ÚJ ÚTON XXXX. ÉVFOLYAM 2015. MÁRCIUS 325. SZÁM
VIRÁGVASÁRNAP "János, az Ázsiában levô hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendô, és a hét lélektôl, akik trónusa elôtt vannak; és Jézus Krisztustól, a hû tanútól, aki elsôszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bûneinktõl, aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ô Atyja elõtt: övé a dicsôség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen." Jelenések 1, 4-6 A böjti idõszak pusztai útjain minden vasárnap egy-egy hegycsúcs - írja Jánossy Lajos egykori teológiai professzor. Ma olyan csúcsra értünk, amelyrõl be lehet látni az elôttünk álló ünnepek sorát. Nagyhét kezdetén úgy hangzik hát az ige, hogy benne van a szenvedéstörténet minden mélysége, de benne van a legmagasabb csúcs: húsvét, a maga fényével, mindent meghatározó eseményével. Így figyeljünk mai igénkre. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, hogy a Jelenések könyve vigasztaló irat. Egy nehéz társadalmi, politikai, gazdasági helyzetben, értékválsággal küszködô világban vigasztalja a keresztényeket. Erõt akar adni a szenvedések elhordozásához, biztos talajt akar adni a sok bizonytalanság közepette, reménységet kínál a kilátástalannak tûnõ szituációban. Ha így hallgatjuk, máris érezzük a mával összekötõ szálakat, s érezzük az aktualitást.
Virágvasárnap - egy héttel húsvét elõtt - már postán vannak az ünnepi üdvözlõ lapjaink. Nem tudom, mit rejtenek a húsvéti lapok jókívánságai. Talán csak kellemes ünnepeket kívánunk. János apostol üdvüzlete, nekünk szóló nagyheti-húsvéti lapja igen gazdag: Kegyelem nektek és békesség - írja. S mielõtt elengednénk ezt a fülünk mellett, hiszen ezerszer hallottunk, álljunk meg egy pillanatra. Kegyelem és békesség. Jó kívánság ez? Több annál. Imádság ez, ahol az öreg János kegyelemért és békességért könyörög az egyháznak és tagjainak? Nem, ez igehirdetés! Meghirdeti a Krisztusban már meglévõ kegyelmet, s a Benne elérhetõ békességet. Kegyelem nektek és békesség. Kegyelem - azaz életlehetõség, az élet maga; és békesség azaz méltó és igazi tartalom az élethez. Mindez, ami ránk vár az elõttünk álló napokban, e két szóban összefoglalható. A passió egyes lépcsõfokai, nagycsütörtök csodálatos közössége az úrvacsorában, nagypéntek fekete napja, ahol önmagunkat, s bûneinket siratjuk, hogy azután el tudjuk fogadni a keresztrõl áradó bûnbocsánatot, és húsvét mindent elsöprõ gyõzelme amiben megérezhetjük és megragadhatjuk az új, a kiteljesedõ élet titkát. Kegyelem és békesség! Kicsoda e gazdag húsvéti üdvözlet feladója. Egyszerûen János, a könyv írója? Már az is nagy ajándék lenne, ennél azonban többrõl van szó. Maga János írja: Kegyelem és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendõ...Jézus Krisztusról az emberré lett Istenrõl beszél János, arról, aki az örök jelen. Aki van, aki él, aki létezik, aki jelen van, akivel számolni kell, aki aktív és munkálkodik. Õ küldi, adja, kínálja a kegyelmet és a békességet. Amikor Virágvasárnapi bevonulására, nagyheti szenvedéseire, a húsvéti titokzatos eseményekre emlékezünk, akkor nem a múltat feszegetjük, hanem a jelen mérhetetlen ajándékainak gyökerét láthatjuk. Ami volt, annak a mában van jelentõsége, amit tett, az ma, a mi életünkben hat, amit lezajlott értünk is történt, hogy nekünk mai embereknek életük legyen, hogy mi is részesedjünk a kegyelembõl és a békességbõl. Virágvasárnap hozsannával és pálmaágakkal köszöntötték az érkezõt. S kiderül, hogy õ hozza az ajándékot. 2015 virágvasárnapján nekünk kellene köszönteni az érkezõt, s kiderül, hogy õ köszönt minket: kegyelem nektek és békesség. Ki is ez a Jézus, aki ünnepi köszöntését e két szóban foglalja össze? János azt mondja: Õ a Hû Tanú; Õ az elsõszülött a halottak közül; s Õ az, akié minden hatalom. Õ a hûséges tanú. Mirõl tanúskodik? Az Isten végtelen szeretetérõl. Arról, hogy a Végsõ Valóság, a világ és életünk Megalkotója és Tulajdonosa nem rosszindulatú, nem gonosz, de nem is közömbös. Végtelen szeretetettel viseltetik irántunk, s minden igyekezetével azon van, hogy életünk emberhez méltó, gazdag, boldog élet legyen. Nem önzésbõl hív minket magához, s vissza az atyai házhoz, hanem azért, hogy megtaláljuk az élet forrását, igazi lényegét, s ezáltal megtaláljuk önmagunkat is. Jézus, a hûséges tanú errõl tanúskodik. S nem mellékes a jelzõ sem. Hûséges tanú. Nem hagy fel Isten szeretetének meghirdetésével akkor sem, amikor mi felé sem fordulunk, amikor mi rá sem hederítünk, nem hagyja abba az evangélium hirdetését akkor sem, ha méltatlanok vagyunk az Istennel való közösségre, méltatlanok vagyunk egyáltalán az "ember" névre. Hûséges ahhoz az Atyához, aki elküldte, de hûséges az övéihez, hiszen a pásztor a nyájért van, s igaz, és sokatmondó nagyhét egyik legdrágább mondata: szerette az övéit, mindvégig szerette. Jézus, aki van, aki volt és aki eljövendõ: Õ a hû tanú. Õ az elsõszülött a halottak közül - ez a második, amit János elmond. Õ az, akivel a történelem új irányba fordult. Õ az, aki miatt nem hiába minden fáradozásunk, minden elért eredményünk a földi vándorúton. Józan, bölcs és elõrelátó ember nem hajtaná magát, ha komolyan venné a mulandó élet kilátástalanságát. Ha csupán a ránk váró néhány évtizedre gondolnánk, az itt zajló, véges és porba hanyatló életre, akkor független minden elvárástól, mások érdekeitõl, csak önmagunkra szabadna figyelni, s önzõ módon mindent kihasználni, mindenkit letiporni, hogy nekünk ez a kis útszakasz legalább kellemes, élményszerû legyen. Ezt csinálja ma a világ - a húsvétot nem ismerõ világ. De nekünk Jézus - akit szeretõ Urunknak, jó Pásztorunknak ismerünk - az elsõszülött a halottak közül. Azaz: van tovább, az élet itt kezdõdik, s Miatta az út az életbõl a halálon át az ÉLETBE vezet. Lehet, hogy mi a magunk szintjén ugyancsak a passió
