FÜLÖP TAMÁS* Gróf Széchenyi István kereskedelmi tárgyú reformjavaslatai a Hitelben Count István Széchenyi’s Suggestions for Trade Reform in Hitel In his epochal work published in 1830, Count István Széchenyi devoted an analysis of almost 50 pages to the question of why proper trade had not developed in Hungary at the beginning of the 19th century. While sharply criticizing the attitude and thinking of the nobility of his age, Széchenyi concluded in his suggestions for trade reform – just like the propositions made in other areas – that in order to secure prosperity for the nobility and give a boost to the country’s economy, adequate credit system was needed. However, the author pointed out that without deep-going economic and social reforms it was impossible to warrant sufficient credits. Though indirectly, Széchenyi’s reform programme – first among his contemporaries – made a proposal to the liquidation of feudalism and a constitutionalcivic transformation of Hungary.
„Ahogyan a víznek medre van – és olykor változtatja is –, ahogyan a zivatar és a zápor irányát megtalálja: azonképpen a kereskedelemnek és a pénznek is van áramlása, útja.” – vallotta 1825-ös dél-franciaországi utazása során tett naplóbejegyzésében gróf SZÉCHENYI ISTVÁN.1 Találó megjegyzése a nemzetközi gazdasági folyamatok éles szemő megfigyelésébıl, a nyugat-európai modern kereskedelmi és pénzügyi viszonyok tanulmányozásából táplálkozott. A „legnagyobb magyar” e tapasztalatokkal birtokában fogalmazta meg késıbbi mőveiben a magyar gazdaság átalakításával kapcsolatos reformelképzeléseit. Kereskedelmi és hitelügyi reformjavaslatait SZÉCHENYI legátfogóbb módon az 1830-ban megjelentettet Hitel címő mővében fejtette ki, elıadásomban ennek vizsgálatát választottam feladatul. „Hogy kereskedésünk – vagy olly adás vevés, melly kereskedési nevet érdemlene, általjában nincs, vagy a’ mi van is, csak gyengéded lábon áll, – azt tán kiki elhiszi ’s annálfogva tekintsük inkább, – mintsem annak vitatásában ’van e nincs e kereskedésünk? idıt vesztenénk, – azt, hogy annak hiját sokan fıkép milly okoknak tulajdonitják?”.2 SZÉCHENYI e gondolatokkal indította útjára nagy ívő támadását a hazug sztereotípiákkal, a hagyományos nemesi szemlélet téveszméivel szemben a Hitel kereskedelmi tárgyú reformjavaslatokat tartalmazó fejezetében. A „nemes gróf” korszakalkotó mővében azt a mindig mást okoló, mindig másban hibát keresı magyar nemesi gondolkodásmódot kívánta mindenekelıtt ostorozni, amely minden javítás, minden szükségszerő változtatás legnagyobb ellenfele. Az egész mővet átható zárt logikai rendszer alapján a Hitel elıször a fennálló téveszmékkel, hamis beidegzıdésekkel kívánt leszámolni, nem tett hát másként a szerzı a kereskedelmi reformjavaslatok kapcsán sem. Ez a nyitja SZÉCHENYI szerint a pontos „ön- és körülményismeretnek”, amely elengedhetetlen
*
Szolnoki Fıiskola, Üzleti Fakultás, Társadalomtudományi Tanszék, tanszékvezetıhelyettes, fıiskolai docens, PhD. 1 Napló [1978] 384. old. 2 Hitel 110. old.
