Kiadja a Bodor Péter Mûvelõdési Egyesület
Erdõszentgyörgyi
Figyelõ IV. ÉVFOLYAM 28. SZÁM, 2005. MÁRCIUS
MEGJELENIK HAVONTA
10 OLDAL, ÁRA 10 000 LEJ
Látta
Molnár Dénes festménye
Kos
József Attila
I s t e n Láttam, Uram, a hegyeidet s olyan kicsike vagyok én. Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló, hogy küszöbödre ülhessek, Uram. Odatenném a szívemet, de apró szívem hogy tetszene néked? Roppant hegyeid dobogásában elvész az õ gyönge dadogása, mert nem tudom hát sokkal szebben, mint a hegyek és mint a füvek, s ágyam alatt hál meg a bánat: szívükben szép zöld tüzek égnek, hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik, s te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban ott állsz az útjuk végén meg nem zavarlak, én Uram, elnézel kis virágaink fölött.
és
hitt
A népmesék általában azzal fejezõdnek be, hogy addig éltek, míg meg nem haltak. Vagyis elõbb-utóbb csak meghalt(ak) a fõhõs(ök). Ezen a ponton távolodik el a keresztények meggyõzõdése a mesétõl és a legendától. De még a mítosztól is. Nem emberi találmány, nem egy szekta önigazoló mesterfogása, hanem történelmi tény. Még akkor is, ha csak egyvalakirõl állítjuk ezt. Támadtak fel halottaikból ugyan mások is, de nekik újra meg kellett halniuk. Amit azonban Jézus Krisztusról állítunk, az annak ellenére tény és való, hogy szétfeszíti az emberi tapasztalat kereteit: a halálon felülkerekedik a halhatatlanság! Földi életünknek mennyei kilátásai vannak, mert a halál eddigi horizontján mostantól feldereng a feltámadás hajnala. Hiszen õ nem ide jött vissza, hanem végérvényesen isteni dicsõségébe, ahová nekünk is megszerezte a belépõdíjat. Ráadásul feltámadásának bizonyítékai is rendelkezésünkre állnak: az üres sír, a leplek, amelyek nem voltak összehajtogatva vagy eltüntetve, a szemtanúk beszámolói, akik találkoztak a Feltámadottal, és ezt a tanúságot vérükkel is megerõsítették. És tanítványok találkozása a Feltámadottal mitõl gyengébb tapasztalat és élmény, mint egy tudósítói közvetítés a tévéhíradóban? Ezek a bizonyítékok megcáfolhatatlan jellé lesznek azok számára, akik megnyitják lelki szemüket, vagyis látnak és hisznek, mint a két apostol, Péter és János. Talán a személyes találkozás csak ezután adatik meg, de akkor személyre szóló meghívássá vagy felszólítássá válik: Békesség Nektek! Ne féljetek! Mirjam! Van valami ennivalótok? Szeretsz engem? Legeltesd juhaimat! Én veletek vagyok minden nap! Menjetek el az egész világra! A hit nemcsak hallásból ered, hanem látás és felismerés. Látása és felismerése a tények mögötti valóságnak. A csodát ugyan már a teremtett világ újjáéledõ természetében is „láthatjuk“, holott a pillanatot nem tudjuk megragadni. Amikor az anya méhében megfogamzik az élet, a kiscsibe áttöri a tojás héját, a hóvirág szétszakítja a fagyos föld felszínét, a hernyó leveti burkát, és pillangóként röppen föl, az elvetett és „elpusztult“ mag új életként hajt ki, a rügyek kipattannak a fák kérge alól. Mégis mindez csak halvány hasonlat ahhoz a húsvéti szenzációhoz képest, hogy Krisztus feltámadt halottaiból! Krisztus feltámadása pedig a mi feltámadásunk ígéretét hordozza. Aki belénk teremtette a halhatatlanság vágyát, az be is teljesíti. A feltámadt Krisztus valójában az egyetlen tájékozódási pont ebben az irányt tévesztett világban. Benne nyer értelmet minden küszködés és kereszthordozás, benne simulnak ki életünk ráncai, õt követve lehetünk bátrak és merészek a gonosz elleni küzdelemben, mert nekünk is ez az örömhír: Ne féljetek, én legyõztem a halált! Ha hiszünk és látunk, máris kibontakozik életünk tavasza. Sebestyén Péter
Erdõszentgyörgyi Figyelõ
2 . oldal
Március a szabadság hónapja
28. szám, 2005. március
Reményik Sándor
Márciusban búcsúzunk a téltõl, köszöntjük a tavaszt, amely meghozza a jó Erdélyi március idõt, kibontja a fákon a rügyeket, elõcsalja a tavasz hírnökeit, az elsõ virágokat. Márciust a forradalom hónapjaként is emlegetjük, és büszkén Egy tizenötös szám. És március. emlékezünk a 157 évvel ezelõtti március 15-e dicsõséges napjára. Ilyenkor Az elsõ tavasz-hónap közepe. újra felidézzük a forradalom eseményeit, kiemelkedõ alakjait. Kimondottam így egyszerûn, Mi váltotta ki a forradalmat? Számtalan sérelme volt a magyarnak. A jobNe féljetek, ne féljen senkise. bágyok helyzete tûrhetetlen volt, kezdetleges eszközökkel, kora hajnaltól késõ éjszakáig terjedõ nehéz munkával mûvelték a földeket, a termény nagy Ne féljetek: nem tüzesednek át része mégis a földesurat illette meg. A gyermekeik nem tanulhattak, a Halk hangolás után a vers-sorok, szüleikkel dolgoztak egész nap. A magyar katonákat idegen ország hadNem temetni és nem lázítani, seregébe, szülõföldjüktõl távolra vitték szolgálni. A hivatalokban németül Csupán figyelmeztetni akarok. beszéltek, így az egyszerû emberek nem tudták elintézni hivatalos Olyan csendben nõ versem, mint a fû, ügyeiket. Egyre nagyobb lett az elégedetlenség, egyre többet gonÚgy duzzad, mint rügy duzzad a fán: doltak arra, hogy a rabságukat, nyomorukat nem Nem szavalok - szavaltunk eleget, tûrik tovább. Egyre többször hangzott el: Igazságot - Nagyon sokat - március idusán. a népnek! Szabadságot követelt a népnek Kossuth Lajos is. Volt egy tanítóm akkor, - igazi, 1848. március 13-án hajóra szállt egy küldöttséggel, Nagy nevelõ - gyökérig leható. hogy elmondja Bécsben a magyar nemzet követeléÕ mondta: csak úgy ünnep ez a nap, seit. Napok óta esett az esõ, de amikor a hajó elindult, kisütött a nap, és szivárvány jelent meg az Ha munkát s imát összefoglaló. égen. Mindenki felderült, és bízott Kossuth útjának sikerében, a nemzet sorsának jobbulásában. De Magányos hangját zsivaj nyelte el útjuk nem járt sikerrel. Egyetlen lehetõség maradt: Lavina dörgött. Most, - a kõ alatt a forradalom. Két nap múlva, március 15-én, a for- Számunkra csak csendes növekedés, radalom kirobbanásának napján megint zuhogott Valóban munka s imádság maradt. az esõ. Ennek ellenére mintegy 10.000 ember gyûlt István nádor trónbeszédével össze a Nemzeti Múzeum elõtt. A tömeget a már- De szárny kell munkához s imához is! megnyitja az országgyûlést ciusi ifjak - Petõfi, Vasvári, Jókai - vezették. Szárny, mely röpít, forrás, mely enyhet ad. Március 15. a forradalom kezdete. A tömeg elõtt Tört szárny, beomlott kútfõ: - mégis élet, Petõfi elszavalta a Nemzeti dalt, Vasvári felolvasta a 12 pontot, amely felsorolta a magyar Mégis üdvösség az a régi nap. nemzet kívánságait, kiszabadították Tancsics Mihályt a börtönbõl, elfoglalták a Landerer nyomdát, eltörölték a cenzúrát. Április 11-én kihirdették azokat a törvényeket, amelyek megszüntették a jobbágyságot, Testvér, látod: én nem járok tilosban, és létrehozták a polgári demokráciát. Április 12-én megalakult az elsõ felelõs magyar kor- De te is hidd: nem tilalmas dolog mány, melyet Batthyány Lajos vezetett. Június 5-én összeült az országgyûlés, amelyet a Megsimogatni otthon a fiókban nép választott. Június 11-én az országgyûlés döntött a magyar honvédség