Európai kitekintô... Dr. Mikola Bálint 3. Gyógyszerügy a Cseh Köztársaságban Gyógyszerészet Dániában... 8

Tartalom

Európai Uniós körkép a gyógyszerészet tükrében Európai kitekintô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Dr. Mikola Bálint

3

Ha kedd, akkor Belgium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4

Gyógyszerügy a Cseh Köztársaságban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6

Gyógyszerészet Dániában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8

A „bezzeg“- ország Franciaország gyógyszerügye . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10

Gyógyszerészet Hollandiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12

Program . . . . . . . . . Dr. Samu Antal

14

Írország gyógyszerészete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

16

Gyógyszerészek Országos Gongresszusa 2009.

A gyógyszerellátás Nagy-Britanniában a brit egészségügyi rendszer reformja tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gyógyszerpiac Németországban

18

.............................

20

Egészségügy olasz módra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

22

Gyógyszerészet Portugáliában

...............................

24

Gyógyszerellátás Svájcban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

26

Továbbképzés Gyógyszertári menedzsment2 . . . . . . . . . . . . . . . . Dr. doc. Simon Kis Gábor

Gyógyszertár a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének Kiadványa Felelôs kiadó: dr. Mikola Bálint

Szerkeszti a szerkesztô bizottság: dr. Feller Antal, dr. Herczeg János, Mátyásné dr. Simon Zsuzsa, dr. Mikola Bálint, dr. Samu Antal, dr. Sándor Árpád, dr. Schlégelné dr. Békefi Csilla, dr. Simon Kis Gábor, dr. Varga Imre

ISSN 1588-8231

A MOSZ címe: 1135 Budapest, Kerekes u. 9. V. em. 6. Telefon: 236-0974 E-mail: [email protected]

Hirdetés felvétel: MOSZ Iroda

B III.

Nyomdai elôkészítés: Recsi István Telefon: 06 30 950-6866 E-mail: [email protected] Nyomda: Innova 2000 – Innovariant Nyomda

Ára: 1000 Ft + 5% ÁFA

Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám 1

2009. Megújult tartalommal hetedik évfolyamát indítja a közvetlen lakossági ellátásban dolgozó gyógyszerészek havi magazinja a „Gyógyszertár”. A MOSZ mértékadó szakmapolitikai kiadványa szerkesztôi 2009-ben is ellátják Önt egyedülállóan bemutatott ismeretekkel. Információ Helyzetértékelés Vélemények Továbbképzés Aktualitások

Fizesse elô 2009-ben is! Megrendelhetô: Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1135 Budapest, Kerekes u. 9. V. em. 6. Telefon: 236-0974, Fax:239-0349, E-mail: [email protected] www.moszinfo.hu www.moszinfo.eu www.magangyogyszereszek.hu

Európai kitekintô Az utóbbi idôben szakmai publikációkban számos hivatkozás történik egyes európai országokra, azok egészségügyi és gyógyszerellátásával összefüggô kérdésekben. Különösen fontos lehet számunkra az euro-atlanti térség gyakorlatának ismerete akkor, amikor gyorsan változó, a mindig éppen aktuális politikai erôviszonyokat tükrözô, olykor követhetetlen irányokban és ritmusban alakulnak egyes hazai egészségpolitikai célkitûzéseink. A mi problémánk általában máshol is probléma. Az igény, a lehetôség, az indokoltság és a gazdaságilag megengedhetô szolgáltatás, valamint a recesszióval összefüggô költségvetési mozgásterek máshol sem teszik zökkenômentessé az egészségügyi ellátás finanszírozását. A nemzetközi környezetben több elemzés látott napvilágot, amelyek rendre a gyógyszerforgalom jövôbeni dinamikus bôvülését vetítik elôre. Nem meglepetés ez számunkra, hiszen a fekvô-, és járóbeteg-ellátás területén tapasztalható költségrobbanás okán szinte valamennyi nemzeti egészségügyi stratégia vezérmotívuma, a beteget az alapellátás szintjén tartani.

Ezzel hozható összefüggésbe az üzleti környezet gyógyszerpiac irányába ugrásszerûen megnövekedô érdeklôdése, ahol a befektetô számára leghozzáférhetôbb elem a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban való részvétel. Igen figyelemreméltó és tanulságos az egyes nemzeti kormányok közpolitikai rangra emelt prioritási gyakorlata, a teljes piaci környezet preferálása és az állami beavatkozás érvényesítése közötti hangsúlyok kijelölésében. Az állami kézben tartott gyógyszerellátástól a versenykörnyezetben mûködtetett patikákig minden árnyalat elôfordul Európában. A tapasztalatokon érlelt tendenciák viszont néhány éve már egyértelmûen kristályosodnak. A klasszikus konzervatív etikus modell felszámolását követô erôteljes merkantil világból a jól koncepcionált egészségügyi stratégiával rendelkezô országok 2-3 éve már ismét a hivatásra apelláló etikus és szolgáltató szemlélet felé haladnak. Ezt a jelenséget deklarálta az Európai Bíróság közelmúltban világot látott ítélete is, amelynek környezetét és hangsúlyait lapunkban több alkalommal is bemutattuk.

A közel két év alatt kiérlelt döntés –alapos európai anamnézist követôen- tulajdonképpen hitet tesz a hivatásukat gyakorló diplomások tulajdonosi szerepvállalása egyértelmû elônyei mellett. Félreérthetetlenül az etikus modellt támogató álláspontját szakmai, gyógyszerbiztonsági, ellátási és gazdasági érvekkel egyaránt alátámasztja. A neoliberális gazdaságpolitikai túlkapásokat szelíden minôsítve, Luxemburg egyértelmû utat jelöl Európa gyógyszerellátása számára. Európai kitekintésünket egy sajátos, gyógyszerészbarát optikán keresztül ismertetjük kollegáink számára, egy-egy kiszemelt ország bemutatásával.

Dr. Mikola Bálint (szerkesztô) Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám 3

Ha kedd, akkor

Belgium Belgium három régióból álló szövetségi állam, államformája alkotmányos monarchián belül mûködô parlamenti demokrácia. Formálisan a király, II. Albert az állam feje, de gyakorlatban a kormány kezében van a végrehajtó hatalom. Belgium Európa egyik legsûrûbben lakott országa, lakossága 2006-ban elérte a 10,5 milliót, a Magyarországhoz hasonló számú populáció azonban mindössze 30 528 km2-en él. A születéskori várható élettartam a nôknél 82,4 év, a férfiaknál 76,5 év volt 2004-ben. Az életszínvonal az egyik legmagasabb Európában, az ENSZ 2006-os rangsora szerint a világon a kilencedik helyen áll. Fôvárosa a mintegy 1 millió lakosú Brüsszel, amely egyben Európa „fôvárosa” is. – Itt (is) ülésezik az Európai Parlament, a bizottsági üléseket ugyancsak Brüsszelben tartják. Az Európai Bizottság ma Brüsszelben 61 létesítményt mondhat magáénak. Itt aztán igazán tudhatják, milyen elvárásai vannak az EU-nak a tagállamaival szemben. Nézzük ebbôl a szemszögbôl, vajon az EU-val szimbiózisban élô Belgium egészségügye, még közelebbrôl gyógyszerészete milyen viszonyban áll a kormányzati kommunikációban európai normaként hangoztatott neoliberális reform-törekvésekkel.

A belga egészségügy A belga egészségügyi rendszer alapvetôen két szinten szervezôdött: szövetségi és regionális szinten. Az európai egészségügyi adatbázis 2004-es adatai szerint Belgiumban az egészségügyi kiadások GDP-n belüli aránya 9,3%, az egy fôre jutó kiadás 2.922 USD, ami az EU 27 tagállama között az ötödik legmagasabb. A belga egészségügyi rendszer finanszírozásának forrásai a társadalombiztosítási járulék és az adók. Az állami alapok hozzájárulása az egészségügyhöz 70% (!) körül mozog. A belga egészségügy az egyenlô hozzáférés és a szabad választás elvén alapul, Bismarck-típusú minden lakosra kiterjedô, széleskörû ellátást nyújtó csomaggal rendelkezô kötelezô egészségbiztosítási rendszerrel. A kötelezô biztosítás az egészségügyi magánszolgáltatások rendszerével párosul. Minden állampolgárnak be

kell lépnie a hat privát nonprofit betegalap valamelyikébe, vagy az állami betegalapba. A betegalapok által nyújtott támogatás mértéke függ az igénybevett szolgáltatástól, az egyén rászorultságától, és a korábban már felhasznált halmozott támogatás összegétôl. A finanszírozásban a beteg saját hozzájárulással, a betegalapok támogatással vesznek részt, és a betegek köthetnek kiegészítô biztosítást is terheik csökkentésére. A profit-orientált biztosítótársaságok az egészségbiztosítási piacnak csak kis szegmensét adják kiegészítô biztosításaikkal. Az egészségügyi szolgáltatásokat állami egészségügyi szolgáltatók, független ambuláns szakorvosok, független gyógyszerészek kórházak, és speciális idôsotthonok nyújtják. A kórházi ápolás történhet állami, vagy nonprofit magánintézményben. A legtöbb szakorvos függetlenként dolgozik a kórházakban, a magánpraxisára lapozva. Az általános orvosok csak ambuláns alapellátást nyújthatnak. A fogorvosok és gyógyszerészek önálló, független szakemberként dolgoznak. Az orvosok többségét a nyújtott szolgáltatások alapján díjazzák, a beteg a vizitkor kifizeti a teljes összeget, és a biztosítójától ô kapja közvetlenül a támogatást. A szolgáltatások árának általában 75%-át támogatja a biztosító, a 25% a beteg hozzájárulása. 2004-ben 1000 lakosra 4 praktizáló orvos jutott, ami messze magasabb az EU25 3,5-es átlagánál. A belga egészségügyi rendszerben ugyan 1980 óta nem hajtottak végre átfogó reformot, de folyamatosan hoztak intézkedéseket a rendszer mûködésének javítására, többek között fejlesztették az alapellátást, ösztönzik a generikus helyettesítést. A lakosság körében magas fokú a szubjektív elégedettség az egészségügyi rendszerrel.

A belga gyógyszertári modell 2006-ban Belgiumban 5269 közforgalmú gyógyszertár mûködött. 1973 óta igen szigorú szabályok vonatkoznak az új patika létesítésére, 1994-ben pedig moratóriumot léptettek életbe a patikák számának az akkori szinten tartására(!). 1988 óta a 10 000 lakosra jutó patikák száma stabilizálódott, és állandó 5,2 értéket mutat. Nota bene: 1.990 beteg eltart, és naponta 85 beteg keres fel egy patikát. Az Európában legmagasabb sûrûség mellett a patikák jövedelmezôsége is a legmagasabb Európában. A patikák nagy száma és ideális földrajzi elhelyezkedése miatt nagyon kedvezô a betegek hozzáférése a gyógyszerekhez. A lakosság 75%-a ismeri és elfogadja a „családi gyógyszerész” fogalmát, így a gyógyszerészi gondozási tevékenység beépülhetett a gyógyszerészek napi tevékenységébe. A gondozásra a gyógyszerészeket az egyetemek által végzett továbbképzések segítik. Az ideális területi eloszlást segíti a patikalétesítésre vonatkozó demográfiai korlát: Település lakossága

< 7.500

7.500 – 30.000

>30.000

Hány fô lakosságra létesíthetô patika

2.000

2.500

3.000

Egy gyógyszerésznek, vagy természetes személynek vagy társaságnak több patikája is lehet, de egy gyógyszerész csak egy patikában lehet vezetô. A belga törvény lehetôvé teszi két patika összevonását, ha azok ugyanabban a lakossági körzetben vannak, ugyanabban a körzetben van még legalább másik két patika, és a patikusok létszáma legalább annyi lesz, mint az egyesítés elôtt a két patikában összesen dolgozó gyógyszerészek száma. Az összeolvadást az Egészségügyi Minisztérium engedélyezheti. A patika tulajdonlására vonatkozóan nincsen semmilyen jogszabály. Bármely természetes vagy jogi személynek lehet patikája Belgiumban. Az egyetlen feltétel, hogy minden gyógyszertárban lennie kell egy felelôs vezetô gyógyszerésznek. Egy korábbi mérés szerint a gyógyszertárak mintegy 85%-a egyéni magántulajdonban van, a fennmaradó 15% láncokhoz tartozik. A független gyógyszerészek szinte kivétel nélkül tagjai a Belga Gyógyszerész Szövetségnek (Algemene Pharmaceutische Bond, APB) Egy patika eladása vagy átadása akkor engedélyezett, ha legalább öt éve mûködik. A patikák szabadon forgalmazhatók, az öröklésre sem vonatkozik semmilyen korlátozó szabályozás. Az ár nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet a következô elemek összege képez: berendezések és technikai eszközök, árukészlet, és az utóbbi öt év átlagából számított adózatlan eredmény 150%-a. A gyógyszerésznek mindig a patikában kell lennie. Helyettest alkalmazhat, aki azidô alatt általános felelôsséggel bír. A patikában dolgozó gyógyszerész nem folytathat semmilyen más gyógyszerrel kapcsolatos üzleti tevékenységet, nem kereskedhet a gyógyszeren kívül más termékkel, nem dolgozhat a gyógyszeriparban vagy a nagykereskedelemben. Az a gyógyszerész, aki nem patikában dolgozik, minden olyan tevékenységet végezhet, ami összeegyeztethetô a gyógyszerészi hivatás rangjával és méltóságával. A gyógyszerész egyidejûleg nem mûködtethet patikát és végezhet tudományos kutatást, azonban a beosztott gyógyszerész végezhet kutatómunkát a gyógyszertárban. Gyógyszer csak gyógyszertárban forgalmazható, a gyógyszereket csak gyógyszerészek expediálhatják. A patikákban csak gyógyszer és egészséggel kapcsolatos termékek, mint pl. étrend-kiegészítôk forgalmazhatók. Az OTC termékek internetes kereskedelme, rendelésre kiszállítása tilos Belgiumban. Csak paramedicinákat lehet postai csomagküldéssel árusítani. A vényköteles gyógyszereket tilos reklámozni. A gyógyszerészek nem reklámozhatják a patikájukat. Az egészségügyi termékek iránti igény és a termékek összehasonlító reklámozása is tiltott. Új szabályozás várható az internetes forgalmazás területén, mivel a szomszédos országok liberalizált környezetében található e-kereskedelembôl ténylegesen vásárolnak a betegek gyógyszereket. Az Egészségügyi Minisztérium interneten keresztül figyelmeztetette a lakosságot a gyógyszerbiztonság, a minôség és az alkalmazás hatékonyságának veszélyeire. Az új szabályozás a közforgalmú patikáknak tenné lehetôvé az interneten keresztül kizárólag nem vényköteles termékek forgalmazását, így óvnák a páciensek biztonságát. A gyógyszerészek számára nincs elôírás, hogy milyen életkorban kell nyugdíjba vonulniuk. A gyógyszertárak nyitva tartását és a sürgôsségi szolgálatot a helyi gyógyszerész szervezetek (!) határozzák meg. A gyógyszerészek külön díjazást kapnak az ügyeleti szolgáltatásért és a magisztrális készítmények készítéséért.

A belga gyógyszerpiac

ból a kiadások egy jelentôs részét képviselik, 2005-ben ez a részarány 17.6% volt. A gyógyszerkiadások növekedése 1990-2000 között 7.5%, és 2000-2005 között 6.7%, ami meghaladja az egészségügyi kiadások növekedési ütemét. Ami ugyanerre az idôszakra vonatkozóan 5.1% és 6.2%. Európai viszonylatban is igen magas a gyógyszerkiadás Belgiumban. 2004-ben a támogatott gyógyszerek egy fôre jutó átlagos fogyasztása 359 €, míg Hollandiában 275 €, az Egyesült Királyságban 278 €. Csupán Franciaországban (503 €), Svájcban (458 €) és Németországban (394 €) magasabb az egy fôre jutó gyógyszerkiadás. Belgiumban a támogatott gyógyszerek kiadásainak mintegy 75%-a az általános orvosok által felírt készítményekbôl tevôdik össze. A gyógyszerköltségek megfékezésére az utóbbi években sokféle intézkedést hoztak. 2000-ben a gyógyszerpolitika modernizálására a Vandenbroucke nevével fémjelzett csomag alapján egyszerûsítették az új készítmények piacra kerülésének engedélyezési folyamatát és eljárásait, kutatásokat végeztek a már piacon lévô termékek hatásosságának vizsgálatára, garantálták a gyógyszerterápiás újdonságok alkalmazását, ösztönözték a bizonyítottan hatékony és orvosi protokollokkal alátámasztott gyógyszerelést, figyelembe véve a létezô alternatívák az ár-minôség arányát és a gyógyszerkészítmények helyét a betegnek nyújtott kezelés teljes folyamatában. Reális költségelôirányzatokat szabtak meg, amelyek objektív lehetôségen alapulnak, és bevezettek egy visszatérítési mechanizmust a keretek túllépésének kezelésére, mindezt úgy, hogy biztosítsák a betegek hozzáférését a gyógyszerekhez. A 2008-as év nem hozott alapvetô változásokat a belga gyógyszerpiacon, a gyógyszerfogyasztás növekedés üteme állandósulni látszik. A kormányzati prioritás változatlanul a költségek visszafogása, a büdzsé kézbentartásának fô eszköze továbbra is a generikumok alkalmazásának ösztönzése. Éves szinten 23% fölött van a generikumok aránya a támogatott gyógyszerek összforgalmában, és mintegy 17% a lejárt szabadalmú originális készítményeké. Mindemellett azonban a szabályozás elkötelezetten biztosítja a lakosság hozzáférését az innovatív terápiákhoz, így 2007-ben 27 új hatóanyagot vettek fel a támogatási listára. El kell ismerni azonban, hogy a korszerû terápiákhoz való hozzáférés ellenére is igen magas Belgiumban az egy fôre jutó, betegség állapotában töltött idô, e tekintetben szinte a legrosszabb a mutató Nyugat-Európában. Ennek oka a HIV terjedése és az életkor meghosszabbodásával járó mentális kórképek. Jelentôs változást várnak azonban a három fô betegségcsoport, a daganatos, a kardiovaszkuláris és a neuropszichiátriai betegségek hatékonyabb kezelésétôl és terápiás menedzsmentjétôl. Források Christian Elsen –Marcel Libert: Health promotion in community pharmacy – The Situation in Belgium Belgium Pharmaceuticals and Healthcare Report Q3 2008 Health System in Transition – Vol 9 No.2 2007 Belgium (Euro-WHO) Martikainen J, Rajaniemi S. Drug reimbursement systems in EU MemberStates Pharmacy Models in European Union Member States (http://www.resourcing.uk.com/CandidateEEAPharmacyModels.aspx#Bel) Contracts & E-Commerce EU TMT & Privacy Bulletin Nov. 04.08 Belgian Council of Ministers approves draft decree on internet sales of medicines.

