GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE ÖNKORMÁNYZATÁNAK KÖRNYEZETVÉDELMI STRATÉGIÁJA, KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLOK, CÉLÁLLAPOTOK

GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE ÖNKORMÁNYZATÁNAK KÖRNYEZETVÉDELMI STRATÉGIÁJA, KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLOK, CÉLÁLLAPOTOK (Győr-Moson-Sopron Megye Környezetvédelmi Programja II. rész)

Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat Elnökének megbízása alapján

Készítette: A Tisztább Termelés Győri Regionális Központja

Győr, 2002. május 30.

2

GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE ÖNKORMÁNYZATÁNAK KÖRNYEZETVÉDELMI STRATÉGIÁJA, KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLOK, CÉLÁLLAPOTOK

(Győr-Moson-Sopron Megye Környezetvédelmi Programja II. rész) Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat Elnökének megbízása alapján Készítette: A Tisztább Termelés Győri Regionális Központja (TTGYRK) Témavezető:

Dr. Nagy Géza PhD. főiskolai tanár, a műszaki tudomány kandidátusa, a TTGYRK igazgatója

Szakmailag ellenőrizte: Dr. Bulla Miklós Ph.D CSc műszaki doktor, a közgazdaságtudomány kandidátusa Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszék vezetője Szakértők:

Dr. Alexay Zoltán Bite Pálné dr. Dr. Bulla Miklós Gyulai István Dr. Nagy Géza Dr. Papp Zoltán Simon Gábor Szalay Dénes Dr. Szalay Zoltán Dr. Tóth Péter Zseni Anikó Győr, 2002. május 30.

3

TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ………………………………………………………………………………………………..4 BEVEZETÉS (DR. NAGY GÉZA) ........................................................................................................ 5 1. GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE KÖRNYEZETVÉDELMI POLITIKÁJA (DR. BULLA MIKLÓS, DR. NAGY GÉZA) ............................................................................................................. 9 2. A KÖRNYEZETÁLLAPOT JAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS CÉLOK CÉLÁLLAPOTOK…………………………………………………………………….……………..13 2.1. LEVEGŐTISZTASÁG-VÉDELEM (SIMON GÁBOR)..................................................................................... 14 2.2. VIZEK VÉDELME (ZSENI ANIKÓ)............................................................................................................. 17 2.3. FÖLD- ÉS TALAJVÉDELEM (DR. PAPP ZOLTÁN)...................................................................................... 23 2.4. ÉPÍTETT KÖRNYEZET (GYULAI ISTVÁN)................................................................................................. 25 2.5. TERMÉSZET- ÉS TÁJVÉDELEM (DR. ALEXAY ZOLTÁN).......................................................................... 28 2.6. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS (DR. NAGY GÉZA)........................................................................................ 31 2.7. ZAJ- ÉS REZGÉSVÉDELEM (BITE PÁLNÉ DR.).......................................................................................... 35 2.8. A KÖRNYEZETBIZTONSÁG FOKOZÁSA (DR. TÓTH PÉTER).................................................................... 41 2.9. ENERGIAELLÁTÁS (DR. TÓTH PÉTER).................................................................................................... 41 2.10. A MEGYE LAKOSSÁGÁNAK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA (SZALAY DÉNES) .................................................. 43 2.11. KÖRNYEZETI NEVELÉS, TUDATFORMÁLÁS, TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL (DR. SZALAY ZOLTÁN…………………………………………………………………………………………….…………44 2.12. KÜLÖNLEGES (KOMPLEX) KEZELÉST IGÉNYLŐ TERÜLETEK ............................................................... 47 2.12.1. Ipari tevékenység területén (Dr. Tóth Péter)................................................................................... 47 2.12.2. Mezőgazdaság (Dr. Tóth Péter)....................................................................................................... 48 2.12.3. Közlekedés (Gyulai István) .............................................................................................................. 50 2.12.4. Idegenforgalom (Dr. Alexay Zoltán, Dr. Szalay Zoltán) ................................................................ 51

3. GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE KÖRNYEZETVÉDELMI STRATÉGIÁJÁNAK KULCSELEMEI ................................................................................................................................. 53 3.1. KAPCSOLATRENDSZER (DR. NAGY GÉZA, DR. SZALAY ZOLTÁN)......................................................... 53 3.2. PRIORITÁST IGÉNYLŐ BEAVATKOZÁSI CSOMÓPONTOK (DR. NAGY GÉZA, DR. BULLA MIKLÓS)........ 55

4

Előszó A környezetvédelmi programok készítését az 1995. évi LIII., „a környezet védelmének általános szabályairól szóló” törvény 40.§-a írja elő. A környezetvédelmi programok országos, települési, megyei szinten készülnek, hatéves időtartamra, folyamatos (1-2 évenkénti) felülvizsgálat, kiegészítés, egyszóval aktualizálás mellett. A programok alapvető célja a fenntartható fejlődés szolgálata, a gazdasági érdekek és a környezetvédelmi szempontok összehangolása. Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat Közgyűlése Elnökének, 01/1101-21/2000. számú levelében a megye Környezetvédelmi Programjának kidolgozására a „Tisztább Termelés Győr Regionális Központja” kapott megbízást. Feladatunk értelmében – amelyet a vállalkozói szerződés részletesen rögzít – a Győr-MosonSopron Megye Környezetvédelmi Programját az alábbi három – egymást követő és egymásra épülő – tanulmány kidolgozásával készítjük el. I. munkarész: Győr-Moson-Sopron megye környezetállapotának bemutatása, értékelése a Megbízó által rendelkezésre bocsátott információk és dokumentumok kritikai elemzése és összegző vizsgálata alapján. II. munkarész: Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzatának környezetvédelmi stratégiájának, környezetvédelmi célok-célállapotok meghatározása az I. résztanulmány problémakatasztere, valamint ennek megvitatása során elhangzó észrevételek, javaslatok figyelembevételével, a Nemzeti Környezetvédelmi Program szempontrendszeréhez igazodva. III. munkarész: Győr-Moson-Sopron megye környezetvédelmi programja a Megyei Közgyűlés által elfogadott környezetvédelmi stratégiát tartalmazó II. résztanulmány és az aktuális hazai jogszabályi háttér, illetve EU direktívák alapján készül el. A II. munkarész a vállalkozói szerződés és annak mellékletét képező ütemterv, ill. tematika alapján készült, és került átadásra a Megbízónak 2001. október 30-án. A második munkarész kidolgozása során figyelembe vettük az első munkarész társadalmi vitáján /2001. I. 25/ elhangzottakat, amelyeket kiegészítettünk Ivanics Ferenc Úr által levélben /2001. november/ kért társadalmi javaslatokat.

Győr, 2001. január 20.

Dr. Nagy Géza TTGYRK igazgató

5

Bevezetés (Dr. Nagy Géza) A „fenntartható fejlődés”, a „környezeti menedzsment”, a „tisztább termelés”, az „ökohatékonyság” és az „ipari ökológia” fogalmai a szakemberek szótárának részévé váltak, mind a vállalati szférában, mind pedig a környezeti szabályozás területén. Fontos azonban, hogy a hazai gyakorlatban is alkalmazott fogalmak a megfelelő jelentéssel kerüljenek be a szakmai köztudatba és szolgálják a környezetvédelem gyakorlati céljainak (célállapotainak) elérését. A fenntartható fejlődés röviden olyan fejlődést jelent, amely úgy biztosítja a jelen szükségleteinek kielégítését, hogy az nem károsítja a jövő generációk igényeinek kielégítését. A fogalom – tágabb értelmezés szerint – a fenntartható gazdasági, ökológiai és társadalmi fejlődést is magában foglalja, de gyakran szűkebb jelentéssel, környezeti értelemben használják (értve ez alatt az időben folyamatos, optimális erőforrás-felhasználást és környezeti menedzsmentet) /Kerekes, 1998/. A fenntartható fejlődés elve az anyagi javak és szolgáltatások előállítására, valamint az azok fogyasztására vonatkozó követelményeket határozza meg. A fenntartható fejlődés egyik összetevője a termékek, illetve szolgáltatások előállításával kapcsolatban okozott környezeti károsodás, valamint az azzal kapcsolatos erőforrásfelhasználás, míg a másik összetevő a megtermelt javak és szolgáltatások fogyasztásával kapcsolatos. A környezeti problémák hagyományos megközelítése az okozott káros kibocsátások, illetve egyéb környezeti károk mennyiségének csökkentésére, veszélyességének enyhítésére irányul, amely tevékenységeket egységesen csővégi technológiáknak nevezzük, utalva arra, hogy az ilyen jellegű környezetvédelmi megoldások a technológiába való beavatkozás nélkül, a folyamatok végén helyezhetők el. A csővégi technológiák gyors fejlődésének segítségével jelentős mértékű környezeti károsodás elkerülése vált lehetővé az elmúlt évek alatt, alkalmazásuk nélkül a környezeti elemek állapota a jelenleginél sokkal kedvezőtlenebbül alakulna. Mindazonáltal, a csővégi technológiáknak számos kedvezőtlen tulajdonsága is van, amelyek új módszerek keresését indították el a környezetvédelmi szakemberek körében. A csővégi megoldások jellemzője, hogy a káros kibocsátásokat nem megszüntetik, hanem valamilyen másfajta káros kibocsátássá alakítják át (például a vízszennyezést veszélyes hulladékká). Ehhez gyakran erőforrások felhasználására is szükség van (például energia, víz stb.), amelyek előállítása és alkalmazása károsítja a környezetet, és további költséget jelent a vállalatok számára. Mindezen kedvezőtlen tulajdonságok ellenére a csővégi technológiák gyorsan elterjedtek. Térhódításuk egyik fontos oka, hogy nem igényelnek beavatkozást a vállalati alapfolyamatokba, azaz nem módosítják a terméket, és ezáltal nem gyakorolnak hatást a vállaltok fő tevékenységére. Ezenfelül alkalmasak lehetnek a környezeti szabályozók által támasztott minimális követelmények betartására is. A csővégi technológiák alkalmazásával a vállalatok egy olyan addicionális költségtényezővel találják szemben magukat, amely gyakran igen jelentős tőkét köt le, ugyanakkor nem járul hozzá a termékek és szolgáltatások értékének növeléséhez – hacsak nem a környezeti teljesítmény javulása által okozott image-változás kapcsán. Ennek a megközelítési módnak köszönhető, hogy a környezet védelme a szakemberek jelentős része

6

számára egy, a költségeket növelő „szükséges rossz”, amelyet csak a vállalat tevékenységében érdekelt felek által megkívánt legszükségesebb mértékben szabad megvalósítani. Ezzel a felfogással szemben jelentek meg a környezet védelmének új megközelítései, amelyek integrált szemléletmódjuk segítségével elsősorban a csővégi technológiákkal kapcsolatos problémák – mint például a magas tőkeigény, vagy a kibocsátások szintjének általános csökkentése – megoldását tűzték ki célul. A szűken értelmezett megelőző jellegű környezetvédelem célja a káros kibocsátások és egyéb környezeti hatások mérséklése vagy megszüntetése, azok forrásánál. A kibocsátások ilyen módon való csökkentése egyben a felhasznált erőforrások mennyiségét is redukálja, azaz a megelőző jellegű környezetvédelem a működés hatékonyságának javításával hozzájárul az erőforrásokkal való takarékos bánásmódhoz is. A megelőző intézkedéseknek alapvetően három csoportját különböztetjük meg: Az első csoportba azok az intézkedések tartoznak, amelyek alacsony költséggel vagy akár költség nélkül megvalósíthatók. Ezeket az intézkedéseket, illetve az azonosításukhoz és megvalósításukhoz vezető módszereket a gondos bánásmód elnevezéssel jelöljük. Ilyen, a termelő-szolgáltató szférában és a háztartásokban egyaránt alkalmazható intézkedés például a szivárgások megszüntetése, a szigetelések javítása vagy a pazarló erőforrás-használat megszüntetése. A második csoportba a nagyobb beruházási igényű technológiai módosítások, fejlesztések tartoznak, amelyek általában nemcsak a környezetvédelmi teljesítményre vannak hatással, hanem az előállított termékekre és a vállalati folyamatok egészére is. Ide tartozik a felhasznált anyagok és egyéb erőforrások kiválasztása is, amely intézkedések révén szintén jelentős megtakarítások érhetők el (például az energiaszükséglet biztosítására alkalmazott alacsonyabb kéntartalmú szén nemcsak a káros kibocsátásokat csökkenti, hanem a jobb minőségen keresztül a hatásfokot is kedvezően befolyásolja). A megelőző jellegű intézkedéseket a fenti meghatározásnál gyakran tágabban értelmezik, és beleértik a már előállított hulladékok, illetve káros emissziók vállalati, vagy akár vállalaton kívüli újrahasznosítását is, amely intézkedések azonban már átvezetnek az ipari ökológia területére. A harmadik csoportba a tisztább termelés (TT) stratégiáját soroljuk, amelyet a kilencvenes évek elején először az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP), majd az ipar fejlesztésével foglalkozó szervezete (UNIDO) kezdett alkalmazni. Ezek a nemzetközi szervezetek hozták létre a nemzeti tisztább termelési központok hálózatát (Mo.-on 1997-ben), amelyek a fejlődő és átalakuló országok környezetvédelmi erőfeszítéseit hivatottak szolgálni. A UNEP megfogalmazásában a tisztább termelés egy olyan átfogó stratégia, amely folyamatokra, termékekre és szolgáltatásokra alkalmazható, és azok hatékonyságának növelését, illetve az ember és a környezet veszélyeztetésének csökkentését célozza. Termelési folyamatok esetében a tisztább termelés a nyersanyagok és energiahordozók hatékonyabb felhasználását, a káros anyagok kiváltását, illetve az emissziók és hulladékok mennyiségének és veszélyességének a mérséklését jelenti.

7

Termékek esetében a teljes életciklus (a nyersanyagok felhasználásától a végső ártalmatlanításáig tartó folyamat) során okozott környezetterhelés csökkentése áll a középpontban. Szolgáltatások esetében a tisztább termelés a környezeti megfontolások alkalmazását jelenti, a tervezés és a szolgáltatások nyújtása során. A gyakorlatban elsősorban a termelési folyamatok hatékonyságának javítását segítő módszerek szerepelnek a tisztább termelés eszköztárában, mint például az inputok és outputok elemzése vagy az anyag- és energiamérlegek készítése. Az ökohatékonyság fogalmának középpontjában az egységnyi előállított termékre/szolgáltatásra jutó környezeti hatás áll, melynek csökkentése szintén a megelőző környezetvédelem egyik sarokpillére (Átfogó: 2001). „…az ökohatékonyság a piaci feltételeknek megfelelő termékek és szolgáltatások nyújtását jelenti oly módon, hogy azok alkalmasak legyenek az emberi szükségletek kielégítésére, és járuljanak hozzá az életminőség javításához, miközben egyre kisebb – a Föld becsült eltartóképességét meg nem haladó – környezeti hatással és erőforrás-felhasználással járnak, teljes életciklusuk során”. (WBCSD, Világ Üzleti Tanácsa a Fenntartható Fejlődésért). A szennyezés-megelőzés alapelvei megegyeznek a tisztább termelés és általában véve a megelőző jellegű környezetvédelem elveivel: „a szennyezés-megelőzés olyan eljárások, gyakorlatok, anyagok, termékek és energiahordozók alkalmazását jelenti, amelyek elkerülik vagy minimalizálják a szennyező anyagok és hulladékok keletkezését, és csökkentik az ember és a környezet számára fennálló kockázatokat” (Pollution Prevention, 1995). Összefoglalóan megállapítható, hogy a megelőző jellegű környezetvédelem legfontosabb erénye, hogy úgy csökkenti a káros kibocsátásokat, hogy közben a hatékonyság növelésén keresztül gazdasági előnyöket is kínál az elveket alkalmazó gazdálkodóknak. Anélkül, hogy a megelőző környezetvédelem kézenfekvő előnyeit tovább taglalnánk, fel kell arra is hívni a figyelmet, hogy ma még (és valószínű sokáig) nem képzelhető el a termelés és a fogyasztás hulladékképződés, ill. melléktermék „előállítás” nélkül. Nyilván ezzel függ össze a napjainkban tudományosan is megalapozott új irányzat megjelenése, amelyik a „csővégi” (reaktív) és a megelőző (preventív) környezetvédelem mellett (azokat részben átfedve) a nemzetközi szakirodalomban egyre nagyobb figyelmet kap. Ez az irányzat az „ipari ökológia” (industrial ecology), amely nem egyetlen technológiai folyamatra helyezi a hangsúlyt, hanem – kilépve ebből a rendszerből – a folyamatok, ill. gazdálkodó egységek közötti anyag- és energiaáramlásokat helyezi a középpontba. Az elnevezés is utal legfontosabb jellemzőjére: az ipari ökológia az ipari rendszereket a természetes ökoszisztémákhoz hasonlítja. Felfogása szerint a cél nem csak a vállalatok által kibocsátott káros anyagok minimalizálása, azaz a forrásnál történő beavatkozás, amely a megelőzés legfontosabb feladata, hanem a megtermelt melléktermékek újbóli hasznosítása, amint arra a természetből vett példák is útmutatásul szolgálhatnak (az ősszel lehullott levelek a talajban lebomlanak, majd más növények tápanyagául szolgálnak). Ezen új tudományterület középpontjába ezért a folyamatok helyett a termékek és szolgáltatások kerülnek, legfontosabb módszerei közé pedig az életciklus-elemzés, valamint az ökodesign tartoznak.

8

A fenti meghatározások és rövid értelmezések segíthetik a megyei szintű stratégia kialakítását a használatos nemzetközi tapasztalatok átvételét és a területen jelentkező környezetvédelmi feladatok komplex megoldását. Belátható, hogy ha a termelő gazdasági társaságok alkalmazzák a technológiába integrált megelőző környezetvédelem módszereit és eszközeit jelentősen növelhetik termelésük hatékonyságát és gazdaságosságát a környezetvédelmi szempontok betartása mellett. Azt is látni kell, - és tudatosítani kell a társadalom szereplőivel - hogy a már „megtermelt” hulladékokban rejlő értékes anyagok újrahasznosítása, a gyártási folyamatokban, és a fogyasztásban (háztartásokban) elkerülhetetlenül képződő hulladékok szelektív gyűjtése és újrahasznosítása ugyanúgy fontos és a fenntartható fejlődést szolgáló környezeti cél, a természeti erőforrásokkal való hatékony /takarékos/ gazdálkodás szempontjából és egyben a környezeti elemeket károsító (terhelő) kibocsátások csökkentése érdekében is.