felállításáról. Egy poros, régi, kicsi szalagot. Az osztrák császár fegyveres támadása ellen megindult a magyarság harca. Dicsõséggel megvívott ütközetek következtek, amelyeket a magyar nép egységes hozzáállásával valósí- Aztán - menni a hétköznapok útján, tott meg. Császárnak megadni, mi az övé, Igen, az egység, amelyre oly sokszor volt szüksége a magyar népnek a történelme S maga részét minden hatalomnak folyamán. De Istennek is, ami Istené. Igen, az egység, amelynek hiánya oly sokszor sorstragédiákhoz vezette a magyarságot. Ezt az egységes fellépést vártuk mi is, az anyaországon kívül élõ magyarok a múlt év decemberében, de sajnos az egységes döntés nem jött létre. Fájt és fáj ez mindannyiunknak, de tudjuk, a magunk sorsáért mi magunk vagyunk a felelõsek itt, Erdélyben. Itt kell megvalósítanunk az egységes fellépést, hogy magunk alakíthassuk sorsunkat. Ahogy Kós Károly írta Triánon után a Kiáltó szó címû röpiratában: „Le kell vonni a tanulságot, szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk! ... A mi igazságunk a mi erõnk! Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az elõre nézõknek: Álljanak elõre, ne szégyenkezzenek, ne alkudjanak, ne duzzogjanak. Az Élet nem vár, az Élet rohan...“ 1848-49 tanulsága, hogy közös akarattal változtathatunk sorsunkon. Reméljük, így is lesz! A Nemzeti Múzeum lépcsõjén 1848 tavaszán többször tartottak nép Bartos Miklós, történész gyûlést
Erdõszentgyörgyi Figyelõ
28. szám, 2005. március
3 . oldal
A zsákodi Hegedüs Márton XIX. századvégi kéziratos „könyve“ A népi szellemi kultúra egyik sajátos terméke a kéziratos „könyv“. A XVII-XVIII. századi kuruc költészet ilyen kézzel írt füzetekben maradt fenn az utókorra. A szerzõk bizonyos mûveltséggel rendelkezõ vagy legalábbis írástudó emberek voltak, akik azonban a népi - naiv költészet szintjén örökítették meg érzelmeiket és életük jelentõsebb eseményeit. A népi kultúrával foglalkozó kutatók napjainkban is találkoznak ilyen népi kéziratos füzetekkel, közülük nem egyet nyomtatásban is megjelentettek. A XIX. század végérõl származnak a zsákodi Hegedüs Márton kéziratos füzetei, amelyeket Ozsváth Imre magyar szakos tanár fedezett fel, és tanulmányozott. Most a füzetekrõl szóló írásának elsõ részét adjuk közre. A XIX. századvégi népi kéziratos „könyvek“ egyik típusa az úgynevezett „katonakönyv“. Ebbe a típusba sorolható a zsákodi Hegedüs Márton két füzetecskéje, amelyeket jelen írásomban szeretnék megismertetni az olvasókkal. A szülõfalu, Magyarzsákod bemutatásával kezdeném. Zsákod a székelységhez tartozó kis falu, napjainkban mindössze 400 lelket számlál. Az 1970-es évek elején még 700-an éltek a faluban. A település a Marosvásárhely - Gyulakuta - Szováta útvonaltól délre, mintegy 16 km-re található. Gyulakuta - Héjasfalva irányában levõ szûk völgyben a falvak így sorakoznak: Gyulakuta - Bordos Székelyszállás - Székelyvécke - Zsákod. Zsákod határában van a Kis-Küküllõ és a Nagy-Küküllõ közötti vízválasztó. A helynév eredetére van egy népi és egy oklevelekkel alátámasztott tudományos magyarázat. A település - vallják a falubeliek - onnan kapta a nevét, hogy annak kiterített, széles szájú zsák alakja van. Tetszetõs a magyarázat, viszont a valóság egészen más. Jeles helynévkutatóink - Kálmán Béla, Murádin László - közlése alapján a falu neve az Izsák személynévvel függ össze. A -d toldalék helyneveinkben, így a Zsákodéban is, kicsinyítõ képzõ. (Lásd: Vadad, Vadasd, Várad, Havad, Kakasd, Nyárád stb.) A szó eleji i- idõvel lekopott. A szerzõrõl megtudtam, hogy 1875-ben született Magyarzsákodon, és ott is halt meg 1933-ban. Deák Dénes zsákodi tanító kutatásai alapján még tudunk róla egyet s mást. A szerzõ utódai megkülönböztetõ névként viselték a „Marci“ nevet. A Hegedüsöknek ez az ága a Szabad Székely Rendhez tartozott, ezt igazolják az 1811-1820-as, illetve 1830-46-os földmérések jegyzõkönyvei. Id. Veress Árpád földmûves és asztalosmester 88 évesen 1995-ben még emlékezett Hegedüs Mártonra. Elmondása szerint magas, vállas, délceg, kerek, barna arcú ember volt. Szelíd, békés, jámbor természetével rokonszenves embernek tartották. Szerette a vidámságot, a társaságot. Humora közismert volt. Arcmását egyetlen, a gyulafehérvári katonai szolgálat idején készült úgynevezett „fejeskép“ õrzi. Állítólag, de még nem bizonyított, a zsákodi temetõ egyik-másik sírfeliratát is õ „költötte“. A 70-es évek elején még élt a néhai Hegedüs Márton felesége, az anyag tõle jutott hozzám. Elmondása szerint férjének több ilyen füzete is volt, de a II. világháború idején a szovjet katonák, nem
tudni miért, széttépték, megsemmisítették, vagy elvitték azokat, csak ez a kettõ maradt meg. A füzetecskékben több helyütt a szerzõ személyére vonatkozó bejegyzések vannak. Az egyik füzet borítóján ez áll: „Infánterisz Hegedüs Márton 1897-béli baka. Szolgált Gyulafehérvárt a várban a tüzérkaszárnya 4 batolionnál a 15 századnál 83 ezredben.“ Másutt: „Én Hegedüs Márton vagyok udvarhelyszéki magyarzsákodi születés és katona voltam Gyulafehérvárt a várban.“ Egy harmadik helyen ezt olvashatjuk: „Hegedüs Márton írta 1899. február 13-dikán Gyulafehérvárt a várban. Szolgált mint katona és ezt írtam a vár parancsnoki irodán mint nyomdász. Hegedüs Márton 1897-béli baka, a második évben voltam.“ Az egyik füzet számozott. Az elsõ két lap számozása: LI és LII. A továbbiakban is római számokat használ. (VII-XLVIII lap) Hiányoznak az I-VI-ig és XXXIII- XXXIV -ig terjedõ lapok. A XXXVIII. lapot kétszer jelölte meg. A 40. laptól így írja a római számokat: XXXXI. IXXXXVII.- azaz 41, 42 stb. Fekete tintával írt. A füzet lapjai széthullóak, cérnával fûzték össze. Függõleges irányban piros vonalak szelik át a lapokat. A másik füzet számozatlan, eligazodás végett magam számoztam meg. Ez a füzet is összefûzött formában maradt meg. Mindkét füzet anyaga nagyrészt befejezett egészet alkot. Csupán a XXXIV. lapon levõ dal elõzménye hiányzik, de az utána következõ dal címe - „Más dal a regementrõl“ - utal az elõzõre. Ez a füzet is fekete tintával íródott. Mindkét füzet tartalma nagyjából egységes, jórészt a katonaélettel foglalkoznak a versek. Találunk közöttük szerelmi tárgyú, szülõkhöz intézett versesleveleket, a katonaerkölcsöt, a hazaszeretetet dicsérõ verseket, egyházi verses imádságokat, kaszárnyadalokat, újévet köszöntõ verseket, kurjantásokat, népies dalokat, hallgatók szövegét, asszonyoknak szóló intelmeket, megtörtént vagy meseszerû történeteket versbe szedve, de találunk verseket ismert vagy ismeretlen költõk tollából, így Petõfi-, Szentes Gyula-, Pásztor Árpád-verseket. (Következõ számunkban folytatjuk.) Ozsváth Imre, nyugalmazott magyartanár, Gyulakuta
Hegedüs Mártonnak tulajdonított sírfeliratok a zsákodi temetõben: 1. Életének majd elején, Mint viruló kedves legén, Lett a halál áldozattya, Lett a szülõk bánattya. György Izsák volt ennek neve, Benne volt szülõk öröme. Szerették legén baráti, S egész községnek lakósi. Szülõk nagy bánattyára 21 éves korában - 1890 július 15-én.
