Ferences rendi 13-16. századi somogyi kolostorok a történeti és a régészeti kutatások alapján (részletek) II. Rövid kutatástörténet1 A magyarországi középkori egyház-és művelődéstörténet vizsgálatához nélkülözhetetlennek látszott a somogyi 13-16. századi koldulórendi kolostorok, így a ferences házak anyagának a vizsgálata is. (1-4. kép) Számos szerző foglalkozott érintőlegesen vagy teljességre törekedve az itteni ferences kolostorok anyagának történeti vagy más jellegű feldolgozásával. Ezek közül kiemelkedtek Takács Ince és Bozsóky Pál Gerő ferences történészek munkái.2 Karácsonyi János a magyarországi ferencesek történetét 1922-24-ben kiadó kétkötetes munkájában teljességre törekedve ugyancsak részletesen foglalkozott a somogyi ferences kolostorok anyagával.3 Romhányi Beatrix, Szakács B. Zsolt és Laszlovszky József 2002-ben CD-n megjelent összegző művükben a magyarországi ferences kolostorok feldolgozása között ugyancsak a somogyi anyag is szerepel. Az ő munkájukban Kőröshegy, Csákány, Igal és Hedrehely, mint 15. századi obszerváns és Segesd 13. századi konventuális kolostora konventuálisként, végül Jut (Siójut) ugyancsak 13. századi rövid életű ferences házként kerül megemlítésre. Az utóbb említett mű Kálmáncsa ferences egyházát vagy kolostorát legfeljebb csak ágostonos rendi prépostságként sorolja fel.4 A somogyi anyag kiegészítéseként szükséges megemlítenünk a középkori Somogy megyéhez tartozó Kanizsa (ma Zala megye) ferences kolostorát. A 2002-es konferencia előadásában Őze Sándor ugyancsak foglalkozott – többek között – a somogyi középkori ferences kolostorokkal. Előadása 2005-ben A ferencesek és a reformáció kapcsolata a XVI. századi Magyarországon címmel jelent meg.5 Ebben a középkori Somogyhoz tartozó (ma Tolna megye) Horhiban is ferences kolostort tüntetett fel.6 Ugyancsak itt írja Őze a Kálmáncsehi Sánta Mártonnal (XV. század vége-1557), a ferences szerzetesből lett prédikátorral kapcsolatban, hogy ő a jelentős ferences kolostorral bíró dél-dunántúli mezővárosból (azaz Kálmáncsehiből) indul.7 Ebből az olvasható ki, hogy Kálmáncsán a 16. század első felében nem egy ágostonos prépostság, hanem egy jelentős ferences kolostor is működhetett. Ugyancsak szerinte Kálmáncsára (de máshová is!) a rend generális zsinata az 1530-1540-es években az ott megtelepedő ferencesből lett prédikátorral szemben folytatott hitvita miatt küldött ki úgynevezett ferences hitszónokokat. Végső soron a somogyi ferencesekkel foglalkozó szakirodalom szerint a középkori Somogyban a juti, kőröshegyi, csákányi, igali, hedrehelyi, segesdi, kanizsai ferences kolostorokon kívül Kálmáncsán és talán Horhiban is létezhetett ferences ház vagy kolostor.8 1
Részletesen ld. Magyar 1988. i.m. 73-124. Már összefoglaló munkáik kéziratait is láthattam. Takács Ince: Szent Ferenc fiai a Veszprém egyházmegye területén, különös tekintettel a XVII. és XVIII. századra Veszprém, 1948. A veszprémi egyházmegye múltjából (szerk.: Pfeiffer János) 134. és Bozsóky Pál Gerő: Adalékok Segesd történetéhez Párizs, 1983. 32-33. 3 Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig Budapest, 1922. 245-251. A segesdi ferences kolostorral foglalkozik részletesebben. 4 Romhányi-Szakács B.-Laszlovszky 2002. i.m. CD. 5 Őze Sándor: A ferencesek és a reformáció kapcsolata a XVI. századi Magyarországon In: A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára Művelődéstörténeti Műhely Rendtörténeti Konferenciák 1/1. (szerk.: Őze Sándor és Medgyesy Schmikli Norbert) PPKE BTK-METEM Piliscsaba-Budapest, 2005. 173. 6 Őze szerint i.m. 2005. 173.: ”A reformáció második nemzedékéhez tartozó Melius a Somogy megyei Horhiból származott, amelynek jelentős ferences kolostora az 1530-as évekig működött, egy sereg somogyi előnevű ferencest adván, mi több egy Horhi Mátyás nevű még provinciális is lett 1542-ben.” 7 Őze i.m. 2005. 172. 8 A juti, a kálmáncsai általunk azonosított kolostorhely még nem köthető biztosan a ferencesekhez. A horhi ferences kolostorra egyedül Őze Sándor utal. (Őze i.m. 2005. 173.) 2
Ez azt jelentené, hogy Somogy megyében a 13-16. század között kilenc ferences kolostor működött. Közülük az irodalom alapján legismertebb a Balaton-parti Kőröshegy, Csákány, Segesd és Hedrehely kolostora.9 Az eddigi szakirodalom szerint még nem ismert Horhi ferencesnek tartott kolostora.10 Ritkán vagy egyáltalán nem szerepel Igal, Kálmáncsa ferences háza.11 A tudományos munkák általában megegyeznek abban, hogy közülük a legkorábbi az 1248-ban említett Jwth.12 Biztosan a 13. század végén (1290-1295) alapították a királynék a segesdi konventuális ferences kolostort. A többi obszerváns, majd salvatorianus kolostor 15. század végi, valamint 16. század eleji főúri és középnemesi alapítás lehetett.13 Tanulmányunkban most csak a mai, tehát a szűkebb Somogy megye területén lévő 1316. századi ferences kolostorok történeti és régészeti anyagát közöljük. (4. kép) III. Középkori somogyi ferences kolostorok a történeti és a régészeti források alapján 1. Juti (siójuti) kolostor Karácsonyi János közlése szerint14 1248-ban a Somogy megyei Juth községben ferences kolostor létezett. Ő ezt az adatot Csánki Dezső – Fejértől átvett – késői, 18. századi oklevélmásolata alapján közölte.15 Ez alapján írta Bozsóky Gerő Pál OFM, hogy „néhány helyi történész véleményével ellentétben Segesd nem az első ferences kolostor volt a vármegyében, mert a somogyi Juth falu ferences kolostora már előbb felépült…”16 A Romhányi-Szakács B.