MATHÉ-SHIRES LÁSZLÓ
Gyarmatok mocska Egy pestisjárvány utóélete W
professzor pedig határozottan nem volt elragadtatva attól, amit látott. Javaslatai szerint a betegségek úgy lettek volna megel√zhet√ek az európaiak, illetve tágabb értelemben a gyarmat számára, ha lerombolják a régi városokat és újakat építenek helyükre, elkülönül√ európai kormánynegyedekkel. Másrészt, jelent√sen kib√vített jogkör∫ egészségügyi szervezetek kiépítését látta szükségesnek. A javaslat azonban nem volt teljességgel korszer∫, hiszen a korabeli orvostudomány ekkor már a véd√oltásokra, az immunitásra és az összetett megel√zésre helyezte a hangsúlyt. A javaslat másik furcsasága, hogy a szegregáció teljes mértékben ellentmondott a kor szellemének, amennyiben az az európaiak felel√sségét hangsúlyozta a bennszülött lakosság civilizációs szintjének emelésében, hasonlóképpen, ahogyan Rudyard Kipling, a brit imperializmus egyik legkiemelked√bb „udvari” költ√je fogalmazta meg a „white man’s burden”, a fehér ember nemes terhe kifejezéssel.4 Más szóval, ha nem laknak ott fehérek, akkor nem is lehet fejlesztésr√l beszélni, hiszen nem ismerik a problémákat és a fejlesztend√ területeket. Ha követjük a kor tipikus gondolatmenetét, akkor pontosan ellentétes javaslatokat kellett volna írni a járvány kapcsán. E két körülmény ismeretében mindenképpen érdemes elgondolkodni, hogy Simpson professzor miért is tette meg említett javaslatait. Simpson professzor esete kapcsán megpróbáljuk Nyugat-Afrika gyarmati id√szakába kalauzolni
illiam Simpson, a kor egyik legelismertebb brit közegészségügyi és higiéniai szakembere 1908-ban a londoni kormány felkérésére a nyugat-afrikai Aranypartra látogatott, amelynek egyes területei ekkor, immáron lassan hetven éve, brit gyarmati fennhatóság alatt álltak. Útjának okát az adta, hogy abban az évben az aranyparti bányák településeit, illetve a partvidéki városokat pestis dúlta, mintegy 300 halálesetet eredményezve. Fontos kiemelni, hogy az áldozatok els√sorban az afrikai lakosság soraiból kerültek ki. A korban a pestis nem volt teljesen ismeretlen, különösen a brit gyarmatokon, hiszen 1898ban hatalmas pestisjárvány söpört végig az ekkor szintén brit fennhatóság alatt álló Indián.1 Az anyaországból kiküldött szakember feladata az volt, hogy felmérje a gyarmati területek közegészségügyi állapotát, és javaslatokat tegyen a járványos betegségek, de els√dlegesen is a rettegett pestis visszaszorítására, illetve jöv√beni elkerülésére. Simpson professzor hazatérvén megírt egy jelentést, amely a legtöbb nyugat-afrikai partmenti város els√ komolyabb közegészségügyi vizsgálata volt.2 Leírása alapján szeméttel és hulladékokkal elborított városok sora tárul a szemünk elé, amelyek európaiak számára lakhatatlanok az elviselhetetlen b∫z és az állandó rothadás miatt. Graham Greene regénye rémlik fel, aki szerencsétlenségére – hiszen egyik legnyomasztóbb írása az eredménye3 – Freetownban töltött néhány esztend√t közel harminc évvel kés√bb. ◊neki sem tetszett, Simpson
Az alábbi íráshoz szükséges kutatásokat 1999-ben és 2000-ben Oxfordban végeztem az OSI/FCO Chevening Scholarship támogatásával. Külön köszönettel tartozom a budapesti parlamenti könyvtár munkatársának, Várallyay Andreának, akinek a segítsége nélkül ez az írás jelen formában nem születhetett volna meg.
47
gyarmat.indb 1
2014.05.20. 17:58:37
Mathé-Shires László
az olvasót, pontosabban a huszadik század els√ évtizedeinek brit gyarmati hétköznapjaiba. Ennek tágabb értelemben vett apropóját az adhatja, hogy a gyarmati id√szak keretén belül létrejött kultúrkapcsolat az európai és az Európán kívüli világ találkozásának els√, mindmáig talán legteljesebb momentuma volt. Az is igaz ugyanakkor, hogy mindkét fél identitásának, önismeretének alakulásában jelent√s szerepet töltött be az a néhány évtized, amely a gyarmati id√szakot jelentette a tizenkilencedik század végét√l a huszadik század negyvenes–hatvanas éveiig. Sz∫kebb értelemben a gyarmati világ kezdeti id√szakában a piszokról, néha mocsokról, afrikaiakról, európaiakról és betegsége(i)kr√l lesz szó, illetve ezek egymásra hatásáról. Szó kerül még betegségek értelmezésér√l, hasonlóan ahhoz, ahogyan azt Susan Sontag tette a tüd√baj, illetve az AIDS kapcsán. Simpson professzor jelentése azért is kimagasló jelent√ség∫, mert az újabb megközelítések és értelmezések alapján a betegségek a gyarmati id√szak – így tágabb értelemben az európai és tengerentúli világ – egyik legfontosabb momentumát jelentették, amennyiben a nyugati egészségügy, illetve köztisztaság megjelenése volt az els√ alkalom, amikor a gyarmatosítók és a gyarmatosítottak szélesebb körben kapcsolatba kerültek egymással.5
NYUGAT-AFRIKA ÉS EURÓPA KAPCSOLATRENDSZERE
A
század els√ néhány évtizede mind az ott él√k, mind a gyarmati rendszer m∫ködtet√i, a brit katonák, hivatalnokok és szakemberek életében jelent√s korszak volt. A teljesebb érthet√ség kedvéért