2. A virág legszebb korában, Elhervadt, mint vijola. Szülei nagy bánatára Gyászkoszorú lett számára. Szülõim már tû veletek Már többé nem ülhetek. A testvérim sajnálom, Emlékem ez a sírhalom.
3. Életem indulásán Ellenségem lett a halál. Hogy megtörje életemet, Párbajra hívott engemet. Tizenkét hétig küzdöttem, Õ lett gyõztes fölöttem. György Géza volt hites társam, Ne keseregj már utánam. Vigyázz jól a kisfiamra, Ki volt szerelmünk virága.
28. szám, 2005. március
4 . oldal
Erdõszentgyörgyi Figyelõ
Állok Szépfalusi István sírjánál... ...a tûzõ napfényben. Jó egy éve nem voltunk már idekint a kerepesi temetõben. Kevesen járnak ma errefelé. A Puskás-stadionból átszûrõdõ távoli zajon kívül nincs más zavaró körülmény. Tépjük a burjánt, hogy helyet csináljunk az árvácskáknak. Az arcomról lecsepegõ nedv nem mind izzadság. Fel-felpillantok a kovácsoltvas keresztre erõsített ovális márványtáblára. Olvasom: „Seligmann Béla 1877 - 1944. Szépfalusi István 1932 - 2000.“ Apa és fia. A földi életben 12 évük volt közös, és ez elég volt ahhoz, hogy a végakarat szerint ne Bécsben, ahol több mint 40 esztendõt élt és dolgozott, hanem itt, Budapesten édesapja mellett találja meg örök nyugvóhelyét. Egyik vallomásában azt mondotta: „Én ezt a nyelvet, kultúrát az Istentõl kaptam ajándékba, és úgy kell sáfárkodjak vele, hogy Isten ezt tõlem majd számonkéri.“ Meglódulnak az emlékeim. Elõször 1987-ben találkoztunk. A Bornemisza Társaság egy Csoóri Sándor-estet szervezett a Lindengasseban. Több mint 300 résztvevõ - és egy láthatatlan kis csapat, amely a rendezvény mögött állt. Egy svájci óra nem pontosabb, mint ahogy a dolgok itt gördülnek. Ki az „órás?“ Késõbb megismerkedtünk. Valamikor az is elhangzik: „Itt mindenkinek helye van. Egyedüli feltétel: dolgozni kell.“ Következõ év. Dézsiék megkérdeznek, hogy a Benda Kálmán-esten énekelnénk-e az elõadó köszöntésére néhány csángó éneket. Vállaljuk. Még egy kapocs. 1990. A társaság fennállásának 30. évfordulójára meghívja az összes addigi erdélyi elõadót - feleséggel illetve férjjel együtt. Mind jönnek. A szervezés kibõvített csapatot igényel. Helyet kapunk a csapatban. A technika mellett azt a feladatot kapom, legyek Sütõ András közelében. Én vezetem az elõadói mikrofonhoz a már nagyon beteg Bajor Andort. Találkozások, találkozások. Erdélyi magyar találkozik erdélyi magyarral, olvasó íróval, író íróval. És mindez Bécsben. Ismeretségek, barátságok. A háttérben a láthatatlan karmester, ahogy Szász János fogalmazott. A pálca mozdul, és máris kész a harmónia. Közben a volt testõrségi palotában újraalakul a Romániai Magyar Penklub. 1991. - Világ Penkongresszus Bécsben - Irodalmi Kávéház a Capistrangasseban. Minden délben egy kávéra ide jönnek össze a kongresszusra érkezett magyar penklub-tagok és persze „csodálóik“. A kongresszus végén magyar irodalmi gála az összes penklub-elnöknek a közremûködésével. Micsoda idõk! Késõbb már csak nevek. Csodálatos körutak Lászlóffy Aladárral és Szilágyi Istvánnal. Meghívottunk Makovecz Imre, Albert Gábor, Tornai József. Könyvtáravató Jókai Annával. És elindulunk. Hívnak Erdélybe, hívnak Magyarországra. Megyünk. Az utolsó évben már csak négyen, de mindenhová megyünk, és mondjuk: vagyunk. Közben járjuk Ausztriát. Városról városra, magyartól magyarig.... Állok Szépfalusi István sírjánál... ...és az élõkre gondolok. Azokra, akik általa több mint
Szépfalusi István (1932-2000) ismerõsünkké lettek. Összekötõ elem, kapocs. És azokra is, akik már elmentek, akikkel már együtt vannak. Bajor Andorra, aki kinyomozta, hogy kik lopják el egyfolytában Európát, Páskándi Gézára, aki csillagjait hozta Európába, Sinkovics Imrére, aki megoldotta most már a jégbezártság örök titkát, Illyés Kingára, aki gyönyörû hangján vitorlázott közéjük, és Mártára, aki... Az árvácskák helyükön vannak. Elindulok vízért. Útközben olvasgatom a síremlékek lakóinak nevét: Veres Péter, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Munkácsi Mihály, Csontváry, Zala György (Aradon áll újra a szobor - közlöm vele.) Micsoda társaság... „Cinkosok közt...“ Igen, itt a helyed, hiszen általuk lettél.Te pedig a fiatal korodban kitanult ékszerésznek a szépség iránti fokozott érzékenységével fényezgetted neveiket. Itt mindenki együtt van. Az élõk a holtakkal, a holtak az élõkkel. Itt már nincs határ. Tevékenységük nem szûnt meg elõremenetelükkel. Dolgoznak. Tudom, érzem. Õket már nem lehet leszorítani a pályáról. Tõlük nem lehet visszavenni az aranyérmet. Állunk Szépfalusi István sírjánál... ...és imádkozunk. „Bocsásd meg a mi bûneinket, miképpen mi is megbocsájtunk...“ Mi is megbocsájtunk? Meg tudunk bocsájtani az ellopott évekért és reményekért? A be nem váltott ígéretekért? Igen, mert Õk biztatnak: van mindig újrakezdés. Ha nekünk nem is, de az utánunk jövõknek feltétlenül. „Ne vigy minket a kísértésbe...“ Vajon nem mi vagyunk, akik magunkat is és másokat is kísértésbe visszük? A mindent elhülyítõ reklámok kitalálói nem mi vagyunk? Az értékvesztett világ mûködését nem mi tartjuk fenn? Imádkozzatok érettünk! Állok Szépfalusi István sírjánál... ...és felteszem a kérdést: Hol a helyünk? A válasz azonnal érkezik: a hátra/elõttünk lévõ, földi életünkben is itt, mellettetek. Antal Imre, Budapest Kerepesi temetõ, 2004. szept. 5.
