk felvette a napozó csukát, az őt körülúszó kishal rajjal együtt, amikor szóltam neki, hogy most jól figyeljen, mert ilyet még nem nagyon látott. Felkötöttem egy könnyű, körforgó villantót, majd nagyon óvatosan túlpöccintettem a sziesztázó csukán. Ahogy a villantó bevontatását megkezdtem, az addig nyugodt csukán az agres�szivitás nyilvánvaló jelei kezdtek mutatkozni, és ahogy a műcsali közeledett hozzá, ezek egyre csak fokozódtak. Ezt nyilván a kishalak is érzékelték, mert mintegy varázsütésre eltűntek még a környékről is. Mikor a körforgó úgy egy méterre járhatott tőle, a csuka már támadási pozícióban állt, a következő pillanatban pedig tigrisként vetette rá magát a csillogó herkentyűre.
13
csukahorgászat 14
De a tréfát félretéve: meggyőződésem, hogy a legtöbb horgász esetében a nyári csukapergetéstől való ódzkodás valójában lustaságból, kényelemből, és a kitartás hiányából fakad. Nyáron a csukát a vízi növényzet közt kell keresnünk – hínárban, töklevelesben, nádban, torzsásban, stb. Minél több a vízi növény, annál több a csuka, de nagyon sok horgász nagyon hamar megunja, hogy tíz dobásából nyolcszor „hínár keszeget” fog. Ez azonban messze nem azt jelenti, hogy a vízi növényzet közül műcsalikkal ne lehetne csukát fogni; a későbbiekben meg fogjuk látni, hogy ez nem is Csukatanya olyan nehéz feladat. Most azonElhibázta ugyan, ezért kifognom nem sikerült, de a tör- ban ismerkedjünk meg – illetve cáfoljunk meg – egy ténet, azt hiszem, jól példázza a csuka legjellemzőbb másik csukás tévhitet! viselkedésformáit. Tapasztalatból tudom, hogyha ugyanennek a csukának az orra elé horogra tűzött, élő csalihalat kínáltam vol- CSUKÁS TÉVHIT na fel, attól csak megriad és azonnal arrébb állt volna. A műcsalira viszont – még ha sikertelenül is – de leg- Lapunk előző számaiban beszéltünk már néhány szót alább rávágott. Kifogott és megtisztított, másfél kiló ragadozó halaink ösztöneiről. Ebből az írásból kiderült, körüli társával ugyanez volt a helyzet. Gyomortartal- hogy a domináns, a legerősebb, a legmeghatározóbb a mának vizsgálatakor tenyérnyinél is nagyobb naphalat territoriális (területvédelmi) ösztön. Ekkor pontosan a szedtem ki belőle, melyet kifogása előtt csak percek- csukát, illetve annak revierjét hoztam fel példaként: lekel nyelhetett le, annyira friss volt. Nyilvánvaló tehát, írtam, hogy a csuka revierjét (területét) féltékenyen és hogy a műcsalira nem éhségből vágott rá. A műsorban elszántan őrzi minden betolakodóval szemben, hogy elmondtam, hogy azt a csukát élő csalihallal biztosan oda-odatévedő fajtársait vehemens támadásokkal elnem lehetett volna megfogni – egyébként ezt a véle- űzi, vagy ha méreteinél fogva megteheti, bizony be is ményemet most is tartom – de az Orkla halálos csábí- kapja őket. Ezt akkor rövid példának szántam, hiszen tásának végül is nem tudott ellenállni. általánosságokról volt szó. Most azonban, hogy konkTermészetesen nem állítom, hogy meleg vizekben élő rétan a csukáról beszélünk, ez a revier-téma mindenfécsalihallal nem lehet csukát fogni, nem állítom, hogy a leképpen kiegészítésre szorul. csuka csakis és kizárólag műcsalikkal pergetve fogható, de tapasztalataim azt mondatják velem, hogy azért mégiscsak a különféle műcsalik és a pergető csukázás az igazi. Talán lesznek Olvasók, akik nem mindenben értenek egyet velem, de eddigi írásaimból, azt hiszem kiderült: mániákus, megszállott pergetőhorgász vagyok. Ráadásul még a szenteknek is maguk felé hajlik a kezük – a horgászatban is! Én pedig elég messze állok a szentektől, legalábbis időnként bizonyos ifjú hölgyek, lányos anyák és féltékeny férjek ezt állítják rólam – hogy vajon miért, igazán nem tudom… Egy 12,10 kg-os csuka feje mellett a gyufásdoboz igencsak csekélynek látszik
Lesben álló csuka
csukahorgászat
Ezt a reviert semmiféleképpen ne úgy képzeljük el, hogy ott csakis és kizárólag egyetlen csuka él. (Néhány évtizeddel ezelőtt a csukás szakkönyvek egyébként ezt így írták le.) Sok helyütt a szakirodalomban már megjegyzik, hogy olyan vizeken, ahol nagyon sok csuka zsúfolódik össze viszonylag kis helyen, ott e revier mérete mindössze néhány négyzetméter. Nos, a legújabb kutatások eredményeit elemezve megállapíthatjuk, hogy ez sem igaz. Nagyon igényes, nyugat-európai szaklapokban jelentek már meg kitűnő víz alatti felvételek közös búvóhelyen lapuló csukákról. Ezek a csukák ismerik és eltűrik egymást, egyszerűen azért, mert nincs más választásuk, egyszerűen nem tudnak mit kezdeni egymással! A csukák revierje tehát egész pontosan a csukák korcsoportok szerinti elkülönítését jelenti, és ezt saját tapasztalataim is megerősítik. Számtalanszor előfordult velem ugyanis, hogy ugyanabból a hínárlyukból, szinte centiméterre azonos helyről gyors egymásutánban három-négy csukát is fogtam, természetesen szinte centiméterre egyforma nagyságú, egyívású példányokat. Ha logikusan gondolkodunk, be kell látnunk, hogy két ötkilós csuka nem sok kárt tehet egymásban, mint ahogy két harmincdekás példány sem képes erre a mutatványra. Ha azonban a harmincdekás csuka téved be az ötkilós példány revierjébe, annak menthetetlenül vége: minden kétséget kizáróan nagyobb fajtársának gyomrában fejezi be életét. A csuka revierjéről ezt a néhány mondatot azért tartottam fontosnak leírni, mert gyakran tapasztaltam, hogy egyes pergető horgászok egy-egy ígéretes búvóhelyről kifognak egy csukát, aztán továbbállnak, mondván, hogy mivel a revier urát megfogták, ott több csuka már úgysincs. Pedig dehogy nincs! Tavaly ősszel egy alkalmi sporttársam fogott egy olyan három kiló körüli példányt egy hínárlyukból, aztán már ballagott is tovább, újabb ígéretes helyeket keresni. Én megvártam, míg eltűnik a legközelebbi kanyarban, aztán öt percen belül fogtam két, szintén három kilós csukát, ugyanabból a hínárlyukból. Jó tudni, hogy a csuka saját testhosszának egyharmadát kitevő falatokat képes gond nélkül lenyelni, tehát, ahol húszcentis apróságokat fogunk, ott többkilós példány jelenlétére abszolút ne számítsunk. Ahol viszont hatvan centis csukát zsákmányoltunk, a víz néhány perces pihentetése után mindenféleképpen eresszünk meg még egy-két dobást: nincs kizárva, hogy kifogott csukánk egyívású, vagy legalábbis hasonló méretű társát (társait) is megfogjuk. Egyébként pontosan ez a rettenetesen erős territoriális ösztön az oka annak, hogy a csuka különféle műcsalikkal könnyebben becsapható, mint élő kishallal. Az élő csalit csak akkor veszi fel, ha éhes, saját, hasonló méretű fajtársával nem tud mit kezdeni, műcsalinkra viszont rávág. Rávág, mert parányi agyával nem tudja mérlegelni, hogy territóriumán keresztülvezetett műcsalink közömbös-e számára, vagy éppen veszélyt, kihívást, bosszúságot, esetleg nem kívánt riválist jelent? Mivel a műcsali állandó mozgásban van, nincs ideje alaposabban szemügyre venni, ezért biztos, ami biztos alapon inkább bekapja, hiszen méreteinél fogva megteheti. Ha netán mégsem kapja be azt, akkor bizony
Amint lehűl a víz, a csuka kikényszerül a nyílt vízre mi hibáztunk: rosszul választottuk meg, vagy rosszul vezettük a műcsalit, esetleg elmulasztottuk alkalmazni a legfogósabb trükköket. Hogy mik ezek a hibák, illetve melyek ezek a trükkök, ezekről nemsokára szót ejtünk, de előtte még el kell időznünk néhány mondat erejéig az általánosságoknál. Sok horgász állítja, hogy a csuka buta és mohó hal, ha egy cipőkanalat húzunk végig a vízen, még azzal is meg lehet fogni. Ez mind igaz – és egy újabb tévhit is egyben. Igaz, ha a csuka éhes, és igaz, ha egy szűz vízen pergetünk. Ha viszont tele a hasa, vagy egy agyonpergetett víz esetében már gyanakvóvá vált, válogatott trükkök tucatjait kell bevetnünk ahhoz, hogy akár egyetlen rávágást is kicsikarjunk. Hogy ez a várva várt rávágás bekövetkezzen, tudnunk kell, hogy mikor, hol keressük a csukát, élőhelyeinek ismeretében pedig milyen módon ingereljük. Folytatjuk…. Fté 15
Téli napokon
módszerek és praktikák
Csodás a természet! Minél jobban hallgat – így a téli napokon is – annál többet mond. Még a hó, a vizet borító jég alól is van üzenete számunkra, hát még a horgászok felé. Igaz, a magyar irodalom és költészet remekei a természet téli alvásáról beszélnek: pacsirtadal ekkor nem hallatszik, helyét a száraz jegenyén ücsörgő varjak károgása veszi át, de horgászfülnek, szemnek, ez is csodás. „Mindennek meg van a maga ideje, még a szalmakalapnak is”- mondja a csíki székely, s igaza van.
Téli horgászok a Dunán A pacsirtadal a nyárhoz tartozik, a Kárpátokban a holló, az Alföldön a varjú károgása főleg a tél kelléke. Erdő-mező fehér köntöst vált télvíz idején, s eleinte csak a folyóvizek szélein jelenik meg a jég, később az egészet, még a gyorsfolyású részeket is jég borítja, hogy ne beszéljünk a tavakat, víztárolókat betakaró jégpáncélról és az azt borító hóról. Ez a tél és ezt el kell fogadni a mi földrajzi fekvésünkön. Az idei csapadékos nyár után az öregebbek, a sok évet átéltek, hosszú, kemény telet jósolnak. Mint minden jóslat, vagy beválik, vagy nem. Majd meglátjuk. Egy biztos: az élet a természetben a téli hónapokon sem áll le és az folyik a maga rendjén. A Hargitán a barnamedve leereszkedik a bércek világából a cseres-bükkös erdőbe makkozni, bükkmagot ropogtatni, a szarvasok is elhagyják a szügyig érő havak világát. Eljött a farkasok, hiúzok ideje: lakmároznak a gyengébb állatok világában, selejteznek: felfalják a gyenge, beteges, nem életképes egyedeket s ezzel jót tesznek. A hollók, varjak, csókák felszedegetik a természetben elhagyott elemózsiát, s a nagyvárosokban még az utcán eldobott, szemétnek nyilvánított hulladékot is elfogyasztják, utcatisztítóként. Csak a verebek dideregnek, tanácstalanok. Mit tegyenek az egyre hidegebb, fagyosra forduló világban?
