Hazánk természeti állapota. Az élőhelyek természetessége, veszélyeztetettsége és a természeti tőke index
Biró Marianna és Molnár Zsolt
1
Összeállította: Biró Marianna és Molnár Zsolt (MTA ÖK ÖBI, Vácrátót)
[email protected] [email protected]
Magyar Környezeti Nevelési Egyesület - 2012 2
Bevezetés Napjainkban a táj gyors átalakulásának lehetünk tanúi. Leginkább a tájhasználat felhagyása okoz nagy változásokat, melynek következtében Európa számos országában nagymértékű cserjésedés és erdősödés kezdődött meg a korábban használat alatt álló, főként legeltetett és kaszált gyepterületeken. A gyepgazdálkodás hiánya magával vonja a tájidegen fajok gyorsabb terjedését is. Mindezek a folyamatok jelentős biodiverzitás csökkenést okoznak. Eközben egyre kevesebben gazdálkodnak a tájban, egyre kevesebben járnak gyalog vagy biciklivel a településeken kívül. Mivel a használaton kívül álló, elgazosodó, becserjésedő táj nem hasonlít már a régire, egyre kevésbé járható és használható, így az emberek fokozatosan elidegenednek az őket körülvevő tájtól.
Az emberiség által okozott környezeti problémák jelentős része túllépte azt a "biztonsági zónát", amelyen túl már az egész társadalmi-gazdasági rendszer stabilitását és fennmaradását veszélyezteti. Ilyenek a klímaváltozás, a nitrogén körforgalom és a biodiverzitás csökkenése. Megalapozott számítások szerint a sok jelentős kockázati tényező közül ez utóbbi haladta meg leginkább a biztonságos értéket, így jelenleg ez jelenti a legközvetlenebb veszélyt (Rockström 2009 alapján).
A fajkihalás sebessége jelenleg ezerszerese a természetes szintnek. Az emlősök, a madarak és a kétéltűek 10-30%-a kihalással veszélyeztetett (MEA, 2005). Ezek a veszteségek visszafordíthatatlanok, és veszélyeztetik azokat a fenntartó rendszereket, melyek az emberi életminőség alapját képezik (ilyenek a fenntartó ökoszisztéma szolgáltatások, pl. a klímaszabályozás, talajképződés). A biodiverzitás csökkenésének és az ökoszisztémák pusztulásának fő oka a természet adományainak (szolgáltatásainak) fenntarthatatlan használata. A több évszázados, sőt több évezredes emberi tájhasználat jelentős hatást gyakorolt hazánk növényzetére is. Sok helyen elpusztult, máshol teljesen átalakult vagy jellegtelenné vált a vegetáció. Az emberi tájhasználat különösen az elmúlt 50-150 évben alakította át igen erősen a magyar tájat. Az egykori erdők, gyepek, mocsarak egy részén szántók, települések, ipartelepek és közlekedési infrastruktúrák jöttek létre, a növényzeti örökség megmaradt állományai pedig a gazdálkodás nyomait viselik magukon. Igazán természetes, vagyis emberi hatásoktól teljesen mentes növényzet a Kárpátmedencében már csak nagyon kevés helyen található.
3
A MÉTA térképezés során (Molnár és mtsai. 2009) először mértük fel a hazai növényzeti típusok természetességét. A MÉTA program egyik legfontosabb célja a 86 élőhelytípus országos elterjedésének áttekintő feltérképezése, összkiterjedésének becslése volt, hiszen eddig erről többnyire csak elnagyolt és rendkívül hiányos (kisebb területekről ugyanakkor nagyon is részletes) ismereteink voltak. A térképezést 35 hektáros hatszögekben végeztük el, melyekből összesen 267 813 darab fedi le országunk területét. Ezáltal elkészítettük Európa harmadik legnagyobb élőhelyi adatbázisát. A regeneráció-képesség és a regenerációs folyamatok ismerete nélkülözhetetlen, ha egy degradált táj öngyógyulását, helyreállítását segíteni szeretnénk. A leromlott állapot okos tájgazdálkodási változtatással, a vízviszonyok helyreállításával sokszor jól javítható. A regenerációt gátló tényezők közül kiemelten kezeltük a biológiai inváziót, amelyet az élőhelyek területének csökkenése és fragmentálódása mellett a biodiverzitást leginkább veszélyeztető jelenségnek tart az ökológiai szakirodalom. Környezetünk állapota Magyarország növényzeti örökségének felmérésekor minden 35 hektáros MÉTA hatszögben (ezek voltak a térképezés alapegységei) minden növényzeti típus természetességét dokumentáltuk a Németh-Seregélyes féle ötfokozatú skálán. A MÉTA felmérés adatai felhívják a figyelmet környezetünk rossz állapotára (Molnár és mtsai 2009).
