EURÓPAI SZABVÁNY EUROPEAN STANDARD NORME EUROPÉENNE EUROPÄISCHE NORM ICS 91.100.10 Magyar fordítás
EN 459-2
2001. október Helyettesíti az EN 459-2:1994-et
Építési mész. 2.rész: Vizsgálati módszerek Building lime. Part 2: Test methods Chaux de construction. Partie 2: Méthodes d'essai Baukalk. Teil 2: Prüfverfahren Ezt az európai szabványt a CEN 2001. február 16-án hagyta jóvá. A CEN-tagtestületek kötelesek betartani a CEN/CENELEC belső szabályzatában előírt feltételeket, amelyek szerint kell ezt az európai szabványt minden változtatás nélkül nemzeti szabványként kiadni. Ezeknek a nemzeti szabványoknak naprakész jegyzékei és bibliográfiai adatai kérésre az Igazgatási Központtól vagy bármelyik CEN-tagtestülettől beszerezhetők. Ennek az európai szabványnak három hivatalos változata van (angol, francia és német). Bármely más nyelvű változat, amelyet egy CEN-tagtestület saját nyelvén és felelősségére fordítással készít és a Igazgatási Központnak bejelent, ugyanolyan jogállású, mint a hivatalos változatok. A CEN tagtestületei: Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Luxemburg, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország nemzeti szabványügyi testületei.
CEN Európai Szabványügyi Bizottság European Committee for Standardization Comité Européen de Normalisation Europäisches Komitee für Normung Management Centre: rue de Stassart, 36 B-1050 Brussels © CEN 2001 A bármilyen formában és bármilyen eszközzel való hasznosítás joga világszerte a CEN nemzeti tagtestületei számára van fenntartva
-
Hivatkozási szám: EN 459-2:2001 minden
-3-
MSZ EN 459-2:2002
Tartalomjegyzék Oldal Előszó
5
Bevezetés
6
1. Alkalmazási terület
7
2. Rendelkező hivatkozások
8
3. Mintavétel 3.1. Általános előírás 3.2. Mintavétel poralakú anyagokból 3.3. Mintavétel darabos anyagokból 3.4. Mintavétel a mészpépből
10 10 10 10 10
4. Kémiai vizsgálatok 4.1. Általános követelmények 4.2. Kalcium- és magnézium-oxid (CaO+MgO) 4.3. Magnézium-oxid (MgO) 4.4. Szén-dioxid (CO2) 4.5. Izzítási veszteség 4.6. Szulfát-tartalom (SO3) 4.7. Lekötetlen mésztartalom
11 11 13 13 14 19 20 20
5. Fizikai vizsgálatok 5.1. Nyomószilárdság 5.2. Szemcsefinomság
25 25 31
-
-4-
MSZ EN 459-2:2002
5.3. Térfogat-állandóság 5.4. Kötési idő 5.5. A terülés és a besüllyedés méréséhez szükséges szabványos habarcs térfogatának és vízigényének meghatározása 5.6. A vízmegtartó képesség 5.7. A levegőtartalom meghatározása 5.8. Halmazsűrűség 5.9. Szaporaság 5.10. Reakcióképesség 5.11. A szabad víztartalom meghatározása
32 47 48 57 62 65 67 69 76
-5-
MSZ EN 459-2:2002
Előszó Ezt a szabványt a CEN/TC 51 Cement és építési mész műszaki bizottság készítette, melynek titkárságát az IBN látja el. Ezt az európai szabványt szöveghűen vagy jóváhagyó közleménnyel 2002. áprilisig kell nemzeti szabványként bevezetni, és az ellentmondó nemzeti szabványokat legkésőbb 2002. áprilisig vissza kell vonni. Ez az európai szabvány helyettesíti az EN 459-2:1994-et. Az EN 459-2:1994 szabványhoz képest a módosítások a következők: - szerkesztői változtatások és kisebb hibák javítása - alternatív módszer a hidratált szemcseméretének meghatározására
meszek
(prEN
12485:1996)
- az EN 196-1:1994-ből a vibrációs asztal átvétele - kiegészítések az építési meszek szilárdságának, kémiai analízisének meghatározásához és a mintavételezéshez. Az építési mészre vonatkozó EN 459 európai szabvány a következő részekből áll: 1. rész: Fogalommeghatározások, követelmények és megfelelőségi feltételek;
-
-6-
MSZ EN 459-2:2002
2. rész: Vizsgálati módszerek; 3.rész: A megfelelőség értékelése. Az EN 459-2 alapját az EN 196 sorozat érvényben levő szabványai képezték. Azonban az építési meszek kémiai és fizikai tulajdonságai miatt a cementre és a kőművescementre alkalmazottakon kívül egyéb vizsgálati módszerek is szükségesek, melyeket ez az európai szabvány tartalmaz. Jelenleg nem minden CEN tagország alkalmazza a pontos adatközlést (ismételhetőség, összehasonlíthatóság). Az EN 459 mindhárom részének közzététele után a CEN/TC 51 össze fogja gyűjteni azokat az információkat, amelyek az EN 459-2 következő felülvizsgálata során a pontos adatközléshez szükségesek. A CEN/CENELEC belső szabályzatának megfelelően a következő országok nemzeti szabványügyi szervezetei kötelesek ezt az európai szabványt bevezetni: Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Luxemburg, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország.
Bevezetés Az építési mészre vonatkozó EN 459-2:2001 európai szabvány célja minél több európai szabványosított módszer lehetőség szerinti átvétele és amennyiben erre nincs lehetőség, más, megfelelően kipróbált módszerek bevezetése.
-7-
MSZ EN 459-2:2002
Ha a szabvány másképpen nem rendelkezik, az ISO 2768-1 szerinti m osztályú tűréseket kell alkalmazni (a rajzokon a jelzések „ISO 2768-m” szerintiek). A méretek mm-ben vannak megadva.
1. Alkalmazási terület Ez az európai szabvány az EN 459-1:2001 szerinti építési meszek vizsgálati módszereit adja meg. Ez az európai szabvány a referenciamódszereket és néhány esetben az alternatív módszereket írja le. Vitás esetben a referenciamódszert kell alkalmazni. Ha nem az alábbiakban közölt módszerek alkalmazására kerül sor, akkor bizonyítani kell, hogy a kapott eredmények egyenértékűek a referenciamódszer eredményeivel.
2. Rendelkező hivatkozások Ez az európai szabvány dátummal ellátott vagy dátum nélküli hivatkozással előírásokat tartalmaz más kiadványokból. Ezeket a rendelkező hivatkozásokat a szöveg a megfelelő helyen idézi, a kiadványok pedig a következőkben vannak felsorolva. Dátummal ellátott hivatkozások esetén ezen kiadványok bármelyikének módosítása vagy átdolgozott kiadása csak akkor vonatkozik erre az európai szabványra, ha ennek módosítása vagy átdolgozott kiadása azt már tartalmazza. Dátum
-
-8-
MSZ EN 459-2:2002
nélküli hivatkozások esetén a hivatkozott kiadvány legutolsó kiadását kell alkalmazni. EN 196-1:1994
Cementvizsgálati módszerek. 1. rész: A szilárdság meghatározása
EN 196-2
Cementvizsgálati módszerek. 2. rész: A cement kémiai elemzése
EN 196-3:1994
Cementvizsgálati módszerek. 3. rész: A kötési idő és a térfogat-állandóság meghatározása
EN 196-6:1989
Cementvizsgálati módszerek. 6. rész: Az őrlési finomság meghatározása
EN 196-7
Cementvizsgálati módszerek. 7. rész: A cement mintavételi és mintakiválasztási eljárása
EN 196-211)
Cementvizsgálati módszerek. 21. rész: A cement klorid-, szén-dioxidés alkáliatartalmának meghatározása
EN 459-1:2001
Építési mész. 1. rész: Fogalommeghatározások, követelmények és megfelelőségi feltételek
EN 932-1
Az adalékok általános tulajdonságainak vizsgálata. 1. rész: A mintavételezés módszerei.
1)
Az EN 196-21 beépítése az EN 196-2-be folyamatban van.
-9-
MSZ EN 459-2:2002
EN ISO 3696
Víz analitikai Követelmények és 3696:1997)
laboratóriumi használatra. vizsgálati módszerek (ISO
EN 10003-1
Fém anyagok. Brinell-féle keménységmérés. 1. rész: Vizsgálati módszer
EN 10088-2
Rozsdamentes acél. 2. rész: Általános felhasználású rudak, vezetékszálak műszaki szállítási feltételei
EN 12485
Emberi fogyasztásra szánt víz kezelésére használt vegyszerek. Kalcium-karbonát, kalciumos mész és félig égetett dolomit. Vizsgálati módszerek
ISO 383
Laboratóriumi üvegeszközök. Cserélhető kónuszos csatlakozások
ISO 2768-1
Általános tűrések. 1. rész: Hosszúságok és szögek tűrései egyedi tűrésjelzés nélkül
ISO 5725-2
Mérési módszerek és eredmények hitelessége (megbízhatóság és pontosság). 2. rész: Alapmódszer egy szabványos mérési módszer ismételhetőségének és összehasonlíthatóságának meghatározására
ASTM C 230-90 A hidraulikus cementek vizsgálatához alkalmazott terülési asztal szabványos meghatározása.
-
- 10 -
MSZ EN 459-2:2002
3. Mintavétel 3.1. Általános előírások A mintavételt a 3.1-3.4. szakaszokban leírtak szerint kell végezni úgy, hogy a nedvesség és a szén-dioxid felvétele minimális legyen. 3.2. Mintavétel porszerű anyagból A mintavételt az EN 196-7 szerint kell végrehajtani. A kémiai vizsgálatok elvégzése előtt a mintát mintaosztó segítségével és/vagy negyedeléssel a tervezett meghatározáshoz szükséges tömegűre kell csökkenteni. A szemcsés anyagot 0,3 mm-nél kisebb méretűre kell porítani. 3.3. Mintavétel darabos anyagból A mintavételt az EN 932-1 szerint kell végrehajtani. A kémiai vizsgálatok előtt a mintát meg kell törni és őrölni majd tömegcsökkentéssel 0,3 mm-nél finomabb mintát készítünk a meghatározáshoz szükséges mennyiségben. 3.4. Mintavétel a mészpépből Az egyedi minta mennyisége (10+5) dm3 legyen.
- 11 -
MSZ EN 459-2:2002
A mészpépből történő mintavétel során az egyes részmintákat alaposan össze kell keverni.
4. Kémiai vizsgálatok 4.1. A vizsgálat általános követelményei 4.1.1. A vizsgálatok száma Az építési mész analízise szükségessé teheti számos kémiai tulajdonság meghatározását. Minden meghatározás során egy vagy több vizsgálatot kell elvégezni attól függően, hogy a szabvány megfelelő fejezete hány meghatározást ír elő. Ha egy vizsgálat egy sorozat eleme a statisztikai ellenőrzés szerint, minden kémiai tulajdonság meghatározásához legalább egy vizsgálatot kell végezni. Ha egy vizsgálat nem eleme egy sorozatnak a statisztikai ellenőrzés szerint, minden kémiai tulajdonság meghatározásához két vizsgálatot kell végezni (lásd a 4.3. szakaszt is). Vita esetén minden kémiai tulajdonság meghatározásához két vizsgálatot kell végezni (lásd a 4.3. szakaszt is).
-
- 12 -
MSZ EN 459-2:2002
4.1.2. A tömegek, térfogatok, faktorok és eredmények kifejezése A tömegeket grammban kell kifejezni 0,0001 g pontossággal, a térfogatokat pedig bürettából adagolva milliliterben 0,05 ml pontossággal. Az oldatok faktorát három mérés átlagaként kell megadni három tizedes helyi értékig. Az eredményeket, amennyiben két vizsgálati eredmény van azok átlagaként, általában százalékos értékben kell kifejezni két tizedes helyi értékig. Ha két vizsgálati eredmény között az eltérés nagyobb, mint az ismételhetőség szórásának kétszerese (laboratórium), meg kell ismételni a vizsgálatot és a legközelebb eső két eredmény átlagát kell venni. Minden egyedi vizsgálat eredményét fel kell jegyezni. 4.1.3. Vakpróba Ahol szükséges, végezzük el a vakpróbát minta nélkül, Eljárást követve és ugyanannyi vegyszert alkalmazva. A kapott eredményeket megfelelően módosítsuk az analitikai meghatározáshoz. 4.1.4. Vegyszerek Minden vegyszer olyan tisztaságú legyen, amely megfelel az alkalmazott módszernek. A felhasznált víz feleljen meg az EN ISO 3696-nak.