16
S a vizek? És a bennük élő csodás halak? És a horgászok, mit tesznek télvíz idején? A vizek birodalmában, a halak világában, a horgászberkekben télen sem áll az élet! Minden folyik tovább – évmilliók óta – csak más körülmények között. Főleg a Kárpát-medencében, hazai tájakon. Az itteni vízviszonyok, a vizek élővilága évmilliók alatt alakult ki s habár az ember felelőtlen, néha merényletként emlegetett dolgokat tesz ellene, a vízi élet – télen is – a maga ősrégi törvényszerűsége szerint folyik tovább, s ez benne a csodálatos.
Készül a lék
MIT HOZ A TÉL? Télen a folyóvizek hozama nagyon kicsiny. Nincs eső, a hó télen nem olvad. A hegyi patakokban, Tátrában, Keletiés Déli-Kárpátokban a sebes pisztrángok – amelyek már a tél beállta előtt leívtak – gondban vannak. A mélyebb vízrészeket, a padmalyt és gübéket keresik fel, itt tartózkodnak, hiszen a mélyebb víz biztonságot, áttelelést jelent számukra. A Hargitát, Bihari havasokat, netán a Mátrát elhagyva a bővebb, nagyobb vízhozamú patakok hal-lakói, a menyhal, rózsás márna, paduc, vagy fejes domolykó előnyösebb helyzetbe van a sebes pisztránghoz hasonlítva. A vizet nem mindig borítja jégpáncél, oxigénben is gazdagabb s a téli vermelő helyet elhagyó apró táplálékhalak is gyakran kimozdulnak téli pihenésükről. Ők is szeretnének valamicskét falatozni, hiszen hosszú a téli böjt, s ez okozza vesztüket. A menyhal, csuka, harcsa, sőt még a nagyobb testű domolykó is alig várják megjelenésüket ilyenkor, a téli általános böjt idején. Ugyanis a halak számára a nagyböjt ilyenkor van, nem Húsvét előtt. S a „feketebélű” paducok? Azok még a jégborította folyóvízben sem tétlenkednek, télen is szorgalmasan „legelik” a vízsodrában a nagyobb lapos köveket borító zöld moszatot, tudományos nevén a
Téli csuka
perifitont. Ha a Sebes Körösön Csúcsa vidékén, vagy a Maroson Vécs várkastélyánál a folyó fölé hajolunk a partról, a lapos köveken láthatjuk a „vésett ajkú” paduc moszatlegelő szájának nyomait. Télen is táplálkozik. Ő is vesztére, mert gyakran esik mohó csuka vagy süllő áldozatává. A menyhal télen van igazán elemében! Tudatosan készül a január végi, februári nászra – a menyhalesküvőre – hiszen e csodás, de titokzatos életű halfaj, akármilyen különösnek is tűnik, télen ívik. Fajfenntartó ösztönének engedelmeskedve, a menyhal télen szaporodik. Ő az, amelyik az év folyamán először ívik, a téli fagyos vízben. A jégkorszak utáni időkben vetődött a Kárpát-medence akkor bővizű folyóiba, itt maradt nálunk, édesvízi hallá lett – akárcsak a dunai galóca – s köszöni a befogadást. Ő a legjobban télvíz idején érzi magát folyóinkban. Jár-kel a folyóparti zónában, táplálékhalat keres. Vesztére! Téli horgászok egyes, vagy hármashorogra élő kérészt, vagy más apró halat tűznek (mindig élve!), s ezzel a készséggel menyhalaznak. Eredményesen, ugyanis a menyhal – az ívás előtt – intenzíven táplálkozik, energiát gyűjtve a nehéz feladatra. Ívás alatt, a legtöbb hazai halfajhoz hasonlóan, nem táplálkozik, lefogy s erre az időszakra jól fog az előzőleg felhalmozott energia-tartalék. A rózsás márna apraja téli pihenésen várja a tavaszi jobb napokat, azonban a nagyobbak, a kapitálisak télen is mozognak. Fenékólmos felszereléssel horgásszák, a horgon illatos, zamatos csalival, csirkebéllel, sajttal, májdarabbal, sok mindennel, amiből a víz sodra valamit kimos, ami odacsalja a márnát. A Budapesti Duna-parton, de a Dunán
máshol is, a Felső Tiszán, a „márnás helyeken” a Maroson Szászrégentől Aradig, az Olton Tusnádfürdőtől a Vöröstoronyi szorosig, a Nagy-Szamoson a Sajó torkolatánál télen is folyik a márnázás, mindig eredményesen. A fejes domolykó, a nagyobbak, az öregek, mindig hajlamosak a rablóhal szerepét játszani. A halas szakirodalom az öreg, nagyméretű domolykót csakis rablóhalként emlegeti. Ezek télen is kimozdulnak pihenőhelyükről, s főleg téli napsütéskor, folyóvízben még a pergető kanalakra, wobblerekre is rabolnak. Ezt tudja a horgász, s télen is perget domolykóra, természetesen partról, hiszen ilyenkor a jéghideg vízben nem lehet állni. Csukára még egyes folyószakaszokon is lehet télen próbálkozni, s még süllőre is, akadályok, vízi építmények, vízbedőlt fűzfák s parthoz kötött hajók, vízi szállítóeszközök alatt, mellett. Nagy pontyot, többkilós harcsát is emeltek ki télen a folyóból, az ismert tartózkodási helyekről. Természetesen ehhez helyismeret, nagy tapasztalat szükséges. Kárpátalja s Erdély kivételével, a Pannon medencében folyóvizeink ritkán fagynak be, habár évtizedekkel ezelőtt már volt rá példa. Tél idején ne merészkedjünk a folyópartot övező jégszegélyre, mert az nem biztonságos és a halfárasztás hevében könnyen a jéghideg vízben találhatjuk magunkat. A következmények rendszerint a komoly meghűlés, netán tüdőgyulladás, stb.
Menyhal, a tél hala
módszerek és praktikák
Télen is lehet próbálkozni pontyra
LÉKI HORGÁSZAT Az igazi téli passzió a léki horgászat. Ennek komoly hagyományai vannak Európa északi államaiban:a Skandináv-félszigeten, Finnországban, Lengyelországban, Fehéroroszországban, az Orosz Föderációnak európai és ázsiai északi vidékein. Szemtanúja voltam a Ladoga-tó mellett, valamint a Moszkva környéki nagy tavak és Volgai víztározók világában a léki horgászatnak: egy időben, alig 15-20 hektárnyi jégterületen, több ezren horgásztak a jégen vágott léken csukára, sügérre. A hatalmas jégfelületen a horgászok csoportokba verődve hódoltak szenvedélyüknek: a csoportok 30-40 fősek, a jégpáncél alatti fenékdomborzatot ismerve helyezkedtek el, ott, ahol főleg a sügércsoportosulásokat feltételezték. Ugyanis ezek télen ott bandáznak le, s oda kell leereszteni a léken az élőhallal felcsalizott horgot. 17
Ez a csukára is érvényes, habár télen a jég alatt a csuka mozog, főleg a víz alá behatoló fény irányába. Ez a léken keresztül történik, ide merészkedik a csuka és a sügér. Vesztére. Ide engedi le a horgász a felcsalizott horgot, s itt a léken át mozgatja azt a különlegesen megépített szereléket is, amelyet mormiskának neveznek Európa szerte. Ez a legjobbnak minősített téli, léken át történő csukázó-sügérező felszerelés. Ennek a fő kelléke egy műanyagból gyárilag öntött horgászbot, amely alig 35-50 cm hosszú. Az egyik végén fogantyú van kiképezve, a közepe táján található egy kisméretű, csakis a zsinór tárolására szolgáló orsó, a másik végén egy véggyűrű található. Zsinórnak megfelel az évközben használt, kopott is. Ez ugyanis tovább kopik a léken, a jéghez érintve. Csaliként a mormiskázásnál apró, alig egy centis villantócskákat használnak, amelybe – a súlya növelése céljából – ólomba öntenek egy 12-16-os horgot. Ezeket a szakirodalom „mormiskázó villantóknak” nevezi. A szereléket mozgatja, kis megszakításokkal, fel-le a léken át a horgász, kapásra ingerelve a közelben táplálékhalra leselkedő csukát, sügért. Az utóbbitól a horgászfeleségek idegenkednek, mert úszóinak tüskéi „szúrnak”, sebet ejtenek, még elővigyázatosság esetén is a női kezeken.
alkalmazva a vastag jégpáncél átfúrására. Ezzel rövid idő alatt több léket fúrhatunk a jégen, sorra eresztve le azokon a felcsalizott horgot, vagy mormiskát. Télen, fagyos éjjeleken a nem karbantartott lék hamar befagy s ezen a vékony, újból keletkezett „friss jég” veszélyes a másnap-harmadnap odalátogató horgászra nézve. Fáról törött ágdarabokkal, hosszúszárú nádköteggel kell megjelölni a léket, figyelmeztetve az utánunk jövőket. S még valami: a termoszból a forralt bor, az üvegből a pálinka csak látszatra „segít” a meghűlés ellen. A vadászok példáját követve, – habár ott is vannak tilalomszegők – csak horgászat után, hazainduláskor kortyolhatunk keveset, ahogy a gyergyói székely mondja, „valamicskét” az erősből, forralt borból. Legjobb a horgásztanyában, vagy még jobb otthonunkban, családi, vagy baráti körben ünnepelni meg a léki horgászat eredményét, a csukákat, sügéreket.
A süllő is jól fogható télvíz idején
Már a táj szépségéért is érdemes kimozdulni a házból
Legtanácsosabb a sügért megnyúzni, és így elkészíteni. Húsa nagyon ízletes, szép fehér. Főve-sütve ínyencfalat. Mormiskázó felszerelés hiányában alig félméteres, a nyár folyamán „eltörött” bottal is lehet léken át horgászni. Kis tároló orsó, apró horog (főleg sügérre) és természetes csali szükséges a léki horgászathoz. Nagyobb halra, csukára élő kárász a legjobb, kisebb horogra trágyagiliszta, kis halszelet, árvaszúnyog lárva (ennek kötege) a legbeváltabbak csaliként. A felcsalizott, jég alatt mozgatott horog ingerlő a halra, ez váltja ki a kapást. Vigyázva kell mozogni a jégen, az a bakancsunk által okozott zajt felnagyítja, továbbítja, s a halakat onnan elriasztja. A léki horgászat alkalmával fontos a meleg, többréteges öltözködés és a „lábtól fázik meg az ember” mondás figyelembevétele. A lék kivágása – ebből fejenként akár tucatnyi is készül – az olykor 1-2 arasznyi jégen, nem könnyű művelet. Fejszével, vasdoronggal szokták végezni, de öltözékünk a legnagyobb elővigyázattal is átázik. Így a továbbiakban következhet a megfázás, majd a hűlés. E célra találták ki az északi országok horgászai a kézi jégfúrót. Ez a régi, kézi fafúrónak egy felnagyított mása,
természetbe kívánkozik az ember hétvégeken. Ez jó jel, ha nem elégszünk meg a szobáinkban található növények s az akvárium látványával, hanem kívánkozunk a szabadba. Éljünk az alkalommal, gyerekeinkkel, unokáinkkal menjünk a téli havas-jeges vízpartra, folyók, tavak mellé, megfigyelni a téli vízi életet: a vidra nyomait, a vadkacsák járását, a madarak vonulását, táplálék keresését s folyóvízben még a halak árulkodó jelenlétét is, ha már nincs időnk vagy kedvünk horgászni. A téli hosszú esték kiválóak a horgászfelszerelés felülvizsgálatára, megtisztítására – ez különösen az orsóra vonatkozik – esetleges megjavítására. Az orsó golyóscsapágyainak kimosása, újrazsírozása egyik fontos téli horgászfeladat. Télire marad a szakirodalom, a horgászkönyvek, horgászlapok olvasása. Erre nyáron kevesebb idő marad, hiszen a szabadidőben mindenki kívánkozik „megmártani” a horgot a Balatonban, Dunában, vagy Tiszában, az Adriában, vagy vágyunk a műlegyet dobálni valamelyik szlovákiai, vagy erdélyi pisztrángos-péres vízben. -é
TENNIVALÓK
módszerek és praktikák
Télen a horgásznak-vadásznak nehéz otthon, a meleg szobában ülni. Ha nem is kimondottan horgászcéllal, de a
18
JÓNÁS
ÜZLET
AK SPORTHORGÁSZ NAGYKER ÉS SZ
et: 2600 Vác, Nárcisz u. 5. Nagyker: 1201 Budapest, Helsinki út 74–75. Üzl e-mail:
[email protected] szbolt.com, Tel.: 06-27/318-441, Honlap: www.jonashorga : 8–12-ig Üzlet nyitva tartás: H–P: 9–12 h, 14–20 h-ig Szo LÉTRÁHOZ SZERELÉK RÖGZÍTŐK LÉTRÁK 10cm-től 35 cm-ig keskeny, normál és extra széles
ZSINÓRVÁGÓ OLLÓK SZÉLES VÁLASZTÉKBAN FONOTT ZSINÓRHOZ IS. KOMPLET HOROGKÖTŐ SZETT. A HOROGKÖTŐK KÜLÖN IS MEGVÁSÁROLHATÓK
STONFO ELŐKETARTÓ 20 és 30 cm hosszban
MAVER ÉS FLY ZSINÓROK 30-50 % KEDVEZMÉNNYEL.