48
gyarmat.indb 2
2014.05.20. 17:58:37
Gyarmatok mocska
is eljutottak erre a vidékre, els√sorban kereskedelmi céllal. A következ√ jelent√sebb id√szak az euro-afrikai kapcsolatrendszerben a felfedezések korával érkezett el, amikor els√ként portugál, majd spanyol, kés√bb pedig holland, francia és angol hajósok érkeztek a partra. Egészen a tizennyolcadik századig a rabszolga-kereskedelem határozta meg a kapcsolatok további alakulását; a dél- és észak-amerikai rabszolgák többségét a fent említett vidékr√l hurcolták az Újvilágba.6 A térség faunája, természeti adottságai sokban hasonlítottak a karibi régióhoz, ahol már a tizenhatodik századtól kezd√d√en megtelepedtek az európai telepesek, majd nem sokkal kés√bb az ültetvényesek. Kialakult itt egy sajátságos, az ültevényekre és termékeikre alapozódó kultúra és társadalom, ami egészen napjainkig fennmaradt. Ugyanez nem mondható el Nyugat-Afrikáról, és ennek els√dleges oka a térség betegségkörnyezete; az itt honos fert√z√ és járványos betegségek, mindenekel√tt a falciparum malária, az ideérkez√ és minimális immunitással sem rendelkez√ fehérek csaknem felét egy éven belül megölték. A malária- és sárgalázjárványok miatt a megtelepedés annak ellenére nem történt meg, hogy az adottságok sok szempontból kedvez√bbek voltak a nyugatindiai szigetvilág területeinél. A tizenkilencedik század els√ harmadában az európai,
érdemesnek gondoljuk a használt fogalmak, személyek és a térség rövid bemutatását. Tágabb értelemben véve Nyugat-Afrika a mai Szenegál folyó vidékét√l az Egyenlít√nél fekv√ kameruni hegyekig terjed. Északon hozzávet√legesen a Szahara, illetve a Csád-tó határolja. Az európai közgondolkodás számára már az ókorban ismert volt a füstölg√ hegyek sora: már Hérodotosz is említést tesz róluk. Föníciai, talán római hajósok
49
gyarmat.indb 3
2014.05.20. 17:58:38
Mathé-Shires László
köztisztasági rendelkezései, például az 1848-as, 1875-ben jelent√sen átdolgozott nagy-britanniai rendelet. Utóbbi kötelezte a városi hatóságokat a szemétszállítás, illetve a csatornázás megoldására. Ezeket a rendelkezéseket egészítette ki Pasteur 1864-es felfedezése, hogy a légkör mikrobák és él√lények tömegét tartalmazza. A szemét és a mocsok elleni fellépés ett√l kezdve szervezetileg támogatott harccá lépett el√ az urbanizált terek életében. A szappan vagy a vízöblítéses toalett elterjedése a század közepét√l jól jelzi a személyes tisztaság szerepének megjelenését, majd növekedését. Ezek a tapasztalatok a kolerajárványok elleni hatásos fellépések nyomán csak meger√södtek, hiszen kés√bb bebizonyosodott, hogy a betegség a vízhez köthet√. Ezeket a tapasztalatokat a tengerentúli területekre utazó és ott megteleped√ katonák vagy miszszionáriusok terjesztették. A gyarmati hadseregek ugyancsak komoly szerepet játszottak a köztisztaság meggyökerezésében. A fekália elégetése, annak helybeni elásása helyett, jelent√s mértékben járult hozzá a trópusi környezetben a laktanyákban szinte állandósult vérhasjárványok visszaszorításához. Az ivóvíz sz∫rt, homokon és faszénen keresztüli tisztítása ugyancsak jelent√s lépés volt a katonák egészségének meg√rzésében.10 Rövid kitérés erejéig érdemes megállni a trópusokon megtalálható betegségek korabeli értelmezésénél, kezelésüknél és azok változásainál, hiszen ez alapvet√en segíti hozzá az olvasót a kérdés jelent√ségének megértéséhez. A betegségeket alapvet√en két f√bb csoportra oszthatjuk. Míg az alkalomszer∫en megjelen√ és pusztító járványok képezik az egyik, addig a honos, a mindennapokban állandóan jelen lév√ betegségek adják a másik nagy csoportot. Az el√bbire példa a kolera, míg az utóbbira a malária. Halálozási arányukat tekintve nehezen lehet az egyiket a másik elé rendelni, mégis a járványos megbetegedések, talán váratlanságuk és áldozataik arányszáma miatt, komolyabb félelmet váltottak ki a korabeliek között. Az is igaz ugyanakkor, hogy a honos betegségek jobban befolyásolták az orvosi topográfia, a klimatológia alakulását, míg a járványok inkább elkülönült csoportot alkotva, egyértelm∫en az orvoslás tudományának górcsöve alá kerültek. Nyugat-Afrika annyiban töltött be különleges szerepet, hogy ott alapvet√en két megbetegedés, a sárgaláz és a malária játszott jelent√sebb szerepet.
els√dlegesen is a brit haditengerészet és hadsereg kezdte felismerni, hogy borzalmas veszteségeket szenved jóformán mindenki, aki Nyugat-Afrikába beteszi a lábát. Mindez a harmincas évekre a megszület√ statisztikai tudomány segítségével már számszer∫síthet√vé is vált.7 Philip Curtin, a téma eddigi legnagyobb kutatója fedezte fel, hogy a térségre alkalmazott elnevezés, a fehér ember temet√je (White Man’s Grave) el√ször 1817-ben jelent meg portugál forrásokban.8 Ett√l kezd√d√en a név és a hozzá társuló képzet a „halálos klímáról” meggyökeredzett az európai, de els√dlegesen is az angol köztudatban.