9

1. Győr-Moson-Sopron Megye környezetvédelmi politikája (Dr. Bulla Miklós, Dr. Nagy Géza) Magyarország környezetpolitikai célkitűzéseit és cselekvési irányait a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben előírtak alapján az Országgyűlés 83/1997. (LX.26.) OGY határozata a Nemzeti Környezetvédelmi Programról (NKP) tartalmazza. A 2002-vel befejeződő NKP olyan hat évre szóló beavatkozási tervrendszer, amelynek alapvető célkitűzése a fenntartható fejlődéshez szükséges legfontosabb környezeti, társadalmi és gazdasági feltételek kialakítása és a környezetvédelem stratégiai feladatainak meghatározása. Az elmúlt évtized a környezet állapotát és az azt befolyásoló tényezőket tekintve összességében kedvező változásokat hozott hazánkban. E pozitív tendencia azonban nem egyértelműen a környezeti szempontokat is figyelembevevő fejlesztési törekvések eredménye, hanem számos esetben „csupán” következménye az elmúlt időszak jelentős gazdaságitársadalmi átalakulásának. Aggodalomra az ad okot, hogy a gazdasági szerkezetátalakulás befejeztével a terhelések jelentős növekedése vetíthető előre. E kedvezőtlen tendencia ráirányítja a figyelmet a szélesebb körű környezetvédelmi beavatkozások igényére, és a beavatkozások környezeti hatékonyságának fokozására. Az elkövetkező években tehát a környezeti problémák olyan megoldására kell törekedni, amelyek egyszerre javítják a versenyképességet, eleget tesznek az EU követelményeinek és megelőzik az egészségkárosodást, valamint a természeti erőforrások és értékek visszafordíthatatlan károsodását. A hazai regionális és települési környezetpolitika eszköztárának kialakítása során kiemelt figyelmet kell szentelni a társadalom környezettel kapcsolatos értékrendjének, szükségleteinek alakulására és javítására. A környezetpolitika és stratégia tervezésénél a már elvégzett beavatkozások tapasztalataiból okulva kell a környezetvédelmi beavatkozások irányának és irányításának módszereit, illetve eljárásait kialakítani. Ügyelve arra, hogy a rendszer a megvalósítás során szerzett tapasztalatok és a jelentkező új szempontok alapján korrigálható /önjavító/ legyen, mind a prioritások meghatározása, mind a tervezési kritériumok tekintetében. A környezeti célállapotok kijelölésének egyik legfontosabb indítéka, hogy rögzítsen világos és egyértelmű környezet- és természetvédelmi célrendszert. Egyrészt azért, hogy a világosan megfogalmazott környezeti célok más fejlesztési törekvésekben figyelembe vehetők és illeszthetők legyenek, másrészt avégett, hogy a program keretében megvalósuló beavatkozások a környezet állapotában egyértelműen tükröződő eredményekhez vezessenek. A környezetvédelmi céloknak és feladatoknak a környezet állapot értékelésen kell alapulnia, amely lajstromba vette a megye környezeti problémáit és értékeit. /I. munkarész/. Ezen problémák és értékek ismerete és az abban bekövetkezett változások nyomon követése elválaszthatatlan része kell legyen a megalapozott döntéshozatalnak: lehetővé téve, hogy az adott, szükséges beavatkozások a kellő helyen és időben történjenek meg. Egy káros környezeti folyamat befolyásolásának vagy az állapotromlás megelőzésének érdekében a teendőknek a problémák, okok és a célállapotok következetes összevetéséből kell adódniuk. A környezeti és természeti elemek, rendszerek bár külön-külön is értékelhetők és a problémák elemenként meghatározhatók, nem szabad figyelmen kívül hagyni azok kölcsönhatásait sem. Gyakran ezek a kereszthatások nem figyelhetők meg egyértelműen kis földrajzi egységek környezeti állapotát vizsgálva, létükre és jelentőségükre az egyre növekvő számú komplex

10

környezeti, gazdasági és társadalmi problémák (éghajlatváltozás, erőforrások csökkenése és elszennyeződése, egészségkárosodások, a biológiai és táji sokféleség csökkenése stb.) hívják fel a figyelmet. A környezet állapotát befolyásoló folyamatok mindig összefüggnek a nemzeti, nemzetközi környezet állapotával és a tágabb értelemben vett kívánatos jövőkép általános elemeivel. Így például a Győr-Moson-Sopron Megye Környezetvédelmi Programjának (MKP) I. munkarészében feltárt környezeti állapot jellemzők és rögzített problémakataszter alapot szolgáltat a környezeti célok- és célállapotok kijelöléséhez, de célszerű figyelembe venni hazánk és az EU általános (a környezeti feladatokat is meghatározó) célrendszerét, előre látható (becsülhető) kívánatos tendenciáit, amelyek az alábbiak: •

A gazdaság- és környezetstratégia közös metszete a munkaerő minőségi újratermelésére és a természeti erőforrások takarékos igénybevételére is alapozó versenyképesség tartós javítása lesz. A politika pedig tudatosan gátolja /majd/ a társadalmi, tudati és környezeti értékek rombolását ott, ahol a kizárólagos piaci, pénzközpontú szemlélet ártalmasnak bizonyul. Sikeresen alkalmazzák a hátrányból előny elvét: a viszonylag olcsó munkaerő, az infrastrukturális hiányosságok átgondolt felszámolása, egyes iparágakban az EU-nál kevésbé intenzív, s ugyanakkor kisebb környezetterhelést okozó termelés lehetővé teszi a környezettel harmóniában megvalósuló fejlődést. A környezetterhelés csökkenése, a környezetbiztonság növekedése, a kiegyenlítettebb regionális fejlődés és ezzel egy időben a lakóhelyhez kötődő, vagy ahhoz közeli munkavégzés terjedése (ami együtt jár a közlekedési eredetű szennyezések mérséklődésével) együttesen a környezeti ártalmakra visszavezethető egészségkárosító hatások csökkenését eredményezi. Az emberi erőforrás felértékelődése a jelenleginél egyenletesebb „terítő” képzést eredményez, az egyes régiók munkaerő-szükségletét részben „helyi” képzéssel elégítik ki. Az informatika és a hírközlés fejlődése következtében bővül az otthoni tanulás és munkalehetőség. A környezetvédelem végső célja egy ökológiailag és ökonómiailag fenntartható társadalom kialakulása, amelyben létrejöhet a társadalom környezettel kapcsolatos értékrendjének és szükségleteinek nyomon követése a felelős társadalmi részvétel erősítése a környezetvédelmi célok megvalósítása terén. Átértékelődik a „fogyasztás” fogalma, az anyagi javak fogyasztásának részaránya csökken, növekszik a szolgáltatások, ezen belül különösen a jelentős szellemi hozzáadott értéket tartalmazó szolgáltatások „fogyasztása”, míg az anyagi javak vásárlása során előtérbe kerül a minőség és a tartósság értéke. Az életminőséget tekintve megnő az egészséges életmód iránti igény, amelyben nemcsak az egyéni érdek, hanem a termelési erőforrásokon belül felértékelődő emberi erőforrás „karbantartása” is jelentős gazdasági szerepet játszik. Javul a lakásállomány minősége és a települési infrastruktúra. A közterületek tisztasága, a településkép rendezettsége pozitív irányba változik. Kedvezőbb életviteli, életmódbeli minták terjedése, javuló táplálkozási szokások, a munka okozta túlterheltség lassú csökkenése valószínűsíthető. A jóléttel párhuzamosan javul a közösségek társadalomhoz való alkalmazkodó képessége. Terjed az innovatív, jövőt féltő gondolkodásmód, felértékelődik a család és a lokálpatriotizmus szerepe. A területi különbségek mind gazdasági, mind környezeti vonatkozásban csökkennek, és az elmaradott körzetek leszakadása megáll. A civil társadalom környezeti szemléletének javulása, a környezeti értékrend elismerése, az önálló

11

kezdeményezések és a hatóságok sikeres együttműködése lesz jellemző. Ezt a politika is ki fogja vetíteni a társadalom irányába. •

Az Európai Unióhoz (EU) való csatlakozásunk következményei várhatóan jelentősen kihatnak a különböző szintű környezetvédelmi programokra. Várható, hogy az EU fokozatosan elmozdul a fenntartható fejlődés irányába, ez kihat az új tagországok jogalkotására és a környezetminőségére egyaránt. A kibővülő EU igyekszik megerősíteni pozícióit az észak-amerikai és az ázsiai gazdasági központtal szemben. A megnövekedett belső piac, a koncentrált kutatási és fejlesztési ráfordítások a világgazdasági átlagot meghaladó gazdasági növekedést eredményeznek, aminek egyik hajtórugója a tiszta technológiák gyors beépülése a gazdálkodás rendszerébe. Az erőforrások használatában eltolódás következik be az emberi erőforrások javára. Nő a tudásintenzitás, és arányaiban csökken a jelenleg nagy súlyt képviselő természeti tőke, energia és nyersanyag felhasználása. Az újonnan belépőkből létrejön a közép-európai kohéziós zóna, ami eleinte némi lemaradással ugyan, de követi az EU átlagára jellemző fenntarthatósági elveket. Magyarország az EU tagjaként részesedik a régió technológiai fejlesztéseiből származó előnyökből. Az EU-ból igényelhető támogatás a környezetvédelem és a gazdaság fejlődését egyaránt szolgálja, azok felhasználása koordináltan, a legfontosabb problémákra összpontosítva történik majd, így nem forráselvonó, hanem ténylegesen forrás-kiegészítő szerepet fog játszani. A hazai vállalati fejlesztéseket a környezetbarát, tiszta technológiák fokozatos térhódítása jellemzi, a gazdaság nem fogadja be az elavult, másodvonalbeli – és ennek következtében szennyezőbb – technológiákat. Az EU csatlakozás erősen hat a hazai környezetpolitikára, amelynek eredményeként a környezet állapotában gyors javulás várható.

A jelenleg készülő II. NKP a társadalom és a gazdaság különböző csoportjainak (önkormányzatok, tudósok, termelők, civil szervezetek) bevonásával elemezte (elemzi) a NKP (1997-2002) tartalmi elemeit és eddigi alkalmazásának tapasztalatait. Ezek az értékelések még munkafázisban vannak így nem idézhetők. Néhány általános észrevétel kiemelése azonban tanulságos lehet az MKP készítésénél, amelyik a még hatályban lévő 83/1997 OGY határozat alapján készül, de érvényességi ideje átnyúlik a NKP II. időszakába (2003-2008) és az időközben várhatóan bekövetkező EU csatlakozások utáni időkre is. Az eddigi értékelések szerint az NKP tervezési alapjai az OECD-ben elfogadott és széles körben sikeresen alkalmazott alapjaiban a nálunk kidolgozott [Bulla, 1993, 1996] „TerhelésÁllapot-Válasz” modellre épültek. Ugyanakkor a modellt a Program nem teljes körűen alkalmazta, ezért egyrészt belső kohéziója sérült, valamint a hatékony végrehajtást garantáló jogi és gazdasági eszközök nem, vagy nem kellő súllyal lettek a részei. A Program a célok kitűzésekor igyekezett minden környezeti elemre és rendszerre vonatkozó, valamint a természetvédelemmel kapcsolatos problémát megfogalmazni, azok összefüggéseinek teljes körű vizsgálata nélkül, amelynek következtében a környezeti problémák komplex kezelése bizonyos mértékig elsikkadt. A problémák és célok „lajstromozása” anélkül történt meg, hogy azok között a Program prioritásokat fogalmazott volna meg. Bár a környezetvédelmi törvény előírta a „különleges intézkedéseket igénylő területek” kiemelt kezelését, a Program földrajzi megközelítésből értelmezte a jogszabályban

12

előírtakat, és nem a környezeti- és természeti szempontból kiemelt jelentőségű komplex környezeti problémákra összpontosított (például a Programból teljesen kimaradt az „éghajlatváltozás” mint komplex környezeti probléma kérdésköre) A célok kijelölését követően a feladatok meghatározásakor hiányoztak az olyan hatékonysági vizsgálatok, amelyek rámutattak volna az ún. többszörös hasznú („win-win”) intézkedésekre, amelyek a gazdaság és társadalom szereplői szélesebb körét tették volna érdekelté a végrehajtásban, és ezáltal hatékonyabbá válhatott volna a Program megvalósítása. A célkitűzések megfogalmazásakor nem kerültek elkülönítésre környezet állapotának megváltoztatását közvetlen eredményező célok és az azok eléréséhez szükséges eszközök. Nem rendelkezett egyértelműen a célok és eszközök (intézkedések) egymásnak való megfeleltetéséről, amely pedig bármely program megvalósításának feltétele, így a végrehajtás során csak virtuálisan lehetett kapcsolatot teremteni a különböző környezetorientált ágazati intézkedések és az elfogadott célkitűzések között. A Győr-Moson-Sopron Megyei Környezetvédelmi Program készítése során mi a NKP szerkezeti felépítését és szempontrendszerét követtük ugyan, de igyekeztünk azt teljesebbé tenni az eddigi tapasztalatok alapján hiányolható részekkel. Ugyanakkor fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a készülő és várhatóan 2002 első negyedévében elfogadásra kerülő Megyei Környezetvédelmi Program folyamatos aktualizálását el kell végezni. Részben a már említett várható változások figyelembe vétele, részben pedig az időközben (remélhetően) elkészülő települési (kistérségi) környezetvédelmi programokkal történő összehangolás érdekében.

13

2. A környezetállapot javításával kapcsolatos célok – célállapotok A környezetállapot javítására, a jónak értékelt állapot fenntartására, valamint a környezeti terhelés mérséklésére irányuló megyei környezetvédelmi politika és stratégia kialakítása a környezeti célok – célállapotok kijelölésével összefüggésben, illetve azokhoz kapcsolva végezhető el. E fejezetet a Megyei Környezetvédelmi Program már megvitatott és jóváhagyott első részének – a környezetállapot értékelésének – valamint a Nemzeti Környezetvédelmi Programnak a figyelembevételével állítottuk össze. Itt a NKP-ban is követett szerkezetben tárgyaljuk a:

-

a környezeti elemek /levegő, víz, föld/ a települési és épített környezet /emberi egészség, épített környezet/ a természet /táj/ védelme terén elérendő környezetvédelmi célokat – célállapotokat,

és foglalkozunk az:

-

önállóan kezelt hatótényezők környezetbiztonság/

/hulladékgazdálkodás,

zaj

és

rezgés,

a környezeti oktatás és nevelés, tudatformálás a komplex megközelítést igénylő környezeti kulcsterületek /ipar, mezőgazdaság, idegenforgalom/ környezeti céljaival – célállapotaival.

14

2.1. Levegőtisztaság-védelem /Simon Gábor/ Győr-Moson-Sopron megyében a levegő szennyezettségének alakulását alapvetően az ipari üzemek emissziója, a nagy mértékű közúti forgalom és a lakossági fűtésből származó szennyező anyag határozza meg. Az utóbbi években az ipari eredetű emisszió csökkenő tendenciát mutat. Ezzel szemben a közlekedésből eredő károsanyag-kibocsátás folyamatosan nő. A növekvő mértékű közúti közlekedés miatt főként nitrogén-oxidok, szén-monoxid, por és szerves komponensek (PAH, BTX) kerülnek a légtérbe. Ezek a szennyező források és komponensek határozzák meg a megye légszennyezettségi (immissziós) állapotát, amelyet a környezetvédelmi program 1. részében részletesen értékeltünk. A célállapotok meghatározása során a 2000. évben végzett légszennyezettségi vizsgálatok eredményeiből indulhatunk ki, amelyekből a legfontosabb megállapítások a következők: • • • •

Győr nitrogén-oxidok és szálló por tekintetében mérsékelten szennyezett, Mosonmagyaróvár nitrogén-oxidok tekintetében mérsékelten szennyezett, Sopron nitrogén-oxidok tekintetében szennyezett, A többi vizsgált légszennyezőre nézve mindhárom város megfelelő levegőminőségű.

A célok, célállapotok meghatározásánál ezeken a tényeken túl abból kell kiindulni, hogy a közeljövőben várható Európai Uniós csatlakozás a környezetvédelem, és ezen belül a levegőminőség-védelem területén egyre nagyobb követelményeket állít elénk. Az EUKonform szabályozás részét képező, az 1990-es években megjelent rendeleteken kívül 2001. Évben több új, levegővédelemmel kapcsolatos rendelet lépett hatályba. • • • • •

21/2001. (II.14.) Korm. rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról, 120/2001. (VI.30.) Korm. rendelet az előbbi rendelet módosításáról, 10/2001. (IV.19.) KÖM rendelet az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról, 14/2001. (V.9.) KÖM-EÜM-FVM együttes rendelet a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről, 17/2001.(VIII.3.) KÖM rendelet a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról.

Győr-Moson-Sopron megye környezetvédelmi programjainak kialakításánál az a legfontosabb cél, hogy a megye levegőjének minősége megfeleljen a rendeletekben előírt követelményeknek. Az ipari eredetű légszennyezés területén a kibocsátások további csökkentésére kell törekedni. Ennek érdekében támogatni kell a kisebb energiaigényű és emissziós jellemzőjű technológiák telepítését. A légszennyező források üzemeltetésénél a tisztább termelés módszereinek alkalmazásával a fokozatos környezeti terhelés csökkentésére kell törekedni, az új beruházásokat és a technológiai fejlesztéseket pedig az elérhető legjobb technológia (Best Available Technology, BAT) alkalmazásával kell végezni, az elfogadható költségkeretek között /NEC/.

15

A légszennyező forrásokra új kibocsátási határértékek megállapítását jogszabály írja elő. Ezek lehetnek általános technológiai kibocsátási határértékek a légszennyező anyag minőségi jellemzői szerint (szilárd és gáznemű szervetlen anyagok, szerves anyagok, rákkeltő anyagok). Egyes technológiákra ún. eljárás-specifikus technológiai határértékeket kell megállapítani. Ezeket a határértékeket a kibocsátók bejelentése alapján a környezetvédelmi hatóság állapítja meg. Egyes esetekben egyedi kibocsátási határértékeket is meg lehet adni. A határértékek betartásának fokozott ellenőrzése szükséges. Az újonnan létesített légszennyező források körül védelmi övezet kialakítása indokolt. A védelmi övezetben emberi tartózkodásra szolgáló épület (különösen oktatási, egészségügyi vagy üdülési célt szolgáló létesítmény) nem lehet. Ebbe az övezetbe élelmiszernövényt sem szabad telepíteni. A védelmi övezet nagysága jelentős levegőterhelést okozó, vagy bűzös tevékenység esetén 500-1000 méter, közepes mértékű levegőterhelést okozó tevékenység esetén 300-600 méter, még csekély mértékű levegőterhelést okozó tevékenység esetén 50-100 méter sugarú kör a légszennyező forrás körül. A közlekedési célt szolgáló létesítmények (autóbusz-végállomás, üzemanyagtöltő állomás) a lakóterülettől legalább 50 méterre helyezendők el. Különösen fontos az illékony szerves vegyületek (Volatile Organic Compound, VOC) kibocsátásának minimalizálása, mivel ezek könnyen a levegőbe kerülnek, és gyakran súlyos egészségkárosodást okoznak. Az illékony szerves vegyületek közül kiemelt figyelmet kell fordítani a karcinogén és a mutagén anyagok kibocsátására, a határértékek szigorú betartására. A VOC felhasználásával járó tevékenységet lehetőség szerint zárt technológia alkalmazásával kell végezni. Amennyiben ez nem lehetséges, leválasztó berendezésekkel a lehető legkisebb mértékűre szükséges csökkenteni az illékony szerves vegyületek kibocsátását. A közlekedési eredetű légszennyezés okozza a megyében a legnagyobb levegőminőségi problémát. Ez a gond főként a főutak városokon átmenő szakaszain jelentkezik: Győrben a 14. számú és 81. számú főutakon, Mosonmagyaróváron az 1. számú és 15. számú főutakon, Csornán a 85. számú és 86. számú főutakon. Ezenkívül Sopron városának közúti forgalma is túlságosan nagy, ezért kapta Sopron nitrogén-dioxid légszennyező komponensre nézve a három város közül a legrosszabb (szennyezett) besorolást. A város közlekedési rendszerének és fejlesztési irányainak teljes felülvizsgálatára van szükség. A legfontosabb cél a közlekedési eredetű emissziók csökkentése az említett területeken. Ennek eszközei:

-

elkerülő utak építése védelmi övezetek kialakítása a vasúti és vízi közlekedés részarányának növelése a kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtése a tömegközlekedés feltételeinek javítása.

A kommunális fűtésből eredő légszennyezés csökkentése érdekében törekedni kell a környezetet kevésbé szennyező tüzelőanyagok (pl. földgáz, fitomassza) és jó hatásfokú tüzelő

16

berendezések részarányának növelésére. Ehhez a lakosság részére anyagi támogatást (pl. önkormányzati támogatás, kedvezményes kölcsönök) kell nyújtani. A levegő szennyezettségének a megítélése, mérése és csökkentése céljából az új jogszabály a megye területének zónákba sorolását írja elő. A zónák kijelölésénél különös figyelmet kell fordítani a nagy népsűrűségű területekre (agglomerációk), valamint az ökológiailag sérülékeny területekre. A kijelölt zónákban be kell tartani a légszennyezettségi határértékeket. Azokra a zónákra, ahol a légszennyező anyagok koncentrációja meghaladja a légszennyezettségi határértékeket, intézkedési program kidolgozása szükséges, melynek végrehajtásával biztosítható a határértékek betartása. A légszennyezettségi (immissziós) mérőhálózat üzemeltetése a 21/2001. (II.14.) Kormányrendelet értelmében a környezetvédelmi felügyelőségek hatáskörébe került. Meg kell teremteni a mérőhálózat működtetésének személyi, anyagi és tárgyi feltételeit. A megyében az immissziós mérőhelyek számának növelése elengedhetetlen, elsősorban a folyamatos légszennyezettség mérésére alkalmas monitorhálózat bővítése indokolt. Jelenleg csak Győrben, Sopronban és Mosonmagyaróváron vannak immisszióvizsgáló mérőhelyek (összesen 12 db), ezenkívül Győrben működik két olyan monitorállomás, amely folyamatosan méri a levegő szennyezettségét. Ez a hálózat nem elegendő arra, hogy kellő részletességgel jellemezze a megye levegőtisztaság-védelmi helyzetét. Egyes indokolt esetekben mobil mérőrendszerrel, egyedi mérésekkel is célszerű lehet vizsgálni a levegő szennyezettségét. A mérőhelyek számának növelésén kívül bővül az egyes mérőállomásokon mért légszennyező komponensek köre. Jelenleg a megyében levő 12 db immissziómérő állomáson csak három komponenst (kén-dioxidot, nitrogén-dioxidot és ülepedő port) mérnek, csupán a folyamatosan működő 2 db monitorállomás alkalmas több komponens mérésére. A jövőben rendszeresen mérni és ellenőrizni kell az egészségügyi határértékekkel szabályozott légszennyező anyagokat, amelyek a következők: kiemelt jelentőségű légszennyező anyagok: kén-dioxid, nitrogén-dioxid (NO2), nitrogénoxidok (NOx), ózon, szén-monoxid, ólom, szálló por (összes portartalom és a 10 mikrométernél kisebb frakció ), benzol, ülepedő por és néhány összetevője: toxikus anyagot nem tartalmazó ülepedő por, ólom, kadmium, vízoldható fluoridok. A többi, határértékkel szabályozott légszennyező anyag esetében időszakos méréseket kell végezni. Szmogriadó terv szükséges minden olyan településen, ahol a folyamatos levegőterhelés következtében a légszennyezettség az egészségügyi határértéket tartósan meghaladja, vagy fennáll az a veszély, hogy a levegő szennyezettsége az emberi egészséget közvetlenül veszélyezteti. A szmogriadó terv tartalmát, a szükséges intézkedések körét az önkormányzatok és a hatóságok feladatait jogszabályok írják elő. A megyében Győr és Sopron esetében sürgető a terv elkészítése.