- 13 -
MSZ EN 459-2:2002
4.1.5. A vizsgálati eredmények értékelése Az építési meszek kémiai követelményeit az EN 459-1:2001 2. táblázata tartalmazza. Az oltatlan mész esetében az előírt értékek a végtermékre vonatkoznak. Minden más termék (mészhidrát, mészpép, hidraulikus és természetes hidraulikus mész) esetében az értékek nedvesség- és kötött vízmentes állapotra vonatkoznak. Az ebben az európai szabványban leírt eljárások alkalmazásával a kalcium- és magnézium-oxidra (4.2.), a magnéziumoxidra (4.3.), a szén-dioxidra (4.4.), a szulfátra (4.6.) és a lekötetlen mészre (4.7.) kapott értékek a termékekre vonatkoznak, amelyek tartalmazzák a nedvességet és a kötött vizet. Ezeknek az értékeknek az EN 459-1:2001 2. táblázatának értékeivel való összehasonlításához, először egy F faktorral való szorzásával, korrekciót végzünk. Az F faktort a következőképpen kell meghatározni. Határozzuk meg a szén-dioxidot a 4.4. szakaszban, az izzítási veszteséget pedig a 4.5. szakaszban leírtak szerint. Az izzítási veszteség, ha a minta nem tartalmaz könnyen illó vegyületeket vagy oxidálható alkotókat a nedvességtartalom, a kötött víz és a szén-dioxid összege. Határozzuk meg az összes (nedvesség + kötött) víztartalmat WT a minta tömegének százalékában. Wt = izzítási veszteség (m/m %) – szén-dioxid-tartalom (m/m %) Az F faktort a következő egyenletből kell számítani: F = 100/(100-WT) -
- 14 -
MSZ EN 459-2:2002
4.2. Kalcium- és magnézium-oxid (CaO+MgO) A (CaO+MgO)-tartalmat az EN 196-2 szerint kell meghatározni. 4.3. Magnézium-oxid (MgO) A (MgO)-tartalmat az EN 196-2 szerint kell meghatározni. 4.4. Szén-dioxid (CO2) 4.4.1. Referenciamódszer A CO2-tartalmat az EN 196-21 szerinti referenciamódszerrel kell meghatározni. 4.4.2. A szén-dioxid térfogatos meghatározása (alternatív módszer) 4.4.2.1. A módszer elve Az építési mészben karbonátok alakjában levő szén-dioxidot sósavval felszabadítjuk és térfogatosan meghatározzuk. 4.4.2.2. Készülék A készülék az 1. ábra szerinti. 4.4.2.3. Vegyszerek a) Réz-szulfát
CuSO4.
- 15 -
-
MSZ EN 459-2:2002
b) Sósav, tömény
HCl ( = 1,18-1,19 g/cm3).
c) Sósavoldat
1+1 (1 térfogatrész tömény sósav és 1 térfogatrész víz).
d) Metilvörösoldat
Oldjunk fel 0,2 g metilvörös indikátort vízben és töltsük fel 100 ml-re.
- 16 -
MSZ EN 459-2:2002
Jelölések 1 Csepegtető tölcsér 2 1-es elzárócsap 3 2-es elzárócsap 4 Kapilláris csövek 5 Háromállású csap 6 Bontólombik 50 ml-es 7 Abszorpciós edény, KOH-oldatot tartalmaz 8 Büretta 9 Szintjelző edény, zárófolyadékkal töltve 10 Burkoló cső, vízzel töltve 1. ábra: Kleine-készülék a szén-dioxid meghatározására
- 17 -
MSZ EN 459-2:2002
e) Zárófolyadék
Adjunk 20 g nátrium-szulfátot és 5 ml tömény kénsavat desztillált vízhez, majd töltsük fel 100 ml-re és színezzük néhány csepp metilvörösoldattal. A zárófolyadékot CO2-dal telíteni kell.
f) Kálium-hidroxid-oldat
50 tömegszázalék KOH tartalmú.
g) Kalcium-karbonát
(CaCO3) 250 oC-on tömegállandóságig szárított.
4.4.2.4. Eljárás A mészminta bemérését a tömegszázalékban kifejezett várható CO2tartalom alapján az alábbiak szerint célszerű megválasztani: 2g 1g 0,5 g 0,3 g 0,1 g
0% < CO2 < 2% esetén; 2% < CO2 < 5% esetén; 5% < CO2 < 10% esetén; 10% < CO2 < 15% esetén; 40% < CO2 < 50% esetén.
A mintát 0,1 g pontossággal mérjük be a bontólombikba, adjunk hozzá egy késhegynyi réz-szulfátot az esetlegesen képződő hidrogén-szulfid lekötésére, majd kevés vízzel szuszpendáljuk. A lombikot a kettős furattal ellátott dugóval zárjuk le. Az egyik furatba a csepegtetőtölcsért helyezzük el, a másikba pedig a kapilláris csövet, amely a mérőbürettához csatlakozik az elzárócsapon keresztül. Mindkét -
- 18 -
MSZ EN 459-2:2002
ágon nyissuk ki a csapokat. A háromállású csapot állítsuk olyan helyzetbe, hogy a büretta és a bontólombik között összeköttetés legyen. A szintjelző edény emelésével töltsük fel a bürettát zárófolyadékkal a háromállású csapig és zárjuk el. Ezután az 1-es elzárócsapot is zárjuk el és töltsük fel a csepegtetőtölcsért 1+1 hígítású sósavval. Ezt követően az 1+1 hígítású sósavoldattal a csepegtetőtölcséren át a bontólombikot félig töltsük meg. Az 1-es csap elzárása után a csepegtetőtölcsérben maradjon egy kis sósavoldat zárófolyadékként. Az elegyet néhány percig hagyjuk hidegen reagálni, majd melegítsük forrásig és kb. 3 percig tartsuk a forrás hőmérsékletén. A bontólombikot a csepegtetőtölcséren át egészen a 2-es elzárócsapig töltsük fel 1+1 hígítású sósavoldattal, ezzel a maradék gázkeveréket is a bürettába juttatjuk. Ügyeljünk arra, hogy a sósavoldat ne kerüljön a bürettába. Zárjuk el a bürettát a háromállású csappal. Kb. 5 perc után a zárófolyadékot a bürettában és a szintjelző edényben hozzuk egyenlő szintre, majd a V1 gáztérfogatot olvassuk le. A háromállású csap elforgatásával a mérőbürettát összekötjük az abszorpciós edénnyel és a felfogott levegő-CO2 elegyet mossuk át az abszorpciós edénybe. Ehhez a szintjelző edényt meg kell emelni, hogy a gáz teljes mennyisége átáramoljon a kálium-hidroxid oldaton. A CO2-ot így az oldat elnyeli. Az elnyeletési műveletet hétszer-nyolcszor ismételjük meg, így a büretta már csak a maradék gázt tartalmazza. Ezután a háromállású csapot elzárjuk, a zárófolyadékot a szintjelző edényben és a bürettában azonos szintre hozzuk és leolvassuk a V2 térfogatot. A (V1-V2) térfogatkülönbség megfelel a minta szén-dioxid-tartalmának.
- 19 -
MSZ EN 459-2:2002
4.4.2.5. Értékelés A szén-dioxid-tartalmat, tömegszázalékban, a következő egyenlettel számítjuk ki: (V1-V2) x P C = 0,053 F1 ───────── T x m1
(1)
ahol C F1 V1 V2 P T m1
a szén-dioxid-tartalom, százalékban; a 4.4.2.6. szakasz szerinti korrekciós tényező; a gáz térfogata az abszorpció előtt, ml; a gáz térfogata az abszorpció után, ml; a korrigált barométerállás, Pa x 100; a mérési hőmérséklet, K; a minta tömege, g.
Ha a kalibrálást és a meghatározást közvetlenül egymás után végezzük, akkor a hőmérséklettől és a levegő nyomásától eltekinthetünk. Ebben az esetben az (1) egyenlet egyszerűsödik: 4,397(V1-V2) méréskor C = ─────────────── m1 x (V3-V4) kalibráláskor ha 0,1 g CaCO3-at mértünk be a kalibráláshoz.
-
(2)
- 20 -
MSZ EN 459-2:2002
E módszer alkalmazásakor a számított értéket a „szállított” termék százalékos értékében fejezzük ki (hivatkozás a 4.1. szakaszra). 4.4.2.6. A készülék kalibrálása Mérjünk be 0,1 g (250 + 5) oC-on tömegállandóságig szárított kalciumkarbonátot 0,5 mg pontossággal a bontólombikba. A meghatározást a 4.4.2.4. szakasz szerint végezzük. A (V3-V4) térfogatkülönbség a kalibrációs anyag szén-dioxid-tartalmának felel meg. Az abszorpciós készülék korrekciós tényezőjét, F1, a következő összefüggésből számítjuk, az (1) egyenlet átrendezésével: 82,96 x T F1 = ─────────── (V3-V4) x P
(3)
A jelölések a 4.4.2.5. szakasz szerintiek. A korrekciós tényezőnek 1,00 és 1,04 között kell lennie, ellenkező esetben a készülék tömítettségét és megfelelő működését felül kell vizsgálni és a kalibrálást újra el kell végezni. 4.5. Izzítási veszteség Az izzítási veszteséget az EN 196-2 szerint kell meghatározni. MEGJEGYZÉS: Más, alternatív szárítószer is használható, ha bizonyíthatóan olyan hatásos, mint a magnézium-perklorát.
- 21 -
MSZ EN 459-2:2002
4.6. Szulfáttartalom (SO3) A szulfáttartalmat az EN 196-2-ben megadott módszer szerint kell meghatározni. 4.7. A lekötetlen mésztartalom 4.7.1. Általános előírás A meghatározást levegőn szilárduló mésznél a 4.7.2. szakasz, a hidraulikus mésznél a 4.7.3. szakasz szerint kell végezni. 4.7.2. A levegőn szilárduló meszek lekötetlen mésztartalmának meghatározása 4.7.2.1. A módszer elve A lekötetlen meszet (kalcium-oxid és kalcium-hidroxid) cukoroldatban feloldjuk és sósavval fenolftalein indikátor jelenlétében titráljuk. A nagy reakcióképességű meszeket (amelyeknél az 5.10.5. szakasz szerint vizsgált tu < 2 perc) az oltáskor végbemenő szemcséződés elkerülése érdekében, melynek hatására az oltatlan mésztartalom oltódása nem menne végbe, a szuszpendálás előtt 1 ml metilalkohollal megnedvesítjük. 4.7.2.2. Vegyszerek a) Víz -
- 22 -
MSZ EN 459-2:2002
b) Szacharóz
Finomított cukor, kereskedelmi forgalomban kapható
c) Metilalkohol
CH3OH
d) Sósav
1 mól/l (normáloldat)
e) Fenolftalein indikátor
Oldjunk fel 0,5 g fenolftaleint 50 ml etilalkoholban és hígítsuk fel vízzel 100 ml-re.