BETEGSÉGEK A TRÓPUSOKRÓL ÉS A TRÓPUSI BETEGSÉGEK
A
higiéniába vetett hit, a tisztaság szinte fels√bbrend∫ hatalma a viktoriánus Anglia terméke. A tizenkilencedik század eredményezte a városi köztisztaság, a csatornák, illetve a vezetékes víz újbóli megjelenését. Mindebben jelent√s szerepet játszottak a tizenkilencedik század nagy járványai, els√dlegesen is a kolera. A betegségr√l már a legels√ európai pandémia (1817–1819) idején bebizonyosodott, hogy keleti, minden bizonnyal indiai eredet∫. A járvány hatása az újkori elhalványult emlékezet tükrében is katasztrofális volt. Az ipari forradalom által létrehozott zsúfolt és rendezetlen városok sokaságában hirtelen ütötte fel a fejét a járvány, és rövid lefolyása során hatalmas áldozatokat szedett. A betegség gyors és brutális lefolyása sem elhanyagolható, hiszen nem volt ritka, hogy az els√ tünetekt√l számított egy–másfél nap alatt végzett áldozatával. A szenvedés hevessége szintén egyedülálló, hiszen a beteg elveszti testnedveinek legnagyobb részét és jószerivel kiszárad. A visszatér√ kolerajárványok nyomán vált nyilvánvalóvá, hogy a pestis esetében alkalmazott egészségügyi zárlat nem válik be; a kolera szó szerint nem ismert és tartott be határokat. Európa négy hoszszabb-rövidebb járványsorozatot élt át a tizenkilencedik században. Bebizonyosodott, hogy amikor a betegség eléri Európát, akkor csakis megszigorított köztisztaság adhat viszonylag hatásos választ terjedésére.9 Ennek nyomán születtek sorra az európai államok olykor drákói
50
gyarmat.indb 4
2014.05.20. 17:58:38
Gyarmatok mocska
Így érthet√, hogy a betegségekért a klíma mellett a környezet is felel√ssé vált. Az afrikaiak látszólagos ellenállása √ket valamifajta sajátságos kulturális képz√dménnyé tette a legtöbb korabeli európai értelmezésében. Így a bizarr „halálos klíma” a maga kiszámíthatatlan barbárságával már a század közepére az afrikaiakkal kezdett egyértelm∫vé válni. Ett√l kezd√d√en egyre nagyobb arányban érkeztek utazók és a Niger folyását kutató felfedez√k, akiknek tollából sorra születtek az elfogultnál is elfogultabb leírások az idegen barbár vidékr√l a maga furcsa lakóival, éghajlatával, növényeivel, egyszóval a korabeli értelmezésben vett „klímá”-jával. Mindezek jelent√sége abban van, hogy míg a kolera európai betegséggé n√tte ki magát a járványok megjelenésével, addig a lázak, így a klíma is megmaradtak afrikai vagy ázsiai lokalizációk velejárójának. Ennek a megkülönböztetésnek a jelent√sége csak kés√bb mutatkozik majd meg.
Míg az el√bbi járványos megbetegedés, az utóbbi állandóan jelen van az adott térségben. Mégis sokáig hasonló megbetegedésnek tekintették √ket. Ez nem volt véletlen, hiszen lefolyásuk tekintetében ez a két betegség kifejezetten hasonlít; kezdeti tüneteik szinte azonosak. A hatalmas áldozatokról szóló híradások alapvet√en igazak voltak, ugyanakkor mai tudásunk alapján feltételezhetjük, hogy a korabeli gyógyászati eljárások legalább annyi áldozattal jártak, mint a malária, vagy ahogyan a tizenkilencedik század közepéig együttesen nevezték √ket, az „afrikai lázak”. A hirtelen magas lázzal járó, az anorpheles szúnyogok által terjesztett betegség lázrohamait a szervezetbe jutó kórokozók által elbomlasztott, elfogyasztott vörösvértestek robbanásszer∫ id√szakos megsemmisülése okozza. Erre azonban csak a tizenkilencedik század hetvenes éveiben jöttek rá. Mindaddig a korabeli orvostudományban nem következett be az a paradigmaváltás, amelyet részben a felvilágosodás tudásösszegzése, jelent√s részben pedig a mikroszkóp feltalálása tett lehet√vé. A lázak okait a leveg√ változásaival és különböz√ mérgek áramlásával magyarázták. A leveg√ mérges részei, a miasmák, sokszor köt√dtek a szagokhoz, gyorsan bomló elhalt trópusi növényzet által felszabadított gázokhoz, például a hidrogén-szulfáthoz. A korabeli orvosi tudás alapján még szinte teljesen az ókori alapelvekre hagyatkozva, a négy alapelem, a t∫z, a víz, a föld és a leveg√ egyensúlyának megbomlásából vezették le a betegségeket. Ennek nyomán a lázak okait és kezelését a folyadékok pótlásában, illetve vesztésében látták. Így csak mai szemmel meglep√, hogy piócák, izzasztás, de mindenekel√tt érvágás volt a kezelés módja. Ezt tetézte még a higanyos oldatok és sók használata, amelyek, bár izzasztó hatással bírtak, ugyanakkor igencsak mérgez√ek. Ha egy falciparum maláriás lázban szenved√ betegt√l vért vesznek, és még higannyal is mérgezik, vajmi kevés esélye marad a túlélésre. A közel 50 százalékos halandóság így korántsem meglep√. A korabeli ismeretek alapján azonban az európai orvoslás mindent megtett a betegekért, csakhogy a „halálos klíma” legy√zhetetlennek bizonyult. A két legfontosabb, hasonló tünetekkel járó betegség, a malária és a sárgaláz mai ismeretében tudjuk, hogy míg az el√bbi részleges, az utóbbi teljes immunitást ad egy megbetegedés után. Az afrikaiak ennélfogva nem betegedtek meg olyan mértékben, mint az odalátogató európaiak.
