EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS
Felhívás Kántor – énekvezető szakra való jelentkezésre Az Árpád-házi Szent Piroska Szakképző Iskola Kántor – énekvezető (OKJ 54 212 02 0010 54 01) esti, iskolarendszerű OKJ-s képzést indít 2012. szeptembertől.
A
jelentkezés érettségi bizonyítványhoz és egészségügyi alkalmasság igazolásához kötött.
A képzés célja, hogy a résztvevők elsajátítsák a zenei alapokat, hogy alkalmassá váljanak arra, hogy hitelesen ellássák egyházközségeik istentiszteletein a kántori, egyházzenei szolgálatot, a liturgikus énekek tanítását, vezetését és továbbadását. A gyakorlati ismeretekre alapozott képzés időtartama 2 tanév (1440 óra), mely heti 2-3 képzési alkalmat jelent a résztvevők számára. Az órák 14.00 órától kezdődnek és 19.00-ig tartanak. A képzés helyszínét a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola biztosítja. Az oktatásban olyan neves szakemberek vesznek részt, mint dr. Bubnó Tamás, Sinka Krisztina, Hudivók Marianna és Ördög Mária. Tantárgyak a teljesség igénye nélkül: zeneelmélet, liturgikus közösségi é-
nek – népének, zeneirodalom-zenetörténet, egyházzene-irodalom, zongora, énekes szakmai gyakorlat, hangszeres gyakorlat, népzene, számítástechnika és teológiai tárgyak, melyek a kántorsághoz szükséges teológiai ismereteket biztosítják. A 2. tanév végén a képzésben résztvevők OKJ- szakmai vizsgát tesznek, mely írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgarészekből áll. A képzésre, mely ingyenes és diákigazolványra jogosít, szeretettel várjuk a kántorokat, énekvezetőket és a liturgikus ének iránt érdeklődőket.
A jelentkezés határideje: 2012. augusztus 17. További információ és tájékoztatás: Árpád-házi Szent Piroska Szakképző Iskola, 4400 Nyíregyháza, Bethlen Gábor u. 13-19. Web: www.szentpiroska.hu, E-mail:
[email protected] Telefonszám: 30/482-2953
Kiadja: HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE, 4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5. ISSN: 1416-793X
16
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ RATZINGER, J., Beszélgetés a hitről Vittorio Messorival:
A szent zene Mennyi liturgikus tolta félre ezt a kincset (mely az egyház számára a musica sacra) azzal, hogy csak „kevesek számára elérhető?” Félretették azzal a jelszóval, hogy a zsinat utáni liturgia mindenki számára és bármely pillanatban „megközelíthető” legyen. Tehát nincs többé „egyházi zene” - legfeljebb különleges alkalmakra száműzve a katedrálisokba -, csak „sablonzene”, dalocskák, könnyű dallamok - ami éppen divatos.
E
gyre nyilvánvalóbb lett az a meghökkentő elszegényedés, ami ott mutatkozik meg, ahol elűzik a szépet, és mindent csak a „hasznosság” szempontjainak rendelnek alá. A tapasztalat bebizonyította, hogy ha egyedül a „mindenki számára való hozzáférhetőség” szempontjaihoz tartjuk magunkat, attól a liturgia sem érthetőbb, sem nyitottabb nem lesz, csak szegényebb. A liturgia „egyszerűsége” nem jelent sem szánalmasságot, sem olcsóságot. Van a banálisból származó egyszerűség, ami a történelmi-kulturális vagy lelki élet gazdagságából ered. Száműzték az egyházból a nagy zenét, az „aktív részvétel” nevében. Ám ez a „részvé-
2
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS tel” miért nem jelentheti a lélek és az érzékek útján történő felfogást? Odahallgatni, felfogni, felindulni mindezekben tényleg nincs „aktivitás”? Ez nem lekicsinylése az embernek? Hiszen a pusztán szóbeli kifejezésre való korlátozását jelenti, pedig ma már tudjuk, hogy mindaz, ami bennünk értelmileg tudatos és felszínre jön, csak csúcsa a jéghegynek, azzal hasonlítva össze, amit az ember egésze jelent. És ezt senki nem azért kérdezi, mert szemben áll azokkal a törekvésekkel, amelyek az egész nép éneklésére vonatkoznak. De ez a „szokásos zene” nem lehet kizárólagos, mert ezt nem igazolja sem a zsinat, sem a lelkipásztori szükséglet. Ha az egyház megelégszik a „sablonmuzsikával”, maga is hatásképtelenné válik. Az egyháznak a „dicsőség városának” kell lennie, ahol öszszegyűjti és Isten színe elé viszi az emberiség legmélyebb vágyait. Az egyház nem elégedhet meg azzal, hogy az átlagos ízlést szolgálja. Neki fel kell ébresztenie az egész kozmosz hangját, és dicsőítve a Teremtőt feltárni a kozmosz előtt a maga dicsőségét, s ez által alakítva őt magát is széppé, lakhatóvá és szerethetővé. (Fordította: Lénárd Ödön SchP), Vigilia, Budapest 1990, 111-113.
