1
fejezet
Ha elkap, meghalok. Futottam, amilyen gyorsan csak tudtam, szökkenve az erdőben a fák kusza gyökerei és a kövek között. A szörny vicsorgott, ahogy üldözött, a hang közelebbi volt, mint előtte. Nem tudtam, hogy lehagytam-e. A szörnyeteg tartotta a sebességét, míg én kezdtem fáradni. Az erdő ritkulni kezdett előttem, láthatóvá vált egy távoli dombon a szőke vámpír. Rögtön ráismertem és a remény hullámzott át rajtam. Ha el tudom érni őt, akkor biztonságban leszek. Ő szeret engem. Meg akar védeni a szörnyetegtől. De én még mindig nagyon messze voltam tőle. Köd úszott a hegyre a vámpír köré, amitől szinte kísértetiesnek tűnt. A nevét ordítottam, miközben a lény még közelebb ért. Pánikba estem és előre ugrottam, éppen csak elkerülve a csontos kezet, ami lehúz a sírba. Megújult erőfeszítéssel a vámpír felé futottam. Vicsorgó figyelmeztetéssel sürgetett a szörnyre, ami nem hagyta abba az üldözésemet. Hagyj békén! – ordítottam a hátam mögé, mikor kegyetlenül megragadott. Nem, Cicuska! A kiáltás nem az előttem lévő vámpírtól jött; a szörnytől, ki a földre tepert. A távolban lévő vámpír felé fordítottam a fejem, de a vonásai a semmibe mosódtak és szürke köd borult rá. Mielőtt eltűnt volna, jobbról hallottam a hangját. Ő nem a férjed Catherine. – nagyon megrázó volt, de elpárolgott az utolsó álom és én arra ébredtem, hogy Bones, az én vámpír szerelmem lebeg fölöttem. Mi az? Fáj valami? – ez egy furcsa kérdés, tekintve, hogy ez csak egy rémálom volt. De több erővel és mágiával, néha a rémálmok is fegyverré válhatnak. Az előbb én majdnem megöltem egyet. Viszont ez más volt. Nem számít, hogy milyen élénk volt az érzés, ez már csak egy álom. Nem lesz semmi bajom, ha abbahagyod a rázásomat. – Bones leengedte a kezét és hagyta, hogy megkönnyebbüljek a zajban. Nem ébredtél fel és vergődtél az ágyon. Visszatértek azok a rohadt emlékek. Jól vagyok. Csak volt …egy fura álmom. – Volt benne egy vámpír, aki folyamatosan gyötör engem. Szeretném tudni, hogy ki is ő. Semmi értelme sincs, hiszen ő csak a képzeletem szüleménye. Furcsa, hogy én nem tudtam elkapni az álmodad. – Bones folytatta – általában az álmaid olyanok számomra mint egy háttérzene.
Bones mester vámpír volt, erősebb, mint a legtöbb vámpír, akivel valaha is találkoztam. Egyik ajándéka az volt, hogy képes volt olvasni az emberi elmében. Bár én félig ember, félig vámpír voltam, volt bennem annyi emberi, hogy tudjam blokkolni Bones előtt a gondolataimat, mikor dolgoztam. Mégis ez új volt számomra. Te hallod az álmaimat? Istenem, neked soha nincs nyugalmad. Én fejbe lőném magam, ha a helyedben lennék. – ami igazából nem sokat érne nála. A vámpírok esetében csak a lefejezés és az ezüst a szívben volt halálos. A fejlövés is veszélyes volt, de Bones esetében ez csak egy csúnya fejfájást okozna. Visszaült a párnákra. Ne izgulj szivi. Azt mondtam, hogy olyan, mint egy háttérzene, tehát inkább nyugtató. Olyan csendes, mint ha vízben lennék, ez a csend olyan, mint amit tapasztaltam, anélkül, hogy félig összeaszalódtam volna. Visszafeküdtem, a borzongás futott végig át rajtam, már annak az említésére is, hogy szembenézett a halállal. Bones haja kifehéredett, mikor haldoklott, de most már visszatért a megszokott dús, barna szín. Vajon miért vagyunk egy sodródó hajón az Atlanti-óceánon? Így akartál egy kis csendet és nyugalmat? Szerettem volna egy kis időt kettesben tölteni veled, Cicuska. Az utóbbi időben nagyon keveset voltunk együtt. Ez enyhe kifejezés. Bár én folytattam a titkos egységem vezetését a Homeland Security – ben, hogy gazember vámpírokra és ghoul-okra vadásszak, az élet nem volt unalmas. Először is fel kellett volna mérni a veszteségeket a tavalyi másik mester vámpír elleni háború után. Bones több barátját – és a legjobb barátnőm Denise férjét, Randy-t is megölték. Aztán ott voltak a vadászattal töltött hónapok, a háború további felbujtóit, akik nem tudtak a cselszövés miatt élni egyik napról a másikra. Ki kellett képeznem Don nagybácsit a helyemre, hogy valaki más legyen a csali, amikor szövetségesek után kutatott az élőhalott társadalomban. A legtöbb vámpír és ghoul nem ölt a táplálkozás közben, de voltak olyanok is, akik pusztán a móka kedvéért megtették. Vagy ostobaság. A nagybátyám biztosította a vámpírokat és a ghoulokat az elhivatottságáról – és, hogy a hétköznapi emberek nincsenek tudatában a létezésükről. Tehát amikor Bones azt mondta, hogy egy hajókirándulásra visz, én feltételeztem, hogy kell lennie egy keresőmegsemmisítő oknak is. Elmenni valahová, csak hogy pihenjük, nos, ilyen még nem történt a mi kapcsolatunkban. Ez egy hétvégi kiruccanás? - nem tudtam elrejteni a hitetlenkedést a hangomból. Ő követte az ujjával az alsó ajkam vonalát. Ez a mi nyaralásunk, Cicuska. Én még mindig értetlenül álltam a fogalom előtt.
Mi legyen cicám? - én elég élelemforrás lennék neki néhány napig, de egy hosszabb utazásra. – Semmi gond. Elküldtem valakit a házunkhoz, hogy vigyázzon rá. Mehetünk bárhová a világon és van elég időnk, hogy odaérjünk. Szóval mondd meg, hogy hova menjünk! Párizs. – magamat is megleptem, hogy ezt mondtam. Soha nem éreztem égető vágyat ezelőtt, hogy meglátogassam, de valamilyen oknál fogva most megtettem. Talán azért mert Párizs a szerelmesek városa, bár csak ha Bones-ra nézek többnyire elég ahhoz, hogy romantikus hangulatba kerüljek. Fognia kellett a gondolataimat, mert elmosolyodott, az arca több mint lélegzetelállító volt véleményem szerint. Ellentétben a háttérben lévő tengerészeti ágyneművel, a bőre szinte izzott a selymes alabástrom sápadtsággal, hogy már túl tökéletes lenne egy embernek. Az ágynemű még gyűrött volt a korábbi étvágya miatt, de én nem vettem le a szememet az ő szikár, feszes hasáról és a kemény és izmos mellkasáról. Sötétbarna szeme smaragd árnyalatba kezdett változni és agyarai kibújtak a szája alatti görbébe, megadtam magam és tudtam, hogy nem én voltam az egyetlen, akinek hirtelen melege lett. Akkor Párizs – suttogta. és ledobta az ágyneműket. …hamarosan megérkezünk. Igen, nagyon jól van, Mencheres. Ígérem, hívj fel szinte minden nap…jó, hamarosan találkozunk a kikötőben. – Bones letette és megrázta a fejét. - A felség vagy rejteget valamit, vagy kifejlesztett egy egészségtelen megszállottságot minden tevékenységed iránt. Kinyújtóztam a függőágyban a fedélzeten. Hagy beszéljek vele én legközelebb. Elmondom majd, hogy a dolgok soha nem alakultak még jobban. Az elmúlt három hét valóban csodálatos volt. Ha nekem vakációra volt szükségem, akkor Bones – nak még többre. Mivel a mester nagy hatalommal bírt és a társ mesternek is nagyobb lett ezáltal, Bones mindig figyelt, támadott és védelmezte az embereit. Minden kötelezettségnek megvan a saját díja. Csak az elmúlt néhány napban nyugodott meg annyira, hogy többet aludjon a szokásos néhány óránál. Már csak egy valami árnyékolta be az örömteli hajókázásunkat, de én tartani akartam magam. Miért tenné tönkre az időnket, mondta mindig Bones, nem leszek többé ilyen ostoba értelmetlen álmok miatt. Mostanában észrevétlenül eltűntek. Hiszen már nem rugdosódom álmomban már. Nem emlékszem sok mindenre ébredés után. Csak azt tudom, hogy szinte azonos arctalan, szőke vámpírok voltak, mint az első. Az egyetlen, aki Catherine –nek, a nevemen szólított engem, és végül ugyanolyan titokzatosan figyelmeztetett – ő nem a férjed. Az emberi törvények szerint Bones nem volt a férjem. Mi vérrel kötöttünk házasságot, amolyan vámpír stílusban, mégis, az élőhalottak ne ismerték a válást. Nem volt vicc a „ míg a halál el nem választ” dolog. Talán az álmaim egy tudatalatti vágyamat jelentették, hogy egy hagyományos esküvőnk is legyen. Az utolsó alkalommal, amikor mi megkísérelhettük volna, a terveinket lerombolta egy
háború egy vámpírral, aki azt gondolta, hogy a felszabadító halálos fekete mágia tisztességes játék. Mencheres várt ránk a kikötőben. Bár Bones hívta őt, hiszen Mencheres volt a fő vámpír, aki hasonlított Bones-ra, úgy nézett ki, mint a fiatal Bones. Ők valószínűleg hasonló emberi korban voltak, mikor vámpírrá váltak. Ő is egzotikusan szép volt, királyi tartással olyan egyiptomi jellegűen, hosszú fekete haját fújta a szél. De ami igazán megragadta a figyelmemet, az az volt, hogy Mencheres két oldalán nyolc mester vámpír állt. Még mielőtt leléptem volna a hajóról, éreztem, hogy együttes energiájuk pattogott a levegőben, mint a statikus elektromosság. Biztos, hogy ő általában kísérettel utazott, de ezek olyanok voltak, mint az őrök, nem pedig valami élőhalott csoport. Bones odament hozzá, és röviden megölelte. Helló fenség. Nem szoktatok így előállni – bólintott a várakozó vámpírokra – így, úgy gondolom, baj van. – Mencheres bólintott. – Nekünk szabadságra van szükségünk. Ez a hajó elég jó célzás. A hajó egész oldalán a kaszás felírat díszelgett piros betűkkel. Ez mély tisztelet volt a becenevem iránt, vörös kaszás, melyet kiérdemeltem, a hajam színe és a magas élőhalott testem miatt. Mencheres csak röviden beszélt velem, egy udvarias hello és sietve végigsétáltunk a mólón egy várakozó fekete teherautóhoz. Volt egy másik hasonló teherautó is, amibe a hat őr került. Amikor elszáguldottunk ez közvetlen közelről követett minket. Mesélj az álmaidról, Cat – kérte Mencheres hamarosan az utunk közben. Én tátott szájjal néztem rá. Honnan tudsz erről? – Bones is meghökkenve nézett. Nem én említettem meg, Cicuska. Mencheres figyelmen kívül hagyta a kérdéseinket. Miröl szolnak az álmaid? Pontosan meséld el. Idegenek. – kezdtem, láttam Bones szemöldökei felhúzódnak a többes számot hallva. – mindig ugyanazzal a vámpírra vannak. Az álmomban én tudom, hogy ki ő. Én még hallom a nevét magamban, de amikor felébredek, nem emlékszem rá. Ha én nem ismertem volna jobban, azt mondanám, hogy Mencheres aggódva nézett. Persze nem voltam a szakértője, több mint négyezer éves és zseniálisan el tudja rejteni az érzelmeit, de a szája, mintha megmerevedett volna. Vagy talán ez csak a fény játéka. Hány ilyen álmod volt már? - kérdezte Bones. Nem volt túl boldog. A szája vonala elvékonyodott, nem volt véletlen a fény rajta.
Négy, és ne kezd. Te leengedted volna a vitorlát a legközelebbi erődnél, ha elmondtam volna és éjjel-nappal ott lebegtél volna fölöttem. Egy nagyon szép utunk volt, ezért nem említettem őket. Nem nagy ügy. Felhorkant: Azt mondja nem nagy ügy, nos szerelmem, akkor tuddjuk meg, hogy valójában mi a helyzet. Egy kis szerencsével talán nem kerül életedbe. Aztán Mencheres-hez fordult – Te tudtad, hogy valami nem stimmel, mi a fenéért nem hívtad fel a figyelmemet erre? Mencheres előrehajolt. Cat nincs veszélyben. Azonban ez a … helyzet. ..reméltem, hogy erre a beszélgetésre soha nem kerül sor. Lehetne ez egyszer körítés nélkül? Mencheres híres volt arrol,hogy szerette huzni az idöt.Elvégre, aki olyan idős, mint ő, meg tanulja kezelni az obszcén mennyiségű türelmet. Hallottál már egy Gregor nevű vámpírról? Fájdalom nyilallt egy pillanatra a fejembe, aztán olyan gyorsan el is tűnt, hogy körbenéztem, hátha valaki más is érzékelte. Mencheres rám bámult, mintha az agyam hátsó részét akarná megvizsgálni. Mellettem Bones elkezdett káromkodni. Nem tudok sokat Gregor-ról, de azt az egyet biztosan, hogy ő az egyetlen „álom tolvaj”. – Lecsapott az öklével és a karfa eltörött. – Ez az, ami szerinted elfogadható biztonságot jelent a feleségem számára? Nem vagyok a feleséged. – Bones egy hitetlenkedő pillantást vetett felém, miközben a számra tapasztottam a kezemet. Honnan a fenéből jött ez? Mit mondtál? – kérdezte Bones hitetlenkedve. Döbbenten dadogtam. Én-én úgy értem… az egyetlen dolog, amire az álmomból emlékszem, hogy az a vámpír azt mondja „ nem a férjed”. És én tudom, hogy ő rád gondol, Bones. Szóval így értem. Bones úgy nézett ki, mintha hátbaszurtam volna volna és Mencheres arcáról hűvösség és zárkózottság tükröződött. Nem árult el semmit. Tudod, amikor úgy tűnik, hogy a dolgok jól alakulnak köztünk, akkor Te jössz és elkúrsz mindent! – zúdítottam Mencheresre. Te döntöttél úgy, hogy minden hely közül Párizsba jössz. – válaszolt Mencheres.
Na és? Van valami ellenvetésed a franciák ellen? – úgy éreztem, hogy a túlfeszültség egy irracionális dühöt vetít ki rá, bennem egy sikoly készülődött. Miért nem tudsz békén hagyni minket! Aztán megráztam magam. Mi volt a baj velem? Olyan őrültnek éreztem magam, mint PMS(premenstruális szindróma) idején, vagy valami. Mencheres megdörzsölte a homlokát. Finom arcvonásai kirajzolódtak profilján, ahogy elfordult. Párizs gyönyörű város, élvezem. Tekintsd meg az összes látnivalót. De ne menj sehová kíséret nélkül, és ha újra Gregorral álmodsz Cat, ne hagyd, hogy megérintsen. Ha látod az álmaidban, fuss el. Uh,ezt nem fogod meguszni egy „Legyen szép napod „ szarsággal! – mondtam – ki ez a Gregor és miért álmodom róla? És miért nevezted álom tolvajnak? És ami még ennél is fontosabb, hogy miért most tűnt fel, hogy megkeresse őt? – Bones hangja hideg volt, mint a jég. Gregort nem láttam és hallottam róla több mint egy évtizede. Azt hittem talán meghalt. Nem halt meg – mondta Mencheresnek kissé komoran – mint én is, Gregor látomásai a jövőben játszódnak. Az egyik látomásában, meg akarta változtatni a jövőt. Amikor rájöttem, büntetésképpen börtönbe zárattam. És mit akar a feleségemtöl? - Bones kihangsúlyozta a szavakat, miközben végig az arckifejezésemet nézte, mintha vitatkozni akarnék vele. De én nem. Ő látta Catet az egyik látomásában és úgy döntött, hogy kell neki. – mondta Mencheres egyhangúan.– aztán meglátta hogy vérkötelék füzi majd hozzád. Cat tizenhatodik születésnapja körül akarta megtalálni és magával vinni. A terve nagyon egyszerű voltha nem találkozik veled, akkor ő az övé lenne, nem a tiéd. Véres sunyi disznó! – Bones úgy a földre csapott, hogy leesett az állam. – Gratulálok majd a ravaszságáért, miküzben átszurom a szivét egy ezüst késsel. Ne becsüld le Gregort – mondta Mencheres – ő kiszökött a börtönből és még mindig nem tudom, hogy hogyan. Gregort a jelek szerint sokkal jobban érdekli Cat mint a bosszú ellenem. Ő az egyetlen ember, akit ismerek, akivel Gregor az álmain keresztül lépett kapcsolatba, miota megszökött. Miért akarnak ezek az őrült vámpírok megkaparintani engem? Az hogy egyedülállo vagyok a faj között még nem érte meg a fáradságot. Nem Gregor volt az elsö vámpir aki,szeretett volna valami egzotikus játékszerként megkaparintani, de az biztos hogy ö vitte el a pálmát a legeredetibb ötlet kifözéséért. És azért zárattad be Gregort egy tucat évre, hogy ne tudja befolyásolni a jövőmet Bonesal? – kérdeztem egyszerű szkepticizmussal. – Miért? Nem sok mindent tettél , hogy
megállítsd Iant,Bones mesterét amikor megpróbálta ugyanezt a dolgot. – Mencheres acél színű szemét rollam Bonesra villantotta. Nagyobb volt a tét – mondta végül. – Ha te sosem találkoztál volna Bonesal, akkor ö még mindig Ian uralma alatt lenne, nem lenne a saját vonala mestere és az én helyettesen, mikor szükségem van rá. Nem kockáztathattam. Tehát nem minden az igaz szerelem megvédéséért történt. Gondolhattam volna.. A vámpírok ritkán tettek bármit is, csupán az emberbaráti motivációból. Mi történik, ha Gregor megérint álmomban? – kérdeztem - Akkor mi van? Bones válaszolt, és olyan égő intenzitással nézett rám, mintha be akarná vésni az arcomat a memoriájába. Ha Gregor megérint álmodban, amikor felébredsz örökre az övé vagy. Ezért hívják „álom tolvajnak”. Megszerzi az embereket az álmaikban.
2. fejezet Természetesen vitatkoztam velük. Mindkét férfi úgy nézett rám, mint egy hülyére, mi értelme vitatkozni egy tényről. Gregor, képességét általában csak az embereken gyakorolta mivel a vámpírok és a ghoulok természetfeletti elme kontrolja megakadályozta a tudatalatti emberrablásokat. De mivel félvér voltam, lehetséges, hogy Gregor trükkje rajtam is működni fog. Várjunk csak mig a nagybátyám meghallja hogy létezik olyan vámpír aki képes ilyensmire. Gregor megpróbál majd kényszeríteni az álmaidban. – mondta búcsúzóul Mencheres. – jól tennéd, ha figyelmen kívül hagynád bármit is mond és ébredj fel, a lehető leggyorsabban. Arra fogadhatsz – motyogtam – Apropó, mi a jelentősége Párizsnak? Azt mondtad, hogy jelentősége van annak, hogy Párizsba jöttünk. Gregor francia – szólt Mencheres válasza - Úgy döntött közel kilenc évszázad után, hogy meglátogatja az otthonát. Kétlem, hogy ez véletlen. Felhördültem: - Mire célzol? Ez nyilvánvaló – mondta Bones, szinte rángatta a karomat, ahogy felfelé tartottunk a festői szépségű nyaralóhoz, amit a falon kúszó szőlő szinte betakart. - Gregor sugallta, hogy jöjjünk ide.
Egy kedves francia pár köszöntött minket, mindketten vámpírok voltak, üdvözlő szavaikat én nem értettem. Bones válaszolt,ugyanazon nyelven, kiejtése olyan kitűnő volt, mint az övék. Nem mondtad, hogy tudsz franciául – mormoltam. Nem mondtad, hogy már több álmod is volt – vágott vissza angolul. Még mindig dühös volt rám, sóhajtottam. Legalább volt egy pár hét békesség köztünk. A bemutatkozás már angolul zajlott. Sonya és a férje Noel voltak a párizsi házigazdáink. Házas vagy? – kérdeztem meglepetten, elpirulva. – Nem akartam ennyire meglepettnek tűnni, én csak – Ti vagytok az első kötelékben élö vámpír oár akivel találkozott,barátaim. – avatta be öket Bones.Szerintem azt hitte, hogy ő az egyedüli ebben a státuszban. Mindketten nevettek és gyorsan elmúlt az a kínos pillanat. Sonya zavartatta magát a fél tucat vámpír miatt, akik felvették készenléti poziciojukat az otthona körül. Megmutatták a szobánkat, amiből a környező kertekre nyílott kilátás. Sonya kertészmérnök volt, kertjei beilletek egy tervezett Édenkertnek. A szorgalom és a türelem a titka, ma chérie – mondta, mikor gratuláltam neki. – A megfelelő törődéssel, minden előnyére fordítható. Egy szúros tekintetet vetett Bonesra, jelezvén,hogy megértette az elöbbi célzást. Drága Sonya, megpróbálom észben tartani – felelte szárazon Bones. Biztosan fel akartok frissülni és a pihenés is rátok fér, Cat, van itt gyümölcs, sajt és hűtött bor. Bones, most küldjek fel valakit, vagy később? Később. Először, beszélnem kell a feleségemmel. A hangja ismét kihívóvá vált, mikor kimondta azt a pár szót. Sonya és Noel elmentek. Mielőtt a lépteik elhalványultak volna, Bones felém indult. A fenébe Cicuska, azt hittem, hogy ez a múlté, de te ismét úgy döntöttél, hogy nélkülem oldod meg, anélkül, hogy megbeszéltük volna. – a szavai hallatán megszólalt a lelkiismeretem. Azt hittem, hogy ez lényegtelen, ezért nem szóltam. Lényegtelen? Ez jó módja annak, hogy egy hírhedt vámpír elraboljon, egyenesen az ágyunkból. Nem tudtam, hogy erről van szó!
Tudtad, hogy valami baj van, de eltitkoltad előlem. Azt hittem, hogy tanultál a hat évvel ezelőtti esetből, mikor titkolóztál előttem, de tévedtem. Ez övön aluli volt. Néhány hónapra rá hogy találkoztunk,az emberi álcámnak löttek amikor letartoztattak Ohio állam kormányzojának meggyilkolása miatt. Nem tudtam, hogy Don, az FBI ügynök, aki kihallgatott, testvére volt a halott vámpír apámnak, akinek rögtön az átváltozása után szexuális kapcsolata volt anyámmal, aki akkor termékenyült meg. Akkor még nem sejtettem, hogy Don tisztában van vele, hogy félvérnek születtem. Úgy gondoltam, hogy Don egy magas rangú FBI ügynök, aki tudott a vámpírok létezéséről – és aki megölte volna Bonest, ha én nem fogadom el, hogy csatlakozom a titkos elit csapatához. Szóval becsaptam Bonest és elmentem Donnal, valószínűleg ez volt az egyetlen módja, hogy megmentsem az életét. Bones nem viselte túl jól az eltűnésemet. Ez négy évig tartott, de rám talált és megmutatta, hogy tévesen hittem, hogy lehetetlen számunkra az együttlét. Még mindig szörnyü büntudatom volt emiatt,és ő most rányomta a forró piszkavasat a régi sebre. Meddig fogsz még azért büntetni? Az utolsó mondataidból kiindulva, azt hiszem ez fog rám várni évekig. A harag nyomai eltűntek az arcáról. Sietve a hajába túrt, miközben rámnézett kevésbé vádlon. Van fogalmad arról, hogy min mentem volna keresztül, ha ébredés után csak a hűlt helyedet találom? Megőrültem volna, Cicuska. Vettem egy mély lélegzetet majd lassan kifújtam. Ha arra gondolok, hogy Bones eltűnik álmában mellőlem és egy különös vámpír ismeretlen célokra használja, én elveszteném a racionalitás látszatát is Szedd össze magad Cat.Most igazán nincs idö ilyensmivel foglalkozni. Próbáljunk meg túljutni ezen, oké? Beszélnem kellett volna az álmokról. Amennyiben újra megtörténik, amint felébredek, elmondom. Cserkész becs szó! Odajött hozzám és megragadta a vállamat. - Nem bírnám ki, ha elvesztenélek, Cicuska. – Nem fogsz.Megigérem – Kezeimet az övére tettem A Palais Garnier Operaház minden részletében extravagáns volt. Antik, letűnt korok építészetével, mintha csak a régmúltból jött volna elő. Sonya és Noel is elkísért minket, csakúgy, mint a testőreink. Bones az esélyét sem adta meg annak, hogy Gregor elrontsa a szórakozásunkat. Ez volt az első operám. Általában nem tudtam szép ruhákat viselni anélkül, hogy valakit ne öltem volna meg, kivéve ma az operában, ami több volt, mint egy szép grafikákkal díszített szórólap, tehát nem történhetett ma semmi. Bones megannyi csodáló pillantást kapott utunk során, ezért az aranyozott bejáratnál a kezemet erősen az övébe fontam a biztonság kedvéért. Látványos fekete szmokingot viselt és fehér selyemkendőt terített a nyakába. De a nőknek miért kellett bámulniuk?
Az idő nagy részében az ő csillogó gyönyörűségét figyeltem, nem igazán hittem el, hogy egy ilyen csodás teremtés, az enyém lehet. Néha azonban, amikor a kéjsóvár pillantások rám irányultak, az ő tekintete nem volt olyan átkozottul kedves. Ezek nem engem néznek, kicsim – mormolta Bones – Téged, akárcsak én. Mosolyogtam, mikor rám kacsintott. Ez csak egy ruha – ugrattam. – Mintha egy darab szövetet tennék a csípőmre és ettől a melleim még nagyobbak lennének. A vermillion taftruha extra takarást biztosított a mellkasomnak, elrejtve a bordáimat a vállnélküli estélyiben. A takaró csíkok a csípőm előtt értek össze a halak uszonyához hasonló hosszú keskeny szoknyában végződve. Ez volt a legelképesztőbb dolog, amit valaha viseltem. Bones halkan kacagott. Én nem győzök ámulni, vajon hogy fogom ezt kibírni, ha te is itt vagy. Most úgy döntöttem, hogy a háttérben maradok, de az opera végéig ez még változhat. Miért jöttünk el, ha te csak a mentális molesztálásomra gondolsz és nem figyeled az előadást? Mert ez így mókás- válaszolt gonosz vigyorral. – Élvezem elképzelni, hogy mit fogunk csinálni, ha egyszer egyedül leszünk. – ekkor komolyabbá vált és felragyogott a szeme. Valójában én úgy gondoltam, hogy megnézzük az operát, később vacsorázunk, majd lejárjuk a lábunkat a város felfedezése közben. Bár a kíséretünk követni fog minket, gyanítom, hogy nem lesz rájuk szükség. Szeretnéd? Leesett az állam. Egy séta anélkül, hogy teljes páncélzatban lennék, vagy egy csapat fegyveres lenne az orrom előtt? Csak egy városnézés, mint a normális emberek? Oui, sí, bármely nyelven, ami igent jelent. Kérlek, mond ezt nem „mentálisan” is. Nem. Az előadás elkezdődött; hadd találjam meg a helyeinket. Oké! Nagyon kellemes, nem? - a ravaszság visszatért a hangjába. – Majd később kihasználom. Amikor a szünetben leereszkedett a függöny, három dolgot tudtam: szeretem az operát, szükségem van egy italra és nagyon pisilnem kell. Veled megyek – mondta Bones, mikor a mosdó szükségességét említettem. A szemeimet forgattam – Ezek a szabályok.
Fel kell frissítenem a rúzsomat, Cat, nem bánnád, ha veled tartanék? – kérdezte Sonya Bones, hoznál nekem egy kis pezsgőt, jól esne egy pohárral? Keresztülmész az épületen és minden probléma nélkül meg fogsz találni minket. Bones szándéka nyilvánvaló volt. A közelben akar lenni, ha bármi baj történne. Akár a csaló álombeli udvarló, vagy egy véres, élőhalott operarajongó támadna rámmindenképp lennet testöröm.Bólintott. Én is elkísérem. Nem tulzott védelem,csak puszta udvariasság. Persze – rándult meg az ajkam. – Ahogy mondod. Egy hosszú folyosó vezetett a női mosdóhoz. Bones szórakozottan megköszörülte a torkát, mikor látta a sokatmondó pillantásomat az üres férfimosdó bejáratánál. Vannak szabályok ez ellen – gúnyolódott. Szerintem ezek a tyúkok megvárják, míg kilyukad a hólyagom, kellene nekik egy külön kozmetikai stúdió, így a többiek is tudnának pisilni. – morogtam, aztán Sonyahoz fordultam bocsánatkérően. – Hm, ezt nem neked szántam, csak ereszd el a füled mellett amit mondok, jobban járunk. – Nevetett. Tudom mire gondolsz, chérie! Gyakran éreztem én is ugyanezt, bár a mellékhelyiséget, már hosszú ideje nem használom. Hozz nekem egy kis folyadékot Bones, gyorsan,mielött mégtöbbhülyeséget mondanék. Megcsokolta a kezemet – Itt találkozunk. Mikor elment, nem én voltam az egyetlen, aki élvezte a látványát. Hmmm, hmmm. Egy halk sóhaj hallatszott egy alacsony barna felől. Felhúztam a szemöldökömet és a nagyobb hatás érdekében megérintettem a jegyűrűmet. Foglalt, édesem. Egy ember volt, megvonta a vállát, mielőtt egy újabb hosszú pillantást vetett Bones után. Semmi sem tart örökké. Összeszorítottam a fogamat. Kivéve a halál. Sonya mondott valamit franciául, amitől a nő szája durcássá vált, visszafordult, hogy még egyet beszóljon.
Ha nem tudja elviselni, hogy a pasiját csodálják, akkor jobban tenné, ha otthon tartaná. – mondta szinte némán, erős francia akcentussal. Nem ölheted meg, csak azért mert egy trampli, emlékeztettem magam. Még ha feltűnés nélkül is el tudnám tüntetni a testét... Még a kinézeténél is jobban kefél -szoltam be - Több fej felém fordult,de nem érdekelt,mérges voltam voltam. És az a gyönyörü arc,hamarosan a lábaim közt lesz,érjünk csak haza, – a bár tömegében, hallottam Bonest nevetni. Sonya kuncogott. A nő egy haragos pillantást vetett rám és kiállt a sorból. Bon, eggyel kevesebben vannak előttünk, a végén még hamarabb végzünk, mint hogy az italunk ideérne. – mondta Sonya, nevetve. Eggyel kevesebb - a szememmel egyvonalban lévő nők többsége vagy mosolygott, vagy elkerülte a pillantásomat a kis jelenet miatt. - Körülbelül egy tucatnyian vannak még hátra. Tíz perc múlva, mikor bejutottam a mosdóba, megpróbáltam nem egy lábon ugrálni a türelmetlenségtől. Ez volt minden, amit tehettünk, kivárni a soromat és nem használni Sonya vámpír elme kontroll képességét arra, hogy a többi nő eltűnjön az utamból. Ez nem lett volna fair. Mikor kijöttem, Sonya éppen elrakta a rúzsát a kis fekete kapcsos táskájába. Csatlakoztam hozzá a tükörhöz, kezet mosni. Kicsi a világ – mondta valaki a jobbomról. Megfordultam, észrevettem egy rövid szőkét, aki engem nézett. Tessék? Nem emlékszel rám? – rázta meg a fejét - Nem volt olyan rég. Én nem voltam biztos benne, hogy Te vagy, amíg nem volt az a kirohanásod a nővel, de feltűnő jelenség vagy. Plusz, ugyanolyan ideges vagy, mint az első alkalommal, mikor találkoztunk. – A kiejtése amerikai volt. Soha nem láttam azelőtt. Sajnálom, összetévesztesz valakivel. – elvégre jól be tudom azonosítani az embereket, a fél vámpír mivoltomból kifolyólag, illetve a régi munkám miatt. A Vendome Place –i Ritz-ben történt, emlékszel? - megráztam a fejem. Felsóhajtott. – Nem nagy ügy. Sajnálom, hogy nem jött el a másik srác, de úgy tűnt, hogy neked jobb így. Micsoda? Arra gondoltam, hogy mi van, ha ez a nő bolond. Sonya közelebb jött hozzám. A lány behintette az orrát, mielőtt visszarakta volna a retiküljébe a púdert. Túl fiatalnak tűntél még a házassághoz, úgyhogy nem is csodálom.
Micsoda? – kérdeztem hitetlenkedve, felsóhajtott Nem baj. Örülök, hogy újra látlak. – távozott a mosdóból. Sonya elindult, de én megragadtam. Ne fáradj! Ő csak összetévesztett valakivel. A fájdalom eltűnt a fejemből. Mint ha kis tűk szurkálták volna az agyamat. Dörzsöltem a halántékomat. Jól vagy, Chérie? - kérdezte Rendben vagyok. Csak összetévesztett valakivel. – meg kellett ismételnem. – Végül is ez az én első párizsi utam. Végigmentünk a Rue de Clichy-n, a testőrök fala több lépéssel mögöttünk záródott. A fényes vacsora helyett, én a croissant és a cappuccino mellett döntöttem a számos kis utcai kávézókban. Sonya és Noel nem csatlakoztak hozzánk, hagyták, hagy fedezzük fel egyedül a várost. A kíséret és a több száz járókelő ellenére is intim volt a helyzet. Csak egy vagyunk a számtalan pár közül, akik sétálnak a párizsi éjszakában. Bones az utunk során mesélt az épületekről és építményekről… és, hogy ezek mik voltak korábban. Nevetett a történeteken, amik róla, a legjobb barátjáról, Spádéról és urukról Ian-ről szóltak. Csak elképzelni tudtam, hogy milyen poklon mehettek át ők hárman. Megálltunk egy hosszú utca végén, ahol az épületek nagyon közel voltak egymáshoz. Bones kiáltott valamit franciául, majd tovább vezetett befelé a szűk sikátorba. Mit mondtál? Mosolygott. Jobb, ha nem tudod. – Aztán beborította a számat egy mély csókkal és hozzám simult. Levegő után kapkodtam, mikor éreztem, hogy elkezdi kikötni a ruhámat. Mi van veled? Egy fél tucat vámpír van a közelben – Nem látnak – vágta rá kuncogva – az utasításnak megfelelően. Akkor is hallanak, Bones. – folytattam a tiltakozást szembefordulva az épülettel, ahogy megpördített. Tovább nevetett. Akkor mondj hízelgő dolgokat. Bones átkarolta a derekamat, így zárva maga mellé. Fészkelődtem a csatos ruhámban, amit felcsomózott a kezével. Aztán hirtelen az agyarai fagyosan áthatoltak a nyakamon. Örömteli morgást hallatott.
Cicuska, Te majdnem annyira szereted ezt csinálni, mint én. Merülj el bennem, kedvesem, úgy ahogy én. A vér belőlem belé ömlött, éreztem, hogy ez felváltotta az édes tüzet. Bonesnak igaza volt; imádtam, amikor belém harapott. A bőröm felforrósodott és felgyorsult a szívverésem is - és mikor megsimogattam velem szemben, nyögés kíséretében, halasztást nem tűrően zipzárazta ki a nadrágját. Bones - irányítottam Igen – Az épület olyan keményen ütötte meg az arcomat, hogy éreztem a törést. És ekkor lövéseket hallottunk. A sorozatok, felülről szakadtak ránk, és utána minden oldalról… mindenhonnan, de az épület megvédett a további sérülések ellen. Bonest nekem préselte a téglafal. Teste fedte az enyémet, rám terült, miközben remegve fogta ököllel az előttem lévő falat. Egy ajtó felé törekedtünk, ami már nem is létezett. Ekkor jöttem rá, hogy miért remegett. Benne volt egy sorozatnyi golyó. Úgy hangzott, hogy az őreink még rosszabb bánásmódban részesülnek. A megváltozott helyzetben, Bones nélkül, reflexszerűen csapkodtak, el kellett dönteniük az alakok körvonalából, hogy melyek a mi testeink. A koncentrált lövöldözést egy sikoly vágta keresztbe, küzdöttem a pánikkal. Sokkal rosszabb volt, mint azt hittem. Elkezdtek ezüst golyókkal tüzelni. El kell futnunk! Istenem! Ezek megölnek téged! – ordítottam és próbáltam legurítani magamról a „teletöltött Bones labdát”. Tehetetlenül csapkodtam, mint egy fejjel lefelé lévő teknős. Ha elfutunk, lelőnek téged – mondta érdes hangon, alig hallhatóan a lövések zajától. – Az egyikőjük hívott már segítséget. Megvárjuk. Mencheres jönni fog. Addigra te már halott leszel. – Hárítottam. Nehéz volt megölni egy vámpírt pisztolylövésekkel, még ezüst golyóval is, mert túl sokáig tart összeszaggatni a szívet. Bones tanította. A vámpír nem fog modellt ülni neked… ezeket a szavakat használta több mint hat éve, mikor elutasította a puskát, mint hatékony fegyvert. Bones akár még modellt is ült volna számomra. Túl későn fognak visszaérni, ezt tudnia kellet, ahogy nekem is. Ez egyszer, hazudott nekem. Az épület tartószerkezetébe vágta az öklét. Az emberek, akik benn voltak, felsikoltottak. Időt nyertünk, Bones szétszaggatta a vázat, ez menedéket adott nekünk a sorozattűz elől. De hogy bírta egy kézzel, miközben tele volt golyókkal? Bones már lassabban mozgott az ütések hatására, mintha részeg lett volna. Istenem, itt hal meg az utcán rám hajolva. Valami vad hullám söpört rajtam keresztül. Nem adott az agyam egyértelmű parancsot a testemnek. Csak azt tudtam, hogy Bonesnak el kell távolodnia a golyóktól legalább annyi időre, míg meggyógyítja magát. Ezt a célt a szemem előtt tartva, sikerült úgy manővereznem, hogy, amikor a lövés jött, a karjaimat bezártam körülötte. Így tettünk addig, míg el nem értük az ötemeletes épület tetejét, végig összebújva. Amint elértük a tetőt, legurultam vele, de furcsa mód, a golyók
már nem süvítettek körülöttünk. Nem zavart, de eltöprengtem rajta, hogy a fegyveresek miért nem céloztak minket abban a pillanatban. Főleg akkor nem érdekelt, mikor éreztem, hogy Bones kicsúszik a fogásomból. Félelem járt át, azt sugallta, hogy ugorjak vele a szomszédos épület tetejére. Majd a következőre és a következőre, nem húztam az időt azzal, hogy meghökkenjek rajta, csak megtettem. Mikor a lövöldözés hangjai alábbhagytak, megálltam. Tudtam, hogy mit kell tennem, én repültem, mint egy kő, de Bonesnak vérre volt szüksége. Sokra. Nem üldöznek minket repülő bérgyilkosok. Talán az őreink feltartották őket, de nem örökre. Megragadtam Bones lógó fejét, és belevágtam a csuklómat az agyaraiba, hogy folyhasson a vérem a szájába. Egy fagyasztó és dermesztő pillanat múlt el, de nem történt semmi. Nem nyelt, vagy nyitotta ki a szemét, vagy bármi, csak hagyta, hogy a vörös folyadék patakokban folyjék ki a szájából. Kétségbeestem, megpróbáltam dolgoztatni az állát, arra kényszerítve, hogy a vér a torkába folyjon. Könnyektől volt homályos a szemem, mivel tele volt ezüstgolyó ütötte lyukakkal, még az arcán is. Ó Istenem, kérlek, ne hagyd meghalni… Végül nyelt egyet. A szeme nem nyílt ki, de úgy szívta a csuklómat, mint azelőtt soha. Ahogy nőttek a szívások és az ereimből pumpálta ki a vért, a megkönnyebbülést felváltotta a bénító szédülés. Megbabonázva néztem a lyukakat, amint Bones elkezdett megtelni, a testéből kifordultak az ezüstgolyók. Mosolyogtam, még a homályos látásom is kitisztult, mikor Bones kinyitotta a szemét.
3. fejezet …KELJ FEL MOST… …hamarosan elmegy … holnap visszatér Ez az elkapott beszélgetés lebegett fölöttem. Melegem volt, nos mindenhol, de a karomban legfőképpen. Valami puha és hűvös simogatta a homlokomat. Ébren vagy, Cicuska? Felpattantak a szemeim a letargiától kitisztulva. Megpróbáltam felülni, de valamihez odatapadtam, és ez megakadályozta. Ne mozogj szerelmem, a vér néhány perc alatt átjár. Vér? Pislogtam néhányat, közben jól megfigyeltem Bonest. Még mindig tele volt piros foltokkal, de a tekintete már tiszta. Megnyugtatóan visszahelyezett az ölébe, ahol eddig is voltam. Két üres zacskó plazma, egy injekciós tű és egy katéter volt mellette. Hol vagyunk? Egy teherautóban, útban London felé. – felelte – Emlékszel a támadásra?
Emlékszem, hogy annyi ezüstöt láttam kijönni belőled ami elég lett volna egy föiskola finanszirozására is - feleltem és körbenéztem, hogy látom-e Mencherest és a négy másik vámpírt. – Meg is ölhettek volna, ne csinálj többet ilyet. Kitört belőle a nevetés. – Mondja ezt az,aki szinte az egész vérét belém üritette. Túl sok ezüstöt kaptál ahhoz, hogy meggyógyulhass. Mit kellett volna tennem? Hátradőlni és végignézni, ahogy meghalsz? És ha azok a fegyveresek fejbelőttek volna? - vágott vissza. Kik voltak? Nem kaptak el? – megérintettem az arcomat, nem éreztem fájdalmat. Nem éppen emberi vér lehetett, amit Bones-tól kaptam. Talán gyorsabban gyógyulok, mint az átlagember, de csak a vámpírvér okoz ilyen gyors felépülést. Sajnálom sziví – mormolta Bones – Majdnem megölettelek. Hányan haltak meg? A hatból hármat megöltek. – Több volt a hangjában a szomorúságnál és a lelkiismeret furdalásnál, csak nem tudtam, hogy mi. – Ghoulok támadtak ránk, és mint tudod pokolian jól fel voltak fegyverezve. Miután leléptél velem, még nyolc vámpír csatlakozott a harchoz. Legalább megérkezett a segítség – mosolyogtam Mencheresre. – Köszönöm. Bones szája legörbült. Nem Mencheres emberei siettek a segítségünkre. A megmentőink következő célpontja valószínűleg én lettem volna, ha Mencheres végül nem érkezik meg. Talán a friss vér nem jutott el az agyamig, mert nem értettem. Ha azok nem a te embereid voltak, akkor kik? Két tucat ember követett minket . – összegezte Bones – A ghoulok,és Gregor csatlósai. Belefáradt az álombeli keresésedbe, ezért úgy döntött, hogy fizikailag próbálja meg az emberrablásodat,gondolom Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Mencheres egy szót sem szólt. Mit szólsz hozzá? – rám nézett. Jobb lenne, ha egy kellemesebb környezetben folytatnánk ezt a beszélgetést, mondjuk, ha megérkeztünk Spádéhoz. Most – ez az egy szó Bonestól, felért ezerrel.
Chrispin – És most az emberi nevemen is szólítasz, mintha még mindig kisfiú lennék – szakította félbe Bones – Egyenrangúak vagyunk a szövetségünkben, tehát most elmondasz mindent, amit Gregorról tudsz. Bones merészen provokálta Mencherest,megkockáztatva egy polgárháborut. Nem is vártam tőle, hogy a homokba dugja a fejét, és elnézve Mencheres arckifejezését, ő sem. Aztán egy apró mosoly jelent meg az arcán. Rendben, azt már elmondtam, hogy bezárattam Gregort, mikor kiderült, hogy bele akar avatkozni Cat jövőjébe, hogy soha ne találkozzon veled. Azt viszont nem említettem, hogy ő már előtte megszerezte, mielőtt bezárhattam volna. Felugrottam. Még sosem találkoztam Gregorral eddigi életem során! Nem emlékszel rá? – kérdezett vissza Mencheres. - Fájdalom hasít a fejedbe, mikor meghallod Gregor nevét, ugye? Ezek az elfojtott memóriád tűszúrásai. Hetekbe telt megtalálni téged és Gregort az elfogása előtt együtt voltatok Párizsban. Addigra már sikerült téged befolyásolnia és megzavart a hazugságaival. Tudtam, hogy meg kell ezeket a dolgokat változtatnom, ezért nem emlékszel a vele töltött időre. Ez nem lehet... de ő nem … - kalapácsként hasított a fejembe. Ő nem a férjed… Sajnálom, hogy nem jött össze a másik srác … a Ritz on Place Vendôme – ban történt … De a vámpír agykontroll nem hat rám. – köpködtem – Félvér vagyok; soha nem is hatott rám! Ezért vagyok én az egyetlen vámpír, aki képes rá. – mondta Mencheres csendesen – Megtettem minden tőlem telhetőt és minden varázslatot bevetettem, hogy töröljem az elméd. Egy fiatalabb vámpír erre nem lett volna képes. Bones megdöbbent. “Partir de la femme de mon maître (Az én uram felesége) – mormolta – ezt kiabálta Gregor egyik vámpírja, mielőtt elfutott. Szóval ezért annyira megszállott veled kapcsolatban. Mencheres nem válaszolt. Bomes előbb rá pillantott, majd rám. Nem érdekel - mondta végül – Gregor bekaphatja. Még mindig nem voltam meggyőzve.
De én gyűlöltem a vámpírokat Bones előtt és soha nem mentem volna el vele hetekig. Azért gyűlölted őket, mert az anyád ezt sugallta – mondta Mencheres – Gregor először őt győzte meg, azt állította, hogy a barátod, aki megvéd. Milyen messzire ér a befolyása? – kérdezte Bones Mencheres kitartóan bámulta – Még nem kérdezted meg,hogy megtörtént-e már. Úgy éreztem, hogy egy másik nyelven beszélnek. Mi? Nem számít, csak az aszott hullámon keresztül kaphatja meg. Micsoda? – hirtelen megütött Bones hangsúlya. Gregor állítása – mondta fagyosan – Miota kiszabadult, azt mondogatja az embereknek, hogy az együtt töltött heteitek alatt a felesége lettél. A közhiedelemmel ellentétben, előfordult néhányszor az életem során, hogy nem tudtam szóhoz jutni. Az egyik az volt, mikor anyám tizenhat éves koromban, azt állította, hogy a furcsaságom annak köszönhető, hogy apám egy vámpír. A második, amikor négy év után újra láttam Bonest. Viszont ez most vitt mindent. Néhány vérfagyasztó pillanat után nem tudtam leplezni tovább az agyam éles elutasítását. Nem én voltam az egyetlen, kinek felakadt a szeme. Még az én állapotomban is észrevettem a többi vámpír meglepett kifejezését, de gyorsan elfordultak, miután Bones egy gyilkos pillantást vetett rájuk. Viszont Mencheres folytatta az ugyanolyan, megalkuvást nem tűrő nézésemet, míg végül kimondtam az első, összefüggő gondolatot, ami eszembe jutott. Nem - csak azért mondtam, hogy jobba érezzem magam, ezért megismételtem hangosabban. – Nem, ez nem igaz! Még ha igaz is lenne, a halálán túl már nem számit. – ígérte Bones. Mencheres felé intettem. Ott voltál, igaz? Mond meg neki, hogy nem történt meg! – Mencheres vállat vont A szertartást nem láttam. Gregor azt állította, hogy a történtek után érkeztem. Néhányan állítják, hogy a tanúi voltak, de lehet, hogy hazudnak és Gregor őszintesége is hagy kívánni valót maga után. De én mit mondtam? – Egyszerre úrrá lett rajtam a félelem. Öszeköthettem magam valami modon egy ismeretlen vámpirral? Nem,igaz? Mencheres tekintete belefeledkezett az enyémbe.
Hisztérikus voltál. Gregor az érzelmeiden keresztül manipulált, öt meg elvitték megbüntetni.Abban az állapotban mondhattál bármit,igazat vagy hamisat is. Más szavakkal… Bones kifejtette az álláspontját ebben a kérdésben. – Mencheres körbenézett – Támogatom a társamat, van valaki ettől eltérő véleményen? - Mindenki a fejét rázta. – Akkor ez lesz az álláspontunk. Gregor kijelentése megalapozatlan. Cat sem tudja megerősíteni, pedig hát ő az egyetlen, aki ezt tudhatná. Bones? Hirtelen egy hideg mosoly suhant át az arcán. Nézzük meg, hogy milyen hosszú ideig tudja azt sugallni, hogy a feleségem, nem a feleségem. Ahogy akarod – Mencheres nyugodt volt, mivel elcsendesedtek az indulatok. – Még hajnal előtt megérkezünk Spádéhoz. Én vagyok az egyedüli, aki fáradt? Ezzel már ketten voltunk, de kételkedtem benn hogy el tudtam vlna aludni. Kiderült, hogy kitöröltek az emlékeimből több, mint egy hónapot, ezt sértőnek éreztem. Mencherest néztem. Nem csoda, ha mindig voltak vele problémáim. Valamilyen tudatalatti szinten az ösztönöm azt súgta, hogy el kell felejtenem, hogy az akaratomon kívül manipulált, még ha az emlékeim egy része el is veszett. Vagy nem? Miért nem tudsz, csak a fejembe nézni és megmondani, hogy mi történt? Te törölted ki az emlékeimet.Nem tudod öket visszahozni? Olyan mélyre temettem az emlékeket, hogy biztosan ne lehessen őket megtalálni. Remek. Tehát akkor, ha a Mega Mester Mencheres nem tudja elöszedni,akkor biztosan nincsenek is meg Engem nem érdekel, amit Gregor, vagy bárki más hisz – mondta Bones lágyabb hangonaz egyetlen, ami fontos, hogy te mit gondolsz, Cicuska. Hogy mit gondolok? Azt, hogy az életem még annál is elcseszetteb , mint ahogy azt hittem. Miután erőszakkal eltávolítottak egy hónapot az emlékeimből azt sem tudom, hogy összeházasodtam vagy sem egy idegennel? A pokolba, hol kezdjem? Bárcsak békén hagynának minket az emberek – mondtam – emlékszel, mikor csak mi ketten voltunk a barlangban? Ki hitte volna, hogy az volt életünk legegszerübb idöszaka
4. fejezet
BARON CHARLES DEMORTIMER, vagy ismertebb nevén Spáde, azért változtatta meg a nevét, hogy sose felejtse el, hogy egy börtönbe zárt fogoly volt, most egy csodálatos otthon tulajdonosa. Magas sövények fogták közre a ház udvarán lévő makulátlan pázsitot. A tizennyolcadik századi építmény úgy festett, mintha Spáde emberi korában építették volna. Belül hosszú tágas előszobák melyek falait gyönyörűen megmunkált fával borították be. Festett mennyezetek, kristálycsillárok, kézi szövésű kárpitok és antik bútorok díszítették. A kandallóra akár le is lehetett ülni. Hol van a királynő? – dünnyögtem tiszteletlenül a portásnak, aki intett, hogy fáradjunk be. Nem a te ízlésed, sziví? – kérdezte Bones sokatmondó pillantással. Egy cseppet sem. Én a vidéki Ohio –ban nevelkedtem, ahol vasárnaponként a legszebb törlőruhát terítettük a kanapéra.Itt minden olyan tökéletes. Olyan érzésem van, ha ráülök valamire, azzal meggyalázom. Akkor ujra át kell gondolnom a hálószoba kérdését, hátha az istálló kényelmesebb – ugratott egy hang. Spáde jelent meg sötét, kócos hajával úgy nézett ki, mintha most ugrott volna ki az ágyból. Gyönyörű az otthonod. – mondtam – Ne törődj velem. A modorom majd akkor javul meg, ha disznók repkednek az égen. Mielőtt megölelte Bonest és Mencherest, üdvözlésképpen kezet csókolt nekem. Általában nem volt ilyen formális. A disznók nem repülnek – motyogta – de arról már tájékoztattak, hogy ma este megtaláltad a szárnyaidat. - Ezt nagyon önérzetesen mondta. Én sem repülök ,csak nagyon magasra ugrottam. Nem is tudom, hogy csináltam. Bones olyan tekintetett vetett rám,amiböl nem tudtam olvasni. Spáde már szóra nyitotta a száját, de Mencheres felemelte a kezét. Nem most. Spáde megveregette Bones hátát. Nagyon helyes, mindjárt hajnalodik, megmutatom a szobátokat. Crispin nagyon sápadt vagy, küldök fel neked valakit. Ha sápadt vagyok, annak vajmi kevés köze van a vérhez. – mondta Bones sivár hangon. – Mikor magamhoz tértem, Cicuska szinte minden vérét belém csepegtette. Ha Mencheres nem érkezik meg az említett vérrel, átváltozik, mielőtt készen állna rá. Követtük Spádét fel a lépcsőn.
Az övé bizonyíthatóan nem emberi vér, szóval én akkor is küldök fel valakit. Más dolgok foglalkoztatnak most, mint az evés. Spáde még nem tudott a habos tortárol,ö csak a ghoul támadásrol hallot.
Az ajtó kinyílott és egy tágas hálószobában találtuk magunkat korabeli bútorokkal. A baldachinos ágy kiköpött mása volt annak, amiben Csipkerózsika aludt, mikor a herceg megtalálta, és természetesen egy hatalmas kandalló is volt. Szemben egy teljes egészében kézzel festett ólomüveg falú fürdőszoba állt. Ismét meglepett, hogy milyen kényelmetlenül éreztem magam ettől az egésztől. Még a selyemfűzős ágytakaró is túl szép volt ahhoz, hogy azon aludni lehessen. Bonesnak nem v oltak ilyen problémái. Ledobta a kabátját, hogy felfedje a golyónyomokkal teli ingjét és nadrágját, amiket még mindig viselt, lerúgta a cipőjét és lehuppant egy közeli székre. Úgy nézel ki, mint egy darab svájci sajt – kommentálta Spáde. Rendben vagyok, de valamiröl tudnod kell. Spáde félrebillentette a fejét. Mit? Néhány tömör mondatban Bones felvilágosította a tizenhat éves koromban kimaradt néhány hetemről. … és most Gregor azt állítja, hogy az ő felesége vagyok, nem pedig Bones-é. Spáde nem jutott szóhoz egy pillanatra, majd összehúzta a szemöldökét és egy apró szisszenés hagyta el a száját. A fenébe Chrispin! Sajnálom! – mormoltam, és elforditottam a fejem Bonesrol és szaggatot ruháiról.Mindez miattad van,gyunyolt a lelkiismeretem Ne merj bocsánatot kérni – mondta Bones – Nem te kérted hogy ilyennek szüless,nem te kérted hogy Gregor ilyen megszállotan üldözzön.Senkinek sem tartozol bocsánat kéréssel Én nem így gondoltam, de nem akartam vitatkozni. Ez több energiámat emésztette fel, mint eddig bármi. Inkább felhúztam egy falat a gondolataim köré, amit az elmúlt évben tökélyre fejlesztettem.
Spádénak igaza van, több vérre van szükséged. Elmegyek zuhanyozni, addig te elmehetsz teleinni magad egy nyitva tartó bárba. Vendéglátónk helyeslően bólintott. Akkor ez el van intézve. Néhány dolgot idehozattam Catnek és neked Crispin. Mencheres gyere, megmutatom a szobádat, aztán a többit elintézzük később.
A halál üldözött. A fáradhatatlan edzéseimnek hála, futottam a szűk utcák és sikátorok között. Ziháltam, segítségért kiabáltam, de iszonyú bizonyossággal tudtam, hogy valami ismerős volt ezekben az utcákban, még ha üres is volt. Mindenki elment? Miért nem akar valaki segíteni? És a köd … az az átkozott köd. Nem botladoztam elrejtett tárgyakon és úgy tűnt, hogy a lábaim is engedelmeskednek, mikor átfutottam rajta. Itt vagyok… Ismertem ezt a hangot. Felé fordultam és kétszer olyan gyorsan igyekeztem futni a hang irányába. Mögöttem a halál tartotta a tempót egy átkot motyogva. Mint már olyan sokszor, karok fonódtak a hátamra és engem átjárt a félelem és a fájdalom. Csak egy kicsit tovább. Unszolt az árnyékba mosódott alak, aki megjelent a sikátor végén. Megláttam a halált. Minden egyes lépés jobban elválasztott az engem üldöző gonosztól és a megkönnyebbülés úrrá lett rajtam. – Ne aggódj, én már itt vagyok… - az árnyék eltűnt a férfiről. Alakja kitisztult, sűrű vastag szemöldöke alatt szürkészöld szemek, patrícius orr, telt ajkak és hamuszürke haj. Egy heg futott végig a szemöldökétől a halántékáig és vállig érő haját fújta a szél. Gyere hozzám chérie! Egy figyelmeztetés szólalt meg a fejemben. Egyszerre eltűnt a körülöttünk lévő üres városkép, nem maradt semmi csak mi ketten és a feledés határtalanul. Ki vagy te? Egyáltalán nem éreztem jól magam. Egy részem előre akart indulni, de a másik félénken visszatartott. Ismersz engem Catherine.
Ez a hang egyszerre családias, de mégis ismeretlen. Catherine- nek senki sem hívott már nagyon hosszú ideje… Gregor Amint a nevét kiejtettem, a zavartságom egyszerre megtört. Ez kell neki, ami azt jelentette, hogy álmodom. És ha álmodom …. megálltam nem sokkal a kinyújtott keze előtt és visszakoztam. Köcsög! Majdnem belefutottam a jobb karjába. Az arca eltorzult a zavartságtól, majd egy lépéssel közelebb jött. Gyere hozzám, feleségem! Szó se rola, tudom, hogy mi a terved álom tolvaj Ismét birtokoltam a hangomat. Erössen. Minden egyes szóval, amit visszatartottam mentálisan ösztönöztem magam, hogy felkeljek. Nyisd ki a szemed Cat! Kelj fel! kelj fel! Te csak azt tudod, amit mondtak neked. Nem meglepő módon francia kiejtése volt, egy kicsit rezonált a hangja. Amíg álmodom, addig volt egyfajta hatalma fölöttem. A francba! Te nem egy gyenge kis manipulátor vagy, ugye? Maradj nyugton Cat, mert ez a kutya harap. Épp eleget tudok Felnevetett a kihívásra. Te, Cherie? Azt elmondták, hogy ki kellett törölniük a memóriádat, mert ez volt az egyetlen módja, hogy távol tartsanak tőlem? És, hogy sikoltozásod közepette téptek ki a karjaimból, mert nem akartál elmenni? Folyamatosan közelített, de én csak hátráltam. Az az ábra, hogy az álomban nem voltak fegyvereim. Valami olyansmi, és nem vagyok a feleséged. Közelebb lépett. Olyan öt-hat láb magas lehetett és volt valami kegyetlen szépség a vonásaiban, ami a mosolyától felerősödött. Nem akarsz inkább magadtól rájönni a dolgokra, mint, hogy megmondják, mit gondolj? Gyanúsan néztem rá. Bocs haver, a szemetet már kisöpörték az agyamból. Mencheres nem tudja visszaimádkozni a hazugságokat a fejembe,hogy megnézzük mi az igazság,igy csak a te szavad van,amiben nem hiszek
Nem tudják visszadni az emlékeidet – Gregor kinyújtotta a kezét – De én igen. Megpróbál majd kényszeríteni az álmaidban – Mencheres ezen intelme hangzott a fejemben, ő nem akart rosszat. Hazudsz! Megpördültem és elkezdtem futni a másik irányba, csakhogy Gregor megjelent előttem, mintha egy varázsütésre áthelyezték volna. Nem hazudok. Körbenéztem, de csak a haszontalan halvány ködöt láttam. Fel kellett ébrednem! Ha ez a pasas megérint, lehet hogy komoly bajra ébredek majd fel. Nézd Gregor, tudom, hogy Mencheresék lecsuktak hosszú időre és emiatt most pikkelsz rá, de gondolkozz ésszerűen. Én azzal a férfival élek vérkötésben, akit szeretek, és van még elég hal a vízben. Intsünk egymásnak búcsút, aztán kereshetsz egy másik lányt, akinek ellophatod az álmait. Arany fejét szomorúan csóválta. Ne beszélj így. Nem akarhatod gyilkosként letölteni az egész életedet, hogy mindig a vállad mögé kelljen tekintgetned. Vissza tudom csinálni Catherine! Választás előtt álltál és te engem választottál. Fogd meg a kezem és én visszakaphatlak végre. Nem – ismét hallottam egy kis zajt a hátam mögött. Félelem csiklandozta végig a gerincemet, a halál visszajött értem. Gregor ökölbe szorította a kezét, nyilván ő is hallotta. Most Catherine, ide kell jönnöd hozzám! A hörgés hangosabbá vált mögöttem. Előttem Gregor, a hátam mögött a halál és nekem döntenem kellet, hogy melyik irányba induljak. Miért nem tudok felébredni? Az előzőekben miért sikerült az ébredés? Futnom kellene, akkor is, ha szörny üldöz… megpördültem, figyelmen kívül hagyva Gregor kiáltását és hanyatt – homlok rohantam a halál borzalmas alakja felé. Vagy ez csak egy küldetés lenneEgy pofon csattant az arcomon, majd egy másik. Megrándultam a fájdalomtól, a fogaim szinte összetörtek. Bones beszélt hozzám, és annyira elmerülten rázott hogy csak késön vette észre hogy felébredtem Állj le! Cicuska?
Megragadta az arcomat, a szeme zölden ragyogott a vadságtól. Megfogtam a kezeit, rázott a hideg és csurom vizes voltam. Fáztam és fájt, és még közönségem is volt hozzá. Mit csináltál velem? Bones mellettem volt az átázott szőnyegen. Egy pillanatig néztem az aggódó nézőket. A pillantásuk elárult mindent. Egy jó ideig lehettem kiütve.Egy pillantás magamra elárulta amitöl féltem, meztelen voltam, mint amikor lefeküdtem aludni. Istenem Bones, miért nem hívsz meg mindenkit, amikor legközelebb szexelünk, hogy minden apró részletet láthassanak! Spáde legalább nem volt pucér, mint én, akit egy tömeg ébresztett fel legutóbbi rémálmából. Mencheres mellett egy ismeretlen ember nő állt. A rohadt életbe. Ha soha többé nem élem át ezt még egyszer az is túl korai lesz...Bones felmordult és futolag a hajába túrt. –Ez nem olyan volt mint az elöbbi, Mencheres. Mit jelent ez? Bonest egyáltalán nem érdekelte a meztelensége, a vámpírok nem szemérmesek. Megragadtam a hozzám legközelebb lévő dolgot, ami az ágytakaró volt és megrángattam a kezét. Keress magadnak egy nadrágot és nekem egy köntöst. Tessék – ahogy megmozdultam a fájdalomtól ívben megfeszült a hátam, majd intenzívebbé vált, folyamatosan lüktetett. A számban vér ízét éreztem és a fejem folyamatosan lüktetett. Mencheres mellém térdelt. Emlékszel valamire az álomból, Cat? Ruhák, MOST! Gondolatban mondtam ezt Bonesnak. Kit érdekel? – motyogta, de magára rángatott egy nadrágot és rám pedig egy köntöst. – Ide – mondta Bones, mielőtt felnyitotta a kezét és én rátapasztottam a számat. – Nyeld! Szívtam a sebet és úgy éreztem, hogy az átáramló vére azonnali segítséget nyújtott fájó testemnek. Aztán leültem az ágyra, ahonnét megláttam a padlót, ahol fekve éltem át mindezt. Mi a fenét csináltál velem? Megpróbáltalak felébreszteni – válaszolta kurtán – Megvágtalak, leöntöttelek vízzel majd felpofoztalak és lefogtam a lábaidat. Csak a miheztartás végett,szerinted meik fog segiteni legközelebb? Te jó ég! – sziszegtem – Nem csoda, hogy úgy éreztem a halál lohol mögöttem,és ettöl elöször Gregor felé kezdtem rohanni.
Akkor emlékszel rá? – kezdte Mencheres – Ez nem valami jó előjel. A hallotaktól való félelem lendületesé tette a válaszom Héj,Mr Úgy Járok Kelek,mint egy Egyiptomi, mi lenne ha most az egyszer,hanyagolnád a stilusod,ésúgy beszélnél mint aki a 21 században él? Ezt a szarságot lökjem neked feléd,yo? – válaszolta Mencheres azonnal. Ránéztem ,aztán elkezdtem kacagni ami elég helytelen volt, tekintve a komoly figyelmeztetést, amit a szavai hordoztak. Én ebben nem találok semmi vicceset – motyogta Bones Én se, de sikerült felvidítania. Spáde, sajnálom a szőnyeget. Vér, égésnyomok, víz… talán jobban tetted volna ha az istálloba szállásolsz el. Mint mondtam - folytatta Mencheres – ez nem valami jó előjel. Rám nézett,provokálva hogy mondjak ellent neki.Az ajkam még mindig rázkódott. – Emlékszel az álomra, de nem vagy egyáltalán fogékony a külső stimulálásokra, ami azt jelenti, hogy Gregor a közelben van. El kell menned. Bones vetett Spádéra egy pillantás. Elmondtad valakinek, hogy jövünk? Spáde a fejét rázta. Hitvány Crispin, én is az utolsó pillanatban tudtam meg. Te vagy a legjobb barátom és az otthonom nincs messze a tiedtől. Ez csak egy logikus feltételezés. Talán - Bones nem volt túl meggyőző. – Vagy talán nem voltunk olyan óvatosak, mint gondoltuk és követtek minket. Hozom az autót, haver Három kell – miközben az utasításokat osztotta, Bones rám nézett. – Mindegyik különböző irányba menjen, minden emberrel legalább két vámpír utazzon. Nehéz lesz így bárkinek is kitalálni, hogy melyikben van. Ennél többre lesz szükség a figyelemeltereléshez – a szarkasztikus énemnek volt egy ötlete. Hadd töltsön el Gregor egy kis időt velem. Én majd kigyogyítom az irántam érzett vágyából. Vonzom a bajt, mint a rossz pénzt De azért csak mosolyogtam hamisan. – Spáde, imádom az otthonodat. Mencheres… tiszteletem. Bones.Az óra még csak délelőtt kilencet mutatott és csak két órát aludtam, de átkozott legyek,ha még lehunyom a szemem– Kész vagyok, ha te is.
Most azonnal sziví ! – Dobott nekem néhány ruhát és ő is felkapott egy inget, anélkül, hogy ránézett volna. – Amint felöltöztél.
5. FEJEZET
A repülőgép zökkenésekkel ért földet. Engem nem zavart, de láttam, hogy Bones összeszorítja ajkait egy vékony vonallá. Nem szeretett repülni. Szerintem rábeszélt volna, hogy igazán repüljünk ha sejtette volna a távolságot. Csupán mellkasához szíjazva, mintha ő lenne a saját repülőgépem. Végül is, mindenkinek vannak korlátai.
Körülbelül 3 órát repültünk mióta elhagytuk Spade házát. A nagybátyám, Don megmozgatott néhány szálat, miután felhívtam, hogy azonnal vissza kell térnünk az Államokba, így a Londonból Orlandoba tartó járatnak hirtelen néggyel több utasa lett. Néha kapóra jön, ha az egyik családtagunknak felsőbb kormánykörökben vannak kapcsolatai.
Mencheres és Spade Londonban maradt, de két másik vámpír, nevezetesen Hopscotch (ugróiskola) és Band-Aid (gyorstapasz) velünk jöttek. Hogy elüssük az időt, megkérdeztem hogyan kapták a becenevüket. Hopscotch - a benszülött, több mint kétszáz éve ismerte már Bonest - azt mondta, hogy ez volt a fogadott fia kedvenc játéka. Band-Aid vigyorgott és azt válaszolta, hogy azért kapta nevét, mert ő sérthetetlen (ouchless). Nem kérdeztem a részletekről.
Mi szálltunk le elsőként a gépről, a légi utaskísérők kísértek ki. A gép még a terminálhoz sem volt kapcsolva. Helyette az egyik magas szállító létrán szálltunk le, amit általában a reptéri dolgozók használtak. Egy limuzin parkolt a közelben, ablaka lehúzva, így láthattam a nagybátyámat.
Pár hónapja már nem láttam őt. Mikor arcán mosoly derült fel, rájöttem hogy mennyire hiányzott.
Úgy gondoltam, megleplek. –
Bones éberen körültekintett, mielőtt a járműhöz engedett. Band- Aid és Hopscotch körbe vettek, vérebként szimatolva a levegőben, míg beszálltunk a kocsiba. Aztán ők is és elfoglalták a velünk szemben lévő üléseket. Felindultan megöleltem Dont, mindkettőnket megijesztve. Mikor elengedtem, ismerős hangot hallottam elölről.
- Hát puszit sem adsz a barátodnak? - Juan? – nevettem. – Don sofőri feladatot adott neked? - Traktort is vezetnék, csak láthassalak. – vigyorgott és megfordult. – Hiányzott a mosolyod, az arcod, a kerek, érzéki – - Menjünk, haver – szakította félbe Bones. – Késésben vagyunk.
Don döbbenten nézett Bones durvasága miatt. Bones és Juan általában jól kijöttek egymással a hierarchiát félretéve, mióta Bones tavaly átváltoztatta Juant, így Bones vérvonalának tagja lett. Juan szintén meglepettnek tűnt Bones kurta megjegyzése kapcsán, mivel ő mindig flörtölt velem – és minden nővel 90 méteren belül – de nem mondott semmit. Végül gyorsan rám vigyorgott és elindult.
Azt kértem, hogy egy biztonságos, nem feltűnő kocsi várjon ránk – kezdte Bones a nagybátyámmal. – Ehelyett egy limuzinnal parkoltál egyenesen a repülőnél. Megőrültél? Don felvonta szemöldökét. – Várj 2 percet, aztán meglátod, hogy valóban kritizálnod kellene. Csak mindketten fáradtak vagyunk - válaszoltam, aztán Bonesnak mondtam gondolatban, Senki sem tudja, hogy visszajöttünk. Hagyd abba az emberek számonkérését. Ugyanebben a pillanatban megszorítottam a kezét, hangtalanul megígértetve vele, hogy mindketten jobban leszünk, ha odaérünk ahova megyünk. Túl gyanakvó vagyok, Don, bocsásd meg, hogy kiabáltam veled. – mondta Bones és ujjait az enyéim köré fonta egyetértésképpen. – Te, Juan, tegyél nekem egy szívességet. Csökkentsd minimumra a bókjaidat. Attól tartok ez érzékeny pont jelenleg. Bueno, pero cuál es el problema? (Rendben,de mi a gond?)– Angolul – emlékeztettem Juant.
Azt akarja tudni mi a probléma, szivi. Bones hátradőlt és megérintette a csípőmet. Biztonsági öv. Nincs szükségem arra, hogy autóbalesetben sérülj meg. Becsatoltam magam. – örülsz? A fekete limuzin száguldott velünk. Aztán egy másik. Majd még egy. Csodálkozva néztem hátra az ablakon keresztül, a legkevesebb tucatnyi limuzint láttam egymás után az úton. Az új Miramax film résztvevői épp most kaptak engedélyt, hogy elhagyják a repteret. – Don utoljára és elégedetten húzta fel szemöldökét. – Szegény emberek, feltartották őket a biztonsági ellenőrzésnél. Órákig várakoztak. Bones mosolyogni kezdett. – Ravasz öreg róka, ugye? Gyakorlott vagyok az elrejtésében, ha visszaemlékszel. – Bones gúnyosan horkantott. – Igen, jól emlékszem rá. Viselkedjetek rendesen– mondtam. A köztük lévő versengés volt az utolsó dolog, amire szükségünk volt. Bones megszorította ujjaimat. – Ne izgasd magad, az iránta érzett dühöm már a múlté. Valójában, Don hasznos lehet. Szóval, mondd csak öreg harcos, van e olyan gyógyszere az egyik dilis tudósodnak, ami megakadályozza, hogy valaki álmodjon? Don beteges/rémisztő elragadtatással hallgatta, ahogy elmondtam mi a helyzet Gregorral, a vele való lehetséges múltammal és miért hívták őt Álomtolvajnak. Mikor válaszoltam az összes kérdésére, ami két órába telt, a bácsikám szinte betegnek látszott. Juan, hajts ki a következő kijáratnál, a Shell kútnál vár ránk egy másik szállítmány. – utasította őt Bones. – Cicuska, csak pár perced lesz mielőtt újra elindulunk. Meglátom mit tehetek a pirulákkal kapcsolatban Cat – mondta Don egyszerre, miután kissé magához tért. – Kell, hogy legyen valami, amit tehetek, ami segíthet. Juan kihajtott az államok közti területen és megállt az első jobbra lévő benzinkútnál, ami Shell volt. Ó, itt vagyunk. Juan, vaya con dios, és Don – Bones tartotta ki a kezét – vigyázz magadra. Don megrázta Bones kezét. – Azonnal kutatás rendelek el a pirulákkal kapcsolatban. Búcsúzóul megöleltem a bácsikám, habár nem voltunk jók a szeretet kimutatásában egymás felé. De ki tudja mikor látjuk egymást újra? Az anyámon kivül Don volt az egyedüli családtagom.
Köszönöm, hogy értünk jöttél. Biztosan nehéz volt összeegyeztetni a napirendeddel. A megbeszéléseim várhatnak. – Don megszorította a vállamat. – Légy óvatos, Cat. Megígérem.
Hopscotch és Band-Aid szálltak ki elsőként az autóból. Gyorsan körülnéztek a benzinkút területén, majd hüvelykujjuk feltartásával jelezték, hogy tisztának tűnik. Bones átment egy vöröses barna terepjáróhoz. Üdvözölték egymást a sofőrrel. Valószínűleg az új sofőrünk.
Kiszálltam én is és a limozun sofőr melletti oldalához mentem. – Semmi ölelés, cimbora?
Juan leparkolt a kocsival a parkolóba, de a motor járt, kiugrott és megölelt, mint egy nagy plüssmaci, kihagyva szokásos segg markolászását. – A hombred bolond hangulatban van. – motyogta. Csak nem aludt. Megleszünk. Cicuska – Bones dobbantott a lábával. – Ez itt túl nyílt terep. Ne késlekedj. Rendben. – Utoljára Juanra mosolyogtam. – Maradj távol a bajtól. Te is, querida. A benzinkút külső részén lévő NŐK feliratú ajtó felé indultam. Elmebeli utasítást adtam Bonesnak, hogy nem szükséges a mosdó előtt őrködnie. A belső tér nagy volt, vagyis nem volt sok választásom. Ha nem akartam újra megtisztelni egy nyilvános wc-t, vámpírrá kellett változnom. Mióta azt választottam, hogy félig ember maradok, csak magamat okolhattam a kényelmetlenségekért, amiket maga után vont.
Mire átértünk a 35 méter hosszú, New Orleans felé vezető hídon, újra beesteledett. Soha nem jártam itt, mielőtt nem volt szükséges a Donnal való birtokhasználat. A városban nem volt alacsony a bűnözés, de éppen elegendő. Az emberi faj volt a felelős érte és nem a gazember vámpírok vagy ghoulok. Bones nem kívánt sziesztázni az öt órás út alatt Tallahassee-ből New Orleansba. Szerintem félt, hogy elalszok, ha nem figyel engem, mint egy sas. Hopscotch vezetett,
Band- Aid az anyósülésen ült. Ahogy átszeltük a hidat, megkérdeztem végre, hogy miért látogatunk a híres városba. Beszélnem kell Orleasn királynőjével. – válaszolta Bones. – Ő egy erős szövetséges lenne az oldalunkon, ha a dolgok kiterjednek Gregorral, de nem kedveli, ha valaki mobilon hívja, ha a segítségét kéri. Még egy királynő? – A halhatatlanoknak több királya volt, mint Európának. Oldalról rám pillantott. – New Orleans királynője Marie Laveau, de ma úgy hívják, a Fenséges. Marie a nemzet egyik legerősebb ghoulja. Azok a pletykák a fekete mágiáról nem voltak hamisak, szerelmem. Nem tetszett ez a hang. A legutóbbi titokzatos erővel rendelkező királynő, akivel találkoztam, majdnem megölt minket. Véleményem szerint a nők ijesztőbbek, mint a férfiak. Biztonságos vele találkozni, ha ennyire benne van a sötét varázslatokban meg ilyesmiben? Marie nagyon szigorú etiketthez tartja magát. Ha találkát ad, biztonságban vagy a hozzá vezető úton, a találkozó alatt és hazafelé. Talán azt mondja, hogy az első adandó alkalommal lemészárol, de sértetlenül hagy elmenni. Aztán, persze, okos gondolat elhúzni a csíkot. Lehet, hgoy udvarias vendéglátó, de mi van a többi élettelen személlyel a városban? Tudod, - Hoppá, Fenség, megöltem néhány turistát. Bones mogorván horkantott. – Marie-nél nincsenek hoppák. Ha mellettünk áll, senki nem mer megtámadni a Negyedben. Kivéve Gregort. Hotelben szállunk meg? Van itt egy házam, viszont ritkán használom. Egy régi barátom él benne, rendben tartja. Nem tudom meddig maradunk, mert a Marie-vel való találkozó időpontja nem ismert. Marie szereti, ha itt vannak az emberek, mikor eldönti, hogy találkozik velük.