A MEGISMERÉST◊L A MEGHÓDÍTÁSIG
A
z eseményeket illet√leg a nyugat-afrikai régió a tizenkilencedik század els√ id√szakában jelent√s szerepet kapott a felvilágosodás utáni jogfilozófia és civilizációelméletek történetében. A rabszolga-kereskedelem, illetve a rabszolgaság intézménye elleni fellépés az egész id√szakban meghatározta és sok esetben befolyásolta az európai, de els√dlegesen a brit fellépést.11 A filantróp megközelítés csúcspontja a Dickens által is megírt 1841– 1842-es Niger-expedíció volt. Ennek keretén belül az angol kormány finanszírozott egy majd’ 150 f√s expedíciót, amelynek célja a Niger középs√ folyásánál egy gyapotültetvény létrehozása lett volna, felváltandó a karibi telepeket. A három hónap alatti közel negyven százalékos halandóság, ami els√dlegesen a malária miatt következett be, teljes mértékben kudarcra és további érdektelenségre ítélte a térséget. Mindezek ellenére az angol kormány a század közepe és a nyolcvanas években megindult gyarmatosítási verseny között mégsem vonta teljes mértékben vissza jelenlétét a partvidékr√l. Mikor 1880 után elkezd√dött az afrikai versenyfutás a bels√bb területek feletti fennhatóságért, Nagy-Britannia majd’ egy fél tucat partmenti enklávéval rendelkezett, s ez nagyban
51
gyarmat.indb 5
2014.05.20. 17:58:38
Mathé-Shires László
tapasztalatai a gyarmati területeken honos betegségekkel kapcsolatban jelent√s eredményeket hoztak a nyugati orvoslás fejl√désében a tizenkilencedik század folyamán, f√ként a század második felében felhalmozott orvosi tudással kiegészítve.16 Ebbe a tudásöszszegzésbe szervesen beletartoztak olyan betegségek, mint a már említett kolera, vagy a század végén újra el√kerül√ pestis. Példaként említhet√ a kolera indiai kezelése. Természetesen a gyarmati medicina mellett ugyanez a meghatározás felállítható az ún. birodalmi betegségekre is. Ebbe a fogalomkörbe tartoznak mindazon betegségek, amelyekre nem helyi tapasztalatok alapján reagáltak az azokat elszenved√ rendszerek. Ezek szerint szinte minden egyes Európán kívüli betegségnek volt egy ún. birodalmi szakasza, amely addig tartott, amíg nem összegz√dött a sikeres helyi küzdelemhez elégséges tudás. Jó példa lehet erre a malária huszadik századot megel√z√ kezelési és preventív stratégiái, vagy a század folyamán bekövetkezett filantróp kezdeményezések, mint például a Rockefeller-alap tevékenysége. A fentebbi kategóriák ismeretében értelmezhet√, amint azt említettük korábban, hogy 1896ban az indiai Bombayben a hatóságok hivatalosan is elismerték bubópestis, illetve tüd√pestis járványszer∫ jelenlétét.17 Az angol gyarmati közegészségügy a korábbi kolera elleni fellépések során – a betegség hatására jött létre az els√ nemzetközi közegészségügyi szervez√dés a világon – megtudhatta, hogy egy-egy járvány esetén milyen európai vagy éppen világméret∫ felzúdulásra számíthat. Részben ennek hatására a pestis elleni indiai fellépés soha nem látott mértékeket öltött, aminek nyomán egész városnegyedeket romboltak le és régiókat zártak karanténba, hogy elkerüljék a járvány elterjedését. A komoly fellépésre a másik okot az adta, ahogy azt Arnold vázolta említett munkájában, hogy az európai gyarmati közigazgatás számára ekkor adódott el√ször lehet√ség arra, hogy közvetlen testkontaktusba kerüljön az alattvalókkal.18 Az alkalmazott egészségügyi megel√z√ és ellen√rz√ tevékenységek sora magáért beszél. A házak fert√tlenítése során, illetve a betegségr√l árulkodó megnövekedett nyirokcsomók kitapintásakor a közegészségügyi hatóságok leginkább angol képvisel√i saját kezükkel érintették meg az indiaiakat, amire mindaddig soha nem került sor ilyen arányban. Ez is jól mutatja a korban alkalmazott tudás jelent√ségét, hiszen nem sokkal ezután fedezték csak fel a bolha hordozó szerepét
hozzásegítette az országot a biztos gyarmati területszerzéshez. A „versenyfutás”12 – jellegéb√l adódóan – els√dlegesen is Nagy-Britanniát érte váratlanul és kelletlenül.13 A korai gyarmati rendszer 1900 és 1914 között formálódó és helyét, céljait keres√ struktúra volt. A brit gyarmati adminisztráció felépítménye és m∫ködtet√i zavartan viszonyultak a hatalmas területek sorához. A hirtelen területgyarapodás mértékét illusztrálandó álljon itt, hogy míg 1870-ben a brit fennhatóság a parton elhelyezked√ er√dök, illetve Freetown és Lagosz képében egy-egy negyvenezer lakosú városra terjedt ki, addig 1905-ben ugyanez a fennhatóság már a mai Gambia, Sierra Leone, Ghána és Nigéria teljes területét jelentette, amib√l csak az utóbbi csaknem tízszer nagyobb a mai Magyarországnál. 1908-ban a gyarmati rendszer tényleges fennhatósága a bels√bb területekre még nem terjedt ki, mivel nem voltak adottak sem az anyagi, sem az emberi er√források.14 A korábbi id√szakhoz viszonyítva nem következett még be az az áttörés, amely az afrikaiak feletti tényleges uralmat eredményezte volna. A hagyományos értelemben vett hatalmi jelenlét jelei még nem jelentek meg mindenütt; adót még nem minden faluban vetettek ki, fehér ember nem jutott el mindenhová, s hogy témánkhoz kapcsolódjunk, híml√oltást sem adtak még a legtöbb helyen, holott ez az egyik legbiztosabb jele volt a gyarmati jelenlétnek Indiában. A fent említett értelmezésekre alapozva állítható, hogy az egészségügy, illetve a köztisztaság komoly szerepet játszott a gyarmati intézményrendszer önreprezentációjában. Az ugyanakkor tény, hogy a pestisjárvány idején, 1908-ban m∫köd√ közigazgatás szinte kizárólagosan a partvidéki urbanizált közegben, a gyarmati városokban volt megtalálható. Ennek tükrében a városi településeken megjelen√ járvány komoly szerepet nyert a korai gyarmati rendszerben.