útját járjuk: a szenvedések útját. Van egy-egy virágos vasárnap ezen az úton, de több a szenvedés, a megpróbáltatás, a fájdalom. De mi tudjuk, hogy nagypéntek után jön húsvét. Tudjuk, hogy azért mert az ember-Jézus végigjárta a szenvedés útját s elérkezett húsvétig, nekünk is úgy lehet járni az utat, hogy bár van szenvedés, az út a szenvedéseken át az életbe vezet. Õ az elsõszülött a halottak közül, s ha mi õt követjük, akkor az út vége nem a halál, hanem a húsvéti új élet. Útközben ez nem mindig látszik, de azért van a virágvasárnapi hegycsúcs a böjti pusztában, hogy rálássunk az egész nagyhétre. Õ az - s errõl beszél János harmadjára - akié minden hatalom. A politikusok állandó erõfitogtatásait hallva, naponként szembesülve a pénzvilág hihetetlen és kegyetlen befolyásával, ott ágaskodik bennünk a kérdés: kié a hatalom? Kinek a kezébe futnak össze a szálak, ki diszponál felettem, s az egész világ felett? A trónbitorlók és az erõszak hatalmasai a gonosz munkatársai. Sok minden felett van hatalmuk. De nem az élet urai. S nincs hatalmuk halálosztóként sem - a halál felett. Nékem adatott minden hatalom - mondja Jézus. S ha zaklatnak is földi hatalmak, ha kiszolgáltatottnak érezzük is magunkat, tudhatjuk, kinek a kezében vannak végül is a dolgok, tudjuk, hogy egyetlen Úr van mindenek felett, élet és halál felett, s õ a mi Urunk. 2015 virágvasárnapján is õ vonul be közénk, kegyelmet és békességet kínál, életet hoz. Hatalmát nem ránk erõlteti, hanem értünk használja, s a javunkra felajánlja. Az elsõ nagyhéten hozsannáztak az õrá várók, õt fogadók. János, aki a mennyei istentiszteletrõl tudósít vigasztaló könyvében, dicsõíti, magasztalja (azaz nagyra tartja), imádja. Vajon mi hogyan fogadjuk õt húsvétra készülve? Adja a kegyelem Istene, hogy mi is dicsõítve, magasztalva, az elsõ keresztényekhez hasonlóan hozsannázva fogadjuk õt. Ámen.
HÚSVÉT Mikor ünnepeljük húsvétot?
a
A húsvét, Krisztus halálának és feltámadásának ünnepe a legõsibb keresztény ünnep, gyökerei nagyon mélyre nyúlnak vissza a néphagyományban, hisz a megváltás, amelynek beteljesedése Krisztus feltámadása, a keresztény örömhír legfontosabb üzenete. Magyar elnevezése onnan származik, hogy a hívõk a nagyböjti idõszak után elõször vehettek húst, azaz kezdhették meg a húsételek fogyasztását. A negyven napig tartó nagyböjt a farsang végével veszi kezdetét, a farsang pedig vízkereszttõl (január hatodikától, azaz a karácsonyfák utolsó napjától) a karneváli periódust és báli szezont lezáró hamvazószerdáig tart. Hamvazószerda onnan kapta nevét, hogy az õskeresztények e napon hamut szórtak fejükre vezeklésképpen. A húsvét idõpontját a hamvazószerda elõtti vasárnaptól, azaz farsangvasárnaptól számított hetedik vasárnapra teszik. Farsangvasárnapot egyébként farsanghétfõ, húshagyókedd és hamvazószerda követik, majd megkezdõdik a negyvennapos böjt. A nagyböjtöt nem minden keresztény tartja, de a húshagyókedden általában õk sem fogyasztanak húst. Hamvazószerdát követõen aztán egy napra megszakíthatják
hagyományosan az alig elkezdõdött böjtöt, ekkor van ugyanis a zabálócsütörtök, amikor minden farsangi maradékot el lehet tüntetni - még lelkiismeret-furdalás nélkül. A húsvétvasárnapot megelõzõ nagyhéten ér véget a negyvennapos böjt. Ezen a héten Krisztus életének utolsó napjaira emlékeznek a hívõk, nagypénteken, Krisztus halálának napján szigorú böjtöt tartanak, és a templomok oltárát fekete lepellel elfedik. A vasárnap azonban már a feltámadás ünnepe, asztalra kerülnek a hagyományos húsvéti ételek, a sonka, a tojás, a kalács és a torma. Innentõl számítva az ötvenedik napon ünneplik a keresztények pünkösdöt, Krisztus mennybemenetelének napját.
A húsvét a csillagokban A csillagok állásától függ, hogy melyik évben melyik napra esik a húsvét. A húsvét az év mozgó ünnepeinek középpontja: minden évben más és más idõpontra esik, és hozzá viszonyítva számolják ki sok ünnep napját, például a farsangi idõszak végét és a pünkösdöt is. Húsvétvasárnap idõpontja egészen pontosan a tavaszi napéjegyenlõséget követõ elsõ holdtölte utáni elsõ vasárnap. A tavaszi napéjegyenlõség március 21-én következik be, ehhez kell tehát igazítani a húsvét idõpontjának megállapítását. Ha március. 21 netalántán szombatra esik, és holdtölte is van, az is elõfordulhat, hogy másnap, azaz március 22-én már húsvétot kell. A másik véglet április 25-e, ennél késõbb nem lehet az ünnep.
A húsvét szimbólumai Mint a karácsonynak a fenyõ és a mézeskalács-illat, a húsvétnak is megvannak az elmaradhatatlan kellékei: csibék és bárányok, húsvéti sonka, no meg a locsolkodás. Ki gondolta volna, hogy ezek eredete is milyen mélyre nyúlik vissza a néphagyományban...
Húsvéti sonka és tojás Közel egy évezredes szokás, hogy húsvétvasárnap reggelén a hívõk fehér kendõbe egy tányért köt nek, melyre sonkát, fõtt tojást, kalácsot és tormát helyeznek. A mise végeztével a pap megszenteli a csomagot, majd hazatérve az ünnepi asztalnál minden családtag kap egy kis szeletet a templomot járt ételbõl. Népesebb családoknál elõfordul, hogy hártyavékony szeletekre kell a tojást vágni, és az igazán hagyománytisztelõk nem sajnálják utánaküldeni a távolmaradó családtagnak sem a részét.