Az utcák egyre szűkebbek lettek. Mire megközelítettük a Francia Negyedet, mindegyik egyirányú lett. Tégla és kő volt a műmárvány és vakolat helyén, mivel a város állandóan öregedett. A legfeltűnőbb vonásoknak semmi köze nem volt az építészethez. Bones – a fejem csodálkozva forgattam körbe – Istenem, nézd ezeket.. Ajkai csípős megjegyzésre nyíltak- Elég érdekes, ugye? Ne kezdd ezzel a társalgást, mert lyukat beszélnek a hasadba.
Mindenhol szellemek voltak. A háztetők fölött köröztek, a járdákon csatangoltak, a padokon ültek a gyanútlan turisták mellett vagy rajtuk. Amint megálltunk a piros lámpánál egy turistacsoport mellett voltunk, akik - ironikus módon - New Orleans kísértetjárta történetével foglalkozó körúton voltak. Láttam, ahogyan 3 szellem veszekszik az idegenvezető elbeszélésén. Az egyikük annyira felbőszült, hogy folyamatosan keresztül repkedett az idegenvezető hasán, aki emiatt folyton böfögött. Szegény ördög, biztos azt hitte, hogy emésztési zavara van. Valójában egy dühös kísértet járkált a beleiben.
Korábban is láttam már szellemeket, de nem ekkora tömegben. Valahogyan a hely hangulata átjárt, látszólag a kocsin keresztül is és úgy tűnt, ide tartoznak.
Ez gyönyörű – mondtam végül. – Imádom. Ez mosolyra késztette Bonest, elűzve a feszültséget arcáról. – Ó, Cicuska, tudtam, hogy így fogod érezni. A kocsi egy útkereszteződésben állt meg a Negyed legforgalmasabb része után. Bones kiugrott és az én oldalamra jött, nyitva tartva az ajtót. - Itt vagyunk. – Az előttem lévő sorok az utcát tarkító városi házaknak tűntek, de csak néhánynak volt bejárati ajtaja. Így tervezték őket. – válaszolt Bones magamban feltett kérdésemre, amint Band- Aid elhajtott és Hopscotch velünk maradt. A kreol családok szerint hatásvadász. Oldalt lehet bemenni. Keresztül ment egy kapun a bejáratnál egy keskeny sikátorba és a fal mentén kinyitotta az ajtót. Követtem Bonest, megütődve azon, milyen fényűző volt a ház belseje ellentétben a szutykos külsejével.
Liza – szólt be Bones. – Itt vagyunk. Megfordultam, udvarias mosollyal arcomon, hogy lássam a lépcsőn lejövő lányt. Nagyon örülök a találkozásnak, chérie – üdvözölt könnyed hangsúllyal.
Ööö… kinyújtottam a kezem, megakadva a válaszomban. Liza ghoul volt, szóval valószínűleg sokkal idősebb nálam, de te jó ég, emberi években 14 évesnek nézett ki. Keze vékony és finom volt, akárcsak ő maga. Liza 158 cm volt, ha kerekíteni akartam és nem nyomhatott többet 40 kg-nál, vasággyal együtt. Fekete haja nehezen libbent meg, mikor Boneshoz lépett. Mon cher.. Egyetlen pillantás elég volt, hogy megerősítse gyanúmat korábbi kapcsolatukat illetően. Disznó vagy, Bones. Mindig is gyanítottam, de itt az abszolút bizonyíték.
Bones megölelte őt. Liza gyakorlatilag eltűnt a karjaiban, de elkaptam egy pillantását. Egy boldog mosoly aranyozta be vonásait. Rájöttem, hogy csinos volt. Ezt nem vettem észre, első ránézésre. Bones elengedte őt, Liza elhúzódott és nekem szentelte figyelmét. Készítettem neked ételt, Cat és kávét. Úgy gondoltam szereted a koffeint. Igen, eléggé. – Ha nem lettem volna ilyen fáradt, leütöttem volna Bonest. A lány nem tűnt elég idősnek ahhoz sem, hogy korhatáros filmet nézhessen. – Köszönöm. Elfojtottam a késztetést, hogy azt mondjam Lizanak, hogy üljön le mielőtt a légkondícionálás elfújja őt. Általában azonnali ellenszenvet éreztem minden nő ellen, aki lefeküdt Bones-szal, de Lizaval szemben különösen erős védelmező késztetést éreztem, ami eléggé abszurd volt. Először is halott volt, szóval nincs szüksége a védelmemre. Másodszor, óvatos, Bonesra vetett pillantásaiból ítélve, szerelmes volt belé.
Pedofil!
- Liza, elmondanád Catnek, mennyi idős voltál, mikor átváltoztál? – kérdezte Bones, rám pillantva. – Téves feltételezés miatt támad engem.
Nevetetett, félénk hangok sorozatát hallatva. – 17 voltam. Ha ember lennék, azt hiszem, azt mondanák rám, hogy későn érő típus. Óh. – Végtére is nem volt bűntett napjainkban és mikor Liza élt, törvényes volt. – Miért nem vártál az átváltozással
Liza tekintete fátyolos lett. – Nem tudtam. Megmérgeztek és már halott voltam. Csak azért vagyok itt, mert vámpírvért ittam ugyanazon a napon. A családon hajón hazaszállított a temetésre. Miután a testem megérkezett, Bones kiszabadított a sírból és ghoulként nevelt fel.
Ó! – na most még inkább ribinek érzem magam. – Sajnálom. Bárki is volt, remélem Bones megölte. Szomorúan mosolygott. – Baleset volt. Az orvos adta nekem a mérget. Azt hittem meggyógyít vele. A gyógyszerek sokat fejlődtek 1831 ÓTA. A gyógyszereknél tartva, fel kellene hívnunk Dont. Talán kiderített valamit. Beteg vagy? – nézett Liza meglepetten. Nem az – válaszolt Bones. – A Gregorról szóló pletykák ide is elértek? Liza gyors pillantást vetett rám. – Igen. Értem. – Bones még fáradtabbnak hangzott. – ezt azt jelenti, hogy Marie is hallhatta. – A telefonhoz lépkedett és tárcsázott. Egy másodperc után a franciához hasonlító nyelven kezdett el beszélni. Talán kreol? Így egy nyamvadt szót sem értettem.
Elmondja annak a személynek, hogy ki ő és hogy szeretne egy megbeszélést a Fenséggel. – fordított Liza, felismerve csalódottságomat. – Azt mondja, hogy minél hamarabb szeretné... azt hiszem, várakoztatják.. – Bones valóban elhallgatott. Ujjaival lábán dobolt egy másodpercig, aztán újrakezdte. – Igen, igen… egyetért azzal, hogy visszahívják.
Bones csalódott volt. – Nem kell ismételgetni. Hívd fel a nagybátyádat, szivi. Hívd a sajátodról, nem akarom lefoglalni ezt a vonalat.
Szinte udvariatlan volt. Emlékeztettem magam, hogy időzónaváltás-szindrómától, alváshiánytól és nem kis stressztől szenvedett. Míg Bones Gregorral kapcsolatos részletekkel látta el Lizat, én felhívtam Dont. Ő útmutatást adott a gyógyszer adagolásáról és megígérte, hogy azonnal elküldi nekem.
Don, tegyél meg nekem valamit – mondtam – A tudatlanság állapotából egyből a mély alvásba kell, hogy kerüljek, kihagyva a REM1 fázist. De ez csak 7 óra hosszáig tart. Meg kell változtatnod a jelenséget, azáltal, hogy vért adtok nekem és felébredek. Így nem jutok REM alváshoz, mikor minden elmosódik.
A megkönnyebbülést érzése járta át Bonest. – Örülök, hogy nem öltem meg azt az alakot, ahogy akartam, mikor találkoztunk. Ezek nagyszerű hírek, Cicuska. Nem hittem, hogy hagyhatlak elaludni, hogy eltűnj a szemem elől, miközben tartalak.
Az érzelmek a hangjában eloszlatták korábbi bosszúságomat felé. Ha a helyében lennék és Bones lenne aki eltűnhet, én is így éreznék. Nem fogok eltűnni. – Odamentem hozzá és körülöleltem.
Aztán megcsörrent Liza telefonja.
6. fejezet
A házban kóboroltam. Lenyűgözött a mérete. Gyönyörű volt a belseje, emellett kovácsoltvas erkélyek díszítettek és 3 szintes volt. A falak erős színekre voltak festve, gondosan kidolgozott fehér korona alakú szegéllyel. Az összes fürdőszoba, amit láttam, márványból volt. Röviden szólva gazdagon és ízlésesen berendezett volt és nem keltette bennem azt az érzést, hogy nem merek leülni a 18-ik századi székekre. 1
ebben a fázisban álmodunk
Bones személyiségének hatása keveredett a női kéz nyomaival. Ezüst kések gyűjteménye, alaktalan díványok helyett bölcsőszerűek. Volt időm, hogy észrevegyem ezeket. Bones nélkülem ment Marie-val találkozni.
A bejelentése, hogy egyedül megy, hadaró, heves tiltakozást váltott ki belőlem, így Liza kisietett a szobából. Bones csendesen fogadta és megvárta, míg befejezem dühöngésemet a nyílt elutasítása miatt, hogy nem visz magával. Azt mondta, hogy a jelenlétem elterelné Marie figyelmét az ő meghallgatásáról, vagy valami hasonló.
Egy percig sem hittem neki. Bones csak próbált újfent megvédeni. Ha nem megyek, akkor nem ragaszkodik a Marie által nyújtott ’biztonságos úthoz’, ami azt jelentette, hogy a találkozás veszélyes volt. Mégis, ha választani kellett, hogy fizikailag megakadályozom, hogy elindulhasson vagy hagyom őt elmenni azzal az ígérettel, hogy visszatér, akkor az utóbbit választom.
Így, miután feltérképeztem a házat, megfürödtem egy karmoslábú2kádban. Aztán felvettem egy fűzős ruhát és újra a házban kezdtem mászkálni mosó- és szárítógépet keresve. Nem volt tiszta ruhám és Lizáéi nem voltak jók rám. Még túl korán volt valami újat vásárolni. Csak a bárok voltak nyitva hajnali három után.
Majdnem hajnal volt, mikor Bones visszajött. Az ajtón keresztül jött be és vetett egy pillantást rám és Lizára. A padlón ültünk és a haját fontam. Mióta elment, beszélgettem Lizával. Igazán őszinte személynek tűnt és meglepően gyorsan megkedveltem. Egyetlen, fürkésző pillantást vetettem Bonesre, amitől megnyugodtam, mert láttam, hogy jól van, aztán újra Liza hajának szenteltem a figyelmem.
Káprázatos a hajad. Olyan vastag. Növesztened kellene, amíg meg nem botlasz benne. Látom ti ketten, kijöttök egymással – mondta Bones enyhe meglepettséggel. – nem kérdezed meg, hogy ment, Cicuska?
2
régi fajta kád
Bejöttél és egyesével lépkedtél a lépcsőkön. – válaszoltam. – Nem kiáltottál rám, hogy szálljak be a kocsiba, szóval szerintem a Fenség nem mondta neked, hogy a seggünk a trófeák között lesz a vadászidény után. Vagy tévedek? Ajkát legörbítette. – Látom, még mindig mérges vagy rám. akkor ez tetszeni fog. Marie találkozni akar veled és megtiltja nekem, hogy ott legyek.
Éles, önelégült hahotában törtem ki.
Istenem, Bones, mindjárt elkékül az arcod. Már most kedvelem a nőt. Gondoltam, hogy tetszeni fog. – Arckifejezése elárulta, hogy mennyire nem találta mulatságosnak. – Hagyjalak tovább hajat fonni és menjek lefeküdni? Liza társaságát kívánatosabbnak tartod az enyémnél Igazán idegesítő, mikor ülnöd kell és az ujjaiddal játszanod, amíg a szerelmed veszélyes helyre megy, nemde? – mondtam, nem érezve bűntudatot. Nem élveztem a tudatot, hogy itt kell hagyjalak. – vágott vissza. – Nyugodtan fecseghetsz arról, hogy ugyanezt teszed velem.
Liza a fejét forgatta köztünk. Három hajfonatot még mindig a kezemben tartottam, ami még nehezebbé tette.
Nem érdekelt, hogyan érzek, ameddig itt maradok - robbant ki belőlem az elmúlt pár nap feszültségével. – És, igen, élvezem, hogy visszavághatok. Találd ki mi tesz felszínessé. Gonosz kölyköt csinál belőled. – rögtönzött Bones. Előrelépett míg fölöttem nem állt. – Na mit mondasz?
Elengedtem Liza haját és talpamra pattantam. Szóval, felvette a kesztyűt. – Mi a gond? Dühös vagy, mert elmentél oda, csóváltad a farkadat Marienak, emlékeztetted a régi szép időkre, de nem azt kaptad, amit vártál? Csak hogy tudd, sose dugtam Marieval. – Bones éppenséggel mellkason ütött, míg beszélt. Liza elmászott az utunkból.
Kétkedően néztem ujjaira, amiket még mindig mellkasomba nyomott. – Vedd le rólam vagy leütlek. Kíváncsian nézett rám. – Lássuk mit tudsz, szivi.
Te akartad. Öklöm összekapcsolódott állkapcsával. Bones elhúzta fejét, mielőtt még egy ütést mértem volna rá, szemei zölden villantak.
Ez minden amit tudsz? Nem elég jó. – Újra mellkason ütött.
Ó, ez eltalált, édes.
Megragadtam a csuklóját és rángattam, közben a sípcsontját rugdostam, hogy elveszítse egyensúlyát. Azonban, túl gyors volt, átugrotta rugdosó lábamat és ellenem használta saját mozzanatomat. Egy könnyű lökés a hátamon a kanapéra taszított.
Liza borzadt nyafogást hallatott. Kérlek, hagyjátok abba, mindketten!
Figyelmen kívül hagytam őt, akárcsak Bones. A pulzusom felgyorsult ahogy lábamra pattantam. A lehetőség, hogy teljes erőbedobással kiengedjek egy kis gőzt, nagyszerűen hangzott. Zöld szeme izzásából láttam, hogy ő is játszik. De csak a biztonság kedvéért…- Biztos, hogy keményen akarsz játszani? – kérdeztem és elmémet megtisztítottam az elkövetkezendő szándékaim gondolatától. Mosolya önelégült, gúnyolódó és szexi volt, ahogy közel engedett magához. – Miért ne? Úgyis én nyerek!
Visszamosolyogtam. Aztán öklömmel a gyomrába bokszoltam. Üss kicsiket. Tanította Bones, mikor évekkel ezelőtt edzett engem. Nem mondhatja, hogy nem figyeltem.
De ahelyett, hogy meggörnyedt volna, ahogy vártam, a vállai fölött dobott át egyenesen át. A testem a mennyezetnek csapódott úgy, hogy a lélegzetem is elakadt. Volt egy fél másodpercem lerúgni a korona alakú szegélyt, mielőtt rám repült és helyettem inkább mellém ütött. Gurulva értem földet, feldöntöttem a dohányzóasztalt mászás közben, míg próbáltam elszökni. A következő pillanatban rajtam volt. Kárörvendő mosolya találkozott pillantásommal, amint Bones teljes súlyával rám nehezedett, hogy a földön tartson. A ruhám felső része szétnyílt, így csupasz mellkasom összedörzsölődött ingével, ahogy alatta vergődtem. Ő lenézett és szája belső felét nyalogatta nyelvével.
Most már feladod? – kérdezte. A szívem izgatottan kalapált, még ha le is akartam törölni az önelégült vigyort az arcáról. Elengedte kezeim, ami hiba volt. Még nem. – Mögé kerültem és megragadtam az első dolgot, ami a kezem ügyébe került. Fejem fölött őrá hajítottam. A márvány dohányzóasztal nagy darabokra hasadt, mikor Bonesra zuhant. a fejét találta el, elkábította, így előnyhöz jutottam. Kimásztam alóla és arra készültem, hogy megkoronázzam győzelmemet, mikor éreztem, hogy két vasgyűrű kulcsolódott bokáimra. Próbáltam kibújni belőle, de erősen tartott és lerázta magáról az asztal maradványait. Az egyetlen elérhető dolog az ón kínáló tál volt. Megragadtam és fegyverként lóbáltam.
Legközelebb ezt használom! – figyelmeztettem. Bones még mindig bokáimat szorította és rám pillantott. Körülnéztem, láttam Lizat messze a sarokban, keze a szájába volt gyömöszölve. Hopscotch és Band- Aid az ajtóban álldogáltak, nem tudva, hogy mit csináljanak.
Egyszerre csak elkezdtem nevetni.
Bones szája rángatózott. Liza szemei elkerekedtek, akárcsak az enyémnek, mikor Bones kuncogni kezdett, majd elengedte bokáimat és tehetetlenül együtt nevettünk.
Bones lerázta fejéről a márvány asztal töredékeit és még mindig nevetett. – Szentséges ég, Cicuska, sosem hittem, hogy a saját bútorommal vernek el. Tudod, hogy csillagokat láttam, mikor hozzám vágtad?
Mellé térdeltem, hajába túrtam, hogy kifésüljem az asztal utolsó szilánkjait. Szemei világoszöldek voltak, és a nevetés a torkomban ragadt, mikor közelebb húzott és megcsókolt.
Szája kemény volt, viszonzást követelt. az adrenalin valami mássá alakult bennem, ahogy hasonló gyorsasággal hozzá simultam. Hallottam az ajtó csapódását mögöttünk. A 3 nézőnk gyorsan visszavonult, mielőtt teste az enyémre simult vízszintes pozícióban. Egy ideje már nem vitáztunk – mormolta Bones, miközben nyelve a torkomba csusszant – el is felejtettem, hogy mennyire élvezem. Kezeivel átölelte combomat. A ruha alatt még mindig nem viseltem semmit. Ösztönös hang tört ki belőlem, mikor ujjaival lábaim között babrált. Úgy tűnik te is élvezted – suttogta. Lerángattam pólóját. Tudomást sem vettem a szanaszét heverő asztaldarabokról és köré fontam lábaim. Szükségem van rád. – Nem csak arra értettem, hogy mennyire akarom őt. Nem bírtam a köztünk lévő néhány napja tartó távolságtartást. Éppen most, elkeseredett voltam és közel akartam őt érezni. Elhittem, hogy minden megoldódik majd valahogy, nem számít, mennyire zavaros is a helyzet. A kanapéhoz nyomott, közben lerángatta nadrágját. Sóhajtoztam az érzések áradatában, amit első lökése/döfése okozott, vállait haraptam, nehogy kiáltsak a gyönyörtől. Bones közelebb húzta fejemet, ahogy egyre mélyebben mozgott bennem. – Keményebben- mondta egy nyögéssel. Fogamat szívtam és lenyeltem a vérét, miután felszakítottam bőrét. A kis seb begyógyult, amint odafordultam hozzá, hogy megcsókoljam.
Ajkai az enyémhez tapadtak, csókjának erejétől hirtelen levegőt sem kaptam. – Szeretem, amikor megharapsz – mormogta Bones mikor újra lélegzethez jutottam. Szorosabban húztam magamhoz, körmeim a hátába vájtam. – Mutasd meg mennyire. Halkan nevetett. Gyorsabban kezdett mozogni. Azt akarom. –
Bones péksüteménnyel és kávéval ébresztett. Aztán az ágyban időztünk kicsit. A korábban köztünk fennálló nyerseség eltűnt.
Ma este lesz a találkozóm Marie-val, így még a védelme alatt voltunk, ezért biztonságban sétálhattunk a városban. Emiatt a Francia Negyedben kirándultunk. Nem volt szükségem kabátra forró augusztus lévén, de naptejet kentem fel. Bones a Bourbon utcától a Jackson térre vitt, majd a Szent Lajos katedrálisba, ami nagyon hasonlított néhány Párizsban látott templomra. Ezután megálltunk Lafitte patkolókovács üzleténél, ami az egyik legrégebbi épület a Negyedben. amíg odakint az egyik asztalnál gint és tonikot kortyolgattam, felnéztem, hogy megtaláljak egy szellemet, ami hirtelen mellettünk termett. Menj el, pajtás – szólalt meg Bones – Ahogy mondtam, szivi, a Nagy Tűzvész idején… Micsoda nyomorult igazság, hogy csupán a bolondok törődnek veled annyira, hogy beszéljenek hozzád, mikor halott vagy – dünnyögte a szellem. – Egy vámpír vagy szellem sem mondja, hogy jó napot. Bones ingerült hangot hallatott. – Rendben, jó napot, most pedig menj. Csodálkozni fog, kihez beszélsz – mosolygott a szellem én felém. – Azt fogja hinni örült vagy és… Látlak téged – szakítottam félbe. Ha valaki részben átlátszó zavarodottnak tűnhetett, mint ő. A szemeik, melyek kékek lehettek, összeszűkültek. Nem érzem, hogy dilis lennél – vádolt meg.
Úgy érted orvosilag? Sok minden vagyok, de bolond nem. Nem faragatlanság kicsit, hogy idepottyansz és közbeszólsz miközben mi beszélgettünk? Még csak azt sem mondtad „elnézést”. Cicuska, figyelmeztettelek a velük való beszélgetésről. – sóhajtott Bones. Nem hittem, hogy beszélnél velem – válaszolta a szellem és mosolyogni kezdett. – az élőholtak – Bones felé bólintott – keresztülnéznek rajtunk. Ők azon kevesek között vannak, akik látnak minket, de még csak nem is érdekli őket. Olyan szenvedélyes tónusban beszélt, hogy megpaskoltam volna, ha szilárd teste van. Ehelyett, együtt érzően bazsalyogtam. Hogy hívnak? Én Cat vagyok. Fejet hajtott és feje az asztalt keresztezte. – Faiban du Brac vagyok. 1877-benn születtem és 1922- ben haltam meg. Bones végigdőlt székében. – Fabian, örülök, hogy találkoztunk. Ha most kérhetlek, nem érünk rá. Te vagy Bones – állapította meg a szellem. – Láttalak már korábban. Mindig túl elfoglalt vagy, hogy velünk beszélj. Átkozottul igaz, kíváncsi kísértet Bones – szorítottam meg karját. – Tudja ki vagy! Cicuska, ez miért…. Hangja elhalkult amint eljutott hozzá, amit gondolatban kiabáltam neki. Aztán Bones teljesen Fabiannak szentelte figyelmét és mosolygott. Igazad van, pajtás, beismerem. Néha emlékeztetni kell a jómodorra. Azt mondod 1877ben születtél? Emlékszem 1877-re, azok jobb idők voltak, ugye?
Bones jó volt a szellemek szóra bírásában. Fabian lelkesen fecsegni kezdett a régmúlt napokról, a modern kultúra szennyéről, kedvenc elnökökről és a Lousiana-i változásokról. Olyan volt, mint egy sétáló lexikon. Lenyűgöző volt, hogy egy kísértet mennyi mindent tudott. Például a legutóbbi New Orleansba érkező idegen ghoulokról, titkos összejövetelükről. Gregor neve is felbukkant, emellett a ghoul fajokat fenyegető pletykákról. Gregor és a ghoulok, hm? – noszogatta Bones. – Mit mondtak még?
Fabian csintalanul nézett rá. – Nem akarom, hogy többé elfelejts. Természetesen nem. – értett egyet Bones. – Nagyszerű a memóriám, örökké emlékezni fogok rád. Nem így értette. Ez a kevés alkalmak egyike volt, mikor beleszóltam beszélgetésükbe. A fenébe is, én nem tudtam velük eszmecserét folytatni a 20. század eleji életről; a szomorúságról, hogy a lovakat felváltották az autók vagy arról, milyen volt a levegő illata a kipufogógáz előtt. De ezt a részt megértettem. Fabian társaságra vágyik. – mondtam – Magányos. Így értetted, igaz? Igen- talán a napfény hatása volt, de mintha könnycseppeket láttam volna szemeiben. – Otthont akarok. Ó, tudom, hogy nem lehet igazi családom többé, de tartozni akarok valakihez újra. Néhány dolog sohasem változik. A társaság igénye felülmúlja a halandóságot vagy halhatatlanságot.
Bones beletörődő arcot vágott. – fogadjuk be a kóborlót, Cicuska? De vannak szabályok. Ha ezektől eltérsz, Fabian, akkor azonnali szelleműzés lesz a legképzettebb hozzáértő személytől, akit csak találok, kapiskálod? Hallgatlak. – Fabian próbált unottnak tűnni, valójában reszketett az izgalomtól. Először is, nem szolgáltatsz információt rólam, a feleségemről vagy az embereimről bárki élőnek, halottnak, élőhalottnak vagy bárki másnak. Érted? Fabian fejével bólintott. – Megbeszéltük. Tartsd tiszteletben a magánéletet, mintha élő fiú lennél, haver. Ha arra gondolsz, hogy utazgathatsz, mint a szellemek, akkor tévedsz.
Méltatlankodó fújtatás. – Megbocsátom személyiségem félreismerését a kicsapongást illetően. Ez a modern emberekre nagyon jellemző. Ez egy igen? – kérdeztem nevetve. Igen.
Jól van. – Bones ujjperceit ropogtatta. – És végül nincs kérkedés a lakhelyedről. Nem akarom, hogy mindenfelé kuncsorgó lelkek üldözzenek, hogy fogadjam be őket. Nem viccelek, felfogtad? Teljességgel. Akkor megegyeztünk, Fabian du Brac.
A szellem a valaha látott legboldogabb mosollyal vigyorgott. Bones felállt székéből. Követtem őt, de még egy utolsót ittam a poharamból.
Nos, Fabian, most már az enyém vagy. Nem mondhatod, hogy ez nem a legjobb megállapodás, amire vágyhatsz. Megígérem, ha megtartod az egyezségünk, mindig lesz otthonod. –
Elhagytuk a teraszt és a ház felé vettük az irányt, a szellem egyik kezével a vállamon utánunk cammogott.
7. fejezet
Bones azt mondta, hogy vegyek fel csizmát. Először azt hittem, azért, hogy legyen hova elrejteni a fegyvereket, de semmi nem fért be a lábam és az új bőrcsizmám közé. Az új ruháim egy éjkék nadrágból és fehér blúzból álltak. A jegygyűrűmön kívül nem viseltem ékszert. Liza meg akarta csinálni a hajam, de elutasítottam. Ez nem egy parti volt, hanem udvarias szembesítés.
Miután megérkezett a kísérőnk, gyalog hagytuk el a házat. A neve Jacques és ghoul volt. Olyan sötét bőre volt, mint a szurok és elfojtott, de vibráló erő áradt belőle. Bones korábban tárgyalt arról, hogy egy darabon el fog kísérni. Aztán, Jacques mutatja az utat. Nem voltam felfegyverkezve és ettől úgy éreztem magam, mintha csak félig lennék felöltözve. Hiányoztak a késeim, amelyek ismerősek és vigasztalóak voltak. Képzelheted, hogy emiatt bolondnak gondoltak.
Bones-szal egymás mellett, kézen fogva sétáltunk. Biztos lépteiből ítélve tudta, hová megyünk. Jacques nem beszélgetett útközben. Én sem tettem, mivel nem akartam semmi olyat mondani a ghoulnak, amit később felhasználhat ellenem. Mint egy letartóztatottnak, nekem is jogom volt csendben maradni. Természetesen bármint akartam Bones-nak mondani, csak rá kellett gondolnom. Olyan esetben, mint ez, gondolatolvasó képessége kapóra jött.
Fabian 30 méternyire körözött, házakba ki-be szálldosva, mintha csak saját szellemi dolgait bonyolítaná. Jacques egyszer sem nézett felé. Elképesztő, hogy az „emberszámba” sem vett kísértetek, hogyan mászkáltak az őket látók között. Az élőholtak és a lidércek közötti ősrégi büszkeség nekünk kedvezett. Bones nem kísérhetett el a találkozóra, de Fabianra semmi ilyesmi nem vonatkozott. Liza megdöbbent, mikor hazavittük magunkkal. Még nem kellett jóban lennie egy szellemmel.
Az egyes számú Szent Lajos temető kapuinál álltunk meg. Bones elengedte a kezem. Vetettem egy pillantást a lezárt temetkezési helyre és felvontam a szemöldököm. - Itt? – - Ez a bejárat Marie sírboltjába. – válaszolta Bones, mintha egy ház bejárati ajtajánál állnánk. – Eddig jöhettem, Cicuska. - Remek. Egy temetőben. Milyen megnyugtató. – Szóval a temetőben találkozok vele? - Éppenséggel nem. – Bones hangja egyszerre volt ironikus és együttérző. – Hanem alatta. Jacques elfordította a kulcsot a kapu zárában és intett nekem. – Erre Kaszás.
Ha Marie Laveu nyugtalanítani akarta a hozzá érkezőket az udvartartás előnyeinek sajátos elképzelésével kapcsolatban - aki egy hátborzongató ghoul kíséretében lépett a temetőbe, míg a kapuk bezáródtak mögötte, - akkor feltétlenül elérte célját. Rendben. Csak utánad, Jacques.
Marie Laveu kriptája volt az egyik leghatalmasabb a sírkertben. Magas volt, talán 180 cm, az alapzatnál szélesebb és keskenyebb a teteje felé. Fekete x formában vudu falfirka
volt látható az oldalán. Szárított és friss virágok feküdtek a kripta elülső részén, ahol megkopott felirat jelezte a legendás vudu királynő nevét. Mindezeket csak néhány másodpercem volt észlelni, mielőtt Jacques rámutatott a sírkő elején lévő piszokra és mondott valamit kreolul. Aztán a talaj megmozdult. A fülsértő hangból ítélve valami elektromos irányította a mozgást. A sírkő kis elkerített részén belül négyzet alakú mélyedés tűnt fel. Csöpögés hallatszott belőle, ami bámulatba ejtett, hiszen hogy lehet bármi New Orleans alatt, anélkül, hogy elárasztaná a víz. Jacques nem osztotta aggodalmamat. Egyszerűen csak beleugrott a fekete nyílásba és megismételte korábbi kérését. - Erre Kaszás. – Belebámultam az üreg teljes sötétségébe, hogy lássam rám tekintő szemei fényét. 60 méterrel alattam volt. Gondolatban vállat vontam, kitámasztottam magam és leugrottam. Leérkezéskor kis fröccsenést hallottam. Jacques odanyúlt, hogy megtartson, de elhessegettem. Nem kell az ügyefogyott nőt játszanom. A fölöttünk lévő lyuk ugyanazzal a nyikorgó/csikorgó hanggal elkezdett bezáródni, plusz még hátborzongató is volt. Az alagútnak tűnő járat alját 2, 5 cm víz borította. Nem voltak fények és csak előre lehetett menni. Ahogy Jacques után caplattam az átjáróban a sötétségben, rájöttem, hogy Bones miért ragaszkodott a csizmához. Megvédett bármilyen kellemetlen vizenyős dologtól, amire ráléptem, miközben tartottam az iramot. A levegő nyirkos és penészes szagú volt. Mikor kinyújtottam a kezem éreztem, hogy a fal is vizes. Még mindig mentem és hálás voltam, hogy a nem emberi látásomnak köszönhetően, nem voltam teljesen vak a sötétségben. Azt hittem, New Orleans alatt nem lehet építkezni. – jegyeztem meg. – Ezt nem önti el a víz? Jacques visszanézett rám, miközben még mindig gyalogoltunk. – Mindig elönti. Ha csak nem hívnak meg ide valakit, víz van az alagútban. Nos, Marie valószínűleg elrettentő eszközként használta a fulladás lehetőségét. Ez volt az egyetlen módja a tolakodó turisták megfékezésének. Ez csak azokra hat, akiknek lélegezniük kell. Mi van a népesség többi részével? Jacques nem válaszolt. Ez már valószínűleg meghaladta szóbeli kvótáját. 27 méter után fémajtóhoz értünk. Olajozott zsanérokon nyílt, felfedve egy megvilágított lépcsőpihenőt. Jacques oldalra állt, hogy előre engedjen, majd megérintette karom, ahogy elhaladtam mellette. Nézd. –
Süvítés hallatszott és az alagutat, ahol az imént jöttünk, kiálló pengék borították el. A fal minden oldalából álltak ki, mintha egy démon szájába léptünk volna. Ha néhány méterrel hátrébb állok, akkor felnyársalnak. Találó. – mondtam. Értékelnék egy ilyen jó kis csapdát, akárcsak a szomszédom. – Hadd találgassak. Mindegyik ezüst. Nem az.
Egy női hang jött a lépcsősor tetejéről felém. Bársonyos, hízelgő. Créme brulée3a fülnek. - Acélpengék. – folytatta. – Nem akarom az élőholt betolakodókat megölni. Élve akarom, hogy elém hozzák. - Kitámasztottam magam, akárcsak azelőtt, hogy beugrottam ebbe a nyúlüregbe. Aztán felmentem a lépcsőn, hogy találkozzak a vudu királynővel. Ahogy a sírkövén állt, olyan 64 méterrel arrébb, Marie Laveu 1881-ben halt meg. Emellett tudtam a fekete mágiával kapcsolatos hírnevéről és arról, hogy ghoul. Bones úgyszólván nem akart belemenni a részletekbe a nő felségterületén. Figyelmeztető hangneme a felém közeledő személlyel kapcsolatban minden lépéssel értelmet nyert. A Marie-ról hallott dolgok feleannyira sem közelítették meg, amit láttam. Trónon ült, turbánnal a fején, egyik kezében fej nélküli csirkével, összeaszott koponyával a másikban. Pislogva figyeltem mindezt. Marie túlpárnázott széken ült, talán egy L-AZ-Boy-on, és a kézimunkáján kívül semmi nem tűnt fenyegetőnek. Fekete ruhát viselt, a vállain fehér sállal átdobva. Lábain csinos magas sarkú cipőt viselt, ami Prada lehetett. Vállig érő fekete haja könnyedén, szinte megálmodott alakban bodorodott és azt a különös érzést keltette bennem, hogy egy filmben láttam. Süti sütés közben odaszólhatott volna, hogy: Jó illatúak, igaz? – amíg én eltörök egy vázát, ami nem is volt ott.
- Orákulum? Bukott ki belőlem, mielőtt elfojthattam volna magamban. Nem csoda, hogy Bones velem akart jönni. Már felhúztam, mielőtt bemutatkozhattam volna. Mogyorószínű szemei, melyek óvatosak voltak, tetőtől talpig átvizslattak. A hímzés elmozdult, mikor egy hosszú ujj rám mutatott. - Bingó. 3
francia puding, a tetején karamellréteggel
A desszert újra vontatottan beszélt, dél-kreolul és édesen. Ha a fülünkön keresztül szóbeli kalóriákkal tudnánk hízni, akkor a hátsóm már az ő szavainak hallgatásától nagyobbodna. És ezzel az egyetlen szóval felidézte a Mátrix film egy részletét, amiből idéztem. - Nagyszerű film, nem de? – nem ültem le, mert nem hívtak be. – Az egyik kedvencem. De csak az első része. A másik kettő nem érdekelt. Azok a fürkésző szemek engem fixíroztak. – Azt hiszed te vagy az Egyetlen? A jövőbeli vezetőnk? Nem. – Előreléptem és kinyújtottam a kezem. – Csak Cat vagyok. Örülök, hogy találkoztunk. Marie kezet rázott velem. Ujjai erősen, de nem fájdalmasan szorították enyéimet. Elengedett, fejbillentéssel mutatott a mellette lévő székre. – Ülj le, kérlek. Köszönöm. A kis szoba minden dekorációt nélkülözött. Beton falai voltak, legalább szárazak és csupán a székeink voltak az egyetlen berendezés. Börtönre emlékeztetett. Merev és barátságtalan. - Ugorjunk neki és mondjam el Gregor összes szarságát vagy csevegjünk előbb? Az értelmetlen ugratás nem tűnt eredményes idő felhasználásnak. Emellett, ha képes lettem volna könnyed társalgásra, akkor nem idegesítettem volna fel annyi embert, amennyivel tettem. Ezzel a hajlammal nem rendelkeztem. Na jó, nem csak ezzel.
Mit akarsz? – kérdezte Marie. Őszintesége megmosolyogtatott. – Nem feküdtél le Bones-sal és nem köntörfalazol. Ha nem fontoltad volna meg, hogy Gregort támogasd Bones helyett, akkor borzasztóan kedvelnélek. Vállat vont és folytatta a hímzést. – Annak, hogy kedvelek valakit vagy nem, semmi köze ahhoz, hogy megölöm-e. Bármelyik szükséges vagy egyik sem. Morgás szaladt ki a torkomon. – Ez úgy hangzik, mintha Vlad mondta volna. A kötőtű megállt. – Még egy ok, hogy csodáljalak. Vlad, a karóbahúzó nem barátkozik könnyen. Az Álomtolvaj sem átlagos személyekbe szerelmes. Hódításaid listája lenyűgöző, Kaszás.
Felvontam a szemöldököm. – Ha valamit meghódítasz, azért harcolsz. Nem ismerem Gregort, Vlad csak egy barát és Bones az egyetlen férfi, aki érdekel. Mélyről jövő kacaj tört fel belőle. – Te nagyon jó színész vagy… vagy nagyon naiv. Gregor vissza akar kapni és gyűjti a támogatókat a veled való vérkötelék követeléséhez. - Vlad Tepesh a barátjaként nevezett meg. És Bones, aki hírhedt volt a szabad szerelemről, feleségül vett és két háborút is kezdett miattad. Kettőt? Én csak egyről tudok. Gregor érthetően dühös, amiatt, hogy Mencheres több mint mint társuralkodója, azt is jelenti, hogy Mencheres nevében beszélt. Gyakorlatilag hadban állnak Gregorral.
Remek. Bones ezt nem említette. Ha Gregor nem tört volna be az álmaimba, és nem ismertem volna, ha elütöm a kocsimmal. – ez volt az egyenes válaszom. – Emlékszem, hogy megvágtam a kezem és a véremmel esküdtem meg tanúk százai előtt, hogy Bones a férjem. Hol vannak Gregor tanúi? Vagy bármi bizonyíték? Ha valóban vette a fáradságot és feleségül vett, azt hihetnénk, hogy megtartott róla valamilyen emléket, tárgyat. Egyedül is kitalálhatod az igazságot. – állította Maire. – Nem értem miért nem tetted. Kihúztam magam. – Mencheres azt mondta, hogy az emlékeimet nem lehet visszahozni. Ezt mondta? Pontosan ezekkel a szavakkal? Körmeimmel a szék szélén doboltam. – valami ilyesmit. Mencheres nem hozhatja vissza az emlékeidet, de Gregor igen. – jelentette ki Marie nyíltan. – Mencheres tudja ezt, ahogy Bones is. Egy pillanatig szóhoz sem jutottam. Rám bámult, magába szívva reakciómat, majd elmosolyodott. - Nem tudtad. Milyen érdekes. - Ez nem jelent semmit. – mondtam, nyilvánvaló meglepettségemet takargatva. – Nem ismerem Gregort, de nem olyan típusnak tűnik, aki beleegyezne az emlékeim visszaállításába, majd vidám integetéssel távozik, mikor bebizonyosodik, hogy tévedett. - Mi van ha nem téved?
Légy óvatos. Nagyon óvatos. – Ahogy mondtam, miért függnek a követelései a memóriámtól? Könnyen lehetne időhúzás, hogy így szerezzen meg és talán a gyorsabb férfi nyerne. Marie letette a kézimunkát. Gondolom ez azt jelentette, hogy komolyodik a helyzet. – Rendben, elhiszem, hogy nem tudsz róla, hogy Gregorhoz kötötted volna magad. Azonban, ha bebizonyosodik, akkor az ő felesége vagy Bones helyett. Szövetséget kötök Gregorral a törvényeink szerint. Ez a válaszom az ügyben. Az előbb azt kérdezted, mit akarok, Marie. Haza akarok menni Bones-sal és, hogy mindenki hagyjon békén kb. 10 évig. Nem emlékszem Gregorra, de ha meg is történt, amit állít, nem változtatja meg, hogyan érzek Bones iránt. Ha ez egy kihívás, Gregor vagy te rá akar kényszeríteni, hogy vele legyek, akkor elfogadom. Marie arcán szokatlan kortalan kifejezés ült. Talán húsz éves lehetett, mikor ghoullá változott. Vagy ötven. Én is voltam férjnél. – jegyezte meg. – A neve Jacques volt. Egy éjjel Jacques megütött és tudtam, hogy tetszett neki. A következő reggel mérgezett tonikot adtam neki és a tornác alá temettem. Most minden alkalommal, ha szeretőt szerzek Jacquesnak hívom, hogy emlékeztessen rá, hogy ha kell, akkor meg fogom ölni. Marie fejével bólintott és kihívóan nézett rám. – Szeretnél egy kis frissítőt? Nem ezután a történet után. De ha azt hitte, hogy behúzom fülem- farkam, akkor tévedett.
Szeretnék. – Hozd csak, vudu királynő. Jacques! A ghoul megjelent. – Igen, kedvesem? Nehezen nyomtam el a horkantást, mivel értettem, miért hívják így. Igen, jobb lenne ha megcsókolnád a seggem, haver. Fogadok egyetlen évfordulót sem felejtesz el, mi! Hozz nekem egy kis bort, Jacques, és azt hiszem tudjuk mit kedvel a vendégünk Gyorsan visszatért. A vörös folyadékkal teli poharat Marie-nak nyújtotta át egy fejbólintás kíséretében és a másik, világos színű folyadékkal telit pedig én kaptam. Vendéglátóm egészségére emeltem poharam, majd nagyot kortyoltam az italból. Gin és tonik, nem meglepetés. Marie rám nézett, saját poharából csak egyet kortyolt. Mikor megittam, Jacques felé nyújtottam a poharat.
Ez jó volt. Kérek még egyet. Marie lerakta italát és csettintett Jacques-nak, aki elvette poharam és elment. A származásod nem tesz immunissá minden dologra, Kaszás. Nem, nem tesz. Abból amit hallottam, van egy fajta protokollod az emberek megölésére, szóval ebben az esetben, bármit szolgálsz fel, nekem van belőle egy hordónyi. És a nevem Cat. Szándékozol ghoullá változni? – kérdezte Marie. A kérdés olyan váratlanul ért, hogy másodpercnyi szünetet tartottam mielőtt válaszoltam. – Nem, miért? Újabb rejtélyes nézést küldött felém. – Egy vámpírral élsz. Az életed gyakran van veszélyben és félvérként gyengébb vagy, mivel még nem döntötted el, hogy vámpír leszel. Azt hallottam, hogy ez azért van, mert egyesíteni akarod a félvér képességeidet egy ghoul erejével, így téve magadat az első ghoul-vámpír keverékké. Mi a fene van az italában? csodálkoztam. Erre még sosem gondoltam. – mondtam. Egy vámpír nem tud ghoullá változni. Csak egy ember tud. Szóval senki más, csak te. Mint félvér tudnád egyesíteni egy vámpír minden erejét azzal, hogy nem lennél érzékeny az ezüstre. Korlátlan erőd lenne. És sosem gondoltál még erre?
Nyílt kihívás volt szavaiban. Eszembe jutott, amit Fabian mondott arról, hogy ghoulok árasztották el New Orleanst és a fajtájukat fenyegető új veszélyről szóló pletykákra. Ez lenne az? Az emberek ténylegesen elhitték, hogy ilyet tennék hatalomvágyból?
Miután az apám felszakította a torkomat, Bones azt mondta nekem, hogy visszahozott volna ghoulként, ha meghaltam volna, mielőtt a vére meggyógyított volna. Ez volt az egyetlen alkalom, mikor arra gondoltam, hogy ghoul legyek. Ha egy nap választok, hogy mivé változzak, Fenség, az a vámpírlét lesz. Szóval, elmondhatod, bárkinek, aki terjeszti a szóbeszédet, hogy őrültebbnek nézek ki, mint amilyen már vagyok. Jacques egy újabb teli pohárral tért vissza, de Marie ujjaival újabb parancsoló csettintést küldött felé. A vendégünk távozik.
Felálltam. Az agyamban dorgálások listája cikázott. Jól van, Cat. 10 perc alatt feldühítetted. Gondolhatod, hogy te leszel az egyetlen, aki a lépcsőkön lefelé sietve azt kiáltja: A kocsiba! Gyorsan!
Mindig öröm egy híres történelmi személlyel találkozni. – mondtam. Marie is felállt. Magas volt, talán 180 cm, a magas sarkújában 190 cm is lehetett. Alakja szoborszerű volt és a fenyegetés és férfiasság különös egyvelegét sugározta. Nem az vagy, akire számítottam. Kinyújtotta kezét, krémes mokkakávé színű és puha tapintású. Megfogtam és rábírtam magam, hogy ne rázzam meg a sajátom, miután kikerülök erejének zsibbadtságából. Ahogy te sem. A fejnélküli csirkében biztos voltam. Miért ne mondtam volna? Ha valaki meg akart ölni, már úgy sem idegesítheted fel jobban.
Mosolygott. – Az összes dolog közül, amit először mondanál nekem, a legkevésbé vártam, azt, hogy a kedvenc filmemből idézel egy jelenetet. Menj békével, Cat.
Jacques nyitva tartotta nekem az alagúthoz vezető ajtót. Azok a hosszú, görbe kések sziszegve visszahúzódtak helyükre. Az alagút végén homályos villanást láttam. Fabian szolgálatban volt. Elment, mielőtt Jacques lejött utánam a lépcsőn. A kísérőm nem beszélt az út hátralevő részén. Mikor a kripta ajtajához értünk a felső takarás/borítás nyikorgó hanggal nyílt ki. Jacques kinyújtotta kezét, hogy segítsen nekem, de eltoltam. - Ne zavartasd magad, kösz. Majd én megoldom. Gyors térdhajlítás, villámgyors koncentrálás és ki is ugrottam az 50 méteres üregből. Fejlődő ugróképességemmel kezdtem névrokonomhoz hasonlítani. Ha lelassítottam pulzusomat, jóval magasabbra szökkentem, mint egy magasugró.
Bones a temető kapujánál várt rám. Mikor mosolygott, a fémrudakhoz hajolva, amint a zár kinyílt, hirtelen semmi más nem érdekelt, csak az ajka formája. Az az elegáns görbület, ajkai a leghalványabb rózsaszín. Erős állkapcsa, mélyen fekvő arccsontjai. Sötétbarna szemei a környezetet figyelték. Megfogta kezem, mikor a kapu kinyílt, nem
kevesebb erővel vibrált, mint Marie, de nem éreztem magam dermedtnek Bones kezeitől. Biztonságban éreztem magam. Vennünk kellene néhány beignetet. – kezdtem. Megszorította a kezemet. – Ne aggódj, gyanítottam, hogy ti ketten nem fogtok kijönni egymással. Felpakoltunk. Liza a kocsival vár ránk. A közlekedés vörös és fehér fények összemosódásában zúgott mellettünk, ahogy a Negyed felé haladtunk. Ez a város éjfél után felébredt, ahelyett, hogy elaludt volna. Jacques hátul maradt, látszólag nem szándékozott követni minket Bones házáig. - Mi volt az utolsó dolog amit Marie mondott neked? – kérdezte Bones, mielőtt megkérdezhettem volna őt erről. - Menj békével. Van ennek valami rejtélyes jelentése? Bones megállt, pedig egy utca közepén voltunk. Egy autó ránk dudált. Bones felmutatta ujját véleménye kifejezése képpen, majd a másik oldalra húzott. Biztos vagy benne, hogy ezt mondta? Nem vagyok süket. – Ez nagyon rossz volt? Mosolya teli torokból való kacagássá változott. Pontosan miket mondtál neki, szivi? Száz éve ismerem Mariet és nekem csupán annyit mondott, hogy Vigyázz magadra utadon! ami annyit jelent, hogy Ügyelj a hátsódra, haver. A Menj békével azt jelenti, hogy támogat. Csak fél órát voltál lent. Mi a fenéről beszélgettetek? Megkönnyebbülés töltött el. – Filmek, italok, fejnélküli csirkék. Tudod, csajos dolgok. Felvonta szemöldökét. – Valóban? Elértünk a sarokhoz. Még négy a házig. Jó dolog számunkra, ő Mátrix rajongó… A hangom elhalkult és ledöbbenten álltam meg. Bones is ezt tette, aggódva bámult rám, mielőtt teljesen szilárddá vált. Éreznie kellett őt, bár csak alig pillantottam meg a férfit 3 háztömbbel előrébb. Nem is tudnám, hogy ő az, ha elütném az autómmal…
De ismertem Gregort. Egy pillanatra. És nem álmodtam.
8. FEJEZET
Úgy tűnt, mintha Gregor szemei az enyémekbe égtek volna. Bár ebből a távolságból nem láthattam a színüket, tudtam, hogy szürkés zöldek lehetnek. Aranyszínű hajában sötétebb szálak voltak, sötétszőke színt adva hajának. Olyan volt, mintha Gregor haja túl fényes lett volna és valaki lelocsolta, hogy árnyaltabbá tegye.
Hopscotch, Band- Aid, hozzám, azonnal.
Bones nem emelte fel hangját, így a két vámpír nem lehetett messze. A tömegből tűntek elő, felvették a pozíciót mindkettőnk oldalán. Bones a mozdulatlan alak felé rántotta fejét és halkan káromkodott. Majdnem az otthonomnál van, mocskos seggfej. Az hitte, hogy majd becsenget érted? A keze szorosabban fogta az enyémet. Halkan kiáltottam. Bones lazított a szorításon, de nem sokat. Ebből a távolságból láttam, hogy Gregor szemei keskenyek és zölden villognak, majd felénk kezdett sétálni.
Bones elengedett. Nyakával majd vállaival körözött, csuklóját ropogtatta, miközben halálos elszántsággal lépett előre. Követtem volna, ha Hopscotch és Band-Aid meg nem ragad. Bones!Tudomást sem vett rólam és ment tovább. Ahogy Gregor is. Világos volt, hogy egyikük sem a nézetéről akar beszélni. Hatalmába kerített a félelem, még ha ketten is tartottak. Mikor nem figyeltem, akkor is erősen fogtak.
Mikor Bones és Gregor kevesebb, mint 50 méterre voltak egymástól, Jacques közéjük állt és kitárta kezeit. Ti ketten, nem menjetek tovább!
Nem törődtek vele. Jacques-ot valószínűleg félrelökték volna, de akkor egy másik hang harsant fel.
Nem ajánlom, hogy harcoljatok a városomban! Bones megállt. Gregor lassított, szünetet tartott a Jacques még mindig kitárt karjai közötti távolság átszelésében.
Marie nem járt fel-alá. Bones úgy nézett rá, amit úgy hívnak, hogy csalódott nézés.
- Krisztus szerelmére, Fenség, ha nem akartad, hogy harcoljunk, miért mondtad el neki, hogy itt vagyunk?
Míg ők ezt a drámát figyelték, nekem sikerült Band-Aid szemébe könyökölnöm, mielőtt kicsúsztam Hopscotch elvesztett fogásából.
Ne csináljátok ezt megint – figyelmeztettem őket amint kiszabadultam. Nem mondtam el neki – válaszolta Marie – ahogy egyik emberemnek sem.
Gregor arcán az arrogancia fricskája tükröződött. Személyesen még inkább tiszteletet parancsolóbb volt, mint álmaimban. Volt benne valami, amit nyugtalanítónak találtam, még akkor, is hogy rosszindulat nélkül tekintett rám. Ha más nem, de vágyakozás ült szemeiben, ami arra késztetett, hogy ott maradjak, ahol vagyok. Az agyamban kis tűszúrásnyi fájdalmat kezdtem érezni. …Én is egy farmról származok. Dél-Franciaországból, de ott nem voltak cseresznyefák. …
Kezeimmel megragadtam a halántékom. Gregor orrcimpái kitágultak. Mély, kihívó, hallható lélegzetet vett. Catherine – Vedd le a szemed a feleségemről.
Bones alig mérsékelt dühvel dörmögte ezt. A benne kavargó erő néhány méterrel arrébb sodrott engem. Gregor hasonlóan mérges morgást hallatott és egy lépést tett előre. Az én feleségem az, akit nézek.
Mikor Gregor erejét fitogtatta, mint amikor a páva kitárja lenyűgöző tollazatát, elakadt a lélegzetem. Álmaimban éreztem, hogy erős, de az csak gyenge lenyomata lehetett ennek. A belőle áradó, folyton növekvő energiahullámmal kielégíthette volna a Francia Negyed elektromos szükségleteit. Ó, a francba. Legalább olyan erős, mint Bones, ha nem erősebb..
Megfékezték magukat, de nem vették le szemüket egymásról. Láttam, hogy Liza letekeri egy furgon ablakát. Szemei kidülledtek és kezével sietős mozdulatot intett. Kérlek, Cat, szállj be. Bones nélkül nem.
Ez Gregornak és Lizanak is szólt. Nem számított, hogy Gregor hangjának emléke késként hasított tudatalattimba. Nem számított, hogy egy másodpercre, amikor pillantása rajtam időzött, a vágy fellobbanását éreztem. Ébren vagy álmodva, én Boneshoz tartoztam, senki máshoz. Látod? Már választott. Bones minden szótagot buja gyűlölettel ejtett ki. Bár háttal volt nekem, magam előtt láttam gúnyolódó félmosolyát. Gregor elkékült arcából ítélve igazam volt. Hitvány kurafi! Mencheres elfeledtette vele a választását. A házasságkötésünk után 1 órával sikítva hurcolta el tőlem. Nem hiszem el ezt a baromságot, hogy Mencheres rángatta el tőled, te rideg fasz. – vicsorgott Bones. – Menj álmodj valamit, seggfej! Marie nem volt képes továbbra is megakadályozni, hogy verekedjenek. Bones mellett is más halálos veszély leselkedett a bámészkodókra. Emberek sérülhetnek vagy halhatnak meg ha ezek ketten nekilátnak a harcnak. A szemem sarkából láttam, hogy Fabian a furgonba menekült. Bones – próbáltam nyugodt hangon megszólalni. Ne riaszd fel az elvakult fenevadat. – Ha ő tudja, hogy hol vagyunk, akkor mások is. El kell mennünk.
Csak te vagy veszélyben az ő vak arroganciája miatt – mondta Gregor - Gyere ide, Catherine. Velem biztonságban leszel. szemtelen hólyag – vetette oda Bones. – Nincs annál aljasabb, mikor egy férfi megpróbálja ellopni egy másik feleségét, még azelőtt, hogy találkoztak volna. Bones, menj el. – Bár Marie nem emeltem fel hangját, mégis veszélyes volt a hagneme. – Gregor, te itt maradsz holnap hajnalig. Meghívás nélkül jöttél a városomban, hogy erőszakot provokálj. Nem számít a múltunk, te is jól tudod. marie…A Negyedemben vagy. – szakította félbe Gregort. – Minden embernél jobban tudod.
Gregor ökölbe szorította kezeit. Egy pillanatig azt hittem, hogy megüti Mariet. Ne csináld, haver. Egy pillanat alatt a veranda alá temet!
Ahogy kívánod – mondta Gregor szilárdan.
Bones odafordította a fejét, anélkül, hogy megfordult volna. – Szállj be a furgonba, Cicuska. Hopscotch, Band-Aid ti is. Fenség remélem, hogy Gregor tudatlan kóborlása nem befolyásolja a jövőbeli ítélőképességedet.
Bemásztam a járműbe, elkerülve azt a ködös zöld tekintetet.
És Istenveled, Álomtolvaj. – Bones is a furgonhoz tartott, hogy beszálljon. – remélem élvezted a ma estét, mert ez volt az utolsó, hogy láttad őt. Catherine – éreztem, hogy engem néz, anélkül, hogy Gregorra néztem volna. – Az emlékeid az én véremben vannak. Rád várnak, ma bien-aimée, és betartom eskümet… Az ajtó csapódása félbeszakította Gregor kijelentésének végét. Liza keskeny utcából való felbukkanása olyan volt, mint a részeg Tony Stewart4. Becsuktam a szemeim, így nem volt kísértés, hogy visszanézzek.
4
autóversenyző
Mit gondolsz, hogy talált meg minket?
Ezt nem sokkal később kérdeztem meg. Az igazat megvallva, nem igazán volt kedvem beszélgetni miután láttam Gregort. Ijesztő szótlanságából ítélve Bonesnak sem. A nap már fent volt. Liza még mindig vezetett. A ghoulok nem voltak annyira hajlamosak a nappali fáradtságra, mint a vámpírok. Hopscotch és Band-Aid aludtak, sötét napszemüvegek fedték el szemeiket.
Ebben az új furgonban legalább több hely volt, mint az utolsó két kocsiban. Ha követtek volna, háromszor is másfelé irányíthattuk volna a járműveket. Bones az ismeretlen sofőröket figyelte, akiket megelőztünk, miközben folytattuk utunkat. Ez olyan gyorsan történt, hogy egy hangya sem fért volna el köztünk és az autók között. Nem volt Gregorra utaló jel és már majdnem Forth Worthnál voltunk.
Bones ingerlékeny hangot hallatott. – Hacsak Marie egyik embere nem csapta be őt – és ez valószínűtlen – vagy az enyéim közül, akkor tanácstalan vagyok. – Ujjaival lábán dobolt. – Talán Don keze van benne. Milyen néven szállította azokat a pirulákat a házamhoz, Cicuska?
Kathleen Smith. – kinevettem a gondolatot, hogy a nagybátyám olyan hülye lenne, hogy a valódi nevemet használná. – És ha tényezőkre bontod az időkeretet, csak egy napnyira attól, hogy valaki elmondta neki, hol vagyunk; nem stimmel. Tudjuk, hogy Gregor Párizsban és Londonban volt, mikor mi is, így nem sokkal utánunk el kellett jönnie onnan, hogy ide jöhessen. Így Don kizárva.
Bones rám bámult. – Igazad van. Csak Charles tudta hol vagyunk, mikor el kellett hagynunk a házat. Nem hiszem, hogy elfutott és elújságolta. Marie akkor tudta meg, miután megérkeztünk. Ezért csak néhány ember van, aki informálhatta Gregort és azok mind ebben az autóban vannak.
Ez felébresztette Hopscotch-ot és Band-Aid-et. Liza tágranyílt szemmel bámult a visszapillantó tükörben. Megfeszültem, azon tűnődve, hogy a 2 vámpír megtámad e hirtelen.
Egyik sem tette. Bonesra tekintettek, aki szintén őket nézte. Arckifejezése rideg és rejtélyes. Anélkül, hogy kimondta volna, tudtam, hogy azt mérlegeli, milyen módon ölje meg őket.
Uram – kezdte Band- Aid. Kímélj meg ettől. – szólt. – Rattler után nem kiáltok ki senki árulónak 3 emberen kívül és nem vagy köztük. Nem kell sietni. Egyikőtöket sem vesztem szem elől míg meg nem érkezünk, aztán titeket elkülönítlek. Ha Gregor mégis megtalál, tudni fogjuk, hogy nem ti voltatok.
Mindkettejük arcán döbbenet ült. Hopscotch hamarabb magához tért és bólintott.
Nem árulnálak el. Örülök a lehetőségnek, hogy bebizonyíthatom. Ahogy én is. – követte Band-Aid, titkos pillantást vetve Lizara. Megteszek bármit, amit kérsz – mondta Liza lágyan. Nem kényszerítelek. – Bones szinte sóhajtott. – De megkérlek rá, Liza.
Olyan szomorúan mosolygott, hogy szinte fájt. – Gondolom, biztonságban érzed magad ettől. Ez nem nagy kérés tőled, hogy megtegyem.
Ettől a mondattól nem néztél gyanúsan a körülötted lévő emberekre. Csak nagy sötét üres tekintet. Ez egyre jobban hangzott.
Tudom, hogy csak most találkoztam vele, de szerintem nem Marie volt. – mondtam. Bones felvonta szemöldökét. – Miért nem?
- Nos.. mondott nekem egy különös történetet arról, hogy megmérgezte a férjét. Először azt hittem azért, hogy megijesszen, de ez azután volt, hogy azt mondta, ha én valóban hozzámentem Gregorhoz, akkor az ő oldalán áll, mivel a vámpírok nem tudnak elválni.
Igazán? – töprengett Bones. – Ez érdekes. Ó, mindenki tudja, hogy Marie megölte a férjét, mikor még ember volt. De sosem hallottam még hogyan tette. Azt hittem leütötte egy baltával – válaszolta Liza – Nekem ezt mondták. Érdekes – ismételte Bones. - Miért hiszed, hogy emiatt felénk hajlana, szivi? Mivel kijelentette, hogy kit támogat.
Bár meg se szólaltam volna.
Az ülésen mocorogtam, azt kívánva, hogy inkább befogtam volna.
Kizársz engem – szemei zölden ragyogtak.
Igen, az elmémen kívül tartottam őt minden mentális fegyverrel, amit fel tudtam sorakoztatni. Nagyszájú. Miért nem tudsz csak egy kicsit békén hagyni?
Ez nem ellene irányult, magamat szidtam le. Volt néhány dolog, amit csak Bonesszal akartam megbeszélni a Fenséggel való találkozó után. És most nem voltunk ilyen helyzetben.
Megegyeztünk, hogy ezt nem csináljuk. – folytatta Bones. – Elrejteni bármiféle információt vagy találgatást. Legyen az bármi, Cicuska.
Kifújtam a levegőt. Ő nem volt ilyen.
Marie azt mondta nekem, hogy Gregor vissza tudja hozni az emlékeim, valamint te és Mencheres tudtátok ezt. Csodálkozott, hogy miért nem akartátok, hogy emlékezzek mi történt. Ott az utcán, joga lett volna követelni, hogy visszakapjam az emlékeim. Az ő területén voltunk, létszámfölényben. Ragaszkodhatott volna ehhez, de hagyott minket elmenni. Szerintem azért csinálta … mert azt hiszi, hogy Gregorhoz vagyok kötve és tudja, hogy ha ez bebizonyosodik, akkor vissza kell adnia neki.
Bones meg sem szólalt. Szeme ragyogása fokozódott , míg nem úgy éreztem a smaragd fények arcul ütnének.
Emlékezni akarsz a vele töltött időre?
Mély lélegzetet vettem, hosszabbat, mint először.
Zavar, hogy az életemből több mint egy hónapra nem emlékszem. El kellett volna mondanod, Bones. Megígérted, hogy nem titkolsz el előlem többé dolgokat, ezt mégis Marie-tól kellett megtudnom. Nem mondtam el neked, mert nem voltam benne biztos. Sosem hagynám, hogy az a mocskos korcs rád tegye a kezét, szájával érintsen… Komolyan mondod? – szakítottam félbe. – Miből gondoltad, hogy én megcsókolnám őt?
Bones élesen nézett rám. – Gregor vérében van az erő az elméd megnyitásához, ahogy mondta. Ehhez meg kell harapnod őt.
Nem tudtam, hogy ez így működik. Persze, de megtennéd ha tudnád – Bones olyan vádlóan mondta ezt, hogy összeszorítottam a kezeim, nehogy megrázzam őt. Ha valaki kiszakítana az emlékeidből egy hónapot az életedről, te is tudni akarnád, hogy mi volt az. – Mondtam kiabálás nélkül, szerencsére. Nem, nem akarnám.
Hangja nem volt nyugodt. Majdnem morgás volt.
Ha valaki elvette volna egy emlékemet egy eseményről, ami felbomlaszthatja a házasságunkat, semmilyen körülmény között nem akarnék emlékezni rá, de talán a házasságunk többet jelent nekem, mint nekem.
Nem éppen tudtam alfából bétába lemenni így. A dühöm tízből tízes volt!
Az egyetlen személy, aki felbonthatná a házasságunkat, az te vagy. Mondjuk, hogy rájöttem, hogy hozzámentem Gregorhoz. Túl csábítónak hangzik a gondolat, hogy újra lehetőséged lenni, hogy szingli legyél?
Te vagy az egyetlen, aki kiutat keres. – válaszolt Bones hasonló dühvel. – Tetszik Gregor? Érdekelne, hogy milyen lehet vele szexelni? Erre akarsz emlékezni?
Annyira megsértett, hogy füstölögtem a dühtől.
Elment az eszed!
Meglöktem, de nem mozdult. – Dannyvel vesztettem el a szüzességem, érted? Vagy mutassak róla képet?
Normál körülmények között, nem mondtam volna semmi személyes mások előtt, de a dühöngés megtréfál, mert feledékennyé tesz minden máshoz. Bones közel hajolt hozzám. – Az a seggfej egész éjjel baszhatott, és később akkor is Dannyvel voltál először. Mencheresnek csak annyit kellett csinálnia, hogy adott neked a véréből, mikor megtalált. Minden sérülés begyógyul, igaz? Ha röviddel azután elvittek téged Gregortól, hogy lefeküdtél vele, csak egy szimpla sérülésed lehetett, amit meggyógyítottak.
Ez … - Annyire megdöbbentett az ötlet, hogy nem tudtam válaszolni. – Ez hülyeség! – mondtam végül. Tényleg? – hajolt Bones közelebb. – Én máshogy tudom, mert én tettem.
Olyan finoman mondta még hangsúlyosabbá tette szavait. Düh, tagadás és féltékenység tört ki szavaimból gyorsabban, mint végiggondolhattam volna.
A francba, hogy ilyen lelkiismeretes szajha vagy.
Bones nem vette le rólam szemét, válasza sem lett hangosabb.
Ez az, akihez hozzámentél Cicuska. Egy lelkiismeretes szajhához. De ha visszaemlékszel, sosem tettettem, hogy más vagyok.
Igen, tudtam, hogy emberként selyemfiú volt, de ez nem zavart. Ha egyszer csak abbamaradt volna a munkája, nem lett volna szüksége pénzre a túléléshez. Gondoltam keserűen. De nem. Miután vámpír lett, kedvtelésből csinálta, ahogy emlékeztetett.
Nem akartam, hogy tudja, hogy a múltja mennyire bánt még mindig, így felhúztam a mentális pajzsomat. Ez volt az egyetlen eszközöm, hogy kizárjam őt. Kinéztem az ablakon. Nem tudtam elviselni gyönyörű arcának látványát ebben a pillanatban.
Bones elengedett és visszaült. Nem beszéltünk az út további részében.
9. fejezet
húú!
A sírás hatására a fejemet ráztam. Egy bár, benne rodeóval. Nem, nem vicceltem. Volt egy élő, fújtató bikája. Bárki meg is ülhette a kiszabott díjért, ha korábbi tapasztalatát bizonyította, és néhányan lemondták, valamint a józanész teljes hiánya is számított.
Bones és én még mindig alig beszéltünk. Beszéltem neki arról a pletykáról, hogy ghoullá akarnék változni, de ettől eltekintve nem sokat szóltunk egymáshoz. Semmi másba nem kezdtünk bele, bár ez kölcsönös lehetett. Mikor elértük a Fort Worth-i motelt egy álló napnyi vezetés után, lenyeltem a Dontól kapott bogyókat és elájultam. A legmeghittebb pillanatom Bonesszal az volt, mikor a csuklójával a számban ébresztett fel. Lenyeltem a vérét, kijelentettem, hogy le kell zuhanyoznom és ennyi volt. Felöltözött és várt rám, mikor kijöttem. Hűvösen tárgyilagos volt, látszott, hogy csak az üzletről hajlandó beszélni. A köztünk lévő láthatatlan fal rosszabb volt, mint a veszekedés, véleményem szerint.
Bones egy ghoullal találkozott ebben a bárban. Nem tetszett neki a rólam terjedő ghoul pletyka és látni akarta mennyire veszik komolyan ezt. Spade is találkozott itt velünk, mivel Hopscotch, Band-Aid és Liza el voltak különítve.
Fabian hasznosnak bizonyult a bár ellenőrzésében. Megbizonyosodhattunk, hogy a ghoul nem ver át. Csak két dolog vidította fel az aktuális nyomott hangulatomat. A legjobb barátom, Denise most Texasban élt, így ma este találkozunk. A másik pozitív dolog Cooper volt, a barátom és korábbi csapattagom, aki szintén eljött ma este. Spade mindkettejüket elhozta.
Mikor besétáltunk a bárba, annyira boldog voltam a viszontlátásuk miatt, hogy majdnem feldöntöttem az utamban lévő embereket. Denise viszonozta ölelésem, habár kevesebb elszánt buzgalommal. Cooper meg volt döbbenve heves ölelésemtől.
Spade mögöttük jött. Kutató pillantást vetett Bonesra és rám, miközben köszönt. Kétségtelen, hogy magában mérlegelte összekülönbözésünket.
Azt mondom Crispin, jobban néznél ki, ha egy fadobozba lennél beszögezve – jegyezte meg. - Enyhe undorral tekintett körül a bárban. – Nem kétséges, hogy ezt a silány zenét kell hibáztatni. Nem tudom, hogy a country énekesek miért érzik szükségét, hogy lehangoltságot vigyenek a dallamba.
Denise mosolygott. – Szerintem remek ez a hely. Az egy bika? Eltaláltad. – Mintha parancsoltak volna neki, az állat boldogtalanul horkantott. Ő és én tökéletesen egyetértettünk.
- Bárcsak megülhetném – szólt Denise. Jó volt mosolyogni, látni Denise-t. Valójában alig láttam őt mostanában, nem hogy mosolyogni. Miután a férjét, Randy-t megölték, Denise velem és Bones-szal maradt pár hétig. Azután visszament Virginiaba, mondván, hogy minden természetfelettitől távol akar lenni.
Nem tudtam hibáztatni. Egy természetfeletti támadás ölte meg Randy-t. Miért ne akarna, Denise távol kerül az erre emlékeztető dolgoktól. Majd két hónappal ezelőtt Texasba költözött. Hozzátette, hogy ez volt az egyetlen módja, hogy megakadályozza az anyját abban, hogy más férfiakkal hozza őt össze. Denise még egy ideig nem volt kész túllépni a gyászon. Emiatt sem lehetett egy rossz szavam.
Cooper, haver, jó hogy velünk vagy – mondta Bones – Maradj a hölgyekkel, míg én kimegyek Charles-szal egy pillanatra. Biztos vagyok benne, hogy Cicuska mindent hallani akar, hogy mennek a dolgok a régi csapatával.
Ezzel megfordult. Spade is vele ment, otthagyva hármunkat a bika ring környékén állva.
A rohadt életbe.
Nem mintha nem akartam volna egy kis időt Denise- szel és Cooperrel eltölteni, de én voltam az, akiről a ghoullal beszéltek. Úgy tűnik igazságosnak, ha engem is beavatnak a részletekbe.
… Újjá alakították a Wreck szobát, beleszámítva… Figyelsz rám, Parancsnok?
Csak Cooper párbeszédének áradata jutott el fülemig. – Ó, bocsánat, Coop. Kell egy ital. – mondtam, a legközelebbi pult felé véve az irányt.
Gint rendeltem, tonik nélkül és lehúztam mielőtt letették volna a fából készült pultra. A csapos csak nézett rám, mikor odacsúsztattam az üres stampedlis poharat, hogy töltse újra.
9. 50 lesz, hölgyem. Természetesen. – kezdtem, miközben benyúltam a farmeromba és zavartan ledöbbentem. Nem volt nálam a pénztárcám. Nem, az egyetlen nálam lévő valuta a pólóm alatt és a nadrágomban található 4kg ezüst volt. Istenem, ez volt az utolsó szalmaszál. Várjon csapos, megkeresem Bonest és hozom az ellenértékét az ezüstnek.
Itt van, tartsa meg az aprót. És töltsön még kettőt. Cooper az asztalra dobta a pénzt. Denise leült mellém, mogyoróbarna szemei szélesek voltak.
Cat, jól vagy? Úgy nézel ki, mintha kiégetetted volna a biztosítékot.
A csapos kitöltötte és átnyújtotta az italokat. Cooper odaadta nekem a harmadik gint, miután a másodikat olyan gyorsan nyeltem le, mint az elsőt.
Jól vagyok.
Hasztalan lett volna felsorolni a sok dolgot, ami rosszul állt. A baj szeretette a társaságot, de Denise-nek épp elég része volt belőle. Nem volt szüksége az enyémre.
Nem úgy nézel ki, mint aki jól van.
Nem akartam ebbe belemenni és ezt nem akartam neki megmondani. Így eltereltem a beszélgetést. – Nézd, kijött a bika!
Denise az amatőr cowboy küzdelmét figyelte a bika hátán, így elkerülhettem alapos vizsgálódását velem kapcsolatban. A tömegen keresztül láttam Bonest, ahogy oldalba böki Spadet, majd egy magas, nagyon sovány, nagyon halott fickót néztek, aki közelített feléjük. Ő lehetett a ghoul kapcsolatuk. A három férfi hamarosan a tömegbe olvadt.
Sóhajtottam, amit egy mosollyal fedtem el, mikor Denise visszafordult hozzám.
Ez nagyon cool! Hozzunk még italt, Cat.
Szerettem volna inni, de mivel Bones és Spade kimentek a ghoullal, nem igazán tudtam odamenni hozzá és elkérni a pénztárcáját.
Denise, mennyi pénz van még nálad? Elmélyedten nézett. – Ó, a francba. spade kocsijában hagytam a pénztárcám.
Cooper újra a zsebébe nyúlt. – Hoznom kellett volna a hitelkártyám. Ez kitart… kihúzott egy köteg húszast és vizsgálódva nézett rá - ..olyan 10 percig.
Jó öreg Coop. Nem mondhatja az ember, hogy nem tudta, hogy a félig halott mennyire a cimborája.
Visszafizetem neked – ígértem és úgy éreztem magam, mint egy szegény rokon.
Cooper jóslata helytelennek bizonyult. Majdnem fél óra telt el, mire elfogyott a pénze. Természetesen, nem számítottam rá, hogy a szomszédos férfiak meghívják Deniset és engem egy italra. Én visszautasítottam, de Denise elfogadott egy italt minden férfitól, aki felajánlotta a meghívást, megköszönve nekik, de a másodikra határozott nemet mondott. Többségük nyájas, gúnyos csalódással fogadta, de egy nagydarab, bozontos barna hajú pasinak kicsit több győzködésre volt szüksége.
Ó, gyerünk, édes – mondta Denise-nek – táncoljunk. A keze Denise lábán volt. Felhúztam a szemöldököm. Cooper felállt, mikor félrelöktem a Deniset fogdosó kezét.
A barátom csak velem táncol.
Denise mosolygott. – Bocsi.
A fickó gonosz, undorodó pillantást vetett rám és elsétált, három haverjával együtt. Túl rossz vagy, Bozontos Hajú, gondoltam.
Szépen csináltad, Parancsnok – fűzte hozzá Cooper. Ne hívj így.
Nem akartam élesen mondani. Csak Cooper nem jött rá, hogy ez a megnevezés arra a vezetői pozícióra emlékeztetett, ami már örökre a múlté. Most, egy bárban ültem és sikertelenül próbáltam meg elfojtani szomorúságomat, és eléggé haszontalannak éreztem magam.
Denise ránk nézett. – Szerintem, most menjünk a pénztárcámért. –mondta.
Cooper és én elkísértük Denise-t Spade kocsijához. Nem volt bezárva, meglepetésemre. Mikor erre rákérdeztem, Denise vállat vont és azt mondta, hogy Spade szerint a zárak csak a tisztességes embereket tartják távol. A pénztárcája még mindig az anyósülés alá volt bedugva, ahol hagyta. Mikor a hátunk mögül szóló, elmosódott, vontatottan beszélő hang megállította őt, Denise áthajította a válla fölött a pénztárcát.
Na, nézzétek csak fiúk, hogy mit találtunk.
Hallottam, hogy közelítenek. A szaguk, hangos lépteik és nyilvánvaló szívverésük miatt emberek voltak, bár nem túl óvatosak, de nem érdekelt.
Gyerünk, fiúk – mondtam. Bozontos Hajú a bárból nem állt meg, ahogy két cimborája sem, akik szintén nagydarabok voltak. Éppen aszontuk – kezdte Bozontos Hajú gagyogva, amiből kiderült mennyire részeg hogy, nem volt fair, hogy két csaj csak játszott itt a Négerrel.
