ExFórum 2011. Előadás: az ügyvéd válaszol jogkövetkezmény (Direktíva, jogszabály, rendelet, szabvány)
Készítette: dr. Lombos Péter Dr. Kézdi Ügyvédi Iroda 1132 Budapest, Váci út 18.
[email protected] 06-30-7193038
1
I. Milyen jogszabályokkal találkozhatunk munkánk során? Rövid iránymutatás a jogszabályok rengetegében
•
Az Európai Unió (2009. december 01. napját megelőzően Európai Közösségek) joga
•
Magyar jog 1. Az Európai Unió joga
Hazánk Európai Uniós csatlakozását követően – 2004. május 01. napjától – a csatlakozási szerződés hatályba lépésével egyidejűleg Magyarországon is alkalmazandó a teljes uniós joganyag (acquis communautaire – közösségi vívmányok), amely minden jogalkalmazót komoly feladat elé állított. A jogharmonizáció már a 90-es évek közepétől megkezdődött, és hazánk csatlakozásáig folyamatosan zajlott. Ennek köszönhetően számos jogszabály a csatlakozással egyidejűleg lépett hatályba, például: -
a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet; a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeiről szóló 3/2003. (III. 11.) FMM-ESzCsM együttes rendelet
Mi a természete az uniós jognak, miből áll az uniós jog? Az Európai Unió egy semmilyen más nemzetközi szervezethez, illetve államszövetséghez sem hasonlítható, nemzetközi szerződésen alapuló szupranacionális (nemzetek feletti) szervezet, amelyben a tagállamok a szuverenitásuk meghatározott szegmenseit az alapító, illetve a csatlakozási szerződésekkel az Európai Unióra ruházták (megkülönböztetünk kizárólagos, megosztott, valamint támogatóösszehangoló-kiegészítő uniós hatásköröket). Az uniós jogrendszer az Európai Közösségek alapításától (1951-1957) kezdődően fokozatosan és folyamatosan fejlődő terület, amely fejlődés eredményeképpen mára egy önálló jogrendet képez. Fontos kihangsúlyozni, hogy a tagállamokban az uniós jogot alkalmazni kell az élet minden területén. Az uniós jognak munkánk szempontjából jelentős megjelenési formái az alábbiak: -
rendeletek (direktívák) és irányelvek határozatok
amely jogalkotási aktusokat másodlagos jogforrásoknak nevezzük.
2
Egyebekben az Európai Unió jogát képezi, mint elsődleges jog az alapító szerződések, azok módosításai (legutóbb a Lisszaboni Szerződés – 2007), az összes tagállam csatlakozási szerződései, valamint az ezekhez fűzött jegyzőkönyvek, záradékok, nyilatkozatok. a) A rendeletek hatályosságuk ideje alatt teljes körűen kötelezően alkalmazandók, jogi természetük megközelítőleg a magyar törvényeknek felel meg. A rendeletek általános hatállyal bírnak, teljes egészében kötelezők és közvetlenül alkalmazandók. A közvetlen alkalmazandó jelleg alatt azt értjük, hogy a tagállamok semmilyen aktusára nincs szükség a rendeletek esetében arra, hogy azok jogokat és kötelezettségeket keletkeztessenek. Sőt, a tagállamoknak tartózkodniuk kell olyan jogszabályok elfogadásától, illetve fenntartásáról, amely uniós rendelettel ellentétes. A rendeletek végrehajtása érdekében a tagállamoknak azonban mindent meg kell tenniük, ennek keretében lehetőségük és kötelezettségük végrehajtási szabályokat megállapítani. Rendeletet ma túlnyomórészt az Európai Unió Tanácsa (Miniszterek Tanácsa) és az Európai Parlament együttes jogalkotása során alkot az Európai Unió. b) Az irányelvek a jogközelítés (jogharmonizáció) legfontosabb eszközei. Az irányelv olyan jogi aktus, mely konkrét célokat tűz a tagállamok elé, a megvalósítás módjának kiválasztását azonban a tagállamokra bízza. Az irányelv címzettje lehet egy vagy több tagállam, vagy akár az Unió összes tagországa. Annak érdekében, hogy az irányelvben foglalt elveknek lakossági szinten is érvényt szerezzenek, a nemzeti jogalkotóknak (Országgyűlés, Kormány, szakminiszterek) a tagállami jogszabályokat az irányelv célkitűzéseihez kell igazítaniuk. Az irányelvek csak végső határidőt állapítanak meg arra nézve, meddig kell a bennük foglalt célkitűzéseket a nemzeti jogba átültetni. Ez lehetővé teszi a sajátos nemzeti körülmények figyelembevételét. Elsősorban a közös (belső) piac kialakításában játszik fontos szerepet, például összehangolja a termékbiztonsággal kapcsolatos normákat és előírásokat. Az irányelvek