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ
Dr. Sivadó Csaba:
A kántorképzés új lehetősége Görögkatolikus Egyházunk régi álma válhat valóra a kántor-énekvezető felnőttoktatás lehetőségével.
M
indenki tapasztalhatta már, milyen az, amikor liturgikus dallamaink hamis, zeneileg alig értékelhető formában hangzanak el. Egyházmegyénk sokszor és sokat próbált már tenni annak érdekében, hogy a Szentliturgiák Istenhez méltó, az Ő dicsőségét, irgalmát kifejező formában szólaljanak meg, hogy ezáltal segítsenek bennünket örök Mennyei Liturgia földi megtapasztalásában. A Máriapócson kántoraink számára megrendezett lelkigyakorlatok, a hajdúdorogi kántorképző, az egyházközségekben megalakuló kórusok, az alkalmi ünnepek előtti énekpróbák és a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolánkon 3 éve elindított kántor szak ezt a célt szolgálja azóta is. Egyházmegyénk centenáriumának évében, a gondviselő Isten egy új kép-
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS zési forma előtt nyitotta meg kapuit, lehetővé téve, hogy ezentúl sokkal több énekelni, Istent dicsőíteni vágyó ismerkedhessen meg mélyebben egyházzenénk szépségeivel. Az Isten sohasem akarja ránk erőltetni magát, de mindig lehetőséget teremt a jobb, a szebb, a magasztosabb elérésére, hogy emberi szabadságunk felelős döntését kihasználva, már itt a földön érezhessük úgy, mintha a mennyben lennénk. Ennek elérésében segíthet bennünket az egyházmegyénk egyik intézményében, az Árpádházi Szent Piroska Szakképző Iskola által indított és államilag támogatott képzés, melyen egyházunk és hagyományaink iránt elkötelezett pedagógusok, oktatók, atyák tanítanak a Hittudományi Főiskola falain belül. Jó lenne, ha minden egyházközségben lenne olyan elszánt fiatalabb, vagy idősebb testvérünk, aki a következő oldalon szereplő felhívás által úgy érezné, hogy a vecsernyében énekelt 103. zsoltár egyik verse által őt hívja az Úr: „Énekelni fogok az Úrnak életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek”
15
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ tökéletesen betölti. Hangsora moll jellegű, pontosabban fríg. A kezdősor lehajló záró hangjait az A sor kis kupolája jól ellenpontozza. A B és C sor fokozatosan mélyre ereszkedik, mondhatni, szokatlanul mélyre, a záróhang alatti kvintre (Ez a LI és a SI lejegyzésében is pontosan megfigyelhető.). A dallam tengelye a D sor. A C záró hangjához képest hirtelen magasra csap, k7-et ugrik. A sor a hangmagasságát meg is tartja, míg a szépen, elegánsan lépkedő melizmák hegymotívumai hajlítgatják a dallamot. A mozgalmasság után megnyugszunk az ismétlődő E sorokon, majd az F sor kiegyensúlyozott hegy és völgymotívuma a szimmetriával kényezteti lelküket. Mindezek után a szokásos negyedik hangú sztichirazárósor fejezi be a mintadallamot. A legtöbb sztichira dallamvázra való alkalmazása nem ütközött nehézségbe. (A kántor szakon írt szakdolgozatom mellékletében megtalálható füzetben az egyházi évben erre a mintadallamra előírt 31 sztichira éneklésére teszek javaslatot a rekonstruált dallamváz alkalmazása alapján.) A váz, ha egyszer rögzül a fülben ugyanúgy bármilyen szövegre ráénekelhető, ahogyan az általános használatban lévő sztichira, vagy mintadallamaink. Nehézsége talán egyedül
14
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS az, hogy viszonylag nagy ambitust jár be, de hangzásának szépsége ünneplőbe öltözteti nemcsak a sztichirát, de az éneklő lelkét is. Köztudott, hogy liturgikus használatból már kikerült a mintadallam, de bízom benne, lesz olyan, aki szívesen eleveníti fel és használja majd. (A füzet tulajdonképpen ezért készült.) Az ünnepeink méltóságához hozzátartoznak a mintadallamok, melyek nem az oktoechosz hétköznapi dallamait használják, bár (jobb híján) arra is ráénekelhetők. De akkor mitől más az ünnep, ha akkor is a megszokottat fogyasztjuk, „krumplis tésztát” eszünk? Hol a gyönyörűen terített asztal, a torta? Az ünnepi fogás, az ünnepi liturgia sohasem egyszerű, nem hétköznapi, hanem rendhagyó, háta mögött hagyja a szokásosat. Tanuljunk ünnepelni, ragaszkodjunk ezekhez a szép ünnepi dallamokhoz, amíg nem késő! Azt se felejtsük el, hogy egyedülálló zenei hagyomány örökösei vagyunk. Ha mi nem őrizzük, vigyázzuk, ápoljuk, dédelgetjük, szépítgetjük, senki sem teszi meg helyettünk! Ne engedjük, hogy saját rítusunk tündöklő színei megfakuljanak! Rajtunk múlik, hogyan örökítjük tovább a következő generációnak évszázadokon át hűségesen megőrzött hagyományunkat!