Sorsunk
Állomáson
Mert mindig kicsik voltunk Sorsunká vált a csend Redõkkel teli a homlokunk És nincs se Igazság se Rend
Az összefutó síneken Kifutnak mind a vonatok Az ablak mögött az állomáson Csak én vagyok csak én vagyok
Csak áldozataink de oly sok És mindenhol a zsúfolt temetõk Imádkozunk mint a koldusok Miközben mélyülnek egyre a redõk
És meggörbülünk a roppant súly alatt Szavainkat harangok hangja fojtsa el Míg hatalmas keresztet támaszt a gondolat
Fekete Pál kisplasztikája
Istent kérjük de Õ ránk nem figyel A gyertyák közben mind elégnek S mi beérjük újból a semmivel
És állok a poros óra alatt Nézve a papucsban totyogó idõt A fiatal de rongyos falakat A messzi várost a lüktetõt S az éj a hontalant is erre hozza Ruhája folt és semmi más Ágyunk egy a padnak hossza És semmi más és semmi más Ragaszkodás
Puskás György Marosvásárhely, 2005. február 7.
Rekviem
28. szám, 2005. március
5 . oldal
Erdõszentgyörgyi Figyelõ
egy
növénynemesítõért
Mottó: „Ezt a diófát itt nagyapám ültette, Árnyékában nem ült, gyümölcsét nem ette. Nem maga hasznáért, másért cselekedte, Unokái áldják emlékét érette.“ Lyukas már a tél fehér bundája, s ha egészen szétszakad, üde, zöld tavaszi kabátot ölt a természet, hogy kedvre derüljön a sok hideg, szürke homály után. Színpompába öltöznek növényeid, fáid is, gyönyörködhetek bennük, majd csemegézhetem gyümölcseibõl. Örömöm mégsem teljes. Valami nem engedi, hogy maradéktalanul jókedvre hangolódjam. Már majdnem egy egész esztendeje, hogy rózsafüzérként morzsolgatom magamban a képtelen gondolatot: felleltározni minden cserjét, dísznövényt, gyümölcsfát, szõlõt, szobanövényt, melyek titkon õrzik kezed nyomát. Vajon mennyi idõ kellene hozzá? És milyen messzire kellene elbarangolni, hogy a leltár teljes legyen? Egyáltalán van-e Szentgyörgyön olyan háztáj, kert vagy gyümölcsös, melyben ne lenne bár egy szál az általad nemesített növényekbõl? Miért is nem lehetett felcímkézni neved kezdõbetûjével: B. A.? Most könnyebb lenne a lajstromozás. És még egy gondolat. Kedves Bandi bácsi, volt-e olyan „növényi“ kérdés, melyre ne tudtál volna válaszolni? Volt-e olyan meghívás elõadásra, amelynek nem tudtál eleget tenni? Kétlem, hogy lett volna. Ha kellett, falusi asszonyok nyelvén osztogattad tapasztalataidat, máskor professzorok között forgolódtál, és öntötted a tudást diákjaid fejébe. Az utókor hálája máris nyilvánvaló: az egyetemi gyakorlókert a neveddel büszkélkedik. Tudományos munkásságodat én nem láthatom át, de a hétköznapi ember szemével nézhettem azt, és naponta nevelhettem
V e n d é g s é g b e n
növényeimet jótanácsaid szerint, ízlelhetem gyümölcseidet, vagy gyönyörködhetem a rózsákban, amelyeket oltókéseddel igazgattál, de lelkeddel nemesítettél. Életed, mint a gyertyaszál, másoknak használ, miközben önmagát emészti. Nem is olyan régen férjem-uram ÉLÕ LEXIKONnak nevezett. Felcsillant a szemed az elismerõ kijelentésre, de szerénységed gyorsan úrrá lett a büszkeség felett, és másfelé terelted a beszélgetés fonalát. Rendkívüli életpályát futottál be. Egyszerûséged, munka- és szakmaszereteted, jóra és szépre való törekvésed bárki számára példaértékû lehet. De ne feledjük el, hogy egy ilyen pálya megvalósításához elengedhetetlen feltétel a rendezett családi háttér, a kitartó társ. Böske néniben meglelted azt. Mindvégig „szürke eminenciásként“ állt melletted. Nem létezett szakmátokban olyan mûvelet, amelyet ne ugyanolyan pontossággal végzett volna el, mint te. Oltástól a hónaljazásig, a permetezéstõl a metszésig mindenben jeleskedett, de a kapanyéltõl sem félt, ha téged máshová parancsolt a kötelesség. Minden kérdésünkre pontos választ adtál, egyetlen dologban volt elhibázott a válasz: túl korán mentél el közülünk! Egész nyáron virágok özöne pompázott sírodon, és a virágok, amelyek máskor derût, fényt, örömet sugalltak, most láthatatlan könnyeiket potyogtatták. Vagy lehet, hogy az én szemem homályosult el? Erdõszentgyörgy jelentõs személyiségeinek panteonja egy újabb névvel gazdagodott: BELÉNYESI ANDRÁS nevével. Legyen áldott az emlékezete! Hát ezért nem tudom teljes örömmel fogadni a megújuló természet fényét, színét, illatát! Joó Andrásné
C e l l d ö m ö l k ö n
A celldömölki Soltis Lajos Színház 2005. február 26-án ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Erre az ünnepségre meghívták a helyi Bodor Péter Mûvelõdési Egyesület küldöttségét. Öten - Hegyi László, Kovrig Magdolna, Tamás Emese, Popa Szidónia és Marton Dénes - vittük el a testvérváros, Erdõszentgyörgy lakóinak és színjátszóinak a jókívánságait. Csütörtökön, február 24-én indultunk, az idõ velünk tartott végig, kellemesen utaztunk. Celli barátaink örömmel fogadtak, jó volt újra látni õket, találkozni velük. Az ott töltött néhány napra kellemes, lazító programot szerveztek nekünk. Sajnos, kevés idõt tölthettünk velük, õket ugyanis teljesen lefoglalta a rengeteg próba az ünnepi díszelõadásra. Pénteken délelõtt megismerkedtünk a várossal, délután Kusztos Judit néni és férje, Jancsi bácsi irányításával a sárvári termálfürdõben lubickolhattunk. Élvezhettük a 36 fokos meleg vizet, kitapasztalhattuk a pezsgõfürdõ jótékony hatását, és ha kedvünk támadt, kiúsztunk a szabadtéri medencébe, miközben fejünkre szüntelenül hullott a hó. Este Judit nénieknél vacsoráztunk, majd a hegyen találkoztunk a próbáktól elszédült, elgyengült színjátszó-barátainkkal. Szombaton, ugyancsak Judit néniék társaságában Pápára látogattunk. Körbejártuk a várost, ahol hajdan Petõfi és Jókai életre szóló batátságot kötött. Délután 5 órakor kezdõdött az ünnepség. Barátaink