ELŐKETARTÓ 2 MÉRETBEN
feketesügér horgászat
2017 ÉVI HORGÁSZ ENGEDÉLYEK
pontyhorgászat
Pontyos tanulmányaim 1 rész. A jelen és az ezt követő két írásom az egészen precízen kivitelezett horgászatról fog szólni, pontosabban az olyan helyek meghorgászásáról, melyeket a szakzsargon szimplán csak „tuti helynek” nevez. Kezdetnek azt javaslom, induljunk ki két olyan mondásból, amelyek olyan horgászoktól származnak, akik az idők során le is tettek valamit az asztalra és akikre érdemes mindig odafigyelni. Az egyik ilyen aranymondás, hogy: egyetlen egy etetőanyag gombóc megfelelő helyre való bejuttatása többet ér, mintha egy rossz helyre ezer gombócot szórtunk volna be! A másik pedig az, hogy egy 25 hektáros tavon a tuti helynek nem szabad nagyobbnak lennie, fél négyzetméternél!
lett ám rendelkeznie. Főleg a jelekből való olvasás volt az, ami sikert hozhatott ezen a vízen – persze Rod messze földön híres volt ebben a műfajban is. A Savay pontyai hírhedtek voltak akkoriban az óvatos viselkedésükről és arról a bosszantó képességükről is, hogy már messziről kiszúrták a szereléket. Az a hír járta róluk, hogy a szerelék bedobása után már rövid időn belül megjelentek az etetésen, viszont a csalit akár órákig is képesek voltak szemügyre venni, de ha kellett, akkor napokig is vizsgálták, majd ha azt látták, hogy a csali mozdulatlan maradt, és úgy érezték, hogy nincs semmi veszély, akkor ráharaptak. Amennyiben a csali bármilyen oknál fogva helyet változtatott, mondjuk egy újbóli bedobásból kifolyólag vagy valami más okból, a fifikás pontyok azt a helyet mindaddig elkerülték, amíg a csali végAz utóbbi mondás Rod Hutchinson szájából hangzott leg el nem tűnt a látókörükből. Nos, ehhez mit szólel. Amikor Rod a fenti idézetet leírta nem gondolt nak kedves horgásztársaim? Ezt a viselkedést Önök másra, mint arra a tóra melyet Savay-nak neveznek. mivel magyaráznák? Abban az időben, pontosabban a nyolcvanas évek- Véleményem szerint kis hazánkban is lehet mindenfelé ben, a Savay volt kétségkívül a legtekintélyesebb és találni a Savay-hoz hasonló tavat. Ezekben a probléegyben a legnehezebben meghorgászható tó Angli- másnak mondott tavakban a pontyok mesteri módon ában. Azt mondták, hogy aki sikert akart elkönyvelni képesek megtalálni a leglehetetlenebb helyeket, az ezen a vízen, annak igencsak nagy tapasztalattal kel- olyan helyeket, amelyeket nemcsak hogy képtelenség meghorgászni, hanem egyenesen őrültség is lenne megpróbálni.
FELTÁRUL A VÍZ
Egy több tízhektáros vízen is előfordulhat, hogy a legtutibb helynek mondott hely, nem nagyobb egy négyzetméternél. 20
A tavaly kilátogattam egy Németországban megrendezett kiállításra, ahol az egyik standnál folyamatosan ment egy film, amely vízalatti felvételeket, jeleneteket mutatott be. Tízesével láttam már ilyen jellegű filmecskéket, sőt nemsokára én is gyártani fogok ilyeneket, ugyanis nemrég egy profi vízalatti filmezésre alkalmas felszerelésre tettem szert. Mivel érdekelt a téma figyelmesen végignéztem. Normál körülmények között nekem 15 perc bőven elegendő lenne arra, hogy kiélvezzem az ilyen jellegű filmeket, mert szakmailag gyengén vannak összeállítva, de amit akkor láttam más volt, teljesen lenyűgözött.
A film egy olyan etetést mutatott be, amelyet valószínűleg többé vagy kevésbé, már mindannyian alkalmaztunk az utóbbi időben. Számomra is ez az a módszer, amelyet változtatások nélkül alkalmazok, valahányszor új vízre visz az utam. Hogy az etetett helyemre tudjam csalni, majd ezáltal rá tudjam venni a pontyokat a bojli evésére, ahhoz előbb mindig a békés halakat csalogatom oda, beleértve ide a fehér halat is. Abszolút nem aggaszt az, hogy a pontyok nem jelennek meg azonnal az etetésemen, mert az a meggyőződésem, hogy ezeken a vizeken egy adott helyen a kis halak népes jelenléte csábítónak hat majd a nagyokra is. Kis idő elteltével biztosan megjelennek a pontyok nagyobb példányai is, aztán szépen félretessékelik a kicsiket, majd elfoglalják helyüket a terített asztalnál. Ez a taktika, nagyon sok tavon számtalanszor kisegített már engem, nagyban hozzájárult a sikereim eléréséhez. Valószínű, hogy a film gyártói is hasonlóképen vélekedtek erről és ezért vetítették. A film a vízfenék fele közeledő, majd feneket érő etetőanyaggal indul. Jól látszanak az esőcseppként lehulló pelletek, kenderszemek és kukoricapelyhek, melyek majd egy elég jelentős területen szóródnak szét a fenéken. Csupán egy kis, azaz pár centiméter magas kiemelkedés és az azt körülvevő egy méter sugarú körzet marad üresen. Ha úgy tetszik, akkor úgy is lehet mondani, hogy egy parányi kis pont egy hatalmas területen. Mint azt már mondottam, előbb mindig a kishalak jelennek meg az etetésen, keszegfélék, bodorkák és néhány sügér, és sok száz apróhal. És mintha az egész egy gombnyomásra történne, hirtelen eltűnnek a kishalak és megérkeznek a pontyok, akik azonnal nekikezdenek a lakmározásnak. Eleinte a pelleteket és a lágy etetőanyagot válogatják. Az etetés közepén, néhány fehér színű bojli van elszórva és persze a csali is ott van egy szintén fehér pop-up képében, D típusú végszereléken felkínálva, a fenéktől másfél centire elemelve. A végszerelék a fent említett kiemelkedéstől kb. fél méterre van lefektetve, mellette talán még két szem bojli található még.
Én is előbb a fehér és apróbb halakat csalogatom az etetésemre, aztán jöhet a ponty Ami ezek után következett, az enyhén szólva is hihetetlen, de tanúnak ott volt az a sok ezer horgász, aki kilátogatván a kiállításra elképedve nézte az eseményeket. A pontyok, mintha más nem is létezne, csakis a puha, mállékony anyagokat vették figyelembe. Előbb fokozatosan elfogyasztották az összes pelletet és etetőanyagot és csak ezek után kezdtek valamicske érdeklődést mutatni a bojlik iránt. Aztán azt lehetett látni, amint egy magányos tőponty közeledni kezd a csali felé. Míg nagyon lassan a bojli felé tart, addig állandóan azt fürkészi, hátha talál még puha törmelékeket, közben annyira közel kerül a csalihoz, hogy az párszor az orrához is ütődik, de nem nyúlt hozzá, mintha ott sem lenne az a bojli. Végig azt gondolnánk, hogy ilyen nincs! Hogy nem veszi fel a csalit, amikor az ott van az orra előtt! Meg fognak lepődni, hírtelen irányt változtatott, otthagyta a felcsalizott horgot, majd magát a helyet is, és odébbállt. Hát ilyen nincs! Kis idő múltán ismét visszatért a helyszínre, de abszolút nem fárasztotta magát azzal, hogy esetleg megkóstolja a csalit, éppen ellenkezőleg, a vízfelszín felé emelkedett, majd ismét eltűnt, mint szürke ponty a ködben. Majd még egyszer eljátszotta ugyanezt a jelenetet, aztán végleg nyoma veszett. Eközben négy szép tükörponty tovább falatozgatott a pelletekből és az etetőanyagból, viszont ők már felvettek néhány szem beszórt bojlit is, amit a kis kiemelkedésen találtak. Ezeket gyorsan gondolkodás nélkül felszippantották, viszont a kis padka körüli bojlikat csak szemügyre vették, nem nyúltak hozzá, így nagy részük érintetlen is maradt. Majd két óra leforgása után (ezt az időintervallumot magától az operatőrtől tudtam meg, aki szintén ott volt a kiállításon) hirtelen egy kis tükrös jelent meg a láthatáron, majd egyenesen a csali felé vette az irányt. Odaérve felszippantotta, kiköpte majd ismét felszippantotta a csalit, de ekkor már nem tévesztett a horog, beakadt, a hal pedig teljes gőzzel elslisszolt a helyről végszerelékkel együtt.
pontyhorgászat
Sok vízen gyakran a fák árnyékában, szemben a túlsó parton, ott ahol horgászni tilos találhatók a legjobb pontytartó helyek
21
Most pedig elgondolkodhat mindenki azon, hogy hányszor történhetett meg ugyanez a jelenet saját magával is, anélkül hogy a legkisebb sejtése is lett volna arról, hogy mi is történik valójában ilyenkor a víz alatt.
pontyhorgászat
A SIKER HELYRAJZA
22
Azt hiszem, hogy a kiállításon látottak elég meggyőző erővel bizonyítják azt, hogy mennyire fontos a csali megfelelő helyre való eljuttatása. És ennél is tovább menvén nem csupán csak a megfelelő helyre, hanem annak a helynek is a lehető „legtutibb” pontjára kell bejuttatni a csalit, egy olyan helyre, mint amilyen a filmen látott kis padka volt. Bizony vannak pillanatok, amikor a ponty a felkínált csalit a vízfenék csakis egy bizonyos pontjáról hajlandó felvenni, egy olyan helyről, amelyben maximálisan megbízik. Hogyan találhatunk rá ezekre és az ehhez hasonló helyekre, nem beszélve arról, hogy ezek néha akár egészen parányiak is lehetnek? Mindenekelőtt az olyan helyek felkutatásával kell indítanunk, amelyek általában ilyenkor szóba jöhetnek, mint például a szemközti partok szélei, főleg ha azokon tilos a horgászat, a nehezen megközelíthető helyeken, feltéve ha oda tudunk dobni. De próbálkozhatunk egyegy sziget szélein, vagy a fák alatt, melynek lombozata a vízre hajlik, a partközeli mély vízrészeken, a sűrű növényzettel benőtt fenékrészeken, padkák, gödrök, platók és minden elképzelhető olyan helyen, amely bőséges táplálékforrás lehet és ahol a hal részleges vagy teljes biztonságban érezheti magát. Amint sikerült beazonosítanunk egy ilyen zónát, folytatnunk kell annak leszűkítését egészen addig, míg meg nem találjuk a tuti helyet, annak is a legtutibb részét. A könnyebb érthetőség kedvéért engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek azt a tavat, amelyen valamikor elkezdtem horgászni, és amely azokban az időkben, egyike volt a legpontyosabb vizeknek hazánkban. Mostanra ez a tó már elvesztette a „legpontyosabb” jellegét, én azonban mint horgász és cikkíró, rendszeresen visszatérek ide gondolatban, annál is inkább, mert ez volt az a hely, ahol valójában megtanultam horgászni.