419
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2007 eredıje bárminemő javításnak, reformnak. Így a „körkörös” szerkezetben felépített mondanivaló fejezetenként visszatérı eleme a „systema”, vagyis a fennálló rendszer kritikája, az ellentmondások és fennforgó téveszmék cáfolata, majd a megoldási javaslatok megfogalmazása; összességében a megfelelı hitel, azaz a „credit” feltételeinek megteremtésére tett elıterjesztés.1 Az egész mő axióma-szerő kiindulópontja az a megállapítás, miszerint „A magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lenni kellene”, vagyis nem él oly jómódban, mint birtokai alapján élhetne. A kereskedelmi tárgyú reformjavaslatokat megelızı három fejezet ezért különösen nagy teret szentel a magyar birtokos nemesség elszegényedésének, gazdasági ellehetetlenülésének bemutatására. A jelenség okát pedig egy közös eredıre, a hitel hiányára vezette vissza. SZÉCHENYI úgy vélte, a jó hiteltörvény lehetıvé tenné a pénz gazdaságba áramlását, s elıidézné az ennek nyomán törvényszerően bekövetkezı fellendülést, amely elısegítené, hogy a más nemzetekkel kapcsolatban tapasztalható „hátulmaradás” megszőnjön. A nemzetközi összehasonlítás tapasztalataival rendelkezı SZÉCHENYI jól tudta, elmaradásokkal, nehézségekkel Magyarországon jócskán számolni kell, s különösen igaz ez a kereskedelemre, amely egyébként is rendkívül érzékenyen reagál a gazdasági, infrastrukturális elmaradottságból származó hátrányokra. SZÉCHENYI a Hitelben közel félszáz oldalt szentelt kereskedelmi tárgyú, döntıen a külkereskedelemre, azon belül is az agrárexportra, a terménykivitelre vonatkozó reformjavaslatainak kifejtésére.2 Arra a kérdésre kereste a választ, hogy a magyar nagybirtokos arisztokrácia miként tudná a tartós nyugati agrárkereslet elınyeit továbbra is kiaknázni, s a külkereskedelem fejlesztésével hogyan küszöbölhetné ki a 19. század elején tapasztalható, a nemesi árutermelést sújtó általános agrárkrízist.3 Válaszokat keresett arra a kérdésre, hogy a magyar termelı miképp lehetne úrrá birtokainak alacsony termelékenységén, s ebbıl eredı mérsékelt jövedelmezıségén, mi módon számolhatná fel a modernizációt gátló kiterjedt tıkehiányt. Ennek érdekében sorra vette azokat az általános vélekedéseket, amelyek véleménye szerint megakadályozzák a magyar külkereskedelem fejlıdését. Így egymás után elkezdte megvizsgálni, miszerint azért nincs megfelelı magyar kereskedelem, mert „Geographiai helyezetünk nem ahoz való. – Pénzünk nincs. – Más nemzetekkel a’ Concurrentiát ki nem állhatjuk. – Kivitel a’ vámok miatt lehetetlen.”.4 SZÉCHENYI lényegében nem vitatkozik e kijelentésekkel, s maga is úgy véli, az ország földrajzi helyzetét, a folyók folyási irányát, a tengerpart, a kikötı hiányát, a más nemzetek jobb minıségő termékeivel való versenyt, vagy az összbirodalom érdekeit szolgáló vámokat adottnak kell tekinteni. SZÉCHENYI „hitelcentrikus” gondolatmenete azonban éppen arra kíván rámutatni, hogy mivel e tényezıkön – részben a tıkehiány, a gazdasági fejlettség okán, illetve az államjogi kapcsolat bolygatása nélkül – változtatni egyelıre nem lehet, ezért célszerő más módon, példának 1
Gergely András [1972] 91. old. Iványi-Grünwald Béla [1930] 76-77. old. 3 Kaposi Zoltán [2002] 116-118. old.; Orosz István [1970] 105-124. old. 4 Hitel 110. old. 2
420