Mintegy 2500 gyógyszer szerepel a belga pozitív listán, ezek részben vagy teljes mértékben támogathatóak. A támogatás mértéke a gyógyszer terápiás fontosságától függ. 2001-ben referencia-ár rendszert vezettek be a generikus gyógyszerek forgalmazásának ösztönzésére. A támogatási szint a generikus áron alapul, amit az originális készítmény ára alatt 30%-kal (2005) rögzítettek. A beteg csak térítést fizet saját hozzájárulásként a patikában. A betegbiztosítási alapok közvetlenül a patikáknak fizetik ki a támogatásokat. A rendszer fontos jellemzôje, hogy támogatás minden, a kötelezô egészségbiztosítási rendszerhez tartozó páciens részére jár. A gyógyszerköltségek az a kötelezô egészségbiztosítás kasszájá-


Gyógyszerügy a Cseh Köztársaságban

Az Európai Unióba velünk együtt belépô, azonban Magyarországnál kétségkívül jobban teljesítô Csehország jó összehasonlítási alapot képez, mivel nem csupán mérete, populációja hanem szocialista múltja, államilag vezényelt privatizációja és keményen, konzekvensen a szakmai és lakossági ellenállás ellenére véghezvitt reformjai, azok kommunikációs módszerei is nagymértékben emlékeztetnek a magyarországi folyamatokra. A Cseh Köztársaság területe 78 867 km2, lakosainak száma a 2002-es népszámlálás adatai szerint 10,2 millió. A lakosság elöregedôben van, aminek oka az európai tendenciáknak megfelelôen a születéskori várható élettartam növekedésén túl (férfiaknál 2004-ben 72,15, nôknél 78,79 év) a születések számának folyamatos csökkenése. Az ország 1995 decembere óta tagja az OECD-nek, és 2004 májusa óta az Európai Unió tagországa. A rendszerváltozás utáni elsô nagy privatizációs hullám az 1990-es évek elején recessziót eredményezett, az 1993-ig tartó visszafejlôdés után megindult a gazdasági növekedés, 2007-ben a GDP éves növekedése meghaladta a 6,5%-ot. A GDP-n belül az egészségügyi kiadások aránya 7% örül stabilizálódott. Az egészségügy összes kiadásain belül a gyógyszerköltségek aránya mintegy 24%.

Egészségügy, egészségbiztosítás A szocializmus idején kialakult egységes, ingyenes állami egészségügyben a demokratizálási folyamat kezdetén, az 1990-1991. év során drámai liberalizáción ment végbe. Bevezették az egészségügyi ellátás szabad választásának elvét. A nagy regionális és területi egészségügyi irányító hatóságokat lebontották. 1991-ben új törvény született

6 Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám

az egészségbiztosításról és a biztosítási alapokról. Ettôl kezdve az egészségügyi rendszer egy kötelezô biztosítási modell irányában kezdett átalakulni, több biztosítóval, akik szerzôdéses alapon finanszírozzák az egészségügyi szolgáltatókat. Az átalakulás figyelemreméltóan zökkenômentes volt ekkor alakították meg a szakmai szervezeteket, többek között a Cseh Gyógyszerészkamarát is. A kamarai tagság minden közforgalmú gyógyszertárban dolgozó gyógyszerész számára kötelezô. Szinte teljes egészében privatizálták az egészségügyi alapellátást, a gyógyszeripart, a gyógyszertárakat, az egészségügyi szolgáltatókat. A liberalizáció utat nyitott az egészségügy új finanszírozási modelljének. Létrehozták az Általános Egészségbiztosítási Alapot, és ezzel párhuzamosan ágazati biztosítási alapokat. 90-es évek elején az alapok száma elérte a 27-et, a 2000-res évek elejére ez a szám 9-re csökkent. A cseh lakosság mintegy 68 százaléka az Általános Egészségbiztosítónál biztosított, míg a harminckét százalékon további nyolc biztosító osztozik. Egyre több egészségügyi szolgáltató kötött szolgáltatási díjakon alapuló szerzôdést a biztosítási alapokkal. A finanszírozhatóság szem elôtt tartásával az egészségügyben érintett partnerek bevonásával egyre bôvüli szolgáltatási listákat alakítottak ki. A rendszer legfôbb problémájává a szolgáltatások túlzott igénybevétele vált. Öt év elteltével vezették be a költségek megfékezésére a szolgáltatási díjjal kombinált kapacitás-finanszírozást. A szolidaritáson és egyenlôségen alapuló egészségbiztosítás finanszírozásának alapját a munkavállalók és a munkáltatók befizetése, összességében a jövedelmek 13,5%a, valamint a lakosság munkaviszonyban nem álló része (mintegy 56%) számára az állami befizetések képezik. A biztosítási csomag igen széles, tartalmaz pl. olyan elemeket is, amelyeket más országokban nem fizet a biztosító, mint pl. az orvos által felírt OTC-termékek és a fürdôszolgáltatások. A cseh egészségügyre fordított kiadások aránya alacsonyabb, mint az OECD országok többségében (2007-ben 6,5%). A magánkiadásokat tekintve a csehek adatai szinte a legalacsonyabbak az OECD országok között. A teljes egészségügyi kiadásokon belül a magánkiadások aránya 8% körül mozog. A gyógyszerek közül csak a gene-

rikumok részesülnek teljes támogatásban, a többi gyógyszer esetében a betegnek is díjat kell fizetnie, kivéve, ha az originális termék az orvos által igazoltan mással nem helyettesíthetô. Az összehasonlításhoz rendelkezésre álló, 30 tagországra vonatkozó információk szerint 2006-ban Csehországban a gyógyszerre fordított magánkiadások aránya az összes egészségügyi kiadás 12,1%-át képezte. 2008. január 1-jén Csehországban elindult az újabb egészségügyi reform elsô szakasza, nevezetesen a kormány megszorító stabilizációs intézkedéseinek részeként a „regulációs” díjak bevezetése. A betegeknek alkalmanként 30 korona vizitdíjat, 60 korona kórházi tartózkodás díjat, 30 korona receptdíjat és 90 korona ügyeleti díjat kell fizetniük. Az Egészségügyi Minisztérium álláspontja szerint a regulációs díjak bevezetése egy standard út az egészségügyben folyó pazarlás csökkentésére. A reform célja annak a mítosznak az eloszlatása, hogy az egészségügy ingyenes, és kísérlet az ellátásra költött kiadások, valamint a tényleges árak közötti aránytalanság mérséklésére. Jelenleg Csehországban az orvoshoz fordulások száma kétszerese az EU országok átlagos mutatójának. Az egészségbiztosítók több milliárd korona értékû gyógyszert térítenek évente feleslegesen.

A cseh gyógyszerellátás avagy nincs új a nap alatt Puszta tények: a Cseh Köztársaságban 2.189 patika van, egy patikára 4.705 lakos jut, a közforgalmú gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészek száma 6100. Némelyik gyógyszertárlánc már jelentôs méreteket öltött (Lloyds 110 gyógyszertár, Europharma körülbelül 60 gyógyszertár, eská Lékárna 33 gyógyszertár), összesen mintegy 200 patika tartozik valamilyen lánchoz, és a láncok részesedése a gyógyszerforgalomból 20% körül mozog. A nagykereskedelmi piacon is részben néhány nemzetközi szinten szerepet játszó vállalat dominál. A cseh törvény szerint vényköteles gyógyszert csak gyógyszerész expediálhat, személyesen kell azt átadnia a betegnek, és tájé-

koztatást kell nyújtania. Ez az elôírás kizárja a vényköteles gyógyszerek patikán kívüli értékesítését, annak ellenére, hogy 2008-ra megvalósult a vényköteles gyógyszerek forgalmazásának központi adatbázisa. A Cseh Köztársaságban 1995 óta referencia árrendszer mûködik a gyógyszerekre. Ez a rendszer hozzájárult a gyógyszerkiadások növekedési ütemének lassításához. A Pénzügyminisztérium (!) határozza meg mind a referencia-árakat, azaz a gyógyszerek maximált árát, mind a gyógyszer kisés nagykereskedelemre együttesen meghatározott árrést. A támogatás mértékérôl állami szinten döntenek. A betegek által fizetett térítési díj viszonylag alacsony. A gyógyszerek egy részét az egészségügyi biztosítás téríti, bizonyos gyógyszerekért hozzájárulást kell fizetni, egyes gyógyszereket pedig teljes áron lehet csak megvenni. A biztosítók az egészségügyi szolgáltatók számára állapítanak meg támogatási limitet, a túllépést büntetik. 2007 áprilisában a piacon lévô mintegy 8000 gyógyszer közül majdnem 3000-nél csökkent az az összeg, amelyet a biztosítók az árból megtérítenek. A különbözetet így a betegeknek kell a patikákban megfizetniük. A biztosítók 1360 gyógyszert térítenek meg teljes mértékben, míg a többiek esetében önrészesedés van. Csehül állnak? Az árrés 2006-tól 29% (!). Amikor 32%-ról csökkentették az árrést, a cseh gyógyszerészek meghúzták a vészharangot: a valóságos érték nem is 29, hanem 26%, mivel öt százaléknyi általános forgalmi adót is fizetniük kell, amivel pedig nem számoltak. Jövedelmeik – mondják ôk –, 15 százalékkal csökkenhetnek, ezért minden negyedik patika a csôd szélén egyensúlyoz. A gyógyszerészek a gazdasági minisztériumtól az új gyógyszerárak és támogatási ráták bevezetésének halasztását kérték, továbbá, hogy fogadja ôket az egészségügyi miniszter vagy a miniszterelnök. Arról szeretnének meggyôzôdni, hogy az új árküszöb nem marad tartós, és állítják, hogy az egészségügyi minisztérium téves kiindulópontok alapján hozott döntést. A gazdasági miniszter ugyanakkor kijelentette, hogy a csôdveszély nem növekedett, hiszen a gyógyszertárak nem támogatott termékekkel is kereskednek. (Ugye, van egy kis dé ja vu-érzésünk!) A kabinet állítólag azért sza-

vazta meg csökkentést, hogy mérsékelje a betegek kiadásait. A döntés másik oka a társadalombiztosítás kiadásainak 1,5 milliárd cseh koronás lefaragása volt. Az intézkedést átmeneti lépésként kommunikálták, amely arra az idôre szól, amíg egyéb eszközöket nem találnak a gyógyszertámogatások redukálására. A cseh betegnek harminc korona, háromszáz forintnak megfelelô összegû receptdíjat kell fizetnie a patikában. A receptdíj bevételként a patikákban marad. Egy törvényi szabályozás új gyógyszerkategóriát hoz létre, amely bizonyos esetekben nem ír elô vénykötelezettséget bizonyos termékekre, de vásárláskor igazolni kell a személyazonosságot és az életkort (ilyen pl. a fogamzásgátló). A Cseh Versenyhivatal ugyanolyan erôvel, érvekkel (pl. EU harmonizáció) és látványos eredményekkel szállt csatába a gyógyszertár liberalizációért, mint nálunk. Ma a liberalizációnak köszönhetôen lehetôvé vált, hogy egy gyógyszerész korlátlan számú saját tulajdonban lévô gyógyszertárat is üzemeltessen ill. a gyógyszertárak idegen tulajdonban legyenek. Megengedett a patikaláncok mûködése, az OTC termékek patikán kívüli forgalmazása, az internetes gyógyszerforgalmazás. A patikák többsége mégis egyéni gyógyszerészi tulajdonban van, és az OTC termékek patikán kívüli forgalmazása elenyészô, az OTC termékforgalom 0,1%-a, ami annak köszönhetô, hogy a cseh páciensek szívesebben vásárolnak gyógyszert szakembertôl, aki ellátja ôket tanáccsal és segít a döntésben. A Cseh Köztársaságban 2006 júniusában született új szabályozás az online gyógyszerforgalmazásról, amely szerint az internetes áruházak online módon árusíthatnak nem vényköteles gyógyszereket. A jelenlegi szabályozás ugyan meg sem közelíti más országok internetes hozzáférhetôségét, azonban elképesztô számú, 90 online patikát alapítottak, és ugrásszerûen megnôtt nem csak az internetes eladóhelyek, de az interneten keresztül gyógyszert fogyasztók száma is. Az egyik legsikeresebb online patika a „Lekarna.cz“, amely kizárólag vitaminokat és táplálék-kiegészítôket forgalmaz. Már 1999 óta lehet innen interneten keresztül kozmetikumokat, kötszereket és vitaminokat vásárolni. A választék is szélesebb, mint a hagyományos patikákban, ahol mintegy 4.500 féle terméket kínálnak, míg az interneten keresztül ennek ötszörösét. Ennek ellenére a cseh szabályozás még mindig korlátozónak tekinthetô. Internet patika szervert csak gyógyszertár tulajdonos mûködtethet, és nincs olyan szándék, hogy vényköteles gyógyszereket online forgalmazhassanak. A cseh gyógyszerészek álláspontja szerint a korlátozás a minôségbiztosítást szolgálja.

Az egzisztenciáért való küzdelem és a szakmai elhivatottság hasonló utakra vezeti a cseh gyógyszerészeket is: „kérdezze meg gyógyszerészét” projektjük a MOSZ szlogenjére hasonlít, és kiegészítô szolgáltatásokkal, elsôsorban a gyógyszerészi gondozás alkalmazásával kötik magukhoz a pácienseket. Egyre nagyobb számú OTC termék forgalmazható gyógyszertáron kívül, amellyel a kormány nem titkolt szándéka szerint ösztönözni kívánják a pácienseket az öngyógyszerelésre, ezáltal kímélni a gyógyszerkassza kiadásait. Ennek ellenére tudták a patikák megtartani domináns szerepüket a gyógyszerforgalom mintegy 16%át kitevô OTC-piacon, éppen az információs, gondozási tevékenységük iránti valós lakossági igény miatt.

Források http://www.echolist.com/health/2007/october /news300010.html http://www.businessmonitor.com/it/ czechrepublic.html http://prague.tv/city-beat/?p=164 From the HiT (Healthcare Systems in Transition) of Czech Republic (2005) http://www.eski.hu/hol/cikkh.cgi?id=1675 http://www.mondaq.com/article.asp?articleid= 63178 http://www.praguepost.com/articles/2007/11 /21/law-eases-prescription-controls.php Davidova J, Praznovcova L, Lundborg CS. http://www.zdrav.cz http://www.zdn.cz http://www.mzcr.cz http://www.euromonitor.com/OTC_Healthcare _in_the_Czech_Republic


Gyógyszerészet Dániában Az 5,3 millió lakosú Dánia a legkisebb skandináv állam, melynek politikai vezérfonala a liberális jóléti társadalom. Ezt alátámasztja a mintegy 52%-os jövedelemadó, azonban a költségvetés több mint felét az állampolgárokra költi a széles körre kiterjedô „bölcsôtôl a sírig tartó” gondoskodás keretében. Ez az az ország, ahol a mondás szerint „kevés embernek megy túlságosan jól, de még kevesebbnek jut túlságosan kevés”. A dán egészségügy a gondoskodó állam jó példája, ahol mindenki számára ingyenesen hozzáférhetôek az egészségügyi szolgáltatások. Hosszú ideje vajúdik az egészségügy reformja, azonban koncepcionális változások a jövôben nem várhatók, mivel széles politikai konszenzus áll fenn a célok és a jelenlegi állami finanszírozás tekintetében. A hozzáférés teljes körû és ingyenes, a kórházak állami tulajdonban és állami irányítás alatt állnak, elhanyagolható mértékû a magánszektor szerepe, valamint a magánbiztosítók finanszírozási hozzájárulása.

Ha hisszük, ha nem, ez a jólétet célzó, állami kézben lévô, regionálisan mûködtetett, kizárólag adókból finanszírozott, az állampolgárok megelégedettségét kiváltó és jó egészségügyi mutatókat produkáló rendszer nem „drága”. Az egészségügyi kiadások GDP-n belüli aránya (7,9%). Miközben az OECD országaiban az egy fôre esô egészségügyi kiadások reálértékben 1970 és 2005 között a négyszeresére növekedtek, Dániában ugyanebben az idôszakban csupán a kétszeresére. Pedig ugyanazok a hatások stimulálták a növekedést: az egészségügyi kiadások növekedésének vastörvénye (miszerint a gazdagabb országok többet költenek egészségügyre – 1% egy fôre jutó GDP növekedéssel 1, 5% egy fôre jutó egészségügyi kiadásnövekedés jár), az átlagéletkor növekedése, a gyógyítás technológiai változásai.

Gyógyszertárak Dániában A dán gyógyszertár jellemzôen sokkal nagyobb az Európában szokásosnál, akár alapterületét, akár alkalmazottainak számát nézzük, 8 Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám

ami nem véletlen, hiszen az egyik legalacsonyabb patikasûrûségû ország, ahol mintegy 17.000 lakosra jut egy gyógyszertár. A Dán Gyógyszertárak Egyesülete, a patikák munkáltatói és szakmai szervezete 252 tagot számlál. Patika csak 5 éves egyetemi képzésben diplomát szerzett gyógyszerész tulajdonában lehet, a dán szabályozás nem enged meg társasági vagy idegen tulajdont. Az Egészségügyi Minisztérium határozza meg a létesíthetô patikák számát és helyét, igen korlátozó módon, csak üresedés esetén ír ki új Pályázatot, és jelöli ki az új tulajdonost. A 2002. évi 282 patikaszám mára 252-re csökkent. Kuriózum, hogy az engedélyt – Dánia alkotmányos monarchia lévén – a királynô aláírásával hitelesítik, ám ez a feladat a számok ismeretében nem túl megerôltetô az uralkodó számára. A patikák jövedelmezôségét az Egészségügyi Minisztérium határozza meg, kétévente folytat egyeztetést a Dán Gyógyszertárak Egyesületével az árrésrôl. Jelenleg az árrés szintje a forgalmi adó nélküli nettó ár 24%-a, ez a mérték a privilegizált helyzetû patikatulajdonosok számára méltányos jövedelmet biztosít. Mûködik egy kollektív jövedelem-kiegyenlítô rendszer, melyben az átlagosnál nagyobb forgalmú patikák hozzájárulnak az átlag alatti forgalmúak jövedelméhez. A patikák kis száma ellenére jó a gyógyszerekhez való hozzáférhetôség. A törzspatikához tartozhatnak fiókpatikák, ezek a törzspatikához hasonló szolgáltatásokat nyújtanak. Egy másik megoldás a gyógyszer-bolt, amelyet 3 éves felsôfokú szakmai képesítésû gyógyszerész-technikus (a neve pharmakonómus) mûködtethet, itt a patikatulajdonos készletez OTC termékeket, és innen juttatják el a vényeket a törzspatikába. Lehet más kereskedelmi helyen „gyógyszer-pult”, de vannak receptgyûjtô helyek pl. benzinkutaknál, ahonnan szintén eljuttatják a vényt a patikákba. Összességében mintegy 1.700 helyen lehet gyógyszerhez hozzájutni. Interneten az ország határain kívülrôl tiltott a gyógyszervásárlás, a belföldi egyetlen e-gyógyszerkereskedelmi beszerzési lehetôség a Dán Gyógyszertárak Egyesülete tulajdonában lévô internetes portál. A gyógyszert (is) forgalmazó nagykereskedôk száma eléri a patikák számát (!250), azonban a forgalom nagy részén 3 nagykereskedô osztozik, a domináns szereplô piaci részesedése 73%-os. A piac liberalizációjára Dániában is tettek kísérletet 2001-ben, de a nagy politikai csatározásokkal zajló folyamat eredményeként csak korlátozott számú OTC termék került ki a patikákból a kereskedelembe, azonban a forgalom a patikákon kívül az OTC szerek forgalmának mintegy 6-8%-át teszi ki. 2005-ben a dán versenyhivatal is megfogalmazta a maga neoliberális elképzelését a gyógyszerpiacról, 2007 végére ismét prognosztizálták a gyógyszerforgalmazás megreformálását, de ezek a szándékok sorra lekerülnek a napirendrôl, mivel a mûködô rendszer a lakosság megelégedésére mûködik, az állam pedig rendelkezik a direkt szabályozás lehetôségével. Az államilag szigorúan szabályozott rendszerben a piaci nyomásnak úgy tudnak ellenállni a patikák, hogy a betegek szigorúan véve nem egy gyógyszert kiszolgáló kereskedelmi egységet látnak a patikában, hanem messzire visszamutató múltjuk miatt része a kultúrájuknak.