Maga a tó valahogyan úgy dél-nyugatról észak-kelet felé terült el. Nyugati oldalán egy erdőcske található, melynek szélén egy kígyózó kis utacska vezet le egészen a tóig. Keleti oldalán meredek dombok futnak le egészen a vízig. A tó ovális, levélszerűen megnyúlt alakú, melyből egy keskeny ág szakad le, amely a gátig vezet. A déli oldal végén két szigetecskét találunk, míg az északi rész végén egy közel négyhektáros öblöt. A tó legnagyobb része sekélynek mondható, 1-2 méteres átlagmélységgel rendelkezik, a gát közelében a legmélyebb ponton éri csak el a 7 métert. A tó gazdag vegetációval rendelkezett melyben a békaszőlő különböző fajtái és a hínarak domináltak. Ezek a növények időszakosan ellepték a tavat, volt olyan év, amikor majdnem teljesen ellehetetlenítették a horgászatot, másik évben pedig alig lehetett látni belőlük néhányat. A hínarasok egész évben gazdag éléstárak voltak, de amikor a békaszőlő túlszaporodott megfojtotta őket. A víz pH-ja 7,5 körül mozgott, mondhatjuk úgy is, hogy magas volt, de ez nagyban meg is magyarázza a gazdag tápanyagmennyiségnek az okát is. Majd minden olyan organizmus, amely a ponty étlapján szerepelhet, itt megtalálható volt: csigák, kagylók, szúnyoglárvák, rovarok, még piócák is, de ebből adódott a horgászok nagy problémája is. Ebben a vízben a halak megtalálása nem jelentett különösebb problémát, talán nem is ismerek még egy ilyen vizet, ahol ez ennyire könnyen ment volna, azonban megfogásuk már külön kihívás volt. A természetes táplálékokban dúskálva szinte mindenütt találtak harapnivalót és éppen ezért igen fin�nyásan kezelték a horgász által beszórt etetőanyagot. A tófenék nagyon iszapos volt, néhol elérte az egy méteres vastagságot is. Egyes részeken kisebb domborulatok emelkedtek ki az iszapból, melyek nem haladták meg a 30 cm magasságot. Nem igazán nevezhetnénk igazi padkáknak, arra viszont kiválóan alkalmasak voltak, hogy sikerrel meghorgásszuk őket. A kavicsos fenékrészek igen ritkák voltak, de ha rátaláltam egyre, biztosra vehettem, hogy halat is ad. A halak olyan táplálékbőségben éltek itt, hogy nem volt egyszerű feladat ínyükre való etetőanyagot bekeverni. Biztos kellett lennem abban, hogy az etetés a kavicsos fenékrészre került, mert amennyiben iszapot ért, a pontyok azonnal elutasították, főleg ha az mélyebbre süllyedt az iszapban, mint, amilyen szinten a halak táplálkoztak. Nyilvánvaló volt, hogy a halak megtalálásának kulcsa a növényzet közt volt, de ezen a téren is voltak elvárásaik a halaknak. Nem minden növénytípus fedezéke felelt meg a táplálkozásnak, például ha hínarasra találtam, akkor számíthattam sikerre, viszont a békaszőlő esetében már nem volt ilyen egyértelmű a helyzet, bár a halak szívesen használták ezeket búvóhelynek. Röviden összefoglalva tehát, a tutinak nevezett helyek itt azok a kis kavicsos felületű padkák voltak, melyek felülete lehetett akár egy méter vagy annál nagyobb, magasságuk pe-
A HELYSZERKEZET JELLEMZÉSE A leirt hely pontosan a mellékelt kép közepén található, amelyet a szemben lévő partról készítettek. (3 kép) A kis sziget egy része a kép bal oldalán látható, mögötte a háttérben dús növényzetű szakaszt láthatunk, mely előtt kavicsos zátonyok húzódnak. Ha csónakba szállva rámentünk a vízre és kézzel be tudtuk hordani a szerelékünket pontosan egy ilyen zátonyra, a növényzet elé, a siker garantált volt. Aki csak 15 centimétert is tévedett, máris kapás nélkül maradt, annak ellenére, hogy folyamatosan láthatta a halak aktivitását a növényzet közelében, amelynek szárai jobbra-balra dülöngéltek, amikor a hal arra járt. Ezért is volt annyira fontos, hogy saját magunk hordjuk be a csalit, ugyanis dobással ilyen precizitást elérni szinte lehetetlen volt. (Még akkor is, ha az eljárás szigorúan tiltott volt.) A sziget bal csücskével egy irányban, a jobb partszakasszal párhuzamosan négy „padkát” figyelhetünk meg. Kénytelen vagyok ezt a kifejezést használnom jobb híján, ugyanis azt kell tudni ezekről a padkákról, hogy 15-20 centiméternél nem voltak magasabbak és a parttól kb. 80 méterre húzódtak. Ilyen távolságból nehéz volt megdobni őket, főleg ha egy erősebb oldalszél is még közbeszólt. Még a magas vízszint sem volt képes fél méternél jobban ellepni ezeket a padkákat,
pontyhorgászat
dig nem haladta meg a 30 centimétert. A keményebb állagú iszaprétegre dobott csalinak kétszer kevesebb esélye volt a fogásra, a lágy iszaprétegen landoló csali esélye pedig egyenlő volt a nullával. És ha ez nem volna még elég, a halak rendelkeztek kedvenc táplálkozási helyekkel is, éppen ezért nem volt elegendő egy fent leírtakra jellemző fenékszakaszt találni, mert ezek között is voltak kedvencek, amelyekben meg is bíztak. Egy ilyen ígéretes helynek volt mondható a Mocsár néven ismert kis szigetecske mellett húzódó szakasz. Nehezen érthető okokból ez volt a leghalasabb hely az egész tavon. Ennek okára egy 1996-ban készült fénykép alapján jöhettünk rá, amikoris az eddig mért legalacsonyabb vízállás mellett felszínre kerültek e hely változatos fenékviszonyai.
ezért a dobást követően nem volt elegendő időnk arra sem, hogy a zsinórt kellőképpen megfeszítsük ahhoz, hogy érzékelni tudjuk az ólom becsapódásának jellegét, így nem tudtuk érzékelni a mederfenék keménységét sem. Éppen ezért ajánlott volt a dobást megelőzően egy jelzőúszó segítségével felmérni a fenékviszonyokat, majd bedobáskor igénybe venni a zsinórrögzítő klipsz segítségét is. Ha sikerült eltalálnunk a padkák tetejének egyikét, akkor a siker garantált volt, de ha egy kicsit is mellé trafáltunk vagy közéjük, a horgászat értelmetlenné vált. Szintén erről a helyről meghorgászható volt a kép jobb oldalán fekvő nyílt terep is. Nagyon sok hely itt is adott halat, de nem mindegyik. Itt is azon múlt a siker, hogy sikerült-e a megfelelő helyre bejuttatni a csalit, vagyis a kavicsos mederrészre. A legtutibb hely, amit ezen a szakaszon találtam, az egy szinte a parthoz ragadt rész volt és a mélysége alig érte el a fél métert. Nagyon sok pontyot fogtam innen, főleg akkor, amikor azt dús növényzet borította. A következő fotón az északi öböl látható teljes vízállásnál. (4 kép) Távolból felismerhető egy hosszú vízinövény szőnyeg, amely legfőképpen a nyári időszakban burjánzott el csak igazán, ami ugye sokat elárul a tó profiljáról. Ez a növényfajta egy méter körüli mélységben nő. Nem tudom mi az oka, de ennél mélyebb vízben nem terjednek, no meg kedvelik az iszapot is. Tehát ha indulópontnak vesszük ezeknek a növényeknek a helyzetét, akkor innen elindulva kutathatunk a mélyebb kavicsos részek után. Nem volt elég csak megtalálni ezeket a helyeket, ugyanis nem mindegyik adott halat, így ezek között is a legtutibb helyeket csak meghorgászva lehetett felfedezni. Idővel rájöttem, hogy az öbölben létező helyekből csak kettő volt olyan, amelyik jobban adta a halat, mint a többi. A hatékonysági arány öt az egyhez volt, tehát e két hely ötször termékenyebb volt, mint az itt található összes többi. Valószínű, hogy nem először és nem is utoljára hallottak már arról, hogy sok horgász a hely megválasztásakor a szélirányt veszi alapul. Azonban az én tavamon a pontyokat annyira lekötötték a legtutibb helyek, hogy soha nem a szélirány határozta meg helyzetüket. Még az erős szél ellenére is a partmenti padkákon tanyáztak, a maximális biztonságot nyújtó rejtekeiken. Éppen ezért, nagyon sok először idelátogató horgász tért haza üres kézzel, mert a szélirányra alapozta a helyválasztását. Nem is értették, miért tartózkodnak a helyiek akkor is a déli oldalon, amikor a szél nagy erőkkel az északi partot ostromolta. Az itt folytatott „tanúlmányaim” igazi horgásszá neveltek. Főként a legtutibb helyek megtalálásának képességében szereztem sok tapasztalatot, melyeket a későbbi horgászataim során nagy sikerrel tudtam alkalmazni. De erről majd a következő részben. OK? László Attila
23
A Pinka pisztrángjai pisztránghorgászat
Ha rossz napom van, vagy fáradtabb vagyok, elég csak pár pillanatig kedvenc folyócskámra és annak kincseire gondolnom, máris jobb lesz a kedvem. Ez a változatos kis alpesi patak és piros pettyes halai már nagyon sok élményt és örömöt szereztek nekem.
Az őshonos sebes Amíg Laci barátom tanyáján el nem töltöttem egy emlékezetes horgászhetet addig nem is gondoltam, hogy határainkon belül létezik ilyen víz, amelyben pisztrángok is élnek. A későbbi horgászataim során úsztatás közben és pergetéskor akadtak horogra elvétve piszt24
rángok, de az utóbbi években már kimondottan csak legyezve horgászom rájuk. Egy valamit szeretnék mindenki számára világossá tenni, ami nem más, mint az, hogy több vasi patakban őshonos faj volt a pisztráng mindig is. Valamikor régen sok-sok évvel ezelőtt, mikor még nem voltak szabályozások és a vízimalmok sem működtek ezen a patakon, halak már akkor is éltek benne. Az idők folyamán a modern korunk változásai kihatottak ezekre a vizekre is. A pisztrángok és egyéb halak állománya szerencsére jól alkalmazkodott a mindenkori változásokhoz. A vízimalmok feletti duzzasztások nem éppen kedvelt tartózkodási helyei a pisztrángoknak, de a malmok alatti lezúduló oxigénnel dúsuló víz és a malommedencékből kifolyó gyorsabb szakaszok viszont ideális élőhelyei ezeknek a halaknak. A megfelelő oxigéntartalom és táplálékban bővelkedő nyáron is hűvös és tiszta víz jó élettérnek bizonyul a pisztrángoknak. A kicsi ivadék méretű halaktól egészen az egykét kilós példányokig lehetett találkozni velük. A nagyobb kapitálisabbnak mondható egyedek rendszerint általában meglepetésszerűen szoktak horogra akadni, vagy éppen köszönés nélkül távozni. A telepítésekkel némiképpen időről időre növelni lehetett ezeknek a halaknak az egyedszámát, de a pisztráng mohósága és sok más szokásos, a horgászkultúránk negatív dolgai miatt ez mindig csak bizonyos ideig tartott. Mégis, akik szántak egy kicsivel több időt ezeknek a nemes halaknak a megismerésére, azok egyre gyakrabban csodálhattak meg egy-egy szebb példányt közelebbről.