FÜLÖP T.: GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN KERESKEDELMI TÁRGYÚ REFORMJAVASLATAI... okáért jó hiteltörvény, okszerőbb gazdálkodás, leleményesebb kereskedelmi fortélyok, egyszóval egyfajta szemléletváltás révén felülkerekedni e problémákon. Így érvelt a földrajzi adottságok kapcsán: „Igaz, kereskedésre geographiai fekvésünk nem legjobb, azonban nem is olly rossz, mint sokan gondolják, azaz nem olly rossz, hogy azon, a’ mit a’ természet megtagadott, mesterség által valamennyire segitni ne lehetne. […] Szinte mindenütt állithatni elı életjavait ’s kellemeit, ’s ezek megnyerése nem annyira éghajlattul, földtül ’s a. t. függ, mint a’ lakosok nagyobb vagy kisebb ügyességétül. […] Mindenen diadalmaskodik a’ férfiui érett ész, eltökélett állhatatos akarat és szorgalmas munkásság; ezek virágoztatnak, gyümölcsöztetnek jegek közt is plántát, midın a’ tudatlan és rest még Utopiában is éhen halna. […] De mennél nagyobb az akadály, annál szükségesb a’ fı, ipar ’s veríték, ’s kettıztetni kell mind lelki mind testi tulajdonokat, hol a’ természet mostoha ’s engedni nem akar.”.1 SZÉCHENYI, aki meggyızıdésesen hitte, hogy tanulni lehet más nemzetektıl, az elıítéletek legyızése érdekében gyakran hívta segítségül más országok példáit. A pénzhiány, vagy a külföldi konkurencia kapcsán elsısorban az angolok és a franciák tapasztalataival érvelt, akik maguk sem rendelkeztek mindig azzal a gazdagsággal, magas termékminıséggel, amellyel a 19. század elején. Minden hátramaradás esetén hangsúlyozta, hogy nem apátiába fordulva, irigységgel kell a gazdagabb, fejlettebb nemzeteket szemlélni, hanem az egyéni szorgalom, a tudatosabb termék-elıállítás, a kedvezıbb feltételek megteremtése útján kell saját lehetıségeinket módszeresen megváltoztatni. A kivitelt sújtó vámokat illetıen – persze tudatosan kerülve a magyar nemesség által régóta sérelmezett, a nemzeti önrendelkezés és az államjogi kapcsolatok ügyét is magába foglaló kérdés lényegét – SZÉCHENYI arra a megállapításra jutott, hogy annak fenntartása az egész birodalom ökonómiai szükségszerősége, azt felszámolni nem, legfeljebb hatását csökkenteni és állandóságát biztosítani lehet. „[…] kereskedésünk felemelése végett ne a’ monarchia körebeli vámok sulya ellen keljünk ki, mert azt orvosolni éppen olly bajos, mint a’ vénülést; hanem inkább magunk ellen, kik mindég ott akarunk változtatni, hol nem lehet; azon javitásokat pedig, mellyek tılünk függenek ’s mellyek haszna bizonyos, nem eszközöljük. ’S ne mondjuk, hogy általjában a’ vámot kell eltörleni, hanem a’ külsı vám nagy sulyát ’s ingadozó létét iparkodjunk megszüntetni.” – érvelt a szerzı.2 Mint láthatjuk, SZÉCHENYI általában a gazdasági problémák, s így a kívánt színvonalú kereskedelem hiányának okait mindenekelıtt „a magyar birtokosok” hibájának, nemtörıdömségének tulajdonítja, ezért fordított nagy hangsúlyt szinte minden fejezetben a „nevelésre”, a szemléletformálásra is. SZÉCHENYI – más nemzetek kereskedésének vizsgálata alapján – a magyar külkereskedelem valódi, orvosolandó problémáit a következı okokban vélte felfedezni: „kereskedésünk nemlétének okát […] én közelebbrül tulajdonitok: A’ rendelések feleslegének – productumink szükinek – communicatiók rossz voltának – belsı consumtio kislétének – szállitások, transito ’s vámok körülti bátorság hijának – kereskedési becsület ‘s munkásság némelly csorbáinak.”. A „rendelések 1 2
Hitel 112-113. old. Hitel 124-125. old.
