Csütörtök 15-16
Goethe: Faust II. részének elemzése Házi dolgozat a Világirodalom története 1800-ig c. tantárgyból
Hegedűs Nóra Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Magyar-művelődésszervező szak 2. évfolyam, nappali tagozat
Johann Wolfgang Goethe 1749. augusztusában született Frankfurtban. 1772-ben Wetzlarba került a birodalmi kamarai bírósághoz. Beleszeret egy barátja mennyasszonyába, ez a szerelem az alapja a Werthernek. Ennek köszönheti a világhírét. Faust történetéhez a Wertherrel egy időben fogott hozzá. 1782-ben Weimarban nemesi levelet kapott, kamarai elnök lett. 1786-ban Itáliába szökött. 1794-ben kezdődik szoros barátsága Schillerrel. 1807-ben befejezte a Faust I. részét, 1808-ban jelent meg. 1825-ben folytatta a Faust II. részének munkálatait. 1831-ben fejezte be a Faustot. 1832. március 22-én halt meg. A Fauston egész életén át dolgozott. E műve szellemi önéletrajza, műveinek mintegy kivonata, művésziességének és gondolatgazdagságának legfőbb momentuma.
Faust előzményei, keletkezése A Faust téma nem nála jelenik meg először. Az első Faust-könyvet 1587-ben nyomtatták ki Frankfurtban. Ennek alapja dr Faustus, aki valóban létezett, vándortudós, mágus, asztrológus, orvos volt. Valódi neve Sabellicus volt, ő nevezte magát Faustusnak, vagyis szerencsésnek. Ebben szánalmas figuráként ábrázolják. Ez a mű a tanultak, tudósok ellen irányult, akik letértek az ortodox teológia útjáról. Egy pap írta, nagyon nagy könyvsiker lett, több nyelvre le is fordították, többször kiadták. Mégis az első nagy Faust-költemény Londonban jelent meg, Christopher Marlowe műveként. Visszaadta a mű eredeti fényét. Az ő szerzeményében Faust Indiát és a gyöngyöket rejtő óceánt akarja kifosztani. Ki szeretné űzni a pármai herceget, amihez az ördög segítségét kéri. E műben Faust eltűnik az ördöggel. A tanulsága, hogy nem szabad többet kérni, mint amennyit az ég rendel. Goethe azonban ezeket csak saját műve megkezdése után ismerte meg. Ösztönzést csak a népi színjátszás, a bábjáték színpadi Faustja adta neki. A népköltészethez szorosan kapcsolódik. A Goethe Faustjának minden jelenetének őstípusa megtalálható a népi mondákban. Faust együtt növekedett Goethével. Egységes terve nem volt, jeleneteket kivitelezett és sorolt egymás mellé. Egy hosszú és szerves, egyéni és művészi fejlődési folyamatnak az eredményeként jött létre. „Faust vágya ugyanaz, mint a fiatal Goethéé: egy olyan természetfilozófia, amely teljes együttélésre vezet a természet mozgalmasságával.”1- ezt a megállapítást Lukács György vonta le. Faust, töredék címmel 1790-ben jelenik meg Összegyűjtött írásai-nak kiadásában. A töredéket Dantéra való célzással Divina tragoedia-nak nevezte el. Az első rész 1808-ban jelent meg, míg a második csak Goethe halála után, 1832-ben került kiadásra.
1
Lukács György: Goethe és kora. Hungária Kiadó, 140. old.