4.7.2.3. Eljárás Öntsünk 50 ml vizet 300 ml-es Erlenmeyer-lombikba. A mészmintából (1 + 0,1) g-ot 1 mg pontossággal mérjünk be a lombikba és rázással szuszpendáljuk. 10 g cukor hozzáadása után dugaszoljuk le a lombikot és a szuszpenziót 12-15 percig tartsuk mozgásban (mágneses keverővel, rázóasztallal vagy hasonló készülékkel). Aztán szűrjük át két finom szűrőpapíron. A lombikot mossuk ki hatszor 25 ml hideg vízzel és titráljuk a szűrletet vagy egy aliquot részt sósavval, fenolftalein indikátor mellett. 4.7.2.4. Az eredmények kiszámítása A lekötetlen mésztartalmat CaO-alakban a következő egyenlettel kell kiszámítani:
- 23 -
2,804.V5 x C1 Ka = ────────── m2
MSZ EN 459-2:2002
(4)
ahol Ka V5 C1 m2
a lekötetlen mésztartalom tömege, százalékban; a sósavoldat fogyása, milliliterben; az 1 mol/l-es sósav faktora; a minta tömege, grammban.
E módszer alkalmazásakor a számított értéket a termék „szállítási formájának” megfelelő százalékos értékben fejezzük ki (hivatkozás a 4.1. szakaszra). 4.7.3. A hidraulikus meghatározása
mész
lekötetlen
mésztartalmának
4.7.3.1. A módszer elve A lekötetlen meszet (kalcium-oxid és kalcium-hidroxid) etilacetoacetáttal extraháljuk és az extraktumot sósavval, brómfenolkék indikátor jelenlétében titráljuk. 4.7.3.2. Vegyszerek a) Etil-acetoacetát b) 2-Propanol c) Tömény sósav -
CH3COCH2COOC2H5, a szintézishez (CH3)2CHOH HCl, lásd a 4.4.2.3. b) szerint
- 24 -
d) Sósav e) Sósavoldat f) Nátrium-hidroxid g) Etilalkohol h) Brómfenolkék i) Brómfenolkék oldat
j) Isobutanol
MSZ EN 459-2:2002
1 mol/l (normáloldat) 0,1 mol/l (normáloldat) NaOH, analitikai tisztaságú C2H5OH Tetrabrómfenol-szulfonftalein Oldjunk fel 0,1 g brómfenolkék indikátort etilalkoholban és töltsük fel 100 ml-re etilalkohollal. (CH)3CHCH2OH
4.7.3.3. Eljárás Az ISO 383 szerinti, 29,2 mm névleges átmérőjű és 32 mm vastagságú feltéttel felszerelt Erlenmeyer lombikba öntsünk 12 ml etil-acetoacetátot és 80 ml isobutanolt. Az elegyhez adagoljunk kb. 1 g (105 + 5) oC hőmérsékleten légmentesen (vákuumszárítóban) kiszárított, az analízishez szükséges finomságúra porított, 0,1 mg pontossággal lemért mintát, majd rázzuk össze. Az elegyet keverjük (pl. mágneses keverővel) és közben hevítsük forrásig, majd folyassuk vissza. A visszafolyó hűtő alsó része az ISO 383 szerinti 29,2 mm névleges átmérőjű és 32 mm vastagságú feltéthez csatlakozik, a felső része pedig egy nátriumhidroxiddal töltött biztonsági csővel van ellátva, amely megakadályozza a levegő szén-dioxid-tartalmának a behatolását. 15 perc után fejezzük be az extrahálást. Az extraktumot gyorsan hűtsük le 50 oC alá és kissé még melegen üvegszűrőn keresztül szívassuk át egy 250 ml-es szívópalackba. Helyezzünk egy lassú (pórusméret 2,0-2,2 µm) és egy közepes szűrési sebességnek megfelelő szűrőpapírt (pórusméret 6,5 µm) a szűrőtölcsérbe. (A szűrőpapír kézi vágása nincs megengedve!)
- 25 -
MSZ EN 459-2:2002
A szűrőpapírokat szűrés előtt nedvesítsük meg a etil-acetoacetáttal. Ha a szűrlet zavaros, ugyanazzal a módszerrel egy második szűrést is el kell végezni. A lombikot és a maradékot legfeljebb 50 ml 2-propanollal mossuk. A maradék utolsó részletét nem szükséges a tölcsérre juttatni. Adagoljunk a szűrlethez 3-4 csepp brómfenolkékoldatot és titráljuk sósavval a sárga szín megjelenéséig. Az alkalmazott sósavoldat koncentrációja a várható lekötetlen mésztartalomtól függ. HL 2-es és/vagy NHL 2-es termékek esetén 1 mol/l-es sósavoldattal, HL 3,5-es, HL 5-ös, NHL 3,5-es és NHL 5-ös termékek esetén pedig 0,1 mol/l-es sósavoldattal titráljunk. 4.7.3.4. Az eredmények kiszámítása A lekötetlen mésztartalmat HL 2-es és/vagy NHL 2-es termék esetén a következő egyenlettel számítjuk ki: V6 x C2 Ka = 2,804 ───────── m3
(5a)
ahol Ka
-
V6
a lekötetlen mésztartalom tömege a HL 2-ben és/vagy az NHL 2-ben, tömegszázalékban ; az 1 mol/l-es sósavoldat fogyása, milliliterben;
C2 m3
az 1 mol/l-es sósavoldat faktora; a minta tömege, grammban.
- 26 -
MSZ EN 459-2:2002
A lekötetlen mésztartalmat HL 3,5-es, HL 5-ös, NHL 3,5-es és NHL 5-ös termékek esetén a következő egyenlettel kell kiszámítani: V7 x C3 Kb = 0,2804 ────── m3
(5b)
ahol Kb
V7
a lekötetlen mésztartalom tömege a HL 3,5-ben, a HL 5-ben, az NHL 3,5-ben és az NHL 5-ben, tömegszázalékban ; a 0,1 mol/l-es sósavoldat fogyása, milliliterben;
C3 m3
a 0,1 mol/l-es sósavoldat faktora; a minta tömege, grammban.
5. Fizikai vizsgálatok 5.1. Nyomószilárdság 5.1.1. Általános előírás A nyomószilárdságot az EN 196-1:1994 szabvány szerint kell meghatározni, azzal az eltéréssel, hogy a "cement" szó helyett mindig a "hidraulikus mész" kifejezés értendő. Ezen kívül az 5.1.2. szakasz szerinti eltéréseket is figyelembe kell venni.
- 27 -
MSZ EN 459-2:2002
5.1.2. Eltérések az EN 196-1 szabványhoz képest 5.1.2.1. A habarcs összetétele Az EN 196-1-ben megadott 0,5 víz/kötőanyag arány csak a HL 5-ösre és az NHL 5-ösre vonatkozik. A HL 2-es, a HL 3,5-es, az NHL 2-es és az NHL 3,5-es termékeknél a víz/kötőanyag arány 0,55 legyen (mindegyik keveréknél három próbatest készítéséhez (248 + 1) g vizet kell használni). Azoknál a hidraulikus meszeknél és természetes hidraulikus meszeknél, melyeknek a laza halmazsűrűsége legfeljebb 0,60 kg/dm3, a nyomószilárdság vizsgálatához 0,60 víz/kötőanyag arányt kell alkalmazni (mindegyik keveréknél három próbatest készítéséhez (270 + 1) g vizet kell használni). 5.1.2.2. A próbatestek tömörítése A rázóasztallal való tömörítés a referenciamódszer (5.1.2.2.1. szakasz). Az EN 196-1:1994 szerinti módszer (ejtőasztal) alternatív módszer. A tömörítésre bármilyen más alternatív módszer akkor alkalmazható, ha a 28 napos nyomószilárdságok átlagértékei közötti abszolút különbség (legalább tíz vizsgálati eredmény alapján) legfeljebb 1,5 MPa, párhuzamos vizsgálatokban, három különböző HL 5-ös és NHL 5-ös hidraulikus mésszel végzett párhuzamos vizsgálatok esetén.
-
- 28 -
MSZ EN 459-2:2002
5.1.2.2.1. Rázóasztal A rázóasztal (lásd követelményeknek:
a
2.
ábrát)
feleljen
meg
a
következő
a) Üzemelési mód mágneses vibrátor b) A rezgés típusa szinuszos c) Névleges frekvencia 50 Hz d) A rezgő tömeg 35 + 0,1 kg (az üres formával együtt)
2)
e) A rezgő lemez
A munkafelületet köszörüléssel kell egyenletes simaságúvá tenni. A legkisebb mérete (szélesség x hosszúság) 400 mm x 300 mm, ez lehet: vagy egyrétegű ausztenites 2) rozsdamentes acéllemezből (vastagsága legalább 10 mm), - vagy kétrétegű fémlemezből (vastagság legalább 20 mm), a felső réteg legalább 1 mm vastagságú ausztenites rozsdamentes acél2), amely az alsó réteghez sajtolással és kényszerkapcsolati kötéssel szilárdan rögzített.
f) A formarögzítő
Rögzítőszerkezet, a 40 x 40 x 160 mm-es formák részére, a töltőfeltéttel együtt
Például X 8 CrNiS 18-9 (1.4503) acélfajta az EN 10088-2 szerint.
- 29 -
g) Az asztal tömege
MSZ EN 459-2:2002
> 100 kg
A rázóasztalt az alján található beállító csavarok segítségével úgy kell beállítani, hogy a rezgőlemez munkafelülete a vízszintes síktól ne térjen el 1 mm/m-nél nagyobb mértékben. A rezgő lemez csak egytengelyű függőleges mozgást végezhet. A legnagyobb amplitúdó, az üres forma középső elválasztó falainál és a külső sarkoknál mérve (0,75 + 0,10) mm lehet. Az amplitúdót folyamatosan láthatóvá kell tenni. Az asztalt olyan szerkezettel vagy eszközzel kell felszerelni, amely a formát a munkafelület közepén tartja. A rögzítő szerkezetnek biztosítani kell, hogy a forma a töltőfeltéttel együtt szilárdan a helyén maradjon. A tömörítési időt az automata időmérővel másodperc pontosságra kell beállítani.
-
- 30 -
MSZ EN 459-2:2002
Jelölések 1. 2. 3. 4. 5.
Töltőfeltét Forma Rögzítő Rezgő lemez Beállító panel a főkapcsolóval, az időmérővel, az amplitúdó beállítóval és a kijelzővel 2. ábra: Példa egy rázóasztal tömörítő készülékre (vázlatos ábrázolás)
- 31 -
MSZ EN 459-2:2002
5.1.2.2.2. Tömörítés A próbatesteket a habarcs keverése után azonnal el kell készíteni. A habarcsot a rázóasztalon kell tömöríteni. A formát az asztalon szilárdan rögzítsük. A vibrátor bekapcsolása után a habarcsot a formákba két rétegben 45 másodpercen belül a következő módon töltsük be. A betöltést jobbról balra kell végezni oly módon, hogy az első réteg kb. félig töltse meg a formákat és 15 másodperc alatt kerüljön a formákba. Majd 15 másodperc után, mialatt a vibrátor tovább működik, újabb 15 másodperc alatt, ismét csak jobbról balra haladva, töltsük be a második réteget is a formákba. Az 5.1.2.1. szakasz szerint készített habarcs teljes mennyiségét fel kell használni. A vibrátornak (120 + 1) másodperc után automatikusan meg kell állnia. A formát a rázóasztalról óvatosan emeljük le és vegyük le a feltétet is. Ezt követően a felesleges habarcsot acélvonalzóval azonnal távolítsuk el (EN 196-1:1994 3. ábra) oly módon, hogy azt majdnem függőlegesen tartjuk és fűrészelő mozgással (EN 196-1:1994 2. ábra) lassan, mindkét irányban egyszer végighúzzuk. Ezután a próbatestek felületét az acélvonalzóval lesimítjuk oly módon, hogy azt majdnem vízszintesen tartjuk.