421
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2007 feleslege” kapcsán a szerzı arra kívánt utalni, hogy a túlzottan sok beavatkozás és szabályozás nem kedvez a kereskedelem fejlıdésének. E nézetekben az az angolszász liberális gazdaságpolitika érhetı tetten, amely át- meg átszövi a mő egészét: „A’ mi pedig a’ kereskedést illeti, kétséget nem szenved ’hogy az igen sok beleavatkozás rendszerint több kárt okoz, mint a’ semmi beleavatkozás – ’s hogy kereskedést se mozdithatni elı parancs által, mint valamelly termék se fog kiterjedtebb idıre meghagyás, intés ’s a’ t. következésében nagyobb mennyiségben termesztetni, hanem csak ugy, ha nyereséget ád vagy legalább igér.”1 E gondolatok tükrözik vissza igazán, hogy SZÉCHENYI – az angolszász utilitarista tanoknak megfelelıen – sohasem választotta szét, sıt egymást feltételezı tényezıknek tekintette a nemzet felemelkedését és az egyén gazdasági boldogulását.2 A Hitel szerzıje ízig-vérig „polgárként” hangoztatta, hogy a tisztességes egyéni haszonszerzés, az ország gazdaságát fellendítı „vállalkozás” az egész nemzeti közösség boldogulását elımozdító „polgári kötelessége” valamennyi tehetısnek. Egyéni életpályája, vállalkozásainak sokszínősége, jövedelemszerzésének változatossága igazolja, hogy „a legnagyobb magyar” kortársainak többségét megelızve, mennyire komolyan is vette ezt a kitételt.3 A külkereskedelem következı akadályát SZÉCHENYI „productumink”, vagyis a nemzeti termék szők voltában látta. Véleménye szerint tévedés, egészen pontosan az ok és okozat felcserélése, hogy a magyar nemesek általában azt tartják, bárcsak lennének jobb kikötıink, s „Magyarország termesztményeivel […] a félvilágot is elboríthatná”. Miközben felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy „olly kevés van kivinnivalónk, hogy portékáink szőke nem hajtaná be a’ költségesb mesterségi közösülésekre [közlekedési rendszerekre] fordított pénz kamatját”.4 Vagyis a valóságban a magyar gazdák által megtermelt, s kiszállítandó termékek mennyisége nem biztosítaná még a közlekedési feltételek javításának, a csatornák és vasutak megépítésének költségeit sem. Külön fejezetben elemezte a közlekedés a „communicatiok rossz voltá”-t, hiszen a modern áruszállítás elképzelhetetlen jó utak, hajózás, vagy vasút nélkül. De e témánál is megragadta az alkalmat, hogy rámutasson: a gazdaság, a kereskedelem fejlıdése végeredményben elképzelhetetlen politikai, társadalmi reformok nélkül. Így a külkereskedelem szempontjából nélkülözhetetlen utak, csatornák javítása, karbantartása, a vasutak építése mindaddig nehezen megvalósítható, amíg nem a társadalom valamennyi rétege, azaz „az egész ország viszi csinálások s fentartások terhét, mint Francziaországban […], vagy ha azon tıke, melly csinálásokra fordittatott, jól kamatol – mint Britanniában, Éjszakamerikában”.5 A Hitel szerzıje – jelen esetünkben a nemesi kiváltságok felszámolására és a közteherviselés megteremtésére utalva – lépten-nyomon, szinte valamennyi reformjavaslata esetében amellett érvelt, hogy a magyar birtokosok jobbléte, és az egész nemzet
1
Hitel 130. old. Iványi-Grünwald Béla [1930] 101-103. old. 3 Gergely András [1987] 171-181. old. 4 Hitel 131. old. (Beszúrás tılem: F.T.) 5 Hitel 132. old. 2
422
FÜLÖP T.: GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN KERESKEDELMI TÁRGYÚ REFORMJAVASLATAI... felemelkedése elképzelhetetlen a fennálló „systema”, vagyis tágabb értelemben a feudalizmus gazdasági-társadalmi rendszerének megváltoztatása nélkül. SZÉCHENYI – a korabeli gazdaságelméletekre támaszkodva és egyéni tapasztalatai alapján – ugyancsak komoly gátló tényezınek tartotta a „belsı consumtio”, vagyis a belsı fogyasztás alacsony szintjét: „Belsı consumtiorul a’ legnagyobb rész elfelejtkezik, ’s pedig ezen talpkövön áll a’ nemzetek, gazdagsága” – állítja a