CSALÁDTERVEZÉS A Z EG É S Z S É G Ü G Y I O K T A T Á S B A N * DR. T H O R S T E N S J Ö V A L L
A m ikor n éh án y h ó n ap p al ezelőtt tan u lm án y o m o n dolgoztam , úgy érez tem , nem v ag y o k képes té m á m a t sem speciális, sem összefoglaló k érd ésk én t m egoldani. T u lajd o n k ép p en nem is tu d o m , helyes-e m o n d an d ó m at a k á r a pszichológia v a g y szociológia, a k á r a filozófia címszó alá besorolni. E z é rt in k á b b csak a h á tté r im presszionista m egfestésére irányuló k ísérletnek te k in tsé k . A p ro g ram cím ével, a „szociáldem ográfia” kifejezéssel kezdem : úgy vélem , ez in k áb b a p ro g ram -b izo ttság ad hoc ötletének te k in ten d ő , m in t e lfo g a d o tt tu d o m á n y o s fogalom nak. H a valak i a z t kérdezné, m ié rt a d tá k a p ro g ra m n a k ezt a cím et, ta lá n a z t lehetne, v á la sz o ln i: ez k ísérlet arra, hogy fig y e lm ü n k e t a dem ográfiai k u ta tá s társad alm i és h u m án v o n atk o z ása ira irá n y ítsa . T o v á b b á k ísérlet a rra is, hogy a m ai dem ográfiai k u ta tá sh o z k a p csolódó tö m e g sta tisz tik a m erev fo g alm át enyhítse, b á r eléggé nehéz fela d at n a k látszik ez u tó b b i összeegyeztetése a hagyom ányos orvosi felad ato k k al. A kon feren cia cím e a rra u ta l, hogy á t kell hid aln i a szak ad ék o t a különféle k u ta tá s i filozófiák és a különböző szakm ai csoportok k ö z ö tt. Míg a dem ográ fu so k tu d o m á n y o s fe la d a ta az em berekkel szám szerűleg foglalkozni, ennek ép p e n ellenkezője az egészségügy te rü leté n dolgozó szakem berek felad ata, m é g ebben a k o rb a n is, am ik o r figyelm ünket a legfenyegetőbb töm egjelen ségek k ö tik le. E G Y É N ,
C S O P O R T
ÉS
TÖ M EG
S zakm ai fe la d a ta in k különbözőségeiben is tü k rö ző d ik az a felgyülem lő feszültség, am i k o ru n k em beriségében az egyéni érdekek és a t öm eg-életm egn y ilv án u láso k k ö z ö tt fen n áll. H og y an v ezethető le ez a feszültség, ez k o ru n k egyik leg k iáltó b b p ro b lé m á ja . Sok m inden m u ta t a rra , hogy m inél jo b b a n n övekszik a töm eg n y o m ás, a n n á l h an g o sabban fog az egyén „ sik íta n i” , h a eg y á lta lá n olyan h ely zetb en v an , hogy h a sz n á lh a tja a h a n g já t. *A N em zetközi C salád terv ezési Szövetség (In te rn a tio n a l P lanned P aren th o o d F ederation) E u ró p a i és K ö zel-keleti R é g ió ján a k B u d a p esten 1969. szeptem ber 15— 17-én t a r t o tt 6. konferen c iá já n m e g v ita to tt előadás.
C S A L Á D T E R V E Z É S
O K T A T Á S A
445
Az orvosi e tik a egyik alapelve v o lt m indig és ú gy vélem , m ara d is, hogy az egyént figyelm esen m eghallgassuk és m eg p ró b áljuk s a já t ja v á ra felhasz nálni azt, a m it elm o n d o tt. A m ilyen nehéz v o lt m indig is eleget te n n i ennek az elvnek, m o st egyre nehezebb lesz, m e rt az egyénben szem m el lá th a tó a n k o n flik tu s alak u l k i egyrészt a tech n o ló g iátó l való s a já t függése — a m it csak n agycsoport eg y ü ttm ű k ö d és h o z h a t lé tre —, m ásrészt s a já t in dividuális, szem élyinek v a g y érzelm inek v é lt szükséglete k ö zö tt. Az u tó b b i n éh á n y évtized a la tt különféle tu d o m án y o s tevék en y ség ek et fo ly ta tta k e k o n flik tu s en yhítése érdekében. E zek k ö z ö tt foglal helyet az a széles körű pszichológiai k u ta tá s , m elynek célja az in dividuál- (egyéni) csoport- és töm egpszichológia és -m a g a ta rtá s egym áshoz való v iszo n y án ak tisztázása. B á r ez a k u ta tá s m ég k ezd eti stá d iu m b a n v an , ném ileg álta lán o s k ép et n y e rh e tü n k m á r az ism eretek m ai állásáról. Az egyik az, hogy n élk ü lö zh etet len az individuál-pszichológia alapos ism erete a csoport- és tö m e g m a g a ta rtás m egértéséhez. T o v á b b á úgy látszik, nincs is értelm e, hogy speciális pszicho lógiai tu la jd o n sá g o k a t — m elyek lényegükben különböznek az individuálpszichológiában ism ertek tő l — a k á r a kiscso p o rtra, a k á r a töm egre alk al m azzunk. M indkét konklúzió r á m u ta t az individuál-pszichológia szerepére az o k ta tá sb a n . A k u ta tá s o k a la p já n lev o n t h a rm a d ik k ö v etk eztetés pedig az, hogy az individuál-pszichológia bizonyos jelenségei csakis cso p o