Bárány A húsvéti bárány Jézust jelképezi. A Bibliában Krisztus elõképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.
Barka A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerõt tulajdonítottak a régiek. Ha a családi tûzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, lenyelve pedig gyógyszerként elmulasztotta a torokfájást.
Tojásfestés A tojás, a belõle kikelõ madárral, a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi, emellett a termékenység õsi jelképe is. A téli idõszak utáni elsõ tojások éppen húsvét idejére estek, valószínûleg ezzel függ össze, hogy az emberek a tavasz érkezése feletti örömüket a tojások kifestésével, hímzésével fejezték ki.
Locsolkodás Ez a fõleg vidéken elterjed szokás õsi termékenységvarázsló rítusból ered. Régebbi idõkben a fiatal legények csapatokban járták a falvakat, és vízzel alaposan meglocsolták a leányzókat. A lányok hálából, hogy nem maradtak szárazak, hímestojásokat osztogattak nekik. Persze a húsvéti locsolóversek sem maradhattak el, népköltészetünk gazdag tárházát kínálja a különbözõ rigmusoknak. Késõbb ez a szokás is modernizálódott, a fiúk nem csapatokban mentek a lányokhoz, és elõkerültek a kölnisüvegek is. A lányok pedig megvendégelték õket, és a locsolókat fáradozásaikért aprópénzzel is megjutalmazták.
Népek húsvétja Húsvétkor az egész világon ugyanazt ünnepeljük, de mindenhol egy kicsit másképp. Szicíliában például hatalmas népünnepélyt rendeznek, míg Finnországban húsvéti boszorkányokkal riogatják a gyerekeket.
Olaszország Szicília kisvárosaiban elterjedt szokás, hogy a tizenkét apostol és Jézus életnagyságú, sõt gyakran annál is nagyobb faszobrát vállukra veszik a fiatalok, és körbeviszik a településen. Húsvét vasárnap dél felé a templom elõtt összegyûlnek, és a hatalmas fabábukkal eljátsszák a feltámadási jelenetet. A látványosságból senki sem maradhat ki a falu lakói közül, ilyenkor óriási a tömeg és a nyüzsgés a fõtereken. Majd hirtelen mindannyian elhallgatnak, amikor megérkezik a krónikás, aki elszavalja az eseményeket, miközben a bábuk mozognak. Az elõadás fénypontja, amikor a feltámadt Krisztus találkozik anyjával, Máriával. Mária gyászában lefátyolozva jelenik meg, de amikor az apostolok elmondják neki a hírt, ledobja fátylát, és meglátja fiát. A tömeg ujjongásban tör ki, megszólal a zene, és szép lassan átalakul az egész egyfajta elõnyári utcabállá.
Németország Németországban is a kereszt letakarásával kezdõdik a húsvét nagypénteken. Ilyenkor szigorú böjtöt tartanak egészen szombat estéig, amikor is a misérõl hazatérve kezdõdhet az ünneplés. A vasárnapi családi ebéden a fõszerepet a piros tojások és a bárány alakú torta kapja. Sok helyen szokás, hogy a falubeli lányok piros tojást adnak kérõjüknek ajándékba, viszont, ha a lányok nem készültek el idõben az ajándékkal, a fiúk elnáspángolják õket. Speciális német szokás még a húsvéti máglya, melyen a karácsonyfákat égetik el, ezzel is búcsút mondva végleg a télnek, és köszöntve a tavaszt.
MÁRCIUS ÖRÖK Kérdezzünk meg száz magyart itt vagy a világ bármely részén, hogy melyik a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe! Legalább kilencvenkilenc gondolkodás nélkül fogja rávágni: március 15-e. Szép dolog ez! Az ünnep tehát minden magyaré, minden rendszer, a legkülönbözõbb politikai irányzatok, mozgalmak és pártok, a legkülönbözõbb gondolkodású emberek vallják magukénak. Persze, azt is kijelenti mindegyik: március 15-e szellemének õ, csakis õ az egyetlen igazi örököse. Jól példázzák ezt a dualizmus korától 1990-ig terjedõ idõszakból válogatott szemelvényeink. A szabadságharc leverése után betiltották ezt az ünnepet. Amikor 1860. március 15-én a fiatalok az utcára vonultak, hogy megkoszorúzzák a vértanúk sírját, a katonaság közéjük lõtt, többen megsebesültek, egyikük belehalt sérülésébe. További hét évig az ifjúság szabadban tartott összejöveteleken emlékezett Petõfi napjára. A kiegyezés után már nem volt tilos a megemlékezés, de illojálisnak tartatott, sértette az uralkodó ház érzékenységét. Így érkezett el 1848 ötvenedik évfordulója. Szó nélkül elmenni mellette képtelenség volt, de manipulálni annál inkább lehetett. A hivatalos Magyarország ünnepelt. "... Az lesz a nagy nap, amikor március 15-én és mindazokon a napokon, amelyeken a nemzet ünnepel, az ünneplõk élén a magyar király tartja a háromszínû zászlót. A nemzeti érzület legfõbb szimbóluma a korona, elsõ bajnoka, aki a koronát viseli. A költõ nemhiába mondta: a legelsõ magyar ember a király... És amitõl minden magyar ember szeme könnybe lábad, amiért éjben megremeg minden magyar emberben a lélek: attól ne ragyogjon tündöklõbb tûzben, ne égjen túlvilágibb fénnyel Szent István koronáján a drágakõ?" (BUDAPESTI HÍRLAP, 1898. MÁRCIUS 15.) A megelégedettséget és megbékélést hirdetõ ünnepi szónokokkal szemben más hangot ütöttek meg a szociáldemokraták: "...Azért vonultunk ki Petõfi szobra elé, mert szégyenkezve tapasztaltuk, hogy miként becstelenítik meg Petõfi emlékét azon nyárspolgár lelkek, akik minden március 15- én összegyûlnek szobra elõtt... Kivonultunk Petõfi szobra elé, hogy megmutassuk, mi szerint mi vagyunk azok, akikben Petõfi szelleme tovább él mindaddig, amíg gyõzedelmeskedni [nem] fog..." (NÉPSZAVA, 1899. MÁRCIUS 17.)