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ
Egy zarándok liturgikus beszámolói:
Metropolita beiktatása Pittsburgh-ben
A
katedrálisban nagy a készülődés, lassan gyülekeznek az emberek. Szintén nagy kupola borítja a hajót, ahonnan óriási méretű Pantokrátor Krisztus tekint alá. A többi falfelületet is ikonok borítják, melyek egy helyben lakó ukrán ortodox ikonfestő alkotásai. Ikonosztázként egy díszített vasrácsot látunk, amelyen csupán a négy alapkép van. A szertartás délután 2-kor kezdődik. A templom melletti parókiára érkeztek a püspök atyák, több mint 30-an. Fele római rítusú, fele pedig keleti szertartású. Ez utóbbiból viszont több féle is van: rutén, ukrán és román görögkatolikus, valamint szír malabár, kopt, melkita és ugyanezeknek ortodox változatai. Az ortodoxok természetesen nem koncelebráltak. De nem csak ők, hanem az egyházmegye papjai sem. A bevonulás harangszóra igen ünnepélyes volt. Előbb a papok léptek be, mindnyájan egyszerű reverendában, majd utánuk a latin püspökök, végül a keleti szertartásúak. A metropolita megállt az ajtóban és ott a két diakónus énekelte neki: Áldjon meg téged
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS az Úr Sionból… Erre a kórus énekelte: Blessed be the name of the Lord… (Áldott legyen az Úr neve). Az ikonosztáz előtt egy díszes zsámoly volt kitéve, az elé állt a metropolita. Fölolvasták a pápai bullát, amely a kinevezésről szólt, és énekelték: Axiosz! Axiosz! Axiosz! A bulla egyebek között azt is tartalmazta, hogy a rutén püspökök mindig is beletartoztak az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájába. További előkészületi ima nem volt, csak a Dicsőség a magasságban… (2x), Uram, nyisd meg ajkaimat… Az első pap – az eddigi helynök – a királyi ajtón át belépett a szentélybe az oltárhoz és a diakónus fennhangjára énekelte: Blessed is the Kingdom of Father… (Áldott az Atya…). Majd az oltár jobb oldalára áll és onnan énekelte: Christ is risen... (Föltámadt Krisztus). A nagy ekténia után a csöndes imát is elmondta hangosan a fennhang előtt. A kórus kezdte énekelni az első antifona első versét, majd nyomban utána a második antifonáét. Más pap nem is jött be a szentélybe, csak a sokszereplős aszszisztencia gyertyákkal, nagy ripidionokkal. Az Istennek Egyszülött Fia himnuszra már indult is a körmenet. Viszont mire mind a két diakónus és az egyetlen bent lévő pap a királyi ajtóba értek, már a harmadik antifonát
3
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ is elénekelték, illetve annak egy versét. A kisbemenetre a metropolita a két gyertyát kezébe fogva négy égtáj felé énekelte: Krisztus, igaz világosság... Majd ennek végén énekelték: Iszpollá eti Deszpota! (Éljen soká!). A kettős gyertyával a kezében lépett be a szentélybe az oltárt tömjénezni, az egyik diakónus pedig a hármas gyertyával ment előtte. Közben a többi celebráns pap, az egyházmegye konzultorai is bejöttek, úgyhogy volt egy kis kavarodás az oltár körül. Ekkor lépett be a metropólia másik két püspöke valamint Jan Babják, eperjesi érsek. Ők álltak azt oltárhoz a metropolitával együtt. A latin püspökök a nunciussal, a new york-i bíborossal kint maradtak. A tropárok nem csak a Tamás vasárnapiak voltak, hanem az aznapi szent énekeit is vették. Amikor megvolt a kis bemenet, akkor a metropolita kiment újra, és helyet foglalt a baloldalon lévő trónszéken. Ekkor adta át neki a mellette álló nuncius a pásztorbotot Axiosz felkiáltással. Ekkor egy másik dallamon – amelyet mi is ismerünk – felelték rá: Axiosz! Majd az egyházmegye papjai sorban békecsókra a metropolita elé járultak. E hosszú sort (mintegy 60an voltak) bevégezvén a metropolita újra bejött a szentélybe, és az oltár előtt intonálta a Háromszorszentet.
