Mikor és hol szárítsuk a fát az ErdómérnökJ
LÁNG LÁSZLÓ főiskola fatechnológiai tanszékének adjunktusa
Az ipar fejlődése hazánkban a felszabadulás óta rohamos előretörést mutatott és a jellegzetesen kiskapitalista üzemek meg bontásával áttért a feldolgozó ipar terén is a gyáripar jellegű szo cialista vállalatok létesítésére. Az új fafeldolgozó üzemek már el látják a hatalmasan megnőtt szükségleteket, a mennyiségi többter melés mellett azonban a termeivények minőségét még nem fejlesz tették kellőképpen. A z asztalosáruknál ez a minőségi hiány leg nagyobbrészt a nem kellő szárazságú faanyag felhasználásából adódik. Ennek kiküszöbölésére az utolsó évek folyamán a faipar nagyüzemeit — gyárait — már megfelelő mesterséges faanyag szárító berendezéssel tervezték meg. A z új gyárak — így például a soproni, hazánk legmodernebb asztalosárugyára is — már úgy épült, hogy a minőségi munka ezen akadálya ellen fel legyen vér tezve. Munkakörömnél fogva módom volt arra, hogy három éven keresztül behatóan foglalkozzak az ország legkorszerűbb faipari vállalatának szárítóberendezésével és alkalmam nyílt arra, hogy az országnak úgyszólván valamennyi, egymástól igen eltérő rend szerű faanyagszárító berendezését megismerjem. A tapasztalato kat leszűrve megállapíthattam, hogy az üzemben lévő szárítóbe rendezések egy részével minőségi munkát, repedésmentes szárítást végezni egyáltalán nem lehet, más részük kisebb átalakítással használhatóvá tehető. Sok esetben a szárítókat szakszerűtlenül kezelik, s ez már magában is kizár minden komolyabb eredményt. Nem akarom itt bizonygatni, hogy milyen károk származnak a rosszul vagy elégtelenül szárított fa alkalmazásából, inkább arra szeretnék rámutatni, hogy mikor, hol és milyen szárítóberendezés használatát tartom tapasztalataim és kísérleteim alapján megfele lőnek A szárítás elmélete aból a törvényszerűségből indul ki, hogy a kitermelt, feldolgozott fa a sejtfalait alkotó micellák formája és b e rendezése következtében a környező levegőből vízpárát tud fel venni és leadni. A vegetációs élet megszűntével tehát a fa mozgása nem szűnik meg, hanem, mint azt mondani szokták, tovább él. Még a többszáz éves feldolgozott fa sem nyugszik meg teljesen. A víz nek vagy vízpárának eloszlása a levegőben és a fában a levegő hő mérsékletével mindig összefügg. A fa víztartalma, a levegő relatív páratartalma és a levegő hőmérséklete mindenkor bizonyos egyen súlyi állapotot igyekszik felvenni és ennek következtében a nedves fa addig párologtatja — vagy a száraz fa addig veszi fel a környe zet vizét, amíg ez az egyensúly be nem következik. A mi klimatikai viszonyaink között a kivágott fa idővel felveszi a 13—16%-os légszáraz fanedvességi állapotot. Mivel a természetes szárítólevegő hőmérséklete általában alacsony, az egyensúlyi állapot lassan jön létre. Ha azonban a levegő természetes hőmérséklete valamilyen oknál fogva emelkedik — például erős napsütés következtében — , akkor a kiegyenlítődés sebessége fokozódik. Ilyenkor a fa szövetei nem tudják a belső sejtekben lévő vizet elég gyorsan a fa felüle-
tére felszállítani, a külső réteg gyorsabban kezd száradni, mint a fa belseje, feszültségkülönbségek lépnek fel és a fa megreped, vagy a legjobb esetben haj szálrepedésekkel teli kéreg alakul ki a felüle tén, vagyis megkérgesedik. Ennek elkerülésére alkalmazzák a ter mészetes szárításnál az árnyékolt helyeket. A száradás menete a mesterséges szárításnál a fentihez ha sonló, azonban nagymértékben meggyorsított és szabályozható el járás. Az utóbbi évek folyamán létesített mesterséges szárítók leg nagyobbrészt sorfúvósrendszerű, gőzfűtéses berendezések és csa tornarendszerű szárítóknak épültek. A lényeges kellékekkel álta lában fel vannak szerelve, de azok részben nem elég finom kon strukciójúak, részben nem elégségesek, és sokszor a kivitel ellen is kifogás emelhető. Igen lényeges követelmény a korszerű szárítóbe rendezéseknél a finom szabályozhatóságon kívül az, hogy a falak,
Sorozatfúvós
szárítóberendezés
keresztmetszete
és
levegőjének
mozgása.