sajátossága, hogy azok elsődlegesen a tagállamokra rónak kötelezettséget (az átültetés – implementáció – kötelezettsége), magánszemélyekre az irányelvek tagállami átültetés nélkül nem telepíthetnek terheket. Kivételesen előfordulhat, hogy az irányelvek úgynevezett közvetlen hatállyal bírnak, abban az esetben, amennyiben a tagállam elmulasztotta határidőben megalkotni az irányelvnek megfelelő jogszabályokat, és az irányelv kifejezetten jogokat kíván biztosítani a magánszemélyeknek. Ebben az esetben is azonban a magánszemélyek kizárólag a tagállamokkal szemben (vertikális hatály) hivatkozhatnak az át nem ültetett irányelv rendelkezéseire. Az irányelvek jelentőségének és természetének jó példája a 8/2002. (II. 16.) GM rendelet, amely az ATEX direktíva (irányelv) rendelkezéseit ültette át a magyar jogba. A 8/2002. (II. 16.) GM rendelet az alábbiakat is rögzití: 17. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §ával összhangban, az Európai Parlament és a Tanács a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben történő alkalmazásra szánt berendezésekről és védelmi rendszerekről szóló 94/9/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
3
c) A határozat olyan jogi aktus, amely révén az uniós intézmények konkrét ügyekről hoznak döntéseket. Határozatot a Tanács (esetenként az Európai Parlamenttel közösen) és a Bizottság fogadhat el. A határozat révén az intézmények cselekvésre vagy cselekvéstől való elállásra kötelezhetik a tagállamokat, az uniós polgárokat és vállalkozásokat; a határozat címzettjét jogokkal ruházhatják fel, vagy kötelezettségeket róhatnak rá. A határozat: • egyedi jelleggel bír (ez különbözteti meg a rendelettől): a határozat minden címzettjét külön-külön meg kell jelölni. • minden elemében kötelező erejű. Miért fontos mindez számunkra? Az Európai Unió teljes joga a kifejtetteknek megfelelően hazánk területén a csatlakozásunkat követően (néhány kifejezett kivételen, úgynevezett derogáción kívül) teljes körűen alkalmazandó. Erre tekintettel az uniós jog tekintetében is érvényesül az ősi jogelv: ignorantia iuris non excusat – a jog nem tudása nem mentesít. Ennek értelmében sem hatósággal, sem más személlyel szemben nem hivatkozhatunk egy akár uniós, akár hazai hatályos jogszabály ismeretének hiányára. A fenti elvvel összhangban, annak érdekében, hogy a címzettek a jogszabályokat megismerhessék, azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában valamennyi hivatalos nyelven közzé kell tenni, és a rendelet nem érvényesíthető a jogalanyokkal szemben abban a tagállamban, amelynek nyelvén nem tették azt közzé (belátható azonban, hogy a brüsszeli bürokrácia ilyen hibákat meglehetősen ritkán vét). Egy adott témában rendelkezésre áll egy EU-s irányelv, és egy magyar jogszabály. Melyiket is alkalmazzam? A kérdés joggal vetődik fel, és a válasz egyszerűnek tűnik. Mivel az irányelvek természetük szerint a tagállamokat kötelezik, mi, mint egyszerű jogalkalmazók az irányelveket – különösen akkor, amennyiben azok kötelezettségeket rónak ránk – közvetlenül nem alkalmazhatjuk. Amennyiben az irányelvnek megfelelő magyar jogszabály megalkotásra került, a dolgunk nem bonyolult, alkalmazzuk a magyar törvényt, rendeletet. Szerencsésebb esetben a magyar jogszabály összhangban van az EU-s irányelvvel, amelynek tényét (úgynevezett megfelelőségi klauzula) minden olyan magyar jogszabály – ahogyan azt az előzőekben is láttuk – büszkén hirdet is. Munkánk során azonban tapasztalhatunk kivetnivalókat a jogalkotás minőségével kapcsolatban, számos alkalommal egymásnak ellentmondó, értelmetlen, indokolatlanul párhuzamos jogszabályi rendelkezésekre bukkanhatunk, amelyek rengetegében a jogászoknak is gondot okozhat a kiigazodás. Milyen megoldást kínál a felvetett problémára az uniós jog? Az irányelvekkel kapcsolatban beszélhetünk az úgynevezett közvetett hatályról. Amint láttuk, az irányelvek a tagállamok jogalkotóira rónak kötelezettséget: meg kell alkotni az irányelvnek megfelelő nemzeti jogszabályokat. Azonban az irányelvek jelentősége a nemzeti jogszabályok megalkotását követően sem vész el, ezt követően a közvetett hatály jelenségében él tovább.