2
Faust rövid története. I. rész: Faust, a tudós doktor nyugtalanul gondolkozik szűk, gótikus szobájában. Életében végig tanult, és most mégis úgy érzi, hogy nem tud semmit. Az élet legrejtettebb titkait szeretné megtudni, ezért a mágiához fordul. Varázsigékkel megidézi a Földszellemét, de tudásszomját ez sem elégíti ki, néhány kijelentés után cserbenhagyja. Kétségbeesésében meg akarja ölni magát. Szájához emeli a méregpoharat, de megszólalnak a harangok, és a kar énekel, húsvétvasárnap van, amikor a Megváltó feltámadását ünneplik. Felszabadultan vegyül el a városkapunál lévő tömegben. Séta közben egy fekete uszkár szegődik nyomába, nem tudja elkergetni sem. Dolgozószobájába is követi, vándordiák képében jelenik meg Faust előtt. Ezt a látogatást nemsokára egy újabb követi. Ekkor már elárulja szándékát is: teljesíti minden kívánságát ameddig a doktor él, hű szolgája lesz, de halála után Faust lelke az övé lesz. Beleegyezik az alkuba, vérével pecsételi meg a szerződést az ördöggel. Faustot először az italozás örömébe vezeti be, aki azonban nem fogékony az ilyen élvezetek iránt. Fiatal szeretne lenni. A boszorkánykonyhán készített varázsitaltól teljesül a kívánsága. Egy városban találkozik egy szépséges fiatal lánnyal, Margarétával. Mefisztónak mondja, hogy szerezze meg neki a lányt. Nem megy könnyen. Először Faust nem meri elcsábítani, de Mefisztó rábeszéli. A szomszédasszonynál találkoznak. Szerelmük beteljesül, de Margaréta szégyene kitudódik: lány létére gyermeket vár. Margaréta bátyja is ellene fordul, fegyverrel akar elégtételt venni Fauston, de halálos sebet kap. Halálakor elátkozza testvérét. Mefisztó egy boszorkányszombatra viszi magával Faustot. Faustnak végig Margaréta jár az eszében. Megtudja, hogy szerelme anyja az álomitaltól halt meg, Margaréta pedig elemésztette újszülöttét. Halálra ítélik. Faust Mefisztótól követeli, hogy szabadítsák ki a börtönből. Margaréta megbomlott, először örül Faustnak, majd ráeszmél bűnükre és nem hajlandó elfogadni az ördög segítségét. Bűnhődni akar, a vérpadot választja. Faust kétségbeesve hagyja magára. Az égi szózat hírül adta, hogy Margaréta lelkének megbocsátott a Menny. II. rész: A meggyötört Faustnak a természet szellemei adnak új erőt. Mefisztó a császári palotába vezeti Faustot, itt vidám élet folyik, de a pénzügyeik nagyon rosszul állnak. Mefisztó megteremti a papírpénzt, ezzel segít a nehéz helyzeten. Hatalmas farsangi bált rendeznek, ekkor írja alá a császár a papírpénz nyomtatását engedélyező papírt. Ezután Helénát kívánják látni, az antik szépségideál megtestesítőjét. Az Anyák segítségével jeleníti meg Heléna képmását. Faust át akarja ölelni, erre eltűnik. Visszatérnek az egyetemre. Egykori tanítványa, Wagner a professzor, aki egy test nélküli, szellemi lényt, a Homunculust hozta létre. Testet szeretne ölteni, ezért elindul az antik Görögország felé. Fausték követik, egy klasszikus boszorkányszombaton vesznek részt. Felvonulnak a görög mitológia csodás alakjai. Homunculus a tengerbe megy, hogy emberré válhasson. Faust eljut az antik Spártába, ahol a trójai háború győztes befejezését ünneplik. Helénát férje hűtlenség miatt ki akarja végeztetni. Mefisztó mutat kivezető utat, Faust várába
3
menekíti, aki középkori várúr. Nászuk beteljesedik, gyönyörű gyermekük születik, Euphorion, aki Byron testi-lelki vonásait viseli magán, a romantika jelképe. Féktelen szabadsága miatt felmászik a sziklák tetejére, és elrugaszkodik. Holtan zuhan le. A varázslat szertefoszlik, Heléna is eltűnik. Ezzel vége az antik világ káprázatának. Visszatér saját korába, ahol nagy harcok és tettek várnak rá. Az ellencsászár le akarja váltani a császárt, harcolnak egymással. Mefisztó mágikus hatalmakat hív segítségül, megnyerik a csatát. A császár Faustnak ajándékozza a tengerpart mocsaras, elhagyott részét. Tervszerű munkával nagy teret hódít el a tengertől, csatornákat épít, hajói az óceánokat járják. Faust százéves öregember ekkor már. Megjelennek nála a Baj, Teher, Szükség és a Gond. Csak a Gond jut el Faustig, rálehel, ezzel megvakítja. Csak szeme világát veszti el, de a benső napja, lelke tüze ragyog. A földjén csak egy öreg pár lakik, és ez zavarja. Mondja Mefisztónak, hogy ajánljon fel nekik egy másik házat, hogy birtoka egységes lehessen. Nem akarnak elmenni, ezért Mefisztó megöli őket, felgyújtja a házukat. Faust boldog újkort lát, amikor az emberek paradicsomi jólétet teremtenek a föld minden lakója számára. Hátrahanyatlik és meghal. Mefisztó a lemurokkal akarja elvinni Faust szellemét. Az angyalok serege elkergeti őket és Faust lelkét a Mennybe viszik. Nem kárhozik el, mert mindig nemes célokért küzdött, és habár botladozott néha, mégsem tért le az igaz útról. Az angyalokkal megy a Mennybe, ahol Margaréta lelke is ott énekel.