Gyógyszertámogatás A gyógyszerforgalomban a támogatott készítmények aránya 80% körüli, egy patika havi átlagos vényforgalma 13.000 vény, a támogatott gyógyszerek átlagos támogatása 56%. A támogatás szempontjából azonos státuszú minden támogatható gyógyszerkészítmény. A támogatás célzottja nem a gyógyszer, hanem a beteg. A támogatási rendszer az egyéni szükségleten alapul, a támogatásba befogadott gyógyszerekre az adható támogatás mértéke az adott páciens által a naptári éven belül összesített gyógyszerfogyasztásától függ. Az értékhatárok korcsoportonként eltérôek, és magasabb összegû gyógyszerfelhasználáshoz magasabb támogatás jár. Néhány vény nélküli készítményre csak a nyugdíjasok és a krónikus betegek számára jár a támogatás. Ez a rendszer nem nélkülözheti a gyógyszertárban kezelhetô elektronikus egyéni gyógyszertámogatási számlát, azonban a dán patikák már a 90-es évek óta teljes körûen alkalmazzák a számítástechnikát. Érdekesség, hogy a kezdeti idôben a betegeik kórházi információinak lekérdezésére használták, 2000. körülre azonban a vények 75%-a is elektronikusan érkezik a patikákba. A gyógyszerek árképzésének alapja 2005 óta a legolcsóbb generikus készítmény, ez a szisztéma váltotta fel az addigi európai referencia-ár alapú árképzést. 2006-ra a generikus készítmények aránya az összforgalom volumenének 39%-át érte el. A patikákban a generikus helyettesítés gyakorlata, az orvosi praxisban a költségkímélô generikus készítményének rendelésére való ösztönzés segíti a folyamatot, de ne felejtsük el, hogy a támogatási és árképzési rendszer 25 év változatlan mûködése után a dán patika bôséges (20-25 fô körüli) jól felkészült személyzete idôt tud szánni a páciensek tájékoztatására és meggyôzésére.

Gyógyszerészi gondozás Dániában 1995 óta folytatnak a patikákban gyógyszerészi gondozást, bár a tevékenység definiálásáról sok szakmai vita folyik, elsôsorban a korábbi, mára már nem igazán etikus betegség-orientált monitorozási módszer, és a megelôzést, korai felismerést célzó módszer alkalmazása körül. A gyógyszerészi gondozás kétségtelenül a patikai egészségügyi szolgáltatások részévé vált.

A patikaszemélyzet már korábban említett magas létszáma és a Dán Gyógyszertárak Egyesülete kizárólagos tulajdonában lévô továbbképzô intézményénél, a Pharmakonnál szerzett magas szintû ismeretei miatt hagyományosan magas szinten nyújtanak beteginformációkat és egészségügyi tanácsadást. Nagyon sok patikában végeznek vérnyomás-, vércukorszint és koleszterinszint mérést, a patikák 60%-ában nyújtanak – támogatott szolgáltatásként – inhalációs tanácsadást. Egyes felmérések szerint alkalmanként folytatnak a pácienssel problémafeltáró terápiás konzultációt, és az esetek kétharmadában megoldást is találnak, a többi esetben célzottan továbbirányítják a beteget. A gondozás hiányossága az elvégzett tevékenységek szabályos protokoll szerinti dokumentálása, de ez a probléma akkor nyer megoldást, ha az állami szándék alapján a gyógyszerészi gondozási tevékenység bekerül a finanszírozásba.

Új arculat A Dán Gyógyszertárak Egyesülete az ország legambiciózusabb identitás- és arculatépítô programjába fogott annak érdekében, hogy az OTC-t árusító szupermarketek által támasztott növekvô versenyben a fogyasztók preferált egészségi tanácsadójaként és a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat intézményeként pozícionálja önmagát. A cél, hogy a „patika-élményt” ne a betegség kezelésének egyik részeként éljék meg, hanem professzionális egészségügyi tanácsadásként, a páciens a patikát látogatva a „betegség” helyett az „egészség” fogalmára asszociáljon. Az egységes megjelenítés középpontja az „apoteka” szó, ami azonos formában márkanévként és logoként is megjelenik a patika feliratában, nyomtatványaiban, írott és elektronikus tájékoztatókon stb., felváltja a más üzleti ágakban is felbukkanó korábbi szimbólumokat, mint a kígyó vagy a zöld kereszt. A programban a patikák kétharmada részt vesz, felismerték az egységes arculatban rejlô identifikációs lehetôséget, hogy tovább mélyítsék a lakosság magas reputációját, és fokozzák a „márkahûséget”. Dánia 1993. óta tagja az Európai Uniónak, és számunkra jól reprezentálja azt a tényt, hogy egy kis ország gyógyszerészete is ellen tud állni az uniós liberalizációs törekvéseinek, ha élvezi a politika támogatását, de elsôsorban nagy tradícióinak és professzionális tevékenységének köszönhetôen kiváltja a lakossági magas szintû elégedettségét. Számunkra is példaértékû lehet az a gyógyszerész szakmai összefogás, amellyel a „lakosság által preferált egészségügyi intézmény” közös image-ének üzenetét használják fel pozícióik megtartására és erôsítésére. Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám 9

A „bezzeg”-ország Franciaország gyógyszerügye A viszonylag magas arányú betegtérítési díjak miatt a lakosság nagy része (86%) rendelkezik kiegészítô biztosítással, amely részben vagy egészben fedezetet nyújt az önrészre. 2000. évi adatok szerint a kiegészítô biztosítások fedezték az egészségügyi szolgáltatások díjának 12,4%-át, míg az összköltségen belül a lakosságot terhelô részarány 11%. Így az állami és öngondoskodás együtt biztosítja a magas színvonalú ellátást. A betegbiztosítási rendszer finanszírozását jelentôs mértékben megváltoztatták 1996-ban. Addig a hosszú idôszakon keresztül stabilan maradó, bérarányos munkáltatói és munkavállalói járulékok képezték a bevételeket. A munkavállalói járulékfizetés jelentôs csökkentése mellett a bármilyen jogcímen szerzett jövedelmeket terhelô új adónem formájában szednek be bevételeket, amely kizárólag az egészségügyre fordítható. Bevonták a finanszírozásba a gyógyszergyárak marketingkiadásait terhelô adót is. A francia rendszer jelentôsen ellenáll a reformoknak, hiszen az ország saját maga által kialakított és széleskörûen elfogadott egészségügyi rendszere mindenki megelégedésére jól mûködik. A WHO 2001-ben közölt rangsort a világ országainak egészségügyérôl, és a dobogó legfelsô fokán Franciaország állt. Az egészségügyi mutatók szinte mindegyikében nagyon jó eredményt produkáló országból Michael Moore „Sicko” címû, a szuperpiacosodott amerikai egészségügyet pellengérre állító elhíresült filmje óta lett igazán sokat emlegetett minta-ország. A több mint 60 millió lakosú országban a születéskor várható élettartam a 2006-ban publikált adatok szerint 79,6 év, az egyenletes, 3% körüli éves GDP növekedés mellett az egészségügyi kiadások növekedése 12 év átlagában 4,2%, míg GDP-n belüli aránya eléri a 9,7%-ot.

Az egészségügyi rendszer Franciaországban az összes lakosra kiterjedô állami egészségügyi rendszer mûködik, az általános egészségbiztosítás területi elven mûködik, ebben a rendszerben a lakosság 84%-a, míg 14%-a szakmai alapon szervezôdô egészségbiztosítási szervezeten keresztül részesül egészségügyi ellátásban, de a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezô mintegy 6 millió ember – biztosítási jogviszonytól függetlenül – ingyenesen jut az ellátásokhoz. Franciaországban a társadalombiztosítás alapján járó ellátásokért is díjat kell fizetnie az igénybevevônek, azonban a biztosító által támogatott szolgáltatások köre nagyon tág, a co-payment mértéke pedig függ a szolgáltatás típusától, a költségek mértékétôl, a betegség természetétôl és a jövedelemszinttôl is. Független azonban a szolgáltatás igénybevételének helyétôl, mivel szabad az orvosválasztás, és a támogatási rendszer nem tesz különbséget aszerint, hogy a szolgáltató az állami vagy a magánszektorba tartozik. Kívülállók számára enyhén kaotikusnak tûnô és magas költséggel mûködô rendszernek látszik a francia megoldás, ám az eredményeiben hatékony és magas társadalmi konszenzussal támogatott formában jól mûködô, várólistákat nélkülözô rendszer eredményei vitathatatlanul önmagukért beszélnek. A betegbiztosítás által térített költségek aránya Szolgáltatás Orvosi vizit Fogorvosi ellátás Segédeszközök Laborköltségek Gyógyszer Kórházi költségek


Átlagos térítés 75% 35% 79% 73% 62% 90%

A beteg önrésze 25% 65% 21% 27% 38% 10%

Legutóbb 2008 januárjában éppen a gyógyszerpiacon kapott védelmet a fennálló rendszer. Az Attali-bizottság 2008 januárjában 316 ajánlásból álló javaslatokat tett le Sarkozy asztalára a francia gazdasági növekedés elôsegítésére. Az elnök mindössze hárommal nem értett egyet, ezek közül egyik a patikaliberalizáció. Ugyanígy nagy felzúdulást keltett idén februárban az ennél kisebb horderejû elképzelés az OTC termékkör bôvítésével az öngyógyszerelésre.

A gyógyszerpiac A szigorúállami szabályozásnak köszönhetôen a gyógyszerek általában olcsóbbak, mint Európa többi országában. A francia egészségbiztosítási rendszer a tagjai részére a vényköteles gyógyszerek árának egy részét támogatás formájában átvállalja. A betegbiztosítás csak a Szociális Minisztérium pozitív listájára kerülô gyógyszereket téríti. A támogatott vényköteles gyógyszerek a betegek által fizetendô térítési díjak mértéke tekintetében három csoportot képeznek: – a „nem helyettesíthetô és nagyon drága” gyógyszerekért nem kell térítést fizetni – az „általában nem súlyos betegségek gyógyítására” szolgáló gyógyszerekért 65% önrészt kell fizetni – minden más gyógyszer esetén 65%-os a támogatás, és 35% az önrész. A beteg által fizetett térítési díj mellett a betegek gyógyszertári expediálási díjat is fizetnek. A betegek – a többi egészségügyi szolgáltatáshoz hasonlóan- a szolgáltatás igénybevételekor, azaz a gyógyszertárban a vény kiváltásakor a teljes díjat kifizetik. A gyógyszerdobozon egy lehúzható címke található, amit rá kell ragasztani a támogatásigénylô nyomtatványra. A támogatás százaléka 65% a fehér, és 35% a kék vignetta esetében. Ha valakinek van kiegészítô biztosítása, az fedezheti akár a teljes fennmaradó összeget. Egyes biztosítási formák tagjaként (pl. CMU, AME stb.) semmit nem kell fizetni a vényköteles gyógyszerért. Aki rendelkezik egészségbiztosítási kártyával („Carte Vitale”), és a patika on-line kapcsolatban áll a francia egészségbiztosítási rendszerrel, akkor csak a nem támogatott részt (35-65%), vagyis a térítést kell kifizetni. Egyébként a teljes összeget ki kell fizetni, és elküldeni a nyomtatványt (feuille de soins) a ráragasztott vignettával az egészségbiztosító helyi képviseletének a támogatásért.

Néhány gyógyszerész harmadik félként (Tiers-payant) kifizetési szolgáltatást kínál, ô vállalja magára a vény ellenértékét, service, és a beteg nevében közvetlenül ô kapja meg a támogatást az egészségbiztosítási rendszertôl, és a térítést a kiegészítô biztosítótól. Ez azt jelenti, hogy a beteg a vény kiváltásakor semmit sem fizet, és a beteg számára kényelmesebbé teszi a folyamatot, ahol ez a szolgáltatás rendelkezésre áll. A gyógyszertermékek átlagos finanszírozásának megoszlása Teherviselôk Társadalombiztosítás Kiegészítô biztosítások Privát betegbiztosítók Betegek önrészei Egyéb (pl. ápolási otthonok stb.)

Támogatott gyógyszerekhez viszonyított arány 62,4% 11,6% 4,2% 17,9% 2,8%

Összes gyógyszerfogyasztáshoz viszonyított arány 58,1% 11,7% 4,2% 21,6% 3,3%

A gyógyszerek engedélyezése Franciaországban csak az EMEA vagy a nemzeti gyógyszerügynökség (AFSSPS) által engedélyezett gyógyszerek forgalmazhatók, ezenkívül az EU decentralizált engedélyezési eljárását is alkalmazzák. A támogathatóság feltétele, hogy a gyógyszer felkerüljön az egészségügyi ellátások pozitív listájára. Az engedélyezett termékek közül csupán 55% szerepel a pozitív listán. A támogatott gyógyszerek alkotják a gyógyszertárak forgalmának 90%-át. A pozitív listára való felvételt, az új gyógyszerek utilizációs elemzését a minisztérium hatáskörében mûködô Transzparencia Bizottság végzi. A gyógyszereket az egészségügyi hasznosság szempontjából négy csoportba sorolják: – „jelentôs vagy fontos” (A) – „mérsékelt” (B) – „gyenge de a támogatást alátámasztó” (C) – „elégtelen – hatástalan” (D) Az A, B és C besorolású gyógyszerek öt évre felkerülnek a pozitív listára, azután ismét el kell bírálni a támogathatóságot. Az „elégtelen” besorolású gyógyszerek nem támogathatók. A besorolást követôen kerül sor az ármegállapításra, amelyet az Egészségügyi Termékek Gazdasági Bizottsága (CEPS) végez. Franciaországban a gyógyszerek támogatásának elbírálása igen szigorú eljárás szerint történik, ami a folyamat idôtartamában is tükrözôdik. Ez átlagosan 21 hónapig tart, amelynek kétharmadát a haszonértékelés és az ármegállapítás veszi igénybe. Az árszabályozás A CEPS által végzett ármegállapítás általában a gyártóval egyetértésben történik, de a minisztérium rendeletben is szabályozhatja az árakat. Franciaországban az ármegállapítás során hagyományosan alacsony árakat alakítanak ki. Az átlagos gyógyszerárak 2004-ben pl. a németországinál 15%-kal alacsonyabbak voltak. Az árréseket törvény szabályozza. A nagykereskedelmi árrés 22,9 euró alatti gyógyszereknél 10,74%, fölötte 6%. A gyógyszerek 79%-át a nagykereskedôk forgalmazzák, a többi közvetlenül a gyógyszertárakba (6%) vagy a kórházakba (15%) kerül. A gyógyszertárak bevétele fix dobozdíjak (receptenként 0,53 és 0,83 euró között) és százalékos árrések (23 euróig 26%, fölötte 10%, ami az ár minden elemét tartalmazza) vegyes rendszerébôl tevôdik össze. A ténylegesen realizálódó árréseket a rabattra vonatkozó szabályok is alakítják. A gyógyszer fogyasztói árának összetevôi Franciaországban 2000-ben az ár %-ában: forgalmi adó 5,2 gyógyszertár 26,2 nagykereskedelem 3,8 gyártó 64,8

lizációt, a szakma, a lakosság és a politika jelenleg egyaránt elutasítja a szabad gyógyszertárlétesítést és gyógyszerforgalmazást. A gyógyszerforgalmazás ma szigorú szabályok szerint történik. A gyógyszertárak kizárólagos jogosítvánnyal rendelkeznek, gyógyszertárat csak gyógyszerész létesíthet, a gyógyszertár joga csak öt év folyamatos mûködés után adható el. Alulellátott területeken az orvosok diszpenzációs joggal rendelkeznek, részesedésük azonban marginális. A gyógyszertárnyitást szigorú szabályokhoz kötik (elôzetes engedélyezési eljárás, legközelebbi gyógyszertártól való minimális távolság betartása, a lakossági igények által való indokoltság). A gyógyszerészek magasan képzettek, hat éves egyetemi tanulmányok után szereznek diplomát. Általánosan elismert kompetenciával rendelkeznek sok gyakori betegség terápiájában, és bár nem helyettesítik az orvost a súlyos betegségek kezelésében, de betegség esetén lehet a patika az elsô hely, ahová fordulhat a páciens. A gyógyszerforgalmazásában sok a korlátozás. Sok olyan gyógyszer (pl. antibiotikumok), amelyek más országokban szabadon beszerezhetôek, itt vénykötelesek. Franciaországban magas a gyógyszertár-sûrûség, a patikák könynyen felismerhetôk a villogó zöld keresztrôl. A PGEU 2006-ban frissített adatai szerint a gyógyszertárak száma 23.228, egy gyógyszertárra 2.696 lakos jut (összehasonlításul: Spanyolországban 2.100, Dániában 16.000), egy gyógyszertárban átlagosan 2,4 gyógyszerészt foglalkoztatnak. A nagykereskedelem területén a kilencvenes években erôteljes koncentráció ment végbe, összesen 16 cég maradt talpon, amelyek 15.000 alkalmazottat foglalkoztatnak. A gyógyszerfogyasztás viszonylag magas, az egy fôre esô forgalom 450 euró. A gyógyszerkiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya 1,8%, az egészségügyi kiadásokhoz viszonyított aránya 18%. A gyógyszerforgalom megoszlása támogatási csoportonként Támogatás mértéke Termékek száma Forgalom aránya

0% 1604 18%

35% 592 16%

65% 1651 71%

100% 92 3%

Összesen 3939 100%

Források – A gyógyszerügy helyzete Franciaországban – Institut für Gesundheits- und Sozialforschung – IGES (Berlin) – Wissenschaftliches Institut der AOK – WIdO (Bonn), 2006. június 2. (Ford.: Komáromi Béla) – Regulating pharmaceutical distribution and retail pharmacy in Europe – David Taylor, Monique Mrazek and Elias Mossialos – France’s model healthcare system –The Boston Globe 2007.aug.11., Paul V. Dutton – Medical News Today – The French Health Care System 2004.jún.27. – Civitas – Health Care In France – David G. Green, Ben Irvine and Ben Cackett (2005)

Az Osztrák Egészségügyi Intézet adatai szerint Franciaországban a gyógyszerfogyasztás volumene 1998-ban az EU-átlag duplája volt (52) doboz). A magas gyógyszerfogyasztást és annak magas költségeit az orvosi protokollok, az ármegállapítás, a generikumok ösztönzése segítségével igyekeznek fékezni.

A gyógyszerforgalmazás Franciaországban gyógyszert csak gyógyszertárban lehet forgalmazni, nincs gyógyszer a patikán kívül. Bár erôs lobbitevékenység folyik, és a nagy európai láncok a liberalizációs javaslatokról szóló hírek felröppenése nyomán már kész stratégiákkal várják a liberaGyógyszertár VIII. évf. 8. szám 11

Gyógyszerészet Hollandiában Az egészségügy piacosítása kapcsán nagyon sokszor hivatkoztak Hollandiára, mint a liberalizációban, deregulációban élenjáró európai országra. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy egy országban jól bevált modell nem feltétlenül alkalmazható egy másik országban, ahol jelentôsen eltér a gazdaság, a társadalom, a politika fejlettsége, és nem szabad számításon kívül hagyni a történelmi-tradicionális különbségeket sem. Hollandia ország-imázsához nem csupán a szélmalmok, a tulipán, a sajt és a polderek tartoznak, az országról kialakított képhez hozzátartozik a jóléti állam és a liberalizmus fogalma is. A gazdaság magas növekedési üteme az általános európai tendenciához képest tartós (2007-ben 3,5%), az egy fôre jutó GDP tekintélyesen magas (2007-ben 34 ezer Euró/fô), és ugyanebben az idôszakban alacsony az infláció (1,6%) és a munkanélküliség (4,5%). A magas GDP magas, 9,2%-át költötte Hollandia az egészségügyre 2004-ben.

Hollandia 16 millió fölötti lakossága a Magyarország felénél kisebb 41 528 km2 területen él. A hagyományokhoz való ragaszkodást mi sem jelzi jobban, mint az ország államformája: az alkotmányos monarchia, az államfô az Orániai-Nassau házból származó Beatrix királynô. Márpedig nemigen vádolhatjuk a hollandokat konzervativizmusukkal: engedélyezett az egynemûek házassága, a coffee-shopokban nyíltan árusítanak cannabist, és hogy a szakmánál maradjunk: 2003. óta a holland patikákban legálisan lehet tárolni és forgalmazni marihuanát, igaz, hogy csak receptre.