17

2.2. Vizek védelme /Zseni Anikó/ A megye felszíni és felszín alatti vizeinek védelmére szolgáló célállapotok kijelölésekor – a közeli Európai Uniós csatlakozásunk miatt – feltétlenül szükséges az Európa Parlament és Tanács 2000/60/EK irányelvének (az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a vízpolitika területén) alapul vétele. Jelen fejezet természetesen nem lehet ennek az irányelvnek a bemutatója, így csupán bevezetőként a vízminőséggel kapcsolatos „jó víz” definíciót vázoljuk fel. Az Európai Unió Víz Keret irányelve alapján a tagállamoknak meg kell védeniük, javítaniuk kell és helyre kell állítaniuk minden felszíni víztestet azzal a céllal, hogy legkésőbb 15 éven belül, azaz a 2015. év végére elérjék a felszíni vizek jó állapotát. A „felszíni víz jó állapota” egy felszíni víztestnek azt az állapotát jelenti, amikor annak ökológiai és fizikaikémiai állapota is legalább jó minősítésű. A folyók és a tavak esetében az általános definíció szerint a következőknek kell teljesülniük a „jó fizikai és kémiai állapotú víz” kategória eléréséhez:

-

A hőmérséklet, az oxigénegyensúly, a pH, a savközömbösítő kapacitás és a sótartalom nem lépnek ki abból a tartományból, amelyet annak jelzésére alakítottak ki, hogy biztosított-e a típusra jellemző ökoszisztéma funkcionálása és a biológiai minőségi elemek „jó állapot”-hoz tartozó értékeinek fennállása. A tápanyag-koncentráció nem haladja meg azokat a szinteket, amelyeket arra a célra alakítottak ki, hogy azok alapján meg lehessen győződni az ökoszisztéma funkcionálásáról és a biológiai minőségi elemek „jó állapot”-hoz tartozó értékeinek fennállásáról. A specifikus szintetikus szennyező anyagok és a specifikus nem szintetikus szennyező anyagok koncentrációi nem haladják meg a kerettervben részletezett eljárásokkal megállapított szinteket, nem érintve a 91/414/EK és a 98/8/EK irányelveket.

Az Európai Unió Víz Keret irányelve alapján a tagállamoknak a felszín alatti vizek minőségével kapcsolatban védeniük, javítaniuk kell, és helyre kell állítaniuk a felszín alatti víztesteket, biztosítani kell az egyensúlyt a felszín alatti víz kitermelése és utánpótlódása között, azzal a céllal, hogy legkésőbb 15 éven belül, azaz a 2015. év végére elérjék a felszín alatti vizek jó állapotát. „A felszín alatti víz jó állapota” egy felszín alatti víztestnek azt az állapotát jelenti, amikor annak a mennyiségi és kémiai állapota is legalább „jó” minősítésű. A jó állapotú kategória eléréséhez a következőknek kell teljesülniük: A víztestben a felszín alatti víz szintje olyan, hogy a hosszabb időszakra számított átlagos éves kitermelés hozama nem haladja meg a hasznosítható felszín alatti vízkészletet. Ennek megfelelően a felszín alatti víz szintje nincs kitéve olyan antropogén hatásoknak, amelyek következtében:

-

a kapcsolódó felszíni vizekre a kerettervben megállapított környezeti célkitűzések nem érhetők el, a kapcsolódó felszíni vizek állapotában bármilyen jelentős romlás következne be, a felszín alatti víztesttől közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémában bármilyen jelentős károsodás következne be, továbbá egy térbelileg behatárolt területen

18

időlegesen vagy folyamatosan elfordulhatnak a vízszint változás miatt az áramlás irányában bekövetkező változások, de az ilyen irányváltozások nem okozhatják a sós vagy egyéb víz térnyerését, és nem jelezhetnek az áramlás irányára vonatkozóan az előbbieket előidéző tartós és egyértelműen meghatározható antropogén eredetű tendenciát. A felszín alatti víztest kémiai összetétele olyan, hogy a szennyezőanyagok koncentrációi:

-

nem mutatják a sós vagy más szennyeződés térnyerésének jeleit, nem haladják meg a vonatkozó közösségi joganyagban meghatározott egyéb minőségi határértékeket a kerettervben meghatározott felszín alatti vizek szennyeződésének megelőzéséhez és szabályozásához megfogalmazott stratégiákkal összhangban, nem akadályozzák a kapcsolódó felszíni vizekre a kerettervben megállapított környezeti célkitűzések elérését, sem ezek ökológiai vagy kémiai állapotának bármilyen jelentős romlását, sem a felszín alatti víztesttől közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémák bármilyen jelentős károsodását, a vezetőképességben bekövetkező változások nem jelzik sós víz vagy bármilyen más szennyezés térnyerését.

Alapvető cél a megye felszíni és felszín alatti vizeinek védelme érdekében a kapcsolódó EU és hazai irányelvek betartása, ám ha a megye képes a kötelezően előírtnál jobb mutatók produkálására, akkor természetesen ennek megvalósítása a cél. A Nemzeti Környezetvédelmi Program célkitűzéseivel összhangban cél az, hogy a megye területén az ivóvízellátás alapját képező, stratégiai jelentőségű felszíni vizek minősége közelítse meg az emberi tevékenységgel közvetlenül nem érintett vizek minőségét legalább olyan mértékig, hogy megfeleljen a mindenkori ivóvízszabványban rögzített minőségnek, kivéve, ha az természetes állapotban sem állt fenn. Ez a követelmény az ismert, megfigyelés alatt álló, bejegyzett, tartósan károsodott területrészekre nem vonatkozik. A víztestek imissziós határértékeinek meghatározása az EU irányelvekkel összhangban hamarosan kidolgozásra kerül. A jogszabályban megjelenő értékek betartásához szükség van a felszíni és felszín alatti vizek vízhasználatának megállapítására: mely vizek szolgálnak az ivóvíznyerésre, az üdülési és sportolási célokra, vízi élővilág számára alkalmas vizeknek. Ezen közeljövőben megállapításra kerülő határértékek alapján fel kell mérni, hogy mely víztestek esetében teljesülnek jelenleg a határértékek, hol haladják meg azt és hol haladhatják meg, ha a jelenlegi szennyezési tendenciák a jövőben is érvényesülnek. A víztestek minősége legalább érje el a jogszabályban előírtat, de a lehetőségekhez képest minél inkább jóval határérték alatti értékeket mutasson a megye vizeinek minősége. A felszíni vizek minőségromlási folyamatának megállítása és a vízminőség javulása a cél. Pl. ne csupán a Mosoni-Duna Győr feletti szakaszán legyen fürdőzésre alkalmas a víz minősége, hanem a megye több vízfolyásának egyes szakaszain is. A bányaműveléssel keletkező tavak, valamint a települések közigazgatási területén a mezőgazdasági művelés alól kivett telkeken létesülő üdülő- és horgásztavak a megye felszíni és felszín alatti vízkészletének egyre fokozódó mennyiségi és minőségi igénybevételét okozzák, potenciális talajvízszennyező forrásokká válhatnak. A térség kavicsbányászatból származó haszna elhanyagolható ahhoz a kárhoz képest, ami a bányatavak elmaradt

19

rekultivációja, a felszín alatti vízkészlet csökkenése, valamint szennyeződése jelent. Minthogy a bányászati engedély alapján végzett nyersanyag-kitermelés környezetvédelmi engedélyhez kötött tevékenység, így megkövetelhetők ill. megkövetelendők a környezetvédelmi célok eléréséhez szükséges tevékenységek (pl. rekultiváció, stb.) A nem bányászati engedély alapján létrejött tavak esetében azonban ez a környezetvédelmi kontroll hiányzik, holott sokszor e tavak is a nyersanyag kitermelés (burkolt) céljából létesülnek. A Szigetköz egyes tavainak vízminősége évek óta romló tendenciát mutat, általában az intenzív bányászati tevékenység jelenléte miatt. A tavak vízminőségét I. osztályúvá kell helyreállítani. Ehhez a jelenleginél korlátozottabb bányászati és horgászati tevékenységre van szükség, valamint arra, hogy további antropogén tavak (különösen környezetvédelmi engedély nélküli, elvben nem bányászati tevékenység okán (de a gyakorlatban mégis) létrejött tavak) ne létesüljenek. A már meglévő horgász- és üdülőtavak infrastrukturális ellátottságát növelni kell. A nem megfelelő vízcseréjű tavak esetében a jobb vízcserét biztosító intézkedési terv kidolgozása és megvalósítása a cél. A megyében található vízgyűjtők közül eddig az Ikva vízgyűjtőjére készül területi vízminőség kárelhárítási terv. Hosszabb távon minden vízgyűjtő területi vízminőség kárelhárítási tervezésére sor kerül. Ezek mielőbbi elkészítése szükséges. A Szigetközben az elsősorban az Ásványráró alatti szakaszon a mellékágrendszerek vízutánpótlásában fennálló hiányosságok felszámolása, az eddiginél kedvezőbb mértékének megvalósítása, valamint az Alsó-Szigetköz mentett oldali vízpótlásának a megoldása kívánatos. A régi meder partközeli sávjában a fenékküszöb megépülése óta egyes helyeken tapasztalható talajvízszint növekedés még nem érte el a régi szintet, és van, ahol még mindig nem indult el ez a növekedés. A régi állapotot minél jobban megközelítő talajvízszint helyreállítására van szükség. A Duna hasznosítása és védelme tekintetében együtt kell működni Szlovákiával. A felszín alatti vizek minőségromlásának megállítása, a vízminőség javulása, a felszín alatti vizek védelme érdekében a legfontosabb cél a vízbázisok védelme. A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről a Kormány 123/1997. rendelete rendelkezik. Az ezen rendeletben előírtak a megye teljes területén valósuljanak meg. A Szigetköz területén Közép-Európa egyik legjelentősebb vízbázisa található. A geológiai adottságok miatt ez a vízkészlet igen érzékeny a felszíni szennyeződésekre, megfelelő védelmi intézkedések nélkül fennáll a szennyeződés veszélye. A Szigetköz, a Rábaköz és a Rába völgye kiemelt felszín alatti vízvédelmi terület. Az itt elhelyezkedő folyóvízi törmelékes összletben tárolt talajvíz és a vele összefüggésben álló parti szűrésű- és rétegvíz-készletek e megye legjelentősebb és egyben legsérülékenyebb ivóvízkészletét jelentik. Minden ivóvízkészletet biztosító vízi létesítmény védőterületének a fokozott védelme szükséges. A már meglévő felszín alatti ivóvízbázis védőidom terveket minél előbb meg kell valósítani, és folyamatosan ellenőrizni kell, hogy beváltják-e az előírt kívánalmakat. Amely vízbázisok és ivóvízkészletet biztosító vízi létesítmények védőterületének védelmére még nem dolgoztak ki terveket, ott azt haladéktalanul el kell készíteni és a gyakorlati kivitelezést is minél előbb el kell kezdeni. A védőidom tervek és a szabályozási terv beépítési javaslatai a megye egész területén összehangoltak legyenek. A megye minden településén legyen biztosított a vízhasználatok minőségi igényeinek a kielégítése. A felszín alatti vizek minőségi védelméhez szükséges határértékeket a 10/2000. KöMEüM-FVM-KHVM együttes rendelete tartalmazza. Cél az, hogy a megye felszín alatti vizei a természetes vagy ahhoz közeli állapotot jellemző háttérkoncentrációval rendelkezzenek a szennyezőanyagok tekintetében. Ahol az antropogén hatások miatt egyes szennyezőanyagokra

20

a koncentráció már magasabb, ott a rendeletben meghatározott szennyezettségi határértékeket ne haladja meg a szennyezőanyag koncentrációja, és a lehetőségekhez képest minél inkább jóval határérték alatti értékekre csökkenjen le a megelőző, korlátozó és felszámoló intézkedések következtében, távlati célként érje el újból a természetes vagy ahhoz közeli állapotot. A felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő feladatokat a 33/2000. Kormányrendelet tartalmazza. A megye felszín alatti vizeinek védelme érdekében célul kell kitűzni, hogy ezen rendelkezéseket minden, a rendelet hatálya alá eső tevékenység esetében érvényesíteni kell. A felszíni és felszín alatti vizeket veszélyeztető szennyezőforrások és a korábbi évtizedekben felhalmozott tartós környezetkárosodások minél teljesebb mértékben felderítettek kell legyenek, hogy számba vételük után meg lehessen szüntetni a veszélyeztetéseket és fel lehessen számolni a környezetet ért károsodásokat. A környezetszennyező jogi és anyagi felelőssége minden esetben érvényesüljön a gyakorlatban is. A termálvizeket illetően megye igen kedvező adottságokkal rendelkezik. A termálvizeket balneológiai, mezőgazdasági, fűtési célokra használják fel. A megye idegenforgalmi szempontból is igen jelentős hévízkészletének minőségi és mennyiségi védelme szükséges. Ennek érdekében a hatóságok nem adhatnak korlátlanul engedélyt a hévíztermelésre és hasznosításra. Újabb vízkivételekre csak ott adható ki engedély, ahol a prognózisok nem jeleznek hosszabb időtávon sem káros környezeti hatásokat. Zárt rendszerű felhasználás esetén, ha a víz minősége megfelelő, törekedni kell a visszatáplálásra. Az ország települési szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának megfelelően a felszíni és felszín alatti vízkészletek minőségének védelme érdekében a szennyvíz-elvezetési és –tisztítási kapacitás és a szennyvíztisztítás hatékonyságának fejlesztése, a keletkező szennyvíz tisztításra kerülő arányának növelése, valamint a nem megfelelő állapotban lévő szennyvízelvezető rendszerek és élővíz-befogadók rekonstruálása, a szennyvízelvezetésből és – tisztításból származó vízszennyezések megakadályozása, a keletkezett szennyvíziszapok minél teljesebb körű hasznosítása a cél. A megyében mindösszesen 4 db olyan 2000 fő feletti (a jövőben a 2000 fő nem személyt, hanem terhelési értéket, ún. „lakosegyenértéket” jelent) település van, ahol a csatornahálózat még nincs kiépítve, ám ezek közül Kónyban építés alatt áll, Bősárkány, Győrszemere és Gönyű esetében pedig műszakilag előkészített. Mivel a megye már elérte a 68%-os területi ellátottságot a szennyvízelvezetés és tisztítás tekintetében, ezért nagyobb, esetlegesen 100 %-ot megközelítő területi ellátottságot kell célul kitűzni a külterületi lakott helyek kivételével. A jó területi ellátottság miatt azonban elsődleges cél a meglévő csatornahálózatok kapacitásának növelése, azaz a lakossági rácsatlakozások számának jelentős arányú megnövelése. A lakosokat hatékonyan kötelezni lehet a rácsatlakozásra, mivel ennek jogi feltétele is fennáll. Költséghatékonysági elvek szerint is az lenne a legkedvezőbb, ha az önkormányzatok illetve az állam a bekötések költségét támogatná az új csatornák egy részének építése helyett. A lakossági rákötések arányával meg kell közelíteni a teljes körű rákötést, de legalább olyan szintre kell emelni, hogy a meglévő hálózat és a tisztító művek megfelelő hatékonysággal tudjanak működni, illetve a felszíni alatti vízbázisok védelmét megfelelő módon tudják ellátni. A megye azon településein, ahol a csatornázás nincs kiépítve, a keletkező szennyvizek elhelyezésére és tisztítására környezetkímélő megoldást kell keresni. A felszín alatti vizek minőségének védelme érdekében a felhagyott, tönkrement kutak szakszerű eltömése szükséges. Van, ahol a keletkezett szennyvizet szennyvíztárolókban gyűjtik össze, ahonnan szippantó kocsikkal szállítják el a kijelölt leürítő helyekre. A szennyvíztárolók zöme azonban nem vízzáró, és a szippantós kocsik sem mindig a kijelölt helyen ürítik ki szállítmányukat. A

21

felszín alatti vizek védelme érdekében célul kell kitűzni a szennyvíztárolók állapotának javítását, korszerűsítését és az illegális kiürítések felszámolását. A fejlesztések kapcsán felmerül az a kérdés is, hogy feltétlenül kell-e mindenhol mindenáron csatornázni. A kistérségi csatornázási rendszerek mellett szól ugyan, hogy a szennyvíztisztítás fajlagos költségei a telep méretének növekedésével bizonyos tartományon belül jelentősen csökkennek, azonban ilyen esetekben néhány száz köbméter szennyvizet akár több 10 km-nyi távolságra kell szállítani. A hosszan szállított szennyvíz bomlása erős bűzképződéssel és korróziós hatásokkal jár. Környezeti-közegészségügyi szempontból más megoldás is lehetséges: bizonyos helyeken a csatornázást és a központi szennyvíztisztítást helyettesítheti, és azokkal egyenértékű megoldást nyújthat a telkenként, megfelelően kiépített és működtetett szennyvíztisztító, az oldómedencével egybekapcsolt szikkasztás. Meg kellene tehát határozni azokat a területeket, ahol az egyedi szennyvízelvezetés vízgazdálkodási, környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból megengedhető. A városokban lévő ipari üzemek többségükben a városi közcsatorna-hálózatokra és a települési szennyvíztisztítókra csatlakoznak. A tisztítótelepek terhelésének csökkentése érdekében ezért ezen üzemek nagy részének helyszíni előtisztítást kellene végezni, mielőtt szennyvizüket a közcsatornákba vezetik, illetve ahol ez környezetvédelmileg, vízügyileg, technológiailag indokolt, ott saját ipari szennyvíztisztítóval kellene rendelkezniük. Fel kell mérni, hogy mely üzemek esetén milyen mértékű előtisztítás szükséges, majd meg kell teremteni a megvalósításhoz és ellenőrzéséhez szükséges jogi, technikai és anyagi feltételeket. Az előtisztítás azért is igen fontos, mert a hasznosítható szennyvíziszapok mennyisége az ipari, veszélyes anyagokat tartalmazó szennyvizek külön kezelésével növelhető. El kell érni, hogy a közcsatornákba csak olyan megfelelően előkezelt szennyvizek kerüljenek, amelyek a szennyvíziszapok elhelyezését illetve hasznosítását nem gátolják. A megyében keletkező szennyvíziszapokat jelenleg helyileg deponálják, egy részét pedig a mezőgazdaságban hasznosítják. A cél a szennyvíziszapok elhelyezésének és hasznosításának minél teljesebb körű és a környezet számára legkedvezőbb megoldása. Fel kell mérni azokat a megoldásokat és helyeket, ahogyan és ahol a szennyvíziszapok biztonságos, környezetvédelmi, közegészségügyi, technikai, anyagi és jogi szempontból is lehetséges újrahasznosítását illetve elhelyezését kivitelezni lehet. A megye 19 szennyvíztisztító telepéből 10 az 1990-es években újonnan létesült, 3 pedig eredményes rekonstrukción és bővítésen esett át. A győri szennyvíztisztító telep csak részlegesen épült meg, befejezése minél előbb szükséges. A többi, régebbi építésű, korszerűtlennek tekinthető telep korszerűsítése az élővíz befogadók vízminőségének javulása érdekében nagyon fontos cél. Ezek közül első helyen említendő a hidraulikailag és szennyezőanyag terhelést illetően is túlterhelt soproni szennyvíztisztító telep, amelynek rekonstrukciója és bővítése megindult. A terv mielőbbi megvalósítása indokolt célja a megyének. El kell érni, hogy a megye szennyvíztisztító telepei közül minél több alkalmazza a harmadlagos, fizikai-kémiai tisztítást is. A tisztított szennyvizeket lehetőség szerint újra kell használni, az újrahasználat során a környezet terhelését minimálisra kell csökkenteni. A megye 82 települése nitrátérzékeny területen fekszik. Cél az, hogy a megyében mezőgazdasági tevékenységet folytatók a Kormány 49/2001. rendelete alapján betartsák a kormányrendeletben meghatározott előírásokat a nitrátérzékeny területeken, a nem nitrátérzékeny területeken pedig minél többen alkalmazzák ezen előírásokat, ezáltal megvalósuljon a felszíni és felszín alatti vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyeződése elleni védelem, és a vizek meglévő nitrátszennyezettségének csökkenése.