A térképezés összesített eredményei alapján az országnak csupán 17%-át borítja olyan növényzet, amely a természetes növényzeti örökség részét képezi, azaz a természetes növényzet maradványának tekinthető.
Az előző kördiagrammon zölddel jelölt 17% növényzeti örökség megoszlását láthatjuk ezen az ábrán. Megdöbbentő, hogy ennek már csak 2%-a természetes állapotú. Természetközeli állapotban van 27%-a, 50%-a közepesen leromlott, míg 21%a nagyon leromlott, degradált állapotú.
4
Ezek az eredmények felelősségünkre is felhívják a figyelmet. Olyan élőhelyeink vannak (viszonylag) rossz állapotban, amelyek hazánktól nyugatra ritkák vagy nem fordulnak elő. Legrosszabb állapotban az erdősztyepp erdők, a homoki sztyepprétek, a láprétek és zsombékosok és a fáslegelők vannak, de nem sokkal jobb az ártéri rétek, a puhafás ligeterdők és a löszgyepek helyzete sem. Legrosszabb állapotban az erdősztyepp erdők, a láprétek és zsombékosok, a síkvidéki tölgyesek és a fáslegelők vannak, de nem sokkal jobb az ártéri rétek és a puhafás ligeterdők helyzete sem. Jelenleg Magyarország területén a vízi növényzet és a szikesek máig fennmaradt foltjai a legtermészetesebbek. Az erdők között a sziklás erdők, a mészkedvelő molyhos tölgyes erdők és a bükkösök bizonyultak a legtermészetesebbnek a MÉTA felmérés alapján. A legkevésbé természetes állapotban a zárt és nyílt erdősztyepp tölgyesek (Molnár, Kun 2000), valamint a cserestölgyesek állományai vannak.
Jelenleg hazánkban a vízi növényzet és a szikesek a legtermészetesebbek (http://www.novenyzetiterkep.hu/magyar/node/376)
5
Az erdősztyepp erdők a tájidegen fafajok gyors terjedése miatt vannak rossz állapotban.
Az erdők között a sziklai bükkösök, a szurdokerdők és a törmeléklejtő erdők bizonyultak a legjobbnak a MÉTA felmérés alapján. A legkevésbé természetes állapotban a zárt és nyílt erdősztyepp tölgyesek, a puhafás ligeterdők, valamint a cseres-tölgyesek vannak 6
Az egyes élőhelyekről és természetességi állapotukról a TermészetBÚVÁR című folyóirat 2008ban indult „Magyarország élőhelyei” című sorozatában rendszeresen közlünk érdekességeket és adatokat. Részletesebb adatokat kapunk Magyarország élőhelyeinek közelmúltban megjelent határozókönyvéből (Bölöni és mtsai 2011), Magyarország földrajzi kistájainak növényzete című könyvből (Király és mtsai 2009), valamint a MÉTA honlapjáról (http://www.novenyzetiterkep.hu/magyar/katalogus/node/73).
Hazánk élőhelyeinek elterjedése és természeti állapota a nemrégiben megjelent élőhely-határozó alapján részletesebben is tanulmányozható
A veszélyeztető tényezők A globalizáció és a fenntarthatóság szempontjából átgondolatlan gazdasági fejlesztések következtében a természetes vegetáció veszélyeztetettsége folyamatosan nő. Ezért a veszélyeztetettség ismerete általános igénnyé vált Európában és hazánkban is. Korábban az élőhelyek veszélyeztetettségével kapcsolatban csak általános megfigyeléseinkre alapozhattunk, ezért a MÉTA térképezés során meghatároztuk és dokumentáltuk a 28 leggyakoribbnak vagy legsúlyosabbnak tartott veszélyeztető tényezőt (minden hatszög minden élőhelye estében a legfontosabb néhányat). Becsültük pl. a vízrendezések, a tájhasználat (erdő- és gyepgazdálkodás), az idegenhonos, agresszíven terjedő (inváziós) özönnövények, az urbanizáció, a fragmentáltság és a szomszédos táj hatását. A veszélyeztetettségi alapadatok kiértékelése után 12 indikátort fejlesztettünk, hogy összehasonlíthatóvá tegyük az egyes élőhelyek veszélyeztetettségét. Ezek közül a legfontosabbak az özönnövényekkel veszélyeztetett állományok aránya, a vadtúltartás, a cserjésedés, a lecsapolás, a helytelen kezelés, a vízhiány és nem megfelelő erdőgazdálkodás által veszélyeztetett állományok összesített aránya. Minden indikátor alapján rangsorrendbe állítottuk az élőhelyeket, majd a rangértékeket átlagoltuk. Így kaptuk meg az egyes élőhelyek „átlagos” országos veszélyeztetettségét. Mivel az eredeti adatok szubjektív elemeket is tartalmaznak (pl. a kedveltebb élőhelyekre érzékenyebbek a térképezők), a kapott értékeket részben korrigáltuk, majd az élőhelyeket sorrendbe raktuk. 7
A legfontosabb veszélyeztető tényezőknek az özöngyomok terjedését, a túltartott nagyvadállományt, a lecsapolást, a helytelen vagy a már fel is hagyott kaszálást és legeltetést, a cserjésedést, valamint a homogén nagyüzemi erdőhasználatot találtuk. A nagyüzemi erdőgazdálkodás erdeink legalább 59%-ában veszélyezteti a természetesebb állapotok fennmaradását, a helytelen legeltetés és kaszálás a gyepek legalább 19%-át károsítja, a cserjésedés az özönfajokkal együtt a vizes élőhelyek 28, a gyepek 33 %-át veszélyezteti, míg a bányászat, beszántás, beépítés és erdősítés a vizes élőhelyek 13, a gyepek 23 és az erdők 6%-át. Összességében csupán kb. 20%-ban találtunk olyan vegetációs foltokat, amelyeket semmilyen lényegesebb veszély nem fenyeget.