A holland egészségügy A sokat emlegetett holland egészségügyi reform 2006. januárja van életben, a köte12 Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám

lezô, de teljes mértékben piaci egészségbiztosítás a szakmában a liberálisok által példaként emlegetett modellje már lerágott csont. Nem árt azonban tudni, hogy a holland jóléti állam két alkotó elve a „szuverenitás” és a „szubszidiaritás” azt jelentik, hogy amit a magánszféra nyújtani tud, arra ne vállalkozzon a kormány, a második alapelv a szervezett kölcsönös szolidaritás, amelyet a kormány tevékenyen támogat. A holland állam felel az egészségügyi ellátás hozzáférhetôségéért, kifizethetôségéért és minôségéért, de nem képes arra, hogy saját erôbôl oldja meg ezeket a feladatokat.* Az egészségügy finanszírozásához a munkáltatók járulékai 50, a munkavállalók járulékai 45, az állam hozzájárulásai pedig 5%-ot tesznek. A jövedelemarányos járulékon túl nominális összeget is fizetnek a biztosítottak. Az eltelt rövid idôszakban sem a biztosítók, sem az egészségügyi szolgáltatók nem jutottak profithoz, annak ellenére, hogy a befizetések növekedése évi 10% volt.

A gyógyszerészet helyzete Hollandiában Hollandiában mintegy 1800 közforgalmú gyógyszertár forgalmaz gyógyszereket, de a lakosság ellátásában részt vesz a mintegy 600 háziorvos, aki rendelkezik gyógyszerforgalmazási engedéllyel. Holland sajátosság, hogy a gyógyszertárak a vényköteles gyógyszerekre specializálódtak, mivel az OTC termékek több mint száz éves múltra visszatekintô hagyománnyal patikán kívül is árusíthatók. Egyedülálló arányt ért el az OTC termékek patikán kívüli árusítása, a táblázat néhány országgal összehasonlítva szemlélteti ennek mértékét: OTC termékek patikán kívüli értékesítésének aránya: Ország Németország Dánia Hollandia Norvégia Egyesült Királyság

% 11,7 11,0 84,1 10,0 32,0

Forrás: OTC-forgalmazás Európában (Markatingpirula 2005/1).

A nem receptköteles gyógyszereket mintegy 4000 drogériában is meg lehet vásárolni, és a liberalizáció újabb eredményeként szupermarketekben és benzinkutaknál is kaphatók a vénynélküli készítmények. Ez a lépés

azonban Hollandiában nem a patikákkal, hanem a drogériákkal szemben támaszt versenyt. Igaz, arra sincs külön elôírás, hogy a gyógyszertár mit forgalmazhat. Azonban a gyógyszertárban a forgalmazott termékkört nem próbálják meg hazainál nagyobb mértékben diverzifikálni, sokkal inkább a gyógyszerészek a szakmai színvonal növelését célozzák meg, integrálni próbálják a gyógyszerészi gondozási tevékenységet és az öngyógyszerezéssel kapcsolatos tanácsadást. Hamarosan a gyógyszerész is felelôs lesz a beteg optimális gyógyszeres kezeléséért, ugyanúgy, mint a kezelôorvos, és ez már az elsô lépés a közforgalmú gyógyszerészet mint szakterület elismerése felé. A vényköteles gyógyszerek dominanciája mellett a hagyományos receptek forgalma csökkenôben van, igen elterjedt módszer, hogy az orvostól a vény elektronikus úton érkezik. Terjed az interneten keresztüli gyógyszerrendelés lehetôsége.

Változások – a liberalizáció szelleme kontra szakmaiság A piaci biztosítók is beléptek a disztribúciós körbe, kiadásaikat úgy is igyekeznek csökkenteni, hogy bizonyos patikákban forgalmazott termékéket közvetlenül ôk juttatnak a biztosítottjaiknak (pl. inkontinencia-betét), de ezeknek a termékeknek a köre várhatóan bôvülni fog. Az egészségügyi kiadások, ezen belül a gyógyszerforgalom növekedését az állam és a profitorientált egészségbiztosítók beavatkozásokkal igyekeznek csökkenteni, de hagyományosan is az Európában szokásosnál hatékonyabb fékek mûködnek az egészségügyi rendszerben: a háziorvosok ritkábban küldik tovább a betegeket az ellátás magasabb szintjére, és az orvosi vizitek kisebb számban végzôdnek vényírással. Az orvosi protokollok szabályozottá teszik a terápiát, az orvosok a generikumokat részesítik elônyben. A patikák jövedelme úgy keletkezik, hogy minden egyes receptre felírt és kiadott gyógyszer után egységes összeget, 6,10 eurót kapnak. A jövedelmük jó részét azonban a nagykereskedôtôl kapott, megállapodás szerinti kedvezmények adják, ami függ a rendelés összetételétôl (generikus készítményekre akár 70%, az eredeti készítményre csak 10%), az átlagos kedvezmény 20% körül van.

A politika Hollandiában is felismerte, hogy a növekvô egészségügyi kiadások csökkentésére legkönnyebben a jövedelmezô és könnyen számszerûsíthetô, effektív megtakarításokat eredményezô lépésekkel szabályozható gyógyszerpiacon talál pénzt. Elôször a nagykereskedôk által a patikáknak nyújtott kedvezményeket csapolta meg, azután megállapodás született a gyógyszergyártók, biztosítók, a minisztérium és a patikusok között a gyógyszerárak csökkentésérôl, aminek következtében 40%-kal csökkentek a generikus készítmények árai, és a gyógyszerészeknek kötelezôen élnie kell a generikus helyettesítéssel. Várható ennek a szisztémának a teljes körû változása, a szándék az, hogy el fognak tûnni a kedvezmények, az állam már dolgozik egy másfajta finanszírozási rendszeren, amelyben a finanszírozás mértéke nem attól függ, hogy mennyi gyógyszert adnak el a patikákban, hanem a különbözô szolgáltatásoknak lesz díja. További várható változás, hogy a patikákkal a piaci biztosítók tender alapján fognak szerzôdést kötni, és egy, a teljes lakosságra és az egészségügyi szolgáltatókra kiterjedô átfogó országos egészségügyi információs rendszer révén megszûnik a beteg patikához kötöttsége, mivel majd minden gyógyszertárból elérhetô lesz minden beteg adata. Holland és magyar vonatkozása is van a MOSZ ôszi kongresszusával majdnem egyidôben, október 15-ére összehívott gyógyszerészeti konferenciának az Európai Bizottság szervezésében. A konferencián részt vesznek a gyógyszerészetben érintett piaci és nem piaci szereplôk, valamint a tagállamok képviselôi. A mûhelybeszélgetések fô témája a minôségi gyógyszerészeti szolgáltatások egységes piacának megvalósíthatósága lesz. Az Unió a Magyarországon végrehajtotthoz hasonló patikaliberalizációs terveket szô összeurópai szinten. Az Európai Bizottság Belsô Piaci Fôigazgatóságának megbízásából a holland ECORYS csoport készített felmérést majdnem két évig, az EU 25 tagállamában végzett kutatások alapján. Érdekes kérdés, ki kinek a modelljét alkalmazza, és vajon milyen EU direktívának kívántunk megfelelni a patikaliberalizációval? Hogy Magyarországot képviseli-e a hozzáértô, professzionális szakma, vagy csak kormányzati a képviselet, e cikk írásakor még nem tudjuk.

Patikalétesítés – tulajdon A patikalétesítésre vonatkozóan nincs sem földrajzi, sem népességi korlát, ennek ellenére a gyógyszertár-sûrûség meglehetôsen alacsony – egy patikára közel 10 000, ráadásul regisztrált lakos jut. Ma még minden holland állampolgárnak választania kell patikát, ahol a biztonságos gyógyszer-expediálást nagyban segíti a számítógépes adattárolás a beteg személyes, biztosítási

és egészségi adatiról (anamnézis, korábbi gyógyszerfogyasztás). A tulajdonos 1999 óta nem csak gyógyszerész lehet, és megengedett a többes tulajdonlás is, ez a lépés utat nyitott a láncoknak (többek között az elhíresült DocMorrisnak). A gyógyszertárak mintegy harmada különbözô gyógyszertárláncokhoz tartozik. A többség még saját gyógyszerészi tulajdonban van, de a független patikák mintegy 77%-a olyan gyógyszerészek tulajdonában van, akik valamilyen formában együttmûködnek és virtuális láncot alkotnak – azonos külsô megjelenéssel és egységesített szolgáltatásokkal –, válaszul más szereplôk piaci dominanciájára (!!!) A képzett személyzet kérdése a holland patikákban forró ügy. Viszonylag alacsony a gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészek száma, egy patikában átlagosan két gyógyszerész, és viszonylag sok, 10 asszisztens dolgozik. Vitatéma a gyógyszerészek és asszisztensek közötti munkamegosztás, mivel a jelenlegi gyakorlat érveket szolgáltat a liberalizációs törekvéseknek. A középfokú szakképesítéssel rendelkezô gyógyszertári asszisztensek olyan feladatokat végezhetnek, amelyekre más országokban kizárólag gyógyszerészeknek van engedélye. Az asszisztensek expediálhatnak, végezhetnek tanácsadást, azonban a gyógysze-

részek utasításai és írott instrukciói alapján, és ezt regisztrálják is a számítógépben. Egy gyógyszerész csak egy gyógyszertárat vezethet, és nem végezhet más üzleti tevékenységet. Valós ugyan a gyógyszerészi létszámprobléma, de ez sem elegendô indok a magas kompetenciájú, a bolognai rendszerben már 6 éves képzésben részesülô gyógyszerek nélkülözésére a patikákban. A közeli jövôben változás várható, a deregulációs tervek szerint egy gyógyszerész több patikát is irányíthat majd, de ez ellen a gyógyszertárak 90%-át tömörítô, 1842 óta mûködô Holland Királyi Gyógyszerészeti Társaság, a KNMP erôteljesen (és mindeddig eredményesen) tiltakozik a biztonságos és minôségi gyógyszerellátás veszélyeztetése miatt.

a beteg-orientált szolgáltatások bôvítésével érhetô el, ráadásul a kormányzattal és a biztosítókkal tárgyalások folynak a gyógyszerészi gondozási tevékenység finanszírozásáról. Erre azért is egyre nagyobb szükség van, mivel politikai indíttatású vita folyik a nagykereskedôk által a patikáknak nyújtott diszkont eltörlésérôl, és ily módon a gyógyszerészek a költségeik fedezésére használt forrástól esnek el. Hollandiában sem általánosan elterjedt a nálunk a használatos értelemben vett gyógyszerészi gondozás. Sokan úgy tekintik, hogy az adagolás, a kölcsönhatások vizsgálata, a betegek tájékoztatása és a betegrôl regisztrált adatok alapján egyes betegségek terápiás kontrollja és monitorozása kimeríti ezt a fogalmat. Ezen a területen a holland gyógyszerészek hatékony informatikai segédlettel rendelkeznek, a számítógépes programot a Holland Gyógyszerészek Tudományos Intézete biztosítja (WINAp). Hollandiában a különbözô betegségek kezelésére független bizottságok protokollokat készítenek, de a gyógyszertárban is protokollok alapján adják ki például az elsô alkalommal felírt gyógyszereket, magyarázzák el a segédeszközök használatát 2000-ben a Holland Királyi Gyógyszerészeti Társaság elkészített egy standard gyógyszerészi gondozási csomagot, amely minden polgár számára elérhetô. A csomag tartalmazza a vényírás, gyógyszerexpediálás, tanácsadás és a monitorozás szabványait. A gyógyszerészek kézhez kaptak egy ellenôrzô listát, ami alapján ellenôrizhetik, hogy teljes-e a tanácsadói-gondozási tevékenység * Jan-Kees Helderman Radbound Egyetem, Nijmegen, prezentáció, Budapest, 2006. november 6.

Gyógyszerészi gondozás A megnövekedett verseny és a változó igények miatt megtörtént a felismerés, hogy a gyógyszerész szakma presztízse és jövôje


Gyógyszerészek Országos Kongresszusa

2009.

– Elismerések átadása – Pályázatok eredményhirdetése

„A gyógyszertár, mint egészségcentrum” Program

14.00 – 17.00

Helyszín: Hotel Ezüstpart, Siófok

Plenáris program, elôadások felkért szakmai vezetôkkel Témakörök: – A gyógyszerész az ellátás-, és a gyógyszerbiztonság garanciája – Egészséget a gyógyszertárból – A népegészségügy fókuszában

2009. október 8. (csütörtök) – Gyógyszerészi Gondozás 14.00 – 14.30

Továbbképzés megnyitása

14.30 – 18.00

Új kognitív szolgáltatási lehetôségek a közforgalmú gyógyszerellátás területén I. Gastroenterologiai program

2009. október 9. (péntek) – Gyógyszerészi Gondozás 09.00 – 11.00

Új kognitív szolgáltatási lehetôségek a közforgalmú gyógyszerellátás területén II. A vér és a véralvadás gyógyszertana és farmakoterápiája. Programozott hatóanyag felszabadulás és a cirkadián ritmus. A paranterális gyógyszerbevitel fejlesztésének új eredményei. Tesztírás

11.00 – 13.00

14.00 – 16.00

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége közgyûlése Egészségpolitikai célkitûzések gyógyszerészeti aspektusai A gyógyszer-gazdaságossági törvény várható változásai kormányzati vezetôk prezentációjában.

16.00 – 18.00

Gyógyszeres Terápia Menedzsment Szív-Érrendszeri Prevenciós (SZÉP©™) Program a patikákban. Egyéni tanácsadás és a kockázati tényezôk kedvezô megváltoztatásának bemutatása. A programot vezetik: Prof Dr. Arnold Csaba és Dr. Samu Antal

2009. október 10. (szombat) – Szakmapolitikai Nap 09.00 – 12.30

Doktori díszoklevél átadó ünnepség a Semmelweis Egyetem, a Szegedi Tudomány-egyetem és a Debreceni Tudományegyetem vezetôinek részvételével


Szakmapolitikai Fórum aktuális kérdésekrôl

20.00 –

Fogadás a Kongresszus résztvevôi számára

2009. október 11. (vasárnap) Helyszín: Hotel Residence Siófok 09.00 – 12.30

Nemzetközi tendenciák a gyógyszerészetben Az elôadásokat az EuroPharm Fórum elnöksége tagjai a FIP vezetô tisztségviselôi és a Tennessee Egyetem professzorai jegyzik. Vezérelôadó: Dr. doc. Simon Kis Gábor A programot vezetik: Dr. Samu Antal és Prof. Dr. Halmos Gábor Satellite programok Helyszín: Hotel Ezüstpart Siófok – – – –

MOSZ Ifjúsági Fórum Jövô Gyógyszertára Szûrési módszerek Cégelôadások

Írország gyógyszerészete Írország 70 280 km² területû szigetország, népessége 4 517 758 fô (2009), a népességnövekedés 1,133%/év, a születéskor várható élettartam 78,24 év (nôk: 81,06 év; férfiak: 75,6 év). Írország 1973 óta tagja az EU-nak. Gazdasága kicsi, modern, kereskedelem-függô. A gazdaság 1995 és 2001 között nagyon erôs (évi átlag 9%-os) növekedést mutatott. Az egykor vezetô szerepet betöltô mezôgazdaság mára háttérbe szorult az iparral szemben. mely ma a GDP 46%-át állítja elô és a munkaerô 29%-ának ad munkát. Noha az ír gazdaság növekedésének motorja még mindig az export, fontos szerepe van a fejlôdésben a fogyasztók vásárlókedvében bekövetkezett pozitív változásnak, valamint az építôipar és az üzleti befektetések újbóli felvirágzásának. Az elmúlt tíz év során az ír kormány számos intézkedést vezetett be, melyek az infláció csökkentését, a kormányzati kiadások csökkentését, a munkaerô szakképzését és a külföldi befektetések támogatását célozták. A pénzügyi válság éppen a túlfûtött ingatlanpiac miatt rendítette meg a „kelta tigrist“.

Az ír egészségügyi rendszer áttekintése Írországban az Egészségügyi Minisztérium (DoH) felel ez egészségpolitikáért és az egészségügyi szolgáltatásokért. Az egészségügyi ellátás három részre tagozódik: az általános kórházi ellátás a szakorvosi ellátás és a háziorvosi ellátás. Az egészségügy irányítását nyolc regionális testület látja el Az Általános Egészségügyi Szolgálatot (General Medical Services, GMS) 1972-ben hozták létre. Az egészségügyi ellátásokra való jogosultság elsôsorban az Írországban való tartózkodástól és a jövedelemi helyzettôl, s csak másodsorban a társadalombiztosítási járulékfizetéstôl függ. Az egészségügyi ellátásokért Írországban a legtöbb esetben fizetni kell, azonban bizonyos szolgáltatások ingyenesek. Ezen felül meghatározott jövedelmi szint alatt igényelhetô az „egészségügyi kártya” (medical card), melynek tulajdonosai mentesülnek a díjfizetés alól. Az egészségügyi kártyára nem jogosult személyek is ingyenesen vehetik igénybe a kórházi járóbeteg-ellátást, azonban bizonyos kórházi, illetve járóbeteg-ellátásokért fizetniük kell. A háziorvosi ellátást az egészségügyi kártyával nem rendelkezôk csak térítés ellenében vehetik igénybe. Ingyenes a kórházi járóbeteg-ellátás és baleseti ellátás, amennyiben a beteg a háziorvosa beutalójával rendelkezik. Ellenkezô esetben 100 eurót kell fizetnie. A sürgôsségi ellátás ingyenes. A kórházi ellátásért meghatározott esetekben éjszakánként 75 eurót kell fizetni, ami maximálisan 750 eurót érhet el egy évben.

Gyógyszerkiadások Az egészségügyi közkiadásokat alapvetôen adókból finanszírozzák. A GDP mintegy 7%-át fordítják az egészségügyre, a gyógy16 Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám

szerköltségek az összes egészségügyi kiadások 9,9%-át teszik ki. A gyógyszerek 75%-a kerül forgalomba a gyógyszertárakon keresztül. Évi 2-3%-os infláció mellett a gyógyszerkiadások a 2000-es évek elején évi 10–11%-kal növekedtek. Az egészségügyi kártyával rendelkezôk ingyen juthatnak az orvos által felírt gyógyszereikhez. Az ír gyógyszerfizetési rendszer szerint egy személynek, illetve családjának maximum havi 100 eurót kell fizetnie az orvos által felírt gyógyszereiért. A rendszerben azon személyek vehetnek részt, akik nem rendelkeznek egészségügyi kártyával, és legalább egy éve Írországban élnek. Két állami biztosítási alap fedezi a gyógyszerköltségek fennmaradó részét. Becslések szerint az írek mintegy fele rendelkezik magánbiztosítással az orvosi és gyógyszerköltségek fedezetére. Az Ír Gyógyszertárak Egyesülete (Irish Pharmacy Union) 2009. januári független szakértôi jelentésében arról számol be, hogy a mintegy 1500 ír közforgalmú gyógyszertárban folyó szakmai szolgáltató tevékenységgel a gyógyszerészek 3.9 millió orvosi vizittôl tehermentesítik az egészségügyi szolgálatot a kártyabirtokosok által igénybevett 460 millió € értékû szolgáltatást nem kell megfizetnie az egészségügynek egy átlagos ír évente 23-szor keresi fel a gyógyszertárat

A gyógyszerek ára A gyógyszerek árképzésének alapját 9 EU ország (Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Hollandia, Spanyolország, Finnország, Ausztria és az Egyesült Királyság) nagykereskedelmi árainak átlaga képezi, az ír gyógyszerár ezt nem haladhatja meg. A nagykereskedelem árrése 10%, a gyógyszertárak átlagos kiskereskedelmi árrése 33% (az adat csak a vényköteles termékekre vonatkozik), az árréstömeg része az expediálásért fizetendô tételes díj, ami receptenként 2,87 €, de ügyeleti sürgôsségi ellátás esetén akár 7-15€ is lehet. Az ír gyógyszertárak nettó profitja átlagosan az árbevétel 6%-a.