4
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS A háromszor szent éneket harmadjára egyedül ő énekelte görögül. Elég gyorsan, úgyhogy ha a többi püspök próbált volna se sikerült volna vele együtt énekelni. Ezalatt fölemelve tartotta a kezében a két gyertyatartót. Majd hátramentek a trónszékhez. Az Apostol olvasásához a kispap odament hozzá, és csöndesen áldást kért. Majd a prokiment és az alleluja verseket énekelték. Ez utóbbiak alatt kezdte el a két diakónus az oltár s a hívek tömjénezését. Az Evangéliumos könyvet a főcelebráns pap adta a fődiakónus kezébe. Evangélium után a diakónus behozta a könyvet és az oltárra tette, a püspök pedig a két gyertyatartóval adott áldást. A prédikációhoz a jobb oldalon lévő ambóhoz ment. A szentbeszéd biztosan fennkölt volt, mindenesetre többször megnevettetve a híveket. A Hármas ekténia kicsit hosszabb volt, mint a mienk, de nem sokkal. Utána kerubének. A metropolita kívül mosta meg a kezét, majd az előkészületi asztalhoz lépett a papokkal együtt. Csak a diakónusnak adta oda az aeriont és a diszkoszt, illetve az első celebránsnak a kelyhet. A tömjénező majdnem eltűnt, de aztán előkerült. Egy reverendába öltözött hoppmester irányította a szertartást, ő kerítette elő és adta a metropolita kezébe a tömjénezőt, majd vette is el
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ Negyedik hangú mintadallamunk az említett az irmologionban a „dal jeszi znamennije” kezdősorral a következőképpen van lejegyezve:
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS legjelentősebb alakja. Több mint 30 (!) irmologiont készített a Kárpátokvidéki egyházközségek számára. (A Sajópálfalai irmológion valószínűsíthető alkotója egyébként Fetko [Fekete] János, a könyvben található latin és ószláv nyelvű bejegyzések szerint). Mindkét irmológion arról tanúskodik, hogy a mintadallam használatban volt, s segítségükkel a dallam váza is rekonstruálható.
A másik forrásunk, a Sajópálfalai irmologion, mely típusában a Lembergben tanult Juhaszevics János munkái közé illeszkedik.
Azt tudjuk róla, hogy a legtermékenyebb és legismertebb Sáros megyei könyvmásolóként ő volt a XVIII. századi görög katolikus zenei élet egyik
Amint látható, a kilenctagú mintadallam nem ismétlődő dallamsorokból áll, kivéve az E sort. Ez bár ritka, de nem egyedülálló jellegzetesség. A mintadallam szerkezete kiegyensúlyozott, csiszolt „műalkotás”. Rendkívül széphangzású, méltóságteljes dallam, mely a mintadallam funkciót
13
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ De értelme csak így van. Zenével nevelni, élni csak így lehet. Centenáriumi himnuszunk fohászával kérjünk segítséget hozzá: „Azért te adj erőt Édesanyánk, jó szándékunk megvalósítására.”
Juhászné Drabik Tünde:
Jelül rendelted mintadallam „Jelül rendelted” negyedik hangú mintadallam a szépségéhez képest méltatlanul elfeledett, és görögkatolikus gyakorlatunkból kikopott az utóbbi évszázadban. Énekeskönyvünk azonban máig is jelöli az erre a dallamra éneklendő sztichirákat (31 db). Vajon miért felejtettük el, s hogyan lehetne ismét a gyakorlatba visszavezetni?
A
mintadallamok, amint nevük is mutatja, olyan dallamra éneklendő sztichirák, melyek nem tartoznak a nyolc hang általános sztichiradallamai közé, inkább egy bizonyos költeményhez kötődnek. Lényegük, hogy nem a megszokott, használatban „köznapivá” lett dallamfordulatokat használják, hanem ünnepi, különleges hangzást keltenek, már a létükkel emelik az ünnep hangulatát. A mintadallamok hagyománya nem mindenütt él úgy, mint nálunk.
12
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS Sajátos, hogy a mintadallamokat az oroszok már nem használják. Egyedülálló módon csak a Kárpátok vidéki, valamint a galíciai hagyományban őrződött meg. Főleg sztichiráknál fordul elő, de egyéb énekeknél, tropároknál, kontákoknál is lehetséges. Az ünnepi alkalom méltóságának emelésére kiválóan alkalmas, mert a megszokottól általában melizmatikusabb, gazdagabban díszített dallamváz jellemzi. Az utolsó hivatalos nyomtatásban megjelent kottás énekes-gyűjteményünk, a Boksay-Malinics-féle egyházi közénekek nem tartalmazza a Jelül rendelted mintadallamot. A Krajnyák-féle Gyűjteményes nagy énekeskönyvben azonban még megtalálható a mintadallam a negyedik hangúak között, mely összevethető a Lembergi és Sajópálfalai irmologion lejegyzéseivel. A két említett forrásról röviden csak annyit, hogy a ma használatos dallamok túlnyomó többségének őse felfedezhető bennük. Petrassevich N. József atya kutatásai alapján bizonyos, hogy a legerősebb liturgikus zenei hatást az ősi liturgikus centrum, Kijev, Lembergen keresztül fejtette ki Kárpátaljára, s ezáltal a magyar bizánci katolikus egyházzenére. Ezért a Lembergi irmologion nagyon fontos és kiemelkedő forrásunk.
