A KAPOSVÁRI EGYETEM MŰVÉSZETI FŐISKOLAI KARA a NAPKÚT és a MAGYAR MŰHELY KIADÓ Szeretettel meghívja Önt és Barátait 2009. március 2-án, hétfőn: 15 órára az Egyetem Könyvtárába ( 7 400 Kaposvár, Bajcsy–Zsilinszky u.10. )
Németh Péter Mikola
VISSZASEJTESÍT Válogatott és új versek, költészeti montázsok, irodalmi és fotóművészeti performanszok című verseskönyve bemutatójára, amely Németh Zoltán Pál fotógráfiáival és
Csorba Simon László grafikáival készült A kötetet bemutatja:
KÖPÖCZI RÓZSA művészettörténész A verseket elmondják: Németh Zsófia Nóra és a Szerző A könyvet méltatják: Gyenes Zsolt DLA a KE MFK tudományos és művészeti főigazgató-helyettes
Szombathy Bálint költő–performer A bemutató házigazdája:
Kádár János Miklós festőművész Közreműködnek: MEZEY PÉTER fuvolán >< PANTALI LŐRINC szaxofonon NÉMETH BALÁZS KRISTÓF zongorán, ütőhangszereken
AJÁNLÁSOK Németh Péter Mikola a korábbi és újabb munkáiból, vizuális költeményeiből, performanszaiból összeállított VISSZASEJTESÍT című válogatott kötetével szintézist teremt a tradicionális és az experimentális költészet között. Mellőzve a kronológiai sorrendiséget, tematikusan állítja össze ciklusait; hol az „alanyi” költő szerepében fellépve, hol „médium”- ként – égi/földi valóságszintek összekapcsolására törekszik. A könyv, mint komplex mű-egész kivételesnek és különösnek mondható: a szövegek-fotók-installációk szervesen áthatják, kiegészítik egymást. A felvételeket készítő Németh Zoltán Pál és a grafikákat rajzoló Csorba Simon László már-már társ-alkotókként működtek közre; a képanyag megkönnyíti a mélyebb és hitelesebb értelmezést. Németh Péter Mikola az avantgárd minden ismertebb műfajában kipróbálta alkotói erejét, anélkül, hogy a hagyományos költészet alapjaival szakítana. Világértelmezése metafizikai alapokon nyugszik; amit a vizuális szuggesztivitású formákkal még érzékletesebben közvetít. G. Komoróczy Emőke Ez a kötet nem csak könyv, kitekinget a dolgok rendjéből a műtárgyak rendje felé. Nem vagy–vagy, hanem is–is. Műtárgy, mint könyvmű, és ugyanakkor közvetítő is, médium. Művek vannak benne, de visszatér a közlés felé, létét e kettős kötődésben éli meg. /…/ Egy korai tanulmányában Heidegger (Mi a metafizika) a létező és a semmi viszonyát vizsgálja. Megállapítja, hogy a semmi alapvetőbb, mint a valami. Miért nem a semmi van, miért a valami, ez Heidegger egyik kérdése. Az a gyanúm, hogy ez jó út Németh Péter Mikola kötete felé is. A főcím prepozíciója, a „VISSZA” e felé a semmi felé irányul, de úgy, hogy nem a semmit, hanem a valamit találja el. Hadd pontosítsam, hogy mire gondolok. A VISSZASEJTESÍT szó a teremtés biblikus alapjaihoz vezet, oda, ahonnan az élet e csöppnyi egysége ered: az éppen valamihez. Azt a képzetkört idézi, amelyet minden nagy mítosz megidéz, a teremtését. És mi lehet fontosabb egy alkotó számára, mint a teremtés? /…/ Létezik egy markáns keresztény vonulat a magyar költészetben – mondjuk jelzés szinten a Sík Sándor – Radnóti – Pilinszky vonulatra gondolok –, nyilvánvaló, hogy Németh Péter Mikola könyve ehhez a vonulathoz is csatlakozik. A „Mysterium carnale Hommage ’a Pilnszky című kötete, az ezt megelőző, azonban nemcsak Pilinszky János előtt tisztelgés, hanem az avantgárd hetvenes évek előtt is; de a tagolatlan és arctalan idő mélyéről időnként feketén-fehéren kikukkan egy-egy emlékezetes halálfej: "fehérvasárnap / CSONTODIGLAN / CSONTOMIGLAN". Az odaátról vall, ahol a nyelv elakad, és testesül éppen: képpé” – írom a válogatott munkák közé is felvett könyvéről. Az idézet túlságosan tömör, kifejtést igényel, ám annyi biztos, hogy megmutatja e kapcsolódás kétarcúságát, ambivalenciáit is. Nem keresztény tehát, hanem elsősorban biblikus, állítom, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez az állítás nem konfrontálódik akár magával a szerzővel is. A biblikus nyelv regisztereit a francia irodalomtudós, Palul Ricoeur taglalja kimerítően Bibliai hermeneutika című – szerintem e téren alapvető – munkájában. Megállapításai művészetelméleti meggondolásokat is tartalmaznak. A biblikus szövegekben gyakori parabolát vagy példabeszédet, álláspontja szerint, három összetevő kapcsolódása jellemzi: egy reális történeti sík, a párbeszéd magja, egy ehhez kapcsolódó metaforikus folyamat, nyitott az absztraktabb, elvontabb értelmezések felé, és –
számomra ez a fontos plusz – egy minősítő, egy radikális vonás, amely a szakralitásban megnyilvánuló határtapasztalatok megnyilvánulása. A határtapasztalatok megnyerése, a határpontok kitűzése – ide akartam eljutni, véleményem szerint ez Németh Péter Mikola munkáinak fő célkitűzése. Prágai Tamás: A Magyar Írószövetségben 2009.01.29–én elhangzott kötetbemutatójának részlete.