- Néger? -
Cooper nyílt kihívással ismételte meg a szót. Istenem, a vakbuzgó trió. Éppen ez hiányzott.
Majd én elintézem. – mondtam hidegen. Ezek a bamba seggarcok nem tudták, hogy közülünk én vagyok a legveszélyesebb. Cooperre koncentráltak, az izmos férfit látták fenyegetésnek. Itt van néhány jótanács : Induljatok szépen haza. Rossz kedvemben vagyok, szóval tűnjetek el innen, mielőtt kihúzzátok nálam a gyufát. Nem törődtem azzal, hogy elővegyem az ezüstöt. Ezek emberek, ellenük nem kell fegyver. Spade a parkoló legtávolabbi sarkába parkolt. Ezek a tuskók azt gondolták, hogy ez nekik kedvez, de tévedtek.
Azonban, meglepődtem, mikor Bozontos Hajú fegyvert húzott elő a pólója alól. Cooperre célzott.
Te. – Volt valami mogorva a hangjában. – Leülsz oda, amíg mi elszórakozunk a csajokkal. Cooper. – Ingerült hangon jött ki belőlem. Nem kockáztathattam, hogy Deniset vagy őt lelövik. – Tedd, ahogy mondja.
Cooper hosszú ideig követte a parancsaimat. Mérges hangot hallatott, de leült ahova mutatták neki. Bozontos Hajú elégedett volt attól, ahogyan a puskát tartotta rá.
Ez nagyon eszes, vöröske. – kacsintott. – Most állj oda a haverjaimhoz, amíg én és a barátod beszállunk a hátsóülésre.
Odamentem a haverjaihoz, ahogy mondta. Végül is, egyiküknek fegyvere volt. Ha csendben kinyiffantom őket, nem lenne rossz látvány.
Bozontos Hajú épp csak hozzáért Denisehez mielőtt süvítést éreztem. Rögtön megfeszültem, mielőtt még rájöttem volna, hogy ki az, majd egy émelyítő ütés. Vagy méginkább egy loccsanás. Nehéz elmondani, hogy ki vágott rémültebb arcot. A két férfi, akiket Bones a nyakuknál fogva lóbált, vagy Denise, aki a Bozontos Hajú fejének maradványait bámulta. Spade Denise mellett állt, valami szitkot motyogott, majd belerúgott Bozontos Hajú rángatózó testébe, ami visszapattant a kocsijáról. Spade olyan erősen csapta a földhöz a férfit, hogy a feje úgy nézett ki, mint egy görögdinnye, amit 5 emelet magasról dobtak le.
Denise, jól vagy? – kérdezte Spade. Ő…ő… - Denise úgy tűnt nem tudja, mit beszél. Igazán, igazán halott. – tettem hozzá, a két vámpírra célozva, akik a parkoló fölött repültek át nagy sebességgel, ami nem keltett feltűnést. – Bones, hagyd, megölöd őket.
Ez a cél – válaszolta, még mindig a torkukat szorongatva. – Eltörném a nyakukat, de az túl gyors lenne.
Ütötték és karmolták Bones csuklóját, míg nyelvük kilógott a szájukból.
Denise úgy nézett ki, mint aki hányni fog.
Miért kellett megölni őt? – suttogta Denise Spade-nek. Azért, amit veled akart tenni – Spade halkan és tüzesen válaszolt. – Senki nem érdemli meg az életet ilyesmi után.
Cooper könyörtelenül nézett a testre. – El kell vinnünk innen, Parancsnok. Nem kommentáltam a megszólítást. mIndent a maga idejében.
Bones –
Úgy nézett rám, mintha nem is volna két haldokló férfi a kezei közt. Lassan mozdította lábait. Az egyiket levizelték, ettől a farmere sötétebb színű lett. Világos volt, hogy nem csak ijesztette őket.
Legalább ne itt csináld – szóltam. – Ez itt túl nyilvános hely, és halálra rémíted Deniset. Dobd őket a csomagtartóba, és megbeszéljük az úton. Ha nyersz, kétszer is megfojthatod őket. Szája elvékonyodott. – Tudom, mit próbálsz tenni, szivi, de ebben az esetben, jó érvet hozz fel.
Elengedte őket, és úgy estek le, mint két tégla. Érdes, gurgulázó hangok jöttek ki belőlük, ahogy újra lélegezni kezdtek.
Hallottam, hogy jön néhány ember. Nevettek, a saját dolgukkal foglalkoztak és egy piszkos gyilkosságba, és két félig megfojtott emberbe botlottak. Spade, fogd a kocsinkat és vidd el innen Denise-t – Később találkozunk. Cooper, nyisd ki a csomagtartót és tedd bele a pasit. Kék Forerunner, cimbi, a parkoló másik oldalán – irányította Bones, oddobta a kulcsot Spade-nek. Még egy információt mondott neki, hasonló módon. – Hívj fel reggel. Spade elvitte Denise-t. Megálltak, hogy az érkező embereket egy zöld villanással eltérítse tőlünk. Menjetek be, még maradtok. – utasította őket. Ők bólintottak és visszamentek a bárba. Szegény ördögök, valószínűleg egész éjjel ott lesznek. Cooper, nem akarom, hogy véres legyél. Nem tudod senkivel a zöld szemű villanós trükköt megcsinálni. – mondtam, miközben a csomagtartóba tettem az élettelen krapekot. – Fogd meg az egyiket és hajítsd be. Cooper engedelmeskedett, fogta a közelebbi férfit és a csomagtartóba lökte.
Bones felemelte és megrázta a másikat. – Ha egyetlen hangot is hallok tőletek a síneken hallgattatlak el. Öhmmm… - nyögte Bones szorításában. – A.ööö mmm Megsértetted a légcsövét, nem tud beszélni – jegyeztem meg.
tényleg – Bones megvágta az ujjhegyét a szemfogával, kegyelten mosolygott a férfi rémült arcába és véres ujját belenyomta a férfi szájába. – válaszolj, most. Vagy kiharapom a nyelvedet és a haverodat kérdezem.
bones parányi cseppnyi vérének hatására a fickó újra tudott beszélni, bár nem túl értelmesen
..fehér ’ickup ’eherautó…A fehér pickup teherautó konföderációs zászlóval a bejárat mellett? – kérdezte Bones újabb rázogatással. – Az lesz?
….’gen …..Kinél vannak a kulcsok?
A válasza rekedt köhögés és fájdalmas nyögés követte válaszát – Kenny….’ebében ’an… - A halott fickó zsebében? - Ühüm –
Cicuska, kivennéd?
A pasi nadrágjában kezdtem turkálni. Elől és hátul semmi. Megtapogattam a felsője zsebét. Bingó.
Itt van. – Cooper, fogd a kocsijukat és vidd a huszonnyolcadik és a Weber utca sarkára. Várj ott. Felveszünk, mikor végeztünk. Legyen nálad a mobilod szükség esetére – tettem hozzá, és nem kommentáltam, hogy mennyire ironikus, hogy egy fekete férfi konföderációs zászlós teherautót vezet.
rendben, haver – Bones a teherautó dobta a férfit és lecsapta a csomagtartó fedelét.
Legyetek óvatosak.
10. FEJEZET
A Candleridge Park tábla mutatta, hogy számos látványos inda és ösvény van a parkban, de azt nem, hogy miért vagyunk ott. Azért voltunk ott, hogy eltemessünk egy testet.
Remélhetőleg, csak egyet.
Fabian a fák felett lebegett, Spade kocsijához kapcsolódott egy szó nélkül. Hosszú utazásokhoz bele kellett valamibe kapaszkodnia. Kivéve, ha a Föld energiavonalai mentén utazott, amit még mindig nem értettem. Valamilyen láthatatlan energia áramlat, ami úgy viselkedik, mint egy spirituális autópálya. Később részletesebben kikérdezem erről. De most Bonesszal vitatkoztam. Megint.
Az egy dolog, hogy Spade a pillanat hevében cselekszik, de ha te most megölöd ezeket a fickókat, az hidegvérű gyilkolás lesz, Bones. Börtönbe kellene menniük, plusz némi agymosást kapniuk, hogy a Take Back The Night-on5meneteljenek, nem is említve az emberi jogokat, mihelyt kiengedik őket. De van családjuk, akik nem érdemlik meg, hogy miattuk bánkódjanak. Mindenkinek van valakije, aki aggódik érte. – válaszolt Bones szánalom nélkül. – Még a szörnyetegnek is. Ez nem igazságos, de nem változtat a dolgon. A fegyver nem volt megtöltve – suttogtam, taktikát váltva. – Ellenőriztem. Emellett, ez nem olyasmi, ami megtörténhetett volna. Uraltam a helyzetetEz lenne az átkozott érved?
Bones leállította a motort és felbőszülten odafordult hozzám.
Te nem hallottad a gondolataikat. Én igen. Nem ez volt az első eset, hogy ilyet tettek, és ha meg is állítod és ha addig vered őket, míg hisztérikus bocsánatkérésben törnek ki, a szándékaik akkor is változatlanok maradnak. Ha nem emberek lennének, akkor is vitatkoznál velem a megölésükről?
Ezzel megfogott. A szeméről láttam, hogy ezt ő is tudja.
A vámpíroknak és ghouloknak megvannak a saját szabályaik – próbáltam újra. – Ők tudják, mi történne, ha ilyet tennének. Ezek a hülyék nem ismerik a játékszabályokat. A dutyit megérdemlik, igen, de a halált nem. 5
a nemi erőszak és más szexuális erőszak elleni tüntetés, felvonulás
Bones horkantott. – Miért nem kapták el őket, mikor ilyen visszataszító dolgot tettek, és ha elfogják őket, kivégezték volna őket azonnal? Nem az én hibám, hogy a vámpíroknak sokkal igazságosabb büntetési eljárásuk van az erőszaktevőkkel szemben, mint az embereknek.
A kezembe hajtottam a fejem. Ez fájt. Biztosra veszem, hogy sokkal kevésbé volt fájdalmas, mint amit Bozontos Hajúnak kellett elviselnie, mikor a feje a parkoló betonjába ütődött. Logikusan nézve Bonesnak igaza volt. De akkor is helytelennek éreztem.
Már nyilvánvalóan elhatároztad magad, szóval tedd, amit tenni szándékozol. Túl erős vagy ahhoz, hogy megállítsalak.
Bones kifürkészhetetlenül nézett rám, mielőtt kimászott az autóból és kinyitotta a csomagtartót. Figyeltem mialatt a két férfival az erdőbe cipeltette a barátjukat. Majd Bones utasította őket, hogy a kezeikkel ássanak. talán 40 percbe telt, mire kész lettek. Aztán egy beletörődő sóhajtást hallottam.
ez a jobbik ítélőképességem ellen vall, Cicuska….nézzetek ide, mindketten. Most elmentek a legközelebbi rendőrőrsre és bevalljátok az eddigi összes átkozott bűntetteteket, amit valaha is elkövettettek, kivéve ezt a mai temetést. Mikor letartóztatnak, nem kértek ügyvédet és a bíró előtt bűnösnek valljátok magatokat. A kijelölt időt rácsok mögött töltitek, tudva, hogy minden percét megérdemlitek. Most pedig, menjetek, ti hitvány életűek.
Mikor Bones visszajött a kocsihoz, még mindig a szemeimet törölgettem. Becsapta a volán melletti ajtót és önmagát elítéli hangot adott ki.
Tudod, hogy újabban az együtt töltött időnk fénypontja, hogy a gazembereket hagyjuk Megszökni a büntetés elől?
Komolytalan szavak voltak, de az arckifejezése nem. Megbánással volt tele. Észrevettem, mielőtt újra higgadtnak tűnt.
Ez azt mutatja, hogy még mindig érdekel, annak ellenére, hogy mostanában mennyire rosszul mennek a dolgok mostanság.
Újra az a villanás suhant át arcán. – tényleg Azt hitted, hogy már nem érdekel? Cicuska, annyira érdekel, hogy az már tönkretesz.
Átverekedtem magam a kocsin, karjaimba zártam és éreztem, hogy válaszának agyzsibbasztó megkönnyebbülése átölel.
Nem hiszem el, hogy korábban ennyire mérges voltam, amiatt, hogy nem volt munkám és pénzem. – elhallgattam, mivel rájöttem, hogy milyen abszurd ezt ahhoz hasonlítani, ami történt. Mi? Semmi. – megcsókoltam. Hosszú, kutakodó csók volt, ami kitörölte az elmúlt napok elidegenedését. – Milyen gyorsan tudsz visszavezetni a motelbe?
tekintete szerelmes, éhes zöldben ragyogott fel.
Nagyon gyorsan. Jó – ez szinte nyögés volt. – felhívom Coopert és megmondom, hogy reggel találkozunk vele.
Bones lehúzta az ablakot. – Fabian – szólt ki – húzd vissza a szellemi feneked a kocsiba. Indulunk.
Bones gyorsan vezetett a Vörös Tető Fogadó felé. Annak a kényelmetlen matracnak gondolata a vékony takarókkal, vétkesen vonzónak tűntek most nekem. Kicsit több mint egy kilométernyire álltunk egy jelzőlámpánál, mikor fájdalom hasított a koponyámba.
… megérted, hogy ez a férfi soha nem fog megállni, és nem leszel biztonságban…
Gregor – nyögtem ki olyan lassan, hogy szinte egy hang volt. Hol? – forgatta körbe fejét Bones.
… megvédelek, de bíznod kell bennem, chérie…
Ó, Jézusom – suttogtam – Bones… azt hiszem, a hotelben van!
Bones teljesen megfordult és a gázra lépett. A fékek nyikorogtak, és a többi jármű hirtelen megállt, miközben a duda üvöltött. Nem törődött, azzal, hogy a zöld jelzésre várjon.
Fabian – mondta Bones gyorsan. – menj vissza és ellenőrizd a hotelt. Az imént elhagyott park kapujánál leszünk. Gyors leszek. – ígérte Fabian, majd eltűnt. Nem is kellett lassítanunk.
Bones továbbra is száguldott, a visszapillantó tükröt ellenőrizve. Néhány km után, egy benzinkútnál húzódott le.
Gyerünk szivi, ideje autót cserélni.
Kiszálltunk. A mellettünk lévő, Hondajat tankoló férfi csak annyit tudott mondani – Mi a. – mielőtt Bones pillantása elkapta.
Ez most már a te autód – mondta - És a tied az enyém. Az én kocsim – ismételte üres tekintettel. Jó. Menj haza és mosd le, mert szörnyen koszos.
Várj csak, míg a csomagtartóhoz ér - motyogtam, míg beszálltam a férfi kocsijába.
Bones ezúttal kevésbe agresszívan vezetett, de még mindig gyorsabban hajtott a megengedettnél. A parkhoz vezető közvetlen út helyett, a mellékutakat választotta. Mikor elértük a parkot, Bones egy fa alá húzódott. Kikapcsolta a motort és a fényeket.
Felgyorsult légzésem miatt a csendben túl hangos voltam. – Te---te szerinted.
Miből gondolod, hogy Gregor a motelnál van?
Olyan hidegvérrel mondta, mintha csak arról érdeklődne, hogy papír vagy műanyag. Ez nem vert át. Ujjai szinte fehérek voltak a kormányon.
Hogyan magyarázzam meg? – Éles fájdalmat éreztem a fejemben és hallottam őt, most nem csak nekem beszélt. Szerintem ezek az általa korábban mondott dolgok emlékei voltak és az egyetlen alkalom, mikor ilyen történt, akkor közel volt, mint New Orleansban, az utcán.
Szünet. Aztán – Mit mondott?
Nem hallottad? – ez meglepett. Nem – a szelídség eltűnt hangjából. – Különben nem kérdezném.
Ö, rendben. Az első gyors volt, csak egy töredék. Olyasmi, hogy Franciaországban nincs cseresznyés kert. Ezúttal figyelmeztetett, hogy valaki üldöz.
Bones mordult egyet. – Ez nagyon aktuálisnak hangzik, nem gondolod? De, igen – tűnődtem. – Valahogy mégis azt hiszem, hogy ez egy emlék volt.
Fabian a szélvédőnél tűnt fel. Olyan Hirtelen jelent meg, hogy ugrottam egyet az ülésemen. Tudott settenkedni, az már biztos.
A sárga hajú vámpír volt ott – jelentette be. – Hat másikkal volt a motel mögött. Szerintem nem láttak meg.
Bones rám bámult. Pillantása olyasmivel volt telt, amit nem tudtam megnevezni.
Sajnálom - szólt csendesen. De mit? Ezt.
Az ökle kiütött.
Mikor kinyitottam a szemem sötétséget láttam, halvány pislákoló fénnyel a sarkok körül. Ültem, de nem kocsiban. Úgy hangzott, mintha repülőn lennénk.
Azonnal a szemkötőmért nyúltam, de egy hűvös kéz állított meg.
Ne Cicuska –
Hangja irányába fordultam. – Vedd le ezt rólam. Nem. Ne fészkelődj és hagyj beszélni. Visszaemlékeztem és lefagytam. – te megütöttél. igen – óvatosság volt hangjában. – ülve maradsz? Attól függ. Miért ütöttél ki? – Jobb, ha valami átkozott jó oka volt.
Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy az egyetlen, aki tájékoztathatja Gregort a hollétünkről, az a kocsiban van? Liza, Band-Aid és Hopscotch nem tudták hol szálltunk meg Forth Worthban, de ha így is volt, nem volt náluk kommunikációs eszköz. Denise és Spade sem tudta hol vagyunk. Fabian végig velünk volt, de ha mégis ő lenne, akkor mondhatta volna, hogy Gregor nem vár ránk a hotelnél. Így csak te és én maradtunk. ÉN nem mondtam Gregornak semmit, így…. te maradtál.
Megdöbbentem. – Azt hiszed, hogy a hátad mögött Gregor besúgója vagyok?
Nem szándékosan, de Gregor valahogy Párizsba vezetett téged, és álmodban üzent neked és mi van, ha így talált alkalmat a hallgatódzásra? Ez csak egy ötlet Cicuska, de ha tévedek, akkor csak kevés időt vesztegetsz az ébrenléttel.
És ha igaza volt…
Mi a terved? Kómába pofozol és várod, hogy Gregor elmegy e? – Azt hittem nincs rosszab a tehetetlenségnél, de lehetséges tehernek lenni? Ez rosszabb volt. Természetesen nem. De ha helyet változtatunk, akkor azt akarom, hogy bevedd azokat a pirulákat, így aludni fogsz. Ha nem tudod, hol vagyunk, de Gregor mégis képes követni, akkor tudni fogjuk, hogy nem az elmédből derítetted ki, míg alszol.
Istenem, ez szívás. Mintha arra várnánk, hogy egy állat veszett e. Bezárnak és elkerítenek.
Akkor miért törődtél azzal, hogy felébressz. repülőn vagyunk. Hallom a motorokat. Miért nem vártál, míg odaérünk, ahova megyünk? enned és innod kell, és gondoltam szeretnéd felfrissíteni magad.
Megint a szemkötőért nyúltam, de újra megállított.
Hagyd. – Miért? Már tudom, hogy repülőn ülünk, és nem tudok a felhők alapján tájékozódni! Nem tudod milyen fajta gép – válaszolta Bones hajthatatlanul – Márka, modell, típus – ezeket mind tárolnád az elmédben. Kicsit bírd még ki, Cicuska.
Csak egy kicsit, ha téved. De meddig, ha igaza van?
rendben. előbb evés vagy tisztálkodás? Nem tudom, hogy a szám nyissam ki vagy a ruhám vegyem le.
Egy percig semmit nem mondott. Aztán – Sajnálom –
Ez azt jelenti, hogy meg fogsz ütni? Mikor utoljára bocsánatot kértél, a fejem kapott egy ütést.
A komolytalanságba kapaszkodtam, hogy elkerüljem a sírást a gondolat miatt, hogy én vagyok az egyetlen, aki Gregort informálja.
Te döntesz. És nem, nem foglak megütni.
Bárcsak láthattam volna a szemeit. Azok többet mondtak volna arról, hogy valójában mit gondol. De csak a hangja volt, amit Bones gondosan fegyelmezett.
Akkor mutasd az utat a fürdőszobába. Annyit elmondhatok, hogy bűzlök.
Mivel rég nem voltam a fürdőszobában, ez nem egy gyors zuhany lesz. A húgyhólyagom feszített, és a szám cserepes volt. Elbűvölő.
Ujjai az enyémek köré fonódtak. – Megmutatom. –
Mivel a botladozáson kívül nem volt más lehetőségem, hagytam, hogy Bones vezessen.
Az apró fürdőszoba mosdókagylójában megmostam a hajam. Érdekes volt így csinálni, miközben a szemem zárva volt, mert ragaszkodtam, hogy a szemkötőt vegyék le. Bones végig az ajtónyílásba állt és átnyújtotta, amire szükségem volt. A hangokból ítélve mások is voltak a gépen. Bár egyikük sem leskelődött. A nyitott ajtó miatt közszemlére téve éreztem magam. Mikor végeztem, új ruhákat adott nekem.
Majd kanállal megetettek. Minden falattal, ami csirke ízű volt, a kétségbeesésem növekedett. Ennyit az egyenlőségről a kapcsolatunkban. Ennél már nem lehettem volna haszontalanabb. Mikor bones odaadta a négy bogyót, mohón nyeltem le őket. Ennél még kiütve lenni is jobb.
Bones később felébresztett és megismételtük a folyamatot. A vak ringatózás és himbálózás arról tanúskodott, hogy még mindig repülünk, de ez egy másik lehetett. A motor rekedtebbnek hangzott. Bekaptam a pirulákat és lenyeltem, ezúttal visszautasítva, hogy etessen. Nem fogok éhenhalni és a kiszáradás elkerülése volt csak valós aggodalom. Bones nem vitatkozott. Cirógatta a fejem, míg vártam a gyógyszer hatására.
Az utolsó dolog, amit a sötétség előtt hallottam, hogy -… leszállunk, Crispin - Úgy hangzott, mint Spade. Vagy talán már álmodtam.
11 Fejezet
Mikkor kinyitottam a szememet, még alkalmazkodnia kellet a szobában lévő fényhez. Még mindig Bones vérét nyeltem"ismerős ízű vér, akkor vettem észre, hogy egy pohárból iszom, nem egy vénából.
"Ha minden nap állati vért kell ennem, akkor örömmel éheztettem magam halálra."
Ó, édes Istenem. Kérlek, enged meg, hogy ez csak álmodjam! "Anya?"
Rosszallóan rám nézet, miközben egy üveget rakott le a közeli asztalra.
"Már megint vesztettél a súlyodból. Az a teremtmény miért engedi, hogy éhezz?
Nem, nem álmodom. Ő itt volt. "Mit csinálsz itt? Hol van Bones?
Felemelte a kezét. "Kiment valahová. Még ha tudnám, hogy hol van, akkor sem lennék képes elmondani. Tudod, a többi vámpír kiderítené. Azt kell, hogy mondjam Catherine, szánalmas az ízlésed a férfiak terén. "
Jézus, Mária és József. Bármelyik három, csak segítsen nekem. "Nem hagyjuk ki a szokásos utáljuk Bones játékot? Nem vagyok jó hangulatban. "
"Nem kéne, mondta együttérzés nélkül. Milyen tipikus. Te férjhez mentél egy serpenyőhöz, és most ez úgy néz ki, mintha a tűzhöz is férjhez mentél volna. "
Mit gondolt Bones, hogy ide hozta? Biztos azt, hogy anyám eltölthetne egy kis időt velem. Utána meg, hogy majd könyörögni fogok, hogy adjon gyógyszert.
"Ne említsd Gregor-ot, vagy én ..."
Megálltam, és a szája felfelé húzódót. "Vagy mi, Catherine?"
Valóban, mi? Az anyám volt. Nem tudtam azzal fenyegetni, hogy felpofozom, megütöm, vagy akár a rossz névvel illetem. Megpróbáltam valamit kitalálni, hogy megijesszem őt, nem említve a kínos estemet az álom tolvajjal újra.
"Majd szimulálok, mondtam. A szemeivel piszkált. Feszült tartása kényelmetlenné tette az alternatív lehetőségeket. "Ez így van. Szex hármasban, négyesben és így tovább. Bones ezer csirkéről is tudja azonnal, hogy ki szeretne az ágyba bújni. Ez perverz és furcsa…
Ő felháborodottan rám szólt. "Catherine!
Alattunk, hallottam egy nőt nevetni. Váratlanul felismertem.
"Mi az, amit neked mondanak az amerikaiak? Hívom a vadászpuskát! "
Annette, az első vámpír akit Bones teremtett, megint kuncogott. Egy olyan bennfentes nevetés volt, amiről tudni lehet, hogy nem viccel.
Anyám felpattant. A hálószoba ajtaja nyitva volt, és Annette elég hangosan beszélt ahhoz, hogy még anyám is meghalja.
"Ez után a nap után soha többé, te telhetetlen angol csavargó!"
Bár én gondolatban megtapsoltam a sértést, én voltam az, aki ezt elindította. "Anya, ne nevezd Anettet csavargónak. Ez nem a te dolgod, hogy hány embert, csapot be. "
Oké, tehát nem vagyok teljesen nagylelkű. Mit gondolt Bones, miután mindketten egy fedél alatt voltak velem? Figyelembe véve, az évszázadokon át tartó kapcsolatát Bonessal, Annette és én nem jöttünk ki a legjobban. Anyámnak és nekem sok megbeszélni valónk volt, és egyre inkább meglágyult a vámpírok felé, különösen egy hullarabló irányában.
"Anya, örülök, hogy látlak. Most szeretnék venni egy igazi fürdőt. "
Fölkelt. "Mindenki tudja a házban, hogy ne mondja meg, hogy hol vagyunk, bármit csinálhatsz amíg ki nem mész. Hoztam neked néhány ruhát. Ott vannak a szekrényben. Ja, és ne kapcsold be a televíziót. Vagy a rádiót, és mondanom sem kell, nem tudod használni a telefont. "
Miután ellátott az információkkal kiviharzott. Szüntetet tartottam egy pillanatig, aztán a lábamat kitettem az ágyból. Legalább segítség nélkül fürödhetem. Babaként lépkedtem, és ez volt minden.
Miután alaposan megfürödtem, megfésülködtem, és felöltözöttem, lementem a földszintre, ahonnét hallottam a többiek hangját. Befejeztünk egy küldetést, de azt nem tudtam, hogy hol a pokolban voltam. Azt gondoltam, hogy a ház régi, de korszerűen felújított, és egy meredek sziklán állt. Kinéztem az ablakon. Zöld hegyek és sziklák nyújtóztak, amíg a szem ellát, és a levegő szaga is más. Lehetett volna ez az északi Sziklás-hegység is, de valahogy nem úgy érzem mintha Amerikában lettem volna. Talán Kanadában. Talán nem.
Úgy döntöttem, hogy nem találgatok tovább. Az végül is legyőzné a célt.
A fecsegés majdnem nevetségesen hirtelen szakadt meg, mikkor beléptem a konyhára. Öt arc váltott át hamis nemtörődömségre. Amellett, hogy anyám és Annette, Bones teremtője Ian is itt volt, valamint Spade és Rodney.
"Helló, mindenki," jegyeztem meg. "Ez az egész legénység? Van még valaki, vagy körbe nézzek? "
"Ó, vannak még," kezdte anyám aztán felkiáltott: "Jaj! Ki rúgott meg? "
Egy nőietlen horkantással elmenekült előlem. "Ez Spade. Szóval azt sem tudhatom meg, hogy kik vannak még itt? Miért számítana? "
"Csak néhány őr, Cat," válaszolta Spade elutasítóan, közben anyámra nézett figyelmeztetősen. "Semmivel sem kell törődnöd."
"Rendben." Ha nekiállnék követelőzni, valószínűleg újra bekötöznék a szememet.
Ian hátradõlt a székében, keresztezve a lábait a bokája előtt. A türkiz szeme huncutul csillogott, ahogy csúszott anyám felé.
"Hiányoztál tegnap este, amikor megérkeztem. Örülök, hogy látlak, baba, "mondta Ian lassan.
Rodney ugyanazzal a figyelmeztető pillantásával nézett rá Ianra, mint rám, csak más okból. Rodney és anyám, ah… randevúztak. Vagy legalábbis ezt hallottam róluk
utoljára. Az hogy az én anyám romantikázott, az meg lepet engem, és főleg az hogy Rodneyval aki egy ghoul volt.
"Hagyd békén az anyámat, mondtam Iannak miközben mogorván ránéztem.
Bűntudat nélkül mosolygott. Ian nem tudja, hogy hogyan is kell lelkifurdalást érezni, még ha a túlvilág is múlna rajta akkor sem érezne. Bár Bones hűséges barátja volt, de Iannak és nekem volt egy sötét történetünk. Szerette összegyűjteni a ritka és szokatlan dolgokat, vagy embereket. Ez a dolog késztette Iant arra, hogy megpróbáljon zsarolni engem egy „barát ellátásával” viszont még mielőtt Ian tudta volna a történetemet Bonessal. Most Ian nem próbálkozik semmivel, de úgy néz ki élvezi ha piszkálhat engemet.
Példa erre: Ian kényelmesen végignézett anyámon, ügyelve arra hogy a megfelelő helyeken szünetet tartson. Aztán elvigyorodott.
"Valóban öröm, hogy újra látlak, Justina."
Minden, amiben reménykedhetem, az volt, hogy ugyanúgy reagál a vámpírra, mint ahogy gyerekkoromba tette, mikkor még azt hitte, hogy ők a pokol szolgái. Anyám gyűlölte apámat, Maxot, mert elcsábította, aztán azt mondta neki, hogy szexelt egy gonosz démonnal, és mindezt, azért mert szerinte vicces volt. Terhes lett tőle, és azt hitte, hogy egy félig démont fog szülni, engem. Én fizettem meg apám megvetekedett humoráért egész életemben, míg Bones megmutatta, hogy többek az agyaraknál a vámpírok.
Anyám még mindig nem volt meggyőzve róla, hogy az agyarak nem egyelőek a gonosszal, abból a pillantásából megítélve amit Ianra vetett.
"Nincs valahol máshol dolga? Kérdezte tőle egy lesújtó hangon.
Ian mosolya szélesedet. "Természetesen. Húzd fel a szoknyádat, és megmutatom neked. "
"Ez az!" Sikítottam, és Rodnyval együtt nekimentünk Iannak úgy hogy még a székét is feldöntöttünk, miután őt magát is. Mindkettőnket annyira elvakított a düh, hogy Ian csak annyit tehetett, hogy csúszott hátrafelé és figyelt minket.
"Ian, elég," csattant Spade, Miközben közém és Rodney közé lépet, ha esetleg mind a ketten ugranánk, hogy ha újra próbálkozni akarnánk. "Cat, Rodney, Ian megértette már. Vagy nem?
Spade rámeredt Ianra, aki csak felhúzta az egyik vállát vállrándításként.
"Most."
Csapdába ejtettek az anyámmal, a részeges barátjával, Bones ex szeretőjével, a kanos teremtőjével, és a titokzatos legjobb barátjával. Az éhségem, ami volt mikkor lejöttem, most már teljesen eltűnt. Az egyetlen dolog, amit csinálni akartam az, hogy eltűnjek előlük, de az azt jelentette, hogy a szobámba kellene bujkálnom, és nekem már abból is elegem volt.
Talán van egy dolog, ami segíthetne. Odamentem a szekrényekhez, és elkezdtem keresgélni bennük.
"Mit keresel, Catherine? Kérdezte anyám.
"Likőrt."
A harmadik üveg Jack Daniel'snél tartottam mikkor Bones megérkezet. Naplemente volt, a haldokló sugarakban a haja vöröses volt, ahogy jött be ajtón. Egy pillantástól is megremeget a kezemet, ezért szorosabban fogtam a whiskys üveget. Istenem, de jól nézet ki, de szükségem volt rá, hogy elkergessem a piszkos gondolataimat, és igyekeztem más dologra gondolni. Mezőgazdasági felszerelések. Mezőgazdaság. Az állam gazdasága.
"A fenébe Cicuska, mit csináltál egész nap? Ittál? "
Az elitélő hang amit Bones használt, eloltotta a hevületemet. Nem, nem kell, hogy mérlegeljem a nemzeti költségvetési hiányt!
"Jó színed van, annyira jó, hogy kivagy te hogy számon kérj engem, mondtam. "Ez az, ami ennyi ideig tartott? Különleges, finom íze volt? "
Féltékeny voltam, és irracionális, jobban, mint kellene. Bones nőket használt arra hogy egyen, két okból is, ahogy kinézet, úgy szánalmasan könnyen elkaphatta őket, és szerette az ízűket. Én nem hittem el, hogy Bones meg tudja különböztetni a férfi és a női vért, amíg be nem bizonyította nekem. A férfi hibátlanul tudta megállapítani a teljes vér bankban. Egyszer azt mondta, hogy úgy gondolja, hogy talán azért mert érzi az ösztrogént
"Nem olyan íze volt, mint egy gallon whiskynek, ez biztos," Jött vissza, és összeráncolta a homlokát , mikkor ránézett a majdnem üres üvegemre "Ez minden, amit ma fogyasztottál?" "Természetesen, Crispin," énekelte Ian. "Ő egy ír bátorságával ivott!"
Nem volt semmi a közelembe amit Ian-hoz vághattam volna, kivéve a whiskyt, de nem akartam, hogy az kárba menjen. „Harapj meg Ian!”
Bones ki akarta kapni a palackot a kezemből, de számítottam rá. Én tovább szorítottam, és kötélhúzást játszottunk.
"Tedd le” mondta, és ki akarta csavarni a kezemből az üveget. "Szilárd táplálékot kell enned, és körülbelül egy hordó vizet innod Cicuska. A kutyafáját, hol van az anyád? Nem lehet a nőre számítani, legalább abban, hogy valamit egyél?
Ha arra gondolt, hogy megpróbál felidegesíteni engem, akkor jobbat ki sem találhatott volna. "Ó, persze. Legyen valaki mellettem, hogy etessen, öltöztessen, és tartsa a pórázomat. Tudod, kit kellet volna elvenned Bones? Egy kutyát, akkor nem lenne minden probléma annyira bosszantó a számodra. "
"Pont erre a véres dologra van szükségem " morogta, a hajába túrva. "Hazajövök erre egy részeg hárpia fogad, várva arra hogy agyonüthessen engem. "
Nem erre van szüksége? Én voltam, hiszen az akit kivágtak, drogozott, és annyira legyengült, hogy csak kézzel lehettet etetni –mert egy őrült vámpír elrabolt mikkor 16 éves voltam és most egy választ akar tőlem. "Mivel a" részeg hárpiának " ez volt a hét fénypontja, így bocsáss meg, hogy nem vártalak az ajtóban a nyakamon egy nagy piros X-el, ahol kijelöltem, hogy hol kaphatsz desszertet."
Részeg voltam, és elszörnyedtem, hogy mit is mondtam. Végtére is, nem voltam mérges Bonesra, csak a körülményekre. De valahogy nem azt mondtam, amit gondoltam. Ráadásul még az alkoholra sem tudtam fogni. Fél vámpírként nem tudtam berúgni annyira ennyi piától.
"Most azt mondanám, hogy ez az amire szükséged van," vágott vissza Bones. "Igaz? Azt kell tennem, hogy az ágyba vigyelek és beléd harapjak néhányszor, hogy kiveszem a zsémbességed? Bár én inkább most megkorbácsolnálak, mint egy vámpírt, alkalmas lennék rá ha akarod, ha nem. "
Kinyitottam a számat, és a tenyerem bizserget, hogy pofon vághassam.
És ezzel egy időben, sírni is akartam. Minden annyira rossz volt. Darabokra estem és egyedül éreztem magam annak ellenére, hogy számos ember volt körülöttem..
Valamit észrevehetett az arcomon, vagy kihallotta az örvénylő káoszból, ami a fejemben volt, mert Bones elvesztette a jeges érzéketlenségét és egy nagyot sóhajtott
"Cicuska."
"Nem." Elfogyott a levegőm, miközben visszatartottam a zokogást. Nem tudtam irányítani, hogy mit éreztem, vagy, hogy mit mondtam, így jobb ha egyedül maradtam. Gyorsan még mielőtt mondok valami mást is, amit nem akartam.
"Én, uh, fáradt vagyok."
Felmentem a lépcsőn, a whiskyt pedig a kanapén hagytam. Ez sem segített. Valójában, minden, amit azóta tettem, hogy felébredtem csak rontott a helyzeten. Tudtam, hogy ez nem Bones hibája. Ő csak mindenkit biztonságba akart tudni engem is beleértve. De valahogy csalódtam. Legalább öntudatlanul, nem tudom elcseszni a dolgokat közöttünk.
Becsuktam az ajtót magam mögött. Nem volt pohár a hálószobában, így tölcsért csináltam a tenyeremből, és arra használtam a mosogató vízét, hogy lenyeljem Don piruláit. A mennyisége eléggé megcsappant. Többet szerettem volna kérni tőle, de… csak én nem tudtam, hogy hol is vagyunk.
Olyan érzés kezdet kúszni rajtam ezután, mintha a matrac szétnyílt volna alattam, és én zuhanok Egy pillanatig pánikot éreztem, miközben kapaszkodót kerestem. Pedig ahogy kértem, egyedül voltam.
Később, amikor úgy éreztem, hogy hűvös ajkak érintik a számat megkönnyebbültem. Aztán abbahagytam a nyelést, mert tudtam, hogy nem Bones volt az, annak ellenére, hogy még csukva voltak a szemeim és most kezdtem ébredezni. A vér íze más volt.
Spade pislogott rám. Levette a kezét, de nem kelt fel hanem elhelyezkedet az ágyon. Még sötét volt. Sajnos, én nem aludtam át az egész nyomorult napot.
"Hol van Bones? Kérdeztem.
"Kint van, hamarosan visszajön."
Én nem mondtam semmit, de kínlódtam, hogy ennyire megromlottak a dolgok köztünk, hogy Bones nem is jött, hogy felébresszen, valami kiülhetett az arcomra. Spade sóhajtott..
"Nem tud hozzászokni Cat, és ezt meglehetősen rosszul kezeli."
"Nem tud hozzászokni, mi?" Hogy elvett egy pszichopata szukát? az elmém száguldozott.
"Fél." Spade lehalkította a hangját. "Crispin mindig büszke volt arra, hogy kontrolálni tudja az érzelmeit, de nem nálad. Még soha nem tapasztalt ekkora félelmet, hogy elveszíthet egy fontos személyt, akit mindenki másnál jobban szeret. Ó, a barátod Taté lehet hogy pimaszkodik Crispinnel, de tudja, hogy Taté nem igazi fenyegetés. Gregor más. Ő idősebb, mint Crispin, nagyobb hatalmú, és senki sem tudja, hogy, mennyi gondot okozhat számára. "
Féltem, hogy Spade alábecsüli a helyzetet. "Nem hiszem, hogy ez a kérdés. Bones és én még csak nem is tudunk egymás közelébe lenni, hogy ne harcolnánk. "
"Mindkettőtöknek rossz a vérmérséklete, és ölitek egymást, de ne tévesszünk, szem elöl a prioritásokat.. Hát nem élvezitek a harcot? "
Beleharaptam az ajkamba. "Mi van, ha azt látom, hogy elárulom, hogy hol vagyunk? Mi van, ha mindent, amit tudok, valahogy átadom Gregornak is álmomban? Mindenki veszélyben van mellettem, mihelyt felébredek. És nem úgy tűnik, hogy összeszedem magamat. "
Hangom megreccsent. A szoba homályos lett, mikkor a szemem megtelt könnyel.”Látod? Érzelmi roncs vagyok, lerí rólam.
"Azt hiszem, elmegyek Donhoz, mondtam végül, letörölve a szememet. " Vannak olyan létesítményei is, amikről mi csak nem is tudunk, és még a bunkerromboló bombáknak is ellen állnak. Tudok ott is várni, amíg a dolgok megnyugodtak. És akkor nem veszélyeztetem a körülöttem lévőket"
"Nem mész sehova."
Bones töltötte ki az ajtót Spade mögött. Nem is hallottam, hogy feljött a lépcsőn, majdnem olyan halk volt mintha óvatos akarna lenni. Zölden csillant a szeme, és az arca kemény volt.
"Abban az esetben, ha nem figyeltél Cicuska, elmondom még egyszer. Nem mész sehova. Sem Donhoz, sem bárki máshoz. Te az enyém vagy, ezt nem mondom el újra. "
És nem lágyan mondta a következőeket: "Szükségem van rád itt a közelemben." Nem, ez egy szenvtelen bejelentés volt "Te vagy a labda és a lánc, és a bokáimhoz vagy bilincselve!" Bones megfordult, és kiment miután megtette a kinyilatkoztatását és nem zavarta, hogy semmi mást nem mondott. Spade megszorította a kezem, és lecsúszott az ágyról, rám nézett szinte szánakozva mielőtt elment.
"Nem lesz semmi baj."
Nem vitatkoztam, de nem hittem neki. Bones esélyt sem adott mielőtt kisétált, hogy bocsánatot kérhessek a korábbiakért. Minden, ami hatással volt rám… a kapcsolatom Bonesal, a függetlenségem, hogy a barátaim ott vannak, elfogni a gyilkosokat.. minden darabokra hullott. És a legtöbb Gregor hibájából, de valamennyi az én hibámból is. Valamit tehetnék ellene.
Mindent a maga idejében. Kézbe kell tartanom a vadul változó érzéseimet, hogy mikkor később találkozok majd Bonesszal meg tudjuk majd beszélni a dolgokat. Erősen kellet összpontosítanom az érzelmi védelmemre, amit még gyerekkoromba fejlesztettem ki, mikkor még az anyám is visszautasított engem, valamint tovább erősítettem azután hogy Bonest évekre elhagytam. Olyan ismerős volt nekem, mint a saját bőröm, és most ez volt az egyetlen dolog, ami egybe tarthatott engem.
Amikor úgy éreztem, hogy elégé megerősítettem. Elkezdtem tervezgetni. Egy hosszú, forró zuhannyal kezdek, majd keresek valamit, amin kiengedhetem a gőzt. Ha szerencsém van, akkor annak lesz kedve verekedni velem. Ez jó kezdésnek hangzott, és ő nem utasítaná el a visszavágót, mivel már megvertem.
Nos, Ian, gondoltam, ma szerencsés napod van!
És utána, majd beszélek Bonesal. Megpróbálom a dolgokat közöttünk majd jobbá tenni, vagy rosszabbá.
12 FEJEZET
Ian dühösen nézett rám. "Ha nem lenne ilyen istenverte közel a hajnal, nem könyörögnék a kegyelemért. "
Felette álltam, és a lábam a dereka két oldalán állt. Lehet, hogy ez tetszett volna neki más körülmények között. Most azonban hogy egy kés lógott ki a melléből, úgyhogy más dolgok jártak a fejében.
"Fájdalmas veszíteni" Feleltem és kihúztam a pengét és hátraugrottam. "Gyerünk. Újra. "
"Ez a kamatyolás szerény helyettesítése”, morogta, és a homlokát ráncolva nézte a szakadást az ingén. "Tönkretetted."
"Mondtam, hogy vedd le."Intéztem el egy vállrándítással.
Ian rám vigyorgott. "Ah, de azt hittem, hogy csak ki szeretnéd élvezni az árut, baby."
Folyamatosan fenntartotta a megjegyzések és célozgatások áramlását, hogy játszhasson velem. Nem vettem komolyan. Tudtam, hogy hogyan működik.
"Folytasd, csinos fiú. Ez csak jobbá teszi a csendes pillanataidat. "
Felnevetett, ahogy egymás körül köröztek. Ian szeme csillogott a várakozástól. Szerette a csúnya verekedéseket. Ez volt az egyik csodálatra méltó tulajdonsága.
" Szépnek találsz engem, ugye? Én mindig is tudtam. Sajnos, Kaszás, nem volt lehetőségünk mielőtt összeházasodtál Crispinnel. Most már az övé vagy örökre, de szórakoztató lett volna. Nagyon szórakoztató. "
"Sosem volt esélyed, Ian."
Lebukott egy kés elöl, és egyből dobtam is egy másikat piszkos kuncogás közepette.
"Szegényes cél, édesem. Egy métere volt tőlem. Még mindig arra gondolsz, hogy milyen könnyen tudtalak volna lefektetni még mielőtt visszatért volna Crispin az életbe? Tényleg azt hiszed, hogy sokáig ellen tudtál volna állni, ha én azt tűztem volna ki célul? "
Arrogáns barom. Neki rontottam, de Ian az utolsó pillanatban kitért. Túlkésőn jöttem rá, hogy hibát követtem el. A lábával söpört el, majd az öklei következtek, és én elvesztettem az egyensúlyomat. Könyök csapódott a hátamba. A padlóra zuhantam és jobbról felém hajolt. A karjaimat hátraszorította, rossz irányba, és a száját a nyakamra zárult.
"Egy rossz mozdulat és az agyaraim felszakítják a torkodat, mormolta mielőtt elengedet. Megrándultam, ahogy megfordultam és rá néztem, ő diadalmasan meredt rám.
"Düh, és indulat, mondta. "Ez gyengeség és az erő is egyben."
Talpra álltam, és lassan mozogtam a törött csontoktól és bordáktól. Érzékeny voltam minden mozdulata. A bordáim fájtak. "Egy a háromból, Ian. Én nem vagyok olyan gyors, hogy henceghessek."
"Tudtam, hogy egyszer megverlek" szegült ellen. "Mindenki követ el hibákat, egy idő után."
Lépteket hallottam közeledni és anyám lépet be a szobába. Ránézett az átrendezett bútorokra, majd rám nézett, és utána Ianra.
"Catherine, mennyi ideig fogsz még verekedni itt?" Kérdezte.
"Nem akarsz legalább egy hellót köszöni?
Ian meglehetősen dorombolt a kérdéstől. A vállam fölött fenyegetően rá néztem. Csak vigyorgott rám.
Nem törődtem vele, a szabálytalan légzést neki köszönhettem. "Jól vagy, Catherine?"
Arra gondoltam játszhatnák egy kis csúfos játékot vele. A hatás kedvéért hangosan ziháltam.
"Nem vagyok. Ian eltörte a bordáimat. "
"Terefere mese." Ő elvigyorodott, tudván, mit csinálok.
Ahelyett, hogy tele lenne aggodalommal, megpaskolta a lábamat.
"Nem kellett volna hagyd, hogy annyira közel kerüljön. Talán amióta otthagytad a munkát, kijöttél a gyakorlatból. "
A kurva anyját. Duzzadtam a felháborodástól. Ian elfojtott egy nevetést.
Akkor a televízió ami a szoba egy távoli sarkába volt dugva megszólalt. Zavartan néztem körül, arra számítva, hogy valaki a távirányítóval a kezében megjelenik, amikkor Ian neki ált átkozódni.
"Lófaszt".
"He?"
Megragadta a karomat egy kézzel, és az anyám a másikat. A tiltakozásomat elvágták és ő a következő szavakat mormogta.
"Virrad. Miért érzi szükségét minden ghoul, hogy hajnalban támadjon?"
Ian kiterelt minket a szobából a felfelé az alagsorból. Az összes házban lévő ember kijött a szobájából és a tvhez mentek. Már nem harsogott, valaki levette a hangerőt. És akkor jöttem rá, hogy nem szinkronhang volt a tvben. Riasztás volt. Körmönfont volt.
"Ki a támadó?"
"Nem maradhatunk, és most nem cseveghetünk róla," csikorogta, a következő sarkon majdnem összeütköztünk Bonessal "Ah, Crispin. Vidám érzés, a bizalom? Ez egy forgalmas reggelnek ígérkezik. "
"Nagyon az" mondta Bones, és a súlyos kezeit a vállamra rakta. "Te velem jössz, Cicuska. Ian vidd le az anyját. "
"Várj."
Megrántottam Bones övén egy kést. Volt rajta több is. Ez végülis nem annyira váratlan dolog. A bordáim eltörtek és több szakad ínszalagom is volt. „Vért kell adnod nekem, hogy ne lassítsanak le.”
Ian gúnyos morgott. "Nem várom hogy, hogy halljam a többit is."
"Nem is kell" vágott vissza Bones. "Cicuska, a többit is."
S figyelmen kívül hagyta azt a kést amit fogtam és felmentünk a ház harmadik szintjére. Eleinte azt gondoltam, hogy ott tartja a fegyvereit amik csak rám várnak, vagy a védőfelszereléseket, Bones nagy volt ebben és fárasztó. De amikor belépett a hálószobába, s megnyomott egy láthatatlan gombot, a szekrénybe felfedve egy kis szobát, nem tudtam róla hogy ott van, és én megértettem.
És dühös lettem.
"Nem gondolod komolyan hogy itt fogok bujkálni."
"Nincs időm vitatkozni," szakított félbe Bones, és belökött a szobába. "Vannak monitorok, egy telefon, ez lesz a cellád, és több cocaid is itt van. Ghoulok támadnak. Voltak olyan pletykák, amit Majestic mondott, és mit gondolsz ki a céljuk? Te, és bárki aki téged őriz. Ha továbbra is szem előt vagy, az javítani fogja az esélyét mindenkinek aki harcol, így az Isten szerelmére, Cicuska, maradj itt. "
Egy pillantás Bones lángoló szemeire miközben azok fel-fel izzottak, és azt mondták maradjak a menedékben.
"A következőt kell tenned, a monitor szemben van ezzel az ajtóval," tette hozzá, és megérintett egy gombot a panelen. "Ha valaki olyan akar bejutni, akit nem ismersz, akkor nyomd meg ezt. Most menj hátrébb. "
Anélkül, hogy megvárta volna, hogy hátrébb megyek beljebb tolt a szobába és megütött kint egy gombot. Az ajtó kezdett bezárulni egy csilingelő hang kíséretében ami ilyenkor szokott lenni. Mikkor elcsendesült, leellenőriztem, hogy megfelelően zárt e. Bezártak.
Valami megragadta a figyelmemet hátrébb ebben a cipős dobozban. Monitorok. Hatan voltak, és különböző szögeket mutattak. Egy a szekrény külső felét mutatta, ahogy Bones mondta, de a többiek a külső terülteket mutatták. Meglepődtem, hogy látom a házat kívülről, mert nem beszélhettek nekem arról hogy hol vagyunk. Nem csoda, hogy
nem engedték meg, hogy lássam. Kívülről egy kis várnak tűnt. Ezt nem voltam képes megállapítani belülről, figyelembe véve, hogy modern berendezése volt.
Hajnalodott éppen. A gyér világosodás az égen, segített abba, hogy lássam, a kinti tevékenységeket, mert nem tűnt úgy hogy a kamarák éjszakai móddal is rendelkeznének. A legtöbb a kastély körül volt elhelyezve, de az egyik célja a lejtős alsó udvar volt.
Ziháltam. Nagyon sokan voltak.
A több mint száz ghoul jött fel egyenesen halálos kitartással az egyeletlen talajon. És mindnek volt fegyvere. Voltak még halálosabb eszközök is a fegyvereknél és késeknél, például rakétavetők. Hány ember volt itt? Bones, Spade, Rodny, Ian … és néhány őr, akiről Spade beszélt. Ilyen számú ellenséggel, ez egy mészárlás lenne. Miért nem raktak aknákat a gyep alá? Tomboltam. Miért nincs több ember itt? És miért van szigetelés a ház előtt, ha helyette kibaszottúl eltorlaszolhatták volna mögötte lévő falat!
Egy férfi lépett ki a sorból, és közeledett a várhoz. Közepes magasságú volt, a hajszíne a só és bors keveréke volt és impozáns külseje volt. Mondott valamit, de az átkozott monitoroknak nem volt hangjuk. A szobát túlságosan megerősítették a füleimnek, így nem tudtam meghallani semmit sem, kicsit sem. Bármit mondott is, nem úgy tűnt, hogy jól fogadták. Bones nyomatékosan bemutatott az újával férfinak, és az nem a mutatóujja volt. A pasi a földre köpött, és visszatért a többiekhez.
Hanggal vagy anélkül, egyértelmű volt, hogy a tárgyalások nem jártak sikerrel.
Egy gépfegyverből elkezdtek tüzelni. Mindegyik vámpír a levegőbe emelkedet, és Rodney az embereivel válaszolt a saját géppuskáikkal. Megkönnyebbültem, hogy ahogy néhány ismeretlen arc jött ki a várból és csatlakozott Boneshoz és a többiekhez A vámpírok néhány másodpercre eltűntek a képernyőről, majd visszatértek és bombázták a ghoulokat, a testük embertelen rakéták voltak. Amikkor hangsebességgel elrepültek, nem létezett olyan ghoul aki nem lett fejetlen, vagy kábult.
Ez egy hihetetlen látvány volt. Gyorsan összeszámoltam, hogy úgy egy tucat vámpír őrizheti a várat, és mindegyik egy tornádó erejével csapott le.
De nem úgy tűnt, hogy elég lesz. Azok a ghoulok akik túléltek egy-egy támadást nem maradtak sokáig kábultak. Megrázták magukat, és folytatták a komor menetelésüket előre. Lépésről lépésre közelebb voltak a várhoz. A számuk nyilvánvalóan csökkent, de ők eltökéltek voltak. Bones és a többiek félelmetesek lehetek, de a matematika akkor is csak matematika marad. Közel sem voltak elegen.
Körülbelül húsz perce tartott a vad harc, mikkor a ghoulok szóvivője elsütött egy fényjelzést, ezzel is megvilágítva a még mindig sötét eget. Megfeszültem, a kezem megszorította az engesztelhetetlen képernyőt, mintha ez segítene. De persze nem. És más erők kezdek el terjedni a dombok alatt.
Sikoltoztam, botladoztam, és rángattam az ajtót, hogy kijussak a lezárt kalitkámból. Meg sem mozdult. Elkezdtem keresgélni, mert úgy gondoltam, hogy egy fogantyú kinyitja az ajtót. Valahol ott kellet lennie.
A szívem olyan hangosan vert, hogy úgy tűnt, hogy együtt sikoltozik velem. Újabb száz ghoul tűnt fel a tájban. Már két hullámban támadtak, okos, halálos terv volt. Kicsit hajnal előtt, mikkor a vámpírok a leggyengébbek. Mikkor a hatalmukat az első hullám felé fordították, ők tovább vártak. Aztán mikkor elég kifárasztották őket, akkor jöttek. És én itt voltam, egy zárt, biztonságos helyen, teljesen tehetetlenül, hogy bármit is tegyek a nézésen kívül.
A csörgés összetörte a koncentrációmat. A kalapáló pulzussal vártam egy pillanatig, hogy meggyőződhessek róla hogy igazi vagy csak képzelt. Ismét hallottam és át kellet gázolnom a széttört dolgokon, amiket én hajítottam el, hogy megtaláljam a forrást. A ruhák alatt volt a mobilom. Megragadtam, és reménykedtem, hogy Don az. Talán ő segíthet. Küld majd pár csapatott, még akkor is ha nem tudom, hogy hol a francba vagyunk
"Catherine."
A hang előbb szólalt meg, mint hogy lett volna elég időm arra, hogy beleziháljak egy hellót. Nem a nagybátyám volt.
"Gregor."
Nehezen lélegeztem, a törött bordáim kombinációjának következtében, a terror miatt, hogy elveszítem Bonest, valamint azért mert hiába kerestem a kiúttat a szobából.
"Ne félj, én feleségem."
A hangja megnyugtató volt, de volt egy rejtett áramlata ami mást mutatott. Hogy mi volt az, azt nem tudtam, vagy nem érdekelt.
"Nincs időm erre ..." Ki kellet engednem a levegőt "Ki kell jutnom innen ..."
"Nem vagy veszélyben."
Elérte, hogy egy érdes nevetésbe kezdjek. "Fiú, te most tévedsz."
"Nem fognak bántani, Catherine."
Megfogtam a telefont és felismertem, hogy mi volt a hangjában. Bizalom.
"Ezek a te ghouljaid?" Lélegeztem.
A képernyőn Bones próbálta átcsoportosítani a vámpírokat, miközben próbált kitérni a lövések elől. A korábbi helyeknek most kezdet értelme lenni. Egy küldött kezdte
megközelíteni, de Bones visszautasította. Nem kellet zseninek lenni, hogy kitaláljuk, hogy mi akart. Amiért Bones bezárva tartott. Tudta, hogy nem szeretnék senkit sem feláldozni, ha segíthetek.
"Ennek nem kell így véget érnie, Chérie," mondta Gregor. "Gyere hozzám, és én megesküszöm, hogy a népem nem tesz több kárt a tiédben."
"Amit nem tudsz az az, hogy engem bezártak, egy pánik szobába," Csattantam fel. "Még ha akarnám sem mehetnék sehova."
"Neked nem kell ahhoz mozognod, hogy hozzám gyere” mondta szinte dorombolva," Én vagyok az álomtovaj. És én megtudlak kapni, ha te alszol. "
Aludni? Ki tudna aludni ilyenkor? A falak vibráltak a tengernyi lövéstől, és én hányni akartam attól amit a monitorokon láttam. A felemet a falhoz vágtam, hogy elájuljak, mert legalább addig nem látok semmit amíg alszok.
"Könnyebb mondani, mint megtenni."
Hangom elcsuklott, ahogy elvesztettem a kétségbeesett gúnyolódást. Bones a szükségleteim szerint rendezte be ezt a szobát. Volt néhány könyv, rágcsálnivalók, italok, íróeszközök, és ami a legfontosabb tabletták is voltak.
Mérlegeltem a döntést, miközben a pirulák és a monitoron játszódó forgatókönyv között váltakozott a pillantásom. Mencheres azt mondta, hogy Gregor nem akart bántani. Minden óvintézkedést Bones azért tett, mert nem akarta, hogy Gregor megtaláljon, de nem azért mert Gregor meg akart volna ölni, hanem mert Gregor engem akart.
Lehet hogy veszélyes odamenni hozzá, de most Bones és a barátaim nagyobb veszélyben voltak, mint amiben én lehetnék később Gregor mellet. Én csak ülhetnék és várhatnák, egy csodára, ami megakadályozná, hogy lemészárolják a szemem előtt őket. .
"Megteszem, de vannak feltételeim."
Gregor hitetlenkedni kezdet. "Talán nem érted a dolgok komolyságát, hogy mi is történik."
"Csak madártávlatból." Javítottam ki, és az ajkamba haraptam. "De még mindig vannak feltételeim."
A másik nevetett. "Nem akarlak bántani, Catherine."
"Az jó, de nem ezt akarom mondani." Istenem, a ghoulok új csapata most kezdett el tüzelni, és csatlakoztak az első támadó csapathoz. Nem volt sok időm. "Amint veled vagyok, leállítod a támadást. És köteles vagy megbizonyosodni róla, hogy nem támadnak tovább.” Azt akarod, hogy emlékezek, hogy mi történt velünk? Rendben, én megteszem. De ha azután, hogy mindenre emlékszem vissza szeretnék menni Boneshoz….akkor szabadon engedsz, azonnal, és nincs kivétel. Ez egy hazárdjáték, álomtolvaj, menyire vagy magabiztos? "
Szándékosan az arroganciájára építettem. Nem volt kétségem afelől, hogy bármit is tudok meg, nem fogja megváltoztatni az érzéseimet Bones felé. Gregor ezt természetesen nem tudta. A nyílt kihívásomnak köszönhetően, nem lehetett bizonytalan, hiába nem értet vele egyet, és nem tekintette biztonságosnak.
"Én nem szeretnélek védelem nélkül látni, ha úgy jönnél hozzám. Biztonságos kísérettel szeretnélek látni. "óvatos volt, és a válasz kimért volt. "Igen, én elég magabiztos vagyok a játékhoz. És a feltételeid elfogadhatóak. "
Nem akartam, tovább finomkodni. "Esküdj meg az életedre, Gregor, mert ez az, amit én elveszek ha hazudni mersz."
"Fenyegetsz engem?" A hangja szórakozott volt. "Rendben. Esküszöm az életemre. "
Egy mélyet lélegeztem ki. Nem igazán bízok Gregorban, de ez nem volt más lehetőségem. Ha nem teszem, akkor mindenki meg fog halni, és azt soha nem bocsájtanám meg magamnak. Uram, kérlek hogy Gregor az igazságot mondja és kérlek, kérlek, hadd értse meg Bones is.
"Rendben. Készülj fel a dolgokkal, mert itt jövök. "
Csattanva zárta össze a mobilt, és felvettem az üveg altatót, amit Bones hagyott itt, ha szükségem lenne rá, hogy távol tartsam Gregort. Akkor még nem sejthette, hogy arra fogom használni, hogy Gregort beengedjem.
Don elmondta részletesen az adagolását. Négy tabletta egyszerre. Ha kevesebbet vennék be, akkor normális álomba zuhannák. Lecsavartam a kupakot és kettőt bedobtam a számba és leöblítettem egy palack vízzel. Aztán megfogtam egy tollat, amit egymásra voltak halmozva a könyvek mellet A tabletták hamar metabolizálódtak, már kezdtem szédülni. Nem találtam semmilyen papírt sem a cellába, így kitéptem egy oldalt az egyik könyvből, és egy kis üres helyre írtam.
Visszajövök ...
A szavak azelőtt elkenődtek mielőtt leírtam volna őket. Az utolsó erőfeszítésemmel a tollat a helyére szúrtam. Akkor a látásom teljesen elfeledett.
Én futottam, de most az egyszer, nem üldöztek.
"Gyere közelebb, Catherine."
Követtem a hangját, és elől megláttam. Gregor mosolygott hűvösen, és várakozóan. Ez arra késztetett engem, hogy lelásítsam a lépéseimet.
"Emlékezzél az alkunkra." Figyelmeztettem, és éreztem a hatalmát amik csápokként öleltek körül. "Gyere velem."
Egy másodpercig haboztam. Átnéztem a vállam fölött reménykedve, hogy Bones valahogy megjelenik. De persze nem. Ő az életéért küzd és a többiek életéért. Nos, legalább most, tudtam segíteni.
Léptem egyet és megengedtem Gregornak, hogy a karjaiba zárjon. Valami, ami a szája is lehetett a nyakamhoz súrlódott, de ettől eltekintve...
"Semmi sem történik."
Mondtam a mellének, mivel rohadt magas volt. A homályos álomszerű érzés még akkor sem hagyott el, mikkor körülöttünk a levegő felszikrázott.
"Nem értem, motyogta.
"Szerencsére, pont most vannak a kepeségeddel problémák?" Sziszegtem, miközben felkavarodtam arra a gondolatra, hogy éppen mi történik Bonessal. "Gyerünk, Gregor. Csináld tovább az álomtolvajlást."
Még jobban magához szorított. "Ez te vagy," suttogta. "Te blokkolsz engem."
Szar ügy. A védelmem leengedése az a legnehezebb feladatom, főleg egy olyan felé akiben nem bíztam.
"Próbállak nem blokkolni."
A szeme ragyogott. "A késedelem költséges."
A fene egye meg, igaza volt. Nekem bele kellet mennem ebbe. Gyorsan.
A karjaimat a nyaka köré tettem és lehúztam a fejét hozzám. Mikkor megcsókoltam, meglepődtem, hogy ez egy ismerős érzés. Mikkor durvában kezdet el csókolni éreztem, hogy a pajzsom megreccsen és omladozik. Gyerünk Cat. Csak nyugalom és lazíts...
A zúgó fájdalmat ami elárasztott próbáltam kizárni. A fehér zajtól és a zavarodottságtól sikoltani próbáltam, de nem volt torkom, hangom, sem testem. Leírhatatlan rettegést éreztem, hogy megfosztottak a saját bőrömtől és a semmibe dobtak. Ez volt a legrosszabb érzés, még a hangsebességnél is rosszabb.
Amikkor elértem volna a csúcspontot, visszakerültem a testembe, visszazuhantam bele. Az az érzés, hogy ismét hús, és vér vagyok és csont és hogy újra érezhetem a saját szívverésem zsibbasztó ritmusát a legjobb dolog volt, amit csak hallhattam.
"Catherine."
Csak ekkor kaptam vissza a többi érzékemet. A molekuláris közlekedés meghökkentő volt és az elég szerencsétlen aki ezt megtapasztalhatja. Eszembe jutott, hogy már nem állok, bár még mindig bebugyolálva voltam Gregor karjaiban. Lassan elkezdte leltárba venni a dolgokat magamon. Két kar, két láb, ellenőrizze. Mozognak a kéz és a lábujjak, ellenőrizze. Bordák is fájnak, oké. Dobog a szívem, mint egy légkalapács, helyes. De valami hiányzott.
Egy nagy kéz csúszott végig a csupasz hátamon, és Gregor stabilan állt az álmomban, és egy diadalmas mosoly volt az arcán.
És ahogy rajtam, úgy rajta is csak ez az egy dolog volt.
Tizenharmadik
Hol vannak a ruháim?
Kezdtem dühös lenni, és ez egy rosszalló szemöldökráncolást hozott ki belőlem. - Ne vicsorogj, Catherine. Én csak szerves dolgokat tudok áthozni. Lehet, hogy ez igaz, de ez nem magyarázza meg, hogy miért is vagyok meztelen. Kételkedtem benne, hogy véletlen lenne. Az ő simogatása meg biztosan nem véletlen. - Vegyed le a kezedet rólam, Gregor, menj és hívjad vissza a ghoulokat, ahogy ígérted. És most. Nem tudtam ugyanolyan dühös hangon mondani. Nem, ehhez hidegen ragaszkodtam. Úgy bámult rám, hogy azt hittem, vissza akar utasítani. Aztán, szándékos lassúsággal, elhúzta magát tőlem. - Ne próbálj még felkelni, idő kell, hogy helyre gyere. Egy ágyban voltam. Ó, persze, kedveli az ilyen speciális helyzeteket. - Nem lesz semmi baj, amíg megtartod a szavadat. Nem válaszolt, csak elindult az ajtó felé, és megrángatta, hogy kinyíljon. Én már elég ösztönösen a szemérmemre gondoltam, és hogy kibírjam a bukást, de még mindig nem tudtam koordinálni a mozgásomat.
Valaki volt kint és Gregor hátralépett, hogy beengedje azt a személyt. - Lucius, bejöhetsz.
Lucius, egy magas, szőke volt, aki lehetett volna skandináv is, megjegyzem, oké. Rám nézett és így már mindketten engem néztek. - Ő itt a feleségem. Eljött a saját akaratából, így utasíthatod Simont, hogy vonuljanak vissza. - Én még nem tudom, hogy a feleséged vagyok-e, és csak azért jöttem, mert megzsaroltál, - feleltem és egy olyan pillantást vetettem rá, amiből láthatták, hogy nem értékelem, ha a szavakkal játszanak. - Ügyelj arra, hogy részletesen és pontosan jelentsd a feltételeket Simonnak," mondta Gregor, mellőzve engem. - És ügyelj arra is, hogy az enyéimet is. Isten az égben, Bones ki fog akadni. Éreztem a nyugtalanság mocorgását bennem. Talán jobban át kellett volna gondolnom. - Oui, monsieur. Lucius egy pillantás nélkül kiment, és Gregor becsukta az ajtót utána. Nem törődtem vele, mert ő még mindig itt volt. - Megy és hívja Simont? Milyen közel vagyunk hozzá? - kérdeztem, próbáltam a takarót megragadni és magamra húzni. - Majd hív. - A fény csillogott a szemében. - De mi nagyon messze vagyunk Bajorországtól, Catherine. - Bajorország? - Istenem, nem csoda, hogy távolinak tűnt. - Hol vagyunk most? Gondolom, nem mondod meg.
Nagyon kínos volt, egy meztelen idegennel beszélgetni. Gregor semmilyen kísérletet nem tett, hogy eltakarja magát. Nem néztem, de nem voltam vak. Úgy nézett ki, mint egy focista, egy csomó izom és időszakos sebeket a bőrén. - Megmondom. Én nem olyan vagyok, aki ide-oda rángat, miközben hagyja, hogy te vak és ostoba maradj.
Hát az utolsó mondat mindent elmondott. Ez voltam végülis én. Gregorra pillantottan. - Én lehet, hogy nem álmodtam rólad, de téged még mindig a fejemben érezlek. Biztos alapos munkát végeztél, hogy ilyen részleteket is tudj, mint ezt.
Gregor leült az ágy szélére, megakadályozva, engem abban, hogy arrébb guruljak. A mozgásom szinkronizációjának hiánya megrémített. Ki akartam ugrani az ágyból, de csak egy rándulásra futotta. - Tudom, amit tudok. - mondta és lenyomta a kezével a karomat. - Nem tudok úgy szállítani valakit, illetve nem tudom lerohanni az elméjét annak, akinek a vére nincs bennem. Annak ellenére, hogy sok évvel ezelőtt volt már, a véred még mindig részem, Catherine.
Egy-egy másik nyalánkság, amit nem említett senki sem. - Ha tudod, azt, hogy mit csinálok, akkor te tisztában vagy azzal is, hogy szeretem Bonest. - feleltem. - Azt hiszem, igen. - Keze csúszott felfele a takaró alatt. Éreztem az ujjait felmászni a lábikrámon, de nem izgatott fel engem a dolog. Inkább csak felidegesített. - Milyen szar lehet dédelgetni egy nőt, aki nem tud mozogni és megállítani?
A keze megfagyott a lábamon. Sikerült egy picit hátrálnom és magam fölött tartani a takarót gyenge szorításommal. Legalább most szembe voltam vele, ahelyett, hogy a nyakamat kellett tekergetnem, ami olyan volt mintha daruval emelgettem volna.
- Az egyetlen ok, amiért beleegyeztem abba, hogy visszahívjam az embereimet, az az, hogy Bones többször mentette meg az életedet a haláltól - ez volt Gregor indítéka. - De most már, nem kap több lehetőséget." - Ezért nem hívtad, és ölted meg őt, meg az anyámat, meg a barátaimat egy piszkos kis támadásban hajnalban? A hágón? Hogy találtál meg minket amúgy? Nem volt kapcsolatod velem ebben az időben.
Gregor összeszorította a száját. - Bones ostobasága miatt találtalak meg, és ha nekem és az embereimnek kellett volna hasonló körülmények között küzdenem, akkor ő is ugyanilyen kíméletlenséggel járt volna el.
Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, de valaki sürgetően kopogott.
- Azt mondtam, nem zavarjanak," morgott Gregor, és felrántotta az ajtót.. Újra Lucius jött. Majdnem ugrált idegességében. - Mester, velem kell jönnie. Én... híreket hoztam.
Ahogy a szemeivel rám-rám nézett idegesen, az arra késztetett, hogy kikeljek az ágyból és odamenjek a gumiszerű lábaimmal. - Mi történt? A hogyishívják nem kapta meg az üzenetet? - kérdeztem, miközben megszédültem. - El kell, hogy menjek most veled? - Gregor ismételte, és felém intett. - Ez az első nap, amit együtt tölthetek a feleségemmel egy tucat év óta. Nem várhat? - Nem, monsieur," suttogta Lucius, s lehajtotta a fejét. - Bones? - kérdeztem, tántorogva álltam és próbáltam a lábamon maradni. - Ha halott, Gregor… - Az a disznó még él? - szakított félbe. - Ha válaszolsz, akkor nem lesz ennyire hisztérikus. - Óh, igen, ő él. - A legédesebb szavak. - Ha kérhetném, akkor jöjjön velem… - És az anyám? - Én a szavába vágtam, és arra gondoltam, hogy vajon van mégis valami tragédia. - Nem tudok róla, hogy a barátaid közül bárki is meghalt volna. - mondta Lucius, szinte tördelte a kezét.
- Hallotta a kérésedet - mondta Gregor, értem jött, és lerakott engem az ágyban. - Ha nem akarsz kárt tenni magadban, akkor maradj ott. Nem leszek el sokáig.
Ezután kiment. A retesz megkülönbözhetetlen hangját hallottam, ahogy az a helyére csúszott, miután becsukta az ajtót. Ott volt a különböző hang csavarok csúszott, miután becsukta az ajtót. Kevés lehetőségem maradt ezután, ott feküdtem, és kezem-lábam mozgatását gyakoroltam.
Gregor egy órával később jött vissza, nadrág volt rajta, de ing nélkül. Egyes ruhák még mindig jobbak, mint a semmi. Felültem az ágyon és párnával kitámasztottam magam a hátam mögött. Amikor találkoztam a tekintetével, valami keménység suhant át az arcán. Szája lágy volt, de nem igazán mosolygott. - Emlékeztetsz arra a lányra, aki régen voltál. Te már nem olyan vagy, de most ugyanúgy nézel ki.
Ez hihetetlenül furcsa. Ő emlékszik valakire, aki régen én voltam, és nekem fogalmam sincs róla, hogy ő ki volt. A tizenhat éves Catherine, akit nem gyűlölte a vámpírokat és egyedül ment Párizsba? Soha nem találkoztam vele.
- Nem, nem vagyok az többé. - Értettem egyet. - Mivel nem mehetünk vissza azokba az időkbe, miért nem vállunk el barátságosan most? Nem válaszolt a kérdésemre. - A tested is más. Egy hüvelykel magasabb vagy, és híztál is. - Mindenki olyan kritikus. - motyogtam. Ez megmosolyogtatta, összegyűrve ezzel a sebhelyes szemöldökét. - Ez nem sértés, ma femme (szerk: jelentése én feleségem, ez francia). Ez nagyítja a melledet és lágyítja a combodat.
Túl sok információ, és rossz, nagyon rossz irányba. – Gregor. - Megmozdultam és kifújtam a használt levegőt. A mozgolódásom nyomást gyakorolt a bordáimra.
A következő pillanatban, fenyegetően közeledett felém. - Te megsérültél. Azt hittem, csak a szállítás utáni gyengeség, de fájdalmaid vannak. - Semmiség. - Lesöpörtem a kezét magamról. - Volt egy edzésem egy barátommal. Jól vagyok. Hol vagyunk? Soha nem mondtad. - Ausztria. - Leült anélkül, hogy hívtam volna, és én meg arrébb húzódtam, nem kedveltem a közelségét. - És mi az a hír, amiről Lucius nem akarja, hogy tudjak? -Felfelé húztam a szemöldökömet, miközben kérdeztem, bátorítva arra, hogy elmondja nekem.
Felhúzta az egyik vállát, és vállat vont. - "Senkit nem fogtak, vagy öltek meg, aki drága lehetne neked. Az embereim megszűntették a támadást, az utasításom szerint, és így az én ígéretem teljesült. - Nem az összes ígéreted. - mondtam élesen. - Ahogy a tieid sem mind. Most rajtad a sor. - Beletúrt a nadrágja zsebébe, s egy ezüst, bonyolultan gravírozott tört húzott elő. - Igyál belőlem. És tud meg, amit elloptak tőled.
Most, hogy itt volt az ideje, hogy megtapasztalhassam, hogy milyen volt, elbizonytalanodtam. Lehetséges, hogy én imádtam ezt a vámpírt korábban? Nem tudtam elképzelni, de Gregor magabiztosnak tűnt. Mi van, ha amit megtudok a múltamról, megváltoztatja a dolgokat Bones és én köztem? Meg merném kockáztatni?
De másrészt, nem volt más választásom. Ha Gregor kényszeríteni akarna az állapotomba, hogy igyak a véréből, könnyű lenne neki. Különben is, nem voltam hajlandó kétségbe vonni a tetteimet. Szerettem Bones. Semmi sem jutott eszembe, ami változtathatna rajta, nem számít, mit gondol Gregor.
Nem néztem félre, amikor elfogadtam a kést. Mikor a kezéért nyúltam, Gregor megállított. - Nem. A nyakamból vegyél, ahogy egyszer én vettem a tiédből.
Igazán nem akartam, hogy közelebb kerüljek hozzá, de irracionális lenne az elutasításom. Legalább Bones tévedett, gondoltam. Megesküdött, hogy el fogja érni Gregor, hogy megharapjam őt.
Habozás nélkül döftem Gregor torkába a tört, és aztán zártam rá a számat a sebre, és megszívtam. Amint lenyeltem, úgy éreztem, hogy a karjai körém fonódnak, de nem teljesen ölelve át. Valami robbant az agyamban. Nem tartozódtam tőle ezúttal, én is előre hajtoltam.
Vártam a földszinten a bejárati ajtó előtt, ahogy Cannelle, Gregor házvezetőnője, utasított engem. Ő morgott valamit franciául. Nem ismertem jól a nyelvet, de nem tűnt barátságosnak. Gregor előtt udvarias volt Cannelle. De mihelyt hátat fordított, hideg lett és bántó. Nem tudom miért, de elszomorított. Távol voltam otthonról, és ebben a házban nem láttam egy lelket sem eltekintve a néhány embertől. Olyan szép lett volna, ha lett volna egy barátom.