A BRIT GYARMATI BETEGSÉGEK
A
gyarmati betegség fogalma viszonylag új meghatározás.15 A leírás tágabb értelemben magába foglalja az európai és a tengerentúli világ biológiai kapcsolódását, sz∫kebb értelemben pedig a gyarmati rendszer és az egészségügy leírását. A gyarmatosítók
52
gyarmat.indb 6
2014.05.20. 17:58:38
Gyarmatok mocska
a pestis terjesztésében, illetve a kezdeti Haffkine által felfedezett megel√z√ szérum használatára. A kor legjobb tudása ismeretében, a legjobb szándékok megléte mellett is szinte mindenütt általános és komoly felzúdulást eredményezett, hogy angol férfiak és ritka esetben n√k megérintettek az indiai társadalom bármely kasztjához tartozó férfiakat és n√ket. A pestisjárvány kezelése a gyarmati rendszer kiterjedésének egyik csúcsa volt; addigra már a vasutak és távíró vonalak behálózták Indiát, s csak a lakosság alávetése volt soron. A járványok sora egészen az 1919–1920-as influenzajárványig tartott. Ezen tapasztalatok együttes eredményei tették ki és jelentették a századfordulós angol gyarmati pestis élményét. Természetesen mindez kiegészült a betegség korábbi európai közép- és újkori emlékezetével, ami nem is volt annyira távoli, hiszen a legutolsó jelent√sebb pestisjárvány Dél-Franciaországban és Észak-Itáliában volt 1794-ben. Simpson professzor, aki eredetileg az indiai orvosi szolgálatban kezdte pályafutását, ezzel a háttérrel rendelkezett, mikor 1908-ban az angol kormány megbízta nyugatafrikai útjával. Amiképpen az indiai pestis a brit gyarmati rendszer kiteljesedéséhez járult hozzá, úgy ugyanez volt a következménye a nyugat-afrikai járványnak is, bár szerepét tekintve talán sokkal összetettebb volt. Amint azt fent említettük, a brit birodalmi rendszert a nyugat-afrikai hatalmas területnyereségek váratlanul érték. Ez a helyzet csak az els√ világháború utáni id√szakra módosult valamelyest, amikor is már egy kiképzett, professzionális adminisztrációs és szakembergárda vette kézbe a gyarmatok vezetését. 1919-et megel√z√en azonban szinte minden eszközre szükség volt Nagy-Britannia képvisel√inek ahhoz, hogy megértsék, mi is került a kezük közé, hiszen az események hirtelen voltának köszönhet√en a hozzáférhet√ információk sorra bizonyultak majdhogynem használhatatlannak; egyes vidékekr√l és az ottani emberekr√l néha egyáltalán nem, vagy alkalmanként majd’ százéves leírások álltak csak rendelkezésre. A malária szerepe és jelent√sége nem csökkent a kor Nyugat-Afrikáról alkotott képében; történt ez mindannak ellenére, hogy a századfordulós orvoslás már a maihoz alapjaiban hasonlóan értelmezte a betegséget. A „fehér ember temet√je” képzete fennmaradt, holott a statisztikák szerint a korábbi közel ötven százalékos halálozás alig öt–tíz százalékra csökkent.
A PESTIS
A
korabeli adminisztrációt sokkolta az 1908-as aranyparti pestis. Ennek oka nyilvánvaló, hiszen nem sokkal korábban az indiai járvány nyomán jelent√s nemzetközi nyomás nehezedett Nagy-Britanniára a századvég civilizációs elhivatottsága jegyében, amely szerint a gyarmatok fejlesztése volt az európaiak els√dleges feladata, úgyszólván ez volt az oka ottlétüknek. A pestisjárvány mindenesetre rosszabbkor nem is jöhetett volna. Alig telt el három esztend√ az utolsó jelent√sebb hódítóhadjárat befejezése után, s a pontos határkijelölések még el sem kezd√dtek. A másik, talán jelent√sebb okot az szolgáltatta, hogy az Aranyparton az összes gyarmati területhez viszonyítva igen jelent√s számú európai élt és dolgozott, els√dlegesen az aranybányákban (innen ered a terület neve, illetve az itteni aranytól származik az 1971-ig forgalomban lév√ brit guinea pénzegység, ami egységnyi, innen származó arany nagyobb tisztaságát jelölte; értéke 20 schilling helyett 21 schilling volt). Hamar bebizonyosodott ugyanakkor, hogy az indiai járványhoz az itteni nem mérhet√. A betegség meggyökeredzését márpedig mindenképpen el kellett kerülni. Így jelent meg Simpson professzor, s így vált leírása az egyik legfontosabb korabeli tudományos – közegészségügyi – felméréssé. A pestis, követve a kolera terjedésének módját, a tengeren keresztül érkezett az Aranypartra. Az accrai kiköt√ben májusban halt meg pestisben az els√ afrikai. Június elején, majd júliusban is felütötte fejét a járvány, veszélyeztetve ezzel a Cape Coast-i települést, ahol akkor a gyarmati kormányzat székhelye volt. Összességében pestisben 344 ember betegedett meg, közülük 300 elhunyt.19 A betegség jellemz√en csakis városi környezetben jelent meg. A közvetlen megel√zésre és a kezelésre kiemelten nagy figyelmet fordítottak a legels√ id√szaktól kezd√d√en, valószín∫leg ismerve a néhány évvel azel√tti indiai tapasztalatokat. A megel√zésre és a továbbterjedés megakadályozására karantént vezettek be a fert√zött települések körül, ugyanakkor az Indiában nagy ellenkezést kiváltott egyéni ellen√rzést – a nyirokcsomók kitapogatását a hónaljban, illetve az ágyéknál – nem alkalmazták. Ugyanezeket a módszereket – els√dlegesen is a tengeri zárlatot – vezették be azokban a part menti városokban, amelyeknek tengeri kijárata volt. A hajók