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ tőle. A metropolita előbb a diszkoszt vette át, és csöndesen letette az oltárra. Utána a kelyhet, s csak ekkor énekelte a megemlékezéseket. A kórus csak erre az intonálására énekelte az Ámen-t. Mást nem hoztak föl az oltárhoz, pedig lett volna még mit… Nem sokkal később a hoppmester hátulról az oltárra hozott két kancsó bort – az egyik arany, a másik üveg – és a diszkosz helyett egy jókora tálszerű aranyedényben voltak a kenyérkockák.
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS másik pap fejezte be a metropolitát említve.
A békecsókra előbb a keleti püspökök álltak sorba az oltár bal oldalán, egymással is váltván csókot, majd a metropolita kifordult, és a királyi ajtón át a latin püspököket fogadta békecsókra. E hosszúra nyúlt békecsók alatt a kórus a húsvéti sztihirákat énekelte, majd csak ennek végeztével kezdték el a Hiszekegyet. Más püspök nem hajolt az adományok fölé, az aerion alá, csak a metropolita. Az anaforának minden imáját ő mondta fennhangon, más püspök nem kapcsolódott bele hangosan, csak a szlovákiaiak próbálkoztak vele.
A kórus sokat énekelt, de amikor tudtak, a hívek is bekapcsolódtak. Még a kórusszerű énekekbe is. A szentáldozás előkészületeként a hoppmester az oltárra hozta a termetes kelyheket, és felöntötte őket Szent Vérrel. Majd utána helyezte bele a két diakónus a Szent Kenyereket. Ezalatt minden püspök (balról érkezve) maga vett a diszkoszról. Amikor már a latin püspökök is vettek, akkor a metropolita hangosan elkezdte a Hiszem, Uram… imát. Míg a püspökök a kelyhekhez járultak, a metropolita maga osztotta ki minden szentélybe lépő papnak a Szent Testet. Majd a püspökök mentek ki a híveket áldoztatni. Kis paténa nem volt a kehelyhez, csak a piros kendő. Így nehéz volt az áldoztatás, de mint utóbb kiderült, kellett volna egy-egy diakónus melléjük, hiszen így szokás itt áldozni. A kisgyermekeket is megáldoztatták. (Őket kereszteléstől fogva áldoztatják, és az első szent gyónást tartják meg ünnepélyesen.)
Az alapítási szavakra mindenki az adományokra mutatott, de csak a metropolita mondta a szavakat. Epiklézisre nem volt hármas meghajlás. A diakónus viszont jó hangosan mondta a felszólításokat. Az Elsők között… imát a metropolita kezdte, és egy
A purifikációt az arra előre kijelölt diakónusok végezték. Az egyházmegye kb. 60 papja mellett mintegy 30 diakónus van. Az amboni ima után a metropolita áldást adott, majd elbocsátóra intonált, melyet a nép felé fordulva mondott. A háromszori Föl-
5
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ támadt Krisztust három nyelven, harmadikként magyarul mondta. Elég sokan feleltek is rá. A Szent Liturgia fényképezéssel fejeződött be, pontosabban az utána, a Szent János
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS katedrális központban tartott nagyszabású agapéval. A püspök atyák a hívekkel együtt fogyasztottak a szeretetlakomán.
Felhívás a Magyar Görögkatolikus Kórusok részére 2012. október 29-én a Magyar Görögkatolikus Egyházművészeti Nap keretében kórustalálkozót és versenyt hirdetünk az érdeklődő együtteseknek. A verseny 12 órakor kezdődik a Rózsák terei Görögkatolikus templomban.
A
kórusok 3 szabadon választott művet énekelnek el, egyetlen kikötés az, hogy bizánci rítusú kompozíciók szólaljanak meg, amelyből legalább egy magyar görögkatolikus liturgikus ének, vagy annak feldolgozása legyen. A művek címét, időtartamát és kottájukból egy példányt kérünk a nevezési határidő lejártáig, 2012. október 1-ig a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola címére (4400 Nyíregyháza, Bethlen G.u.13-19.) eljuttatni. Azok a kórusok, amelyek nem szeretnének versenyezni, a kórustalálkozó keretében két éneket adhatnak elő a Rózsák terén.