Gregor bejáratának volt a leghidegebb designja, amit idáig láttam, döntöttem el. Nagy belmagasságú volt, annyira hogy nem lehetett volna az égre sem jobban felnézni. Élesen festett festmények mosolytalan alakjai néztek mindenkire, akik bemert lépni. Egy pár fejsze lógott cikcakkosan elhelyezve egy címer fölött. Igen, kényelmes. Ha te vagy Adolf Hitler.
Gregor pillanatokkal később jött be az ajtón. Nagyon jól nézett ki a szén színű nadrágjában, és a hosszú sötét kabátjában és az ingjében. Bár még mindig megfélemlített engem, ezen nem tudtam segíteni, de mindig elkápráztatott azzal, hogy milyen gyönyörű is volt.
Még mindig nem tűnt úgy, hogy az igazi Gregor egy vámpír. Én még alig tudtam megemészteni, hogy egy félvér voltam és elragadt egy furcsa vámpír… hihetetlen… de anyám, úgy látszik, bízik benne. Mivel nem bízott meg mindenkiben, Gregornak különlegesnek kellet lennie.
- Gyönyörű az a köntös. - kommentálta, ahogy végigmért. - Egy nagyon szép ifjú hölgy áll előttem egy kóborló farmlányka helyett.
Összerezzentem, de nem akartam, hogy lássa, ezzel mennyire megsértett. - Köszönd, Cannellenek. Ő rendezett el mindent nekem. - Megköszönöm majd neki, később. - felelte csillogva. - Nem jobb a piszkos farmerednél és a hajadba akadt gallyaknál?
Én alig beszéltem az elmúlt két napban, mert túlságosan féltem tőle és az új körülményektől, de ez most megmerevítette a gerincemet. - Nekem ez jó volt egész életemben. - mondtam.
- Ha problémád van azzal, hogy honnét jöttem, akkor jobb lenne, talán ha felraknál egy odatartó repülőre.
Rám mondhatnak bármit, de ne tegyék ezt a családommal. Nem tehetek róla, hogy nem voltak gazdagok. A nagyszüleim keményebben dolgoztak egész életükben, mint a legtöbb ember.
Gregor széttárta a kezét. - Nem akartalak megsérteni, Cherie. Én is egy farmról jöttem Dél-Franciaországból, de nem voltak cseresznyefák ott. Látod? Több közös dolgunk is van.
Egy kicsit meglágyultam. - Milyen más közös tulajdonságaink vannak? - Ah...- mosolygott, vonásai gyorsan változnak át keményről. - Gyere. Majd megtudod.
Gregor és én a párizsi utcákon sétáltunk. Elvitt a kivilágított szökőkúthoz a térre, és közben elmesélte a történetét. Maga az álom lett volna az este, ha nem lett volna olyan sok megválaszolatlan kérdésem. - Miért vagyok itt veled? - Kérdeztem a növekvő frusztrációmtól eltelve, mert nem tudtam, hogy miért kellet olyan gyorsan eljönnöm Ohióból. - Úgy értem, hogy anyám azt mondta, hogy menjek veled, mert egy rossz vámpír jött utánam, de senki sem mond semmit.
Szinte az Eiffel toronynál voltunk. Lélegzetelállító volt, de a táj nem mondhatja el nekem, hogy mi fog történi a jövőmben. Gregor intett, egy közeli pad felé, és leültünk rá. A hőmérséklet már csökkent napnyugta óta, s levette a kabátját, és odaadta nekem.
Az egyszerű gesztus megérintett, és ismét félénknek érzetem magam. Ez volt az, mikor egy férfi tesz valamit, vagy legalábbis én így képzeltem. Gregor közel ült hozzám. Öntudatosan aggódtam a leheletem miatt, vagy, hogy van valami a fogaim között.
- Az, ami vagy, Catherine. - kezdte - az nagyon ritka. Vannak vámpírok ebben a világban, valamint emberek, de kizárólag rajtad kívül csak egy másik félvérről tudunk a történelemben, és az is évszázadokkal ezelőtt volt. Vannak olyanok, akik ki akarják használni a te egyediségedet. Egy ember, különösen ki akar majd használni téged. - Ki az? - Kapkodtam a levegő után a tudatottól, hogy senki más nincs a világon, aki olyan mint én. - És miért?
- A neve Bones. - Gregor szinte köpte a szavakat. - Arra fog kényszeríteni, hogy gyilkos legyél, olyan, mint ő. Egy kurvává fog változtatni, hogy el tud csábítani az áldozatait. Megölik a családodat és rajta kívül neked senkid sem lesz, de ő meg fog védeni. És neked védelemre lesz szükséged, Catherine. Azok után az atrocitások utána, amit neki köszönhetsz, , futnod kell az életed végéig a veszély elől. - Nem!
Ez a kiáltás a tagadása volt annak a sorsnak, amit megjósolt. Hallani, hogy olyan szörnyeteg leszek, akinek a családját meggyilkolták, és futnom kell, de Gregor a vállaimra rakta a karját, emlékeztetve rá, hogy hol is vagyok.
- Ezért jöttem, ma Chérie. Nem fog itt találni. Hamarosan össze foglak kötni magammal, és azután senki sem fog tudni majd elvenni. Ha azt teszed, amit mondok, akkor soha nem kell majd úgy élned. - A családom? Az anyám? Biztonságban lesznek? - Megrázkódtam a haláluk gondolatától.
- Amíg te velem vagy, addig biztonságban vagyunk.
Magabiztosan beszélt. Éppen ezért küldött ide az én anyukám, gondoltam tompán. Ha nem jövök el, akkor mindenkit megölnek. Az arcomat fürkészte. - Figyelned kell rám, oui? Máskülönben nem tudlak megvédeni tőle. - Oké. - Vettem egy mély lélegzetet. - Megteszem, amit mondasz.
- Oké. - Zöld fény hagyta el a szemeit, és a mosolya nyugodt volt. - Ez lesz a legjobb. Most, gyere hozzám. Kitárta a karját felém, és én haboztam. Meg akar ölelni? - Um… - Ízegtem-mozogtam. - Mi… - Van még kérdésed? - Szakított félbe, tekintete fénye csökkent. - Nem, nincs. - Azonnal köré fontam a karjaimat, és a szívem gyorsabban kezdett el verni. Ez nem egy olyan pozíció volt, amit használni szoktam. - Jobb. - Már majdnem egy morgás volt. Gregor jobban megszorított, én meg elpirultam. - Most haza megyünk. Te már fáradt lehetsz. - Nos… - kezdtem - Egy kicsit….huh?
Felfelé mentünk. Mikor a rémületem enyhült lenéztem. Oh, wow. Nem csoda, hogy a Fények városának hívják.
Gregor az épületek felett siklott, túl magasan ahhoz, hogy lentiek láthassák. Leírhatatlan érzés volt, ahogy a szél fütyült mellettem, és az erő sugárzik belőle, néztem a lenyűgöző vizuális vásznat. A szívem nem vert, hanem dübörgött. Ha ez egy álom, gondoltam, akkor nem akarok felébredni.
Majdnem túl hamar szálltunk le, annál a szürke épületnél, ami a háza volt. Nekem egy kicsit tovább tartott, míg ismét a lábamra tudtam állni, és még mindig a hatása alatt álltam. Repülés. Ha ez egy vámpírt felfrissít, akkor egy félvérnek sem lehetett olyan rossz. - Élvezted - állapította meg mosolyogva. - Látod? Csak annyit kell tenned, hogy bízol bennem. - Nem tudom, mit mondjak. - Mondtam gyorsan. Arrébb mentem, de ő még mindig nagyon közel volt. - Köszönöm. A mosolya elmélyült. A gyomrom megremegett. Senki nem mosolygott rám így, mint ahogy Gregor tette. - Szívesen, Catherine.
Tizennegyedik
A következő három hét bámulatos gyorsasággal telt el. Eltekintve Cannelle folyamatos felvágásaitól és a családomért való aggódásért, el kellett ismernem, hogy soha nem voltam boldogabb.
Gregor csodálatos volt… kb addig, amíg nem kezdtem el vitatkozni vele, ha más véleménye volt valamiről. Megtanultam, hogy gyors. Ki vagyok én, hogy vitatkozni merek egy ezer éves vámpírral, aki nagyhatáskörrel rendelkezett, és a tudását sem tudtam elképzelni? Csak egy tinédzser vagyok. Ez volt Gregor kedvenc mondata, amit olyankor szokott mondani. Ez szintén jó volt. Nem akartam megcáfolni.
De amikor Gregor jó hangulatban volt, az mennyei volt. Órákon keresztül hallgatta, hogy milyen volt bizonytalanságokban felnőni. Bátorított rá, hogy használjam a nem emberi kepeségeimet, amiket anyám előtt a lehető legnagyobb mértékben próbáltam elrejteni. Aztán vett nekem ruhákat, cipőket, és ékszereket, én tiltakoztam ellene, mert szerintem a csinos ruhák, a szép lányokon szépek.
Nem volt olyan srác, aki ezelőtt szépnek nevezett volna. Valójában, senki sem figyelt rám úgy, ahogy Gregor. A magányos, kitaszítottból szinte az egyik napról a másikra úgy éreztem, hogy átváltoztam nagyon kedvelté és különlegessé. Itt volt ez a vonzó, kedves, karizmatikus ember, aki minden idejét velem töltötte, és bár tudtam, hogy hülye vagyok, de minden nappal egyre jobban belehabarodtam Gregorba.
Gregor nem csinált semmit, csak védelmezet engem. Minden nap, megpróbáltam lebeszélni magam a kínos rajongásomról. Gregor mintegy ezer éves, túl öreg hozzád, s valószínűleg van vagy tíz barátnője. Cannelle nem nyilvánította ki egyértelműen, hogy mit akar tőle, de minden napszakban itt van, noha gyönyörű nő. Szóval milyen esélyem van? Semennyi, vagyis nincs.
Meggyőztem magam, hogy hagyjam abba a titkos ábrándozásomat Gregorról, mire elvitt Az angol betegre. Egy gyorstalpaló után, elég jó lett a franciám ahhoz, hogy ne kelljen folyamatosan a felíratott olvasnom, hogy tudjam mi is történik és voltak benne olyan részek, amihez nem volt szükség fordításra. .
A hősnő neve Catherine volt. Hallani, hogy a nevemben nyöszörög a film erotikus részei alatt, olyan volt mintha az én titkos fantáziámat vetítették volna ki. Hiper tisztán érzékeltem, hogy Gregor kezét az enyém mellet tartja a karfán, és hogy milyen nagynak tűnt a székében. Érzetem, hogy elpirulok, és felálltam a székről, hogy valamilyen ürüggyel kimenjek a fürdőszobába.
Nem tudtam kimenni. A teremben voltam, mikkor megragadott, és megpördített úgy hogy Gregor testének ütköztem. Kinyitottam a számat a meglepetéstől, de ő lecsapott rá, megdöbbentő volt a támadása a nyelvével. Megragadta a hajamat, és felemelte a fejem, amikor megcsókolt.
Úgy éreztem, hogy ez egyszerre fagyasztó, ijesztő, és helyes. Nem tudtam mozogni a szorításától, sem levegőt venni a mély csókjától. Végül a csapkodó kezeimmel jeleztem, hogy engedjen el. Majdnem megbotlottam, de szerencsére a fal ott volt és nem engedte, hogy elesek. A szívverésem elég hangos lehetett ahhoz, hogy a feje is belefájduljon.
"Az első csókod?" kérdezte Gregor, miközben rámosolyodott egy párra, akik megálltak és minket bámultak.
Nem akartam bevallani, de úgy tűnt, hogy tudja mikor hazudtam.
"Igen." Milyen szánalmas. Tizenhat éves voltam, és már az osztálytársaim fele szexelt.
A mosoly a szája körül még szélesebb lett." Ezt a választ akartam hallani. Nagyon jól fogadtad." Körém tette a karjait, és ezzel a falhoz zárt engem. "Kíváncsi vagyok, hogy milyen jól fogod venni, amikkor a másik örömöt is megmutatom."
Csak néztem rá, gondoltam biztos félreértettem őt. Ez egy olyan váltás volt ahhoz képest, amit Gregor idáig tett, hogy nem tudtam lépést tartani vele. "Azt mondod, le akarsz, uh, feküdni velem?"
Hevesen válaszolt a döbbent suttogásomra és magához rántott. "Mit gondolsz, miért vagy itt? Mit gondolsz, miért fogadtalak be az otthonomba és öltöztettelek szép ruhákba és voltam veled éjjel-nappal? Arra vártam, hogy alkalmazkodj az új otthonodhoz, és én nagyon türelmes voltam idáig, oui? Mégis a türelmem fogytán. Te az enyém vagy, Catherine, és én is hamarosan a tiéd. Nagyon hamar. "
Kerestem a szavakat. Persze, én is őrjöngve vágytam Gregorra, de nem voltam hajlandó az ágyba ugrani vele.
Próbaképpen, mosolyogtam. "Te viccelsz, igaz?"
Azonnal tudtam, hogy hibát követtem el. Szemöldökét összevonta, elnyújtva a sebhelyét, és arca elsötétült.
"Te gúnyolódsz velem? Azt ajánlom fel, amiért Cannelle ölni is tudna, de te csak önelégülten mosolyogsz és kuncogsz. Talán egy nővel kellene eltöltenem az időmet, egy ostoba gyerek helyett. "
Könny tódult a szemembe. Nem kellet körbenéznem ahhoz, hogy tudjam, az ember néznek minket, mikkor elmennek mellettünk a hallban.
"Sajnálom, nem akartam," kezdtem.
"Nem, te nem akartad." vágott közbe, a hangja tele volt megvetéssel. "Csak azért, mert te nem gondolkodsz. Gyere, Catherine. Eleget voltál kint ma este. "
Azzal megragadta a karomat és kirángatott a színházból. Lefelé tartottam a fejemet, hogy az emberek, akik mellet elmentünk ne lássák, hogy sírtam.
Gregor nem beszélt velem két napig. Hívtam az anyámat, csak hogy ő szidott engem, mert meg mertem sérteni egy ilyen csodálatos embert. Nem tudom, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy befogadott engem? Nem törődtem vele, hogy az érdekeimet
szolgálta? Nem említettem neki, hogy a szívem egy kicsit északra húzott, amint ő kimutatta az érdeklődését. Talán tényleg hálátlan voltam. Végtére is, Gregor sok mindent tett értem. Nélküle, én és a családom rettenetes veszélybe volna. És ő egy felnőtt férfi volt, egy igazi felnőtt férfi. Azt nem várhatja el valakitől, aki olyan régóta él, mint Gregor, hogy csak egymás kezét fogjuk, ha érdeklődik irántam.
Megfelelően bűntudatosan, vártam a harmadik napig, hogy beszélhessek vele. Volt egy tervem, csak hogy fogalmam sem volt róla, hogy működni fog e.
Először is, teszek fel egy kis sminket. Úgy tűnt, hogy Gregor jobban szereti, ha ki vagyok festve. Aztán megcsináltam a hajamat. Következik a ruha. Nadrágot szerettem hordani, de Gregor utálta. Átválogattam az új ruhákat, még inkább szidva magamat. Látod ezt a sok szép dolgot? Megvette őket a számodra. Nézd meg ezt a hálószobát. Ez majdnem akkora, mint a nagyszüleid háza. Senki sem bánt még veled ilyen jól. Kétségtelen, hogy Gregornak vannak hangulatingadozásai, de te csak egy félvér korcs vagy. Ki vagy te, hogy követ dobj?
Választottam, egy ujjatlan, fehér ruhát, és a bocsánatkérésig hergeltem magam. Aztán megmostam még a fogaimat utoljára és elindultam az ajtajához.
Amint odaértem az ajtójához, megálltam. Mi van, ha már eldöntötte, hogy haza küld? Istenem, hogy lehettem ilyen hülye?
"Gyere be, hallak,” kiáltotta ki.
Ó, a fenébe. Most vagy soha.
Beléptem a szobájába, és a belső tér láttán szinte elfelejtettem a célom. Wow. Milyen vad antik.
Az ágy királyi volt, körülbelül kétszer akkora volt, mint ami a szobámban volt. Felfelé ívelt, és mind a négy oldalán csavart, polírozott fatörzsek voltak. Különböző formájúra
faragták őket, amik összekapcsolódtak a tetején, hogy egy teljes lombkoronává alakuljanak át. Az egész ágy olyan volt, mint egy hatalmas, szteroiddal túladagolt fa. Én soha nem láttam még ilyet, és én elpirultam, mikor néhány formát pontosan ki tudtam venni belőle. Voltak alakok, akiket bezártak, voltak harcoló alakok is és másmilyenek is.
"Ez több mint négyszáz éves, Odysseus ágya volt a modell, és egy asztalos csinálta nekem, aki fákat termesztett és azok közül választotta ki és faragta ki,” Gregor választ adott egy néma félelmemre. "Ez csodálatos, nem?"
"Igen." Vettem le a tekintetemet az ágyról, és rá néztem. Egy asztalnál volt, amin egy számítógép állt. Csinált valamit a képernyővel, és utána hátradőlt a karját összefonva. Várt.
"Sajnálom azt az éjszakát," kezdtem. "Irtózatosan odavoltam érted, de azt gondoltam, hogy ostobaság, mert nem lehet, hogy érdeklődsz utánam. Tehát, amikkor megcsókoltál, és aztán azt mondtad. Nos, tudod, mit mondtál, annyira romlott volt, azt hittem. Ez nem lehet igaz, mert soha nem lehetek ilyen szerencsés. "
A bocsánatkérésem kigondolása közben, azt hittem, hogy ez majd jobban fog hangzani, ha elárulom az imádásomat, nem számít mennyire lesz kínos. És ez igaz is volt. Nem tudom, miért akarna velem lenni Gregor, amikkor több tonna csinos, és gyönyörű nő lenne boldog, ha vele lehetne. A temperamentumát leszámítva, azt hiszem, hogy tökéletes.
"Gyere közelebb."
Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, hogy már nem dühös és megindultam feléje és körülbelül egy láb távolságra megálltam előtte.
"Közelebb".
Addig mentem, míg a térdem nem súrolta a lábát.
"Közelebb".
Dorombolta és a szeme elkezdet megváltozni. A szürkét felváltotta a smaragd örvénylése.
Rátettem a kezeimet a vállaira és remegni kezdtem. Lábát szétnyitotta, és én oda álltam közéjük.
"Csókolj meg."
Ideges voltam, de elégé féltem, hogy ne áljak ellent, és rátettem a számat az övére, csodálkoztam, hogy milyen jól is ment.
A szája kinyílt, és a kezei is életre keltek. A nyelvével kutatott a zárt ajkaim előtt unszolva, hogy kinyissam. És én hirtelen rajta feküdtem, a szék hátrabillent Gregorral, miközben csókolt, az ajkam rejtett kincsei után kutatva..
Szerettem csókolózni Gregorral, habár ellenállhatatlan volt. Dörmögve tiltakoztam, mikor felemelt az erős kezeivel, majd a matrac nyomását éreztem a hátamon.
"Gregor, várj."
Elállt a lélegzetem, amikor a szája a torkomon mozgott. Hideg levegőt éreztem a lábamon, ahogy a ruhámat felfele tolta.
Hé. Én azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, és megint jó viszonyban legyünk, talán még néhány csók is belefér, de nem ez volt az, amit akartam.
"Mit mondtál?"
Csattant fel a kérdés, megállt a ruhám kibontásában. Reszkettem, ahogy megláttam, hogy az agyarai teljesen ki vannak engedve. Én még csak egyszer láttam agyarakat ezelőtt, a nagyszüleim tornácán akkor éjjel, amikkor találkoztunk, és úgy gondolta, hogy bebizonyítja, hogy ő egy vámpír. S agyaraitól megijedtem, de adtak nekem egy ötletet.
"Azt akarom, hogy harapj meg:" Rögtönöztem, és a szívem zakatolt a félelemtől, de szükségem volt egy gyors és alternatív megoldásra. Az egyik, nem állna meg egy szóáradatra "Igyál belőlem."
Gregor rám meredt. Aztán elmosolyodott. "Oui. Ma este a testedben folyó vér és holnap pedig az ártatlanságod vére. "
Ó, Istenem. Mit tettem?
Gregor felült, és magával rántott. Kezével félresöpörte a hajamat, és lejjebb húzta a ruhám gallérját.
Mindenem megmerevedet. Mennyire lesz rossz?
"Félsz, mormolta. A nyelve a torkomon körözött, arra késztetve engem, hogy hátráljak. Erősebben szorított. "Ez édesíti az ízedet."
Elkezdtem mondani valamit… és azután csak kiáltás jött ki. Agyarai áttörtek a bőrömön, és én szó szerint úgy éreztem, hogy a vérem felrobban, ahogy kijut a bőrömön. Gregor szívott, fájdalom áramlott át rajtam, de ami előtört belőlem az meleg volt. Keményebben szívott, miközben egyre jobban szédültem, és már tartania kellet, végül megadtam magamat a sötétségnek, ami várt rá
Tizenötödik
Ébren vagy. "
Szememet pislogva nyitottam ki és láttam, hogy Cannelle hajol fölém. Kiegyenesedett és rámutatott egy közeli tálcára.
"Itt. Élelmiszert és vas tablettát találsz. Szükséged van rá. Már csak néhány óra van napnyugtáig. "
"Mi van?"
Ültem fel hirtelen. A marha leölésének is megvolt ugyanaz a hatása. Még szavait dolgoztam fel mikkor szédülés söpört végig rajtam. Cannelle együtt érzés nélkül figyelt.
"Sokat ivott.” mondta, mielőtt motyogott valamit a kiejtése alapján franciául.
Bár én még mindig nem beszéltem jól, de elkaptam pár szót, a "vékonyt" és a "kecskét".
"Mi az, Cannelle? Kérdeztem, nem voltam jó hangulatban. "Nem tudod, hogy goromba sértés valaki előtt egy másik nyelvet használni, ha nem tud vissza válaszolni?"
Letette a tálcát az ágyra, és közben elérte, hogy a tea ne lötyögjön ki. "Azt mondtam, nem tudom, hogy miért vett magához ennyi táplálékot egy vézna kis kecskéből,” foglalta össze a lány nyersen. "Nos, azt javaslom, hogy egyél. Gregor nem lesz elégedett, ha csak vérezni leszel képes alatta. "
Elfehéredtem ennek a dolognak a vázolásától, és magával ragadott az aggodalom, mert tanácstalan voltam, hogy hogyan is szabadulhatnák ki alóla. Gregor nem azt a fajta volt, aki könnyedén azt mondja, hogy "Én meggondoltam magam".
És így maradt meg a másik alternatíva: keresztülmegyek rajta. Talán ez volt a jobb választás, félretenni a szorongást. Gregor nem lesz dühös, nem küld el, és terhes sem lehetek vagy beteg. Igen, szerettem volna tovább várni, sokkal tovább, mielőtt egy ilyen lépést megteszek, de úgy tűnik, az időm elfogyott.
"Cannelle." Leeresztettem a hangomat, és intett neki, hogy jöjjön közelebb. Az arckifejezése kötekedővé vált. "Arra gondoltam, ha meg tudnád mondani nekem, jaj, hogy mire számíthatok."
Nem volt senki, akit megkérdezhetem volna. Mit kellett volna csinálnom, hívjam fel az anyámat, és kérdezem meg? Aligha. Soha nem volt barátnőm, és amiket az iskolában hallgattam ki azoknak most nem sokat hasznát veszem. Persze, tudtam, hogy mit mikor és hol. De részleteket egy vámpírral való szexről? Nem.
"Mire számíthatsz? Ismételte meg. Én intettem neki, hogy halkabban, de figyelmen kívül hagyta a kérésemet. "Egyszerűen, csak meg fog baszni, te kis tökfej!"
Extrém zavarba jöttem, de átcikázott rajtam valami. "Gregor mondta, hogy már hatvan éve vele vagy. Azt mondta, hogy ad neked a véréből, hogy fiatal maradhass, de még mindig az előléptetésre vársz, igaz? Vámpír akarsz lenni, és te azért utálsz engem, mert tudod, hogy ha én kérném, akkor azonnal átváltoztatna engemet. És neked nem kínálta ugyanezt fel. "
A az égkék szemei elsötétültek. Lehajolt egy csúnya kis mosollyal az ajkán.
"Tudod mire számíthatsz, az első alkalommal?" Most hangja lágy volt. Alig hallható. "A sok fájdalomra. Bon appétit.”
És távozott. A tálcán lévő ételekre néztem az éhség legkisebb jele nélkül, mielőtt arrébb toltam volna.
A kopogás két órával később jött. És nem az én hálószobám ajtaján szólt, ahol járkáltam, és figyeltem az órát, mint egy rab, aki a büntetésére vár. Ez a ház bejárata volt.
Gregor nyitotta ki, én meg lekukucskáltam a földszintre. Idáig nem volt semmilyen látogatónk. Az a tény, hogy nem kevesebb, mint hat ember lépett be arra késztetett, hogy végigmenjek a folyóson. Beszélgetésük a franciák sebességével folyt és ezzel érthetetlenné is tették a számomra.
"Merde!” Káromkodott Gregor, majd egy sor más szó következik, ami átkozódás lehetett. "Ma éjjel? Ha úgy gondolja, hogy ellophatja, akkor nagyon alábecsül engem. Catherine. Gyere le azonnal!
Megtettem. Vajon mekkora bajban lehettem a hallgatózásom miatt. Megkönnyebbültem, mikkor úgy tűnt, hogy Gregor nem foglalkozik hallgatózásommal. Kinyitotta a szekrényt, és átnyújtott egy kabátot.
"Tedd el. Elmegyünk. "
"Most?" Kérdeztem. Az egyik részem énekelt a váratlan haladéktól. "Mi a baj?
"Elmondom az úton,” felelte, megfogta a karomat, és szinte kilökött engem az ajtón. "Nincs idő tovább késlekedni."
Még két másik vámpír várt minket egy fekete Mercedes nyitott hátsó ajtajánál. Bemásztunk, és azonnal indultunk is. A sebesség hátra dobott. Nem is volt időm, hogy bekapcsoljam a biztonsági övemet. Oké, itt aztán nagy a sietség.
"Mi a baj? Kérdeztem újra.
Gregor rám bámult egy hosszú pillanatig. Kiborított engem. Úgy nézet ki, mintha nagyon gondolkozna valamin.
"Catherine,” mondta " megtaláltak téged. És amíg beszélünk, Bones szövetségesei átkutatják utánad az egész várost. Ha megtalálnak, akkor azzá a gyilkossá fogsz válni, amit leírtam. "
Kétségbeestem. "Ó, kérlek, ne hagyd őket! Nem akarok gyilkossá válni. Nem akarok valami kurva lenni."
Egy pillanatra meg mertem volna esküdni, hogy diadalmasan nézet. De aztán összeráncolta a homlokát, és megrázta a fejét.
"Csak egyetlen módja annak, hogy ezt megelőzzük, ma Chérie. Hozzám kell kötnöd magad. Ez az egyetlen dolog, amit nem lehet visszavonni. "
"Persze, kös össze minket." Bármit is jelent. "a pokolhoz is köthetsz engem, csak ne adj át azoknak a szörnyetegeknek!
"Lucius, a Ritzbe," parancsolta. Az autó egy olyan kanyart csinált, aminek során az életem leperget a szemeim előtt, majd kiegyenesedett. "Mondd meg a többieknek, hogy jöjjenek oda. Nem kötöm össze magam egy autó büdös, hátsó ülésén. "
Aztán felém fordult. "Catherine, ha ezt megteszed, akkor védet leszel a napjaid mindegyikén. Ha nem, akkor nem tudlak megmenteni és a családodat sem. Tehát, ha eljön az ideje, akkor ne haboz. "
Baljóslatúan hangzott. Eszembe jutott, hogy nem mondta el, hogy mit jelent, az hogy „kötés”. "Ööö, ez mit is jelent?"
Fogta a kezemet, és az újaival körözött a tenyeremen. "Megvágod magad itt..” vázolta fel ” majd megfogod a kezemet és kijelented, hogy az enyém vagy. Én is megvágom a kezem és ugyanezt teszem. "
"Ennyi?" Féltem, hogy talán átváltoztatnak egy vámpírrá. "Istenem, adj most egy kést, és csináljuk meg!"
Elmosolyodott, és tovább fogta a kezemet. "Nem, kellenek tanúk is, és Lucius nem elég. Továbbá, nem ez a megfelelő hely az szövetségre és nem várok tovább amint az enyém vagy.
Nem volt szükségem fordításra, hogy tudjam a jelentését. Nos, figyelembe véve az alternatív lehetőséget, ezt az árat meg tudom fizetni érte.
"Tehát ez olyan, mint egy vámpír... elkötelezettség, ha azt mondjuk, hogy egymáshoz tartozunk?" Nem tudtam ránézni, ahogyan kérdeztem. Minden annyira gyorsan változik.
Gregor elhallgatott, mintha megválogatná a szavait. "Nincsen ilyen kifejezés a vámpírok között. Ha neked emberi analóg kell. Akkor ez olyan, mint egy házasság. "
Házasság? Volt annyi eszem, hogy nem fecsegtem, de nem vagyok elég idős! Élőhalott szabályokról beszélünk, nem emberiekről.
"Tehát ez nem olyan, mint amikor aláírjuk a papírokat, vagy megváltoztatom a nevem, ugye?" Idegesen felnevettem. "Ez csak egy vámpír dolog?"
Lucius hátranézett ránk. Gregor gyorsan ránézet, és ő visszafordította a figyelmét az útra. Aztán Gregor elmosolyodott.
"Pontosan. A vallásodnak vagy a vámnak sincs értelme. "
"Oh." Most éppen a miatt aggódtam, hogy üldöz egy gonosz minket, és hogy elveszítem a szüzességemet. "Oké, akkor."
Gregor két embere ellenőrzőt minket a pazar szállodában. Gregorhoz hat másik vámpír csatlakozott, és engem elküldtek, hogy addig nézegessek egy közeli ruhaboltban. Gregor nagyon halkan beszélt, és közel álltak egymáshoz. Valamint a háttérzaj miatt, sem hallottam semmit.
Végigtapogattam a ruhákat előttem. Volt egy páva kék, selymes, eltúlzott gyöngydíszítéssel az oldalán. Mellém, egy fiatal szőke lány, szintén ruhákat nézegetett, de ő sokkal lelkesebb volt. Lecsapott egy-egy áldozatra, vagy arrébb rakott néhányat, miután megnézte őket.
"Valahányszor sietsz, nem találsz semmit, amit felvehetnél," jegyezte meg angolul.
Körülnézetem. "Te hozzám beszélsz?"
Nevetett. "Természetesen. Én nem beszélek franciául, és hallottam, hogy a srác, akivel voltál ide küldöt angolul. Én is amerikai vagyok. Sokáig vagy Franciaországban? "
Ártalmatlanak tűnt, de tudtam, hogy Gregor nem akarná, hogy egy idegennel csevegjek. Azt kellett volna tartani az alacsony profillal.
"Nem sokáig,” feleltem, mintha egy ruhát akarnak megvizsgálni, átmentem a folyosón.
Ő utánam jött. "Hé, ez a narancssárga borzalmasan megy az arcszínemhez?
Megnéztem a ruhát. "Igen," mondtam az igazat.
"Ez az, amit én is gondoltam!" Vádló pillantással nézet az eladóra. "A franciák utálják az amerikaiakat. Ő azt mondta, hogy vegyem meg ezt a szemetes zsákot, és ezer dollárt kért érte. "
A szemem sarkából láttam, hogy Gregor felém jön. Nem volt boldog. "Mennem kell. Jön a vőlegényem. Menünk kell, ah.., elkésünk a próbavacsoránkról. "
Eltátotta a száját. "Férjhez mész? Nagyon fiatalnak nézel ki! "
Elkezdtem felé menni, miközben hadartam " Oil of Olay . Ez olyan, mint a fiatalság forrása. "
"Gyere, Catherine," Gregor intett felém egy türelmetlen kézmozdulattal, és a lánynak küldött egy mogorva pillantást.
Rohantam utána, miközben hallottam a lány motyogását, "Nyamvadt, faragatlan francia," ahogy elindultunk a lift felé az őrünkkel.
A szobánk a legfelső emeleten volt. Amint belépettünk, az őrök eltakarták az ablakokat, elzárva a csodálatos kilátást a Párizs sziluettjére. A nyitott ajtón át, láttam a hálószobát, és megborzongtam. Majd a sor végén, gúnyolt az elmém.
"Add ide a kést," Gregor rendelte el, nem vesztegette az idejét.
Egy kicsi ezüstpenge volt, amiben különböző minták voltak vésve a markolata mentén, odaadták neki. Gregor habozás nélkül belevágott a tenyerébe, és felemelte a kezét.
"Az én vérem, ő a feleségem. Catherine. "Adta át a pengét. "Tedd, amit én. És ismételd meg a szavaimat. "
Egy másodpercig haboztam. Hét szempár irányult rám. Gregor szája vészjóslóan összepréselődőt. Adtam magamnak egy mentális rázást, és megvágtam a tenyerem belső felét, mielőtt felrobbant volna.
"Az én vérem, én vagyok a felesége," Szajkóztam, megkönnyebbültem, és megijedtem, amikor Gregor arca ellazult. Ő megragadta a kezemet, és a vére mikkor találkozott e kezemmel, sebem elkezdett bizseregni és ez megijesztett.
A hat férfi, hangos éljenzésbe kezdet. Megölelték Gregort és megcsókolták az arcát utána ezt megismételték velem is. Mosolygott, a keze még mindig az enyémen volt és láttam, hogy a szeme smaragdosan kezdett el fényleni.
"Elég, mes amis," félbe vágva őket. "Etienne, Marcel, Lucius, terjesszétek el a hírt a kötésünkről. François és Tomas, őrjáratozzatok az előcsarnokban. Bernard, te maradsz ezen az emeleten. "
Azzal otthagytak minket. Gregor felém fordult. Elkezdtem hátrálni.
"A…kezem," Dadogtam. "Bekötözöm…
"Nem kell," szakította félbe. "Igazán meggyógyult, Catherine, és te nem futhatsz el előlem."
Azzal az éhséggel beszélt hozzám, amitől megdermedtem. Levette a cipõjét, és eltávolította az ingét. Gregor közben végig felém jött, még akkor is, amikor kilépett a nadrágjából, és az leesett a földre, így ő meztelenül jött már.
Gregor nagy volt és izmos, egészen le a lábáig. Teljesen készen volt az erekciója, és ennek a látványától megtántorodtam volna, ha nem ragadott volna meg. Felemelt engem, és a hálószobába sietett velem és csapdába kerültem a teste alatt az ágyon.
Megpróbáltam tekergőzni alatta, de ő megállított engem. "Ne fészkelődj annyira, Cherie,” mondta miközben kigombolta a ruhámat. "Tudod, hogy most már az enyém vagy, akkor miért állsz ellen?
"Nem tudnál, ah, várni egy kicsit?"
"Várni?" Ismételte meg, mintha soha nem hallotta volna ezt a szót. "Azt hiszed, hogy megtagadhatod tőlem a nászéjszakát?
Úgy nézett ki, mintha minden másodperccel egyre dühösebbé válna. "Nagyon ideges vagyok," ismertem el.
Keze az oldalamat simogatta, és az egyik combja a lábam fölött pihent. Testem eltörpült az övé mellet. Istenem, annyira nagy.
"Ez természetes, hogy ideges vagy az első alkalommal, ma femme. Csak nyugi. "
Az erejével szemben, nem volt más választásom. Bólintottam, becsuktam a szememet, és megpróbáltam magam elengedni. Gregor megint megcsókolt, a ruhám gombjainak vesztére. Hamarosan éreztem, hogy lefelé rángatja, amíg azt teljesen lecsúszott.
"Gyönyörű, suttogta, felfelé haladva a kezével a hasamon át egészen a mellemig. Reszkettem, soha nem éreztem még magam ennyire sérülékenynek.
Gregor hirtelen átkozódni kezdet, és talpra ugrott. Én csak pislogtam majd arrébb hengeredtem egy vakkantással. Két férfi érkezet a nyitott hálószobaajtóba. Az egyikből bőségesem áramlott a hatalom és ez teljesen eltömített engem.
"Te bolond gyermek", mondta a magas, idegen külsejű egyed.
Egy pillanatra azt hittem, hozzám beszél. De Gregort bámulta mintha nem is lennék a szobában.
"Mencheres." Gregor hangja dacos volt. "Túlkésőn jöttél."
A vámpír megrázta a fejét is, ahogy megpróbáltam befedni magam. "Gregor akkor már beavatkozott ott, ahol nem kellet volna."
"Egész idő alatt ezt teszed," ugatott Gregor.
"Arra használom a látomásokat, hogy megállítsam a halált, és ne nyerhessenek több erőt, és ne próbálhassák meg használni azt. Tudtad, hogy ez hiba, mert különben nem fáradoztál volna azért, hogy elrejtsed. "
"Ugyanazért akarod őt, mint én, de ő most már az enyém. Összekötöttem magam vele. "Gregor kirángatott engem a kuporgó helyzetemből és előre taszigált. "Nézd, ahogy a vére festi a kezét. A torkán is viseli az én jelemet. "
A másik vámpír bement a fürdőszobába, és kijött a kezében egy köntössel. Átadta nekem és először szólalt meg, mióta bejött a szobába.
"Itt van, vegyed fel."
Melltartóban és alsóneműben voltam, és örültem, hogy van valami, hogy van valami, amivel eltakarhatom magam, de Gregor eldobta a köpenyt a szoba másik sarkába. "Úgy maradsz, ahogy vagy, szembenézhetsz azzal a férfival, aki miatt gyilkossá és kurvává válsz kölyök!"
Sejtettem, hogy ők azok a vámpírok, akik utánam vadásznak, de miután megerősítettek ebben még rosszabbul éreztem magam.
"Ne tedd ezt,” mondtam hevesen. " Gregorral akarok lenni. Hát hagyjál minket békén! "
Gregor karjába kapaszkodtam, és bámultam a két kemény arcot előttem. Gregor küldött feléjük egy diadalmas pillantást.
"A saját szájával mondta el, hogy mit szeretne. Ő a feleségem már, és nincs olyan dolog amivel változtatni tudnál rajta”…
Egy hatalmas robbanás dobott hátra az ágyra. Egy pillanatig döbbenten azt hittem, hogy én vagyok a célpont. Majd azt láttam, hogy Gregor valami láthatatlan erővel küzd és hogy rá irányul. Karja természetellenes nehézséggel mozgott, mintha egy lassított film lenne. Végül, meg lett fagyasztva.
"Mit tettél vele? Suttogtam rémülten.
Mencheres egyik keze Gregor felé mutatott. Nem láttam az energia alagútját felszabadulni belőle, de éreztem, hogy ott van. Olyan volt, mint egy nyers villám. Gregor alig tudott még beszélni is.
"Meg kell büntetni a beavatkozását," mondta Mencheres. "Ő ismét otthon lesz. Elbuktál Gregor, soha nem akarták, hogy ő a tiéd legyen. "
"Ez egy baromság" káromkodtam. " Nem fogok egy gyilkos ribancá változni, és ha valaha is találkozni fogok azzal a gyilkossal, Bonesel, megölöm… vagy magamat ölöm meg. Inkább meghalok, minthogy egy játékszere legyek valamilyen pszichopata vérszívónak! "
Hirtelen ihlettől vezérelve átrohantam a másik szobába. Mindkét férfi szinte kíváncsian nézett rám. Megváltoztak, mikkor megfogtam az ezüst kést, amit Gregor korábban használt, és a torkomhoz szorítottam.
"Ha közületek valaki megmozdul, elvágom a torkom," esküdtem meg.
Egymásra néztek és váltottak egy pillantást. Mélyebben nyomtam a kést a nyakamba Nem blöfföltem. Meg fogja ölni a családodat, így nem lesz senkid, de ő védeni fog téged, ezt mondta Gregor Bonesről. Nem, ha tehetek valamit ellene.
És akkor a karomat úgy éreztem, mintha folyékony nitrogénnel robbantották volna fel. Tehát a lábamat és a másik karomat sem. Az egyetlen dolog, amit még ellenőrzésem alatt állt azt a nyakam, a fejem, és a törzsem. Elég sokat hagyott ki szóval. Tudtam lélegezni. Tudtam beszélni. De semmi mást nem tudtam.
Mencheres elindult felém, és én leköptem, képtelenül rá, hogy bármi mást csináljak. Elvette a kést, amit bénán fogtam.
"Látod? Mondta Gregor. "Elvitted otthonról, a fejét a hazugságaiddal mérgezted, megpróbáltad meggyőzni őt, hogy te a megmentője vagy, irányítani akartad őt teljesen... de azért még mindig ugyanaz belülről. Mit csinált, amikor fenyegetet? Késért kapott. Ez a bizonyíték, Gregor. A szavaid olyan üresek, mint a szándékod. "
"Utállak," Köptem. "Lehet, hogy haza viszel, de én tudni fogam az igazat. És anyám is tudja. Majd elfutunk előled, és Bones elől. "
Mencheres arca figyelmes volt. "Hiszek neked."
"Te... nem tudsz ..."
Erőltette ki Gregor magából a szavakat. Mencheres kérdően nézet rá és legyintett egyet az ujjaival. Olyan volt mintha valaki visszakapcsolta volna Gregor hangszálait.
"Nem lehet manipulálni az elméjét", jelentette be, diadalittasan mondva a szavakat. "Már próbáltam, de a vérvonala lehetetlenné teszi ezt. Nem fog elfelejteni engem, nem számít, mit mondasz. "
Manipulálni az elmémet? Megpróbálta Gregor?
Mencheres olyan hangot hallatott, ami így hangozhatott: tssk. "Csak azért, mert nem tudod, hogy hogyan kell valamit csinálni, nem jelenti azt, hogy nem lehet megtenni."
Elfordult Gregortól, és egy rándítással az újaival elhallgatatta Gregor tombolását. Akkor Mencheres felém fordult, mintha egy olyan projekt volnék ami még befejezésre vár.
"Hagyj békén," Sziszegtem.
Farkasszemet néztünk egymással. Egy pillanatra, mintha együttérzést láttam volna. Aztán előre jött.
Rettegtem. Mit fog csinálni velem? Vajon elfog vinni, annak a vámpírnak aki végül megöli a családomat? Vajon megöli Gregort is? Van valami, amit tehetnék, hogy megállítsam ezt?
Néztem Gregort és az utolsó szavaimat kimondva, mielőtt a hűvös kezek körül fogták a homlokomat.
"Ha kijutok innen, visszajövök hozzád. Ha te is kijutsz, ígérd meg, hogy te is vissza jössz hozzám is."
Azután egyáltalán nem láttam és nem éreztem semmit.
TIZENHAT
A SZEMEI VOLTAK AZ ELSŐK, AMIKET megfigyeltem, szürkés-zöld színben meggyújtott smaragd. A következő volt az arca, bizonytalan, de felismerhető, körvonalai minden másodperccel egyre jobban kirajzolódtak. Végül, a teste, kezeit szorosan a teste mellett tartotta, mintha soha nem akarná onnan elmozdítani. Egy pillanat töredéke alatt tért vissza az öntudatom ráadásként ez nagyon nehezen tudatosult bennem.
“Gregor,” leheltem, elszédültem a rámtörő emlékektől.
“Igen, chérie,” suttogta. “Újra együtt vagyunk.”
Száját az enyémre zárta. A megkönnyebbülés teljesen eláraszott, karjaimat köré fontam, és visszacsókoltam. Ahogy ő szorosan tartott, én reszkettem azoktól a múltbéli szörnyű pillanatoktól, amik újra eszembe jutottak, amikor azt gondoltam, hogy Gregort meggyilkolták, az életem többi része a helyére kattant.
Bones.
Az érzelmek, amiket Gregor iránt éreztem, úgy temettek be, mint egy lavina. Az emlékeim Gregorról utat nyitottak a szívemhez, igaz bár, hogy az már egészen Bonesé volt.
Elfordultam, ezzel megszakítva Gregor csókját. “Nem.”
Az egész teste megmerevedett. “Nem?”
Szilárdan eltoltam a vállát. “Nem.”
A szemöldökeit összehúzta, pont úgy hogy a forradása figyelmeztetőleg megnyúlt, és a következő szavait hihetetlenül ordítva mondta ki.
“Te visszautasítasz engem?”
Az első reakcióm az volt, hogy hátrálni kezdtem a haragjától, Gregor ezt rögtön észrevette és visszalökött a párnák közé. Felültem, amikor ez az egész nosztalgiázás elkezdődött, de ő úgy manőverezett, hogy mindig néhány ponton takarásban legyek, majd egy kényelmes pozícióban rámfeküdt.
Elkezdett újra csókolgatni, amikor is megütöttem. Én is törődtem vele, de ez nem fog megtörténni. Elég rossz volt Gregornak, hogy elfelejtette, még mindig nálam van a késem.
“Hadd mondjak neked valamit, attól, mert kihagytál néhány száz évet- attól még a nem továbbra is azt jelenti nem. Azt javaslom, ne próbálj meg semmilyen fölösleges mozdulatot tenni, Gregor.”
Az ezüst kés, most már tudtam, ugyanaz volt, ami összekötött minket, ez szúródott a hátába. Ahogy a kezem beborította, teljesen belemart a kezembe a nyele ilyen szorosan még sosem tartottam fegyvert. Esélye sincs, annak hogy elárulnám Bonest Gregorért, nem számit milyen mély érzések maradtak még bennem iránta.
A kés nem hatolt Gregor szívéig, de a penge közel volt. Éreznie kellett, mert majd meg fagyott.
“Ma femme, miért akarsz így bántani?” Mondta sokkal lágyabb hangon. “Ha tényleg nem akarsz szeretkezni, természetesen nem foglak kényszeríteni.”
“Természetesen?” ismételtem meg egy horkantással. “Azt hiszed csak bizonyos részletekre emlékszem? A penge marad.”
“Szükségtelenül hezitáltál a fiatalkori félelmeid miatt, mindenki ugyanígy cselekedett volna.”Hadarta.
“Baromság. Te nem az tetted, amit minden ember megtett volna. Te azt tetted, amit tenni akartál, mint általában. Nem akartalak bántani, Gregor, de nem bízom meg benned eléggé, ahhoz hogy elvegyem ezt a kést, szóval itt egy alku. Emlékszem mindenre, éppen úgy akartalak téged, ahogy te engem… és most én el akarok menni.”
Gregor döbbenten nézett. “Visszatérni a a bérgyilkoshoz?” Köpött egyet. “Te vissza akarsz menni Boneshoz, ahhoz a kutyához, aki ezt csinálta belőled- ezt a Vörös Kaszást?”
Úgy dobta rám a nevet, mintha az sértés lenne. Messze voltam attól, hogy megsértődjek, nevettem.
“Bones semmit sem csinált belőlem. Már 16 vámpírt megöltem, mire találkoztunk. Bones épp csak jobbá tett és soha nem váltam a ribancává sem. Te sokkal inkább vagy kurva, mint én; hány emberrel feküdtél már le?”
Felháborodott pillantást vetett rám. “Én férfi vagyok. Az más helyzet.”
“Ez jobban összefoglalja, hogy miért nem tudtunk volna együtt dolgozni, függetlenül Bonestól” motyogtam. “Hívom Luciust, ide kell jönnie, annak ellenére, hogy sok problémáról kellett gondoskodni, nem akarlak megölni, Gregor. De ha bármivel is próbálkozol, meg fogom tenni azt, ami már természetessé vált számomra, mindketten tudjuk mi is az.”
Meg kellett volna ölnöm Gregort amint a kést a hátába süllyesztettem. Felelevenítve az emlékeimet bizonyította, hogy hazudott nekem, manipulált engem, és becsapott hozzá kötve engem. Plusz, fenyegetést jelentett nekem és Bonesnak, amióta Gregor nem fogata valami jól az elutasítást. De először is nem voltam olyan állapotban hogy George embereivel harcoljak, ha megöltem volna, nem lehetett volna elkerülni— így inkább fogva tartottam itt Gregort sokkal inkább, minthogy Luciussal küzdjek.. Kettő kötöttünk egy megállapodást hogy nem von bele engem és én meg a végén nem gyilkolom meg.
És három, maradéka a rajongó tinédzser énemnek nem tudta elviselni a gondolatát Gregor megölésének, még akkor is ha a felnőtt bennem tudta, hogy ez be fog később következni. Mégis, ez nem jelentette azt, hogy nem szúrok bele egy kést. Ha Gregor megpróbált volna átejteni, megtettem volna.
Gregor rám meredt. Nem pislogtam. Ez nem az a Catherine volt, akit ismert. Én Cat voltam, és nem találkozott velem azelőtt.
“Lucius,” nyögte ki végül. “Gyere be hozzám azonnal!”
Néhány másodperccel később, az ajtó kinyílt. Lucius megtorpant, amikor meglátta Gregort meztelenül felettem és a kiálló kést a hátában.
“Mester?” Kezdte. “Mi—?”
“Figyelj, Lucius.” Nem vettem le a szememet Gregorról, a másik vámpírt csak a periférikus látásomon keresztül néztem. “Te szerzel egy kihangosított telefont és idehozod. Most rögtön. Bármilyen más ötlet, és a következő az lesz hogy meghalsz, öreg haver. Vetted?”
“Monsieur?”
“Csináld,” Gregor mondta gyengéden. Azt gondolta visszanyerte a önuralmát. “Ezek után teszek egy ígéretet a feleségemnek.”
Az ajkaim hullámoztak a hangsúlyától, de ez egy bele bruzolok a versenybe egy későbbi randiért.
“Örülök, hogy tartani fogod a szavad. Egy kis szerencsével ez a kés már csak néhány órát lesz benned. ”
“Órák?”Hitetlenkedve ráncolta a homlokát.
“Te mondtad, Ausztriában vagyunk,” ismételtem, gondolkodtam. “Ha elfogadja, hogy eljöjjön, és biztosítson engem, akkor néhány óra múlva itt lesz. Miután megérkezett, Kiveszem ezt a kést.”
“Te Bonest hívod?”
Gregor ezt egy felvillanással a szemében kérdezte, ami emlékeztetett rá hogy mennyire veszélyes is volt. Fogadni mernék ki találtad, mit tennék, és egy életre szóló csapdával várnál rá.
“Csak szeretnéd,” Mondtam. “De nem. Valaki más.”
Vlad Tepesh abbahagyta a nevetés, amikor besétált a szobába. Teljes testében zengett,ahogy neki támaszkodott az ajtókeretnek.
“Nah ez megérte az utat idáig.” Kuncogott, rózsaszín csillag csillogott a szemében “Hogy van ez, Gregor? Elfelejtetted a modorod, ugye? Ha tudtam volna, hogy ilyen bizonytalan helyzetben is ennyire kiegyensúlyozott vagy, Megtehettem volna…. hosszabban.”
Megpróbálhattam volna egy lepedőt közénk rántani és Gregort arra késztetni, hogy a száját minél távolabb tartsa tőlem, de a legjobb az volt a számára, ha a helyén marad és így én is közel, tudtam tartani a kést a szívéhez. Gregor hagyta, hogy a segge a magasba emelkedjen miközben az arca az enyémmel egy szinten maradt. Nem akartam vicces lenni. Csak gyakorlatias.
“Köszönöm, hogy jöttél, Vlad. a karom elfáradt.”
Vladdal csak a múlt évben találkoztam a szörnyű háború alatt, de ő valaki olyan volt, akiben bíztam. Megmentette az életemet, valójában és soha nem gondoltam volna, hogy látni fogom mostanában, jó voltam a találgatásban, ha megkértem volna, hogy eljöjjön. Plusz, amikor egy mentálisan lepusztult Kelet- Európai vámpír jön értem, aki egyszerre volt erős és félelmetes, elég volt ahhoz, hogy Gregornak eszébe ne jusson átejteni, Vlad volt az egyetlen név a listámon. Dracula véres hírnevét nem csak, mint havasföldi fejedelem szerezte meg az ő idejében.
“Oké, Gregor, Ki fogom húzni ezt a kést szépen és lassan. először én csinálom utána, lemászhatsz. Semmi trükközés.”
Gregor Vladra pillantott, aki rá mosolygott amolyan ragadozó módon. Aztán Gregor bólintott.
Sóhajtottam megkönnyebbülten aztán elkezdtem kihúzni a kést. Miután az ezüst kint volt a hátából, Gregor felállt az ágyból. Ahogy állt rámpillantott, azzal a kifejezéssel, hogy még mindig nem hitte el mi történt.
“Hagyom, hogy elmenj, mert megígértem, de még mindig kötődsz hozzám, Catherine. Van pár napod, hogy rendezd a dolgaid, de utána visszatérsz hozzám.”
“Ruhák,” Meglöktem Vladot válasz nélkül. Őszintén szólva, nem tudtam mi a francot csinálunk azzal, hogy Gregorhoz vagyok kötve. Nyilvánvaló volt, hogy nem adja fel, csak azért mert én előpiszkáltam Bonest a visszatérő memóriámból. Gregor tényleg azt gondolta, hogy a néhány nap múlva azt jelenti, hogy megváltoznak az érzéseim és visszajövök hozzá? Istenem, tényleg nem ismer engem.
“A másik dolog, amiért érdemes volt eljönni.” megjegyezte Vlad, odaadta nekem a hosszú ruhát.
Felültem és felvettem, anélkül hogy zavartattam volna magam. Vlad nem vigyorgott, de eléggé kipirosodott. Nem tekintettem személyeskedésnek.
“Te láttad már ezt a felsőt ezelőtt is, biztos vagyok benne, hogy akkor nem elpirulva harcoltál.”
“Mikor látta ő a melleidet?” Gregor sziszegte.
“Amikor egy zombi horda megette a karom jórészét és a melltartóm pátja lecsúszott,” Csattantam fel.
Gregor eleresztett egy morgást. “Ez az, amihez vissza akarsz térni? Hogy akarhatsz így élni? Gondolkodj, Catherine!”
“Nem mondta neked?” Vlad dorombolt. “Nem szereti, ha ezen a néven szólítják.”
Megálltam az ajtónál Vladot követve. “Viszlát, Gregor. Ne gyere utánam, se személyesen se az álmaimban.”
Valami megkeményedett Gregor arcában. Mintha azt mondaná hangosan és tisztán, hogy ezzel még nem végeztünk, és Gregor még mindig üldöz engem. Miért? Töprengtem. a büszkesége miatt nem tudta elfogadni, hogy én valaki mást választottam?
Vlad mosolygott, összedörzsölte a kezeit. Szikrákat hányva nyilvánvaló figyelmeztetésként.
“Nem gondoltad, hogy megpróbál megállítani minket, ugye?” kérdezte csendesen.
Vlad puszta érintésével bárkit hamuvá tudott változtatni, még egy olyan erős vámpírt is, mint Gregor. Így hát a legtöbb ember nem akarta, hogy Dracula elkezdje lejátszani a meccseit.
“Ezt nem kellett volna,” mondta Gregor, rám nézet. “Meg fogom mutatni milyen is valójában Bones. Azután pedig könyörögni fogsz, a bocsánatomért.”
“Viszlát,” Ismételtem. Ez összegezte a dolgokat.
Kisétáltunk a hatalmas házból Vlad négy kísérőjével, akik követtek minket. Senki nem próbált megállítani. Mindannyian félnek tőled? Kérdeztem tőle. Vagy Gregor kiadott valami utasítást?
Akárcsak Bones és Mencheres, Vlad is tudott olvasni a gondolatimban. “Mindkettő vagy egyik sem,” válaszolta, a sötétbarna haja imbolygott, ahogy lépdelt. “Gregor rossz úton halad. Vissza kéne térnie a vámpírságához.”
“Hogy?”
Elég hangosnak tűnt. Vlad felém villantott egy gúnyos mosolyt.
“Téged az vezérelt, mint Bonest alapvetően. Okos volt tőled, hogy nem hívtad ide őt, teljesen elvesztette volna az eszét, ha meglátja, ahogy Gregor meztelenül fekszik feletted. Mint az is Bonesra olyan hatással lesz, szenvedni fog, a miatt, amit csinált.”
“Te azt mondtad a telefonban, hogy Bonesal minden rendben van, hogy beszéltél Spadevel, és minden rendben volt!” Bukott ki belőlem.
Vlad elkísért a várakozó kis repülőgéphez, majd az emberei minket követve bemásztak a gépbe. Épp csak elgurultunk a füves mezőről mielőtt lezárták. Gregornak ezért volt annyira jó választás ez a hely.
“Abból, amit leszűrtem Spadeval való beszélgetésből, Bones biztosított téged a támadás során?”kérdezte, miután bólintottam folytatta. “Ugyanakkor Gregor felhívott, azzal hogy abbahagyja a támadást, ha vele mész?”
Másik bólintás. “Cat, ez volt a csel. Bonesék nem voltak kevesebben, és azt hogy ezt miért nem tudtad, erről fogalmam sincs. Bones száznál is több piszkos élőhalott zsoldosa rejtőzködött a ház alatt arra várva, hogy Gregor erői elbízzák magukat és lerohanják őket. Mire te elérted Gregort, Bones már megnyerte volna a harcot.”
Az elmémet zsibbadás vette hatalmába. Ennyi az összes zsoldos? Vagy vannak még többen az erdőben?Kérdeztem. És anyám válasza ,Oh van még több…
“Francba,” Suttogtam.
Egyikünk sem szólt pár percig, azután Vlad elővette a telefonját.
“Velem van,” Jelentette. “Jól van, és épp a repülőn vagyunk.”
“Bones az?” A gyomrom összeszorult az idegességtől. Olyan dühös lesz rám.
“ Spade az,” Vlad válaszolt a mikrofonon keresztül. Azután, “Igen…Tudom…Nem, van üzemanyagunk…Bonesal akar beszélni…ööö hmm, igen. Ott leszünk 3óra múlva.”
Letette és én csak pislogtam. “Nem volt ott?”
Vlad keresztbe fordította a telefont és visszarakta a kabátjába. Megjelenése számomra elég ironikus volt .
“Spade nem érezte úgy, hogy jó ötlet lenne, ha beszélnél vele. Valószínűleg a következő 3 órát azzal fogja tölteni, hogy megpróbálja lenyugtatni Bonest.”
“Ő igazán dühös, tudom, de úgy nézett ki, hogy mindenkit meg fognak ölni. Mégis mit kellett volna tennem?”
“Te is meghoztad a döntéseidet,” Vlad figyelt. “Bármi is lett a következménye, ez megtörtént. Komolyan, Bones teljesen meglepett engem ezzel az egész törekvésével. Nem gondoltam volna, hogy túl okos húzás volt tőle, de megmutatta hogy ez volt az ő legjobb lehetősége az elmúlt pár évben.”
“Hogy?” rosszul éreztem magamat, amiatt hogy arra gondoltam elkerülhető lett volna a konfrontáció.
“Először is, zsoldosokat használ.” Vlad gonoszul mosolygott. “Nagyon vállalkozó szellemű, de azt hiszem ő tudta, hogy a legtöbbjüknek ezek a bérgyilkos napjaik. Ha Ő az oldalára tudta állítani a legerősebb száz tagját a bérgyilkosoknak, Gregor hallott volna róla és megneszelte, volna hogy csapdába esett. De fizettek a gyilkosok elszámolással bárkinek is? Ki veszi észre, hogy kikerültek az ellenőrzés alól?”
“Bones mindig is okos volt,” motyogtam. “az ő intelligenciája mindig egy hegynyi picsa alatt volt elrejtve.”
Vlad nevetett mielőtt kijózanodott. “Talán, de most bemutatta a kíméletlenségét is. Ő levágta a fejét egy órája Gregor ghouljainak amióta, eltűntél, megígérte lefejezi az összeset ameddig vissza nem kap.”
“Mi?”
Székemhez csavarodtam. Biztosított, hogy az élőhalottak nem játszanak normális elkötelezettség szabályaival,de elég következetesek, amikor a csata foglyairól van szó. Azokat túszul ejtették és üzletet kötöttek vagy kialkudták őket később. Ó egek, lehet
ezek a dolgok kreatívak, amikor kiterjedt információvá válnak, de amióta az élőhalottak között nem lehetett maradandó veszteséget elérni, csak a mentális trauma korlátozta őket, ez pedig elég normális volt. Bones az érzéketlen mészárlása a foglyokon? Ez sokkolt.
Vladot viszont nem. Kissé izgatottan nézett. “Mint mondtam, ritka formája volt annak, hogy Gregor miért engedet el semmi hűhó nélkül. Ha nem tette volna, következő alkalommal elég nagy bajban lenne még ha az alá tartozó emberek harcolnának is érte. De elég ebből. Nem nézel ki valami jól.”
Kiengedtem egy keserű nevetést.“Gondolod? A férjem nem akart a telefonhoz jönni, mert épp túl elfoglalt azzal, hogy vkinek levágja a fejét, és itt van a csattanó!Ő nem igazán az én—”
“Ne mondd ezt.”
Vlad közbevágott. Arckifejezése halálosan komollyá vált.
“Ismerve és elismerve két különböző dolog. Gregor még mindig téged akar a nyilvános elismerésének bizonyítására. Ne add meg ezt neki.”
“Hol foglalsz állást ebben az egészben?”Kérdeztem halkan.
Ez több volt annál, mint a mit ő tehetett ezen a ponton, de én nem segíthettem neki. Tudtam, hogy Vlad nem habozik, hogy kimondja nekem a valódi véleményét, anélkül, hogy számított volna mi is az.
Így ítélt meg engem. Vlad Tepesh nem volt az a klasszikus jóképű férfi, mint azok némelyike akik Draculát játszották a filmekben. Az arca óvális volt; az ajkai keskenyek, mélyen ülő szemekkel, széles homlokkal, és vékonyka szakállal. Elég sovány volt a hat láb magasságához képest is. De senki sem volt azok közül a színészek közül, olyan
jelenléte, mint amilyen Vladé volt. Mi lehetett, ami hiányzott ebből a tökéletes megjelenésből, ami a tiszta személyes varázsához tartozott.
Végül megfogta a kezemet. Teli volt sebhelyekkel és maga az a tény is hogy veszélyesebbek voltak, mint az agyarai, amióta ez lett Vlad pirokinézisének forrása, de Vlad nem rémített meg. Megtehette volna, de nem tette.
“Érzem a kapcsolatot közöttünk, amit már egyszer mondtam neked. Ez nem szerelem, nem vonzás, és nem áldozom fel magma érted, de ha szükséged van rám, és ha lehetőségem van segíteni neked, mint ma is akkor megteszem. Mindegy hogy melyik oldalnak hívod.”
Még egyszer megszorítottam a kezét mielőtt elengedtem. “Köszönöm.”
Hátradőlt kényelmesen a székébe. “Szívesen.”
Tizenhetedik fejezet
Nem tértünk vissza a házhoz Bajorországban. Megadott, a levegőből nem tudtam biztos lenni abban, hogy nem voltunk Bajorországban, de ez nem ugyanaz a hely volt, amit elhagytam. Nem vettem be a piruláimat, épp becsuktam a szemem a landoláshoz, aztán az út további részét autóval tettük meg. Hogyha nálam lettek volna, eldöntöttem, hogy nem veszem be őket többé. Gregor nem tudott kihozni az álomból anélkül, hogy segítenék neki és azt biztos nem fogom tenni még egyszer.
Azon kívül, azon töprengtem, hogy azok a pirulák tettek-e engem beteggé, mert Vlad észrevette, hogy úgy érzem magam, mintha a pokolban lennék. Fel kell, hívjam Dont és megkérdezni tőle, hogy nem-e voltak mellékhatásai a piruláknak.
Spade volt az első személy, akit megláttam, miután kinyitottam a szemem, ahogy Vlad bevezetett a házba. Állt az előcsarnokban keresztbe tett kézzel, lemondó pillantással.
-,,Nem kellett volna elmenned.” -,,Hol van Bones?”
Nem akartam ebbe belemenni Spadevel. Igen, egyszer túl kell esnem rajta, de csak egy ember van erre feljogosítva. A tény, hogy Bones nem jött ki elém, amikor hallotta, hogy megérkeztem sok mindent elárul. Nagyon mérges lehet.
Spade bal oldalára pillantott. ,,Kövesd a zenét.”
Zongoraszó hallatszott abból az irányból amerre Spade mutatott. Talán Bones egy nyugtató zenét hallgatott. Az ember csak remélheti, hogy ez kicsit javított a hangulatán.
-,,Köszi.” A hang irányába tartva elhaladtam pár szoba mellett. Amikor beléptem, ami inkább egy nagy könyvtárnak tűnt, láttam, hogy a zene egy zongorától származik, és nem egy cd szól. Bones fölötte hajolt, háttal nekem és sápadt ujjai szakszerűen ütötték a billentyűket. -,,Szia”-mondtam, néhány szívdobbanásom után sem fordult felém. Nem akar észrevenni? Nem mintha ez ellen bármit is tudnék tenni. Már szeretnék túl lenni rajta, minthogy itt húzni a dolgot. -,,Nem tudtam, hogy tudsz játszani”-próbálkoztam újra, közelebb lépve. Amikor olyan közel értem, hogy éreztem a hangulatát, megálltam. Bones elég közel járt ahhoz, hogy felrobbanjon, habár a zene, amit játszott az derűs volt. Talán Chopin. Vagy Mozart.
-,,Miért vagy itt?” Megtévesztő szelídséggel kérdezte, anélkül, hogy valamilyen megjegyzést tett volna, vagy felnézett volna. A kérdés megdöbbentett engem. -,,Azért mert te itt vagy”, mondtam, mint egy megfélemlített tizenéves. Elegem volt már abból. Bones még mindig nem nézett fel. ,,Ha azért jöttél, hogy elköszönj, akkor ne fáradj. Nincs szükségem könnyes magyarázatokra. Csak menj ki azon az úton amin jöttél.” Egy csomó felugrott a torkomban. -,, Bones ez nem az-„ -,,Ne érj hozzám!” Csak annyi volt, hogy végigsimítottam a hátán, amikor ő olyan keményen megütötte a karomat, hogy eltántorodtam. Bones most rám nézett haraggal a tekintetében, ami felnyársalt engem ott ahol voltam.
-,,Nem. Nem kellene itt járkálnod, miután bűzlesz Gregortól, aztán rám tenned a kezedet.”
Minden egyes szó morogva hagyta el a száját.
-,,Elviseltem eléggé, hogy pártfogoltál. Úgy bántál velem mintha egy törékeny ember lennék, aki nem volt képes fennmaradni a segítséged nélkül, de én vagyok a mester véres vámpír.”
Az utolsó részt ordította. Meghátráltam. Bones behajlította a kezeit, mintha le akarná győzni önmagát. Aztán a következő részt fogcsikorgatva mondta. -,,Ha azt kívánnám, akkor szét tudnálak szedni a puszta kezemmel. Igen, te erős vagy. Gyors vagy. De nem olyan erős és gyors ahhoz, hogy nem tudnálak megölni ha akarnálak. De ennek ellenére ugyanazzal a megvetéssel beszélsz hozzám, mint egy beosztotthoz.
Elhessegettem ezt a gondolatot, mondva magamnak, hogy ez nem számít, de most már nincs így. Tegnap, te jobban hittél Gregorban, mint bennem. Elhagytál engem, hogy vele menj és most nincs közönségünk, szóval megkérdezem újra, miért vagy itt?” -,,Azért vagyok itt, mert szeretlek és mert mi…”-épp azt mondtam volna, hogy házasok vagyunk, de a szavak sokkoltak engem. Nem, győztem meg magam, nem vagyunk, már amennyire ez a vámpírokra vonatkozott. Bones hidegen felhorkantott.
-,,Nem fogom ezt játszani. Nem foglak a karjaimban tartani és azon gondolkozni, hogy valóban én vagyok-e az egyetlen, akire gondolsz.” -,,Bones, te is tudod, hogy ez nem igaz!”-fájdalmasan gyötörtek a vádak .- Szeretlek, és ezt te is tudod. És ha nem tudod, akkor Istenem, te magad meg tudnád keresni és látnád-„
-,, Csak árnyékok”-szólt közbe könyörtelenül-,, Pillanatok, amikor az őröd lent volt és a véres fal, ami mögött rejtőztél az nem blokkolt engem többet. Nyitott voltam veled, minden engem érintő tekintetben, még a legrosszabb énemet is ismerted, mert azt gondoltam, hogy nem érdemelsz meg kevesebbet, de te nem tartottál engem ugyanabban a kegyben. Nem, te Gregornak tartogattad. Megbíztál benne annyira, hogy egyetlen szavára feladj mindent. Nos, szerelmem, meghajolok, amikor legyőznek és Gregor legyőzött engem fennkölt stílusban. Ő az egyetlen, akit tisztelsz. Ő az, akiben megbízol, így ha te nem mész el, akkor elmegyek én.”
Hideg söpört el fölöttem, és a csomó a torkomban megerősítésre talált. Ez nem harc volt. Ez annál sokkal rosszabb. -,,Elhagysz engem?” Hátradőlt a zongorapadon, ujjai tétlenül pöckölték a billentyűket. -,,Sok mindent kibírok.” A hangja érdes volt és érzelemmentes. Meghátráltam tőle. Egy másodpercig még féltem is tőle.
-,,Sok mindent,”- folytatta -,,Elviseltem a Taté iránti vonzalmadat, ahogy megvetem őt. A te folytonos féltékenységedet más nők iránt, amikor én nem adtad rá okot. Most én vagyok a te helyedben. Kibírom azt, hogy ragaszkodsz ahhoz, hogy részt vehess veszélyes helyzetekben, amik a fejedért mennek, újra és újra, de ez a természetem. Ezek a dolgok felemésztenek engem, de miattad kibírom ezeket.” Most felállt. Az a nyugodt, patetikus hangnem eltűnt, és hangja minden egyes szóval emelkedett. -,, Én szintén elfogadtam azokat a dolgokat, amiket nem vallottál be, hogy esetleg Gregor boldogabbá tudna tenni téged, mint én. Toleráltam az átváltoztatásod elleni igazi okot, az igazi ok, ragaszkodsz a szívverésedhez. Szintén elviseltem, hogy nagyon mélyen egy részed még mindig úgy gondolja, hogy minden vámpír gonosz!” Üvöltött most. Meghátráltam tőle, soha nem láttam még így Bonest. A szemei elektromos zöldek voltak és a benne lévő érzelmek a lába remegésében mutatkoztak meg.
-,,Nehogy azt hidd, hogy nem tudom. Nehogy azt hidd, nem tudtam ezt mindig! És elviselem ezt igen, tudva a hezitálásodnak a másik okát is. Az áhítatos követeléseid alatt, elhagyva a szerelmedet,-azt gondolom, hogy te szeretsz engem, ennek ellenére te nem akarsz átváltozni, mert nem hiszed, hogy együtt maradunk. Azt hiszed, hogy mi csak ideiglenesen vagyunk együtt, és vámpírrá válni az egy állandó dolog, ugye? Igen, ezt is tudom. Tudom mióta megismertelek téged, de türelmes voltam. Azt mondtam magamnak, hogy egy nap, amikor már nem nézel rám azokkal az óvatos szemekkel. Egy nap ugyanúgy szerettél volna engem, mint ahogy én szerettelek…”
A zongora a falnak ütközve darabokra tört. Egy fájdalmas sirató hangot hallatott, mintha fájna neki a megsemmisülés. A kezemet a szám elé tettem, miközben a gyomromban lévő üresség az egész testemet elöntötte. -,,Idióta voltam.” Ez az egyszerű mondata még alaposabb összetört engem, mint a zongorát. Fájdalmamban ziháltam, de ezt figyelmen kívül hagyta. -,,De ez az egyetlen, amivel nem tudok megbirkózni, hogy átsétálsz rajtam. Inkább meghaltam volna, minthogy lássam azt az üzenetet, amit hagytál. Örömmel beraktam volna magam a síromba, minthogy lássam azt a szennyes darab papírt!” -,,Nem sétáltam át rajtad. Segíteni akartam, és mondtam neked, hogy visszajövök-„ -,,Már nem számít semmi, amit mondasz.”
Ez úgy ütött meg akár egy pofon. Rám nézett, nem volt sem gyengédség, sem szerelem, sem megbocsátás az arckifejezésében. Olyan volt, mintha szobor lett volna. A szívem félelemmel együtt gyorsabban vert, kétségbeesett félelem mindennél, ami szétesik. -,,Bones várj…” -,,Nem. Változtatna ez bármin is? Ez visszafordítaná az órát, hogy úgy dönts nem mész el? Nem fogja, tehát ne bánd. Valaha csak egy utat tanultál meg. Csak egyet, és nekem emlékeznem kellett volna erre. Talán ez végül be fog hatolni abba a fegyverzetbe, amit annyira könyörtelenül fényezel és fénylik.”
Megfordult a sarkán és elkezdett elsétálni. Hülye ámulattal bámultam mielőtt utána futottam volna, elkapva őt ahogy közeledett a főbejárat felé. -,,Várj! Istenem, beszéljünk róla. Meg tudjuk oldani, ígérem. Te nem mehetsz el csak úgy!”
Kínomban hadartam és könnyek öntötték el az arcomat. Elvakítottak engem, de éreztem a kezét, ahogy gyengéden megérintette az arcomat. -,,Cica.” –mondta olyan hangon, amit nem tudnék nevesíteni.-,,Ez az a rész…ahol neked nincs választásod.” A mögötte becsukódó ajtó ledöntött a lábaimról.
18. fejezet
Anette ellépett az ablaktól és az árnyék visszaesett az ablak fölött. ” -,,Esik. Mondtam, hogy meg tudom érezni.”
A figyelmemet az előttem lévő fagyis dobozra fordítottam. Praliné és krém. Már majdnem üres volt. Következőkor egy svájci csokit bontok fel.
-,,Nem fogsz rászedni egy hamis időjárás jelentéssel.” ” -,,Filmet fogunk nézni,ahelyett, hogy sétálni mennénk. -Anette folytatta- Úgy hallottam, hogy jó lesz.” ”
Jó? Már nem emlékszem arra, hogy milyen volt. Úgy érzem magam, mint egy nyílt vérző seb. Nem tudtam aludni perceknél tovább, nem számít hogy milyen fáradt voltam, mert féltem, hogy visszajön Bones, és elveszítem a pillanatot vele. Egyetlen nyugtató tény a saját nyomorúságomban az volt, hogy nem volt itt az anyám. Valahol Rodney-val volt, és érthető okból nem tudtam hol.
Crispinnek időre van szüksége,” ”-mondta hirtelen váltással Spade, Ne rohanj utána. ” Még ha tudnám is hol van.”
Így vártam, miközben elidőztem minden rettenetes dolgon, amit mondott nekem, és a legrosszabb az volt, hogy igaz volt mind. Nem állt szándékomban távolságot tartani Bones-szal. Nem is tudtam miért zártam be lelkem egyes részeit. De mindennél jobban, teljes szívemből azt kívántam, hogy bárcsak ne mentem volna el azon a reggelen Gregorral.
És Gregor elfoglalt volt. Nem volt elégedett azzal, hogy tönkretette a kapcsolatomat, még táplálta is azt a szóbeszédet, hogy beavatkozása nélkül átváltoztatom magamat egy vámpír/hullarabló-hibriddé. Így gyűjtött be kétszáznál is több hullarabló hadsereget Bajországban a támadáshoz. Gregor megígérte a hullarablóknak, hogy amint megkaparint engem, át fog változtatni vámpírrá. Gregornak még olyan ütőkártyái is voltak, hogyha Mencheres nem lopott volna el engem és börtönözte volna be őt tucat évvel ezelőtt, akkor én már vámpír lennék és valószínűleg nem tettem volna ekkora közismertségre szert. De Gregor eddig engedte, hogy dobogjon a szívem. Voltak pletykák, amikkel pedig én befolyásoltam őt. Az amit
senki nem volt hajlandó hallani, az volt, hogy Gregornak nem volt meg a lehetősége ahhoz, hogy átváltoztasson engem. Az ezüsttőr a hátában eldöntötte neki.
Hozzáadva ezeket a hullarabló-hibrid/vámpír félelmeimhez, ezek voltak a legfőbb problémáim Párizsban. Ki gondolta volna, hogy ez lenne a felelős a növekvő paranoiáért? De mióta a repülés csak a mestervámpírok képessége volt, a tény, hogy én olyan közel kerültem, hogy bemutassam, az emberek azon töprengnek, hogy milyen más képességet titkolok még. Ez táplálta a félelmeket arról, hogy ghoul tulajdonságokat adnék a repertoáromhoz. Legyőzhetetlen volnék? Megölthetetlen? Képes magas épületeket átugrani egyetlen ugrással és megfordítva az idő fonódását visszamenni az időben? A teóriák őrültnél őrültebbek voltak. Kevesen tudjuk, hogy veszélyes vagyok és ez most édesnek mondható. Mielőtt a fájdalmaim enyhítésére az alkoholhoz nyúlnék. Cukrot használok, de túl sok a fájdalom és annál kevesebb a cukor.