szerzı.1 A Hitel angliai példák sokaságával kívánta meggyızni egykori olvasóit arról, hogy minél nagyobb a belsı fogyasztás, annál gazdagabb az adott ország. Ennek tükrében jutott el a szerzı ahhoz az általános megállapításhoz, hogy „mennél több kivánja ’s meg is szerezheti az élet minden javait magának, annál nagyobb lesz a’ munka ’s iparkodás azok kiállitására”. Csakhogy ahhoz, hogy mindez bekövetkezhessen – ismét elırevetítve a változtatások nélkülözhetetlenségét – szükségesnek vélte, hogy „Ennek elérése végett […] emeljük minden embertársunkat önméltóságára lelki kifejlése által, ‘s engedjük, hogy az emberiség jussiban kiki osztozzék!”.2 Még nem az 1840-es évek egyértelmő fogalmazásmódjában, de e gondolatok is félreérthetetlenül jelzik a reformkoncepció lényegét: társadalmi-politikai változások nélkül (vagyis anélkül, hogy „minden embertársunkat ne emelnénk önméltóságára”, azaz: ne biztosítanánk mindenki számára azonos jogokat) a nemzet egésze sem boldogulhat. A kereskedelmi tárgyú reformjavaslatok kapcsán is jól kivehetı, hogy a Hitel, ha nem is direkt módon kimondva, de valójában a feudalizmus felszámolásának általános programját hirdette meg.3 SZÉCHENYI különösen nagy teret szentelt a „kereskedési becsület s munkásság némelly csorbái”-nak bemutatására. Véleménye szerint ugyanis a kereskedelmi „elaljasodás”, a termékhamisítás, a vevı megkárosítása vezetett oda, hogy a magyar termékek – elsısorban a magyar bor – külföldi megítélése az elmúlt évtizedekben sokat romlott, s ezzel indokolható a magyar termékek eladhatatlansága. A másik probléma, hogy a magyar termelık nem sokat tettek azért, hogy termékeiket külföldön ismertté és elfogadottá tegyék. Így kritizálta a korabeli magyar „termékmarketing” hiányát: „Tettünk e sokat productumink szaporitása vagy azok javitása ’s divatba hozása végett? Iparkodtunk e felettébb más nemzetekkel összeköttetést keresni? ’s a’ t. Nem száradna e sokra minden productuma, ha azt házánál nem keresné a’ zsidó? Más nemzetek milly fáradsággal keresik azonban kereskedési elımeneteleket, portékáik olcsóbbá ’s jobbá tétele ’s minden utak ’s módok felkeresése által, mellyeken más hazákba csusztathassák javaikat?”.4 S bár tudjuk, a Hitel olyan mő, amely csak tágabb értelemben tekinthetı átfogó „gazdaságpolitikai” szakírásnak, szerzıje bizonyos témákat (pl. társadalmi hierarchia, birodalmi kapcsolat, nemzeti önállóság kérdése) kifejezetten óvatosan, diszkréten kezel, s amelynek szerzıje sokkal inkább az általános szemléletben kívánt áttörést hozni. A szemléletváltozás érdekében ekként kelt ki a magyar nemzet dicsıségét elmúlt századok ködébe visszahúzó, 1
Hitel 134. old. Hitel 134-135. old. 3 Gergely András [1972] 97. old. 4 Hitel 139-140. old. 2
423
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2007 s a javítás lehetıségét elvetı „apathia” és „tespedés” ellen: „Türhetetlen […] azon mindennap százszor hallott panasz ’ nincs jövedelmünk, nincs kereskedésünk, nincs pénzünk ’s a’ t. azon apathia ’s tespedség mellett, melly soha nem enged azon módokhoz nyúlni ’s azon utakra állni, mellyek által gazdaságunkat, kereskedésünket minden bizonnyal jó forgásba ’s divatba hozhatnók, ’s igy jövedelmünk természetesen sokszorodna! Csak boszonkodva szemlélhetni ollyat, ki magán könnyen segíthetne, de nem segit.”1 A Hitel szerzıje szerint eme hibás elıítéletek, megcsontosodott vélemények felszámolásának egyedüli hatékony eszköze a „kölcsönös felvilágosítás és oktatás”, a „szüntelen discussio”, a „hidegvérő, barátságos s minden oldalu vizsgálás és tanácskozás”.2 SZÉCHENYI kereskedelmi tárgyú reformjavaslatai végül – követve a mő egész struktúráját, logikai felépítését – újból visszatérnek ahhoz a témához, amely az egész kötet központi problémafelvetése volt: a hitel problémájához. „‘S itt vagyok megint a’ réginél, ’s annál a’ mit