444 FIGYELŐ
HÍREK
N É P E S E D É S I
V I L Á G K O N F E R E N C I A
Az Egyesült Nemzetek Szervezete a Gazdasági és Szociális Tanács javas lata, ill. a Közgyűlés jóváhagyása alapján, 1974. augusztus 19. és 30. között ta r totta meg a Román Szocialista Köztársaság kormánya meghívására a Népese dési Világkonferenciát, Bukarestben. A Konferencia előkészítését 1972-től kezdődően az Egyesült Nemzetek Szervezete Népességi Bizottsága végezte. Ugyanekkor hozták létre a Konferen cia Titkárságát is, kinevezve a Konferencia főtitkárát, Antonio Carillo-Flores mexikói diplomatát. Az előkészítés m unkája több szinten folyt. A Népességi Bizottság végezte az adm inisztratív és szervezeti kérdések megvitatását. A szakmai témák elő készítésére négy szimpóziont hívtak össze: a népesedés és gazdasági fejlődés (Kairó), népesedés és család (Honolulu), népesedés, erőforrások és környezet (Stockholm), népesedés és emberi jogok témakörében (Amsterdam) 1973. júniusa és 1974. januárja között. Ezenkívül létrehozták a Népesedési Akció Program szakértő bizottságát, amely 1972. júniusa és 1974. februárja között háromszor ülésezett. A szimpozionok és a szakértőbizottságok jelentéseit 1974. márciusa és m ájusa között öt regionális konzultatív értekezlet vitatta meg (Latin-Amerika: San J osé; Ázsia: Bangkok; A frika: Addis Abeba; Nyugat-Ázsia: Damaskusz; Európa: Genf). A Világkonferenciára az ENSZ valamennyi tagállam át és ezenkívül a specializált szervezetek tagjait hívták meg; résztvehettek a nemzetközi szer vezetek képviselői, valam int megfigyelőként a kormányközi szervezetek és a nemzeti felszabadítási mozgalmak megbízottai. E Konferencia volt az első olyan népességi értekezlet, amely az ENSZ szervezésében a kormányok hivatalos képviselői jelenlétében — politikai kon ferencián — vitatta meg a népesedés kérdéseit. Ezt megelőzően az ENSZ már két alkalommal tartott népesedési világértekezletet (1954-ben Rómában és 1965-ben Belgrádban), de ezeken a demográfiai tudomány szakértői vettek részt. A Konferencia megnyitó ülésén K urt Waldheim, az ENSZ főtitkára tartott beszédet,1 majd a rendező ország képviseletében Nicolae Ceausescu, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. Végül a Konferencia főtitkára foglalta össze a világ népesedési kérdéseket, ill. körvonalazta a Konferencia feladatait. A Konferencia elnökévé George Macovescu-t, Románia külügyminiszterét választották. 31 alelnök megválasztására került sor, akik közül 8 az afrikai ré gió országait, 7—7 Latin-Am erikát, ill. N yugat-Európát és egyéb régiókat, 6 Ázsiát, 3 az európai szocialista országokat (Szovjetunió, Csehszlovákia, Ju goszlávia) képviselte. A Konferencia m unkája a plenáris ülésen, három bizottságban (Népesség változás és társadalm i-gazdasági fejlődés — Népesedés, erőforrások és környe zet — Népesedés és család) és egy munkacsoportban (Világ Népesedési Akció Terv) folyt. A bizottságok elnökévé Kolumbia, az Egyesült Királyság és a Fülöp Szigetek képviselőit; a m unkabizottság elnökévé Algéria delegátusát válasz tották. A Konferencia m unkájában 135 ország 1100 küldötte valam int a nemzet 1 A b e s z é d s z ö v e g é t 1. a fo ly ó ir a t 323. o ld a lá n .