8
Az özöngyomok terjedése leginkább a homoki erdősztyepp erdőket, a nyílt homoki gyepeket, az ártéri ligeterdőket és a mocsárréteket veszélyezteti
Az összevetés alapján Magyarország legveszélyeztetettebb élőhelyei a következők: homoki- és lösz erdőssztyepp tölgyesek (M2, M4, L2x), lápi zsombékosok (B4), régi fajtájú, hagyományos gyümölcsösök (P7), alföldi zárt tölgyesek (L5, J6), patakparti és lápi magaskórósok (D5), fáslegelők és fáskaszálók (P45), löszfalak (I2), üde és kékperjés láprétek (D1, D2), hegyi rétek (E34), láperdők (J2), félszáraz gyepek (H4) és sziki tölgyesek (M3). A legkevésbé veszélyeztetettek egyes sziklai élőhelyek (I4, LY3, H1, G2, M7), egyes szikesek (F1a, F5, F1b, F2, B6) mocsári és hínaras élőhelyek (A23, A3a, A1), a nyílt mészkerülő tölgyesek (L4a), a másodlagos galagonyáskökényes cserjések (P2b) és a bükkösök (K5). A megmaradt természetes növényzeti örökség veszélyeztetettségét többféle módon csökkenthetjük. Egyrészt helyi védekezéssel, helyi kezeléssel (pl. természetvédelmi célú legeltetés, cserjeirtás, vízvisszatartás), valamint stratégiai védekezéssel (térségi, országos, EU-s szabályozás miatt kedvezőbb tájhasználat), valamint még közvetettebben társadalmi tudatformálással.
9
A MÉTA felmérés által térképezett veszélyeztető tényezők megismertetése során ráirányítható a figyelem a környezetünket és a körülöttünk lévő növényvilágot veszélyeztető tájidegen növényfajokra, azok országos szinten való jelentőségére, a klímaváltozásra, az aszály, a vízhiány hatásaira és a megfelelő kezelés vagy használat fontosságára is, mely által jövőbeni károsító hatásuk egy része – reményeink szerint - megelőzhetővé válik.
10
11
A klímaváltozás jelentős hatással lesz növényzeti örökségünkre, ezért előrejelzéses modellezéseket végeztünk, hogy e hatás mértékére becsléseket tehessünk. A természeti tőke index
Az emberiség legtöbb tevékenysége meghatározó befolyást gyakorol a környező táj természetes élővilágára. A mindennapi életben sokszor kényszerülünk a táj állapotát befolyásoló döntések meghozatalára. Ilyen esetekben a lehetséges alternatívák körültekintő értékelése szükséges ahhoz, hogy a táji környezet által nyújtott lehetőségekkel a legjobban élő, és a lehető legkevesebb káros hatással járó megoldások kerülhessenek előtérbe. Az elmúlt évtizedekben világszerte felerősödtek a törekvések olyan könnyen értelmezhető mérőszámok kifejlesztésére, melyek szakmailag megalapozott értékelést tudnak nyújtani az élővilág állapotáról a nagyközönség és a döntéshozók számára. Nemzetközi szinten számos durva léptékű, elsősorban globális szinten használható biodiverzitás-indikátor került kifejlesztésre. A tájhasználati döntések nagy többsége azonban helyi szinten születik, és „döntéstámogatásra” is a helyi-regionális szinten mutatkozna a legnagyobb igény (lásd például a hazai és az uniós jogrendbe is beépülő Környezeti Hatásvizsgálatokra (KHV) és a Stratégiai Környezeti Vizsgálatokra (SKV) vonatkozó szabályozások rendszerét). Helyi és térségi szintű szakpolitikai kérdések számára egy-két kivételtől eltekintve mindezidáig nem léteztek térben és tematikusan is kellően nagy felbontást nyújtó, de szakmailag mégis megalapozott indikátorok. Ennek egyik legfőbb oka a nagy területre kiterjedő, kellőképpen részletes és homogén ökológiai adatbázisok ritkasága szerte a világon. A MÉTA adatbázis azonban már kellőképpen részletes egy ilyen, tetszőleges térléptékben használható ökológiai indikátor kifejlesztéséhez.