1919 A dualista rendszer összeomlott. Romjain új örökösök léptek fel: "A diadalmas forradalom elsõ márciusi ünnepe ünnep az ünnepek között, az idõk végéig piros betûs napja a magyar historia ünnepszegény kalendáriumának. Amirõl hetven év elõtt álmodott az ország, az ma kivívott kincsünk, elrabolhatatlan vagyonunk: szabadok vagyunk. Március 15-e többé nem óvatos és ártalmatlan politikai tüntetés Petõfi szobra elõtt, afféle félig tiltott, félig megengedett és az illendõség korlátai közé beszorított »emlékezzünk régiekrõl« - de ne nagyon, csak annyira, amennyire a dinasztiának és a hadseregnek kedves, hanem immár fölszabadított ünnepe a magyar népnek..." (MAGYARORSZÁG, 1919. MÁRCIUS 15.)
Landler Jenõ így beszélt a Petõfi szobornál 1919. március 16-án: "...A magyar ugaron a tavaszi szél sohasem súgta még biztatóbban proletárfülekbe, hogy »lesz még egy március«. És ha tudjuk, hogy közel az idõ, amikor álmaink valóra válnak, akkor elmondhatjuk, hogy a mi munkánk nem volt hiábavaló. Ez az utolsó március, amikor arról beszélünk, hogy lesz még egy március..." (NÉPSZAVA, 1919. MÁRCIUS 18.)
1920-1945 Az ellenforradalom gyõzelme után az új rendszer törvénybe iktatva nemzeti ünneppé szentelte március 15-ét. Az ország 1923-ban Petõfi születésének 100. és a március 15-ei forradalom 75. évfordulóját ünnepelte. Az ünnepi beszédekben a korigénynek megfelelõen új tartalom jelentkezett. A központi ünnepségen Sipõcz Jenõ, Budapest polgármestere mondott ünnepi beszédet: "...Petõfi Sándor, a nagy magyar költõ, a legendás nemzeti hõs, tragikus sorsú mártír születésnapjának megünneplésére jöttünk össze. E pillanatban mindenütt, túl az emberkéz alkotta határokon, mindenütt, ahol magyarok élnek a hármas halom és négy folyó magyar könnyel és vérrel öntözött országában egységesen borulnak le halhatatlan szelleme elõtt. Szelleme kiszáll a jeltelen sírból és végignéz a magyar földön és viszi mindenüvé a magyar jövõnek, a magyar feltámadásnak soha el nem múló dalait..." (MAGYARORSZÁG, 1923. MÁRCIUS 16.) A Bajtársi Egyesületek ünnepi emlékezésén Bajcsy-Zsilinszky Endre szónokolt: "1848. március 15-e történelmi március volt, amely széttörte a rabság bilincseit. Ezt a márciust azonban meghamisították a szószátyár hazafiak és meghamisították azok, akiknek a forradalom csak öncél volt és nem eszköz. Ezek elsikkasztották a nemzeti eszmét... Ma új honfoglalás elõtt állunk. Mert mi a miénk ma? Miénk talán Budapest, vagy a Felvidék? Miénk talán a gazdasági élet, a tõzsde, az irodalom, a sajtó? Vissza kell szereznünk mindenütt az elvesztett pozíciókat..." (MAGYARORSZÁG, 1923. MÁRCIUS 16.) Az 1930-as évek második felében a népi írók kialakuló csoportja az agrárkérdés megoldására vállalkozott és - egy sor más demokratikus követelést is felvetve - mindinkább politikai mozgalommá vált. 1937. március 15-én bontott zászlót a Márciusi Front, amelyet a falukutató írók, baloldali egyetemisták és más antifasiszta értelmiségi csoportok hoztak létre. Tizenkét pontból álló programjukat az Egyetemi Kör múzeumkerti ünnepségén hozták nyilvánosságra, ahol a népi írók nevében Féja Géza beszélt: "1849 óta március 15-e mindig azt jelentette, hogy kiálltak és Petõfi Sándor nevében és Petõfi Sándor árnyékában hazudoztak... Ma dilettáns politikusok, dilettáns publicisták himnuszokat zengenek arról, hogy micsoda nagy áldozatot hozott a magyar nemesség, amikor elõjogairól lemondott. Nos, ez a lemondás, ez a történelmi áldozat a valóságban nem volt ilyen nagyszerû valami, mert a magyar jobbágyság csak egy töredékének adtak földet, a zsellérség, a magyar parasztság több mint fele továbbra is föld nélkül maradt. A Tiszántúlon a föld nélküli zsellérségnek száma ugyanannyi, mint 1848-ban volt. Ránk nõ a német kérdés, amely ellen csak úgy lehetne védekezni, ha a Dunántúlon telepítünk, telepítünk és telepítünk. Barátaim! Ha javulást akartok, álljatok a magyar parasztság mellé, hogy a történelem követelményeit megvalósíthassa!"
1942 Folyik a második világháború. Március 15-e és a szabadságharc példája alkalmas arra is, hogy a frontra menõ katonákat fellelkesítse. Kállay Miklós miniszterelnök így buzdított rádiósorozatában: "...ahogy 1848-ban elõször fegyvert kellett ragadnunk, éppúgy most is - mert nincs föld, nincs munka, nincs polgári jólét, míg az örök nagy ellenséget, a német, az orosz kommunizmust le nem vertük. ... Háborúba megyünk. Elõl megy a márciusi fiatalság, biztosan tudom, hogy gyõztesen tér haza. Mire hazajön, mire vége a harcnak - nem a világosi fegyverletétel lesz a vég -, itt minden hazajövõ katonát és itthonmaradottját, erre én teszek fogadalmat, nem õszirózsás forradalom, nem 1918 és 1919, hanem otthon, munka és emberi lét kell, hogy várja..." (MAGYAR NEMZET, 1942. MÁRCIUS 17.) Ugyanakkor az e napon az újonnan alakult Magyar Történelmi Emlékbizottság által rendezett megemlékezés a Petõfi szobornál a magyar közvélemény fokozódó háborúellenes hangulatát fejezte ki.