-
- 32 -
MSZ EN 459-2:2002
5.1.2.3. A próbatestek tárolása kizsaluzás után A próbatesteket kizsaluzás után a nyomószilárdság vizsgálatának elvégzéséig (20 + 1) oC hőmérsékletű, legalább 90% relatív nedvességtartalmú térben (EN 196-1:1994 4.1. szakasza szerint) kell tárolni, az EN 196-1:1994 szerint a nyomószilárdság végrehajtásáig szükséges tárolási idő megengedett eltérésére vonatkozó előírások figyelembevételével. 5.1.2.4. A nyomóerő növelésének sebessége A nyomóerőt (400 + 40) N/s sebességgel kell növelni mindegyik építési mészfajta esetében. 5.2. Szemcsefinomság 5.2.1. Referenciamódszer A szemcsefinomságot az EN 196-6:1989 3. fejezete szerint kell meghatározni, azzal a kiegészítéssel, hogy a 0,2 mm-es szitamaradékot is vizsgálni kell a nagyobb részecskék miatt. 5.2.2. Alternatív módszer A szemcsefinomságot légáram szitával is meghatározhatjuk az EN 12485 szerint 0,20 mm-es és 0,09 mm-es sziták használatával.
- 33 -
MSZ EN 459-2:2002
5.3. Térfogat-állandóság 5.3.1. Általános előírás Az építési meszek kémiai és fizikai tulajdonságainak változatossága következtében nem lehet a térfogat-állandóságot az építési meszek valamennyi fajtájánál egyetlen módszerrel meghatározni. Ezért a következők szerint határozzuk meg térfogat-állandóságot: - oltott kalciumos mész és a hidraulikus meszek minden fajtája
- 5.3.2.1 (Referenciamódszer) - 5.3.2.2. (Alternatív módszer)
- hidraulikus mész, amelynek SO3-tartalma nagyobb,mint 3 és legfeljebb 7 tömegszázalék - 5.3.2.3.
-
- oltatlan mész, mészpép, dolomitos mész és dolomitos mészhidrát
- 5.3.3.
0,2 mm-nél nagyobb szemcséket is tartalmazó kalciumos mészhidrát, kalciumos mészpép és dolomitos mészhidrát
- 5.3.4.
- 34 -
MSZ EN 459-2:2002
5.3.2. A hidratált kalciumos mész és minden hidraulikus mészfajta térfogat-állandóságának meghatározása 5.3.2.1. Referenciamódszer 5.3.2.1.1. A módszer elve Ha a mész oltódása nem tökéletes, akkor a mintában jelen levő oltatlan kalcium-oxid (CaO) gőzölés hatására végbemenő hidratációja térfogatnövekedést okoz, amelyet az előzőleg nyomással tömörített hengeres próbatest átmérőjének változásával lehet meghatározni. 5.3.2.1.2. Eszközök a) A 3. ábra szerinti forma. A dugattyúnak a próbatestek felületével érintkező vége keresztirányú horonnyal van ellátva. b) Nyomókészülék, amely alkalmas a forma dugattyújára 2 kN erőt kifejteni. Az erőt 0,5 kN pontossággal kell beállítani. Alternatív megoldásként meg van engedve a dugattyú próbatestre ható nyomásának ellenőrzése nyomásmérővel. c) Hosszmérő eszköz, mely 0,1 mm pontosságú. d) Gőzölőkamra a próbatestek hőkezelésére. A legegyszerűbb berendezés egy henger alakú tartály, amelyben a forrásban levő víz fölött kb. 50 mm magasságban perforált lemez (pl: rozsdamentes drótháló, szitaszövet) helyezkedik el a próbatestek tárolása
- 35 -
MSZ EN 459-2:2002
céljából. A fedelét úgy kell kialakítani, hogy a lecsapódó vízcseppek ne hulljanak a próbatestekre. e) Hőforrás, amely képes a vizet forrásban tartani, mint pl. szabályozóval ellátott elektromos fűtőlap vagy beállítható gázégő. f) Mérleg, 0,01 g pontosságú.
-
- 36 -
MSZ EN 459-2:2002
Méretek mm-ben
Tűrések az ISO 2768-m szerint Jelölések 1 Dugattyú 2 Forma 3 0,5 mm-es keresztirányú horony 3. ábra: A forma
- 37 -
MSZ EN 459-2:2002
5.3.2.1.3. Eljárás Mérjünk le a vizsgálandó oltott mészből (25,0 + 0,1) g-ot, majd adjunk hozzá annyi vizet, hogy a formából történő kivétel után a próbatest kezelhető legyen, (ez rendszerint 5 g, de pl. HL 5 és NHL 5 minőségű mész esetén kevesebb 2,5 g-nál) és gondosan keverjük össze. Ha lehetséges, a legcélszerűbb a műveletet közvetlenül a formában végezni, ha ez nem lehetséges, akkor először egy edényben végezzük a keverést, majd a keveréket ezután tegyük a formába. Ezt követően a formát a dugattyúval nyomás alá helyezzük. Növeljük a nyomást 2 kN-ig és kb. 5 másodpercig tartsuk ezen a nyomáson, majd vegyük ki a formából a próbatestet, melynek vastagsága általában nem éri el a 10 mm-t, átmérője kb. 50 mm. Mérjük le a próbatest két átmérőjét, pl. két egymásra merőleges átmérőt a keresztirányú hornyok mentén, 0,1 mm pontossággal. Számítsuk ki a két mérés Di átlagát. Helyezzük a próbatestet a gőzölőkamrába és 90 percig gőzöljük a forrásban levő vízből keletkező gőzben. Ezt követően a próbatestet vegyük ki és hagyjuk lehűlni 40 oC alá, majd két mérés átlagaként számítsuk ki a De átmérőt. 5.3.2.2.4. Az eredmények kifejezése A duzzadás értéke, mm-ben kifejezve, a két mérés különbsége (De-Di). Ha a vizsgálati eredmény kielégíti a követelményeket (lásd az EN 4591:2001 5. táblázatát), akkor az eredmény "megfelel", ellenkező esetben "nem felel meg".
-
- 38 -
MSZ EN 459-2:2002
5.3.2.2. Alternatív módszer A térfogat-állandóság meghatározását az EN 196-3:1994 szerint kell végezni, azzal az eltéréssel, hogy a hidraulikus meszek esetében a gyűrűbe öntött mintákat (48 + 0,5) óráig kell legalább 90% relatív nedvességtartalmú és (20 + 1) oC hőmérsékletű térben tárolni. A CL 70, CL 80, CL 90, HL 2, HL 3,5, NHL 2 és NHL 3,5 építési meszeknél következő módosításokat kell alkalmazni. 5.3.2.2.1. Készülék Az EN 196-3:1994 szerinti vízfürdő és a nedves kamra helyett gőzölőkamrát kell alkalmazni. 5.3.2.2.2. Eljárás 75 g száraz mészhidrát-minta és 20 ml víz gondos kézi keverésével készítsünk három próbatestet, azonnal töltsük a gyűrűbe és a légzárványok kiküszöbölése érdekében enyhén tömörítsük. A műveletet addig ismételjük, amíg a keverék nem kerül egy szintbe a gyűrű felső peremével. Ha ezzel Eljárással a gyűrű megtöltése az EN 196-3:1994 7.3. szakasza szerint nem hajtható végre, akkor a vízmennyiséget meg szabad változtatni és azt közölni kell.
- 39 -
MSZ EN 459-2:2002
Mérjük le a tűhegyek közötti távolságot (A) 1 mm pontossággal. A gyűrűket helyezzük azonnal olyan gőzölőkamrába, amelyben a víz erőteljes forrásban van. Gőzöljük a gyűrűket folyamatosan (180 + 10) percig atmoszférikus nyomáson. Ezután vegyük ki a gőzölőből, hagyjuk lehűlni szobahőmérsékletre és mérjük meg a tűhegyek közötti távolságot (B). Az A és B távolságokat minden próbatestre vonatkozóan jegyezzük fel és számítsuk ki a (B-A) különbségeket. Ha az egyedi eredmények eltérése 2 mm-nél nagyobb, akkor a vizsgálatot meg kell ismételni. 5.3.2.2.3. Értékelés Ha a különbségek átlaga (B-A) kielégíti a követelményeket (lásd az EN 459-1:2001 5. táblázatát), akkor az "megfelel", ellenkező esetben "nem felel meg". 5.3.2.3. A 3%-nál nagyobb és legfeljebb 7% közötti SO3-tartalmú hidraulikus mész térfogat-állandóságának vizsgálata (vízpróba módszer) 5.3.2.3.1. A próbatestek elkészítése 200 g hidraulikus meszet 45-90 g vízzel 3 percig alaposan gyúrjunk össze sűrű péppé. A hozzáadott víz mennyisége akkor megfelelő, ha az üveglemezre helyezett massza csak lassan, néhány rázás hatására terül szét. -
- 40 -
MSZ EN 459-2:2002
A pépből 2 db gömböt formázzunk és mindkettőt helyezzük egy-egy vékonyan beolajozott, sík üveglap (tükörüveg) közepére és addig rázogassuk a mintát óvatosan, míg a gömbökből 50-70 mm átmérőjű és kb. 10 mm vastagságú lepények nem keletkeznek. A szétterülés után a lepények késsel vagy simítókanállal való formázása nincs megengedve. A két lepénnyel párhuzamos vizsgálatot lehet végezni. 5.3.2.3.2. Eljárás A lepények elkészítése után azokat azonnal helyezzük legalább 90% relatív nedvességtartalmú tárolótérbe és hagyjuk zavartalanul szilárdulni. 24 óra múlva a lepényeket óvatosan vegyük le az üveglemezekről és helyezzük 18-21 oC hőmérsékletű vízbe és további 27 napig figyeljük meg. Ha a lepény vetemedik vagy a szélein akár egyedi, akár hálószerű repedezés mutatkozik, az annak a jele, hogy a mészben utóoltódás megy végbe, ezért a lepény széttöredezik és fokozatosan elveszti az eredetileg kialakult kötőképességét, ami végül a teljes széteséshez vezet (lásd a 6. ábrát). A lepény alsó felületének görbülete nem lehet nagyobb 2 mm-nél. Az utóoltódás jelensége a lepényekben rendszerint már 3 nap után felismerhető; a 28 napos megfigyelés azonban mindenképpen elegendő a megbízható felismeréséhez. Az ellenőrzés céljából a vízből kivett lepényeket 30 percen belül helyezzük vissza, ellenkező esetben a széleken sugár-irányú repedések jelenhetnek meg (lásd az 5. ábrát).
- 41 -
MSZ EN 459-2:2002
5.3.3. Az oltatlan mész, a mészpép, a dolomitos mész és a dolomitos mészhidrát térfogat-állandóságának vizsgálata 5.3.3.1. A módszer elve Önthető konzisztenciájú mészpépből vagy oltott mészből porózus lemezre történő öntéssel lepényeket (átmérő: 50-70 mm, vastagság: kb. 10 mm) készítünk. 5 perc után helyezzük új, száraz lemezekre és tegyük be szárítószekrénybe, majd a hőkezelés után szemrevételezéssel ellenőrizzük, hogy képződtek-e a lepényeken repedések. 5.3.3.2. Eszközök a) Nedvszívó lemez, mérete kb. 100 mm x 100 mm, hőszigetelési célra használt hidratált kalcium-szilikátból3) készül, testsűrűsége kb. 1,0 g/cm3, vastagsága kb. 25 mm, nedvszívási ideje legfeljebb 10 perc. MEGJEGYZÉS: Alternatív megoldásként más nedvszívó anyagok is alkalmazhatóak, amelyeknek a vízfelszívása hasonló. b) Szárítószekrény, (105 +- 5) oC-ra beállítható.
5.3.3.3. A lepények készítése 3)
A hidratált kalcium-szilikát lemezek beszerzési lehetőségeiről információt a DIN Deutsches Institut für Normung
e.V., Burggrafenstrasse 6, D-10787 Berlin tud adni.
