Európai Uniós Egészségügyi Újságírói Díj – 2011
A legolcsóbb antidepresszáns Rita Makarész www.orvostkeresek.hu
Hetente legalább 150 perc – a WHO ajánlása szerint ennyi időt kellene izzadással, zihálással járó kardiomozgásra szánnunk, ha mérhető változásokat szeretnénk elérni az egészségünkben. Ezzel a módszerrel és kiegyensúlyozott táplálkozással ráadásul a legolcsóbb és mellékhatásmentes antidepresszánshoz is hozzájuthatunk. Gábor története Gábor bizonyos szempontból szerencsésnek mondhatja magát. Ingatlanközvetítő lévén, nem szükséges mindennap nyolctól ötig egy irodában ülnie, akkor dolgozik, amikor van ügyfele. Igaz, bevétele is attól függ, hány érdeklődőt tud „megfogni” – és ez meglehetősen nagy stresszforrásnak bizonyul. Másrészről éppen ez a szabadság az, amelyre hivatkozva akár napokig is otthon maradhat. Erre pedig az elmúlt hónapokban egyre több példa akadt. Mivel reggel nem volt képes felkelni, Gábor behúzva hagyta a függönyöket, és szinte étlen-szomjan délutánig feküdt a bevetetlen ágyban. Később csak azért vette le a pizsamáját, hogy az iskolából hazatérő fia ne lássa betegnek. Aztán már ez sem zavarta. Gábor ugyanis valóban beteg volt, depressziós. A körülötte élők egyszerűen csak naplopónak tartották. „Hiszen mindene megvan: felesége, gyereke, munkája, hitelből vett lakása… mi gondja lehet?”- mondogatták. A felesége persze látta, hogy nagy a baj, különösen, amikor az egyik este felfedezte Gábor alkarján a vágások nyomát. A pszichiáter rövid úton antidepresszánst írt fel, ami enyhítette is a problémát, de ettől kezdve minden megváltozott. Az asszony szemében ott bujkált a kimondatlan kérdés: mikor esik vissza? Amikor naivan próbálta rábeszélni férjét a mozgásra – Gábor korábban rendszeresen kerékpározott és versenyszerűen tollaslabdázott – nem is tudta, milyen okosan cselekszik. Mindössze az vezette, hogy férje gondolatait elterelje a betegségéről. Gábor azonban nem érezte elég erősnek magát a sporthoz, így legfeljebb sétálni indultak néha, de tény, hogy ezeken a napokon könnyebben elaludt és a fiával is türelmesebb volt. Ki tudja? Talán ha Gábor már gyermekként tanul az életmód és az egészség kapcsolatáról, ha nem adja föl fiatal felnőttként a rendszeres mozgást, ha nem hagyja, hogy felkússzon rá tizenöt felesleges kiló, ha megtalálja a stressz levezetésének eredményes módjait, ha a szakember elsősorban életmódváltásra próbálja rábeszélni, … elkerülhető lett volna a mélypont, bármennyire is befolyásolják megjelenését a gének. Múló zavar vagy betegség? A depresszió jellemzői a rossz hangulat, a motiváció hiánya és a krónikus fáradtság. Mivel időnként mindenki tapasztalhatja magán ezeket a tüneteket, fontos, hogy különbséget tegyünk a múló hangulatzavar és a valódi depresszió közt. Míg az előbbi természetesnek tekinthető, az utóbbi korántsem az, hiszen tovább tart két hétnél és jelentős hatása van az életvezetésre.