6
Este 19 órakor a Művészetek Palotájában gálaesttel és közös énekléssel zárul az Egyházművészeti Nap. A találkozón résztvevő kórusok mindegyike föllép ezen, a verseny helyezettjei önállóan is, a többiek a közös énekekben, illetve a Romzsa Tódor vértanú-püspök emlékére összeállított misztériumjátékban. A gálaest programját később részletesen ismertetni fogjuk a jelentkezőkkel, s eljuttatjuk mindenkinek a kottákat, amelyekre szükség lesz ezen az estén. Reméljük, hogy minden magyar görögkatolikus kórus eljön erre a felemelő lelki és művészeti eseményre, hogy imádságban együtt énekelve mutassuk meg egyházunk gazdag liturgikus énekhagyományát és gyakorlatát. Várjuk a jelentkezéseket, esetlegesen felmerülő kérdésekkel forduljanak Dr. Bubnó Tamáshoz, az Egyházművészeti Nap művészeti vezetőjéhez.
[email protected]
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ gyelembe gyerekeink szokásait, életritmusát. Kevés magyarázatra, sok „akcióra” (éneklés, mozgás, egyszerű hangszerek használata, stb.) kreatív megoldásokra van szükség. Használjuk bátran a technika kínálta lehetőségeket! A folyamatosan az interneten csüngő gyerekek hajlandóak lesznek otthon is Mozartot hallgatni, ha a You Tube felvételeinek megnézésével-hallgatásával kapcsolatban kapnak feladatot. Ami a megtanítandó anyag mennyiségét illeti: inkább kevesebbet tervezzünk, de amivel foglalkozunk, az mindig élmény legyen. Énekeljünk sokat! A legmaradandóbb élmények – tapasztalataim szerint – mindig a jóízű közös éneklésekből származnak. Ha semmi mást nem érünk el, csak anynyit, hogy óránként megtanítunk egy-egy dalt, amit szívesen énekelnek, már nem munkálkodtunk hiába! A zene eredeti „életkísérő” funkcióját figyelembe véve mindenképpen arra kellene törekednünk, hogy a szűkre szabott iskolai keretek ellenére azzá lehessen, ami a lényege: a gyerekek életének része. A mai – az előzőekben már jellemzett – viszonyok között ez a legnehezebb feladat. Mégis érdemes foglalkozni a gondolattal, már csak azért
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS is, mert a heti egy óra szinte semmire sem elég. Ki kell hát tágítani az énekóra kereteit, hogy munkánk valóban hatékony legyen! Minden momentumot meg kell ragadnunk, amellyel tudatosíthatjuk a gyerekekben, hogy az ének-zene nem csak egy tantárgy, több annál, olyan dolog, aminek helye, szerepe van a mindennapi életben. Ha az iskola életében természetessé válik a zene jelenléte – házi koncertek, közös éneklések ünnepeken, szent liturgiákon, énekes névnapköszöntés, táncház, zenés percek az iskolarádióban, jutalomkönyv helyett olykor jutalom-CD stb. – az feltétlenül hatással lesz kisebb-nagyobb mértékben a családok életére is. Ahhoz, hogy egy énektanár sikeresen tudja végezni a munkáját a fentiek szellemében, természetesen szövetségesekre van szüksége. Szövetségesei elsősorban a szülők, a kollégák, az igazgató, az iskolalelkész, de szövetséges lehet a könyvtáros, a múzeumigazgató, a zeneiskolai hangszeres tanárok, a népzenetanárok, a néptánctanár, a citerazenekar, a vonósbanda, a parókus atya, a református lelkész stb. – attól függően, hogy milyenek a helyi adottságok. Embert próbáló munka ez, sok erőt, kitartást, türelmet, tapintatot igényel.