bemutatója nagy sikert aratott. A Többsincs királyfi címû mesejátékot mutatták be a tõlük megszokott színvonalas, modern feldolgozásban. Ezután következett az ünnepség. Nagy Gábor, a színház vezetõje megemlékezett a 25 év sikereirõl, nehézségeirõl. Megtudtuk, hogy a színház nevét az autóbalesetben elhunyt színész-rendezõ kollégáról, Soltis Lajosról kapta. Gábor ezután hûségdíjakat, emlékplaketteket adott át azoknak, akik 15, 10 vagy 5 éve hûséges tagjai, támogatói a színháznak. Mi, szentgyörgyiek is részesültünk az emléklapokból. Csoportunk egy Sándor János által készített faragvánnyal köszöntötte az ünnepelteket. Szószólónk, Tamás Emese beszédében megfogalmazta köszönetünket a barátságért, és reményünket, hogy együttmûködésünk a következõkben tovább fog mélyülni. Az ünnepséget hajnalig tartó buli követte, aki bírta, igen jól mulathatott. Sajnos, reggel 5kor talpon kellett lenni, mert Lacika, az alpolgármester-sofõrünk szigorúan kikötötte az indulás idõpontját. Így hát 5-kor indultunk. Szerencsére az idõjárási elõrejelzések ez alkalommal csõdöt mondtak, végig száraz úton jöhettünk. Kedves vendéglátóinknak búcsút mondtunk azzal a reménnyel, hogy április 28. és május 2. között újból találkozunk, hogy részt vehessünk a vasvári fesztiválon, majd a celldömölki ifjúsági napokon. Mindkét helyszínen Rejtõ Jenõ Aki mer, az nyer címû darabját fogjuk bemutatni. Köszönet barátainknak, Judit néninek, Jancsi bácsinak a gyönyörû élményért! Popa Szidónia
Sulilapi - az Erdõszentgyörgyi Figyelõ mell é k l e t e -
Irányító tanárok: Csonta Réka, György Attila, Jakab Éva, Huszár Zsuzsanna, Beke Tünde, Berecki Klára A Sulilapi szerkesztõi: Tordai A. Klára, Cotora Júlia-Susana, Barabás Júlia, Dobondi Judith, Márton Emõke, Kállai Réka-Tímea
Magyarságismereti Mozgótábor - 2005 A kanadai Rákóczi Alapítvány pályázatot hirdet olyan fiataloknak, akik 2005. január 1-éig betöltötték a 13. életévüket, de 2005. július 30-ig nem töltik be a 18. életévüket, elkötelezetten érdeklõdnek a magyar történelem és kultúra iránt, valamint vallásukat gyakorolják. A pályázónak ki kell dolgoznia az alábbi pályatételek egyikét, és 2005. március 30-ig be kell nyújtania a pályázat területi referensének, akit délutánonként 15-20 óra között lehet elérni a következõ telefonon: 0265-254 837, 0743-160 585. A pályázati tételek: 1. 100 éve tért haza Rodostóból a Nagyságos Fejedelem. Mit jelentett a nemzet és szûkebb hazám számára? 2. Nemzetiségek együttélése - a múltban és jelenben szülõföldemen. 3. Mit jelent számomra a nemzethez és mit az államhoz tartozás? 4. Keresztények jótettei a Holokauszt idején lakóhelyemen (és annak környékén) A választott pályatételt max. 3 oldal terjedelemben kell kidolgozni - géppel vagy kézzel írva. A pályázathoz csatolni kell: - Önéletrajzot (családi körülmények ismertetése, eddigi tanulmányok, iskolák, vallási kapcsolatok, érdeklõdési körök, szakkörök, önképzõkörök, versenyek és azokon elért helyezések, közösségi feladatok.) - Iskola, lelkész illetve közéleti személyiség ajánlatát. - Nyilatkozatot arról, hogy még nem vett részt Magyarságismereti Mozgótáborban. A nyertesek 2005. június utolsó és július elsõ két hete között részt vehetnek a Magyarságismereti Mozgótáborban, melynek a költségeit az Alapítvány fedezi.
H o g y
28. szám, 2005. március
6 . oldal
Erdõszentgyörgyi Figyelõ
h í v j á k ?
- Hogy hívják Albert Einstein torz testvérét? - Frank Einstein. - Hogy hívják a vámpírok adminisztrátorát? - Vérelszámoló. - Hogy hívják azt a ragadozót, amelyik bûnözõket eszik? - Gonosztevõ.
- Hogy hívják a kakukk drogját? - Kakukkfû!!!
GRAFITTIK
- Hogy hívják az okos kisfiú nagyszülõjét? - Agymama.
- Hogy hívják az elsõ osztályú birkát? - Juh ász.
45 évvel ezelõtt március 27-én kezdte meg elõadásait a Párizsban mûködõ Nemzetek Színháza. Négy évvel késõbb 40 ország képviselõi elhatározták, hogy ennek emlékére ezen a napon ünneplik a színházat és azokat, akik elõadásaikkal élményben részesítik a közönséget. E nap tiszteletére a színházak díszelõadásokkal ünnepelnek együtt a közönséggel.
S z a b o l c s
Nem mindennapi szerencsének örvendett László Szabolcs, VIII. osztályos tanuló. Egy 6,5 kg-os, 82 cm hosszú süllõt fogott a Bözöditóban. „Tíz percig kínlódtam vele. Ki kellett fárasztanom, csak azután tudtam kihúzni a partra. Ez nagy fogás volt“ - mondja Szabolcs, akit Szilágyi Csongor kapott lencsevégre. Még mondja valaki, hogy a Bözödi-tóban nincsenek nagy halak!
- Hogy hívják a csíkos tehenet? - Tigriska.
- Hogy hívják a sovány kutyát? - AnoRex.
A színház világnapja
S z e r e n c s é s
- Hogy hívják a kommandós sünt? - Eksün.
- Hogy hívják a szikkadt falubelit? - Szárazföldi.
Március 22. A víz napja A víz napjával veszi kezdetét a környezetvédelmi hónap, amely április 22ével, a Föld napjával zárul. Víz nélkül nincs élet a Földön. Földünk felszínének 2/3-át víz borítja, ennek kisebb része az édesvíz, amelybõl naponta hihetetlan mennyiséget fogyasztunk el. Mindannyiunk kötelessége a vizek védelme. Óvnunk kell a vizeink tisztaságát. Ne váljanak folyóink partjai szeméttelepekké! Ha látsz a Küküllõ partján szemetelõ embereket, figyelmeztesd arra, hogy mennyit árt ezzel mindannyiunknak. Bánjatok takarékosan az édesvízzel!
„Amint az utolsó fát kivágtuk, az utolsó halat kifogtuk és az utolsó folyót is megmérgeztük, rájövünk majd, hogy a pénz nem ehetõ.“ (Greenpeace) „Ha egy problémát kimondasz, félig már meg is oldottad“ (görög szólás) „A hülyeségnek nincs határa, életcélom azt mégis átlépni.“
Erdõszentgyörgyi Figyelõ
7 . oldal
28. szám, 2005. március
Békesség nektek!