4
Közvetett hatály alatt azt értjük, hogy a tagállami jogot – és nem csak azt a jogszabályt, amellyel az átültetés megvalósult – úgy kell értelmezni, hogy az lehetőség szerint biztosítsa az irányelv hatékony érvényesülését. Ezt az értelmezési kötelezettséget nevezzük közvetett hatálynak. A jogharmonizáció területén számos alkalommal találkozhatunk olyan magyar jogszabályokkal, amelyek gyakorlatilag EU-s irányelv magyar fordításai. Ezek a jogszabályok sokszor az egyébként is bonyolult jogi nyelvezettől eltérő szövegezésű normák, amelyek értelmezése során segítségünkre lehet az az irányelv, amelyet a tagállami jogszabály a nemzeti jogba átültetett. Az uniós jog és a magyar jog viszonya Kiindulási alapunk az, hogy az uniós jog a magyar joggal szemben elsőbbséget élvez. Az elsőbbség elvét sem az Európai Közösségeket alapító szerződések (1951-1957), sem az Európai Uniót, mint jogi személyiséggel rendelkező nemzetközi szervezetet létrehozó szerződés (2007) nem rögzíti. Az uniós jog elsőbbségének tételét az Európai Bíróság jogfejlesztő joggyakorlata már az 1960-as években megalkotta. Ennek megfelelően az uniós jog a tagállamok belső jogával szemben elsőbbséget élvez, így amennyiben a belső jog az uniós joggal ellentétes, a belső jogi szabályt félre kell tenni (set aside), és nem kell alkalmazni. Természetesen ez a jog és kötelezettség elsősorban a hivatásos jogalkalmazókra, így a bíróságokra érvényes, azonban az egyszerű jogalkalmazók lehetősége is adott arra, hogy végső soron a bíróságok útján kényszerítsék ki az uniós joggal ellentétes belső jogszabály „félretételét”. Az uniós jog és a nemzeti jog összeütközése esetén az uniós jog elsőbbsége abszolút, bármely uniós jognak is elsőbbsége van a tagállamok jogrendszerének elveivel és rendelkezéseivel, akár a tagállami alkotmánnyal szemben is. Láthatjuk tehát, hogy az uniós jog a magyar jogrendszer integráns részét képezi, és munkánk során figyelemmel kell lennünk az uniós jogszabályokra. Hol találhatjuk meg az uniós jogszabályokat? Az Európai Unió által működtetett http://eur-lex.europa.eu/hu/index.htm weboldalon autentikus forrásból tájékozódhatunk az uniós jogról. 2. Magyar jogszabályok A magyar jogszabályoknak számos megjelenési formája van, amelyek közül az alábbiakkal találkozunk a leggyakrabban: -
Alkotmány törvény kormányrendelet miniszteri rendelet önkormányzati rendelet
Alapvető, hogy alacsonyabb szintű jogszabály magasabb szintű jogszabállyal nem lehet ellentétes. Ez a kötelezettség elsősorban a jogalkotókra vonatkozik, azonban bárki számára jogot biztosít arra, hogy a jogforrási hierarchiába ütköző jogszabályt az Alkotmánybíróságon – érdekeltségének igazolása nélkül is – megtámadhasson.