FIG Y E L Ő
445
közi szervezetek 140 megbízottja ill. a kormányközi szervek és a felszabadítási szervezetek mintegy 200 megfigyelője vett rész. A magyar küldöttséget dr. Szabady Egon, a KSH elnökhelyettese vezette. Tagjai voltak dr. Czerván M ártonné (SZOT), dr. Kiinger András (KSH), dr. Monigl István (OT), dr. Őry Imre (Egészségügyi Minisztérium) és dr. Somos Ferenc (Külügyminisztérium). Szakértőként résztvettek a konferencia, ill. a bi zottságok m unkájában dr. Horváth László (Hazafias Népfront), Ortutay Zsuzsa (Nőtanács), dr. Miltényi Károly (KSH), Pallos Emil és dr. Tamásy József (Népességtudományi K utató Intézet). + A Plenáris ülésen 14 munkaülésen (7 napon keresztül) 105 ország és m int egy 30 nemzetközi szervezet beszámolója hangzott el.1 A plenáris ülésen elhangzott általános vita2 folyamán az országok dele gátusainak döntő többsége inkább a világ népesedési kérdéseivel, annak okai val és megoldási lehetőségeivel foglalkozott, m int országa népességi helyze tének, népesedéspolitikájának elemzésével. A vita során kiderült, hogy a világ országainak többsége nem fogadja el a Konferencia előkészítő anyagainak — a nyugateurópai és amerikai demográfusok által sugallt — azon alapgondola tát, hogy a népességi robbanás az emberiség jövőbeli fejlődésének megakadályozója. illetve, hogy a túlnépesedés egyetlen megoldása a születésszabályozás elterjesztése és a népességszaporodás minél előbbi megállítása (a „0-népesség fejlődés” elérése). Számos fejlődő ország küldötte hangoztatta, hogy országában inkább alulnépesedésről lehet beszélni és a gazdasági fejlődéshez több lakosra, nagyobb népességfejlődésre lenne szükség. Ezt a nézetet főleg egyes nagyobb latinam e rikai országok delegátusai fejtették ki. Argentína, Brazília, Peru és részben Mexikó sajátos népesedési helyzetének ismertetésével. Kissé más megközelítés ben, de hasonló hangnemben beszéltek Fekete Afrika küldöttei is, akik a gyar mati és újgyarm ati elnyomással, illetve a múltbeli rabszolgaszállításokkal, a jelenlegi gazdasági fejletlenséggel okolták a népesség alacsony életszínvonalát és az egyes helyeken em iatt tapasztalható viszonylagos túlnépesedést. Néhány afrikai ország — Guinea, Szenegál és főleg egyes arab országok: Algéria, Irak — küldöttei a gazdasági fejletlenség m ellett a társadalm i elmaradottságot okolták a népesedési helyzet kialakulásáért és ennek megváltoztatását sürget ték. E két világrész küldöttei általában elvetették a születésszabályozás egy oldalú propagálásának és a népesedéspolitikába való beavatkozás gondolatát. Még határozottabban szálltak síkra a népesedés és társadalmi-gazdasági fejlődés összefüggései és kölcsönhatásai m ellett a szocialista országok küldött ségvezetői. A nemzetközi helyzet ism ertetése m ellett kitértek saját országaik gyakorlatának ismertetésére, ezzel példát m utatva arra, hogy a társadalom forradalmi átalakulása és az ennek következtében létrejövő hatalm as gazda sági fejlődés, amely megszünteti a kizsákm ányolást (nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt), növeli az életszínvonalat, egyértelműen megoldja a népese dési kérdéseket; megszünteti a viszonylagos túlnépesedést és az azzal járó bajokat: a nyomort, az éhínséget és a munkanélküliséget. A születésszabályozási gondolat, ill. a népességszaporodás csökkentése, a ,,0-növekedés” közvetlen gyors elérése önmagában alig szerepelt egyetlen or szág felszólalásában is. Egyes ázsiai országok (India, Pakisztán, Bangladesh, Indonézia) ugyancsak vázolták hazai gyors népességszaporodásuk problém áit és kifejtették családtervezési program jaik célkitűzéseit, de mindannyian hang súlyozták, hogy a végleges megoldást csupán a társadalmi-gazdasági helyzet megjavítása hozhatja. A Nyugat-európai országok is kisebb hangsúllyal hangoztatták eredeti állás foglalásukat. Elismerték a gazdasági körülmények kölcsönhatásait és az orszá gok saját népesedéspolitikájának szükségességét. De — saját alacsony szaporo 1 E z e k b ő l n é h á n y a t a fo ly ó ir a t 328—382. la p ja in k ö z lü n k . 2 ö s s z e f o g la lá s á t a fo ly ó ir a t 394—401. la p ja in k ö z ö ljü k .