-
- 42 -
MSZ EN 459-2:2002
5.3.3.3.1. Szitamaradék Ha az anyagnak a szemcsefinomság vizsgálata során (lásd az 5.2. szakaszt) van 0,2 mm-es szitamaradéka, akkor a következők szerint kell eljárni: a) A szemcséket beágyazzuk a lepény belsejébe oly módon, hogy azok teljesen fedve legyenek; b) Az oltatlan mész részecskéit a gyártó felhasználási utasítása szerint beoltjuk és kezeljük, az ezután megmaradó szemcséket ágyazzuk a lepény belsejébe; c) Ugyanabból a mészmintából, meghatároztuk, lepényt készítünk.
amelyiknek
a
szitamaradékát
5.3.3.3.2. Oltatlan mész és dolomitos mész Oltsunk be (20 + 2) oC hőmérsékletű vízzel 200 g oltatlan meszet vagy dolomitos meszet, a mészpépet hagyjuk állni annyi ideig, amennyit a gyártó utasítása előír. Ezután készítsünk a mészpépből két lepényt. 5.3.3.3.3. Mészpép Kész mészpép esetén két lepényt közvetlenül a rendelkezésre álló anyagból készítsünk. 5.3.3.3.4. Dolomitos mészhidrát
- 43 -
MSZ EN 459-2:2002
A közvetlenül bedolgozható dolomitos mészhidrát vizsgálatához keverjünk kb. 100 g dolomitos mészhidrátot (20 + 2) oC hőmérsékletű vízzel péppé és öntsünk ki két 50-70 mm átmérőjű és a közepén kb. 10 mm vastag lepényt egy-egy száraz, nedvszívó lemezre (lásd az 5.3.3.2. szakaszt). Mészpép esetén közvetlenül a rendelkezésre álló pépből víz hozzáadása nélkül készítsük a lepényeket. 5.3.3.4. Eljárás Megfelelő pihentetés után (kb. 5 perc) lepényeket tegyük át két másik száraz nedvszívó lemezre, majd helyezzük szárítószekrénybe. Szárítsuk négy órán át (105 + 5) oC-on. 5.3.3.5. Értékelés Az építési meszek akkor felelnek meg a vizsgálatnak, ha a lepények az 5.3.3.4. szerinti vizsgálat után szilárdak maradnak és felületükön nem mutatkoznak duzzadási repedések. A zsugorodási repedéseket az értékelésnél nem kell figyelembe venni. Ebben a tekintetben a 4-6. ábrák a mérvadók.
-
- 44 -
MSZ EN 459-2:2002
4. ábra: "A vizsgálatnak megfelelt"
5. ábra: Próbatest zsugorodási repedésekkel ("A vizsgálatnak megfelelt")
- 45 -
MSZ EN 459-2:2002
6. ábra: Próbatest duzzadási repedésekkel ("A vizsgálatnak nem felelt meg") 5.3.4. 0,2 mm-nél nagyobb szemcséket is tartalmazó kalciumos mészhidrát, kalciumos mészpép, dolomitos mészhidrát térfogatállandóságának vizsgálata 5.3.4.1. A módszer elve A nagyobb méretű túlégetett mész-szemcsék a vakolatban kipattogzást és leválást okozhatnak. Ebben a vizsgálatban a hidratált kalciumos meszet nagy tisztaságú gipsz (stukatur gipsz) kötőanyaghoz adagoljuk és a habarcs megkötése után gőzöljük. A gőzölés hatására az oltatlanul maradt kalcium-és/vagy magnézium-oxid hidratál, amely duzzadást okoz, és így a habarcs felszínén repedések keletkeznek.
-
- 46 -
MSZ EN 459-2:2002
5.3.4.2. Anyagok Stukatur gipsz, mely több mint 90% kalcium-szulfát-félhidrát (CaSO4.1/2H2O alakban) tartalmú és 0,2 mm-nél nagyobb szemcséket nem tartalmaz. A gipsz kötésének kezdete, 50% mennyiségű, (20 + 5) oC hőmérsékletű vízadagolással az EN 196-3:1994 6. fejezete szerint vizsgálva, legalább 4 és legfeljebb 15 perc között legyen. 5.3.4.3. Eszközök a) Nem nedvszívó anyagból készült lemez a keveréshez (erre megfelel egy 500 mm x 750 mm méretű üveglap). b) Sárgaréz gyűrű, három darab, 100 mm belső átmérőjű, 5 mm magasságú, legalább 5 mm falvastagságú, belső kúpossága kb. 5 o, és amelyek mindegyikéhez tartozik egy 120 mm x 120 mm oldalhosszúságú, nem porózus anyagból készült négyzetlap. c) Simítókés, széles, 2 db. d) Szárítószekrény szellőztethető, (40 + 5) oC hőmérsékletre beállítható. e)
Gőzölőkamra, a térfogat-állandósági vizsgálatra előkészített próbatestek atmoszférikus gőzölésére. A gőzölőkamra fedelét úgy kell kialakítani, hogy a kicsapódó pára ne csöpöghessen a próbatestekre.
- 47 -
MSZ EN 459-2:2002
5.3.4.4. Eljárás Mérjünk le kb. 250 g mintát 1 g pontossággal és keverjük mészpéppé a két simítókés segítségével (20 + 2) oC-on a szükséges mennyiségű vízzel, egy nagyméretű, nem nedvszívó lemezen. Gyűjtsük össze egy tömegbe, a kiszáradás elkerülése érdekében fedjük le és hagyjuk állni (120 + 10) percig. A gyűrűket és az alaplemezeket kenjük be vazelinnal. 2 óra elteltével a kések segítségével keverjük át a mészpépet úgy, hogy sűrű, képlékeny massza képződjön. Ha szükséges adjunk hozzá kevés vizet. Terítsük szét a pépet, majd egyenletesen szórjunk a felületére 35 g stukatur gipszet, és gyorsan keverjük a kések segítségével (120 + 5) másodpercig. A nagyobbik átmérőjével állítsuk a három formát a nem porózus alaplapra, a simítókés segítségével a masszát kis adagokban nyomkodjuk bele a formákba. Győződjünk meg arról, hogy levegőzárványokat nem tartalmaz az anyag. A kést majdnem függőlegesen tartva távolítsuk el a fölösleges pépet, majd közel vízszintesen tartva simítsuk el a felületet legfeljebb 12 simítással. A stukatur gipsz hozzáadásától a próbatestek elkészítésének a befejezéséig legfeljebb 5 perc telhet el. A három próbatestet 1 órán át hagyjuk még kötni. Helyezzük a lemezekkel együtt szárítószekrénybe formával vagy anélkül és legalább 12 órát (40 + 5) oC hőmérsékleten szárítsuk. (A szárítást célszerű éjszaka végezni.) Az alaplemezeken levő próbatesteket vízszintes helyzetben a gőzölőkamrába tesszük, miközben a benne levő vizet folyamatos -
- 48 -
MSZ EN 459-2:2002
buborékképződés mellett élénk forrásban kell tartani. A három próbatestet (180 + 10) percig telített gőztérben atmoszférikus nyomáson gőzöljük, ügyelve arra, hogy a víz ne csöpögjön a minta felületére. Ha bármelyik próbatesten zsugorodási repedések mutatkoznak a (40 + 5) o C-os szárítókemencében való kezelés után, azt a vizsgálatból ki kell hagyni és új próbatestet kell készíteni. Míg az új próbatest(ek)et készítjük, folytatni kell az előző próbatest(ek) vizsgálatát. Ezután vegyük ki a próbatesteket a gőzölőkamrából, hagyjuk lehűlni, majd megfelelő megvilágítás mellett vizsgáljuk meg, hogy nem mutatkoznak-e a felületen a szétesés, kipattogzás vagy a leválás jelei. MEGJEGYZÉS: A csöpögő víz "hólyagosodás"-t okozhat, melyet nem szabad összetéveszteni a kipattogzással és a leválással. 5.3.4.5. Vizsgálati jegyzőkönyv Fel kell jegyezni, hogy a próbatesteken mutatkozik-e szétesés, kipattogzás vagy leválás. 5.4. Kötési idő A kötési időt az EN 196-3:1994 szerint kell meghatározni.
- 49 -
MSZ EN 459-2:2002
5.5. A terülés és a besüllyedés méréséhez a szabványos habarcs térfogatának és vízigényének meghatározása 5.5.1. Általános előírás A besüllyedés, a vízmegtartó képesség és a légpórustartalom méréshez olyan szabványos habarcsot kell készíteni az EN 196-1:1994 szerint, amelynek a terülése úgy van beállítva, hogy az 5.5.2.1.2. szakasz szerinti ejtőasztalon mért terülési átmérője (185 + 3) mm legyen. 5.5.2. A szabványos habarcs összetétele és elkészítése 5.5.2.1. A laboratórium és a berendezések 5.5.2.1.1. Általános előírás A laboratórium, a keverő, a szabványhomok és a víz az EN 196-1 szerinti legyen. 5.5.2.1.2. Ejtőasztal Az ejtőasztal (lásd a 7. ábrát) tartókerete (1) hegesztett vagy öntött acélból készüljön, legyen szilárd és deformációtól mentes. Az alkalmazott forma fontosabb méreteit a 7. ábra mutatja. A keret (1) tartólábai között az alapon a távolság legalább 140 mm legyen és legalább 20 mm-rel hosszabb legyen, mint a tengely (4) átmérője a felső részen (a kiemelkedésnél).