Februári népszokások
2005. március 5-én, szombaton felejthetetlen élményben volt része mindazoknak, akik az erdõszentgyörgyi római katolikus templomot megtöltötték. Az év legszebb lelkigyakorlatán vettünk részt. A lelkigyakorlatot Anaklét atya, a székelyudvarhelyi ferencesrendi szerzetes vezette. A szentmise után a marosvásárhelyi Remény együttes mûsorát kísérhettük figyelemmel. Az együttes a 21. századi ember zenei ízlésének igénye szerint adta elõ Jézus keresztútját. Az elõadás után az együttes tagjaihoz merészkedtünk, hogy néhány dolgot megkérdezzünk. Megtudtuk, hogy a zenekar tagjai mind barátok, egyetemisták, fõiskolások, akik a hangszerismeretet a mûvészeti iskolában sajátították el. A heti többórás gyakorlás, közös éneklés igazi örömforrás számukra. A csoport lelki és szellemi vezetõi, Fehér László és Székely Péter nemcsak zenészek, hanem hangszerelõk, zene- és szövegszerzõk is egyben. A zenekarban megszólal a hegedû, a fuvola, a furulya, a klasszikus- és basszusgitár, a szintetizátor és a dob. A kis énekkar tagjai nem kottaolvasók ugyan, de lelkes és jóhangú fiatalok, akik hallás után tanulják meg az énekeket. Énekük nem öncélú, mindig üzenete van a mai fiatalság számára. Azt sugallják, hogy a szürke hétköznapokban is meg kell találnunk azt, ami felemel, és segít átvészelni a bajokat. Néhany iskolatársamat megkérdeztem, hogy tetszett az elõadás. Íme néhány vélemény: K. Beáta: A passió újszerû hangzása, ez a rockos stílus nagyon tetszett. B.Attila: Egyszerûen megható volt. B. Andrea és P. Orsolya: A lelkigyakorlat megnyugvást jelentett. Az énekük élményszerû volt. Az együttes sikerének kulcsa a csapatmunka lehet. Látszott, hogy szívbõl énekelnek. Nagyon szeretnénk viszontlátni õket, de gondolom nemcsak mi, hanem mindazok a fiatalok, akik részt vettek ezen a lelkigyakorlaton. Barabás Andrea és Péter Orsolya, VIII. D osztályos tanulók
Február végén néhány érdekes és szórakoztató tevékenységnek zsûritagként voltam tanúja pár nyolcadikos társammal. A hetedikesek két tavasz eleji népszokást mutattak be: a balázsolást és a farsangtemetést. A balázsolás Szent Balázs püspök emlékét õrzi, aki megmentett egy gyereket a fulladástól. Õ lett a gyerekek védõszentje. A
balázsolás és a gergelyjárás iskolásokat toborzó szokás volt. Ezt a szokást jelenítették meg a hetedikesek. A farsangolás hagyománya vidékenként változó. Ilyenkor vidámabb volt a falvak élete. Ez a zajos esküvõk, a mulatságok ideje. A csúcspontot a fasangfarki hétfõn és húshagyókedden érte el a mulatság. Éjfélkor eltemetik a nagybõgõt, máshol egy részeg legény testesíti meg a kimúlt farsangot, Alsósófalván
Történelmi vetélkedõ 2005. február 21-én a nyárádszeredai Bocskai István történelmi vetélkedõn vett részt az Erdõszentgyörgyi Iskolaközpont három tanulója, a XI. C osztályból. Az erdõszentgyörgyi csapat Rhédey Claudia névvel nevezett be a versenyre és elsõ helyezést ért el. A diákokat Bartos Miklós történelemtanár készítette fel és kísérte el a versenyre.
Szalagavatás - nagykorúsítás Március 10-én a mûvelõdési otthonban került sor a hagyományos szalagavató ünnepségre, amelyen a 18. életévüket betöltött XII-es diákokat köszöntötték a társaik és tanáraik. Az ünnepség után éjfélig tartó bál következett.
például egy szalmabábut, Illyést temetik el. A farsangtemetõkkel jár együtt a Konc király, õ a húsételeket jelképezi. Hátán sonka, szalonna lóg, nyakában kolbászból van a nyaklánc. Konc király összeméri erejét a bõjti eledeleket jelképezõ Cibere bánnal. Fõként a lányos házakhoz járnak el, ilyenkor megengedett a viccelõdés, a tréfába bújtatott igazmondás. A néphagyományok bemutatása után 40 nagyon ötletes jelmeznek az elbírálása volt nekünk, nyolcadikosoknak a feladata. Közben Belényesi Brigitta divatbemutatójának tapsolhatott a közönség, majd néhány pillanatra Amerikába repülhettünk a „katnandzsózók“ jóvoltából.
Aztán végre megszületett a zsûri döntése. A legjobban bemutatkozó jemez a Boszorkány vot. A legötletesebb jelmez díját az Éjszaka kapta. Egyforma díjjal jutalmaztuk a Katicabogarat, a Teknõsbékát és a Virágok tündérét. A zsûri különdíját kapta a Meggyfa. A legtanulságosabb jelmez különdíját a Cigaretta nyerte. Igazi élményben volt részünk. Simon Tünde, VIII.D osztályos tanuló
Erdõszentgyörgyi Figyelõ
28. szám, 2005. március
8 . oldal
Családi és egyéni vállalkozók figyelmébe! A 300/2004-es törvény értelmében Románia területén minden mesterség és szakma gazdasági tevékenységet folytathat kivéve azokat, amelyeket kivételesen tiltanak a törvények. A családi vállalkozásban részt vehetnek a családtagok - férj, feleség, a 16. évét betöltött gyermek, valamint ezek negyedizigleni rokonai. Személyeket munkakönyvvel alkalmazni nem szabad az ilyen vállalkozásban. A gazdasági tevékenység folytatása érdekében engedélyt kell kiváltani a polgármesteri hivataltól. Felhívjuk a figyelmet, hogy az 54/1990-es törvény alapján kibocsájtott régi engedélyek 2004. december 31. után érvénytelenek, tehát új engedélyt kell igényelni. Ezt a 300/2004-es törvény írja elõ. A mûködési engedélyek kibocsájtásához szükséges iratcsomót a polgármesteri hivatal állítja össze, és továbbítja jóváhagyásra a megfelelõ szervekhez. A polgármesteri hivatal a kérelmezési dátumtól számított 10 napon belül köteles kibocsátani az új engedélyt. Az engedélyezésért járó különbözõ illetékeket is a polgármesteri hivatalnál kell kifizetni. Az engedélyek évi láttamoztatási díja természetes személyeknek 335.000 lej, családi vállalkozásoknak 555.000 lej, ezen kívül minden vállalkozónak ki kell fizetnie a cégilletéket (taxa firmã), amelynek összege a 2005-ös évre 200.000 lej. Sófalvi János
Figyelem... ...az utcák állapotát. A városon végigvezetõ úton a „police couché“ - a „fekvõ rendõr“ szerepét betöltõ emelkedõket, a többnyire vízzel teli kátyúkat, a gyalogosok közlekedését keresztezõ rucaúsztatókat, és eszembe jut a mi útjainkhoz hasonló állagú útak szélére palántált hirdetõtáblák szövege: „Aici sunt banii Dumneavoastrã!“ - „Itt van az önök pénze!“ jelezve, hogy az adófizetõk pénzét bizony nem a legeredményesebben hasznosították. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már elõre borsózik a hátam, mi lesz, ha az idei költségvetésbe sem fér bele a kitartó fagyok okozta kátyúk kijavítása. Mi lesz, ha 2005-ben egyetlen erõs lej sem jut a Havadtõ - Nyárádszereda, kisrégiókat összekötõ út javítására? Aszfaltozásról ne is álmodozzunk! Maradnak a középkorra emlékeztetõ útviszonyok? Ezeken megyünk Európába nyakig sárosan? Jut eszembe, a városi benzinkútnál hóolvadáskor, esõzéskor alig lehet kiszállni a jármûbõl, ha tankolni akar a jámbor vezetõ, hát húzzon gumicsizmát! Egy régi német közmondás szerint: ahol út nincs, ott élet sincs. S ahol van, de már-már használhatatlan, ott... A folytatást az olvasóra bízom! Sz. F.