Most az utóbbi időkben viszont teljesen megváltoztak a körülmények, mégpedig nagyon jó irányba. Átfogó program indult be a pisztráng horgászatával kapcsolatban. A rendszeres telepítéseknek köszönhetően mindenki számára szembetűnő a változás a fogható halak számát és méretét illetően. Mivel csak méretes halakat telepítenek a horgász élmény is garantáltabb. A halőrzés is kiemelkedőnek mondható, ami nagyon lényeges szempont ennél a víznél. Mert a halat nem elég telepíteni meg is kell védeni azoktól, akik nem tisztelik a szabályokat, és következetesen nem tartják be azokat. Sok horgászt rabul ejt ennek a kis folyócskának a varázsa, környezete, felújított vízimalmai, de legfőképpen pisztrángjai. Én a vízben gyalogolva keresem és kergetem legszívesebben őket. Már mes�sziről látom egy-egy példány táplálkozását, mikor a víztetejéről lelopnak egy sodródó rovart. A modern szemüvegeknek köszönhetően látni lehet, hol úsznak szinte egyhelyben állva ezek a halak, és hogy fordulnak utána a felkínált műlégynek, majd akasztás után gyors bukfenceket produkálva vad kirohanásokkal próbálnak megszabadulni A Pinka kincse
pisztránghorgászat
Legyezés a Pinkán
a jó falatnak vélt valamitől. Aztán pihegve mégis megadják magukat, ekkor lehet igazán gyönyörködni bennük pár pillanatig. A vad őshonos állomány egyedei az oldalukon több sorban sötétpiros pettyekkel díszítettek, míg a frissen telepítettek narancssárga pettyekkel színezettek, ami esetükben elsősorban a táplálkozással függ össze, de az ő színűk is idővel megváltozik, ha már elég természetes táplálékot fogyasztanak el. A pisztrángokat zsákmányolni kívánó horgászok elégedettek lehetnek, hogyha idelátogatnak. Sokan vannak, akik hagyományos módszerekkel, valamilyen élő csalival próbálkoznak. Pergetve is sokan kergetik ezeket a halakat, főleg apró körforgókkal és kisebb wobblerekkel. Szerencsére egyre több legyezőhorgász is ellátogat erre a vízre a pisztrángok miatt. Ők az utóbbi időkben a Viszló patak kiszáradása után a környező országokba jártak ezekért a halakért. Most
25
pisztránghorgászat 26
Pisztráng fárasztás pedig akik már hallottak és legyeztek ezen a vízen mindannyian elégedetten, és egységesen állapították meg, hogy a legyezők már itthon is hodolhatnak szenvedélyüknek, ha pisztrángra szeretnének horgászni. A Pinka több helyen határfolyó, aztán tesz egy kanyart Ausztriában, majd újra nálunk folytatja útját. Ez azért lényeges, mert a szomszédaink is telepítenek pisztrángokat rendszeresen, viszont a túlsó parton csak elvétve lehet horgászt látni. Így az általuk telepített halak is növelik a pisztrángok létszámát. Az osztrák részeken háborítatlanul élhetnek és szaporodhatnak ezek a pettyes halai a Pinkának, majd kis kirándulást téve örvendeztethetnek meg egy-egy horgászt a hazai részeken. Az elmúlt években hallottam helyi horgászoktól három kiló feletti példány fogásáról is. De Laci tanyájának falán is volt több másfél és két kiló közötti pisztrángfej kipreparálva. A lényeg, hogy a pisztrángok jó élőhelyet találnak ebben a patakban. A sekély kavicsos részek, az alámosott mélyebb kanyarok, nagyobb kövek mögötti helyek a bedőlt fák vagy vízre hajló bokrok és kavics padok mögötti húzós víz mind jó tartózkodási helyei a pisztrángoknak. Vannak, akik a duzzasztott malmok feletti szakaszokon a mélyebb vizekben is eredményesen próbálkoznak, hiszen a malmok alatti lezúduló vízben rendszerint látni lehet felfelé igyekvő halakat. Számomra talán legemlékezetesebbek a kora hajnalok, amikor egymás után szedegetnek számolatlanul a halak. Jól látni ahogy komótosan ráfordulnak a felkínált szárazlégyre. De nagyobb példányokat is lehet látni mi-
közben vehemensen rárabolnak egy kisebb domira vagy sujtásos küszre. Az igazán kicsi ivadékok is mutatják magukat táplálkozás közben, mégpedig úgy, hogy gyorsan felúsznak a sodródó táplálékhoz, majd visszafordulnak egy gyors jellegzetes vibráló mozdulattal, aztán a fenékre visszaúszva várják a következő falatot. Számomra ők képviselik a jövőt. Igaz csak kisebb százalékukból lesz kifejlett termetesebb sebes pisztráng, de ők lesznek azok, akik mindentől és mindenkitől függetlenül tovább fogják képviselni ennek a pataknak a pisztráng állományát, hogy aztán minden évben november, december környékén elvégezzék dolgukat, vagyis ívásukkal gondoskodjanak a jövő nemzedékeiről. Szerencsére az ívási időszakot tilalommal védik, és az ívó helyeket is háborítatlanul hagyják. Remélem, egyre több idelátogató horgász lesz, aki nemcsak megszereti, de tisztelni és becsülni is fogja ezeket a gyönyörű lakóit ennek a pataknak! A környező országok bővelkednek jobbnál jobb pisztrángos vizekkel, de ne feledjük el, náluk a szabályokat nem csak betartatják, hanem a horgászok is teljes természetességgel betartják! Ez egy nagyon lényeges dolog. Félre ne értse senki, mert semmi gond nincs azzal, ha valaki haza viszi és otthon elfogyasztja a megengedett kifogható méretű és darab számú halat. Lényeg, ha a megfogott halak döntő többségét kíméletesen visszahelyezzük éltető elemébe, akkor azok ott tovább élhetnek és másoknak is örömöt szerezhetnek horgászat közben. Ha sokan így teszünk, az elkövetkező időkben egyre több és nagyobb kapitálisabb méretű pisztrángot zsákmányolhat bárki, aki idelátogat. Korábban ez nem így működött, de bízom benne, a jövőben ez másként lesz. Feleségem és fiam is gyakran jön velem horgászni a Pinkára, ők is egyre megszállottabban kergetik ennek a pataknak a halait. A fiam már a saját maga által kötött legyekkel próbálja kapásra ingerelni a halakat. Jó látni elégedett arcukat egy-egy pisztráng megfogása után. Mikor hárman horgászunk és gyalogolunk a vízben fél szemmel mindig őket figyelem, hogy is lesznek egyre nagyobb megszállottjai a pisztránghorgászatnak. Miközben legyezőbotomat tartom a kezemben, és egy halat fárasztok, mindig arra gondolok: jó hogy van egy Pinkánk, amelyben pisztrángok élnek! M.T.
Tógazdák, tótulajdonosok, egyesületi elnökök figyelem! A „HorgászKalandok” című internetes magazinunk „Horgászvizek” című rovatába és a „HOROGRA AKADVA” című Tv műsorunk „Hol horgásszunk? című blokkjába történő megjelenési lehetőségekről bővebb információt a 06-70/413-4444-es mobil számon vagy az
[email protected] e-mail címen kérhetnek.
BÉLAVÁRI BÁNYATAVAK
PRÉRI HORGÁSZTÓ
ZOLTÁN és DIANA HORGÁSZTÓ
SZÁLKAI TÁROZÓ KESELYŰSI HOLT-SIÓ
NAGYBIVALYOS HORGÁSZTÓ
DÁNYI HORGÁSZTÓ
feketesügér horgászat
Munkatársaink készséggel állnak rendelkezésükre!
DÉLPESTI HORGÁSZTÓ
PÖTRÉTEI HORGÁSZTAVAK
27
„Ékszer” pontyok ichtiológia
Azok a gyönyörű színekben pompázó pontyok, – melyeket egykor csak filmekben láttunk, amint azok díszes kis kerti tavacskákban úszkáltak –, egyre jobban kezdtek megjelenni a horgászati célra kialakított hazai tavakban is. A „koi pontyok” – mert őróluk van szó – a közönséges pontyok mellett egyre gyakrabban akadnak a horogra nálunk is. A „koi” ponty nem más, mint a közönséges pontyból, a Cyprinus carpio-ból nyert alfaj. Mai formáját a japánok két évszázados szelekciós munkájának köszönheti, azonban a pontyok kiválasztásának eme művészeti szintre emelt tevékenysége, az ókori kínaiakhoz kötődik, ugyanis a kínaiak voltak az elsők a világon, akik nagy érdeklődést mutattak a pontyok és kárászok kiválogatása iránt. Tehát a „koi” egy olyan pontyfaj, melyet ha ismét a hagyományos vad rokonával kereszteznének, akkor nagyon hamar elveszítené sajátos jegyeit, melyek akár több tíz generációra visszavezethető szelekciós munka eredményeként alakultak ki.
A „koi” ponty japán elnevezése nishikigoi, amelyet szó szerint lefordítva, „élő ékszert” jelent. Magát a „koi” szót, először Kínában használták 2500 évvel ezelőtt, ami nem meglepő, hiszen a kínaiak az aranykárász, a Carassius auratus auratus évezredes szelekciójáról ismertek, mely igen közeli rokona, a mi vizeinkbe is eljutott Carassius auratus gibelio-nak. Bár valóban a kínaiak voltak az elsők, akiknek sikerült külön választaniuk és szaporítaniuk a genetikailag természetesen mutálódott és színeződött példányokat, végül mégis a japánok lettek a „koi” ponty elismert tenyésztői. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez a halfaj japán egyik nemzeti jelképe. A kezdetekben a pontyokat rizsültetvényeken tenyésztették a húsukért, azonban kizárólag esztétikai meggondolásból a pontyok szelektíven történő tenyésztése 1820-ra datálódik. Ahogy a tenyésztőknek sikerült újabb és szebbnél szebb változatokat nyerni, úgy terjedt el egész Japán területén az „ékszer” pontyok utáni igény is. A koi pontyok utáni lázat csak fokozta az a tény, hogy 1914-ben a császári kert medencéinek benépesítésére, Hirohito császárnak is ajándékoztak belőlük.
AZ „ÉKSZER”-PONTYOK MEGHÓDÍTJÁK A VILÁGOT
A koi ponty kedvelt halfaj lett hazánkban is 28
A kezdetekben a japánok is „koi”nak nevezték a közönséges pontyokat, de amint megjelent a „nishikigoi” elnevezés, ezen már a ponty színes változatát értették. Napjainkban az „ékszer” pontyok, „koi” néven váltak ismerté világszerte. A második világháborút követően a légi úton történő szállítás nagy fejlődésen ment át, így lehetőség nyílt a koi pontyok exportjára is, amelynek következményeként egy egész világot meghódító tenyésztési láz bontakozott ki. Mostanra a világon száznál több különböző koi ponty szabványszín ismert. Állandóan nő a különböző
a téren, és szintén minőségi állománnyal büszkélkedhet, az Izrael. Általában a Szingapurban és Amerikában tenyésztett példányok kevésbé értékesek, de sokkal inkább hozzáférhetőek azok számára, akik csak néhány díszponttyal szeretnék benépesíteni kerti medencéiket. Vásárláskor általában a kis 7-10 centiméteres példányokra van igény, mivel könnyebben szállíthatóak és könnyebben alkalmazkodnak az új körülményekhez is. Áraik a néhány dollártól a több tíz dollárig is elmehetnek, de a kifejlett és értékes egyedek akár több tízezer dollárt is érhetnek.