”- kérdeztem Anett-et. -,,Mikor ér vissza Spade?” Egy üzletről szóló homályos kifogással korábban elment. Senki nem mondott nekem semmit, amit felhasználhatnak ellenem. Mindannyian tudtuk, hogy Gregor még mindig az elmémben ólálkodott, de ha aludnék is, semmit nem tudna kiszedni belőlem. Nem tudtam, hogy hol vagyunk. Hány ember van velünk. Milyen nap van ma. Igazából, ezek a dolgok szart sem jelentenek nekem. Amit tudok, az hogy, Bones 5 napja sétált ki az életemből. Így mérem az időt. A percekben és a másodpercekben amióta utoljára voltam vele.
-,,Sötétedés után.” ”-válaszolt.
Fabian lejött a lépcsőn és (,,divatosan” ”) leült közvetlenül Anette mellé. A szellem rámosolygott oly módon, amit csak elázottnak nevezhetnénk . A szememet forgattam. Még a fantomoknak is volt dolguk Anette-el, úgy tűnt. Biztos megtalálja az utat, hogy szeretkezzen vele. Annak ellenére, hogy átlátszó volt és olyan szilárd, mint egy részecske felhő, ha valaki meg tudta csinálni az Anette volt.
-,,Milyen elbűvölő ember,” ”-jegyezte meg. (Faith,) Cat lehet elindítottál egy tendenciát, amikor távozom, megpróbálok majd eléd kerülni.” ” Nagyon sok erőfeszítésbe került, hogy meg ne kérdezzem,-,,milyen hamarosan lesz az?” ” Mindezek után megpróbáltam kontrollálni a gondold azt, mondd azt, hajlamaimat.
-,,Anette, azt hiszem kihagyom a filmet és olvasok inkább valamit. Nézd nélkülem.” ”
A lépcsőn, félúton találkoztam Vlad-al. Maradt azzal a megjegyzéssel, hogy menne amint a dolgok rendeződnek. Fogadtam volna, hogy nem ilyen hosszú időre gondolt. Már majdnem a szobámnál voltam, amikor megcsörrent a mobilom. A hang arra késztetett, hogy keresztül száguldjak az ajtón és majdnem fejest ugrottam, hogy elérjem.
-,,Bones?” ”-kérdeztem. Megvető gúny töltötte be a fülemet. ” ,. Nem kedves. Még mindig a szeretőd visszatérésére vágyódsz? Milyen szórakoztató?”
Gregor. Már csak ez kellett.
,,Mi a helyzet kedves?-szarkasztikusan-,,úgy látom, még mindig kémkedsz az álmaimban. Bocsánatot kértél már a hullarabló-hibridjeidtől, hogy még mindig levegőt veszek, és nem vért iszok? Csak amikor azt hitted, hogy sarokba szorítottál egy kis nőt, hoppá, elfelejtetted, hogy van kése.” ”
,,Nálam kellett volna maradnod, és megkímélted volna magad attól a megaláztástól, amit csak egy paraszti kurva kaphat.” ”-dorombolt-,,Amíg te Bones után vágyakozol, addig ő más nőkkel hetyeg.” ”
-,,Hazug. Bones lehet, hogy haragszik rám, de ő annál jobb ember. Persze, te ezt nem ” tudod felfogni.”
Gregor nevetett.-,,Ó Catherine, hamarosan látni fogod, hogy tévedsz. Tényleg úgy gondolod, hogy megváltozott? Látott egy kivezető utat és rálépett.” ”
Leraktam a telefont, és mindeközben kontrollálnom kellett magamat nehogy összetörjem a készüléket, addig ha Bones hívna legközelebb. Nehezen lélegeztem, mintha futottam volna. Amikor Vlad kopogtatott, megpördültem és a vállainál megragadtam.
-,,Tudod, hol van Bones? Mondd meg az igazat!” ”
Vlad az ingére vetette a pillantását, mintha azt mondaná, Megengeded?
,,Nem Cat. Ezután meg fogsz kínozni?” ”
Leejtettem a kezeimet, miközben csalódottságomban gyűrni kezdtem őket. ,,Az a fattyú játékot űz velem. Tudja, hogy mi az amitől a legjobban félek és ezt kihasználja ellenem, hogy bántson!” ” ,,Gregor?” ” kérdezte Vlad egyenletesen. „Vagy Bones?” ” Abbahagytam a lépdelést és kimérten rápillantottam. „Gregorra gondoltam, de lehet, hogy igazad van.” ” Vlad elmosolyodott. „És mit fogsz csinálni?” ” ,,Ha Spade visszaér,” ”-mondtam kíméletlenül-,,kínozni fogom őt.” ”
Spade éppen bejött az ajtón amikor az ingjénél fogja megragadtam. -,,Lépj kapcsolatba Bones-al és mond meg neki, hogy igaza van. Lehet, hogy tévedtem, de ő kegyetlen volt és nekem elegem van.” ” Spade megpöckölte a kezeimet, mintha gézből lettek volna. „Ezt nem tudtad volna úgy továbbítani, hogy nem gyűröd az ingemet?” ” -„
-,,Erőszakra-figyelmeztető,-mondtam egyfajta csillogással a hangomban.- Abban az esetben, ha szükség lenne rá.” ”
Vlad a szoba túloldalán volt Fabian-nal és Anette-el. Mindhárman arra vártak, hogy Spade megtörik vagy ellenáll. Elmozdítottam néhány bútort az útból, csak azért ha Spade az utóbbit választotta volna. Nincs szükség arra, hogy szemét legyen ebből a helyből.
-,,Cat,-kezdte Spade-,,adj nekem még néhány napot.” ” -„ „Rossz válasz” ”-mondtam mosolyogva és megütöttem.
Talán ez a mosoly elvette minden elővigyázatosságát. Feje rángatózott még az ütéstől, aztán már komolyan vett engem. A lazaság eltűnt a testtartásából és tett hátrafelé egy óvatos lépést, kezeit készenlétben tartotta.
-„ „Ez nem ilyen egyszerű, de nem tudom megmagyarázni, hogy miért.” ” -„ „Jobban tennéd ha találnál rá módot.” ” -„ „Szükségem van egy kicsivel több időre,” ”-csattant fel. Nem tudtam megérteni és hangos nevetésben törtem ki. -„ „Ó már értem. Nem tudod elérni, igaz? És ezért hümmögsz úton-útfélen. Nem tudod hol van!” ”
Spade átkozódva szólalt meg: ,,Szép műsor Kaszás! Amint elalszol, a titok Gregorhoz kerül majd. Crispin nyaka köré akarod tekerni a véres madzagot?” ”
-,,Mióta?-böktem meg és félelem kezdett bennem szivárogni. ,,Tudod egyáltalán, hogy ” hova ment?”
-„ „Nem fogok több információt adni, ami veszélyeztetné…” …” -„ „Márpedig fogsz,” ”-aggodalom és harag erősítette a hangomat.-„ „Ne aggódj miattam, ha kell addig maradok ébren amíg vége nem lesz ennek az egésznek, megteszem. Megdöntöm a világrekordot ébrenlétből, ha kell, de te ,,kiszórod a babjaidat” ”, ” mégpedig most.”
Spade szája összeszorult, Emerald villant fel homokszínű szemeiben és egy acélos pillantást vetett rám. -„ „Készülhetsz is arra az esküre, mert emlékeztetni foglak rá.” ”
A dolgok amiket Spadetől tudtam meg egy érzelmi hullámvasútra küldtek engem. Igen, ő tudta hogyan lépjen kapcsolatba Bones-szal ha elmegy. Mielőtt Vlad visszahozott volna engem, Bones adott egy számot, amihez tömören annyit fűzött: Vészhelyzetre, majd távozott egy ismeretlen helyre. Két napja Spade hagyott neki üzenetet, hogy megtudja mikor fog visszajönni. De az üzenet nem talált célba. Aztán hívta őt, e-mailezett neki és megpróbált néhány megbízható baráttal beszélni. Senki nem hallott Bones-ról.
-„ „Diszkrét nyomozásokat folytattam, ahogy ma is mikor elmentem és azt gondoltam talán személyes meghallgatást kér majd Marie-nál,” ”- fejezte be Spade. „Rodney azt mondta, hogy beszélt Crispinnel három napja és elmondta, hogy milyen forró volt a helyzet New Orleans- ban. Mi másért lett volna ott? Elküldtem Rodney-t nyomozni. Ennyi, amit tudok.” ”
-„ „Miért nem hívtad fel Lizát és kérdezted volna őt, ahelyett, hogy vártál Rodney-ra, hogy odaérjen?” ” -„ „Hívtam Lizát.” ” -Spade az állát dörzsölgette.- „Azt mondta nekem, hogy Marie egy héttel ezelőtt kiküldte őt a negyedből és megtiltotta neki, hogy bárkivel is kommunikáljon. Marie nem adott különösebb magyarázatot, de annyit mondott, hogy mindenképpen a tudtára fogja hozni, ha visszamehet.” ” ” -„ „Mikor tudtad meg ezt? Miért nem mondtad el nekem?”
-„ „Crispin speciális utasításait kellett szem előtt tartanunk, hogyne vonjunk be téged ebbe.” „Legutóbb amikor Henny Penny-hez hasonlóan viselkedtél, ”-Spade ellenszegült.-„ hogy az eget is lehozzad nem valami jól sült el a dolog igaz? Türelmet javasolok. Jót tenne neked.” ”
Már azon voltam, hogy nekitámadjak, de a lelkiismeretem leállított. Igaza van. A múltkor kirohantál és ezek most a következmények. Talán Bones most nem tud kommunikálni. Hagyd őket, hagy csinálják, amit kell. Várj amíg Rodney hív.
-Rendben.-ültem le,-„ „várjunk amíg Rodney hív.
Spade elővigyázatosan figyelt engem, mintha vissza akarnám vonni az előbbi kijelentésemet. ” -„ „Én biztos vagyok, hogy hamarosan hívni fog.” -„ „Hamarosan” ”-mondta 5 órával később. Rodney hangja hallható volt mindenki számára, mielőtt Spade kihangosította volna. Kiabált. -„ „A baszás tovább folytatódik, de bezárták az egész Quatert! A Felség csak az embereknek engedi az átjárást, akik nincsenek benne a vámpír, hullarabló vonalban. Nem tudom, hogy Bones ott van-e.” ” -„ „Hogyan teheti ezt?-Spade meglepettnek tűnt. Teljesen elképedtem. Hogyan tudja a Marie karantén alá venni a város egy egész részét?
A Quarter minden részére vámpírokat és hullarablókat állítottak, miközben egy elrabolt gyermek után kutattak. Nagyon egyszerűen csinálják-fordulj körbe, aztán már csak kívánod, hogy tetted volna. Megpróbáltam a folyó felől is, de természetesen azt is őrzik. Marie nem veszi játékra az ügyet. Mással kellene próbálkoznunk.” ”
Anette elsápadt.
Rendőröket használnak-lélegeztem, miközben elmémben ötletek örvénylettek. Megkérhetném a régi csapatom egy részét, hogy menjenek és ellenőrizzék le. Ők emberek és magasabban képzettek… … de ez a közbeavatkozásunkat jelentené. Ennek valaki másnak kell lennie.” ” Megragadtam a telefonomat. Ez egy nagy szívesség volt, de lehet, hogy időpocsékolás, de csak azért is megkérdeztem. Ezek után, nem gondolnád, hogy számíthatsz a családodra?
-„ „Don, mondtam mikor a nagybátyám beleszólt a telefonba. „Abban az esetben, ha ajándékot keresnél ilyen korán a születésnapomra, van egy nagyon jó ajándéktippem. Adom Spade-et, aztán befogom a füleimet, hogy meg ne tudjam, hol vagyunk. Aztán megkérlek, hogy küldj egy-egy repülőgépet egy szellemmel egy Lousianai kompra. Csak jutasd el néhány New Orleans-i városrészre és a többit ő elvégzi.” ”
” -„ „Cat?” ”- Don várt egy másodpercet, mielőtt válaszolt volna. „Ittál?” Egy törékeny nevetés hagyta el a számat. „Szeretném.” ”
Megint vártam. És úgy tűnt ez minden, amit mostanában tehetek. Spade telefonált még néhány ismerősnek miközben próbált néhány infót szerezni Bones hollétéről. De senkinek nem volt. Rövid kérdéseket tett fel: „Láttad Crispint valahol?” ”-ez egy lelkiismeretes és frusztráló eljárás volt.
Aztán egy autó megállt, és az ablakhoz rohantam imádkozva, hogy Bones legyen az. Nem ő volt, de annál meglepődöttebb voltam mikor láttam, hogy ki közeledik a ház felé. Mind Spade és mind Vlad is ellenséges pillantásokat küldtek Taté felé. Lehet, hogy a barátom volt, de nem az övéké. Elhúztam a kezeit, mielőtt ezüsttel húzták volna karóba a szívén keresztül. -„ „Nem tudtam, hogy Bones eltűnt, csak, hogy egy kicsit dühös.” ” Taté egy megvető hangot hallatott. -„ „Nem kriptaőrző. Szart sem adnék érte. Rád gondoltam és a vámpír, akit Don elmondott, hogy hetek óta keresett.” ”
Ó, Jézus. Taté mérges volt, amiért nem meséltem neki Gregorról? Mintha nekem szükségem lett volna erre mindennek tetején. -„ „Mert alig láttalak amióta kiléptem Dontól. Veled ellentétben engem érdekel, hogy Bones eltűnt.” ” -„ „Nem tűnt el,-mondta hidegen Tate.-Csak éppen egy seggfej.” ” Amikor mondta még talpon volt, de egy pillanattal később már a földről nézett felfele. Spade dühösen állt felette. A harag, ami köztük volt, arra késztetett engem, hogy közéjük álljak. -„ „Igazad van.” ” -„ „ Crispin nincs itt, hogy szembe szálljon a sértéseivel, és én nem fogom hagyni, hogy bárki rágalmazza őt” ”. vágott vissza Spade egy ezüstkéssel a kezében. -„ „A fiúd nem tűnt el, mondta Tate, miközben talpra állt. ,,A francia negyedben van és gondolhatod, hogy teljesen az akarata szerint él, és a nagy részét végre is hajtja.” ”
” -„ „Miről beszélsz?”
Taté egy piti, de kemény pillantással nézett rám és kihúzott valamit a kabátjából.
-„ „Műholdas képanyag. Azelőtt nyomtattam mielőtt idejöttem volna, kicsit homályos, de kétség sincs, a lényeg rajta van. Látod az időjelzést? 11:32 tegnap éjszaka. Bones teljesen jól néz ki.” ”
Spade és én kiterítettük a többi képet egy közeli asztalra. Az első kép a Bourbon Streetről. Nem nagyon kivehető, de kétségtelen ő Bones. Sétált az utca közepén. Még a szokásos tömeg közül is kitűnt. Köszönöm Istenem, ez volt az egyetlen gondolatom. A következő képre ugrottam, Bones a háza előtt volt, felismertem a struktúrát. A karjaiban egy nővel.
Egy halk morgás hagyta el a számat. A következő képre hajtottam. A harmadik kép átokszórásra késztetett és Spade karjai közt rúgkapáltam.
-„ „Több időre van szüksége magára, mi? Vicces, hogy nem úgy tűnik mintha egyedül csinálná” ”
Az utolsó képen Bones csak részben látszódik, félig bent volt a kapun ami az ajtajához vezetett. Ugyanaz a ,,csavargó” ” volt hozzátapadva, meg tudtam állapítani a ruházatából, Bones alakja el volt takarva, mert épp vele csókolózott.
”-mondta Taté hangtalanul. „A műhold szerint a kép óta még nem -„ „Ő egy csaló fasz,” sikerült kijönnie a házából. Nem kell mondanom, hogy hamarosan hova fog ez vezetni ” Cat. Don szaktudására számítunk ebben.” -„ „Szemétláda,” ”-prüszköltem. -„ „Ez nem bizonyít semmit sem,” ”-mondta Spade miután sikerült felocsúdnia a meglepetéstől. „Nem tudjuk, hogy mi folyik ott, vagy hogy ki ez a nő. Lehet, hogy egy kapcsolattartó és ez az egész egy álca.” ” -„ „Ó egy kapcsolattartó, rendben.” ” Egy időben tanulmányozni akartam a képeket és ugyanakkor meg is semmisíteni. „Teljesen egyértelmű, abból, amit látok.” ” -„ „Istenverte közvetlen,” ”-motyogta Taté. -„ „Csend,” ” –üvöltött Spade Taté-re, majd kissé enyhébben hozzám fordult. „Crispin nem árulna el téged ilyen módon, nem számít, hogy milyen hamuszínű volt is. Egy magyarázat van erre. Küldjük Fabiant, hogy kiderítse, mi folyik ott.” ”
A düh mellett, több sebből véreztem. Azt akartam hinni, hogy ez mind csak egy félreértés volt.
És még mélyebben lent egy burkolt, el-elsikló félelem kerített hatalmába. Mi van, ha mégsem?
-„ „Oké,-mondtam erőltetetten, amikor a fejem már zsibongani kezdett. „Fabian menj és találd meg Bonest. Engedd meg, hogy elmagyarázza, ki ez a csirke. Várni fogok, hogy ” mit fog mondani Bones.” -„ „Elment az eszed?-Tate kifakadt,-nem láttad azokat a képeket? Mire van még szükséged? Élő videó közvetítésre?
-„ „Néha az sem jelent semmit,- ordítottam vissza. A szemeim égtek, de nem sírtam. ” „Megtaláltam a nehéz utat, és nem fogom még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni.”
Taté hitetlenkedve bámult engem. Aztán a következőt mondta:,,Őrült vagy,” ” mielőtt undorodva odébb ment volna. -„ „Mindenképpen üzenek,” ”-ígérte Fabian. ” Megint a képekre néztem. „Nem számít, hogy mi a válasz.” ” -„ „Kérlek, tedd azt.”
19. Fejezet
JUAN ELJÖTT, HOGY FELVEGYE FABIANT. JUAN barátságosnak tűnt, de eléggé visszafogott volt az üdvözlése, már tudtam hogy látta a képeket.
- Mennyi idő ameddig odaér? - Kérdeztem Juant, amikor már azon voltak hogy távozzanak. Csoszogott. - Querida, ha annyira különleges lennék, hogy pontosan tudnám akkor is ez az info túl sokat nem mondana neked.
- Megközelítőleg, - unszoltam, utáltam ezt a szükségtelen titkolózást, de Gregor bizonyította, hogy még mindig ellenőriz álmomban. Ha valahogy mégis elaludnék, rohadtul nem lenne jó, ha bármi hasznosat elárulnék neki.
- Körübelül egy nap, figyelembe véve a kapcsolódás idejét és a visszaállítást - saccolta.
Olyan hosszú idő? Addig lyukasra koptatom a padlót.
- Rendben. - A veszettül jó csalások évei alatt amikor egy emociónális roncs voltam megedződtem, ez most az előnyömmé vált. - Vigyázz a kísérteteimmel.
Juan vetett egy bizalmatlan pillantást a vállán át. Fabian rám mosolygott, és a kezei eltűntek Juan kulcscsontján.
- Jó látni téged, querida, - mondta Juan, még mindig a vállán tartva a kezét, egy ravasz pillantással egyetemben. Egy erőltetett mosolyt villantottam felé. Nem úgy tűnt, hogy aggódnának az elhagyott feleség miatt.
Szemem sarkából láttam, ahogy Spade megdörzsölte a halántékát. Annette a bejárati ajtóban állt a keretnek támaszkodva. Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára bámelyikünk is aludt volna.
- Aludjatok egy kicsit fiúk, ez nem egy csapatverseny, hogy ki tud ébren lenni a legtovább. Főképp te, Spade. Ébernek kell lenned amikor parancsot kapunk, szóval nincs választásod.
Bólintott. - Csak néhány órát. Az elég lesz, hogy átvészeljem vele ezt az egészet.
- Nem kell amiatt aggódnod, hogy elfogok aludni. Teljesen biztos vagyok benne hogy ez a néhány óra alvás elég lesz ahhoz, hogy ébren tartson.
Spade szúrós pillantást vetett Tate-re. - Mi mindannyian tudjuk, hogy ezek az elképzelések bizonyítottak. Crispin féltékenysége határtalan. A legkisebb mértékben sem döbbentett meg, Fabian jelentése miszerint nincsen semmilyen nő.
- Igen, igaz, - gúnyolódott Tate. – Nem csináltam semmit - És mielőtt bármit is mondanál, én csupán Cat barátja vagyok. És ha Bonesnak semmit sem kell takargatnia akkor miért bújkál?
- Elég fiúk. – Megfájdult a fejem tőletek.
Spade végezetül még egy gúnyos pillantást vettet Tate-re. - Elég hamar be fog igazolódni, hogy tévedsz. Élvezni fogom amikor informálhatom Crispint arról, hogy fölöslegesen felizgattad Catet a te eredménytelen és felesleges keresésed során, és azt gondolom végül úgy is meg fog ölni.
Tate megvonta a vállait. - Felizgattam az igazsággal, mert átkozott legyek ha befogom addig amíg ő a háta mögé bújik és egy idíótát csinál belőle.
Spade mereven nézte a miattam aggódó Tate-t. Úgy nézett ki, mint aki inkább verekedni akarna, nem megölni őt.
- Nagyon szerencsés vagy. Crispin megesketett, hogy nem bánthatlak téged.nyomatékosította Spade. - Különben már kereshetnéd a fejedet.
- Aludj jól, - vágott vissza Tate.
- Ez a legjobb végszavad. - Figyelmeztettem Tate-t. Spade-ra nem volt igaz az “ ugat de nem harap “ állítás. Tate ezt nem tudja?
Spade úgy megfeszült mint aki elvesztette a fogadást. Gondolkodtam a megoldáson vele kapcsolatban, de aztán úgy döntöttem taktikát váltok.
Meggörnyedve ziláltam és a kezemet a fejemre szórítottam. Spade egy pillanat alatt mellettem termett. Lovagiassága sokkal mélyebbről fakadt mint a természete.
- Mi az, Cat?
- A sok stressz meg az alváshiány…úgy érzem elfogok ájulni.
Egy végső megsemmisítő pillantást vetett Tate-re és Spade megérintette a karomat - Hozok neked egy kis vizet.
Bement, én meg Tate felé fordítottam a figyelmemet. - Valószínűleg megmentettem az életed. - mondtam csendesen.
Vlad végignézte az egész incidenst egész jól szórakozva rajta. Tudnia kellett hogy színleltem, hiszen valószínűleg hallotta a fejemben.
- Fiatalember, úgy vélem egy nap szörnyű baleset fog érni - mondta Tate-nek. - Ha tovább folytatod az emberek provokálását, akkor az a nap hamarosan bekövetkezik.
Tate a szemeit forgatta. - Igen, igen, tudom. Meg fogsz ölni valami igazán szörnyű módon ha minden alkalommal egy tizcentest elraktam volna ahányszor ezt hallottam már gazdag lennék.
- Ha azt akarnám hogy meghalj, akkor már halott lennél. El kéne gondolkodnod róla miket hordasz itt össze, mert amikor valakire rá se hederítesz, az el fogja vesziteni a kontrolt. Elég erős vagy hozzá, hogy élj a lehetőséggel és túléld ezt.
- Jó tanács. - nyugtáztam. -Hallgatnod kéne rá.
Tate egy szúrós pillantást vetett rám. - Kapd be, Cat. Elbújnék a saját árnyékom mögé ha félnék minden felém irányuló fenyegetéstől. Egy napon majd meg fogok halni. Mindenki meg fog, csak az a kérdés hogy hogyan. Legyek átkozott ha az időmet nyafogással fogom tölteni mint egy gyáva. Csókold meg a seggem, ettől még nem lesznek miattam dühösek az emberek. Mindent egybevetve nem én szabom meg hogy élek és hogy halok meg? Az a probléma fiúk, hogy ki öl meg.
- Istenem, - dünnyögtem. Ő meg mintha meg sem hallotta volna.
Vlad felsóhajtott. - Csodálkozom, hogy mit láthat benned. Többnyire csak szánalomra méltónak tűnsz. Végsősoron látszólag mintha lenne benned egy kis bátorság.
- Menj a picsába - kezdte Tate.
Lábai lángra kaptak. Majd a kezei is. Az ezt követő pillanatban Vladra rontott, majd váratlanul különös taposó táncba kezdett amíg Tate megpróbálta eloltani a lángokat.
Vlad lecsendesedett. - Látod? Nézd a vérmérsékleted.
- Aham.- Megköszörültem a torkom. – A te elméd?
A tűz lassan kialudt Tate-n. Teljesen sokkolta az elmém. Fabian nem tud elég hamar visszaérni. Ki gondolta volna, hogy annyira zaklatott leszek, hogy látni fogok egy szellemet?
- Megbízhatok benned Vlad, hogy nem ölöd meg addig amíg én kint alszok? Kérdeztem.
Vlad mosolygott. - Egy darabig, igen.
Juan nem jött vissza. Fabian sem, igaz kevesebb mint 18 óra telt el mióta beszéltünk, és lám megszólalt a telefon. Vicces, hogy a szörnyű hírek mindig telefonon érnek utol.
- Cat.
Juan hangja. Amint meghallottam tudtam, hogy rossz hírt fog mondani. Nagyon kimérten hangzott. Túlságosan is kontrolláltnak.
- Nem akartam várni, azzal hogy elmondjam neked, querida…
Vlad bámult engem. Tate szintén. Spade feje a vállamon volt, hogy elsőkézből hallja a jelentést.
- Amikor Fabian megtalála őt, tisztán látszott hogy Bones nem a saját akaratából volt fogva tartva. Azt mondta, hogy azt akarja Fabian tűnjön el…össze tudod szedni magad, amigo? - Ez valószínüleg a szellemnek köszönhető, azóta nem borultam ki. Még.
- Nézd, querida, Fabian azt mondta Bones nagyon durva volt. Azt mondta neki, hogy húzzon el vagy valami hasonló.
Vettem egy mély lélegzetet. - Szóval azt mondod, azt akarta, hogy még hagyjátok egyedül? Mondta, hogy mennyi ideig? Mondott valamit rólam?”
Ez nem segített, a hangom megbicsaklott az utolsó kérdésnél. A szivem majd kiugrott, gyengének éreztem magam, de szerencsére még a két lábamon álltam.
- Sí. - Juan úgy hangzott, mint aki citromba harapott. Fabian megkérdezte - Hogy fogja elmondani ezt a feleségének? - és Bones azt mondta…
Juan megált. - Mit mondott? – Már majdnem sikítottam.
Azt mondta, -Nekem nincs feleségem.
Spade kikapta a kezemből a mobilt. - Ez egy véres hazugság!
- Nézd, nekem sem tetszik ez az egész - Hallottam Juant felcsattanni. - De nem hazudik.
Spade nem hagyta abba a dühöngést. - Én ismerem azt az embert már 220 éve, és meg tudom mondani…-
- Hagyd, Spade.
Abbahagyta a dühöngését ahogy meghallotta a nyugodt hangomat és meglepődve bámult engem. - Nem hihetsz ennek a patkánynak. Ugye nem hiszel?
Azt gondoltam hogy hazudik. A pokolba is, ha biztosan mondhatnám ezt. - Miután láttuk a műhold képeket és hallottuk a szemtanúk beszámolóit, úgy vélem igen. Ez az én válaszom- Bones tényleg azt mondta, hogy vissza jönne hozzám? Te ezt feltételezed?
Spade kihúzta magát. - Nem szükséges leírnia ahhoz hogy tudjam mi a szándéka
Most biztos voltam benne elég csúnya dolog lenne kinevetni. – Más szóval nem, te ezt cask feltételezed.
Bones itt elég világosan mondta nekem, hogy vége, de még mindig nem tudtam elfogadni. Kitartottam amellett a kis reménysugár mellett amit Spade hangoztatott a a legvégsőkig.
Annette okosan a szoba legtávolabbi pontjában maradt. Spade szó nélkül lecsapta a kagylót.
- Cat, tűnjünk el innen,- mondta Tate. - Te visszamehetsz Donhoz és a csapathoz. Ott mindig otthonra lelsz. Nincs erre szükséged..
Hidegen néztem rá, a kökemény valóság ami áthatol a fájdalmon. Igaza van, ez nem a te otthonod. Nem tartozol ide. Nem tartozol sehova.
- Nem.
Ezt gondoltam, de nem az a személy voltam aki ezt ki is mondja. Vlad fürgén mozgott Tate mellett és már ott sem volt.
- Gregor már megmutatta hogy nem fogja elengedni, te meg nem tudod megvédeni tőle. Te csak megöleted a katonáidat, sokkal jobb lesz ha minél hamarabb velem jön ameddig eldönti mit is akar csinálni.
- Kétlem, hogy a szándékaid tisztességesek - mondta Spade, a szemei zölden világítottak.
- Ha Bones kételkedne a szándékaimat illetően akkor itt lenne, hogy megjegyzést tegyenválaszolta Vlad. Tate tiltakozása nem segített. A hangulat gyorsan veszélyessé vált. - Ha őrzöl egy elhagyott szeretőt, az ne a legjobb barátod felesége legyen. Miért nem gondolkozol a saját szerelmi életeden, mielőtt még túl laza leszel ott elől.
Ha lehetséges volt, hogy egy vampire még fehérebb legyen, akkor Spade az volt. Vlad Giseldára – Spade menyasszonyára - való utalása, akit meggyilkoltak, nekem is feltűnt. Gyorsan váltak a dolgok menthetetlenné. A szemem Vlad és Spade között cikázott. Nem amiatt aggódtam, hogy Vladnak bántódása esnik, hanem amiatt hogyha Spade megérinti akkor Vlad halálra égeti.
- Spade, bármit is gondolsz, Bones kristály tisztán közölte, hogy kettőnk között vége van mindennek. Ez az én hibám volt és ezt nem tudom elfogadni. Tate….Nincs visszaút. Istenem, ha ott lenne. - Vlad, mi az ár? Minden vámpírnak van egy, szóval mit akarsz azért cserébe, hogy addig veled menjek ameddig kitalámom hogy mihez kezdek?
Úgy tűnt Vlad megfontolja a választ. - Táplálkozni fogok belőled. Szerintem ez egy fair ajánlat.
- Elfogadom. Eladva! a rezes-zöld szemekkel rendelkező vámpírnak.
Spade keresztbe fonta a karjait. - Ez nem történhet meg, Nem engedem hogy elmenj vele.
- Ne bántsd! - küldtem Vladnak az üzenetet. Láttam ahogy a szája kis mosolyra kunkorodik. Spade a barátom, még akkor is ha téved. Nem lesz harapnivaló, ha bántod őt. És ez ugyanúgy vonatkozik Tate-re is. Azóta is kedvel, képes lenne közénk vetni magát.
- Füstött érzek? – Kérdezte Vlad, még mindig nem tűnt el az arcáról az a kis mosoly.
Azzal a lángok elkeztek átkúszni a falon. Úgy nézett ki, mintha narancssárga és piros kígyók varázslatosan tekerednének és egyre csak nőnének és nőnének.
Spade szitkozódni kezdett, miközben a mosogatóhoz ment és elkezte vízzel tölteni a tartályokat amíg segítségért kiabált.
- Ha elég gyors vagy, időben ki tudod vinni. - Vlad biztosította őket, miközben az egyik karjával engem tartott. - Lehetséges?
Ha maradna mégtöbb kárt okozna. Tudtam, hogy közülök hárman biztosan ölre mennének és nem tudnám leállítani őket. Tate nem volt ésszerű. Megragadta Vlad vállát és kirepült vele a mennyezeten keresztűl. Hallani lehetett mindkettőjük hangját, a plafonról törmelék zuhant a földre a lángok közé.
Vlad ráadásul nem pislogott. - Ez egy figyelmeztetés. A következő, hogy már nem is létezel.
Vetettem egy utolsó pillantást a mennyezetre és a lángoló falakra, mielőtt megragadtam Vlad karját, miközben még mindig az elmúlt 15 perctől szédültem.
- Menjünk.
Beszáltunk a kocsiban ami valószínleg Vladé volt. Ahogy elindultunk, 4 nagyobb robbanás hangját hallottam és a gépkocsik a felhajtón is felrobbantak.
- Szóval nem fognak minket követni - mondta Vlad a kábult pillantásomra adott válaszul.
Egy villám keresztülhasított az égen. Ez volt az utolsó dolog amit láttam, mielőtt lezárultak a szemeim.
20. fejezet
Öt lépese van a gyászolásnak, vagy legalábbis ezt mondják. A tagadás az első. Nekem sok volt abból, amita elhagytam Spade-et. Aztán a következő a harag, és ó igen, dühös voltam. Ráadásul nem tudott volna néhány napot várni,hogy ne álljon meg szüntelenül gondolkodni, hogy hagyja a port leülepdeni. Nem, te nem Bones.
Aztán az alkudozás a legszánalmasabb mind közül, ami markában tartott ismeretlen úticélunk felé vezető úton. Engedd vissza őt. Nagyon szeretem őt, és ő szeretett engem. Talán még működne a dolog közöttünk...
Bassza meg!-mondtam haragból. Mindig is tudtam, hogy Bones vissza fog térni a régi kis trükkjeihez. A leopárd nem tudja jobbá tenni a foltjait?! Nincs feleséged?! Kinek van rád szüksége amúgy is?!
Ha a mellettem lévő vámpír hallotta is a szellemi skizonfréniámat, nem adott neki hangot. Vlad fütyült amíg az érzelmeim orosz roulettet játszottak. Mire bejelentette, hogy megérkeztünk, addigra teljes depresszióba estem. Vagy más szóval a Negyedik lépés.
Az autó megállt, és hallottam, hogy emberek közelednek. Egyiküknek sem volt szívverése. Az autóajtóm kinyílt, kezemen egy fénycsóva. ,,Tartsd még csukva egy darabig őket. Bevezetlek.” ” Egy perc óvatoskodó lépések után megálltunk. „Kinyithatod a szemed most már Cat.” ” Kinyitottam. Egy nagyon hosszú öreg csarnokban voltunk. Magas, magas mennyezetek. Gótikus, ez a legmegfelelőbb szó rá. Vlad mosolygott. „Lépj be szabadon és saját akaratodból, ez az amit most kellene mondanom?” ” Körbetekintettem. „Csak egy pár napig maradok míg egyenesbe jövök és összeragasztom kettétört szívemet. „Maradj csak ameddig akarsz. Végül is tartozol nekem. Lehet, hogy pár napnál tovább tart majd nekem összegyűjteni.” ” Fáradtan rápillantottam. „Ne fogadj ezen.” ” Egy dolgot elmondhatunk a sötétség koronázatlan hercegéről ha vele vagy, nem lusta és figyelmetlen személyzete van. Miután megmutatta nekem a szobámat egy Shrapnel nevű vámpír, megkérdeztem, hogy milyen fajta plazmamentes italuk van. Nem úgy reagált, hogy felsorolta azokat, hanem behozta a hűtő teljes tartalmát. Amikor mondtam neki, hogy én is vele tudtam volna menni, hogy megnézzem, akkor őrültnek nézett. Nos, nem járt messze az igazságtól. Vlad minden egyes éjszaka velem vacsorázott, habár sosem evett. Nappal nagyon ritkán volt látható, gondolom az ügyeket intézte. Nem tudhattam biztosan, mert az idő nagy részét a szobámban töltöttem, búslakodtam, a hangulatom vadul csapongott Bones iránti haragom és az öntiltakozás között. Eleve kudarcra volt ítélve a kapcsolatunk mert, Bones képtelen volt felhagyni a kicsapongásával? Vagy minden oké lett volna ha nem távozom azon a reggelen Gregorral? Nem tudtam és a nem tudás megrohaszt. Az ebédlőbe mentem kilenc órakor. A vacsora későn volt felszolgálva, egyértelmű okokból. Vlad már ott ült. Hosszú barna haja fésült és laza volt, ujjaival pörgette a borospoharat amíg mellé nem ültem. Elkezdtem megtölteni a tányéromat, az asztalon lévő kaja választék közül. Rozmaringos bárány-tál, pácolt spárgák mangóval,salsa és apró lágy piros burgonyák. Vlad csak nézett és itta a borát. Amióta vámpírral éltem hozzászoktam , hogy miközben csámcsogok, valaki más nézett, így nem éreztem magam
magabiztosnak. Néhány perc halk rágás után, szünetet tartottam. „Ez a bárány igazán jó. Biztos nem akarod megkóstolni?” ” 'Nemsoká enni fogok.” ” Valami a hangjában arra késztetett, hogy megálljon a villám a következő harapás előtt. Vlad nem úgy hangzott mint aki, az előtte lévő lakomára gondolna. „Ezt most múlt időben vagy előrejelezve mondod nekem?” ” „Csak a reakciódat mértem vele.” ”Kicsit megdöntötte a fejét. „A szemeid nem olyan puffadtak ma, és a hangulatod sem olyan elnyűdt ma este. Ez azt jelenti, hogy végül beletörődtél Bones elhagyásába?” ” Ez volt az első alkalom, hogy említette őt. Személy szerint jobban örültem volna, ha még nem most. „Ne aggódj,nem kell megint erről beszélned velem.” ” „Elégedett vagyok, hogy ezt hallom.” ” Hátradőlt a székben, majd újra prögette a poharat. „Nem léptél kapcsolatba Spade-el, vagy bárki mással amióta itt vagy. Nem vagy kíváncsi, hogy ők beszéltek-e vele?” ” Emiatt letettem a villámat, nem tudtam, hogy hova akar kilyukadni ezzel, de Vlad nem tett semmit indíték nélkül. „Mi a helyzet haver? Meg akarod emelni a vérnyomásomat? Kikloffolsz mielőtt nekilátsz? Nem, nem beszéltem velük és nem is akarok. Nincs szükségem még több véres részletre.” ” „Mint azt, hogy éppen most van-e valaki a karjai között, hozzásimulva, csókolva a meztelen valóját?” ” A tányérom keresztül repült a szobán, majd a falon eltört. Ahogy megtettem már átkoztam is magam, Vlad-ot, de legfőképp Bonest. „Látod milyen gyorsan elveszítem az önuralmam ugye? Méricskélsz engem? Nos, én egy kicsit ingerlékeny vagyok, elmondhatod, elnézést.” ” Megragadtam a vászonszalvétámat és a törött tányér felé indultam, elhatároztam, hogy eltakarítok magam után. De Vlad gyorsabb volt nálam. Magához rántott.
„Mit csinálsz?” ”-csattantam fel. Addig szorított, amíg már majdnem fájt nekem. „Követelem a vér fizetségemet.” ” Nem is volt időm felkészülni, mielőtt Vlad szája a torkomra záródott és agyarai bele nem mélyedtek a húsomba. Egy kiáltás jött ki belőlem, de ez nem fájdalom volt. Vlad még keményebben szívott, hogy minél több vért magához nyerhessen. Pulzáló meleg terjedt szét rajtam minden egyes szívással. Vámpír méreg. Nem káros, de képes egy hamis, de annál kellemesebb meleget fakasztani. „Vlad elég lesz...” ” „Nem-mondta alig hallhatóan,- még többet.” ” Közelebb húzott magához, én félig meghajoltam, és úgy éreztem,hogy azok a mély szívások egyenesen a gerincemig készültek menni. Vlad leengedte a karjait. Ziháltam. Melegük volt, ellentétben a vámpír normális testhőmérsékletével. Ez a pyrokinézis kell, hogy legyen. A vérem nem tudja olyan gyorsan felmelegíteni őket. Amilyen gyorsan megragadott, olyan gyorsan el is engedett. Az asztalnak dőltem, a térdeim gyengébbek voltak, mint azelőtt. „Ez most adott neked valamit amin érdemes lesz gondolkodni,” ”-mondta. „Nem, nem fog.” ” Mondtam összetörten. Majd egyszer csak sírni kezdtem. ,,Még mindig szeretem őt Vlad. De ugyanakkor utálom is, de talán …..én szeretem őt.! Habozás nélkül azt mondta:” ”Túl fogsz jtuni rajta” ” Vajon tényleg? Nem mondtam ki hangosan, nem mintha számított volna. Vlad hallotta amit gondoltam. „nem vagyok már éhes,” ”mondtam és elhagytam az ebédlőt. Az este folyamán később,épp, hogy elaludtam amikor megmozdult az ágy. Az szemeim azonnal kinyíltak, aztán egy ujj szorult az ajkaimra. „Csak én vagyok. Beszélni akarok veled.” ” Már ébren voltam. Az emberek nem szoktak beszélni miközben másznak be az ágyba, ami pontosan leírja Vlad cselekvését. „Igazán?” ”-mondtam nehéz szarkazmussal.
Egy elutasító mozdulatot tett. „Nem kell magad köré tekerni a lepedőt Cat, nem akarlak megerőszakolni.” ” „Ahonnan én jövök, az emberek akkor beszélnek amikor ébren vannak.” ” És hogy jobban szemléltessem a dolgot, felültem. Igen, eléggé markoltam a lepedőket. Vlad éppen begyűrt egy párnát a feje alá és nevetett. „Milyen tökéletesen bosszantó vagy Kaszás, mindketten tudjuk, hogy porrá tudnám égetni az ágyneműt ha akarnám. Gyere közelebb, a merev közép-nyugati neveltetésed nélkül, kivéve ha kifogásolod, hogy itt maradjak?” ” A szorításom ellazult az ágyneműn. Neki több ütőkártyája is van. Vlad sokkal erősebb, mint én, és ha még nem is tudná felgyújtani a lepedőt, ha szeretkezni akarna velem, akkor meg tudná tenni. „Rendben. Miről akarsz beszélni?” ” „A jövődről.” ” Megfeszültem. ,,Azt akarod tőlem, hogy távozzak, rendben,én....” ” „Igazán azt hiszed,hogy azért jöttem ide, hogy kidobjalak?-vágott közbe. Ennél azért már jobban ismerhetnél.” ” „Bocsánat. Ez egy nagyon rossz hét volt.” ” „Igen.” ” És a hangjában semmi hamis nem volt. „Az önbecsülésed elszenvedett egy súlyos csapást, és tény, hogy te nagyon sebezhető vagy. Ha úgy gondolnám, akkor ” könnyen el tudnálak csábítani.” „Teljes valódban, ugye?” ”-mondtam egy horkantással. „De rossz nyomon jársz ha azt hiszed, hogy könyörület baszás után vágyakozom.” ” Az ajkai mosolyra görbültek. „Már mondtam neked, hogy az érzéseim irántad, nem romantikusak. Azért vagyok itt, mert a barátod vagyok, és nekem a barátaim sokkal fontosabbak,mint a baszás.” ” „Boldog vagyok, hogy itt vagy,” ”mondtam. És igaz volt. Ezt nem tudtam volna feldolgozni, ha Mencheres vagy Spade, vagy bárki más van körülöttem felsőbbrendűségét éreztetve velem.
Vlad megfogta a kezemet. „Túl fogsz jutni rajta, de mielőtt megtennéd, szembe kell nézned vele.” ” Vele. Bones. Félrenéztem. „Értékelem a véleményed, de ezért a témáért kár a szó is, nem fogom látni őt. Nem ” akarom látni, hogy mit csinál ezzel-vagy azzal.” „Catherine, te hülye vagy.” ” Megmerevedtem a nevem és a sértés hallatán. „Mennyire Drac?” ” -csattantam fel, miközben használtam azt a nevet,amit mindenki ismert. „Nem jutottál még túl rajta, mert még mindig azon ábrándozol, hogy tényleg elhagyotte. Ez az amiért nem engeded el. És ez az amiért halottan fogod végezni, mert elsiklottál a tény felett, hogy egy vámpír van veled együtt az ágyban. Intézd el a dolgokat Bones-szal egyszer és mindenkorra.” ” „Tudom, hogy ennek vége van.” ”-mondtam miközben ,megpróbáltam megtalálni a hangomat-„ ” „Hangosan és egyértelműen mondta nekem.”
„Azon gondolkozol, hogy tényleg komolyan gondola-e. Hogy nem csak azért tette, hogy bántson téged, ahogy te bántottad azzal, hogy leléptél a csata kellős közepén az ellenségével. őrültté teszed magad, miközben azon töprengsz, vár-e arra, hogy utána ” menj, mint ahogy ő tette a régi szép időkben.” „Hagyd abba az elmémben való kutakodást.” ”-hallottam kimondva a féltett gondolataimat, ami így olyan volt mint egy sebészeti beavatkozás érzéstelenítés nélkül. „Ez nem olyan beteges kigondolt elképzelés” ”,folytatta hűvösen.” ”Ő felhasználta ellened a legnagyobb félelmedet, ahogy te is ő ellene az övét. Épp csak kételkedtem, hogy Bonesnak lesz hozzá gerince, hogy megtegye.” ” „Akkor miért mondott, nekem, hogy derítsem ki,ha azt gondolod, hogy újra lelövetem magam?” ” „Azért mert, ha igazad van hamarosan kopogtatni fog az ajtómon. Ha nem, akkor le leszel sújtva, de mire észbe kapnál, már erősebb leszel mint valaha.” ” Rágtam az alsó ajkaimat. Kockáztatni, hogy a szívem újra szétroncsolódjon,hogy kiderítsem ez nem-e valami vámpírhatalom játék? És ha igen, akkor meg tudnék bocsátani neki? Akarom ezt? Másmilyen módon szeretném tudni, melyik lenne a jobb,
minthogy őrületbe kergetem magam a remény halvány fonalához való ragaszkodás közben. Vlad valószínűleg olvasott a gondolataimban, mert bólintott. „Reggel hívd fel Spade-et, hogy ütemezze be a Bones-szal való találkozást. Bones nem fogja vissza utasítani a találkozást, az indulatai ellenére sem. Ezután biztosan tudni ” fogod, hogy vége van-e ennek örökre.” Ez túl sok volt most nekem, a kialvadtlanság miatt.Sóhajjal dőltem vissza az ágyra, elfelejtve, hogy valaki más is van a szobában. Vlad mellém telepedett, és a párnámra tette a fejemre. „Khm.” ”Köszörültem meg a torkomat. „Nem most egyeztünk, meg hogy csak barátok vagyunk?” ” „Nem a szex miatt vagyok itt. Már régóta nem voltam olyan nő mellett aki érdekelt volna.” ” „Ó, jól van.” ” Pizsi-party Draculával? Minden körülményt figyelembe véve, miért is ne? ” „Oké, de horkolok.” Grimaszolt. „Már egy hete ugyanazon fedél alatt vagyunk, így mostanra már pontosan tudom, hogy horkolsz.” ” Egy gyilkos pillantást küldtem felé, aztán kinyújtóztam az ágyon, ahogy normálisan is szoktam. Vlad körém rakta a kezét, és a fejét a párnámon hagyta. Zavarban kellett volna lennem, amiatt, hogy egy ágyban vagyok vele, miután meztelen felsőtesttel feküdt felettem, és rajtam csak épp hosszú, áttetsző hálóing volt, de nem zavartattam magam. Nagyon jó érzés volt valakivel aludni, annak ellenére, hogy nem ő volt az akit hiányoltam. „Jó éjszakát Cat.” ”.mondta, de már hajnalodott. Ásítottam és lecsuktam a szemeimet. „Jó éjszakát Vlad.” ”
A kopogás nem ébresztett fel engem. Biztos halk és könnyed volt. Csak akkor ébredtem fel, amikor Vlad kicsit sem kedvesen azt mondta, „Gyere be!” ”. Istenem igaza volt, a reflexeim szarak voltak. Shrapnel bedugta a fejét az ajtón. Gondolatban lehordtam Vald-ot amiért nem hagyta meg nekem a lehetőséget, hogy kimenjek a fürdőszobába. Milyen lesújtó volt ez a pillantás? „Bocsáss meg Mester, de a hívó azt mondja, hogy sürgős. Odaadhatom a telefont?” ” Nyilvánvalóan közel vitte az oldalához, ideges volt. Talán morcos volt, hogy felébredt. Vlad gesztikulált. „Nagyon jó, hozd ide.” ” Shrapnel mint egy nyúl úgy mozgott, aztán kisietett és bezárta maga után az ajtót. „Ki az?” ”-mondta Vlad. Spade hangja olyan harsányan hallatszott ki a telefonból, hogy rögtön felébredtem. „Ha nem adod Cat-et most azonnal, akkor élve foglak megsütni a saját levedben.” ” ” Elragadtam a telefont tőle. „Mi az? Itt vagyok, mi a gond?” Nagy csend volt. Nagy későn jöttem rá, hogy mit tettem. Vlad megrántotta a vállát, mintha azt mondaná, ebbe most jól belesültél. „Azt mondták nekem, hogy nem lehet megzavarni Vlad-ot amíg ágyban van.” ” Minden szót hangsúlyozott. „Tehát emiatt gyengélkedett? Lucifer vér labdái, emiatt nem válaszoltál a hívásaimra?” ” „Én-én nem tettem...” ”-Istenem, dadogtam. „Csakugyan!?” ” „Nézd, nem úgy van!” ”-A harag megmentésemre sietett.” ”Ha valami nincs rendben, mond el, de ha pina rendőrt akarsz játszani, akkor a legjobb barátoddal kellene kezdened. Valószínűleg most is mélyen benne van valakiben.” ” „A segge nagy veszélyben van,ha érdekel.” ”-válaszolt hidegen Spade. Ez elűzte belőlem az összes ellenségeskedést, Spade nem volt oda a hisztérikus túlzásokért. Úgy ragadtam meg a telefont, mintha csúszós lett volna. „Mi történt?” ”
Talán ugyanolyan félelemmel mondtam ezt,mint ahogy éreztem is magam, és Spade haragja alábbhagyott. „Fabian a segítőkész szellemed New Orleans-ban volt, hogy beszéljen vele. Abból amit ki tudott venni: Crispin hamarosan távozásra lesz kényszerítve a Negyedből. Gregor pedig a városon kívül várakozik.” ” „Mit értesz azon, hogy távozásra kényszerítve?” ” A hangom már nem lehetett ennél élesebb. Vlad összerezzent. „Crispin New Orleans-ba ment, hogy találkozzon Marie-val. Miután ez megtörtént, ahogy feltételeztem, Marie bezáratta a Negyedet a hallhatatlan látogatók számára és ” Gregor nagyobb erőket mozgósított a a város falain kívűlre.” Felugrottam és elkezdtem ruhákért turkálni. Vlad a látóterembe jött higgadtan. „Ott vagytok? Úton?” ” „Nem tudunk emiatt az egész vér probléma miatt. És miattad Gregornak egyértelmű jogai vannak, hogy elvigye Cripint a törvény jogán. Egyetlen vámpír sem tud a ” segítségére sietni.” A padlón ültem a térdeim túl gyengék voltak. Egy másodpercig még levegőt sem vettem. Aztán gondolkodni, tervezni kezdtem. „Ki kell emelni onnan. A helikopter lenne a legjobb megoldás. Felfegyverezhetnénk ezüst golyókkal. Levegőben át tudjuk tenni egy másik gépre. Azt mondtad, hogy korábban már hagytál nekem üzeneteket ez ügyben?” ” Vlad felé küldtem egy igazán fenyegető pillantást. „Hagytam neked üzenetet, hogy hívjál, de csak ma este szereztünk tudomást Gregor csapdájáról.” ” Vlad vállant vont, nem kért elnézést. „Azt mondtad, hogy nem akarsz velük beszélni. Ez a része új nekem. Elmondtam volna neked, ha tudom.” ” Nem hibáztatom érte. Mind ezek után a rejtőzködés az én hibám volt nem Vlad-é. „Van egy kis probléma a terveddel Cat.” ”-mondta szűkszavúan Spade. „Különben már megcsináltuk volna. Senki nem engedtetett be a városba még a levegőben sem. Ez egyenlő lenne a halálukkal Marie rendelkezése alapján és ő túl hatalmas ahhoz, hogy ezt abbahagyja. Megkockáztatnám magam, de ha akár egy vámpír vagy egy ghoul átlépi a Negyed határait, Gregor biztos követni fogja. Embereknek kell lenniük, vámpír ” befolyástól mentesen, érted?”
Igen,értettem. Most már tudom, hogy miért volt így bekattanva, hogy elérjen engem. „Add meg a számodat. Nemsoká visszahívlak.” ” 21. FEJEZET
PRÓBA HÁROM, KETTŐ, EGY … VETTED, Geri?
Geri Hicks hadnagy, a Don csapatába való visszahelyezésem , - köhögött és motyogott Elfogadva.
A bőre alá műtéti úton elhelyeztek egy bejövő vonalat, hangomat közvetlenül a dobhártyájához vezetve. Ha kiabálnék, az fájna neki. A mikrofonja kevésbé tolakodó helyen, a nyakláncában volt elhelyezve.
Mi a helyzeted, Geri? A Szent Anna utcán jövök keresztül és a Bourbon felé tartok. A madár szerint ott van még?
A kölcsönzött laptopom ellenőriztem a Francia Negyed műholdképét. A repülőgép turbulenciája nem segített, de még mindig észleltem Bonest. És mellette a nőt.
Pozitív. Van egy kis idő eltérés, amint tudod, de ott kell lennie. Minden rendben?
Geri ideges volt. Nem hibáztathattam. Be kellett hoznia Bonest anélkül, hogy valamelyiküket megöletné. Én is az lettem volna.
Jól vagyok – mondta Geri. Rendben. Menj és kapd el.
Én voltam az egyetlen személy, akiről Spade tudta, hogy emberi kapcsolatai vannak közvetlen élőhalott kapcsolat nélkül és aki légierőt és további fegyveres támogatást tud felhalmozni. Persze azt lehetett mondani, hogy a régi csapatomnak kapcsolata van Boneshoz, de egyikük sem volt az irányítása alatt, mióta felmondtam. Ezért nagy szívességgel tartozom a nagybátyámnak.
Mivel Geri ember volt, így nem láthatta Fabiant. Azonban ő ott volt és megpróbált információkat elejteni a tervünkről, miközben észrevétlen próbált maradni Marie emberei számára. Ez nem volt könnyű feladat. Mikor ennek vége, Fabiannak is sokkal fogok tartozni. Hogy viszonozzak valamit egy szellemnek? Ez olyan dolog volt, amiről majd később elmélkedem.
A célhoz közelítek, csendesen megyek – suttogta Geri.
A képernyőn láttam, hogy Bones felé tart, aki a Pat O’Brian-ban volt, a külső területen, gondolom a szokásos whiskey-jét itta. Egy csinos, barna hajú nő vállán volt keze, aki szinte hozzáragadt. És most a keze Bones csípője felé vándorolt.
Ökölbe szorítottam kezeim. ribanc, te és én, hosszasan, véresen el fogunk ezután beszélgetni.
Cannelle nem hallhatta elmebeli figyelmeztetésemet, de Vlad igen. A velem szemben lévő széken henyélt, a sugárhajtású gép turbulenciája nem zavarta. A találkozó helyszínére tartottunk, ha minden jól megy. Tényleg nem kedveled őt. –
Nem válaszoltam hangosan. Fejhallgató volt rajtam, ezért talán zavarná Gerit.
Nem. valóban, egyáltalán nem kedvelem.
Tudom, ez korai – dorombolt Geri a fülhallgatómon keresztül, amint a műhold mutatta, hogy odaért bones-hoz és a nőhöz, Cannelle-hez – de látva, hogy mindketten milyen káprázatos teremtmény vagytok, nem tudom eldönteni, hogy melyikőtökkel feküdjek le először. Szép munka – suttogtam. Istenem, arra kérni valakit, hogy a szeretett férfihoz érjen. Miért nem lehet normális életem?
Bones letette az italát. Ha meg is lepődött, hogy Gerit látja, nem mutatta. Beszívtam a levegőt. Mit tesz? Tudnia kellett, hogy én küldtem Gerit. Felfedné az álcáját? Vagy tovább játszik és kijut onnan?
Könnyű döntés, szivi. – Geri nyaklánca felerősítette akcentusának minden árnyalatát. – Hölgyeké az elsőbbség. Igaz, Cinnamon (Fahéj)?
Cannelle ravasz nevetése szíven talált. Nem az általunk előre kigondolt módon alakultak a dolgok.
Nagyon vadnak tűnik, chéri. Kellemes társaságot reméltem, non?
Geri nem hagyta, hogy Cannelle lekicsinylő kijelentése megzavarja. Bones italába dugta ujját, majd látványosan lenyalta róla az alkoholt.
Olyan szelíd leszek, mint a bárány, édes.
Geri igazán sokat változott a hónapok alatt, míg kiképeztem őt.
Cannelle elkapta Geri csuklóját, tenyerét az arcához húzta, majd megnyalta sajátját.
Majd meglátjuk.
Aztán Cannelle magához húzta és megcsókolta Bonest. Geri mikrofonján keresztül szinte hallottam, ahogy Cannelle hozzá simul, az élvezet halk nyögését és Bones férfias moraját, ahogy közelebb húzta magához.
Két egész perccel később húzta csak el fejét. Akkora szinte halottan akartam Bonest.
Vlad szánalom nélkül figyelt. – Másvalaki is csinálhatná ezt.
Igaza volt. ÉN ragaszkodtam hozzá, hogy közvetítsek. Senkire nem bíztam ilyen fontos dolgot, még ha ez brutális is volt számomra.
Vidd el onnan – mondtam nagyon halkan Gerinek.
Geri közéjük lépett. – Nincs szükség előjátékra. – mondta, hangja olyan volt, mint a dorombolás. – Meg kellene ismerkednünk? Én csak dugni akarok, ahogy el sem tudjátok képzelni.
Bones kiszabadította magát Cannelle öleléséből, hogy megfogja Geri kezét. – Utálok megváratni egy kedves lányt. Gyerünk, Cinnamon. Őt akarom ma este.
Nem én választok?
Hallottam a duzzogást Cannelle hangjában. Csak annyit tehettem, hogy nem sikítok.
Ezúttal nem, szivi Chéri
Mindenki másnál te választhatsz – szakította félbe, míg keresztül vezette őket a tömegen. – Nyafogj tovább, és addig váratlak, míg nem végeztem, inkább minthogy a tiéd legyen.
Barom – böktem ki, de nem tehettem róla. Mindenki másnál? Nem nagyszerű?
Bones megállt a járdaszegélynél. Megfeszültem. Meghallott Geri fülhallgatóján át? De aztán tovább haladtak. Kifújtam a levegőt. Eddig rendben van. Barom.
Menjetek a templom felé – mondtam Gerinek rendkívül halkan.
Majd levettem a füllhallgatóm és a mobilomba beszéltem.
Oké, Don, álljatok készen. Úton vannak. Mondd meg Coopernek, hogy ne dobja le a kötélhágcsót, míg nincs 45 méternyire. Vettem Cat.
Újra felvettem a fülhallgatót. Geri elmondta Bonesnak, hogy a templom tetején akar szexelni, de Cannelle tiltakozott.
Non, ott patkányok lehetnek. Miért nem mehetünk el innen egy estére? Mondtam neked, hogy gyönyörű barátaim vannak Metairie6-ben, akikkel szeretném, hogy találkozz. Megmondom mi lesz édes. Holnap elmegyünk oda. Napok óta azt akarod, hogy találkozzam ezekkel a lányokkal. Rendkívül különlegesek lehetnek. Oui. Trés magnifique. (Igen, lenyűgözőek.)
6
Lousiana-i település
Szóval Cannelle próbálta kicsalni őt a városból, egyenesen Gregorhoz, gondoltam és egyre dühösebb lettem. Talán Vlad karóbahúzós hobbija nem is volt rossz ötlet. Mi a fene van Bonessszal, hogy nem lepődött meg Cannelle látogatáshoz való ragaszkodásán. Elvakította a nemi vágy?
Holnap azt csináljuk amit szeretnél és a ma este az enyém. – folytatta bones. – Megígérem, hogy új oldalamat fogod látni. És én is alig vártam, hogy Cannelle-t újra személyesen lássam.
Nem láttam hármukat. A műholdamon kívül voltak, mióta elindultak. – Nézz körül Geri. Követnek?
Ugye nem hiszed, hogy bárki elkap minket míg a tetőre mászunk fel? – kérdezte GEri, szólt félénken.
Bones megcsókolta. Nem láttam, de hallottam. – Szívesen.
Oké. Tiszta sor. Istenem, legyen már vége. Biztonságban és hamar.
Á, itt is van a templom. Most édes, nézz rám egy pillanatra. Nem kell izgulnod a szemem vagy a fogam miatt, ugye? Semmi szokatlant nem látsz rajtuk. Nem félsz, mert tudod, hogy nemfoglak bántani. Mondd. Nem fogsz bántani – ismételte Geri – nem félek.
Szóval Bones így kerülte el a ragyogó szemek és hegyes fogai használatát, mikor emberekkel közösült. Erre gondoltam én is, de nem mertem megkérdezni tőle. Többet tudtam a múltjáról, mint amennyi érdekelt. Ez a jelenet Cannelle-nek szólt, gondoltam, mivel Bones tudta, hogy Geri be volt avatva a titkába. A szokásos protokoll szerint jártak el.
Azt hittem okádok.
Megyünk, Cinnamon? Ha muszáj, chéri. Igen.
Néhány percnyi hangos suhogó hangok után Bones újra megszólalt.
A tető végre. Nincsenek patkányok, petite, hagyd abba a megalázkodást.
Vlad, hívd a helikopter főhadiszállást.
Engedelmeskedett mentális parancsomnak. Vette a mobilom és beütötte az újratárcsázást.
A tetőn vannak – informálta röviden Dont. – Mennyi ideig…Igen? – Lerakta a mobilt. – Hat perc. Hat perced van Geri. Emlékezz, Bonesnak mindkettőket tartania kell, mikor ugrik és Cannelle nem akar majd menni. Gyertek ide drágáim. Így jobb.
Bones hangja megváltozott. Azt a pazar doromboló hangot használta, aminek hallatán majd elolvadtam. De ezt hallva most csak felidegesített. Még rosszabb, hogy levegővételeket és csókolózás lágy neszét hallottam.
Majd így szólt Geri – Hahó, szivi. Lassítsatok ki.
Miért? – Cannelle hangja ellenséges volt. Itt vagyok, hogy örömet szerezz nekem. Az órát figyeltem. – Még két percc. Állj le, de légy laza, Geri. Cinnamon, ne legyél olyan önző. Kellemessé teszem neked őt. Jobban fog tetszeni ha várnod kell rá.
Öklömmel lábaimat ütöttem, de nem üvöltettem. Helyette a másodpercmutatót figyeltem és a veszély hangjaira összpontosítottam szigorúan objektív tárgyilagossággal. Sajnos, amit hallottam, többnyire nem a veszély zajai voltak.
Még 30 másodperc. Még ha valaki hallgatózott is, nem várhattunk tovább. – Mondd el neki a tervet, Geri. – mondtam.
bones, egy helikopter fog átrepülni a templom fölött 180 méter magasan. Egy lánc létra fog róla lógni. Mikor látod, hogy közelít, fogod magad és minket és elkapod a láncot. Mihelyst kint vagyunk a városból, egy másik repülőgépre ugrasz bakugrással. Spade a gépen lesz. Ez meg mi? – pisszegte Cannelle. 10 másodperc – mondtam recsegő hangon – Kilenc, nyolc, hét ….
Tudod mit, Cinnamon? – Bones elhagyta csábító hangszínét és kemény hangra váltott – Elegem van a panaszkodásodból.
… egy – kiáltottam.
Csak a helikopter zúgását hallottam, mielőtt észrevettem volna a fém csengését, kattogást és a szavakat amikre Geritől vártam.
Bent vagyunk.
A helikopternek különleges ezüst propellerei voltak, amelyek halkabbá tették az átlagosnál. Emiatt azonban Coopert és a két másodpilótát nem lehetett hallani. Gerit persze halllottam.
Lélegzik még? – kérdezte Geri – Elég csúnyán megütötted. Életben van.
Csúszás hangját hallottam, majd Geri élesen így szólt – Próbáld csak a lábad közé tolni a fejem, na? Most ki a boldog, ribi?
Nem érzi, hogy ütöd – mondta Bones. Nem volt bírálat a hangjában. Igen, de én érzem és élvezem!
Még több ütés következett. Nem akartam félbeszakítani. Boldoggá tett, hogy Cannelle-t elpüfölték.
Hol van ő ? – kérdezte Bones.
Lefagytam. Geri egy utolsó arghhh-t hallatott, ami úgy hangzott, mint egy halálos ütés morgása, aztán válaszolt.
Mikor a repülőn leszünk, a karjaidba zárhatod.
Bones nem mondott semmit, de úgy tűnt a hallgatása mindent elárul. Nem kell szemtől szembe találkoznia vele, gondoltam zordul. Mindenki másnak megvolt a te döntésed, mondta Bones Cannelle-nek. Igen, ezt kellett hallanom, hogy tudjam, vége van ennek az egésznek. A vámpírok talán képesek megbocsátani a megcsalást, mint a bosszú egy elfogadható formáját, de valószínűleg túlságosan ember vagyok ehhez. Sok mindenbe belenyugodnék Bones részéről és megfontolnám az igazolt visszafizetést, de ezt nem.
Vártam míg Bones átszállt Spade gépére, ahogy terveztük mielőtt kikapcsoltam a fülhallgatómat. Geri biztosan örült, hogy a hangom nem hallotta többé a fülében. Csak Bones csinálta meg a légi ugrást, Geri és Cannelle a helikopterben maradtak. Úgy volt, hogy Spade gépe találkozik velem Don egyik helyszínén, de ez most szükségtelen volt.
Hívtam a nagybátyám. – Változtasd meg Bones repülési tervét. – mondtam. – Ne mondd meg, hogy hova, de ne oda vidd, ahova engem.
A nagybátyám nem kérdezett felesleges kérdéseket. – Rendben, Cat.
Csalódott voltam. Vlad egész idő alatt figyelt. Sikerült bemutatnom a mosoly szörnyű utánzását.
Ez megmagyarázza ezt. Nem olyan mintha korábbi szokásai ismeretlenek lennének számodra.- válaszolta Vlad. Nem volt hamis együttérzés hangjában.
Nem, nem voltak. De nem láttam előre, hogy Bones hozzáteszi a számos afférját. Vagy igen? Talán a szemembe mondta ugyanezeket a dolgokat, ha találkozunk. Istenem, legalább ezt elkerülhettem. Könnyekben törtem volna ki és elvesztettem volna a megmaradt méltóságom foszlányait.
Két órával később leszálltunk a támaszponton, bár nem tudtam, hogy hol. Kívülről mindegyik katonai berendezés ugyanúgy nézett ki, bár az nem amire épp néztem. Szemeim csukva voltak és a kezem Vlad karján ahogy leszálltam a gépről.
Helló Parancsnok – mondta egy férfihang.
Csukott szemmel is mosolyogtam. – Cooper, mondanám, hogy jó téged látni, de adj egy percet.
Morgott egyet, ami nála az éktelen röhögés verziója volt és máris az épületben voltam.
mOst már kinyithatod a szemed – mondta Cooper.
Ismerős arca volt az első dolog amit láttam, sötét haját és Tate-énél rövidebb haját. Röviden megöleltem,amivel látszólag megleptem, de mosolygott mikor elengedtem.
Hiányoztál, őrült – mondta, még mindig mosolyogva Nevettem, bár elég rekedten. – Te is, Coop. Mi újság?
Geri helikoptere 30 perce érkezett meg. A rabot őrzik és felébresztették. Itt van Ian. A foglyot kérdezi ki.
Ez igazi mosolyra késztetett. Idereptettem Iant, mert hidegvérű állat volt és most épp kedveltem ezt benne.
Itt maradhatsz vagy velem jöhetsz, rajtad áll – mondtam Vladnak. Megyek – válaszolta, miközben felületes pillantást vetett Fabianra, aki épp ellebegett. A szellem a Cooper melletti területen körözött, aki nem láthatta őt, mivel ember volt. Fabian, hihetetlen vagy – mondtam – Nem számít, vigyázni fogok rád. Mindig lesz hova menned. Köszönöm – mondta, közben kezét az enyém keresztül húzgálta, mintha kezet ráztunk volna. – Sajnálom, Cat.
Nem kellett mondania mit. Nyilvánvaló volt.
Mosolyom lekonyult. – Bárki is mondta, hogy a tudatlanság áldás, az rövidlátó volt, szerintem. De ami történt, megtörtént és most fel kell újítanom egy ismeretséget.
A szellem egy pillanatra reményteljesnek tűnt. – Bones?
Nem. A kis szajhát bennem és talán nem akarnál követni most az egyszer. Ez ronda lesz.
Nem kellett kétszer mondanom. Fabian egy pörgéssel eltűnt. Szellemes trükk. Szívás, hogy kísértetnek kell lenni ahhoz, hogy meg tudd csinálni.
A bácsikám a folyosó távolabbi belső részén várt rám. Rosszul nézett ki.
Valami baj van? – kérdeztem azonnal aggódva. Lenyomozták Bones gépét, megtámadták vagy rosszabb? Nem. – köhögött. – Csak náthás vagyok. Óh. – Üdvözlésként megöleltem. Meglepett mikor visszaölelt. Nem voltunk az az ölelős fajta. Vlad a levegőbe szimatolt. – Nátha?
Don eleresztett és bosszúsan tekintett rá. – Így van. Ne féltsd magad. Nem vagyok fertőző a fajtádnak.
Ezt elég durván mondta. Húú, Don talán tényleg szarul érezte magát. A nagybátyám normál esetben nem volt ilyen goromba, még ha a vámpírok nem is tartoztak a kedvencei közé.
Vlad végignézett rajta, majd vállat vont.
Don rögtön rátért az üzletre. Ez volt az ő jellemzője. – Épp a fogdából jövök. A fogoly nem volt túl készséges, hogy mi a szerepe az egészben.
- Akkor itt az idő, hogy találkozzam egy régi barátommal. -
22. FEJEZET
Úgy tűnt Cannelle egy napot sem öregedett az elmúlt 12 évben, mióta láttam őt. Valójában csak barnás -vöröses haja volt más, rövidebb hossza miatt. Gondolom emiatt kaphatta a nevét. A Cannelle franciául fahéj.
Acélpadon ült, ami egy egész falat elfoglalt a dobozszerű helyből. Cannelle nem volt mérsékelt mióta Ian és Geri a szobában voltak. Még ha valami csoda folytán át is verte őket, az ajtón kívül még 3 őr volt. Szemei feketék voltak és vér csöpögött a szájából és halántékából, de nem volt olyan, mint egy megvert kutya.
Mikor besétáltam rám pillantott és elnevette magát.
„Bonjour, Catherine! Régen volt. Végre úgy nézel ki, mint egy nő. Nagyon meg vagyok lepődve.”
Komisz vigyor villant fel arcomon. – Neked is Bonjour Cannelle! Ja, cicit és segget növesztettem. Micsoda különbség 12 év alatt, ha?
Azonnal lecsapott. – Gratulálnom kell a szeretődhöz, Boneshoz. Qu’un animal, non?7 Nos e tekintetben a hírneve … nem túl hízelgő.
7
Kb. Egy állat, nem?
Ribanc. Szerettem volna letörölni az önelégült mosolyt a képéről.
Nagyon kellemetlen, hogy nem volt elbűvölve a hálószobai teljesítményedtől. Úgy értem, nem tudtad rávenni, hogy elhagyja a várost egy kis ménage à cinq-re. Ez nem túl jó, ugye?
Ian kajánul kuncogott. – Ó, hölgyek, nektek közös múltatok van, ugye? Talán most beszélgetni akartok. Én kedves voltam veled, de Catnek nehéz természete van. Valószínűleg azelőtt megöl, hogy érvelnék.
Ő? – Cannelle ujjával megvetően rám bökött. – Ő egy gyerek.
Kifogta magának a rossz hangulatban lévő rossz lányt.
Add ide azt a kést, Ian.
Odanyújtotta és türkiz szemei izzottak. Geri kissé idegesen nézett. Cannelle még csak nem is pislogott.
Nem fogsz megölni Katherine. A kemény nőt játszod, de még mindig egy kislányt látok magam előtt.
Ian elképedve figyelte Cannelle-t. – Ez megzavarodott.
Nem, csak arra emlékszik aki voltam. Gregor ezt a hibát is elkövette.
Újra Cannelle-re mosolyogtam, a kést egyik kézből a másikba forgatva. Szemei követték a mozdulatot és első alkalommal tűnt eddig bizonytalannak.
Emlékszel arra, hogy Gregor nem akarta, hogy egy rossz szajha legyek? Nos, megtörtént. Most sietek, szóval elmondom mit fogok tenni. Ezt a kést a kezedbe döföm és az egyetlen módja, hogy megállíts, az az, hogy elkezdesz beszélni. Kérlek, kérlek, ne beszélj.
Nem hitt nekem. Mikor Ian odavonta Cannelle csuklóját a padra, kényszerítve, hogy kiegyenesítse kezét, még mindig kihívó tekintettel meredt rám. A keze fölé tartottam a kést, és megadtam neki az utolsó esélyt, hogy beszélni kezdjen, de változatlanul azt hitte, hogy blöffölök. Csak azután vette az adást, miután a csuklója és az ujja közötti területre szúrtam a kést, majd megforgattam a pengét.
És nem tudta abbahagyni a sikítást.
Tudom, hogy fáj – jegyeztem meg – Az apám is ezt csinálta az én csuklómmal tavaly és a fenébe is, rohadtul fájt. És bénító is volt. Mikor kirántottam a kést, az összes inam rideg volt. Vámpírvérre volt szükségem, hogy meggyógyuljon. Te, Cannelle, lehet hogy igen, de lehet, hogy nem fogod használni többé ezt a kezedet. Kezdhetsz beszélni és egy csöpp vámpírvér segítségével olyan lesz mint az új, vagy ne beszélj és a jobb kezedet is tönkreteszem. Gyógyítsd meg! Gyógyítsd meg! Elmondod nekünk amit tudni akarunk? Oui!
Sóhajtottam és kihúztam a pengét. – Ian?
Cannelle még mindig visított, mikor Ian felhasította a tenyerét és a szája fölé tartotta.
Hagyd abba a jajgatást és nyelj.
Rácuppant Ian kezére. Másodperceken elállt a vérzés és a seb a kezén eltűnt.
Geri nem tudta levenni a tekintetét Cannelle gyógyuló kezéről. Megborzongott és reflexszerűen összedörzsölte kezeit. Engem sokkal jobban lekötött Cannelle arcának figyelése, hogy vajon betartja e a szavát.
Mivel megállapítottuk, hogy rossz hangulatban vagyok, térjünk át a kérdezz-felelek-re. Ó, és ha még egyszer arra késztetsz, hogy használjam ezt a kést … akkor nem gyógyítom meg a vágást. Mi volt a célod a Francia Negyedben Bones-szal?
Cannelle kezét mozgatta, míg borzadással figyelt. – Szexelnem kellett vele naturellement8, és meggyőződni róla, hogy fültanúja voltál hűtlenségének. Gregorhoz kellett vinnem. Marie nem engedte be Gregor embereit a Negyedbe, bár Gregornak azt mondta, hogy bemehet.
Ez újdonság volt. Azt hittem, hgoy senkit sem enged be.
Iant is érdekelte a dolog. – Ha bejutást biztosított neki, akkor Gregor miért nem találkozott Crispinnel a Negyedben és harcolt vele, ha annyira meg akarta ölni?
Cannelle kinyitotta a száját: - Gregor azt mondta, hogy Bones nem érdemli meg a tisztességes küzdelmet.
Vagy Gregor nyuszi volt és előnyt akart. – motyogtam. Gregor erősebb – sziszegte Cannelle – de miért hagyná ellenfelét becsülettel meghalni, tekintve a bűneit?
Nem akartam Cannelle-lel belemenni Gregor tulajdonságainak megvitatásába. – Szóval Gregor a maga oldalára állította Mariet, New Orleans királynőjét. Érdekes. 8
természetesen
Cannelle vállat vont. – Marie azt mondta, hogy Gregor csak a városán kívül leselkedhet Bonesra, ezért nem engedte, hogy Gregor többedmagával menjen be a Negyedbe. Marie nem akart részt venni Bones távozásra kényszerítésében, de Gregor elérte.
Kényszerítette őt? Non, félreérted. Gregor elérte nála. Mariet Gregor vére tette ghoullá, és megölte Marie másik teremtőjét azon az éjjelen, mikor átváltoztatta, így csak hozzá fűzte hűség. Gregor cserében szabadon engedte őt és Marie is meg akart szabadulni tőle több mint száz évre. És Bones megbízott Marie-ban, aki mindig garantálja a vele találkozók testi épségét. – Ez ügyes és mocskos húzás.
Cannelle önelégülten mosolygott. – Oui.