22

A vizek kívánatos minőségi állapotának eléréséhez a minőségi állapotot előidéző szennyező források szennyező hatásának korlátozása a cél. A cél megvalósításához a pontszerű szennyezőforrások esetén a kibocsátási határértékek betartása és betartatása, a nem pontszerűeknél pedig a tevékenységek szabályozása (korlátozás, tiltás, gazdasági ösztönzők) szükséges. Kívánatos cél, hogy a megye területén lévő vízszennyező források mindegyike a környezetbarát technológiákat alkalmazza, és a műszaki fejlődés mindenkori szintjének megfelelően korszerűek legyenek. Ezzel a „megelőzés elve” juthat érvényre, és elérhető, hogy minden tevékenységnél a lehető legkisebb legyen a szennyezőanyag-kibocsátás. Amennyiben az adott tevékenységből származó szennyvíz nem tud eleget tenni a követelményeknek, úgy az ne kerülhessen be a befogadóba vagy csak bizonyos feltételek mellett és bizonyos időszakokban legyen oda bevezethető. Minden új létesítmények esetén a megelőzés elvének érvényesítése a cél, a korábbi létesítményeknél pedig meghatározott türelmi idő alatt, a vizek minősége, valamint a technológiai és anyagi feltételek figyelembevételével szakaszosan történjen meg az átállás a lehető legkisebb szennyezőanyag kibocsátású technológiára. A települések bel- és külterületi vízelvezető hálózatának sok helyütt nem megfelelő az állapota. Az állami, társulati és önkormányzati kézben lévő feliszapolódott árokrendszerek kitisztítása, rendszeres karbantartása szükséges, hogy a belvízcsatornák funkciójukat megfelelően el tudják látni. A mélyfekvésű települések vízelvezetése nincs megoldva, ezeken a településeken a cél a bel- és külterületi vízelvezető csatornahálózat teljes kiépülése, a meglévő hálózat korszerűsítése és rendbetétele. A program első részében ismertetett, belvízzel leginkább veszélyeztetett településeken kell általában a gyakorlatban belvízvédekezést alkalmazni. Itt a megelőző intézkedéseken kívül a konkrét védekezéssel összefüggő feladatok végrehajtásának technikai, anyagi és személyi feltételeinek megfelelő szinten biztosítva kell lennie. A belvízelvezető csatornák egyes részein hiányzik a zöld védősáv. Az élővizek vízminőségének védelme érdekében a védősáv megléte a csatornák teljes hosszában szükséges, mivel a hiánya elősegíti a szennyezőanyagok élővizekbe jutását. Az árvízvédelem, az árvízi biztonság helyenként meglévő hiányosságainak (magassági, töltés keresztmetszeti, altalaj állékonysági) felszámolása és az árvizek levonulásának javítása érdekében folyamszabályozási fejlesztések elvégzésének elősegítése szükséges. Jelenleg a települések egyharmadának még nincs vízkárelhárítási terve, ezért az a cél, hogy a megye minden települése rendelkezzen vízkárelhárítási tervvel. A felszíni vizek egyik jelentős szennyezőforrását jelentik a települések burkolt felületéről összegyűlt csapadékvizek. A csapadékvíz-elvezetés jelenti a legkevésbé megoldott közműellátást a megyében. A településeken általában a nyíltárkos elvezetés a jellemző, ám az árokrendszerek sok helyütt feliszapolódtak. Rendezett csapadékvíz elvezetés csak a városokban, azoknak is csak kis részén található. A cél egyrészt az, hogy minden településen legyen megoldott a rendezett csapadékvíz-elvezetés, ahol szükséges, hajtsák végre a csapadékvíz elvezető rendszer rekonstrukcióját, a nyílt árkos technológiát alkalmazó településeken az árkok kitisztítottak, karbantartottak legyenek, másrészt pedig az, hogy a csapadékvíz elvezető rendszerek fejlesztésével a talajok, talajvizek, felszíni vizek szennyeződéseit megakadályozzuk. A fejezetben megfogalmazott célállapotok eléréséhez egy megfelelően kiépített és működő monitoring-hálózatra és adatbázisra is szükség van mind a felszíni mind a felszín alatti vizek tekintetében, valamint hatékonyabb együttműködés és információcsere szükséges a vizek védelmében környezetvédelmi, technológiai, jogi, anyagi, kibocsátói, felhasználói, ellenőrzői stb. tekintetben részt vevők között. Mivel a megye vízgyűjtő területei átnyúlnak az ország- és megyehatárokon, ezért a vízvédelmi feladatokat össze kell hangolni Ausztriával, Szlovákiával és a szomszédos megyékkel.

23

2.3. Föld- és talajvédelem /Dr. Papp Zoltán/ A különböző megfogalmazásokban sajnos gyakran összemosódnak a földkéregnek a legfelső mállási övezetét jelentő, a földműveléssel érintett és befolyásolt talaj(öv → pedoszféra), föld, termőtalaj, valamint a tágabb értelmű földkéreg (újabb szóhasználattal kőzetöv→ litoszféra) egészét jelentő értelmezések. A zavar abból fakad, hogy az emberi tevékenység a földművelés révén elsősorban a kőzetöv vagy kéreg legfelső részét a termőtalajt - érintette (alakította és befolyásolta) és érinti napjainkban is, de azzal a megjegyzéssel, hogy a természetben zajló anyag-és energiaforgalomban a termőréteg alsó határfelülete - a talaj felszínéhez hasonlóan - több vonatkozásban "átjárható", lévén a mozgáspálya egy része. A tény, hogy az emberi tevékenység színtere egyre nagyobb méretekben a vertikális átrendeződés felé tendál (tehát a Föld mélyebb terei felé is) közismert. A 10/2000. (VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelete a talaj fogalmát a földtani közeg fogalmával azonosítja a szennyezési határértékékek vonatkozásában. A felszínnel való közvetlen kapcsolat révén - amelyet a viszonylag gyors mozgású, felszíni és felszín alatti víz testesít meg - a Kisalföldön a (termő)talaj és a felszíni/felszínalatti vizek kapcsolata a földtani adottságok eredményeként az általában jellemzőhöz képest jóval szorosabb. A (felszíni) talajréteg állapota, jellemzői (szennyezése) a kedvező áteresztőképesség és a hiányzó vízzáró takaróréteg folytán túllépve a talaj fogalmi és geometriai korlátain, valójában a litoszféra felső zónáira is közvetlenül hatnak. E "felső zónák" méretét nyilván az egységes földtani kifejlődésű durvaszemcsés összlet geometriája, az adott helyen jellemző áramlási jellemzők, valamint a figyelembe venni kívánt időtartam határozza meg a vízzel érintett, és/vagy a vízzel közvetítődő folyamatokban. Összességében: Az érintett terület nagyobb részén - ahol a Kisalföldi-medencét kitöltő durvaszemcsés összlet települ - a víz- és talajvédelem az általában jellemzőhöz képest jóval szorosabban fonódik össze, ez utóbbi színtere pedig - földtani értelemben kilépve a talajövből - a kőzetöv felső, durvaszemcsés üledékkel kitöltött tartományaira terjed ki. Következésképpen a talaj- és vízvédelem jelentősége, szerepe, szükségessége és hatékonysága a megyében kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon. A fenti megállapítások tükrében a következők hangsúlyosak: - A felszín felőli regionális jellegű szennyezőforrások egyike a megye vízellátásában és szennyvízelvezetésében mutatkozó eltérés. A helyzet még akkor sem megnyugtató, ha mindkét rendszer azonos fokon kiépített, mivel ebből nem következik, hogy a szennyvíz egésze a szennyvízcsatornába, és - legalábbis részben - nem a felhagyott ásott kútba, vagy nem vízzáró módon épített "gyűjtőaknába" kerül. A vízkivételre nem használt ásott kutak másik funkciója a szeméttárolás. Az emelkedő közműdíjak egyik kedvező következménye viszont az öntözéses vagy ipari vízkivételre fenntartott ásott, vagy csőkutak megóvása a vízdíj csökkentése céljából. Ezzel összefüggésben a másik - egyértelműen káros - folyamat a saját vízbázisra való, hivatalosan nem legalizálni kívánt törekvés. Ez a tevékenység a vízadó jellegétől független (a kavicsos hordaléktól mentes területeken is számos illegális mélyfúrású kút van és nyilván lesz is, a tájvédelmi körzetek sem kivételek). A közműves vízellátás és a csatornázás helyzetének, fejlesztésének megyei szintű pontos és összhangolt ismerete a legsürgetőbb feladatok egyike.

24

- További szennyezőforrások - amelyek jellegükben a pontszerű és a regionális közöttiek (lehetnek) - a kellő természetes és műszaki védelem nélkül kialakított hulladéklerakók. Ezek egy része hivatalosan egyáltalán nem regisztrált vadlerakó. Ez utóbbiak összeírására, nyilvántartásba vételére már 20 évvel ezelőtt is történtek kísérletek, változó eredménnyel és lelkesedéssel. Jelenleg a KöM által koordinált EU-s támogatás mellett folyó országos szintű felmérés várhatóan választ ad a lerakók által okozott környezeti terhelés nagyságára. Itt hosszabb távon komoly előrelépés várható, amennyiben az új hulladékgazdálkodási törvény következetes végrehajtása megtörténik. Ezért ezt fontos és feltétlen támogatandó környezeti célnak, célállapotnak kell tekinteni a talajszennyezés visszaszorítása, illetve megszüntetése érdekében is. Regionális szennyezőforrás a földműveléssel összefüggő kemizáció. Ezzel kapcsolatosan a helyzet - bár nem szándékoltan - kedvező, mivel az utóbbi években a műtrágyafelhasználás az egész országban drasztikusan csökkent. Helyi szennyezőforrást a leromlott valamikori műtrágya- és vegyszerraktárak jelentenek. Ezek számáról, helyéről pontos és megyei szinten is értékelhető információk begyűjtése szükséges. - Az egyéb - elsősorban ipari - tevékenységhez kapcsolódó szennyezőforrások (tartályok, perforálódott ipari vezetékek, stb.) többnyire lokálisak. Többségük múltbeli tehát napjainkban örökölt jellegűnek számító. Felmérésük, nyilvántartásuk véletlenszerű, esetleges, az előző munkánkban kifejtett okok, körülmények miatt. A felfedett szennyezések felmérését, nyilvántartását és - ha szükséges - kármentesítését a Környezetvédelmi Felügyelőség hivatalból koordinálja, ha az(ok) nyilvánosságra kerül(nek), és ezért a területen a megyei önkormányzatnak a folyamat elősegítését, az érintett önkormányzatok, üzemek segítő közreműködését kell biztosítani. Összegzésképpen elmondható, hogy az utóbbi években életbe lépett jogi és műszaki szabályzók már jelenleg is érzékelhetően a helyzet javulását eredményezték, bizonyos fokú jövőbeni garanciákkal pl. semmiféle, a földhasználatot befolyásoló vagy megváltoztató nyilván elsősorban a földfelszínen elhelyezett - létesítmény nem tervezhető vagy építhető a Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás szakhatósági hozzájárulása nélkül. A víz és a talaj környezeti elemeit érintő tervezés során a beszerzendők közé tartozik a Környezetvédelmi Felügyelőség és többnyire az ÁNTSZ szakhatósági véleménye, sőt, esetenként a Magyar Geológiai Szolgálat állásfoglalása is). Kiemelt szerepet kapott és felgyorsult a felszín alatti vizek védelmében az ún. hidrogeológiai védőidomok kijelölése, amely a vízkivételi pontokat kísérő területeken automatikusan korlátozza a káros emberi tevékenységet, beleértve a földművelés jellegére, mértékére vonatkozó korlátozásokat is. Hasonló eredményekkel jár a tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek, nemzeti parkok kialakítása. A talajminőséget illetően nincs európai szabvány, így harmonizálási kötelezettségünk sincs, amellett, hogy az ISO 1985-ben TC 190 Talajminőség (Soil Quality) műszaki bizottságot hozott létre. A bizottság által bevezetett szabványok közül ugyan jelenleg nálunk egy sincs érvényben, várható, hogy a közeljövőben a talajvédelem felértékelődésének eredményeként az ISO ilyenirányú tevékenysége is fokozódni fog, amely a hazai kötelezettségeket is a holtpontról való elmozdulásra készteti majd.

25

2.4. Épített környezet (Gyulai István) A nemzeti vagyon jelentős része az épített környezet. Gazdasági jelentősége mellett esztétikai, művészeti értékeket hordoz. A város és község eltérő tulajdonságai miatt különbözik azok környezeti szempontú értékelése is. A zaj, szmog, problémakör inkább a városokat jellemzi, a községek jelentős részének fő gondja az infrastruktúra fejletlensége. Az épített környezet tipikus formája az utcák, épületek, építmények alkotta város. A műszaki létesítmények lehetnek a régi időkből származók, vagy a modern kor termékei. A város kialakulása hosszú folyamat, története során különböző érdekek és elképzelések alakítják. Környezeti szempontból a városok vizsgálata kerül először nagyító alá, két okból is. Egyrészt ott él a legtöbb ember, nem közömbös tehát, hogy hogyan. Magyarországon a lakosság kétharmada él városokban, illetve a városok vonzáskörzetében. A másik ok, hogy a várható tendencia a városok, ill. az agromenációs övezetek növekedése, párhuzamosan növelve a környezeti problémákat is. Bár a zaj és a szennyezett levegő a városok tipikus jelensége, mégis sok ember választja a városban lakást. Elsősorban az oktatás, munkahely, egészségügyi ellátás és a szolgáltatások széles köre miatt. Hosszútávú tervezés során az optimális városnagyságra és elrendezésre kell törekedni. Az adott feltételekre alapozva kell megtalálni a városrészek funkcióját. Legyen a város kompakt, ne elnyúló olajfoltra emlékeztető képződmény. Pl. a város szélére telepített bevásárló centrum széthúzza a város szerkezetét, esetleg veszélyezteti meglévő városrészek funkcióit. A zöldterület a város lényeges alkotó eleme. Együtt érvényesül városképi, ökológiai és közjóléti hatása. A monoton beépítést megszakítja, esztétikai értéke, klímajavító hatása van. A fentiekből következően fontos, érvényesítendő elvek a következők: • • • •

a zöldmezős beruházások mellett, helyett lehetőleg a városok barna övezeteiben történjen beruházás, a városokban ne legyenek felhagyott telephelyek, mint potenciális szennyezőforrások, az esetleges funkcióváltás lehetőségeinek vizsgálata, megteremtése, zöldterület ne épüljön be, /ha elkerülhetetlen annak pótlása szükséges/.

A megye épített környezetét érintő környezetvédelmi célokat és célállapotokat a meglévő vagy előkészület alatt álló települési környezetvédelmi programok alapján az alábbiakban foglaljuk össze: Győr: A városban a funkciót vesztett területek egy része ismert, a feltáró munkát folytatni szükséges megfelelő megoldások keresésével együtt. A belvárosi épületek tömbönkénti felújítása, az utcák burkolatcseréje, sétálóutcák kialakítása kellemes környezetet teremtett, amelynek megőrzése feltétlen indokolt.

26

A belvárosban jelentős műemlék épületegyüttes található. Fontos ezek állagának megőrzése, minőségük javítása. A panelépületek felújításának a műszaki kereteit és pénzügyi forrásait meg kell teremteni, amely országos feladat. Ez a probléma csak társadalmi szintű erőfeszítéssel, komplex eszközrendszer megteremtésével oldható meg. A gyalogos és kerékpáros közlekedés feltételének javítása szükséges. Vannak kiépített kerékpárutak, amelyek városrészeket, kisebb térségeket kötnek össze, de hálózatról még nem beszélhetünk. A tömegközlekedés minden lehetséges eszközzel, intézkedéssel támogatandó, fejlesztése fontos környezeti célokat is szolgál. A város rendszeresen karbantartja, illetve folyamatosan felújítja a parkokat, játszótereket. A Püspökerdő jóléti használatra kiépítése évek óta folyik, javasolt a Holt-Rába (Holt-Marcal) térségének erdősítése, rekreációs célú fejlesztése. Sopron: Hosszabb távon szükség van a város közlekedési rendszerének és fejlesztési irányainak felülvizsgálására. Kívánatos a Várkerület motorizációjának csökkentése, a buszvonalak felülvizsgálata, és az autóbusz állomány folyamatos korszerűsítése, továbbá a tervezett elkerülő utak és vasúti pályák hatásainak vizsgálata. GYSEV belterületi szakasz és Rendező Pályaudvar zaj határérték túllépésekre középtávon megoldást kell találni. A kerékpáros közlekedés lehetőségeink megteremtése, elterjesztése környezeti szempontból feltétlen kívánatos. A kommunális szolgáltatások terén az elavult csatornahálózat rekonstrukciója, a csapadékvíz elvezető rendszer fejlesztése, az ellátatlan területeken a hálózat kiépítése szükséges. A város élővizeinek minőségét javítani kell, /a Rákos patak, Fertő tó, Ikva és Rák patak/. A Tómalom vízutánpótlási lehetőségét ugyancsak szükséges vizsgálni. Nagyobb figyelmet érdemes fordítani a zöldterületek védelmének megalapozására, azok nyilvántartására, fenntartására, a város tulajdonában lévő parkerdők területének, illetve minőségének megőrzésére. Jó példa a szabályozásra a „Lőver rendelet”. A város országosan is kiemelkedő műemlék épületeinek nyilvántartása és fenntartása, megőrzése fontos és több hatóságot, szakhatóságot érintő feladat. Csorna: A városban az illegális hulladéklerakók feltárása, felszámolása a hulladékgazdálkodás sürgető feladata. A város legnagyobb összefüggő zöldterülete a 85-ös út melletti Vilmos park, amelyben sétáló és pihenő övezetet kialakítása indokolt. Nagy összefüggő zöldterület van még a Központi parkban és a Petőfi lakótelepen. Ezen zöldterületek gondozása, és az egyéb közterületen levő fák védelme, illetve árokpartok, cserjék, egyéb füves területek rendbenntartása, parlagfűmentesítése javasolt.

27

A megye többi városa jelenleg még nem rendelkezik önálló környezetvédelmi programmal. Esetükben a megyei program épített környezettel kapcsolatos általános megállapításait javasoljuk mérvadónak. A községekben részben más természetű környezeti problémák fordulnak elő, mint a városokban. A megoldások keresésénél hasznos lehet a városi tapasztalat, de a községek pénzforrása szinte mindig kisebb, mint a városoké, ezért a megye segítsége, a kistérségi összefogás, a központi segítség nélkülözhetetlen. A megye községei fekvésük, adottságaik révén nagyon eltérő helyzetben vannak. A környezet állapotának javítása azonban mindegyikük fontos feladata, amelyet jól szolgálnak az alábbi célok: • az alapellátás megteremtése, javítása (egészségügy, oktatás, stb.), • az otthonteremtés feltételeinek javítása, az elszigeteltség oldása, • az infrastruktúra fejlesztése, a szolgáltatások szintjének emelése, • a helyi értékek (építészeti, kulturális, táji) fokozott védelme. A megye kistérségei – a településekhez hasonlóan – nagyon eltérő helyzetűek. Az alapvető cél tekintetében a környezet állapotának megóvása, javítása azonban megegyeznek. Ebből kiindulva a célállapot meghatározó elemei az alábbiak: • • • •

az intézményi háttér megteremtése, bővítése, környezetvédelmi megbízott, környezetvédelmi adatbázis létrehozása, kezelése, fejlesztése, az infrastruktúra kiépítése, fejlesztése, a megtartóképesség növelése, a kistérségi sajátosságok, értékek /kulturális, építészeti, vallási, tárgyi/ megőrzése, propagálása, a rendelkezésre álló anyagi források növelése.

A kistérségi szerződések szerepe a jövőben nőni fog, lehetőségeik a környezetvédelem területén (különös tekintettel az uniós csatlakozásra) bővülnek.