Ilyenkor a rosszkedvhez társul még az alvás- és étkezési zavar, az alacsony önértékelés, a drasztikusan lecsökkent energiaszint, a koncentrációs nehézségek, a bűntudat és gyakran az öngyilkossági gondolatok is. Ezen tünetek eredményezik az úgynevezett major depressziót, amely többször is megjelenhet egy ember életében. Ezzel szemben a disztímiás zavar enyhébb, de tovább tart. Az ettől szenvedő emberek könnyen lehetnek egész életükön át enyhén depressziósak, olyannyira, hogy ez a személyiségük részének tűnik. Mindezek következtében a depresszió olyan rombolást visz véghez az életminőségben és a munkaképességben, amely vetekszik a komoly fizikai kórokkal. Nem egyéni probléma Budapesten tartották a depresszió és az öngyilkosság megelőzéséről szóló konferenciát 2009ben, magyar és uniós szervezésben, a WHO és egy svéd szervezet támogatásával. Az esemény életre hívásának egyik fő oka az volt, hogy a depresszió, mint betegség (és természetesen az öngyilkossági kísérletek is) óriási terhet jelentenek az EU-ban mind szociális, mind gazdasági szempontból. Sőt, ezek a jelenségek veszélyeztetik leginkább Európa termelékenységét és fenntartható fejlődését. A betegség egyelőre az európai lakosság 13 százalékát érinti valamilyen szempontból – gyakrabban nőket -, de a tendencia egyre növekszik. Sőt, a WHO előrejelzése szerint 2030-ra ez lesz a legjelentősebb egészségügyi kérdés az unióban. A depresszió komoly hátrányt jelent a munka világában, és költségei is igen magasak, melyek kétharmada a termeléskiesésből fakad. 2004-ben a kiadások az európai GDP 1 százalékát igényelték, és egyes tagállamok megfigyelései szerint ezek a költségek megduplázódtak az elmúlt 10 évben. A depresszió összefüggéseket mutat a szegénységgel, a munkanélküliséggel, az életkörülmények megváltozásával, így az elmúlt évek válsága is jelentős hatással volt a betegség megjelenésére. Ha tehát szigorúan csak anyagi szempontból közelítünk a problémához, a helyzeten mindenképpen javítani kell. Ráadásul van olyan „gyógymód”, amely hozzáférhető, olcsó és mellékhatás-mentes: az egészséges életmód. Közismert, mégis elhanyagolt összefüggések A legtöbb ember ismeri a testmozgás pozitív hatásait, mégis kevesen tartanak ki mellette. Holott számos vizsgálat támasztja alá, hogy a hangulat javulása mérhető már közvetlenül a testgyakorlás után is. Ahogyan az dr. Peter Salmon A testmozgás hatása a szorongásra és a depresszióra című áttekintő tanulmányából kiderül, ebből a szempontból jelentős tényező, hogy a sportolók olyan mozgást végezzenek, amely közel áll a habitusukhoz és nem haladja meg jelentősen a képességeiket. A mozgás antidepresszáns hatása már 1969 óta világos, amikor Dr. Morgan vizsgálatából kiderült, hogy a depressziós betegek közt az edzettebbek kevésbé súlyos tüneteket mutatnak. Később, egy 55.000 fős vizsgálat szintén azt igazolta, hogy a rendszeres testedzés alacsonyabb szorongásszintet eredményez – függetlenül a társadalmi helyzettől, a nemtől és az életkortól. Más kutatásokból az is kiderült, hogy a kitartóan végzett sportnak még hosszú évek múlva is védőhatása van a hangulatzavarokkal szemben. Ez a természetes módszer a még fennálló depresszióban is hatékonynak bizonyul, hiszen jelentősen képes csökkenteni a tüneteket, és ebben nem csupán a társaságnak, a buzdításnak és a motivációnak van szerepe, de a hormonoknak is. A sport agyi antidepresszánsokat termel