rtkörnyezetben de m o n strá lh a tó k és v izsg álh ató k eredm ényesen. T eráp iás csoportokon — labo ra tó riu m i környezeth ez hasonló körü lm én y ek k ö z ö tt — a valóságban pon to sa n az előbb e m líte tt k o n flik tu st fig y elh etjü k meg, nevezetesen az em beri ta p a sz ta lá s állandó in g ad o zását s tá tu s a m in t egyén és m in t valam ely csoport ta g ja k ö zö tt. A csoport-pszichológia jogosan k ö v e te lt h ely e t és ezért is k a p ta m eg végérvényesen h e ly é t az o k ta tá sb a n az individuál-pszichológia m ellett. M indez azonban lényegileg nem orvosi kérdés, b á r alk alo m ad tá n ta p a sz ta lh a tu n k a kérdés orvosi jellegének fe n n ta rtá s á ra irányuló te n d e n ciá k at. H a bizonyos pszichológiai k o n tin u u m o t keresü n k ab b an a lán co latb an , m ely et az individum , a csoport és a töm eg m a g a ta rtá sa képvisel, az egyéni m a g a ta rtá s t vizsgáló orvosi tevékenység kerü l a lánc egyik végére, m íg a tö m e g m a g a ta rtá s t k u ta tó dem ográfusok a lánc m ásik végére. A közbenső rész, m ely fő k én t a m in d en n ap i szociális életben a kiscsoportok m űködésével foglalkozik, egész sor szak tu d o m á n y te rü le te , pl. a szociológusoké, szociális m u n k á t végzőké és a pszichológusoké. Az o k ta tá si pro b lém ák b o n y o lu lt szövevényét re jti m indez m a g áb an , m elyeknek felülvizsgálata m o st folyik. N em k ö n n y ű fe lad a t ezen belül kije lölni a különféle szakm ák szerepét. M egpróbálok azonban rá m u ta tn i néh án y olyan p ro b lém ára ebben a v o n atk o zásb an , m elyekkel az orv o stu d o m án y küszködik. A
BETEGSÉG
VÁLTOZÓ
FOGALMA
Á ltalán o san elism ert tén y , hogy a m od ern tá rsa d alm i és k u ltu rá lis fejlődés egyre növekvő m érték b en m egköveteli a súrlódásm entes csoport m űködést. N agyon is jól tu d ju k , hogy az ez irá n y ú elv áráso k at g y a k ran
446
D R . T Н О R S Т К EN S J Ö V A L L
keresztezik a súrlódások ered m én y ek én t em beri trag éd iák , változó m ély ségben és terjedelem ben. I la az orvosok ilyen — a k á r a családi csoport, a k á r a m unk ah ely i csoport révén k e le tk e z ett — em beri trag éd iák k al állnak szem ben, h ajlam o sak arra, hogy betegségről beszéljenek, m ivel a betegség az a szak terü let, m elyre ki v a n n a k képezve. A szenvedő em berek orvoshoz fo r d u ln ak , sokkal g y a k ra b b a n , m in t bárm ikor, a szenvedés pedig egyértelm ű lesz a betegséggel és a régebben viszonylag élesen m egvont h a tá ro k a betegség és a tá rsa d a lo m b a vagy cso p o rtb a való be nem illeszkedés k ö z ö tt lassan eltű n n ek . A h ely zetet még nehezíti az a tény, hogy az em berek, ak ik való já b a n an n a k köv etk ezm én y eitő l szenvednek, hogy nem tu d n a k beilleszkedni valam ely cso p o rtb a, g y a k ra n fizikailag érzik betegnek m a g u k a t. A nehézsé g e k e t m axim álisra fokozza az, hogy az orvosok túlságosan g y ak ra n még t á m o g a tjá k is ezt a té v h ite t, először azáltal, hogy m egkülönböztetés nélkül b eteg ség k én t fog ad ják el, m ásodszor pedig azzal, hogy — többé-kevésbé a k a ra tla n u l — a betegségnek hagyom ányos, az orvosi o k ta tá sb a n még m indig m esszem enően dom ináló m egfogalm azásával dolgoznak, a m it én úgy szoktam nevezni, hogy „gép h ib a-m o d ell” . E gondoskodás-m odell szerint a betegség az elszigetelt te st-a p p a rá tu s b a n k eletk ezett, m egfigyelhető és m érhető, s tru k tu rá lis és funkcionális elválto záso k n ak a k övetkezm énye. A kezelés abból áll, hogy ezeket az e lv álto záso k at felderítik és megfelelő, lehetőleg speciális fizikai v agy kém iai b eav atk o zással m e g ja v ítják . Ez a m odell v o lt és m ég m o st is az a la p ja a g y a k o rla ti o rv o stu d o m án y te rü leté n elért eredm ényeknek, m elynek győzelm ei eléggé ta n ú s ítjá k a m ódszer v ita th a ta tla n hasznosságát. É p p e n ezért m in d az orvosok, m ind a laikusok ennek a m ódszernek a m eg sz á llo ttja i. A ligha nevezhető véletlennek, hogy az angol nyelv a d o k to r fogal m á ra a P h y sician (fizikus) szin o n im át használja. A svéd újsághirdetésekben pedig egyes m odern em berek szo lg álataik at m indenféle em beri baj gyógyí tá s á r a a „m an -en g in eerin g ” (em ber-technológia) védjegy a la tt hirdetik. T erm