28

2.5. Természet- és tájvédelem (Dr. Alexay Zoltán) A természet és tájvédelem nem választható el a talaj-, víz-és levegővédelemtől, a hulladékkezeléstől, mert minden e téren hozott intézkedés és elért eredmény egyben az élővilág életfeltételeinek jobbítását és a tájképi értékek megőrzését is szolgálja azzal, hogy kiiktatja vagy csökkenti a veszélyeztető tényezőket. A jövő feladatainak meghatározásakor figyelembe kell venni a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv előírásait. [Természetvédelmi törvény 53§ 2. bekezdés pontjai.] A megye természeti értékekben rendkívül gazdag, ezek egy jelentős része (mintegy negyvenötezer hektár) ma már törvényes védelem alatt áll. A védett területek magas színvonalú kezelése, a rehabilitációs tevékenység folytatása, az egyik feladat ennek végrehajtása a Fertő-Hanság NP hatáskörébe tartozik. A jövőben fel kell tárni a megyében a még nem védett területeken lévő természeti értékeket, amennyiben erre lehetőség van, ezeket védelem alá kell helyezni. Országos jelentőségű értékek esetén a FHNP, helyi jelentőségű érték esetén a területileg illetékes önkormányzatok járnak el. Sopron város önkormányzatának természetvédelmi intézkedései példamutatóak, eddig 37 helyi jelentőségű természeti értéke nyilvánított védetté, rendeletet hozott a Lővérek jellegének védelméről. A város környezetvédelmi programjában szerepel további értékes területek védelem alá helyezése, a táj képét rontó felhagyott bányagödrök revitalizációja is. Ezek a városi programok megyei támogatást érdemelnek és példaértékűek. Győr város környezetvédelmi programja tartalmazza azokat a javaslatokat, amelyek a város közigazgatási területén belül a természeti értékek megóvását szolgálják. A megye többi városának környezetvédelmi programjában a helyi értékek felkutatásának és védelem alá helyezésének szerepelni kell. Hasonló a feladata a községi önkormányzatoknak is. A természetvédelmi nevelés lehetőségeinek bővítése feltétlen indokolt, a jövőben a tanösvények, oktatóbázisok, bemutatótermek létesítése minél több helyen kívánatos. Különösen fontos ez a tevékenység az iskoláskorúak között, mert a természet ismerete és szeretete nélkül nincs eredményes természetvédelem. A Fertő-Hanság Nemzeti Park bővítése nem a megye feladata, de miután a megyében vannak ezek a területek, fontos a tervek megemlítése. A bővítéssel 1 100 ha-al növekedne a NP területe, az elképzelés szerint az NP-hoz kerül pl. Fertőrákos Újhegy, a Piuszpusztai emlékhely, a Sopronkőhidai láprét, a Szárhalmi-erdő K-i része, a Dublesz-erdő egy része, stb. A Soproni TK további bővítése is szerepel a tervek között, a megvalósulás esetén a 4 905 ha-os TK 160 ha-al növekedik. A Szigetköz TK területén a hosszú távú tervezésre akkor lesz mód, ha megszületik Magyarország és Szlovákia között a megegyezés a vízmegoszlásról és a régi Duna-meder rehabilitációjáról. E folyamatot elősegítő megyei tevékenység fontos környezetvédelmi cél. Célszerű elkészíteni a Szigetköz Nemzeti Park (vagy a Duna-menti Naturpark) kialakításához szükséges javaslatokat. Ki kell bővíteni a védett területeket, a TK-hoz

29

(Naturparkhoz) kell csatolni azokat az Alsó-Szigetközben lévő és még nem védett részeket, amelyek őrzik a természetes életközösségek maradványait. Ezek a következők: • a Nagy-Duna hullámtere a Medvei-hídtól a Mosoni-Duna torkolatáig, • a Mosoni-Duna hullámtere Győrzámolytól Vénekig, • a véneki Somos-erdő, • a nagybajcsi Csápolnak és Vörös-rét • a kisbajcsi Nádrét • a Vámosszabadi térségében lévő csatornák és rétek, a Körtélyi-lapos • Győrújfalu-Lajmai nádas • Győrzámoly-Tölös-erdő • a Nagy-Duna töltését kísérő mocsár- és láprétek eddig még nem védett területei. (pl. Ökörnyilas, Sárcsás-tó, stb.) A TK bővítéséhez szorosan kapcsolódik a mentett oldali csatorna-hálózat vízpótlásának megoldása, mert csak így biztosítható a védelmet kapó területek élővilágának fennmaradása. A Pannonhalmi TK területén a jövő feladata az Erebe-szigeteknél lévő mellékágak revitalizációja, a védett területek magasabb szintű kezelése, a védett területek botanikai és zoológiai kutatásának folytatása, a meszes homokpuszták jellegének biztosítása, a terjeszkedő adventív fajok eltávolítása. Kívánatos lenne a jövőben a Fertőd város területén lévő Esterházy kastély parkjának helyreállítása, az erdőgazdálkodás alól történő kivonása és védetté nyilvánítása. Az anyagi lehetőségek függvényeként a megyében támogatni érdemes a környezet- és természetkímélő gazdálkodási módszereket. A természetközeli állapotban lévő ún. „természeti területek” esetében különösen nagy jelentőségű ezeknek a módszereknek az alkalmazása, mert csak így tarthatók fenn. Amennyiben kijelölésre kerülnek ezek a területek, a területfejlesztési tervek elkészítésénél ezek állapotának megőrzése kapjon elsőbbséget. Az erdőgazdálkodás során a Természetvédelmi Törvényben előírtaknak megfelelően kell kezelni a védett természetközeli társulásokat. (TVT 33§ 2. bekezdés, 3. bekezdés a, b, pont, 4. bekezdés, 5. bekezdés a, b, c pont) Az erdőtelepítésnél irányt adók a TVT 16§ 3. bekezdésében foglaltak. A turizmus fejlesztésénél kapjanak elsőbbséget a természetvédelmi szempontok. A megyében elsősorban a vízi- és lovas turizmus veszélyezteti a természeti értékeket a zavarással, szemeteléssel. Ki kell dolgozni a turizmusra vonatkozó szabályokat, és ezeket szigorúan be kell tartatni. A megyében az elmúlt évtizedben sok új kavicsbánya és horgásztó létesült. Ezek termőföld pusztító, és sok esetben tájromboló hatása nem kívánatos jelenség. A jövőben szabályozni, illetve korlátozni kell ezt a tevékenységet, kötelezni kell a tulajdonost a felhagyott bányaterületek revitalizációjára.

30

A közlekedésben a forgalomnövekedés fokozott veszélyt jelent az élővilágra nemcsak a levegőszennyezés és a zaj miatt, hanem a gépjárművel való ütközés révén is. A jövőben az M1-es autópálya Győr-Hegyeshalom közti szakaszán lévő (eddig az országban egyedülálló) két vadfelüljáróhoz hasonló vadátjárót kellene építeni a Győr-Budapest közötti szakaszon is. A felüljárók helyét ott kell kijelölni, ahol rendszeres a vadmozgás. A vadátkelők a balesetmegelőzésen túl az autópálya által elválasztott populációk közötti kapcsolat helyreállításával a genetikai diverzitást is javítanák. Azokban a térségekben – elsősorban a Fertő-tavat szegélyező utakon – ahol rendszeresen mozognak a kétéltűek, aluljárókat, illetve az út mentén terelőhálókat kell építeni, illetve elhelyezni. Ezzel megoldódna a tavaszi nászidőszakban a tó felé igyekvő állatok védelme. A megye területén épülő új létesítmények helyének kijelölésekor alapos és körültekintő vizsgálatokat kell végezni, hogy a lehető legkisebb rombolást és természetpusztítást okozzák. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy természeti értékeink megóvása nemzeti érdek és egyben egy gazdasági erőforrás megóvása is, hiszen egy térség csak akkor vonzó a turisták számára, ha ott van látnivaló, ha esztétikai élményt is nyújt. (A kukoricaültetvény rendkívül hasznos, de emiatt senki sem látogat ide.) Tudomásul kell vennünk, hogy hazánk és ezen belül a megye túl kicsi ahhoz, hogy a globális problémákat megoldjuk, ezen a téren nem lehetünk meghatározóak, de saját értékeinket a saját érdekünkben minden tőlünk telhető módon óvni kell.

31

2.6. Hulladékgazdálkodás (Dr. Nagy Géza) A hulladékok képződése az emberi termelő, szolgáltató és fogyasztó tevékenység elkerülhetetlen velejárója. A hulladékok mind mennyiségi, mind minőségi szempontból tartós veszélyt jelentenek a környezet teherbíró-képességére. A települési szilárd hulladéklerakóknál és a települési folyékony hulladék ártalmatlanító létesítményeknél tipikus a nitrátszennyezés kockázata. Az égetők esetében a légkör terhelés nyilvánvaló, míg az égetési maradékról általában már mint veszélyes hulladékról kell gondoskodni. A veszélyes hulladékok kezelésének minden lépése súlyos környezeti kockázatokat von maga után, valamennyi környezeti elemre nézve. A potenciális szennyezőanyagok közül is kiemelést érdemel a toxikus anyagok (főleg nehézfémek) szennyezési kockázata. A szállítás során havária-kockázattal is számolni kell. A hulladékmozgás következtében az illegális beavatkozások esélye fokozottabb, mint más területeken. Bármely hulladék-kategóriában, az ártalmatlanító létesítmények megvalósítása általában elkerülhetetlenül maga után vonja a tájképi-városképi rombolást. Nyilvánvaló tehát, hogy a hulladékképződés mértékének csökkentése (hulladékprevenció) a legcélravezetőbb eszköz a környezetterhelés mérséklésében, amellett hogy ez a módszer egyben az anyagok hatékonyabb felhasználását is jelenti, vagyis a fenntartható fejlődést szolgálja. Könnyű belátni, hogy a termelés, elosztás és fogyasztás során képződő hulladékanyagoknak – a képződés helyén – történő leválasztása, szelektív gyűjtése elősegíti a hulladékhasznosítási vagy ártalmatlanítási folyamatot, de önmagában nem csökkenti a képződött hulladék mennyiségét (csővégi=reaktív megoldás). A Megye Önkormányzati politikájának, stratégiájának arra kell irányulnia, hogy elősegítse, kezdeményezze a már meglévő többnyire nem megfelelő műszaki védelemmel ellátott lerakókban (gyakran illegális szemétlerakó helyeken) található hulladékok mennyiségének és minőségének szakszerű meghatározását, a képződő hulladékok mennyiségének és veszélyes anyag tartalmának csökkentését, a hulladékanyagok újrahasználatának illetve anyagában történő hasznosításának megoldását biztosító környezeti technológiák kialakulását, elterjedését, valamint a megfelelő műszaki védelemmel ellátott regionális hulladéklerakók helyének kijelölését, az regionális lerakókba szállító település körzetek meghatározását. Elő kell segíteni a hulladékgazdálkodási (XLIII./2000 tv.) törvény előírásai alapján kidolgozott Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) regionális és települési szintű lebontását, és a Megyei Környezetvédelmi Programmal (MKP) történő összekapcsolását, különös tekintettel az adatszolgáltatásra ill. önálló hulladékgazdálkodási terv készítésére kötelezett termelő vállalatok /gazdálkodó szervezetek/ ezirányú munkájának figyelemmel kísérésére illetve az általuk szolgáltatott információk hasznosítására a regionális hulladékkezelés optimalizálásában (a Hulladékgazdálkodási akcióprogram kidolgozásában). A 2001. január 1-én hatályba lépett ún. kerettörvény /a Hulladékgazdálkodásról szóló XLIII./2000 törvény=Hgt/ teremti meg a hulladékgazdálkodás jogi, műszaki és gazdasági szabályozásának legszélesebb jogi alapjait, egyidejűleg biztosítja számos EU szabályozás harmonizációját, amelyek közül a hulladékokról szóló 97/C76/01 tanácsi határozatot emeljük ki.

32

A törvény határozottan elsőbbséget ad a képződő hulladék mennyisége és veszélyessége csökkentésének, továbbá a hulladék hasznosításának az ártalmatlanítással szemben és érvényesíti – többek között – a megelőzés, ezen belül az integrált szennyezésmegelőzés, az elővigyázatosság, a gyártói felelősség, a közelség, az önellátás, a „szennyező fizet”, a fokozatosság és a költséghatékonyság elveit. Szabályozza a hulladékgazdálkodással kapcsolatos általános viselkedésnormákat, kötelezettségeket, jogokat és hatásköröket, a felelősség megosztását, a társadalmi és gazdasági kérdéseket stb. úgy, hogy közben biztosítva legyen a hulladékgazdálkodási törvény horizontális és vertikális kapcsolódása a már meglévő, illetve a kidolgozás alatt álló egyéb jogszabályokkal. Ezzel és a 2001. év során megjelent további kormány és tárcaszintű rendeletekkel – amelyek között kiemelt jelentőséggel bír a 102/1996 Korm. rendelet felváltó (a veszélyes hulladékokra vonatkozó) 98/2001 Korm. rendelet, és a 16/2001 KöM rendelet – jelentős lépést tett hazánk a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet /OECD/ által 2000-ben nyilvánosságra hozott – környezetvédelmi teljesítményük értékelését tartalmazó – egyik elvárás teljesítésében, de továbbra is igazak OECD alábbi megállapításai: • • • • •

nincs megbízható információs rendszer a hulladék keletkezéséről, kezeléséről és ártalmatlanításáról, az elmúlt évtizedekben nagy mennyiségű, kezeletlen termelési hulladék, elsősorban veszélyes hulladék halmozódott fel, a korábbi ipari és katonai tevékenységekkel szennyezett területek száma jelentős, meghatározó ártalmatlanítási mód a hulladéklerakás, a hulladék alacsony százalékát forgatják vissza vagy hasznosítják.

Ezek a megállapítások megszívlelendőek megyénk hulladékgazdálkodási gyakorlatát illetően is. Ezért az állapotfelmérés (I. részjelentés) tényadataira és a problémakataszterre hivatkozva, a készülő II. Nemzeti Környezetvédelmi Program (Herman Ottó Terv=HOT) célkitűzéseit figyelembevéve a hulladékgazdálkodási célok és célállapotok az alábbiak szerint összegezhetők: 1. Meg kell vizsgálni a hulladékok keletkezésének helyén (üzemi termelés, szolgáltatóipari anyagátalakítás, lakossági fogyasztás) lezajló folyamatok anyagés energiamegtakarításának, a hulladékok szelektív gyűjtésének, továbbá a veszélyes anyagok csökkenthetőségének illetve helyettesíthetőségének lehetőségeit. a) Ezen belül – az OHT-el és a Hgt-el összhangban – szorgalmazni kell a térség termelő üzemeiben a megelőző környezetvédelem alkalmazását (az anyag- és energiaforgalom elemzése alapján elvégezhető hatékonyságnövelő technológiai módosításokat, fejlesztéseket) El kell érni, hogy a jelentősebb gazdálkodó szervezetek a Hgt-ben és OHT-ben rögzített határidőre elkészítsék saját hulladékgazdálkodási tervüket a regionális és települési hulladékgazdálkodási tervekkel összhangban. El kell érni továbbá, hogy a hulladékgazdálkodási terv készítésére nem kötelezett termelő egységek is tegyenek eleget adatszolgáltatási /tájékoztatási/ kötelezettségüknek annak érdekében, hogy a települési és regionális hulladékgazdálkodási tervek pontosan tartalmazhassák a keletkező termelési hulladékok mennyiségét, összetételét és a jövőben várható alakulását.

33

Valamennyi települési (kistérségi) környezetvédelmi programban fel kell tűntetni a tényleges hulladékhelyzetet (a felgyülemlett hulladék mennyiségét, jellemzőit, a folyamatosan képződő hulladékra vonatkozó jellemzőket, a tervezett illetve folyamatban lévő intézkedéseket a hulladékkezelésre vonatkozóan). b) A szolgáltatóipari, mezőgazdasági, egészségügyi hulladékok (kicserélt alkatrészek, használhatatlanná vált elektromos készülékek, növényvédőszer maradványok, lejárt szavatosságú gyógyszerek, stb.) fajtánként történő külön tárolását és programszerű gyűjtését (ártalmatlanítását), össze kell hangolni az érintett hatóságokkal, a képződés folyamatában résztvevő szolgáltatókkal és az érintett lakossággal. A cél, hogy ne kerüljenek ilyen (többnyire veszélyes) hulladékok a kommunális hulladéklerakókba és a bennük lévő értékes anyagok újrahasznosíthatók legyenek. c) A lakosságnál keletkező hulladékok összetétel szerint külön gyűjtését elő kell segíteni a szelektív hulladékgyűjtés programjának népszerűsítésével (pl. a győri gyakorlat és soproni elképzelés bemutatásával) a hulladékgyűjtő szigetek és udvarok általánossá tételével. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a háztartásokban keletkező veszélyes hulladék (az összes hulladék kb. (1%-a) ne kerüljön a vegyes hulladékba. A hulladéktulajdonosokat érdekelté és tájékozottá kell tenni – elsősorban tudatformálás, oktatás útján – a hulladékok szakszerű kezelésében (az újrahasznosítás részarányának növelésében és a környezeti terhelés csökkentésében). 2.) A szervezett hulladékgyűjtést teljes körűvé kell tenni a megye valamennyi településén. Az elszállítandó hulladékokat csak megfelelő műszaki védelemmel ellátott hulladéklerakókba lehessen szállítani hosszabb távon. Ennek érdekében ki kell jelölni – a településekkel és kistérségi társulásokkal egyetértésben – az újabb regionális hulladéklerakók építésének helyét. Ennek alapján eldönthető, mely településeken kell hulladékátrakó telepeket létesíteni és mely településről szállítható közvetlenül a gyűjtött hulladék a lerakóba. Valamennyi településnek illetve településcsoportnak szerepeltetnie kell a környezetvédelmi programjában illetve a hulladékgazdálkodási tervében, melyik regionális lerakóba kívánja szállítani hulladékát, hogyan kívánja elősegíteni a szelektív hulladékgyűjtés elterjesztését, és saját településén hol és mennyi hulladékgyűjtő szigetet (esetleg udvart) kíván létesíteni. 3.) A megye gazdaságának fejlesztése területén az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a környezetvédelmi (környezeti) ipar fejlesztésére. A szelektív hulladékgyűjtés általánossá tételével párhuzamosan elő kell segíteni – a hulladékképződés minimalizálására való törekvések mellett – a hulladékok újra használatának, újra hasznosításának és energetikai célú hasznosításának folyamatát. Ez elsősorban a környezeti technológiákat (üveg, műanyag, elektronikai berendezések hasznosítása) alkalmazni kívánó gazdasági társaságok támogatásával (pályázatok kiírásával, a működési feltételek biztosításával, külföldi források elnyerésének elősegítésével, stb.) Elérendő cél, hogy minél több – szelektíven gyűjtött esetleg válogatott hulladékanyag hasznosuljon a térségben, mint új alapanyagokat helyettesítő nyersanyag – ill. energiaforrás, miközben a vállalkozók elérik gazdasági céljaikat, egyben védik a környezetet.

34

4.) A lakosságot fokozatosan tájékoztatni kell a hulladékképződéssel járó költség (nagy fajlagos anyagfelhasználás = drága termék) és környezeti terhelés (légköri emissziók, ivóvíz bázis veszélyeztetése, bűz hatás és fertőzésveszély) vonzatokról, továbbá arról, hogy a „szennyező fizet” elv alkalmazásával a polgárokat többszörös hátrány érheti, amely az általuk üzemeltetett technológiák hatékonyságának növelésével, a fogyasztási szokásaik megváltoztatásával elkerülhető vagy legalábbis jelentősen mérsékelhető. A cél, hogy a lakosság mind munkahelyén, mind saját háztartásában környezetkímélő tevékenységet folytasson és ismerje fel ebben saját érdekeit is. 5.) A megye területén működő hatóságok (pl. ANTSZ, ÉDUKÖF) egy országos felmérés keretében részt vesznek a térség hulladéklerakóinak (engedélyezett és illegális) felmérésében, a környezeti terhelés megállapításában. Ehhez azonban a megyei önkormányzatnak, a települések önkormányzatainak és a civil szervezeteknek is hozzá kell járulnia a jogszabályi kötelezettségeik teljesítésén túl is. Elérendő cél, hogy a megyében hosszabb távon 5-6 olyan megfelelő műszaki védelemmel ellátott regionális hulladéklerakó üzemeljen (létesüljön), amelyek képesek fogadni a már más célra nem hasznosítható, veszélyes komponenseket nem tartalmazó szilárd kommunális hulladékot. Ezzel a folyamattal párhuzamosan meg kell oldani valamennyi vadlerakó felszámolását és a nem megfelelő műszaki védelemmel bíró (de jelenleg engedéllyel működő) lerakók bezárását és rekultivációját. Ez a cél csak akkor érhető el, ha a szelektíven gyűjtött hulladékanyagok újra felhasználása megoldódik, illetve a szerves hulladékok (beleértve a szennyvíziszapot is) komposztálás (esetleg energetikai hasznosítás) révén olyan kezelést kapnak, amelyek az ártalmatlanításuk mellett hasznosíthatóságukat is biztosítják. Fontos tehát – a Hgt előírásainak megfelelő ütemben – a jelenleg lerakásra kerülő hulladékok szervesanyag tartalmának pontos meghatározása, a csökkentés ütemének megtervezése és a szükséges komposztáló kapacitás létrehozásának elősegítése (támogatása). 6.) El kell érni, hogy a folyékony települési hulladék minél nagyobb része kerüljön közcsatornába. A továbbra is szippantással gyűjtött folyékony hulladékkezelés (ellenőrzés) után kerülhet mezőgazdasági hasznosítára. (49/2001 (III. 27.) Korm. r., 50/2001. (IV.3.) Korm. r.). Fontos cél, hogy – a törvényi előírások betartása mellett – a folyékony hulladék (hígtrágya, szennyvíziszap, stb.) minél nagyobb hányada kerüljön közvetlenül mezőgazdasági hasznosításra (talajerőpótlásra), illetve komposztálásra. 7.) Az országos jogszabályokhoz és programokhoz (Hgt, OHT) igazodva a megye területén is meg kell valósítani a termelési, forgalmazási és hulladékkezelési adatok nyilvántartását, begyűjtésére és feldolgozására képes információs rendszer kialakítását. Ennek érdekében a megyei önkormányzat keretei között is létre kell hozni a begyűjtést, értékelést – szükség szerint tanácsadást – végző intézményi hátteret.