53
gyarmat.indb 7
2014.05.20. 17:58:38
Mathé-Shires László
kirakodásánál az utasokat egyéni vizsgálat alá vetették, illetve a rakományt és a hajót magát füstöl√k segítségével fert√tlenítették. Ezek a rendelkezések egyébként egybeestek a korábban kolera és pestis terjedésének megakadályozására hozott ún. párizsi rendelkezésekkel. Fontos visszatérni a bels√ területek zárlatára, illetve a partvidékr√l a gyarmat bels√ települései felé vezet√ utak ellen√rzésére. David Arnold értelmezésében (amely, tegyük hozzá, szinte teljes egészében Foucault-nak a börtönr√l és büntetésr√l szóló könyvében bemutatott megközelítésének az átvétele) a pestisjárvány nyomán el√állt ellen√rzési rendszer a gyarmati igazgatás fels√bbségének megjelenítése. A hipotézis esetünkben nem állja meg a helyét, hiszen az aranyparti pestis, habár korántsem volt olyan mérték∫, mint
az indiai, szintén igényelte a megel√zési módszerek alkalmazását. Ez a testkontaktus hiányában nem következett be, annak ellenére, hogy a korabeli kormányzat nagy valószín∫séggel igényelte a megnövekedett ellen√rzést.20 Simpson látogatása lehet√séget adott a betegség terjedésének újabb vizsgálatára. Amint azt a jelentés is kiemeli, itt igazolódott be teljes bizonyossággal, hogy a patkányok (Cricetomys Gambinus, más néven az egyszer∫ vízipatkány és a Mus Decumanus) a bolhák mellett szintén a betegség hordozói. Ett√l fogva vált nyilvánvalóvá a betegség és a városi mocsok közötti összefüggés; a gyarmati települések már korábban alkalmasak voltak pestisjárvány „kihordására”, ennek megjelenése csak id√ kérdése volt. Az egyedüli megoldásnak, ahogy azt a jelentés
54
gyarmat.indb 8
2014.05.20. 17:58:38
Gyarmatok mocska
jóformán semmiféle jelent√sebb fejlesztésen.21 Az a tény ugyanakkor, hogy Simpson professzor javaslata a régi települések elbontására irányult, azt jelzi, hogy alapvet√ félreértés áldozatául esett. Számára ugyanis a trópusi terület szinte egyet jelentett az indiai településekkel, a betegségek – amelyekr√l els√ kézb√l értesült a helyszínen, hiszen Indiában kezdte szolgálatát – hasonlóképpen egyet jelentettek az indiai betegségekkel. A gyarmat William Simpson értelmezésében egynem∫ volt. Így lehet√ségünk nyílik arra, hogy beletekintsünk, mit is jelentett számára ez, illetve milyen szerepet játszott ebben a betegség és közvetve a környezet. Simpson leírása a trópusi városi környezetr√l nem ismeretlen. Tény, hogy az Egyenlít√höz közel es√ területek es√sebbek, nedvesebbek, mint akár Anglia, és az átlagh√mérséklet is magasabb. Ezek együttesen gyorsabb anyaglebomlást eredményeznek, továbbá dúsabb vegetációt és párásabb, nedvesebb leveg√t. A miasmák, a korabeli mérgek – lényegében csak szagok – megléte így bizonyított volt, hiszen a szagokhoz köt√d√en a leveg√ tartalma is megváltozott, s ez egyedül a trópusokon esett meg. Els√sorban a kissé elhanyagolt trópusi városi környezetben élnek meg a pestist hordozó patkányok az ember mellett. Így maga a betegség is ebben a környezetben jelenik meg. A pestis fent vázolt gyarmati intézményesedése is hasonló környezetben, az indiai városokban történt meg. Simpson leképezésében és értelmezésében nem más, mint a gyarmat képzelt terének meghatározása jelenik meg. Ez a századfordulón egyet jelentett a tizenkilencedik században minden terv hiányában felépült, kissé kusza part menti városi településekkel. Ez alapján nem meglep√, ha a pestis, amely jellemz√en urbanizált környezethez kötött betegség, ezt a teret veszélyeztette, s ezáltal magát a gyarmati létet. Nyugat-Afrikát a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején tipikusan a betegségekkel társították. A malária el√bb említett példája mutatja, hogy miként befolyásolta egy korábban meggyökeresedett képzet az immáron tudományos alapokra helyez√dött orvostudományt. 1908-ban ez a lassan elmúló képzet egészült ki a pestis megjelenésével, ami együttesen azt eredményezte, hogy Simpson a városi területeket látogatta meg, s ott is els√dlegesen a higiénia, a köztisztaság, általánosabban mondva a bomlás képét rajzolta meg. A piszokkal elborított gyarmati város képzete csak meger√sítést nyert, s ez
összegzi, a települések radikális megtisztítása kínálkozott. Az új települések létrehozásakor minden szempont felett állónak kell lennie a köztisztasági elgondolásoknak, hiszen csak így √rizhet√ meg a gyarmati tér, s közvetetten a gyarmati uralom fenntartásának lehet√sége. Ennek érdekében javaslat született köztisztasági hivatal felállítására, amely jogkörét tekintve elérte a rend√rségét, s√t egyes esetekben túl is lépte azt. Az építési engedélyek felülvizsgálata, az állandó ellen√rzés lehet√ségének a biztosítása, s összességében a gyarmati tér tisztaságának a fenntartása volt, pontosabban lett volna a szervezet feladata.