észetesen nehézségek adódnak, am ikor szokás szerint, m inden nem ű em beri szenvedésre ilyen „te c h n o ló g iát” a k a rn a k alkalm azni és ezen szenvedéseket is betegségnek nevezik, a n n a k ellenére, hogy nincsenek k im u ta th a tó te sti elváltozások. E z az eset áll fenn az ún. m entális betegségek tú l nyom ó többségénél. B iztonsággal á llíth a tó , hogy a p szichiátria, am ely egy seregnyi gyógyszert alkalm az a többé-k ev ésbé v a k „próbaszerencse” m ódsze rével dolgozva, sokkal kevésbé eredm ényes, m in t az olyan típ u sú orvosi gyógyszeres kezelések, am elyek teljes joggal a ,,géphiba-m odell”-re v an n ak alap o zv a. L egjobb m egítélésünk szerin t azonban egyre nő azoknak a pácien sek n ek a szám a, akikre ez a m odell nem alkalm azható. M ár tö b b m in t h arm in c éve em legetik, hogy az általán o s orvosok rende lőiben jelentkező betegek m in te g y 5 0 % -a ún. neu ro tik u s z av aro k b an szenved. A fe jle tt, nem gyógyszeres p szich iátria szemszögéből nézve ezeknek a b ete geknek nagyobb részét félreértik és a géphiba-m odell alap ján félrekezelik. M indezeknek az az egyik k övetkezm énye, hogy a betegség fogalm a m anapság teljes á ta la k u lá sb a n van. Az or vosi szakm án belül egy pszichiáterekből álló és jó részt pszichológusok és szociológusok álta l tá m o g a to tt kisebbség úgy -érzi, hogy a „g ép h ib a” betegség-m odellt fel kell cserélni, vag y legalább k i kell egészíteni egy m ásikkal, m ely szerin t a betegség a szocio-pszicho-fizikai organizm us és körn y ezete k ö zti interak cionális fo ly am atn a k tek in ten d ő . ^K ö rn y ezeten érten d ő k az olyan h a tó e lem ek, m in t például m ás em berek és
СS A L Á D Т E R V E Z É S О К T A T ASA
447
különféle jellegű tá rsa d a lm i és k u ltu rá lis h atáso k .) E persp ek tív án vagy te rü leten belül, a megfigyelő helyzetétől függően, b árm ely betegségnek nev ezett sz u b jek tív ta p a sz ta lá s sokoldalúan értelm ezhető, éspedig a k á r te sti, a k á r m entális v ag y tá rsa d a lm i, esetleg k u ltu rá lis jelenségként. A hhoz, hogy az egész interak ció s fo ly am at átfogóan és teljes egészében leírható legyen, m in d ezen szem pontok v alam ilyen in te g rá lá sá ra v an szükség. E n n e k a m odellnek m egvan az az előnye, hogy sokkal jo b b a n alkalm az h a tó a m eglevő valóságra, m in t a „géphiba-m odell” . H á trá n y a viszont, hogy a betegség fo g alm át egészen addig tá g ítja , m íg zavaros és értelm etlen lesz. A fen ti p ro b lém ák ra három féle m egoldás jö h e t szóba. E lőször is, h a tá ro z o tta n meg kell k ö vetelni az orvosoktól, hogy ne tá g ítsá k to v á b b a betegség fo g alm át és m a ra d ja n a k m eg a „gép h ib a-m o d ell”-nél, am elyre a m ú ltb an k iképezték ő k et és am elyre a jövőben is k i fogják ő k et képezni. Ez a m egoldás az orv o stu d o m án y terü letérő l k izárn á a pszich iátria m eglehetősen nagy részét, am i — vélem ényem szerint — nem volna sajn álatos eredm ény. M ásod szor, rad ik álisan m eg kellene v á lto z ta tn i az orvosképzést, hogy m egfelel hessen a betegség „in terak cio n ális foly am at-m o d ellje” követelm ényének. Svédországban ja v a sla to k h a n g z o tta k el ilyen irán y ban, m e g v ita tv a an nak lehetőségét, hogy az orvosképzésben egy külön á g a z a to t a lak ítsa n ak ki, am elyben sajáto s figyelm et szentelh etn én ek a viselkedés-lélektannak. H a r m adszor, elfo g ad h atju k a betegség „in terak cio n ális fo ly am at-m o d elljét” , de ug y an a k k o r tisz tá b a n kell len n ü n k azzal, hogy ésszerűen egyetlen szakm ától sem v á rh a tó el, hogy ezt a m odellt átfogja. A betegséget te h á t olyan — tö b b sz a k m á t érintő — p ro b lém ak én t kell kezelni, am elynek m egoldásához k ü lön böző összetételű csoportok m u n k á já ra v a n szükség. A való ság b an a h áro m a lte rn a tív a különféle átfed ését ta lá lju k , úgy hogy sehol sem alkalm azzák ö n m agában egyiket v agy m á sik a t h a tá ro z o tta n és szisztem atikusan. Ú gy látszik azonban, hogy az egyik m ódszer önálló fej lődése a h arm ad ik irá n y b a k ényszerít, s ennek ala k u lá sát csak k o rláto zo tta n tu d ju k befolyásolni. T alán azzal érvelnénk, hogy m indaz, a m it i t t m egpró b á lta m elm ondani, tisz tá n ak adém iai kérdéssé v agy csupán