35

2.7. Zaj- és rezgésvédelem / Bite Pálné Dr. / A zajproblémák megoldását általában az egyes Önkormányzatok feladatának tartják, mert a zaj „hatósugara” kisebb, mint pl. a légszennyező forrásoké, a zajpanaszok helye jól behatárolható, kevesebb embert érint. Ennek ellenére vannak olyan feladatok, amelyek több területet, vagy a megye egészét érintik, pl. olyan iparterületek zajcsökkentése, amelyek szállítási útvonalai az egész megye területén áthaladnak, vagy a megyei főútvonal-hálózat forgalmától származó zajterhelés, és annak csökkentése. Hasonlóképpen a megye feladata a zajproblémák megoldását szolgáló módszertani ajánlások, jogi és gazdasági keretszabályok kidolgozása, amelyek nagymértékben elősegíti a megye teljes lakossága zajkomfortjának javítását, illetve megőrzését. A környezeti zaj és rezgés – a Környezetvédelmi Törvény értelmében – az épített környezetnek, mint környezeti elemnek szennyező hatásai közé tartozik, az épített környezetbe pedig az épületállomány, azok akusztikai minősége is szervesen beletartozik. Az erre vonatkozó szabályozás (tervezési, engedélyezési, ellenőrzési eljárások) megalkotása szintén a megye feladata. A megye egészét érintő tervekben (keretszabályozási terv, közlekedési koncepció, megyei nagyberuházások, stb.) a környezetvédelmen belül a zaj- és rezgésvédelmi szempont érvényesítése is szükséges. A lakosság egészségének és a települések „akusztikai komfortja” szempontjából azonban a probléma kezelése a városok rehabilitációjánál, a közlekedés rekonstrukciójánál sem hagyható figyelmen kívül. A feladatok és a várható hatások meghatározásánál célszerű a zaj- és rezgésvédelmet külön tárgyalni, mert előbb sokkal gyakoribb és súlyosabb problémákat okoz, de egyes létesítmények zavaró, káros környezeti rezgéshatása sem elhanyagolható. Közlekedés vonatkozásában a megye közlekedésfejlesztési koncepciójának kidolgozásakor a zaj- és rezgésvédelmi szempontok érvényesítése a megye feladata. A FŐMTERV Rt. által 2000. évben kidolgozott, „Győr-Moson-Sopron Megye közúthálózatfejlesztési Terve” főbb vonalakban az alábbi zajvédelmi vonatkozású feladatokat tartalmazza:

-

új közutak, hidak létesítése, közúti, vasúti hálózat fejlesztése, MÁV vonalak fejlesztése áruszállítás és teherforgalom bizonyos útvonalakra terelése, 30 km/h sebességű övezetek létrehozása, tömegközlekedés átszervezése,

parkolási rendszer fejlesztése. A kitűzött feladatok elvégzése következtében zajcsökkenésre lehet számítani a kialakításra kerülő 30 km/h-s zónák belső részein. Ez az intézkedés az éjszakai zajterhelés 1-2 dB-es csökkenését eredményezi.

36

A jelenlegi és a távlati állapotok összehasonlításakor az előzetes számítások alapján megállapítható, hogy a tervezett utak közvetlen környezetében a zajterhelés növekedése számottevő, de a megfelelő védőtávolságok biztosítása esetén, határérték feletti zajterhelés nem keletkezik, és a tervezett utak jelentős szakaszának hatásterületen nincs védendő létesítmény. Megfelelő védőtávolságok esetén külön zajvédelemről nemis kell gondoskodni. Középtávon a megye döntő részén a jelenleginél 2-3 dB-lel kisebb zajterhelés várható. Távlatra a közlekedési zajkibocsátást a jelenlegi állapothoz képest alapvetően a forgalom növekedése, átrendeződése és a járművek zajkibocsátás csökkenésének eredője befolyásolja. Összefoglalva megállapítható, hogy középtávon a megye néhány útvonala mentén a jelenlegivel azonos zajterheléssel kell számolni, de a döntő részén a jelenleginél 2-3 dB-el kisebb zajterhelés várható. A megye közlekedési rendszerének fejlesztési tervében megfogalmazott fejlesztések vagy közvetlenül, vagy közvetve a zajvédelem érdekeit is szolgálják. A megfogalmazott célok megvalósítása javítja a környezet állapotát ahhoz képest, mintha ezek a beruházások nem valósulnának meg. Üzemi zaj területén a megye hatáskörébe sorolható az összefüggő iparterületek kijelölése, az egész területre vonatkozó megengedhető zajkibocsátási módszer (zajkontingens megállapítás) meghatározása. Ide sorolhatók továbbá azok a következőkben a területi feladatkörbe sorolt létesítmények is, amelyeket – valamilyen okból – a megye engedélyez. Zajvédelmi szempontból nehezen kezelhető az ipari parkok zajkibocsátása (különösen a területkijelölése és engedélyezése során), mivel az oda települő létesítmények funkciója, így zajkibocsátása is ismeretlen. A korábbi iparterületek, illetve az ott jelenleg működő vállalatok, üzemek tevékenysége ismeretének hiányában sem zaj-hatásterületük, sem a zajterhelés csökkentésére vonatkozó intézkedések nem határozhatók meg. A vizsgálati fejezetben bemutatott mérési adatok jól reprezentálják, hogy a kiinduló adatok hiánya miatt a megye üzemi zajtérképe jelenleg nem készíthető el. A zajt okozó kisüzemek és a zajos tevékenységek telephelyei, az épületek működéséhez szükséges telephelyekkel, gépekkel és berendezésekkel (fűtőművek, hőközpontok, épületek klíma és szellőző-berendezései, stb.), valamint a szabadidő-létesítményekkel (sportpályák és termek, zenés szórakozóhelyek) kapcsolatos problémák megoldása a helyi) Önkormányzatok feladata. Mind a közlekedési, mind az üzemi zajcsökkentés tervezéséhez és megvalósításához elengedhetetlenül szükséges egy az egész megyére kiterjedő zaj- és rezgésvédelmi adatbank létrehozása. A megye és a városok környezetvédelmi programjában a vizsgálat megfelelő színvonalon történő elvégzését nagyban akadályozta az önkormányzati utakra vonatkozó és az üzemi zajterhelés meghatározásához szükséges adatok hiánya (pl. forgalomszámlálási adatok, ezek járműkategóriák és a napszakokra bontva, az üzemek helye és zajkibocsátása, a szabadidő létesítmények helye, zajadatai, stb.). A gyűjtendő adatok körének meghatározása, a gyűjtés rendje, a tárolási rendszer kidolgozása, az adatforgalom gazdasági feltételeinek megállapítása és a rendszer működtetése a megye feladata.

37

Költségkímélés és hatékonyság szempontjából javasolható a Környezetvédelmi Minisztérium által már kidolgozott országos információrendszerhez történő csatlakozás lehetőségének vizsgálata. Ha a járműállomány növekszik, de az úthálózatban nem történik változás, akkor a városok forgalmasabb útvonalain a rezgésterhelés tovább növekszik, és egyre több lakost érint. Ezen belül is az éjszakai rezgésterhelés növekedés lenne nagyobb mértékű, ami fokozottan terhelné a lakosságot. A közlekedésfejlesztési terv végrehajtása eredményeként a legtöbb városi főútvonal mellett csökkenne a forgalom. A nehézjárművek éjszakai korlátozásával a rezgésszintek tovább csökkenthetők. További kedvező rezgéshatás érhető el az egyenetlen útburkolat sima aszfalt burkolatra való cseréjével. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk közeledtével a környezeti célok, célállapotok kijelölésével feltétlen figyelembe kell venni az ott kialakult normákat. Az EU az építményekkel szemben támasztott hat legfontosabb követelmény között a zajvédelmet külön követelményként kezeli (a Tanács 89/106/EU számú irányelve az építési termékekről). Az épületek kielégítő akusztikai komfortjának biztosításához ezért az épületen belüli zajvédelmi követelmények és az épületszerkezetekre vonatkozó hangszigetelési előírások betartása is szükséges. E célok elérését lehet a hazai gazdasági, környezeti adottságokat figyelembe véve, a 20002010j. évekre célul kitűzni. 2010. utáni időszakra a közlekedési zaj vonatkozásában a meglévő zajos környezetre célul tűzhető ki az új tervezésű területekre vonatkozó határértékek érvényesítése. Üzemi zajra jelenleg a legkorszerűbb előírásnak az 1998-ban megjelent német TA Larm tekinthető. Ebben – az üdülőterületek kivételével – a nappali és éjszakai időszakra megengedett értékek között az eddigi 10 dB helyett 15 dB a különbség, ami az éjszakai határértékek 5 dB-lel való szigorítását jelenti. A távolabbi időszakban legalább az új tervezésű területeken és a 2010 után épülő üzemi létesítményeknél éjszaka a lakosság zajterhelésének csökkentésére kell törekedni. A környezeti zaj csökkentése elsősorban

-

járművek zajemissziójának, sebességének és a forgalom mérséklésével, a gépjárművek használati idejének csökkentésével,

nagyságának

zajforrás és az érintett lakosság elszigetelésével, a zaj terjedésének akadályozásával, az épületek hangszigetelésével

érhető el. Mivel a megye lakosságának zajterhelését elsősorban a közlekedés okozza. Ezért a zaj csökkentésekor is elsősorban a nagy területeket érintő közúti zaj csökkentésére kel törekedni,

38

nem elhanyagolva a vasúti zaj által érintett lakosság (pl. Sopron) zajterhelésének mérséklését is. A megye közlekedésétől származó zajterhelését a következő általános és konkrét módszerekkel lehet csökkenteni.

-

-

új utak építésénél a tervezés kezdeti fázisában kell a zajvédelemről gondoskodni. Ahhoz, hogy a közlekedéstől származó megengedettnél nagyobb zajterhelésű területek száma, nagysága új utak építése miatt ne növekedjék, a mai gyakorlatot követve, az új utak tervezésénél kell a védendő, érintett területek zajvédelméről gondoskodni, így pl. megfelelő távolságtartást biztosító nyomvonalvezetéssel, zajárnyékoló létesítményekkel. meglévő utak, vasútvonalak esetén helyiségekre bontott léptékű zajvédelmi tervet kellene készíteni. Az érintett lakosszám, határérték túllépés, kivitelezhető zajvédelmi megoldások költsége stb. függvényében egy zajvédelmi katasztert, abból zajvédelmi intézkedési tervet kellene kidolgozni a zajvédelem fokozatos megvalósítására (zajárnyékoló létesítmények, garázs-sorok építése, vagy fokozott hanggátlású nyílászárók telepítése).

A környezetterhelés mérséklésére lehetőség a meglévő járműpark szigorúbb és gyakoribb műszaki ellenőrzése, avégett, hogy csökkenjen a forgalomban résztvevő szélsőségesen rossz állapotú járművek száma. Ide tartozik a kipufogó cseredobok árusításának és felszerelésének fokozott ellenőrzése is, mivel a rossz kivitelű cseredobok akár 3 dB-el is megnövelhetik a jármű zajszintjét. A szükséges jogszabályi háttér mindehhez megvan, a jogalkalmazást lehetne következetesebbé tenni. Itt sok tartalék van, mivel a jelenlegi zajvédelmi műszaki ellenőrzés jobbára formális, sokszor ténylegesen el sincs végezve. Meglévő zajforrások környezetében a tartósan határérték felett terhelt környezet utólagos zajvédelmét az 1996. évi LIII. tv. is előírja. Ilyen területeken a zajárnyékoló létesítmények elhelyezhetőségére átfogó felmérést kell végezni. Erre a zajvédelmi intézkedésre elsősorban autópályák, autóutak, ill. azok városi bevezető szakasza mellett, vagy közúti felüljárók környezetében kerülhet sor. Ugyancsak átfogó zajvédelmi programot kellene indítani a megyén áthaladó vasúti pálya melletti épületek zajterhelésének mérséklésére. Itt a vasút mellé építendő zajárnyékoló fallal hatásosan csökkenthető lenne a zajterhelés. (Pl. Sopronban) A megyében több olyan főforgalmi magasvezetésű út, műtárgy van, amelynek környezetében a zajterhelés jelentősen csökkenthető lenne a műtárgy szélére telepített esztétikus kivitelű, pl. átlátszó zajárnyékoló fallal, így pl. Győrben. Több olyan lakótelep van a megyében, ahol az út és a lakótelep közötti terület alkalmas zajárnyékoló létesítmény építésére. Megoldható lenne a vasúttól származó zaj csökkentése is. A meglévő városi főforgalmi utak mellett általában nincs hely valamilyen zajvédelmi létesítmény (pl. zajárnyékoló fal, garázssor, töltés) elhelyezésére. Itt a megfelelő zajvédelmet csak fokozott hanggátlású nyílászáró szerkezetek alkalmazásával lehet biztosítani. A NKP

39

végrehajtási tervében szerepel a passzív akusztikai védelem megvalósítása, szükséges és hasznos lenne, ha a KöM és a megye ezt együtt valósítaná meg. A meglévő főforgalmi utaknál a zajterhelést forgalomszervezési intézkedésekkel csak helyenként lehet csökkenteni. A parkoló forgalom, ill. parkolók hiányából eredő zajszintnövekedés lakótelepeken, belvárosokban földalatti parkolók, garázs-szintek, parkolóházak építésével csökkenthető. A lakótelepen néhány megfelelően elhelyezett garázs-sorral még zajárnyékoló hatást is el lehet érni. Célszerű a lakóterület szélén közös parkolóhelyek, garázsok elhelyezése. A tömegközlekedési eszközök végállomásai környezetében célszerű a nagy parkolóhelyek biztosítása. A közlekedési létesítményektől, így az autóbusz végállomásoktól, járműtelepektől származó zaj elsősorban a megfelelő telepítéssel (város szélén, lakóterület szélén), másodsorban zajárnyékoló létesítmények telepítésével csökkenthető. Elősegítené a zaj- és rezgésvédelmi tevékenységet a mérőeszközök alkalmazásának kiterjesztése, az ellenőrzési programok bővítése, a települési környezetvédelmi programok által meghatározott szervezett „csendes övezetek” kijelölése, kialakítása. Az üzemi zaj vonatkozásában elsősorban a létesítmény zajkibocsátásának csökkentésére, és a zajos és zajérzékeny területek szétválasztására kell törekedni (területfejlesztés és –rendezés). A jelenlegi szabályozás szerint a zajos ipari üzemeket, műhelyeket, környezetüket zavaró szórakoztató és sport létesítményeket zaj- és rezgésvédelmi szempontból egységesen üzemi zajforrásként kell kezelni. Sok esetben ezekkel kapcsolatban az első fokú környezetvédelmi hatósági jogkört az Önkormányzatok gyakorolják. Az ezekkel kapcsolatos zajpanaszok kivizsgálása és a szükséges intézkedések meghozatala a kerületek feladata, az egységes eljárás érdekében a keretszabályozás (engedélyezési eljárások, ellenőrzés, intézkedések, pénzbírság) kidolgozása a megye feladata. A védekezés az új létesítményeknél a leghatékonyabb, ezért a hangsúlyt az engedélyezési eljárásokra, a helyes szemlélet kialakítására és a fokozott ellenőrzésre kell helyezni. •

•

Üzemi zajok tekintetében a meglévő, ismert zajkibocsátású létesítmények – melyek lakóterületen, ill. annak közvetlen környezetében találhatók – kapjanak kiemelt figyelmet. Így ne kerülhessen sor a szűkös iparterületek környezetének további „elzajosítására”, illetve a terület esetleges funkcióváltásakor a zajvédelem legyen meghatározó szempont (pl. a megszűnt Olajgyár, ill. Rába Központi telephely területe). A készülő települési környezetvédelmi programok foglalkozzanak a helyi állapot felmérésével és a célok ennek függvényében legyen kitűzve.

A Környezetvédelmi Törvény felhatalmazása alapján a következő év(ek)ben elkészül a zajvédelmi törvény módosítása, amelyben az eddiginél részletesebb előírások vannak a településrendezésre és –tervezésre vonatkozóan. Az eddigieken túlmenően előírja pl., hogy a településrendezési tervek környezetalakítási szakági munkarésze önálló zaj- és rezgésvédelmi dokumentációt kell, hogy tartalmazzon, amelynek a meglévő (alap)állapotot is rögzíteni kell, bemutatva a várható terhelési területen a zaj ellen védendő területek épületek helyét, zajvédelmi szempontú besorolásukat, a vonatkozó követelményértékek, továbbá az ezek teljesüléséhez szükséges zajcsökkentésre alkalmazható módszereket, eszközöket, és igazolni

40

ezek megfelelőségét (ezek az adatok megfelelő formában, összegyűjtve értékes részét alkothatják a zaj-info rendszernek). A létesítéssel kapcsolatban az eddigi kötelezettségek érvényesek (zajkibocsátási határérték kérelem, közlekedési tervek kötelező zajfejezete), de a rendelet a tartalmi követelményeket is megadja. Részletezi a követelmények teljesítésének ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. Új vonása a rendeletnek, hogy az épületbe tervezett vagy ott működő zajforrásokat is a zajrendelet hatáskörébe emeli. Az engedélyezési tervekhez csatolandó zajvédelmi dokumentáció készítési kötelezettsége ezekre is vonatkozik majd. Pontosítja a fokozott zajvédelem lehetőségeit (zajvédelmi szempontból fokozottan védett terület és csendes övezet) és ezek kijelölését változatlanul az önkormányzatok feladatkörébe utalja. A fokozottan zajos területeken túlmenően önkormányzati rendeletben lehet és kell kijelölni a zajgátló védőterületeket is. A megye feladata a megye egészét vagy több települést érintő, zajvédelmi szempontból különlegesen kezelt területek kijelölése (pl. az idegenforgalmi szempontból fontos városrészek fokozottan védetté nyilvánítása). A rendelet-tervezet szerint a települések üzemi zajforrásainak éppen a legtöbb lakossági panaszt okozó részénél (település-üzemeltetési, vendéglátó-, kulturális- és sport létesítmények, szabadidős-, hobby tevékenység, szomszédsági zajok), továbbá az épületben működő zaj- és rezgésforrások tekintetében az első fokú környezetvédelmi hatósági jogkört a jegyző gyakorolja. Ez pedig alapos szakmai felkészültséget igényel a polgármesteri hivatalok illetékes munkatársaitól. A felsorolt feladatok és az eddigi gyakorlat alapján szükséges egy megyei zajrendelet elkészítése és kiadása. Ennek tartalmaznia kellene •

a megye feladatainak végrehajtását (övezetek kijelölése, a helyi és megyei hatásköröknek szétválasztása),

•

a régi csendrendelet pótlását, tehát a zajvonatkozású (csendháborítás) eljárási rendjét (ellenőrzés, bírság),

•

a helyi zajrendeletek tartalmának ajánlásait.

szabálysértések

Ez a rendelet adhatna módot a zajvédelmi követelményrendszer finomítására, pl. a megye területén a többlépcsős határértékek bevezetésére (a jövőben létesítendő zajforrásokra alacsonyabb határértékek megállapítása, a magasabb igényű lakásoknál a fokozott hangszigetelési követelmények érvényesítése, stb.) Szükséges az építési és használatbavételi engedélyezési eljárásokban az épületek zajvédelmét szolgáló épületakusztikai követelmények betartásának és ellenőrzésének hangsúlyos elrendelése.

41

2.8. A környezetbiztonság fokozása /Dr. Tóth Péter/ Környezetbiztonsági szempontból legfontosabb cél az esetlegesen bekövetkező környezeti karok elhárítására alkalmas, szakmailag és technikailag felkészült környezeti kárelhárító szervezet működési feltételeinek biztosítása, környezetbiztonsági infrastruktúra fejlesztése. A katasztrófák elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. tv vonatkozó fejezetének hatálybaléptetésével összefüggésben a törvény hatálya alá eső üzemeknél a biztonsági elemzés elvégzése és a biztonsági jelentések kidolgozása. A 2/2001. (I. 17.) Korm. Rendelet alapján a katasztrófavédelem szempontjából felügyelet alá kerülő üzemek listájának összeállítása, majd folyamatos ellenőrzése. A 95/2001. (VI. 15.) Korm. Rendelet alapján a veszélyes anyagok szállításának rendszeres ellenőrzése, illetve közreműködés a megyén belüli szállítási útvonalak kijelölésében. A vízminőségi kárelhárítással összefüggő feladatokról rendelkező 132/0997 (VII. 24.) kormányrendelet és ennek végrehajtási utasításaként megjelent 2/1999 (II. 4.) KHVM – KöM illetve 21/0999 (VII. 22.) KHVM – KöM rendeletek alapján a vízminőségi kárelhárítás üzemi és területi tervezésének elvégzése a megyében. Árvíz és belvíz veszélyeztetés kapcsán a települések helyzetének felmérése a mélyfekvésű települések vízkárelhárítási tervének elkészítése. Magyarország biztonsági alapelveinek megfelelően kiemelt jelentőségű a határokon túlnyúló hatású együttműködés kialakítása és továbbfejlesztése a szomszédos államok régióival. Hasonló fontosságú a mérő- és adatszolgáltató rendszerek EU kompatibilissé tétele, összehangolása, az adatok folyamatos cseréjének megszervezése, a kibocsátott szennyezés terjedésének előrejelzése, követése és értékelése.