5
A magyar jogszabályokat – az önkormányzati rendeletek kivételével – a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben kell közzétenni (http://www.magyarkozlony.hu/), a hatályos jogszabályokról pedig a https://kereses.magyarorszag.hu/jogszabalykereso weboldalon tájékozódhatunk. Kötelező, egyedi előírást tartalmaznak a hatósági határozatok, valamint a szakhatósági állásfoglalások is. Meghatározott esetekben kérelemre a szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával előzetes szakhatósági állásfoglalást (előzetes szakhatósági hozzájárulás) ad ki, amelyhez a hatóság kötve van. A szabványok A szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb. A nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg, vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. A nemzetközi és az európai szabványokat szabványként közzétenni a Magyar Köztársaságban csak nemzeti szabványként lehet. A nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes. A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes. Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. A szabványok kötelező alkalmazását elrendelő jogszabály például az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról szóló 9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelet. Az EU harmonizáció a szabványok összehangolása terén az európai szabványokon keresztül valósul meg. A jogszabályok és a szabványok között oly módon jön létre kapcsolat, hogy a jogszabályokban csak a legfontosabb követelményeket rögzítik, a részletek pedig a szabványokban jelennek meg. Az európai szabványügyi szervezetek az EU Bizottságtól kapott megbízás (mandátum) alapján dolgozzák ki a harmonizált szabványokat. A megbízás a vonatkozó irányelvben lefektetett alapvető követelményekre épül. A harmonizált európai szabványok tartalmazzák azokat a részletes előírásokat, amelyek biztosítják, hogy az irányelvben rögzített alapvető követelmények teljesüljenek. Csak azok az európai szabványok tekinthetők harmonizált szabványnak: amelyeket kifejezetten az EU Bizottság megbízásából (mandátum), direktívához kapcsolódóan dolgoztak az alapvető követelmények teljesítése érdekében, a szabványokat a bizottság szakértői is elfogadták, és azokat az Európai Bizottság hivatalos lapjában (OJ) harmonizált szabványként közzétették. Külön ki kell hangsúlyozni a harmonizált szabványok ismérveit, mert ha ezek közül bármelyik nem teljesül, akkor a szabvány még nem tekinthető harmonizált szabványnak. Több esetben a teljes harmonizációs folyamat időigényessége miatt – mintegy közbenső lépésként – a termékszabványt közönséges EN szabványként kiadták, miközben a harmonizációt tovább folytatták. Így már rendelkezésre állnak kereskedelmi célokra alkalmas, de még nem harmonizált szabványok.
6
A különböző direktívákhoz harmonizált szabványok jegyzéke az Európai Szabványügyi Bizottság internetes honlapján tekinthető meg (http://www.cen.eu). Az európai szabványokat (és így a harmonizált szabványokat is) a tagországoknak be kell vezetniük nemzeti szabványként. A harmonizált szabványok alkalmazása ugyanúgy önkéntes, mint a többi szabványé, azonban műszaki megoldásokat kínálnak az alapvető követelmények teljesítéséhez. A nemzeti hatóságoknak pedig vélelmezniük kell, hogy azok a termékek, amelyek megfelelnek a harmonizált szabványoknak, egyúttal kielégítik az irányelvben rögzített alapvető követelményeket is. Ez nagyon lényeges szempont, mert a szabványnak való megfelelőséget a szabványban leírt vizsgálati módszerekkel lehet igazolni, míg a direktíva általánosan megfogalmazott alapvető követelményeinek való megfelelőséget általában nehezebb igazolni. Jogkövetkezmények – felelősség Milyen felelősséggel tartozunk a tevékenységünkért? -
hatósági ellenőrzés megállapításáért való helytállás felelőssége polgári jogi (kártérítési) felelősség harmadik személyekkel szemben termékfelelősség munkáltatói kárfelelősség munkavállalói kárfelelősség szabálysértési (közigazgatási jogi) felelősség büntetőjogi felelősség