Koi színek minden mennyiségben
A koi pontyokat általában medencékben nevelik, de kiválóan (talán még jobban) fejlődnek a kisebb tavakban is, ahol megfelelő táplálékforrás és feltételek mellett elég gyorsan növekednek, azonban fejlődésük üteme nem hasonlítható össze a vadon nevelkedett
tenyésztőket tömörítő szervezetek száma is, melyek pontyéval. rendszeresen szerveznek kiállításokat. Ezeken a ren- Nagyon igénytelenek és ellenállóak a különböző fertődezvényeken az amatőrök is csereberélhetnek, vagy zésekre és parazitákra, ezen kívül könnyen keresztezakár vásárolhatnak is a legközönségesebb példányok- hetőek más pontyfajokkal, sőt a vadon élő pontyokkal ból, de profi gyűjtők is vásárolhatnak súlyos összegek- is. Általában 40-50 évig élnek, de állítólag Japánban be kerülő „koi” ponty ritkaságokat is. A koi pontyok tenyésztésének és szelekciójának nagy népszerűsége mentén egy egész specifikus üzletág bontakozott ki, amely természetesen pénzért, mindent tud kínálni, a kezdőknek való alapvető információktól egészen a megszállottaknak való szakkönyvekig, szaklapokig és berendezésekig. Japánban több olyan neves tenyésztő család létezik, melyek igen eredményes és nagy múltú koi ponty szelekciós tevékenységgel rendelkeznek. Nekik köszönhetően a tiszta fajok geneológiai vonalának nyilvántartása is megoldott, akár tíz generációig visszamenőleg is. Ezzel magyarázható a japán koik kiváló minősége és csillagászati ára is. Egy másik ország, amely sokat fejlődött ezen Egy csodálatosan szép és hatalmas koi
ichtiológia
TENYÉSZTÉSI ÉS SZAPORÍTÁSI FELTÉTELEK
29
ichtiológia 30
szeparálják a többitől, párosával külön medencékben tartják, egészen az ikrák letevéséig. Ezekben a medencékben egy szintetikus anyagból kifejlesztett aljzatot képeznek, melyre a nőstény lerakja ikráit. Ezt követően a megtermékenyített ikrával teli aljzatokat kiemelik és külön, jól fertőtlenített, biztonságos medencékben tárolják. A szaporítás kezdeményezhető hormonális stimulálás útján is. Az erre alkalmas példányokat „megfejik”, majd mesterséges módon megtermékenyítik, ezzel csökkentve az elhullás mértékét is. A közép- és nyugat európai horgásztavakba telepített koik, hasonlóképpen viselkednek és azonos táplálékigénnyel rendelkeznek, mint közönséges rokonaik. Példányaik hozzácsapódnak a többi pontybandákhoz és együtt 4,5 kilogrammos példány kukoricára élnek velük, viszont rikító és szemlétezett egy példány, mely 200 évig élt, viszont ezt betűnő színezetük miatt, könnyebb zsákmányaik a rahivatalosan és tudományosan nem erősítették meg. gadozóhalaknak, madaraknak, vidráknak. Azonban a Rendszerint azok a halak, melyek nem szaporodnak, felnőtt kort elérve, nem marad ellenségük. azok hosszabb életűek. A felnőtt példányok hossza Az utóbbi években a koi pontyok a horgásztavak üde 60-90 centiméter között ingadozik, tömegük 5-12 ki- színfoltjai lettek, segítségükkel a tótulajdonosok kön�logramm. A ritka számba menő példányok elérhetik a nyebben tavaikra tudják csalogatni a horgászokat, így 20-25 kilogrammos tömeget is, de Japánban jegyeztek tehát egyértelmű, hogy a horgásztatás nagy üzletágámár rekord, 45 kilogrammos példányokat is. Két pél- ban, rájuk is szükség van. dányról van szó, melyek azonos súlyúak, de az egyik László Attila 153 centiméter (!), ezt tartják a világ legnagyobb koi pontyának, a másik valamivel rövidebb, 125 centiméter. A medence mérete, a szellőztetés és a táplálás szakszerű mozzanatai már ivadék korukban befolyásolják a hal további fejlődését. A szakszerű tenyésztéssel természetesen azok a szakemberek foglalkoznak, akik jártasak a szelektálásban és ismerik a standardizált színsémákat, amelyekhez tartaniuk kell magukat. Természetesen megtörténhet, hogy a halak abban a medencében, ahol nevelik őket, beavatkozás nélkül is szaporodnak. Ebben az esetben az ivadékokat nagy valószínűséggel az itt élő halak mind felfalják, tehát a véletlenszerű „elfajulásnak” vajmi kevés esélye van, főleg ha még a növényzet is szegényes. A kiválasztott és szaporításra alkalmas felnőtt példányokat el- Ez meg bojlira jött
feketesügér horgászat
TOP MIX ÚJDONSÁGOK 2017 VIDEÓ
Találkozunk a FEHOVA G 16B TOP MIX standján.
31
www.topmix.hu
31
Ha döglött a víz
legyezőhorgászat
Ezt a kis történetet azért szerettem volna leírni, mert talán szolgál némi tanulsággal a legyező horgászattal most ismerkedőknek, talán a régebb óta legyezőknek is, és talán az eddig nem legyező horgászok is kedvet kapnak e módszer megismerésére, kipróbálására.
az ember, egy 5-6 kilométerre biztos, hogy van olyan víz, amelynél érdemes szerencsét próbálni. Ez a dolog jó is meg nem is. Jó mert sok és változatos a lehetőség, de rossz is, mert az egyesületek ennyi vizet nem tudnak igazán sem ellenőrizni, sem pedig anyagi lehetőségek hiányában telepíteni, és nem utolsó sorban az embernek választani kell a sok víz közt, és mindig ott marad – Döglött a víz – Ezzel az egyszerű bennem a kétely, hogy jól választotkijelentő mondattal intézte el egyik tam-e és nem lett volna szerencsésebb, ismerősöm tavaly, egy május végi ha esetleg egy másik helyen pecázom. pénteken a Sajót, amikor hazafelé Ez utóbbi kérdés pedig a felfokozott a buszon érdeklődtem tőle a fogáhorgászati vágyam miatt elsődlegessé lépett elő, olyan vízre akartam menni, si lehetőségek után. Ezen persze ahol szinte száz százalékig biztos lehemost meglepődnek azok, akik tudtek a sikerben, amivel egy kicsit eloltják, hogy a folyótól, gyalog úgy 5 Rengeteg jó víz van Borsodban percnyire lakom, (áradásokkor egy hatom a bennem égő szenvedély tűzét, félpercnyire). Miért kérdezek én ilyeneket? A válasz is legalábbis takarékra állíthatom. egyszerű azért, mert akkoriban nem tartózkodtam mindig Otthon aztán minden kérdés eldőlt egy perc alatt, mert itthon, egy tanfolyam miatt időm jó részét a fővárosban az egyik jó barátom üzenete várt, hogy szombat délután kellett töltenem. Ha pedig haza jöttem, akkor meg vagy végre szabaddá tudják tenni magukat és a régóta megaz idő volt rossz, vagy egyéb elfoglaltságaim voltak, így beszélt közös grillezésnek semmi akadálya. Így aztán a horgászat rendre kimaradt a programomból. Persze, minden távolabbi víz kilőve, marad a Sajó. ezt nem lehet soká így folytatni, mert a magam fajta Sokszor leírtam már, hogy szerencsések vagyunk mi leembereknél, ez egy idő után heveny elvonási tüneteket gyezőhorgászok. Leginkább annak apropóján szoktam gerjeszt, amit talán leginkább a honvágyhoz lehetne ha- ezt emlegetni, hogy nekünk télen is adott elfoglaltságot sonlítani, ami a magyar nép egyik legfőbb ismérve. az isten, mert míg a többi horgász csak a jégvirágos abA fenti válasz eléggé lelohasztotta a kedvemet, és elkezd- lakot bámulja, addig mi feltöltjük a legyes dobozainkat, tem azon gondolkodni, talán érdemes lenne szombaton hogy a szezonba ne kelljen ezzel is az értékes horgászatra valami más célpontot választani a tervezett horgászatom- szánt időt rövidíteni. De szerencsések vagyunk abból a nak. Csábítóan merültek fel az emlékezetem mélyéről, szempontból is, hogy egy szatyorba vagy kis hátizsákba a garadnai, hámori tavi, jósvai, bódvai pisztrángozások bedobva a gázlóruhánkat, akár az ország másik végébe is képei, a hernádi domizások, a mályi és nyéki tavak náddal elmehetünk horgászni, mert a felszerelést el tudjuk vinni szegélyezet öbleiben való legyezések alkalmával mega- magunkkal, illetve magunkon. Egy jó legyezős mellényre, kasztott veresszárnyúak, bodorkák és balinok. Sokan nem mellénybe, belefér minden olyan holmi, orsó, pótdob, is tudják igazán értékelni azt, hogy itt borsodban, ahol legyes dobozok, előketartók, horogkiszedők, olló, tapló lakom, mennyi jó horgász víz van. Szinte bármerre indul stb., ami a horgászathoz kell. Bot a kézbe és már me-
Szépen jöttek a vörösszárnyúak 32
Sajó a kedvenceim közé tartozik
-- Nem mozog semmi. Még a balinokat se látni. Hajnalban vót vagy két-három rablás a sodrásban, azóta csönd van – ilyen hírekkel fogadtak. És valóban, a víz nagyon mozdulatlanak tűnt. Még a snecik apró karikázását sem lehet látni a kis sarkantyú mögötti visszaforgóban, ahonnan a horgásztúráim jó részét indítani szoktam ezen a folyószakaszon. De azért volt olyan dolog is, ami felkeltette az érdeklődésemet. -- Lentebb a kiöntésnél mozgott a hal. Reggel nagy pancsolás vót egy darabig, osztán, azóta is mozog ottan néha, de csak kicsik – hangzott a túlsó partról. -- Ja, a fűben vannak – vélte a mellettem álló, és hogy a jártasságát is bizonyítsa a legyezés elméleti kérdéseiben még hozzá tette -- Biztosan bogarásznak, megeszik a hangyákat is. Én közben elkészültem a bot összerakásával, amely egy 2,70-es, két részes bot volt, majd az orsó felszerelésével, aminek egy váltó dobos rimet választottam, DT6-os F-essel feltöltve. A zsinór felhúzása és a légy felkötése után, lassan begyalogoltam a vízbe. A Sajón nemrégen egy áradás vonult le, a víz úgy 60-70 centire volt átlátszó és lassan apadt. A medret nem nagyon rendezte át az áradás, de ezért az ilyenkor szokásos óvatossággal halad-
legyezőhorgászat
hetünk is. Mindez akkor fogalmazódott meg bennem, amikor este összepakoltam a másnapi horgászathoz a felszerelést, hogy reggel minél hamarabb elindulhassak a szűkre szabott délelőtti pecázásra. Akik ismerik a domolykók viselkedését, azok tudják, hogy a nagyokat igazán csak estefelé lehet megfogni. Napközben inkább a kisebbek mozgolódnak, és csak elvétve lehet megcsípni egy-egy szebb példányt. A szürkületben viszont néha olyan tűzijátékot produkálnak a termetesebb példányok, mint délelőtt a kisebb halak. Elvétve hajnalban is van mozgolódás a kiló fölöttiek között, de ahogy a nap magasabbra hág, fokozatosan elmaradnak, és a kicsik veszik át a helyüket. Gyakorlatilag ugyanígy viselkednek a balinok is, azzal a kis különbséggel, hogy a nagy balinok reggelije tovább tart és napközben is fel-felbukkannak a fogatlan ragadozók. Ezek a dolgok forogtak a fejemben, amikor este végig gondoltam a következő napot. Úgy terveztem egy kis balinozással kezdem a napot, majd ha a fene keszegek elcsendesednek, átváltok domira és jászra. De hát ember tervez, isten végez. A hajnali indulás egy kicsit későbbre húzódott, mert bár sikeresen beállítottam az ébresztő órámat, de elfelejtettem felhúzni a kis lenyomó gombot, így jó másfél órával a tervezett ½ 5 után ébredtem fel. Gyorsan összekapkodtam magam, mosdás, kávé, öltözés, egy pár falat reggeli és irány a víz. Szerencsések vagyunk mi legyezőhorgászok. Szerencsések abból a szempontból is, hogy a legyezés rendkívül látványos módja a horgászatnak, és nem csak mi, de a parton szemlélődők is hosszasan elnézik a „műsort”, amit a vastag legyező zsinórral előre-hátra csápolva előadunk. A partokon pedig, és ez a mi szerencsénk, az első számú nézőközönséget, legalább is vidéken, a juhászok és csordások alkotják. Ha többször megfordulunk egy területen, érdemes ezekkel az emberekkel összeismerkedni, összebarátkozni. A barátságuk megnyeréséhez nincs is egyébre szükség, mint hogy egy kicsit elbeszélgessen velük az ember, mert ezek a jó emberek, az életüket java részét magányosan töltik a természetben, társaság hiányában, ezért vágynak az emberi szóra. A legtöbben soha nem látták még a horgászatnak ezt a formáját, ezért nagy érdeklődéssel követik az eseményeket. Ha sikerült velük ismeretségbe kerülni, akkor onnantól kezdve első osztályú informátorainkká léphetnek elő a halak tekintetében, mert hajnaltól estig a folyók közelében tartózkodva látnak mindent, és általában nagyon jó megfigyelők. Tudják, hogy hol és mikor rabol a balin, hol csipegetnek a jászok, vagy hol garázdálkodik egy nagyobb csuka vagy harcsa, és ezeket a megfigyeléseiket, szívesen meg is osztják azokkal, akiket a barátságukba fogadnak. Az egyetlen nehézség velük kapcsolatban csak az, hogy sehogy nem megy a fejükben, minek fogjuk meg a halakat, ha azután visszaengedjük őket. Ezt a kis kitérőt csak ezért tettem a történetben, a lábas jószágokat terelgető, nomád őseink hagyományait ápolók felé, hogy érthető legyen, miért kiabált át rögtön a vízpartra való megérkezésem után a Ládi csordás, majd nem sokkal utána a Petri kollégája le is baktatott hozzám. Sajnos a hírek nem voltak, se újak, se jók.