446
„ F I G Y E I, Ö
dásukat alapulvéve, amely m ár távlatilag az egyszerű reprodukciónak felel meg — hangsúlyozták a népességszaporodás üteme minél előbbi csökkentésé nek szükségességét, a világ többi régióiban is. Leginkább az Egyesült Államok. Kanada, egyes skandináv országok, az Egyesült Királyság, kisebb mértékben Hollandia, NSZK hangoztatott antinatalista nézeteket. A Plenáris ülésen elhangzott pozitív’ állásfoglalások tükröződtek a három Bizottság és a Munkacsoport m unkájában is. M indenütt olyan ajánlásokat hoz tak, amelyek a társadalm i-gazdasági fejlődés szükségességét, a népesedéspoliti kában az államok szuverénitásának kimondását, a fejlett országok felelősségét hangsúlyozták. E gondolat jól tükröződik a 3 bizottság által előterjesztett és a Konferencia által — szavazás nélkül — elfogadott ajánlásokban.1 Még inkáb megnyilatkozott az alapgondolat megváltoztatásának szándéka a Munkacsoport vitáiban, amely a Világ Népesedési Akció Tervet módosította.2 A többszöri előkészítés után előterjesztett program ui. teljes egészében tük rözte az — eredeti — nyugateurópai álláspontot. Ez annak ellenére történt, hogy a regionális előkészítő üléseken nagyszámú módosító indítvány született, amely elsősorban a terv alapvető m egállapításait kívánta megváltoztatni. így pl. a genfi előkészítő európai tanácskozáson elsősorban a szocialista országok képviselői, de a latinam erikai és az afrikai regionális előkészítésen is teljes át dolgozást javasoltak. Ennek ellenére az ENSZ titkárság lényegében az eredeti tervet nyújtotta be — csak formai módosításokat fogadott el. Em iatt a Munkacsoport m unkája igen nehezen indult, mivel 340 módosító indítvány került benyújtásra. Ennek zömét Latin-Am erika (Argentína), a szo cialista országok és Afrika (mindkettő regionálisan) javasolta. A nyugateurópai és ázsiai küldöttek ugyan részben vitatták e módosítások egy részét, de a 8 na pig tartó vita után elfogadásra került az új Akció Terv. amely m ár sok vonat kozásban tükrözi a szocialista és haladó fejlődő országok álláspontját. Ez első sorban a program I. és II. fejezetében nyilvánul meg, amely az Akció Terv előzményeit, ill. alapelveit foglalja össze és ebben a népesedési probléma okait megfelelő módon fejti ki. a valóságnak megfelelően elemezve, hogy a túlnépe sedés okai a társadalm i-gazdasági fejletlenségben tapasztalhatók és megoldás is a fejlesztésben keresendő. Hasonlóképpen új pozitív vonása az Akció Programnak, hogy az eddiginél jobban hangsúlyozza a nemek egyenjogúságát és a nők teljes felszabadítását. Másrészt teljes egyértelműséggel mondja ki az országok szuverenitását népe sedéspolitikájuk kialakításában. A módosított Akció Program ot a Konferencia — szavazás nélkül — elfo gadta; csupán néhány ország jelentette be. hogy maga részéről — bizonyos nemzeti érdekek m iatt — nem tudja azt elfogadni.
A Népességi Világkonferencia m ellett az ENSZ. ill. a román kormány több párhuzamos rendezvényt szervezett. így a Konferenciát megelőző héten került sor az Ifjúsági Népesedési Konferenciára, ill. az Újságírók Népesedési Értekez letére. a Konferenciával egyidejűleg pedig a Népesedési Tribün előadásai és vitái folytak.
1 A b iz o ttsá g o k je le n té s é t , j a v a s l a t a i t 2 L á sd a fo ly ó ir a t 424—443. o l d a l á n .
es a já n lá s a it
i. a fo ly ó ir a t 401—424. o ld a lá n .