A mozgás során szerzett pozitív élmények természetes módon javítják az önértékelést, de a változások biológiailag is megmagyarázhatók. Bármennyire is furcsa, az fizikai aktivitás valójában stresszt jelent a szervezetnek. Viszont ha sikerül beállítani a megfelelő intenzitást és gyakoriságot, az agy alkalmazkodik ehhez a visszatérő stresszhez és több olyan anyagot kezd termelni, amelyek részt vesznek a stresszválaszban – például noradrenalint és szerotonint. Ezek a hormonok pedig antidepresszáns hatásúak, vagyis a kitartóan végzett sport egyfajta természetes gyógyszernek tekinthető a hangulatzavarban. Ugyancsak csökkentik a fájdalom- és fáradtságérzetet az opiátok, amelyek hiányát akkor is érezhetjük, ha rendszeres mozgás után kihagyjuk az edzéseket. A mozgás erős összekötő kapocs - A mozgás nem csak fizikai szinten véd – tárja fel az összefüggéseket dr. Babai László, életmód orvos. - Aki sportol, az jelentős szociális előnyöket is élvez, hiszen a sportkörökben, fitness-központokban újabb ismerősökre, barátokra tehet szert. Ráadásul a társaság támogatását is élvezheti az egészséges életmód megvalósításában, amely erős összekötő kapocs. Ugyanakkor, ha nem csupán a lelki vonatkozásokat, de a sport fizikai előnyeit is tekintetbe vesszük, elmondható, hogy itt már lényeges különbség van a könnyebb és a közepes intenzitású mozgásformák hatása között. Ha sikerül a WHO ajánlásának megfelelően legalább heti 150 percet kardiomozgással töltenünk, többek közt csökken a vérnyomásunk, a koleszterinszintünk, a vércukorszintünk, megelőzhetjük a vastagbél-, emlő-, prosztata- és tüdőrákot, valamint jelentősen mérsékelhetjük a stressz következményeit. Az pedig már valóban messzire vezető összefüggés, hogy ha kitartunk a mozgásszegény életmód mellett, az emiatt kialakult krónikus betegségeknek is jelentősen fokozzák a depresszió kockázatát. A fizikai munka nem védőfaktor Ha a mozgás védőfaktor, akkor ebből a szempontból a fizikai munkások védettebbek – gondolhatnánk. Ez azonban sajnos nem igaz. A londoni King’s College pszichiátriai intézetének kutatói és a norvég Institute of Public Health munkatársai közös kutatásukban kimutatták, hogy valójában csak a szabadidőben végzett aktivitásnak van védő funkciója. A kutatók 40.401 norvég lakost kérdeztek a szabadidejükben végzett fizikai aktivitásukról. Ebből a szempontból azt is elkülönítették, hogy a könnyű vagy közepesen intenzív mozgást végeztek-e a megkérdezettek. Könnyű aktivitásnak értékelték, amely nem jár izzadással és kifulladással (például egy nagyobb séta, jóga vagy gerinc-torna), intenzívebb mozgásnak, amely eredményeképpen megizzadnak és gyorsabban veszik a levegőt. A résztvevők a kérdőívekben azt is megválaszolták, milyen jellegű (fizikai vagy szellemi) munkát végeznek, illetve tapasztalják-e magukon a szorongás és a depresszió jeleit. Az eredményekből kiderült, hogy minél jellemzőbb valakire a szabadidejében végzett mozgás, annál kevésbé valószínű, hogy depresszióba esik. Érdekes módon, a mozgás intenzitása nem volt közvetlen összefüggésben a depresszió megjelenésével, akik csak könnyű sportot végeztek, ugyanolyan védettséget élveztek, mint az intenzívebben edzők. Az viszont a kutatás egyértelmű tanulsága volt, hogy a fizikai munkakörhöz tartozó mozgás nem bizonyult védőfaktornak a szorongással szemben. Túlsúly és depresszió – az ördögi kör A fizikai aktivitással szorosan összefüggő kérdés a testsúly és a testtömeg-index. A legújabb vizsgálatok eredményeiből kiderült: olyan komoly kapcsolat van az elhízás és a depresszió közt, hogy nem is lenne szabad két különálló problémaként kezelni ezen betegségeket.