Faust II. részének részletes bemutatása, elemzése. Az első rész szubjektív nézőpontú, míg a második részben semmi szubjektivitás sincs. Az egyéni individualista egyáltalán nem érti meg a művet. Nem elég érezni és gondolkozni hozzá, részt kell venni az élet történelmi folyamatában. Goethe úgy vélekedett, hogy a második részben alkotott valódi embereket. Faust egyéni sorsa több tragédiát is átfog, de mindegyikük állapota csak átmeneti (Földszellem, Margaréta, Heléna). A tragédia második részét Goethe eleve színpadra szánta, ellentétben az elsővel. Első felvonás. A császári palotában lévő jelenettel kezd megindulni a második rész cselekménye. Itt Faust a „nagy világgal” foglalkozik, aktív politikai és társadalmi színtéren lép elő. A császárság anyagi helyzete kilátástalan. Mindenki panasszal él a császár előtt, hogy nincs elég pénz. Ezt a nehéz helyzetet Faust oldja meg Mefisztó segítségével, aki a papírpénz gyártásával segít az udvaron. Nagy farsangi bált rendeznek, ahol mindenki álarcban van. Ebben az önfeledt mulatozásban íratják alá a császárral a papírpénz nyomtatását engedélyező szerződést. Ezen a bálon az antik mitológiából vett alakok és a reneszánsz művészi élet szereplői jelennek meg. Pozitívabb szereplőkkel indítja, majd egyre negatívabb, mélyebb szimbolikus jelentést hordozókat mutat be. Az álarcos bál végén egy tűz bontakozik ki, és olyan érzetet kelt, mintha mindenki elégne ebben a szemfényvesztésben, amelyet Mefisztó varázsol elő.
4
A Díszkertben másnap találkoznak a császárral, aki nagyon hálás nekik, hogy megoldották a pénzügyi problémákat. Itt Mefisztónak van nagyobb szerepe, mert a pénzügyekben ő „járatosabb”. A sötét oszlopcsarnokban kezdődik el a Heléna epizód, a dráma központi témáját alkotó rész. A császár kérésére el kell hoznia Helénát és Párist, az ókori világ két legszebb alakját. Ezt csak nagy nehézségek árán tudják megvalósítani, mert sem Mefisztó, sem Faust nem léphet be az Alvilágba, ahol a halottak vannak. Faust az Anyák birodalmából fogja elhozni Heléna képét. Itt Goethe az újplatonisták filozófiáját használja fel. Az eszmék birodalmában ott él minden elmúlt, élő és leendő dolog képmása. Ezt a birodalmat őrzik az Anyák. Fényesen kivilágított termek, Lovagterem. Ekkor Mefisztó csodálatos gyógyításokat visz véghez. Ezzel a korban lévő elterjedt babonás kuruzslást és a homeopáthiát gúnyolja ki Goethe. Az időt is szemléltetni próbálja ameddig Faust az Anyáknál van. Itt Faust a nagyurak mulattatására idéz meg antik nagy alakokat. Az urak és hölgyek megjegyzéseiből is látszik, hogy nekik a mitológiai személyek is csak üres szórakoztatás miatt kellenek, nem jelentenek semmit nekik. A nemesi származással párhuzamba állítja az epés megjegyzéseket. „Páris előlépésekor: Hölgy: E viruló ifjúság elragad! Második hölgy: Mint friss barack, csupa hamv és zamat! Harmadik hölgy: Nézd édesen telt ajka finom ívét! Negyedik hölgy: Ily serlegből szürcsölgetnél te is még. Ötödik hölgy: Egész csinos, ha nem is épp finom. Hatodik hölgy: Lehetne kissé kecsesebb bizony. Lovag: Közönséges pásztor, nyomát