-Laszlovszky féle közlésben is ez az adat szerepel.17 Aradi Csilla 2008ban is ezt írja: „A Marianus provinciához tartozó váci ferenceseknek háza (talán grangigája) volt a faluban, ahol 1248-ban tartománygyűlést is tartottak. A juti grangia/konventuális kolostor? Rövid életű volt-1316-ra már lakatlan”.18 Szerintünk Jut ekkor a váci káptalan birtoka volt.19 A történeti forrásadatok szerint Jut a 13. század első felétől jelentősebb mezővárosszerű település volt.20 A Sió folyócska (ma csatorna) melletti Juth, Jut az ótörök jut, nyel szó helynévi változata, amely puszta személynévből keletkezett és Árpád második fiának nevéből 9
Magyar i.m. 1988/A. 1. Őze i.m. 2005. 173. 11 Újabban a rendtörténeti konferenciák anyagában F. Romhányi Beatrix: Ferencesek a késő középkori Magyarországon. A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára Művelődéstörténeti Műhely Rendtörténeti konferenciák 1/1. (szerk.: Őze Sándor, Medgyesy Schmikli Norbert) PPKE-METEM, Budapest-Piliscsaba 2005. 119. és Varga Kapisztrán: A pálosok és az obszerváns ferencesek kapcsolata a XV. században Decus Solitudinis Pálos Évszázadok Művelődéstörténeti Műhely Rendtörténeti konferenciák 4/1. (szerk.: Őze Sándor, Sarbak Gábor) Budapest 2007. 138-141. Igali Egyeddel és az igali kolostorral is részletesebben foglalkoztak. 12 Ezt a kolostort a legutóbbi, a 2009-ben Piliscsabán tartott konferencián Varga Imre Kapisztrán előadásában nem a somogyi Juthoz (Siójuthoz) kötötte, hanem győrinek tartotta. 13 Magyar i.m.1988/A. 1-26. Idesorolhatók a csákányi, a kőröshegyi, a hedrehelyi és a kálmáncsai kolostorok is. Ezt az időrendet igazolták a régészeti kutatások is. 14 Karácsonyi i.m. I. 1922. 118. 15 Az oklevél így zárul: Datum die Dominica Idus Septembris in capitulo provinciali in Gyuth, anno MCCXLVIII. 16 Bozsóky Pál Gerő: Királyok és királynék városa Segesd Segesd-Kaposvár, 2001. 168, 218. 195. jegyz. 17 Romhányi i.m. 2002. CD. 18 Aradi Csilla - Bajzik Annamária: Előzetes jelentés a Siójut-Hermecz föld nevű lelőhelyen történt feltárásról Somogyi Múzeumok Közleményei 18. Kaposvár, 2008. 226. 19 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. Budapest, 1894. 615. Ezzel ellentétben Varga Imre Kapisztrán OFM a Piliscsabán 2009-ben tartott előadásában ezt a juti kolostort Győrbe helyezi. Szerinte a Dunán hajón érkező első ferencesek korai győri alapítására vonatkozhat ez az 1248-as Gyuthon kelt oklevél. 20 Csánki i.m. II. 615. 10
ered, akinek itt volt szállása. Jut személynevet 1180-ból ismerünk. Jwth-ként 1302-ben szerepel először, mint possessio, azaz birtok. 1335-ben már a váczi egyház, a káptalan birtokaként tűnik fel. Ez a Juth possessio jeles birtokként szerepelt a 14. századtól. 1356-ban és 1378-ban régi hetivásárait is emlegették az oklevelek. Juth vocata, cum foro, portu aque et eius tributo…, tehát rév és vámoshelyként szerepelt. 1378-ban a közeli Szent László premontrei monostor birtokában volt. Plébániatemplomát először 1335-ben említették.21 1407 és 1411 között cum foro et vado in fluv. Saar necnon portu et euisdem tributo, vagyis mint rév és vámoshely, a fontos piacával már a Marcali család kezébe került. Marcali János az 1455-ben kelt végrendeletében a toldi pálosoknak adta. Az 1498-ból származó pálos adat szerint a toldi pálos kolostor birtokaihoz tartozott az itteni háromkerekű malom is.22 2. Kőröshegyi ferences kolostor A Marcaliak, majd utánuk a Báthoriak 15-16. században virágzó mezővárosában létező kegyúri ferences kolostorról számos, főképpen késői forrás szólt.23 1748-ból és 1812-ből kapunk igen jó leírást a bencések itteni gótikus stílusban épült kereszt alakú, vagyis két-két oldalkápolnával rendelkező magasan fennálló, alig romos, minden oldalról sánccal rendelkező templomáról.24 Számunkra most az a fontos, hogy a bencés templomtól ÉK-re szerepel az 1748-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben a középkori ferences kolostor: „a reformátusok régi egyháza mellett… a település közepén falaival, s annak külső oldalán egy toronnyal és sekrestyéjével elég hosszú egyház áll, boltozott szentéllyel, sekrestyével restaurált állapotban”.25 (12. kép) Északon négyszögletes, keresztül-kasul húzódó cellák alapfalai, vagyis a kolostor téglafalmaradványai is látszottak még.26 Ez a leírás jól illik a legújabb kutatások szerint27 1494 tájától ecsedi Báthori György által itt alapított obszerváns ferences kolostorra. Az itteni ferencesekre vonatkozó adatok elég szórványosak. 1506, de 1516-tól már biztosan a salvatoriánus rendtartomány ozorai őrségéhez tartozott.28 Guardiánjai közül 1529-ben Tövisi Imre, 1531-ben Salánki (Salangi) Tamás, 1533-ban Héderhelyi András, 1535-ben Dalmádi Pál szerepelt. 1535-ben 12 szerzetes szerepelt benne.29 A Báthoriak népes és gazdag mezővárosában udvarházuk, 1532 után erődített kastélyuk volt.30 1532-ben, amikor Pekry Lajos megtámadta Kőröshegyet a Báthoriak emberei védekezni a kolostor jobban védhető épületébe húzódtak vissza. A kolostor teteje ekkor 21