Liberális gyógyszerpiac Az ÖBIG-PGEU már sokszor idézett tanulmányában (Community Pharmacy in Europe Lessons from deregulation – case studies 2006) az egyik deregulált referencia-ország éppen Írország, ahol a lakosság számához és távolsághoz 1996-ban kötött patikalétesítési korlátozásokat 2002-ben megszüntették. Lehetséges a többes és nem szakmai tulajdonlás, sôt a 2007. évi késôbb citált törvény a külföl-

di tulajdonlást is megengedi. Nincs akadálya a láncok létrehozásának. Szükségszerûen megjelentek a külföldi tulajdon ú nagyok, a brit Boots és Superdrug, a német Celesio, a belga-ír McSweeney. Az ország mindhárom nagykereskedôje már az 1990-es évek óta nagyban érdekelt a patikaláncokban (az Uniphar pl. már több mint 500 patikát tud magáénak). Azonban léteznek ír tulajdonú láncok is, mint. Pl. a Paddy Hickey gyógyszerész tulajdonában lévô 26 patikát számláló lánc, a McCabe, a Wexford vagy a SamMcCauley csoport. Mára a patikáknak csak 25%-a független, és nem tagja valamilyen láncnak. Ezzel együtt a gyógyszerészi tulajdon aránya a patikákban 90%. Írország a legkirívóbb példa arra, hogy a liberalizált piacon a várt csökkenéssel szemben a gyógyszerárak igen nagymértékben emelkedtek.

Gyógyszertári törvény – 2007 Írországban a gyógyszerészetet 2007-ben egy átfogó törvénnyel szabályozták (Pharmacy Act 2007). A törvény középpontjában az Ír Gyógyszerészeti Társaság áll, amely az azonos nevû régi, 1875ben alapított táraság jogutóda. A társaságnak minden regisztrált gyógyszerész tagja. Az Ír Gyógyszerészeti Társaságnak a törvény széleskörû jogokat biztosít a gyógyszerészet szakmai szabályozásában, fô funkcióit a törvény a következôkben határozza meg: a) szabályozza az országban a gyógyszerészi szakma tevékenységét, különös tekintettel a lakosság egészségének biztonságos megôrzésére, helyreállítására és javítására, b) biztosítja és támogatja a gyógyszerészi hivatást választók számára az oktatás és képzés magas színvonalát, c) biztosítja és támogatja a gyógyszerészek számára a megfelelô gyakorlat megszerzését, d) biztosítja a gyógyszerészek számára a folyamatos továbbképzést, beleértve a szakgyógyszerészi képesítés megszerzését, és e) felügyeli a törvényben foglaltaknak való megfelelést és a törvény hatályába tartozó intézkedéseket. Ennek szellemében a Társaság köteles vezetni a gyógyszerészek, gyógyszertárak és gyógyszertári asszisztensek nyilvántartását, meghatározza és betartatja a szakmai kvalifikációs irányelveket, intézkedéseket tesz a szakma fejlesztésére. A Társaságnak jogában áll I. felmérni a praktizáló gyógyszerészek képzettségét és alkalmasságát, II. szankcionálhatja a gyógyszerész nem megfelelô képzetségét, III. szankcionálhatja a gyógyszertár tulajdonos szabálytalan magatartását, IV. ellenôrizheti a regisztrációra jelentkezô személyek vizsgáit, V. tanácsot adhat a Miniszternek a funkciójához kapcsolódó ügyekben, VI. elôsegíti az információcserét a tagjai vagy azok csoportjai között, valamint a szolgáltatásaikat igénybevevô lakossággal, VII. nyilatkozatot tehet a gyógyszerészet bármely kérdésérôl, ami a funkcióiba tartozik. A kiterjedt jogosítványokkal rendelkezô Társaság vezetô szerve a 21 tagú Bizottság, számunkra szokatlan és érdekes módon a bizottság tagjait az egészségügyi miniszter jelöli ki, 11 tag nem lehet gyógyszerész, a 10 gyógyszerész tag közül 9-et a szervezet választással delegál, 1 pedig az oktatás képviselôje.

A törvény a regisztráción túl nem ír elô korlátozást a gyógyszertár létesítésben, de meghatározza a mûködés lehetséges formáit. A gyógyszertár tulajdonosával szemben elvárás, hogy természetes személy(ek) esetében legalább 3 éves gyakorlattal rendelkezô regisztrált gyógyszerész legyen. Ha a gyógyszertár társaság tulajdonában van, akkor a társaság igazgatójára vagy ügyvezetôjére vonatkozik az elôírás, hogy regisztrált gyógyszerész legyen, ha pedig a társaság képviselô által üzemelteti a gyógyszertárat, akkor a társaságnak a gyógyszer forgalmazásával foglalkozó részét regisztrált gyógyszerésznek kell személyesen irányítania. Tiltja a törvény a praktizáló orvosok tulajdonszerzését és alkalmazását a gyógyszertárakban. Megengedô viszont a törvény abban a vonatkozásban, hogy a gyógyszerészt ideiglenes távollétében regisztrált asszisztens helyettesítse, azonban szabályozza, milyen tevékenységek végzésére jogosult és nem jogosult az asszisztens, és definiálja az ideiglenes távollét elfogadható indokait. Az ír gyógyszerészet erôs lobbytevékenységet folytat a 2007-es törvény számukra kedvezôtlen paragrafusainak finomhangolására. Többek között elvárják, hogy az ír gyógyszerészek ugyanolyan szabadon létesíthessenek patikát az EU bármely országában, mint azt a törvény a külföldiek számára Írországban lehetôvé teszi. A generikumok forgalmazása igen alacsony szintû, a gyógyszerészek szorgalmazzák a generikus helyettesítést, ami számukra jelenleg nem megengedett. A brit példához hasonlóan kérnek vényírási jogosítványt meghatározott esetekben. A siker reményében tárgyalnak a gyógyszerészi gondozási tevékenység (elsôsorban a diabetes-gondozás, dohányzásról leszoktatás és drogellenes tevékenység) finanszírozásáról. Források – www.pharmaceuticalsociety.ie/Home/upload/File/Pharmacy_Act_ 2007/Pharmacy%20Act%202007.pdf – http://archives.tcm.ie/businesspost/2006/09/10/story17099.asp – www.pgeu.eu/Portals/6/documents/2006/Position%20and%20 policy%20papers/OBIG%20Report%20-%20final.pdf – www.kela.fi/in/internet/english.nsf/NET/060303151652PN?OpenDocument – www.pharmaceuticalsociety.ie/ – http://en.wikipedia.org/wiki/Health_care_in_the_Republic_of_Ireland Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám 17

A gyógyszerellátás Nagy-Britanniában a brit egészségügyi rendszer reformja tükrében

Nagy-Britannia gyógyszerekkel és egészségügyi termékekkel való ellátása túlnyomóan az NHS (National Health Service – állami egészségügyi szolgálat) ellátórendszerén keresztül történik. Ez magában foglalja a

közforgalmú gyógyszertárakat, kórházi gyógyszertárakat, orvosi készülék- és segédeszköz szállítókat, diszpenzálásra (gyógyszerkiadásra) jogosult általános orvosokat.

Az alapellátásban túlnyomóan a közforgalmú gyógyszertárak végzik a gyógyszer-, és részben az egészségügyi termékellátást is. A gyógyszertárak készletbeszerzése nagykereskedôkön, kisebb mértékben az elôállítókon keresztül történik.

A gyógyszertárakkal és gyógyszertári láncokkal a helyi egészségügyi hatóságok vagy az NHS elsôdleges ellátási szintjei ellátási szerzôdéseket kötnek. A közforgalmú gyógyszertárak nem létesülhetnek szabadon. 1987 óta az NHS a gyógyszertárakkal való szerzôdéskötést restriktív módon szabályozza, így a gyógyszertárak száma több mint 10 éve állandó. 2000-ben 12 258 közforgalmú gyógyszertár volt, azaz egy gyógyszertár átlagosan 4878 lakost látott el. A gyógyszertárakkal való ellátottság az ország részei között eltér, 2001-2002-ben Angliában egy gyógyszertárra 5116, Észak-Írországban 3320 lakos jutott.

A gyógyszereket három csoportba sorolják: vényköteles gyógyszerek, csak gyógyszertárban forgalmazható gyógyszerek, szabadon eladható gyógyszerek. Mivel az Egyesült Királyságban megengedett a gyógyszertárak többes, idegen, valamint társasági tulajdona, a független egyéni tulajdonban lévô gyógyszertárakon kívül vannak nagy gyógyszertárláncok, pl. Alliance Boots – több mint 2500 üzlet, Coop Pharmacy – több mint 360 üzletegység, Lloydspharmacy – a Celesio (2003-ig a neve GEHE) tulajdonában, több mint 1 600 patikája van, Numark – független patikák lánca, mintegy 1,700 patikával. 18 Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám

5071 általános orvosnak (13%) van diszpenzálási joga, akik túlnyomóan a távoli, vidéki régiókban gyógyszereket adhatnak ki. Az Egyesült Királyság azon kevés európai ország közé tartozik (Hollandián, Svájcon és Svédországon kívül), amelyekben megengedett a csaknem korlátlan csomagküldô kereskedelem.

Gyógyszerészek Az Egyesült Királyságban más OECD államokkal való összehasonlításban a foglalkozásukat gyakorló officinai gyógyszerészek aránya az 1000 lakosra jutó 0,39 gyógyszerésszel különösen alacsony.

Az alkalmazott officinai gyógyszerészek átlagos évi fizetése 2001-ben 25.000-33.000 font volt (41.000-54. 000 euró).

A gyógyszerek és egészségügyi termékek rendelése és kiadása A gyógyszerek és egészségügyi termékek rendelésére jogosultak az I. ellátási fokozatban az általános orvosok, fogorvosok, kórházi orvosok és meghatározott esetekben nôvérek, nemrég óta pedig a gyógyszerészek is. Az Egyesült Királyságban kb. 1500 gyógyszer rendelhetô (különbözô erôsségben és csomagolásban) az NHS-en keresztül. Ez a pozitív listához hasonló „Selected List” túlnyomóan generikumokat tartalmaz, és kizárja azokat a gyógyszereket, amelyek hatása nem igazolt. A listába fel nem vett gyógyszereket a betegeknek teljes áron meg kell fizetniük. Az Egyesült Királyságban 1998-ban az orvoshoz fordulások 69%-ában (1982-ben még 78%-ában) gyógyszereket rendeltek. Más OECD államokkal összehasonlítva az Egyesült Királyságban az egy lakosra jutó vények száma alacsony volt (10 vény/fôre 1997-ben). A 90-es évek második felében az Egyesült Királyságban a vények száma jelentôsen növekedett, különösen a cardiovasculáris betegségek kezelésének gyógyszereié (a vények aránya számszerûen és értékben több mint 20%-kal).

A rendelési magatartás az egyes brit országrészek között jelentôsen eltérô. Az azonos hatóanyagú gyógyszereknek a gyógyszerész részérôl való helyettesítése az Egyesült Királyságban – sürgôs esetek kivételével – nem megengedett. Amennyiben a piacon egy generikum rendelkezésre áll, úgy a közforgalmú gyógyszertárban az általában drágább eredeti készítmény kiadása csak a generikum áráig megengedett.

Gyógyszer- és egészségügyi termékfelhasználás A lakosság átlagos élettartamának növekedése a gyógyszer- és egészségügyi termékfelhasználásban is visszatükrözôdik. 1978 és 1998 között az idôsebb betegek gyógyszerrendelései több mint kétszeresükre emelkedtek, 98-ról 234 millió fontra, évi 12-rôl egy fôre 26 vényre, vagy az összes vények 32%-áról 50%-ra. Ezzel szemben a munkaképes korú lakosság gyógyszer- és egészségügyi termékfelhasználása 71%-kal csökkent, az egy fôre jutó vények száma 5,5-rôl 1,6 vényre.

A gyógyszerköltségek növekedése A gyógyszerköltségek aránya az egészségügyi kiadásokban 2000-ben az Egyesült Királyságban 10,2% volt, a GDP kb. 1,2%-a. A nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy az egy fôre jutó gyógyszerkiadások az OECD országokban lényegesen meghaladják az Egyesült Királyságét. Ezek 2002ben Németországban 10%-kal, Franciaországban 48%-kal és az USA-ban 319%-kal haladták meg az Egyesült Királyságét. Ugyancsak feltûnôen alacsonyak a gyógyszerkiadások a GDP arányában, Egyesült Királyság 1,2%, USA 2,6% és Franciaország 1,9%. A brit gyógyszeripari szövetség szerint az Egyesült Királyságban a legmagasabb a vényre felírt generikumok aránya, és itt a legalacsonyabbak generikumok árai Európában. Az eredeti készítmények lényegesen magasabb árai ellenére pl. 2001-ben az egy vényre jutó átlagos költség az Egyesült Királyságban (16,6 euró) lényegesen

alacsonyabb volt, mint Németországban (22,1 euró). Ez egyrészt az Egyesült Királyság lényegesen kedvezôbb generikum-áraival magyarázható, másrészt a drágább, innovatív gyógyszerek tartózkodó rendelésével. Az utóbbi öt évben bevezetett gyógyszerek piaci aránya 2001-ben az Egyesült Királyságban csak 16% volt, Németországban 24,9%, az USA-ban 32%. Az elsôdleges ellátás szektorában a generikum-vények aránya folyamatosan emelkedik. 1998-ban egy eredeti készítmény átlagára 23,70 euró volt, egy generikumé 4,75 euró (a viszony 5:1, 1988-ban még 3,4:1 volt). 1996 decemberétôl 2000 decemberéig az eredeti készítmények kiadásai 4,4-szeresükre emelkedtek, míg a generikumok költségei „csak” megduplázódtak. Az áremelkedések miatt 1999-ben és 2000-ben maximált árakat alkalmaztak be a Selected List 499 generikumára.

Gyógyszerárképzés 1957 óta az Egészségügyi Minisztérium a Gyógyszerár-szabályozási Rendszer (PPRS) keretében a gyógyszeriparral kialkudja az egyes originális készítmények alapárait (Net Ingredient Costs (NIC). A PPRS-en keresztül megállapítják a maximált árat, és korlátozzák az NHS-nek való eladásokból származó vállalati nyereséget. A NIC alapárak nettó eladási árak, és még nem tartalmaznak adókat. A generikumok „Gyógyszer Árszabásával” együtt ezek szolgálnak alapul az NHS által támogatott gyógyszerek árkalkulációjához. A disztribúciós költségek aránya (az árrés) a bruttó gyógyszertári eladási árban átlagosan 43,6%, és ezzel – a gyógyszertári láncok és a csomagküldô kereskedelem engedélyezése ellenére – lényegesen magasabb, mint pl. Németországban (28,8%). A gyógyszerek gyógyszertári eladási ára átlagosan 10%-kal magasabb, mint Németországban. Az NHS keretében térített gyógyszereket nem terheli forgalmi adó. Minden más gyógyszer a normál 17,5%-os forgalmi adó alá esik.

A gyógyszerköltségek térítése A közforgalmú gyógyszertárakban kiadott gyógyszereket az angol Egészségügyi Minisztérium és az országrészek legfelsô egészségügyi hatóságai közpénzekkel finanszírozzák. A közforgalmú gyógyszertáraknak történô fizetéseket a „Gyógyszer Árszabásban” állapítják meg, amit havonta hirdetnek meg. Az NHS-sel elszámolandó minden receptért (2001-2002-ben havonta átlagosan egy gyógyszertárra 5000 vény jutott) 1,55 eurót fizettek. A gyógyszertárak további bevételeket értek el a magánreceptek beváltásával, az öngyógyszerelés gyógyszereinek, a szabadon eladható gyógyszereknek a kiadásával és olyan szolgáltatásokkal, mint oxigénkiadás, vérnyomás- és vércukormérés, tanácsadási tevékenységgel, és pótlékokkal, pl. a 24 órás szolgálat pótlékával. A rendelt gyógyszerek vagy egészségügyi termékek minden csomagolásáért a betegeknek elvileg egységesen jelenleg 6,30 font (10,30 euró) díjat kell fizetniük. Ez azokra a gyógyszercsomagolásokra is vonatkozik, amelyeknek az ára a receptdíj alatt van (kb. a rendelt gyógyszerek 50%a). Azok a betegek, akik állandóan gyógyszerekre szorulnak, egy elôfizetési utalványt szerezhetnek négy hónapra 32,90 fontért (54 euró) vagy egy évre 90,40 fontért (148 euró), ami a receptdíjak fizetését átalányban fedezi az említett idôszakok alatt. A receptdíjfizetés alól azonban a lakosság nagy része mentes, pl. a 16 éven aluliak, képzés alatt állók, terhesek, 60 éven felüliek, alacsony jövedelmûek. A betegek által fizetett térítés 1998-ban az elsôdleges ellátási szektor gyógyszerköltségeinek csak 6%-át fedezte.

Gyógyszerellátás a szekunder és tercier ellátási fokozatban – kórházi gyógyszertárak A kórházi gyógyszertárak látják el mind a fekvôbeteg-ellátásba felvett betegeket, mind az elbocsátás elôtt állókat, valamint a kórházban ambulánsan kezelt betegeket. A kórházi utókezeléshez szükséges gyógyszere-


ket a kórházban rendelik 4 hétre, és azokat a betegek díjmentesen hazavihetik. Ezzel szemben a kórházi ambuláns betegeknek a gyógyszereket a szokásos 6,30 font receptdíj ellenében adják ki. A fekvôbeteg-ellátás utáni és az ambulanter ellátott betegek gyógyszerellátása a kórházi gyógyszertárak és a kórházi költségvetések jelentôs többletterheléséhez vezet. A kórházban bevezetendô új gyógyszerekrôl a kórház gyógyszerbizottsága dönt. A gyógyszerbizottsághoz nemcsak orvosok és a kórház gyógyszerésze tartozik. A gyógyszerbizottság egy gyógyszerjegyzéket (Drug Formulary) dolgoz ki. A kórházi költségvetésben a gyógyszerek aránya 3-4%. A British National Formulary (BNF) összefoglalja a felírható gyógyszereket. 15 indikációs csoportba és további alcsoportokba sorolva a BNF egy értékes kézikönyv az orvos és a gyógyszerész számára, mert fontos információkat foglal össze a gyógyszer kiválasztására, felírására, kiadására és alkalmazására. Kimutatja az NHS állami egészségügyi szolgálat által nem térített gyógyszereket, a szigorú költség-haszon elemzés szerint kevéssé alkalmasként besorolt gyógyszereket, és ezzel költségfékezôen hat a gyógyszerkiadásokra.