11
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ szellemi kincsek segítségével. Már az előző cikkben kifejtettük, hogy a zene a maga sajátos eszközeivel nagyban hozzájárul a gyerekek lelki-szellemi-fizikai fejlődéséhez, világlátásuk, helyes értékrendjük kialakításához. Azt is leszögeztük, hogy ezek a jótékony hatások csak értékes zenével érhetők el. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a népzene és a nagy mesterek muzsikája olyan értékeket hordoznak, melyek megfelelő szellemi táplálékul szolgálnak gyerekeink számára. Ami évszázadok óta elevenen él, amit milliók nem felejtettek el, abban olyan értékek kristályosodtak ki, amelyek minden nemzedék számára életbevágóan fontos üzenetet közvetítenek, függetlenül a körülmények változásaitól. Alapértékeket hordozó zenék nem veszítik el aktualitásukat! Az előírt tananyagban, s így a forgalomban lévő tankönyvsorozatokban rendelkezésünkre áll a megfelelő minőségű zenei anyag. Nem az jelenti tehát a problémát az iskolai énekórákon, hogy MIT tanítsunk, sokkal inkább az, hogy HOGYAN? A manapság mindent befolyásoló és alakító média szinte kizárólag olcsó, „trendi” zenéket terjeszt, így a legtöbb gyereknek esélye sincs az értékes zenével való találkozásra az énekórán kívül. Amit nem ismer, azt
10
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS elutasítja, hiszen idegen a fülének, ráadásul az iskolai tananyaggal szemben amúgy is él egy természetes „ellenállás”. Ne feledjük azt sem: a zenének az emberiség életében mindig valamilyen fontos funkciója volt. Teremtőjéhez szólott vele, élete fordulópontjait kísérte, szerves része volt hétköznapjainak, ünnepeinek. Ezért nagyon nehéz – úgyszólván lehetetlen – iskolai tantárgyat kreálni belőle. Mindezek mellett heti egyetlen óra áll rendelkezésünkre! Valóban égető tehát a kérdés: HOGYAN tanítsunk, hogy munkánk mégis hatékony legyen? A jó zene átadásának fortélyain kell gondolkodni. Rossz úton jár az, aki az értékes zene felhígításával próbál közel jutni a gyerekekhez! (Legalább olyan rossz megoldás a gyerekek által kedvelt zenék elutasítása, negatív minősítése. Ezeknek is megvan a sajátos funkciójuk, tudomásul kell venni a létezésüket, de az iskolában nem ezt kell terjeszteni!) Fontos a korszerűség kérdése, de próbáljuk helyesen értelmezni! Nem akkor tanítunk korszerűen, ha az értékes zenei anyag helyett kétes értékű és színvonalú mai zenékkel foglalkozunk, hanem akkor, ha az átadás módszerét korszerűsítjük. Vegyük fi-
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ
Boksay Péter:
Egyházzene régen és ma Hála Istennek, egyházzenei életünk az elmúlt néhány évben némileg megpezsdült. Fél évszázados szünet után újraindult a kántorképzés a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán. Fülöp püspök úr áldásával, Dr. Bubnó Tamás szakmai irányítása mellett több kiváló szakember folytat komoly munkát maroknyi kántorszakos hallgató körében.
A
hogy egy kántornak sem elég csupán a szent liturgia végzésének az ismerete, úgy az egyházzenésznek sem elég csupán a szertartások menetének precíz ismerete. Természetesen a biztos kántori munkához nélkülözhetetlen a mintadallamok, kánonok, katavásziák… magabiztos tudása. Ez önmagában azonban még mindig kevés. Ahhoz, hogy méltó szolgálatot végezzen egy egyházzenész, nélkülözhetetlen az átfogó szemléletmód. Ehhez kell egy csipetnyi teológiai ismeret és az elődök munkásságának ismerete. Ez utóbbinál időzzünk el most egy kicsit. Neves elődeink közül dédnagyapámnak, Boksay János atyának máig ható munkássága elevenen él görögkatolikus egyházunkban. A pap, zeneszerző 1874. július 6-án született
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS Huszton. Ez a település élete nagy részének volt tanúja, hiszen itt járt általános iskolába, itt szerezte zenei ismereteinek alapjait, majd káplánként, sőt élete utolsó szakaszában is itt szolgált. Ungvár városa is komoly helyet kapott életében, hiszen középiskolai és teológiai tanulmányait végezte itt. Az Ungvári Tanítóképző és a Teológiai Főiskola zenei vezetőjeként több száz ember tanult vezetése alatt. Az ungvári székesegyház karnagyaként a város és a görögkatolikusság zenei életének meghatározó személyisége volt. Budapesten töltött papi szolgálata idejében (1909-1912) zenei ismereteit gyarapította. Szinte biztos, hogy ennek az időszaknak köszönhető a közismert C-dúr Liturgia megszületése, amely számos ma működő kórus repertoárján megtalálható. Ebben a műfajban további liturgiák is születtek, melyek közül a férfikarra komponált liturgia a Szent Erfém kórus interpretálásában elérhető, és további liturgia-feldolgozásokról is tudunk. Ezeken túl az egyházi közénekek kapcsán is fontos szerepe volt munkásságának. A huszadik század elején jelent meg előbb ószláv, majd magyar nyelven az általa összeállított Irmologion, amely mindmáig az egyetlen hivatalosan nyomtatásban megjelent öszszefoglaló kottás kiadványa egyházunknak. A Boksay – Malinics szerzők
7
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS
által összeállított kottás könyv a mai fülnek már nyelvezetében többnyire meghaladott, de az egyházzenével foglalkozók számára kincsesbánya, alapmű. Élete, papsága, zenei munkássága iránymutató manapság is. Boksay János 1940. április 24-én nyert felvételt a mennyei kórusba.
moly feladat. Aki igazán eltökélt szándékkal lép erre az útra, annak a kántorszakon a helye, ahol zenei tudása Hudivók Mariann, Sinka Krisztina, Ördög Mária és Dr. Bubnó Tamás keze alatt fejlődhet.