Magyar Kálmán: Siófok története a honfoglalástól a mohácsi vészig In: Siófok Várostörténeti tanulmányok (szerk.: Kanyar József) Siófok, 1989. 56., 64-66., 76., 86., 96. 22 Magyar i.m. 1988. 76-77. 23 A királyné Árpád-kori fejérkői uradalmához tartozó Kőröshegyen már a 11. századtól jelentős pannonhalmi bencés birtokközpont létezett a hozzátartozó egyházi szervezettel. A bencések Szent Márton egyházáról egészen a török foglalásig több ízben szólnak a források. Magyar Kálmán: Szántódpuszta és környéke a középkorban Szántódi Füzetek V. (szerk.: Kanyar József) Budapest, 1983. 52-61. 24 Magyar Kálmán: Északkelet Somogy erődített egyházai In: „Gondolják, látják az várnak nagy voltát…” Tanulmányok a 80 éves Nováki Gyula tiszteletére (szerk.: Kovács Gyöngyi és Miklós Zsuzsa) Budapest, 2006. 175-179. 25 Magyar i.m. 1983. 78-79. 26 Magyar i.m. 2010. 1-4. 27 Kőröshegyen állt már 1504-ben Báthori Istvánnak a nemesi udvarháza. Közli Komjáthy Miklós: A Somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban (Nyolcadik közlemény) Somogy Megye Múltjából Levéltári Évkönyv 11. (szerk.: Kanyar József) Kaposvár, 1980. 57, 99. 28 Magyar i.m. 1988. 11., Őze i.m. 2005.164.16. 29 Magyar i.m. 1988. 11. 30 Magyar i.m. 2006. 175-177, 183.
leégett. A ferencesek az ekkor megrongált kolostort mégis csak az 1544-es nagy török támadás előtti években hagyhatták el.31 A török idők végén bekövetkezett újabb tűzvész pusztítását már csak az egyhajós, sokszögzáródású szentélyű 33 méter hosszú és 11 méter széles templom épülete vészelhette át. Tornya a szentély és a hajó találkozásánál állt.32 (17. kép) A hozzá É-ról csatlakozó négyszögű kolostor épülete már a 18. század első felében csupán az alapjaiban maradt fenn. Kőröshegyi kutatómunkáját Papp László a munka legvégén így foglalta össze: „megkezdődött a XV. század közepén épült templomhoz tartozó, a templommal egyidős ferences kolostor maradványainak kutatása és feltárása. A felderítő jellegű ásatás felszínre hozta a 30-80 cm járószinti magasságban megmaradt épület részeit, a kerengőt, a cellasor É-i, K-i és DK-i szakaszait. A templom hajójában végzett kutatással napvilágra került néhány, téglából épült, korábban kifosztott kripta maradványa.”33 Nyilvánvaló, hogy Papp László szerette volna továbbfolytatni a régészeti kutatásokat. Erre a azonban a mai napig nem kerülhetett sor. Az akkori Országos Műemléki Felügyelőség a kiemelkedő értéket képviselő és ma plébániaegyházként működő gótikus templom helyreállítása után nem folytatta a kolostor területének a feltárását, illetőleg a megmentését.34 Azóta eltelt több mint négy évtized óta a római katolikus plébánia parókiája tovább bővült és ráépült a kolostor föld alatt meglévő falaira. Az iskola pedig az udvarán folytatott különböző szintsüllyesztések mellett sportpályát emelt a romok fölé.35 2. Csákány ferences kolostora A Balaton-partnál lévő Kőröshegytől DNy-ra, Marcali közelében található Csákány, az egykori királynéi, majd Koroknai majorsági birtok. (16. kép) Karácsonyi János monográfiája csak az 1517-es évnél említi a szalvatoriánus kolostorhálózat ozorai őrségéhez tartozó csákányi kolostort.36 Valószínűleg Karácsonyi alapján írja Romhányi Beatrix, Szakács B. Zsolt és Laszlovszky József: „A XVI. század elején, 1516 előtt alapította a Koroknai család”.37 Hogyan pontosítható ez az 1516-1517 előtti kolostoralapítási dátum? Solymosi László a Korotnai család lehetséges építkezéseivel kapcsolatban azt írta, hogy a nagyhatalmú nádori és szlavón ítélőmester, somogyi főispán, Korotnai János 1466-1483 között építette fel korotnai központjában a várát.38 Korotnai János – 1497-ben bekövetkezett – halála után fiai és örökösei: Korotnai István és Gergely már 1498-ban egy nagyobb hatalmaskodásuk következtében teljesen eladósodtak és birtokaik javarészét elveszítették.39 Miután Korotnai 31
Kőröshegyen 1558-ból van adatunk a törökök ottani palánkvárára, amely nem foglalta magába a kolostor épületét. A 16-17. században a tető nélküli romos kolostort nem használhatták. A protestánsoknak 1671-ben a romos kolostor mellett megépített fatemplomát a palánkvárral és a községgel együtt az innen 1683-ban kivonuló törökök égették fel. Magyar i.m. 2006. 175-177. 32 Szőnyi Ottó: A kőröshegyi középkori templom Budapest. 1924. és Siklósi Gyula: Gotische Masswerkfenster in Ungarn und ihre Chronologie Diss. Arch. Ser.II.6.177. 32.t 33 Papp i.m. 1968. 34 A Papp László régész hamarosan meghalt és ezzel az ásatási terve is „elfelejtődött.” Az 1996-ban kelt, és az RRM Rég. Adattárában I/20. 730. leltári számon szereplő szakvélemény felhívja a figyelmet arra, „hogy bármiféle építkezéstől tartózkodjanak, illetőleg az építkezés megkezdése előtt a bejelentés kötelező”. 35 Az iskola a közelmúltban megszűnt. Területén a kolostor K-i szárnyának alapfalai még kutatható állapotban megmaradtak. 36 Karácsonyi i.m. II. 1924. 377. 37 Romhányi-Szakács B.-Laszlovszky i.m. 2002. CD. 38 Mikóczi Alajos - Solymosi László: Nagybajom története Kaposvár, 1979. Ebben a középkori fejezetet (15125.) Solymosi László írta. 39 Magyar Kálmán: A somogyi reneszánsz várkastélyok kőfaragványairól (Az ötvöskónyi és koroknyai (korotnai )várkastélyok kőemlékeinek periodizációs problémái) Magyar Egyháztörténeti Évkönyv 2. (szerk. Bertényi Iván, Dóka Klára) Budapest, 1996. 119-121.