1. Hatósági ellenőrzés megállapításáért való helytállás felelőssége - kötelezések, bírságok 2. Polgári jogi (kártérítési) felelősség harmadik személyekkel szemben Alapvető tétel, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető feltétele van: - jogellenesség; - felróhatóság; - kár; - okozati összefüggés a kár és a felróható tevékenység (mulasztás) között. A feltételek közül a jogellenesség, a kár, valamint az okozati összefüggés a kártérítési felelősség szükségképpeni elemei, hiszen bármelyik típusú kártérítési felelősség alapjai. Ezzel szemben a felróhatóság csak rendszerinti elem, hiszen van vétkesség nélküli kártérítés is (például a veszélyes üzemi felelősség). Sokkal szigorúbb felelősségi forma vonatkozik az úgynevezett veszélyes üzemekre: Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a
7
szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz. A veszélyes üzemi felelősség ún. tárgyi vagy objektív felelősség. Ennek lényege, hogy a felelősséget megalapozza a jogellenesség, a kár valamint a kettő között fennálló okozati összefüggés, vagyis a károkozó vétkessége nem feltétele a kártérítési felelősség megállapításának. A három tényező meglétének bizonyítása ez esetben is a károsultat terheli. A veszélyes üzemi felelősség is kimentő jellegű, vagyis ha a károkozó bizonyítani tudja azokat a tényeket, amelyek a felelősség alól mentesítik, kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Ahhoz, hogy a felelősség alól mentesüljön, a károkozónak két körülmény együttes fennállását kell bizonyítania: egyfelől, hogy a kárt elháríthatatlan ok idézte elő, másfelől, hogy ez az ok a veszélyes üzemi tevékenység körén kívül esik. Az elháríthatatlanság a joggyakorlat szerint akkor állapítható meg, ha a technika adott fejlettségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel objektíve nem áll fenn a védekezés lehetősége. Elháríthatatlan és külső ok lehet: vis maior, természeti események, állat közrehatása, harmadik személy közrehatása, károsult közrehatása. A törvény a veszélyes üzem fogalmát nem definiálja, és az ilyennek minősülő tevékenységeket nem is sorolja fel. Ennek oka, hogy e tevékenységek köre a technikai fejlődés és a világ változása miatt folyamatosan bővül, ezért a bírói gyakorlat feladata eldönteni, hogy egy adott időben milyen tevékenység minősül fokozottan veszélyesnek. A fokozott veszéllyel járó tevékenység fő ismérve, hogy csekély hiba is aránytalanul súlyos károkat eredményezhet. Miket sorol a gyakorlat a veszélyes üzemi tevékenységek közé? -
gépi erővel hajtott járművek gépi erővel működő üzemek, berendezések a gazdaság bármely területén villamosenergiát termelő és átalakító üzemek, berendezések gépek alkalmazására tekintet nélkül az építkezések, bányák, gázművek, vízművek vízlépcső, zsiliprendszer, vízierőmű robbanóanyagok, sugárzóanyagok, mérgező anyagok, vegyi anyagok, lőfegyver, lőszer előállítása, tartása, felhasználása pirotechnikai eszközök használata
Az okozati összefüggés a veszélyes üzemi felelősség esetében olyan szempontból szintén speciális, hogy a kárnak a tevékenység veszélyes voltával kell összefüggésben lennie, abból kell fakadnia. Ellenkező esetben a kártérítési felelősségre az általános szabályok lesznek irányadók. A kárért az a személy felelős, aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatja, vagyis aki a veszélyes üzemet működteti, a fölött kontrollal rendelkezik (üzembentartó). Az üzembentartó nem minden esetben azonos a tényleges károkozóval, és nem feltétlenül azonos a veszélyes üzem tulajdonosával sem. Általános ismérvként azt mondhatjuk, hogy általában az minősül üzembentartónak, akinek a veszélyes üzem működése az érdekét szolgálja, és aki rendelkezhet a veszélyes üzem (annak fennállása, működése stb.) fölött. Fontos tehát, hogy az üzembentartó nem feltétlenül azonos a közvetlen károkozóval. A kártérítési követelés három év alatt elévül.