gőzölőcsövek hőszigetelése tökéletes legyen és a kapuk légmente sen zárjanak. A fűtőberendezések általában jól szabályozhatók, el lenben a gőzölőberendezések elhelyezése a legtöbb esetben nem megfelelő és nem elégséges. A száraz és nedves hőmérő, amelyek a szárítóban mesterségesen előállított, ventillált levegőmozgás követ keztében, mint Assmann-féle pszihrométerek működnek, általá ban kevés megfigyelő helyen és gondatlanul vannak felszerelve. Regisztráló berendezéssel ellátott elektromos távhőmérő berende zést pedig a legtöbb esetben nem alkalmaznak. A sorfúvós, mester séges légáramú gőzfűtéses berendezéseknél a szárító levegő hőmér séklete általában előre meghatározottan állandó és így az egyen súlyi állapotot a szárítás egész folyamán a levegő páratartalmának szabályozásával kell a hőmérséklet figyelembevételével úgy meg bontani, hogy a megkívánt minőségű száradás álljon elő. A meg bontásnak azonban csak olyan mértékűnek szabad lennie, hogy a száradás mindig az anyag teljes keresztmetszetében egyszerre áll jon be, ellenkező esetben a kérgesedés és repedezés okvetlenül be következik. Éveken át folytatott kísérletezések eredményeképen az egyébként modern elvek alapján épült sorfúvós-rendszerű, gőz fűtéses szárítókamrák megfelelő átalakítása után elértem, hogy mind a fenyőket, mind a keményfaféleségeket figyelmes szárítá:-
vezetés mellett, magas hőfok alkalmazásával is repedésmentesen, minőségileg kifogástalanul ki lehet szárítani. A fenyőféléknél maximálisan 110° C, a keményfaféleségeknél 70—80° C hőmérsék-
A
berendezés
Sorozatfúvós szárítóberendezés. I. kamra A-A, II. kamra B-B metszet. képe a kezelőfolyosó felől gőzvezetékkel, és műszerszekrényekkel
szelepekkel
let alkalmazható. A szárítás időbeni gyorsaságára vonatkozólag megjegyzem, hogy a 3 0 % kezdeti nedvességtartalom feletti 24 mm-es fenyő 8—12, a 24 mm-es keményfaféleségek 36—60 óra alatt minőségileg tökéletesen száríthatóak 8—10% végső nedves ségtartalomra. A kísérletekhez átalakított kamra mintájára m ű ködnek ma már a soproni asztalosárugyár valamennyi szárítóbe rendezései és nemcsak a vállalat igényei elégíthetők ki a meglévő szárítókkal, hanem a felszabadult szárítókapacitást más vállalatok részére is fel tudja használni, a költséges berendezések egy részét esetleg azoknak át tudja adni. A faanyagot azonban nemcsak a használat folyamán fellépő mechanikai igénybevételek pusztítják, hanem a gombák és rova rok is. A gombák támadásánál a felső nedvességhatár akkor áll be, amikor az élőnedves fa nedvességtartalmának 15%-a hiányzik már. a támadás alsó nedvességhatára pedig a 17%-os — megközelítőleg a légszáraz — állapotnál következik be. Ez alatt a nedvességhatár alatt a gombák táplálkozásához már nincsen elegendő nedvesség a fában, az élet megszűnik. A gombák szaporodására a hőmérséklet is igen nagy befolyással van. Optimális állapot a 15—26° C között van, míg a magas hőmérséklet a már megtámadott fában is elpusz títja a gombákat. A rovarok károsítása igen változatos nedvességi állapot mellett is bekövetkezik, de a legtöbb támadás még élőned ves korában éri a fát. A z álcák azonban huzamos ideig megmar ad-
Al EfíDOEAIŰASASI TÁJAK CSOPORTOSÍTÁSA
II.* 37-38-39-45 2-8-13-24-28-34 La. 15-18-20-22-32-42-46-47 Országhatár
l.b: 23-25-26-30
Megyehatár ¥^
| Állami ertitögaiíaság fiatára
7-11-50
I. C- 17-41
M: 1*1,250,000 0
Irtögaiaasági tájegység határa
10
20
30
10
50
60
70
30
90
100 Hm
II ILa- 16-33-36-40 ll.b: 12-19-21-27-29-48
HU 1-31-43-44 kliiikli
Ilid-. 5-49 1/l.e- 3-4-6 M.f. 9-10-14-35