se látni, Hogy udvarképes volna, sőt királyfi. Másik lovag: Ha félpucéran szép is termete, Páncélban, nem tudom, hogy festene Hölgy: Mily hajlékony bájjal foglal helyet! Lovag: Ölébe ülne szívesen kegyed? Másik hölgy: Két karját mennyi keccsel nyújtja ki! Kamarás: Bugris! Az illem ezt nem engedi!”2 Helénát is hasonló megjegyzésekkel illetik. „Idősebb hölgy: Magas, arányos, de kis feje van. Fiatalabb hölgy: Nézzétek lábát! Mily idomtalan! Diplomata: Párját csak hercegnők között lelem; Tetőtő-talpig szép, kétségtelen. Udvaronc: Kerülgeti a szendergő fiút. Hölgy: A tiszta ifjúság mellett be rút!”3 Faustot megragadja Heléna szépsége és szeretné megérinteni. Az érintés hatására Heléna képmása eltűnik, Faust pedig ájultan esik össze. 2 3
Goethe: Faust. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963.Első felvonás, Lovagterem, 234-235. old. Goethe: i.m .236. old.
5
Második felvonás. Magas bolthajtású, keskeny gótikus szoba. Az első rész tanítvány jelenetének párja. Faust itt még mindig ájultan fekszik. Mefisztó találkozik Baccalaureussal és Famulussal. Vegykonyha jelenetben Wagnernek, Faust utódja a természettudományi tanszéken, Mefisztó segítségével sikerül életre kelteni Homunculust. Ő egy kémiai úton előállított emberke, aki egy lombikba van bezárva. Nagyon sok mindent tud és ismer, tisztára szellemi lény. Segítségére lehet Mefisztónak Faust meggyógyításában, és Heléna megtalálásában. Fausthoz hasonlóan benne is állandó tettvágy él, de benne az iránt, hogy valódi emberré válhasson, testet ölthessen. Goethe ezzel a motívummal fejti ki álláspontját az emberi nem fejlődésével kapcsolatban. Klasszikus boszorkányszombat. Ez rész készíti elő Faust és Heléna egyesülését, amely a harmadik felvonásban valósul meg. Ez a legnehezebben érthető a mai ember számára. Ebben a részben Faust, Mefisztó és Homunculus mind más célt kergetnek. Faust Helénát szeretné megtalálni, Mefisztó kalandokra vadászik, Homunculus pedig az emberré válás titkát kutatja. Ehhez a részhez tartozik az utána következő három jelenet. Ebben fejti ki, hogy mindhárman próbálják megkapni saját kérdéseikre a választ. Homunculus a vízben látja a megoldást, mert a tudósok szerint az egész emberi és állati élet kezdete a vízben alakult ki. Az Égei-tenger sziklás öbleinél a csodálatos Galatea menete zajlik le, itt adatik lehetőség Homunculusnak az emberré válásra. A záróhimnusz a négy elem hatalmát dicsőíti. A hold végig mozdulatlan az égen. Harmadik felvonás Spártában, Menelaosz palotája előtt zajlik le a harmadik felvonás első jelenete, ahol a trójai háború befejezését ünneplik. Menelaosz visszahozta feleségét. Felvonultatja a Helénáról szóló ellentmondásos legendák egész sorát. Térben és időben egyszerre több helyen is látták Helénát, ezzel is indokolttá teszi, hogy Heléna nem is valóságos személy. Az egész cselekményt a Phorküasznak öltözött Mefisztó irányítja. Heléna megtudja, hogy férje hűtlenséggel gyanúsítja, és fel szeretné áldozni. A kar szereplői, a trójai nők is halálra vannak ítélve. Innen Mefisztó menti meg őket úgy, hogy elviszi őket egy