Németh Péter Mikola ahhoz az avantgárdhoz tartozik, amelyről azt gondoltam, hiszen Kassák hatásár magam is avantgárd irodalommal kezdtem, csak aztán abba hagytam, hogy, ma már nem is létezik olyan eleven formájában az avantgárd, mint, amilyet Mikola válogatott és új versei kötetében olvashatunk. Ahhoz az avantgárdhoz tartozik ő, amelyik minden irányában élő kapcsolatokat képes építeni és tartani. Maga az a tény, hogy két olyan főszereplője van ennek a kötetnek, – több főszereplője is van persze – mint Pilinszky János és Kassák Lajos, már önmagában sokatmondó. Én azt gondolom, hogy ő mind a kettőt avantgárdnak tartja. Pilinszky hiperrealizmusát is. Joga van hozzá. Eddig azonban, azt tapasztaltam, hogy ez a kétféle irányzat, összeegyeztethetetlen. Mondhatnám azt is, hogy Mikola költészetében kibékül a kibékíthetetlen. Fabó Kinga költészete összetalálkozik Tűz Tamáséval például (Mysterium carnale); vagy Lautréamont szürrealista szövegei összetalálkoznak Weöres Sándor verssoraival (A hetedik nap vége), – ami rendben is van – vagy például Rózsa Endre költészete egy cikluson belül Hamvas Béla filozófiai fejtegetéseivel találkozik (Expediál(t) Európa), stb. Valójában olyan szerzők gondolatai békülnek meg itt egymással, Mikola lírájában, akiket eddig össze nem illőeknek tartottunk, gondoltunk. Azt a gyakorlatot követi tehát Németh Péter Mikola, ami Guillaume Apollinaire módszere volt, hogy ti, költészetéhez minden irányból összegyűjtötte azokat az elemeket, amelyekre a klasszikus és avantgárd irodalomból föltétlenül szüksége van. Lator László: A Magyar Írószövetségben 2009.01.29–én elhangzott kötetbemutatójának részlete.
Az a költészet, amit a Visszasejtesít című verseskönyvben olvashatunk, a magyar irodalomban az egészen soha ki nem bomlott, két világháború között valóban elmaradt avantgárdnak a lehetőségeit kutatja: Kassák Lajos és Pilinszky János költészetéből kiindulva. Soha nem volt még olyan aktuális a Kassák második korszakával rokonságot találó és azt éltető költői kifejezésmód, mint éppen napjainkban. Németh Péter Mikola rövid és hosszú versei a magyar avantgárd legszebb hagyományaihoz tartoznak, és éppen a legkérdésesebb poétikai rejtvényekhez illeszkedő opusai fejezik ki leghatásosabban és legkézzelfoghatóbban az elmúlt másfél évtizedben átalakult poézis formabontásait, a klasszikus újítók alapnyelvét megtartva, szellemiségüket szemléletesen kifejezve. Ugyanakkor, Pilinszky János költői magatartását „tovább feszítve” oly módon is, hogy, a Visszasejtesít című kötet szerzője, határozottan véd egy „keveset beszélni” pozíciót, egy meglehetősen szikár és kopár beszédmódot, miközben klasszikus szövegekre támaszkodik, idézetekre, vendégszövegekre. Ezzel együtt a kortárs magyar líránkban egyedülálló módon, a keresztény tradíció és a neo-avantgárd között: kapcsolatot keresve és teremtve. Ez a könyv ciklusaiban jól összeválogatott együttes, rendkívüli ökonómiával megszerkesztett, verbálisan és vizuálisan is nagy ívű kompozíció, a klasszikus avantgard himnikusan-gátlástalan áradásához a legecetesebb iróniát és öniróniát társítja. Ezért is ajánlhatom tanúságként és tanulságképp, ezt a misztikus testi-lelki titkokat feltáró, a jelenlegi irodalmi palettán egyedül álló költészeti kompozíciót, a lírai művekkel különös szimbiózisban élő olvasók és versmondók szíves figyelmébe.
Szörényi László: Utóhang részlet
A KAPOSVÁRI EGYETEM MŰVÉSZETI FŐISKOLAI KARA Szeretettel meghívja Önt és kedves Barátait 2009. március 3-án, kedden: 16 órára az Egyetem KB Galériájába ( 7 400 Kaposvár, Bajcsy–Zsilinszky u.10. )
Németh Péter Mikola „VISSZA
SEJTESÍT”
IN MEMORIAM BOHÁR ANDRÁS című kiállítás–performanszára Válogatott és új versei, költészeti montázsai, irodalmi és fotóművészeti performanszainak lapjaiból, valamint
Németh Zoltán Pál fotógráfiáiból Csorba Simon László grafikáiból készült kiállítására A kiállítást megnyitja:
SZOMBATHY BÁLINT költő–performer, művészeti író Köszöntőt mond: Dr.
LEITNER SÁNDOR festőművész
az Egyetem Művészeti Karának Főigazgatója
A verseket elmondják: Németh Zsófia Nóra és a Szerző
Közreműködnek:
MEZEY PÉTER fuvolán >< PANTALI LŐRINC szaxofonon NÉMETH BALÁZS KRISTÓF zongorán, ütőhangszereken