A „The NHS Plan” reformprogramnak a gyógyszerügyre való kihatásai A 2000 júliusában kezdôdött egészségügyi reformprogramot szeptemberben a gyógyszerügy területére is kiterjesztették. A gyógyszertárak és a gyógyszerészek szerepének erôsítésével költségeket kell csökkentenie,

javítania kell a népegészséget és a betegelégedettséget. Meghatározott kompetenciákat áthelyeznek a kórházi osztályokról és az orvosi praxisból az ambuláns ápolási szolgálatokra és a közforgalmú gyógyszertárakra. A gyógyszertáraktól aktív farmakológiai-terápiás betegtanácsadást várnak, amivel orvoshoz fordulást takarítanak meg, és javítják a betegellátást. Számos gyógyszer és egészségügyi termék felírási kötelezettségét feloldották. Az általános orvosok, gyógyszertárak, községi nôvérek és terapeuták ellátási központokba való összevonásával javítani kell az elsôdleges ellátás hatékonyságát, hogy csak súlyos esetben legyen szükség kórházi beutalásra. Ez költségcsökkentést jelent a szekunder ellátás terén, ugyanakkor a központok a betegeknek kényelmes és idôkí-

mélô orvosi kezelést nyújtanak. 24 órás, területet lefedô gyógyszerellátást kell nyújtani a betegeknek jól elérhetô távolságban, valamint tapasztalt nôvérekkel mûködô NHS Direct telefonszolgálatot. Vényköteles gyógyszereket rendelhetnek gyógyszerészek és erre képzett nôvérek is a 2000. évi brit gyógyszertörvény szigorú feltételei mellett. Ehhez személy szerinti felhatalmazást kell elnyerniük. A kórházi gyógyszerészeket egyebek között arra hatalmazzák fel, hogy a betegek elbocsátás utáni gyógyszerelését segítsék elô, az officina gyógyszerészek arra kapnak jogosultságot, hogy tartós gyógyítás keretében rendeljenek gyógyszereket. A gyógyszertárakban az intenzívebb betegfelvilágosítással el kell érni: a betegcompliance javítását és ezzel a gyógyszerszedési hibák elkerülését a nemkívánatos gyógyszerhatások és interakciók elkerülését a gyógyszerpazarlás elkerülését. A gyógyszerészeket a jövôben ellenôrzik szakmai kompetenciájuk és a nyújtott szolgáltatás minôsége tekintetében. A Brit Királyi Gyógyszerésztársaság a gyógyszerészek igazolt inkompetenciája esetén törli ôket a társaság nyilvántartásából, és megtiltja a hivatás gyakorlását. 2003 áprilisáig az NHS állami egészségügyi szolgálat minden intézményét, a gyógyszertárakat is akkreditálni kellett, hogy az NHS-en belül elérjék a munkafeltételek és munkafolyamatok legmesszebbmenô standardizálását. Forrás – Krankenhauspharmazist, 2004,25,6,269-283.

Gyógyszerpiac Németországban A német gyógyszeripar az iparilag fejlett országok között egyike a legnagyobbaknak. 2003-ban 117 ezer a foglalkoztatottak száma 1100 gyógyszercégnél. A gyógyszeripar összforgalma 23,6 milliárd EUR (11,2 milliárd belföldi eladás, 12,4 milliárd export). 2003-ban a német gyógyszerpiac összforgalma 36,6 milliárd EUR. Ebbôl 32,2 milliárd (86%) jutott az ambuláns szektorra, 3 milliárd (8%) aktív kórházakra és 2,4 milliárd más létesítményekre. 2003-ban a gyógyszerkiadások 70%-át a kötelezô betegbiztosítás, 6%-át a magánbiztosítások, mintegy 18%-át magánjellegû kiadások és 5%-át egyéb biztosították. Németországban magas a gyógyszertárak száma. 2002-ben egy gyógyszertárra 3807 lakos jutott. 20 Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám

A gyógyszertárak mind független gyógyszerészi magántulajdonban vannak. 2004tôl engedélyezett a többszörös tulajdonlás, miszerint egy magányszemély tulajdonában több, de legfeljebb 4 gyógyszertár állhat, melyek mindegyikének kis távolságban kell lenni egymástól. A német törvény tiltja a patikusok lánccá szervezôdését. A gyógyszergyárak a készítmények árának meghatározását szabadon végzik. A vényköteles készítmények gyógyszertári értékesítési ára az ún. gyógyszerár-rendelet alapján kerül meghatározásra a gyógyszer nagykereskedôk és gyógyszertárak árrésének szabályozásán keresztül. A gyógyszerár-rendelet a vény nélkül kapható készítményekre nem vonatkozik. Az egyes készítmények, illetve terápiás eljárások támogatására vo-

natkozó ajánlások és irányelvek a gyógyszerirányelvekben találhatók. A gyógyszertámogatás alapvetô kritériuma, hogy a felírás célszerû, gazdaságos és szükségszerû legyen. A betegbiztosítókon keresztül történô térítés különbözik a generikumok és a szabadalmilag védett gyógy-

szerek esetében. A nem vényköteles készítményeket nem térítik a betegbiztosítók, csak kivételes esetekben, különösen súlyos megbetegedéseknél kivételi lista alapján. A generikumok támogatása referenciaárak szerint történik. A német gyógyszerpiacon nagy számban vannak jelen hasonló minôségû termékek, összehasonlítható hatással és részben azonos összetétellel, de rendkívül eltérô áron. A referenciaár rendszer a biztosítottak közösségét hivatott védeni a túlzottan magas gyógyszeráraktól. Az ún. referenciaár-csoportokat a Szövetségi Egészségügyi Tanács határozza meg. Ezt követôen a betegbiztosítók fôszövetségei határozzák meg a konkrét referenciaárakat. A referenciaárak gyógyszercsoportonként három különbözô szintet érintenek: Elsô szint: készítmények azonos aktív hatóanyaggal, hatásmechanizmussal Második szint: készítmények farmakológiai illetve terápiás szempontból összehasonlítható aktív hatóanyagokkal – különösen kémiailag rokon anyagok Harmadik szint: készítmények összehasonlítható terápiás hatással – különösen kombinációs termékek

vonatkozólag határoztak meg fixárakat (protonpumpagátlók, statinok, angiotenzingátlók, triptánok), de további gyógyszercsoportokkal bôvítik a listát. Az önrészfizetés mértéke 10%-os, függ a készítmény árától, de minimum 5 EUR, maximum 10 EUR mértékû. Itt is érvényes az önrészfizetés alóli mentesség határa, ami az éves jövedelem 2%-a, krónikus betegek körében az éves jövedelem 1%-a. Amennyiben az orvosi recept lehetôvé teszi a helyettesíthetôséget vagy csak egy adott hatóanyagot ír elô, a gyógyszerész határozza meg az eladásra kerülô terméket (az aut-idem szabályozás 2002. február 28-tól hatályos).

A gyógyszerpiac 2006-os változásai és annak okai Németországban a gyógyszergyártó cégek egy-egy új hatóanyagot 20 éves idôtartamra szabadalmaztathatnak. Ezen idô alatt a piacon hasonló hatóanyag-tartalmú, alacsonyabb áron kapható generikumok elôállítása és forgalmazása nem engedélyezett. A referenciaárszabályozás bevezetésének korai idôszakában szabadalom alá esô gyógyszereket is bevettek szabályozó rendszerükbe, ezt követôen (1996-tól) csak a lejárt szabadalmú gyógyszerekre alkalmaz-

ták a referenciaáras rendszert. A szabadalmaztatott készítmények száma és az ezekre fordított kiadások ennek köszönhetôen hamarosan rendkívüli mértékben megnôttek (2002ben a gyógyszerkiadások 40, egy évvel késôbb már 66%-át tették ki), holott az újonnan szabadalmaztatott készítmények körében sok az ún. látszat-innováció, azaz olyan termék, amely megfelel ugyan a szabadalmi kritériumoknak, de valójában nincs terápiás többlethaszna. A 2004-es egészségügyi reformnak köszönhetôen ezek az ún. látszatinnovációk bekerültek a referenciaár-szabályozás alá esô készítmények körébe és ezzel lehetôvé vált a valóban innovatív kutatás financiális támogatása. A költségek azonban ennek ellenére is tovább növekedtek és 2005 végére rekordmagasságot értek el, aminek következtében újabb költségcsökkentô intézkedések bevezetése vált szükségessé. A betegbiztosítók csúcsszervei ezért is üdvözlik a kormány új intézkedését, bár elgondolásuk szerint további optimalizáció válik szükségessé. Javaslatuk szerint többek között a gyógyszertárak fixfelárát (jelenleg ez 8,1 EUR) kellene 70 centtel csökkenteni, ami éves szinten további 400 millió EUR megtakarítást eredményezne. Problémásnak látják továbbá a jelenlegi referenciaárszabályozás megváltoztatását is, ami a biztosítottak részérôl az önrészfizetési kötelezettség növekedésével járhat együtt, ugyanis a vényköteles készítmények csupán 45%-a maradna a referenciár-szabályozás körében. A gyógyszerellátás gazdaságosságát javító törvény a betegbiztosítókat évi mintegy 1,3 milliárd EUR-val tehermentesítheti. A törvény a következô fôbb intézkedéseket tartalmazza: az ún. természetbeni kedvezmény (Naturalrabatt) tiltása minden gyógyszerre vonatkozó kétéves árbefagyasztás a generikumok árának a kötelezô betegbiztosítás javára történô 5%-os csökkentés a valódi innovációk (melyek nem tartoznak a referenciaáras rendszerbe) és a látszatinnovációk egyértelmû megkülönböztetése az orvos egyéni felelôsségének növelése a gyógyszerfelírások esetén (bonus-malus szabályozás). Forrás – Tájékoztató országtanulmány Németország (medinfo)

A kötelezô egészségbiztosítás Németországban a receptre felírt készítmények árát a biztosítottak részére alapvetôen az elôírt referenciaár mértékéig téríti, az árkülönbözetet az önrészfizetés költségén kívül a biztosított köteles megtéríteni. Ez a szabályozás az önrészfizetési kötelezettség alól mentesülô személyekre is vonatkozik. Az orvos köteles a biztosítottakat minden ilyen esetben megfelelôen tájékoztatni illetve figyelmüket az árkülönbözet térítési kötelezettségére felhívni. A szabadalmi védettség alá esô, bizonyítottan terápiás újdonságokat jelentô készítményeket a biztosítók teljes mértékben térítik. 2005-ben elsô ízben a szabadalom által védett gyógyszerek körében is limitálták a térítés felsô határát. Eddig négy csoportra Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám 21

Egészségügy olasz módra Az olasz egészségügy mutatói

Olaszország ízig-vérig „európai” ország, az Európai Unió elôdjének, már a Római szerzôdéssel 1957-ben alapított EGK-nak is alapító tagja. Az ország területe 301 225 km2, lakossága 57 millió, államformája köztársaság. A végrehajtó hatalmat az államfô és a kormány együtt gyakorolja. Olaszországban kétkamarás parlament mûködik, amelynek mindkét kamarája egyenlô jogokkal rendelkezik. Az alsóház (azaz Képviselôház) 630 képviselôbôl áll, a felsôház (azaz Szenátus) 315 tagból áll. Nemzeti színeink azonosságán túl, találunk hasonlóságot is Olaszország és hazánk között. A 90-es évek közepe óta a halálozási arány fokozatosan megelôzte a születési arányt. 100 gazdaságilag aktív emberre 48 szociálisan függô esik. Olaszország gazdasági növekedési üteme a legalacsonyabbak közé tartozik a 27 tagú Európai Unióban. Az államháztartás hiánya és az államadósság magas, a foglalkoztatottság nemzetközi összehasonlításban alacsony, az olasz export nemzetközi versenyképessége gyenge. Ha az állami kiadásokat nem fogják vissza, akkor az olasz államadósság fenntarthatatlanná válik. E problémákat a csekély parlamenti többséggel rendelkezô kormány reformokkal próbálja enyhíteni, ám a reformlépések kudarcai és felpuhulása azt jelzi, hogy a kormány a gyengébb ellenállás útját választja. Olaszországnak erôs kormányra lenne szüksége, amely képes a gazdaságpolitika prioritásait meghatározni, stratégiai reformkoncepciókat kidolgozni és végrehajtani. A gyenge legitimitású kormányok szélesebb politikai konszenzus hiányában nem képesek erre. A megoldás akadálya ezért nem is annyira gazdasági, mint inkább politikai jellegû. 22 Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám

Mindezek ellenére Olaszország egészségügyi ellátása nemzetközi mércével is jónak mondható. Olaszországot az OECD országaival összehasonlítva 2006-ban, az egészségügyre fordított kiadások a GDP 9,0%-át érték el, ami valamivel meghaladja az OECD országok 8,9%-os arányát. Az egy fôre jutó egészségügyi kiadásainak 2.614 USD összegével alatta marad az OECD országok 2.824 USD átlagának. A 2000– 2006 években az egészségügyi kiadások Olaszországban reálértéken évente átlagosan 2,8%-kal nôttek, ami jóval alacsonyabb az OECD országok évi 5,0%-os növekedési üteménél. Az egészségügyi kiadásokon belül azonban a közfinanszírozás aránya 77%, ami meghaladja az OECD országok 73%-os átlagát. A viszonylag alacsony egészségügyi kiadások ellenére 1000 lakosra 3,7 orvos jut (OECD átlag 3,1). Ugyanakkor 1000 lakosra 3,3 kórházi ágy jutott 2006-ba (OECD átlag 3,9). A csökkenés mindenütt megfigyelhetô, elsôsorban a kórházban töltött napok átlagos számának csökkenése, és az egynapos sebészeti ellátás növekedése következtében. Olaszországban ugyanebben az idôszakban növekedett a lakosság hozzáférése olyan csúcstechnológiákhoz, mint az MRI és a CT. Az életkörülmények javulásának, a közegészségügy fejlesztésének és az orvostechnológia fejlôdésének köszönhetôen 2004-ben a születéskor árható élettartam 80,9 év volt Olaszországban (OECD 78,9 év). A csecsemôhalandóság is csökkent az elmúlt évtizedekben, 1000 élveszületésre 3,9 haláleset jut (OECD 5,2). A dohányzás visszaszorítása terén is eredményt tud felmutatni Olaszország, 2006-ban a naponta dohányzó felnôttek aránya az 1990 évi 27,8%-ról 23%-ra esett vissza. A súlyfelesleggel rendelkezôk aránya a többi országhoz hasonlóan Olaszországban is nôtt, az 1994-ben megállapított 7,0%-ról 2006-ra 10,2%-ra nôtt az elhízás aránya, ezért a jövôben várható az ezzel összefüggô krónikus betegségek (diabetes vagy asthma) és az erre fordított kiadások növekedése.

Az egészségügyi rendszer jellemzôi A mintegy 30 éves múltra visszatekintô Nemzeti Egészségügyi Rendszer – SSN (Servizio Sanitario Nazionale) Olaszország egész lakossága számára biztosít egészségügyi ellátást. Bár a rendszer az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alatt áll, maga a rendszer háromszintû:

Nemzeti szint: az Egészségügyi Minisztérium háromévente egészségügyi tervezetet alakít ki, ami meghatározza az egészségpolitikát – PSN (Piano Sanitario Nazionale) Regionális szint: a 20 régió a saját forrásaiból megvalósítja a tervezetet, és hozzáigazítja a régió-specifikus igényekhez. Ennek következménye az, hogy földrajzi különbségek alakulnak ki az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés és a beteg önrész vállalásának tekintetében. Helyi szint: a helyi egészségügyi intézmények – ASL (Azienda Sanitaria Locale) nyújtják a szolgáltatásokat – az alapszintû orvosi ellátást, a közkórházba nem sürgôsségi alapon történô beutalás koordinálását. Az egészségügy közfinanszírozása adókból történik. Az adóból finanszírozott, mindenki számára hozzáférhetô ingyenes egészségügyi szolgáltatások csomagját nemzeti szinten határozzák meg. A nemzeti egészségügyi alapot (FSN) évente a költségvetési törvény állapítja meg. A pénzt a különbözô regionális egészségügyi alapok között többnyire demográfiai alapon osztják el. A régióknak kifizetett pénzeket azután a helyi egészségügyi társaságoknak (ASL) fejkvóta alapján adják tovább. Mivel a polgároknak választási szabadságuk van, a helyi egészségügyi társaságok konkurenciában állnak egymással és azokkal a magánszolgáltatókkal, amelyeket a regionális hatóság engedélyezett. A már korábban említett magas, 77%-os közfinanszírozási arány mellett a magánbiztosítás még a magánkiadások vonatkozásában sem jelentôs: a magánkiadásokon belül 90%-ot közvetlenül a lakosság fizet, csupán 10% magánbiztosítók által fizetett arány. Itáliában az egészségügyi magánbiztosításnak két fô típusa van: társasági, amikor cégek biztosítják alkalmazottaikat, és néha azok családtagjait is; valamint a nem társasági, amikor egyének kötnek biztosítást saját magukra vagy családjukra. Mind forprofit, mind non-profit szervezetek nyújtanak egészségbiztosítást, legyen az akár kollektív, akár egyéni. Más EU tagországokkal (pl. Németország vagy Hollandia) szemben a magánbiztosítási szektor alig van integrálva a közfinanszírozású szektorral. Ennek következményeként az egészségügyi magánbiztosító társaságok inkább helyettesítik, mintsem hogy kiegészítenék az állami egészségügyi rendszer által nyújtott szolgáltatásokat.

Az adókból finanszírozott egészségügyi kiadások kordában tartásán kívül az olasz rendszer súlyos problémája az ellátás területi egyenlôtlensége. Az egészségügy jelenleg csaknem kizárólag regionális ügy. Minden régió adhat ki egészségügyi törvényeket. A nemzeti befolyás csak a finanszírozásra és a támogatási ügyekre korlátozódik. Ez fokozódó differenciálódáshoz vezetett a régiók és a regionális egészségügyi rendszerek között. Következményként a betegek a központi és a déli régiókból az északi kórházakba áramlanak, annak ellenére, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat a saját régióikban is finanszírozzák. Egy tanulmány szerint Olaszországban nagyobbak a különbségek a regionális egészségügyi rendszerek között, mint sok európai rendszer közötti különbségek.

Gyógyszertárak Olaszországban Olaszországban a korlátozó és liberalizált vonások együtt élnek a patikák szabályozásában. Olaszország az európai országok közül szinte a legtöbb alkalommal avatkozik be a gyógyszerpiac mûködésébe. Az állami egészségügy finanszírozhatóságát „kézi vezérléssel” könnyebb megvalósítani, mint a piaci mechanizmusok elôre jól nem kalkulálható hatásaira bízni a költségkeret alakulását. Az uniós deregulációs nyomás ellenére Olaszország kitart a gyógyszertár létesítés és mûködtetés korlátozása mellett. Gyógyszertár csak gyógyszerész vagy gyógyszerész magánszemélyek társulásának tulajdonában lehet a ma érvényben lévô szabályok szerint, nem megengedett a szakmán kívüli tulajdonlás, sem pedig a gyógyszerész magánszemély többes tulajdona. Gyógyszerészekbôl álló „szövetkezet” is csak legfeljebb 4 patikát mûködtethet. Területi korlátozás is van a szabályozásban: a 12.500-nál kevesebb lakossággal rendelkezô településéken 5000 fôre juthat egy gyógyszertár, az ennél nagyobb városokban 4000 lakosra juthat egy gyógyszertár. A privilegizált helyzeten az elsô komoly rést a Bersani miniszter nevével fémjelzett reform ütötte, amely lehetôvé tette 2006-tól az OTC termékek patikán kívüli árusítását. A reform elsô lépcsôjeként meghirdetett intézkedés tiltakozó hullámot váltott ki az országban mintegy 17.000 patikát mûködtetô gyógyszerészek körében. A rendelet bevezetését követô egy évben 1148 üzlet regisztráltatta magát a nem vényköteles szerek árusítására. Azonban ténylegesen nem több, mint 800 árusítóhelyen forgalmaznak gyógyszert, mivel magasak a felmerülô költségek, és kötelezô a gyógyszerészi jelenlét az expediáláshoz. A betegek szívesebben választják a hagyományos gyógyszertárat, ahol tanáccsal is ellátják ôket, annak ellenére, hogy a szupermarketek, drogériák akár 25-30%-kal olcsóbban árulják a szabadáras termékeket. A liberalizáció következô lépcsôjeként javaslati szinten a vényköteles nem támogatott termékkör is kikerülhetne a patikákból, de itt a reformszándék megtorpant.

ellenére az olasz gyógyszer-árak nem ritkán meghaladják az EU más országaiban érvényes árakat. Nem tudott komoly eredményeket felmutatni a generikus program sem. A generikumok árának 20%-kal alatta kell maradniuk az originális termékek árának, azonban a gyártók találékonyak az árkorlátok alóli kibújásban. Az olasz szabályozás gyakran él az elôírt árcsökkentés eszközével és az árbefagyasztással, legutóbb 2005-ben kellett a gyártóknak 20%kal csökkenteniük a nem vényköteles gyógyszerek árát, és csak kétévente emelhetnek árat. Ugyanakkor liberalizálta a nem vényköteles gyógyszerek ármegállapítását. A gyártókkal való ármegállapodás mellett nemzeti szinten születik döntés a gyógyszerek kisés nagykereskedelmi árrésérôl. Sokáig tartotta magát egy 6,65%-os nagykereskedelmi és egy 26,7%-os kiskereskedelmi árrés, azonban a ténylegesen realizált árrés ennél alacsonyabb (a nagykereskedelemben 5, a kiskereskedelemben 20,4% körül). A nemzeti egészségügy (NHS) által támogatott gyógyszerek körében a gyógyszertárak 1997 óta diszkont nyújtására kötelezettek, a gyógyszerek árának függvényében – a magasabb árfekvésû gyógyszereknél magasabb %-os kedvezményt kell nyújtaniuk, így végsô soron egy degresszív árrés szisztéma lakul ki.