A nagyok, igazán szürkületkor jönnek tam benne. A part két oldaláról pedig kíváncsi tekintetek kisérték minden mozdulatomat. Sajnos nagyon úgy tűnt igazuk van a vizet illetőleg, sehol semmi mozgást nem lehet látni, pedig az idő és a vízállás első rangú balinozást ígért volna normális esetben. De most valamiért nem voltak a dolgok megszokottak. Hiába cserélgettem a legyeket semmi nem érdeklődött utánuk. Általában azzal a léggyel szoktam a horgászatokat kezdeni, amivel az előzőt abbahagyom. Persze nem mindig, mert ha repül valami, akkor természetesen azzal kell horgászni. Most nem lehetett látni semmi repülő rovart, így az RLH nevű léggyel kezdtem, ami az egyik legjobban bevált domis, jaszkós légy a Sajón és a Hernádon, de fogtam már vele balint is. A sarkantyútól lejjebb egy apró öbölben egy jókora fatörzs akadt fenn az öböl alsó részének sóderében. Miután az öbölből sem jelentkezett senki megkóstolni a legyet, lecseréltem egy apró vörös farkú, fehér marabu tollból kötött, arany és ezüst szálakkal megvadított Jack Frost változatra, bízva abban, hogy a fatörzs mögött lapul egy jobb balin. De nem volt semmi. Ismét szereltem egy kicsit, és az imént 20-ra visszavett előkéhez hozzá toldottam egy 16-os, majd egy 12-es darabot, és 33
re nem számítottam. A meder szélén a végig, ameddig csak elláttam, valóságos felhőket alkotva gomolyogtak a bolharákok. Ezt egyik partról sem lehetett látni és gyakorlatilag az egész csak itt a kiöntésről visszafolyó vízre korlátozódott. A Jósván főképpen, tapasztaltam már hasonló jelenséget, de ez minden eddigit felülmúlt. Olyan mennyiségben hemzsegtek a kis rákocskák, hogy a kezemmel belenyúlva a legsűrűbb tömegükbe száz számra tudtam fogni belőlük. -- Hát ezért van ez a nagy csendesség! Itt a terített asztal és a halak hajnalban teli falták magukat rákkal, most pedig jóllakottan pihennek – gondoltam, és már szedtem is elő a dobozból a jellegzetes hajlított horogra kötött gammarus legyeket, gondolván azt, hogy nincs olyan szénás szekér, amelyre még ne férne egy szál. (Megjegyzés: Ilyen speciális horog hiányában a rövidszárú, nagy öblű, pontyozáshoz is használt kisebb füles horgok is alkalmasak a bolharákokat utánzó legyek kötésére. A szerző.) És a népi bölcsesség bevált, mert innentől kezdve szinte minden dobásra volt kapásom. Domik, jászok, nyúl domolykók, nagyobb „vezér” küszök, sújtásos küszök,
A fű alatt rejtőzött a balin
Fentről a nézők gyönyörködnek a legyező horgászat szépségében
legyezőhorgászat
egy 14-es horogra kötött Tricolorral megteszteltem az lentebb lévő csurgó tükrét. Rögtön az első úsztatásra volt egy pöccintésem, majd amikor megállt a légy többször is odacsapott egy kisebb hal, és a harmadik ütésre meg is akadt. Természetesen egy nyúl domolykó volt, ahogy már az első, elrontott kapási kísérletéből sejtettem. Ezek a halak általában a sóder teraszok felső részén tartózkodnak, és ha sikerült egyszer rájuk bukkannunk, akkor bizton számíthatunk rájuk az egész szezonban azon a helyen. Bár már nem védettek, de a húsuk teljesen laza, széteső, ezért a konyhára semmi esetre sem jók, de gyakorló halaknak, kezdő legyeseknek csak ajánlani tudom őket. Apró szájuk miatt csak kis legyeket tudnak felvenni ellentétben a „csúzliszájú” rokonaikkal. Kisebb csoportokat alkotnak és gyakran tucatnyit is meglehet fogni egy helyen belőlük, úgyhogy az értelmi képességeik is elmaradnak a fejesek mögött, nem csak a méreteik, bár ez utóbbiban a Sajói „nyuszik” nem igazán panaszkodhatnak, mert a szakirodalomban emlegetett maximum 20 centis nagyságot itt rendre meghaladják, és inkább ettől kisebbet fogni a ritkaság. Ez a példány is bőven felette volt a könyvekben megjelölt
felső hossznak és az a féltucatnyi társa is, amit egy pár perc alatt kikapkodtam a helyről. Úgy látszik, ők nem olvasták, hogy milyen nagyra kell nőniük. A halak mindegyikét óvatosan vissza is pakoltam éltető elemükbe, igazából csak ezért fogtam ki őket, mert a nézőközönséget is akartam egy kicsit szórakoztatni, meg a reflexeimet is bejárattam. De egyéb haszonnal is járt a dolog, ugyanis sikeresen leakadtam egy nagyobb tuskóba, és mivel nem akartam a legyet betépni és a nyúl vadászatott is eluntam, így hát begyalogoltam érte. A tuskó a csurgón akadt fel és egy vastag ága benyúlt a tűkörbe, ezt a részét nem láthattam fentről, ezért akadtam meg benne. Ahogy a legyemet kiszabadítottam feltűnt, hogy sok bolharák (gammarusz) van a csendes kis partmenti öblöcskében. Mivel itt a pályát széttapostam és nem is volt várható semmilyen komolyabb hal, elindultam lejjebb. Egy apró fűzesekkel szórt partrész után, egy jó 300 méter hosszú, 80 méter széles kiöntés következett. Ezen a részen mozgott a hal hajnalban. -- Nos lássuk, van-e most itt valaki? -- gondoltam. A víz lassan csordogált vissza a területről a mederbe, és valóban lehetett látni itt-ott a küszöket. De volt valami, ami34
veresszárnyúak, bodorkák és sügérek voltak a leggyakoribbak, de néhány kisebb balin és süllő is jelentkezett, még egy apró harcsa is rámozdult a légyre, és néhány kárász sem bírt ellen állni a csábításnak. Szerencsére, vagy talán a nyuszis edzésnek köszönhetően egyik sem nyelte mélyre a legyet, így mindegyik halat szinte sértetlenül tettem vissza a vízbe, a legtöbb esetben egyszerűen csak hagytam, hogy leverje magát a szakáll nélküli horogról. Bár a halak nem voltak nagyok, a legtermetesebb egy bő 40 centis balin volt, de a rengeteg kapás és akasztás izgalma, és a zsákmány változatossága kárpótolt a nagyobb hal fárasztásakor fellépő adrenalin sokk elmaradásáért. Gyorsan rohant az idő, és azon vettem észre magam, hogy bizony delet harangoznak és nem csak a templomtoronyban, hanem az én hasamban is. Kicammogtam a vízből, és ahogy abbahagytam a lengetést, éreztem, hogy kellemesen el is fáradtam. Búcsút mondva a lelkesen kitartó néző közönségemnek hazafelé indultam. Még hallottam, amikor átszólt a túlsó partról a csordás: -- Na, nem is olyan döglött ez a víz! Proof
HORGÁSZ CIKKEK
(FELSZERELÉSEK, ETETŐANYAGOK, KELLÉKEK)
Z S Á G R O H KEK
C I KPHAZOO-ban! az AL
FEBRUÁRTÓL MEGVÁSÁROLHATÓAK AZ ALPHAZOO EUROCENTERBEN! 1032 Budapest, Bécsi út 154.
ALPHAZOO: KEDVENCEKNEK MINDEN EGY HELYEN! ÁLLATELEDEL • FELSZERELÉS • SZÉLES VÁLASZTÉK • SZAKTANÁCSADÁS • WWW.FACEBOOK.COM/ALPHAZOO ALPHAZOO ÁRUHÁZAK: •BELVÁROS 1072 Budapest, Dohány u. 17. •ÓBUDA 1032 Budapest, Bécsi út 154. (Eurocenter) •VÁCI ÚT 1138 Budapest, Gács u. 3. (TESCO) •SOROKSÁR 1239 Budapest, Bevásárló út 2. (Auchan) •TÖRÖKBÁLINT 2045 Törökbálint, Torbágy u. 1. (Auchan) •VERESEGYHÁZ 2112 Veresegyház, Szadai út 7. (CBA Üzletház) •DUNAKESZI 2120 Dunakeszi, Fõ út 190. (TESCO) •CSÖMÖR 2141 Csömör, Határ u. 6. (Auchan üzletsor) •MAGLÓD 2234 Maglód, Eszterházy J. u. 1. (Auchan) •MISKOLC 3527 Miskolc, József Attila u. 87. (Auchan) •SZÉKESFEHÉRVÁR 8000 Székesfehérvár, József Attila u. 37. •BALASSAGYARMAT 2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 83. ALPHAZOO PARTNER ÜZLETEK: •CSEPEL 1212 Budapest, Görgey Artúr tér (volt Áruház tér - a SPAR mellett) •EGYETEM 1072 Budapest, István u. 2. (az Állatorvostudományi Egyetem udvarán) •MÁTYÁSFÖLD 1165 Budapest, Újszász u. 47/B. (a Lidl mellett) •PÁSKOMLIGET 1156 Budapest, Páskomliget u. 49. (a CBA mellett) •ZUGLÓ 1144 Budapest, Remény u. 42/A •BUDAKESZI 2092 Budakeszi, Bianka u. 1. (Budakeszi TESCO, külső üzletsor) •DEBRECEN 4030 Debrecen, Monostorpályi u. 5. •DIÓSD 2049 Diósd, Balatoni út 2/A. (Interspar üzletsor) •DOMBÓVÁR 7200 Dombóvár, Kórház u. 120. (A Lidl áruházzal szemben) •DUNAFÖLDVÁR 7020 Dunaföldvár, Rákóczi u. 2. (a városközpontban) •KISVÁRDA 4600 Kisvárda, Gyár úti lakótelep 36. •LEÁNYFALU 2016 Leányfalu, Móricz Zsigmond u. 138. •SIÓFOK 8600 Siófok, Honvéd u. 26. (az állatorvosi rendelőben) •SOLYMÁR 2083 Solymár, Szent Flórián u. 2-4. (Auchan üzletsor) •SZEGED 6724 Szeged, Damjanich u. 13. •SZENTENDRE 2000 Szentendre, Dunakanyar krt. 2. •SZÉKESFEHÉRVÁR 8000 Székesfehérvár, Homoksor 7. •TATA 2890 Tata, Május 1. út 20. (A CBA üzletházon belül) •TATABÁNYA 2800 Tatabánya, Aradi vértanúk tere 7. •VESZPRÉM 8200 Veszprém, Endrõdi út 11.