középkori várba, ahol Faust a várúr. Ez a rész az antik dráma hagyományait követi, szabad ég alatt játszódik, egyszerre többnyire csak három személy van a színen. Belső várudvar. A helyszín változását Goethe szerint úgy kellene végre hajtani, hogy a szereplők közben ne mozduljanak el helyükről. Csupán Mefisztó tűnik el a helyszínről, mert zavarná Heléna és Faust első találkozásának kibontakozását. Mindenki, aki meglátja Helénát, szerelmet érez iránta. Faust csak ebben a világban egyesülhet szerelmével. Egyesül a klasszikus és a romantikus világ egymással Faust és Heléna személyében. „Lünkeosz toronyőr: Hadd térdeljek, hadd csodáljak, Hadd haljak halált, hadd éljek, Szívem-lelkem már övé lett,
6
Kit az ég ad e világnak. Várva boldog pirkadatra, Keletet kémleltem én, S csoda történt, mert a nap ma Délről tündökölt felém.”4 Faustra már az előző találkozáskor is nagy hatást tett Heléna, de most nyíltan bevallja neki érzelmeit. „Faust: Előbb hadd esküdjem térden neked Hűséget, és nyújtsd csókra, drága hölgy, Kezedet, mellyel magadhoz emelsz. Oszd meg velem határatudhatatlan Birodalmadnak trónusát, szerezz Imádót, szolgát, gyámolt egy személyben.”5 A színtér teljesen megváltozik rész a Heléna epizód befejező része. A jelenet legelején Mefisztó ad hírt róla, hogy Faust és Heléna násza beteljesedett. Maguk nem jelennek meg az elején. Mefisztó elmondja azt is, hogy gyermekük született, akit Euphorionnak neveztek el. A gyermek nagyon gyorsan fejlődik. Magasra akar szállni, ezért a szülei kérésére sem hallgat, hogy ne menjen magasra. Ő mégis felmászik egy hegy tetejére, és elrugaszkodik. Ikaruszhoz hasonlóan ő is lezuhan és meghal. Ezzel együtt Heléna is eltűnik, csak a kendőjét hagyja hátra. Meghalnak és azonnal el is porhadnak, elviszi őket a szél. Ezzel jelképezi Goethe azt, hogy nincs vége mindennek, biztosan új életre kelnek valahol. Az elmúlással valami új kezdődik. Euphorionban Byron angol költőt jeleníti meg a szerző, aki a görög szabadság ügyéért halt meg. Ebbe az alakba sűríti mindazt, amit a modern, liberális polgári költészetről mondani akar. A szabadon szárnyaló költői képzelet és a féktelen szabadságvágy jelképévé válik. Faust annak ellenére, hogy elvesztette szeretetteit, mégis új erővel és tettvággyal folytatja életét. Az ő ismeretük már magában nagyon nagy belső gazdagságot adott neki. Negyedik felvonás Ez készült el utolsónak az egész műből, 1831 nyarán. Goethe a Heléna epizód befejezése után ehhez akart hozzá látni, de aztán mégis az első felvonást zárta le. A színhely az anarchiába süllyedt Német-Római Birodalom. Magas hegység című jelenetnek a monológja még a Heléna élmény emlékét idézi elő. Az előhegységben egy csata zajlik, amelyet az ellencsászár indított az igazi császár ellen. A helyzet elég kilátástalannak tűnik, itt is Mefisztó varázsereje segít. Segítségül hívja a „három hatalmast”: Baltakézt, Prédazsákot, és Görcsmarkot. Ezek az emberek a bibliában Dávid király hős harcosai a filiszteusok elleni háborúkban. Goethe az erőszakoskodás, a
4 5
Goethe: i. m. 328. old. Goethe: i. m. 332. old.