2.9. Energiaellátás /Dr. Tóth Péter/ Környezeti szempontból az energetika fokozott prioritású ágazat nevezetesen az egészség és klímakárosító légszennyező anyagok kibocsátásának legalább kétharmada (háromnegyede) a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származik. Ezen túlmenően a vizek és a talaj állapotára továbbá a tájra és természeti értékeinkre gyakorolt kedvezőtlen hatása is számottevő. Legfontosabb célkitűzés a fenntartható energiaellátás megteremtése, különös tekintettel az energia hatékony előállítása és felhasználása, a villamosenergia és gázpiac megnyitása, valamint a megújuló energiahordozók elterjesztése vonatkozásában. Fontos - környezetvédelmi cél is – az önkormányzati intézmények energiatakarékossági tevékenységének javítása, önkormányzati energiafelhasználás csökkentése. Ezt a célkitűzést az önkormányzati energiahatékonyság javítására meghirdetett kormányprogram keretében lehet megvalósítani. A megye városaiban működő távhő rendszerek korszerűsítése, új területek, fogyasztók bekapcsolása a távhőszolgáltatásba. A távhőszolgáltatásról szóló törvény és a településszerkezeti tervezési előírások figyelembevételével gazdasági illetve környezetvédelmi szempontú vizsgálatok elvégzése a távfűtés illetve az ún. „közelfűtőművek” (falufűtőművek) elterjesztésére (biomassza, bioszolár fűtőművek). A környezetet kevésbé szennyező tüzelőanyagok részarányának növelése a lakosság körében.

42

Kiemelt figyelmet szükséges fordítani azokra a villamosenergia és a gáz piac megnyitásából származó következményekre, amelyek környezeti szempontból is jelentősek lehetnek. Az EU megújuló energiák hasznosítási stratégiájával összhangban („Fehér Könyv”) törekedni kell a – napenergia, biomassza, szélenergia – fokozott mértékű felhasználására. Az energia ár-tarifaképzés során törekedni kell a megújuló energiahordozók versenyhátrányának mérséklésére. (KOM (1997) 599 korm. 26.11.1997) A megyében is elősegíthető célkitűzés kell legyen: •

A kapcsolt hő és villamosenergia termelés megvalósításának támogatása az ipari illetve mezőgazdasági üzemekben, valamint közintézményekben (kórházak, oktatási intézmények).

•

A geotermális energia hasznosításának elősegítése az országos termál program keretében.

•

Győr-Moson-Sopron megye energetikai programjainak – melyet Győr-MosonSopron Megye Önkormányzat Közgyűlése 1999. május hónapban elfogadott – aktualizálása a környezetvédelmi célkitűzések figyelembevételével.

•

A megújuló energiák elterjesztését elősegítő energia és környezetvédelmi tanácsadó iroda létrehozása

43

2.10. A megye lakosságának egészségi állapota /Szalay Dénes/ A lakosság egészségi állapotának értékelésénél látható volt (állapotleírás), hogy megyénk az országos átlaghoz képest némileg jobb helyzetben van. A problémákat előidéző okok közül elsősorban az életmódbeli hiányosságokból adódó megbetegedéseket, az öregedő népességet, illetve az orvosi ellátás hiányosságát kell kiemelni. A szív- és érrendszeri megbetegedések és a daganatok okozta korai halálozás magas, ezt a megelőzéssel, a szűrővizsgálatok szorgalmazásával csökkenteni lehet, különösen igaz ez az emlő- illetve méhnyakrákos megbetegedések esetén. Ezen kívül fontos a stresszmentes életmód biztosítása, és a szenvedélybetegségek visszaszorítása is, elég csak a dohányzás és a férfiaknál kiemelt szerepű légzőszervi daganatos megbetegedések közötti összefüggésre utalnunk. A májbetegségek, alkoholizmus terjedése szintén a megelőzéssel kezelhető hatékonyan. Az alkoholfogyasztási szokások megváltoztatása hosszú távú programok eredménye lehet. A morbiditási, mortalitási adatokból, az elvégzett szűrővizsgálatok számából és a légszennyező anyagok immissziós adataiból létre kell hozni egy környezetegészségügyi információs adatbázist. Ez egyebek mellett megkönnyítené a hatékony lakossági propagandát és az iskolai környezetegészségügyi nevelést, valamint a környezetszennyezések és ezek hatásainak vizsgálatát is. Vizsgálandó, hogy a kistérségi halálozási adatok közötti jelentős eltéréseket milyen tényezők okozzák, vannak-e ennek környezetvédelmi összefüggései. Vizsgálandóak a megyében jelentkező havária-szerű, illetve krónikusan ható környezetszennyezések egészségügyi hatásai. A levegőszennyezettséggel összefüggő légúti megbetegedések előfordulása a megyében csökkent ugyan, de a szűrővizsgálatokon is évről évre kevesebben jelennek meg, ami gátja a hatékony prevenciónak. A légzőszervi szűrővizsgálatokon való részvételt is szorgalmazni kell. /Erősen szennyezett levegőjű helyeken különösen/. A megyében az aprófalvas településeken biztosítani kell a megfelelő és hozzáférhető orvosi ellátást, ezeken a területeken ugyanis egyenlőtlen az egy orvosra jutó lakosságszám. Mindenképpen fejleszteni kell a mentőszolgálatot, és megfelelő munkakörülmények teremtésével, magasabb bérekkel enyhíteni kell az ápolóhiányt. A lakosság életmód-változtatását programokkal kell segíteni, elsősorban a dohányzás és az alkoholfogyasztás csökkentése, a sport, testmozgás propagálása, illetve hozzáférhető és megfelelő mennyiségű sportolási lehetőség (uszodák, sportpályák, parkok, kerékpárutak, stb.) biztosítása révén. Az életmód-változást hosszútávon nagyban segítheti az általános és középiskolai környezetegészségügyi nevelés fejlesztése. A Megyei Környezetvédelmi Programban szerepeltetni kell, hogy készüljön el a megye környezetegészségügyi akcióprogramja.

44

2.11. Környezeti nevelés, tudatformálás, társadalmi részvétel (Dr. Szalay Zoltán) A megyei környezeti képzés, nevelés, társadalmi részvétel helyzetét bemutató, értékelő állapotleírásban átfogó képet igyekeztünk nyújtani a környezetvédelem helyzetét nagyban befolyásoló területekről. A stratégiát, a kívánt célállapotot jórészt ezekre az eredményekre építve szándékozunk meghatározni. Természetesen a végső változat elkészítéséhez figyelembe vesszük a bíráló észrevételeket, javaslatokat, kiegészítéseket, továbbá a Nemzeti Környezetvédelmi Program és a készülő NKP II. fontosabb stratégiai megállapításait. A nevelés, képzés, tudatformálás a megelőző jellegű környezetvédelem egyik leghatékonyabb módja, eszköze, ezért a megye környezetpolitikájában kiemelt fontosságú területként kezelendő. A megyei programban nem szándékozunk hangzatos, jól csengő, de megalapozatlan célokat kitűzni, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy az elért eredmények alapján igényes, realizálható, a környezet állapotát javító stratégiát lehet ezen a területen kialakítani és megvalósítani. A célokat – hasonlóan az állapotleírás szerkezetéhez – az alábbi területekre bontva taglaljuk:

-

közoktatás, felsőoktatás, társadalmi szervezetek, társadalmi részvétel.

Közoktatás

Győr-Moson-Sopron megye közoktatási intézményében folyó értékes környezeti nevelés helyzetével, a helyi programokkal, projektekkel az állapotleírásban részletesen foglalkoztunk. Ezért itt csak azokat a stratégiai célokat vázoljuk, amelyek ezt a munkát segíthetik, hatékonyságát fokozhatják. •

Lehetőleg minden közoktatási intézmény dolgozza ki önálló környezeti nevelési programját, bővüljön az önálló projektek, programok száma.

•

Az adatbázis /Megyei Pedagógiai Intézet, MPI/ bővítése, pontosítása és a hozzáférés lehetőségeinek megteremtése.

•

A közoktatási intézmények és a társadalmi szervezetek együttműködésének segítése, támogatása, közös programjaik jelenjenek meg a megyei adatbázisban.

•

Az oktatási intézmények és a helyi vállalatok, intézmények együttműködésének kialakítása, elmélyítése a környezeti nevelés érdekében. (pl.: környezetvédelmi szempontok érvényesítése a járművezetők képzésében, vizsgáztatásában, stb.)

45

•

Az MPI szervező, koordináló tevékenységének fokozása, segítése az alábbi területeken:

-

tanulmányi versenyek, továbbképzések, szaktanácsadás, multiplikátorok /programokat fejlesztők, koordinálók/ képzése,

•

A környezeti nevelés jelentőségéhez mérten jelenjen meg a megyei és helyi programokban, tervekben.

•

A környezeti nevelést segítő szakértői hálózat létrehozása és koordinált működtetése széles körű együttműködéssel. :

•

megyei koordinációs létrehozása,

központ

létesítése,

koordinációs

munkacsoport

kutató-fejlesztő alkotóműhelyek támogatása, amelynek feladata a különböző módszerek, háttéranyagok, módszertani segédanyagok kidolgozása, programvezetők, előadók felkészítése, munkájuk segítése.

A fenti célok megvalósításához szükséges anyagi háttér biztosítása /költségvetési források, pályázatok, stb./.

Felsőoktatás Az állapotleírásban rögzítettük, hogy Győr-Moson-Sopron megye a felsőfokú környezeti, környezetvédelmi oktatás szakemberképzés tekintetében igen szerencsés helyzetben van. A megyében lévő egyetemek, főiskolák képzési profiljaiban a környezetvédelem egyrészt a szakemberképzés fontos elemeként épül be a tantervekbe (óvodai szakemberképzés, tanárképzés, mérnök- és közgazdászképzés), másrészt a képzés önálló szakként (környezetmérnöki képzés) is jelen van az intézményekben. A célállapot ezekre az eredményekre alapozva az alábbiakban rögzíthető: •

Az oktatás meglévő formáinak hatékonyabbá tétele, különös tekintettel a megye speciális helyzetére és Uniós csatlakozásunkra.

•

A kutatási potenciál jobb kihasználása, megyei hasznosítása.

•

A felsőoktatási intézmények főleg a civil szervezeteik /hallgatók/ révén kapcsolódjanak be a különböző oktatási-nevelési programok /közoktatás/ megvalósításába.

Társadalmi szervezetek A társadalmi szervezeteket érintő célok kitűzésénél az alábbi általános megállapításokat tekintjük mérvadónak:

46

A környezetvédelmi kérdésekben érintett nem-kormányzati szervezetek és szakmai szövetségek aktív bevonása és részvétele alapvető fontosságú a tudatosság növelésében, az érdekek képviseletében és a gazdasági élet szereplői, valamint a lakosság motiválásában a környezetvédelmi feladatokba való bekapcsolásukban. Kiemelt fontosságúak ezen szervezetek a környezeti információkhoz való hozzáférés elősegítéséhez, PR tevékenységek végzésében és szaktanácsadásban. [NKP II.]. A megye társadalmi szervezetei (a már komoly rangot kivívott szervezetektől a tevékenységüket csak a közelmúltban kezdőkig) szinte kivétel nélkül végeznek környezeti oktatással, neveléssel kapcsolatos tevékenységet. E munka hatékonyságát növelik az alábbi célkitűzések: •

A működő társadalmi szervezetek munkájának segítése (anyagi források, infrastruktúra, média jelenlét, koordináció, stb.) eredményeik hasznosítása.

•

Új szervezetek létrejöttének támogatása, különös tekintettel a kistelepüléseken, kistérségekben.

•

A társadalmi szervezetekről szóló, eredményeiket bemutató, mindenki számára hozzáférhető megyei adatbázis létrehozása.

Társadalmi részvétel A környezetvédelem a társadalom egészét, valamennyiünket érintő komplex tevékenység, amelynek a nyilvánosság előtt, a közösség részvételével és felügyeletével kell folynia. /Nemzeti Környezetvédelmi Program, 1996/. Ebben a folyamatban nem nélkülözhető a polgárok aktivitása sem a környezetvédelmi döntések előkészítésében, sem a döntések végrehajtásában. A célokat, hasonlóan az előzőekhez, itt is a megyei helyzet (állapotleírás) és az elérendő, kívánt célállapot alapján taglaljuk: •

Mindazon szervezetek, egyesületek, csoportok, kommunikációs formák támogatása, amelyek elősegítik az emberek bekapcsolódását a környezet védelmét szolgáló tevékenységbe.

•

A megye lakosságának folyamatos, gyors és korrekt tájékoztatása környezetvédelmi kérdésekben:

-

kiadvány a megye környezeti állapotáról, a lakosságot leginkább érdeklő környezeti információk elérhetőségének megteremtése /pl. megyei információs iroda/, interneten elérhető, interaktív tájékoztatás.

47

• A kistérségek, helyi társadalmak szervezeteinek, környezetvédelemmel kapcsolatos programjainak kiemelt támogatása.

2.12. Különleges (komplex) kezelést igénylő területek A Nemzeti Környezetvédelmi Program eddigi alkalmazásának tapasztalataiból leszűrhető, hogy nem elég (és nemis célravezető) a környezeti célokat, célállapotokat csak környezeti elemenként vagy egy speciális területre megfogalmazni, mert ezt nehéz az ágazati tervezések és fejlesztések területére átültetni, illetve a figyelembevételét nyomon követni. A vizek, levegő, talaj és egyéb környezeti elemek védelme elsősorban a jelentős emissziós forrásként számon tartott termelési (anyag- és energiaátalakítási), szolgáltatási és fogyasztási folyamatok során a környezetbe kerülő hulladékok, levegő- és vízszennyező anyagok mennyiségének illetve veszélyességének csökkentésével érhető el. Ezért érdemes röviden áttekinteni a környezetterhelés szempontjából fontosabb szakágazatok területén jelentkező (komplex) környezeti célokat, célfeladatokat, valamint az emissziók csökkentésére irányuló stratégiákat és hatékonyságnövelő módszereket.

2.12.1. Ipari tevékenység területén /Dr. Tóth Péter/ Ezen a területen elengedhetetlenül szükséges egy olyan komplex, integrált információs rendszer létrehozása, amely képes és alkalmas döntéselőkészítésre, döntéstámogatásra, tájékoztatásra. •

A levegőszennyezettség csökkentése, az emberre veszélyes piridin, aceton, xilol, triklór etilén, tetraklór etilén, tetrahidrofurán kibocsátás megszüntetése. (21/2001 (II. 14) kormányrendelet)

•

A légszennyező pontforrások meghatározása

•

Szennyezettségi térkép elkészítése a Környezetvédelmi Felügyelőségnek évente kötelezően megküldendő Levegőtisztaság-védelmi Adatbejelentő Lapok adatai alapján

•

Az információs rendszer alapjain a város, településfejlesztési, részletes rendezési tervek készítésekor a levegőtisztaság-védelmi szempontok érvényesítése.

•

A közvélemény tájékoztatása, együttműködés a civil szervezetekkel.

A 33/2000. kormányrendelet szerinti veszélyes, nagy kockázati tényezőt jelentő anyagok felmérése, cselekvési program kidolgozása csökkentésükre. •

Információs rendszer kialakítása a Környezetvédelmi Felügyelőséggel együttműködve

48

•

Az érintett iparvállalatokkal együttműködve program készítése a veszélyes, nagy kockázati tényezőt jelentő anyagok csökkentésére, a már meglévő esetleges szennyezések (talaj, talajvíz) felszámolására.

A megyében működő nagyszámú kisvállalkozás környezetvédelmi tevékenységének ellenőrzésére egy a felügyeleti szervekkel egyeztetett módszer kidolgozása és bevezetése Az iparvállalatok EU kompatibilitását elősegítő „Tisztább technológiai folyamatok” elterjesztése, vállalati környezetirányítási rendszerek (ISO 14001) bevezetése.

2.12.2. Mező- és erdőgazdaság (Dr. Tóth Péter) A mező és erdőgazdaság a kulturtáj fő használója a vidék megőrzésének és fejlesztésének eszköze. A termőföldről szóló 1994. évi LV. és 1995. évi LIII. a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvénnyel, valamint az Agrár-környezetvédelmi Programban kialakított zónarendszerrel összhangban a mezőgazdálkodásban fenntartható, hosszú távon is működőképes földkészlet gazdálkodást, tágabban környezetgazdálkodást szükséges megvalósítani. Ennek figyelembevételével úgy kell előállítani értékes, szermaradványmentes, egészséges és piacképes élelmiszereket, nyersanyagokat valamint megújuló energiahordozókat, hogy közben megőrizzük a megye tájait, az élővilágot, a környezetet, benne az embert és közösségeit, a vidék népességmegtartó képességét. A többfunkciós mezőgazdaság tud a termelési, fogyasztási, társadalmi, szociális, regionális és környezetvédelmi feladatoknak megfelelni, és így tudja a gazdálkodás és a vidékfejlesztés összekapcsolásával Európa fejlődési tendenciáit a csatlakozás során követni. Megyénket is érintő konkrét célként fogalmazhatók meg: •

Energia- és víztakarékos talajművelési módszerek, környezetkímélő talajművelési módok elterjesztése

•

A biodiverzitás megőrzése, a föld tulajdoni viszonyainak rendezése úgy, hogy a védett természeti területek megőrzése, esetleg növelése biztosítható legyen.

•

A regionális és helyi környezetvédelmet elősegítő mezőgazdasági klaszterek

• •

bio termelési rendszerek kialakítása, ökológiai gazdálkodás elterjesztése. új innovatív technológiai eljárások (pl. integrált tápanyag és energia körforgalmat megvalósító technológiák ún. Rottaler Euro-Solar díjas modell) kialakítása.

A mezőgazdasági kemikáliák felhasználására vonatkozó jogszabályok pontosítása az EU csatlakozás idejére. Szervesanyag-gazdálkodás meglapozása, szervestrágyázásra alapozott tápanyaggazdálkodás kialakítása.

49

•

A földek szerves megvalósítása.

•

Az EU normáknak megfelelő szerves állati hulladék (hígtrágya) kezelésének megoldása (biogáz termelés, kapcsolt hő és villamosenergia termelés, komposztálás).

•

Gabona alapú energiatermelési vertikum létrehozása.

•

Rét-, legelőgazdálkodás újraértékelése,

•

Az alternatív növénykultúrák terjesztése, vetésszerkezet bővítése, a művelt területek környezetbarát tájrendezése, művelési ág változtatás.

•

A magas biológiai értéket képviselő kertészet értékesítési feltételeinek (tárolás, feldolgozás) javítását célzó intézkedések.

•

Energetikai növénytermesztési és mezőgazdasági erdészeti (energiaerdők ültetvények telepítése az ugaroltatásra kijelölt mezőgazdasági területekre) technológiák, termelési rendszerek bevezetése.

trágyázásának

legalább

négyévi

gyakorisággal

történő

Az állattenyésztés környezeti hatását is figyelembe vevő állattenyésztési struktúra kialakításának elősegítése a •

Környezetbarát gyepgazdálkodás és legeltetési rendszer kialakításával

•

A termőtájra jellemző takarmány előállítással

•

A tenyészállat kereskedelem fellendítésével

•

A minőségi és gazdaságos termelés általánossá tételével.