szócsatává szű k ü l le akörül, hogy m i is a betegség és m i nem . Pedig ez döntő kérdés, ha v alah o g y an m eg a k a rju k fogalm azni az orvosi felelősséget, am i tu la jd o n képpen ennek a konferen cián ak a tá rg y a . Szeretném ebben az összefüggésben idézni a k é t utolsó bekezdést Ibor professzor (M adrid) beszédéből, am ely 1967 szeptem berében h a n g z o tt el az O rvosok V ilágszövetsége 21. közgyűlésén, „A z orvosképzés egy gyorsan változó, m odern tá rsa d a lo m b a n ” cím m el. A zért idézem őt, m e rt k ö z tu d o tt, hogy ő lényegesen kisebb jelen tő ség et tu la jd o n it a betegség pszichogenezisének, m in t én. E n n ek ellenére így z á rja ta n u lm á n y á t: „A neurózisok és pszichoszom atikus zav aro k m odern virágzása bizo n y ítja a m egbetegedés pszichológiai asp e k tu sa in a k jelentőségét. T udom , hogy sok olyan szerző és iskola van, am ely túl n agy szerepet tu la jd o n ít a ko nflik tu so k n ak és m en tális tra u m á n a k a betegségek keletkezésében, én v iszo n t sohasem v o ltam h ajlan d ó elfogadni ezt a szem léletet, am ely m indig azzal végződik, hogy pszichológiai okokkal m ag y arázn ak b árm ely rendelle nességet, m elyre nem tu d n a k megfelelő szom atikus okot találn i. Ezzel ellen té tb e n , nag y részt a rra irá n y u lta k k u ta tá sa im , hogy k im utassam , a neurózisok és pszichoszom atikus betegségek nem tisztán pszichodinam ikus, hanem fizio-
448
DR. T H O R S T E N
SJÖVALL
d inam ikus jellegűek is. Az a fontos, hogy felism erjük, hogy am ennyiben a betegség em beri specifikum , ta g a d h a ta tla n , hogy pszichológiai aspek tu sa is v a n és az orvosi egyetem eken ezt ta n u lm án y o zn i és o k ta tn i kellene. B ár csekély variációval, de a betegek m égis különböző m a g a ta rtá s t ta n ú síta n a k a betegséggel szem ben, szem élyiségüknek és körn y ezetü k n ek megfelelően. P éldául egy b iz to síto tt szem ély nem ugyanolyan m ódon reagál egy sérülésre, m in t az, aki nincs bizto sítv a. Az orvosi ellátás szocializálása és a kórházi ellátásra való igényjogosultság is befolyásolják ezt a m a g a ta rtá st, hasonló k éppen az orvos is. Ő a legjobb gyógyszer, de eseten k én t a legrosszabb is lehet, m in t iatro g én ágens. N e felejtsük el, hogy a jövendő orvosi o k ta tá s egyik pillérének az o rv o stu d o m án y „p szichologizálódásának” kell lennie. R eism ann a z t m o n d ta, hogy „ a m odern em ber a kollektív sztereotipek foly tá n ex tro sp ek tív , de az em bernek id ő n k é n t befelé is kell néznie, vag y legalább is nem an n y ira sztereotip m ódon kell viselkednie az orvossal való kapcsola tá b a n , akitő l betegségében szakszerű segítséget és e g y ú tta l b iz alm a t és m eg é rté st kap , és aki segít elűzni a lényébe befészkelődött szorongást.” A MEGELŐZÉS
AKADÁLYAI
Sehol sem k erü ln ek ezek a p roblém ák an n y ira élesen előtérbe, m in t a megelőző orvoslásban. E z a viszonylag új te rü le t abból a felism erésből fej lő d ö tt ki, hogy a megelőzés helyesebb p o litika lehet, m in t a m á r meglevő betegségek gyógyítása. Ü gy látszik azonban, hogy ezt az elvet álta lá b a n sem a társad alo m , sem az orvosok nem fogadják el szívvel-lélekkel. E z viszont m eg in t an n a k a té n y n e k tu d h a tó be, — legalábbis részben — hogy az orvoso k a t ponto san a m á r m eglevő betegségek g yógyítására képezik ki és nem pedig azok m egelőzésére. Ú gy h allo ttam , csak az ókori K ín á b an lé te z e tt olyan rendelkezés, mely szerint az o rv o st addig fizették, m íg páciensei egészségesek m a ra d ta k , de ha m egbetegedtek, ak k o r nem . Ez k étségtelenül nagyon zseniális és igen h a té k o n y m ó d ja a p re v e n tív orvoslás előm ozdításának. M odern verziója az volna, hogy m inden orvos fix fizetésért állna alkalm azásban, am i — úgy vélem — a jövőre nézve m inden országban logikus és elkerülhetetlen m egoldás lesz. U gyanis v ita th a ta tla n , hogy a p re v e n tív orvoslás egész p roblém ája — ha eg yáltalán tu la jd o n íta n a k ennek annyi fontosságot, a m e n n y it m egérdem el — fő k én t szociális és gazdasági szervezés kérdése. E zenkívül nagym értékben o k ta tá si problém a is, és valószínűleg ez az a p o n t, ah onnan ki kell indulnunk. N agyon sok országban, ahol m an ap ság az o k ta tá s m á r elért egy bizonyos