Nyugodtságot erőltettem magamra. – Ez minden, Cannelle?
Oui. – Ianhez fordultam. – Gondolod, hogy tud még valamit? Hasonló hűvösséggel pillantott rám. – Nem. Szerintem ennyi.
A kés ,Cannelle vérével, még mindig a kezemben volt.
Cannelle – mondtam biztos, tiszta hangon – meg foglak ölni. Azért mondom el, hogy legyen egy perced könyörögni, ha úgy gondolod; töprengeni vagy bármire. Elcsábítottad a férjemet azzal a szándékkal, hogy a saját halálába küldd és ez számomra nem megbocsátható. Cat, ne – szólt Geri.
Nem válaszoltam neki. Cannelle gonosz ellenszegüléssel tekintett rám – De Bones nem a férjed, Gregor az.
Szemantika9. Csak az idődet vesztegeted. Vitasd meg Istennel. Gyorsan. Én ember vagyok – sziszegte. – Élő, lélegző személy. Talán bántani akarsz, de nem megölni.
Ezt is figyelmen kívül hagytam. – Marie visszakapta a szabadságát, amiért részt vett ebben. Neked mit ígért Gregor? Hogy vámpírrá változtat?
Újabb barátságtalan nézés. – Oui. Ez a fizetség az évekért, míg neki dolgoztam.
Rossz lóra tettél – szóltam – Nem leszel vámpír Cannelle, de hagyom, hogy úgy halj meg, mintha az lennél.
Felállt. – Nem mered. Gregor meg fog ölni.
Lenézett. Ezüst kés meredt ki mellkasából. Pár másodpercig remegett utolsó szívdobbanásaival. Canelle csodálkozással nézte a kés nyelének rezgését, mielőtt tekintete fátyolos lett és térdei összecsuklottak.
Fölötte álltam és még jobban éreztem a szörnyű hidegséget.
talán Gregor megöl ezért, de vállalom a kockázatot.
9
jelentéstan
Meglátogattam Dont. Elfoglalt volt az utazásra való előkészületeivel. Nem tudtam, hgoy most hol állomásozik a korábbi egységem és ez most jó volt így. Nem akartam, hogy Gregor ezt az információt előnyként használja maga számára. Don sem, természetesen. Ezért volt, hogy a körzetünkből mindenkit azonnal kiürítettek, azután amit tettem.
Vlad Don irodájában volt. Mihelyt beléptem, abbahagyták a beszélgetést. Összeszorítottam a számat.
Milyen nyilvánvaló! Gyerünk fiúk, mi a téma? „Össze fog omlani Cat?” vagy „10 egyszerű lépés, hogy lebeszéljünk valakit az öngyilkosságról”? Megkímélhettek ettől. Jól vagyok.
A bácsikám köhögött. – Ne legyél ilyen drámai. A módját találgattam hogyan lépjek veled kapcsolatba, mióta nem küldhetsz egyszerűen képeslapot és Vlad elmondta, hogy vele leszel.
Úgy néztem Vladra, hogy az is kihívás is lehetett volna - ha nem kismillió órája repülnék a tengeren túlra üres gyomorral, nem szenvednék alváshiányban és a szokásos magas vérnyomásban.
Eddig – Vlad mosolygott, lenéző és meglepett volt egyszerre. – Ez a te döntésed, Cat. Nem kényszerítelek.
Don el-vissza nézett köztünk, szürke szemei összeszűkültek. Ugyanolyan füstös színük volt, mint az enyémeknek és most gyanú csillant bennük. Van köztetek valami, amiről tudnom kellene? Veled kapcsolatban nincs olyan, amiről Catnek tudnia kellene? – válaszolta Vlad. Most rajtam volt a sor, hogy rájuk nézzek. – Mi?
Don köhögött és egyetlen pillantást vetett Vladra. – Semmi. Vlad semleges morgást hallatott. – Akkor én is csak ennyit mondhatok neked, Williams.
Épp követelni kezdtem volna, hogy tudni akarom mi a fenéről van szó, mikor Don megszólalt.
Cat, korábban kérted, hogy találjam ki, hogy ezeknek az álomelfojtó tablettáknak van e mellékhatása. Ellenőriztettem a kórtannal és azt mondták, hogy tapasztalhatsz depressziót, hangulatváltozást, ingerlékenységet, paranoiát és krónikus fáradtságot. Észrevetted bármelyiket?
Visszagondoltam a legutóbbi időre Bonesszal és nem tudtam megállni, hogy őrült nevetésben törjek ki.
Igen. Mindegyiket és egyszerre. Ez az információ pár héttel ezelőtt talán hasznosabb lett volna, de most kevésbé lényeges.
Nem akartam megint használni azokat a pirulákat. Inkább legyek tudatlan a hollétemmel kapcsolatban, minthogy a mellékhatások következményében eltávolodjak Bonestól, ami már el is kezdődött. Don kitalálhatta a gondolatmenetemet, mert szomorúan nézett rám.
A pillanat megtört, mikor Cooper jött be rohanva. – Egy B4358 tart erre, hogy leszálljon.
Micsoda? – csattant fel a nagybátyám. – Nem kaptak engedélyt rá!
A szemeim tágra nyíltak. Ezek Dave gépének számai voltak. Az, amelyiken Bones és Spade utazott.
Tudom, uram. A torony nem engedélyezte nekik a landolást, de azt mondják, hogy egy angol ember átvette az irányítást és azt mondta a szart is kiveri belőlük.
Bones. – El kell mennünk – mondtam Vladnak – Most rögtön.
Fuss, Forrest, Fuss – gúnyolódott Vlad. Kuss legyen, Drac! – csattantam fel. – Veled vagy nélküled, de a levegőben leszek, mire ő leszáll arról a gépről. Veled megyek. Williams – biccentett a nagybátyám felé – Isten veled. Kevés ember olyan határozott, mint te, hogy végigjárja az útját bármi áron.
Nem vesztegettem arra az időt, hogy megöleljem a bácsikám. Már félig lent voltam az előcsarnokban, vállam felett annyit vetettem, oda, hogy: Kösz, helló!
Vigyázz magadra, Cat – szólt utánam Don. Megpróbálom.
Olyan közel volt, tudtam, hogy kísértene és ehhez semmi köze nem volt a fedélzeten lévő szellemnek. Cooper megtankolta a gépünket, míg Cannelle-lel foglalkoztam, így ezzel nem kellett vesztegetni az időnket. Vlad nagyokat lépett és pillanatokkal utánam jött be, Fabian a vállaihoz kapaszkodott. Jól lettem volna, ha nem kellett volna kifelé bámulnom a kétmotoros gép kicsi ablakán, amint felszálltunk. A gépünk az eget szelte, mire a másik Cessna ajtaja kinyílt és egy fájdalmasan ismerős alak lépett ki rajta. Egy őrült, szívtépő pillanatig úgy éreztem, hogy Bones egyenesen rám nézett.
Miért hallom a fejemben a Casablanca zenéjét? – kérdezte Vlad ironikus hangon.
Elfordítottam tekintetem a kifutópályáról. – A szokásos film enciklopédia vagy, ugye?
És te vagy a fiú, aki farkast kiáltott. Ha azt mondod vége, akkor hagyd, hogy úgy legyen, vagy állj le a hamis igazság szajkózásával, hogy nem hiszel magadban.
Istenverte kegyetlen román bitorló. Miért voltam egyáltalán ugyanazon a repülőn vele? Miért mentem egyedül egy esőerdőbe és rejtőztem el egyedül, míg Gregor, a ghoulok és mindenki más el nem felejt, ahogy Bones tette?
Még egyszer utoljára kinéztem az ablakon. Elég magasan voltunk, így nem lehettem biztos benne, hogy figyel e még minket, vagy elfordította a fejét, ahogy nekem kellett volna.
Igazad van – mondtam Vladnak.
Odanyújtotta a kezét. Sebhelyei a csaták évtizedeinek néma megtestesítői voltak, azoké, amelyekben még emberként harcolt.
Megfogtam kezét és örültem, hogy az enyémek nem voltak üresek többé és utáltam, hogy így érzek. Milyen gyenge voltam.
Vlad megszorította őket. – Most én sem akarok egyedül lenni – mondta, nagyon ésszerűen hangzott és nem úgy, mintha bármi szégyellnivaló lenne benne.
Sóhajtottam. Így van, pajtás. Ketten kettőért.
Huszonhárom
A VÍZ ÖRVÉNYLETT KÖRÜLÖTTEM. MINDEN sötét és ködös volt. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? A levegő szörnyen büdös volt. És a folyadék…, küzdöttem az ellen, hogy belém jusson, hogy ne merüljek el benne. Valamennyi mégis bejutott a számba, ezzel elérve, hogy öklendezzek. Ez egyáltalán nem víz volt. Ez kátrány volt.
- Segítség!
A kiáltásomra nem érkezett válasz. A kátrány úgy tűnt teljesen maga alá temet. Ziháltam miközben fuldokoltam, és úgy éreztem a kátrány egy része ami bejutott a tüdőmbe felégeti azt. Megszívtam, egyre mélyebbre kerülem benne. Megfulladok. Egy homályos gondolat keresztül repült az elmémem. De ez hogy lehet? Megfogok halni. Vicces. Mindig azt gondoltam, hogy ez majd egy harcban fog megtörténni…
- Fogd meg a kezem, - modta egy sürgető hang.
Vakon kinyúltam, képtelen voltam bármit is látni a tintás folyadékon keresztül- majd ezután a kátrány hirelen eltűnt, és csak ott álltam azelőtt a férfi előtt aki elől menekültem.
- Gregor - köptem egyet, próbáltam magamat felébreszteni. Egy álom, téged épp csapdába ejtettek egy álomban. - Istenem a rohadt életbe, hagyjál már békén!
Gregor fenyegetően közeledett felém. Egy láthatatlan szél fújta a hamuszürke haját, és azok a füstös zöld szemek smaragdzöld színben izzottak.
- Ezúttal eltávolíthattad a szeretődet a hatókörzetemen kivülre, de hamarosan ennyi nem lesz elég. Milyen érzés feleségem, amikor félredobnak? Ah, chérie. Megérdemled a fájdalmat
Gregor erősen szorította karjaimat. Úgy éreztem mintha megpróbálna kirángatni a saját bőrömből, és harcoltam a rámtörő pánikkal. Épp csak sikerült elintéznek, hogy Bones távol maradjon de miért nem számítottam arra, hogy Gregor várni fog rám amint becsukom a szemem? A hatalma úgy tűnt lassan átszivárog belém és kitölt engem. Meg akartam zavarni őt és minél gyorsabban elkerülni a veszélyes aurájának a közeléből.
- Nagy hibát követtél el azzal, hogy Cannellet küldted. Ha esetleg nem hallottad volna, megöltem őt. Ian visszaküldi neked egy nagy piros masnival. Nehéz időket fogsz megélni. Az emberek arról fognak hallani, hogy újoncokat kell felkérned a piszkos munkáid elvégzésére.
Gregor bólintot, nem nézett ki különösebben feldúltnak. - Oui, ez váratlan volt, és ezt nagyon drágán meg fogod fizetni, ma femme. Visszatérsz hozzám, és talán az a bizonyos ár nem lesz túl magas.
- Miért foglakoztat téged annyira hogy visszatérek- e? - Kérdeztem fusztráltan. Egyértelmű, hogy nem passzolunk egymáshoz. Nem úgy viselkedsz mint aki szeret engem. Az idő túlnyomó részében, nem gondoltam hogy te szeretsz engem.
Valami keresztülsuhant Gregor arcán, de túl gyors volt ahhoz, hogy eldöntsem mi is lehetett az. - Te az enyém vagy - mondta végül. - Hamarosan te is látni fogod, hogy hozzám tartozol.
Több volt ez, tudtam jól, de ebben a pillanatban ennél nagyobb gondjaim voltak. Gregor hatalma körülöttem kavargott. Próbáltam lefeszíteni a karjait magamról, de az úgy tapadt rám mintha oda heggesztették volna.
- Rossz hírem van számodra. Azt hiszed minden hangulatváltásodkor úgy fogok sétálni mintha tojáshéjon lépdelnék? Sajnálom, Gregor. Elvesztetted az esélyt arra hogy velem legyél, amikor felnőttem és önbecsülést fejlesztettem. Soha nem fogok visszatérni hozzád.
- Miért csinálod ezt! - Üvöltött, majd gyorsan felvette a megtévesztően nyugodt külsejét. -Felajánlok neked mindent és te lenézel engem és kevesebbnek gondolsz egy szerető kurvájánál aki elhagyott téged.
A haragja körüllengte az erejét ahogy azt visszaszívta magába, távol tőlem. Ez rányomta bélyegét az előnyömre.
- Mert én boldogabb lennék egy levetett kurvaként, mint hogy valaha is a feleséged legyek.
Gregor ellökött magától. Abban a ragadós vacakban landoltam, a vállam tetejéig beterített a fekete kátrány a gödörben. Fölém magasodot és az ökleit rázta.
- Te az enyém vagy, mindegy hogy neked tetszik-e vagy sem, és gondolhatsz erre továbbra is úgy hogy inkább elrejtőzöl előlem. Megtalálom újra Bonest, amikor nem veszik körbe az emberei. Ez csak idő kérdése. És azután, chérie, meg fog halni.
Nem volt alkalmam, hogy üvöltsek, hogy kiadjam magamból az iránta érzett utálatomat, mivel a következő pillanatban a kátrány bezárult a fejem fölött. Nagyon gyorsan mozogtam lefelé, kipirultam, és azután….. azután a pokol.
Felültem az ágyamban, körülöttem a lepedő nedves volt, de nem a kátránytól. Hideg veríték borított. És a pokolba, rohadt dühös voltam.
- Megfoglak ölni, Gregor - morogtam bele az üres szobába. Az a kevés pozitív érzelem ami megmaradt a tizenévesként iránta érzett érzelmekből mind eltűnt. Ha lenne egy újabb esélyem azzal az ezüst késsel amit Gregor hátába döftem, most mosollyal forgatnám meg a szívében. Korábban kellett volna megtenned gúnyolódott az elmém. Jó tett nem marad büntetlen.
Vlad kopogás nélkül besétált a szobámba. - Az elmúlt 5 percben a te dühöd forrongott a fejemben.
- Utálom - mondtam, majd tempósan felkeltem az ágyból.
Vlad pislogás nélkül bámult rám. - Nekem nincs okom háborúra Gregorral, Cat, de fájdalmat okoz nekem hogy így látlak téged.
- Ez annyira őrjítő – sétáltam felé. - Bones képes lehet rá, hogy megölje Gregort, ha csak ketten vannak egy tisztességes küdelemben, de Gregor nem fog fer küzdelemben részt venni. És én nem vagyok elég erős hozzá, hogy legyőzzem Gregort. Lélegzem, vérzek, nem gyógyulok elég gyorsan, nem vagyok elég jó ellenfél. Félig embernek lenni nagyszerű volt a régi munkámban. Mindezek a dolgok csábították a célpotjaimat, és hozzájárultak hogy jobb vadász legyek. de az igazi idős vámpíroknál, amilyen Gregor is, ezek csak…gyengévé tesznek.
Vlad nem mondott semmit. Nem kellett mondania semmit. Mindketten tudtuk az igazságot.
- Mit fogsz kezdeni ezzel? - kérdezte végül.
Ingerülten megálltam. Ez az egy milliós kérdés, nemigaz?
Következő éjjel, Vlad, Maximus, Shrapnel, és én az emeleten pókereztünk. Egész éjjel folyton csak Vlad győzött. A bravúrt elősegíthette a gondoltatolvasó képessége, habár esküdözött hogy nem használta rajtunk és ez valószínűsíthető is, mivel Shrapnel és Maximus annyira féltek Vladtól hogy akkor se nyertek volna, ha esélyjük let volna rá. Már majdnem éjfél volt amikor egy hangos kopogás hallatszott a földszinten. A három vámpir talpraugrott, elmosódva mozogtak. A lángok már övénylettek Vlad kezében.
Vlad senkire sem számított, ezt tisztán mutatta a reakciója. Így már érthető volt számomra a riasztás oka. Akárkiknek is sikerült egy hang nélkül túljutniuk Vlad félelmetes figyelmeztető rendszerén, és azzal hogy a kopogást választották megmutatták, hogy nincs szükségük a meglepetés erejére, és mindezt anélkül hogy a nagyhatalmú vámpír kiballagott volna a szobából, hogy ténylegesen megállapítsa még kik vannak itt.
Röviden, nagy szarban voltunk.
Indultam volna Vlad után, de ő egy vicsorgással körbefordult.
- Maradj itt.
Magamban egy ordítással válaszoltam neki, hogy ő lemehet a földszintre a pokolba, nekem meg itt kell várnom az ujjaimat tördelve, amikor valami megmozdult az ablak előtt és magára vonta a figyelmemet.
Oda mutattam. - Nézd.
Vlad testőrei közül körülbelül három tucatnyi megelevenedet a kopár tiszta éjszakai égen. Mindannyian laza körökbe rendeződve kb 20 lábra a föld felett lebegtek. Anélkül nyitották és csukták be a szájukat, hogy egy hangot is kiadtak volna, pedig nagyon erősen próbálkoztak.
Támadt egy ötletem, hogy ki is kopogtathatott a földszinten. Tudtam hogy csak egyetlen vámpír van aki eltudja fedni az erejét és aki körül úgy köröznek az élőhalottak a levegőben mint a szentjános bogarak.
Vladnak is ugyanez a felismerése lehetett, mivel az ökleit összeszorította, így a lángok egyre kisebbekké váltak a kezében.
- Mencheres - motyogta.
Megdermedtem a folyóson, arra gondolva hogy a mega Mester egyedül volt-e vagy kisérettel.
Újabb kopogás hallatszott. Most méginkább baljóslatúnak tűnt, mint mikor azt hittem ellenséges erőkről van szó.
Vlad intett Shrapnelnek és Maximusnak hogy engedjék le a fegyvert. - Maradj itt mondta nekem újra, de már az előzőleg megmutatkozó hév nélkül. - Kiderítem, hogy mit akar.
- Mencheres - hallottam ahogy Vlad mondja néhány pillanattal később, a kinyíló ajtó hangja után. - Légy üdvözölve az otthonomban, lépj be. Te - és itt a szivem kihagyott egy ütemet, mert a méreg abban az egyetlen egy szóban igazolta a gyanúmat - nem lehet.
Egy nevetés válaszolt a goromba üdvözlésre. Bones hangja olyan közelröl ütött meg, hogy fizikai ütésként érzékeltem.
- Tepes, átkozottul hosszú utat tettem meg hogy itt legyek. Nem hiszem, hogy még több időt akarok szentelni csinos kis sárkányos kopogtatód a bámulásának.
Mencheres, a legtapintatosabb, Vladra ikább az együttérző cimkét ragasztaná egy együttérző szülő.
- Vlad, te is tudod hogy nem engedhetem meg azt, hogy megakadályozd a belépést a társ-uralkodói vonalamba. Ehhez az kéne hogy sértegess engem és tudom hogy ez nem jelenti azt, hogy meg is tennéd.
- Cserben hagyom az embereimet - mondta Vlad enyhe éllel a hangjában.
- Természetesen. - Mencherestől ez pont úgy hangzott mint aki elfelejtette hogy kb 30 vámpir lebeg körülötte a levegőben. Következő pillanatban hangos puffanásokat lehetett hallani. A hangulat megváltozott, ez elég viccesnek tűnt számomra.
- Nagyon jó, gyere be. - Vlad hangja messze nem volt barátságos. - De ki fogod meríteni a vendégszeretetemet, ha azokon a lépcsőfokokon felmerészkedsz és mindketten tudjuk hogy miről beszélek.
Bones újra nevetett, csak ezúttal, sokkal közelebbről hangzott. Ők már benn voltak.
- Valóban, haver, te most olyan vagy mint egy vadászkutya aki a csontjai fölött izgul a maradékért. Légy óvatos nehogy akaratlanul megégesd magad, vagy tönkre tedd ezt a vonzó perzsa szönyeg utánzatot.
- Elég volt a megjegyzésekből az otthonomban! - kiáltotta Vlad. Gyakorlatilag éreztem a füst szagát ami belőle áradt. - Mit akarsz, mert most épp minden lehetőségedet elbaszod, hogy megkapd, haver. Vlad eltúlzott londoni kiejtése eltüntette a pillanatnyi sokkot és vészjelzéssé változtatta. Bones nem vesztegette az időt hogy kellemesen üdvözölje Vladot. Mit akart?
- Cat miatt vagyok itt - válaszolta Bones minden évődés nélkül.
Az érzelmek olyan hulláma söpört végig rajtam, hogy beleszédültem. Gyorsan bezártam az elmémet, kár hogy ugyanezt a szívemmel nem tehettem. Ez csak az üzletről kéne hogy szóljon. Magamat alázom meg, ha megengedem Bonesnak, hogy megtudja milyen hatással volt rám a hangja. Bones mondta már hogy milyen erősek tudnak lenni a pajzsaim ha arról van szó hogy őt kívül tartsam. Remény, hogy nem vesztem el a kapcsolatot.
- Ha ő nem akar látni, akkor csak veszegeted az időd - mondta Vlad és minden szava dacos volt.
Még mindig nem döntöttem el, hogy látni akarom-e Bonest vagy sem, amikor ő felhorkantott.
- Félreérted, Tepes. Nem azért vagyok itt hogy lássam őt. Azért vagyok itt, hogy elvigyem magammal.
Leesett az állam. Vlad egy morgáshoz hasonló hangot hallatott. – Megfoglak sütni, pont ott ahol állsz.
Meghallottam a félreérthetetlen hangját az egymást élező késeknek ahogy kifelé tartottam a szobámból. Minden nem emberi erőmet felhasználtam hogy félrelökjem Maximust mikor Bones válaszolt - Próbáld meg.
- Állj!
Három fej fordult felém. Vlad kezeiben még mindig pislákoltak a lángok, és Bones két ezüst kést tartott a markában. Mencheres néhány lépéssel hátrébb állva figyelte őket, mint valami néma játékvezető. Fabian lebegett utánam és szökkent át a falon.
Egy pillantás alatt felmértem miben változott meg Bones mióta utoljára láttam. A haja rövidebb volt, a feje tetején kissé kunkorodó végekkel. A szemei elborultak amint összetalákozott az enyéimmel. Nem lehetett érzelmeket felfedezni bennük. Ez volt a legkeményebb dolog amit láttam.
- Mit gondolsz mit csinálsz? - Kérdeztem tőle.
- Megkaplak téged - válaszolta, miközben felhúzta a szemöldökét.
Ha ezt úgy mondta volna, hogy közben egy rózsát tart a kezében és bocsánatot kér, talán még meg is érintet volna. De Bones úgy beszélt mintha pár cipőről lenne szó amik rossz helyen voltak. Összeszűkítettem a szememet.
- És mi van ha nem akarom, hogy megkapj?
Bones Vladra nézett, majd rám, és egy ijesztő mosolyt villantott.
- Miután a vendége vagy, Tepes úgy érzi, a becsülete azt diktálja, hogy megvédjen téged. Ez azt jelenti, hogy ő és én megfogunk küzdeni, és már így is elég pimasz volt. Úgy hiszem az első reakciója az lesz, hogy megpróbál hamuvá égetni. Természetesen, ha ezt teszi akkor nem fogom kímélni és a szívét fogom először felhasítani az ezüst késeimmel. Tehát ha te úgy döntesz nem jössz velem, akkor a következő percekben valamelyikünk meg fog halni. Vagy jösz és mindannyian éleben maradunk.
Vlad átkozódot, amint én elhadartam - Komolyan mondod? Elhagytál engem, emlékszel? Most pedig harcolni akarsz, hogy meghalj miattam? Miféle játékot üzöl?
- Nincs játék, édesem – válaszolta Bones - Csak visszaszerzem azt ami enyém. Minél hamarabb döntened kell. Vlad úgy néz ki, mint aki mindjárt felrobban.
Gyors pillantást vetettem Vladra, akinek csak néhány pillanata van a robbanásig.
- Azért jöttél az otthonomba, hogy zsarolj engem, barátom? - Vlad vicsorgott, és a lángok egyre magasabbra másztak a karjain. - Én…
- Én elmegyek.
Vlad rámfordította a tekintetét. Én kinyúltam és figyelmen kívül hagytam a lágoló karjait. - Nem. Nem tudom..
Reméltem csak Vlad hallotta az utolsó mondatot. Nem tudnám elviselni ha valami történne vele. Lehet hogy nem kéne foglalkoznom Bonesal. Pokolba. Lehet hogy magam akarom megsütni a lángok fölött, de nem tudnám az életét veszélybe sodorni pusztán csökönyösség miatt. Az energialökettől ami Vlad mellett hömpölygött, ő nem tudna lecsapni.
Nem számít. Nem vagyok hajlandó kockáztatni egy barátom életét. A csillogás Bones szemeiben azt suttogta nem támadná vagy sebesítené meg.
Vlad megdörzsölte a szakállát és Bonesra nézett egy lesújtó pillantással. - Ezt nem fogom elfelejteni.
Bones mosolygott a nyílt megjegyzésen. - Határozottan reméltem hogy nem fogod..
A dolgok néhány másodperc alatt erőszakossá váltak. Elsuhantam mellettük. Felejtsd el ezeket. Itt ideje, hogy menjünk.
- Jössz vagy sem? - Kérdeztem Bonest miközben kifelé tartottam.
- Természetesen - válaszolta Bones. Nem vártam, de belekaroltam Mencheres udvariasan felajánlott karjába, és elsétáltam addig a kocsiig amit az övéknek feltételeztem, Fabian mögöttem vonult velünk.
- Szeresd az otthonod - mondta Bones búcsúzóul Vladnak.
A válasz amit adott, egy fegyver lehetett volna nekem, de úgy döntöttem inkább elmegyek. Nem volt kétségem afelől, ha ők ketten harcolnának, akkor csak az egyik sétálhatna el.
Fél órát vártam miután beszálltunk a kocsiba, mielőtt megszólaltam, mivel Bones a kezembe nyomott egy fülhallgatót amint beültünk a kocsiba. Átkoztam őket, hogy annyira erős lesz robbanás hangja hogy az már veszélyes lenne. Francba nem tudom hogy hova tartunk ilyen zajjal. De végülis elvettem őket miközben becsuktam a szememet.
- Mi a francot gondolsz, mi csinálsz? Vlad úgy megsüthetett volna, hogy csak egy marék hamu marad belőled a padlón, ha nem döntök úgy hogy veled megyek.
Bones felhorkant. - Nem kételkedtem a tetteidben egy pillanatra sem. Soha nem voltál képes megszabadulni attól, hogy a hőst játszd, hogy megmentésemre siess.
Szemétláda, gondoltam, és reméltem, hogy mindezt hangosan és tisztán tettem. Bármi is volt az oka hogy Bones eljött ma este, biztosan nem az a romantikus ok, hogy visszaszerezzen engem, ez teljesen egyértelmű volt. Vagy csak a vámpír territórium? Bár nem akart engem, Bones azt sem akarta hogy bárki másé lehessek? Valószínűleg ez lehet. Nos én nem voltam senki tulajdona, sem az övé sem Gregoré.
- Megfogod bánni ezt - mondtam határozottan.
Egy újabb horkantás. - Nem kételkedem ebben, Cicuska.
Nem válaszoltam, csak visszatettem a fülhallgatót.
HUSZONNÉGY
- NEM GONDOLHATOD KOMOLYAN. Néztem az elhagyatott épületet a szél fújta ablakokkal, a felgyűrődött messzi fal és a düledező tetővel enyhén szólva is rémisztő volt. És ha lehetne ennél rosszabb - pedig ez is eléggé annak tűnt - egy roncstelep volt mellette. Egy bűzős roncstelep. Még Fabian is úgy nézett ki, mint aki most rögtön el akar futni.
Bones vállat vont. - Nem látom a problémát. Ez elég biztonságos.
Te bosszúálló, manipulatív -
- Látni szeretnéd a szobádat? - Pont félbeszakította a szellemi leépítésemet. A kifejezés az arcán, azt mutatta nagyon is élvezi ezt.
- Hadd találjam ki az az összetört autó egyenesen előttünk - mondtam, miközben egy öreg buickre mutattam.
- Oh, nem maradhatsz ide kint - válaszolt Bones, majd átsétált a ház külső részéhez.
- Quasimodo! - kiabálta.
Majd egy hangos nyikorgó hang, ami pont úgy hangzott mintha egy gép fájdalma törne fel. És a romos épület oldalán, két vámpír tűnt fel, mintha csak a földből nőttek volna ki.
- Azt hittük, hogy egy órával ezelőtt már megérkezik - kommentálta egyikük.
- Az étele már hideg.
Bizonygatni kezdtem, hogy ez az ismeretlen személy, vagy az illat vette el az étvágyamat, amikor egy barna folt látszott ellebegni a mellette lévő szétmállasztott betonról.
- Catherine.
Bonesra néztem szemeimben a bosszú szörnyű ígérete tükröződött. Nem nézett rám, csak a szája rándult meg.
- Legközelebb - mondta anyám, - akkor hívj ha már elkésésben vagy.
Az épület a fronton helyezkedett el. Az a rész ami úgy tűnt nemsokára összedől, rejtette el a többi hozzáépített részt és magát a liftet is. Legalábbis a szerkezetnek lent volt saját légkondicionálója, ami valamelyest csökkentette a kintről jövő bűzt az alagsori lakásban. A tippem szerint ez egy régi óvóhely lehetett. Don használt pár ilyen helyet az államokban a műveleteihez. - Üdvözöljük Trash kastélyában, - mondta anyám nekem és Fabiannak ahogy körbevezetett minket. - Be kellett drogozniuk amikor először elhoztak hogy megnézzem ezt. Biztos vagyok benne, hogy az az aljas férjed bosszúképpen választotta ezt.
Ahogy én is biztos voltam benne, de nem akartam belemenni. - Bones nem a férjem, ahogy abban is biztos vagyok hogy ezt veled is közölték.
Ravaszul rám pillantott. - Ezt nem hiheted el.
Hat perc, tíz másodperc. Ennyi kellett ahhoz hogy sikoltozva akarjak elrohanni innen.
Bones nem volt itt. Kirakott engem egy megjegyzéssel, hogy egy sürgős üzleti ügye van. Egy hajszál választott el attól hogy ne ordítsak. - Miért kockáztattad az életed, hogy elhozz Vladtól, ha még mellettem sem tudsz lenni? - De elengedtem. Ez megmutatta
mennyire beletörődtem. Szóval végül nem mondtam semmit. Csak néztem ahogy Bones elmegy anélkül hogy megkérdezném mikor jön vissza, ha visszajön egyáltalán. Inkább elrohadnék egy hatalmas szemét kupac alatt minthogy beismerjem hogy mennyire fáj hogy újra látom, és az hogy egyedül hagy és elmegy.
Három nap elteltével a Trash Kastélyban, úgy döntöttem ez a legjobb hely ahol lehetek, ha éppen meg akarnék őrülni, de csak korlátozott ideig tehettem. Mert 50 lábbal lenni egy szeméttelep alatt, egy olyan pincében amiben össze vagy zárva egy közömbös szellemmel, egy szókimondó anyával, folyton arra a férfire gondolni aki elhagyott, és ezek együtt mind hozzájárultak, hogy az elmebaj eddig nem tapasztalt sebességgel utolérjen. Hamarosan már az is mókásnak tűnt ha az elkövetkezendő tíz percben a fejemet a falba verik, majd arról fantáziáltam, hogyan közeledik a halál mint egy földöntúli csokoládés desszert. A serdülőkor ehhez képest egy aromaterápiás ülés volt.
A szag ellenére rákaptam, hogy eljárjak a hely egy felsőbb részéhez, hogy a szeméttelep bizonyos részét kitisztítsam, csak hogy csináljak már valamit. Fabiannak megvolt a saját módszere hogyan birkózzon meg ezzel a helyzettel. Végtelenségig képes volt bámulni a TV-t. Az anyám olvasott vagy keresztrejtvényt fejtett, miközben folyton arról beszélt, hogyha hallgattam volna rá, akkor nem lennék most itt. Csodálkozik valaki is hogy inkább töltöm az időmet, a bűzös szemét körül?
Felsöpörtem a szeméttelep egy távolabbi részét, amikor egy autó hangját hallottam. Bár tudtam, hogy az nem lehet egy eltévedt turista, mióta tisztában voltam vele, hogy mi egy istenháta mögötti helyen vagyunk, nem vártam meg, hogy lássam az illető barát-e vagy ellenség mielőtt felmásztam a legközelebbi kupac tetejére. Halál? Nem ijeszt meg. Az vakáció lenne Smell Centralban.
- Ki találta ki ezt a jelszót, hogy Quasimodo? - motyogta Spade, ahogy kiszállt a kocsijából.
- Hello, Spade, - kiáltottam miközben egy gereblyéről leráztam a törmeléket, a gereblyét vékony fém sávokból és egy teherautó tengelyéből készítettem.
Spade bámult fel rám, a jóképű arcán a hitetlenség és az undor versenyzett.
- Lucifer szőrős labdazsákjára. Morlock lettél.
Látni Spadet a ragyogó cipőjével a ropogós fehér ingével és a ráncos nadrágjában, emlékeztetett rá hogy a fejem tetejétől a lábujjamig mocsokban vagyok és valószínűleg olyan szagom lehet, mint egy rosszul sikerült végbél szorulásnak.
- Eltemettetek egy szeméttelep alá napokra, mire számítottál?
Spade becsapta az autója ajtaját. Csak néztem a kocsit, és küzdöttem a késztetéssel, hogy beugorjak a kocsiba és addig vezessek ameddig el nem ájulok.
- Nem tudok csak ülni és tovább nézni téged és Crispint, ahogy belefulladtok a makacs hozzáállásotokba. Egekre Cat, csak halottá kéne válnod. Ezt kellene tenni.
Csak pislogtam. - Bazd meg te is, haver.
- Menj vissza a járgányodba, rád nem számítottunk - Techno, mondta az egyik azokból a vámpírokból akik ott állomásoztak. Elsétált az épület oldaláról, és a nála lévő ezüst golyóval töltött Uzival egyenesen Spadéra mutatott.
- Én a listán vagyok te gyenge elméjű - ordibálta Spade. - Most fordulj meg mielőtt még ezt a kis játékot feltolom a seggedbe.
Spade felém fordult. Megragadtam egy közelben lévő gumiabroncsot és felé dobtam, és mosolyogva láttam ahogy a barázdák nyomot hagynak a tökéletesen fehér ingén.
- Ne beszélj így vele, ő csak a munkáját végzi.
Spade észrevette hogy ami fejbe verte az egy gumiabroncs volt. Megfordulva rögtön előttem termett Nosferatu gyorsaságával.
- Isteni dobás, szánd rá magad, mire vársz?
Egy másodpercre eltöprengtem, tényleg elvesztettem a fonalat. Ez úgy hangzott mintha Spade megpróbálna kigúnyolni azzal, hogy megölöm magam.
- Tettem valamit amivel felidegesítettelek téged?
Spade megpördült miközben, összeszorította az öklét. Techno zavartan nézett rám, mintha a kérdés amit feltettem veszélybe sodort volna.
- Azt akarja tőlem, hogy lőjjem le? - érdeklődött.
- Szeretnéd hogy kicsit ösztönözzem a dolgokat? Most kicsit sem vagy emberi, miért nem szabadulsz meg ettől az utolsó haszontalan kapaszkodótól, az emberi rongytól?
- Ne lőjj, - mondtam Technonak, aki az uzit egyenesen rászegezte. - Valójában, épp menni készül.
- Ő nem - Techno elkezdett köpködni.
- Mit nem? - kérdezte Spade. – Lefogadom, hogy nem kéne beszélni neki róla. Szerinted miért néz rám úgy, mintha ütődött lennék? Mert lövése sincs, hogy miről beszélek.
Az állkapcsom összeszorult. Techno arca megerősítette az egészet. Szemétláda.
- Ezek megint hullarablók? - kérdeztem, belül átkoztam magam, hogy annyira el voltam foglalva a problémáimmal, hogy figyelmen kívül hagytam az orrom előtt lévő gyanús dolgokat.
Spade még utoljára egy fenyegető pillantást vetett Technora mielőtt megfeszítette volna a karjait.
- Igen, ez egy ghoul. A retorikájuk merészebbé vált. Néhány területeken, a Mester vámpírok elkezdtek eltűnni. Lehet, hogy hülyék, és a saját fajtájukban fonnyadtak, de megvan az okunk rá, hogy azt higgyük ennél valami többről van szó.
Ránéztem. Spade tigris színű tekintete megalkuvást nem tűrő volt. Gregor van emögött, rájöttem. Egyre inkább paranoiássá váltok ettől a vámpír/ghoul hibrid dologtól, egyre valószínűbb hogy ez az oka, amiért vissza akar kapni, hogy az ellenőrzése alatt tartson.
- Miért nem mondta?
Spade forgatta a szemeit. - Nem találod ki? Crispin nem akarta, hogy ez befolyásolja a döntésed, hogy vámpírrá válj.
- Ő nem törődik velem, - motyogtam, mielőtt megállíthattam volna magamat.
- Egy idióta vagy.
Éreztem, ahogy a szemeim dühös zöld színbe váltanak. - Már elnézést?
- Idióta, - ismételte Spade, újra kihangsúlyozva a szót.
- Mit gondolsz miért vitt el erőszakkal Vladtól? Crispin tudta, ha arra kerülne a sor, hogy Vladnak választania kell közted és az emberei között, te vesztenél. Tepesh lehet hogy dédelgetett téged, de ő baromira védelmezi a népét.
Egy pillanatra félre kellett néznem. Azután megráztam a fejemet. - Ha Bones törődik velem, miért azt a kibaszott vicces utat választotta New Orleansba, hogy bizonyítson?
Spade cinikusan nézett rám. - Ha azt gondoltad, hogy Crispin a tiéd volt, és nem törődtél a tetteivel, miért nem vártál rá New Orleans után ahelyett, hogy eltűztél Tepeshel?
Az állam leesett. - Hallod saját magadat?
- Nem úgy gondolkodsz mint egy vámpír, hamarosan ha végeztél az emberi észrevételeddel – motyogta Spade. - Nézd, meg tudnánk vitatni a te alkalmatlan érveidet később? Ha tovább kell szagolnom ezt az avas levegőt, komolyan szárazra száradok.
- Alkalmatlan? Kicsinállak!
Spade villantott felém egy széles mosolyt. - Nem arra kellene koncentrálnod, hogy én mit mondok, hanem inkább arra, hogy mit fogsz mondani Crispinnek, amikor megpróbálod rávenni hogy vámpírrá voltoztasson téged.
Ezzel elérte, hogy a szivem kihagyjon egy ütemet. Spade hallotta és felhorkantott. - Most felkeltettem a figyelmedet, igaz? Crispin az egyetlen aki ezt megteheti. Én határozottan nem merném megtenni. Ő bárkit megölne aki átváltoztat téged, ekkorát nem hibázok.
- Honnan tudod hogy így döntöttem, egyébként?
Szarkazmus és a komolytalanság áradt Spadeból. És a legkomolyabb pillantásával nézett rám.
- Gyerünk, Kaszás. Mindketten tudjuk, hogy így is túl sokáig lógtál ebben a te emberi mivoltodban. Csak egy kis lökésre van szükséged, nem igaz?
Annyi különböző dolog futott át az agyamon. Eszembe jutottak a gyerekkori éveim, háttérben a nem emberi képességeimmel, és a dühös anyámmal. Később a suliban, amikor kerestem a helyemet. Megpróbáltam “normálisnak” tűnni, pedig semmi sem volt bennem normális. És később, a tini éveimben és a húszas éveim elején vámpírokra vadásztam. Többé már nem rejthetem el az emberségemmel, hogy mit is érzek belül? Ezek után itt vagyunk most, és frusztrál a tudat, ami vagyok, hogy túl gyenge vagyok ahhoz, hogy Gregort legyőzzem. A meglepetés ereje nélkül ezzel a kettős természetemmel, mindig is túl gyenge leszek, hogy harcoljak, az igazi öregekkel, a megamester vámpírokkal. Mindent egybevetve a megmaradt emberi részem, a gyengém. De ennél is több. Még ha Bones és én úgy is gondoljuk ez szituáció megszűnik Gregor varázsütésszerű eltűnésével és nem lesz vámpír dühöngés, tudtam hogy soha nem megyek vissza az emberek közé, vagy színlelnem kéne, pont úgy ahogy ők teszik?
Nem. Nem színlelhetek már többé. Mindez ami belül volt, már nincs ott. Még ha el is sétálnék örökre az élőhalott világtól, még mindig inkább vámpír lennék, mint ember. És ha nem sétálok el vagy megpróbálnék úgy tenni mintha újra ember lennék, ezek után még mindig ragaszkodnék a szívverésemhez? Istenem, Bonesnak igaza volt? Ez az igazán mélyen fekvő előítéletem volt ami visszatartott hogy megtegyem ezt a lépést? Elég sok érv szólt az átváltozás mellett. Volt még egy érvem hogy miért maradjak ezen az úton.
- Megfogom kérni Bonest hogy tegye meg, - hallottam magam ahogy kimondom. - De valószínűleg nemet fog mondani.
Spadenak nem voltak fejhallgatói, amivel megakadályozhatta volna hogy halljam merre is megyünk. Nem inkább egy jót behúzott nekem, hogy biztos legyen benne, hogy az
utazás nagy részét átalszom. Spade egy Mester vámpír volt, szóval amikor magamhoz tértem, francba is, fejsebem volt.
- Neked alaposan le kéne tusolnod mielőtt látnád őt. - Ez volt az első megjegyzése Spadenak mióta magamhoz tértem. - Neked még mindig félelmetes szagod van. Crispin lehet hogy megtagadja hogy a nemződ legyen, ha nem tud elég közel állni hozzád emiatt.
Mentálisan megátkoztam Spade minden felmenőjét és egyéb hozzátartozóját. Valami hideg suhant el a fejem mellett. Anélkül hogy kinyitottam a szememet tudtam hogy Fabian volt, aki a szimpátiájának egy kis részét villantotta felém. Ő is részt vett ezen az utazáson. Legalább Fabian nem tett megjegyzéseket a szagomra, ez mondjuk arra utal mintha nem is lenne igazi orra.
- Nah,ott is van, - mondta Spade. - Ne less, nem szeretnénk, ha Gregor látná a postaláda számát álmodban.
Már beteg voltam attól, hogy mindenhova vakon kell közlekednem. Ha Bones visszautasítja hogy a nemzőm legyen, tudom mi lesz a következő lépés - egyenesen Vladhoz megyek. Én már felhívtam őt és megkérdeztem hogy hajlandó lenne e nekem egy szívességet tenni. Hezitált egy pillanatra, de igent mondott. Nem tudom mi inspirálta Vlad barátságát, de örültem neki.
Néhány perc vezetés után, a kocsi megállt. - Maradj itt, - mondta Spade. - Szólni fogok, amikor bejöhetsz.
- Úgy érted, hogy kitalálsz valami okot hogy miért hagytál kinn a kocsiban, válaszoltam még mindig csukott szemekkel.
- Nem kell aggódnod emiatt. Eltudsz menni fürödni, még ha le is kell birkóznom a földre Crispint hogy elég időd legyen hozzá.
- Köszönöm - mondtam. Spade csak becsapta az ajtót, nevetett. Mint Bones legjobb barátja, mindig hűséges volt iránta. Spadét nem érdekelte ez milyen nehéz nekem, ezekkel a büdös macska kommentjeivel.
Kint a kocsiban, hallottam néhány hangfoszlányt, feltehetően a házból szivárogtak ki. Különösen felszült voltam, hogy meghalljam azt az egyet. Nehéz volt kiszűrni, nagyon sokan voltak a házban. Valahol ott volt.
-…Crispin… - Spade hangja hangzott fel egy pillanatra.
-…elhoztad…? - kérdezte Bones, a többit része elszállt.
- …kint…- Spade mondta - …látni…
Miért nem tudja mindenki befogni egy pillanatra, hogy hallhassam? Gondoltam.
-…minden eszközzel…- mondta Bones.
Ez meg. Sóhajtottam. - Úgy néz ki majd ha végez fogunk bemenni, Fabian.
- Jó - mondta azonnal majd egy kis szünetet tartott. - Ha ez az amit óhajtasz, akkor természetesen ez lesz.
Valójában egy részem azt remélte, hogy Bones meg fogja tagadni, hogy kiengedjenek a kocsiból. Mégse volt ilyen szerencséje az én ilyesféle érzelmi jóllétemnek. Néhány pillanattal később Spade kinyitotta az ajtót. - Egyenes menj zuhanyozni, majd azután találkoztok. Mondtam neki hogy az ő érdeke, hogy várjon egy kicsit.
- Egy újabb megjegyzés arra hogy mennyire bűzlök, Szívedbe fogok döfni egy karót ha ezt folytatod. - mondtam.
Kinyújtotta a nyelvét. - Gonosz lány, gyerünk már, fogd meg a karom nem olyan nehéz!
Hallottam Spade vakkantását és ez megmosolyogtatott. - Neked szerezned kéne néhány ruhát vagy különben a bűzlő darabokat kell visszavennem és akkor a zuhanyzás kárba veszett.
- Benn vagyunk, - mondta Spade - kinyithatod a szemeid.
Megtettem. Fabian lebegett előttünk miközben egy nagyon szép előcsarnokon sétáltunk keresztül. Sehol nem volt még egy cseppnyi sem a zúzott autókból és a garázsból. Szóval ez volt az ahol Bones tartózkodott amíg én egy szemétkupac alatt ragadtam? Annyira rossz vagy, Spade, gondoltam. Bones nyilvánvalóan kevésbé érdeklődött rólam
Messzebb sétáltunk az előszobától. Egy ismeretlen vámpír kiváncsi pillantást vetett hármunkra miközben elhaladt mellettünk.
- Mi ez a szag? töprengett ő kíváncsian.
Fabian testet öltött, de már azelőtt láttam a vigyorgását. Spade elkezdett nevetni.
- Törődj a saját dolgoddal, - ostoroztam, mikor láttam hogy a vámpír elsápad. Istenem milyen kegyetlen vagyok!
- Sajnálom - mondtam. - Kérlek ne emlékeztess, hogy egy föld alatti szeméttelepen ragadtam.
Spade még mindig röhögött, finoman a bordái közé könyököltem.
- Haladhatnánk tovább?
- Rendben - értett egyet, és a rózsaszín könnyeit törögette a szemeiből.
- Nyomás, fiatalember - mondta a meglepődött vámpírnak.
Sokkolva elsétáltam, a maradék méltóságommal amit össze tudtam kaparni, ami gyakorlatilag a nagy semmi volt.
25. fejezet
Egy óra erőteljes sikálás után, semmi sem maradt rajtam a bűzből. Persze, valószínűleg azért, mert bőr is maradt rajtam. Nem kevesebb, mint négy alkalommal mostam meg a hajamat is, és kétszer balzsamoztam. Bárkinek akinek előtte bántotta az orrát, most simán megcsókolhatja a csillogóan tiszta seggemet. Spádé a hálószobában volt, amibe a fürdő nyílt, henyélt egy székben. Intett valami felé, ami egy közeli széken feküdt.
„ Hozott neked néhány ruhát. Nem tudta, hogy azt akarod hogy keressek hozzá bugyit vagy melltartókat is, vagy nyugtalan leszel miatta.”
Nem segített a hangulatomat, hogy a fehérneműimet vitattam meg Spádével. „ Hol vannak az én ruháim? „ A vigyora kiszélesedett.
„Bedobtam a kemencébe. Nem mertem volna bevinni a bűzlő bőröndödet Crispin házába.” Vettem egy mély lélegzetet.
„ Nem volt jogod ezt tenni.” Sikerült visszafogottan és halkan kiejtenem a szavakat. Spádé felállt.
„Hagyjuk a vitát az erkölcsösségről és találd ki hogy akarod-e hogy kerítsek neked néhány bugyit.”
„Kösz, de nem fogom valami ismeretlen csaj bugyiját hordani. Inkább kommandózom.”
Spádé kacsintott. „ Ez a szellem. Megközelíthetőbbé teszi Chrispint bármit kérdezel, én már csak tudom. „ Az ajtóra mutattam.
„Viszlát!” Ő csak nevetett miközben távozott. Azt kívántam bárcsak én szórakoznék ilyen jól. Rettegve néztem a ruhát. Ha egyszer felveszem, nem lesz több akadály.
„Bassza meg!” Jelentettem ki hangosan. Előadnám az ajánlatomat Bonesnak, valószínűleg elutasítana és visszaküldene Vladhoz. Becipzároztam magamat, felvettem a cipőt, ami túl szoros volt, és kimeneteltem a vendégszobából. A hajam még mindig nyirkos volt. Megráztam, s körbenéztem, nem látva senkit.
„Hello?” Kiáltottam. legyek átkozott, ha elkezdek ajtókba kukucskálni. Hol van Spádé? Vagy Fabian?
„Lent!” Ez Bones hangja volt. A remegéssel harcoltam, majd adtam magamnak egy szellemi pofont. „Azt kéne mondanom ’Marco’?” kérdeztem, lefelé sétálva lépcsőn. Hallottam a szórakozott horkantást, a lent lévő bal oldali szobából. „Ha akarod.” Lépj be szabadon a saját akaratodból. Megemeltem a vállamat és pontosan azt tettem. Bones egy barna bőrkanapén ült, ami csak néhány árnyalattal volt világosabb a szemeinél. A falak rozsdaszínűek voltak, fehér koronaöntő mintával. A padló sötét tölgyvolt, szőnyeggel. Majdnem összeillet a szoba felszerelésével, a nyakánál kigombolt
krém ing, az feltűrt ujjakkal és a sárgásbarna alsónadrágjával. És olyan fagyosan tökéletes volt, hogy fájt ránézni.
„Nem számítottam rád, úgyhogy nincs ginem.” Mondta miközben töltött az üvegből. „Kérsz egy whiskyt helyette?”
„Persze! Köszi,” adtam hozzá utógondolatként,az ajtóban várakozva. Rám pillantott, ahogyan öntött egy másikat.
„Nem azért jöttél, hogy egész végig az ajtóban álldogálj, vagy igen?” Kevés lehetőség lévén leültem, a kanapét választva vele szemben. Azonban, amint megtettem, megmerevedtem, visszaemlékezve a bugyim hiányára. A ruha néhány hüvelykel ért a térdem fölé. Mi van ha Bones azt gondolta, hogy megpróbáltam kivillantani neki?
„Öhm, nem bánod?” Dadogtam, gyorsan leülve a kanapéján, de olyan messze tőle, amennyire el tudtam szaladni. Felemelkedett a szemöldöke. „Egyáltalán nem.” Átadta nekem a whiskyt, én azonnal lehajtottam. „Szomjas vagy?” Jegyezte meg, miközben csurig töltött egy újabbat. „Annak kell lenned. Különben azt gondolhatja az ember, hogy piára van szükséged ahhoz, hogy velem beszélj.” Száraz hangjával egyértelművé tette, hogy nyitott könyv vagyok neki. Elvettem az üveget, de csak egy kortyot ittam ezúttal. Bones hátradőlt miközben engem tanulmányozott. Nagyon öntudatosnak éreztem magamat. Ha meg lett volna csinálva a hajam, lett volna rajtam smink…és bugyi. Óh igen! Nem mondott semmit. Csönd ült közénk. Valahogy nem tudtam rávenni magamat, hogy kibökjem az idejövetelem okát. Talán abban reménykedtem, hogy majd kiszedi az elmémből és átugorhatom az egész társalgási részt. Távolba néztem, de éreztem magamon a szemeit. Nagyon nyugodt volt, kortyolgatta a whiskyjét, s addig figyelt míg elkezdtem fészkelődtem. Ha ez egy kikérdezési technika volt, akkor bevált. Hamarosan kiönteném neki, a szívem lelkem, csak hogy megtörjem a csöndet.
„Oké, akkor…térjünk a tárgyra.”
Megpróbáltam ránézni miközben beszéltem, de nem tudtam. S nem volt tisztességes, hogy engem így felkavart, hogy látom, miközben én teljesen hidegen hagytam őt.
„Én, öhm, kész vagyok arra, hogy vámpírrá váljak.” Elmondtam. Beszélgess bájos dolgokról, hogy előre vidd a társalgást. Jó pár percig néztem a szemeibe. Sötét barna mélységgel találkoztam, mielőtt félrenéztem. Feszültté és idegessé tett engem. Felkeltem és elkezdtem volna lépkedni, mikor letette az üvegét, s a keze kinyúlt, hogy megragadjon engem.
„Ülj le!” Mondta acélos nyugalommal. Eltekintve attól, hogy a lábamat a mellkasának támasztottam és rángattam, nem tudtam kiszabadítani a karomat.. Csalódottan, a kanapéra rogytam.
„Leültem, most engedj el.”
„Nem hiszem, hogy el foglak,” mondta ugyan azzal a halk hanggal. „Nem foglak bántani, szóval abbahagyhatod hogy ellenségesen méregess, és ha még egyszer megpróbálod kirántani magad, rád vetem magam, amíg be nem fejezzük ezt a beszélgetést.” Ez megnyugtatott engem, Bones sosem mondott üres fenyegetéseket. A gondolat, hogy Bones alá legyek zárva, több okból is izgatott, s ezek közül egyik sem félelem volt.
„Így jobb!” A szorítása lazult, de nem engedett el. „ Oké, akkor most van egy pár kérdésem és te válaszolni fogsz rájuk.” Miért nem ragaszkodtam ahhoz, hogy ezt megbeszéljük a telefonon? Szellemileg sóhajottam.
„Kérdezz. Elkaptál, nem tudok menni sehová.” Kívántam, hogy elengedjen. Állandóan lepillantottam a kezére, mintha el tudnám ezzel érni, hogy eltűnjön a karomról.
„Megint eltorlaszolsz engem.” Lazán mondta ezt, de a szemei szűkültek. Zöld kezdett örvényleni a mélységeiben, aztán előrecsapott, hogy elnyelje a barnát.
„Jó kísérlet,” ugattam. „ De azt hittem már megbeszéltük, hogy jó védelmem van.” Rángatóztam miközben ezt mondtam. Ez egy ösztönös reakció arra, hogy megpróbált belesni a gondolataimba. Egy villanás, és Bones a kanapéra szorított, kezem a testem és az ő teste közé szorult.
„Szállj le rólam!” Követeltem. Helyette a fogása megszorult. Tudatában voltam, hogy egy újabb kitörés csak még feljebb húzná a szoknyámat. A pozícióra tekintettel, hogy a szoknyám már jóval a térdeimen túl volt, és nem volt rajtam bugyi. Nem áltam jól. „Bones.” Abbahagytam a mozgást miközben megpróbáltam egy új taktikát. „ Kérlek szállj le rólam.”
„Miért akarsz vámpírrá válni?” Nem mozdult pozíciójából. S nem egyensúlyozta ki magát. Az egész súlyát arra használta, hogy lent tartson engem, mialatt készen állt hogy szembe szálljon a legkisebb rángásommal. Volt egy nagyon kemény időm, mikor megpróbáltam nem gondolni arra, hogy már, wow, hetek óta volt mikor utoljára rajtam volt. Továbbá ilyen közelről lehetetlen volt elkerülni a tekintetét. Megköszörültem a torkomat. „Beteg vagyok tőle, hogy Gregornak egy élő adóállomás vagyok, ha teljes vámpír leszek, kizárom őt. Többé nem kell becsukni a szemeimet, vagy bedugni a füleimet miközben utazom. S soha többé nem zaklat miközben alszom. „Nem nézett félre.
„Ez az egyetlen ok?” ha most igent mondanék, ennek a beszélgetésnek vége lenne. Bones sosem gondolná azt, hogy ez elég jó érvnek. Csak az igazság volt, még akkor is ha éreztem, hogy a szemeim könnyel telnek meg.
„Igazad volt” Suttogtam.”Még mindig azt hittem, hogy a vámpírok valamennyire gonoszak is. Mindazok után amit láttam még mindig előítéletes voltam. Micsoda bolond?! Hö? Most biztosan büszke vagy magadra, hogy ezt az arcomba köphetted. Ki hibáztatna téged érte?” Az ujjai már nem vájtak a csuklóm húsába. Nem, valami rosszabbat tettek, gyengéden körözni kezdtek. A szemei nem barnultak vissza teljesen, s csak reménykedni tudtam benne, hogy ez csak a maradék harag.
„Nem, nem vagyok büszke, ahogy kikeltem ellened, úgy, ahogy tettem.” A hangja halk volt. „Tizenöt évig tartott, hogy megbékéljek magammal miután Ian átváltoztatott. Csoda, hogy te vegyes érzelmekkel vagy eziránt.” Nem számítottam erre.
Megkeményítettem magamat, hogy halljak egy visszhangzó megállapodást, amivel kitörölhetem a seggemet. Nyeltem, miközben azért pislogtam, hogy kitisztítsam a szemeimet a könnyektől.
„Okés…akkor ez most azt jelenti hogy átváltoztatsz?”
„Ne ilyen gyorsan. Az egyetlen okod amit feltudtál hozni, hogy elmenekülj Gregor elől.”
„Te nem akarod felvállalni, annak a felelősségét, hogy a nemzőm légy?” Kérdeztem miközben csalódottság árasztott el. „Akkor Vlad hajlandó lesz rá.” Valami felfénylett a szemeiben.
„Ebben biztos vagyok, de ha bárki is átváltoztat téged, az én vagyok. Merem állítani, hogy megérdemlem. És ha azon gondolkozol, hogy megteszed a hátam mögött, megesküszöm most, hogy megfogom ölni azt aki a nemződ lesz, akárki is legyen az.
Megölne bárkit aki átváltoztat téged. Mondta Spádé. Véld úgy, hogy igaza volt. Átkozott birtokló vámpír.
„Ha kiveszed az öreg előítéleteimet az útból, akkor nincs indokom embernek maradni.” Válaszoltam kitartóan. „Félvérként engem könnyebb megölni és a képességeim korlátozottak. Vámpírként a lehetőségeimet én szabom meg, nem a légzésem és a pulzusom. Plusz, soha se emhetek vissza hogy tettessem, hogy normális, emberi életet élek. Minden szándékom ellenére, már vámpír vagyok. Csak agyaraim nincsenek még.”
„Tényleg hiszel benne?” A hangja selymes volt, de a tekintete szilárd.
„Igen” Nem hezitáltam.
„Akkor bizonyítsd be. Engedj az elmédbe, hogy meggyőződjek róla.” Ó a pokolba ne! Semmiképpen sem engedem le a mentális pajzsomat, hogy felfedjem magam ilyen módon. Nem azért mert hazudtam, abban, amit mondtam. Túlságosan féltem a minden mástól amit láthatott.
„Sajnálom Bones. De meg kell bíznod bennem.” Egy hosszú pillanatig nem mondott semmit. Minden amit tenni tudtam, hogy nem tartottam vissza a lélegzetemet.
„Rendben.” Válaszolt végre. „Akkor holnap megteszem.” Majdnem felsóhajtottam megkönnyebbülésemben, mikor újra megszólalt. „Egy feltételem van.”
Gondoltam. ”Mi az?”
„Oh, nem túl nehéz. Csak meg kell osztanod az ágyadat velem ma éjszaka.” Vártam az ütést, de nem követte egy találó beszólás.
„Ez most komoly?” Kiszabadultam. Úgy nézett rám, mintha lassú lennék.
„Nagyon.”
„Ez azért van, mert nincs rajtam fehérnemű?” Erre elvigyorodott.
„Nem, de az sem segít rajtad.”
„Nevetséges vagy!” Próbálkoztam, de olyan volt mintha egy falat próbáltam volna csépelni.
„Ez valamifajta élőhalott uralkodás szar?”
„Tesztelem az elhatározásodat.” Mondta komolyan. „Megtagadod, hogy beengedj engem az elmédbe, hogy lássam, ezt csak Gregor vagy a hullarablók miatt teszed. Ha tényleg a saját okaid miatt akarod, az okokat, akkor megéri az árat. A vámpíroknál mindig van egy ár, Cicuska. Tudod te azt.” Vállat vont.” Vagy beengedsz az elmédbe, hogy magam láthassam, csak magad miatt akarod.” Az elmémben legyek meztelen vagy testileg. Micsoda választás.
„Meg vagyok lepve, hogy ilyen hamar törölted a hálószobai menetrendedet” Reménykedtem benne, hogy felidegesíthetem őt és meggondolja magát. Szemöldöke a magasba szökött. „Mindannyian megtesszük, amit muszáj.” Én nem tudom, hogyan leszek képes kezelni a lehetőségek közül bármelyiket. Mindegyik heget fog hagyni a szívemen.
„És az a tény, hogy én egyáltalán nem akarok szexelni veled, nem számít?” Elfordította az arcomat, míg a szája a nyakamat nem csiklandozta.
„Nos, szivi… úgy gondolom, hogy az én munkám, hogy meggondold magad.” A hangja tele volt az öröm ígéretével. Nem segítette a dolgomat, hogy megremegtem s libabőrös lettem mikor megszagolta a bőrömet. A fenébe az érzékeny nyakammal. Ez elárulta engem, mennyire küzdök azért, hogy mozdulatlan maradjak. De a gondolat, hogy az elmémbe nézzen, s lássa milyen mélyen beleégett minden gondolatomba, sokkal ijesztőbb volt mint bármi más. Sakk-matt Cat. Veszítettél. Ez persze nem jelentette azt, hogy nagylelkű leszek. Cserébe rosszindulatú megjegyzést tettem.
„Reménykedem ez a legrosszabb baszás amiben valaha részed volt, te kegyetlen manipulatív fattyú.”
„Már is az esti beszélgetés?” Mosolygott halványan.” Most csak megpróbálsz beindítani engem.” Én csak azt kívántam, hogy bár ne zuhanyoztam volna le mielőtt, ez a rohadt találkozó megkezdődött - hol van egy mocskos, gombás fertőzés amikor kéne?
„Van egy feltételem” Mondtam.”Egy üres vendégszobában zuhanyoztam. Csináljuk ott.” Az utolsó dolog amire szükségem volt, hogy Bonesszal az ágyában hemperegjem amiben talán előttem másik nővel hempergett előző éjszaka. Ew…
„Amit csak szeretnél.” Felfelé görbült a szája. Úgy látszik nem tudtam vele szembeszállni, hogy meggondolja magát.”Ezt a kanapét is használhatjuk, ha jobban tetszik.” Ahogy a nyelve körbejárta a szája oldalát biztosított engem, hogy komolyan gondolja. Ráadásul még el is pirultam, ahogyan megátkoztam őt. Ügyes trükk lesz. Megtartom az érzelmi távolságot miközben szexelek vele.
„A vendégszoba jó lesz.” Sikerült.
A szeme izzott. „Rendben, akkor. Mehetünk?” Egy egyszerű kérdésnél sokkal több volt ezekben a szavakban. Körülnéztem a szobában hátha történik valami, ami késlelteti a dolgokat. Egy földrengés. Tűz. Idegen támadás. Bármi, csak legyen! De nem volt semmi, csak ő és én, és a megállapodás kettőnk között.
„Azt hiszem igen.”
26. fejezet
Bones enyhült mellettem, odaállítva magához. Nem segítettem neki, de nem is hátrálhattam meg, a kezei fent maradtak a derekamon. Nem tudtam sehogy megakadályozni, hogy a szívem hevesebben verjen, csak ha golyót eresztek belé. Nagyon közel sétált hozzám, keze a hátamra került így hajlítva meg a testem. Nem kulcsoltam át a derekát a lábammal, pedig szerettem volna. Egy vagy két személyt hagytunk el, ahogyan felmentünk a lépcsőn. Lehajtottam a fejemet, mindenre koncentrálva, kivéve arra, mi történik, ha elérjük a szobát. Hogyan is tarthatnám meg a hűvösségemet, miközben együtt izzadunk? Mi történne ha valami olyan borzasztós sikítanék, mint, hogy „szeretlek”? Mi van ha elkap egy
epileptikus roham és elkezdek ostobaságokat beszélni vagy beleköpök a dolgok közepébe?(??) Igyekeztem lehiggadni, mérsékelni a pánikomat mialatt betolt ugyanabba a hálószobába amit csak egy rövid ideje hagytam el. A köntösöm, amit hordtam még mindig a székre volt dobva. Bones becsukta az ajtót, én pedig kétségbeesésemben fecsegni kezdtem.
„Okés!” A hangom magasabb volt mint a megszokott. „Valami különösre gondoltál? Vagy csal el kéne kezdeni?” A szája megvonaglott.
„Próbálsz kifogást találni, hogy meglógj előlem? Sajnálom szivi, de ez az én éjszakám. Amikor szívességet akarok tőled kérni, és ezt a feltételt te szabod, akkor úgy irányítasz, ahogy akarsz. Addig is én irányítok. Most, bújj ki azokból a cipőkből. Úgy néznek ki, mintha szoritanának.”
Szinte komoran tettem. Az ágy úgy nézett ki, mintha közeledne, s a falak összezsugorodnának körülöttem, semmi mást nem hagyva, mint azt a puha, várakozó arénát. Bones levette az ingét. Én elnéztem a lenyűgöző, formázott húsáról, amit így felfedett. A körmeimmel a tenyerembe vájtam. A dolgok fejetlenül gyorsan jöttek.
„Fordulj meg!” Hálás is voltam, hogy ezt tehetem, és vonakodó is. Mert ez azt jelentette, hogy nem kellett helyette a szőnyeget bámulnom,de sebezhetőnek éreztem magamat. Mert nem tudtam megvédeni magamat, ha nem látom, hogy mi fog következni. Hűvös ujjak tolták félre a hajamat, miközben elérték, hogy megremegjek. Egy kis rántást éreztem a ruhámon. A zipzár lassan kérlelhetetlenül csúszott le. Ezzel a ruha megrogyott a vállamon miközben csúszott, ezután félrepöckölte, hogy a lábamhoz essen. Csekély szisszenést hallottam tőle. Reménytelenül behunytam a szemeimet, mintha ettől kevésbé lennék meztelen. Visszatartottam a lélegzetemet miközben újra remegtem.
„Te fázol szivi! Vigyünk be téged az ágyba!” A hangja sűrűbb volt és felerősödött az akcentusa. Megtettem a rövid távolságot az ágyig, s félresöpörte az ágytakarót, s rám húzta amint bemásztam az ágyba. Bones letérdelt az ágy mellett, kinyúlt, hogy megérintse a hajamat. „Ahogyan körülöleli az arcod, a szemeid ilyen szélesek,nagyon fiatalnak nézel ki.”
„Azt hiszem ez tesz téged leendő pedofillá.” Meghajtotta a fejét. „Figyelembe véve a korkülönbséget s, hogy mit akarok csinálni veled, valóban.” Azután komollyá vált. „Cicuska, a szarkazmusod, közönyöd és nyílt haragod alatt, azt hiszem, hogy még mindig akarsz engem, másképpen nem ragaszkodtam volna ehhez. Bevallom, hogy egy kegyetlen, manipulatív fattyú vagyok, de nem követnék el nemi erőszakot. Ha tényleg nem akarsz engem akkor, akkor egyedül hagylak, de holnap átváltoztatlak, ahogyan azt megígértem.” Szünetet tartott. Leejtette azt a göndör fürtöt, amivel játszadozott, és megragadta az arcomat. „Máskülönben, én minden tőlem telhetőt megteszek, hogy meggyőzzelek. Egyáltalán nincsenek miatta aggályaim. Oh, nem, gondoltam. Én egy tönkrement/elveszett ember vagyok. Gondolj a szeméttelepre. Arra a szagra. Gregor gúnyos mosolyára. Bármire, kivéve a tényre, hogy éppen kibontja a nadrágját.
Volt egy dolog, ami bezavart a kedvembe.
„Miért csaltál meg Bones?” Megállt. A legfelső gombját kigombolta, de a zipzár fennmaradt.
„Komolyan azt hiszed, hogy hűtlen voltam?” Durván felhorkantam.
„A látott képek után, majd Fabián jelentése, Cannellre visszaemlékezve, hogy te azon az éjszakán amikor Geri kihozott New Orleansból, beismerted, igen. Azt hiszem.” A pillantása olyan volt, mintha a fejembe fúrna vele.
„Láttál képeket rólam ahogy belépek a házamba egy nővel, de azt nem, hogy mi történt az ajtón túl. Én elmentem New Orleans-ba azzal az ürüggyel, hogy megünneplem az agglegény életemet. Reménykedve benne, hogy Gregor bekapja a csalit. Megtette. Sőt, elküldte Cannelle-t oda, mintha olyan hülye lennék, hogy nem érzem meg a szagát rajta. Könnyű volt inni a véréből, s így meggyőzni őt, hogy tegyen jelentéseket Gregornak a kicsapongásaimról. Mikor Fabian szembenézett velem, rengeteg kém volt ott Gregortól. Mit kellett volna mondanom neki?”
Kavarogtak a gondolataim. „De hallottalak téged. Azt mondtad Canellenek, hogy ő válogathatta össze a lányokat, és kettővel együtt basztál!”
„És ezt el is hitte.” Replikázott Bones. „Megengedtem neki, hogy minden egyes éjszaka felszedjen egy új emberlányt, s elhozza a házamhoz. Ekkor eszméletlenségre ittam őket, s másnap meztelenül ébredtek egymás mellett. Egyszerű megtévesztés volt. Tudom, hogy mit nézhettél ki ebből a helyzetből, Cicuska, de hagynod kellett volna, hogy megmagyarázzam mi volt, ahelyett, hogy elrohansz Tepessel.” Az érzelmeim a gyanúmmal viaskodtak. Úgy értem, , mindazok után, amit láttam és hallottam, melyik nő hinné el, hogy az egész csak színjáték volt, és a szeretője csak csalás megcsalást rendezett?
„De elhagytál engem!” Nem tudtam kiűzni a fájdalmat a hangomból. „Azt mondtad.”
Bones sóhajtott. „Dühös lettem mikor megtudtam, hogy elmentél Gregorral. Nem tudtam, hogy szeretetből szállsz meg nála, vagy kényszerített, és nem tudtam racionálisan gondolkozni. Mire visszatértél még mindig nem voltam önmagam. Egyik oka, hogy elmentem,azért volt mert ha nem tettem volna, több olyan dolgot mondtam volna, amit megbántam. Aztán elmentem New Orleans-ba Gregorral lezárni ezt az ügyet és gondoltam majd utána rendezzük a dolgainkat. De akkor te átugrottad a fegyvert.” (szó szerint… de sztem inkább valami olyasmi, hogy kirántott a fegyvert :P ) Újra, célozgatott a hangjával.
„A megmentésed?” Felbőszülten rám pillantott.
„Elfelejtetted, hogy repülhettem volna? Gregor tudta azt. Tehát Marie is. Azt akarta tőlem, hogy vágjam le Gregort, azt mondta Gregornak, hogy ki fog kényszeríteni engem a negyedből. Jól tudta, hogy Gregornak be kell jutnia és elkapni, különben biztonságosan kirepülök. De te elküldted a régi csapatodat utánam. S hamarosan megtudta volna ezt Gergor is, nem számít, hogy mennyire voltak rejtettek. Tudtam, hogy megölették volna magukat, ha ellenállok és hagyok időt Gregornak betörni, így hagytam hogy kihozzanak. De ez tönkre tette a tervem.”
Bones nem mondta ki azt a szót, hogy: Megint. Ó basszus! Ha egy lyuk jelent volna meg a földön, szívesen beleugrottam volna. Spádénak van igaza: Te egy idióta vagy Cat! Nagy I-vel.
Meg kellett, hogy hallja a szellemi önmarcangolásomat, mert ezt mondta: „Te nem vagy idióta. Charles azt mondta nekem, hogy ő rángatott bele ebbe, az összes ember közül neki kellett volna a legjobban tudnia. De azt mondta volna, hogy egyedül túl kockázatos csapdába ejteni Gregort, ezért nem mondtam el neki.
„Neked utálnod kellene engem.” Mondtam nyögve. „Ez a második alkalom, hogy elcsesztem a dolgokat, amíg azt hittem, segítek.”
A szemöldöke felívelt. „Voltaképpen háromszor. Akkor is amikor otthagytál Donnal, azt gondolva segítesz nekem. Azt gondoltam, hogy mindezek a tiszteleted hiányát mutatják irántam, hogy nem hagyod megvívnom a saját csatáimat. De rájöttem, nem tudsz segíteni magadon. Ez vagy te. Te sosem fogsz a fenekeden ülni és megvárni a harc végkimenetelét amiben a szeretteid is érintettek, előtte belevetni magad a zűrzavarba, nem számít, hogy megígéred, majd változni fogsz.
A szavai úgy vájtak a szívembe, mint egy kés. Ezért ment el, gúnyolt a lelkiismeretem. Szeretnéd azt gondolni, hogy ez így igazságos volt, most szarakodhatna és akkor nem a te hibád lenne hanem az övé. De bizony ez a te hibád. Bones-nak igaza van; sosem fogsz megváltozni. S nincs azaz épeszű aki elviselne téged.
Haszontalan lett volna azt mondani, hogy sajnálom. Több mint haszontalan- sértő, figyelembe véve mindent ami történt. Így hát egy dolgot tehettem, megmutatom, hogy mennyire kívántam, hogy bár másképpen alakultak volna a dolgok. Leengedtem a pajzsomat, s megnyitottam az elmémet, hogy Bones hallhasson mindent amit érzek, teljesen meztelenre vetkőztem azok a dolgok alól amiket általában használtam, hogy racionálisan viselkedjek. Becsukta a szemét. Feszültség futott át rajta, mintha a gondolataim akár csak egy fizikai ütés hatnának rá. Miután feloldottam a korlátozást, mindent megmutattam, hosszan rejtett érzelmek bugyogtak a felszínre.
„Cicuska” Mormolta.
„Csak azt akartam, hogy tudd. Értem.” A gombóc a torkomban, nehézzé tette a beszédet. „Te mindent odaadtál Bones. Én voltam az aki ezt a kukába dobta.” A szemei kinyíltak.
„Nem. A ragaszkodásom ahhoz, hogy elkapjuk/átverjük Gregort okozta egyedül a szétválásunkat. Elmondhattam volna neked, hogy ez egy csapda, mielőtt betuszkollak a pánik szobába. Elmesélhettem volna neked, hogy mit tervezek Nwe Orleansban és akkor te velem jöhettél volna, bevetted volna a pirulákat és Gregor semmit sem tudott volna meg az álmaidból. De egymagam akartam mindent kezelni. De a büszkeségem és a féltékenykedésem vezetett el egymástól minket. Minden hibát amit elkövettél velem Cicuska, ugyan úgy elkövettem én is veled szemben. De nem akarok már erről beszélni. Nem akarok egyáltalán beszélni.” Gyorsabban húzta le a zipzárját, mint, hogy pislanthattam. „Mindezek után, még mindig velem akarsz aludni?” Bones kicsúszott az nadrágjából. Szokás szerint nem volt alatta semmi.
„Mindezek után még mindig szeretlek.” Csönd volt a válasz, úgy megdöbbentem. Azt mondtam, ami először az eszembe jutott.
„Neked őrültnek kell lenned.” Halkan és erőltetetten felnevetett.
„ A pimasz bátorságod miatt szerettem beléd első sorban. Bár ugyan ezzel kergetsz most az őrületbe, de talán most nem szeretnélek, ha más lennél.” Azt akartam hinni, hogy a szeretet legyőzhet mindent. Bones és én megcsináljuk, de tudtam, hogy a dolgok nem puszta érzelmekre alapulnak, az élet nem ilyen egyszerű.
„Ha semelyikünk sem tud változatni” Azt mondtam, a szívemet megszorítva. „Újra szét fogunk válni.” Letette a térdét az ágyra.
„Igazad van, sosem fogunk változtatni. Én majd mindig meg akarlak téged védeni, és mindig megtébolyodom, majd mikor nem megy. Te mindig be fogsz ugrani a tűzbe értem, nem fog számítani neked, hogy mennyire szeretném, hogy a pálya szélén maradj.
Harcolnunk kell majd a saját természetünkkel, hogy elérjük, hogy ez működjön. Hajlandó vagy ennek egy esélyt adn?”
Amikor több mint hat évvel ezelőtt elkezdtem randizgatni Bonesal, tudtam, hogy a kapcsolat vele összetörheti a szívemet. Ez megtörtént, több mint egyszer, Bones nem volt egy biztosíték, hogy nem történik meg most is. De éppen mint akkor, nem tudok neki ellenállni.