7
fosztogatás és a verekedő erő képviselőivé teszi őket. Az ő segítségükkel nyerik csak meg a csatát, de az emberek érzik a mágia beavatkozását. Az ellencsászár sátra című jelenet két részre bontható. Az első részben Prédazsák és társnője, Zsebella fosztogatják a legyőzött ellencsászár sátrát. Darabontok kérdezik tőlük, hogy mit tesznek, de azok elzavarják őket, szerintük ez a szokás. A megvertek kincseit el lehet lopkodni, mert más fizetést úgyse kapnak. A második részben a nyertes császár jön négy herceg kíséretében. Itt a császár új kormányt alapít. Goethe szem előtt tartotta az 1356-ban, IV. Károly által kiadott Aranybulla rendelkezéseit. Az új császár választásának szabályait írja le, a választó fejedelmek jogait és kötelességeit fogalmazza meg. A négy hercegnek kiosztotta a főtábornagyi, a főkamarási, a főasztalnoki és a főpohárnoki tisztséget. Viszont Goethe a három egyházi fejedelemből csak az egyiket említi, aki a birodalom főkancellári tisztséget tölti be. Nála ezért csak öt választófejedelem szerepel a hét helyett. Ez a jelenet félkészen maradt, azt soha nem írta le a szerző, hogy a császár hogyan ajándékozta Faustnak a tengerparti vidéket. Egy fennmaradt töredékből derült ki, hogy a császár Faustot előbb lovaggá ütötte. Goethe halála előtti hetekben is tervezte, hogy kiegészíti a drámájának ezt a felvonását. Ötödik felvonás Nyílt vidék. Az első három jelenet a tengerpart nyílt helyén játszódik, amelyet Faust ajándékba kapott a császártól. A tengerpart egykor lakható egyetlen helyén egy öreg házaspár él, Philemon és Baucis. Egy öreg házuk van vén hársfáik alatt, és mellette egy kis kápolna. A harangjával szokták figyelmeztetni a hajókat vihar esetén. Goethe az antik mondából ismert Philemonnal és Baucissal nem azonosítja teljes mértékben az öregeket. Csupán azért adta nekik ezt a nevet, mert hasonló körülmények között, hasonló karakterük van, hogy kiemelje jellemüket. E jelenetben egy vándort látnak vendégül házukban. Az antik pár is az istenek vendéglátása miatt menekül meg a nagy árvíz idején, és halhat meg egyszerre. Palota: A százéves Faust hatalmas palotát építetett területén. A palotát hajózható csatorna köti össze a tengerrel. A tőkés termelési rend ellentmondásait próbálja megvilágítani Goethe. Faust, az új, modern világ képviselője nem tűrheti meg a régi, patriarkális idill maradványait, amelyet az öreg házaspár képvisel. Egyesíteni szeretné birtokát, amelyre már csak az öreg pár nem való oda. A hatalomvágy sarkallja, de eredeti szándékában nincsen semmi rossz. Ő még jobb, értékesebb birtokot ajánl fel az öregeknek. Mefisztó és a három hatalmas legény a végrehajtók. A pár nem akarja elhagyni otthonát, ezért azok felgyújtják a házukat, az ott lakók és a vándor benn lelik halálukat. Koromsötét éjszaka valószínűleg az a dal, amelyet Goethe utolsó költeményeként szerzett. „Lünkeosz, a toronyőr: Látásra születtem, S itt kell, aki lát, Tornyomba szerettem, Így szép a világ. Itt tárul elébem, Egyképp szabadon, 8