Gergely meghalt, testvérét Istvánt a hitelezők egyre fenyegetőbb követelései kényszerítették rá, hogy 1506. december 12-én szerződést kössön Bakócz Tamás érsekkel. Az egyezségük szerint Bakócz Tamás 4000 Ft-ot adott Istvánnak a budai uzsorások kifizetésére és 3280 Ft-ot a birtokainak kiváltására. Korotnai István 1511-ben teljesen eladósodva halt meg. Egyetlen örököse, leánya Katinka 1518-ban kötött házasságot Lengyel Jánossal. A csákányi majorság is szerepelt még jegyajándéka között. Ez alapján két lehetőséget látunk a csákányi kolostor alapításával kapcsolatban. Vagy azt a még rangos és nagyon tehetős Korotnai János építtette 1497-ben bekövetkezett halála előtt? Vagy talán csak a Korotnai zálogbirtokokat 1512-ben elfoglaló Bakócz-Erdődy rokonság építette fel a csákányi kolostort 1512-1517 között?40 A lényeg az, hogy a török 1532-ben bekövetkezett támadása miatt a szerzetesek a következő évben elhagyták a kolostort. Később visszatértek, mert 1537-ben a tartománygyűlés által iderendelt guardiánról tudunk. A kolostor 1544-1546-ig biztosan működött.41 Az 1569-ben Giulio Turco hadmérnök által a csákányi castellumról készített felmérés szerint a templomot és a kolostor négyszögét csak sánccal erődítették, illetőleg palánk is félig vette körül az épületegyüttest.42 (17. kép) Itt – a török ellen megerődített – gótikus kolostor D-i oldalán jól látszik a templom hosszanti, a külső oldalán támpillérekkel ellátott hajó- és szentélyfal. Ehhez hozzátartozik egy – a templom hosszúságával majdnem megegyező – négy ajtóval rendelkező, téglalap alakú terem, a káptalanterem. Kívül a szentélytől É-ra, a káptalanterem K-i felénél állt a torony. Innen a sekrestye (vagy kápolna?) terméből indult ki a K-i terem, illetőleg cellasor. Az É-i szárnyon található (a Ny-ra is áthúzódó!) tíz cellából álló szárny. Ez Ny-on kettős teremsorrá is bővült. Itt lehetett a régi kolostor főkapuja is. Csákány megerődített ferences kolostora 1555-ben még, mint monasterium (azaz monostor) szerepel.43 Pallat Jeromos hadmérnök leírása szerint „igen szép helyen fekszik és félmérföldnyi körzetben nincs egyetlen hely sem… van egy árka is, amely hasznos mélysége 8 lábnyi. Van még a végháznak egy magas, erős tornya, melyből Segesdet lehet látni”.44 Kanizsa vára 1600-ban történő elfoglalásáig többnyire magyar kézben szerepelt végvárként. Ezután török kézben már kisebb és elhanyagolható volt a jelentősége. 1683 utáni feladásakor jó állapotban maradt meg. 1812-ben még azt írták róla, hogy „az eléggé nagyméretű templomhoz, amelyet romjaiból építettek újjá, egy monostor kapcsolódott, amelyet négyszögletes, még most is mély árok vett körül, e monostor alapjai fölé mostanában kezdték el építeni a plébániaegyházat”.45 Az 1750-ben a régi ferences templom romjaiból felépült római katolikus templom még ma is áll. 1935-ben Dornay Béla kutatott itt. A Giulio Turco-féle alaprajz révén a plébánia három szobáját ő azonosította a régi kolostor termeivel. Területén 1951-ben még várromot és különböző középkori alapfalakat is említettek. Vörös István plébános szerint az 1972-ben a plébánia épületébe bekötött vízvezeték munkálatai során a régi kolostorhoz tartozó
40
A korotnai és az ötvöskónyi gyámkő (pilaszter) Bakócz kápolna műhelyéhez való kötését már 1973-ban Balogh Jolán beszélgetéseink során felvetette. 41 A török váratlanul erőteljes támadással 1544-ben elfoglalta az endrédi várat és onnan Szemesig a balatoni partszakaszt. Az ellenük gyorsan kiépülő magyar végvárvonal fontos részei lettek a megerősítésre kerülő közeli templomok, kolostorok, köztük a csákányi is. Magyar i.m. 2006. 171-185. 42 Magyar-Nováki 2005. 40-41., 244.39. 43 A monasterium, azaz monostor elnevezés egy ilyen ferences rendi kolostor esetében vagy véletlen, vagy tényleg a nagyságára stb. utalt. Ezzel kapcsolatban Varga Imre Kapisztrán OFM: „Novum formale monasterium”A pilisi ciszterci műhely és a második esztergomi ferences kolostor és templom In: A ciszterci rend Magyarországon és Közép-Európában Művelődéstörténeti Műhely Rendtörténeti konferenciák 5. (szerk.: Guttman Barnabás) Piliscsaba, 2009. 207-217. 44 Magyar-Nováki i.m. 2005. 40-41. 45 Magyar-Nováki i.m. 40-41.