nak a fában és így a fertőzést a fűrészárú magával viszi. A fertőzés legtöbbször a kéreg alatt hurcolódik tovább és későbben a rovarok a szijács-részben, de sok esetben a gesztben fejtik ki pusztító ha tásukat. Felfűrészelés előtt a gomba- és rovarkárosítók ellen a leghatá sosabban úgy lehet védekezni, ha a rönköt minél előbb kiszállítjuk az erdőből és lehetőleg azonnal felfűrészeljük. Ez a rönk berepedé sének fokozódása ellen is a legjobb védelem. Mivel ez az összes fa anyagnál azonnal nem következik be, a bajon a helyes tárolás — a nedvességnek magas fokon való tartása — segíthet. Mivel azonban az anyag meghibásodása a felfűrészelés után is folytatódhat, mert a fűrészáruvá feldolgozott faanyag a levegőn a legszabályosabb máglyázás mellett is repedezik, a védekezés a rönkvédelemmel nincs befejezve, a minőségi romlás feltételei továbbra is fennállnak. Fo kozza ezt az a körülmény, hogy az elég hosszú időt igénylő szállí tások alatt az árú még mályázva sincsen. Mindebből logikusan következik, hogy a mentől előbb felfűré szelt fát azonnal mesterségesen — lehetőleg magas hőfokon — le kell szárhani légszáraz állapotra. Ennek következménye, hogy a gombakárosítók életfeltételei megszűnnek, a rovarkárosítók és azok álcái túlnyomórészben elpusztulnak és a fűrészelés után mes terséges úton azonnal leszárított fűrészárúnál későbben már repedezés nem lép fel. A z azonnali leszárítás további előnye, hogy a legtöbb fűrészárú a legkönnyebben így kérgezhető. A mester séges szárítás után, de legtöbbször az eljárás alatt már magától is ledobja a kérgét. Nem tárgyaltam az azonnali mesterséges szárítás előnyei között azt, ami abból ered, hogy az élőnedves fa víztartal mát és a kéreg súlyát nem szállítom tovább a fűrésztelepről, hanem a fa súlyának 30—50%-át visszahagyom. Ez már nem védelmi, ha nem igen fontos gazdasági jelentőségű eredmény. Még egy igen nagy gazdasági jelentőségű eredménye az azonnali leszárításnak, hogy a fa kitermelésétől számított egészen rövid időn belül a ter melt nyersanyag ipari felhasználásra kerülhet, nem tart forgóala pot fölösen lekötve. Mindezek a második kérdésre, a szárítóberendezések helyé nek megállapítására is megadják a logikus választ. Helyük tehát nem a feldolgozó iparvállalatoknál van, hanem a fűrésztelepeken. A fűrészüzemeknél való elhelyezés helyességét alátámasztja az is, hogy a legtöbb korszerű fafeldogozó üzem ma már teljesen vásá rolt elektromos energiával dolgozik és gőzre nincsen szüksége, míg a fűrésztelepeken a gőz más célok érdekében is nélkülözhetetlen. Természetesen vannak olyan speciális fafeldolgozó üzemek is, amelyeknél a légszáraz állapot nem kielégítő. Ezeknél be kell ren dezkedni a további szárításra, de itt már többnyire a kisméretű, előre leszabott faanyag szárítható, ahol már a fűrészüzemeknél megtörtént megfelelő előszárítás után nincsenek nagy méretválto zási problémák és az eljárás is egyszerűbb. A z elmondottak a hazai származású fűrészárúkra vonatkoztak. Fűrészárú szükségletünk nagyrészét — különösen a fenyőfűrészárút — azonban importáljuk. Szükséges tehát, hogy az importált fát központi tároló és elosztó telepen még elosztás előtt szárítsuk le.
Utolsó kérdésnek marad az, hogy milyen rendszerű szárítóberendezést célszerű alkalmazni. A z előbbiekben bemutatott sorfúvós, gőzfűtéses, ma gas hőfokon is jólszárító rendszernél jobbat faanyag szárításra sem a gya korlatban, sem pedig az irodalomban nem ismerek. Ennél a rendszernél a szárítószár teljes egészében térben és időben pontosan szabályozható a levegő hőmérséklete, a levegő relatív páratar talma és a levegőnek egyenletes sebességű áramlása. Fontos azonban, hegy a gőzölőberendezés biztos kezeléséhez jó és elegendő hőmérővel le gyen felszerelve, a levegő be- és kiömlőnyílások finoman szabályozhatók legyenek. Az anyagszárító szakirodalomban gyakran szenzációként szereplő nagyfrekvenciás elektromos szárítás egyelőre még csak kezdeti kísérleti stádiumban van. Üzemi alkalmazásra csak ezek sikeres lezárulta után k e rülhet. Szükségesnek tartottam a faanyag szárítására a figyelmet felhívni, mert úgy látom, hogy a fűrésziparnak tervezés alatt álló korszerűsítésé nél még helytelen nézetek uralkodnak ebben a tekintetben. Anyagtakarékc.ssági és egyéb gazdaságossági szempontok megkövetelik, hogy a tervezők álláspontjukat e téren alapos felülvizsgálat alá vegyék.