-
- 50 -
MSZ EN 459-2:2002
Az ejtőasztal motorral hajtott tengelyéhez (2) acél bütyköstárcsa (3) csatlakozik. Az állandó forgási sebességű (1 fordulat.s-1) acéltengely meghajtását rugalmas tengelykapcsoló biztosítja. A bütyök a tengelyt (4) a tányérral (5) együtt másodpercenként egyszer (10,0 + 0,2) mm magasra emeli. A berendezést 15 ejtés után ki kell kapcsolni. A 22 + 8 mm átmérőjű tengelyt (4) finoman csiszolt felületű, rozsdamentes acélból kell készíteni (legnagyobb felületi egyenetlenség 0,010 mm). A hőkezelt acélból készült kisebbik acélhenger (12) (12,0 + 0,1) mm hosszúságú, (10,0 + 0,1) mm átmérőjű, M8-as menettel csatlakozik a tengely alsó végéhez. A szorosan rögzített központi tartótárcsán (6) merev, rozsdamentes acélból készült, polírozott (4,0 + 0,1) mm vastagságú, (300 + 1) mm átmérőjű lemez (5) helyezkedik el (a felületi egyenetlenség legfeljebb 0,0032 mm), amely vagy M16-os menettel vagy szoros illesztéssel – (20,00+0,21) mm – csatlakozik a 0,00
tengelyhez. A bütyköstárcsa (3) felső része és a tengely (4) csatlakozó alsó részének (12) felülete az EN 10003-1 szerint HBS 150 Brinell keménységű acél legyen. A lemez (5) merevítését a következők szerint lehet megoldani: a) a lemezt a 100 mm átmérőjű tartótárcsához (6) 5 db M5-ös csavarral rögzítjük oly módon, hogy a csavarok 72o-os szöget zárnak be és 37,5 mm-re helyezkednek el a középponttól. A rozsdamentes acéllemez alsó felületét a habarcs korróziójának ellenálló, 5 mm
- 51 -
MSZ EN 459-2:2002
vastagságú, 300 mm külső, 260 mm belső átmérőjű esztergált acélgyűrű is terheli. A gyűrű (7) biztonságos rögzítését az acéllemezhez 6 db, 60o-os elrendezésben elhelyezett M5-ös süllyesztett fejű csavarral lehet megoldani, vagy b) alternatív megoldás lehet három, egymással sugárirányban 120 o-os szöget bezáró merevítő kar csatlakoztatása a tartótárcsához, amelyek a lemez széléig érnek. A merevítő karok vízszintes, a tartókoronggal azonos szinten levő végei támaszként szolgálnak. A merevítő felületeket a lemezhez (5) M5-ös, süllyesztett fejű csavarokkal kell rögzíteni. A lemez (5), a tartótárcsa (6) és a gyűrű (7) vagy a b) pontban alternatívaként említett merevítőkarok közötti érintkező felületek csiszoltak legyenek legfeljebb 0,0032 mm-es érdességgel. A rozsdamentes lemez (5) felső felületének közepére 0,2 mm mélységű és 100 mm átmérőjű kört kell bevésni. A rozsdamentes acéllemeznek mind a felső, mind az alsó állásban vízszintesnek kell lennie. A tengely, a tartótárcsa, a rozsdamentes acéllemez és a stabilizálást szolgáló tartozékok össztömege 4,2 - 4,5 kg közötti legyen. (Ha a stabilitás növelésére az alternatív módszert (b) alkalmazzuk, a pótlólagos terhelések egyenlők, és a merevítő karoknak az alsó felülethez való rögzítése a lemez középpontjára szimmetrikus elrendezésűek legyenek.) A tengely és a vezetőcsapágy közötti hézag 0,05 mm és 0,1 mm közötti legyen. Forgásgátló ütköző alkalmazása nem szükséges. E helyett a -
- 52 -
MSZ EN 459-2:2002
bütyköstárcsát és az érintkező tengelyrészt kell olyan pontossággal Méretek mm-ben
Jelölések 1 2 3 4 5 6
Keret Hajtott tengely Bütyköstárcsa Tengely Lemez Tartótárcsa
7 8 9 10 11 12
Gyűrű Váll Kúpos forma Töltőfeltét Tömörítő rúd Acélhenger
Tűrések az ISO 2768-m szerint. 7. ábra: Ejtőasztal, bütyköstárcsa és döngölő rúd
- 53 -
MSZ EN 459-2:2002
megtervezni, amely biztosítja, hogy az asztal elfordulása 15 ejtésenként 60o-nál több ne legyen. A bütyköstárcsa (3) kerülete növekvő sugarú, folytonos spirális görbe, amely a tengely (4) leesését követően, 120o elfordulás után újra érintkezésbe kerül a tengellyel. A bütyköstárcsa és a tengely közötti folyamatos érintkezésnek a tengely következő lefelé mozgásáig meg kell maradni. A tengely két, egymástól legalább 50 mm-re levő, pontosan egymás fölött elhelyezkedő, finoman csiszolt vezetőcsapágyon haladjon keresztül (érdessége legfeljebb 0,0100 mm). Alternatív megoldásként a tengely elhelyezkedhet finoman csiszolt belső felülettel rendelkező függőleges csőben is (érdessége legfeljebb 0,0100 mm). Ebben az esetben a tengely konstrukciója olyan legyen, hogy a cső belső felületével legfeljebb csak két helyen érintkezzen folyamatosan, és ezek legalább 50 mm-re legyenek egymástól. A tengely érintkező felülete mindkét esetben 25 -35 cm2 között legyen. A tengelyt tisztán kell tartani és esése akadálytalan legyen. Kenését a gyantásodásnak ellenálló könnyű ásványi olajjal kell végezni. Az ejtőasztal lemeze és a keret (1) vállrésze (8) közötti érintkezést egy vízszintes elhelyezésű, legalább 5 mm vastagságú gyűrűvel kell biztosítani. A tartótárcsa alsó felülete és a váll (8) közé sem folyadék (olaj, nedvesség), sem por nem kerülhet. Ezt azzal biztosíthatjuk, hogy a -
- 54 -
MSZ EN 459-2:2002
vezetőcsapágyak átmérőjét a vállrésztől (8) kezdődően 5 mm hosszon 3 mm-rel megnöveljük. A kúpos forma (9) és a töltőfeltét (10) a habarcs korróziós hatásának ellenálló fémből (rozsdamentes acél, sárgaréz) készül. A forma alsó és felső részén a belső átmérő, valamint a magasság + 0,5 mm tűrésen belül legyen. A deformáció elkerülése érdekében a forma falvastagsága legalább 2,0 mm legyen. Az ejtőasztalt, szintező eszköz használata nélkül, biztonságosan hozzá kell csavarozni egy vízszintes, szilárd és nem plasztikus alaphoz. Például egy 50 kg-nál nagyobb tömegű betonalap megfelelő. Valamennyi fent megadott tűrés a már használatba vett terülési asztalra vonatkozik. A döngölő rúd (11) fából készül, acéllemez védőborítással ellátva, tömege pedig (250 + 15) g. 5.5.2.1.3. Berendezés a besüllyedés mértékének mérésére A vizsgáló berendezés a 8. ábra szerinti. A mérőrúd és a henger össztömege (90 + 2) g legyen. A mérőrudat a rögzítőcsavarral úgy kell beállítani, hogy a henger alsó vége és a habarcs felszíne közötti távolság (ejtési magasság) a vizsgálat megkezdése előtt (kiinduló állapot) (100 + 1) mm legyen.
- 55 -
MSZ EN 459-2:2002
A tartóedénynek úgy kell elhelyezkednie az alaplapon, hogy további beállításra már ne legyen szükség. A merülőhenger vége félgömb alakú, korrózióálló legyen és nem köthet rá a habarcs. A tömörítő rúd a 7. ábra szerinti. Méretek mm-ben.
Jelölések 1 Alaplap 2 Állvány 3 Tartókar 4 Vezetőcsapágyak 5 Rögzítőcsavar
6 Alumínium mérőrúd(2 mm-es osztású) 7 Merülőhenger 8 Mérőedény (csöpögésvédő peremmel)
8. ábra: Merülésmérő készülék a besüllyedés mérésére -
- 56 -
MSZ EN 459-2:2002
5.5.2.2. A habarcs keverése A habarcs készítéséhez az EN 196-1:1994 szerinti eljárást kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a víztartalmat a megadott konzisztenciához kell megállapítani. Ha a habarcskeverék készítéséhez alkalmazott vízmennyiség esetén a terülési átmérő eltér az előírt (185 + 3) mm értéktől, akkor megváltoztatott vízmennyiséggel új keveréket kell készíteni. A vízmennyiséget 1 gramm pontossággal kell megadni. MEGJEGYZÉS: Célszerű a terülési átmérőt grafikusan ábrázolni a felhasznált vízmennyiség függvényében. Ez megkönnyíti a szükséges vízmennyiség meghatározását. 5.5.2.3. Terülési átmérő 5.5.2.3.1. Ha az ejtőasztal a vizsgálat előtt egy órával nem volt használatban, akkor az üres asztal működőképességét néhány ejtéssel ellenőrizni kell. A tartótárcsa (6) és a váll (8) között (lásd a 7. ábrát) nedvesség vagy por nem lehet. 5.5.2.3.2. A terülési átmérő meghatározásához helyezzük a kúpos formát az ejtőasztal (lásd az 5.5.2.1.2. szakaszt) tiszta és száraz felületének közepére. Töltsünk a kúpos formába két rétegben habarcsot, ez alatt a formát, a ráhelyezett töltőfeltéttel, kézzel szorítsuk az asztalra oly módon, hogy a forma pereme egybeessen a lapra vésett körrel. Mindkét habarcsréteget a tömörítő rúd (7. ábrán 11) tíz könnyed ütésével tömörítsük úgy, hogy a kúpos forma teljesen meg legyen töltve.
- 57 -
MSZ EN 459-2:2002
A töltőfeltétet azonnal távolítsuk el, húzzuk le a fölösleges habarcsot. Az ejtőasztalt tisztítsuk meg és töröljük fel a forma közelében levő vizet. A lehúzástól számított 10-15 másodperc elteltével lassan, függőleges irányban emeljük fel a kúpos formát az ejtőasztal lapjáról, majd a motor bekapcsolása után végezzünk 15 ejtést másodpercenként egy ejtés sebességgel, melynek hatására a habarcs szétterül. Ezután az átmérőjét tolómérővel két, egymásra merőleges irányban megmérjük. A terülés mértéke a két mérés 1 mm pontossággal megadott átlaga. 5.5.2.3.3. Sem az ejtőasztal sem a habarcs elkészítési mód nem tekinthető megfelelőnek akkor, ha megfelelő kalibrációs anyaggal (lásd az ASTM C 230-90 2. lábjegyzetét4)) végzett négy kalibrációs vizsgálat átlagértéke több mint 15 mm-rel eltér az előírt értéktől, vagy ha a terülési átmérő ismételhetőségének szórása legalább hat vizsgálati eredmény alapján meghatározva, 185 mm körüli átlagos terülési átmérő esetén nagyobb, mint 2 mm. 5.5.3. A terülés és a besüllyedés méréséhez szükséges vízigény A vízigény az a grammban kifejezett vízmennyiség, amely az 5.5.2. szakasz szerinti (185 + 0,3) mm terülési átmérőjű habarcshoz szükséges. Ugyanezen a habarcson kell meghatározni a besüllyedés mértékét is mmben az 5.5.2.1.3. szakasz szerinti készülékkel. A besüllyedés mértékének méréséhez 2 perccel a keverés befejezése után helyezzük az 5.5.2.1.3. szerinti merőedénybe a habarcsot két rétegben. Mindkét réteget tömörítsük a tömörítő rúd 10 ütésével. 4)
Ez az anyag beszerezhető a National Institute of Standards and Technology Cement and Concrete Reference Laboratory-tól, Washington, DC 20234, USA.
-
- 58 -
MSZ EN 459-2:2002
A fölösleges habarcsot ferdén tartott acélvonalzó fűrészelő mozgatásával lassan távolítsuk el. Óvakodjunk a habarcsnak a művelet alatti tömörítésétől. Ezt követően helyezzük a habarcstartó edényt az alaplapra úgy, hogy a henger a kiindulási helyzetben legyen. A rögzítőcsavar oldásával ejtsük a hengert a habarcsra. Olvassuk le a besüllyedés mélységét mm-ben a vezetőcsapágy alsó részénél. 5.6. Vízmegtartó képesség 5.6.1. A módszer elve Az 5.5.2. szakasz szerint elkészített friss habarcs vízmegtartó képessége a szűrőpapír rövid ideig tartó szívóhatása után a habarcsban maradó, tömegszázalékban kifejezett víztartalom. 5.6.2. Eszközök a) Szűrőpapírlemez, 190 mm x 190 mm x 2 mm5). b) Nem szövött textilanyag, 185 mm6) átmérőjű. c) Kúpos műanyag gyűrű, kisebb belső átmérője 140 mm, nagyobb belső átmérője 150 mm, magassága 12 mm.
Információt a szűrőpapírok beszerzési lehetőségeiről a következő címen lehet beszerezni: DIN Deutsches Institut für Normung e.V., Burggrafenstrasse 6, D-10787 Berlin. 5)
A nem szövött kendő beszerzési lehetőségeiről információt ad a DIN Deutsches Institut für Normung e.V., Burggrafenstrasse 6, D-10787 Berlin. 6)
- 59 -
MSZ EN 459-2:2002
d) Mérleg, 0,1 g mérési pontosságú. e) Simítóvonalzó, acél. f) Műanyag lemez, 2 db, 200 mm x 200 mm x 5 mm. g) Mikrométer. 5.6.3. A vizsgálandó anyag előkészítése A vizsgálandó habarcsot az 5.5.2.2. szakasz szerint készítsük el. A készülék, a tárolótér és a vizsgáló laboratórium hőmérséklete (20 + 2) oC legyen. A relatív nedvességtartalom a tárolótérben és/vagy a vizsgáló laboratóriumban 50%-nál magasabb legyen. 5.6.4. Eljárás A vízmegtartó képesség meghatározásához az 5.6.3. szakasz szerint ismert vízmennyiségű (W1) habarcsot használjuk. A vizsgálóberendezés összeállítása a 9. ábra szerinti. Mérjük le egy szűrőpapírlemez és a két műanyaglemez egyikének együttes tömegét (m4). Ezután helyezzünk egy darab nem szövött textilanyagot a szűrőlemezre, majd erre kisebb átmérőjével lefelé a műanyag gyűrűt és az egészet mérjük le (m5). A vizsgálatot a keverés után 15 másodperccel kezdjük el, azaz amikor a habarcsot már a műanyag gyűrűbe töltjük.