színvonalat, a m ég tö b b o k ta tá s látszik a forradalom egyetlen a lte rn a tív á já n a k , am i elég kellem etlen jó slásk én t hangzik az o k ta tó k felelőssége szem pon tjáb ó l. V isszatérve a p re v e n tív orvoslással szem beni m ag a tartásh o z, Svédország b an, ahol a k ö zh it szerint ún. „szo cializált” orvosi g y a k o rla t folyik, a betegség költségeit a b eteg b izto sítás fedezi, viszont egy általán nem létezik olyasm i, a m it p rev en tív orvoslásnak n evezhetnénk. U g y an a k k o r csak beszélnek róla, b á r m in d elm életben, m ind ideológiai szem pontból teljes m érték b en elfogad ják . E z t ellentm ondásnak is te k in th e tjü k , am ely ért elsősorban a társad alo m építőire és a p o litik u so k ra hárul a felelősség, de úgy érzem , hogy v aló jáb an a rra volna szükség és az jelen ten e nagy segítséget, h a a megelőzés ügyéért
C S A L Á D T E R V E Z É S
449
O K T A T Á S A
sokkal h a tá ro z o tta b b a n m ag u k az orvosok köteleznék el m a g u k at. Az, hogy ez az elkötelezettség csak lassan n y ilv án u l meg, úgy gondolom , részben a betegség an ak ro n isztik u s felfogásán alapuló, s nem kielégítő orvosképzésnek köszönhető. V an azonban egy m ásik, sokkal kényesebb szem pont, az orvosi m u n k áv al különösképpen m in t m ag ánvállalkozással k ap cso latb an . B árm ely szakm a, am ely egy n em k ív án ato s jelenség — ebben az esetben a betegség — m egszüntetésére irán y u l, m ag áb an h o rd ja a korrupció m ag v át, olyan érte lem ben, h o gyha teljes m érték b en eredm ényesen m űködik, ezáltal feleslegessé teszi önm ag át. K övetk ezésk ép p en szám olnunk kell bizonyos re jte tt, ön m ag át m eg ta rtó ten d en ciáv al az orvosok részéről, am ely a rra törekszik, hogy növelje, v ag y legalábbis állandó szinten ta r ts a az ún. betegségállapotot. Ü gy vélem , hogy ezt a jelenséget a ta lá n pszichológiai tu d a ta la ttin a k nevezhető m egnyi latk o zásán ak te k in th e tjü k . A zt, hogy a v alóságban tényleg v a n ilyen és nem csak a rossz k épzelet szülötte, b iz o n y ítja például az a seregnyi iatrogén betegség, am ivel a m odern tá rsa d a lo m b a n m eg kell küzdenünk. Az ilyen jellegű betegségek cso p o rtján ál nehéz m egállapítani, m ilyen a rá n y b a n keve redik a helytelen kezelés a nem törődöm séggel. N yilvánvaló, hogy ezen ellentm ondások kiküszöbölésében nagy segít séget jelentene, ha az á ltalán o s orvosképzésben a hangsúly a gyógyításról a m egelőzésre to ló d n a. N y ílt k érd ésk én t hag y n ám , hogy v ajo n lehetséges-e ezt az országok többség éb en az orvoslás ún. szocializálására irányuló, tö b b ékevésbé d rasztik u s szociális reform ok nélkül m egoldani. Első lépésként a z t leh etn e tenni, hogy az orvosképzés ta n a n y a g á b a több v iselkedéslélektant ik tassa n a k be — a n n ak érdekében, hogy individuálpszichológiai szinten jo b b an m egérthessük, m i a kikérdezés helyes technikája, m i az orvos-páciens k ap cso lat d in am ik ája és m ilyen szerepet já tsz a n a k a pszi chológiai tényezők az ún. betegség létrejö ttéb en , v a la m in t azt, hogy a „géphiba-m odell” nem alk alm azh ató akkor, h a ezek a tényezők jelentős szerepet já tsz an a k . Csoportpszichológiai szinten pedig jo b b a n kell ism ernünk a h a té k ony csop o rtm u n k a a la p já t képező m echanizm usokat, kezdve s a já t egészség ügyi m unkaközösségünkön és a fennálló tá rsa d a lm i stru k tú rá n belül egyéb csoportok in terak ció ján . V élem ényem szerint a z t is sokkal lelkiism ereteseb ben kellene m eghatározni, hogy a m odern tá rsa d a lo m b a n m ilyen szerepet kell betölten ie és m ik a funkciói az orvosi szak m án ak m in t csoportnak. MODERN
IRÁNYZATOK
A CSALÁDTERVEZÉSI
MUNKÁBAN
M indeddig inkább általán o s orvosi kérdésekről beszéltem , m in t család tervezésről, v agy hogy m egfelelőbb kifejezést h asználjak, az apaság-anyaság m egtervezéséről. S zándékosan te tte m ezt, m ivel a m it nagy v o n alak b an fel vázoltam , az a családtervezési m u n k áb an u gyan csak kisebb m éretekben, de an n ál észrevehetőbben jelentkezik. A szisztem atikus családtervezés tu lajd o n k ép p en úgy in d u lt meg, m in t túlnyom órészt, sőt egészen sajn álato s m éretekben a születési arányszám töm egm éretű csökkentésének és az ún. népességszabályozásnak eszköze. E m ö g ö tt egy csábító g o n d o lat b u k k a n t fel azoknak a jól in form ált em berek nek a fejében, akikben félelm et k e lt a világ népességnövekedésének fenyegető veszedelm e. E n n ek az le tt az eredm énye, hogy a családtervezést felületesen