1945-1959 Nem tekintve a korszak elsõ két esztendejét, a hatalomra került kommunisták úgy sajátították ki az Ünnepet, hogy az már önnön paródiájává vált. Az országgyûlés 1948-ban törvénybe iktatta a magyar forradalom és szabadságharc jelentõségét (hogy aztán egy 1951-ben kiadott minisztertanácsi rendelettel munkanappá nyilvánítsa). A centenáriumi ünnepségsorozatot március 9-én Kádár János, a kommunista párt helyettes fõtitkára nyitotta meg Csepelen: "...Ez az esemény kettõs jellegû: a szabadságharcot és egyúttal az építést is ünnepeljük. ... Hogy a nagy magyar szabadságharc ünnepét itt Csepelen ünnepeljük elõször, az egyben jelképe is valaminek. Sokszor beszéltünk vörös Csepelrõl; most március 9-én lett Csepel igazán vörös, amikor megértette, hogy a magyar nép legfõbb érdeke: többet és jobban termelni, hogy gazdagabb, boldogabb és szabadabb legyen a magyarság..." (SZABAD NÉP, 1948. MÁRCIUS 14.) A Kossuth Lajos téri díszünnepségen március 15-én Rákosi Mátyás, a kommunista párt fõtitkára volt a vezérszónok: "...A magyar nép útja egyenesbe fordult. Nekünk jutott az a történelmi feladat, hogy valóra váltsuk és beteljesítsük mindazt, amiért 1848 hõsei Kossuthtal, Petõfivel, Táncsiccsal az élükön küzdöttek... A magyar népi demokrácia szerencséjére a nemzetközi helyzet ma gyökeresen más, mint 1848- ban volt... Most megvalósulhatott Kossuth legforróbb vágya: a testvériség magyar, szláv és román között. Ennek a testvériségnek jele az a kölcsönös segítségnyújtási szerzõdés, amelyet Moszkvában a szovjet nép nagy vezérének, Sztálin generalisszimusznak a jelenlétében aláírtunk. (Tomboló taps és lelkesedés.)" (SZABAD NÉP, 1948. MÁRCIUS 17.) A következõ években a helyzet fokozódik: "...Százkét esztendõvel 1848 márciusa után »van már hazánk, van mit védenünk«. És kell is védenünk. Vannak már »belsõ bitangok «: kémek, kulákok, klerikális reakciósok, akik népköztársaságunk elleni gyûlöletükben minden gaztettre készek. Van még nemzetközi reakció, amely soha õrjöngõbben nem fenyegette a világ dolgozóinak életét és szabadságát, a kis országok függetlenségét. Világos után azt hitte a magyar nép, hogy Haynaunál kegyetlenebb hóhéra nincs a nemzetközi reakciónak - Horthy, Szálasi, Hitler megmutatták, hogy tévedtünk. Az amerikai imperialisták Tito- és Rajk-féle banditái minden eddiginél szörnyûbb sorsot szántak népünknek..." (SZABAD NÉP, 1950. MÁRCIUS 15.) 1958. március 15-én a Nemzeti Múzeum elõtt tartott ifjúsági nagygyûlésen Komócsin Zoltán mondott ünnepi beszédet. Az 1848-as forradalom eszméire, hõseire való hivatkozással árulónak és bitangnak nevezte az 1956-os forradalmárokat: "...Száztíz év alatt sokszor meghamisították a 48-as eszméket, sokszor fölhasználták népáruló, megtévesztõ célokra. De ami 1956 októberében történt, az minden elõzõnek a felülmúlása. Az 1956 októberi ellenforradalom 1848-as jelmezben vette kezdetét. Valójában ugyanazt tették, mint a 48-as forradalom és szabadságharc árulói, az akkori »belsõ bitangok«. Az 56-os ellenforradalmárok ... a 48-as reakció folytatóiként léptek fel ... Az ellenforradalom erõinek megsemmisítéséért folytatott küzdelmünk harcot jelentett és jelent azért, hogy Kossuth, Petõfi és Táncsics zászlaja és eszméi újra tisztán, fényesen ragyogjanak." (MAGYAR IFJÚSÁG, 1958. MÁRCIUS 14.)
1960-1990 Az 1960-as évek elején stílusváltás következett be. Kádár János új jelszava: "Aki nincs ellenünk, az velünk van". Ez tükrözõdik az ünnepi beszédek tartalmában, hangnemében is. 1969-ben újabb manipulációval igyekeztek csökkenteni az 1848. március 15-ei forradalom szerepét: megszületik a Forradalmi Ifjúsági Napok, a három tavasz (1848. március 15., 1919. március 21. és 1945. április 4.) egymásra épülõ ünneplésének gondolata. Az ünnepi szónokok beszédeikben a "hétköznapok forradalmiságát" hangsúlyozzák. Az újabb Petõfi-évforduló évében, 1973-ban Kállai Gyula így beszélt: "A nép szeretetét, a helytállást most másként, legfõképp munkával, tanulással kell igazolnunk. Bizonyára akadnak, akik ezt nem érzik elég vonzónak, nagyszerûnek és felemelõnek. Pedig a béke, az építés munkája - ha tetszik: romantikája - méltó leginkább az emberhez. Hatni, alkotni, gyarapítani ez a mi legfõbb és legszentebb kötelességünk!" (NÉPSZABADSÁG, 1973. MÁRCIUS 16.)
A fiatalságot azonban egyre kevésbé elégítik ki a "kincstári" ünnepélyek. Másképp, a saját módján, a saját értékei szerint akar ünnepelni, s ezt a "forradalmi romantikát" a hatalom megengedhetetlennek tartja. Elõször 1973-ban ütlegelik a rendõrök a Petõfi szobor környékén békésen gyülekezõ fiatalokat. Az 1980-as években az ifjúság márciusi akciói a Petõfi- és a Bem-szobornál, a Batthyányörökmécsesnél egyre gyakoribbak. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1987. december 15-ei határozata március 15-ét ismét nemzeti ünneppé nyilvánítja. A frissen alakuló demokratikus szervezetek hívó szavára 1989-ban óriási tömeg vonult az utcára, hogy hitet tegyen a 48-as forradalom eszméi, a függetlenség és demokrácia mellett. Új erõk jelentkeztek: "Sortûz nem dördült, vér nem folyt Pest utcáin. Egy pöccintés elég volt: felemelte szavát a nemzet, csak meglendültek az öklök s a korhadt rend kártyavárként omlott össze. Akiknek érdekük lett volna védeni a belülrõl szétrohadt társadalmi rendszert, azok is hallgattak. Korcs társadalomnak korcsok a vezetõi, a hivatalnokai, lakájai. A hatalom urai reszketni méltóztattak, s ahogy tudták, mentették irhájukat. Az ostobák szipákoltak, a gazemberek összeharácsolt vagyonkájukat menekítették, az okosabbja tudta: törvénytelen, népellenes, hazug uralmuk véget ért. Legjobban még akkor járnak, ha báránybõrbe bújnak és felajánlják szolgálataikat az új rendnek." (SZIGETHY GÁBOR, FIDESZ HÍREK, 1989 MÁRCIUS)
Összeállította: MÁTHÉ PÁL
APOSTOLES Andrew Andrew, a fisherman, was the brother of Peter. Jesus called them both from their boats, telling them he would make them fishers of men. This is recorded in Matthew, Mark and Luke's Gospels. According to John's Gospel, before Andrew joined Jesus's disciples he was a follower of John the Baptist, the Jewish prophet (a person who speaks messages from God) who baptised Jesus. Legends of the early church place Andrew in the area around the Black Sea, where he spread the teachings of Jesus. Church History says he preached in Scythia, a region covering eastern Europe and western Asia. The Bible does not describe how Andrew died, but later accounts dating from the fourth century to medieval times say he was crucified on an X-shaped cross. This became known as the St Andrew's Cross. The Catholic Encyclopaedia says that his execution was ordered by Aegeas, the Roman governor of Patras in Greece, and that Andrew was tied to the cross, not nailed. His remains were taken from Patras and moved several times, eventually being brought to Rome. In 1964 AD Pope Paul VI gave Andrew's head back to Patras.