Hold s csillag az égen, Lenn őz, fa vadon. Szépség örök éke Büszkén ragyog ott, Bámulok a fénybe S én is ragyogok. Boldog szem örökre Tied ez a kép. Történhet akármi, Szép volt, csodaszép!”6 Ezután a toronyőr leírja, hogy hogyan ég le az öreg pár háza, és vele évszázadok hogyan dűlnek romba. Éjfél: Mefisztó és társai megmutatják Faustnak Philemon és Baucis szörnyű végét. Ekkor szakítani szeretne a démonokkal és a mágiával. Feltűnik négy szürke nőalak: Szükség, Teher, Baj és a Gond. Ezek közül csak a Gond tud bejutni a gazdag Faust fényes palotájába. A Gond az emberi tevékenység hiábavalóságát hirdeti. Goethe a világnézeti pesszimizmusát állítja szembe Fausttal. Itt Faust öntudatosan, határozottan szembeszáll a Gond hatalmával. A Gond rálehel, ezzel megvakítja, de belső fénye nem alszik ki, még erősebben világítja meg elméjét. A palota nagy előudvara. Faust utasítást ad Mefisztónak, hogy kezdje el terve megvalósítását. Amikor hallja a munka zaját azt hiszi, hogy ehhez látnak hozzá. Pedig Mefisztó a lemurokkal, akik gonosz, nyugtalan szellemek, Faust sírját ásatja. Az utolsó nagy terve a hegy lábánál lévő mocsár lecsapolása lett volna, ezzel is több helyet foglalt volna el a tengertől. Ott is emberek élhettek volna. Utolsó nagy monológját ehhez fűzi. „Faust: A hegy alatt mocsárvidék Terjeszt ragályt zsákmányolt földemen; Csapoljuk le poshadt vizét, Az lesz csupán a végső győzelem. Millióknak nyitok tért, hol nem éppen Biztos a lét, de szabad és tevékeny. Zöld a mező és termékeny; ember, állat Az új földön nyomban otthont találhat, S merész szorgalmú nép emelte gát Szilárd oltalmában üthet tanyát. Belül paradicsomi táj virul, Künn peremig csaphat az ár vadul: Betörni készen rontsa bár a töltést, Közös igyekvés tömi be a tört rést. Igen! E nagy célért élek-halok csak, S elmém e végső bölcsességre jut: Szabadság, élet nem jár, csak azoknak, 6
Goethe: i. m. 398.old.
9
Kiknek naponta kell kivívniuk. Így él le itt majd, a veszély ölén, Sok dolgos évet, gyermek, férfi, vén. Ha láthatnám a síkon át E nyüzsgést, szabad nép szabad honát, A pillanathoz esdve szólnék: Oly szép vagy, ó ne szállj tovább! Nem mossa el megannyi millió év Halandó- életem nyomát.E boldogság sejtelme elragad, S már üdvözít a legszebb pillanat.”7 Ezzel Faust hátrahanyatlik és meghal. A lemurok elkapják, és a földre fektetik. Sírbatétel: Faust halálával és a lelkéért folytatott harccal kezdődik a dráma befejező része. A sírbatételnél még a palota udvarán vagyunk, de utána megváltozik a szín. Balról feltárul a pokol torka, jobbról a magasból alászállnak a mennyei hatalmak. Az angyalok és ördögök harca gyakori motívuma már a középkori keresztény irodalomnak is, de a Biblia Mózes haláláról szóló részben is utalás található erre. Az ördögök saját természetüknek lesznek áldozatai. Az angyalok elcsábítják őket, így nem figyelik Faust lelkét, és könnyen megszerezhetik előlük. A szerző ezt a részt nagyon nagy figyelemmel és hűséggel próbálta megszerkeszteni. Tanulmányozta a középkori képzőművészeti alkotásokat, főleg a pisai temető híres freskóit, melyek a halál diadalát, az utolsó ítéletet és a poklot ábrázolják. Hegyszakadékok: Ez a szín egyre magasabbra emelkedik, s Mater gloriosa megjelenésével már menyei szférákba jut. Ez a rész egyes korábbi részekhez hasonlóan erős mértékben zenei jellegű. A karok énekei teszik ezt jobban szemléletessé. A szerző szerint nagyon nehéz volt ezt a részt megcsinálni. Ahogy felfele viszik a megmentett lelket, ott könnyen elveszhetett volna valamilyen homályba, amelyet az egyházi alakokkal és elképzelésekkel próbált formában tartani, szilárdságot adni a jelenetnek. A bűnbánó nők karában ott énekelhet Margaréta is, akinek lelkének megbocsátott a Menny.