8
A fentiekre tekintettel a veszélyes tevékenységet végzők számára kiemelt jelentősége van a jogszabályok, egyéb előírások, felülvizsgálatok kötelezettségének maradéktalan teljesítésére, figyelemmel arra, hogy már egy apró szabálytalanság is megalapozza felelősségünket. Amennyiben megtartjuk a jogszabályi előírásokat és a hatósági kötelezéseket, megtettünk-e mindent a felelősségünk elhárítása érdekében? A gyakorlat sajnos ennél sokkal szigorúbb. Az elháríthatatlanság akkor állapítható meg, ha - a technika adott fejlettségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel - objektíve nem áll fenn a védekezés lehetősége. Ezt a körülményt azonban mindig a konkrét ügyben, az adott társadalmi viszonyok közepette kell értékelni, szem előtt tartva, hogy az egyensúly megteremtése mellett is az a végső cél, hogy a kár elkerülhető legyen. A kártérítési igény elbírálása szempontjából annak van jelentősége, hogy létezik-e olyan megoldás, amellyel a kár elkerülhető lett volna. Az objektív felelősség tekintetében mindig a konkrét esetre vonatkoztatva kell vizsgálni a kimentés törvényi feltételeinek fennállását, és e körben azt, hogy a konkrét fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó előírások betartásán túlterjedő előrelátással és óvatossággal el lehetett-e hárítani a magatartás károsító következményét. Ebből következően nem mentesülhetünk a kártérítő felelőssége alól csupán annak bizonyításával, hogy a szabványoknak és műszaki előírásoknak megfelelően jártunk el. 3. Termékfelelősség A termékfelelősség az olyan személyi sérülés vagy anyagi károsodás (500 EUR felett) miatti felelősséget jelenti, amelyet a hibás termék okoz használata vagy felhasználása során. Termékfelelősségen tehát nem magáért az áruért való felelősséget értjük, hanem a hibás áru által okozott károk megtérítésére irányuló kötelezettséget. Ez a felelősségi forma 1994. óta létezik a magyar jogban. A termék fogalma alatt értünk minden ingó dolgot - akkor is, ha utóbb más ingó vagy ingatlan alkotórészévé vált -, valamint a villamos energiát. A termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható, figyelemmel különösen a termék rendeltetésére, ésszerűen várható használatára, a termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a termék forgalomba hozatalának időpontjára, a tudomány és a technika állására. A terméket nem teszi hibássá önmagában az a tény, hogy később nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül a forgalomba. A törvény szabályai szerint a termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért. Import termék esetén e törvénynek a gyártóra vonatkozó rendelkezéseit az importálóra is megfelelően alkalmazni kell. Ez a szabály nem érinti az importálónak a gyártóval szemben érvényesíthető igényét. Ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden forgalmazóját gyártónak kell tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket beszerezte, a károsultnak meg nem nevezi. E szabály import termék esetén akkor is
9
megfelelően alkalmazandó, ha a termék gyártója feltüntetésre került, de importálója nem állapítható meg. A kárt, a termék hibáját és a kettő közötti okozati összefüggést a károsult köteles bizonyítani. A gyártó csak akkor mentesül az e törvényben meghatározott felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a) a terméket nem hozta forgalomba, vagy b) a terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta, vagy c) a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt és a hiba oka később keletkezett, vagy d) a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető, vagy e) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. Az alapanyag vagy a résztermék gyártója mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a) a hibát a végtermék szerkezete, illetőleg összetétele okozta, vagy b) a hiba a végterméket gyártó utasításának a következménye. A károsult kártérítési igényét hároméves elévülési határidő alatt érvényesítheti. 4. Munkáltatói kárfelelősség A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel (objektív felelősség). Mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. A munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok. A munkáltatót a fenti felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. 5. Munkavállalói kárfelelősség A munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. A munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát nem haladhatja meg. Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni. 6. Szabálysértési (közigazgatási jogi) felelősség Tűzvédelmi szabálysértés Aki a tűzvédelmi jogszabályokban vagy a tűzvédelmi szabályzatokban foglalt előírásokat, továbbá a kötelezően alkalmazandó tűzvédelmi szabványok előírásait megszegi, szabálysértést követ el. Munkavédelmi szabálysértés
10