James (the Greater) James was also known as James the Greater. He was the elder brother of John. Matthew's Gospel also calls him "James the son of Zebedee". In the Gospel of Mark, Jesus nicknames James and John the "sons of thunder" for their tempers. Spanish tradition reported in the Catholic Encyclopedia says that James went to preach in Spain.James is the only apostle whose martyrdom is recorded in the New Testament. Herod Agrippa I had him beheaded with a sword. According to Spanish tradition, James's remains were brought to the city of Santiago de Compostela in northern Spain. Christian pilgrims visit his shrine there, which by the Middle Ages was the third most important Christian pilgrimage site after Rome and Jerusalem. The pilgrimage route is now a World Heritage Site.
John John was James's brother. He is also called John the Evangelist or John the Divine. He is believed to be the author of both the Gospel of John and the Book of Revelation, the last book in the Bible. John sat next to Jesus at the Last Supper with his head on Jesus's breast, as recorded in his Gospel. He referred to himself as "the disciple whom Jesus loved" rather than by name. John was present at the crucifixion and afterwards took on the care of Jesus's mother Mary. Not much is known for certain about John's life after Jesus's death. An early Church father, Irenaeus, wrote in Against Heresies c AD180 that John wrote his Gospel at Ephesus, in modern-day Turkey. John's official shrine is found there. John spent time in exile on the island of Patmos, according to a line in Revelation, which he wrote there. A book called The Acts of John contains further stories about him, but it is considered apocryphal (of doubtful accuracy, not part of official scripture) by churches. Tertullian, a second-century Christian writer, wrote that John was plunged into boiling oil in Rome and came out miraculously unhurt. Early traditions say John did not die at all, but ascended into heaven like the Jewish prophets Enoch and Elijah, although the Catholic Church believes that he died in around AD100 "at a great age".
HÁNY ARAB VILÁG VAN?IMA TESTVÉREINKÉRT A libanoni Daily Star hírügynökség és mások, köztük az Al Jazeera közelkeleti hír-tv közzétették a megrázó felvételeket és a hírt arról, hogy az ISIS, az Iszlám Állam nevû szélsõséges iszlám félkatonai szervezet 21 egyiptomi kopt keresztyént végzett ki a líbiai fõváros, Tripoli közelében az elmúlt hétvégén. A közzétett videó felvételen a kivégzésre felsorakoztatott keresztyén férfiakat látjuk, mögöttük feketében ítéletvégrehajtóik, majd a Földközi-tenger vértõl vöröslõ hullámait. Itthon lehet okos nyilatkozatokat tenni egyházi és nem egyházi sajtóban, akadémiai intézményekben, a valóság azonban sokkal drámaibb annál, mint hogy magyarázkodjunk, okoskodjunk. Igen, az 1,6 milliárd lelket számláló muszlim világ nem azonosítható a szélsõséges dzsihádistákkal, ISIS-szel, Boko Harammal, amint egy tucat cikkben erre rámutattunk. De azt is látni kell, hogy a világkalifátus, azaz az iszlám világuralom felállítására militarista eszközökkel törõ szervezeteket eddig még egyetlen fõmufti sem tudta (akarta?) leállítani. Pedig! Pedig Hasszan Ibn Talal jordániai herceg kezdeményezésére kidolgozták az Arab Szociális Chartát a Kisebbségek Védelmére, és 2014. szeptember 27-én 120 iszlám tudós nyílt levelet intézett az ISIS vezetéséhez, melyben a Korán alapján 20 tételben bizonyították, hogy amit mûvelnek, az súlyos bûncselekmény még iszlám törvények alapján is. A jordániai herceg egyenesen így fogalmazott: "Az arab keresztyének végsõ soron arabok, õk az arab gondolkodás úttörõi és az arab megújulás munkálói!". Akkor? Hány arab világ van hát? Melyiké az elsõbbség pillanatnyilag? S miért kap hallgatólagos támogatást és pénzt minden szélsõséges iszlám katonai szervezet? És kitõl? Kétarcú vagy sokarcú az iszlám? Vagy mégis csak van egy közös cél? A világkalifátus felállítása - bármi áron? A drámai eseményekrõl kövessük a közel-keleti sajtóhíreket, és imádkozzunk!
Ti "keresztes lovagok", csak áhítoztok a biztonság után Kairói jelentések szerint az egyiptomi légierõ hétfõn reggel bombázta az ISIS = Iszlám Állam feltételezett állásait Líbiában egy nappal azután, hogy megjelent a világhálón az a videó, ami 21 egyiptomi kopt keresztyén lefejezésérõl adott hírt. Ez volt az elsõ olyan alkalom, hogy Egyiptom hivatalosan is bevetette légierejét a szomszédos Líbia területei ellen. Az egyiptomi elnök, Abdel Fattah al-Sisi bejelentette: kész kiterjeszteni a harcokat az iszlámista katonai erõk ellen Egyiptom határain kívül. A légi harcokban líbiai katonai gépek is részt vettek. Az egyiptomi gépek ISIS táborokat, kiképzõ
területeket és fegyverraktárakat vettek célba Líbia területén. A 21 egyiptomi kopt keresztyén férfi azért ment Líbiába, mert munkát keresett. Õket az ISIS katonái hajtották ki a tengerpartra, majd ott ölték meg õket. A brutális cselekmény végrehajtása elõtt egy nem fekete, hanem terepszínû katonai ruhába öltözött férfi, késsel a kezében, a kivégzendõk mögött állva, ezt kiáltozta: "Ti muszlim asszonyokat üldöztetek kopt keresztes lovagokként Egyiptomban... A biztonság számotokra, keresztes lovagok, olyan valami, amire csak áhítoztok...". Nem kétséges, az egyiptomi reakció válaszlépés volt, amivel az elnök az ország stabilitását, a rendfenntartásnak a szándékát demonstrálta. Ugyanakkor a szavak borzalmas áthallásának is tanúi vagyunk a "parancsnoki" szöveg kapcsán. Hiszen Obama elnök február eleji kijelentése, miszerint az ISIS azt teszi, amit a keresztes lovagok tettek évszázadokkal ezelõtt, amikor egy ISIS kivégzõosztag vezetõ szájából visszhangzik, akkor mit mondjunk? Milyen világban élünk? Egy kivégzõosztag parancsnoka ország-világ elõtt az USA erõshatalmú elnökének szájából veheti ki a szót tettei igazolására? Iszonyú, milyen taktikai leleményesség az arab oldalon, s ugyanakkor ez hatalmas figyelmeztetés is: nem Nyugat ad fegyvert a kezükbe, szavakat a szájukba? A visszájára fordult szavak, a szóbumerángok hatalma ez, s ez is hatalom mégpedig diabolikus hatalom! Lám, milyen messze ható ereje és hatásfoka lehet egy-egy politikus kijelentésének! Amikor a szavak valóban élet-halált osztó hatalommá válnak, s túlnõnek, messze túlnõnek a washingtoni imareggeli áhítatán, vagy a tripoli tengerpart vértõl hullámzó látványán...