dongaboltozatos pincét találták meg. Szerinte felette lehetett a régi kolostor épületének az ÉK-i sarka.46 Az egykori várrá alakított kolostorból a ma is ott működő római katolikus plébánia területén a felszínen semmi nem látható. Csákány possessio, azaz birtok területétől É-ra helyezkedett el a ez a középkori kolostor.47 (16. kép) 3. Az igali ferences kolostor Igal a 14. században possessio, majd 1448-1485 között oppidum Igal, tehát mezőváros volt. Jelentőségét mutatta, hogy 1462-ben Mátyás királytól a nyulak-szigeti apácák birtokában lévő mezőváros országos vásártartási jogot is kapott. 1462-ben a környékén elterülő erdőségben lévő Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt obszerváns ferences kolostora is szerepelt.48 Ugyanakkor 1464-ből származik az a fontos forrás, amely Igali Egyed obszerváns minoritának a szülőföldjén (azaz Igalban!) emelt kolostor alapításának a megerősítését kéri a pápától.49 Tudjuk azt is, hogy ez a „domus B. Marie V. in silva extra oppidum Igal…”, vagyis a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt ferences ház az igali mezővároson kívüli erdőben állt. „In eo domum cum ecclesia, campanili, claustro…”, tehát a ház templommal, toronnyal és kolostorral is rendelkezett.50 Romhányi Beatrix, Szakács B. Zsolt és Laszlovszky József szerint ez az alapítás már 1434-1452 között megtörténhetett.51 A szalvatoriánus provinciának a bosnyákoktól való különválása után az igali kolostor megpróbálta megőrizni különállását. Ez a korabeli viszonyok közepette nem sikerülhetett. 1464-től azonban többé már nem szerepelt. Igalnak, illetőleg ennek a kolostornak a különlegességét nemcsak ez adja, hanem az is hogy innen származott a település híresebb szülötte, a konventuális ferencesek 1452-1474 közötti tartományfőnöke, Igali Fábián.52 Részben egyet kell értenünk Varga Imre Kapisztránnal, aki leírta: „Igali Egyed Igalon 1452 előtt engedély nélkül vagy legalábbis vitatható körülmények között nem alapított volna egy kis remeteséget, hogy onnét járjanak ki prédikálni. Ez az elgondolás tipikusan obszerváns gyakorlatot tükröz”.53 Igali társa volt az ugyancsak a somogyi, a hetesi mezővárosból származó Hetesi Gergely. Ők már 1443-ban kértek engedélyt a pápától két ilyen jellegű kolostor átvételére, vagy építésére Magyarországon. Ebből a kérelemből az is kiderült, hogy a veszprémi egyházmegye területén akkor még nem volt az obszervánsoknak rendházuk. Igali és Hetesi vezetésével felépült a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt igali kolostor. Nem remeteházként, hanem tipikus ferences kolostori építési rendben keletkezett.54 46
Magyar-Nováki i.m. 2005. 94-99. jegyz. A mai templomtól D-re, az úgynevezett régi temető helyén találtuk meg az Árpád-és középkori Csákány településének maradványait. 48 Csánki i.m. II. 615. 49 Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis III. Budapest, 1902.Veszprémi Püspökség Római Oklevéltára 170. 1464. febr.27. CCLXXX. Index 359., 375. 50 Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis i.m. 359, 375. 51 Romhányi-Szakács B.-Laszlovszky i.m. 2002. CD. 52 Igali Fábián vélhetőleg maga is kapcsolatban lehetett az 1434-től itt működő obszerváns kolostorral. Érdekes, hogy az ő tartományfőnöksége nem segítette az itteni kolostor fennmaradását. Igali Fábián ugyanis a másik, a konventuális ferences ághoz tartozott. 1452-ben éppen Segesden, a konventuálisok itteni virágzó kolostorában választják meg őt a nyugat-magyarországi rendtartomány főnökévé. Éppen Igali Fábián a marianusok tartományfőnöke az, aki egyfajta belső reformjával próbálta megőrizni rendtartományának kolostorait a szigorúbb obszervánsok hatásától és a foglalásától. Tudós tartományfőnök volt, 1454-ben elrendelte, hogy minden testvérnek hetenként be kell mutatnia írásos munkálkodásának eredményét. 53 Varga Imre Kapisztrán i.m. 2007. 138-141. 54 Monumenta Romana Ep. Vespr. i.m. 170. 47
A már működő kolostornak az lett a veszte, hogy 1448-ban a magyar vikária önállósodása után Igali nem csatlakozott a magyar vikáriához. A magyar vikária 1462-től arra törekedett, hogy ezt a különállást megszüntesse. 1464-ben Igali Egyed hiába fordult magához a pápához az igali kolostor fennmaradása ügyében.55 Az általa alapított és már több évtizede működő ferences kolostor 1464 után megszűnt. A mezőváros szélén álló obszervánsok által elhagyott kolostort előbb majorsági központ épületeként, majd a török jóval később, 1632-34 között talán palánkvár céljára felhasználhatta. Ennek a palánkvárnak a mai település területén 2004 táján történő azonosítása sem volt számunkra egyszerű feladat.56 (18. kép) 4. A segesdi konventuális ferences kolostor Nagyon sok tudományos kutató alapítással kapcsolatos véleményét lehetne még itt közölnünk.57 Számomra a kolostor alapításával kapcsolatban csak az fogadható el, hogy Kun László király felesége Izabella királyné volt az alapító és 1289-től kezdte el a kolostor építését Segesden. 1290-től az 1295. augusztus 15-én Benedek veszprémi püspök által történő felszentelésig már a másik királyné, III. András felesége Fenenna képviselte az alapítót.58 Legújabban a szerintünk is igen jelentős királynéi alapítású segesdi konventuális ferences kolostorról Romhányi Beatrix, Szakács B. Zsolt és Laszlovszky József összefoglaló művében mindössze három sor jelent meg.59 Éppen ezért mi néhány általunk nagyon fontosnak tartott segesdi kolostorral kapcsolatos forrást mégis közlünk.60 A segesdi királynéi alapítású kolostor 14. századi jelentőségére utalnak az ott 1301-ben, 1306-ban, 1317-ben, 1319-1320-ban, 1322-ben, 1386-ban és 1391-ben tartott káptalani gyűlések. 1379-ben a marianus provincia pécsi őrségéhez tartozott Segesd. 1386-ban itt választják meg Újlaki Mihályt a mariana provincia főnökévé.61 Az 1407-1417 közötti időtől végleg a főrangú Marcali család tulajdonába került segesdi kolostor 15. századi jelentőségét ugyancsak mutatja az ottani 1409-es, az 1415-ös, az 1452-es, az 1473-as káptalani nagygyűlés. Például 1415-ben Verőczei Bertalant is itt, a segesdi kolostorban választották meg tartományfőnöknek. Az 1452-es segesdi káptalanon kerül megválasztásra a már említett Igali Fábián.62 Segesdről származó későbbi tartományfőnökök Segesdi Lukács és Segesdi Nagy Antal is. Több Segesdről származó házfőnököt, illetőleg egyszerű szerzetest is ismerünk.63 A tudományos és más munkák írásával foglalkozó Igali Fábián és Segesdi Lukács tartományfőnökök már maguk kezdeményezték a 15. század második felétől a 16. század elejéig tartó időben a saját, a konventuális kolostoraikra vonatkozó és az obszervanciát részben elfogadó belső reformok végrehajtását.