450
DR. T H O R S T E N
S JÖ V A L L
az o n o síto tták a fogam zásgátlással és a fogam zásgátló szerek szétosztásával a fejlődő országokban. Az orvosok v o n ak o d n ak a ttó l, hogy azonosítsák m ag u k a t ezzel a célki tűzéssel, am i é rth ető , ha figyelem be vesszük a hagyom ányos orvosi filozófiá b a n fennálló ellenkezést a fogam zásgátlás egész problém ájával szemben. Mi vel a családtervezési m u n k á b a n ren d k ív ü l fontos a m egértés és e g y ü ttm ű ködés az orvosok részéről, sajnálato s, hogy odáig ju to ttu n k , hogy ezt a m u n k á t m ellesleg a népességszabályozás nagyon is v ita th a tó m ó djának te k in tik , a h e ly e tt, hogy elsődleges rendeltetésének megfelelően, a p rev en tív orvoslás p a rad ig m atik u s része volna. Az u tó b b i években azonban sikerült elérni, hogy az orvosok megfelelő m ódon reag áljan ak erre a tém akörre. K iin d u lv a abból, hogy a családtervezés orvosi szem pontból nézve igen fontos része a p re v e n tív orvoslásnak — am it nyilvánvalóan általánosan el kellene fogadni — m ég m indig olyan p roblém ákkal állunk szem ben, am elyek vélem ényem szerint, a megelőzéssel szem ben m agán az orvosi szakm án belül jele n tk e z n ek a m á r előbb is e m líte tt ellenállásból fakadva, m ásodlagosan pedig a népességen belül, k ö v etv e az orvosi irán y v o n a la t vag y pedig a n n ak h iá n y á t. V együk például a m űvi ab o rtu sz p ro b lém áját. M ajdnem m indenki e g y e té rt azzal, hogy orvosi szem pontból a nem k ív á n t terhesség elleni küzde lem ben a fogam zásgátlás m in t p rev en tív lépés előnyösebb a m ű v i ab o rtu sz nál. V iszont Svédországban és úgy gondolom , a legtöbb országban is, a fo g am zásgátlással kapcsolatos orvosi tan á c sa d ás nem ta rto z ik a betegbiztosí tá si ellátás körébe, a m ű v i ab o rtu sz azonban igen, m e rt az ab o rtu sz-szitu á ciót betegségnek te k in tik . Ja p á n b a n — am ely híres arról, hogy szinte k é p telen népességnövekedést fékeztek m eg a m űvi abortusszal, jóllehet egyéni szin ten és ö n kéntes alapon, m o st állítólag a fogam zásgátlásra való áttéréssel foglalkoznak — nem fog ad ják el legálisan az orvosi k ellék tárb an sem az orális m ódszert, sem a m éhenbelüli fogam zásgátló eszközöket (IU D ). Az IP P F hez (N em zetközi C saládtervezési Szövetség) egyre tö b b országból fu tn a k be jelen tések arról, hogy a k tív ellenállás m u ta tk o z ik a h aték o n y fogam zásgátlási szolgálat bevezetése ellen, feltehetően bizonyos orvosi csoportok részéről, m i vel kisebb b ajlódással tö b b p én zt kereshetnek ab ortuszok végzésével. Nos, ez egyik p éldája a n n a k , am it orvosi korrupció a la tt értettem . M indezeket szem e lő tt ta rtv a , to v á b b m eh etü n k egy lépéssel. E l kell fogadnunk, hogy a családtervezés nem népességszabályozás, sőt nem is pre v e n tív orvoslás céljából v ég zett fogam zásgátlás, hanem a családtervezéssel foglalkozók és pácienseik m en talitása, életstílus és ugyanúgy a fejlett, m in t a fejletlen országok problém ája. E terü le te n az u tó b b i években vég zett szo ciális m u n k a ta p a s z ta la ta i fényében a családtervezésre való hajlandóság sokkal in k áb b szociál-pszichológiai jelenség és a m odern tá rsad alm i élet és fejlődés logikus része csakúgy, m in t b árm i egyéb. É ppen ezért ez o k tatási problém a is, a m it egyidejűleg az egész világon m eg kell oldani, éspedig a k é r dés á lta l egyre nagyobb m érték b en é rin te tt szakm ák egész hierarch iáján át. M ivel azonban m ag a a családtervezés tech nikai asp e k tu sait te k in tv e, sajátos és p o n to san m e g h a tá ro z o tt m ódszerekkel m űködő, s hasonlóképpen pontosan m e g h a tá ro z o tt em beri feltételek m eg jav ítása céljából v ég z ett speciális tev é kenység, ennek m egfelelően kell az o k ta tá s célkitűzéseit m eg h atároznunk és k ateg o rizáln u n k . A bban a h itb en és m eggyőződésben tesszük ezt, hogy a családtervezésnek m in t életstílu sn ak h a té k o n y alkalm azása olyasm it követel
СS A L Á D D T E R V E Z É S
ОК Т A Т ÁS А