Gyógyszerek árának támogatása Olaszországban a támogatási rendszer általános feltételeit nemzeti szinten határozzák meg, és regionális szinten a helyhatóságok alkalmazzák. Ha egy gyógyszer EMEA vagy olasz hatósági (AIFA) engedéllyel rendelkezik, a gyártó támogatási kérelemmel fordulhat a Nemzeti Gyógyszerészeti Hatósághoz. A terméket A, C vagy H osztályba sorolhatják. A kategória: az alapvetô fontosságú és a krónikus betegségek kezelésére szolgáló, az NHS által 100%-ban támogatott termékek C kategória: amelyek nem rendelkeznek az A kategória jellemzôivel, és nem támogatottak, ezek árát a gyártó szabadon határozhatja meg. H kategória: olyan termékek, amelyeket csak kórházban támogatnak 100%-ban Mivel a támogatás 100%-os, a co-payment sajátos formáját vezették be: Életkortól, a betegség súlyosságától, rokkantságtól, betegségek krónikusságától és szociális hovatartozástól függôen az olasz állampolgárok ingyenes gyógyszerellátásban részesülnek, a gyógyszereket ingyenes receptre írják fel, ami azt jelenti, hogy sem a receptért, sem a gyógyszerért nem kell tichetet (költség-hozzájárulást) fizetni. A vényköteles nem támogatott gyógyszerek teljes kereskedelmi árát meg kell kifizetni. A tichet ára: 2- 4 € között van a felírt gyógyszerek után. A „tichet az országon belül nem egységes: regionális szabályozás tárgya.

Gyógyszer árak

Európai Bizottság kontra Olaszország: a tét nagy

Olaszországban is a sok helyen alkalmazott referencia-ár rendszer mûködik, ennek

Az olasz gyógyszerészetre a figyelem ma egy Európai Bíróságon lévô ügy miatt irá-

nyul: árgus szemekkel figyelik a döntési folyamatot mind a terjeszkedni kívánó multinacionális nagykereskedôk és patikaláncok, mind az etikus gyógyszerészetnek elkötelezett gyógyszerészek Európa-szerte. Egy 2008. július 17-i fôtanácsnoki indítvány alapján az Európai Bíróság 2008. december 16-tól tárgyalja Olaszország ügyét. Olaszországban csak a gyógyszerész végzettséggel rendelkezô magánszemélyek, illetve a kizárólag gyógyszerészekbôl álló vállalkozások szerezhetnek részesedést magángyógyszertárakban. Emellett a gyógyszerészeti készítmények forgalmazását végzô vállalkozások nem szerezhetnek részesedést magán- és közgyógyszertárakat üzemeltetô társaságokban. A Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást Olaszország ellen, mivel álláspontja szerint az említett tilalmak korlátozzák a tôkemozgás, a letelepedés, és a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Olaszország e tárgyban az elsô figyelmeztetést 2005-ben kapta e tárgyban az Európai Bizottságtól, de azóta sem változtatott a szabályozáson. A döntés 2009 közepére várható, ám ez nem egy lefutott meccs: Yves Bot fôtanácsnok szerint a gyógyszertárak birtoklása és üzemeltetése fenntartható kizárólag a gyógyszerészek számára A fôtanácsnok úgy véli, hogy az ilyen szabályt elôíró olasz jogszabályokat a lakosság gyógyszerekkel való megfelelô ellátása biztosításának célja igazolja. A fôtanácsnok emlékeztet arra, hogy a közegészség terén a nemzeti hatáskör fenntartásáról kifejezetten rendelkezik az EK 152. cikk (5) bekezdése, amely elôírja, hogy „a népegészségügy terén való közösségi fellépés során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tagállamoknak az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás szervezésére és nyújtására vonatkozó hatáskörét”. Mindamellett a fôtanácsnok érvelése szerint a fenntartott hatáskörük gyakorlása során a tagállamok nem mentesülnek a közösségi kötelezettségeik alól. Annak a nemzeti szabálynak, amely szerint a gyógyszertárakat csak gyógyszerészek birtokolhatják és üzemeltethetik, a fennmaradása érdekében összhangban kell állnia a Szerzôdés letelepedési szabadságra vonatkozó rendelkezéseivel. Figyeljünk, szurkoljunk!


Gyógyszerészet Portugáliában Portugália sok tekintetben összehasonlításul szolgálhat a magyar gyógyszerpiac vonatkozásában, mivel sok közös vonást mutat a lakosság számában (2005-ben 10,57 millió lakos), a gyógyszerköltségek GDP-n belüli magas arányában és emellett alacsony egy fôre jutó összegében. Egészségügyi rendszerének hasonló problémái, a gyógyszerpiac liberalizációjának folyamata tanulságokkal szolgálhat számunkra is.

A portugál egészségügy Portugália egészségügyének finanszírozása elsôsorban adókból történik, az állami szektor a teljes egészségügyi kiadásoknak mintegy 72%-át finanszírozza. A portugál NHS (Nemzet Egészségügyi Rendszer) garantált állampolgári jogon biztosítja az egészség megôrzését, többnyire ingyenesen. Portugáliában a betegek az egészségügy finanszírozásában co-payment és térítés formájában vesznek részt. Az NHS által biztosított egészségügyi szolgáltatásért a beteg alkalmanként fix összeget fizet. A gyógyszereknél térítési rendszer mûködik, a beteg a gyógyszer árának fix arányú részét fizeti meg. A betegek co-paymentjének átlagos mértéke 30%. Az országban 2003-ban 2693 gyógyszertár mûködött, a gyógyszerészek száma 8500. A portugál egészségügy finanszírozásában nem történtek alapvetô változások annak ellenére, hogy a ’90-es évek eleje óta folyamatosan nôttek az egészségügyi kiadások. Ezzel szemben sok intézkedést vezettek be az egészségügy teljesítményének javítására. A 2002 óta hozott intézkedések: az NHS kórházak menedzsmentjében vállalkozói és szolgáltatói-vásárlói szemlélet meghonosítása; PPS – public – private partnership, azaz a magán és közszolgáltatás együttmûködése a kórházi szektorban; a gyógyszerek generikus helyettesítésének ösztönzése; az árak és az OTC piacra való belépés liberalizálása; a gyógyszerek hatósági árainak csökkentése; a gyógyszerek referencia ár képzési mechanizmusának bevezetése a generikus verseny miatt; az egészségügyi szolgáltatások co-paymentjének rendszeres felülvizsgálata; egy nemzeti egészségügyi terv kidolgozása; krónikus betegségeket gondozó hálózat létrehozása. A WHO Európai Regionális irodája 2007-ben készített jelentésének idôpontjában a gyógyszertáraknak csak szakképzett gyógyszerész lehetett a tulajdonosa. Azonban az Egészségügyi Minisztérium olyan új törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint egy patika tulajdonlásának nincs más korlátja, csupán az egy tulajdonos által birtokolt patikák száma maximum négy lehet. Továbbra is kötelezôen lennie kell minden patikában egy felelôs vezetônek, aki rendelkezik gyógyszerészi képesítéssel. A vényköteles gyógyszereket csak gyógyszertárak árusíthatják. 2005-ben az OTC piacon lénye-


gi változás következett be, mivel ott kettôs értelmû liberalizáció ment végbe: az INFARMED, a gyógyszerészi szektor ellenôrzô intézménye által regisztrált OTC termékeket speciális eladóhelyeken lehet árusítani, amiknek ezután már nem nem kell gyógyszertáraknak lenniük, és az árak a továbbiakban nem rögzítettek. Ezen túlmenôen, a gyógyszertárak elhelyezkedése erôsen szabályozott. Minden településen csak egy rögzített számú gyógyszertár létesíthetô. Az Egészségügyi Minisztérium dönt arról, szükség van-e új patikára egy fejlôdô lakóterületen. Elsô feltételként bizonyítani kell, hogy a területen legalább 4.000 új páciens él, és nem lehet másik patika a tervezett hely 200 méteres körzetén belül. Így az újonnan alakuló patikának jelentôs mértékû monopóliuma van a vényköteles gyógyszerek piacán. A változtatások ellenére nincs változás az új patikák alapításának demográfiai-földrajzi korlátozásainak érvényesítésében. Korábban a kórházon belül korlátozott volt a nem kórházi fekvôbetegek részére a vényköteles gyógyszerek kiszolgáltatása. Csak azokat a gyógyszereket lehetett kiadni, amelyeken nincs beteg által fizetendô térítés. A Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS)és az Egészségügyi Minisztérium megvitatta azt az elképzelést, hogy a kórházi gyógyszertárak szolgáltatási köre bôvülhessen, és engedjék meg számukra a szabad árusítást. 2006 decemberében jelent meg az a rendelet, ami lehetôvé teszi közforgalmú gyógyszertár létesítését a közkórházakban, és ezeket szerzôdéssel magánvállalkozások mûködtethetik. A rendelôintézetekben szintén csak a térítésmentes oltóanyagokat adhatják ki közvetlenül a betegeknek, minden más esetben a vényt magánpatikában kell kiváltani, függetlenül attól, hogy azt NHS orvostól vagy kórházban járóbetegként írták fel.

Gyógyszerek térítési díja A vényköteles gyógyszerek különbözô mértékû, hatékonysági kritériumon alapuló támogatásban részesülnek, a gyógyszer teljes árát

a betegnek akkor kell megfizetni, amelyeknek nincs, vagy alacsony a klinikai értéke. 1992 óta az NHS támogatásnak 3 kategóriája van. Az országos havi átlagbér maximum 14-szeresének megfelelô éves jövedelemmel rendelkezô nyugdíjasok jogosultak az alacsonyanbb gyógyszer térítési díjakra. 1999 óta néhány gyógyszerkészítmény hatékonyságát újra felülvizsgálták, ennek következtében mintegy 100 terméket levettek a … reimbursement listáról. A betegek néhány magas kockázatú csoportja által használt gyógyszereket teljes mértékben az NHS fizeti, pédaképpen olyan terápiás csoportok élveznek teljes támogatást, mint az anti-diabetikumok,anti-epileptikumok, glaucoma terápia, haemophilia terápia. 1995-ben új támogatáspolitika született, melyben a privát szektor által felírt gyógyszerek is bekerültek a költségmegosztás rendszerébe. A reform oka az volt, hogy csökkentsék azoknak a privát vényeknek a számát, amelyeket a páciensek háziorvosukkal NHS vényre írattak át.

Gyógyszerkiadások és gyógyszerpolitika Portugália gyógyszerkiadása (a kórházi felhasználás nélkül) 2006ban a GDP mintegy 2.1%-a volt, amely a többi EU tagországhoz viszonyítva igen magas. Ezzel szemben az egy fôre jutó gyógyszerkiadás vonatkozásában (421$/fô) sokkal alasonyabb helyezést ér el az EU rangsorban A vényírási szokásra vonatkozóan irányelveket adnak ki az orvosok számára, ezeket további helyi elvárások is kiegészítenek, azonban ezek csak iránymutatók, de nem kötelezôek. Részben az országos protokollok hiánya, részben a gyógyszeriparnak az orvosokra gyakorolt erôs befolyásolása magyarázza a GDP-hez viszonyított magas gyógyszerkiadást. Portugália az iparral kötött megállapodásokkal próbálja szabályozni a gyógyszerköltségeket, de ezek egy része sikertelennek bizonyult. 1997-ben a gyógyszerkiadásokat költségkorlátokkal próbálták megfékezni. A kormány és a gyógyszeripar abban állapodott meg, hogy az ipar 64.3%-ot fizet vissza az NHS-nek, ha a kiadások 411%-kal meghaladják az elôzô évit. Ez olyan visszás ösztönzô volt, ami a limit fölé, 16%-ra emelte a kiadások növekedését. 2001-ben és 2002-ben a gyógyszercsomagolásokat vizsgálták felül a szokásos használat szempontjából, ami a rövid és intenzív terápiára használt gyógyszereknél kisebb, a krónikus betegségekben alkalmazott gyógyszereknél nagyobb (általában 3 hónapos kezelésre elegendô) kiszerelést eredményezett. A generikumok alkalmazásának növelése a portugál gyógyszerpolitika költségcsökkentô módszerei közül a leginkább releváns. A nagyközönségnek a generikumok elônyeirôl szóló kampány kíséretében 2000-ben 20%-kal mentek az árak az origináliskészítmények ára alá, 2007re ez elérte a 35%-ot. A The reimbursement rate szintén növelték 10%-kal, hogy ösztönözzék a generikumok fogyasztását. 2001ben törvényben írták elô, hogy a gyógyszereket nemzetközi (ICD) vagy generikus névvel kell felírni, és az orvosok hozzátehetik a márkanevet. Ez a szabály csak azokra a gyógyszerekre vonatkozik, amelyeknek van generikus megfelelôje a piacon. 2002ben egy újabb fontos változtatás lépett életbe: a gyógyszerész helyettesítheti olcsóbb készítménnyel az orvos által felírt gyógyszert. Mindezek a progresszív változások, és a legnagyobb generikus gyártók megjelenése Portugáliában azt eredményezte, hogy jelentôsen megnôtt a generikumok alkalmazási aránya, 2007-ben elérte az összforgalom értékének 17%-át (értékben). A gyógyszerárak szabályozásának másik aspektusa a referenciaárak alkalmazása. 1991 óta a gyógyszerek árát más országokkal való összehasonlításából mesterségsen képzett árak alapján állapították meg, a referenciaárakt 2003-ban vezették be. A tapasztalatok azt látszanak alátámasztani, hogy nagyszámú készítmény esetén következett be árcsökkenés.

Többször igazították már ki a referenciaár rendszert, és háromhavonta aktualizálják. 2006-2009-ig szóló megállapodást írt alá az Egészségügyi Minisztérium a Gyógyszergyártók Szövetségével, amelynek fô célja a gyógyszerkiadások korlátozása. Felsô költségnövekedési korlátot szabtak meg, amelynek túllépése esetén a túllépés összegét a gyártók visszafizetik a kormánynak. A hatósági árak 2006 és 2007 évi 6-6%-os csökkentése azonban csökkenti a megállapodás hatékonyságát. A hatósági árak helyett az új készítményekre maximált árat állapítanak meg 2007 márciusa óta (ami a patika számára lehetôvé teszi a beteg részére a nagyker áron felül tetszôleges árrés felszámítását), és a generikumokra mgszüntették a gyártók külön visszatérítési kötelezettségét, amivel ösztönözni kívánják forgalmuk növelését.

A portugál gyógyszerész szövetség A portugál gyógyszerész szövetség (National Association of Pharmacies) a patikák mintegy 95%-át tömöríti, bár a tagság nem kötelezô. Erôs közösségi szerepe van, és finanszírozóként mûködik, a tag patikák és az NHS közötti gyógyszerkifizetések többségét kezeli. Küldetésének része a szakmai lehetôségek és a szervezeti modellek korszerûsítése, a gyógyszerészek folyamatos továbbképzése, a gyógyszertár menedzsmentjében és a gyógyszerkészítésben a csúcstechnológiák információinak elterjesztése, komputeres információs rendszerek kivitelezése, és együttmûködés az állammal az egészségügyi projektekben és kampányokban. Források: – http://www.euro.who.int/pharmaceuticals/Topics/Overview/ – http://www.eski.hu/new3/kiadv/zip_doc/Nyugat_Europa.pdf – Health Systems in Transition Vol.9 no 5.2007 – Portugal – Health system reiew

A székesfehérvári

Vitál Plusz Patika gyógyszerész munkatársat keres, lehet részmunkaidôs is.

Jejelentkezni lehet a 06 22 786-422 telefonon Kovács Anikó gyógyszertárvezetônél Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám 25

Gyógyszerellátás Svájcban Egy ország Európa szívében, EU tagállamok gyûrûjében, de nem tagja az EU-nak, saját útját járja. Egy ország, amelynek liberalizmusa nem direktívákból, hanem mély szabadságvágyából ered. Egy ország egyedülálló demokratikus tradíciókkal (szubszidiaritás elvének következetes érvényesítése, közvetlen demokrácia megvalósulása, testületi államfôi funkció). Svájc örökös semlegességét és függetlenségét a nagyhatalmak a Bécsi Kongresszus óta tiszteletben tartják. Ennek köszönheti, hogy kimaradt az Európát romba döntô világháborúkból. Svájc kontinensünk egyik leggazdagabb és legstabilabb gazdasága, erôs nemzeti valutával. Lakossága 7,4 millió, területe 41. 284 km2. Az ország 26 szuverén kantonból és 2902 messzemenôen autonóm községbôl áll. Svájc jelentôsen hozzájárult az európai polgári demokratikus fejlôdéshez, a multikulturális, nyelvi és vallási tolerancia európai meghonosodásához. A lakosság összetételének megfelelôen négy hivatalos államnyelv létezik: német (70%), francia (22%), olasz (7%), rätoromán (1%). Meglehetôsen gazdag ország, az egy fôre jutó GDP vonatkozásában az OECD rangsorában a 6. helyet foglalja el. Svájc politikai berendezkedésének két fô alappillére a liberalizmus és a föderalizmus. Ez az ország egészségügyében is erôsen érezteti hatását az állami és a magán egészségügyi szolgáltatások együttesének bonyolult struktúráiban és folyamataiban. A kantonok az egészségpolitika legfontosabb állami szerepvállalói, autonómiájuk központi tényezôje a svájci föderalizmusnak.