55
Varga Imre Kapisztrán i.m. 2007. 139. Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai In: Magyar és török végvárak (1663-1684) Studia Agriensia 5. (szerk.: Bodó Sándor és Szabó Jolán) Eger 1985. 203., Magyar-Nováki i.m. 2005. 58-59. 57 A lényeg az, hogy már az 1988-ban a középkori Segesdről megjelent kötetemben megírtam az alapítással kapcsolatban addig megjelent, vagy általam megismert legtöbb véleményt is. Magyar i.m. 73-80. 58 Bozsóky i.m. 2001. 161-162. 59 Romhányi-Szakács B.-Laszlovszky i.m. 2002. CD. 60 Hiszen a 13. század második felétől a királyi család legkedveltebb rendje a ferences volt. Eléggé közismert az is, hogy 1265-ben már IV. Bélának ferences gyóntatója volt és később az esztergomi ferencesek egyházában temették is el feleségével és Béla fiával együtt. 61 Magyar i.m.1988. 75. 62 Magyar i.m.1988. 75-76. 63 Magyar i.m. 1988. 77-79., Rácz Pius OFM: A ferencesek történetéből Töredékek a Mariana Provincia múltjából Ferences Könyvek 2009. 18-19., 45. 56
A 15. század első felétől a főúri Marcali család a kegyura és fontos patrónusa az itteni kolostornak. Például a Zsigmond király kíséretében Rómában járó Marcaliak 1433. július 7-i kelettel szerezték meg kolostoruk egyháza és kegyhelye számára a Nagyboldogasszony napi teljes búcsú tartásának jogát.64 Ezen kívül rendszeres birtokadományban részesítették a kolostort. Így tett például 1455-ben Marcali János és később István. Ekkor értesülünk a ferencesek Szent Antal kápolnájáról is. A kegyurakon kívül segesdi polgárok még külön is támogatták (például a henészi malom átadásával) az itteni ferenceseket.65 1467-1468-ban Dobsai György segesdi guardiánról tudunk, aki jogismeretségéről volt híres. Az 1473-ban itt megtartott nagykáptalanon újra választják Igali Fábián provinciálist.66 Bizonytalan időben vette feleségül az 1456 táján már halott Marcali György főlovászmester ecsedi Báthori Katalint. 1474-ben köt a Marcali és a Báthori család kölcsönös örökösödési szerződést. Az utolsó Marcali, László 1487-ban bekövetkezett, egyenes ágú örökös nélküli halála után a Marcaliak összes birtokát, köztük a segesdit is az ecsedi Báthoriak örökölték.67 Ebben az időben lesz először 1490-1497 között, majd 1507-1508-ban Segesdi Lukács a provinciális. Ekkortájt előbb házfőnök, majd 1508-től 1523-ig provinciális lesz Segesdi Nagy Antal.68 A babócsai birtokközpont várában élő Báthori György a segesdi kolostort 1517-ig különböző birtokadományokkal, majd azután egyházi kegytárgyakkal látta el. György, István nagybátyjához hasonlóan mélyen vallásos volt. Gyermeknélküli házassága után, főképpen 1520-tól cölibátusban élt és idejét elmélkedéssel töltötte. 1520-ban súlyos betegségét a segesdi ferences kolostorban gyógyíttatta. 1531-es végrendeletében már nemcsak a kolostornak adományozott nagyon értékes egyházi kincsek szerepeltek leltár szerint, hanem végakaratában az ottani kolostorba kívánt temetkezni is.69 Az 1530-1540-es évek harcai miatt Somogyban a salvatoriánusok kolostorai rendre megsemmisülnek. Somogyban 1555-re már csak Segesd mariana provinciához tartozó kolostora maradt működőképes. Csányi Ákos ekkor ezt írta a segesdi kolostorról: „a segesdi klastromot nagynak mondják és palánkját is oly nagy helyen mondják, hogy ezer ember beleférne”.70 A megerősített segesdi ferences kolostornak a török-magyar végvári harcokban elfoglalt földrajzi és stratégiai helyzete is igen jó volt. Egyébként 1552 tájától egészen 1566-ig Segesdről intézkedik az universitas nobilium comitatus Simigiensis. Segesd volt tehát ebben az időben a főispáni, illetőleg a vármegyei törvényhatósági székhely és a vármegye-gyűléseket is itt tartották. Nádasdy Tamás is úgy ír Segesdről, mint fontosabb somogyi várról. 1566-ban Szigetvár elestének hírére Segesd magyar katonasága is elmenekült., de előtte felgyújtotta és lerombolta a várat.71 Ekkor nyilván a már elhagyott ferences kolostor erődítését is lerombolták. 1570-ben elfoglalta a török végleg Segesdet is. Ekkor újjáépítette a várat is, 64
Magyar i.m. 1988. 75., Magyar Kálmán: Segesd középkori egyházi szervezetéről Különös tekintettel a segesdi Mária búcsú középkori forrásaira Konferencia a somogyi búcsúkról Segesd, 2004. Kézirat, 1-8. 65 Magyar i.m. 1988. 76-77. 66 Rácz Pius i.m. 2009. 17-18., 45. 67 C. Tóth Norbert: Ki kicsoda az ecsedi Báthori családban Szabolcs-Szatmár-Bereg Szemle XLIII. 2009/1.23. 68 Rácz Pius i.m. 2009. 18-19. 69 Magyar i.m.1988. 77-79., C. Tóth i.m. 2009. 25-26. A török 1532-es első, a megyét is érő nagyobb támadása következtében a kolostor kincseit Petau városába menekítették. Innen szerezte meg azokat 1535-ben jogtalanul Perkry Lajos. Tizenöt év után az elorzott egyházi kincseiket a segesdi ferencesek tőle visszaperelték. A beolvasztott értékeikért azonban kárpótlásként csak ezer forintot kaptak, amely összeget a kamara rögtön kölcsön is vette tőlük. Ld. 101. jegyz. és Romhányi i.m. 2005. 120-121., Őze i.m. 2005. 162-166. 70 Őze Sándor: 500 magyar levél a XVI. századból. Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz 1549-1562. I. Budapest, 1996. 59., 62., 148. 71 Magyar i.m. 1988. 86-89.