már többször elmondtam! Béketürésért ’s engedelmért esedezem. Mindég csak egy harangra ütök igaz; de volna bár sok, kit mind arra, a’ mi hazánk diszére hasznos, sıt szükséges, csekély tehetségem mellett is egyesithetnék! mint a’ falusi harang, habár törött is, összeseregíti a’ jámbor községet Isten házába.”3 A visszakanyarodás pedig nem szólhat másról, mint a pénz, a hitel gazdasági, kereskedelmi jelentıségérıl. E gondolatokban SZÉCHENYI tulajdonképpen az angolszász klasszikus nemzetgazdaságtan alapvetéseit, döntıen az általa is ismert és olvasott ADAM SMITH és JEREMY BENTHAM teoretikus munkáit használta fel.4 A klasszikus tanokat követve így fejtegette a kereskedelem és a pénz összefüggéseit: „A’ jól elrendelt munka minden gyarapodás talpköve. […] A’ nemzetek mai körülállásiban mindazáltal a’ pénz a’ munkával olly szoros összeköttetésben áll, hogy majd egyik az ok vagy következés, majd a’ másik; valamint az esıbül gız, kıd, felhı lesz, ’s azokbul megint esı, – ugy a’ munkábul pénz lesz, a’ pénzbül ismét munka.”.5 Ezért úgy ítélte meg, Magyarország adott helyzetében „nekünk a’ pénz az, a’ mire leginkább szükségünk volna, ’s ma azon ok, mellybül munka ’s idıvel több pénz következhetne”, így az adott körülmények között a legfontosabb feladat egy „jól elrendelt Nemzeti-Bank” felállítása.6 A 19. század elsı harmadában a magyar gazdaságban általában tapasztalható pénzszőke és hitelhiány valóban legfıbb akadályát jelentette minden fejlıdésnek. SZÉCHENYI nagyon pontosan mutatott rá mővében arra a saját gazdálkodása során személyesen is megtapasztalt jelenségre, hogy a magyar birtokosok és kereskedık – a fennálló feudális jogrendszer következtében – nem rendelkezhettek sem hosszú lejáratú, alacsony kama-
1
Hitel 141. old. Hitel 142. old. 3 Hitel 141. old. 4 Széchenyi könyvtárában megtalálható volt Adam Smith „An inquiry into the nature and causes of the wealth of nations” címő kötete, csakúgy mint Jeremy Bentham „An introduction to the principles of morals and legislation” és a „The book of fallacies” címő kötetei. In.: Bártfai Szabó László [1923] 22. old., ill. 84. old. 5 Hitel 144-145. old. 6 Hitel 145. old. 2
424
FÜLÖP T.: GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN KERESKEDELMI TÁRGYÚ REFORMJAVASLATAI... tozású jelzáloghitelekkel, sem gyorsan forgó áruhitelekkel.1 Javaslata szerint a Nemzeti Bank életre hívása lehetıvé tenné, hogy a magyar gazdaság olcsóbb hitelekhez jusson, a nemzet bankja pedig biztosítaná, hogy a hitelek jövedelme ne a külföldi tıkés csoportokat gazdagítsa: „S nem világos, hogy sokkal kevesbbé volna veszedelmes, ha önmagunknak tartoznánk, mint idegeneknek?” – érvelt a szerzı.2 Kitért azokra az észrevételekre is, miszerint a gazdaságban lévı túl sok pénz is veszélyes lehet, de okfejtése szerint a túl kevés pénz sokkal rosszabb a gazdaság mőködésére nézve, mint a túl sok, s az esetleges bankcsıd ellenére is a pénzbıséget tartotta üdvözítınek. „Hol igen sok a’ pénz, ott ingadozás, ’s úgy mint árvizekben ezer veszély – bankrott –; hol igen kevés, ott elakadás – mint mikor nyáron a’ vizek kiapadnak- szegénység. Ezek a’ véghatárok. ’S ha rossz közül választani kell, sokkal jobb az igen sok pénz következése, a’ néhai bankrott t. i., mint az igen kevés pénzbül származó elszegényülés; mert a’ bankrott csak kevésen történik, midın a’ többi addig az élet minden javaiban ’s kellemiben részesül; a’ pénz hija azonban az egész közönséget egyenlıen nyomja. De ez még nem minden, ’s még többet merek mondani, hogy t. i. a’ bankrott általjában nem olly szerencsétlen következésü, mint a’ lassankénti elszegényülés.”