A londoni és az Adeleide-i egyetemeken is folyó kutatások szerint nagyon fontos lenne az elhízás és a gyakori mentális problémák közti kétirányú összefüggések és kockázatok ismerete, ez ugyanis kulcsot jelenthet a hatékony kezeléshez és a prevencióhoz. Bár ez a terület még meglehetősen ismeretlen, a kutatásoknak ki kell terjedniük az életmódbeli, a pszichológiai és a szociológiai tényezőkre is, hogy feltárhassák ezt az összetett kapcsolatot. A kövér emberek – különösen azok, akik elhízottnak is tekintik magukat – gyakran tapasztalják a súlyukhoz kapcsolódó előítéleteket és diszkriminációt, és ez döntően alacsony önbecsüléshez, önértékeléshez és bűnösség érzéshez vezet. A kövérség ráadásul összekapcsolódik a társadalmi-gazdasági hátránnyal és a fizikai aktivitás alacsony szintjével is, amelyek szintén szoros összefüggést mutatnak a depresszió megjelenésével. Az elhízás tartós stresszes állapot Más aspektusa is van a túlsúly és a depresszió kapcsolatának: mivel az elhízás valóban egészségügyi kockázatok sokaságát is magával vonzza (szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, cukorbetegség), ezek jelentős részével maguk az érintettek is tisztában vannak, és tulajdonképpen betegként kezelik magukat. Sokan tudat alatt alacsonyabb életkort is várnak maguktól. A nők különösen érintettek ebben a problémában, hiszen ők fokozottan ki vannak téve a média sugallta, irreális elvárásoknak, így a nyomás szinte állandósul rajtuk. Emiatt az elhízás megalapoz egyfajta állandósult stresszes állapotot, ami gyakran okoz jelentős pszichológiai diszfunkciókat, vagyis depresszív hangulatot és ehhez kapcsolódó tüneteket. A kutatások szerint a kevés mozgás és a túlzásba vitt evés – főleg a zsírban és cukorban gazdag gyorsételeké – elterjedt szokás a depressziós és ideges páciensek közt. Ráadásul mivel ezek az ételek rendszerint nem kerülnek túl sokba, a gazdasági és szociális tényezők is megerősíthetik az egészségtelen táplálkozási formát. - Holisztikus szemlélettel kell közelítenünk az ilyen betegek felé, elsősorban az egészséges életmódra koncentrálva. Ehhez persze társadalmi szinten is „reklámozni” kell, és főleg elérhetővé kell tenni a kiegyensúlyozott táplálkozás és a mozgás lehetőségeit, de az egyén felelőssége óriási. Orvosi szempontból tisztában kell lenni azzal, hogy mivel az elhízás és a depresszió összefüggései szinte ördögi körként jelentkeznek, a kezelésnek is kétoldalúnak kell lennie. A stresszmenedzsment és a kognitív tréning a depressziós állapot „agyi áthangolását” célozzák, és a lelki mélypontról segítenek kibillenteni az érintetteket. A rendszeres testmozgás, különösen pedig a nagy kitartást igénylő sportok pedig nem csak a fogyást segítik elő, de a hangulatra és az önértékelésre is pozitívan hatnak – így pedig a depressziós tüneteket is csökkentik. Vagyis minél inkább sikerül beépíteni az életünkbe a mozgást és persze a kiegyensúlyozott táplálkozást, annál nagyobb eséllyel szabadulhatunk meg a túlsúlytól és a depressziótól. – mondja dr. Babai László. Szorongást okozó hamburger Mint kiderült, az egészség életmód fontos pillére a mozgás mellett a táplálkozás. Pontosabban a kiegyensúlyozott, teljes értékű táplálkozás. A nyugati ember számára talán megdöbbentő, de ez közel sem azonos a telített- és transz-zsírokban gazdag gyorséttermi és a félkész ételekkel. Sőt, az ilyen anyagokban dúskáló falatok növelik a depresszió kockázatát. Legalábbis erre a következtetésre jutottak a spanyolországi Navarra Egyetem és a Kanári-szigeteki Las Palmas de Gran Canaria Egyetem kutatói, akik hat éven keresztül elemezték tizenkétezer önkéntes táplálkozási szokásait és életmódját. A vizsgálat kezdetén a résztvevők egyikénél sem diagnosztizáltak depressziót, a végén azonban már 657-en szenvedtek a betegségtől, döntő részben azok, akik jelentős mennyiségben fogyasztottak folyékony olajból mesterséges hidrogénezéssel előállított, szilárd