-
- 60 -
MSZ EN 459-2:2002
A habarcsot gyorsan és egyenletesen töltsük a műanyag gyűrűbe és a felületet a szintezővonalzóval azonnal simítsuk le. Ezután mérjük le ezek össztömegét (m6), fedjük le a másik műanyag lemezzel és hagyjuk 5 percig állni. Ezután az egészet fordítsuk meg, az alsó műanyag lemezt a szűrőlemezzel együtt vegyük le és mérjük le (m7). Ha a szűrőpapírlemez által beszívott vízmennyiség tömege, W3=m7-m4, nagyobb, mint 10 g, akkor a vizsgálatot meg kell ismételni két vagy több (n) szűrőpapírlemez alkalmazásával. A szűrőpapírlemezek számát, n, úgy határozzuk meg, hogy a W3/n <10 g egyenlőtlenség teljesüljön. Méretek mm-ben
Jelölések 1 Műanyag lemez 2 Kúpos műanyag gyűrű 3 Vizsgálandó habarcs 4 Szűrőpapírlemez(ek) 5 Nem szövött textilanyag 9. ábra: A vizsgálati elrendezés a friss habarcs vízmegtartó képességének meghatározásához
- 61 -
MSZ EN 459-2:2002
5.6.5. Az értékelés A vízmegtartó képességet (WRV) a következőképpen határozzuk meg. A habarcs víztartalmát (W1) az alábbi egyenlettel számítjuk ki: m8 W1 = ─────── m8 + m9
(6)
ahol W1 a habarcs víztartalmának aránya; m8 a kész habarcs összes víztartalma, grammban; m9 a száraz habarcs tömege, grammban. A műanyag gyűrűben levő habarcs víztartalmát (W2) a következő egyenletekkel számítjuk ki: W2 = m10 x W1
(7)
m10 = m6 - m5 ahol W2 m10
-
a műanyag gyűrűben levő habarcs víztartalma, grammban; a habarcs tömege a műanyag gyűrűben, grammban;
- 62 -
m5
m6
MSZ EN 459-2:2002
a műanyag lemez, a szűrőpapírlemez, a nem szövött textilanyag és a habarccsal töltött műanyag gyűrű tömege, grammban; a műanyag lemez, a szűrőpapírlemez, a nem szövött textilanyag és a műanyag gyűrű tömege, grammban.
A szűrőpapírlemez által elszívott víz tömegét (W3) a következő egyenlettel számítjuk ki: W3 = m7 - m4
(8)
ahol W3 a szűrőpapírlemez által elszívott víz tömege, grammban; m4 a száraz szűrőlemez és a műanyag lemez tömege, grammban; m7 a vízzel átitatott szűrőpapírlemez és a műanyag lemez tömege, grammban. A a habarcs viszonylagos vízveszteségét (W4) a következő egyenlettel számítjuk ki: W3 W4 = ── x 100 W2
(9)
ahol W4 a habarcs viszonylagos vízvesztesége, tömegszázalékban.
- 63 -
MSZ EN 459-2:2002
A vízmegtartó képességet (WRV), tömegszázalékban, a következő egyenlettel számítjuk ki: WRV = 100 - W4
(10)
Az egyedi értékeket és az átlagértéket 0,1% pontossággal kell megadni. 5.7. A levegőtartalom meghatározása 5.7.1. Készülék A friss habarcs levegőtartalmát 1 dm3 vagy 0,75 dm3 űrtartalmú, nyomás alá helyezhető készülékkel határozzuk meg. A vizsgáló készüléknek van egy előírt nyomásértékre beállítható kamrája. A túlfolyó szelep nyitásával a nyomás alatt levő kamra és a friss habarcsot tartalmazó mintatartó (merőedény) között a nyomás egyensúlyba hozható. A bekövetkező nyomásesés függ a friss habarcs levegőtartalmától. Ennek értékét az 5.7.2. szakasz szerint készített kalibrációs görbével kell meghatározni. 5.7.2. A készülék kalibrálása 5.7.2.1. Általános előírás A készüléket legalább hathavonta kalibrálni kell. A kalibrációs görbét 0% és 25% közötti levegőtartalomra 5%-onkénti osztással kell felvenni. Az egyes értékeket három mérés átlagából az 5.7.2.2. és az 5.7.2.3. szakaszok szerint kell meghatározni. -
- 64 -
MSZ EN 459-2:2002
5.7.1.2.2. A mérőedény térfogatának meghatározása A vizsgálat során a habarccsal megtöltendő edény térfogatát a beleönthető (20 + 2) oC-os tiszta vízzel határozzuk meg. A meghatározáshoz mérjük le az üres edény és egy üveg fedőlap tömegét, majd az edényt töltsük meg vízzel, és óvatosan fedjük le az üveglemezzel úgy, hogy alatta ne maradjanak légbuborékok. Ezután mérjük le a vízzel töltött edény és a lemez együttes tömegét, majd a töltött és az üres edény különbségeként állapítsuk meg a víz tömegét. 5.7.2.3. A kalibrálás Töltsük meg az edényt (20 + 2) oC-os tiszta vízzel. Helyezzük a készülék felső részét az edényre és rögzítsük biztonságosan. Töltsük meg az edényt a töltőcső segítségével vízzel addig, amíg a víz a csöveken ki nem folyik. Zárjuk el mindkét szelepet. Növeljük a kamra nyomását addig, amíg a nyomásmérőn bejelölt kezdőértéket el nem éri. Egyenlítsük ki kamra és az edény közti nyomást. Kissé nyissuk ki a (lefelé hajló) túlfolyó cső szelepét. MEGJEGYZÉS: A cső a kalibrálási eljáráshoz egy hosszabbítóval van ellátva. A majdnem az edény aljáig érő hosszabbító csövön engedjünk ki megfelelő mennyiségű vizet (10 ml kb. 1% levegőtartalomnak felel meg). A pontos százalékos érték az edény térfogatától függ, amelyet az 5.7.2.2. szakasz szerint kell meghatározni (tömeg vagy 3 térfogategységben 0,1 cm pontossággal). Olvassuk le a levegőtartalomnak megfelelő értéket, majd folytassuk a kalibrálást a
- 65 -
MSZ EN 459-2:2002
kamra ismételt nyomás alá helyezésével, a nyomás kiegyenlítéssel, a túlfolyó cső nyitásával, stb. 5.7.3. A vizsgálandó habarcs előkészítése A vizsgálandó habarcsot az 5.5.2.2. szakasz szerint kell elkészíteni. A levegőtartalom meghatározását a habarcs elkészítése után leghamarabb 5 perc múlva végezzük el. A vizsgálatot két mintán végezzük el. 5.7.4. Eljárás A merőedényt kőműveskanál segítségével kb. félig töltsük meg habarccsal. A habarcsot úgy tömörítsük, hogy az edényt az egyik oldalánál kb. 30 mm-rel megbillentjük és a szilárd, merev felületre visszaejtjük. A műveletet az oldalak cseréjével összesen tízszer megismételjük. Ezután töltsük meg a mérőedényt teljesen habarccsal és hasonló módon tömörítsük. A másodszor hozzáadott habarcsnak az edény pereménél magasabban levő részét lehúzókéssel távolítsuk el. A vizsgáló készülékre helyezzük rá a felső részét (mérőhenger tölcsérrel) és biztonságosan zárjuk le. A habarcs feletti levegő eltávolítása céljából töltsünk az edénybe vizet, amíg a minta feletti levegő teljesen eltávozik, melyet az jelez, hogy túlfolyó csövön víz jelenik meg. Ezután zárjuk el a szelepeket és nyomjunk annyi levegőt a nyomási kamrába, míg a nyomás el nem éri a bejelölt kezdő értéket. Ha a nyomás a szükségesnél nagyobb, akkor a -
- 66 -
MSZ EN 459-2:2002
pontos értéket a korrekciós szeleppel kell beállítani. A nyomáskiegyenlítődés után a levegőtartalmat a nyomáscsökkenés alapján a kalibrációs görbe segítségével határozzuk meg. 5.7.5. Az eredmények megadása A levegőtartalmat (két mérés átlagaként) százalékban 0,5% pontossággal kell megadni. 5.8. Halmazsűrűség 5.8.1. Készülék A halmazsűrűség méréséhez szükséges készülék (lásd az 1. táblázatot és a 10. ábrát) egy henger alakú, egy liter űrtartalmú mérőedényből (1), záróretesszel (3) ellátott közbenső edényből (2) és rúgós zárószerkezettel (5) rendelkező töltőfeltétből (4) áll. A rúgós zárószerkezet működtetésével a záróretesz nyílik, és lehetővé teszi, hogy a por alakú anyag a töltőfeltétből az egy liter űrtartalmú merőedénybe hulljon. 5.8.2. Eljárás A por alakú mészterméket szárítás nélkül szitáljuk át 2,0 mm-es lyukbőségű szitán. Az összetapadt szemcséket ujjainkkal morzsoljuk szét és a szitán való átbocsátás után adjuk a már leszitált anyaghoz.
- 67 -
MSZ EN 459-2:2002
Határozzuk meg az ujjal szét nem morzsolható anyagmennyiséget és a vizsgálati jegyzőkönyvben megfelelő részletezettséggel jegyezzük fel állapotuk jellemzőit. Az így előkészített mésztermékből a készülék töltőfeltétjébe kanállal olyan mennyiséget adagoljunk, amely a természetes rézsűszög képzéséhez szükséges. Ezután a töltőfeltéten levő rúgós zárószerkezettel nyissuk ki a záróreteszt. Két perc után vegyük le az üres töltőfeltétet, a mérőedény pereme feletti anyagrészt vonalzóval távolítsuk el és határozzuk meg a mérőedényben levő anyag tömegét. 1. táblázat: A halmazsűrűség vizsgálatához alkalmazott készülék méretei A részegység száma
A részegység neve
1 Belső átmérő Belső magasság 2 Belső átmérő Magasság 4 Belső átmérő, alul Belső átmérő, felül Magasság
-
Méret
1 liter térfogatú edény d1: (87 + 1) mm h1: feleljen meg 1000 cm3 töltetnek, tűrés = + 5 cm3 Csatlakozó darab d2: (87 + 1) mm h2: (135 + 1) mm Töltőfeltét d3: (79 + 1) mm d4: (99 + 1) mm h3: (199 + 1) mm
- 68 -
MSZ EN 459-2:2002
Jelölések 1 1 liter térfogatú hengeres mérőedény 2 Csatlakozó darab 3 Záróretesz 4 Töltőfeltét 5 Rúgós zárószerkezet 10. ábra: Készülék a halmazsűrűség vizsgálatához A vizsgálatot háromszor, mindig új anyag felhasználásával, végezzük el és ha az eredmények közti eltérés nagyobb, mint 10 g, ismételjük meg kétszer. A por alakú mész halmazsűrűsége a legkevésbé eltérő három eredmény kg/dm3-ben számított átlagértéke.
- 69 -
MSZ EN 459-2:2002
5.9. Szaporaság 5.9.1. Az oltóedény A szaporaság meghatározását duplafalú, mésznek ellenálló fémedényben (lásd a 11. ábrát) kell végezni. A falak közötti részt hőszigetelő anyaggal, például ásványi gyapottal, kell kitölteni. Az oltóedény belső méretei olyanok legyenek, hogy 2 mm-es hengermagasság 10 kg oltatlan mészre vonatkoztatva 1 dm3-nek feleljen meg. Az edényt fedővel le kell zárni. Méretek mm-ben
Jelölések 1 Hőszigetelő anyag 2 Belső henger 3 Külső henger 4 Fedő 11. ábra: Oltóedény fedővel
-
- 70 -
MSZ EN 459-2:2002
5.9.2. Eljárás Öntsünk az oltóedénybe (11. ábra) (320 + 1) ml (20 + 2) oC hőmérsékletű vizet és szórjunk bele (200 + 1) g oltatlan meszet. A mészcsomókat nyomkodjuk szét (mintegy 5 mm szemcseméretig). A forrás kezdetéig óvatosan keverjük az elegyet, majd egyszerre adjuk hozzá a mész oltódási tulajdonságaitól függően még szükséges vízmennyiséget. Rövid ideig még keverjük a pépet, majd zárjuk le a fedővel. 24 óra állás után vegyük le a fedőt. Az oltás során hozzáadott vízmennyiséget akkor választottuk meg helyesen, ha az oltás után 24 órával csak kevés (legfeljebb 40 ml) vízmennyiség található a mészpép felületén. Ha a mészpép már elválik az edény falától, akkor határozzuk meg a szaporaságot. Mérjük meg a mészpép magasságát. Az értékeléshez négy mérés átlagát kell figyelembe venni. 2 mm pépmagasság 1 dm3/10 kg oltatlan mész szaporaságnak felel meg. 5.10. Reakcióképesség 5.10.1. Általános előírás A megőrölt oltatlan mész oltás közbeni reakcióképességét a vízzel való reakciója során az idő függvényében végbemenő hőmérsékletnövekedéssel jellemezzük (nedves oltási görbe).