Aki a munka egészséges és biztonságos végzésére, illetőleg annak ellenőrzésére vonatkozó szabályokat megszegi, vagy feladatkörében e szabályok végrehajtásának mellőzését eltűri, szabálysértést követ el. Termelő-, illetőleg biztonsági berendezésekre vonatkozó szabályok megszegése Aki a) termelő-, illetőleg biztonsági berendezést az előírt előzetes vizsgálat nélkül, vagy annak kedvezőtlen eredménye ellenére, illetőleg engedélye érvényének lejárta után üzemben tart, b) termelő-, illetőleg biztonsági berendezés üzemeltetésére, karbantartására vonatkozó biztonsági szabályokat nem tartja meg, c) termelő-, illetőleg biztonsági berendezésnek a biztonsági szabályzatokban, jogszabályban előírt szabványokban előírt szerelvényeit (segédberendezéseit) kiiktatja vagy nem tartja üzemképes állapotban, szabálysértést követ el. Villamosművel kapcsolatos kötelesség megszegése Aki a) a villamosmű létesítésére, átalakítására, bővítésére, üzembe helyezésének közhírré tételére, fenntartására, üzemben tartására és üzemvitelére, valamint biztonságára, b) a villamosmű biztonsági övezetére, c) a villamosmű műszaki felügyeletére és ellenőrzésére a villamos energia szolgáltatásának engedélyezésére vonatkozó jogszabályon vagy annak alapján kiadott rendelkezésen alapuló kötelezettségét megszegi, szabálysértést követ el. Villamos biztonsági szabályok megszegése Aki a) biztonsági jóváhagyás nélkül villamos berendezést, készüléket, fogyasztó berendezést gyárt, külföldről behoz, forgalomba hoz, b) villamos berendezés és készülék, villamos fogyasztó berendezés létesítésére és üzemben tartására vonatkozó biztonsági előírást megszegi, szabálysértést követ el. Az építés biztonsági szabályainak megszegése Aki az építmény építése, bővítése, korszerűsítése, felújítása, javítása, emeletráépítése, tetőtérbeépítése, állagmegóvása, átalakítása, helyreállítása, rendeltetés-módosítása vagy lebontása, illetőleg állvány felállítása vagy szétszedése alkalmával az életre, testi épségre és egészségre vonatkozó biztonsági szabályokat megszegi, szabálysértést követ el. Szabványügyi szabálysértés Aki a) nemzeti szabványt jogosulatlanul forgalmaz, b) a nemzeti szabványnak való megfelelőségi jelet jogosulatlanul alkalmazza, szabálysértést követ el. 7. Büntetőjogi felelősség -
a legutolsó eszköz, amikor már más jogág, enyhébb eszköz nem vehető igénybe, vagy eredménytelen büntetőjogi felelősséggel csak magánszemélyek tartoznak és témánkkal kapcsolatban kizárólag akkor, amikor valamely káros eseményért, eredményért valakit szándékosság vagy gondatlanság terhel
11
-
Szándékosság: amennyiben magatartásunk következményeit kívánjuk (egyenes szándék – dolus directus), vagy e következményekbe belenyugszunk (eshetőleges szándék – dolus eventualis) Gondatlanság: amennyiben előre látjuk magatartásunk lehetséges következményeit, azonban könnyelműen bízunk azok elmaradásában (tudatos gondatlanság - luxuria), vagy azért nem látjuk előre a lehetséges következményeket, mert a tőlünk elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztottuk (hanyag gondatlanság – negligentia)
Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget, b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált, c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz. A bűncselekményt az követi el, aki a rá irányadó foglalkozási szabályt akár szándékosan, akár gondatlanul megszegi. A foglalkozás gyűjtőfogalom. Magában foglalja a keresetszerűen, a megélhetés biztosítása végett űzött tevékenységet. E körben annak azonban nincs jelentősége, hogy a tevékenység gyakorlása szakképzettséget igényel vagy sem, hatósági engedélyhez kötött vagy sem, főfoglalkozásként vagy alkalomszerűen végzett tevékenység. Ugyanígy nincs annak sem jelentősége, hogy valaki ellenszolgáltatásért vagy anélkül, rendszeresen vagy alkalomszerűen végez ilyen tevékenységet. Az ítélkezési gyakorlat a foglalkozási szabályok négy nagy csoportját különbözteti meg: a) a munkavédelmi és balesetelhárító szabályok, b) az építkezéssel kapcsolatos műszaki, statikai szabályok, technológiai leírások, c) az orvosi tevékenységgel kapcsolatos szabályok, d) a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályok. A bűncselekmény megállapításához minden olyan magatartás alkalmas lehet, amely ellentétben áll az elkövető foglalkozásának szabályaival. Ez a magatartás lehet aktív, de nem zárható ki a mulasztással történő elkövetés sem, amikor az elkövetőnek a foglalkozási szabályok szerint kötelessége lenne a veszélyhelyzet elhárítása, megszüntetése, enyhítése, de mulasztásával ennek nem tesz eleget. Közveszélyokozás Aki árvíz okozásával, robbanó, sugárzó avagy más anyag, energia vagy tűz pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, vagy a közveszély elhárítását, avagy következményeinek enyhítését akadályozza, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki a közveszélyokozást gondatlanságból követi el, vétség miatt három évig, különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrány esetén öt évig, egy vagy több ember halála esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
12
Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a közveszélyt, mielőtt abból káros következmény származott volna, önként megszünteti.
13