„Biztonságosan játszani csirkéknek való” Suttogtam. Már guggolt az ágyon, íves ínszalagokkal, sápadt kemény húsával. Aztán előre hajolt, s végighúzta az ajkát a hasamtól a nyakamig. A mellbimbóm megkeményedett, görcsberándult a hasam, s ívben megfeszültem. A szája leereszkedett az enyémre ahogy a karjába vett. Éreztem meztelen testét az enyémen és ez elfújta az irányításomat. A bőröm bizsergett, ahol hozzám ért. Nem tudtam elég közel férkőzni hozzá, elrúgtam a takarót. Bones úgy csókolt, mintha fuldokolna, a szája falta az enyémet, miközben továbbra is hozzám dörzsölődött, simogatott behatolás nélkül, megérintett mindenhol, s mindezt egyszerre. A kezeimet futtattam fölötte miközben a szájába nyögtem. Majdnem fájdalmas volt, mikor az ujjával belém hatolt, de azonnal megtalálta a legérzékenyebb pontomat. Elkezdtem karmolni a hátát. Miközben könnyek szivárogtak a szemeimből. Növekedett bennem az eksztázis, mígnem eltéptem a számat az övétől.
„Istenem! Bones! Igen!” Ezt sikítottam és egyben zokogtam is. Ő erre úgy válaszolt, hogy abbahagyta a mozgást, s szájával a lábam közé helyezkedett. Összerezzentem, görcsök ráztak meg. A kezeit összekapcsolta a combom körül, miközben megnyalta húsomat, agyarak nélkül szopta a húsom, s az örömömből ivott. Megragadtam a fejét, miközben remegtem, és összecsaptak a hullámok a fejem fölött. Bones a hátamra fordított a matracon, anélkül hogy megszakította volna a kapcsolatot a szánk között. Még mindig lihegtem az orgazmustól a párnák között. Fölemelte a fejét pillantása fogva tartotta az enyémet miközben mászott fölfelé rajtam. ,, Nézz rám”mondta s közben a csípőjét a lábam közé préselte. Szétnyitottam a combjaim hogy fogadjam az első lökést .Oh istenem el is felejtettem hogy feszíti szét a belsőmet. Az ő keménységét lökte az én lágyságomnak úgy kitöltve, hogy könnyet éreztem a szememben. Igen. Igen. Így volt szükségem rád. ,, Keményebben.” Felnyögött, amikor finoman mozogni kezdett bennem. De én nem akartam a szelídséget.
Szerettem volna, hogy tudja, hogy a korábbi fenntartásaim már nem léteznek. Erősebben mozgott majd megcsókolt, szemei még mindig nyitva voltak. Nem zártam be én sem a szemem. Ahogy néztem az arcát miközben bennem volt elárasztott engem. Megragadtam a haját az övébe fúrtam a pillantásomat majd megcsókoltam addig, amíg nem kellett lélegeznem. ,, Meg tudom ízlelni magamat a szájadon” ziháltam,,Azt akarom, hogy te is ízleld meg magad. Le akarlak szopni téged, le akarlak nyelni téged mikor te… ,, Ne beszélj, így vagy jönni fogok.” Keze megfeszült a csípőmön szorosabban vont magához. Közel volt. Éreztem, ahogy így tartott és az edzett kimért lökéssekkel, szenvedéllyel sújtott le engem. A közelsége orgazmusa erotikus céllal töltött el engem miközben arra késztetett, hogy azt akartam, hogy élvezzen el. Küzdöttem magam ellen, hogy kikiáltsam (vagy valami ilyesmi) hogy milyen jó érzés volt. ,, Többet. Még keményebben.” Elengedte józanságát, otthagyva engem zihálva a vakító érzések koncentrációjában.(??) Ez a legédesebb módon fájt és arra késztetett, hogy felé mozduljak könny szökött a szemembe a durva és gyors mozdulataitól. Amikor elérte a csúcspontot a fejlapnak lökött engem és elragadtatottan felkiáltott, egész testében remegett. Én remegve tapadtam hozzá, a szívem elég gyorsan ütött hogy felrobbanjon. Pár másodperc múlva Bones elválasztott engem magától – és a fejtámlától – hogy visszafektessen az ágyba.
„Rohadt életbe Cicuska. Jól vagy?” Ha nem ziháltam volna még mindig, az aggodalma a feltételezett sérüléseim miatt nevetésre késztetett volna.
„Gyere vissza!” Lehúztam magamhoz a habozásából, míg megint rajtam nem volt. Egyik kezével kiegyensúlyozta a testét, míg másik kezével a fejemet tartotta miközben lecsúsztam, hogy szopjam a mellbimbóját. Olyan íze volt mint a sónak, de ez biztos az én verejtékem volt. A keze összekuszálta a hajamat, ahogyan közelebb húzott magához, mély nyögés hagyta el a torkát.
„Szelídebb leszek, de megint szükségem van rád.” Megharaptam, s éreztem, ahogyan megborzong. Igen tetszett neki. Nekem is, és most nem tudtam megállni, hogy megkóstoljam őt.
„Ne legyél finomabb. Szeretem amikor elveszíted az irányítást magad felett. Azt akarom, hogy megint elveszítsd.” Kezdtem lejjebb csúszni, hogy megízleljem az ő részét,
sós volt, de másmilyen mint az izzadság. Az ajkaim összezárultak körülötte miközben befogadtam őt a számba, amíg teljesen kitöltötte azt. Aztán nyöszörgött, miközben kicsavart pozícióban viszonozta. Minden elkenődött/homályossá vált, ajkak, nyelv és a kemény hús. A vágyam egyre csak nőt, és táplálta azt. Utána, ami egy órának tűnt, a fényre bandzsítottam a válla fölött, ami megzavarta a szobát.
„Felkapcsoltál egy lámpát?” Kérdeztem, miközben azon gondolkoztam, ezt mikor tehette. Bones is a nyakát emelgette a sarokban keletkezett fény irányába.
„Ez nem lehet.” Motyogta.
„Mi van?” Kérdeztem, ahogyan leugrottam az ágyról. Több fény jött be, mikor Bones húzogatni kezdte, s amit én észrevettem az egy függöny volt. Hozzám fordult és megemelt a szemöldökét.
„Ez a nap.” Nem lehet máris reggel. De bizonyítéknak ott virítottak a sárga csíkok Bones elején. Bones rám bámult, és egy rántással behúzta a függönyt.
„Engem nem érdekel.” Mondta, miközben visszajött az ágyba. „Hol is tartottunk?”
27. fejezet.
„Te kurva!” Az első ütés megrázott engem, mielőtt felfoghattam volna kitől kaptam. Jött egy másik, majd egy újabb. Megpróbáltam megvédeni magamat, de nem mozogtak a karjaim. Nem voltak lábaim. Beletelt egy másodpercbe mire rájöttem, hogy miért. Kicsatolta őket a padlóra. Gregor mellettem térdelt miközben könyörületlenül ütlegelt.
„Ezt még sajnálni fogod!” Fakadtam ki, amint szüntetet tartott.
„Te fenyegetsz?” A ütés a gyomromba kétszeres erővel, megdobott engem annyira, amennyire a bilincsek engedték. Az istenit, ki mondta, hogy az álmokban nem lehet fájdalmat érezni?
„Én vagyok a férjed! Még akkor is ha nem érdemled meg, hogy így hívj, te áruló ribanc!” Hirtelen megálltak az ütések és Gregor megsimította az arcomat. „Cherié, miért csinálod ezt? Miért folytatod a feldühítésemet? Tudod, hogy meg kell, hogy büntesselek a házasságtörésedért, de fáj, hogy ezt kell tennem.” A fájdalom ellenére is sikerült nevetnem.
„Ó, persze! Ez neked jobban fáj, mint nekem, mi? Te vagy a világ legnagyobb seggfeje, Gregor!”
„Azt fogod tenni, amit mondok!” A hamis édelgése eltűnt. Visszatért az ütlegelésemre minden szóval. „Most azonnal vissza fogsz térni hozzám, vagy azt fogod kívánni, bár megtetted volna.”
„Kezdj neki. Mutasd mid van! Már vertek és kínoztak meg, de veled ennek az egésznek vége lesz, amint kinyitom a szemeimet. Nem ijesztesz meg Gregor.” Megragadta a hajamat, miközben éreztem, hogy kiránt egy csomót. „Ha hagyod, hogy ő változtasson vámpírrá, ”sziszegte. „akkor meg fogok győződni arról, hogy szenvedsz. Megértettél?” Csak bámultam őt.
„Mikor 16 éves voltam, törődtem veled. Először mikor visszakaptam az emlékezetemet, egy kis részem újra ezt tette. Mindazonáltal, most isten a tanúm rá, megesküszöm, hogy a földben fogod végezni. Értesz engem?” Olyan keményen ütött meg, hogy minden elfeketedett, de a vérmérséklete vált az előnyömre, mert az ütős térített vissza a valóságba. Hallottam egy nyugtalan hangot.
„Ébredj fel Cicuska!” Bones megrázott. Az arcom halványan égett, de tudom, hogy ez nem Gregor öklének maradék fájdalma. Bones többet tett, mint, hogy csak megrázott.
„Hagyd abba, elég volt, hogy ö megvert.” Motyogtam, miközben megpróbáltam félresöpörni a kezeit. Nem eresztett el, de nem rázogatott tovább.
„Megvert? Azért sikítottál fel álmodban, mert megvert téged?” Felültem, miközben felhúztam magamon a takarót és megpróbáltam lerázni magamról az álom maradékait. A fantom fájdalom minden egyes másodperccel enyhült.
„Dühös volt.” Bones torkából halk morgás tört fel. Az egész teste megfeszült. „Körülbelül egy órát aludtál, de fent tudsz maradni? Vagy van még tablettád? Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy elvisz, ha te újra elalszol.”
„Nincsenek pirulák.” Grimaszoltam arra az emlékre, hogy hogyan éreztem magamat. „Gregor soha nem támad meg kétszer egy éjszaka - vagy nappal, azt hiszem. Szerintem az első túl sok erőt vesz ki belőle, és pihennie kell, hogy újra megpróbálhassa.
„Nem fog kapni következő esélyt.” Mondta komoran Bones. Nem mert én ma este vámpírrá fogok változni. Ezért volt Gregor annyira mérges. Pápá Gregor! Remélem mélyen alszol! Tudom, hogy én úgy fogok.
Bones megcsókolta a fejem tetejét. „Akkor próbálj meg aludni szivi. Hamarosan vége lesz ennek.” Nem, gondoltam. Ennek nem lesz vége, amíg meg nem ölöm Gregort. És ha már vámpír lettem, egy lépéssel közelebb leszek, hogy megtegyem. Amikor ismét felébredtem, Bones nem volt ott. A függönyök még mindig be voltak húzva, de ha tippelnem kellett volna, jóval egy után lehettünk. Az utolsó reggelem, amit félig emberként tölthetek el. Ez lehet a legkorábbi alakalom mikor felébredek néhány hónapig miután új vámpírrá válok, hacsak azok az évek amiket félvérként töltöttem nem segítenek lerövidíteni ezt az időszakot. Most, hogy elérkezett ez a nap, egyre idegesebb lettem. Mi van ha változás nem tesz engem erősebbé,csak gyengébbé mint voltam és nulláról kell kezdenünk? Istenem, utálnám, ha nyusziként ébrednék fel. Továbbá milyen érzés lehet nem lélegezni? Hogy fogok megbirkózni azzal, hogy soha többé nem fogom hallani a szívverésemet? Mennyi ideig fogom érezni a vérszomjat? Pár napig, egy hétig? És milyen lesz, ha nem leszek többé egy ritka félvér, csak a sima régi Cat, az újonc vámpír? Igazából ez a gondolat tetszett nekem. Semmi szokatlan, hogy itt látnak, család. Lépj tovább. Igen én akartam ezt az egész életet.
Az ajtó kinyílt és Spádé lépett be rajta. Elkaptam a lepedőt, mert még mindig meztelen voltam és vetettem rá egy lesújtó pillantást. „Nem tudod, hogy kell kopogni?” „Hallottam, hogy felébredtél.” Válaszolta Spádé. „Itt van. Hoztam neked reggelit. Vagyis az időre való tekintettel inkább ebédet.” Letette a tálcát egy közeli asztalra, miközben küldött felém egy gonosz vigyort. „Látom, hogy te és Crispin megoldottátok a nézeteltéréseteket. Sőt, fenttartották az egész házat tegnap este.” Behunytam a szemeimet. Most felettébb kínosan kéne, hogy érezzem magamat, mert az összes érzékeny fülű élőhalott kihallgatta az intim pillanatomat. De úgy nézett ki, hogy még mindig a tegnap hatása alatt voltam. „Remélem, hogy nem hagytad ki miattam a szépítő alvásodat, Spádé.” Maró hangom nem tartotta vissza. Legyintett egyet. „Nem számít. Tegyél bármit, amitől jobb hangulata lesz Crispinnek. Ő egy mocskos, edzett gyeptégla volt mostanában.” Felvetettem a kérdést, amin eddig töprengtem. „Hol van Bones?” „Elhozza Mencherest. Nem mondhatom honnan, elővigyázatosságból, mert aludni fogsz egyet a nagy esemény előtt ma este. Órákon keresztül nem lesz itt.” Oh, megértettem, de bárcsak láttam volna őt mielőtt távozott. Azokkal a rossz a dolgokkal amik köztünk voltak, én több időt szerettem volna Bonessal tölteni, most, hogy kibékültünk. „Köszi, hogy hoztál nekem reggelit.” Mondtam. „Semmiség. Most megyek is reggelit szerezni magamnak.” Spadé elment, én pedig azon gondolkoztam, hogy mit kezdjek magammal az elkövetkező néhány órában. Evés és zuhanyzás sem emészt fel ilyen sok időt. Talán értesítenem kéne néhány embert arról, hogy mire készülök. Hívhatnám Deniset. Viszont, jelenleg Denise-nek nem volt szüksége emlékeztetőre a vámpírokra az életében. Miután Randy brutálisan meghalt, és látta Spádét, hogy mit csinált abból az emberből a rodeó bár előtt. Azt mondtam egyszer Denies-nek, hogy ennek vége lett. Így nem kell neki aggódnia, hogy valami rosszul sül el, egyel kevesebb dolog miatt kell aggódnia, ez úgy hangzik mint a legkevesebb amit megtehetek a legjobb barátnőmért. A következő elgondolás, hogy felhívom a nagybátyámat, de ezt elvetettem. Az első szavai nem lennének gratulációk, ennek ellenére tudhatta, hogy ez elkerülhetetlen. Biztosan nem fogom felhívni az anyámat. Már előre mindent tudtam, amit mondana: „ne csináld!” és ezt többször. Ami szép volt ebben, hogy nem számít mennyire utálja ezt
az egészet –utálná ezt csontra az biztos –de ez még nem jelenti a kapcsolatunk végét. S ezt nem mondhattam volna el évekkel ezelőtt. Fel kellene hívnom Vladot, és elmondanom neki, hogy nem lesz szükség arra, hogy ő legyen a nemzőm. Valahogy nem gondolnom, hogy ez meglepné. Ráadásul ahogyan felvettem a telefont, eszembe jutott egy másik ember akivel beszélni akartam. Becsuktam az ajtót és letérdeltem az ágy mellé. Szia Úr. Itt Catherine. Rég volt, tudom… Hallottam Bones-t bejönni a házba. Megkérdezte Spádét, hogy én hol voltam, majd hosszú csizmás léptekkel a nappaliba indult, ahol tegnap találkoztam vele. A kanapén voltam, miközben olvastam, nem akartam, hogy TV nézés közben, egy helyi csatornából megtudjam hol vagyunk. Felemelkedtem amikor Bones besétált, végignézve a megjelenésén. Fekete nadrágot hordott egy rövid ujjú fekete inggel, fekete cipővel. A sötét színek kiemelték. A bőre a színtől úgy fénylett akár egy izzó. „Nagyon megfelelő” Ismertem el, hogy elfedjem a pillangók repkedését a gyomromban. „Úgy nézel ki, mint a tökéletes Nagy Kaszás.” Olyan hosszan bámult rám, hogy megköszörültem a torkomat. „Oké, ez egy rossz vicc…” „Te biztos vagy ebben Cicuska? Még nem túl késő ahhoz, hogy meggondold magad.” „Én akarom ezt.” És akartam. Kész voltam. Bones odalépett hozzám egy lassú, kimért lépéssel, s mikor már csak néhány cm-re volt tőlem megállt. Megfogta a kezeimet, és az ajkaihoz vezette. A szemei nem hagyták el az enyémeket. „Te döntöd el, hogy mikor. Várhatunk. Nem kell sietni.” Egész nap erre készültem. A várakozás már nem tenne készebbé, így több idő nem lett volna ajándék. „Most. Ha, ó, vagy valahol máshol kéne csinálni?” „Itt jó lesz.” Körülnéztem a szobában. Nem voltam ebben olyan biztos, tekintve, hogy lehetnek a közelben emberek, de nem számítottam arra, hogy sokáig fogok itt maradni miután… nos, a haldoklás után. Azon töprengtem, hogy mennyi ideig leszek halott. A halál olyan lesz mintha álmodnék, vagy nem leszek tudatomnál míg újra ki nem nyitom a szememet? Csak egy módon lehetett kideríteni. „Rendben.” Láttam embereket átváltozni, ahogyan Bones Juant és Tatet átváltozott, így tudtam mire számíthatok, de látni valamit és átélni, két külön világ. A szívem elkezdett verdesni. Kitalálhatod, mennyire segített ebben a helyzetben. Bones szemei zölden kezdtek világítani, agyarai megnyúltak. Félrehajtotta a hajamat és közelebb húzódott. Becsuktam a szemeimet, ahogyan lehajolt, az arca az enyémhez ért. A bőre hideg volt. Hamarosan azonos lesz a hőmérsékletünk. „Az normális, hogy ideges vagy, de nincs mitől félned.” Suttogta Bones. „Én ezt már nagyon sokszor csináltam, és nem mész egy ponton tovább nélkülem.” A megnyugtatás
hasznos volt. Az ember nem néz szembe a halállal és adja magát a kezébe, nem számítanak a körülmények. „Készen állsz, Cicuska?” kérdezte miközben a bőrömön a nyelvével kereste a pulzusomat. Megtalálja a legjobb helyet a harapásra. „Igen… várj!” Ebben a pillanatban megszűnt az agyarainak a nyomása. Vettem egy mély lélegzetet. „Nincsenek élő étkezések, még akkor sem, ha úgy gondolod egy személynek kell lennie. Adj vérzsákot, nem akarok úgy felébredni, hogy televan az arcom valaki artériájával.” Bones visszahúzódott, hogy rám nézhessen, miközben simogatta a nyakamat, tarkómat.
„Ez már el van intézve. Ne izgulj. Majd ha felébredsz ott leszek és minden rendben lesz.” Átcsúsztattam a karom a nyaka körül, örültem, hogy van egy ilyen sírig hű szerelmem. /örültem, hogy ő az, aki a sírba visz, s majd visszahoz, bárki más helyett./ „Bones.” „Igen?” „Tegyél vámpírrá!” Tudtam, hogy bizonyos dolgokra mindig emlékezni fogok. A szemei az enyémben miközben lehajtotta a fejét. Az agyarainak, mély, átható, lassú behatolása. Az egyik keze, amint közelebb húz magához, míg a másikat az enyémbe fűzi. A vér sietsége, amint beleömlik a szájába a legmélyebb harapástól, amit valaha ejtett rajtam. Ahogy a melegség elsöpört fölöttem. Hogy a szívem milyen hevesen ver először, majd fokozatosan kérlelhetetlenül lassulni kezd. Ahogyan az élet lassan elillant belőlem. Kaotikusak lettek gondolataim. A zúgás, most nem volt olyan hangos. Nem láttam már sokat. Vicces, egy perce még fények voltak, több ezer picike pötty. Szép. Hová mennek? Hidegebb van. Ez a szél honnan származik? Mi volt ez? Valami húz engem. Hol vagyok most? Nem tudok beszélni. Mozgásban vagyok? Nem lehet látni semmit. Miért nem látom? Miért nem tudok mozogni? Hol vagyok? Hol vagyok? HOL VAGYOK ÉN? Mi az? Alig hallak… Igen! Én vagyok, itt vagyok! Most már látlak. Mindjárt ott leszek, jövök. Várj! Ne menj el, gyere vissza! Állj, kérlek, olyan régóta nem láttalak. Ne, vigyél vissza! Látnom kell őket még egyszer…
A pokolban voltam. Tűz ami pusztított engem, olyan hevességgel és vadsággal, arról tanúskodott nekem, hogy a földön látott változata, csak silány utánzat. Ez a tűz könyörtelen volt, és mindenhol ott volt. Égetett anélkül, hogy megölt volna. Kimondhatatlan fájdalommal kínzott. Nem tudtam üvölteni, ráadásul azt sem tudtam, hogy van-e egyáltalán szám. A fájdalom volt az egyetlen dolog, amire koncentrálni tudtam. Ne többet! ÁLLJ! ÁLLJ fáj FÁJ, FÁJ! Ezután valami hűvösben mosdottam, ami eloltotta a lángokat. Mindennel, kétségbeesetten erőlködtem többért, amióta a fájdalom elkezdődött csak ez csökkentette. Többet, óh istenem még mindig fáj, kérlek adj többet még többet, ó kérem, kicsit többet… Valami új hangzott fel, akár a dobpergés. Fény. Hangokat hallottam efölött a lomha dübörgő dob fölött. Rengeteg különböző szag árasztott el. Kinyitottam szemeimet, és nem láttam lángokat, helyette viszont egy sima betonfalat. Eltartott egy másodpercig, hogy felismerjem az embert aki bámult engem, de aztán felismertem. Rendben van, Bones házában vagyok, aki vámpírrá változtatott engem. Nem a pokolban voltam, hanem átváltoztatott egy vámpír, minden rendben volt, eltűnt a fájdalom. Láttam, hallottam, éreztem, szagoltam, ízleltem, ó Istenem, íz –Valami finom volt a számban. Ó igen ez jó volt. Annyira jó. Utána az utolsó dolog is a helyére csattant. Szent szar! Volt valaki a karjaimban. Nem egy zacskó vért ittam, hanem egy élő személyt. A számat a nyakára szorítottam, és vér csöpögött az én agyaraimról. – Bazd meg! Vannak agyaraim! – és nincs pulzus a szám alatt. „Jézus!” Kiabáltam miközben riadtan ellöktem a személyt a karjaimból. „Azt mondta Bones nem lesz ember! Hol van?” Körülnéztem, s émelyített engem, hogy megengedte, hogy megöljek valakit, de Spádé arckifejezése leállított engem. Majdnem kábultnak látszott. „Éppen a padlóra dobtad Crispint.” Lenéztem. A holttest, amit az előbb ellöktem ülő helyzetbe tolta magát, és hitetlenkedő barna szemekkel bámult rám. Egy teljesen érintetlen zsák vér volt Bones kezében. Ekkor vettem észre mi a második probléma. „Öhm, fiúk…”Kezdtem habozva. „Miért ver még mindig a szívem?” 28. fejezet
A folyamatos dobpergés, amit az előbb hallottam a saját mellkasomból jött. Egy másodpercig zavarodottan néztem. Ez nem működött? A két új agyar, ami az ajkamba döfött mást árult el, de miért dobogott még mindig a szívem?
„Ez hamarosan meg fog állni, vagy valami ilyesmi?” Valami fontos részletet elfelejtettek volna elmondani? Szeretem, „Oh, akkor az a néhány puffanás, amit hallottam az első percekben ez volt., de akkor ez le fog állni.” Az arckifejezésük ez az egész, nem volt normális. „Bármelyikkőtök válaszolna nekem, az nagyszerű lenne.” „Nem kívánod a vért?” Kérdezte Spádé. Vetettem a Bones kezében található lilás táskára egy pillantást. „Nem. Nem igazán.” Bones feltápászkodott, eddigi legkülönösebb tekintetével rám nézett, majd a fogával felhasította a zsákot, és odatartotta nekem. „Igyál.” „Inkább nem.” „Csak egy kortyot.” Követelte Bones. Grimaszt vágtam s a számhoz emeltem a szakadt részt, s próbaképpen belekortyoltam. Pfúj! Mint egy falat régi penny. Kiköptem. „Mit adtál nekem ezelőtt? Azaz anyag remek volt, de ez a cucc szar!” Spádé, tényleg elfehéredett. Bones elvette a szákot, s néhány erőteljes korttyal lecsapolta azt. „Ez nem rossz anyag.” Foglalt állást.” Majd kést vett elő a zsebéből és figyelmeztetés nélkül megvágta a karomat. „Áu! Mi volt ez?” Megragadta a sérült karomat, ami a fájdalom szinte azonnal viszketéssé enyhült. Bones felfedte a kezemet, de a vörös folt alatt a sima, ép bőrt találta. Nem volt ott többé seb. Teljesen meggyógyult a karom. Annak ellenére, hogy mik történtek elkezdtem vigyorogni. „Ez temérdek sok fájdalomtól fog megkímélni egy harcban.” „Észrevetted, hogy nem lélegzel?” Kérdezte Bones. Igaza volt. Nem lélegeztem és észre sem vettem! Hogy lehet, hogy nem hiányzott? Hogy lehet, hogy nincs szükségem a levegőre? Hogy nem érzem a hiányát? „A szívverése.” Mecheres most először szólalt meg azóta, hogy kinyitottam a szemeimet. „Lassul.” Néztem a mellkasomat mintha az elárulna valamit. Elég persze hallanom a szívemet bhám-bhábám, phám-bhábhám, egyenletesen lassulni kezdett. Bhám…bhábhám…bhám… miután már csak egyet ütött, nagy időközökkel. / Épp elég, hogy a távolság a buh-bumm, buh-bummok között lelassult egy lomha buh…buhbumm…buh-ra hosszabb szünetekkel közötte. Olyan érzés volt...hát, istenverte furcsa volt, amit csinált. Ahogy hallgattam, pánikolnom kellett volna vagy valami.
„Ez jó dolog, nem igaz? Lehet, hogy csak szükség volt pár percre, hogy felfogja a testem, hogy nincs szüksége az eddigi szolgáltatásokra.” Bones átkarolt. „Cicuska, hogy érzed magad?” „Remekül! Valóban jól! Tudod nagyon, nagyon jó az illatod. Hmmm.” Amikor magamhoz tértem a szám tele volt, az eddiginél is csodálatosabb ízével. Ezúttal azonban visszafogtak az egyik karja a derekamon volt a másik a nyakamon. Mivel, hogy láttam Spádét és Bonest, Mencheres tarthatott. „Mi történt?” Kérzedtem. „Megharaptál.” Mondta Bones. „He?” Spádé bólintott. Megdöbbentem. „Sajnálom, én nem is emlékszem, hogy…”A hangom elcsuklott miközben belélegeztem Mencheres karjának kellemes illatát. Ez az illat. Hmmm. A következő dolog amire emlékszem, hogy Mencheres csuklója a számban volt, és úgy téptem akár egy cápa. Amikor rájöttem, hogy mit csinálok kiköptem. „Valaki mondja meg, hogy mi a franc van velem!” Ráadásul miközben ezt kiabáltam, nem bírtam abbahagyni a szám nyalogatását. Ez az íz. Annyira tökéletes volt. Istenem, soha semminek sem volt ilyen jó ízé még ezelőtt. „Élőhalott vér táplál téged.” Ezt Mencheres jelentette ki a tőle megszokott áthatolhatatlan öntudatával. Bones homloka felívelt. Ekkor közelebb jött, miközben vért rajzolt a csuklójára agyarával, s meglengette az orrom előtt. „Ezt akarod?” Olyan kényszerrel és hirtelen reagáltam, hogy időm sem volt meggondolni, hogy mit cselekszem. Mencheres meglendítette a szabad kezét, s hirtelen egy láthatatlan fal cuppantott engem arcba. „Maradj nyugodt.” Nem igen volt más választásom. Befagyasztott ebbe a levegőburokba, a térdem meghajlott a kezemet kifeszítette a szám egy ragadozó vicsorával nyílt ki. A legrosszabb az volt, hogy nem érdekelt. „Adj még!” Tudtam, hogy az én beszélek, de nem ismertem fel, ezt a vad hangot. A fájdalom kezdett visszatérni és úgy éreztem, hogy szétéget belülről. „Adj még nekem!” Mencheres megengedte, hogy menjek. Csak akkor vettem észre, hogy Bonesal egymás mellett álltak, aki elővett egy másik kis pirossal teli zsákot egy hűtőedényből és kihasogatta a végét, mire kinyílt. Ez alkalommal, Bones az ajkamra maszatolta a vért. „Akarod ezt?” Kérdezte, miközben a zsákot a számhoz tartotta. Megnyaltam a vért a számon.
„Nem.” Egy dühös morgás. A három férfi egymásra nézett. Bones kiengedett egy sóhajt. „Rendben. Akkor majd kipróbálunk egy másik utat.” Lenyelte a zsák tartalmát. Néztem ahogyan az izmok mozognak a torkában, megbabonázott. Amikor végre közelebb jött, a fájdalom a tetőpontjára jutott, könnyek futottak az arcomon. „Kérlek. Éget, éget!” Bones a számra fektette a csuklóját. Később tudtam, hogy kegyetlenül téptem rajta egyet, de ebben a pillanatban csak az érdekelt, hogy hűtött, megszüntette a fájdalmat. Az a csodálatos íz lefutott a torkomon. Olyan érzésem volt, hogy az egész testem felsóhajt boldogságában, nagyon közel az orgazmushoz. „Tudod ilyen eddig még nem történt.” Mondta Spádé. A hangja messziről hangzott. Nyugodt voltam, elragadtatottsággal szívtam ki az utolsó cseppeket is Bones csuklójából. „Egyszer mindenre ezt mondták.” Válaszolta Bones. „Már éppen azt hinnéd, hogy mindent tudsz, amikor ez élet megmutatja, hogy nem. Hallgasd. Most leáll a szíve.” Ez megragadta a figyelmemet. Bár közrejátszhatott az is, abban, hogy újra észleltem a környezetemet, hogy Bones csuklója száraz volt. „Azt gondolod, hogy ez így fog maradni?” Ők mind egymásra néztek. Végül egy vállrándítással Bones elővett egy újabb tasakot a hűtőtáskából, s válaszolt nekem, mielőtt inni kezdett. „Úgy gondolom, meg fogjuk tudni.” Egy kis megerősített alagsori helyiségben voltam, lényegében börtönben. Nem voltak ablakok, csak egy ajtó, amit bezártak kívülről. Egy franciaágy a távolabbi falnál. Néhány könyv, egyaránt újak és használtak. Toll, papír. És természetesen, a hűtő. Ebben vérrel teli zsákok voltak, és meglepetésemre több üveg víz. Bones elmagyarázta, hogy segít, hogy ne száradjak ki, mert az anyagcserém zavaros lett, elégetett minden tápértéket, amit a vérből kaptam tartalékolás nélkül, hogy megóvjon, nézzük, hát, a kiszáradástól. Körülbelül egy héten keresztül vizet kellett innom. Ezután elmondták, hogy bármilyen fajta folyadékot ihatok, csak minden nap egy pohárral. A gin-tonic volt az első a listámon. A vér illata sűrű volt a levegőben. A szoba szintén gazdag volt Bones, Mencheres, Spádé és mások illatával akik előttünk voltak itt. Megpróbáltam beazonosítani az össze illatot, de ez nehéznek bizonyult tekintetbe véve a korlátozott referenciakeretemet. Még háromszor ütött meg engem, az elsöprő éhség és elfeketedett minden, arra ébredtem, hogy úgy csüngök Boneson mint egy tomboló pióca. Mencheres nem zárt többet ebbe a láthatatlan cementbe, miután Bones kijelentette, hogy amíg ő etet engem, addig nem számít, hogy hányszor csapolom le őt egy alkalommal. És amióta ilyen őrült lettem, senkinek nem volt oka a házban, hogy valaki mást rágcsáljak. Emellett az volt a benyomásom, hogy titokban akarták tartani különös diétámat.
„Úgy néz ki én ezt sohase tudtam rendesen csinálni” Mondtam, s újból lenyaltam az utolsó cseppet a csuklójáról. Egy kis részem azon csodálkozott, hogy miért nem zavar engem a viselkedésem. Hiszen gáz, hogy valaki vénájának a függésébe kerül az ember, de nem érdekelt. Talán azért, mert még mindig az eufóriában lebegtem, a jóllakottságtól amit Bones vére adott nekem. „Mit nem tudsz, szivi? A vámpírrá válást? Vagy a harapást?” „Még rosszul is harapok?” Bones felkuncogott miközben kisöpörte hajamat az arcomból. „Te pontosan úgy harapsz, ahogyan bármelyik másik új vámpír, piszkosan és zavarosan. De ez teljesen normális, azon nem tudsz változtatni, hogy mire vágyakozol. Senki, soha nem változtatott át félvért ezelőtt. Talán ha lett volna előtte példa, ugyanez történt volna, azt ennéd amit enned kell.” „Köszi.” Most, hogy az éhségem alábbhagyott tudtam normálisan gondolkozni.”Gyorsan gondolkozol.” „Igen, gyakorlat teszi. Gyere Cicuska, menjünk lemosakodni.” Bones recsegve kinyitott egy üveg vizet, s egy rongyra öntötte, azután ezzel letörölte az államat és a torkomat. Az persze piros lett, ezt kétszer megismételte, mígnem elégedett lett. Nem volt itt tükör, így nem tudtam leellenőrizni az eredményt, és tetszett, hogy ő látja el ezt az egyszerű feladatot, meghatott. A kezei nagyon erősek voltak, de a legnagyobb gyengédséggel kezelt engem. Mintha, ami durvább egy simogatásnál, maradandó kárt okozna. Egy másik illat töltötte meg az orromat. Belelélegeztem az illatba, meglepődve, hogy tőlem jött. Bones beszívta a levegőt és szemei bezöldültek. A levegőt elkezdte édesíteni egy keverék, pézsma, égetett cukor és fűszeres-Bones illata, élesebben és erősebben. „Érzed, hogy kívánlak?” A hangja elmélyült. Hiányzott a hangjából az a megnyugtató tónus, amit az elmúlt pár órában használt, míg küzdöttem az éhségemmel. Vettem egy mély lélegzetet, elnyelve ezt az illatkeveréket. „Igen” Az én hangom is rekedt volt. Majdnem, hogy dorombolás volt, s éreztem, hogy az agyarak ismét nőni kezdenek. Egy másfajta éhség söpört rajtam végig. Bár ez nem fájt, de éppen olyan sürgető volt. A padlón ültem –hogy kerültem, oda ne kérdezd, mikor magamhoz tértem a csuklója a számban volt – amire a vágy vett át. Bones-t az ágyra lapítottam, a lábam két oldalt volt a csípője mellett. „Várj!” Mondta, valami után kutatva a padlón. Nem akartam. A vágy vakká tett engem minden másra. Letéptem a ruháimat, s az ő nadrágját, felkiáltottam frusztrációmban, amikor a kezemmel körülölelhettem azt. Bones egy szórakozott szortyintást hallatott. „Okkal mondtam azt, hogy várj egy pillanatot. Teljesen lecsapoltál engem, de ne aggódj. Egy csomó vér van itt.” Kihúzott
egy zacskó vért a hűtőedényből, ami kényelmesen közel volt az ágyhoz, vettem észre, s elkezdett inni miközben letépte a maradék ruháját. Az egy jó dolog volt, hogy a folyadék ott egy helyre folyt, mert néhány percen belül megtette azt, mikor a szükségem forró fájdalommá vált. Bones nem zavartatta magát az előjátékkal. Azonnal belém hatolt, amint a zsák kiürült. Egy kiáltást hallattam, s mozogni kezdtem rajta. A szavak elkezdtek ömleni a számból. Nem tudom, hogy miket mondtam, de nem tudtam leállítani magam. Bones felült, s megragadta a csípőmet, előrehajolt, s beleharapott a mellbimbómba, és megtartott, míg gyorsabban mozgott bennem. Az erotikus szag körüllenget minket, élénk és érett volt. Úgy éreztem mintha be lennék drogozva, ugyanakkor még sosem éreztem ennyire élőnek magam. Mint az egész életem mielőtt ez megtörtént amíg aludtam. A bőröm minden része szenvedélytől volt túlérzékeny, egy dúdoló feszültséggel ami csak növekedett. Ezt eddig sosem tapasztaltam. Minden új érintés egyre csak hajtott a csúcs felé, s a környezetünk megszűnt létezni. Csak ez a pillanat létezett, és az orgazmus, ha egy ilyen jelentéktelen szót lehet rá használni, hogy leírja azt ami keresztül hasított bennem, nem volt korlátozva a testemre. Kitört rajtam keresztül. „Igen.” Bones felnyögött, miközben gyorsabban mozgott. „Annyira jó, szivi. Nem sok idő, maradj velem, maradj velem…” Egy pillanatig elgondolkoztam hová gondolja, hogy menni fogok? mielőtt elfeketedett minden.
29 fejezet
- Készen állsz? Bólintottam. - Igen, kezdheted. Bones vágott egy hosszú csikot a karjába, és megnyitotta ereit. És a sebből azonnal elindult az a csodálatos vörös folyadék. Rácsöpögtette a számra, majd az ujjaira is kent egy kis vért, és az ajkaimra tette. Nyeltem egy nagyot, ahogy megpróbáltam legyőzni magamban azt a vágyat, hogy elkapjam a kezét – ehelyett csak leszopogattam a kezéről és a karjáról a vért. Ezután Bones újra bevérezte ujjait, és ismét a számba adta, én pedig megszivtam és hihetetlen édes izt éreztem. Reszkettem, hogy le ne harapjam, csak lenyaljam. - Látod Cicuska megy ez neked.
Nem adott többet. Kezembe nyomott egy szalvétát. - Köpd ki a vért Cicuska. - Visszaköptem az utolsó cseppeket, de hihetetlenül fájt a testem a hiánytól.
- Mégegyszer Bones még ötször megismételtette velem ezt a tortúrát, és üvöltött a testem ahányszor köpködnöm kellett, végül Bones rám mosolygott. - Megcsináltad szivi. - Szép volt Cat. – mondta Spade. - Ez több mint szép volt! – mondta Bones és homlokon csókolt - Most elkezdjük az első három napos szomjúság ellenőrzést. - Mennyi az idő? - Körülbelül 23:30. – válaszolt Spade. Kevesebb mint 6 óránk van még hajnalig. Ez volt az átalakulás másik mellékhatása. Mikor a nap felkelt, én kipurcantam. Nem örültem ennek az ajándékba kapott álmosságnak, olyan érzésem volt, mintha elaludtam volna a mondat közepén. Bizonyos értelemben ez valahogy az éhségrohamommal volt kapcsolatban. Ha hajnali harcban kellett volna részt vennem, biztos megsütnének mint egy pirítóst. Azon dolgoztam, hogy mikor a nap felkel, tudatomnál maradjak. Már néhány percig nyitva tudtam tartani a szemem, miközben a testem ernyedten lógott, mint egy rongy. Aggasztott, hogy mennyi ideig fog tartani ez az állapot.
Egyenlőre délig nem tudtam megmozdulni. - Ki akarok menni. – mondtam -
- Vezetni akarok. Bármerre, csak megbámulni az utcatáblákat, olvasni a térképeket míg meg nem vakulok, és az elsö utamba esötöl utbaigazítást kérni.
De előszőr elmegyek fürdeni. Az alagsori apró zuhanyból csak hideg víz folyt.
Mencheres lépett a szobába. Amint ránéztem az arcára, azonnal tudtam, hogy valami szörnyűség tőrtént. - Gregorról van szó, ugye? – kérdeztem, mielőtt megszólalhatott volna – Mit tett? Mencheres a vállamra tette kezét. - Cat, anyád eltűnt. - Ne! - Hirtelen sírva fakadtam. Bones szorosan átölelt. - Hogyan? Megtámadták a „szemétudvar”-t? – kérdezte. Mencheres megrázta a fejét. - Rodney azt mondta, eltűnt a hálószobájából, a hálóruhája pedig az ágyán maradt.
Álmából vitte el?
Oh Istenem! Gregor úgy rabolta el anyámat, ahogy engem. Kihúzta az álomból.
- Azt mondta, el fogja érni, hogy szenvedjek. – suttogtam, és szinte újra hallottam Gregort, ahogy utolsó álmomban vicsorgott. - Nem gondoltam, hogy az anyámat fogja üldözni. Hogy tudta elrabolni, ha még sosem ivott belőle? Elcsuklott a hangom. Pedig Gregor,megtehette Szerettem volna azt hinni, hogy anyámat csak hipnotizálta a szemeivel, és elhitette vele, ő egy régi jó barátom. De nyilvánvalóan a vérét is vette. - Beszélnem kell Gregorral – mondtam hirtelen – Valaki csak tudja, hogy lehet őt elérni? Mencheres keze lehullott a vállamról. - Tudod, hogy ezt akarja. Egyezkedni akar veled anyádért. - Akkor megegyezem vele. Bones szorosabban ölelt. - Nem, nem fogsz. - Miért? Mit vársz tőlem, mit tegyek? Rántsam meg a vállam és reménykedjek, hogy Gregor nem öli meg? Tudom, hogy nem szeretitek egymást Bones, de ő az anyám. Nem hagyhatom magára! - Cicuska! Nem fogja megölni őt – válaszolt kemény hangon Bones. – Tudja nagyon jól, hogy csak igy tudott előnyhöz jútni veled szemben. Most, hogy vámpir lettél, már nem tudja uralni az álmaidat. Félelm, düh és csalódottság öntött el, és ettől égett műanyag érdes illata áradt belőlem.
Mehetsz Gregorhoz, de akkor Bones amint megtudja,hól van Gregor,megtámadja Nem. Gregor pontosan erre számit, és csapdát állit. Ha pedig Bones emberei kijátszanák a csapdát,Gregor rögtön tudná, hogy átverted őt, és akkor biztos, hogy megöli anyádat. - Mencheres! – kiáltottam és megragadtam az ingét – Gyere velem. Egyszer már börtönbe zártad Gregort, most zárd be újra! Sőt a legjobb az lenne, ha megölném őt.
Megrázta a fejét. - Én akkor titokban börtönöztem be, hogy elkerüljem a háborút a szövetségeseink között. Ha most Gregor ismét eltűnik, mindenki tudni fogja, hogy vagy Bones, vagy pedig az én kezem van benne a dologban, és akkor már biztos, hogy bosszúból megtámadnak bennünket. Más alternativát kell találnom. - Akkor tedd tehetetlenné Gregort és az embereit az elméddel – már láttam, hogy tudsz ilyet. Én addig megkeresem anyámat, és máris el tudunk menekülni. Hosszú fekete haja csak úgy repkedett válla felett, ahogy megrázta a fejét, arcán szomorúság tükröződött – és azt mondta: - Ilyet én nem tehetek Cat. - Miért? – kérdeztem. - Mert a törvényeink szerint Gregornak joga van anyádhoz. - Mondta csendesen - Ha azért támadjuk meg, hogy egy hozzá tartozó embert elhozzunk tőle, akkor Gregor összes szövetségese ellenünk lesz. - Gregornak semmilyen joga nincs anyám felett. Csattantam fel. Hirtelen végig futott rajtam a hideg. És ennek semmi köze nem volt új hőmérsékletemhez. De igen, van joga. A vámpirok tőrvénye szerint én Gregor felesége voltam, ami annyit jelentett, hogy bárki, aki hozzám tartozott, az mind az övé is volt. És mindennek tetejébe, még meg is harapta anyámat, hogy akkor is joga legyen rá, ha esetleg a másik jog elveszne. Ó Istenem. Egyetlen vámpir sem szegi meg a törvényeket, ezért senki nem lesz, aki segitene anyámat vissza szerezni. Még Vlad sem. - Ha a törvények ennyire szigorúak, akkor engem miért nem kényszeritenek vissza Gregorhoz? – kérdeztem keserűen – Akkor én miért vagyok szabad, és ő miért nem?
- Csak azért, mert nyilvánosan nem ismerted el férjedként.
- Vannak néhányan, akik hisznek Gregornak, és támogatják abban, hogy vissza kell térned hozzá Cicuska. A legtöbben viszont úgy vélik, nem rájuk tartozik, hogy Te mást választottál.
Ám,ha megtámadnánk Gregort,hogy visszaszerezük anyádat,az már az ö doguk is volna. Tudod,hogy öt Gregor tulajdonának tekintik,és ha mi ellopnánk egyik tulajdonát,az emberek azt gondolnák,hogy Mencheres és én öket is bármikor meglophatnánk,semmi ok nélül. - Ok nélkül? – kérdeztem halálra váltan. Bones rám nézett. - Mert az ő szemükben,anyád nem a miénk. - Törvény,ide vagy oda,nem hagyhatóm magára – jelentettem ki Bones maga felé forditott
- Cicuska én sem, de most várnunk kell.
- Amint Gregor meghalt, a mamád szabad. És most Gregor arra számol, hogy oda száguldasz hozzá. Nem mindig lesz ennyire elővigyázatos Bízz bennem, tudom mikorra időzitsek. Megharaptam az ajkam A szám rögtön megtelt vérrel, csak akkor jutott eszembe, hogy már agyaraim vannak. A vér izétől elöntött az éhség hulláma.
Hogy tudnék türelmesen várni, mikor még az is könnyen előfordulhat, hogy Gregor darabokban küldi el nekem anyámat ösztönzésként, hogy visszatérjek hozzá?És ugyanakkor,hogyan tudnám megrohamozni kidolgozott támadási terv és biztos háttér nélkül?
Az a stratégia, hogy torpedóként rajtaüssek, ebben a helyzetben lehetetlen. Bones megérintette az arcomat. - Megtalálom őt szívi. És megölöm. Bízz bennem. Nyeltem, miközben éreztem ahogy a rózsaszín könnyek végigfolynak arcomon - Rendben Bones megcsókolt, hogy elfogadtam ajánlatát. Azután Menchereshez fordult. - Bejelentjük, hogy átváltozott.
A legjobb az lenne,ha egy összejövetelen, hivatalos keretek között vezetnénk be a vámpírtársadalomba, olyankor mindenkit köt a fegyverszünet törvénye, és nem kell támadástól tartanunk. - egyetértek. – mondta Mencheres – máris intézkedem. - Ti egy nagy partyt szeretnétek? – kérdeztem, azt hittem nem jól hallok – Ez a nagy ötlet? - Vannak még olyan ghoulok, akik úgy gondolják, veszélyt jelentesz a fajukra. Válaszolt Bones. - Különösen Apollyon az, aki nagyon ellened hangolja őket. Szerinte az lenne a legjobb, ha megszabadulnának tőled, mert vámpirrá válásoddal csak problémát jelentesz, és veszélyezteted a fajt. Ezzel az összejövetellel el tudnánk nyerni más vámpir szövetségek jóindulatát is, amire igencsak nagy szükségünk lesz, mikor Gregort megbuktatjuk.
Hideg, és praktikus. Ez volt Bones erőssége.Ha vissza akarom kapni anyámat,jobban teszem,ha elsajátitom ökewt én is. - Jó gondolat.
Keserűen elmosolyodtam. - Ha eddig is rád hallgattam volna, akkor anyám most valószinűleg nem lenne ebben a a helyzetben. Bones megfogta az állam. - Ne okold magad! Eléggé figyelemre méltó az is, hogy hány ember életét védted meg fiatal korod ellenére. Túl nagy nyomás nehezedik rád. Nem kell mindent egyedül megoldanod Cicuska. Nem vagy már egyedűl. Mindösszesen 2 éve volt Bones az életemben, azelőtt mindig egyedül voltam. Nem csoda, hogy ezt a mentalitást nehezen lehetett bennem megtörni - Oké. És mi tőrténik a bemutatkozó partyn? Lehet, hogy rátapadok valamelyik ember vénájára, mert még mindig nem tudom kordában tartani az éhségemet. Bones vállat vont. - Nem látom annyira riasztónak a helyzetet, ezért megtartjuk az összejövetelt, és igyekszünk titokban tartani ezt a kis problémát. Nem kell túldramatizálni a helyzetet. Te most már egyértelműen vámpír vagy. Ezt bárki láthatja. - Hol kerül sor erre a partyra? - Itt. Elég régóta vagyunk ebben a házban. Ezért megtartjuk itt az összejövetelt, és utána keresünk egy másik helyet. Azután megtaláljuk a módját, hogyan mentsük meg a mamádat. Már alig vártam.
Igaza van, Jelenleg,átsurrani Gregor örei között mindennél vonzobb volt De mi van, ha nem tudok átjutni az őrökön?
Nem tudtam, hogy milyen erős vagyok kezdő vámpir létemre. Az elmúlt napokban nem volt arra idő, hogy leteszteljem milyen a fizikai erőm.
Csak azt lehet tudni, hogy mennyire erősen tudom legyőzni őrült éhségemet.
- Bones. Harcoljunk. Mélységesen megkönnyebbültem, ahogy rájöttem, hogy az erőm nem csökkent, ugyanolyan, mintt minden átlagos új vámpiré. Sőt, az első összecsapásunk alkalmával Bones visszafogta magát, emiatt elkábitották ütéseim és alul maradt. Tátott szájjal nézte, ahogy melléből kiáll a kés – természetesen nem ezüst – majd hátravetett fejjel kacagott, és megállapitotta, az kizárt, hogy engem most bármilyen támadás érhetne. Mégis elöntött egy olyan érzés, mintha lelöktek volna egy szikláról, vagy elgázolt volna egy vonat.
Most villámgyorsan gyógyultam, nem úgy mint félvérként, és mind ezért nem is kellett olyan nagy árat fizetnem. Mindent intenzivebben éreztem. Ez a hálószobában nagyon jól jött, viszont harc esetén egyáltalán nem. A törött csontok, vagy a késsel ejtett sebek pár másodperc alatt begyógyultak, viszont ezek a másodpercek intenzív, értelem zsibbasztó fájdalommal teltek el. Bones azzal magyarázta, hogy a testem már nem sokkol. Nem, ez csak egy rövid, perzselő fájdalom, ami a teljes gyógyulásig tart, feltéve ha elég gyors vagyok ahhoz, hogy begyógyuljon mielőtt újabb sérüléseket szerzek. Még egy érdekes dolgot fedeztem fel, más- más fájdalom érzetet vált ki a fém általi sérülés, attól függően hogy az ezüstből van, vagy másból. Azelőtt sosem értettem a vámpirok idegenkedését az ezüsttől, mivel félig ember voltam, és rám nem volt hatással. De most, mikor megsértett az ezüst, sokkot kaptam attól, ahogy szétrobbant a fájdalom minden idegvégződésemben, és egész testemben égő fájdalmat éreztem. Ehhez képest az acél által okozott sérülés maga volt a boldogság. Meg kellett tanulnom, hogyan igazitsam ösztönös reakcióimat ezekhez az új fájdalomszintekhez.
Pillanatnyilag akadályoztak,és sok idömet elrabolták.
A küszöbön álló csata miatt, és hogy anyámat kiszabadithassam, nem engedhettem magamnak sok időt elpazarolni Négy napja nem hallottam semmit anyámról. Folyamatosan gyakoroltam, csak a hajnal hatalma bénitott le. Minél több vért ittam Bonesből, annál erősebben tudtam magam ébren tartani, mikor a nap csúszott a horizonton. Ahogy hajnalodott, egy órán át is ébren tudtam maradni. Igaz, hogy az az egy óra is bénultság közeli állapotban telt, és sajnos azt sem tudtam ezt mekkora haladásnak könyvelhetem el, hiszen nem volt összehasonlitási alapom. Nem én voltam az egyetlen félvér a világon, viszont én voltam az egyetlen, akit vámpirrá változtattak. Ezért arra sem tudott válaszolni senki, hogy ez a gyengeség nálam meddig tart még.
Egy hét, vagy egy év kell míg cigánykereket vethetek napkeltekor.
A tiszteletemre rendezett party az ötödik éjszakán kezdődött. Nem volt hangulatom ahhoz, hogy mosolyogva köszöntsem a vendégeket, miközben némelyik nemrégien még a fejemet akarta, de mégis ezt kellett tennem. Ha ez kell ahhoz, hogy megszünjenek a feszültségek a ghoul-ok és vámpirok között, és ha ez kell ahhoz, hogy anyámat visszakapjam, akkor megteszem, ha kell akár meztelenül is. Miután ez egy szabályos party, ezért mindennek rendelkezésre kell állnia, úgy mint étel – minden fajta – ital, tánc, és ünnepség,és azok akiknek elég hatalma volt hozzá,majd eldöntik hogy lemészárolják e a körülöttük lévö embereket
Mintha egy középiskolai szalagavatóra készülnénk.
Épp végeztem a hajszáritással, amikor a földszinten becsapódott az ajtó, majd gyors léptekkel feljött valaki a lépcsőn. Bones ért vissza. Elrohant ruhát venni nekem, mert valamilyen oknál fogva, egyik ruhám sem nyerte el tetszését. Kezében egy ruhatartó táskával érkezett. - Éppen idejében – mondtam – pont kész lettem a frizurámmal, lássuk azt a ruhát. Bones kinyitotta a táskát és elővett egy spagetti pántos, hosszú fekete ruhát, ami derékban karcsusitott volt, és ingvállát kristályok diszitették.
Azok a kristályok feszesen a mellemhez simultak,, és még a gyenge világitás ellenére is fénylön csillogtak
- Gyönyörű – mondtam egy fanyar mosollyal – Ehhez sajnos nem tudok melltartót felvenni. De biztos vagyok benne, hogy csak véletlenül vettél ilyet. Vigyorgott. - Természetesen. Tényleg gyönyörű volt ez a ruha. Egyszerű, gótikus, de mégis csillogó. Pont illő egy vámpir partyhoz. - Ez a ruha illik a nagy fogaimhoz. – mondtam, idegességemet humor mögé rejtve. De még igy is éreztem az illatót Ez az émelyitően édes illat a túlérett barackra hasonlitott.
Bárcsak volna rá mód, hogy valamilyen parfümmel semlegesitsem a feszültségem illatát
Bones megcsókolta meztelen vállamat, rajtam csak egy törülköző volt. - Minden rendben lesz Cicuska.
Elmosolyodtam, figyelmen kivűl hagyva a görcsöt a gyomromban,ami ellent mondott
- Hát persze, hogy minden rendben lesz.
Utoljára Randy temetésén: éreztem magam igy,ez is majdnem annyira vidám volt. Elöször is a Bonesal való társalgásom,annyiból fog állni,hogy „Ez itt ez-és-ez, meg ez-ésez, had mutassam be Cat-et, ő a legújabb tagja szövetségünknek, és a vonalamhoz tartozik” – én pedig sorra kezet fogok mindenkivel, talán olyannal is, aki majd egyszer forró tűzön süt meg. Rodney is itt volt, éreztem ahogy komor arccal néz. Magát okolta, amiért nem ébredt fel, mikor Gregor anyámat elrabolta álmában. Hiába is próbáltam elmondani Rodney-nek, hogy ha tudta volna mi tőrténik, akkor sem lett volna módja anyámat megvédeni – süket fülekre talált.
Fabian repkedett körülüttünk,mint valami házigazda és jelentette ha elfogyott az étel vagy ital
Spade és Ian beálltak a tiszteséget tevök sorába
Körülbelül harminc bemutatkozással később Anette is megérkezett. Vállnélküli ruhát viselt, ami kihangsúlyozta szexi alakját. Hosszú ruhájához illő fekete kesztyűivel csak még jobban felhivta a figyelmet előkelő érzékiségére. Mellette úgy éreztem magam, mint egy top-ba bújtatott sárgarépa. Átkarolt. Meghökkentem, és ledermedtem. Anette magához ölelt
- Jó döntést hoztál – és mosolyogva folytatta – Hát nem csodálatos vagy Cat? Úgy tűnik a halál jól áll neked. (ebben nem vagyok biztos)
Nem vártam, hogy ennyire kedvesen fog köszönteni.
- Köszönöm, motyogtam. Úgy hallottam, ebben az évszakban ez a divat. ??? “
Nevetett, és kacagása egy bűnös áramlatra hasonlitott. - Remélhetemem, a pulzusoddal együtt eltemetted azt is, hogy kizárólag heteroszexualis vagy? Ez most már ő volt. A gyönyörű nő egy falánk cápát rejtett magában. - Ez nem változott – mondtam neki szárazon – Azért kedves tőled, hogy rákérdeztél. A szeme csillogott - Ahogy mondják, aki mer, az nyer. Na mennem kell. Elvégre mind azért vagyunk itt,hogy meggyözödjenek,már nem lélegzem
Hirtelen egy ismerős alak jelent meg a bejáratnál.
Fekete haja özvegyi lepelként keretezte szögletes arcát, rezes zöld tekintete találkozott az enyémmel. - Vlad! Az elmúlt órák során felgyülemlett feszültség után hihetetlen örömöt okozott, hogy végre egy megbizható ismerőst látok, igy aztán elé mentem, hogy üdvözöljem őt. Füst és fahéj illatát éreztem ahogy átöleltem. Milyen érdekes illatkombináció. Hirtelen észrevettem, hogy a teremben mindenki elcsendesedett.Mikor körülnéztem ,észrevettem hogy mindenki abbahagyta amit éppen csinált,és bennünket néz.Bones olyan fagyos pillantásal nézett rám,hogy a kieresztett gözt is megfagyasztotta volna
- Cicuska – mondta – lennél kedves visszatérni… azonnal. Uh-Oh. Talán valami baklövést követtem el azzal, hogy üdvözöltem egy barátomat. - Mennem kell – motyogtam Vladnak – Köszönöm, hogy eljöttél. - Ez természetes – mondta, miközben kedves mosolyát felváltotta egy gúnyos vigyor – menj csak, üdvözölt a rajongóidat. Rajongóimat. Na persze. Még soha életemben nem éreztem magam ennyire elitéltnek és felboncoltnak, mint ma este.
Ha nem lett volna nyilvánvaló, hogy nem dobog a szivem, és levegőt sem veszek, azon sem lepődtem volna meg, ha valamelyik azt követelte volna tőlem, hogy nyissam ki a számat, és mutassam meg az agyaraimat ????????????
- Ne haragudj – mondtam Bones-nak, és meglepett merev tekintete, a harag ami felém áradt, olyan érzést keltett, mintha kerozinnal fröcskölték volna le. - Elég – mondta a jégnél is hidegebb hangon – had mutassam be Malcolme Untare –t, más néven már hallottál róla, ő Apollyon.
Legszivesebben visszakaptam volna a kezem, az elöttem állo fazonéból,akit joformán egy pillanatra sem méltattam
Ő volt az a ghoul, aki a leginkább terjesztett rólam pletykákat? Malcolme Untare, vagy Apollyon, vagy mi volt a neve, nem volt magasabb, mint én mezitláb.
Fekete hajáról bárki megállapithatta, hogy festve van, ráadásul egy hosszú lófarokkal még körbe is csavarta a fejét, nehogy valaki azt képzelje róla, hogy kopasz….
Hirtelen ellenálhatatlan késztetést éreztem, hogy lekapjam a fejéről azt a „koronát” és kopasz feje láttán felsikitsak: Kukucs! De mivel,az elöbb faképnél hagytam,hogy üdvözöljem Vladot,gondoltam jobb ha nem provokálom. De vannak dolgok,amiken már nem lehet változtatni - Örvendek. Hogy van? – kérdeztem egy jó erős kézfogással. Apollyon érintését ellenszenvesnek találtam. Kék szemei, és sima baba arca volt, de látszott, hogy ezek ellentmondanak személyiségének. Egy dúrva zömök varangyra emlékeztetett, ezért úgy gondoltam jobban illene hozzá, ha egész arcát szemölcsök boritanák. - Te pont olyan vagy, mint amilyennek képzeltelek – mondta gúnyos mosollyal. Kihúztam magam. Igy két hüvelykkel magasabb lettem, mint ő. Még egy ilyen kis pöcs Apollyon is utálja, ha egy nő lenéz rá. - Engedd meg nekem, hogy majd viszonozzam a bókodat. Cicuska – szólt figyelmeztetően Bones Persze,ez olyan „ne dibálozzunk keresetlen szavakkal”féle party volt
- Örülök hogy találkoztunk Apollyon, majd táncoljunk egyet. Fogadni mernék, hogy rajtad van a boogie cipőd. Vlad még csak kisérletet sem tett arra, hogy elrejtse nevetését. Mencherestől kaptam egy „nem vagy túl óvatos” pillantást, Bones pedig úgy nézett rám, mint aki szivesen megfojtana. Hát ez eléggé kellemetlen.
Apollyon megpróbálta rábeszélni az embereket, hogy öljenek meg engem, mindezt hazugságra épitette, kihasználva a vámpirok paranoiáját.
Az átkozott. Én meg csókoljam meg a seggét, közben áradozzak arról, hogy milyen cukros ize van!? Apollyon tovább lépett, és én megéreztem bűzlő dühét. Milyen jó is ez az illat dolog. Magamra erőltettem hamis mosolyomat, és kedvesen köszöntöttem a következő kétes jóakarót.
30 FEJEZET
Miután a sorban álló utolsó emberrel is kezet fogtam,Bones felém fordúl és összeszoritott fogakkal kérdezte Miért hívtad meg Tepest is? Vladra pillantottam aki a szoba tulsó felében beszélgetett egy Lincoln nevü vámpírral.Tudtommal,nem úgyan az a személy volt,aki felszabadította a rabszolgákat,de ugyanakkor igazán nagydarab volt. Nem én hívtam meg
Bones úgy nézett rám,mintha mérlegelné,hogy az igazat mondom-e Kérdezd meg tölle – csattantam fel – Nem mintha zavarna hogy Vlad itt van,de eszembe sem jutott meghívni,mivel ö nem tartozik azok közé,akik sikoltva követelik a fejemet. Halkabban – sziszegte Bones,miközben nem túl finoman egy fülke felé huzogatott ,közel a bejárati ajtóhoz. Nem igazán értettem miért ennyire dühös.Akkora nagy gond az hogy elhagytam a helyem,és odamentem köszönni Vladnak? Istenverte vámpírok ,és azok a hülye szabályaik. Habár,jobban belegondolva,talán újrafogalmazhatnám,mível én is vámpír lettem,és így saját magam is sértegettem. Mi bajod van? – kérdeztem suttogva Bones úgy nézett rám,mintha két fejet növesztettem volna hírtelen: -Az a bajom,szívi,hogy elhagytad a helyed az oldalamon,hogy üdvözölhesd a régí szeretődet,mintha már nagyon hiányoltad volna. Most rajtam volt a sor,hogy úgy bámuljak Bonesra,mintha valami idegen lenne : A volt szeretömet? Neked elment az eszed? Annyira meglepödtem,hogy ezt már nem suttogtam.Bones ujjai szorosan zárodtak a karomra : -Ki akarod teregetni a szennyesünket mindenki elé?Csak szólnod kell Kényszeritettem magam hogy megnyugodjak,mert már szinte robbantam : - Honnan a fenéből szedted,hogy lefeküdtem Vladdal? – kérdeztem suttogva. Bones felhúzta a szemöldökét: - Charles mondta,hogy az ágyból ugrasztott ki,mikor felhivta Tepest. Oh,az Isten szerelmére,igen,Spade azon a reggelen hivott mikor Vladdal aludtunk egy ágyba .Azok után amik történtek el is felejtettem hogyan nézhet ez ki. Emlékszel,mikor azt mondtad,hogy meg kellet volna kérdeznem mi történt New Orleansba,ahelyett,hogy feltételezésekbe bocsátkozom? Nos,ez rád is érvényes Bones.Ha megkérdezted volna,elmondhattam volna,hogy sosem feküdtem le Vladdal.Még csak meg sem csokoltam.Együt aludtunk mert mindkette magányosak voltunk,és kellet egy barát.Ennyi az egész. Arckifejezéséből ítélve,Bones erösen gondolkodott.Dobbantottam egyet a lábammal: Ha én el tudom hinni,hogy csak az ivásért,és nem a szexért szedtél össze minden nap
más más nőt amíg Cannellel voltál,akkor jobban teszed ha te is elhíszed nekem,hogy semmi sem történ köztem és Vlad között – szugeráltam neki a gondolataimmal. Rendben – szólalt meg végűl – Hiszek neked.És igazad van,meg kellet volna kérdeznem. El sem hiszem,hogy azt hitted lefeküdtem Vladdal,és még csak szóba sem hóztad. Oh,szóba hóztam volna én,csak elöbb az anyád dolgát rendezzük el. A hangja megkeményedett. – Azt hittem,azért tetted,mert elhagytalak,és mert én is meghúztam több nöt is.Megértettem volna,ha így lenne,de holtbiztos,hogy nem engedtem volna,hogy továbra is megtörténjen. Szóval ez volt a másik ok,amiért Bones kihivta Vladót az éjjel,mikor elhozott az otthonából.Nem csak azért,mert aggodot,hogy Vlad feláldozna,ha ghoulok támadnák meg. Eljöttél utánnam,annak ellenére,hogy azt gondoltad megcsallak? Bones,megcsipkedte az arcomat. Te is eljöttél értem New Orleansba,annak ellenére hogy azt gondoltad elhagytalak,és több növel megcsaltalak. Ezt teszik a vámpírok,Cicuskám.Mindig visszaszerezzük ami a miénk,bármi is történjen. Éppen arra gondoltam,hogy sosem voltam még boldogabb,mikor egy fagyos hang szakította meg a csendet Vedd le a kezed a feleségemről. Az egész testem megmerevedett amikor megfordultam hitetlenkedve.A nyitott ajtóban világosan kivehetö volt Gregor alakja. Bones maga mögé rántott,közém és a felém tartó vámír közé állva.Inkább csak éreztem,mint láttam,hogy Mencheres suhan felénk. Nem vagy szívesen látott itt,álomrabló – jelentette ki Mencheres félelmetes udvariaságal. Mencheres – szoritotta össze a száját Gregor – Bizosan azt hitted,hogy ha elveszed az emlékeit,és engem bebörtönzöl,te nyertél.De ezt elhibáztad.Mindenki tudja,hogy Catherine és én össze vagyunk kötve,és a törvényeink kimondják,hogy ahol az egyik házastárs jelen van,a másiknak sem lehet megtagadni a belépését. Gregornak igaza volt.Söt,miért is nem gondoltunk erre? És miért is nem gondolt erre a melletem álló több száz éves vámpír?A pokolba is,hól volt Mencheres híres jövöbe látása mikor kellet? Még soha nem hallotam ennél megalázóbb sértés,még hogy a feleséged – tört ki belölem.Hol az anyám Gregor?
Vlad,szintén közelebb jött,Mencheres mellé.Ha Gregor támadni merne,megállitaná,majd ropogosra sütné. Még a végén ebböl remek party lesz. -Az élles nyelved,még több bajt fog hozni rád – replikázott Gregor,becsusszanva a házba. Váratlanúl Bones elvigyorogta magát,miközben lassan simogatta a karomat,le és fel. Nem tetszik a nyelve? Milyen különös.Nekem ez az egyik kedvenc része. Gregor,megindúlt elöre,dühösen,majd hirtelen megállt.Ravaszúl ránézett Mencheresre és Bonesra,majd hátborzongatóan felnevetett. -Nem – mondta,hirtelen . nem én leszek az aki megszegi ezt az áll fegyverszünetet.Nekünk kettönknek is eljön a napja,de nem ma.Söt,azért jöttem,mert van egy ajándékom Catherine számára. Rodney a könyökével lökte félre az utjába esö embereket,ahogy Gregor felé haladt,szemében szinte annyi gyülölettel,mint ami én is éreztem.Gregort nem zavarta.Elmosolyodott ahogy ránézett a belépő nöre.Piros ruha volt rajta,fehér bundával.Egy porázt tartott a kezében,aminek túlsó végén egy másik vámpír volt. -Te halott vagy – mondtam hitetlenkedve. Igen,Catherine,te már csak tudod,hiszen te voltál az aki megőlt.De hibát követtél el.Vámpír vért itattál velem,mielött leszurtál volna,és nem is fejeztél le,mielött visszaküldtél Gregornak.Hálás is vagyok neked ezért,mert máskülönben Gregor nem tudott volna visszahozni Ghoulként. Cannelle,egész végig vigyorgott,én meg fel tudtam volna pofozni magam.Hát persze.Cannelle,ivott Ian véréböl,pont mielött beledöftem volna a kést.És Gregor ezt megtudhatta az álmaimból,pont ahogy sok más dolgot megtudodtt ugyan ugy. Cannelle,mindig is vámpír akart lenni,és én akaratlanúl segítettem neki ghoulá válni. Cannelle belerugott a lábainál heverö vámpírba.Lepillantottam ,a hosszu hajú nöre...és megfagyott bennem a vér. Nem – suttogtam. A vámpír felemelte a fejét,haja oldalt húlt,felfedve az arcát,és én elöre lodultam. Anya. Bones,visszarántott.Küzdöttem,kétségbeesetten,hogy hozzá érhessek,ugyanakkor elborzadva a rám villanó zöld szem láttán,ami hajdan kék volt.
Catherine – hangja megremegett,hátborzongatoan idegenül csengett – Kérlek,ölj meg. Bones,engedj el! Ö,irgalmatlanúl,magához szoritott,hátrafelé huzva.Melletem,Spadé ugyan azt tette Rodneyal,aki egyfolytában átkozta Gregort.Mencheres megindult Gregor felé. Mit jelentsen mindez? Gregor hátravetette a fejét és felnevetett: Ez az én ajándékom a feleségemnek. Látod mennyire irgalmas vagyok? Most már Catherine mindig együt lehet az anyával....miután hüséges szolgám Cannelle,megunt vele játszani. Cannelle,elmosolyodott és belerugott anyámba,aki eldölt. Ezért,megöllek,Gregor Hirtelen dübörgést hallota a fülemben.Elöször azt hittem,hogy a Bones mellkasának ütközö ökleim zaját hallom,aki minden erejét bevetette,hogy lefogjon.Aztán rájöttem,hogy a zaj nem onnan jön.Belölem jött. Cannelle szeme kidülledt.Döbbent motyogás hallatszott mindenfelöl.Az emberek elkezdtek bámúlni.Apollyon,félre tolta maga elöl a népet aztán rám bámult. Dobog a szíve. Miféle trükk ez? Nem tudom ki ütött elöször,de hirtelen,mindenki elkezdett verekedni.Apollyon,és a ghoul felém araszoltak kiabálva. Bones felcsattant – Vidd ki innen ! – majd odalökött Vladnak mielőtt belevetette magát a tömegbe.Vlad szorosan magához ölelt,és elkezdett kiaraszolni a teremből.Mencheres elkezdte önteni magából az erejét,hogy megfékezze az erőszakot,de túl sok erős élőhalott volt a teremben ahhoz hogy mindenkit megállítson.Lövés hallatszott a tömegből,majd Vlad tüzet dobott,hogy utat nyisson magunknak. Tűzfal vett körül,védve minket,Miközben Vlad szorosan magához ölelve,elkezdett felemelkedni.A következő pillanatban a plafon fölrobbant fejünk felett.Majd a következő,és a következő,amíg csak a csillagos ég volt látható a fejünk fölött. A rohadt életbe,nem fogom őket magukra hagyni – kiáltottam,ahogy kirepült velem a boltíves tetőn keresztül. Ez az egyetlen lehetőségünk – mormolta Vlad,olyan szorosan ölelve,hogy kipukkadtam volna,ha még ember vagyok.
Bumm.Bumm.Bumm.A szívem továbbra is vert a mellkasomban.Kissé megszédültem,az alig egy hét ota ismeretlené vált hangtól.Egy sor kép gyötört,ahogy egyre csak távolodtunk a háztól. Anya. Ó, Istenem, anya.Átváltozott vámpírrá. Mivel engem eltávolított,és vigyáztak rám,Bones belevetette magát a harcba. Gregor,csak állt és nevetett. Mencheres majd elintézi a dolgokat – kiáltotta Vlad. Kiabálnia kellet,mert nem értettem mit mond,a sebességünk miatt. Szinte égő csíkot hagytunk magunk után,akár egy üstökös. – De csak akkor ha nem vagy ott,a dobogó szíveddel és a Gregor iránti hatalmas dühöddel.Ha maradsz ,addig nem lesz vége míg a teremben lévők fele meg nem hal. Szerettem volna kitépni magam a karjai közül és visszamenni a terembe,de keserű igazság volt abban amit Vlad mondott. És újra,bebizonyosodott,hogy mindenkinek jobb lenne ha én eltűnnék.
Amikor kinyitottam a szemem,kellet egy másodperc,amíg magamhoz tértem.Az első dolog amit felfogtam,hogy egy autó hátsó ülésén vagyok.Második,nem úgy tűnt mintha az autó mozgásban lenne.A harmadik,hogy a szám ádázul szorította valaki torkát,és tudtam az izéről hogy nem Bones az. Visszahúzódtam,és rájöttem,hogy Vlad nyakára tapadtam ádázul.Az inge szakadtan lógott rajtra,és öt neki préseltem az ajtónak. Felegyenesedett és nyugodtan azt kérdezte: - Mi volt ez ? Elátkoztam magam,amiért elfelejtettem megemliteni neki,egy nagyon fontos részletet ami az étkezési szokásomat illeti.Igaz,nem azon járt az eszem éppenséggel. A légies lelépésünk után,Vlad elrabolta az első útjába eső embert,meghipnotizálta,hogy vigyen a vasútállomásra.Ott felszálltunk az első rendelkezésünkre álló vonatra.Akkor ragaszkodtam,hogy hívjuk fel Bonest.Nem válaszolt.Sem ö,sem Mencheres,sem Spádé. Vlad elhárította az aggodalmaimat,mondván,hogy biztos túl elfoglalt ahhoz hogy felvegye a telefonját.A következő próbálkozásom a napkelte előtt volt,majd elájultam a székemben.Ez volt az utolsó dolog amire emlékeztem. -
Hallottál valamit Bonesrol?
-
Néhány órával ezelőtt beszéltem vele.Hamarosan meg kell érkezzen.
Észrevettem,hogy dobogó szívem ,ami a kitörő veszekedés okozója volt,most nem dobog.Milyen ironikus,hogy azért rendeztük a partit,hogy megnyugtassuk a
ghoulokat,most viszont a tegnap este következményei okot adtak Appolynek,hogy tovább táplálja a paranoiáját.Csak reménykedtem hogy Bones és Mencheres el tudták simítani a dolgokat,és hogy furcsa vámpír kilétem,kevésbé fenyegető a ghoulok számára mint félvér létem. Vlad eligazította magán a tépett ingét,és ez visszaterelte a figyelmemet arra a dologra hogy még tartozom neki egy magyarázattal. Valami furcsa történt miután átváltoztam.Ahelyett hogy emberi vért igyak,neki estem minden közelembe levő vámpírnak.Valami oknál fogva a vámpír vér az ami után,ah – sóvárgok.És azt már tudod,hogy a szívem néha dobog. Nem emlékszem hogy láttam volna valaha Vladot ennyire döbbentem: - Fantasztikus – mormolta. Miközben beszélt,nem tehettem róla,megnyaltam az ajkaim.Vlad vére más volt,de az biztos hogy nagyon finom. Vlad rám nézett és én abbahagytam.Habár nem voltam magamnál mikor megtörtént,bűnösnek éreztem magam,hogy egy barátomból lakmároztam. -
Sajnálom ! Motyogtam.
Soha nem lehet rád mondani hogy kiszámítható vagy! – húzódott mosolyra Vlad szája. Bárcsak az lennék.Először,egy furcsaság voltam félvérként,most meg egy még nagyobb furcsaság vámpírként. És most már,az anyám is vámpír.Anyám,aki az első perctől fogva hogy tudomást szerzett róluk,gyűlölte a vámpírokat. Az anyám,aki könyörgött,hogy öljem meg. Talán,át kéne gondold a barátságunkat Vlad,mert visszaszerzem az anyámat,még akkor is ha minden vámpír szabályt megszegek azzal. Vlad rezzenéstelenül pillantott rám. – Nem is vártam volna mást tőled. Nem válaszoltam,csak bámultam kifelé.A nap már félúton járt az égen. Dél körül lehetett.Órákig lehettem eszméletlen.A vámpír törvényeket leszámítva,azon gondolkodtam,hogyan tartom be az ígéretemet,hogy visszaszerzem öt,figyelembe véve,hogy a hajnal ellopta minden erőmet.Nem beszélve arról,hogy fogalmam se volt,Gregor hová rejtette el az anyámat. Mostanra már bárhol lehet. Cat – mikor felnéztem ,láttam hogy Vlad figyelmesen néz – Ebben nem tudok neked segíteni,tudod,ugye? Egy kis,szomorú mosoly jelent meg az ajkamon: - Igen.Tudom
Ah,de olyan jó lett volna ,magam mögött tudni Vladot. Gregor legnagyobb gyengesége a büszkesége – jelentette ki Vlad. – Használd fel ellene.Minden alkalommal bedől neki.