.3 E gondolatok is igazolják, hogy jóllehet, a Hitel eredetileg nem elméleti gazdaságtudományi munkának készült, s megállapításai döntıen a korabeli szakirodalom eredményeire támaszkodnak, ennek ellenére a szerzı fejtegetéseiben számottevı pénzügyi-közgazdasági ismeretekrıl tett tanúbizonyságot. SZÉCHENYINEK a jó minıségő termék-elıállítás és kereskedelem elımozdítását szolgáló javaslatai között szerepelt még egy olyan ösztönzı tényezı is – így nevezte: „több s jobb termesztés s kivitel végett jutalomtételek” –, amelyet a legjobb termelıknek és „exportıröknek” kívánt kitüntetés céljából adományozni. A Hitel „körkörös” szerkezetének megfelelıen, a kereskedelem fejlıdését elımozdítani igyekvı javaslatok konklúziója a fejezet végén ismét visszakanyarodást jelent az eredeti problémához: „minden egyéb gazdasági s kereskedési tárgy a hitel szentségén alapul”.4 SZÉCHENYI gazdasági reformjavaslatai – lehet, némileg erıltetetten – mind ahányszor ugyanannál az alapproblémánál kötöttek ki; érvelése szerint ugyanis felvetései semmit sem érnek anélkül, hogy a megfelelı hitelek ne állnának rendelkezésre, s a megfelelıen hiteles kereskedık ne léteznének a magyar kereskedelemben. „Mit ér a’ kölcsönös felvilágositás, ha csalfa sziv ’s hamis datum csúsz a’ tanács közé? Mit a’ bank bizonyosság, mit a’ jutalom állandóság nélkül? Csak a’ Hitel teheti varázsokat, melly ha ketté törik, az áldás könnyen átokká válhat. – A’ Hitel védangyala pedig ’s fényes napsugára a’ ’publicitas – nyilványosság.” – fejtegette a fejezet vallomásszerő zárógondolataiban.5 E következtetések vezetik át az olvasót abba az irányba, amelyben a szerzı elkezdte részletesen kifejteni, hogy „Mit kell tenni s min kell kezdeni?”. A látszólag alaposan végiggondolt reformkoncepció tehát a mő következı fejeze1
Spira György [1962] 151-172. old. Hitel 145. old. 3 Hitel 145. old. 4 Hitel 152. old. 5 Hitel 152. old. 2
425
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2007 teiben konkrét megoldási javaslatokat is kívánt adni arra a kérdésre, miként élhetne jobban a magyar birtokos, s miként lehetne Magyarországnak fejlettebb külkereskedelme. SZÉCHENYI ennek értelmében a mő késıbbi fejezeteiben rámutatott arra a tényre is, hogy a hatékonyabb termelést, magasabb színvonalú külkereskedelmet, s nemzeti jobblétet biztosító modern, nyugat-európai hitelviszonyok magyarországi megteremtésének nemcsak gazdasági, hanem politikai elıfeltételei is vannak. SZÉCHENYI, aki eszmei-politikai indíttatása során mérhetetlenül sokat merített a nyugat-európai liberalizmus azon tanaiból, amelyek a régi, elavult törvények megváltoztathatóságát hirdették, valamennyi reformjavaslatában kihangsúlyozta, hogy a változtatásokra nem csupán lehetıség, de elengedhetetlen szükség is van, s a feudalizmus ısi törvényei nem kıbe vésett rendeletek, hanem a kor követelményeihez igazítandó, megváltoztatható jogszabályok. A Hitel elemzıi általában egyetértenek abban, hogy „közgazdasági”, „agrárgazdasági” értelemben a mő nem hozott érdemben új minıséget a korabeli gazdaságelméleti szakirodalomhoz képest – igaz nem is ez volt hivatása –, s a szerzı elsısorban az angolszász és magyar teoretikusok munkáit szintetizálva teremtett új minıséget.1 Célközönsége az a társadalmi réteg volt – a szerzı saját mágnás-osztályosai –, akiknek SZÉCHENYI szerint vagyonuk, politikai befolyásuk okán a gazdasági-társadalmi változások élére kellett állnia. A Hitelben napvilágot látott reformkoncepció átfogó jellege és mélysége azonban – amely ha burkolt formában is, de végeredményben a társadalmi-gazdasági átalakulás elkerülhetetlenségét, a feudális jogrendszer felszámolását adta a felmerült kérdésekre válaszként – a mővet mégis a reformkori magyar liberalizmus „korszakalkotó” mővévé tette. SZÉCHENYI olyan alapmővet alkotott, amely a változások szükségszerőségét kinyilatkoztatva, irányt mutatott a 19. század eleji magyar polgári átalakulás számára. Több mint másfél évszázados kereskedelmi tárgyú reformjavaslatai pedig sok esetben a jelenkor problémáit is eszünkbe juttatják.