És ki harcol a keresztyénekért? Egyedül Jézus Krisztus, igaz Bajvívónk és Hadakozónk Ez az, amirõl Jakab apostol már 2000 éve leírta: "A nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tûz milyen nagy erdõt felgyújthat: a nyelv is tûz, a gonoszság egész világa" (Jakab 3,4kk). A szavak, melyek tûzbe boríthatják a világot. Vagy éppen a karikatúrák, melyek felelõtlen szabadossággal robbannak bele a muszlim világ imarendjébe. Nem tudni, hogy az egyiptomi elnök miért lépett bele a forrongó közel-keleti helyzetbe. Feltételezhetõ, nem a kopt keresztyének halálát akarta megtorolni. Inkább kellett volna korábban megmenteni õket. De a hatalmi számítás nem másokról, hanem önmagáról szól általában - önérdek a mozgatója igen sok esetben, még ha egy ország vezetõje teszi is meg, nemzeti érdekre hivatkozva. Ezt a politológia zsargonja udvarképesen így mondja: a saját hatalmi legitimációja érdekében teszi, amit tesz. Nem a koptokért.
Tengerpart - vágóhíd Íme, most éppen a többre, szebbre hivatott líbiai tengerpart vált vágóhíddá. Az Open Doors keresztyén szervezet, mely az üldözés világméretû monitorizálásával foglalkozik éjjelnappal, tavaly statisztikaként világnyilvánosságra hozott adatai máris kezdenek megdõlni. A 2014-es évben megölt közel 200 ezer keresztyén negatív világrekordját a Boko Haram, az ISIS és más terrorista csoportok akciói már vészes gyorsasággal látszanak behozni, ne adja Isten, túlszárnyalni a 2015. évben. Kopt és szír, meg a már egymilliót számláló elüldözött iraki keresztyén testvéreinkért, akik hatalmas menekülttáborokban várják sorsuk jobbra fordulását idegen földön, egyelõre csak imádkozhatunk, meg adományokat gyûjthetünk. De vajon ezt a keveset megtesszük-e? Ezt mi megtehetjük, meg kell tegyük, a nagyhatalmaknak, a felelõs vezetõknek viszont cselekedniük kell.
Francia elnöki reagálás - még a Charlie Hebdo-sokk hatására? A Charlie Hebdo dráma révén meglehetõsen kellõ adagú sokkot kapott francia elnök még érzékenyen reagált, s az egyiptomi elnökkel együtt felkérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vitassák meg a Líbiában kialakult helyzetet és tegyék meg a szükséges lépéseket az ISIS ellen, melynek közel-keleti befolyása óráról-órára nõ az eredeti szíriai bázisukon ezer kilométerrel túlnõve már - sok önkéntes európaival kibõvítve fekete seregét! Hány arab világ van tehát? Az imák, a Korán arab világa, meg az olaj biznisz külön világa, s a félkatonai fekete seregek harmadik-negyedik vegyes, arab-néger-fehér világa? S most melyikkel kell megküzdenie, tárgyalnia az ENSZ-nek, Egyiptomnak és persze a Nyugatnak, élükön az USA-
val? Úgy tûnik, az Egyesült Arab Emirátusok felzárkóznak Sisi egyiptomi elnök mögé. Valójában "csak" követik a korábban kiadott jordániai felhívást, amikor néhány héttel ezelõtt a jordániai királyi légierõ fiatal repülõs tisztjét fogták el és végezték ki az ISIS katonái, s akkor õk is "béke"-koalícióba szólították az iszlám világot, mert õk hisznek a Szálem aleijkum-ban?
Semmilyen vallás sem fogadhatja el ezt a barbár cselekményt! Ima, ima, im a - ezt mindenki megteheti Közben az Egyiptomi Kopt Egyház vezetõi nyilatkozatot adtak ki, amiben kifejezték reményüket, hogy a kairói kormány igazságos megoldást keres és talál majd ebben a súlyos konfliktusban. Az Al-Azhar, Egyiptom központi iszlám egyeteme szintén állást foglalt a kivégzés kapcsán, s hangsúlyozzák: semmilyen vallás sem fogadhatja el ezt a barbár cselekményt. Nagy szomorúsággal és megrendüléssel hallgatták a hírt az ártatlan egyiptomiak csoportjának a lefejezésérõl.