amihez felhasználta a segesdi egyházak, köztük a ferences kolostor tégla-és kőanyagát.72 (19. kép) Az ekkor elpusztított kolostornak felszíni nyoma sem maradt.73 (20-21. kép) 6. A hedrehelyi ferences kolostor A hedrehelyi ferences kolostorral kapcsolatos történeti forrásadatokat már ugyancsak részletesen közöltük. A 15. század második felében, illetőleg a végén történő alapítása látszik valószínűnek.74 Az itteni barátok (fratres) első említésére 1503-1504-ből van adat, de 1516-ban és 1517ben is szerepelnek az itteni szigorú szabályzatú ferencesek az ún. salvatorianus rendtartomány ozorai őrségében.75 A hedrehelyi kolostor 1544-től már a szentléleki őrséghez tartozott. Jelentőségét az is mutatja, hogy az ozorai őrség képviseletében az 1531-es nagyváradi egyetemes káptalanon a hedrehelyi házfőnök, Atyai Péter vett részt. A possessio Hedreh, Hedruh, illetőleg oppidum Hederhely, Hedrehel fényes esperesi templommal és várral rendelkező területén már 1403-ban a Zsigmond ellen lázadó főurak úgynevezett országos gyűlést is tartottak.76 A jelentős mezővárosi polgársággal rendelkező mezővárosban virágzó és nagy létszámú kolostor létezett. Az innen származó Héderhelyi András 1531-ben györgyi, majd 1533-ban már kőröshegyi házfőnök volt. Héderhelyi Balázs 1535 elején még Szalárdon igehirdető, majd 1535-37 között Szegeden házfőnök. Héderhelyi Mihály növendéket 1532-ban Sellyén ölték meg a törökök. Ugyanebben az időben gyilkolták meg – a hedrehelyi kolostor kirablásakor – az ottani Kágyai Ferenc frátert és Bodméri Ferenc segítőtestvért két társával együtt.77 A kolostor azonban hamar kiheverte ezt az anyagi és emberi veszteséget, mert 1535-ben Salánki János házfőnök mellett 8 miséspap, 2 növendék és 6 segítőtestvér működött. Az 1531-ben házfőnökként szereplő Atyai Péterről tudjuk, hogy ekkortájt a ferencesek hittudományi iskolájában vagy inkább főiskolájában tanított.78 Az Atyai Péter áthelyezése után már 1531-ben házfőnöknek idekerülő Bodrogi András vagy Albert (?) is a Délvidékről származott. Majd a későbbi házfőnökök: az 1533-ból ismert Salánki János, az 1535-ben szereplő Szabadkai Péter, az 1537-ben említett Újlaki Ferenc, az 1542-ben itt működő Alfalusi Mátyás és legvégül 1544-ben feljegyzett házfőnök, Nyéki Mátyás a salvatorianus rend legkiválóbban képzett igehirdetői is voltak.79 Például Atyai Péterről azt írta Mózner László levéltáros: „A héderhelyi kolostor szerzetesei közül tudománya révén kiemelkedik Atyai Péter házfőnök (1531). Alkalmasint a Szerém megyei Atya (Sarengrad) községben született. Ő kezdte el írni az első tudományos latin-magyar szótárt, amelyet sajnos nem fejezhetett be. Ez a „gyöngyösi latin-magyar szótártöredék” néven ismert mű jelenleg a
72
Magyar-Nováki i.m. 2005. 114-116. A megyei és a ferences források csak általánosan azt jelzik, hogy a ferences kolostor és templom a régi város, a későbbi község határában lehetett. 74 Alapítása az eredetileg Hunyadi János familiáriusi köréhez tartozó Zopa családhoz, vagy az 1523-ban kegyvesztett Héderváriak itt birtokos egyik ágához köthető. 75 Magyar i.m. 1978. 168-169., Őze i.m. 2005. 164-165. 76 Ld. 113. jegyz., Magyar-Nováki i.m. 2005. 156. 77 Magyar i.m. 1978. 168-169. 78 Ezt a ferences hittudományi iskolát 1535-ben Pápára helyezték át. Oda, ahol a 1530-as években az Illési Bálint ferences gyóntatóból lett reformata működött. Ő volt tehát az a „titokzatos Bálint pap”, aki itt, majd Debrecenben is az ún. lutheri szellemű iskolát kezdte el működtetni. Mezei Zsolt: A pápai ferencesek története a XV-XVIII. században In: Ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára Művelödéstörténeti Műhely Rendtörténeti konferenciák 1/1. (szerk.: Őze Sándor, Medgyesy Schmikli Norbert) Piliscsaba-Budapest, 2005. 220-221. 79 Őze i.m. 2005. 173. 73
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában van. Hogy legalább részben itt íródott, több jellegzetes somogyi tájszólás is mutatja.”80 A hedrehelyi ferencesek a rendszeressé váló török támadások miatt 1546-táján hagyhatták el kolostorukat. Őze Sándor közlésében viszont még az is szerepel: „Sokan azonban helyben maradtak, falusi plébániákon húzódtak meg, vagy visszatértek a kolostorromok közé. Ilyen példáról tudunk Hedrehelyen, ahol az 1560-as évekig él szerzetes, holott a rend már a 40-es években feladta a kolostort.”81 Az itteni szerzetesek viszonylag gyors menekülésének tudható be talán az, hogy a 1819. században a romok között- a különböző kőfaragványokon kívül- igen értékes tárgyakat: bronz gyertyatartót, valamint az angyali üdvözletet ábrázoló elefántcsont-faragványt is találtak. 