„Ti vagytok a világ világossága ...“ 2005. március 4-én különösen szépen hívogattak az erdõszentgyörgyi református templom harangjai. Vendégeket várt a gyülekezet. Sóváradtól Balavásárig, a felsõ Kis-Küküllõ mentérõl érkeztek a vendégek. Házigazdái voltunk a 2005-ös Nõi Világimanap rendezvényének. Immár 40 éve március elsõ péntekén világszerte közös imádkozásra hívják össze felekezettõl függetlenül az asszonyokat. Országunkban az imanap programját a Romániai Világimanap Ökumenikus Bizottsága állítja össze. Az összegyûlt adományokat elõre meghatározott célokra fordítják. Ebben az évben az adományok egy részét Lengyelországba küldik, a másik részbõl pedig a Maros megyei Ikland gyermekeinek iskolán kívüli tevékenységét támogatják. A templomban több mint 120 asszony gyûlt össze, akik meghallgatták Tatár Anna, sóváradi lelkésznõ igehirdetését, amelynek vezérigéje Máté evangéliuma 5,13-16 volt: „Ti vagytok a világ világossága...“ Ez az ige olvasható, azokon a kitûzõkön is, amelyeket a szentgyörgyi nõszövetség tagjai készítettek ajándékként a résztvevõknek. Ezután elhangzott a következõ ima: „Teljes Szentháromság, add, hogy a világban rossz helyett növekedjék a jó, a babona helyett a Benned való hit, a gyûlölet helyett a szeretet. Kérünk, Istenünk, tarts meg minket és e föld minden emberét békében és egyetértésben. Távolíts el minden fanatizmust a világból, és ne engedd, hogy a te nevedben az emberek háborút viseljenek!“ Az igehirdetést és az imát gyönyörû zsoltárok kísérték. Az est a tanácsteremben szeretetvendégséggel folytatódott. A vendégek szép szavalatokkal tették emlékezetessé az együttlétet. Jó volt hallani, amint idõs nénik könyv nélkül, teljes átéléssel szavaltak el hosszú költeményeket. Mindannyian új erõt és hitet merítve, lelkiekben gazdagodva búcsúztunk el vendégeinktõl. A szeretetvendégségen felkínált szendvicsek és finom sütemények elkészítésében minden asszonytestvérünk részt vett, önzetlen segítségüket ezúttal is köszöni a nõszövetség. Gáspár Hajnal
Az Új utca - a gázvezetékek cseréje utáni állapotában. Ez a kép bárhol készülhetett volna városunk utcáin, ahol munkálatokat végeztek „szakembereink“.
Olvasói levél Lapunk szívesen közöl olvasói leveleket, bár személyes vitákba, vádaskodásba nem akarunk beleszólni, nem tartjuk feladatunknak, hogy személyes sérelmeket, vádakat orvosoljunk, megszellõztessünk. Most mégis közöljük egyik olvasónk levelét, mert sajnos, egyre nagyobb teret kezd hódítani a különbözõ mulatságok során megnyilvánuló erõszakosság. Az Erdõszentgyörgyi Figyelõ Szerkesztõségéhez! Alulírott S. K. erdõszentgyörgyi lakos kérem a szerkesztõséget, közöljék a levelemet. 2005. február 19-én, szombaton az erdõszentgyörgyi kultúrotthonban cigánybált rendeztek. A fiam, K. I. barátaival 10 órakor jelent meg a bálon befizetve a 50000 lejes belépõt. Szórakozott éjjel 2 óráig, ekkor kiment a barátaival együtt. Amikor azonban visszatértek, a bál egyik rendezõje, K.B. a fiamat megragadta, kilökte és nagyon megverte azzal az indokkal, hogy nem fizette ki a beléptidíjat. A beléptidíj kifizetését igazoló jegyet a fiam a városi rendõrségnek adta át. A verés következtében a fiam ágyba fekvõ beteggé lett. Ez a brutális bánásmód nagy fájdalmat okozott mindkettõnknek annál is inkább, mert a fiam egészségét már 14 éve csak nagyon drága gyógyszerekkel (65 millió lej havonta) tartjuk fenn. Ezt az egész város tudja, mindenki megértõ volt a gyermekemmel. A minden embernek kijáró tiszteletet elvártam volna K.B-tõl, a bál rendezõjétõl is. Tisztelettel S. K.
28. szám, 2005. március
9 . oldal
Erdõszentgyörgyi Figyelõ
N õ n a p i
v e r s a j á n d é k
Székely János
Tudom
én,
kedves...
Tudom én, kedves, hogy sosem leszel Törvényben sem és bûnben sem a társam. Tudom, hogy nincs, és már nem is lehet Jogom, hogy magam életedbe ártsam.
Fellombozol, mint csonka fát a komló.
Tudom én, kedves, hogy virágaid Énnekem már csak bánatot teremnek. És mégis boldog és hálás vagyok Azért, hogy vagy, és azért, hogy szeretlek.
Láng vagy, mely perzselt, míg köröttem lengett,
A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó Vagy énnekem a földön és égen.
De távolabbról éltet és melenget: Elvesztett társam, megnyert kedvesem.
Farsangi bál Bözödön Bözödön is hagyománya van a farsanggal kapcsolatos vidám, hangulatos összejöveteleknek. Ennek szellemében rendezték meg február 14-én a Bözödi György Általános Iskola tanulói a farsangi bált. A szokásos farsangi fánk orrcsiklandó illata árasztotta el a mûvelõdési otthon nagytermét. Az óvónéni, az osztálytanítók és az osztályfõnökök irányításával már jó elõre elkészültek a jelmezek és a színvonalas elõadások, amelyekkel a gyerekek a közönséget szórakoztatták. A legötletesebb, a legjobb jelmezek, a legkomikusabb jelenetek oklevelet és ajándékot kaptak. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Hegyi László alpolgármester, aki nagyon jól érezte magát a bözödiek között, gyönyörködött elõadásaikban, nevetett mókáikon. A bözödi iskola tanulói a közönség igazi, vidám farsangi hangulatot éltek át e néhány feledhetetlen órában. Egy kis közösség tagjaiként - gyerekek és felnõttek közösen - összefogással, lelkesedéssel, felelõsségtudattal képesek egy olyan tevékenység megszervezésére, amely felejthetetlen élményt jelent minden résztvevõ számára bizonyítva, hogy nincs lehetetlen. Dolgozni kell, ha élni akarunk, mi élni akarunk, hát dolgozni fogunk!
Lászlóffy Aladár
Annyi háború van a földön Annyi háború van a földön, mért kezdjünk mi is háborút? Száz évem idegenben töltöm, veled egy délután ha jut. Mit kívánsz még a gyõzelemhez, ha élve, épen megvagyok, s ha akarod, soká meglesz négy tenyér közt e csöpp sarok, nem színpadnak s nem csatatérnek, csak lakni benne míg lehet, s lehet, hogy itt utol se érnek vagy ittfelejtenek neked. Engedek inkább, kedved töltöm, csak mert ez mind eszembe jut: annyi háború van a földön, mért kezdjünk mi is háborút.
Berei Kálmán
„Süssünk, fõzzünk valamit...“
Jakab Erzsébet rovata
Az erdélyi konyha mindig híres volt. A finom falatok elkészítésében városunk asszonyai is jeleskednek. Szándékunk megosztani a fiatalabb gazdasszonyokkal is azokat a hagyományos vagy kevésbé hagyományos recepteket, - esetleg konyhatitkokat - amelyek híressé tették és teszik e vidék gazdasszonyait. Hasznos tudnivalók és kipróbált receptek mellett szeretnénk közölni a hagyományos, már-már kiveszõfélben lévõ ételek, sütemények elkészítésének módját. Kérjük olvasóinkat, ha ismernek ilyen régi recepteket közöljék a rovatvezetõvel.
