Anyak-tordelt.qxd
2010.03.01.
18:16
Page 1
FÜLÖP BEA
Anyák Õszinte beszélgetések az anyaság csodaszép és nehéz pillanatairól
Anyak-tordelt.qxd
2010.03.01.
18:16
Page 2
Anyak-tordelt.qxd
2010.03.01.
18:16
Page 3
FÜLÖP BEA
Anyák Õszinte beszélgetések az anyaság csodaszép és nehéz pillanatairól
Anyak-tordelt.qxd
2010.03.01.
18:16
Page 4
Írta Fülöp Bea © All rights reserved, 2006 Egyedül jogosított magyar nyelvû kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, a részletek közlésének jogát is az írott és az elektronikus sajtóban.
A könyvben szereplõ fotókat készítette: Nemes Rita • 5. oldal Mudrák Attila • 19. oldal Tucsek Tünde • 39. oldal Vahl Ottó • 69. oldal Velledits Éva • 77. oldal Bogdán Csaba • 103. oldal Bézsenyi Zsolt • 141. oldal Förster Tamás • 177. oldal Köszönet a szereplõknek a további családi fényképekért.
© Illia & Co. Kiadó, 2006 ISBN 963 868 233 7
Felelõs kiadó az Illia & Co. Kft. ügyvezetõ igazgatója Kiadóvezetõ: Horváth Ildikó Zsuzsanna Szerkesztette: Jálics Petra Tipográfus: Keresztes Júlia Nyomdai elõkészítés: Eredeti BT. A borítót tervezte: Berkes Dávid Nyomtatta: Europrinting Nyomda Kft. Felelõs vezetõ: Endzsel Ernõ
Anyak-tordelt.qxd
2010.03.01.
18:16
Page 5
Elõszó
B
Fülöp Bea 5
Anyak-tordelt.qxd
B
2010.03.01.
18:16
Page 6
– Jó anyának lenni? – Igen. – Nagyon? – Persze. – Mindig? – Hm… nem is tudom… Õszintén? Igen, talán nem ártana. Bár a kérdés valójában önmagában értelmetlen. Meg lehet-e egyáltalán kérdõjelezni egy ilyen örök kapcsot? Nem. De eltérõen megélni és beszélni róla feltétlenül lehet. Elképzelhetõ, hogy ezt is tanulni kell, mint minden mást? Ilyennek képzeltük már nagy pocakkal vagy kislánykorunkban játékbabánkon gyakorolva? Milyen ma életet adni és gyereket nevelni? Elmesélek valamit Anyáról, aki több mint féléves csodaszép fiát próbálta rávenni egy kis délutáni sziesztára. Az altatási ceremónia ezúttal mintegy negyven perc után vezetett eredményre. Anya fújt egy nagyot, amikor behúzta maga mögött a hálószoba ajtaját. Ismét elhatározta, hogy hamarosan ráveszi magát, és megtanítja szeme fényét egyedül elaludni. Mindenkinek könnyebb lesz, tudta õ már a könyvekbõl, és érezte is a súlyát e tehernek. Pontosan nyolc kiló harmincöt dekát nyomott, és legtöbbször sikerült megszöknie Álomországból. Onnan, ahova édesanyja hónapok óta olyan nagyon vágyott már. Anya éppen csak elõvett egyet a sarokban a polcra, gyerekkezek számára elérhetetlen magasságba rejtett magazinok közül, hogy a kanapéra kuporodva olvasgasson egy kicsit, amikor a kisfiú röpke harminc perc után értésére adta, nincs itt helye semmiféle pihenésnek. Ekkor Anya pillanatok alatt a kiságy mellett termett, hogy mentse a menthetõt. És láss csodát! Fél perc sem telt bele, a fiúcska édesanyja karjában ismét álomba szenderült. Akkor most mit tegyen? Õ maga is vágyott egy kis alvásra, ezért ketten szorosan egymáshoz bújva aludtak tovább a franciaágyon. Így mindenki jól jár. Ezzel a jólesõ kompromisszummal Anya nem érezte olyan végtelenül vesztesnek magát kettõjük álomháborújában. Egy kis szendergés után mellkasán alvó gyereke kellemes hortyogására és elégedett fújtatására ébredt. Zsibbasztó melegség áradt szét testében, és biztos volt benne, hogy ebben a pillanatban a kicsi fiú is érzi ezt a földöntúli boldogságot. Talán az õ csukott szemhéja alatt is rezeg egy könnycsepp, amelynek párja most folyt végig az õ arcán. Mindig így kellene. Talán ha a gyerek farkaskölyök lenne, õ meg az anyja. Vagy kisborjú, vagy bármi. Csak ne embergyerek. Mert az 6
Anyak-tordelt.qxd
2010.03.01.