F I G Y E L Ő
447
HÍREK
VIII. S Z O C I O L Ó G I A I V I L Á G K O N G R E S S Z U S (Torontó, 1974. augusztus 18—24.) A VIII. Szociológiai Világkongresszust ez év augusztus 18—24. között To rontóban rendezték meg. A kongresszus fő tém ája „A tudomány és a forrada lom a modern társadalm akban'’ című problém akör volt és valamennyi tudo mányos rendezvényt ennek a fő gondolatnak a jegyében bonyolították le. A kongresszuson 4 plenáris ülés, 14 munkacsoport, 10 kerekasztal összejö vetel, 6 szimpózium, 11 különleges ülés, 14 ad hoc csoport, továbbá 33 kutatási bizottság ülései jelentették azokat a munkaszervezeti kereteket, amelyekben a szakmai viták lezajlottak. A Világkongresszus tem atikájának kialakításában, a programok szervezé sében és lebonyolításában a szocialista országok szociológusai jelentős szere pet játszottak. A körülbelül 3000 résztvevő között csak mintegy 200 volt azok nak a száma, akik szocialista országokat képviseltek, de a létszámban megmu tatkozó hátrányt aktív, felkészült szerepléssel hatékonyan ellensúlyozták. A Szovjetunióból 100, Bulgáriából 33, Csehszlovákiából 15, a többi szocialista or szág mindegyikéből 7—8 delegátus volt jelen. Magyarországot 25 főnyi küldött ség képviselte. A delegációt Kulcsár Kálmán akadémikus, az MTA Szociológiai Kutató Intézet igazgatója vezette. A magyar szociológusok a kongresszus különböző rendezvényein össze sen mintegy 97 ülésen vettek részt. 17 magyar előadás hangzott el. (Ágoston László, Andorka Rudolf, Farkas János, Ferge Zsuzsa, Fukász György, Kulcsár Kálmán, Lick József, Molnár László, Nagy Emil, Szalai Sándor, Szentpéteri István, Varga Károly.) Közülük többen két előadással is szerepeltek. Magyar részről számos felszólalás is elhangzott. Több küldöttünk elnöki, vitavezetői, moderátori (vitaösszefoglalói) funkciókat is betöltött. A delegációból Kulcsár Kálmán és Szalai Sándor aktívan resztvettek a Nemzetközi Szociológiai T ár saság vezetőségi testületéinek (pl. Delegátusok Tanácsa) munkájában. A szakmai viták m ellett könyv- és folyóirat kiállítással is résztvett a m a gyar küldöttség a kongresszuson. Mintegy 140 könyv és folyóirat m utatta be a nemzetközi kiállításon a magyar szociológia utóbbi éveinek termését. Nagy sikert ért el delegációnk a Szociológia c. folyóiratnak a világkongresszusra készített angol—francia nyelvű különszámával, amelyből az érdeklődők a hazai kutatásokról és kutatóm űhelyekről kaphattak információt és értékelő átte kintést. A kongresszus alkalm ával több fogadáson, baráti összejövetelen is nyílott arra lehetőség, hogy a szakmailag értékes személyi kapcsolatokat más orszá gok szakembereivel a magyar szociológusok tovább ápolják és fejlesszék. A Nemzetközi Szociológiai Társaság érvényes alapszabálya szerint — m in den világkongresszuson — négyévenként tisztújításra kerül sor. A Végrehajtó Bizottságot a Delegátusok Tanácsa választja meg. Ez utóbbiban minden országot egy delegátus képvisel, akinek egy szavazata van. A Végrehajtó Bizottság új elnöke T. B. Bottomore (Anglia) lett. Alelnökök: Anouar Abdel-M alek (Fran ciaország), Ulf Himmelstrand (Svédország), Alain Touraine (Franciaország). A VB új tagjai: Akinsola A k iw owo (Nigéria). Michel Bassand (Svájc), Reuben Hill (USA). Guido M artinotti (Olaszország), Ramkrishna M ukherjee (India), M. H. Rutkevics (Szovjetunió), Magdalena Sokolowska (Lengyelország). A VB-be
448
FIGYELŐ