451
m eg, a m it szexuális nevelésnek m o n d h atn án k . Ez persze a z t jelenti, hogy ki kell lépnünk a tech n ik a és szakosodás kényelm es területéről. A pszichológia, szociológia, etika, politika, filozófia és m ég m i m indennek egész sk á lá já t kell alkalm aznunk. Igazán nem ten n én k olyat, hogy „b efertőzzük” tisz ta m űkö dési te rü le tü n k e t, h a nem a keserű ta p a s z ta la t kényszerítene rá. A m int m á r em lítettü k , a családtervezés, am i orvosi szem pontból a p rev e n tív orvoslás részének tek in th e tő , csak nagy v o n alak b an tü k rö z i az orvosi p ro b lém ák at. Ibor professzor m á r előbb id é z e tt kifejezését h asználva a családtervezés „pszichologizációja” lényegében egyértelm ű a szexuális nevelésnek erre a te rü letre való bevezetésével. P illan a tn y ila g nem ak aro k a szexuális neveléssel közelebbről foglalkozni. Elég a n n y it m ondani, hogy ugyanolyan kevéssé elfogadott g y ak o rla t a fejlett, m in t a fejlődő országokban és így általán o s világproblém a. E g y re több ta n u lt em ber beszél azonban róla szerte a világon, következésképpen úgy látszik, hogy m egvan az elképzelésük róla, m i is az. Svédország — legalábbis bizonyos m érték b en — p éld ak én t szolgálhat ezen szem pont a lá tá m a sz tásá ra , ugyanis a szexuális nevelés bölcsője, lévén az első ország, am ely kötelezővé te tte iskolai szinten a szexuális nevelést. A svéd a b o rtu sz tö rv é n y t 1967-ben m á r sokkal liberálisabban értelm ezték, m in t előtte bárm ikor, s ennek eredm én y ek én t a legális terhességm egszakítá soknak m in teg y 9 0 % -á t engedélyezték. Ezzel az országban n y ilv á n ta rto tt legális m ű v i abortu szo k szám a elérte az eddig észlelt legm agasabb érték ét, azaz kb. 10 ezret. A becslések szerint az illegális ab ortuszok szám a nem h a la d ja m eg ezt az érték et. U g y anebben az esztendőben az élveszületések szám a 125 000 vo lt. E hhez k é p e st a 20 000 m ű v i vetélés — ennyire becsülik az összes terhességm egszakítások szám át — m eglehetősen alacsonynak tű n ik , összehasonlítva a legtöbb országban fennálló helyzettel. É sszerűnek látszik te h á t az az elgondolás, hogy a rendszeres iskolai szexuális o k ta tá s, to v á b b á a közvélem ényben k ia la k u lt élénk vitaszellem a társadalm i-szexuális problé m ákról általáb an h o zzájáru lt a népesség egészséges m ag atartásáh o z, am ely nek világos fogalm ai v a n n a k a nem k ív á n t terhességek szám át csökkentő fogam zásgátlásról. B á r Svédország m ég ennek ellenére is táv o l v an a ttó l, hogy eleget teg y en az igényeknek a szexuális nevelés terén. Az IP P F egyre nagyobb figyelm et szentel a szexuális nevelés kérdésének. A londoni k ö zp o n ti h iv a ta lb a n éppen m o st p ró b áln ak összegyűjteni m inden féle ír o tt és audio-vizuális an y a g o t a szexuális o k ta tá sra vonatkozóan, a világ különböző országaiból. E n n e k célja, hogy globális á tte k in té s t nyerjenek a helyzetről e té re n és az a n y a g o t alap u l tu d já k felhasználni ahhoz, hogy az IP P F k ialak íth assa az irányelvek m egvaló sításán ak legjobb m ó d jait a szexu ális nevelés tek in te té b e n . F e lte h e tjü k a kérd ést, m i az orvosképzés és az orvosi g y ak o rla t szerepe eb ben a v o n atk o zásb an . Ú gy gondolom , elh am ark o d o tt dolog lenne h a tá ro z o tta n állást foglalni ebben a kérdésben, azon tú l, am iben általán o s az egyet értés, nevezetesen, hogy jó v al tö b b pszichológiára és szociológiára v a n szük ség az orvosképzésben, m in t a m e n n y it p illan atn y ilag n y ú jta n a k . Felhívom figyelm üket a rra is, hogy b á r a szexológia fontos tárg y , többé-kevésbé teljesen elh an y ag o lt te rü le t az orvosképzésben. A m ennyiben eg y általán fog lalkoznak szexológiai kérdésekkel, ren d szerin t önkényesen a szülészekhez és nőgyógyászokhoz u ta ljá k . M indenesetre m eglehetősen logikus, hogy ezek a
452
DR. T H O R S T E N
SJÖVALL