Megéreztem Bones percekkel azelőtt,hogy meghallatom a kocsit.Mivel ö változtatott át,olyan módon rá voltam hangolódva,hogy az ellentmondott minden logikának. Most is,éreztem a türelmetlenségét. Már azelőtt kint voltam az autóból,hogy a fekete Mercedes lefékezett volna Vlad autója mellet.Bones kiszállt,magához húzott még mielőtt megszólalhattam volna. Adott egy kemény csókot,amitől elállt volna a lélegzetem ha még lett volna. Aztán eltolt magától,és szeme zöld színben kezdett izzani. Tudtam,hogy megérezte Vlad izét az ajkaimon.Egyik felem bocsánatot szeretett volna kérni,míg a másik felem fellázadt a gondolat ellen,Bones mindenkinél jobban meg kellene értse. -
Bones – kezdtem.
Ne parázz – vágott a szavamba,és újra nekiesett a számnak. – Menjünk. Tepes . Bolintott Bones Vlad felé – A következő alkalomig Vlad nekitámaszkodott az autónak,és a tőle megszokott fél mosollyal így felelt Valamiért úgy gondolom,hogy az előbb lesz mint utóbb.
31 fejezet
Amikor meghallotam, hogy tegnap éjjel csak 3 embert öltek meg, igencsak meglepődtem. Igaz, ez a party hivatalos gyűlésnek számitott, ezért mindenkinek fegyver nélkül kellett volna érkeznie.
Akik meghaltak, mindhárman emberek voltak. A vámpirokkat és a ghoulokkal szemben, ők védtelenek voltak a fegyverekkel szemben. A nagy felfordulás miatt természetesen nem lehetett megállapitani, hogy végül is ki kezdet erőszakot alkalmazni. Mencheresnek és Bonesnak sikerült minden agresszió nélkül nyugalmat erőltetni az emberekre, és rábirni őket, hogy hagyják el a helyszint. Gregor Canelle felügyeletére bízta anyámat. Hogyan lehetne meggyőzni Apollyont és ghouljait, hogy soha többé ne foglalkozzanak vámpiros szivverésemmel? Ez persze kevésbé foglalkoztatott, mint a terv, hogy anyámat megmenthessük Sokat töprengtem rajta,a Bukarestíg tartó út alatt. Don és a régi csapat nem tudott segiteni. Nagybátyámnak voltak ugyan nemzetközi kapcsolatai, de ezek vajmi keveset értek az élőhalott társadalommal szemben.
Ebben az ügyben, annyira tanácstalan volt , mint én
Ezt az ötletet aztán el is vetettem, mert valahogy nem akaródzott egy „én most már vámpír vagyok” stilusu beszélgetésbe bonyolódni vele. Nagybátyám alapvető előítéletének legyőzése….Na ez volt most az utolsó a „Teendők” listámon.
Hajnali háromra megérkeztünk uticélunkhoz. A kúria, tökéletesen hasonlitott egy horror film helyszinére. Már csak néhány óra kellett ahhoz, hogy újra elővegyen szokásos hajnali kómám. Mielőtt vámpir lettem, már tudtam előre, és fel is készültem a hajnali elgyengülésekre, csak arra nem számitottam hogy ilyenek lesznek a körülmények.
Most már minden ájult percet gúnynak éreztem.
Mit tett Gregor anyámmal?
Istenem, és Canelle mit tett vele? Azt hittem a legrosszabb dolog amit Gregor anyámmal tehet, az az, hogy megöli. De tudhattam volna, hogy ő ennyire nem irgalmas. Rodney jött elénk. Parázsló, dühös pillantásának valószinüleg nem én voltam az oka. Hirtelen elhatározásból megöleltem, és gombóc volt a torkomban, amikor éreztem milyen keményen karol át. Bones a tüzbe is bemenne,hogy visszaszerezze anyámat,és mindezt az irántam érzett szerelem miatt
Nem anyám iránt érzett szeretetből. Anyámnak leginkább saját hibájából, nem volt sok rajongója, de számomra sokat jelentett, meg sem tudtam fogalmazni mennyire sokat, pedig ismertem minden hibáját. - Ő kemény – mondta Rodney. Szakálla megkarcolta arcomat, ahogy hozzám hajolt. - Ha képesek vagyunk visszahozni őt, végig fogja csinálni. Nem számit, hogy mit tettek vele, és hogy mi lett belőle. - Azt akarta hogy öljem meg – suttogtam – Istenem Rodney, mindig is azt mondta, inkább meghal, minthogy vámpir legyen. - Végig fogja csinálni. – ismételte. Hangja megkeményedett. - Kemény kézzel nevelt téged, de igy kellett tennie. Justina most nagyon meg van döbbenve, és retteg, de nem fog kilépni. Az életemet merem rátenni. - Rodney, a tőrvények – kezdte Bones. - Meg kell menteni – a ghoul elengedett, és Bones-re nézett. - Ha Gregort nem ölöd meg hamarosan, akkor törvény ide – törvény oda, segitséggel, vagy anélkül de üldözni fogom. - Ne légy bolond, ez felér egy öngyilkossággal – csattant fel Bones.
Rodney hidegen rámosolygott. - Te mondod mindig, senki sem él örökké. Legszivesebben újra megöleltem volna Rodney-t, de tudtam, hogy Bones-nek igaza van. - Ha egyszer visszakapjuk, szüksége lesz rád – mondtam. Most az egyszer a logikát választottam. - Anyám és én, tudod nem nagyon jövünk ki egymással. Észrevettem hogy Te vagy az egyetlen, akire hallgat. És ha Te meghalsz, senki sem tudja megakadályozni az öngyilkosságát. Csak Te tudod megbékiteni ezzel a helyzettel. Rodney szúrósan pillantott rám, majd szó nélkül visszament a házba. Fogalmam sem volt, ez most mit jelenthet. Hajlandó várni, vagy mint ahogy mondta elindul. - Ez már nem tart sokáig Cicuska – mondta Bones, megtörve a csendet. – Gregor kifogyott a trükkökből. Kénytelen lesz hamarosan felkeresni engem, mert ha nem teszi, akkor az emberek nap mint nap felteszik neki azt a kérdést, vajon miért nem néz szembe azzal, aki ellopta a feleségét, és merészen kihivta párbajra? Ez elvonta a figyelmemet anyámról. - Mikor hivtad ki párbajra? Bones tekintete sötét és kemény volt.
- A nyilvánosság előtt hivtam ki Gregort, mikor Mencheres elmondta nekem, hogy Gregor betör az álmaidba
Arról tudtam, hogy Bones tervében szerepelt egy harc Gregorral még New Orleansban, de azt nem tudtam, hogy nyilvánosan párbajra is hivta. Jeges félelem töltött el arra a gondolatra, hogy Gregor bármelyik pillanatban elfogadhatja a kihivást, és akkor életre-halálra kell megharcolniuk. - Ő erősebb mint Te – hangom még a suttogásnál is halkabb volt. Bones felhorkant. - Tudom szivi, de nem ő lesz az első olyan pasi, akit annak ellenére zsugoritok össze, hogy nagyobb a hatalma mint az enyém. Csak egyszer hibázzon, és ő máris az enyém. Nem mondtam ki hangosan, de fájdalom és rettegés keritette hatalmába a szivemet.
Mi van ha Gregor nem hibázik?
Gregorrol 2 napja semmi hir. Rodney és én idegességünkben már lukakat sétáltunk a szőnyegbe. Bones folyamatosan türelemre intett. Ha Rodney valaha is kedvelte, mostanra már utálta azt a szót, hogy türelem. A stressz ha másra nem is, arra jó volt, hogy éberen tartson még pirkadatkor is. De nem csak a stressz motivált, rájöttem, ha minél többet iszom reggelente Bones-ból, annál inkább meg tudok birkózni a horizonton feltűnő nap első sugaraival. Talán tényleg a helyes táplálkozás a legfontosabb az egészség megőrzéséhez, mindegy hogy emberről vagy vámpirról van szó. Ma ismét egy újabb mérföldkövet értem el azzal, hogy a három emeletes csigalépcsőn végigsétáltam a konyháig, és vissza. Délután ez csak két másodpercet vett volna igénybe, de ilyenkor legalább 2 órába telt, de mégis boldoggá tett ez a nagy haladás, annak ellenére,hogy mikor felértem, kimerülten omlottam a legközelebbi székre. - Holnap kimegyek – mondtam. A közvetlen napfény nagyobb kihivást jelentett, mert a hajnali kimerültséget leginkább az okozta. De valahogy fel kellett gyorsitanom a folyamatot. Gyorsitani…. Jelenleg a reggeltől délig tartó időszakban bárki a seggembe tudott volna rúgni aki akart. - Van fogalmad arról milyen figyelemreméltó, hogy Te még ébren vagy? – mondta Bones, és intett Mencheresnek. - Meséld el neki, hogy én két hónapon keresztűl hajnaltól-szürkületig aludtam. Csodálatra méltó haladásnak találták, amikor harmadik hónapban nyitva tudtam tartani a szememet napközben. Neked pedig ez még csak a második heted Cicuska. - Ez példátlan – értett egyet Mencheres. Furcsa hangja arra késztetett, hogy ránézzek. Különös lobbanást láttam az arcán, ami aztán egy pillanat múlva ismét közömbössé vált. Bones is érezhetett valamit Mencheres hangján, mert ráncba szaladt a homloka. - Van valami amit szeretnél hozzá tenni, Grandsire?
Egy ismeretlen vámpir jött a konyhába, megszakitva a lehetőséget, hogy Mencheres válaszoljon. Már ha akart egyáltalán. Nem lehetett Mencheres személyzete, mert az egyiptomi vámpir helyett Bones előtt hajolt meg. - Mi van? – kérdezte Bones. - Bocsásson meg, de telefonon keresik. Felvontam szemöldökömet. Akárcsak Bones. - Egy hivás? Azt mondod engem keresnek telefonon? – kérdezte szkeptikusan. A vámpir nyugtalan tekintettel nyújtotta át a telefont. - A barátom Lachlan hiv. Azt mondja kapcsolatba lépett vele egy vámpír, Chill által, akit Nathan hivott, tudod, Kyoko vonalából, és ő azt mondja, hogy egy Rolló nevezetű vámpir kereste fel, mert találkozott egy szellemmel, aki azt állitja, hogy a tiéd…. - Fabian! – kiáltottam fel, most jöttem rá, hogy a partyn tőrtént balhé óta nem láttam. Bones meghallgatta a vámpirt, és aztán minden megváltozott….
Moldovában voltunk, két mérföldnyire attól a sziklás háztól, ahol Gregor fogva tartotta anyámat. Rodney a jobboldalamon guggolt, görbe ezüstpengéivel oldalán. Bones a bal oldalamnál görnyedt, teste még ebben a tartásban is nyugodt, mozdulatlan, mintha kőből faragták volna. Próbáltam ugyanolyan mozdulatlanul állni mint ő, de nem tudtam. Türelmetlenül néztem körbe. Hova lett Fabian? Mostanra már ide kellett volna érnie. Spade odalopakodott a bozótból. Amíg Fabian jelentésére vártunk, addig arra kellett figyelnie, hogy nem settenkedtek-e mögénk ellenséges erők. Spade bólintott, ami azt jelentette, hogy a hideg környéken minket senki sem akar megtámadni, így tehát mi vagyunk az egyetlenek, akik másokat cserkésznek be.
Spade mereven figyelt abba az irányba, ahová Bones. Koromsötét haját arcába fújta a szél. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után homályos villanás jelent meg a fán, és megláttuk, ahogy Fabian száguld a fagyos talaj fölött. - Gregor nincs itt, de Cannelle viselkedésén látszik, hogy nemsokára megérkezik – mondta a szellem, ahogy odaért hozzánk. Most, csak egy tucatnyi őr van a ház körül, a többi Gregorral érkezik. Bones nem nézett rá, továbbra is a távolt fürkészte. - Akkor itt az idő. Fabian tartsd szemmel az utat, és az első jelre mikor meglátod Gregort, vagy bárki mást, azonnal figyelmeztess bennünket. A szellem bólintott, átlátszó arcán eltökélt kifejezéssel. - Nem hagylak cserben. Ez már legalább a tizedik alkalom volt, hogy legszivesebben átöleljem Fabiant. Fabian sokkal többel tartozott, mint amit valaha is vissza tudott volna adni, de mégsem gondoltuk sosem, hogy ennyire hálás lesz. A katasztrofálisan végződő party után volt annyi lélekjelenléte, hogy kövesse Gregort, ha kellett szellemként bármilyen jármű törzsén amit Gregor vezetett, vagy embereken elbújva, akik Gregorhoz közel voltak. Gregornak eszébe sem jutott, hogy utána kémkedhet bárki is, még akkor sem tűnt volna fel neki, ha ő vagy bármelyik társa megpillantotta volna a szellemet. Jellemzö az élö halottakra,túlságosan büszkék. Fabian legnehezebb feladata az volt, hogy miután megtalálta Gregor rejtekhelyét, felvegye velünk a kapcsolatot és informáljon bennünket. Amiért szellem volt, nem tudott megfogni egy telefont, hogy telefonáljon, vagy egy levelet feladni, esetleg e-mailt irni. Azt a tényt sem lehet tagadni, hogy Fabiannak pokoli nehéz lehetett rávennie egy szövetséges vámpirt arra, hogy végig hallgassa, és elinditsa azoknak a hivásoknak a láncát, amivel végül elérte Bonest. Ráadásul abban sem lehetett biztos, hogy Gregor még mindig ebben a házban lesz, mire mi ide érünk. Mert onnantól, hogy elhagyta ezt a környéket, másfél nap telt el addig, hogy a mobiltelefont Mencheres megzavarodott szolgája Bones kezébe adja.
Még külön szüksége volt plusz egy órára, hogy odaérjen Moldovába, és felderitse, hogy nincs csapda. Nem kételkedtem Fabian hűségében, inkább attól féltem, hogy Gregor – képességei révén – felismeri a szellemet, és kikövetkezteti a lényeget. Eddig azonban úgy tűnt, a házban senki sem sejti, hogy támadás készül. Aggódva pillantottam az égre. Eddig csak jó hírek voltak, viszont a rossz hír az, hogy fél óra múlva hajnal. Bones szeme találkozott pillantásommal, és meghallotta gondolataimat. - Neked hátra kellene maradnod, Cicuska. Az első ösztön az volt, hogy vitatkozzak vele. Hevesen, káromkodva. Az anyám csapdába esett abban a házban, igy tudhatná jól, hogy nem fogok hátradőlni, miközben abban reménykedek, hogy a dolgok majd jól alakulnak… Akkor körülnéztem, és ahogy a többiek arckifejezését megláttam, meghátráltam. Mindenki aki itt volt, kockáztatta az életét anyámért, a vámpir törvények ellenére, és közöttük én voltam az egyetlen, aki fogékony a hajnalra. Persze, én is ébren tudtam már maradni, és sétálni is tudtam mikor a napfény megcsapott, na de harcolni? Nem. Nem, mert még anyám élete – vagy az enyém – mulna rajta. - Maradok – mondtam, és láttam, ahogy Bones szemöldöke felszökött, úgy meglepődött. Soha nem várt szót hallott most tőlem. - Add ide a detonátort. Szükségünk lehet Gregor eltéritéséhez, ha előbb érne vissza, mint ahogy kihozzátok anyámat. Spade bólintott és övéből oda adta a detonátort. Több csomag TNT volt fákra erősitve, egészen a házhoz közel.
Harc során a robbanások sem a vámpiroknak, sem pedig a ghoul-oknak nem ártanának, kivéve, ha nem épp a fák mellett állnak, amikor a bomba robban, ez pokoli lárma lenne
És néha csak egy kis dolgon múlik minden, élet, halál, vagy szökés.
Bones keményen, gyorsan megcsókolt. - Nem térek vissza nélküle. – igérte. - Ne mond ezt! – mondtam hirtelen – Ha valami olyan tőrténik, amitől veszélyben lennétek, vagy Te, vagy ő, akkor inkább térj vissza hozzám, és majd találunk egy másik megoldást. Rodney elkezdett a bokor mellett kúszni. Spade vetett rám a komor pillantást, majd követte. Bones gyengéden megsimogatta arcomat, majd ő is eltűnt. Akárcsak Fabian. Én maradtam ahol voltam, és nem kellett távcső ahhoz, hogy lássam miként haladnak a ház felé. Fabien szerint a házon kivűl négy őr állt, a házon belül pedig nyolc, plusz Cannelle. Minden előnyünk csak a meglepetés ereje, mert az arány 4-1 volt a javukra, és nem gondoltam, hogy Gregor a leggyengébb vámpirokat, vagy ghoul-okat hagyta volna otthon. Bár a távolság kevesebb volt mint két mérföld, mégis hármuknak legalább tíz percbe telt, hogy oda kússzanak, úgy, hogy a fű se rezdüljön körülöttük. Én már kész idegroncs voltam, mire odaértek a házhoz. Legszivesebben kiugrottam volna a bőrömből ahogy elárasztottak az érzések, félelem, remény, csalódottság… Vajon az őröknek utasitásba adták, hogy támadás esetén öljék meg anyámat? Vajon Bones, Spade és Rodney kiszabaditják őt, mielőtt az őrök megölnék? Oh Istenem, hagyd, hogy sikerüljön. Nem tudnék segiteni valahogy? Elkezdtem közelebb kúszni, miközben szentül megigértem magamnak, hogy legalább egy mérföldnyi távolságra maradok. Csak annyira közel akartam jútni, hogy lássam mi történik. Sikerült a fák között egy olyan helyet találnom, ahol ráláttam a házra.
A ház harminc méteres körzetében, az udvaron már nem volt magas a fű, igy Bonesnek, Spade-nek és Rodney-nek nem volt hol elrejtőzködniük besurranás közben. Minden érzékem megfeszült: megláttam, ahogy a három férfi egy időben emelkedik fel, hogy bemenjen a házba. Riasztó üvöltés hagyta el az őrök száját, de vad elégedettség szállt meg, ahogy egy pillanat alatt elintézték őket. Bones egymaga kettőt intézett el, az egyik szivét távolból találta el, a másiknak pedig közelről csavarta a szivébe ezüstkését. Spade és Rodney is gyorsan elintézték a másik két őrt, majd a három férfi különböző helyeken lépett be a házba. Bentről is kiáltások hangoztak fel. Gyorsan közelebb kúsztam, hogy jobban belássak a házba, de azért fedezékben maradtam. Szaggatott lövések hangját hallottam, ami egy automata fegyver ropogására emlékeztetett. Megrémültem. Egy dühös, éles, női sikoltás. Cannelle. Emlékezetembe vésődött, hogyan rugdosta pórázon tartott anyámat, és arra gondoltam, hogy mekkora sokkot okozna Gregornak, ha Cannelle-t holtan találná. A mérföldjelzésnél tartottam, amikor Fabian száguldott felém, kisérteties karját lengetve.
- Gregor visszatért! – kiáltott fel. Óh a franca! - Rohanj, szólj Bones-nek. – mondtam, és közben leakasztottam a detonátort övemből. Szerelés közben kétségbeesve fürkésztem az eget. Túl közel van a hajnal ahhoz, hogy megkockáztassak részt venni a harcban, de néhány gombot csak meg tudok nyomni. Csak ennyit tudok segiteni.
Fabian eltűnt a ház falában, még arra sem vette a fáradtságot, hogy valamelyik betört ablakon keresztül menjen be. Vártam, és feszült őrjöngéssel számoltam a másodperceket, amig végre megláttam a tető közelében lebegni. Úgy nézett ki, mintha balra mutogatna, ahonnan most csikorgó gumiabroncsok hangjai érkeztek felém. Átkozott Gregor, micsoda okos vérszivó vagy! Nem a ház felé vezetett könnyű célpontként. Nem, ő nem jött ki a fák és a bokrok takarásából, inkább lesből támadott. Intettem Fabiannak, hogy maradjon lenn, mire ő leugrott, és mintha eltűnt volna a földben. Megdöbbentett, ahogy egy pillanattal később nagy hirtelen már meg is jelent előttem, és arca egy hüvelyknyire lebegett arcomtól. - Mondd meg hol vannak – suttogtam. Fabian ismét eltűnt a föld alá. Vártam. A másodpercek lángszóróztak idegeimen. Aztán Fabian, mint egy homályos hörcsög előbukkant a föld alól. - Köröznek – puha hangját alig hallottam – veled egy vonalban, csak egy kicsit távolabb. Kiméletlenül elmosolyodtam. A fákra erősitett TNT-k közvetlen közelében. Gyerünk Gregor. Mutasd hol vagy. Kivánságom teljesült: meghallottam halk mozgásukat, nem egészen ötven méterre voltak tőlem. Vártam, számolva a távolságot. Húsz yard, tíz, majdnem ott. Majdnem… Felrobbantottam a tölteteket. Jobbára azokat, amik olyan fák gerincére lettek erősitve, amerre Gregor és őrei haladtak.
Ahogy egyik robbanást a másik követte, Gregor és a többiek arcán egyre nagyobb lett a zavar, mert nem tudták hol számitsanak a következő robbanásra. Ez Bonesnak is elég hangos jel volt, a visszavonulásra, függetlenül attól, hogy anyámat megtalálták vagy sem. Ha Gregor ide ér azzal a tucatnyi őrrel, elég kétes lenne a kimenetele annak, hogy élve kijutunk innen. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy tovább maradjunk. Undorral néztem fel az egyre világosabb égre. Ha csak egy órával előbb kezdődött volna ez az egész, harcolhatnék! Segiteni tudtam volna anyám megmentésében, vagy az őrök irhájának lehúzásában, és nem kellene szenvednem attől az áldatlan helyzettől, hogy a hajnal miatt rosszabbul leszek és elfognak.
Egy ablak kirobbant, és ketten suhantak ki rajta. (a földre)
Felismertem őket, és hideg elégedettség vett hatalmába, ahogy megláttam Bonest, aki karjával zárja körül Cannelle torkát, és keményen megcsavarja rángatózó fejét. Isten veled kúrva! Láttam, ahogy élettelen testét félrelöki. De pillanatnyi győzedelemérzetem nem volt hosszú életű. Gregor franciául osztotta parancsait, és mind a tizenkét őr Bones ellen rohant. Talpra ugrottam, elfelejtve hogy rejtve kell maradnom, de ekkor Spade kitört a házból. Ezüstkéseit egyenként hajitotta az élőhalott hordába, felhivja magára a figyelmet, mielőtt azok szép lassan rátelepedtek volna legjobb barátjára „Gyáva” - gondoltam, mikor megláttam, hogy Gregor a ház legtávolabbi sarkában áll. Mit akarsz tenni Álomtolvaj? Elszaladsz amig van még esélyed, vagy kockáztatod az életed, és maradsz, harcolni? Ekkor a bejárati ajtó kirepült tokjából. Ziháltam, mikor megláttam kijönni Rodneyt anyámmal, akit szorosan ölelt magához. Anyám karjai Rodney nyaka körül. És mozgott. Él! Köszönöm Istenem.
Gregor vicsorogva húzta elő kardját. Rodney karjaiban tartotta anyámat, és megállt egy pillanatra. Gregor kardján megcsillantak a nap első sugarai, ahogy hatalmas léptekkel haladt feléjük. Bones és Spade még mindig küzdött a tucat vámpirral. Egyik sem tudott Rodney segitségére sietni. Futottam, és közben szitkozódva húztam elő késeimet az övemből. Gregor még túl messze volt tőlem, ahhoz, hogy eltaláljam. Istenem, miért nem tudok gyorsabban futni? Rodney letette anyámat, vérs arcát gyengéden megsimogatta, majd Gregor felé fordult. Övében csak két kés maradt, és Gregor sokkal erősebb mint ő. - Gregor – orditottam. Hamuszőke fejét felkapta, és meglátott, ahogy feléjük futok. - Catherine – inkább láttam, mint hallottam, ahogy ezt Gregor mondta. Ahogy eltereltem Gregor figyelmét, Rodney abban a pillanatban hajitotta felé egyik kését. Sziven találta Gregort, de amilyen gyorsan az kihúzta mellkasából a kést, rögtön tudtam, hogy nem sikerült átszúrnia a szivét. Gregor megpördült, hogy szembe kerüljön Rodneyval kardjával maga előtt szeletelte a levegőt. Rodney ahelyett, hogy lebukott volna, támadott. Minden élőhalott erejét beleadta, úgy száguldott Gregor felé. Gregor megtántorodott, de nem esett el. Rodney kése felemelkedett, hogy lecsapjon Gregor mellére, de sosem ért célba Gregor szabad kezével megragadta Rodney csuklóját, és brutális erővel, Rodney lendületét felhasználva ledöntötte a földre. A hosszú kard kegyetlen, egyenes vonalként villant.
Anyám rohant feléjük: - Rodney ne! - kiáltotta. Gregor fel sem nézett. Nem, ő csak a penge ives utját figyelte, ahogy végig suhan Rodney nyakán, majd véresen megjelenik a másik oldalon. Aztán Gregor rám nézett. És mosolygott. Fogva tartottam smaragd tekintetét. Nem néztem félre még akkor sem, amikor Rodney levágott fejét anyám felé rúgta, és még akkor sem, mikor kimért, ráérős léptekkel elindult felém. Mintha csak álmodnék, megálltam. Ledobtam késeimet és figyeltem, ahogy Gregor közeledik. Nagyon távolról meghallottam Bones kiáltását. Egy tompa dobbanást éreztem mellkasomban. Felismertem, mintha a szivem lenne, amint munkába áll, de most még az sem számitott. Semmi nem számitott, csak a hamisitatlan gyűlölet, ami végigáramlott vénáimon keresztül egyre gyorsabban dobogó szivemig, és addig erősödött, amig úgy nem éreztem, hogy ott helyben felrobbanok. Vajon miért nem tűnt számomra szokatlannak, hogy a fű körülöttem lángba borul. Azon vörös ködön keresztül, ami piros páraként ereszkedett szemem elé, hirtelen minden tökéletes értelmet nyert. A fű nem szárithatja fel Rodney vérét. Égnie kell. A ház nem létezhet, amit Gregor kinzására és megölésére használt. Égnie kell. Itt mindennek égnie kell. Mindennek. Utolsó. Dologig. Narancssárga-piros lángok száguldottak végig a rövid füvön, hogy megnyalják a ház oldalait, és az ég felé tekeredve beboritsák a tetőt, a tűz vonagló szőnyegével. Aztán a fű Gregor körül a tűz arénája lett, ami lábai körül forgott. Nagyon tetszett Gregor lábán a tűz, de ez nem volt még elég. Látni akartam Gregor bőrét ropogni és hasadni.
Látni akartam, hogy körülötte minden parázsló hamuvá égjen. És ezt most akartam. A fák felrobbantak mellettem, de nem vettem le a szememet Gregorról. Égj! Égj! Minden gondolatom ez volt. Többé semmi más nem tűnt valódinak. Sem anyám zokogása Rodney halott teste mellett, sem pedig Gregor sikoltozása, ahogy testét lángok nyalogatják. - Catherine állj! – kiabált Gregor Egy részem összezavarodott. Miért gondolja Gregor, hogy én vagyok a felelős tűzért? Bizonyára Spade robbantott fel még egy pár tnt-t. Vagy Bones. Most kellene anyámat elvinnem innen, amig Gregor a tűzzel van elfoglalva. De nem tudtam megmozdulni. A harag forró hullámai pulzáltak rajtam keresztűl, én pedig földbe gyökerezve álltam. Égj! Égj! - Cicuska! – Transzbaesésemet Bones hangja tőrte meg. Meglepődtem, ahogy azt láttam milen szép piros és kék színekben pompázik. Mint ahogy minden más. Bones felhasitotta késével az előtte álló vámpirt, majd élettelenül dobta félre. Tisztán láttam, ahogy arcára kiül a döbbenet. Tekintete megállapodott derekamon. Lepillatottam – és ziháltam. Könyökömtől lefelé, mindkét karomon lüktető kék lángokat láttam. De valahogy nem éreztem melegüket.
Narancs és skarlátvörös tűzlabdák hagyták el kezeimet, amelyek testemtől indultak és végig perzseltek mindent a ház tetejéig. Bones odarohant, figyelmen kívűl hagyta a lángokat amit folyamatosan csaptak fel kezemből, és magához rántott. - Charles kapd fel Justinát! – kiabált, és lábaim hirtelen felemelkedtek a földről. Vörös-kék ködön keresztűl láttam, ahogy Spade megragadja anyámat, és felröppen a levegőbe. Gregor és a ház még mindig égett alattunk, még láttam, ahogy Gregor körül a földön újabb és újabb lángok csapnak fel, a régiekből táplálkozva. „Gyilkos” – gondoltam, és a vadság ismét növekedésnek indult bennem. Már vörösben láttam mindent, és Gregor felsikoltott. Körülötte egyre gyorsabb és nagyobb lángok csaptak fel. A felhők tovább úsztak az égen, a napsugár pedig elérte arcomat. Hirtelen olyan erővel égetett, hogy szememről a vörös köd elkezdett leereszkedni. És abban a pillanatban Bones nyakamba fúrta agyarait, és keményen megszivott. Az utolsó amit láttam, az a hajnal ragyogó szine volt, amely hasonlitott a lángokhoz, amelyeket a földön hagytunk.
32 fejezet
Mikor kinyitottam a szemem, csak csupasz falakat láttam, majd egy sötét fej hajlott fölém. - Minden rendben Cicuska? Bones arcát korom csikok boritották, és a szobában is terjengett a füstszag. Gyorsan ránéztem a kezeimre, amik sápadt fehéren és ártatlanul feküdtek a gyomrom fölött. Azon törtem a fejem, vajon mi tőrténhetett.
Majd olyan hirtelen ültem fel, hogy fejem összeütközött a fölém hajló Bones fejével. Mencheres egy pár lépéssel arrébb állt a kis szobában, mint valami várakozó vámpir részleg - Lassan sziví.
- Mondta Bones, megsimogatva karomat.
Abban reménykedtem, hogy elájultam a robbanás után, és mindent csak álmodtam, ami utána tőrtént. - Anyám? Rodney? - Anyád biztonságban van. Rodney elment… - mondta Bones komoran. Rodney halála tehát valós volt, ami azt jelenti, hogy a tűz is az volt. A túz. Belőlem jött. Nem akartam elhinni, de emlékeztem – igen, emlékeztem – ahogy rám tört a harag és utálat hulláma, majd ez valahogy tűzzé változott. Es minden vidámságom eltűnt arra a gondolatra. - Én pirokinetikus vagyok. Mondtam ki hangosan, miközben Bones arcát néztem kutatva, és reménykedtem hátha mond valami más magyarázatot. De nem.
- Hát úgy tűnik. - De hogyan? - Kérdeztem, és lelogattam a lábam az ágyról.
- De azt mondtad, hogy a vámpiroknak nem alakulnak ki egyéni képességei, azokat csak örökölhetik, vagy megkaphatják a teremtőjüktől. De Te nem vagy pyro Bones. Vagy eddig ezt titkoltad előttem? - Nem titkoltam előtted soha semmit, még akkor sem, mikor ember voltál. És én még sohasem láttam ilyen hatalmat olyan vámpirtól, aki éppen hogy átváltozott, hiába volt olyan mestere, aki birtokolta ezt a tudást. Bones válasza nem elégitett ki. Ránéztem Mencheresre, de a másik vámpírtól csak egy hűvös, fekete pillantást kaptam.
Zavart és meglepetést láttam a szemeiben – és hirtelen rájöttem miért. - Te szemét – suttogtam. Bones előszőr azt hitte, neki szántam ezt a megjegyzést, de aztán követte tekintetemet a szótlan másik vámpir felé. - Ő tudott mindent. - haragommal együtt a hangom is erősebb lett. - tudta, hogy Gregor látott engem egy látomásban, és ezért határozta el, hogy az övé leszek és nem azért mert félvér voltam, vagy mert szerelmes volt belém. Ahogy tudta, azt is, hogy Gregor látott engem vámpirként, amint magam körül tüzet gyújtok és világitok mint egy római gyertya. Azért kellettem Gregornak, hogy hatalomra tehessen szert rajtam keresztül. És Mencheres is ezt akarta. Ezért vett el engem Gregortól, és ezért zárta őt be évekre. Azt akarta, hogy az ő oldalán harcoljak ezzel a hatalommal. Erről szólt minden. Bones nem kérdezte meg Mencherest, mindez igaz-e. Barna szeme zöldre változott, miközben nézte azt a férfit, akit 220 éve ismert. - Ezért meg kellene ölnöm Téged. - Mordult fel. Menceres arcán nem látszott semmilyen változás. Egy üvegen több érzelmet lehetett volna észrevenni. - Lehet, hogy ezt teszed. Feltételezem hamarosan halott leszek, mivel a jövőbe látásom is csak ma reggelig működött. Az uralkodó társam lettél, és Cat is az lett az elmúlt időszak alatt, igy tehát az embereim védettek lesznek, halálom után. Áthatolhatatlan álarca most leesett, és a maszk alatt elégedettség és dac váltak láthatóak vonásain. - Igen, elvettem Gregortól Cat-et tizenkét évvel ezelőtt, és ezt azért tettem, hogy hatalmát az én népem érdekében és ne az Ö érdeke szerint használja. És én voltam az is, akitől a tippet kaptad, hogy akkor este Ohióban abba a bárba menj, és összetalálkozz Bonessel. Úgy gondolod ez igy túlságosan manipulativ? Én nem igy gondolom. Több ezer ember támaszkodik rám a vonalamban, arra várva, hogy megvédjem őket. Bennem biznak, számitanak rám, és ez többet jelent nekem, mint az érzés, hogy elárultalak. Ha majd annyi időt élsz majd mint én, Te is rájössz, hogy szükség van arra, hogy az ember hideg legyen és manipulativ azokkal szemben, akiket szeret. Bones keserűen felhorkant. - Azt állitod szeretsz engem? Csak annyit jelentek számodra, mint sakktáblán a gyalog. Mencheres sötét tekintettel, habozás nélkül válaszolt:
- Mindig is szerettelek. Mintha a saját fiam lennél. És ez tény. Bones odalépett Menchereshez. Még mindig ugyanaz a véres ruha volt rajta, amit korom és piszok boritott… és a néhány megmaradt ezüst kés az ővében. Mencheres nem mozdult, szeme sem rezdült, és hatalmát sem érzékeltette, még akkor sem, mikor Bones elővette egyik kését. - Olyan biztos vagy magadban? - kérdezte Bones, kését Mencheres mellének szegezve. Biztos vagy abban, hogy meg tudsz állitani, mielőtt a szivedbe csavarom ezt a kést? Fel akartam állni, és közéjük ugrani. Nem azért, mert Mencherest féltettem. Tudtam, ha úgy dönt megvédi magát, akkor az a kés Bones szivében lesz egy pillanat alatt. De a lábaim még mindig nem működtek. - Meg tudnálak állitani, de nem teszem. - mondta Mencheres fáradt hangon. - Ha kell, állj bosszút azért amit tettem. Én már igy is elég sokat éltem. - Bones – suttogtam. Bár valójában én sem tudtam mit szeretnék jobban, hogy eldobja a kést, vagy használja azt. Bones erősebben szoritotta a kést, és Mencheres még mindig nem mozdult. A lélegzetemet visszatartva vártam, eszembe se jutott, hogy már nincs is szükségem arra, hogy levegőt vegyek. Keze villant, és kése már újra az övében volt. - Egyszer megérdemeltem volna, hogy megölj, de életben hagytál. Most én sem öllek meg, és igy kvittek vagyunk. De ha mégegyszer hazudsz nekem, vagy felhasználsz engem, vagy őt, akkor ez megváltozik. Bones hátralépett. Úgy láttam Mencheres megkönnyebbült. De az is lehet, hogy csak meglepődött. Nem voltam benne biztos mit is érzett. Aztán Bones odasétált hozzám, és rátette kezét béna lábamra. - Ne titkolózz tovább. Honnan vette ezt a hatalmat? Ő még túl fiatal, és tőlem sem örökölhette. Akkor hogy lehetséges ez? Mencheres végigsimitotta hosszú sötét haját mielőtt válaszolt.
A vámpirok embervért isznak, hogy elnyeljék az életet a halandóktól, ami nekik már nincs meg halottak. Ő azonban nem iszik halandó vért, mivel nem is igazán halott.
Leesett az állam. Bones nem reagált. - Folytasd - Mikor elöntik az érzelmek, akkor elkezd dobogni a szive. - Folytatta Mencheres. - Ez a bizonyiték arra, hogy az élet ragaszkodik hozzá. Ezért a szervezete elutasitja az embervért, mert nincs szüksége az életre, amit az embervér ad. Viszont a benne rejlő életnek ehelyett arra a hatalomra van szüksége, hogy táplálja.Ahogyan a haldoklo ember magába szívja a vámpír vért hogy átváltozzon,ő is magába szívja minden élöhalott erejét ahányszor csak táplálkozik egy vámpírból - De engem csak Bones táplált. Nem, várj. Vlad. Ő is táplált engem. És ő is pirokinetikus, Nem lehetséges, hogy azzal, hogy ittam Vladból, a véréből magamba szivtam ezt a hatalmat? Igy kell lennie.
Csak ez lehet a magyarázat a tüzijátékra amit a kezemből idéztem elő, és már azt is észrevettem, hogy minden egyes alkalommal erősebb lettem, ahányszor Bonesbőll ittam. Sokkal erősebb, mint más fiatal vámpir. Nyeltem egy nagyot. - Gregor tudja honnan van ez a hatalmam? - Gregornak nem olyan gyakoriak és erősek a látomásai mint nekem. Csak a hatalmadat látta. Azt nem látta honnan származik. Valószinüleg úgy gondolta, hogy több időre van szükséged ahhoz, hogy ez a hatalom kialakuljon benned, különben már 16 éves korodban átváltoztatott volna vámpirrá. Igy gondolom, Gregort ismervén. Ez a magyarázat arra, hogy Gregor miért nem félt akkoriban, hogy ezt a képességemet felhasználom ellene. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan birtokában leszek ennek a képességnek.
- Ez a hatalmam örökre megmarad? Vagy szép lassan elhalványul, és elmúlik, ha többet nem iszom vámpirvért? Mencheres elgondolkodva nézett előre. - Nem tudom – mondta – az előbb mondtam neked, hogy nem látom már a jövőt. Rólad sem, … és másról sem.
Miután úgy sem tudtunk többet tenni az „állapotom” érdekében, arra gondoltam meglátogatom anyámat. Az elmúlt két hét folyamán megjárta a poklot. Hogy újra erőre kapjak, és egyáltalán mozditani tudjam a tagjaimat, innom kellett Bonesból, de közben egyre nagyobb nyugtalanságot okozott, hogy a vérétől milyen gyorsan gyógyulok. Annyira büszke voltam, hogy milyen gyorsan haladok, és most kiderült, hogy egyik szuper erősség sem a sajátom, amivel rendelkezem. Félvér lányból, csak egy halott hatalom pióca lettem. Én csak vámpir akartam lenni, és mi lettem, csak egy szörnyszülött. Mikor nem felfelé indultunk el, hogy meglátogassam anyámat, hanem az alagsor alatti folyóba, ahol a vámpircellék voltak igencsak meglepődtem. - Miért? – kérdeztem – Még mindig nem tud uralkodni a vérszomján? - Csak a saját védelmében hoztuk ide – válaszolt Bones csendben – Megpróbált magában kárt tenni. Ismét. Ó ne! Igyekeztem összeszedni magam, amig oda értünk egy acélajtóhoz, ahol Bones bólintott az őrnek és beengedtek. Anyám a kis szoba sarkában ült és úgy láttam, nem is fürdött, és ruhát sem váltott. Hosszú barna haja, és ruhája is véres, szennyes volt. Oda sem nézett, hogy ki lépett be a szobájába. - Anya – lágyan szóltam hozzá – én vagyok Catherine. Felemelte a fejét. És én elkeseredetten sóhajtottam fel, mikor megláttam fényesen ragyogó zöld szemét, és csipetnyi agyarát,) mikor elkezdett beszélni hozzám. - Ha valaha is szerettél engem, akkor most ölj meg, mert nem tudok tovább igy élni. - A kezem ökölbe szorult, és úgy éreztem azonnal megszakad a szivem.
- Annyira sajnálom ami tőrtént. - kezdtem, de még sosem éreztem magam ennyire gyámoltalannak - De Te tudnál - Mi tudnék? – kiáltott fel - - gyilkosként élni? Embereket öltem meg Catherine! Felszakitottam a torkukat, és meggyilkoltam őket, miközben az életükért harcoltak. Nem tudok ezzel együtt élni! Csak a haragom akadályozta meg, hogy könnyekre fakadjak. Ez a rohadék Gregor miután átváltoztatta anyámat, embereket tett be mellé. Egyetlen frissen átváltoztatott vámpir sem tudja magát visszafogni a vér első őrületében, hajtja őket a vágy, hogy halálra igyanak valakit. Ha Bones nem lett volna már halott, én magam is megöltem volna őt, is többször, ha megpróbálta volna visszafogni éhségemet.
- Ez nem a Te hibád volt. - Mondtam kétségbeesetten. De ő undorral forditotta el fejét. - Te ezt nem érted. - De én igen. - Bones kimért hangja arra kényszeritette anyámat, hogy felnézzen. - Én pontosan értem mit érzel – folytatta - Mikor Ian átváltoztatott, halálra ivott engem, és én kétségbeesetten harcoltam ellene. Aztán egy temetőben ébredtem, karomban egy fiatal férfival, akinek a torka feltépve, és a legcsodálatosabb izt éreztem a számban. Ez még hat alkalommal történt meg velem, mindaddig, míg nem tudtam ellenőrzés alá vonni az éhségemet annyira, hogy ne öljek meg ártatlan embereket, és hidd el Justina, minden egyes alkalommal egyre jobban utáltam magam. Mégis életben maradtam. És Te is életben maradsz. - Nem akarok életben maradni – csattant fel – Ez az én választásom! Nem akarok igy élni!
- Rodney hitt benned – mondtam elfúló hangon, ahogy elveszett barátom eszembe jutott – Azt mondta ha visszakapunk,neked sikerülni fog.Mindegy mi történt veled.
- Rodney halott – válaszolt, és rózsaszin cseppek jelentek meg ragyogó szemeiben. Bones hirtelen felrántotta anyámat, megmarkolta az ingénél fogva, hogy lábai több centire emelkedtek a földtől.
- Rodney 6 éves volt, mikor rátaláltam Lengyelországban, árva volt és éhen halt az utcán. Feltámasztottam, szerettem őt, ghoullá tettem és segitettük egymást mindig. Ez egy évszázaddal előbb volt, mint ahogy Te megszülettél. Meghalt miközben téged megmentett, úgyhogy tiszteld ezt az áldozatot azzal, hogy nem ölöd meg magad. Nem érdekel, hogy életed minden véres napját utálni fogod, de élni fogsz, mert Rodney ezért adta az életét. Megértettél? Megrázta, majd leengedte őt. Megtántorodott ahogy leesett, de nem tudtam szemráhányást tenni emiatt Bonesnak. Nyers hangjában túl mély volt a fájdalom. Kinyilt az ajtó és Spade lépett be. Ugyanolyan fáradtnak tűnt, mint amilyen én is voltam, és tigrisszinű tekintetéből most sivárságot és keménységet lehetett kiolvasni. - Gregor elfogadta a kihivásodat. Holnap itt lesz. Egy pillanatra becsuktam a szemem. Miért pont most? Miért ilyen hamar, az utolsó pusztitó csapás után? Valójáben érthető, Gregor abból a fájdalomból akart tőkét kovácsolni, amit most Bones érzett elvesztett barátja miatt. Vagy talán csak nem tudta már elviselni az egója, azt hogy nemsokára köztudomásuvá válik, Bones a felesége után anyámat is elvette tőle? Gregor legnagyobb gyengesége a büszkesége. – Mondta Vlad. Talán Gregor büszkesége már nem tudta kezelni a sorozatos vereségeket. - Akkor holnap – Bólintott Bones. - Mi ez a kihivás? – kérdezte anyám. - Egy harc mindhalálig. – felete röviden Bones. Anyám még mindig a padlón feküdt elterülve, de rózsaszinben úszó szemei felcsillantak, miközben önutálatát és a kétségbeesését felváltotta a harag. - Öld meg Gregort. Ha ezt megteszed, élni fogok, és nem fog számitani mennyire is utálom ezt az életet. – morogta. - Megölöm. – Válaszolta Bones magabiztosan. Görcsbe rándultam a félelemtől. Holnap éjszaka Bones vagy beváltja fogadalmát, - vagy meghal.
33 fejezet
Bones előttem állt, fekete bőszabásu nadrágján kivűl semmi sem volt rajta. Megpróbáltam visszatartani a pánikot,de nem számitott,mennyire probáltam kifejezéstelen arcot vágni a belölem árado félelem savas illata elárult Megszoritotta a kezem. Az övé meleg volt, mivel nemrégen evett, szemben az én jéghideg kezemmel.
Talán jobb lett volna, ha tegnap halálra égetem Gregort - Mondtam miközben utáltam azt, ami aztán jött.- Miért haraptál meg, amikor felrepültünk? Most nem kellene ezt tenned,ha nem szivtál volna ki annyi vért belölem.
Fanyar erőltetett nevetés tőrt fel Bonesből. - Muszály volt,de nem amiatt amire gondolsz. Perzseltél engem, amíg tartottalak Cicuska.Választhattam,hogy hagylak leesni, vagy megharaplak és reménykedem, hogy lecsapolom belőled a nap erejével egyesült lángjaidat. Még mindig nem értesz egyet a döntésemmel?
Én Bonest is megégettem? - Remélem, hogy ez a hatalom elmúlik. - mondtam jelentőségteljesen. Megvonta a vállát. - Lehet. A vámpírok az emberi vértől csak néhány napon keresztül tudják fenntartani az erejüket, mindig újra kell ennünk, hogy feltöltsük erőnket.
Feltehetőleg ez a csökkenő hatás rád is igaz, és nem támogatom az ötletet,hogy Tepest újra megharapd, hogy felfrissitsd a képességeidet. - Soha többé - értettem egyet, miközben még mindig attól a gondolattól remegtem, hogy majdnem megégettem Bonest Ki akarhat olyan hatalmat, amit nem tud irányitani, és megsebezheti azokat, akiket szeret? Spade kopogás nélkül jött be. - Itt az idő – mondta. Arca feszes és érzelemmentes, bár tudtam, hogy ő legalább annyira ideges, mint én. Bones sötét barna tekintete találkozott az enyémmel. Rám mosolygott, de nem tudtam viszonozni, még az életem árán sem.Ereje körül ölelt.Éreztem amint visszaszoritja félelmem,behatolva a tudatalatim alá, szorosan összekapcsolva magunkat
- Ne izgulj sziví, - mondta halkan - Hamarosan vége ennek az egésznek, és Gregor halott lesz. Bólintottam, de nem tudtam megszólalni. Ó isten, ha tehetném helyet cserélnék Bonesal egy másodperc alatt.
?????
Megkérnélek, hogy maradj itt, - folytatta Bones, - De gyanítom, ellenállnál. Nem tudtam visszatartani egy horkantást. - Ahogy Te mondanád, az én helyem a Te oldaladon van. Nincs az a pénz, amiért elbújnék egy szobában, amíg Bones Gregorral vív halálmérkőzést. - De ne velem foglalkozz. Rá koncentrálj. Nem lesz baj. - Minden figyelmem az övé lesz Cicuska. - mondta Bones komor hangon. – Ebben biztos lehetsz. Azt akartam mondani Bonesnak, hogy ne tegye ezt, nem kell megtennie, találunk valami más megoldást, de tudtam, hiába állnék elő ilyesmivel.
Semmi nem tudná eltántoritani ettől a küzdelemtől, még akkor sem, ha Gregor nagy hirtelen megígérné, hogy békén hagy engem, és anyám úgy döntene, boldog attól, hogy vámpir lehet. Gregor meggyilkolta Rodneyt. Ezért Bonesnak több oka is van, hogy Gregorral harcoljon. Nem csak miattam. Mencheres megjelent a kapualjban, Ian mögötte. A két vámpírra néztem, egyik sötéthajú és egzotikus, másik rőt hajú és klasszikus módon jóképű. Mindketten felelősek voltak Bones létéért, hiszen Mecheres változtatta át Iant, és Ian pedig Bonest. És azóta annyi minden tőrtént amig ide jutottunk. Bones lehajolt, megcsókolt, ajka puha ecsetként érintett meg. Én megfogtam az állát, mikor felemelte a fejét,harcolva a késztetéssel,hogy soha el ne engedjem Kétségbe esésem zord illata lebegett körülöttem. Bones óvatosan megszoritotta a vállamat. - Cicuska! Nem ez az első alkalom, hogy szembe nézek a halállal, és hidd el, nem is az utolsó. Veszélyes életet élek. Ilyen vagyok. És Te is ugyanilyen vagy. És ha soha nem találkoztunk volna, akkor is mindketten veszélyes életet élnénk. Tudtam, hogy valójában mit is akar mondani. „Ha meghalok, az nem a Te hibád lesz.” Igen, ebben egyetértettünk, függetlenül attól, hogy együtt élünk, vagy külön utakon járunk, mindketten egyformán veszélyesen élünk. De ha ma meghal, az csak az én hibám. - Szeretlek. Ez volt minden, amit most mondhattam. Minden mással csak felidegesíteném őt és most arra volt szüksége, hogy a Gregorral való összecsapásra összpontosítson. - Tudom – suttogta – Én is szeretlek. Örökre.
És már ki is lépett az ajtón. Már eldöntötték, hogy a párbajt Mencheres területén tartják. Akinek több hold földje volt, fákkal körülhatárolva. A terület akkora, mint egy baseball pálya, minden szép tiszta, csak a harctéret szórták le földdel. Nem tudtam, hogy a párbajhoz miért kell ekkora hely, de hát ez volt az első ilyen eset amiben részt vettem, és reméltem hogy egyben az utolsó is. Gregor már ott volt, szőke szolgája Lucius kiséretében. Meglepődtem, hogy Lucius élt, mert eddig azt hittem ő volt az egyik vámpir, akit Bones, Spade, vagy Rodney megölt a házban. Mivel tegnap nem láttam ott, holott mindig Gregor közelében volt, amióta ismertem. Persze sokkal fontosabb aggodalmaim voltak, minthogy azon törjem a fejem, vajon miért nem volt Lucius Gregor oldalán az előző támadáskor. A hivatalos párbaj valószínűleg nagy eseménynek számitott, mert nemcsak Gregor és Lucius volt, akik megérkeztek a házba. Jöttek olyan mester-vámpírok is, akiket eddig még nem ismertem. Mencheres azt mondta, vannak köztük akik Gregor szövetségesei, és Bones vonalából is van itt néhány tag, valamint 4 vámpír akiket ugy muatattak be mint valami birákat .Közülök csak egyikük nergiáját éreztem zavaronak,a magas szöke nöjét.Habár 18 évesnek nézett ki,körübelül 5000 éves lehetett,és a másik három biro is mega mester volt. Spade, én és a mesterek, tőrvényt szegtünk azzal, hogy elhoztuk anyámat Gregortól. És természetesen Rodney is, de ő túl volt már azon, hogy bármilyen élőhalott-ítéletet hozzanak ellene. Talán még kapunk további szankciót is. Az anyámról is beszélt, aki ugyancsak jelen volt. Bár én azt hittem, bármit megtenne, hogy ne kerüljön Gregor közelébe, de ő csak állt a gyep tulsó szélén, és Gregort nézte. Szemei felragyogtak, mint az utcai lámpa fények. Mindenki aki 30 lábnál közelebb került hozzá megérezhette dühét és gyűlöletét. El sem tudom elképzelni mi történhetet volna még anyámmal, ha Gregorral marad.
Annyira feldühitett ez a gondolat, hogy attól féltem kezeimből újra kitör a láng. Bones elkerült engem azóta, hogy 20 perce elhagyta a szobát. Értettem, hogy miért tette: tisztára kell mosnia elméjét a közelgő küzdelem előtt. És valahogy pajzsot is emelt kettőnk lelki kapcsolata közé is, amit azóta éreztem, hogy vámpirként ébredtem. Most azonban semmit sem érezhettem belőle. Olyan volt, mintha falat emelt volna közénk, hogy ne érezzem őt a tudatomban. Kirekesztettnek éreztem magam, mintha megfosztottak volna valamelyik végtagomtól. Sokszor hallottam Bonestől, hogy lelki kapcsolat van a vámpírok és nemzőik között. Csak most hogy eltűnt belőlem ez az érzés, jöttem rá milyen mély is ez a kapcsolat
Bones már a küzdőtéren állt és Spad-el beszélt. Akkora volt a háttérzaj, hogy nem hallottam őket. De lehet, csak olyan halkan beszéltek, hogy ne is hallhassam. A holdfény megcsillant Bones szép sápadt bőrén, és sötét haját még jobban kiemelték az alabástrom sugarak. Nem tudtam levenni róla a szemem, miközben aggodalmam percről-percre nőtt, ahogy még sohasem. Bones nem halhat meg ma este. Nem teheti. A sors nem lehet olyan kegyetlen, hogy Gregort hagyja győzni, aki ennyi szőrnűséget tett. Igaz? Reméltem nem.
Körbe csak a hideg vörös földet láttam de hirtelen megpillantottam a bámészkodók között egy ismerős sötét fejet. Vlad. Rámpillantott, és elsétált az ellenkező irányba.
A szemöldököm osszeszaladt, mikor Bones oda intette őt, a két Guardians pedig ellépett Bones-tól, hogy oda engedje Vlad-et. Vlad odahajolt Bones-hez, hajával eltakarva tőlem, és hallgatta amit Bones mond neki. Nem hallottam mit mond,. és Spade arcáról sem tudtam leolvasni semmit. Zavart, hogy azt sem hallom mit válaszolt neki Vlad, csak annyit láttam, hogy Bones bólintott. Ezután Vlad elindult felém. - Mit mondodtt? – kérdeztem, ahogy odaért hozzám. Vlad vállat vont. - Pontosan azt mondta, amit gondolsz. A hideg felkúszott a gerincemen. Ismerve Bonest, megkérte Vladot, hogy gondoskodjon rólam, ha Gregor megölné. Ez pontosan az a fajta dolog volt, amit Bones megtenne, annak ellenére, hogy nem kedvelte Vladot.
Talán csak óvatos. Vagy tudja, hogy nem győzheti le Gregort? Istenem! Bones belement ebbe, miközben tudta, hogy belehal? Ahelyett, hogy visszavonult volna? Át akartam rohanni Boneshoz, könyörögni neki, hogy fújjuk le ezt az egészet, amikor a magas szőke Guardian belépett a tisztás közepére. - A bárbaj most kezdődik. Előzetes megbeszélésünk alapján, a harc csak az egyik fél halálával ér véget. – aki bele avatkozik, életével lakol. Mencheres megragadta a kezem
- Túl késő, hogy leállitsd – suttogta, mintha kitalálta volna, hogy mit szeretnék tenni. Ha most bele avatkozol, meghalsz. Nyeltem egyet, de csak megszokásból. A szám teljesen kiszáradt. Vlad a vállamra tette a kezét, ahogy Bones kilépett a tisztásra. Spade követte őt. Gregor is kilépett, Lucius-al az oldalán. Nem értettem az egészet, csak mikor Spade és Lucius átadtak egy-egy kést barátaiknak, majd kihátráltak a kör szélére. Fegyver-vivők – jöttem rá. Spade és Lucius három kést vitt, és ebből csak egyet-egyet adtak át. Ha ez a három kés elfogyott, más fegyvert nem használhatnak. Ismét nyeltem. A Biró is elhagyta a tisztást. A tisztáson már csak Gregor ésBones állt egymással szemben
Szemeik zöldek, agyaraik meghosszabbodtak, a levegő nehéznek, töltöttnek tűnt. Mikor a Biró megszólalt, olyan feszült lettem, hogy majdnem összeestem. - Kezdjétek. Bones és Gregor hihetetlen sebességgel repült egymásnak, majd egyszerre estek a földre. Egy pillanatig meg sem tudtam különböztetni őket, hiszen mindkettőjüknek sápadt volt a bőre, és most Gregor is félmeztelen volt. Aztán szétváltak, és mindkettőjükön megjelentek a gyógyuló piros jelek.
Megragadtam Mencheres kezét, annak ellenére, hogy haragudtam rá, éreztem szorult helyzetét. Láttam ahogy Anette hófehér arccal állt Ian mellett. Ian is zordnak tűnt.
A félelem egy újabb görcse árasztott el. Azt hitték hogy ez a harc Bones halálával végződik? Tudnak valamit amit én nem? Gregor és Bones ismét örjöngve esett egymásnak Ahogy összecsaptak megláttam a hold fényében csillogó ezüstöt ahogy a húsba vág, és nyomában a kiserkenő piros vért Mindenki csendben maradt. Ez a csend ijesztőbb volt, a sikitásnál is.
Bones elhajolt a lefelé irányuló ütés elől, amely a szivét célozta meg, majd akkorát lökött Gregoron, hogy az néhány méterre arrébb repült, majd elkenődött szennyeződésként csúszott végig a földön. A következő pillanatban Bones elhajitotta kését, ami Gregor mellében állt meg, de Gregor kése is abban a pillanatban sebezte meg őt, egyenesen a szemébe fúródott. Magamba fojtottam sikolyomat, mert tudtam, ha Bones meghallja ijedt hangomat, az megzavarja harc közben, és ez könnyen a halálát jelentené. Ő hirtelen kirántotta a pengét a szeméből, közben kivédte Gregor támadását, aki hihetetlen sebességgel támadott rá, miután kitépte a kést a mellkasából. Ha nem lettem volna vámir, szerettem volna, eltüntetni azt a ragadós nyúlós anyagot Bones késén, de nem tartott szünetet harc közben, amig hiányzó szeme visszanőtt. Gregor balról szinlelt támadást inditott, majd hirtelen átcsúszott az érkező Bones alatt és mögötte egy pillanat alatt talpra szökkent. Mindezt olyan gyorsan, hogy észre sem vettem, mit is tett, csak akkor jöttem rá, mikor megláttam, hogy Bones fájdalmában ivben megfeszül, és láthatóvá vált egy kés markolata a hátában. Gregor parancsot ugatott Lucius felé, majd elkapta a ezüstkést, amit Lucius dobott, és újúlt erővel Bonesnak rontott, aki éppen a kést próbálta elérni a hátában. Ezért hirtelen nem is tudta megvédeni magát Gregor friss támadásától. Gregor egyre gyorsabb csapkodott, úgy tűnt, mintha négy karja nőtt volna, és új vágásokat ejtett Bones testén, aki mindent megtett, hogy az ezüst kést távol tartsa mellkasától. Gregor eddig csak hátrált.
A rémület és pánik eluralkodott rajtam, mert Ő most jóval gyorsabb lett, mint mikor a harc kezdődött. Bones még mindig azon erőlködött, hogy a lapockái közül kiálló kést elérje, miközben Gregor egyre jobban támadásba lendült. Csak az ezüstpengék találkozásának csengése, és a szétnyiló hús sercenése hallatszott, miközben tompa dobogás kezdődött mellkasomban. Mencheres megszoritotta a kezemet, olyan erősen, hogy már fájt, de mégsem tudtam lelassitani a szívdobogásomat. Úgy tűnt, hogy minden újabb ütés vagy vágás, a bíbor minden újabb ragyogó maszatja eggyel gyorsabb tempóra ösztönözte a szivemet. Ahogy a tömeg morajlott, az ütem bennem egyre szilárdabbá és hallhatóbbá vált. Gregor hirtelen felém pillantott – Bones pedig előre vetette magát, és egy gyors felütéssel késével felhasitotta Gregor bordáját. Gregor orditott, rángatózott, és gyorsan hátra ugrott, mielőtt a penge belefúródott volna a mellkasába. Kiütötte Bonest a lábai alol közben felszökkent fölé nem törődve azzal, hogy emiatt a kés, még mélyebbre fúródik bordái között. Nem értettem Bones arcán a kint amig meg nem láttam a kést a hátában.Mindketten helyet változtattak,áthelyezve sulyukat ,az ezüst kés kivillant Bones melkasán,veszélyesn közel a szivéhez. Amikor Bones hátraugrott, miközben ledobta Gregor, és megpördült várva a következő támadást, akkor láttam meg, hogy a kés már markolatig fúródott a hátába. Azt onnan képtelen lesz kihúzni! Úgy éreztem a dobogás a mellkasomban egyre erősebb. Hogy tudná Bones legyőzni Gregort, mikor az ezüst belülről égeti őt? Amikor minden egyes ütéssel közelebb ér a kés a szívéhez? De Bones sebesen és vadul folytatta a harcot, állapotával mit sem törődve. Gregort meghátrálásra kényszeritette, gyorsan elgáncsolta, és kését mélyen Gregor szemébe nyomta, majd hátraugrott, hogy az ne tudja szivébe mártani kését. A következő pillanatban Gregor mellé érkezett, elkerülve egy hátbaszúrást, majd egy adag port rúgott Gregor arcába, amelytől az teljesen megvakult.
Gregor a karjaival védte magát, Bones akkora erővel csapott rá, hogy bal oldalával a földre feküdt Kirántottam magam Mencheres karjából és heves imára kulcsoltam kezeimet .hogy ez legyen Gregor vége De elkerülte Bones pengéjének lefelé irányuló ütését, majd felugrott hangosan kiáltva Luciusnak az utolsó késért. Gregor szeme eléggé begyógyult ahhoz, hogy meglássa az ezüst villanását az éjszakai égbolt fényében. Ahogy Lucius magasra dobta a pengét, Gregornak fel kellett ugrania érte, hogy elkaphassa. Bones találkozott vele a levegőben, mikor Gregor elkapta a kést. Bones Gregor mellkasára célzott, aki egy leütéssel megakadályozta ebben, ezért oldalra szúrt késével,amely piros vért ömlesztett maga után. Mindketten a földre estek, Bones egyetlen könnyed csavarással lábra ugrott, Gregor pedig, oldalán széles sebére szoritott kézzel a földön maradt. Amikor Bones Gregornak rontott, és az Álomtolvaj nem tett semmit hogy védje magát, egy pillanatra elöntött a boldogság diadalma. De épp mikor Bones kése leereszkedett Gregor védtelen hátához,pont ahol a szive volt… Gregor öklében a késével lesújtott rá, és mélyen beledöfte a gyomrába. A fal, amit Bones emelt közénk hirtelen leomlott, és érzelmei ordítva özönlöttek el engem, a fájdalom végighasitott tudatalattimon. Éreztem az ezüst fájdalmát a hátában, éreztem a fájdalmat a gyomrában is, és ez a seb sokkal forróbban égett, arra késztetett, hogy ösztönösen saját gyomromhoz kapjak. Ha ez csak egy halvány árnyéka volt annak amit Bones érzett, akkor az ő fájdalma olyan lehetett, mint mikor a folyékony sav végig mar mindent belülről. Bones kése felsértette Gregor hátát,de nem találta el a szívét Rémülten láttam, ahogy Bones hátratántorodott, kezével megmarkolta a gyomrába döfött kést. Miközben kihuzta,Gregor feltápászkodott,karja,és korábbi vágása már begyogyúlt. Bones tovább hátrált, fáradt, ingadozó léptekkel. Nem tarthatnám vissza a sikításomat, ahogy Gregor kirántotta a kést Bones kezéből és olyan keményen rúgta meg, hogy hanyat esett.
Harag és kín – összemosódott bennem, és olyan szorosan fonódtak össze érzelmeim Bones-sel, hogy már nem tudtam megállapitani melyek a saját és melyek az ő érzelmei. Bár az ezüst kés már nem volt a gyomrában, a fájdalom mégsem csökkent. Hirtetlen, éreztem, ahogy egyre nagyobb intenzitással kavarog körülöttem a harag hullámja, mig csak Vlad karjai tartották vállaimat, mint egy
Valami nem stimmelt. Az ezüst kinn volt a testéből. Nem szabadna rosszabbodnia. Miért nem tud mozogni? Kelj fel! Üvöltöttem némán. Kelj fel! Boom. Boom. A szívem dübörgött mellkasomban, mikor a fegyvertelen Bones-ra Gregor lecsapott. Homályosan hallottam Anette-t zokogni, éreztem Vlad kezét, ahogy összeszoritja vállamon, de minden más elenyészett a két alakot kivéve, akik a föld sötét agyagján harcoltak. Mintha lassított filmen látnám Gregort, ahogy emeli a kést, Láttam, ahogy térdei Bonesba vágódnak miközben lenyomja őt, és láttam ahogy Bones megpróbálta ledobni Gregort. Néztem, ahogy a kés leereszkedik Bones vértől szennyes mellkasára. Éreztem Bones méreg keserű kétségbeesését. Láttam Gregor izzó, smaradtekintetét, ahogy a tömegben megkeres engem. És Gregor rám mosolygott. Ugyanazzal a mosollyal ajkán, amit Rodney halálakor villantott felém. Kielégitett. Diadalmas. Irgalmatlan. Gregor pengéje odaért Bones mellkasához, és ahogy bőrét megvágta, mosolya egyre szélesebb lett.
Pirosban láttam mindent és csak egyetlen gondolat üvöltött bennem: Ne! A lángok olyan gyorsan lobbantak fel Gregor testén, hogy mosolya még látható volt az arcán. Egy pillanatra visszamosolyogtam – majd Gregor feje felrobbant. A keze még mindig szorította a kést Bones mellében,de aztán teste oldalra dőlt és lángok égtek feje helyén. Mellettem Vladból feltölrt egy megdöbbent átok. Ekkor vettem észre, hogy minden szem rám szegeződik, és kezeimet elárasztja a kék tűz. - Ezért halál jár – mondta ki a törvényt Guardian.
34 fejezet
Három férfi lépett elő hirtelen és megragadtak. Az igazat megvallva, nem is próbáltam megállítani őket. Csak Bones érdekelt, látni akartam, de az emberek eltakarták a kilátást a tisztás felé. Nem tudtam mi van vele, mert azóta nem is láttam, mióta Gregort eltaláltam. Nem tudhattam, vajon Gregor kése időben megállt-e? Vagy túl mélyen szaladt-e Bones testébe? - Cat mit tettél? – mondta Vlad, és szemeit nem tudta levenni a kezeimről. A lángok lassan kihunytak, reméltem a Guardian értékelni fogja ezt, de ők továbbra is fogva tartottak engem. - Bones rendben van? – kérdeztem semmi más nem tudott foglalkoztatni. Hirtelen furcsa béke árasztott el. Bár a halálos tűzcsóvát nem szándékosan és előre megfontoltan küldtem Gregor fejébe, mégsem bántam meg. És ha Bonest ezzel nem tudtam megmenteni, akkor most gyorsan csatlakozhatom hozzá, és Gregor halálával legalább anyám is szabad lehet. Sokkal kevésbé fontos dolgokért is haltak már meg.
Mencheres is ugyanolyan döbbenten és kábán nézett, mint Vlad. Valóban elveszithette jövőbelátó képességét, mert azt mondta, sosem képzelte volna, hogy a dolgok igy fognak végződni. Anyám keresztűl verekedte magát a tömegen. A Biró tekintete még mindig zölden világitott és ököllel lecsapott. ( ????) - Vedd le a kezed a lányomról – kiabált. - Vlad – mondtam – kérlek… Vlad arca megkeményedett, és bólintott egyet. Megragadta anyámat, szorosan lefogta, miközben vigyázott, nehogy összetőrjön, rendkivüli ereje alatt. Hálásan rámosolyogtam, és tudtam, hogy nem csak ebben a pillanatban fogja megvédeni őt. - A legjobb barát vagy. – mondtam. Csak ennyit tudtam mondani Az egyik Biró, karjával átkulcsolva szoritotta torkomat, megakadályozva, hogy elköszönjek anyámtól, majd kihúztak a tisztásra. A szőke Biró már középen állt, kezében egy hosszú ezüstkéssel. „Elvégzik gyorsan a büntetést. Nem igaz?” Gondolkodtam, miközben összeszedtem minden bátorságomat. Az emberek még mindig Bones köré gyűltek, igy még mindig nem láthattam. De ha él még, nem akartam, hogy lássa mi tőrténik velem. Reméltem hogy a Biró gyorsan végez velem, mielőtt Bones rájönne, hogy mi tőrténik. - Állj! A szivem majdnem kiugrott a helyéről, mikor felismertem Bones fáradt hangját Életben volt. Kérlek legyél gyors, és Istenem ne hagyd, hogy ő lássa. - Ő megszegte a tőrvényt . – csattant fel a szőke Biró.
Megragadta a fejemet és felrántotta, de közben hátrált, mikor Bones odatámolygott Kerestem a tekintetét hogy egy rövid pillanatban elmondhassam neki, hogy szeretem őt és nem félek. A Biró hirtelen megállt. - Gregor csalt. – A Biró meglepetésében elengedett. Bones nem nézett rám. Minden figyelmét lekötötte a szőke Biró. - Ha hazudsz, akkor Te is meghalsz vele együtt. – mondta az mérgesen. Bones megmutatta gyomrát, ahol húsában furcsa sötét örvény látszott az elmaszatolódott vér alatt is. - Folyékony ezüst – mondta Bones, és átnyujtotta Gregor kését. – Ebben van valahol egy injekció. Gregor megmérgezett az utolsó döféssel, hogy lassabb és gyengébb legyek, amig harcolunk. Valószinüleg úgy gondolta, ha meghalok, senki sem fogja tudni, hogy mit tett.
Tehát azt a fájdalmat éreztem, amit Bones érzett, ahogy vénáin keresztűl terjedt az ezüst, attól az egyetlen áruló döféstől. Tudtam, hogy normális seb nem tud akkora fájdalmat okozni neki, hogy ennyire elgyengüljön. Gregor rájött, hogy tisztességes küzdelemben nem győzheti le Bonest, ezért ezt a mocskos csalást választotta.
A Biró elvette a kést, és alaposan megvizsgálta. Megnyomkodta minden szögből, majd hüvelykújjával megszorította a markolat csúcsát, és nyomban ragyogva folyt végig a pengén az ezüst folyadék.
- Ügyes – mormolta. Tekintete megkeményedett, ahogy rám nézett – Te nem tudhattál erről, csak beavatkoztál, ezért a büntetésed ugyanúgy jár.
- Tudtam. – A Guardian felém fordult. - Éreztem az ezüstöt, ami Bones belsejét égeti – folytattam – kapcsolódásunk révén, hiszen ő a teremtőm és férjem. Ezért tudtam. Lucius odalépett hozzám. - Gregor a férjed, nem pedig Ő. Bones összevont szemöldökkel, nézett Gregorra. - Neki most csak egy férje van. Nem igaz? A Biró tekintetéből láttam hogy a magyarázatom nem győzte meg. Megmerevedtem.( Ledermedtem - Az egyik okom az volt, hogy Bones megmeneküljön és még egy esélyt kapjon az életre…és még az is, hogy Gregor mutatott nekem egy hasonló kést, mikor még tinédzser voltam. - tettem hozzá – De ez olyan régen volt, hogy már el felejtkeztem róla. Csak mikor Bones olyan furcsán támolygott miután megdöfték, és éreztem a fájdalmát, még azután is, hogy a kést a testéből kihúták… - Hazug! – üvöltött Lucius – Gregornak sosem volt olyan a kése, én csak/tegnap adtam át neki. A Biró szeme megállapodott rajta. És Lucius rájött, hogy elárulta magát. - Te is részese voltál a csalásnak – mondta – Vigyétek. A Biró két embere megfogta Luciust, mikor az megpróbált elszökni Tudtam, olyan erősek, hogy Luciusnak esélye sincs a menekülésre. Akkor ismét én következtem. A Biró zöld szemével rám nézett, tekintetében nyilt gyanuval. - Megesküszöl a véredre, hogy csak akkor avatkoztál a párbajba, mikor rájöttél, hogy Gregor csalt? - Igen. Végül is ez javarészt igaz volt. Tudtam, hogy valami nem stimmel, nincs rendben. Csak éppen azt nem tudtam, hogy mi az. És valójában tényleg csak akkor avatkoztam be,
mikor éreztem, hogy Gregor nem tisztességesen harcol. Végül, ha Gregor nem csal, akkor nem is lett volna szükség a beavatkozásomra, hiszen Bones megölte volna őt. A Biró hosszú ideig dühösen nézett rám, de nem hátráltam meg szigorú tekintetétől. Aztán körül nézett, Bones, Spade és Vlad merev kemény tekintetének kereszttüzében. Mérlegelte, hogy ha ellenem dönt, Bones nem fogja elfogadni a döntést,, és könnyen vérfürdő lehet itt. Tudta ő ezt nagyon jól. De vajon befolyásohatja ez a tudat a döntését ? Végül vállat vont. - Egyáltalán nem kell bizonyitanom, de Gregor bűnössége egyértelmű, úgy hogy szabad vagy, menj. A következő pillanatban Bones olyan erővel ölelt át, hogy kipréselt belőlem minden levegőt. Nem tartotta őt vissza az sem, hogy Gregor szövetségesei közül néhányan felháborodottan ellenkeztek a döntés ellen. „Ennek még lesznek következményei” – gondoltam.
És annak is lehet még következménye, hogy képes vagyok tüzet varázsolni, és ezzel kárt is tehetek bármikor. Még az sem fog mentségemre szolgálni, hogy tisztában sem vagyok ezzel a hatalmamban, de még csak arról sem tudtam soha, hogy rendelkezem vele. De ezeket az aggodalmaimat most félretettem. - Ki kell vennünk az ezüstöt belőled Crispin! – hallottam meg Spade hangját Bones válla mögött. - Még nem. – válaszolta Bones. Finoman eltoltam magamtól. - De, most. Őrült vagy? Intenziven fogvatartotta tekintetem, miközben egy nagy sóhajjal elengedett. - Nem sziví. Az őrült az Te vagy. Bones tudta, hogy nem csak azért avatkoztam be, mert rájöttem, hogy Gregor csalt.
Ennek is lesznek még következményei, de most nem ez volt a legfontosabb problémánk. Ki kellett vágni Bonesből a folyékony ezüstöt, ami olyan borzasztó és véres eljárást jelentett, hogy közben azt kivántam, bárcsak több ezerszer megölhetném még Gregort. Nem csoda, hogy párbaj esetén ennek az eszköznek a bevetése törvénytelen volt. Soha nem használnék fel ilyen alattomos fegyvert az ellenségeimmel szemben. Bones felvonta a pajzsát újra közénk, hogy ne érezzem a fájdalmat, amig Spade kivagdossa belőle az ezüstöt, de nem volt szükségem természetfölötti kapcsolatra ahhoz, hogy engem is megsebezzen.
A Bírok törvényei szerint Lucius kivégezték. Miután végeztek vele, a Bíro tájékoztatott bennünket, hogy Gregor tulajdonának ellopása miatt pénzügyi kárpótlással tartozunk. Anyámra gondolt. Akkora összeget nevezett meg, hogy az állam leesett, de Bones éppen csak rábólintott, és azt mondta gondoskodik az összeg kifizetéséről. Arra gondoltam, ha Gregor halott, vajon kinek kell küldenünk a csekket erről az összegről? Vagy ilyenkor automatikusan a Bíro üzletébe folyik a pénz?
Mencheres letérdelt mellénk a vérfoltos földre. Kinyújtotta a kezét, amelyet Bones néhány másodpercig csak nézett, mielőtt elfogadta. - Te ebből az egészből semmi sem láttál előre? - Kérdezte Bones Mencherest. Az egyiptomi vámpir gyengéden mosolygott. - Még egy kis részét sem. Nem szeretem, ha nem tudom mi fog tőrténni… Bones felhorkant. - Isten hozott az élők sorában. Spade kibányászta az utolsó ezüstöt is Bones-ből, majd morogva hátradőlt: - Crispin, remélem ezt soha többé nem kell megismételni. Bones felhorkantott. - Nagyon egyetértek haver.
- Ki tudunk jútni innen? Most, hogy Bones megszabadult az ezüsttől ugy gondoltam eljött végre az ieje, hogy távozzunk, főleg, hogy Gregor szövetségesei még mindig nagyon ellenséges pillantásokat vetettek felénk, bár a Biró jelenléte —és Bones szövetségesi — vissza tartották őket attól, hogy tettlegességig fajuljon a dolog. Szerencsések vagyunk. Bár Bones és én valószinüleg ma éjszaka végigfutottuk mind a 9 életünket. - Kiváló ötlet szivi – mondta Bones felemelkedve – Hová akarsz menni? Ironikus nevetés szakadt ki belőlem. - Bárhová, de leginkább Párizsba, Bones. Mindenképpen Párizsba.