A kantonok autonómiájának fontos területe a tarifák meghatározása. Az egy fôre jutó egészségügyi kiadások ennek alapján kantononként rendkívül eltérôek lehetnek, és ugyanez nyilvánul meg az egészségbiztosításban is. 1996-ban vezették be a Svájci Egészségügyi törvényt, amely szövetségi szinten elôírja a biztosítási kötelezettséget és az alapbiztosítás csomagját, ehhez a lakosság 80%-a köt kiegészítô biztosítást, de olyan biztosítás nem köthetô, amely az önrészt fedezi. A különbözô nyelvterületek és az eltérô kulturális környezet erôs befolyást gyakorol a lakosság egészségügyi ellátással kapcsolatos igényeire: a német nyelvû lakosok a támogatást nyújtó, de nagyobb felelôsségvállalást igénylô liberális államot preferálják, az ország francia nyelvû lakossága az egészségügyben közszolgáltatásokat nyújtó állami jóléti modellt részesíti elônyben. Az OECD és a WHO 2006-os jelentése szerint Svájc a térség egyik legjobb egészségügyével rendelkezô országa, GDP arányosan (11,5% az OECD 8,8%-os átlagával szemben) a 2. legnagyobb összeget fordítja egészségügyi kiadásokra. Svájc egészségügye könnyen összehasonlítható az OECD országokéval: a kötelezô egészségbiztosítás mindenkire kiterjed, és széleskörû hozzáférést biztosít a korszerû terápiás lehetôségekhez. A lakosság nagyfokú elégedettséget tanúsít a nyújtott egészségügyi szolgáltatásokkal szemben. 2005-ben a férfiak születéskor várható élettartama 79, a nôké 84 év, az egészségben eltöltött évek száma 73. A megállapítások szerint mindezt azonban Svájc drágábban éri el, mint az OECD hasonlóan jó egészségügyi mutatóival rendelkezô más országai, ráadásul a lakosság copaymentje meglehetôsen magas, a lakosság fogyasztói kosarában 6,3%-ot képvisel az egészségügyi szolgáltatásokra fordított kiadás (szemben az OECD 2,8%-os átlagával). Az egészségügyi kiadásokon belül 57% az állam részesedése, 43% a lakosságé. Mivel a lakosság elöregedésének az orvostechnológia fejlôdésével párosuló tendenci-

ája tovább növeli a kiadásokat, a jelentés megállapítása szerint Svájcnak költséghatékony módszereket kell kialakítania az egészségügyi kiadások kézbentartására. Az OECD megelôzésre fordított 2,7%-os kiadási arányával szemben Svájc az egészségügyi kiadásoknak csupán 2,2%-át fordítja megelôzésre. A kis ország egészségügyi rendszere 26 többé-kevésbé független szervezetbôl áll. Az ajánlás szerint – sztereotip módon – fokozni kell a versenyt, és ösztönözni a generikumok felhasználását. A csodaszer valószínûleg itt sem lenne hatásos, különösen amiatt, hogy a svájci egészségügyben a piacosítás mértékét már nemigen lehet növelni, és a 2001-es reform óta mûködô generikus ösztönzés miatt e téren lehetséges sikereket már meghozta. A betegek szabadon választhatnak a 94 mûködô biztosító között, azonban még a hivatkozott ajánlás is tartalmaz figyelmeztetést a biztosítók részére, hogy kockázati alapon ne tegyenek különbséget a biztosítottak között. A gyógyszerügy vonatkozásában megengedett a nem szakmai tulajdonlás és a láncok, ám államilag szabályozott a patikák száma és területi elhelyezkedése. A világméreteket öltött pénzügyi válság és recesszió ellenére 2009-ben Svájcban a növekedés lassulása (2%-ra) és az infláció valamelyes növekedése (0%-ról!) várható mindössze, ezért aztán nem tûnik aggályosnak az egészségügy alakulása sem.

A gyógyszerpiac Svájcban Gyógyszerpaletta Svájc gyógyszerengedélyezési hatóságát a Swissmedic-et a 2002. évi terápiás készítményekre vonatkozó törvény hívta életre. A Swissmedic gyógyszerbiztonsági szempontból öt csoportba sorolja a készítményeket vényírási és expediálási kritériumok szerint. A gyógyszertárak kizárólagos joga az A, B és C kategóriájú gyógyszerek expediálása míg a D, E kategóriájúak drogériában is árusíthatók. A svájci gyakorlatban a piacon lévô termékek több mint fele vényköte-

A svájci piacon hozzáférhetô gyógyszerek száma kategóriánként (2005) A B C D E


Kategória Vényköteles, nem ismételhetô Vényköteles 2.837 43,9% Eü. szakember tanácsadásával kiadható Szakmai tanácsadással kiadható Szabadon eladható Összesen:

Készítmények száma 764 747 1.950 166 6,464

% 11,8% 11,6% 30,2% 2,6% 100%

les. A vényköteles gyógyszerek biztosítási támogatásának alapját pozitív lista képezi. A forgalomban lévô gyógyszerkészítmények száma az 1985-ös 9.700-ról 2005-re 6.464re csökkent, ami tendenciájában hasonló, ám abszolút számban nézve más európai országokhoz viszonyítva alacsonynak mondható. Ez elsôsorban a szigorodó piacra lépési feltételeknek köszönhetô, amit részben kompenzál a generikumok növekvô száma.

Gyógyszerek árszabályozása Svájcban hatóságilag nem szabályozzák a gyógyszerárakat. A nem támogatott vényköteles és OTC készítmények árát a gyártók szabadon állapíthatják meg, a kötelezô biztosítási csomagba befogadott támogatott termékek maximális árát a gyártóval történô megállapodással alakítják ki. Bár a gyártók dönthetnek úgy, hogy nem igénylik a támogatotti körbe való befogadást, és a piac által elfogadott áron kínálják terméküket, a támogatotti státusztól várt elôny de facto árszabályozó szerepet tölt be. A Szövetségi Egészségügyi Hivatal (OFSP) szabályozza mind a pozitív listára kerülést, mind a támogatott – akár originális, akár generikus – gyógyszerek maximált termelôi árát (referencia-árképzéssel), valamint a kereskedelmi árrést és a gyógyszerészek szolgáltatásának díjtételeit. A betegek alap- és kiegészítô biztosításokon keresztül jutnak a gyógyszerek támogatásához. A biztosítók nem tehermentesíthetik ôket a co-payment kötelezettsége alól, azonban a térítési díjnak van éves plafonja, és egyes népesség vagy betegség csoportok (18 éven aluliak, a normál terhességgel összefüggô egészségügyi ellátás) díjmentesek, és az OFSP ösztönzi a biztosítókat a súlyos, hosszantartó betegségek gyógyszerterápiás költségeinek átvállalására, bár ilyen lista még nem készült. A svájci egészségügyben általánosan igaz a lakosság magas költséghozzájárulása, a gyógyszerkiadások aránya (a szabadon vásárolható OTC-t is beleértve) a lakosság összes egészségügyi kiadásán belül csupán kb. 10%-ot tesz ki, más országokban ez az arány 19-tôl akár 65%-ig terjedhet. A gyógyszerek kiskereskedelme Az OSFP határozza meg a támogatott készítmények disztribúciós árrését, amit a kis-

Az egészségügyi kiadások, ezen belül a gyógyszerköltségek folyamatos növekedése, a szolgáltatások iránti igény és a finanszírozhatóság konfliktusa a közgazdaság alapproblémájának egy manifesztációja: a szükségletek korlátlan növekedése áll szemben az erôforrások szûkösségével. A probléma globális, azonban országonként eltérô a problémára adott válasz, amit a politika, az eltérô érdekcsoportok befolyásoló ereje, a nemzeti sajátosságok, tradíciók, és még számos tényezô differenciál. Európa néhány országának áttekintése reprezentálja a próbálkozások sokszínûségét, ám arra is rávilágít, hogy nincs mindenható recept. Az állami szerepvállalás nem nélkülözhetô, a szabályozás számos nem piac-konform megoldást igényel, az ágazat eredményessége nem

és nagykereskedelme között kell felosztani a kereskedelmi tevékenységük logisztikai és tôkeköltségeinek fedezetére. Ezen túlmenôen a biztosítók és a gyógyszerészek képviselôinek tárgyalásain szövetségi szinten állapodnak meg a gyógyszerészi szolgáltatások díjazásáról. A folyamat végeredménye egy „maximált fogyasztói ár” az alapbiztosításba befogadott támogatott termékekre. Az ellátási lánc bármely szereplôje (gyártó, nagykereskedô, gyógyszerész) jogosult kedvezményeket adni a vásárlójának. 2000-ig a fogyasztói árrést egy kartellmegállapodás határozta meg, amely vonatkozott minden egyes gyógyszertárban vagy diszpenzációs joggal rendelkezô orvosnál forgalmazott gyógyszerre. Az árrés a gyógyszerek termelôi árának degresszív%-a volt. A Svájci Versenyhivatal 2000-ben érvénytelenítette a megállapodást, és 2001-ben új árképzési séma lépett életbe. A reform a kereskedelmi árrést két összetevôre bontotta: az elsô komponens fedezi a nagykereskedôk és a gyógyszertárak logisztikai és tôkeköltségeit, a második komponens fizeti meg a gyógyszerész szolgáltatását, nevesítve: vénykezelés, recept-validálás, információ nyújtása, tanácsadás, emelt szolgáltatás – gyógyszerészi gondozás. Ez a séma azonban csak a pozitív listán szereplô támogatott készítményekre vonatkozik. Svájcban 1.670 gyógyszertár mûködik (4.485 lakosra jut egy gyógyszertár). Gyógyszertárat nem csak gyógyszerész alapíthat, de a gyógyszertár mûködtetését csak gyógyszerész végezheti. A gyógyszertárak száma és területi elhelyezkedésére azonban korlátozások vannak. A patikák a gyógyszereken kívül hagyományosan más termékeket is forgalmaznak (pl. ajándéktárgyak).A gyógyszerek 55% -át forgalmazzák gyógyszertárak. Egy 2007-es adat szerint a gyógyszertárak 18%-a van valamilyen lánc tulajdonában (pl. Pharmanova, Galinica-Care Amavita patikái). Mintegy 3.700 orvos rendelkezik diszpenzációs joggal. A diszpenzációs joggal rendelkezô orvosok forgalmazzák a gyógyszerek 23%-át. A kantonok döntenek arról, feljogosítják-e az orvosokat gyógyszer forgalmazására. 13 kantonban nem korlátozzák az orvosok gyógyszerforgalmazási jogát, és szoros összefüggés figyelhetô meg egy adott kantonban a gyógyszert forgal-

mazó orvosok száma és az egy patikára jutó lakosságszám között. A kórházak 19, a drogériák 3%-kal részesednek a gyógyszerforgalomból, az internetes forgalmazás – a liberális szabályozás ellenére – elenyészô. A nagykereskedelem erôsen koncentrált, a piacot négy vállalkozás uralja.

A gyógyszerészet irányai Svájcban A Svájci Gyógyszerészek Egyesülete már több mint tíz éve eredményesen küzd olyan mély szakmai változásokért, mint a gyógyszerészi kognitív szolgáltatásokon alapuló díjazás, a QMS-Pharmacy névre hallgató minôségbiztosítási program, a posztgraduális képzésben a kötelezô folyamatos továbbképzés (beleértve speciális címek és bizonyítványok megszerzését), PR tevékenység és egészségmegôrzô programok, valamint a gyógyszerészi gondozás, a terápiamenedzsment, a generikus helyettesítés. A svájci közforgalmú gyógyszertárak az egészségügyben betöltött szerepük modernizálásával, a kognitív szolgáltatásokkal és azok finanszírozással történô elismerésével tudnak versenyben maradni a gyógyszerforgalmazás erôsen liberalizált piacán. A fejlôdés további útját abban látják, hogy erôsíteni kívánják a gyógyszertári gyakorlatban az oktatási és kutatási tevékenységet, általánosan elfogadottá tegyék az egészségügyben a gyógyszerészek által létrehozott „hozzáadott értéket”, beépítsék tevékenységükbe az új információs technikákat, és az orvosokkal, valamint az egészségügy többi szereplôjével együttmûködve fejlesszék tovább a terápia-menedzsment szolgáltatásukat.

gazdasági mutatókkal mérhetô, a költség-hatékonyság nem lehet a szûkös erôforrások elosztásának, az igények preferenciájának kizárólagos alapja. Az EuroPharm Forum a WHO-val egyetértésben felvázolta a gyógyszerészet jövôképét (elolvasható a Gyógyszertár elôzô számában), a humán szolgáltatás, a betegcentrikus ellátás, a betegbiztonság térnyerését jelzi elôre. Az összeállítással a gyógyszerészethez sok szálon kötôdô közgazdászként a kérdés beteg-centrikus, a szakma által megalapozott és támogatott megoldásához kívánok kitekintést nyújtani.

(Az összeállítást készítette) Dr. Bartal Éva okleveles közgazdász Gyógyszertár VIII. évf. 8. szám 27

Életmûdíjasok prof. dr. Nikolics Károly – 1996

dr. Pap Endre – 1996

dr. Lantosi István – 1997

dr. Fodorné dr. Novák Alexandra – 1997

prof. dr. Szász György – 1998

dr. Mohr Tamás – 1998

dr. Pávics László – 1999

prof. dr. Erôs István – 2000

dr. Simon Kis Gábor – 2000

dr. Mikola Bálint – 2001

dr. Écsy Zoltán – 2002

dr. Komáry Kázmér – 2002

prof. dr. Vincze Zoltán – 2003

dr. Szabó Sándor – 2003

dr. Hankó Zoltán – 2004

prof. dr. Stájer Géza – 2004

prof. dr. Dick R. Gourley – 2005

dr. Samu Antal – 2005

dr. Csejtei Mariann – 2006

dr. Orbán István – 2006

dr. Várszegi László – 2006

prof. dr. Zalai Károly – 2007

MOSZ A MAGÁNGYÓGYSZERÉSZETÉRT

Mátyásné dr. Simon Zsuzsa – 2007

dr. Váczi Józsefné – 2008

dr. Baranyi Judit – 2008

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége VIII. évf. 8. szám • 2009. augusztus

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége

Missziós nyilatkozat A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1991-ben a gyógyszerészek civil szervezôdése során jött létre a gyógyszerészet új ars poeticajának megfogalmazása, a gyógyszerészi hivatás fejlesztése és társadalmi megbecsülése elômozdítása érdekében. • Érdekérvényesítô tevékenységünket a nemzetközi szakmai folyamatokra is figyelemmel tényszerû adatokra, elemzésekre és következtetésekre támaszkodva, a gyógyszerészet stratégiai érdekeit szem elôtt tartva végezzük. • Kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítottunk ki és tartunk fenn a mindenkori állami-, szakmai irányítás vezetôivel, egészségügyi- és civil szervezetekkel egyaránt. • Filozófiánk homlokterébe tartozik a magángyógyszertárak mûködési feltételeinek javítása, a kiszámítható szakmai-, gazdasági- és jogi környezet megteremtése. • Kiemelkedôen fontosnak tartjuk a gyógyszerpiac szereplôivel, a gyógyszergyártók és nagykereskedôk szervezeteivel való érdekazonosság hangsúlyozását, a harmonikus szakmai és gazdasági együttmûködést. • Tudatosan törekszünk a gyógyszerészi érdekek megfogalmazására, tagságunk tájékozottságának növelésére, felkészültségének javítására. • Célkitûzésünk a gyógyszertárak szakmai-, gazdasági-, jogi- érdekérvényesítésének és az egyéni érdekérvényesítésnek magas szintre való fejlesztése. • Törekszünk a gyógyszerészet társadalmi presztizse növelésére, a szakmai szolgáltatások színvonala emelésére. • Fontosnak tartjuk a betegek életminôsége javítását, a gyógyszerész gyógyszerterápiás tanácsadó szerepének növelését, a betegorientált gyógyszerészet elterjesztését. • Elôsegítjük a gyógyszerészeti szakterületek érdekérvényesítési gyakorlata harmonizációját, felvállalva a gyógyszertárak és azok mûködtetésével összefüggô kérdések képviseletét.

SZÖVETSÉG A MAGÁNGYÓGYSZERÉSZETÉRT

Mire megszoktuk, sôt megszerettük az önállóságot és függetlenséget, máris készülhetünk az újabb beosztotti és nyomorgó létformára, hacsak fel nem vértezzük magunkat olyan tudással, ami esélyt ad a túlélésre. Erre készíti fel a személyi jogos gyógyszerész társadalmat a Gyógyszertári menedzsment tanfolyam jelen évfolyama. Az újabb öt évre tematizált „Gyógyszertári menedzsment2” címû, kreditpontos továbbképzés ötödik évfolyamának fôbb témakörei: Versenystratégiák (elôadó: Dr. Mikola Bálint) Távlati szempontok és feladatok tudományos igényû feldolgozását követeli az egyre inkább globalizálódó gyógyszeripari és -ellátó szervezet. Tisztában kell lennie a gyógyszerész társadalomnak azzal, hogy a jelenlegi „minél rosszabb annál jobb” helyzet külföldi stratégiai érdekeket szolgál, mert így az ölükbe hullik a magyar gyógyszertár-hálózat, szinte ingyen. Ezért kell újragondolnunk, megalkotnunk versenystratégiánkat. Válságmenedzsment (elôadó: Dr. Simon Kis Gábor) A gyógyszerellátás gazdasági helyzetének további rontása nemcsak magyar jellegzetesség, hanem nemzetközi tendencia, amit csak közös fellépéssel, tudatos válságmenedzseléssel képes a gyógyszerész társadalom eliminálni. Közösen fel kell vázolnunk a válságmenedzselés mindhárom szakaszát, hogy sokkal felkészültebben reagálhassunk a közeljövô eseményeire. Helyes gazdálkodás, mint az önállóság záloga (elôadó: Dr. Samu Antal) A betegellátás biztonságát szolgálja a magas színvonalú, zavartalan gyógyszerellátás. Ez pedig csak megfelelô gazdasági feltételek mellett valósítható meg. Alapvetô cél a gyógyszerellátás rentabilitásának biztosíttatása. Idômenedzsment (elôadó: Dr. Vincze Zoltán) Egy amerikai közmondás szerint az idô pénz. Egy-egy vezetô nagyon sokszor kerül idôzavarba, aminek java része megelôzhetô lenne, ha tudatosan bánna a munkaidejével. Meg kell különböztetnünk az idôrablókat, amit mások okoznak; az idôcsapdáktól, ami saját magunk produkálunk.

GYÓGYSZERTÁRI MENEDZSMENT2 Szombathely

szeptember

19 – 20.

(szombat-vasárnap)

Budapest

szeptember

26 – 27.

(szombat-vasárnap)

Szolnok

október

17 – 18.

(szombat-vasárnap)

Veszprém

november

07 – 08.

(szombat-vasárnap)

Debrecen

november

14 – 15.

(szombat-vasárnap)

Budapest

november

21 – 22.

(szombat-vasárnap)

A továbbképzô tanfolyam – az akkreditációs bizottság döntése alapján – részvétel esetén 15 kreditpont értékû, sikeres tesztvizsgával együttesen 30 kreditpont értékû. A képzés bonyolításával a Simon Patika Bt. foglalkozik (Címe: 1149 Bp., Nagy Lajos király útja 158.)

Részvételi díj: 9 750,- Ft tanfolyamdíj + az egyetemi elektronikus pontelszámolási költség: 500,- Ft. A számlát a tanfolyam végén kapják meg a hallgatók. Információ: Bihari Erzsébet tel/fax: 06-1 252-4948, 06 30 662-8102, illetve Takács Gézáné dr. tel: 06 30 955-8125.

JELENTKEZÉSI LAP Gyógyszertári menedzsment2 V. évfolyam, 2009. A továbbképzés választott helyszíne: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Jelentkezô neve:

......................................................

Leánykori név: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Anyja neve: Szül. hely:

......................................................... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szül. ideje: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kamarai mûködési nyilvántartási száma:

......................................

Jelölje meg, melyik egyetemen tartják nyilván továbbképzéseit: Debreceni Egyetem

❏

Semmelweis Egyetem

❏

Szegedi Egyetem

❏

Munkahely neve: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Munkahely címe: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Missziós nyilatkozat (elôadó: Dr. Sándor István) A jó értelemben vett reklám egyik legális formája a gyógyszertárak illetve az egészségügyi intézmények számára a missziós nyilatkozat. Ami egyúttal a kollektíva tudatosságát is elôsegíti. A jól összeállított missziós nyilatkozat vonzóbbá teszi a patikát a betegek szemében is.

Munkahelyi telefon:

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Telefax: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Mobil: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .E-mail: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Számlázási név (ha a fentitôl eltérô): . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Számlázási cím: Fizetési mód:

...................................................... Átutalás

❏

Készpénz

A részvételi feltételeket elfogadom, magamra nézve kötelezônek tartom, a tandíj határidôre való befizetésérôl gondoskodom. Kelt: 2009. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kérjük, hogy a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével és visszaküldésével jelezze részvételi szándékát. Tisztelettel:

Dr. Simon Kis Gábor s.k. egyetemi docens

........................................... aláírás Beküldési cím: Simon Patika Bt., 1149 Budapest, Nagy Lajos király útja 158. Tel./fax: 06 1 252-4948 A jelentkezési lap szabadon sokszorosítható!

❏

Európai kitekintô... Dr. Mikola Bálint 3. Gyógyszerügy a Cseh Köztársaságban Gyógyszerészet Dániában... 8

Recommend Documents