- 71 -
MSZ EN 459-2:2002
5.10.2. A készülék A hat részből álló készülék a 12. ábra szerinti. A mérő és adagoló eszköz rozsdamentes acélból készüljön (lásd a 15. ábrát). A vizsgáló készülék vízértéke 200-300 J/K közötti legyen.
-
- 72 -
MSZ EN 459-2:2002
Méretek mm-ben.
Jelölések 1 Dewar-edény, 1000 ml-es, belső átmérője kb. 77 mm, belső magassága kb. 235 mm. 2 Keverő motor, (300 + 10) min-1 fordulatszámmal. 3 Állvány és tartószerkezet. 4 Keverőlapát, megfelelő műanyagból7) készítve, átmérője 60 mm, vastagsága kb. 4 mm (lásd a 13. ábrát). 5 Műanyag fedél, amelynek egy része nyitható az anyag beadagolása céljából, a hőmérő számára kialakított furattal (lásd a 14. ábrát). 6 Kalibrált hőmérő, 0-100 oC közötti méréshatárral, 0,5 oC mérési pontosságú és nagy érzékenységű (az adott hőmérsékletre 20-60 oC között 10 másodpercnél rövidebb idő alatt áll be). A hőmérő bemerülési mélysége a fedél felső részétől 160 mm legyen. A hőmérséklet méréséhez regisztráló készülék ajánlott.
12. ábra: Készülék a reakcióképesség vizsgálatához 7)
Más kiképzésű keverő is alkalmazható, ha a reakcióképességre ugyanazt az eredményt kapjuk.
- 73 -
MSZ EN 459-2:2002
Méretek mm-ben.
13. ábra: A keverőlapát
-
- 74 -
MSZ EN 459-2:2002
Méretek mm-ben
Jelölések 1 Hőszigetelő réteg 2 Polietilén bevonat 14. ábra: Fedél a nyitható résszel és a hőmérő furatával
- 75 -
MSZ EN 459-2:2002
Méretek mm-ben
15. ábra: Mérő és töltőedény 5.10.3. A minta előkészítése A vizsgálati minta kb. 0,5 kg legyen. Győződjünk meg arról, hogy a minta megfelel a vizsgálandó terméknek. Tároljuk jól záródó edényben. Nagyon kis mennyiségű abszorbeált nedvesség is befolyásolja a nedves oltási görbét. Az egyedi vizsgálathoz (150 + 0,5) g anyagmennyiséget mérjünk le. 5.10.4. Eljárás A Dewar-edénybe öntsünk (600 + 1) g kb. 20 oC-os (To) desztillált vizet, helyezzük bele a hőmérőt és a keverőlapátot, majd a keverő (300 + 10) min-1 fordulata mellett figyeljük meg a hőmérsékletet; a hőmérsékletnek
-
- 76 -
MSZ EN 459-2:2002
a 20 oC-tól való eltérése 0,5 oC-nál nem lehet nagyobb. A mészminta hőmérséklete szintén kb. 20 oC legyen. A keverő működése közben a töltőedény (15. ábra) segítségével egyszerre öntsük a vízbe a lemért mintamennyiséget. Ezt a pillanatot kell a vizsgálat kezdetének tekinteni. Az oltási hőmérsékletet fél perc és egy perc elteltével, majd 10 percig 1 perces időközönként, ezt követően pedig 2 percenként olvassuk le. Nagyon aktív meszeknél a hőmérsékletmérést rövidebb időközökben végezzük, mivel a reakció néhány perc alatt befejeződhet. Győződjünk meg arról, hogy az edény tartalma a vizsgálat teljes időtartama alatt tökéletesen keveredik. Az olyan meszek esetében, melyek gyorsan besűrűsödnek, miután a reakcióhőmérséklet a 60 oC körüli hőmérsékletet elérte, szükség lehet a motor sebességének növelésére. 5.10.5. Az értékelés 5.10.5.1. Referenciaeljárás A mért hőmérsékleti értékeket (oC) az időtartalom (perc) függvényében ábrázoljuk, ez a nedves oltási görbe, amint az a 16. ábrán látható. Az oltási reakciónál feltételezzük, hogy a mész 100%-ban beoltódott, amikor a legmagasabb hőmérsékletet (T’max) elérjük. Ez a pont a 16. ábra példáján látható. A mész reakcióképességének azt (tu) az időt adjuk meg, amely a 80%-os oltódáshoz szükséges. A Tu hőmérsékletet oC-ban a
- 77 -
MSZ EN 459-2:2002
80%-os reakcióhoz tartozó hőmérséklet alapján a (11) egyenlettel határozzuk meg: Tu = (0,8 x T’’max) + (0,2 x To), Celsius fokban
(11)
A Tu kiszámításakor a tu értéket a 18. ábrán látható nedves oltási görbe alapján határozzuk meg. A mészminta szitamaradékát és a legmagasabb hőmérséklet, Tmax, meg kell adni. A Tmax-ot oC-ban a legmagasabb hőmérsékletből (T’max) számítjuk ki a vízérték figyelembevételével a (12) egyenlet szerinti korrekcióval. Tmax = (1,1 x T’max) - 2, Celsius fokban
(12)
A (12) egyenlet csak akkor alkalmazható, ha a készülék vízértéke 200300 J/K közötti. 5.10.5.2. Alternatív eljárás Ábrázoljuk a oC-ban mért hőmérsékleti értékeket a percben mért idő függvényében (nedves oltási görbe, 16. ábra). Az eredményt az előírt T hőmérséklet eléréséhez szükséges t idővel fejezzük ki. Például, ha az előírt hőmérséklet 60 oC, akkor a percben kifejezett t60 lesz az eredmény.
-
- 78 -
MSZ EN 459-2:2002
16. ábra: Példa a nedves oltási görbére 5.11. A szabad víztartalom 5.11.1. A módszer elve A minta 105 oC-on történő hőkezelésének hatására a szabad víztartalom eltávozik. Ez a tömegveszteség a nedvességtartalom, wF, amit tömegszázalékban fejezünk ki.
- 79 -
MSZ EN 459-2:2002
5.11.2. Eljárás Mérjünk be kb. 5 g mintát + 0,1 mg pontossággal a merőedénybe és szárítsuk tömegállandóságig (általában kb. 2 óráig) (105 + 5) oC-on szárítószekrényben, majd azonnal helyezzük be nedvszívó anyagot (pl. magnézium-perklorátot) tartalmazó ekszikkátorba. A lehűlés után határozzuk meg a tömegcsökkenést. 5.11.3. Értékelés A nedvességtartalmat, wF, tömegszázalékban a következő egyenlettel számítjuk ki:
m11 - m12 wF = ───────── x 100 m11
(13)
ahol wF m11 m12
a nedvességtartalom, tömegszázalékban; a minta tömege szárítás előtt, grammban; a minta tömege szárítás után, grammban.
A magyar fordítás vége
-
- 80 -
MSZ EN 459-2:2002
A nemzeti előszóban említett magyar szabványok EN 196-1:1994
Cementvizsgálati módszerek. szilárdság meghatározása
1.
rész:
A
EN 196-2
Cementvizsgálati módszerek. 2. rész: A cement kémiai elemzése
EN 196-3:1994
Cementvizsgálati módszerek. 3. rész: A kötési idő és a térfogat-állandóság meghatározása
EN 196-6:1989
Cementvizsgálati módszerek. 6. rész: Az őrlési finomság meghatározása
EN 196-7
Cementvizsgálati módszerek. 7. rész: A cement mintavételi és mintakiválasztási eljárása
MSZ EN 196-21
Cementvizsgálati módszerek. 21. rész: A cement klorid-, szén-dioxidés alkáliatartalmának meghatározása
MSZ EN 459-1:2002
Építési mész. 1. rész: Fogalommeghatározások, követelmények és megfelelőségi feltételek
MSZ EN 932-1
Kőhalmazok általános tulajdonságainak vizsgálata. 1. rész: Mintavételi módszerek
MSZ EN ISO 3696
Víz, analitikai laboratóriumi használatra. Követelmények és vizsgálati módszerek (ISO 3696:1997)
- 81 -
MSZ EN 459-2:2002
MSZ EN 10088-2
Korrózióálló acélok. 2. rész: Az általános felhasználású finom- és durvalemezek és szalagok műszaki szállítási feltételei
MSZ EN 12485
Vegyi anyagok az emberi felhasználásra szánt víz kezeléséhez. Kalcium-karbonát, kalciumos mész és félig égetett dolomit. Vizsgálati módszerek
MSZ ISO 2768-1
Jelöletlen tűrések. Mérettűrések
MSZ ISO 5725-2
Mérési módszerek és az eredmények pontossága. (megbízhatóság és pontosság). 2. rész: Alapmódszer egy szabványos mérési módszer ismételhetőségének és összehasonlíthatóságának meghatározására
A szövegben említett európai szabványok EN 196-1:1994
Methods of testing cement. Part 1: Determination of strength
EN 196-2
Methods of testing cement - Part 2: Chemical analysis of cement
EN 196-3:1994
Methods of testing cement - Part 3: Determination of setting time and soundness
EN 196-6:1989
Methods of testing cement. Part 6: Determination of fineness
-
- 82 -
MSZ EN 459-2:2002
EN 196-7
Methods of testing cement. Part 7: Methods of taking and preparing samples of cement
EN 196-21
Methods of testing cement. Part 21: Determination of the chloride, carbon dioxid and alkali content of cement
EN 459-1:2001
Building lime. Part 2: Definitions, specifications and conformity criteria
EN 932-1
Test for general properties of aggregates. Part 1: Methods for sampling
EN 10003-1
Metallic materials. Brinell hardness. Part 1: Test method
EN 10088-2
Stainless steel. Part 2: Technical delivery conditions for sheet/plate and strip for general purposes
EN 12485
Chemicals used for treatment of water intended for human consumption. Calcium carbonate, high calcium lime and half-burnt dolomite. Test methods
A szövegben említett nemzetközi szabványok
- 83 -
MSZ EN 459-2:2002
ISO 383
Laboratory glassware. Interchangeable conical grounds joints
ISO 2768
General tolerances. Part 1: Tolerances for linear and angular dimensions without individual tolerance indications
ISO 5725-2
Accuracy (trueness and precision) of measurement methods and results. Part 2: Basic method for the determination of repeatability and reproducibility of a standard measurement method
ASTM C 230-90
Standard specification for flow table for use in tests of hydraulic cement
A szabvánnyal kapcsolatos minden változást a Magyar Szabványügyi Testület a Szabványügyi Közlönyben hirdet meg. A Szabványügyi Közlöny előfizethető a Hírlapelőfizetési Irodában (HELIR, 1089 Budapest, VIII., Orczy tér 1., telefon: 477-6381, telefax: 303-3440; levélcím: 1900 Budapest, Orczy tér 1.), megvásárolható az MSZT Szabványboltban, Budapest, IX., Üllői út 25. (levélcím: Budapest 9., Pf. 24. 1450). A helyesbítő, módosító indítványokat és észrevételeket megfelelő indoklással a Magyar Szabványügyi Testülethez, Budapest, IX., Üllői út 25. (levélcím: Budapest 9., Pf. 24. 1450, telefon: 456-6892; telefax: 456-6884) lehet benyújtani. Kiadja: a Magyar Szabványügyi Testület.
-