Erdőgazdálkodás területén elérendő célok: •

Tájadottságoknak megfelelő erdőgazdálkodás kialakítása

•

Az erdőterületek növelése erdőtelepítéssel, ültetvényerdők kialakításával

•

Az erdők természetkihangsúlyozása

•

Üdülést, szórakozást biztosító területek, valamint az energiaerdők részarányának növelése

és

tájvédelemben

betöltött

szerepének

• A magántulajdonú erdők és erdőbirtokossági kérdések rendezése.

fokozása,

50

2.12.3. Közlekedés /Gyulai István/ A közlekedésből származó környezeti problémák különböző eszközökkel, intézkedésekkel csökkenthetők. Ezek komplex, megelőző jellegű alkalmazása szükséges. Különösen fontos a környezetkímélő alternatívák /tömegközlekedés, vasúti, vízi szállítás, kombinált szállítás, kerékpáros közlekedés/ elterjesztése, részarányának növelése. A transzeurópai útvonalak érintik Győr-Moson-Sopron megyét és az átmenő nemzetközi forgalom már ma is (uniós csatlakozásunk után még inkább) nagy környezeti terheléssel jár. A megye főútjai gyakran a települések belterületén haladnak át jelentős zaj-rezgés- és légszennyezést okozva. Környezeti szempontból a fentiekből adódóan a közlekedés a következő évek egyik legnagyobb kihívását jelenti. A közlekedést érintő célállapot fontosabb elemei az alábbiakban összegezhetők: •

A településeket érintő nagy forgalmú utak (főutak) elkerülő szakaszainak megépítése

•

Önkormányzati utak hálózatának (mellékút program) és minőségének fejlesztése. Egyes települések közötti kapcsolathiány megszüntetése, az összeköttetések megteremtése. A zsáktelepülés jelleg felszámolása

•

A rendezési tervek közlekedési részének környezetvédelmi és távlati közlekedési részének környezetvédelmi és távlati közlekedési szempontú kidolgozása

•

Közlekedésbiztonságot szolgáló beavatkozások (csomópontok, veszélyes szakaszok átépítése). Forgalomcsökkentő intézkedések vizsgálata. Terheléscsökkentő beruházások (pl. hanggátló falak) megvalósítása, meglévő utak és beépítések tekintetében intézkedési terv készítése

•

A vasúti közlekedés és vízi szállítás részarányának növelése. Rakodás fejlesztés. Túlsúly ellenőrzés közutakon

•

Közforgalmú és motornélküli közlekedés feltételeinek javítása. A tömegközlekedés fejlesztése, kerékpárút-hálózat kiépítése, gyalogos közlekedés megvalósítása a belvárosban és járdaépítés, közvilágítás a falvakban

•

Akadálymentes közlekedés lehetősége a mozgássérülteknek.

51

2.12.4. Idegenforgalom /Dr. Alexay Zoltán, Dr. Szalay Zoltán/ A megyében hatalmas a tranzitforgalom, ennek ellenére a vendégek tartózkodási ideje az országos átlag alatt van. A jövő egyik feladata az átutazók megállítása, a tartózkodási idő növelése. Ehhez a kulturális, művészeti programok, az építészeti emlékek, természeti értékeink bemutatására, népszerűsítésére van szükség. A megye területén bonyolódik le a Ny-K irányú idegenforgalom jelentős része. A határátkelők áteresztő képességének fokozása mellett elsősorban turisztikai célú új határátkelők nyílása lenne célszerű Albertkázmérpusztán, Sopronkőhidán és Zsirán. A gyógyturizmus lehetőségei jók a megyében, a termálfürdők bővítése, a termálvíz jobb hasznosítása (pl. Győr, Mosonmagyaróvár, Hegykő, Kapuvár) a potenciális adottságok kihasználása (Lébénymihályi) a legfontosabb célok. Az üdülőkörzetekben, a nyugati határ menti községekben nő a külföldi tulajdonban lévő házak, üdülők aránya. A hétvégi házas körzetek további növelése nem kívánatos, rossz a kihasználtságuk, nagy a területigényük, emellett tájképi hatásuk is negatív. A vízi turizmus fejlesztéséhez a megye adottságai kitűnőek, főleg a Fertő-tó vidéke, Szigetköz, a Rába menti területek a jelentősek. A jövőben megoldásra vár a Dunán érkező turisták beléptetése Rajkán, a jelenlegi komáromi beléptetés a megyét kizárja ennek a lehetőségnek a kihasználásából. A vízi turizmust szolgáló infrastruktura fejlesztése szükséges, a kikötők, pihenőhelyek kijelölésekor prioritást kell kapni a természetvédelem érdekeinek. Szigetközben az ágrendszerben csak a töltés mellett és csak evezős járművekkel engedélyezhető a közlekedés. A Rába mentén a kempingek, pihenőhelyek további kiépítésére van szükség. A vadászturizmus további fejlesztése a megye vadállományának alakulásától függ. Az infrastruktura jelenleg is megfelelő. Jelenleg komoly gond a vízi- és horgászturizmus, valamint az egyre jobban divatossá váló lovasturizmus és a vadászat érdekeinek ütközése. Az egyre fokozódó zavarás sok helyen lehetetlenné teszi a vadásztatást, ami nagy veszteséget okoz a gazdálkodóknak. A szabályozást az érintett ágazatok képviselőinek együttes megállapodása alapján, az érdekek összehangolásával el kell végezni. A kerékpáros turizmust segíti az egyre bővülő kerékpárút hálózat. az úthálózat továbbépítése mellett a szálláshelyek, táborhelyek kialakítása, a kerékpárút mentén kulturális, néprajzi programok szervezése tovább népszerűsítheti a megyét. Nagy lehetőségek vannak a falusi turizmus fejlesztésében – a megfelelő színvonalú szálláshelyek, a programkínálat bővítése, a megfelelő propaganda, a jövő feladatai. Történelmi borvidékeinken, a Pannonhalmi-dombság területén és Sopronban kialakítható a borturizmus, mint egy új vonzerőt jelentő kínálat. A szelíd-, zöld-vagy ökoturizmus iránt világszerte egyre nagyobb az érdeklődés. Megyénk természeti értékei vonzóak a természetfotósok, botanikusok, ornitológusok számára, különösen a Fertő-tó, a Hanság, a Szigetköz és a Pannonhalmi-dombság. A jövő feladata, hogy megteremtsük a fogadóképességet, a szakszerű vezetéstől a szükséges infrastruktúráig. Ebben a FHNP szakembereinek közreműködésére van szükség.

52

Az utóbbi évek sikeres sportrendezvényei sok embert vonzottak a megyébe, elsősorban Győrbe. A kajak-kenu maratoni EB, az ifjúsági női kézilabda VB sikeres lebonyolítása igazolja, hogy a sport és kulturális rendezvények egy rétegigényt elégítenek ki, ezekre olyan emberek is ellátogatnak a régióba, akik egyébként nem jönnének ide. A jövőben a rendezvények jó propagálása, kiegészítő, csatlakozó programok kínálata vonzóbbá és sikeresebbé teheti ezeket az eseményeket. Szükség lenne egy megyei szintű koordináló szervezetre, amelynek feladata volna a propaganda is. A megye szinte valamennyi kistérségi társulása fontos szerepet szán az idegenforgalomnak, igyekszik egyre jobban kihasználni a benne rejlő gazdasági foglalkoztatási lehetőségeket. A kistérségi programok, fejlesztési elképzelések döntő része az idegenforgalom ún. szelíd formáit preferálják, így környezetvédelmi szempontból is támogatható ez a stratégia. A célok szinte minden térségben hasonlóak:

-

megfelelő infrastruktúra kialakítása, a falusi turizmus feltételeinek átfogó megteremtése, bővítése, speciális szolgáltatások nyújtása.

A Széchenyi Terv turizmusfejlesztési koncepciójában mindegyik fenti cél a támogatandók körébe tartozik.

53

3. Győr-Moson-Sopron Megye környezetvédelmi stratégiájának kulcselemei 3.1. Kapcsolatrendszer (Dr. Nagy Géza, Dr. Szalay Zoltán) A Megyei Környezetvédelmi Programnak – ahogyan azt a NKP is teszi – figyelembe kell venni a természetföldrajzi adottságokból, a nemzetközi és regionális megállapodásokból adódó kötelezettségeket, valamint a megye területén található települések saját környezetvédelmi programjait. A szomszédos területekre vonatkozó és a megyét is érintő környezetvédelmi megállapításokat, jogszabályi előírásokat figyelembe vettük a korábbi fejezetek megírásánál, fontos azonban kiemelni az érvényes területfejlesztési programmal való kapcsolatot. Győr-Moson-Sopron megye a területfejlesztési és környezetvédelmi programok elkészítését illetően jó helyzetben van. Rendelkezik elfogadott területfejlesztési programmal, és 2002 tavaszára elkészül a környezetvédelmi program is. A megyei program mellett a régió (Nyugat-dunántúli régió) programjai is hasonló készültségi állapotban vannak. A környezetvédelmi program készítéséhez szükséges konzultációk az érintettekkel megtörténtek. A MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-Magyarországi Tudományos Intézetének munkatársai számunkra minden szükséges információt (így a területfejlesztési programotis) átadtak. A két program között szakmai, koncepcionális ellentétek nincsenek, természetesen a területek sajátosságaiból adódó hangsúlyeltolódások előfordulnak. A megyei területfejlesztési program stratégiai céljai között szerepel a környezet minőségének javítása és általános céljai is jól szolgálják a környezetvédelem ügyét. Az alprogramok ugyancsak harmonizálnak a megyei környezetvédelmi program célkitűzéseivel. „A területfejlesztésnek minden esetben környezetvédelmi céljai is vannak, így az integráció magától értetődő folyamat kell, hogy legyen. Jelenleg e feladat szempontjából döntő a Program és a Nemzeti Területfejlesztési Koncepció kapcsolatának megfelelő kialakítása. A Program prioritásainak, céljainak be kell épülniük a Koncepcióba úgy, hogy lehetőség legyen az abban foglaltak megvalósítására.” /Nemzeti Környezetvédelmi Program/. A NKP II. koncepciója a fentieket megerősítve, azokat továbbgondolva az alábbiakat állapítja meg a környezetvédelem és a területfejlesztés kapcsolatáról, stratégiai céljairól: A területfejlesztés a környezetpolitika összehangolásának célja a gazdasági és társadalmi előrehaladás és kiegyenlítődés, a gazdaság és a környezet közötti prosperitás növelése és a természeti és kulturális értékek védelme közötti harmónia, mint a fenntartható fejlődéskritériumainak megvalósítása. A területrendezési tervezésnek általában és ezen belül az Országos Területrendezési Terv kidolgozásának egyik alapvető feladata a területfejlesztés összehangolása a természetvédelmi és környezetpolitikai kritériumokkal. Ez a harmonizációs törekvés természetesen nem mentes a konfliktusoktól. Olyan, az ország társadalmi, gazdasági felzárkózását segítő, annak érdekében elkerülhetetlen infrastruktúrafejlesztésnek kell helyet biztosítani, amelyek jellegüknél fogva környezeti veszélyek forrásai. Éppen ezért fontos ezen a területen a konfliktuskezelés felvállalása, az egymással ténylegesen vagy látszólag szembenálló nézőpontok megoldást kereső ütköztetése. A környezeti szempontokat is figyelembe vevő területhasználati tervezés révén környezetileg is hosszú távra fenntartható,

54

ugyanakkor kellő megélhetési színvonalat biztosító gazdálkodás alapozható meg. /NKP II. tervezet/. A megye két megyei jogú városa (Győr, Sopron) rendelkezik saját környezetvédelmi programmal. Tekintettel arra, hogy a megye lakosságának jelentős része él ebben a két városban (és közvetlen környezetében) a környezetvédelmi programjaikban foglaltak fontos részei a megye környezetvédelmi tevékenységének. Ezt a körülményt igyekeztünk figyelembe venni az MKP kidolgozásakor, elsősorban utalásokkal, részben azért, mert megismétlése felesleges lett volna, másrészről a megyei jogú városok sajátos helyzete e tekintetben önállóságot jelent a program végrehajtásában. Sajnálatos, hogy eddig még kevés települési környezetvédelmi program készült (készül), ami pedig az országos és megyei programok végrehajtásának igen fontos (ha nem a legfontosabb) eszköze lehetne. Ezért az MKP kulcsfontosságú stratégiai eleme kell legyen annak elősegítése, hogy a még hiányzó (települési, kistérségi) környezetvédelmi programok minél előbb készüljenek el, és azok a településen (általában csak ott) meghatározható (felmérhető) konkrét tényekre (valóságos adatokra) épüljenek. A települési (kistérségi) programoknak feltétlen tartalmaznia kell az alábbiakat:

-

a település (kistérség) környezeti állapotának bemutatása (konkrét adatokra támaszkodva), a környezeti konfliktusok feltárása.

-

a környezeti célok, célállapotok kijelölése, rögzítése

-

javaslat (elképzelés) a kezelendő környezeti problémák megoldására

-

a környezetvédelmi feladatok összekapcsolása a meglévő települési (térségi) fejlesztési programokkal, a felelősök, határidők kijelölése. a beavatkozások – a környezeti terhelés alakulásában – várható hatásai, a célállapot elérésének tervezett időpontja, a végrehajtás eredményösszegének mérési és ellenőrzési lehetőségei a program megvalósításának finanszírozási háttere (támogatások pályázatok, önrész stb). a program népszerűsítése (lakossági fórum, civil szervezetekkel történő egyeztetés, helyi felvilágosítás, oktatási intézményekben való népszerűsítés)

A települési környezetvédelmi programok egységes és megfelelő tartalmú elkészítéséhez – ami egyben a pénzügyi támogatásokra benyújtandó pályázatok eredményességét is befolyásolja – feltétlen szükség van megyei szintű koordinációra.

55

3.2. Prioritást igénylő beavatkozási csomópontok /Dr. Nagy Géza, Dr. Bulla Miklós/ A megye önkormányzatának környezetvédelmi stratégiáját az NKP-hoz igazodva, de a helyi sajátosságokból kiindulva kell kialakítani. A környezeti célokat, célállapotokat a 2. fejezetben szakértőink megfogalmazták, a legsürgősebb környezeti célokat /dőlt betűvel szedve/ kiemelték. Részben ezért ezeket itt nem kívánjuk megismételni, részben azért, mert a 2.12. pont alfejezeteiben kifejtett (komplexen is megfogalmazott) beavatkozásokat igénylő környezeti célokat, kulcsterületeket a környezeti elemek állapotát befolyásoló környezeti terhelések számbavételénél is a leírtak alapján adtuk meg. Van azonban két olyan fontos (általános) és szinte valamennyi környezeti probléma megelőzését, megoldását elősegítő kérdés, amelyek azonnali feladatot jelentenek és komplex, hosszú távú eredménnyel kecsegtetnek. Ezek az alábbiak: •

A megelőző (preventív) környezetvédelem stratégiájának (megismertetése) és széleskörű alkalmazásának elősegítése.

•

A megyei szintű intézményrendszer továbbfejlesztése, informatikai adatbázis létrehozása és folyamatos működtetése.

megismerése

A megelőző környezetvédelem – a bevezetőben részletezett – stratégiájának megismerése (megismertetése) a környezet állapotáért felelősséget érző polgárok (akár mint a termelés és szolgáltatás résztvevői, akár mint fogyasztók) számára rendkívül fontos és aktuális feladat. A hulladékcsökkentéssel járó technológiai (termelési, csomagolási, szállítási, raktározási, értékesítési, stb.) beavatkozások (a szelektív hulladékgyűjtés és hasznosítás) hatása környezetvédelemre kézenfekvő és könnyen felismerhető ugyan, de a kívánatos folyamat úgy tűnik önmagától nem elég gyorsan megy végbe. Ezért az oktatási intézményekben feltétlen oktatni, a lakossági fórumokon, médiákban népszerűsíteni, a termelő vállalatok és intézmények vezetői (dolgozói) számára pedig szervezett továbbképzési formában oktatni szükséges a megelőző környezetvédelem stratégiáit (tisztább termelés, ökohatékonyság, életciklus-elemzés, stb.). Ezt a feladatot egy megfelelő intézményi háttér létrehozásával a megyei önkormányzat felvállalhatja és elláthatja részben közvetlen formában a megye területén élők és dolgozók számára adott információk és szervezett képzések útján – részben a megye települési önkormányzatainak és kistérségi szervezeteinek bevonásával. Az intézményrendszer fejlesztése a környezetvédelmi és a környezeti hatásokkal járó ágazati tevékenységekre vonatkozó jogszabályok alkalmazásának és betartásának (ellenőrzésének) egyik legfontosabb feltétele, mind saját jól felfogott érdekünk figyelembevétele , mind az EU-s csatlakozásunk elősegítése céljából. „A társult tagokkal szembeni környezetvédelmi, környezetpolitikai elvárások … megfogalmazását a Bizottság 1997. augusztus 27-i útmutatója tartalmazza” (CEC 1997, idézi:

56

Kerekes – Kiss 1998). Legszembetűnőbb eleme, hogy nem a jogszabály-alkotással foglalkozik, amelyről az Unió már tudomásul vette, hogy Magyarországon jogi szakértők egy (szélesedő) csoportja erre gördülékenyen képes, hanem az implementációval, a jogszabályok alkalmazásba vételével és betartásának körülményeivel. Ezeknek meggyőzőeknek kell lenniük a gazdasági megvalósíthatóság vonatkozásában és abból a szempontból is, hogy a környezetvédelem és –gazdálkodás intézményrendszere megfelelően ellátott, azaz felkészült ahhoz humán, anyagi és egyéb erőforrások tekintetében egyaránt, hogy a „harmonizált” jogszabályoknak érvényt is szerezzen. A közösségi joganyag és eljárásrend (és a „viselkedési szabályok”), az „acquis communautaire” átvétele mellett természetesen saját kezdeményezésű környezetpolitikafejlesztésre is szükség van, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program – a megyei és települési környezetvédelmi programokkal együtt – 2002-től az első periódus tanulságait feldolgozva folytatódjék, továbbá azért is, hogy az EU strukturális és kohéziós alapjaihoz és azok „előképeihez” (ISPA, SAPARD) való hozzájárulást biztosító átfogó Nemzeti Fejlesztési Terv környezeti dimenzióját és komponenseit markánsan meg lehessen határozni. Az intézményfejlesztés kritériumai – elvileg – röviden, egyszerűen megfogalmazhatók. Legyen az intézményrendszer (a jogszabályok és azok megvalósítói) tanulóképes(ek), adaptív(ak), tekintettel arra, hogy a célokat igen, de az elérésükhöz vezető utakat, programokat nem lehetséges, és nem is érdemes évekre előre részletesen kitűzni. Legyen együttműködő, váljék egyre inkább partnerévé a társadalomnak és a gazdaság szereplőinek, és ne büntetéssel fenyegető elöljáróként szerepeljen. (A bírságok bevételt biztosítanak a „zöld(?) költségvetésnek”, de nem oldják meg a környezetterhelés problémáját.) A fenti két kritérium megvalósításának ambicionálása, támogatása mellett azt is biztosítania kell, hogy sem az ágazati, sem a regionális, sem pedig az általános programokban és ezek költségvetési fedezetének kialakításakor ne lehessen elkerülni a környezetpolitikai célok integrálását. A felismerés nemzetközivé vált, a világszervezet csúcsáig jutott: a kardinális (pótolhatatlan) környezeti értékek képviselete, megtartásuk, fejlesztésük, programjaik menedzselése nem lehetséges a régi (meglévő) intézményekkel. A cél még mindig, sőt egyre inkább aktuális: a környezeti/természeti erőforrásokkal és befogadó kapacitásokkal való gazdálkodás felügyeletét egységességé és (így) hatékonyan szabályozhatóvá kell tenni. A különféle ágazatok együttműködése, a társadalom környezeti informáltsága, a környezetvédelem alapelveinek, köztük a fenntartható fejlődés eszméjének a gyakorlatban történő kivitelezése egy kiterjedt intézményrendszer meglétét igényli. Győr-Moson-Sopron megyében jelen helyzetben még nem áll rendelkezésre egy összehangolt, integrált intézményi háttér, így az egyik első feladatnak tekinthető ennek kifejlesztése. Az intézményrendszer fejlesztésének egyik központi eleme kell legyen – a térség környezetvédelmével foglalkozó azt folyamatosan áttekinteni, koordinálni képes – csoport létrehozása a megyei önkormányzat keretei között. Szükséges, hogy ez a csoport a megye szintjén képes legyen a környezeti információkat begyűjteni, feldolgozni, a szükséges frissítéseket elvégezni és ezek alapján döntés előkészítő elemzéseket folytatni, és egyúttal a lakosság számára a közérdekű információkat biztosítani. A felépítendő információs bázist az országos rendszerrel kompatibilisan, egymást kiegészítve célszerű létrehozni. Az intézményrendszer további elemét jelentené a megye nagyobb városaiban, kistérségi központjaiban létrehozható koordinációs iroda, amely részben a kistérség településeinek adhat

57

támogatást a környezet védelmét illető kérdésekbe, pályázatok előkészítése, programok helyi koordinálása terén. Az iroda felállítása nem feltétlenül jelent egyben új intézményi infrastruktúra felállítását, működése a kistérség meglevő intézményi, szervezeti adottságaihoz idomulva jelenthetne például egy a térségmenedzser mellett működő egységet, vagy egy már infrastruktúrával, helyi tapasztalatokkal, szaktudással rendelkező civil szervezetet. Működése a kidolgozandó feladatrendszernek megfelelve, kiterjedhet a területfejlesztés, illetőleg a vidékfejlesztés területére is, ezáltal az ágazatok közötti kapcsolatok erősítésében, a környezetvédelem érdekeinek a gazdaság más területeivel történő összehangolásában játszhat szerepet.