„A jó házigazda kincseiből régit és újat hoz elő.” (Mt 13,52) Múltunk kincseiből merítve, mindennapjainkban tökéletesíteni tudásunkat: ko-
Felhasznált irodalom: Liturgikus örökségünk VI. A Boksay – Malinics Irmologion megjelenésének 100. évfordulója alkalmából 2006. november 16-án rendezett szinpozion anyaga, Nyíregyháza, 2006. 9-11.
Királyné Kocsis Magdolna:
Hagyomány, vagy megszokás? Minden felekezet lelki életének, liturgikus érzékének tükre, „mérőműszere” a liturgikus zenéhez, énekhez való viszonya. Ellentétben sok egyházi közösséggel - akik felejteni, elhagyni látszanak saját énekkincsüket - a mi egyházunk boldognak mondhatja magát, mert hűségesen ragaszkodik az énekelt liturgikus hagyományhoz.
V
iták, nézetkülönbségek nálunk is vannak bőven, de ezek annak bizonyítékai, hogy sokunk számára fontos ügyről van szó, aminek egyházunk minden tagja: apraja-nagyja, hívője, papja művelője és „haszonélvezője” egyaránt részese. Az egyet nem értés leginkább a szemléletbeli különbségek miatt alakulhat ki.
8
Sok bírálat éri az egyházi vezetést, egyházzenészeket, kántorokat az ún. változtatásokért, mintha önkényesen akarnák elvenni a hívektől a féltve őrzött tradíciót. Ahhoz azonban, hogy igazán tudjuk, hogy mi a miénk, a tradíció lényegét is meg kell ismerni. A mi liturgiánk minden egyes eleme képszerű, még az ének is ikon: a szent szöveg Istenhez emelése, ábrázolása. Bár éneklésünkkel mi cselekszünk, rajtunk keresztül jelenik meg a liturgia isteni rendje. S mint az ikonfestésnek is szabályai vannak, melyeket a szent hagyomány határoz meg, ugyanúgy a szent énekeket a szent cselekmény és a szöveg, tehát a tartalom rendezi.
EGYHÁZZENEI ÉRTESÍTŐ A tartalom állandóságot, folytonosságot biztosít, de ennek kifejezése az énekekben nem jelenti, sohasem jelentette az egyformaságot. Még egyegy közösségen belül sem. Magát valamire tartó, nagy múltú görögkatolikus egyházközségben több változatát tudták pl. a Kerub éneknek és az ekténiáknak is. Nagy egyházi ünnepen a kántor elővette ünnepi hangját, s a gyülekezet zengte vele az ünnepi dallamot. Nem kell azt gondolnunk, hogy akkor vagyunk hűségesek a hagyományhoz, ha csak azt énekeljük, amit megszoktunk. A megszokás különben is elkényelmesíthet, figyelmetlenné tehet. Számos változata van még kedvelt dallamainknak, amelyek megismerése, megtanulása nemhogy csorbítaná, de megeleveníti a tradíciót. Az újításoknak és változtatásoknak is igen fontos szerepe van a hagyomány továbbéltetésében. Ma már senki sem vonja kétségbe a kották terjedésének fontosságát, pedig énekeink évtizedeken át szinte csak hallás után öröklődtek. Költői imaszövegeinket különleges dallamok hordozzák, de ezek találkozása olykor torzulásokat okoz, a szent szöveg a dallami buktatón megbicsaklik. S ha sokan ezt nem is
8. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2012. AUGUSZTUS veszik észre, nem bánják, az értő fül hallja ennek méltatlanságát, ezért kell helyenként változtatni. Minden összetartó közösség életében szerepe van az állandóságnak és az újításnak is. Erdő Péter bíboros ezt így fejezte ki homíliájában, az emlékezetes centenáriumi ünnepi Liturgián, Hajdúdorogon: „Hűség a hagyományhoz, bátorság az újításhoz”. Az egyházi énekek állandósága biztosítja, hogy a velük hordozott tartalom hűségesen megmaradjon, öröklődjön. Az örökösöknek pedig feladatuk ezt a tartalmat nem változtatva, de minden nemzedék számára megújítva fölvirágoztatni.
Ördög Mária:
„A gyermeknek a legjobb éppen elég jó” 2. Gondolatok az iskolai énekoktatásról Jelen írásban a 2012. január 14-én elhangzott közel egyórás előadás leglényegesebb gondolatait próbálom összefoglalni.
A
z általános iskolában tanító énektanárok egyik fontos feladata a hagyományozás: az elődök kultúrájának átadása a következő generációnak. A másik – nem kevésbé fontos – feladat, a tanítványok nevelése e
9