A PESTISJÁRVÁNY UTÓÉLETE
S
impson rövid kitér√ erejéig ellátogatott a négy brit fennhatóság alatt álló területre, s felmérte a part menti lakott településeket. Ezt fontos hangsúlyozni, hiszen a bels√bb területek már ekkor teljes egészében brit kézen voltak. Miért nem látogatott el Simpson mondjuk Észak-Nigériába, vagy Gambia bels√bb területeire? A válasz eléggé kézenfekv√, hiszen a feladat egyértelm∫en a gyarmat felmérését jelentette. Ebben az id√szakban a parttól beljebb es√ területek még nem tartoztak a gyarmat fogalomkörébe, egyfajta ex lex állapotban voltak, ahová még nem ért el, vagy nem akart elérni a közigazgatás. A part menti városi települések közül kiemelkedett Freetown, Accra és Lagosz – ma mindhárom egy-egy afrikai állam f√városa –, ahol a lakosság alig haladta meg a negyvenezret. Megjelennek emellett kisebb települések, amelyeket új településeknek nevez a szerz√, az el√bb említetteket pedig régieknek. A korabeli leírások alapján ezek, hasonlóan a többi városiasodott településhez, kövezetlen utcákból, egykét k√épülett√l eltekintve többnyire fából készült házakból, és a trópusi vidékekre jellemz√ hihetetlen dús növényzetb√l álltak. Az állandó es√k és a nedves id√járás a kövezetlen utcák felületét a legtöbbször pocsolyás, gödrös, hepehupás akadályokká változtatta, ahol a szúnyogok, a malária hordozói el√szeretettel telepedtek meg. A szemét elszállítása sem volt megoldott. A hulladékot mindenütt kupacokba hordták, s így újabb kis felület∫ állóvizek jöttek létre. Más forrásokból tudjuk, hogy ezek a települések az elmúlt negyven évben nem mentek át
55
gyarmat.indb 9
2014.05.20. 17:58:39
Mathé-Shires László
aztán igazolta a britek jelenlétét. Predesztinálva voltak a civilizáció meghonosítására, ami esetünkben majdhogynem egyet jelentett a betegségek leküzdésével, így a köztisztaság meghonosításával. A javasolt köztisztasági szolgálat három éven belül kiépült Nyugat-Afrika-szerte, s jogosítványai visszavételével bevezetését√l egészen a húszas évek végéig küzdött a kormányzat.22 Eredményeik ugyanakkor magukért beszéltek a kortársak, de részben az utókor számára is. Simpson professzor javaslatára létrejött egy olyan szakszer∫ szervez√dés, amely a köztisztaság és a higiénia ügyéért szállt harcba. Büntetési jogosítvánnyal, házépítési engedélyek kiadásával és köztéri tisztasági felszólításokkal ruházta fel magát a korai fellelkesülésekre alapozva. Ez egyértelm∫en túlzásnak bizonyult, hiszen hamar kiderült, hogy a céltalan büntetgetés valójában nem más, mint a hivatal akadékoskodása, s közvetetten a központi hatalom er√fitogtatása.23 Ugyanakkor szükséges volt, hiszen a korai id√szakban nem volt más eszköz a gyarmati hatóságok kezében a lakosság hatásos ellen√rzésére, már ahol erre egyáltalán sor kerülhetett, hiszen a tényleges brit jelenlét csak a városi közegre volt jellemz√. Az ellen√rzésen túlmen√leg ugyanakkor létrejött egy m∫köd√ és hatékony szervezet a gyarmati kormányzat keretein belül, ami kizárólagosan a higiénia alapvet√, akkorra már elismert elvei alapján tevékenykedett. A városi köztisztaság, a vezetékes vízrendszer, illetve
gyarmat.indb 10
az összegy∫jtött szennyvíz egyt√l egyig mind olyan állapotokat honosított meg, amelyek európai környezetben már vitathatatlan eredményeket hoztak. Simpson professzor, illetve a tizenkilencedik századi higiénia megjelenésének a gyarmati területeken ugyanakkor valós, hosszú távú hatása is volt. A kortársak felismerték, hogy a köztisztaság és közvetve a közegészségügy az egyik legalapvet√bb, megoldásra váró kérdés, amivel az európai hatalmak a gyarmati rendszer keretén belül szembesültek. Ezt jól jelzi, hogy a brit gyarmati igazgatáson belül az els√ világháborút követ√en az egészségügyi ellátásra a sorban másodikként, a teljes állománynak mintegy harminc százaléka jutott.24 A közvetlen és közvetett eredmények tekintetében a fent vázolt eset rávilágít arra, hogy a gyarmati id√szaknak voltak jótékony következményei is. Egyrészt létrejött az orvoslás egy szakosodott ága a trópusi medicina képében. Ennek keretében, illetve ennek felhasználásával vált lehet√vé a világ jelenleg ismert legveszélyesebb betegségei elleni szisztematikus fellépés, igaz, a kezdeti id√szakban szinte kizárólagosan az európaiak védelmében és érdekében. Simpson professzornak, ha saját kora elgondolásainak foglya volt is,25 annyiban igaza volt, hogy a gyarmatok, s így közvetve a trópusok egyik legkomolyabb problémáját a betegségek, illetve egy kicsit tágabb értelemben a piszkos utcák adják.