18:16
Page 7
ösztönökre vágyott. Akkor egyszerû lenne. Vagy máshogy nehéz. Milyenek az anyaság elsõ hónapjai, amikor még nem tanult bele az ember? Ez a kérdés hamis, mert attól a perctõl fogva, hogy egy nõ tudja, hasába költözött valaki, máshogy tesz mindent. Máshogy cikáznak a gondolatai, máshogy fél a zajoktól, máshogy él a világban. Akkor mirõl is beszélünk? És ha beszélünk is róla, a lényegrõl szólunk? Minden olyan szép, kerek és mosolygós, mint a magazinok cikkeiben? Lehet-e és kell-e beszélni a lelki és fizikai tusákról, amelyeket ilyenkor vív egy nõ? Mindenki így van ezzel? Esetleg csak a gyengébb idegzetûek, akik nem születtek õsanyáknak? A többiek meg huszonnégy órán keresztül mindig mosolyogva lépnek a kiságyhoz? Igaz lenne, hogy van, akit gyerekszülésre és nevelésre teremtett a Jóisten, mások pedig küzdenek a nehézségekkel? Tabugyanús dolgok, amelyekrõl nem illik beszélni. Pedig kell, mindenki okulására. Olyan emberek érzései, tapasztalatai következnek itt, akiknek általában csak a ragyogását látjuk. Akik mégis többet elárulnak a valóságból. Nõk, akiket egy ország ismer. Mindannyian be merik vallani, milyen volt eleinte új életük. Illett rájuk és jól is állt, vagy bõ volt néha, esetleg éppen szûk és túl szoros? Kíváncsi voltam, õk hogyan élték meg az elsõ éveket. Szeretek anya lenni. De megdolgoztam érte, keményen. Szép lenne elmesélni, hogy abban a percben, amikor a kis nyekergõ csomagot a hasamra tették, már minden ment magától az ösztöneim útján. Írhatnék arról, hogy mennyire meghatódtam. Igen, így történt, de nem akkor. Abban a pillanatban – egy gondolataimban soha fel nem merülõ császármetszés után – a fájdalomtól sziszegve, annyit sikerült mindössze megígérnem a kis kék csodálkozó szempárnak, hogy soha többet nem eszem retket, ha attól fájt a hasa a pocakomban. Megesküdtem arra is, hogy másnap már fitt leszek, csak adjon pár órát, mert ez most nagyon fáj. Aztán elmúlt a fájdalom, és egyébként is, ki bánta azt a kis vágást, még ha nagy hasi mûtétrõl tanúskodott is. Helyette jött számtalan váratlan kérdés, kétség, és éreztem, hogy valamilyen tanfolyamot biztosan elmulasztottam. Mert arról bizony nem tudtam, hogy lesz olyan, amikor sírok, ha õ sír, és alszom, amikor õ alszik. Mert így leszünk mostantól jó ideig egymásnak részei. Hogy ez néha hirtelen sok lesz, de mégsem tudok és nem is akarok majd szabadulni. Volt, hogy csak szerettem volna egy kicsit visszagyömöszölni a hasamba, mert
B
7
Anyak-tordelt.qxd
B
2010.03.01.