specialisták kulcsszerepet tö ltsen ek be a családtervezési szexológiában. T alán az aláb b iak szerint fo g alm azh atn án k meg, m ik a követelm ények a családtervezéssel foglalkozó orvosokkal szem ben — ha m á r nem is a szakkép zésüket, de legalább m a g a ta rtá s u k a t illetőleg. T u d a tá b a n kell lenniök, hogy m ilyen fontos szerepe v an a családtervezési m u n k á ju k b a n az általános szexológiának és a szexuális nevelésnek. T ovábbá, becsületesen fel kell m ér n iök, képesek-e arra, hogy m ag u k lássák el m u n k á ju k n a k ezt a részét is, illetve, eléggé érdekli-e ő k et ez a m u n k a és ha nem , bízzák a z t m ásvalakire. E z a z t jelen th eti, hogy a g y ak o rlati családtervezési m u n k á t a legtöbb or szágban c so p o rtm u n k ak én t kellene m egszervezni, m elynek keretében a csa ládtervezési orvos — ren d szerin t nőgyógyász — segítségére sietnének a pszi chológusok v ag y m entális egészségügyi gondozók. Az ilyen jellegű országos szin tű m unkacsoport-szervezetet egyidejűleg nem zetközi szinten is m eg kellene valósítani. T ovább kell fokoznunk erőfeszí tésein k et az érd ek elt nem zetközi testü letek k el való a k tív együttm űködésben és az inform áció terü letén . 1967 novem berében részt v e tte m a M entális Egészségügyi V ilágszövetség L im ában ta r to tt évi ülésén („M entális egészség ügy a gyorsan növekvő népességeknél” címmel), nagyon m eglepett, hogy alig em líte tté k a családtervezés k érdését. Most, am ikor k é t olyan nagy önkéntes szervezet, m in t a N em zetközi C saládtervezési Szövetség és a M entális Egész ségügyi V ilágszövetség, foglalkozik a p rev en tív orvoslás kérdésével és ezáltal érdeklődésük széles te rü le te n érintkezik, lá th a tó a n alig tu d n a k egym ás léte zéséről, m ég kevésbé egym ás m u n k ájáról, a kom m unikáció, v ala m in t az o k ta tá s elégtelenségének v aló b an rossz esetét példázva. Az e lő ttü n k álló főbb felad ato k egyike, tö rek ed n i a nem zetközi kom m u nikáció m eg jav ítására és a p rev en tív orvoslás terü le té n az erőfeszítések összehangolására ösztönözni, ezáltal csökkentve a tevékenységek felesleges, időrabló átfedését.
П Л А Н И РО В А Н И Е СЕМЬИ В ГИ ГИ ЕН И Ч ЕС К О М О Б У Ч Е Н И И Р езю м е
Автор показывает имеющие между демографией и медицинской наукой различия с точки зрения общих теоретических принципов и научного под хода, подчеркивая, что предметом одного является жизнь масс, а другого — индидуум. Он высказывает важность того, чтобы эти различия были преодолены путем свободного обмена мнениями как основы сотрудничества в особенности в области планирования семьи. Автор друг за другом рассматривает приняты е в настоящ ее время концепции болезни и приходит к необходимости их изменения с тем, чтобы настоящие требования к обучению врачей можно было удовлетворить. В особенности это относится к профилактической медицине, значение кото рой возрастает и определенный и типичный отраслью, которой является планирование семьи. В заключение автор рассматривает возможные тенденции будущего развития планирования семьи в международном плане. (Данный доклад был обсуждён на шестой конференции Европейской и ближневосточной регии М еждународной Ф едерации по планированию семьи, состоявш ейся в Будапеш те с 15 по 17 сентября 1969 года.)
СS A L Á D T E R V E Z É S
O K T A T Á S A
453
P S Y C H O L O G IC A L E D U C A T IO N
S u m mary T he differences in g eneral p hilosophy a n d scientific a p p ro ac h betw een d em o g ra p h y and m edicine a re d raw n u p . A ccording to th e a u th o r th e su b je c t of th e firs t is th e crow d w hile t h a t of th e second th e in d iv id u a l life. T h e im p o rta n c e of try in g to b ridge th e se differences b y a free ex ch an g e of opinions as a basis for m ean in g fu l c o o p eratio n , p a rtic u la rly in th e field of p a re n th o o d p lan n in g , is em phasized. C u rre n t c o n ce p ts of illness a re discussed a n d th e n ecessity of m o d ify in g th e m in o rd e r to m e e t p re se n t d e m a n d s on m edical tra in in g is p o in te d o u t. T h is is p a rtic u la rly tru e w ith re g a rd to th e ev er increasin g im p o rta n c e of p re v e n tiv e m edicine of w hich p a re n t hood p lan n in g is defined as ty p ic a l b ra n c h . T h e p a p e r ends b y discussing som e possible lines of fu tu re d ev elo p m en t of in te rn a ti o n a l p a re n th o o d p lanning. (L ectu re discussed a t the fith Conference of th e E u ro p e a n d N e a r E a s t R egion of th e In te rn a tio n a l P la n n e d P a re n th o o d F e d e ra tio n , h e ld in B u d a p e s t, S e p te m b e r 1 5 -1 7 , 1969.)