A MÉTA program legfontosabb eredményei között van, hogy a természetesség becslése alapján létrehozott természeti tőke index bekerült Magyarország fenntarthatósági indikátorai közé (KSH 2011). A Központi Statisztikai Hivatal 2011-ben megjelent, „A fenntartható fejlődés indikátorai 12
Magyarországon” című kiadványában található „Magyarország növényzeti tőkéje” című fejezet az egyes élőhelyek természeti tőkéhez való hozzájárulásáról és a veszélyeztető tényezők (pl. vízhiány, legeltetés hiánya, özönnövények terjedése) által érintett területek nagyságáról szól, valamint bemutatja Magyarország kistérségeinek növényzeti természeti tőke térképét (http://www.novenyzetiterkep.hu/magyar/hirek/node/683). A természeti tőke értékelése a következő képlet alapján történik: NCI = az élőhelyek mennyisége × az élőhelyek minősége
A természeti tőke index azt becsüli, hogy a táj felszínét benépesítő természetes élővilágból - elsősorban a növényzetből - mennyi maradt még napjainkra. Egy tájegységben annál magasabb az index értéke, minél nagyobb területen, minél természetesebb állapotban találhatók meg az élőhelyek. Az új, speciálisan a MÉTA adatbázis adottságaira kifejlesztett „nemzeti” biodiverzitás-indikátornak, a növényzet-alapú természeti tőke indexnek a segítségével kisebb-nagyobb területek (pl. tájegységek, gazdasági, tervezési vagy igazgatási egységek) természeti állapota jól jellemezhető. A kialakított indikátor nemcsak a MÉTA adatbázissal használható, hanem bármilyen hasonló élőhely-kategóriákkal és természetességi mutatókkal dolgozó élőhely-térképezés adataival is, így többek között a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer (NBmR) élőhely-térképezési programja keretében gyűjtött adatokkal is. Ezáltal a MÉTA adatbázisban, valamint a hasonló élőhely-térképekben „elrejtve” lévő rengeteg információ viszonylag egyszerűen és széles körben beépülhet a különböző szintű szakpolitikai döntésekbe és az oktatásba is. HIVATKOZÁSOK Bartha, D., Bölöni, J., Ódor, P., Standovár, T., Szmorad, F., Tímár, G. (2003): A magyarországi erdők természetességének vizsgálata. Erdészeti Lapok 138(3): 73-75. Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk) (2011): Magyarország élőhelyei. A hazai vegetációtípusok leírása és határozója. ÁNÉR 2011. MTA ÖBKI, pp.441. Czúcz B. (2009): Élővilág és éghajlatváltozás. Tudomány az élő természetért 1. MTA ÖBKI , Vácrátót http://www.novenyzetiterkep.hu/magyar/hirek/node/688 Király G., Molnár Zs., Bölöni J., Csiky J., Vojtkó A. (szerk.) (2008): Magyarország földrajzi kistájainak növényzete. MTA ÖBKI, Vácrátót, pp. 248. http://www.novenyzetiterkep.hu/magyar/hirek/node/145 KSH 2011: A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest http://www.novenyzetiterkep.hu/magyar/hirek/node/683 MEA, Millenium Ecosystem Assessment, 2005. Ecosystems and human well-being. Synthesis report , http://www.maweb.org/documents/document.356.aspx.pdf 13
Molnár Zs., Bartha S., Horváth F., Bölöni J., Botta-Dukát Z., Czúcz B., Török K. (2009): Növényzeti örökségünk állapota és várható jövője az MTA ÖBKI MÉTA-adatbázisa alapján. Magyar Tudomány 2009(1): 54-57. http://www.zpok.zoldpok.hu/img_upload/cb39111eba7a31c9c0e48686fa8e3c87/2009_magyar_t udomany_META.pdf Molnár Zs., Kun A. (2000): Alföldi erdőssztyeppmaradványok Magyarországon. - WWF-MTA ÖBKI, Budapest-Vácrátót, Erdőssztyepp füzetek, a WWF sorozata, Budapest, pp. 56. http://www.zpok.zoldpok.hu/img_upload/cb39111eba7a31c9c0e48686fa8e3c87/2000_wwf_fuz etek_WS.pdf Rockström et al. (2009): A safe operating space for humanity. Nature 461/24: 272-275.
14