zsírokat, vagyis transz-zsírokat. Nem mellesleg jelentősen megnőtt náluk a szív- és érrendszeri betegségek kockázata is. Ugyanakkor azok, akik előnyben részesítették a növényi eredetű olajokban, magvakban és halakban található többszörösen telítetlen zsírsavakat, jóval alacsonyabb érintettséget mutattak. Halra fel! A hal- és a benne található omega-3 zsírsav mindenképpen relevánsnak tűnik a hangulatzavarok szempontjából. Az öngyilkossági hajlam és alacsony omega-3 szint közti megdöbbentő összefüggést fedezte fel Elisabeth Sublette, a Columbiai Egyetem pszichiátere és az alkohol ambulanciát vezető Joseph Hibbeln pszichiáter/lipid-biológus. A 2006-ban, a Journal of American Psychiatry-ban publikált közlemény szerint két éven át követték 33, depresszióval kezelt betegüket, a felvétel napján a vérükben kimutatott omega-3/omega-6 zsírsav arányából kiindulva. Az eredmények szerint a két év alatt bekövetkező 7 öngyilkossági kísérletből hatot olyanok követtek el, akik az alacsony omega-3 szintű csoportba tartoztak. Nem az amerikai kutatók jutottak először ilyen következtetésre, hiszen – mások mellett 2001-ben Joseph Hibbeln finn kollégáival végzett közös vizsgálatában kimutatta, hogy a sok halat fogyasztók 50 százalékkal kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot. Mindazonáltal természetesen nem jelenthető ki, hogy a depresszió nem más, mint az omega-3 zsírsav hiánya, de tény, hogy akikre ez a táplálkozási forma jellemző, nehezebben küzdenek meg a stresszel, a veszteségekkel. Ez az állapot pedig a depresszió előszobája. Biológiailag nyilvánvaló a kapcsolat: az omega-3 hiány együtt jár a szerotoninszint csökkenésével is. A szerotoninról pedig már a sport összefüggésében is bebizonyosodott, hogy természetes antidepresszáns. A fokozott halfogyasztás lenne tehát a megoldás? Vessük be a természetes csodaszert! Naivitás lenne azt gondolni, hogy az összefüggések ismeretében mindenki tréningruhát ölt, és elkocog a piacra egy kis halért, de az ismeret átadásával érdemes próbálkozni. Mivel a közegészségügy egyik legnyilvánvalóbb kihívása a depresszió és következményei, világosan látszik, hogy a megoldás érdekében nem csak egyéni, de nemzeti, nemzetközi megoldási stratégiáknak is meg kell születnie. Egyrészről a megismert összefüggések miatt feltétlenül szükséges a szociális háló és az összetartás erősítése, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés lehetővé tétele mindenki számára, a gazdasági növekedés talaján megjelenő munkahelyteremtés, és a mentális jólét fontosságának felismerése. Ugyanakkor a prevenció szempontjából rendkívül fontosak a nem gazdasági vonatkozású lépések is, mint például a már gyermekkorban megtanított empatikus hozzáállás, a megküzdési stratégiák megtanulása, a stabil értékrend kialakítása, vagyis az erre alapozott oktatás. Mindezek mellett pedig be kell vetni a természetes csodaszert, és minden fórumon fel kell hívni a figyelmet az életmód és az egészség, illetve a depresszió összefüggéseire. Ha sikerülne a rendszeres mozgást és a kiegyensúlyozott táplálkozást már egészen kiskortól beépíteni a gyerekek életébe, hatalmas előrelépést tehetnénk. Azonban azt is tudatosítani kell, hogy mindez csak a család, a közösség, sőt a társadalom összefogásával sikerülhet. Hiszen amíg társadalmilag és a családokban teljesen elfogadott, hogy a kóla, chips, hamburger édes hármasa mellett bámuljuk a televíziót, addig nem várható radikális változás. Amíg az antidepresszáns nagyobb üzlet, mint az egészségre nevelés és az életmód fenntartásának támogatása, addig nem éri meg a megelőzés.
Az összefüggések és a hosszú távon előnyök ismeretében azonban egyre többen hangoztatják: az egészségtudatosságnak olyan értékké kell válnia, amely örömmel követhető és természetes minden európai ember számára!
The content of this article does not reflect the official opinion of the European Union. Responsibility for the information and views expressed therein lies entirely with the author(s).