Mefisztó és Faust Az egész műben a nagy ellentmondó nem más, mint Mefisztó. Nem rendelkezik merev erővel, sokszor elevenebb, mint Faust. A csábítót képviseli, az élet küldötte. Mefisztó Faust kísérője, partnere lesz a mű során. Némelyik részben Fauston, némelyikben Mefisztón van a hangsúly. Váltakozva foglalnak el fontos, kiemelkedő szerepet. A Helénával kapcsolatos jelenetekben Mefisztó alig jelenik meg, mert nem illik azokba az idilli képekbe. Lukács György megfogalmazása a mű tárgyáról: „Az ember benső magváért folyó küzdelem tárgya a Faust tulajdonképpeni cselekményének. Ez a küzdelem a Faust-Mefisztó párharcban összpontosul.”8 Mefisztó célja, hogy Faust lelkét megkaparintsa. Goethénél a párharc 7 8
Goethe: i. m. 407. old. Lukács György: i. m. 162. old.
10
bensőségessé lesz. Mefisztó határozott, önálló kontúrokkal rendelkező alak maradt. Alapjába véve Faust is, Mefisztó is ateista. A sátán maga nem jelenik meg a műben. A leggonoszabban is benne lehet a jó csírája, és a legmagasztosabb érzés is lehet sátáni, azzá válhat.
Megállapítások a Faust-ról, befejezés: „ A Faust olyan világdráma, amely a szó legszorosabb értelmében enciklopédikus igénnyel lép fel, és enciklopédikus igényeket akar kielégíteni. Tárgya: minden, célja pedig az, hogy összefoglaló és összefüggő világképet adjon”9 Halász Előd gondolata szerint. A hős mélyreható változáson ment keresztül magatartását és funkcióját tekintve. Ezt a változást a fejlődés és akarás vágya is elősegítette. Goethe a Faustot tragédiának nevezte, azonban ez több annál: egyidejű tételezése és feloldása a tragikumnak. Faust végső megdicsőülésének oka a végső bölcsessége, amely az élet céljának és értelmének a felismerése volt. Faust a végső bölcsességnek a szabad népek szabad honát tartja. Ezt csak az érheti el, aki mindennap megküzd ezért. Tehát megtalálta azt, amit mindvégig keresett, és ezt az életben lelte meg. Itt kimondja a legfontosabb mondatot: Oly szép vagy, ó ne szállj tovább! Mefisztó végig erre a mondatára várt, mert ezzel nyerte meg Faust lelkét. Az élet tehát a legfontosabb, a tettek, nem pedig az életen túl lévő létezés. A Faustot Magyarországon 1887-ben mutatták be a Nemzeti Színházban, mindkét részt egyszerre. Az Ős-Faustot a Nemzeti Színház 1941-ben mutatta be. Az I. részből készült Gounod Faust-operája, amely a világ minden operaházának, így a mienknek is állandó és népszerű műsordarabja.
9
Halász Előd: A német irodalom története. I. kötet. Gondolat Kiadó, Budapest, 1971., 422. old.
11
Felhasznált és idézett irodalom és szakirodalom: 1, Richard Friedenthal: Goethe élete és kora. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978, 775-815. old. 2, Johann Wolfgang Goethe: Faust. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963 3, Halász Előd: A német irodalom története. I. kötet. Gondolat Kiadó, Budapest, 1971, 370428. old. 4, Lukács György: Goethe és kora. Hungária Kiadó, 130-181. old. 5, Mariette Saginyan: Goethe. Művelt Nép Könyvkiadó, 1952, 154-191. old. 6, Szerb Antal: A világirodalom története. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 420-434. old. 7, Vajda György Mihály-Szántó Judit: Színházi kalauz. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981, 368-373. old. 8, Walkó György: Az ismeretlen Goethe. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 349-372. old.
12