Magyarország táji erdőművelése HABOS IMRE a mezőgazdasági tudományok kandidátusa A M e z ő g a z d a s á g i K i a d ó k ö n y v e s b o l t j á b a n ez é v n y a r á n úi k ö n v v jelent m e g : .,Magyarország táji e r d ő m ű v e l é s é n e k alapja". M i n t a legtöbb újszerű k e z d e m é n y e z é s n e k : e n n e k is r ö g ö s v o l t a z ú t j a . ö s s z e á l l í t á s á r a , m e g í r á s á r a r ö v i d e b b i d ő á l l t a rendelkezésemre, mint amennyit a kiadása igénybevett. E l ő t t e m f e k s z e n e k az e r d ő m ű v e l é s i f ő m é r n ö k ö k építő hozzászólásai. M'ögöttünk a z idei nyár, m e l y alatt a z E R T I öt termőhelyfeltáró csoportja gyűjtötte e g y b e a fejlesztés t u d o m á n y o s a n alátámasztott adatsorait. A közreadott tájleírórészek a n n a k idején a gyakorlati tapasztalatokra felépített technikai m a x i m u m o t adták, hogy a dialektikus m a t e r i a l i z m u s ö r ö k é r v é n y ű t ö r v é n y e szerint a technikai m i n i m u m szín v o n a l á r a s ü l l y e d j e n e k le, ha m á r többel, j o b b a l , korszerűbbel lesznek helyettesít hetők. Szerte a világon a tájtermesztésé a jövő. T á j a k b a n tervez a mezőgazdaság, t á j a k a t f o r m á l t a S z o v j e t u n i ó , L e n g y e l o r s z á g és m o s t k é s z ü l a t á j a k e l h a t á r o l á s á r a a román erdőgazdaság. A h o l a r é s z l e t e z e l k e z d t é k ( m i n t p l . N é m e t o r s z á g b a n ) , ott is t á j a k b a t ö m ö r í t i k a z e g y b e f o g l a l h a t ó k a t . Az erdőgazdasági táj az az egység, amelyen belül összehasonlíthatók a hasonló makroklimatikus viszonyok között kialakult termőhelyek, adhatók szempontok a fafajválasztás kérdéseiben, értékelhetők közös nevezőn az elért eredmények. Itt r e n d szerezhetők a t e r m ő h e l y f e l t á r á s erdő-, t e r m ő h e l y - és talajtípusfelismerései, tölthetők ki t ö b b t a r t a l o m m a l a g y a k o r l a t s o k s z o r n a g y v o n a l ú e l ő í r á s a i . A z e r d ő g a z d a s á g t á j beosztása, l e í r ó r é s z e i n e k k ö z z é t é t e l e teszi h o z z á f é r h e t ő v é az e r d ő m ű v e l é s helyi v o n a t kozásainak, e r e d m é n y e i n e k megismerését, a leírórészek e g y m á s m e l l é sorakoztatása az egész ország áttekintését. A tájleírás legsebezhetőbb része a fafajválasztás távlati javaslata. A könyv m e g í r á s a u t á n k e z d t e el a fafajstatisztika összeállítását a z E r d ő r e n d e z é s i Intézet. N e m állhatott tehát a rendelkezésemre a kiindulás biztos alapja: a jelenlegi fafaj arány ismerete. Í g y csak a d u r v a hibaforrásokkal dolgozó szembecslés, helyismeret, a j ó l v a g y r o s s z u l f e j l ő d ő á l l o m á n y o k , f a f a j o k m é r l e g e l é s e t á m a s z t h a t t a a l á a táji e r d ő m ű v e l é s leíró részeiben a „legyen a tájon a j ö v ő b e n " javaslatát. V a l a m e n n y i javaslat h á r o m részre tagolható: 1. a m e g l é v ő , ségletek
adott
helyzet,
felmérése;
fafajösszetétel,
a lehetőségek,
k í v á n a l m a k és
szük