Finom parasztrétes
Húsvét utáni kifli fõtt tojásból
Hozzávalók: 1 csomag sütõpor, 1 tojás, diónyi zsír, 1/2 kg liszt, 1 evõkanál ecet, 2 kanál cukor, 8 kanál tej. Ezekbõl puha tésztát gyúrunk, vékonyra nyújtjuk, és megkenjük olvasztott zsírral vagy vajjal. Pihentetjük, majd újra megkenjük zsiradékkal. 12 részre osztva egyenként palacsinta nagyságúra nyújtjuk, a közepüket kézzel kissé huzogatva meglazítjuk, aztán jó forró olajban rózsaszínre sütjük.Ha az olaj lecsöpögött, vaníliás porcukorral megszórjuk, kettõbe vágva tálaljuk. Jakab Erzsébet
8 darab fõtt tojás sárgáját szitán áttörünk, hozzáadunk 1/2 csomag margarint, 13 dkg cukrot, fél citrom levét és héját, valamint 25 dkg lisztet. Jól összegyúrjuk, majd apró kifliket formálunk a tésztából. Sütés után vaníliás porcukorral meghintjük. Szekeres Margit receptje
H
Í
R
28. szám, 2005. március
10. 10. oldal
Erdõszentgyörgyi Figyelõ
E
K
I
N
N
Egyre kelendõbb a bözödi kenyér Az elmúlt évben megjelent a kereskedelemben a bözödön készített kenyér. Több formában, csomagolásban vásárolhatjuk az erdõszentgyörgyi, kendi, vadasdi, bözödi üzletekben. Az 1 kg-os kenyér ára 16.000 lej. Kovács Lajos cégtulajdonostól megtudtuk, hogy a bözödi pékáru egyre kelendõbb.
Mikrofonok, erõsítõk közel 60 millióra Közel 60 millió lejt költött az erdõszentgyörgyi iskola erõsítõkre, mikrofonokra, hangfalakra és egyéb hangosító felszerelésekre, amelyeket egy román-német cégtõl vásároltak. Ezzel régi vágya teljesült az erdõszentgyörgyieknek: végre van a városban egy olyan akusztikai felszerelés, amely megfelel bármilyen ünnepség lebonyolítására.
Szép beszéd anyanyelvi vetélkedõ
E
N
-
O
N
N
A
N
Hogy megmaradjon mementónak! Késõ õsszel az Erdõszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal megrendelésére Sebestyén Zoltán vállalkozó megerõsítette a Bözöditóból kiemelkedõ bözödújfalusi katolikus templomtorony alapját. Idõs Szõcs Lajos, kõrispataki vállalkozó közbenjárására a tavasz folyamán újra befedik a tornyot. A munkálatokhoz szükséges faanyagot egy farkaslaki vállalkozó ajánlotta fel, a cserepeket pedig a TONDAC nevû brassói vállalkozás biztosítja. A munkálatok elvégzéséhez kérik a szentgyörgyi önkormányzat támogatását - közölte Szõcs Lajos. Fotó: Szilágyi Zoltán
Május 7-én Erdõszentgyörgyön rendezik meg a felsõ Kis-Küküllõ mentén hagyományossá vált Szép beszéd anyanyelvi versenyt. Balavásár - Szováta - Nyárádremete körzetéhez tartozó iskolák tanulói vesznek részt a vetélkedõn. A megmérettetésre meghívták Nyárádszereda, Szováta és természetesen a házigazda, Erdõszentgyörgy líceumainak tanulóit is. A szervezõk Jakab Éva, Csonta Réka és Tóth Domokos magyartanárok.
Áprilisban érkeznek az adóbevallási nyomtatványok
Áprilisban érkeznek a pénzügyõrséghez az adóbevallási nyomtatványok. (Declaraþie de venit global) Ezeken kell majd feltüntetni a személyi jövedelemadó 1%-os felajánlását a kiválasztott civil szervezet javára. A munkavállalónak ki kell töltenie, és a munkáltatótól kapott pénzügyi lap (Fiºa fiscalã) másolatával Április közepén vizsgáznak együtt május 15-ig le kell adnia a lakcím szerinti körzeti pénzügyhöz. Akiknek véglegesítve van már a pénzügyi lapjuk, azok is Április közepén zárul a tavaly decemberben felnõttek számára kérhetnek nyomtatványt, amennyiben adójuk 1%-át fel kívánják indult kõmûves és asztalos szakképzõ tanfolyam. A sikeresen vizs- ajánlani valamelyik civil szervezetnek - tájékoztatta lapunkat gázó hallgatók az oktatási és a munkaügyi minisztérium által Sófalvi János, az erdõszentgyörgyi penzügyi hivatal vezetõje. kibocsátott oklevelet kapnak. Reméljük egyesületünknek ajánlja fel adója 1 %-át.
70 település nyugdíjasai
Április 23-án Szent György-napok
70 településrõl 4570 tagot számlál az erdõszentgyörgyi Az idén április 23-án, szombaton tartjuk a város névadójának Nyugdíjasok Önsegélyzõ Pénztára. 2002-tõl a pénztár elnöke Both ünnepét. A környékbelieken kívül a város várja Celldömölk és Baja Mihail. Tavaly 2000-en igényeltek kölcsönt 2,5 %-os havi kamattal. küldöttségét.
A franciaországi Varades vendégei voltak Használt- és új számítógépek
A franciaországi testvértelepülés vendége volt március elején Bözöd küldöttsége, valamint a település hivatalos képviselõi, Tar Használt- és új számítógépek, valamint tartozékok forgalmazását András polgármester, Hegyi László alpolgármester és Magyarosi kezdte el Menyhárt István mérnök, személyi vállalkozó Erzsébet, az Iskolaközpont igazgatója. Erdõszentgyörgyön a helyi Takarékpénztár (CEC) épületében. A drágább számítógépek esetében lehetõség van részletfizetésre is. Farsangoltak a kisiskolások is Február 23-án az erdõszentgyörgyi I.- IV. osztályosok is farsangoltak. Nagy izgalommal készülõdtek a kicsik, hogy megjelenjenek ötletes jelmezeikkel a szülõk, barátok kíváncsi szeme elõtt. A bemutatkozás sikerét biztosította két kínai udvarhölgy és egy cowbolylány - azaz Nagy Kinga-Erika, Fodor Ildikó és Tamás Emese tanítónõk. Az ötletes bemutatkozás után a zsûri - Szép Lenke tanárnõ, Barabás Ibolya és Személy-Gáll Tünde tanítónõk - díjazta a legjobb jelmezeket, de mindenki kapott emléklapot és édességet. A szülõk jóvoltából finom sütemények között válogathattak a mulatozó gyermekek - tudósította lapunkat Tamás Emese tanítónõ.
Köszönet a támogatásért A napközi-otthon alkalmazottai köszönetüket fejezik ki Todea Flavius erdõszentgyörgyi vállalkozónak, aki februárban 1.000.000 lejt adományozott az intézménynek. Az adomány felhasználásáról a szülõi bizottság fog dönteni - tudtuk meg az intézmény igazgatójától.
Hírszerkesztõ: Székely Ferenc
ErdõszentgyörgyiFigyelõ Kiadja a B o d o r P é t e r M û v e l õ d é s i E g y e s ü l e t Cím: 547535, Nicolae Bãlcescu 13. Erdõszentgyörgy - Sângeorgiu de Pãdure, Maros megye - jud. Mureº Bankszámlaszám: RO93CECE-MS01-43RO-L0000038, C.F. 14555648 F õ s z e r k e s z t õ : Kovrig Magdolna S z e r k e s z t õ s é g : Báthori István, Kovrig Zoltán, Osváth József, Sebestyén Péter,Székely Ferenc, Székely-Béres Attila, Tamás Emese. M u n k a t á r s a k : Király Katalin, Vass Katalin, Szekeres Matild E - m a i l :
[email protected] Tel : 00 40 - 265 578 720 ISSN 1583-8765 Készült a marosvásárhelyi M e d i a p r i n t nyomdában