kooptált tagok a K utatási Bizottságok képviseletében: Joseph Ben David (Iz rael), Morris Janowitz (USA), Juan Linz (Anglia), Stefan Nowak (Lengyel ország). Sajnálatos módon a vezetőség összetétele nem tekinthető kielégítőnek, mivel a szocialista országok elvesztették az eddigi egy alelnöki pozíciójukat és a VB-ben sem részarányos a képviseletük. A kongresszus utolsó napján az előző főtitkárság által javasolt alapszabály-módosító elképzeléseket —• éppen az ak tív magyar oppozíciónak köszönhetően —. sorra elutasították. A módosítások ugyanis mind arra irányultak, hogy továbbnöveljék a nyugati országok kép viseleti lehetőségeit a szocialista és a fejlődő országok hátrányára. A Főtitkárság is újjáalakult. Az új főtitkár Celine Saint Pierre (Kanada), helyettese K urt Jonanssohn (Kanada). A Főtitkárság Milánóból Montrealba tette át székhelyét. A NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓ INTÉZET KÖZLEMÉNYEI A Népességtudományi K utató Intézet közleményei sorozatban eddig az alábbi kötetek jelentek meg: 1. Magyarország megyénkénti népességének várható alakulása. 1960. I. — 1980. I. között 1963,1. 2. A nyugdíjasok helyzete, 1963/2. 3. A korbevallás megbízhatóságának vizsgálatai az 1960. évi népszámlá lásnál 1964/1. 4. Magyarország népességének demográfiai jellemzői régiónként. 1965/1. 5. A válások okai. 1965 2. 6. A budapesti nyugdíjasok helyzete és problémái. 1965/3. 7. A társadalm i átrétegződés és demográfia hatása. I. Budapesten és a városokban, 1965/4. 8. A népesség foglalkozásának változása 1960—1963 között. 1965/5. 9. Vizsgálatok a népesség területi eloszlásának alakulásáról Magyarorszá gon. 1900—1960. 1966/1. 10 Lakásdemográfiai adatok. 1966/2. 11. A szociális intézetek és gondozottaik helyzete. 1966/3. 12. Magyarország népességének területi előreszámítása. 1966/4. 13. A magyar leíró statisztika irány fejlődése. 1966/5. 14. Termékenységi adatok. 1966/6. 15. A demográfiai tényezők hatása a művelődésre. 1967/1. 16. Iskolai végzettség és szakképzettség. 1967/2. 17. Magyarország népességének gazdasági korfái. 1967/3. 18. Nemzetiségek demográfiai sajátosságai Baranya megyében. 1968/1. 19. Magyarország népességének előreszámítása. 1966—2001. 1968/2. 20. A magyar történeti dem ográfia a II. világháború után. 1968/3. (Angol nyelven.) 21. Történeti demográfiai kollokvium. Budapest, 1965. 1968/4. (Francia, angol és ném et nyelven.) 22. Demográfiai jellemzők a települések nagyságcsoportja szerint, 1900— 1960. 1968/5. 23. A Központi Statisztikai H ivatal Népességtudományi Kutató Intézeté nek évkönyve, 1963—1968. 1968/6. (Magyar és angol nyelven.) 24. Alkoholizmus. 1968/7. 25. Gyermekgondozási segély. 1969/1.
F I G Y E L Ő
451
16. School Qualification and Professional Training. 1967/2. 17. The Economic Age-Pyramids of H ungary’s Population. 1967/3. 18. The Demographic Characteristics of the Nationalities of the County of Baranya. 1968/1. 19. Population Projection for Hungary, 1966—2001. 1968/2. 20. H ungarian Historical Demography after World War II. 1968/3. (In English) 21. Colloquium on Historical Demography. Budapest, 1965. 1968/4. (In French, English and German) 22. Demographic Characteristics by Size of Settlements, 1900—1960. 1968/5. 23. Annals of the Demographic Research Institute of the Central Statistical Office, 1963—1968. 1968/6. (In Hungarian and English) 24. Alcoholism. 1968/7. 25. Allowance for Child’s Care. 1969/1. 26. Survey Techniques in Fertility and Family Planning Research: Expe rience in Hungary. 1969/2. (In English) 27. Family Planning in Hungary. Main Results of the TCS-66 Study. 1970/1. 28. Allowance for Child’s Care. 1970/2. 29. Demographic and Physical-Developmental Study of Those Who Applied for Admission to Universites (Higher Schols) in 1966. 1970/3. 30. Social Mobility and its Demographic Effects in Hungary. II. 1970/4. 31. Family Planning in Hungary. Main Results of the 1966 Fertility and Family Planning (TCS) Study. 1970'5. (In English) 32. A bstract of the Lectures Delivered at the 9th Hungarian Congress of Biology. Budapest, 6—7—8 May, 1970/6 (In English) 33. Some Aspects of the Internal Migration of Population in Hungary since 1957. 1971/1. (In English) 34. Life Tables of Hungary from 1900/01 to 1967/68. 1971/2. 35. Population Policy in Hungary. 1972/1. 36. Population Projections of Hungary (1972—2001). 1973/1. 37. The Demographic Characteristics of the Nationalities of the County of Baranya. II. 1973/2. 38. The Population of Hungary. 1974/1.