2014.05.20. 17:58:39
Gyarmatok mocska Jegyzetek
1 Az indiai pestis történetére vonatkozólag lásd Arnold, David, Colonising the Body – State Medicine and Epidemic Disease in Nineteenth-Century India. Berkeley – London, 1993, 200–240. o. 2 British Parliamentary Papers 1909 [Cd.4718], LXI, Report by Professor W. J. Simpson on sanitary Matters in various West African Colonies and the Outbreak of Plague in the Gold Coast. 3 Graham Greene, Kezdet és vég, ford Ungvári Tamás, Budapest, 1967. 4 „The White Man’s Burden”, (1899), The Works of Rudyard Kipling, London, 1994, 323–324. o. 5 A szorosabb értelemben vett testkontaktus, illetve a test szerepe Foucault óta nyert teret a gyarmati rendszer értelmezésében. Az egészségügy és a medicina hasonló értelmezésére összefoglaló jelleggel a brit tapasztalatokra vonatkozólag lásd Drayton, Richard, „Science, Medicine, and the British Empire” és Wylie, Diana, „Disease, Diet, and Gender: Late Twentieth-Century Perspectives on Empire” in Oxford History of the British Empire Vol V. – Historiographty. Ed. Robin W. Winks. Oxford, 1999, 264–290. o. 6 A felvilágosodás korának az Európán kívüli területekkel való kapcsolata magyarul is jól nyomon követhet√ Urs Bitterli Vadak és civilizáltak cím∫ munkájában. 7 British Parliamentary Papers 1840, xxx [C.228]. Statistical Report on the Sickness, Mortality, & Invaliding, Among the Troops in Western Africa, St. Helena, The Cape of Good Hope, and Mauritius by Major Tulloch. 8 A témáról szóló írások Philip D. Curtin, Image of Africa, British Ideas and Actions, 1780–1850. Madison, 1965, u√, “The End of the ‘White Man’ Grave”? Nineteenth-Century Mortality in West Africa”, in Journal of Interdisciplinary History, (1990) 21: 63–88. o. 9 Az egészségügyi zárlat szigorúsága a pandémiák megjelenésekor keletr√l nyugatra haladva minden esetben enyhült, habár ezt nem minden esetben tudja be a szakirodalom a felvilágosult betegség-értelmezésnek. Baldwin, Peter, Contagion and the State in Europe, 1830–1930, London, 1999. 10 Curtin, Philip, Disease and Empire – The health of European troops in the conquest of Africa. Cambridge, 1998. 11 A témáról, illetve annak irodalmáról b√vebben lásd Máthé-Shires László „A brit gyarmatosítás története Nyugat-Afrikában 1787 és 1874 között”, in Africana Hungarica, I.: 75–113. o. 12 A „versenyfutás” kifejezést az angol eredeti alapján (Scramble for Africa) a magyar szakirodalomban általánosan használtak szerint alkalmazzuk. A terminológia az európai államok 1885 és 1905 közötti afrikai hódítási id√szakát jelöli. 13 A sokat vitatott „kelletlen brit belesodródás” elmélete, melyszerint NagyBritanniát más európai államok imperializmusa sodorta volna bele az afrikai gyarmati versenyfutásba, els√ként még a hatvanas évek elején jelent meg a történetírásban Ronald Robinson és John Gallagher könyve nyomán (Africa and the Victorians: The Official Mind of Imperialism., London, 1961). Bár ez a m∫ komoly vitákat eredményezett, a legfrissebb szakirodalom Nyugat-Afrikára vonatkozólag nem cáfolta (Newbury, Colin, „Great Britain and the Partition of Africa, 1870–1914”, in Oxford History of the British Empire Vol. IV. – The Nineteenth century. Szerk. Andrew Porter, Oxford, 1991, 624–650. o.
gyarmat.indb 11
14 Az emberi er√források hiányát emeli ki különösen az els√, 1914-et megel√z√ id√szakra vonatkozólag Kirk-Greene, A. H. M., On Crown Service – A History of HM Colonial and Overseas Civil Services, 1837–1997. London, 1999, 15–39. o., de kiemelten a statisztikai táblázatok. 15 Marks, Shula, „What is Colonial about Colonial Medicine? And What has Happened to Imperialism and Health?”, Presidential Address, in Social History of Medicine, 10, 2 (1997), 205–19. o. 16 Erre vonatkozólag lásd Brieger, Gert, „The Historiography of Medicine”, in W. F. Bynum–Roy Porter (szerk.), Companion Encyclopedia of the History of Medicine (London, 1993), 24–44. o. 17 Az indiai pestisjárványról lásd Harrison, Mark, Public Health in British India – Anglo-Indian Preventive Medicine 1859–1914., Cambridge, 1994 és Arnold, David, Colonising the Body – State Medicine and Epidemic Disease in Nineteenth-Century India. Berkeley–London, 1993. 18 Arnold, ibid., 200–240. o. A fejezetcím is sokat elárul, „The Assault on the Body”. 19 Ez természetesen a regisztrált haláleseteket jelenti. Valószín∫síthet√, hogy a kötelez√ bejelentés hiányában akár ennek a többszöröse is igaz lehetett. Tekintve az áldozatok lokalizált jellegét – csak néhány part menti települést ért el a járvány – ez jelent√snek is mondható. 20 A részleteket lásd Simpson, ibid., 1–24. o. 21 Brown, Spencer H. „Public Health in Lagos, 1850–1900: perceptions, patterns and perspectives”, in The International Journal of African Historical Studies, 25, 2 (1992): 337–360. o. és Gale, Thomas, „Lagos: The history of British colonial neglect of traditional African cities”, in African Urban Studies, 5 (1979): 11–24. o. 22 Clifford kormányzó a gyarmatügyi miniszternek, 1913. március 8., Confidential Print Africa No. 999. Doc. 83., CO 879/112, Public Record Office, Kew Gardens, London. A brit állami levéltár a legteljesebb anyaggal rendelkezik a gyarmati id√szakot illet√en. Jelen írás legnagyobb része az itt hozzáférhet√ levéltári dokumentumokkal alátámasztható, de azok szakszer∫ hivatkozását a könnyebb érthet√ség kedvéért mell√ztük. Kérésre a szerz√nél a pontos hivatkozások hozzáférhet√k. 23 Emlékét a mai napig √rzi Nigéria, hiszen minden hónap els√ szombatján ún. Sanitation Day, tisztasági nap van, amikor a felügyel√ brigádok bárkit felszólíthatnak, aki az utcán tartózkodik, hogy szedjen szemetet és vegyen részt az út mentén a gyomszedésben. 24 Kirk–Greene, ibid., 52–53. o. 25 Ez az állítás csak összehasonlításban állja meg a helyét. Álljon itt példaként Hugh Clifford, aki aranyparti kormányzósága idején (1912–1919) a lehet√ségeihez mérten a legteljesebb mértékig szállt síkra a malária elleni fellépésért, kiterjesztve azt az afrikai lakosságra is. S mindezt a legfrissebb tudományos eredmények felhasználásával tette, noha képzettségét tekintve semmi köze sem volt az orvosláshoz. Clifford kormányzó a gyarmatügyi miniszternek, 1916. nov. 6., Confidential Print Africa 1044. Doc 107., CO 879/117. Simpson kétségtelenül autoriter megközelítéssel fordult a problémához, amit jól jelez a higiéniai brigádok létrehozása. Az is igaz, hogy valamely kormányzat autokrata fellépése nem feltétlenül jelent szükségszer∫ rosszindulatot, legfeljebb némi érzéketlenséget, illetve türelmetlenséget.
2014.05.20. 17:58:39
58
gyarmat.indb 12
2014.05.20. 17:58:39