82 A török 1554 tájától többször megszállta a hedrehelyi kolostort, de megerősítésére végül is nincs adatunk.83 Pusztulásának tudományos krónikáját az 1978-ban megjelent tanulmányunkban részletesen leírtuk.84 Idekívánkozik még az, hogy már az 1930-as években a MOB országos listájára került kolostor védelmének tervével Gerevich Tibor és Lux Kálmán is foglalkozott. A templom és a kolostor feltárt részein, így az északi szentélyfalhoz csatlakozó vékony téglatörmelékes csík felett egy huszonhat cm vastag döngölt agyag található. Az agyagrétegek felett széles (16 cm vastag) égési, pusztulási réteg volt. A benne lévő égett gerenda-és hamunyomok a kolostor leégésére utalnak.85 A szórványos leletanyagot csupán a jellegtelen kerámia, szeg és egy szarvast ábrázoló középkori kályhacsempe képviselte. Az 1. számú cella (nyugati) kiszedett kolostorfalának alapárkában találtunk – másodlagos helyzetben – egy 16-17. századi kályhaszem töredéket. Végső soron a kutatásra szánt rövid idő és téli mostoha körülmények ellenére sikerült meghatároznunk egy nagyobb (legalább 36X13m-es méretű) nyolcszög három oldalával záródó és téglalap alakú hosszanti, gótikus, boltozott hajóval, oldalain külső támpillérekkel rendelkező kolostortemplomot.86 Közlésünkben szerepel a boltozathoz tartozó két jellegzetes borda töredéke is.87 (28. kép) A hajófal téglaalapja szinte teljesen, míg a szentély és a kolostor fala részben fennmaradt. A kolostor K-i és Ny-i szárnyát egymástól legalább 35 m-re lokalizálhattuk. Az É-i kolostorszárny falmaradványai azonban ma már csak a szomszédos magántelkeken kutathatóak. 80
Mózner László: Hedrehely története 1-6. Kaposvári RRM. Rég. Adattár 2663.IV/20/59.Részletesen foglalkozik vele Magyar Máté: A magyar nyelvű irodalom kezdetének somogyi emlékei Kézirat - PPTK-BTK Egyetemi Szakdolgozat Budapest, 2009. 2-3. 81 Őze i.m. 2005. 169. 82 Mózner i.m. 4-5., Gyertyatartó szerepel a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtár gyarapodása az 1901. év első felében című fejezetben Archeológiai Értesítő 1901. 382. 83 Magyar-Nováki i.m. 2005. 157-158. 84 Magyar i.m. 161-185. 85 Mózner i.m. 4. szerint „Az egykori udvar helyén látszik még a kútmedence gödre, földdel és szeméttel betömve. Az öreg emberek közül Petes István 90 éves ref. lakos szerint ebből a kútból valamikor csövön folyt le a víz a Cserkes nevű nádas berekbe. Ő beszélt a török elől a kútba rejtett harangokról is, amelyet fiatal korában ki akartak ásni… ő már látta a harangok koronáit, csak közben beomlott a kút fala…” 86 Mózner i.m. 4. szerint az 1930-as években folytatott „kincskeresés” során szürke homokkőből készült pajzsalakban végződő gótikus zárókő, több kocsira való gerincborda, párkánykő darabok, egy világos vörösmárvány (oltárkő?) töredék, félkörös díszítéssel, W és + alakú bevéséssel kerültek elő. Ezeket az új iskola építésekor zömmel az alapfalakba építették be. 1973. szeptember 25-én kilenc gótikus bordát találtunk az iskola udvarán, a szomszéd ház falánál. Ezeket azonnal a Rippl-Rónai Múzeumba beszállítottuk. A Múzeumban összesen 14 darab hedrehelyi beleltározott faragott kő található: 9 db. bordatöredék a 73.1734.1-73.1734.9. Ltszon, 4 db. boltozati borda a 73.1734.11-73.1734.14. Ltsz-on és egy párkánykő a 73.1734.10. Ltsz-on. 87 A 73.1734.12. Ltsz-on szereplő borda mérete: H:30cm Sz:17cm M:22cm és a 73.1734.13. Ltsz.-on szereplő borba mérete: H:64cm Sz:18 cm M:21cm.
7. Kálmáncsai ferences kolostor Kálmáncsa a segesdi királynéi ispánsági, a 15. század elejétől Marcali, később Báthori birtokok nagyon fontos út és kereskedelmi csomópontja, mezővárosa volt. Itt alakult ki a 1415. századtól egészen a török foglalásig Somogy megye legjelentősebb, egyik leggazdagabb mezővárosa. Már 1280-ban szerepel, mint possessio regalis Chehy in comitatu Segusdiensi, majd 1286-ban Kalman Kiralychehy és 1395-ben oppidum Kalmanchehy. Csánki Dezső a Mindenszentek (Eccl. Omn. Sanctorum) tiszteletére szentelt egyházát 1485-ből, illetőleg a Szent Szűz tiszteletére szentelt egyházát 1455-ből adatolja. Romhányi Beatrix, Szakács B. Zsolt és Laszlovszky József kutatók is erre az egyházra gondolnak, amikor a többször idézett összefoglaló művükben – a szerintük 1560 előtt bizonyosan elpusztult – ottani Szent Szűz egyházat társaskáptalanként említik.88 Az utóbbiak – Csánki 1455-ös adatát nem ismerve – írják azt is, hogy csak 1550-ben említik először ezt a Szűz Mária tiszteletére szentelt prépostságot.89
Magyar Kálmán
88 89
Csánki i.m. II. 1894. 578., Romhányi-Szakács B.-Laszlovszky i.m. 2002. CD., Magyar i.m.1994. 219-240. Idézik Szakály Ferencet, aki szerint itt ágostonrendi kanonokok voltak.