18:16
Page 8
talán úgy megint könnyû lenne az életem, de õt már semmiért nem adtam volna. Akkor mit is akartam valójában? Egy ideig magam sem tudtam. Annyit éreztem csak, hogy nem akarok szivárványszínû képeket látni, ahol baba és mama mindig mosolyog, mert kellemetlenül érint, hogy én nem tudtam mindig nevetni. Sõt, a gyermekem sem kacagott folyton. Mi bizony kértünk elnézést a szomszédainktól a kitartó éjszakai üvöltésért. Így született ez a könyv az anyaság napos-boldogságos és árnyékosabb oldaláról. A kötetben az interjúk mellett szakemberekkel készült beszélgetések is olvashatók, hogy lássuk, mi a téma tudományos háttere. A kérdés egyszerûen annyi, mi történik velünk? Mitõl bonyolult az anyaság ma, és hol van az egészséges egyensúly a hagyományos és a modern anyaszerep között? Léteznek egyáltalán ezek a különbségek? Melyek az örök és melyek a változó dimenziói a nõk legnagyobb metamorfózisának? Vannak-e technikák, amelyek segítenek bennünket, hogy könynyebb legyen? Ki hogyan csinálja? Tényleg belehalunk egy kicsit abba, hogy mostantól sohasem vagyunk szabadok? A testünk már az, de a lelkünk sosem lesz. Mi hívtuk életre gyermekeinket, felelõsek vagyunk értük, és talán nem is sejtjük, mennyire össze vagyunk láncolva. Hogy milyen láncok ezek, és érezzük-e egyáltalán súlyukat, ez függ csak igazán tõlünk. Ha valós tény, hogy anya és kisbabája megbonthatatlan egység, akkor sokkal tudatosabban kell élnünk az anyaság gyönyörû adományával. Tegyük ezt anélkül, hogy kínosan próbálnánk magunkat belepréselni egy nem létezõ szuperanyu jelmezbe. Szuperanyuk márpedig nincsenek, vagy ha mégis, akkor néha õk is elkeseredettek és fáradtak, ám leginkább szeretni tudnak. Nagyon és feltétel nélkül a nap bármely pillanatában és egy életen át. Jó lenne, ha a könyvet olvasva fellélegezne az, aki éppen most gyámoltalan, vagy felkészülne a kismama, aki még gyermekével hasában lapozgatja, hogy bizony ilyen is van. Aki már az unokáira vár, esetleg nosztalgiázhat, és velünk együtt újra átélheti a babázás pillanatait. Mosolygós, õszinte perceket kívánok!
8
Anyak-tordelt.qxd
2010.03.01.
18:16
Page 9
Cs
Steinmüller Csilla Magdolna 9
Anyak-tordelt.qxd
Cs
2010.03.01.
18:16
Page 10
Ezoterikus pszichológus, természetgyógyász és Bach virágterapeuta. Õt is rádiós munkám közben ismertem meg. Vagy mégsem? Olyan, mintha már száz éve ismerném még bõven a gyermektelen életembõl, ami innen már tényleg legalább ezerévnyi távolságnak tûnik. Egy biztos. Õ volt az, akit végsõ elkeseredésemben több mint két hónapnyi alig alvás után egy reggelen sírva-sikítva hívtam föl, hogy segítsen. Miért nem alszik a gyerekem, amikor eddig öt hónapon keresztül átaludta az éjszakákat? Mondta, menjünk rögtön, ne feszüljek tovább a hiábavaló küzdelemben. Vittem Bercit és kialvatlan magamat. Akkor aztán az irodában kivette a kezembõl a gyereket, és elvitte játszani, míg engem elküldött az egyik kolléganõjével ,,dolgozni”. Hogy miért engem, mikor én tudtam volna aludni, ha hagynak? Többek között ezért született meg ez az interjúkötet. Létezik, hogy akkorát változott a világ, hogy mi 2006-ban már máshogy éljük meg az anyaságot, mint az anyukáink a 60-as, 70-es években? Lehetséges ilyen különbség? Ì Igen. De amit én fontosnak, illetve megoldandó feladatnak tartok, az az, hogy az édesanya, amikor szül, maga sem tudja, ki õ. Nincs tisztában a világ mûködésével, a helyével a világban, nincs tisztában a Földön végbemenõ változásokkal, és világra hoz egy babát, aki szintén nem tudja, ki õ. Így pedig nagyon nehezen segítenek egymásnak. Az édesanyának el kell indulnia a bölcsesség útján, hogy rájöjjön, itt többrõl van szó, mint egy fizikai test ápolásáról. Ahhoz pedig, hogy az édesanya bölcsebbé váljon, tanulnia, fejlõdnie kell. A tapasztalatom viszont azt mutatja, hogy a szülõk sokszor azt hiszik, ha a tanulásra idõt fordítanak, akkor azt a gyerektõl „lopják” el. Tehát az édesanya nem megy el tanulni, fejlõdni, és közben belül boldogtalan. Ellátja a gyermekét, szolgálja, de mégsem boldog, mert nincs tele energiával, olyan élménnyel, ami felemelné õt, és ilyenkor szeretetet, odafigyelést, boldogságot adni a gyermeknek szinte lehetetlen, mert a nõnek magának sincs. De ha elmegy, fel tud töltõdni, választ kap a kérdéseire, akkor boldog és kiegyensúlyozott ember lesz, aki ezt az energiát hazaviszi, és ezt tudja átadni a gyerekének, aki ettõl szintén kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz. Nagyon nagy feladat lenne most, hogy a bölcs nagymamák álljanak be a sorba és segítsenek. De sajnos, kevés a bölcs nagymama. Azért nehéz most a helyzet, mert a fiatal szülõk generációjának magának kell ezt az utat kijárnia. Amikor
10