IMA ÜLDÖZÖTT KERESZTYÉN TESTVÉREINKÉRT, TISZTELETADÁSUNK A KÖZEL-KELETI ÉS KOPT MÁRTÍROK ELÕTT URAM, Hozzád könyörgünk minden üldözöttért, akiket azért üldöznek, mert Benned hisznek. Különösen is azokért emeljük Hozzád imánkat, akik iszlám országokban élnek. De könyörgünk mindazokért, akiket hitük, származásuk, nemzetiségük miatt üldöznek, bárhol éljenek is a világon. URUNK, kérünk, Te állj mellettük, erõsítsd és õrizd meg õket! URAM, IRGALMAZZ! Könyörgünk Hozzád azokért, akik Szíriában, Irakban, Szudánban, Nigériában, Egyiptomban élnek, légy nekik oltalom és védelem! URAM, IRGALMAZZ! Könyörgünk a hatalmasokért, az uralmuk "mindenhatóságába" vakon bízókért, az üldözõkért, mutasd meg Magad nekik, és fordítsd vissza õket halált osztó útjukról. Még lesz, hol megtenned ezt, Uram! URAM, IRGALMAZZ! És hadd kérjünk Téged magunkért. Segíts, hogy minden körülmények között hûségesek maradhassunk Hozzád, ölelj szorosan Magadhoz Lelkeddel minket, õrizz meg igazságodban, és szeretetedben. URAM, IRGALMAZZ! Jézus ezt mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, Atyámnak áldottai, örököljétek azt az országot, ami elkészíttetett számotokra a világ kezdete óta. URAM, Hozzád kiáltunk, hiszen Atyád, Istenünk a mi oltalmunk, erõsségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Minden üldözött keresztyén testvérünkért Hozzád kiáltunk, URAM. Minden kivégzettért, lefejezettért, megkínzottért, hite miatt bebörtönzöttért, emlékezz meg róluk, ha visszajössz a Te országodban! Szólítsd majd végítéletre azokat is, akik életüket kioltották, testüket megcsonkították, családjukat megnyomorították. Minden elhurcolt gyermekért és felnõttért Hozzád kiáltunk, URAM. Minden fogolyért és megkínzott testvérünkért Hozzád kiáltunk, URAM. Minden jóakaratú, segítõkész emberért Hozzád kiáltunk, URAM. Tégy minket békességed és szereteted munkálóivá, formálj alkalmassá, hogy éltetõ, ítélõ és kegyelmezõ Igédet oda vigyük, ahova azt küldöd! Uram, irgalmazz nékünk!
Írta és fordította: Dr. Békefy Lajos
FEBRUÁR HAVI GYÜLEKEZETI ESEMÉNYEK Február 1: az istentisztelet utáni ebédet, anyósa Fejér Mária emlékére, készítette és adományozta Fejér Anna. Február 8: az istentisztelet utáni ebédet készítette és adományozta Kozák-Gabris Ágnes és Magyary Ilona. Február 15: az istentisztelet utáni ebédet, apósa Magyary-Kossa István emlékére és férje Magyary-Kossa András születésnapjára, készítette és adományozta Magyary Ilona. Február 21: A farsangi disznótoros vacsorához az elõételt készítette és felszolgálta Magyary Ilona, Vörös Ilona, Márton Erika, Sárkány Zsuzsanna, Danku Attila és Krisztina, Kozák-Gábris Ágnes és Kozák Piroska. A hurka-kolbászt készítette Danku Attila, Halász Csaba, Vesztergomby Ákos, Göde Zoltán, Magyari-Köpe Gábor, megsütötte Tompa Julia és Fejér Anna. A krumplit Vörös Ilona, Megyesi Gizella és Fejér Anna készítette. A sült húst Fövenyessy Katalin, a dinsztelt káposztát Fövenyessy Katalin és Megyesi Gizella készítette. A süteményt Fejér Anna készítette, a pénztárt Göde Zoltán és Magyary András kezelte. A tombolához az ajándékkosarakat Magyary Ilona állította össze. Az élelmiszert Danku Krisztina és Fövenyessy Katalin árusította. Köszönjük szépen vendégeink részvételét és minden önkéntes segítõnek az áldozatos munkát! Február 22: Az istentisztelet keretében, böjtfõ ünnepe alkalmából, 26 személy élt az úrvacsora szentségével. Az istentisztelt utáni ebédet készítette és adományozta Magyary Ilona és Fövenyessy Katalin.
FEBRUÁR HAVI ADAKOZÓK NÉVSORA: Jakaby József, Halász Csaba & Szatmári Petra, Jenei Zsolt, Elek Joe & Patricia, Szabó Mária.
FEBRUÁR HAVI RENDKÍVÜLI ADOMÁNYOK: Bihari-Varga Emese, hálaadásból szüleimért
$100.00
Magyary Ilona és András, Nõegylet javára.
$50.00
Bennett Theresa, Nõegylet javára.
$200.00
Rékay Andrew & Cecilia, farsangi disznótoros vacsorára
$100.00
Hegedûs László & Gabriella, Hajnal József emlékére
$200.00
Horváth Maria, édesanyám emlékére
$100.00
Fejér Árpád, édesanyám emlékére
$100.00
Magyary András & Ilona, Magyary-Kossa István emlékére
$100.00
Megyesi Gizella, Hajnal József emlékére
$50.00
Magyary András, Vörös Máté emlékére
$50.00
A Presbitérium nagy szeretettel köszön minden adományt és segítséget. Az Úr Isten gazdag áldása legyen adakozó testvéreinkkel!
HIRDETÉSEK - Hirdetjük a gyülekezetnek, hogy a
vasárnap, 2015. március 15-i
istentisztelet templomunknál elmarad !!!! Gyülekezetünk testületileg részt vesz a Woodside Priory-i magyar katolikus közösség szentmiséjén, majd az istentiszteletet és ebédet követõen, az 1848. március 15-i ünnepi megemlékezésen. A szentmise vasárnap de. 11:00 órakor kezdõdik, katolikus testvéreink mindannyiunkat szeretettel várnak! - Hirdetjük minden érdeklõdõ számára, hogy a nagypénteki istentiszteletet 2015. április 3án, este 7:00 órától tartjuk Egyházunknál. - Hirdetjük minden érdeklõdõ számára, hogy 2015. április 5-én, délelõtt 11:00 órától a húsvéti istentisztelet keretében úrvacsoraosztásra kerül sor. Hirdetjük azon testvéreink számára, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak eljönni a templomba, de részesülni szeretnének az úrvacsora szentségében, jelezzék ezt vagy a lelkipásztori hivatalnak vagy valamely presbiternek, és a lelkész háznál is kiszolgálja a szent jegyeket.
Az istentisztelet után szeretetvendégségre kerül sor. A szeretetvendégséghez az ételeket az istentiszteleten resztvevõk adományozzák.
A Gyülekezet Presbitériuma szeretettel kéri asszonytestvéreinket, hogy jelentkezzenek a vasárnapi ebédek fõzéséhez. Felosztva a munkát, több személy is elkészíthet egy vasárnapi ebédet. Az ebédek szervezésével megbízott asszonyok szívesen adnak útmutatást, tanácsot bármely kérdés ügyében. A jelentkezõk hívják a lelkészi hivatalt a 650-365-1535650-365-1535-os telefonszámon. Ugyanakkor a Nõegylet szívesen fogad pénzbeli adományokat is az ebédek elkészítéséhez.
COOKING CLASS INVITATION The Hungarian Reformed Church will hold a
COOKING CLASS & DEMONSTRATION on Saturday, March 28 th from 10:30 to 2:30 So please come and join us, everyone is welcome. The cost of this class is $25.00 and includes a generous lunch and copies of the recipes! Jó étvágyat!