ELADÓ PONTYOK!
Szomor Halgazdaság Apaj
Mészáros Pál Telefon: +36/30-915-77-38 35
Hogyan lettem pergetõhorgász feketesügér horgászat pergetőhorgászat
Első pergetve fogott halam – mely egyben első nemes halam is volt – egy kilóharmincas süllő formájában jelentkezett támolygó villantómon. A csukával azonban már évekkel korábban megismerkedtem, bár ez az ismeretség igencsak rövid és egyoldalú volt. Akkoriban még tényleg nagyon kis kölyök voltam, de az első találkozás a csukával olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy olyan tisztán emlékszem az eset legapróbb mozzanataira is, mintha csak tegnap történt volna.
töttünk. (Akkoriban ezt a „luxust” még egy hozzánk hasonló, átlagos család is megengedhette magának, hiszen a benzin literjét úgy négy-öt forint körül mérték.) Legkedvesebb kirándulóhelyeink a Délegyháza és Dunavarsány közt elterülő kavicsbánya-tavak voltak, legtöbbször ezek valamelyikét céloztuk meg. Ha pedig már úgyis a vízparton voltunk, természetesen horgásztuk is, hiszen ezek a kavicsbánya-tavak akkor még kivétel nélkül mind vadvizeknek számítottak, hallal nem telepítette, nem őrizte, és nem ellenőrizte őket senki, következésképpen horgászengedély sem szükségelteA hetvenes évek elejét írtuk, apám akkortájt vette első tett. Horgász-pályafutásom tulajdonképpen akkor és autónkat, egy derék, strapabíró Wartburgot, és attól ott kezdődött. Apám saját részére bedobott egy fekezdve majdnem minden hétvégét a szabadban töl- nekezőt (soha nem fogott vele semmit) és egy másik
A hínárlyukba belógatott horgomat azonnal megrohanták a naphalak 36
feketesügér horgászat
bottal úszózva a parttól négy-ötméteres távolságban a nagyobb termetű kárászokat, compókat, bodorkákat, vörös szárnyúakat próbálta kapásra bírni. Úgy félóránként-óránként fogott is egyet-egyet, de nagyon bölcsen belátta, hogy nyughatatlan természetem miatt ezt a fajta horgászatot én öt perc alatt megunnám, ezért számomra kissé más jellegű szerelést állított össze: ősrégi, kétrészes bambuszbot, természetesen orsó nélkül, a spiccgyűrűbe kötve közel bothossznyi zsinór, annak végén egy horog, felette némi ólmozás, úszó sehol. De minek is kellett volna úszó? Ezekben a vizekben akkoriban nyüzsögtek a naphalak. A szó szoros értelmében nyüzsögtek, hogy csak úgy feketéllett tőlük a part menti, sekély víz. Én aztán a bot hosszának megfelelő távolságba – két és fél- három méterre egyszerűen csak belógattam a cájgot egy-egy hínárlyukba, és a horgot azonnal megrohanták a naphalak. A szélrózsa minden irányából érkeztek, és a leggyorsabb, a legélelmesebb már vitte is a horgot, bármilyen csalit is tűztem fel rá. Sőt, annyian és olyan mértékben mohóak voltak, hogy még üres horoggal is meg lehetett fogni őket. Ennek köszönhetően nemhogy percek, de még csak másodpercek sem teltek el kapás, illetve naphalfogás nélkül, én pedig pompásan szórakoztam. Az egyetlen gondot csupán az jelentette, ha kissé „elaludtam” és késtem a bevágással: ilyen esetekben a mohó naphal olyan mélyre nyelte horgomat, hogy annak kiszabadítása jócskán meghaladta akkori képességeimet, tehát rohantam vele a fatert nyaggatni, hogy szedje már le valahogy. Egy-egy hínárlyukból percek alatt kiszedtem vagy tizenöt-húsz napsit, aztán pihenésképpen mindig arrébb ballagtam néhány méterrel. Közben észre sem vettem, hogy kb. egy óra leforgása alatt, így jó száz-százötven méterre távolodtam a családi táborhelytől. Ekkor történt, hogy ismét csak késtem a bevágással, és az ügyeletes naphal ismét teljesen elnyelte horgomat. – Annyi baj legyen – gondoltam, – majd apám leszedi valahogyan! Igen ám, de mire odaérek vele, szerencsétlen kis napsi meg fog dögleni – ez volt a második gondolatom. A harmadik gondolatom azonban igazán szerencsés volt: kitaláltam, hogy útközben, időnként meg-megállva majd úsztatom a naphalat, így aztán biztosan nem fog megfulladni. Így is történt. Öt-tízméterenként belógattam a vízbe a szerencsétlent néhány másodpercre, majd mentem tovább. Mégis, mire a fele utat megtettem, a naphal kezdett kissé besokallni „jószívűségemből”, az állandó bedobálástól – kirángatástól, és szembetűnő jeleit adta annak a szándékának, hogy igen rövid időn belül felveszi a néhai nevet. Ezen én módfelett elkeseredtem, de próba – szerencse alapon azért még utoljára belódítottam egy jókora hínárfolt mellé, hátha mégis magához tér kissé. Nos, ez a magához térés nem igazán sikerült szegénynek, csak lebegett, lebegett a víz felszínén és néha-néha mozdított egyet a farkán. Kicsivel később aztán összeszedte utolsó erejét, és oldalazva, meg – megbillenve, nagyon lassan a hínárfolt felé kezdett evickélni. Hogy aztán végül magához tért volna,
GÜNZER TAMÁS PINCÉSZETE KFT.
7773 Villány, Baross G. 104. +36 30 385-0883 +36 72 492-795 www.borpinceszet.hu
pergetőhorgászat 38
könnyebbült, és horog nélkül vágódott ki a vízből. Apámat majd’ megütötte a guta, azt hitte, hogy kapitális kárászt, nagy compót, esetleg pontyot szalasztottunk el. A csuka még csak eszébe sem jutott. Jóval később, mikor már annyira megnyugodtam, hogy el tudtam mondani neki, hogy pontosan mi, hogy történt, csak akkor esett le neki a tantusz, és nagyon helyesen kikövetkeztette, hogy valójában mi lehetett, és erről engem is felvilágosított. Azt hiszem, talán akkor dőlt el, hogy ma már szinte csak rablóhalakra vagyok hajlandó horgászni, bár, ha csukázni indulok, az esetek kilencvennyolc százalékában pergetőfelszerelést veszek a kezembe, naphal – csali helyett pedig inkább különféle műcsalikat használok. Az akkor történtek óta eltelt harminc – harminckét év, és úgy érzem, hogy kapcsolatom a csukákkal ennyi idő leforgása alatt drasztikus mértékben megváltozott: amennyire akkor és ott én megrémültem tőlük, ma már inkább a csukáknak van okuk rettegni tőlem legalább ilyen mértékben, hiszen jócskán túl vagyok már a kétezredik kifogott példányon. A csukát lényegesen könnyebb műcsalikkal megfogni, mint a süllőt, ha valaki ismer egy igazán jó csukás vizet, onnan csak nagyon ritkán, vagy még inkább soha nem fog hal nélkül hazatérni. Az első találkozás a csukával mély nyomokat hagyott bennem Most, a fenti, kedvcsinálónak szánt noszvagy sem, ezt már sohasem fogom megtudni. Még mi- talgikus kis történet leírásakor letettem egy kis időre előtt elérte volna a rejteket adó hínárfoltot, egyszerre a tollat, gondolatban még egyszer átéltem ezt a fecsak hatalmas loccsanással, csattanással szétnyílt a víz lejthetetlen gyermekkori kalandot, az első találkozást tükre, én mindössze egy aranyló burványlást – örvény- a csukával, és hosszasan fantáziáltam rajta: ha az idő lést láttam, majd azt éreztem, hogy valamilyen látha- kerekét vissza lehetne forgatni, ha én a mai, korszerű tatlan erő ki akarja tépni kezemből a botot. A teljesen felszerelésemmel, műcsali gyűjteményemmel és taváratlan eseménytől annyira megijedtem, hogy eldob- pasztalataimmal ott és akkor csukára pergethetnék… tam a botot, és rohantam vissza a család felé, ahogy De hát miért is akarnék én olyasmit, amit úgysem lecsak a lábam bírta, közben pedig ordítottam, ahogy het? Jó csukás vizek azért manapság is akadnak még csak a torkomon kifért. Szegény anyámat sikerült is elég szép számmal, ahol pedig csuka van, azt a különhalálra rémisztenem – összefüggéstelen dadogásom- féle pergetőmódszerekkel, a különböző műcsalik alból – makogásomból sehogyan sem értette meg, hogy kalmazásával meglehetősen nagy biztonsággal meg is mi is történt velem valójában. Apám azonban egyetlen lehet fogni. FTÉ pillantással átlátta, hogy nekem személy szerint semmi bajom, csak éppen jócskán megrémültem valamitől. Megszokott nyugalmával, komótosan feltápászkodott Apróhirdetés tehát, és elindult velem megnézni, hogy vajon „ki” vette el a botomat. Útközben a világ minden kincséért Makádon vízparti nyaraló kiadó. T: 06-70-635-4246 sem engedtem volna el apám kezét. Hát ekkora „hős” voltam én ötéves koromban. A „tett- Bónom-zugi holtág mellett, Gyomaendrődön, vízparti helyre” érve azt láttuk, hogy bambuszbotom spicce mé- nyaraló eladó! T: 06-30-870-5857 lyen benne van a hínárban, nyele viszont kiáll a vízből. Apám ezt látva nem sokat habozott, begázolt a vízbe, Gyomaendrődön, Bónom-zugi telepitett horgászvíz elkapta a botot, de amikor húzni kezdte, meglepetten mellett pihenni vágyó családok, horgászok részére tapasztalta, hogy a boton bizony jókora hal van. De, közvetlen vízparti üdülő kiadó! Tel.: 06-30-812-6025 sajnos, nem sokáig volt rajta. A szerelék hirtelen meg- www.oregtolgy.com
feketesügér horgászat
BÁKKER
A horgászoknak ajánljuk az Omegaplast által gyártott horgászcsónakokat, melyek közül számtalan típusból, méretből és színből válogathatnak evezős és motoros kivitelben . www.omegaplast.hu
feketesügér horgászat
Email:
[email protected] [email protected]
40
Telefon: +36 20 4249 264 +36 20 9911 248 +36 20 9741 557
OMEGAPLAST CSÓNAKOK VIDEÓ