Irodalomjegyzék BALÁZS GYÖRGY: Magyarország belkereskedelme az 1840-es évektıl 1944-ig. Szolnoki Fıiskola, Szolnok, 2002. BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ [1923]: BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ: Gróf SZÉCHENYI ISTVÁN könyvtára. Bp., 1923. CSATÓ TAMÁS: A belkereskedelem Magyarországon a 19-20. században. Aula Kiadó, Bp., 1994. CSORBA LÁSZLÓ [1991]: CSORBA LÁSZLÓ: SZÉCHENYI ISTVÁN. Officina Nova, Bp., 1991. (Újabb kiadásban: CSORBA LÁSZLÓ: SZÉCHENYI ISTVÁN. Magyar Könyvklub, Bp., 2001.)
1 Gergely András [1972] 89-97. old.; Csorba László [1991] 73-78. old.; Oplatka András [2005] 176-193. old.
426
FÜLÖP T.: GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN KERESKEDELMI TÁRGYÚ REFORMJAVASLATAI... GERGELY ANDRÁS [1972]: GERGELY ANDRÁS: SZÉCHENYI eszmerendszerének kialakulása. Akadémiai Kiadó, Bp., 1972. GERGELY ANDRÁS [1987]: GERGELY ANDRÁS: SZÉCHENYI a gazda és polgár. In.: Uı.: Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról. Bp., 1987. 171-182. old. Hitel: Gróf SZÉCHENYI ISTVÁN: Hitel. Pesten, 1830. (Reprint: SZÉCHENYI ISTVÁN: Hitel. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1984.) IVÁNYI-GRÜNWALD BÉLA [1930]: IVÁNYI-GRÜNWALD BÉLA: Gróf SZÉCHENYI ISTVÁN Hitel címő munkája. In.: Hitel, a Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. (Magyarország újabbkori történetének forrásai.) Gróf SZÉCHENYI ISTVÁN összes munkái II. köt. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. Bp., 1930. 3-264. p. KAPOSI ZOLTÁN [2002]: KAPOSI ZOLTÁN: Magyarország gazdaságtörténete 17002000. Dialóg-Campus Kiadó, Pécs, 2002. KAUTZ GYULA: A nemzetgazdasági eszmék fejlıdési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon. Pest, 1868. Napló [1978]: SZÉCHENYI ISTVÁN: Napló. (Vál., szerk., jegyz., utószó: OLTVÁNYI AMBRUS. Elıszó: SİTÉR ISTVÁN. Ford.: JÉKELY ZOLTÁN, GYİRFFY MIKLÓS.) Gondolat Kiadó, Bp., 1978. (Újabb kiadásban: SZÉCHENYI ISTVÁN: Napló. (Szerk.: OLTVÁNYI AMBRUS. Ford.: JÉKELY ZOLTÁN, GYİRFFY MIKLÓS.) Osiris Kiadó, Bp., 2002). OPLATKA ANDRÁS [2005]: OPLATKA ANDRÁS: SZÉCHENYI ISTVÁN. Osiris Kiadó, Bp., 2005. OROSZ ISTVÁN [1970]: SZÉCHENYI ISTVÁN és a reformkori mezıgazdaság átalakulása. In.: Uı.: SZÉCHENYI és kortársai. Válogatott tanulmányok a reformkorról. Multiplex Media-DUP. Debrecen, 2000. 105-124. old. SPIRA GYÖRGY [1962]: SPIRA GYÖRGY: Egy pillantás a Hitel írójának hitelviszonyaira. In.: Történelmi Szemle 1963. (In.: Uı.: A negyvennyolcas nemzedék nyomában. Magvetı Kiadó, Bp., 1973. 151-172. p.)
427
